Óévbúcsúztató, Újévváró Tisztelt munkatársaim!

Az idők nagy tanúi a SEFaG ErdéSzEti éS Faipari zrt. tárSaSáGi éS közélEti lapja

Xl. éVFOlYaM, 4. SzáM l 2013. dECEMBEr

Óévbúcsúztató, Újévváró

Tisztelt munkatársaim!

Az év végének közeledtével egy vezető óhatatlanul visszatekint a történtekre, és a jövendő feladatait is körvonalazza. Számvetést készít, elemez, megfogalmazza a következő esztendőben elérendő célokat. Részvénytársaságunk egy meglehetősen nehéz esztendőt hagy maga mögött. Kollektívánknak komoly erőfeszítéseket kellett tennie, hogy elmondhassuk: a nehézségek ellenére is sikeresen teljesítette feladatát, a tulajdonosi elvárásokat, a SEFAG Zrt. Télvégi, tavaszi munkáinkat a csapadékos időjárás nehezítette, nem csak a fahasználatban, hanem az erdősítések esetében is. Nyáron a rendkívüli aszály gátolta az erdőfelújítások fejlődését, eredményességét, a fakitermelések ütemét pedig a természetvédelmi korlátozások gátolták. Ezért jelentős feladatunk marad őszre, télre. A hely-

zetet nehezítette, hogy szakszemélyzetünk több képzésen is részt vett a második félévben. Jó szervezéssel, kitartó munkával ezt is sikeresen megoldottuk. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az esztendő során komoly közjóléti beruházásokat végeztünk el (Nagysallér, Mesztegnyői kisvasút, Országos kék túra útvonal felújítása stb.), mellyel minőségileg emeltük az általunk kezelt erdőterület szolgáltatásait a társadalom, az ember számára. E munkánkat folytatjuk jövőre is. Nem kis anyagi ráfordítással előkészítettük a 2014-es esztendő nagyberuházásait. A társaság előtt még sosem állt akkora fejlesztési feladat – mintegy 1,5 milliárd forintos értékben – melyet a jövő esztendőben meg kell oldanunk. Gondolok itt a „Zselici Csillagoségbolt” projektre, valamint központi székházunk felújítására, továbbá a megkezdett közjóléti fejlesztések befejezésére.

Fahasználati és erdőművelési ágazatunknak is komoly kihívásokkal kell megbirkóznia jövőre. Az üzemtervi lehetőségeinkhez – a 2009-es „Erdőtörvény” előírásai alapján – egyre nehezebben férünk hozzá. Ennek következtében romlik választék-összetételtelünk. Csurgói Faipari Gyárunknak pedig nő az alapanyagigénye. Ezért a felvásárlási tevékenységünket, mely eddig is kiemelkedő volt, erősítenünk kell. Vadgazdálkodásunkban a mennyiségi szemléletet fel kell váltsa a minőségi szemlélet, mellyel megteremtjük az erdő – vad harmonikus kapcsolatát, javítjuk mindkét ágazat eredménytermelő képességét. Hatékony, költségtakarékos gazdálkodásunk megőrzése, javítása érdekében minden tartalékunkat mozgósítanunk kell. A tartalékok feltárásának legfőbb biztosítékát társaságunk képzett, a cég iránt el-

kötelezett munkavállalóiban, kollégáimban látom. A turizmus fejlesztése, eredménytermelő képességének fokozása szintén a jövő esztendő kiemelt feladata. Az infrastruktúrát ehhez már döntő többségében megteremtettük. Céljaink eléréséhez jó alapot biztosít, tulajdonosunk a Magyar Fejlesztési Bank köré kiépült stratégiai együttműködő csoport. A költségtakarékosság, a beszerzések lehető legkedvezőbb pozíciói ez által biztosítottak. Megköszönve az ez évi munkát, kívánok munkatársaimnak, valamint sikereinket megalapozó nyugdíjas kollégáinknak, a nálunk dolgozó vállalkozóknak, és partnereinknek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, és Eredményekben Gazdag Boldog Újesztendőt, a napi munkában és családi életben egyaránt! Barkóczi István vezérigazgató

A forradalomról Nagysallérban Aranygyűrű a somogyi erdőkért Nagysallérban – a közelmúltban felújított vadászházban – rendezte a Sefag Zrt. a hagyományos októberi megemlékezését. A „szokásos” ünnepi beszéd helyett idén Hunyadkürti György színművész verses összeállítását hallgatta meg az ünnep közönsége. A megindító versek után néma csenddel emlékeztek meg a jelenlévők a forradalom erdész hőseiről.

A program második részében Barkóczi István vezérigazgató vállalati kitüntetéseket adott át. Az 1992­ben alapított „So­ mogyi Erdőkért” kitüntetést – amely egy aranygyűrűben testesül meg – Merczel István műszaki osztályvezető kapta. Merczel István erdőmérnök – a cég tanulmányi ösztöndí­ jasaként – 1986­ban helyez­ kedett el a Somogyi Erdő­ és Fafeldolgozó Gazdaságnál. Az elmúlt huszonhét év során több felelős beosztást töltött be – volt fahasználati ága­ zatvezető főmérnök, KIR és minőségügyi vezető, fahasz­

nálati osztályvezető, PR és projektmenedzser, erdészet­ politikai és ellenőrzési osz­ tályvezető, majd 2012. január elsejétől a műszaki osztály ve­ zetője. És szinte minden terü­ leten kimagaslóan teljesített. A „hivatalos” munkáján kí­ vül, társadalmi/szakmai fel­ adatokban is kiválóan teljesít: titkára az OEE helyi csoport­ jának, és megalapítója, elnöke a Somogy Megyei Erdész és Természetvédő egyesületnek. Az aranygyűrű átadását követően a vezérigazgató elis­ merő oklevél kitüntetésben – mely egy havi bérjutalommal

jár – részesítette: Petrákovics Károlyt, (Barcsi Erdészet), Kárpáti Istvánt (Csurgói Fa­ ipari Zrt.), Goldschmidt Antalt (Marcali Erdészet), Németh Csabát (Iharosi Erdé­ szet), Szaka Lászlót (Nagy­ bajomi Erdészet), Csordás

Rolandot (Zselici Erdészet), Tímár Balázst (Kaposvári Erdészet), Druzsin Lászlónét (Lábodi Vadászerdészet), Bezzeg Mártát (Szántódi Er­ dészet), Klenovics Anikót (Hotel Kardosfa), valamint Kerész Tibornét, (Központ).

Új vezetés az MFB élén Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter szeptember 1­jével Nagy Csabát – az MFB Igazgatóságának, valamint a Takarékbank Igazgatóságának tagját – nevezte ki a Magyar Fejlesztési Bank ZRT. vezérigazgatójává. A korábbi elnök­ vezérigazgatót, Baranyay Lászlót, az Európai Beruházási Bank (European Investment Bank, EIB) alelnökévé válasz­ tották meg. Az MFB Igazgatósága elnökévé Lontai Dánielt választotta meg az igazgatóság. Az MFB­nél hosszabb ideje kinevezett vezető nélküli Agrár és Turisztikai Befektetési Főigazgatóság ügyvezető igazgatója október elejétől dr. Jung László lett, aki előzőleg Egererdő Erdészeti Rt. vezérigazgatója volt.

A képen látható idős kocsá­ nyos tölgy Gyóta­puszta és a Bize között található. Kör­ nyéke, mely ma eléggé elha­ gyatott, egykor meglehetősen forgalmas hely volt. A terület ugyan Marcalihoz tartozik, de a pusztaiak, ha utazni akar­ tak, a közelebb lévő bizei vas­ útállomásra jártak. Ugyan­ csak erre járt a postás is, ezért az itt vezető ösvényt postaút­ nak is nevezték. De erre veze­ tett annak a pánvádli pályá­ nak a nyomvonala is, melyen a közeli halastavakat kiszol­ gáló teherforgalom zajlott. A fa – melynek mellma­ gassági kerülete 590 cm, ma­

gassága 22­24 méter – a volt disznólegelő utolsó mohikán tanúfája. A fától délre eső te­ rületet – egykori funkciójára utalva – ma is disznójárásnak hívják. Ahogy „kalauzunk”, Borosán István erdészeti igazgató elmondta, régen a disznólege­ lőt hatalmas cserek, tölgyek, gyertyánok és bükkök ural­ ták –, közülük mára már csak ez az öreg példány él. A kör­ nyező terület e fák utódjaival spontán beerdősült, azonban a megváltozott vízviszonyok miatt erdőgazdálkodásra ke­ vésbé alkalmas erdőállomány jött létre.

Zambó Péter az Országos Erdő Tanács új elnöke Kormányhatározat alapján az Országos Erdő Tanács az eddigi minisztériumi tanácsadó szervezetből, közvetlenül a kormány tanácsadó, véleményező testületévé lépett elő. A változás miatt szükségessé vált a tizenhat fős testület, valamint az elnökének az újjáválasztása. Az új elnök Zambó Péter, az OEE elnöke lett. A tagok között helyet kaptak az erdőtulajdonosok, erdőgazdálkodók szakmai érdekképviseleti szervei, az erdőkkel foglalkozó tudományos intézetek és civil szervezetek képviselői.

Elköltöztünk – ideiglenesen A SEFAG Zrt. központi telep­ helyén felújítási munkálatok kezdődtek, ezért a társaság központi szervezeti egysége a következő tizenöt hónapos időszakban a Magyar Közút Nzrt. Somogy Megyei Igazga­ tósága székházában érhető el – Kaposvár, Szántó utca 19. A Kaposvári Erdészetet szintén

érinti a változás, ezért ebben az időszakban a Zselici Erdé­ szettel egy épületben, a Ka­ posvár, Tinódi L. S. u. 6. szám alatt folytatják a munkát. A Bajcsy­Zsilinszky 21. alatti ingatlan elmúlt közel kilenc évtizedes történetéről lapunk 2. oldalán olvashatnak egy összeállítást.

2

Kilenc évtized a Bajcsy-Zsilinszky utcában A Bajcsy-Zsilinszki utca 21. számú ingatlanon – amely jelenleg felújítás alatt áll –, 1924 óta megszakítás nélkül erdészeti irányítási apparátus működött. Az azóta eltelt időszakban több változás, felújítás történt, amelyekről Sziágyi József Bedő-díjas erdőmérnök, volt műszaki osztályvezető feljegyzéseiből közlünk egy rövidített összeállítást.

1924 előtt államerdészeti épület nem volt Kaposváron. Az akkor létező hivatalok, a M. Kir. Erdőfelügyelőség, M. Kir. Erdőgondnokság és an­ nak három alárendelt hiva­ tala a vármegyeházán bérelt, kaposvári, igali és nagyatádi helyiségekben működött. Ezidőtájt a „M. Kir. Föld­ mívelésügyi Ministerium”, mint az államerdészet főha­ tósága az országban több er­ dőigazgatóságot hozott létre, köztük egyet Kaposváron. Ez részben azért történt, hogy a Trianon által megcsonkított állami erdei vagyon racioná­ lisabb használatát és a hasz­ nálat ellenőrzését biztosítsa, másrészt pedig azért, hogy az elszakított területekről haza­ települt szakembereknek ál­ lást és egzisztenciát biztosít­ son.

vési szerződést Budapesten kötötték 1924. október 4-én, melyet október 10-én hagyott jóvá Mayer János miniszter megbízásából Kaán Károly államtitkár. A birtokbaadásra október 15-én került sor. Az átvétel után a minisz­ térium azonnal elrendelte az épületek átalakítását irodai célokra, illetve erdőigazgatói lakásnak. Az átalakítási ter­ veket Budapesten, a Földmű­ velésügyi Minisztérium Er­ dészeti Építkezési Ügyosztá­ lya készítette. Az átalakítások volumenéről némi képet ad a három tételben kiutalt 110 millió korona összege, ami durván a vételár tíz százalékát tette ki. Az iratokból az is kiderül, hogy hosszas levelezés volt az átírási illeték miatt. Kaposvár város az illetéket kivetette, de

Az új erdőigazgatóságnak iroda, székház kellett. Új épü­ let építése hosszadalmasak és drágának bizonyult, így ma­ radt az a megoldás – ami vé­ gül is megvalósult – megfele­ lő épület vásárlása. Így került kiválasztásra és végül megvé­ telre a minden szempontból megfelelőnek ítélt Kaposvár, Eszterházy u. (jelenleg Bajcsy Zs. u.) 21. sz. alatti telek a raj­ ta lévő épületekkel. A vételt és az azt követő át­ alakításokat közvetlenül a M. Kir. Földmívelésügyi Minis­ terium Erdészeti Főosztálya bonyolította, melynek veze­ tője ekkor Kaán Károly állam­ titkár volt. A vételhez szükséges vé­ telár biztosítására a Magyar­ országi Faértékesítő Vállala­ tot utasította a minisztérium, míg a helyi teendők elvégzé­ sével az akkor már kinevezett erdőigazgatót Konczwald Ferencet bízták meg. Időközben a Magyarországi Faértékesítő Vállalatot felszámolták, he­ lyette az Országos Erdei Alap vette át a financiális kötele­ zettségek lebonyolítását. Az 1.050 millió koronás vételárat már az Országos Erdei Alap folyósította az eladó, özv. Pogány Józsefné, született Maár Aglica számára. Az Adásve­

azt a Minisztérium Jogügyi Igazgatósága megfellebbez­ te azzal, hogy államerdészeti célú épületet – miután azon jelentős átalakításokat hajtot­ tak végre – nem terheli ille­ tékfizetési kötelezettség. E le­ velezés egyik becses darabja a Józsi Bácsi által megőrzött az 1925. május 23-án kelt levél, melyen Kaán Károly sajátke­ zű aláírása látható. A telek terjedelme: 3.531 m2 (981.8 négyszögöl) volt, amelyből a beépített terület: 794.7 m2. Ehhez jön még 15 m2 fásszín és a kőkerítéssel határolt sertéskifutó 47 m2 te­ rülettel. A jelenleg is meglévő ut­ cafronti épületben lett az er­ dőigazgató – négyszobás + cselédszoba és mellékhelyi­ ségekből álló – lakása. Eh­ hez kapcsolódott a telek ke­ leti oldalán húzódó hosszú, egyszintes épület. Itt kapott helyet az igazgatóság kilenc hivatali helyisége, valamint négy erdőfelügyelőségi és egy erdőrendezői szoba. Har­ minchárom négyzetméteres tanácsterem és egy tizen­ nyolc négyzetméteres tiszti szálló volt még az épületben. A nyugati oldalon, hátul volt a házmester szobakonyhás lakása a tűzifatárolókkal, és

ezt valamint az istállót és a disznólakat követte a kert. A kert leírásában szerepel, hogy lombfákkal, fenyőkkel és bokrokkal van beültetve. Ezeknek késő utódait később az építkezések miatt kivágták. Az épület átvétele után Konczwald Ferenc, m. kir. főerdőtanácsos, erdőigazgató levélben jelentette a minisz­ ternek, hogy a Kaposváron székelő M. Kir. Erdőfelügye­ lőséget, valamint a M. Kir. Er­ dőgondnokságot és az ennek alárendelt kaposvári, igali és nagyatádi erdőgondnoksá­ gi kirendeltséget – miután a megvásárolt ingatlant átvette – azonnal beköltöztette. Egy­ ben írásban fordult a Magyar Postához, hogy fentnevezett államerdészeti hivatalok tu­ lajdonát képező 128. számú telefonkészüléket a várme­ gyeházáról szereltesse át az új erdőigazgatóság épületébe. A földreform során állami tulajdonba került az ingatlan. Az időközben bekövetkezett változások során az erdőigaz­ gatói lakás megszűnt, és az összes helyiségből iroda lett, amelyekben az erdőigazgató­ ság és kapcsolt részei kaptak elhelyezést. Érdekes megje­ gyezni, hogy az erdőfelügye­ lőség, erdőrendezőség és az erdőgondnokság akkor itt nem kapott irodát. Ezek a hi­ vatalok a városban, bérelt he­ lyiségekben működtek. (Ady E. u. Korona Szálló) Az épületeken 1968-ig tu­ lajdonképpen csak kisebbnagyobb átalakítások, építé­ sek történtek. Néhány kény­ szerű bontást kellett végre­ hajtani, de a telek és a rajta lévő épületek első nagy válto­ zása 1968-ban következett be. Akkor a legfelsőbb erdészeti vezetés, az Országos Erdésze­

ti Főigazgatóság jelentős ál­ lami fedezetet biztosított egy modern irodaépület meg­ építésére, ami aztán teljesen megváltoztatta az egész telek arculatát. Az ERDŐTERV készítette el egy négyszintes irodaépü­ let és egy összekötő nyaktag építési tervét, ami miatt a vásárolt épületekből csak az utcafronti főépület maradt meg, minden más épületet le kellett bontani. A megmara­ dó főépület és az új iroda kö­ zötti területen egy kétszintes nyaktag létesült, amelyiknek felső szintjén alakították ki az üzemi konyhát és az ebéd­ lőt, alsó részének beépített fe­ le garázsok helye lett, míg az udvar felőli része nyitott gép­ kocsi beálló lett. Az építkezés kivitelezője a Somogy megyei Állami Épí­ tőipari Vállalat volt és miután Univáz típusú, előre gyártott szerkezetből készült az épület szerkezete, aránylag hamar felemelkedtek a vázak és az azok közét kitöltő falazatok. Lényegesen lelassult azon­ ban a munka üteme, amikor a belső, szakipari munkákkal megterhelt feladatok követ­ keztek. Az épületek lapos tetővel épültek, az irodának egy fő­ bejárata volt, lépcsőházzal és

vizes blokkal. Az üzemi kony­ hát és ebédlőt az első emeleti bejárattal közelítették meg az étkezők. A konyhai személy­ zetnek és az anyagszállításnak külön bejárata volt. Az irodák középfolyosó­ ról nyíltak, a rendeltetésnek megfelelően egy, két vagy három szobás nagysággal. A földszinten helyezték el az üzemi laboratóriumot. Az épületeket – hiánypót­ lásokkal – 1969. december 31-én adták át. 1970. január l-ével – amikor három válla­ lat összevonásából egy me­ gyei nagy erdészeti cég jött létre Somogy Erdő és Fafel­ dolgozó Gazdaság néven – az irodákba már be lehetett köl­ tözni. A régi megmaradó és az új épület összes helyisége megtelt, még kevés is volt a hely. Ezzel az irodaépítéssel megoldódott az erdőrende­ zőség és az erdőfelügyelőség elhelyezése is. A főhatóság az építkezésre a fedezetet azzal a kikötéssel adta meg, hogy a legfelső szint teljes egészében ennek a két államerdészeti hi­ vatalnak legyen a helye. Egy darabig úgy tűnt, hogy nem lesz további változás, azonban az egyre szaporodó létszám miatt további iroda­ épületet kellett létrehozni.

1978-ban indult el egy új iro­ da építése az udvar végében, a meglévő épülethez csatlako­ zó új toldással, ami szintben megegyezett a meglévővel. Ugyanolyan technológiával épült, mint az elődje, külön főbejárattal, lépcsőházzal, de meg lehetett közelíteni a régi iroda folyosójának vé­ gében lévő bejárati ajtón is. Az építkezés fővállalkozója a barcsi ÉSzKV-TÖVÁLL volt, az alapozási munkákat a Mű­ szaki Erdészet végezte, mű­ szaki ellenőre Kökény István erdőmérnök, a későbbi Barcsi Erdészeti igazgató volt. Ekkor kellett kivágni a legutolsó, hatalmas vérbükköt is, ami beleesett az építkezés terü­ letébe. Ezzel az építkezéssel egyidejűleg további két épület is megépült. A telek határára egy garázs és egy irattári épü­ let került. Térburkolatot ka­ pott az egész terület, nagy ne­ hézségek árán sikerült 1979ben az összes közművet, köz­ mű alagúttal bekötni a városi rendszerbe. 1984-85-ben még egy át­ alakítás következett be, ami­ kor az öreg épület udvari ré­ szén, az üzemi konyha és az udvari bejárati rész közötti épületen emelet épült s így kialakítható lett egy tágas ta­ nácsterem és könyvtár, ami a kor elvárásainak megfelelően mindennemű üzemi gyűlés­ nek, rendezvénynek megfe­ lelt. Aztán jöttek a nagy szer­ vezeti változások, létszám le­ építések. Egyre-másra szaba­ dultak fel irodahelyiségek. A megüresedett irodákba köl­ tözött a Kaposvári Erdészet, illetve több irodahelyiséget más vállalkozásoknak adtunk bérbe. Detrich Miklós

A Zselici Csillagpark alapkőletétele A SEFAG Zrt. 2012 novemberében 670 millió forint vis�sza nem térítendő támogatást nyert az Új Széchenyi Terv Dél-dunántúli Operatív Programja „Komplex turisztikai termékcsomagok kialakítása” című projektre, melynek keretében egy csillagvizsgáló (planetáriummal, távcsőkupolával, előadótermekkel), egy kilátó, öt információs pont és 3,6 km út épül.

A Zselici Tájvédelmi Kör­ zet csillagászati és természeti értékeire alapozva a SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt., a terület vagyonkezelője és er­ dőgazdálkodója létrehozta „A határ a csillagos ég – A

Múlt és jövő

Zselici Csillagoségbolt-park komplex turisztikai fejlesz­ tése” című projektet, mely­ nek nyitórendezvényét 2013. november 21-én tartották meg a Hotel Kardosfa*** Ökoturisztikai és Konferen­

cia Központban. A beruhá­ zás célja a Zselici Tájvédelmi Körzet és a Csillagoségboltpark bemutatása mellett a környezeti, tájépítészeti, táj­ történeti, néprajzi, geológiai örökségeink megismertetése a látogatókkal. A megnyitón köszöntőt mondott Barkóczi István a SEFAG Zrt. vezérigazgatója, Gelencsér Attila a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke, va­ lamint dr. Jung László a Ma­ gyar Fejlesztési Bank Agrár és Turisztikai Befektetési Fő­

igazgatóság ügyvezető igaz­ gatója. A megvalósításra váró létesítményt – amely a jövő év novemberétől várja az érdek­ lődőket – dr. Kolláth Zoltán a MTA KTM CSKI tudomá­ nyos tanácsadója, a Magyar Csillagászati Egyesület elnö­ ke, és Berényi Andrea a Zseli­ ci Csillagpark létesítményve­ zetője ismertette. A nyitóren­ dezvényt követően az alapkö­ vet Gelencsér Attila, dr. Jung László és dr. Seregi János, a Kaposvári Egyetem tudomá­ nyos tanácsadója helyezték el.

3

A Nosztori tetőtől a zselici dombokig A nagysalléri vadászházban tartott 56-os megemlékezés alkalmából, kitüntetéseket adott át Barkóczi István vezérigazgató. A Somogyi Erdőkért aranygyűrű idei kitüntetettje Merczel István, műszaki osztályvezető. A kitüntetettet pályájáról, hivatásáról kérdeztük.

A szülőfalumban, Csopa­ kon egy nagy kastélyban volt a megyei növényvédel­ mi állomás. Hatalmas parkja volt, erdőfoltokkal, botani­ kus kerttel, ahol gyermek­ ként rengeteget játszottunk. Később bebarangoltuk falut övező erdőket is, a Nosztori tetőt, a Kishegyet, ami már a Balaton-felvidékhez tartozik. Az itt szerzett benyomások alapján korán elhatároztam, hogy erdész leszek. Jelent­ keztem a soproni erdészeti szakközépiskolába. A sikeres felvételi után négy tartalmas évet töltöttem el az iskolában. Az érettségi vizsgát 1980-ban tettem le és jelentkeztem az erdőmérnöki karra. Különö­ sebben nem bíztam a felvé­ telemben, már kerestem is munkahelyet, és mivel még nem tudtam a felvételi ered­ ményét, szeptember elsejétől megkezdtem volna erdész pá­ lyafutásomat Zalában. Felvettek az egyetemre, az öt év minden egyes percét nagyra értékelem. Kedvelt tárgyaim az erdőhasználat, az erdőtervezés volt, és hoz­ zájött még a geodézia, majd újszerű témakörként a foto­ grammetria. Diplomatervemet a víz­ mosások rehabilitációjáról írtam. Egy évfolyamtársam­ mal, Gutbrod Rezsővel kö­ zösen készítettük a Pilisben, ahol már az előző évben fi­ guránsként résztvettünk egy végzős egyetemista társunk diploma-tervezésében. Mi ezt a munkát folytattuk, de a geodéziai felmérésen túl fo­ togrammetriai elemzéseket is végeztünk a talajrétegek moz­ gásáról. Terveket készítettünk arról, hogy ezeket a talajréte­ geket hogyan lehet stabilizál­ ni természetes alapanyagok­ ból épített műtárgyakkal.

A somogyi kezdetek Ötödévesként a Sefaggal ta­ nulmányi szerződést kö­ töttem, és diplomázás után – Pap Zoli és Bálint Laci év­ folyamtársaimmal együtt – megkezdtük a cégnél a gya­ kornoki évünket. A Bálint Lacival a Zselici Erdészethez kerültünk. Bóna József akko­ ri igazgató és Fábián István főmérnök fogadtak bennün­ ket és megkérdezték, hogy ki hol végezte a középiskolát. A Bálint Laci a Táncsics gim­ náziumban érettségizett, én a technikumban. Erre gyors döntéssel azt mondták, hogy a Laci erdőművelő lesz, én pe­ dig a szállításban fogok dol­ gozni. Pintér Ottó volt akkor az ágazatvezető, a Nagy János bácsi pedig a szállítási műsza­ ki vezető, mellette lettem gya­

kornok. Mivel a Jani bácsinak még messze volt a nyugdíj, azt ajánlották, hogy menjek el katonának, letölteni a vissza lévő időmet. A katonaságtól ’88 március elején szereltem le. Vezetőim azzal fogadtak, hogy „…ha holnap kezdesz, már az is késő…”, mivel János bácsi mégiscsak nyugdíjba ment. Ettől kezdve két évig szállítási műszaki vezetőként dolgoztam, majd ’91-től egé­ szen az erdészeti átszervezé­ sig fahasználati ágazatvezető voltam. Sokat köszönhetek a zselices kollektívának szak­ mai, emberi értelemben egy­ aránt. Az utolsó zselici évem­ ben már a Göndöcz Gyula volt az igazgató. Személyében nem csak egy határozott igaz­ gatót kaptunk, hanem egy olyan embert, aki sokat segí­ tett bennünket. Amikor megalakult a Ka­ posvári Erdészet, odakerül­ tem fahasználati ágazatveze­ tőnek. Gordán Gábor egy jó csapatot válogatott össze, és egy nagyon inspiráló mun­ kamódszert honosított meg. Lényeges feladatunk volt, a napi munka mellett, az erdé­ szeti brigádok, munkacsapa­ tok átalakítása a privatizációs utasításnak megfelelően. Úgy kellett az erdészeti brigádo­ kat vállalkozásokká alakíta­ ni, hogy az erdőgazdálkodás erőforrásai ne sérüljenek. És itt nem csak a munkaerők­ ről van szó, hanem gépek és egyéb eszközökről is. Volta­ képpen életképes vállalkozá­ sokat kellett létrehozni, és ez messze túl mutat azon, hogy azt mondjuk, hogy egy kö­ zösséget holnaptól kezdve nem munkacsapatnak, ha­ nem vállalkozásnak nevez­ nek. Ez annál sokkal többet jelent. Ezeket az embereket erre fel kellett készíteni, el kel­ lett nekik mondani, hogy bár a mindennapokban ugyanazt a munkát kell végezniük, de maguknak kell finanszíroz­ ni a munkájukhoz szükséges üzemanyagot és biztosítani minden feltételt. Valójában

ennyivel többet végeztünk, segítettük őket, amíg ki nem alakultak azok a piaci viszo­ nyok, amelyek között aztán már a mindennapi élet el­ indulhatott. Lé­ nyegében ez volt a gazdasági rend­ szerváltás. Akik ebben résztvettek, megtanulták, hogy mi is az a vállalko­ zás, és végeredmé­ nyében ez a folyamat a mai üzemi műkö­ dést alapozta meg.

Új feladatok – immár a központban ’99-ben a terepi munkáról bekerültem a központba. Nyilván ezt megtiszteltetés­ nek fogtam fel, de volt ben­ nem egy kis csalódás, hisz nem ez volt az én eredeti cé­ lom. Annak viszont örültem, hogy egy olyan, új feladat­ ra kaptam felkérést, hogy a minőségügyi rendszert és a környezetvédelmi rendszert vezessem be a cégnél. Min­ dent egybevetve – leszámít­ va az irdatlan tömegű admi­ nisztrációt – izgalmas feladat volt. A cég struktúrájában és működésében egységesítet­ te a folyamatokat és a szabá­ lyozásokkal egyfajta szerve­ zettséget, fegyelmezettséget hozott a cég életében. Ennek szerintem még a mai napig is van hatása. A következő átszervezés­ kor fahasználati osztályveze­ tő lettem. Már azt is megtisz­ teltetésnek éreztem, hogy az osztályvezetői szintre alkal­ masnak tartottak, de külön öröm volt, hogy fahaszná­ latot irányíthattam. Magam előtt láttam a Schvarcz Dezső féle osztályvezetés szakma­ kultúráját, másodsorban pe­ dig nagyon fontos volt az is, hogy a Sefag az ország egyik legnagyobb erdőgazdálko­ dója, egyik legnagyobb faki­ termelője. Ezt irányítani, fel­ ügyelni nagyon komoly fel­ adat. Szellemiségében kicsit visszanyúltam a Dezső bácsi féle osztályvezetés, a hetvenes nyolcvanas évek irányítási módszereihez. Vele is beszél­ tem, megkérdeztem hogyan, milyen módszerekkel dolgo­ zott, hogyan reagált az egyes eseményekre, és ezt ültettem át az akkori korra. Nagy se­ gítséget jelentett az is, hogy résztvehettem a számviteli fő­ iskola kétéves vállalkozási és pénzügyi képzésén, melyen olyan ismereteket szerezhet­ tem, olyan módszereket is­ merhettem meg, amiket jól tudtam a munkámban hasz­ nosítani. Büszke vagyok arra, hogy az első év után a hatékony­ ságban, vagyis az elért ered­ mény és a felhasznált költségráfordítás arányában 17,5%os, tehát majdnem egyötöd­ nyi javulást sikerült elérni. Ezt én nagy eredménynek

éreztem. Tulajdonképpen az utolsó privatizációs lépések is ekkor fejeződtek be, hiszen voltak még MTZ traktorok a szállításban, volt egy LKT-s brigád és elszórtan kisebb munkacsapatok. Ezeknek a privatizációs feladatait akkor fejeztük be. Ez a hatékonyság növekedésében nagyon fon­ tos szerepet játszott. Termé­ szetesen a következő években már „csak” 3-5 % hatékony­ ság növelést tudtunk elérni, de akkor az is nagyon jó ered­ mény volt. Jó érzéssel tölt el, hogy – bármilyen változó is a meg­ ítélése – a hőerőművi faanyag szállítás elindításában részt vehettem. Azért, mert az a hatvan és százezer tonna kö­ zötti tűzifa felesleg, amely a vásárosnaményi szerződés felbontása után itt maradt a cégnél, nagyon komoly eredménykiesésnek tűnt és a hőerőművi szállítások be­ vezetése ezt az eredmény-ki­ esést igyekezett bepótolni. Ami aztán sikerült is, sőt lé­ nyegesen többet is el tudtunk adni. Ezt a lépést az országban elsőként tettük meg, aminek köszönhetően résztvehettem abban a projekt-csapatban, akik ezt a biomassza-prog­ ramot előkészítették, a szer­ ződéses kereteket formába öntötték, a kereskedelmi tár­ gyalásokon a céget képvisel­ hettem. A kommunikációs feladatokban is közreműköd­ tem. Tulajdonképpen a pro­ jekt-menedzsment korsze­ rű alkalmazását itt tanultam meg a tapasztalatokon ke­ resztül, amelynek a módsze­ reit hasznosíthattuk az erdő­ gazdálkodás irányításában is. Az erdőhasználat egy jól működő kereslet/kínálati egyensúly mellett tud tarta­ mosan, hatékonyan gazdál­ kodni. Annál kevésbé sike­ res az erdőhasználat, minél változóbb a piac, és minél kevesebb terméket lehet biz­ tonsággal elhelyezni a vevők­ nél. Kihat ez természetesen a erdőművelésre is, hiszen ha előretekintően, tehát jól ter­ vezetten és tartamosan épít­ hető fel az fahasználat, vagy­ is mindig egyenletes a leter­ heltsége, akkor a két ágazat között harmonikus kapcsolat tartható fenn. Amikor átvet­ tem a fahasználatot, akkor nagyon komoly korlátozások mellett kellett dolgoznunk, ami szoros együttműködést igényelt az erdőművelést irá­ nyító kollégákkal. 2009-től PR- és projekt menedzser lettem. Ebben a beosztásomban – az addig kevésbé alkalmazott, de nap­ jainkra már megszokott pro­ jekt-menedzseri szemlélet, és a cég kommunikációjának erősítése volt a cél. Ez egy év múlva már osztályszerke­ zetben valósult meg. Az er­ dészetpolitikai osztálynak a projektekkel együtt nagyon sokrétű feladata volt. A végén

még a közjóléti tevékenység is hozzánk került. E feladatok­ nak örültem, hiszen munkám visszakanyarodott az erdő­ höz, az erdőgazdálkodáshoz. A rendezvények szervezésé­ vel szinte napi szinten kap­ csolatban voltam az erdőgaz­ dálkodással: megvalósítottuk a fakitermelő versenyeket a tanpályán, megszerveztük az erdei iskolában a madarak és fák napját, és még sorolhat­ nám azokat a rendezvénye­ ket, konferenciákat és szak­ mai találkozókat, amelyek az erdő- és vadgazdálkodáshoz kapcsolódtak. Kiemelt pontja volt a mun­ kánknak a kommunikáció, amit az elődök útját követve – mert az eszköz- és, a kap­ csolatrendszerét nyilvánva­ lóan az elődök dolgozták ki – a meglévő értékek mentén fejlesztettünk tovább. Ennek egyik kiteljesedése a 2011ben elkészült Erdőmesterek című film volt. Ennek társötletgazdája voltam, hiszen a Borosán Pista kollégámmal közösen ötöltük ki ennek a tartalmát. A filmek a Hálózat televízió műsorain a mai na­ pig is láthatóak. Újabb kihívás volt, amikor Barkóczi úr felkért a műszaki osztály élére – a Fekecs Lajos nyugdíjba vonulásakor. Rövid gondolkodás után elfogad­ tam ezt a munkát, bár tud­ tam, hogy az erdészetpoliti­ kával szemben kissé távolabb leszek az erdőgazdálkodástól. A beruházások irányítása ne­ mes feladat, az alkotás örö­ mében osztozhatom kollé­ gáimmal, vezetőtársaimmal. Jelentős létszámú osztályt ve­ zetek, a felelősség nagy.

A közösségért 2008. nyarán tizenöt alapító taggal megalakítottuk a Somogy Megyei Erdész és Természetvédő Egyesületet. Az országban, az Országos Er­ dészeti Egyesületen kívül mi voltunk az elsők, akik egye­ sületi formában és önálló jogi személyiségként erdész egyesületet hoztunk létre. A SMETE jelentősége nem csak az érdekképviseletben, nem csak a közösségi életben van, hanem mindamellett nagyon komoly pályázati tényező is, amit közösségi, kulturális cé­ lok érdekében kihasználtunk – együttműködve természe­ tesen az anyacégünkkel.

Portré

Somogyba a feleségem ré­ vén kerültem. Végzős egye­ temista voltam, amikor ös�­ szeházasodtunk. Feleségem óvónői, valamint néptánc pe­ dagógusi végzettsége mellett jelenleg családgondozó, amit nagy elkötelezettséggel végez. Három lánygyermekünk van, 27, 23, 17 évesek, és boldog nagyapja vagyok egy két és fél éves kisfiúnak is. Lányaimat többször elvittem vadásza­ tokra, jöttek is velem szíve­ sen, szerettek az erdőn járni télen, nyáron, bármilyen idő­ ben, de ők nem az erdőhöz köthető hivatást választottak. Már általános iskolás ko­ rom óta foglalkoztam nép­ tánccal, a technikumban pedig a Firbás Oszi bácsi ál­ tal alapított Lajtha László Táncegyüttesben folytattam. Az egyetemen megalapítot­ tuk azt a néptánc csoportot, amely a mai napig működik – immár harminc éve. Az 1983as Ki mit tud-on való részvé­ tellel eljutottunk a televíziós fordulóig, onnét számítjuk az együttes megalakulását. Ott kezdtem el a koreográfusi munkát is. Az első darabokat az alapítás évében készítet­ tem. Amikor ide kerültem Kaposvárra, akkor a Somogy Táncegyüttesnél folytattam táncosként, majd tánckarve­ zetőként, koreográfusként. 1994-től nyolc éven keresz­ tül voltam az együttes művé­ szeti vezetője. A néptánccal a kapcsolatom nem szűnt meg, elnöke vagyok a Somogy Me­ gyei Néptáncszövetségnek, és az országos civil szervezetben is vezetőségi tag vagyok. Amikor megtudtam, hogy kitüntetést kapok, akkor egy pillanatra megálltam és mér­ leget készítettem az életemről. Végiggondoltam az elmúlt évtizedeket. A kultúráért végzett munkámért sok elis­ merésben részesültem, több miniszteri kitüntetés birto­ kosa is vagyok, megkaptam a Kaposvár Város Szolgálatáért kitüntetést is, de ezeket nem tudom összevetni a mostani kitüntetéssel. Összehasonlít­ hatatlanul nagy különbséget érzek az értékrendemben a Somogyi Erdőkért aranygyű­ rű javára. Nagyon büszke va­ gyok arra, hogy olyan kollé­ gákkal együtt lehetek e kitün­ tetés birtokosa, akik felé nagy tisztelettel adózok. Köszönöm az elismerést! Lejegyezte: Detrich Miklós

4

Beruházásokkal válaszol a SEFAG a kihívásokra Újabb fejlesztések Csurgón Megkapta a műszaki használatba vételi engedélyt a SEFAG Zrt. Csurgói Faipari Gyáregységében létesített új, fedett tárolószín. A 770 négyzetméteres alapterületű tároló létesítését, mely megvédi a betárolt anyagokat a napsütés és a csapadék káros hatásaitól, a vállalat 30 millió forintos költséggel, saját forrásból valósította meg. Ezzel az utóbbi tíz évben a gyár fejlesztései meghaladták az egymilliárd forintos beruházási szintet.

Az ünnepélyes átadó kere­ tében Barkóczi István vezér­ igazgató elmondta, hogy a SEFAG Zrt. mindig elkötele­ zett volt amellett, hogy a fa­ anyagot hozzáadott értékkel vigye piacra, ezért folyamatos fejlesztéseket valósított meg a csurgói gyárban. A fejleszté­ si folyamatok egyik eleme ez a most átadásra kerülő csar­ nok is. A gazdasági válság ha­ tására beszűkült piac okozta

kihívásra termékváltással és fejlesztésekkel felelt a cég. Az elmúlt évben pályázati for­ rásból egy horizontális fűrész lett telepítve a legkorszerűbb termékek előállítására, va­ lamint hossz-, illetve széles­ ségi optimalizáló, targoncák beszerzése, transzportőrök megújítása történt meg. Jövő­ re tervezzük egy rönk-kérge­ ző eszköz beszerzését és egy – a telepi anyagmozgatást meg­

könnyítő – tehergépjármű vásárlását megvalósítani. A jelenlegi és a jövőben várha­ tó megrendelések feltételezni engedik, hogy bevételeink a jövő évben további fejleszté­ seket alapozhatnak meg. Én bízom benne, hogy en­ nek a válságnak lassan vége

van – a faipari megrendelé­ sek egyértelműen ezt jelzik – és ezekkel a fejlesztéseink­ kel azokat az igényeket is ki tudjuk elégíteni, amelyek a válságot követően fognak fel­ merülni. Az üzem Csurgó számá­ ra is fontos, hiszen a város legnagyobb foglalkoztatója és adófizetője. A stabil mű­ ködésnek köszönhetően bi­ zakodva tekintünk a jövőbe, hiszen a fejlesztésekkel a fog­ lalkoztatás jelenlegi szintjét meg tudjuk tartani, illetve le­ hetőségeinkhez képest esetleg bővíteni. Szászfalvi László minisz­ teri biztos, a térség ország­ gyűlési képviselője beszédé­ ben kihangsúlyozta, hogy az egykor lényegesen magasabb foglalkoztatási mutatókkal bíró gyárnak a jelenben is ki­ magasló a fejlődési potenci­ álja. Célként fogalmazta meg a foglalkoztatási létszám bő­ vítését. Felhívta a figyelmet arra, hogy a gyárban mindig történt valamilyen fejlesztés annak ellenére, hogy a válság valóban óriási kihívásokat jelentett. Fontos megjegyez­ ni, hogy a csurgói gyár sta­

bil foglalkoztató a térségben. Megköszönte a Sefag veze­ tésének, hogy a legnehezebb időkben is – az önkormány­ zattal összefogva – mindent megtettek annak érdekében, hogy meg tudjuk őrizni en­ nek az üzemnek a múltját, tradícióit, értékeit, lehetősé­ geit és meg tudjuk őrizni a munkahelyeket is. Jelen volt az átadáson a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. Agrár és Turisztikai Befekte­ tési Főigazgatóság ügyvezető igazgatója is. Dr. Jung László kiemelte, hogy a bank, mint tulajdonosi joggyakorló, alap­ vető feladatának tekinti, hogy mind a huszonkét erdőgazda­ ságában olyan fejlesztéseket

hajtsanak végre, melyek stabi­ lizálják ezeket a társaságokat. Megjegyezte, hogy az erdész munkája akkor teljesedik be mikor a faanyag végső fel­ használásra kerül, például bú­ tor, vagy építőanyag formájá­ ban. Példaértékű és iránymu­ tató szemléletnek tartja, ami­ kor mindez egy kézben van és annyira koncepciózusan épül fel a rendszer, mint itt a Sefagnál. Gratulált ahhoz, hogy az üzem minden egyes szegletében innovatív tech­ nológiai megoldással talál­ kozhat az idelátogató, a vég­ termék tekintetében pedig láthatóan átgondolt fejleszté­ sekről van szó. Detrich Miklós

Lapunk az OEE könyvtárában Mondj „NEM”-et Az Országos Erdészeti Egye­ sület Erdészettörténeti szak­ osztálya idén fennállásának félévszázados jubileumát ün­ nepli. Az Erdészeti Informá­ ciós Központ konferenciater­ mében a megjelent szakosz­ tálytagokat és a vendégeket Zambó Péter, az egyesület el­ nöke, valamint prof. dr. Oroszi Sándor a szakosztály elnö­ ke köszöntötte. A jubileumi rendezvény első felében három előadást hallgathattak meg a résztve­ vők. Elsőként Szakács László a szakosztály félévszázados múltját, a kezdetektől a jele­ nig tekintette át, érdekes és tanulságos adatok segítségé­ vel is bemutatva az eltelt öt­ ven év eseményeinek hű tük­ rét.

Dr. Király Pál, két aktív alapító tag egyike személyes hangvételű visszaemlékezé­ sében a megalakulás részletes körülményeit tárta fel a hall­ gatóság előtt és az erdészet­ történeti kutatások kezdete­ inek hőskorát és kibontako­ zását idézte fel. (Az előadás szövege az Erdészeti Lapok decemberi lapszámában lesz olvasható, Szakács László ös�szefoglaló szakosztály-történeti írása mellett.) Záró előadás­ ként Nagy László, az Erdészeti Lapok főszerkesztője a jelenre és a jövőre koncentrált, mikor bemutatta az egyesületnek a jubileumhoz kapcsolódó leg­ újabb fejlesztési törekvése­ it, az Erdészettörténeti Köz­ lemények digitalizálásának már elérhető eredményeit.

Boronka-konferencia A Boronka-térség páratlan értékeinek a megőrzése céljából rendeztek tudományos konferenciát október 10-én a Kaposvári Egyetemen. Az egyetem részéről prof. dr. Romvári Róbert, az Agrár- és Környezettudományi Kar tudományos dékánhelyettese köszöntötte az egybegyűlteket.

A tanácskozást dr. Iványi Il­ dikó, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság nyugalma­ zott igazgatója és dr. Takács László, a SEFAG Zrt. erdé­ szetpolitikai osztályvezetőhelyettese nyitotta meg. Meg­ ítélésük szerint a Boronka olyan páratlan természeti ér­ ték, amivel eleink nem bán­ tak kellő alázattal így ránk

már kényszerként nehezedik a bölcs hasznosítás szüksé­ gessége. Ez volt az apropója magának a konferenciának is mivel tudományos, alátá­ masztott tények nélkül nem szabad beavatkozni egy, már az ember által nagymérték­ ben módosított tájba sem. Az elhangzott előadások témái széles spektrumon mo­

a szemétre!

A Somogy Megyei Erdész és Természetvédő Egyesület „Mondj „NEM”-et a szemétre! – Hulladékfelszámolási és kommunikációs program a Zselici Tájvédelmi Körzetben” címmel pályázatot nyújtott be a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz. A pályázatot kiíró döntése alapján a projekt támogatásban részesült. Megvalósítása 2012. június 21. - 2013. október 31. között történt meg 3 257 250 Ft tervezett összköltséggel.

Az ünnepség keretében ke­ rült sor a Fagazdasági Híradó, valamint jogutódja az Erdőkerülő bekötött példányai­ nak átadására. A negyven év „termését”, a 162 lapszámot tartalmazó köteteket, Ihárosi Péter kommunikációs veze­ tő, valamint Detrich Miklós, zogtak, a természettudomá­ nyi alapoktól a társadalmi viszonyokon át a gazdasági érdekekig hallhattak a részt­ vevők érdekességeket. Vége­ zetül levonták azt a következ­ tetést, hogy az összefogás a tudomány és a területen gaz­ dálkodók részéről már nem elég. Sürgősen cselekedni kell, mert már most, napról-napra is vesztünk a Boronka-mellék természeti értékeiből. Nagy pozitívum, hogy ez a felisme­ rés már realizálódott az al­ sóbb szinteken és csak remél­ ni lehet, hogy a törvényi sza­ bályozás változása a jövőben az aktív természetvédelem érdekeinek lesz megfelelő.

aktualitások

a szerkesztőbizottság elnöke adta át dr. Sárvári Jánosnak. A könyvtár őre köszönő sza­ vaiban elmondta, hogy a fo­ lyóirat a somogyi térség mára erdészettörténeti jelentőségű szakmai archívuma lett, így a kutatók számára is értékes forrásként szolgálhat.

A SMETE – együttműködve a SEFAG Zrt., a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, va­ lamint a Kaposvári Városgaz­ dálkodási Zrt. munkatársaival – a Zselici Tájvédelmi Körzet 46,47 hektár erdejében szerve­ zett a projekt keretében hulla­ dékmentesítést. A kezdetekkor kitűzött célok a projekt meg­ valósítása során teljesültek:

Rockenbauer Pál emlékére

Két tárkányi fafaragó által készített, díszes faragott emlékoszlopot avattak a gyertyánosi parkerdőben. A kaposvári Magyar-Román Baráti Társaság kezdeményezésére így emlékeztek meg arról, hogy éppen harminc éve járt a Zselicben a híres természetfilmes. Az oszlop faanyagát a SEFAG Zrt. bocsátotta az alkotók rendelkezésére.

• elvégeztük a projekttel érintett nyolc helyszín tel­ jes hulladékmentesítését, amely során közel 255 m³ mennyiségű hulladékot mozgattunk meg; • a projekt során összesen tizenöt – a látogatók által frekventált – helyre he­ lyeztünk ki figyelemfelhí­ vó táblákat; • a projekt során a védett terület határán összesen öt helyre helyezünk ki so­ rompót; • első ütemben, a program indításakor, majd a mun­ kálatok közepette, végeze­ tül a hulladékgyűjtés befe­ jezése, a szemléletformáló táblák és sorompók elhe­ lyezése után jelentettünk meg cikkeket és híradáso­ kat a médiumokban – So­ mogyi Hírlap, Kapos TV, Erdészeti Lapok. A projekt zárásaként, a Zselic szívében, a ropolyi er­ dőtömbben ez év októberé­ ben túrát szerveztünk, me­ lyen mintegy nyolcvan diák vett részt. Szakáné Burányi Mária

5

„AZ ERDŐ AZ EMBERÉRT, AZ EMBER AZ ERDŐÉRT”

A XVII. ERDŐK HETE Tizenhét éve indította útjára az Országos Erdészeti Egyesület az őszi időszak kiemelt közjóléti esemény-sorozatát, mely az ország erdővagyonának közjóléti szerepét hivatott bemutatni – erdészek segítségével – az érdeklődő kicsiknek és nagyoknak. A SEFAG Zrt. közjóléti tevékenységének fontos részét képezik azok a rendezvények – köztük az „Erdők Hete” −, amelyek segítségével a fiatalok megismerkedhetnek a természet szépségeivel, értékeivel, kedvet kaphatnak családi- és osztálykirándulásokhoz, gyalogos- és kerékpáros túrákhoz.

Az idei programok során több mint ezer iskolás gyermek hangjától volt zajos a társa­ ságunk erdészetei által kezelt számos parkerdő, arborétum, tanösvény, vagy a kaposvá­ ri Együd Árpád Kulturális Központ és Megyei Könyvtár termei, illetve a Sziágyi Erdei Iskola és a Mesztegnyői Erdei Vasút környezete. Kaposvári központi ün­ nepélyünkön közel 180 „ kodályos”, „honvédos”, „ber­ zsenyis” és „zrínyis” gyermek vett részt, ahol a „zrínyisek”

énekkara és szavalói színesí­ tették a programot. „Az erdő az emberért, az ember az erdőért” elnevezé­ sű rendezvény egyszerre két helyszínen folyt. A Megyei Könyvtárban Fogarasi Éva natúrmontázs készítővel in­ teraktív órán, termésekből fi­ gurákat készíthettek az alsós diákok, amit aztán emlékbe haza is vihettek, míg Kocsis László növény- és állatismere­ ti „órán” az erdőben fellelhető élőlények ismérveit mutatta be. A Kulturális Központban

az erdész hivatásának bemu­ tatását, a fa, mint megújuló nyersanyag szerepét, az erdők közjóléti funkcióit, a SEFAG Zrt. kezelésében levő közjó­ léti objektumok, létesítmé­ nyek helyszíneit, berendezé­ seit Dobos Ildikó vetítettképes előadásából ismerhették meg a fiatalok. A Mesztegnyő Erdei Vasúton száznál is több isko­ lás gyermek kisvasutazott a Boronka-melléki Tájvédel­ mi Körzetben. A kakpusztai megállónál Zilahi-Szabó Bence ismertette a Nagybajomi Erdészet közjóléti- és erdő­ gazdálkodási tevékenységét, az erdei vasút turisztikai sze­ repét. Közös túrázást, labdá­ zást követően a tó madárvilá­ gáról hallhattak a kisdiákok. A Sziágyi Erdei Iskolában közel 120 gyermek élvez­ hette az „Erdők Hete” kere­ tében rendezett október 3-i eseményt. Az erdei iskola te­

rületén található tanösvénye­ ken végigsétálva Mihály Bernadett iskolavezető és erdész kollégái négy állomáshelyen mutatták be az erdész mun­ káját, az erdő közjóléti szere­ pét, az erdő növény- és állat­ világát. Az Iharosi Erdészettől dr. Vidóczi Henriett kalauzolta az Ágneslaki Arborétumban a Csurgói Református Általá­ nos Iskola húsz tanulóját és tanáraikat. A harmadik osz­ tályos gyermekek séta köz­ ben terméseket gyűjthettek, valamint játékos feladatokat oldottak meg az arborétum hangulatos, őszi színekben pompázó növénycsoportjai között. A vetélkedő nyertese erdei fákról szóló jutalom­ könyvet kapott, de természe­ tesen senki sem tért üres kéz­ zel haza. A Szántódi Erdészet er­ dészei három iskola alsós és felső tagozatos diákjait fogad­

ták –három különböző idő­ pontban – a tengődi-, karádiés zamárdi erdőtömbben. A gyermekek, a természethez kötődő vetélkedő során, a 2013. Év fája, a házi berkenye termését kapták jutalmul. A Marcali Erdészet gyótai erdei pihenőhelyén Borosán István igazgató és kollégái tartottak terepi bemutatót, mely során az erdész tevé­ kenységével, az erdőgazdál­ kodás feladataival, közjóléti tevékenységükkel, valamint az erdő élővilágával ismer­ kedhetett meg a negyven alsó tagozatos kisgyermek. Barcson is több éves ha­ gyománya van az „Erdők He­ te” rendezvénynek. A fő szer­ vező a Dráva Völgye Szakkö­ zépiskola, partnerségben a SEFAG Zrt. Barcsi Erdésze­ tével és a Duna-Dráva Nem­ zeti Park Igazgatóságával. A középrigóci eseményeket közel ezer gyermek látogat­ ta meg, akik somogyi, illetve pécsi iskolákból, óvodákból érkeztek. A kastélyparkban zajló interaktív bemutatók mellett erdei séta során fi­ gyelhették meg a nebulók az

erdő növény- és állatvilágát és a tó madarait. Kézműves- és játékos sportfoglalkozások is színesítették az egész napos vidám erdészeti programot. A Zselici Erdészetnél Pintér Ottó erdészeti igazgató és erdész kollégái látták ven­ dégül a szentbalázsi és ka­ posvári Gárdonyi iskolások nyolcvanfős csapatát erdőjáró túrán, a Ropolyi erdőtömbben. A Gyertyánosi parkerdőben madárgyűrűzéssel ismerked­ hetett a Kodály Iskola negy­ ven fős csoportja. Az őszi szí­ nekben pompázó erdő öveze­ tében elterülő tó környékén vidám játékos feladatokkal mérték össze a tudásukat a diákok. Ugyancsak az Erdők Hete kapcsán került bemutatásra a SMETE-tével közös természetfotó kiállításunk szeptem­ ber 30-tól december közepéig az OEE budapesti Informáci­ ós Központjában. Az alkotá­ sok a SEFAG Zrt. munkatár­ sainak és hozzátartozóinak 2012-es fotópályázaton nyer­ tes természetfotói. Dobos Ildikó közjóléti referens

Szakmai tanulmányút Horvátországban Az OEE Kaposvári Helyi Csoportja tagjai számára horvátországi tanulmányutat szervezett, melyen több mint hatvan tagtársunk vett részt.

Néhány rövid pihenő után nyolc órakor érkeztünk Slatinára, ahol már vártak minket a horvát erdészet munkatársai. A szakmai na­ pot a horvát állami erdészet Našice-i erdőgazdaságánál töltöttük el, ahol a fő témáink a közjólét, természetvédelem és az erdőgazdálkodás voltak. Az erdőgazdaság és a SEFAG Zrt. között az „IPA” prog­ ram keretein belül jött létre szakmai kapcsolat 2007-ben, amelyet a mostanihoz hason­ ló programokkal mindkét fél igyekszik ápolni. Az erdőgazdaság egyik er­ dei létesítményénél Vlatko Podnar, a Našice-i Erdőgaz­ daság igazgatója ismertette az általuk kezelt erőterület öko­ lógiai és geológiai tulajdon­ ságait, a helyi gazdálkodási sajátságokat valamint a nap tervezett programját. A rö­ vid tájékoztató és egy finom

reggeli után kezdetét vette a program.

Kerítés csak vaddisznó ellen Első állomásként az ottani kocsányos tölgy gazdálko­ dással ismerkedtünk meg, egészen pontosan a termé­ szetes felújításokkal. Az eljá­ rás a következő: A 120-140 éves állományokban kezdik meg a felújítást, amelynek első lépeseként megbontják az állományt 40%-kal, majd erdészeti mulcsozó segítsé­ gével levágják a lágyszárú és cserje szintet, ezzel előse­ gítve a fény talajszintre jutá­ sát. A felújítandó területet a vad elől elkerítik, azonban itt elégséges alacsony panel­ kerítés építése a vaddisznó kizárására, mivel szarvas és őz csak igen kis számban ta­ lálható a területen, így ezek

nem is veszélyeztetik a felújí­ tás sikerességét. Ezt követően 2-3 évig várják a természetes újulat megjelenését, közben végeznek mechanikai gyom­ korlátozást, megsegítve így az újulat fejlődését. Amennyi­ ben ez idő alatt a természet által nem jön létre megfelelő mennyiségű tölgy újulat, ab­ ban az esetben mesterséges alávetést alkalmaznak. Ennek során műtrágyaszóró segítsé­ gével 4-6 mázsa makkot szór­ nak szét hektáronként, ezt igyekeznek még a lombhullás megindulása előtt megtenni. Az újulat megerősödése után több lépésben termelik le az anyaállományt. A koronarészt a vágáste­ rületről egészben húzzák le, majd a nyiladékok mentén készítik fel aprításra, ez az újulat kímélése szempont­ jából nem a legkedvezőbb megoldás. Az ipari faanya­ got tuskó mellett hossztolják, kapcsozzák (ha szükséges), és minősítik, majd innen forwarder segítségével köze­ lítik ki időjárásbiztos rako­

dókra. Eddig a lépésig nincs is semmi túlságosan különös az eljárásban, ezt követően azonban a fiatalos ápolása so­ rán eddig nem látott módsze­ reket figyelhettünk meg. Az újulattal borított területen, egymástól nagyjából öt mé­ ter távolságban szárzúzóval művelő nyomokat készítenek. Véleményük szerint azért szükséges ezek elkészítése, mert így sokkal könnyebben végezhető el az ápolás addig, amíg a csemetésből fiatalos erdő nem lesz. Ha szükséges, így akár a lisztharmat ellen is tudnak megfelelően védekez­ ni. Volt szerencsénk látni sű­ rűség és vékonyrudas életfá­ zisban lévő, ezzel a módszer­ rel felújított állományokat is, amelyekben ezen művelő utak felett teljesen összezárt az állomány. Azonban azt is meg kell említeni, hogy a felújított állományokban többségé­ ben volt a gyertyán, juhar és egyéb elegyfafajok a tölggyel szemben, de szerencsére nem nyomták el azt. Kérdés, hogy

mi történt azzal a nagymen�­ nyiségű újulattal, amit az épp levágott anyaállomány helyén láttunk. Esetlegesen nem kedvez a tölgynek ez a módszer, vagy egyszerűen csak nem meg­ felelően volt végrehajtva az ápolás? Annyi azonban bi­ zonyos, hogy ha a nevelővá­ gásokat megfelelően hajtják végre a kocsányos tölgy javá­ ra, akkor idős korára elegen­ dő egyedszámmal tud jelen lenni a területen…

Tapasztalatcsere

Háborús károk az arborétumban A nap második állomása a Li­sičine-i arborétum, amelyet 1963-ban hoztak létre 40 hek­ tár területen. Csaknem 2500 taxon volt fellelhető benne. Akkoriban ez volt Kelet-Eu­ rópa legjelentősebb arboré­ tuma, azonban a délszláv há­ ború nagy károkat tett benne, így mostanra nagyjából csak 500 taxon lelhető fel itt. (Folytatás a következő oldalon)

6

Szakmai tanulmányút Horvátországban Gyémánt oklevél (Folytatás az előző oldalról) A háborúban elszenvedett károkat a „MagyarországHorvátország IPA Határon Átnyúló Program” keretében szüntették meg, kiépítették az arborétum infrastruktú­ ráját valamint a megmaradt növénykultúrát helyreállítot­ ták. A parkban tett hosszas séta során örömmel láthat­ tuk, hogy jól sikerült a terü­ let rehabilitálása, kellemes kikapcsolódási lehetőséget teremtve ezzel az ide látoga­ tóknak. Az arborétumból tovább indulva folytattuk utunkat

a Jankovac-i vadászház felé. Útközben megtekintettük a helyi jegenye fenyvesek ter­ mészetes felújítását, amelyet jó eredménnyel folytatnak az horvát kollégák. Volt szerencsénk látni a szerpentines hegyi út mellett a mélybe hulló Jankovac-i vízesést is, amely lenyűgöző látványt nyújtott. A tanul­ mányút végső céljaként elér­ tük a vadászházat, ahol kelle­ mes ebéd mellett oszthattuk meg egymással és vendéglá­ tóinkkal a napközben szerzett tapasztalatokat. Fülöp Tamás

Erdésztechnikusi vizsgájának 60. évfordulója alkalmából Gyémánt Technikusi Okle­ véllel tüntették ki Fenyvesi Istvánt, a Sefag nyugdíjasát a Nyugat-magyarországi Egye­ tem Roth Gyula Gyakorló Szakközépiskola tanévnyitó ünnepélyén. Az 1885-ben TemesvárVadászerdőn alapított iskola a történelem viharai során Ta­ tán, majd Esztergomban foly­ tatta működését. 1950-ben – amikor bevezették a három­

éves erdésztechnikusi képzést – az esztergomi épületek nem feletek meg a technikusi okta­ tás elvárásainak, ezért – már Erdészeti Technikum néven – áthelyezték Sopronba. Az ok­ tóber elsején indult első évfo­ lyam tanulója volt Fenyvesi István is, aki 1953-ben sze­ rezte meg erdésztechnikusi oklevelét. A kitüntető címhez ezúton is gratulálunk, és jó egészsé­ get, további kiegyensúlyozott nyugdíjas éveket kívánunk!

A salléri trófeamustra Az ezévi trófeaszemlét ok­ tóber 18-án, a közelmúltban felújított nagysalléri vadász­ ház előtt tartottuk meg.

A szeptemberben esett másfélszáz gímtrófea 65 szá­ zaléka részesült érmes minő­ sítésben (9 arany, 40 ezüst,

48 bronz). A legnagyobb agancs 11,5 kg tömegű volt és 219,19 pontot ért. Színesí­ tette a szemlét, hogy az addig

terítékre hozott dámtrófeák közül is kiállítottak negyven darabot. Detrich Miklós

Őszi találka Megjött az ősz, némán bólintottunk köszöntvén egymást. Szépen jött, mint az esti harangszó, belopta lelkemet. Nem volt sem öreg, sem fiatal nem volt szerelmes, mint a tavasz és nem volt üde sem ahogyan a nyár, csak szép volt. Szép volt mert mosolygott akár a legszebb napsugár fény volt, csendes szeretet, langyosan melegítő megnyugvás. Csendesen jár, figyel, bölcs tekintete arannyal szór tele minden szegletet. Nézi a lenyugvó napot, ez most az őszi nap, csak ilyenkor kacsint úgy, ahogy soha máskor. A hold is őszi ezüstjében pompázik, mesélni készül a tél előtt mert már ásít a határ az erdő a rét és a nádas. Hideget lehelnek már az estek, ködpára didergeti a csillagokat, felsóhajt a messzi táj. Lassan elülnek a neszek, csodálkozva néz körül s lopakodik, bár tudja ő, hogy eljő az idő, közeleg. Kis mosollyal szája szegletében a természet még simogat. Szarvasok orgonája lassan elmarad egy öreg bika lépdel az erdei tisztáson, fejét lehajtja, számadást vet talán……. Juharmagot pörget a szél, földet érve megpihen. Szeretem az őszt, mert olyan mint az alvás előtti megnyugvás a soha el nem múló, időtlen nyugodtság, szeretet, béke. Elmúlás jele az ősz, pedig nem……………………….. egy lélegzetvétel az esti táj fölött, mély és illatos. Ez is egy másik fajta lét, egy másik élet egy szelet a mindenség tortából, egy pillanat, egy csoda. Csodás és bölcs vándor az évszakok ege alatt tisztán látó, nem ígér semmit, de jön, ködös utakon. Valahol lopakodik már egy hideg természetű ember még lesi félszemmel az őszt, halja társai csizmáit kopogni, a hegyekből ereszkednek alá. Dermedten köszönnek el egymástól a fák húzódik befelé az élet, tavaszra állították az ébredés óráját. Mert egyszer minden végetér, újak születnek, föld és ég összeér, idő és tér egybekél. Szépen jött, mint este a harangszó………………………..

Dr. Kondor Antal 1922 – 2013

vasdiplomás erdőmérnök, mérnöktanár,

Páll Endre 1923 - 2013

gyémántdiplomás erdőmérnök Adjon az erdő örökre nyugodalmat néki Megrendüléssel és mély fájdalommal tudatjuk, hogy sze­ retett Bandi bácsink 2013. október 6-án eltávozott közü­ lünk. Megélt kilencven éve alatt sokat tett az általa hőn sze­ retett erdőért és a vadért. Egyetemi évei után a Lenti Fű­ részüzemben kezdett el dolgozni majd erdőgondnok lett, ezután pedig erdőművelési csoportvezető. 1952-ben ki­ nevezték a Keszthelyi Erdőgazdaság főmérnökévé. Innen 1956-os aktív szerepvállalása miatt áthelyezték a Zamárdi Erdőgazdasághoz, alacsonyabb beosztásba. 1967-ben kollegáival létrehozták a Gyótai Vadásztársa­ ságot, melynek harmincöt éven át vadászmestere volt. Eh­ hez a revierhez kötődik az 1981-es rekord pusztakovácsi bika terítékre hozatala. Bandi bácsi példás szakmai munkásságán kívül elisme­ résre méltó szakírói és szépirodalmi tevékenysége is. 2007-ben, erdőmérnöki diplomaszerzésének 60. évfor­ dulóján vehette át gyémántdiploma díszoklevelét Sopron­ ban. 2011-ben a Vadászkamara Aranyérmét kapta életmű­ ve elismeréséül. Az előző lapszámunkban megjelent – a 90. születés­ napja tiszteletére rendezett köszöntőről szóló – beszámoló már a nyomdában volt, amikor csendben elment.

Büki Imre verse

események

Isten Veled Bandi bácsi! A SEFAG Zrt. Kollektívája

a NYME Roth Gyula Gyakorló Szakközépiskola egyik meghatározó erdész tanára, életének 92. évében csende­ sen elhunyt. 2013. december 3-án mély részvét mellett helyezték örök nyugalomra a soproni Szent Mihály te­ mető Jakab kápolnájában. Kondor Antal pályakezdő erdőmérnökként 1944-től néhány éven keresztül Kőszegen és Zalában, a gyakor­ lati erdőgazdálkodásban dolgozott, majd több évtizeden keresztül végzett, kiemelkedő színvonalú mérnöktanári munkát a soproni Erdészeti Technikumban. Erkölcsi tartásával, következetességével, emberségé­ vel, kiemelkedő szakmai tudásával sok száz tanítványá­ nak és kollégáinak tiszteletét vívta ki. Mindennapi éle­ tének példaadásával nagymértékben hozzájárult erdész­ generációk hivatástudatának kialakításához, szakmai tudásuk megalapozásához, az iskola jó hírének kialakí­ tásához. Áldozatkész, lelkiismeretes munkáját több kitüntetés­ sel ismerték el. Egyebek között Egyetemi doktori címet szerzett, Bedő Albert-díjjal és Kaán Károly-díjjal tüntet­ ték ki. Emlékét erdészgenerációk őrzik.

a S E F A G E r d é s z e t i é s Fa i pa r i Z r t. t á r s a s á g i é s k ö z é l e t i l a p j a

Kiadja a SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt. 7400 Kaposvár, Bajcsy-Zs. u. 21. Telefon: 82/505-170, Fax: 82/505-133 E-mail: [email protected] • www.sefag.hu A szerkesztőbizottság vezetője: DETRICH MIKLÓS A szerkesztőbizottság tagjai: Bálint László (Központ), Ihárosi Péter (Központ), Kovács László (Központ), Merczel István (Központ), dr. Takács László (Központ), Pintér Ottó (Zselic) Felelős kiadó: Barkóczi István vezérigazgató Készítette a Somogy Design Kft. Felelős vezető: Csere Tamás ügyvezető