Oroszországból szeretettel (2007 June 20, Wednesday) - Gróf Róza
A Webrádió utazóbrigádja most Oroszországot, itt is Szent Pétervárt -a régi rendszerben nevelkedettek számára: Leningrádot- támadja. Nézze meg milyennek látják kollegáink 30 év után ismét a várost. - Itt kezdõdik! - A képek technikai problémák miatt sajnos csak repülõvel érkeznek... 2007. június 25. Ismét és újra elbûvölt az orosz festészet Ma reggel már látszott, hogy egész nap esni fog! Ilyenkor ugye, múzeumba kell menni. Így tettem én is.Fölkerekedtem, ismét gyalog, és az orosz Múzeum felé vettem az irányt. Ez a múzeum is a belváros szívében található, közvetlen szomszédságában a Vérzõ Megváltó Székesegyháznak és a Parknak. Maga az épület is figyelemre méltó, kívül és belül, nemcsak a benne kiállított és tárolt mintegy 300 ezer mûalkotás. Az épületet a Szentpétervárott igen termékeny építész Rossi tervezte, 1. Sándor kérésére. Sándor cár az öccsének, Mihálynak építette. A palotát késõbb bõvítették Benois tervei alapján, ezért is viseli az új szárny az õ nevét. Múzeumként 1898ban nyitott a palota, itt a Mûvészetek terén.A környezet igen elõkelõ, nemcsak a Megváltó székesegyház szomszédsága, de a közelben lévõ színházakkal teli utcák és a szintén nem messze álló Etnográfiai Múzeum szépsége miatt is. Az Orosz Múzeumban a mûvészetek kedvelõi átfogó képet kaphatnak a 11. század kezdetétõl a 20. század 50-es éveinek orosz képzõmûvészetérõl. A moszkvai Tretyakov képtár vonultat föl talán az ittenihez hasonló gazdagságú anyagot, néhol gazdagabb példatárral, néhol szegényesebbel. A nyitány természetesen az Ó-orosz ikonmûvészete. Szinte perceken belül az 1408-ban keltezett Rubljov mû, a Péter és Pál apostolok elõtt állunk és gyönyörködünk. Az ikonok természetesen a vlagyimiri székesegyházból valók, csakúgy mint a Tretyakovbeliek is. Csodálatosak a 15.-16. sz-i novgorodi finom és gazdag színvilágú ikonok is. Aztán folytatódik a sor a hasonló korú népmûvészeti tárgyak anyagával, hímzések, öltözékek, használati eszközök szemléltetésével. A 17.sz. festészetet Nyikityin és még néhány ismeretlen festõ nemesi portréi jelenitik meg, hogy aztán a 18.-19. sz. uralkodói és nemesei fõméltóságai és családtagjaik vonulhassanak föl, Ivanov, Borovinovszki és Levitski ecsetje vonásai nyomán. De jelen van már a klasszikus történelmi panno is, Ugrjumov vásznain. A 19. sz. már hihetetlen gazdagsággal bír. Brjulov, Ajvazovszkij és a peredvizsnyiki ( a vándorló festõk csoportja) szinte elborítják a falakat. Szinte nem is tudom, mi a kiemelendõ. Repin fantasztikus sokoldalúságának csak egyik csúcsteljesítménye - a kötelezõ orosz nyelvoktatás következményeként tán sokakban megmaradt - a Volgai hajóvontatók vagy a Tolsztojról készült festménye. De hát itt van Fedotov, Perov, Ivanov, Savrasov, Venecianov Kamenszki, Levitan és Siskin. Semmi sorrendiség vagy rangsor nincs ebben részemrõl, csak felidézem magamban a képeket.S a szobrászat remekeirõl még nem is beszéltem, pedig Vitali, Antokolszki és Kamenszki szobrai nagyon szépek. S akkor egyszerre csak megérkezünk a 20.sz. elképesztõ gazdagságába. Ugyanazt érzem, mint a Louvre-ban. Mintha egy szalonban ülnék, ahol egyszerre elevenednek meg a portrék alkotói és alanyai. Erre nézek, Anna Ahmatova üldögél elõttem Altman prezentációjaban, majd arrébb Mejerhold áll elõttem cilinderben a színpadon, majd Natalia Goncsarova bûvöl el képeivel. Aztán Golovin mutatja meg nekem milyen volt Saljapin Boris Godunov szerepében, s aztán Szerov varázsol el Ida Rubinstein-jével. Na, és Maljavin? Pazar, egyszerûen. S végül a nagyon nagyok, Petrov-Vodkin, Tatlin, Kandinszky, Rodcsenko, Sevcsenko, és kész, vége, átgondolni, felidézni is sok. Csodálatos! Kimerült és fáradt, de mégis nagyon gazdag vagyok vagy inkább lettem újra. Mire kijövök, már nem esik. Sétálgatok, kávézok, búcsúzom. Lejárt a nekem rendelt idõ! Holnap ismét megérkezem Szegedre, így, ilyen gazdagon!
2007. június 24. Nyaralóhelyek, cároknak
Fantasztikus jelenség a "Fehér éjszakak". Este 10-kor még sütött a Nap tegnap is. Éjfélkor általában teljes a világosság és úgy hajnali kettõ - három között lehet azt mondani, hogy szürkül.S aztán ismét teljes pompájában ragyog a Nap, ha épp nincs felhõ az égen vagy nem esik. Nekem szerencsém van, minden nap esõmentes. Szeles ugyan, de 20-22 fok körüli a hõmérséklet és erõs a Nap. Minthogy ma reggel is ragyogó volt az idõ, Carszkoje Szelo mellett döntöttem. Igaz, az utikönyv szerint bátorság vasárnap menni a cári nyaralóhelyre,de az utikönyv sokmindent ír. Többek közt azt is, hogy egyéni látogatók csak du. 16-18 óra között mehetnek be a Katalin-palotába, s ez nem így van. Legalábbis ezen a nyáron vagy ezen a napon, mert az utikönyvhöz hasonlóan az orosz megbízhatóság is kérdéses. Mindenesetre ma, jún.24én a látogatás nem az utikönyv szerint mûködött. Hatalmas kert közepén pompázik a Katalin-kastély. Látszik az épületen, hogy folyamatosan rendben tartják, folyamatosan frissítik. Modern és technikailag jól ellátott pénztárak sora várja a látogatókat, amire nagy szükseg is van, hisz egymást érik a csoportok, a külföldi és a hazai érdeklõdõk. Azt hiszem itt a legdrágább a jegy egyénileg. Egy 520 rubelbe kerül. Az élmény viszont feledhetetlen.az 1950-es évek óta tartó felújítási munkálatoknak és persze a szakértõ kezeknek köszönhetõen varázslatosan visszaadták a palota régi fényét, ragyogását. Kimutatások ugyan nem láthatók a festéskor felhasznált aranypor minõségérõl és mennyiségérõl, de az eredmény káprázatos. A bálterem, a különbözõ http://archive.webradio.hu - Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 Made órájában! by Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában! Generated: 2016-05-27, 20:34
színû és funkciójú szobák mind-mind korhûek, a borostyán szoba valódiságát szavakkal pedig vissza sem lehet adni. Kevés, ha azt mondom, a falak, a képkeretek, benne a képek mind borostyánból készültek. Mindezt látni kell, hogy fogalmunk legyen arról a melegségrõl, amit a borostyán színe a szobabelsõnek és az eleganciáról, a mívességrõl, amit a borostyánnal teremtettek itt a mesterek. S természetesen itt is, mint sok helyütt meg Pétervárott, Rastrelli "keze" és fantáziája van a dologban. Könnyed és kecses itt minden, ahogy azt egy úrhölgy körül elképzeli az ember. Ahhoz képest, hogy e palota helyén egykor egy egyszerû házacska és egy mesterséges kialakított tó állt, meglehetõsen sokat változott Katalin cárnõ és a kitûnõ épitész elgondolása alapján. A kastélyból kifelé jövet a falakon fotók mutatják, milyen állapotban volt az épület és a palotabelsõ 1940-ben. S aztán újabb fényképek következnek, ezúttal a háború okozta pusztításokról. Ledõlt, kiégett falak, hóval borított termek mennyezet nélkül és kitörött üvegajtók, ablakok - 1945-bõl. S íme, ez a mai, amit mindenki csodálhat! S nemcsak csodálnak a látogatók, hanem vásárolnak is. Ki méregdrága borostyán ékszereket, ki selyem kendõket Szentpétervár felirattal, ki meg képeslapokat. A palota udvarról kilépve egyébként újabb vásárlási lehetõség: usánkák, pólók, a Szovjetunió összes érdemérmével díszített katonai sapkák, tengerész pólók, matrjuskák ezrével, Lenin szobrok bronzból, procelánból, képek a városról és a többi. Nem messze a Katalin palotától áll a Sándor Palota, mely korántsem nyerte vissza régi szépségét, pedig impozáns épület lehetett az elkészültekor. Megnézni is csak kivülrõl lehet, bár a kifestett fõépületben kiállításokat tartanak, s ilyenkor látogatható. Ezt az épületet is kert övezi egy tóval, mely láthatóan közkedvelt kirándulóhely. Sok a horgász, a napozó városi ember és a játszadozó, biciklizõ gyerek. A Sándor palota két szárnyat egy ion oszlopokkal díszített csarnok köti össze, melynek a bejárathoz közelebbi oldalán egy egyszerû sírhely õrzi a forradalom hevében kivégzett cári család emlékét. A márványlapon a régi, jól ismert fotográfia a teljes cári famíliáról. S persze, itt a Puskin lieceum és a Puskin emlékmû is és számtalan étterem, kávézó az õ nevével hivalkodva csábítja a megfáradt turistákat. A Szentpétervártól kevesebb mint 30 km-re lévõ Cári falut egyébként Puskino néven is jegyzik a környékbeliek. Meglepõdve tapasztalom visszaérve Pétervárra,hogy minden üzlet nyitva városszerte, legyen az pékség, fagyizó vagy gyógyszertár, fehérnemû bolt vagy cipõüzlet. S nemcsak a belvárosban, a kintebb lévõ városrészekben is. Sõt, egy helyen olvasom a munkarendet, a nyitvatartást, ahol is az áll, nyitva 12-23 között munkaszüneti napokon is. Úgy tûnik, a plakátokon 50 éve szorgalmazott munkaerkölcs valóban megszilárdult! Legalább is itt, Szentpétervárott
Folyt.köv. 2007. június 23. Idézetek a múltból A Néva Téli Palota felõli oldaláról csodaszép látvány a Péter-Pál erõd karcsú tornya. Ideje közelebbrõl is megnéznem gondoltam, s útnak is eredtem. Igazán nincs messze a belvárostól. Gyalog indultam. Átsétáltam a Dvarcovij hidon, elhaladtam a Tõzsde méltóságteljes épülete elott. Közelrõl megszemléltem a Vaszilij sziget világító tornyait és átballagatam a Birzsevoj hídon. Körülöttem mindenhol turisták raja, az erõdöt tûzték ki uticélul, csakúgy mint én. Már a Mirtinynszkaja rakpart elején útkorlátozások, lezárt járdaszigetek jelezték, komoly építési munkálatok folynak itt. Ezért csak figyelmesen a lábam elé nézve tudtam néha-néha felpillantani a látnivalókra. Az egyik legérdekesebb egy egészen újnak látszó hajó. Mint kiderült az orrán lévõ évszámból, valóban új, hisz 2004-ben gyártották nem is akármilyen céllal. Egyrészt elegáns étterem, másrészt viszont konditeremként is szolgál a Névára nézõ hatalmas ablakokkal, melyeken keresztül látni lehetett, a nagyszámú fogyni, vagy épp erõsödni akaró férfiakat és nõket amint napi adagjaikat nyomatják. Nem tudom, mennyire enyhítheti a bent küzdõk kínszenvedéseit a Néva közelsége és látványa, de így kintrõl szemlélve nagyon kellemes helynek tûnt az egész. Más hajók is állnak itt persze, azok is újak és a Barakuda-tol Bolygó Hollandiig mind az enni-inni vágyók kívánalmait szolgálják ki. Mondanom sem kell, a ciril betûk megint megzavartak, alig tudtam megérteni mit is tesz a barakuda, a bolygo hollandi még csak-csak. Na, végül elbukdácsoltam az erõdig. A kasszánál ki is derült, hogy átépítések vannak, s emiatt csak a Templom látogatható. Nem lehetett bemenni, sem a Pénzverdébe, sem Péter csónakházába, sem a parancsnoki házba. De a Nyúl-sziget korabeli térkepeit szemlélve teljességgel kivehetõ volt az erõd hatszögletû alaprajza, s jól láthatóak a különbözõ feladatokkal felruházott épületek rajzai is. Szinte hihetetlen, hogy 1703ban itt mar állt egy faerõd, amit aztán 1706-ban kõbõl újraépítettek. Húszezer ember robotolt itt, hogy 1740-re felépüljön az elképzelt erõd és még további 40 éven át, hogy a gránitborítás is elkészülhessen a Névára nézõ falakon. Azt gondolom, nem volt hiábavaló ennyi ember munkája, mert maradandó mûvet hoztak létre. Olyan alkotást, amely emblematikus jelképévé vált a városnak. Visszafelé is gyalogolok. Nézelõdök, fagyizok, de nem az igazi orosz marozsenojét választom, hanem a Nestlé jólismert termékeit. A marozsenoje nekem túl édes és túl gyümölcsös. Pirogot is ehetnék, de annyira rosszak a 30 évvel ezelõtti emlékeim, hogy egyáltalán nem akarom kipróbálni. A könyvesboltok viszont ma is érdekelnek, csakúgy mint egykor, és most is legalább négy jut belõlük egy-egy útszakaszra. Ez nagyon jó, mert azt jelentheti, hogy van rá kereslet. Be is lépek egy-kettõbe. Jó látni, hogy szinte minden itt van az európai kinálatból! És frissek! Coelho például több regényével van jelen, és Marquez is hasonlóan. Sõt, a Parfüm éppúgy kapható mint otthon, nyilván akkor a film is járt már itt! Most is rengeteg a képzõmûvészeti album -a klasszikusok remekei éppúgy, mint a moderneké. A fotográfia is kedvelt http://archive.webradio.hu - Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 Made órájában! by Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában! Generated: 2016-05-27, 20:34
mûfaj lehet, hisz temérdek az album, orosz és külföldi egyaránt. Sõt, a 20-30-as, meg az 50-es évek plakátmûveszete is újravirágzik. Ez izgalmas, általam alig ismert terület. Kicsiben- nagyban kapható. Oh, nagyon tetszenek ezek a finoman ismeret- és tudatátalakító plakátok a friss proletariátusnak! Olvass, ne fecsegj, ne gyûjtogess, viszont dolgozz, gyõzd le az imperialistákat és tégy meg mindent Földedért, Anyácskádért, a Hazádért. Es ez persze sokkal jobban hangzik, és sokkal több érzelmi húrt penget meg oroszul mint magyarul! De azért számunkra sem ismeretlen! Sõt! Szerintem a "Ne igyál metilalkoholt!" szövegû plakát nálunk tán még ma sem vesztette aktualitását egyes Szeged környéki településeken! Nemde? Folyt.köv.
2007. június 22. Gondolatok séta közben
Ma a reggelinél orosz moszkvaikkal beszélgettem. Tetszik nekik Szentpétervár, mert itt csak 5 millió ember él,ezzel szemben Moszkva a maga 10 milliót kitevõ lakosával gyakorlatilag elviselhetetlen, mondják. Finoman megkockáztatom, az emberek is mások. Talán udvariasabbak, nem? Nem, ez nekik nem tûnt föl, hallom, s magamban visszaemlékszem, 30 éve is úgy érzékeltem, itt udvariasabbak, tisztelettudóbbak, kevésbé nyersek. Nem löknek föl és bocsánatot kérnek, ha hozzád érnek a sorban. Moszkva hatalmas város, s jóval messzebb van Európától. Számomra elsõsorban emberi léptékben. A Neva sugárút alsó végébõl sétálok fölfelé az Ermitazs, a Kazah-székesegyház, a Stroganov-palota felé. Sok az ember, pedig még innen vagyunk a nap felén. Azon gondolkodom, miért nem érzem magam annyira lazának és gondtalannak, mint mondjuk Párizsban, ahol hasonlóak az épületek, ugyanilyen sok a kávéház, az áruházak márkái is ugyanilyenek, csak itt az árak meg megasabbak! Talán az nyomaszt, ami ugyan nem látható, mégis van. A Neva sugárút ragyogása mögött, a csodaautók és a csodamárkák mögött! Mert van, s ezt nem a 30 évvel ezelõtti emlékképek idézik elõ, hanem a pillanatnyi valóság! Bár nagyon óvakodnak, nehogy kitessék a ragyogásból. A templomok bejáratat és közvetlen környéket nem kell elhagyni a koldulóknak, annál inkább a belváros elegáns és drága szállodáinak, éttermeinek környékét. És igazi, nagyon elázott,ittas vagy munkanélküli oroszt sem látni ezeken a helyeken. Annak idején köztudott volt, hogy a moszkvai alkoholistákat kitelepítették a környék kisvárosaiba, jó messzire a fõvárostól. Gondolom, itt Szentpétervárott sem teszik õket a kirakatba. A megélhetés sem lehet mindenki számára egyszerû, mert nem találtam a belvárosban olyan nõiferfi vagy gyermekruházati boltot, ahol orosz termékeket árultak volna, elerhetõ áron. Persze, biztosan léteznek ilyenek, mert kizárt, hogy az átlag pétervári lakos leértékelt Gucci,- Max Mara,-Loretti vagy Dunhill-kosztümökben, öltönyökben járkál. Megnéztem a Passzást, a szerényebb küllemû ruházati áruházakat, s mindegyik ugyanolyan. Világmárkák képviselõinek, cégeinek van kiadva. Rengeteg arany és ezüst, sõt gyémánt szaküzlet, meg több óra és férfi sportbolt, s a kettõ között nincs átmenet. .Legalábbis a városnak ezen a részén, ahol a turistából élnek. De bárhova bementem ezek közül a nagyon drága üzletek közül, mindenütt volt orosz vevõ. Nem egy, s nem is akárhogyan öltözve! Mondom magamban, szegények nálunk is vannak, és nem minden pesti vásárol a Váci utcán és nem mind a Rózsa-dombon lakik. Ez igaz, de nincsenek ennyien és vélhetõen nem tátong ekkora szakadék alsó és felsõ réteg között. Ezzel vígasztalom magam, de ettõl nem lesz könnyebb a gondolat. Az aluljárókban rendõrök és rendõr kezeli a közlekedési lámpákat is a csúcsforgalomban. S egyáltalán, mindig van kéznél rendõr. Szükség is van rájuk, mert a közlekedési morál nem az erõssége az ittenieknek. Hogy milyen a közbiztonság este, nem tudom, de azt gondolom, a fehér éjszakák idején visszaesést mutat az idevonatkozó felmérés. Napközben, úgy tapasztaltam, nyugodtan bámészkodhatnak a turisták, sõt mindenhol tisztességesen számolnak és adnak vissza a kereskedõk és a vendéglátósok. Szó sincs olyan lenyúlásokról mint odahaza hallani idõnként. A gondolkodáson kívül azért figyelek is és gyönyörködöm a szépen rendbehozott és rendben is tartott mûemlékekben. Egy csodaszép rokkokó épületbe megpróbálok benézni a lépcsõházba. Nem megy, mert rögtön rácsokba ütközöm és egy igazi orosz barisnya kezd igen csúf hangon kérdezõsködni, hogy mit is akarok. Elolvasom a rácson lévõ szöveget, s kiderül ez itt egy kórházféle és csak engedéllyel lehet bemenni./Érdekes egyébként, hogy az igazi orosz házak lépcsõházaiból udvarok nyílnak, s abból, újabb házak újabb kapualjai. Vagyis egy kapualj több belsõ udvart és lépcsõházat takar./Fantasztikusan felújítottak a II. Sándor elleni merénylet emlékére épített Vérzõ Megváltó Templomot templomot és környéket. Mellette a parkot is gondozzák és külön kis placcot kaptak a szuvenír-árusok. Érdekes, õk mind beszélnek valamilyen vagy több idegen nyelven is, s nem is feltétlenül konyhanyelven. Nem igazán értik viszont, a honnan érkeztek? kérdésre adott választ, hogy Vengrii. Inkább a Hungarii ismerõs nekik. Valaki meg is kérdezi tõlünk, vi csleni sengenszkih ctran? Meglepõ kérdés egy kereskedõtõl, nem? Folyt köv. 2007. június 21. Elegancia és egyszerûség Harminc éve mikor elõször jártam itt, csodáltam, mennyien beszélnek franciául vagy angolul az itteni egyetemisták közül. Ma úgy tûnik, az a generáció volt az utolsó jó idõre, akik beszélnek nyelveket. Bárhova is megyek - vendéglõ, múzeum, áruház, repülõtér vagy hajóállomás - szinte nincs ember, aki egy ép francia, angol vagy német mondatot képes lenne elmondani. Ez persze, nekem nem gond, mert beszélek oroszul - s ezen csöppet sem lepõdnek meg - és kicsit jól is esik, mert elmondhatom, nálunk ma a fiatalok legnagyobb része beszél valamilyen nyelven. Itt viszont egyáltalán nem. S errõl nem csak én panaszkodom, a szállodában másoktól is ezt hallom. http://archive.webradio.hu - Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 Made órájában! by Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában! Generated: 2016-05-27, 20:34
Ez volt a tapasztalatom a mai napon is, mikor hajóval kilátogattam a Nagy Péter által Katalinnak ajándékozott birtokra, Peterhof-ba vagy ahogy nálunk ismerõs, Petrodvorec-ba. Sem a pénztárosok a kikötõben, sem a hajó személyzete nem beszélt más nyelveket a sajátján kívül. A szárnyashajó 40 perc alatt leküzdötte a 30 kilométeres távot, ráadásul az Ermitázs elöl indult, a belvárosból. Nem jártam még itt, de hallottam, gyönyörû hely. Különösen a kert szökõkútjai, szám szerint 140 darab. Az ajándékba kapott telken végül 1752-re épült fel a Katalin által megálmodott kastély, a park és a szökõkutak, valamint az Ermitázs õse, az az elsõ különálló építmény, melyet a cári család az esztétikai élmények folyamatos birtoklása céljából megvásárolt mûalkotásoknak tartott fenn. Ezek bõvülése és a tudatos vásárlások szülték késõbb a gondolatot, hogy a Téli Palotában teremtsenek helyet a képzõmûvészeti remekeknek. Szóval, Péter gyönyörû fekvésû helyet ajándékozott a feleségének a Finn öböl déli részén. A hosszú sétány, mely a palotához vezet telis-tele váratlanul megjelenõ szökõkutakkal és az azokat benépesítõ szoboralakokkal, szépen, ízlésesen megtervezett növénykerítésekkel, erdõcskékkel. Szerencsém volt, gyönyörûen sütött a Nap, lenge tengeri szél spriccelte szerte-szana a vizet és még tömeg sem volt. A barokk palota minden arany cicomája és fennkölt stílusa ellenére sem giccses. Inkább csak jelzésszerûen adja vissza a ráfordított munkát, a mûvészi értéket és a belefektetett pénzt. A kastélyba újabb jegyvásárlás és sorban állás után be lehet menni, rácsodálkozni a hihetetlen gazdagságra és pompára, de valljuk be, nem kevés pénzért. Maga a hajóút 75 rubel oda-vissza, a belépés a kertbe 350 rubel és erre jön még rá a többi. Az igazi élmény számomra mégis a Kaszkad elnevezésû lépcsõs szökõkút marad, középen a Salamont mintázó és egy oroszlán szájat éppen szétfeszítõ alakkal. A szimbólum könnyen megfejthetõ, a svédek feletti gyõzelem megfogalmazása. Hihetetlen, de a szökõkút mind a mai napig mindenféle szerkezet nélkül mûködik, maga a teraszos elrendezés és a közlekedõ edények természetének elve alapján. Távolról vagy közelrõl szemlélve egyaránt megragadó a látvány! Maga a park a palotával egyszerûen elegáns, nagystílû és impozáns. Azt tudni kell, hogy itt mindent szinte a porig romboltak a németek a Pétervárt ostromló 900 nap alatt. A felújítások kb. 20 éve kezdõdhettek, és kész csoda, hogy nem volt tovább ellenállás a cári rendszer renoválása miatt. A kertnek egy magasabb pontján gyönyörû rálátás nyílik a Finn öbölre, a városra és a tengerre. Elképzelem, milyen lehetett itt a természet századokkal ezelõtt és az ellenséges erõk pusztítása nélkül. A kikötõbõl még egyszer visszapillantva elegáns szimmetriát tükröznek a palota épületszárnyai, a park pavilonjai és kisebb ablakai. Szinte rossz visszamenni a nagyváros zajába, a rohanó emberek közé. De ha maradnék sem élvezhetném tovább a park szépségeit, mert itt a vihar, rohanhatok a hajó felé, nehogy itt álljak a zuhogó esõben várva a távolból, ki tudja mikor érkezõ, fehér vitorlát! Folyt. köv. 2007. június 20. Vissza a messzi idõkbe Az éjszaka valóban fehér! Ha nagyon kellene olvasnom vagy írnom, akár azt is megtehetném. De inkább csak állok és bámulom a nappali világosságot! Az éjszakai zajok persze, ugyanazok, csak a fények mások, ahol épp vannak. Ma délelõtt elég borús az idõ, indulok tehát az Ermitázsba. A teret a másik irányból közelítem meg, hátha kevésbé zavaró az a bizonyos színpadi építmény! De nem, ez most is ronda! Kiábrándító. Szegény Sándor, a Nagy, bizonyára hitte, hogy emléke fennmarad évszázadokon át, de azt nem gondolhatta, hogy az Oroszország háláját kifejezõ, égbe futó emlékmûvet körbebástyázza majd a hálátlan utókor holmi fémrudakkal. A Teli Palota miliõjét felidézendõ, rokokó hölgyek és urak hívják a turistákat közös fotózásra, némi ellenszolgáltatás fejében - nem hivatalosan persze! Kikerülve õket igyekszem bejutni a kertbe, s onnan a kassza irányába haladni. Amitõl féltem: van sorállás! Ami viszont vigasztal, nem akkora mint a Vatikánban vagy a Louvre-nál. Az újságíró igazolványomat tartva a kezemben, hõsies elszántsággal elindulok a hosszú sor mellett, határozottan a kassza felé. Attól tartok, mindjárt lefékez a hazai és az idegen népek hada, de nem, nincs szükség a lendületre, szabadon haladhatok. A jegypénztárnal is elõre engednek, s potom 350 rubelért mar mehetek is be. Nekem teljesen normális a 2500 Ft. körüli jegyár, csak azt nem tudom, mennyire sok ez a hazai látogatóknak. Mert meg kell hagyni, sokan jöttek más városokból, a térség más országaiból. Számomra nagyon szimpatikus, hogy ennyi látogató oroszajkú. Bosszant viszont, hogy sehol semmilyen nyelvû tájékoztató, irányt jelzõ térkép vagy iromány. Mindenki nekilódul a csodálatos lépcsõháznak, föl az emeletre. Jónéhányan vagy jártak már itt vagy észre sem veszik micsoda pazar helyen járnak! Elképzelni sem próbáljak, hogy vonultak itt évszázadokkal ezelõtt és évszázadokon át a leghatalmasabb orosz cárok és famíliáik. A tortelem alakítói és irányítói. Emberi sorsoknak, országok életének, világpolitikának urai. Sûrûfodrú ruhák suhogtak itt, szépséges tekintetek váltottak titkos pillantásokat, szólt a zene és pompa kísért minden mozdulatot. Visszatérek a jelenbe, s felrémlik a 32 év távlatából az akkor épp remont, felújítás alatt álló Palota és a lépcsõházi festék illata. Õszintén szólva, akkor jobban érdekelt az eltakart építészeti remekeknél a Louvre épp itt vendégeskedõ impresszionista anyaga. Életem legcsodásabb élményeként tartom ma is számon, meg ha többször meg is csodálhattam újra és újra. A kiállítás bejáratánál többen elbizonytalanodnak, mert csak oroszul van felirat a termek ajtaján, és senkinél nincs térkép. Én biztonsággal megyek elõre és csodálom elõször az olaszokat, flamandokat, hollandokat, belgákat, franciákat és angolokat és néha-néha meg-megállok egy-egy különösen szép lakószobában, a trónus-teremben vagy dolgozó szobában. Nem sorolom a benyomásaimat, a libabõröztetõ esztétikai élményeket. Elég legyen annyi, az Ermitázs tényleg a világ egyik csodája ma is! Három és félórás szemlélõdés után abbahagyom. Megteltem, nem tudok többet befogadni! Legközelebb! http://archive.webradio.hu - Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 Made órájában! by Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában! Generated: 2016-05-27, 20:34
Odakinn kicsit esik, beülök a kerti kávézóba. Eláll, szinte rögtön kisüt a Nap. Az udvaron meg mindig hosszú a sor, sok az ember. Fényképezkedõk hada a színesre festett oroszlánok kõrõl, hasonlóak a mi teheneinkhez a nagyvárosokban. Van köztük Leo Klimt-stílusában, Leo op-artban, Delft-i porcelánként és persze Leo aranyban. Vajon miért ott vannak a legtöbben? Kávé után a Bronz Lovas felé veszem az irányt. Megnézem újra, megérdemli. Aztán lerogyok egy padra. Tényleg elfáradtam. Foly.kov. 2007. június 19. Séta a City-ben - Éjszakák fehérben A Ligovi sugárúton egyre beljebb jutva egyszer csak egy hatalmas Lenin szobrot látok meg, s hol, hát a Lenin téren! Úgy látszik -morfondírozok magamban, itt még nem minden törtenelmi személyiséget radírozott le a politikai akarat. Kérdezem is orosz utitársamat, õ azonban elég kelletlenül bólogat. Hogy lássa, mennyire tudok az anyanyelvén, megkérdezem, csúcsforgalom van-e, hogy ekkora a dugó vagy ez normális, mire megint csak bólogatás a válasz. Alaposabban szemügyre veszem, hátha a KGB-tõl van, de csak a kora és az öltözete utal erre, érdeklõdése nem. Akkor tovább hallgatok. A city közelít, a közlekedési normák viszont egyre inkább az isztambulihoz válnak hasonlóvá. Autok egymás mögött tömött sorokban, index nélkül keresztül-kasul az autók. Gyalogos életek százai múlnak tizedmásodperceken, szóval inkább a Balkánon mint Európában kezdem érezni magam. S egyszerre rájövök, mi olyan furcsa! Hát az, hogy itt valódi európai meg japán autók sokasága küzd egymással, s összesen két Zsigulit látok a 40 perces út során -azok azonban együtt kitesznek vagy 100 évet. A terepjáróktól kezdve a Mini-Morris-okig minden van itt forgalomban, s nem ám leharcolt veteránok, vadi újak. No, hat ez is óriási változás! S miközben az utca embereit figyelem az autóablak mögül, már a Néva sugárúton, Szentpétervár közepén vagyunk. Szinte mindenütt latinbetûs feliratok, Max Mara, Vanity, Gucci, Mac Donald's, KFC és mindenhol európai hangzású üzletnevek. Van itt kávéház, Kofe-hause felirattal, vagy fagyizó ice-shop-ként hirdetve, s a leggyörûbb ezekben a nevekben, hogy cirilbetûsek! Nagyon jókat mulatok, s egyikmásikat alig tudom kiböngészni, vagy ha ez megtörtént, értelmezni. Gondolom, itt még eltelik néhány év, amíg szabályozni fogják az orosz üzleti névadás szabályait. De, Szentpetervár valóban szép, kedves és van hangulata! Csomagjaimat lerakva máris a Néva parton vagyok és nézem a széles folyót. Nem csodálom, hogy megannyi orosz lírikust megejtett. Mennyire más az arca így nyáron! Fenséges, mégis bensõséges hangulatot tud kelteni bennem. Az Izsák székesegyház kupolája aranylik a napsugarakban, ahogy visszanézek, a Néva túlpartján pedig karcsún tör az ég kékjébe a Péter-Pál erõd tornya. Mennyire más hangulat mint a Szajna parti! Pedig, írjak az útikönyvek, sok kis hídjával a Néva parti nagyváros Párizst idézi! Én nem így látom! A folyó és a hidak tényleg itt vannak, de a miliõ egészen más! Itt a monumentalitáson, az ámulatba ejtõ gazdagságon van a hangsúly, a hatalom dicsõségérõl szól az épitészet, míg amott a formák könnyedségérõl, a játékosságról és a polgár pénzérõl, kedvtelésérõl és szabadságáról !Én leginkább ezt a különbséget érzékelem. Sétámat folytatva az Ermitázsig, visszatérek a rakpartról a belvárosba. Elölrõl megcsodálom a Téli Palota küllemét, majd bosszankodom, mert csodálatos elõszobáját most nõtte be egy szabadtéri színpad traverze. Rengeteg itt is az ember, pedig a múzeum már bezárt. Megyek vissza a Néva sugárútra, s közben figyelem az embereket. Szinte mindenki mobillal rohangál, orosz vagy idegen mindegy, s szinte mindenki jólöltözött, legalábbis itt a belvárosban. Az árakat látva csak annyit, a benzin literje 140 forint, de valószínûleg ez az egyetlen olcsó dolog itt. Kenyeret vagy tejet, egyáltalán élelmiszert még nem vásároltam, de ittam egy normál kávézóban presszókávét, 50 rubelért, kb. 350 Ft. Élelmiszerboltba már benéztem jégkrém-ügyben, de az ára nem reális, mert a belvárosban szinte csak éjjel-nappal nyitva tartó üzletek vannak, a rendesnél magasabb árfekvéssel. Tetszik viszont, hogy most is sok a zöld a City-ben.Sok a park, a fasor és a sétány. S a közben megeredt nyári esõben is kellemes a séta. Várom a sötétedést, a fényeket. Ránézek az órámra, 21.45! Mi van? S akkor leesik, fehér éjszakák! A sokak által megénekelt fehér éjszakák ideje van mostanság. Ez tényleg fantasztikus! Egész éjjel világos lesz! No, meglesem éjfélkor! Folyt.kov. 2007. június 18. Oroszország - a lehetõségek hazája! Igen, bizony, ez a trendi lózung ma Oroszországban! Hol vannak a ma már klasszikusnak számitó "A mi avantgardunk a leninizmus!"-szerû graffitik! Hát kérem, eltûntek, de van helyettük ez a fenti! Ki gondolta volna 32 évvel ezelõtt! Igen, 32 évvel ezelõtt jártam itt utoljára, s nem is vágyakoztam ide visszatérni. Még akkor sem, ha Leningrád mar akkor is kiemelt helyet foglalt el Oroszhonban. Hát meg most, Szentpétervárként! Látható, ma eredeti, régi fényét, pompáját akarja visszaszerezni. Igazán és újra Észak Velencéje akar lenni! Igaz, a Pulkovo-i repülõtérrõl a City felé tartva autóval inkább a 30 évvel ezelõtti képek jönnek elõ. Akkor is ilyen üres, kopott és szegényes volt a környék, de meg emberek lakta. Most elhagyatott lakóházak, koszos, málló vakolatú gyárak és üzemek állnak az út két oldalán és a jól ismert, vacak, kátyúkkal az otthoninál is jobban ellátott utakon döcögunk. A koszló házfalak mindegyike jelzi, melyik rezsimben épült. A neosztálin épületek sora mellett haladva a mindenütt jelenlevõ óriásposzterek és a sok-sok latinbetû jelzi a mai valóságot. A reklámok épp oly színesek és épp oly ostobák mint otthon vagy bárhol Európában. Nem is beszelve arról, hogy olyan termeket hirdetnek, melyek messze nem az alapvetõ http://archive.webradio.hu - Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 Made órájában! by Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában! Generated: 2016-05-27, 20:34
szükségleteket elégítik ki, melyek kívánása a Földnek ezen a részén néhány évtizede meg hatalmas bûnnek és az épülõfélben maradt kommunizmus elleni merényletnek számított. A city-felé haladva a lepusztultság látszata csökken, elõ-elõ tûnnek a 18.sz. végén és a 19.sz.-ban épített házak és egyre több az ember is. Egy trolibusz megállóban a várakozó balástyányi tömeg is a régmúltat idézi bennem és az akkori döbbenetem, mekkora ez az ország és mennyi itt az ember! Most is inkább gyalogolok vagy hajózom, mert az kevésbe népszerû a bennszülöttek között -döntöm el gyorsan. Van persze, a metró is, de ott is hatalmas az emberáradat vagy legutóbb még az volt. Ez sokat nem változhatott, hisz ma kb. 5 millióra tehetõ a lakosok száma.
2007. június 23. Idézetek a múltból A Néva Téli Palota felõli oldaláról csodaszép látvány a Péter-Pál erõd karcsú tornya. Ideje közelebbrõl is megnéznem gondoltam, s útnak is eredtem. Igazán nincs messze a belvárostól. Gyalog indultam. Átsétáltam a Dvarcovij hidon, elhaladtam a Tõzsde méltóságteljes épülete elott. Közelrõl megszemléltem a Vaszilij sziget világító tornyait és átballagatam a Birzsevoj hídon. Körülöttem mindenhol turisták raja, az erõdöt tûzték ki uticélul, csakúgy mint én. Már a Mirtinynszkaja rakpart elején útkorlátozások, lezárt járdaszigetek jelezték, komoly építési munkálatok folynak itt. Ezért csak figyelmesen a lábam elé nézve tudtam néha-néha felpillantani a látnivalókra. Az egyik legérdekesebb egy egészen újnak látszó hajó. Mint kiderült az orrán lévõ évszámból, valóban új, hisz 2004-ben gyártották nem is akármilyen céllal. Egyrészt elegáns étterem, másrészt viszont konditeremként is szolgál a Névára nézõ hatalmas ablakokkal, melyeken keresztül látni lehetett, a nagyszámú fogyni, vagy épp erõsödni akaró férfiakat és nõket amint napi adagjaikat nyomatják. Nem tudom, mennyire enyhítheti a bent küzdõk kínszenvedéseit a Néva közelsége és látványa, de így kintrõl szemlélve nagyon kellemes helynek tûnt az egész. Más hajók is állnak itt persze, azok is újak és a Barakuda-tol Bolygó Hollandiig mind az enni-inni vágyók kívánalmait szolgálják ki. Mondanom sem kell, a ciril betûk megint megzavartak, alig tudtam megérteni mit is tesz a barakuda, a bolygo hollandi még csak-csak. Na, végül elbukdácsoltam az erõdig. A kasszánál ki is derült, hogy átépítések vannak, s emiatt csak a Templom látogatható. Nem lehetett bemenni, sem a Pénzverdébe, sem Péter csónakházába, sem a parancsnoki házba. De a Nyúl-sziget korabeli térkepeit szemlélve teljességgel kivehetõ volt az erõd hatszögletû alaprajza, s jól láthatóak a különbözõ feladatokkal felruházott épületek rajzai is. Szinte hihetetlen, hogy 1703ban itt mar állt egy faerõd, amit aztán 1706-ban kõbõl újraépítettek. Húszezer ember robotolt itt, hogy 1740-re felépüljön az elképzelt erõd és még további 40 éven át, hogy a gránitborítás is elkészülhessen a Névára nézõ falakon. Azt gondolom, nem volt hiábavaló ennyi ember munkája, mert maradandó mûvet hoztak létre. Olyan alkotást, amely emblematikus jelképévé vált a városnak. Visszafelé is gyalogolok. Nézelõdök, fagyizok, de nem az igazi orosz marozsenojét választom, hanem a Nestlé jólismert termékeit. A marozsenoje nekem túl édes és túl gyümölcsös. Pirogot is ehetnék, de annyira rosszak a 30 évvel ezelõtti emlékeim, hogy egyáltalán nem akarom kipróbálni. A könyvesboltok viszont ma is érdekelnek, csakúgy mint egykor, és most is legalább négy jut belõlük egy-egy útszakaszra. Ez nagyon jó, mert azt jelentheti, hogy van rá kereslet. Be is lépek egy-kettõbe. Jó látni, hogy szinte minden itt van az európai kinálatból! És frissek! Coelho például több regényével van jelen, és Marquez is hasonlóan. Sõt, a Parfüm éppúgy kapható mint otthon, nyilván akkor a film is járt már itt! Most is rengeteg a képzõmûvészeti album -a klasszikusok remekei éppúgy, mint a moderneké. A fotográfia is kedvelt mûfaj lehet, hisz temérdek az album, orosz és külföldi egyaránt. Sõt, a 20-30-as, meg az 50-es évek plakátmûveszete is újravirágzik. Ez izgalmas, általam alig ismert terület. Kicsiben- nagyban kapható. Oh, nagyon tetszenek ezek a finoman ismeret- és tudatátalakító plakátok a friss proletariátusnak! Olvass, ne fecsegj, ne gyûjtogess, viszont dolgozz, gyõzd le az imperialistákat és tégy meg mindent Földedért, Anyácskádért, a Hazádért. Es ez persze sokkal jobban hangzik, és sokkal több érzelmi húrt penget meg oroszul mint magyarul! De azért számunkra sem ismeretlen! Sõt! Szerintem a "Ne igyál metilalkoholt!" szövegû plakát nálunk tán még ma sem vesztette aktualitását egyes Szeged környéki településeken! Nemde? Folyt.köv.
2007. június 22. Gondolatok séta közben Ma a reggelinél orosz moszkvaikkal beszélgettem. Tetszik nekik Szentpétervár, mert itt csak 5 millió ember él,ezzel szemben Moszkva a maga 10 milliót kitevõ lakosával gyakorlatilag elviselhetetlen, mondják. Finoman megkockáztatom, az emberek is mások. Talán udvariasabbak, nem? Nem, ez nekik nem tûnt föl, hallom, s magamban visszaemlékszem, 30 éve is úgy érzékeltem, itt udvariasabbak, tisztelettudóbbak, kevésbé nyersek. Nem löknek föl és bocsánatot kérnek, ha hozzád érnek a sorban. Moszkva hatalmas város, s jóval messzebb van Európától. Számomra elsõsorban emberi léptékben. http://archive.webradio.hu - Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 Made órájában! by Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában! Generated: 2016-05-27, 20:34
A Neva sugárút alsó végébõl sétálok fölfelé az Ermitazs, a Kazah-székesegyház, a Stroganov-palota felé. Sok az ember, pedig még innen vagyunk a nap felén. Azon gondolkodom, miért nem érzem magam annyira lazának és gondtalannak, mint mondjuk Párizsban, ahol hasonlóak az épületek, ugyanilyen sok a kávéház, az áruházak márkái is ugyanilyenek, csak itt az árak meg megasabbak! Talán az nyomaszt, ami ugyan nem látható, mégis van. A Neva sugárút ragyogása mögött, a csodaautók és a csodamárkák mögött! Mert van, s ezt nem a 30 évvel ezelõtti emlékképek idézik elõ, hanem a pillanatnyi valóság! Bár nagyon óvakodnak, nehogy kitessék a ragyogásból. A templomok bejáratat és közvetlen környéket nem kell elhagyni a koldulóknak, annál inkább a belváros elegáns és drága szállodáinak, éttermeinek környékét. És igazi, nagyon elázott,ittas vagy munkanélküli oroszt sem látni ezeken a helyeken. Annak idején köztudott volt, hogy a moszkvai alkoholistákat kitelepítették a környék kisvárosaiba, jó messzire a fõvárostól. Gondolom, itt Szentpétervárott sem teszik õket a kirakatba. A megélhetés sem lehet mindenki számára egyszerû, mert nem találtam a belvárosban olyan nõiferfi vagy gyermekruházati boltot, ahol orosz termékeket árultak volna, elerhetõ áron. Persze, biztosan léteznek ilyenek, mert kizárt, hogy az átlag pétervári lakos leértékelt Gucci,- Max Mara,-Loretti vagy Dunhill-kosztümökben, öltönyökben járkál. Megnéztem a Passzást, a szerényebb küllemû ruházati áruházakat, s mindegyik ugyanolyan. Világmárkák képviselõinek, cégeinek van kiadva. Rengeteg arany és ezüst, sõt gyémánt szaküzlet, meg több óra és férfi sportbolt, s a kettõ között nincs átmenet. .Legalábbis a városnak ezen a részén, ahol a turistából élnek. De bárhova bementem ezek közül a nagyon drága üzletek közül, mindenütt volt orosz vevõ. Nem egy, s nem is akárhogyan öltözve! Mondom magamban, szegények nálunk is vannak, és nem minden pesti vásárol a Váci utcán és nem mind a Rózsa-dombon lakik. Ez igaz, de nincsenek ennyien és vélhetõen nem tátong ekkora szakadék alsó és felsõ réteg között. Ezzel vígasztalom magam, de ettõl nem lesz könnyebb a gondolat. Az aluljárókban rendõrök és rendõr kezeli a közlekedési lámpákat is a csúcsforgalomban. S egyáltalán, mindig van kéznél rendõr. Szükség is van rájuk, mert a közlekedési morál nem az erõssége az ittenieknek. Hogy milyen a közbiztonság este, nem tudom, de azt gondolom, a fehér éjszakák idején visszaesést mutat az idevonatkozó felmérés. Napközben, úgy tapasztaltam, nyugodtan bámészkodhatnak a turisták, sõt mindenhol tisztességesen számolnak és adnak vissza a kereskedõk és a vendéglátósok. Szó sincs olyan lenyúlásokról mint odahaza hallani idõnként. A gondolkodáson kívül azért figyelek is és gyönyörködöm a szépen rendbehozott és rendben is tartott mûemlékekben. Egy csodaszép rokkokó épületbe megpróbálok benézni a lépcsõházba. Nem megy, mert rögtön rácsokba ütközöm és egy igazi orosz barisnya kezd igen csúf hangon kérdezõsködni, hogy mit is akarok. Elolvasom a rácson lévõ szöveget, s kiderül ez itt egy kórházféle és csak engedéllyel lehet bemenni./Érdekes egyébként, hogy az igazi orosz házak lépcsõházaiból udvarok nyílnak, s abból, újabb házak újabb kapualjai. Vagyis egy kapualj több belsõ udvart és lépcsõházat takar./Fantasztikusan felújítottak a II. Sándor elleni merénylet emlékére épített Vérzõ Megváltó Templomot templomot és környéket. Mellette a parkot is gondozzák és külön kis placcot kaptak a szuvenír-árusok. Érdekes, õk mind beszélnek valamilyen vagy több idegen nyelven is, s nem is feltétlenül konyhanyelven. Nem igazán értik viszont, a honnan érkeztek? kérdésre adott választ, hogy Vengrii. Inkább a Hungarii ismerõs nekik. Valaki meg is kérdezi tõlünk, vi csleni sengenszkih ctran? Meglepõ kérdés egy kereskedõtõl, nem? Folyt köv. 2007. június 21. Elegancia és egyszerûség Harminc éve mikor elõször jártam itt, csodáltam, mennyien beszélnek franciául vagy angolul az itteni egyetemisták közül. Ma úgy tûnik, az a generáció volt az utolsó jó idõre, akik beszélnek nyelveket. Bárhova is megyek - vendéglõ, múzeum, áruház, repülõtér vagy hajóállomás - szinte nincs ember, aki egy ép francia, angol vagy német mondatot képes lenne elmondani. Ez persze, nekem nem gond, mert beszélek oroszul - s ezen csöppet sem lepõdnek meg - és kicsit jól is esik, mert elmondhatom, nálunk ma a fiatalok legnagyobb része beszél valamilyen nyelven. Itt viszont egyáltalán nem. S errõl nem csak én panaszkodom, a szállodában másoktól is ezt hallom. Ez volt a tapasztalatom a mai napon is, mikor hajóval kilátogattam a Nagy Péter által Katalinnak ajándékozott birtokra, Peterhof-ba vagy ahogy nálunk ismerõs, Petrodvorec-ba. Sem a pénztárosok a kikötõben, sem a hajó személyzete nem beszélt más nyelveket a sajátján kívül. A szárnyashajó 40 perc alatt leküzdötte a 30 kilométeres távot, ráadásul az Ermitázs elöl indult, a belvárosból. Nem jártam még itt, de hallottam, gyönyörû hely. Különösen a kert szökõkútjai, szám szerint 140 darab. Az ajándékba kapott telken végül 1752-re épült fel a Katalin által megálmodott kastély, a park és a szökõkutak, valamint az Ermitázs õse, az az elsõ különálló építmény, melyet a cári család az esztétikai élmények folyamatos birtoklása céljából megvásárolt mûalkotásoknak tartott fenn. Ezek bõvülése és a tudatos vásárlások szülték késõbb a gondolatot, hogy a Téli Palotában teremtsenek helyet a képzõmûvészeti remekeknek. Szóval, Péter gyönyörû fekvésû helyet ajándékozott a feleségének a Finn öböl déli részén. A hosszú sétány, mely a palotához vezet telis-tele váratlanul megjelenõ szökõkutakkal és az azokat benépesítõ szoboralakokkal, szépen, ízlésesen megtervezett növénykerítésekkel, erdõcskékkel. Szerencsém volt, gyönyörûen sütött a Nap, lenge tengeri szél spriccelte szerte-szana a vizet és még tömeg sem volt. A barokk palota minden arany cicomája és fennkölt stílusa ellenére sem giccses. Inkább csak jelzésszerûen adja vissza a ráfordított munkát, a mûvészi értéket és a belefektetett pénzt. A kastélyba újabb jegyvásárlás és sorban állás után be lehet menni, rácsodálkozni a hihetetlen gazdagságra és pompára, de valljuk be, nem kevés pénzért. Maga a hajóút 75 rubel oda-vissza, a belépés a kertbe 350 rubel és erre jön még rá a többi. Az igazi élmény számomra mégis a Kaszkad elnevezésû lépcsõs szökõkút marad, középen a Salamont mintázó és egy oroszlán szájat éppen szétfeszítõ alakkal. A szimbólum könnyen megfejthetõ, a svédek feletti gyõzelem megfogalmazása. http://archive.webradio.hu - Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 Made órájában! by Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában! Generated: 2016-05-27, 20:34
Hihetetlen, de a szökõkút mind a mai napig mindenféle szerkezet nélkül mûködik, maga a teraszos elrendezés és a közlekedõ edények természetének elve alapján. Távolról vagy közelrõl szemlélve egyaránt megragadó a látvány! Maga a park a palotával egyszerûen elegáns, nagystílû és impozáns. Azt tudni kell, hogy itt mindent szinte a porig romboltak a németek a Pétervárt ostromló 900 nap alatt. A felújítások kb. 20 éve kezdõdhettek, és kész csoda, hogy nem volt tovább ellenállás a cári rendszer renoválása miatt. A kertnek egy magasabb pontján gyönyörû rálátás nyílik a Finn öbölre, a városra és a tengerre. Elképzelem, milyen lehetett itt a természet századokkal ezelõtt és az ellenséges erõk pusztítása nélkül. A kikötõbõl még egyszer visszapillantva elegáns szimmetriát tükröznek a palota épületszárnyai, a park pavilonjai és kisebb ablakai. Szinte rossz visszamenni a nagyváros zajába, a rohanó emberek közé. De ha maradnék sem élvezhetném tovább a park szépségeit, mert itt a vihar, rohanhatok a hajó felé, nehogy itt álljak a zuhogó esõben várva a távolból, ki tudja mikor érkezõ, fehér vitorlát! Folyt. köv. 2007. június 20. Vissza a messzi idõkbe Az éjszaka valóban fehér! Ha nagyon kellene olvasnom vagy írnom, akár azt is megtehetném. De inkább csak állok és bámulom a nappali világosságot! Az éjszakai zajok persze, ugyanazok, csak a fények mások, ahol épp vannak. Ma délelõtt elég borús az idõ, indulok tehát az Ermitázsba. A teret a másik irányból közelítem meg, hátha kevésbé zavaró az a bizonyos színpadi építmény! De nem, ez most is ronda! Kiábrándító. Szegény Sándor, a Nagy, bizonyára hitte, hogy emléke fennmarad évszázadokon át, de azt nem gondolhatta, hogy az Oroszország háláját kifejezõ, égbe futó emlékmûvet körbebástyázza majd a hálátlan utókor holmi fémrudakkal. A Teli Palota miliõjét felidézendõ, rokokó hölgyek és urak hívják a turistákat közös fotózásra, némi ellenszolgáltatás fejében - nem hivatalosan persze! Kikerülve õket igyekszem bejutni a kertbe, s onnan a kassza irányába haladni. Amitõl féltem: van sorállás! Ami viszont vigasztal, nem akkora mint a Vatikánban vagy a Louvre-nál. Az újságíró igazolványomat tartva a kezemben, hõsies elszántsággal elindulok a hosszú sor mellett, határozottan a kassza felé. Attól tartok, mindjárt lefékez a hazai és az idegen népek hada, de nem, nincs szükség a lendületre, szabadon haladhatok. A jegypénztárnal is elõre engednek, s potom 350 rubelért mar mehetek is be. Nekem teljesen normális a 2500 Ft. körüli jegyár, csak azt nem tudom, mennyire sok ez a hazai látogatóknak. Mert meg kell hagyni, sokan jöttek más városokból, a térség más országaiból. Számomra nagyon szimpatikus, hogy ennyi látogató oroszajkú. Bosszant viszont, hogy sehol semmilyen nyelvû tájékoztató, irányt jelzõ térkép vagy iromány. Mindenki nekilódul a csodálatos lépcsõháznak, föl az emeletre. Jónéhányan vagy jártak már itt vagy észre sem veszik micsoda pazar helyen járnak! Elképzelni sem próbáljak, hogy vonultak itt évszázadokkal ezelõtt és évszázadokon át a leghatalmasabb orosz cárok és famíliáik. A tortelem alakítói és irányítói. Emberi sorsoknak, országok életének, világpolitikának urai. Sûrûfodrú ruhák suhogtak itt, szépséges tekintetek váltottak titkos pillantásokat, szólt a zene és pompa kísért minden mozdulatot. Visszatérek a jelenbe, s felrémlik a 32 év távlatából az akkor épp remont, felújítás alatt álló Palota és a lépcsõházi festék illata. Õszintén szólva, akkor jobban érdekelt az eltakart építészeti remekeknél a Louvre épp itt vendégeskedõ impresszionista anyaga. Életem legcsodásabb élményeként tartom ma is számon, meg ha többször meg is csodálhattam újra és újra. A kiállítás bejáratánál többen elbizonytalanodnak, mert csak oroszul van felirat a termek ajtaján, és senkinél nincs térkép. Én biztonsággal megyek elõre és csodálom elõször az olaszokat, flamandokat, hollandokat, belgákat, franciákat és angolokat és néha-néha meg-megállok egy-egy különösen szép lakószobában, a trónus-teremben vagy dolgozó szobában. Nem sorolom a benyomásaimat, a libabõröztetõ esztétikai élményeket. Elég legyen annyi, az Ermitázs tényleg a világ egyik csodája ma is! Három és félórás szemlélõdés után abbahagyom. Megteltem, nem tudok többet befogadni! Legközelebb! Odakinn kicsit esik, beülök a kerti kávézóba. Eláll, szinte rögtön kisüt a Nap. Az udvaron meg mindig hosszú a sor, sok az ember. Fényképezkedõk hada a színesre festett oroszlánok kõrõl, hasonlóak a mi teheneinkhez a nagyvárosokban. Van köztük Leo Klimt-stílusában, Leo op-artban, Delft-i porcelánként és persze Leo aranyban. Vajon miért ott vannak a legtöbben? Kávé után a Bronz Lovas felé veszem az irányt. Megnézem újra, megérdemli. Aztán lerogyok egy padra. Tényleg elfáradtam. Foly.kov. 2007. június 19. Séta a City-ben - Éjszakák fehérben A Ligovi sugárúton egyre beljebb jutva egyszer csak egy hatalmas Lenin szobrot látok meg, s hol, hát a Lenin téren! Úgy látszik -morfondírozok magamban, itt még nem minden törtenelmi személyiséget radírozott le a politikai akarat. Kérdezem is orosz utitársamat, õ azonban elég kelletlenül bólogat. Hogy lássa, mennyire tudok az anyanyelvén, megkérdezem, csúcsforgalom van-e, hogy ekkora a dugó vagy ez normális, mire megint csak bólogatás a válasz. Alaposabban szemügyre veszem, hátha a KGB-tõl van, de csak a kora és az öltözete utal erre, érdeklõdése nem. Akkor tovább hallgatok. A city közelít, a közlekedési normák viszont egyre inkább az isztambulihoz válnak hasonlóvá. Autok egymás mögött tömött sorokban, index nélkül keresztül-kasul az autók. Gyalogos életek százai múlnak tizedmásodperceken, szóval inkább a Balkánon mint Európában kezdem érezni magam. S egyszerre rájövök, mi olyan furcsa! Hát az, hogy itt http://archive.webradio.hu - Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 Made órájában! by Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában! Generated: 2016-05-27, 20:34
valódi európai meg japán autók sokasága küzd egymással, s összesen két Zsigulit látok a 40 perces út során -azok azonban együtt kitesznek vagy 100 évet. A terepjáróktól kezdve a Mini-Morris-okig minden van itt forgalomban, s nem ám leharcolt veteránok, vadi újak. No, hat ez is óriási változás! S miközben az utca embereit figyelem az autóablak mögül, már a Néva sugárúton, Szentpétervár közepén vagyunk. Szinte mindenütt latinbetûs feliratok, Max Mara, Vanity, Gucci, Mac Donald's, KFC és mindenhol európai hangzású üzletnevek. Van itt kávéház, Kofe-hause felirattal, vagy fagyizó ice-shop-ként hirdetve, s a leggyörûbb ezekben a nevekben, hogy cirilbetûsek! Nagyon jókat mulatok, s egyikmásikat alig tudom kiböngészni, vagy ha ez megtörtént, értelmezni. Gondolom, itt még eltelik néhány év, amíg szabályozni fogják az orosz üzleti névadás szabályait. De, Szentpetervár valóban szép, kedves és van hangulata! Csomagjaimat lerakva máris a Néva parton vagyok és nézem a széles folyót. Nem csodálom, hogy megannyi orosz lírikust megejtett. Mennyire más az arca így nyáron! Fenséges, mégis bensõséges hangulatot tud kelteni bennem. Az Izsák székesegyház kupolája aranylik a napsugarakban, ahogy visszanézek, a Néva túlpartján pedig karcsún tör az ég kékjébe a Péter-Pál erõd tornya. Mennyire más hangulat mint a Szajna parti! Pedig, írjak az útikönyvek, sok kis hídjával a Néva parti nagyváros Párizst idézi! Én nem így látom! A folyó és a hidak tényleg itt vannak, de a miliõ egészen más! Itt a monumentalitáson, az ámulatba ejtõ gazdagságon van a hangsúly, a hatalom dicsõségérõl szól az épitészet, míg amott a formák könnyedségérõl, a játékosságról és a polgár pénzérõl, kedvtelésérõl és szabadságáról !Én leginkább ezt a különbséget érzékelem. Sétámat folytatva az Ermitázsig, visszatérek a rakpartról a belvárosba. Elölrõl megcsodálom a Téli Palota küllemét, majd bosszankodom, mert csodálatos elõszobáját most nõtte be egy szabadtéri színpad traverze. Rengeteg itt is az ember, pedig a múzeum már bezárt. Megyek vissza a Néva sugárútra, s közben figyelem az embereket. Szinte mindenki mobillal rohangál, orosz vagy idegen mindegy, s szinte mindenki jólöltözött, legalábbis itt a belvárosban. Az árakat látva csak annyit, a benzin literje 140 forint, de valószínûleg ez az egyetlen olcsó dolog itt. Kenyeret vagy tejet, egyáltalán élelmiszert még nem vásároltam, de ittam egy normál kávézóban presszókávét, 50 rubelért, kb. 350 Ft. Élelmiszerboltba már benéztem jégkrém-ügyben, de az ára nem reális, mert a belvárosban szinte csak éjjel-nappal nyitva tartó üzletek vannak, a rendesnél magasabb árfekvéssel. Tetszik viszont, hogy most is sok a zöld a City-ben.Sok a park, a fasor és a sétány. S a közben megeredt nyári esõben is kellemes a séta. Várom a sötétedést, a fényeket. Ránézek az órámra, 21.45! Mi van? S akkor leesik, fehér éjszakák! A sokak által megénekelt fehér éjszakák ideje van mostanság. Ez tényleg fantasztikus! Egész éjjel világos lesz! No, meglesem éjfélkor! Folyt.kov. 2007. június 18. Oroszország - a lehetõségek hazája! Igen, bizony, ez a trendi lózung ma Oroszországban! Hol vannak a ma már klasszikusnak számitó "A mi avantgardunk a leninizmus!"-szerû graffitik! Hát kérem, eltûntek, de van helyettük ez a fenti! Ki gondolta volna 32 évvel ezelõtt! Igen, 32 évvel ezelõtt jártam itt utoljára, s nem is vágyakoztam ide visszatérni. Még akkor sem, ha Leningrád mar akkor is kiemelt helyet foglalt el Oroszhonban. Hát meg most, Szentpétervárként! Látható, ma eredeti, régi fényét, pompáját akarja visszaszerezni. Igazán és újra Észak Velencéje akar lenni! Igaz, a Pulkovo-i repülõtérrõl a City felé tartva autóval inkább a 30 évvel ezelõtti képek jönnek elõ. Akkor is ilyen üres, kopott és szegényes volt a környék, de meg emberek lakta. Most elhagyatott lakóházak, koszos, málló vakolatú gyárak és üzemek állnak az út két oldalán és a jól ismert, vacak, kátyúkkal az otthoninál is jobban ellátott utakon döcögunk. A koszló házfalak mindegyike jelzi, melyik rezsimben épült. A neosztálin épületek sora mellett haladva a mindenütt jelenlevõ óriásposzterek és a sok-sok latinbetû jelzi a mai valóságot. A reklámok épp oly színesek és épp oly ostobák mint otthon vagy bárhol Európában. Nem is beszelve arról, hogy olyan termeket hirdetnek, melyek messze nem az alapvetõ szükségleteket elégítik ki, melyek kívánása a Földnek ezen a részén néhány évtizede meg hatalmas bûnnek és az épülõfélben maradt kommunizmus elleni merényletnek számított. A city-felé haladva a lepusztultság látszata csökken, elõ-elõ tûnnek a 18.sz. végén és a 19.sz.-ban épített házak és egyre több az ember is. Egy trolibusz megállóban a várakozó balástyányi tömeg is a régmúltat idézi bennem és az akkori döbbenetem, mekkora ez az ország és mennyi itt az ember! Most is inkább gyalogolok vagy hajózom, mert az kevésbe népszerû a bennszülöttek között -döntöm el gyorsan. Van persze, a metró is, de ott is hatalmas az emberáradat vagy legutóbb még az volt. Ez sokat nem változhatott, hisz ma kb. 5 millióra tehetõ a lakosok száma.
http://archive.webradio.hu - Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 Made órájában! by Webradio.hu - Szegedi, országos és sport hírek a nap 24 órájában! Generated: 2016-05-27, 20:34
