Ára 200,- Ft
Az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola lapja 2009. április • 1. szám
Oh, oh, oh Afrika! Március 28-án, a mûvészeti napon a folyosót afrikai dobok hangja töltötte be, a falakat elborították egzotikus országokkal kapcsolatos anyagok. Persze a nappal kapcsolatos izgalom már korábban elkezdõdött, hiszen eddig nem tapasztal változatosság jellemezte a programokat. A diákoknak a második emeleten kellett aláírásunkkal hitelesíteni a programválasztásunkat Egy nap erejéig Fekete-Afrika és Ázsia misztikuma ellepte Budapest betonrengetegében fekvõ iskolánkat. Õsi mítoszok elevenedtek meg Afrika végtelen szavannáiról, Indokína monszun áztatta erdeibõl, ukulele-dallamok Indonézia trópusi szigetvilágából. Buddhista füstölõk és misztikus, relaxáló zene várta a jóga többezeréves mûvészetébe betekinteni vágyókat. A kínai és a japán kalligráfia foglalkozáson a résztvevõk megismerkedhettek a távolkeleti írás ezen mûvészeti szintre fejlõdött változatának alapjaival. Afrika törzseinek szokásába nyerhetünk bepillantást, spirituális táncaikba, ünnepeikbe és szokásaikba, akik pedig pár órára teljesen le akarták vedleni európai mivoltukat, arc- és testfestéssel, vad törzsi táncokkal és énekekkel tehették ezt meg. Lehetõségünk volt elsajátítani az indiai carrom (ujjbilliárd) és a japán-koreai go játékot. Az idei mûvészeti nap kétségkívül az elmúlt évek legjobb programjai közé tartozik. Hompot Sebestyén
A tartalomból MEP ülés Szegeden Mûfordítások ART programok Ezerperces Március 15. Trefort bál Igazgatói interjú
2
2009. április •
Aktuális
Újra itt van... TrefortUtca. Hányszor ejtettem ki ezt a nevet az elmúlt másfél hónapban, nem emlékszem. De nyomásként nehezedett rám. Néhányan vállalkoztunk valamire és bizony ahogy haladt elõre az idõ, egyre inkább éreztem a feladat súlyát. Senki sem volt velünk türelmetlen, mindenki szorgoskodott a saját vállalásában. Tanár és diák egyaránt. A tanulás az alap, mondják a tanárok, de mi minden más is történt az elmúlt idõszakban? Trefort bál, Mûvészeti nap, a MEP szegedi ülése, mûfordítási verseny,
rendhagyó ünnepség március 15én, ezerperces sportéjszaka, a Trefort egykori tanárainak találkozója, vagy éppen a lapzártánk után kezdõdõ Színjátszó Fesztivál. Persze a végzõsökrõl se feledkezzünk meg, hiszen életük elsõ igazi megmérettetésére készülnek, az érettségire. Hogyan is kezdõdött? Nem is tudom. Néhányan három hónappal ezelõtt úgy döntöttük, újra megpróbáljuk megírni és megszerkeszteni a TrefortUtcát. Lassan, ahogy a csillag megy az égen, úgy kezd-
tünk hozzá a munkához. Nem túl nagy létszámú, de lelkes kis csapat állt össze erre a feladatra. Álljon itt a szerkesztõbizottság tagjainak neve, hogy ha majd száz év múlva valaki kutat a Trefort aktái között, büszkén fedezhesse fel a fiatal újságíró-jelölteket, Várhelyi Hangát (7. b), Fõzõ Krisztinát (10. b), Petri-Lukács Simont (7. a) és Hompot Sebestyént (11. a). És ne feledjétek! Bármikor csatlakozhattok a szerkesztõkhöz! Titeket is vár a TrefortUtca! Salamon Tamás
A Trefort-bál egy frissen avatott veréb szemszögébõl Egy hideg, februári pénteken, még pedig 13-án este volt a sokak által várt vagy rettegett(?) Trefort bál. Már egy hete csak ilyen mondatokat lehetett hallani - a büfében, az osztályokban, a folyosón, a lányvécében – hogy: „És te mész?” „Képzeld, XY elhívott egy cés lányt!”. Apropó elhívás. Ez a „kérjetek fel tanárokat, mert az milyen jó buli” dolog nem jött be nálunk. Pedig lett volna egy-két „pár” akiket megnéztem volna… A lányok már nem álltak messze attól, hogy megkérdezzenek tanárokat ( akikhez oda mertek menni vagy nem jöttek, vagy foglaltak voltak), de a fiúk még a velük egykorú lányokat sem próbálták meghívni. Még Gombos tanárnõ kampánya (matek-, illetve ofõórák elején egy-egy finom célzás, e-mail a szülõknek stb.) se hatott rájuk. Ennyit az elõzményekrõl. Csak (!) fél órás készülõdés után nekivágtam életem elsõ báljának. Szerencsére már az elõtérben láttam ismerõs arcokat (fiúkat is!), nem kellett egyedül csoszognom a háttérben. A lányokkal befészkeltük magunkat hátul. Kezdõdik a nyitótánc, a bécsi keringõ. Szerintem
• 2009. április
csak azért nem láttam leesett állakat, mert azért mégis csak egy bálban vagyunk és illetlenség lenne. Nagyon szép volt a koreográfia, meg is nézhettük még egyszer. Ezt követõen elkezdõdött a tánctanulás, eleinte hetedik bések nélkül. Egy idõ után kicsit elkezdett zavarni, hogy csak mi ülünk, fogtunk magunknak egy párt és rohantunk a táncparkettre. Csapodi tanár úr tánctudása mellett mi inkább néhány részeg csimpánzra hasonlítottunk, de nem érdekelt minket. Angol keringõ, cha-cha-cha, tangó és jive. Egyre jobban éreztük magunkat, szerintem mindenki így volt ezzel, nem nagyon láttam fáradt arcokat. A latin táncokra már az elsõ bálozó fiúk is összeszedték a bátorságukat és fel mertek kérni minket. Senki se jelentkezett elõre tanárnál, de ott, helyben néhányaknak megjött a bátorsága, így osztályfõnökünk se maradt táncpartner nélkül. Olyan 21:00 körül kellõ mennyiségû kóla
és palacsinta után már nem is éreztük magunkat annyira amatõrnek. De sajnos ezt az érzést hamar elrontotta az, hogy bejelentették: vége a bálnak. Szomorúan mentünk a kabátunkért, elbúcsúztunk és hazaindultunk azzal a tudattal, hogy életünk elsõ bálja véget ért. Aki ott volt, biztos jól érezte magát és remélem jön jövõre is. Aki nem, a beszámolók alapján, (meg az osztályban általunk bemutatott bécsi keringõ és tangó után) talán kedvet kap hozzá és amikor már naaaaaaaagy nyolcadikosok leszünk, õk is ott ropják majd életük elsõ bálján… Várhelyi Hanga
3
Aktuális
Tanárjelölt szemmel március 15-e Az elmúlt években különbözõ egyetemi szemináriumokon többször is feltették a kérdést: mit jelentenek nekünk nemzeti ünnepeink, hogyan emlékezünk az 1848-as eseményekre, stb. Öt év alig volt elég arra, hogy a kérdésre az elsõ, õszinte reakciónk – az elsõ, õszinte reakciónk, amit természetesen sose mondtunk ki – ne az legyen, hogy a „márciustizenötödike” csupán kínos emlékeket idéz meg bennünk: ünneplõbe préselve másfél órát állunk iskolánk fülledt közösségi termében, Petõfi verseinek, esetleg a Tizenkét pontnak a felolvasását hallgatjuk, valamint egy végtelenül hoszszú igazgatói beszédet. Ebbõl fakadóan most, tanárjelöltként némiképp tartottam attól, hogy egy hasonló eseményen kell segédkeznem. De ezen félelmeim már akkor eloszlottak, mikor megláttam a mûsor programját. Utólag pedig az általam látottak (a nyolcadikosok mûsorát fotóztam) és a kollegáktól hallottak alapján az a benyomásom, hogy mind a felsõbb osztályoknak megrendezett beszélgetések, mind pedig a
hetedik-nyolcadikosok által megjelenített élõképek kellõképpen segítik azt, hogy a diákok jobban magukénak érezhessék az ünnepet, megértsék, mi történt 1848-ban, és ezzel együtt talán azt is, miért kell erre még ma is emlékeznünk.
hova kell mennie, mindenki betartotta a megadott idõhatárokat, nem volt semmilyen kavarodás vagy fennakadás. A 8. a élõképe a Bánk bán elõadását jelenítette meg – a színpadon Gertrudis és Melinda, a színpad alatt szín-
Élõkép a 8. a-ban
Minden hetedikes és nyolcadikos osztály egyegy élõképpel készült erre a napra, melyet aztán évfolyamtársainak mutatott be. Az élõképek bemutatása a vetésforgó rendszerét követte, ami elsõ ránézésre kicsit nehezen követhetõnek tûnt, de a szervezés nagyon jól sikerült: mindenki tudta,
padszerelõ, a színpad mellett súgó és biztonsági õr. Az úri közönség, élén a bolonddal Petõfi hívó szavára lelkesen szavalja a Nemzeti dalt. Az ezen a ponton kimerevedett kép szereplõitõl szabadon lehetett kérdezni. A 8. b Táncsics kiszabadítását jelenítette meg. Az élõkép az osztályterem te-
rületének nagyobb részét betöltötte, a nézõk akaratlanul is elvegyültek a szereplõk között. Az utóbbiak elõször a konferanszié, majd a közönség kérdéseire készségesen meséltek magukról. A terem sarkában elkerítetten ülõ Táncsicstól kezdve a nép egyszerû fián keresztül a raccsoló, Franciaországból hazajött arisztokratáig mindenki történetét hallhattuk. A 8. c a teljességre törekedett: Vachott Sándorné bemutatta nekünk a kor minden illusztris személyét (és néhány jellegzetes korabeli népfit a kedves állataival). Mindenki igyekezett az általa alakított karaktert küllemében is minél élethûbben megidézni: még akkor is, ha lányként férfit alakított, esetleg fiúként asszonyt. Összességében nekem, mint tanárjelöltnek is nagy élményt jelentett – azon kevés alkalmak egyike volt életemben, amikor iskolai környezetben is érdemben tudtam március 15-ét megünnepelni. Végh Zsuzsanna magyar szakos tanárjelölt
Március 15-ei ünnepség a hetedik évfolyamon Évek óta nem vettem részt március 1-ei ünnepségen, és meglepõdve tapasztaltam, hogy a trefortos ünnep merõben más, mint amit én megszoktam az én régimódi gimnáziumomban. A múlt hét pénteke, 13-a nem volt szerencsétlen, a hetedikesek állóképei remekül sikerültek. Elõször a Helytartótanácsban történt eseményeket ismertük meg a 7.a elõadásában. A rövid be-
4
vezetõ mozgás után a szereplõk élõ tablóvá merevedtek, a látogató osztály pedig izgatottan kérdezgette a szoborrá vált szereplõket. A második képet a 7.b adta elõ, de rendhagyó módon nem az osztálytermében, hanem a folyosón, ahol egy madzagra felfûzött betûsor már messzirõl hirdette, hogy a nézõ a Landerer és Heckenast nyomdájához érkezett. Az osztály az
apró részletekre is figyelt: forradalmi zene szólt, voltak betûk és Nemzeti dalpéldányok, sõt még esernyõt tartó Laborfalvi Róza is. A 7.c osztályterme Pilvax kávéházzá változott az emlékezés két órája alatt, ahol igazi pincérnõ szolgálta fel a kedves vendégeket, köztük Petõfit és a márciusi ifjakat. A teremben igazi kávéházi hangulat uralkodott, különösen a hölgyek alakí-
tották hitelesen a szerepeiket. Azt gondolom, ez a fajta ünneplés mindenki tetszését elnyerte, és a felkészülés közelebb hozhatta egymáshoz az osztály tagjait. Külsõ szemlélõként öröm volt látni a lelkes tömeget, az ötletes bajuszvariációkat (kóc vagy szemceruza), a ragyogó jelmezeket. Köszönet érte. Sváb Ágnes magyar szakos tanárjelölt
2009. április •
Interjú
Poros András: „33 éves tanári pályafutás után az ember késztetést érez a változtatásra” Poros András tanár úr igazgatóként 2008. december 1-tõl vezeti iskolánkat. Az elsõ hónapok tapasztalatairól kérdeztük. Hamar megismerte a Trefort legfõbb törekvéseit és iskolánk jellegzetességeit. Terveirõl és tapasztalatairól kérdeztük - Ha az ember valami újba kezd, elõször megfogalmazza magának a saját motivációját. Miért pályázott az igazgatói posztra? - Mindig is hajlamos voltam arra, hogy a kötelezõ tanári feladatokon kívül, más dolgokkal is foglalkozzam és 33 éves taná-
Az iskolában nagyon aktív diákélet folyik, a tanáregyéniségek itt is nagyon színesek, sokféleképpen viszonyulnak a gyerekekhez, de az alapvetõ kérdésekben egységesek. Hogy milyenek a diákok? A diákok nagy része tanulni jár ide, még ha a mindennapokban
Az igazgatói íróasztal mögött
ri pályafutás után az ember késztetést érez a változtatásra. - Van valami különleges oka annak, hogy a Trefortot választotta? - A célok és az alkalom találkozása az életben a véletlen mûve. A Trefortot ismertem, hisz három gyermekem idejárt, valamint én magam a Radnótiban, az ELTE másik gyakorlójában tanítottam. - Milyen tárgyakat tanít? - Történelmet és franciát. Elõzõleg egy pécsi középiskolában franciául tanítottam történelmet, tehát a két szakom egyformán közel áll hozzám. - Milyen képe alakult ki az elmúlt hónapokban a diákságról valamint a tanárok és diákok viszonyáról? - Viszonylag hagyományos, de újításokra hajlamos tanár-diák kapcsolatot látok, ahol a tanárok tisztelete és a partnerség igénye egyformán megjelenik.
errõl hajlamosak is megfeledkezni. Értelmesek, nyitottak és néha talán egy kicsit passzívak. - Mit gondol, mennyire erõs a versengés az osztályok, és bizonyos tanulók között? - Nem gondolom, hogy erõsebb lenne, mint máshol, de a hetedik valamint nyolcadik osztályosok körében – ez életkori sajátosság- erõs a versenyszellem. Az osztályokat erõsítheti, ha valamiben jobbnak bizonyulnak, ezért úgy gondolom, hogy érdemes kihasználni a versengésben rejlõ energiákat. A Trefortban a változatos iskolai programok építenek a pozitív értelmû versenyszellemre. - Mennyire áll kapcsolatban a diáksággal? - A kellemetlenebb résszel kezdeném, találkozom a késõkkel reggelente valamint fegyelmi ügyben néhány diákkal. Ennél kellemesebb, amikor a szünetekben a folyosón sétá-
• 2009. április
lok, szót válthatok diákokkal és tanár kollégákkal egyaránt. A „Komoly és finom” legutóbbi koncertjén is részt vettem, de más eseményeket is említhetnék. Szerencsére arra is lehetõségem van, hogy órákat tartsak. Egy szimpatikus, kedves 11-es fakultációs csoportot tanítok történelembõl. A DÖK képviselõivel még nem volt alkalmam találkozni, de tervezem, hogy megismerkedjem terveikkel, kéréseikkel. (az interjú elkészülte után már részt vett igazgató úr a DÖK ülésén, errõl a következõ számban tájékoztatunk=A szerk.) - Iskolai kórusunk lelkes rajongója vagyok. Önnek mi a véleménye a kórusról, részt vett-e már koncertjükön? - Igen, természetesen, az egyik elsõ élményem az iskolában a varázslatos karácsonyi koncert volt. Azt hiszem, kevés iskola mondhatja el magáról, hogy ilyen kiváló és nagy létszámú kórussal rendelkezik, ének tagozatos osztály nélkül. - Nézzük egy kicsit más oldaláról iskolánkat. Sok problémával küzd az iskola? Mit tart ezek közül a legkomolyabbnak? - Sok, nagyon sok probléma adódik, de ezek minden iskolában felbukkannak. Az anyagi megszorítások korát éljük, és ma már az önkormányzati iskolák sincsenek jobb helyzetben. - Milyen konkrét megoldandó feladatok lennének az iskola épületével kapcsolatban? Rengeteg technikai problémát láttam az iskola állagával kapcsolatban, hogy csak egy utolsó példát említsek, csõtörés következtében beázott a fizika elõadó. Az étkezõ hiányát ugyancsak
jelentõs gondnak érzem, de sajnos a szigetelési gondok lehetetlenné teszi egy rendes étkezõ felépítését. Õsztõl azonban, reményeink szerint – az iskola bõvítésének következtében bõvül a büfé egytálételekkel, és a büfé emellett közösségi hellyé is válhat, hiszen kicsit nagyobb és lakályosabb lesz. Az épület problémái mellett a tanárképzés átalakulása jelenti a másik kihívást. - Mit jelent ez pontosan? - Azt, hogy az új, bolognai rendszerben félõ, hogy egyre kevesebben jelentkeznek tanárnak. Meg kell találnunk új feladatainkat az átalakuló tanárképzésben és a kezdõ tanárok pályakezdésének segítésében. - Milyen változásokat tervez az iskolában? - A pincének és a padlásnak nem kell helyet cserélnie, de néhány változtatásra azért szükség lehet. Szeretném, ha az osztályok és diákok életében nagyobb szerepet játszana a közösségért folyó, szociális munka. Például hallottam arról, hogy az egyik osztály jár gyerekkorházakba foglalkozásokat tartani, ez egy nagyon nemes cél, jó lenne, ha elõbb-utóbb több osztályunk is hasonló közösségi munkát végezne. Valamint szeretném, ha iskolánknak lenne egy projekt-hete, amely során az érdeklõdõknek, kitárjuk kapuinkat és megmutatjuk nekik azt a sokoldalú, változatos tevékenységet, amelyek eredményei egy tanév során napvilágra kerülnek. - Köszönöm az interjút és azt kívánom, hogy Igazgató úr jól érezze magát iskolánkban és segítsen egy még jobb Trefortot létrehozni. Fõzõ Krisztina
5
Aktuális
A 2009-es MEP nemzeti ülés A MEP (Modell European Parliament) VII. nemzeti ülése idén Szegeden került megrendezésre. Szegedrõl mindenki tudja, hogy hol van, azonban azt kevesen tudják, hogy Magyarország talán leg-eurokompatibilisebb városa: a kitûnõ állapotú és tisztaságú házak valamint közterek, a rendkívül jól felszerelt tömegközlekedés, a parkok és bicikliutak sokasága. Ezek után már azon sem lepõdtem meg, hogy szinte mindenhol átengednek a zebrán A MEP talán az egyik legizgalmasabb EU-s projekt hazánkban: lényege, hogy egy szerepjátékban veszünk részt, mely során egy hétre európai parlamenti képviselõvé változunk. A résztvevõ tíz gimnázium tizenegy diákot delegál a nemzeti ülésre. Minden iskola választ magának egy EU-s országot: az elkövetkezõ napokban bele kell élnünk magunkat abba, hogy mi ebbõl az országból érkeztünk, és felkészülésünk alapján csak ezen ország érdekei szerint szólalunk fel az üléseken. Nekünk, trefortosoknak idén könnyû dolgunk volt, ugyanis Magyarországot képviseltük. A nemzeti ülés elsõ szakasza a bizottsági ülés: ekkor a 110 diákból tíz darab tizenegy tagú bizottság formálódik, mind egy adott témakörben (pl. külügyi -, gazdasági -, kulturális bizottság). Minden ország (vagyis iskola) egy bizottsági tagot küld egy bizottságba, emellett valamelyik iskola adja a bizottsági ülés vezetõjét, a bizottsági elnököt. Nekem és a Külügy I. bizottság többi tagjának az EU és Oroszország kapcsolatát érintõ kérdésekrõl kellett komoly és megfontolt döntéseket hozni, mely emberek százmillióira lehet kihatással. A bizottsági ülés során komoly formulákhoz kell tartani magunkat, magázódunk, csak az elnök felszólítására beszélünk, akkor is megköszönjük a szót, egymást tisztelt képviselõtársnak szólítjuk. Persze azért ez csak az ülésen érvényes, a szünetekben valamint este a kocsmában megengedjük egymásnak a tegezõdést is… Miután a témákban sikerült megfogalmaznunk egy határozati javaslatot, az kinyomtatott formában
6
eljut minden résztvevõ „képviselõhöz”. A következõ napon kezdõdik a plenáris ülés, ahol mind a száz bizottsági tag egyszerre jelen van. Itt állnak ki a bizottsági tagok, elõadják az általuk megfogalmazott határozati javaslatot, mely több, formulák szerint megfogalmazott javaslati pontból áll. Ezután a plenáris ülés tagjai döntenek, hogy országuk érdeke szerint elfogadják-e azt vagy nem. Végül, miután minden bizottság átment vagy megbukott, következik a „Wunderband-bizottság” mely a plenáris ülés vicces mellé-
Este pedig nincs más hátra, mint a záróbuli valamelyik szórakozóhelyen. És ez még csak a MEP kezdete, hiszen a nemzeti ülésen tizenegy legjobban szereplõ diák kijut az igazi, nemzetközi MEP ülésre, amely angol nyelven zajlik, és mind a 27 tagállam diákjai a saját országukat képviselik. Idén Cipruson lesz! A MEP egyszerre véresen komoly, de ugyanakkor csak játék, hiszen nincs semmi komoly tétje. Ebben az egy fantasztikus hétben sok minden benne volt: önmegisSzegeden a trefortos MEP-esek
szólásait, hibáit figurázza ki, és általában akár jó, akár nem, kiesünk a székbõl úgy röhögünk rajta, hiszen már tíz órája csak azt hallottuk, hogy „Megadom a szót, Csehország!” „Köszönöm a szót, tisztelt Elnök úr” „A tisztelt finn kolléga védelmére kelnék!” „Nem értek egyet a tisztelt francia képviselõtársammal.” és hasonló szövegeket.
merés, tanulás, bulizás, ismerkedés más, hasonló érdeklõdésû emberekkel. Nagyon örülök - mivel iskolánk kilenc másik neves gimnáziummal együtt résztvevõje a programnak-, hogy én is részese lehettem a MEP ülésnek, és mindenkinek csak ajánlani tudom. Hompot Sebestyén
2009. április •
Aktuális
Munkában a ZölDÖK A diákok egy részében felmerült azaz igény, hogy ha már „ÖKO” iskola vagyunk, tegyünk is eszerint és vegyünk aktívan részt környezetünk megóvásában – A Zöldök megítélésem szerint még nem érte az ideális szervezeti felépítését – fogalmazott Fernengel András tanár úr, aki az aktivistákat segíti tapasztalatával és tudásával. - Ez a szervezet még kisebb finomításokra szorul. Nem szeretünk ücsörögni, azért nem lenne baj, ha mint ÖKO iskola mégis csak nagyobb aktivitást tapasztalnánk ezen téren, szükség lenne dolgos kezekre. Valójában három ember irányítja és mozgatja a ZölDÖK-öt, minden dicséretet megérdemelnek. Számos elképzelést sikerült megvalósítaniuk. Tóth Eszter, Kéri Zsófia és Kiss Marina a 11. c osztály tanulói, akiknek köszönhetjük a szelektív hulladékgyûjtést, a papírgyûjtést. Sohasem panaszkodnak, hogy mennyire kevesen vannak. Õk hárman Fernengel tanár úr segítségével, de önállóan szervezik a zöldek életét már nyolcadikos koruk óta. A lányok számos elképzelésüket szeretnék még valóra váltani, bár ezeknek kivitelezése komolyabb anyagi ráfordítást igényel. Nézzünk egy-két példát ötleteik tárházából: egy biciklitároló kialakítása, az energiatakarékosság jegyében fûtõtestek és nyílászárók cseréje, termek karbantartása, ápolása, hõtükrök felszerelése valamennyi osztályban, a harmadik emeleti folyosó zöldítése, valamint egy zöldkupola létrehozása a lépcsõfordulóban futónövényekbõl. A szelektív hulladékgyûjtés már egy mûködõ projekt, kisebb döccenõkkel már szépen üzemel. (Csak mellékesen szeretném megjegyezni, hogy a papírzsepi nem a papírok közé tartozik. = A szerk) A ZölDÖK és az ÖKO parlament között személyi átfedés ugyan létezik, mégsem lehet a két szervezetet egyként kezelni. Az ÖKO parlamentnek Csaba Orsolya tanárnõ nyújt segítsé-
• 2009. április
get. Az ÖKO parlament is több projektet készített, (mint például a tantermi kapcsolók felcímkézése) és készít most is. A mûvészeti napra is készültek programmal. Az ÖKO vetélkedõ nagyban kapcsolódott a környezetvédelemhez és az ebbõl adódó társadalmi problémákhoz. A következõ napokban egy nagyobb feladatba vágnak bele. Felderítik az iskola környéki éttermeket és rangsorolják azokat, majd ezt a listát közzé teszik iskolánkban. Remélik, hogy ezzel a munkával megkönnyítik választásunkat. A ZölDÖK és az ÖKO parlament létezése hozzájárul a Trefort egészéhez. Fontos, hogy összejött néhány elkötelezett diák, akik önállóan végig visznek az iskola számára fontos projekteket. Nem várhatjuk el azonban három diáktól, hogy az iskola egészét érintõ nagy változásokat vigyenek végbe, ha-
Villámrajt félév után Petri-Lukács Simon villámkérdéseket intézett néhány hetedik a-s osztálytársának. Lentebb olvashatjátok a válaszokat! 1. Mi jut eszedbe a „Trefort” szóról? 2. Ki a kedvenc tanárod? 3. Mit szeretsz a legjobban a büfében vásárolni? 4. Hamar felejtette a Trefort a régi iskoládat? Gay Katalin 1. Trefort utca. 2. Fábián László. 3. Buenot. 4. Igen. Palchuber Enikõ 1. Rám omlik. 2. Fábián László. 3. Teát. 4. Igen, már a verébtáborban találtam szimpatikus tagokat. Berky Attila
Balról: Eszter, Zsófi és Marina
nem más diákok munkájára és közremûködésére is szükség lenne. A Zöldök várja a lelkes, környezetükre igényes diákok csatlakozását. Ami eddig történt, már az is csodával határos. S mi lenne, ha legalább hatan lennének?... Fõzõ Krisztina
1. Tanulás. 2. Fábián László. 3. Sonkás szendvicset. 4. Igen, nem volt gond. Petri-Lukács Simon 1. Tégla 2. Fábián László. 3. Teát 4. Egybõl
7
Aktuális
Így látja a 7. b Megkérdeztem a verebeket az elsõ féléves tapasztalataikról a 7. b-ben. Sajnos mindegyik nagyon szégyellõs volt, ezért nem láthatjátok, ki áll egy-egy vélemény mögött. De talán így még izgalmasabb. Inkább a programokkal kapcsolatos kérdésre kaptam egyöntetû választ, a többire adottak olyanok, mint mi vagyunk: nagyon különbözõek. A nevüket nem merték vállalni, de szerintem így még izgalmasabb 1. Mi jut eszedbe, ha az hallod: Trefort? 2. Mi jobb itt ahhoz képest, amit elképzeltél? 3. És mi rosszabb? 4. Melyik program tetszett a legjobban? 5. Egy 10-es skálán mennyire értékelnéd a Trefortot?
1. Suli, felvételi, a kár- van a termünk, a pa- iskolanap szervezõityán lévõ ♣ jel, éneklés, dok, kevés a hely a tesi- nek) a Trés Fort hez, a számítógépek. 5. 8, 7,5, 8,5, 9,5, 9 2. A büfé, a hangulat, 4. A sulinap, fõleg a Átlag: 8,5 nincsenek stréberek, az métázás (3X), a verébosztály és a tanárok, a avatás. Buta kérdés. Szerintem ez nagyon jó tanárok meg a tanítás Hát persze, hogy a kó- átlag. Kíváncsi vagyok, rustábor! 5 év múlva is ilyen ma3. Semmi, a kinti tesi, (Azt hiszem jár egy gas lenne-e… az, hogy a harmadikon hatalmas piros pont az Várhelyi Hanga
Bõvül az iskola... A nyári menetrend szerint nem sokat fog pihenni az iskola vezetése. A tervezett iskolabõvítés a lépcsõháztól nyugatra lévõ, három oldalról zárt, északra nyitott udvarrész beépítésével történik A lépcsõ melletti területrõl van szó. Ezen a helyen készültek az osztályfotók szinte az iskola alapításától. Ez az a kis beszögelés, ahol a fociban a falat mandinerként használták a csapatok és a játék ezen a kis beszögelésen mindig megrekedt egy kicsit. Tavaly évvégén az éjszakai énekkari koncertre is itt állt fel az énekkar. Kérdés, megéri – e a bõvítés? A tantestület néhány tagja szerint nem
szabadna beszûkíteni az udvart. A többség azonban támogatja a bõvítést. Palojtay Tamás tanár úr felügyeli az iskola részérõl az építkezés lebonyolítását. Véleménye szerint sokat nyer az iskola a bõvítéssel. A DÖK saját helyiséget kap, az új büfé elõtt le lehet majd ülni és beszélgethetnek egymással a diákok kulturált körülmények között. A tanárjelölteknek is kialakítanak egy termet, végre
nem érzik majd anynyira idegennek magukat az épületben. A lépcsõházi akadálymentesítésre is sor kerül. A lépcsõház melletti lift segíti a mozgássérültek közlekedését. A kivitelezés nyáron kezdõdik, és könnyen elképzelhetõ, hogy a kivitelezõk jövõ õszre nem készülnek el. Azonban izgalomra semmi ok! A testnevelés órákat zavartalanul meg lehet tartani! T. U.
Az utolsó csoportkép ebben a beugróban
8
2009. április •
Aktuális
...Bõvült a tantestület Iskolánk tanári karába több új tanár érkezett ebben a tanévben. Ugyan mindenkit megpróbáltunk utolérni, de valami rejtélyes okból kifolyólag nem sikerült. Így most röviden megismerkedünk Sztrókay András tanár úrral, Györffy Katalin és Fehér Laura tanárnõkkel. A következõ számunkban természetesen utolérjük a hiányzókat. Elsõként Sztrókay András tanár úrral beszéltem, aki angolt tanít, de még az ELTE Bölcsész Karán tanul összehasonlító irodalmat. A tanár úr sokak számára kellemes személyiség, aki élvezhetõvé teszi az angolórákat. Kisebb túlzással azt mondhatjuk, hogy szenvedélye a színház és az azt körülvevõ világ, hiszen az egyetem mellett a Bárka Színház színház-kritikus képzõ tanfolyamára jár. Tehát nem meglepõ módon, mikor megkérdeztem mit tesz szabadidejében, azt felelte, hogy színházba jár.
las tanárnõ helyére érkezett. Hogy hogyan is jutott tanárnõ iskolánkba? Igen egyszerû módon, Mészáros tanár úrral állt szakmai kapcsolatban és így értesült errõl a lehetõségrõl. Három hangszeren játszik fuvola, klarinét és zongora. Öt osztályt tanít iskolánkban és egyenlõre vegyes hatások érik, hiszen csak február óta tanít itt. Úgy érzi, kezdi megszokni a helyzetet és egyre könnyebben találja meg a közös hangot bizonyos osztályokkal. A többi tanárral jó viszonyt sikerült kialakítania és segítõkész-
mányegyetem (Szeged) hallgatója volt 1995-ig. Régi iskolája megszûnése okán került a Trefortba, és bár történelembõl is megvan a tanári diplomája, elsõsorban az angollal szeretne foglalkozni. A tizenegyedik évfolyam kivételé-
ramja egy túrajáték, a geoláda. (A játék annyira újkeletû, hogy a word helyesírási ellenõrzése hibásnak jelzi a szót) Ennek lényege, hogy a túrázók, szép, kiépített turista útvonalak mentén megkeressék azokat a kijelölt pon-
Fehér Laura tanárnõ a tizedikes csoportjával
Sztrókay András tanár úr már a Trefort bálon is részt vett
vel mindenhol tanít, véleménye szerint a legtöbb diákkal kiválóan együtt lehet dolgozni. Két gyermeke van egy tízéves lány és egy három és fél éves fiú. Fehér tanárnõ egyik kedvenc szabadidõs prog-
Emellett még két igen fontos dolgot kell tudnunk Sztrókay tanár úrról, elõször is nagy TúróRudi rajongó volt, amíg meg nem jelent a MilkaRudi, és komoly zenei ismeretekkel rendelkezik, hiszen kilenc évig tanult hegedülni, fõként komoly és jazz zenét hallgat. Ha már a zenénél járunk, térjünk is át Györffy Katalin tanárnõre, aki Ha-
nek tartja kollégáit. A tanítás mellett két kórusban is énekel, volt gimnáziuma öregdiák kórusában, amely fontos szerepet tölt be életében, valamint a Musica Nostra nõi kórusban. Befejezésként szeretnék még Fehér Laura angol tanárnõvel folytatott beszélgetésemrõl is beszámolni. Tanárcsaládból származik és a József Attila Tudo-
• 2009. április
tokat, melyeket ha megtalálnak, pontokat kapnak érte. Ez már egy nemzetközi szinten mûködõ program, amely népszerûsíti, és érdekesebbé teszi a túrázást. Fõzõ Krisztina
Talán érdekes lehet a GyalogTrefortosoknak is! Egy boldog geoláda megtaláló www.geocaching.hu-ról: H.P.: 2009.03.26 12:20 - Megtaláltam Domoszlói kapu - oroszlánvár - selyem rét - szárhegy, a kék jelzésen néha szemerkélõ hó kíséretében. Több mufloncsapattal is találkoztam, de gyorsabbak voltak mint én a fényképezõvel. A jelzett vadászkunyhó ma már csak romokban létezik! Szerény véleményem, a nehézség lehetne 3,5 - 4,0 is. Köszi a rejtést.
9
Aktuális
Sikeres és sérülésmentes három ezerperces! Minden iskola büszke lenne arra, amit véghez vittünk! Ezer percen keresztül kergettük a labdát, még pedig Ferencz Gábor tanár úr akcióban
igazán minden erõt és energiát igénybe vett. Ne is ezerpercesrõl beszéljünk, hanem három ezerpercesrõl, hiszen három sportágban kellett helyt állni. A korábbi évekhez viszonyítva a diákok most fáradtak el a legjobban, de tegyük gyorsan hozzá, hogy ennek ellenére zökkenõk nélkül oldották meg a feladatokat. Kimerültségük ellenére idén minden zökkenõmentesen történt, és egy tanár számára ez egy nagyon fontos szempont, különösen, ha sportról van szó. - A szervezésben több di-
Robi! Ez egy csodafotó!
ák is részt vett és felelõsségteljesen szervezték a programokat. A tantestület tagjai is nagy számban képviseltették magukat, sokat segítettek a kollégák, melyet ezúton is köszönök nekik. - Százhúsz mérkõzésen küzdöttek egymással a csapatok, szerencsére mindöszszesen két apróbb bokaficammal megúsztuk az éjszakát. - Két év múlva folytatjuk! Megígérem. TrefortUtca Foto: Reszketõ Róbert
háromfélét is: a kosárlabdát, a focilabdát és a röplabdát. Ferencz Gábor tanár úr, az éjszakai program fõ szervezõje elégedett volt a látottakkal. - Számomra az éjszaka legfontosabb eredménye, hogy a diákok nagyon kulturáltan viselkedtek. Ez az éjszaka
Egynapos cserediákok a Trefortban Az õsz folyamán, Kismaroson lebonyolított DÖK-tábor második napján, amikor is a három gyakorlóiskola, az Apáczai, a Radnóti és a Trefort képviselõi találkoztak, kezdett el körvonalazódni az ARTeseménysorozat terve, ezen belül is a három névadó iskola közti kölcsönös „cserediák” program, mely folyamán az arra jelentkezett diákok egy teljes napot tölthetnek a másik gyakorlóiskolában. A Trefortban került elsõ-
10
ként megrendezésre az esemény, február 19-én reggel izgatottan gyülekeztünk a nagy tanáriban. Egyre csak tódultak be az ajtón a számunkra ismeretlen diákok az ajtón. Miután kiosztották kinek kit kell kísérni az iskolában (mindenki egy radnótist és egy apáczaist kapott maga mellé), elkezdtünk megismerkedni vendégeinkkel. Voltak köztük érdekes emberek, például az egyik fiúról kiderült, hogy õ már mindent tud rólunk, mert mi-
elõtt idejött, végignézte az iwiw-adatlapját az öszszes trefortosnak, aki
részt vesz a programban. Ezenkívül tornaruhát is hozott magával, arra az
A 11. b-sek figyelnek radnótis társukra
2009. április •
Aktuális
A felvételizõ gyerek anyja Avagy a Szülõ a Drága gyermek szemszögébõl A Felvételizõ gyerek anyja (gymnasium’s remalom) jelenség a Drága gyermek 4.-es kora körül kezdõdik, amikor a Szülõ kitalálja, hogy ennek a gyereknek el kell mennie ebbõl az iskolából. Kiválaszt két szimpatikus gimit és elkezd infókat gyûjteni. Ezzel elvan kb. két évig. Majd mikor a Drága gyermek hatodikba menne, a sulikezdés elõtt ismerteti vele a tervet. A Drága gyermek felvételizni fog, mégpedig ide és ide. Pont. Drága gyermek beletörõdik. Majd a Szülõ el kezd beszélgetni egy szülõin és rájön, hogy mások milyen jó helyekre fognak felvételizni. Más ismerõsöknél (akiknek a Drága gyermekük hasonló korú, mint az övé) is érdeklõdik. Végül is kialakul az a 8 hely, ahova felvételizni FOG a Drága gyermek. Majd még tovább érdeklõdik és kiválasztja azt a sulit, ahol az írásbeliig kínoztatja majd a Drága gyermeket (felvételi elõkészítõ). Drága gyermek tanul és tanul. Elérkezünk ahhoz az esõs, hideg január végi naphoz. Drága gyermek halál nyugodtan megírja az írásbelit, míg a Szülõ tövig rágja a maradék körmeit esetre, ha testnevelésen kell részt vennie. Kellett. Ugyanis részt vettek minden órán, amilyen órája épp a kísérõjüknek volt. Ha akartak hozzá is szólhattak az órákhoz, bár ezt nem nagyon tették. „Ti minden óra után visszamentek az osztályotokba? Mi mindig átmegyünk abba terembe, ahol az óránk lesz.” – mondta egy lány az Apáczaiból, ezek szerint meglepte õt a trefortosok „osztályszeretete”. Ennél már csak akkor lepõdtek meg jobban, amikor meséltem nekik, hogy a Trefortban hét nyelv
néhány sorstársa társaságában. Drága gyermek másnap megkapja elsõ 3,8 átlagú félévijét, de ez a Szülõt nem izgatja. Szülõ közben hall pletykákat az egyik gimirõl, amit rögtön ki is húz a listáról. Marad 7. Mindenhova beadja a jelentkezést. Naptárja tele van szóbeli idõpontokkal. Máris szervezi, hogy ki menjen el a Drága gyermekkel, ha õ épp nem ér rá. (a nyílt órák és az írásbeli elvitték az összes szabadságát) Drága gyermek szépen elmegy a szóbelikre, Szülõ már a mûkörmét is lerágta. Itt kezdõdik csak a durva rész. A Szülõ ezek után állandóan laptopot visz magával, hogy még a metrón is megnézhesse az összes hatosztályos gimi honlapját. (még azokat is, ahova nem küldte el a Drága gyermeket, hogy láthassa, a Gyermek osztálytársainak a pontszámát és hogy felvették-e). Drága gyermek nyugodtan jár iskolába, moziba, haverokkal mászkálni, még véletlenül sem beszélnek a felvételirõl. Szülõ egész nap idegesen mászkál föl-le a lakásban, ruhája szakadt és koszos, a haja kócos. Már a számítógépet is kisajátította, hogy egyszerre két gimi honlapját is nézhesse. Egy szép pénteki napon (egy héttel a hivatalos idõpont után) megjönnek a levelek. Drága gyermeket felvették. A szülõ
(köztük kínai) közül válogathatnak a diákok. Azt viszont nem nagyon értették, hogy miért a Vas utcában van az iskola
• 2009. április
már azt tervezgeti, milyen büszke arccal fog majd elmenni a beiratkozásra. „Igen, az én Drága gyermekemet felvették!” Drága gyermek baromira nem akar elmenni, mert nem akarja elõre látni a lóbélákat, akikkel a következõ 6 évet fogja tölteni. A Szülõ, amint hazaértek a beiratkozásról, rögtön az érettségi pontokat nézi, hogy mibõl érdemes majd nyelvvizsgázni, emelt szintût tenni… stb. De ez már egy másik történet. The end. V. H.
Egy kis matek: emlék 2008-ból
A következõ ábrán egy olyan, nem igazi bûvös négyzet látható, amelynek minden sorában, minden oszlopában, sõt az egyik átlójában szereplõ három szám összege is 2008, csak a másik átlóban tér el ettõl a számok összege. Számolj pontosan és pótold az ábrán a hiányzó számokat!
tiszteletbeli menzája. Ezenkívül nem sok megjegyzést hallottunk tõlük, valószínûleg azért, mert végtére is nincs sok kü-
lönbség a budapesti gyakorlóiskolák között. Én legalább is így gondolom, de errõl majd csak akkor lesz alkalmunk megbizonyosodni, amikor minket látnak vendégül valamely másik iskolában. Nekem nagyon tetszett ez a program, különlegessé tette ezt a napot (ami egyébként a 18-dik születésnapom) az egész iskola számára, érdekesebbek voltak az órák is így, hogy nem csak a megszokott arcokat láttuk magunk körül. Izgatottan várom a folytatást. H. S.
11
Interjú
Ferenc József a Treforban Mostani számunkban José Franciscóval, a februárban Costa Ricából iskolánkba érkezett cserediákkal beszélgettem, aki jelenleg Pomázon lakik és az elkövetkezõ kb. háromnegyed évet az osztályunkban (11. a) fogja tölteni, hogy elsajátítsa a magyar nyelvet. - Hello, José. “Costa Rica”, it’s similar to Mexico, in the the name sounds very exotic south there is a massive and interesting, but we don’t Chipcha (Native American) really know much about your influence. In the western areas, home country. Could you there is also a black African influence… And also the food introduce it in a few words? - Hello. Yes, well... Costa Ri- is very different. We don’t eat ca is a country in Central as much soup as Hungarians. America. On the western coast And we eat rice almost with it’s bordered by the Pacific everything, rice with pork, rice Ocean and on the eastern coast with chicken… so with everyby the Atlantic Ocean. The thing. - As we know, originally you population is about 5 million, the area is about 51 100 square wanted to go to Australia to kilometer. The major part of learn English, but then the the people is catholic. It was organizers cancelled it. So why discovered and conquered by did you choose Hungary? - Well… why not?:) Spain in 1502 and now it’s a - What are the other counquiet well developed country in the region. I live in a city called tries you could have chosen? - There were five countries: Heredía which is in the Denmark, Finland, Thailand, Northern part of the country. -What is different between Switzerland and Hungary. I red about Hungary on the internet, Costa Rica and Hungary? - The culture. It’s very differ- and I saw, that it is a more ent. Costa Rica has got a mix- „latin-like country”, than the ture of cultures, it is also a others. - And do you like Hungary, meeting place of Central American and Southern Budapest and our school? - Yes, of course. American culture. In the north
Ferenc József az iskolapadban
- In which lessons do you take part in the school? - I take part in all the lessons you have. - How much do you understand from the lesson? Isn’t it annoying when you are just sitting there and you don’t understand anything about what’s going on? - Well, yes it’s some kind of annoying. I understand about 17 words per lesson. For example I know, the phisics teacher always says a question like „Rendben van?”. - And how about the Hungarian language? - It’s very difficult. It is completely different to English and
Spanish. I met some students from other countries, who are also learning Hungarian here, they have been here already for 6 months and they still don’t speak very well. I learn Hungarian by a private teacher, I have two Hungarian lessons every week. - My last question: could you say something in Hungarian to the readers of the school newspaper? - Well… hmmm… Nagyon jó a party!!! - Great… :) Thank you for the interview, José, and have a great time in our school. - Köszönöm. Sebestyén Hompot
Megemlékezés a 301-es parcellában
Nagy Imre sírja elõtt a 12. b
12
A 12. b osztály Kubicza János tanár úr vezetésével az érettségi elõtt talán az utolsó közös programon vett részt az Újköztemetõ 301-es parcellájában. Rendhagyó történelem óra keretében érkeztünk a nemzeti kegyhelyre. Itt nemcsak ’56-os áldozatokat hantolták el, hanem már 1951-ben is ide temették el a kommunisták saját áldozataikat. Kaliszky Péter tartott egy rövid bevezetõt a 301-es parcella történetérõl. Elõadásában talán a legmeglepõbb információt az jelentette, hogy a politikai áldo-
zatok temetésére maga Nagy Imre jelölte ki a 301-es parcellát. A bevezetõ gondolatok után Forray Dorottya ismertette a Nagy Imre per áldozatainak életútját. A látogatás alkalmával csak a 12. b volt jelen a nemzeti kegyhelyen. Csend uralta a temetõt, mindenki egy kicsit elgondolkodott, miközben megnéztük a sírokat. Remélem, örökre megmarad ez az emlék a 12. b osztály diákjaiban. Együtt voltak, együtt emlékeztek. S. T.
2009. április •
Mûfordítási verseny J.-M.G.LE CLEZIO:
ApróNovella változások - részlet „Nincs valakinek három húszpennys-e?” Hirtelen mintha mindenki indulni akart volna – biztosan mind londoniak. Egyedül õ maradt – a haját igazgatta a tükör elõtt. „Fel tudod váltani?” Lassan megfordult miközben nyújtottam felé a tízfontos bankjegyet. Szemöldökei magával ragadtak. Sötét hajának vonala - akár a mágneses pályára kényszerített vasreszelék - a szemén keresztül húzodott mintha találkozni akarna túloldali társával az orr felett. Erõsen kellett néznem, hogy világosan kivegyem: sötét szemei voltak, kerek arcának pedig olyan erõs kontúrja hogy úgy tûnt mint aki egy enyhe ütést kapott Tom és Jerry rajzfilmbeli serpenyõjétõl. Belenyúlt kabátjának zsebébe és egy kisebb kupac aprót húzott elõ, fõleg rézpénzeket. Néhány a padlóra esett csilingelõ hangot adva. Sok aprója volt: túl sok – nem akartam a pénztárcámat rézzel kibélelni. „Nincs véletlenül egy ötfontosod?”-kérdeztem. Kiszórta érmegyûjteményét a szappanos tócsákkal tarkított mosdókagylóra. „Te látni olyat?” – kérdezte aztán. Akcentusa volt de nem tudtam volna megmondani honnan valósi, talán Spanyolország – gondoltam. „Ez az összes apród?” – kérdeztem. Bólogatott. „Nézd, egyelõre hadd vigyem el ezeket...” – vettem föl hármat a nyirkos pénzek közül. „A boltban kapott visszajáróból visszafizetem”. De õ úgy nézett vissza rám mintha valami rosszat mondtam volna.
„Érted, amit mondok? Nem akarom elvinni az öszszes érmét.” „Igen” – válaszolta csendesen. Hálás voltam. Fogtam a pénzt de amint kijöttem a próbafülkémbõl a lány és a maroknyi aprója már nem volt ott. Amikor újra megtaláltam, Darcy Bussell portréját tanulmányozta, fejét egyik oldalról a másikra mozgatva mintha a festmény egy ruha lenne amit késõbb esetleg fel akarna próbálni. A pénzzel kapcsolatban kérdeztem de csak annyit mondott: „Ez jó kép”. Nem tudom hogy mitõl maradt jobban tátva a szám: a válaszreakció nélkül maradt magyarázatomtól az aprópénzzel kapcsolatban; vagy a tény, hogy ezt az irtózatos képet jónak találta? „Komolyan mondod?” – kérdeztem. „A képen nem tûnni valóságosnak. Olyan lenni mint egy...” Szeme álmosan pislogott amig a megfelelõ szót kereste „...álom.” A szóban forgó kép engem mindig is olyan firkálmányokra emlékeztetett amiket az iskolában lányok rajzoltak a füzeteikbe. „Neked nem tetszeni?” – kérdezte - „Mutass egy ami tetszik!”- mondta. Mint már korábban is mondottam, nem szokásom összebarátkozni idegenekkel de ebben a lányban volt valami. A szemét körülvevõ sötét árnyéktól vonásai, még akkor is amikor mosolygott – derûsen tudatva, hogy Laylornak hívják - megmaradtak szomorkásnak, mint egy rosszkedvû gyereké egy szülinapi zsúron. Összebarátkozásunkat ve-
• 2009. április
reségként könyveltem el de feladatomnak éreztem, hogy mutassak neki egy igazi festményt. Alan Bennett és az õ titokzatos kis barna táskája teljesen hidegen hagyta. Nem úgy a Beckhamrõl készült fotók. Germaine Greer-tõl mosolyra hajlott az ajka míg A.S Byatt-tól már hangosan felnevetett: „Ezeket gyerek csinálni?” Kész jelenetet csináltunk. Laylor képtelen volt magában tartani nevetését így az emberek elkezdtek furcsán nézni ránk. Le akartam adni kötelességem terhét. „Figyelj, inkább igyunk meg egy teát.” – mondtam – „akkor majd vissza tudom adni a pénzed” Amint leültünk az asztalhoz, újból elõvette a halom aprópénzt, mohón csusztatva azokat felém remélve, hogy hasznomra lesz majd a tea kifizetésénél. „Nem, ezt én rendezem” – mondtam Ahogy az érmék visszakerültek a zsebébe, olyan hangot adtak mintha valaki most nyert volna éppen egy félkarú rablón. Amikor visszaértem a teával odaadtam neki a húsz pennyt amivel tartoztam. Elkezdett játszani velük az asztallapon - egy érmével a másik kettõ körül körözve nyolcas alakban. Egyszerre csak elõrehajolt hozzám, mintha a cinkostársam lenne egy öszszeesküvésben és azt mondta: „Én szeretem mûvészetet.” Ezzel a kijelentéssel kis szikra szökött azokba a fakó szemekbe elárulva, hogy tulajdonosuk nem több, mint tizennyolc éves. Talán egy diák. „Honnan jöttél?” – kérdeztem. „Üzbegisztán” – válaszolta Az a Balkánon van? Nem voltam biztos. „Merre is van pontosan?” Fordította: Balogh Patrícia 10. A
Helen Kidd:
Esõ Kavargó víz, Örvény’ esõ Körbe pörget újra s újra Felmosolygom az égboltra. Csöpögõ csepp Huppanó víz, Utam ha sáron átvezet Bõrömig ázom meglehet. Loccsanó zuhatag, Harsogó vízesés, Korbácsolja ablakom, Én kényelmesen, szárazonMíg ömlõ égi könnyek, Sûvítõ esõcseppek, Versenyt futnak az ereszen - ablakomat bámulom. Zajtalanul csendben teszi Az Ördög; feleségét veri. Engedem hogy megtévesszen, Jaj! Egészen megijedtem. Rémületes Villámcsapás, Felvillanyzó, fényesítõ Szememet is behunyom Csillámló cseppek, Csillogó csöppek, Gyémántok ezüst nyakéken, Nézd hogy fénylenek az égen! Szelíd és Éltetõ zápor, Fáradt levél zöld lesz mától, Zöld lesz és friss. Szelíd özön, vad esõ, Bolond, párás lustán esõ Nem unom ha láthatom, Soha nem hagy szárazon. Fordította: Fülöp Péter 10. A
13
Mûfordítási verseny J. M. G. Le Clézio:
Oh, te tolvaj, te tolvaj, miféle élet a tied? (…) Szereted ezt az életed? Nem, eleinte egyáltalán nem szerettem, de most mit tudok tenni? Minden éjjel elmész? Attól függ. A helytõl függ. Vannak negyedek, ahol egy lélek sincs nyáron, máshol ez télen van így. Van, hogy sokáig maradok, anélkül, hogy elmennék, várnom kell, mert tudom, azt kockáztatom, hogy elkapnak. De néha szükség van otthon pénzre, hogy ruhákat meg gyógyszereket vegyünk. Vagy pedig ki kell fizetni az albérleti díjat, a villanyszámlát. Kénytelen vagyok feltalálni magam. Halottakat keresek. Halottakat? Igen, tudod hogy van ez, olvasod az újságot, egyszer csak meglátsz valakit, aki elhunyt, valami gazdagot, tudod, hogy a temetés napján elmehetsz a házához. Általában így csinálod? Attól függ, nincsenek szabályok. Van úgy, hogy csak éjjel csinálom, amikor távoli negyedekbe megyek, mert tudom, hogy nem fognak megzavarni. Néha nappal is meg tudom csinálni, olyan délután egy óra fele. Általában nem szeretem nappal csinálni, megvárom az éjjelt vagy a kora hajnalt, tudod, olyan három-négy
14
óra tájt, ez a legjobb idõpont, mert ilyenkor az utcák kihaltak, ilyenkor még a zsaruk is alszanak. De sosem megyek be olyan házba, ahol van valaki. Honnan tudod, hogy nincs bent senki? Azt azonnal látni lehet, de tényleg, ha hozzá vagy szokva. Az ajtó elõtti por vagy a lehullott levelek vagy a leveles láda tetején halomban álló újságok. Az ajtón mész be? Ha könnyen megy, akkor igen, feltöröm a zárat vagy mesterkulcsot használok. Ha nem enged, megpróbálom az ablakon keresztül. Betöröm az egyik ablaküveget egy tapadókoronggal, s megpróbálok az ablakon keresztül bemenni. Mindig kesztyût húzok, hogy ne hagyjak nyomokat, s hogy ne sérüljek meg. És a riasztók? Ha bonyolult, hagyom az egészet. De általában ezek elég egyszerû dolgok, az elsõ pillanatban észreveszed õket, csak a drótokat kell átvágnod. Mire utazol leginkább? Tudod, amikor csak úgy belépsz egy házba, amit nem ismersz, nem tudod, mit fogsz találni. Gyorsan kell cselekedned, enynyi az egész, arra az esetre, ha valaki észrevett volna. Szóval azt viszed el,
ami szem elõtt van, és nem okoz problémát, televíziókat, hifi berendezéseket, háztartási készülékeket, vagy az ezüstnemût, csecsebecséket, abban az esetben ha nem túl nagyok és nehezek, a képeket, vázákat, szobrokat. Az ékszereket? Nem, nem gyakran. Elõször is, mikor az emberek elmennek, nem hagyják szem elõtt az ékszereiket. Érdekes a módon, a borosüvegeket is könnyû elvinni. Ráadásul az emberek nem fordítanak túl sok figyelmet a pincéjükre, nem tesznek rá lakatot, nem igazán követik, hogy mi történik velük. Ezért nagyon gyorsan össze kell szedni mindent, és aztán lelépni. Szerencsére van egy autóm, ami nélkül nem tudnám ezt csinálni. Vagy be kéne lépnem egy bandába, hogy igazi gengszter legyek, vagy mi. De ez nekem nem tetszene, mert úgy vélem, hogy õk ezt inkább szórakozásból csinálják, mintsem szükségbõl, meg akarnak gazdagodni, a maximumot keresik, a nagy fogást, mialatt én ezt a megélhetésért csinálom, hogy a feleségemnek és a gyerekeimnek legyen mit enniük, mit felvenniük, hogy a gyerekeim tanulhassanak, és legyen egy rendes szakmájuk. Ha holnap találnék munkát, azon nyomban felhagynék a lopással, ismét nyugodtan térhetnék haza, estén-
ként leheverednék az ágyra vacsora elõtt, az árnyékfoszlányokat bámulnám a plafonon, anélkül, hogy bármire is gondolnék, anélkül, hogy a jövõre gondolnék, hogy bármitõl is félnék. Most úgy érzem, hogy az életem üres, hogy mindezek mögött nincs semmi, mint egy díszlet. A házak, az emberek, az autók, az az érzésem, hogy minden hamis, és mû, hogy egy nap majd valaki azt mondja nekem, hogy ez az egész csak egy komédia, ami nem tartozik senkihez. Azért, hogy ne gondoljak erre, délutánonként kimegyek az utcára, s elindulok valamerre, megyek, megyek, napsütésben vagy esõben, és közben idegennek érzem magam, mintha csak most érkeztem volna vonattal, s nem ismernék senkit a városban. És a barátaid? Oh, tudod a barátok eleinte nagyon kedvesek, amikor problémád van, mikor tudják, hogy elvesztetted a munkádat, s nincs semmi pénzed, de aztán attól tartanak, hogy pénzt kérsz tõlük, így… Nem figyelsz oda eléggé, s egy nap azon kapod magad, hogy többé nem találkozol senkivel, többé nem ismersz senkit… Valóban, mintha idegen lennél, s most szálltál volna le a vonatról.
2009. április •
Fordította: Kazai Viktor 12. B
Mûfordítási verseny Helen Kidd:
Zápor Forgó zápor, Sodró zápor, Kábultan pörgök, szédít a mámor. Az égre nézek mosolyogva.
Aktuális
Köszöntjük egykori tanárainkat
Csöpögõ zápor, Pötyögõ zápor, Egy saras úton lábam vidáman táncol. Bõrig vagyok ázva. Locsogó zápor, Kopogó zápor, Ablakom üvegének verõdve játszol. Szárazan ülök meghitt zugomba’. Zuhogó zápor, Suhogó zápor, Hömpölyög le az ereszcsatornából. Csak állok, és bámulok elõre. Csendes zápor, Heves zápor, Ki szegény fejemmel tréfákat játszol. Teljesen meg vagyok rémülve! Ijesztõ Mennydörgõ! Feltöltõ, felderítõ! Eltakarom szemem! Csillámló zápor, Szikrázó zápor, Mint megannyi gyémánt egy ezüstös láncról, Nézd, hogy ragyog minden! Kíméletes zápor, Lényeges zápor, Visszatér tõle a levél halálából, Oly buja és zöld. Könnyû zápor, szörnyû zápor, Henyélõ, derengõ, õrjöngõ zápor, Zuhogó, soha nem untató zápor, Semmiképp nem mellõznélek zápor. Tóth Eszter 11. C • 2009. április
Lossonczy Tamás festõmûvész hálásan beszélt egykori tanárairól. Mohay tanár úr köszönti a mûvészt
A Trefort honlapján megjelent egy fontos névsor. Azokat az egykori tanárainkat köszöntötte Mohay Péter tanár úr, akik közül többen évtizedeket töltöttek el iskolánkban. Az elmúlt tanévben Lossonczy Tamás, egykori diáktársunk (104 éves jelenleg) járt az alma materben és kifejtette, hogy itt emberséget, tudást és a dolgokkal szembeni kritikai hozzáállást kapott és tanult egykori tanáraitól. Álljon itt a meghívottak névsora, emlékezve arra, hogy sok más mellett õk is ezt a három fontos értéket közvetítették nekünk és elõdeinknek. Köszönet érte. A Trefortból nyugdíjba ment tanáraink névsora tehát: Lukács Ágnes (1976ban ment nyugdíjba), Fodor Endréné, Szemkeõ Gáspárné, Timár Györgyné (1979), Fogarasi Andrásné (1982), Páger Sándorné, Süpek Ottóné (1986),
Révész Gáborné, Ries Ferencné (1987), Teleki László (1988), Székely Tiborné (1990), Honti Mária (iskolánk egykori igazgatója), Túriné Lehóczky Lídia (1991), Guoth Jánosné (1992), Arday Lajosné, Gyapjas Ferencné, Pajor Róbert (1993), Herpyné Légár Piroska, Székely Józsefné (1994), Benedek Ottilia Kereszturi Gyuláné (1995), Márton János, Máthé Pál (1996), Eiben Ottóné, Szabó Ferencné, Vetési Ferencné (1997), Keresztény Éva (1998), Lénárd Gábor (iskolánk egykori igazgatója), Veszely Judit (1999), Kozocsa Sándor és neje, Simon Zsuzsa (2001), Tasnádi Péterné (2003), Vörös László és neje (2005), Varga Ákos (2006), Perneki Gáborné (2007), Kissné Spira Veronika, Varga Lászlóné (2008), Dobránszky Ágnes, Németh Józsefné. H. S.
15
Mûfordítási verseny Miguel Barnet: Egy angyal mestersége (részlet) Miguel Barnet kubai író. Az Egy angyal mestersége c. regényében visszatekint eltöltött gyermek-és serdülõkora meghatározó eseményeire és alakjaira Ana szemeibe nézve a Dunát látom magam elõtt. Annak is ilyennek kell lennie, kéknek és békésnek, a fenéken némi lappangó szomorúsággal. Ana zsidó. Nem tudom, hogy lengyel-e vagy magyar. Sosem tudtam. Itt úgy emlegetik õt, mint a lengyel, mivel a férje, Michel az. Néhány vekni fekete kenyérrel érkeztek és a fenti lakásban rendezkedtek be. Ana fiatal, gyönyörû és állapotos. Michel nagyon szereti. Mindig, mikor hazaér a munkából virágokkal és kandírozott gyümölcsökkel lepi meg. A háború
rákényszerítette õket arra, hogy amerikai lobogó alatt szeljék át az óceánt. Ahogy Anatól hallom, amint mondogatja a férjének, Argentínába készültek csak itt ragadtak Kubában. Michel repülõgépszerelõ. A körmei feketék, de legalább nincs aludttej szaga. Ana nagyon keveset beszél spanyolul. Amikor hazaérek az iskolából éhesen, szomjasan, a kutyasétáltatást várva mindig megajándékoz hatalmas, aranyfogakkal szegélyezett mosolyával. A karjai kövérek, mint a kenyerek a pékségben. Az egyik szõke
Dr. Seuss:
Túl sok a Dave Meséltem már neked azt, hogy élt egyszer egy McCave asszony, Huszonhárom fia élt, de mindegyik neve Dave. McCave asszony megtette, Ez volt az õ nagy tette. Hogyha látni kívánt egyet, Szólt csak bátran „Dave gyere be” Huszonhárom legény, mind rohant befelé Ilyen dolgok terhelték, szegény McCave életét. Túl sok volt az a Dave, Bárcsak volna sok szép név. Egyik volna Forró Lövés, másik Szarucsat, A harmadik Zanzibári Balfék Kecskebak. Következik Napos Jim, majd Huss-Fuss, Követi õt Holdvilág-arc, utána meg nos? Jön még egy Lufifejû Kavics nevû, Ezután Guriga és Holdvilágképû. Mivel ezt nem tette meg õ, Most már bizony ehhez késõ.
szõrpiheréteg alatt látható a kontcentrációs tábor száma : 23006. Errõl sose beszél. Most éppen nálunk van. Az egyik gyerekruhát varrja,csak hogy ne unatkozzon ott fönn egyedül. Michel bármelyik pillanatban betoppanhat a szerszámosládájával és az ajándékaival. Ana néha mondani akar valamit. Ana, nekem szóltál? – kérdezi anyám. Nem, nem. Nagyon félénk, talán ebbõl fakad, hogy nem akar beszélni. A kék szemeivel követi anyám minden moz-
dulatát. Megkínál egy kis kandírozott gyümölccsel, rám mosolyog, majd visszaül a helyére a már nagyon kidudorodó hasával. Néha észreveszem, ahogy simogatja. Ana, kérsz kávét? Nem, én nem. A szobámból pont ellátok addig a helyiségig ahol õ tartózkodik. Csöndben varrogat egy kék ruhadarabot. Néha-néha hosszan mered a falra, szemei tele vannak könnyekkel. Fordította: Lázár Nóra, 12. b
IMPRESSZUM:
2009. április • 1. szám
Az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola lapja 1088 Budapest, Trefort u. 8. E-mail címünk:
[email protected] Felelõs kiadó: Poros András igazgató Felelõs szerkesztõ: Salamon Tamás Szerkeszti a szerkesztõbizottság: Várhelyi Hanga (7. b), Fõzõ Krisztina (10. b), Petri-Lukács Simon (7. a), Hompot Sebestyén (11. a) Tördelõ szerkesztõ: Szathmáry Jenõ (Külön köszönet neki!) Nyomdai kivitelezés: Printcom Nyomda Kft. 2600 Vác, Belgakert u. 7.
Fordította: Takács Kristóf 8. C
16
Havannában
2009. április •
