Az ezredfordulót követő bűnözési helyzet
Elemzés az egységes nyomozó hatósági és ügyészségi bűnügyi statisztika adatai alapján
Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Statisztikai és Elemző Osztály
Budapest, 2010.
Az ezredfordulót követő bűnözési helyzet A jelen feljegyzés bemutatja az ezredfordulót követő első évtized bűnözésének trendjét, prezentálja és interpretálja a változásokat és azok okait. A bűnözés társadalmi jelenségén belül részletesen foglalkozik 1. a vagyon elleni bűnözéssel, 2. az erőszakos bűnözéssel, 3. a közterületi bűnözéssel, 4. a gazdasági bűnözéssel, 5. a korrupciós bűnözéssel, 6. a rendőrök által és a rendőrök sérelmére elkövetett bűncselekményekkel, 7. a sértettekre és az elkövetőkre vonatkozó adatokkal, 8. a gyermek- és fiatalkorúak, illetőleg a külföldiek bűnelkövetésével és áldozattá válásával, végül 9. a bűnözés területi jellemzőivel. 1. ábra
regisztrált bűncselekmények
2007
394 034
2006
408 407
426 914
436 522
425 941
380 000
418 883
400 000
413 343
420 000
420 782
440 000
450 673
460 000
465 694
480 000
360 000 340 000
2000
Az összbűnözés
2001
2002
2003
2004
2005
2008
2009
A bűnüldöző hatóságok 2009-ben 394.034 bűncselekményt regisztráltak. A vizsgált tízéves időszak számadatai szerint a regisztrált bűnözés terjedelme – az 1980-as évek második felében felgyorsuló, majd a rendszerváltozás utáni robbanásszerű növekedést követően – stabilizálódott. A regisztrált bűnözés évi volumene ugyan jelentős mértékben meghaladja a rendszerváltozást megelőző időszak bűnözését, ám több, mint 200.000 bűncselekménnyel alatta marad az
2
1990-es évek csúcsszámainak. A most már több, mint tíz éve folyamatos csökkenés, illetve az utóbbi öt év ingadozása azt jelzi, hogy új egyensúlyi szint alakult ki. Az ezredforduló körüli magyar társadalom bűnözése már hasonló méretű és szerkezetű, mint a hagyományos nyugat európai demokráciák bűnözése. A bűnözés terjedelmének vizsgálatakor arra is tekintettel kell lenni, hogy a bűnözés társadalmi jelensége és a regisztrált bűnözés nem egymást fedő halmazok. A regisztrált bűnözés szükségképpen kisebb halmaz, hiszen nem tartalmazza a látenciában maradó bűncselekményeket. A látencia mértéke bűnözési fajtánként és bűncselekmény-csoportonként eltérő. Éppen emiatt a bűnügyi statisztika bűncselekményi számadatai is eltérő minőségűek aszerint, hogy azok mely bűncselekményi csoportra vonatkoznak. Az erőszakos bűnözésben példának okáért az erőszak foka és a látencia mértéke egymással fordított arányban állnak, vagyis minél súlyosabb fokú az erőszak, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a bűncselekmény a büntetőhatóságok tudomására jut. A bűnözés zömét kitevő vagyon elleni bűncselekmények körében a bűncselekménnyel támadott vagyoni viszony biztosítási kockázatközösségbe tartozása az a tényező, amely a leginkább befolyásolhatja a látencia terjedelmét. A jellemzően biztosított vagyontárgyakra – például: személygépkocsi, lakás, nyaraló – elkövetett lopások, betöréses lopások esetében nem kell nagymértékű látenciával számolni. Mindezzel együtt azt kell megállapítani, hogy a regisztrált bűnözés a bűnözés társadalmi tömegjelenségének összességében a minimumértékét adja meg; ám egyes, kifejezetten alacsony látenciájú bűnözési szegmentumokban a bűnügyi statisztika közel pontosan fedi le a bűnözés társadalmi jelenségét. A bűnügyi statisztika adatain alapuló bűnözési helyzetértékelés készítésekor azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a polgárok a bűnözés társadalmi jelenségével mint egésszel szembesülnek, közvetlen, vagy közvetett tapasztalatként azt élik meg és nem a regisztrált bűnözést. Emiatt a közbiztonságról kialakuló közvélekedés nincsen összhangban a bűnügyi statisztika számaival. Az utóbbi időszakban Magyarországon a közbiztonság lakossági megítélése kifejezetten negatív, és ez a negatív vélekedés egyáltalán nem hagyja magát befolyásolni a bűnügyi statisztika optimizmusra okot adó számadatai által. Ugyan a bűnügyi statisztika nem alkalmas a polgárok biztonságérzetének javítására, adatai mégsem hiteltelenek. A bűnügyi statisztikai adatok regisztrációjában szükségképpen jelenlévő bürokratikus és emberi tényezők torzító hatásai viszonylag jól kiszűrhetők, így mindent egybe vetve helytálló az a fent kifejtett következtetés, miszerint a magyarországi bűnözés a stabilizáció, a konszolidáció jegyeit hordozza magán.
3
2. ábra
regisztrált bűnelkövetők ismertségi aránya 600 000
500 000
9
60
8
112 831
21 1
43 2
18
2
17 10 1 116 584
23 0
24 5
07 5
82 1 25 1
2
30
6
71 7 18
4 17 19 4
25 7
63 8 23 4
116 161
2003
124 171
2002
133 790
2001
73
12 0
18
2000
130 182
1999
9
1 1
18
5 24
0 9 118 145
23 4
99 8 121 885
21 9
06 3
17
0 20 78 3 120 583
24 1
81 1 122 860
22 0
131 658
26 4
47 7
200 000
25
4 78
22
9 22
300 000
100 000
91 3
86
2
24
1
1
23
9
400 000
2004
2005
2006
2007
2008
2009
0 bűncselekmény elkövetője ismert
A bűnözés kontroll intézményi korlátai
bűncselekmény elkövetője ismeretlen maradt
ismert elkövetők
A regisztrált bűnözés volumenéből nem vonhatók le a társadalom erkölcsi állapotára és a tényleges közbiztonsági helyzetre vonatkozó messzemenő következtetések Azonban az állam bűnözést kontrolláló és kezelő beavatkozásai kizárólag a regisztrált bűnözésre reagálhatnak. A bűnözéskontroll magyarországi gyakorlatát és eredményeit jellemzi a bűnelkövetők ismertségi aránya. Az ezt bemutató diagramon jól körvonalazódik az, hogy a magyarországi büntetőhatóságok hosszabb idő óta évi átlagban mintegy 200.000 regisztrált bűncselekmény elkövetőjét nem tudják felderíteni. Vagyis a bűnözés társadalmi jelenségének tényleges terjedelmétől függetlenül az erre hivatott állami szervezetek – a különféle felderítő és nyomozó hatóságok, valamint az ügyészség – kapacitáskorlátai egyre inkább állandósuló határt szabnak az állam büntetőjogi igénye érvényesítésének. Ez a kapacitáskorlát ugyanakkor a bűncselekmény következtében elszenvedett sérelem állami orvoslásának is korlátja.
3. ábra
4
felderítési hatékonyság 700 000 600 000 500 000 400 000 300 000 200 000 100 000
19 82 19 84 19 86 19 88 19 90 19 92 19 94 19 96 19 98 20 00 20 02 20 04 20 06 20 08
0
bűncselekmény elkövetője ismert
bűncselekmény elkövetője ismeretlen maradt
ismert elkövetők
Ha a regisztrált bűnelkövetők ismertségi arányának vizsgálatát kiterjesztjük az 1980-as évekre, láthatóvá válik, hogy a szocialista társadalmi viszonyok között jellemző bűnözés kontrollja a rendszerváltást követő időszakhoz képest valóságos sikertörténet volt. Az 1980-as években a büntetőhatóságok a számukra ismertté vált összes bűncselekmény mintegy 80%-ának az elkövetőjét kézre kerítették. A közel három évtized adatait tartalmazó diagramból azonban az is egyértelmű, hogy a szocializmus társadalmi berendezkedésére jellemző bűnözést még sikeresen kontrollálni képes intézményrendszer kudarcot vallott a piaci társadalom bűnözésének a kezelésében. A nyomozás A bűnözéskontroll intézményi korlátairól és a eredményessége hatékonyságról írtakat visszaigazolják a
felderítési nyomozás eredményességére vonatkozó számadatok. A rendőrségi nyomozó hatóságok által folytatott nyomozások eredményességi mutatója az utóbbi évtizedben jellemzően 5055% körül alakult (2009: 49%), vagyis nagyságrendileg a nyomozások fele bizonyult eredményesnek. Ugyanez az arány jellemezte az összes büntetőhatóságra – azaz a rendőrségi nyomozó hatóságok mellett a vám nyomozószervre, és az ügyészségre is – számított nyomozás eredményességet. Ugyanakkor a speciális hatáskörű vámnyomozó szerv nyomozás eredményessége ugyanebben az időszakban rendre 80-90% között volt (2009: 78%), míg az ügyészségé 60-70% között (2009: 68%). Ehhez hasonlóan, azaz messze az országos, „össz-nyomozószervi” átlag feletti eredményesség
5
jellemezte működésük utolsó éveiben az azóta megszüntetett Pénzügyi Nyomozó Igazgatóságot (90% feletti nyomozás eredményesség) és a határőrséget (90-95% közötti nyomozás eredményesség). Mindebből az következik, hogy a rendőrségi nyomozó hatóságok nyomozás eredményességét a tipikusan elterjedt és igen sok esetben nem felderíthető vagyon elleni bűncselekmények, mindenek előtt a lopások nyomják le. A speciális hatáskörrel rendelkező, ismeretlen elkövetőjű bűncselekményekkel összehasonlíthatatlanul kisebb arányban találkozó vám nyomozószerv és az ügyészség nyomozás eredményessége ezért mutat sokkal kedvezőbb képet. Ugyanez az ok magyarázza azt, hogy a múltban létezett speciális hatáskörű nyomozó szervek – a Pénzügyi Nyomozó Igazgatóság és a határőrség nyomozó szerve – miért értek el szintén kimagasló nyomozás eredményességet. A nyomozás eredményesség mutatóinak közlését összességében azonban több szempontból is megszorításokkal kell kezelni. A nyomozás eredményesség nem ad ténylegesen reális képet a bűnüldözést végző szervezetek munkájáról. Egyrészt azért nem, mert a követő jellegű bűnügyi statisztika jellemzően a felderítést követő 18-24 hónap elteltével regisztrálja a bűncselekményeket. Ennek következtében a nyomozás eredményesség soha nem egyedül a közlés tárgyévét, hanem mindig minimálisan két évet jellemez, ezért a nyomozás eredményesség bemutatásakor legalább 5-10 éves trendet célszerű felvázolni. Másrészt az is a nyomozás eredményesség hibájául róható fel, hogy nem képes súlyozni az egyes bűncselekmények között. A bűnügyi statisztikában mindene egyes rekord azonos értéknek felel meg, ezért nem lehet kimutatni azt a terhelésbeli különbséget, ami vitathatatlanul fennáll például a bonyolult és hosszú feldolgozási időt igénylő élet elleni, vagy gazdasági ügyek, illetőleg a ténybelileg és jogilag egyaránt egyszerűbb megítélésű vagyon elleni bűncselekmények között. Végül azt is figyelembe kell venni, hogy a közfelfogással szemben a nyomozás eredményesség számítása szempontjából nem kizárólag azok a nyomozások számítanak eredményesnek, amelyek az elkövető kézre kerítésével zárulnak. Bár önmagában az eredményességi mutató lerontására nem alkalmas méretű torzításról van szó, mégsem szabad megfeledkezni arról, hogy néhány ezres nagyságrendben találhatók azonosítatlan elkövetőjű bűncselekmények is az eredményes nyomozások halmazában. Mindent egybevetve az a következtetés vonható le, hogy a nyomozás eredményességi mutató az elkövetők ismertségi arányára vonatkozó számításokkal és a felderítési hatékonyság adataival együtt képes jó közelítéssel rámutatni a bűnözés magyarországi kontrolljának intézményi korlátaira. A legfontosabb, a beavatkozás szükségességét megalapozó adat az, miszerint a tömegesen elterjedt, a polgárokat leginkább irritáló, a mindennapok biztonságát romboló bűncselekmények felderítési
6
hatékonysága igen alacsony. Ezen a területen általános a bűn következménynélküliségének a tapasztalata. 4. ábra
a regisztrált bűnözés struktúrája 600 000 500 000 400 000 300 000 200 000 100 000 0 1999
2004
közlekedési egyéb összes bűncselekmény
2009 erőszakos nem erőszakos vagyon elleni
5. ábra
a regisztrált bűnözés struktúrája 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10%
9 20 0
8 20 0
7 20 0
6 20 0
5 20 0
4 20 0
3 20 0
2 20 0
1 20 0
0 20 0
19 9
9
0%
nem erőszakos vagyon elleni bűncselekmények
erőszakos és garázda bűncselekmények
közlekedési bűncselekmények
egyéb bűncselekmények
7
Vagyon elleni bűnözés
Az utóbbi húsz évben az összbűnözésen belül a vagyon elleni bűnözés aránya a legmagasabb, ugyanakkor az arányszám közel sem változatlan. A 90-es évek legelején a regisztrált bűnözés több, mint 80 százalékát a vagyon elleni bűncselekmények tették ki és ez az arány az évtized végéig mindössze 5 százalékkal csökkent. Ez a tendencia az utóbbi évtizedben felgyorsult. 1999-ben 70 százalék volt a vagyon elleni bűnözés összbűnözésen belül mért aránya, ami 2006ban – folyamatos csökkenést követően – 61,1 százalékra esett vissza. A vagyon elleni bűncselekmények aránya a 2009. évben a regisztrált bűncselekmények 64 százalékát tette ki. Már a ’80-as évek első felében, az ún. második gazdaság kialakulásakor növekedni kezdett a polgárok magántulajdonában lévő vagyon mennyisége és értéke, majd a piaci társadalom megteremtésének időszakában további, ugrásszerű növekedés volt tapasztalható ezen a területen. Ez a piaci kockázatvállaló motívumoknak megfelelően jelentős bűnelkövetői aktivitást váltott ki, majd késleltetve ugyan, de a védekező mechanizmusokat is működésbe léptette. A vagyon elleni bűnözés jelenségéhez hozzátartoznak a vagyon elleni szabálysértések is. Az utóbbi évtizedben két ízben is jelentős dekriminalizáció zajlott le a Büntető Törvénykönyv vagyon elleni bűncselekményeket szabályozó fejezetében. A vagyon elleni cselekmények bűncselekményi alakzatainak elkövetési értékhatára előbb 10.000 forintra emelkedett1, majd 20.000 forintra nőtt2. Évi átlagban nagyságrendileg ötezer és tízezer között mozog azoknak a vagyon elleni cselekményeknek a száma, amelyek ugyan a büntetőhatóságok látókörébe kerülnek, ám végül az ezek miatt indított eljárások a feljelentés elutasításával, illetve a nyomozás megszüntetésével érnek véget azért, mert a konkrét cselekmények nem bűncselekményt, hanem szabálysértést valósítanak meg3. A két hivatkozott dekriminalizáció körüli időszakban jellemzően az évi átlagot érezhetően meghaladó számban születnek a szabálysértési értékhatárral összefüggő feljelentés-elutasító, illetve nyomozásmegszüntető döntések. Vagyis azt lehet mondani, hogy a két dekriminalizációs hullám a viszonylag kis értékű, szükséglet szülte és nyomorenyhítő vagyon elleni bűnözés tízezres nagyságrendű részét a szabálysértések közé szorította. A bűnözési statisztikákban továbbra is megjelenő vagyon elleni
1
A büntető jogszabályok módosításáról szóló 1999. évi CXX. törvény 7.§; hatályos 2000. március 1-jétől. 2 A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2007. évi XXVVII. törvény 5.§ (2) bekezdés; hatályos 2007. június 1-től. 3 A „nem bűncselekmény, hanem szabálysértés” jogcímre hivatkozással történt feljelentéselutasításokban (nyomozás megtagadásokban), illetve nyomozásmegszüntetésekben regisztrált vagyon elleni cselekmények száma: 1999: 6.490, 2000: 10.369, 2001: 8.157, 2002: 8.200, 2003: 6.777, 2004: 5.853, 2005: 6.064, 2006: 5.681, 2007: 11.494, 2008: 10.291, 2009: 7.820.
8
bűnözés jellemzően a nagyobb értékű ingó vagyontárgyakat fenyegeti. Ezzel szemben a továbbra is tömegesnek tekinthető, kisebb súlyú vagyon elleni bűnözés nagyobb része a tulajdon elleni szabálysértések között jelenik meg. Ennek a jellegében változatlanul kriminális jelenségnek a mérése azonban nem megoldott, ugyanis a vizsgált időszakban még teljes egészében hiányzott az egységes szabálysértési nyilvántartás4. A bűnügyi statisztikában szereplő, a szabálysértési értékhatárral összefüggésben elutasított feljelentésekben, illetőleg megszüntetett nyomozásokban regisztrált vagyon elleni cselekmények száma a tulajdon elleni kriminális szabálysértéseknek csak a minimumértékét adja meg. A dekriminalizáció egyszersmind gyengíti a sértettek/áldozatok érdekérvényesülési pozícióját, hiszen a szabálysértési jogterület a büntetőjognál sokkal kevesebb garanciát és védelmet biztosít a számukra. A vagyon elleni bűnözés legnagyobb hányada lopás, amely nagyjából az összes vagyon elleni bűncselekmény felét teszi ki. A lopásokon belül a polgárokat az ún. betöréses lopások – ezen belül is leginkább a lakásbetörések – és a gépjárműlopások – különösen a személygépkocsi lopások – száma és alakulása érinti érzékenyen.
Lopás
6. ábra
lakásbetörések
19 253
2005
19 239
2004
17 415
17 786
2003
10 000
16 856
18 671
2001
15 000
19 366
2000
20 000
22 907
26 194
25 000
26 866
30 000
2008
2009
5 000 0
2002
2006
2007
4
A központi szabálysértési nyilvántartást a közrend, valamint az igazságszolgáltatás működésének védelme érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról szóló 2008. évi LXXIX. törvény 16. § (1) bekezdése vezette be a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény rendelkezései közé. A központi szabálysértési nyilvántartás 2010. január 1. óta működik.
9
Lakásbetörés
A lakásbetörések száma az elmúlt évtizedben hullámzó trendet írt le, az évtized közepéig jellemző csökkenést az elmúlt években növekedés váltotta fel, ám a tavalyi évben elkövetett lakásbetörések száma még így is mintegy 20%-kal elmarad az évtized elején mért adatoktól. A lakásbetörés trendjének elemzésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a dekriminalizációs hullám a betöréses lopások terén nem éreztethette hatását, hiszen a dolog elleni erőszakos elemet is magában foglaló elkövetési mód (maga a „betörés”) az egyébként a bűncselekményi értékhatárt meg nem haladó értékre elkövetett lopást is bűncselekménnyé „minősíti fel.”. A lakásbetörések számában az utóbbi három évben tapasztalható emelkedés ellenére elmondható, hogy a vizsgált időszak elejéhez viszonyított csökkenés mögött mások mellett a lakások és egyéb helyiségek védelmét szolgáló biztonsági berendezések terjedését és minőségének javulását kell keressük. Hiba lenne azonban elhallgatni azt, hogy a közbiztonságról kialakult negatív közvélekedés mindenek előtt a vagyonbiztonság színvonalának feltételezett csökkenésére vezethető vissza. Ez a feltételezés azon a tapasztalaton alapul, hogy a büntetőhatóságok a vagyon elleni bűncselekmények elkövetőit csak ritkán kerítik kézre, és még a sikeres felderítéseknek is csak a töredéke eredményezi a sérelmet elszenvedő polgár kárának a megtérülését. Jellemző adat az, hogy a betöréses lopások elkövetőinek az ismertségi aránya országosan átlagban húsz százalék körül alakul, vagyis a büntetőhatóságok csak minden ötödik tolvajt kerítenek kézre. Ez az adat is azt mutatja, hogy a vagyon elleni bűnözés kontrolljának a jelenleg alkalmazott eszközrendszere alkalmatlan az elfogadható szintű biztonság létrehozására és fenntartására.
7. ábra
10
személygépkocsi lopások
4 900
4 000
5 934
6 389
6 507
7 065
6 000
7 111
7 729
8 551
8 000
8 278
10 000
10 203
11 778
12 000
2 000 0
1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009
8. ábra
tízezer személygépkocsira jutó személygépkocsi lopások
60,0
14000 53,1 12000
50,0
45,2 10000 36,2
40,0
31,5 31,1
8000
25,6
25,0 22,5
21,6
30,0
19,7
6000
16,0 20,0
7 065
6 507
6 389
5 934
4 900
2001
7 111
2000
8 278
8 551
1999
7 729
10 203
2000
11 778
4000
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
10,0
0,0
0 2002
személygépkocsi lopások száma
Személygépkocsilopás
10 ezer személygépkocsira jutó lopás
A személygépkocsi lopások a hazai bűnözés megítélésének meghatározó tényezőjét képezik. A személygépkocsilopások 1998-as feketeévében 15.000 ilyen bűncselekményt regisztráltak. Ez a szám ekkortól kezdve folyamatosan csökkent. Múlt évben már csak 4.900
11
személygépkocsi-lopást regisztráltak. Fontos hangsúlyozni, hogy a biztosítási jogviszonyokra figyelemmel a személygépkocsi lopások területén gyakorlatilag elhanyagolható mértékű a látencia. Bár vitathatatlan az, hogy a látványos sikerben a bűnüldöző szervek, a privát biztonsági ipar és a gépjármű-igazgatási szervek jelentős, együttes erőfeszítései is szerepet játszottak, hiba lenne a piaci igények bűnözési trendet befolyásoló hatását elhallgatni. A korábban korlátlan számú lopott jármű befogadására képes és hajlandó kelet- és dél-kelet–európai piacok telítődése igen nagymértékben szorította vissza a lopott személygépkocsik iránti keresletet. A határforgalom ellenőrzésének erősítése feltehetően már nem hoz újabb radikális javulást, az csak a hazai alkatrészpiacot illegális módon ellátó autóbontók és roncstelepek határozott és fokozott ellenőrzésével érhető el. 9. ábra
3 159
3 128
3 119
2 709
2000
2 982
3 227
2500
3 289
3 389
3000
3 319
3500
3 494
rablás
1500 1000 500 0
2000
2002
2004
2006
2008
12
Rablások
A rablás ún. kétmozzanatú bűncselekmény: dologra irányuló megszerzési célzattól vezérelt személy elleni erőszakos elemet tartalmaz. A rablások rendszertanilag a vagyon elleni bűnözés részét képezik, a rablás bűntett a Büntető Törvénykönyv vagyon elleni bűncselekményeket szabályozó fejezetében található. Ezért a rablásokat célszerűen a vagyon elleni bűnözés körében kell vizsgálni. A rablások az utóbbi években sajátos pályát jártak be. Számuk a vizsgált időszak csúcsévének tekinthető 2000.hez képest a 2002. évi enyhe emelkedéstől eltekintve 2001. és 2006. között folyamatosan csökkent, míg az utóbbi három évben megint emelkedett. A rablások halmazán belül nagyjából tíz százalékot tesz ki a súlyos erőszakot magukban foglaló rablások – ilyen például a fegyveres rablás – részhalmaza. Az ilyen rablások elszenvedőinek feljelentési hajlandósága az átlagosnál feltehetően jóval magasabb. Ezzel szemben a rablások zömét kitevő kevésbé erőszakos elkövetési módok és alakzatok esetében sokkalta alacsonyabb a feljelentési hajlandóság és felderítésük is sokkal kevésbé hatékony. Éppen ezért a rablások számának növekedése sokkal inkább enged következtetni a büntetőhatóságok iránti bizalom növekedésére, a feljelentési hajlandóság javulására, mintsem a közbiztonság tényleges romlására. Annál is inkább, mivel főleg a kevésbé súlyos erőszakkal megvalósított rablások körében számottevő látenciával kell számolni, vagyis a számszakilag romló bűnügyi statisztikai adatok valójában inkább a látencia visszaszorulását jelzik.
A vagyon elleni bűnözéssel okozott kár és a megtérülési ráta
A vagyon elleni bűnözésre jellemző adat az okozott kár mértéke, míg a büntetőhatóságok teljesítményét a vagyon elleni bűnözéssel okozott kárból visszaszerzett hányad is méri. A 2009. évet megelőző évtizedben a vagyon elleni bűnözés – összegszerűen – 90 és 150 milliárd forint között hullámzó mértékű kárt okozott5. A 2009. évben vagyon elleni bűnözéssel okozott kár 100 milliárd forint volt. Az összes vagyon elleni bűncselekménnyel okozott kárnak mintegy a harmadát okozták lopással. A betöréses lopással okozott kár mértéke6 múlt évben a 2008. évhez képest újabb 5 százalékkal csökkent (2007-2008 viszonylatában a
5
1999: 80 milliárd forint; 2000: 95 milliárd forint; 2001: 113 milliárd forint; 2002: 92 milliárd forint; 2003: 153 milliárd forint; 2004: 99 milliárd forint; 2005: 104 milliárd forint; 2006: 95 milliárd forint; 2007: 117 milliárd forint; 2008: 100 milliárd forint; 2009: 100 milliárd forint. 6 2006: 13.766 millió forint; 2007: 17.234 millió forint; 2008: 14.592 millió forint, 2009: 13.791 millió forint.
13
csökkenés 15%-ot tett ki). A rablásokkal okozott kár mértéke továbbra is érzékelhetően csökken7. A kármegtérülési mutatók továbbra is igen alacsony szinten stagnálnak, sőt, a rablással okozott kár megtérülési mutatóját kivéve 2009-ben romlás volt tapasztalható. A büntetőhatóságok a 2008. évben a vagyon elleni bűnözéssel okozott összes kár 11,3 százalékát szerezték vissza, ám ez a szám 2009-re alig 7 százalékra mérséklődött, miközben a vagyon elleni bűnözéssel okozott összes kár mértéke változatlan maradt. A betöréses lopással okozott kár megtérülésének mutatója lassan a statisztikai érzékelhetőség határára süllyed (2006: 6.4%, 2009: 3%). A mutatók évről évre azt a meggyőződést támasztják alá, miszerint Magyarországon a bűnüldözésben és a büntető igazságszolgáltatásban nem lehet számítani a bűncselekmény következtében elszenvedett kár megtérülésére. Ez a tapasztalat is jelentős mértékben közrejátszik a romló közbiztonságról, mindenek előtt a romló vagyonbiztonságról szóló közvélekedés kialakulásában. 10. ábra
erőszakos és garázda bűncselekmények struktúrája 40000 35000 30000
29 144
28 277
31 221
30 820
33 364
31 484
32 995
32 760
32 349
29 728 29 645
25000 20000
12 430
10 384
3 159
12 791
10 786
3 128
11 180
9 414
9 680
3 119
11 551 2 709
12 321
10 911
2 982
12 553
10 757
3 227
11 494
9 858
3 289
11 510
9 389
3 389
10 703
8 353
3 319
10 901
7 817
3 494
5000
3 167
10000
10 748 7 706
15000
0 1999 rablás
2000
2001
2002
szándékos testi sértés
2003
2004
garázdaság
2005
2006
2007
2008
2009
összes erőszakos és garázda bűncselekmény
Erőszakos és A kriminálstatisztika a rablásokat az erőszakos és garázda garázda bűnözés jellegű bűnözés kategóriájában is nyilvántartja8. Az erőszakos 7
2006: 1.320 millió forint; 2007: 1.043 millió forint; 2008: 929.808 millió forint, 2009: 733 millió forint. Itt jegyezzük meg, hogy a rablásokkal okozott kár éppen a rablás túlnyomóan erőszakos karaktere miatt kisebb súllyal jön figyelembe.
14
és garázda jellegű bűnözés összbűnözésen belüli aránya az utóbbi évtizedben változatlanul 7-8 százalék körül alakult (a 2008. és a 2009 évben egyaránt 8.1 százalék volt). Az erőszakos és garázda bűncselekmények belső struktúrája nagyjából változatlan: meghatározó összetevők a szándékos súlyos testi sértés, a garázdaság és a rablás. Az utóbbi években a szándékos testi sértések száma 10-12 ezer között, a garázdaságok száma 9.500 és 11.000 között ingadozik. A rablások számát és jellemzőit a korábbiakban ismertettük. A szándékos testi sértések és a garázdaságok száma a 2008. évben mintegy 10 százalékkal emelkedett. Ez a növekedés a 2009. évben stabilizálódni látszik, így az erőszakos és garázda bűncselekmények számában a megelőző két évben tapasztalt átmeneti csökkenést követően visszaállni látszik a 2005 előtti volumen. A rablások száma ugyanakkor nem mutat szignifikáns változást. 11. ábra
befejezett szándékos emberölés
138
100
147
152
174
164
150
208
227
203
203
200
250
250
250
50 0
1999
Emberölések
2001
2003
2005
2007
2009
A befejezett szándékos emberölések számát célszerű az erőszakos bűnözésen belül önállóan is megvizsgálni. A regisztrált befejezett szándékos emberölések száma a rendszerváltozást követő első évtizedben jellemzően évi 250–
8
A kétszeri elszámolás elkerülése érdekében a bűnözés struktúrájának számításakor csak a nem erőszakos vagyon elleni bűncselekmények számítanak be a vagyon elleni bűnözés terjedelmébe, míg az erőszakos vagyon elkeni bűncselekmények (rablás, zsarolás, kifosztás, jármű önkényes elvételének erőszakos alakzata) az erőszakos bűncselekmények között szerepelnek.
15
300 esetszám között ingadozott, majd az új évezred elején előbb egy trendvonallal lejjebb került (évi 200–250 eset), amit a 2005. évet követően újabb jelentős csökkenés követett. A befejezett szándékos emberölések számának alakulása a regisztrált bűnözéssel nagyjából egyező pályát írt le: a mintegy évtizednyi ideig tartó emelkedést az utolsó tíz évben fokozatosan gyorsuló csökkenés váltotta fel. A befejezett szándékos emberölések számának vizsgálatánál azonban két okból is különösen óvatosan kell eljárni. Egyrészt a magyarországi kriminálstatisztika története arról tanúskodik, hogy a XX. században minden egyes évtizedben előfordulnak kimagasló emberölési értékek. Másrészt az emberölés bűntettek úgynevezett kis statisztikai halmazt képeznek a bűncselekményi statisztikán belül, amelyet időről időre jelentős, szélsőséges kilengések is jellemezhetnek és ezek szakmai szempontból nem magyarázhatóak kielégítő színvonalon. Mivel azonban a befejezett szándékos emberölések körében a látencia elhanyagolható mértékű, alappal feltehető, hogy példának okáért az időszerű és szakszerű orvosi és más hatósági beavatkozások, vagy ezek hiánya érdemben képesek befolyásolni az emberölések számának az alakulását. Ugyanakkor a befejezett szándékos emberölések számának alakulásából a társadalom erkölcsi állapotára, vagy a közbiztonság helyzetére vonatkozó közvetlen következtetések nem vonhatóak le. Tájékoztatásul azt is érdemes megjegyezni, hogy a kísérleti szakban maradt emberölések száma hasonló hullámázást mutat (2009-ben a regisztrált emberölés kísérletek száma 136 volt), míg az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettek száma statisztikailag elhanyagolható (évi néhány eset). Zaklatás
Az erőszakos bűncselekmények körében szót kell ejteni a zaklatásról is, annak ellenére, hogy a bűnügyi statisztika a zaklatást nem sorolja ebbe a kategóriába, hiszen annak közel sem minden alakzata jár erőszakkal. Összességében azonban a zaklatást kriminológiai értelemben ún. alacsony intenzitású erőszakkal megvalósuló bűncselekménynek lehet tekinteni. A 2008. január 1.-jétől büntetni rendelt zaklatásból 2008-ban 2896-ot regisztráltak, 2009-ben pedig már 6400-at. Ez a tény is jól jelzi, hogy fokozatosan áthelyeződik a társadalom erőszakkal szemben ingerküszöbe és kezd kialakulni az erőszakkal szemben intoleráns társadalmi közeg. Ebben a közegben már az olyan kis fokú erőszakkal elkövetett bűncselekmények esetében, mint amilyen a zaklatás is, tömegével van helye feljelentés tételének.
12. ábra
16
közterületi bűnözés terjedelme
120 700
125 125
123 458
126 662
127 482
100 963
80 000
123 405
100 000
132 621
120 000
138 005
140 000
143 225
160 000
60 000 40 000 20 000 0
Közterületi bűnözés
2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009
A polgárok biztonságérzetét eredendően és alapvetően befolyásolják a közterületen elkövetett bűncselekmények. A bűnügyi statisztika kizárólag a szabadtéri és nem magántulajdonban álló területeket tekinti közterületnek. A rendszerváltozást megelőző időszakból származó – az akkor fennállott tulajdoni viszonyokat tükröző – és egészen 2008. december 31.-ig alkalmazott definíciók teljesen elavultak és gyakorlatilag lehetetlenné tették a közterületi bűnözés terjedelmének valósághű megállapítását9. 2009. január 1. óta
9
2009. január 1.-ig az ENYÜBS adatlapjai 18/a. rovata tartalmazza az „elkövetés helyszínét”. A 2009. január 1-ig hatályban volt statisztikai módszertani útmutató – az ún. „kitöltési kódszótár” – értelmében a bűnelkövetés lehetséges és rögzíthető helyszínei közül az alábbiak minősültek közterületnek: piac, vásárcsarnok (004); vásár, búcsú (005); kereskedelmi hely előtti terület (010); vendéglátóhely előtti terület (020); üdülőhely előtti terület (028); üzemanyagtöltő állomás (029); állatkert, vidámpark, mutatványosok (038); kulturális hely előtti terület (040); oktatási hely előtti terület (047); sportpálya, sportcsarnok, stadion (056); egyéb sportolási hely (059); autóbusz, trolibusz, villamos, hév, metró, vasúti jármű (064-068, 072); erdő, mező, rét, legelő, nádas, halastó, gyümölcsös, kert, szőlő, szántóterület, egyéb mezőgazdasági terület, nem termő mezőgazdasági terület (090-095); különféle közlekedési és gyalogos utak (101-110, 112-138); lépcsőház, átjáróház, kapualj (147-149); középület / középítmény előtti terület (170, 172); temető, egyéb hely (lakott területen belül, vagy azon kívül) (180, 183, 184).
17
a bűnügyi statisztika új közterület definíciót alkalmaz10. Nagyobb részt a bűnügyi statisztika új közterület fogalmának, vagyis a számbavétel új szempontjának köszönhető az, hogy a 2009. évben a közterületi bűnözés terjedelme a regisztrált bűnözés ¼-ére zsugorodott. A jellemző közterületi, erőszakos bűncselekmények a rablás és a garázdaság. A közterületi bűnözés összbűnözésen belül mért terjedelme a vizsgált időszakban egészen 2008.-ig az összes regisztrált bűncselekmény 29 százaléka körül alakult, a terjedelmére vonatkozó számadatok stabilitást mutattak. Ugyanakkor a százezres nagyságrendű közterületi bűnözésen belül a súlyos erőszakkal megvalósított bűncselekmények száma alacsony. A közterületen fegyverrel elkövetett bűncselekmények száma évi átlagban százötven körül alakul, míg a közterületi fegyveres rablások száma évente nagyjából ötven. Közlekedési bűnözés
A közterületi bűnözés fontos összetevője a közlekedési, azon belül is elsősorban a közúti közlekedési bűnözés. A közúti közlekedési bűnözésen belül a súlyos sérülést okozó közúti balesetek száma11 a 2008. évhez képest 12 százalékos csökkenést mutat (2008: 3.374; 2009: 2997). A halált okozó közúti balesetek száma12 már 2008-ban is markáns, 33 százalékos csökkenést mutatott, amit 2009-ben újabb 6 százalékos mérséklődés követett. A 2008. évben jelentős, 26 százalékos csökkenés mutatkozott a halálos eredményt okozó közúti bűncselekmények13 számában és a csökkenés a 2009. évben is folytatódott. Az ittas járművezetés bűncselekményt14 továbbra is csökkenő számadatok jellemzik, 2008-ban 19 százalékkal, míg 2009-ben újabb közel 10 százalékkal mérséklődött e bűncselekmények előfordulása. A 2007-es adatokhoz képest 2008-ban radikális, 50 százalékos csökkenés volt tapasztalható a halált okozó közúti ittas járművezetés15 számadatainál, amit a 2009. évben enyhe emelkedés követett. Az összességében kimondottan pozitív változások a 2008. évben a közúti közlekedés vonatkozásában tett számos intézkedés együttes hatásainak tulajdoníthatóak. Az ittas
10
2009. január 1. óta a bűnügyi statisztika új közterület fogalma a következő: „Közterület: a tulajdonos személyétől és a tulajdoni formától függetlenül minden olyan hely, amely közhasználatra szolgál, vagy amely a nyilvánosság, illetőleg bárki számára azonos feltételek mellett hozzáférhető.” Az e fogalom alá eső elkövetési helyszínek külön kódszótárban szerepelnek. 11 1999: 3.615; 2000: 3.425; 2001: 3.184, 2002: 3.624; 2003: 3.400; 2004: 3.975; 2005: 3.908; 2006: 3.600; 2007: 3.919; 2008: 3.374; 2009: 2997 12 1999: 590; 2000: 570; 2001: 450; 2002: 513; 2003: 491; 2004: 532; 2005: 531; 2006: 468; 2007: 482; 2008: 371; 2009: 350 13 1999: 688; 2000: 660; 2001: 525; 2002: 623; 2003: 584; 2004: 619; 2005: 629; 2006: 547; 2007: 571; 2008: 422; 2009: 413 14 1999: 12.623; 2000: 11.669; 2001: 11.621; 2002: 13.318, 2003: 12.737; 2004: 13.758; 2005: 14.417; 2006: 13.952; 2007: 14.157; 2008: 11.523; 2009: 10.495 15 1999: 91; 2000: 82; 2001: 70; 2002: 99; 2003: 82; 2004: 78; 2005: 88; 2006: 68; 2007: 82; 2008: 41; 2009: 57.
18
járművezetés elleni fellépés16, az objektív felelősség bevezetése17, az előéleti pontrendszer szigorítása és a közlekedési ellenőrzések intenzitásának fokozása együtt voltak képesek megfordítani a korábban stagnáló, illetve romló közúti közlekedés-bűnözési trendet. Gazdasági bűnözés
Az elmúlt évtizedben évente átlag tíz-tizenötezer gazdasági bűncselekményt regisztrált a bűnügyi statisztika18. A gazdasági bűnözéssel okozott kár mértéke átlagosan 30 és 40 milliárd forint között mozgott, bár a 2003. évben meghaladta a 66 milliárd forintot. A 2003. évben mért kiugróan magas kárérték ugyanúgy egyszeri torzító tényező, ahogyan a több év átlagában tíz százalék körül alakuló kárbiztosítási mutató tekintetében a 2007. évben mért közel 35 százalékos eredményesség. A gazdasági bűncselekmények közül részletesen érdemes foglalkozni a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaéléssel, az adócsalással és a csődbűncselekménnyel. A készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés mind szerkezetét, részben mind a támadott érdekviszonyt tekintve a lopással és a csalással mutat rokon vonásokat. Az adócsalás az állam és a gazdasági szereplők közötti vertikális, míg a csődbűncselekmény a gazdasági szereplők egymás közötti, horizontális kapcsolódásaiban megvalósuló kriminális magatartásokat rendeli büntetni.
Visszaélés készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel
A bűnügyi statisztika készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélésből évről évre emelkedő esetszámot regisztrál19. Az e bűncselekménnyel okozott kár mértéke évi átlagban negyedmilliárd és félmilliárd forint között ingadozik. A 2009. évben mért 11 milliárd forintot meghaladó mértékű károkozás minden valószínűség szerint egyszeri torzító hatásnak tudható be. A bűnüldözés az így okozott kár 5-7%-át tudja biztosítani. A tavalyi év kiugróan magas kárértéke mellett a kárbiztosítási mutató értelemszerűen elhanyagolhatóan alacsony (0.1%) volt. A növekedés arra enged következtetni, hogy a készpénzkímélő fizetési eszközök és módok használatának utóbbi években mért jelentős bővülése a kapcsolódó kriminalitás erősödését is kiváltja, egyben kiköveteli az azzal szembeni hatékonyabb védelmet. Jól érzékelhető, hogy a
16
A közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet módosításáról szóló 2/2008. (I. 12.) IRM rendelet. 17 A közigazgatási bírsággal sújtandó közlekedési szabályszegések köréről, az e tevékenységekre vonatkozó rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről, felhasználásának rendjéről és az ellenőrzésben történő közreműködés feltételeiről szóló 410/2007. (XII. 29.) Korm. rendelet. 18 2000: 10.986, 2001: 12.412, 2002: 14.248, 2003: 15.088, 2004: 16.661, 2005: 17.106, 2006: 17.862, 2007: 14.021, 2008: 15.870, 2009: 16.752 19 2003: 1.700; 2004: 2.500, 2005: 2.819, 2006: 3.675, 2007: 3.887, 2008: 4.955, 2009: 5.689
19
büntetőhatóságok ezen a területen sem tudnak hatékony védelmet nyújtani. adócsalás
Az adócsalás20 a közpénzügyeket sértő, a közbevételeket csorbító bűncselekmény. A bűnügyi statisztika által észlelt előfordulásával összefüggésben mindenekelőtt arra kell felhívni a figyelmet, hogy eleve is kis egyedszámú statisztikai halmazról van szó, amely az évtized közepén tapasztalt átmeneti növekedés ellenére tovább zsugorodik21. Az adócsalással okozott adóbevétel csökkenés mértéke évi átlagban tíz és tizenöt milliárd forint között mozog. Az adócsalással okozott kárra vonatkozó kárbiztosítási mutató több évben is a statisztikai mérés hibahatára környékén – egymásfél százalék körül – helyezkedik el, de még e legeredményesebb évben sem éri el a tíz százalékot. A bűnüldözés eszközeivel átlagosan az adócsalás által okozott kár öt százalékát lehet visszaszerezni. Vagyis minden erre irányuló szakmai és kormányzati közpolitikai törekvés ellenére a bűnüldözés nem képes tetten érni a valóságban több nagyságrenddel gyakrabban előforduló és sokkalta több kárt okozó adócsalást. A következménynélküliség tömeges tapasztalata csak az amúgy is rossz adómorál további hanyatlásának lehet forrása.
Csődbűncselekmény
A csődbűncselekmények22 száma az utóbbi évtized első szakaszában évi átlagban ezerötszáz körül alakult23, majd az utolsó három évben ennek a szintnek nagyjából a felére esett vissza24. A számszaki változás mögött kodifikációs döntés húzódik meg. A csődbűncselekmények mintegy felét ugyanis az ún. adminisztratív csődbűntettek alkotják, amely magatartást a jogalkotó a 2007. évi XXVII. törvénnyel kiemelt az akkor még csődbűntett elnevezésű tényállásából és áthelyezte a számvitel rendjének megsértése körébe. Ennek hatására ekkortól a számvitel rendjének megsértése bűnügyi statisztikai halmaza mintegy évi ezer bűncselekménnyel gyarapodott. A csődbűncselekménnyel okozott kár mértéke évi átlagban öt és tízmilliárd forint között mozog, amely összegből kevesebb, mint tíz százalékot tudnak visszaszerezni a büntetőhatóságok.
Korrupciós bűnözés
A bűnügyi statisztika a korrupció társadalmi jelenségén belül kizárólag a kriminális korrupciót méri. A kriminális korrupció körében az ún. korrupciós bűncselekményeken (hivatali és gazdasági vesztegetés, befolyással üzérkedés, vesztegetés
20
Törvényi tényállás változásokat behivatkozni!!! 2000: 2.552, 2001: 3.591, 2002: 3.932, 2003: 4.478, 2004: 3.113, 2005: 2.661, 2006: 2.025, 2007: 1.653, 2008: 1.951, 2009: 1.622 22 A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2007. évi XXVII. törvény 17. §-a 2007. június 1.-jei hatállyal módosította a korábban csődbűntett elnevezésű tényállást és annak megnevezését. 23 2000: 748, 2001: 1.156, 2002: 1.296, 2003: 1.468, 2004: 1.791, 2005: 1.807, 2006: 1661 24 2007: 864, 2008: 414, 2009: 402 21
20
feljelentésének elmulasztása, nemzetközi kapcsolatban elkövetett vesztegetés és befolyással üzérkedés) megtalálhatóak a korrupciós jellegű bűncselekmények is. Utóbbi alkategóriába olyan bűncselekmények tartoznak, amelyek nem minden esetben valósítanak meg korrupciót, mégis alappal feltehető, hogy jelentős százalékában kapcsolódnak korrupciós élethelyzethez. A bűnügyi statisztika korrupciós jellegű bűncselekményként tartja számon egyebek mellett a hivatali visszaélést, a bűnpártolást, a hűtlen kezelést, a választás, népszavazás, népi kezdeményezés rendje elleni bűncselekményt. Fel kel azonban hívni a figyelmet arra, hogy a statisztikai számbavétel módszertani okok folytán nem teszi lehetővé annak eldöntését, hogy a regisztrált korrupciós jellegű bűncselekmények közül melyek azok, amelyek ténylegesen korrupciót valósítottak meg. Ezért a korrupciós bűnözés elemzésekor kizárólag a vesztegetések, a befolyással üzérkedések és a hivatali visszaélések számadatait vizsgáljuk. A hivatali visszaélések vizsgálat alá vonását az indokolja, hogy ez a korrupciós jellegű bűncselekmény a kriminalisztikai tapasztalat szerint az esetek túlnyomó részében ténylegesen korrupcióhoz kapcsolódik. Hivatali vesztegetés 13. ábra
regisztrált hivatali vesztegetések
236
308
300
200
278
400
424
401
400
458
500
549
556
600
670
649
700
100
0 1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
A hivatali vesztegetések száma az elmúlt évtizedben átlagosan évi 400 körül alakult, két kiugró évben (2001-ben és 2002ben) azonban 700 közelébe emelkedett a regisztrált esetszám. A 2008-at megelőző három évben 300 alá csökkent az évente regisztrált hivatali vesztegetések száma, majd ez a szám 2009-ben 549-re emelkedett.
21
Gazdasági vesztegetés 14. ábra
regisztrált gazdasági vesztegetések 400
366
350
250
262
283
300
200
77
118
136
55
50
65
74
126
100
106
150
0 1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
A gazdasági vesztegetések évi átlagszáma 50 és 100 között ingadozott olyan módon, hogy az évtized elején 100-ról 50-re csökkent az évi esetszám, majd 2008-at megelőzően az utolsó három évben 50-ről újra 100-ra emelkedett. Két kiugró évben – 2003-ban és 2005-ben – meghaladta a 250-et a regisztrált gazdasági vesztegetések száma, 2009-ben 366 gazdasági vesztegetést regisztráltak. Befolyással üzérkedés 15. ábra
22
regisztrált befolyással üzérkedések
116
100
105
123
120
113
137
140
75
80
35
40
47
46
47
58
60
20
0 1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
A befolyással üzérkedések száma hektikusan alakult. Évi átlagban 40 és 140 között ingadozott a regisztrált esetszám, az évtized során többször is megjárva mind az alsó, mind a felső küszöb környékét. Hivatali visszaélés 16. ábra
regisztrált hivatali visszaélések 35 9
35 7
34 6
35 8
400
25 4
26 0
300
26 1
30 1
350
12 9
200 150
12 3
18 9
250
100 50 0 1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
23
A hivatali visszaélések száma a vizsgált időszak első felében viszonylag kiegyensúlyozottabb képet mutatott (évi 250-350 eset), majd a 2008-cal bezárólag egy trendvonallal lejjebb kezdett szóródni (évi 100-200 bűncselekmény). 2009-ben újra a korábbi éveknek megfelelő esetszám került regisztrálásra. A vesztegetéssel A bűnügyi statisztika a korrupciós bűncselekmények közül okozott kár egyedül a vesztegetésekkel okozott kár mértékét rögzíti. A
vesztegetési kárra vonatkozó adat közlésekor megszorításokkal kell élni. A Büntető Törvénykönyv a közélet tisztasága elleni bűncselekmények körében nem teszi tényállási elemmé a korrupció keretében adott, vagy ígért előny mértékét. Vagyis a büntetőjogilag üldözött korrupció bármilyen kisösszegű, illetve pénzben nem kifejezhető bármely más előny adásával, ígéretével megvalósítható. Ebből a két tényezőből – a kárérték nem a vesztegetés tényállási eleme, illetve a vesztegetés nemcsak pénzben kifejezhető előnnyel valósítható meg – következően a vesztegetéssel okozott kár mértéke a bűnügyi statisztika által nyújtott tájékoztató adatnak fogható fel, amely legfeljebb a korrupció által okozott károk minimumáról ad további becslésekre alkalmas képet. A vesztegetéssel okozott és a bűnügyi statisztika által rögzített kár mértéke az elmúlt évtizedben a százmilliónál kisebb alsó határ és a hétmilliárd forintot meghaladó felső határ között folyamatosan ingadozott, de jellemzően inkább az alsó határ közelében alakult25. A vesztegetési előny mértékéből büntetőhatóságok által biztosított összeg mértéke jellemzően tíz százalék alatt maradt, bár a 2001. évben meghaladta a 34 százalékot, viszont 2009-ben a statisztikai hibahatár alatt lévő 0.3 százalékot tett ki. Ezek a tájékoztató adatok is azt támasztják alá, hogy a korrupciós bűnözés kontrolljában, a büntetőhatóságok munkájában nagyfokú esetlegességgel és jelentős szakmai egyenetlenségekkel kell számolni. A korrupciós bűnözésre vonatkozó következtetések és prognózis
A kriminális korrupció bűnügyi statisztikai mérésével összefüggésben utalni kell a korrupciót meghatározó látenciára. Nyilvánvaló, hogy a bűnügyi statisztika nem tartalmazza a hatóságok által fel nem tárt korrupciós bűncselekményeket. A kriminális korrupciót olyan alacsony bűnügyi statisztikai előfordulás jellemzi, hogy a regisztrált korrupciós bűncselekményekre vonatkozó számadatok legfeljebb egyfajta alsó-limes értéknek tekinthetőek és ilyenként a magyarországi kriminális korrupció minimumáról adnak számot. Amint az emberölések esetében, úgy a kriminális korrupcióra vonatkozó bűnügyi statisztikai adatok értékelésekor is figyelemmel kell lenni arra, hogy az ennyire kis statisztikai halmazok szélsőséges mozgásoknak,
25
2000: 89 millió forint, 2001: 189 millió forint, 2002: 129 millió forint, 2003: 150 millió forint, 2004: 1.145 millió forint, 2005: 196 millió forint, 2006: 526 millió forint, 2007: 87 millió forint, 2008: 7,5 milliárd forint, 2009: 1,2 milliárd forint
24
kilengéseknek vannak kitéve. A kriminális korrupció bűnügyi statisztikai halmaza azonban nemcsak kis egyedszámú, hanem magas látenciával is jellemzett sokaság. Az adott jelenséget jellemző látencia mértéke és a jelenség statisztikai halmazában megfigyelt kilengések ésszerű magyarázhatósága egymással fordítottan arányosak. A kriminális korrupció számadataiban észlelt, az imént bemutatott kilengések általában semmiféle szabályszerűséggel nem jellemezhetőek. A bűnügyi statisztika eszközeivel nem alkotható reális kép a kriminális korrupció valós terjedelméről, társadalmi jelenlétének a mértékéről. A bűnügyi statisztika legfeljebb a kriminális korrupció minimumára vonatkozó megállapításokat tesz lehetővé. Az bizonyossággal állítható, hogy a korrupciót jellemző látencia meghatározó oka a korrupció mögött meghúzódó érdekviszonyok igen erős és tartós volta. A feljelentési hajlandóság számottevő növekedésére a továbbiakban sem lehet számítani. Ezt a szakmai feltevést nagymértékben erősíti az a tény, hogy a vesztegetés bűncselekmény önfeljelentése büntethetőséget megszüntető okként 2002. április 1.-jén történt bevezetése26 egyáltalán nem befolyásolja a regisztrált korrupciós bűncselekmények számát. Ebből az következik, hogy a kriminális korrupció ellen rendelkezésre álló eszközök legfeljebb a korrupciós bűncselekmények jelenlegi szintjének a kezelésére alkalmasak. Emellett az is alappal feltehető, hogy a kormány által bevezetni tervezett korrupció elleni intézkedések27, mindenekelőtt a whistleblowing protection és a még felállításra váró ún. közérdekvédelmi hivatal várhatóan a jelenlegi szint sokszorosára növelik a korrupcióra vonatkozó jelzések számát, amit a jövőben ugyanúgy a korrupció elleni küzdelemben jelenleg is közreműködő felderítő szerveknek és büntetőhatóságoknak kell ellenőrizniük és feldolgozniuk. A kriminális korrupció ellen igénybe vehető szervezetrendszer, de még inkább a rendelkezésre álló kriminalisztikai apparátus és szaktudás fejlesztése hiányában nem lehet arra számítani, hogy a korrupcióra vonatkozó növekvő számú jelzés egyben az megismert korrupciós bűncselekmények és a felelősségre vont elkövetők számát is növelné. Márpedig ha a korrupcióra vonatkozó nagyobb számú jelzés rendre jogi, mindenekelőtt büntetőjogi következmény nélkül marad, az tovább erősíti a következménynélküliség érzését. A kriminális korrupcióra vonatkozó prognózis részeként célszerű megemlíteni az igazságszolgáltatással összefüggő vesztegetést, amely rendszertanilag a hivatali vesztegetés 26
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 2001. évi CXXI. törvény 43. § 27 Lásd a tisztességes eljárás védelméről, valamint az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2009. évi CLXIII. Törvényt.
25
egyik alcsoportja28. Ezt a bűncselekménytípust a bűnügyi statisztika eszközeivel egyáltalán nem lehet megismerni, az elmúlt években ugyanis évi 4-7 regisztrált eset fordult elő. Éppen az imént hivatkozott antikorrupciós intézkedések eredményeként azonban ezen a területen már a közeli jövőben a regisztrált bűncselekmények számának jelentős növekedése várható. Rendőrbűnözés 17. ábra
a rendőrbűnözés terjedelme 800
643
402
348
356
418
330
200
398
300
549
400
575
500
719
600
706
700
100 0
1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009
A rendőrök által elkövetett bűncselekmények számának alakulásában az elmúlt évtizedben számottevő csökkenés volt tapasztalható. Az évtized első szakaszában jellemző évi 700 bűncselekmény körüli értéket követően az utóbbi öt évben évi 400 körüli bűncselekményszám látszik stabilizálódni. A bűnügyi statisztika a 2009. évtől kezdve számba veszi a katonai bűncselekményeket is. A 2009. évben rendőrök összesen 281 katonai bűncselekményt követtek el, ezek közül 221 volt kötelességszegés szolgálatban. Mivel a korábbi évekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre a rendőrök által elkövetett katonai bűncselekmények számára vonatkozó, összehasonlítható adat, ezért ezt a bűnözési szegmentumot – annak jelentős torzító hatására figyelemmel – indokolatlan hozzászámítani a rendőrbűnözés volumenéhez. A katonai bűncselekmények számbavétele révén a bűnügyi statisztika a jövőre nézve átfogóbb képet tud alkotni a rendőri bűnözésről. 18. ábra 28
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 255. § (1)-(2) bekezdése.
26
a rendőrbűnözés struktúrája 100%
80%
60%
40%
20%
személy elleni bcs-k
kölekedési bcs-k
állig/igszolg/közélet tisztasága elleni bcs-k
egyéb bcs-k
9 20 0
8 20 0
7 20 0
6 20 0
54 20 0
4 20 0
3 20 0
2 20 0
1 20 0
0 20 0
19 9
9
0%
A rendőrök által elkövetett bűncselekmények közül mind számukat, mind jelentőségüket tekintve az államigazgatás, az igazságszolgáltatás és a közélet tisztasága elleni bűncselekmények érdemesek kitüntetett figyelemre. Ebben a körben is mindenekelőtt a rendőri korrupcióról és a rendőrök által hivatali helyzetükben elkövetett erőszakos bűncselekményekről kell részletesebben szólni. A rendőri korrupció
A rendőri korrupció mind rendszertani értelemben, mind terjedelmét tekintve igen nehezen megragadható jelenség. Amint a kriminális korrupció jelenségénél általában, úgy a rendőri korrupció esetében is az okozza a rendszertani problémát, hogy hiányzik a szakmailag egységes nómenklatúra, ami alapján egyes bűncselekmények kétséget kizáróan a rendőri korrupció körébe lennének sorolhatóak. A rendőri korrupció esetében további bonyodalmat okoz az, hogy olyan bűncselekmények előfordulása is a korrupció jelenlétére utalhat, amely más elkövetők esetében egyáltalán nem alapozna meg korrupcióra vonatkozó következtetést. Tipikusan ilyen bűncselekmények a rendőrök által elkövetett közokirathamisítások és az adatvédelmi bűncselekmények. Minderre figyelemmel a rendőri korrupcióra vonatkozó bűnügyi statisztikai adatok közlésekor szakmai óvatossággal kell eljárni. A rendőrök által elkövetett vesztegetések és befolyással üzérkedések vitathatatlanul a rendőri korrupció körében
27
értékelendők. E bűncselekmények száma29 az elmúlt évtized elején évi átlagban hetvenöt volt, majd a 2004. és a 2005. évben évi ötven körülire süllyedt, 2006. és 2008. között pedig mindössze évi átlag harminc ilyen bűncselekmény fordult elő. A 2009. évben kereken ötven rendőr által elkövetett vesztegetés és befolyással üzérkedés került regisztrálásra. Szintén a rendőri korrupcióhoz tartoznak a hivatali visszaélések is, amelyek száma az évtized során évi száz és évi ötven bűncselekmény között ingadozott30. A rendőrök által elkövetett közokirat-hamisítások, személyes adattal visszaélések, valamint különleges adattal visszaélések mögött is korrupcióval fertőzött élethelyzetek feltételezhetőek, bár szakmai bizonyosságot csak célzott, bűnözéskutatási módszereket hasznosító vizsgálattal lehetne szerezni. A rendőrök által elkövetett közokirat-hamisítás bűncselekmények száma viszonylag jelentős, eléri az évi néhánytucatot is31. Ezzel szemben a rendőrök által elkövetett adatvédelmi bűncselekmények előfordulása egy-két év évi néhány esetre korlátozódó adataitól eltekintve statisztikailag nem érzékelhető. A rendőri korrupció terjedelmének vizsgálatakor mindenek előtt arra a kriminális korrupció bemutatásánál már megfogalmazott állításra kell figyelemmel lenni, hogy a bűnügyi statisztika a korrupció jelenségének csak a minimumát méri. Ez természetesen igaz a rendőri korrupcióra is. A rendőri korrupció statisztikailag megismerhető terjedelmét az azzal szembeni állami fellépés mikénti szervezése is befolyásolja. A rendőri korrupció felderítése a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának kizárólagos hatáskörébe tartozik, az ilyen ügyeket pedig a büntetőeljárási törvény értelmében egyedül az ügyész nyomozhatja. A fentebb közölt statisztikai adatok is mindenekelőtt azt a feltevést támasztják alá, hogy a rendőri korrupció körébe sorolható cselekmények számát leginkább a felderítést végző hatóság ügybefogadási hajlandósága határozza meg, így ez az adat aligha áll valós összefüggésben a rendőri korrupció tényleges társadalmi mértékével és természetével. A rendőri erőszak
A rendőrök által hivatali működésük során, e működés céljaira alkalmazott illegitim erőszak mérésére a bántalmazás hivatalos eljárásban és a kényszervallatás bűncselekmények számadatai szolgálnak. Kevésbé szorosan ehhez a bűnözési területhez
29
1999: 76, 2000: 77, 2001: 75, 2002: 78, 2003: 75, 2004: 52, 2005: 47, 2006: 27, 2007: 29, 2008: 31, 2009: 50. 30 1999: 132, 2000: 99, 2001: 72, 2002: 69, 2003: 44, 2004: 61, 2005: 33, 2006: 40, 2007: 32, 2008: 57, 2009: 57. 31 1999: 51, 2000: 62, 2001: 64, 2002: 62, 2003: 49, 2004: 29, 2005: 44, 2006: 21, 2007: 26, 2008: 25, 2009: 53.
28
kapcsolódik a jogellenes fogvatartás bűncselekmény is. Mind a bántalmazás hivatalos eljárásban32, mind a kényszervallatás33 számadatai igen hektikusan mozognak, összességében azonban csökkenő tendenciát írnak le, olyannyira, hogy lassan megközelítik a statisztikai mérési hibahatárt. A jogellenes fogvatartás számadatai az elmúlt évtizedben évi öt és tíz eset között ingadoztak. Fentebb már az emberölések és a korrupciós bűnözés tárgyalásánál is szó esett arról, hogy a kis egyedszámú statisztikai halmazok időről időre szélsőséges és szakmailag nem kielégítő színvonalon magyarázható ingadozásoknak vannak kitéve. Ez az állítás a rendőr bűnelkövetők személyében rejlő sajátosságon alapuló megszorítással alkalmazható a rendőri bűnözés terjedelmének elemzésekor. A megszorítás arra vonatkozik, hogy a rendőr bűnelkövetők – a rendőrség stabil létszámviszonyaiból adódóan – viszonylag állandó méretű és könnyen azonosítható sokaságot képeznek, így az általuk elkövetett bűncselekmények számának alakulása lényegileg független az elkövetői populációtól. Vagyis a rendőrbűnözés látenciáját nem az elkövetők felderítetlensége okozza. A látenciát sokkal inkább az befolyásolja, hogy a rendőrök által elkövetett bűncselekmények mögött rendre olyan összezáró érdekviszonyok húzódnak meg, amelyeket a bűnfelderítés jelenleg alkalmazott eszközeivel és szervezeti megoldásaival csak a fent ismertetett mértékben lehet megtörni. A rendőrök elleni erőszak
A rendőrök a bűncselekményeknek nem csupán elkövetői, hanem elszenvedői is lehetnek. A bűnügyi statisztika a rendőrök elleni erőszak körében a 2008. évvel bezárólag egyedül a rendőr sérelmére elkövetett hivatalos személy elleni erőszakot mérte. Ennek számai hosszabb ideje évi átlagban 400 körül alakultak34. A bűnügyi statisztika eszközei alkalmatlanok annak kimutatására, hogy vajon a 2007. és a 2008. években mért enyhén magasabb számérték mögött a megelőző években közterületi rendezvényeken elkövetett rendbontások során nagyobb mértékben megvalósult rendőr elleni erőszak húzódik-e meg. Az ilyen feltevés mindazonáltal nem vethető el, hiszen a bűncselekmények bűnügyi statisztikai regisztrációja jellemzően átlagosan 12-24 hónappal az elkövetésük után történik meg, vagyis a 2007. és a 2008. év rendőr elleni erőszakra vonatkozó adatai a valóságban többnyire a 2006. évben elkövetett bűncselekményeket tartalmaznak. Ebből következik az is, hogy a 2009. évi adat újra a korábbi évi 400 eset közelébe süllyedt vissza.
32
1999: 64, 2000: 80, 2001: 51, 2002: 72, 2003: 51, 2004: 26, 2005: 36, 2006: 30, 2007: 51, 2008: 29, 2009: 13. 33 1999: 30, 2000: 26, 2001: 25, 2002: 17, 2003: 18, 2004: 15, 2005: 6, 2006: 4, 2007: 8: 2008: 2, 2009: 4. 34 2003: 401, 2004: 409, 2005: 411, 2006: 368, 2007: 473, 2008: 525, 2009: 448.
29
A bűnügyi statisztika a 2009. évvel kezdődően bármely bűncselekmény vonatkozásában kimutathatóvá tette azt, ha a sértett az elkövetővel szemben intézkedő rendőr volt. A 2009. évben rendőrök elleni erőszakra vonatkozó, közölt számérték ennek ellenére továbbra is kizárólag a rendőrök sérelmére elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettekből áll össze. Árnyaltabb kép kialakítására a későbbiekben, a 2009. évi adatállomány mélyelemzésével nyílik lehetőség. Elkövetők és sértettek 19. ábra
regisztrált bűnelkövetők
105 000 100 000
2000 2001 2002 2003
2004 2005 2006 2007 2008
112 831
116 584
116 161
110 000
118 145
115 000
121 885
120 000
120 583
122 860
125 000
124 171
130 182
130 000
133 790
135 000
2009
A regisztrált bűnelkövetők száma az utóbbi évtizedben viszonylag hektikus mozgással jellemezhető, bár az ingadozás 10 százalékos sávszélességen belül marad. Bűnelkövetők előélet szerinti megoszlása 20. ábra
30
regisztrált bűnelkövetők előélet szerinti megoszlása 160 000
2007
2008
112 831
116 584
124 171
116 161
80 000
118 145
100 000
130 182
120 000
133 790
140 000
60 000 40 000 20 000 0 2003
2004
2005
büntetlen előéletű bűnelkövetők regisztrált bűnelkövetők
2006
2009
büntetett előéletű bűnelkövetők
A vizsgált időszakban a 2009. évet leszámítva a regisztrált bűnelkövetők előélet szerinti megoszlására az volt jellemző, hogy nagyságrendileg kétharmaduk elsőbűntényes, míg egyharmaduk büntetett előéletű volt. A 2009. évben mintegy 8.000-rel nőtt a büntetett előéletű elkövetők száma. Az érezhető mértékű növekedés az említett arányt 60:40-re módosította. Ennek okai egyelőre nem állapíthatóak meg, ahogyan az sem dönthető el, hogy egyszeri adattorzulásról, avagy új trend kezdetéről van-e szó. 21. ábra
31
büntetett előéletű bűnelkövetők struktúrája 100%
80%
60%
40%
20%
visszaeső
különös visszaeső
többszörös visszaeső
20 09
20 08
20 07
20 06
20 05
20 04
20 03
0%
bűnismétlő
A büntetett előéletű bűnelkövetők belső megoszlásának arányai lényegileg nem változtak a vizsgált időszakban, a részpopulációban megfigyelt 8.000-es növekmény az egyes részhalmazok között egyenlően terítődött. Így továbbra is az jellemző, hogy a büntetett előéletű bűnelkövetők nagyjából ¾e egyszerű bűnismétlő, azaz nem minősül egyik visszaesői kategória szerint sem. Említésre érdemes, hogy a 2009. évben regisztrált bűnelkövetők közül 5 fő minősült erőszakos többszörös visszaesőnek. Ebbe a 2009. augusztus 9. óta hatályos büntetőtörvényi rendelkezéssel35 bevezetett legújabb visszaesői kategóriába azok a többszörös visszaeső bűnelkövetők tartoznak, akik mindhárom alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követnek el. 22. ábra
35
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 2009. évi LXXX. törvény 42. § (5) bekezdés.
32
regisztrált természetes személy sértettek
213 661
211 455
231 059
224 065
235 760
235 406
241 325
214 165
150 000
261 861
200 000
259 035
250 000
293 535
300 000
100 000
50 000
0 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009
A természetes személy sértettek száma az elmúlt évtizedben kisebb ingadozásokkal jellemezhető csökkenést mutat és évi 200.000 körül alakul. A csökkenés jelentős, hiszen 1999-ben még közel 300.000 természetes személy sértettet regisztráltak, míg a tavalyi évben már csak valamivel több, mint 200.000-et. 23. ábra
33
sértettek és elkövetők gyakorisága saját korcsoportjukban a 2009. évben 3 500
3 000
2 500
2 000
1 500
1 000
500
0
10 0-
11
12
13
14
15
16
17
sértett
18
19
4 9 4 9 4 9 4 9 t - 2 5- 2 0- 3 5- 3 0- 4 5- 4 0- 5 5- 5 l öt 20 2 3 3 4 4 5 5 afö és 60
elkövető
Az elkövetők és a sértettek gyakoriságának életkor szerinti megoszlása az eddig tapasztaltakhoz képest változatlanul azt a tételt támasztja alá, hogy a bűnözésben a fiatalkorú és a fiatal felnőtt népesség a legaktívabb, míg a viktimizáció veszélyének leginkább a felnőtt népesség van kitéve. Ugyanakkor az idősebb korúak – a 60 év felettiek – viktimizációs veszélyeztetettsége csak töredéke a közvélekedés által az e korosztályoknak tulajdonított áldozattá válási kockázatoknak. A 60 évesnél idősebb korosztály vikitimizációs veszélyeztetettsége mintegy 30%-kal alacsonyabb a teljes lakónépesség viktimizációs veszélyeztetettségénél. Az időskorúak a teljes népességhez képest harmad akkora eséllyel válnak erőszakos, vagy garázda jellegű bűncselekmény áldozatává. Ugyanakkor az idősek körében az átlagosnál jóval nagyobb a félelem a bűnözéstől és a szorongás az áldozattá válástól. 24. ábra
34
az erőszakos bűncselekmények sértettjeinek és elkövetőinek gyakorisága saját korcsoportjukban a 2009. évben 900 800 700 600 500 400 300 200 100 0
10 0-
11
12
13
14
15
16
17
sértett
18
19
4 29 4 39 4 9 4 9 t -2 -3 - 4 5- 4 0- 5 5- 5 l öt 20 25 30 35 40 4 5 5 afö s é 60
elkövető
Az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények elkövetőinek és sértetteinek életkor szerinti megoszlása sem változott. Továbbra is az a jellemző, hogy a fiatal és a fiatal felnőtt népesség más korosztályoknál nagyságrendekkel gyakrabban követ el erőszakos bűncselekményeket. Az erőszakos bűnözésnek változatlanul az a sajátossága, hogy a sértettek jellemzően az elkövetőkkel azonos életkori csoportból származnak. Az erőszak – akár konfliktuskereső, akár konfliktusfeloldó, akár támadó jellegű – a fiatal korosztályokon belüli agresszió megnyilvánulása. Ez különösen a 14-17 éves (fiatalkorú) csoportban jellemző. A fiatalkori és a fiatal felnőtt kori erőszakos bűnözés sajátossága az elkövetői és áldozati szerepek átjárhatósága, felcserélhetősége: ugyanaz a fiatal egyszer erőszakos bűncselekmény áldozataként, más alkalommal elkövetőjeként jelenik meg (kortársagresszió). Külföldi elkövetők
A külföldiek az utóbbi évtizedben évente négyezer és hétezer közötti számú bűncselekményt követnek el36. A regisztrált külföldi bűnelkövetők által elkövetett, regisztrált bűncselekmények kevesebb, mint ötöde vagyon elleni bűncselekmény. Ez az arány harmada a vagyon elleni bűnözés összbűnözésen belüli terjedelmének. A regisztrált külföldi bűnelkövetők bűnözésének 2005-ben 8,5 százaléka, 2008-ban 16,4 százaléka, 2009-ben pedig 15.4 százaléka volt közlekedési bűnözés. A külföldiek bűnözéséből a statisztika
36
1999: 6.401; 2000: 5.767; 2001: 5.620; 2002: 4.887, 2003: 5.301; 2004: 6.513; 2005: 7.366; 2006: 5.626; 2007: 4.420; 2008: 4.046, 2009: 3.985.
35
legnagyobb tömegben (2005: 51,2 százalék; 2008: 29 százalék, 2009: 26 százalék) közrend elleni bűncselekményeket regisztrál. Ez az két utolsó kategória rendre több, mint kétszeresen meghaladja az adott bűnözési formák összbűnözésben elfoglalt terjedelmét. Külföldi sértettek
Magyarországra éves átlagban mintegy 38-40 millió külföldi turista érkezik. Közülük az utóbbi évtizedben egyre kevesebb sértettet rögzít a kriminálstatisztika37. A külföldi sértettek származás szerinti megoszlása a Magyarországra érkező külföldiek származás szerinti megoszlásával egyező képet mutat: a legtöbb sértett – ahogyan a legtöbb turista is – Németországból érkezik. A németeket a román állampolgárságú sértettek követik, ám az ő összefüggésükben arra kell felhívni a figyelmet, hogy a bűnügyi statisztika nem regisztrálja sem a sértettek, sem pedig az elkövetők nemzetiségét, így azt nem lehet megmondani, hogy a román állampolgárságú sértettek közül hány a magyar nemzetiségű. A külföldiek sérelmére elkövetett regisztrált bűncselekmények struktúrája eltér az összbűnözés szerkezetétől. A külföldiek sérelmére elkövetett regisztrált bűncselekményeknek 2005ben 88 százalékát, 2008-ban már közel 91 százalékát, 2009ben pedig több, mint 89 százalékát tették ki vagyon elleni bűncselekmények, szemben azzal, hogy az összbűnözésen belül ugyanebben az időszakban kétharmad körül alakul a vagyon elleni bűnözés aránya. A külföldiek sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekmények közel teljessége nem erőszakos vagyon elleni bűncselekmény, jellemzően lopás. Ugyanakkor az összbűnözésen belül mért arányokhoz képest fele annyi a személy elleni (2005: 2,3, százalék, 2008: 3,3 százalék, 2009: 3.8 százalék) és a közlekedési bűncselekmények aránya (2005: 2,7 százalék; 2008: 3 százalék, 2009: 3.4 százalék).
Gyermek- és fiatalkorúak kapcsolata a bűnözéssel
A gyermek- és a fiatalkorú népesség bűnözéssel való kapcsolatának aktív oldalán a gyermek- és fiatalkorúak bűnözését elemezzük, míg passzív oldalon az azonos korcsoportba tartozók viktimizációját vizsgáljuk.
Elkövetői oldal
A regisztrált fiatalkorú bűnelkövetők38 száma Magyarországon tíz év óta folyamatosan 10 és 12 ezer között változik39. A 2009. évben 10.029 fiatalkorú bűnelkövetőt regisztráltak. A gyermekbűnözés40 elkövetői oldala azonos időszakban
37
1999: 13.473; 2000: 13.067; 2001: 11.589; 2002: 9.309; 2003: 8.612; 2004: 7.914; 2005: 8.181; 2006: 7.292; 2007: 7.245; 2008: 7.390, 2009: 5114. 38 14-17 év közötti bűnelkövetők. 39 1999: 11.540; 2000: 11.081; 2001: 11.631; 2002: 11.689; 2003: 10.473; 2004: 12.325; 2005: 12.197; 2006: 11.287; 2007: 10.909; 2008: 11.438, 2009: 10.029 40 0-13 év közötti elkövetők.
36
kiegyensúlyozottabb, összességében csökkenő tendenciát mutat41. A gyakorisági mutatók azt is elárulják, hogy a 14 és 18 éves kor között lévők mintegy kétszerte nagyobb arányban vesznek részt a bűnözésben, mint a 18 évesnél idősebb népesség. 25. ábra
regisztrált bűnelkövetők gyakorisága saját korcsoportjukban
2500
2000
1500
1000
500
0 1999
2000
2001
2002
2003
összes bűnelkövető gyakorisága
2004
2005
2006
2007
2008
2009
fiatalkorú bűnelkövetők gyakorisága
Az erőszakos bűncselekmények bűnelkövetőinek gyakorisági mutatói még beszédesebbek, ugyanis azt jelzik, hogy amíg a teljes lakónépesség nagyjából változatlan arányban vesz részt az erőszakos bűnözésben, addig a fiatalkorú népesség erőszakos bűnözésben mutatott aktivitása egyre növekszik. Az évtized elején a fiatalkorúak arányaiban még csak kétszer, az elmúlt évben azonban már közel négyszer múlták felül a teljes lakónépesség erőszakos bűnözésben való részvételét. 26. ábra
41
1999: 4.136; 2000: 3.965; 2001: 3.730; 2002: 3.959; 2003: 3.554; 2004: 3.968; 2005: 3.697; 2006: 3.565; 2007: 3.387; 2008: 3.434, 2009: 2.585. A gyermekbűnözés elkövetői oldalának számadatai azért sem tekinthetőek kellően informatívnak, mert a nem büntethető gyermekkorú elkövetők körében végzett bűnüldözői adatrögzítés meglehetősen esetleges.
37
regisztrált erőszakos bűnelkövetők gyakorisága saját korcsoportjukban 800 700 600 500 400 300 200 100 0 1999
2000
2001
2002
2003
összes bűnelkövető gyakorisága
Sértetti oldal
2004
2005
2006
2007
2008
2009
fiatalkorú bűnelkövetők gyakorisága
A gyermek- és fiatalkorúak korcsoportja a regisztrált sértettek populációján belül viszonylag állandó hányadot képez. A regisztrált 14 évesnél fiatalabb sértettek számát42 az utóbbi években egyetlen bűncselekmény, a tiltott pornográf felvétellel való visszaélés bűntett kriminálstatisztikai reprezentációjának ugrásszerű növekedése torzította43. A gyermekkorú sértettek számának ilyen alakulása azonban nem azt jelenti, hogy a tiltott pornográfia Magyarországon ennyi magyar állampolgárságú gyermeket viktimizált volna. A soron következő évek viszonylagos csökkenése a gyermekkorúak viktimizációját a korábban tapasztalt szint kétszeresén látszik stabilizálni. A 14 évesnél fiatalabb sértettek az utóbbi években a regisztrált sértettek nagyjából másfél százalékát teszik ki. A 14 és 17 év közötti sértettek44 összes sértetthez viszonyított aránya az utóbbi években viszonylag stabil, 3,5-4 százalék körül alakult. A 18 évesnél fiatalabb népesség viktimizációjára – ezúttal értelemszerűen figyelmen kívül hagyva a körükben jellemzően elterjedt és kizárólag 18 évesnél fiatalabb, illetve kiskorú személy sérelmére elkövethető tiltott pornográf
42
1999: 3.177; 2000: 2.929; 2001: 2002: 2.828; 3.785; 2003: 3.854; 2004: 8.427; 2005: 5.716; 2006: 4.719; 2007: 5.276; 2008: 5.877, 2009: 5.056 43 A regisztrált tiltott pornográf felvétellel visszaélés bűntettek száma 2003-ban 20, 2004-ben 5.382, 2005-ben 15.183, 2006-ban 11.489, 2007-ben 9.934, 2008-ban azonban már csak 1.846, míg 2009-ben mindössze 721. 2004-ben például 3.585 gyermekkorú személy (0-13 év) vált tiltott pornográf felvétellel visszaélés sértettjévé. Közülük a legtöbben ismeretlenül maradtak, életkorukat igazságügyi antropológus szakértő állapította meg. 44 1999: 5.800; 2000: 6.053; 2001: 7.266; 2002: 8.345; 2003: 8.054; 2004: 9.837; 2005: 8.479; 2006: 8.394; 2007: 8.417; 2008: 7.631, 2009: 7.246.
38
felvétellel való visszaélés és kiskorú veszélyeztetése bűntetteket – jellemző, hogy az erőszakos vagyon elleni bűnözésen belül a rablások 25-30 százalékát, míg a kifosztások 10-12 százalékát a sérelmükre követik el. Az összes erőszakos bűncselekménynek mintegy 15 százalékát 18 évesnél fiatalabb45 sértett sérelmére követik el. Ez a hosszabb ideje változatlan tendencia azt jelzi, hogy a teljes népességhez viszonyítva mintegy kétszer gyakrabban követnek el a sérelmükre erőszakos, vagy garázda jellegű bűncselekményt. Széleskörűen elterjedt az a nézet, hogy a gyermek- és fiatalkori bűnözés egyre erőszakosabb. Ezzel szemben a kriminálstatisztikából megismerhető gyermekbűnözés struktúrája éppen, hogy nem az erőszakos bűnözés javára tér el az összbűnözés szerkezetétől. A gyermekkorú elkövetők bűnözésében a vagyon elleni bűnözés aránya meghaladja a 70 százalékot, ami az összbűnözés átlagát (64 százalék) jóval felülmúlja. A média érdeklődését minden esetben felkeltő, éppen ezért torzítottan bemutatott súlyos, életellenes erőszakos cselekmények ebben az elkövetői körben több év átlagában egy-egy esetet jelentenek.
Gyermek- és fiatalkori bűnözés struktúrája
A fiatalkorúak bűnözése azonban az összbűnözésben mért arányokhoz képest ténylegesen magasabb erőszakos bűnözési arányokkal jellemezhető. A 14. és a 17. életév között lévő fiatalok a teljes magyar lakónépesség átlagánál mintegy háromszor gyakrabban követnek erőszakos bűncselekményt. 27. ábra
az erőszakos bűncselekmények sértettjeinek és elkövetőinek gyakorisága saját korcsoportjukban a 2009. évben 900 800 700 600 500 400 300 200 100 0
10 0-
11
12
13
14
15
16
17
sértett
45
18
19
4 29 4 39 4 9 4 9 t -2 -3 - 4 5- 4 0- 5 5- 5 l öt 20 25 30 35 40 4 5 5 fö a és 60
elkövető
Az össznépesség 18,7 százaléka.
39
Amint azt a fentebb, 24. sorszám alatt egy ízben már közölt ábra is szemlélteti, a gyermek- és fiatalkori bűnözésére leginkább a kortársagresszió jellemző. Már több ponton tisztázódott, hogy a gyermek- és fiatalkorúak messze népességarányukon felül jelennek meg az erőszakos bűncselekmények, különösen a rablások által viktimizáltak között. Ugyanakkor e bűncselekmények elkövetői oldalán is legtöbbször ők szerepelnek. A 2008. évben mért adatok szerint a 14 évnél fiatalabb korosztály tagjai, de különösen a 13 évesek a korábbiakban mértnél több mint háromszor gyakrabban váltak erőszakos bűncselekmények áldozatává. A 2009. évi adatok ebben az életkori csoportban kétszeres gyakoriságról tanúskodnak. Ebben a körben változatlanul kevésbé súlyos erőszakkal megvalósított bűncselekményekkel kell számolni, mindenek előtt szándékos könnyű testi sértéssel és garázdasággal. A 2008-ban és 2009-ben ezeken a területeken mért, a korábbiaknál kedvezőtlenebbnek tűnő adatok feltehetően elsősorban nem az erőszakos bűnözés helyzetének a romlását, hanem a sértettek növekvő feljelentési hajlandóságát és a bűnüldöző szervek javuló bűnfelderítési képességét jelzik. A kortársagresszió a gyermek- és fiatalkorúak körében gyakran iskolai erőszak formájában jelenik meg, így alapos a feltevés, hogy a jelenség mögött részben az iskolai erőszakot (school bullying) kísérő megnövekedett közérdeklődés és az emberek agresszióval szembeni megváltozott tűrőképessége húzódik meg. Fontos azt hangsúlyozni, hogy kriminálstatisztikai adatokkal nem lehet alátámasztani sem a fiatalok bűnözésbe történő belépésének korábbi életkorba kerülését, sem bűnözésük erőszakosabbá válását. A körükben tapasztalt, leginkább aggasztó jelenség a kortársagresszió növekedése. Alkohol/kábítós zer és fiatalkori bűnözés
A gyermek- és fiatalkorúak bűnözése összefüggésében ki kell emelni azt, hogy a kriminálstatisztika továbbra sem alapozza meg azokat a feltevéseket, miszerint a vizsgált életkori csoport bűnözésében az alkohol, illetve egyes tudatmódosító szerek jelentős szerepet játszanának. Figyelemre méltó azonban az, hogy az alkohol hatása46 még mindig jelentősebb mértékben befolyásolja a korosztály bűnelkövetését, mint a kábítószer47.
28. ábra
46
Alkohol hatása alatt álló fiatalkorú bűnelkövetők száma: 2004: 778; 2005: 719; 2006: 703; 2007: 554; 2008: 894, 2009: 838. 47 Kábítószer hatása alatt álló fiatalkorú elkövetők száma: 2004: 428; 2005: 476; 2006: 260; 2007: 94; 2008: 181, 2009: 189.
40
alkohol és kábítószer hatása a fiatalkori bűnözésre
14 000
100% 90%
12 000
80% 70%
10 000
60% 50%
8 000
40% 30%
6 000
20% 10%
4 000
0%
2001
2003
2005
2007
2009
2 000 több szer együttes hatása
0
2001
2003
2005
összes fk. elkövető
2007 szer hatása
2009
kábító hatású anyag hatása kábítószer hatása Alkohol hatása
41
A bűnözés területi jellemzői 29. ábra
Továbbra is Magyarország északi és észak-alföldi régiójában tapasztalható a 100.000 lakosra számított, az országos átlagot messze meghaladó regisztrált bűnelkövetői létszám. Az e területi egységekben található megyék (Borsod-AbaújZemplén, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Heves, valamint Jász-Nagykun-Szolnok) továbbra is inkább bűnkibocsátó területként azonosíthatóak. 30. ábra
42
A bűnkibocsátóként azonosított északi és észak-alföldi régió megyéiben messze a legmagasabb a 100.000 lakosra számított, regisztrált erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények száma is. E két adat egymásra vonatkoztatott értelmezése változatlanul alátámasztja azt a megállapítást, miszerint az erőszakos bűncselekmények jellemzően az elkövetők szokásos tartózkodási helyei közelében valósulnak meg. Ebből következően továbbra is igaz az a megállapítás, miszerint a magyarországi erőszakos bűnözés jellemzően konfliktusos erőszakot valósít meg, amely térben az adott konfliktus által érintett helyhez kötődik. 31. ábra
43
Már a 2008. évben jelentősen átrendeződtek az azt megelőzően bűnbefogadóként számon tartott területek. Az elmúlt évtized első felében még változatlanul érvényes volt az a huzamosabb ideje fennálló trend, miszerint messze az országos átlag feletti regisztrált bűnözés és mindenek előtt nem erőszakos vagyon elleni bűnözés jellemzi az ország középső és nyugati térségeit. A trend az utolsó öt évben megfordult. A bűnkibocsátóként azonosított északi és északalföldi területeken a 100.000 lakosra számított, regisztrált bűncselekmények száma már meghaladja egyes középmagyarországi területek bűnözési mutatóit. Még szembetűnőbb a változás, ha a 100.000 lakosra számított regisztrált nem erőszakos (vagyis a rablásokat, a kifosztásokat, a zsarolásokat és az erőszakkal elkövetett jármű önkényes elvételét nem tartalmazó) vagyon elleni bűncselekmények adatait vetjük össze. A 2003. évben még az ország középső és nyugati területeiben volt a legnagyobb a vagyon elleni bűnözés kockázata, majd 2008-ra ez a kockázat áthelyeződött az északi és az észak-alföldi területre. A vagyon elleni bűnözés kockázatának ilyen áthelyeződése tartósnak
44
tűnik, azt a 2009. évi bűnözésföldrajzi térképek is alátámasztják. A bűnkibocsátóként számon tartott megyékben magasabb a 100.000 lakosra számított, regisztrált nem erőszakos vagyoni bűncselekmények száma, mint a korábban bűnbefogadóként nyilvántartott megyékben. A vagyon elleni bűnözés gyakoriságának területi jellemzőiben észlelt átrendeződés okait csak mélyreható, szisztematikus elemzéssel lehet feltárni. Eddig nem készült ilyen vizsgálat. Valószínű, hogy önmagában a népesedési okok nem magyarázzák kellően az átrendeződést. Tény, hogy az ÉszakMagyarországi Régióban és az Észak-alföldi Régióban (kisebb részben a Dél-alföldi Régióban is) az elmúlt öt évben jelentős népesedésvesztés volt tapasztalható. Ugyanebben az időszakban a Közép-Magyarországi Régióban az iménti említett régiók veszteségét meghaladó népesedési többlet volt mérhető. Ugyanakkor még ha az ország összes régiójából a Közép-Magyarországi Régióba áramló migrációt feltételezünk is, akkor sem kapunk kielégítő magyarázatot a bűnözési helyzet ilyen átrétegződésére. A népmozgalomban észlelt változások ugyanis értelemszerűen hatnak a bűnözői népességre is, hiszen ha a jelzett népmozgalom mögött gazdasági-megélhetési okokat sejtünk, akkor nincsen ok annak a feltételezésére, hogy az aktív korú, bűnelkövető népesség ne hagyná el ugyanúgy a rosszabb helyzetben lévő térségeket. A bűnkibocsátó régiók népesedési vesztesége mindazonáltal azt eredményezi, hogy a regisztrált bűncselekmények viszonylag állandó halmaza kisebb népességre oszlik el. A bűnözés gyakoriságának ilyen alakulása nagymértékben terheli az észak-magyarországi és az észak-alföldi térségben élő polgárokat, hiszen megnövekedett bűnözési kockázattal és az életminőség számottevő romlásával kell szembenézniük. Budapest bűnözése 32. ábra
45
Budapest továbbra is bűnbefogadó területként azonosítható, ugyanakkor önmagában sem mutat egységes bűnözési képet. Egyes – főként a város külső részein lévő – kerületek bűnözési adatai a kevésbé bűnfertőzött megyékkel mutatnak rokon vonásokat, míg a budapesti listavezető kerületek az ország leginkább bűnfertőzött területi egységei közé tartoznak. A százezer lakosra számított bűncselekményszám gyakorisági listáján az utóbbi tíz évben az V. kerület volt az első helyezett, igaz, 2008-cal bezárólag erősen csökkenő tendenciát mutatva (2003: 24.193, 2008: 16.900). A 2009. évben az V. kerület nemhogy megőrizte vezető helyét, de 100.000 lakosra számított 33.846 bűncselekménnyel meg is duplázta a bűnfertőzöttségi mutatót. Ennek oka egyszeri statisztikai torzító tényezőben keresendő. Amíg a 2008. évben az V. kerületben 19 esetben regisztráltak szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése bűncselekményt, addig a 2009. évben 4.894 ilyen bűncselekmény fordult elő. Az egyszeri torzító tényezőre figyelemmel nincsen arról szó, hogy az V. kerület polgárainak drámai mértékben romlott volna a közbiztonsággal összefüggésben az életminősége. A százezer lakosra számított, regisztrált bűncselekmények számát
46
tekintve az élbolyhoz tartoznak még az I., a VI., a VIII., a IX., a X. és a XIII. kerületek. 33. ábra
Az összbűnözés gyakorisági adataival egyező képet mutat a 100.000 lakosra számított, regisztrált nem erőszakos vagyon elleni bűncselekmények száma is. Rendre a Dunával határos pesti kerületek a leginkább fertőzöttek. A budai oldalon hosszú évekig az I. kerület volt a leginkább fertőzött, ám 2008-ban a II. kerület, 2009-ben pedig a XI. kerület vette át a budai kerületek vagyon elleni bűnfertőzöttségi listavezető helyét. 34. ábra
47
Ezzel szemben az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények nagyobb területi szóródást mutatnak. Amellett, hogy az eleve is erős bűnfertőzöttséget mutató belső pesti és belbudai kerületek ezen a téren is az élen állnak, a pesti oldal külső kerületei – a IV, a, X., a XIII., a XIV., a XVIII., a XIX., és a XX. – igen erős második vonalat képeznek. Hasonlóan erős második vonalat alkotnak Budán az I. és a II. kerület.
48
