Overseas Chinese Elit Gathering (“tengerentúli” = Kínán kívül élő kínaiak éves (köz)gyűlése) és a kínai Chanwu központ Nemrég a magyar Chanwu delegációjaként Sárosi Zoltánnal (a magyar Chanwu szövetség elnökével), Bálint Krisztával részt vettünk egy a Chanwu szövetséggel kapcsolatos konferencián (elsőre legalábbis nem értettük mi is lesz), majd plusz két napot töltöttünk a kínai Chanwu központban, ami szintén Guangzhou-ban található. Erről szól ez a beszámoló, mely elég szubjektívre és „nemhivatalosra” sikeredett. Remélem, élvezitek majd! Guangzhou nagyon „zöld”, de szó szerint. Gyakorlatilag tiszta a levegő, rengeteg fa, virág és bokor mindenhol, az utak mentén (az autópálya mentén is!), a 3-4 emeletes épületek tetején füves kert fákkal. Tényleg – fantasztikus látvány, ilyet nem láttam még sehol. Persze betondzsungel szintén van, mint Pekingben, de valahogy emberibb a látvány, az összkép; talán a levegő teszi. Komolyan veszik itt a „green” szlogent. Persze egy érdekesség van, minden zöld és szép, de egy madár sincs, kicsit kihalt zöld… Este érkezünk, a guangzhuoi reptéren a kijáratnál várnak már, kis furgonnal visznek minket a szállodához, mely egy igen elegáns és sokcsillagos szálloda, egyszerűen csak Hotel Canton néven fut (Kanton a tartomány neve). Bent csillog a padló, a személyzet kedves és mosolyog, a recepcióstól felfelé mindenki tud angolul és egész jól (kivéve a csomaghordó-fiú). A szoba hatalmas, légkondicionált, van vasaló és flatTV. A regisztrációnál derül ki rögtön megérkezésünk után, hogy mi vagyunk az egyetlenek, akik nem tudunk itt kínaiul, a többi résztvevő mind úgymond “tengerentúli” kínai, illetve ilyen-olyan egyesületek vezetői (vagy a kint élő kínaiakat tömörítő vagy a kultúrát terjesztő – pl. harcművészeti egyesületek). Fordítás nem lesz, de majd mindent megtesznek, hogy mi is értsük (ígérni mindent könnyű). A kis csomag, amit kaptunk szintén tele van leírásokkal, könyvvel, DVD-vel, de mind kínaiul. Hát, izgalmasan hangzik. Mit fogunk mi 3 napig csinálni? Másnap reggel a bőséges svédasztalos (milyen fura kifejezés ez itt Kínában) reggeli után buszra szállunk és elmegyünk az “Overseas Chinese Affairs Office” épületébe, ahol délelőtt pártkongresszusi stílusban hatalmas tapsokkal elegyítve szónoklatokat hallgattunk (Powerpoint prezentációkkal egyetemben) kínaiul. Valószínűleg az elmúlt év eseményeit és eredményeit taglalták a képekből és néha a videókból ítélve.
Ebéd egy közeli igen elegáns étteremben (ez végig így volt), körasztalok, rengeteg fogás, mindenki csipeget és eszeget. Inni jázminteát, bort, illetve Coca kólát és Sprite-ot lehet. Ez utolsó kettő kombinációja végigkísért az egész itt-tartózkodás alatt (a legjobb éttermekben is) – sőt valaki mixelve kérte a pincértől (végül is miért ne?). Majd délután panelbeszélgetés jön, arról hogy hogyan lehet javítani a szövetség és a kínai kultúra terjesztését a külföldi kínaiak, ill. a külföldiek körében. Persze, ismét kínaiul Szerencsére innentől segítségünkre van az olasz Chanwu központ egyik küldötte (Gina), aki szintén nem sokat ért még az eseményből, így van közös téma, de hamar megviláglik az egész. 5 percenként lefordítja a lényeget, majd abban is segít nekünk, hogy mi is hozzászóljunk. Mint egyedüli igazi külföldit, nagy érdeklődéssel hallgatják a „lefordított” véleményt és nagy tapssal értékelik. Egyébként a délelőtti beszédek során gyanúsan sokszor lehetett hallani a Magyarország szót (ezt értem kínaiul is), sőt volt videó a tavalyi nemzetközi Chanwu versenyről is. Az elkövetkezendő két nap pedig a kirándulásoké volt - ami persze tematikájában illett a konferenciához. Meglátogattuk az első „állami” elnökről szóló múzeumot. Ő volt aki, először váltotta a császárságot Kínában, és hivatalosan is elkezdte a szocialista eszméket és a nyugati kapitalizmust megteremteni Kínában és elindítani a „tengerentúli kínai” gyakorlatot. Voltunk még külhonba szakadt első kínaiakról szóló kiállításon, ahogy Kanton tartományba bevezették a nyugati kapitalizmust és az akkori életteret, bútorokat bemutató múzeumban, valamint egy parkban ahol emlékként ápolják a szövetség egyesületeinek emlékét. Kínában komolyan támogatják és ápolják a külföldi hazafiak sorsát – erről szól ez a konferencia is. Büszkék pl. az első kínainak adott amerikai egyetemi diplomára és így tovább. Voltunk a nemzetközi turizmus nap megnyitóján egy másik városban, melyen kb. 20 000 néző volt, este szabadtéri színpadnál rendezték, a város azon részét teljesen lezárták. A megnyitó pompájában az olimpiai megnyitó műsorához volt hasonló. Volt a nézőtér felett elrepülő kivilágított sárkány, melynek szárnyai csapkodtak, és hatalmas zöld földgömb és rengeteg tánc, ének és csillogás. A kínaiak mindig megmutatják, hogy ahol sokan vannak, ott a legjobb csak a tökéletes lehet. Egy példa: a
balettos lány a fiú vállán(!) egylábon spiccben felfelé spárgázott miközben a fiú letérdelt – szóval ultramaximum.
Ellátogattunk a Chanwu központba is, ahol parádés bemutató, és az oroszlántánc tanfolyam megnyitó ceremóniája volt. Majd ezek után mi még maradtunk két napot a Chanwu központban – az oroszlántánc-tanfolyamon… A Chanwu központ Guangzhou szélén, az autópálya mellett egy hatalmas területen kap helyet egy „szakmai” iskola (a kanton tartományi önkormányzat működése alatt), melyben működik a kínai Chanwu központ is. Egy hatalmas Shaolin templom kapu és falrészlet jelzi bent, hogy jó helyen járunk, mert amúgy hatalmas a terület. Mellesleg a kapu mögött van a tradicionális edzőeszközökkel teli terület egy elég meredek, hatalmas és magas domboldalon. A kapu előtt egy nagy betonterület (edzőtér). Mellette készül egy múzeum, melyben egyelőre csak pár wushu-pást és az oroszlánfejek voltak (készek és csak vázzal, így könnyebb tanulni az elején vele). Nem messze innen van egy meditációs terem is. 3 jiaolian van a helyen, akikkel először találkozunk, shifuból csak az oroszlántánc mestert láttuk. Mindegyiknek hosszú harcművész múltja van (pl. a mesternek 30 év) – ahogy nézzük a tanítást sem most kezdték. Az egyik jiaolian tiszta „kis Shibo”, amilyen akcentussal beszéli az angolt, a hanglejtése, ahogy mozog, ahogy mosolyog, ahogy lelkesen meséli a technikákat és bizony, ahogy bemutatja… Az időjárás nagyon meleg (30+) és nagyon párás. Pár perc után mindenki izzad az árnyékban is a sorakozó előtt. Mindenkinél van egy palack, benne tisztított vízzel (a csapvizet tilos meginni – de még a szállodában is!). Ezt a szobákban elhelyezett ásványvíz-automatából lehet utántölteni. Mivel az iskola hatalmas, a Chanwu központ csak egy kis része, rengeteg egyen-melegítőben császkáló kínai leányka mászkál az utcákon vagy a kollégiumok között. Nem igazán lehet velük kommunikálni, még a „Ni hao”-ra sem figyelnek fel (nem mernek ). Persze néha látni, hogy összeszólogatnak a hátunk mögött. És persze fotóznak ezerrel – ezek szerint ritkán látnak ott külföldit Ja, az iskola területét nem lehet elhagyni, mellesleg nem is lehetséges, magas fal és kerítés és a főbejárat hatalmas portával, biztonsági őrrel és elektromos kapuval van ellátva. Viszont belül ez nem látszik, olyan, mint egy hatalmas „egyetemi campus”, zöld területekkel, vízeséses dísztérrel, csak olyan mégis más
Egy nap az oroszlántánc tanfolyamon Az oroszlántánc-tanfolyam 20 napos, melyből az első egy nyitóceremónia és shopping délután (kvázi pihenésképpen vagy jetlag átállásra), mert ezután már csak kizárólag edzések következnek, másra nem lesz ideje, de legfőképpen energiája az embernek. Sok helyről jöttek ide, Kanadából, Ausztráliából, Madagaszkárról, Tájföldről hogy csak egy párat említsek. Mindenki jó fej, de nagyon vegyes a társaság. Van, aki már tanult valamilyen oroszlántáncot, van aki több éve kungfuzik, de volt akinek semmi előzménye nem volt. Az átlagéletkor huszonvalahány (néhány délkelet ázsiai srácról meg nem tudod mondani). Van egy lány is, aki szegényke most szembesült, hogy ez nem egy egyszerű nyári tábor lesz, ahogy a barátnője ajánlotta (a netről). A legtöbbjük tud angolul többékevésbé, de páran csak kínaiul beszélnek. Van egy fordítónk (aki mellesleg nem tud se oroszlántáncot és látszólag kungfut sem). Ő próbálkozik angolra fordítani a jiaolianek és a shifu kínaiát, és hát végül is meg lehet érteni – igazából tud angolul, csak valahogy a fordítás nem megy neki. Később beszélgettünk vele, szeretne taijit tanulni majd. Az első edzés 5:30-tól van reggel és nagyjából egy óra. Itt mindig kocogással (az iskola területét elhagyva fel a hegyoldalba) ill. futással kezdődik, benne sprintelés, futás ütésekkel, ugrásokkal és négykézláb mászással és egyéb finomságokkal váltogatva, majd utána esetenként vissza az edzőterületre hogy egy kis qigong (nyolc brokát-tekercs) vagy taiji (ezen már nem voltunk ott) gyakorlás, majd pici szusszanás után jöhet a reggelihez gyülekezés 7:20 körül. Étkezés (konkrétan most a reggeli) A reggelihez az edzőhely előtt találkozunk, sorba állunk, vezényszóra két oszlopban haladva megyünk az étkező felé. Az „étterem” egy többemeletes minimalista betonépület (mi a 3. emeletre megyünk mindig), ahol a számunkra elkerített részbe egy meghajlás után (köszönet az ott dolgozóknak, akik az ételt készítik és eltakarítanak utánunk) mehetünk be, majd leülünk az asztalokhoz. Egyenes háttal, nem támaszkodva a széknek, a széket úgy mozdítva, hogy az ne adjon hangot a kőpadlón. Aki nem ül rendesen, a jiaolian rászól, vagy megböki a hátát, hogy üljön rendesen, elmagyarázva, hogy így ülve jobb a vérkeringés és jót tesz. Majd asztalonként megyünk ételt szedni a vékony alumíniumtálcára (furán néz ki, de könnyen tisztítható és praktikus végeredményben). Kaja van bőven és sokfajta, rengeteg hús, rizs, zöldség és leves (mindig van meleg étel is – leves általában, reggelenként szójaital (mellette hatalmas
fehércukros tál), ill. forró víz („tejbe”rizshez) két nagy kondérban. Tényleg, a kaja nagyon jó, mindenki talál kedvére valót, és a konferenciás kínai kajához szokott szememnek és gyomromnak is nagyon jó. Szóval ételből 5ös a hely! Miután mindenki visszaült, jön a jiaolian és shifu asztal, ők utoljára szednek. Persze nem lehet csak úgy elkezdeni enni. Először köszönetet kell mondani (magadban, mintegy imaszerűen), hogy az étel megadatik, a farmereknek, aki fizet itt érte, stb.). Persze ezt is vezényszóra, egyszerre. És utána hajrá, mert azért az edzések után éhes lesz az ember (bár inkább szomjas ). Ja, lehet szedni még. De! Ételt pazarolni tilos. Ha a végén ételt hagysz a tálcádon, büntit kapsz. Ezt senki nem akarta kipróbálni, így ezt nem tudtuk meg, és valószínűleg a 3 hét alatt egyszer sem fordult elő velük. Lehet az asztalnál boltolni (nagy kerek asztalok vannak, mint a kínai éttermekben), ha valaki olyat szedett, amit vagy nem tud, vagy nem képes már megenni. A végén az egyik jiaolian körbemegy és megnézi, hogy senki nem pazarolt ételt. Ismét egyenes háttal ülünk, és újra köszönetet mondunk, majd kivonulunk két oszlopban (a paravánnal elválasztott területet megint meghajlással hagyjuk el). Ehhez és az egyéb rendszabályokhoz könnyen hozzá lehet szokni, és nem szigornak, hanem más szokásrendszernek hamar fel lehet fogni. Újra vissza két oszlopban az edzőhelyhez, majd oszolj. Egy edzés délelőtt és délután 9től újra edzés, kb. két óra, a délutáni 3 és 5 között. Nincs nálam óra, de talán jobb is. Az óra első fele kungfu edzés, méghozzá elég kemény – vedd hozzá a hőséget, a tűző napsugarakat és a párás levegőt, így izzadni sincs értelme. A pólót, ha meglengeted, hangos cuppanással jelzi, hogy tele van izzadsággal, így ezt sem próbálgatjuk többet, elég fura hangja van. Nincs megállás, kivéve az óra közepén, mikor mehetünk inni egyet. Persze előtte sorakozó, majd „xie xie jiaolian” (megköszönni, hogy szünet van), jobbra át és oszolj. Az edzőterületet szintén köszönéssel (Amituofo és wushu köszönés) kell elhagyni. Igen, eddig nincs semmi oroszlántánchoz közeli dolog. Vagyis mégis. Rengeteg erőnlét, gyorsaság és kitartást fejlesztő dolog. Itt ugyanis nem csak a technikát tanítják meg, hanem a tanfolyam végére mindenki tud majd pl. tisztességesen kétlábra állni az oroszlánnal (amihez a másik lábára kell ugrani akár egylábon). Ennek viszont ára van. De az óra második felében pedig végre technika. Az első 3 nap alatt csak lépéstechnikát tanultunk (amolyan alapgyakorlat), de ehhez is volt Shaolin kungfu előkészítés, a Shaolin 18 alapgyakorlatából vettük az elsőt éppen, gondolom később többet is vesznek. Pár
gyakorlatnál olyan ritmusban kellett valami ismétlődő (pl. négyütemű fekvőtámaszt) dolgot csinálni, ahogy tapsolt a jiaolian. Persze a taps üteme egyre gyorsabb lett, a végén követhetetlen lett, és amikor már azt hiszed, hogy itt a vége, mert már alig bírod, akkor kezd még gyorsítani és még kb. 20-at! Viszont meglepő, és nagyon jó dolog volt, hogy ilyenkor a végén mikor mondja, hogy elég, a tapsot nem hagyja abba, és megtapsol minket néha. Fura érzés, de igen jó, motiváló is. Néha mi is megtapsoljuk magunkat, ez megint fura, de látszik, hogy kijön a fáradság és az önmotiváció az emberekből. Jó kis tréningek ezek, még ha néha alig kapunk levegőt. Ne felejtsük a tűző napsütést, a 30+ fokot és hogy hiába izzadunk, a levegő még jobban nedves . De ha valaki rosszat csinált (nem igazán értettem mit, mert nem azzal voltunk elfoglalva), vagy lazán vett valamit - beszélgetett, akkor egyszer csak ott volt fekvőtámaszban, öklön a betonon, majd később egy tégla is került a derekára és ez eltartott kb. 15-20 percig. A végén felállt és csinálta tovább az edzést. Viszont ennyi volt, nem lett beskatulyázva. Kis pihenő és vízivás után megjelenik két kis oroszlántánc „coach” (jiaolian), akik a lépéseket mutatják be, majd javítanak. A shifu eleinte csak nézelődik, később viszont elkezd magyarázni a stílusról, a különböző iskolákról, alkalmazást mutat be a fordító srácon (jó nézni, hogy nem rajtunk ), közben javít is minket. Igen csendes, nyugodt ember. Erről egy story: az egyik délutáni edzés vége felé az egyik srác megkérte, hogy nem-e lehetne-e (sic!, direkt így – látszik, hogy nem jót kérdez nem jó időben ) a gyakorlatot soronként csinálni, hogy addig a másik két sor pihenjen, mert nagyon nehezen bírja ő, de szerinte talán a többiek is a kitartott állásokat (tiszta taiji óra). Shifu megkérdezi, hogy tényleg ezt szeretnénk-e. Sokan bólogatnak és mondják, hogy persze, igen. Aki kínai mesterhez szokott edzésen, már sejti, hogy ez nem lesz így, de kíváncsi voltam mégis hogy lesz?! Azzal kezdte, hogy megkérdezte, szerintünk miért van, hogy az állásokat kitartjuk – és hogy látott-e már valaki taiji edzést. Elmondta, hogy ennek az az értelme, hogy erősödjünk és növekedjen a kitartásunk. Valamint hogy megérezzük a qi-t az állásokban és a mozdulatokban, mert anélkül a mozgásunk olyan, mint egy üres kagyló – egy váz, a lényeg hiányzik belőle. Miután ezt elmondta, megjegyezte, hogy szeretné, ha ezt nem felejtenénk el, így most 5 perces mabu következik! Sejtettem valami hasonlót Viszont, igaz, ami igaz, a végén megdicsérte a társaságot, hogy megcsináltuk és megtapsolt minket. Persze, alig páran tudták mozdulatlanul végigcsinálni, de nem ezt volt a lényeg.
Esténként Este elmélet van, szintén minden nap (néha az oroszlántáncról, egyszer a sportsérülésekről, egész jó témakörök, kár hogy nem voltam végig). Persze ebből az első nap kedvcsinálónak egy régi Jet Li filmet néztünk végig (Wong Fei Hungról), és stílusosan egy oroszlántánc versenyről szólt. Tényleg más volt utána az edzés másnap. Ennyi szigor után pedig a 3ik nap jött egy kis kellemes meglepi. Nem tudtuk, de az egyik srácnak aznap volt a szülinapja. Vettek gyümölcstortát és üdítőt (amit egyébként ott nem lehet kapni bent). Igen! Kóla és Sprite! De akkor is. Felköszöntötték, gyertyát is gyújtottak a jiaolianek a tortán, és közösen elénekeltük angolul a „boldog szülinapot”, majd kínaiul is – wow Utána ki-mit tud volt. Volt, aki énekelt, táncolt az ünnepeltnek, még az egyik jiaolian is énekelt! Szóval hatalmas szívük van, de az edzés az kemény. Utolsó délután meghívtak a jiaolianek minket teázni, és érdeklődve figyelték, hogy értünk a kalligráfiához (ott gyakorolták vízzel spéci papíron, majd hangosan örömködtek, amikor leírtuk a taiji karaktereit, és fülig ért a mosolyuk, amikor mondtuk, hogy remek teát főztek (pu’er volt). Majd utána az egyik jiaolian elkísért minket a városba, hogy vehessünk szuvenírt (pl. teát). Közben mondta, hogy alig tud angolul, és hogy milyen jó, hogy most velünk tud gyakorolni. De nem sokáig volt zavarban, hogy nem tud olyan jól. A végén már folyamatosan mesélt mindenről, a plázában a teaboltban lealkudta nekünk a tea árát (ahol egyébként az eladólány teljes sminkben és tradicionális kínai kosztümben kínált minket meg a próbateával, szóval nem az az alkudós hely /bár olyan helyen is voltunk/), és még ajándék teát is kaptunk. Zárszó Hajnalban indultunk a repülőtérre. Még láttuk, ahogy a többiek gyülekeznek a reggeli futáshoz. A sötétben búcsút intettünk a Chanwu központnak, és indultunk haza… Végül, de nem utolsó sorban, szeretnék megköszönni a fantasztikus szervezést a konferencia előkészítőinek, mert az egész nagyon flottul zajlott, végig figyeltek mindenre és mindenkire (óhajra, sóhajra), senki nem veszett el (pedig kb. 150en voltunk), a programok nagyon jók voltak és rengeteg szórakozást is beiktattak ahhoz képest, hogy a neve alapján elég zordnak is tűnhet a dolog. S nem utolsó sorban Duan Shifunak és Shibonak, hogy a szállás és az egész program a Chanwu központtal együtt ingyen volt nekünk (csak oda kellett repülni)!
