Olvasói kérdések : Kapcsolt vállalkozás megítélése

1

Olvasói kérdések - 2013: Kapcsolt vállalkozás megítélése Kérdés: Ha van egy „A” anyavállalat, annak egy „B” és egy „C” leányvállalata (a „B” és a „C” között semmilyen egyéb részesedési viszony nincs, csak közös az anyavállalatuk), akkor számviteli szempontból a „B” és a „C” egymásnak kapcsolt vállalkozásai-e, azaz pl. a „B” társaság mérlegében a „C”-vel szemben fennálló követeléseket – kötelezettségeket a „Követelések kapcsolt vállalkozással szemben” illetve a „Kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben” mérlegsoron kell-e kimutatni? Vagy a kapcsolt vállalkozási viszony csak az anyavállalat-leányvállalat viszonyában értelmezhető és a „testvérvállalatok” egymásnak nem kapcsolt vállalkozásai? Válasz: A számviteli törvény 3. §-a (2) bekezdés 7. pontjának előírása szerint kapcsolt vállalkozás az anyavállalat, a leányvállalatok, a közös vezetésű és a társult vállalkozások. Így a kérdésben hivatkozott „B” és a „C” leányvállalat – az anyavállalaton keresztül – kapcsolt vállalkozásnak minősül akkor is, ha a két leányvállalatnak nincs egymásban szavazati (tulajdoni) aránya. Ezért a „B” és a „C” leányvállalatnál is, ha egymással szemben vannak követeléseik, kötelezettségeik a mérlegükben ezeket Követelések kapcsolt vállalkozással szemben, illetve Kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben mérlegsoron kell kimutatni. Jegyzett tőke leszállítása a tőketartalékkal szemben Kérdés: Könyvelő vagyok és két cégemnél merült fel a következő helyzet. Az egyik cég saját tőkéje negatív lett, a másik cég saját tőkéje a jegyzett tőke 50%-a alá csökkent. A társasági szerződés szerint a taggyűlés a veszteségek fedezetére pótbefizetést nem írhat elő. Lehetőség van a jegyzett tőke leszállítására a tőketartalékkal szemben? Ezen kívül van-e még kapcsolódó könyvelési feladat? Válasz: A társaság tulajdonosai bármikor dönthetnek úgy, hogy a társaság jegyzett tőkéjét tőketartalék javára leszállítják. Ebben az esetben a tőkeleszállítás cégbírósági bejegyzésével egyidejűleg kell elszámolni a jegyzett tőke csökkenését a tőketartalék javára. Ehhez más könyvelési feladat nem kapcsolódik. Meg kell azonban jegyezni, hogy ha a kérdésben szereplő egyik eset szerint a társaság jegyzett tőkéje negatív, akkor a gazdasági társaságokról szóló törvény szerint nem elegendő intézkedés a jegyzett tőke leszállítása. A tőkeleszállítás mellett a saját tőkét legalább annyira fel kell tölteni, mint a társasági formára előírt jegyzett tőke (pl. kft.-nél, ha 500eFt-ra szállítják le a jegyzett tőkét, akkor még legalább annyi tulajdonosi hozzájárulást teljesíteni kell, hogy a saját tőke elérje az 500eFt-ot). Ha pótbefizetést nem enged a társasági szerződés, akkor a saját tőkét ázsiós jegyzett tőkeemeléssel lehet helyreállítani. Ha a tulajdonosok tőkeemelésre sem hajlandóak, akkor a gazdasági társaságokról szóló törvény szerint alacsonyabb társasági formává kell átalakulni (pl. kft.-nek bt.-vé), vagy dönteni kell a társaság megszűnéséről (pl. végelszámolás). Valutapénztár vezetése

2

Kérdés: A vállalkozás a külföldi kiküldetésekkel kapcsolatosan meg kívánja változtatni eddigi eljárását. Valutapénztárt nem kíván, illetve könyvelési programjában nem tud vezetni. Új eljárást kíván bevezetni, a kiküldött dolgozó saját bankszámlájára forintot utal át a dologi kiadások, illetve a napidíj megelőlegezésére. A kiküldött a saját bankszámlájáról a) vásárol valutát, vagy b) saját bankkártyájával fizeti a dologi kiadásokat. A dologi kiadások és a napidíj levonása után maradó összeggel forintban köteles elszámolni. A számlák a vállalkozás nevére szólnak euróban, a napidíjra vonatkozóan az adó és járulékkötelezettségeket napi 50 euró után tervezik megállapítani. Kérdés: valutapénztár vezetése mellőzhető-e, milyen árfolyamon kell könyvelni a dologi kiadásokat, illetve a napidíjat. A vállalkozás számviteli politikája szerint a valuta, devizanövekedéseket MNB árfolyamon, a csökkenést átlag árfolyamon számolja el. További kérdésként merül fel, ha nincs a valutapénztárban pénz, de a cég nevére szóló készpénzes valutás kifizetés történik, mi a helyes számviteli elszámolás? Válasz: Amennyiben a magánszemély bankszámlájára történik az előleg kiutalása – mindegy, hogy Ft-ban vagy devizában –, akkor nem beszélhetünk valutapénztárról. A magánszemély dologi kiadásairól természetesen kérhet a cég nevére szóló eurós számlát, azonban ezeket a számlákat, a teljesítésnapi MNB árfolyamon kell forintosítani, mint magánszeméllyel szembeni kötelezettséget (erre célszerű a 479-esen belül főkönyvi számlát nyitni, azaz a számlák nem szállítói tartozásként, és nem a valutapénztárral szemben rendeződnek). Ezek után kell az adott előleget – ami jellemzően a 36-os főkönyvön szerepel – a 479-el szemben összevezetni (beszámítani). Ezért nem jelenthet problémát, ha a valutapénztárban nincs pénz, de a cég nevére szóló készpénzes valutás kifizetés történik (mivel a magánszemély a cég helyett fizetett, ezért a cég tartozása nem a szállítóval, hanem a magánszeméllyel szemben áll fenn). A napidíjat a kiküldetés befejezésének érvényes árfolyamon indokolt átszámítani forintra. Ingatlan bérbeadással foglalkozó adószámmal rendelkező magánszemély Kérdés: Egy adószámmal rendelkező magánszemély ingatlan bérbeadással foglalkozik. A bérbevevője gazdasági társaságok (bt.+kft.). A kérdésem az lenne, hogy kötelező-e a bérbevevőnek bevallania, levonnia és befizetnie az adót (személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás), vagy esetleg a bérbeadó is megteheti ezt? Mi van abban az esetben, ha a bérbevevő gazdasági társaság 2012-ben nem vallotta be a bérleti díjat a 1208-as bevallásban? Válasz: A bérbevevő gazdasági társaságnak – mint kifizető – minden esetben le kell vonnia a személyi jövedelemadót és egészségügyi hozzájárulást, ezt a bérbeadó nem teheti meg. Mivel a bérbevevő gazdasági társaság nem vonta le ezeket, ezért a gazdasági társaságnak önellenőrzés keretében utólag be kell vallania, be kell fizetnie. A magánszemélynek pedig ezt – a két fél között létrejött megállapodás alapján – meg kell a gazdasági társaság felé fizetni (vagy a következő bérleti díjból levonják).

3

Lakásépítési kölcsön miatt fennálló követelés elengedése Kérdés: Volt dolgozóknak lakásépítési kölcsön elengedése esetén milyen költségnemet alkalmazzunk, továbbá milyen adó- és járulékfizetési kötelezettsége keletkezik a társaságnak, illetve a magánszemélynek? Válasz: A lakásépítési kölcsön miatt fennálló követelés elengedését – mint magánszeméllyel szemben fennálló követelés elengedését – a számviteli törvény 3. §-a (7) bekezdése 3. pontjának előírása alapján személyi jellegű egyéb kifizetésként kell elszámolni [követelés elengedését akkor lehet a számviteli törvény 86. §-a (7) bekezdésének a) pontja alapján rendkívüli ráfordításként elszámolni, ha nem magánszeméllyel szembeni követelést engednek el]. Az Szja tv. 1. számú melléklete 2.7. pontja rendelkezik arról, hogy milyen esetben minősül a magánszemélynél a munkáltató által elengedett lakásépítési kölcsön adómentes bevételnek (vételár vagy építési költség 30%-áig, de legfeljebb 5 millió Ft-ig, illetve a lakás mérete nem haladja meg a lakáscélú támogatásokról szóló Korm. rendeletben meghatározott méltányolható lakás igényt). Megjegyzem, hogy a kérdésben leírt tényállás erre vonatkozóan nem tartalmaz információt. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, akkor az Szja tv. 4. §-a (2) bekezdésének előírása szerint a magánszemélynek bevétele keletkezik. A jövedelem megszerzésének jogcíme a két fél közötti jogviszony dönti el. Így pl. ha munkaviszony keretében történik az elengedés, akkor munkaviszonyból származó jövedelem szerint kell adózni, ha nem munkaviszony keretében, akkor egyéb jövedelemként lesz adóköteles a bevétel. A kérdésben leírtak szerint volt dolgozóknak engednének el kölcsönt, ezért az elengedést már nem munkajogviszony keretében történik, így az elengedett kölcsön teljes összege egyéb jövedelemként adózik. Jegyzett tőke emelése és leszállítása Kérdés: A devizában teljesített (bankszámlára befizetett EUR esete) tőkeemelés és a devizában kifizetendő (bankszámláról EUR kifizetés) tőkeleszállítás tőkekivonással esetek könyvelési és elszámolási szabályai érdekelnének. Taggyűlési határozatok HUF értékről szólnak, de EUR a tényleges elszámolás alapja, mit és mikor lehet könyvelni? Miért lényeges a cégbírósági végzés dátuma? Árfolyam-különbözet vagy tőketartalék a leszállítás kifizetésekor keletkező árfolyam-különbözet, van-e rendkívüli bevétel vagy ráfordítás, stb.? Válasz: A számviteli törvény 35. §-a (4) bekezdésének előírása szerint a jegyzett tőke emeléséhez, illetve a jegyzett tőke leszállításához kapcsolódó jegyzett tőkeváltozást csak és kizárólag a cégbírósági bejegyzés időpontjával lehet a könyvekben elszámolni. Amennyiben a vállalkozás cégbíróságon jegyzett tőkéje Ft-ban bejegyzett, akkor a jegyzett tőke emeléséhez és a jegyzett tőke leszállításához kapcsolódó tulajdonosi határozatokat Ftban kell meghatározni (így az eseményekhez kapcsolódó követeléseket és kötelezettségeket is Ft-ban kell állományba venni). Az ezekhez kapcsolódó be- és kifizetések, a tulajdonosok döntése (határozata) alapján ettől eltérő pénznemben is (pl. EUR) megvalósulhatnak. Ha eltérő pénznemben történik a pénzügyi rendezés, akkor a tulajdonosoknak abban is dönteniük

4 kell, hogy a Ft összegek milyen árfolyamon kerülnek átszámításra. A be- és kifizetéseket a pénzügyi teljesítés napi árfolyamon indokolt átszámítani EUR-ra. Ha a jegyzett tőke emeléséhez kapcsolódó befizetést a tulajdonosok EUR-ban teljesítik, akkor a jegyzett, de be nem fizetett tőke számlán (33-as főkönyv) egyenleg (különbözet) keletkezhet. Az egyenleg tartalmában azonban nem árfolyam-különbözetet, hanem a tulajdonos felé fennálló tartozást (K egyenleg esetén), vagy a tulajdonos felé fennálló követelést mutat (T egyenleg esetén). Ezeket az egyenlegeket a tulajdonos döntése alapján rendezni kell. Ha a tulajdonos felé tartozik a vállalkozás (K egyenleg), akkor valójában a tulajdonos többet fizetett, ezért azt visszafizethetik számára, vagy a tulajdonos el is engedheti követelését, ez utóbbi esetben a K egyenleg mint elengedett kötelezettség rendkívüli bevételként kerül elszámolásra. Ha a számlának T egyenlege van, akkor a tulajdonosnak további befizetési kötelezettsége keletkezik, amelyet pénzügyileg teljesítenie kell (mert a Gt. szabályok szerint az apportot teljesíteni kell). Megjegyzem, hogy árfolyam-különbözet sohasem kerülhet tőketartalék javára elszámolásra, a számviteli törvény 36. §-a a tőketartalék növekedési és csökkenési jogcímeinél ilyen lehetőséget nem tartalmaz. Ha jegyzett tőke leszállításához kapcsolódóan keletkezik a tulajdonossal szemben Ft-ban fennálló kötelezettség, de ezt EUR-ban fizetik ki, akkor az átszámítási árfolyam alapján a kötelezettség számlának szintén egyenlege lesz. Ebben az esetben viszont ez az egyenleg tartalmában valóban árfolyam-különbözetet takar, és a számla előjelének megfelelően kell azt a pénzügyi műveletek bevételeként, vagy a pénzügyi műveletek ráfordításaként elszámolni. Követelés apportálása Kérdés: Egy külföldi társaság tulajdonában lévő magyarországi kft. 2011. tény, és 2012. év végi várható adatainak figyelembevételével gazdálkodása olyan mértékű veszteséget jelentett, hogy a zárást követően már nem fog megfelelni a Gt 51. ill. 143. §-ban rögzített tőke követelményeinek. A társaság tulajdonosa (nem magánszemély) az előzetes megbeszélés alapján követelés apportálásával kívánja a tőkehelyzetet rendezni. A Gt. 13. §-ának (2) bekezdése alapján lehetőség van azoknak a követeléseknek az apportálására, amelyek az adós által elismertek, vagy jogerős bírósági határozaton alapulnak. Megjelent szakcikkek alapján ebben az esetben a tagi kölcsönt, illetve egyéb más követelést jelölnek meg. A társaságnál a 2009. évi beszámoló elfogadásakor osztalék fizetéséről hoztak határozatot, de a teljes összeg kifizetésére még nem került sor. A még ki nem fizetett összeg alapítóval szembeni kötelezettségként szerepel a könyvekben. A 238/2010/Szt.39. § (3)/ ISZ-ben megfogalmazott vélemény szerint nincs lehetőség arra, hogy az osztalék fizetésről hozott határozatot utólag módosítsák. Kérdésünk, van-e lehetőség arra, hogy a tulajdonos olyan határozatot hozzon, amelyben egyidejűleg emeli a törzstőkét, valamint a tőketartalékot is. A törzstőke emelésének összegét átutalja, a tőke tartalékba befizetendő összeg pénzügyi rendezéséről úgy rendelkezik, hogy azt a részére járó, de még ki nem fizetett osztalék terhére kompenzálják. Jól gondoljuk, hogy nincs törvényi tiltás arra vonatkozóan, hogy a könyvelésben az át nem utalt osztalék tőketartalékba helyezendő részét a törzstőke cégbírósági bejegyzésével egy időben a tőketartalék javára, az alapítókkal szembeni kötelezettség terhére számolják el? Válasz:

5 A kérdésben hivatkozott Gt. 13. §-a (2) bekezdésének előírása alapján lehetőség van követelés apportálására is, ha az az adós által elismert, vagy jogerős bírósági határozaton alapul. A Gt. hivatkozott előírása nem tesz különbséget abban, hogy a követelés milyen jogcímen alapul. Így a külföldi társaság a kft.-vel szembeni osztalék követelését teljes összegében beapportálhatja (ha magánszemély tulajdonos lenne, akkor arra tekintettel kellene lenni, hogy az apportálással rendelkezik az osztalék jövedelméről, ezért az osztalék utáni adókat meg kell fizetni, és csak az adók levonása után megmaradó követelést lehetne apportálni). Az apportálást azonban a kérdésben levezetett módon nem lehet végrehajtani. Az apportálásnál meg kell nevezni, hogy a tulajdonos mit apportál, pénzt vagy/és követelést (vegyes is lehet az apport), és azt is nevesíteni kell, hogy az apportból milyen összeg kerül jegyzett tőkébe és milyen összeg a tőketartalékba (az apport arányának meghatározása a tulajdonos döntése). Attól függően, hogy mit apportálnak, a következők szerint kell eljárni. Amennyiben követelést apportálnak, akkor az apportot rendelkezésre kell bocsátani, akkor is, ha az jegyzett tőkébe vagy tőketartalékba kerül. Az átadott követelést rendelkezésre bocsátáskor kell elszámolni. A követelés rendelkezésre bocsátásakor a kft-nek saját magával szemben lesz követelése és tartozása (a követelés rendelkezésre bocsátásakor a kft-nél az osztalék tartozás nem a külföldi tulajdonossal szemben, hanem saját magával szemben fog fennállni). Ezek után az apport miatti követelést kell az osztaléktartozással összevezetni (beszámítás), itt pénzügyi rendezés nem valósul meg. A tőketartalékba a követelést – ha a rendelkezésre bocsátás a jegyzett tőke cégbírósági bejegyzését megelőzően történt – a cégbírósági bejegyzéssel egyidejűleg lehet elszámolni. Amennyiben a rendelkezésre bocsátás a cégbírósági bejegyzést követően történik, akkor a rendelkezésre bocsátáskor lehet a tőketartalék javára elszámolni. Ha a kft. tulajdonosa a kérdésben leírtak szerint pénzbeli apporttal szeretne jegyzett tőkét és tőketartalékot emelni, akkor a teljes pénzt át kell utalni, majd ezek után lehet a pénzt az osztaléktartozás kifizetésére fordítani. Ez azt jelenti, hogy nem lehet a pénzapportot – sem a jegyzett tőkébe, sem a tőketartalékba kerülő részt – beszámítással rendezni (azaz az át nem utalt osztalék tőketartalékba helyezendő részét a tőketartalék javára, az alapítókkal szembeni kötelezettség terhére közvetlenül nem lehet elszámolni). Beolvasztott társaságban lévő tulajdonosi részesedés Kérdés: A beolvadó és az átvevő társaság tulajdonosi szerkezete azonos, két tag 50-50%-os tulajdonos. A beolvadás könyv szerinti értéken történik. A beolvadással egyidejűleg tőkeleszállításra kerül sor, a beolvadó társaság jegyzett tőkéjét tőketartalékba helyezik, a jogutód társaság jegyzett tőkéje változatlan értékben marad. A tagoknál a megszűnt részesedés kivezetésekor a könyv szerinti értéket rendkívüli ráfordításként kell elszámolni a számviteli törvény 86. §-a (6) bekezdés e) pontja szerint. Helyesen járnak e el a tagok, ha rendkívüli bevételt a fenti gazdasági esemény kapcsán nem számolnak el, mivel új részesedést nem szereznek, vagy a számviteli törvény bruttó elszámolás elvére alapozva el kell számolni a jogelőd társaság végleges vagyonmérlege szerinti tulajdoni arányra jutó saját tőkeértéket a rendkívüli bevételekkel szemben? A tagoknál a részesedés bekerülési értéke a beolvadás során a tőkeleszállítástól függetlenül meg kell-e jelenjen, vagy mivel az átvevő jegyzett tőkéje változatlan marad, a vagyonnövekedés a tagok könyveiben nem jelenik meg? Válasz:

6 A kérdésben hivatkozott számviteli törvényi előírás alapján a beolvasztott társaságban lévő tulajdonosi részesedést – mint megszűnt részesedést – a rendkívüli ráfordításokkal szemben valóban ki kell vezetni. A kérdésben leírt tényállás alapján a tulajdonosok nem szereznek az átvevő társaságban az átalakuláshoz kapcsolódóan új részesedést, ezért nem beszélhetünk bekerülési értékről sem, így a rendkívüli ráfordítással szemben nem kerül rendkívüli bevétel elszámolásra. (Ha lenne új részesedés, akkor annak a bekerülési értéke a kérdésben leírtak szerint a jogelőd társaság végleges vagyonmérlege szerinti tulajdoni arányra jutó saját tőkeérték lenne.) Életbiztosítási díj elszámolása Kérdés: Hogyan kell elszámolni az alábbi folyamatos díjas befektetéshez kötött életbiztosítást, illetve keletkezik-e adófizetési kötelezettsége a szerződőnek és a biztosítottnak? A biztosítás szerződője: a munkáltató biztosított: munkavállaló kedvezményezett elérés esetén: szerződő kedvezményezett elhalálozás esetén: a biztosított férje. A biztosítás módozata: kockázati. Kiegészítő biztosítások: baleseti halál, baleseti rokkantság, kórházi napidíj, műtéti térítés, azonnali szolgáltatás, TB I-II., TB III. A biztosítás tartama 10 év, mely meghosszabbítható. Válasz: A vállalkozás (szerződő) által fizetett életbiztosítási díj elszámolásánál azt kell elbírálni, hogy a vállalkozás által fizetett biztosítási díj azonnali és végleges vagyonvesztést jelent-e, vagy az számára olyan jogokat keletkeztet, amelyek révén a vagyonvesztés a biztosítási díj fizetésével még nem – esetleg csak későbbi cselekmény alapján – következik be. A kérdésben leírt tényállás szerint a biztosítás kedvezményezettje elérés esetén a vállalkozás. Így a vállalkozásnál a biztosítási díj befektetési (befektetési alapba kerülő) része nem minősül végleges vagyonvesztésnek, mert az később visszakaphatja, ezért azt költségként nem lehet elszámolni. A biztosítási díj befektetési részét biztosítóval szembeni követelésként kell állományba venni, és csak a biztosítási díj kockázati részét, illetve a kiegészítő biztosítási díjrészt lehet költségként, mint személyi jellegű egyéb kifizetés elszámolni. Az így költségként elszámolt összeggel nem kell a társasági adóalapot megnövelni. Amennyiben a vállalkozás az elérési időt követően – mint kedvezményezett – a biztosítótól járó biztosítási díjat megkapja, a visszakapott összeget követeléscsökkenésként kell elszámolni, az azt meghaladó összeget pénzügyi műveletek bevételeként kell elszámolni. Ha a visszakapott összeg kevesebb, mint a követelés értéke, akkor a különbözetet pénzügyi műveletek ráfordításaként kell elszámolni. A vállalkozásnál a pénzügyi műveletek között elszámolt biztosítói kifizetés része az adózás előtti eredménynek, így a társasági adóalapnak is. Ha a biztosítás a biztosítási esemény bekövetkezte – haláleset – miatt megszűnik, akkor a biztosítóval szembeni követelést mint személyi jellegű egyéb kifizetés költségként el kell számolni, ki kell vezetni a könyvekből (mert ebben az esetben nem a vállalkozás, hanem a biztosított férje kapja meg a biztosítási összeget). Az így elszámolt költséggel szintén nem kell a társasági adóalapot megnövelni. Az Szja tv. 1. számú mellékletének 6.3. pontja alapján adómentes a kockázati (halál) esetére szóló életbiztosítás. A kérdésben leírtak szerint a vállalkozás által kötött biztosítási szerződésben egyedüli biztosítási eseményként a biztosított halálát jelölték meg. Ebben az

7 esetben a biztosítási szerződés az előbb hivatkozott Szja. tv. szerinti kockázati (halál) esetére szóló életbiztosítás, melynek a vállalkozás által fizetett díja – a díjfizetés időpontjában – a biztosítási szerződésben biztosítottként szereplő munkavállaló adómentes jövedelme. Az Szja tv. hivatkozott előírása szerint a baleset és betegségbiztosítás díja is – ha az visszavásárlási értékkel nem rendelkezik – szintén adómentes. Nem értelmezhető, hogy a kérdésben hivatkozott „azonnali szolgáltatás, TB I-II., TB III.” milyen szolgáltatást takar, ezért ezeket nem lehet minősíteni (megjegyzem, hogy ha a biztosításnak egészségbiztosítási része is van, akkor az már a hivatkozott Szja. tv. előírása alapján adóköteles, mert a mentes biztosítások között nincs felsorolva). Ha a biztosított halálakor a biztosító az életbiztosítási szerződésben megjelölt kedvezményezettnek (biztosított férjének) teljesít kifizetést, az Szja. tv. 1. számú melléklete 6.6. alpontjának b) pontja alapján adómentes. (Megjegyzés: 2012. évi szja szabályok alapján.) Jegyzett tőkén felüli saját tőke terhére történő emelés Kérdés: A kft. a jegyzett tőkéjének a jegyzett tőkén felüli saját tőke terhére történő emeléséről döntött. A cégbíróság bejegyezte a tőkeemelést, így a társaság jegyzett tőkéje 10 millió Ft-ról 100 millió Ft-ra emelkedett. Kérdésem: ez a kft. egy 100%-os leányvállalat. Az anyavállalatának van-e ehhez kapcsolódóan valami teendője, könyvelni valója? Az anyavállalatnál a részesedés most 10 millió Ft-os értékkel szerepel a könyvekben. Válasz: Röviden a válasz az, hogy az anyavállalatnak ehhez a gazdasági eseményhez kapcsolódóan semmilyen könyvelni valója nincs, mert az anyavállalatnál a részesedés bekerülési értéke nem változik meg (a tőkeemeléshez kapcsolódóan az anyavállalat nem apportált semmit). Egy munkavállalót több munkáltató foglalkoztat Kérdés: A munka törvénykönyve lehetőséget ad arra, hogy háromoldalú munkaszerződést kössön több munkáltató egy munkavállaló foglalkoztatására azonos munkakörben. Nekünk ez a lehetőség nagyon kedvező lenne, mert szomszédos irodában dolgozunk egy másik céggel, sem nála, sem nálam nincs annyi munka, hogy a munkavállalót 8 órában foglalkoztassuk, a munkák sajátosságából kifolyólag a 8–12 óráig itt, 12–16 óráig ott szintén kivitelezhetetlen. Tehát ez egy jó lehetőségnek tűnik, de nem látom, hogy számvitelileg ezt a két cég miként zongorázza le a könyvelésében. Ez mínusz bérköltséget jelentene az egyik cégnél? A másiknál a

rá

jutó

bérköltség,

amit

megtérít

a

„főmunkáltatónak”

viszont

rendesen

bérköltségként+járulékok könyveljem, és a jövedelem elszámolási számla helyett egyéb kötelezettségre könyveljek? 50-50% arányban osztanánk meg a költségeket, megállapodás alapján térít egyik a másiknak. Ha jól gondolom, ez alapján a számlázást is elfelejthetjük, én úgy értelmezem, erre nincs szükség.

8

Válasz: Az új Munka törvénykönyvének 195. §-a valóban lehetőséget ad arra, hogy egy munkavállalót több munkáltató foglalkoztasson. Az NGM Számviteli Főosztálya a számviteli elszámolásra vonatkozóan szakmai iránymutatást adott ki. Ha több munkáltató foglalkoztat egy munkavállalót, akkor a munkáltatók megállapodásuk arányában viselik a munkabért és annak közterheit, amelyet minden munkáltató – a rá eső rész erejéig – munkabérként és bérjárulékként számol el. Az Art. 16. §-a (4b) pontja szerint a munkáltatók – megállapodásuk alapján – kijelölnek egy munkáltatót, aki a bérfizetésért, illetve a bért terhelő járulékok, adók fizetéséért felelős. Ez a munkáltató számfejti teljes összegében a bért és ott jelenik meg bérköltségként, ő vallja be utána az adókat, számolja el költségként a bérjárulékokat. Ezek után a nem kijelölt munkáltatót terhelő bérköltséget és bérjárulékot előírja a másik munkáltatóval szembeni követelésként a bérköltség és a bérjárulék egyidejű csökkentésével (azaz költség mínuszolást kell elszámolni). A ki nem jelölt munkáltató pedig a megállapodás alapján őt terhelő bért és járulékait bérköltségként

és

bérjárulékként

számolja

el

a

kijelölt

munkáltatóval

szembeni

kötelezettségként kimutatva. Ebben az esetben a két munkáltató között nincs mit számlázni. Ez a szakmai iránymutatás a munkáltatóknál a következő problémát fogja előrevetíteni. Az iránymutatás szerinti elszámolásból az következik, hogy egyik munkáltatónál sem fognak a számviteli elszámolásban szereplő adatok a bevallásokkal egyezni, ami a könyvelők munkáját jelentősen meg fogja nehezíteni. A kísérleti fejlesztés költségeinek aktiválása Kérdés: 2010. év folyamán műszaki fejlesztés keretében elindítottuk egy újfajta termékünk prototípusának kifejlesztését, amihez költségeink ellentételezésére pályázati támogatást nyertünk. A projekt a 2012. évben fejeződött be. A 2010. és 2011. évek folyamán a műszaki fejlesztés költségeit egy összegben számoltuk el az adott év terhére, és nem aktiváltuk

9 Számviteli politikánk értelmében, továbbá igénybe vettük a társasági adóalap, helyi adó és innovációs járulék kedvezményt is a teljes elszámolt költség után. A 2012. évben módosítani kívánjuk Számviteli politikánkat, és aktiválni fogjuk a műszaki fejlesztési költségeinket, így ennek a projektnek a 2012. évben felmerült költségeit is. A pályázathoz kapcsolódó támogatás egy része a 2012. évben már befolyt. A kérdéseink a következőek lennének: -

Számvitelileg megtehetjük-e, hogy a fejlesztési költségek egy részét a korábbi években költségként számoljuk el, a másik részét pedig aktiváljuk?

-

Hogyan kell elszámolni a pályázatból befolyt összeget, illetve hogy milyen adóvonzatai lesznek a 2012. évben ennek a bevételnek?

Válasz: A számviteli törvény 25. §-a (5) bekezdésének előírása szerint a vállalkozást választási lehetőség illeti meg a tekintetben, hogy a kísérleti fejlesztés költségeit aktiválja-e vagy sem. A kérdésben leírt tényállás szerint a vállalkozás a kísérleti fejlesztés megkezdésekor a 2010. évben úgy döntött, hogy a kísérleti fejlesztés költségeit nem aktiválja, a felmerült költségeket a tárgyév eredménye terhére számolja el. Ezt a döntését a vállalkozás később – ezen projekt tekintetében – nem változtathatja meg. Természetesen a számviteli politikát a kísérleti fejlesztés költségeinek elszámolása tekintetben lehet módosítani, és 2012-től dönthet úgy a vállalkozás, hogy a kísérleti fejlesztés költségeit aktiválni fogja. Ezt a döntést azonban csak a 2012. évben, vagy az azt követő években megkezdett (új) kísérleti fejlesztésekre lehet alkalmazni. Így a 2012-ben befejezett, de 2010ben megkezdett kísérleti fejlesztés 2012. évben felmerülő költségeit a 2012. évi eredmény terhére kell elszámolni (azaz nem tehetik meg, hogy a korábbi években költségként számolták el a kísérleti fejlesztés egy részét, a másik részét pedig 2012. évben aktiválják). Mivel a kísérleti fejlesztés költségeit 2012. évben költségként kell elszámolni, a 2012. évben befolyt pályázati támogatást egyéb bevételként kell elszámolni, az a 2012-es adózás előtti eredmény rész lesz (azaz a bevételt nem lehet időbeli elhatárolás alá vonni). Ha a támogatás többi része a 2012-es üzleti év mérlegkészítés időpontjáig befolyik, akkor ezt a támogatást is a számviteli törvény 77. §-a (2) bekezdésének d) pontja alapján 2012-re egyéb bevételként el kell számolni, és ez is az adózás előtti része lesz (függetlenül attól, hogy 2012. évben mennyi költség merült fel). Ha a mérlegkészítés időpontja után folyik be a támogatás, akkor azt már

10 csak a 2013. évre lehet bevételként elszámolni, függetlenül attól, hogy 2013-ban már ehhez a kísérleti fejlesztéshez kapcsolódóan 2013-ban költségek nem fognak felmerülni (mivel a projekt 2012. évben befejeződött). Kezességvállalás Kérdés: Széchenyi kártyához az OTP Bank mint számlavezető bank beváltotta a Hitelgarancia Zrt. kezességvállalását, mellyel kiegyenlítette a bank a hitelkamatokat és a Széchenyi hitel egy részét. Hogyan kell ezt lekönyvelni? Válasz: A kérdésben leírtak alapján a Hitelgarancia Zrt. kifizette a hitelkamatot és a Széchenyi hitel egy részét. A vállalkozásnak a hitel esedékes, eddig ki nem fizetett kamatát eddig is ki kellett mutatnia kötelezettségként. Azzal, hogy a Hitelgarancia Zrt. fizetett a vállalkozás helyett, a vállalkozásnál a hitelkamat és a hiteltartozás ezen részét Hitelgarancia Zrt.-vel szembeni tartozásként kell kimutatni (azaz könyvelésben nem jelent mást, mint a 4-esek közötti átvezetést).

Forintos könyvvezetésről az EUR-ra való áttérés Kérdés: Kérdésünk a forintos könyvvezetésről az EUR-ra való áttéréssel kapcsolatos. Konkrét kérdésem a következő: a számviteli törvény szabályozása szerint minden mérlegtételt az MNB mérlegforduló-napi árfolyammal kell átértékelni. A vevői követeléseket és szállítói kötelezettségeket, a pénzeszközöket devizanem figyelembevételével kell átértékelnem. Hogyan kell azokat a mérlegtételeket átértékelnem (pl. beruházásra, készletekre adott előlegek, befejezetlen beruházás, aktív, passzív elhatárolás), amely főkönyvek nyitott tételei tartalmaznak EUR és HUF-os tételeket is? A vállalkozás a készleteit analitikában eddig is EUR-ban vezette, ebben az esetben azt is figyelembe kell venni az átértékelésnél, hogy egyes készletelemek záró értéke az analitikában mennyi EUR, és azzal is úgy kell eljárnom, mint a készletekre adott előlegnél? Ha összefoglalnám az áttérés szabályát, azt mondhatjuk, hogy a forintos záró mérlegtételeket a fordulónapi MNB árfolyammal átszámítom EUR-ra és minden

11 mérlegsort tételesen elemezve nyitok EUR-ra, ahol a nyitott tételek között lévő EUR tételek maradnak könyvelés szerinti EUR értéken, és a könyvelt forint értékek számítódnak át fordulónapi árfolyammal EUR-ra. A mérlegsor fordulónapi EUR értéke és a nyitott tételek EUR értéke közötti különbözet az átértékelési különbözet a tőke részét képezi. Válasz: A számviteli törvény 146. §-a (1) bekezdésének előírása szerint – mint fő szabály – a forintban elkészített beszámoló minden tételét az áttérés napján érvényes MNB által közzétett, hivatalos devizaárfolyam reciprok értékén kell átszámítani. Ez a szabály a Ft-ban fennálló mérlegtételekre vonatkozik. A számviteli törvény 146. §-a (2) bekezdése azonban más szabályt is tartalmaz. E szerint a létesítő okiratban rögzített devizanemben fennálló követeléseket, továbbá valuta-, devizakészleteket, illetve kötelezettségeket nyilvántartás szerinti valuta, deviza összegükben kell az átszámításnál figyelembe venni. Ezen előírásból következően, ha például egy vevőkövetelés EUR-ban áll fenn, és ennek összege 30 000 EUR, akkor ezt az áttéréskor 30 000 EUR-ral kell az áttérési mérlegben szerepeltetni, függetlenül attól, hogy annak Ft-ban mi a mérlegforduló-napi Ft értéke. Ugyanez a helyzet egyéb követeléseknél és kötelezettségeknél is. A beruházásra és készletekre adott előleg is követelés, azaz ha ezeket EUR-ban fizették, akkor ezzel az EUR értékkel kell az áttérési mérlegben szerepeltetni (de pl. követelés az adott kölcsön is). Az aktív és passzív időbeli elhatárolások között is lehetnek devizában fennálló követelés-tartozás jellegű tételek (járó-fizetendő kamatok, bérleti díjak stb.), akkor ezeknél is ugyanígy kell eljárni. Például EUR-ban felvett hitel kamatát EUR-ban kell fizetni, akkor a passzív elhatárolások között lévő hitelkamat min tartozásjellegű tétel EUR-os tételnek minősül, és a hitelkamat EUR összegét kell az áttérési mérlegben szerepeltetni (függetlenül attól, hogy mi a Ft-ban kimutatott összege). Áttéréskor devizában fennálló tételek csak a követelések, valuta-, devizakészletek (azaz pénzeszközök), illetve kötelezettségek lehetnek, ideértve természetesen az aktív és passzív elhatárolások között kimutatott devizában fennálló követelés-kötelezettség jellegű tételeket is. Így a kérdésben felsorolt egyéb tételek, mint például készletek, tárgyi eszközök, befejezetlen beruházás, csak Ft-os tételek lehetnek, ezért az átszámításnál ezeket az áttérés napján érvényes MNB által közzétett, hivatalos devizaárfolyam reciprok értéken kell a Ft értéküket átszámítani (ha a vállalkozás szabad akaratából ezeket EUR-ban is nyilvántartotta, ezeket az

12 EUR adatokat nem lehet az átszámításnál figyelembe venni.) Természetesen a saját tőke – a jegyzett tőke kivételével – is Ft-os tétel, és az áttérés napi MNB árfolyamon kell átszámítani. Az áttérési mérlegben a jegyzett tőke összegét a cégbíróságon bejegyzett EUR összegben kell szerepeltetni (így a jegyzett tőkének is lesz átszámítási különbözete). A jegyzett tőke átszámítási különbözetét, ha az nyereség, akkor tőketartalékban kell kimutatni, ha az veszteség, akkor a tőketartalék pozitív összegéig a tőketartalékot, ezt meghaladóan az eredménytartalékot kell csökkenteni [számviteli törvény 149. §-ának (2) bekezdése]. Az így számított áttérési adatok alapján lesz az áttérésnek átszámítási különbözete – a jegyzett tőke átszámítási különbözete nélkül –, amelyet a számviteli törvény 149. §-a (1) bekezdésének

előírása

alapján

nyereség

esetén

tőketartalékban,

veszteség

esetén

eredménytartalékban kell kimutatni. Opcióért fizetett ellenérték Kérdés: Társaságunk – majdani fejlesztése érdekében – a jelenleg, általa bérelt ingatlannal kapcsolatban egy jelentős összeget (a jelenlegi vételár 20%-át) fizetett ki forintban opciós díjként annak reményében, hogy az ingatlant az opciós szerződésben meghatározott értékben megvásárolhassa. Kérdéseim: 1/ Hogyan könyveljük a díjat? Elfogadható, ha a pénzkiadással egy időben az egyéb követelések közt tartjuk nyilván (értelem szerint a jogot alapítónál az egyéb kötelezettségek közt kellene kimutatni)? 2/ Az ingatlan megvásárlásakor hogyan kezeljük a nyilvántartott díjat? 3/ Mi történik, ha az ingatlan mégsem kerül megvásárlásra? 4/ Befolyásolja-e a helyzetet, ha kapcsolt cégek közt zajlik az ügylet? Válasz: Az opciós díj (vételi jog) alapítójánál az opcióért fizetett ellenértéket a számviteli törvény 26. §-a (3) bekezdésének előírása alapján vagyoni értékű jogként kell aktiválni, a jogot eladónak pedig bevételként kell elszámolnia. Amennyiben nem élnek az opciós joggal, akkor a vagyoni értékű jogot terven felüli értékcsökkenés elszámolásával ki kell vezetni a könyvekből [számviteli törvény 53. §-a (1) bekezdésének c) pontja]. Ha az ingatlan az opciós jog alapján

13 megvásárlásra kerül, akkor az opciós jog az ingatlan bekerülési értékét növeli, azt rá kell aktiválni [számviteli törvény 47. §-a (2) bekezdésének e) pontja]. Az előbb említett számviteli elszámolást nem befolyásolja, hogy kapcsolt felek között jött létre az ügylet, ennek csak adóhatásai lehetnek, ha nem piaci áron kötötték az opciós ügyletet. Próbaüzemeltetés költségei Kérdés: Egy tevékenységet megkezdő vállalkozásnál az ügyvezetés döntése alapján fél évig tartott a próbaüzemelés időszaka. Az elkészült termékek szabályos elszámolása után 140 millió Ft összegű próbaüzemi költség maradt. Az összes beruházás értékének a fele építés (ingatlan), a másik fele termelő gép, berendezés. Az ingatlanok értékcsökkenési leírását 3%-os kulccsal, a gépeket progresszív leírással – az első évben 5%-os kulccsal – tervezzük elszámolni. Kérdések: -

A próbaüzem költségeit milyen módon helyes (szabályos) felosztani?

-

A jelentős darabszámú gépre jutó költséget – amelyeknél azonos leírási kulcsot kívánunk alkalmazni – tehetjük-e felosztás nélkül egyetlen kartonra, és erről számoljuk el az értékcsökkenési leírást a gépekre is érvényes leírási kulccsal?

-

Helyes-e az általunk tervezett értékcsökkenési leírás elszámolása?

Válasz: Amennyiben a próbaüzemeltetésben több eszköz vesz részt, akkor a próbaüzemi többletköltségeket megfelelő mutatók, jellemzők alapján tételesen meg kell osztani az egyes eszközök között. Így nem elfogadható eljárás, hogy a gépekre jutó próbaüzemi költségeket – amelyeknél azonos leírási kulcsot kívánnak alkalmazni – felosztás nélkül egyetlen kartonon mutatják ki, és erről a kartonról számolnák el az értékcsökkenési leírást a gépekre is érvényes leírási kulccsal. A próbaüzemi költségek felosztásánál, ha lehetséges, naturális mutatószámokat indokolt alkalmazni. Így a vetítési alapnál elsősorban a próbaüzemi tényleges igénybevételt kell figyelembe venni (pl. ilyen műszaki jellemző lehet az üzemóra), ha azonban ez nem lehetséges, akkor a költségek megosztásának az egyedi eszközök – próbaüzemeltetési költségek nélkül számított – bekerülési értéke is alapja lehet.

14 A kérdésben felvetett értékcsökkenési elírási módszert a számviteli törvény megengedi, azonban arra nem lehet választ adni, hogy az adott vállalkozás szempontjából ez valóban jó módszer-e (ehhez ismerni kellene a vállalkozási tevékenység tartalmát, jellemzőit).

Beruházási hitelből több tárgyi eszköz valósul meg Kérdés: A 2012-től hatályos számviteli törvényi előírás szerint az elhatárolt árfolyamveszteségre képzett céltartaléknál a hitelfelvételtől eltelt időtartam helyett a beruházás aktiválásától eltelt időtartam és a hitel figyelembe vehető futamideje arányában számított hányadának megfelelő összegű céltartalékot kell képezni. A céltartalék összegének kiszámításánál figyelembe vehető hitel futamidő nem lehet több, mint a hitellel finanszírozott eszköz várható használati ideje. A számviteli törvény változása hatással van a társasági adóalapra is, a helyes eljárás érdekében az alábbi kérdések merülnek fel: 1) Hogyan kell megképezni a céltartalékot abban az esetben, ha a beruházás többféle – eltérő használati idejű – eszközt érint? A hitelből megvalósított eszközök bekerülési értéke arányában kell a halmozott árfolyamveszteséget megbontani, és egyenként meghatározni a céltartalék arányát? A nem aktivált eszközökre jutó elhatárolt árfolyamveszteséget év végén nem lehet céltartalékot képezni, csak lekötött tartalékot? 2) Hogyan kell elvégezni az elkülönítést, ha a folyósított hitelből több tárgyi eszköz beszerzése történik eltérő aktiválási és költségkénti megjelenési időpontokkal? 3) Amennyiben a régi szabályok szerint már elkezdődött a céltartalék és a lekötött tartalék képzése, át kell számolni a korábbi években képzett céltartalékot és lekötött tartalékot? Válasz: A kérdésben hivatkozott számviteli törvényi előírás szó szerinti értelmezéséből az következik, hogy ha a beruházási hitelből több tárgyi eszköz valósul meg, és azokat eltérő időpontban aktiválták, akkor az egyes aktivált tárgyi eszközökre vonatkozóan a beruházási hitelt arányosítani kell. Az arányosítás alapja lehet a kérdésben leírt módszer, azaz a hitelből megvalósított eszközök bekerülési értéke arányában történik a megosztás. Az arányosítás vonatkozik az elhatárolt veszteségre és az ahhoz kapcsolódó céltartalék képzésre is (így több arányszám is lehet). Ha mérlegfordulónapon van nem aktivált beruházás, akkor erre a

15 számviteli törvény előírása alapján nem vonatkozhat az árfolyamveszteség elhatárolása, illetve céltartalék képzése, lekötött tartalékképzés. A számviteli törvény 47. §-a (4) bekezdés c) pontjának az előírása szerint ugyanis az üzembe helyezésig felmerült árfolyamkülönbözetet a beruházás bekerülési értékében kell figyelembe venni. Így a beruházási hitel év végi átértékelési árfolyamveszteségéből a beruházásra jutó arányos részt a beruházásra rá kell aktiválni, az eredményhatásként nem jelenhet meg (mivel nincs az eredményben árfolyamveszteség, ezért nincs mit elhatárolni, így nincs mire céltartalékot és lekötött tartalékot képezni). Véleményem szerint, ha eltérő időpontban, de adott éven belül viszonylag közel kerülnek az eszközök aktiválásra, akkor elfogadható az a módszer is, hogy az utolsó eszköz aktiválási időpontjától számítják a céltartalék képzését (ebben az esetben egy arányszám alapján történik a céltartalék képzése). Ha viszont több üzleti évben kerül sor az aktiválásokra, akkor mindenképpen – még az előbb leírt egyszerűsítés mellett is – több arányszámmal kell dolgozni. Ha 2012. előtt a régi szabályok szerint már elkezdődött a céltartalék és a lekötött tartalék képzése, nem kell átszámolni a korábbi években képzett céltartalékot és lekötött tartalékot. A 2011. évben a régi szabályok szerint megképzett céltartalék, lekötött tartalék a 2012. évi nyitó tételek között szerepel. A 2012-es könyvelés és év végi átértékelés után kialakul az elhatárolt árfolyamveszteség

záró

állománya.

Ezt

a

záró

állományt

az

új

arányszámmal

(arányszámokkal) megszorozva kijön, hogy mennyi céltartaléknak kell lenni a 2012-es mérlegfordulónapon. Ezt a céltartalékot viszonyítják a 2012. nyitó céltartalék összegéhez, és a nyitóból vagy feloldanak vagy ráképeznek (ezzel a céltartalék az új szabályra automatikusan átáll), és az így kimutatott árfolyamveszteség és céltartalék különbözetét kell lekötött tartalékként kimutatni (konkrétan ez is azt jelenti, hogy a 2012. évi lekötött tartalékból vagy feloldanak vagy ráképeznek, és lekötött tartalék is átáll az új szabályra). Kölcsön minősítése Kérdés: I./ Egy kölcsön minősítésével kapcsolatban kérném a segítségét. Egy külföldi anyavállalat szerződés alapján forintkölcsönt nyújt a leányvállalata részére. A két fél között kötött szerződésben a nyújtandó kölcsön összege Ft-ban szerepel. De mivel az anyavállalatunknak nincs Ft valutája, illetve nem is konvertált, így EUR-ban utalta leányvállalatunk részére a megállapodott kölcsön összegét. A visszafizetés részletei is Ft-ban vannak rögzítve.

16 Kérdésem – mivel megoszlanak a vélemények – az lenne, hogy ebben az esetben a leányvállalatnál ez kölcsön Ft, illetve devizakölcsönnek minősül-e? Helyesek-e az alábbi elszámolási módok: 1. Ha Ft kölcsönnek minősítem a kapott összeget A társaság számviteli politikája szerint az MNB árfolyamot használja, így a kölcsön beérkezéskor Ft értékben magasabb, mint a szerződött Ft összeg. Ezért különbözetem keletkezik: a.) a különbözetet vissza kell utalni az „anya” részére b.) árfolyamkülönbözetként elszámolom a különbözetet c.) a tulajdonos lemond a különbözetről, elengedett kötelezettségként rendkívüli bevételként elszámolom és társasági adóalap-növelő tételként figyelembe veszem ezt az összeget a kapcsolt vállalatok közötti áreltérés miatt. Az a,b,c megoldásoknál nem tudom mely(ek) a jó megoldások? 2. Ha devizakölcsönnek tekintjük a.) Akkor devizában tartom nyilván és év végén át kell értékelnem a december 31-ei árfolyammal? b.) Van- e arra lehetőség, hogy Ft hitel legyen belőle, hiszen a tulajdonos is így tarja nyilván? II./ Másik kérdésem az lenne, hogy már meglévő, tulajdonos által folyósított deviza kölcsönt is szeretnénk Ft kölcsönként kezelni. Megtehetem-e ezt úgy, hogy születik egy szerződés a két fél között arról, hogy a meglévő devizatartozást forintosítják egy megállapodott árfolyamon, és a továbbiakban a törlesztő részleteket is Ft-ban írják elő. Számvitelileg úgy kezelem, hogy a szerződés-aláíráskori dátummal visszafizetem a deviza kölcsönt és felveszem a Ft kölcsönt. Ekkor tényleges pénzmozgás nem történik, és a „visszafizetés” miatt keletkezett árfolyamkülönbözetet az adott időszakban elszámoltam. Válasz: I./ A kérdésből nem derül ki, hogy a kölcsönszerződésben a visszafizetendő Ft összeget hogyan állapítják meg (az lehet „sima” Ft, ekkor a törlesztő összeg fix Ft összeg, vagy az EUR árfolyam alapján meghatározott Ft összeg, ezért az a törlesztéskor az EUR árfolyamváltozása miatt változó Ft összeget jelent). Amennyiben az anyavállalat EUR-ban folyósította a kölcsönt, akkor ezt a kölcsönt a számviteli politikában meghatározott árfolyamon kell Ft-ban állományba venni (ez a

17 kérdésben leírtak szerint MNB árfolyam). Ha azonban a kölcsön törlesztését fix forintban határozták meg, akkor a kölcsön Ft kölcsönnek minősül. Ebben az esetben az így állományba vett kölcsönt állománybavételkor át kell értékelni a szerződésben meghatározott Ft összegre. Az eltérést árfolyamkülönbözetként kell elszámolni. Ha azonban a kölcsön törlesztését EUR alapon Ft-ban határozták meg, akkor a kölcsön EUR alapú Ft kölcsönnek minősül, és törlesztéskor az MNB árfolyamon számított Ft összeg és a ténylegesen fizetendő Ft összeg közötti különbözetet kell törlesztéskor árfolyamkülönbözetként elszámolni (azaz a kölcsön állománybavételekor nem szabad azt a szerződés szerinti Ft összegre átértékelni). Ez utóbbi esetben a kölcsöntartozást mérlegfordulónapon az EUR árfolyam alapján át kell értékelni. II./ Az eddig nyújtott EUR kölcsönök pénznemét a szerződő felek ilyen irányú akarata esetén meg lehet változtatni, és az EUR kölcsönt Ft kölcsönre lehet átkonvertálni. Ha átkonvertálják az EUR kölcsönt Ft kölcsönre, akkor bár pénzmozgás valóban nem történik, de számvitelileg mégis úgy kell kezelni, mintha az EUR kölcsönt visszafizették volna, és Ft hitelt vennének fel. Ezért az átkonvertálás időpontjával az EUR kölcsön könyv szerinti Ft értékét ki kell vezetni a könyvekből, a szerződés szerint meghatározott Ft összeget viszont állományba kell venni. A különbözetet árfolyamkülönbözetként kell elszámolni. Ítélet szerinti elismert munkabér járulékai Kérdés: Alvállalkozónk alkalmazottja bírósági perben cégünkkel szemben pert nyert (biztonsági őrként cégünk ruhájában őrzött). Az ítélet szerint cégünknek elismert munkabért, késedelmi kamatot kell megfizetnie a felperes pernyertes magánszemélynek. Vállalkozásunk mint kifizetőhely a bírósági ítélet alapján adóelőleg, illetve egyéb járulék levonása nélkül kifizetheti-e a megítélt összeget, ami 4 millió Ft? Válasz: A cég kifizetőnek minősül, ezért a hatályos jogszabályok alapján a megítélt összegből az adókat, járulékokat le kell vonni.

Mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló bejelentése

18 Kérdés: A mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolóval kapcsolatos a kérdésem: be kell-e jelenteni a NAV-nál, ha ezt szeretném választani? Ha igen, akkor mikor? Elég a 2013. év végén, ha már a 2013-as beszámolót így szeretném elkészíteni? A 2012. év beszámolója még nem készíthető el így? Válasz: A mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót először a 2013-ban kezdődő üzleti évről lehet készíteni, ezért a 2012-es beszámoló még nem készíthető el így. Ha a vállalkozás a 2013-as üzleti évről mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót kíván készíteni, ez a vállalkozás saját döntése, ezt sehova nem kell bejelenteni, így a NAV-nak sem. Az áfatörvény szerint általános szabályok szerinti adózás bejelentése Kérdés: 2008. január 01-jétől az ingatlan bérbeadásra cégünk az általános szabályok szerinti adózást választotta az áfatörvény 88. §-a szerint. A törvény szerint ettől a választásunktól az 5. naptári év végéig nem térhetünk el. Az 5 év 2012. december végén lejár. Be kell-e jelentenünk, ha továbbra

is

az

általános

adózást

kívánjuk

választani,

vagy

ez

automatikusan

meghosszabbodik, és csak abban az esetben van bejelentési kötelezettségünk, ha változtatni akarunk az eredeti bejelentésen? Sajnos az adóhatóság sem tudott erre egyértelmű választ adni. Válasz: Az áfatörvény 88. §-a (5) bekezdésének előírása szerint a választástól a választás évét követő ötödik naptári év végéig nem lehet eltérni. Ezen előírásból az következik, hogy csak akkor kell bejelentést tenni, ha a választástól el kívánnak térni. Mivel az általános adózást választották, és továbbra is ezt szeretnék alkalmazni, ezért nem kell bejelenteni semmit.

Tehergépkocsi bérlés áfája Kérdés: Tehergépkocsit bérbe veszek, az áfáját visszaigényelhetem-e a 2012. évben?

19

Válasz: Az áfatörvény 124. §-a – amely az adólevonási jogot korlátozza – nem tartalmazza a kérdésben szereplő tehergépkocsi bérlését, ezért a bérlet áfája visszaigényelhető, feltéve, hogy a tehergépkocsit adóköteles tevékenységhez fogják használni.

Külföldi pénzértékre szóló kötelezettség átértékelése Kérdés: 2011. 12. 31. Külföldi pénzértékre szóló kötelezettség (4542. szállító) értékelését az alábbiak szerint végeztem: fordulónapon könyv szerinti értéke

értékeléskori forint értéke

3 106 857 Ft

3 843 700 Ft

Elszámolt árfolyamveszteség: 736 843 Ft 2012. december 31-ével a külföldi szállító elévültnek nyilvánította és elengedte a követelését. A külföldi szállító folyószámláján az előző fordulónapi (2011.12.31) egyenleg, azaz 3 843 700 Ft szerepel. Ha első lépésben a 3 106 857 Ft könyv szerinti értéket elszámolom rendkívüli bevételként, a 736 843 Ft különbözetet milyen számlával szemben tudom lekönyvelni, hogy végül a folyószámla egyenlegem nulla legyen, és szakszerűen járjak el? Válasz: A kérdés alapvetően ilyen formában nem értelmezhető. 2011. 12. 31-ei átértékelés után a szállító könyv szerinti értéke 3 843 700 Ft (a folyószámlán ennek az összegnek kell szerepelnie). Ha a szállító elengedte a követelését, vagy elévült, akkor ezt a gazdasági eseményt mindig könyv szerinti értéken kell elszámolni (az nem bontható meg külön az eredeti értékre és külön a mérlegfordulónapi átértékelési különbözetre). A könyv szerinti értéket, azaz a 3 843 700 Ft-ot kell mint elengedett, elévült kötelezettség a szállítóval szemben rendkívüli bevételként elszámolni. EVÁ-s vállalkozás tér át KATÁ-ra Kérdés:

20 2012. adóévben EVA-s egyéni vállalkozó, a 2013.adóévre KATA adózást választotta alanyi adómentességgel áfa szempontjából. A bevétel megállapításánál milyen időpontot kell megállapítani, és így mely adózási módot kell figyelembe venni – EVA-t köteles fizetni vagy a KATA alanyakénti bevételi nyilvántartásában kell szerepeltetni – a következő esetekben? 1. 2012. december 31-én kiállított számla, amely az áfa-tv. 58. §-a szerinti ügyletet tartalmaz (2012. évi szolgáltatásnyújtást), ezért a teljesítési idő és fizetési határidő esetünkben 2013.01.12.

A

számla

ellenértékének

kifizetése

2013.01.06.

2. 2012. december 31-én kiállított számla, amely az áfa-tv. 58. §-a szerinti ügyletet tartalmaz (2012. évi szolgáltatásnyújtást), ezért a teljesítési idő és fizetési határidő esetünkben 2013. január 12. A számla ellenértéke az EVA bevallási határidőig nem folyik be. 3. 2013. január 05-én kiállított számla, amely 2012. évi szolgáltatást tartalmaz, fizetési határideje 2013. február 25. A számla ellenértéke jelen napig nincs kiegyenlítve. Válasz: A kisadózó vállalkozások tételes adójáról szóló 2012. évi CXLVII. törvény nem tartalmaz külön átmeneti szabályt arra az esetre, ha evás vállalkozás tér át KATÁ-ra. Ezért a kérdést az eva-tv. megszűnési szabálya alapján kell elbírálni. Erre vonatkozóan az eva-tv. 8. §-ának (7) bekezdése tartalmaz előírást. Ezen előírás szerint a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany esetében az eva alapjának megállapításakor az összes bevételt növeli az az összeg, amelyet az adóalany az általa kibocsátott bizonylat alapján az adóalanyisága megszűnése napjáig még nem szerzett meg [illetve az a 7. § (7) bekezdése alapján sem minősült eddig bevételnek]. Ezen előírásból következően – mivel a kérdésben szereplő mindhárom esetben 2012. évi szolgáltatásról (teljesítésről) kerül a számla kiállításra – a bevételt evás bevételként kell elszámolni, függetlenül attól, hogy az mikor fog befolyni. ÁFÉSZ átalakulása kft.-vé

Kérdés: Az ÁFÉSZ átalakulás előtt áll, új kft.-vé kíván átalakulni, majd beolvadni a jelenlegi kft.-jébe. Befektetett eszközei között a kft. üzletrésze szerepel, a kft.-nek 98%-ban tulajdonosa. Saját tőkén belül a 2006-ig felhalmozott vagyonát lekötött tartalékban tartjuk nyilván. Jegyzett tőkében a tagok részjegye mellett a 2006. évi X. törvény szerinti befektetői és átalakított befektetői részjegyek összege szerepel. A befektetői és átalakított befektetői részjegyek tulajdonosai a korábbi években megkeresésünkre nem reagáltak, a részükre küldött levelek

21 visszajöttek, „ismeretlen”, „nem kereste”, „meghalt” megjelöléssel. A szövetkezet eredményéből

részesedést számolunk

el ezekre

a

részjegyekre,

annak

összegét

kötelezettségként tartjuk nyilván. Az utóbbi 3 évben a részesedés összegéért ezek közül senki nem jelentkezett. Átalakuláskor ezek a befektetői és átalakított befektetői részjegyek a szövetkezeti törvény szerint megszűnnek, tulajdonosaikkal (akik nem tagok) el kell számolni, a részjegynek a közgyűlés által elfogadott értékét ki kell fizetni. Tudomásunk szerint az átalakított befektetői részjegyek tulajdonosait semmiféle jog nem illeti meg, vagyont a jogutód gazdasági társaságban nem kaphatnak. Kérdésem: ha a jegyzett tőkéből kivezetjük a befektetői és átalakított befektetői részjegyek összegét, helyes-e kötelezettségként előírni, és az 5 éves elévülési idő után elévültként kezelni? Ha átalakuláskor a jelenlegi tagok teljes létszámban a jogutód kft tagjai kívánnak lenni, a befektetői és átalakított befektetői részjegyek jegyzett tőkéből való kivezetése (vagyonkivonás) miatt kell-e átalakulási tervet készíteni? Válasz: A kérdés elsősorban jogi és nem számviteli megítélés alá esik. A kérdés megválaszolásánál alapvetően a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (a továbbiakban: Szöv. tv.) előírásaiból kell kiindulni. A Szöv. tv. 76. §-a (2)-(3) bekezdése szerint az átalakulást előkészítő közgyűlésen, illetve a közgyűlés határozatának kézhezvételét követő 15 napon tett nyilatkozatok útján kell felmérni, hogy mely tagok (normál részjegy és befektetői részjegy tulajdonosok) kívánnak részt venni a jogutód kft.-ben. Mivel az átalakított befektetői részjegy tulajdonlása tagsági viszonnyal nem jár, véleményem szerint az ilyen befektető a kft.-be belépő új tagként jöhet számításba azzal, hogy a rá jutó vagyoni hozzájárulást teljesítettnek kell tekinteni [Szöv. tv. 76. §-a (5) bekezdésének a) pontja]. Ha a részjegy tulajdonosok közül bárki nem kíván a jogutód kft.-ben részt venni, akkor a kilépő tulajdonosokat megillető vagyonhányadot az átalakulással létrejövő kft. cégbejegyzését követő 30 napon belül ki kell adni, kivéve, ha az érintettekkel kötött megállapodás későbbi időpontot jelöl meg [Szöv. tv. 78. §-ának (3) bekezdése]. Az elszámolásra a Szöv. tv. 51. §-a (3) bekezdését indokolt alkalmazni. A jogutód (kft.) átalakulási vagyonmérleg tervezetében a kilépő tagoknak járó vagyont a saját tőke (jegyzett tőke, tőketartalék, eredménytartalék) megfelelő elemeinek csökkentése mellett kötelezettségként kell kimutatni [számviteli törvény

22 139. §-a (2) bekezdésének c) pontja]. A lekötött tartalék a kilépő tulajdonosok között nem felosztható. Felhívom továbbá a figyelmet arra, hogyha a lekötött tartalékban közösségi alap is van, ez a lekötött tartalék sem osztható fel a kilépő tagok között, továbbá a kft.-be sem vihető át. A közösségi alapot más szövetkezetnek vagy szövetkezeti szövetségnek át kell adni, ezért a vagyonmérleg tervezetében ezt is a lekötött tartalék egyidejű csökkentésével kötelezettségként kell kimutatni [Szöv. tv. 67. §-ának (2) bekezdése]. Ha a közösségi alap átadásának nincs meg a fedezete (pénzben vagy egyéb eszközben), akkor az átalakulás nem hajtható végre. A kft.-ben részt venni nem kívánó tulajdonosoknak járó vagyon így a kft.-nél kötelezettségként kerül kimutatásra. Erre a kötelezettségre is vonatkoznak a Ptk. elévülésre vonatkozó szabályai, ami jelenleg 5 év. Mivel a kft.-be részt venni nem kívánó tagokat megillető vagyont kötelezettségként kell kimutatni, a jogelőd szövetkezet és a jogutód kft. vagyonmérleg tervezete el fog térni egymástól, ezért a Szöv. tv. 76. §-a (5)-(6) bekezdésének előírása szerint átalakulási tervet kell készíteni, amelyben a tőkeszerkezet átrendezésének okait és megvalósításának módját fel kell tüntetni.

Civil szervezetekre szolgáltatásra vonatkozó számviteli elszámolásai Kérdés: Több civil szervezetnek is nyújtunk számviteli szolgáltatást, ehhez kapcsolódnak a kérdéseink. 1.) Civil szervezet konferenciát szervez. A részvételi díjat előre kéri a résztvevőktől. Ennek érdekében egy díjbekérőn bekéri a díjat, majd a pénz beérkezését követően számlát állít ki. Az a kérdésünk, hogy hogyan tehetik ezt meg? A szervezet normál módon adózik áfa tekintetében. Természetesen szeretnénk hibátlan számlát kiállítani, ezért kérdéseink vannak: A számlán szeretnénk továbbszámlázott szolgáltatást is szerepeltetni (étkezés és szállás) pontosan ugyanakkorra összegben, amin ezt a szervező civil szervezetnek a szolgáltató kiszámlázza (ezért változatlan áfával). Ezt megtehetjük-e? Kiszámlázhatjuk-e egy összegben, vagy tételenként kell szerepeltetni mindent: részvételi díj, szállás, étkezés? Ha tételenként szerepeltetjük, akkor annak adóvonzatai lehetnek a részvételi díjat befizető cégeknek, ezért már van olyan, aki azt a részt a magánszemély nevére kérte kiszámlázni.

23 A pénz beérkezésével egyidőben előleg számlát kellene kiállítanunk, hiszen a nyújtott szolgáltatás (konferencia) még nem történt meg, de a pénz már befolyt, majd a konferenciát követően végszámlát kell(ene) kiállítani, ez viszont elég bonyolult eljárásnak tűnik. 2.) Az új civil tv-hez (2011. évi CLXXV. tv.) kapcsolódó jogszabályok lehetővé teszik, hogy az önkéntes munkát a civil szervezet elszámolja. A 350/2011. (XII. 30.) kormányrendelet alapján ennek „elméleti óradíja” a mindenkori minimálbér 160-ad része. Hogyan jelenik ez meg a könyvekben? Eredménysemlegesen vagy sem? Mivel a beszámolókban erről is nyilatkozni kell, ezért éppen az átláthatóság és ellenőrizhetőség miatt nem tartom elfogadhatónak, hogy ez a könyvekben ne jelenjen meg. De hogyan? 3.) A kapott támogatások fő szabályként csak akkor mutathatók ki a könyvekben bevételként, ha pénzügyileg realizálódtak, és a kapcsolódó elszámolást elfogadták. Általános jelenség azonban, hogy a civil szervezetek által benyújtott elszámolások feldolgozása rendkívül lassú, áthúzódik olyan időszakra is, amikor pedig azzal kapcsolatban költség már nem merül fel, azaz sérülnek a számviteli alapelvek [15. § (7) bekezdése]. Az új civil törvény előírásai szerint a közhasznúság minősítése attól függ, hogy az adott szervezet rendelkezik-e megfelelő erőforrásokkal és társadalmi támogatottsággal (Ectv. 32. §). E tekintetben tehát egyáltalán nem mindegy, hogyan számoljuk el a kapott támogatásokat. Válasz: 1. Ha a civil szervezet az adóterheket nem szeretné viselni, akkor az étkezést és a szállást közvetített szolgáltatásként, tételesen nevesítve kell továbbszámláznia a résztvevőknek. Így a résztvevő viseli majd ennek adóterheit. A kérdésből nem derül ki, hogy a díjbekérőn mi a fizetési határidő. Amennyiben a fizetési határidő a teljesítés (konferenciarendezés) dátumával egyezik meg, akkor hiába fizet a teljesítést megelőzően a résztvevő, nem beszélhetünk előlegről (a részvételi díjat fizeti ki csak hamarább). Ha azonban a díjbekérő fizetési határideje megelőzi a teljesítést, akkor a megkapott pénz előlegnek minősül, és arról előlegszámlát is ki kell állítani, majd a teljesítéskor végszámlát kell kiállítani. 2.

A számviteli törvény előírása szerint az ingyen adott-kapott szolgáltatást is el kell

számolni. Ha az önkéntesnek nem fizetnek, akkor ő ingyenesen nyújt szolgáltatást a szervezetnek. Az ingyen kapott szolgáltatást a számviteli törvény 86. §-a (3) bekezdésének j) pontja alapján kell számolni. Ezen előírás szerint az ingyen kapott szolgáltatást igénybe vett

24 szolgáltatásként és rendkívüli bevételként kell elszámolni a kérdésben hivatkozott jogszabályi értéken. 3. A támogatások bevételkénti elszámolása nem az elszámolás elfogadásához kapcsolódik (kivéve, ha támogatási előleget folyósítanak, mert az előleg az elszámolás elfogadásával válik véglegessé). A kapott támogatások elszámolása attól függ, hogy azt milyen jogcímen folyósították. A fejlesztésre kapott támogatásokat csak akkor lehet adott év beszámolójában tőketartalékként, rendkívüli bevételként szerepeltetni, ha azok mérlegfordulónapig befolytak. Költségráfordításra kapott támogatást – ha az pályázatos támogatás – akkor lehet adott év beszámolójában egyéb bevételként szerepeltetni, ha az mérlegkészítés időpontjáig befolyt. Így valóban előfordulhat, hogy adott évben a költségek felmerülnek, de a hozzá kapcsolódó támogatás – mivel mérlegkészítés időpontjáig nem folyik be – nem kerül elszámolásra. Átlagárfolyam számítása Kérdés: Lenne egy kérdésünk az átlagárfolyam számításával kapcsolatban. Hogyan kell az átlagárfolyamokat számolni, és a devizás pénzeszközökben bekövetkező növekedéseket, csökkenéseket elszámolni abban az esetben, ha a bank folyószámlahitellel rendelkezik, vagyis „mínuszba megy”? Feltételezésem szerint, amikor a bank negatív egyenlegeket mutat, akkor kvázi felhasználtam annyi hitelt a keretemből, amennyi a negatív költés, kifizetés összege. Ugyan nem könyvelem év közben ezt mint hitelt, mert egyezni szeretnék a bankkivonat mínuszával, de tartalmilag akkor is devizában felvett hitelem (kötelezettségem) van, és mint olyat, ennél is a csökkenéseket átlagárfolyamon értékelném ki. Vagyis amikor a bank negatív tartományában további kiadás történik, akkor gyakorlatilag a hitelállományom növekszik, ezért ezeket a banki tételeket a napi árfolyamon könyvelném (vagy a hitelfelvételi árfolyamon, ha ez különbözik), és amikor bevétel érkezik a bankba, de még mindig negatív az egyenlegem, akkor a hitelállomány csökkenése miatt

a

hitelanalitikából számolt átlagárfolyamon számolnám el a bankba. Ez a rendszer egészen addig így folytatódik, amíg nullához nem ér a banki egyenleg, vagyis ekkor a hitelállományom visszaáll devizásban és Ft-ban is 0-ra. Innen a pozitív tartományban a megszokott módon számolom az árfolyamokat. Szeretnék kérni egy szakmai véleményt, hogy ez az elgondolás

25 helyes, vagy teljesen máshogy kell számolni negatív banki tartományban, esetleg több megoldás is lehetséges számviteli politikában rögzítettektől függően? Válasz: A bankszámla K egyenlege (mínusz egyenlege) valóban hitelfelvételt jelent, ezért hitel felvételekor devizában felvett kötelezettség keletkezik akkor is, ha az eszköz számlán jelenik meg mínusz tételként. A banki negatív tartományban történő minden kifizetést a kifizetésnapi árfolyamon kell forintosítani mint hitelfelvétel. A hitelállomány nyilvántartására – számviteli politikai döntés alapján – alkalmazható az átlagárfolyam is (de mást is lehet választani pl. FIFO eljárás). Ha jóváírás történik a számlára, akkor a hitelállomány csökkenése átlagárfolyamon kerül elszámolásra. Összefoglalóan: a kérdésben leírt nyilvántartási módszer elfogadható. Devizás tételek mérlegforduló-napi átértékelése Kérdés: A devizás tételek mérlegforduló-napi átértékelésével kapcsolatban szeretnénk kérdezni. Szövetkezetünkben

jellemző

a

devizaalapú

(chf)

forintfinanszírozási

kölcsön.

A

kölcsönszerződés Ft összegben van meghatározva, rögzítve van a fizető terv, amelyben a referencia árfolyam is rögzítésre kerül (a szerződéskor pl.149,04 chf). Szerződés szerint, ha a törlesztéskori (díjbekérő kiállításakor) hivatalos deviza eladási árfolyam eltér a referencia árfolyamtól, akkor az árfolyamkülönbözet elszámolásra kerül. A tőke rész az eredeti fizetőterv szerint mindig ugyanaz, a fizetőtervben meghatározott kamatrész módosításra kerül árfolyam szerint, a fizetőtervhez képest pedig a már említett árfolyamkülönbözet számlázásra kerül. Ennek értelmében például a 2012. évben közel 7196 eFt árfolyamkülönbözetet fizettünk, könyvelve a 877. számlára. A 444. számla egyenlege 16 887 eFt tartozást mutat, amely egyezik a bank által kiadott egyenleggel forintban. A banki igazolás alapján megvan ugyanez chf-ben is kimutatva. El kell-e végezni az értékelést ebben az estben? Ha igen, akkor jó-e az alábbiakban leírt módszer? Ha elvégezzük a számviteli politikánk szerint, a külföldi pénzértékre szóló követelés és kötelezettség forint értékének a meghatározása az áfa törvény adóalapra vonatkozó meghatározását alkalmazzuk (deviza eladási árfolyam). E szerinti értékelés szerint a nem realizált árfolyam veszteség 6902 eFt lenne. Ennyivel nőne a 444 számla egyenlege, csökken az eredmény. Ilyenkor hogyan fogunk egyezni majd a törlesztés végén? Marad egyenleg a 444. számlán? Azt hova kell majd átvezetni? 2013. évben a

26 díjbekérők szerinti árfolyamkülönbözetet továbbra is a 877. vagy 977. számlára könyveljük? A nem realizált árfolyam veszteséget – 6902eFt-ot – az eredményünk elbírja, nem szeretnénk céltartalékot képezni rá. Válasz: A kérdésben leírtak szerint hiába chf alapú a hitel, a szerződés szerint a tőkét minden esetben az eredeti árfolyamon kell törleszteni (azaz a tőkerész az eredeti fizetőterv szerint mindig ugyanaz). A hitelnyújtó az „árfolyamkülönbözetet” nem árfolyamkülönbözetként, hanem kamatkülönbözetként terheli a szövetkezetre. Így ezt a különbözetet a kölcsön kamataként, és nem árfolyamkülönbözetként kell elszámolni. Mivel a tőke törlesztése állandó összeggel történik, ezért mérlegfordulónapon nem kell ezt a hitelt átértékelni, azaz mérlegfordulónapon a könyvelésben a hitel Ft összegének a banki igazolás szerinti Ft összeggel kell megegyeznie. Biztosítóval szembeni követelés Kérdés: A következő biztosítással kapcsolatos kérdésem lenne. Egy társaság 2004-ben befektetéssel kombinált életbiztosítást kötött alkalmazottjára, ahol haláleseti kedvezményezettként a társaságot nevezte meg. Ennek megfelelően a befizetett biztosítás teljes összegét a biztosítóval kapcsolatos követelésként tartottuk nyilván. A szerződő társaság 2012-ben a haláleseti kedvezményezettet

megváltoztatta,

és

egy

magánszemélyt

nevezett

meg.

Kérdésünk, hogy a követelésként nyilvántartott összegnek mi legyen a sorsa? A követelést meg kell szüntetni? A teljes összeget a kedvezményezett változás időpontjában egyéb személyi jellegű költségek között számoljuk el, vagy az előző évek önellenőrzését kell elvégeznünk az adott évre eső biztosítási díj összegével? Válasz: A biztosítóval szembeni követelést a kedvezményezett személyének megváltoztatása időpontjával kell a könyvekből kivezetni. A kedvezményezett személy megváltoztatása nem érinti megelőző üzleti évek lezárt beszámolóit, így önellenőrzés nem merülhet fel (a megelőző üzleti

évek

a

biztosítási

szerződés

alapján

helyesen

kerültek

elszámolásra).

A

kedvezményezett személy megváltoztatása időpontjával a biztosítóval szembeni követelés kivezetése attól függ, hogy az eddig befizetett biztosítási díjat megtérítik-e vagy sem. Ha nem térítik meg az eddig befizetett biztosítási díjat, akkor a magánszemély ingyen, térítés nélkül

27 kapja meg ezt a követelést, ezért a biztosítóval szembeni követelést személyi jellegű egyéb kifizetésként kell elszámolni. Ha a magánszemély megtéríti az eddig befizetett biztosítási díjat, akkor követelésértékesítés történik, és a követelés könyv szerinti értékét egyéb ráfordításként, a kapott ellenértéket egyéb bevételként kell elszámolni. A három beszámolótípus Kérdés: Az e-számvitel 2013. márciusi (V. évfolyam) 3.száma 2. oldalán jelent meg: „Így 2013-tól viszont a sajátos egyszerűsített éves beszámoló megszűnik.” Ezt hogyan kell értelmezni? 2013-tól akkor a számviteli törvény alapján a 98/A. §-a szerinti „sajátos egyszerűsített éves beszámoló” szűnik-e meg? A számviteli törvény IV. fejezete 96., 97., 98. §-ai alapján egyszerűsített éves beszámoló marad-e? Válasz: 2013-tól valóban a sajátos egyszerűsített éves beszámoló – számviteli törvény 9. §-a (6) bekezdése és a 98/A. §-a alapján készített beszámoló – megszűnik. Ettől az évtől három beszámolótípus van: mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló és éves beszámoló. Így a kérdésben hivatkozott számviteli törvény 96., 97., 98. §ai alapján lehet továbbra is egyszerűsített éves beszámolót készíteni, ha a vállalkozás teljesíti a számviteli törvény 9. §-a (2)-(5) bekezdésében előírt feltételeket. Gyógyszertámogatás elszámolása Kérdés: Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy a számviteli törvény 72. §-a (1) bekezdése szerinti nettó árbevételbe berakhatom-e

az „árkiegészítésbe” a gyógyszertárak által kapott

gyógyszertámogatást, amit a társadalombiztosítástól kapnak, vagy pedig azt egyéb bevételként kell kimutatni? Válasz: A kérdésben hivatkozott gyógyszertámogatás tartalmilag nem támogatás, hanem a gyógyszertárban eladott gyógyszer árának egy részét a társadalombiztosítás fizeti ki a vevő

28 helyett. Így ezt a „támogatást” árbevételként kell elszámolni, egyéb bevételek között nem lehet kimutatni. Közhasznú nonprofit beszámoló-készítési és közzétételi kötelezettsége Kérdés: Közhasznú nonprofit KFT (mely vállalkozói tevékenységet is folytat) milyen beszámoló készítésére kötelezett, azt hol kell közzé tennie? A számviteli törvény 3. §-a (1) bekezdésének 2. pontja szerint a nonprofit gazdasági társaság vállalkozó kategóriába került besorolásra. A civil szervezet fogalmát a Civil tv. 2. §-a 6. pontja tartalmazza, melybe a nonprofit gazdasági társaság nem tartozik bele. Ennek következtében tehát az OBH felé beküldési kötelezettség nem terheli a társaságot. A közhasznúság tekintetében mit kell elkészíteni és hol kell közzétenni? A 224/2000. (XII.19.) Korm. rendelet, illetve a 350/2011. (XII.30.) Korm. rendelet is a civil szervezeteket említi, a nonprofit gazdasági nincs nevesítve a két rendeletben sem. Válasz: A nonprofit gazdasági társaság a számviteli törvény 3. §-a (1) bekezdésének 2. pontjának előírása

szerint

valóban

vállalkozónak

minősül,

ezért

az

egyéb

szervezetek

beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségére vonatkozó Korm. rendelet nem vonatkozik rájuk. A nonprofit kft. cégbíróságon bejegyzett gazdasági társaság akkor is, ha az közhasznú minősítésű. Ezért a közhasznú nonprofit kft.-nek a beszámolóját a cégbíróságon kell közzétenni, a bíróságra semmit sem kell beküldenie (nem bíróságon nyilvántartott szervezet). A közhasznú minősítés miatt azonban közhasznúsági mellékletet is kell készíteni, ezt is azonban a cégbíróságra kell beküldeni. Vagyonleltár-, vagyonmérleg-tervezet elkészítése Kérdés: Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy átalakuló bt. vagyonleltár-, vagyonmérleg-tervezetét milyen időpontra kell elkészíteni a határozó taggyűlés, illetve az átalakulás napjához viszonyítva? Közzé kell tenni? Válasz:

29 A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) határozza meg az ide vonatkozó határidőket. A Gt. 74. §-a (1) bekezdésének előírása szerint a vagyonmérlegtervezet és mellékletei elfogadásáról a legfőbb szerv a társaság átalakulásáról véglegesen döntő ülésén határoz. A vagyonmérleg-tervezet fordulónapjától a döntés időpontjáig – a 71. § (1) bekezdésének és a73. § (2) bekezdésének esetét kivéve – nem telhet el hosszabb idő, mint három hónap. A Gt. 71. §-a (1) bekezdésének előírása szerint a gazdasági társaság legfőbb szerve az átalakulásról – a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában – két alkalommal határoz. A tagok a társasági szerződésben úgy is rendelkezhetnek, hogy ha a vezető tisztségviselők az átalakuláshoz szükséges okiratokat előkészítik, az átalakulási javaslat érdemi elbírálásáról a legfőbb szerv egy ülésen határoz. Ez utóbbi esetben erre az ülésre el kell készíteni az ülés napját legfeljebb hat hónappal megelőző, a vezető tisztségviselők által meghatározott időpontra – mint mérlegfordulónapra – vonatkozó, könyvvizsgáló által elfogadott vagyonmérleg-tervezeteket és vagyonleltár-tervezeteket. A Gt. 73. §-a (2) bekezdése azonban lehetőséget ad arra, hogy az átalakuló gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezeteként a számviteli törvény szerinti beszámoló mérlege is elfogadható abban az esetben, ha annak fordulónapja az átalakulásról való végleges döntés időpontját legfeljebb hat hónappal előzte meg, és ha a társaság az átértékelés lehetőségével nem él. Így a határidők attól függnek, hogy az átalakulás milyen módszerrel történik, így az átalakulásról való végleges döntéshez viszonyítva vagy a három hónapot vagy a hat hónapot kell a vagyonmérleg-tervezet

fordulónapjaként

figyelembe

venni.

A vagyonmérleg-tervezetet és vagyonleltárt nem kell közzétenni, azt csak a cégbíróságnak kell megküldeni az átalakulás egyéb jogi dokumentumaival együtt. Építményadó elszámolása Kérdés: Társaságunk tevékenysége ingatlan bérbeadására is kiterjed. A bérlőkkel kötött bérleti szerződésben a bérleti díj mellett, külön pontban megállapodtunk arról, hogy az Önkormányzat által bérbeadóra kivetett építményadót bérbeadó tovább hárítja (számlázza) bérlő részére, aki ezt megfizeti. Elszámolásunkban az építményadót nem a bérleti díj részeként kezeljük, azt egyéb bevételre könyveljük le. Kérdésünk, hogy helyes-e így a könyvelésünk? Válasz:

30 Az építményadó az ingatlantulajdonost terhelő ráfordítás. A bérleti díjnak kell fedezetet adni a tulajdonos (bérbeadó) ingatlannal kapcsolatosan felmerülő összes költségére, ráfordítására, így többek között az építményadóra is. Ezért az építményadó önálló tételként való számlázása nem értelmezhető. Ha a bérbeadó az építményadót tovább kívánja hárítani, azt csak mint a bérleti díj egyik elemét képező tétel lehetséges. A bérleti díjat viszont árbevételként kell elszámolni, az nem jelenhet meg az egyéb bevételek között. Pénzügyi lízing Kérdés: Társaságunk egy kft., mely műanyag építőipari idomokat gyárt. Tulajdonosa egy német cég volt. 2011. novemberben tulajdonosváltás történt. A kft.-t megvásárolta egy belga cégcsoport. A társaság eladási szerződésének része volt az a szerszám bérleti és adásvételi szerződés, mely az alábbi feltételeket tartalmazta: 1. A bérleti szerződés 3 évre szólt, és a harmadik év végén egy konkrét összeg kifizetése után a szerszámok a kft. tulajdonába kerülnek. 2. A bérleti díjat negyedévente kell fizetni és számlázni egyaránt. A kiállított számlák áfát tartalmaznak. 3. A szerződés szerszámbérletről szól, a pénzügyi lízing kifejezés nem szerepel a szerződésben. Az eset minősítésével kapcsolatban kérném a segítségét. A tulajdonosváltással egyidejűleg könyvvizsgálóváltás is volt, és a fenti esemény megítélése különbözik a két könyvvizsgáló cégnél. Az egyik társaság azt mondja, mivel a szerződés nem felel meg a hitelintézeti törvényben megfogalmazott pénzügyi lízingnek (mivel pl. nem pénzintézet nyújtja), ezért kezelhetem továbbra is bérleti díjként a bejövő számlákat. Ekkor a bérleti díjat elszámoltam mint igénybe vett szolgáltatást, és az áfát levonásba helyeztem. A másik társaság pedig azt mondja, hogy mivel a szerződés elővételi jogot tartalmaz, így ők pénzügyi lízingnek minősítik az ügyletet. Azt kérték, hogy a szerződésben szereplő szerszámokat visszamenőlegesen a szerződés létrejöttének dátumával aktiváljuk, és a beérkezett negyedéves bérleti díjról kapott számlákat pedig kezeljük úgy, mintha abban a bérleti díj helyett lízingdíj és -kamat költsége lenne megnevezve, az áfát pedig helyezzük levonásba. De a szerződésben nincs meghatározva a bérelt szerszámok értéke se összesen, se tételesen. Nincs a birtokbaadáskor a lízingbe adótól számlánk a szerszámokról. A szerződésben nincs meghatározva a lízingdíj és -kamat mértéke. Ennek ellenére mi

31 visszamenőlegesen aktiváltuk az eszközöket, a bérleti díjas számlákat megbontottuk lízingdíjra és kamatra, az áfát pedig levonásba helyeztük. Az értékek megállapításánál figyelembe vettük azt, hogy az anyacégnél az IFRS szerint pénzügyi lízingnek minősítették az ügyletet, ezért ők elvégeztek egy kalkulációt, amelynek alapján meghatározták a szerszámértékeket, és ezt az értéket bizonyos számítások alapján megbontották lízingdíjra és kamatköltségre. Ön szerint hogyan értelmezhető helyesen a fenti ügylet, figyelembe véve azt, hogy a szerződést nem lehet utólag módosítani? Van-e annak az értelmezésnek adó – főleg áfa – kockázata, amelyben aktiváltuk az eszközöket? Hiszen ebben az esetben nem arról szólnak a számlák, ahogy a könyvekben kezelve vannak és nem is a szerződésnek megfelelően van számlázva az ügylet. Válasz: A kérdésben leírt tényállás szerint a bérbevevő a bérleti időszak végén megszerzi a szerszámok tulajdonjogát, ezért a számviteli törvény 3. §-a (8) bekezdés 13. pontjának előírása alapján pénzügyi lízing valósul meg, függetlenül attól, hogy a szerződést bérleti szerződésnek hívják. Megjegyzem, hogy a számviteli törvény hivatkozott előírása nem nevesíti, hogy csak pénzintézet nyújthat ilyen tevékenységet. A számviteli törvény 23. §-a (3) bekezdésének előírása viszont nevesíti, hogy a pénzügyi lízingbe vett eszközöket az eszközök között – ha azok éven túli használatúak, akkor a tárgyi eszközök között – kell állományba venni. Így az eszköz használatából eredő értékváltozás csak terv szerinti értékcsökkenés elszámolásával jelenhet meg költségként a könyvekben, az bérleti díjként nem számolható el. Az áfaelőírások viszont ezt az ügyletet szolgáltatásnyújtásnak minősítik, ezért a negyedévente fizetendő összegek mint bérleti díj kerülnek számlázásra, csak számvitelben ezek a számlák nem igénybe vett szolgáltatásként kerülnek elszámolásra. A bérleti díj számlákban szereplő áfatartalma az általános szabályok szerint visszaigényelhető (pl. ha adóköteles tevékenységet szolgál a bérlet). Így az ügyletnek áfa tekintetében nincs adókockázata, csak társasági adó szempontjából lenne, ha azt igénybe vett szolgáltatásként kerülne elszámolásra. Ezért helyesen jártak el, amikor visszamenőlegesen aktiválták az eszközöket, a bérleti díjas számlákat megbontották lízingdíjra és kamatra, az áfát pedig levonásba helyezték. Az IFRS szerint is pénzügyi lízingnek minősülnek ezek az ügyletek, ezért az anyavállalat is helyesen mutatta ki a könyveiben, de a magyar leányvállalatnál is pénzügyi lízingnek minősül. A számviteli elszámolások helyesbítésének az alapja az eredeti szerződő felek között létrejött szerződésmódosítás vagy külön megállapodás lehet. Amennyiben a lízingbe (bérbe) adó cég magyar vállalkozás, akkor neki birtokbaadáskor az eszköz vételárát a lízingbe vevő felé le kellett volna számláznia (ha a lízingbe adó cég külföldi vállalkozás, akkor az esetben

32 lehetséges, hogy a saját országa szabályai szerint birtokbaadáskor nincs számlakibocsátási kötelezettsége, akkor a megállapodás szerinti értékkel kellene az eszközt állományba venni). Devizás tételek év végi átértékelésé Kérdés: Az alábbiakra kérem szíves válaszát, hogy még tudjunk intézkedni, mivel a pótbefizetés a 2011. évet is érinti. Az alábbi sorokat az E-számvitel áprilisi számában olvastam: „Veszteség miatti tőkevesztéshez kapcsolódó szabályok, a Gt. tőkevédelmi szabályai módosításra kerültek.

Az

új

szabály

szerint

a

saját

tőke

hiányának

megállapítása

során a 2011-ben, valamint a 2012-ben induló üzleti évről készített beszámolóban a devizás tételek év végi átértékelése miatt elszámolt összevont árfolyamveszteség figyelmen kívül hagyható. A módosítás így lehetővé teszi, hogy az árfolyamveszteség miatti tőkevesztésre vonatkozóan nem kell tulajdonosi intézkedést hozni, a tőkevesztést nem kell azonnal visszapótolni.” Kérdésem ennek a gyakorlati oldalára vonatkozik. Természetesen könyveljük az árfolyamkülönbözetet. A 2012. évi beszámolóban hogy hagyjuk ki az árfolyamveszteséget? A mérleg szerinti eredményben nem szerepeltetjük ezt az összeget? Másik kérdésem, ha a 2011. évben a saját tőke az árfolyamveszteség miatt csökkent le a jegyzett tőke alá, a beszámoló tőkevesztéssel lett közzétéve. Mit kell tennünk, hogy ne kelljen az árfolyamveszteség miatt intézkedni a pótbefizetésről? A fentiek szerint a 2011-ben készített beszámolónál is lehet alkalmazni az év végi átértékelés miatti árfolyamveszteség „kihagyását”? Válasz: A számviteli elszámolásokban természetesen nem változott semmi. Így a devizás tételek év végi átértékeléséből adódó árfolyamveszteséget – mind 2011-ben, mind 2012-ben – változatlanul el kell(ett) számolni, le kell(ett) könyvelni. Így természetesen a 2011. évi és a 2012. évi beszámoló mérleg szerinti eredményében szerepel ez az árfolyamveszteség (ha időbeli elhatárolással nem éltek, vagy nem élhettek). Ezek – az árfolyamveszteséget is tartalmazó – beszámolók kerülnek letétbehelyezésre, közzétételre, így a tőkevesztés megjelenik a közzétett beszámolókban. A kérdésben hivatkozott Gt. szabály azt tartalmazza, hogy a saját tőke hiányánál az év végi átértékelés miatt elszámolt összevont árfolyamveszteség figyelmen kívül hagyható. Ez gyakorlati oldalon azt jelenti, hogy ha

33 például a 2011. évi mérleg szerinti eredmény 30 millió Ft veszteség volt, de ebből a veszteségből 10 millió Ft veszteség a devizás tételek év végi átértékelése miatti összevont árfolyamveszteség miatt van, akkor a Gt. tőkevédelmi szabályainak vizsgálata során 20 millió Ft mérleg szerinti veszteséggel kell számolni (azaz a saját tőkevesztésnél csak a 20 millió Ft számít). Másképpen kifejezve, a 2011. évi beszámolóban szereplő saját tőke értékét 10 millió Ft-tal magasabb összegben lehet figyelembe venni, és a 10 millió Ft-tal növelt saját tőke összege alapján kell megvizsgálni, hogy a Gt-ben előírt saját tőke követelmények teljesülneke. Értelemszerűen a 2012. évi beszámolóban kimutatott saját tőke vizsgálatánál is az előbbiekben leírtak szerint kell eljárni. Ha az így korrigált saját tőke adatok alapján sem teljesülnek a Gt. tőkevédelmi követelményei, akkor kell tulajdonosi intézkedés a tőkerendezés tekintetében (pl. pótbefizetés). Eszközök mérlegfordulónapi értékének meghatározása

Kérdés: A halastóba telepített halak elszámolásához kérném a segítségét. Egy társaság halastavat alakít ki horgászati célokra. A horgászok a horgászáshoz napijegyet, különböző időszakokra bérletet válthatnak. A halastóba a megfelelő halállomány biztosításához halakat telepítenek. A megvásárolt halivadékok értékét a beszerzéskor anyagköltségként számolja el a társaság. A halastóhoz kapcsolódó közvetlen költségek önálló költséggyűjtése biztosított. Abban kérném tanácsát, milyen formában, milyen módszerrel, becsléssel kellene meghatározni a halállomány készletcsökkentését, súlygyarapodási értékét, az év végi állomány készletértékét? Előfordulhat-e ilyen esetben, hogy a halakat tenyészállattá kellene átminősíteni? Válasz: A halak készletértékeként a tavakba kihelyezett, illetve a telelőkbe betárolt halmennyiség értékét kell kimutatni. Állománynövekedésként a kihelyezett és a lehalászott halállomány értéke közötti különbözetet kell kimutatni. A mérlegforduló-napi halállomány értékének meghatározása közvetlen önköltségen történik. A kérdésben leírtak szerint a közvetlen költségek gyűjtése biztosított, így a közvetlen önköltség megállapításához az adatok rendelkezésre állnak. Az előbb leírtak alapján a telelőkbe történő behelyezéskor kellene a halállomány súlyát mérlegeléssel meghatározni. Ha nem helyezik telelőkbe, akkor mérlegfordulónapra vonatkozóan leltározni kell, ami ebben az esetben a „próbahalászatot” jelenti, azaz a tavakban lévő halállomány súlyát lehalászással kell megállapítani. Az így meghatározott súly és a tárgyévben felmerült közvetlen költségek alapján kell a közvetlen önköltséget megállapítani. Mivel a halakat értékesítési céllal szerzik be és nem tenyésztésbe fogják, ezért ebben az esetben nem merül fel, hogy tenyészállatként kellene őket kimutatni. Devizahitel mérlegfordulónapi átértékelése

Kérdés: Cégünk 2008-ban hitelt vett fel gépkocsi vásárlására. A hitelszerződésben a hitel összege forintban (6,5 millió Ft) volt megadva azzal, hogy a szerződés változó kamatozású, CHF alapú (163,53 CHF/Ft bázisárfolyam), változó futamidejű. A szerződésben rögzítésre került, hogy „devizaalapú finanszírozás esetén a törlesztő részletek forintban fizetendő összege a

34 devizanem és a kamat alakulásától függően változhat, így a forint leértékelődése nemcsak az esedékes törlesztő részletek növekedését eredményezheti, de a teljes hátralévő tőketartozást is növeli”. Előbbiek miatt a hitel eredeti lejárata már közel egy évvel meghosszabbodott az öt évvel ezelőtti szerződéskötéskor meghatározott lejárati dátumhoz képest. A bank minden év december 31-ével közli a még fennálló tőketartozást forintban, és a még hátralévő futamidőre havi bontásban a fizetendő tőkét és kamattartozást szintén forintban. Havonta átutalásra kerül a bank által megküldött fizetési értesítő alapján a szerződésben előírt tőke és kamat forintban meghatározott összege, valamint az előző hónapban megfizetett összes törlesztőrészletre (tőke + kamat) a bank által utólag kiszámolt árfolyam-különbözet. Például: 2012. 01.03-án szerződés szerinti törlesztőrészletként forintban átutalt tőke 54.124.Ft, kamat 32 508 Ft, összesen 86 632 Ft. 2012. 02. 03-án szerződés szerinti törlesztőrészletként forintban átutalt tőke 59 656 Ft, kamat 31 964 Ft, összesen 91 620 Ft. Az előző havi (2012.01.03-ai) törlesztőrészletre jutó árfolyam különbözet: 250,54 CHF/Ft163,53 CHF/Ft = 87,01 CHF/Ft 86.632 Ft: 163,53 CHF/Ft= 529,76 CHF Árfolyam-különbözet 529,76 CHF x 87,01 CHF/Ft = 46 095 Ft. Így 2012. 02. 03-án a szerződés szerinti tőke és kamat törlesztőrészlete 91 620 Ft + árfolyam-különbözetként 46 095 Ft, összesen 137 715 Ft fizetési kötelezettségünk volt. A fentiek alapján tehát a havonta törlesztett összegekre (a tőkére és a kamatra is) kiszámolásra kerül egy hónap múlva az árfolyam-különbözet, és ezt a bank árfolyam-különbözetként is mutatja ki az esedékes fizetési értesítőn (a bank a havonta fizetendő összegről tőke+kamat+árfolyam különbözetéről minden hónapban fizetési értesítőt küld). 2011.12.31-ével közel 2 millió Ft árfolyamveszteséget számoltunk el, és ennyivel nagyobb összeget mutattunk ki a kölcsön tartozásaként a 444. hosszúlejáratú hitelek főkönyvi számlán. 2012-ben egy ütköző számlára (368-as számla) könyveltük a havonta átutalt árfolyamkülönbözeteket, és ide vezettük a 444-es főkönyvi számláról az adott havi törlesztő részletre jutó 2011. 12. 31-ével előírt árfolyamveszteséget, és havonta a 368-as főkönyvi számláról vezettük át az árfolyam-különbözet egyenlegét a 877-es számlára. Kérdéseink előbbiekkel kapcsolatban: - 2011. 12. 31-ével helyesen jártunk-e el, hogy közel 2 millió Ft árfolyamveszteséget elszámoltunk a 877-es számlára az eredmény terhére? - Helyesen történt-e, hogy 2012-ben a könyvelésben a 368-as ütköző számláról valósult meg az árfolyam-különbözetek elszámolása? - 2012.12.31-ével ismét el kell-e számolni az árfolyam-különbözetet árfolyamveszteségként (árfolyamnyereségként)? Válasz: A kérdésben szereplő hitelt 2011-es üzleti év mérlegfordulónapján értékelni kellett, az átértékelésből adódó 2 millió Ft árfolyamveszteséget az eredmény terhére el kellett számolni. A vállalkozás azonban dönthetett volna úgy, hogy ezt az árfolyamveszteséget időbelileg elhatárolja (a kérdésben leírt tényállásból az következik, hogy időbeli elhatárolás lehetőségével nem éltek). A 2012-ben történt törlesztés elszámolására technikailag lehet alkalmazni a 368-as ütközőszámlát, ezt semmi sem tiltja. A törlesztés elszámolásánál az a lényeg, hogy 2012ben a könyvelésben árfolyam-különbözetként a 2011. december 31-ei könyv szerinti árfolyam és a törlesztéskori árfolyam közötti különbözet jelenhet meg. 2012. december 31-én ismételten értékelni kell a kötelezettséget, az árfolyam-különbözetet előjelétől függetlenül el kell számolni (mivel a 2012. év végi árfolyamok alacsonyabbak a 2011. év végi árfolyamoknál, ezért feltételezhetően árfolyamnyereséget kell a kötelezettség átértékelésekor elszámolni).

35

Hitelezési veszteség elszámolása

Kérdés: Cégünknek magánszemélyekkel és cégekkel (nem kapcsolt vállalkozás) szemben van 100200eFt közötti összegű jogerős követelése. Megpróbáltuk végrehajtó útján érvényesíteni a követelésünket, de a végrehajtás már 2-3 éve eredménytelen volt, és azóta sem sikerült a követelésünket érvényesíteni. Kérdéseink: - Ha úgy döntünk, hogy hitelezési veszteségként leírjuk a magánszemélyek és a cégek tartozásait, akkor az elengedésről kell-e hivatalosan vagy levélben a vevőket értesíteni? - A hitelezési veszteségként elszámolt összeggel kell-e a társasági adóalapot növelni? Válasz: A kérdésben leírt tényállás szerint a követelést már végrehajtással megpróbálták érvényesíteni. Ha a végrehajtás során nem volt fedezet, akkor ezeket a követeléseket a számviteli törvény 3. §-a (4) bekezdés a) pontjának előírása alapján behajthatatlan követelésként, az egyéb ráfordításokkal szemben hitelezési veszteségként le kell írni (a végrehajtó nyilatkozza le, hogy nem volt fedezet). Ezzel a veszteséggel nem kell a társasági adóalapot megnövelni. A behajthatatlan követelésként leírt követelésről az adóst nem kell értesíteni, mert a behajthatatlan követelés nem azonos az elengedett követeléssel. Attól, hogy a követelést számvitelben hitelezési veszteségként leírjuk, azt még a vállalkozás továbbra is követelheti az adóstól, a követelés fennáll (pl. újabb végrehajtási eljárásokat kezdeményezhet, felszámolási eljárást indíthat stb.) Az elengedett követelésnél a hitelező egyoldalúan lemond a követeléséről, erről értesíteni kell az adóst. Elengedés esetén viszont a követelés megszűnik, azt később nem lehet az adóssal szemben érvényesíteni. Készpénzes számlák összesített könyvelése

Kérdés: 1. Cégünk kézzel kiállított készpénzes számláit (ami szigorú számadású számlatömbben van írva) könyvelő irodánk összesítve, egy összegben könyveli le. Kérdezném, hogy a számlákat nem egyesével (számlaszámmal, vevővel, összeggel) könyveljük le? A NAV szempontjából rendben van ez így? Sok számláról van szó, ezért van az, hogy egy összegben könyvelődik a készpénzforgalom naponta. Tehát nincs alábontva a számla. 2. Ha stornó számla készül, akkor annak a pluszos, mínuszos részét is le kell könyvelni. Jól tudom? Kérem a megerősítést, mivel könyvelőnk szerint ezt nem kell könyvelni, hiszen 0 a végösszeg. 3. Egy régi PCM programban számlázunk, ahol azért, hogy a vevői folyószámlát követni tudjuk, másolati példányként rögzítettük a kézzel írt készpénzes számláinkat. Így ugye készült egy kézzel írott készpénzes számla, és egy gépi úton készült másolati számla a készpénzes számla sorszámával. Ez a NAV szempontjából helyes? Mint bevétel természetesen nem szerepel kétszer az összeg. Válasz: 1. Nem kifogásolható, ha a készpénzes számlák naponta, összesítve kerülnek könyvelésre (készpénzes fizetésnél nem is szükséges a vevő számlára könyvelni, mert a teljesítéssel egyidejűleg az ellenérték is kifizetésre kerül). 2. A stornó számla lekönyvelése akkor szükségszerű, ha az eredeti számla is lekönyvelésre került (pl. a számlázó program automatikusan felad a főkönyvi könyvelés felé). Ha az eredeti számlát nem könyvelték le, mert például a kiállított számla azonnal stornózásra kerül, akkor

36 nem szükséges külön-külön könyvelni a számlákat (de természetesen a számlákat meg kell őrizni). 3. Készpénzes fizetésnél a fizetéskor a számlát ki kell állítani, ha kézzel készül, akkor a kézzel készített számlának lehet másolati példánya, és nem utólag kiállított gépi másolati példány. Ezért az eljárás kifogásolható. Ha készpénzes vásárlás esetén is a vevő folyószámlát követni szeretnék, akkor a kézzel kiállított számlákat egyesével a vevő folyószámlákon könyvelni kellene, majd a pénzügyi rendezést a vevőfolyószámlával szemben kellene rendezni. Közzétételi kötelezettség

Kérdés: 1) 2012-ben alakult zrt. (egy fő részvényes és egy fő vezérigazgató részvételével), most lesz az első mérlegbeadás. A kérdés az, hogy jól tudom, hogy zrt. készíthet egyszerűsített éves bevallást, és így nem kell éves bevallást és cash-flow-t készíteni? 2) Abban az esetben, ha osztalék kifizetése mellett dönt a zrt. közgyűlése (egy fő tulajdonos) és ezt az osztalékot az értékpapírt vezető cég elkülönített számlájára (tartós befektetési számlára) utalja, akkor az osztalék után az zrt.-nek se a 16%-os szja-t se a 14%-os EHO-t (450e limitig) nem kell levonni, továbbá a 1308-as bevalláson az osztalék fizetéséről se kell adatot szolgáltatni. Ez így helyes? Vagy van valamilyen bejelentési kötelezettsége a zrt.nek? 3) Ügyvédi iroda mérlegközzététele. Mivel az ügyvédi irodáknak nem cégjegyzékszámuk van, hanem nyilvántartási számuk, így a céginformációs szolgáltatáskor ezt a számot az abev program nem fogadja el. Ezek alapján ez azt is jelenti, hogy a TAO hatálya alá tartozó, kettős könyvvitelű ügyvédi irodának a mérlegét nem is kell közzétenni? Válasz: 1. Először is feltételezem, hogy a kérdés beszámolóra és nem bevallásra vonatkozik (egyszerűsített éves bevallás ugyanis nincs). A zrt. készíthet egyszerűsített éves beszámolót, ha a számviteli törvény 9. §-a (2) bekezdésében előírt mutatószámokat tudja teljesíteni. Az egyszerűsített éves beszámolónak kiegészítő melléklete van, cash-flow-t viszont nem kell készíteni. 2. Az szja tv. nem tartalmaz ilyen lehetőséget. Az osztalék kifizetésével a magánszemély a jövedelmet megszerzi, ezért az rt.-nek kifizetéskor a 16%-os szja-t és a 14%-os ehot (450eFtig) le kell vonnia, be kell vallania. Az egy következő lépés, hogy a magánszemély ezt a leadózott jövedelmet milyen formában fogja befektetni (pl. tartós befektetési számlára teszi). Majd a tartós befektetési számlán megszerzett hozamra lehet az adómentes szabályokat alkalmazni, ha az szja-tv. előírt feltételei teljesülnek. 3. Ügyvédi iroda sem bíróságon, sem cégbíróságon nem bejegyzett szervezet, ezért a beszámolóját nem kell közzétenni sem a cégbíróságon, sem a bíróságon. A fejlesztési tartalék képzése és felhasználása

Kérdés: Egy kft. képzett 2009. évben 5 000eFt fejlesztési tartalékot, 2008. évben 4 000eFt-ot (6 év alatt lehet felhasználni) . Kérdésünk: a fejlesztési tartalékot a képzés éve szerint sorrendben kell felhasználni (azaz elsőként a 2008. évit és utána a 2009. évit), vagy a kft. dönti el, hogy melyiket mikor használja fel? Válasz:

37 A fejlesztési tartalék képzéséről és felhasználásáról analitikát kell vezetni (ez az analitika számvitelben a lekötött tartalékhoz kapcsolódik, vagy az is lehetséges, hogy a lekötött tartalékot a főkönyvi könyvelésben évenkénti megbontásban tartják nyilván). A Tao.-tv. a fejlesztési tartalék felhasználása tekintetében nem határoz meg sorrendet, ezért azt a vállalkozásra bízza. Így felhasználáskor a kft. eldöntheti, hogy melyik évi fejlesztési tartalékát használja fel, amit az analitikában/főkönyvben is rögzítenie kell. Árfolyamveszteségből származó veszteség időbeli elhatárolása

Kérdés: A devizás beruházási hitel 2011. év végi átértékelésekor elszámolt árfolyamveszteséget elhatároltuk, céltartalékot is képeztünk. 2012-ben meg lehet-e változtatni, hogy a jövőben lekönyveljük az átértékelési különbözetet ráfordításként vagy bevételként? Válasz: A 2011-es üzleti év zárásánál meghozott döntést nem tudja a vállalkozás megváltoztatni, így mindaddig, míg a hitel visszafizetésre nem kerül, az elszámolásokat az eredeti döntés alapján kell végezni. Így a hitel fennállása alatt, ha árfolyamveszteség merül fel az átértékelésből, akkor azt időbelileg el kell határolni. A számviteli törvény taxatíve tartalmazza, hogy a 2011ben elhatárolt árfolyamveszteséget mikor kell feloldani. Ezek a szabályok között nem szerepel olyan, hogy a vállalkozás saját döntés alapján megszüntetheti az elhatárolást. Megjegyzem azonban, hogy a 2011-ben is meglévő beruházási hitel 2012. évi átértékelésekor árfolyamnyereség fog keletkezni (a 2012. évi árfolyamok alacsonyabbak a 2011. évi árfolyamoknál), ezt a nyereséget természetesen el kell számolni, viszont az elszámolt hitel átértékelési nyereség összegében az előző évi elhatárolt veszteségből a 2012. évi zárlat keretében fel kell oldani. Bekerülési értéket növelő tételek

Kérdés: A rezsiszámlákban – víz, gáz, villany – szereplő alapdíjat anyagköltségként, vagy igénybe vett szolgáltatásként kell könyvelni? Válasz: A számviteli törvény 47. §-a (4) bekezdés e) pontjának előírása szerint az energiaszolgáltatók (gáz, víz, villany) által kiállított számlákban szereplő, külön jogszabály szerint kötelezően felszámított díjak, tételek a bekerülési érték részét képezik. Így a kérdésben szereplő alapdíj is az energiabeszerzés bekerülési értékébe tartozik, ezért azt anyagköltségként kell elszámolni. Ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog elszámolása

Kérdés: 1. Az ingatlanhoz kapcsolódó közműfejlesztési hozzájárulás – pl. csatlakozási díj – mint vagyoni értékű jog értékcsökkenését mikortól kezdhetjük el? Amikor az ingatlant aktiváljuk, vagy amikor a jogról a számlát megkapjuk? 2. Fejlesztési tartalék elszámolható-e ingatlanhoz kapcsolódó bérleti jogra? Válasz: 1. A kérdésben nevesített csatlakozási díjat valóban ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogként kell kimutatni. Ennek a vagyoni értékű jognak a használatbavétele – értékcsökkenési

38 leírás kezdete – viszont nincs összefüggésben az ingatlan használatbavételével, aktiválásával. Ezt a vagyoni értékű jogot a tényleges használatbavétel időpontjával kell használatba venni. Így például lehet, hogy maga a beruházás kivitelezési időszaka alatt is kell energiát használni, akkor már a használat megkezdésével az értékcsökkenési leírás elszámolását meg kell kezdeni (de lehet, hogy a beruházásként létrejövő ingatlan több év múlva kerül csak aktiválásra). Az előbb leírtakból következik, hogy az értékcsökkenés elszámolásának kezdete nem lehet a számla kézhez kapásának időpontja sem. 2. A fejlesztési tartalék ingatlanhoz kapcsolódó bérleti jogra nem használható fel. A bérleti jog számviteli szempontból ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog. A vagyoni értékű jog beszerzését közvetlenül az immateriális javak között számoljuk el, az számvitelben beruházásként nem jelenik meg. A Tao. tv. 7. §-a (15) bekezdésének előírása szerint a fejlesztési tartalék – többek között – a beruházásként elszámolt eszközbeszerzésekre használható fel. Mivel a vagyoni érétkű jog beszerzése számvitelben beruházásként nem kerül elszámolásra – függetlenül attól, hogy ez után a jog után értékcsökkenési leírást lehet számvitelben elszámolni –, fejlesztési tartalék erre a beszerzésre nem oldható fel. Felújításhoz, beruházáshoz beszerzett anyagok anyagköltség közötti elszámolása

Kérdés: Az egyik ügyfelénél találkoztam a következő problémával, melynél könyvelőváltás történt. Tavaly vásárolt egy irodát, melyet felújított. A felújítással kapcsolatos költségeket részben a 161. főkönyvi számlára, részben egy 516. Beruházáshoz vásárolt anyag számlán könyvelte az előző könyvelő. Nem értem, hogy miért ezen az 516-os számlán van könyvelve nyílászárótól mennyezeti sínig mindenféle tétel. Mi volt ezzel a megosztással a célja? Mit csináljak ezekkel a tételekkel? Egyszerűen tegyem át a 161. számlára, és az összegüket aktiváljam mint felújítást? A felújítást, ha jól tudom 14,5%-kal kell értékcsökkenési elszámolni. Válasz: Felújítás, beruházás esetén akkor kell a felújításhoz, beruházáshoz beszerzett anyagokat az 51-es számlacsoportban az Anyagköltségek között elszámolni, ha a felújítás, beruházás saját rezsis beruházás keretében valósul meg. Ebben az esetben a beszerzett anyagot és a hozzá kapcsolódó saját teljesítményt (bér, bér járulékai, stb.) az 582. Aktivált saját teljesítmények számlával szemben kell a 161. Beruházások számlán állományba venni (így nem lehet közvetlenül a beszerzett anyagot a 161. Beruházások számlán elszámolni az anyagköltség csökkentésével egyidejűleg). A felújításhoz, beruházáshoz beszerzett anyagot akkor lehet közvetlenül a 161. Beruházások számlán elszámolni, ha a felújítás, beruházás nem saját rezsis beruházás keretében valósul meg (azaz idegen vállalkozók végzik a felújítást, beruházást). A kérdésben leírtak szerint irodafelújítás történt. A felújítás befejezése után újra üzembe kell helyezni az irodát, maradványértéket kell megállapítani, és ha az jelentős, akkor azt az értékcsökkenési leírás megállapításánál figyelembe kell venni. Az értékcsökkenési leírást számviteli szempontból a maradványérték és a várható használati idő alapján kell megállapítani. A társasági adótörvény 2. számú mellékletének előírása alapján az ingatlanok (épületek) után (ebbe az ingatlanon végzett felújítás is beletartozik) az épületszerkezettől függően 2–6%-ig terjedő leírási kulcs alkalmazható. Ha az épületet bérbeadással hasznosítják, akkor a társasági adótörvény 1. számú melléklete 7. pontjának előírása alapján 5%-os leírási kulcs alkalmazható. Az autópálya matrica értékesítésének elszámolása

Kérdés:

39 Társaságunk egy kft., amely szerződést kötött a VT. Kft.-vel az Autópálya Kezelő Zrt. által nyújtott és a VT. Kft. által forgalmazott termékek Kiskereskedelmi értékesítésére viszonteladóként a VT. Kft. elektronikus csatornáján keresztül a végfelhasználó felé. Fizikailag a matrica nem jelenik meg az értékesítéskor. A VT. Kft. a heti értékesítésről elkészíti a számlát, amit változatlan áron számláz ki a vevő részére, azaz társaságunknak. A számla alapján befizetjük az összeget az egyszámlájukra. Így az elszámolás egyenlege 0 Ft. Társaságunk az értékesítés után a szerződésben meghatározott jutalékot kap, amit egyéb bevételként könyvelünk. Kérdésem, hogy ezt a tevékenységet közvetített szolgáltatásként könyveljük-e, a számlában nincs feltüntetve a közvetített szolgáltatás, vagy termékértékesítésként (árbevételként)? Válasz: Az autópálya-matrica értékesítésének ellenértéke árbevételként számolandó el. Ha a kimenő számlákon nem szerepel, hogy közvetített szolgáltatás, akkor a VT. Kft. által számlázott összeget igénybe vett szolgáltatásként, a nyújtott szolgáltatás ellenértékét árbevételként kell elszámolni. Megjegyzem továbbá, hogy az értékesítésért kapott jutalékot is mint szolgáltatásnyújtás ellenértékét szintén árbevételként kell elszámolni, annak egyéb bevételként való elszámolása helytelen. Beruházási hitel átértékelése

Kérdés: Beruházási hitel átértékelésével, az ezzel kapcsolatos halasztott ráfordítás feloldásával kapcsolatban merült fel a problémánk. 2010. és 2011. év végén az euróban nyilvántartott devizás hitelállomány miatt a cégnek jelentős árfolyamvesztesége keletkezett. Mindkét évben élt a tárgyévben keletkezett – árfolyamnyereséggel nem ellentételezett – árfolyamveszteség halasztott ráfordításként történő elhatárolásával. Céltartalékot is képzett az elhatárolt veszteségre, a hitel folyósításától eltelt időtartam és a hitel figyelembe vehető futamideje arányában, valamint lekötött tartalékot is képzett. A 2012. évi záráskor a devizás tételek átértékelésekor összevontan árfolyamnyereség keletkezett, amelyet elszámoltunk a pénzügyi műveletek egyéb bevételeire. Ebben az esetben a halasztott ráfordítás feloldása is szükséges az árfolyamnyereség arányában. Ezzel kapcsolatosan adódott problémánk, konkrétan a számviteli törvény 33. §-a (4) bekezdésének értelmezése kapcsán. Ezen előírás szerint: „A (2) bekezdés szerinti halasztott ráfordításként kimutatott árfolyamveszteséget – a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításakénti elszámolással – csökkenteni kell az érintett devizakötelezettség után az egyes üzleti évekre elszámolt árfolyamnyereségnek megfelelő összeggel is.” A halasztott ráfordítást tehát csak a beruházási hitel árfolyamnyereségével kell csökkenteni, vagy az összevont árfolyamnyereséggel? Válasz: A számviteli törvény kérdésben hivatkozott 33. §-a (4) bekezdésének előírása az „érintett devizakötelezettség” árfolyamnyereségére kéri az elhatárolt veszteség feloldását. Ebben az esetben az érintett devizakötelezettség nem más, mint a beruházási hiteltartozás. Így a 2012. évi zárlat során a beruházási hiteltartozás átértékeléséből adódó árfolyamnyereséggel azonos összegű árfolyamveszteséget kell feloldani. Ez a szabály nem nevesíti az összevont árfolyamnyereséget, így teljesen mindegy, hogy az év végi átértékelés összevont egyenlege árfolyamnyereség vagy árfolyamveszteség, a beruházási hitel átértékeléséből adódó árfolyamnyereségre kell az árfolyamveszteséget feloldani. Felhívom továbbá a figyelmet arra, hogy a céltartalékképzés arányszáma 2012-ben megváltozott. Az új arányszám: beruházás

40 aktiválásától eltelt időtartam/hitel teljes futamidő, ezzel az arányszámmal kell a szükséges mértékű céltartalékot megképezni. Egyéb szervezetek beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettsége

Kérdés: Közalapítványnak milyen mérlegbeszámolót kell készíteni, hol tudom letölteni? Válasz: A közalapítvány az egyéb szervezetek beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségeiről szóló 224/2000 (XII. 19.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. rendelet) hatálya alá tartozik. Mivel a közalapítványnak a Korm. rendelet 13. §-ának előírása alapján kettős könyvvitelt kell vezetnie, ezért a Korm. rendeletben meghatározott feltételek figyelembevételével egyszerűsített éves vagy éves beszámolót készíthet. A 2012. évi beszámolót papíralapon kell letétbe helyezni, letölthető elektronikus beszámolósémáról nem tudok (egyszerűsített éves beszámoló séma PDF formátumban a civilszamado.hu honlapon elérhető). A Korm. rendelet mellékletei egyébként tartalmazzák az éves, illetve az egyszerűsített éves beszámoló sémáját. Mikrogazdálkodói beszámolót készíthet-e egy Zrt?

Kérdés: Egy Zrt.-nek leányvállalata van, választhatja-e a mikrogazdálkodói beszámolót? Anyavállalatként nem készíthet egyszerűsített éves beszámolót. Mikrogazdálkodói beszámolót meg készíthetne a Zrt.? Válasz: A számviteli törvény 9. §-a (3) bekezdésének előírása alapján az anyavállalat valóban nem készíthet egyszerűsített éves beszámolót. A számviteli törvény 9. §-a (6) bekezdése tartalmazza, hogy milyen vállalkozás készíthet mikrogazdálkodói beszámolót. A nagyságrendi mutatószámokon kívül a számviteli törvény előírja, hogy könyvvizsgálatra kötelezett vállalkozás nem választhatja a mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót. Így a kérdés megválaszolásához a számviteli törvény könyvvizsgálati kötelezettségre vonatkozó szabályait kell megvizsgálni. A számviteli törvény 155. §-ának (3) bekezdése tartalmazza a könyvvizsgálati értékhatárokat (milyen esetben nincs a vállalkozásnak könyvvizsgálati kötelezettsége). A számviteli törvény 155. §-a (5) bekezdésének c) pontja azonban kimondja, hogy a konszolidálásba bevont vállalkozás könyvvizsgálati kötelezettség tekintetében nem élhet nagyságrendi mentesítéssel. A számviteli törvény 3. §-a (2) bekezdésének 6. pontja szerint konszolidálásba bevont vállalkozás: az anyavállalat, a konszolidálásba bevont leányvállalat, a konszolidálásba bevont közös vezetésű vállalkozás. Így a számviteli törvény hivatkozott előírása szerint az anyavállalat beszámolója minden esetben könyvvizsgálatra kötelezett, függetlenül attól, hogy konszolidált beszámolót készít-e vagy sem. Mivel az anyavállalatnak könyvvizsgálati kötelezettsége van, ezért nem választhat mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót. Megjegyzem, hogy a könyvvizsgálati kötelezettség miatt a konszolidálásba bevont leányvállalat, a konszolidálásba bevont közös vezetésű vállalkozás sem választhat mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót (ha azonban a leányvállalatot, közös vezetésű vállalkozást nem vonják be konszolidálásba, akkor készíthet mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót, feltéve, hogy a mikrogazdálkodói beszámolóhoz előírt nagyságrendi mutatószámokat tudja a vállalkozás teljesíteni). Szoftver- és számítógép-beszerzés elszámolása

Kérdés:

41 Közbeszerzést hirdetnek meg számítógép és hozzá kapcsolódó szoftver beszerzésére. A szoftver csak a meghirdetett speciális számítógépmodellen működik. A számlán egy összegben fog szerepelni a beszerzés összege, külön értékeket nem tudunk. Hová könyveljük és hogyan? Válasz: A számviteli elszámolásban mindenféleképpen külön kell választani a szoftverbeszerzést a számítógép-beszerzéstől, akkor is, ha azt a számlán nem elkülönítetten mutatják ki. A szoftverbeszerzést tartalmának megfelelően – ha a szoftver tulajdonjogát szerzik meg – szellemi termékként, ha a szoftver használati jogát szerzik meg, akkor vagyoni értékű jogként kell állományba venni. A számítógép beszerzése önálló tárgyi eszköz beszerzésként számolandó el. Amennyiben a számlán nem nevesítik külön a szoftver és a számítógép értékét, akkor a számlában szereplő összeget a piaci értékük arányában meg kell bontani (ezt pl. árajánlatok alapján elvégezheti a cég saját maga is, vagy szakértőt bízhat meg). KIVA adóalanyiság megszűnése

Kérdés: Egyik cégünk mulasztási bírság kiszabása miatt 2013.04.30-ával kikerült a kisvállalati adó hatálya alól. Kérdésünk az lenne, hogy kell-e a kivás időszakról beszámolót készítenünk, vagy folytathatjuk számviteli szempontból a könyvelést folyamatosan? Válasz: Amennyiben év közben szűnik meg a kiva-adóalanyiság, akkor az üzleti évek száma „megszaporodik”. A kivatörvény 19. §-a (7) bekezdésének előírása szerint a kivaadóalanyiság megszűnésének napjával mint mérlegfordulónappal önálló üzleti év végződik. Mivel a cégnek üzleti éve zárul, ezért könyveit le kell zárnia, beszámolót kell készítenie (jelen esetben 2013.04.30-ai mérlegfordulónappal). A beszámoló összeállítása során a számviteli törvény általános előírásait kell alkalmazni (leltározás, értékeléseket végrehajtani stb.). A beszámoló adatok alapján kell a kivabevallást is teljesíteni. Társasági adóalanyosként számviteli szempontból új üzleti év indul 2013.05.01-jével, a könyveket újra meg kell nyitni, és naptári év utolsó napjával, 2013.12.31-ével újra üzleti év fog zárulni, beszámolókészítési kötelezettséggel. Követelés engedményezés elszámolása

Kérdés: Segítséget szeretnék kérni követelés engedményezés elszámolásával kapcsolatosan.

42 Kft. ügyfelemet magánszemélyek megkárosították, bírói ítélet alapján családi házat és más ingatlant fog kapni a társaság (a követelés csak egy része fog megtérülni.) Ezen ingatlanokat el fogja adni. Mivel ez a kft. a lakásértékesítés tekintetében áfakörbe bejelentkezett, ezért felmerült, hogy a követelést engedményezi ugyanezen tulajdonosi körrel bíró (kapcsolt vállalkozás) másik társaságba, oda kerülnének az ingatlanok, ahol a főszabály szerint az eladáskor nem kell áfát fizetni. Kérem a segítségét a számviteli elszámoláshoz, mivel a társasági adó vonzatát kell kiszámolnom. Térítés nélkül átadott követelésnél az, aki kapja, adóalapot képezne. Nincs akadálya annak sem, ha térítéssel adják el. Ott akadok el, hogy a megkapott ingatlanokat hogyan könyveljem. Válasz: A számviteli törvény 29. §-a (8) bekezdésének előírása szerint a bíróság által jogerősen megítélt követeléseket állományba kell venni. Így a jogerőre emelkedéskor a megítélt kártérítést egyéb követelésként ki kell mutatni. Számviteli elszámolása: T 36. Egyéb követelések (magánszeméllyel szemben) – K 96. Egyéb bevételek. A Ptk. 330. §-a (2) bekezdésének előírása szerint

az ellenérték fejében való követelés

engedményezésre az adásvétel, az ingyenes engedményezésre az ajándékozás szabályait kell alkalmazni. Ezeken az előírásokon alapul a számviteli elszámolás is. Ha a társaság a jogerősen megítélt követelést ellenérték fejében engedményezi, akkor az ügyletet követelésértékesítésként kell elszámolni. Elszámolását a számviteli törvény 77. §-a (3) bekezdésének d) pontja és 86. §-a (3) bekezdésének f) pontja szabályozza, e szerint: -

Az engedményezőnél

Az ellenérték (eladási ár) elszámolása T 36. Egyéb követelés (követelést vásárlóval szemben) K 96. Egyéb bevétel A követelés könyv szerinti értékének a kivezetése T 86. Egyéb ráfordítások K 36. Egyéb követelések (magánszeméllyel szemben) -

Az engedményesnél [számviteli törvény 29. §-ának (8) bekezdése]

43 A vásárlási értéken a követelés állományba vétele T 36. Egyéb követelések (magánszeméllyel szemben) K 479. Egyéb rövid lejáratú kötelezettség (engedményezővel szemben) Az engedményezőnél a követelésértékesítésből származó nyereség vagy veszteség fő szabály szerint a társasági adóalap része. A kérdésben leírt tényállás szerint azonban a követelés engedményezése kapcsolt vállalkozás felé történne, ezért fontos a figyelmet felhívni arra, hogy a követelés ellenértékének a meghatározása során a piaci áron történő elszámolást be kell tartani (pl. figyelembe kell venni, hogy a kérdésben leírtak szerint a követelés egy része fog csak megtérülni). Amennyiben ingyenesen történik az engedményezés, akkor számvitelben térítés nélküli eszközátadás történik, melyet a számviteli törvény 86. §-a (7) bekezdésének a) pontja alapján rendkívüli ráfordításként kell elszámolni. -

Elszámolása az engedményezőnél a követelés könyv szerinti értékén: T 88. Rendkívüli ráfordítások K 36. Egyéb követelések (magánszeméllyel szemben)

-

Elszámolása az engedményesnél, piaci értéken [számviteli törvény 86. §-a (4) bekezdésének c) pontja]: T 36. Egyéb követelések (magánszeméllyel szemben) 98. Rendkívüli bevételek

Az engedményezőnél elszámolt rendkívüli ráfordítással akkor nem kell a társasági adóalapot megnövelni, ha rendelkezik a másik vállalkozás (juttatásban részesülő vállalkozás) olyan nyilatkozatával, amely szerint a juttatás adóévében az eredménye a juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül nem lesz negatív [Tao. tv. 3. számú mellékletének 13. pontja]. Az engedményesnél a rendkívüli bevételként elszámolt összeg a társasági adóalap része, azaz ha emiatt pl. nyereséges lesz, akkor azt le kell adóznia. Az engedményesnél, ha a követelés realizálódik – mindegy, hogy az milyen eszközben, pénzben stb. –, a követelés értéke csökken. Ha a követelés könyv szerinti értékét meghaladóan folyik be összeg, az is bevételként elszámolásra kerül, mely bevétel szintén a társasági adóalap része lesz. A követelés könyv szerinti értékét meghaladó összeget a pénzügyi műveletek egyéb bevételeként kell elszámolni [számviteli törvény 84. §-a (7) bekezdésének m) pontja].

44

Számviteli elszámolása az alábbiak szerint alakul. A

követelés

fejében

megszerzett

ingatlan

elszámolása

(mivel

továbbértékesíteni

szándékoznak, ezért áruként kell állományba venni): T 26. Áruk K 479. Egyéb rövid lejáratú kötelezettség (magánszeméllyel szemben) Ezek után a követelést-tartozást beszámítással össze kell vezetni: T 479. Egyéb rövid lejáratú kötelezettség (magánszeméllyel szemben) K 36. Egyéb követelések (magánszeméllyel szemben) Amennyiben az összevezetés után a 36. Egyéb követelések (magánszeméllyel szemben) főkönyvi számlának K egyenlege lesz, akkor a követelés könyv szerinti értékét meghaladóan realizálódott a követelés, a K egyenleget a pénzügyi műveletek egyéb bevételeként el kell számolni: T 36. Egyéb követelések (magánszeméllyel szemben) K 976. Pénzügyi műveletek egyéb bevétele Természetesen az is előfordulhat, hogy a követelés könyv szerinti értéke az engedményesnél mégsem fog teljes összegében befolyni, függetlenül attól, hogy piaci értéken szerezte meg a követelést. Ebben az esetben a követelést a számvitel törvény általános szabályai szerint értékelni kell értékvesztés elszámolásával, illetve ha a számviteli törvény 3. §-a (4) bekezdésének 10. pontja alapján bármelyik feltétel teljesül, behajthatatlan követelésként le kell írni. A gazdasági tevékenység megszüntetése

Kérdés: Van egy Kft.-nk és most készítjük a 2012-es beszámolóját. 2012. novemberben végleg megszüntette gazdasági tevékenységét. Jelenleg is nagy összegű hosszúlejáratú beruházási devizahitellel rendelkezik, amit tudunk, hogy nem fogja tudni visszafizetni. Kérdésünk az lenne, hogy ebben az esetben sérült-e a tevékenységfolytatás elve, vagyis a devizahitelt lejárttá kell-e tenni, és az időbeli elhatárolásokat fel kell-e oldani, vagy úgy kell eljárni, mint ahogy a rendes ügymenetben elő van írva?

45

Válasz: Önmagában a gazdasági tevékenység megszüntetése esetén még nem sérül a tevékenység folytatásának elve. A tevékenység folytatásának elve pl. akkor sérülne, ha a bank a hitel nem fizetése miatt felszámolási eljárást indítana a kft. ellen. Az, hogy a tevékenységet megszüntetik, abból még nem következik, hogy a hitelt sem tudja a kft. visszafizetni (pl. lehet, hogy a tulajdonos fogja ehhez a pénzügyi fedezetet biztosítani kölcsönnel, tőkeemeléssel stb.). Így a beszámolót az általános szabályok szerint kell összeállítani. Ha a kft.-nek hosszú lejáratú hitele van, akkor a 2012-es beszámolóban fő szabályként csak a 2013-ban esedékes összeget kell rövid lejáratú kötelezettségek között kimutatni, feltételezve, hogy a hitelszerződés szerint egyébként semmi nem történt. Másképpen fogalmazva, ha a bank a hitelszerződést pl. nem fizetés miatt 2012-ben felmondta, akkor a hitel teljes összegében esedékessé válik, akkor ebben az esetben a teljes hitelösszeget és annak kamatait rövid lejáratú kötelezettségként kell a 2012-es beszámolóban kimutatni. Céges telefonnal fizetett parkolás és autópálya matrica

Kérdés: Van egy kft. (áfa az általános szabályok szerint), ahol a cég telefonszámlájában a következő tételek szerepelnek: internet, telefon, parkolás, autópálya-matrica. A kérdésem az lenne, hogy amennyiben nem a céges gépkocsi, hanem az ügyvezető vagy alkalmazottja magán gépkocsijának a parkolási díja, matrica díja szerepel a számlában, hogyan

kellene

eljárni?

Elismert

költség

lehetne,

ha

természetbeni

juttatásként

számfejtenénk? Hogyan könyveljük? Mi a helyes eljárás a fenti esetben? Válasz: A probléma megoldására két lehetőség adódik. Az egyik, hogy a magánszemélyeknek tételesen továbbszámlázásra kerül a parkolás és az autópálya-matrica díja. Ebben az esetben a bejövő számlán szereplő ezen összegeket ráfordításként mint közvetített szolgáltatás el lehet számolni, a kiszámlázott összeget pedig árbevételként kell kimutatni. Amennyiben nem kerülnek ezek a tételek továbbszámlázásra, akkor természetbeni juttatásként le kell adózni őket, és mint természetbeni juttatást számvitelben is a személyi jellegű egyéb kifizetések között kell elszámolni, és a vállalkozás érdekében felmerült költségnek minősül.

46 Készpénzes számlák összesített könyvelése

Kérdés: Az E-számvitel előfizetőjeként az utolsó számban olvastam a „Készpénzes számlák összesített könyvelése” című kérdésre adott válaszát, melyben lehet esetleg napi több száz készpénzes bevételi számlát összesítve (egy összegben) könyvelni a pénztárban (egyenként, kerekítéssel 45 óra/hó). Ha ez lehetséges, gondolom, ehhez valamilyen összesítés is kell, pl. számlaszám tól, -ig összesen. Hol van erre vonatkozó törvényhely? Ez egy kettős könyvvitelt vezető kft. esetében is lehetséges? Válasz: A számviteli törvény hatálya alá tartozó minden vállalkozásra vonatkoznak a törvény előírásai, vállalkozási formától függetlenül (bt., kft., rt. stb.). A számviteli törvény 165. §-a (3) bekezdésének a) pontja csak azt szabályozza, hogy a pénzeszközöket érintő gazdasági események bizonylatait késedelem nélkül, a készpénzmozgással egyidejűleg rögzíteni kell a könyvekben. Azt, hogy ez konkrétan hogyan valósul meg, arra vonatkozóan nem tartalmaz szabályt, azt a vállalkozásra bízza. A könyvelési rendszer kialakításakor azonban figyelembe kell venni a számviteli törvény 165. §-a (4) bekezdésének az előírását is, mely szerint a főkönyvi könyvelés, az analitikus nyilvántartások és a bizonylatok adatai közötti egyeztetés, ellenőrzés lehetőségét biztosítani kell. Ezért nem kifogásolható, ha a készpénzes számlák naponta összesítve kerülnek könyvelésre, de ehhez az előbbi követelményekre is tekintettel kell lenni, azaz a könyvelés és az egyedi bizonylatok közötti egyeztetés lehetőségét biztosítani kell. Ez pl. a kérdésben leírtak szerint történhet úgy is, hogy a készpénzes számlákról számlaszámonként összesítve belső bizonylatot (analitikát készítenek), és ez alapján történik a könyvelés, így visszakereshető, egyeztethető, ellenőrizhető, hogy azt a konkrét számlát hova, mikor, milyen főkönyvi számlákra könyvelték le. Tőkeemelés

Kérdés: A részvénytársaságnál tőkeemelést hajt végre a többségi tulajdonos. Az emelés mértéke jelentősen meghaladja a mostani jegyzett tőke összegét. A többségi tulajdonos hozzájárult ahhoz, hogy a kis részvényesek is beszállhassanak a tőkeemelésbe. A magánszemély kisebbségi tulajdonosok egy része csak úgy tudná megoldani az emelést, ha kamatmentes kölcsönt kapna a társaságtól. Ebben az esetben a társaságot terhelné a kamat – ami a

47 jegybanki alapkamat+5%, ha nem tudja bizonyítani, hogy a szokásos piaci kamat ennél magasabb – után fizetendő adóterhek? Válasz: Az szja tv. 72. §-a (1) bekezdésének előírása szerint kamatkedvezményből származó jövedelem a kifizető magánszeméllyel szemben fennálló követelésére a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegével – ha a kifizető bizonyítja, hogy a szokásos piaci kamat ennél alacsonyabb, akkor a szokásos piaci kamattal – kiszámított kamatnak az a része, amely meghaladja az e követelés révén a kifizetőt megillető kamatot. A kamatkedvezményt a kifizető követelése révén a magánszemélyt terhelő kötelezettség összegére vetítve kell kiszámítani. Az szja tv. 72. §-a (2) bekezdésének az előírása alapján az adót a kifizető adóévenként, az adóév utolsó napjára – ha a követelés az adóévben megszűnt, akkor a megszűnés napjára – megállapítja, valamint a kifizető által levont jövedelemadó megfizetésére és bevallására irányadó rendelkezések szerint megfizeti, illetve bevallja. Az szja tv. hivatkozott előírása alapján a kamatkedvezményből származó adóterhek a társaságot terhelik. Telephely megszűntetése és eladása

Kérdés: Egy kft. ingatlantulajdonnal rendelkezik, ahol telephelyet létesített és tevékenységet végzett. Az ott végzett tevékenység megszüntetése miatt az ingatlant a tulajdonos kivenné a cégből. Szeretném megkérdezni, hogy lehetne optimális adóteher mellett a tranzakciót végrehajtani? A kft. jegyzett tőkéje 3 millió Ft, eredménytartaléka 30 millió Ft, az ingatlan bekerülési ára 35 millió Ft. Válasz: A kérdésben leírt tényállásból feltételezhető, hogy az adózási szabályok szerint a kft. tulajdonosa kapcsolt félnek minősül. Amennyiben a tulajdonos kapcsolt félnek minősül, akkor az ingatlannal történő bármilyen tranzakciót piaci értéken kell végrehajtani, azaz elsősorban nem az ingatlan 35 millió Ft-os bekerülési értékéből kell kiindulni. Az egyik lehetőség az, hogy a tulajdonos piaci értéken megvásárolja az ingatlant. Ebben az esetben az ingatlanszerzéssel kapcsolatos költségek merülnek fel (ügyvédi díj, vagyonszerzési

48 illeték), valamint ha a piaci érték magasabb könyv szerinti értéknél, akkor a kft.-nél az értékesítésből származó nyereség után a társasági adót meg kell fizetni (ha azt más veszteség nem csökkenti). Ehhez a tulajdonosnak viszont rendelkeznie kell az ingatlan vételárának megfelelő összeggel. Másik lehetőség lehet, hogy a kft. jegyzettőke-leszállítást hajt végre tőkekivonással. Ebben az esetben 2,5 millió Ft jegyzettőke-kivonást lehet végrehajtani, mert a kft. minimum jegyzettőke-követelménye 500 ezer Ft. A jegyzett tőke kivonásával azonban az eredménytartalék arányos részét is ki kell vonni. A jegyzett tőke 83,3%-át (2,5 millió Ft: 3 millió Ft) vonják ki, akkor az eredménytartalék 83,3%-át is ki kell vonni, ami 25 millió Ft (30 millió Ftx83,3%). Így a tőkeleszállítás bejegyzésekor a jegyzett tőkéből 2,5 millió Ft-ot, az eredménytartalékból

25

millió

Ft-ot

kell

kikönyvelni

tulajdonossal

szembeni

kötelezettségként (összesen 27,5 millió Ft-ot). A tőkekivonáshoz kapcsolódó tartozást azonban nemcsak pénzben, hanem egyéb eszközben is lehet teljesíteni. Így lehet az, hogy a tőkekivonáshoz kapcsolódó tartozást ingatlanátadással teljesítik. A számviteli törvény 72. §-a (4) bekezdése a) pontjának előírása szerint viszont a kötelezettség fejében átadott eszközt is az értékesítés szabályai szerint kell elszámolni. Így ha ingatlant adnak a tartozás fejében, akkor a kft.-nél az ingatlanértékesítés kerül elszámolásra, mely értékesítésnél szintén a piaci áron történő elszámolást be kell tartani, azaz az ingatlant nem lehet 27,5 millió Ft-ért eladni, ha annak a piaci ára magasabb. Az ingatlan értékesítéséből adódó követelést lehet ezek után a tőkeleszállításból adódó tartozással összevezetni. Ha ezek után még a követelésből marad fenn összeg, azt szintén a tulajdonosnak pénzben rendeznie kell (de ez kevesebb, mintha adás-vétellel szerezné meg az ingatlant). Ennek hátránya, hogy az eredménytartalék biztos, hogy nem adózott befektetése a tulajdonosnak, így a tőkekivonáshoz kapcsolódóan az szja tv. 68. §-a (2) bekezdésének előírása alapján mint vállalkozásból kivont jövedelem után szja-fizetési kötelezettség keletkezik, másrészt, ha az ingatlan piaci értéke magasabb a könyv szerinti értéknél, akkor a kft.-nél az értékesítésből származó nyereség után a társasági adót is meg kell fizetni, valamint a magánszemélynél az ingatlanszerzéssel kapcsolatos költségek is felmerülnek. Harmadik lehetőség is szóba jöhet, nevezetesen, hogy a következő évi beszámoló jóváhagyásakor a 30 millió Ft eredménytartalékot osztalékként jóváhagyják, de az

49 osztaléktartozást nem pénzben, hanem ingatlanátadással rendezik (ehhez viszont a kft. társasági szerződésének tartalmaznia kell, hogy az osztaléktartozás egyéb eszközben is teljesíthető). De ebben az esetben is tartozást egyenlítenek ki eszközzel, azaz a számviteli elszámolás megegyezik a tőkeleszállításnál leírtakkal, és a megszerzett osztalékjövedelem adóvonzatait is rendezni kell. Így összegezve, a legkevesebb adóteherrel az ingatlanértékesítés jár, de ehhez a tulajdonosnak pénzügyi fedezettel kell rendelkeznie. Törzstőke leszállítás

Kérdés: Egyik ügyfelem elhatározta a törzstőke leszállítását 3 000 000 Ft-ról 500 000 Ft-ra veszteség rendezése céljából. A leszállítást 2013. 04. 22-én jegyezték be. Ha jól értem, akkor a december 31-ei mérleg adatait kell figyelembe vennem, amikor a tőkeleszállítással arányos eredménytartalékot könyvelem. A december 31-ei mérlegben az eredménytartalék -2 622 315. Az adózott eredmény 3 520 664 Ft volt, 898 349 Ft osztalék kifizetéséről döntöttünk, a mérleg szerinti eredmény: 2 622 315. Így a saját tőke 3 000 000 Ft. Az egyértelmű, hogy T 411-K 4782 2 500 000 Ft, csak abban nem vagyok biztos, hogy az eredménytartalékkal mi a teendőm, illetve lesz-e 16% szja és 14% eho-fizetési kötelezettség? Válasz: A kérdésben leírt tényállás ellentmondásos, mert keveredik benne a törzstőke jegyzett tőkén felüli saját tőke javára történő leszállítása a jegyzett tőke tőkekivonással történő leszállításával. Amennyiben a törzstőke leszállítása veszteség rendezése céljából történt, akkor a törzstőkét jegyzett tőkén felüli saját tőke javára szállították le, ekkor a tulajdonosnak nem lehet fizetni semmit, így jövedelme sem keletkezhet. A törzstőke jegyzett tőkén felüli tőke javára történő leszállításának elszámolása a cégbírósági bejegyzéssel egyidejűleg: T Jegyzett tőke – K Eredménytartalék. A törzstőke tőkekivonással történő leszállításakor lehet az, hogy a tulajdonosnak kifizetés történjék. A kérdésben leírt adatok alapján a 2012. évi eredménytartalék és mérleg szerinti eredmény együttes összege nulla, ezért a tőkekivonáshoz kapcsolódóan eredménytartalékot nem vihet ki a tulajdonos (ilyen szempontból jövedelme nem keletkezik). Így könyvelni csak a 2,5 millió Ft jegyzett tőke kivonását kell elszámolni és előírni kötelezettségként a kérdésben leírtak szerint. Ha a 2,5 milliós jegyzett tőke a tulajdonosnak az szja tv. szabályai szerint adózott befektetése volt

50 (mert pl. 3 millió Ft-tal alapította a kft.-t), akkor a kifizetéshez kapcsolódóan nem keletkezik olyan jövedelem, amit adózni kellene. Külföldi magánszemély tulajdonos által adott devizaalapú kölcsönt

Kérdés: Tiltja-e valami, hogy egy kft. részére a külföldi magánszemély-tulajdonos „devizaalapú” tagi hitelt adjon? A tagi hitel a cég számlájára napi árfolyamon átszámított forintban érkezik, csak a szerződésből derül ki a deviza összege. Amennyiben lehetséges a fenti konstrukció, az alábbi kérdések merülnek fel: -

Év végi értékeléskor ezt a hitelt kell-e átértékelni a devizás tételek átértékeléséhez hasonlóan?

-

Az árfolyam-különbözet miatt a kft.-nél jelentkezik-e társasági adóalapot korrigáló tétel?

Válasz: Nincs olyan tiltó jogszabályi rendelkezés, amely szerint társaságnak ne lehetne akár devizás, akár devizaalapú forintos kölcsönt nyújtani, így a kft. részére a külföldi magánszemélytulajdonos devizaalapú forint tagi kölcsönt adhat. A számviteli törvény 60. §-a (7) bekezdésének előírása szerint a devizaalapú követelések és kötelezettségek mérlegfordulónapi értékelésénél a devizás tételek év végi értékelésére vonatkozó szabályt alkalmazni kell, így a mérlegforduló-napi devizaösszeg alapján a tagi kölcsönt át kell értékelni. Ennek a kötelezettségnek az év végi átértékelésből adódó eredményhatása – akár nyereség, akár veszteség – a társasági adóalap része, fő szabály szerint nincs társaságiadóalap-korrekció. Egy egyedi adóalap-korrekciót nevesít csak a Tao. tv. 7. §-a (1) bekezdésének dzs) a) alpontja. E szerint, ha a tagi kölcsönt hosszú lejáratú kötelezettségként kell kimutatni – erre vonatkozóan a kérdésben nincs információ –, és a kötelezettség év végi átértékeléséből nyereség származik, ezzel a nyereséggel saját döntés alapján lehet a társasági adóalapot csökkenteni. Kapott támogatás elszámolása

Kérdés: A társaság könyveiben jelenleg kötelezettségként vannak elszámolva olyan korábban kapott támogatások, amelyek feltételhez kötöttek, és a feltételek teljesítésének megfigyelési határideje még nem járt le. Tudomásunk szerint ezeket a kötelezettségeket el kellett volna számolni

51 rendkívüli bevételként, majd időbelileg elhatárolni, mivel eszközhöz kapcsolódik. Helyes-e az a javítás, hogy most kivezetjük a kötelezettséget tárgyévi rendkívüli bevételbe, és a még értékcsökkenésként le nem írt arányos összeget halasztott bevételként elhatároljuk? Válasz: A kérdésben szereplő fejlesztési támogatást csak és kizárólag akkor lehet kötelezettségként kimutatni, hogyha azt előlegként folyósították. A kapott támogatást azért, mert feltételhez kötötten folyósították, és a feltételek teljesítésének megfigyelési határideje még nem járt le, attól még nem lehet kötelezettségként kimutatni, azt rendkívüli bevételként befolyáskor el kellett volna számolni, halasztott bevételként el kellett volna határolni, és az eddig elszámolt értékcsökkenési leírásra már arányosan fel kellett volna oldani a halasztott bevételből. Ezt támasztja alá a számviteli törvény 86. §-a (7) bekezdés d) pontjának az előírása is, mely szerint a visszafizetett fejlesztési támogatást rendkívüli ráfordításként kell elszámolni (a visszafizetés mindig a feltételhez kötött támogatásoknál fordul elő, ha kötelezettségként kellene kimutatni, akkor a visszafizetést kötelezettséget csökkentő tételként kellene elszámolni). Így a számviteli elszámolás valóban helytelen, azt javítani kell. A javítást a tárgyévi könyvelés keretében kell elszámolni, de előző évekkel kapcsolatos önellenőrzésként – ideértve a társasági adóbevallások önellenőrzését is –, és nem a kérdésben leírtak szerint. Ezek után az önellenőrzéssel elszámolt hibát és hibahatásokat minősíteni kell, hogy az jelentős vagy nem jelentős hiba. Ha jelentős a hiba, akkor annak eredményhatását – legkésőbb az évzárlat keretében – az eredménytartalékba át kell vezetni. Bérmunka keretében végzett gyártás

Kérdés: Egy kozmetikai kereskedelmi vállalat terméket bérmunka keretében gyártat, melyhez az anyagot átadja. A bérmunkát leszámlázzák neki. Elvégzi a bérmunka felosztását. Kérdés, hogy a termék továbbra is anyag marad-e? A társaság álláspontja szerint áru lesz. Ha ez igaz, akkor hogyan minősítem át a saját termékemet? Válasz: A számviteli törvény 48. §-a (3) bekezdésének előírása szerint az eszköz bekerülési (beszerzési) értékeként kell figyelembe venni az eszköz használati értékét növelő

52 munkafolyamatok, illetve megmunkálás ellenértékét jelentő bérmunkadíjat. A kérdésben szereplő cég a terméket továbbértékesítési céllal szerzi be, csak közben más vállalkozással bérmunka keretében átdolgoztatja. Így a cég által beszerzett termék árunak, és a kérdésben leírtakkal ellentétben nem anyagnak minősül, a számviteli törvény hivatkozott előírása alapján a számlázott bérmunkadíjat pedig az áru bekerülési értékében kell figyelembe venni. Ha a készlet értékesítésre kerül, akkor az áruértékesítés szabályait kell alkalmazni. Ha a beszerzett termék átdolgozásához kapcsolódóan a cégnek semmilyen saját teljesítménye nem merül fel, mert az átdolgozást teljes egészében másik vállalkozás végzi el, akkor nem lesz saját termelésű készlet sem, így nem beszélhetünk saját termelésű készlet áruvá történő átminősítéséről sem. Ha viszont az átdolgozás során van a cégnek saját teljesítménye (bizonyos munkafolyamatokat ő végez el), akkor a beszerzett termék anyagnak minősül, felhasználáskor anyagköltségként jelenik meg, a másik vállalkozás számlázott bérmunkadíjat igénybe vett szolgáltatásként kell elszámolni, és a saját termelésű készlet közvetlen önköltségének az elemévé válik (a saját teljesítménnyel együtt). Ez az előállított saját termelésű készlet azonban sohasem minősíthető át áruvá, értékesítéskor, vagy egyéb gazdasági esemény elszámolásakor a saját termelésű készletekkel kapcsolatos elszámolási szabályokat kell alkalmazni.

Fejlesztési támogatást felhasználásig járó kamata Kérdés: Egy társaság a tulajdonosától fejlesztési célú támogatás folyósításáról döntött. A fejlesztési célú támogatás összegét a döntés meghozatalát követően átutalta a támogatásban részesülő társaság javára. A támogatási megállapodás értelmében a fejlesztési célra átutalt támogatást elkülönített bankszámlán kell vezetni, és a fejlesztési célú kiadásokat is az elkülönített számláról kell pénzügyileg teljesíteni. Kérdésként merül fel, hogy a kamatot hogyan kell elszámolni. Egyes társaságok az elkülönített bankszámlához tartozó kamatbevételek összegét folyamatosan tárgyidőszaki kamatbevételként számolják el. A tulajdonos felé igazolják, hogy a kamat összegével egyező összegben fejlesztést hajtottak végre. Más társaságok a kamat összegét úgy kezelik, mint a fejlesztési célú támogatást, azaz a kamat összegét elszámolják kamatbevételnek, majd elhatárolják a fejlesztési célú támogatás bevételeként. Ezt az elszámolást azért alkalmazzák, mert tartalmában a fejlesztési célú támogatás a felhasználásig egy folyósított előlegnek, nem saját forrásnak tekintendő, amely ha nem kerülne felhasználásra, visszajárna a tulajdonosnak a kamattal növelt összegben. Válasz: A megkapott fejlesztési támogatást felhasználásig le lehet betétként kötni, ez a betét azonban a támogatást kapó vállalkozás saját pénze akkor is, ha azt esetleg fel nem használás esetén vissza kell fizetni. Ha támogatásként adják, attól az még nem minősül előlegnek, hogy később

53 kerül felhasználásra (előlegként is lehet folyósítani, de akkor a szerződésnek kifejezetten erről kell szólnia, illetve arról is rendelkezni kell, hogy az előleg mikor válik véglegessé). Így a kamatot kamatbevételként kell elszámolni, az nem minősíthető kapott fejlesztési támogatásnak (akkor sem, ha annak felhasználását a támogató megköti), így a kamatbevétel ilyen jogcímen történő elhatárolása sem megalapozott. Ha nem kerül felhasználásra és vissza kell a kapott támogatást és annak kamatát esetleg fizetni, a kamatot nem fejlesztési támogatás visszafizetéseként, hanem pénzeszköz végleges átadásaként (kamatként) kell visszafizetni. Értékesítési költségek Kérdés: Egyik kft., aki kereskedelemmel foglalkozik, új termék bevezetése érdekében együttműködési és megbízási szerződéseket kötött a termékek megismertetése, bevezetése és a forgalom növelése érdekében 2012-ben. Erre a díjakat kifizette, de a várt forgalomnövekedés elmaradt. Ezért az így kifizetett díjat készletre vette. Mivel a cél nem valósult meg, így teljesítés sem történt. Mivel a cél nem valósult meg, ezeket a kifizetéseket akkor számolja el költségnek, amikor a forgalom a tervezettet eléri. Kérdésünk, helyesen járt-e el a számviteli törvény szerint a kft.? Válasz: A válasz röviden, nem. A termék megismertetéséhez, bevezetéséhez és a forgalom neveléséhez kapcsolódóan felmerülő költségek értékesítési költségeknek minősülnek, így azok a készlet bekerülési értékében nem vehetők figyelembe, akár saját termelésű készletről, akár vásárolt készletről (áruról) van szó. Mivel a kérdésben leírtak szerint kereskedelemmel foglalkozik a kft., ezért feltételezhető, hogy áruról van szó. A számviteli törvény 47. §-a (1) bekezdésének előírása szerint a raktárra történő beszállításig felmerült közvetlen költségeket lehet az áru bekerülési értékében figyelembe venni. A kérdésben nevesített költségek nem a beszerzéshez, hanem az értékesítéshez kapcsolódó költségek, ezért a készlet értékében nem lehet figyelembe venni, készletként nem lehet elszámolni. Az értékesítési költségeket tartalmuknak megfelelően felmerüléskor költségként kell elszámolni. Könyvvizsgálat feltételei Kérdés: Átvettem egy cég könyvelését. Kérdésem: az alábbi adatokkal rendelkező kft. árbevétele alapján könyvvizsgálatra kötelezett-e? 2011. évi árbevétele 65 496eFt volt, 2012. évi árbevétele 239 539eFt, a 2013. évre várható árbevétele több, mint 200 M Ft lesz. (A létszámadatok 9-10 fő.) Véleményem szerint 2013-ban már kell könyvvizsgálat, a kft. ügyvezetője szerint viszont nem kell könyvvizsgálót alkalmaznia a cégnek. A számviteli törvény előírásai nem egyértelműek ebben a kérdésben, melyik vélemény a helyes? Válasz: A számviteli törvény 155. §-a (3) bekezdésének előírása szerint nem kötelező a könyvvizsgálat, ha az alábbi két feltétel együttesen teljesül: a) az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában a vállalkozó éves (éves szintre átszámított) nettó árbevétele nem haladta meg a 200 millió forintot, és b) az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában a vállalkozó által átlagosan foglalkoztatottak száma nem haladta meg az 50 főt. A számviteli törvény hivatkozott előírásából következően a 2013-as üzleti év könyvvizsgálati kötelezettségének megállapítása során a megelőző két üzleti év (a 2011-es és a 2012-es)

54 árbevételei és létszámadatai figyelembevételével kell megállapítani, hogy az említett mutatók kétéves átlaga alatta marad-e a 200 millió forintnak és az 50 főnek. A leírt adatok alapján a 2011-es és a 2012-es árbevétel átlaga alatta marad a 200 milliónak, és a létszám is átlagban alatta van az 50 főnek, ezért még 2013-ban nem kötelezető a könyvvizsgálat. A kérdésben leírtak alapján viszont nem lehet tudni, hogy a cég mikor kezdte meg a működését. Ha 2011ben kezdte meg a tevékenységét, akkor a 2011-es üzleti év árbevételét éves szintre át kell számolni [számviteli törvény 155. §-a (4) bekezdése], és az éves szintre átszámított árbevételt kell az átlagszámításnál figyelembe venni (azaz nem a 65 millió Ft-ot). Konszolidációba bevont vállalkozások beszámolóinak értékelése Kérdés: Kérdésem konszolidált beszámolóval kapcsolatos, először készítünk ilyen beszámolót. Kérdezem, hogy az előző évben elvégzett értékhelyesbítést (jelen esetben az ingatlan és a befektetett üzletrészek piaci értéken való szerepeltetése a 2012-es éves beszámolóban) törölni kell-e? Vagyis ezzel az értékkel mindenképpen csökkenteni kell a vagyont a konszolidált éves beszámolóban, vagy van más lehetőségünk is? Válasz: A számviteli törvény 123. §-a (1) bekezdésének előírása szerint a konszolidációba bevont vállalkozások beszámolóit egységesen kell értékelni. Ezért az nem lehetséges, hogy pl. az anyavállalat alkalmazza az értékhelyesbítést, a bevont leányvállalatok viszont nem. Ha a konszolidációba bevont vállalkozások közül csak az anyavállalat alkalmazza ezt az értékelést, akkor az anyavállalat éves beszámolójából konszolidálást megelőzően ki kell vezetni az értékhelyesbítést. A konszolidált beszámolóban viszont ki lehet mutatni értékhelyesbítést a számviteli törvény 122. §-a (2) bekezdésének előírása alapján, de akkor ezt az értékelési eljárást konszolidációs szinten minden eszközre vonatkozóan alkalmazni kell (azaz a bevont leányvállalatok eszközeit is ezzel a módszerrel értékelni kell). A leányvállalatoknál csak akkor lehet ettől eltekinteni, ha nem jelentős ez az értékelési különbözet, vagy eleve nincsenek olyan eszközeik (befektetett eszközök), amelyek ebbe az értékelési eljárásba bevonhatóak lennének. Tárgyi eszközök elszámolása Kérdés: Betéti társaság híradás-technikai eszközöket helyez ki magánszemélyeknek, melyek alkalmasak műholdas adás vételeire. Az eszközök egyedi beszerzési értéke 8 000 Ft. A magánszemélyekkel szolgáltatási szerződést kötnek, melyben a kihelyezett eszköz a vállalkozás tulajdonában marad, azaz nem kerül kiszámlázásra, hanem a szolgáltatásért havidíjat számláznak 6 000 Ft/hó értékben. A szerződésben 24 hónapos hűségidőt határoznak meg. Kérdéseim a következők: Hogyan tartjuk nyilván az eszközöket (idegen helyen tárolt tárgyi eszközként)? Hogyan számolom el az értékcsökkenést? Hogyan vezetem ki a nyilvántartásból? Mi van abban az esetben, ha ez az eszköz visszakerül a társaságba, és újra kihelyezésre kerül a fent leírtak alapján 24 hónapos hűségidővel? Van-e lehetőség egyedi szabályozásra, ha igen, milyen feltételekkel, melyik szabályzatban (leltározási vagy értékelési szabályzat)?

55 Válasz: A kérdésben hivatkozott híradástechnikai eszközök több, mint egy évig szolgálják a vállalkozási tevékenységet (mert 24 hónapra adják bérbe), így azok tárgyi eszköznek minősülnek. A kérdésben leírtak szerint a tárgyi eszközök egyedi beszerzési értéke 8 000 Ft, így a számviteli törvény előírása alapján kis értékű – 100eFt alatti – tárgyi eszköznek minősülnek, melyet a bt. használatbavételkor egyösszegű értékcsökkenési leírásként elszámolhat. A tevékenység jellegéből adódóan azonban ebben az esetben sem kerülhető meg, hogy legalább mennyiségi nyilvántartást vezessenek ezekről az eszközökről, mert az eszközt használókat tételesen el kell számoltatni. De dönthet úgy is a társaság, hogy az általa megállapított várható használati időre számolja el az értékcsökkenési leírást (feltételezhetően ez lenne a jobb megoldás, mert a használatból származó árbevétel is folyamatosan, több év alatt realizálódik, és az eszközök használatbavételkori egyösszegű leírása nem jelenne meg lökésszerű, egyévi veszteségként). A terv szerinti értékcsökkenés elszámolósának módját az értékelési szabályzatban kell rögzíteni azzal, hogy erre az eszközcsoportra más tárgyi eszközöknél megállapított módszertől eltérő módszer is választható. A tárgyi eszközöket mint idegen helyen tárolt eszközöket kell nyilvántartani. Ha a társaság 24 hónap után visszaveszi az eszközt, és azt újra bérbe adja, az előbb leírtakat kell akkor is értelemszerűen alkalmazni. Ha nem az egyösszegű leírást választják, akkor az a körülmény, hogy az eszköz újabb 24 hónapra bérbe adható, ezt a körülményt a várható használati idő megállapításánál kell tekintetbe venni (azaz ha az eszköz műszakilag több mint két évig használható, akkor a terv szerinti értékcsökkenés megállapításánál a várható használati időnél ezt figyelembe kell venni). Felmerült költségek elszámolása Kérdés: Az egyik kft. új projekt beindítása érdekében megbízási és vállalkozási szerződéseket kötött. A szerződés szerint 2012-ben ezeket ki is fizette, de az eredmény, a projekt beindítása, az árbevétel és nyereség növelése csak az elkövetkező években fog jelentkezni. Elhatárolhatjuk-e az aktív időbeli elhatárolások között ezeket a költségeket halasztott ráfordításként? Válasz: A kérdésből nem derül ki, hogy mi az új projekt tartalma, ezért a kérdés csak általánosságban válaszolható meg. Fő szabály szerint a kérdésben nevesített költségeket felmerüléskor kell költségként elszámolni, azok időbeli elhatárolása nem lehetséges. Egy lehetőséget azonban lehet mérlegelni. Nevezetesen, ha ez az új projekt eddig nem végzett, új tevékenység indítását jelenti a kft.-nél, akkor a kérdésben szereplő költségeket a számviteli törvény 25. §-a (3) bekezdésének előírása alapján alapítás-átszervezés aktivált értékeként aktiválni lehet. A számviteli törvény előírása szerint azonban az aktiválásnak feltétele, hogy ezeknek a költségeknek a tevékenység során a bevételekben várhatóan meg kell térülniük. A megtérülést jellemzően a következő évekre vonatkozó üzleti tervvel lehet alátámasztani. Amennyiben a megtérülést alá tudják támasztani, akkor a költségeket aktiválni lehet, és az aktivált összeget a számviteli törvény 52. §-a (4) bekezdésének előírása szerint 5 év, vagy ennél rövidebb idő alatt lehet értékcsökkenési leírásként elszámolni. Alapítás-átszervezési költségeinek elszámolása Kérdés:

56 Az előző válasszal kapcsolatosan újabb kérdés merült fel. A megtérülést alá tudjuk támasztani, azonban 2012-ben nem az alapítás átszervezésként aktiváltuk, hanem időbeni elhatárolásként könyveltük le, és a mérlegben is ott mutattuk ki. Kérdésünk, hogy ha ezt a tevékenységet még nem fejeztük be, hanem 2013-ban is még folytatjuk, maradhat-e a mérlegben az időbeni elhatárolások között. vagy aktiválni kell az alapítás, átszervezés aktivált értékeként, és emiatt önrevíziózni kell-e a 2012-es mérleget? Válasz: Először is hangsúlyoznám, hogy a számviteli törvény 25. §-a (3) bekezdésének előírása alapján az alapítás-átszervezési költségeket nem kötelező aktiválni, csak lehetőség, azokat felmerüléskor költségként is el lehet számolni (azaz a számviteli törvény a vállalkozás döntésére bízza, hogy aktiválja-e ezeket a költségeket vagy sem). Ha úgy döntenek, hogy ezeket a költségeket aktiválják, akkor a 2012-es beszámolóban valóban helytelen az aktív időbeli elhatárolások között kimutatni. A 2012-es beszámoló tekintetében ez az eszközök besorolását érinti, így a számviteli törvény 3. §-a (1) – (2) bekezdésének előírása alapján ellenőrzés megállapításának minősül, melyet dokumentálni (jegyzőkönyvezni) kell. Viszont a 2012-es beszámolóban ez a megállapítás sem a saját tőkét, sem a mérleg szerinti eredményt nem érinti, ezért a számviteli törvény 3. §-a (3) – (4) bekezdésének előírása alapján nem minősül jelentős, nem jelentős összegű hibának, így a hiba bemutatása fel sem merülhet. Ezért a 2013-as könyvelés keretében az aktív időbeli elhatárolásokban szereplő összeget a jegyzőkönyv alapján át kell vezetni az immateriális javak közé, valamint a befejezésig felmerülő 2013-as költségeket is aktiválni kell. A tevékenység befejezése után lehet majd az értékcsökkenési leírás elszámolását elkezdeni. Amennyiben az átszervezési költségeket nem kívánják aktiválni, akkor a 2012-es beszámolóban ezeket a tételeket költségként kellett volna elszámolni (az időbeli elhatárolás helytelen). Ez a hiba viszont már a saját tőkét, eredményt érintő hiba, így önrevíziózni kell a 2012-es mérleget, adóbevallásokat, és minősíteni kell a hibát, hogy az a számviteli törvény szempontjából jelentős összegű vagy nem jelentős összegű hibának minősül. Értéknövelő felújítás elszámolása Kérdés: Cégünk tulajdonát képezi egy áruházként működő felépítmény, amely 40 évvel ezelőtt épült az akkori kornak megfelelő stílusban és kivitelezéssel. Az épület falazata nem rendelkezik semmiféle hőszigeteléssel. Az épületben időközben átalakítást végeztünk, amely során egy raktárhelyiségből irodát alakítottunk ki. Az irodahelyiség önmagában az épület teljes alapterületének csupán egy részét képezi, de a nagy forgalmú áruház teljes fűtése szempontjából indokolt lenne az áruház nyugati, szabadon álló falrészének teljes szigetelése. A szigetelés elvégzésével jelentős fűtésmegtakarítást érnénk el. Kérdés, hogy az elvégzett szigetelési munkákat értéknövelő felújításként elszámolhatjuk-e? Válasz: A kérdésből nem derül ki, hogy a raktárépület irodává történő átalakítása egybeesik-e a szigeteléssel. A számviteli törvény 3. §-a (4) bekezdése 7. pontjának az előírása szerint beruházásnak minősül többek között a meglévő tárgyi eszköz rendeltetésének megváltoztatása. A raktárhelyiség irodává történő átalakításával a tárgyi eszköz rendeltetése megváltozik, ezért az iroda átalakítási költségeit beruházásként kell aktiválni. A beruházással együtt végzett bármilyen más munkák (bár az lehet, hogy azok a számviteli törvény előírása alapján egyébként karbantartásnak minősülnének) a számviteli törvény egyedi előírása alapján

57 a beruházással együtt aktiválandók. Ha együtt végezték el a két munkát, akkor nem is kell külön vizsgálni a szigetelést, mert az irodaátalakítás miatt a szigetelést is aktiválni kell. Amennyiben a szigetelés nem egyidőben valósult meg az irodaátalakítással, akkor a szigetelést önállóan kell megvizsgálni, hogy a számviteli törvény előírása alapján minek minősül. A számviteli törvény 3. §-a (4) bekezdése 8. pontjának előírása szerint felújításnak minősül többek között a korszerűsítés is, amikor korszerű technika alkalmazásával a tárgyi eszköz gazdaságosságát növelik. A szigetelés ebbe a korszerűsítésbe tartozik bele, ezért az ezzel kapcsolatos költségeket felújításként kell aktiválni, azokat költségként mint karbantartás nem lehet elszámolni. Végelszámolás számviteli feladatai Kérdés: Több emberrel is beszéltem a számviteli törvény végelszámolással foglalkozó részéről, valamint a végelszámolás számviteli teendőiről szóló kormányrendeletet is elolvastam az alábbi nem egyszerű ügy kapcsán mindenki a saját gondolatáról próbált meggyőzni, eltérő véleményekkel. Van egy Kft., aminek a végelszámolása 2013.01.01-jén kezdődött. 2012.12.31-es tevékenysége zárásával kapcsolatosan mindent megcsináltunk és beadtunk. Most eljött az ideje, hogy zárjuk a végelszámolást. Azonban a saját tőke összege 1 200eFt, a cég jegyzett tőkéje pedig csak 500eFt, így keletkezik bruttó 700eFt vállalkozásból kivont jövedelme a tagoknak, melyet a végelszámolást záró 08-as bevalláson be is vallunk. (Eszköz oldalon mondjuk azt az egyszerűség kedvéért, hogy 1200eFt készpénz van!) A kérdésem: a végelszámolást lezáró beszámolóban mi maradjon a saját tőkében és mi legyen a kötelezettség soron kimutatva? Az én eredeti elgondolásom az volt, hogy az 500eFt jegyzett tőkét ott hagyom a saját tőkében, ahonnan majd azt a törléssel egyidejűleg adómentesen kifizeti a cég a tagoknak, míg a 700eFt-ból 210eFt-ot szja- és eho-kötelezettségként, 490eFt-ot pedig tagokkal szembeni kötelezettségként írok elő. A végelszámolás során a vagyonfelosztási javaslatban természetesen ugyanezt írná le a végelszámoló. Ennek ellenére hallottam olyat, hogy a záró bevallásban hagyjam az egészet a saját tőkében (a jegyzett tőke, eredménytartalék, mérleg szerinti eredmény sorokon). De olyan is volt, hogy a jegyzett tőkét és a nettó kifizetendőt hagyjam a saját tőkében, az adót pedig írjam elő kötelezettségként. Volt olyan verzió is, hogy a saját tőke ebben a záró beszámolóban már nulla kell, hogy legyen, így írjam elő kötelezettségként a jegyzett tőkét továbbá a bruttó jövedelmet, és külön (kvázi még egyszer) az adókat is, valamint az egyezőség érdekében a tagokkal szembeni követelésként is írjam elő az adók összegét. Ezek után már nem tudom, hogy hogyan kellene helyesen eljárni, mert tételes jogszabályi előírást erre az esetre vonatkozóan nem találtam. Válasz: A kérdésben szereplő véleményekben részigazságok találhatók, azonban önmagában egyik vélemény sem helytálló. A kérdésben hivatkozott probléma megválaszolásához a végelszámolás számviteli feladatairól szóló 72/2006. (IV.13) Korm. rendelet végelszámolás befejezéséhez kapcsolódó előírásait kell megvizsgálni. A Korm. rendelet 7. §-a tartalmazza, hogy a végelszámolás befejezésekor – a végelszámolás időszakához viszonyítva – milyen egyedi előírásokat kell alkalmazni. A Korm. rendelet 7. §-a (1) bekezdésének előírása szerint a végelszámoló a végelszámolás befejezésekor az általa meghatározott nappal – mint mérlegfordulónappal – a végelszámolás időszaka utolsó üzleti évéről, a végelszámolás időszakát lezáró, a Korm. rendelet 5. §-a (1) és (2) bekezdése szerinti számviteli beszámolót

58 köteles készíteni a (2)–(5) bekezdésben foglaltak figyelembevételével. A Korm. rendelet 5. §a (1)–(2) bekezdése szerinti számviteli beszámoló viszont saját tőkét a számviteli törvény általános előírásai szerint tartalmazza (jegyzett tőke, tőketartalék, eredménytartalék). Így a Korm. rendelet 7. §-a (1) bekezdésének előírásából következően a végelszámolást lezáró beszámolóban a számviteli törvény szerint kell a saját tőke elemeket kimutatni, mivel a Korm. rendelet 7. §-a eltérő előírást erre vonatkozóan nem tartalmaz. A vállalkozásból kivont jövedelem után a kérdésben leírtak alapján valóban be kell vallani az adókat, ezt az adófizetési kötelezettséget a záró beszámolónak tartalmaznia kell. Az adófizetési kötelezettséget a taggal szembeni követelésként kell a beszámolóban kimutatni. A Korm. rendelet 8. §-a (3) bekezdésének előírása szerint a végelszámolás befejezését követően a könyveket újra meg kell nyitni, és a vagyon kiadását könyvelni kell. A nyitás után kerül a saját tőke a taggal szembeni kötelezettségek közé átvezetésre. Ezt a taggal szembeni kötelezettséget fogja csökkenteni a taggal szemben előírt adókövetelés. Ezek után a taggal szemben fennálló kötelezettség számlája a nettó kifizetendő összeget tartalmazza, ezt kell eszközzel (pénzzel, egyéb eszköz átadásával) teljesíteni. A könyvelés akkor fejeződik be, amikor minden számla egyenlege nulla lesz. Szavatossági idő lejárta miatti selejtezés elszámolása Kérdés: Bolti készlet selejtezését – szavatossági idő lejárta miatt – egyéb ráfordításként, vagy rendkívüli ráfordításként kell elszámolni? Válasz: A számviteli törvény 81. §-a (3) bekezdés e) pontjának az előírása alapján a készlet selejtezését egyéb ráfordításként kell elszámolni. Adóhiány miatti elszámolások Kérdés: A NAV átfogó vizsgálatot tartott. A megkapott jegyzőkönyv alapján társaságiadó-, különadóés áfahiányt állapított meg. Kérdésem, hogy ezeket a tételeket hova könyveljük, egyéb ráfordításra és 89-re? Mikor helyes könyvelni a jegyzőkönyv dátumával vagy a határozat dátumával? Válasz: Az adóhiányokat a tartalmuknak megfelelően kell elszámolni. A kérdésben szereplő áfahiány valószínűleg le nem vonható áfa miatt keletkezett. A le nem vonható áfa a számviteli törvény 47. §-a (2) bekezdés b) pontjának az előírása alapján az eszköz (szolgáltatás) bekerülési értékének a részét képezi, így az egyéb ráfordításként nem számolható el. Ha eszközbeszerzés áfája nem vonható le, akkor az eszköz (készlet, tárgyi eszköz) bekerülési értékét kell megnövelni, ha szolgáltatás áfája nem vonható le, akkor a szolgáltatás bekerülési értékét növeli, ezért költségként, ráfordításként mint igénybe vett szolgáltatást (közvetített szolgáltatás) kell elszámolni. Ha az érintett készlet már időközben felhasználásra került, akkor a megfelelő költséget, ráfordítást (anyagköltség, elábé) kell korrigálni. Tárgyi eszköz esetében a módosított bruttó érték miatt a tárgyi eszköz terv szerinti értékcsökkenését is módosítani kell. A társasági és különadóhiányt a 89-esben kell elszámolni. A megállapításokat a tárgyévi számláktól elkülönítetten (jellemzően előző évi évszámmal megnyitva) kell elszámolni, hogy azok a tárgyévi forgalommal ne keveredjenek. Ha a hibák

59 és azok hibahatásai jelentős összegű hibának minősülnek, akkor azokat legkésőbb az évzárlat keretében az eredménytartalékba át kell vezetni. A NAV jegyzőkönyvi megállapításait akkor kell elszámolni, ha a társaság a jegyzőkönyv megállapításaival egyetért, azt nem kifogásolja (ha bizonyos megállapításokat nem fogad el, akkor az el nem fogadott tételek nem kerülnek a jegyzőkönyv alapján elszámolásra). A kifogásolt tételeket az elsőfokú határozat alapján sem számoljuk el, ha azt a társaság nem fogadja el. A másodfokú, jogerős határozatot viszont el kell számolni a könyvekben, függetlenül attól, hogy további jogorvoslattal (bíróság, felügyeleti intézkedés) él-e a társaság vagy sem. Készpénzes kifizetése euróban

Kérdés: Cégünknél nincs valutás házipénztár, csak forintos házipénztárt működtet. A közeljövőben azonban szükséges egy nagyobb összeget kifizetnünk készpénzben, euróban. Egy ausztriai cégtől eurós számlát fogunk kapni, melynek ellenértékét készpénzben kell kifizetnünk. Szükséges-e emiatt a tranzakció miatt eurós házipénztárt nyitni és működtetni, vagy van arra lehetőség, hogy a forintos házipénztáron keresztül végigvigyük ezt a tranzakciót? Szükség van-e a pénzkezelési szabályzat módosítására? Válasz: Amennyiben készpénzes kifizetés történik euróban, akkor mindenféleképpen szükséges valuta pénztárat működtetni, hiszen pl. a devizabetét számláról felvett eurót a házipénztárba bevételezni kell, majd a kifizetést is el kell számolni. Ezt nem lehet szabályszerűen a forintos házipénztárban megoldani. Ha van valutapénztár, akkor a pénzkezelési szabályzatot is módosítani kell, mert a valutapénztárra vonatkozó belső szabályokkal (pl. napi készpénz záró állomány maximális mértéke, pénzkezelő személye stb.) a szabályzatot ki kell egészíteni. Továbbszámlázásra vonatkozó szabályok

Kérdés: A cégcsoport, melynek cégünk is tagja, Magyarországon rendez egy kongresszust. A kongresszuson nemcsak a magyar cég üzletfelei fognak részt venni, hanem Európa különböző országaiból érkeznek résztvevők, a cégcsoport külföldi vállalatainak üzleti partnerei is jelen lesznek. A kongresszust a magyar iroda szervezi, így az összes számla a magyar cég nevére fog szólni. A tervek szerint a költségek nagy része továbbszámlázásra kerül a cégcsoport külföldi vállalkozásai felé. A bejövő számlák egy része forintban, egy része euróban kerül kiállításra. A továbbszámlázás euróban történik. Megfelelő-e az az elképzelés, hogy minden esetben meghatározásra kerül a bejövő számlák forintos értéke (forintos számlánál ez természetesen a számla értéke, eurós számlánál pedig a választott árfolyamon meghatározott érték), majd ennek a forintos értéknek egy bizonyos %-a kerül továbbszámlázásra, amelynek eurós megfelelője a teljesítés napján érvényes választott árfolyammal kiszámított érték lenne? Példával megvilágítva: - bejövő számlák forintban: 100 000 Ft. - bejövő számlák euróban: 1 000 EUR, amelynek a bekerülési értéke 300 000 Ft - összes továbbszámlázandó költség az összes költség 80%-a - a továbbszámlázandó költség tehát (100 000 + 300 000) * 0,8 = 320 000 Ft - a továbbszámlázandó érték euróban: 320 000 / 290 = 1 103,45, melynél az árfolyam a rendezvény napján érvényes számviteli politika szerinti választott árfolyam.

60 Válasz: A kérdésben felvetett problémát a továbbszámlázásra vonatkozó szerződésben kellene rögzíteni, azaz a szerződésben kell meghatározni, hogy az eurótól eltérő pénznemben felmerülő költségeket milyen banki (MNB, saját számlavezető bank, vagy egyéb más banki árfolyam) árfolyamon kell átszámítani, illetve hogy mi jelen esetben a szerződés szerinti teljesítés napja (különösen, ha többnapos konferenciáról van szó). Szerződéses megállapodás hiányában bármilyen módszer önkényes módszernek tekinthető. A továbbszámlázandó euró értéket a szerződés szerint meghatározott banki árfolyamon, a szerződés szerinti teljesítés napi árfolyammal kell meghatározni. Amennyiben a megállapodás szerint a költségek 80%-a kerül továbbszámlázásra euróban, akkor Ft-ról euróra történő átszámítás csak a nem eurós tételnél jöhet szóba. A kérdésben hozott példa alapján az egyik bejövő számla 1 000 euró, akkor annak a 80%-át, azaz 800 eurót kell továbbszámlázni. Átszámításról a másik bejövő 100 000Ft-os számlánál beszélhetünk, hogy az milyen árfolyamon történjen. Erről kellene a két félnek megállapodni. Lehet ez az árfolyam – a kérdésben leírtak szerint – a cég által választott számviteli politikai árfolyam is, csak legyen erre megállapodás. Bankkártyás fizetés számviteli elszámolása a kettős könyvvitelben

Kérdés: Bankkártyás fizetés számviteli elszámolása a kettős könyvvitelben. Pénztárgépes bevétel napi záró összegében szerepel a bankkártyás fizetés összege is egy tételben. (Hogy áfás-e az eladás, az sem derül ki a zárószalag alapján, a pénz ténylegesen nem kerül a házipénztárba, ugyanakkor a napi bevételek között szerepel). Hogyan történik a számviteli elszámolása? Válasz: A pénztárgéppel rendelkező kereskedelmi egységek számviteli elszámolása tekintetében célszerű kereskedelmi egységenként elszámolástechnikai számlát alkalmazni (például a 36-os számlacsoporton belül egy 361. Bolt elszámolástechnikai számlát nyitni). Ezen az elszámolástechnikai számlán kerül elszámolásra a pénztárgép zárószalagján szereplő összes bevétel. A pénztárgéppel rendelkező kereskedelmi egységekben, ha a vevő bankkártyával fizet, akkor azt valóban nem lehet készpénzbevételként kimutatni. Mivel a vevő bankkártyával fizet, ezért az eladónak bankkal szembeni követelése keletkezik. Ennek a követelésnek a kimutatására célszerű a 36-os számlacsoporton belül (pl. 368. X bankkal szemben követelés) számlát nyitni. Így az elszámolás a következő lehet. A napi értékesítés elszámolása a pénztárgép zárószalagja alapján: T 361. Bolt elszámolástechnikai számla K 91-92. Értékesítés nettó árbevétele K 467. Fizetendő áfa elszámolása Bankkártyával történő fizetéskor, a bankkártyás fizetés ellenőrző (elszámoló) szelvénye alapján, a bankkal szembeni követelés elszámolása: T 368. Bankkal szembeni követelés K 361. Bolt elszámolástechnikai számla Ha más fizetési mód nem volt, akkor ezek után a 361. Bolt elszámolástechnikai számla egyenlegének a pénztárban lévő készpénzzel kell megegyeznie. A készpénz bevételezése: T 381. Pénztár K 361. Bolt elszámolástechnikai számla A bankkártyás fizetéshez kapcsolódóan a hitelintézet átutalásának elszámolása, befolyáskor: T 384. Bankszámla K 368. Bankkal szembeni követelés.

61

Termék, szolgáltatás ellenértékének valutával történő kiegyenlítése

Kérdés: Cégünk ügyvezetője céges bankkártyával rendelkezik. Ez egy elkülönített Ft-os bankszámla. Amikor külföldön tartózkodik, akkor a kinti vásárlásait is ezzel a bankkártyával teljesíti. A bankszámláról Ft-ban történik a számla kiegyenlítése, de a bankszámlán látszik, hogy adott napon a bank milyen árfolyamon forintosította az euróban történő vásárlást. A kérdésem, hogy a számviteli törvény ad-e lehetőséget arra, hogy a külföldön történő vásárlást a banki árfolyamon könyveljem, tehát eltérhetek-e a választott MNB középárfolyamtól? Ellenkező esetben minden külföldi vásárlásnál árfolyamkülönbözet keletkezik. Válasz: A számviteli törvény 48. §-a (8) bekezdésének előírása csak arra ad lehetőséget, hogy ha valutával történik a termék, szolgáltatás ellenértékének a kiegyenlítése, akkor lehet a beszerzést a valuta könyv szerinti árfolyamán forintosítani (így nem kerül árfolyamkülönbözet elszámolásra). A kérdésben leírt esetben a számviteli törvény 48. §-a (7) bekezdésének az előírását kell alkalmazni, mely szerint a beszerzést a teljesítés napi, számviteli politikában választott árfolyamon kell forintosítani. Mivel a cég a kérdésben leírtak alapján MNB árfolyamot választott számviteli politikájában, ezért a számlákat a teljesítésnapi MNB árfolyamon kell forintosítani, így minden vásárlás elszámolásához kapcsolódóan árfolyamkülönbözetet kell elszámolni. Utólagos engedmény helyesbítő számlával

Kérdés: Nagykereskedelmi cég utólagos árengedményt ad azon termékek értékesítése után, melyet a kiskereskedelmi cég bizonyos vevőkörnek értékesít. Helyesen járunk el, ha a kiskereskedelmi cég jutalékot számláz nekünk? A nagykereskedelmi cég teljes áron kiszámlázza a termékeket, a kiskereskedelmi cég kimutatást készít ezen termékek értékesítéséről, és ez alapján számlázza vissza a jutalékot. Válasz: A kérdésben leírt eljárás véleményem szerint helytelen, hiszen a két cég között adás-vétel (értékesítés) történik, ehhez az ügylethez kapcsolódóan viszont ilyen formában nem értelmezhető a jutalék (gazdasági tartalmát tekintve fiktív az ügylet, hiszen jutalék vevő közvetítése után jár). Amennyiben a nagykereskedelmi cég engedményt kíván adni, akkor a nagykereskedelmi cégnek kellene az utólagos engedményt helyesbítő számlával megadnia. Alvállalkozói számla megítélése

Kérdés: A cég a youtube–ra műsorokat készíttetett, illetve teszi ezt folyamatosan, hogy majd a hirdetők miatt bevételhez jusson. Erre már több millió Ft-t költött és fog továbbra is. Ezekből szellemi termék nem keletkezik. Kérdésem, hogy ennek a költsége felmerüléskor elszámolható-e egyben, vagy majd csak amikor a bevétel is megjelenik. Egyelőre ez még nem történt meg. Akivel a műsort készítették, annak a számláit lehet-e alvállalkozóként kezelni és összegét levonni az iparűzési adóból?

62

Válasz: A kérdésben nem derül ki, hogy mi az elkészített műsor tartalma, ezért a kérdés csak általánosságban válaszolható meg. Amennyiben az elkészített műsorokkal valóban nem jön létre szellemi termék, akkor az ezzel kapcsolatosan keletkezett költségeket felmerüléskor kell költségként elszámolni, függetlenül attól, hogy bevétel realizálódik-e vagy sem. (Ha szellemi termék létrejön, és az egy éven túl szolgálja a tevékenységet, akkor azt viszont aktiválni kellene, és értékcsökkenési leírásként kellene elszámolni a várható használati időre). A kérdésben leírtak szerint a cég hirdetésből szeretne bevételt realizálni, akkor a műsort készítők alvállalkozói teljesítményként nem számolhatók el, hiszen az elkészített műsor nem a hirdetéshez kapcsolódik. Az eszköz bekerülési értékének részei

Kérdés: A számviteli törvény szerint a bekerülési érték része a nem levonható forgalmi adó, de nem lehet része a levonható adó, illetve arányosítás esetén az ellenérték arányában megosztott előzetesen felszámított általános forgalmi adó le nem vonható hányada. Ez alapján az a következtetés vonható le, hogy ha nem bevételalapon, hanem naturália alapján történik az arányosítás, akkor a le nem vonható áfarész a bekerülési érték részeként kerül kimutatásra. Igaz, ez a számviteli törvényben nincs pontosan definiálva. Esetünkben például lovak beszerzése történik. A lovakat oktatási célra mint mentes tevékenységhez és az adóköteles tevékenységhez is használják. Az áfamegosztás a használati idő, óra arányában történik. Az oktatási célú használat az előre ismert órarend alapján pontosan meghatározható. Kérdésem, hogy a fentiekben leírtak helytállóak-e, illetve lehetséges-e olyan megoldás, amikor nem kell a naturália alapján megosztott áfaösszeget a bekerülési érték részének tekinteni. Hogyan kell azt az áfaösszeget kezelni, amit önellenőrzés keretében 2011. évi áfa arányosítás miatt kell rendezni? Válasz: A számviteli törvény 47. §-a (3) bekezdésének előírása alapján valóban nem része az eszköz bekerülési értékének az áfa tv. szerint ellenérték arányában megosztott előzetesen felszámított áfa le nem vonható hányada. Az áfa tv. 123. §-a (1) bekezdésének az előírása szerint, ha adóköteles és adómentes értékesítést is végez a vállalkozás, akkor csak az adóköteles értékesítésre jutó áfa vonható le. Az áfa tv. 123. §-a (2) bekezdése szerint a megosztás tételes elkülönítéssel történhet. A tételes elkülönítéssel meghatározott le nem vonható áfát a számviteli törvény 47. §-a (1) bekezdésének és (2) bekezdésének a) pontja alapján az eszköz bekerülési értékében kell figyelembe venni. Ha a tételes elkülönítés nem lehetséges, akkor az áfa tv. 123. §-a (3) bekezdésének az előírása szerint a megosztásra az ellenérték alapján történő megosztás mellett más módszer is választható. Nem minősítve a kérdésben hivatkozott vetítési alapot, azaz ha a használati idő, teljesített órák alapján, naturáliában osztják meg az áfát, az így le nem vonható áfát – a számviteli törvény 47. §-a (1) bekezdésének az általános előírásából következően – sem lehet a bekerülési értékben figyelembe venni, azt egyéb ráfordításként kell elszámolni [számviteli törvény 81. § a (2) bekezdésének e) pontja]. A számviteli törvény 47. §-a (1) bekezdésének az előírása szerint az eszköz bekerülési értékében az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható tételeket lehet figyelembe venni. Ha naturáliák alapján osztják meg az áfát, akkor az ugyanúgy nem rendelhető hozzá egyedileg az eszközhöz, mint az ellenérték alapján történő megosztásnál, ezért nem lehet a bekerülési értékben figyelembe venni.

63

Használati körülményváltozás tárgyi eszköz esetén

Kérdés: A tárgyi eszközökkel kapcsolatosan mi a helyes eljárás a következő esetben? A társaság 5 évvel ezelőtt beszerzett egy járművet 6 millió Ft-ért. Megtervezte, hogy 5 évig szeretné használni, ennek figyelembevételével megállapította a maradványértéket 3 millió Ft-ban. Az 5 év eltelt, a válság miatt nem tudja kicserélni a járművet újra, ezért elhatározza, hogy még 3 évig használni kívánja a járművet. Ismételten megállapítja a maradványértéket, amely 1 millió Ft. Kérdésem az, hogyan számolhatja el az értékcsökkenési leírást az érintett járműre az elkövetkező 3 évben a 3 millió Ft értékre? Válasz: Amennyiben az eredeti üzembe helyezéskor megtervezett 5 éves használati időn túl használja a társaság a járművet, akkor az a számviteli törvény 53. §-a (5) bekezdésének az előírása szerint használati körülményváltozásnak tekintendő, és az évenként elszámolt terv szerinti értékcsökkenést meg lehet változtatni. Így ha a társaság további három évig kívánja még a járművet használni, akkor új használati időt (ami jelen esetben 8 év), új maradványértéket (jelen esetben egy 8 éves használt eszköz értékét) kell megállapítani, és ennek figyelembevételével a terv szerinti értékcsökkenés megváltozik. Ha a kérdésben leírt számokat vesszük figyelembe, és feltételezve, hogy az 5. év végén az eszköz nettó értéke a maradványértékkel egyezik meg, azaz 3 millió Ft, az új maradványérték pedig 1 millió Ft, akkor a hátralévő három évre 2 millió Ft terv szerinti értékcsökkenési leírást lehet elszámolni. A kérdésben leírtak szerint, hogy az érintett járműre az elkövetkező 3 évben a 3 millió Ft-ot kellene értékcsökkenési leírásként elszámolni, a megadott adatok alapján nem lehetséges. A 3 millió Ft-ot akkor kellene terv szerinti értékcsökkenésként az elkövetkező 3 évre elszámolni, hogyha az új használati idő megállapításával az új maradványértéket 0Ft-ban határozták volna meg. Mivel a maradványérték 1 millió Ft-ban került megállapításra, ezért a 8. év végén 1 millió Ft lesz a jármű nettó értéke, feltételezve, hogy a használati idő alatt nem kellett terven felüli értékcsökkenési leírást elszámolni az eszközre. Devizás követelésre mérlegfordulónapon elszámolt értékvesztés

Kérdés: Devizában kimutatott külföldi követelésre értékvesztést számolt el a társaság a 2012. évben. 2013-ban majd az átértékelésnél értékelni kell a külföldi követelésre elszámolt értékvesztést is. 2013-ben az átértékelés összege elszámolt értékvesztésnek minősül? A 86-os vagy a 87-es számlacsoportban jelenik meg a ráfordítások között? Adóalap-növelő tétel a társasági adóalapnál? Válasz: A külföldi devizás követelésre 2012-es mérlegfordulónapon elszámolt értékvesztés számviteli szempontból külföldi pénzértékre vonatkozó tétel, így azt valóban a 2013-as mérlegfordulónapon át kell értékelni. Ez az átértékelés azonban számviteli szempontból nem értékvesztés elszámolását vagy visszaírását jelenti, hanem devizás tétel átértékelését. Így az értékvesztés átértékelése árfolyamtól függően a 87-es és 97-es számlacsoportban kerül elszámolásra, az a 86-os, 96-os számlacsoportban nem jelenhet meg. Mivel devizás átértékelésnek minősül, így a devizás tételek összevont átértékelési egyenlegében fog szerepelni, ezért a társasági adóalapban benne van, ehhez társaságiadóalap-korrekció nem kapcsolódik. Megjegyzem, hogy a 2012-es beszámoló összeállítása során is ugyanígy kellett

64 eljárni. Azaz a külföldi követelésre az értékvesztést devizában kellett meghatározni, annak Ft értékét a követelés könyv szerinti árfolyama alapján kellett megállapítani, elszámolni a 86-os számlacsoportban. Az így elszámolt értékvesztés Ft összegével kellett a társasági adóalapot megnövelni. Ezek után kellett az értékvesztést a 2012-es mérlegfordulónapi árfolyamra átértékelni, mely átértékelést a 87-es, 97-es számlacsoportban kellett elszámolni. A pénzügyi műveletek között elszámolt összeg viszont a társasági adóalap része. Osztalék jóváhagyása

Kérdés: Az előző évi eredmény alapján az osztalék mikor fizethető ki, ha a számviteli politika szerint a mérleg elfogadásának időpontja május 20? Csak az elfogadás után, vagy előtte is kifizethető, ha kész a mérleg és módosítani kell az elfogadás időpontját a számviteli politikában? Válasz: A számviteli törvény előírása alapján a számviteli politikában a mérlegkészítés időpontját kell meghatározni [számviteli törvény 3. §-a (6) bekezdésének 1. pontja], nem a mérlegelfogadás időpontját. Osztalékot jóváhagyni csak és kizárólag a beszámoló elfogadásakor lehet. Így osztalék kifizetése is csak a beszámoló elfogadását követően lehetséges. Ha a vállalkozás belsőleg, a számviteli politikájában mégis szabályozta a beszámoló elfogadásának időpontját, akkor a számviteli politikát az időpont tekintetében módosítani kell, és a tulajdonos ez alapján fogadhatja el korábbi időpontban a beszámolót, és az elfogadás után fizethető osztalék. Devizás ügyletek forintosítása

Kérdés: A számviteli politikánkban a devizás ügyletek forintosítására MNB árfolyamot választottunk. Hogyan célszerű a könyvelés árfolyamát meghatározni az egy napon belüli „változás” miatt? Válasz: A számviteli törvény 60. §-a (10) bekezdésének az előírása szerint, amennyiben a választott hitelintézet adott napon belül többször is jegyez árfolyamot, akkor a számviteli politikában kell rögzíteni, hogy az adott napi jegyzett árfolyamok közül melyiket alkalmazza a vállalkozás. A döntésnél az adott vállalkozás saját belső számviteli, könyvelési, számlázási rendszerét célszerű figyelembe venni, azaz a rendszer „mire képes”. Így például, ha a számlázó rendszer automatikusan felad a főkönyvi könyvelés felé, akkor eleve nem célszerű olyan belső szabályt adni, hogy az adott napi utolsó jegyzett árfolyamon történjen a könyvelés, mert ezt a feltételt a rendszer nem tudja teljesíteni (pl. az aznap reggel kiállított számlák még az előző napi árfolyammal kerülnek kiállításra). Mivel a számviteli törvény a vállalkozásra bízza ezt a kérdést, ezért válaszható akár a napon belüli több árfolyam használata is, vagy a napi első vagy utolsó jegyzett árfolyam is. Lényeg az, hogy a választott árfolyamot a rendszerek szabályszerűen tudják alkalmazni. Bevételi nyilvántartásból visszatérő EVA adóalany

Kérdés: Eváról kettős könyvvitelre történő átállás esetén a Tao. tv. szerinti nyilvántartás adott, de a számviteli törvény szerint nyitáskor a tárgyi eszközöket piaci áron kell értékelni. Ebben az

65 esetben a Tao. tv. szerinti és a számviteli törvény szerinti bruttó érték el fog térni egymástól. Ezt a kettős nyilvántartást nem tudják kezelni a tárgyieszköz-nyilvántartó programok. Kérdés: a számviteli törvény szerint a nyitómérleg dátumától újra kell kezdeni az amortizációt? A piaci értéken történő értékelés miatt a mérleg eszköz oldalának növekedését az eredménytartalék növelése ellensúlyozza. Ez az eredménytartalék növekmény osztalék ágon kivehető, vagy külön kezelendő? Válasz: A számviteli törvény 2/A. §-a (3) bekezdésnek előírása szerint a bevételi nyilvántartásból visszatérő eva-adóalanynál a jogelőd nélkül alapított vállalkozásra vonatkozó előírásokat kell megfelelően alkalmazni. A nyitómérlegben a tárgyi eszközöket valóban piaci értéken kell beállítani [számviteli törvény 2/A. §-ának (4) bekezdése]. A nyitómérlegben szereplő piaci érték lesz számvitelben a nyitó bruttó érték, a jogelőd nélkül alapított vállalkozásra vonatkozó előírásból következik, hogy a tárgyi eszközt újra üzembe kell helyezni, és ez a bruttó érték alapján kell a terv szerinti értékcsökkenést elszámolni. A tárgyi eszköz piaci értéke általában eltér a Tao. tv. szerinti bruttó értéktől, így valóban kettős nyilvántartást kell vezetni a tárgyi eszközökről. A tárgyieszköz-nyilvántartó programot, ha ezt nem tudja, akkor módosítani szükséges, hogy mindegyik törvény előírása betartható legyen. A piaci értékelés hatása a saját tőkében valóban az eredménytartalékban csapódik le. A nyitó mérlegben szereplő eredménytartalékot az Eva tv. előírása alapján azonban meg kell bontani evás és nem evás időszak eredménytartalékára. Nem evás időszak eredménytartaléka akkor van, ha a bevételi nyilvántartásba történő belépéskor osztalékadót kiváltó adóval nem adózták le a teljes eredménytartalékot (a le nem adózott eredménytartalék a nem evás időszak eredménytartaléka). Ha bevételi nyilvántartásba történő belépéskor a teljes eredménytartalék leadózásra került, akkor a nyitó mérlegben csak evás időszak eredménytartaléka szerepel. Akár evás, akár nem evás időszak eredménytartaléka van a nyitómérlegben, ez az eredménytartalék az általános szabályok szerint később osztalékkifizetésre felhasználható. A különbség annyiban van, hogy a nem evás időszak eredménytartaléka nem adózott befektetés, ezért, ha ebből történik magánszemély részére osztalékkifizetés, akkor a mindenkori hatályos adókat (szja, eho) meg kell fizetni, míg az evás eredménytartalékból történő osztalékkifizetést semmilyen adófizetési kötelezettség nem terheli (az Eva. tv. előírása alapján adózott befektetésnek minősül). Vagyoni értékű jogok megítélése

Kérdés: Az éves licencdíjként kiszámlázott – tartalmát tekintve éves program bérleti díj – igénybe vett szolgáltatásként számolandó el vagy vagyoni értékű jogként kell nyilvántartásba venni? Válasz: A számviteli törvény 24. §-a (1) bekezdésének az előírása szerint befektetett eszközként olyan eszközt szabad kimutatni, ami a tevékenységet, a működést tartósan, legalább egy éven túl szolgálja. Amennyiben egyéves bérleti díjat számolnak, akkor az az előbb leírt feltételt nem teljesíti, ezért az a vagyoni értékű jogok között nem mutatható ki. A bérleti díjat igénybe vett szolgáltatásként kell elszámolni azzal, hogy ha a számlázott időszak nem egyezik meg az üzleti évvel, akkor az időbeli elhatárolást is alkalmazni kell. Tulajdonos által nyújtott kölcsön

66

Kérdés: A saját tőke/jegyzett tőke aránya tulajdonosi kölcsönből mint pótbefizetés megoldható-e? A 2012-es beszámolóban a tartozások között év végén szerepel a tulajdonosi kölcsön. Közgyűlési határozat alapján átkönyvelhető-e vagy kötelező hozzá a pénzmozgás, azaz vissza kell-e fizetni a tulajdonosnak a kölcsönt és újraindítani pótbefizetés címén? Válasz: A tulajdonos által nyújtott kölcsön esetén a tulajdonosnak követelése van a saját társaságával szemben. Pótbefizetést csak pénzben lehet teljesíteni, számvitelileg is a pénzmozgással egyidejűleg lehet a pótbefizetést lekötött tartalékba elszámolni [számviteli törvény 38. §-ának (4) bekezdése]. Mivel a pótbefizetést csak pénzben lehet teljesíteni, ezért a tulajdonos a kölcsönkövetelését közvetlenül nem tudja pótbefizetésként átadni, még közgyűlési határozattal sem. (Ezért nem lehet olyan könyvelési tétel, hogy a tulajdonossal szembeni kötelezettséget lekötött tartalék növekedéseként közvetlenül elszámolják). Ahhoz, hogy a pótbefizetés megvalósuljon, a pénzt mozgatni kell. Egyik lehetőség, hogy a pótbefizetést a tulajdonos befizeti, majd ebből a tulajdonosi kölcsöntartozást kifizetik. A másik lehetőség, hogy először a tulajdonosi kölcsönt visszafizeti a társaság, majd ezt a pénzt pótbefizetésként visszafizeti a tulajdonos. Lekötött tartalék képezése jelzáloggal terhelt eszközre

Kérdés: Felvett hitel miatt jelzálog van az ingatlanon. A hitelt teljes egészében visszafizették 2012-ben. A hitelfelvételkor a saját tőkén belül lekötött tartalékként különítették el a jelzálog összegét. 2012. december 31-éig, sőt a beszámoló elfogadásáig sem törölték az ingatlanról a jelzálogot. 2013-ban, a beszámoló elfogadását követően törölték az ingatlanról a széljegyzetet. Mikor kell (kellett volna) könyvelni a saját tőkén belül a lekötés feloldását? Válasz: A számviteli törvény előírásai nem tartalmaznak olyan előírást, mely szerint jelzáloggal terhelt eszközre lekötött tartalékot kellene képezni. Így, ha a vállalkozás úgy döntött, hogy lekötött tartalékot képez, akkor az a saját döntés alapján történő tartalékképzésbe sorolható be [számviteli törvény 38. §-a (2) bekezdésének c) pontja és (3) bekezdésének g) pontja]. Mivel saját elhatározás alapján történt a lekötött tartalék képzése, ezért a vállalkozásnak meg kellett határoznia, hogy milyen célra köt le, és azt is, hogy az a cél mikor teljesül, azaz mikor kerülhet a lekötött tartalék feloldásra (mivel hitelfelvétel miatt történt a lekötött tartalék képzése, célszerű lett volna a hitel visszafizetéséhez kapcsolni a lekötött tartalék feloldását). Társaság eurós könyvvezetésre tért át

Kérdés: A cég 2013. január 1-jével eurós könyvelésre állt át. Nyitó devizás mérlegében nagy összegű ki nem fizetett osztalék van, melyet forintban állapított meg a taggyűlés az áttérést megelőző években, amit 2013-ban forintban és euróban vettek ki. Az elszámolást forintban vagy euróban kell meghatározni? A 2012. december 31-én állományban lévő forintos követeléseken, kötelezettségeken és pénzeszközökön kívül egyéb forintos tételeket is át kell értékelni (átmenő tételek, eredménytartalék, lekötött tartalék)? Helyesen gondoljuk-e, hogy a

67 2013-as euróban megállapított mérleg és eredménykimutatás adatait az év utolsó napján érvényes árfolyammal forgatjuk át a 1229-es adóbevallásba? Válasz: A megelőző években a társaság Ft-ban vezette könyveit, így a 2012-es mérlegfordulónapra szóló mérlegben a jóváhagyott, de ki nem fizetett osztalék Ft-ban fennálló tartozás a tulajdonosok felé. Ez nem változik meg attól, hogy 2013. január 1-jével a társaság eurós könyvvezetésre tért át. A 2012-es mérlegben szereplő osztaléktartozást a nyitó mérlegben át kell számolni euróra, de ettől még a társaság tartozása a tulajdonosok felé Ft-ban – a könyvvezetés pénzemétől eltérő pénznemben – fog fennállni. Ettől függetlenül a kifizetés azonban történhet akár Ft-ban, akár euróban is. Ha euróban történik a kifizetés, akkor árfolyamot is szükséges a kifizetéshez hozzárendelni, azaz a Ft tartozás milyen árfolyamon kerül a kifizetéskor átszámításra, mert az automatikusan nem a könyvekben szereplő euró összeggel egyezik meg (azaz euróban történő kifizetésnél is euróban árfolyamkülönbözet keletkezhet). A 2012. december 31-én állományban lévő forintos követeléseken, kötelezettségeken és pénzeszközökön kívül egyéb forintos tételeket is át kell számítani pl. időbeli elhatárolások, eredménytartalék, lekötött tartalék, mérleg szerinti eredmény stb. A kérdésben leírtakkal ellentétben áttéréskor átszámítani kell a mérlegtételeket, és nem átértékelni. Helyesen gondolják, hogy a 2013-as euróban megállapított mérleg és eredménykimutatás adatait az év utolsó napján érvényes árfolyammal kell átforgatni a 1229es adóbevallásba. Erre vonatkozóan a Tao. tv. 5. §-a (8) bekezdése tartalmazza az előírást, mely szerint a beszámolót, könyvvezetést konvertibilis devizában készítő adózó a társasági adóbevallás adatait a Magyar Nemzeti Bank hivatalos – az adóév utolsó napján érvényes – devizaárfolyamának alapulvételével számítja át forintra. Olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett árfolyama, a Magyar Nemzeti Bank által az adóév utolsó napjára vonatkozóan közzétett, euróban megadott árfolyamot kell a forintra történő átszámításkor figyelembe venni. Ugyanígy kell eljárni minden más esetben, ha az átszámításra a számviteli törvény előírása nem vonatkozik. Felhívom a figyelmet arra, hogy 2013-ban az előbbi szabályok alapján megállapított társasági adófizetési kötelezettség szintén Ft-ban fennálló kötelezettség, amelyet az eurós könyvvezetés miatt mérlegfordulónapon szintén át kell számítani euróra. EVA adózó visszalép a kettős könyvvitel, és a társasági adó hatálya alá Kérdés: Egy betéti társaság a 2004. év végén az EVA adózást, és e mellett bevételi nyilvántartás vezetését választotta. A 2004. év végén megállapította és bevallotta az osztalék utáni adót kiváltó adót. A 2005. év végén úgy döntött, hogy visszalép a kettős könyvvitel, és a társasági adó hatálya alá. Az előírásoknak megfelelően – könyvvizsgálóval ellenőriztetve – elkészítette a 2006. január 1-jére vonatkozó nyitómérlegét, amelyben a leltár szerinti eszközök és a kötelezettségek különbségét a saját tőke részeként jegyzett tőkébe és tőketartalékba mutatta ki A 2006. év február hónapban megfizette a még hátralevő osztalékadót kiváltó adó összegét. Mivel a társaság a 2005. évben beruházott, így természetesen az adózott eredményből és bevételből nem került osztalék kifizetésére. Ez azt jelenti, hogy a korábbi években keletkezett és már eredménytartalékban lévő, valamint a 2004. és 2005. évben keletkezett és megadózott osztalék sem került kifizetésre, hanem a nyitómérleg szerint tőketartalékban került kimutatásra. Jelenleg a társaság anyagi lehetőségei megengednék, hogy a korábbi évek eredményét is felhasználják osztalékkifizetési célra, de a számviteli törvény 36. §-a (2) bekezdésének előírásai alapján úgy tűnik, hogy nincs mód a korábban keletkezett, és már megadózott osztalék kifizetésére. Véleményét abban kérjük, hogy milyen módon tudják a tulajdonosok a

68 tőketartalékba helyezett összeget osztalékként kifizetni? Továbbá arra vonatkozóan is kérjük véleményét, hogy ezt az összeget szja és eho megfizetése nélkül lehet-e kifizetni? Válasz: Először is fontos hangsúlyozni, hogy a számviteli törvény előírása alapján a tőketartalék nem használható fel osztalék kifizetésre. A betéti társaság azonban helytelenül járt el a 2006. január 1-jei nyitó mérleg összeállítása során. A nyitómérlegben akkor szerepelhet tőketartalék, hogyha a betéti társaságot ázsióval alapították meg. Ebben az esetben a társasági szerződés szerinti ázsió összegét kellett volna a tőketartalékban kimutatni. Ha nem volt ázsió, akkor a nyitómérlegben tőketartalék nem szerepelhet. Az eszközök és a kötelezettségek különbségéből a társasági szerződés szerinti jegyzett tőke összegét jegyzett tőkeként, az ezek után fennmaradó egyenleget pedig eredménytartalékként kellett volna kimutatni. Amennyiben a 2004-es beszámolóban szereplő teljes eredménytartalékot leadózták osztalékadót kiváltó adóval, akkor a nyitómérlegben szereplő eredménytartalék evás eredménytartaléknak (Eva. tv. szerint adózott befektetésnek) minősül, így ha ezt az eredménytartalékot bármikor osztalék kifizetésére felhasználják, sem szja-, sem eho-fizetési kötelezettség nem keletkezik. Ha a 2004-es beszámolóban szereplő eredménytartalékot nem adózták le teljes összegében osztalékadót kiváltó adóval (mert pl. a mérlegben szereplő tárgyi eszközök értékével az osztalékadót kiváltó adó alapját csökkentették), akkor a le nem adózott részt az Eva tv. előírásai alapján a nyitómérlegben (pontosabban a mérleghez kapcsolódó nyitó leltárban) nem evás eredménytartalékként (nem adózott befektetésként) kell szerepeltetni. A nem evás eredménytartalékból fizetett osztalék után viszont az szja-t és az eho-t is meg kell fizetni. Összefoglalva: mivel a nyitómérleget helytelenül állították össze, ezért a hibát helyesbíteni kell, azaz jegyzőkönyvezni kell a hibát, mert a számviteli törvény 3. §-a (3) bekezdésének 12. pontja alapján az ellenőrzés megállapításának minősül. A jegyzőkönyv alapján a tőketartalékot az eredménytartalékba át kell vezetni, majd ezután az eredménytartalék osztalékkifizetésre felhasználható. Ez a hiba a számviteli törvény előírása alapján azonban nem számít be sem a jelentős összegű, sem a nem jelentős összegű hibába, mert sem a saját tőkét, sem az eredményt nem módosítja (csak a saját tőke elemei helytelenek, de emiatt a saját tőke összege nem változik). A kérdésben leírtak szerint a társaság a 2005. évben beruházott, ezért az adózott eredményből és bevételből nem került osztalék kifizetésére. Ehhez megjegyzem, hogy a bevételi nyilvántartást vezető betéti társaság az Eva. tv. előírása alapján nincs a gazdasági társaságokról szóló törvény hatálya alatt, valamint nincs a számviteli törvény hatálya alatt sem, ezért osztalékkifizetés sem értelmezhető. A továbbszámlázás feltételei Kérdés: Cégünk belföldi partnerektől eurós számlákat fogad be, melyet külföldi cégeknek számláz tovább szintén euróban. Bizonyos esetben előfordul, hogy a bejövő számla teljesítési időpontja eltér a kibocsátott számla teljesítési időpontjától, ezért a forintra történő átszámításnál más árfolyamot kell alkalmazni. Ekkor tehát könyveinkben a továbbszámlázott szolgáltatás ráfordítása és az ehhez kapcsolódó bevétel forintban el fog térni egymástól. (A 8as számlaosztályban lévő összeg el fog térni a 9-es számlaosztályban lévő összegtől.) Ön szerint megfelelő ez így, vagy van esetleg valamilyen speciális szabály arra, hogy ennek a két értéknek meg kell egyeznie?

69 Válasz: Röviden nincs ilyen szabály, amely szerint a két értéknek meg kell egyeznie, de nem is lehet. A továbbszámlázás feltételeit, így azt is, hogy a szerződés szerinti teljesítés is mikor valósul meg, szerződésben kell rögzíteni. Így lehet olyan, hogy a továbbszámlázás teljesítési dátuma eltér a bejövő számla teljesítési dátumától (különösen igaz az akkor, ha a továbbszámlázandó összeg több tételt tartalmaz), és így a két érték Ft-ban számítva nem egyezik meg. Támogatott által igénybe vett szolgáltatások számlázása Kérdés: Az Alapítvány a cél szerinti (közhasznú) tevékenysége keretében az általa támogatott célcsoportokat oly módon támogatja, hogy a célcsoportok által igénybevett szolgáltatásokat a szolgáltatást nyújtó által az alapítvány nevére kiállított számlák (pl. villany, fűtés, terembérleti díj, egészségügyi szolgáltatás stb.) alapján fizeti ki. Ezeket a számlákat a ráfordítások között a 86-os számlacsoportba könyvelték mint adott támogatásokat, cél szerinti bontásban. Felmerült a kérdés, hogy ezeknek a számláknak az 5-ös számlaosztályban lenne a helye, a megfelelő költségnemszámlán mint a célszerinti tevékenység érdekében felmerült közvetlen költségek. Melyik a helyes könyvelési eljárás? Válasz: A kérdésben felvetett tényállással kapcsolatosan az a probléma, hogy a kiállított számla nem a valós gazdasági eseményt tükrözi, így az fiktív számlának tekinthető. A támogatott által igénybe vett szolgáltatásokról a támogatott nevére kellene a számlát kiállítani, mert ő a megrendelő és nem az alapítvány. A támogatott által igénybe vett szolgáltatásokat a támogatottnál kellene a nevére szóló számla alapján a megfelelő költségnemben elszámolni, az alapítvány által fizetett összeget pedig egyéb bevételek között kimutatni. Természetesen a támogatás kifizetésénél az alapítvány megkövetelheti, hogy a kifizetéseket számlával igazolják, ezen számláknak azonban a támogatott nevére kell szólniuk. Mivel nem az alapítvány veszi igénybe ezeket a szolgáltatásokat, ezért azok a költségnemek között nem jelenhetnek meg. A fiktív számla alapján fizetett összegek – tartalmukban – pénzeszköz végleges átadásának minősülnek, ezért azokat a rendkívüli ráfordítások között kell elszámolni. A külföldön megfizetett adó érvényesítése a társaságiadó-bevallásban Kérdés: Társaságunk árbevétele sportközvetítések jogdíjából és kapcsolódó technikai bevételekből áll össze. A vevők, illetve az ilyen jellegű bevételek 99%-a külföldi illetékességű, melyek közül néhány partner a forrásadó összegét visszatartotta (görög és lengyel illetőségű ügyfelekről van szó). Szeretnénk megtudni, hogy ezeket a visszatartott összegeket egészen pontosan hogyan kell kezelni számvitelileg, hogyan kell pontosan számítani ezt a tételt a társasági adó számításánál, továbbá a társaságiadó-bevallás melyik sorában kell feltüntetni? Iparűzési adó szempontjából nem tudjuk, illetve a társasági adó szerint sem tudjuk egészen pontosan behatárolni ezeket a bevételeket, hogy valóban jogdíjnak minősülnek-e, ami miatt nem szerepeltettük ezen tételeket csökkentő jogcímként egyik bevallásban sem. A kettős adóztatásról szóló egyezmény többek között jogdíjakhoz kapcsolódik, és mivel ezt nem tudjuk behatárolni, a kérdés az, hogy a Tao tv. 28. §-ának (3) bekezdése vonatkozik-e ránk a (2)-es bekezdés helyett. A számítás menetét esetleg példával tudnák részünkre szemléltetni? A számviteli törvény változása miatt a 86-os számlaosztály helyett a 89-es számlaosztályba

70 könyveltük [87. §-a (2) bekezdése alapján], illetve az eredménykimutatás adófizetési kötelezettség sorába tüntettük fel. Helyesen jártunk el? Ahhoz, hogy a külföldön megfizetett adót érvényesíteni tudjuk a társaságiadó-bevallásban, a partnerek külföldi adóhatóságától kell kapnunk igazolást arról, hogy külföldön valóban megfizetésre került, vagy elegendő a partner és közöttünk létrejött szerződés, továbbá a bankkivonat, melyen látható az alacsonyabb összegű utalás? Egy apró megjegyzés a teljes kép érdekében: van közöttük olyan partner, aki ezt a visszatartást nem az összes részükre kiszámlázott tételre alkalmazták, illetve van olyan is, akinek az adóhatósága küldött részünkre igazolást a visszatartott összegről, holott számunkra a számla teljes összegét megfizette. Válasz: A visszatartott adó, ha a vonatkozó egyezmény (görög, lengyel) a jogdíj jogcímnél a külföldön megfizetett forrásadó levonásáról rendelkezik – a Tao. tv. 28. §-a (3) bekezdésének előírása alapján –, érvényesíthető az adóbevallásban. Ehhez a beszámítható adó összegéhez meg kell állapítani a – a Tao. tv. 28. §-ának (4) bekezdése szerinti – külföldről származó jövedelmet. A Tao. tv. 4. §-ának 21. pontja szerint a jövedelem az adóalapként meghatározott összeg. Ennek megfelelően a magyar számviteli és adójogszabályok alapján kell levezetni a külföldről származó (ár)bevételből kiindulva a külföldről származó adóalapot. E számításnál a külföldről származó (ár)bevételt - csökkenteni kell a megszerzéséhez közvetlenül felmerült költségekkel, ráfordításokkal és - korrigálni kell a közvetlenül hozzárendelhető adózás előtti eredményt módosító tételekkel. Azokat a költségeket, ráfordításokat, adóalap-csökkentő, -növelő tételeket pedig meg kell osztani – a külföldről származó és az összes bevétel arányában –, amelyek nem rendelhetőek hozzá közvetlenül az adott külföldről származó (ár)bevételhez, és más külföldről vagy belföldről származó (ár)bevételhez sem közvetlenül merültek fel. A jövedelmet jogcímenként (pl. jogdíj, kamat) és forrásállamonként (pl. görög, lengyel) külön-külön kell kimunkálni. 2012-től a külföldön megfizetett adót – a számviteli törvény 87. §-a (2) bekezdése szerint – nem egyéb ráfordításként kell elszámolni, hanem az eredménykimutatás adófizetési kötelezettség sorában fizetendő adóként kell kimutatni, azaz a 89-es számlacsoportban a társasági adóval azonosan kell elszámolni. [Így a Tao. tv-ben a kettős adózás elkerülésére vonatkozó (28. §) előírások között a külföldön megfizetett (fizetendő) adóra vonatkozó korábban előírt növelési kötelezettség megszűnt.] Ebből következően a külföldről származó bevételt sem csökkenti a külföldön megfizetett adó, azaz a külföldről származó jövedelem az adót is tartalmazza. A jogdíj összegének – a kérdés végén szereplő apró megjegyzésben írtakhoz hozzáfűzve – a szerződésből ki kell derülnie. Azon partner esetében pedig, amelyik a teljes számlázott összeget megfizette a társaságnak – pedig kapott a külföldi adóhatóságtól igazolást az adólevonás összegéről –, úgy kell a bruttó összeget megállapítani, hogy benne legyen az adó is. A magyar adóbevallásban érvényesíthető adólevonáshoz feltétlenül igazolás szükséges a külföldön megfizetett adó összegéről (ahhoz nem elég a szerződés vagy bankkivonat), de a törvény nem írja elő, hogy arra csak az adóhatósági igazolás a megfelelő. Elégséges lehet

71 olyan igazolás is, amellyel hitelt érdemlően bizonyított, hogy a külföldi bevallotta és befizette az adót (természetesen jó az adóhatósági igazolás is). A külföldről származó jövedelem és a beszámítás alkalmazását az alábbi példa szemlélteti: Egy magyar társaság jogdíjat kap Görögországból és Lengyelországból, továbbá kamatjövedelmet kap Lengyelországból, s a gazdálkodásának adatai a példa szerinti táblázatban foglaltak szerint alakulnak. Határozzuk meg, hogy mennyi az egyes államokból az egyes jogcímeken elért külföldről származó jövedelem [Tao. tv. 28. §-a (4) bekezdése szerint], s mennyi a beszámítható adó, illetve a társaság által fizetendő társasági adó összege. Példa: a külföldről származó jövedelem és a beszámítható adó meghatározására [Tao. tv. 28. §-ának (3)-(5) bekezdése] Sorszám 1. 2. 2.1. 2.2. 2.3. 3. 4. 4.1. 4.2. 5. 6. 6.1. 6.2.

6.3. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.

Megnevezés Összes bevétel Ebből: - Görögországból származó jogdíj - Lengyelországból származó jogdíj - Lengyelországból származó kamat Az adózó által igénybe vett hitel kamata Ebből - a lengyel kölcsönnyújtáshoz közvetlenül kapcsolódó hitel kamata - belföldi tevékenységet szolgáló beruházási hitel kamata* Adózónál a sportközvetítésre felmerült közvetlen költség Ebből: - a Görögországból származó jogdíjhoz közvetlenül - a Lengyelországból származó jogdíjhoz közvetlenül - belföldi közvetítéshez közvetlenül - valamennyi sportközvetítéshez** Általános költség*** Adomány közhasznú szervezetnek**** Céltartalék belföldön foglalkoztatottak korengedményes nyugdíja miatt***** Adóalap Társasági adó számított összege (500 millió forintot meg nem haladó adóalapra 10%) Adókedvezmény Átlagos adómérték % (1 000eFt – 200eFt)/10 000eFt Görögországban jogdíjból levont adó (egyezmény szerint 10%) Lengyelországban jogdíjból levont adó (egyezmény szerint 10%) Lengyelországban kamatból levont adó (egyezmény szerint 10%)

Összeg eFt-ban 100 000 20 000 30 000 5 000 4 000 3 500 500 79 500

15 000

25 000 30 000 9 500 2 500 1 000 3 000 10 000 1 000 200 8% 2 000 3 000 500

72 Görögországból származó jogdíjbevétel aránya 20% % (20 000eFt/100 000eFt) 18. Lengyelországból származó jogdíjbevétel 30% aránya % (30 000eFt /100 000eFt) 19. Lengyelországból származó kamatbevétel 5% aránya % (5 000eFt /100 000eFt) 20. Görögországból elért jogdíjjövedelem [2.1.-6.1. 2 560 – (9 500eFt x 20%+2 500eFt x 20%+200eFt x 20%)] = 20 000eFt – 15 000eFt – (1 900eFt +500eFt +40eFt) 21. Lengyelországból elért jogdíjjövedelem [2.2.- 1 340 6.2. – (9 500eFt x 30% +2 500eFt x 30% + 200eFt x 30%)] = 30 000eFt – 25 000eFt – (2 850eFt +750eFt +60eFt) 22. Lengyelországból elért kamatjövedelem [2.3.- 1 365 4.1. – (2 500eFt x 5%+200eFt x 5%)] = 5 000eFt – 3 500eFt – (125eFt + 10eFt) 23. Görögországból elért jogdíjjövedelemre jutó 205 adó (2 560eFt x 8%) 24. Lengyelországból elért jogdíjjövedelemre jutó 107 adó (1 340eFt x 8%) 25. Lengyelországból elért kamatjövedelemre jutó 109 adó (1 365eFt x 8%) 26. Beszámítható adó 26.1. - Görögországból származó jogdíjjövedelem alapján (14. és 23. pont, mivel 205eFt  2 000 205 eFt) 26.2. - Lengyelországból származó jogdíjjövedelem alapján (15. és 24. pont, mivel 107eFt  3 000 107 eFt) 26.3. - Lengyelországból származó kamatjövedelem alapján (16. és 25. pont, mivel 109eFt  500 109 eFt) 27. Fizetendő adó (1 000eFt – 200eFt – 205eFt – 379 107eFt – 109eFt) * A beruházási hitel kamata közvetlenül a belföldön végzett tevékenységhez kapcsolódik. ** A valamennyi sportközvetítéshez felmerült költség megosztandó. *** Az általános költség közvetett költség, ezért megosztandó. **** Adóalap-módosító (-csökkentő) tétel összege az adomány 20%-a, ami 200eFt, amelynek forrása a teljes nyereség, ezért megosztandó. ***** A céltartalék közvetlenül a belföldön foglalkoztatottak részére adott juttatáshoz kapcsolódik, ezért nem kell megosztani. 17.

Készletnyilvántartás – csúsztatott átlagár Kérdés: Készletnyilvántartással kapcsolatosan az alábbi kérdésünk van. Beszerzés könyvelése: T 261, 466 – K 454.

73 A 261. készlet számlára így a tényleges beszerzési ár (nettó) kerül könyvelésre. A készletcsökkenés könyvelése átlagár használatával történik: T 814 – K 261 (átlagár). Így előfordulhat olyan eset, hogy a 261-es készletszámlán van érték, bár a készlet nulla, mert az összes értékesítésre került. A 814. számlán nem a valóságos bekerülési érték (eladott áruk beszerzési értéke) kerül kimutatásra, hiszen átlagáron történik a készletcsökkenés vezetése. Összességében megállapítható, hogy az eladott áruk beszerzési értéke (valós bekerülési érték, amit a szállító számlázott) 261., és a 814. főkönyvi számla egyenlegéből tevődik össze. Véleményünk szerint a 261. egyenlegét át kell vezetni a 814-re, hiszen a készlet elfogyott, leltározásnál a fellelhető készlet nulla. Kérdéseink: 1. Az évközi készletkönyvelés így megfelelő-e (beszerzés tényleges, csökkenés átlagár)? 2. Jól ítéljük-e meg, hogy a 261 egyenlegét át kell vezetni a 814-re, ha nincs készlet? 3. Záró készlet esetén a 261 főkönyvi számlán az átlagáron kell megjelennie a készletnek (az épp aktuális átlagáron)? 4. Év végén a 814-en a valós beszerzési értéknek kell szerepelnie abban az esetben is, ha a fent leírtak szerint év közben a 814 főkönyvi számra átlagáron történik a könyvelés? Válasz: Először is fontos hangsúlyozni, hogy olyan készletnyilvántartás nem lehetséges, ahol felhasználásként többet számolnak el a beszerzésnél. A kérdésben felvetett probléma abból adódik, hogy helytelenül értelmezik az átlagárat. Minden egyes beszerzésnél, amikor a 261-es számlára könyvelnek, akkor a készletszámlán új átlagárat kell kiszámolni, és ezzel az átlagárral kell a felhasználást a 814-re elszámolni. (Másképpen fogalmazva: a 261-es számlának folyamatosan, mindig a tényleges beszerzési árak átlagát kell mutatnia.) Így nem fordulhat elő olyan, hogy a 261-es számlán van készletérték kimutatva, de a valóságban már nincs tényleges készlet. Devizában fennálló eszköz és kötelezettség Kérdés: Az üzleti év folyamán spot és határidős ügyletekkel vásárolok USD-t, hogy havonta egy nagy összegű szállítót minél jobb árfolyamon ki tudjak fizetni. Ezért év végén az USD egyszámlánkon kb. 7 000 USD fog maradni. Az lenne a kérdésem, hogy az üzleti évünk végén ezt a tételt is át kell-e értékelni? Válasz A számviteli törvény 60. §-a (3) bekezdésének előírása szerint minden, a könyvekben szereplő devizában fennálló eszközt és kötelezettséget át kell értékelni (pénzt, követelést, tartozást stb), semmilyen kivétel nincs. Nemzeti Agrárgazdasági Kamarai tagdíj Kérdés: 2013. július 31-ig a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának önbevallás alapján kötelezően be kellett adni/vallani 2013. évre vonatkozó tagdíjat az előző üzleti év árbevétele alapján. 2013. augusztus 31-éig pedig ki is kellett fizetni. Cégünknél ez a tagdíj közel 1 millió forintot jelent.

74 Egyéb ráfordításként kell-e könyvelni? Üzleti évünk október 1-jétől szeptember 30-áig tart. Ennek alapján a tagdíj októbertől decemberig tartó részét időbelileg el kell-e határolni? Válasz: A kamarai tagdíjat – a Nemzetgazdasági Minisztérium szakmai iránymutatása szerint – a számviteli törvény 78. §-a (4) bekezdésének előírása alapján költségként, ezen belül egyéb szolgáltatásként indokolt elszámolni. Naptári évtől eltérő üzleti év esetén is kell az összemérés elvét alkalmazni, így a tagdíj októbertől decemberig tartó arányos részét időbelileg el kell határolni. Alvállalkozói szolgáltatások elszámolása Kérdés: Építőipari vállalkozás egy-egy megrendeléshez igénybe vett alvállalkozói szolgáltatások értékét közvetített szolgáltatásként számolja el. Helyes-e az elszámolás? Válasz: A közvetített szolgáltatás fogalmát a számviteli törvény 3. §-a (4) bekezdésének 1. pontja tartalmazza. A fogalomból következik, hogy közvetített szolgáltatásról csak akkor beszélhetünk, ha az építőipari vállalkozás a megrendelő felé szolgáltatást számláz. Amennyiben az alvállalkozó is szolgáltatást nyújt az építőipari vállalkozás felé, akkor lehet közvetített szolgáltatásként elszámolni, ha az építőipari vállalkozás által a megrendelő felé kiállított számlában külön feltüntetik közvetített szolgáltatásként az alvállalkozó által nyújtott szolgáltatást, valamint a megrendelővel kötött szerződésben szerepel, hogy az építőipari vállalkozás harmadik felet is bevonhat a szolgáltatásnyújtás teljesítésébe. Ha az építőipari vállalkozás terméket számláz a megrendelőnek, akkor nem értelmezhető a közvetített szolgáltatás sem. Tőkekivonásos tőkeleszállítás Kérdés: Egy társaság a december 31-ei fordulónapra készített előzetes közbenső mérleg alapján február elején tőkekivonásos tőkeleszállításáról döntött. Döntésében megállapította, számszerűsítette az összeget. A tőkekivonás rendezése készpénz kifizetésével történik. A közbenső mérlegben az eredménytartalék a mérleg szerinti eredmény figyelembevételével pozitív összegű. Az éves beszámolójában a mérleg szerinti eredmény alacsonyabb összegű lett, minimális veszteséget mutat. A tőkeleszállítás cégbírósági bejegyzésekor már az éves beszámoló is elfogadásra került. Abban az esetben, ha közbenső mérleg alapján történik a tőkeleszállítás rendezése, akkor a saját tőke a jegyzett tőke szintje alá csökken. Kérdésem, hogy a fentiekben leírt esetben tőkekivonás összegét a közbenső mérleg saját vagy az éves beszámoló adatai alapján kell-e megállapítani és kifizetni?

Válasz: Nincs olyan jogszabályi előírás, mely szerint a tőkekivonásos tőkeleszállításról szóló döntésben számszerűsíteni kellene a tulajdonosnak járó összeget. (Ez nem is célszerű, mert a

75 tőkeleszállítás bejegyzése után lehet csak a tulajdonosnak kifizetést teljesíteni). A döntésnek csak a jegyzett tőke leszállításának összegét kell tartalmaznia. A Gt. tőkekivonásos tőkeleszállítás esetén nem írja elő közbenső mérleg készítését, így a tulajdonosnak járó összeg megállapítása fő szabályként mindig a legutolsó tulajdonosok által elfogadott beszámoló adatai alapján történik. Természetesen közbenső mérleg is lehet az alap, de a közbenső mérlegben akkor foglalkozni kellett volna a várható működési veszteséggel is. Mivel a tőkeleszállítás cégbírósági bejegyzésekor már az éves beszámoló is elfogadásra került, ezért a tulajdonosok – a hitelezőkre is tekintettel – akkor járnak el körültekintően, ha az éves beszámoló adatai alapján határozzák meg a kifizetendő összeget. CHF kedvezményes kamatozású hitel forintosítási lehetősége Kérdés: Egy kft. a 2008. évben felvett egy hitelintézettől beruházási hitelt CHF-ben. A kft. élt a beruházási hitel átértékelésekor elszámolható árfolyamveszteség elhatárolásával (elhatárolás, céltartalékképzés, lekötötttartalék-képzés ). A kft. 2013. augusztus hónapban – törvényi változások, törvényi adta lehetőségek miatt – élt a CHF kedvezményes kamatozású forintosítási lehetőségével, azaz 2013. augusztus hó végén már nincsen CHF-alapú beruházási hitele. A hitelforintosítással egyidejűleg az előző években képzett céltartalékokat, aktív időbeli elhatárolásokat, lekötött tartalékokat fel kell oldani. Feloldás előtt a - 39-esek egyenlege: 30 525eFt - 414-esek egyenlege: 24 748eFt - 42-esek egyenlege: 9 286eFt. A feloldást követően a kft. eddigi viszonylag kiegyensúlyozott saját tőkéje, eredménye nagy veszteséget fog mutatni (21 239eFt veszteség). Kérdésünk: A kft. nagy sajáttőke-vesztése miatt a tagoknak kötelező a saját tőke rendezése miatt pótbefizetést eszközölni a 2013. évi beszámoló elfogadásakor? A kft.-nek van-e lehetősége, hogy az eddig elhatárolt veszteséget ne a 2013. év terhére számolja el egy összegben árfolyamveszteségként? Válasz: A kérdésből pontosan nem derül ki, hogy a CHF-hitel forintosítása hogyan történt, ezért a kérdést általánosságban lehet megválaszolni. A hitel forintosítását el kell számolni, azaz a CHF-hitelt könyv szerinti értéken – ami a 2012-es mérlegfordulónapi árfolyamra átértékelt Ft érték – ki kell vezetni, a kapott Ft hitelt pedig állományba kell venni. Így a hitel ki- és bevezetéséből adódóan árfolyam-különbözetet kell elszámolni, mely a 2013. évi mérleg szerinti eredmény része. Azt, hogy a beruházási hitelhez kapcsolódó elhatárolt árfolyamveszteséget, képzett céltartalékot, illetve lekötött tartalékot fel kell-e oldani, a hitelszerződés tartalma dönti el. A számviteli törvény 33. §-a (3) bekezdésének előírása szerint nem minősül a hitel visszafizetésének, ha még a fennálló hitel pénznemét (devizanemét) szerződésmódosítás keretében megváltoztatják. Ha ilyen szerződésmódosítás történt, akkor az elhatárolt árfolyamveszteséget, képzett céltartalékot, illetve lekötött tartalékot nem kell feloldani, azt majd csak a Ft hiteltörlesztése arányában kell feloldani. Ha nem ez történt, akkor az elhatárolt árfolyamveszteséget, képzett céltartalékot, illetve lekötött tartalékot is fel kell oldani, mert a hitelt visszafizették. Az ehhez kapcsolódóan feloldott árfolyamveszteség, céltartalék a 2013. évi eredményt terheli, illeti. Ha a feloldás miatt a 2013. évi mérleg szerinti eredmény veszteség lenne, és az eredménytartalék és a mérleg szerinti eredmény együttes összege is negatív, akkor lehet a 2013-as beszámoló elfogadásakor – az együttes negatív összeg erejéig – pótbefizetésről dönteni. Ez azonban nem kötelező, kivéve,

76 ha a kft. veszteség miatt a saját tőke felét elveszíti, mert ekkor a tőkehelyzetet haladéktalanul rendezni kell. A tőkehelyzet rendezése pótbefizetéssel is történhet. Költségre, ráfordításra adott támogatás Kérdés: A Tao. tv. 22/C. §-a (3b) bekezdésének az előírása alapján az adózó a kiegészítő sportfejlesztési támogatás mértékét a 10 százalékos társasági adókulcs szerinti mértékkel akkor állapíthatja meg, ha a támogatás adóévében a 19 százalékos társasági adókulcs alkalmazására nem köteles. Ha az adózó a kiegészítő sportfejlesztési támogatás mértékét a várható fizetendő adó alapján a 10 százalékos társasági adókulcs alapján határozza meg, és a támogatás adóévében a pozitív adóalapja meghaladja az 500 millió forintot, az adózó köteles a támogatás legalább 7 százalékát a támogatás adóévét követő 90 napon belül a Tao. tv. 22/C. §-a (3a) bekezdésében meghatározott módon kiegészítő sportfejlesztési támogatásra fordítani. Ezzel kapcsolatosak lennének a kérdéseim. A Tao. tv. 22/C. §-a szerinti sportcélú adókedvezmény kapcsán utalandó kiegészítő sportfejlesztési támogatás 7%-os részét melyik évi költségként kell elszámolni? Ha a cég 2013-ban utalt 1000 támogatást egy fociegyesületnek, és úgy kalkulál, hogy 10%-kal fog társasági adót fizetni 2013-ra (mert az adóalapja az 500 millió Ft-ot nem fogja meghaladni), akkor az 1000 támogatás után (1000 x 0,10 x 0,75) 75 kiegészítő támogatást fizet az MLSZ-nek még 2013-ban, s rendben van, ha nem lesz több, mint 500 millió Ft az adóalapja. Ha ennél a cégnél azonban – a 2014. első 90 napja alatt – megállapított 2013. évi adóalapja több lesz, mint 500 millió Ft, akkor még meg kell fizetnie (1000 x 0,07) 70 kiegészítő támogatást 90 napon belül (2014.01.01.–2014.03.31. között). Véleményem szerint a 70 kiegészítő támogatás: - 2014. évi ráfordítás az Szt. 81. §-a (2) bekezdés c) pontja alapján egyéb ráfordítás. Vagy esetleg rendkívüli ráfordítás? De csak akkor, ha a 2013. üzleti évi beszámoló már közzétett (mérlegkészítés időpontja március 31. előtti); - 2013. évi ráfordítás, ha még nincs elfogadott beszámoló (mérlegkészítés időpontja március 31.–május 31. közötti). Jól gondolom-e? Válasz: Társasági adó szempontjából a levezetés helyes, azonban számviteli szempontból nem helyesek a következtetések. A számviteli törvény megkülönbözteti, hogy költségre és/vagy ráfordításra, vagy fejlesztésre adnak támogatást. Ha költségre/ráfordításra adnak támogatást, akkor az adott támogatást egyéb ráfordításként kell elszámolni a számviteli törvény 81. §-a (2) bekezdés c) pontja alapján, ha fejlesztésre (beruházásra), akkor pedig rendkívüli ráfordításként a 86. § (7) bekezdés c) pontja alapján. Minden adott támogatást pénzügyi rendezéskor számolunk el, itt a számviteli törvény előírása alapján nincs olyan előírás, mely szerint a mérlegkészítés időpontjáig kell a kifizetéseket figyelembe venni [a számviteli törvény 81. §-a (2) bekezdés c) pontjánál sem található olyan előírás, hogy „a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált, elutalt” összeget kell elszámolni, ezért ebből következik, hogy azt is csak pénzügyi rendezéskor lehet elszámolni]. Megjegyzem, hogy nem is lenne jó, ha ezt a kiegészítő támogatást visszamenőlegesen 2013-ra számviteli szempontból el lehetne számolni, mert akkor lehet, hogy pont az elszámolt támogatás miatt 500 millió Ft alá csökkenne az adóalap.

77 Ha a kiegészítő támogatást bármikor 2014-ben utalja át a vállalkozás, akkor az 2014. évi ráfordítása lesz, az nem jelenik (jelenhet) meg a 2013-as eredményben. Szerződés idő előtti felmondása miatti kártalanítás Kérdés: Az egyik Kft.-nk üzemeltetési lízingszerződést kötött 2008-ban egy nagy szálloda üzemeltetésére 10 évre. Ezt a szerződést 2012 novemberében kölcsönösen felmondták. Ezért a lízingbe adó nagy összegű kompenzációt fizetett ki az üzemeltetési szerződés idő előtti megszüntetésére, a szállodakomplexum idő előtti elhagyásáért. A Kft. könyvelésében ezt a bevételt az üzemeltetési szerződés szerint még a hátra lévő időre, időben elhatárolta passzív időbeli elhatárolásként a fordulónap előtt befolyt elszámolt bevételként könyveltük le. Kérdés: jogszerűen jártunk-e el? Válasz: A kérdésből nem derül ki, hogy konkrétan milyen jogcímen kapott pénzt a Kft. Feltételezem, hogy kártérítést, esetleg kártalanítást kapott a szerződés idő előtti felmondása miatt. Ebben az esetben nincs meg a jogalapja az időbeli elhatárolásnak. Ha az összeg a mérlegkészítés időpontjáig befolyt, akkor a kapott összeget 2012-re egyéb bevételként kellett volna elszámolni. Szakképzési hozzájárulás elszámolása szakmunkástanulók foglalkoztatása esetén Kérdés: Kft.-nk szakképzési hozzájárulás fizetésére kötelezett, kötelezettségünket tanulószerződéses szakmunkástanulók gyakorlati foglalkoztatásával teljesítjük. NFA Képzési alaprészéből fejlesztésre irányuló beruházási támogatásban részesültünk a 2013. évben. A támogatásból tárgyi eszközöket vásároltunk, mely eszközök értékcsökkenési leírási kulcsa 14,5%. A pályázathoz saját erőt is biztosítottunk. Kérdésünk: A kapott támogatás összegét milyen módon kell könyvelni? Csak: T 38-K 412 Tőketartalék T412- K 414 Lekötött tartalék T414- K 412 Tőketartalék, melyet időarányosan vissza kell könyvelni, vagy a K 4832 főkönyvi számlán nyilvántartani a támogatás összegét, és az elszámolt éves értékcsökkenési leírással csökkenteni a K 4832. főkönyvi számla egyenlegét: T 4832 Fejlesztési célra kapott támogatás elhatárolása; K 9894 Véglegesen fejlesztési célra kapott támogatás. Válasz: A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény 22. §-a (1) bekezdésének előírása alapján a kérdésben szereplő fejlesztési támogatást tőketartalékba kell elszámolni, majd lekötött tartalékba kell helyezni (a hivatkozott jogszabályi előírás szerint a támogatási szerződésben kell a lekötés időtartamáról rendelkezni). A törvény 22. §-a (3) bekezdésének az előírása szerint, ha a támogatási feltételeket a cég nem teljesíti, akkor a teljes összeget vissza kell fizetni. Így a szerződésben meghatározott idő alatt a támogatás teljes összege lekötött tartalékban van, annak időarányos feloldása nem lehetséges. A támogatási szerződésben meghatározott lekötési időszak lejártával lehet a teljes összeget lekötött tartalékból tőketartalékba visszavezetni. Mivel jogszabályi előírás szerint ez a támogatás tőketartalékba kerül elszámolásra, az halasztott

78 bevételként a passzív elhatárolások között, illetve rendkívüli bevételként sosem kerül kimutatásra. Ettől függetlenül a tárgyi eszközök terv szerinti értékcsökkenési leírása költségként elszámolásra kerül. Számviteli elszámolás: - a támogatás befolyásakor T 38. Pénzeszközök – K 412. Tőketartalék - befolyáskor lekötött tartalék képzése T412. Tőketartalék – K 414. Lekötött tartalék - a lekötési időszak végén a támogatás teljes összegének feloldása T414. Lekötött tartalék – K 412. Tőketartalék Jegyzett tőke devizaneme és a könyvvezetés devizaneme Kérdés: Abban a kérdésben kérném szíves segítségét, hogy a cégbejegyzésben szereplő jegyzett tőke devizaneme és a könyvvezetés devizaneme között van-e szoros, kötelező jellegű összefüggés? Konkrétan egy külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepénél a cégbírósági bejegyzés szerint euró a jegyzett tőke devizaneme. A cég jelenleg forintban vezeti könyveit. Kötelező-e devizában vezetni a könyveket, ha a cégkivonatban devizában szerepel a jegyzett tőke? Milyen törvényi paragrafusok szabályozzák a kérdést? Az általam fellelt kapcsolódó anyagok alapján úgy értelmezem, hogy devizás könyvvezetés esetében kötelező devizában meghatározni a jegyzett tőkét, de a fordított (fenti) esetre nem találtam semmi iránymutatást. Válasz: A jegyzett tőke devizaneme és a könyvvezetés devizaneme között közvetlen, kötelező jellegű összefüggés van. A számviteli törvény 20. §-a (3)–(5) bekezdésének előírása szerint a létesítő okiratban rögzített devizanemben kell a beszámolót összeállítani. Így, ha a fióktelep a létesítő okiratában euróban határozta meg a jegyzett tőke összegét, akkor köteles euróban beszámolót készíteni, ehhez viszont euróban kell vezetni a könyveit. A vállalkozás mindig a jegyzett tőke pénznemében köteles a könyveit vezetni, beszámolót készíteni. Kérdés folytatása: A külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe devizabelföldi társaság. A válaszban idézett törvényi hely szerint csak devizakülföldi társaságnak kötelező a létesítő okirat szerinti devizában vezetni könyveit [20. § (3) bekezdés], a többi vállalkozás választhatja azt [20. § (4)-(5) bekezdés]. Így csak devizakülföldiek esetén van közvetlen kötelező összefüggés a törvény ezen paragrafusa szerint, más társaságokra nincs. Van másik törvényi paragrafus, mely szerint devizabelföldieknek is kötelező euróban vezetni a könyveket, ha a cégbíróságon bejegyzett tőkéje euró? Válasz: Az előző válaszban általában fogalmaztam meg a követelményeket. A számviteli törvény 20. §-a (2) bekezdésének az előírása szerint fő szabályként Ft-ban kell a beszámolót elkészíteni, de ebben az esetben a társaság jegyzett tőkéje is Ft-ban jegyzett a cégbíróságon. A fióktelepnek mint devizabelföldi társaságnak a számviteli törvény 20. §-a (4) bekezdésének az előírását kell alkalmaznia, mivel euróban jegyeztette be a jegyzett tőkéjét a cégbíróságon (más jogszabályi előírás nincs). Ezen előírás szerint a létesítő okiratban (társasági szerződésben) kell meghatározni a jegyzett tőke devizanemét. Ha a jegyzett tőkét a létesítő okiratban euróban határozták meg, akkor a számviteli törvény ezen előírása alapján euróban kell a beszámolót elkészíteni, a könyveit vezetni.

79

Közösségi alap átadásának számviteli elszámolása Kérdés: Közösségi alap átadásának számviteli elszámolása tekintetében van kérdésem. Mezőgazdasági szövetkezet gazdasági társasággá való átalakulása esetén a könyveiben lekötött tartalékként kimutatott közösségi alapot – az alapszabály rendelkezése szerinti szövetkezet részére – át kell adnia (pl. az átadandó közösségi alap 60 000eFt). Hogyan kell a számvitelben levezetni az átadást – kérném kontírozni –, ha az átadás tárgyi eszközben (gép, épület) történik? És ha az eszköz értéke (piaci értéke) nem pont annyi, mint a közösségi alap értéke? Ha a közösségi alap átadása áfamentes, eszköz átadása esetén kell-e áfát felszámítani, ha az átadó szövetkezet áfaalany? Válasz: Ha az átalakulás napja előtt még a szövetkezet átadja a közösségi alapot, akkor a folyamatos könyvelés keretében kell a lekötött tartalék átadását könyvelni. Tárgyi eszköz átadása esetén az átadott tárgyi eszköz könyv szerinti értéke nem biztos, hogy megegyezik annak piaci (forgalmi) értékével. Ugyanakkor az átadónál azonos összegben kell a közösségi alap csökkenését elszámolni, így ha a könyv szerinti érték és az átadás-átvételről szóló megállapodásban rögzített, elismert beszámítási (piaci, forgalmi) érték eltér egymástól, akkor az átadónak a könyvekből a tárgyi eszközértékesítés szabályai szerint kell kivezetni a tárgyi eszközt, és a beszámítási értéket követelésként kell kimutatnia, majd a követelést a közösségi alap csökkentésével egyidejűleg kell megszüntetni. Ha a beszámítási érték eltér az átadandó közösségi alap összegétől, akkor a különbözetet a feleknek rendezni kell. Ha a követelés nagyobb, akkor a különbözetet a közösségi alapot átvevőnek kell kifizetni. Ha az átadandó közösségi alap a nagyobb, akkor a különbözetet pénz és/vagy egyéb eszközök átadásával kell még teljesíteni. Amennyiben az átalakulás napjáig a közösségi alapot nem adják át, akkor azt a végleges vagyonmérlegben a lekötött tartalékból kötelezettségbe kell átvezetni. A jogutód gazdasági társaság ezt a kötelezettséget teljesíti majd eszköz átadásával. Ha tárgyi eszköz átadásával teljesítik az átadást, akkor kötelezettség fejében adnak át az eszközt, mely átadást a számviteli törvény 72. §-a (4) bekezdés a) pontjának az előírásából következően szintén értékesítésként kell elszámolni. Az áfa tv. szerint is termékértékesítés az ügylet, így az általános szabályok szerint az értékesítésre az áfát fel kell számolni. A megállapodás szerinti értéket a követelésekkel szemben egyéb bevételként, a könyv szerinti értéket egyéb ráfordításként kell elszámolni. Ezek után kell a könyvekben szereplő követelést és a kötelezettséget összevezetni (beszámítás). Ha a különbözet fennmarad, akkor az ez első bekezdésben leírtak szerint kell rendezni. Elszámolás a szövetkezetnél: - Megállapodás szerinti érték elszámolása T 31. Vevőkövetelések K 96. Egyéb bevételek K 467. Fizetendő áfa - Könyv szerinti érték kivezetése T 86. Egyéb ráfordítások K 12-15. Tárgyi eszközök - Közösségi alappal szembeni beszámítás elszámolása T 414. Lekötött tartalék

80 K 31. Vevőkövetelések Elszámolás a jogutód gazdasági társaságnál: - Megállapodás szerinti érték elszámolása T 31. Vevőkövetelések K 96. Egyéb bevételek K 467. Fizetendő áfa - Könyv szerinti érték kivezetése T 86. Egyéb ráfordítások K 12-15. Tárgyi eszközök - A végleges vagyonmérlegben kimutatott kötelezettséggel szembeni beszámítás elszámolása T 47. Rövid lejáratú kötelezettségek K 31. Vevőkövetelések Szállítólevél kötelező melléklete Kérdés: A következő kérdés merült fel cégünknél: a szállítólevél kötelező melléklete-e a számlának, ha a számlán minden tétel szerepel? Válasz: A számviteli törvény 166. §-a (3) bekezdésének előírása alapján a számviteli bizonylatot a gazdasági művelet, esemény megtörténtének időpontjában, illetve időszakában kell kiállítani. A számviteli törvény 166. §-a (1) bekezdése határozza meg a számviteli bizonylat fogalmát, amely szerint számviteli bizonylat minden olyan, a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a gazdálkodóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány, amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá. A számviteli törvény ezen előírása alapján a gazdasági esemény megtörténtekor az eseményről számviteli bizonylatot kell kiállítani, amely bizonylat lehet pl. számla és/vagy szállítólevél is. Ha szállítólevelet állítanak ki, akkor az alapbizonylatról később készül el a számla. Sem a számviteli törvény, sem az áfatörvény nem tartalmaz olyan előírást, hogy a számlához kötelező a szállítólevelet mellékelni. A teljesítést viszont igazolni kell, de ha a számlát olyan adattartalommal látják el, hogy azon a teljesítés (átadás-átvétel) is igazolható, akkor eleve nem szükséges külön egyéb számviteli bizonylatot (pl. szállítólevelet) kiállítani. Számviteli politikánkban választott árfolyamok Kérdés: A számviteli politikánkban a választott árfolyam az MNB középárfolyam. Az áfában a számlákon ezt az árfolyamot határozzuk meg. Az export tevékenységünk bevétele több banknál vezetett euró, illetve USD számlára folyik be. Naponta két-három devizaszámlára érkezik be a vevői befizetés. Ezekről a számlákról történő importszámlák kiegyenlítése súlyozott átlagárral történik. Kérdésünk, hogy a súlyozott átlagár meghatározása lehet-e bankonkénti euró, illetve USD súlyozott átlag (egy bank, egy devizanem, egy súlyozott átlag), vagy összevontan naponta az összes vevői befolyást alapul véve, az így kiszámított súlyozott átlagár (három bankban könyvelt befolyás ad ki egy súlyozott átlagárat egy deviza nemre). Válassz:

81 A deviza-betétszámlák forgalmának könyvelésére a számviteli politikában kell döntést hozni. Deviza-betétszámlánként eltérő módszer választható, hiszen a betétszámlák forgalma sem azonos, így a forgalomnak megfelelő módszert indokolt választani. Ezért célszerű, hogy bankonként és devizanemenként hozza meg a vállalkozás a döntését, semmiképpen nem javasolt az összevont kezelés. Így elfogadható az a módszer, hogy a súlyozott átlagár meghatározása bankonkénti euró, illetve USD súlyozott átlag alapján történik. Könyvvizsgálati kötelezettség KIVA esetén Kérdés: Kötelező-e a könyvvizsgálat, ha a céget évközi mérleg leadásra kötelezték a KIVA-ból való kiesés miatt, ha egyébként is a kft. könyvvizsgálatra kötelezett? Válasz: A KIVA törvény 19. §-a (7) bekezdésének az előírása szerint, ha a vállalkozás KIVA adóalanyisága megszűnik, az adóalanyiság megszűnése napjával mint mérlegfordulónappal önálló üzleti év végződik (zárul), így a vállalkozásnak a számviteli törvény általános előírásai alapján beszámolót – én nem közbenső mérleget – kell készítenie. Ez a beszámoló alapján kell a KIVA adóalapot levezetni. Amennyiben a vállalkozás könyvvizsgálatra kötelezett, az üzleti év zárásához kapcsolódó beszámolót kötelező könyvvizsgálóval ellenőriztetni (mint minden üzleti évzáráshoz kapcsolódó beszámolót). Dokumentált készpénzmozgás könyvelése Kérdés: 1. Az egyik kft. esetében egy kölcsönszerződés alapján a pénztárba történő befizetésről szóló bevételi pénztárnyugtát és a kifizetéséről készült kiadási pénztárnyugtát a befizető, illetve a felvevő nem írta alá. Ezeket a pénztárnyugtákat lekönyveltük aláírás nélkül. Milyen szankcióra számíthatunk, ha ezt a hiányosságot a NAV feltárja? Milyen mentséget hozhatunk fel? 2. A kft.-k házi pénztárának könyvelésénél, ahol nincs pénztáros, a készpénzt az ügyvezető tulajdonos kezeli. 2 alapvető problémával találkozom: - a házipénztár a leadott bizonylatok könyvelésekor pénztárhiányt mutat, - vagy jelentős pénztöbbletet. Könyvelőként milyen megoldás fogadható el erre a helyzetre, amely etikus és jogszerű is? Válasz: 1. A könyvelő csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján könyvelhet. A kérdésben szereplő pénztárbizonylatok nem szabályszerűek, ha a pénzbefizetést, illetve -kifizetést egyéb más dokumentum nem támasztja alá. Ha mégis lekönyvelik, akkor nem valós (fiktív) ügyletet könyvelnek, amelyet az adóhatóság – számvitelfegyelem megsértése miatt – megbírságolhat. Nem dokumentált készpénzmozgás könyvelésére semmilyen mentséget nem lehet felhozni. 2. A pénztárkezelésért a pénzkezelő – ami jelen esetben az ügyvezető – a felelős, és nem a könyvelő. Először is fontos megjegyezni, hogy nem létező készpénzből nem lehet kiadást teljesíteni. Így, ha pénztárhiány van (azaz a pénztárnak negatív egyenlege lenne), akkor a kifizetést nem lehet készpénzes kifizetésként a házipénztárban elszámolni, mert az szintén nem valós ügylet lenne. A vállalkozásnál az eszközbeszerzést, szolgáltatás igénybevételét a számla alapján el lehet számolni, azonban nem a házipénztárral szemben. Mivel a vállalkozás helyett az ügyvezető (tulajdonos) fizetett, a számla értékét az ügyvezetővel szembeni kötelezettségként kell kimutatni, jellemzően a 47-es számlacsoportban. Ezt a tartozást lehet

82 majd később kifizetni, akár bankszámláról történő utalással, akár házipénztárból, ha arra megvan a fedezet. A pénztártöbblet a pénzkezelő – és így a cég – felelőssége. Amennyiben annak záró egyenlege meghaladja a pénzkezelési szabályzatban meghatározott napi készpénz záró állomány mértékét, akkor a céget, és nem a könyvelőt lehet megbírságolni. Térítés nélkül átadott eszköz Kérdés: Egy kft. ingyenesen, támogatásként szeretne adni iskoláknak általuk beszerzett, forgalmazott termékeket. Igazolást kapnak az átadott termékekről, amelyek az iskolák folyamatos működését segítik. Kérném a segítségét az elszámolhatóságban, könyvelésben, adózásban. Válasz: A számviteli törvény 86. §-a (7) bekezdésének az előírása szerint a térítés nélkül átadott eszközök könyv szerinti értékét rendkívüli ráfordításként kell elszámolni. Ha termék beszerzésekor annak áfáját levonásba helyezték, akkor az átadáskor – mivel az eszközt kivonják a gazdasági tevékenységből – áfafizetési kötelezettség is keletkezik. Ha az iskola az áfát nem fizeti ki, akkor a számviteli törvény előbb hivatkozott előírása alapján a fizetendő áfa összegét is rendkívüli ráfordításként kell elszámolni. Mivel az iskola nem társasági adóalany, ezért az így elszámolt rendkívüli ráfordítással a társasági adóalapot meg kell növelni. Üzletrész eladása Kérdés: Van egy kft., ahol 2 tulajdonos van, a jegyzett tőke 10 000eft, a többségi tulajdonos értéke 90% 9 000eFt, a kisebbségi tulajdonos része 10% 1 000eFt. A kisebbségi tulajdonos el szeretné adni a kft.-nek az üzletrészét 36mft-ért, melyet 3 év alatt kell a kft.-nek kifizetnie. A cég jelenlegi saját tőkéje 244 960eFt, ebből a 90%-os tulajdonos része 220 469eFt, a kisebbségi tulajdonos része pedig 24 496eFt. Az adásvételi szerződés alapja szerint tulajdonjog-fenntartással lenne a szerződés megkötve. A kérdéseim a következők lennének: Hogyan kell adózni a fenti adatok alapján a magánszemélynek és a cégnek? Az adót mikor kell megfizetni? A szerződés aláírásakor, vagy az évenként kifizetéskor? Az alábbi adószámítás megfelelő-e: Magánszemély árfolyamnyereségből származó jövedelem: 24 496eFt - 1 000eFt = 23 496eFt, Ebből le kell vonni a 16%-os szja-t, valamint szintén levonni a 14%-os ehot, a különbséget kapja meg a magánszemély egyrészt. Másrész egyéb jövedelem: 36 000eFt - 24 496eFt = 11 503eFt. Ebből kell levonni a 16%-os szja-t a magánszemélytől, viszont a cég „terhe” lenne a 27%-os eho, ami 11 503eFt-ot alapul véve 6 614eFt. A magánszemélyé a 11 503eFt, és a levont 16%-os szja különbözete lenne. A cégnek a 6 614eFt eho összegével meg kell növelnie a társasági adó alapját? Válasz: A kérdésben szereplő adólevezetés hibás. A kérdés megválaszolásakor azonban először fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ha a kft. veszi meg az üzletrészt, akkor legalább 36mFt eredménytartalékkal kell rendelkeznie (a kérdésből nem derül ki a saját tőke szerkezete). Ha a magánszemély eladja az üzletrészét, akkor az Szja tv. 67. §-a (1) bekezdésnek az előírása alapján árfolyamnyereségből származó jövedelme keletkezik az üzletrész eladási ára és az üzletrészre megszerzésére fordított érték különbözetében. Az Szja tv. nem vizsgálja, hogy az eladási ár a mögöttes saját tőke arányában került-e meghatározásra. Ha a magánszemély az

83 üzletrész megszerzésére például 1000eFt-ot fordított (pl. alapításkor ennyi volt a vagyoni hozzájárulása, vagy tőkeemelésként külső forrásként ennyi vagyoni hozzájárulást teljesített), akkor 35 000eFt jövedelme keletkezik. Ez a jövedelem után kell a 16%-os szja-t és a 14%-os ehot megfizetni. Amennyiben több részletben történik a vételár kifizetése, akkor az Szja. tv. 67. §-a (4) bekezdésnek az előírását kell alkalmazni, így nem a szerződés aláírásakor keletkezik a jövedelem. Ezen előírás szerint kifizetéskor keletkezik jövedelem, ha azonban a bevétel megszerzése több részletben történik, azt kell feltételezni, hogy a magánszemély a jövedelmet a részleteknek a teljes várható bevételhez viszonyított arányában szerzi meg. A kft.-nél a vételár összegében a 37-es számlacsoportban saját részesedésként kell a megvett üzletrészt állományba venni. Ezzel egyidejűleg a vételár összegében az eredménytartalékból lekötött tartalékot kell képezni [számviteli törvény 38. §-a (3) bekezdésének a) pontja]. Ha a kft. az üzletrészt később bevonja, akkor a jegyzett tőkeváltozás bejegyzésekor annak könyv szerinti értékét rendkívüli ráfordításként, a névértékét rendkívüli bevételként kell elszámolni. Az így elszámolt eredménnyel fő szabály szerint nem kell a társasági adóalapot módosítani. A társasági adóalap szempontjából azonban bizonyítani kell, hogy a 36mFt-os vételár piaci értéken került megállapításra (mivel az üzletrészre jutó saját tőke kevesebb a vételárnál, ezért különösen fontos, hogy a piaci árat alá tudják támasztani). Ha a piaci ár nem alátámasztható, akkor a társasági adóalap szempontjából a befektetésre jutó saját tőke összegét meghaladó vételárral (11 503e Ft-tal) mint nem a vállalkozás érdekében felmerült költséggel társasági adóalapot meg kell növelni. A bevonás elszámolásával egyidejűleg a lekötött tartalékot vissza kell vezetni eredménytartalékba. Az üzletrész értékesítése esetén is mind a beszerzési ár, mind az eladási ár tekintetében bizonyítani kell a piaci árat. Mellékletre való hivatkozás a számlában Kérdés: 5 példányos A4-es méretű szigorú számadású számlát állítok ki külföldi partnernek 60 fajta, összesen 358 db alkatrészről. Foglalhatom-e össze úgy, hogy „Ikarus alkatrész 358 db, Érték Euró, hivatalos l. számú melléklet alapján”. Mellékletben részletezem a 60 tételt, hogy a 358 db Ikarus alkatrész konkrétan mit tartalmaz. Elfogadható a NAV és a VPOP felé ez a változat? Válasz: Mivel a mellékletre való hivatkozást a számla tartalmazza, így a számla részét képezi a melléklet is, ezért véleményem szerint nem kifogásolható, hogy a számla összevont adatot tartalmaz. MVH kárenyhítési hozzájárulást és a NÉBIH felügyeleti díjat a számviteli elszámolása Kérdés: Mi a következő jogszabály alapján fizetendő díjak helyes elszámolása? Főkönyvi könyvelése egyéb költség vagy egyéb ráfordítás: MVH kárenyhítési hozzájárulás, NÉBIH felügyeleti díj, víztársulati (önkéntes) érdekeltségi hozzájárulás. Válasz: Az MVH kárenyhítési hozzájárulást és a NÉBIH felügyeleti díjat a számviteli törvény 81. §-a (2) bekezdés e) pontjának előírása alapján egyéb ráfordításként, míg a víztársulati (önkéntes)

84 érdekeltségi hozzájárulást a számviteli törvény 86. §-a (7) bekezdés c) pontjának az előírása alapján mint pénzeszköz végleges átadás rendkívüli ráfordításként kell elszámolni. Nyílt végű pénzügyi lízing Kérdés: Társaságunk 2013. augusztus hóban személygépkocsira nyílt végű pénzügyi lízingszerződést kötött. A lízingbeadótól kapott bizonylatok az alábbiak: 1. Birtokba adási bizonylat: amelyen szerepel a lízingbeadó, illetve lízingbevevő adatain kívül a személygépkocsi áfa nélküli teljes értéke (3 200 000 Ft), a szerződés száma, illetve az, hogy „nyílt végű pénzügyi lízing”-ről van szó. 2. Számla: amelyen áfával terhelten szerepel a szerződéskötéskor fizetendő első lízingdíj (600 000 Ft + 162 000 Ft áfa). 3. Bekérő a 65 000 Ft regisztrációs adóról. 4. Pénzügyi lízing tőke- és kamatbontás, amely alapján havonta fogja számlázni a fizetendő tőke+áfa, illetve a kamat összegét mint fizetendő lízingdíjakat. A kérdésem a fenti 4 bizonylat helyes kontírozása lenne, mert a különböző szakmai cikkekből igen eltérő értelmezést lehet kiolvasni, vagy inkább „félreértelmezést”. Konkrétan a kérdésünk az lenne, hogy a számviteli törvény (nem áfatörvény) szerint a nyílt végű pénzügyi lízing is beruházásnak minősül és amortizálódik úgy, mint a zárt végű, vagy bérleti díjként számolható el a megfelelő időbeli elhatárolással? Válasz: A számviteli törvény 3. §-a (8) bekezdésének 13. pontja tartalmazza a pénzügyi lízing fogalmát (megjegyzem, hogy a számviteli törvény nem tesz különbséget a zárt végű és a nyílt végű pénzügyi lízing között). Ha e fogalomnak a szerződés megfelel, akkor a beszerzett eszközt a számviteli törvény 23. §-a (3) bekezdésének az előírása alapján tárgyi eszközként (beruházásként) állományba kell venni. Feltételezhető, hogy a számviteli törvény szerint pénzügyi lízing valósul meg, mert ezért került az 1. pontban leírtak alapján birtokbaadáskor az eszköz leszámlázásra. A pénzügyi lízing számvitelben bérletként (igénybe vett szolgáltatásként) nem számolható el. Számviteli elszámolása kérdésben szereplő pontok alapján: 1. Az eszközbeszerzés elszámolása T 161. Beruházások 3 200 000 Ft K 439. Egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek 3 200 000 Ft 2. Első törlesztő részlet elszámolása T 439. Egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek 600 000 Ft T 466. Előzetesen felszámított áfa 162 000 Ft (Ha az áfa nem levonható, akkor a 86. Egyéb ráfordítások között számolandó el, kivéve, ha az eszköz üzembe helyezését megelőzően merül fel, mert akkor a beruházás bruttó értékében kell aktiválni.) K 38. Pénzeszközök 762 000 Ft 3. Regisztrációs adó elszámolása [A számviteli törvény 47. §-a (1) bekezdésének az előírása szerint a beruházás bruttó értékében kell figyelembe venni.] T 161. Beruházások 65 000 Ft K 45. Rövid lejáratú kötelezettségek 65 000 Ft 4. Lízingtörlesztések elszámolása

85 T 439. Egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek (tőke összege) T 871. Fizetett kamatok (kamat összege) T 466. Előzetesen felszámított áfa (Ha az áfa nem levonható, akkor 86. Egyéb ráfordítások.) K 38. Pénzeszközök 5. Kapcsolódó tételek: - Az üzembe helyezés elszámolása: T 142. Termelésben közvetetten résztvevő járművek 3 265 000 Ft K 161. Beruházások 3 265 000 Ft - Értékcsökkenési leírás elszámolása: T 571. Terv szerinti értékcsökkenési leírás K 149. Járművek terv szerinti értékcsökkenése Pótbefizetés teljesítése

Kérdés: Tőkevesztés esetén a tulajdonosok pótbefizetést teljesíthetnek-e követeléssel, aminek a fedezete tagi kölcsön? Esetleg úgy is, hogy több tag esetén csak néhányan teljesítenék a kötelezettségüket követeléssel, a többiek készpénzzel? Ha igen, a bejegyzést követően összevezethető-e a követelés a kötelezettséggel (tagi kölcsönnel)? Válasz: A pótbefizetést csak és kizárólag pénzben lehet teljesíteni, követeléssel nem. Így megoldás lehet, hogy a tagi kölcsönt visszafizetik, majd a pénzt a tulajdonosok pótbefizetésként befizetik. A másik lehetőség, hogy a pótbefizetést befizetik a tulajdonosok, majd ha az így befizetett pénzre a társaságnak nincs szüksége, akkor a pénzből a tagi hitelt, kölcsönt fizetik vissza. Másképpen fogalmazva, csak pénzmozgással lehet a pótbefizetést teljesíteni, amit befizetéskor a lekötött tartalékba kell elszámolni. A kérdésben szereplő bejegyzésre való hivatkozás ebben az esetben nem értelmezhető, mert a pótbefizetéshez nem kapcsolódik cégbírósági eljárás (ez nem jegyzett tőkeemelés). Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy pótbefizetésre akkor lehet a tulajdonost kötelezni, hogyha a társasági szerződés erre lehetőséget ad (ha nincs a társasági szerződésben, hogy a tulajdonos pótbefizetésre kötelezhető, akkor először társasági szerződést kell módosítani, és ezután lehet pótbefizetésről társasági határozatot hozni). Készpénzmozgások számviteli elszámolása

Kérdés: Valutapénztár vezetése történik átlagárfolyam módszerével. Előkerül egy korábbi bizonylat, ami valutanövekedést eredményez. Ha az eredeti dátummal könyvelnénk, akkor az adott időpontban új átlagárfolyamot eredményezne. Mikor járunk el szabályosan? Ha az eredeti dátummal bekönyveljük (természetesen üzleti éven belül vagyunk), és újraszámoljuk a módosult átlagárfolyammal a következő tételeket, vagy a bizonylat fellelése napján könyveljük le aznapi bekerülési árfolyammal? Tudom, hogy a kérdés még felvet sok más kérdést is: napi pénztárzárásnál hiányoznia kellett ennek a bizonylatnak, hogy számolt el a pénztáros stb. Igazából a kérdést szeretnénk bankkivonatra is kivetíteni. Ez esetben a devizaforgalmat érintően visszakönyvelhetek és újraszámolhatom a későbbi bizonylatokat az új átlagárfolyammal? Azt gondoljuk, hogy míg a banknál az újraszámítás üzleti éven belül megengedhető, addig a pénztár teljesen másképp kezelendő. Ott nem szabad újraszámolni, hiszen az aznapi pénztár rovancsnál hiány vagy többlet formájában meg kellett volna jelennie

86 annak az utólag megkerült bizonylat értékének. Ebben kérnénk megerősítést, hogy jól gondoljuk-e? Válasz: A számviteli törvény 165. §-a (3) bekezdése a) pontjának az előírása szerint a készpénzmozgásokat a pénzmozgással egyidejűleg kell elszámolni. Ha előkerül egy korábbi készpénzes bizonylat, és az nem került korábban a valutapénztárból kifizetésre, akkor azt nem lehet utólag korábbi időszakra készpénzmozgásként elszámolni, mert az fiktív lenne (a kérdésben leírt anomália is erre vezet, hiszen napi zárásnál a könyvelésben a valutapénztár egyenlege nem egyezne meg a valutapénztárban lévő valutával). A később fellelt bizonylatot el kell számolni a teljesítés időszakára, csak nem készpénzes beszerzésként, hanem a kifizetővel szembeni tartozásként, mert a cég helyett más fizetett (47-es számlacsoportban). Ezek után az így kimutatott tartozás tényleges kifizetésekor kell a valutapénztárba a kifizetést elszámolni. Ebből következően a kérdésben szereplő probléma nem jelenhet meg, mert a korábbi átlagárfolyamok nem változhatnak. A számviteli törvény hivatkozott előírása azt is tartalmazza, hogy a bankszámlaforgalmat a hitelintézeti értesítés megérkezésekor el kell számolni. A számviteli törvény 165. §-a (1) és (4) bekezdésének az előírásából következik, hogy a főkönyvi könyvelés és a bizonylatok egyezősége követelmény, azaz bizonylat tartalmának megfelelően kell könyvelni. Így ha korábban nem a bankszámlakivonattal egyezően könyveltek, akkor azt visszamenőlegesen helyesbíteni kell. Így a javítással érintett időszakra új átlagárfolyam fog keletkezni. Súlyozott átlagárral vezetett készletmozgások “sztornózása”

Kérdés: Súlyozott átlagárral vezetett készletmozgások esetében beszélhetünk készletmozgás „sztornóról”? Az év közbeni folyamatos bekerülések tényleges beszerzési áron kerülnek könyvelésre, míg a készletcsökkenések az aktuális átlagáron kerülnek kivezetésre. Készítünk egy készletmozgás-kikerülést, amit kvázi lesztornózunk, vagyis a két mozgás könyvelésekor eltérő árral kell kalkulálnunk, hiszen az egyik kikerül az érvényes átlagáron, a másik pedig bekerülési/beszerzési áron a számla értékéből kiindulva. Szabályosan járunk-e el, ha sztornó esetén ugyanazon az áron (az eredeti kikerülési átlagáron) könyvelünk, tehát tulajdonképpen kivételt képezünk az év közbeni készletvezetési metodikában, vagy ha az árumozgás ténylegesen megtörtént (árut elvitték majd visszáruzták), akkor helyes, hogy két különböző áron kerül könyvelésre a két készletmozgás? Válasz: Ha készletmozgás sztornózása történik (ami azt feltételezi, hogy a készletnyilvántartásban hibát vétettek), akkor mindig az eredeti ügylet szerint kell eljárni. Így pl. ha egy készlet beszerzés helytelenül kétszer került bevételezésre, akkor a sztornótételt az eredeti beszerzési áron kell módosítani (így a stornózás után új átlag lesz). Ha egy készletfelhasználás került pl. kétszer kiadásra, akkor a sztornótétel az eredeti átlagáron kerül sztornózásra (mert ezek a helyesbítések az eredeti teljesítési időpontra vonatkoznak). A visszáru viszont nem sztornótétel, ez következik a számviteli törvény 73. §-a (2) bekezdése e) pontjának az előírásából. A visszárut visszavételkor – és nem az eredeti értékesítés időpontjára vonatkozóan – kell elszámolni a korábbi kivezetéskori átlagárral, így a visszavétel időpontjával fog új átlagár keletkezni. Ha az alapítvány elveszíti közhasznú minősítését

87 Kérdés: Közhasznú alapítvánnyal kapcsolatban lenne kérdésem. Az egyik az lenne, hogy ha elveszítem a közhasznúsági fokozatot, akkor elvesztem az adómentességet is? Milyen következménye van még? Jelenleg az alapítvány cél szerint támogat két lányt, akik adómentesen kapnak ösztöndíjat. Ha kapok támogatást, akkor adhatok ki igazolást vállalkozásoknak úgy, hogy az alapítvány továbbra is adómentesen adhassa az ösztöndíjat? A lányok ösztöndíját egyéb ráfordításnak könyvelem, az jó úgy, vagy személyi jellegűbe kell tenni? Lenne még egy olyan kérdésem, hogy a 2012-es beszámolóját közel –2 millióval zárta az alapítvány, és nem volt 1 millió bevétele, illetve a lányok ösztöndíját egyéb ráfordításra tettem, így a személyi jellegű ráfordításon nem szerepel semmi. Ha a 2013-as évet +2 millióval zárom, és összességében lesz egy kis eredmény, akkor maradhat a közhasznúsági fokozat? Válasz: Ha az alapítvány elveszíti közhasznú minősítését, akkor a vállalkozásoknak csak akkor adhat ki igazolást, hogyha a támogatás nélkül számított eredménye nem lenne negatív (Tao. tv. 3. számú mellékletének 13. pontja). A magánszemélyeknek adott ösztöndíjat a számviteli törvény 3. §-a (7) bekezdésének 3. pontja alapján személyi jellegű egyéb kifizetésként kell elszámolni. Az Szja tv. 1. számú melléklete 3.26. pontja alapján, ha oktatási intézményben folytatott tanulmányra ösztöndíj címén kapja a magánszemély a juttatást, az akkor is adómentes, hogyha a juttatást nem közhasznú szervezetként adják. Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény 32. §-ának (4)-(5) bekezdése tartalmazza a közhasznúság feltételeit. A kérdés alapján nem lehet megválaszolni, hogy a közhasznúsági feltételből legalább egy teljesül-e, mert nem derül ki, hogy pl. a –2, +2 millió Ft mire vonatkozik. A törvény előírása szerint, ha az előző két lezárt üzleti év vonatkozásában a következő feltételek közül legalább egy teljesül, akkor megfelelő erőforrással rendelkezik a szervezet: a) az átlagos éves bevétele meghaladja az egymillió forintot, vagy b) a két év egybeszámított adózott eredménye (tárgyévi eredménye) nem negatív, vagy c) a személyi jellegű ráfordításai (kiadásai) – a vezető tisztségviselők juttatásainak figyelembevétele nélkül – eléri az összes ráfordítás (kiadás) egynegyedét. E mellett a társadalmi támogatottságot is vizsgálni kell. Megfelelő társadalmi támogatottság mutatható ki a szervezetnél, ha az előző két lezárt üzleti éve vonatkozásában a következő feltételek közül legalább egy teljesül: a) a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerint a szervezetnek felajánlott összegből kiutalt összeg eléri az 54. § szerinti bevétel nélkül számított összes bevétel kettő százalékát, vagy b) a közhasznú tevékenység érdekében felmerült költségek, ráfordítások elérik az összes ráfordítás felét a két év átlagában, vagy c) közhasznú tevékenységének ellátását tartósan (két év átlagában) legalább tíz közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy segíti a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvénynek megfelelően. Áfa megosztása

Kérdés: Egyik ügyfelem bevételei az alábbiak szerint oszlanak meg: Adómentes bevétel (bérleti díj): 708 499 Ft. Áfás bevétel (magáncélú telefon + egyéb szolgáltatás): 51 360 + 13 867 (áfa) = 65 227 Ft. Adólevonásra jogosító költségek tételes elkülönítés nélkül (cégautó jav. 50%-a, telefon, internet): 179 750 + 48 532 (áfa) = 228 282 Ft.

88 Ezek az adatok 9 hónap adatai. Tudom, hogy ezt éves szinten kell megállapítani, de most a számítás módja érdekelne, mivel ügyfelem éves bevalló. Az áfatörvény 123. §-a bekezdései alapján szeretném megosztani az előzetes felszámított áfát, ha ez lehetséges, de ez valahogy nem elég világos részemre. Hogyan tudom a fizetendő adót csökkenteni az előzetes felszámított adóval? Válasz: Feltételezem, hogy az áfa tv. 123. §-a (3) bekezdése szerint szeretné az áfát megosztani. Ebben az esetben az áfa tv. 5. számú melléklete tartalmazza a számítás menetét. Ha a kérdésben szereplő számokat tekintjük éves adatnak, akkor a megosztás menete az áfa tv. hivatkozott melléklete alapján az alábbi lenne: - levonási hányad számítása: 51 360Ft: (51 360Ft + 708 499 Ft) = 6,76%. - levonható (visszaigényelhető) áfa összege: 48 532 Ft x 6,76% = 3 281Ft - vissza nem igényelhető áfa összege: 48 532 Ft – 3 281 Ft = 45 251Ft Vásárolt készlet bekerülési illetve könyv szerinti értéke

Kérdés: Cégünk villamosipari termékek nagykereskedésével foglalkozik, az árukészlet értéke meghaladja az 1 milliárd forintot, az elfekvő készlet kiteszi a teljes készlet 5%-át, az értékvesztést excelben tartjuk nyilván. A több mint egy éve nem mozgó készlet nagy része olyan termékhez kapcsolódik, amit kivontak a forgalomból, amire értékvesztést számoltunk el. Következő évben az egyik nagy beszállító elvitette cégünktől az elfekvő termékeit és selejtezte, megkaptuk a kiszállítást és selejtezést végző cégtől a selejtezési jegyzőkönyvet. A beszállító vállalta azt, hogy a selejtezett készlet beszerzési értékéig csökkenti a következő időszak beszerzéseit egy magasabb forgalom mellett. Hogyan történik az értékvesztés elszámolása, mi a teendő, ha mérlegkészítésig kiderül a fenti selejtezés, mi a helyzet akkor, ha nem? Amennyiben mérlegkészítést követően történik, akkor mi a teendő? Amennyiben a fenti elfekvő készletre pl. 25 milliós készletre 99%-os értékvesztést számoltunk el, a beszállító 25 millió Ft erejéig további kedvezményekkel és magasabb forgalommal megtéríti az elfekvő készlet értékét, hogyan tudjuk ezt számvitelben lekövetni? Milyen esetekben történhet értékvesztés visszaírás? Válasz: A számviteli törvény 56. §-a (2) bekezdésének az előírása szerint a vásárolt készlet bekerülési (beszerzési), illetve könyv szerinti értékét csökkentetten kell, a mérlegben szerepeltetni, ha a készlet a vonatkozó előírásoknak (szabvány, szállítási feltétel, szakmai előírás stb.), illetve az eredeti rendeltetésének nem felel meg, ha megrongálódott, ha felhasználása, értékesítése kétségessé vált, ha feleslegessé vált. A készlet értékének csökkentését – a különbözetnek értékvesztéskénti elszámolásával – ez esetben addig a mértékig kell elvégezni, hogy a készlet a használhatóságnak (az értékesíthetőségnek) megfelelő, mérlegkészítéskor, illetve a minősítés elvégzésekor érvényes (ismert) piaci értéken (legalább haszonanyagáron, illetve hulladékértéken) szerepeljen a mérlegben. Ezen szabályból következően, ha mérlegkészítés időpontjáig kiderül, hogy a készlet értékesítése kétségessé válik, akkor a felesleges készletet értékvesztéssel le kell értékelni mérlegfordulónapon, függetlenül attól, hogy a készlet selejtezése mérlegkészítés időpontjáig megtörtént-e vagy sem. Selejtezéskor a készlet a leértékelt – értékvesztéssel csökkentett – értékkel kerül a könyvekből kivezetésre, értékvesztést ebben az esetben nem lehet visszaírni. A számviteli törvény 57. §-a (2) bekezdésének az előírása alapján értékvesztést csak és kizárólag mérlegfordulónapon lehet visszaírni, hogyha a készlet piaci értéke tartósan és jelentősen meghaladja annak könyv

89 szerinti értékét. Így például következő üzleti év mérlegfordulónapjával akkor lehet az értékvesztést visszaírni, hogyha a felesleges készletet a mérlegfordulónap és mérlegkészítés időpontja között magasabb áron értékesítik, mint a könyv szerinti érték, vagy ebben az időszakban értékesítési szerződést kötöttek egy jövőbeni szállításra magasabb áron stb. A jövőben vásárolandó készletnél bármi oknál fogva engedményt adnak a vételárból, akkor a készlet bekerülési értékében az engedménnyel csökkentett vételi árat kell figyelembe venni (természetesen a bejövő számlának is ezt kell tartalmaznia). Kiskereskedelmi boltban elfogadott EUR könyvelése

Kérdés: Átvettük egy cég könyvelését, az alábbiakat láttuk az eddigiek szerint könyvelve: Egy kiskereskedelmi boltban pénztárgépet használnak. A boltban elfogadnak EUR-t is. A pénztárgépbe csak forintot lehet beütni. A cég a számviteli szabályzatába beleírta, hogy minden egyes külföldi pénznemben meghatározott követelést, kötelezettséget a mindenkori MNB középárfolyam vezeti, illetve tartja nyilván. A pénzkezelési szabályzatába beleírta, hogy az üzleteiben (ahol pénztárgép van) minden héten hétfőn kifüggeszti az adott hétre érvényes árfolyamot (ezzel az árfolyammal számolnak, ha eurót fogadnak el.) Minden termék ára forintban van meghatározva. Minden napra készül egy kimutatás, hogy az aznapi bevételből melyiket fizették euróval, illetve melyiket fizették forintban. A pénztárgépzárás teljes összege a forintos pénztárba kerül lekönyvelésre (ebből készül az áfabevallás), minden nap át van vezetve a forintos pénztárból az eurós pénztárba az aznap elfogadott euró. Példával: 2013.10.21-ei pénztárgépzárás: 150 000 Ft 43. hétre alkalmazandó árfolyam: 290,00 Ft/EUR MNB középárfolyam: 293,75. A 150 000 Ft az alábbiakból tevődik össze. - 45 000 Ft, ez forintban lett fizetve - 50 000 Ft, ez forintban lett fizetve - 55 000 Ft, ez euróval lett fizetve (189,65 EUR) A forintos pénztárból az eurós pénztárba az átvezetés a 290 Ft/eurós árfolyamon történik. Minden hónapban váltanak be eurót forintra. Az év végén számolják el az árfolyamkülönbözetet, illetve ha az EUR pénztár nulla lesz. Kérdésünk: 1. A pénztárgépbe forintban beütött 55 000 Ft-ot milyen árfolyamot kell alkalmaznunk az áfabevallás elkészítésekor? 2. Ha nem az 55 000 Ft-tal számolunk [hanem a 189,65 EUR * 293,75 (MNB árfolyam)], akkor az év végi pénztárgépzárással hogyan fogunk egyezni (mivel ezt a NAV sokszor szokta ellenőrizni)? 3. Milyen árfolyamon kell nyilvántartanom a pénztárgépbe beütött ellenértéket (minden egyes termék ellenértéke ugyanaz, akkor is, ha forinttal, és akkor is, ha euróval fizetik). Az Önök véleménye szerint mely gazdasági eseményeket mely árfolyamon kell lekönyvelni, illetve az árfolyamnyereséget lehet-e évente egyszer lekönyvelni, vagy minden egyes átvezetéskor le kell könyvelni? Esetleg az értékesítés ellenértékének minősül-e az elfogadott euró „árfolyam-különbözete”? Válasz: A kérdésben leírt tényállás alapján megállapítható, hogy forintban történik az értékesítés, ezért az áfabevalláskor nem beszélhetünk árfolyam-alkalmazásról, az 55 000 Ft-ot kell az

90 áfabevallásban szerepeltetni, ennek kell a pénztárgépben is megjelenni. Az, hogy az 55 000 Ft-ot nem forinttal, hanem euróval egyenlítették ki, az már egy második gazdasági esemény, ügylet, ahol a vállalkozás eurót vásárolt forintért. A megvásárolt eurót a számviteli törvény 60. §-a (1) bekezdésének az előírása alapján a fizetett forint összegében kell a valutapénztárban felvenni, azaz a kérdésben szereplő adatok alapján 290Ft/EUR árfolyamon. Így a forintos pénztárból az eurós pénztárba az átvezetés a 290 Ft/EUR árfolyamon helyesen történik. Amennyiben a vállalkozás az eurót beváltja forintra, akkor minden beváltáshoz – mint gazdasági eseményhez – kapcsolódóan külön-külön el kell számolni az árfolyam-különbözetet [ez következik a számviteli törvény 165. §-a (3) bekezdése a) pontjának az előírásából, mely szerint a pénzeszközöket érintő gazdasági eseményeket a pénzmozgással egyidejűleg el kell számolni]. Ebből következően helytelen, ha év végén egy összegben kerül az árfolyamkülönbözet elszámolásra. A beváltásnál az euró könyv szerinti értéke és a kapott forint ellenértéke közötti különbözet árfolyam-különbözet, annak semmi köze az értékesítés ellenértékéhez. Rendezvényszervezéssel kapcsolatosan felmerülő költség mint reprezentációs költség

Kérdés: Van egy magyarországi áfás kft., ruházati nagykereskedés, aki szervezett a partnereinek (cégek) egy partnertalálkozót, ami teljesen ingyenes volt a partnereknek. A cégnek a következő költségei keletkeztek: éttermi szolgáltatás, terembér, hangosítás, internet, rendezvényszervezés, eszközbérlés, fotózás, videokészítés. A következőket a partnerek kapták, amit át is vettek az aláírásukkal: kitűző, vonalzó számológéppel, papírtáska, toll (ezeket mind szitázásra kerültek, hogy a cég logója mindenen rajta legyen). A cég a jelenlevő partnerek között kisorsolt 1 Apple Ipad-et. Az előbbiekről a költségszámlákat hova kell könyvelni? Az előzőekben felsorolt költségeket nem számlázta ki a ruházati nagykereskedés. Ezután a magánszemélyeknek mint partnereknek, vagy a magyarországi kft.-nek mint szervezőnek kell valamilyen adót valami után fizetnie? Válasz: A cégnél a rendezvényszervezéssel kapcsolatosan felmerülő költségek (éttermi szolgáltatás, terembér, hangosítás, internet, rendezvényszervezés, eszközbérlés, fotózás, videokészítés) az Szja tv. 3. §-a 25. pontjának az előírása alapján reprezentációs költségnek minősül. A partnereknek adott kitűző, vonalzó számológéppel, papírtáska, toll, Apple Ipad az Szja tv. 3. §-a 26. pontjának az előírása alapján üzleti ajándéknak minősül. Az Szja tv. 70. §-a (2) bekezdésének és (3) bekezdés b) pontjának az előírása alapján egyes meghatározott juttatásnak minősül a reprezentáció, és az üzleti ajándékok juttatása alapján meghatározott jövedelem azzal, hogy figyelmen kívül kell hagyni az Szja tv. előírásai alapján adómentes juttatásokat [a (3) bekezdés b) pontja azonban korlátozza az ajándéktárgy egyedi értékét a minimálbér 25%-ában]. Az egyes meghatározott juttatásokat az adóalap 1,19-szorosa után a kifizetőt (a rendezvényt szervező céget) terheli az 16%-os szja és 27%-os eho fizetési kötelezettsége. A kérdésben felsorolt költségeket a számviteli törvény 3. §-a (7) bekezdése 3. pontjának az előírása alapján személyi jellegű egyéb kifizetésként kell elszámolni. Mi számít anyagnak és mi szolgáltatásnak saját termelés esetén

Kérdés: Van egy kft. melynek a tevékenysége: naptár, névjegykártya, szórólap, meghívó készítése, grafikai tervezés. A megrendelések teljesítéséhez nyomdai szolgáltatást vesz igénybe más vállalkozóktól, továbbá nyomás, hímzés, szitálás, gravírozás, emblémázás szolgáltatásokat is

91 igénybe vesz. A nyomdától úgy kapja a számlát, hogy „100 db névjegykártya készítése”. A kérdésem az lenne, hogy a kft. amennyiben megveszi a nyomdától a névjegykártyát, azt az 51es, 52-esvagy a 815 számlaosztályba kellene könyvelnie? Az igénybe vett vállalkozók számláit a 815. számlaosztályba kellene könyvelni? Számvitelileg hogyan határozzuk meg, hogy a fenti tevékenységnél mi az anyag és mi a szolgáltatás? Válasz: A kft. tevékenységének elbírálása szempontjából azt kell nézni, hogy a kft. megrendelője mit kért a kft.-től, és ehhez a megrendeléséhez kapcsolódóan a kft.-nek van-e saját teljesítménye vagy sincs. Amennyiben a megrendelő naptárat, névjegykártyát, szórólapot, meghívót rendelt a kft.-től, és a kft. megtervezi ezeket a termékeket, akkor saját teljesítménye is van (bér, értékcsökkenési leírás stb.), majd a megtervezett termékeket kinyomtatja a nyomdával. Ebben az esetben a kft.-nek saját termelésű készlete lesz, mely készlet közvetlen önköltségének része a nyomdaipari szolgáltatás is. Ekkor a nyomda által számlázott összeget – függetlenül attól, hogy a nyomda számláján termék szerepel – az igénybe vett szolgáltatások között (52-esben) kell elszámolni. Ha a kft. semmit sem csinál a megrendeléssel kapcsolatosan (nincs saját teljesítménye), azaz a nyomda tervezi meg a naptárat, a névjegykártyát, a szórólapot, a meghívót, így a kft. terméket rendel meg a nyomdától, akkor lehet a nyomda által számlázott összeget áruként kimutatni, a megrendelőnek történő továbbértékesítéskor pedig elábéként elszámolni. A kedvezményezett átalakulás illetékmentessége

Kérdés: Egyik vállalkozás 40%-os tulajdonosa egy vele kapcsolt vállalkozásnak (a „leányvállalat” eszközállománya döntően ingatlan eszközökben testesül meg). A tulajdonosok tervezik, hogy a leányvállalatot beolvasszák az „anyacégbe”. Szíveskedjen megerősíteni abban, hogy az átalakuláskor az átvevő anyacégnek nem kell illetéket fizetnie. Ugyancsak bizonytalan vagyok a beolvadás számviteli és társasági adó vonzatával. Az anyacég könyveiből nyilvánvalóan ki kell majd vezetni a leánycég üzletrészének értékét, ami vélhetőleg rendkívüli ráfordítás lesz majd, ugyanakkor ezen érték a véleményem szerint társasági adó alapnövelő korrekciós tételként fog viselkedni. Válasz: Az illeték tv. előírása alapján csak a kedvezményezett átalakulás illetékmentes (a kedvezményezett átalakulás fogalmát a Tao. tv. 4. §-a 23/a pontja tartalmazza). Ha a Tao. tv. előírása alapján nem kedvezményezett átalakulást visznek, akkor a beolvasztott leányvállalat ingatlanjai után illetékfizetési kötelezettség keletkezik. A beolvasztott leányvállalat részesedését ki kell szűrni a vagyonmérleg-tervezetben, és a végleges vagyonmérlegben is, de a részesedés kiszűrése a vagyonmérlegben a névértékkel egyezően a jegyzett tőkével, a névérték és könyv szerinti érték különbözetében az eredménytartalékkal szemben történik. Így amikor az anyavállalat a leányvállalat végleges vagyonmérlegét bekönyveli, ez után kell az anyavállalatnak a részesedését a folyamatos könyvelés keretében kiszűrni a végleges vagyonmérlegben szereplő adatok alapján. Így a kiszűrés nem érinti az adózás előtti eredményt, mert a kiszűrés a jegyzett tőkével és eredménytartalékkal szemben történik, így az társasági adóalapot sem fog érinteni.