Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar APÁCZAI-NAPOK 2006 HAGYOMÁNY ÉS FEJLŐDÉS NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS KONFERENCIA TANULMÁNYKÖTET II

Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar

APÁCZAI-NAPOK 2006 HAGYOMÁNY ÉS FEJLŐDÉS NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS KONFERENCIA

TANULMÁNYKÖTET II.

Győr * 2007

A kiadásért felel Dr. Cseh Sándor dékán

Szerkesztő Dr. Lőrincz Ildikó dékánhelyettes

Borítófedelet tervezte: Szunyogh Ferenc grafikusművész Tördelés: Nemes Zsolt A kötetet kiadja: NYME Apáczai Csere János Kar ISBN Terjedelem: Példányszám: 500 Nyomta és kötötte: Palatia Nyomda

Tartalom Érték és kultúra ......................................................................................... 7 Barcsi Tamás: Alternatív életmódok és értékek a nyugati kultúrában ......... 8 Bertók Rózsa: Az arisztotelészi értékek táblája és a mai értékválasztások változásai .................................................................. 19 Bozsó Renáta: Helyi-érték, Teleház és közművelődés a Dél-Alföldön..... 30 Czeglédi Csilla: A nők munkaerő-piaci helyzetének kultúrafüggő sajátosságai ......................................................................................... 36 Csizmadia Szilárd: Az elöregedő társadalom Közép-Kelet-Európa fővárosaiban ........................................................................................ 41 Dernóczy Adrienn: Feltételezések a színek területén................................ 48 Freiberg Björn: Aktuális európai értéktrendek: „A Civilizációk Szövetsége”......................................................................................... 54 Hegyi Barbara: A városverseny közvetett hatása a társadalmi különbségekre és törésvonalakra ........................................................ 60 Hofer Mária:A biofogyasztás szerepe mai értékrendünkben..................... 65 Honvári János: Magyarország tőkés országokkal szembeni rendezetlen adósságai a II. világháború után.......................................................... 74 Horváth Nóra :Kulturális örökségünk eltitkolt fejezetei – filozófusok gondolatai a pederasztiáról.................................................................. 83 Jávorszky Edit: Az Ödipusz-komplexus D.H.Lawrence személyes életében és „Szülők és szeretők” című regényében........................................... 92 Konczosné Szombathelyi Márta :Új trendek és kihívások a felsőoktatásban ....................................................................................... 103 Kovács Norbert: Meghatározó-e a múlt a magyar biztosítási piac szerkezetében? .................................................................................. 114 Lanczendorfer Zsuzsanna: A humor és a tréfás műfajok szerepe egy ember életében............................................................................ 122 Lénárt Imre: A középiskolás diákok értékrendje a mai Magyarországon......................................................................... 135 Nándori Eszter: The conditions of the roma minority in Borsod-AbaújZemplén county ................................................................................ 142 Nemes Zsolt: Hagyomány és érték az informatika korában egy informatikus szemével ...................................................................... 147 Pinczésné Palásthy Ildikó: Kihívások és megfelelések(?)....................... 155 Pongrácz Attila: Gazdaságtörténet és magyar-brazil kapcsolatok Ónody Olivér munkásságában .......................................................... 160 Remsei Sándor:Felsőoktatás-finanszírozási modellek ............................ 169 Sohár Anikó: Hová tűnt az érték és a hagyomány? A műfordítás helyzete a rendszerváltás után..................................... 175 Szigeti Cecília: Versenyképesség és fenntarthatóság az oktatásban ....... 185 3

Szirmai Éva: Politikai ünnepek „eredetmítoszai” Hagyomány és kultusz a totalitárius rendszerekben ........................ 190 T. Kiss Tamás: A két világháború közötti elitképzést szolgáló ösztöndíjrendszerről .......................................................................... 197 T. Molnár Gizella:Identitás és mindennapi kultúra ................................. 210 Takács Dávid: A szerelem gazdaságtana. A közgazdaságtan alapelvei a párválasztásban ................................ 219 Tárkányi Eszter: A presztízskereső fogyasztói magatartás sajátosságai ..................................................................... 224 Újvári Edit Az európai kultúra értékválságának kérdése – Johan Huizinga kultúraelméletének tükrében ................................... 231 V. Juhász Nyitó Klára: A magyar népi kultúra értékeinek továbbadásának lehetőségei és szükségessége a tanítóképzésben ... 237 Mozgási kompetencia fejlesztése a testnevelés és sport területén...... 245 Konczos Csaba :Tudatos tervezés vagy sodródás az EU-s nevelési koncepció? A testnevelés helye és elismerése az EU-s országokban......................................................................... 246 Bánhidi Miklós: A sport szerepe a turizmusban ..................................... 250 Huszár Anikó - Vécseyné Kovách Magdolna: Az élethosszig tartó sport pedagógiai irányelvei .............................................................. 263 Bucsy Gellértné :Egy digitális tankönyv hatása a szociálpedagógus hallgatók tantárgyválasztására a testkulturális területen .................. 274 Takács Bence: A mozgó kép, gondolatok a magyarországi sport-televíziózás fejlődéséhez ........................................................ 280 Simon István: Az úszás szerepe a soproni utánpótlás korú versenyzők rehabilitációjában, különös tekintettel a mozgásszervi betegségekre, sérülésekre......................................................................................... 294 Barthalos István: Gondolatok a felnőtt úszásoktatásról .......................... 300 Szalóki Richárd - Bánhidi Miklós: Hidrokörnyezet és turizmus ............ 304 Hegedüs Imréné, Kiss Gábor: Ajánlás a kislabdahajítás oktatására egy vizsgálat tükrében ..................................................... 311 Tesvérmúzsák Vizuális alkszekció ................................................................................ Platthy István: Az eredendő kifejezésmód, a korai gyermekrajz-fejlődési folyamat összehasonlító elemzése a szelf-érzetek alakulásával ................................................................. Borbély Károly: Művészet és lélek ........................................................ Szabó Julianna: Zeneiség és plaszticitás a XIX. század művészetében .. Fleck Erika: Beszélő képek - a Pécsi Zeneműhely néhány zene ihlette képének szimbolikája........................................................................

4

319 320 332 337 343

Váray Ibolya Anna: MOKKA, Modern Képzőművészeti Kreatív Alkotóműhely bemutatása................................................................. 350 Zenei alszekció ....................................................................................... 359 Bliznákné Dudás Julianna: A barokk zenei sajátosságok, mint az imitáció, az orgonapont, a concertálás megjelenése Bartók Béla: 44 hegedűduójának néhány kompozíciójában ............. 360 Burián Miklós: A tantervfejlesztés közelmúltja, jelene és várható jövője korunk információs globalizálódó és lassanként beköszöntő tudástársadalmában .......................................................................... 365 Dombi Józsefné: Mozart művészetének keresztmetszete a tanítóképzőben .................................................................................. 370 Döbrössy János: Deák-Bárdos György írásai, pedagógiai művei ........... 377 Orosz-Pál József: Miért szép? Bartók Ne menj el! című kórusműve ...... 386 Varjasi Gyula: Bartók Béla Békés megyei kapcsolatai ........................... 390 Zenetanári hangcerseny ........................................................................... 397 Felsőoktatási könyvtárak jövőképe ..................................................... 399 Tompáné Székely Zsófia, Siposné Major Erika: Minőségbiztosítási alapelvek és gyakorlati megvalósításuk az Apáczai Csere János Kar könyvtárában............................................. 400 Nyitrai Erzsébet: Internethasználat a győri Széchenyi István Egyetem Egyetemi Könyvtárban és a Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Főiskolai Kar Könyvtárában ........................... 411 Hagyomány és fejlődés a kollégiumok életében ................................. Bálint Imre: A felsőoktatási kollégiumok dilemmái .............................. Boda Attila: Kinek a véleményére legyünk kíváncsiak a kollégiumi lakhatási igények felmérésekor? ....................................................... Pongrácz Attila: Egyházi fenntartású felsőoktatási kollégiumok az ezredforduló Magyarországán...........................................................

419 420 425 430

5

6

ÉRTÉK ÉS KULTÚRA

Szekcióvezető Dr. Gál Zoltán főiskolai tanár

Apáczai-napok 2006

Barcsi Tamás Alternatív életmódok és értékek a nyugati kultúrában I. Bevezetés Előadásomban korunkat meghatározó kulturális alapfogalmakhoz értékeket rendelek, majd ezekkel szembeállítva alternatív kulturális alapfogalmakat és értékeket határozok meg, amelyek értelmezése és cselekvésünk során való figyelembevétele hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy a hatékonyság világából eljussunk a harmónia világába. II. Napjaink néhány kulturális (civilizációs) alapfogalma és értéke 1. Fejlődés és hatékonyság Mit értünk fejlődés alatt a nyugati civilizációban? Az újkortól kezdve többek között egyfajta magatartásváltozást (a civilizált viselkedés kialakulását), technicizálódást, illetve a „kényelem” és a jólét fokozódását. Norbert Elias: A civilizáció folyamata című könyvében részletesen vizsgálja a 16. és a 18. század között a nyugati laikus felső réteg vonatkozásában megfigyelhető viselkedésváltozást, pontosabban a civilizált viselkedés mércéjének átalakulását. Talán „eltüntetési folyamatnak” nevezhetnénk azokat a viselkedésváltozásokat, amelyeket Elias részletesen bemutat (a 16. és a 18. század között keletkezett viselkedési kódexek elemzésével), az emberek egyre jobban eltüntetik, elfojtják mindazt ami „állati”, ami közönséges, illetlen, fokozódik az önkontroll kényszere, megváltozik a szégyen- illetve a feszélyezettségküszöb.1 A civilizált viselkedés Elias által bemutatott mércéje alapvetően napjainkban is érvényes, azonban a tömegtársadalmak létrejötte és a hatvanas évek kulturális „forradalma” és annak következményei némileg átalakították ezt a mércét is. A 20. században tömegek viszonylagos felemelkedésének, oktatáshoz jutásának, a városiasodásnak, a tömegkommunikáció fejlődésének hatására a civilizációs-mérce általánossá vált, ugyanakkor egyszerűsödött, vesztett „kifinomultságából”. A fejlődés értelmezhető technikai fejlődésként is, hiszen az elmúlt háromszáz évben (különösen az elmúlt 130 évben) olyan mértékű technikai fejlődés ment végbe az emberi világban, mint előtte soha. Ennek a fejlődésnek alapját tudományos felfedezések alkotják. A gépek, a technikai vívmányok segítségével világunk kényelmesebb lett, a gépek szerepet játszottak a civilizált magatartásmódok fenntartásában, könnyebbé tették 1

8

Norbert Elias: A civilizáció folyamata (Gondolat, Bp., 2004)

Érték és kultúra

életünket. Azonban számos veszélyt rejt magában ez az elgépiesedés. Lewis Mumford korunkat, mint a „Megagépezet” korszakát mutatja be, ezen elsősorban a társadalom gépszerű megszerveződését érti. Mumford rámutat ennek kialakulására, és újjáértelmeződésére a 18. századtól kezdve.2 A „Megagépezetet” alkotó „gép-emberek” gépeken dolgozva gépeket állítanak elő, gépekkel közlekednek, gépek segítségével szórakoznak és kommunikálnak, így függőségbe kerülnek a gépekkel, technika nélkül már el sem tudják képzelni életüket, sőt még több, tökéletesebb gépet igényelnek. Többen a „gépek lázadásáról” vizionálnak, ekkor már nem az ember uralkodik a gépeken, hanem a gépek uralkodnak az emberen. Ez a gépek kultuszának, a gépektől való függőségnek a korszakában már meg is valósult bizonyos mértékben, persze nem úgy, ahogy azt a sci-fi írók elképzelték. A gépszerű megközelítés oda vezet, hogy mindennek meghatározott rend szerint kell történnie a racionális Rend társadalmában, amelyben a hatalom a Rend fenntartásának technikai hatalma, ahol kiküszöbölnek mindent, ami rendellenes, azaz ami a Rend számára veszélyes vagy használhatatlan (lásd erről Foucault elméletét a hatalom mikrofizikájáról). A 20. században az ideológiákra épülő totális rendszerek (amelyek mindegyikében fontos szerepet játszott a fejlődés sajátosan értelmezett gondolata: kommunizmus, fasizmus, nácizmus), tehát az ideológiailag alátámasztott Rend társadalmai embermilliók életét követelték. A Holocaust a technikai racionalitás embertelen irracionalitásba fordulásának elborzasztó jelképe is. A civilizáció barbársága korábban is ismert volt, mint a civilizáció terjesztésének barbársága (spanyol hódítók Amerikában, gyarmatosítás, a nyugat meghódítása Észak- Amerikában), de a Holocaust magukat civilizáltnak tartó emberek hétköznapi rutinfeladatként, illetve az ideologikus Rend világának fenntartásáért és megjobbításáért hozott szükségszerű, tehát racionális tevékenyégként élték meg mélyen civilizáció-ellenes tetteiket (emberek koncentrációs táborban tartása, gázkamrákban való tömeges elégetése, népirtás). A pusztító irracionalitást a kapott parancs gépies végrehajtásának kényszere, a Rend ideológiája, a gyilkolás technikai kidolgozottsága (a halál „tömegtermelése”) változtatta mindennapivá és racionálissá a végrehajtók számára. A Holocaust a nyugati civilizáció, fejlődés barbárságba fordulásának mindenkor fennálló lehetőségét is szimbolizálja. Ez a barbárságba fordulás szinte észrevétlenül is végbemehet: ehhez nem feltétlenül kell valamilyen ideológia, létrejöhet pl. a jólét barbársága, a gépkorszak barbársága (ezek ötvöződhetnek egymással), a megmaradt természeti erőforrásokért való harc barbársága, de kialakulhat egy konkrét kiváltó esemény hatására is, mint „összeomlás” : pl. egy ökológiai vagy nukleáris katasztrófa után kialakuló, a túlélők akár civilizáció előtti szintre 2

Lewis Mumford: Az ember öröksége (Filozófiai Figyelő, 1988/1-2)

9

Apáczai-napok 2006

süllyedő világa (irodalmi negatív utópiákban ezek megjelennek, néhány példa: az ideológia barbársága: Orwell: 1984, a jólét és a technika barbársága: Huxley: Szép új világ, az összeomlás barbársága: Merle: Malevil, Védett férfiak). A fejlődés felfogható a kényelem és a jólét fokozódásaként is. Ennek alapját az új tudományos és technikai felfedezések jelentették, az új gépek, technikák vitathatatlanul hozzájárultak a jobb élet- és munkafeltételekhez. A nyugat jóléti államaiban, a társadalmi változásoknak is köszönhetően a munkások megfelelő bért kaptak egyre könnyebbé váló munkájukért, és mindemellett egyre több szabadidővel rendelkeztek, amelynek eltöltésére számos szórakozási lehetőség állt rendelkezésükre. Azonban a helyzet nem ennyire szívderítő. Ennek lényegét jól összefoglalja Marcuse, aki úgy véli, hogy a gépesített munka, mint élethossziglani foglalatosság továbbra is megerőltető, eltompító, embertelen rabszolgaság; sőt még megerőltetőbb, mivel fokozódik az ütem, fokozódik a gép kezelőjének (inkább mint a terméknek) az ellenőrzése, s fokozódik a munkások egymástól való elszigeteltsége.3 Az eldologiasodás folyamata folytatódik: „ez a létezési mód nem szűnik meg attól, ha a dolog megelevenedik és maga választja meg anyagi és szellemi táplálékát, ha nem érzi dolog-létét, ha csinos, tiszta, mozgékony dolog.”4 A nyugati civilizáció a Szabadság Rendje és a Verseny Rendje (a későbbiekben „Rend” alatt ezt értem). A társadalmi és gazdasági folyamatok alapvetően a verseny-logika alapján működnek, némileg túlozva azt mondhatjuk: a verseny totalizálódik, az élet minden szféráját a verseny-szemlélet határozza meg, a hatékonyság mint fontos érték jelenik meg, azaz a siker (a versenyben való „győzelem”) érdekében a rendelkezésre álló anyagi és szellemi energiákat maximálisan ki kell használni. Az emberi tényező is a verseny, a siker, a termelés eszköze, aki az anyagi biztonság megteremtéséért, fenntartásáért vállalja (sok esetben vállalni kényszerül) az eszköz-szerepet. Nyugaton a jó élet felfogása a „Rendnek” megfelelő értelemben torzult el, a jól-lét a jóléttel azonos: a kényelmes, anyagi javakkal bőségesen ellátott életet, a szabadidő szórakoztató kikapcsolódásra fordításának egyre sokrétűbb lehetőségét jelenti. A fejlődés, mint társadalmi cél a nyugati világban az anyagi, technikai javak, a kényelem fokozódását jelenti, amely felesleges használati-kényelmi tárgyakkal árasztja el a társadalmat, miközben a természeti környezetet tönkreteszi: a fejlődés a fejlődésért, az öncélú, értelem-nélküli fejlődés világában élünk. A fejlődés fogalma egyre inkább kiüresedik, egyre bizonytalanabb lesz a jelentése, egyre inkább az őrült, értelem nélküli teljesítményfokozással, a de-humanizáció, a barbárság 3 4

Herbert Marcuse: Az egydimenziós ember (Kossuth, Bp., 1990) 47. o. I. m. 55. o.

10


korának ígéretével hozható összefüggésbe. Akár beszélhetünk a fejlődés paradoxonáról is: a nyugati értelemben felfogott fejlődés sok szempontból vissza-fejlődést, sőt a civilizáció barbárságba fordulásának lehetőségét jelenti. Továbbá: az öncélúvá, „felesleges javak” előállításává vált nyugati társadalmi fejlődés szembeállítható a Föld azon részeinek társadalmaival, ahol valóban szükség volna fejlődésre, mert emberek nem méltóságuknak megfelelő életet élnek, éheznek, nyomorognak. 2. Információ és tudás Napjaink nyugati társadalmai információs társadalmak, amely fogalomnak különböző értelmezései lehetnek. Beszélhetünk információs társadalomról, mint poszt-indusztriális társalomról, amely az Információs Technikai Forradalom következtében bontakozik ki. Új technikák jelennek meg (mikroelektronika, számítógép-tudomány, távközlés/híradástechnika, optoelektronika) amelyek „nyersanyaga” az információ.5 Az információs társadalom „tudástársadalmat” azaz tudás-alapú és tanulás alapú társadalmat is jelent. Az új technikai eszközök ontják az információt, azonban a tudás „összefüggéseiben fölfogott információ” (Nyíri Kristóf), tudás-alapú társadalomról tehát csak abban az esetben beszélhetünk, ha az „információs kor” többet jelent információk bőségének áramlásánál.6 Tagadhatatlan, hogy a tudás felértékelődött napjainkban, de ez csak a tudás bizonyos fajtáira igaz. Jean-François Lyotard: A posztmodern állapot című híres írásában kifejti, hogy a tudás státusa megváltozik, amikor a társadalmak a posztindusztriális, a kultúrák pedig a posztmodern korba lépnek (ez az átmenet legkésőbb a 20. század ötvenes éveinek végén kezdődik). Lyotard a posztmodern korszak legfőbb jellemzőjének azt tartja, hogy vége a „nagy elbeszéléseknek”, a „metanarratíváknak”. A tudás ezen nagy legitimáló elbeszélései delegitimálódnak a II. világháborút követő korszakban és a tudás (a kutatás és az oktatás) ezt követően elsősorban a teljesítményelv révén legitimálódik. A „hivatalra orientálódott egyetemista”, az állam, a felsőoktatási intézmény a „Mi az igazság?” kérdése helyett a „Mit szolgál ez?” kérdését teszi fel. „A tudás elüzletiesedésének kontextusában ezen utóbbi kérdés legtöbbször azt jelenti: Eladható-e? A hatalom növelésének kontextusában pedig: Hatékony-e?” – írja Lyotard.7 Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha azt állítom, hogy korunkat a „tudás paradoxona” is jellemzi. Egyre nagyobb tudásmennyiség 5

Dr. Farkas János: Elméletek az információs társadalomról, http://www.titoktan.hu Nyíri Kristóf: Információs társadalom és nemzeti kultúra, http://nyitottegyetem.phil-inst.hu 7 Jean-François Lyotard: A posztmodern állapot (In: J. Habermas - J.-F. Lyotard – R. Rorty: A posztmodern állapot, Századvég, Bp., 1993), idézet: 111. o. 6

11

Apáczai-napok 2006

halmozódik fel, ugyanakkor a nagy életkérdések vonatkozásában elvesztettük az igazodási pontokat. Korábban voltak „nagy legitimáló elbeszélések”, (mítoszok, illetve „metaelbeszélések”) amelyek válaszokat kínáltak ezekre a kérdésekre, Mindez nem azt jelenti, hogy napjainkban ne lennének jelen elbeszélések (ezt Lyotard is elismeri), sőt túlságosan is sok elbeszélés, igazodási pont létezik, amelyből mindenki kiválaszthatja a neki megfelelőt. Mivel ez felelősséget jelent, talán megkockáztathatjuk, hogy a legtöbb ember (úgy téve, mintha ez a felelősség valójában nem is létezne) a legkönnyebben elérhető pragmatikus elbeszéléseket választja (ha választ egyáltalán, talán inkább: elfogadja azokat kritika nélkül, illetve befolyásuk alá kerül) vagy csak bolyong az elbeszélések „sűrű erdejében”. Ide kapcsolhatjuk azt a jelenséget is, amelyről fent már szó volt: nőtt a tudás értéke, ugyanakkor csökkent is. Napjainkban csekély értéke van az önmagáért való tudásnak (illetve csak kevesen ismerik fel, hogy ennek van igazán értéke), az olyan tudásnak, amit nem lehet közvetlenül bizonyos célok érdekében felhasználni Ezt a tendenciát igazolja a humán tudományok és a művészetek leértékelődése. Az emberek egyre kevésbé érzik úgy, hogy nekik kell rákérdezniük saját életükön keresztül a létre, és beérik hagyományos (sokszor elavult, nem hiteles) vagy divatos (New age, új szekták, ezoterika) „konzervválaszokkal”, a valódi művészeti és intellektuális élmények helyett „konzervművészettel” (televízió, kommersz filmek és irodalom). 3. Fogyasztás és önmegvalósítás A mai nyugati ember fogyasztva szórakozik és szórakozva fogyaszt. A Valósítsd meg önmagad! jelszó a „Verseny-Rend” legfőbb propagandajelszava. Valódi jelentései: Légy sikeres a versenyben!, illetve: Szórakozz!, azaz: Fogyassz! A „Rendben” mindenki sikeres, aki rendesen dolgozik, termel, legalábbis a „Rend” propagandája szerint. Valójában sokan vannak, akik belekényszerülnek a „Rendbe”, de nem hisznek a sikerpropagandában (átérzik, hogy eszközként használják őket), így a munkát csak szükséges rossznak tekintik, amit el kell végezniük megélhetésük érdekében, a „sikeremberek” szánalommal vegyes gúnnyal tekintenek rájuk: az örök vesztesekre. Az „igazi vesztesek”, „a vesztesek vesztesei” sincsenek kevesen: munkanélküliek, létminimum alatt, „mélyszegénységben” élők, koldusok, hajléktalonok. A sikerre kondicionált emberek nem akarnak tudni az „igazi vesztesekről”, a szegénységről, mert az egyik legnagyobb szorongásuk éppen abból fakad, hogy ők is ilyen sorsra juthatnak, amely teljesen ellentmond a „Rend” racionalitásának: a szegénység irracionális jelenség a sikertársadalomban, amit ezért megpróbálnak „eltüntetni” (gettók, szegénytelepek, a koldusok kiutasítása a belvárosokból) vagy amennyire lehetséges, racionalizálni („hiszen maguknak köszönhetik: mert nem dolgoztak, tanultak, mert rossz életet 12


éltek”). Mivel a sikertársadalmon belül „mindenki sikeres” és a sikeresség külső jegyeit a „Rend” legfőbb „propagandaeszköze”, a tömegmédia határozza meg, ezért valójában mindenki a tömegmédia által diktált korszerű ízlésnek megfelelően rendezi be az életét. Az emberek lélektelen munkát végeznek, tele vannak frusztrációval, szorongással, amit csak a fogyasztással, a szórakoztató kikapcsolódással tudnak enyhíteni. A „Verseny-Rendben” az egyén csak mint termelő és mint fogyasztó fontos (mindkét minőségében a Rend fenntartását szolgálja). A szolga-munkák közötti, illetve a fogyasztási cikkek közötti választás nem jelent valódi választást. Ezeket a jelenségeket nevezhetjük akár az „individualizáció paradoxonának” is: az individualizáció kultúrája valójában a homogenizáció kultúrája. A választási lehetőségek kultúrája a valódi alternatívák hiányának kultúrája. A szabadság kultúrája a meghatározottság kultúrája. Az önmegvalósítás üres és manipulatív jelszó csupán. III. Alternatív kulturális alapfogalmak és értékek Korunkat a paradoxonok világaként értelmeztem, röviden szóltam a fejlődés, a tudás és az individualizáció paradoxonáról. Mindezek részei a ráció paradoxonának: napjaink racionális nyugati civilizációja sok vonatkozásában irracionális. Ez azt eredményezi, hogy a világ tudományos megismerhetőségébe, az ész mindenhatóságába vetett hit megkérdőjeleződik, az univerzális igazság-kritériumok, a „metanarratívák” érvénytelenné válnak, sokan vélik és érzik úgy hogy korunk a „széttöredezettség”, a bizonytalanság világa. A nyugati civilizáció (és az egész emberi civilizáció) válságban van, erre számos gondolkodó mutatott és mutat rá. A válság különbözőképpen értelmezhető, elsősorban mint ökológiai válság, tehát a természetpusztítás következményeként kibontakozó válság, mint társadalmi, az emberi kapcsolatokban megnyilvánuló válság (eszköz-szemlélet, verseny-logika), mint a jól-lét, azaz a jó élet felfogásának a válsága jelenik meg. Mindezek hátterében pedig gondolkodási, világszemléleti válság áll. A pesszimisták úgy gondolják, hogy a civilizáció valamilyen barbárságba fordulása elkerülhetetlen, mások úgy vélik, hogy a jövő negatív forgatókönyve helyett összefogással, újfajta élet- és világszemlélettel egyfajta pozitív forgatókönyv is elképzelhető (László Ervin).8 A kínai nyelvben a válságot a „wei-ji” szóval fejezik ki, amely a „veszély” és a „lehetőség” szóból áll össze.9 A barbárság és pusztulás veszélyének elkerülése, egy jobb világ megteremtésének lehetősége valamennyiünkön múlik: új alapokra kell helyeznünk a természeti környezethez és embertársainkhoz való 8 9

László Ervin: Meg tudod változtatni a világot (Magyar Könyvklub, Bp., 2002) Fritjof Capra: Az áradat megfordulása, http://www.terebess.hu

13

Apáczai-napok 2006

viszonyunkat, ehhez jelenthetnek vezérfonalat az alább néhány mondatban elemzett alternatív alapfogalmak és értékek. 1. Fenntartható fejlődés és gondoskodás Az ember a természet uraként cselekszik, és a természet emberi szolgálatba állítását, kizsákmányolását magától értetődőnek veszi. Az újkor természet-felfogása a modern kor természet-pusztításának hivatkozási alapjává vált. Descartes metafizikája, John Locke gazdaságfilozófiája és Adam Smith gazdaságtani nézetei szerves egységet alkotnak (Tóth I. János). A „karteziánus közgazdaságtan” a természeti javakat bőségesen rendelkezésre álló szabad javaknak tekinti.10 Nyilván ma már ez az álláspont nem tartható. A környezetpusztítás az ember életfeltételeit veszélyezteti a Földön. Hans Jonas az emberi cselekvés megváltozott természetéről ír, és utal arra, hogy az ember felelőssége hatalmával együtt nő, illetve a felelősség új dimenziói jelennek meg. Nem az individuális cselekvő és cselekvés, hanem a kollektív cselekvő és cselekvés játszik szerepet; sokkal inkább a meghatározatlan jövő, mint a cselekvés egykorú tere adja a cselekvés releváns horizontját; a cselekvés helyét az előállítás foglalta el, így az erkölcsnek be kell hatolnia erre a területre is. A hagyományos etika újragondolására van szükség, a kanti kategorikus imperatívusz helyett Jonas a következő imperatívuszt fogalmazza meg: „Cselekedj úgy, hogy cselekvésed hatásai összeegyeztethetők legyenek a valódi emberi élet földi megmaradásával.” Ugyanakkor Jonas utal arra, hogy a természet önmagáért is tiszteletet érdemel. Mivel a jövő generációk és a természeti lények nem rendelkeznek jogokkal, ezért velük szembeni kötelességeink függetlenek a viszonosságtól: az emberi felelősség alapvetően gondoskodó jellegű.11 2. Ökológiai szemlélet és tisztelet Napjainkra számos ökológiai irányzat (Gaia-elmélet, állati jogok, holisztikus megközelítések: pl. föld-etika, mélyökológia, ökofeminizmus, társadalmi ökológia, ökofenomenológia, stb.) alakult ki, melyek képviselői újragondolják az ember és természet viszonyát és hangsúlyozzák, hogy a természetnek nemcsak instrumentális, hanem belső értéke is van. Sokan az ökológiai elméletek előfutárának tekintik Spinozát, aki Etika című művében 10

Tóth I. János: Fejezetek a környezetfilozófiából (JATE Press, Szeged, 2005) 2964. o. 11 Hans Jonas: Az emberi cselekvés megváltozott természete (In: Környezet és etika. Szöveggyűjtemény, szerkesztette: Lányi András és Jávor Benedek, L’Harmattan Kiadó, Bp., 2005), ill. Tóth I. János: i.m. 178-191. o., idézet: 180. o., ld. még: Hans Jonas: Miért tárgya a technika az etikának? Öt ok (In: Legyenek-e a fáknak jogaik? Környezeti-etikai szöveggyűjtemény, Typotex, 1999, szerkesztette és fordította: Molnár László)

14


azonosítja a szubsztanciát, a természetet és Istent, a természetet egyetlen individuumként gondolja el, amelynek részei változnak, anélkül, hogy az egész individuum változna. A szubsztancia attribútumai a gondolkodás és a kiterjedés, a szubsztancia megnyilvánulásai a moduszok, amelyeket önfenntartási törekvés jellemez. Az ember is csak egy modusz a többi között, az észhasználat miatt sem emelkedik ki a természetből, mert ez az önfenntartás egyik eszköze (bár csak az ember, a bölcs ember képes Isten, azaz a természet értelmi szeretetére, azaz a boldogságra).12 Ma is számos „egység-elméletet” találunk. Ilyen, pl. a James Lovelock által megfogalmazott Gaia-koncepció, amely szerint az élet, a Gaia (a Föld bioszférája, légköre, vizei, kőzetöve, talaja) önszabályozó képességgel rendelkező összetett egység, „egy globális méretű élőlény”.13 Az etikai elméletek közül a humán szubjektum-fogalom kiterjesztését végzik el az állatjogi koncepciók. Peter Singer támadja az emberi méltóság doktrínáját, az embereket fajsovinizmussal vádolja, és az utilitarizmus benthami változatának – amely az öröm és a fájdalom érzésének képességét tartja az erkölcsi figyelembevétel alapjának – logikáját követve, azt állítja: a magasabb rendű állatokat, amelyek szintén rendelkeznek ezekkel a képességekkel, az emberrel azonos módon kell megítélni.14 Az individualisztikus elméletek korlátozottak, csak a magasrendű állatok jogainak figyelembevételére szólítanak fel, semmit sem mondanak a többi élőlény értékéről, és az ökológiai közösség egészéről. Az utóbbi védelmére helyezi a hangsúlyt Aldo Leopold föld-etikája, amely hangsúlyozza, hogy az etikának ki kell terjednie a terjednie az embernek a földhöz, az azon élő növényekhez és állatokhoz való viszonyára. Az élet piramisáról ír, amelyben az ember egy a piramis magasságát és bonyolultságát adó elemek közül, az életközösséget energia-szökőkútként ragadja meg, mely a talaj, a növények és állatok láncolatain keresztül tör a magasba, az energiát felfelé vezető ágak a táplálékláncok, a halál és a lebomlás a „visszahulló víz”. A föld-etika alapelve a következő: „Valami akkor jó, helyes, ha segít megőrizni az élő közösségek egységét, stabilitását és szépségét. Rossz, ha nem így cselekszünk.” 15 Holmes Rolston III az individualisztikus és a holisztikus felfogást kapcsolja össze elméletében. Rolston rámutat, hogy a vadonban nincsenek jogok, a természet közömbös az egyes egyedek jólétével szemben. Egy környezeti etika az emberitől eltérő ismérvekkel rendelkezik: a kultúra jó az embereknek, viszont gyakran rossz az 12

Benedictus de Spinoza: Etika (Gondolat, Bp., 1979), környezetfilozófiai szempontú elemzését lásd: Tóth I. János: i.m. 43-67. o. 13 Tóth I. János: i.m. 102-121. o. 14 Peter Singer: Minden állat egyenlő (In: Környezet és etika) 15 Aldo Leopold: Föld-etika (In: Természet és szabadság, Osiris, Bp., 2000, szerkesztette: Lányi András), idézet: 115. o., ld. még: J. Baird Callicot: A földetika fogalmi megalapozása (In: Környezet és etika)

15

Apáczai-napok 2006

állatoknak, a túl sok emberi gondoskodás vadságukat mesterséges alkotássá változtatná. Ugyanakkor felismerhetjük azt is, hogy minden organizmus önmagában való értéket képvisel: az organizmus spontán, önmagát megtartó rendszer, amely fenntartja és reprodukálja magát, véghez viszi programját, tehát több puszta fizikai okok összességénél. Létezik az okokat felügyelő és igazgató információ, ez végcélt, egyfajta öntudatlan célt, teloszt ad az organizmusnak. Mindezt az információt a DNS hordozza. Az a fizikai állapot, melynek elérésére az élőlény törekszik, amire programozva van, értékes állapot: értéke ebben a teljesítményben mutatkozik meg. Minden lénynek megvan a maga-módján-való-java és minden lény úgy védi a maga javát mint jó dolgot. Az érték nem emberi eredetű, hanem az élet természetéből fakad. Rolston további érvekkel támasztja alá, hogy nemcsak az élő egyed, hanem a faj is értékes és védelmet érdemel: a genetikai állomány, amelybe a telosz kódolva van, legalább annyira a faj tulajdona, mint az egyedé, melyen keresztülhalad. Az ökoszisztémák esetében nem beszélhetünk törekvésekről, szerveződési központról, genomról. Az ökoszisztémának nincs feje, de fejlődésének van iránya, ez pedig a minél nagyobb fajdiverzitás felé mutat, az ökoszisztéma nem szuperorganizmus, de valamiféle vitális mező. Ezt egy új fogalommal, a rendszer-érték fogalmával írhatjuk le: kötelességeink vannak magával a rendszerrel szemben, amely létrehozza és védelmezi egy élőlényközösség alkotórészeit.16 Arne Naess, a mélyökológia atyja, a Gestalt-alapú világlátást ajánlja a redukcionalista szemlélet helyett: ez a kapcsolatokat tekinti elsődlegesnek, mivel a bioszféra egymással kölcsönös függőségben lévő elemek hálózata, amelyek csak együtt életképesek.17 Összefoglalva: minden élőlényben belső értéket (a biotikus közösségben „rendszer-értéket”), az emberben sajátos belső értéket, amelyet emberi méltóságnak nevezünk, ismerünk fel. Az ember része a természetnek, de megkülönböztető sajátosságokkal is rendelkezik. A természet az ember számára Élet-közösséget jelent. Az Élet minden megvalósulási formájában tiszteletet érdemel. Ez nem azt jelenti, hogy az ember nem használhatja fel a természeti létezőket élete fenntartásához, de ezt az Élet csodálatos és titokzatos rendjének, a biotikus közösség és az egyes élő természeti entitások méltóságának tiszteletben tartásával kell tennie. Az élettelen természet erőforrásainak kiaknázásakor is az Élet fenntartásának biztosítása ill. a természeti képződmények, tájak szépségének megőrzése jelenti a korlátozó tényezőt.

16

Holmes Rolston III: A környezeti etika időszerű kérdései (In: Környezet és etika), ld. még: Holmes Rolston III.: Van-e környezeti etika? (In: Legyenek-e a fáknak jogaik?) 17 Tóth I. János: im. 199- 230.o.

16


3. Alkotás és önmegvalósítás Vissza kell találunk az önmegvalósítás valódi értelméhez, mert ez többet is jelenthet, mint fogyasztási javakban való tobzódást, felesleges javak felhalmozását, gépektől való függőséget, szórakoztató „kikapcsolódást”. Az önmegvalósítás alapját a szabadság lehetősége adja meg. Szó volt róla, hogy nyugaton a választás sokszor csak látszólagos, továbbá, hogy az embert számos meghatározottság köti (képességbeli, anyagi, környezeti). A választás valóban csak látszólagos, ha beleragadunk az „elvárt”, a „mindenki által követett” életsémában, és saját életünk nem más, mint ennek az adott sémának a kitöltése. Emberi méltóságunk egyik fő összetevője önmagunk „létrehozását”, cselekedeteinkkel való megalkotását lehetővé tévő szabadságban rejlik, ezért vállalva a kockázatot el is térhetünk ettől a sémától. Önmagunk kiteljesítésére kell törekednünk, amely csak az embertársakkal és a természettel egységben történhet meg, semmi esetre sem azok ellenében. Az eszköz- és verseny-szemléletet, az individualizmust, a minden áron való leigázni akarást a valódi kiteljesedés cél-szemléletté, együttéléssé, kooperációvá és harmóniává változtatja. A mechanikus és lélektelen munkát végző eszköz-ember a munkatevékenységet alkotásként felfogó és megélő emberré változik. Az értelem nélküli fogyasztást és felhalmozást, a „kikapcsoló” szórakozást felváltja a valódi szükségleteknek megfelelően berendezett és a művészetekben feloldódó élet. Naess önmegvalósításon a személyiség kitágítását és elmélyítését érti, a természettel való azonosulást, az ökológiai én kialakítását, túllépve az élőlényeket elválasztó különbségeken.18 László Ervin megkülönbözteti a „modernek” kultúráját az „alkotók” kultúrájától, akiket többek között az jellemez, hogy hiteles árukat és szolgáltatásokat kívánnak, szeretnek belemerülni az események sűrűjébe, nem felületesek, annak az „élményiparnak” a fogyasztói, amely nem anyagi javakat, hanem gondolatébresztő vagy felvillanyozó tapasztalatokat kínál, és holisztikus szemléletet vallanak. László szerint nyugaton egyre inkább növekszik az alkotók népessége.19 Ide kapcsolódva jegyzem meg, hogy terjednek az alternatív életmód-mozgalmak, mint amilyen pl. az önkéntes egyszerűség mozgalma, de ide sorolható az alulról építkező közösségek számának és jelentőségének gyors növekedése is.20 Mindezek gyökereit megtaláljuk a 60-as évek diákmozgalmaiban, illetve a hippi-mozgalomban, amelyek kulturális illetve életmód-forradalmat robbantottak ki (ahol fontos szerepet játszott a valódi szabadság fontosságának a hangsúlyozása, a fogyasztói társadalom kritikája, az erőszak és a háború elutasítása, a közösségiség, a szolidaritás). Bár sokan úgy vélik, hogy mindez csak néhány évig tartó 18

Arne Naess: Önmegvalósítás (In: Környezet és etika) László Ervin: i. m. 37-43 o. 20 Marosán György: Az esélyek új korszaka (Esély, 2004/5) 19

17

Apáczai-napok 2006

életmód-lázadás volt a fennálló „Renddel” szemben, ezt követően a lázadók sem az általuk megfogalmazott értékek alapján élték életüket, tehát a kivonulás nem jelenthet releváns választ a társadalmi problémákra. Véleményem szerint a fennálló kultúra élet- és világszemléletének tarthatatlansága, a változtatás elkerülhetetlensége a 20. század közepétől egyre inkább nyilvánvalóvalóvá válik: a 60-as évekbeli útkeresések ezt fejezték ki, de ez a belátás hívta életre az ökológiai mozgalmakat, illetve napjaink életmód-mozgalmait is. Egyéni szinten eljuthatunk a hatékonyság világából a harmónia világába, de hogy ez társadalmi szinten is lehetségese, az igencsak kérdéses. Mindenesetre rajtunk múlik. Irodalom Callicot, Baird (2005): A föld-etika fogalmi megalapozása. In: Környezet és etika. Szöveggyűjtemény, szerkesztette: Lányi András és Jávor Benedek, L’Harmattan Kiadó, Bp. Capra, Fritjof: Az áradat megfordulása. http://www.terebess.hu Elias, Norbert (2004): A civilizáció folyamata. Gondolat, Bp. Farkas János: Elméletek az információs társadalomról. http://www.titoktan.hu Jonas, Hans (2005): Az emberi cselekvés megváltozott természete. In: Környezet és etika Jonas, Hans (1999): Miért tárgya a technika az etikának? Öt ok. In: Legyenek-e a fáknak jogaik? Környezeti-etikai szöveggyűjtemény. szerkesztette: Molnár László, Typotex László Ervin (2002): Meg tudod változtatni a világot. Magyar Könyvklub, Bp. Leopold, Aldo (2000): Föld-etika. In: Természet és szabadság. szerkesztette: Lányi András, Osiris, Bp. Lyotard, Jean-François (1993): A posztmodern állapot. In: J. Habermas, J.-F. Lyotard, R. Rorty: A posztmodern állapot, Századvég, Bp. Marcuse, Herbert (1990): Az egydimenziós ember. Kossuth, Bp. Marosán György (2004): Az esélyek új korszaka. In: Esély, 5. sz. Mumford, Lewis (1988): Az ember öröksége. In: Filozófiai Figyelő, 1-2. sz. Naess, Arne (2005): Önmegvalósítás. In: Környezet és etika Nyíri Kristóf: Információs társadalom és nemzeti kultúra. http://nyitottegyetem.phil-inst.hu Rolston III, Holmes (2005): A környezeti etika időszerű kérdései. In: Környezet és etika Rolston III, Holmes (1999): Van-e környezeti etika? In: Legyenek-e a fáknak jogaik? Singer, Peter (2005): Minden állat egyenlő. In: Környezet és etika Spinoza, Benedictus de (1979): Etika. Gondolat, Bp. Tóth I. János (2005): Fejezetek a környezetfilozófiából. JATE Press, Szeged

18


Bertók Rózsa Az arisztotelészi értékek táblája és a mai értékválasztások változásai A XXI. századra az európai társadalmak központi problémájává vált a közösségek erkölcsi színvonalának csökkenése és ezzel összefüggésben az értékek válságos helyzete. Az értékválságok értékváltozásokkal is terheltek, ezért nagymértékben rontják az egyéni eligazodás biztonságát mind a kisebb, mind a nagyobb közösségekben. A megoldási módot illetően sokféle javaslat és próbálkozás napvilágot látott, ezek egyike az értéketikák újjáélesztése és gyakorlattá tétele. Ennek a gondolatnak elméleti és praktikus nehézségei is vannak, mindenesetre a világos képletek meglátása érdekében vegyük sorra ezeket: (1) az európai etika történetében alig van értéketika (2) az értéketikához a dolog természetéből adódóan értékek kellenek, (3) az értékek nem nőnek ki a földből, nem megvásárolhatók, nem elhatározás kérdései, nagyon lassan válnak elfogadottá, a régiekhez való ragaszkodás nem mindig racionalizálható, (4) az értékekhez konszenzus kell és (5) az értékek közvetítésének és/vagy átörökítésének a feladata sem egyszerű. A fenti probléma-halmazt látva vizsgáljuk meg egy vitathatatlan értéketikán ezek fennállását! (Az erénytábla elemzése német nyelven olvasható: Rózsa Bertók: Die Tugendtafel des Aristoteles. In.: Revue Roumaine de Philosophie. Band 44. Jahr 2000. Seiten. 377-387) Az arisztotelészi tábla szemléletesen mutatja az értékeket és az értékek relációit is: Az értékek három minősége határozható meg, melyek a középhez való viszonyuktól függően kerülnek egyik vagy másik szélre. A 14 értéksor így mindenhol egy közép és két szélső értéket tartalmaz, melyek közül minden esetben a közép a követendő. Az érdekessége a táblának az, hogy a duális (jó és rossz), (előnyös és káros) szokásos szerkezete helyett egy árnyaltabb értéktartományt kapunk, melyben a jók egyfelé, a közép felé tartanak, a rosszak sokfélék. „… nehéz dolog derekasnak lenni, hiszen minden egyes esetben a közepet megragadni nehéz. Kört rajzolni például mindenki tud, de már a kör középpontját meghatározni nehéz dolog”. (MM 1187a Gondolat, Bp., 1975. p.159.) A tartalmi elemzéssel kimutatató, hogy minden értéksor vagy viselkedési, viszonyulási szabálynak adja az alapját, vagy jellemérték. A két tartalmi különbség persze összefügg, hiszen egyes cselekedetekhez csak bizonyos jellemek kapcsolódhatnak, egyes jellemvonásúak bizonyos cselekedeteket hajtanak csak végre. A jelentősebb különbség talán a jellemnek, mint állandósult meghatározónak a tulajdonságában, a cselekedetnek a gyakorlati orientáltságában illetve aktualitásában érhető tetten. 19

Apáczai-napok 2006

Az összes lehetséges viszonylat mind a jellem, mind a cselekedet szempontjából egyszerre követendő és elérendő, nincsenek alternatívák, hanem a tökéletesség felé vezető úton való előrejutás mértéke szabja meg a különbségeket. Ennek egyik tanulsága, hogy van tökéletesség, van etalon, van egy Szókratész-minta, a másik, hogy zártnak tételezi a poliszközösséget. Ez utóbbi a mi témánk szempontjából azért jelentős, mert egyetlen értékre, vagy érték-relációra sem mondható, hogy ne lenne ismert mindenki számára. Mindenki, minden cselekedetében tudja mi a jó és hogyan lehet azt elérni. Az értékek adottak és nem spontán választhatók és változtathatók, mert csak ilyen körülmények között lehet ellenőrizni is őket. A visszacsatolás lehetősége a cselekedetek vonatkozásában mindig a gyakorlati megvalósulásuk biztonságát segíti és átjárhatóvá teszi a közösségeket. A táblázat konkrét értéksorai mellet találhatunk magyarázatokat egyfelől a sorok alapvető szempontjaira vonatkozóan, másfelől olyan nagy szabályok tekintetében, melyek mindegyik értékre érvényesek. Minden oszthatóban megkülönböztethetjük a többet, a kevesebbet és az egyenlőt. Ez lesz körülbelül a mennyiségi arányosítás nagy szabálya. Az arányok mérésének alapja a közép, a közép az, amiben nincs szélső, a szélső az, amiben nincs közép. Mivel a szélső kétirányú eltérés: egy túlzás és egy hiány, a sok és a kevés között van a mérték, így áll össze szerkezetileg a három érték. Ez utóbbi jellemzőnek a fő szabálya a mértéktartás a közép-értéken. A mértéktartás a görög kardinális erények egyike, ami megtalálható Arisztotelész előtt is és később is nagyon sokféle előfordulása ismert. Tulajdonképpen van egy negyedik értéktényező is, ez pedig a reláció alapja, az a szempont, ami alapján vizsgálja a filozófus, hogy milyen is a konkrét helyzet. A mértékletesség önmagában alkot egy értéket középen. A középtől való eltérés az érzéketlenség és a mértéktelenség, a viszonyítás alap-érték a mértékek arányának az érzékelése. Ez azért fontos, mert maga az érzéketlenség mint hiány nem csak a középtől való eltérést mutatja, tehát az értéktábla szerinti szélsőséget, hanem a cselekvőnek a mértékek arányára vonatkozó érzékelésbeli tévesztését is, mert hiányt szenved ebből a képességéből és így törvényszerű, hogy elhibázza a közepet. Érdekes módon a túlzás oldalon lesz a mértéktelenség, ami a fosztóképző miatt hiányra asszociáltat bennünket, mégis a mérték érzékelésének eltúlzása és ezáltal az aránytalanság különböző formáit fejezi ki vele. Az aránytalanság fennállhat sok tekintetben: a.) a mennyiség eltévesztése például a fogyasztásra vonatkozóan; b.) az arány eltévesztése a fogyasztó és a fogyasztandó étel vagy bármi tekintetében; c.) a megfelelés eltévesztése (lehet valami egyenlő és mégis igazságtalan, ha a fogyasztók személyétől eltekintenek, pld elfeleznek valamit egy távfutó és egy csecsemő között)

20


Ez utóbbira vonatkozik talán a legáltalánosabb szabály, hogy mindent a megfelelő helyen, a megfelelő időben, a megfelelő módon kell tenni a megfelelő dolgokkal kapcsolatban. Ez utóbbi szabálynak egy megalapozó formája a Nikomakhoszi etika 1106a 5. pontja alatt olvasható, miszerint: „Mindenben, ami összefüggő és osztható, megkülönböztethetjük a több, a kevesebb és az egyenlő fogalmát, éspedig vagy magára az illető dologra vonatkoztatva, vagy pedig önmagunkhoz viszonyítva; az egyenlő pedig valamiféle közép a túl sok és a túl kevés közt”. (NE, Európa, Bp., 1987. p.42-43.) Itt megadja a két szempontját is a cselekedet megítélésének: a közép-érték mértékéhez való viszonyt, illetve a konkrét cselekvő lehetőségeinek a szempontját. Az aránytévesztés alapját képezheti az, ha valaki nem ismeri a szabályt, nem tudja, hogy van szabály, ezt hívja Arisztotelész tudatlanságból elkövetett rossz cselekedetnek, de lehet hibázni tudatlanságban is, mikor valaki nem beszámítható állapotban van (pld részeg) és ekkor tér el az elvárandó cselekedettől. Az előbbi megbocsátható, mely mutatja az etikai racionalizmusnak Arisztotelészre gyakorolt hatása meghatározó volt általában, annak meghaladása ellenére is, az utóbbi pedig a rossz természetnek a mértéktelenséggel kapcsolatos megnyilvánulása, ezért megbocsáthatatlan. Az egyes cselekvő, egy-egy polisz-polgár esetében elképzelhető a lélekrészek közötti vívódás és konfliktus, de az erénytábla értékei nem alternatív értékek, azok együtt, egyszerre teljesítendők, az erkölcs kérdéseiben a konfliktusos helyzet nem jellemző. Az erények ismerete a zártságból, a polisz-tér egységének lehetőségeiből adódik, abból, hogy nem a jövőre orientáltan, tervmegvalósító módon működik, hanem csak egyszerűen működik, létalapja az ’itt és most’. A lélek részei minden embernél ugyanazok, csak működésükben térnek el, van, akinél a működés elősegíti az erényessé válást, másnál meg hátráltatja. A kalokagathia mindenki számára cél lehet, még akkor is, ha nem lesz senkiből kalokagathosz, csak megközelíti a kör középpontját az erényessé válás folyamatában. Mivel ez egy cselekvésekben aktív folyamat, a gyerekkor erkölcs előtti időszak Arisztotelésznél (EE, 1115b). Az erényes cselekedet megegyezik a helyesen vezetett észbelivel (orthosz logosz) és a cselekedet esztétikájával is. A jó bölcsesség is és szépség is egyszerre. Az erényessé válás hosszú és nehéz folyamatában szerepet kap a tudás, az akarat és a szokás, de az erényes életvezetés állapotában a jó tevése nagyon könnyű és egyszerű. Az EE1221a az erénytábla fellelési helye, az áttekinthetőség kedvéért szemléletesebb úgy fölírni az értékeket, hogy valóban középre kerüljenek a középen lévők, a szélsők pedig a minősített helyükre:

21

Apáczai-napok 2006 TÚLZÁS

KÖZÉP

HIÁNY

DÜHÖSSÉG

SZELÍDSÉG

HALVÉRŰSÉG

VAKMERŐSÉG

BÁTORSÁG

GYÁVASÁG

SZEMÉRMETLENSÉG

SZEMÉREM

SZÉGYENLŐSSÉG

MÉRTÉKTELENSÉG

MÉRTÉKLETESSÉG

ÉRZÉKETLENSÉG

IRIGYSÉG

JOGOS FELHÁBORODÁS

NN

NYERESÉG

JOGSZERŰSÉG

VESZTESÉG

TÉKOZLÁS

NAGYVONALÚSÁG

FÖSVÉNYSÉG

FENNHÉJÁZÁS

IGAZSÁG

GÚNYOS SZERÉNYSÉG

HÍZELGÉS

SZERETET

GYŰLÖLET

TETSZELGÉS

ÖNÉRZET

ÖNHITTSÉG

ELPUHULTSÁG

ÁLLHATATOSSÁG

SZENVEDÉSBEN VALÓ ELTOMPULTSÁG

FELFUVALKODOTTSÁG

NEMES BECSVÁGY

KISHITŰSÉG

PAZARLÁS

ÁLDOZATKÉSZSÉG

SZŰKKEBLŰSÉG

ÁLNOKSÁG

BELÁTÁS

EGYÜGYŰSÉG

A mai értékváltásos és értékválságos helyzetben nem látni tisztán az értékek eltűnésének és keletkezésének stációit, így azokat állítottuk szembe, melyek mintegy váltó-értékként működnek és feltűnően nagy szerepet kapnak. Magukat az értékeket, mivel nem mutatkoznak meg teljesen még számunkra, nem is mindig tudjuk megnevezni, helyette inkább azt az értékképző alapot próbáltuk beazonosítani, melynek bázisán fejlődik majd az érték. Az alábbi váltásokban néhány jellemző messziről megmutatja magát: 1.) a váltó érték-alapok szinte ellentétei egymásnak; 2.) ennek következtében nincsenek átmenetek, hanem végletek; 3.) ezért szinte érték-tagadásnak tűnik a változás 4.) eleve megkérdőjelezhető, hogy milyen minőségű érték képződhet valaminek az ellenkezőjéből. 5.) eltűnő értékek helyén érték-hiány jön létre 6.) a hagyomány szerinti értékalapok jobban tematizálhatók, mára összekeveredtek a különböző alrendszerek bázisán létrejövő értékképzők. Az erkölcs természete miatt nagyon nehéz olyan tiszta képleteket megmutatni mint Arisztotelész idején.

22


Kísérletképpen megpróbálkozunk azzal a módszerrel, hogy az etika területéről ne tévelyegjünk túl messze, hogy sorra vesszük a fenti táblázat értékeinek szempontjait és azt a mára értelmezzük. Az első sor az indulati alapokat vizsgálja az embernél, melyek következtében valaki haragossá, dühössé válik, vagy épp ellenkezőleg belenyugvóvá és így rabszolgalelkű vagy halvérű lesz. Aki manapság szelíd, jámbor az inkább negatív, hiszen feltűnőbb, ha több érzelmet mutat és hatásosabb, ha nem pozitívak az érzelmei. Ma a versenyhelyzetekben, a karrierépítésben előnyösebb a dühösség. A fiatalos, kritikus, lázadó attitűdökhöz is ez tartozik hozzá. A másik végleten azok állnak, akik nem haragszanak akkor sem, amikor kell és ott sem, ahol kell. A halvérűeket jól lehet irányítani, fel lehet őket használni esetleg tömegesen jól befolyásolhatók. Tehát ma, mindkét véglet értékképző alap, míg a közép, a szelídség nem elismert érték. A lázadozó, a házsártos, az összeférhetetlen, az epés könnyen lehet a gyűlöletkeltés és az ezzel kapcsolatos szeparáció belső bázisa. A bátorság középértéke mára inkább a vakmerőség felé tolódott el, ami a filmekben látható produkciókkal is magyarázható; olyan hősök meg nincsenek a mindennapokban, akik a bátorságuk miatt azok. Ezzel együtt a gyávaságnak is, mint a közép ellentétének, elhalványul a negatív töltete és kezd kiszorulni még a szóhasználatból is. Helyette sokkal inkább a karakterisztikusabb jellemvonások sokasodtak meg, mint a sunyi, alattomos, képmutató,stb.. A bátor ember általában nem fél, de a gyalázattól félnie kell mindenkinek. Szépen látszik, hogy a vonatkozását meg kell állapítanunk a jellemvonásnak, mert különben nem tudunk ítéletet alkotni róla. Bátornak azokat mondjuk, akik az emberi lehetőségeket nem meghaladó fizikai természetű dolgokban azok. A bátorságnak sok fajtája van: más a halállal szembeni bátorság háborúban és betegágyon; más a mindennapi tettekben való bátor helytállás. Ezek mind az erkölcsi széppel összefüggő bátorságok. Ami ezektől eltér, azok látszat-bátorságok, amilyen az állampolgári, ami csak addig tart, amíg az állampolgári teendők érvényben vannak, ennek még valami köze van az igazi bátorsághoz, mert kimutatható benne a gyalázat elkerülése. A többi, fennmaradó négy kizárólag látszatok: a tapasztalat alapú bátorság (1), mely magába hordozza a múltat és tudást kovácsol pld. a harcban szerzett bátorságok tapasztalatairól. Szókratész ezt bátorságnak tartja, Arisztotelész viszont tagadja, megint egy jó példát láthatunk az etikai racionalista felfogás és a gyakorlati erkölcs között. Arisztotelésznek nem elég a tudás, a bátorság nem tudás, a bátorság hic et nunc cselekedet és gyakorlat. A haraggal (2) kapcsolatos viselkedés a megsebzett vadállathoz hasonlít, de sem a vadállatot, sem a dühös embert nem nevezhetjük valóban bátornak. A reménykedő (3) bátorsága is híján van a cselekvő aktivitásnak, hiszen változatlannak tekinti a múltbeli 23

Apáczai-napok 2006

tapasztalatokat: aki korábban győzött, most is győzni fog – reményei szerint. Aki a bátorság látszatát akarja kelteni, azért teszi, mert valamit nem tud (4). Aki rosszul méri föl a veszély nagyságát, nagy elánnal elindul (bátran) cselekedni, majd elinal a bátorsága. A bátorság elemzésének konklúziója NE 1115b 10. soraiban található: ”A hiba tehát rendszerint abból származik, hogy az ember attól fél, amitől nem kellene, vagy nem úgy fél, ahogy kellene, vagy nem akkor, amikor kellene stb.. … Tehát aki avval a veszéllyel száll szembe, amellyel kell, illetőleg attól fél, amitől kell, s aki azért teszi ezt, amiért kell, s úgy teszi, ahogyan kell, s akkor, amikor kell; s aki a biztonság érzésében is ezeket a szempontokat követi, az bátor ember.” (Nikomakhoszi etika. Európa, Bp. 1987. p. 75.) Arisztotelész sorai a mai ember számára is segítenek eligazodni a bátorságnak mint lelki alkatnak az elemzésénél, de a vakmerőség és a gyávaság közötti középhatár tekintetében, a már említett fogalomeltolódások miatt is, nagyobbak a bizonytalanságok. A látszat-bátorságok esetei, kétségtelenül, ma is fennállnak A háború és a fizikai megpróbáltatások helyett manapság inkább a sportbeli teljesítmények mutatnak bátorságot, mert mögöttük erényként húzódik meg a bátorság, ami kitartásban, erőben, szorgalomban mutatja meg magát. A szemérem középhatár a szemérmetlenség és a szégyenlősség között. A szemérem középként az egyének másoknak való megfelelése mértékét jelenti. A két szélső érték a senkinek, vagy a mindenkinek való megfelelést tartalmazza, így egyik sem kívánatos. A mai értékrendünkben a szégyenlősség kezd kimenni a divatból és érték-képző a szemérmetlenség, a magamutogatás, az ízléstelenség és a gátlástalanság. A szemérem vonatkozik egyfelől tettekre, másfelől szavakra. Ma a szabados cselekedetek, a korlátlanul és kontrollálatlanul áramló szavak korát éljük. A nyílt beszéd nem őszinteséget, hanem mindennek a szemérmetlen kimondását, helyenként trágárságot is jelent. A NE vonatkozó passzusai szerint a szemérem csak a fiatalokhoz illek, az öregekhez már nem, mert a fiatalok hibáznak és a szemérem visszatartja őket az újabb baklövések elkövetésétől, az idősnek nem illik már ilyeneket elkövetni. A fiatal a szégyenlősségéért elismerésben részesül, az idősnek nem szabad semmi szégyenteljest elkövetni. Arisztotelész életkor szempontjából is sok esetben különbségeket tesz a középtől való eltérés értékelésében. Ma épp az ellenkezőjét tapasztaljuk, szinte erény a fiatal életkor, a tapasztalatlanság, minden korhatáros: az állások, a pályázatok. Kezd kialakulni a diszkriminációnak egy újabb formája, az életkor alapú megkülönböztetés. A szemérem és a szégyenlősség szinte kihaló érzések, a versenyeztetésre épülő társadalmakban ezekkel együtt hal ki az empátia, mert fontosabb az érvényesülés a mások érzéseibe való beleélésnél. Az emberek intim világa szinte megszűnik, eltűnnek a titkok, minden kitárulkozó, minden kimondható, semmiféle tabuk és tilalmak nem szabnak korlátot a 24


gátlástalanságoknak (pornófilmek, szex-újságok az utcán, alig álcázott hirdetési szövegek, ismert emberek nemi élete a bulvársajtóban, meztelenség, stb.). A helytelen cselekedet utáni szégyenérzet senkit nem tesz tisztességessé. Arisztotelésznél a szemérmességnek akkor van jelentősége, ha valaki nem akaratlagosan tesz rosszat, és a cselekedete után szégyelli magát, mert a becsületes ember akarattal csak jót tesz és ilyenkor nem is kell szégyellnie magát. A mértékletesség a görög kardinális erények között van számontartva. A mértéktelenség akaratunktól függ és a testi-lelki gyönyörökkel kapcsolatos. Ennél az érték-sornál jól látható a mérték-aránynak, mint belső irányítónak a szerepe. Aki nem képes a mértékben az arányokat megtalálni, annak hiányzik ez az érzéke, a mértékletes embernek a vágyakozása is arányos, aki tudja értelemmel ellenőrizni, hogy mire, mikor, hogyan vágyakozzon. A közép megvalósításához tehát kell az ész lélekrész, a gyönyör vagy fájdalom minőségéhez pedig a tapasztalat, azt is mondhatnánk, hogy a fronészisz (a gyakorlati ész) működése ehhez elengedhetetlen. A mérték vonatkozása itt nem elhanyagolható, hiszen sok esetben a mértékletes ember is lehet mértéktelen, ha olyan tárggyal kapcsolatos a gyönyöre, mint pld. a zenehallgatás vagy a szép szobrok szemlélése. Az evés-ivás és a szerelmi élet túlzásokra adnak alkalmat. A mértékletes embernek is van gyönyör-érzete, de nem esik a mértéktelenség hibájába. A mértékkel cselekvő az erkölcsi szépért teszi és nem valami másért. Nem számít mértéktelennek a nagy becsre vágyó, vagy aki a tudását akarja mérték nélkül növelni. Aki házasságtörő, annak nem kell sokszor megtennie ezt, ahhoz, hogy illjék rá a jelző, az egyszeri cselekedete is gyalázatos. A mai életünkben alig van mértéklet, de a mértékek sem világosak. A fogyasztói – és élmény- társadalmak túlzásba viszik az étel-ital mértékét, ez meg is látszik rajtuk. (Európában minden második ember fölösleges kilóktól szenved). Azokat a dolgokat pedig elhanyagolják, melyekben nem lehetnek mértéktelenek. Az irigység az emberi természetnek kortól független velejárója, az az érdekessége, hogy bosszankodik az irigy ember mások jólétén, gazdagságán, függetlenül attól, hogy azok hogyan jutottak ezekhez az előnyökhöz. Azért van középen a jogos felháborodás, mert a vonatkozó tartalmi minőségtől függ (hogyan jutottak hozzá), hogy érdemmel, vagy érdemtelenül jutott valaki hozzá. Az érdemtelen javakkal kapcsolatos a jogos felháborodás, de az irigység ellentéte érték (aminek nincs neve), arról szól, aki még az érdemtelenül szerzett előnyök miatt sem háborodik föl. Ez a név nélküli hiány-érték híján van a jogos felháborodásnak is, ezért nem lehet közép, viszont minőségi vonatkozása tekintetében épp az irigy ellentéte: az irigy pozitív úton szerzett dolgokra is irigykedik, a név nélküli a negatívakra sem. 25

Apáczai-napok 2006

Manapság, főleg mikor a társadalom szerkezetében is jelentős változások történnek, mikor az emberek anyagi-vagyoni helyzete végletektől terhelt és egyre jobban kinyílik az olló; nőnek a különbségek; amikor hajléktalanok és újgazdag milliárdosok is a társadalom reális szereplői, akkor ezek az érzelmek elkerülhetetlenül részei lesznek az emberi kapcsolatoknak. A jogszerűség a nyerészkedés és a kárvallás közötti közép, mely értéksorban a két teljesen ellentétes és arányos véglet maga definiálja középre ezt az értéket. A túlzó mindenből hasznot húz, a kárvalló pedig abból sem, amiből kellene. A mai értékképző alap a gazdasági szempontok túlhajtásából és az anyagi jólét felértékelődéséből származik. Ennek következtében a drága autó, a luxus-villa, a milliós nyaralás, a bunda, ékszer az emberi tulajdonságok háttérbe szorulásával válik az értékelés alapjává. A tudás-érték és az erény-értékek rovására a karrier a gazdagság lesznek értékekké. A nyereségre törekvő kész bármikor, bárkitől elvenni. Arisztotelész olyan méltatlan mesterségeket űzőkről beszél, akik ma sem haltak ki, mint a hamisjátékosok (kockázók), uzsora-kamatokból élők, a zsebmetszők, az útonállók. A nagyvonalúság máshol nemes lelkű adakozás (eleutheriotész) az anyagiakra vonatkozó közép. A középen cselekvő annak ad, akinek kell, akkor, amikor kell, annyit, amennyit kell. Alapvetően nem az adomány mennyisége a meghatározó, hanem az adakozó lelki alkata. Az adakozásban is mértéket kell találni, mert ha nem, akkor az adakozónak elfogy a pénze és nem lehet többé nemes lelkű. (Shakespeare egy ilyen esetet örökített meg az Athéni Timon című drámájában. Minden jóindulatú figyelmeztetés ellenére Timon elosztogatta az egész vagyonát, barátokat vásárolt magának, mikor utcára került, senki sem viszonozta a „jóságát” és embergyűlölővé és emberkerülővé vált.) Az adakozás mindig emberi relációkat takar, nemcsak adni kell, de el is kell fogadni. Az elfogadásnak is vannak szabályai: akinek magának is van, annak nem kell elfogadni, akinek nincs, annak szépen kell adni, hogy elfogadják tőle. Az örökségből származó, könnyebben szerzett vagyonból könnyebben, a nehéz munkával összekuporgatottból nehezebben adnak. Aki tudna adni, de mégsem teszi, az fösvény, aki fölöslegesen adakozik, az tékozol. A fennhéjázó, vagy nagyzoló olyan tulajdonságokkal ruházza fel magát, melyek nem igazak rá, a gúnyos szerénykedő pedig azokat is eltagadja, melyek valóban rá vonatkoznak; a saját magáról helyesen ítélő igazat mond magáról, sem dicsőségért, sem semmilyen anyagi előnyért nem másítja meg az igazat, mely középen van. Az igaz lelkületű ember igazat mond, az igazmondó becsületes, az igazmondás dicséretre méltó. A két elhajló hazudik, vagy azért, mert szereti a hazugságot, vagy mert dicsőségre és/vagy nyereségre áhítozik. A kétféle motivációjú hazugságot nem lehet megkülönböztetni. Aki csak egyszerűen a valósnál nagyobbnak akar mások 26


előtt látszani, az dőre, de kevésbé rossz annál, mint aki hatalom- és nyereségvágyból teszi. A gúnyosan szerénykedő sokszor csak a hírnevet utasítja el magától, mint pld. Szókratész. Manapság egy végletekig nyitott társadalomban sokkal nagyobb jelentősége van a fennhéjázásnak, ugyanis, ha nincs az illetőről más forrásból információ, csak magától, akkor sokkal nagyobb súllyal esnek latba az általa elmondottak. Ez pedig ellenőrizhetetlen, távol állhat az igazságtól és motivációja a dicsőség és/vagy hatalomszerzés. A hízelgés és a gyűlölet a dicsérettel kapcsolatos magatartás szempontjából a két szélső érték, ahol a szeretet a közép. Az érdemtelenül túl sokat dicsérő hízeleg, aki az érdemeket sem ismeri el, az gyűlöl. A középen álló szeretet középarány a megérdemelt dicséretben a két véglet között. Talán ez a sorközép hatott a legerősebben a későbbi időszak értékeire, jelesül vált a kereszténységben központi szerepűvé és kiterjedtek a határai emberi közösségeken túlra is. A tetszelgő sokat ad másokra és tetszeni is akar nekik, az önhittnek nem kell külső kontroll, az önérzetesnek fontos a maga és a mások véleménye is. Manapság az emberek többsége vagy tetszelgő vagy önhitt, az önérzetest arra használják, aki sértődve reagál mások negatív véleményére vagy egyáltalán nem fogadja el mások meglátásait. Az elpuhultság a fájdalom elviselésének szempontjából vett szélső érték, vagyis a fájdalom el nem viselése annak indokoltsága esetén sem; aki nem érez fájdalmat az eltompult. Aki középen áll, annak sikerül megvalósítania az arányt és egyik szélső felé sem hajlik el: állhatatos. Aki manapság nem törődik sokat a fájdalommal, azt fakírnak hívjuk, ha a saját fájdalmáról beszélünk, akit a mások fájdalma nem érint meg, az elfásult, kiégett, nem empatikus; aki nem tűri a fájdalmat, az kényeskedő, gyenge akaratú. A nemes becsvágy közép szépen mutatja az ideális lelki alkatot, azt, aki nagy dolgokra tartja magát érdemesnek és érdemes is. Aki ezekre a nagy dolgokra érdemtelenül tartja magát alkalmasnak, az a felfuvalkodott, aki viszont arra sem tartja érdemesnek magát, amire érdemes volna, az kishitű. A sor a saját magunkról alkotott értékelés és ítélet sora, hogyan látjuk önmagunkat: reálisan, vagy túlzásba esünk valamelyik oldalon. A nemes becsvágy magas szintű erény, csak az erényesek tökéletességében mutatkozik meg. A sor érdekessége, hogy az elhajlás nem okoz bűnöket, másoknak nem árt, mégis képes megmutatni a hibás természetet. Az áldozatkészség középpel bíró sor nagyon hasonlónak tűnik a tékozlófösvény-nagyvonalú fentebbi sorhoz, de míg ez utóbbi kizárólag az anyagi dolgokra vonatkozik, addig „Az áldozatkész ember olyan, mint az igazi szakértő: … a célnak megfelelően nagy áldozatokat is tud hozni … inkább arra van gondja, hogy miként lehet valamit a legszebben és a legmegfelelőbben megvalósítani, semmint arra, hogy ez mennyibe kerül.

27

Apáczai-napok 2006

Tehát az áldozatkész ember szükségképpen nemes lelkű adakozó is…” (1122b NE, Nikomakhoszi etika. Európa, Bp., 1987. p. 98.) Az áldozatkészségben arányosság van az áldozat nagysága és az áldozó lehetőségei, az áldozat alkalma és az áldozat módja, formája között. Mennyiségi és minőségi illeszkedéseknek kell egyszerre megfelelni: ezt a „hozzá illő” és „hozzá méltó” kifejezésekkel szoktuk érzékeltetni. Ez egy olyan arányosság, melyet a mai közéletben sokszor figyelmen kívül hagynak: ilyen pld, ha aránytalanul nagyhorderejű és drága ünnepségeket (tűzijátékokat) szerveznek, ami méltatlan a pillanatnyi gazdasági helyzethez. A közösségi pénzáldozatok köztiszteletet érdemelnek, ilyenek pld: istenekkel kapcsolatos költségek: fogadalmi tárgyak vásárlása, építkezés, hajóvétel, egy kórus fényes felszerelése. Ezek az áldozatok függnek az áldozatkész vagyoni helyzetétől, tehát szegény nem lehet ilyen. Dicséretére válik az áldozatkésznek, ha saját otthonát szépen berendezi, de főleg, ha maradandó értékekkel díszíti. Manapság ritka, hogy valaki vagyonából folyamatosan áldozzon a közösség javára és főleg a nagy áldozatok ritkák. A belátás az eszes lélekrész erénye, nem azonos a bölcsességgel, mert az a tudományos összefüggések állandóságát vizsgálja, emez pedig a változó dolgokat, így jobban az okossággal hozható összefüggésbe, mert az okosság képes a nagy, tudományos és változatlan törvényszerűségeket az egyéni élet változékonyságába szemlélni és arra vonatkoztatni. Az okosság sem nem csak tudomány, sem nem csak mesterségbeli tudás, hanem az életben, az emberek szintjén való eligazodás tudása. Ha a belátás az ésszel kapcsolatos, s mint ilyen, a bölcsességnek egy alsóbb szintje, akkor annak is erénynek kell lennie, ha a bölcsesség erény. Ezen utolsó sor fejtegetéseiben újabb kritikával illeti az erkölcsi racionalistákat, mi szerint a jó tudása elengedhetetlen a jó tevéséhez. A NE 1144b fejtegetéseiben szerepel az a fajta jó tevése, mely nem tudja a cselekedet szabályát, mégis teszi a jót és az is, aki jól tudja a jót, a cselekedet szabályát és mégsem teszi gyakorlattá. Az együgyűségről kevés szó esik az etikákban, egy helyütt (EE) Hippokratésszel hozza összefüggésbe, aki jártas volt a geometriában, de a bizánci vámosok elszedték a pénzét. A belátás azokra az esetekre nem vonatkozhat, melyek a szerencse vagy balszerencse kategóriájába tartoznak. (1246b, EE, Gondolat, Bp. 1975. p. 130.) Ha megnézzük a táblázatot mai szemmel és csak a vastaggal szedett értékekre koncentrálunk, láthatjuk a változást.

28

Érték és kultúra Irodalom Arisztotelész (1975): Eudémoszi etika, Nagy etika. Budapest, Gondolat Arisztotelész (1987): Nikomakhoszi etika. Budapest, Európa Comte-Sponville, André (1998): Kis könyv a nagy erényekről. Budapest, Osiris Váriné Szilágyi Ibolya (1987): Az ember, a világ és az értékek világa. Budapest, Gondolat Karikó Sándor (szerk.) (2004): Értékválság, értékváltás. Budapest, Áron Pikó Bettina (2005): Középiskolás fiatalok szabadidő-struktúrája, értékattitűdjei és egészségmagatartása. In: Szociológiai Szemle, 15. évfolyam, 2. szám 88-99. p.

29

Apáczai-napok 2006

Bozsó Renáta Helyi-érték Teleház és közművelődés a Dél-Alföldön György Péter1 mondta egy interjúban: „ képesek leszünk arra, hogy a meglévő hagyományt, amit egyébként a szó szoros értelmében ránk bíztak, valamilyen módon átmentsük ebbe az új kulturális környezetbe, sőt nem csak átmentsük, hanem az új játékszabályok mentén valamilyen módon meg is jelenítsük. Amennyiben erre képtelenek lennénk, akkor valami hatalmas felelőtlenséget követnénk el.” (MTV1, 1997) Az információs társadalom, a digitális megosztottság árnyékában/fényében a teleházakról és azok esetleges közművelődési szerepvállalásáról kívánok elmélkedni egy készülő felmérés részeredményeire támaszkodva. Európa-szerte egyedülálló a hazánkban kiépített teleház-hálózat, melynek többszáz tagja igyekszik kiszolgálni a kisebb-nagyobb települések lakóit, szervezeteit.2 Szolgáltatásaik – az előírt szolgáltatási minimumon felül – már nem csak telekommunikációs és irodatechnikai jellegűek, hanem a helyi viszonyokhoz, igényekhez, lehetőségekhez alkalmazkodnak, s ennek megfelelően bővülnek (ellátva intézményi, települési, kistérségi és régiós feladatokat is). A XXI. század ezen intézménytípusában rejlő lehetőségek még csak körvonalazódnak (a maga 12 évével egy kiskamaszhoz hasonlítom, melynek vannak életcéljai, de még sok terülten kipróbálja magát, mire kiderül, mi is lesz az igazi hivatása). Ezek közül mindössze egyre, mégpedig a közművelődési szerepvállalásra, a helyi értékek, hagyományok ápolásában, megőrzésében való részvételére szeretnék munkámban fókuszálni.3 1

Médiakutató, esztéta. Az első teleház 1994-ben Nagymágocson nyitotta meg kapuit. A Magyar Teleház Szövetségnek jelenleg 420 tagja van. 3 A globalizáció korában (mely az uniformizálódás, tömegesedés jegyében zajlik) hazánkban, régiónkban, településeinken egyre fontosabb kérdés a lokalizáció, a lokális identitás megőrzése, erősítése. Ennek azonban paradox módon nélkülözhetetlen feltételei lettek a globalizációs vívmányok. A helyi hagyományok, szokások alkotások megismertetése, utókor számára történő megőrzése tele- és infokommunikációs eszközök nélkül egyre kevésbé tűnik kivitelezhetőnek. E 2

30


Kultúra és az informatika kapcsolatát kívánom vizsgálni, amit megtehetünk azok kapcsolódási pontjain keresztül: ahogyan az internet megjelenik a kultúrában, ahogyan a kultúra megjelenik az interneten, illetve beszélhetünk már sajátos internet-kultúráról a maga viselkedési szabályaival, eszközeivel, szókincsével, technikáival. Én azonban most az intézményi szintű kapcsolódási pontokat kívánom vizsgálni közművelődés és telekommunikáció között: nem azt az oldalt, ahol a művelődési intézmények szerelkeznek fel informatikai eszközökkel, hanem azt a lehetőséget, mikor az eredetileg irodatechnikai- és telekommunikációs szolgáltatások nyújtására létrejött teleházak vállalnak szerepet a közművelődésben. Témámat más oldalról megközelítve Földiák Andrásnak4 a VIII. Közművelődési Nyári Egyetemen tartott előadásából kölcsönzöm az „érvényesülési kultúra” (mely bekapcsol, ill. benntart a gazdaságban) és a „szórakoztató kultúra” (mely kikapcsol a gazdaságból) fogalmát, valamint az általa még felvetett helyi kultúra szükségességét.5 Én ezeket szándékozom összefésülni, és potenciális közös metszetükként vizsgálni a teleházak intézményét. Mindehhez egy nem tipikusan közművelődési fogalmat: a termékkapcsolást társítom. Indoklásom pedig az, hogy gazdaságosabb intézményi szintű működés, valamint az egyének „szabad kapacitásának” eredményesebb kihasználása érdekében az ezen területeken érdekelt intézmények kölcsönös feladat-átvállalásában lenne érdemes gondolkodni (kihasználni az egyik terület ismertségét, látogatottságát arra, hogy megismertessük rajta keresztül a másikat). Mégpedig azért, hogy egységes irányítás, koordináció alatt folyhasson a törekvés az önérvényesítés, leszakadás elleni küzdelem segítésére és a modern kori művelődésre. Természetesen e mellé kapcsolódnának még olyan szolgáltatások, mint a közösségi színtér megteremtése, lehetőség az igényes szórakozásra, és végül, de nem utolsó sorban a helyi kultúra ápolása, értékeinek megőrzése, átmentése. Problémafelvetésem a következőképp fogalmazom meg: A modern társadalmakban kevés az emberek szabad kapacitása, annak kihasználtsága pedig sokszor nem a legeredményesebben történik. A XXI. században ugyanis komoly gondot jelent az emberek többségének a munka, a saját mellett a hétköznapi művelődésben is szerepet játszhatnának azok az intézmények (teleházak), melyeknek az értékmentésben is jut feladat. 4

Földiák, 2006. (Földiák András szociológus, főosztályvezető – Magyar Művelődési Intézet). 5 VIII. Közművelődési Nyári Egyetem 2006. július 3-7 Szeged (A Csongrád Megyei Közművelődési Tanácsadó Központ szervezésében)

31

Apáczai-napok 2006

szakterületeik eredményeinek folyamatos követése, az önfejlesztés és a leszakadás ellen folytatott küzdelem, melyek mellett kevés idő és energia (s lássuk be: igény) marad a művelődésre. Ugyanakkor problémaként jelentkezik a települések és intézmények (értve itt a kulturális intézményeket) forráshiányos volta, a feladatok koordinálatlansága, több malomban őrlés, törekvés a helykihasználás optimalizálásra, látogatottság növelésére stb. Mintegy hipotézisként fogalmazható meg a következő: a teleházak képesek lehetnek – a korral járó feladatbővülés, kulturális intézmények sorvadása…stb - miatt közművelődési feladatokat ellátni, átvállalni részben, vagy akár egészben. Egy új szemléletet, technikai hátteret, kompetens és fejlődni, tanulni vágyó személyzeti erőforrást tudnak vinni a közösség életébe, s megvalósítani az összetett célt: a leszakadást akadályozni (egyéni, települési, kistérségi és régiós téren is), közösségi életet szervezni és a kultúrát, annak értékeit megőrizni, terjeszteni. Mindehhez pedig hozzájárulhat a hálózatiságban rejlő mérhetetlen erő és lehetőség, hiszen többszáz végpontból álló hálózatról van szó. Ennek fényében a következőképp alakult a kutatási cél: A fent leírtakra való igények, lehetőségek, a megvalósításra tett kísérletek, valamint már meglévő kezdeményezések, példák felderítése a Dél-Alföldön. Adatgyűjtésünk két szakaszban történt (illetve történik): 1. szakasz: A Magyar Teleház Szövetség 2005-06-os országos on-line felmérési eredményeinek másodelemzése. 2. szakasz: személyes megkérdezésen alapuló felmérés dél- alföldi teleházakban. Röviden az első szakasz eredményeiről:6 (Melyből képet kaphattunk a hálózat több mint 160 tagjáról). A teleházak működtetői többségében civil szervezetek (56%), másodsorban önkormányzatok, ill. önkormányzati intézmények (39%), s csak megközelítőleg 5%-ban működnek vállalkozásként. A befogadó intézmények között jelentős számban vannak művelődésiek (előszeretettel helyezték el pl. művelődési házakban, könyvtárakban a teleházakat). Felszereltségük kielégítő, de a rendezvények terén csak azok technikai előkészítésére és megörökítésére teszik őket alkalmassá, nem úgy mint a humán erőforrás… . A teleházakban dolgozók jelentős része ugyanis (a

6

Ebben nagy segítségemre volt a Magyar Teleház Szövetség társelnöke: Fabulya Edit, illetve munkatársuk Tánczos Zsuzsanna, akik a felmérést szervezték, lebonyolították, és eredményeit feldolgozták. Összefoglaló tanulmány lsd. Fabulya, 2006.

32


státuszra történő „ráültetés”7 folytán) művelődési szakember, vagy ha eredetileg nem is az, magas ilyen irányú képzési hajlandóságot mutat. A második szakasz részeredményei az alábbiakban foglalhatóak össze: Felmérésünkről: a Dél-Alföldi Régióban indítottuk, a 2-5 ezer lakosú településekre terjesztettük ki. Személyesen keressük fel a teleházakat, kérdőíves felmérést készítünk egy ott dolgozó kompetens személlyel és fényképekkel dokumentáljuk a látottakat. A kérdőívről elmondható, hogy benne a települések és teleházuk általános adataira kérdeztünk rá elsőként, egy-két gazdasági kérdés került tisztázásra és a foglalkoztatottakkal kapcsolatos kérdések. Eztán a felszereltségről, látogatottságról érdeklődtünk, valamint az intézmény szolgáltatásairól, kommunikációjáról, a helyiek aktivitásáról, s nem utolsó sorban a helyi művelődésben vállalt szerepükről. Felszereltség és látogatottság: A régió teleházai általában önkormányzati ingatlanban kaptak helyet, melyek a legtöbbször művelődési házak vagy könyvtárak, de jártunk önálló épületekben is. A 30-40 nm-es alapterületen általában 5-6 gép áll rendelkezésre (kivéve azon a településen, ahol a helyi iskola számítógépes terme is a teleházhoz tartozik 10 db géppel). A látogatottsági adatok közül itt most csak párat emelnék ki. Érthető okokból a korosztályok közül legkevésbé az 55 év felettiek veszik igénybe a szolgáltatásokat, de még ők is bemennek időnként fénymásolni, gépeltetni, hivatalos ügyek intézésében segítséget kérni vagy számukra indított tanfolyamokon résztvenni – tehát lehetőség van arra, hogy a teleházak e korosztályt is megszólítsák. Nem tartanak a teleházak attól, hogy a lakossági internet-hozzáférés növekedése folytán látogatottságuk csökkenne, hiszen szolgáltatásaik folyamatosan bővülnek, áraik pedig fokozatosan csökkennek. A gyerekek bejárnak játszani (a gépek összekapcsolása otthon nemigen megoldható), a fiatalok tanulmányaikhoz kérnek segítséget, az ifjúsági referenst, vagy önkormányzatot keresik, míg az idősebbek a falugazdászt, az adótanácsadót, ügyvédet vagy más szolgáltatást igénybevenni térnek be, miközben minden korosztály fénymásol (hisz az legtöbbször máshol nem kivitelezhető). Ebből nem egyszer pezsgő társasági élet alakul, melyre nyugodtan lehetne építeni. A megkérdezett teleházas dolgozók a helyi lakosságot és civil szférát egyaránt aktívnak, tartják, azaz érdeklődést és kezdeményezőkészséget tapasztalnak programok és szolgáltatásbővítés terén. Szolgáltatások, új ötletek: A szolgáltatások a legtöbb helyen nagyon sokoldalúak: a települési ifjúsági önkormányzat például számos esetben itt kap helyet, ugyanígy az ifjúsági referensi feladatokat is itt látják el a 7

A költségvetésbe betervezett státuszokhoz rendelték hozzá a teleházas feladatokat.

33

Apáczai-napok 2006

munkatársak (de van falugazdász, ügyvédi, adó-tanácsadói szolgálat és sok egyéb is). Felvállalt tevékenységeik között kiemelt helyen szerepel a rendezvényszervezés és a közösségi színtér biztosítása. A felnőttképzésben többségében részt vesznek, bár nem akkreditált képzőhelyként (leginkább számítógépes tanfolyamokat szerveznek). Humán erőforrás: Kultúraközvetítői végzettséggel sokan rendelkeznek a teleházakban dolgozók közül, ahol pedig nemmel válaszoltak, ott minden estben jelezték, hogy vannak ilyen irányú ambíciók (hiszen a munkájukhoz szükségesnek látják). A felkeresett teleházak szinte minden alkalmazottja ellát településén más tisztséget is e státuszán felül: így sokan a helyi önkormányzatban viselnek tisztséget, más önkormányzati fenntartású intézményben is dolgoznak (pl. a népművelők, könyvtárosok) és egy-két kivételtől eltekintve helyi civil szervezetnek is tagjai. Kis településeken persze nem ritka a – sokszor kényszerű – pozícióhalmozás, ugyanakkor az általunk megkérdezettek ezzel kapcsolatban szinte kivétel nélkül pozitívan nyilatkoztak (könnyített információáramlás, könnyebb érdekérvényesítés, lehetőség közös forrásszerzésre, rendezvényekben való együttműködés…). Ilyen nagyságú településeken sokszor egyetlen agilis ember köré szerveződik minden, ő koordinálja a munkálatokat. Közművelődési szerepvállalás: Minden esetben indokoltnak látták megkérdezettjeink közösségi színtérként definiálni magukat, s volt település, ahol ez volt az egyetlen ilyen (vendéglátóhelyeket nem számítva), ott ugyanis nem működik művelődési ház, így minden ilyen jellegű feladatot a helyi teleház és annak munkatársai látnak el. A közösségi művelődéssel való kapcsolatára is rákérdeztünk a teleháznak: ez az esetek döntő többségében a „szoros, szinte mindennapos” jelzőt kapta és sehonnan nem kaptunk olyan választ, hogy ennek gyengülése lenne várható (a legtöbb helyen úgy észlelik, hogy egyre szorosabb a kapcsolat még akkor is, ha a teleház nem közművelődési intézményben működik). A megkérdezett teleházas munkatársak szükségét érzik annak, hogy intézményük közművelődési feladatokban is részt vállaljon. Ez a szerepvállalás többnyire a következő területeken érhető tetten: rendezvények előkészítése (meghívók, plakátok készítése, reklámozás…), kiállítások rendezése, szervezése, a helyi események megörökítése, archiválása, az ifjúsági önkormányzatok rendezvényeinek szervezése (amennyiben az ott dolgozó tölti be a tisztséget), helytörténeti kiadványok szerkesztése, digitalizálás, honlap-szerkesztés (digitalizált helytörténettel), könyvgyűjtés szervezése, valamint van ahol amatőr színjátszó csoportot is irányítanak, helyi mozit üzemeltetnek. Folyamatban lévő felmérésünk során már eddig is több követendő példát, ötletet és sikeres megvalósítást láttunk. Talán idővel lehetőség nyílik egy 34


szélesebb körű vizsgálatra és az így nyert tapasztalatok nyilvánosságra hozásával is hozzájárulhatunk majd e hálózat tagjainak eredményesebb működéséhez. Irodalom György Péter (MTV1, 1997. december 15.) Beszélgetés az információs és/vagy tanuló társadalomról – lsd.: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=199805-tk-Schuttler-Beszelgetes Fabulya Edit (2006): Átfogó teleházas kutatás http://www.telehaz.hu/hosted/telehaz_kutatas_vegleges.doc Földiák András (2006): Művelődés a globalizáció sodrásában (az előadás elhangzott 2006. július 4-én a VIII. Közművelődési Nyári Egyetemen, Szegeden).

35

Apáczai-napok 2006

Czeglédi Csilla A nők munkaerő-piaci helyzetének kultúrafüggő sajátosságai Bevezetés Az otthoni tevékenység és a kereső munka szétválása a női szerepek megváltozását eredményezte a gazdasági és társadalmi életben. A legtöbb ipari országban, így hazánkban is a kereső tevékenységet folytató nők aránya megnőtt. A múlt századi iparosodás és az ezzel együtt járó városiasodás Európa-szerte a nők tízezreit kényszerítette otthonán kívüli munkavállalásra. A női munkavállalás jelentősebb és dinamikusabban növekvő irányát tehát az ipari munka jelentette. Az ipari forradalom kibontakozásának következményeként a kialakuló gyárakban egyre több és több nőt alkalmaztak, hiszen számos munkafolyamatot ugyanúgy képesek voltak elvégezni, mint a férfiak - ráadásul jóval alacsonyabb bérért. A századvégre megnövekedett a szolgáltatói szektorban alkalmazott nők aránya a munkavállalók között. A XX. század elejétől elszaporodó óvodák, iskolák, készruhákat, készételeket árusító boltok, üzemi étkezők, mosodák jelentős segítséget nyújtottak a dolgozó nők bizonyos rétegeinek, és mindez lehetővé tette a családos nők nagyobb arányú munkába állását is. A történeti előzmények rövid összefoglalása után térnék rá a jelen helyzet elemzésére. Statisztikai adatok segítségével értékelem az egyik hipotézisemet, melyben megállapítom, hogy az egyes országok eltérő kultúrkörökbe sorolhatók. Az egyes kultúrkörök közötti különbség a munkaerő-piaci viszonyokban is érződik. Ezt én a nők és férfiak viszonyában vizsgálom meg a következő kérdés megvizsgálásával: Kimondhatjuk-e azt, hogy egy ország kulturális környezete hatással van a nők munkaerő-piaci helyzetére? Az elemzést nemzetközi, európai uniós és hazai statisztikák alapján végeztem el. Összehasonlítom, hogy milyen arányú változások történtek az utóbbi években. 1. Kultúra A kultúra egy nagyon összetett fogalom, amelynek elemzése során több 100 definíciót fogalmaztak meg, de egy egységes mindenki által elfogadott meghatározás nem létezik. A különböző tudományágak és kutatások saját tevékenységüknek megfelelő megközelítésben értelmezik a kultúrát. Ezzel a szabadsággal élve én a következő meghatározást alkalmazom: Killmann (1985) úgy definiálta a kultúrát, mint azok a megosztott értékek és magatartásmódok, amelyek a társadalmat összetartják. A kultúra olyasmi, mint a szabály a játékban. Ez a 36


meghatározás indukálta a következő vizsgálati lépést, a gazdasági kultúra értelmezését, amely a kutatási témám keretét adja. Európa sokszínűségéből fakadóan különféle kultúratömbökre bontható. Előadásom további részében az európai viszonyokat értékelem. A nemzetközileg elfogadottá vált kultúraindikátorok segítségével a második világháború után egymással szövetségben fejlődő területeken alakultak ki a következő kultúracsoportok (klaszterek): - Germán, amely magában foglalja a német nyelvű országokat (Ausztria, Németország, Svájc) - Hollandia - Skandináv (Dánia, Norvégia, Svédország, de idesoroljuk az eredetileg nem skandináv Finnországot) - Északi latin: Franciaország, Belgium, Luxemburg - Mediterrán: Olaszország, Spanyolország, Portugália, Görögország - Angol csoport: UK, Írország - Közép-Kelet-Európa: volt KGST „reformországai” (BorgulyaBarakonyi 2004.:151) A kultúrtömbökhöz kapcsolhatók a térség gazdasági és vállalataira vonatkozó jellemzők. Egyrészt egyszerűsíti a vizsgálatot, másrészt viszont sematizáláshoz vezet, s a valódi okok rejtve maradnak az egyes országok vizsgálatánál. 1.2. Kultúrák összehasonlítása Gert Hofstede holland kutató dolgozott ki egy elemzési rendszert, amellyel lehetővé vált a társadalmak és ezzel a szervezetek kultúrájára gyakorolt nemzeti és multinacionális hatások vizsgálata. A több mint száz országban végzett felmérés statisztikai elemzésével öt kulturális dimenziót különített el: - a hatalmi távolság indexet (HTI), amely a hierarchia eltérő szintjein elhelyezkedő egyének közötti távolság és annak mértéke, - bizonytalanság kerülés indexet (BKI) Minden kultúra különböző mértékben tolerálja a bizonytalanságot, és különböző módszereket fejlesztett ki annak csökkentésére. - Individualizmus-kollektivizmus indexét (IND), amely alapján elsősorban arra következtethetünk, hogy milyen a viszony egy csoport és egy hozzá tartozó egyén, valamint egy másik csoport között. - Maszkulinitás indexét (MAS), amely egy adott társadalomban a nemekhez kötődő szerepmegosztására utalnak. Itt egyelőre egyértelműen megállapítható a magyar vállalatoknál a férfi domináns jelleg. Ennek egyik legegyszerűbb és kissé sarkított megjelenési formája a férfi vezetők aránya a szervezetekben. - Időviszonyok értelmezése, amely a társadalom múlt, avagy jövőorientáltságát vizsgáló kérdéskört vizsgálja. A dimenziók a vizsgált kultúrkörökben a következőképpen alakultak: 37

Apáczai-napok 2006

1. táblázat Hofstedei dimenzók az európai kultúrtömbökben Kultúrkör

Országok

Germán

Németország Ausztria Svájc (német) Hollandia Dánia

Hollandia Északi országok

Norvégia Svédország Finnország UK Írország Franciaország Belgium Olaszország Spanyolország Portugália Görögország

Brit és Ír Északi latin Mediterrán

Magyarország

Hatalmi távolság index (HTI) 35 21 34 38 18

Bizonytalanság Individualizmus Férfiasság kerülése index index (IND) index (BKI) (MAS) 65 70 58 53 23

67 55 68 80 74

66 79 72 14 16

31 31 33 35 28 68 65 50 57 63 60 46

50 29 29 35 35 86 94 45 86 104 112 82

69 71 63 89 70 71 75 76 51 27 35 55

8 5 25 66 68 43 54 70 42 31 57 88

Forrás: Saját készítésű táblázat G. Hofstede- J. Hofstede: Cultures and Organizations, 2003. könyv táblázatai alapján

Ez alapján az északi és a mediterrán országok, és az északi latin csoporthoz tartozó országok nagyon eltérő kultúrkörök. Hollandia a maga változatosságával inkább az északi országok kultúrájához hasonlít. Hazánk az északi latin kultúrkörrel mutat hasonló vonásokat, kivétel ez alól az IND index, amely viszont a történelmi múltunkkal igazolható. 2. Munkaerő-piaci jellemzők értelmezése a kultúra indexek segítségével 2.1. Hatalmi távolság index Azokban a társadalmakban, ahol a hatalmi távolság indexe magas nagyok a bérdifferenciák. A hatalmi távolság index értéke az üveg-plafon jelenséggel is összefüggésbe hozható, melynek eredményeként a magasabb vezetői pozíciókat inkább férfiak töltik be, s a nők az alacsonyabb foglalkoztatási szintekig jutnak. A fenti táblázat illetve a 2. táblázat összevetése eredményeképp megállapítható, hogy az északi kultúrkörben a hatalmi index (0-30) alacsony itt a legmagasabb a női foglalkoztatás. Míg nézzünk egy ellenpéldát a déli kultúrtömbnél az index magas (50 feletti), itt viszont a női foglalkoztatás igen alacsony. Természetesen ezt más tényezők is befolyásolják.

38


2.2. Maszkulinitás index A férias, illetve a nőies értékek a nemekhez kötődő szerepek megoszlását mutatják. Ahol magas a maszkulin index ott jól látszik a férfi, illetve a női foglalkozások elkülönülése. A kultúrköröket alapul véve a két szélsőséget emelném ki. - az északi országokban, ahol nők modern szerepfelfogása kap ma már főként helyet, amely szerint a munkahelyi, közéleti ambíciók is helyt kapnak a nők életében itt jóval magasabb a női foglalkoztatás, s csak itt közelíti meg a férfiak foglalkoztatási rátáját. - déli országokban, ahol a hagyományos női szerepfelfogás él, amely szerint a nő feladata a családi élet irányítása, s a háztartás, itt alacsonyabb a női foglalkoztatás. A helyzet némileg javult, hiszen a 90s évek végén kb. 50-55%-a volt a női foglalkoztatás a férfiakénak, ma ez az arány már 60% felett. 2. táblázat Foglalkoztatottak aránya (15-64 éves korú népességben) nemek szerinti bontásban,% EU (25) EU (15) Hollandia Ausztria Németország Belgium Luxembug Franciaország Írország Anglia Magyarország Csehország Lengyelország Olaszország Görögország Spanyolország Portugália Finnország Svédország Norvégia Dánia

Nők 1997. 51.1 50.8 58.0 58.6 55.3 46.5 45.3 52.4 45.9 63.1 45.4 : 51.3 36.4 39.3 34.6 56.5 60.3 67.2 : 69.1

2005. 56.3 57.4 66.4 62.0 59.6 (b) 53.8 53.7 57.6 58.3 65.9 51.0 56.3 46.8 45.3 46.1 51.2 (b) 61.7 66.5 70.4 (b) 71.7 71.9

Férfiak 1997. 70.2 70.6 78.8 77.1 71.9 67.1 74.3 66.9 69.1 76.6 59.7 : 66.8 66.5 72.1 64.5 75.5 66.2 71.7 : 80.5

2005. 71.3 72.9 79.9 75.4 71.2 (b) 68.3 73.3 68.8 76.9 77.6 63.1 73.3 58.9 69.9 74.2 75.2 (b) 73.4 70.3 74.4 (b) 77.8 79.8

Forrás: Eurostat Yearbook 2005. Összegzésként megállapítható, hogy a magas maszkulin és hatalmi távolság index-szel jellemzett kultúrákban a nők átlagfizetése jóval a férfiaké alatt marad. A legalacsonyabban fizetett foglalkoztatási ágakban a nők felül reprezentáltak, s ezek a szakmák lesznek az elnőiesedett szakmák. Ezeknek a problémáknak a leküzdésében az északi országok járnak élen. 39

Apáczai-napok 2006

Svédországban bevezetett intézkedések bizonyultak a leghatékonyabbnak, abban, hogy a nők befolyásosabb pozíciókat is elérhessenek. Ehhez viszont elengedhetetlen egy olyan kulturális környezet, amely az északi országokat jellemzi, amely a gazdasági és a szociális intézkedések keretét adja. Az okok vizsgálata nagyon szerteágazó, de a kultúraközi kutatók munkáiból olyan szempontokat is megemlítenék, mint: - egyes társadalmakban a viselkedések kialakítása: fiúk-lányok szocializációja (Whiting és Whiting) - egy országra jellemző felhalmozás mértéke (Barry, Child, Bacon) Irodalom Killmann, R. H., Saxton, M. J., & Serpa, R. (Eds.). (1985): Five Key Issues in Understanding and Changing Culture, San Francisco, Jossey-Bass Hofstede, G., Hofstede, J. (2004): Cultures and Organisations. New York, Mc Grall Hill Borgulya I.-né, Barakonyi K. (2004): Vállalati kultúra. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Eurostat Yearbook 2005.

40


Csizmadia Szilárd Az elöregedő társadalom Közép-Kelet-Európa fővárosaiban Kivonat: A társadalom öregedése óriási kihívást jelent a városok vezetése számára. A múltban a kormányok a városokat a fiatal, aktív korú lakosság számára próbálták meg vonzó hellyé varázsolni, a jövőben azt kell biztosítaniuk – elsősorban az idősek folyamatosan növekvő száma miatt – hogy a városok az idősek számára nyújtsanak megfelelő életminőségű lakóhelyet. A városok versenyképessége erőteljesen függ az ott lakók korstruktúrájától és ezért befolyásolhatja a városok versenyképességét, térbeli pozícióját.A tanulmányban négy kiválasztott kelet-közép-európai fővárost vizsgálok tekintettel Prága, Budapest, Bécs és Bukarest társadalmának öregedésére és ebből kifolyólag a Közép-Kelet-Európában elfoglalt pozíciójukra. Kulcsszavak: öregedés, KKE, főváros, demográfia 1. Bevezetés Dolgozatomban Közép-Kelet-Európa négy kiválasztott fővárosában vizsgálom az öregedés jelenségét, Bécsben, Budapesten, Prágában és Bukaresten. Választásom azért ezekre a városokra esett, mert a társadalmi problémák, a népesség öregedése a legfontosabb befolyásoló tényezők a városok versenyképességének szemszögéből, amely szinte a világ minden országában megjelenik, és hatása megsokszorozódik a nagy városokban az idősebb emberek magasabb aránya révén. Ez a folyamat nagy kihívást jelent az országok gazdaságának, társadalmának, állami döntéshozóinak és a városok vezetésének is. A városi kormányzatok egyik legnagyobb kihívásokkal teli feladata, hogy az idősebb emberek életminőségét olyan mértékben növelje, amennyire csak lehet. Tekintettel a globális trendekre előreláthatóan a nyugdíjasok számának növekedése és gazdasági erejük lehetetlenné teszi az idősek igényeinek elhanyagolását. Ezek a városok ugyanazon földrajzi térben versenyeznek, Bécs, köszönhetően az öregedéssel kapcsolatos trendek és hatások folyamatos vizsgálatának, már több évtizedes múlttal rendelkezik, míg a három posztszocialista állam fővárosának esetében ez a súlyos probléma csak napjainkban került a tudományos élet fókuszába, annak ellenére, hogy egyes folyamatok súlyosabban jelentkeznek, mint Bécsben.

41

Apáczai-napok 2006

2. Az öregedés jelensége a fővárosok lakosságában Az OECD városi ügyekkel foglalkozó csoportja már évtizedek óta vizsgálja az öregedő társadalom várható hatásait, amely irányadó lehet a városok számára. A tanulmány az alábbi fontos célterületeket azonosítja: feltétlen szükséges egy összehasonlító kép készítése az idősebb városi lakosság igényeiről, innovatív intézkedések, illetve programok meghatározása, amelyek javítják az idősebbek életminőségét, valamint javaslatok tétele a köz-, a magán- és az önkéntes szféra együttműködését elősegítő esetleges politikai lépésekkel kapcsolatban. Dolgozatomban megpróbálom összefoglalni Bécs, Budapest Prága és Bukarest szempontjából az elsődleges feladatokat. Habár mind a négy város főváros területileg a KKE-ben helyezkedik el, a térségben elfoglalt pozíciójuk sokban különbözik. Az egyik ilyen az idősebbek státusza ezekben a fővárosokban. Ausztriára óriási hatást gyakorol társadalmának öregedése. Ezen oknál fogva tudósok és kutatók a 20. század utolsó harmadától kezdve vizsgálják ezt a jelenséget, és napjainkban a politikusok, a városvezetők és az egész társadalom tettek már lépéseket annak érdekében, hogy adaptálni tudják a városi lakosság körében végbemenő változásokat. Ausztria időben észrevette az öregedés fontosságát és Bécs már 1982-ben házigazdája volt a világ első öregedéssel kapcsolatos közgyűlésének. (Kinsella, 2001). Prága, Budapest és Bukarest helyzete merőben más. A tervgazdálkodásos rendszerből a kapitalista rendszerre történő váltás a háttérben hagyta az öregedés növekvő problematikáját, amely így még nagyobb problémává nőtte ki magát. Ezek az országok és fővárosaik az öregedést fenyegetésnek tekintik, és elfelejtenek számolni a lehetséges előnyökkel, amelyek természetes velejárói a folyamatnak, amennyiben a társadalom megfelelően felkészült és elébe megy a változásoknak. 3. Az idősek társadalmi polarizációja Prágában, Budapesten és Bukaresten Az idősebb lakosság szegregációja Prágában, Budapesten és Bukaresten a szocializmus hagyatéka, így ez a jelenség szinte ismeretlen Bécs számára. A demográfiai csoportortok marginalizációja a kormány lakáspolitikája miatt történhetett meg, amely elsődlegesen fiatal fizikai munkásoknak juttatott lakhatási lehetőséget (Gorzelak, 1996). Habár a polarizáció az aktív és inaktív polgárok közötti különbségek miatt amúgy is természetes folyamat, az elhibázott lakáspolitika még inkább felerősítette ezt az ingatlanpiac korlátozásával. (Szelényi, 1996). Az új lakások többnyire ipari munkásokhoz kerültek, és az állam által ellenőrzött lakáspolitikának, azaz a piaci kerelet-kínálat hiányának köszönhetően, ugyanazon a helyen maradtak idősebb korukra is, mert szerepük nem tette lehetővé lakhelyük változtatását, annak ellenére, hogy az idős emberek lakhatással kapcsolatos 42


igényei merőben eltérnek a fiatalok igényeitől. Ez a folyamat máig hatással van a kelet-európai emberek mobilitására is. (Grosz-Rechnitzer, 2005.). A városok kerületeinek demográfiai különbözősége nagyon általános jelenség. A közép-kelet.európai posztkommunista városok kerületei a természetes életciklusok és az előző bekezdésben leírt folyamat eredményeképpen új és régi területekre oszthatóak fel (Sykora, 1995.). A központi területen az idősebbek száma jelentősen magasabb. Ez ellentétben áll a transzformációs folyamatokkal, mivel e központi területek állnak a radikális átalakítások fókuszában (Weclawowicz, 1999). 4. Általános demográfiai trendek Közép-Kelet-Európa fővárosaiban Tíz kelet-európai város rangsorában (KSH, 2005) – beleértve Bukarestet és Berlint is – lakosságukat tekintve, a magyar főváros, a negyedik legnagyobb népességű város a régióban, Berlin, Varsó és Bukarest után, de megelőzve Bécset. Budapesten, hasonlóan Bukaresthez a lakosság tartósan csökkent 1990 óta. Az általam vizsgált négy város közül, csupán Bécs és Prága lakossága növekszik, elsősorban a migránsok száma, míg másodsorban az élve születések számának enyhe növekedése miatt.

1 ábra: Bécs korösszetétele (Forrás: Demographic Trends in EasternCentral-European Capitals, KSH, nemzeti statisztikai hivatalok) A lakosság számának változását a természetes gyarapodás vagy fogyás, és a migráció nagysága határozza meg. Prágában, Budapesten és Bukaresten a vasfüggöny leomlása óta minden évben kevesebb volt a születések száma, mint a halálesetek száma, ugyanakkor a lakosság természetes fogyása Budapesten volt a legnagyobb. A termékenységi ráta1 minden vizsgált városban nagyon alacsony volt. Bár a 2003-as adatok szerint, a teljes termékenységi ráta Bécsben volt a 1

Az élve született csecsemők átlagos száma a termékenyben korban lévő (15-és 45 év) nők számához viszonyítva

43

Apáczai-napok 2006

legmagasabb (1,4), még ez a ráta sem elegendő a városi lakosság reprodukciójához. Prágában és Budapesten ez a mutatószám még alacsonyabb, csupán 1,1. Általános tendencia a világban, hogy a nők átlagos életkora az első gyermek vállalásakor jelentősen megnövekedett (ma 26 és 29 között) és ez a tendencia még erősebb a nagyvárosokban, így az általam vizsgált városokban is. Prágában és Budapesten a nők életkora az első szüléskor 28 év, viszonyítva a 90-es években jellemző 24 évhez. Összehasonlítva az országok (nem fővárosaik!) termékenységi rátáját, a csoporton belül a legalacsonyabb ráta Csehországra jellemző, bár a trend az elmúlt években megfordult, és a cseh lakosság újra lassan növekedni kezdett. Termékenységi ráta

Változás iránya (2002-höz képest) Ç 1,23 Cseh Köztársaság Ç 1,3 Románia È 1,48 Magyarország Ç 1,42 Ausztria 1. táblázat: Termékenységi ráta Ausztriában, Romániában, a Cseh Köztársaságban és Magyarországon (Forrás: nemzeti statisztikai hivatalok) A 2003-as halálozási ráta 1.4‰ volt Budapesten, amely a legnagyobb az általam vizsgált fővárosok közül, amelynek fő oka a keringési problémákra és daganatos betegségek nagy számára vezethető vissza. Bár az átlagos várható élettartam folyamatosan nő, Budapest városi lakosságának várható életkora a legalacsonyabb a régióban: átlagosan 68,3 a férfiak esetében, 76,5 a nők esetében. Ugyanez az adat Bukaresten férfiaknál 69,5, nőknél 76,5 év, Prágában 74,0 a férfiaknál, és 79.6 a nőknél, Bécsben, pedig 76,4 a férfiak, és 82, 1 a nők esetében2. 5. A városi lakosság korösszetétele a közép-kelet-európai fővárosokban A lakosság korösszetétele sokat változott 1990 óta, a várható átlagos élettartam, valamint a nők életkorának első gyermekük születésekori életkornövekedése miatt. A gyermekek és a fiatalkorúak aránya jelentősen csökken Bukaresten és Budapesten, Prágában és Bécsben, ugyan egy nagyon alacsony bázisról, de a gyermekek aránya némiképpen növekszik,. Úgy tűnik hogy Prágában és Bécsben a korstruktúra stabil marad, összehasonlítva a másik két fővárossal, ahol a korstruktúra még mindig drasztikus változásokon megy keresztül. Csak az összehasonlítás kedvéért, 2

Érdekesség, hogy még a több éves háborúval sújtott és nehéz gazdasági helyzetben lévő Bosznia-Hercegovina is jobb mutatószámokkal rendelkezik, mint Magyarország

44


Budapesten a gyermekek aránya 4,9 százalékponttal csökkent 1990 és 2003 között, míg a 45 év felettiek csoportjának aránya 6,3 százalékponttal növekedett. A népesség öregedési indexe3 179 volt 2005-ben Budapesten, míg ugyanebben az évben Prágában ugyanez az index csupán 125 volt. Prága, Bécs és Budapest a nemzetközi migrációs áramlás célpontjai. Budapest migrációs mérlege a másik két fővároshoz képest még negatív a külvárosba költöző lakosok száma miatt. Az idős emberek aránya 24,7 %kal a magyar fővárosban a legmagasabb. Ez a lakosságszám csökkenésének és a várható élettartam növekedésének köszönhető. (Hablicsek, 2004). Az idősebb emberek az aktív éveik után is a városban maradnak, hiszen időskori igényeiket csupán a fővárosban tudják többé-kevésbe kielégíteni. Vidéken szinte teljes mértékben hiányoznak a szakszerű időskori ellátás intézményei. A nemzetközi migráció nem befolyásolta olyan jelentős mértékben Bukarest népességszámának módosulását, mint Prágában, Budapesten és Bécsben. Az 1990 és 2003 közötti időszakban Bukarest városi lakossága 8%-kal csökkent, 2,4 millióról 2,2 millióra, míg az idősebb emberek aránya 5%-kal nőtt. Így az idősebbek aránya Bukarest összlakosságához képest 16%-ról kb 19%-ra nőtt. Bécs lakossági migrációs mérlege pozitív. A városban lakó idősebb emberek aránya 22%, amely lényegesen alacsonyabb a magyar átlagnál. A Bécs lakosságával kapcsolatos jövőképek szerint ez a százalék nem fog változni az elkövetkezendő 15 évben, a gyermekek számának némi emelkedése és a városi lakosság növekvő száma miatt. Az idősebb emberek elköltöznek Bécsből (évente kb. 1000-en), ez a folyamat azonban kevésbé meghatározó Budapesten és Bukaresten, ugyanakkor Prágában már megfigyelhető. Prágának, Bécshez hasonlóan pozitív migrációs mérlege van. A városban élő idősek aránya a négy város közül 15,9 %-kal itt a legalacsonyabb. Az elmúlt öt évben az élve születések száma is emelkedett. Az idősek kiköltözése a városból már Prágában is fellelhető jelenség.

3

Idős emberek száma (65+) 100 gyermekre (-15)

45

Apáczai-napok 2006

Összvárosi lakosság 1170571 2206479

Idős lakosok száma (60-) 1837614 416533

Százalék

15,9 Prága (2005) 18,9 Bukarest (2003) Budapest 1695814 419033 24,7 (2005) 1613550 361417 22,1 Bécs (2005) 2. táblázat: Az idősebb lakosok aránya a fővárosban (Forrás: nemzeti statisztikai hivatalok) 6. Konklúzió Az olyan nem kívánt folyamatok, mint az öregedés, a szocializmus idején a Cseh Köztársaságban, Romániában és Magyarországon nem kerültek olyan élesen elő, mint Ausztriában. A vasfüggöny leomlása után, a demográfiai trend megváltozott, a lakosság öregedése felgyorsult. E folyamat alól kivételt képez a Cseh Köztársaság. Magyarországon és Romániában a változás olyan radikális volt, hogy a politikusok máig nem találtak megoldást rá. A folyamat mindig gyorsabban jelentkezik a fővárosokban, így hatásai komolyabbak itt, mint az egész ország területén. A nyugati országok időseket ellátó intézményrendszere az adottságoktól függő egyoldalú rendszerről a többelvű ellátásra támaszkodó közösségalapú rendszerre tér át (OECD, 1992). Ezért Bécs helyzete sokkal kedvezőbb, mint a másik két városé (Bukarest és Budapest), továbbá javul a termékenységi rátája, és az idősebb emberek aránya a lakossághoz képest tartósnak mondható. Az idősebb polgárok számára Ausztriában különböző alernatívák állnak rendelkezésre a fővároson kívül, a szolgáltatások magas színvonala miatt, amely sokkal fenntarthatóbbá teszi a jövőbeli korstruktúrát, és időről időre segít a város átsruktúrálásában. Prága helyzete nagyon hasonló Bécséhez. Bár a gazdasági fejlődés nem olyan magas mint az osztrák fővárosban, az idősebbek alacsony aránya kellő intézkedési szabadságot hagy a politikusok számára. A román főváros statikus demográfiai mutatószámai is a városi lakosság egészséges arányát mutatják. Bár a termékenységi ráta a legalacsonyabb a négy vizsgált országból, az elmúlt években azonban megváltozott az irányvonal, és Bukarestnek egyre több lehetősége van arra, hogy megelőzze az öregedés demográfiai fenyegetéseit. Budapest versenyképességét a jövőben erőteljesen fenyegeti lakosságának öregedése, ahol az idősek aránya messze meghaladja a bécsi arányokat. A 4

65 év felettiek

46


városvezetés nem készült még fel erre a változásra, a köz-és magán ellátó rendszerek nem eléggé fejlettek, valamint az állam nem nem tudja biztosítani és kielégíteni az idősebbek igényeit. Továbbá ezek az idejétmúlt intézmények Budapesten koncentrálódnak, egyre több idős állampolgár akar élni a magyar fővárosban elárasztva azt, és így nem látható a demográfiai változások korrekciója sem, amely így viszont a magyar főváros jövőbeli potenciálját fenyegeti.

Irodalom Gorzelak, G. (1996): The Regional Dimension of Transformation in Central Europe. Jessica Kingsley, London Grosz A., Rechnitzer J. (szerk.) (2005): Régiók és nagyvárosok innovációs potenciálja Magyarországon. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja, Pécs-Győr Hablicsek, László (2004): Demográfiai Öregedés Európában. In: Időskorúak Magyarországon. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest Kinsella, K. (2001): Preparing for an Ageing World. National Academy Press, Washington D.C. KSH (2005): Demographic Trends in East-Central-European Capitals. KSH,Budapest OECD (1992): Urban Policies for Ageing Population. OECD Publications, Paris. Statistical Databases: National Statistics Offices. www.ksh.hu; www.czso.cz; www.statistik.at; www.insse.ro Sýkora, L. (1995): Metropolises in transition, metropolises in competition: globalization of Central European cities and their integration into European urban network - Urban Utopias: New Tools for the Rennaisance of the City in Europe. European Conference Proceedings, Berlin. 595-619. p. Szelényi, I. (1996): Cities under Socialism –and After. Andrusz, G., Harloe, M., Szelényi, I. (ed.) Cities After Socialism- Urban and Regional Change and Conflict in Post-Socialist Societies. Blackwell Publishers, Cambridge-Oxford, 287-317. p. Weclawowicz, Grzegorz (1999): Social Polarization in Postsocialist Cities. Budapest, Prague and Warsaw. In: Enyedi György (ed.) Social Change and Urban Restructuring in Central Europe. Akadémiai Kiadó, Budapest, 55-67. p.

47

Apáczai-napok 2006

Dernóczy Adrienn Feltételezések a színek területén Bevezetés A kutatás a fogyasztói magatartás, a marketing-kommunikáció, a márkaépítés és a vállalati arculat elemeit kívánja összehangolni a színek alapján. Alapvető kérdés az, hogy a színeknek, mint potenciális marketingeszközöknek mennyire lehet, illetve kell jelentőséget tulajdonítani a vállalati stratégiaalkotásban. A színek jelentkezhetnek ösztönzőként a vásárlói döntési folyamatban, jelentkezhetnek információ-hordozóként a marketing-kommunikációban, és segíthetnek mind a márka, mind a vállalat azonosításában. A kutatásban a különböző alapvető demográfiai, valamint a márkákhoz, kockázathoz, divathoz és újdonsághoz való viszony alapján létrehozott klaszterek közötti szignifikáns eltéréseket tárom fel; ezáltal igazolva a feltett hipotéziseket. A hipotézisek vizsgálata alapján találhatunk eltéréseket a színek által hordozott információ, valamint azonosítási lehetőség területén. Irodalmi háttér A kutatás egyik alapgondolata a fogyasztói magatartás, azon belül is az őket befolyásoló tényezők vizsgálata. A vásárlói döntési folyamat több lépcsőben írható le az azt kutató elemzők szerint. Általánosságban megkülönböztetjük a vásárlás előtti, alatti és utáni folyamatokat. Ezzel szembe állítható az AIDA modell, ahol a figyelem felkeltése, érdeklődés – vágy – tett már a vásárlás utáni hatásokat – érzéseket nem veszi figyelembe, ugyanakkor az előzményeket és a döntéshez vezető utat részletesebben elemzi. Más szerzők (Engel) a vásárlási folyamat első lépéseként az ösztönzést vizsgálják. Kérdés lehet, hogy a színek hol kapcsolódnak a vásárlói folyamatba. Egyrészt ösztönző lehet a termék színe a vásárlásra (csalogatóan piros alma), másrészt felkeltheti a figyelmünket egy erőteljesebb vagy szokatlan csomagolás (cola gold), harmadrészt szeretnénk kedvenc színünkkel körülvenni magunkat, vagy éppen csak a megszokott márkát a szín alapján emeljük le a polcról. A kutatás másik alapgondolatát a márkázás, és annak azonosító funkciója adja. A márka alapvető feladata, hogy lerövidítse a vásárlói döntési folyamatot egyszerűsítve azt a márkához köthető jellegekkel. Ez alapján vizsgálható, hogy szín alapján képesek vagyunk-e a márka azonosítására, valamint a márkával párhuzamban a szín alapján a tulajdonságok átvitelére. A kutatás harmadik pillére a vállalati arculat, ahol hasonlóan a márkákhoz a kérdés itt is az, hogy lehet-e a vállalatokat az általuk használt domináns szín alapján azonosítani. 48


Kutatók által született feltevés, hogy a márka és annak értéke megfelelő versenyelőnyt biztosíthat (Ponsonby-McCabe - Boyle, 2006., Louro – Cunha, 2001). A cél továbbra is a márkahűség kialakítása, valamint ezáltal a versenyelőny biztosítása. Az, hogy egyes márka sikere és bukása csak a márkát patronálókon múlik már letűnik, helyette igazolódni látszik az a feltevés, hogy a fogyasztó vizsgálatával még pontosabbá tehető a márkázás és a márkázási stratégia. Ezek alapján a fogyasztó kognitív és érzékelési lehetőségei és korlátai is nagymértékben befolyásolják a márka sikerességét. A kognitív tanulás alapfeltétele az ismétlés, amely esetében a színek a márkákhoz hasonlóan működnek. Cél az összeegyeztethetőség biztosítása a termék és a termékkel kapcsolatos vásárlást kiváltó okok között, amely a márkaidentitást kedvezően befolyásolják (Hamlin – Wilson, 2004). A márka megalkotójának figyelni kell többek között a formára, olvashatóságra, színre. Mindezek mellett figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy ahogy az emberek változnak, úgy kell a márkák változtatását is megoldani. A márka, mint jelenség részekre bontásával a fogyasztói magatartás is részekre bontható. Abban az esetben, ha a márka funkciókat elkülönítve vizsgáljuk, pontosabban érhető el az általa kitűzött cél, ami a márkahűség kialakítása (Cristol – Sealey, 2000). A márka egy olyan jelenség, amely mint az öt érzékszervünket befolyásolja, ezáltal egy nagyon intenzív ingernek tekinthető (Lindsrom, 2005). Ugyanakkor vannak már úgymond kőbe vésett tanácsok is, melyek szerint megalkothatjuk a tökéletes márkát (Bedbury – Fenichell, 2002, Gorman, 2004). Az esztétikus marketing térnyerésével a márkák, az azonosság és az imázs vizsgálatával szintén a versenyelőnyt alapozhatjuk meg (Schmitt – Simonson – Peters, 1997). A marketing esztétika négy tárgyelem köré csoportosul; egyrészt gondoskodik az esztétika és az azonosság megfelelő tervezéséről, másrészt elvi keretet biztosít az esztétika megalkotásához, harmadrészt megismerteti a vezetőket az esztétikus stratégiai gondolkodással, míg negyedrészt javítja a kommunikációt a vezetők és a márkaalkotók között. Mindezek alkalmazásával a márkastratégia, valamint a megfelelő imázs kialakítása hatékonyabbá válhat. Komoly gondot jelenthet a márka-azonosság és a márka-hírnév közötti különbség eltűnése Chernatony szerint (Chernatony, 1999), amellyel a fogyasztói azonosítás kerülhet veszélybe. A fogyasztó kognitív viselkedése mellett a tudatalatti folyamatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Zaltman szerint (Mahoney, 2003) a vásárlói döntések 95 %-a a tudatalattiban dőlnek el. A lehetőség kihasználásához említi többek között a színek használatát is. Ez már jóval túlmutat O’Shaughnessy-ék elméletén (O’Shaughnessy – O’Shaughnessy, 2005), mely szerint a fogyasztó csak a racionalitásokat alapul véve dönt. Ugyanakkor ez felveti az etikusság gondolatát is, amely szerint a szociális felelősség és annak túlmisztifikálása megkérdőjelezhető (Carrigan – Attalla, 2001). Mindezek mellett érdemes a fogyasztók kor alapján történő 49

Apáczai-napok 2006

kategorizálása is. Bizonyított, hogy a fiatalok más fogyasztói preferenciával rendelkeznek, és nagy vásárlóerőt képviselnek (Mallalieu – Palan, 2005). Érdemes túllépni azon, hogy a termékek piacát a racionális döntésekkel állítsuk szembe, ezáltal a versenyelőnyt biztosító jellegeken is változtatni kell. Figyelembe kell venni a változó fogyasztói igényeket, azon belül is a fogyasztó észlelésének eltéréseit (Heiser – McQuitty – Stratemeyer, 2005). Ezeket kihasználva akár a meglepetés erejével is versenyelőnyhöz juthatunk (Lindegreen – Vanhamme, 2003). A fogyasztói csoportok szegmentálásnak alapja lehet Fish szerint (Fish, 2000) a személyiség, az értékek, a fő-attitűd (a vizsgált személy esetében a kultúra segítségével kialakult hozzáállás a főbb értékekhez), maga az attitűd és a viselkedés. Ezeket alapul véve a szegmentálás szignifikáns különbségeket hozhat. A szegmentálás alapja lehet természetesen a márkákhoz való viszony is, amellyel a nemzeti márkák viszonyát elemezhetjük a nemzetköziekével szemben (Starch, 2004). Módszertan A kutatás alapja egy 321 főből álló minta, ahol a nemek aránya azonos, míg korcsoportok alapján a téma szempontjából érdekesebb 25-51 éves korosztály van túlsúlyban. A mintavételi eljárás véletlen mintavétel. A megkérdezés kérdőív segítségével zajlott, amelyben a nyitott kérdések mellett nagyrészt nominális skálájú zárt kérdések, valamint Likert skálán értékelhető attitűdállítások voltak. Hipotézisek A kutatás során feltett hipotézisek az alapvető demográfiai csoportok, valamint a klaszterelemzés során létrejött klaszterek közötti eltéréseket vizsgálják az aktuális témában. A vizsgált területek: • a válaszadóknak először termékeket kellett felismerniük a színek segítségével, márkanév nélkül, de a képi elemekkel; • a válaszadóknak vállalatokat kellett felismerniük csak a színek segítségével. Jelen esetben az első témával kapcsolatos két hipotézist ismertetem. H01: A termékek felismerése nem függ a válaszadó demográfiai (nem, kor, foglalkozás) jellemzőjétől. A hipotézist a kereszttábla igazoló statisztikájával, a χ2 statisztikájával vizsgáltam. Ez a statisztika a kereszttáblában megfigyelt összefüggés statisztikai szignifikanciájára szolgál; segít annak meghatározásában, hogy vajon van-e szisztematikus kapcsolat a két változó között. A χ2 statisztika azon alapfeltevésének - mely szerint abszolút számok lehetnek a kereszttáblában - a rendelkezésre álló adatok megfeleltek, a cellákon belüli gyakoriság minden esetben meghaladta az 5 %-os értéket. A korrekciós tényező (Φ együttható) az összefüggés erősségének mérésére szolgál abban 50


az esetben, amikor a táblának 2 sora és 2 oszlopa van. Ez a mutató arányos a χ2 statisztika négyzetgyökével. A vizsgált termékek különböző csoportokba oszthatók, amelyek az üdítőitalok, a kávé és a sör. Nemek alapján négy termék esetében utasítható az a nullhipotézis, mely szerint nincs eltérés a termékek felismerése és a nemek csoportjai között. Három esetben a nők, míg egy esetben a férfiak válaszoltak magasabb arányban helyesen a feltett kérdésre. Korcsoport szerinti bontás esetében jóval több termék esetében találkozhatunk szignifikáns eltérésekkel. Az esetek többségében a 24 év alatti, a reklámokra fogékonyabb korosztály válaszolt helyesen a kérdésekre, míg két esetben (az egyik egy egészségesnek mondott üdítő, a másik pedig egy magasabb árkategóriás kávé) más korcsoportok voltak azok (51 év feletti, illetve a 36-51 éves korosztály), akik magasabb arányban ismerték fel az adott terméket. Összességében 9 esetben utasíthatjuk el a nullhipotézist. Foglalkozás szerinti bontásnál alapvetően a nem aktív csoport válaszolt helyesen a kérdésekre, azonban három esetben (kereskedelmi márkás kávé, valamint két, olcsó kategóriás sör) az aktív fizikai munkások válaszoltak magasabb arányban helyesen a kérdésekre. Ebben a vizsgálatban 10 esetben találkoztunk statisztikailag szignifikáns eltéréssel, tehát ezekben az esetben utasíthatjuk el a nullhipotézist. H02: A termékek felismerése nem függ a klasztertagságtól. A kutatásban Likert skálán értékelt attitűdváltozók alapján klasztereket hoztam létre (Dernóczy – Józsa, 2006.) Abban az esetben, ha ezeket a klasztereket vesszük alapul, a vizsgált termékek esetében a következő eredményeket kapjuk.

1. táblázat: Klaszterek és a termékek

márka üdítő 3. márka üdítő 4. márka kávé 2. márka kávé 3. márka sör 1. márka sör 2. márka

χ2 statisztika 19,349

valószínűség 0,022

Cramer’s V 0,249

30,546

0,000

0,313

örök optimista

32,367

0,000

0,322

számító duhaj

35,489

0,000

0,337

globális nyitott

18,655 19,392

0,028 0,022

0,245 0,249

kockázatkerülő nyitott számító duhaj

klaszter kockázatkerülő nyitott

A klasztereket alapul véve a kutatásban 6 esetben utasíthatjuk el a nullhipotézist, ezekben az esetekben statisztikailag szignifikáns eltérés látható.

51

Apáczai-napok 2006

Következtetések A kutatásban lefolytatott vizsgálatok igazolják, hogy a színek alapján történő azonosítás függ az emberek demográfiai jellemzőitől, illetve a klaszterek alapját képező attitűdbeállítódástól. Ezek alapján a színek azonosító szerepe igazolt, hatékonysága pedig a csoportok vizsgálata alapján ellenőrizhető. Jelen esetben a színek termékek kapcsán betöltött azonosító szerepét mutattuk be, ezek mellett vizsgálni lehet a színek információhordozó szerepét azok jelentése kapcsán, valamint az azonosítási lehetőségeket a vállalatok esetében (Dernóczy, 2006.). A kutatás korlátai között mindenképpen meg kell említeni a téma jellege miatti speciális adatfeldolgozási lehetőségeket, hiszen a kérdőívben nagyrészt nominális és sorrendi skálán mérhető válaszok születtek. Mindemellett a kutatás jellege indokolja a kvalitatív igazoló kutatásokat is, amelyek a további eredmények ismeretében a színek szerepének pontosításához járulnak hozzá. Az eredmények ismeretében kijelenthető, hogy a színek alkalmasak arra, hogy ez alapján a fogyasztók azonosítsák a márkákat, amely a vásárlói döntési szituációban egyszerűsítő funkcióként kihasználható a márkastratégia megalkotásakor.

Irodalom Bedbury, S., Fenichell, S. (2002): A New Brand World: Ten Principles for Achieving Brand Leadership in the Twenty-First Century… Viking Adult, February Carrigan, M., Attalla, A. (2001): The myth of the ethical consumer – do ethics matter in purchase behaviour? Journal of Consumer Marketing Vol. 18. Issue 7. Chernatony de, L. (1999): Brand Management Through narrowing the Gap Between Brand Identity and Brand Reputation, January 01. Cristol, S. M., Sealey, P (2000): Simplicity Marketing: End Brand Complexity, Clutter, and Confusion. Simon & Schuster Adult Publishing Group, October Dernóczy, A., Józsa, L. (2006): Clusteringin the fields of colours. SM 2006. Subotica, Conference Proceedings Dernóczy, A. (2006): A színek információszolgáltató szerepe a vállalkozások tekintetében. KHEOPS Conference, 2006. Mór. Conference Proceedings Fish, D. D. (2000): Untangling psychographics and lifestyle – A psychologist’s view of consumers. Quirk’s Marketing Research Review, November Gorman, A. (2004): Briefs for Building Better Brands: Tips, Parables and Insights for Market Leaders. AGCD Brandspa Books, September Hamlin, R., Wilson, T. (2004): The Impact of Cause Branding on Consumer Reactions to products: Does Product/Cause ’Fit’ Really Matter? August 27. Heiser, R. S., McQuitty, S., Stratemeyer, A. W. (2005): Broadening the Competitive Environment: The Customer’s Perspective. Academy of Marketing Science Review, No. 12.

52

Érték és kultúra Lindegreen, A., Vanhamme, J. (2003): To Surprise or Not to Surprise as a Marketing Tool, August 18. Lindstrom, M. (2005): Brand Sense: Build Powerful Brands through Touch, Taste, Smell, Sight, and Sound. The Free Press, February Louro, M. J., Cunha, P. (2001): Brand Management Paradigms, September 01. Mahoney, M. (2003): The Subconscious Mind of the Consumer (And How to Reach It). (Interview with Gerald Zaltman). Harward Business School Working Knowledge, Jan. 13. Mallalieu, L., Palan, K. (2005): How Good A Shopper Am I? Conceptualizing Teenage Girls’ Perceived Shopping Competence. Academy of Marketing Science Review, No. 5. O’Shaughnessy, J., O’Shaughnessy, N. J. (2005): Consideration of Equity in Marketing and Nozick’s Decision-Value Model. Academy of Marketing Science Review, No. 10. Ponsonby-McCabe, S., Boyle, E. (2006): Understanding brands as experiental spaces: axiological implication for marketing. Journal of Strategic Marketing, Vol. 14. No. 2. June pp. 175-189 Schmitt, B. H., Simonson, A., Peters, T. (1997): Marketing Aesthetics: The strategic Management of Brands, Identity and Image. The Free Press, July Strach, R. (2004): Americans Continue to Be Loyal to National Brands

53

Apáczai-napok 2006

Freiberg Björn Aktuális európai értéktrendek: „A Civilizációk Szövetsége” 1. Bevezetés

A „Civilizációk Szövetsége” az ENSZ főtitkár kezdeményezése, melynek célja a közös cselekvés különböző társadalmak feletti egybeolvasztása, az extrémizmus elleni harc, és a kulturális és szociális akadályok áthidalása, főként a nyugati és az uralkodóan muzulmán világ között. Jelen cikk szeretne egy pillantást vetni ezen új kezdeményezés létrejöttére és hátterére, valamint megmutatni, hogy az egy létező európai kezdeményezésre támaszkodik. Megmutatásra kerül, hogy az első pillantásra annyira dialóguskész közösség a béke biztosításának és a terrorellenes harcnak a zászlaja alatt egyre inkább - ideológiailag biztosítva - a másként gondolkodó kisebbségekkel szembeni intolerancia útjára lépett. 2. Módszer A vizsgálat időrendileg leírja a „Civilizációk Szövetségének” létrejöttét és céljait, és feltárja annak saját szövegei és idézetei alapján a kinyilvánított céljait is. A továbbiakban párhuzamot vonunk az Európai Biztonsági Doktrínával és megmutatjuk, hogy a Civilizációk Szövetsége éppen annak céljait szeretné globális szinten megvalósítani. 3. Eredmények A kezdet: José Luis Zapatero és Tayyip Erdogan, Spanyolország és Törökország miniszterelnökei az ENSZ főtitkárának 2004. szeptember 21-én előterjesztették egy „Civilizációk Szövetségének” kezdeményezésének az ötletét.1 A javaslatot a spanyol külügyminiszter, Miguel Ángel Moratinos vette át, az Arab Liga előtt tartott beszédében az azt követő decemberben, továbbá abban a beszédben, amelyet Kofi Annan ENSZ főtitkárral közösen tartott 2005. március 9-én, Madridban, röviddel a madridi merényletek évfordulója előtt. Az ENSZ főtitkár támogatja az ötletet, és ENSZkezdeményezésként proklamálja 2005. 07. 14-én.2 1

http://news.bbc.co.uk/2/hi/europe/3679336.stm, BBC-News, 22.09.2004, 09:53: "Spain proposes cultural alliance". 2 http://www.un.org/News/Press/docs/2005/sgsm10004.doc.htm, UN Press Release SG/SM/10004 14.07.2005.

54


Ahhoz, hogy egy konkrét akciótervet dolgozzanak ki, és ötleteket fogalmazzanak meg, amelyek a Szövetség alapját fogják alkotni, egy magas rangú 18 fős csoportot hoztak létre. Ennek rendszeresen össze kell ülnie, és 2006 végére megfogalmazni a projekt filozófiáját, valamint egy konkrét akcióprogramot, ami megmutatja, miként lehet a szélsőséges tendenciák ellen küzdeni, és kölcsönös megértést teremteni a kultúrák és civilizációk között. 2005. 09. 03: Kofi Annan ENSZ főtitkár kinevezi a Civilizációk Szövetségének tanácsadói grémiumát. Olyan személyek ezek, akik a különböző kultúrák képviselőinek három kategóriáját reprezentálják: - Az első csoporthoz volt vezető politikusok és államférfiak tartoznak. Ők nem csupán tisztviselők, hanem olyan személyek, akik az intellektuális potenciáljukról és a kultúra fejlődéséhez való hozzájárulásukról ismertek. Ide tartozik többek között a volt iráni elnök Mohamed Khatami, a korábbi UNESCO főigazgató Federico Major, a volt francia külügyminiszter Hubert Vedrine, Szenegál exminiszterelnöke Mustafa Niasse, a spanyol külügyminiszter Miguel Angel Moratinos, és a volt spanyol miniszterelnök Felipe Gonzalez. - A második kategóriába szabadúszó értelmiségiek tartoznak, akik nem töltöttek be magas adminisztratív pozíciókat: A neves brit írónő Karen Armstrong, aki a vallásról ír. Számos könyvet írt ebben a tematikában, azon belül az iszlámról is. A neves amerikai iszlámkutató John Esposito, aki egy a keresztények és muzulmánok közötti megértést szolgáló központot vezet a Georgetowni Egyetemen, és az iszlám világról szóló Oxford-enciklopédia főszerkesztője. - A harmadik kategóriát tekintélyes papok alkotják: Desmond Tutu érsek Dél-Afrikából és Arthur Schneier amerikai rabbi. Ebbe a kategóriába sorolható Khatami volt iráni elnök is. A Spanyolországgal és Törökországgal folytatott konzultációk után Kofi Annan megnevezte a csoport három fő feladatát: 1.) Értékelést végezni a világ helyzetéről, különösen a biztonsági problémákról és a szélsőséges erőkből kiinduló fenyegetésekről. 2.) Közös akciókat kidolgozni, hivatalos szinten és a civil társadalom szintjén. 3.) Reális akcióprogramot javasolni az államoknak, nemzetközi szervezeteknek és a civil társadalomnak, amely a különböző társadalmak közti harmonikus kapcsolatok megteremtésének elősegítésére irányul. A szintén kiválasztott Vitali Naumkin, aki a Stratégiai és Politikai Tanulmányok Központjának elnöke, és az Arab Tanulmányok 55

Apáczai-napok 2006

Központjának vezetője az Orosz Tudományos Akadémia Orientalisztikai Intézeténél, ezt mondja: „A probléma azonban nem a vallásban rejlik. A muzulmánok számára a judaizmus, akár a többi monoteista vallás, nem jelent problémát. A civilizációs konfliktusok okai főként az egyes államok, ideológiák, valamint a társadalmi egyenlőtlenség, cionizmus, pánarabizmus, radikális iszlámizmus stb. konfrontációjában rejlenek - mindez politika, és nem vallás... A civilizációszövetség filozófiájának lényege azonban abban áll, hogy egy bizonyos kulturális egységet ill. civilizációs kódexet kell kidolgozni, (...) a Világ mai fenyegetései, elsősorban a terrorizmus és a vallási intolerancia, valamint a vallási extrémizmus a társadalom civilizációs alapjaival, és nem csak egy állam érdekeivel állnak szoros összeköttetésben. Ez tény. Terroristaként főként olyan aktorok cselekednek, akik egy államon kívül állnak. Ez ugyancsak tény.”. 3 A volt iráni elnök, Mohamed Khatami ezt hasonlóképp látja: Az "International Herald Tribune" tudósítása szerint Khatami még azt is mondta, hogy az USA elnökét, Busht, és Irán jelenlegi elnökét, Ahmadinejadot „ugyanabból a fából faragták”4. Hirtelen tehát egy vallási dimenziót találunk az ENSZ-en belül.5 Ezt a Szövetség hivatalos publikációiban is megismétlik: az AOC nyitóvitájának összefoglalójának a 11. oldalán a következő szavakat találjuk: „Kifejezésre juttatták, hogy mindkét civilizációban a félelem ideológiáját a szélsőségesek táplálták, mind muzulmánok, mind keresztények, tehát a fő fenyegetések egyike nem az iszlámban vagy a kereszténységben rejlett, hanem általánosan a vallási fundamentalizmusban lakozó

3

http://www.saar-echo.de/de/art.php?a=28807, Saar-Echo, 12.11.2005, 21:59: "Ist eine „Allianz der Zivilisationen“ möglich?" 4 http://www.iht.com/articles/2006/09/13/opinion/edkhatami.php, International Herald Tribune, September 13, 2006: "Khatami in dialogue" 5 lásd még: http://www.gulftimes.com/site/topics/article.asp?cu_no=2&item_no=74619&version=1&template_ id=57&parent_id=56, Gulf-Times, 27.02.2006, "UN chief urges efforts to counter extrem views".

56


veszélyekben, melyekkel szembeszállni a Civilizációk Szövetségének fő célja kell hogy legyen."6 A kinyilatkoztatott fő cél tehát a vallási fundamentalizmus és az extrémizmus elleni fellépés. Itt találjuk Miguel Morantinost is, aki nemrég azt követelte, hogy egy új „Madridi” Konferencia kerüljön megrendezésre, hogy az Izrael és a palesztinok közötti viszályt elsimítsa.7 Morantinos azelőtt Javier Solana személyes képviselője volt a Közel-Keleten, és jelenleg Spanyolország külügyminisztere. Úgy tűnik tehát, hogy Morantinos csak azt teszi, amit Solana 2003 óta az új biztonsági doktrínájában megkövetel. Solana a következőt javasolta: „Az Európai Unió érdekei megkövetelik a folyamatos kapcsolattartást a mediterrán partnerekkel, hatékonyabb gazdasági, biztonsági és kulturális együttműködés révén a Barcelona Folyamat keretében. Az Arab Világgal való szélesebb kapcsolatot is tekintetbe kell venni” 8. 4. Megbeszélés Mi a „Barcelona Folyamat” ill. a „Madridi” Konferencia? 1991-ben, a Spanyolországban tartott Madridi Konferencián vette kezdetét a Közel-Keleti békefolyamat. 1995-ben pedig Barcelonában, Spanyolországban került megtárgyalásra és aláírásra az Euro-Mediterrán Partnerség a Békéért. Javier Solana -- a férfi, aki az Euro-Mediterrán Partnerséget megkötötte, és később az 1999. júniusi 666-os ajánlás9 elemeit implementálta az EU-ba. Ezen elemek között volt -- amellett, hogy az ő új hivatalának szükségállapot esetére hatalmat biztosított -- az úgynevezett CIMIC gondolat. A CIMIC jelentése Civilian Military Cooperation. 10 A CIMIC gondolat ott van Spanyolország AOC-jének a szívében. Az AOC kinyilvánított célja, hogy a civil, kormányzati és ENSZ tevékenységeket

6

Alliance of Civilizations, International Security and Cosmopolitan Democracy Seminar Conclusions October 2005, ICEI WP 03/05 - FRIDE Working Paper # 13, under 50, page 11, http://www.fride.org/File/ViewLinkFile.aspx?FileId=786. 7 http://www.ejpress.org/article/11014, European Jewish Press, 04.10.2006, "Spanish Foreign Minister asks for Madrid II" 8 ue.eu.int/uedocs/cmsUpload/78367.pdf, Solana, Javier: "A secure Europe in a better world", S.9., 12.12.2003. 9 assemblyweu.itnetwork.fr/en/documents/sessions_ordinaires/txt/2000/rec666.html, Document A/WEU REC 666 | 5 June 2000. Forty-sixth session (First Part). Paragraph 12. 10 ebd.: Paragraph 15.

57

Apáczai-napok 2006

egyetlen új, hatalmas entitásban egyesítse, mellyel meg lehet vívni a terror elleni globális háborút, és egyesíteni a civilizációkat. 11

2006: júniusban az EU megtartotta a júniusi csúcsát. A bizottság konklúzióinak listája, pontosan ahogy Solana indítványozta az új doktrínájában 2003, az EU promóciója az úgynevezett „kultúrák közti párbeszéd”-nek -- ez az, ami az AOC-hez elvezetett – már meglévő mechanizmusokon keresztül kell előmozdítani. Az elsőként megemlített mechanizmus pedig a Barcelona Folyamat. A következő az Anna Lindh Alapítvány, amelyet később hozzáadtak a Barcelona Folyamathoz: az ENP-vel - az Európai Szomszédsági Politikával. Ezután jön az AOC. 12 Pontosan Solana biztonsági stratégiája szerint történt. Solana ezt írta: „Az Európai Unió érdekei megkövetelik a folyamatos kapcsolattartást a mediterrán partnerekkel, hatékonyabb gazdasági, biztonsági és kulturális együttműködés révén a Barcelona Folyamat keretében.” Más szóval az AOC egy újabb kiegészítés Solana 1995ös Barcelona Folyamatának keretrendszeréhez. Továbbá ez implementálta az ő új nemzetközi rend létrehozására való felhívását is. A nemrégiben elhangzott pápai beszéddel kapcsolatban Javier Solana, az EU külpolitikai főmegbízottja azt mondta, a Muzulmán Világ és a Nyugat közötti szakadék jelentősen megnőtt. Solana, aki részt vett a Bill Clinton volt USA elnök által rendezett, a legsürgetőbb globális problémákkal foglalkozó konferencián, itt kifejezte aggodalmát. Figyelmeztette a hallgatókat, hogy a muzulmánokat nem szabad provokálni, még a szabad véleménynyilvánítás és a gondolatszabadság kedvéért sem. Megjegyezte, hogy a kormányok intézkedhetnek annak érdekében, hogy megelőzzék a szakadék további növekedését. Solana hangsúlyozta továbbá, hogy ez nem biztos, hogy elegendő, és a civil társadalmi elemeknek szerepet kellene vállalniuk a civilizációk közötti kötelékek kialakításában. 13

11

http://www.unaoc.org/aoc.php?page=4, offizielle Homepage der "Allianz", "HIg Level Group", 06.10.2006. 12 www.consilium.europa.eu/ueDocs/cms_Data/docs/pressData/en/ec/90111.pdf, Brussels European Council, 15/16 June Presidency Conclusions, Punkt 26. 13 http://www.zaman.com/?bl=international&alt=&hn=36703

58

Érték és kultúra Irodalom Cooper, Robert (2003): The Breaking of Nations. London, Atlantic Books Freiberg Björn (2005): „Americas cultural view towards the EU’s Foreign Policy and International Affairs”. In: "Ekonomicke, politicke a pravne otazky medzinarodnych vztahov", Ekonomická univerzita v Bratislave, Slovenská republik, Ekonom, p.33., on CD, pp. 210-219. ISBN 80-225-2047-0. Freiberg Björn (2006): „Analysis of intercultural challenges in EU publications concerning treaties with the Middle East, based on a speech held by Margot Wallström, EU Commissioner for Institutional Relations and Communication”, In: „Soziolinguistic Apects of Translation and Dolmatching ”, Filologická fakulta, Univerzita Mateja Bela, SK-75 53 Banská Bystrica, im Erscheinen. Freiberg Björn (2006): “Europa Quo vadis 2005”. In: Rechnitzer J., Bakonyi I., Solt K.: SZE Doktori Iskola évkönyv 2005, pp.33-444, Széchenyi István Egyetem Ouŕedník, Patri (2005): Europeana. London, Dalkey Archive Pess. Peters Herbert, L. (2003): "Recommendation 666: The Rise of the Beast from the Sea", iUniverse, 2003. oder auch: http://www.fulfilledprophecy.com Reid, Tom R. (2004): The United States of Europe. London, Penguin Books. Rifkin, Jeremy (2004): Der Europäische Traum. Frankfurt, Campus.

59

Apáczai-napok 2006

Hegyi Barbara A városverseny közvetett hatása a társadalmi különbségekre és törésvonalakra Bevezetés Tanulmányom célja azon tényezők hatásainak összegzése, amelyek az egyes nagyvárosok hazai térben elfoglalt versenypozíciója révén befolyásolják a városi társadalmak lehetőségeit, az azokban elérhető életminőséget, determinálják a város megtartó-képességét és vonzerejét. A különböző nemzetközi és hazai statisztikák és összehasonlító tanulmányok eredményeinek elemzése révén azonosítom azokat valós vagy potenciális társadalmi törésvonalakat, amelyek az egyes nagyvárosok gazdasági, politikai és térbeli pozíciójában fennálló különbségek okozataként alakultak vagy alakulhatnak ki. Az elemzés során kiválasztott tényezők kapcsán annak megkülönböztetésére is törekszem, hogy ezek hatása milyen időtávon és milyen arányban érvényesül a differenciálódási folyamatban. A kapcsolódó hazai és nemzetközi szakirodalom téziseinek és a fenti elemzések eredményeinek összevetésével kísérletet teszek egy olyan modell megalkotására, amely alkalmas mindazon társadalmi különbségek leírására, amelyek a hazai nagyvárosok differenciálódásában szerepet játszó versenyképességi tényezőkön alapszanak. A modell célja továbbá a közép-kelet-európai és a nyugat-európai nagyvárosok társadalmaiban tapasztalható versenyképesség- és pozícióbeli különbségek - a magyar nagyvárosok e területen fennálló egyenlőtlenségi problémáival való- összehasonlíthatóságának megteremtése. A modell létrehozásánál két magyar nagyváros- Miskolc és Győr - vizsgált statisztikák és elemzések szerinti adatait veszem alapul a magyar társadalmon belül kimutatható különbségek összevetése céljából. Az egyes nagyvárosok által a hazai és a nemzetközi térben elért versenypozíció olyan társadalmi különbségekhez vezet, amelyek hosszú távra meghatározzák a városban elérhető életminőséget, szolgáltatási színvonalat, és ezeken keresztül a városlakók potenciális eredményeit, gazdasági és társadalmi lehetőségeit, amely pedig visszaható hatásként kevesebb esélyt jelent a város pozíciójának javítására.

60


2. Meghatározó nemzetközi és hazai gazdasági trendek A modell megalkotásánál abból a hipotézisből indulok ki, hogy összevetve azokat a városi társadalom lehetőségeit meghatározó tényezőket, amelyek a különböző versenyképességi tényezőkből erednek, a győri lakosok életminősége, a városhoz való viszonya sokkal jobb, mint a miskolciaké. A hipotézis felállításánál a következő nemzetközi és hazai trendekből indultam ki: A közép-kelet-európai (KKE) nagyvárosok befektetők általi megítélése a Cushman&Wakefield (Cushman&Wakefield, 2005) csoport nemzetközi szakértők bevonásával készített felmérései alapján a rendszerváltások után kedvező irányba mozdult el, és az EU-s csatlakozás után tovább javult; a vizsgálatok legfontosabb tényezői a szállítás feltételei, a szakemberek képzettsége, az elérhető életminőség és a szolgáltatások színvonala, és ezek révén a multinacionális cégek idetelepülési hajlandósága voltak. A Mercer (Mercer, 2006) világvárosok életminőségére vonatkozó elemzésében szintén kiemeli, hogy a KKE városok megítélése folyamatosan javul, és ezek között Budapest az élbolyban szerepel. Ha a fenti elmérések eredményeit illesztjük a magyar városhálózat jellemzőire, lehetőségünk nyílik a KKE nagyvárosokra vonatkozó jellemzők differenciálására: ha a térszerkezeti modelleket vesszük alapul, akkor látható (Gorzelak, G. 1996; Enyedi Gy., 2002), hogy a két vizsgált város közül Győr mindkettőben kiváló versenyhelyzetben kerül ábrázolásra: Enyedi véleménye szerint azok a városok kapcsolódtak be a globális gazdasági körforgásba, amelyek mind az országon belül, mind pedig a környező országokból jól megközelíthetők – vagyis amelyek jó minőségű utakkal vannak összekötve más nagyvárosokkal (autópálya, gyorsforgalmú út). Bár Miskolc helyzetét ilyen szempontból nagymértékben javítani fogja az elkészülő autópálya, Győr azonban földrajzi fekvése szempontjából további előnyökkel is bír: Közép-Európa „aranyháromszögének” aktív résztvevője, három fővárostól szinte egyenlő távolságra helyezkedik el. A fenti tényezők, valamint az osztrák és a szlovák határ közelsége, nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Győr dinamikus fejlődésnek indulhasson a rendszerváltás után, és szinergikus kapcsolatot alakíthasson ki, illetve építhessen újra mind a volt nyugati, mind volt keleti tömbhöz tartozó szomszédaival. A dinamikus fejlődés egyre több befektetőt hozott, Győr azon szerencsés magyar városok egyike, aki új iparágak meghonosítása és azok oktatással való összekapcsolása mellett meg tudta tartani vagy újjá tudta szervezni hagyományos vagy régóta működő iparát is. Miskolc eközben Enyedi értelmezése szerint egy lokális központként funkcionál, amely ugyan a környező települések szempontjából nélkülözhetetlen szerepet tölt be, azonban földrajzi fekvése révén nem volt olyan szerencsés helyzetben a rendszerváltás után: a nyugati befektetők 61

Apáczai-napok 2006

csak kis számban „ jutottak ilyen messzire”, a hagyományos, nagymértékben bányászatra épülő ipar megszűnt, és szomszédai révén sem tudott bekapcsolódni a nyugati vérkeringésbe. A következőkben azt vizsgálom, hogy a fenti, főként gazdasági típusú trendek hatásai mennyire befolyásolják az adott város egyéb statisztikáit, indexeit, és milyen mértékben hatnak a városlakók életszínvonalára, mennyiben arányosak a társadalmi különbségek ezekkel. 3. A városi társadalmak életminőségét befolyásoló indexek Mennyire tükrözi a városi társadalom életminősége a fenti gazdasági trendeket? Valóban egyenesen arányos az összefüggés a gazdasági fejlettség és a társadalmi lehetőségek között? A kérdések vizsgálatához a két vizsgált magyar város életminőség-indexét, megtartó-erejét, lakáspiaci helyzetét és közbiztonságát jellemző szekunder adatokat veszem alapul. A Haszon magazin 2006 tavaszán (Haszon Magazin, 2006/3., Hol a legjobb élni Magyarországon?) készített egy felmérést, amelynek célja annak feltérképezése volt, hogy „Hol a legjobb élni Magyarországon?”. A vizsgált 16 város objektív statisztikai adatai, valamint önkormányzatának vezetői általi, előre meghatározott szempontok szerinti értékelése alapján állították fel a vizsgált települések indexeit. Az index összetevői a következők voltak: gazdaság, amely kétszeres súllyal szerepel, életminőség, oktatás és szabadidő. (összesen 50 pont volt elérhető) A 16 városból álló listán Budapest XIII. és XI. kerülete után, a vidéki városok közül elsőként Győr vezeti a rangsort, 41 ponttal, míg Miskolc csupán a 12. helyen szerepel, 31 ponttal. Győr esetében az elmúlt évhez képest 2,8%-kal növekedett, Miskolcon pedig 1,3%-kal csökkent a lakosságszám. A felmérés szerint a Győrben elérhető életminőség kétszerese a miskolciénak, a gazdasági teljesítmény pedig 30%-kal jobb. Nincs azonban különbség az oktatás és a szabadidő jellemzésében. A két város közötti különbséget támasztja alá az is, hogy a Gallup által készített felmérésben (Gallup Város Audit, 1998) a város megtartó erejére vonatkozó kérdésre, miszerint „Gondolt-e már arra, hogy más településen szeretne élni?”, a győri megkérdezettek 14%-a, míg a miskolciak 36%-a válaszolt igennel, és ezzel a felmérésbe bevont nagyvárosok közül Miskolc az utolsó előtti helyen áll. A fenti adatokhoz hasonló mértékben térnek el egymástól a lakásárak is a két vizsgált nagyvárosban, átlagosan 20-30%-kal Győr javára. (HVG, A szükséges mínusz) A kiválasztott tényezők közül az utolsó, a város bűnözési statisztikák kapcsán is hasonló a helyzet: a vagyon ellen elkövetett bűncselekmények száma és az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények száma is

62


Miskolcon több (HVG, Bűnügyi legveszélyesebb), kb. 20%-kal.

toplista

a

HVG-ben:

Pécs

a

4. A városi versenyképesség és a helyi társadalmak lehetőségeinek összefüggései A fentiekben vizsgált elemzések, statisztikák alapján megállapítható, hogy az adott város versenyképessége és a város szakirodalmon belüli megítélése között összefüggés van: hiszen a potenciális befektetők az elemzők véleményére támaszkodva hozzák meg döntéseiket, akik pedig tanulmányaik elkészítéséhez alapul veszik a statisztikákat. Az adott város gazdasági helyzete és a lakók várossal, az ottani életminőséggel kapcsolatos véleménye, valamint a város megtartó ereje között szintén egyenes arányú összefüggés tapasztalható. Az alábbi ábrán kísérletet teszek azon tényezők összegzésére, amelyek a leginkább meghatározzák egy adott város versenyképessége és az ezáltal okozott városokon belüli társadalmi különbségeket.

1. ábra: A városi társadalmak lehetőségeit meghatározó főbb tényezők, saját szerkesztés 5. Következtetések Az előző fejezetben bemutatott ábra kapcsán igyekeztem általános kategóriákba foglalni mindazon tényezőket, amelyek véleményem szerint determinálják a városi társadalmak lehetőségeit, és amelyeken keresztül a városok lakosságai közti törésvonalak kialakulnak. Mindkét vizsgált város számára fontos jövőbeli kihívás, hogy az újonnan betelepülő cégeket odavonzzák, amelyek már nem akarnak bezsúfolódni a fővárosba. (Figyelő, L. évfolyam, 38. szám, 52-53.o., Túljutni Budapesten) Fontos azonban figyelembe venni, hogy a befektetés-ösztönzés területén 63

Apáczai-napok 2006

nem csak egymással és a fővárossal kell felvenniük a versenyt ezeknek a nagyvárosoknak, hanem egyre erősödő keleti, kelet-európai és távol-keleti versenytársaikkal is, miközben a fenntartható életkörülmények és az élhető társadalmi környezet fenntartására vagy kialakítására törekszenek; hiszen a földrajzi távolságok ellenére ezek a városok egy versenytérben helyezkednek el. Szakmai, tudományos és befektetői megítélésük pedig hosszú időre meghatározza a városi lakosság lehetőségeit, amely aztán visszaható folyamatként potenciális elvándorlást, és a város versenyképességének további romlásához vezethet. Irodalom Cushman & Wakefield Healy & Baker (2005): European Cities Monitor 2005. www.cushmanwakefield.com, letöltés: 2005. december 6. Enyedi György (2002): Városi világ- városfejlődés a globalizáció korában. Habilitációs előadások. Pécsi Tudományegyetem Közgazdaság-tudományi Kara, Pécs Figyelő, L. évfolyam, 38. szám, 52-53.o., Túljutni Budapesten Gallup Város Audit (1998) : Magyar Gallup Intézet,www.gallup.hu/gallup/varosok/leiras/ismertet.htm, letöltés: 2006.07.20. Gorzelak, G. (1996): The Regional Dimension of Transformation in Central Europe. Jessica Kingsley, London Haszon Magazin, 2006/3., Hol a legjobb élni Magyarországon? www.haszon.hu/index2.php, letöltés: 2006.július 24. HVG (2006), A szükséges mínusz, www.hvg.hu/itthon/20060719top.aspx, letöltés: 2006.07.20. HVG (2006), Bűnügyi toplista a HVG-ben: Pécs a legveszélyesebb, www.hvg.hu/hvgfriss/2006.29/200629HVGFriss133.aspx, letöltés:2006.07.20. Mercer Human Resource Consulting (2006), World-wide quality of living survey, http://www.mercerhr.com/pressrelease/details.jhtml/dynamic/idContent/1173105, letöltés: 2006.szeptember 15.

64


Hofer Mária A biofogyasztás szerepe mai értékrendünkben Egészségünk és a fenntartható fejlődés időtálló, örök értékek társadalmunk minden egyes tagja számára, amelynek érdekében nélkülözhetetlen az ökobarát szemlélet érvényesítése a gazdaság minél szélesebb területén. Az egészséges életmód iránti igény fokozódásával hazai vállalataink számára új sikertényező lehet a biogazdálkodás térhódítása, vagyis visszatérés a „természeteshez”, - egy közel évszázados hagyományhoz. A fejlődést szolgálja a jelenlegi termékszerkezet ilyen irányú megváltoztatása, amelynek gazdasági eredménye a magyar termékek versenyképességének javítása, exportlehetőségeinek fokozása, társadalmi szempontból pedig – a táplálkozási szokások megváltoztatásával az egészségügyi prevenció elősegítése –, végső célként a magyar lakosság egészségi állapotának javulása és az egészségügyi kiadások csökkentésének lehetősége. A viszonylag rövid távon is elérhető siker elengedhetetlen feltétele a fizetőképes piaci kereslet, amelynek hazai alakulása több – akadályozó és ösztönző - tényező együttes hatásának eredménye. Ezen tényezők konkrét vizsgálatára egy 2005. decemberben 275 fő egyetemi és főiskolai hallgató kérdőíves megkérdezésével elkezdett és 2006. évben a felnőtt lakosság (eddig 269 fő) körében folytatott felmérés ad választ. A hallgatók interaktív közremüködésükkel, őszinte kritikai észrevételeikkel és kreatív javaslataikkal megerősítették azt a feltevést, hogy a jövedelem és az ár nagyon fontos ugyan a biofogyasztás alakulásában, de a jelenlegi magyar gyakorlat ennél sokkal több tényező együttes kölcsönhatásának következménye, amelyek alapvetően visszavezethetők történelmi hagyományaink, a kulturális és regionális különbségek, a média, stb. szerepére. Mivel a jelzések olyan közvetett tényezők jelentőségére hívták fel a figyelmet, melyek konkrét elemzése és figyelembevétele feltétlenül szükséges a vállalatok számára egy versenyképes termékstratégia és az eltérő fogyasztói értékrendhez ill. magatartáshoz igazodó marketingtevékenység kialakításában, ezért a felmérés gyakorlati célja az eredmények elemzése, következtetések és javaslatok a biogazdálkodásban érdekelt gazdasági szereplők (termelők, ipari feldolgozó, vendéglátóipari vállalatok és a közvetítő kereskedelem) számára.

65

Apáczai-napok 2006

A biogazdálkodás térhódítása egészségünk érdekében A fenntartható fejlődés és az egészséges életmód iránti egyre fokozottabb igény az ezredfordulón új követelményeket és lehetőségeket teremtett mind az üzleti világ, mind a társadalom tagjai számára. Világszerte és különösen Európában új sikertényező lett a bio/öko/organikus gazdálkodás térhódítása, amelynek lényege tulajdonképpen a visszatérés a "természetes"-hez, - egy kb. fél évszázaddal ezelőtt felhagyott hagyományhoz. A gazdasági fejlődést szolgálja a termékszerkezet ilyen irányú átalakítása a magyar termékek versenyképességének javításával, mezőgazdasági exportlehetőségeink fokozásával, végső célja pedig - a táplálkozási szokások megváltozásával az egészségügyi prevenció elősegítése, a magyar lakosság egészségi állapotának javítása és az egészségügyi kiadások csökkentési lehetősége - társadalmi szempontból vitathatatlan, időtálló, örök értékek. Ennek ellenére hazánkban - különösen a szomszédos országokhoz képest -, még mindig nagyon alacsony a biogazdálkodás aránya és lassú a terjedése is. A hivatalos adatok alapján az ország teljes mezőgazdasági területének kb. 2 %-án1 folyik biogazdálkodás a Biokontroll Hungária Kht. Ellenőrzésével. Ezzel szemben az Európai Unióban már több évtizedes gyakorlat az áttérés állami támogatása, amelynek eredményeként tagországonként ugyan különböző mértékben - dinamikus fejlődésnek indult az ökogazdálkodás, és 2010-ig - EU(25) szinten - átlagosan 10 %-ra nő területének részaránya. Ehhez a célhoz hazánk is csatlakozott, - ami a termelés jelenlegi részarányának kb. ötszöröse2. Ha a kitűzött célt el akarjuk érni, akkor termelő és ipari feldolgozó, vendéglátóipari vállalataink számára létkérdés lesz a váltás ökobarát termékekre, technológiákra és a „zöld beszerzés” arányának növelése. A termelési cél mellett azonban annak piaci hátterét is meg kell teremteni, mind a hazai fogyasztás, mind pedig exportlehetőségeink felmérésével. Roszík Péter, - a bioélelmiszer-ellenőrzést és tanusítást ellátó – Biokontroll Hungária Kht. ügyvezető igazgatója szerint jelenleg a hazai termelés több, mint 80 %-a exportra kerül, a hazai fogyasztás azonban lényegesen elmarad a nyugat-európai országoktól3. Az alacsony fogyasztás fő okaként a magas 1

Organic Agricultural Land and Farms in the European Union 31.12.2005. – Survey in Progress Update of August 21, 2006, FIBL Survey 2006. http://www.organic-europe.net/europe_eu/statistics-europe-Dateien/sheet002.htm (2006.08.23.) 1 Biokontroll 2000 and 2004, Biokontroll Hungária / Roszík et. al. 2005. In: Kovács Annamária, Frühwald Ferenc: Organic Farming in Hungary 2005 http://www.organic-europe.net/country_reports/hungary/default.asp 2 Biokultúra - Sárközy Péter Alapítvány: Jövőkép 2004-2010 között http://www.budapesti-agrarkamara.hu/biokultura/index.asp?page=jovokep 3 Kritikus időszak előtt a bioélelmiszer-szektor Napi Gazdaság 2005.11.23.

66


árakat és alacsonyabb hazai jövedelmeket szokták említeni, de további ok lehet az egészségtudatos táplálkozás iránti igény hiánya is. A népesség egyre szélesebb körében ismert az orvosi, biokémiai kutatások eredményeivel bizonyított ok-okozati összefüggés a táplálkozás, az élelmiszerek előállításához felhasznált vegyi anyagok, a környezetszennyezettség, stb. és az olyan súlyos megbetegedések között, amelyek nálunk a halálozási statisztikák élén állnak, - nemzetközi összehasonlításban is. Mivel a biotermékek fogyasztásával komoly betegségek kialakulását lehetne megakadályozni vagy kockázatát csökkenteni, nem mindegy, hogy az állami támogatás iránti igény betegségek gyógykezeléséhez szükséges gyógyszerárak és egészségügyi kiadások formájában, vagy ezek megelőzése érdekében, egy egészségesebb társadalom piac- és versenyképes, dinamikus növekedésre képes ágazatának ösztönzési céljára merül fel. A kutatás célja és módszere Megtermelt biotermékeink értékesítésének elengedhetetlen feltétele az intenzív terjeszkedés mind a hazai, mind pedig a közelebbi és távolabbi EU piacokon. A kutatás ezért a fogyasztói igényekből kiindulva - a fogyasztók középpontba állításával – kezdődött a Széchenyi István Egyetem Multidiszciplináris Doktori Iskolája által indított PhD program keretében a Marketing és Menedzsment Tanszéken. A felmérés első alanyai az önálló véleményt formáló fogyasztók legfiatalabb és egyben legszélesebb látókörű generációja - az egyetemi és főiskolai hallgatók - voltak 2005. decemberben, akik hasonló életkorú, képzett, érdeklődő, fejlődőképes, egészséges világszemlélettel élő emberekként egy önálló klaszternek tekinthetők. A kutatás 2006. évben a lakosság további – minden szempontból - különböző csoportjainak igényeinek, véleményének megismerésével folytatódik, és végül a termékek ipari továbbfeldolgozói, vendéglátóipari felhasználói, illetve kereskedelmi forgalmazói köréből jól kiválasztott vállalatok igényeinek megismerésével fejeződik be. Az így szerzett fogyasztói jelzések hasznos piaci információt, közvetlenül hasznosítható eredményeket jelenthetnek a termelők számára, - hazai és külpiaci versenyképességük feltételeinek megteremtésében, új szemléletű termékstratégia, és egy új fogyasztói értékrendhez, magatartáshoz igazodó marketingtevékenység kialakításában. Ennek megfelelően a kutatás gyakorlati része a fogyasztók – közvetítő kereskedők - ipari felhasználók – termelők számára külön kérdőívek szerkesztésével indult, amelyben a biotermékekre vonatkozóan négy oldalon kellő részletességgel megfogalmazott kérdések várnak válaszra az alábbiak szerint: • Mennyire ismertek, fontosak, elfogadottak a jelzett tendenciák a fogyasztók számára, 67

Apáczai-napok 2006

• • • •

Milyenek a jelenlegi fogyasztási szokások, és az ismertségszimpátia-használati hatáslánc alakulása a biotermékek körében, Hogyan érvényesül a fogyasztást akadályozó, gátló és az ösztönző tényezők szerepe, Milyenek a beszerzési, hozzáférési lehetőségek és az árrugalmasság határa, Milyen változások várhatók a jövőben a fogyasztási szokásokban és körülményekben?

Az első fogyasztói felmérés eredménye 2005. decemberben 275 egyetemi és főiskolai hallgató körében (Budapesten és Győrben) végzett felmérés eredeti célja a kezdeti tapasztalatszerzés és a kérdőív tesztelése volt. A hallgatók fokozott érdeklődése és interaktív közreműködése, őszinte kritikai észrevételei és kreatív javaslatai azonban az eredeti célon túl megerősítették a korábbi feltételezéseket is, és további igényekre, szempontokra, tényezőkre és körülményekre hívták fel a figyelemet. Például még az egyetemi/főiskolai hallgatók számára is: • Ismeretlen volt a bio/öko/organikus élelmiszer fogalma, definíciója, kritériumai, és szükséges volt a tájékoztatás a biojelzésekről és a tartalmi különbségekről, • További tájékoztatás lenne szükséges – tényekkel és statisztikai adatokkal – a biogazdálkodás helyzetéről, üzleti jelentőségéről hazánkban és világviszonylatban, • A mindennapi életben is több információ és az egészséges életmód reklámozása lenne szükséges, amelynek megtérülése majd csak a jövőben várható az orvosi- és gyógyszerkiadások csökkenésében, • Senki nem emlékezett rá, hogy látott-e valahol bio-reklámot, pedig iskolákban, orvosi rendelőkben célszerű lenne a tájékoztatás a biotermékek fontosságáról, • A bizalom kérdése is felmerült a bioboltokban értékesített termékek valódiságára vonatkozóan, ami – a média szerint – Budapesten erősen megkérdőjelezhető. Egy konkrét javaslat szerint EU szabvány hatással lehetne a fogyasztók bizalmi faktorára. A kérdőívekre adott válaszok értékelése és a javaslatok több fontos befolyásoló tényező szerepére hívják fel a figyelmet, amelyből elsőként a bioélelmiszerek nem-fogyasztásának okait célszerű kiemelni, mivel ezek szoros kapcsolatba hozhatók a termelők jövőbeni termékstratégiájával. Az elutasítás fő oka a hazai jövedelemviszonyokhoz képes túl magas árak mellett a beszerzési nehézségek és ellátási problémák voltak, de a szükséges reklámok, információk, tájékoztatás hiánya a szakszerű marketingtevékenység, a bizalomhiány pedig az etikai problémák 68


fontásságára, a termelők személyes garanciavállalására hívja fel a figyelmet.

A biofogyasztás főbb akadályai

Említések száma

180 160

Inf ormáció, tájékoztatás hiány a

140

Kínálat, v álaszték hiány a

120

Magas ár

100

Gy enge beszerzési lehetőség Üzlethálózat gy enge ellátottsága

80 60 40 20 0 1

2

3

4

5

Fontossági rangszám ok (1 = legfontosabb)

1. sz. ábra Hofer Mária - Varsányi Judit: Biofogyasztási felmérés előkészítése széles hallgatói körben tesztelt kérdőív alapján Előadás a MOK 2006. Konferencián BMGE Budapest, 2006. augusztus 24.-25.

A felmérés eredménye4 szerint a kémiai egészségkárosító hatások ott élnek a fogyasztók tudatában és különböző mértékben ugyan, de motíválnak is a biofogyasztásra. Az élelmiszereknél legsúlyosabbnak a tartósítószerek, ezt követően a permetezőszerek, majd a műtrágya egészségkárosító hatása minősült.

4

Hofer Mária - Varsányi Judit (2006): Biofogyasztási felmérés előkészítése széles hallgatói körben tesztelt kérdőív alapján Előadás és konferenciakiadvány (12 oldal) a Magyar Marketing Szövetség - Marketing Oktatók Klubjának „Innováció, társadalmi felelősség, fenntartható fejlődés - marketing megközelítésben ” c. 12. Országos Konferenciáján Budapest, 2006. augusztus 24-25. In: CD – előadáskötet, ISBN: 963 4208 676 Kiadja: BMGE Menedzsment és Vállalatgazdaságtan Tanszék

69

Apáczai-napok 2006

A kémiai hatások súlyosságának összegző megítélése Közlekedési szennyezés Ipari légszennyezés Építő, szig. anyag Vegyszeres kezelés Vízszennyezés Tartósítószer Műtrágya Permetezőszer 0

200

400

600

800

1000

1200

1400

1600

1800

Súlyossági skálapontok összege


A fogyasztásnöveléséhez azonban ez az hatás még nagyon szerény, ugyanis igen kiterjedt a bioélelmiszert soha nem fogyasztók, és ezzel szemben rendkívül szűk az állandóan bio-t fogyasztók köre. A fogyasztási gyakoriság biotermékenként igen eltérő, de szinte minden gyakoriság kategóriában legelterjedtebb a gyümölcs és zöldség fogyasztása. Bioélelmiszerek fogyasztásának gyakorisága 200 180

Biogy ümölcs

Említések száma

160

Biozöldség

140

Biopékáru

120

Biohús

100

Biotej, biotejtermék

80 60 40 20 0 Soha

Hav onta

Hetente

Naponta

Állandóan

3. sz. ábra Hofer Mária - Varsányi Judit: Biofogyasztási felmérés előkészítése széles hallgatói körben tesztelt kérdőív alapján Előadás a MOK 2006. Konferencián BMGE Budapest, 2006. augusztus 24.-25. 70


Az akadályozó tényezők elemzésével párhuzamosan figyelemreméltó a biofogyasztás lelki indítékainak felmérése, mivel a jövőbeni fogyasztás motíváló tényezőire utal. A preferenciák pontszorzata szerint a saját egészségére sokat adó, vagy diétás étrendet tartó fogyasztók indítékai a legerősebbek, melyet a betegség követ nagyon szorosan. A 3. helyen a saját termelésű termékek fogyasztása áll, amelynél - a háztáji előállítás gazdaságossága, olcsósága mellett – szintén szerepe lehet az egészségtudatos étkezésnek és a bizalomnak is. A 4.-5. helyen szorosan követik egymást a gyermek érdeke a családban és az élelmiszerbiztonság, - és csak a legutolsó helyen szerepel a divat-, ill. presztízsfogyasztás. Biotermékek fogyasztásának főbb indítékai

Betegség Diéta, egészség Élelm iszerbiztonság Saját term elés Gyerm ek érdeke Divat, presztízs 0

200

400

600

800

1000

1200

Szavazati gyakoriság pontszorzata


Tapasztalatok és további tervek A kutatás eddigi eredményei alapján a biofogyasztás főbb motíváló tényezői – egészség-betegség, élelmiszerbiztonság, gyermek a családban – olyan tartós értékek, amelyek egyben nagyon fontos pszichológiai hajtóerők is. A személyes, tudati tényezők megléte ellenére azonban a biofogyasztás mértéke nálunk mégis nagyon alacsony, és ebből következtetni lehet egyrészt a válaszadók értékrendjében elfoglalt jelenlegi valóságos helyzetére, másrészt felhívja a figyelmet más, ún. társadalmi hajtóerők keresletbefolyásoló szerepére is. Ilyenek lehetnek pld. történelmi hagyományaink (a családi önellátás tradícionális gyakorlata), a kulturális különbségek (főleg nemzetközi összehasonlításban - pld. a szomszédos Ausztriával - szembetűnő), de országon belül is megfigyelhetők regionális különbségek, melyek 71

Apáczai-napok 2006

feltehetően a hagyományos gazdálkodási gyakorlat és a tudás (egyetemek, tudásközpontok) szakmai kultúrát alakító hatására vezethetők vissza, de jelentős a korábbi EU tagországokból idetelepült multinacionális cégek személetformáló szerepe is, és végül a már korábban előrejelzett trendhatások (ökoetikai gondolkodás, informciós gazdaság) fokozatos térhódítása is megfigyelhető. Az első körben végzett felmérés tapasztalatai és a hallgatói javaslatok figyelembevételével átdolgozott kérdőív alapján folytatódott a felmérés 2006. I. félévben 170 fős egyetemi és főiskolai hallgatói mintán, és 2006. II. félévben a felnőtt lakosság körében - eddig 99 fő megkérdezésével – jelenleg is folyamatban van. Irodalom Gerken, G. (1993): A 2000. év trendjei. Akadémiai Kiadó, Budapest Hofer Mária, Varsányi Judit (2006): Biofogyasztási felmérés előkészítése széles hallgatói körben tesztelt kérdőív alapján. Előadás és konferenciakiadvány (12 oldal) az MMSZ - MOK „Innováció, társadalmi felelősség, fenntartható fejlődés marketing megközelítésben ” c. 12. Országos Konferenciáján Budapest, 2006.aug. 24-25. In: CD – előadáskötet, ISBN: 963 4208 676 Kiadja: BMGE Menedzsment és Vállalatgazdaságtan Tanszék Hofer Mária (2006): Valóban pénzkérdés-e a biofogyasztás Magyarországon? Előadás és konferenciakiadvány az I. KHEOPS „Kihívások és trendek a gazdaságban és a közszférában napjainkban” c. tudományos konferenciáján Mór, 2006. május 31. In: CD – előadáskötet ISBN: 963 2298 497 47-55. oldal Hofer Mária, Varsányi Judit (2006): A regionalitás szerepe a biofogyasztás térhódításában. Előadás és konferenciakiadvány az MTA-VEAB „Várostérségi egyenlőtlenségek Európában, megújulási válság és leküzdése” c. tudományos konferencián Komárom, 2006. április 28. Konferenciakiadvány megjelenés alatt! Hofer Mária (2005): A hazai biofogyasztás EU - közelítési esélyei. Előadás és konferenciakiadvány a Széchenyi István Egyetem MTDI-ETK „Átalakulási folyamatok Közép-Európában” c. Konferencia Győr (2. szekció: „Vállalatok és piaci kapcsolatok”) www.sze.hu/etk/ (8 oldal) Győr, 2005. december 2.-3., Konferenciakötet: SZE JGK MTDI ÉVKÖNYV 2005. „Átalakulási folyamatok Közép-Európában” ISSN 1787-9698 (155-163. oldal) Megjelent: Győr 2006. június Hofer M., Varsányi J. (2005): Ökobarát élelmiszerek esélyei hazánkban. In: Beszteri B. (szerk.)(2005): Fenntartható fejlődés, fenntartható társadalom és integráció II. (17-28. o.) Székesfehérvár KJF- MTA VEAB, ISBN 963 9558 48 6, 2005.04.28. Jobber, D. (1999): Európai marketing. Műszaki Könyvkiadó Kft., Budapest Józsa L. (2003).: Marketingstrategy – Marketingstratégia. KJK–KERSZÖV, Budapest Kerekes S., Kiss K. (szerk.)(2003): A megkérdőjelezett sikerágazat. MTA Társadalomkutató Központ, Bp.

72

Érték és kultúra Porter, M. E. (1993): Versenystratégia. Iparágak és versenytársak elemzési módszerei. Akadémiai K., Bp. Roszik P. et al. (2005): Jelentés a Biokontroll Hungária Kht. 2005. évi tevékenységéről http://www.biokontroll.hu/eves/2005/2005beszamolo/pdf Törőcsik M., Varsányi J.(1998.): Termékstratégia emocionális és racionális közelítésben. NTK, Budapest Törőcsik M. (2003): Fogyasztói magatartás trendek. KJK–KERSZÖV, Budapest Varsányi J. (1995): Jövőorientált marketing. Metatrendek és a jövő piaci mozgástere. Előadás a miskolci Jubileumi Konferencián. Miskolci Egyetem, 1995. szeptember 7-8.

Internetes források: Biokultúra - Sárközy Péter Alapítvány (2005) – Jövőkép és stratégia 2004-2010. között http://www.budapesti-agrarkamara.hu/biokultura/index.asp?page=jovokep Kovács Annamária, Frühwald Ferenc: Organic Farming in Hungary 2005 http://www.organic-europe.net/country_reports/hungary/default.asp (2006.08.23.) Kritikus időszak előtt a bioélelmiszer-szektor Napi Gazdaság 2005.11.23. Organic Agricultural Land and Farms in the European Union 31.12.2005. – Survey in Progress Update of August 21, 2006, FIBL Survey 2006. http://www.organiceurope.net/europe_eu/statistics-europe-Dateien/sheet002.htm (2006.08.23.) http://www.biokultura.org/ (2005)

73

Apáczai-napok 2006

Honvári János Magyarország tőkés országokkal szembeni rendezetlen adósságai a II. világháború után Magyarország 1945 szeptemberére 578 millió dollár külföldi és 889 millió pengő magyar valutára szóló adósságot halmozott fel, amelynek jelentős részét a Monarchia idején, illetve a két világháború között az állam, a közületek és a városok által kibocsátott hosszú lejáratú kötvények és záloglevelek ki nem fizetett része tette ki és amelynek rendezését az 1947. évi párizsi békeszerződés 37. cikke írta elő.1 A II. világháború alatt és után újabb adósságok keletkeztek. Így pl. az 1947. évi párizsi békeszerződés 26. cikke arra kötelezte Magyarországot, hogy a Szövetséges Hatalmak itt található (és a háború alatt rendszerint zárolt) vagyonát adja vissza és az ezekben keletkezett károkat térítse meg. Ilyen kárigényt nagyobb összegben az USA jelentett be, a többi volt hadviselő ország vagy nem szorgalmazta, vagy a Magyarországgal kötött pénzügyi és vagyonjogi egyezménybe számította be ez irányú követelését. Jelentős kártalanítási kötelezettség keletkezett a külföldi tulajdonban lévő földek földreform során történő elvétele, valamint a nem magyar érdekeltségű vállalatok, ház- és egyéb ingatlanok államosítása kapcsán is.2 Az 1947. évi párizsi békeszerződés természetesen nem csak Magyarországnak a Szövetséges és Társult hatalmakkal szemben a háború előttről fennálló tartozásait ismerte el jogosnak, hanem fordítva, a volt hadviselő felekkel szemben a háború előtti időkben szerzett követeléseit is, amelyeket a nyugat-európai és tengerentúli országok mindaddig zároltak és nem fizettek vissza, amíg hazánk el nem ismerte tartozásait. Hazánk arra is jogot szerzett, hogy az ideiglenes fegyverszüneti egyezmény aláírása után nyugatra hurcolt magyar javakat az ország visszakaphassa. 1

„A hadiállapot fennállását magában véve nem kell úgy tekinteni, mintha kihatással lenne olyan pénztartozások kötelezettségének megfizetésére, amelyek a hadiállapot fennállása előtt létezett kötelezettségekből és szerződésekből vagy szerzett jogokból származnak…” 1947. évi XVIII. törvény a Párisban 1947. február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában. 2 Ebben a tanulmányban kizárólag Magyarországnak a tőkés országokkal szemben a II. világháború előtti időszakból 1945-ben még fennálló, valamint a háború kapcsán és azt követően keletkezett újabb keletű nem kereskedelmi jellegű adósságairól, illetve a velük szemben hasonló okok miatt kimutatott magyar követelések rendezéséről lesz szó, ezért az ideiglenes fegyverszüneti egyezményben előírt jóvátételi fizetési kötelezettséget illetve a Szovjetunió kezébe adott volt német vagyon kérdésérét nem érintjük.

74


A II. világháború után a tőkés országok a függő vagyonjogi kérdések rendezéséhez kötötték a normális kereskedelmi kapcsolatok újraindítását, ezért Magyarország a Franciaországgal 1950. augusztus 12-én aláírt első megállapodás után sorra a többi érintett ország túlnyomó többségével is szerződésekben ismerte el kártérítési kötelezettségét.3 A földreformmal és a külföldiek magyarországi javainak államosításával kapcsolatban keletkezett károkat hazánk az adott országba irányuló export 4-9%-ával teljesítette.4 A legtöbb nyugat-európai állammal a megkötött pénzügyi és vagyonjogi megállapodás keretében rendezték a hosszú lejáratú kötvények visszafizetését is a mégpedig úgy, hogy Magyarország a kötvények névértékének 8-23%-át fizette ki tőke- és kamattartozás fejében. A vagyonjogi megállapodások az 1952-ben államosított bérházakra általában nem vonatkoztak, az így keletkezett kárigényeket az érdekeltek rendszerint külön egyezményekben érvényesítették.5 A tartozás nagyságrendje szempontjából 1963 végén három olyan fontos ország (Ausztria, Nagy-Britannia és az USA) volt, amelyekkel a függőben lévő pénzügyi kérdéseket még nem sikerült megnyugtató módon rendezni. A névértékben kereken 1 milliárd Dft-ot6 meghaladó vissza nem vásárolt hosszú lejáratú papírok túlnyomó többsége, 837 millió Dft (71 millió dollár) amerikai és angol befektetők kezén volt. A hosszú lejáratú kötvényadósságok 80%-a az USA-t és Angliát, a rövid lejáratú adósság teljes egésze, a háborús károk fejében követelt összeg 84,8%-a, a vállalatállamosításokért fennálló még nem rendezet kártalanítás 95,5%-a az USA-t illette. Az alábbi táblázatban e három országon túl felsorolt összes többi ország részéről – Izraelt figyelmen kívül hagyva – a magyar fél összesen nem számított 2 millió dollárnál több kártalanítási igényre.

3

A nyugat-európai tőkés országok mindaddig, amíg Magyarország nem ismerte el kártérítési kötelezettségét, gyakorlatilag nem voltak hajlandóak kereskedni hazánkkal. MOL XIX-K-1-ai 3. és 12. doboz, MOL XIX-A-16-f. 4. doboz. 4 MOL M-KS 288. f. 5/323. őe. 5 Franciaországgal pl. 1964 őszén sikerült az államosított házingatlanok kártérítésében megállapodni. Magyarország ezen a címen 1,15 millió frank kártérítést fizetett. (MOL M-KS 288. f. 5/355. őe.) 6 A devizaforint egyes pénznemek hivatalosan megállapított paritásának arányát fejezte ki. A stabilizáció idején megállapított forint-aranyparitás alapján adódó 1 dollár=11,74 Ft semmivel sem igazolható árfolyamon tényleges váltás nem történt, a devizaforintot Magyarországon kizárólag a különböző valutákban bonyolódó külkereskedelmi forgalom összegzésére használták. (Honvári János: Magyarország gazdaságtörténete Trianontól a rendszerváltásig. Budapest, Aula Kiadó, 2005. 451. old.)

75

Apáczai-napok 2006

A tőkés államok pénzügyi és vagyonjogi igényei, 1963. december Az ország megnevezése és a pénzügyi megállapodás kelte Ausztria USA Anglia, 1956. VI. 27.* Belgium és Luxemburg, 1955. II. 1.** Dánia, 1954. XII. 1. *** Franciaország, 1950. VII. 12. Görögország, 1963. IV. 27. Hollandia, 1951. XI. 14. Izrael NSZK Norvégia, 1957. II. 22. Olaszország Svájc és Lichtenstein, 1950. VIII. 19. Svédország, 1951. III. 31. Egyéb országok Összesen

Hosszú lejáratú adósságok Millió Dft

Rövid lejáratú adósságok

Egyéb állami tartozások

0 391,8 445,4

0 101,5 +

0 54,3 +

+

+

0

Háborús károk

Földreform

Vállalatállamosítás

Házállamosítás

0 1075,5 +

40,6 1,0 +

71,5 332,0 +

46,0 62,0 +

+

28,0

i

+

1,0

0

0

0

+

+

0,2

+

+

+

+

+

+

8,4

+

0

0

+

+

+

+

12,8

+

+

61,5

0,2

1,9

4,2

0 0 0

0 0 0

0 0 0

0 0 0

i 0 +

16,0 0 +

252,8 15,1 0,02

2,2 +

0 +

0 +

0 0

0,3 +

0,8 + 0,3

6,8 9,9 2,0

+

+

+

0

+

+

3,3

191

0

0

103,9

i

i

i

1043,2

101,5

54,3

1268,9

42,1

422,5

411,7

Millió Ft

0 kötelezettség nem állott fenn + kötelezettség rendezve i nincs információ *Az államközi vagyonjogi szerződés aláírásának időpontja. **Az 1955. február 1-jei belga megállapodással a háborús kárigények egy része rendeződött. ***Dánia még 1963. decemberében sem ratifikálta az 1954. évi megállapodást, ezért az jelentés készítésének időpontjáig nem lépett életbe. Forrás: MOL M-KS 288. f. 5/323. őe. Az MSZMP Politikai Bizottság 1963. december 2 i ülésére készített előterjesztés. Az adott terjedelmi keretek között ebben a dolgozatban azt mutatom be, hogy Magyarország hogyan zárta le Ausztriával és az USA-val a nem kereskedelmi forgalomban keletkezett speciális tartozásait.

76


Ausztria A vagyonjogi megállapodás aláírását hosszú időn keresztül leginkább az akadályozta, hogy Ausztria olyan jellegű igényeket is érvényesíteni akart, amelyeket a szocialista országok politikai okok miatt sem fogadhattak el. Sokáig ugyanis a megállapodás részének tekintették az ún. „új osztrákok”, vagyis az Ausztriába kitelepített svábok és az 1956-os magyar disszidensek vagyoni ügyét. Az osztrákok azt is követelték, hogy a mérleg megállapításánál vegyék figyelembe az Anschluss után németté vált és a potsdami megállapodás értelmében szovjet tulajdonba került, majd Sztálin halála után a Szovjetuniótól visszavásárolt egykori osztrák vállalatokat. Hosszú vita tárgyát képezte a háború végén Ausztriába hurcolt magyar javak visszaszolgáltatása, illetve értéküknek a pénzügyi megállapodásnál történő figyelembe vétele. A magyar tárgyaló delegáció nullszaldóra törekedett, vagyis igyekezett az osztrák követeléssel megegyező nagyságrendű magyar restituciós és egyéb igényt érvényesíteni. Az 1964ben parafált vagyonjogi egyezményben végül sikerült nullszaldó közeli megállapodásra jutni Ausztriával, amelyben Magyarország 87,5 millió Schilling tartozását ismert el, Ausztria pedig 65 millió Schilling beszámításával értett egyet.7. Az osztrák javaslat a magyarok számára abból a szempontból kedvező volt, hogy az ún. potsdami javakról nem tett említést, ugyanakkor megkerülte az Ausztriába hurcolt magyar javak ügyét is, amit Magyarország az NSZK-val és az USA-val később folytatott tárgyalásai során fontos ütőkártyaként szeretett volna kijátszani.8 USA A hidegháború kirobbanása után Magyarországnak lényegében mindenféle kapcsolata megszakadt a tőkés világ vezető hatalmával. Az USA az 1951. évi kereskedelmi törvény alapján megvonta a legnagyobb kedvezményt a magyar áruktól, így 1952-től a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt élvező országok áruinak átlag 7%-os vámtételével szemben a magyar árukat 34%-os vámteher sújtotta, amelyet diszkriminációs intézkedések sora (pamuttextil és húsbeviteli tilalom, Cocom lista, embargó, hitel és hitelgarancia tilalom) egészített ki. Magyarország 1968-tól alkalmazott büntetővámokat az amerikai árukra. A korlátozások következtében a két ország közötti áruforgalom visszaesett. A II. világháború előtt a magyar külkereskedelemben az USA aránya 3-5% között mozgott. 1947-ben a 15 7

Magyarország az egyezmény hatályba lépése után további 10-15 millió Schilling bevételre számíthatott a magyarországi tulajdonosok Burgenlandban maradt földjeinek eladásából. (MOL M-KS 288. f. 5/347. őe.) 8 MOL M-KS 288. f. 5/336. őe.

77

Apáczai-napok 2006

millió dolláros amerikai kölcsönnek köszönhetően a magyar importon belül 18%-ra ugrott, majd az 1950-es évek elejétől az 1970-es évek közepéig nem haladta meg a 0,5-1%-ot.9 Jellemző, hogy a magyar–amerikai kereskedelmi forgalom legnagyobb tételét még 1962–63-ban is az IKKAforgalom10 34-35 millió Dft-os értéke jelentette. A két ország közötti viszony ha nem is látványosan, de attól kezdve javult, hogy az ENSZ ötös bizottsága beszüntette tevékenységét és az ENSZ-ben elfogadták a magyar delegáció mandátumát. (Mint ismeretes, a magyar– amerikai kapcsolatokat a politikai problémákon és a rendezetlen vagyonjogi kérdéseken túl számtalan egyéb tényező, így pl. a Mindszentyügy és a magyar koronázási ékszerek visszaadása is terhelte.) Az 1964 decemberében meginduló vagyonjogi tárgyalások 1965 nyarán a vietnami háború eszkalálódása miatt félbeszakadtak. 1966. február 11-én az amerikai Külügyminisztérium kelet-európai osztályának vezetője a tárgyalások folytatását javasolta, amelyet a magyar fél elfogadott.11 A magyar tárgyalási hajlandóságban nagy szerepet játszott az, hogy 1966 márciusában nagyon komoly formában felvetődött az ország IMF-hez és a Világbankhoz való csatlakozásának a kérdése. A II. és III. ötéves tervben évről évre halmozódó tőkés adósság finanszírozására új hitelforrásként ebben az időben vetődött fel az Egyesült Államok pénzpiaca, ahol addig Magyarország egyetlen tétellel, a gabonavásárláshoz adott rövid lejáratú árukölcsönnel volt jelen. A tárgyalások során az USA képviselői egyértelműen leszögezték, hogy a gazdasági kapcsolatok normalizálásának a vagyonjogi kérdésekben történő megállapodás az előfeltétele. Magyarország számára a legfontosabb cél a legnagyobb kedvezményes elbánás biztosítása, a magyar árukat (pamuttextil, hús stb.) sújtó beviteli korlátok feloldása, illetve gépek és berendezések kedvező lejáratú és kamatozású hitel mellett történő vásárlása volt.

9

A magyar importon belül az 1947-ben tapasztalható kimagasló amerikai arány a Magyarországnak nyújtott amerikai kölcsönnel kapcsolatos, amelyet az inváziós hadsereg Európában lévő – visszaszállításra már nem érdemesített – felszerelésének megvásárlására lehetett fordítani. Magyarország ebből a kölcsönből – többek között – 520 db 411-es mozdonyt és több ezer tehergépkocsit vásárolt. (Honvári János: Magyarország gazdaságtörténete Trianontól a rendszerváltásig. Aula Kiadó, Budapest, 2005. 111. old.) 10 IBUSZ Külföldi Kereskedelmi Akció. Csekk, amelynek az ellenértékét a külföldiek konvertibilis devizában fizették be az MNB-nek és amelyért az itthoniak kizárólag valutáért árusító boltokban vehettek hiány- és luxuscikkeket. 11 MOL M-KS 288. f. 388. őe.

78


Az USA és Magyarország közötti vagyonjogi és pénzügyi államközi egyezmény parafálására 1972-ben, a szerződés aláírására 1973. március 6án került sor. A megegyezést nagymértékben elősegített a nemzetközi légkör kedvező alakulása, illetve az amerikai csapatok Vietnamból való kivonása és a párizsi békeszerződés aláírása. Miután Románia 1973-ban Magyarországot megelőzve belépett az IMF-be és a Világbankba, ismét napirendre került hazánknak a nemzetközi pénzügyi intézményekhez való csatlakozása. Az MSZMP Politikai Bizottságának 1973. február 13-i ülése a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény biztosításához, mint alapvető feltételhez kötötte a magyar–amerikai vagyonjogi megállapodás aláírást. A Vályi Péter vezette magyar delegációnak az egyezmény aláírásakor ezt a feltételt nem sikerült kicsikarnia. Az USA-ban az új, tárgyalás előtt álló kereskedelmi törvény általános felhatalmazást adott az elnöknek, hogy a törvényben foglalt feltételek (pl. a vagyonjogi kérdések rendezése után) külön-külön tárgyalhasson az egyes szocialista országokkal erről a kérdésről. Az amerikai tárgyaló delegáció csak arra tehetett ígéretet, hogy ha a törvényhozás ezt a passzust elveti, akkor az elnök külön-külön kér felhatalmazást a Kongresszustól arra, hogy néhány szocialista ország számára a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt megadhassa. Ez magyar szempontból meglehetősen sovány eredménynek számított, mivel az amerikaiak sem a kongresszusi döntés végeredményével, sem az új kereskedelmi törvény elfogadásának időpontjával kapcsolatban semmiféle garanciát nem tudtak vállalni. A vagyonjogi egyezmény részét képezte az a két nyilatkozat, amelynek az egyikében az USA kormánya kijelentette, hogy kész felhatalmazást kérni a Kongresszustól a Magyarországról érkező áruk számára a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény biztosítására nézve és ha ezt a felhatalmazást a kormány megkapja, erről a kérdésről tárgyalásokat fog folytatni. A magyarok pedig fenntartották azt a jogot, hogy ha a két kormány „ésszerű időn belül nem tudja a legnagyobb kedvezményes elbánást mindkét fél számára elfogadható feltételekkel kölcsönösen nyújtani”, akkor a vagyonjogi egyezményben vállalt fizetési kötelezettség törlesztő részleteinek esetleg további folyósítását beszünteti. Bár az USA a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt csak öt évvel az egyezmény aláírása után adta meg a magyar áruk számára, és magyar részről több ízben felmerült a kártalanítási részletek fizetésének átmeneti szüneteltetése, erre azonban nem került sor. Részben azért, mert ez USA részéről maga után vonta volna a vagyonjogi egyezmény megszüntetését, részben pedig azért, mert a dollár többszöri leértékelése a magyar tartozás reálértékét is csökkentette.12 A magyar gazdaság finanszírozása az 1970-es évek közepén egyre nagyobb mértékben függött a nemzetközi pénzpiacok

12

MOL M-KS 288. f. 5/668. őe.

79

Apáczai-napok 2006

alakulásától, ezért az USA-val való ismételt gazdasági szakítást nem kockáztathatta meg az ország. Az 1972 októberében parafált vagyonjogi megállapodásban a kölcsönös vagyonjogi igények rendezéseként Magyarország 18 900 000 dollár fizetését vállalta 20 évi 945 000 dolláros részletekben. Ha az USA-ba irányuló magyar export értékének 6%-a az éves törlesztő részletet meghaladta, akkor Magyarország a következő évben a magyar export 6%át kitevő összeget törlesztett, és így a 20 éves időtartam lerövidült. Az egyezmény az aláírással életbe lépett és a magyar törlesztés 1973 júniusában kezdetét vette. Az egyezmény része volt az is, hogy az aláírás után 30 nappal az amerikaiak feloldják a náluk zárolt magyar követeléseket, ugyanakkor a Magyarországon lévő zárolt amerikai követelések megszűnnek. Ezzel a magyar kötelezettség összege kb. 2 millió dollárral csökkent. 13 Az 1973. márciusában aláírt megállapodás a II. világháború előtt az állam, a bankok, a vállalatok és az önkormányzatok által kibocsátott 43,9 millió dollár névértékű még ki nem fizetett kötvényekre és egyéb értékpapírokra nem vonatkozott. Az amerikai kötvényhitelezők bizottságával többszöri tárgyalás után 1975 áprilisban egyeztek meg 20,1 millió névértékű kötvény rendezésének feltételeiben. Ugyanekkor megállapodtak egy amerikai bankkal a lebonyolítás technikai részleteiről is.14 A kötvényhitelezők bizottsága a fennmaradó 23,8 millió dollár értékű papír tulajdonosaitól nem kapott felhatalmazást, azok ügyét tehát nem képviselhette.15 A 20,1 millió dollár fejében a magyar állam 30 évi törlesztéssel kereken 6 millió dollár, vagyis a névérték kb. 30%-ának visszafizetését vállalta mégpedig úgy, hogy az első 8 évben évente mintegy 460 ezer dollárt, a 9. és 10. évben 275 ezer dollárt, az azt követően további 20 éven át kb. 90 ezer dollárt utal át.16 A Külügyminisztérium 1975. július 8-i előterjesztéséből tudjuk, hogy megkezdték a tárgyalásokat a húszas évek földreformjával kapcsolatban kibocsátott 23,8 millió dollár névértékű kötvények és az USA-tól 1920-ban lisztvásárlásra felvett 1,7 millió dollár hitel rendezésére vonatkozóan is.17 Ennek a tárgyalásnak az eredményét 13

MOL M-KS 288. f. 5/607. őe. A kötvényhitelezők bizottságával aláírt megállapodás szövegét ajánlat formájában tették közzé a New York Times-ben, amelyhez az egyes kötvénytulajdonosok – ha elfogadták az ajánlatot – csatlakozhattak. 15 Ezt a hitelt elsősorban a Nagyatádi Szabó István nevével fémjelzett földosztással kapcsolatos kártalanításra vette fel a magyar állam. 16 MOL M-KS 288. f. 5/665. őe. 17 MOL M-KS 288. f. 5/668. őe. 14

80


nem ismerjük, de minden bizonnyal a korábbiakhoz hasonlóan ez is eredménnyel zárult. Ezzel Magyarország minden fejlett tőkés országgal rendezte és lezárta a II. világháború előttről illetve a háborúval, az azt követő államosításokkal kapcsolatban keletkezett tartozását. A vagyonjogi egyezmény aláírásával az amerikai pénzpiacon hatályát veszítette a magyar hitelfelvételi és kötvény-kibocsátási tilalmat elrendelő ún. Johnson Act. Arra is számítani lehetett, hogy a közvetlen vállalati kooperációk száma is bővülni fog. A vagyonjogi egyezmény aláírásakor mindössze a CPS-Bábolna kukoricatermesztési és egy gyógyászati együttműködés jelentette a magyar-amerikai vállalati együttműködést. Bábolnának egészen alacsony részesedése volt az amerikai Corn Product System-ben, de a szűklátókörű és dogmatikus politika ebben is veszélyeket látott, ezért az iparszerű kukoricatermesztési rendszert számos országban eredményesen terjesztő közös vállalatból a magyar mezőgazdaság zászlóshajójának ki kellett szállni. Ellenben igazi kelet-európai sikertörténet lett az MVG-nek az amerikai Steiger és az International Harvester Company vállalatokkal 1974. október 25-én aláírt kooperációs megállapodása, amelynek értelmében a győri nagyvállalat nagyteljesítményű traktorokat állított elő és hátsóhidakat szállított olyan mennyiségben az amerikai piacra, amelynek már iparpolitikai jelentőséget tulajdonítottak.18 1970 és 1978 között New York-ban magyar kereskedelmi kirendeltség, főkonzulátus, MALÉV és IBUSZ iroda nyílt, aláírtak egy sor egyezményt, megszüntették a diplomaták utazási korlátozását, egyszerűsítették a vízumkiadást stb. A két ország javuló viszonya tette lehetővé, hogy megoldódjon a Mindszenty-kérdés, illetve hogy az USA 1978 januárjában ünnepélyes keretek között vissza adja a magyar koronát és a koronázási ékszereket.19 A magyar áruk számára legnagyobb kereskedelmi kedvezményt biztosító egyezmény 1978 július 7-én életbe lépett, amelyet az amerikai törvényhozás évente meghosszabbított. Ettől kezdve a magyar exportot az addig átlagosan 14,8%-os vám helyett 5,3%os vám terhelte. Végezetül említsünk meg néhány ma még tisztázatlan kérdést is. Nem tudjuk, hogy a nyugati tőkés államokkal 1950 és 1963 között aláírt vagyonjogi és pénzügyi egyezményekben milyen kártérítési kötelezettséget vállalat Magyarország és ennek kifizetése hány év alatt történt meg. 18

1974-ig az USA-ba irányuló magyar gépexport alig haladta meg az évi 4 millió dollárt. Az MVG és az amerikai cégek között aláírt megállapodás 1980-ig mintegy 50 ezer db hátsóhíd exportját jelentette kb. 100 millió dollár nagyságrendben. Az MVG 1978-ban az elkövetkező 10 évre már kb. 5-700 millió dolláros megrendeléssel rendelkezett. 19 MOL M-KS 288. f. 5/733. őe.

81

Apáczai-napok 2006

Egyelőre annyi ismert, hogy az 1950-es évek elején a Franciaországgal szemben fennálló régi pénzügyi tartozások rendezésére évente 70-80 millió francia frankot fordított az ország.20 Azt tudjuk, hogy Péter János külügyminiszter 1965. június 30–július 8 között Londonban arról állapodott meg vendéglátóival, hogy a népszövetségi kötvényadósságok ügyében júliusban Budapesten tárgyalásokat kezdenek és az angol külügyminiszter annak a reményének adott hangot, hogy 1965 őszére meg is egyeznek. Bár a részleteket nem ismerjük, de az amerikai tárgyalások eredményéből következtethetünk, hogy Magyarország a brit kötvénytulajdonosokkal is kb. a papírok névértékének 30%-át fizette vissza.21 Ma még arról sincs információnk, hogy milyen megállapodás született a hollandokkal illetve az 1952-ben államosított bérházak tulajdonosainak kártalanítási ügyében az egyes nyugati országokkal. Azt pedig csak sejtjük, hogy az NSZK-tól a II. világháború végén oda kihurcolt magyar vagyonokért hazánk kártérítést nem kapott, viszont Magyarország olyan kritikus szituációkban, mint pl. az 1981. évi államcsőd-közeli helyzet, mindig számíthatott a németek jóindulatára.

20 21

MOL XIX-K-1-ai. 3. doboz. MOL M-KS 288. f. 5/369. őe.

82


Horváth Nóra Kulturális örökségünk eltitkolt fejezetei – filozófusok gondolatai a pederasztiáról Érték és kultúra – a szekció címe eszünkbe juttathatja, hogy kultúránknak számtalan olyan fejezete vagy szelete van, melyek valamilyen okból titokban maradtak. S itt nem egyszerűen feltáratlan tényekre gondolok, hanem tudatosan eltitkolt dolgokra. Kétségtelen, hogy ezek is hozzátartoznak kulturális örökségünkhöz, s ezekkel vagy nekünk, vagy az utánunk jövő generációknak, valamikor, valamit kezdeni kell. Az ilyen témákat általában tabutémáknak „szokás” nevezni. Mire lehet gondolni? Rengeteg dologra, például politikai döntések hátterére, tisztázatlan katonai beavatkozások vagy emberiség elleni bűntettek dokumentumaira. Tehát olyan dolgokra, melyeknek vannak dokumentumai, örökségül maradtak ránk és az utánunk jövőkre, de valamiért valakik mindig úgy gondolták, hogy nem szerencsés őket előszedni. Évek óta foglalkozom a pederasztia –, vagy a ma leggyakrabban használt elnevezés szerint – a homoszexualitás kultúrtörténetével. Úgy vélem ez is egy olyan terület, mely nagyon sok, különböző okból fel nem tárt információt őriz. Az általam vizsgált szövegek mind XIX. század előttiek, vagy XIX. századiak voltak, így a homoszexualitás elnevezés nem igazán használható.1 A pederasztia fogalma viszont eredetileg nem egészen azt jelentette, amire később használták.2 Már a pederasztia szó eredetéből is kitűnik, hogy ebben a témában is, mint annyi másban, az ókori görögökhöz kell visszanyúlni. Valóban, aki ezzel a témával kezd foglalkozni, biztos, hogy megismerkedik az ókori szerzők műveivel, velük kapcsolatban azonban nem lehet azt állítani, hogy titokban maradtak volna, hisz Platón, Plutarkhosz, Zénón, Xenophón, Arisztotelész írásai évszázadokon keresztül alapvető műveknek számítottak a tanuláshoz hozzájutó emberek számára. Éppen ezért ebben a tanulmányban erről a korszakról többet nem is mondok, bár kultúrtörténetileg, e témával kapcsolatban is ez az egyik leggazdagabb, legizgalmasabb időszak. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy nem egy próbálkozás történt az ókori művek pederasztiát tárgyaló részeinek 1

A „homoszexualitás” elnevezést a magyar származású orvos, Kertbeny Mária Károly használta először 1869-ben, az angol szóhasználatba csak az 1880-as és 1890-es években került be, Havelock Ellis munkássága eredményeként. 2 A „pederasztia” elnevezés eredetileg egy idősebb és egy fiatalabb férfi közötti kapcsolatot jelölt, amit az ókori görög szokásokról kialakított kép sokáig életben tartott, majd az évszázadok során az életkor kérdése elveszítette jelentőségét.

83

Apáczai-napok 2006

félremagyarázására. Ugyanez a veszély fenyegette évszázadokon keresztül a középkori szerzők műveit is, és a középkori viszonyok kutatásáról nyugodtan elmondhatjuk, hogy csak az 1990-es években lebbent fel a fátyol, mikor megjelentek John Boswell könyvei. Talán az elmúlt évtizedek legmeghökkentőbb felfedezését tette a szerelem, házasság, együttélés témakörében. Same-Sex Unions in Premodern Europe3 című könyvében bebizonyítja, hogy léteztek olyan ceremóniák a kora középkori Európában, melyek egyneműek együttélését erősítették meg. De hihetetlen kutatási eredményekkel bír Christianity, Social Tolerance and Homosexuality4 című kötete is. A férfiak közötti szerelmi, szexuális viszony sok filozófust megihletett, különböző szempontok szerint nyúlt a témához Voltaire, Montesquieu vagy Schopenhauer. Az egyik legérdekesebb filozófus azonban, aki időt szánt a pederasztia tárgyalására, és akire a leginkább jellemző, hogy írásai évszázadokon keresztül titokban maradtak, minden bizonnyal JEREMY BENTHAM. Mi az, ami Jeremy Benthamről minden – a filozófiatörténetet az átlagnál jobban ismerő – embernek először eszébe jut? A haszonelvűség, vagyis az utilitarizmus, a több polcot betöltő kötetek, a Panoptikon terve és esetleg a mendemondák a filozófus bebalzsamozott testéről, mely a londoni University College-ban pihen egy üvegkabinban. Ahogy Huw Richards egy cikkében megjegyezte, „172 doboz van tele Bentham írásaival, egy doboz pedig magával Benthammel”5. Milyen ember lehet az, aki a végrendeletében mumifikálást kér ismerőseitől? Szomorú tény, de az angol jogbölcselet egyik legjelesebb gondolkodójától, csak a Bevezetés az erkölcsök és a törvényhozás alapelveibe6című művének részletei olvashatók. Leslie Stephen az 1900-ban megjelent Benthamről szóló könyvében, mely egy az angol utilitaristákról szóló sorozat első darabja volt, hangyaszorgalommal összegyűjtötte Bentham írásainak listáját, amit a könyv végén, Note on Bentham’s Writings cím alatt közölt. Hét és fél oldalon keresztül tart a felsorolás a megjelent kötetekről és a töredékes művekről, mégsem találunk egyetlen utalást sem Bentham pederasztiáról szóló írásaira, csak egy ma már sokat sejtető mondatot, melyben a publikálatlan kéziratokkal kapcsolatban annyit mond, Bentham elveinek megismeréséhez elegendőek a publikált művek, s a papírok, melyek a University College pincéiben pihennek, semmilyen hatást nem tudnak 3

Vintage Books, A Division of Random House, Inc., New York, 1994 The University of Chicago Press, 1980 5 Huw Richards: The ’uneventful’ life that embraced philosophy and science as well as penal reform and fridges, In.: THES, 2005.09.09. /internetes forrás/ 6 A Brit moralisták című kötetben, 680-774-ig, ford.: Fehér Ferenc, Gondolat Kiadó, Budapest, 1977 4

84


gyakorolni a világra.7 Azt kell mondanom, ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni, valami hatást gyakorolhat-e a világra vagy nem, először is meg kell ismernünk. Mindennek a megismerés a kulcsa, s ezt különösen fontos hangsúlyozni egy olyan filozófus esetében, akinek úgy dolgozták fel az életművét, hogy abból minden merésznek ítélt gondolatot kigyomláltak. Bentham pederasztiáról szóló írásainak elemzése nem kis kutatómunkát igényelt, de a fáradtság úgy érzem megérte, mert azt a következtetést tudtam levonni a szövegeket elolvasva, hogy azok felépítése, szerkesztése teljes mértékben megfelel a nagy műben, a Bevezetésben alkalmazott módszereknek, minden az utilitarista elv alapján kerül tárgyalásra. Egyetlen könyvről lehetne elmondani, hogy írója behatóan foglalkozik Bentham kevéssé ismert szövegeivel, ez a Bentham and the Oppressed8, szerzője az olasz Lea Campos Boralevi, aki minden olyan területet nagyító alá vett, mellyel kapcsolatban Bentham az elnyomottakról, az elnyomásról fejtette ki gondolatait. A legfontosabb kérdések melyek felmerülhetnek, a következők: Milyen műveket írt Bentham ebben a témában, miért írta és miért nem jelentette meg őket? Bentham többször is írt szexuális különcségekről, életének különböző periódusaiban vissza-visszatért a témához, ahogy más problémákkal is tette, melyek különösen hatottak rá. Gondolatai egyre tisztábbak és artikuláltak lettek. A legkorábbi írásait fragmentumok között lehet megtalálni, a Non-Conformity-ben, amit 1770 és 1774 között írt, valamint az Offences of Impurity-ben, ami 1780-ból való. 1785-ben Bentham komolyan ennek a problémának szentelte magát, amikor a Penal Code Paederasty című fejezetét megírta, és egy Bevezetést (Introduction) egy független munkába, mely a „Nonconformity” volt, s ezt franciául fogalmazta meg.9 Érvelésének 1814 és 1818 között adott végleges formát, létrehozva 350 foliót.10 Legtöbbet akkor foglalkozott a szexuális szabálytalanságokkal, amikor a Penal Code-on dolgozott, mert próbálta őket beilleszteni a vétségek rendszerébe.11 S ezzel el is érkeztünk e téma egyik legfontosabb momentumához, annak a kérdésnek a tárgyalásához, hogy miért, milyen szempontok alapján fordult Bentham a pederasztia 7

„Bentham’s principles are sufficiently stated in his published works; and the papers which have been reposing in the cellars of University College can have had no influence upon the world” In.: Leslie Stephen: The English Utilitarians, Vol. 1., Jeremy Bentham, 326.o., The London School of Economics and Political Science (University of London), 1950 8 Lea Campos Boralevi: Bentham and the Oppressed, Walter de Gruyter, Berlin, New York, 1984 9 i.m.: 37.o. 10 i.m.: 38.o. 11 classifications of offences

85

Apáczai-napok 2006

vizsgálata felé. Nem az okait kutatta, nem a dolog pszichológiai oldala érdekelte, hanem arra akart választ kapni, milyen alapon büntetik ezt a „gyakorlatot”12. Van-e értelme egyáltalán a büntetésnek? A legelső dolog, ami Bentham értekezéseit olvasva szembetűnik, hogy nem a homoszexualitás magyarázatát tartotta szükségesnek írásaiban, hanem arra keresett választ, hogy mi az oka az effajta kapcsolatok büntetésének, miért üldözik és büntetik a lehető legkegyetlenebb módon, és hogy szerinte milyen módon kellene a jognak viselkednie azokkal szemben, akiket a „szabálytalan” szexuális vágy hajt. Bentham szerint minden kegyetlenség oka, az e hajlammal szemben meglévő irracionális antipátia. A két leghosszabb pederasztiáról szóló szöveg közül az első, eredeti címén az Offences Against One’s Self (1785)13, 1978-ban jelent meg először, két részletben, Louis Crompton kiadásában és bevezetőjével a Journal of Homosexuality 1978-as számaiban, a második pedig az Offences Against Taste (1814-1818)14, mely jóval korábban, 1930-31-ben látott napvilágot, Charles Kay Ogden munkája révén, a Psyche című folyóiratban. Bentham írásai nemcsak hogy a legkorábbi tanulmányok a homoszexualitásról, amit ma angol nyelven ismerünk, hanem a huszadik századig az egyetlenek, melyek ezt a dolgot a jog reformjával kapcsolatban tárgyalják. Louis Crompton a tudományos kutatás szempontjából felbecsülhetetlen értékű kéziratokat közölt 1978-ban, melyekből egyértelműen kiderül, hogy Bentham rettegett attól, hogy meggyanúsítják az általa leírt szexuális szabálytalanságok iránti vonzalommal, különösen a homoszexualitással, feltehetően ezért nem merte soha megjelentetni ezeket az írásokat.15 „Ha egy ember ebben a témában kutat, akkor ezt egy hurokkal a nyaka körül teszi.” „Kegyetlenség és intolerancia a legutálatosabb, legrosszindulatúbb szenvedélyei az emberi természetnek, s az erény maszkja mögé vannak elrejtve.”16 „Reszkettem-e százszor is annak érzékelésekor, hogy veszélynek tettem ki magamat [vélemények ütköztetésében melyeket az emberek gondolatai 12

Bentham legtöbbször a „practise” szóval helyettesíti a pederasztikus kapcsolatok leírását. 13 (Az önmaga elleni vétek) 14 (Az ízlés elleni vétek) 15 L. C. Boralevi: i.m.: 38.o. 16 Jeremy Bentham: Essay on Paederasty, ed. By L. Crompton, idézi L. C. Boralevi: i.m.: 38.o. „When a man attempts to search this subject it is with a halter about his neck. […] Cruelty and intolerance, the most odious and most michievous passions in human nature, screen themselves behind a mask of virtue.”

86


birtokolnak e tárgyban] s elhatároztam-e gyakran, hogy elfordulok az úttól, mely szakadékokkal van teli. ”17 Tudta, hogy még az is veszélyes lehet, ha látják rajta, hogy nem ítéli el a mindenki által elítélt cselekedeteket, s nehezen tudta eldönteni, mi a fontosabb: az, hogy mindenkihez eljusson a liberális felfogás, vagy az, hogy megvédje magát az emberek dühétől: „Más dolgokban elvárható, hogy közömbösen ülj: de ebben a témában, ha hagyod, hogy láthatóvá váljon, hogy nem vagy felháborodva, rögtön elárulod magad.”18 „Szégyellem bevallani, hogy gyakran azon hezitálok, az emberiség érdekének kedvéért ki kell-e tennem veszélynek a saját érdekemet, ahogy szabad vitának kellene kitenni az effajta természet tárgyát.”19 Soha nem hozta nyilvánosságra az értekezéseit, de szóban, baráti társaságban szívesen vitatkozott a barátaival. Bentham egy franciául készített rövid írásában, azt mondja, hogy ezt a témát egyetlen modern filozófus sem tárgyalja, mert vagy nem találják méltónak, hogy filozófiai vitát folytassanak róla, vagy haszontalannak tartják a tárgyalását, vagy visszafogja őket az erkölcsi romlást sulykoló előítélet. Bentham szerint ez az embert leginkább érintő téma, és sokkal érdekesebb a halandók számára, mint a könnyelmű viták Isten létezéséről. Tehát, nagyon is méltó a filozófus figyelmére. Itt is megemlíti, hogy a vele kapcsolatos jogszabályok Európában gyakran kegyetlenek és teljesen abszurdak, korrigálni, vagy eltörölni kellene őket. De tudja, hogy az a filozófus, aki ilyen témáról ír, vagy a babonák ellen, a keresztény vallás ellen, vagy az istenség ellen, annak el kell rejtenie nevét, és műveit csak olyan országban adhatja ki, melyről azt

17

i.m.: 38.o.: „A hundred times have I shuddered at the apprehension of the perils I was exposing myself [to in encountering the opinions that are in possession of men’s minds on subject] as often have I resolved to turn aside from a road full of precipies.” 18 i.m.: 38.o.: „To other subjects it is expected that you sit down cool: but on this subject if you let it be seen that you have not sat down in a rage you have betrayed yourself at once.” 19 i.m.: 38.o.: „I am ashamed myself to own that I have often hesitated whether for the sake of the interest of humanity I should expose my personal interest so much to hasard as it must be exposed to by the free discussion of a subject of this nature.”

87

Apáczai-napok 2006

feltételezi, hogy ott szabad a gondolat.20 Az Offences against One’s Self első sora a következőképpen hangzik: „Az önmaga elleni vétség: pederasztia: A vétségek mely osztályába fogjuk utalni a nemi vágynak e szabálytalanságait, melyeket természetellenesnek neveznek? […] Évek óta gyötröm magam, hogy ha lehetséges, találjak egy megfelelő alapot ahhoz, hogy olyan szigorúsággal kezeljem őket, mint amellyel manapság kezelik őket az európai nemzetek: de a hasznosság elvén kívül, nem találtam egyet sem.”21 Tudnunk kell, mit ért Bentham a hasznosság elvén, pontosabban, mi az, ami erről az 1785-ig elkészült írásaiból kiderül? „A természet az emberi nemet két szuverén úr – a fájdalom és az élvezet – kormányzata alá helyezte. Egyedül az ő dolguk kijelölni mit kell tennünk, csakúgy, mint meghatározni, hogy mit fogunk tenni. Egyfelől a helyes és a helytelen mértéke, másfelől az okok és okozatok láncolata az ő trónjukhoz van erősítve.”22 – mondja a Bevezetés első fejezetének első pontja, egyben minden későbbi gondolat kiindulópontja. Az eredeti szövegben olvasható két kifejezés a pain és a pleasure. „Élvezet” helyett pontosabbnak tartanám az „öröm” szó használatát, hisz ha megnézzük az angol értelmező kéziszótárban a „pleasure” szó magyarázatát, ezt olvashatjuk: „state or feeling of being happy or satisfied”23, vagyis, a boldogság vagy elégedettség állapota vagy érzése. Bentham egy másik helyen így ír: „Örömnek tartok minden érzékelést, amit egy ember szívesebben érezne egy adott pillanatban, mint semmit és fájdalomnak hívok minden olyan érzékelést, aminél az ember inkább semmit nem érezne.” /„I call pleasure every sensation that a man had rather feel at that instant than feel none. I call pain every sensation that a man had rather feel none than feel.”/24 Ebből talán érzékelhető, hogy a semminél egy fokkal szívesebben érzett valami közelebb áll a halvány öröm érzéséhez, mint az élvezethez. Öröm és 20

J. Bentham: Nonconformité (Penal Law) Introduction: Conjectures, pourquoi ce sujet n’a pas été traité jusqu’a présent profondement d’aucun philosophe. In.: Boralevi: i.m.: 205.o. 21 Jeremy Bentham: Offences Against One’s Self, 389.o., In.: Journal of Homosexuality, 1978/3, ed. by Louis Crompton 22 Jeremy Bentham: Bevezetés, u.a., 680.o. 23 Oxford Advanced Learner’s Dictionary, Chief Editor: A.P. Cowie, Oxford University Press, 1989, 949.o. 24 Bentham MSS, University College London (xcvi 128), In.: John Dinwiddy: Bentham, 22.o., Oxford University Press, 1990

88


fájdalom kapcsolatának a lényege, megfogalmazásakor bontakozik ki:

a

hasznosság

princípiumának

„A hasznosság princípiumán azon princípium értendő, mely bármiféle cselekedetet ama tendenciának megfelelően helyesel vagy helytelenít, mellyel az ama fél boldogságát növelni vagy csökkenteni látszik, kinek érdeke szóban forog…” A hasznosság maga pedig az a tulajdonság, ami „jótéteményt, előnyt, élvezetet, jót, vagy boldogságot […] létrehozni hajlamos, illetve […] hajlamos megakadályozni azt, hogy bármiféle kár, fájdalom, rossz, vagy boldogtalanság érje azon felet, akinek érdeke szóban forog…”25 Bentham minden témával kapcsolatban ezt az alapelvet tartja szem előtt, így a pederasztia tárgyalásakor is, mindegyik szövegben. Az Offences Against One’s Self szerkezetéről: A szöveg 39 pontba szedve tárgyalja a pederasztiát, melyek egy-egy címmel – általában egy rövid kérdéssel – vannak egymástól elválasztva. Bentham az első pontokban a pederasztia egyénre és közösségre gyakorolt hatásait, esetleges veszélyeit elemzi, majd elsorolja azokat a lehetséges okokat, melyek miatt az effajta gyakorlattal szembeni büntetés intézményrendszere kialakulhatott. Miután minden potenciális veszélyforrást, büntetéshez kreált indokot átgondol és elvet, egyetlen dolgot, az antipátiát állítja a középpontba, mely véleménye szerint minden baj forrása s mely alapot ad a mindenkori törvényhozónak a büntetés kiszabására és végrehajtására. Az emberek gondolataiban való kialakítása és általános terjesztése miatt pedig a vallást vádolja. Az antipátia így a gyűlölet, bosszú és előítélet fogalmainak keretében kerül bemutatásra. Az értekezés célja tehát annak bizonyítása, hogy a jog elfogultan, minden reális érv vagy indok nélkül, egyedül az antipátiára alapozva büntet. Büntet egy olyan érzés segítségével, melyet támogatásként kap az emberek felől. Ugyanez a vélemény, de kicsit eltérő felépítés jellemzi az 1814-1818 között íródott Offences Against Taste-et. A két legfontosabb kérdés Bentham szerint: „1. Valamilyen elsődleges kárt okoznak-e?: Ami az elsődleges kárt illeti, egyértelmű, hogy senkinek sem okoz fájdalmat. Éppen ellenkezőleg, örömet okoz, elferdült ízlésével egy olyan örömet, mely e feltételezések szerint inkább előnyben részesített, mint az, mely általában a legnagyszerűbbnek tartott. Mindkét fél akarja. Ha valamelyikük nem akarja, akkor az aktus már nem az, amit itt látunk: akkor az következményeinek természetét illetően egy teljesen más vétség: bántalmazás, az erőszak egy formája.”26 25 26

J.B.: Bevezetés, u.a., 682.o. J.B.: u.o.

89

Apáczai-napok 2006

„2. Másodlagos kárként okoz-e riadalmat a közösségben? Semmilyen félelemből fakadó fájdalmat nem okoz. Mi van benne, ami bárkinek is félelmet okozna? Feltételezzük, hogy csak azok az alanyai, akik ezt választották, akik örömet találnak benne.”27 Ezeken felül vizsgálja a pederasztia elgyengítő hatását, az emberi faj veszélyeztetésének, a nők megkárosításának a lehetőségét, valamint a természetellenesség vádját, végül a heteroszexuális és homoszexuális kapcsolatok között a következő különbségtételt teszi: „A különbség kettő között az, hogy míg az egyik természetes és szükséges, a másik természetes, de nem szükséges.” Miután minden lehetséges vádat elvet, úgy látja egyetlen ok marad, ami miatt büntetik: AZ ANTIPÁTIA. Bentham már a Bevezetésben egyértelművé tette, hogy a hasznosság princípiumának érvényesülését vagy a szimpátia és antipátia elve vagy az aszkétizmus akadályozhatja. Így a hasznosság mellett ez a másik két leggyakrabban használt fogalma. „Ebben az esetben, ahogy sok más esetben is a büntető rendelkezésnek nincs más alapja, mint az antipátia. […] Az egyik a fizikai antipátia. […] Ez a cselekvés utálatos és undorító - de nem annak, aki csinálja, hisz ő éppen azért csinálja, mert örömet okoz neki -, hanem annak, aki gondolkodik róla.”28 „Nézzük meg a világot, látni fogjuk, hogy a különbözőség az ízlésben és a véleményekben alap az ellenségeskedésre. Ez ugyanolyan gyakori, mint amennyire erőszakos, mint minden érdekek miatti szembenállás.”29 Bentham már a Bevezetésben is leírja, hogy nem lehet olyan eseményt elképzelni, „amelyből e princípium büntetésre alapot ki ne csikarhatna. Bármely ízléskülönbség: bárminő véleménykülönbség:[…] Mindenki ellenséggé válik a másik szemében, és, ha a törvény megengedi, bűnözővé.”30 mert „Gyenge elméjű emberek számára minden, ami szokatlan és ugyanakkor fizikailag undorító, megfelelő a gyűlölet szenvedélyének gerjesztésére.”31 Meddig igazságos alap az antipátia? – kérdezi Bentham. Az antipátia nála soha nem lehet elégséges alap a büntetésre, még akkor sem, ha a megbüntetett emberek szenvedése örömet okoz azoknak, akik antipátiát éreznek velük szemben. Ha az antipátia elégséges ok lenne a büntetésre, akkor az emberek nem tudnák hol a határ, hol kell megállni. Hisz egy

27

U.o. J.B.: i.m.: 403.o. 29 U.o. 30 Bevezetés: 697.o. 31 J.B.: Offences Against One’s Self, 407.o. (jegyzet) 28

90


uralkodó, vagy minden ember, de legalábbis egy közösség többsége jogot érezhetne a nekik nem tetszők megbüntetésére, jobb indokok híján.32 Összegzésképpen elmondható, hogy Bentham a bíráskodás önkényességének megszüntetését tűzte ki célul. A racionális törvényhozást tartotta legalkalmasabbnak egy utilitarista módon szervezett társadalom irányítására. Egyetemes jelentősége a jog történetében vitathatatlan. Bentham-mel kapcsolatban nem ez az egyetlen téma, mely évszázadokra félre lett téve. Kutatásra várnak írásai a nők jogairól, a rabszolgaságról is. Nemrég pedig az állatkínzásról szóló írásai elindítottak egy új mozgalmat, mely az állatfelszabadítási mozgalom nevet kapta, leghíresebb lépviselője pedig Peter Singer, aki ezt a témát a környezetfilozófia egyik kiemelt témájává tette. Úgy gondolom folytatni kell azon filozófiai szövegek felkutatását és megismertetését, melyek megváltoztathatnak egy filozófusról kialakított képet, vagy ha azt nem is, de gazdagabbá teszik kulturális értékeink tárházát azzal, hogy kitörnek az ismeretlenségből.

32

i.m.: 404.o.: „…if the propensity to punish were admitted in this or any case as a sufficient ground for punishing, one should never know where to stop. Upon monarchical principles, the Sovereign would be in the right to punish any man he did not like; upon popular principles, every man, or at least the majority of each community, would be in the right to punish every man upon no better reason.”

91

Apáczai-napok 2006

Jávorszky Edit Az Ödipusz-komplexus D.H.Lawrence személyes életében és „Szülők és szeretők” című regényében A kredit-rendszer beindulásával lehetőségem nyílt egy olyan speciálkollégium indítására, amelynek címe: A fejlődés kríziseinek szépirodalmi megjelenítése. Ez egy szabadon választható speciálkollégium, amely reményeim szerint segíti majd a pszichológiát egy nem elszigetelt tudománynak tekinteni, hanem komplex, interdiszciplináris szemléletet ad az emberről, hallgatóinknak. Szépirodalmi műveket elemzünk, amelyekben megjelenik az adott fejlődési sajátosság, konfliktus, krízis leírása – irodalmi nyelven, művészi formában. A pszichológiai irányzatok közül a pszichoanalízis hatott leginkább az irodalomra. A pszichoanalízis a XX. század egyik legjelentősebb szellemi újítása, nemcsak új gyógyítási mód, nem csupán új pszichológiai elmélet, hanem az emberről szóló radikálisan új beszédmód is. Az irodalom és pszichonalízis kapcsolata is több mint egy évszázada létezik, története mindkét oldalról kimeríthetetlenül gazdag. A "kölcsönösen hatottak egymásra" szokásos formulája aligha jelzi annak a megtermékenyítő hatásnak a mélységeit, amelyet az emberi szellem e két kitüntetett szférája gyakorolt egymásra. A kölcsönhatás hol nyíltan mutatkozott meg, hol pedig rejtetten. A huszadik század írói közül sokakra hatott közvetlenül a pszichoanalízis, számos szerző volt azonban olyan is, aki lehet, hogy egyetlen sort sem olvasott Freudtól, Jungtól vagy Ferenczi Sándortól, jellemábrázolásukban azonban mégis érződnek azok a pszichoanalitikus kategóriák, amelyek észrevétlenül szivárogtak be a XX. század kultúrájába és mindennapjainkba. Jelen előadás az egyik legfontosabb fejlődési konfliktussal, az Ödipusz komplexummal foglalkozik. 1. Ödipusz és Freud Freudot már diákkorától kezdve foglalkoztatta az Ödipusz legenda. Arról ábrándozott, hogy valaha az egyetem árkádjai alatt, a híres professzorokat ábrázoló mellszobrok között az övé is ott fog állni, alatta a szofoklészi idézet: ”Ki a talányt megoldotta, leghatalmasabb király.”(Mulisch). (Jones gondoskodott óla, hogy ezt a mellszobrot ötven évvel később felállítsák, és Freud 50 éves születésnapja alkalmából egy érmét kapott ajándékba. Előlapján Freud profilja, hátlapján Ödipusz a szfinx előtt látható. A kép körül az Ödipusz királyból vett,fentebb említett szofoklészi idézet olvasható. Tehát Freud már fiatal diákkorában azonosult Oidiposszal. 92


Freud 1897-ben kezdte önanalízisét. Ez egy évvel azután történt, hogy meghalt az apja. Freud apja halálával felismerte azt, hogy apja halála a tudattalan vágyának a beteljesülése. És azt is, hogy Oidiposzból soha nem lett volna király, ha nem öli meg a saját apját. Szophoklész Oidiposz királyában Freud saját lélektani paradigmáját vélte felfedezni, tartalmilag és formailag egyaránt. Saját gyermekkori, elfojtott vágyaira ismert rá a drámában.(Mulisch) Az Ödipusz-komplexus kifejezés először 1910-ben jelenik meg Freud írásaiban, de maga a jelenség addigra már ismert volt a pszichoanalízisben. Freud betegeinek analizálása során, illetve önanalízisében is felismerte ezt a komplex viszonyulást anyjához és apjához. Az Ödipusz-komplexus egyetemességét a következő mondatban fogalmazza meg: ”Minden újszülött előtt az a feladat áll, hogy úrrá legyen az Ödipusz-komplexuson; akinek ez nem sikerül, neurotikussá válik. […] Joggal mondhatjuk, hogy az Ödipusz–komplexus a neurózisok alapkomplexusa, a neurózis tartalmának lényegi része. Benne éri el tetőpontját a gyermeki szexualitás, amely utólagos hatása révén döntően befolyásolja a felnőttek szexualitását is „ (Freud, 1995. 117.o.). Freud a szfinx talányát a szexualitás, a hogyan születik a gyerek, illetve a nemi különbségek titkának szimbólumává tette. Az Ödipusz komplexus, Freud szerint, a kasztrációs szorongáson keresztül oldódik fel. A fiúgyermek meg akar szabadulni attól a félelemtől, amelyet vetélytársa kelt benne, azzal, hogy kasztrálni fogja, és feltételezi, hogy apja bünteti majd ilyesféle módon. A kasztrációs félelem az, ami a gyermek ödipális törekvéseit visszafogja. Amikor Freud 1923-ban bevezette a felettes én fogalmát, amelynek kulcstényezője az én-ideál, ezt a konstrukciót tette meg az Ödipusz-komplexus örökösévé, ezt tartja féken a gyermekkori szexualitást. Freud idejében nagy megbotránkozást keltett – és egyesek számára még ma is botrányos – az a tény, hogy ebben a szakaszban a gyermek intenzív, mélyen bevésődő élményekhez jut, amelyeknek a gyökere: az intenzív, az ellenkező nemű szülőre irányuló szexuális vágy és az ehhez szorosan kapcsolódó, az azonos nemű szülővel szemben kifejezett, agresszív rivalizálás (Hoffmann-Hochapfel, 2000). A komplexus megjelölés a helyzet patológiás komponenseire utal. A komplexus tartalmát sokan félreértik vagy leegyszerűsítve magyarázzák. Az Ödipusz-komplexusnak nem az a lényege, hogy a gyermek az egyik szülőt szereti, a másikat pedig gyűlöli, hanem az, hogy mindkettőt szereti, mindkettőtől szeretetet vár el, másrészt viszont a fiúk az anyjukat, a lányok az apjukat nem tudják úgy megnyerni maguknak, hogy közben a másik félhez fűződő kapcsolatuk nehezebbé ne váljék. Ezzel kapcsolatosan a gyermekek súlyos félelmeket élnek át..

93

Apáczai-napok 2006

A gyermek növekvő realitásérzéke végül oda vezet, hogy a gyermek feladja fantáziacéljait, belátja, hogy vágyai teljesíthetetlenek, és egész érdeklődésével azonos nemű szülője felé fordul, akivel megbékél, akivel – bár szorongó lemondással - de azonosul. Ez az identifikáció az azonos nemű szülővel, a megfelelő nemi szerep átvétele, a férfi vagy női nemi ideál felé való fordulás az Ödipusz-komplexusnak nevezett infantilis fejlődéskonfliktus legfontosabb eredménye. A fiú békét köt az apjával, azonosul vele, így avatódik a férfiság szimbolikus szerepkörébe. Legyőzi Ödipusz-komplexusát, de eközben mintegy föld alá űzi a tiltott vágyat, arra a helyre szorítva vissza, amit tudattalannak nevezünk (Eagleton, 1996). Az, hogy itt Freud egy általánosan ismert és valóban létező fejlődési konfliktusra mutatott rá, bizonyítják a fallikus fejlődési szakaszban készült mai gyermekrajzok is. 2.Függés-függetlenség a fejlődés során A patológiás családdinamikában az anya tudattalanul gyakran apa, vagy férj pótlékként kezeli a fiát (Fabian, 2000). Két gyakori állapot lehetséges: vagy gyenge passzív vagy domináns despota az apa (pl. Kafka apja Levél apámhoz c. műve.) Egyik esetben sem tudja kiegyenlíteni az anya befolyását. Az ilyen családokban az apa kívülálló, elhidegült, s gyakran függ az anyától. A generációs határok gyakran elmosódnak a mai családdinamikában, egy nő fiához való viszonyában gyakran komplex módon jelenik meg az apához, a férjhez és a fiúgyermekéhez való viszonyulás. Mivel a tényleges élettárs felé irányuló horizontális feszültség olykor kibírhatatlan, helyetteshez, fölfelé vagy lefelé fordul (Fabian, 2000). Az apa relatív elérhetetlensége is szerepet játszik abban, hogy az anyák kapcsolata fiaik iránt korán szexualizálódhat. Az apa, akit elfoglal a munkája, alig vesz részt a családi életben. Ebben a helyzetben túl sok jut az anyából. A kisfiú azt veszi észre, hogy az anyjának éppúgy szüksége van férjre, mint neki apára. Így az anya fiúgyermekéhez fűződő kapcsolata korán szexuális töltetet kap, így a szexuális vonzódás és féltékenység ödipális témái összekapcsolódnak az elsődleges szeretet és egység preödipális kérdéseivel.(Chodorow, 2000). A gyermeki fejlődés az autonómia és a függetlenség fejlődése is. Az anyától való teljes függőség, a kezdeti kaotikus állapot és meg nem különböztetettség állapotából a gyermeknek el kell jutnia az anyán kívüli világ, a realitás megismeréséhez. A függőség állapota minden gyermeket az anya iránt érzett félelemmel indít el az életben, ezért nagyon fontos, hogy az anya felismeri-e azt a tényt, hogy gyermeke önálló szubjektum (Kende, 2005). A függetlenség iránti pszichikus igény követeli a jogait, aminek a szülők részéről a függőségben nevelés lassú leépítésével kellene járnia. A neurotikus anya-gyermek interakciókban gyakran tapasztaljuk a megkötést, 94


ami jelenti a kényeztetést és a lelkiismereti megkötést is. A gyermek ezáltal olyan szerepekbe kényszerül, amelyek óhatatlanul éntorzuláshoz vezetnek. A neurotikus szülők általában elégedetlenek életükkel, nincsenek kielégítő szexuális és érzelmi kapcsolataik, ezért hajlamosak arra, hogy gyermekeiket tegyék meg kizárólagos szeretetük tárgyává. A Freud utáni pszichoanalitikusok szintén sokat foglalkoztak ezzel a helyzettel, egyik fontos képviselőjük, Dinnerstein szerint az „anya által uralt gyermekkor” hatására a felnőtt nők és férfiak „félig emberi, szörnyeteg” felnőtt gyerekké válnak. Szerinte az anyák mindenható, félelmetes lények. Hangsúlyozza az anyának a „tehetetlen gyerek feletti élet-halál kontrollját, az alapvetően testi kontrollt”, az anya abszolút hatalmát, az anyáét, akinek dühe mindenható, és akinek szándékossága olyan ijesztő, olyan rettenetes és olyan…csábító. Ez a képesség összekapcsolódik a gyermek teljes tehetetlenségével és függőségével. Az anya megaláz, szabályoz és uralkodik, miközben csábít, támaszt nyújt és megment. Azt mondja, hogy a gyermeknevelés nők általi kisajátítása hatással van a gyerek anyjához és apjához, a testéhez és felnőttkori erotikus képességeihez való viszonyához. Az anya egy olyan hatalommal felruházott személy, akinek a gyermek teljesen ki van szolgáltatva. Dinnerstein az anyai omnipotenciát kikényszerítő társadalmat teszi felelőssé a nemi szerepek egyenlőtlenségének reprodukálásáért. (ld. Chodorow, 2000). 3. Lawrence és kora Az irodalom és a pszichoanalízis kapcsolatáról folytatott diskurzus sokszor felmerülő dilemmája, hogy azt formálta-e egzakt elméletté a pszichoanalízis, amit a művészek már megfogalmaztak, vagy az irodalmat a pszichoanalízis illusztrációjaként kell használni. Trilling(1979) szerint a pszichoanalízis az egyetlen olyan pszichológiai rendszert, amely finomság, összetettség, jelentékenység és tragikum dolgában felveheti a versenyt azokkal a lélektani felismerésekkel, melyeket az irodalom hosszú évtizedek során, igaz kaotikus masszában, de mégiscsak felhalmozott. A freudi pszichoanalízis által leírt emberi természet mindig is a költészet tárgya volt. Freud, a 70. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen helyreigazította a szónokot, aki őt a tudattalan felfedezőjének nevezte, mondván: „a tudattalant nem én fedeztem fel, hanem az előttem járt költők és filozófusok. Én csupán arra a tudományos módszerre jöttem rá, amellyel a tudattalant tanulmányozni lehet.” Számtalan irodalmi példát lehetne említeni, az ókortól kezdve máig, amelyek a klasszikus freud-i Ödipusz komplexust fogalmazták meg, írták le művészi eszközökkel. Ödipusz- komplexussal és az anya-gyermek kapcsolat konfliktuózus voltával kapcsolódó - problémák szinte mindegyike megjelenik Lawrence: 95

Apáczai-napok 2006

Szülők és szeretők című híres regényében. Azért esett a választásom erre a regényre, mert ez a mű a pszichoanalízis kibontakozásával és mozgalommá válásával egy időben született. Egy irodalmi mű értelmezésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni a kulturális környezetet, a kort, amelynek hátterében a mű megszületett. Ezért először a korabeli Anglia puritán, tiltásokkal, elfojtásokkal, nem– beszélésekkel teli, bonyolult társadalmi viszonyrendszeréről essék néhány szó. D. H. Lawrence 1885-ben született és 1930-ban halt meg. Viktória királynő 1901-ben halt meg, A róla elnevezett korszak a 19. század második felében a szexualitás elfojtásának „virágkora”. A modern szexuális gátlások túlnyomó többségéért, sokak szerint, még ma is a viktoriánusok felelősek. D.H. Lawrence, vagy akár Oscar Wilde mertek szembe menni ezzel a szemlélettel, a botrány tette őket igazán világhíressé. Lady Chatterly szeretője című regényét mocskos szexkönyvnek nevezték. Lawrence ezerféleképpen kimondta ítéletét arra a civilizációra, amely szerinte vétkezik az ember elsődleges energiaforrását jelentő ösztönélet ellen. Ezt írja: ”A nemiség és szépség ugyan egy, mint a tűz és a láng. Ha gyűlölöd a nemiséget, gyűlölöd a szépséget. És ha szereted az élő szépséget, megvan benned a nemiség iránti vonzódás és tisztelet.” Lawrence etikus értéket lát az ösztönök érvényesítésében , és elnyomásukban fedezi fel az immoralitást. Gyermekkorának másik élménye, hogy az apja bányász volt. A sötétség és a veszély az ösztönös és intuitív kapcsolatot a férfiak között, magas szintre fejlesztette. Műveiben ez a két szemlélet ütközik: a bányászok természetesség igénye, ösztönös élete, szemben a viktoriánus polgári puritanizmussal. Az anya versus apa, akik ezt a két végpontot képviselik. "Lawrence apja nagyon jóképű volt fekete, hullámos hajával, "dallamos hangjával... szép, elegáns táncával, ... megnyerő modorával és túlcsorduló humorával, jólelkével". Más szavakkal, valódi primitív, ösztönös emberi lény volt! A fiatal Lawrence érezte ennek az életformának az erejét, annak ellenére, hogy apjáról gyakran úgy ír, mint aki az „élet borzalmát” jelentette az egész családnak. Bár a fiú követte anyja szabályait és csaknem meghalt e szabályok miatt, édesapjának korai befolyása mélyen megmaradt benne (La Chapelle, 1988). Ennek a túláradó életnek éppen ellentéte volt anyja életmódja - az "úri hagyomány". Anyja halála előtt néhány nappal a következő gondolatokat írta valakinek egy levélben: „Anyám okos, gunyoros, finom alkatú asszony, aki régi polgári családból származott. Rangján alul ment férjhez. Apám fekete hajú és piros képű volt, szeretett nevetni. Foglalkozására nézve bányász. Vérmes természet, melegszívű, de megbízhatatlan: nincsenek elvei, ahogy anyám mondaná. Anyámat becsapta, hazudott neki. Anyám megvetette – ő ivott. Házaséletük 96


egyetlen öldöklő, véres küzdelem volt. Én apám gyűlöletével születtem: mióta az eszemet tudtam, borzadtam a gondolattól, hogy hozzám érjen. Nagyon csúnyán viselkedett, mielőtt megszülettem. Ez bizonyos fajta összekötő kapocs volt köztem és anyám közt. Úgy szeretjük egymást, ahogy szinte csak férj és feleség szeretheti, s úgy is ahogy fiú és anya. Ösztönösen ismertük egymást… Egyek voltunk, olyan érzékenységgel egymás iránt, hogy sosem éreztük szükségét szavaknak. Mindez eléggé rémes volt, s engem bizonyos értelemben abnormálissá tett.” (Kéry, 1978. 39.o.). Regényeiben, éppen a gyermekkori családi tapasztalatok hatására, megpróbálta egyensúlyba hozni a testet és a szellemet, mert szerinte az élet csak akkor elviselhető, ha fennáll közöttük valamiféle egyensúly: mindegyik tekintettel van a másikra (www.literatura.hu). Ahhoz, hogy ezt meg tudja tenni, előbb fel kellett dolgoznia saját anyakomplexusát, ezt önéletrajzi ihletésű regényében, a „Szülők és szeretők”ben teszi meg. A főhős Paul Morel valójában maga Lawrence, a szülők, az ő szülei. A főhős - és az író – rokonszenve érezhetően az anya mellett van, ellenszenve az apa ellen fordul. Ebben mutatkozik meg Lawrence, következetlensége, ez konfliktuózus viszonyban van a regény és Lawrence éltének fő problematikájával, hiszen az ösztönösséget, a természetességet, amihez vissza akar térni, apja képviselte, nem pedig az anyja. Felmerül a kérdés, hogy Lawrence, akinek ez a regénye 1913-ban jelent meg, mennyire ismerte Freud munkáit, vajon hallott-e a pszichoanalízisről és az Ödipusz-komplexusról? Lawrence, saját bevallása szerint csak ennek a regénynek a megírása után ismerkedett meg a freudizmussal, noha bizonyos alapfogalmakat használt. Német felesége révén került kapcsolatba a pszichoanalízissel. Frieda von Richthoffen bárónővel 1912-ben ismerkedik meg, aki elválik férjétől és Lawrence-hez megy. Frieda azelőtt Weekly profeszor felesége volt, de baráti, mások szerint ennél továbbmenő kapcsolata volt Otto Gross-szal, a freudizmus vitatott alakjával, aki Freud tanítványa is volt, és Jung is analizálta. Bár regényében sokan vélték felfedezni Freud tanait, Lawrence tiltakozott ez ellen a leszűkítés ellen. Később ő maga is kifejtette az ösztönélet kialakulására vonatkozó elméletét, és ebben Freudhoz képest az az eltérés, hogy ő a csecsemőben nem tételez fel szexuális érzékiséget, sőt gondosan elkülöníti egymástól a gyermeki és a felnőtt szeretet szféráit, és éppen abban látja a veszedelmet, hogy ezek a síkok összemosódnak, ha az anya felnőtt szeretettel közeledik a gyermekhez. A gyermekben így idő előtt működni kezd a tárgyát nem találó felnőtt érzelem, felserdülve nem tud mit kezdeni szerelmi partnereivel sem. A szeretet két formája végzetesen összekavarodik benne, nincsen újfajta érzése a szerelem számára, úgy érzi, szerelmével a szülő iránt érzett szeretetét árulja el (Kéry, 1975). Sok hasonlóság fedezhető fel ezen gondolatok és Ferenczi Sándor híres 97

Apáczai-napok 2006

nyelvzavar tanulmánya között, ahol ezeket a mondatokat olvashatjuk: „Egy felnőtt és egy gyerek szeretik egymást; a gyerekben kialakul az a játékos fantázia, hogy a felnőttel az anyaszerepet játssza. E játék ölthet erotikus formákat is, rendszerint azonban végig a gyengédség szintjén marad. Nem így azonban a kóros hajlamú felnőttek esetében.. A gyerek játékait összetévesztik egy szexuálisan érett személy vágyaival…” (Ferenczi, 1933). Saját bevallása szerint Freudtól függetlenül jutott el a maga következtetéseihez. Lawrence-t a családjában kialakult rendkívüli helyzet és tulajdon fejlődésének abnormitása sarkallta a regény írására. Meg volt győződve arról, hogy amit ír, az nem elszigetelt jelenség, hanem „fiatalemberek ezreinek tragédiája ez Angliában”. 4. A „Szülők és szeretők” című regény értelmezése – pszichoanalitikus szemlélettel Lawrence tömören így írta le híres regényének cselekményét, ez hasonló ahhoz amit saját családjáról írt: „Egy erős jellemű, művelt nő alacsonyabb társadalmi osztályba kerül, s nem talál kielégülést az életben. Férjét szerette, így gyermekei szerelemből születtek, és tele vannak vitalitással. De ahogy fiai felnőnek, kedvesül választja őket – előbb a legnagyobbat, aztán a következőt. A fiúkat anyjuk iránt érzett viszontszeretetük sarkallja életre – sarkallja őket egyre tovább. De amikor elérik a férfikort, képtelenek szeretni, mert anyjuk a legfőbb hatalom az életükben, aki magához láncolja őket.[…] Mikor a fiatalemberek nőkkel kerülnek kapcsolatba, törés keletkezik. William egy lenge nőcskének adja nemiségét, de lelke anyja hatalmában marad. A törés azonban megöli, mert nem tudja hányadán áll. A következő fiú megismerkedik egy lánnyal, aki harcot indít a fiú lelkéért – harcol az anya ellen.[…] Fokozatosan az anya bizonyul erősebbnek a vérségi kötelék folytán. A fiú úgy dönt, hogy lelkét az anyjánál hagyja, s bátyjához hasonlóan máshol keres szenvedélyt. Megkapja a szenvedélyt. Ekkor újra bekövetkezik a törés. De az anya szinte öntudatlanul ráébred a baj természetére, s haldokolni kezd. A fiú végül mindent elveszít, s maga is a halál felé sodródik”(Kéry, 1978. 40.o.). Morelnében az eltérő kulturális háttér miatt egyre inkább merev elutasítás alakul ki férjével szemben, és ezt a magatartást átplántálja gyermekeibe is. Morel elszigetelődik a saját családjában, nem tud beférkőzni felesége és a gyermekek diádja közé. Paul számára az apaeszmény nem létezik. Apja gyűlöletében és az anyja iránt érzett mély és erős érzelmi kötöttségben nevelkedik. Eltávolodik részeges apjától, akinek „apró, hitvány feje” van.

98


Apja „szeretői”, gondoskodó, féltő, szerepét felesége iránt, Paul veszi át. Paul öntudatlanul mindig szexuális vetélytársnak érzi az apát, kettejük között olykor a tettlegességig fajuló ellentét, rivalizáció feszül. Visszatérő motívum, hogy Paul gyakran tisztogatja anyja cipőjét, ami szexuális szimbólum is. Gondoljunk csak arra, hogy Kínában hosszú időn át a női láb volt a legfőbb szexuális szimbólum. A női lábat a szexuális vonzerő fokozására évszázadokon keresztül megnyomorították. Nem véletlen, hogy a cipőt vagy a lábat milyen gyakran választják fétisnek. Talán Paul azért időzik gyakran az anyja cipőjénél, mert az inceszt törvény tiltása erős, a vérfertőző kapcsolat helyett átmeneti megoldást választ, a cipő az anya nőiségét legerősebben szimbolizáló szexuális tárgy, amelyet gondos szeretettel, szinte erotikus vonzalommal tisztogat: „Morelné a finom járásúak közé tartozott, bármilyen sár volt odakint, tiszta maradt a cipője. Paul mégis kitisztította; finom sevrócipő volt, nyolc shillingbe került. Paul mindenesetre úgy képzelte, ennél finomabb cipőt nem hord senki a világon, s olyan vigyázva bánt vele, mintha virágot tartana a kezében”. (169.o.) A cipő és a virág párhuzamba állítása szintén szexuális tartalmat hordoz magában, a cipő az anya nemiségét, a virág, pedig a növény nemiségét szimbolizálja. A természet szeretete, imádata viszont az ösztönvilágba csábítja Pault. A virág Lawrence-nél életszimbólum, a természet elsődleges megnyilvánulása, vitalitás, felszabadító erők szimbóluma. „Paul háta mögött hívogatóan hajladoztak a virágok És ebben a pillanatban szinte nyersen, erőszakosan, mindent elnyomva tört feléje egy eddig nem érzett virágillat. Megfordult, s megérintette a vörös írisz feléje tátongó húsos torkát, mintha mohó kézzel nyúlna utána.[…] Kardként meredeztek virágai a sötétben, erőszakosan uralkodva illatukkal.” (403.o.) A jelenet szinte adja magát, adja az értelmezés lehetőségét. A sötét Lawrence-nél mindig a tudattalanra utal, az ember és az emberen kívüli világ legmélyebb, legősibb rétegére. Az elfojtott ösztönvilág csábításáról van szó, aminek Paul még megpróbál ellenállni, erre utal az „erőszakos” jelző is, ami azt sejteti, hogy nagyon nehéz teher a csábításnak való ellenállás. A növény nemi szervének a mohó tátongó húsos torka, ami ambivalens érzéseket kelt Paulban, elnyeléssel, bekebelezéssel, fúzióval fenyeget, de ugyanakkor feltartózhatatlanul vonzza is illatával, a kard hasonlat erőteljes fallikus szimbólumával. Az anya fiú kapcsolatára olykor jobban illik a szerelem szó, mint a szeretet. Morelné szinte szerelmes féltékenységet él át a fiú szerelemével, Miriammal kapcsolatban, hiszen úgy érzi, a lány fiának pontosan azt a részét akarja birtokolni, ami az ő tulajdona.

99

Apáczai-napok 2006

Mint ahogy Lawrence, Paul is jogosnak érzi anyjának ezt a birtoklási vágyát: ”A lelkem nem lehet senkié. Az anyám tulajdona, senki másé nem lehet” (Kéry, 1978.39.o.).-írja. „Valahányszor Miriammal volt együtt és későn került haza, anyja mindig izgatottan várta, és bosszankodott miatta… csak azt nem tudta megérteni a fiú, miért. Belépett, ledobta a sapkáját, anyja az órára nézett. Elgondolkozva ült, mert meghűlt, fájt a szeme, nem tudott olvasni. Érezte, hogy az a lány eltávolítja tőle a fiát. Nem kedvelte Miriamot. Ugyanezt a féltékenységet fejezi ki egy másik idézet a regényből: „Ujjong ez a lány…ujjong, mert végképp elragadja a fiamat tőlem – siránkozott szíve mélyén Morelné, valahányszor Paul Miriamhoz ment. – Nem olyan ez, mint egy akármilyen nő, nem hagyja ez, hogy én is megkapjam, ami nekem jár. Kiszív belőle mindent, míg semmi nem marad belőle, önnönmagának sem[…] ez a lány végképp elnyeli” (267.o.). Morelné talán azt az állapotot vágyja vissza, amikor a fia még teljesen az övé volt, a méhen belüli életet, a szimbiózist, ahol még egy test és lélek voltak, és attól fél, hogy a fia talál egy olyan nőt, aki szintén a fúzió totális élményét tudja majd nyújtani neki. Egyébként Lawrence szemében az emberi elégedetlenség forrása nem más, mint ennek a kapcsolatnak az elvesztése, a plexus solaris vágyódása az elveszett köldökzsinór kapcsolat után. A nap az ő szimbolikájában a hasi idegközponttal áll polarizált viszonyban, tehát az egyesülési ösztönnel. Anya és fia kapcsolatából nem hiányzik a lappangó szexualitás, máskor pedig már-már vérfertőző, erotikus színezetet ölt. „Lehajolt, hogy megcsókolja anyját, és Morelné ebben a pillanatban átölelte fia nyakát, vállába temette arcát, sírt, nyöszörgött, s a hangja annyira más volt a szokottnál, hogy az aggodalomtól összeszorult a szíve. - Nem tudom elviselni… Nem bánnék én más nőt… csak ne őt. Ez kiszorít engem, mellette nem marad helyem… És Paul ebben a pillanatban már keserűen gyűlölte Miriamot. -Nekem meg…hidd el, Paul fiam…soha egy percig sem volt igazán férjem.. Paul anyja haját simogatta, a nyakát csókolta. -És olyan hévvel akar végképp elragadni tőlem…nem olyan az, mint más lány. -De hidd el, anyám, nem vagyok szerelmes belé - motyogta Paul lehajtott fejjel és kínlódva fúrta arcát anyja vállába. Ő pedig megcsókolta a fiút, hosszan, melegen. Az anya betegsége felfokozza a fiú gyengédségét, szeretetét: „Anyja fölé hajolt. Kék szeme mosolyogva tapadt rá. Lányos tekintet… meleg, mosolygós, gyengéd és szerető. Belereszketett a rémületbe, a féltésbe, a szeretetbe.” (524. o.)

100


Lawrence a regény megírásának idején még anyja hatása alatt állt, de regénye által tudatosabbá tette személyes problémáját, későbbi műveiben már az apa foglalta el a pozitív, az anya pedig a negatív helyet. A „Szülők és szeretők” befejező mondatai is mintha ennek az átpártolásnak a kezdetét jelentenék. Meghalt az anya, Paul teljesen egyedül maradt: „Anyja volt az egyetlen lény, aki tartást adott neki, amitől önmaga maradhatott e végtelenségben. S anyja elment, feloldódott, semmivé lett. Az érintését akarta érezni, azt, hogy mellette van. De nem, nem adja meg magát. Hirtelen sarkon fordult, és megindult a város arany fényköre felé. Kezét ökölbe fogta, száját összeszorította. Nem megy a másik irányba, nem megy a sötétség felé, nem követi anyát. Gyors léptekkel megindult a halványan morajló, kivilágított város felé” ( 572.o.). Hogy Paul megmenekülhessen, és saját elképzelése szerint éljen, az anyának meg kell halnia. Az Ödipusz –konfliktus feldolgozása tragikus véget ér, Paul a haldokló anyát a túladagolt morfiummal tulajdonképpen megöli, anyja gyilkosává lesz, illetve ezzel az aktussal saját magát szinte felszabadítja ebből a kötésből. Lelkiismeretfurdalása majdnem őt is a halálba viszi, de a történet végén győz az élet., az Erosz. Freud a Totem és tabuban ezt írja: ”A legrégibb és legfontosabb tabutilalom a totemizmus alaptörvénye; tilos a totemállatot megölni és kerülendő a másik nemű totemtársakkal való nemi érintkezés”(1918). A tabu szó megértése a lelkiismeret természetére is fényt derít. A tabu áthágása után kialakult tabubűntudat a lelkiismeret legősibb formája. A lelkiismeret bizonyos bennünk lévő vágyak elutasítása, belső kontrollja. A fény, a város (mint egyetemes apai szimbólum) felé indulás jelzi az apai értékek interiorizációját, az élet és az Erosz győzelmét a sötétség, a halál fölött. Talán ez az a pont, amikor Paul Morel megszabadul az anyakomplexustól, a város felé irányítja lépteit, és magába fogadja az apai eszményt. Nem kétséges, hogy Lawrence az élet pártján áll, az élet, az emberi egyéniség épsége, az emberi világ harmóniájának érdekében lázadt a megnyomorító viszonyok, a széthullás, az elidegenedés ellen. Szerinte a modern ember egyoldalúan az észt tekinti vezetőjének, megfeledkezik a tudattalan ősvilágáról. Holott éppen fordítva, az egészséges ösztönöket kellene érvényre juttatnia, hogy békességben tudjon élni önmagával, és embertársaival, hogy be tudjon kapcsolódni az élet nagy, szerves mozgásába.

101

Apáczai-napok 2006 Irodalom Chodorow, N. (2000): A feminizmus és a pszichoanalitikus elmélet. Új Mandátum Kiadó Eagleton, T. (1996): A fenomenológiától a pszichoanalízisig. Helikon Kiadó Ferenczi Sándor (1997c [1933]): Nyelvzavar a felnőttek és a gyermek között. A gyengédség és a szenvedély nyelve. In: Technikai írások (1921–33). Budapest, Animula, 1997. 102–112. Freud, S.(1995): Három értekezés a szexualitás elméletéről. In: A szexuális élet pszichológiája Freud, S.(1997): A fetisizmus In: Ösztönök és ösztönsorsok Halász László (1964): Művészet és pszichológia. Gondolat Kiadó Halász László (2002): A freudi művészetpszichológia – Freud, az író. Gondolat Kiadói Kör Hoffmann, S.O.-Hochapfel, G.(2000): Általános neuróziselmélet. Medicina Kiadó Kende Anna (2005): Az anyaság a pszichoanalízisben. In: Thalassa, 1. sz. Kéry László (1978): A sötét láng prófétája. Gondolat Kiadó La Chapelle, D. (1988): Sacred land, sacred sex, rapture of the deep. Finn Hill Arts, USA Lawrence,D.H. (1968): Szülők és szeretők. Európa Kiadó

102


Konczosné Szombathelyi Márta Új trendek és kihívások a felsőoktatásban Bevezetés A társadalmi környezetben végbement változások a felsőoktatással szemben támasztott követelmények minden elemét érintették. A beiskolázás tekintetében harc folyik a hallgatókért; jobb tájékoztatással, image-építéssel, kapcsolatépítéssel, vonzó kínálattal próbálják az intézmények vonzani a hallgatókat. Az oktatás szervezésével, a szakok fejlesztésével, az infrastruktúra változtatásával a felsőoktatás tartalmi elemeiben is fejlesztéseket, az új igényekhez való alkalmazkodást tapasztalhatjuk. A munkaerőpiacra való odafigyelés, a kibocsátott hallgatók piacképességének mérése az a terület, ami az érvelések fontos részévé válhat, ami a felsőoktatási intézmény versenyképességét befolyásolja (Törőcsik 2005). Általánosan elfogadott az a tézis, miszerint a tudásalapú tevékenységek széles körű elterjedése egyre fontosabb szerepet játszik az egyes országok és régiók versenyképességében. A tudás – az innováció alapvető összetevőjeként – része annak a körfolyamatnak, amely innovációhoz, azon keresztül a versenyképesség növekedéséhez vezet. A felsőoktatás szerepe pedig meghatározó a humán erőforrások alakításában, így a versenyképesség alakításában (Rechnitzer 2005). 1. A nonbusiness és a nonprofit szervezetek versenyhelyzetben A jelentős nonprofit hagyományokkal rendelkező Amerikai Egyesült Államokban született meg a marketing tudatos alkalmazásának gondolata a nonprofit szervezetek körében az 1960-as évek végén, az 1970es évek elején. A profitszférában kialakult marketing alkalmazását tette szükségessé az a körülmény, hogy a nonprofit szervezetek egyre gyakrabban néztek szembe a forráshiány és a verseny vészes hatásaival (Pavluska 2003: 22). Ennek ellenére a marketing és menedzsment módszerek alkalmazásának lehetőségeiről, szükségességéről, fontosságáról megoszlik az érintettek véleménye. A fokozatosan professzionalizálódó nonprofit világban a menedzsment funkciók közül még mindig a marketing a legkevésbé elfogadott. A marketinget a köztudat hajlamos – nem kis részben a tapasztalatok hatására – az értékesítéssel, a reklámozással, az eladásösztönzéssel azonosítani, melyek az üzleti tevékenységek körében a legagresszívabb, legharsányabb jelenségek, így távol állnak a nonprofit szervezetek filozófiájától, éthoszától. Persze mindennapi munkájukban a nonprofit szervezetek is alkalmaznak marketing eszközöket: esetükben is 103

Apáczai-napok 2006

van piackutatás, tevékenységszervezés, elégedettségvizsgálat, támogatásszervezés, reklám stb. A modern marketing a szervezet működését a fogyasztói, felhasználói igények kielégítésén, az elégedettség megteremtésén, az ajánlat elfogadásán keresztül integráló eszköz a szervezet hosszú távú céljai elérése érdekében. Két különálló, de szorosan összefüggő jelenség együttese: filozófia és funkció. Filozófiaként az a közös értékrend, hogy a fogyasztói elégedettség megteremtése, a közönség megnyerése és megtartása a szervezeti siker eszköze. Funkcióként olyan menedzsmentfolyamat, mely helyzetértékelés, célcsoport-meghatározás, marketingprogramok tervezése, végrehajtás, ellenőrzés lépéssorozattal, a szervezeti célok és források figyelembe vételével a fogyasztói igények és elvárások meghatározására és kielégítésére törekszik, segít a versenytársakkal szembeni legelőnyösebb pozíció kialakításában (Pavluska: 2003: 20). Gyakran már a kiindulópont is kérdéses: nonprofit szervezet-e az egyetem? Milyen szervezetek és milyen alapon sorolhatók a nonbusiness, illetve a nonprofit szektorhoz? Mi a két kategória közt a különbség? A nonprofit szervezetek civil szervezetek, amelyek a társadalom önszerveződése révén jönnek létre, nem pofit-orientáltak, társadalmi szükségleteket elégítenek ki, állami és önkormányzati feladatokat látnak el nem költségvetési forrásokból, ám gyakran üzleti tevékenységet is folytatnak nemes társadalmi célok elérése érdekében (Dinya−Farkas−Hetesi−Veres 2004: 9). Az egyetemek a fenti értelmezés szerint tehát nem nonprofit szervezetek. A nem profitorientált jelleg a civil szerveződéseken túl jellemző azokra a közintézményekre (költségvetési szektor) is, amelyeket a költségvetés finanszíroz, kollektív igényeket kielégítő szolgáltatásokat végeznek, az így előállított közjavakkal céljuk nem profit szerzése, hanem az adott igény kielégítése. Az egyetemek többsége ide sorolandó. A gazdasági élet speciális szereplői a közüzemek, mert alapvetően kollektív igényeket kielégítő szolgáltatásokat végeznek, de ezeket csak részben finanszírozzák közpénzekből, mivel az előállított javak a megfizettethető javak körébe tartoznak. Törekvésük lehetőség szerint a profitszerzés. A nonbusiness szektor a gazdasági élet fent felsorolt szereplőit tömöríti: a nonprofit, a költségvetési és a közüzemi szektorokat, amelyeknek fő tevékenységét a kollektív igényeket kielégítő és/vagy közhasznú szolgáltatások képezik (Dinya−Farkas−Hetesi−Veres 2004: 30). Az egyetemek − a fenti meghatározásokat elfogadva – nem nonprofit, de nonbusiness szervezetek. A közelmúltban nagyon népszerű profit/nonprofit marketing és menedzsment elhatárolás veszített erejéből, hiszen a nonprofit/nonbusiness 104


szervezetek is rákényszerülnek profitorientált tevékenységre. A marketing lényegi elemei – az értékcsere, valamint a kívánatos közönség megtalálása, megszólítása és hosszú távú megtartása – e szervezetek működésének is alapvető jellemzői. A vállalatokhoz hasonlóan szükségleteket és igényeket szolgálni képes termékeket, szolgáltatásokat, gondolatokat állítanak elő, valamint a marketing az egyetemeken is szervezeti filozófia és menedzsment funkció egyszerre. Nyilvánvaló, hogy a különböző nonbusiness szervezetek gyakorlatában a marketingorientáció és a marketingmódszerek alkalmazhatósága eltérő. Az egyszerű adaptációt fenntartással kell kezelni, hiszen a nem profitorientált szervezeteket számos lényegi különbség markánsan elkülöníti. E szervezetek karaktere, célrendszere, belső mechanizmusaik és külső kapcsolataik alapvetően mások, mint a forprofit szférában tevékenykedőké. A nonprofit és a közintézményi szervezeti modell lényege, hogy a szervezet működésének központi kérdése, közvetlen célja valamilyen közösségi szükséglet és igény kielégítésére alkalmas javak biztosítása, amelyben nem meghatározó a forrásgyarapító kereskedelmi ügylet (Pavluska 2003: 23). A marketing azonban e szervezetek számára is egyre nagyobb jelentőséggel bír, mivel az egyre élesedő versenyben nekik is pénzt kell termelniük. A forprofit szervezetekhez hasonlóan fontos tudniuk, hogy miben rejlik a versenyelőnyük a hasonló célú szervezetekhez képest. Ugyanakkor csak komoly megszorításokkal érvényesíthetők az általános marketing megoldásai a felsőoktatás működtetésében. Az utóbbi időkben a forprofit szféra is jelentős mértékben bekapcsolódott a nonbusiness szférába. A születőben levő információs társadalomban, illetőleg az új („hálózati”-nak is nevezett) gazdaságban a szereplők korábbihoz képest sokkal szélesebb körének és sokkal intenzívebb összefonódásának, kölcsönös egymásra utaltságának vagyunk tanúi, ami a klasszikus gazdasági fogalmakat új megvilágításba helyezi, gyakran új tartalommal tölti meg. 2. Új trendek a felsőoktatásban A fogyasztói magatartás trendek hatásai érvényesülnek a felsőoktatási piacon is. Ma a folyamatok nem maguktól értetődőek, hanem olyan drasztikus változásokat látunk, amelyek gyökeresen új helyzeteket teremtenek. A változások gyorsak, kiterjedtek, agresszívek. A túl sok változást nehezen toleráljuk, mert következményeként társadalmi nyugtalanság, orientáció-nélküliség alakul ki. A trendek szintetizálást sejtetnek, magyarázatokat adnak a jövőbeni viszonylatok megvalósulási irányaira. Alkalmat teremtenek a hosszabb távon való gondolkodásra, a szegmentáció szempontjainak megválasztására, újragondolására, új célcsoportok megfogalmazására és megismerésére. A trendek elemzését 105

Apáczai-napok 2006

bonyolítja, hogyha egy trend eléggé megerősödik, életre hívja az ellentrendet, tehát egyidejűleg kell trendekben és ellentrendekben gondolkodni. Ezek a trendek az általános társadalmi környezetet jellemzik a jövőben is meghatározó módon, az intézményválasztást befolyásolják, a hallgatói elvárásokat jellemzik, a jövőbeni célcsoportokat érintik. Az ezekre való figyelem az egyetemi oktatás és marketing területén kiemelkedő jelentőségű. A trendek részletes áttekintésére ez a tanulmány nem tesz kísérletet (részletes ismertetésükre kerül sor pl. Törőcsik 2003), hanem a felsőoktatásban megjelenő fogyasztói elvárásokat veszi számba. • Két trend az időt és a tempót, valamint a mobilitást érinti. Idő és tempó: Trend: az idő nyomása, a gyorsulás/gyorsítás. Sokak számára érthetetlen módon gyorsul az idő, örök harc alakul ki az elvégzendő tevékenységek és a rendelkezésre álló idő miatt. Hogyan éli meg mindezt egy egyetemi/főiskolai hallgató? Karriercélként 5, legfeljebb 10 év alatt megteremtett egzisztenciát tervez. Felértékelődnek az „igazi pillanatok”, azok a történések, amelyek nagyon jók, nagyon kellemesek. Ellentrend: „kiszállás” időlegesen vagy véglegesen, lassúság/lassítás. Az intenzív munkatempót felváltja a gyökeresen ellenkező, pl. falura költözés, gyermekvállalás. Az életminőség előtérbe helyezésével lemondanak a túlzott munkáról, a túlzott fogyasztásról. Mobilitás: Trend: fizikai és szellemi mobilitás. Fizikai, de mentális értelemben is mobilakká váltunk, nem gond külföldön tanulni, dolgozni. A mobilitáshoz az új szakmák megtanulása, az új munkakörök elfogadása, a jóval több munkahely átélése, esetenkénti munkanélküliség is hozzátartozik. Ellentrend: „fészekmeleg” keresése, stabilitás. Ennek jele a minél több funkció (iroda, szauna, uszoda, szolárium, fitness-terem stb.) otthonra telepítése. Az egyetemi kínálatnak szolgálnia kell a karriercélt, a munkaerőpiacon hasznosítható tudást kínálva. A hallgatói mobilitást támogató programok, az új szakmák megtanulásának lehetőségei kell, hogy segítsék a hallgatókat a fizikai és mentális értelemben vett mobilitásban. • Tudás: Trend: tanulás a racionális tudás megszerzéséért. A tanulás mint élethosszig tartó program művelése egyre inkább elvárás életünkben. Ellentrendként − a továbbképzés, új diploma, nyelvtanulás stb. mellett azonban − egyre fontosabb szerepet kap az emocionális érzékenység is. Egy-egy állás betöltéséhez a felállított kritériumok között egyre jelentősebbé válik a mások érzelmeinek helyes felismerése, az arra való reagálás képessége, a kommunikációs készség, a konfliktuskezelés. Ezen képességek fejlesztéséért kurzusokat kell vállalni. 106


•

•

•

•

A tantárgyi kínálat összeállításakor ügyelni kell arra, hogy lehetősége legyen a hallgatóknak különböző szemináriumok, tréningek során azon tudások elsajátítására is, amelyek a racionális tudás mellett bizonyítottan a sikeresség feltételei: a jó kommunikációs készség, a konfliktuskezelés, az emberekkel való bánásmódok ismerete, motiválni tudás stb. Fogyasztói elvárások: Trend: élmény-keresés, a fogyasztó élményt szeretne szerezni a szabad ideje alatt. Az extrém megterhelésű munka hozadéka az extrém sportok, az extrém helyszínek felkutatása, élvezete. Egyre extrémebb ötletek, egyre speciálisabb effektek szükségesek ahhoz, hogy a fogyasztó felfigyeljen az ajánlatra. Ellentrend az autentikusság keresése, az igazi, a hiteles, a hozzáértő, a megbízható választása. Ez a trend a természetesség igénylésével kapcsolatos. Egyre gyakoribb hallgatói igény az egyénre szabott kínálat, csak ez adja az elégedettséget. Erre egyelőre leginkább a hallgatói mobilitás programokkal hazai egyetemen tanuló külföldi diákok új elvárásai utalnak, de e trendek erősödése is várható. Társas élet: Trend: individualizmus. Az egocentrikusság napjaink meghatározó trendje, egyenes következménye a teljesítménykényszernek. Az individualizmus növekvő szerepe az elégedettségfogalommal kapcsolatosan is új elvárásokat eredményez, sok esetben már csak az egyénre szabott kínálat adja az elégedettséget. Ellentrend a „mi”-érzés, a civil szerveződések, a különféle egyesületek, a közös célok érdekében vállalt tevékenységek: erre szerveződnek az ún. öregdiák irodák, amelyek az intézményhűség tudatos formálásában, az identitástudat kialakításában játszanak fontos szerepet. Testmozgás: Trend: wellness. A sportolás, az egészséges táplálkozás, a kiegyensúlyozott élet iránti igény növekvő jelentőségű életünkben, a jó közérzetet szolgáló érzések elérésének módja. Ellentrend a „null-ness”, a „fogadd el magad olyannak, amilyen vagy” indoklással. Ez kapcsolódik a hedonizmushoz. A hallgatók mint fogyasztók elvárásai mutatkoznak meg a sportolás, a szabad idős élménykeresést biztosító programok, az extrém sportok, az élet élvezése iránti igény növekvő jelentőségében. Egészség: Trend: felelősségvállalás és annak elvárása magas technikai szinten. Az energia, a tettre készség fokozásáért, a független élet folytatásának lehetőségéért egyre több terméket és szolgáltatást vesznek az emberek, bizonyos csoportok pedig átlag feletti módon. Az emberek növekvő része hajlandó anyagi áldozatra, tudásba való befektetésre, energia- és pénzráfordításra, 107

Apáczai-napok 2006

egészsége megőrzéséért. Ezzel arányban növekszik az igény a társadalom felelősségvállalása iránt, hogy az új gyógyítási lehetőségek (high-tech eljárások, beépíthető szerkezetek, drága gyógyszerek, innovatív műtétek) mindenki számára adottak legyenek. Ellentrend a gyengéd orvoslás, a probléma minél kisebb beavatkozással való megszüntetése, a természetgyógyászat, a keleti gyógymódok, a homeopátia stb. Az egyetemi éttermek kínálatában pl. egyre jelentősebb helyet kell kapniuk a zöldsalátáknak, a natúr szárnyas húsoknak, a gyümölcsnek, a cukormentes üdítőknek, a jól látható helyen feltüntetett kalóriatábláknak stb. • Fiatalság ethosz: Trend: „örökké fiatal”, amely jelenség azzal az értékváltással kapcsolatos, hogy a fiatalság felértékelődött az öregséghez képest. Minden olyan termék sikeres, amely azt ígéri, hogy „fiatal maradhatsz”. Ellentrend: „vállald kord”, amely kapcsolatban van a természetesség, az autentikusság választásával. Az „új idősek” új értelmet próbálnak adni koruknak, például új ismeretek megszerzésével, karitatív tevékenységgel, de akár új szolgáltatóként is. Ez a trend erősödni fog, hiszen a lakosság egyre nagyobb arányban az idősek közé tartozik. A fiatalság ethosz következménye a felsőoktatásban az „új idősek” fogyasztói réteg egyre növekvő arányú megjelenése. A felsőoktatási intézményeknek komolyan számolniuk kell e társadalmi réteg jelentőségével, tanulási igényeivel, e keresleti célcsoport piaci értékével. • Alapérték a termékválasztásnál: Trend: high-tech, virtualitás, amelyek átszövik az életünket. A virtuális világ keresése, a valóság „lecserélése” új jelenségek. Ellentrend a természetes/a természetesség igenlése, a természet tisztelete, a természetes alapanyagok, élelmiszerek, biotermékek, a kézi munka, az ősi szaktudások megbecsülése. Az internet alapú távoktatási forma a virtuális világ, a virtuális egyetem megjelenési formája, amely jól illeszthető a munkavégzéshez, az idő nyomásához, a sikeres teljesítmény kényszeréhez. A „vásárlási döntés”, vagyis az egyes felsőoktatási intézmények kínálatának megítélése, az azokról hozott döntés egyre komplexebb hátterű, ily módon egyre több, látszólag kevéssé fontos dologra is tekintettel kell lenni. A felsőoktatási szolgáltatás piac, ahol a piaci jelzéseket fokozottan figyelembe kell venni. Mivel egyre inkább a fogyasztó választ, így a fogyasztói magatartás trendek vizsgálata és figyelembe vétele a felsőoktatási intézmények létérdeke. 108


3. Új jelenségek a felsőoktatásban A gazdasági és társadalmi környezetben lezajló változások nagymértékben befolyásolják a közoktatásban, illetve a felsőoktatásban végbemenő folyamatokat. Az oktatás helyzetét alapvetően meghatározza az egyes korosztályok létszáma: a gyereklétszám gyors és nagymértékű változása – jelen esetben csökkenése − feszültségeket kelt a rendszerben. Verseny folyik a felsőoktatásban a hallgatókért és a forrásokért. A harmadik évezred elejének a kihívásai a hazai felsőoktatásban vázlatosan a következők: • a demográfiai trendek miatt a hazai kereslet csökkenni fog, és megnő a jelentősége az idegen nyelvű, elsősorban az angol nyelvű képzésnek, • a globalizáció nemzetközivé szélesíti a versenyt az egyetemek között a diákokért és a tanárokért, • a személyi számítógépek elterjedése és felhasználása jellemző az oktatásban, az oktatásirányításban, a tájékoztatásban, • a lexikális tudás helyett új készségekre van szükség: tanulási készség, kreativitás, csoportmunka, kommunikáció, idegen nyelvek tudása, rugalmasság, kapcsolatépítő készség, képzelőerő, s ezeknek a készségeknek a kifejlesztése multidiszciplináris megközelítést, tréningeket igényel, • az oktatási bevételek csökkenő aránya miatt erősíteni kell a pályázati és adománygyűjtő tevékenységet (Sipos 2005). Mivel piac a felsőoktatási szolgáltatás, szükség van a marketingre ezen a területen is. A felsőoktatási intézmények elkezdték a márkaépítést, a sajtókommunikációt tudatosan alkalmazzák, rendszeresen gyűjtik az információkat a hallgatók elhelyezkedésével, a cégek elvárásaival kapcsolatban, alkalmazzák az online marketinget (honlapok), központi marketing rendezvényeket szerveznek stb. Az átfogó marketing stratégia azonban általában hiányzik. • A mai egyetem problémái, köztük a marketing kérdése is, nem egyszerűen technikai problémák, hanem gyakran átfogóbb, az egyetemi irányítás, sőt az egyetem eszméjéhez kapcsolódó jelentős irányváltás jelei. Az az átalakulás, amelyet európai szinten a „bologna folyamat”, nálunk pedig az új felsőoktatási törvény fémjelez, jelentősen átírja az egyetemek feladatait, az egyetemi polgárok érvényesülési lehetőségeit. A posztmodern egyetemmel kapcsolatban ma már széles körben elfogadottá vált az a szemlélet, hogy a felsőoktatás olyan szolgáltatás, amelynek felhasználói elsősorban a munkaerőpiacon hasznosítható eredményeket várnak el tőle befektetésükért (tandíjukért, idejükért) cserébe. Egyre inkább kínálati piacról beszélhetünk, a fogyasztók (hallgatók, K+F megrendelők) magatartásától függ az intézmények 109

Apáczai-napok 2006

finanszírozási helyzete. Az egész rendszer és az egyes főiskolák-egyetemek termékeinek megjelenése az információs piacon így vált elemi pénzügyi érdekké (Fábri 2005). A felsőoktatás oktatási tevékenységéből adódó piacán több fogyasztói réteg jelenik meg: a hallgatók (a közvetlen fogyasztói réteg), a munkaerőpiac szereplői (a passzív fogyasztói réteg), valamint a társadalom, a felsőoktatás közszolgáltatási funkcióinak haszonélvezője. A felsőoktatási intézményeknek valamennyi réteg igényeit figyelembe kell venniük a sikeres szolgáltatás érdekében. Az egyetemek, főiskolák továbbá fenntartójuknak kívánnak megfelelni, hiszen fennmaradásuk függ tőle. Mindezen törekvések mellett azonban azt is tapasztalhatjuk, hogy a felsőoktatási intézmények kínálatát jobbára belső adottságok, a humántőke és a rugalmatlanul kialakított finanszírozott keretszámok határozzák meg. A piaci jelzések fokozott figyelembe vétele következtében azonban a döntéshozók személye is megváltozhat. Egyre inkább a fogyasztó – a hallgató, a gazdasági ágazat, a társadalmi igény – választ, s egyre kevésbé diktálhatják az oktatási kínálatot a kormányzatok vagy az egyes képzési intézmények (Barabás 2005). 4. Munkaerő-piaci orientáció a közgazdász képzésben Győrött 1968-ban Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola építése kezdődött meg, ahol a több hazai technikum integrációjából kialakított intézmény részére új campus épült. Az 1975-ben megtartott első tanévnyitókor a képzési palettán az infrastruktúrához kapcsolódó mérnöki szakok szerepeltek: híd-, út- és vasútépítés, közlekedésgépészet, távközlés, műszaki tanár. Az 1986 óta Széchenyi István nevét viselő–akkor még– főiskola 1990-ben kezdett el nagyarányú intézményfejlesztést, hogy megfeleljen a gazdasági, munkaerő-piaci változásoknak. Ehhez ösztönzést adott az a tény, hogy a Felső-Dunántúl oktatása nincs összhangban a térség gazdasági-társadalmi fejlettségével. Győr város és térsége Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő régiója. A gazdaság vitalitásával nincs összhangban a térség innovációs teljesítménye, tudományos-technológiai potenciálja. Győr és Győr−Moson−Sopron megye a külföldi befektetések egyik célterülete Magyarországon. A multinacionális nagyvállalatoktól a néhány fős cégekig minden vállalati forma megtalálható. Budapest és Pest megye után itt a legnagyobb a külföldi részesedés a vállalkozásokban. A városba történő működőtőke-beruházások motiválták az akkori főiskola képzési struktúrájának átalakítását, hiszen a gazdaságban és a társadalomban végbemenő változások alapvetően befolyásolják az értelmiségi struktúrákat. Miközben az intézmény hosszú távon is a mérnökképzés egyik jelentős bázisa maradt, Győr és a térség értelmiség iránti igényének mind teljesebb kielégítésére törekszik. Az intézmény egyrészt megújította a 110


korábbi diszciplinák oktatását, másrészt számos új tudományterület meghonosításával a tudás kínálatát tágította (jogi, egészségtudományi, zeneművészeti szakok), továbbá bővítette a levelező, kialakította a távoktatásos formát, amellyel a felnőttképzés központjává vált. 1990 óta folyik Győrött közgazdászképzés, 1998 őszétől egyetemi szinten is. A nemzetközi kapcsolatok és a nemzetközi kommunikáció gazdasági szakcsoportba tartozó szakok voltak a legnépszerűbbek a Széchenyi Egyetemre jelentkezők körében. A 2005-ös évben az országos ranglistán - előző évekhez hasonlóan továbbra is - legnépszerűbbek voltak a gazdasági jellegű szakok. A folyamatos növekedést mutató trend azonban megállt, sőt egyértelműen megfordult, részben az általánosan tapasztalható jelentkezői létszám csökkenésnek is köszönhetően, vagyis a szakcsoport "slágerszakjaira" 2005-ben több száz fővel kevesebben jelentkeztek, mint az előző évben. A tendenciát jól érzékelteti, hogy ezek a létszámcsökkenések mindhárom szak esetében nagyobb mértékűek voltak, mint az általános egyetemi-főiskolai jelentkezéseknél tapasztaltak. Mindezen folyamatok ellenére fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az egyetemi közgazdász képzés immáron harmadik éve bizonyult a legnépszerűbb hazai szaknak, több mint négyezer első helyes jelentkezéssel. Egyedül a jogász szakra jelentkezők esetében találkozunk négyezret meghaladó jelentkezői létszámmal. Továbbá a főiskolai gazdálkodási szak és a főiskolai idegenforgalmi és szálloda szak is - az egyenként a háromezret jóval meghaladó jelentkezővel - több éve a legnépszerűbb magyarországi képzések közé tartozik. A 2006-os felsőoktatási jelentkezéseket nézve továbbra is a legnépszerűbbek a gazdaságtudományi képzési terület szakjai, több mint 30 ezer jelentkezővel. Ezen belül legnépszerűbb a gazdálkodás és menedzsment szak több mint 15 ezer, valamint a kereskedelem és marketing szak több mint 9 ezer jelentkezővel. A gazdaságtudományi képzés területén a Felső -Nyugat–Dunántúl régióban az itt működő intézmények többféle szakot kínálnak. A 2006/2007-es tanévben jórészt a bolognai rendszernek már megfelelő, új típusú BA képzéseket indítanak. Az átalakuló szakokat sorolja fel az 1. táblázat. A gazdálkodási és menedzsment szakot csaknem minden intézmény kínálja (6 helyen), kereskedelem és marketing 3, turizmusvendéglátás 3, nemzetközi gazdálkodás 3, közszolgálati 2, emberi erőforrások 1, pénzügy és számvitel szak 1 intézményben tanulható a nevezettek közül.

111

Apáczai-napok 2006

1. táblázat A Felső -Nyugat-Dunántúl felsőoktatási intézményeinek gazdaságtudományi szakkínálata (Bakos – Cseh 2005, 2006) Felsőoktatási intézmény Széchenyi István Egyetem, Győr

Dunaújvárosi Főiskola Gábor Dénes Főiskola (táv, győri vizsgaközpont is) Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár Modern Üzleti Tudományok Főiskolája, Tatabánya Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai TFK, Győr Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kar, Sopron

Veszprémi Egyetem Gazdaságtudományi Kar

Szakok 2005/2006 Gazdálkodási főiskolai Közgazdász-gazdálkodási egyetemi Nemzetközi kapcsolatok Nemzetközi kommunikáció Gazdálkodási Műszaki menedzser Informatikus közgazdász Műszaki menedzser Gazdálkodási Idegenforgalmi és szálloda Vendéglátó és szálloda Nemzetközi kapcsolatok Gazdálkodási kereskedelmi Idegenforgalmi és szálloda Közgazdász-gazdálkodási egyetemi

Gazdálkodási főiskolai Humán erőforrás menedzser főiskolai Idegenforgalom és szálloda főiskolai Vendéglátó és szálloda főiskolai Közgazdász-gazdálkodási egyetemi Műszaki menedzser főiskolai

Szakok 2006/2007 Gazdálkodási és menedzsment BA Keresk. és marketing BA Közszolgálati BA Gazdálkodási egyetemi kieg. Gazdálkodási és menedzsment BA Informatikus közgazdász Gazdálkodási és menedzsment BA Turizmus-vendéglátás BA Gazdálkodási és menedzsment BA Keresk. és marketing BA Nemzetközi gazdálkodás BA Turizmus-vendéglátás BA Gazdálkodási és menedzsment BA Keresk. és marketing BA Nemzetközi gazdálkodás BA Közszolgálati BA Közgazdász-gazdálkodási egyetemi kiegészítő Alkalm. közgazdaságtan BA Emberi erőforrások BA Gazd. és menedzsment BA Nemzetközi gazdálkodás BA Turizmus-vendéglátás BA Pénzügy és számvitel BA Közgazdász-gazdálkodási egyetemi kiegészítő

5. A kihívásokból adódó feladatok A felsőoktatási piacon verseny folyik a hallgatókért és a forrásokért. A felsőoktatási intézmények számára az életképesség fenntartásához elengedhetetlen a hosszú távú stratégia. A képzés nem csak az aktuális igényeket kell, hogy kielégítse, hanem a perspektivikus szükségleteket is. Ezért szükséges a szakstruktúra állandó felülvizsgálata, új szakok indítása, a meglevők folyamatos megújítása. E feladatok megoldását segítheti a hatékony egyetemi marketing, amely csak átfogó stratégiával valósulhat meg, melynek során a menedzsment segít a versenytársakkal szembeni legelőnyösebb pozíció kialakításában. Szükséges az eredményességhez, hogy az intézmény 112


minden részlege, illetve dolgozója képviselje azt a filozófiát, azt a közös értékrendet, hogy a fogyasztói elégedettség megteremtése, a közönség megnyerése és megtartása a szervezeti siker eszköze. Ugyanakkor óvakodni kell az üzleti világ marketing gyakorlatának kritika nélküli átvételétől. A felsőoktatás sajátos karakteréből fakadó specifikus modellt célszerű közös elvi alapokon felépíteni. Irodalom Bakos K.– Cseh B. (főszerk.) (2005): Felsőoktatási felv. tájékoztató, OM –OFFI, Budapest Bakos K.– Cseh B. (főszerk.) (2006): Felsőoktatási felv. tájékoztató. OM –OFIK, Budapest Dinya L., Farkas F., Hetesi E., Veres Z. (2004): Nonbusiness marketing és menedzsment. KJK-KERSZÖV, Budapest Fábri Gy. (2005): A felsőoktatás nyilvánossága: szakmai érték és üzleti érdek. Előadás, amely elhangzott a II. Felsőoktatási Marketing Konferencián. Pécs, 2005. április 28-29. Pavluska V. (2003): A marketing sajátos természete a nonprofit szervezetekben. In: Tudásmenedzsment, november, 18-26. o. Rechnitzer J. (2005): Felsőoktatás és a regionális fejlődés. In: Beszteri Béla (szerk.) Fenntartható fejlődés, fenntartható társadalom és integráció I-II. Kodolányi János Főiskola és MTA VTB: Székesfehérvár, 39-51. Sipos Béla (2005): Verseny a felsőoktatásban − verseny a forrásokért és a hallgatókért. Előadás, amely elhangzott a II. Felsőoktatási Marketing Konferencián. Pécs, 2005. április 28-29. Széchenyi István Egyetem Tanulmányi tájékoztató (2004), Győr Széchenyi István Főiskola egyetemi akkreditációs programja (1999): Készítette az Egyetemi Akkreditációt Előkészítő Bizottság Programalkotó Albizottsága, Győr Széchenyi István Főiskola egyetemmé válása és hatása az Észak-Dunántúl térségének fejlődésére (2000): Készítette a Nyugat-Magyarországi Tudományos Intézet. Témavezető: dr. Rechnitzer János DSc., intézetigazgató, Győr Tájékoztató a jogi képzésről (2004): Széchenyi István Egyetem Jog- és Gazdaságtudományi Kar, Győr Törőcsik Mária (2003): Fogyasztói magatartás trendek. KJK−KERSZÖV, Budapest Törőcsik M. (2005): Fogyasztói magatartás trendek hatásainak érvényesülése a felsőoktatási piacon − Trendek és a felsőoktatási piac. Előadás, amely elhangzott a II. Felsőoktatási Marketing Konferencián. Pécs, 2005. április 28-29.

113

Apáczai-napok 2006

Kovács Norbert Meghatározó-e a múlt a magyar biztosítási piac szerkezetében? 1. A tanulmány célja Az 1949-ben létrehozott, s 1952-től monopolhelyzetben lévő Állami Biztosítót 1987. január 1-től, az 1016/1986.(IV.7)sz. Kormányhatározat és az 56/1986. (XII.10.) sz. Minisztertanácsi rendelet hatálybalépésével két részre osztották. A két utód közül az egyik, a „jogelőd” nevét megőrző Állami Biztosító örökölte a teljes lakossági, állami gazdasági, költségvetési szervi állományt, ezenkívül a szövetkezeti, a nem gépjármű vagyonbiztosítási ágazatokat, valamint a teljes életbiztosítási állományt. A Hungária Biztosító - másik jogutód – örökölte az állami vállalatok vagyonbiztosítását, a gépjármű-biztosítást, a nemzetközi biztosítást, az exporthitel-biztosítást, valamint a viszontbiztosítási üzletágat. A megosztásra 60-40%-os arányban került sor nemcsak az állományok és a díjbevétel, hanem a foglalkoztatott létszám és az eszközök tekintetében is. A dolgozatban arra a kérdésre keresem a választ, hogy e mesterséges felosztás során megörökölt piaci részesedésekkel mennyire gazdálkodtak jól az utódtársaságok, azaz képesek voltak-e megőrizni piaci helyzetüket, vagy az erősödő versenykörnyezetben lemorzsolódott az előnyük? 1995-ig a biztosítási piac több, mint 90 %-át a Hungária és az Állami Biztosító tartotta ellenőrzése alatt, vajon így maradt-e ez a kilencvenes évek második felétől átalakuló magyar biztosítási piac erősödő versenykörnyezetében is? E kérdésekre keresve a választ, először a biztosítási piac szerkezetét, majd a két utódtársaság piaci szerkezetben betöltött szerepét elemzem az 1995-2005 közötti időszakban. 2. A magyar biztosítási piac szerkezetének átalakulása A magyar biztosítási piac szerkezetének elemzésekor a szerkezet – magatartás – teljesítmény vizsgálatok (Bain (1951), Mann (1966)) módszertanát követve a koncentrációelemzést használtam. A vizsgálat során az általános mérőszámok közül a HerfindahlHirschman-indexet – röviden: HHI – alkalmaztam. A HerfindahlHirschman-index a versenyről és piaci szerkezetekről szóló nemzetközi és a hazai irodalomban (például: Blank - Persson (2004), Juhász - Seres Stauder (2005)) közkedvelt közlési forma. HHI =

n

∑z i =1

2 i

, ahol z i az i. cég

piaci részesedése a vizsgált piacon, tehát a HHI-index egyenlő a vizsgált piac vállalatai százalékos piaci részesedéseinek négyzetösszegével (Kerékgyártó– Mundruczó (1999)).. Az index magas értéke azt jelzi, hogy 114


néhány domináns vállalat uralja a piacot, csökkenő értéke a kiegyenlítettebb piacszerkezet felé való közeledést, illetve a verseny erősségének növekedését jelzi. Hogyan alakult az index értéke a magyar biztosítási piacon? 1. táblázat1 A HHI alakulása a biztosítási piacon 1995-2005 Teljes piac

Életág Előző Előző Év HHI 1995=100% év= HHI 1995=100% év= 100% 100% 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004

2089 1960 1875 1853 1729 1592 1577 1561 1480 1354

2005 1308

100,00% 93,81% 89,75% 88,73% 82,78% 76,19% 75,51% 74,73% 70,85% 64,82%

93,81% 95,67% 98,86% 93,30% 92,04% 99,11% 98,97% 94,80% 91,49%

2770 2784 2573 2305 2050 1784 1639 1570 1470 1395

62,63% 96,63% 1408

100,00% 100,51% 100,51% 92,89% 92,42% 83,21% 89,58% 74,01% 88,94% 64,39% 87,00% 59,15% 91,87% 56,69% 95,83% 53,06% 93,60% 50,35% 94,91%

Nem-életág HHI 1995=100%

Előző év= 100%

2871 2660 2585 2683 2623 2573 2552 2558 2366 2102

100,00% 92,65% 92,65% 90,03% 97,17% 93,46% 103,80% 91,35% 97,75% 89,61% 98,09% 88,88% 99,19% 89,09% 100,23% 82,42% 92,51% 73,21% 88,83%

50,82% 100,92% 2131

74,22% 101,37%

Saját számítás a MABISZ adatai2 alapján

Az 1. táblázat alapján látható, hogy a hazai biztosítási piacon és annak két üzletágában egyaránt jelentősen csökkent a HHI értéke. Ugyanakkor a nem-életágban lényegesen magasabb a koncentráció mértéke, az index értéke 2003-ig egyszer sem csökkent 2500 bázispont alá. Ezek az értékek a piaci verseny biztonsága szempontjából rendkívül kritikusnak tekinthetők.3 A 2000-es évtől a HHI-index értéke 1

Az 1. számú táblázat HHI index értékeinek alakulását tartalmazza a teljes biztosítási piacra, illetve külön az élet és a nem-életágra egyaránt. A számításokat az egyes társaságok bruttó díjbevétel adataira építve végeztem el, a teljes biztosítási piacra, illetve külön az élet- és a nem-élet üzletágakra, valószínűsítve, hogy az egyes üzletágakban eltérő mértékű koncentrációval és eltérő piaci szerkezettel találkozok. Az adatok forrásaként a Magyar Biztosítók Szövetsége honlapján (www.mabisz.hu) megtalálható Magyar Biztosítók Évkönyve című kiadvány 1998, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2005, 2006 években kiadott példányai szolgáltak 2 http://www.mabisz.hu/publikaciok_f.html, Magyar Biztosítók Évkönyvei 19982006 3 Az amerikai szabályozás kimondja, hogy abban az esetben, ha a HHI index számított értéke a fúziót követően egy adott piacon 1000 pontnál kevesebb, akkor két vállalat fúziója nem veszélyezteti a versenyt. Ha a fúziót követő HHI 1000 és

115

Apáczai-napok 2006

versenyszempontból elfogadható méretékű koncentrációt mutat, a neméletág kivételével, ahol úgy tűnik, hogy a nagyobb méretű vállalatoknak, különösen a piacvezető társaságoknak továbbra is lehetősége van oligopolisztikus járadékok érvényesítésére.4 A piaci koncentráció tehát csökkenő tendenciát mutat, amely hátterében az új belépések, a kis- és közepes vállalatok térnyerése, a nagyvállalatok részesedéseinek csökkenése és fokozatos kiegyenlítődése, a piaci szerkezet átalakulása áll. A piaci struktúra átalakulását jól láthatjuk akkor, ha a magyar biztosítási piacra elvégezzük az úgynevezett életképesség-vizsgálatot (Stigler (1989)), melynek segítségével meghatározható az adott piac optimális vállalatmérete, valamint az egyes méretosztályok súlya. A vizsgálat eredményeinek segítségével következtethetünk arra, hogy mekkora vállalatméret számít életképesnek, valamint arra, hogy melyek a piaci szerkezetben azok méretosztályok, amelyek meghatározóak. Az elemzést a teljes biztosítási piacra végeztem el (2. táblázat). A biztosítási piacot 6 méretosztályra bontottam, s meghatároztam az egyes méretosztályok piaci részesedését, valamint a méretosztályokba tartozó vállalatok számát a vizsgált időszakon belül 5 év metszetében.

1800 bázispont közé esik, a fúzió veszélyes, ha a HHI értéke 100 bázisponttal, vagy annál többel változik. Abban az esetben, ha a HHI értéke 1800 bázispont feletti, egy fúzió versenyellenesnek minősül, ha a HHI értékét 50 vagy annál nagyobb mértékben változtatja meg (Carlton – Perloff (2003), 661.o., illetve Blank - Persson (2004)) 4 Bizonyos modellbecslések (így például Corvoisier- Gropp (2002)) párhuzamot vonnak a koncentráltabb piacok és az érvényesíthető oligopolisztikus járadékok között. E tanulmányok empirikusan igazolják, hogy a koncentráltabb piacokon magasabb árak érvényesíthetők, mint a kevésbé koncentráltakon.

116


2. táblázat Piaci méretosztályok jelentősége a biztosítási piacon A biztosítási piac által realizált díjbevételek méretosztályok szerinti százalékos Vállalatméret* megoszlása (%)

Vállalatok száma

1995

1997

2002

2004

2005 1995 1997 2002 2004 2005

0-1% 1-2,5% 2,5-5% 5-10% 10-20%

2,62 2,47 8,93 5,52 21,86

1,78 4,27 3,73 11,34 25,01

4,41 10,08 0,00 5,25 51,67

5,53 14,82 0,00 14,32 39,45

6,05 14,46 0,00 5,00 49,38

3 2 2 1 2

7 3 1 2 2

11 7 0 1 4

13 9 0 2 3

12 9 0 1 4

20%-

58,60

52,87

28,55

25,88

25,10

2

2

1

1

1

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

12

17

24

28

27

Összesen

* Vállalati méretosztályok a teljes bruttó díjbevétel százalékában Saját számítás a MABISZ adatai5 alapján

Ha az életképesség vizsgálat eredményeit megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy dinamikusan bővült a két legkisebb méretosztályba tartozó vállalatok száma, s növekedett együttes piaci részesedésük. Az új belépők jelentős száma két dolgot jelez, egyrészt azt hogy a piacon oligopolisztikus profitok elérésére van lehetőség, másrészt hogy a piacra való belépésnek nincsenek jelentős akadályai. Látható, hogy a piacról eltűnt a 2,5-5%-os méretosztály, jelentősen megnőtt az 5-10%-os méretosztályba tartozó vállalatok száma és súlya, csakúgy, mint a 10-20%-os részesedéssel bíró vállalatoké. 2005-re egy olyan társaság maradt, amely megőrizte 20% feletti piaci részesedését, mégpedig az Allianz Hungária. A négy 10 és 20% közötti piaci részesedéssel rendelkező társaság élesedő versenyét mutatja piaci részesedéseik kiegyenlítődése. A biztosítási piac kínálati oldala alapvetően kettészakadt. Az egyik oldalon nagyszámú, egymással az életbennmaradásért küzdő társaságok nagy csoportja áll, amelyek alapvetően vagy egy speciális piaci szegmenst, illetve fogyasztói célcsoportot céloznak meg, vagy pedig diverzifikált termékportfolióval rendelkeznek. A piac másik oldalán a meghatározó társaságok állnak, jelentős, a piac egészének befolyásolását lehetővé tevő piaci részesedéssel.

5

http://www.mabisz.hu/publikaciok_f.html, Magyar Biztosítók Évkönyvei 19982006

117

Apáczai-napok 2006

3. Meghatározó szereplők maradtak-e az 1987-ben létrehozott társaságok a hazai biztosítási piacon? Az előző részben bemutatásra került, hogy a hazai biztosítási piac szerkezete átalakult az 1995-2005 közötti időszakban, s bár a piaci koncentráció értéke jelentős mértékben csökkent, a piacot öt jelentős társaság uralja. Megtalálható-e köztük az a két társaság, melyet 1987-ben az állami biztosításmonopólium két részre osztásával, mesterségesen hoztak létre? 3. táblázat Helyezések a biztosítási piacon 1995-2005 Teljes piac Helyezés

1995

1996

1997

1998

1.

Hungária

Hungária

Hungária

Hungária

2.

ÁB-Aegon

ÁB-Aegon

ÁB-Aegon

ÁB-Aegon

3.

Providencia Providencia

1999

2000

Allianz Hungária

Allianz Hungária

Generali-Providencia Generali-Providencia

NN

Generali-Providencia

ÁB-Aegon

4.

NN

NN

Providencia

ING-NN

ING-NN

ING-NN

5.

Generali

Generali

Garancia

OTP-Garancia

OTP-Garancia

OTP-Garancia

2003 Allianz Hungária

2004 Allianz Hungária

ÁB-Aegon

Helyezés

2001

2002

1.

Allianz Hungária

Allianz Hungária

2.






3.

ING-NN

ING

ING

ING

ING

4.

ÁB-Aegon

5.

OTP-Garancia

Aegon Magyarország Aegon Magyarország Aegon Magyarország OTP-Garancia

OTP-Garancia

OTP-Garancia

2005 Allianz

OTP-Garancia Aegon Magyarország

Saját szerkesztés a MABISZ adatai6 alapján

A 3. táblázatban a teljes biztosítási piac viszonyai alapján jól látható, hogy az egyik utódtársaság, az egykori Hungária Biztosító a vizsgált időszakban mindvégig meg tudta őrizni piacvezető pozícióját, bár piaci részesedése jelentős mértékben 12,6%-al csökkent 34,7%-ról 25,1%-ra. A másik utódtársaság, az egykori Állami Biztosító, mai nevén Aegon Magyarország 1998-ig tudta őrizni második helyét, majd a Generali és a Providencia egyesülését követően a 3. helyre szorult vissza, 2005-re pedig az 5. helyre. Piaci részesedése a vizsgált időszakban 13,45%-al csökkent 23,9%-ról 10,5%-ra. Ha az életbiztosítási üzletágat helyezzük a vizsgálat fókuszába, láthatjuk, hogy mindkét társaság tagja a hazai életbiztosítási üzletág 5 legnagyobb társaságának. A vizsgált időszakban azonban a két társaság 6


118


szerepe azonban eltérően alakult, hiszen az egykori Állami Biztosító részesedése 36,16%-ról 13,12%-ra csökkent, ezzel szemben az egykori Hungária 3,6%-os piaci részesedését 7,28%-ra bővítette (4. táblázat). 4. táblázat

Helyezések a biztosítási piacon 1995-2005 Életág

Hely

1995

1996

1997

1998

1999

2000

1.

ÁB-Aegon

ÁB-Aegon

NN

ING-NN

ING-NN

ING-NN

2.

NN

NN

3.

Providencia Providencia

ÁB-Aegon

ÁB-Aegon

ÁB-Aegon

ÁB-Aegon

Providencia


OTP-Garancia


OTP-Garancia Allianz Hungária

Generali-Providencia Allianz Hungária

OTP-Garancia Allianz Hungária

4.

Hungária

Hungária

Hungária

5.

Ahico

Ahico

Axa-Colonia

Hely

2001

2002

2003

2004

2005

1.

ING-NN

ING Aegon Magyarország



ING


OTP-Garancia


Aegon Magyarország Generali-Providencia

2.

ÁB-Aegon

3.

OTP-Garancia

4.


OTP-Garancia


OTP-Garancia

5.

Allianz Hungária

Allianz Hungária

Allianz Hungária

Allianz Hungária

OTP-Garancia

Allianz 7

Saját szerkesztés a MABISZ adatai alapján

A nem-életágban az egykori Hungária Biztosító vezető pozíciója gyakorlatilag megkérdőjelezhetetlen, bár részesedése 47,85%-ról 39,11%ra csökkent a vizsgált időszakban. Ugyancsak az öt legnagyobb társaság tagja tudott maradni a neméletbiztosítási üzletágban az egykori Állami Biztosító is. Piaci részesedése ugyan jelentősen csökkent, hiszen 1995-ben még az üzletág 2. legnagyobb szereplője volt 18,7% - os piaci részesedéssel, 2005-ben pedig a 3. legnagyobb társaságnak számított 8,4%-al (5. táblázat).

7


119

Apáczai-napok 2006

5. táblázat Helyezések a biztosítási piacon 1995-2005 Nem-életág Hely

1995

1996

1997

1.

Hungária

Hungária

Hungária

2.

ÁB-Aegon

ÁB-Aegon

ÁB-Aegon

3.

Providencia Providencia Providencia

1998

1999

2000

Hungária

Allianz Hungária

Allianz Hungária

Generali-Providencia Generali-Providencia Generali-Providencia ÁB-Aegon

ÁB-Aegon

ÁB-Aegon

4.

Generali

Generali

Generali

OTP-Garancia

OTP-Garancia

OTP-Garancia

5.

Garancia

Garancia

Garancia

Axa-Colonia

Axa-Colonia

Axa-Colonia

Hely

2001

2002

2003

2004

2005

1.

Allianz Hungária

Allianz Hungária

Allianz Hungária

Allianz Hungária

Allianz

2.






3.

ÁB-Aegon

OTP-Garancia

OTP-Garancia

Aegon Magyarország

Aegon Magyarország

4.

OTP-Garancia

OTP-Garancia

OTP-Garancia

5.

Axa-Colonia

Uniqua

Uniqua

Aegon Magyarország Aegon Magyarország Axa-Colonia

Uniqua

Saját szerkesztés a MABISZ adatai8 alapján

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy bár jelentős átalakulások mentek végbe az elmúlt 10 évben a hazai biztosítási piacon, az 1987-ben létrehozott két utódtársaság élni tudott azzal az előnnyel, hogy versenytársaival ellentétben kiépített hálózattal, illetve jelentős szerződésállománnyal indulhatott. Ugyanakkor az elemzések rávilágítanak arra, hogy az Allianz az a piaci szereplő, aki a megörökölt pozícióit az átalakuló hazai biztosítási piacon, az erősödő versenykörnyezetben tartani tudta.

8


120

Érték és kultúra Irodalom Bain, Joe (1951): Relation of Profit Rate to Industry Concentration: American Manufacturing 1936-1940. In: Quarterly Journal of Economics Vol. 65, No. 4, pp. 293-324 Blank, M., Persson, A. M. (2004): The Swedish food retail market: An econometric analysis of the competition on local food retail markets. http://www.diva-portal.org/liu/abstract.xsql?dbid=2521, 2006. október. 1. Carlton, D.W., Perloff, J. M. (2003): Modern piacelmélet. Budapest, Panem Corvoisier, S., Gropp, R (2002): Bank concentration and retail interest margin. ECB Working Paper, No. 72 Juhász Anikó, Seres Antal, Stauder Márta (2005): A kereskedelmi koncentráció hatásának egyes kérdései. In: Közgazdasági Szemle, LII. évf., No. 8., 774 - 794. o. Kerékgyártó Györgyné, Mundruczó György (1999): Statisztikai módszerek a gazdasági elemzésben. Budapest, Aula Kiadó Mann, Michael (1966): Seller concentration, Barriers to Entry, and the Rates of Return in Thrity Industries, 1950-1960. In: The Rewiev of Economics and Statistics Vol. 48, pp. 290-307 Stigler, George J. (1989): Piac és állami szabályozás. Válogatott tanulmányok. Budapest, KJK Magyar Biztosítók Évkönyve 2006, http://www.mabisz.hu/publikaciok_f.html, 2006. szeptember Magyar Biztosítók Évkönyve 2005, http://www.mabisz.hu/publikaciok_f.html, 2005. november Magyar Biztosítók Évkönyve 2004, http://www.mabisz.hu/publikaciok_f.html, 2005. november Magyar Biztosítók Évkönyve 2002, http://www.mabisz.hu/publikaciok_f.html, 2005. november Magyar Biztosítók Évkönyve 2003, http://www.mabisz.hu/publikaciok_f.html, 2005. november Magyar Biztosítók Évkönyve 2001, http://www.mabisz.hu/publikaciok_f.html, 2005. november Magyar Biztosítók Évkönyve 2000, http://www.mabisz.hu/publikaciok_f.html, 2005. november Magyar Biztosítók Évkönyve 1998, http://www.mabisz.hu/publikaciok_f.html, 2005. november

121

Apáczai-napok 2006

Lanczendorfer Zsuzsanna A humor és a tréfás műfajok szerepe egy ember életében Tudva lévő, hogy a tréfa, a humor, a vicc fontos az ember életében. A pszichoanalízis atyja, Sigmund Freud szerint az ellenséges agresszivitásban is szerepet játszik, hiszen „kiaknázzuk ellenségünk valamely nevetséges vonását, amit különféle akadályok miatt nyíltan vagy tudatosan nem tehetnénk meg, a vicc tehát ebben az esetben is elzárt örömforrásokat nyit meg a tilalmakat megkerülve.”1 Bahtyin szerint, a nevetés összefüggésben van a szabadsággal, a félelem fölött aratott győzelemmel.2 „A nevetés kétségkívül lehetett az önvédelem külső formája is.”3 A félelem ellen a legjobb módszer a félelem tárgyának kicsúfolása, legyen az az ördög (lásd: a rászedett ördög típusú mesék), vagy politikai ellenfél. Kemény diktatúrákban virágzik legjobban a politikai vicc. „Azáltal, hogy ellenségünket kicsinynek, alacsonyabb rendűnek, megvetendőnek vagy nevetségesnek mutatjuk, mintegy kerülő úton mégis átéljük legyőzésének örömét, amiről a harmadik, aki mindvégig kívülálló maradt és semmi erőfeszítést nem tett, nevetésével győz meg bennünket”4- írja Freud a tréfás műfaj és a tudattalan viszonyával foglalkozó egyik írásában. Napjainkban tudományos alapon is bizonyított, hogy a nevetés gyógyít. Az egyre gyakoribb „hahota-jóga” klubok is azt igazolják, hogy az egészség megőrzéséhez minden időben, így ma is, hozzájárul a nevetés. Népszokásainkban is gyakoriak a tréfás műfajok, szokások. Gúnyolták a szomszéd falut, minden községnek volt rátótiádája, csúfolták a vénlányokat, farsangi időben az egész társadalmat. Kicsúfolták még a rettenetes halált is, például a halott paródiájában, így szelídítve meg a lét legfélelmetesebb átmeneti rítusát, de a kocsmák faláról sem hiányzott a tréfás felirat. Fischer szerint: „A vicc játékos ítélet.”5 Horatiusnak is az a véleménye: „Miért ne mondhatná az igazságot, aki nevetve mondja?” „ Quid vetat ridentem dicere verum!” A témát meg lehet közelíteni az ember, a viccmester oldaláról is. „Nem mindenki képes viccmunkára, sőt nagyobb mértékben voltaképp csak nagyon kevesen, ezekre szokás azt mondani, hogy vicces emberek. A »vicc« mintegy különleges képességként jelenik meg tehát, szinte a régi értelembe vett »lelki adottságként«, s ekképp többé-kevésbé függetlenül 1

FREUD, 1982. 118. BAHTYIN, 2002. 103. 3 BAHTYIN, 2002. 106. 4 FREUD, 1982. 118. 5 FREUD, 1982. 26-27. 2

122


jelentkezik a többi hasonló adottságtól, az intelligenciától, a képzeleterőtől, a memóriától stb.”6 „A népi humor és formái... a nép alkotó tevékenységének legkevesebbet kutatott területe”7 - írja Bahtyin. Tréfás elbeszélők repertoárjának vizsgálatára van ugyan példánk - Mátyás Dénes személyében8 -, de ebben a témában még számos fehér folt akad a folklorisztika területén, főleg szűkebb hazánkban, a Kisalföldön. Előadásomban egy kisalföldi „vicces” ember életútján, illetve annak repertoárján keresztül közelítem meg a kérdést: érték-e a humor, felfogható-e túlélési stratégiaként? „Adatközlőm”, és egyben „előadóm”9 édesapám, Lanczendorfer Károly (a továbbiakban L. K.), nem a parasztság köréből származik, de birtokolja és továbbadja a hagyományos folklór kincseit, hiszen mindig falun élt, és foglalkozásából adódóan szoros kapcsolatban állt az itt élő emberekkel. Édesapám a tréfás műfajok mesélője. Vöő Gabriella vetette fel azt a problémát, hogy ritkán kutattak a gyűjtők hivatásos tréfamondó után, pedig az általuk hagyományozott rövid, humoros prózanarratívok, véleménye szerint „sem régiségükben, sem értékükben nem másodrangú folklóralkotások.”10 Édesapám hatalmas, az adott időszakra (a XX. század második és harmadik harmadára) jellemző folklórtudás birtokában van. Gazdag élettapasztalata és életútja („sváb” 11 családi környezetben eltöltött gyermekkora, inasévei, magánvállalkozásai, katonaélményei, hadifogsága, közéleti szereplése) rendkívül tanulságossá teszik ezt a témát, az „oral history”, valamint a lokális és a nemzeti identitástudat vonatkozásában is. Figyelemreméltó folklórtudásának műfaji sokszínűsége és megoszlása: anekdota, igaz történet, vicc, népdal, falucsúfoló, mondóka. Ismeri a populáris tömegkultúra termékeit (magyar nóta, kuplé, sláger, hadifogolynóta) is. Kiváló emlékező és előadói tehetséggel rendelkezik. Bensőséges kapcsolatunk, bizalmas viszonyunk segítette a gyűjtést. Vizsgálódásomban több módszert alkalmaztam: elsősorban az életrajzi módszert, és a folklorisztikában nemzetközileg elismert, úgynevezett egyéniségkutató módszert.

6

FREUD, 1982. 155. BAHTYIN, 2002. 11. 8 FARAGÓ, 1973. 9 Ld.: VOIGT meghatározását 1991. 53. Szomorú tény, hogy Édesapám 2007. április 9-én, húsvéthétfőn elhunyt. 10 Ld.: VÖŐ, 1981. 9. 11 L. K. szavait a következőkben külön megjegyzés nélkül, dőlt betűtípussal, írásos visszaemlékezését pedig betűhíven közlöm. 7

123

Apáczai-napok 2006

Lanczendorfer Károly rövid életrajza Édesapám, részben német, részben magyar, kisnemesi származású iparos, hentes-mészáros -kocsmáros, aki Ménfőn (Sokoróalja) született. I. 1922. október 24-én Ménfőn (Győr megye) a községtől bérelt kocsmalakásában látta meg a napvilágot. Apja, Lanczendorfer Károly hentes és mészáros (1898) Bakonygyirótról (Veszprém megye), anyja, Galambos Irén (1899) Gyirmótról (Győr megye) származott. 1928-tól 1932-ig apai nagyanyjánál, Punk Annánál élt Bakonygyiróton. Itt végezte el a magyar iskola első három osztályát, s tanult meg „svábul” ahogy a földijeivel a mai napig is beszél. A negyedik osztályt már a ménfői katolikus iskolában járta. Egy éven át volt a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium tanulója, majd magánúton három „polgárit” végzett. II. 14 éves korától inaskodott édesapja hentes üzletében, s közben Ménfőn az ipari iskolában három évig tanulta a hentes- és mészáros szakmát. III. 1943-ban elvitték katonának. Először a Nádasdy-laktanyába került (Győr-Szabadhegy) mint tüzér, majd másfél évig a Mária Terézialaktanyában (Budapest) volt szakács. 1944-ben a balatonalmádi, marcali fronton szolgált, ahol hadosztály-mészárosként őrvezető. 1945 májusában Klagenfurtnál bolgár, majd Körmendnél orosz fogságba került. Ezután a sorokpolányi, temesvári és foksányi táborokban volt hadifogoly. Mivel a foksányi táborban sárgaságba esett, nem vitték tovább Oroszországba. 1945 szeptemberében jutott haza a hadifogságból Ménfőre, ahol csak az üres és lefoglalt szülői házat találta. IV. 1945 telén megnyitotta saját hentesüzletét és mellette szőlőjében gazdálkodott. Koch szalámi gyárossal együtt húsfeldolgozó gépeket vásárolt a hédervári konzervgyártól, s így húsárukat is készített. Közben részt vett a falu közügyeiben is, támogatta, például 1948-ban a ménfői katolikus templom építését és a sportéletet. 1950. április 24-től a következő év „Szent György napjáig feketevágás gyanúja miatt” egy évet töltött Győr, Sopronkőhida, Zalahaláp, Inota börtöneiben. Időközben mészárszékét, hentesüzletét, gépeit államosították, azzal az indokkal, hogy egy éven át nem használta azokat. 1950-től házukban az ÁFÉSZ által üzemeltetett vágóhíd és húsbolt működött, ahol őt nem engedték dolgozni. 1952-től a győri Baromfifeldolgozó Vállalatnál vagonrakó, majd raktáros, segédművezető és művezető volt. 1959. december 27-én feleségül vette a felpéci származású Reider Idát, akit már gyerekkora óta ismert. 1961 októberében, majd 1964 áprilisában megszületett Marietta, majd Zsuzsanna nevű gyermeke. Az üzletben dolgozó hentest orgazdaság vádjával letartóztatták, aki félve attól, hogy munkáját L. K. átveszi, őt is belekeverte

124


a bűncselekménybe.12 Ezért ismét 10 hónapot töltött előzetes letartóztatásban Pápán és Veszprémben, illetve a tököli rabkórházban. Ugyanebben az évben öt hónapig feküdt a győri és az egyik budapesti kórházban. Háromszor megműtötték, majd eltávolították jobb veséjét. 1964 őszén visszavásárolta édesapja házát az államtól, amit addig, havi 100 forintért bérelt. Felesége 22 évesen a Győri Keksz- és Ostyagyár sztahanovista munkása volt, majd a Richards gyár kiváló kivarró dolgozója. 1967-től - egészen 1990. január elsején történő nyugdíjazásáig – a Zöldért vállalat boltjában boltvezető. 1969-től L. K. feleségével a saját házukban levő vegyes boltban dolgozott. L. K. haláláig Ménfőn élt. Önvallomások az életútról Egy önvallomás megszületésének több oka lehet. Készülhet külső felkérésre mint a mi esetünkben is -, vagy belső késztetés (például: példaadás, tanítás, panasz, önigazolás, írás gyönyörűsége) hatására. Édesapámat én kértem arra, hogy ne csak szóban valljon a vele történtekről, hanem életútját rögzítse írásban is. Célom, részben az volt, hogy több formában (szóban, írásban) is vizsgáljam a témát, részben pedig, hogy pontosabb, megbízhatóbb információkat szerezzek életútjáról, egyéniségéről. Édesapám irányítás nélkül, nem pontosan datálva, de kronológiai sorrendbe szedve, 132 oldalon írta meg visszaemlékezését. Elsősorban az érzelemmel töltött emlékeket és a pozitív élményeket rögzítette. Az írás stílusára jellemző, hogy a rossz élményeket is megszelídíti, megszépíti, a tréfa és gúny segítségével. A fejezetek életének fontos állomásait jelzik (gyerekkor, katonaság, munkahelyváltás, stb.). L. K. azon ritka kivételek közé tartozik, aki nemcsak magáról írt, a vele megtörtént eseményeket rögzítette, hanem családtagjaival és környezetével is foglalkozott. Több általa megformált tréfás igaztörténetet, anekdotát épített be életrajzába. Közölt történeteket nagyanyjáról „A háztűznéző”, „Isten verése”, a szomszédról „Az óra ütése”, „Pista kontója”, „A pesti szállás”, stb.. Külön fejezetet szentel édesapja bemutatásának: „Az új kocsmáros megverése”, „A háromféle bor”, „Az ebihalas bor”. Szeretett nagyanyjáról és nagybátyjáról többször emlékezik meg humorosan: „Nagymama vallásossága”. L. K. írása, hasonlóan a többi önéletrajzhoz, sok időt szentel a gyermekkornak: 45 oldalon emlékezik erre az időszakra. Ez a rész nagyon gazdag élménytörténetekben. L. K. folklórtudásának jelentős részét a gyermekkori események szülte tréfás igaz történetek teszik ki, például a „A prépost kutyájának feltámadása”, a „Macskairtás”. A visszaemlékezés központi témája - a férfi önéletrajzoknál általában - a katonaság és a hadifogság. A katonasággal 33 oldalon foglalkozik, úgy tűnik a második legfontosabb 12

Ezzel kapcsolatos a Pápai Húsgyárból történő lopás esete, amelyet Galgóczi Erzsébet: Kinek a törvénye című novellájában örökített meg.

125

Apáczai-napok 2006

esemény életében. Ezekben a részekben is inkább a kellemes élményeket említi, vagy megszelídíti, megszépíti a borzalom perceit. Itt olvashatunk például a tüzéravatás szokásáról, a Borbála-napi ünnepségről, a bakonyi hadgyakorlatokról. Többnyire azokat az eseményeket eleveníti fel, amikor megmenekül valami bajtól, ezzel Háry János elbeszéléseit juttatja eszünkbe. Például: fogda, katonaszökevénynek nyilvánítás, szökéskísérlet. A hadifogságba kerülés leírására is több oldalt szán, de itt is megjelenik a törekvés, hogy történetével másokat felvidításon: „Így lettünk bolgár hadifoglyok. Még tréfálkoztam is, hogy Bulgáriában szedjük majd a rózsaszirmot és préseljük a rózsaolajat.” A következő fontos esemény életében az ötvenes évekbeli igazságtalan ítélet és annak végrehajtása, majd a börtönben eltöltött hónapok leírása. „Itt kezdődtek a bajok.”, „Ismerd meg hazád börtöneit!”, „Megérkezés Sopronba.” „Szabadulás.” Az irónia, a gúny itt még jobban érvényesül. „A börtönben nem volt munkanélküliség!”, „Ez a győri vendéglátás 1-2 hétig tartott.”, „Indulás az állomásra díszkísérettel, rablánccal 4-en, 5-en összekötve.”, „Itthon már magunk zártuk magunkra az ajtót.” Önéletírását a sok fájdalmas emlék ellenére a vidám hangvétel és az irónia jellemzi. Ez legtöbbször már a címben jelentkezik: „Ismerd meg hazád börtöneit!” A visszaemlékezése tele van ironikus kifejezésekkel: Megtanultuk az első orosz szót.: „Davaj!” , „Vigyáztak ránk, talán, hogy el ne lopjanak bennünket!", „Itt a polányi uradalomban két-három hétig élveztük a szovjetek vendégszeretetét.”, „Megígérték, hogy szabaduláskor visszakapjuk. Máig is várjuk...”, „.karóval bíztattak, így önként mentünk.”, „Történt ugyanis, hogy a tífuszosoknál felejtettek bennünket.” „A Tanácsköztársaság nevébe, na meg a pisztolyrántás következtében gyorsan ajtót nyitott.” Többnyire saját személyére is tréfás, ironikus megjegyzéseket tesz: „Nagyon szép hangja volt. Lehet, hogy ragadt rám valami.”, „Rengeteg holló nem varjú. Gondoltuk magunkba lesz mit ennetek vagyunk elegen.”, „Koch szalámi gyárossal megvettük a hédervári konzervgyár berendezéseit. Ő okosabb volt, mint én, tudnillik felvett egy nagy összeget és búcsút intett a hazának”, „Elvittek bennünket Sopronban, de nem a Károly-kilátóba, hanem oda, ahonnan nem lehetett kilátni, a sopronkőhidai fegyházba.”, „túltápláltság veszélye miatt kerültem a zalaegerszegi »üdülőbe« a börtönbe.”, L. K. humora, iróniája, öniróniája, játéka, szellemessége, bölcsessége, fölény, áhítat, gúny Orosz Istvánéhoz hasonlít legjobban.13 Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy L. K. önéletrajza sokszínűen felépített emlékezés. Vannak benne didaktikus kicsengésű tanácsok, epizódszerű 13

Ld.: KÜLLŐS 1988. 265.

126


kitérések, anekdotikus betétek, néprajzi adalékok és folklóralkotások (szólás, anekdota, dalszöveg, stb). Személyiség- és repertoárvizsgálat L. K. repertoárjának nagy részét azok a folklór alkotások teszik ki, amelyeket ő hozott létre, illetve valamilyen módon kötődnek életéhez, életútjához, környezetéhez. Igaz történetek beszélnek a gyerekkori csínytevésekről „Isten verése”, „A prépost kutyájának feltámadása”, „Macskairtás”, „A rénye készítés”. Több alkotás kapcsolódik az iparhoz, mesterséghez, pl.: Három szabó legények .kezdetű mesterségcsúfoló, mészárosságról, kocsmárosról szóló trufák, anekdoták és csúfoló dalok: „Azután jönnek a mészárosok, azok a mészárosok.” Saját szakmáját, szakmai kompetenciáját mutatja be az „Az erős barát”-ról szóló igaz történet, és „A bandzsa mészáros”-ról szóló anekdota. Az sem véletlen, hogy L. K. ismeri a ménfői és csanaki kocsmafeliratokat, de néhányat tud más faluból is. A kocsma, mint helyszín gyakran szerepel tréfáiban: „A cifra fizetése”, „A dicsekvő gazda”, „A háromszáz éves holló”, „A köpőcsésze”, „A kétféle köszönés”, „A sör java”, „Az ebihalas bor”. A legtöbb folklóralkotást is itt sajátította el. Szakmájához kapcsolódó helyszínnel, a vágóhíddal is gyakran találkozunk: „A pösze kisgyerek”. L. K. folklór epikus szövegeiben a szereplők többnyire élő, a faluban ismert emberek. Ezek a történetek megélt eseményeken alapulnak, s többségében a családtagok és maga leleményességét, életrevalóságát hangsúlyozzák, a tréfa segítségével. Kedvelt alakja, a vicces szomszéd, Pusztai István és a falu orvosa, Torda István, akivel gyakran mulatott együtt. Van vicces története a falu kőműveséről: „A rímelgető Istók I-III.”, szabójáról: „Szabó I-III.”, kocsmárosokról, Józsa Mihályról: „A sör java”, Spitzer kocsmárosról , „Pista kontója”, a Mező borbélyról is. Műfajok Meserepertoárjában a tréfás műfajok vezetnek: életkörülményei ugyanis a rövidebb, humoros műfajok mesélését tették lehetővé. A rátótiádák közül L. K. repertoárjában az életrajzához kötődő, illetve a környékbeli falvakról szóló csúfolókat találhatjuk, (18). Figyelemre méltó a bakonyi falvakat felsoroló falucsúfoló is, amelyet német nyelven mond el, mivel Bakonygyiróton tanulta gyermekkorában. A tréfás meséinek gyakori szereplője az együgyű suszter: „Suszter lángész”, „Az eszes suszter”. Nyolc meséjéből fele a pap hibájáról, turpisságáról szól és ebből 2 dalbetétes mese. L. K. nagy szeretettel mond trufát és anekdotát. Ezt az alkotások száma is bizonyítja: (17). A Bagi Józsefhez fűződő anekdoták közül a „frakketetés, ruhaetetés” tartozik a repertoárjához, amelyről tudjuk, hogy 127

Apáczai-napok 2006

Mikszáth Kálmán jóvoltából lett népszerű hazánkban. Azt is tudjuk, hogy már Káldi György is említi prédikációiban a „Bagi uram frakkban” és a Kutasi János győri püspökről szóló anekdotát.14 L. K. anekdotájában azonban nem a Bagi név szerepel, hanem egy rábaközi parasztember. A történetben említett kávéház (Hungária) pedig, fiatalkorában a legelitebbek közé tartozott. rufáink egyik kedvelt hőse, a cigány sem hiányozhat repertoárjából. Csúfolók (névcsúfolók 14, mesterségcsúfolók 2, nemzetiségcsúfolók 3). A névcsúfolók közül L. K. 14-et tud felidézni. Van köztük egyszavas: „Lenke: Ügyetlenke.” de akad hosszabb is: „Marcsa: csúnya, mint a harcsa, van neki bajsza.” Többségük becenév. Például Böske, Ilka, Julcsa, de van olyan is, amely a helyi nyelvjárást tükrözi: „Lízi, bolond, aki nízi.” Két mesterségcsúfolót tud dallam nélkül. Az egyik a gyalogos katona csúfolója, amit a katonaságnál tanult, a másik a szabók gúnyneve (kecske): „Három szabó legények mek, mek, mek, Elindultak szegények, mek, mek, mek.” L. K. a csúfoló magyarázatát is megadja. Nemzetiségcsúfolóiban a tót és az abesszin nép szerepel. A két tótcsúfoló közül az első a tótok beszédét pellengérezi ki. Mindegyik csúfolót a katonaévek alatt „gyűjtötte”. Tréfás megnyilatkozások, szófordulatok L. K. beszéde telis-tele van tréfás megnyilatkozással, szófordulattal. A szomszéd Pista bácsival is mindig „viccben beszéltek”. Szinte minden helyzethez fűz valami tréfás megjegyzést. Ha ledorongolják: „Nem szólok én egy jó szót se!”. Ha valaki nem tud jól megcsinálni valamit, azt mondja: „Szomorú anyád lehet!”. Nem hagyja azt se szó nélkül, ha esküvőre hívják: „Mindenkit érhet baleset!”, ha halál esetről van szó: „Majd kivisznek, kiviszik a bagóvári erdőbe.” Megnevetteti az embert akkor is, ha valakit cselekvésre szólít fel: „Egyetek svábok, meghalt apátok!”, vagy ha őt kérik valamire, például, hogy pihenjen le: „Azt mondod: nyugodjak békében?!”. Sokszor válaszadása is szimbolikus és humoros: „Majd ha az egér futtatja a macskát.”, vagyis soha. Vagy, ha nincs otthon a felesége: „Sárkányeresztés van”. L. K. egyénisége jól megnyilvánul ezekben az állandósult és spontán megjegyzésekben. Ezt jól szemlélteti egyik volt munkatársának visszaemlékezése: „Jókedvűen üdvözölt, földobta az embereket már reggel. Humoros volt jókedvű, ha bejött az irodába, mindenkit kérdezett, feleltünk neki viccesen, mert tudtuk, hogy viccelődik. Hamar magához vette a szót, ő egy jó beszédű ember volt mindig, a mai napig is az, de fiatalkorában még jobban. Rögtönözni tudott dolgokat, ha bejött valaki rögtön mondott neki valami vicceset, amivel földobta.”15

14

GYÖRGY Lajos, 1935.169. 11-es számú adatközlő.

15

128


Viccek L. K. kedvenc műfaja a tréfás történet és a vicc. Mennyiségileg hasonló a másik kedvelt műfaja, az élmény- és igaz történet (86). Vidám, jókedvű személyiségéhez ezek álltak a legközelebb. A vicc ma az egyik legnépszerűbb közköltési műfaj, kutatási alanyunk esetében is.16 L. K. viccrepertoárjában a paraszti vicc dominál, tehát epikusabbak, anekdotikusabbak viccei. Legnagyobb számban a foglalkozásviccek szerepelnek repertoárjában (24). Ezek közül is a katona (8) és a rendőrvicceket (8) meséli szívesen. Az sem véletlen, hogy a kocsmárosról szóló, vagy a vendéglátással kapcsolatos vicceket is meséli. Ezt egyenlő arányban a politikai (10) és az erotikus viccek (10) követik. Az etnikus viccek között cigány- és zsidóviccekkel találkozhatunk. Az etnikai vicceinek egyik szereplője a Kohn nevű zsidó. Visszaemlékezésében is szerepel egy ilyen nevű ember, akit nagyon szeretett. „Gyiróton minden nap mentem Kohn bácsiékhoz halért.” Repertoárjában Móricka viccek (4) is vannak, amelyet gyermekkorában, fiatalkorában tanult ugyanúgy, mint az iskolavicceket (6). Korban is nagy intervallumot ölel fel. Politikai vicceihez sokszor hozzáteszi: „II. világháború előtt mondtuk” , vagy „A Kádár-rendszerben mondtuk.” Élettörténetek, igaz történetek, élménytörténetek 86 L. K. igaz történeteinek jelentős része a gyermekkori vidám kalandokról, csínytevésekről szól. A fiatalság évei is megelevenednek, például az udvarlás és legénytréfákat leíró kalandok által. Külön csoportot alkotnak a „Katonatörténetek”. Igaz történeteinek nagy része a falu ismert személyiségeiről (bíró, csanaki elöljáróság, suszter, kocsmáros, orvos) szólnak. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy L. K. összes története – 6 kivétellel - tréfás, humoros. Népszokások költészetében is van humoros. L. K. a jeles napok közül, önéletrajzában a karácsonyt, az újévet, a farsangot és a húsvétot említi. A lányok pünkösdöltek, „A pünkösdölőket a fiúk kicsúfolták”. Felirat költészet (kocsmai 4, WC. 4, sír 6) Összesen: 14 L. K. elsősorban a kocsmai feliratokra emlékezik szívesen. A négy feliratból egy a család által bérelt kocsmán „Ide gyere sógor, itt a jó bor!”, (Józsa kocsma), a másik a szomszéd község kocsmáján „Itt álljál meg sógor, itt a nyúli jó bor!”, (baráthegyi Marosi kocsma) függött. Az első felirat eltér a többitől, mivel szentencia jellegű, valamint a kocsmán belül helyezték el: „Aki a bort, nőt, dalt nem szereti, az életet meg nem érdemli!”. A WC feliratok vicces, humoros jellegükből adódóan rögzültek emlékezetében. Míg a kocsmai feliratokat fiatalon „gyűjtötte”, addig a WC feliratokat felnőtt korában, amikor gyárban dolgozott, focimeccseket 16

Vö.: KATONA, 1994.

129

Apáczai-napok 2006

látogatott, illetve amikor a börtönben raboskodott. Az utóbbi helyszínt a szöveg is elárulja: „Ez árnyékszék, nem törvényszék, itt nyugodtan sz..tsz!” Hat komikus sírversre emlékezik vissza, amelyeket többnyire Ménfőn, a kocsmában tanult. Dalok 163 L. K. énekes alkat, ezt bizonyítja a lejegyzett 163 dal. Repertoárjának leggazdagabb része dalanyag, amely több műfajt ölel magába. L. K. tréfás, csúfolódó dalt is ismer (nemzetiségcsúfolók és mesterségcsúfolók). Emlékezete megőrzött egy ritkaságszámba menő típust, városrészcsúfolót is, amely - Erkel Ferenc dallamára - Győr részeit mutatja be. Német nemzetiségi dallamokat is hagyományoz, ebből ötöt német nyelven. A katonaság és börtönévek alatt is bővült repertoárja. A hadifogság körülményeit idézi fel a „Belül a gatyában, száz tetű lapul.” kezdetű dal. Nem véletlen az sem, hogy a lovagoltató gyerekjátékban L. K.-nál „télen tetűt teleltettem, nyáron bóhát legeltettem” szövegrész található.17 A katonaság alatt tanult meg egy nyelvtörőt - amely katonáról szól - és katonavicceinek többségét is ott sajátította el. Folklóranyag forrásai L. K. többnyire nem emlékszik, hogy kitől örökölte folklóranyagát. Kivétel a suszter szomszéd, Pusztai István, aki nagy hatással volt rá. Vele németül is tudott beszélni. „Pusztai Pista” állandó humora, jókedve kedvezően befolyásolta a tréfás műfajok iránti vonzódását. Tőle sok viccet, nótát tanult. Egy másik személyiség, aki bővítette repertoárját a csanaki Mózes Pál volt. Ez a folklóranyag azért is figyelemreméltó, mivel Mózes Pál 45 évvel volt idősebb nála, így egy korábbi generáció szájhagyományozódó emlékei is fennmaradtak L. K. emlékezetében. L. K. még egy nevet említ forrásként, a ménfői Horváth Istvánét. Tőle a bolti munka során több tréfás történetet, trufát tanult meg. A könyv szeretetét már a családból hozta, itt is a vidám hangvételű könyvek domináltak. Legkedvesebb írója Gárdonyi Géza. „Göre Gábor bíró úr könyvei”-nek történeteit a mai napig ismeri, és szívesen meséli. A sajtóhibákkal foglalkozó vicces történeteit a helyi újság elírásai ihlették: „A győri városháza átadása. A plafonról három remek suszter (luszter) lógott alá.", „Nevetséges (lehetséges), hogy az ünnepélyen I. Ferenc J. királyunk is jelen lesz.”, „A tegnapi számunkba sajtóliba (sajtóhiba) csúszott be.” „A ménfői Tsz-be egy újságírónőt vitt ki az elnök. A kanászerdő mellett málnás volt, benne egyméteres paré (gaz). - Elnök elvtárs, mi az? - kérdezte a győri vendég. Paré - volt a válasz. Másnap az újságban a következő sorokat lehetett olvasni: A ménfői Tsz-ben egyméteres paraj nőtt.” 17

Vö.:„Itt a tetű majd megevett, Ott majd bolha lesz ehelyett…” In: KÜLLŐS, 1997. 260.

130


Az előadó személyisége, előadói képessége és stílusa L. K. személyiségére vonatkozóan készítettem interjút is. A kapott válaszok, illetve a korábbi gyűjtések, folklóralkotások és tapasztalatok alapján a következő kép állt össze. Minden megkérdezettnek elsősorban jó kedélye, vidámsága jutott először eszébe. Ez a tulajdonsága végigkísérte egész élete során, annak ellenére, hogy többször érte „sorscsapás”. „Vidám játékos gyerek volt, lehetett vele játszani.”18, fiatal korában is „Nagyon jó kedélyű ember volt.”19, „Humoros volt, jókedvű, ha bejött az irodába, mindenkit kérdezett, feleltünk rá viccesen, mert tudtuk, hogy viccelődik.”20, „Bánatában is énekelt” - emlékszik vissza katonatársa. A legtöbb válasz kiemeli segítőkészségét, jószívűségét, önzetlenségét. „Jó barát volt, mindenkivel kedves, társalgó, segítőkész volt.”21, „Jóindulatú és jó barát”, mondja nemcsak barátja, hanem az idegen is.22 Fejlett közösségi tudatról, mások problémáinak vállalásáról többször tett élete során tanúságot. „A csanaki zenész muzsikus cigányok (Pádárok, Mezeiek, Nyáriak) is minden pénteken tudták, hogy van vágás. Eljöttek, hordtak a vágóhídra vizet, hogy a pacalt meg a tüdőt megkapják. Mások eladták a bótba, hát ilyen ember apu.”23 Mások iránti törődésről illetve felelősségről többször bizonyságot tesz élete során. A börtönben is „brigád vezetőség”-ig küzdötte fel magát. Jól szemlélteti L. K. egyéniségét, kommunikációs „technikáját” volt főnöke visszaemlékezése: „A pincénél próbálta viccekkel földobni a társaságot, oda sokszor idegenek is betévedtek, voltak úgy helyzetek, hogy csoportokat fogadott, ha a falu bemutatására került sor. De idegenekkel is könnyen szót tudott érteni, és ilyenkor viccek jöttek elő. Ha idegenek voltak, vagy volt a társaságban idegen, akkor viccekkel feloldta a kezdeti feszültségeket, ami ilyenkor természetes. Aztán ez átcsapott kuplékba, versekbe, mesékbe.”24 Amint látjuk, L. K. jó érzéke volt a kedvező hangulat megteremtéséhez.

18

10-es számú adatközlő. 9-es számú adatközlő. 20 11-es számú adatközlő. 21 5-ös számú adatközlő. 22 9-es számú adatközlő. 23 2-es számú adatközlő. 24 7-es számú adatközlő. 19

131

Apáczai-napok 2006

Összegzés A folklór anyag hűen követi L. K. élettörténetét, életének minden mozzanatát. Repertoárjában azok az elemek időállók, amelyekhez emóciók, emlékek kötődnek. Repertoárjában ott vannak az „emlékdarabok”, nevek, helyszínek, események.25 Esetünkben a környezet és a foglalkozás, illetve a személyiségi jegyek határozták meg a műfajok szerepét a repertoárban. A bolti munka később inkább a tréfás rövid műfajoknak kedvezett. Ilyenkor alkalom nyílt arra, hogy egy-egy vicc, anekdota, találós kérdés elhangozzon. „A közgazdaságtanból véve hasonlatot: az irodalom és a fogyasztó viszonya olyan, mint az úgynevezett „piacra termelés” esetében, a folklór viszont a „megrendelésre termeléshez” áll közelebb” - véli Jakobson.26 Egyéniségéhez inkább a tréfás, rövid műfajok álltak a legközelebb. Azt is mondhatnánk, hogy az egyéniség rátalált a legmegfelelőbb műfajra. L. K. folklór anyagát meghatározta a családi indítatás is. Már nagyanyja is szeretett énekelni, beleplántálta a dalok szeretetét. Apja is jó humorú, vicces ember hírében állt, de nem feledkezhetünk meg a „vicc-partner” szomszéd szerepéről sem. A család nagy pincéje és az ezzel járó „pincézés” is segítette kommunikációs és előadói készsége kialakulását, fejlődését. az ilyen karakterű emberek automatikusan „törölték” emlékezetükből azokat a részleteket, melyek nem voltak alkalmasak a tanulság megfogalmazása mellett – a szórakoztatásra. A hallgatóság is mindig befolyásolta az előadás témáját. L. K., bár korábban ismert több komolyabb és hosszabb lélegzetű műfajt, s annak alkotását, mondákat, sőt meséket, mivel ezeket nem állt módjában hagyományozni, fenntartani, elfelejtődtek.. A repertoárja tehát a életkörülményeihez, hallgatóságának érdeklődéséhez alkalmazkodott. Így lett a tréfás műfajok „mesélőjévé”. L. K. mély érzésű, de vidám egyéniség. Jellemző rá, hogy amikor nem hagyományoz, nem mesél viccet vagy más műfajt, akkor is tréfásan nyilatkozik meg. Megdöbbentő gyorsasággal reagálja le, formálja humorrá a hétköznapi szófordulatokat. L. K. három kultúrrétegből merít: a tradicionálisból, a tömegkultúrából és az irodalomból. A folklóranyag mellett igen gazdag a tömegkultúrából vett ismeretanyaga. Kuplé és magyar nóta tudása kiváló. L. K. folklórtudásának nagy százalékát képezik, azok az alkotások, elsősorban anekdoták, igaz történetek, melyeket nem örökölt vagy variált, hanem ő hozott létre. Önéletrajzi írásának stílusa nem egységes; hol tárgyilagosan közli életrajzának eseményeit, hol pedig a szóbeli közlés elevenedik meg. A stílusválasztást azonban kitűnő érzékkel kezeli, például 25

GAŠPARÍKOVÁ a jelenkori szlovák prózát vizsgálva ugyanerre a végkövetkeztetésre jutott: „ A jelenkori szlovák prózát is a tréfás elbeszélések és az életrajzi – olykor humoros töltetű .– elbeszélések jellemzik.” In: 1988, 144. 26 JAKOBSON, 1969. 337.

132


a szomszédot anekdotákkal mutatja be, nem tárgyilagos leírással. Az egyéni ízt írásaiban - mint szóbeli előadásában - a humoros megjelenítés adja. Bár mára felbomlottak a folklór alkotásokat termő közösségek, de néha felélednek az ezeket éltető alkalmak. L. K. legintenzívebb folklórelbeszélő időszaka 1945-től 1980-ig tartott. Jelenkorunkban egyre kevesebb a hagyományos közösség és a hagyományozódás alkalma. „Ahogy a kollektív művészet hanyatlik és visszavonulóban van, úgy tör előre és válik ki az egyéniség, a kollektív kultúra és művészet megőrzője és továbbalakítója.”27 A hagyományozódás egyik helyszíne, a kocsma is funkcióváltáson esett át. Az ivási szokások is megváltoztak - ahogy Jávor Katalin írja – „a sör divatitallá válásával a borivással járó szertartásosság is kiszorult.”28 Úgy hiszem a róla készített interjúk sora, személyes tapasztalatom, valamint ez az írás is azt igazolja, hogy L. K. olyan egyéniség, aki megélt életének tükrében alakította ki repertoárját és közvetíti többek között a folklór kincseit és ezek közül főleg a humoros műfajokat. A tréfa, humor fontos az ember életében, átsegíthet sok bajon, ahogyan Édesapámat is gyakran. Arisztotelész írja, hogy „Az ember az egyetlen élőlény, amely nevetni képes.”29 Ronsard is így véli és ezt a formulát alkalmazza versében: „Isten tette föld urává az embert: / Ő rendelé, csak az ember nevethet / S vidulhat fel, rám a barom sosem, / Mert abban nincs szellem és értelem.” ADATKÖZLŐK MUTATÓJA (L. K. -ról készült riportok alanyai) 1. Bedőcs Marietta, szül.: Győr, 1990. 2. Hujber Sándorné, szül. Winkler Jolán, Ménfő, 1922. 3. Hutter Emil, szül.: Bakonyszentkirály, 1933. 4. Hutter Emilné, szül. Molnár Piroska, Ménfőcsanak, 1934. 5. Kovács József, szül.: Koroncó, 1922. 6. + Radics János, szül.: Csanak, 1913. 7. Szabady János, szül.: Ménfőcsanak, 1947. 8. Téglás István, szül.: Csanak, 1924. 9. Varga Károlyné, szül. Unger Katalin, Csanak, 1929. 10. + Vesztergom Elemér, szül.: Gyirót, 1919. 11. Zalka Ottóné, szül. Józsa Ilona, Ménfőcsanak, 1936. 12. Dr. Zsilavi Fábiánné, szül. Kiss Jolán, Mosonmagyaróvár, 1942.

27

NAGY, 1989, 22. PALÁDI, 2000. 679. 29 ARISZTOTELÉSZ Az állatok részeiről. In: BAHTYIN, 2002. 80. 28

133

Apáczai-napok 2006 Irodalom Bahtyin, Mihail (2002): Francois Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája. Budapest Brednich, Rolf Wilhelm (1982): Az életrajzi módszer alkalmazása a néprajzi anyaggyűjtésben. In: Küllős Imola (szerk.): Ethnographica 21., 61-75. Dégh Linda (1972): Folk Narrative. In: Dorson (ed.), 53-84. Faragó József (1973): Dénes Mátyás, ein blinder Märchenerzähler. Acta Ethnographica, 215-222. Freud,Sigmund (1982): A vicc és viszonya a tudattalanhoz. In: Esszék, Budapest, 23-253. Gašparíková, Viera (1988): A népi próza a múltban és napjainkban. Debrecen tanulmányok 3. Gunda Béla (1998): Az egyéniség és személyiségkutatás kibontakozása a néprajztudományban. In: Barna Gábor (szerk.) Szentemberek - a vallásos élet szervező egyéniségei. Szeged – Budapest, 13-25. György Lajos (1935): Anekdota. In: A Magyarság Néprajza, III. 148-182. Jakobson, Roman (1969): A folklór sajátos alkotásmódja. In: Roman Jakobson: Hang-Jel-Vers. Budapest, 329-433. Katona Imre (1994): A helyzet reménytelen, de nem komoly. Politikai vicceink 1945-től máig. Budapest Küllős Imola (szerk.) (1982): Az életrajzi módszer. Tanulmánygyűjtemény. Budapest, Dokumentatio Ethnographica 9. Küllős Imola (1988): Igaz történet, élettörténet, önéletrajz. In: Vargyas Lajos (szerk.): Magyar Néprajz V. Budapest, 251-266. Mohay Tamás (2000): Egyének és életutak. In: Paládi-Kovács Attila (szerk): Magyar Néprajz VIII. Budapest, 760-791. Nagy Olga (1989): A törvény szorításában. Paraszti értékrend és magatartásformák. Budapest Paládi-Kovács Attila (szerk.) (2000): Kisiparosok. In: Társadalom. Magyar Néprajz VIII. Budapest, 310-362. Voigt Vilmos (1991): Adatközlő - előadó - népművész - a népművészet mestere. In: Halász Péter (szerk.): A Duna menti népek hagyományos műveltsége. Tanulmányok Andrásfalvy Bertalan tiszteletére. Budapest, 53-58. Vöő Gabriella (1981): Tréfás népi elbeszélések. Bukarest

134


Lénárt Imre A középiskolás diákok értékrendje a mai Magyarországon Bevezetés „Értékes dolgok, tettek, fizikai vagy emberi tulajdonságok, minőségek és viszonyok kiválasztása – az értéktelenebbek kiszűrésével párhuzamosan – a mindennapi lét és gondolkodás része, alkotóeleme.”1 A világban, így hazánkban is az értékek folyamatos átrendeződésének lehetünk tanúi, sőt vannak, akik egyenesen értékválságról beszélnek. A probléma orvoslásának egyik helyszíne a középiskola. Létjogosultságát az adja, hogy a serdülőkor az az időszak egy ember életében, amikor kinyitja szemét a világra és az első önálló döntéseit meghozza. Ekkor van lehetőség arra, hogy elkezdjék kialakítani saját elveiket, amelyek életük során szilárd elvrendszerré fejlődhetnek. Kutatásommal azt szeretném bemutatni, milyen értékrenddel bír a mai középiskolás diákság, mi az amit fontosnak tartanak és mi az amit nem. Az elemzés alapját 2005-ben az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kara és a Kurt Lewin Alapítvány együttműködésében megtervezett és több más egyetem, illetve magánintézmény (Tábla és Penna Társadalomkutató Műhely, Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szociológia Tanszéke; Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szociológia Tanszéke; ECHO Survey Szociológiai Kutatóintézet) által az ország négy megyéjében, valamint a fővárosban végrehajtott, 7029 diákra kiterjedő, reprezentatív adatfelvétel adja. A vizsgálat vezetője Csákó Mihály volt, a kérdőív összeállítása – Csákó Mihály mellett – Szabó Ildikó, Ligeti György és Murányi István munkája. A kérdőív 61. kérdéssora 44 értékkel kapcsolatban vizsgálta azt, hogy ezek milyen fontossággal bírnak a megkérdezett diák számára. Célom a válaszok alapján bepillantást nyújtani abba, hogyan épül fel a diákok értékrendje, valamint rávilágítani arra, hogy milyen különbségek fedezhetők fel olyan demográfiai jellemzők mentén, mint a nem, a lakhely, a vallásosság és a testvérek száma. A 44 értéket faktoranalízis segítségével hét csoportba soroltam, amelyek a következők: eredményes élet, pozitív életérzés, hagyománytisztelet, társadalmi öntudat, társadalmi elismertség, tolerancia és igazságosság. Majd ezután a faktorok és a demográfiai jellemzők közötti kapcsolatot vizsgáltam, kutatva a tendenciákat, a feltűnő sajátosságokat. 1

Váriné Szilágyi Ibolya – Az ember, a világ és az értékek világa – Budapest, Gondolat, 1987 pp 31

135

Apáczai-napok 2006

A hét faktor A kérdőív 61. kérdése a következő volt: „Mennyire fontosak számodra az alábbiak?”. Egy táblázatban pedig fel volt sorolva 44 érzés, cselekvés, szokás, és a kitöltő diák aképpen tudta véleményét kifejezni, hogy az „Egyáltalán nem fontos”, „Kicsit fontos”, „Inkább fontos” és „Nagyon fontos” cellák egyikébe „X”-et tett. Az elemzés során számszerűsítettem a válaszokat és a fenti fontossági kategóriáknak rendre 1-es, 2-es, 3-as, 4-es pontszámot rendeltem. A 44 érték egyesével történő vizsgálata helyett azt választottam, hogy csoportokat hozok létre a könnyebb áttekinthetőség végett. Az értékek maguk is jól elhatárolhatóak egymástól és valamennyi az élet fontos területére világít rá, ezért igyekeztem olyan csoportokba sorolni őket, amely jól átfog egy-egy szegmenst. Így jött létre az alábbi hét faktor (zárójelben azok az értékek a 44 közül, amelyek segítségével az adott faktor létrejött), mely az összes variancia 50,05%-át magyarázza.2 1. Eredményes élet: Ide azok az értékek kerültek, amelyek az ember saját életének minőségét hivatottak mérni, azaz ami az életvitel, erőfeszítések eredményeképpen jelentkezik. (Barátság, Érdekes, változatos élet, Jó kondíció, egészség, Munka, Önmegvalósítás, kreatív élet, Őszinteség, egyenesség, Sikeres élet, Szabadidő, Szabadság, Szerelem, Szépség, jó megjelenés, Szórakozás, Tudás, Tulajdon) 2. Pozitív életérzés: Ez a faktor azokat a változókat gyűjti csoportba, amelyek a jóérzést, a boldogságot, az élettel való elégedettséget mérik. Az előző csoporttól elsősorban abban különböznek ezek az értékek, hogy míg az előbbiek inkább az egyénre vonatkoznak, míg ezek inkább társadalom-centrikusak. (Barátság, Becsületesség, Belső harmónia, Békés világ, Bizalom, Biztonság, Család, Egyenlő bánásmód mindenkivel, Emberi méltóság, Őszinteség, egyenesség) 3. Hagyománytisztelet: Ebbe a változócsoportba olyan értékek találhatók, melyek a törvényekben, a múltban, a szokásokban gyökereznek. Aki ilyen értékekkel rendelkezik, arra szokták mondani, hogy tisztességes ember. (A hagyományok tisztelete, A szegények segítése, A szülők tisztelete, A tanárok tisztelete, A törvények betartása, Az életvitel szabadsága, Az igazság érvényesülése) 4. Társadalmi öntudat: Olyan értékek, amelyek a nagyobb csoporthoz, a magyarokhoz való tartozás szorosságát mérik. Az odatartozáson túlmenően ez a faktor az aktivitást is méri, a tudatos magyarságot, ami adott esetben cselekvést is jelent. (A hagyományok tisztelete, 2

Az eredmények főkomponensek módszere alapján Varimax rotáció utániak, kiszűrve a 0,35 alatti abszolút értékkel rendelkező komponenseket.

136


Hazaszeretet, Nemzeti érzés, magyarságtudat, Politizálás, Részvétel a közügyekben, Származás, Vallásosság) 5. Társadalmi elismertség: Azok a változók, amelyeket az emberek elismerésre méltatnak, a külső, sokszor első pillantásra észrevehető, érzékelhető értékek. (Hatalom, Hírnév, Pénz, anyagi javak, Politizálás, Sikeres élet, Származás, Szépség, jó megjelenés, Tulajdon) 6. Tolerancia: Ez a faktor igyekszik lefedni az élet azon területét, amely a közösségi lét egyik legfontosabb alapja: a tőlünk különböző ember – legyen az akármilyen, természetesen számunkra nem káros – elfogadása. (A kisebbségek védelme, A másképpen gondolkodók megértése, A másság elfogadása, A szegények segítése, Egyenlő bánásmód mindenkivel, Rasszizmus-ellenesség, Segíteni másokon, hasznos élet) 7. Igazságosság: Az értékek ezen csoportjában az a közös, hogy mindegyik olyan területet képvisel, amely az egyenlőséget, a tettek méltó jutalmazását, vagy akár büntetését jelentik. (Az életvitel szabadsága, Az igazság érvényesülése, Belső harmónia, Demokratikus társadalmi rend, Egyenlő bánásmód mindenkivel, Emberi méltóság, Érdekes, változatos élet, Önmegvalósítás, kreatív élet) Összefüggések Nemek szerint hat faktor esetében tapasztalható szignifikáns eltérés. Az eredményes élettel és a hagyománytisztelettel kapcsolatos értékek, még ha nem is sokkal, de a lányok számára bírnak nagyobb fontossággal. Ugyanilyen irányú tendenciát, azonban markánsabb eltérést fedezhetünk fel a két nem képviselői között, ha a pozitív életérzést és a toleranciát vizsgáljuk meg. A fent említett érték-együttesekkel szemben a nemzeti öntudat és a társadalmi elismertség a fiúk számára bír nagyobb fontossággal. Az igazságosság megítélésével kapcsolatban azonban nem mutatható ki szignifikáns eltérés a lányok és a fiúk között. Ha a település jellege szerint teszünk különbséget a megkérdezett diákok között, akkor a következő eredményekre jutunk:

137

Apáczai-napok 2006 1. táblázat. Eltérés a különböző jellegű települések diákjai és az országos átlag között Település jellege

Eredményes élet

Pozitív Hagyomány Nemzeti életérzés -tisztelet öntudat

Társadalmi elismertség

–

–

Budapest Megyeszék-hely

–

+

Nagyváros

–

+

+

–

–

+

+

Kisváros Község

Tolerancia Igazságosság

+ –

+

–

+

–

Látható, hogy az eredményes élet, a tolerancia és az igazságosság inkább a fővárosban, és a megyeszékhelyeken fontosabb, míg a kisvárosokban, községekben kevésbé. Ellentétes tendencia fedezhető fel a hagyománytisztelet, a nemzeti öntudat és a társadalmi elismertség faktorában, melyek a nagyobb településeken kisebb, ezzel szemben a nagyvárosokban, kisvárosokban és a községekben nagyobb fontossággal bír. Attól függően, hogy valakinek hány testvére van, befolyásolhatja, hogy milyen értékeket tart fontosnak. A családmérettől függően más és más helyzetekkel kell megbirkózzon a gyerek, ez pedig eltérő értékrendhez vezethet. Ezt a hipotézist vizsgálja a következő táblázat: 2. táblázat. Eltérések az országos átlagtól a testvérek száma alapján Testvérek száma

Eredményes élet

0 1

Pozitív életérzés

Hagyomány -tisztelet

–

Nemzeti öntudat


Tolerancia

–

+

Igazságosság +

–

2 3 vagy több

–

–

+

+

–

A fenti táblázat megmutatja, hogy akik igazán nagy családban élnek (3 vagy több testvérük van), érezték legkevésbé fontosnak az eredményes életet, a hagyománytiszteletet és az igazságosságot, viszont számukra legfontosabb a tolerancia és a nemzeti öntudat. A másik pólust képviselő egykék számára a legfontosabb az igazságosság és legkevésbé fontos a pozitív életérzés és a nemzeti öntudat. Vallásosság szerint megvizsgálva a diákok értékrendjét, markáns eltérések figyelhetők meg aszerint, hogy mennyire szoros kötődéssel bírnak az egyház felé. 138

Érték és kultúra 3. táblázat. A vallásosság ereje és az értékfaktorok közötti összefüggés Vallásosság

Eredményes élet


„az egyház tanításait követem”

–

+

Hagyomány Nemzeti -tisztelet öntudat +

„a magam módján” „nem tudom megmondani” „nem vagyok vallásos” „elutasítom a vallásosságot”

+

Társadalmi Tolerancia Igazságosság elismertség –

+

+

–

+ +

+

–

+

–

– –

–

– +

–

+

Az eredményes életet leginkább a nem vallásosak és a vallást elutasítók találták fontosnak, míg legkevésbé fontosnak a vallásosság tekintetében bizonytalanok és az egyház szerint magukat vallásosnak ítélők jelölték. Az igazságosság is inkább a vallást elutasítók számára fontos, mint a vallásukat előírás szerint követők számára. Pozitív életérzés, hagyománytisztelet, nemzeti öntudat és tolerancia területén viszont az előzőkhöz viszonyítva fordított tendencia figyelhető meg: minél közelebb áll valaki az egyházához, annál nagyobb fontosságot tulajdonít ezen értékcsoportoknak. A társadalmi elismertség kategóriája némileg kilóg a többi közül, mert itt tendencia kevéssé fedezhető fel, mindössze annyit kell megemlíteni, hogy legkevésbé az egyház szerint vallásosak számára bír fontossággal, míg leginkább a magukat a vallásosságukban bizonytalannak vallók és a vallást elutasítók számára fontos. A kérdőív a család gazdagságát többek között azzal is mérte, hogy felsorolt 11 vagyontárgyat3 és a kitöltő diákoknak aláhúzással kellett jelölniük, hogy van-e a család birtokában az említett dolog. Az aláhúzott vagyontárgyak számával szignifikáns kapcsolatban van az összes értékkategória a nemzeti öntudat kivételével. Minél több vagyontárgyat jelölt meg a diák, annál fontosabb számára az eredményes élet, és az igazságosság. A társadalmi elismertség viszont a kevesebbet és közepes számút megjelölők számára kevésbé, míg a gazdagabb családban élők számára inkább fontos. Ezekkel szemben a birtokolt vagyontárgyak számával ellentétes tendenciát mutat a tolerancia fontossága. A pozitív életérzés, a hagyománytisztelet változó tendenciát mutat. A skála két végén állók számára kevésbé fontos, míg a közepén levők számára fontosabb ez a két értékcsoport.

3

A következők voltak, zárójelben a súlyszámok: autó (2), digitális fényképezőgép (1), DVD lejátszó (1), Internet hozzáférés (2), LCD/plazma TV (2), mikrosütő (1), mosogatógép (2), motorkerékpár / robogó (1), számítógép (2), telek / nyaraló (2), video (1).

139

Apáczai-napok 2006

4. táblázat. A faktorok és a gazdagság közötti kapcsolat iránya Faktor

Gazdagság

Eredményes élet

+


∩

Hagyománytisztelet

∩

Nemzeti öntudat

Nem szignifikáns


⎠

Tolerancia

—

Igazságosság

+

Utószó Az elemzés során igyekeztem olyan változókat kiválasztani, amelyek jól elkülöníthető csoportokra osztják a magyar társadalmat. Így láthatóvá vált, hogy a nem, a lakhely, a testvérek száma, a vallásosság és az anyagi helyzet mentén milyen különbségek fedezhetők fel. Az értékek rendszerére tehát hatással vannak az említett változók már 15-17 éves korban, szignifikáns eltérés mutatható ki a különböző demográfiai csoportok között az értékek fontosságának megítélésében. Nem vizsgálta a kutatás, hogy a megkérdezett diákok milyen indíttatásból jelöltek egy-egy értéket fontosnak vagy kevésbé fontosnak. További kutatás célja lehet felfedni, hogy milyen háttere lehet annak, ha valaki fontosabbnak ítél egy értéket. Talán azért fontos, mert nem volt meg, most sincs meg és hiányzik az életéből? Vagy nem volt meg, de kitartó erőfeszítéssel sikerült megszerezni és a belefektetett energia megbecsültté teszi? Esetleg kezdettől fogva megvolt, de elveszett és a hiánya rávilágít fontosságára? Vagy pedig már a kezdetektől fogva megvan és sikerült is megtartani, mert mindig szem előtt volt fontossága? Végezetül következzen, hogy a megkérdezett 7029 diák milyen sorrendet állított fel az értékcsoportok között, a legfontosabbtól, a legkevésbé fontos felé haladva: Pozitív életérzés, Eredményes élet, Igazságosság, Hagyománytisztelet, Nemzeti öntudat, Tolerancia, Társadalmi elismertség.

140

Érték és kultúra Irodalom Bábosik Zoltán (2001): Értékközvetítés napjainkban. In: Új Pedagógiai Szemle, 12. szám, pp 3-10. Keresztes Noémi, Pluhár F. Zsuzsanna, Pikó Bettina (2006): Fiatalok életmódja és egészsége lakóhelyük tükrében. In: Új Pedagógiai Szemle, 6. sz. pp 36-47. Ligeti György (2006): A jogállam polgárai - A legfrissebb kutatási eredmények serdülők körében. In: Új Pedagógiai Szemle, 4. sz. pp 3-14. Pikó Bettina (2005): Középiskolás fiatalok szabadidő-struktúrája, értékattitűdjei és egészségmagatartása. In: Szociológiai Szemle, 2. sz. pp 88–99. Schüttler Tamás (2001): Az iskolának fel kell keltenie az igényt egy belső erkölcsi értékrend iránt -- Interjú Kojanitz Lászlóval, a KOMA kurátorával. In: Új Pedagógiai Szemle, 12. sz. pp 118-124. Szekszárdi Júlia (1999): Beszélgetések diákokkal az élet dolgairól – Változatok az erkölcsi nevelés megvalósítására. In: Új Pedagógiai Szemle, 3. sz. pp 76-77. Váriné Szilágyi Ibolya (1987): Az ember, a világ és az értékek világa. Budapest, Gondolat

141

Apáczai-napok 2006

Nándori Eszter The conditions of the roma minority in Borsod-Abaúj-Zemplén county INTRODUCTION Any change in economic and social roles has an effect on the behaviour of individuals. The bulk of society is able to meet the requirements related to the changing roles. However, there are some people who are not able to adapt themselves to these roles either because of their living conditions or because of their inherited cultural norms. These people are most endangered by social exclusion. If the ratio of these people in the population is too high, this endangers the proper functioning of the society and the economy. [1] In our days, the bulk of the poor is made up by the Roma, the unemployed, pensioners and those who bring up three or more children. Poverty is a multidimensional concept, it can be caused not only by low income level, but also other factors such as housing problems, a low level of qualification, illness or social integration problems. In Hungary the Central Statistical Office defines the threshold of poverty as the subsistence level, that is, the sum of forints that ensures the fulfilment of moderate needs related to a minimal lifestyle. My paper examines the different factors leading to poverty in the case of the Roma in Borsod-Abaúj-Zemplén county. My analysis is based on the data of the 2001 census, broken down to subregions. THE CONDITIONS OF THE ROMA Studies made by the commission of the European Union in the last few years state that in the Roma population multitudinous poverty can be found especially in the new member states of Eastern Europe. In these countries more than 60 percent of the Roma is affected by poverty. [4] In a survey made by András Gábor and Péter Szívós in 2003, the Roma origins of the head of the household considerably increase the probability of the family becoming poor. [7] Consolidating their conditions is of primary importance in respect of the social and economic progress of the country, because • the Roma make up the most important ethnic minority in Hungary, which is 5 percent i.e. 500,000 people according to estimations; • the Roma have to struggle with significant social and economic difficulties; the unemployment rate can reach as high as 90 per cent among them while the average is about 10 per cent in the country; • they do not have a home country that could support them 142


•

they have to suffer the prejudice i. e. the adverse discrimination of the majority. [2]

In 1984, there were 16 villages with less than thousand inhabitants where the ratio of the Roma minority exceeded 25 per cent in Borsod-AbaújZemplén county. In 1991, according to the survey made by Éve Fekete in 76 settlements of the county, the ratio of the Roma exceeded 10 per cent in the two third of the villages, in more than the half of the villages it exceeded 20 per cent and in nine villages 50 per cent. The Roma minority tend to move in the parts of the villages from where other inhabitants have moved off, i.e. the decaying and run-down parts. As an effect of the Roma’s moving in, moving off increases, which only accelerates destruction. [8] If you look at the differences among the ratio of the Roma in the subregions of Borsod-Abaúj-Zemplén county, you can see that this ratio is extremely high in the subregion of Edelény (more than 16 per cent), Encs (more than 14 per cent) and Szikszó (more than 12 per cent). The lowest values can be found in the subregions of Miskolc, Mezőkövesd, Tiszaújváros and Kazincbarcika, where this ratio is below 4 per cent. RELATION WITH THE NUMBER OF CHILDREN Poverty also depends on the number of children: families who bring up three or more children are usually poorer than those who do not have any children or who have only one child. At the beginning of the 1990’s the birth rate among Roma women was close to the average rate in Hungary before the World War I. At that time, the birth rate was two – two and a half times more among the Roma than in the whole polulation. [9] My hypothesis is that with the increase of the ratio of the Roma minority, there is an increased ratio of families bringing up three or more children. To test the hypothesis I use the method of correlation analysis. I calculated out the value of coefficient of correlation between the ratio of the Roma minority and the ratio of the families bringing up three or more children. The value of the coefficient of correlation is r = 0,968; which shows a significant correlation at the 0.01 level. It means that there is an extremely strong positive relationship between the two variables. It also means that in a subregion where there is a high ratio of the Roma minority, the ratio of the families bringing up three or more children is also high. In this context, I also test the hypothesis that among the Roma it is not common to bring up only one child in a family, that is, with the increase of 143

Apáczai-napok 2006

the ratio of the Roma, there is a decreasing ratio of the families bringing up only one child. To test this hypothesis I again use the method of correlation analysis. I looked for the coefficient of correlation between the ratio of the Roma and the ratio of the families bringing up one child. The value of the coefficient of correlation is r = -0,675; which means a negative correlation. This relation is significant at 0.05 level. If you look at the ratio of the families bringing up six or more children, you can find important differences between the Roma minority and the whole population. This is 6.6 percent in the whole population and 22.5 percent in the Roma minority. The result is a bit different if you compare this ratio between the Roma minority and the Hungarian families where the income is as low as in the case of the Roma. In this case, the difference between the two ratios is not significant. [10] HOUSING PROBLEMS OF THE ROMA MINORITY A sign of the segregation of the Roma minority is that many of them live in camps. In 1971 two third of the Roma used to live in such camps. As a result of the winding-up of camps carried out between 1965 and 1985, only 6 per cent of the Roma, i.e. 36 thousand persons lived in camps in 2003. Nowadays, there are only a few traditional camps. The majority of the camps is newly-founded. They can be found especially in the northern regions, notably in Borsod-Abaúj-Zemplén county. [8] My hypothesis is that Roma people in Borsod-Abaúj-Zemplén county usually have housing problems. It can be measured by the average constructing year of their houses on the one hand, and by the average level of comfort in the buildings on the other. I test the hypothesis that with the increase of the ratio of the Roma, the average constructing year of their houses decreases. I calculated the coefficient of correlation between the two variables. The value of this coefficient is: r = -0,621. This correlation is significant at the 0.05 level. So Roma people tend to live in older houses. My next hypothesis tests the statement that the average level of comfort in the buildings is also associated with the ratio of the Roma minority. In order to transform the level of comfort into a numerical form I mark temporary accomodation with 1, houses without comfort with 2, with half comfort with 3, houses with comfort with 4 and houses with all modern conveniences with 5.

144


I measured the coefficient of correlation between these two variables. The value of this coefficient is the following: r = -0,886; which shows a significant negative correlation at 0.01 level. So the average level of comfort in Roma people’s houses is usually lower than the subregion’s average. According to a survey made by István Kemény and Béla Janky, there was electricity in the 98 percent of the houses of the Roma in 1993 and 2003. In 1993, 65 per cent of the Roma’s houses had a water system. This ratio is 75 per cent in towns and 55 per cent in villages. They had water from the pump on the croft in 10 per cent, from a pump within 100 meters in 20 per cent and from a pump more than 100 meters in 5 per cent of the cases. There was a flush toilet in 49 per cent and a bathroom in 48 per cent of the houses. In 2003, 72 per cent (68 per cent in towns and 67 per cent in villages) of the Roma’s houses had a water system. They had water from the pump on the croft in 6 per cent of the cases. They had a flush toilet inside the house in 51 per cent, outside the house in 7 per cent. 57.6 per cent of the Roma’s houses was equipped with a bathroom. [8] SUMMARY One of the parts of the society most endangered by poverty is the Roma minority. Consolidating their conditions is of primary importance in respect of the social and economic progress of the country. In the last years there have been many, in the most part of the cases unsuccessful, attempts at the social and economic integration of the Roma minority. One of the most important tasks in the first decade of the 21th century is their real integration. In lack of this, economic results can be eliminated especially on the subregional level. [3] References Javaslat a Népesedési Kormánybizottság által 2003. őszére tervezett nemzetközi konferencia előkészítésére. (2003): Miniszterelnöki Hivatal, Általános Politikai Államtitkár, Népesedési Kormánybizottság Titkársága, 22 April Szegénység és cigányság, Autonómia Alapítvány, www.autonomia.hu Kocziszky György (2001): Gondolatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye gazdasági helyzetéről az ezredfordulón. In: Borsod-Abaúj-Zemplén megye kistérségeinek jelene és jövője az ezredfordulón. szerkesztette: Kocziszky György, Lórántné Orosz Edit, Miskolc, p. 5-9. Székelyi Mária, Örkény Antal, Csepeli György (2001): Romakép a mai magyar társadalomban. In: Szociológiai Szemle, 3. szám, p. 19-46. Ramón de Marcos Sanz (2005): Cigányok Európában. Többségben és kisebbségben. In: Magyar oldalak, 19 April, www.talaljuk-ki.hu

145

Apáczai-napok 2006 Janky Béla (2004): A cigány családok jövedelmi helyzete. In: Társadalmi Riport, p. 400-413. Gábor András, Szívós Péter (2004): Szegénység Magyarországon az EUcsatlakozás küszöbén. In: Társadalmi Riport, p. 96-117. Kemény István, Janky Béla: Települési- és lakásviszonyok. RomaPage Janky Béla: A cigány nők helyzete; www.tarki.hu/adatbank Kemény István: A magyarországi cigány lakosság; www.romacentrum.hu www.nepszamlalas.hu

146


Nemes Zsolt Hagyomány és érték az informatika korában egy informatikus szemével „Hagyomány nélkül olyan ingatag lenne az életünk, mint hegedűs a háztetőn” Tevje, a tejesember mondja ezt, és vele együtt gondolom sokan így gondolják. Ha valóban így van, akkor az informatika, a digitális világ is kell, hogy erre épüljön, kell hogy e szerint fejlődjön. De tényleg így van? A mai kor, a 21. század embere és digitalizálódó világa segít-e megtartani az emberiség elmúlt néhány ezer évének kulturális örökségét, továbbviszi-e mindazt, amit az előző korok felhalmoztak? Hogyan is kezdődött? Az informatika annak idején csak néhány „kiválasztott”, leginkább matematikus kiváltsága volt. A nagyságuk azon kívül, hogy megalkották az Eniac-ot, ami aztán egyre kisebb lett, – a háznagyságtól eljutottunk a nano computerekig – abban rejlett, hogy előre látták a jövőt, elhitték, hogy egyszer mindenkié lesz a számítógép. Nekünk, kései utódoknak már csak annyi maradt, hogy elhiggyük, értünk dolgozik a masina. Az informatika azonban továbbra is csak eszköz maradt. Segítségével milliószor gyorsabban tudunk kiszámolni dolgokat, azt azonban, hogy mit számoljon ki, továbbra is az embernek kell megmondania. Felhasználása során teheti ezt a tudomány, a kultúra, a gyógyítás, és teheti a pusztítás, a háború érdekében is. Az emberiség értékeinek megőrzésében vagy elpusztításában ugyanolyan közreműködő csak, mint a kőbalta. Legfeljebb kevesebb erő kell a működtetéséhez. Természetesen az egyre jobb, gyorsabb technika átalakítja mindennapjainkat, felgyorsítja életünket, és mi tagadás: átalakítja hagyományainkat is. A tudás megszerzésének, illetve a megszerzett tudás alkalmazásának lehetőségei megváltozásával átalakul a hagyományos oktatás, a klasszikus iskola is. Távoktatunk, e-mailezünk, digitális, multimédiás előadásokat hallgatunk, és ezzel együtt kezd eltűnni a több ezer éves tanár-diák kapcsolat. Érték veszik el? Vagy egy új érték születik? Nem én fogom megválaszolni. Hardware - software Az emberi agy és a számítógép nagyon sok analógia felállítására ad lehetőséget. Egyet szeretnék kiragadni közülük, ami az emberre nagyon is jellemző, azonban informatikusként mindig megmosolyogtat. Ez pedig, ahogyan megszemélyesítik a felhasználók a számítógépet. Kivétel nélkül úgy beszélnek róla, mint gondolkodó lényről. Mit tett, esetleg nem tett. 147

Apáczai-napok 2006

Megint milyen gondot zúdított a gép előtt ülőre. Arra a nagyon egyértelmű dologra, hogy a program nem ad lehetőséget, vagy csak nagyon korlátozottan a választásra, nem is gondolnak. Az ember tetteiben mindig ott a választás, esetleg a teljesen illogikus választás lehetősége. Az okok és okozatok nem kell, hogy merev szabályok alapján működjenek. A gép más. A programozó igazából egyetlen, mindent meghatározó vonalat követ, aminek alapja a „ha-akkor” páros. Minden elágazás, minden a gép által hozott döntés előre elrendelt. Nem lehet véletlen a következő döntés, csak akkor, ha feltétlenül ezt szeretnénk. Azonban még ilyenkor, a véletlenszerű választások előállításakor is komoly programozás szükséges ahhoz, hogy kimondhassuk, előre nem megmondható a következő lépés. Létezik azonban egy új fejlődési irány, amit a mesterséges intelligenciának hívnak. A lényege, hogy olyan helyzetben, amikor előre nincs beprogramozva az adott szituációban adandó válasz a számítógépben, amikor nagyon sok tényezőt kell figyelembe venni, amikor az ember mérlegelne, akkor kell, hogy a gép is latolgasson. Természetesen a válaszok, mint az emberi döntésnél, itt is adottak, a kiválasztás azonban nem egyértelmű. Az algoritmus a különféle választható utaknak, azok következményeinek a valószínűsége alapján, matematikai képletekkel próbálja meghatározni a legjobb választást, a helyes irány legvalószínűbbikét és ezek alapján lép tovább. Ilyen helyzetek előfordulnak egy intelligens mosógépben: túl sok ruha, a kelleténél melegebb beáramló víz, stb., de ennél talán komolyabb helyzetek is léteznek, amikor nem tudható előre milyen körülmények, milyen környezeti hatások érik a program által vezérelt eszköz. A legjobb példa talán egy az űrben, egy idegen égitestre érkező szonda. Felkészíthetjük minden általunk ismert körülményre, de ezzel a tudással felvértezve igencsak szegényes batyuval indítanánk útra. Gyakorlatilag magára hagynánk, hisz nagyon kicsi az esélye annak, hogy megfelelően modelleztük a rá váró eseményeket. Nem magyarázom tovább, azt hiszem belátható, ezek azok az esetek, amikor már kevés a jól megírt, szigorú „ha-akkor” típusú program, itt igenis a véletlenre, az ismeretlenre kell megfelelő válaszokat adni. Hálózat - kontra egyéni gép A számítógép elkülönít vagy összeköt? Magányossá tesz, vagy közösségé kovácsol? Induljunk ki megint a kezdetektől, amikor a már az asztalon is elférővé zsugorodott masina elé leült az ember. Belebújt. Elzárkózott. Játszott vagy dolgozott, a feladat teljesen lekötötte. Házasságok jutottak a válásig. Azt mondják, megfertőzte használóját. De tovább fejlődtünk, eljött a hálózatok kora. A számítógép kinyitotta a világot. Eljuthatunk, és talán tényleg el is jutunk oda, ahova egyébként, a valóságban soha nem jutnánk. Elérkezett a virtuális valóság világa. Egy személyes élmény: Kezdetben csak kétszínű 148


monitor előtt, inkább csak karakteres környezetet láthatott a felhasználó. Aztán megjelent a színes (4 majd 16, aztán 65000, manapság 16 millió szín) kijelző, és egy csodálatos világ. Lenyűgözte a nézőt. Aztán megjelentek a hangok. Nem a kis csipogások, hanem a zenei hangok. Itt is lépcsőzetes volt a fejlődés, és már nem volt érdekes leülni a néma gépek elé, és kiábrándító volt visszaemlékezni a monokróm (fekete-fehér) monitorok világára. Manapság ugyanilyen „üres”, eszköz az olyan masina, amelyik nem képes kijuttatni felhasználóját az Internet sztrádájára. Persze nem mindenkinek jelent egyet a gép és az Internet. A megszállottak azonban el sem tudják képzelni, milyen lenne, ha munkájuk közben, elakadva valamilyen problémánál, nem állna rendelkezésre az a rengeteg kereső program, amellyel gyakorlatilag bármilyen témakörben találhatnak választ problémájukra. Itt persze megint felvetődik a hitelesség, az alaposság, hisz csalfa módon azt hihetjük, ami fenn van a NET-en, az biztosan jó adat, hasznos információ. A gyakorlott szörfözők egy-egy keresés kapcsán biztosan belebotlottak már a nem egy klasszikus, alaposan lektorált lexikon digitális változatába, hanem az új világ digitális enciklopédiájába a Wikipédiába1. A szócikkek itt a felhasználó lelkiismeretére vannak bízva, aki pedig hibát talál, az bátran javíthat. What you need, when you need it. Amit akarsz, amikor akarod. Félelmetes mondat, csak bele kell gondolni. Valóban elékeztünk a virtuális világ határára, sőt szerintem már igazában azon belül vagyunk, csak még nem tudjuk. És lehet, sosem fogjuk már megtudni, mi a hagyományos és mi a virtuális valóság, és azt sem, van-e egyáltalán különbség a kettő között. Az emberi kapcsolatokra visszatérve, azt mondtuk az elején, hogy magányossá tette, teszi a gép az embert. De már itt is kialakult a virtuális világ korzója, ahol a szembejövők kalapot emelve üdvözlik a másikat. A kapcsolatok, ismerősök felkutatásának, lajstromba vételének is megvannak a maga, természetesen a Hálón működő programjai, ilyen a – milyen meglepő – magyar fejlesztésű IWIW is. (www.iwiw.hu) Az óriási 1

A Wikipédia az egyik legjobb többnyelvű, nyílt tartalmú, közösség által fejlesztett lexikon, enciklopédia (kalendárium és napi hírek jellegű információkkal kiegészítve), amit bárki szerkeszthet, és amelyet a nonprofit Wikimedia Foundation üzemeltet. A Wikipédia többnyelvű projekt, melynek célja egy teljes és pontos, nyílt tartalmú enciklopédia elkészítése. A Magyar Wikipédia, Wikipédia rész az eredeti közös munkaterv (project) nemzeti nyelvű része. Az angol nyelvű projekt 2001. január 15-én indult és 2006 júniusában több mint 1,1 millió, a nemzeti nyelvű részekben pedig több mint 3,2 millió szócikk olvasható és szerkeszthető. A magyar változat 2003. július 8-án látta meg a napvilágot és jelenleg 41 198 szócikket tartalmaz. http://hu.wikipedia.org

149

Apáczai-napok 2006

népszerűségnek örvendő portál hihetetlen méretű adatbázisába gyömöszöli a regisztrálók minden adatát, hogy majd azon keresztül lelhessük fel rég nem látott iskolatársainkat, ismerőseinket, elfeledett barátainkat. És nem csak a saját kapcsolatainkat térképezhetjük fel ezzel az „áldásos” programmal, de áttekinthetjük ismerőseink kapcsolatait is, megkeresve a közös barátokat. A kérdés tehát megint megválaszolatlan maradt: Elválaszt vagy összeköt a „Hálózat”? Jóslatok - trendek Vizsgáljunk meg néhány az ebben a témában megfogalmazott jóslatot, keressük meg mennyire igazolódtak, vagy cáfolódtak, illetve tekintsük át a - teljesség igénye nélkül - mi az ami a hagyományos, klasszikus értékekhez képest átalakult, vagy átalakulni látszik. „A szó elszáll, az e-mail szintúgy” A számítógépek elterjedésével az ember írás iránti vágya nem csökkent egy jottányit sem. Ellenkezőleg, a másoló, nyomtatópapírok felhasználása egyre nő, az Interneten leírt szavak száma pedig meghatározhatatlanul nagy. Ezzel együtt persze a klasszikus formában megjelenő könyvek példányszáma drasztikusan lecsökkent. De jelentősen nőtt a levélforgalom, új műfajok születtek. Ilyen szerintem az e-mail, ami nem azonos a papír alapú, hagyományos levelekkel. Más a megszólítás, pongyolább a fogalmazás, kötetlenebb a forma. Ehhez kapcsolódik a fogalmazás öntörvényűsége, ami gyakori, néha érthetetlen rövidítésekhez vezet (angolszász példák alapján) pl: 4u [four you ] = neked, ICQ = I seek you = kereslek (kiejtés és írásmód eltérése) pl: +talál = megtalál stb. A másik gyakori és a hagyománynak ellentmondó jelenség a rengeteg hibával vegyített írásos kommunikáció. Amíg a címzett érti a mondanivalót addig a feladó nem javít, - bár erre minden lehetősége megvan -, de az idő, amiből viszont egyre kevesebb van - ráveszi a hibák megtartására. „Bzionyára Önkö is könnydeén elovlassák ezt a szöevteg, peidg sok hiab van bnene.

150


A blog (WEB-napló) is egy új műfaj, ami a tárcából, illetve a naplóból alakult, s lett egyre népszerűbb. Vele akárki megoszthatja gondolatait másokkal az Interneten, csak legyen olvasója. Művelői a hagyományos naplót átemelik egy más idősíkba, a jelenbe, illetve az igencsak közeli múltba, olvasói talán csak órákkal korábban akár együtt is átélhették az ott leírtakat. Személyes, magán jellegű gondolatait, véleményét osztja meg benne a szerző az olvasókkal, de ellentétben a klasszikus naplóval, ahol a „címzett” vélhetően csak jóval a papírra vetés után olvashatja a szerző gondolatait, itt az eltelt idő rendkívül rövid, akár a visszacsatolásra is van lehetőség. Csevegő, fórum Bizonyára önök is találkoztak már a jelenséggel, amikor csemetéjük órákon keresztül ül a ép előtt, veszettül veri a billentyűzetet, de egyáltalán nem az aznapra feladott dolgozatot gépeli, hanem „csetel”. Vagyis beszélget valakivel, akit jó esetben ismer, rossz esetben azt sem tudja igazán, hogy hasonló, vagy ellenkező nemű-e a túloldalon ülő. A lányok iskola után a kora őszi napsütésben nem a közeli parkban egy padon beszélik meg dolgaikat, hanem egy villogó képernyő előtt. Ezzel megint egy olyan technika született, amelynek megítélése egyáltalán nem egyértelmű. hisz az ismeretlen, a paraván mögött álló Cyrano, itt egyáltalán nem biztos hogy csak pozitív figura lehet. Reklám Nem tudom az ősember használt-e reklámot a kőbunkóinak hatékonyabb értékesítése érdekében, talán nem is szabad ennyire visszamenni a történelemben, de Koppány testének négy darabja már egészen hatékony kommunikációnak bizonyulhatott a maga korában. Az igazi áttörést itt is a nyomdatechnika hozta meg. Ezzel el is lettünk volna, sőt még a televízió reklámblokkjait is ki lehet iktatni életünkből, az Internet azonban ismét csavart egyet a dolgon. Elérkezett a kéretlen ajánlatok kora. Akár WEB-et böngészünk, akár elektronikus levelet olvasunk, rendre olyan tartalomba ütközünk, amit nem kértünk, nem szeretnénk, de sajnos el kell viselni, Energiánk nagy részét az emészti fel, hogy miközben szeretnénk gyorsan információhoz jutni, egyfajta elektronikus rostaként szűrnünk kell a szemetet, a haszontalant. Erkölcsi érzékünk, még berzenkedik a dolog ellen, de az eladni igyekvő, a gyártó, a kereskedő már átírta az erre vonatkozó normáinkat. Ördögi a kör, mert miközben a kommunikáció csatornáinak áteresztő képessége örökké szűkösnek bizonyul, a forgalom egyre nagyobb részét az ilyen SPAM-nek nevezett tartalom tölti ki. Óriási pénzeket ölünk a fejlesztésbe azért, hogy még több szemetet kapjunk.

151

Apáczai-napok 2006

A Guttenberg galaxis elvész, megszűnik, a könyvek világa a múlté Az elektronikus média (rádió, tévé, majd a személyi számítógépek és a világháló) megjelenése természetesen vetette fel a kérdést, hogy ezek a felfedezések és hatásaik véget vetnek-e a könyvek és a papírmédia világának. Marshall McLuhan 1962-ben jelentette meg A Gutenberg-galaxis című művét, amelyben a neves német nyomdász, Johannes Gutenberg által feltalált könyvnyomtatás óta eltelt majd hat évszázadot vizsgálta meg a könyv és az olvasás oldaláról. Mindent egybevetve a könyv halálhírét keltette, és tette ezt tudományos alapossággal. Kezdte az írás elõtti állapottal, amikor az emberek csupán beszéltek. Majd a képiség helyét vizsgálta, s rámutatott arra, hogy egyáltalán nem biztos, hogy az olvasó ember minden tekintetben felülmúlja azt, aki analfabéta, viszont a tudás teljességét birtokolja a verbalitás, a tapasztalás, a megfigyelés, az alkotás, a rítusok, a mítoszok révén. McLuhan papírszempontból pesszimista jövendölésével szemben másféle felfogás is létezik. Mark Y. Herring (a Winthrop University dékánja) 10 okot sorolt fel, amiért az internet és a digitális média nem helyettesítheti a papíralapú könyvtárakat: • Nem található meg minden az Interneten. • A tű a szénakazalban elmélet. • A weben nincs minőség-ellenőrzés • Amit nem tudsz, az bánt igazán. A teljes szövegű webhelyek nem teljesek. • Problémák a könyvekkel. Az 1925 előtt publikált könyvekből a weben csak kb. 20 ezer cím van meg, pedig ezekre már nem vonatkoznak a szerzői jogi megkötések. • Az e-könyvek olvasókészülékeinek használata gyakran fejfájást okoz, megerőlteti a szemet. Kevesen szeretnek képernyőről olvasni, a használók nagy része a két oldalnál hosszabb dokumentumokat kinyomtatja. • Az Internet ellenére minden egyetemnek van könyvtára. • A teljes digitalizálás hihetetlenül drága lenne. (Copyright költségek és problémák, a digitalizálás jelenleg iszonyúan munkaigényes) • Egy kilométer hosszú, egy centiméter mély. Kevés olyan dolog található az Interneten, ami 15 évnél régebbi. • Az Internet mindenhol jelen van, de a könyvek hordozhatóak. Jó könyvet olvasni. Jó megfogni, érezni a borítót, az új könyv illatát. Egy elektronikus könyv furcsa ellentmondás önmagában is. Ha könyv, akkor nem elektronikus, és viszont, az elektronikus nem lehet könyv. A világ azonban erre is rácáfol. Egyre újabb és újabb rendszerek születnek, amelyek valamely ország nagy könyvtárainak anyagát digitalizálják, és 152


teszik – legalábbis – egy részét elérhetővé mindenki számára az Interneten. 2

•

Gutenberg-projekt, még az internet „hőskorának” számító időszakban, 1971-ben indult, mára 170.000 könyvnél tartanak, amelyből 18.000 szabadon letölthető a www.gutenberg.org oldalról. • MEK 1994 civil kezdeményezés, 1999 óta a Széchényi Könyvtár égisze alatt működik • 1997-ben kormányzati döntés alapján jött létre a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ, www.neumann-haz.hu • Digitális Irodalmi Akadémia, 1998. Élő írók teljes életművét teszi közkinccsé, vagyis bárki által szabadon elérhetővé, sőt mi több: magáncélra letölthetővé. (www.irodalmiakademia.hu) • És a sor folytatódik: a Google Print Library honlap tervei (print.google.com). szerint az első lépcsőben 32 millió (!) angol nyelvű könyvet digitalizálnának – ebből 1,5 millió szkennelésével igen gyorsan el is készültek. Európa sem akar kimaradni a digitalizálási lázból: a francia és a lengyel köztársasági elnök, a magyar, az olasz és a spanyol miniszterelnök, valamint a német kancellár közös levelet intézett az Európai Bizottság vezetőjéhez és az Európa Tanács soros elnökéhez, amelyben egy európai digitális könyvtár létrehozását kezdeményezte a világhálón, és a hat tagország kezdeményezésére az Európai Unió úgy döntött, támogatja az Európai Digitális Könyvtár létrehozását. Létrejött tehát a digitális könyvek világa, egyre másra létesülnek az újabb és újabb oldalak, már csak az olvasási szokásainkat kell megváltoztatnunk, de azt nagyon. Újság Mi történt, mi történik a világban? A hírvivő minden kor emberének kimondhatatlanul fontos volt. Az újság pedig az adott kor technikájának legújabb vívmányait használva próbálta az ember egyik legősibb tulajdonságát, a kíváncsiságát kielégíteni. A változás itt is hatalmas. Egyrészt a hírek nem néhány nap, esetleg óra, hanem percekkel a történés után elérhetők, nem is beszélve az „online” tudósításokról. Lassan összemosódnak a különféle médiumok, „olvassuk” a TV-t, nézzük a mozgóképeket a digitális újságban stb. A hasonlatosság azonban nem a formában szembetűnő igazán, hanem a stílusban, az érték közvetítésében, illetve inkább a nem közvetítésében. A fogyasztó lett a mindenható. Sajnos azonban a mindenhatóság csak a vásárlás pillanatáig terjed, arra már nem, 2

Galvács László: Digitárium, avagy világkönyvtárak a neten 2006. szeptember 25. 18:15, http://hirek.prim.hu/cikk/54922/ 153

Apáczai-napok 2006

hogy a közölt hír, információ, mennyire valóságos, mennyire megbízható. A hagyományos újságírás ismert szlogenje volt, hogy: „a hír szent, a vélemény szabad”. Mára leginkább már csak a vélemény maradt, arra sem igény, sem energia, hogy mindenképpen megbízható, hiteles legyen a tartalom. A szenzáció mindenek előtt. Hagyomány és informatika Áttekintettük tehát az új kor új mételyének néhány aspektusát, de az eredeti gondolathoz, a hagyományok és értékek megőrzésének vizsgálatához csak néhány morzsával sikerült hozzájárulni. Azt láthattuk, hogy a technika fejlődése egyáltalán nem csak mennyiségi, hanem rendre minőségi (nem feltétlenül pozitív) változásokat hoz mindennapjainkba. Átalakulnak szokásaink. Ami félelmetessé teszi a dolgot, az a változások sebességében rejlik. Nem, vagy csak alig ismerjük meg, alakítjuk ki az új lehetőségekhez addig nem is létező normáinkat, azok máris felülvizsgálatra, kiegészítésre, átértékelésre szorulnak. Ebben lehet, és kell is felelősséget vállalnia az Informatikusnak, nem szabad csak a technikába, a technológiába burkolóznia, komolyan kell keresnie a párbeszédet az emberibb tudományok képviselőivel, hogy ne jöhessen el Huxley „szép új világa”. A válasz keresése tehát további gondolkodásra serkent mindannyiunkat, a kutatás közben felmerült problémák pedig azt sugallják, hogy ha megfejtést nem is sikerül adni kérdéseinkre, azok mindenképpen érdemesek figyelmünkre.

154


Pinczésné Palásthy Ildikó Kihívások és megfelelések(?) Az egyetemeken, főiskolákon folyó oktatás hatékonysága egyéni, intézményi és össztársadalmi szempontból egyaránt fontos. Nem tekinthető sem személyi karrierkérdésnek, mégcsak szakmai belügynek sem, hiszen a ma értelmisége formálja a holnap arculatát. Egy pedagógusképző intézmény számos kihívással találja magát szembe, melyeknek meg kell felelnie. A kihívások egyrészt külső elvárásként értelmezhetők, melyeket a partnerek, a kormányzati, regionális, helyi hatóságok, intézmények, a fenntartó, illetve a hallgatókat befogadó intézmények és maguk a hallgatók fogalmaznak meg. A belső elvárások a szakmai, kollegiális team felől érkeznek, illetve önmagunk megújulási igénye is követelményeket támaszt. Az, hogy egy intézmény eleget kíván tenni ezeknek az elvárásoknak, a megfelelés külső aspektusa. Az egyes feladatmegoldási, válaszadási próbálkozások konszonáns vagy diszonáns együttjárása pedig a megvalósítás belső komponenseire irányítják a figyelmet. A mikéntet a rendszerváltás után kirajzolódó gazdasági-társadalmi háttér (POLÓNYI, 2004.) tükrében célszerű vizsgálni, melynek jellemzői: – a gazdasági válságfolyamat inflációra és munkahelyekre gyakorolt hatása, – az oktatási rendszer tárgyi-személyi feltételeinek megváltozása, – a felnőtt munkaerő folyamatos alkalmazkodásának szükségessége. Az oktatás (köz- és felsőoktatás) vonatkozásában mindez sajátos feszültségek, ellentmondások (TRENCSÉNYI, 2005.) formájában jelentkezik: • az oktatás társadalmi jelentősége • az iskolák jövőre irányultsága • a pedagógusok gyakorlatorientáltsága • a felsőoktatás hagyományai

vs. vs. vs.

a pedagóguspálya presztízse a diákok jelenszempontúsága képzésük elméletorientáltsága

vs.

a permanens újítás szükségessége.

A megoldást a minőségorientált szemléletmód térhódítása biztosíthatja, melynek alapja a minél több vonatkozásban megnyilvánuló kompetencia. Egy személy kompetenciaegyütte-sének elemeit a kompetenciapiramis szemlélteti:

155

Apáczai-napok 2006

Egy oktatási intézmény szakszerű és minőségorientált működésének (GÁSPÁR, HOLECZ, 2005.) megközelítésekor is segítségül hívható ez a struktúra:

Ezen komponensek együttese (HAVAS, VARGA, 2005.) biztosíthatja az intézmény talponmaradását, s a konkurenciához képest a lépéselőny megszerzését. A továbbiakban mindezek tükrében kívánjuk bemutatni a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola felnőttképzési tevékenységét. Az intézmény gazdag képzési kínálattal rendelkezik. Felnőttképzési tervünk elemeit adják: • a pedagógus szakirányú továbbképzési szakok: család- és gyermekvédelem pedagógiája 156


• •

• •

•

•

drámapedagógia egészségfejlesztő mentálhigiénikus ember, erkölcs, vallásismeret fejlesztő (differenciáló) tanító fogyatékosok együttnevelési (integrációs) pedagógiája gyakorlatvezető tanító hagyományismeret oktató közoktatási vezető roma társadalom ismerete tánc- és drámapedagógia az ezekbe vagy ezekre épülő pedagógus szakvizsga a pedagógusok továbbképzését segítő akkreditált tanfolyamok: differenciált és könnyített testnevelés – 60 óra gyermek- és ifjúságvédelem – 30 óra romológia – 60 óra RWCT – 60 óra a munkanélküli pedagógusok foglalkoztatását biztosító segítő pedagógusok képzése – 145 óra a nem akkreditált tanfolyamok közösségszervező közoktatási marketing oktatási projektmenedzser kommunikációs tréning személyiségfejlesztő tréning jelnyelvi kommunikátor nyelvoktatás OKJ-s képzések hallgatóink és az érdeklődők számára dajkaképzés gyógypedagógiai asszisztens iratkezelő, irattáros könyvtári asszisztens mentálhigiénés asszisztens szociális gondozó és ápoló Sajátos formát jelent a határon túli magyart tanítók nyári akadémiája

A képzésekben résztvevők körében végzett vizsgálat tanúsága szerint tevékenységünk minőségaspektusú jellemzői a következők:

157

Apáczai-napok 2006 SWOT-analízis Erősségek korszerű elméleti (pedagógiaipszichológiai) képzés gyakorlatorientáltság kollegális szemlélet

Problémák tantárgypedagógiák túlzott szaktudományos alapozása csoporttréningek magas óraszáma kevés városon kívüli intézménylátogatás rossz oktatási eszköz/hallgatói arány a

segítő tanulmányi apparátus

E két utóbbi nehézségen anyagi kondíciók híján nehéz változtatni, a csoporttréningekhez mint személyiségfejlesztő formákhoz ragaszkodunk, a tantárgypedagógus kollegák pedig egyre intenzívebben formálják, újítják módszertani repertoárjukat. A helyzetképhez tartozik, hogy milyen településekről, megyékből érkeznek hozzánk a hallgatók. Három évfolyam 77 pedagógus szakvizsgára készülő hallgatója körében végzett vizsgálat a következőkre mutat rá: A hallgatók intézménye, lakhelye nagyváros

37 fő

32 fő Debrecen

kisváros

26 fő

16 fő Bihar

község

14 fő

4 fő Hajdú-Bihar

Hajdú-

3 fő Miskolc 1 fő Nyíregyháza 1 fő Szolnok 3 fő Borsod megye 4 fő Szabolcs megye 3 fő Szolnok megye 1 fő Borsod megye 7 fő Szabolcs megye 2 fő Szolnok megye

A 77 főből tehát 52 fő (67,53%) debreceni vagy hajdú-bihar megyei, 32,47% viszont más megyéből, a környező régióból (ahol egyébként elérhető közelségben van tanítóképző főiskola) érkezik, azaz hatásunk, hírünk, vonzerőnk addig ér el. Az intézményünk választását több tényező alapozza meg: – korábbi saját tapasztalat (hallgatónk volt) – mások kedvező benyomásai (rokon, ismerős, kolléga) – reklám (az intézményi kompetencia kedvező prezentálása) A tartalmi, strukturális jellemzők, melyek a minőségorientált működéshez szükségesek: • nyitott, megújulásra kész, jövőre orientált szemlélet (a lehetőségek állandó keresése) 158


•

új tantárgyak, tantárgyi tartalmak, keresése és biztosítása (pl. közigazgatási, vezetési ismeretek) • változásra kész, rugalmas struktúra kialakítása (lásd: Felnőttképzési Intézet létrehozása, mintatantervek, tantárgyak sorrendjének, időkeretének újragondolása. Végül az „intézményi viselkedés” a célzott marketingtevékenységben ragadható meg. Főiskolánk ismertségének, elismertségének növelésére törekszünk: minőségi szolgáltatásokkal kívánjuk megalapozni és fenntartani a kedvező intézményi imázst, bővítjük a kapcsolati bázist, pl. kihelyezett képzéseket szervezünk intézményekbe, akár más megyébe is, vagy befogadunk ilyen képzéseket, pl. a Budapesti Műszaki Egyetemtől. No és előre tekintünk: a Szakmai Tanácsadó Testület tagjai, akik a megyei kereskedelmi és iparkamara, az egyik bank, az oktatási osztály és a pedagógiai intézetek képviselői, segítik olyan képzési formák megtalálását, melyek megalapozzák hallgatóink elhelyezkedési lehetőségeit, s ezáltal intézményünk vonzerejét. Irodalom Gáspár Mihály, Holecz Anita (2005): Pályaszocializáció és személyiségvonások a pedagóguspálya szempontjából. In: Pedagógusképzés, 2. 23-41. Havas Péter, Varga Attila (2005): A fenntartható fejlődés iskoláinak kialakítása. In: Új Pedagógiai Szemle, 12. 45-65. Polónyi István (2004): A szakmai képzés és a szakmai műveltség átalakulásai. In: Educatio, 2. 216-233. Trencsényi László (2005): A pedagógusképzés paradoxonjai. In: Pedagógusképzés, 2. 55-61.

159

Apáczai-napok 2006

Pongrácz Attila Gazdaságtörténet és magyar-brazil kapcsolatok Ónody Olivér munkásságában Bevezetés A XX. század nagy viharai több millió honfitársunkat sodortak emigrációba, sokakat a messzi tengeren túlra. Dr. Ónody Olivér is tízezer kilométernyi távolságra került szülőföldjétől. Haláláig kitartott új hazája, Brazília mellett de szakmai munkásságával a magyarság jó hírnevét öregbítette.1 Tanulmányunkban vázlatosan bemutatjuk Ónody Olivér közgazdász – történész életrajzát és szakmai munkásságát, külön is kiemelve a brazil állami bankszektorban végzett közgazdasági publikációs tevékenységét, valamint az 1977-től, nyugdíjazásától 1997-ig, haláláig tartó időszakot, amely során fontos tanulmányokat írt a brazil-magyar kapcsolatok témaköréből. Forrásként elsősorban Ónody Olivér portugál nyelvű tanulmányait, valamint az özvegye, Piller Desirée által a rendelkezésünkre bocsátott, rio de janeiroi és bécsi családi archívum dokumentumait (három korábbi 1994-5., 1997-8., 2002. évi kutatóút során gyűjtött anyag: bizonyítványok, kéziratok, magán- és hivatalos levelezés) használtuk fel.2

1

A brazíliai magyarság történetére vonatkozóan lásd bővebben: Szabó László: Magyar múlt Dél-Amerikában (1519-1900). Európa, Budapest, 1982.; Fernandes Daniel (szerk.): História da imigração no Brasil. As famílias. S.N.D.C.B. – Serviço Nacional de Divulgação Cultural Brasileiro, São Paulo, é. n., 109-135.; Pongrácz Attila: Fejezetek a brazíliai magyar emigráció művelődéstörténetéből. In: Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kar Tanulmánykötet. Győr, 2001, 263-280.; Torbágyi Péter: Magyarok LatinAmerikában. Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, Budapest, 2004, 27-74. 2 Ezúton is kifejezzük köszönetünket Piller Desirée asszonynak, aki szorgalmazta férje munkásságának a feldolgozását. A rendelkezésre álló források alapján készül egy teljességre törekvő hosszabb tanulmány. A témához eddig az alábbi magyar és portugál nyelvű írások olvashatóak: Piller Gedeon – Pillerné Tirczka Éva: Dr. Ónody Olivér (1911-1997) Életrajzi adatok. São Paulo, é. n., kéziratként; Pongrácz Attila: Dr. Ónody Olivér. In: Magyarnak lenni. Szerk.: Kovátsné Németh Mária, Unti Mária. Győr, 2002, 171-175.; Pongrácz Attila: A vida cultural da comunidade húngara de São Paulo. In: Emigración Centroeuropea a América Latina II. IberoAmericana Pragensia Supplementum 10/2002, Ed.: Josef Opatrny. Prága, 2003, 6976.; Pongrácz Attila: História econômica e relações húngaro-brasileiras nas obras de Olivér Ónody. In: Acta Universitatis Szegediensis Acta Hispanica Tomus VIII.

160


Ónody Olivér élete Ónody Olivér 1911. június 24-én született Felvidéken, a történelmi Sáros Vármegye székhelyén, Eperjes városában. Ügyvéd édesapja (dr. szentmártoni Ónody Béla) és művelt édesanyja (Sztárna Erzsébet) nagy figyelmet szenteltek fiúk oktatására. A trianoni országcsonkítás után az Ónody család Csehszlovákiában találta magát. Eperjesi iskolaéveihez tartozik az alábbi, a korszakot jól jellemző történet, amelyet így ír le: “az elemiben a padtársam, Dobay Pista javaslatára olvasókönyvünkből kiszakítottuk egy csúnya, szakállas bácsi fényképét. A pech csak az, hogy éppen Masaryk3 képe volt. Erre másnap bezárták a magyar iskolánkat. Így kerültem a szlovák elemi harmadik osztályába.”4 Középiskolai tanulmányait már szlovákul, a nagymúltú, 1667-ben alapított eperjesi Evangélikus Kollégiumban végezte. Az akkori oktatási állapotokat a következő sorokkal jellemezte: „Régi magyar tanáraink pocsékul beszélték a nyugati (értsd: szlovák irodalmi - P. A.) tájszólást, cseh tanáraink pedig csak csehül tanítottak. Felkészítetlen szlovák tanáraink írni-olvasni alig tudtak, emigráns fehérorosz tanárainkat pedig végképp nem értettük. Új tankönyveink is nagyon kezdetlegesek voltak. Ennek ellenére 1930-ban kitüntetéssel érettségiztem.”5 Ezt követően Prágában folytatta tanulmányait. 1934. november 23-án avatták jogi doktorrá a Károly Egyetemen.6 A csehországi diákévek után Franciaország következett: 1937. június 30-án a Párizsi Egyetem, 1938. július 6-án pedig a szintén párizsi Ecole Libre des Sciences Politiques okleveleit kapta meg, melyek diplomáciai stúdiumait tanúsítják.7 1939. februárjától a Miniszterelnökség Tájékoztató Osztályán, majd a nemzetiségpolitikai Osztályán előadóként dolgozott. Erre a helyre egyébként maga Teleki Pál hívta, akivel találkozására Ónody így emlékszik vissza: “1938-ban egy vitaest volt a Sorbonne-on, amelynek a végén Szeged, 2003, 181-187.; Pongrácz, Attila: A Vida e a Obra do Economista e Historiador Húngaro Olivér Ónody. 2006. Kéziratként 3 Tomas Garrigue Masaryk (1850-1937), a Csehszlovák Köztársaság első államfője (1918. 11. 7. - 1935. 12. 14.).Matz, Klaus-Jürgen: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Budapest, Springer Hungarica, 1994. 164. 4 Lásd bővebben: Ónody Olivér: A Miniszterelnökség és annak régi nemzetiségpolitikája. In. Valóság, 1997/4. 81. 5 Ónody 1997. i. m. 82.; 1967. szeptember 16-i dátummal, a kollégium alapításának 300 éves évfordulóján Ónody Olivér is kapott egy emlékplakettet Családi Archívum Rio de Janeiro – a későbbiekben: CsARJ. Erre utal a Benyhe János brazíliai magyar nagykövetnek 1991. április 23-án írt levelében is: „1967ben a városi tanács meghívott az ősi evangélikus kollégium 300 éves jubileuma alkalmával és mint volt végig jeles tanulót kitüntetett és ezüst érmet is adott a város és az egyetem.” - CsARJ 6 Diplomamásolat – CsARJ. 7 U. o.

161

Apáczai-napok 2006

összeverekedtünk a románokkal. Elszakadt ruhámat igyekeztem rendbe hozni, amikor egy idősebb úr lépett oda hozzám és megkérdezte, honnan jöttem. Mikor mondtam, hogy a Felvidékről, egy névjegyet adott és ezt mondta: ’A diplomája megszerzése után, amikor megy haza, szakítsa meg útját Pesten és keressen fel.’ Egyetlen öltönyöm gyászos sorsán szomorkodva meg sem néztem a névjegyet, hanem egyenesen a zsebembe csúsztattam. Csak másnap néztem meg és láttam, hogy Teleki Pál földrajztanár neve áll rajta.”8 Közben 1938-39-ben, két féléven keresztül tanársegédként tevékenykedett a varsói Piłsudski Egyetemen Divéky Adorján professzornál a Középkor-történeti Tanszéken.9 1942. május 5-én tette le hivatali esküjét, mint a Miniszterelnökség hivatali segédtitkára.10 1942. december 21-én a Pécsi Erzsébet Királyné Egyetemen a “Politikatudományok Doktorává” avatták.11 1943 januárjában a Donkanyarban teljesített katonai szolgálatot, ahol Uryvnál megsebesült és a Stary Oskol-i kórházban ápolták.12 1943. augusztus 14-én a nevére kiállított futárigazolvány szerint Bécsből Budapestre utazott.13 Az ekkor már 9 nyelvet (magyar, latin, szlovák, cseh, orosz, lengyel, francia, német, angol) beszélő fiatalember élete nagy döntése előtt állt: 1945-ben hagyta el Magyarországot. Rövid párizsi kitérő után egy brazil diplomata barátja, volt párizsi diáktársa, Paulo Duarte javaslatára vándorolt ki 1946-ban Brazíliába, “a jövő országába.”14 Először São Pauloban telepedett le, ahol a São Paulo-i Egyetem Bölcsészkarának vezetőjénél, André Dreyfuss professzornál volt tanársegéd. Rögtön bekapcsolódott az ottani magyar szellemi életbe is, és 1948-ban a magyar bencések által alapított Délamerikai Magyar Hírlap létrehozásában tevékenyen részt vett. “Mivel azonban természetemnek nem felelt meg az emigrációban természetszerűleg fellépő torzsalkodás, 1950-től teljesen visszavonultam a magyar koloniális élettől, és kizárólag egy brazil kormányszervnél dolgoztam, mint közgazdász, nyugdíjazásomig, 1977-ig (...)”15

8

Kézirat – CsARJ; lásd még: Ónody 1997. i. m. 82. Levél Benda Kálmánnak, az MTA Történettudományi Bizottsága elnökének 1992. február 10-én – CsARJ. Divéky Adorján életrajzát lásd: http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03014/03374.htm 10 Dokumentummásolat - CsARJ 11 Doktori oklevél másolata - CsARJ 12 Miniszterelnökség című kézirata - CsARJ 13 Dokumentummásolat - CsARJ 14 Portugál nyelvű visszaemlékezés - CsARJ 15 Magán jellegű levél dr. Juhász Gyulának, az OSZK Magyarságkutató Intézete igazgatójának 1991. augusztus 18-án; lásd még a fentebb hivatkozott levelét Benyhe Jánoshoz – CsARJ. 9

162


Hamar munkaterületet is váltott, mert úgy ítélte meg, hogy az egyetemi katedra a brazil viszonyok között nem biztosít kellő megélhetési alapot. 1948-tól 1950-ig a São Paulo-i Iparszövetség Gazdasági Részlegénél (Departamento Económico da Federação das Indústrias de São Paulo) dolgozott junior közgazdászként, majd 1950-től Rio de Janeiroba költözött, ahol a Nemzeti Iparszövetség (Confederação Nacional da Indústria) alkalmazásába állt.16 Európai iskolai végzettségeit elismertette, és 1950-ben megkapta a honosítást (brasileiro naturalizado) is. 1953-tól közgazdász köztisztviselőként nyugdíjazásáig, 1977-ig dolgozott a Brazil Nemzeti Gazdaságfejlesztési Banknál (Banco Nacional de Desenvolvimento Econômico – BNDE; ma BNDES). 1971 április 29-én17 vette feleségül Torontóban a szintén részben felvidéki származású, de akkor Kanadában élő mérki Piller Desirée-t, akinek az ösztönzésére kezdett el magyar történelmi témákkal és magyarbrazil kapcsolatokkal foglalkozni. Közgazdászként számos továbbképzésen és konferencián vett részt. 1968. szeptember 9-14. között brazil delegáltként volt jelen a Bloomington-i Indiana Universityn rendezett Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság IV. Kongresszusán. Érdekességként említjük, hogy ezen a konferencián Magyarországot Berend T Iván, Katus László, Makkai László, Pach Zsigmond Pál, Ránki György, R. Várkonyi Ágnes és Zimányi Vera képviselték.18 Ugyanakkor levelezésében nem találunk nyomot arra vonatkozólag, hogy a felsorolt hazai történészekkel kapcsolatba került volna. Ez is azt erősíti meg, hogy elvhű politikai emigránsként egészen a rendszerváltoztatásig nem tartott hivatalos kapcsolatot Magyarországgal,19 sem Csehszlovákiával.20 Az özvegye szerint21 1968-ban látogatott először Budapestre, szigorúan magánjelleggel, majd a 70-es évektől megkezdte történeti tárgyú kutatásait a hazai levéltárakban is (1973. október 3-i dátummal a Magyar Országos Levéltár “Onody Olivér közgazdász” felirattal látogatójegyet állított ki számára, OSZK-s olvasójegyet a 80-as években kért). Ugyanakkor már 1967. július 6-án levélben fordult a Magyar Tudományos Akadémiához néhány, kutatásaival kapcsolatos kérdésben, melyre

16

Portugál nyelvű önéletrajza – CsARJ. Házassági meghívó – CsARJ. 18 Konferenciakatalógus – CsARJ. 19 „1945 óta elvi okokból hivatalosan nem érintkeztem a magyarországi hatóságokkal, kivéve a vízumkérések alkalmával.” –írta Benyhe Jánosnak a fentebb hivatkozott levelében. 20 Egy 1963. január 23-i, édesanyjához írt levelében jelzi, hogy júniustól a brazil pénzügyminisztérium megbízásából Bécsben fog tartózkodni, és szeretné, ha azokban a hónapokban viszont láthatnák egymást – CsARJ. 21 Személyes interjú, 1998. április, Rio de Janeiro. 17

163

Apáczai-napok 2006

postafordultával, július 22-i dátummal igen segítőkész és szívélyes választ kapott.22 Magyarországi kapcsolatainak a hiányát pótolta, hogy levelezést folytatott a brazíliai és egyéb nyugati magyar emigráció több kimagasló személyiségével (Dr. Hets Aurelián, Kerényi Oláf, Dr. Kögl Szeverin és Dr. Jordán Emil bencésekkel, Apostol János református lelkésszel, Vasváry Ödönnel, a szegedi Somogyi Könyvtárban található Vasváry Gyűjtemény alapítójával, Landy Dezső são pauloi magyar könyvkereskedővel, de volt levélváltása Tollas Tiborral és Márai Sándorral is).23 Értékes, és nagy gonddal összeválogatott, kb. 10.000 kötetes magánkönyvtárának magyar könyveit részben az emigrációban élő kiváló írók és történészek munkáiból állította össze (Márai Sándor, Lénárd Sándor, Gosztonyi Péter, Borbándi Gyula), részben pedig hazai és határon túli kiadóktól, könyvesboltokból szerezte be (az Új Idők Lexikonát és a Pallas Nagylexikon köteteit egy kassai rokona segítségével az ottani magyar antikváriumból több éves levelezés után tudta megrendelni meg).24 1990-ben felvette a kapcsolatot a Brazíliában székelő magyar diplomáciai szervekkel, valamint több magyarországi intézménnyel (OSZK, MTA, Hadtörténeti Intézet, egyetemek).25 Előadásokat tartott a az OSZK Magyarságkutató Intézetében, a szegedi és pécsi egyetemeken, valamint az Akadémián. Levélváltásai voltak többek között Antall József miniszterelnökkel,26 Benda Kálmán történésszel. 1991-től megküldte a portugál és francia nyelven megjelent tanulmányai egy részét az OSZK-ba, így munkái közül néhány már itthon is tanulmányozható. Gazdag pályafutását jelzi, hogy 1996. április 25-én az Uruguay-i Történeti és Földrajzi Intézet, június 21-én a Madridi Királyi Történeti Akadémia, szeptember 7-én pedig az Argentin Köztársaság Nemzeti 27 Történeti Akadémiája levelező tagjává választotta. Munkásságát több külföldi állam is elismerte, melyet azok a meghívások is bizonyítanak, amelyeket államfőktől kapott (pl. 1960. szeptemberében meghívták Mexikó függetlenségének állami ünnepségére, 1964-ben pedig maga De Gaulle 22

Levélmásolatok – CsARJ. Levélmásolatok – CsARJ. 24 Levélmásolatok: 1970 szeptember 1., 23., 1973. március 6., 27, április 15. – CsARJ. 25 Levélmásolatok – CsARJ. 26 1990. október 14-én Bécsből küldött levelet Antall Józsefnek, amelyre november 13-i dátummal kap személyes választ; november 26-án ismét egy igen érdekes, meleghangú levelet intézett a miniszterelnökhöz, amelyet így zárt: „Illusztris Kormányának, teljes szívünkből kívánunk külförldről sok szerencsét, mi a milliós magyar diaszpora akik a sors kifürkészhetetlen akarata folytán 1945-ben elvesztettük hazánkat.” – CsARJ. 27 Dokumentumok – CsARJ. 23

164

Érték és kultúra 28

francia elnök invitálta a július 14-i állami ünnepre). Az 1838-ban alapított Rio de Janeiro-i Brazil Történeti és Földrajzi Intézet (Instituto Histórico e 29 Geográfico Brasileiro– IHGB ) 1975. december 15-e óta az első és eddig egyetlen magyarként tiszteletbeli, majd 1981. december 16-tól rendes tagja lett. Szerteágazó kutatásait haláláig, 1997. november 26-ig, az utolsó hónapokban egyre súlyosbodó betegsége ellenére folytatta. Földi maradványait az özvegye Ausztriába szállítatta és a Schönau a. d. Triesting-i családi temetőben helyeztette végső nyugalomra. Gazdaságtörténeti munkássága Brazíliába érkezése után néhány évvel elkezdett publikálni különböző brazil és külföldi gazdasági szaklapokban (Diário de São Paulo - Vida Industrial - 1949-50; Observador Econômico e Financeiro - Rio de Janeiro – 1950-51; Revista Bancária Brasileira – 1950; Desenvolvimento e Conjunctura – Rio de Janeiro – 1950-60; Moneda y Ceredito – Madrid – 1952; Revista de História da Economia Brasileira – São Paulo – 1953; Indian Council of World Affaires – New Delhi – 1953; Económica Brasileira – Rio de Janeiro – 1955; Revista Brasileira de Política Internacional – Rio de Janeiro – 1960; Revista de Organização e Produtividade – São Paulo – 1961; Wirtschaftsdienst – Hamburg – 1963; Revue des Sciences Economiques – Liège - 1968).30 Legfontosabb, portugál, francia és spanyol nyelven megjelent gazdaságtörténeti tanulmányai időrendben az alábbiak: 1. Pesquisas e estudos econômicos na Europa. Inglaterra, Alemanha, França. São Paulo, 1952, 136 o. 2. Nuevas tendencias de comercio exterior del Brasil. Madrid, 1953, 115 o. 3. Economia da borracha. Rio de Janeiro, 1955, 200 o. 4. Industrialização do estanho. Rio de Janeiro, 1955, 153 o. 5. Relações comerciais do Brasil com a Europa Oriental31 6. A Inflação Brasileira 1820-1958. Rio de Janeiro, Editora AGIR, 1960, 419 o.32 7. O convênio comercial Brasil – Alemanha Oriental e o problema germânico.33 28

Meghívómásolatok – CsARJ. Lásd bővebben: http://www.ihgb.org.br 30 A folyóiratok listáját Ónody Olivér portugál nyelvű önéletrajza és gyűjteménye alapján állítottuk össze – CsARJ. 31 Ugyan ez a tanulmány Relações comerciais do Brasil com o Bloco Soviético címen megjelent a Revista Brasileira de Política Internacional 11. (III. évf. 1960. szeptember) számának 38-75. oldalain – CsARJ. 32 Ez a könyv megtalálható az OSZK-ban is. 29

165

Apáczai-napok 2006

8. Economia da carne no Rio Grande do Sul. Rio de janeiro, 1963, 202 o. 9. Sistema alemão de auxílio aos países subdesenvolvidos. Rio de Janeiro, 1964, 94 o. 10. Quelques traits caracteristiques de l’évolution historique de la population du Brésil. Winnipeg, 1968.34 11. Quelques aspects historiques de la planification du developpement au Brésil. Leningrad, 1970. 38 o.35 12. História da economia do trigo no Brasil. Rio de Janeiro, 1970 (1971), 326 o. 13. Quelques aspects historiques de l’economie de l’or Brésilien (15001970). Droz, Genève 1971, 143 o.36 14. Quelques aspects historiques des capitaux étrangers au Brésil.37 15. Tributação do comércio exterior do Brasil 1600-1960. Rio de Janeiro, 1974. 16. O mundo dos economistas no Brasil nos ultimos quarenta anos. Rio de Janeiro, 1986. 92 o. 17. O fracasso do Plano Cruzado. Rio de Janeiro, 1987. 18 o. 18. Economia Brasileira 1945-1988. Rio de Janeiro, 1988.38 Gazdaságtörténeti munkái közül a legnagyobb sikert és visszhangot a Brazil infláció 1820-1958 (A Inflação Brasileira 1820-1958) című, több mint 400 oldalas munkájával érte el. Ennek a részletes bemutatása meghaladja e tanulmány kereteit, de több brazil, német, angol, francia, spanyol és olasz nyelvű gazdasági lap39 méltatását kiérdemlő munkáról a korabeli legnagyobb brazíliai magyar újság, a Délamerikai Magyar Hírlap (DMH) is nagy lelkesedéssel és büszkeséggel tudósított: “Szakérdeklődésen túl is figyelmet keltő munka…, Dr. Onody magyar szempontból is sokat tett, (…). (…) végigvezeti művén nemcsak a magyar pénztörténetet, a magyar gazdasági élet jelenségeit az Árpád-háztól 33

Ez a tanulmány megjelent a Revista Brasileira de Política Internacional 17. (V. évf. 1962. március) számának 45–88. oldalain – CsARJ. 34 In: Paul Deprez (ed.): Population and Economics. University of Manitoba Press, Winnipeg (Canada), 1968. 336-364. – CsARJ. 35 Az OSZK katalógusa szerint ez Moszkvában jelent meg 1976-ban. 36 Ez a tanulmány megjelent a Revue Internationale d’Histoire de la Banque-ban (Libraire Droz, Genéve, 1971.), a 173-316. oldalakon. Szintén megtalálható az OSZK Gyűjteményében. 37 Megjelent 1971-ben Párizsbana a Colloques Internationaux du Centre National de la Recherche Scientifique. No. 543. L’Histoire quantitative du Brésil de 1800 a 1930. kötet 269-314. oldalain – CsARJ. 38 A Brazil Nemzeti Gazdaság- és Társadalomfejlesztési Bank (BNDES) Könyvtári katalógusában jelzik. 39 Fénymásolt cikkek – CsARJ.

166


kezdődően, hanem epizódszerűen a magyar történelem főbb mozzanatait is ismerteti. Így műve iskolapéldája annak, hogyan szolgálhat a magyar ember nemzetének olyan témakörben is, mely első tekintetre nem látszik alkalmasnak arra, hogy magyar vonatkozásokat beledolgozzanak. Megtanulta, hogyan kell szolgálnia nemzetét mindenhol és mindenkor, ahol és amikor arra alkalom kínálkozik.”40 Magyarságkutatás Ónody Olivér munkásságában Amint fentebb jeleztük, magyar témákkal nagyrészt felesége, Piller Desirée hatására kezdett el foglalkozni. Tanulmányai 1977-től kezdődően az alábbi címekkel jelentek meg a fentebb említett Rio de Janeiro-i Brazil Történeti és Földrajzi Intézet folyóiratában, a Revista do Instituto Histórico e Geográfico Brasileiro-ban (RIHGB): 1. Um jurista e historiador húngaro no Brasil no século passado (Egy magyar jogász és történész Brazíliában a múlt században – Kornis Károly élete és munkássága). In: RIHGB No. 316. Julho-Setembro de 1977, 283367. o. 2. Um topônimo húngaro num mapa do Brasil do século XVI (Egy magyar földrajzi elnevezés Brazília XVI. századi térképén). In: RIHGB No. 328., 1980, 111-120. o.41 3. Um capitão do exército húngaro no Brasil. (A magyar hadsereg századosa Brazíliában – Décsy János 1848-as honvédtiszt élete és munkássága). In: RIHGB No. 331., 1981, 123-158. o.42 4. Frei Estevão da Hungria (Magyarországi István atya: Pálffy István kapucinus élete és munkássága). In: RIHGB No. 337., 1982, 19-59. o.43 5. O caminho de um negro pela Hungría a um museu brasileiro (Egy néger útja Magyarországon keresztül egy brazil múzeumig). In: RIHGB No. 344., 1984, 7-33. o. 6. Um viajante húngaro no Brasil no século passado – A vida de Estevão Geöcze de Szendrő (Egy múltszázadi magyar utazó Brazíliában – Szendrői Göcze István élete és munkássága). In: RIHGB No. 350., 1986, 31-62. o.44 7. Um regimento de Dom Pedro I. (I. Péter egyik ezrede). In: RIHGB No. 353., 1986, 998-1032. o. 8. O Culto dos santos Húngaros no Brasil e a história da Igreja Católica Romana Húngara no Brasil (A magyar szentek brazíliai tisztelete és a

40

DMH 1961. március 19-i száma – CsARJ. Ez a tanulmány megtalálható az OSZK-ban. 42 Ez a tanulmány megtalálható az OSZK-ban. 43 Ez a tanulmány megtalálható az OSZK-ban. 44 Ez a tanulmány megtalálható az OSZK-ban. 41

167

Apáczai-napok 2006

brazíliai magyar Római Katolikus Egyház története). In: RIHGB No. 373., 1992, 47-224.o.45 9. A Imprensa Húngara no Brasil (A brazíliai magyar sajtó). In: RIHGB No. 389. Rio de Janeiro, 1997, 627-659. o. 10. As viagens de Sissi a Portugal (Sissi utazásai Portugáliába). In: RIHGB, No. 411, Rio de Janeiro, 2001, 189-193. o. Magyarul megjelent munkái az alábbiak:

1. Adalékok a brazil-magyar kapcsolatokhoz. In: Bécsi Napló, 1992. november-december, 9-10. o. 2. Magyarságkutatás Brazíliában. In: Világszövetség, 1993. április 13., 4. o. 3. A Miniszterelnökség és annak régi nemzetiségpolitikája. In: Valóság, 1997/4, 77-84. o. Magyar témájú, de csak kéziratban, portugálul meglévő írása az 1990. évi magyarországi látogatása után készült, Uma história de uma transição de regime autoritário para a economia de mercado címmel.46 Még több kiadatlan magyar és portugál nyelvű munkája van (Brazília gazdasági és társadalmi fejlődése az utolsó fél évszázad alatt – előadás, Brazília és Magyarország történelmi kapcsolatai – előadás, valamint több brazil történeti téma). Teljes munkásságának elemzése fontos, a jövőben elvégzendő feladat. Utószó Szomorú aktualitást ad az előadásnak, hogy ma, 2006. október 13-án, délután 1 órakor lesz Ónody Olivér özvegyének, Piller Desirée asszonynak a temetése az ausztriai Schönau a. d. Triestingben.

45

E munkáról ismertetés is megjelent magyarul Somorjai Ádám OSB tollából, a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 1995/3-4. számának 245-251. oldalain. 46 A Benyhe Jánosnak írt, fentebb hivatkozott levél szerint ezt a tanulmányt az Instituto Histórico e Geográfico Brasileiro 1991. májusi ülésén adna elő. Kézirat – CsARJ.

168


Remsei Sándor Felsőoktatás-finanszírozási modellek Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül a felsőoktatás finanszírozásának kérdésköre. A polémia arról szól, hogy az állam vagy az egyén feladata-e a munkaerőpiacon hasznosítható tudástöbblet megszerzését biztosítani. Ki fizessen? Az, aki közvetve profitál a képzett munkaerőből, tehát az állam, vagy az, aki személyes hasznot húz abból, hogy jól kamatoztatható tudás birtokába került. A kérdés megválaszolása nem egyszerű, hiszen minden társadalom másként alakítja ki a „jó választ”, sőt egyes országokon belül is igen eltérő megközelítések lehetnek a válaszoló státuszától függően. Ami biztos, a tömegesedett felsőoktatás finanszírozására az állami költségvetések egyre kevésbé hajlandóak, egyszerűen annak mérhetetlen terhei miatt. Világméretű vitának vagyunk tanúi, mely a további lehetőségek – finanszírozási modellek – megalkotásáról szólnak. Ebben a tanulmányban kísérletet teszek egyrészt a jelenleg működő módszerek bemutatására, másrészt felvázolom saját elképzeléseimet a jelenlegi helyzet lehetséges következményeiről. A tömegoktatáshoz vezető út Közismert, hogy a mai, modern egyetem kialakulása az 1200-as évek végén kezdődött a korai modern egyetem létrehozásával. Ennek az egyetemi modellnek főbb jellemzője a szinte mindenre kiterjedő autonómia mellett a professzorok mindenhatósága volt. Az egyetem nemzeti intézményként működött, és a társadalmi elit intézménye volt. A finanszírozás vonatkozásában egyszerű képlettel állunk szemben, nevezetesen a társadalmi elit az állammal finanszíroztatta az egyetemi oktatást. Ha mélyebben vizsgáljuk, akkor arra a megállapításra jutunk, hogy mindenki adójából képeztette saját szellemi utánpótlását. Természetesen sem fejkvóta, sem egyéb létszámhoz, mérethez köthető direktíva nem befolyásolta a finanszírozó államot, de a politikai széljárás változása időnként nehéz helyzetbe hozta az intézményeket. A XX. század elejétől az egyetemek – idomulva a demokratikusabbnak mondható társadalmi klímához - némiképp demokratizálódtak. Kialakultak a campusok, melyek továbbra is erős autonómiával rendelkeztek. A hatalmi centrum a professzoroktól egyre inkább átkerült az ismerettárak (könyvtárak) és szellemi összeütközések (szemináriumi termek) világába. Az egyetem a demokratikus elit intézményévé vált, aminek következtében jelentős hallgatói létszámnövekedés következett be. A korszellemnek megfelelően az állam mint finanszírozó, minden bekerült hallgató 169

Apáczai-napok 2006

tanulmányait kifizeti, viszont a létszámnövekedés miatt új módszert dolgoz ki az egyetemekkel közösen. Megjelenik a hallgatói létszámhoz kötött finanszírozási modell, a jól ismert fejkvóta. A mai posztmodern egyetem kialakulását az 1960-as évek Amerikájának egyetemi (felsőoktatási) létszámrobbanásához kötjük. Ekkortól kezdődik az a világméretűvé terebélyesedett folyamat, mely az egyetemeket megfosztotta minden addigi jellemzőjüktől. Jöjjenek a legfontosabbak ezek közül. A klasszikus egyetem a tömegoktatás „martalékává” válik. A nemzeti jelleg a külhoni hallgatók számának jelentős emelkedése miatt eltűnik, helyette inkább az angolszász nyomás és a multikulturális jelleg nyer teret, valamint megjelenik a virtuális egyetem. A web-site többet elárul az intézményről a kor hallgatói aspiránsai számára, mint bármilyen intézményi bemutatkozás. A tömeges oktatás vállalati keretek között folyik, az egyetem verseng a hallgatókért, hiszen jól tudja, hogy ekkora létszámok képzéséhez jelentős források szükségesek. Ezeket az állam nem akarja és nem is tudja biztosítani, minek következtében egyre több fizetős hallgató látogatja az intézményeket, vagy vesz részt internetes oktatási formákban. A finanszírozási szerkezet tehát eltolódik a hallgatói finanszírozás irányába. Ahol kereslet és kínálat egyszerre van jelen, azt nem nevezhetjük másnak, mint piacnak, a piacon pedig kemény verseny van. Összességében megállapíthatjuk, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés következtében a kezdeti - a tudomány és a tudás fellegváraként működő -, egy szűk szellemi elitnek fenntartott egyetemi modelltől eljutottunk egy mindenki számára elérhető, tömegesedett, ennek következtében színvonatában jelentős különbségeket felmutató, az önfinanszírozás útjára kényszerített felsőoktatási rendszerig. A finanszírozás módjai A kialakult rendszer finanszírozhatóságának biztosítása érdekében számos kérdést kellett, illetve kell megválaszolnia egyrészt a finanszírozónak, másrészt a tanulás haszonélvezőinek. Szakmai oldalról nézve, ha az érintetteket sorra vesszük, meglehetősen tiszta képet kapunk. Az oktatás költségeit megfizettethetjük – ragaszkodva a tradíciókhoz – az állampolgárok jövedelemszerző részével, tehát az adófizetőkkel. Ehhez találunk ideológiát is rövid keresgélés után. „Ha az eddigieknek járt, akkor nekünk is jár!”, aztán „Miért az amúgy is megnyomorgatott hallgatónak kell megfizetnie azt, hogy az állami egyetemeken tanulhasson? Ez állampolgári joga! Fizesse ki az állam!”hogy csak néhány népszerű, ámde populista jelmondatot idézzek. Természetesen ezek a mondatok akkor is előkerülnének, ha az adófizetők által finanszírozott alapítványi, önkormányzati, netán egyházi egyetemek próbálnának kivonulni a pénzügyi fedezet biztosításából. Ami biztos, az egyik - mára recsegő-ropogó – modell az adófizetők pénzének valamilyen 170


csatornán megvalósuló újraelosztására épít. Azt azonban látnunk kell, hogy az adófizetők pénze véges, a költségvetések a tömegessé váló felsőoktatást nem tudják finanszírozni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül ki kell vonulniuk erről a területről, azt pedig végképp nem, hogy teljes egészében. Ennek a modellnek az ellentéte, hogy a hallgatók, pontosabban - ismerve az átlaghallgató likviditási mutatóját – a hallgatók családjára hárítjuk az oktatási költségeket. Ennek a megoldásnak a pénzügyminiszterek biztosan nagy élharcosai lennének, de belátható, hogy a szakonként eltérő költségek (pl. bölcsész és orvosképzés) és a jövedelmi eltérések miatt ez a módszer tömegeket zárna ki a felsőoktatásból. Nem gondolhatja senki komolyan, hogy vissza kellene térni a tudás monopolizálásához, most nem társadalmi, hanem gazdasági alapon. A finanszírozás harmadik módja a szponzori, támogatói finanszírozás lehetőségeinek kihasználása. Ahogy azt az elkövetkezendőkben látni fogjuk, fejlett – mondjuk ki: gazdag - országokban a finanszírozási modell jelentős mértékben épít a szponzori pénzekre a tanulás anyagi alapjának megteremtésekor. Még egy kérdés felvetődik a finanszírozási modell kialakításakor, nevezetesen az, hogy kihez juttassuk el a támogatást, és milyen elvek alapján. Alapvetően két helyre juttatható el a pénz. Egyrészt az intézményhez, másrészt a hallgatóhoz. Az intézményi típusú finanszírozás különböző módon valósítható meg. A modellek általában többféleképpen is támogathatóvá teszik az egyetemeket. Mindenki előtt ismert a teljesítményarányos - más néven normatív - finanszírozás. Szintén emlékszünk még az úgynevezett zéró bázisú finanszírozásra, amikor az intézmények évenként próbálták kiküzdeni a minél magasabb összeget, az év végén pedig mindent elköltöttek, hogy ne higgye senki, hogy a pénzre nem volt szükség. Az egyetemek ezen kívül konkrét feladatellátásra, kutatásokra, projektekre kaphatnak pénzeket, valamint egyéb címeken beruházásokra, külföldi eszközbeszerzésekre támogatásokat, kedvezményeket. A hallgatók legnagyobb mértékű támogatása a tandíjkedvezmény vagy a teljes tandíjmentesség. Ezen kívül a tanulmányi eredményhez kötődő ösztöndíj és kollégiumi ellátás szintén egyfajta támogatás, hiszen azt valakik finanszírozzák. Az állam további szubvenciója lehet a tandíjra vonatkozó adókedvezmény, valamint a felsőoktatás finanszírozásához igényelhető kedvezményes hitel. Tudjuk, hogy a felsorolt elemekből hazánkban is meghonosodott néhány, a törvényalkotók többször is tettek kísérletet a javításra, hatékonyabbá tételre a rendszer fenntarthatósága érdekében.

171

Apáczai-napok 2006

Nemzetközi kitekintés A világban jelenleg működő modellek jelentős eltéréseket mutatnak, melyeknek már az összehasonlítása is nehézségekbe ütközik. A finanszírozás szintje nagyon eltérő, de az intézmények feladatai is különbözőek. Emellett természetesen figyelembe kell venni az árszínvonal és a jövedelmek nehézkes összehasonlíthatóságát is, hogy csak néhány problémát említsek. Egy nemrégiben készült OECD-felmérés a tagországok vonatkozásában megállapította, hogy a tömegesedő felsőoktatást a jóléti állam már nem képes tovább finanszírozni. (A tömegoktatás a jóléti állammal együtt alakult ki a ’60-as évektől, majd a tömegoktatás megmaradt, a jóléti állam modellje pedig „felszámolás alatt” van.) Megállapították továbbá, hogy az ezredfordulóra a létszámnövekedés meghaladta a finanszírozás növekedését. Valójában maximumát a ’80-as években érte el, ’90-től csökken, vagy stagnál, néhány országban nagyon enyhén emelkedik a finanszírozás összege.

Hallgatónkénti költség az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva 160 USA GB CH D A J CZ H OECD

140 120 100 80 60 40 20 0

1992

1994

1995

1997

Az említett létszámnövekedés és kényszerű finanszírozáscsökkenés egyenes következményeként a költségvetés készítőire és az állami döntéshozókra óriási nyomás nehezedett és nehezedik a megfelelő módszer megtalálására. Ennek eredménye lett a normatív finanszírozási modell kidolgozása. Alapelv, hogy az állami költségvetés számára kiszámíthatóvá kell tenni a költségeket. A támogatást a hallgatói létszámhoz kötik, melyet az állam szabályoz. A normatíva szétosztása így jól differenciálható. A kiosztott pénzekkel az egyetemek saját belátásuk szerint gazdálkodhatnak. A finanszírozás alapelemei az OECD-országokban jelentős szóródást (különböző megoldásokat és arányokat) mutatnak. A legjellemzőbb 172


megoldásokat figyelembe véve négy alapesetet találunk. Jellemző, hogy Európán belül eleve legalább három megoldás működik. Az első, melyet skandináv modellként említ a szakma az állami finanszírozás + tandíjmentesség + alacsony intézményi bevételek képlettel írható le. Leginkább Norvégia és Finnország alkalmazza tisztán ez a módszert. Ettől némileg eltérő a Hollandiában és Franciaországban kidolgozott rendszer, mely az állami költségvetés juttatásait alacsony mértékű tandíjjal egészíti ki, az intézményi bevételek jelentéktelen szinten tartása mellett. A német modell ezzel szemben bevonja a vállalatokat az egyetemi finanszírozásba. Az állami pénzeket jelentős intézményi - főleg K+F - bevételekkel egészíti ki a tandíjmentesség fenntartása mellett. A legfejlettebb államok felsőoktatás-finanszírozási politikáját vizsgálva az Egyesült Államok és Japán képlete is jelentősen eltérő irányvonalat mutat az öreg kontinensen alkalmazott módszerekhez képest. Mindkét térségre jellemző az alacsony állami finanszírozás, melyet a magas tandíj és a német modellhez hasonló, jelentős intézményi bevétel helyettesít. Minta tehát van bőven, a kérdés csupán annyi, hogy melyik adaptálható leginkább a hazai viszonyokra. A magyar felsőoktatás-finanszírozás alakulása a rendszerváltás után Ahogy azt a diagram is mutatja, Magyarország egészen 1992-ig jóval a gazdasági fejlettséget meghaladó arányban „áldozott” a felsőoktatásra. Ez a tisztán állami finanszírozásra épülő modell a gazdasági viharok és a GDP növekedésénél erőteljesebben tömegesedő felsőoktatás nyomása alatt rövid időn belül összeomlott. A finanszírozási problémákat növelte a „felsőoktatási olló” nyílása. Az egyetemek egyéb bevételei a hazai viszonyoknak megfelelően képződtek, míg modern kutatási és oktatási tevékenységhez szükséges beszerzéseik - az akkor még külpiacnak számító - főként nyugat-európai árakon realizálódtak. Mindezt tetézte egy hatékonytalan pénzfelhasználás az intézmények többségében. Hozzá kell tennem, hogy ezt sok helyen a mai napig nem is vizsgálják. Az intézményi átvilágítás kevés helyen történt meg, melynek alapja az a félelem, amely jórészt a majdani racionalizálás következményeinek személyi konzekvenciáihoz kötődik, vagy csak a kimutatott felesleges költségek számértékéhez. A jelenlegi „magyar modell” bevételeit a 60-70% közötti állami finanszírozás, a 20-28% fizetős képzésből származó tandíj és a jelentéktelen egyéb bevétel jellemzi. A pénztelenség érdekes megoldásokat szül. Egyrészt az újonnan bevezetett pénznélküli fejlesztési modell, melyet PPP néven ismert meg a közszféra, jelentős pénzekkel segíti a fejlesztéseket, viszont az egyetemek adósságállományát növeli. Az előző bekezdésben említett belső reformokkal szembeni ellenérzések miatt az intézmények továbbra is inkább próbálnak „kijönni” a keretükből, ahelyett, 173

Apáczai-napok 2006

hogy újragondolják a szervezetet, megszűntessék a párhuzamosságokat, csökkentsék a felduzzadt létszámot és sorolhatnám még a szokásos területeket. További törvényszerű forrásvisszaesést jelent a hallgatói létszám apadása. Csodát várnak az egyetemek a kisvártatva belépő, kötelező FER-től, mely véleményem szerint az intézmények többségénél nem azt a hatást fogja elérni, amire hivatott lenne, hanem pótlólagos forrást biztosít néhány évre a reformok elodázásához, a pazarló gazdálkodás fenntartásához. Mi a megoldás? Finanszírozási oldalról a megoldás keresése elkezdődött, de a szereplők eddigi gazdasági intézkedéseit ismerve a jövőkép nem egyértelmű. Ami biztosnak látszik, a kormányzat megtalálta a módszert a költségvetés tehermentesítésére, illetve pontosabban fogalmazva a kiszámítható felsőoktatási költségvetési tétel megállapítására, amikor az államilag finanszírozott létszámot a mindenkori érettségizettek számához kötötte. A FER bevezetésével – amennyiben valóban nem változik a fejkvóta – az intézmények pótlólagos forrásokhoz jutnak. Ennek a felhasználása kötött, viszont a fejkvótáé nem. Amennyiben nem történik semmi, és az érintettek ezt a pénzt a már említett agónia meghosszabbítására használják, a következmények beláthatatlanok. Ha felismerik a reform szükségességét, és következetesen véghezviszik azt, akkor van lehetőség a magasabb szintű oktatásra, a jobb körülmények kialakítására, az oktatók megválogatására és anyagi elismerésére, összességében az intézmények presztízsének emelésére. A megnövekedett ázsió alapot adhat a versenyszféra bevonására és az egyéb intézményi bevételek növelésére is. Cselekvési kényszer van, mert az állami finanszírozás elosztásának új szabályai „gyilkos” versenyt generálnak a hallgatókért. Ennek eredményeképpen a jó nevű egyetemekhez áramlik a magasabb állami fejkvóta java, míg a lemaradók kénytelenek lesznek beérni a szintén keretszámok közé szorított fizetős hallgatói létszámmal. A jelenlegi magyar átlagjövedelem alapján számított költségtérítési szint mellett ez a bevétel nem lesz elegendő a süllyedő intézmények fenntartásához. Irodalom Hrubos Ildikó (2004): A gazdálkodó egyetem. Felsőoktatási Kutatóintézet, Bp. Temesi József (2004): Finanszírozás és gazdálkodás a felsőoktatásban. AULA, Bp. www.felvi.hu www.oecd.org www.okm.gov.hu

174


Sohár Anikó Hová tűnt az érték és a hagyomány? A műfordítás helyzete a rendszerváltás után A XX. század második felében elvégzett kutatások szerint a fordítás ugyanolyan veleszületett képessége az embernek, mint a nyelvelsajátítás, csupán mértéke különbözik egyénenként. Talán ennek is köszönhető az a vélekedés, hogy bárki képes fordítani. Ez, egy meglehetősen alacsony szinten, igaz is. A szakfordítás, és még inkább a műfordítás azonban szakma, hivatás, amihez ugyan nem kis mértékben szükséges ez a veleszületett képesség, de képzés és gyakorlat nélkül senkiből sem válhat jó fordító. Magyarországon 33 éve folyik fordítóképzés (ELTE FTK), és 15 éve műfordítóképzés (ELTE Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék). A fordítástudományban nagy viták folynak arról, vajon a műfordítást külön kell-e kezelni, vagy ugyanolyannak tekinthető, mint bármely más fordítás. Mindkét álláspontot számos érvvel lehet alátámasztani, azonban, legjobb tudomásom szerint maguk a gyakorló fordítók egy emberként vallják, hogy a műfordítás összehasonlíthatatlanul nehezebb és minden szempontból többet követel a fordítótól. Akármelyik nézetet is tesszük magunkévá, az bizonyos, hogy a műfordításnak kitüntetett helyzete van. Először is, minden kultúra arra használja, hogy új dolgokat, eszméket, műfajokat, stílusokat és így tovább honosítson meg általa. A műfordítás mindig is jelentős szerepet játszott a magyar irodalomban, gondoljunk csak a nyelvújítás korszakára, amikor Kazinczy és társai külföldi művek átültetésével, adaptációjával kísérelték meg a magyar irodalmi nyelv megteremtését, vagy a Nyugat körül kialakult műfordítói körre, ami a provinciális irodalmi életbe próbált új színt vinni. Jelenleg a Magyarországon eladott könyvek körülbelül 20 százaléka szépirodalom és ezek többsége műfordítás. Vitathatatlan tehát, hogy a műfordítás vizsgálata roppant sokat elárul egy kultúra aktuális helyzetéről. Amit ma szemléltetni szeretnék, az része az utóbbi évtizedben végzett kutatásomnak a műfordítás és műfordítók helyzetéről a rendszerváltás után. A kutatás ötlete akkor fogant meg, amikor a leuveni doktorátusomhoz összehasonlítottam az angol nyelvű eredeti sf regényeket a magyar átültetésekkel, és rengeteg hibás vagy helytelen megoldást találtam bennük. Kezdetben ugyanis az volt a hipotézisem, hogy a populáris szépirodalmi művek esetében a fordítás hűséges lesz az eredetihez, valamint pontos is – hiszen az a legolcsóbb megoldás mind a befektetett tudás, mind a befektetett idő és, nem utolsósorban, a befektetett pénz szempontjából is. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

175

Apáczai-napok 2006

Az eredmények arra következtetésre juttattak, hogy valami nagyon furcsa kell történjék a hivatásban, hiszen a rendszerváltás előtt igencsak megbecsült és jól fizetett foglalkozás volt a műfordítóé. Meg lehetett élni belőle, ha nem is főúri módon. Még az irodalom perifériájára szorult műfajok esetében is a feladatra kiválasztott fordítók az akkoriban elérhető legjobbak voltak, többségük már elismert a kanonizált irodalom fordítójaként is, sőt, gyakran kitűnő írók-költők is átültettek egyes műveket magyarra, ahogy az a kultúránkban régóta szokásos. Ezért aztán úgy döntöttem, érdemes megnézni ezt az új jelenséget közelebbről, kezdve kicsiben, egy esettanulmánnyal, majd az eredmények alapján kiterjeszteni a vizsgálatot műfajokra, a szépirodalom egészére, a hivatásra, és természetesen a műfordítás teljes kulturális-gazdasági háttérére. Az esettanulmányhoz egy komikus regényt választottam, egyrészt a szerzők miatt, az egyiküknek ugyanis én vagyok a „hivatalos” magyar fordítója, másrészt, mert a mű, annak ellenére, hogy tele van szójátékkal, kulturális viccekkel és meglepően mély mondanivalóval, melyek nem kis háttértudást igényelnek az olvasótól, hatalmas sikert aratott angolszász nyelvterületen és nyilvánvalóan óriási kihívást jelent a fordító számára, harmadrészt pedig a fordító személye miatt, aki az utóbbi évtizedben igen sok mindent ültetett át magyarra. Ezenkívül meggyőződésem, hogy a fiatalok a klasszikus kalandirodalom helyett egyre inkább sf, fantasy, sőt, horrorregényeket olvasnak, melyek zömmel angol eredetiből ültetődnek át magyarra, és bizony nem mindegy, sikerül-e az ilyen olvasmányélmények által rendszeres olvasóvá tenni őket, azaz ezekben a műfajokban a jó fordítás különösen fontos (lenne). A mű, melynek eredeti címe Good Omens, 1999-ben jelent meg magyarul Horváth Norbert fordításában. Két szerkesztő, Győrfi András és Hauck Ferenc is átnézte. A fordítást ketten lektorálták: Papp Cseperke és Józsa Bernadett. Két szerkesztő és két kontrolszekesztő kitűnő fordítással kecsegtetett. Azonban már a magyar cím, Elveszett próféciák gyanakvással töltött el, hiszen az eredeti könnyedén lefordítható magyarra (Kedvező előjelek), ráadásul jobb is. A borítót már láttam az Interneten, mielőtt megszereztem magát a könyvet, és az is roppant gyanúsnak tűnt: egy vidám, mulatságos benyomást keltő címlap helyett roppant sötét háttér előtt egy elmosódó szárnyú, tinédzser Krisztus-imitáció látható rajta, akibe villámok csapnak, vagy akiből kicsapnak a villámok. Nem igazán illik egy olyan regénynek, amit „mennyei olvasni és pokolian fogsz közben vihogni”1 (ezt írta róla a Time Out magazin), de lehet, hogy csak én ízlésem más. 1

‘Heaven to read and you’ll laugh like hell’ (ajánlás a puhakötésű angol kiadás hátlapján)

176


Amikor sikerült egy antikváriumban megszerezni a magyar verziót, természetesen rögtön belemélyedtem. Az eredetit jóval korábban olvastam, de néhány dolog így is azonnal föltűnt, például az, hogy a magyar szöveg jóval rövidebb. Mint köztudott, az angolból fordított művek általában 10 százalékkal hosszabbak az eredetinél. Néhány mulatságos ferdítést közreadnék. Nincs lehetőség részletes fordításelemzésre, ezért csak hadd mutassak rá, hogy a szöveg tele van leiterjakabokkal, hibákkal, kihagyásokkal és változtatásokkal. A kihagyás és változtatás a szokványos műfordítási folyamatból szinte sosem hiányzik, azonban itt a mérték egészen elképesztő. A leiterjakabok és a hibák zömmel annak köszönhetők, hogy Horváth Norbert nem tud elég jól angolul, illetve hiányos az általános műveltsége, illetve, hogy nem vette figyelembe a szövegösszefüggést, hanem mechanikusan, gondolkodás nélkül szavakat ültetett át, nem pedig szöveget. Gyakorlatilag minden angol állandósult szókapcsolat, idióma, melyektől hemzseg a beszélt nyelv s melyek olyannyira élettelivé varázsolják a regényt, kimaradt, együtt minden olyasmivel, amiket a fordító lényegtelennek ítélt (pl. jelzők, határozók, többletinformációt tartalmazó rövid mondatok), vagy esetleg, nem tudott lefordítani. Gyakorlatilag nincs olyan oldala a könyvnek, ahol ne találna a figyelmes olvasó ilyen hibá(ka)t. Leiterjakabok: A) eredeti: That’s the weather for you; fordítás: De be kell érni ennyivel. jelentés: Nesze neked időjárás!/Az időjárás már csak ilyen. B) eredeti: Crowley blessed under his breath. fordítás: Crowley imádságokat mormolt az orra alatt. jelentés: Crowley magában szitkozódott /káromkodott. C) eredeti: In the graveyard Hastur, the tall demon, passed a dogend back to Ligur, the shorter one and more accomplished lurker. fordítás: A temetőben Hastur, a magasabbik demon, leült egy sírkőre Ligur, az alacsonyabbik és rutinosabbik lopakodó mögött. jelentés: A temetőben Hastur, a magas démon, továbbadott egy csikket Ligurnak, az alacsonyabb és rutinosabb lopakodónak. Az A, B, C példák azt támasztják alá, hogy a fordító nem ismeri eléggé az angol nyelvet, egyszerű szavakat vagy kifejezéseket is félrefordít. Ez azt is bizonyítja, hogy nem tud szótárt használni, illetve, hogy egyáltalán nem használ egynyelvű – jelen esetben angol – értelmező szótárt. D) eredeti: It was belching quietly. fordítás: Éppen jámboran kérődzött. 177

Apáczai-napok 2006

jelentés: Halkan böfögött. Mivel a személyes névmás egy keselyűre utal és ez a szövegből egyértelműen kiderül, a fordító hiányos tudása lepleződik le, hiszen a keselyű dögevő és csak a növényevők között fordulnak elő olyan fajták, amelyek az egyszer már lenyelt táplálékot visszaböfögik és újra megrágják. A fordító tehát vagy az általános iskolai biológiaanyagot nem ismeri, vagy – ami még rosszabb – a kérődzés szó jelentését. E) eredeti: His job in the payroll department of the Tadfield and Norton Building Society fordítás: A Tadfield és Norton Építkezési Vállalatnál kapott jól fizető állást jelentés: Állása a Tadfield és Norton Takarékszövetkezet bérosztályán Ez a példa jól szemlélteti, hogy a szavak ismerete nem elégséges a jó fordításhoz, hiszen a “building” lehetne építkezés, azonban a szöveg egyértelművé teszi, hogy erről szó sincs. A hiányos angoltudást bizonyítja a „payroll” elferdítése is, nyilván a „sy rolls in money” (dúskál a pénzben) kifejezést értette bele a fordító, ezúttal is tévesen. F) eredeti: if you come back there is going to be an almighty row fordítás: amikor visszajöttök, akkor itt nagyon hosszú sor fog állni jelentés: ha visszajöttök, istentelen veszekedés lesz Az F példa némi magyarázatot igényel, ugyanis egy beszélgetésből ragadtam ki, ami az Édenből Ádámot és Évát lángoló karddal kiűző angyal és a csábító kígyó között zajlik és azt firtatja, hová tűnt a lángoló kard (az angyal megsajnálta Ádámot és Évát és nekik adta) – tehát a helyzet nagyon egyértelműen a Bibliából származik. Az „almighty” szó két jelentésű: egyrész „mindenható” értelemben Isten állandó jelzője, másrészt az amerikai szlengben „óriási, baromi, oltári” jelentésben használatos, ugyanígy a row is két jelentésű, egyrész lehet sor (noha nem sorban állás értelemben!), másrészt azonban veszekedés, azaz arról van szó, hogy amennyiben Ádám és Éva visszatérnek az Édenkertbe, akkor hatalmas veszekedés lesz Isten és köztük. Mivel a „mindenható veszekedés” nem működik magyarul, ezért javaslom megfelelő fordításnak az „istentelen veszekedést”. Ez a leiterjakab egyértelműen mutatja, hogy a fordító nem csak az angolt, hanem a Bibliát sem ismeri, másképp föl sem merült volna benne, hogy hosszú sor állhat az Édenkertben, hiszen még csak két ember létezik ekkor, akiket kiűztek onnan, ergo nincs ki mögött sorban állni. Hibák: Left-footer – fordítás: ballábas; jelentés: római katolikus Sudden audits – fordítás: hirtelen kinyilatkoztatások; jelentés: váratlan rovancsolások Fortnight – fordítás: fél éjszaka; jelentés: két hét 178


For a start – fordítás: egyszer a változatosság kedvéért, egyszer például; jelentés: először is Cockroach – fordítás: cickány; jelentés: csótány Fairly contented– fordítás: jóltáplált; jelentés: eléggé elégedett Iced biscuits – fordítás: jeges aprósütemény; jelentés: minyon Better achievements – fordítás: sikeresebb ártánykodása; jelentés: jobb eredményei Ezek a példák ismét azt szemléltetik, hogy a fordító hiányos (nyelv)tudása képtelen megoldásokhoz vezetett, nem mindegy, hogy valami fél éjszaka vagy két hétig tart, viszonylag nehéz összekeverni egy cickányt meg egy csótányt, nem minden római katolikus ballábas, arról nem is beszélve, hogy a ballábast nm használjuk olyan értelemben, mint a balkezest, inkább csak a két ballábas/két ballába van kifejezésben és így tovább. Az utolsó két példa pedig a magyar nyelvhelyesség körébe is tartozik: legjobb tudomásom szerint nem létezik jeges aprósütemény, arról nem is beszélve, hogy az „iced” jelentése „cukormázzal bevont”, az ártánykodás úgyszintén nem létező szó, esetleg ármánykodás akart lenni, és mind a fordító, mind a szerkesztők, mind a lektorok szakmai tudását megkérdőjelezi. Az ilyen gondatlanságra számos példa akad a szövegben (pl. a Velvet Underground együttes nevét szó szerint Bársony Földalattiként magyarítja Horváth Norbert, vagy az „alp” szót alpokként). Kihagyások, változtatások A) Jelzők2, határozók3, beszélt nyelvi fordulatok4, rövid mondatok elhagyása (pl. Also, the’d heard that there were missals in the building.; They were the sort you only ever get at the bottom of certain teatime assortments.; A disciplined force.; Hefted his gun.; It wasn’t going anywhere.; He shrugged.; Scarlett stared at the truck.; She’d been doing arms for too damn long.; He toyed with his Perrier.; Occasionally, if he had no alternative, he’d sell one, stb.)

2

handy, empty, leather, reputed, new, right, rather good, active and exuberant, metal, useless, grubby, unopposed, decadent, private, thin, peated, impressive, puzzled, etc. Mint látható, ezek egyszerű, könnyen lefordítható melléknevek. 3 vaguely, reflectively, slowly, safely, archly, speculatively, totally, absolutely, individually, ominously, irreparably, etc. Mint látható, ezek átültetése sem okozhatott volna gondot. 4 excuse his French; for a start; as it were; I’ve always thought; of course; when you thought about it; ever had the nerve to; not so much appalling as; in a hurry; supposed to; for very long; on the whole; I can tell you; credit where credit’s due; the real McCoy; I understand; every little helps; your actual (something); you know; search me; God knows; if you really feel you must; as best you could, just like everyone else; what passed for; excuse me, sir; almost of its own accord, I bet, etc.

179

Apáczai-napok 2006

B) Reáliák kihagyása (pl. SNACKS™, local War on Want shop, hot Bovil, stb.) C) Reáliák megváltoztatása Most of the Golden Years of Hollywood – fordítás: a hangosfilm első két évtizedének összes jelentősebb hollywoodi sztárja Soggy Hovis with Marmite – fordítás: sörélesztős sütemény Harry, the rabbit – fordítás: Pamacs, a nyúl Kermit, the Frog – fordítás: Breki Morris Traveller – fordítás: Mini Morris Scottish eggs and American hamburgers – fordítás:skót kocka és francia kenyér Mint látható (A és B kategóriák), a fordító minden olyasmit kihagyott, ami plusz információt tartalmazott és nem vitte előre jelentős mértékben a cselekményt, főleg ezzel az eszközzel sikerült elérnie, hogy a fordítás rövidebb legyen az eredetinél. A C pont különösen édekes, hiszen a magyar olvasó esetleg nem ismeri az angol márkaneveket, tehát szükséges lehet a változtatás valami ismerősebbre és érthetőbbre, ez azonban nem magyarázza meg a sörélesztős süteményt, a Pamacsot (miért nem Nyuszi Gyuszi vagy Tapsi, amik a bevett nyúlnevek?), és főképp nem a skót kockát és francia kenyeret, az előbbi ugyanis nem ennivaló. Sajnálatosképp vég nélkül lehetne folytatni a fölsorolást a szöveg elferdítését okozó példákból, s így aztán nem csoda, hogy ez a könyv hatalmas bukás volt magyarul, a megjelent példányok zöme igen hamar leértékelt áron diszkont könyvesboltokba került és nem nagyon fogyott. Horváth Norbert fordítása tönkresilányított egy kellemes, ötletes, igen szórakoztató és bizony el is gondolkoztató könyvet. Ez a rövid bemutató is szemléltette, hogy bizony a Kedvező előjelek igencsak Elveszett próféciákká alakultak át, és ez nem sok jót sejtet a műfordításokat illetően. Gyakorlatilag a népszerű műfajokban szinte minden fordítás és a kanonizált irodalomban igen sok közülük rossz minőségű, megjelennek bennük az előbb szemléltetett fogyatékosságok (ordító félrefordítások, hibák, kihagyások, a reáliák felemás kezelése, stb.), bár általában nem ilyen mértékben. A minőség hanyatlása, mint kiderült, nem függ a műfajtól, stílustól, korszaktól, hanem sajnos, általános – tisztelet a kivételnek, egyes műfordítóknak és egyes kiadóknak, akik/amelyek szembemennek az árral. Vajon mi történt a műfordítással? Miért hanyatlott erre a szintre a korábban tekintélyes és jól fizetett foglalkozás a rendszerváltás után? Nos, azt hiszem, bízvást kimondható, hogy a fordítások iránti hatalmas és még mindig növekvő igénnyel kezdődött a nyolcvanas évek legvégén (pl. a 120 millió kötetes össztermelés 1989-ben). 1989 előtt számos mű került feketelistára, hatalmas lemaradást kellett behozni, óriási szakadékot kellett betölteni új fordításokkal. A könyvpiacon ezrével jelentek meg a 180


kiadók és természetesen nem volt elegendő elsőrangú fordító, aki elláthatta volna a feladatot. Ez elkerülhetetlenül vezetett a hivatás fölhígulásához, számtalan új, tapasztalatlan fordítót bíztak meg idegen nyelvű, zömmel angol szövegek átültetésével. A közvélekedés, miszerint bárki, aki beszél egy idegen nyelvet bármilyen szinten is, képes fordítani, elősegítette ezt a folyamatot. Honnan kerültek elő ezek az új fordítók? Mindenhonnan. Például a sf műfajban az új kiadók elkezdték a műfaj rajongóit alkalmazni fordítóként, vagy szerepjátékosokat, magyar sf írókat, vagy akár barátaikat és ismerőseiket, akik azt állították, tudnak angolul, azaz ezek az új fordítók nem voltak szakmabeliek, rendszerint nem rendelkeztek semmilyen formális fordítói képzettséggel. Ez magyarázza mindkét nyelv elégtelen ismeretét, a szótárak át nem gondolt, mechanikus használatát, és az általános vagy eseti műveltség hiányát. A rengeteg új kiadó megjelenése (a rendszerváltás előtt 26 nagy, állami könyvkiadó létezett, csak 1990-ben 5.000 kiadói engedélyt kértek, jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján 200 szépirodalmi műveket publikáló kiadó van fölsorolva, de a könyvpiac valójában 36 kiadó között oszlik meg: 5 nagy kiadó: piaci részesedésük 36 %, 21 kisebb: piaci részesedésük 55 %) tulajdonképpen nagy mértékben rontott a helyzeten. Az új kiadók úgyszintén nem rendelkeztek tapasztalattal, valamint elégséges tőkével sem, ezért nem alkalmaztak szerkesztőket, kontrolszerkesztőket/lektorokat és korrektorokat. Mindmáig a legtöbb esetben senki sem ellenőrzi a magyarul előállított szövegeket, ez az oka a nyelvhelyességi hibáknak, a kihagyott személyes névmásoknak, a stílushibáknak, a csupa hiba helyesírásnak, a rossz elválasztásoknak (melyek sokszor a szövegszerkesztő elválasztóprogramjának mechanikus, át nem gondolt használatából fakadnak), és így tovább. Szinte soha sem veti össze valaki a fordítást az eredetivel, ez az oka az értelmetlen jeleneteknek és mondatoknak, a leiterjakaboknak, a tévedéseknek, a kihagyásoknak (beleértve a személyes névmásokat), és így tovább. Így fordulhat elő, hogy a fordító a szerkesztőhöz intézett megjegyzése bennemarad a kiadott könyvben (vö. Sohár 1997:426). Az sem javított a helyzeten, hogy az új kiadók közül nem egy külföldi tulajdonban van (övék nagyjából a piac negyede), s habár némelyiknek igencsak szigorú fordítási szabályai vannak, ezek leginkább arra vonatkoznak, hogy miként kerülje el a fordító egyes társadalmi csoportokrétegek megsértését, magyarul, ezek inkább belső, erkölcsi és politikai cenzúrának tekinthetők, mint minőség iránti elkötelezettségnek. A könyvkiadók helyzete stabilizálódott 1996 után, a tavalyi évben például 12.898 címet jelentettek meg 40.974.000 példányban, az átlagos példányszám meghaladta a háromezret, a forintbevetél csaknem 63 milliárd volt. Ez a kedvező változás azonban nem érintette a műfordítás helyzetét. 181

Apáczai-napok 2006

A korábbi munkaviszony megszűnése után, manapság a legtöbb kiadó nemigen alkalmazza rendszeresen ugyanazt a műfordítót, inkább eseti megbízásokat adnak. Magától értetődik, hogy emiatt a legtöbb műfordító nem engedheti meg magának, hogy szakosodjék egy műfajra, vagy korszakra, vagy stílusirányzatra, vagy egy alkotó életművére, ami korábban szokásos volt. Ennek következtében gyakorta megesik, hogy különböző műfordítók ültetik át egy sorozat egymásutáni köteteit anélkül, hogy olvasták volna az előző vagy rákövetkező művet, sőt, anélkül, hogy a már lefordított köteteket ismernék. A kiadói mentalitást jól példázza, hogy alig akad olyan, amelyik műfordítóit is föltünteti honlapján (kivétel pl. Ab Ovo). Sok műfordító írásbeli szerződés nélkül vállalja el a munkát, aminek következtében sosem lehet biztos abban, hogy a kész fordítást ki fogják-e adni, és ki fogják-e fizetni.. Ez persze azt is jelenti, hogy a műfordító kiszolgáltatott a kiadó jóindulatának, és kénytelen jó viszonyt fönntartani vele még akkor is, ha ez kompromisszumokat vagy akár engedékenységet követel a szakmai hozzáértés diktálta szempontokban, vagy pedig elveszít egy fontos megbízót, illetve a legrosszabb esetben a megélhetését. Ez igaz a fizetség és a határidők esetében is, egy műfordító nem nagyon elégedetlenkedhet, mert ugrik a megbízás. Az átlagfizetség egy szerzői ívért, ami negyvenezer leütés, 2000-ben 6 és 15 ezer Ft között mozgott, ma pedig 15 és 36 ezer között, de inkább ennek a sávnak az alsó régióiban. Mondani sem kell, ez nagyon alacsony bér, a nyugat-európaival összehasonlítva döbbenetesen alacsony. Az időkorlátok szintén felelősek az összecsapott, hanyag munkáért; egy regényt, függetlenül tényleges hosszától, a kiadók általában le akarnak fordíttatni egy, maximum két hónap alatt. Ilyen rövid idő természetesen nem tesz lehetővé alapos fölkészülést, utánajárást, talán ez magyarázza a korábban említett fordítói hozzáállást a szerző vagy sorozat már átültetett műveihez. A törekvés a tökéletesre vagy a kész fordítás átnézése és – javítása szóba sem jön a lehetetlenül szoros határidő miatt. Mindennek következtében számos, korábban már bizonyított, kitűnő műfordító elfordult a szakmától és mással keresi kenyerét, ilyen körülmények között nem vállal műfordítói feladatot. Ráadásul azok, akik pályfutásuk a rendszerváltás előtt kezdték el, máre már minimum középkorúak és szakmai tudásukat gyakran nincs lehetőségük átadni a következő nemzedékeknek. A műfordításkritika, a rendszeres visszajelzés szinte teljes hiánya még azokat a műfordítókat is gátolja az előrelépésben, akik egyébként szeretnének fejlődni és hajlandóak lennének szembenézni a fordításaikban föllelhető ordító hibákkal; egyébként ez egyben a szakma alacsony presztízsét is jelzi. A renomé elvesztését, ami egyáltalán nem meglepő, a szakma fölhígulásának, az alacsony béreknek és a szörnyűséges 182


fordításoknak tulajdoníthatjuk. A műfordítók hírnevét pompásan tükrözi a két hivatásos fordítói szövetség bánásmódja is: gyanakvóan tekintenek a műfordítókra, mintha nem is tartoznának a szakmához, mintha műkedvelők, mintha kontárok lennének. És azok is, többnyire. Az országos fordítóegyesületek nem képviselik a műfordítókat, elvileg ők az Írószövetség műfordító osztályába tartoznak. Az érdekképviseltre jellemző, hogy egy szimpla „irodalmi ügynökség” keresésre a Google böngészőprogram 61.700 találatot ad, míg a „műfordító-ügynökség”-re a „sajnáljuk, nincs ilyen oldal válasz érkezik. A műfordítók jogi helyzetét a szerzői jogra vonatkozó törvény szabályozza (1999 LXXVI), de befolyásolják a piacot szabályozó törvények is: például az álfordítások, melyek közvetlen a rendszerváltás után hihetetlen mértékben elterjedtek, az 1995-ös fogyasztóvédelmi törvény hatályba lépése után szinte maradéktalanul eltűntek a színről – ez a törvény ugyanis szigorúan tiltja a fogyasztó megtévesztését. A helyzet tehát nem túl kecsegtető és nem úgy tűnik, hogy bármiféle változás lenne várható a közeljövőben. Ennek ellenére nem árthat, ha néhány javaslattal fejezem be ezt a rövid ismertetést, mi javíthatna a mai műfordításon? Először is, az olvasói vélemények és a műfordításkritika. Ha egy műfordító, kiadó rendszeres visszajelzést kapna az általa fordított-kiadott művek fogadtatásáról, nyilván figyelembe venné ezeket és a jövőben jobb minőségű fordítások kerülnének a piacra. Másodszor, jól jönne egy minőségbiztosítási rendszer, a formális képzés színvonalának emelése, az ilyen képzés elismerése, a kezdő műfordítók segítése azzal, hogy nagy tapasztalatú szerkesztőkkel dolgozhatnak együtt, és így tovább. Mindez jelenleg álom. És végül, ha a szakma nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesülne, valószínűleg képes lenne megtartani a tehetséges fiatalokat, akik ma, sajnos, inkább elmennek egy multinacionális cég fordítási osztályára, mintsem hogy műfordítók maradnának. Mivel a műfordítás mindnyájunk életében folyamatosan jelen van, hat mindenkire, és, ha silány, képes nagy károkat okozni, talán érdemes lenne elgondolkozni arról, vajon nem kellene-e visszatérni az értékhez és hagyományhoz.

183

Apáczai-napok 2006 Irodalom A magyar könyvkiadás múltja és jelene. http://www.frankfurt.matav.hu/magyar/konyvtor.html A magyar könyvkiadás és könyvkereskedelem. . http://www.frankfurt.matav.hu/magyar/trend.html Könyvforgalom Magyarországon. http://www.mkke.hu Cserhalmi Zsuzsa (2002): Tizenkét év irodalomtanítás után miért nem válnak tömegesen olvasókká a fiatalok? http://www.opkm.hu/konyvesneveles/2002/4/Cserhalmi.html Nagy Attila, Péterfi Rita (2006): Olvasás, könyvtár- és számítógéphasználat. Gyorsjelentés a TÁRKI és az OSZK 2005-ös vizsgálatáról. http:/www.ki.oszk.hu/kf//2006/1/nagy.html Sohár Anikó (1997): Virtual Translations or Cyberpunk. in Hungary In: Klaudy Kinga, Lambert, José, Sohár Anikó (szerk.): Transferre necesse est. Scholastica, pp 423-431.

184


Szigeti Cecília Versenyképesség és fenntarthatóság az oktatásban A versenyképesség vizsgálata a nyolcvanas évektől kezdve egyre gyakrabban kerül a közgazdasági elemzések középpontjába. A 2006. áprilisában elkészült NFT II. Oktatásfejlesztési Program munkaanyagának is a versenyképesség az egyik kulcsszava. Véleményem szerint az egyik legfontosabb és az oktatás számára is kiemelkedő jelentőségű kérdés a versenyképesség és a fenntarthatóság viszonya. Ez elkerülhetetlenné teszi a célok és a gazdaság-oktatás kapcsolatrendszerének vázlatos áttekintését az ok- okozati kapcsolatok értelmezését. A tanulmányban egy alapvető közgazdasági elemzés mellett a versenyképesség hétköznapi értelmezése is megjelenik. 1. Természeti és a humán erőforrás kapcsolata Azokat az erőforrásokat nevezzük elsődlegesnek, amelyek keletkezésének oka gazdaságon kívüli, a felhasználhatóságától független. A közgazdaságtudomány két elsődleges termelési tényezőt ismer: a természeti tényezőt (földet) és az emberi erőforrást (munkaerőt). A tényezők kapcsolatáról, alá-fölérendeltségéről alkotott nézetek egy része szerint egyértelmű a természet fölénye: „A természet és az emberi világ között határozottan aszimmetrikus viszony állapítható meg. A természetnek ontológiai prioritása, azaz létezési elsőbbsége van az emberrel szemben. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a természet jóval előbb jött létre, mint az ember, hanem azt is, hogy a természet létezhetne az ember nélkül, de fordítva már nem”(Zsolnai, 2001). Más nézetek szerint az ember a legfontosabb erőforrás: „Az egész történelem- akárcsak a jelenlegi tapasztalatok-azt, sugallja, hogy az elsődleges erőforrás nem a természet, hanem az ember, hogy az emberi elme adja minden gazdasági fejlődés kulcstényezőjét…”(Schumacher, 1983). Az emberi munkaerőben lekötött érték az idő folyamán egyre növekedett és növekszik most is, abszolút mértékben és a termelésben lekötött tőkéhez viszonyítva (Bródy, 1983). A két elsődleges erőforrás viszonyának elemzése jelentősen túlmutat a jelenlegi tanulmány keretein, az azonban az eddigiekből is megállapítható, ahogy a humán erőforrás hatással van a természetre- így az oktatás reformjában, versenyképessé tételében sem szabad figyelmen kívül hagyni a természeti környezet érdekeit, a humántőke fejlesztése nem rendelhető alá kizárólagosan a gazdasági versenyképesség elvárásainak, mert ezzel saját fennmaradását veszélyezteti. Mindezt alátámasztja a gazdasági növekedés és környezetminőség viszonyának vizsgálata.

185

Apáczai-napok 2006

Az ember természeti és gazdasági környezetének egyaránt része így a két rendszer kapcsolata az emberi élet alapvető feltételeit határozza meg. Kerekes- Szlávik (1999) szerint a gazdasági fejlettség és a környezetminőség közötti kapcsolat ellentmondásosságát mutatja, hogy egyes környezetminőségi jellemzők (csatornázottság, ivóvíz-ellátottság stb.) az egy főre eső GDP növekedésével kifejezetten kedvezőbb irányba változnak, míg a szén–dioxid emisszió, a települési hulladék mennyisége exponenciálisan nő. Míg az emberi egészségre és az ökoszisztémára rövidtávon különösen veszélyes szennyezőkre vonatkozóan a gazdasági növekedés segíti a problémák megoldását, addig a globális gondok kezelésében a növekedés a részmegoldások ellenére inkább segíti a válság elmélyülését. Az elemzést a növekedés és versenyképesség összefüggésrendszerének bemutatásával folytatom. 2. A gazdasági versenyképesség kapcsolata az oktatással A közgazdaságtudományban általánosan elfogadottnak tekinthető, hogy a versenyképességen a termelékenység magas szintjét és magas növekedési ütemét értjük. Fenntarthatóság szempontjából a legnagyobb problémát ez utóbbi jelenti. Alapvető kérdés - melyre a közgazdaságtan nem adhat választ, hogy a társadalom célját vagy eszközét jelenti-e a növekedés (illetve a fejlődés). Ha arra vállalkozunk, hogy a munkanélküliség csökkentését, az életszínvonal javítását és a közjavak fejlesztését tűzzük ki célul, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy mindebben a gazdasági növekedés legfeljebb csak eszköz lehet, nem pedig cél (Dabóczi 1998). Mérésére általánosan három egymással szorosan összefüggő mutatót használnak: a GDP növekedési ütemét, a foglalkoztatottsági rátát és a munkatermelékenységet (Lengyel I. 2000). A kapcsolódási pont a versenyképesség és az oktatás között egyértelmű, a munkatermelékenységet alapvetően meghatározó tényező a humántőke fejlettsége, ezt pedig befolyásolja az oktatási rendszer hatékonysága. Másrészt a munkanélküliség egyik típusa (strukturális munkanélküliség) egyértelműen összefüggésben van a képzés szerkezetével így a foglalkoztatás és a versenyképesség közötti kapcsolat is levezethető. A fentiek alapján megállapítható, hogy a gazdasági versenyképesség egyik központi tényezője az oktatás. A fenntarthatóság figyelembevételével kérdés már korántsem ennyire egyértelmű. A GDP növekedési ütemét mint célt, az előbbiek alapján fenntartással kell kezelnünk, azonban további problémák is felmerülnek. Az egyik legjelentősebb a mérhetőség kérdése, amely a GDP meghatározásánál jelenik meg. Cobb nagyhatású tanulmányában olvasható a következő szemléletes példa: „A GDP különös normája szerint az ország gazdasági hőse az a halálos rákbeteg, aki éppen egy költséges válópert folytat” (Cobb et al, 1997). Vagyis a GDP növekedése nem csak pozitív 186


tényezőknek köszönhető, mivel a mérés módja miatt nem lehet különbséget tenni a társadalmilag hasznos és káros tevékenységek között. Szerencsére már-már közhelyszerű, hogy a GDP nem tekinthető a jólét egyértelmű mércéjének. Mivel az egy főre eső GDP közelítőleg meghatározható a termelékenység és a foglalkoztatottság szorzatával az előbbiek miatt az egyes tényezők növekedése önmagában még nem biztos, hogy a társadalom érdekeit szolgálja. A statisztikai értelemben vett versenyképesség javulás nem biztos, hogy a jólét növekedésével jár együtt. A mérés nehézsége két egymással összefüggő tényezőre vezethető vissza: az erőforrások értékelésének nehézségeire és az externális (külső) gazdasági hatásokra. Ez utóbbi jelenség alapvető fontosságú a gazdasági versenyképesség és az oktatás viszonyának vizsgálatában. 3. Egyéni és társadalmi optimum különbsége A mindennapokban és a közgazdasági elméletekben egyaránt találkozunk az összefüggéssel, hogy az egyéni és a társadalmi szinten vizsgált optimum között eltérés van. Ami nekem jó, még nem biztos, hogy nekünk is jó lesz és az egyénileg kedvező megoldás lehet, hogy a társadalom számára kimondottan káros. A probléma gazdasági kérdéseivel részletesen a piaci kudarcok elmélete foglalkozik. A két optimum különbsége okozza az externáliának nevezett jelenséget, amely a társadalom számára bizonyítható jóléti veszteséget okoz. Tágabb értelemben az externáliának három ismérve van: módosítja egy harmadik szereplő vagy szereplők jóléti függvényét, Ez a módosítás nem szándékolt és nem kompenzálják, illetve nem fizettetik meg a jólétváltozást (Kerekes, 1998). Az oktatáshoz kapcsolható fontosabb externális hasznok a következők: Demokratikus intézmények működtetése, kevesebb tőkepiaci tökéletlenség, közösségileg ellátott közszolgáltatások magasabb szintje, alacsonyabb szociális, egészségügyi kiadások (Varga, 1998). Emelkedik az átlagos képzettségi és kulturális színvonal, növekszik a gazdaság humán erőforrásainak mennyisége és minősége (Bara). A környezet iránti érzékenységet az iskolai végzettség pozitívan befolyásolja. A státusszal együtt nő a felelősségérzet (Füzesi- Tistyán, 1998). Egyértelmű pozitív korreláció van az anyák analfabétizmusa és a csecsemőhalandóság, különösen a lánycsecsemők halandósága között (Sen, 2003). Az externália érdekes tulajdonsága a tovagyűrűző hatása, ez azt jelenti, hogy időben és térben is máshol jelenhet meg a nem kompenzált hatás. Oktatás esetén statisztikailag igazolható a generációkon átgyűrűző pozitív hatás, például a környezeti tudatosság alakulására. Ennek azonban a jelenben, vagy a közeljövőben egyáltalán nincs mérhető haszna, nem javítja az ország, vagy régió versenyképességét. A megállapítás a másik oldalról is igaz: a gazdasági versenyképesség elsősorban a vállalatok igényeit 187

Apáczai-napok 2006

tükrözi, ez azonban egyáltalán nem biztos, hogy az egyén fejlődése és a társadalom alakulása szempontjából is optimális. A kérdést véleményem szerint nem szabad kizárólag a gazdasági alrendszer oldaláról vizsgálni, ezért különösen veszélyesnek tartom az externális hatások figyelmen kívül hagyását és a jelen gazdasági érdekeinek túlértékelését az oktatásban. A fenti gondolatmenetben felmerül egy újabb probléma: milyen időtávon belül szeretnénk versenyképesek lenni? 4. Időtávok és versenyképesség Az időtávok elemzésénél az „idő” fogalmát köznyelvi és nem közgazdasági értelemben használom. A mindennapi életben számos példát láthatunk arra, hogy versenyképesnek lenni rövid és hosszú távon nem ugyanaz. A pillanatnyilag jónak tűnő megoldások hosszabb távon nem biztos, hogy eredményre vezetnek, azonban a hosszabb távú versenyképességnek is alapvető feltétele a pillanatnyi fennmaradás. Az oktatás esetén ez véleményem szerint azt jelenti, hogy a gazdasági alrendszer igényeinek kiszolgálása semmiképpen sem tekinthető célnak, csupán hasznos eszköznek a fontosabb célok elérése érdekében. A fenntarthatóság kérdésével automatikusan összekapcsolódik a hosszú távú gondolkodás, hiszen döntésekben a következő generációk érdekeit is igyekszik figyelembe venni. Az oktatás ha jó, akkor fenntartható, a jelenben a jövő kihívásaira is felkészít. A gazdasági versenyképességnek az oktatás felé megfogalmazott elvárásait kellő kritikával kell fogadni, mert a gazdaságban a hosszú távú tendenciák bizonytalanok- illetve egyre biztosabbá válik, hogy ebben a formában nem folytatódhat a gazdasági növekedés-, így az elvárások a jelenre, közeljövőre vonatkoznak. Természetesen vannak kivételek, például a néhány hónapos szakképzések esetén a gazdasági elvárások prioritása maximálisan elfogadható, hiszen ezt azért választja a hallgató, hogy gyorsan érvényesülni tudjon a munkapiacon. Az élet minőségét a gazdaság fejlettsége azonban csak részben befolyásolja, mert ez nagy mértékben függ a helyes értékválasztástól. Ennek elősegítése pedig az iskola legfontosabb feladata. Konklúziók Az egyes kérdéskörök részletes elemzése önálló tanulmányok témája lehetne így csak az összefüggések vázlatos bemutatására vállalkozhattam. A fenntarthatóság-gazdasági versenyképesség-oktatás kapcsolatrendszerében a következő megállapításokat emelem ki: • A társadalom versenyképessége nem azonos a gazdasági versenyképességgel. Fenntarthatóság figyelembevételével a természeti és gazdasági alrendszer együttes optimumára kellene törekedni. • A versenyképesség legfontosabb jelzőszáma, a gazdasági növekedés nem abszolút cél, hanem a fennmaradáshoz szükséges rövid távú 188


eszköz így az oktatás reformjában a gazdasági versenyképesség javítása nem tekinthető alapvető célnak. • Az oktatás hosszú távú externális haszna nehezen mérhető és a gazdaság számára rövidtávon értéktelen, de társadalmi haszna jelentős. Ezek biztosítása az oktatás egyik legfontosabb feladata. A versenyképesség napjaink egyik megkerülhetetlen gazdasági kérdése, javítása számos probléma megoldásának kiváló eszköze. Az egyoldalú túlhangsúlyozását azonban veszélyesnek tartom, Mérő Lászlót idézve: „A tudomány egyik legfőbb jellegzetessége a kritikai szellem. Ha ez valahonnan hiányzik, az nem tudomány, hanem agymosás” (Mérő 2005). Ennek szellemében törekedtem az oly sok forrásból megtalálható pozitívumok mellett az árnyoldalak bemutatására is. Meggyőződésem, hogy a társadalmi problémák kezelésében nincs abszolút igazság, a különböző nézőpontok megismerése- ahogy remélem ez a tanulmány isközelebb vihet az adott közösség számára ott és akkor leginkább elfogadható megoldáshoz. Irodalom Bara Zoltán: A felsőoktatás finanszírozása rendszerelméleti nézőpontból www.magyarfelsooktatás.hu/20.5/08.htm (Google) Bródy András (1983): Lassuló idő A gazdasági bajok magyarázatához. KJK, p. 4554. Cobb, Clifford, Halstead, Ted, Rowe, Jonathan (1997): Ha a GDP felmegy, miért megy Amerika lefelé? In: Kovász, (1) p. 30-47. Dabóczi Kálmán (1998): Fogalmak által megcsalatva - Kísérlet céljaink és eszközeink embert szolgáló meghatározására. In:Kovász, (ősz) p. 16-31. Füzesi Zsuzsanna, Tistyán László (1998): A környezeti tudat alakulása a rendszerváltás óta. In: Gazdaság és környezet. MTA, p. 147-181. Kerekes Sándor (1998): A környezetgazdaságtan alapjai s.l. p. 17, 74. Kerekes Sándor, Szlávik János (1999): A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, p.66-69. Lengyel Imre (2000): A regionális versenyképesség tényezői, különös tekintettel a Dél- Alföldre. Versenyképesség, regionális versenyképesség. In: SZTE Gazdaságtudományi Kar Közleményei, Szeged, p. 39-57. Mérő László (2005): Az elmaradt katarzis. In: Maga itt a tánctanár? Tercium Kiadó, p. 51. Schumacher, Ernst Frans (1991): A kicsi szép. KJK, p.79. Sen, Amartya (2003): A fejlődés, mint szabadság. Európa Kiadó Varga Júlia (1998): Oktatás-gazdaságtan. Közgazdasági Szemle Alapítvány, p. 3138. Zsolnai László (2001): Ökológia, gazdaság, etika. Helikon Kiadó, p. 43.

189

Apáczai-napok 2006

Szirmai Éva Politikai ünnepek „eredetmítoszai” Hagyomány és kultusz a totalitárius rendszerekben 1958-ban Aldous Huxley egy 12 esszéből összeállított kötetben visszatér a Szép új világhoz1. A magyar olvasó pedig, aki 2000-ben olvassa a szöveget, ugyanúgy zavarba jön, mint amikor első ízben – 1982-ben – találkozott az 1932-es Szép új világgal, vagy 1989-ben az 1945-ös Állatfarmmal és az 1948-as 1984-gyel (Orwell), nem beszélve az 1920-as Zamjatyin antiutópia (Mi) 1990-es megjelenéséről a magyar könyvkiadásban.2 Túl azon, hogy az irodalmi szövegek késleltetett befogadása teljesen természetes jelenség, ezekben az esetekben azonban mégis érdemes figyelmet fordítanunk rá, hiszen éppen azokat a hatalmi mechanizmusokat érhetjük tetten benne, amelyek az idézett szövegekben a totalitárius társadalmak sajátjai. Huxley 1958-ban megpróbálja tisztázni regénye (antiutópiája) viszonyát a megvalósulthoz, átértékeli akkori próféciáját – és egy újabb kváziantiutópiában (paradox módon 2000-ben kénytelenek vagyunk így olvasni!), miután áttekinti a megvalósultat, teljes kiterjedésükben igyekszik értelmezni a kirajzolódó tendenciák lehetséges irányait. Arra a következtetésre jut, hogy bár a társadalom nem tért le a Szép új világ tudományos racionalitást istenítő útjáról, ezzel csak újabb morális kérdéseket vet fel a korábbinál is élesebben, és a legkevésbé sem jutott közelebb a szabadság és demokratikus berendezkedés eszményéhez. George Orwell 1984-e egy sztálinizmussal terhes jelen és a nácizmus tombolását megért múlt jövőbe történt elnagyolt kivetítése volt. A Szép új világ még Hitler németországi hatalomra jutása előtt íródott, és mielőtt az orosz zsarnok elkezdte volna mészárlását. 1931-ben a módszeres elnyomás még nem volt jelen, de 1948-ra már igen, és képzeletbeli világom jövendő diktatúrája jóval kevésbé volt brutális, mint Orwell zseniálisan ábrázolt parancsuralma. 1948 viszonyai között az 1984 rémítően meggyőzőnek tűnt. A zsarnokok azonban halandóak, s a körülmények is változnak.3

A XX. századi antiutópiák társadalma a tömegtudatra épül, a gépként, még inkább egy tökéletesen működő gépezet alkatrészeként értelmezett 1

Huxley, Aldous: Visszatérés a Szép új világhoz; Dee-Sign Kiadó, Budapest, 2000. (Szűr-Szabó Katalin ford.) 2 A fenti szövegek – esetleg – hozzáférhetők voltak nyugati kiadások alapján, sőt, az Állatfarmot az AB Független Kiadó magyarul is megjelentette a 80-as évek legelején, de ezek a szórványelérések nem váltottak ki jelentős hatást a befogadási folyamatban. 3 Huxley i. m. 12. p.

190


tömegemberre, akiből elsőként az önmagára ismerés képességét irtják ki tudatos manipuláció eredményeképpen.4 A szabadság-képzetek az individualitás, a boldogsággal való esztelen szakítás szinonimáiként jelennek meg, mindaz, ami egyéniséggé (következésképpen szabaddá) tenné Utópia lakóit, következetesen és csírájában elfojtódik a hatalom által. Ennek egyik jele és megnyilvánulási formája az emlékezethez, történelemhez, kultúrához való viszony szabályozása, ami egyértelműen a múlt kisajátításában, folyamatos átértelmezésében – ezzel együtt tiltásában – fogalmazódik meg. A Hatalom e cél megvalósítására használt eszközei – minden látszólagos változatosságuk ellenére – nagyon is egyformák: a racionalitásra építő társadalom éppen a tudást, az ismeretet, a kulturális tapasztalást – végső soron: a gondolkodást – fogalmazza meg elsődleges destabilizáló tényezőjeként. A művészet és kultúra – a maguk többértelműségével, értelmezési kényszert kiváltó jellegükkel – destabilizálják a teljes elfogadásra épülő társadalmakat, ezért az egyetlen eszköz a velük szembeni fellépésre a hatalmi tiltás – és a tömegkultúra műfajaival való kiváltásuk. A tömegkultúra – a maga egyértelműségével – mentesíti befogadóját az interpretációs feszültségtől, a kultúraipar által rögzített és kódolt jelentéstartományt jelöl ki, amely intellektuális erőfeszítés nélkül, készen kapott rendszer alapján dekódolható. Összességében ugyanúgy működik, mint a rítus, amely – lényegéből fakadóan – lehetőleg módosítatlanul reprodukál egy kiszabott rendet.5 Mindaz, ami ezekben az antiutópiákban akár a jelen folyamataiból következő lehetőségként (Zamjatyin, Huxley), akár megvalósulásának folyamatában ábrázolt próféciaként (Orwell) megjelenik, a 90-es évek olvasója számára már megélt, de legalábbis a történetírás által „hitelesített” emlékezetként jelenik meg. Ráismerünk a történelemhamisítás módszereire, a hatalmi kultusz megvalósításának sztálini, hitleri eljárásaira, és – jó esetben – ezt a felismerést képesek vagyunk saját korunk tömegkulturális manipulációs technikáira is alkalmazni. A politikai ünnepekben egészen sajátos módon realizálódik az általam „hatalmi emlékezetként” definiált mnemotechnika, amely sok tekintetben azonosítható az assmanni kulturális és a Peter Burke által leírt társadalmi emlékezet6 fogalmával, de lényeges különbségként érzékelhető bennük az a 4

Lásd erről részletesebben: Szirmai Éva: Utópia emlékezete – előadás a SZTE JGYTF Közművelődési Tanszékének tudományos konferenciáján (2006. március). Nyomtatott változata előkészületben. 5 Assmann, Jan: A kulturális emlékezet – Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban; (Hidas Zoltán ford.) Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1999. 89. p. 6 Lásd Assmann i. m. és Burke, Peter: A történelem mint társadalmi emlékezet; in Regio – Kisebbség, politika, társadalom 2001/1. 3-21. pp. (Ábrahám Zoltán ford.)

191

Apáczai-napok 2006

– helyenként kifejezett, helyenként éppen csak jelzett – szelekciós gesztus, amely a hatalmi érdekeknek megfelelő rituális folyamatot megalapozza. Ez a kisajátítási mód jól érzékelhető a helyszínek megválasztásában, kialakításában és dekorációs közhelyeiben, az ünnepi formák és szövegek, általánosságban a kultusz elemeinek változásában. Másfelől azonban a hatalmi emlékezet alapvető funkciója a hatalmi kultusz megalapozása, amely abban különbözik az antropológiai értelemben vett kultusztól, hogy már kialakulását is egy, a hatalom által kisajátított kultikus folyamat alapozza meg. A kultusz megalapítását primitív fokon éppúgy, mint a dogmatikus vallásokban és a profán kultuszokban is, magának az istenségnek (ill. ősöknek, kultúrhéroszoknak) tulajdonítják: maguk az istenek és szentek jelölték ki, hogy hol és hogyan tiszteljék őket. A hatalmi kultuszt is meg kell alapozni, ki kell téríteni a medréből a működő kultikus gyakorlat nyelvét, beállítódását és szertartásrendjét, reprezentálni kell a korábbi kultusz tárgyával való egyenes ági rokonságot, mert csak ez az eredeztetés hatalmaz fel az új kultikus formák kialakítására, illetve sokkal inkább a már működő kultusz kisajátítására. A legegyszerűbben úgy lehet ezt elérni, ha korábbi kultusz(ok) hatalmi jeleit (mind a képieket, mind a verbálisakat), mint a kollektív tudatba beépülteket, működőket adaptálja, kisajátítja az új hatalom. Előadásomban három hatalmi kultusz „ünnepi” megnyilvánulásait igyekszem összehasonlítani – a hitleri propagandagépezetet, a sztálinizmus kultikus megnyilvánulásait és a Rákosi-korszak hatalmi kultuszának megjelenítését. Közös mindháromban az, hogy bár a hatalmi reprezentáció két forrásából táplálkoznak, egyrészt a reneszánsz és a barokk udvari kultúra, másrészt a liturgia elemeit használják fel, a „végeredmény” – minden látszólagos hasonlósága ellenére – ideológiailag, történetileg és a hagyományozódás alapján mégis más és más. Ennek a másságnak az értelmezése az előadás tulajdonképpeni tárgya. Mögöttem az elődöm… A hatalmi emlékezet és kultusz megalapozását a legnyilvánvalóbb formában a sztálini módszerek áttekintésével tudjuk láttatni. Sztálinnak volt egy nehezen leküzdhető „történelmi ballépése”, nevezetesen az, hogy sem 1917 októberében, sem a polgárháborúban nem játszott meghatározó szerepet. Hatalmi aspirációi beteljesítéséhez ezért ezt a tényt kellett minden áron átértékelnie. Nem válogatott az eszközökben, a történelemhamisítás összes lehetséges módszerét felhasználta, a szó szoros értelmében átírta (átíratta) a 192


forradalom történetét.7 A kultuszalapítás azonban nem a tudóstársadalom előtt kell, hogy igazolja alanyának felsőbbrendűségét, hanem az imádó tömegeknek, ezért olyan médiumokat kellett választania, amelyekkel éppen őket éri el. Így vált a fotó, a film és a képzőművészeti szocreál az emlékezet kiemelkedő hordozójává, sőt, ezen túl – mint Konok Péter kifejti – már nem csupán az emberek és dolgok, emberek és emberek, dolgok és dolgok közötti relációk hordozója, hanem de facto hatalom: a társadalmi eltökéltség, a forradalmiság kvázifikciói olyan koreográfiát és ikonográfiát szültek, amely a maga nemében azóta is páratlan.8 És bár a fotó könnyen „retusálható”9, a hatalmi legitimációt más eszközökkel is meg kell alapozni, elsősorban a választott tradíció, az emblematikus (és szakralizált) történelmi figurák kontinuitásának sulykolásával. Lenin mitikus alakká emelése halálának pillanatától kezdve azt a célt szolgálja, hogy hagyományának kizárólagos örököseként tüntesse fel Sztálint (tudjuk, hogy korántsem volt annyira egyértelmű ez az „örökül hagyás”!), hogy aztán később a mester–tanítvány viszony újra átíródjék, előbb egyenrangú partnerséggé, utóbb pedig egyértelműen Sztálint jelenítve meg a Történelem Mindenható Uraként. A 30-as évek nagy társadalmi átalakulásainak időszakában Nagy Péter, a Nagy Honvédő Háborúban az 1812-es hagyomány válik uralkodó elemmé a megjelenítésekben, sőt a pravoszlávia időleges „visszafogadása” is a sztálini kultusz hitelesítését szolgálja. Ezekre azonban csak addig van szükség, míg a hatalmi emlékezet nem uralja teljességgel a valóságot. Hetvenedik születésnapja után Sztálin (emberként, a maga fizikai valóságában) szinte teljesen eltűnik a nyilvánosság elől, csak ünnepi alkalmakkor (díszszemlék, katonai parádék) jelenik meg a Lenin-mauzóleum lépcsőjén, istenségként tekintve alá az ő nyájára. 7

Mióta Sztálin kezében összpontosult minden hatalom, Trockij nevét szorgalmasan és módszeresen kitörölték a forradalom minden hivatalos történetéből – csak úgy emlegetik, mint árulót, aki „szabotálta a tényleges felkelést”. Valamennyi hivatalos történetírás és tankönyv Lenin és Sztálin vezető szerepéről beszél, Trockij semmiképpen sem megkerülhető szavait és tetteit pedig a névtelen Forradalmi Katonai Bizottságnak tulajdonítja. Ám a hivatalos szovjet történészek legnagyobb jóakaratuk és kétségtelen buzgóságuk ellenére sem tudták beírni Sztálin nevét arra az üres helyre, amely Trockij nevének kitörlése után maradt. Deutscher, Isaac: Sztálin – Politikai életrajz; (M. Nagy Miklós ford.) Európa Könyvkiadó, Budapest, 1990. 169-170. 8 Konok Péter: A szoc-szürreál valóságképei. A film a sztálini Szovjetunióban; EGYENLÍTŐ Társadalomkritikai és kulturális folyóirat, 2005/4. sz. (56-61. pp.) 56. p. 9 V. ö. a fotómanipulációról a sztálini propagandagépezetben: King, David: Retusált történelem. A fotográfia és a művészet meghamisítása Sztálin birodalmában. PolgART, 1999.

193

Apáczai-napok 2006

Színház az egész világ… A hitleri hatalmi kultusz – paradox módon – nem a történeti hagyomány kisajátítására épül, hanem sokkal inkább egy kitalált hagyomány esztétizált továbbélése, az osztrák-német kultúrának a barokk óta létező teatralitása, illetve a jezsuita liturgikus hagyomány beépítése határozza meg. Hobsbawm már az 1914 előtti hagyományozódásra vonatkozóan is ezt a kitaláltságot látja a leglényegesebb különbségnek a franciához képest: Mivel 1871 előtt a „német nép” nem volt politikailag definiálva, és nem volt politikai egysége, az új Birodalomhoz (amelybe nagy részei nem tartoztak bele) való viszonya bizonytalan, jelképes vagy ideologikus volt, az azonosulás szükségképpen összetettebb és egyben – a Hohenzollern dinasztia, a hadsereg és az állam szerepétől eltekintve – kevésbé pontos volt. Ebből adódik a hivatkozások sokfélesége a mitológiától és folklórtól (német tölgyek, Rőtszakállú Frigyes császár) a karikatúrák gyorsírásos sztereotípiáin keresztül a nemzetnek az ellenségeivel szemben történő meghatározásáig.10

Connerton az 1933 januári hatalomátvételtől rendszeresített megemlékezési szertartásokban látja a náci ideológia uralkodóvá tételének legfontosabb eszközét, és ahogy Huxley és Kraus, a vallási pompát és rítust tartja elsődleges szervező elemnek bennük11. Hitler mély tiszteletét a katolikus egyház és a jezsuita rend iránt elsősorban – mint Hermann Rausching 1939-ben írta – nem keresztény doktrínájuk, hanem az általuk kidolgozott és működtetett „gépezet”, hierarchikus szervezetük, ördögien ravasz taktikájuk, az emberi természet ismerete és a hívek feletti uralom érdekében az emberi gyengeségek bölcs kihasználása12 alapozta meg. Ezért természetes tehát, hogy a fanatizált tömeg állandó izgalmi állapotát fenntartandó, ebből a hagyományból merített, leginkább a lenyűgöző 10

Hobsbawm, Eric: Tömeges hagyomány-termelés: Európa 1870-1914; in Hofer Tamás – Niedermüller Péter (szerk.): Hagyomány és hagyományalkotás, Budapest, 1987. (127-197 pp.) 146. p. 11 v. ö. Huxley, Aldous i. m; Connerton, Paul: Megemlékezési szertartások; (Nagy László ford.) in Politikai antropológia (szerk. Zentai Violetta), Osiris Kiadó – Láthatatlan Kollégium, Budapest, 1997. (64-82. pp.) és Kraus, Wolfgang: Kultúra és hatalom – A vágyak átváltozása; Európa Könyvkiadó, Budapest (Révai Gábor és Szabó Veronika ford.) 12 idézi Huxley, Aldous i. m. 58. p.

194


ünnepi játékok által, amelyek tükrözték a kívánatos kultúra és művészet Hitler által felállított különös kánonját13, a laikusan értelmezett görög kultúrát, a leegyszerűsített gótikát, a barokk teatralitását, a zenei monumentalitás megnyilvánulásait (Beethoven, Wagner) – mindazt, ami esztétizálta az életet, magához igazította a valóságot, mert egyetlen cél vezérelte: állandósítani azt az emelkedettséget, amely elengedhetetlen volt az egyéniség tökéletes feloldásához a résztvevő tömegben. A Nagy Testvér árnyékában A Rákosi-rendszer viszonya a hagyományhoz egyrészt másolja a sztálini módszereket, másrészt viszont saját történelmének mitikus hagyományozódásával is számolnia kell valamilyen mértékben. Ebből következően mind ikonográfiájában, mind hatalmának eredeztetésében nagyfokú eklektikusság jellemzi. Az újonnan berendezkedő hatalom már 1948-ban, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc centenáriumának megünneplésekor érzékelhetővé teszi viszonyát mind a 100 évvel azelőtti eseményekhez, mind március 15-e korábbi kultuszához. Kossuth és Petőfi arcképei mellett megjelenik az új hérosz, Rákosi portréja, hogy aztán alig egy év elteltével teljesen kiszorítsa őket. 1952-re nyilvánvalóvá vált, hogy mi a legnagyobb probléma március 15-ével. Azon kívül, hogy ellentétben a Horthy-korszak ünnepfelfogásával, amely legalább a függetlenségi ethosz fenntartásával megpróbálta a maga számára használhatóvá tenni az ünnepet, és nem akadályozta meg, hogy a különböző szerveződések fenntartsák, őrizzék a maguk forradalom-felfogását, a Rákosi-rendszer még a saját szája íze szerinti átiratban is csak mellékesen kívánta „használni” negyvennyolcat.14 1948-ban a forradalmi hagyomány interiorizálása elsősorban a hősök kultuszán keresztül valósult meg. Az egyeduralomra törő kommunista párt a Kossuth-kultuszban vélte megtalálni azt az üzenetet, amely képes lehetett biztosítani totális legitimációját. Kossuth a független, szabad haza meg nem alkuvó képviselője, Petőfi a következetes demokrata, Táncsics pedig maga a dolgozó nép – és természetesen felsorakozik melléjük méltó örökösük, maga Rákosi Mátyás és az általa 13

Kraus, Wolfgang i.m. 74-75. pp. Gyarmati György: Március hatalma – A hatalom márciusa, Fejezetek március 15. ünneplésének történetéből; Paginárium, Bp. 1998. 112-113. pp.

14

195

Apáczai-napok 2006

vezetett kommunista párt, hogy 1848 (Rákóczitól eredeztethető) örökségét beteljesítse. Néhány ponton persze át kellett írni az üzenetet, hiszen a szabadság kérdése neuralgikusnak tűnhetett a hazánkban állomásozó szovjet hadsereg árnyékában, mint ahogy egy nyilvánvalóan Moszkvából irányított rendszer sem elégíthette ki feltétlenül a nemzeti függetlenség eszményét. A Rákosi Mátyás élete képekben című díszalbum jellegzetes példája egy korszerű hagiográfia megalkotásának. A nyilvánvaló történelemhamisítástól és a személyes élettörténet meghamisításától15 sem visszariadó alkotókat egyetlen cél vezérelte: olyan képet kellett alkotniuk (ezúttal a szó szoros értelmében!) a Vezérről, amely minden elemében a hatalmi legitimációt szolgálja. Ennek érdekében azokat a zsidó-keresztény hagyományból eredeztethető ikonografikus jeleket használják fel, amelyek mindenki számára ismertek, csak éppen az új környezetbe helyezéssel a Vezér szakralizálását szolgálják. Ide sorolhatók az „áldozati bárány” vagy „Isten báránya”, a „mindennapi kenyerünk”, az „engedjétek hozzám a kisdedeket” motívumok képi megjelenítései16. A képek másik csoportja az albumban kifejezetten a Vezér hatalmának genealógiai megalapozását szolgálja, ezért a személyes élettörténet tényei háttérbe szorulnak egy másfajta „családtörténettel” szemben, a személyes rokoni kapcsolatokat – képileg gazdagon (és hamisan) illusztrálva – az ideológiai rokonság váltja fel. Nincs új a nap alatt – mondhatnánk közhelyesen. Hagyományozódnak a formák, a módszerek, a gesztusok, a szövegek, az alakzatok, a helyszínek, a képek, a zászlók – és folyamatosan továbböröklődnek azok a rítusok és mítoszok, amelyeket már annyiszor fel- és kihasználtak történetük folyamán. Napjainkban is.

15

v. ö. Nemes János: Rákosi Mátyás születésnapja; Láng Kiadó Bp. 1988. Munkában a retusőr c. fejezete, 14-22. pp. 16 Lásd erről Zelnik József: Az ünnep megszállása, Magvető, Bp. 1989. 11. p.

196


T. Kiss Tamás A két világháború közötti elitképzést szolgáló ösztöndíjrendszerről A két világháború közötti Magyarország legjelentősebb kultuszminisztere, Klebelsberg Kuno a közoktatásügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával 1925. november 25-én tartott beszédében a következőket mondja. „…minden nemzetben bizonyos számú tehetség mindig születik. Attól, hogy az illető nemzetben a szelekció meg van-e szervezve vagy nincs, függ azután, hogy ezek a tehetségek a maguk egészében ki tudnak-e fejlődni? Jól tudom, hogy ezen a téren bizonyos szkepszissel fogunk találkozni. Jól tudom, hogy sokan lesznek, akik azt fogják mondani, hogy a tanítóság hány gyermekben fog különös tehetséget felismerni, aki később középszerűnek fog bizonyulni vagy pedig hányszor fog az előfordulni, hogy a nagy tehetségek nem fognak felismertetni. Én ezt koncedálom, de azt kérdem, hogyha tíz év alatt csak 25-30 igazán nagy tehetséget tudunk megmenteni és a maga teljességében kifejteni, nem tettünk-e akkor szolgálatot a magyar nemzetnek?”(1) Klebelsberg Kuno(2) vallás-és közoktatásügyi miniszter kultúrpolitikájának talán egyik legtöbbet, időnként élesen vitatott nézeteként maradt fenn és gyakorlataként valósult meg az 1920-as években tett kijelentése, miszerint „a nemzetek kultúráját, kicsiny és nagy nemzetekét egyaránt három-négyezer ember képviseli”.(3) A szövegkörnyezetből kiemelt idézeteknek, a korabeli világból kiragadott részeknek megvan az a veszélye, hogy tetszőlegesen értelmezhetőek, akár ellentétükbe is fordíthatóak. A tárgyilagosság követelménye ezért azt kívánja, hogy a korszak kultúrpolitikájának, illetve részterületének – esetünkben középosztály fiataljaira épülő elitképzésnek – a vizsgálatát a korabeli társadalmi, gazdasági és politikai körülmények diktálta szükségletek figyelembevételével végezzük el.

A törvény előzményeiről Magyarországon a háború előtt alapított ösztöndíj anyagi alapját a fixkamatozású értékpapírok és záloglevelek jelentették, amelyek az infláció következtében értéküket vesztették. Annyira, hogy – a miniszter szavaival – „a legtöbb ösztöndíjat ma már nem is érdemes megfolyamodni, mert a kérvény bélyege magasabb, mint az ösztöndíj maga”. (4) Ennek ellenére a kultuszminisztérium legfontosabb feladatának mégsem az ösztöndíj stabilizálását tartotta. A világháború előtt az ország változó státusokban egy világbirodalom részét képezte korlátozott jogokkal és lehetőségekkel. Politikai, különösen 197

Apáczai-napok 2006

külpolitikai-diplomácia életét, a gazdasági és külkereskedelmi szerkezetét nem fejleszthette önállóan. „Amíg bent voltunk a Monarchia keretében, itt olyan életet folytathattunk – említette keserűen a miniszter 1926. február 2án megrendezett magyar gyermektanulmányi kongresszuson -, amelyet az európai államok egyáltalán nem, vagy csak alig vettek észre és amelyben sok tekintetben magunk sem láttunk egészen világosan az európai nagy szellemi és gazdasági áramlatokat”. (5) A trianoni békeszerződés után Magyarország visszanyerte állami önállóságát, területén nem állomásoztak idegen haderők. A Horthyrendszerre hárult az a feladat, hogy kiépítse a szuverén, külkereskedelemre orientált nemzetgazdaságot, európai mércével mérhető diplomáciai, tudományos, művészeti és kereskedelmi kapcsolatokra tegyen szert, megteremtse a magyar jegybankot és fizetőeszközt, létrehozza az önálló magyar hadsereget, azaz a „kétpólusú” dualista rendszer egykori közös ügyeit intéző szervezetek helyébe nemzeti intézményeket állítson. A célok megvalósításához és a feladatok megoldásához számos, jól képzett, idegen nyelveket beszélő szakemberre és vezetőre volt szükség. A kultuszminisztérium feladata tehát nemcsak egyszerűen az ösztöndíjalap stabilizálása volt, hanem ennél sokkal több. Olyan ösztöndíjrendszert kellett kimunkálnia, amely megfelelt a megváltozott társadalmi, gazdasági és politikai követelményeknek. Az ösztöndíjrendszerről szóló törvényjavaslat 1926-ban került a nemzetgyűlés elé. A törvény végrehajtásához szükséges anyagi feltételeket alapvetően Károlyi Mihály vagyonának az elkobzott része jelentette. Klebelsberg azonban az alaphoz számította még a különféle alapítványokat és segélyeket (egyszeri felajánlásokat), sőt néhány nyugati ország – elsősorban Franciaország és Olaszország – kormányának magyar diákok számára létesített ösztöndíjait is, valamint a vagyonos családok hozzájárulásait, amelyekkel kiegészítették gyermekeik továbbtanulásához szükséges összegeket. Az ösztöndíjrendszer alapvetően gazdasági szükségletek kielégítését és a Horthy-rendszer politikai érdekeit szolgálta. Segítségével Klebelsberg: - sokrétű és sokszintű kapcsolatteremtést és kapcsolattartást kívánt kialakítani a Nyugattal: - az idegen nyelvek intenzív oktatását akarta elősegíteni: - és a tehetséges fiatalok – elsősorban a középosztályból származó ifjak – továbbtanulását igyekezett támogatni. „Nekünk életérdekünk, hogy nagy kapcsolatunk a Nyugattal minden körülmények között meglegyen” (6) – miniszteri kijelentés, amely különféle variációkban gyakorta elhangzott, tömören kifejezte a miniszter politikai orientációját és kulturális nézetét.

198


A Nyugatorientációhoz – Klebelsberg szerint a rendszer „életérdekéhez” – ideológiai alapot a korabeli szellemtörténeti kutatások szolgáltattak. A történész Szekfű Gyula A magyar állam életrajza című 1916-ban megjelent munkájában például alaptételként hangsúlyozta a „keresztény-germán kultúrközösséget”. Ez a kultúrközösség lényegében a volt német-római császárság kereteit kívánta jelölni, illetve annak szinonimájaként a „középeurópai hatalmakat”, vagyis lényegében a központi hatalmakat. A történelem valóban kínálja azt a tanulságot, hogy elsősorban a német nyelv-és kultúrterületeken létrejött államok tanúsítottak irántunk gazdasági, politikai és kulturális téren érdeklődést. A magyar szellemtörténet azonban – ebből – azt a következtetést vonta le, hogy a magyar nemzeti függetlenség: azaz a magyar fejlődés önállósága akkor került veszélybe, amikor a magyarság nem tud összhangba jutni Nyugattal, és Kelet alattomos erői felmorzsolják. (7) A történelem iránt egyébként is szenvedélyesen érdeklődő Klebelsberg a Nyugathoz kötődésben „magyar tradíciót” látott, amely – szerinte – „szakadatlanul érvényesült attól a pillanattól kezdve, amióta Szent István bennünket a nyugati műveltségbe bevezetett, a művelődés élharcosává tett” (8) , amely történelmi indok „Szovjetuniótól való elhatárolódáshoz is. Klebelsberg európai kultúráról alkotott nézeteit ugyancsak a szellemtörténeti kutatások megállapításai határozták meg. A Magyar Történelmi Társulat előtt 1922. november 30-án tartott előadásában határozottan leszögezte: ”a humanizmus, barokk és rokokó, fejedelmi abszolutizmus és forradalmak, mint nagy európai eszmeáramlatok eljutottak hozzánk, de a magyar határokon túl keletre, délre nem jutottak, ez mutatja, hogy hol voltak és hol vannak az európai művelődés végső határai”.(9) Klebelsberg is – mint valamennyi szellemtörténész – azt próbálta bizonygatni, hogy tőlünk Keletre azért nem létezik Európa, mert nem találhatóak meg azok a művészeti stílusok, politikai és gazdasági formációk, amelyeket mi a Nyugat-európai fejlődésből átvettünk. Ez az elmélet azonban hamis, mert a különböző fejlődési fokon álló népek kölcsönhatásukban éppen úgy adtak egymásnak, mint kaptak egymástól. Kulturális fokuk nem valami titokzatos jogilag, vagy népfajilag megalapozott kulturális termelőerő bizonyítéka, hanem a történelmitársadalmi-gazdasági fejlődésünk számos következménye. A nyugat-európai egyetemeken is tanulmányokat folytatott és tájékozott miniszter azonban pontosan látta, hogy az ország fejlettsége mennyire elmarad a nyugati társadalmakétól. Széchenyit többek között azért tekintette egyik példaképének, mert Magyarország fejletlenségét külföldi – nyugati – „tulajdonságok beoltásával akarta gyógyítani”. Eötvös pozitívumának pedig azt tartotta, hogy „bekapcsolta Magyarországot a

199

Apáczai-napok 2006

nagy európai eszmeáramlatokba, mégpedig összhangot teremtve a sajátos magyar viszonyok és európai közhangulat között”.(10) Alapvetően tehát két dologról van szó. Részint a rendszer ideológiájának szellemtörténeti érvekre hivatkozó hangoztatásáról, részint arról a törekvésről, amelyik az ország modernizációját a nálunk sokkal fejlettebb nyugat-európai államokkal, gazdasági-kereskedelmi rendszerekkel és tudományos élettel kialakítandó kapcsolatokkal remélte elősegíteni. A kultúrpolitikus szerint Nyugathoz az ország csak akkor lesz képes felzárkózni, ha elérjük azt, hogy „az élen minden téren olyan szakemberek járjanak, akik az európai mértéket teljesen megütik…Ha ez így lesz minden téren, akkor majd nem esik meg velünk az, hogy nagy elhatározásaink bizony elég gyakran nem ütik meg az európai mértéket, s hogy még jóakaró külföldi barátaink is fejcsóválva vagy szánakozó mosollyal nézzék állásfoglalásunkat és alkotási próbálkozásainkat, amelyek a XX. század harmadik évtizedében bizony-bizony nem egyszer alig illenek be”. (11) Tiszteletbeli bölcsészdoktorrá történt felavatásakor Pécsett mondott beszédében elhatárolta magát attól a vádtól, amely szerint számára az elitképzés csupán ezért fontos, hogy „három-négyezer emberrel” – mint valamiféle üvegházi kultúra termékével – reprezentálja a magyar kultúrát külföldön. Azt hangsúlyozta „ha nem jó az orvostanár az egyetemen és nem jók a klinikák, akkor gyengék az orvosok és nő a halálozási arány. Ha rosszak a technikai tanerők, akkor elhibázottak a műszaki vállalkozások, rosszak a hidak, repedeznek a falak. Nagy annak a kihatása, ha nem jó a jogi oktatás, akkor a perek úgy dőlnek el, ahogyan nem lenne szabad, hogy eldőljenek. Ha a magas kultúrának a laboratóriumaiban Magyarországon megáll a munka, akkor a néptanító… sem terjeszti a művelődést”.(12) Az oxfordi egyetem egyike a legdrágábbaknak a világon, viszont a magyar diplomácia szempontjából mégis fontos, hogy néhány tehetséges fiatal ott folytasson tanulmányokat, mert az egyetemi évek arra is lehetőséget nyújtanak, hogy a hallgatók kapcsolatba kerüljenek az angol társas élettel – említette a tárca költségvetésének tárgyalásakor, 1925-ben a nemzetgyűlésben.(13) Ahhoz, hogy az országnak sokrétű és elmélyült kapcsolata alakulhasson ki a nyugati társadalmakkal, olyan szakemberekre volt szükség, akik szakmájukhoz nemcsak európai színvonalon értettek, hanem nyelveket is beszéltek. Klebelsberg a magyar kulturális, gazdasági és külpolitikai élet egyik legnagyobb akadályának a nyelvi elszigeteltséget tartotta. „Kiváló tudású emberek, akik itthon a legnagyobb nagyrabecsülésben részesülnek – említette a gyermektanulmányi kongresszusok tartott előadásában – az idegen emberek előtt hiányos nyelvismereteik következtében kultúrájukat nem tudják érvényre juttatni”. (14) A Klebelsberg kezdeményezte elitképzés alapvetően az ún. intelligens rétegekből kikerülő fiatalok képzését jelentette. A magas műveltség célját 200


szolgáló ösztöndíjrendszer fő rendeltetése ugyanis a középosztálybeli tehetséges fiatalok oktatásának-nevelésének az elősegítése volt. Ettől csupán kivételes esetben lehetett eltérni, akkor, ha „különleges tehetségű gyermekről” volt szó. „Arra kell törekedni – rendelkezett a miniszter -, hogy az ösztöndíjas a földmíves foglalkozástól ne vonassék el”.(15) A megnyilatkozás kétségtelenül az esélyegyenlőtlenségről szólt. A miniszter leszűkítette a tehetségek kiválasztását a társadalom egyetlen rétegére, a középosztályra. Amiből az következett, hogy a kiválóságok helyett és mellett a kiváltságosak kerültek kedvező és kedvezményezett helyzetbe. Ami még akkor is igaz, ha figyelembe vesszük, hogy ebben az időben/és ebből a körből számos tudós és művész emelkedett ki, akik világhírnévre tettek szert.

A törvényjavaslatról A nemzetgyűlés elé terjesztett külföldi magyar intézetekről és a magas műveltség célját szolgáló ösztöndíjról szóló törvényjavaslat hét paragrafust tartalmazott. (16) 1.§. Tudósok, művészek és szakemberek magasabb kiképzése. 2.§. A külföldi magyar intézetek szervezete. 3.§. Az ösztöndíj-tanács felállítása. 4.§. Az ösztöndíj-tanács szervezete. 5.§. Az ösztöndíjakra való jelölés. 6.§. Az ösztöndíjakkal kapcsolatos előnyök és kötelességek. 7.§. Végrehatási záradék. A törvényjavaslat rögzítette, hogy a magyar tudósok, művészek és szakemberek magasabb kiképzésének előmozdítására külföldi magyar intézetek, (17) valamint ösztöndíjak és kutatási segélyek szolgálnak, amelyek bel- és külföldre szólnak. Ösztöndíjat kaphatnak azok a középfokú intézeti tanárjelöltek is, akik az angol, francia, német és olasz nyelv és irodalom oktatására készülnek. A törvényjavaslat arról is intézkedett, hogy a kedvezmények adományozásánál minden téren, úgymint a kormányzat, a közegészségügy, a szociálpolitika, a közgazdaság, a mezőgazdaság, a technika, a művészet terén kellő számban legyenek olyan legmagasabb kiképzésben részesített szakemberek, akikre a nemzeti élet nagy kérdéseinek szakszerű megoldása érdekében szükség van. A törvényjavaslat tartalmazta, hogy: - A külföld legfőbb művelődési központjaiban a vallás- és közoktatásügyi miniszter az ottani tanulmányok megkönnyítése és az ösztöndíjasok, vagy kutatók elhelyezése végezz magyar intézeteket létesíthet. 201

Apáczai-napok 2006

- Olyan külföldi városokban végzendő tanulmányokra, amelyekben magyar intézetek nincsennek, kézi ösztöndíjat biztosít a kulturális kormányzat, amelyet azonban külföldi college-ekhez lehetnek kötve. - A tudományos munkának Magyarországon való előremozdítására egyszeri kutatási segélyek vagy évi ösztöndíjak szolgálnak. - Az ösztöndíjak fedezésére és a külföldi magyar intézetek fenntartására a következő források szolgálnak: a Nemzeti Közművelődési Alapítvány jövedelmének egy része, a vallás- és közoktatásügyi miniszter kezelésében lévő alapok és alapítványok jövedelmének e célra fordítható összegei, az állami költségvetésben szereplő ösztöndíjkeret, az esetleges adományokból rendelkezésre álló összegek, valamint a volt ösztöndíjasok által későbbi boldogulásuk idején visszatérített pénzek.

A törvény végrehajtása a külföldi ösztöndíjak tükrében A magas műveltség célját szolgáló külföldi ösztöndíjak rendszere tizennyolc tanéven keresztül működött. Kezdetben a vallás- és közoktatásügyi miniszter hivatalból intézte az ügyeket, 1928-tól pedig az 1927. évi XIII. t.-c.-vel létrehozott Ösztöndíj Tanács. A Testület elnöke Berzeviczy Albert, az MTA elnöke, alelnöke Ilosvay Lajos egyetemi tanár, ügyvezető igazgatója, Domanovszky Sándor egyetemi tanár volt. A külföldi ösztöndíjasok száma (18) az 1924/25-ös tanévtől az 1941/42-es tanévig mindösszesen 2562 fő volt. Ez a szám országonkénti bontásban 2581 említés, ugyanis néhány ösztöndíjas megosztotta idejét két ország között. Az ösztöndíjasok szám az 1930/31-es tanévben volt a legtöbb: 241 fő. A kultuszkormányzat sikeres kapcsolatokat épített ki többek között Lengyelországgal, Svédországgal és Finnországgal. Klebelsberg arra törekedett, hogy jó kapcsolatokat ápoljon a magyar fiatalok tanulását segítő valamennyi külföldi ország kormányzata és különféle alapítványok által létrehozott ösztöndíj rendszerekkel. (Rockefeller-Foundation, Alexander von Humboldt Stiftung, Smith Jeremias, Hariseion).Különösen a Rockefeller Alapítvánnyal épített ki szoros együttműködést, amely feltételül szabta az állami részvételt (19) Egyébként a minisztérium szinte valamennyi külföldi kormányzati vagy alapítványi ösztöndíjhoz – amely segítséget nyújtott a magyar fiatalok tanulásához – évente meghatározott összegű állami támogatással is hozzájárult. Több új magyarországi alapítványt is sikerült bekapcsolnia az ösztöndíjrendszerbe a miniszternek A gazdasági világválság következtében az 1931. évi XXVI. T.-c., amely kimondta a kultuszminisztériumi költségvetés csökkentését, jelentősen befolyásolta a külföldön tanuló ösztöndíjasok számát is. Például Ausztriában (Bécsben) és Angliában tanulók száma még a kezdeti nagyságrendet sem érte el. A csökkenés még jelentősebb, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a válság, nemcsak az ösztöndíjhelyek számát, 202


hanem időtartamát is csökkentette. Az 1931/32. tanévet követő időszakban egyre több féléves, sőt előfordult, hogy negyedéves ösztöndíjat ad ki a Tanács. Az ösztöndíjasok száma az 1936-tól 1939-ig eltelt tanévekben emelkedett. Ezt a növekedést azonban nem az állami ösztöndíjak számának a gyarapodása idézte elő, hanem a megszaporodott alapítványok, a fogadó országok és csereösztöndíjak (Magyar Nemzeti Bank, Teleki Pál gyűjtése, Deutscher Akademischer Austausdienst, Institute of International Education, New York). A nyugat-európai országokba irányuló kapcsolat építése a harmincas évek második felétől egyre nehezebbé válik. Németország viszont mind több helyet biztosít a magyar diákok számára. A Mitteleuropaiweher Wirtschaftstag évenként húsz fiatalt fogadott. Az ösztöndíjrendszer továbbfejlesztésére 1937-ben került sor. Március 4én megalakult a Külföldi Magyar Intézetek Kuratóriuma. A Kuratórium elnöki funkcióit Teleki Pál töltötte be egészen a vallás- és közoktatásügyi miniszterré történt kinevezéséig. Az Ösztöndíj Tanácsot Bakay Lajos, Domanovszky Sándor és Heller Farkas képviselte. A Magyar Nemzeti Múzeum részéről Herzog József, a Közgyűjtemények Országos Felügyelőségétől pedig Pasteiner Iván vett részt a Testület munkájában. A Kuratórium kinevezett tagjai, Eckhard Sándor, Gerevich Tibor, Hütl Dezső, Magyary Zoltán, Szekfű Gyula és Szent-Györgyi Albert. A második világháború kitörése után csökkentek az ösztöndíjas helyek és a meglévők egy része is kiadatlan maradt. Megszűntek a lengyel állami csereösztöndíjak és a finn ösztöndíjak. Angliában és Franciaországban magyar diák nem tanulhatott. Nyugat-Európában csupán néhány British Council és francia köztársasági ösztöndíjas tanult. Növekedett viszont az érdeklődés Bécs iránt. Ösztöndíjasokat Németországba, Olaszországba és Svájcba lehetett küldeni kiadatlan helyek terhére is. Az 1941/42-es tanévben bulgáriai csereösztöndíjakkal gyarapodott az ösztöndíjhelyek száma az előző évhez viszonyítva. Országonkénti bontást vizsgálva három emelkedik ki a sorból: Ausztria, Németország és Olaszország. Ennek alapvetően két oka volt. Az egyik politikai, a másik intézményi. A Horthy-rendszer egyre szorosabb kapcsolatot épít ki a Harmadik Birodalommal és Olaszországgal, másrészt Bécsben, Berlinben és Rómában egyaránt működött Collegium Hungaricum. Ezeket az államokat Franciaország követi, jóllehet fele annyi ösztöndíjast fogadott, mint Németország, a többihez viszonyítva azonban így is többet. Összességében a legtöbb ösztöndíjas Németországban tanult, összesen 633 fő. Számuk gyarapodását főként az 1937/38-as tanévtől erőteljesen megmutatkozó alapítványi és csereösztöndíjak idézték elő. Az ösztöndíjak különféle formáit (a bécsit és a berlinit) összevetve azt lehet megállapítani, hogy az állami ösztöndíjasok száma – egy kivételével – Ausztriában a több. 203

Apáczai-napok 2006

Róma és Párizs esetében is az abszolút értéknél jobb arányt mutat Franciaország javára. Vagyis a németországi ösztöndíjasok számát nem az állami ösztöndíjak, hanem a többi államhoz viszonyítva magasabb alapítványi, csereösztöndíjak és törvényhatóságiak növelik. Az ösztöndíjak összesítése alapján második helyet Olaszország foglalta el. Rómában – elsősorban – 550 fő tanult. Itt az olasz állami, csereösztöndíjak és az egyházi ösztöndíjak növelik meg a létszámot. A magyar állami helyek csökkenésének arányában növekednek az olasz állami és alapítványi helyek. Az 1931/32-es tanévtől a magyar állami csökkent 20-ról 9-re, az olasz állami viszont gyarapodott 10-ről 15 helyre. A harmadik helyet Ausztria, pontosabban Bécs foglalta el. A Bécsi Collegium Hungaricum-ban 530-an tanulhattak. Itt a legtöbb az állami ösztöndíjasok száma és elenyésző az alapítványi és a csereösztöndíj típus. Franciaországban alapvetően kétféle ösztöndíjforma játszott meghatározó szerepet: a magyar állami és a francia kormány ösztöndíjai. Megfigyelhető, hogy 1930-tól kezdve a magyar állami ösztöndíjasok száma ugyan csökkent, a francia állam által biztosított ösztöndíjak száma viszont gyarapodott, egészen az 1939/40-es tanévig bezárólag. Valószínű, hogy az amerikai egyesült államokbeli ösztöndíjasok kategorizálása pontatlan, nem tükrözi a valóságot. A forrás ugyanis nem tünteti fel minden esetben azt, hogy a fiatal milyen típusú ösztöndíjjal utazott ki. Ezért a magyar állami ösztöndíjasok közé sorolódtak, a kiutazási költségeiket az ösztöndíjas költségkeretből kapták. A gazdasági válságot követően, majd később politikai okok miatt (1935-től) a statisztikák nem tartalmaznak magyar állami amerikai ösztöndíjast. Az alapítványi és csereösztöndíjak viszont szinte ebben az időben jelentkeznek és mutatnak ettől kezdve viszonylag állandó számot. Angliában a magyar állami ösztöndíjak játszottak döntő szerepet. Az országok közül még Svájc és Görögország emelkedett ki a sorból. Svájcban az állami ösztöndíjasok száma a figyelemreméltó. A második világháború idején ugyanis több fiatal tanulhatott az ország oktatási intézményeiben, mint a békeévekben. A görögországi tanulmányokat a Hariseion Alapítvány tette lehetővé. Meg kell még említeni Finnországot, Svédországot, Lengyelországot és Észtországot. Járt ösztöndíjas Mongóliában és Indiában is. Ezekbe az országokba főként kézi ösztöndíjjal utaztak és tanultak a fiatalok. Amennyiben összevetjük az ösztöndíjak fajtáit, akkor láthatjuk, hogy az államiak a meghatározóak, az összesnek mintegy 59,3 %-a. Ezt az alapítványi követi 11,3 %-kal, illetve egyéb állami 9,6 %-kal, majd csereösztöndíjak következnek 7,2 %-kal. Amennyiben a kézi és a tansegélyes ösztöndíjasokat is az államihoz soroljuk, akkor az állami ösztöndíjak száma és aránya még jelentősebb. Ez egyébként azért tehető

204


meg, mert ezek az ösztöndíjfajták is abból a költségvetésből kerültek ki, amelyből az államiak. Még egy megjegyzés. A kimutatásokban az is megmutatkozik, hogy a magyar állami ösztöndíjhelyek csökkenésével párhuzamosan majdnem azonos időben valamennyi ország kormánya növelte a különböző fajtájú ösztöndíjait. Klebelsberg ösztöndíj rendszere kifejezetten a középosztály fiainak a továbbtanulását segítette. Az volt az álláspontja, hogy amennyire a Tanácsköztársaság a munkásságot részesítette előnyben, addig ő középosztályt helyi kulturpolitikájának centrumába. Az ösztöndíjakkal számos középosztálybeli fiatal külföldi egyetemeken folytatott tanulásához és kutatóhelyeken végzett munkához nyújtott támogatást. Többek között Aba-Novák Vilmos, Balogh Tamás, Barcsay Jenő, Bay Zoltán, Benda Kálmán, Bibó István, Buday György, Fél Edith, Genthon István, Hevesy György, Hintz Gyula, Kardos Lajos, Keresztúry Dezső, Kerényi Jenő, Kosáry Domokos, Lederer Emma, Mályusz Elemér, Miskolczy Gyula, Molnár C. Pál, Neumann János, Soó Rezső, Straub F. Brúnó, Szabó Vladimír, Szabolcsi Bence, Szent-Györgyi Albert, Szőnyi István, Pátzay Pál, Vilt Tibor… (20) A névsor impozáns és még lehetne hosszasan folytatni. Klebelsberg Kuno nagy érdeme, hogy felismerte a XX. század első évtizedében, és tett is azért, hogy bizonyítsa: kormányzati kötelesség a tehetségek felkarolása! Külföldi ösztöndíjasok száma Év 1924/25 1925/26 1926/27 1927/28 1928/29 1929/30 1930/31 1931/32 1932/33 1933/34 1934/35 1935/36 1936/37 1937/38 1938/39 1939/40 1940/41 1941/42 Összesen

Bécs 30 36 35 44 58 53 43 24 23 26 22 18 26 21 14 14 22 21 530

Berlin 10 17 36 43 38 48 48 30 23 21 25 28 61 52 45 23 38 47 633

Róma 12 9 12 11 46 48 57 33 30 30 29 21 36 33 36 36 26 45 550

Párizs

Anglia

USA

Svájc

Svédo.

13 28 28 33 37 31 24 12 17 14 15 16 23 30 7 3 3 334

11 16 14 21 17 16 8 3 4 5 8 9 6 9 3 3

7 5 8 9 12 32 22 8 7 12 9 13 13 8 6 3 1 175

4 5 3 6 5 3 1 1 3 1 1 2 3 3 5 7 53

1 1

153

2 2

1 1 1 2 2 2 2 2 19

Finno.

Észto.

Lengyelo.

Görögo.

Egyéb

1 2 2 2 1 1 1 1 2 1

2 2 2 2 2 2 3 2 3

2 3 5 6 4 11 7 5 4 9 2 2 1

3

1 1 1 1 1 1 2 2 3 1 1 15

14

20

61

1 2 4 3 5

2 4 24

Összesen 52 93 137 154 213 222/224 241/244 159 113 125 122 114/115 170/173 163/166 157 96/98 105 126/131 2562/2581

205

Apáczai-napok 2006 A külföldi ösztöndíjak fajtái Év 1924/25 1925/26 1926/27 1927/28 1928/29 1929/30 1930/31 1931/32 1932/33 1933/34 1934/35 1935/36 1936/37 1937/38 1938/39 1939/40 1940/41 1941/42 Összesen:

állami 43 93 137 126 166 165 166 101 55 60 58 54 60 59 54 34 49 53 1533

törv.hat.

kézi

csereö.

alapítv.

4 14 18 14 13 4 5 5 3 16 9 6 3 2 3 119

5 11 16 14 3 7 7 3 7 8 1 4 1

1

2 8 2 23 18 13 20 19 14 37 40 29 20 25 21 291

3 6 4 4 8 15 21 23 23 20 17 18 23 186

5 92

tans. 4

fog.áll. 4

egyh. 1

fizető

7 1 5 1 10 5 4 2 2 3 7 2 3 49

7 18 19 20 20 18 9 23 28 33 17 7 17 247

9 13 7 2

1 1

5 4 3 4 4 4 6 33

31

Öszesen 52 93 137 154 213 224 244 159 113 125 122 115 173 166 157 98 105 131 2581

A külföldi ösztöndíjak országonkénti megoszlása Év 1924/25 1925/26 1926/27 1927/28 1928/29 1929/30 1930/31 1931/32 1932/33 1933/34 1934/35 1935/36 1936/37 1937/38 1938/39 1939/40 1940/41 1941/42 Össz.

Év 1924/25 1925/26 1926/27 1927/28 1928/29 1929/30 1930/31 1931/32 1932/33 1933/34 1934/35 1935/36 1936/37 1937/38 1938/39 1939/40 1940/41 1941/42 Össz.

206

áll.

Frá.

13 28 19 23 21 19 10 5 6 5 6 5 7 9

4 4 3 4 4 3 1 1 1 1 1 1 1 2 4 6 41

Franciaország cse. egy.

tan.

fiz.

kéz.

5

2 2

7 7 8 8 7 10 9 8 10 16 20 7

3 1 179 Svájc áll.

tvh.

2 119

alp.

3 2 1 5

2

1

1 1 1 2

tvh.

1 1

2

6

5

kéz.

Svédország áll.

cse

1

1 1

1 1 1

kéz..

1 1T 3 1T

1 1 1 2 1 1 1 1 15

2 3

1 1 1 1

3 3 3 1 USA áll.

1

2

alp.

1 1 1

7 5 6 6 12 19 14 3 3

1 1 2

Anglia kéz.

1

131

2 2

1

3

7

1

2

5

4 3

2

tvh.

11 16 14 18 14 16 8 2 3 4 6 8 5 6

1

14

áll.

75

8

13

cse

alp.

1

1 3

5

8 8 5 4 7 4 7 6 3 1 1

5 5 6 7 5 5 2 1 42

58

Érték és kultúra Az ösztöndíjak megoszlása Klebelsberg minisztersége idején kiépített három magyar külföldi kulturális intézményben Év 1924/25 1925/26 1926/27 1927/28 1928/29 1929/30 1930/31 1931/32 1932/33 1933/34 1934/35 1935/36 1936/37 1937/38 1938/39 1939/40 1940/41 1941/42 Össz.

áll. 30 36 35 41 48 41 40 21 13 19 18 16 18 19 13 13 22 20 463

tvh.

fiz.

1 5 6 2 3 1 2 1

2 4 3

Bécs kéz. cse.

alp.

tns.

1 3 1 3 1 1

3

1 1

5 3 2

2 3 2

2

1 1 1 27

9

12

7

2

10

áll. 10 17 36 30 30 31 29 18 13 11 12 13 14 12 12 5 9 13 315

tvh.

fiz.

3 3 6 8 4 2 1 3 2 11 8 1

7 4 3 2

52

16

Berlin féz. cse.

Év 1924/25 1925/26 1926/27 1927/28 1928/29 1929/30 1930/31 1931/32 1932/33 1933/34 1934/35 1935/36 1936/37 1937/38 1938/39 1939/40 1940/41 1941/42 Össz.

áll. 3 9 12 11 38 39 33 20 13 11 13 7 8 8 7 11 8 9 260 550

tvh.

2 3 2 1 1 1 1 1 2 1 2 2 1 2 22

alp.

cse.

Róma O.á. egy. 4 1

tns. 4

6

6

10 11 13 10 9 11 13 12 13 10 7 15 131

5 4 3 4 4 4 6 31

1

5 5 1

2 4 4 2 3 2 4 26 24 20 13 20 21 146

3 3 3 6 7 7 7 8 5 9 11 69

21 633

kéz.

fiz.

1

1

3 4 4

2 2 1

1 1

3 1 1 1 1 5 4 7 7 7 7 7 6 8 62

2

3 1 1 3

530

1 2 3 2

18

alp.

tns.

1 1

3 1 1 1 4

2 14

1

5 19

1

Egyéb(21) Év 1924/25 1925/26 1926/27 1927/28 1928/29 1929/30 1930/31 1931/32 1932/33 1933/34 1934/35 1935/36 1936/37 1937/38 1938/39 1939/40 1940/41 1941/42 Összesen.

áll.

3 4 5 5 6 4 4 5 5 6 2 2 3 54

cse.

kéz.

alp.

3

2

1 2 4 2

5 6 4 11 7 5 4 9 2 2 1

5 1 2

2 2

20

58

207

Apáczai-napok 2006

A táblázatokban használt rövidítések: - áll. = állami - tvh. = törvényhatósági - fiz. = fizető - kéz. = kézi - cse. = csereösztöndíj - alp. = alapítványi - tans.= tansegélyes - O.á. = olasz állami - Fr.á.= francia állami - egy. = egyházi Jegyzetek 1. Gróf Klebelsberg Kuno beszédei cikkei és törvényjavaslatai 1916 – 1926. Az Athenaeum Kiadása, Bp. 1927. 547. o. Továbbiakban BCT 2. Gróf Klebelsberg Kuno (1875 – 1932) 1922. június 16-tól 1931. augusztus 24-ig vallás-és közoktatásügyi miniszter a Bethlenkabinetben. Huszti József: Gróf Klebelsberg Kuno életműve. MTA Bp. 1942., T. Kiss Tamás: Klebelsberg Kuno. Új Mandátum Kiadó, Bp. 1999. 3. BCT 486. o. 4. BCT 325. o. 5. BCT 322. o. 6. BCT 552. o. 7. Szigeti József: A magyar szellemtörténet bírálatához. Kossuth Kiadó, Bp. 1964. 133. o. 8. BCT 60. o. 9. BCT 60. o. 10. BCT 637-638. o. 11. BCT 332. o. 12. BCT 487. o. 13. BCT 553. o. 14. BCT 322. o. 15. BCT 325. o. 16. BCT 180-184. o. 17. A kultuszminiszter azt tervezte, hogy egész Közép-és Nyugat Európát külföldi magyar intézetek rendszerével hálózza be. Tárgyalásokat kezdeményezett egy párizsi, stockholmi, szófiai, varsói, genfi, madridi, helsinki, sőt még New york-i intézet felállításáról is. Szerette volna az 1917-ben létesített, de később megszűnt Konstantinápolyi Magyar Történelmi Intézet újbóli 208


18.

19.

20. 21.

megnyitását. Klebelsberg miniszterségének majd tíz esztendeje alatt három létesült: a Bécsi Magyar Történeti Intézet, a Berlini Ungarisches Insitut, valamint a Római Accademia d’ Reale d’ Ungheria. Lásd: Ujváry Gábor: Magyar tudományos intézetek a császárvárosban, 1920-1945. Limes, 1998. 1. sz., Ujváry Gábor: A Római Magyar Intézet története 1912-1945. Levéltári Szemle, 1995. 4. sz., Romsics Ignác: Francia-Magyar kulturális kapcsolatok és a Párizsi „magyar intézet” a két világháború között. Magyarságkutatás. A Magyarságkutó Intézet évkönyve. Bp. 1989. A források kisebb bizonytalansága, nem egységes szerkesztési gyakorlata miatt a statisztika nem teljesen pontos. Schneider Márta: Külföldi ösztöndíjasok (1924-1942) Bp. 1988. (kézirat)., T. Kiss Tamás: Jegyzetek a két világháború közötti művelődéspolitika elitképzési programjáról. Felsőoktatási Szemle, 1988. 11. sz., Schneider Márta: Magyar kulturális intézetek Bécsben a két világháború között. A Bécsi Magyar Történeti Intézet és a Collegium Hungaricum. Magyarságkutatás. A Magyarságkutató Intézet évkönyve. Bp. 1989. Palló Gábor: Tudomány és civiltársadalom. A Rockefeller Alapítvány magyarországi tevékenysége. Magyar Tudomány, 1997. 2. sz., A Klebelsberg-levél. A Rockefeller Alapítványnak, 1932. jún. 6-án. Természet Világa, 1989. 9. sz. Palló i.m., P. Szűcs Julianna: Egy „modern” hivatalos művészet: a római iskola. Valóság, 1981. 5. sz. Schneider (kézirat) i.m.

209

Apáczai-napok 2006

T. Molnár Gizella Identitás és mindennapi kultúra Az elmúlt évszázadban gyakran kellett szembesülnünk azzal, hogy térségünkben nehéz és sokszor fájdalmas kérdéseket vet fel a nemzetiségek egymás mellett élése. Pedig országunk kultúrájában mindenképpen érték, ha az nem homogén, hanem több nemzetiség egymásra ható, egymást erősítő kultúráját jelenti. Magyarországon a középkortól különböző anyanyelvű népcsoportok éltek, s a fejlődés, a modernizáció gyakran kapcsolódott a nem magyar anyanyelvűekhez. A 19. és főleg a 20. század történelme azonban már nem kedvezett e különböző, mégis egységet alkotó népesség békés egymás mellett élésének. Előbb a nemzetiségek számának drasztikus csökkenése, majd a folyamatos identitásvesztés okozott/okoz problémát. Ugyanakkor napjainkban a nemzetiségi nyelvek és kultúrák, valamint a kisebbségi identitás felértékelődése több vonatkozásban érzékelhető. Az évszázadok során Magyarországra érkezett német népesség, a „svábok” tradicionális falusi közösségei életmódjukat megőrizve, anyanyelvüket, szokásaikat, vallásukat megtartva élték mindennapjaikat egészen a második világháborúval elkezdődött változásokig. A környezet hatásait nem vették át, a magyar, vagy más etnikum kultúrája kevéssé hatott rájuk. Amíg népviseletben jártak, a sajátjukat viselték, saját zenéjüket hallgatták, arra táncoltak, építkezéseikre nem hatott a magyar paraszti építkezés, termelési kultúrájuk is egyedi volt. A háború évei, majd a német nemzetiséget sújtó kollektív felelősségre vonás eseményei azonban alapvető változásokat hoztak. A magyarországi német nemzetiség látványos identitásvesztésének, ezen belül a nemzetiségi nyelvhasználat háttérbe szorulásának okait azokban a történelmi, politikai folyamatokban kereshetjük, melyek a második világháborút követő évtizedekben sújtották őket, s amelyek az asszimiláció erőszakos formájaként írhatók le, és a legtöbb hazai nemzetiséget érintették.1 Ezek mellett azonban más magyarázatot is találhatunk vizsgálódásaink során. Elsősorban látnunk kell, hogy a nyilvános nemzetiségi nyelvhasználat egyre inkább visszaszorult az elmúlt évtizedek során, ami az említett politikai háttér mellett magyarázható a modernizáció, a városi munkavállalás és életmód hatásaival is. A lakóhelyi nyelvhasználat 1

T. Molnár Gizella: Történelem és identitásvesztés In.: Együttélés 2005/1-4., Language Loss and History In.: Studia Universitas Babes-Bolyai 2005/3., Kultúra, anyanyelv, identitás In.: Kultúra, jazyk a historia slovákov v Maďarsku Békéscsaba 2006.

210


kisebb településeken ugyan részben tovább él, a városokban azonban már nem lehetséges, hiszen a többségi népességgel való érintkezés nyelve a magyar. Ez a kisebbségi nyelv elszegényedéséhez vezet, hiszen a kommunikációs szituációknak csak szűk körében használják.2 „A 2. világháború után a falusi sváb lakosság asszimilációjának felgyorsulásában több tényező együttes hatása érvényesült. A háborút követő modernizáció, a mobilitási lehetőségek szélesebb körben való megjelenése, kiegészülve a gazdasági kényszerrel, egyre több területen törte meg a zártságot.”3A kötelező magyar nyelvű iskoláztatás eleve meghatározott magyar szellemiséget és értékvilágot képviselt, az oktatásban való részvételhez szükséges nyelv- és kultúraváltás mindenképpen meghatározó volt ebben. Ehhez járult a közép- és felsőfokú oktatásban résztvevők számának jelentős növekedése. Mindezekből szükségszerűen következett a tradicionális közösségek és értékrendek bomlása, az eredeti etnikai tudáskészlet jelentőségének csökkenése, az egyén önbesorolási támpontjainak érvényvesztése. Így vált realitássá az akkulturáció, a nyelvváltás folyamata után így érvényesült egyre inkább az asszimiláció. A rendszerváltást követően, az 1990-es népszámláláskor a megváltozott társadalmi és politikai viszonyok feltételezni engedték, hogy a német nemzetiség nagyobb számban vállalja majd anyanyelvét és nemzetiségét, az erre számítóknak azonban csalódniuk kellett: bár kismértékű javulás volt tapasztalható, a regisztrált németség száma alig volt magasabb, mint a korábbi népszámlálások alkalmával.4 A 2001-es népszámláláskor pedig a német anyanyelvű lakosság további csökkenése volt tapasztalható. Német kisebbségi kötődésről ugyanakkor 120 344 fő vallott, ami több mint háromszorosa a magukat német anyanyelvűnek tartóknak.5 A demokratikus változások erősítették a nemzetiségi azonosságtudatot, lehetővé tették a nemzetiségek érdekérvényesítését, különösen az 1993. évi LXXVII. törvény (A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól) elfogadását követően, s ez erősítette a kisebbséghez való kötődést. Kevesebb félelem, több pozitív élmény kapcsolódhatott a kisebbségi léthez. Ez azonban már nem változtat azon, hogy a német identitás háttérbe szorult sok, származását tekintve német családban, s generációk nőttek fel a nemzetiségi német nyelv 2

Radó Péter: A nemzeti kisebbségek nyilvános nyelvhasználata Magyarországon In.: Regio 1992/3. 3 Bindorffer Györgyi: Asszimiláció és túlélés, In: Kovács Nóra, Szarka László. (szerk.): Tér és terep. Tanulmányok az etnicitás és az identitás kérdésköréből. I. Akadémiai Kiadó, 2002. 4 L. Az 1990-es népszámlálás Bp. 1992. A témáról bővebben l.: Tilkovszky: Botránykő, vagy hídpillér? In.: Világosság 1990/4. és Dávid Z.: A magyarországi nemzetiségek 1990-ben In.: Valóság 1993/10. 5 www.nepszamlalas2001.hu/hun/kotetek/04/tartalom.html

211

Apáczai-napok 2006

ismerete, s nemzetiségi iskoláztatás nélkül. A kultúrához kötődők kiemelkedően magas száma azt bizonyítja, hogy a nyelvi asszimiláció mellett sem szükséges egy nemzetiség kihalása, és hogy a kultúra megtartásának szándéka mélyen gyökerezik a kisebbségek túlélési stratégiájában. A nyelvében megszűnni látszó németek közösségének megtartó erejét manapság egyre inkább a kulturális gyökerek jelentik. A kultúrához kötődők magas létszáma arra utal, hogy a fiatalok is részesei a német kultúrának, ami perspektívát nyújt az etnikai túléléshez. A kulturális értékekhez való ragaszkodás pótolhatja azt a kohéziós hiányt, amit a nyelvvesztés okozott. A nemzetiségek, elsősorban a német nemzetiség körében végzett eddigi kutatásaim tapasztalatai azt mutatják, hogy a súlyos történelmi és politikai helyzetekben, a negatív diszkrimináció éveiben a mindennapi kultúra segítette a nemzetiségeket az identitás legalább részbeni megőrzésében, gyakran anélkül, hogy ez tudatosult volna az érintettek körében. A mindennapi kultúra ugyanis olyannyira életük része volt, hogy még akkor is megmaradt, amikor tudatos értékválasztással – önvédelemből, félelemből, vagy egyéb megfontolásból – a nemzetiségi lét megtagadása, az idekapcsolódó identitás elvesztése mellett döntött az egyén, gyakran a túlélés érdekében, később a modernizáció hatására. Azonban a nyelv és a kultúra szembetűnő oldalainak tudatos elfojtása mellett mégiscsak maradtak olyan szegmensek, melyek kevésbé látványosan ugyan, de az identitás megőrzését jelentették a megváltozott körülmények között is, elsősorban a tradicionális közösségekben, a mindennapi kultúra terén. Ezt látszanak igazolni a már említett 2001-es népszámlálási adatok a kultúrához kötődésről is: a kisebbségi lét megőrzésének bázisát egyre inkább a kollektív kulturális tradíciók jelentik. „A tradíció, illetve a jelenbe illesztett tudatos felvállalása, a mindennapi életbe való beépíthetősége az etnikai csoportlét fenntartásának, az etnikai identitás megőrzésének próbaköve, és a csoportkohézió biztosítéka.”6 Ennek legfőbb terepe, magától adódó lehetősége a mindennapi kultúra, az életmód, illetve annak bizonyos elemei. Mindennapi kultúra alatt a kultúra azon részeit értem, melyek a napi szokások rendszerét adják: termelési- és munkakultúra, építkezés, lakáskultúra, öltözködési és étkezési szokások, stb. A Bács-Kiskun megyei Hajós német lakossága körében készített interjúk segítségével kívánom mindezt megvilágítani. A háború előtt Hajós is a tradicionális német falvak életét élte. Az 1941-es népszámlálás szerint a község népének 80 %-a vallotta magát német 6

Bindorffer Györgyi: Asszimiláció és túlélés, In: Kovács Nóra, Szarka László. (szerk.): Tér és terep. Tanulmányok az etnicitás és az identitás kérdésköréből. I. Akadémiai Kiadó, 2002.

212


anyanyelvűnek, német nemzetiségűnek 62 %-a. Vallását tekintve katolikus volt az emberek legnagyobb része: az 5311 fős összlakosságból mindössze 36 más vallású volt.7 Ezek az adatok azt mutatják, hogy a kalocsai érsek egykori telepeseinek leszármazottai őseikhez hasonló módon élték mindennapjaikat még ekkor is: megtartották anyanyelvüket, vallásukat, szokásaikat. Erdei Ferenc1937-ben Futóhomok című munkájában "minden képzeletet felülmúló szorgalmukról" tudósított, s a következőket tartotta fontosnak megemlíteni róluk: "... nem hasonultak a magyarsághoz, nyugati módra gyarapodó kispolgári földművelők" lettek, valamint "nem házasodnak és nem keverednek a környező falvak népével."8 A háborút követően őket is érintették a kollektív felelősségre vonás eseményei9, napjainkra ők is az identitásvesztés, elsősorban a nyelvvesztés állapotába kerültek. (Egyébként sajátosan fogalmazzák meg identitásukat: nem vagyunk svábok, sem magyarok, hajósiak vagyunk.)A mindennapi kultúrát tekintve azonban számos elemet megőriztek korábbi hagyományaikból, melyek érzésem szerint hozzájárulnak svábságuk megőrzéséhez, az identitástudat megmaradásához. Jelen munka keretei között természetesen nincs mód a mindennapi kultúra teljességének bemutatására, ezért néhány példát emelek ki azok közül, melyek leginkább összekapcsolódnak a háború előtti időszakban is meglévőkkel. Ezek továbbvitele, fenntartása igen fontos a helyieknek: a falu közössége által kifejlesztett és működtetett életmódot meghatározó stratégiák, a tradicionális értékrend és értékvilág még ma is szabályozó erővel bíró normatíváihoz való alkalmazkodás, a megőrzésükre irányuló törekvés, a hagyományok ápolása a kulturális identitás megőrzésének irányába hatnak. A kulturális reprezentációk, a vallásgyakorlás, az értékrend megőrzésére való törekvés, a hagyományőrzés, a munkakultúra megőrzése mind ide kapcsolódó jelenség. Az idézett szakirodalom tanulsága, a népszámlálási adatok és saját tapasztalataim egyaránt azt mutatják, hogy ez a tendencia igen jelentős, s a kulturális identitás felváltja ugyan a nyelvi identitást, de igen erős terepe az etnikai identitás lehetséges megőrzésének. Településszerkezet, termelési- és munkakultúra Hajós termelési kultúrájának a betelepedés óta egyebek mellett igen fontos eleme a szőlőtermesztés és a bor. Már a kalocsai érsekkel kötött telepítési szerződés is tartalmazta a szőlőtelepítés és borgazdálkodás kötelezettségét.

7

Az 1941. évi népszámlálás Történeti Statisztikai Kötetek Bp. 1986. Erdei Ferenc: Futóhomok Bp. 1977. 9 T. Molnár Gizella: Be- és kitelepítések Hajóson Kalocsa, 1997. és Kollektív bűnösség? Szeged 2005. 8

213

Apáczai-napok 2006

A Hajósra a 18. században betelepült sváboknak legelőször otthont kellett teremteniük, hiszen a falu helyét mindössze egy romos vízimalom jelölte 1722-ben. Ennek a környékén építették fel első házaikat. Az első utca az Alte Gasse volt. A falu magja, legrégebbi része a plébániától és a kastélytól kezdődően alakult ki Miske irányában. A múlt századi Galgóczy-féle monográfia tudni véli,10 hogy a faluban 1728-ban 96 ház állt, melyeknek a falait vesszőfonadékból készítették el, azután nádtörekes sárral tapasztották be őket, majd nádból tettek rá tetőt. Később a falak vályogból készültek. Ezt a munkát nehezítette, hogy a telkeket a jövevények igen nedves, néhol mocsaras terepen kapták. Ennek ellenére az utcák szélesek, szabályosak voltak, az udvarokat és a házak elejét fával ültették be, a szaporodó, újabb utcákban is. A szőlőtelepítés és borgazdálkodás befolyásolta a településszerkezetet is, mely funkcionálisan tagolódott: a falu belső szerkezete egységesen fejlődött, azonban a falutól távolabb a helység és a szőlőterületek között pincecsoport, majd később egész pincefalu épült ki. Hajós településszerkezetének kialakulása is mutatja, hogy a betelepült németség fejlett építészeti és gazdálkodási módszerekkel rendelkezett. A német falvak már külső képükben is másak voltak, házaikat másképpen építették, hiszen a telepítések okán tervezhető volt a településszerkezet. Az érkezett németség eszményképe a szorgalmas, beosztó, takarékos, vállalkozó életmód. Asszonyaik is kivették részüket a munkából, gazdálkodásukra a családi munkaszervezés volt a jellemző, a gyerekek már nagyon korán dolgozni kezdtek, s később is részt vettek a családi gazdaságban, amíg nem kezdtek önálló életet. Hajóson az életmódot a szőlőtermelés meghonosításához kapcsolódó elemek is színesítették, ekkor alakult ki az az életmód-modell, amely később is, és napjainkban is kipróbált értéknek minősül Hajóson: a szorgalmas, nagy hozzáértésű, takarékos szőlősgazda életvitele. Persze nemcsak szőlőt termeltek, hanem kenyérnek gabonát, a jószágnak és maguknak is kukoricát. A család közös munkája és az életmódhoz kapcsolódó szokások tartósnak bizonyultak. A századfordulón készült Borovszky-féle monográfia is így jellemzi még a környék németségét: “Az életmódban ma is sok vonása van meg a régebbi patriarchális jellegű életnek. A családapa igen nagy tekintélyben él s gyermekeinek, vejeinek és menyeinek parancsol... Egyszerűen, igen takarékosan és szegényesen élnek, csak ritkán tesznek ki magukért. Egyáltalán, roppant munkásak és nagyon tudnak spórolni. Pénzért mindenre készek, csak becstelenségre nem...”11 A község fent vázolt, az életmód alapjait jelentő jellegzetessége a mai napig megmaradt, látható és tapasztalható. Persze a modernizáció, az utóbbi fél évszázad eseményei sok tekintetben változást hoztak (pl. 10 11

Galgóczy Károly: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye monográfiája Bp. 1877. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai Bp. 1908.

214


gépesítés, vegyszerek), de az alapvető, értéknek számító tradíciók megmaradtak. Minden őslakos sváb ért a szőlőtermesztéshez, (még ha nem is svábnak vallja magát!) hagyományosan mindenkinek van pincéje, ahol az ősöktől tanult módszerekkel kezelik a bort. (Természetesen mindenkinek a saját bora a legjobb, ő ért legjobban a bor kezeléséhez, stb.!) A szokások hatása e tekintetben olyan erős, hogy a betelepített felvidéki magyarok is átvettek belőlük: a szorgalmasabbja megtanulta a sváboktól a szőlőgazdálkodás alapjait, s igyekeznek ők is minél jobb bort előállítani, ők is részt vesznek a borversenyekben, stb. Az utóbbi évtizedekben felgyorsult az ötvenes-hatvanas években elsősorban politikai okokból megtorpant fejlődés, és az ősi tradíciók beépültek a modern világba. A pincefalu a turizmus, az idegenforgalom célpontjává vált, a hagyományokat összekapcsolták a modernkori megélhetés követelményeivel. Az elsősorban Németországból érkezett turistacsoportok egymást érik, külön szolgáltatási rendszer épült erre a faluban. A pincefalu présházai már nemcsak a helyi igényeket veszik figyelembe (szüret, vasárnap délután kártya, szigorúan férfiaknak!), hanem a falusi turizmus és a csoportos vendéglátás igényeit is ki akarják elégíteni. Ennek megfelelően sorra modernizálják, lakás céljára is alkalmassá teszik a présházakat, s jónéhány családnak jelent komoly bevételt mindez. Aki nem foglalkozik idegenforgalommal, az is követi a példát, szinte már nincs felújítatlan présház. A pincefalu igazi helyi sajátosság, hiszen pincék másutt is vannak, de hogy egész falut építsenek a bornak, az egész Európában ritkaságszámba megy. A rendszerváltás után hegyközség alakult, az intézi a borkultúrával kapcsolatos ügyeket, borversenyeket. Az ügyes helyi népművelő a nyolcvanas évek elejétől Orbán napi borünnepet szervez a pincefaluban (ma már nyugdíjas, de a borünnep él tovább), borversenyen mérhetik össze boraikat a gazdák, és az idegenforgalom is jelentős ezen alkalommal is. Egyszóval: a mindennapi kultúra tradíciója modern körülmények között él tovább, erősítve a nemzetiségi azonosságtudatot, hiszen a kollektív emlékezés fontos eleme, hogy a helyi svábokhoz kapcsolódik a borkultúra kialakítása. „Mióta élek szőlőtermesztéssel foglalkozom, ezt szeretem, és gondolom az utolsó órámig ezt fogom végbevinni. Sehol nem volt ilyen ízű, színű és zamatú a kadarka, mint itt. Most 5,5 hektárt telepítettünk, én azt mondtam a fiataloknak, hogy én megmutatom nekik, hogy kell ezt termelni. Ha most nem mutatjuk meg a fiataloknak, akkor utána már nem lesz senki, aki ezt a fajtát vissza tudja honosítani erre a területre. Ezt a pincét 1981-ben vásároltuk a feleségemmel. Volt itt egy rossz présház, azt lebontottuk és újból felépítettük ezt, ismerősöktől vettük. Az édesapámét elvették, mert mi svábok vagyunk, és voltunk, és mindent elkoboztak. A házat, a pincét, a szőlőt. Itt értenek ehhez az emberek, itt minden család olyan, ha nincs neki otthon bor, akkor nem is egészséges. Itt a házakat és pincéket is mindenki olyan tisztán és rendben tartja, ahogy azt kell. Ezt szeretik az emberek, 215

Apáczai-napok 2006

mert ebbe nőttek fel, itt 300 éve foglalkoznak borral, a szüleink, dédszüleink is ezt csinálták.”12 A falu külső képe is hasonló a múlt században leírtakhoz. Rendezett, tiszta, fákkal, virágokkal beültetett porták mindenütt. Egészen egyszerűen szégyen lenne a falu közvéleménye előtt, ha nem így lenne. A ma már vegyes lakosságú faluban a ház külsejéről, a porta rendezettségéről pontosan megállapítható, hogy melyik ház sváb családé, még akkor is, ha a betelepült magyar családok igyekeznek megfelelni a helyi elvárásoknak. Ebben is erősebbnek bizonyult a helyi tradíció: a közösség csak a dolgos, szorgalmas embereket, a külsőre is tetszetős portákat tartja elfogadhatónak. Persze azt is meg kell jegyezni, hogy a modernizáció nem minden tekintetben pozitív, hiszen a szép parasztpolgári házakat átépítették, ami nem mindig szerencsés, a falu képe átalakult, s a használati tárgyak is nagyrészt a modernizálódás áldozatai lettek. Ezeket a helyi falumúzeum őrzi már csak többnyire. A kialakult munkakultúra, a szorgalom, a takarékosság sok tekintetben segítségére volt a helyi embereknek a háború utáni megpróbáltatásokban. A kitelepítések után visszatértek igyekeztek újrakezdeni az életüket, megpróbálták visszavásárolni az elkobzott házaikat, ha azt nem sikerült, akkor másikat vettek. Ehhez persze sokat kellett spórolni, hiszen a semmiből kellett új egzisztenciát teremteni, amit a visszatért családok meg is tettek. A megváltozott munkakörülmények között (a családi gazdaságokat felváltotta a tsz, ill. az állami gazdaság) is a szorgalom, a kitartás, a takarékosság volt a helytállás alapja, ez adott lehetőséget, erőt az újrakezdéshez, s a közösség elvárásként ezt közvetítette az egyén felé. Ennek volt köszönhető, hogy Hajóson az előzmények ellenére már a hetvenes évekre jóval a magyarországi átlag fölé emelkedett az életszínvonal, a falu külső képében is kiemelkedett a környezetéből. Mindez napjainkig így van: a szorgalom, a kitartás, a folyamatos munkavégzés érték és elvárás a faluban. Persze élnek az újabban adódó lehetőségekkel, pl. sokan mennek hosszabb-rövidebb időre Németországba dolgozni, sokan élnek a turizmus adta bevételből, a fiatalok közül egyre többen tanulnak a felsőoktatásban, de a lényeg, a szorgalom és a kitartás megmaradt. Étkezési szokások A hagyományos étkezési szokások sok tekintetben átalakultak, ugyanakkor bizonyos tradíciók megőrzése is tapasztalható.

12

A termelési kultúrára, az étkezési és öltözködési szokásokra vonatkozó információk a szerző által Hajóson készített interjúk alapján kerültek a tanulmányba.

216


A háború előtt nagyon egyszerű, a háztartáshoz szorosan kapcsolódó étkezési kultúra élt a faluban. Az asszonyok maguk sütötték a kenyeret, a ház körült termelt zöldségeket, elsősorban babot és káposztát ettek, valamint a kukoricából készült ételek egészítették ki mindezt. Húst csak ritkán ettek, elsősorban vasárnap, ill. ünnepeken, akkor is a ház körül nevelt szárnyas jószágot, különösen kacsát és libát, boltban húst nem vettek, sőt egyebet sem nagyon. A fűszerpaprikát maguk törték mozsárban, a lisztet a malomban őröltették, a hagyományos szilvalekvárt maguk főzték, jóformán sót és cukrot vásároltak a boltban. Ennek következtében meglehetősen egyhangú volt még a módosabb családoknál is az étrend. Sokaknak nem telt többre, de a gazda családokban is takarékoskodtak, nem volt divat (és ma sem az) „megenni a hasznot”. (Ezt mutatja az is, hogy a jobb borokat a gazdák nem itták meg, hanem eladták, s ma is sokaknak jelent bevételt a bor.) Szinte minden család vágott ugyanakkor sertést, aminek a feldolgozása az étkezési hagyományokhoz kapcsolódik a mai napig. Persze ma már a hús nem a lúgzóba kerül, hanem a mélyhűtőbe, a kolbász készítéséhez vásárolnak plusz húst, hiszen a sertés saját húsából nem túl sok kolbász kerül, de a feldolgozás módja a hagyományok szerint történik. A mindennapok étkezése is átalakult, a modernizáció az étkezési kultúrára is hatással volt. Ma már többnyire a boltban szerzik be a háztartáshoz szükséges nyersanyagokat, bár a kertben termett nyersanyagokat is felhasználják. Az étrend is sokkal változatosabb, bár pazarlás továbbra sincs. Ehhez hozzájárult az is, hogy sok mindent eltanultak a betelepített magyaroktól, és persze az is, hogy nyitottabbá vált a falu a korábbiakhoz képest. Így pl. aki a tsz-ben vagy állami gazdaságban dolgozott, az gyakran az üzemi konyhán étkezett, többen elkerülve, majd visszatérve a faluba más ételeket is megismertek, stb., és persze ma már pizzéria is van a faluban. Ugyanakkor bizonyos tekintetben megmaradtak a hagyományok is. Mindenek előtt a sertésfeldolgozás módja változatlan, az ételek elkészítésének módja sok hagyományt őriz, és bizonyos tradicionális ételeket is készítenek. A fiatalok már sokkal inkább a modern étkezési szokások hívei, túl nehéznek, zsírosnak találják a hagyományosabb étkezést, az idősebbek gyakrabban készítik a kipróbált recepteket. A pincében nagyobb munkák idején kint étkeztek (nyitás, szüret, stb.), de igen egyszerűen. Szilvalekvár, szalonna hagymás túró, kenyér – ez volt az étrend. A szürethez kapcsolódott a „szamaga”, a disznó gyomrába töltött, füstölt kolbászhús, amit direkt erre az alkalomra tartogattak a gazdasszonyok. Előfordult, hogy szalonnát is sütöttek, vagy háromlábon paprikáskrumplit főztek. A pincepörkölt már az újabb időkben honosodott meg, és inkább kinti ünnepekhez, baráti összejövetelekhez kapcsolódott, legújabban Orbán napkor minden pincében főznek bográcsban. A vasárnap délutáni pincebeli kártyához, kváterkához gyakran sütöttek és sütnek ma is az asszonyok valami borkorcsolyát, általában ez régen kelt tésztából készült 217

Apáczai-napok 2006

sóskifli volt csak, ma már többféle is lehet, pl. pogácsa, stb., de a hagyományos sós kifli megmaradt, s a turistacsoportoknak is ezt kínálják a borkóstoló sétához. Nem az étkezési kultúrához tartozik ugyan, de ha már a pincéknél tartunk, meg kell említeni a gombos harmonikát, ami a svábok hagyományos hangszere Hajóson is (a fúvószene mellett) és a pincében tartott alkalmak velejárója a mai napig, bár most már inkább a turisták szórakoztatására. Külön téma lehetne az ünnepekhez kapcsolódó étkezési szokások számbavétele, mint pl. a lakodalom, de jelen keretek ezt nem teszik lehetővé, és a tradíciók itt is egyre halványulnak. Öltözködés Ez az a terület, ahol a legkevésbé maradtak meg a valamikori szokások, azonban ez nemcsak a nemzetiségekhez kapcsolódó jelenség, hanem a hatvanas évek óta a modernizáció velejárója a magyarországi népesség körében. Évtizedek óta egyre többen választják a kényelmesebb, praktikusabb modern ruhadarabokat, és az ország más vidékein is levetették a viseleteket. Pedig nagyon szép volt a hajósi viselet, bár igen egyszerű. Ahogyan a németségnél másutt is tapasztalható, Hajóson is szolíd, inkább sötétebb tónusú ruhákat viseltek, a férfiak pedig feketét. Az ünnepi viselet a nők számára is a fekete volt, csak később, már a háború előtt jelent meg a piros, a sötétzöld de csak a fiatalabb nőknél. A legidősebb korosztály viszont a mai napig ragaszkodik a ráncos sötét szoknyához. Persze a fiatalabb generációk már nem hordják ezeket a ruhákat, ugyanakkor a tradíciók őrzése mégiscsak összekapcsolódik a viselettel. A faluban működő tánccsoport természetesen őrzi a viseletet, bár az utóbbi időben ennek működése sajnos visszaszorult, a korábbi években viszont jelentős volt. Most az énekkar a „divat” a faluban, kettő is van, egy a községi énekkar, egy a templomi énekkar, utóbbi sem csak egyházi jellegű, hanem a helyi kulturális értékek, hagyományok őrzésére törekszik. Az énekkar tagjai pedig – svábságuk demonstrálására – épp most készíttettek maguknak viseleti ruhadarabokat. * Természetes, hogy a megváltozott társadalmi körülmények között, a modernizációval a tradicionális népi kultúra háttérbe szorul, egyre inkább a homogenizáció hatásai érvényesülnek, s a falusi társadalomban is hatása van a tömegkultúrának. Ugyanakkor jól érzékelhető, hogy Hajóson a mindennapi kultúra (és az ünnepek, melyekről most nem esett szó) terén egyaránt az etnikai identitás megőrzésének eszközeként vehetjük számba a kulturális tradíciók megőrzését.

218


Takács Dávid A szerelem gazdaságtana A közgazdaságtan alapelvei a párválasztásban Előadásomban a párválasztás evolúció-elméleti keretének áttekintése után sorra veszem azt, hogy a nők és a férfiak párválasztási preferenciájában milyen univerzális elveket figyelhetünk meg. Rámutatok arra, hogy a darwini szexuális szelekció elmélete összhangban áll a közgazdasági imperializmussal. Az ember, mint mérsékelten többnejű faj, párválasztása során minél nagyobb reproduktív értékű partnert keres. Döntő jelentőséggel bír azonban a kereső saját személye, genetikai adottsága is. A döntés kontextusfüggősége mellett azt hangsúlyozom, hogy az optimum mindig az arany középszer: a szélsőség-átlagosság, a különbözőség-hasonlóság egyfajta harmonikus elegye. A biológiai illetve evolúciós pszichológiai kérdésekben Bereczkei (2003) monográfiájára támaszkodtam. A párválasztás közgazdasági modellje A közgazdasági imperializmus (Hirshleifer, 1985) jegyében azt mondhatjuk, hogy az embernek nem csak anyagi javakra, hanem presztízsre, rangra, éjszakai nyugalomra, örök üdvösségre és nem utolsó sorban egy jó társra is szüksége van az életben. Mindez nem mond ellent annak a szemléletnek, amely az embert, mint biológiai lényt vizsgálja, s amely szerint célunk önmagunk és a faj fenntartása. Dawkins (1986) egészen odáig merészkedik, hogy szerinte az emberi magatartás homo eoconomicus modelljét nem is az egyénre, hanem a génjeire kellene alkalmaznunk. Ezzel magyarázhatók olyan altruista cselekedetek, melyek akár károsak is lehetnek az egyénre nézve, annál inkább szolgálják viszont utódai érdekeit (ez a gondolat már Schopenhauernél (2002) is előbukkan az akarattal kapcsolatban). Egy ennek megfelelő, kiterjesztett közgazdaságtani elméleti keretben az egyén célja nem más, mint – az evolúciós pszichológia szókincsét használva – teljes rátermettségnek, vagyis génjei következő generációkban való képviseletének maximalizálása. Alapvető párválasztási stratégiák az élővilágban A fentiekben megjelölt cél elérésére különféle szexuális stratégiák jelentek meg az élővilágban. Minden esetben a szülői ráfordítás modellje érvényesül, amely szerint a nemek párválasztás során tanúsított viselkedését az határozza meg, hogy mennyi idő- és energiaráfordítással jár az utódok felnevelése. Ennek alapján legtöbbször a nőstény párválasztása diszkriminatív, hiszen általában ők hoznak nagyobb áldozatot, ők veszíthetnek többet azzal, ha nem megfelelő párt találnak. A hímekre pedig 219

Apáczai-napok 2006

az jellemző, hogy elvileg korlátlanul terjeszthetnék ivarsejtjeiket a másik nem körében, aminek egyetlen akadálya az adott helyen fellelhető nőstények korlátozott volta. Ebből adódóan a hímekre a versengés jellemző. A nőstények választását döntően befolyásolja az, hogy a hímek milyen szerepet töltenek be az utódok felnevelésében. Ha a hímek kiveszik a részüket az utódgondozásból, akkor a nőstények azokat az egyedeket preferálják, amelyek nagy valószínűséggel bizonyulnak majd jó apáknak – utódgondozó modell. A skorpiólégy nősténye például annál hosszabb ideig párosodik egy hímmel, minél nagyobb zsákmányt kap tőle. Így a jobban gondoskodó hímeknek lesz több utódja1. A másik szélsőség a jó gén modell. Ekkor a hímek egyáltalán nem vesznek részt az utódgondozásban. A nősténynek ekkor az a célja, hogy a legjobb genetikai állományú hímmel párosodjék2. Az emberi párválasztás Az ember anatómiai jegyeiből és egyéb jellegeiből – mint a nemi dimorfizmus viszonylag jelentős foka, a fiúgyermekek nagyobb születési aránya vagy a férfiak nagyobb halandósága – az következik, hogy a homo sapiens mérsékelten poligín, azaz többnejű faj. Ezt támasztja alá az az empirikus kutatás (Daly és Wilson 1983) is, amely 849 kultúrát vizsgált, és azt találta, hogy ezek közül 708 poligín (137-re jellemző a monogámia és 4-re a poliandria). További specifikum, hogy a férfi is viszonylag válogatós. Ennek oka 1) az utód fejletlensége, 2) a rejtett ovuláció, 3) a párkapcsolatok lehetőségének korlátozott volta3 és 4) a párválasztás nagy idő- és energiaigénye. Első megközelítésben azt mondhatjuk, hogy a nők szemében a férfi státusa a legfontosabb tényező. A férfiaknál ezzel szemben a nő fizikai vonzereje az elsődleges, mivel ez jelzi számára a nő reproduktív értékét. Ez utóbbi alatt azt értjük, hogy az adott nő hátralévő éveiben még hány gyermeket tud biztonsággal kihordani és felnevelni, figyelembe véve azt is, hogy az utódok milyen egészségesek, rátermettek lesznek. Nem meglepő tehát, hogy egy férfi foglalkozási státusára jobban következtethetünk felesége fizikai vonzerejéből, mint saját iskolázottságából vagy intelligenciájából (Buss 1998). A nők általában néhány évvel fiatalabbak hitvesüknél; azt találták, hogy ezek a kapcsolatok stabilabbak, és több gyermek is születik ezekből (Bereczkei és Csanaky 1996). 1

A nőstény ugyanis a párzás során elfogyasztja az ajándékba kapott zsákmányt, és ha az elfogyott, akkor odébb áll, és másik hímet keres. 2 Ezért választják a tyúkok az idősebb kakasokat, amelyeknek génjei bizonyítottan jó túlélési esélyeket biztosítanak az egyednek. 3 Itt elsősorban a kulturális kontextusra, az erkölcsre kell gondolnunk.

220


Az emberi szexuális stratégiák kontextusfüggősége Az iménti általános elveket nagyban árnyalják a körülmények. Alkalmi partner keresésekor mindkét nem elsősorban a fizikai vonzerő alapján dönt. Hosszú távon azonban fontosabbá válik a személyiség, az intelligencia, illetve az azonosságok. A nők akkor támasztják a legnagyobb követelményeket potenciális partnerükkel szemben, amikor a legtermékenyebb életszakaszban, 20-35 év között, járnak, a férfiak pedig 35-49 éves korban a legválogatósabbak, hiszen státusuk nagyjából ekkor van a zenitjén. A különösen szép nők még nagyobb elvárásokról adtak tanúbizonyságot (Bereczkei et al. 1997). Az egyén saját fizikai vonzerejének kalibrálásakor is tetten érhető a kontextusfüggőség, amennyiben egyrészt korábbi „hódításai” alapján méri saját vonzerejét. Másrészt pedig egyfajta kontraszthatásként a környeztükben lévő azonos neműekhez viszonyítják saját reproduktív értéküket. A férfiaknál e tekintetben a dominancia, a nőknél pedig a fizikai vonzerő számít. A párválasztás során sokat nyom a latban a potenciális párok genetikai állományának különbözősége. Az empirikus kutatások egyrészt azt igazolják, hogy a nők olyan férfiaknak a testszagát részesítik előnyben, akiknek MHC4 génjeik az övéktől különbözőek (Wedekind et al. 1995). Ez kettejük esetleges utódjának immunvédelme szempontjából kedvező. Másrészt azt találták, hogy a házaspárok sokkal jobban hasonlítanak (mind külső, mind személyiségjegyekben) egymásra, mint a populációból véletlenül kiválasztott egyedek. A homogámia (hasonló egyedek házassága) adaptív értéke abban rejlik, hogy az adott környezetben jól bevált genetikai csomagok nem töredeznek szét az utódokban azáltal, hogy az ember egy tőle genetikailag sokkal távolabb élő egyénnel lép frigyre. Összefoglalva azt mondhatjuk tehát, hogy az ember a bel- és a kültenyészet egyfajta optimális elegyére szelektálódott. A magas reproduktív érték fizikai markerei Mint láthattuk, a fizikai vonzerőnek komoly jelentősége van a párválasztásban, a továbbiakban ezért ennek fizikai jelzőivel – markereivel – foglalkozunk: a testalkat, az arc, és szimmetria kérdésével. Előbb azonban tisztázzuk azt az elméleti kérdést, hogy egyáltalán miért is jöhettek létre ilyen, esetenként abnormálisnak tűnő jellegek, és hogy miért tulajdonítanak az egyedek oly nagy jelentőséget ezeknek. Már Darwin (1871) bevezette a szexuális szelekció fogalmát. Megjegyezte, hogy a párválasztási siker érdekében fejlődnek ki olyan tulajdonságok, amelyek egyébként nem jelennének meg, mert nem szolgálják a túlélést, sőt esetleg nehezítik is azt, mint például a szarvas agancsa vagy a pávakakas hatalmas 4

A kórokozókkal szembeni védelmet nagyban befolyásoló gének.

221

Apáczai-napok 2006

farktolla. Darwin intraszexuális kiválasztódásnak nevezte el az azonos nemű egyedek versengését, és interszexuális szelekciónak azoknak a jellegeknek a kifejlesztését, melyek a másik nem figyelmének felkeltésére szolgálnak. Az előző bekezdésben feltett kérdésre Bereczkei (2003) nyomán három elv szolgálhat magyarázatul. 1) Az elfutó szelekció (runaway selection) elve szerint bizonyos jellegek túlzott méreteket öltöttek, s ha ezekhez társult a másik nem erre való nagyobb érzékenysége, akkor a genetikai kovarancia alapján ezek a jegyek fennmaradtak. 2) A Zahavi- vagy hátrányelv alapján ezeket a túlzott, költséges tulajdonságokat, csak azok az egyedek engedhetik meg maguknak, akik egyébként egészségesek és rátermettek. 3) A legvalószínűbb magyarázat a patogén-rezisztencia elve, mely szerint, csak azok képesek ezeket a feltűnő jegyeket kifejleszteni, akik rendkívül ellenállóak a kórokozókkal szemben. Ez az egyed genetikai sokféleségére és ritka allélekre utal, ami valóban jó esélyekkel kecsegtet a lehetséges utód számára is. Ahhoz, hogy a nő biztonsággal megszülje és táplálja gyermekét, elégséges zsírdepókra van szüksége. Ezek mennyiségét nagyon jól jelzi a női mell mérete, mint az egyik legfontosabb fizikai marker. A testalkatot tekintve a férfiak az átlagos nőket és a 0,7-es derék-csípő arányúakat részesítik előnyben. Ez utóbbiak egyszersmind a nők termékenységét is jól jelzik. A 0,7-es derék-csípő arány magas ösztrogénszintre utal, ami ugyancsak a reproduktív értéket fokozza. A férfiak esetében a nők inkább az arcnak tulajdonítanak nagyobb jelentőséget, mint a testalkatnak. Itt szintén az átlagos testalkat előnyös, a derék-csípő arányt tekintve pedig a 0,9-es érték (Singh 1993). Már Galton is felfedezte, hogy az átlagos arc a legvonzóbb az emberek szemében. Az átlagos arc nagyobb fokú heterozigótaságra utal, így a patogén-rezisztencia elve alapján előnyösnek tekinthető. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy az emberek nagy jelentőséget tulajdonítanak az arc nők esetén ösztrogén- illetve férfiak esetén tesztoszteronmarkereinek. A nőknél ez ún. neoténiás (gyermekies) vonásokban testesül meg, férfiaknál pedig robusztus, „macho” arcban. Az arc szimmetriája szintén a patogénrezisztencia elve alapján tekinthető vonzónak. Az arc vonzerejével kapcsolatban végezetül ismét egy kontextusfüggő momentumra hívom fel a figyelmet, ami egyszersmind azt is mutatja, hogy a nőket, mintha több rafinériával áldotta volna meg a sors. A nők elvileg két legyet üthetnének egy csapásra: egy jó génekkel rendelkező biológia és egy gondoskodó nevelő apával biztosíthatnák génjeik túlélését. Erre utal annak az empirikus kutatásnak eredménye, mely szerint a menstruációs ciklus fogamzóképes szakaszában a nők a maszkulin férfiarcokat preferálják, a nem fogamzóképes szakaszban pedig a kissé feminim férfiarcokat (Penton-Voak et al. 1999). 222


Konklúzió Az empirikus kutatási eredmények a párválasztás terén nagyban alátámasztják az evolúció elméletét. Vannak olyan univerzális preferenciák, amelyek a világon mindenütt alkalmazhatók. Antropológiai kutatásokból arra következtethetünk, hogy a fényes haj vagy a fehér fogak általában vonzóvá teszik viselőjét. A neoténiás vonásokat és az átlagosnál világosabb arcbőrt a világon mindenütt nagyra értékelik a férfiak. Ugyancsak jól útbaigazítja az embert a derék-csípő arány és az arc nemi hormonfüggő markerei. Azt azonban ne feledjük, hogy párválasztásunk során nem biztos, hogy az ideális lesz az igazi. Irodalom Bereczkei, T. (2003): Evolúciós pszichológia. Budapest, Osiris Bereczkei, T., Dunbar, R.I.M. (1997): Female-biased reproductive strategies in an ethnic Hungarian Gipsy population. Royal Society Procedings, 264: 17-22. Bereczkei, T. és Csanaky, A. (1996): Mate choice, marital succes and reproduction in a modern society. Ethology and Sociobiology 17: 17-35. Buss, D.M. (1998): The psychology of human mate selection: Exploring the complexity of the strategic repertoire. In: Crawford, C.B. and Krebs, D.L. (eds): Handbook of Evolutionary Psychology: Ideas, Issues and Applications. Lawrence Erlbaum, 405-429. Daly, M. és Wilson, M (1983): Sex, Evolution and Behavior. 2nd edition. Boston: Willard Grant Press Dawkins, R. (1986): Az önző gén. Budapest, Gondolat Kiadó Hirshleifer, J. (1985): The Expanding Domain of Economics. The American Economic Review, Vol. 75. No. 6. December. 53-68 Penton-Voak, I.S., Perrett, D.I., Peirec, J.W. (1999): Computer graphic studies of the role of facial similarity in judgements of attractiveness. Current Psychology, 18: 104-118. Singh, D. (1993): Bod shape and women’s attractiveness: The criticl role of waistto-hip ratio. Human Nature, 4: 297-321. Wedekind, C., Seebeck, T., Bettens, E., Paepke, A.J. (1995): MHC-dependent mate preferences in humans. Procedings of Royal Society, 260: 245-249. Schopenhauer, A. (2002): A világ mint akarat és képzet. Budapest, Osiris Kiadó Darwin, C. (1871/1963): Az ember származása és a nemi kiválasztódás. Budapest, Gondolat Kiadó

223

Apáczai-napok 2006

Tárkányi Eszter A presztízskereső fogyasztói magatartás sajátosságai Tanulmányomban a nemzetközi szakirodalom alapján szeretnék áttekintést adni a presztízskereső fogyasztói magatartás mozgatórugóiról, működési mechanizmusáról. Veblen (1899) ugyanis jól érzékelteti, hogy a státusszimbólumok elsősorban nem materiális szükségletet elégítenek ki, sokkal inkább arról van szó, hogy a már kialakult, a fogyasztásban megvalósult komfortérzés csak luxusjellegű, egyedi, nem mindenki számára elérhető, megkülönböztető termékek megszerzésével fokozható, egészen az örömérzetig. Általánosságban véve elmondható, hogy a presztízsfogyasztás megjelenési formája nem köthető bizonyos tárgyak konkrétan definiált csoportjához. Ugyanígy a fogyasztók sem sorolhatók egyértelműen egy-egy csoportba, inkább csak a sarkpontok köré. Az alábbiakban a fogyasztás motivációja alapján vállalkozom egy elméleti keret bemutatására. A presztízs definíciója A presztízs fogalma több tudományterület látószögébe is bekerült, annak tartalmát azonban más-más módon ragadják meg az egyes diszciplínák: a közgazdasági megközelítés a luxus kifejezést használja a presztízs helyett, amikor különbséget tesz szükségleti- és luxuscikkek között; a marketing szakkönyvek a presztízs fogalmát használják arra az esetre, amikor egy vállalat termékét magas minőségű, exkluzív termékként kívánja pozícionálni; a szociálpszichológusok hosszú idő óta a csoportnyomásnak a véleményés attitűdváltozásra gyakorolt hatásának tanulmányozásakor használják a presztízs fogalmát, illetve az egyes foglalkozástípusoknak tulajdonított presztízspontokat vizsgálják. Jelen tanulmány szempontjából a presztízs és nem presztízs jellegű márkák közötti megkülönböztetés alapját a következő öt észlelt tulajdonság képezi: 1. A presztízs márkák fogyasztása a státusz és a vagyon egyfajta jelzéseként szolgál. Olyan termékekről van szó, amelyek – a „normál körülményekhez” képest – meglehetősen drágák, s a magas ár e jelzés értékét erősíti (észlelt érték: hivalkodás feltűnés). 2. Ha gyakorlatilag mindenki birtokol egy bizonyos márkát, az definíció szerint nem lehet presztízs értékű (észlelt érték: egyedülállóság).

224


3. A presztízs márkák szerepjátszást lehetővé tevő, illetve társadalmi értéke szintén befolyásolja a vásárlási döntést (észlelt érték: társadalmi szerep). 4. Olyan termékek esetében, amelyek érzelmi vágyat elégítenek ki (mint pl. a presztízs márkák), a szubjektív, nem kézzelfogható hasznosság (pl. esztétikai vonzerő) egyértelműen meghatározza a márkaválasztást (észlelt érték: hedonizmus). 5. A presztízs részben a műszaki kivitelezés precizitásából, valamint abból a különleges odafigyelésből származik, amely a gyártási folyamat során megvalósul. A Rolex „Sea-dweller” órája például 1220 méterrel a víz alatt is működik, ráadásul kézi munkával állítják elő (észlelt érték: minőség). Ez a felfogás rávilágít arra, hogy a „presztízs” különböző emberek számára mást és mást jelenthet, társadalmi-gazdasági hátterüktől függően. Marketing nyelvre lefordítva, a fogyasztók a márkákat a más emberekkel (pl. aspirációs és/vagy tagsági referenciacsoport) való interakciójuk, a termékjellemzők (pl. legjobb minőség), valamint hedonikus szempontok (pl. érzékszervekre ható ingerek) alapján ruházzák fel presztízs értékkel. Ezek az interakciók mind személyes, mind társadalmi szinten zajlanak. Egy márka presztízse tehát a fogyasztó és a környezetében található elemek közötti interakciók sokaságából jön létre. A presztízs-kereső magatartás többféle motiváció eredője, de különösen lényeges az önkifejezés és a társas érintkezés hajtóereje. Ahogy a későbbiekben látni fogjuk, az öt különböző presztízs-értékhez ötféle releváns motívum kapcsolódik. A presztízskereső fogyasztói magatartás mozgatórugói Személyközi hatások Leibenstein (1950) volt az, aki felvetette, hogy egy termék hasznosságát külső hatások is fokozhatják, ilyen például a többi ember által fogyasztott javak mennyisége. Modelljében három olyan személyközi hatást nevesített, melyek a fogyasztói magatartást befolyásolják, ezek: a Veblen-hatás, a sznobhatás, valamint a nyájhatás. A Veblen-hatás: a feltűnés mint észlelt érték Az 1980-as évek elején több kutató készített tanulmányokat Bourne (1957) kiinduló munkájára alapozva, melyek középpontjában a referenciacsoportoknak a presztízsmárkák fogyasztására gyakorolt befolyása állt. Úgy találták, hogy egy termék láthatóságának foka pozitív összefüggésben áll azzal, hogy mennyire van kitéve a referenciacsoportok befolyásának. Bearden és Etzel (1982) például arra a következtetésre jutott, hogy a nyilvánosan fogyasztott luxuscikkek sokkal inkább számítanak hivalkodó (feltűnő) termékeknek, mint a rejtetten fogyasztott társaik. 225

Apáczai-napok 2006

Thorstein Veblen már 1899-ben megfogalmazta, hogy a hivalkodó fogyasztást az emberek arra használják, hogy jelezzék gazdagságukat, ennek következményeként pedig hatalmukat és társadalmi státuszukat. Több szerző rámutatott arra is, hogy a termékek ára pozitív szerepet játszhat a minőség észlelésének alakításában (lásd például Erickson és Johansson, 1995). Azok a fogyasztók, akik az árat a minőség jelzőszámaként észlelik, a magas árat egyúttal a presztízs bizonyos fokának pozitív indikátoraként is értelmezik (Lichtenstein-Ridgway-Netemeyer, 1993). Így tehát a fogyasztók az árat a presztízs megítélésében közvetett bizonyítékként használják. Ezt az érvelést az általános marketing szakirodalom is alátámasztja, amely a „presztízs-árképzési stratégia” alkalmazását ajánlja olyan esetekben, amikor a státusz-tudatos fogyasztók megnyerése a cél. Habár többnyire a ’feltűnőség’ képezte az elmúlt időszak presztízsről szóló szakirodalmának központi elemét, fontos tudatosítanunk azt, hogy a feltűnés csak részben magyarázza meg a presztízstermékek észlelt értékét, mivel ezen cikkek túlnyomó többségét mások elől rejtetten fogyasztják (lásd például, ha valaki az otthonában minőségi bort iszik). A vebleniánus fogyasztók tehát nagy jelentőséget tulajdonítanak az árnak mint a presztízs jelzőszámának, mivel elsődleges céljuk, hogy benyomást gyakoroljanak másokra. A sznobhatás: az egyediség mint észlelt érték A Leibenstein által (1950) felvázolt második hatás, nevezetesen a sznobhatás rendkívül összetett, mivel eredetében mind személyközi, mind pedig személyes hatások közrejátszanak. Befolyása két körülmény fennállása esetén érvényesül: (1) amikor egy új presztízsterméket piacra dobnak, a sznobok elsőként vásárolják meg azt, hogy előnyt kovácsoljanak az adott pillanatban még kevés számú fogyasztó közé való tartozásból; illetve (2) a sznobhatás nyilvánul meg akkor, amikor a státusz-érzékeny fogyasztók elutasítanak egy bizonyos márkát, amennyiben azt látják, hogy azt tömegméretekben mások is fogyasztják. Bizonyítható, hogy a termékek észlelt korlátozott kínálata felerősíti a fogyasztóknak egy termék iránt való vonzódását, illetve az általa képviselt értéket (Pratkanis-Aronson, 1992). Az egyediség iránti szükséglet ugyanis egy társadalmi összehasonlítási folyamat eredménye (Festinger, 1954), ahol az egyén vágya az, hogy másoktól különbözőnek észleljék. Ez a hipotézis alátámasztani látszik azt, hogy a presztízstermékekben rejlő ritkaság és exkluzivitás az emberek egyediség iránti szükségletét elégíti ki. A sznob fogyasztók az árat az exkluzivitás jelzőszámaként érzékelik, és elkerülik a népszerű márkák használatát, hogy megkíséreljék a belülről irányított fogyasztást.

226


A nyájhatás: észlelt társadalmi érték Leibenstein (1950) az alacsonyabb presztízsértékkel rendelkező márkák felé való márkakiterjesztést befolyásoló hatást nyájhatásnak nevezte el. „Annak ellenére, hogy a sznobok és a követők nyilvánvalóan ellentétes okok miatt vásárolnak luxustermékeket, alapvető motivációjuk valójában ugyanaz; akár a megkülönböztetésen, akár a csoporthoz való kötődésen keresztül, de énképüket kívánják megerősíteni” (Dubois-Duquesne, 1993). Belk (1988) fogalomalkotása a kiterjesztett énről nagyon hasznosnak bizonyulhat a presztízsérték értelmezésében, amely a nyájhatást előmozdítja. Az emberek azon vágya, hogy presztízsmárkákat birtokoljanak, a csoporttagság szimbolikus jelzőjeként szolgálhat. A nyájhatás afelé tereli az egyént, hogy konform legyen a presztízscsoportokkal és/vagy megkülönböztesse magát a nem-presztízs referenciacsoportoktól (McCracken, 1986; Belk, 1988; Dittmar, 1994). A referenciacsoport-elmélet a presztízsfogyasztás mögött meghúzódó központi motiváció feltárásával járult hozzá a presztízsfogyasztói magatartás elemzéséhez. A többszörös referenciacsoportok jelenléte pedig arra a problémára mutat rá, hogy az egyén a saját tagsági csoportjából érkező nyomásokkal és követelményekkel áll szemben, miközben egy másik referenciacsoport által diktált standard felé vonzódik (Hyman, 1942). Korai kutatások eredetileg azt bizonyították, hogy az emberek hajlamosak konform módon viszonyulni a tagsági csoportjukban magnyilvánuló többségi véleményhez, amikor kialakítják attitűdjüket (Festinger, 1954). Ebből fakadóan egy ember használhat presztízsmárkát hétköznapokon, hogy konform legyen szakmai pozíciójának kívánalmaihoz, miközben szerényebb márkát használ hétvégén, hogy a szomszédság társadalmi standardjaihoz igazodjék. Így tehát a nyájhatást tanúsító fogyasztók a presztízsmárkák észlelt kiterjesztett én-értékét használhatják énképük megerősítésére. A közelmúlt kutatásai azonban azt jelzik, hogy a fogyasztók gyakran a televíziót használják a jómódúak életstílusáról való tájékozódáshoz (O’Guinn-Shrum, 1997), majd pedig megpróbálják utánozni a jólétről alkotott sztereotípiákat azáltal, hogy hozzájuk hasonló presztízstermékeket fogyasztanak (Dittmar, 1994). A sznob fogyasztókhoz képest a nyájhatást mutató fogyasztók kisebb jelentőséget tulajdonítanak az árnak mint a presztízs jelzőszámának, mindazáltal nagyobb hangsúlyt helyeznek arra a hatásra, amelyet másokra a presztízsmárkák fogyasztása révén gyakorolnak. Személyes hatások Vigneron és Johnson (1999) a Leibenstein-féle háromtényezős modellhez két másik tényezőt adott hozzá (személyes hatások).

227

Apáczai-napok 2006

A hedonikus hatás: észlelt érzelmi érték A fogyasztói választást vezérelhetik nem kognitív és tudattalan motívumok is, hiszen bizonyos javak és szolgáltatások funkcionális hasznosságukon túlmenően érzelmi értékkel is rendelkeznek (Hirschman és Holbrook, 1982). A luxusfogyasztásról a közelmúltban végzett tanulmányok arra a következtetésre jutottak, hogy a luxuscikkek nagy valószínűséggel szubjektív, megfoghatatlan előnyöket nyújtanak használójuk számára. Dubois és Laurent (1996) például felismerte, hogy az érzelmi érték alapvető jellemvonása a luxustermékekből nyert észlelt hasznosságnak. A luxus szemiotikáját vizsgáló kutatásoknak ismételten a fogyasztáshoz kapcsolódó érzelmi válaszokat sikerült azonosítaniuk, úgymint az érzéki élvezet, esztétikai szépség vagy izgalom (lásd például Roux és Floch, 1996). Ennek megfelelően Vigneron és Johnson modelljében hedonikus hatásról beszélünk akkor, amikor a fogyasztók a presztízsmárkából nyert azon észlelt hasznosságot értékelik, hogy az érzelmeket kelt fel és pozitív érzelmi állapotba lendíti őket. Azok az emberek tehát, akik olyan személyes értékekhez kötődnek, amelyek beteljesülése csakis az egyéntől függhet - mint amilyen például az önbecsülés (lásd pl. a Riesman-féle belülről irányított fogyasztók) -, és akik nem érzékenyek a személyközi befolyásra, amikor presztízsmárkát vásárolnak vagy használnak, a fogyasztók hedonista típusát testesítik meg. A hedonista fogyasztókat elsősorban saját gondolataik és érzéseik érdeklik, ezért kevesebb hangsúlyt helyeznek az árra mint a presztízs jelzőszámára. A perfekcionizmus-hatás: minőség mint észlelt érték A presztízsmárkáktól a magasabb minőség bizonyítékát várják, a luxus vagy prémium márkáknak pedig még ennél is magasabb minőségi követelményeknek kell eleget tenniük. A gyakorlatban a magas árak bizonyos termékeket és szolgáltatásokat még inkább kívánatossá tehetnek, mivel az emberek a magasabb árakat a jobb minőség bizonyítékának tekintik. A luxusjavakról szóló marketing irodalom azt sugallja, hogy a minőség-kulcsot a fogyasztók arra is használhatják, hogy a márkák presztízsszintjét értékeljék. Feltételezhetjük, hogy az alacsony minőségi szint negatív szerepet játszik a presztízs észlelésében. Ezzel szemben, ha a vásárló vagy fogyasztó a márkát úgy észleli, hogy az kiváló minőségi szintet képvisel, a minőségről való ezen érzékelése pozitív szerepet játszik ugyanazon márka presztízsének észlelésében. A megnyugtatás, amit a fogyasztók a presztízsmárkáktól szereznek (pl. tradíció, autenticitás), fokozza azt az értéket, amelyet a termék használatából nyernek. A várakozás felfokozott örömét érezhetik már jóval azelőtt, hogy ténylegesen használnák őket. A fogyasztók például megvásárolhatnak és viselhetnek presztízs-ruhadarabokat azért, mert megbíznak a tervező stílusítéletében. Ennek megfelelően a minőség-hatásra hivatkozunk, amikor a fogyasztók a 228


presztízsmárkából nyert észlelt hasznosságot a magasabb rendű termékjellemzők és -teljesítmény biztosítékaként értékelik. Ekképpen azok az emberek, akik a személyes értékekhez kötődnek, és akik a presztízsmárkák értékét a terméktől várt megnyugtatásban (megerősítésben) látják (pl. kényelem és sebesség egy presztízs autó esetében vagy pontosság egy presztízs óránál), a perfekcionista fogyasztói jelenítik meg. A perfekcionista fogyasztók a termék minőségéről való saját észlelésükre hagyatkoznak, az árat pedig a minőségre utaló további bizonyítéknak tekintik. Összegzés Ahogy a fentiekben láttuk, a presztízskereső fogyasztói magatartás öt fő tényező segítségével magyarázható, amelyek szemantikailag egyfajta hálózatot alkotnak. Noha az öt presztízs érték egymástól független, ugyanakkor ki is egészítik egymást, és együttesen vezetnek a tényleges márkaválasztáshoz. S bár a fogyasztók a döntéshozatal során elméletben maximalizálni igyekeznek mind az öt presztízs értéket, a gyakorlatban úgy tűnik, ésszerű feltételeznünk, hogy átváltják a kevésbé kiemelkedő értékeket a szembetűnőbbekre. Éppen ezért azt mondhatjuk, hogy minden egyes alternatív érték iránti preferencia önálló presztízskereső profillal írható le (azaz vebleniánus, sznob, nyájvezérelt, hedonista és perfekcionista), ugyanakkor az is elmondható, hogy bizonyos fogyasztók egynél több kategóriába is tartozhatnak. Irodalom Bearden, W. O., Etzel, M. J. (1982): Reference Group Influence on Product and Brand Purchase Decisions. In: Journal of Consumer Research, 9 pp. 183-194. Belk, R. W. (1988): Possessions and the Extended Self. In: Journal of Consumer Research, 15 pp. 139-168. Bourne, F. S. (1957): Group Influence in Marketing and Public Relations. In: Some Applications of Behavioral Research (eds. Likert-Hayes), Unesco, Paris, France Dittmar, H. (1994): Material Possessions as Stereotypes: Material Images of Different Socio-Economic Groups. In: Journal of Economic Psychology, 15 pp. 561-585. Dubois, B. – Duquesne, P. (1993): The Market for Luxury Goods: Income Versus Culture. In: European Journal of Marketing, 27 pp. 35-44. Dubois, B. – Laurent, G. (1996): Le Luxe par-delà les Frontières: Une Etude Exploratoire dans Douze Pays. In: Décisions Marketing, 9 pp. 35-43. Erickson, G. M., Johansson, J. K. (1995): The Role of Price in Multi-Attribute Product Evaluations. In: Journal of Consumer Research, 12 pp. 195-199. Festinger, L. (1954): A Theory of Social Comparison Process. In: Human Relations, 7 pp. 117-140. Hirschman, E. C., Holbrook, M. B. (1982): Hedonic consumption: emerging concepts, methods and propositions. In: Journal of Marketing, 46 pp. 92–101.

229

Apáczai-napok 2006 Hyman, H. H. (1942): Psychology of Status. In: Archives of Psychology, 269 pp. 5-28. Leibenstein, H. (1950): Bandwagon, Snob and Veblen Effects in the Theory of Consumers’ Demand. In: Quarterly Journal of Economics, 64 pp. 183-207. Lichtenstein, D. R., Ridgway, N. M., Netemeyer, R. G. (1993): Price Perceptions and Consumer Shopping Behavior: A Field Study. In: Journal of Marketing Research, 30 pp. 234-245. McCracken, G. (1989): Who is the Celebrity Endorser? Cultural Foundations of the Endorsement Process. In: Journal of Consumer Research, 16 pp. 310-321. O’Guinn, T. C., Shrum, L. J. (1997): The Role of Television in the Construction of Consumer Reality. In: Journal of Consumer Research, 23 pp. 278-294. Pratkanis, A. R., Aronson, E. (1992): A rábeszélőgép. Ab Ovo, Budapest Riesman, D. (1973): A magányos tömeg. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest Roux, E., Floch, J-M. (1996): Gérer L’Ingérable: La Contradiction Interne de toute Maison de Luxe. In: Décisions Marketing, 9 pp. 15-23. Veblen, T. (1899): A dologtalan osztály elmélete. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest Vigneron, F., Johnson, L.W. (1999): A Review and a Conceptual Framework of Prestige-Seeking Consumer Behavior. In: Academy of Marketing Science Review, No. 1.

230


Újvári Edit Az európai kultúra értékválságának kérdése – Johan Huizinga kultúraelméletének tükrében Johan Huizinga1 A holnap árnyékában című esszéjében korának, az 1930-as évek Európájának válságjelenségeit a kultúra szemszögéből tárgyalja. Sokrétű kultúrkritikai elemzésében a kultúra általános alaptényezőit is megnevezi, amelyek közül az egyik megközelítés a kultúrát a közösségi eszmények elérése érdekében kifejtett törekvésként írja le. Eszerint a kultúra egyik tényezője a közösségi törekvés, amely képes koordinálni az egyének céljait is. Ez valójában a közös értékrend, amely összefogja a közösséget alkotó egyéneket. Úgy vélem, mielőtt Huizinga gondolatmenetének és az „értékválságként” meghatározott jelenségkörnek kapcsán néhány, mindössze problémafelvetésnek szánt gondolatot megfogalmaznék, fontos az értékkel és az európai kultúra értékeivel kapcsolatban néhány alapfogalmat átgondolni. Az érték fogalma – erkölcsi kategóriaként – a filozófia tárgyköre volt elsősorban. Már a görög és római filozófusok – elsősorban a platóni filozófiában megörökített szókratészi morálfilozófia nyomán – annak meghatározására törekedtek, azt vizsgálták, hogy milyen eszmények; ideálok (értékes, követendő minták) kell, hogy jelen legyenek az emberi közösségben.2 Mi a követendő jó, az erkölcsi érték? A Kr. e. 3. században kibontakozó sztoicizmus viszont az egyén (a bölcs) számára lényeges erkölcsi értékekre koncentrált . Új megvilágításba helyezte az értékek kérdéskörét Kant, amikor az eszményt – „az erény eszméjé”-t , az erkölcsi értékek rendjét – olyan létező eszmének tekintette, amely nem objektív realitás, hanem regulatív erő.3 A kultúra kutatói a XIX. századtól felismerték, hogy valamennyi kultúrában jelen vannak anyagi, szellemi, erkölcsi értékek, tehát egyrészt az értékrendszer kulturális univerzálé. Másrészt viszont az érték kultúránkénti változatossága jellemző: az érték tartalma térben és időben; koronként, kultúránként változó, és viszonylagos. Alfred Louis Kroeber, a XX. század első felének kiemelkedő amerikai kulturális antropológusa A kultúra 1

Johan Huizinga (1872–1945) Holland kultúrtörténész – az európai középkori kultúra szakértője, a késő középkorról írt kultúrtörténeti műve, A középkor alkonya nemzetközi elismerést hozott számára. 2 Ld. Platón Állam 335e; 345d-e; 352d; „A lélek erénye az igazságosság” 353e; 430d; a „négy erény”: a bölcsesség, a bátorság, a józan önmérséklet és az igazságosság 427e – 435d; 613a. 3 A tiszta ész kritikája (A transzcendentális dialektika I. könyv I. fejezet Az eszmékről általában) Kant 237.

231

Apáczai-napok 2006

természete című elméleti művében foglalkozik az érték és a kultúra összefüggésével.4 Kroeber hangsúlyozza, hogy az értékek a kultúrák lényegi összetevői. A kulturális érték (pl. erkölcsi, esztétikai értékek) kizárólag az embereken keresztül léteznek, az emberek teremtik, fogalmazzák meg őket. Mivel a kulturális értékek mindig kulturális formákban (íratlan és írott törvényekben, szertartásokban, magatartásmintákban) jelennek meg és társadalmi eszményekben tükröződnek, ez az érték relatív, hiszen a különböző emberi társadalmak eltérő eszményeket és eltérő kulturális értékeket alakítottak ki. Ez a kulturális relativizmus jellegzetes álláspontja. A kultúrák megértésében valóban alapvető az értékek ismerete, az ugyanis, hogy mit tart értékesnek az adott emberi közösség, („regulatívan”) meghatározza a jellem és az egyénekből álló közösség alakulását is, mindkettőt nagy mértékben az elvárt eszményi mintának való megfelelés formálja. Mint Kroeber megállapítja: „a kultúra értékei a társadalmi eszményekben tükröződnek”.5 Ez az európai kultúrára is érvényes, értékeszményeink a kulturális alapzatokig, az ókorban megfogalmazódó, és a későbbi korokban átörökített hagyományokig vezethető vissza. Valójában az értékeknek is megvan a maguk története az első (általában történeti homályba vesző szóbeli) megfogalmazásoktól az írásban való rögzítésig és a széles körben való elfogadottságig. Az érték – a ’jó’, a ’javak’ értelemben – mind a szellemi, az erkölcsi, valamint az anyagi javakra is vonatkoztatható. Az európai hagyományban a görögöktől, elsősorban a platóni ideatan kidolgozásától kezdődően megfigyelhető a szellemi–erkölcsi – tehát az emberi tudathoz, gondolkodási képességhez kapcsolt – értékek magasabbrendűségének hangsúlyozása a pusztán anyagi–materiális értékekkel szemben. Eszerint a gondolati úton megismerhető – „csak a lélek kormányosa: az ész számára szemlélhető” – ideavilág azáltal képvisel magasabb értéket, hogy mentes a földi szféra jellemzőitől: tehát romolhatatlan, változatlan, örökkévaló, a „legfőbb jó”-nak tekinthető – véli Platón.6 Az európai kultúra másik meghatározó hagyományában a kereszténységben – a platóni értékítélethez hasonlóan – a szellemi–erkölcsi értékek szerepelnek az értékrend magaslatán; a földi javak, a materiális értékek egyenesen a mennybejutás gátjai.7 A földi javak és értékek megtagadásának, szétosztásának mozzanata az ókeresztény közösségektől – 4

1949-ben jelent meg; Ld. Bohannan–Glazer 159–187. Kroeber: A kultúra természete a tudományban. In Bohannan – Glazer 179–180. 6 Platón: Phaidrosz 247c – 250d. 7 „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Mt 19,24 5

232


Assisi Szent Ferenc legendájáig világos (de a történeti tények és az emberi jellem ismeretében, tegyük hozzá, nehezen követhető) értékítéletet hirdet az anyagi javak rovására. Ugyanakkor a szellemi és anyagi javak kapcsolása is jelen van az európai hagyományban, ezt jelzi az a szimbolikus összefüggés, amelyet pl. éppen a középkori kultúrában a – nemesfémből, drágakőből készített – szakrális tárgyak, a különböző liturgikus eszközök kifejeztek: ebben az esetben az anyagi érték a korszak legmagasabb értékeszményét, a keresztény értékeket hivatott reprezentálni.8 Az anyagi értékek birtoklása és a társadalmi hierarchiában elfoglalt hely közötti egyértelmű összefüggés pedig tény – még akkor is, ha az eszmények ennek ellentmondottak. Az európai kultúrában a középkor korai századaitól fokozatosan konszenzussá váló keresztény értékrend – Huizinga fogalmát használva – kétségtelenül közösségi értékként fogható fel, amely közismert és – legalábbis eszményként – elfogadott volt kb. egy évezreden át. Amikor Huizinga a XX. század első felének kultúrkrízisét elemezte, arra a következtetésre jutott, hogy a kultúra alapfeltételei közül ez a fontos tényező, tehát a közös törekvés, a közös értékrend már nem teljesül az európai kultúrában. Tehát szerinte már nincsenek olyan közös, mindenki által vallott értékek, amelyek összefoghatnák a közösséget alkotó egyéneket, amelyek képes lennének koordinálni az egyének céljait. Ehelyett az egyéni törekvések előtérbe kerülése zilálja szét a közösségeket, az egységesítő értékek és eszmények helyett a különbségtétel, a szűkebb csoportérdekek mentén szerveződő értékek váltak mérvadóvá. Huizinga ide sodorja a keresztény univerzalizmust végképp elhomályosító nacionalista ideológiákat, amely a gyűlölködések és háborúk táptalajává vált, valamint az „osztálykultúra” szintén megosztó fogalmát. A Huizinga által elemzett kultúrkrízis-jelenségeket érdemes összevetni a napjaink – a mintegy évszázaddal későbbi – európai kultúraés értékfelfogásokkal. A közösségi értékek és az egységesítő eszmék terén számos tekintetben biztatóbb a helyzet, mint amikor Huizinga 1935-ben publikálta tanulmányát. Európa a XX. század végére, úgy tűnik felülemelkedett a II. világháborúba sodró megosztó eszméken – éppen a nacionalizmus meghaladása jegyében értékké, eszménnyé emelve az egység-elvet és a nemzetek közötti egyenrangúságot. 8

„Ha Isten vagy a próféta parancsára aranymedencék, -mozsarak szolgáltak a bakkecskék, borjak, vörös tehenek vérének összegyűjtésére, mennyivel inkább kell aranyedényeket, drágaköveket, minden teremtmények közül a legbecsesebbeket szüntelen szolgálattal, teljes hittel Krisztus vérének felfogására használni.” Suger apát (1081 k. – 1151): Könyve a kormányzása alatt történt dolgokról. In Marosi 107.

233

Apáczai-napok 2006

Másrészt viszont a hagyományos közösségek felbomlása kétségtelen, hogy tovább folytatódott. Huizinga szerint a kultúrának azon feltétele, hogy „egy, lényegében egyöntetű törekvés töltse el” – nem teljesül, mivel „Százarcú a boldogulás utáni sóvárgás, mely minden közösséget és minden egyest eltölt”.9 Ez az 1930-as évekre vonatkozó megállapítás, úgy vélem, nem vesztett érvényéből, sőt erősödött. Hankiss Elemér a Proletár reneszánsz című könyvében még táblázat-szerű ellentétpárokba is foglalja, ahogy ő fogalmaz, „a történeti jelentőségű, drámai civilizációs váltást.”10 Eszerint míg az ún. „hagyományos európai civilizáció” alapértékei közé többek között a „Szeresd felebarátodat!”; az „Áldozd föl magad”; a „Korlátozd vágyaidat” keresztény értékek tartoztak, addig a huszadik századi civilizáció (a fogyasztói társadalom) parancsai és alapértékei mindezzel homlokegyenest szemben a „Szeresd önmagadat!”, a „Valósítsd meg önmagadat!”, az „Éld ki szabadon vágyaidat!” jelszavak lettek.11 Felvetődik a kérdés, csak negatívumot kell-e látnunk ebben a jelenségekben? Az individualizmusnak és az önmegvalósításnak – legalábbis széles társadalmi csoportok esetében – csak a szabadságjogok érvényesülése adhatott keretet. A szabadság-eszmények a felvilágosodás eszméi között kikristályosodtak ki, ezek teremtették meg az esélyét a boldogulás utáni vágy „százarcúságának”. Vajon mennyiben tekinthető mindez éppen egy olyan új eszménynek, amely, bár valóban nem a közösségről szól, de végső soron a közösség minden tagjára vonatkoztatható, és a megvalósítására való törekvés során visszahathat magára a közösségre is? Az egyén (XX. században kétségtelenül látványos) előtérbe kerülése és a közösség mindenhatóságának háttérbe szorulása ráadásul rendkívül hosszas történelmi folyamat eredménye. Az európai társadalmak a globalizáció során – Csányi Vilmos kifejezésével élve – az egykori közösségek végső redukciójaként az „egytagú csoport” stádiumába jutottak.12 Ez pedig törvényszerűen okozta/okozza a hagyományos csoporttársadalmak tradicionális értékeinek átértelmezését valamint a kultúra- és egyben eszményváltozást. Mindez tehát egy hosszas történelmi folyamat eredménye, valójában az egykori zárt csoporttársadalmak és csoportkultúrák elszigeteltségének fellazulása áll a háttérben. A nagy 9

Huizinga 34. Hankiss 1999. 25–26. 11 Hankiss másutt is hangsúlyozza „Az az új civilizáció, amelynek első, manapság kialakuló fázisát általában »fogyasztói társadalomnak«, »fogyasztói kultúrának« szokás nevezni, sok szempontból a hagyományos európai kultúra ellentéteként fogalmazódik meg. … Új kezdet? Új nekilendülés? Vagy bomlás és hanyatlás? A nem-Római Birodalom alkonya? Ma még nem tudjuk.” 1997. 127. 12 Csányi 2002. 10

234


népességű ókori birodalmak kialakulása óta kezdődő folyamat végstádiumának tekinthető az ún. „megapopuláció” kora. Ebben a megközelítésben a tartós közösséget felváltó képlékeny közösségek, akikhez az egyén tartozhat, látszólag a hagyományos közösségi értékek képviselői, de már közel sem biztosítják az egykori, zárt közösségek képviselte állandóságot. Valójában az izoláció (legalábbis részben) a jelenlegi demográfiai környezetben az ismeretlen tömeg hatása ellen kialakult védekező mechanizmusként is felfogható – hangsúlyozzák a humánetológiai kutatások. Amikor a modern szervező eszmék – a jellegzetesen európai– amerikai kultúrában megfogalmazódó – autonóm, szabad személyiséget, az önmagát megvalósító individuumot (valójában persze ennek eszményét, lehetőségét) hirdetik, tulajdonképpen az új értékkategóriát artikulálják. De mennyire új ez az érték, mikortól létezik az autonóm, szabad személyiség eszménye? Ez az eszmény ókor óta különböző formákban megfogalmazódott, de az ókorban és a középkorban – a rabszolgatartó, a feudális földbirtokon alapuló gazdasági rend és a nagy vallási eszmények korában – az evilági szabad személyiség csak a legszűkebb elit számára volt megvalósítható lehetőség, ennek közösségi eszménnyé emelése teljesen irreális lett volna (ld. a sztoikus filozófus-eszmény, amely a hellenizmus, majd a Római birodalom, az első nagy mediterrán „globalizáció” korának jellegzetes filozófiai iskolájaként a világ negatív hatásaitól önmagát függetleníteni tudó, belső nyugalmat és szabadságot megteremtő bölcs eszményét fogalmazta meg13). Csak az újkori Európa gazdasági–politikai változásai teremtették meg a lehetőségét annak, hogy a szabad, önálló személyiség eszményét és érték-fogalmát kitágíthassák a szélesebb társadalmi csoportok irányába is (pl. a tudományos–kulturális eszmények mindenki számára hozzáférhetővé tétele, a „közoktatás” jellemzően a felvilágosodás nagy eszménye és törekvése, ld. a francia enciklopédisták munkássága; majd az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának megalkotása14). Ez a megelőző koroktól gyökeresen különböző új európai kultúra megfogalmazta a maga korábbiaktól eltérő kulturális eszményeit és értékeit, amelyek megvalósítása során természetesen ellentmondások sokasága került felszínre (ezeknek szociológiai, reform-közgazdaságtani és pszichológiai elemzései külön tanulmányok sorát képezhetné).

13

Epiktétosz: „A szabad akaratot nem lehet elrabolni”; Marcus Aurelius: „Zárkózz önmagadba! A vezérlő értelemnek az a természete, hogy elegendő önmagának, ha cselekedete igazságos, és ha ennek következtében nyugalmat élvez.” (Elmélkedései VII. 28.) 14 1789 augusztus 26.

235

Apáczai-napok 2006

Összegezve az eddigieket, a XVIII–XIX. század során gyökeresen megváltozó európai kultúra törvényszerűen hozott létre új értékeket – Kroeber nyomán úgy is értelmezhető ez a folyamat, hogy a korábbi relatív értékek helyett új relatív értékeket hoztak létre az európai civilizációban, mégpedig olyan új értékeket, amelyek kifejezték az őket megfogalmazó emberek és közösségek megváltozott eszményeit, törekvéseit és lehetőségeit. De bármennyire is az individualizmus eszménye vált dominánssá, az ember továbbra is csoportlény, a közösségi törekvésekre még a mai, izolációban élő ember éppen ezért nyitott, ahogy erre a humánetológus objektív ténymegállapítása is utal: „Az autonóm személyiség a végső csoportredukció, az egyszemélyes csoport, amely akcióit, konstrukcióit maga szervezi, hiedelmeit maga válogatja, már csak önmagához hűséges, de kész egyezkedni másokkal.”15 Irodalom Bohannan, Paul – Glazer, Mark (szerk.) (1997): Mérföldkövek a kulturális antropológiában. Bp., Panem Kiadó, Csányi Vilmos (2002): Az egyszemélyes csoportok és a globalizáció. In: Magyar Tudomány, No. 6.; http://www.matud.iif.hu/02jun/csanyi.html Csányi Vilmos (1999): Az emberi természet. Bp., Vince Kiadó Hankiss Elemér (1997): Az emberi kaland. Bp., Helikon Kiadó Hankiss Elemér (1999): Proletár reneszánsz. Bp., Helikon Kiadó Huizinga, Johan (1991): A holnap árnyékában. Bp., Tevan Kiadó Kant, Imanuel (1981): A tiszta ész kritikája, Bp., Akadémiai Kiadó Marcus Aurelius (1975): Elmélkedései. Bp., Európa Kiadó Marosi Ernő (szerk.) (1997): A középkori művészet történetének olvasókönyve. Bp., Balassi Kiadó Platón (1984): Összes művei. Bp., Európa Kiadó

15

Csányi 2002.; vö. Csányi 1999. 282–291.

236


V. Juhász Nyitó Klára A magyar népi kultúra értékeinek továbbadásának lehetőségei és szükségessége a tanítóképzésben „…Nem becsüljük azt, ami a miénk. Kapva kapunk mindenen ami idegen, ami „ európai „.Pedig Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettünk e mindent, amit az európai művelődés nyújthat, hanem arra, hogy a magunkéból mivel gyarapítottuk az európai művelődést!…” /Györffy István- 1939/ Akár ma is mondhatná ezt jeles néprajzkutatónk! De értékként kezeljük-e a magyar népi kultúra szellemi, tárgyi produktumait? Fontosnak tartjuk-e felhívni diákjaink figyelmét ezekre az értékekre, melyeket megőrizni, továbbadni kell, nem pedig elfelejteni? Olyan kérdések ezek melyekre oda kell figyelni, s olyan választ kell ezekre adnunk, melyek lehetővé teszik azt, hogy a felnövekvő generáció is legalább annyira magáénak érezze és tudja eleink kultúráját, mint mi. Ennek a feladatnak a megoldását sürgeti az Európai Uniós csatlakozási folyamat is, melynek az előnyeivel és hátrányaival is többékevésbé tisztában vagyunk. Pontosan ezért kell szervezett keretek között megtalálnunk azokat a lehetőségeket, melyek segíteni tudják a magyar népi kultúra értékeinek továbbadását a felnövekvő nemzedék számára. Ezért dolgoznak a múzeumok, a muzeológusok, művelődési szakemberek, és kiemelkedő szerep vár az iskolákra, oktatási intézményekre. Az 1930-as években Bálint Sándor és Györffy István egy-egy tanulmányban hívják fel a figyelmet arra, hogy milyen fontos és szükségszerű szerepe van az iskolának és a tanítóknak a néphagyományok tovább örökítésében. Györffy István részletesen is elemzi azt, hogy az akkori tantervi tárgyakat milyen mélységben járja át a magyar népi kultúra. Ma sincs ez másképpen. A hagyományos népi kultúra elemei az oktatás szinte minden területén feltűnnek. Az ének-zene órákon a gyerekek a népi mondókákon, énekes népi gyermekjátékokon keresztül ismerkednek a zene alapjaival, szokásdalokat énekelnek, s a paraszti világ egy-egy momentumával kerülnek kapcsolatba akkor amikor népdalokat énekelnek. A vizuális nevelés kurzusain a népi díszítőművészet technikái mellett annak motívumkincsével is kapcsolatba kerülnek a magyar nyelv- és irodalom órákon népi mondókák, mesék, mondák, szólások, mondások révén kerülnek kapcsolatba a diákok a népi kultúrával. De a testnevelés órák erőt, ügyességet próbáló sportjátékai között is fellelhetünk népi sportjátékokat. A NAT és a Kerettanterv is lehetőséget biztosít a hagyományok ápolására. Ez így röviden összefoglalva is kedvező képet mutat. S felvetődik a kérdés, 237

Apáczai-napok 2006

szükséges-e néprajzi, hagyományismereti tanulmányokkal terhelni főiskolás diákjainkat? A következőkben azt szeretném bemutatni, hogy a tanító szakos főiskolai hallgatók néprajzi ismeretei milyen szintűek. Már évek óta végzek méréseket erre vonatkozóan a SZIE Alkalmazott Bölcsészeti Karának Jászberényi tanító szakos hallgatóinak körében. Minden tanévben kitöltetek egy néprajzi kérdőívet a harmadéves hallgatók körében, néprajzi tanulmányaik megkezdése előtt. A kérdőív a néprajz három főterületének ( szellemi, tárgyi és társadalomnéprajz )jelenségeire kérdez rá, valamint arra, hogy a hallgatók honnan szerzik ilyen irányú ismereteiket. Most a 2004. évi és a 2006. évi kitöltött kérdőívek eredményeit szeretném bemutatni, s ezáltal arra felhívni a figyelmet, hogy szükség van a tanítóképzőkben intézményesített formában is a néprajz tanítására, oktatására. Feltételezésem szerint a tanító jelölt hallgatók néprajzi tájékozottsága igen hiányos, s megoldást igényel egy sokkal konkrétabb szervezeti forma, mely biztosítja a néprajzi ismeretek oktatását a tanítóképző főiskolákon. A következő diagrammokon mutatom be a részterületek tudásszintjét, melyet az adott területhez feltett kérdésekre adott helyes válaszok százalékos aránya mutat, a teljes ismeretszintet pedig a részterületek átlaga adja.

A felmérésben résztvevő hallgatók ismereti a szellemi néprajz témaköreiben enyhén szólva is gyatra. A diagramm ábráin is jól láthatók azok a szélsőséges eredmények, melyek azt mutatják, hogy van mit csiszolni a hallgatók tudásán e területen. 70% felett senki sem teljesített. Elenyésző azok száma is akik 50% feletti eredményt produkáltak. Nagyon magas azok száma akik 10-20 %-os eredményt teljesítettek.

238


Kielégítőnek mondható a hallgatók tárgyi néprajz területén nyújtott eredménye. Nagy pozitívum az, hogy alacsony azok száma, akik 10-30% között teljesítettek. Az ábra is jól mutatja, hogy viszonylag magasnak mondható az 50-70% közötti eredményt elért hallgatók száma. Hárman teljesítetek 80-90%-os eredményt.

A társadalomnéprajz területéről nagy meglepetésemre igen elfogadható eredmények születtek. Magasnak mondható azoknak a száma akik40-70% közötti eredményt értek el. Egy hallgató 80% felett teljesített. A vizsgálat kiterjedt arra is ,hogy a falun vagy a városon élők néprajzi tudásszintje magasabb-e? Ennek eredményeként elmondható, hogy a falun élők néprajzi ismereteinek a szintje ( 41% ) magasabb, mint a városon élőké ( 37%).

239

Apáczai-napok 2006

A hallgatók ismereteinek forrása elsősorban a család 33%, másodsorban pedig az iskola 25%. Közel azonos arányban szerepelnek forrásként az olvasmány, a lakóhely és az egyéb kategória. Ebből is látszik, hogy a családon kívül kiemelt szerepe van az iskolának. Különösen igaz ez a városon élők esetében, hiszen a vizsgálat szerint a városiak 26%-a, míg a falusiak 23%-a említi az iskolát, mint ismereteik forrását. ( Itt kell megjegyezni azt, hogy a falun élők 12%-a említi a lakóhelyet, mint ismereteinek forrását – nagyobb arányban, mint olvasmányaikat. ) A fenti eredményekre válaszul, most olyan lehetőségeket kívánok bemutatni, amelyek lehetővé teszik a magyar népi kultúra értékeinek továbbadását a különböző generációk számára. Példáimat szűkebb hazámból a Jászságból hoztam. Az Óvodai Nevelés Alapprogram is lehetővé teszi, hogy minden óvoda a saját arculatához igazítsa nevelési programját, s így lehetőség nyílik a néphagyományok megismertetésére is az óvodás korú gyermekek számára. A Jászberényi Óvodai Intézmény Zengő Óvodájában minden év szeptemberében megrendezik a Mihály napi vásárt. Erre a napra már néhány héttel korában elkezdenek készülni a pedagógusok és a gyerekek együtt. Beszélgetnek a vásárról, vásári kikiáltókat tanulnak, olyan dalokkal ismerkednek meg, melyek a vásári hangulathoz, témához kapcsolódnak. Más területen is elkezdődik a készülődés a vásárra. Minden csoport kézműves foglalkozásokon készíti el a vásári portékákat, amelyeket majd Mihály napján a felállított vásári standokon vásárolhatnak meg. Mihály napjának délelőttjén minden kisóvodás kosárral a kezében, csengő - e napra készített – pénzzel elindul a vásárba. S mint ahogy régen a vásárok elmaradhatatlan résztvevői voltak a mutatványosok, úgy itt is bűvész szórakoztatja a gyerekeket. A nagy vásári forgatagban örömmel vásárolnak 240


az udvaron felállított standokon, ahol a dadusok kínálják portékáikat .A vásár végén pedig amikor már tetőfokára hág a jókedv még táncolnak is együtt az óvó nénik és a gyerekek. Következő példámnak azt a címet is adhatnám, hogy „Kolompolás új kivitelben”. Napjainkra a nagyböjthöz kapcsolódó népi eredetű szokások jelentős része eltűnt. Magyarázhatjuk ezt a megváltozott társadalmi – gazdasági viszonyokkal és ezzel összefüggésben az emberek életmódjának gyökeres megváltozásával. Mégis egyre több példa van arra, hogy a régi szokásokat fiatalok, gyerekek elevenítik fel felnőttek segítségével. Ennek szép példája, hogy az elmúlt években a jászberényi Kuckó Óvoda pedagógusai és kisóvodásai nagypénteken az intézmény szomszédos utcáiban elvégzik az évi szokásos nagypénteki féregűzést. A gyerekek rossz fazekakkal, fedővel, kereplővel, fémdobozokkal a kezükben járnak utcáról utcára, házról, házra, hogy a csörömpöléssel és a következő - nem népi eredetű versikével – elűzzék a portákról a nem kívánatos csúszómászókat: Rágcsálók és egerek, Mitőlünk csak féljetek. Pókok, hangyák, rovarok, Húzzátok meg magatok! Kerüljétek házunk táját, Megrázzuk a kolomp száját! A nagypénteki féregűzés, a városnak az Alsó Csincsaparti részén már hagyománynak számít, hiszen az elmúlt hat-nyolc évben nemcsak az óvónők és a gyerekek, hanem a szülők, szomszédok, de még a jóbarátok is részt vettek benne. Az ismerős nagymamák, környékbeliek pedig már várják a csörömpölő féregűzőket,s a nagy lármáért cserébe aprósüteménnyel, ropival, cukorkával kedveskednek a gyerekeknek Fontosnak tartom, hogy az oktatási intézmények és a kultúra egyik támpontjaként számon tartott intézmény – a múzeum illetve múzeumok között jó kapcsolat legyen. A Jász Múzeum és Déryné Művelődési Központ Gyermekek Háza közösen szokta megrendezni május 18-án a Múzeumi Világnap rendezvényeként a Történelmi játszóházat a múzeum udvarán. Az idáig hét alkalommal megrendezett játszóházat a város és a környékbeli települések általános iskolás diákjai mellett középiskolások is meglátogatták már. Az érdeklődő gyerekek tevékenykedtetése mindig egy adott téma köré csoportosul. 2005-ben A mesterségek dicsérete című program adta azt a keretet, melyben a látogatók, érdeklődők kipróbálhatták a különböző kézműves tevékenységeket, eszközöket. Ez év tavaszán A vásár világába kalauzolták el az érdeklődő gyerekeket, fiatalokat. A Múzeum udvarán felállított pavilonok alatt lehetett csipkét verni, szőni, fonni, mézeskalácsot díszíteni, korongozni, gyertyát készíteni, szalmát 241

Apáczai-napok 2006

fonni, kukoricát morzsolni, hordót készíteni. A gyerekek minden olyan termék elkészítésében részt vehettek, melyek valamikor régen a vásárok portékái voltak E példák alapján is jól látszik, hogy odafigyeléssel, némi elhivatottsággal van mód és lehetőség a magyar népi kultúra értékeinek átadására, úgy, hogy a program alkalmazkodik a gyerekek életkori sajátosságaihoz. A következőkben arról szeretnék beszámolni, hogy főiskolánkon az új, bolognai folyamathoz alkalmazkodó tanterv szerint milyen lehetőségek vannak néprajzi, hagyományismereti tartalmak átadására, oktatására. Az alapozó ismeretek sorában, a társadalomtudományi ismeretek között kerül oktatásra a Bevezetés a néprajztudományba című tantárgy, mely egy féléves tantárgy, heti egy előadással és egy szemináriummal. A tantárgy célja, hogy általános ismereteket adjon a magyar néprajztudomány három fő területéhez kapcsolódó ismeretanyagból. A feldolgozandó témák között szerepelnek a következők: a magyar népművészet, azon belül; a magyar népi díszítőművészet, a magyar népviseletek, a pásztorművészet, a népi bútorművesség. A következő nagy témakör a népköltészetnépszokások világába kalauzolja el a hallgatókat, feldolgozva itt a folklór prózai műfajait, azok jellemzőit, a népdalok és a népzene világa is bemutatásra kerül, valamint a népi hangszerekről is lesz összefoglalás. Fontos helyet foglal el a tananyagban a népszokásoknak a bemutatása is, hiszen - több más mellett - ennek a témakörnek is nagy hasznát veszik majd fiatal kollégáink mindennapi munkájuk során. Feldolgozásra kerül a paraszti társadalom, a falu ön-és közigazgatása is, valamint a paraszti munka éves rendje is. A műveltségterületi képzésen belül az Ember és Társadalom műveltségi területet választók számára lett kialakítva egy olyan tantárgyi blokk, mely a néprajzi, hagyományismereti műveltséget finomítja több féléven keresztül. Harmadév második félévében Társadalomnéprajz tantárgyat hallgatnak majd a hallgatók. A kurzus fő témakörei: magyar népcsoportok és nemzetiségek, A paraszti élet társas összejövetelei, társasmunkák, a falu paraszti közössége, nemek és korcsoportok szerinti munkamegosztás, az emberélet fordulóihoz kötött jogszokások. A szemináriumokon a témákhoz kapcsolódó forrás szemelvények feldolgozása történik illetve ha az adott témához videó film anyagot tudunk kapcsolni, akkor annak az elemzése történik. Ugyanebben a félévben a Hagyományismeret I. tantárgy kerül még oktatásra. Heti egy előadással és két szemináriummal. Ennek a tantárgynak a tematikája az általános iskolai Kerettanterv Hon- és népismeret „A” tantervi moduljának 5 és 6. osztályos témái közül, a tárgyi néprajz témaköreihez kapcsolódók kerülnek bemutatásra, feldolgozásra. Mint pl: A ház, A szoba; A konyha; A népi táplálkozás; A hétköznapi és az ünnepi viselet; A kamra és a gazdasági 242


épületek; A paraszti munka éves rendje; a férfi és női munkák, A kenderfeldolgozás A szemináriumokon filmfeldolgozás, forráselemzés valamint a hallgatók önálló referátumainak bemutatása történik. Negyedév első félévében a Hagyományismeret II. tantárgy kerül részletes feldolgozásra, melynek témája a naptári év ünnepei és jeles napjai, heti egy előadás és két szemináriumi órán. Ilyen óraszám mellett kiválóan feldolgozható ez a témakör, nem csak beszélünk a szokásokról, hiedelmekről, hanem az egyes szokásokhoz kapcsolódó dramatikus játékokat illetve énekes anyagot is módunkban áll feldolgozni, megtanulni, kipróbálni. Harmadév első félévében kerül oktatásra A hagyományismeret tantárgypedagógiája tantárgy. A félév során egy előadás és egy szemináriumi órán elméleti és gyakorlati ismereteket sajátíthatnak el a hallgatók. Szemináriumokon - a megismert elméleti anyagra építve – mikro tanításokon próbálhatják ki a hallgatók egy-egy szabadon választott témakör feldolgozásának lehetőségeit. Fentieken túl más műveltségi területet választó hallgatók számára szabadon választható ún. „C” tárgy a Népszokások, jeles napok kurzus, mely egy féléves tantárgy, heti két szeminárium keretében. A kurzus gyakorlati jeggyel zárul, melynek feltétele, hogy a kurzust választó hallgatók, a félévet záró karácsonyi ünnepségen a téli ünnepkör szokásai közül felelevenítsenek néhányat. E számonkérési forma rendhagyó, de célja kettős: a kurzust választók megismerik a naptári év jeles napjait, az azokhoz kapcsolódó népszokásokat, s módjukban áll kipróbálni azt, hogy milyen módon is zajlik egy-egy népszokás betanulása, előadása. Tudom, volt hallgatóink visszajelzéséiből, hogy tanítói munkájuk során haszonnal alkalmazzák a kurzuson elsajátított ismereteket. Még egy kurzusról kell szót ejtenem. Az ének-zene műveltségi területet választó hallgatók részére negyed év első félévében Énekes játékok tantárgy keretében adunk elméleti és gyakorlati ismereteket az énekes népi játékokról. A hallgatók megismerkednek a játék típusokkal, a tanórákon megismerik a játékok betanításának menetét, és minden alkalommal ők maguk is játszanak. Elsajátítják a népi gyermekjáték fűzések kritériumait, s a félévi tapasztalataik alapján a félév végére minden hallgató önálló gyermekjáték fűzést állít össze. Bízom abban, hogy a fentebb említett példák is erősítik azt az elgondolásomat, hogy népi kultúra értékeinek átadására ma a XXI. század küszöbén is van mód és lehetőség. Nem az a fontos, hogy a szokás felelevenítése teljesen autentikus legyen., hanem az, hogy a fiatalok halljanak a szokásokról, tudják azt hogy léteztek, tudják alkalomhoz kapcsolni őket, s még ha napjaink körülményeihez is alkalmazkodnak akkor, amikor felelevenítik, tovább visznek valamit, ami kincs, ami érték, s ami az eleinké volt. Olyan ez mint a hamuba sült pogácsa, amit a 243

Apáczai-napok 2006

szegénylegény vitt magával amikor útra kelt., s mikor megéhezett elővette, rágondolt az otthonára, édesanyjára. A népi kultúra értékei a mi hamuba sült pogácsáink. Jó belőle elővenni, megízlelni, aztán visszacsomagolni, hogy még maradjon belőle. Ha a SZIE ABK tantervének néprajzi tárgyait összegezzük, jól látszik, hogy a magyar népi kultúra szinte minden területe érintve van. Lehetőségünk nyílik arra, hogy olyan ismeretekkel gazdagítsuk hallgatóinkat, melyekkel tanítói munkájuk során szinte minden alkalommal találkozni fognak. Bízom abban, hogy nem fognak kétségbe esni akkor, ha kisdiákjaik kérdéseket tesznek fel a népdalokban, mesékben előforduló számukra – idegen, népies kifejezések jelentésére, értelmére vonatkozóan, hanem természetesen, jó érzékkel fognak mesélni arról a világról, mely a magyar kultúrának szerves része, s reméljük, hogy még nagyon sokáig az lesz. Mert ahogy Berze Nagy János is megfogalmazta: „ Az oktatás csak úgy gyümölcsözik a nemzetnek, ha a gyermeklélek saját nemzete hagyományain nő fel. „ / Berze Nagy János / Irodalom Baloghné Zsoldos Julianna (2002): A néphagyomány az iskolában. Pedellus Tankönyvkiadó, Debrecen Bálint Sándor (1937): Tanítóképzésünk és a néprajz. Ethnographia Györffy István (1993): A néphagyomány és a nemzeti művelődés. Debrecen Tájékoztató a tanító szakról a 2006-2007-es tanévre. SZIE Alkalmazott Bölcsészeti Kar, Jászberény

244

MOZGÁSI KOMPETENCIA FEJLESZTÉSE A TESTNEVELÉS ÉS SPORT TERÜLETÉN

Szekcióvezető: Prof. Dr. Radák Zsolt egyetemi tanár Dr. Király Tibor főiskolai docens

Apáczai-napok 2006

Konczos Csaba Tudatos tervezés vagy sodródás az EU-s nevelési koncepció? A testnevelés helye és elismerése az EU-s országokban. Kulcsszavak: Európai Unió, tudatos tervezés, kötelező óraszám, tartalmi megújulás Összefoglaló Magyarország lakosságának jelenlegi egészségi állapotát, egyéb egészségügyi mutatóit és a sportszocializációs előzményeit figyelembe véve nem engedhető meg a testnevelés órák törlése, de még az óraszámok csökkentése sem, mind a közoktatásra, mind a felsőoktatásra vonatkozóan. Napjainkban tapasztalható, hogy számos európai országban az iskolai testneveléssel szemben ambivalens álláspontok léteznek. Egyrészről hivatalosan elismerik a testnevelés fontos szerepét a nevelésben, ugyanakkor másrészt a felelős vezetők részéről nem történnek meg pozitív lépések a testnevelés fejlesztése érdekében. Az iskolai testnevelést, főként az iskolai tananyag feszítettsége következtében fenyegeti veszély a világ számos, elsősorban fejlett, országában. E kutatási témát érintő dokumentumokat elemezve arra az álláspontra jutott a szerző, hogy az Európai Uniós tendencia egyre inkább az önállóságot, a kötelező jelleg eltörlését, az egyesületi rendszert preferálja. Félő, hogy a más kulturális múlttal és financiális háttérrel rendelkező országok (köztük Magyarország is) hasonló álláspontot képviselnek majd követve a vezető országok diktátumát. Szükséges és aktuális a magyarországi testnevelés órák tartalmi megújulása, de még nem jött el az idő a testnevelés órák megszűntetésére, óraszám csonkítására, egy más gyakorlati rendszerre épülő, más ideológiai alapú sportolásra, sportrekreációra. Bevezetés A testi nevelés, az iskolai pedagógiai programok végén jelenik meg konvencionálisan. Egyedül tartja az egyensúlyt a többi tantárggyal, ami az egészséges életmódhoz szükséges fizikai aktivitást igényli. Ezért lenne indokolt, hogy a lista élére kerüljön. Ez nem presztízskérdés.(2005, Frenkl R.) Általános elterjedt vélekedés szerint a tanulóifjúság fizikai állapota nem kielégítő. Megfigyelhető az iskolarendszerekben előre haladva, hogy a tanulók egyre kevésbé képesek a tőlük joggal elvárható teljesítményt nyújtani, azaz a „van” érték fokozatosan gyengébb, mint a „kell” érték. (2005, Frenkl R.) A hallgatókat akkor érdemes feloldani a kötelező testedzés alól, ha az optimális feltételekkel biztosítható a kínálat és a diákok részéről várható a kereslet. Ma ezek a feltételek még nem adottak a 246

Mozgási kompetencia fejlesztése a testnevelés és sport területén

fiatalokra általában jellemző rossz sportszocializációs előzmények, a hibás értékszemlélet és a túlterheltség miatt. (1994, Földesiné, Sz. Gy.) Kanadában az iskolai testnevelést a 90-es évektől nem tartják számon a prioritások között. Ausztráliában „Az iskolai testnevelés válsága” címen konferenciát rendeztek 1991-ben. Az ifjúság nevelésének fontos eszköze (a testnevelés tantárgy) 1995-ben eljutott történetének válságos szakaszába, Európában is. (2003, Nádori L.) Módszer Számos a kutatási témát érintő könyv és folyóirat dokumentumelemzése. Eredmények Az Európai Uniós valóság a következő. A dokumentumelemzésekkel az utóbbi 15 év változásait lehetett nyomon követni. Svédországban a testnevelésre szánt időt 20%-kal tervezik csökkenteni az 1994 előtti óraszámokhoz képest. Finnország a minisztérium által ajánlott minimum óraszámra kötelez, és szorgalmazza a fakultatív tárgyak létrehozását. Belgiumban a testnevelés órák heti óraszáma csökkenő tendenciát mutat, élen járnak a katolikus egyház iskolái. Hollandia költségkímélés miatt, gazdasági okokból heti 2 órára csökkenti a testnevelésre fordított óraszámokat, az úszásoktatást töröli a kötelező iskolai feladatokból. A középiskolákban 3-ról 2-re csökkentek az óraszámok, a szakiskolákban nincs kötelező testnevelés. Anglia és Wales: a kötelező testnevelést csak 1989-től fogadja be az állam az oktatási intézményrendszerbe, az 5-16 éves korúak részére. Megjegyzendő, hogy az Eötvös-féle népiskolai törvény 1868-tól kötelezővé teszi a testnevelés órákat Magyarországon. A testnevelés órák bevezetésekor erős tiltakozás volt tapasztalható a tárgy ellen. Az ügyet kivizsgáló bizottság javaslatára 1994-ben módosult a tanterv: az összóraszám 7,5%-át képviselő testnevelés órák 5%-ra csökkent. A középiskolák 75%-ban heti 2 ill. 1 órán vehetnek rész a 14 évesnél idősebbek. Prioritást kell adni a nemzeti tanterv három magtárgyának: angol, matematika, technológiai tanulmányok, fogalmazták meg a fő okot. Franciaországban a hivatalosan előírt óraszám heti öt. Egy 1992-es felmérés szerint az általános iskolák 72%-ban heti 2 órát vagy kevesebbet tartanak meg, az iskolák 50%-ban sportedző tartja az órákat. A Párizstól (minisztériumtól) tisztes távolságban működő középiskolák 90%-ban nem tartják meg a kötelező testnevelés órákat. (A tanulók 30%-a sportfoglalkozásokon, diáksport versenyeken vesz részt, önkéntes alapon). A szerző kíváncsi volt más országokban, a gyakorlatban működő testnevelés órákra is. Ehhez segítséget adott az Iskolai testnevelés és sport című folyóirat „A külföld testnevelése” rovata, és még számos tanulmány egyéb folyóiratokból. Örömmel tapasztaltam, hogy sok kutató választja más országok testnevelésének vizsgálatát, komoly adatgyűjtésekkel és 247

Apáczai-napok 2006

adatelemzésekkel. Csak néhány példát kiragadva ezekből, amelyek érzékeltetik ebben az írásban azt a különbséget, amit a szerző keresett. Urlik T. és J.Sinnemaki egy 2001-es nemzetközi összehasonlító elemzése a következőket állapította meg. A magyarok kétszer-háromszor több időt fordítanak tanulásra, a magyarok 56%-a, a finnek 86%-a sportol. Futásban a magyarok, helyből távolugrásban a finnek voltak a jobbak, a húzódzkodás közel egyforma eredményt hozott, a használt létesítmények és szerek jelentős eltérést mutatnak a finnek javára, de az eredményt nem befolyásolta. Ennek csak félig örülhetünk, mert a teljesítmény mellett az életminőség is egy nagyon fontos szempont az eredményesség megítélésében. A pedagógusok megbecsülésének értékelését lektori kérésre nem mutatta be a folyóirat. A sporttámogatás 1998-ban Magyarországon 37,4 M. ECU, Finnországban 447 M. ECU. Vakon járnánk, ha mindent a körülményekre és a nagyon hiányos anyagi támogatásokra fognánk. A következő összehasonlításokból egyértelművé válik, hogy a tartalmi megújulás is szükséges. Huszár A. és Bognár J. 2006-os cikkében olvashatjuk a következő megállapításokat. Szintén egy finn - magyar példa. A magyarok 25,0%-a nem szerette a testnevelés órát a finneknél nem volt ilyen. A magyarok 64,3%-a a finnek 88,9%-a emlékszik vissza pozitívan a testnevelő tanárokra. A magyarok 19,6%-a a finnek 1,2%-a szerint volt rossz a testnevelés óra. Egy új-zélandi, egy portugál és egy magyar egyetem közös munkájának egy lényeges megállapítása a következő volt: „A magyarországi testnevelés órák merevsége (tartalmi követelményei), sokszor katonás jellege nem motivál az órák utáni szabadidősport jellegű tevékenységekre.” Összefoglalás Az EU-s országokban a testnevelés órák csökkenésével kedvezőtlenebb a testnevelés, a sportolás megítélése is. A fakultáció, a szabadon választás lehetősége, a délutáni szabadidős foglalkozásokra, a sportkörökre, sportegyesületekre alapozás nem elegendő egy eredményes nevelési koncepcióhoz. Az egyes EU-s országokra jellemző más kultúra, más szokások, más gazdasági kondíciók erősen eltérő megvalósulást eredményeznek. A testnevelés, a fizikai aktivitás fontosságát bizonyító kutatási eredmények figyelmen kívül hagyásával alakulnak az EU-s országok iskolai nevelési programjai. Magyarország rövid idő alatt formálódó szabadidő és sportkultúrája jelenleg még nem tudja bázisát képezni az élethosszig tartó fizikai aktivitásnak. A magyarországi testnevelés óráknak nem csak az óraszámok megtartására, illetve emelésére, hanem a tartartalmi megújulásra is nagy szüksége van.

248


Irodalom Allison P.C.Barret K.R. (2000): Constructing Children’s phisical education experiences.Understanding the content for teaching. Iskolai testnevelés és sport 2003/16 p. 30-32. Bíróné N.E., Salvara M. (2005): Újszerű interakciós vizsgálatok, oktatáselméleti háttere a testnevelőtanári reprezentációértelmezéséhez. Kalokagathia 1-2, p:37-47 Dorogi L,Tóvári F.,Kovács T.L. (2005): Dán-magyar együttműködésa testnevelés inkluzív oktatásánakfejlesztéséért Iskolai testnevelés és sport 2005/24 p: 33-34. Hellison,Donald,R. (1985): Goals and strategies for teaching physical aducation Iskolai testnevelés és sport 2003/15 p: 28-30. Huszár A.-Bognár J.(2006): Fiatal felnőttek testkultúrája. Új pedagógiai szemle p.107-114. Nádori L.,Bátonyi V (2003): Európai Unió és a sport. Dialóg Campus PécsBudapest Nádori L. (2003): Az uniós csatlakozás fő jellemzői a sportban Magyar Sporttudományi szemle 2003/1 p.: 4-9. Otagoi Egyetem (Új-Zéland), Coimbrai Egyetem (Portugália) Pécsi Tudomány Egyetem (Magyarország) 1997-1999. Iskolai testnevelés és sport p.27-29. Urlik T. és J.Sinnemaki (2001): Kísérlet a testnevelés oktatás eredményességének, hatékonyságának vizsgálatára egy nemzetközi összehasonlító elemzéssel. Iskolai testnevelés és sport p.28-29.

249

Apáczai-napok 2006

Bánhidi Miklós A sport szerepe a turizmusban 1. Bevezetés A sportturizmus érezhetően növekvő turisztikai ágazat, amely vélhetően a világban népszerűsödő sporttevékenységeknek is köszönhető. A sport a turizmusban ezért egy vonzerőnek számít, amit a turisztikai szakemberek különböző módon alkalmaznak, értékelnek. Adódik ez a sport, sportolás fogalomkörének eltérő megítéléséből, sportszakmai ismeretek hiányából, amely a sportcélú vendégutaztatásban, -fogadásban problémákhoz is vezethetnek. Ismerünk a gyakorlatban kirívó eseteket, ahol a turisták biztonsága azért forgott veszélyben, mert a vezetők nem rendelkeztek a mozgástanulásra, fizikai terhelésre vonatkozó ismeretekkel. Az idegen tájakra érkező turisták sportolás során különösen ki vannak téve az ismeretlen környezeti viszonyoknak, melynek hatásai fokozódnak a fizikai tevékenység során. A sporttudomány oldaláról a turizmus vizsgálatát mindeddig csak közvetetten érintették. Az intenzívebb bekapcsolódás szükségét az igazolja leginkább, hogy a sportturistánál is a sportokban már magas színvonalon vizsgált pszichomotoros tevékenység áll a középpontban. A különbség ott jelentkezik, hogy a turizmusban az örömszerzés, az egészséges szabadidő eltöltése a fő cél, míg a versenysportban a rendszeresség, a folyamatosság, a tudatos teljesítménynövelés és a mások legyőzése az elsődleges. • A turizmusban megjelenő sporttevékenységek vizsgálatára az utóbbi években sokoldalú vizsgálatokat indítottunk el (BánhidiFarkas 2002, Bánhidi et al. 2003, Hamilton-Bánhidi 2004, Bánhidi et al. 2006). Fő célunk az volt, hogy megismerjük a sportturizmus szerkezetét, az összetevők jellemzőit és a sportturizmus által indikált hatásrendszert. A vizsgálatokban elért eredményeink, valamint a szakirodalmi utalások kapcsán tanulmányunkban egy olyan sportturisztikai modellt kívánunk felállítani, amely útmutatást adhat a sportturizmus területen dolgozó, kutató szakemberek számára. 2. A sportturizmus fejlődése A sport és a turizmus a társadalmunk két „megaterülete”, amely milliókat mozgósít. E két terület találkozása eredményezte a sportturizmus kialakulását, fejlődését (Röthig 1992, Dreyer 2002). A turizmus a világgazdaság 12%-át érinti közvetlen ill. közvett módon. A 2006-os évben 842 millió turistaérkezést regisztráltak hivatalosan, amely 4,1%-os 250


növekedést jelentett az elmúlt évhez képest (UNWTO 2007). Az aktív turizmus területén is hasonló dinamikus fejlődést regisztráltak a turizmus kutatók, amelynek növekvő kínálata vezető helyen van a turisztikai termékek között (Turco et al. 2002). Dél-Afrikában a turizmus ágazatok közül 30%-os részesedést regisztráltak a sportturizmus javára (South African 2007). A sporttal kapcsolatos utazások iránti kereslet mértékét nagyon jól szemlélik egyes felmérések. A Kanadai Turizmus Minisztérium megbízására készített felmérésben az amerikai utazók 49,1%-át, a kanadaiak 37,2%-át érdeklik a sportesemények (Lang 2004). A statisztikai mutatók szerint a világ leglátogatottabb sportversenyét a „Tour de France”ot minden évben 15 millióan keresik fel, akiknek a 40%-a valamelyik külföldi országból érkezik. Az olimpiák történetében a játékokra Sydneybe 5 millió, Athénba 3,5 millió vendég érkezett és a jövőben is az olimpiát jelentős turisztikai attrakciónak tartják. Az 1996-os játékokról készített felmérés alapján a résztvevők 92,5%-a még soha nem volt olimpián, azonban ezt a lehetőséget a látogatók nagy része semmiképpen nem kívánta kihagyni (Neirotti et al. 2001). Pekingben a rendezési jog elnyerése nyomán a szállodai kapacitást évente átlagban 7%-kal növelték, így elérte a 80 ezres férőhelyszámot, ami háromszorosa az athéni olimpiának. A 2012es londoni olimpia szervező bizottsága is az olimpiát egy kiemelkedő turisztikai vonzerőnek nyilvánította ki, miszerint a rendezvénysorozat az ország történetének legnagyobb turisztikai attrakciója lehet. A 2010-es Vancouver-i téli olimpia idejére már 2006-ban jelentős turisztikai kampányt indítottak (Simpson 2005). Az aktív turizmus élénkítése érdekében Új-Zélandon a természetes környezetben végzett aktív sportolási lehetőségeket bővítették, amelyből a vendégek számának duplázását érték el (Higham et al. 2006). Németországban 10 millió rendszeresen túrázót tartanak nyilván, akik átlagban 360 km-t tesznek meg évente és 20 millió azok száma, akik alkalmanként túráznak (Brämer 2002). Az Egyesült Államokban 2003-ban 204,8 millióan mentek síelni és 177 millióan a hegyekbe kirándulni (USDA 2004). Magyarországi vizsgálatok szerint a passzív sportturizmust elsősorban a nemzetközi sportrendezvények kínálják, amely sok esetben elenyésző a többi turisztikai termékekhez viszonyítva. Jelentősnek mondható azonban a budapesti Forma-1-es rendezvény, amely 2006-ban több, mint 200 ezer látogatót vonzott, és a becslések szerint mintegy 200 milliárd Ft hasznot hozott a szervezőknek. A sporttevékenységek egyre növekvő szerepét állapították meg a kutatók az aktív üdülési formáknál, amelyek a legkeresettebb turisztikai vonzerőkké váltak az utóbbi évtizedben. A felnőtt lakosság és a fiatalok körében végzett kutatás alapján a legnagyobb érdeklődést kiváltó üdülési forma a kirándulás, és a természetjárás. A természetben tett kirándulásokat a felnőtt lakosság 73%-a, a fiatalok 78%-a nevezte meg kedvelt utazási időtöltési tevékenységeként. A természetjárást 251

Apáczai-napok 2006

a kerékpározás követi, amely a felnőtt megkérdezettek 43%-át, a 25 év alattiak 56%-át érdekli (Szonda Ipsos 2000). Hasonló eredményeket kaptunk fiatalok kerékpározási szokásvizsgálatainkban, miszerint a fiatalok szinte kivétel nélkül rendelkeznek jó minőségű kerékpárral, amelyet gyakran használnak túrákra, és még többet használnák, ha az infrastruktúra ezt jobban támogatná, és több lenne a szervezett túra (Bánhidi 2004). A legújabb kutatások szerint (MT Zrt. 2007) Magyarország imázsa pozitív a természetjárás, túrázás és a lovaglás szempontjából a hazai lakosság körében. A vizsgált sporttevékenységek körében megkérdezett vizsgálati személyek 43%-a vesz részt évente legalább egyszer túrán vagy természetjáráson, 37%-a járt az utóbbi három évben nemzeti parkban, és mindössze 5%-a lovagol legalább évi egyszeri gyakorisággal. A megkérdezettek 43%-a egyik kritériumnak sem felel meg, azaz nem túrázik, nem lovagol és nem járt nemzeti parkban sem. 21%-uk túrázik és volt nemzeti parkban is, de nem lovagol, 18%-a csak túrázik, 13%-a csak nemzeti parkban volt. Mindössze 2,5% azok aránya, akik mind a három tevékenységet végzik. Az átlagosnál nagyobb aktivitást mutatnak a férfiak, a fiatalok és középkorúak, a magasabb iskolai végzettségűek, az átlagnál magasabb jövedelműek. Ugyanakkor a 60 évnél idősebbek, az egyedülállóak, az alacsony jövedelműek, a községekben élők (vagyis az alacsony státuszú háztartások tagjai) nagyon kis arányban vesznek részt a vizsgált programokon. A Magyarországra érkező turisták 56%-a a szabadidő eltöltésének különböző kínálataiért érkezik. A vizsgálati eredmények hiánya miatt csupán hozzávetőleges adataink a sporttevékenységek szerepéről, azonban a balatoni vendégeket vizsgáló kutatásban a turisták a kínálatok közül a szervezett sporttevékenységet hiányolják leginkább (Győrffy 2002). Magyarországról kiutazó sportturisták számának folyamatos növekedéséről statisztikai adatok tanuskodnak. A téli síszezon idején 1990-ben a magyarok Ausztriában 252 ezer vendégéjszakát töltöttek, 2005-ben e szám elérte az 550 ezret (Osztrák Nemzeti Idegenforgalmi Képviselet). Az utóbbi évtizedben nemcsak az utazók aránya változott meg (40%-ról 64%-ra), hanem azok utazási szokásai is. Míg a 90-es évek legelején a magyar síelők a közeli régiókban, így például Alsó-Ausztriában tettek néhány napos látogatásokat, és sokszor a magyar oldalon szálltak meg, addig ma már egyhetes turnusokon vesznek részt, vagy hosszú hétvégéket töltenek nyugati szomszédunknál, a távolabbi területeket részesítve előnyben. A vendégéjszakák számát tekintve 500 ezer aktív sízőtől, akik mellett a passzív síbarátok létszámát 300-400 ezer főre teszi. A téli sportturizmus növekedését jól illusztrálja az érdeklődés növekedése is. 1991-ben rendezték meg először a „Hó-show”-t, mégpedig a főképp nyári ajánlatokat felvonultató Utazás kiállítás téli párjaként. Ekkor 2-3 ezer látogató volt kíváncsi az egyik legkisebb, 750 négyzetméteres pavilonban 252


megrendezett kiállításra. Az alapterület és a látogatottság az indulás óta évről évre nőtt. 2006-ban 21 ezer téli sportbarát volt kíváncsi a 4213 négyzetméteren elterülő kiállításra. A fenti vizsgálatok és statisztikai adatok alapján joggal mondhatjuk, hogy a sportszféra jelentős turizmust indikáló tényezők közé tartozik, amely a sportszféra oldaláról is egyre nagyobb érdeklődést mutat. 3. A sportturizmus elemei kutatása Mind a sporttudomány, mind a turizmus kutatása már jó pár évtizedes múlttal dicsekedhet, azonban a sportturizmus területét mindmáig csak kevesen vizsgálták. A földrajz tudósok turizmus és a rekreáció kapcsolatrendszerét már az 1930-as évektől rendszeresen vizsgálták (McMurray 1930, Jones 1933, Selke 1936, Carlson 1938). Brown már 1935-ben figyelemfelkeltő kijelentést tett, hogy a turizmus vizsgálata sokat ígérő szűz terület, amely lehetőséget ad újabb földrajzi területek részletesebb leírására. A 60-as évektől a regionális turisztikai vizsgálatok kerültek az előtérbe (Wolfe 1967), amelynek eredményeként egyes régiók gazdasági felemelkedését, szabadidős kultúrának fejlődését a turizmus fejlődésével hozták párhuzamba. A közgazdászok a turizmus gazdasági hatásainak megismerésérét tűzték ki célul a kereslet és a kínálat függvényében (Crisler-Hunt 1952, DeasyGriess 1966). A kutatások azt igazolták, hogy a turisztikai termékek igénybevételét jelentősen meghatározza az árfekvés, amelyek közül a sportturizmus a legolcsóbbak közé tartozik. Ez annak ellenére igaz, hogy a sportinfrastruktúra kiépítése és turisztikai attrakciót jelentő sportrendezvények megszervezése komoly befektetésnek számított. A résztvevők nagy száma miatt a turisztikai vonzerő, valamint a gazdasági megtérülés azonban mégis jelentős volt. Egy esettanulmány szerint 1994ben a labdarúgó világbajnokság dallasi gazdasági hatását 301 mi. dollárra becsülték, amely duplája volt a Houston-i Livestock Rodeonak (150 mi.) és hatszorosa a legnépszerűbb Mobil Cotton Bowl (amerikai futball) mérkőzésnek (56,5 mi.) (Kay-Jackson 1991). A turizmus egyik kulcskérdése, hogy az emberek miért vállalkoznak utazásra. A sportturizmusban az általános elvárások (2. táblázat) mellett a sportolás iránti motivációk is jelentős szerepet játszanak.

253

Apáczai-napok 2006

2. táblázat Turista elvárások FIZIKAI FIZIOLÓGIAI IGÉNY • • • • •

életelem kikapcsolódás menekülés megelőzés fiziológiai vágyak enyhítése (éhségérzet, mozgásszükséglet)

VALAHOVÁ TARTOZÁS • • • • •

családi együttlét barátság ápolása személyes kapcsolat identitás erősítés etnikai hovatartozás

ÖNBECSÜLÉS ELISMERTSÉG • • • • • •

státusz presztízs társadalmi elismerés önkifejezés önfitogtatás önigazolás

ÖNMEGVALÓSÍTÁS

ESZTÉTIKAI ÉLMÉNY

KALANDVÁGY

• tanulás • vágyak teljesítése • hiányérzetek csökkentése

• szépségérzet • természetszeretet • környezetbe illeszkedés

• • • •

vándorlási kedv utazási vágy kihívásoknak megfelelés zsákbamacska

A sportpszichológia szerint a sportmotivációknak 2 fő összetevője van, a szükségletmotivációk és a célmotivációk (Woods, 2004), amelyek a mozgásigényből és a motoros képességek fejlesztésből indul ki. Ezek szerint a sportturisták az általános motivációk nyomán keresik a sportturisztikai kínálatokat, akiknek az életmódjában szerepel a mindennapos testedzés, vagy a sporttevékenysége során fejleszteni kívánja képességeit. A fejlesztési igény mellett ugyanakkor jelentős szerepet játszanak továbbá, az interperszonális kapcsolatok, a kalandkeresés, megmérettetés (Bang-Eaton 2006). Az 1980-as évektől számos modell született a sportturizmus leírására: a sportturizmus, mint újszerű turisztikai jelenség (Kurtzman, Zauhar 1997), a sportturizmus definíciós modell (Gammon, Robinson 1997), a sportrendezvény, mint szolgáltatás és kereslet modell (Getz 1998). Hall és Page (1999) széleskörű szakirodalmi elemzései eredményeként a rekreáció és a turizmus kapcsolatrendszerét kutatók az alábbi kontextusokban vizsgálták: • Tudás – kultúra, tudomány, turizmus képzések tartalma • Akció – viselkedés, vizsgálati gyakorlat, turizmus képzések vizsgálata • Kultúra – társadalom, kutató közösség, turizmus szakos hallgatók Dreyer (2002) a nagy sportrendezvények hatásait szociológiai, egészségügyi, ökológiai és földrajzi aspektusokban elemezte. E modellszerű leírásokban a szerzők megállapították, hogy a sportturizmus jelentős szerepet játszott az új területek felfedezésében, a környezeti hatások kihasználásában és a regionális területfejlesztésben. 254


Magyarországon a sportturizmus kutatása az 1990-es évektől élénkült meg (Aubert-Szabó 2000, Bokor 2001, Bánhidi 2003). A kutatók arra keresték a választ, hogy a sport milyen szerepet játszik magyar lakosság utazási szokásaiknál, milyen perspektívákat jelenthet a turizmus fejlődésében. Rátz és Kiss (2006) azt javasolják, hogy a turisták eltérő motivációi, viselkedése, igényei, valamint a kínálat összetételét tekintve a sport és a turizmus kapcsolatát négy dimenzió mentén érdemes vizsgálni: turisztikai és szabadidős tevékenységek behatárolása, sporttevékenységi célok, a fogyasztók részvétele, valamint a vonzerők alapján. Az eredmények a sport növekvő szerepét igazolják, azonban, a sportturizmus jobb megismeréséhez egy magas szintű trandiszciplináris szemléletre lenne szükség, mivel az utazások során végzett sporttevékenység elemzése csak a természeti, a társadalmi és ökológiai környezet komplex feltárása mentén lehet tanulságos (Michalkó 2003). Hasonló véleménnyel vannak a fenntarthatóság mutatóit vizsgáló turizmus szakemberek, akik fontos elemként említik a turisztikai ágazatokban a környezeti, statisztikai, társadalmi és gazdasági elemeket (Puczkó 2000). 4. A sportturizmus modellezése A fentiek alapján kísérletet tettünk arra, hogy a turisztikai elemek ismeretében felállítsuk sportturisztikai modellünket, amely segítséget nyújthat kutatóknak, gyakorlati szakembereknek munkájuk során (1. ábra). Az ábrán feltüntetett elemek szoros összefüggésben vannak egymással, ezért rangsorolásukat nem tartjuk szükségesnek.

1. ábra A sportturizmus elméleti modellje

255

Apáczai-napok 2006

A közgazdászok és a földrajz tudósokkal ellentétben a sporttudomány szerint a sportturizmus középpontjában az aktív tevékenységet folytató szervezők (animátorok) és a résztvevők (turisták) állnak, akik testi, fizikai adottságaikkal és az adott környezethez alkalmazkodó motiváltsággal vannak jelen. Az ő együttes tevékenységük folyamata határozza meg a sportturisztikai program sikerét, amelynek hátterében az alábbi fő elemeket tartjuk döntőnek: 4.1. A földrajzi környezet a sportturizmus talán legfőbb eleme, amelyben a tevékenység zajlik és jelentős hatást gyakorol a résztvevőkre. Ezek lehetnek természeti, társadalmi, gazdasági és infrastrukturális tényezők (Tóth 1995, Kurtzmann és Zauchar 1997), amelyek befolyása felerősödhet a sporttevékenység intenzitása függvényében (Hamilton-Bánhidi 2004). Az eltérő természeti környezet hatásairól a sportélettani kutatások gazdag információkat kínálnak. A természeti környezet alkotó részeként pl. a domborzati változás nyomán növekedő terhelés pontosan leírható (Hamilton 2000). A hegyekbe érkező turistáknál a magaslat légköri változásaiból származó élettani hatások is ismertek. A tengerszintfeletti magasság növekedésével a légnyomás, a levegő oxigéntartalma csökken, amely nehezíti a szervezet oxigénfelvevő képességét. 3650 m-nél a légnyomás kb. 40%-al alacsonyabb a tengerszinten mért légnyomáshoz képest. Ez egyben azt is jelenti, hogy a belélegzett oxigén is kevesebb. 2400 m magasan 12%-kal, 3100 m-en 20%-kal, 4000 m-en már 27%-kal kisebb az oxigénfelvevő képesség (Powers-Howley 1997, Pavia-Kennedy 2005). Az időjárás elemét képező szélhatás a turisztikai tevékenységekben változó hatást fejt ki, egyesek számára az örömet, mások számára sok kellemetlenséget jelent. A borongós, esős időjárás sok turista számára okoz kellemetlenséget, azonban ez a környezet a sportturizmusban pozitív is lehet. Sporttudományi vizsgálatok ugyanis azt igazolták, hogy a párás, szemerkélő esőben jobb fizikai teljesítményt lehet elérni (Trapasso et al. 1990, Zhang et al. 1991), amit a sportturizmusban akár turisztikai vonzerőnek is be lehetne építeni. A társadalmi környezet befolyásoló szerepe a sportturizmusban az eltérő szabályozóknál, tradícióknál, és szokásoknál jelentős. Kutatók a sporttevékenység szocio-kulturális hátterének megismerésére helyezik a hangsúlyt, amelyben a résztvevők folyamatos internakcióban vannak a társadalmi környezettel, a turisztikai szolgáltatókkal (Kosiewicz 2006). A turisztikai desztinációk kiválasztásában jelentős sportturisztikai vonzerőnek számítanak azok a régiók, ahol egy-egy sportági esemény, népszerű sport meghatározó szerepet játszik. Wimbledonban a turisták a tenisz kultúráját, Svájci hegyekben a téli sportokat, vagy Afrikában a kalandtúrákat keresik. Más elvárása van egy turistának egy urbanizált, vagy egy rurális

256


környezetben. Amíg az előzőben a fejlettebb sportlétesítményeket, a másikban a természeti környezet kínálta lehetőségeket részesítik előnyben. A sportturizmus infrastrukturális szerepét a szakemberek különböző módon értékelik, amely véleményünk szerint sokkal több figyelmet érdemelne. A sportinfrastruktúra szerepe a turizmusban kétoldalúan jellemezhető. Az egyik oldalon a fő kérdés, hogy a nagy sportversenyekre épített és hátramaradt sportlétesítmények milyen módon építhetők be a turizmus vérkeringésébe, a másik, hogy a turizmus szolgáltatók köré telepített sportlétesítmények mennyire feleltethetők meg a sportolni vágyók elvárásainak. A stadionokat és a köré épített kiszolgáló épületeket már az ókorban is arra a célra építették, hogy minél több vendéget fogadhassanak. A Panathenaic stadion Athénban még ma is jelentős turisztikai vonzerő, ahol különböző idegenforgalmi ünnepeket tartanak. Barcelonában a már 1929-ben tervezett olimpiai stadion egész évben nyitva áll a turisták számára és ma is a stadion imázsával reklámozzák egyes hotelek magukat (Silken Concordia, Fira Palace, Catalonia Plaza). A hotelekben, ill. környékén gomba módra szaporodnak a konditermek, teniszpályák, uszodák, lovardák, stb., amelyek azt igazolják, hogy a szállások ennek jelenlétében jobban értékesíthetők. Számos szerző felhívja a figyelmet erre a növekvő jelenségre, azonban pontos vizsgálati adatok csupán szórványosan állnak rendelkezésre. 4.2. A turizmus – elnevezésében is tükröződik - utazásról szól, amelyben az utazási módok kulcsszerepet játszanak. A TIA (2004) szerint 2003-ban az Egyesült Államokban az emberek 554 milliárd dollárt költöttek helyi és nemzetközi utazásokra, amely 7,2 millió munkahelyet jelentett. Ebből a külföldiek amerikai utazásuk során 80,2 milliárdot, az amerikaiak külföldre utazására 77,6 milliárd dollárt költöttek. A sportturizmusban az utazási, ill. a helyváltoztatási módok különleges szerepet játszanak, amelyek egyrészt lehetnek passzívak, másrészt aktívak. A passzív utazás, az utasok szállítását jelenti, amely az utóbbi évtizedben a hagyományos tömegközlekedés (vasút, közút) mellett jelentősen megnőtt a légiforgalom. Ez egyrészt újabb turisztikai területeket nyitott a világ számára, másrészt a jegyárak csökkenése miatt a fiatalok turisztikai részvétele jelentősen növekedett, amely a sportturizmus iránt érdeklődők számának jelentős növekedéséhez vezetett. A sporttudományban a passzív utazással kapcsolatos kérdések ott jelentkeznek, hogy az utazás fáradalmai, esetleges időeltolódás mennyire befolyásolják a sportolók képességeit. A sportturizmusban jelentős szerepet játszik az aktív utazás, ahol a turista fizikai képességei bevonásával (gyalog, kerékpáron, csónakkal…) jut el céljához. Itt a turista nemcsak eléri a célját, hanem az utazása során ismerkedik a környezettel, mozgásélménye van, és lehetősége van intenzív szocializációra. 257

Apáczai-napok 2006

4.3. A sportturizmus központjában sporttudományi szempontból mindenképpen magát a sportolási tevékenységet tekintjük, amelynek ismeretanyaga többnyire a sportági ismeretekre épül, amelyben az az utazásszervező jár nagyobb sikerrel, aki a legjobban ismeri a felkínálható sportokat. A sporttevékenység ismerete két oldalról fontos: amennyiben passzív sportturisztikai tevékenységről van szó, addig csupán a sport társadalomtudományi vonatkozásaival (történetével, szabályrendszerével és a sportversenyzés körülményeivel) kell tisztában lenni a szervezőknek. Aktív sportturizmus esetében azonban ismernie kell a sporttevékenység motivációs elemeit, a mozgás élettani, pedagógiai vonatkozásait a versenysporttól való eltérések vonatkozásában (2. táblázat) is. 2. táblázat A sportturizmus és a versenysport sporttevékenysége közötti eltérés SPORT A VERSENYSPORTBAN Versenyzés Teljesítményfokozás szüksége Maximális felé közelítő terhelés Azonos feltételek Ismerős környezeti feltételek Nincs hibázási lehetőség Mások által tervezett, irányított Egészség másodlagos

SPORT A TURIZMUSBAN Nincs szükség versenyre Nincs teljesítményjavulási kényszer Egészségszintű terhelés Eltérő feltételek Ismeretlen környezeti feltételek A résztvevő bármikor hibázhat Gyakori a saját szervezés igénye Egészség elsődleges

A sportturizmusban sokan tévesen becslik meg a turisták sport iránti érdeklődését, amely a sportturisztikai fejlesztéseknél játszik fontos szerepet. A bizonytalanságot általában az okozza, hogy a fejlesztők sokszor inkább a népszerű sportokból indulnak ki, mintsem a környezet adta lehetőségekből, vagy a turisták hellyel kapcsolatos elvárásaiból. Pl. Ausztriában egy magyar sportturista sokkal inkább a hegyi környezetet keresi, mintsem a Magyarországon is megtalálható síkvidéket. Vagy egy hotelben nyári szabadságát töltő család olyan aktív tevékenységet keres, amelyben közösen sportolhat a család tagjaival. 4.4. A sportturizmus hatásait két oldalról lehet elemeznünk. Egyrészt az általános turisztikai hatások oldaláról, másrészt a fizikai tevékenység kapcsán megjelenő testi hatások oldaláról. A turizmus általános hatásait vizsgálatok bizonyítják (Mundruczó-Szennyesi 2005):

258


• Jövedelemhatás • Munkahely teremtő hatás • Államháztartási bevételekre gyakorolt hatás • Beruházás ösztönzése • Vállalkozások ösztönzése • Fizetési mérlegre gyakorolt hatás Ezen hatások a sportturizmusban is megjelennek azonban ennek mértékéről vizsgálati eredmények csak nagyon hiányosan állnak rendelkezésre. Az emberre gyakorolt fizikai hatások a mozgástevékenység pozitív hatásaival hozhatók párhuzamba, amelynek jelentős szakirodalma van (Foss-Keteyian 1998). A gondosan tervezett edzések és versenyek nyomán a versenysportolók pszichomotoros képességeinek változásait a sporttudomány sokoldalúan vizsgálta, kevesebb adalék van a sportturisták terhelési vonatkozásairól. Ezért vizsgálatainkban arra törekedtünk, hogy túrák során is vizsgáljuk az emberek terhelésére vonatkozó paramétereket. Vizsgálataink azt mutatták, hogy a túrázás során a kerékpározó, a síző, vagy a kajakozó általában a komfortos testhelyzetben az edzésszint alatti terhelési intenzitást választja, hogy a mozgás során szerzett örömök, a vérkeringés fokozódásával járó frissességérzés, a végrehajtott mozdulat élménye maradjon előtérben, az edzéshatásokból esetlegesen felmerülő negatív hatások helyet (Bánhidi 2002, 2003). Ezen értékek pontos ismerete véleményünk számára nélkülözhetetlen, hiszen ezzel tudatosíthatjuk a turistában a tevékenységben rejlő veszélyeket, ugyanakkor az örömeket, amelyek számára utazásának fénypontját jelenthetik. 5. Összefoglalás Tanulmányunkban arra törekedtünk, hogy sporttudományi megközelítésben elemezzük a sportturizmust, mint a turizmus egyik legdinamikusabban fejlődő ágazatát. Nemzetközi és hazai kutatási eredmények ismeretében arra tettünk kísérletet, hogy felvázoljuk és elemezzük a sportturizmus elemeit. A sportturizmus szerkezetében két főszereplő van a szervező animátor és a résztvevő turista, akik egy utazás nyomán gyakran a megszokottól eltérő földrajzi környezetben élik át aktívan, vagy passzívan a sporttevékenységet. Számunkra egyértelmű, hogy a sporttevékenység színvonala a szereplők adottságaitól és motiváltságuktól determinált, amelyek hatásai lehetnek a sportturizmus igazi eredményei. A sportturizmus alkotó elemeinek elemzése során arra a megállapításra jutottunk, hogy eddigi sporttudományi adalékok már számos hasznos információt nyújtanak a turizmus számára, de az otthoni környezettől eltérő, más motiváltsággal rendelkező sportturista tevékenységét vizsgáló sporttudományi részletes vizsgálatok még váratnak magukra. Ezért 259

Apáczai-napok 2006

elindítottunk egy átfogó vizsgálatot sporttudósok, turisztikai szakemberek bevonásával egy korábban felvázolt (Bánhidi et al. 2006) kutatási terv alapján. Meggyőződésünk, hogy a sportturizmus jobb megismerésével nemcsak alapot szolgáltathatunk újabb turisztikai termékek, vonzerők fejlesztése érdekében, hanem hozzájárulhatunk a nemzetközi és hazai turizmusfejlesztési stratégiák fő céljai eléréséhez, amelyek nagy mértékben építenek a természeti adottságokra, hagyományokra, a népesség egészségi állapotának javulása, egyes elmaradott területek fejlesztése érdekében. Irodalom Aubert A. – Szabó G. (2000): Pozíció és perspektívák Baranya turizmusában. Baranya megye turizmusfejlesztési programjának aktualizálása Janus Pannonius Tudományegyetem Természettudományi Kar Földrajzi Intézet Turizmus Tanszék. Pécs. 125 Bang H., Eaton L. (2006): Volunteer motivation and commitment at a sporttourism event. University of Minnesota. http://www.tourism.umn.edu/products/Bang.pdf Bokor J. (2001): Rekreáció és sportturizmus. In: Magyar Sporttudományi Szemle, 2: 124-17. Bánhidi M.- Farkas J. (200): A sportföldrajz alapjai. In: Tóth J. ed. Általános társadalomföldrajz II. Dialóg Campus Kiadó Pécs pp. 248-267 Bánhidi M. (2002): Kerékpár útvonalak és kerékpárosok tesztelése a magyarországi kerékpárturizmus fejlesztéséhez. In: Apáczai Napok tanulmánykötet. Győr, NYME AK Bánhidi M. ed. (2003): A vízi és vizekmenti turizmus alapjai. Budapest, Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolai Kar (jegyzet) Bánhidi M. (2004): Promoting Wellness: European perspective. In: Chin M. KHensely L.-Cote Chen P. S.H. eds.: Global Perspectives in the Integration of Physical Activity, Sport, Dance and Excercise Science in Physical Education. From Theory to Practice. 133-144 Bánhidi M. (2004): Sport and Cartography. Journal of Coimbra Network on Excercise Sciences. 1st Issue 57-63 Bánhidi M.-Dobay B.-G. Starhon K.- Edvy L. (2006): Kutatási programok a földrajzi környezet és sport összefüggéseinek megismeréséhez. Napjaink környezeti problémái - globálistól lokálisig Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely Brämer R. (2002): Megatrend Wandern - Problem oder Chance? In: Sport und Tourismus Dokumentation des 10. Symposiums zur nachhaltigen Entwicklung des Sports vom 28.-29. November in Bodenheim/Rhein Brown R. M. (1935). The Business of Recreation. . In: Geographical Review, 25: 467-475 Carlson A. S. (1938): Recreation Industry of New Hampshire. . In: Economic Geography. 11: 977-988

260

Mozgási kompetencia fejlesztése a testnevelés és sport területén Crisler R. M., Hunt M. S. (1952): Recreation in Missouri. . In: Journal of Geography 51: 30-39 Deasy G. F., Griess P. R. (1966): Impact of a tourist fascility on its hinterland. . In: Annals of the Association of American Geographers, 56: 290-306 Dreyer A. (2002): Sport und Tourismus. Wirtschaftliche, soziologische und gesundheitliche Aspekte des Sport-Tourismus. Universitatsverlag, Wiesbaden Foss M. L., Keteyian S. J. (1998): Fox’ Physiological Basis for Excercise ans Sport. WCB McGraw -Hill Gammon S., Robinson T (1997): Sport and Tourism: A conceptual framework. . In: Journal of Sport Tourism. 4: 8-15 Getz D. (1998): Trends, strategies, and issues in sport-event tourism. . In: Sport Marketing Quarterly. 7: 10-13 Győrffy Á. (2002): Mit kerestek a vendégek a Balatonnál 2002 nyarán? - 240 turista válaszai alapján . Veszprém Megyei Napló. www.balatoni.info/felmeresek/2002/ Hinch, T D & Higham, J E S (2001): Sport Tourism: a framework for research. . In: International Journal of Tourism Research Vol 3 1: 45-58 Hamilton N. – Bánhidi M. (2004): Multi-dimensional Mapping for Popular Sports. II. International Conference for Physical Educators (ICPE 2004) 7-10 July p. 75Hall C.M., Page (1999): The Geography of Tourism and Recreation. Routledge London, New York Higham, J. E. S., Kearsley, G.W. and Kliskey, A.D. (2006): Multiple wilderness recreation management: Sustaining wilderness values - maximising wilderness experiences. Electronic publication. University of Otago Hutiray J., Várkonyi Zs. (1995): Szabadidő, turizmus, rekreáció. . In: Kereskedelmi Szemle.36. 11: 25-30 Jones S. B. (1933): Mining tourist towns in the Canadian Rockies. . In: Economic Geography, 9: 368-378 Kay T., Jackson G. (1991): Leisure despite constraint: the impact of leisure constraints on leisure participation. .In: Journal Leisure Research, 23: 301-313 Kosiewicz J. (2006): Tourism from Social Perspective. In: Kosiewicz ed. Environmental differentations of tourism. Legionowo, Wydawnictwo i Ksiegarnie, Warsawa 7-8 Kurtzman J., Zauchar J. (1997): A wave in time: The sports tourism phenomena. In: Journal of Sport Tourism Volume 4: 5-20 Kurtzman J., Zauhar J. (2005): Sports tourism consumer motivation. . In: Journal of Sport & Tourism Volume 10: 21-31 Lang Research Group (2004): Interest of Professional Sports. As a spectator. Ministry of Tourism http://www.tourism.gov.on.ca/english/tourdiv/tams/sportppt/sld001.htm Magyar Turizmus Zrt. (2007): A Magyar Turizmus Zrt. tájékoztatója a 2006. évi kutatás eredményeiről – . In: Idegenforgalom március 11.44.20 CET McMurray, K.C. (1930): The use of land for recreation. In: Annnals of the American Geographers. 20: 7-20 Motyka K, Kozlowski S. (1979): Cardio-respiratory adaptation to physical exercise and hypoxia after a high-altitude expedition. . In: Acta Physiol Pol. Mar-Apr 3: 373-83.

261

Apáczai-napok 2006 Murphy P. E. (1985): Tourism. A community approach. New York: Methuen Neirotti L. D., Bosetti H. A., Teed K. C. (2001): Motivation to attend the 1996 Summer Olympic Games . In: Journal of Travel Research; Boulder; Feb Pavia W. –Kennedy D. (2005): Highest peak continues to hold fatal attraction. 25/12/2005 http://www.timesonline.co.uk/article/0,,2-1957515,00.html Rátz T.-Kiss R. (2006): A golfozás, mint aktív turisztikai tevékenység Magyarországon. In: Magyar Sporttudományi Szemle 27:22-26 Röthig P. ed. (1992): Sportwissenschaftliches Lexikon. Hofmann, Schorndorf Selke A. C. (1936): Geographic Aspects of the German tourist trade. . In: Economic Geography 12: 206-216 Símánia (2003): Hegymenetben a sípiac. http://www.sielok.hu/simania/sipiac.htm Simpson A. (2005): The London Olympic Games 2012. Tourism Marketing Intelligence. Washington, DC 18th Nov, http://www.comlinks.com/tourism/ti051118.htm South African Governemnt Information (2007): Sports Tourism Project http://www.info.gov.za/aboutsa/sport.htm Szonda Ipsos Média-, Vélemény- és Piackutató Intézet (2000): A felnőtt lakosság véleménye az aktív üdülési és kulturális tevékenységekről. In: Turizmus Bulletin 4, 38-41 Trapasso, L. Michael and Jeffery D. Cooper (1990) Record Performance at the Boston Marathon: Biometeorological Conditions. . In: International Journal of Biometeorology 33(4): 233-237. Travel Industry Association (2004): Economic Research: Economic Impact of Travel and Tourism. http://www.tia.org/Travel/econimpact.asp Turco, D. M., Riley R., Swart K. (2002): Sport Tourism. Morgantown USA WTTC, WTO & Earth Council (1995): Agenda 21 for the Travel and Tourism Industry. Towards Environmentally Sustainable Development; WTTC, London, UK UNWTO (2007): Another Record Year For World Tourism Madrid, 29 January www.world-tourism.org/newsroom/Releases/2007/january/recordyear.htm USDA (2003): National Forest Visitor Use Monitoring Program. National Project Results January 2000 through September 2003 http://www.fs.fed.us Világgazdaság évkönyv (2002) Adatok, tények, tendenciák 339 V87 Wolfe R.J. (1967): Recreational travel: the new migration. . In: Geographical Bulletin. 9: 73-79 Woods B. (2004): Applying Sport Psychology to Sport. Hodder & Stoughton, London Zhang S., Meng G., Wang Y., Li J. (1991) Study of the relationships between weather conditions and the marathon race, and of meteorotropic effects on distance runners. Springer Berlin/ Heidelberg, International Journal of Biometeorology 6368

262


Huszár Anikó - Vécseyné Kovách Magdolna Az élethosszig tartó sport pedagógiai irányelvei Összefoglaló A magyar felnőttek egészségtudatossága, sportos életvitele és egészségi állapota mutat némi hiányosságot. Hiába tekintjük értéknek az egészséget, mégsem fordítunk elég figyelmet a prevencióra. A rendszeres sport hiánya nagy rizikófaktort jelent a szív-és vérkeringési problémák és az időskori megbetegedések esetében is. Szakirodalmi elemzésünk célja, felmérni a felnőttkori sport jelenlegi állását és felfedni a gyermekkori sport és az iskolai testnevelés lehetőségeit, valamint az iskolai testnevelés oktatás és a felnőttkori sport kapcsolatát. Higgs tanterv értékorientációs ábrája alapján, az iskolai testnevelésre vonatkoztatva három fő irányelvet különböztettünk meg. Az első a teljes követelményelvűségre hivatott irányelv, mely hazánkban elterjedt, de sok kritikus gondolkodó bírálja. A második a követelményelvűség és élményszerűség egyenlő arányát fenntartó irányelv, a harmadig pedig a teljes élményszerűségre és szabadságra épített ágazat. E három irányelv alapgondolataiban és módszertanában is eltér, mégis sokszor egymást követve vagy kiegészítve jelennek meg a tanítási-nevelési folyamatban. Mindezek módszertani és eredménybeli jellegét a továbbiakban szeretnénk elemezni. Bevezetés Témaválasztásunk szükségességét Magyarország sajnálatos egészségügyi helyzete igazolja. A felnőtt társadalom egészségügyi és munkaegészségügyi állapota kritikus értékeket mutat (Kertai, 1999). Közös célunknak tekinthetjük, hogy a mai gyermekek felnőtt korukban is egészségesen és vidáman mosolyoghassanak, és könnyebben meg tudják oldani az élet adta nehézségeket és próbatételeket (Rózsainé és Szabó, 1998). A gyermekek és szülők értékrendjét soha sem késő átalakítani (Graham 1992). A társadalom, család és az iskolák nagy felelősséggel tartoznak az egészségtudatos magatartás kialakításáért (Makszin, 2002; Pluhár, Keresztes és Pikó 2003). Elmondható, hogy a nevelés első lépcsőfoka és egyben elsődleges célja a magatartásformálás. A kialakított és megerősített tevékenységformák messzemenően meghatározzák az egyén életvitelét, az életvezetés irányát és minőségét. Egyik legfontosabb feladat a konstruktív magatartásforma és életvezetési stílus kialakítása. A konstruktív életvezetésen olyan életvitelt értünk, mely szociálisan és egyénileg is értékes, egyaránt segíti a társadalom előrelépését és az egyén fejlődését. Ennek ellenkező alfaja a destruktív életvezetés, melynek elkerülése minden nevelési folyamat és 263

Apáczai-napok 2006

szakasz érdeke. A destruktív felfogás káros az egyénre nézve, árt a családnak és rossz a társadalomnak is. Míg a konstruktív felfogás segíti az értékteremtést és ezzel az előrelépést, addig a destruktív magatartás értékromboló és veszélyes a társadalomra nézve. A család és a pedagógus mindezt úgy tudja elérni, hogy a destruktív magatartást bünteti és elveti, míg a konstruktívat jutalmazza és dicséri. Így az instrumentális kondicionálást alkalmazva, a pedagógus és a szülő ösztönösen alakíthatja a gyermek önfejlesztő magtartását, ezen belül az egészséges életmód normáit követő értékrendszert (Bábosik, 2004; Makszin, 2002). Az egészség fenntartását szolgáló magatartásformák közül mindenekelőtt a mozgást emelnénk ki. A mozgás és sport közvetlen és közvetett formában is befolyásolja a gyermek és a felnőtt egészségét. Közvetlen úton befolyásolja a fizikai állapotot, a szervezet fittségi és edzettségi szintjét, valamint közvetett úton megvéd a deviáns magártásformák hatalmától, a dohányzástól, a drogtól, és az alkoholtól. A sport megtanít küzdeni, győzni és veszíteni, egyszóval felkészít az életre. A mozgás segít a stresszkezelésben, a munkahelyi stresszhatások megfelelő leküzdésében és elviselésében. Régebben a sportnak egészségmegőrző szerepe volt, mára azonban életmentő funkciót tölt be (Aszmann, 2003; Laki és Makszin, 1985; Parti, 2002). A kérdés abban rejlik, vajon hogyan alakíthatjuk ki az élethosszig tartó sportolás utáni vágyat, a mozgásszeretet és igényt felnőttekben és a jövő generációjában egyaránt. (Nyerges és Laki, 2004). A felmerült kérdések megválaszolására szakirodalmi elemzés útján kerestünk választ, melyet a későbbiekben tárgyalunk. Célok Célunk volt egy szakirodalmi összehasonlító elemzés készítése, az iskolai testnevelés és sport hatásainak, előnyeinek és hátrányainak, valamint a felnőttkori sport tényezőinek összevetésével. Kiindulási pontnak szeretnék néhány fogalmat meghatározni, a későbbi érthetőség érdekében. Több szempontból láthatjuk, hogy a sport egyrészről önálló fogalom; a testkultúra fejlődése során létrejött szerek és eszközök felhasználásával vagy azok nélkül végzett sajátos hely és helyzetváltoztató, helyzetfenntartó mozgásos tevékenység. Ezen fogalmon belül azonban két nagyon fontos kategóriát különböztethetünk meg; a versenysportot és amatőr vagy szabadidő sportot. Nemcsak szerkezetileg, felépítésben, valamint cél és eszközrendszerét tekintve találhatunk különbségeket, hanem az egészségügyi hatások terén is jelentősek az eltérések (Bíróné, 2004). Mind pedagógiai, mind egészségügyi oldalról megközelítve az amatőr és élsport ellentétes tényezői ellenére valódi kapcsolat van közöttük. E két fogalom különválasztása jelenleg az iskolai sport jellemzésénél fontos. A magyar, de főként a nemzetközi szakirodalom teljesen különválasztja a versenysportot és a rekreációs sportmozgást az iskolai 264


sport jellemzésén belül. Kutatásunkban a sport fogalmát, mi heti három alkalommal zajló, rendszeres, közepes terhelést nyújtó fizikai aktivitásként értelmeztük. A következőkben a felnőttek jelenlegi egészségi állapotáról és a javuláshoz vezető út lépcsőfokairól szeretnénk felmérést készíteni. A felnőttek fizikai aktivitása és egészségi állapota A felnőtt társadalom egészségi állapotának hanyatlása a nemzetközi és hazai szakirodalomban egyaránt megtalálható. A napjainkban lezajló, egész lakosságra kiterjedő demográfiai öregedés egyedülálló az emberiség történetében. Mivel a világ legtöbb részén egyre hosszabb ideig élnek az emberek, alapvető fontosságú, hogy az egyének meg tudják őrizni függetlenségüket és minél tovább aktív, és minőségi életet tudjanak élni (Aszmann, 2003; Vuori, 2004). Számos ezen a területen végzett kutatás bizonyítja, hogy a sport és testedzés kitűnő eszköz a mentális és fizikai öregedés folyamatának lassítására és az élet minőségének javítására (Ozcelika, Doganb, Kelestimura, 2006; Singh, 2006; Vuori, 2004). Az egészséges életmód egyéni, társadalmi és gazdasági érdek is. Az Európai Unió tagállamaiban dolgozók negyede az egészségét súlyosan károsító stressznek van kitéve munkája közben. E negyvenmillió ember kezelése évente húszmilliárd eurós költséget jelent munkaadójának, illetve a társadalomnak (Országos Egészségfejlesztési Intézet, 2004). A stressz csak keveseknek jelent doppingszert, a többségnek egyértelműen méreg, mely lassan, de biztosan aláássa az egészséget, és tönkreteszi az emberi kapcsolatokat. A legjobb befektetés egyértelműen a megelőzés (Meleg, 2000, 2002; Rózsainé és Szabó, 1998; Schiamberg, 1998). Ennek ellenére úgy tűnik társadalmi és egyéni szinten is, keveset teszünk a jobbításért. Ma már Magyarországon is vannak olyan társadalmi csoportok, akik több szabadidővel rendelkeznek és éppen ezért egészségtudatosabban élnek, azonban általánosságban tekintve a rendszeres sportolás nem természetes része a családok szükséglet-kielégítési folyamatának (Huszár és Bognár 2006.) Azokban a társadalmakban, amelyekben tudatosabb az egészség szerepét megőrző mozgáskultúra, ott generációk örökítik át ezt egymásnak. Hazánkban is ezt kellene megvalósítani. A javítás és fejlesztés folyamata azonban két fő részből áll. Az egyik a gyermekek egészségtudatosabb, sportszeretőbb nevelése, a másik a felnőttek értékrendszerének átalakítása. Ezt a két vonalat szeretnék a szakirodalom alapján bemutatni. Iskolai oktatás vagy felnőttképzés? Egyértelmű, hogy soha nem késő a felnőtt emberek életvitelét, sportolási szokásait átalakítani. A címben, szereplő kérdésünkben, úgy gondoljuk, egyben a válasz is megtalálható. A megoldás tehát generációfüggő.

265

Apáczai-napok 2006

Együttesen kell kezelni a helyzetet, és együttes, de két irányba elkülöníthető programot kell kidolgozni. Az egyik lehetőség a felnőttek értékrendszerének átformálása, az egészséges munkahelyek kialakítása, a család, mint szociális színtér átalakítása. Erre megfelelő megoldás például a munkahelyi sport. Melynek kérdésében, Magyarországon élénk viták folynak. Az Európai Unió példáját követve, számos reform jelent meg, mint például az Országos Egészségfejlesztési Intézet, az „Egészséges munkavállaló, az egészséges munkahelyeken”. „A munkahelyi egészségfejlesztés jelene és jövője” című kiadvány. A másik lehetőség az iskolai nevelés, értékközvetítés Pedagógusként, elsődleges feladatunknak kell, hogy érezzük, hogy a gyermekeket az iskolai testnevelés és délutáni sportfoglalkozások révén, olyan kapcsolatba hozzuk, a mozgással, ami által kialakítható az életen át tartó sport igénye (Bak, Keresztes, Pikó, 2004). A testnevelés oktatásban, a pedagógia egyik kulcsfogalmát, az élethosszig tartó tanulást (life long learning), kicsit átértelmezve élethosszig tartó sportolásként (life long sport) kell megvalósítanunk (Penney, 2006). Az élethosszig tartó sport igényét iskoláskorban kell kialakítani. Fontos, hogy a gyermekekben kialakuljon a mozgásszeretet, a mozgás igény, a sport általi stresszkezelési technikák, és egy egészséges emberi eszmerendszer. A sport és a testnevelés az életre nevel, értékeket közvetít, eszmerendszert alakít ki, tudást ad és fejleszti a képességeket. Életünk első 18 évében alakul ki az értékrendszerünk, fogalmazódik meg a hovatartozásunk, így ebben a korban a legfontosabb feladatok közé tartozik az egészség, a fizikailag aktív pihenés értékként való elfogadtatása, a mozgásöröm, szeretet és igény kialakítása (Voltmer, Esslinger, McCue, Tillman 1979). A sporttevékenység emellett nélkülözhetetlen az egészséges szellemi-testi fejlődéshez, hiszen ez is egyfajta táplálék testnek, léleknek (Huszár, Bognár és Nagy, 2006; Meleg, 2002). A két programmodellt együttesen kell alkalmazni, ha egyszerre közvetítünk értékeket az iskolában és a szülők körében, akkor a két nevelő folyamat találkozik és kiegészíti, valamint segíti egymást. Értékorientáció a tantervekben és az oktatás-módszertanban Kutatási célunk a felnőttkori sport, az iskolai testnevelés, valamint a gyermekkori sport kapcsolatának elemzése. Úgy gondoljuk, sok egyéb tényező ellenére a felnőttkori sportolási szokások egyik legmeghatározóbb tényezői közé tartozik a gyermekkori, iskolai testnevelés. Ennek a kapcsolatnak a felderítéséhez és az iskolai oktatás lehetőségeinek és eredményeinek elemzéséhez Higgs ábráját vettük segítségül.

266


Értékorientáció a tantervekben és az oktatásmódszertanban (Higgs, 2000. alapján)

Társadalmi igény

Egyéni igény

2.

3. Egyéni célok, vágyak

Integráció Tanulási-fejlődési folyamat

Társadalmi újítás, ráhatás

Tantárgyi követelmény

1.

Tantárgyi igény Ábra 1

Higgs három fő értékvonulatot vezet le, azok alapján, hogy a tananyag, mely személyi céloknak és igényeknek kell, hogy megfeleljen (Graham, Hale, Melissa, 1998). Ezeket az irányelveket a következő alpontokban szeretnénk jellemezni. 1. Tantárgyi igény / követelményelvűség: a teljesítményfokozás, a technika és taktika teljes mértékben való elsajátítása, a tantárgyi követelményekhez való igazodás. Az oktatási módszerek közül, a teljes mértékben tantárgyi igényekhez igazodó felfogást követelményelvűségnek nevezzük. 2. A társadalmi igény az egészség, a fizikai aktivitás és rekreációs sportmozgás megismertetése, megszerettetése. Az oktatás módszertanban ez, a követelményelvűség és élményszerűség azonos arányát jelenti, amelyet az irányelvek elemzésekor részletesen szeretnénk kifejteni. Fő célja a társadalmi újítás és ráhatás, ezáltal befolyásolni és létrehozni a társadalmi és egyéni érdekeknek egyaránt megfelelő népességet, és értékrendszert. 3. Az egyéni igény pozitív és negatív tényező is lehet. Ha az egyén értékként tekinti az egészséget, úgy ennek követése, pozitív eredményt hozhat, ha viszont ha nem, akkor teljesen eltér a társadalmi és tantárgyi igényektől. Mozgató energiája nem más, mint az egyéni célok és vágyak. Az egyéni igény a módszertanban egyértelműen az élményszerűséget jelenti. 267

Apáczai-napok 2006

Az ábra alapján azonban jól láthatók, hogy ezek az ágazatok nem térnek el teljesen egymástól. A legcélravezetőbb az, ha együttesen és egymást kiegészítve jelennek meg mind az egyéni, társadalmi és tantárgyi igények is Az egyéni igény és a tantárgyi igény együttese a tanulási-fejlődési folyamat meglétét biztosítja. A tantárgyi igény az egyén személyes céltudata és akarata nélkül nem tud érvényesülni. Az azonban, hogy ezek az értékorientációs ágazatok hogyan és milyen mértékben vannak jelen egy-egy oktatási módszerben, azt a szakirodalom elemzése által felállított irányzatok mutatják, melyeket a következő alpontokban szeretnénk bemutatni. A tantervi értékorientálódáshoz kapcsolt irányelvek elemzése 1. Az élethosszig tartó tanulás és sportolás kulcsa: követelményelvűség 2. Az élethosszig tartó sportolás kulcsa: tanulás, terhelés és az élményszerűség, szabadság egyenlő aránya. 3. Az élethosszig tartó sportolás kulcsa: élményszerűség, szabadság, kötetlenség 1. Az élethosszig tartó sportolás és fizikai aktivitás kulcsa a követelményelvűség? Magyarországon, mind a tanterv, mind az iskolai tapasztalatok alapján elmondható, hogy egyértelműen követelményelvűség uralja a tanórát és nem az élményszerűség. A magyar testnevelés újításra érett. A követelményelvűség, javítja a gyermekek edzettségi állapotát, de nem feltétlen segíti az élethosszig tartó tanulás utáni vágy kialakítását. Új szemlélet kialakítására van szükség. Főként a mai világban, a testnevelő tanáron múlik, hogy a testnevelés és sport értéktartalmából mi, és hogyan épül be a tanítványok személyiségébe (Bús, 2004; 2006; Hamar, 2005; Kristonné, 2006). A követelményelvű pedagógus vitát nem tűrve ragaszkodik a teljesítményjavításhoz, a sportmozgások technikájának és taktikájának a tantervben meghatározott módon való elsajátításához, de nem feltétlen tartja fontosnak az élményszerűséget, a sportmozgások megszerettetését. A versenysportban mindez bizonyára megengedett hozzáállás, de a gyermekkori sportban nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a mozgások megszerettetésére, mintsem a teljesítményre. 2. Az élethosszig tartó tanulás, a fizikai aktivitás és a felnőttkori sportos életritmus kialakításának kulcsa a: tanulás- terhelés és az élményszerűség- szabadság egyenlő aránya. Az irányzat fő vonulatát az élményszerűség és terhelés egyenlő aránya határozza meg. Ezzel biztosítva a tantárgyi, az egyéni és társadalmi igények és elvárások együttes megjelenését. Will Kay angol tudós szerint a testnevelés oktatás fő kérdése, azonos a bennünk felmerülő kérdések 268


egyikével: Hogyan tudom elérni az élethosszig tartó sportot? Hogyan tudom a gyermeket mind fizikális, mind szellemileg és érzelmileg úgy felkészíteni, hogy jól érezze magát saját életében és a későbbiekben is igényelje a mozgást? Kay, saját testnevelője hatására, a testnevelés oktatás céljának a következőket határozta meg: egyéniség és a személyiség fejlesztése, életstílus kialakítása. Szerinte a legfontosabb a pozitív attitűd átadása, valamint, hogy a gyermek tudja és érezze, hasznosat tanul, olyan életpéldát kap, melyet könnyen és eredményesen tud hasznosítani (Kay, 2006). A testnevelés órának sokszínűnek, változatosnak kell lenni, ahol a szigor és szabadság együttesen, de nem egymást gátolva jelenik meg. Egyértelmű, hogy a genetikai adottság nem lehet akadály a sport iránti szeretet kérdésében. Ha valaki tehetséges és versenyszerűen sportol, az csak kezdeti siker, a testnevelő sikeresességének megítélésében az élethosszig tartó sportolás kialakítása a fő erény (Graham, 1992; Makszin, 2002). Az iskolai vagy sok esetben a gyermekkori rendszeres sport nagymértékben befolyásolja a felnőttkori sportolási szokásokat. A gyermekeket eleinte irányítani kell és vezetni, hogy később önálló értékévé váljon az egészség. A gyermekkori nevelés akkor érte el célját és teljesítette funkcióját, ha a kezdeti vezetés ellenére, a folyamat végére a gyermek nem a testnevelője kedvéért, hanem önmagáért sportol, hiszen az önnevelés az egyik legfőbb kulcskérdése a felnőttkori sportnak. (Harris, Cale, 2006; Huszár és Bognár, 2006; Pál; Császár; Huszár; Bognár, 2005; Vuori, 2004). 3.

Az élethosszig tartó sport kialakításának kulcsa az: élményszerűség, szabadság, kötetlenség. Ezen irányvonal követői szerint a testnevelés tantárgy célja nem a teljesítménynövelés, hanem a rendszeres mozgás igényének kialakítása. Nem vagy csak nagyon nagyvonalúan követi a kötött tantervi vonalat. Az egyéni igényekre fekteti a hangsúlyt, és azokhoz igazodva határozza meg a tanagyagot. Képviselői bírálják a követelményelvű iskolarendszert és annak programját, előnyben részesített sportágaik az úszás, a tenisz, korcsolyázás, lovaglás, tájfutás, falmászás és ezen kívül sok rekreációs sportmozgás. Nagy jelentőséget szentelnek a gyermekek túlterhelésének elkerülése végett az iskolai játékokra (Blackburn, 2006; Bús. 2004; Földes, 2000; Szabadné, 1997). A program előnye a szabad választás, hátránya viszont az alapvető készségek nem megfelelő elsajátítása és a teljesítményben, fizikai edzettségben mutatkozó hiányosságok.

269

Apáczai-napok 2006

Összefoglalás Kutatásunk célja az iskolai oktatás és a felnőttkori sport ok-okozati kapcsolatának vizsgálata volt, melynek következményeként a hazai és nemzetközi szakirodalmat elemezve a következő következtetéseket vonhattuk le. A magyar, felnőtt lakosság egészségi állapota kritikus értékeket mutat. Az egészség hiába tekinthető értéknek, mégsem tesznek annak megőrzése érdekében. A lakosság nagy százaléka inaktív életet él, mely komoly rizikófaktorként szolgál a szív és érrendszeri betegségek kialakulásában (Aszmann, 2003; Bak, Keresztes és Pikó, 2004; Huszár és Bognár, 2006; Meleg, 2002). A felnőtt társadalom inaktivitásának megszüntetésére és a sport megszerettetésére két fő lehetőséget találtunk. Az egyik az iskolai nevelés, a másik a felnőttek értékrendszerének átalakítása. Ez a két variáció azonban korfüggő, így egyértelmű, hogy együttesen kell kezelni őket. A továbbiakban az iskolai nevelés lehetőségeire fordítottunk nagyobb figyelmet. A sportos életvitel kialakításáért és az egészséges magtartásformák bevésődéséért nagymértékben az iskolai oktatás, és elsősorban a testnevelés oktatás a felelős. A nevelés elsődleges célja a magtartásformák kialakítása, hisz ez által tud hatni a felnőttkori életre. Szakirodalom alapján úgy tűnik három jól elkülöníthető, de sokszor együttesen megjelenő oktatási irányvonalat lehet kialakítani a tantervi értékorientáció hármassága alapján. Az első, a tantárgyi igényekre alapozott követelményelvűséggel jellemezhető irányvonal, mely szigorúan ragaszkodik a tantervhez és fő célja nem a sportmozgás megszerettetése, hanem a teljesítményfokozás és a sportmozgások készség szintű elsajátítása (Bús, 2004, 2006; Hamar,1998; Kristonné, 2006). A második irányelv a tanulás-terhelés és élményszerűség-szabadság egyenlő arányára. Az értékorientáció alapján, ez az irányelv a társadalmi igényeknek tesz eleget. A társadalom előremozdulását, fejlődését csak egy egészséges népesség tudja megvalósítani. A társadalom érdeke tehát, az egészség értékként való elfogadása és a sportmozgás megszerettetése. Egyaránt fontos a tanuló irányítása, a mozgások készségszintű elsajátítása, de a végső cél a mozgás megszerettetése és az önnevelés képességének kialakítása, melyben a genetikai adottságok nem állíthatnak akadályt (Graham, 1992; Kay, 2006; Schiamberg, 1988). A harmadik irányelv, az egyéni igényekhez igazodó szabadság és kötetlenség elve. Képviselői egyértelműen elvetik a követelményelvűséget és a mozgás megszerettetését, az élethosszig tartó sport igényének kialakítását a kötetlenségben és élményszerűségben látják (Földes, 2000; Szabadné, 1997).

270


A magyar és nemzetközi szakirodalomban és oktatás-módszertanban mindegyik irányvonal megtalálható. Nem feltétlen szükséges a sarkalatos szétválasztásuk, mert az oktatásban sokszor egymást követve vagy kiegészítve jelennek meg. Alkalmazásuk életkor és iskolatípus függő, eredményességük pedig, még pontosabb felmérésre szorul. A szakirodalom alapján úgy tűnik, a hazai vonalat, a kötöttebb, szigorúbb, követelményelvűség jellemezi (Bús, 2004; Hamar, 2005; Kristonné, 2006). Mindezt azonban sokan bírálják, és az újítás igényét szorgalmazzák (Blackburn, 2006; Bús, 2004; Földes, 2000). A nemzetközi szakirodalom gazdag az új szemléletekben, melyeket a második és harmadik irányvonal képvisel, az egészségügyi statisztikában megnyilvánuló eredményességük pedig felkelti bennünk az érdeklődést (Blackburn, 2006; Flairclought, 2006; Schiamberg, 1998). További elképzeléseink közé tartozik munkahelyi sport és az iskolai testnevelés oktatás problémáinak vizsgálata, empirikus adatok gyűjtése és a lehetőségek, megoldások kidolgozása, ezzel segítve és fejlesztve a magyar társadalom egészségügyi helyzetét és motiválva a felnőttek sportolási szokásait. Irodalom Aszmann Anna: Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása. „Egészségügyi Világszervezet (EVSZ) kollaboratív kutatás. In: Aszmann Anna (szerk.): HBSC Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása. Országos Gyermekegészségügyi Intézet, Budapest, 49-60. Keresztes Noémi, Pikó Bak Judit, Bettina (2004): A sport szerepe a gyermekek egészségtudatosságának alakításában. In: Magyar Sporttudományi Szemle, 2-3, 39-42. Bíróné Nagy Edit (2004): A sportoló felkészítése pedagógiai folyamat; célja a teljesítményfokozás. In: Bíróné Nagy Edit (szerk.): Sportpedagógia. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 111-146. Blacburn, H. (2006): Outdoor school. In: The British Journal of Teaching Physical Education. 37. 1. 33-36. Bús Imre (2004): Testnevelő tanárok nevelési stílusainak vizsgálata egy tanulói szerepjáték tükrében. In: Iskolai testnevelés és sport. 21. 14-18. Bús Imre (2006): A játék szerepe az iskolai túlterheléssel szemben. In: Iskolai Testnevelés és Sport. 17. 15-17. Fairclought, S. (2006): Promoting health - enhancing physical activity throught the primary school - research evidence and current guidlines. In: The British Journal of Teaching Physical Education. 37. 1. 32-33. Földes Petra (2001): Mozgás, testnevelés mindennap. In: Új Pedagógiai Szemle. 11. 141-148. Földesiné Szabó Gyöngyi (1998): Idős nők testedzéséről szociológiai nézőpontból. In: Magyar Sporttudományi Szemle 3. 12-15.

271

Apáczai-napok 2006 Graham, G. (1992): Teaching Children Physical Education. Becoming a Master Teacher, Virginia Tech, Blacksburg, Virginia Graham, G., Hale S., Melissa, P. (1998): Children moving. A Reflective Approach to Teaching Physical Education. Mayfield Publisching Company, London Hamar Pál (2005): A rendszeres testedzés helye és szerepe a serdülőkorú lányok életvitelében. In: Új Pedagógiai Szemle. 10. 68-75. Hamar Pál (1998): A testnevelés tartalmi korszerűsítésének nemzetközi trendjei a közoktatásban. In: Új Pedagógiai Szemle, 04. 48-56. Harris; Cale (2006): Good practice guidelines in physical education teacher education. In: The British Journal of Teaching Physical Education. 37. 1. 17-19. Huszár Anikó, Bognár József (2006.): Fiatal felnőttek testkultúrális magatartása, avagy az iskolai testnevelés felnőttkori hatásai Magyarország és Finnország példáján. In: Új Pedagógiai Szemle, 6, 107-114. Huszár Anikó, Bognár József, Nagy Péter (2006): Evezés Az Iskolának, iskolát az evezésnek. In: Magyar Edző, 2. 30-32. Kay, W. (2006): Physical education-A quality experience for all pupils. In: The British Journal of Teaching Physical Education. 37. 1. 26-30. Kertai Pál (1999): Megelőző orvostan – A népegészségügyi elmélet alapjai. Medicina Könyvkiadó Rt, Budapest Kristonné Bakos Magdolna (2006): Új szemléletű iskolai testnevelés az ezredfordulón. (szerk.:) László Honfi: Acta Academiae Paedagogigicae egriensis. Eger. Laki László, Makszin Imre (1985): Az Iskolai testnevelés és a sport néhány problémája Magyarországon. Földesiné Szabó Gyöngyi (szerk.). Sport a változó világban, Sport Kiadó, Budapest, 77-85. Makszin Imre (2002): A testnevelés elmélete és módszertana. Dialóg Campus, Budapest- Pécs Meleg Csilla (2002): Iskolai egészségnevelés: a feladat újrafogalmazása, In: Magyar Pedagógia, 1. 11-28. Meleg Csilla (2000): Egész-ség - Egy szervezetfejlesztési program körvonalai. In: Magyar Pedagógiai Szemle. 12. 34-42. Nyerges Mihály, Laki László (2004): A fiatalok sportolási szokásainak néhány társadalmi összefüggése. In: Magyar Sporttudományi Szemle. 2-3. 5-15. Ozcelika, O., Doganb, H., .Kelestimura, H. (2006):Effects of eight weeks of exercise training and orlistat therapy on body composition and maximal exercise capacity in obese females. In: Public Health 120. 76–82. Pál Katalin, Császár Katalin, Huszár Anikó, Bognár József (2005): A testnevelés szerepe az egészségtudatos magatartás kialakításában. In: Új Pedagógiai Szemle, 6, 25-32. Parti Zoltán (2002): Testnevelés és sport. In: Új Pedagógiai Szemle, 12, 202-202. Penney, P.(2006): Physical Education:relising lifelong potential. In: Health Lifestyles Journal 53/1. 22-26. Pluhár Zsuzsanna, Keresztes Noémi és Pikó Bettina (2003): „Ép testben ép lélek” Középiskolások értékrendje fizikai aktivitásuk tükrében. In: Magyar Sporttudományi Szemle, 2. 29-33 Rózsainé Benke Sarolta–Szabó Sándorné (1998): Az Egész-ség mint pedagógiai program. In: Új Pedagógiai Szemle. 10. 101-107.

272

Mozgási kompetencia fejlesztése a testnevelés és sport területén Schiamberg, L. B. (1988): Child and adolescent development. Macmillan Publishing Company, New York. Singh, R. (2006): Exercise in an older person. Exercising. 2. 1. 33-34. Szabadné Holland Ottilia (1997): A fizikai aktivitásra nevelés hatékonyságának vizsgálata három alternatív középiskolában. Új Pedagógiai Szemle. 11. 106-116. Voltmer E., Esslinger A., McCue, B.F., Tillman K.G (1979): The Organisation and Administration of Physical Education. Prentice – Hall, INC. Englewood Cliffs, New Jersey 07632. Vuori, I. (2004): Physical activity as a disease risk and health benefits of increased physical activity. In: Pekka Oja and Jan Borms (Eds.). Perspectives. The multidisciplinary series of physical education and sport science. Meyer and Meyer Sport, Berlin 29-96.

273

Apáczai-napok 2006

Bucsy Gellértné Egy digitális tankönyv hatása a szociálpedagógus hallgatók tantárgyválasztására a testkulturális területen A vizsgálat előzményei A Nyugat-Magyarországi Egyetem Benedek Elek Karán a 2004/2005-ös tanévben elkészült „Sportrekreáció” multimédiás tankönyv elsősorban a szociálpedagógus hallgatók sportszakmai tárgyai ismeretanyagának hatékonyabb elsajátítását célozza. A soproni kredittantervben a nevezett tantárgyak kötelezőek, illetve kötelezően választhatóak. Korábbi konferenciákon bemutattuk a digitális tananyagfejlesztés pedagógiai előnyeit a hagyományos tankönyvekkel szemben. Kiemeltük az érdeklődés táplálta aktív és értelmes tanulás feltételeinek és a tanulás individualizálásának megvalósulását. Felvázoltuk azokat a lehetőségeket is, amelyek a tudás ellenőrzését változatos technikák segítségével biztosítják, így a vizsgán való számonkérés módja kiszámíthatóbbá válik és ez biztonságot ad a hallgatóknak. A nagy létszámú levelező és esti tagozatos hallgatóra tekintettel a digitális technikák alkalmazásával valósulhat meg az ismeretek önálló feldolgozása a leghatásosabb módon, a tömegképzésből fakadó hátrányok csökkenthetőek. Véleményünk szerint az említett előnyök hatással vannak a hallgatók tantárgyválasztására is. A tanár személye mellett egy taneszköz is befolyásolhatja a tantárgyválasztást, ha az a diák otthoni tanulását, a vizsgára való felkészülést megkönnyíti és a vizsga sikerét garantálja. (Ezen meggyőződésünk segítette vizsgálati célunk megfogalmazását is.) A hazai szociálpedagógus képzésben a sportszakmai tárgyak oktatásának nincs központi támogatottságuk, ezért fontosnak tartjuk, hogy helyi tantervünkben ezek a tantárgyak megjelenjenek és azokat minél több hallgató válassza a kreditrendszerből fakadó tantárgyfelvételi lehetőségeket kihasználva. Nem mindegy ugyanis, hogy az említett tantárgyak ismeretanyagának elsajátíttatásával hány pedagógus-jelöltet tudunk megnyerni a rendszeres testedzésnek és a sportnak. A vizsgálat mintája, hipotézisei és módszerei Mivel a digitális tananyagfejlesztést elsősorban a levelező tagozatos hallgatók nagy létszáma indukálta, a vizsgálat mintáját is ők képezik. A keresztmetszeti vizsgálatra a 2004/2005-ös tanév első félévének vizsgaidőszakában került sor. Ekkor a két kötelező tantárgy („Sportrekreáció”, „Szabadidősportok elmélete és gyakorlata I.”) vizsgaeredményeit rögzítettük 130 fő elsőéves soproni szociálpedagógus 274


levelező tagozatos és 99 fő elsőéves pápai székhelyű képzésben részt vevő hallgatónál. Megismételt vizsgálatra a „Szabadidősportok elmélete és gyakorlata II.” kötelezően választható tantárgyból került sor a második félév zárásakor. A kísérleti csoportot a soproni hallgatók képezték, ők a digitális tankönyvből készültek fel a számonkérésekre. A pápai kontroll csoport tagjainak felkészülését hagyományos tankönyv segítette, amelynek tartalma teljesen megegyezett a CD anyagával. Hipotéziseink megfogalmazásánál a kutatás célját, vagyis a digitális tankönyv hatásának vizsgálatát tartottuk szem előtt a szociálpedagógus hallgatók vizsgaeredményeire és tantárgyfelvételére: Feltételeztük, hogy a digitális tananyagfejlesztés hatására a soproni hallgatók vizsgaeredményei jobbak a pápai hallgatók eredményeihez képest. Feltételeztük, hogy a multimédiás tankeszköz kedvezően befolyásolja a soproni szociálpedagógus hallgatók tantárgyfelvételét a második félévben. Az első félév keresztmetszeti vizsgálatának a módszere a tudásszintmérő teszt volt. A soproni hallgatók felkészülését segítették a multimédiás tankönyvben szereplő tesztkérdések is. A kérdéseket a program véletlenszerűen válogatta ki a diákoknak. Aki többet gyakorolt, többféle tesztkérdéssel ismerkedhetett meg felkészülése során. A második félév vizsgálati módszereit kibővítettük. A tudásszintmérő tesztek mellett alkalmaztuk az írásbeli kikérdezés módszerét is. Kérdéseket tettünk fel az első félévi teljesítményekkel, a digitális, illetve a hagyományos tankönyv használatával és a második féléves tantárgyfelvétellel kapcsolatban. A vizsgálat eredményei •

A keresztmetszet vizsgálat eredményei

A soproni és a pápai hallgatók vizsgaeredményeit hasonlítottuk össze százalékos formában és az érdemjegyek alapján. A „Sportrekreáció” kötelező tantárgyban nyújtott teljesítmények az 1. ábra alapján követhetőek. E szerint a rekreáció elméletét tartalmazó tantárgyban elért eredmények a kísérleti csoportnál jobbak. Az soproni hallgatók évfolyamátlaga 3,61 (75,8%), a pápai diákoké 3,26 (71,8%), a különbség szignifikáns volt (p < 0,05).

275

Apáczai-napok 2006

Sportrekreáció vizsgaeredmények (%)/

Megjegyezzük, hogy a hallgatók legjobb teljesítményeit vettük figyelembe, azokat az eredményeket, amelyek az indexbe kerültek az esetleges javítóvizsgák, vagy utóvizsgák után. A „Sportrekreáció” tantárgyból legalább 53,3 százalékos eredményt, a „Szabadidősportok elmélet és gyakorlata I.” tárgyból legalább 60 százalékos teljesítményt kellet elérni a vizsga sikeres lezárásához. Nagyobb volt az évfolyamátlagok közötti különbség a „Szabadidősportok elmélet és gyakorlata I.” kötelező tantárgynál, amely rekreáció gyakorlati ismereteit tartalmazta. A 2. ábrán jól látható, hogy a soproni hallgatók érdemjegyeinek átlaga 4,03 (81,9 %) volt, a pápai hallgatóké 3,08 (71,5 %). Az átlagok közötti eltérés 0,1%-os megbízhatósági szinten szignifikánsnak bizonyult. Szabadidősportok elmélete és gyakorlata I. vizsgaeredmények (%)/

276


•

A hosszmetszeti vizsgálat eredményei

A második félévben a hallgatók a „Szabadidősportok elmélete és gyakorlata II.” tantárgyat vehették fel, ami a kredittantervben kötelezően válaszható. A longitudinális vizsgálatban az írásbeli kikérdezés módszere segítségével kérdeztünk rá a hallgatók tantárgyválasztásának az indokaira. (3. ábra). A tantárgyfelvétel indoklása a II. félévben

Vizsgálati célunkat szem előtt tartva kiemelném a 3. kérdésre adott válaszok fontosságát. A soproni hallgatók 13,1 százalékának tantárgyfelvételét az motiválta, hogy a digitális tankönyv segítette a felkészülésüket. Ezzel szemben a pápai hallgatóknak csak 5,4 százaléka ítélte úgy, hogy a hagyományos tankönyv befolyásolta tantárgyválasztásukat. Adataink szerint a soproni diákok 23,8 százaléka nem vette fel a második félévben a „Szabadidősportok elmélete és gyakorlata II.” tárgyat. A pápai hallgatók 43 százaléka viszont felvette, de kényszerből, mivel a kreditrendszer kötöttségei és az órarendi ütközések miatt nem volt más lehetősége. Úgy gondoljuk, hogy a soproni hallgatók nagyobb érdeklődését és sportszakmai tárgy iránt a digitális tankönyv is segítette. Az előző félévhez hasonlóan feldolgoztuk a tudásszintmérő tesztekben elért eredményeket is, az adatokat a 4. ábra és az 1. táblázat reprezentálja. Most a „Szabadidősportok elmélete és gyakorlata I.” és „II.” tantárgyak vizsgaeredményei képezték az összehasonlítás alapját. A soproni és a pápai évfolyamátlagok között a második félévben már nem volt olyan jelentős különbség, mint korábban. A kontroll csoport tagjainak teljesítményjavulására a kérdőív alapján próbálunk választ kapni. Az adatokból kiderül, hogy a pápai hallgatók a sport iránt jobban motiváltak, továbbá 45 százalékuk hozzájutott a digitális tankönyvhöz, illetve

277

Apáczai-napok 2006

valamilyen formában annak haszonélvezője volt (a tesztkérdéseket gyakorolta, stb.). Szabadidősportok elmélete és gyakorlata. I., II. vizsgaeredmények (%)/

1. táblázat

Évfolyamátlag (%) Évfolyamátlag (osztályzat)

vizsgaeredmények „Szabadidősportok „Szabadidősportok elmélete elmélete és gyakorlata és gyakorlata II.” I.” 8,5 13,2 91,8 82,6 szórás szórás 12,1 12,2 89,9 71,5 4,05 3,08

p < 0,001

4,76 4,52

p< 0,05

A vizsgálat eredményeinek összefoglalása A keresztmetszeti és a hosszmetszeti vizsgálat eredményeit és annak pedagógiai hasznát a következőkben foglalhatjuk össze. A digitális tananyagfejlesztés hatására a kísérleti csoport hallgatóinak vizsgaeredményei jobbak voltak. A kontroll csoport II. félévi eredményeit befolyásolta a kísérleti körülmények módosulása, mivel a pápai hallgatók majdnem fele hozzájutott a digitális tankönyvhöz. A hagyományos tankönyvvel szemben a digitális taneszköz a gyakorlati ismeretek elsajátítását jobban szolgálta. Erre utalnak a kísérleti és a kontroll csoportnál az évfolyamátlagok közötti eltérések a „Szabadidőspotok elmélete és gyakorlata I. II. tantárgyaknál”. A multimédiás tankeszköz kedvezően befolyásolta a soproni szociálpedagógus hallgatók tantárgyfelvételét. A digitális taneszköz is hozzájárult a szociálpedagógus alapszak sikeres akkreditációjához a Nyugat-Magyarországi Egyetemen. A tanulmány befejezéseként egy pápai hallgató kérdőívre írt megjegyzését idézem. Úgy gondolom, hogy ez az egy mondat minden 278


kedvező vizsgálati eredménynél jobban kifejezi, hogy törekvéseink nem hiábavalóak. „ Fél éve heti rendszerességgel tornászni járok és csak azt sajnálom, hogy eddig nem tettem” Irodalom Bucsy G.- né, Katona Gy. (2004): „Sportrekreáció” multimédiás tankönyv sportpedagógiai szempontú elemzése. IV. Országos Neveléstudományi Konferencia.2004. október 20-22. Forgó, S. (2001): A multimédiás oktatóprogramok minőségének szerepe a médiakompetenciák kialakításában. In: Új Pedagógiai Szemle. 7-8. 69-77. Katona Gy. - Bucsy G.-né (2005): Tantárgy-pedagógiai kutatások. Számonkérés egy digitális sport-tankönyvvel. VII. Tantárgypedagógiai Tudományos Konferencia. EJF. Baja. 308-312. Vonáné K. Á. (2004): Internetes tanulás. In: Sportpedagógia. Szerk.: Bíróné N. E. Pécs, Dialóg Campus. 302- 307.

279

Apáczai-napok 2006

Takács Bence A mozgó kép, gondolatok a magyarországi sport-televíziózás fejlődéséhez Összefoglaló A televízió korunk legellentmondásosabb eszköze. Általa felgyorsult az információáramlás, mely teljesen megváltoztatta a társadalmi osztályok addigi szerkezeteit, átrendezte a kibocsátói és a befogadói oldal kommunikációs szintjeit és megszűntette a távolságban és időbeliségben a megjelenéséig meglevő gátakat. Globális kiterjedése pedig egybeesik a Coubertin-i olimpiai eszme életrehívásával. Ph.D. kutatásom első stációjaként bemutatom a magyar sport-televíziózás kialakulását, az olimpiai küzdelmek közvetítéseire fókuszálva. Kulcsszó: olimpia, Telesport, sport-televízió Bevezetés A tömegkommunikáció fejlődéstörténetének jelenlegi stációjában a televízió szerepe domináns. Igaz ez úgy is, hogy az internet és a telefon, mint tömegkommunikációs eszközök, határai ismeretlenek. A televíziós készülék alapjait Paul Nipkow és Karl Ferdinand Braun, két egyetemista hallgató találta fel az 1800-as évek második felében (1884. képbontó tárcsa –Nipkow és 1897. katódcső –Braun). Találmányukkal forradalmasították az addig meglevő tömegkommunikációs eszközöket, hiszen sem a könyvnyomtatás, sem a távíró, sem a rádió nem váltott ki akkora társadalmi átalakulást, mint a beszélő képdoboz megjelenése és elterjedése. A XX. századot a kommunikációkutatók a tömegkommunikáció századának is nevezik, melynek jellemzőit Svennik Hoyer (2001) ekképpen foglalta össze: hihetetlen mértékben nőtt a fogyasztott, elvesztegetett és váltott üzenetek száma, illetve a kommunikációban résztvevőké is. Nőtt az üzenetek kibocsátói és befogadói közti térbeli és társadalmi távolság is. Ám a XX. századot jellemezhetjük még az újkori olimpiai küzdelmek megvalósulásának, felvirágozásának és kiteljesedésének századaként is. A Magyar Televízió és az olimpiai küzdelmek szimbiotikus kapcsolata így, egy sajátos aspektusból jellemzi előző századunkat. Módszer meghatározása Módszerként az irodalomelemzést és a mély interjús módszert választottam. Az irodalomelemzést, mint módszert Falus Iván(2004) szerkesztette könyv nyomán a végezte, azaz szekunder kutatást alkalmaztam. Első lépésként az elemezhető forrásokat kutattam fel több 280


lépcsőben: 1. keresőszavak alapján (televízió, sport-televízió, Magyar Televízió, olimpia, televíziós-közvetítés) felkutattam a TF könyvtárában található dokumentumokat, szakirodalmakat. Elemeztem a televíziózással foglalkozó szakirodalmakat, több szakdolgozatot is, melyek erőssége, hogy a médiában jelentős szereppel bíró személyek szinte személyes vallomása; 2. elemeztem a TF könyvtárában archivált Nemzeti Sport című napilap több, e témával foglalkozó cikkét; 3. felhasználtam a Magyar Olimpiai Bizottság 2001-ben megjelent kiadványát, az olimpiatörténetből publikált és kiadott írásokat (lsd. A sport krónikája, 1992), a Magyar Televízió történetét, hiteles forrásként elfogadva Kollega Tarsoly István szerkesztette kötetet; 4. a Telesport vezetőinek nyilatkozatait, személyes vallomásaikat is összegyűjtöttem, hol a megjelent könyvek alapján (lsd. Vitray Tamás: Vitray), hol a Nemzeti Sport lapszámai alapján, illetve telefonos interjút készítettem a Telesport jelenlegi vezetőjével, Schulek Csabával a Magyar Katolikus rádióban. A módszerek kiválasztásánál az elsődleges célom volt, hogy az eddig publikált illetve kevésbé ismert tények, adatok összegyűjtsem (lsd. szakirodalmak, Nemzeti Sportban megjelent interjúk, írások), rendszerezzem (olimpiai küzdelmek közvetítései, a sport helye a Magyar Televízió műsorstruktúrájában, sport-televíziózás és a rádiós sport jellemzői) és az így nyert információkat egy egészen új aspektus szerint összevessem. Az általam választott módszer előnyei közt említhető, hogy a televízió fejlődésének stációi semmilyen szándékolt kapcsolatot nem mutattak a sporttal, hiszen a nézettség miatti kényszer, később az anyagi fedezet alakította ki a kapcsolatot közöttük; a televízió létrejöttekor pedig nem volt szándékolt hatása a televíziós társaságoknak a sport közvetítése. A televízió fejlődésének felkutatása a következők miatt lehetséges irodalomelemzéssel: a rögzítési technológia megjelenésével tárgyiasult dokumentumok őrzik a fejlődést, a címzettek köre szélesebb annál, hogy a befogadói oldalt is kutatni lehessen, így szorítkozni kell a kibocsátói illetve az elemzői oldalra; magát a sugárzott anyagot eredeti dokumentumként fel lehet fogni, a személyes vallomásokat tényként érteni. Kiemelem, hogy nem tartalom- és dokumentumelemzést végeztem. Az interjús módszerválasztást indokolja, hogy a technológia fejlődése napról-napra változik, így a publikált adatok sokszor érvényességükben megkopottak. A telefonos rögzítéssel készült interjú lehetőséget ad továbbá a manifeszt információk felkutatására is. A Televízió kialakulásának rövid története A tömegkommunikáció, mint fogalmat, az 1930-as években kezdték el használni a kommunikációkutatók (McQuail, 2003), s mind többen és részletesebben kutatni és kiismerni, ám tartalmát, lényegét és felhasználhatóságát már Gutenberg óta ismerték. Igaz, hogy Gutenberg 281

Apáczai-napok 2006

találmányával és a könyvtárak kialakulásával is már a tömegkommunikációs jelző használata a helyes - hiszen az információ, a kibocsátott üzenet kilépett szűkebb városi és államhatári keretei közül és mind gyorsabban terjedő, pontosabban célbaérő és szélesebb társadalmi körbe eljutó szereppel bírt -, mégis a XX. századi információs és technológiai robbanás töltötte be először a tömegkommunikáció igazi tartalmi kritériumait. A könyvnyomtatás, a hírlap és a könyvtárak az információhoz való hozzáférést tették mindenki számára elérhetővé, magát az információt tömeges (áru)cikké, de az igazi változást a társadalmi kommunikálás szabályainak teljes megreformálását a rádió és a televízió megjelenése idézte elő. A tömegkommunikáció a kommunikációs négyesszinten belül helyezkedik el, melyet Gerbner (1978) határozott meg. Eszerint a személyközi, a személyen belüli és a csoportkommunikáció a tömegkommunikációval bővült ki, mely szervezettségi foka szerint is egy teljesen új, különálló és összetettebb csoportot alkot. Funkciói szerint, melyet Mac Bride (1983) csoportosított, a televízió alkalmas a tájékoztatásra, az eszmecserére, a szocializációs folyamatok generálására, a kultúra-oktatás szerepének betöltésére és a szórakoztatásra, mely utóbbiba a sport is beletartozik. Eme funkciók azonban ilyen összetettségi szintre csak lassan forrottak ki, hiszen a levél, a hírlap, és a könyvtár megjelenése után több száz év kellett a távíró 1830-as megjelenéséhez, mely felgyorsította az üzenetküldési sebességet. Ám a távíró már azon kezdetleges eszköze volt a mai tömegkommunikációs kultúrának, mely képes volt kódolt üzenetet rövid időtávon belül, nagy távolságra eljuttatni. A távírót követte a mai napig is fénykorát és egyelőre fejlődési határait feszegető telefon 1876-ban, mellyel ismételten új kapuk nyíltak meg az információs világ kialakításában. Az említett kor közkedvelt találmánya Puskás Tivadar Telefonhírmondója volt, maga a médium, a fő információs eszköz, úgy, hogy rá közel 30 évre már szinte csak egy prológnak tartották: bevezetésnek a tömegkommunikációs évszázadba, a XX. századba. Ezen említett század adta először a rádiót, majd a televíziót, mely az első tömegmédium, és általa hihetetlen mértékben nőtt a fogyasztott, elvesztegetett és váltott üzenetek száma, illetve a kommunikációban résztvevőké is. Nőtt az üzenetek kibocsátói és befogadói közti térbeli és társadalmi távolság is, sőt nőtt az időbeli is (Svennik Hoyer, 2001). A szó: televízió, a görög tele és a latin visio összetételéből jött létre, melynek jelentése távol látni, távollátvány (Nagy, 1977). A távolbalátás –televízió- első elfogadott meghatározása a Tolnai Új Világlexikona (1929. 316) szerint: „térbeli objektumok, tárgyak, személyek, tájképek, jelenetek optikai, mozgó képeinek tetszésszerinti távolságokra való átvitele, melynek eredményeképpen a szóbanforgó személyt, jelenetet stb. a színhelytől, illetve történés helyétől függetlenül bárhol szemlélhetjük”. Míg korunk kiemelkedő kommunikációs kutatója 282


McQuail (2003) meghatározása szerint a televízió azon szervezett eszköz, mely nyitottan, távolra, sok befogadónak, rövid időtávon belül juttathat el üzenetet, illetve vonhat be szélesebb tömegeket kommunikációs interakcióba. Jellemzője, hogy nagyon sok és sokféle termékkínálattal bír, és nagy hatókörben, komplex egészet alkot az audiovizualitása és technikai fejlettsége által, amihez társul még, hogy képes átívelne országhatárokon, nemzeti és nemzetközi jellege révén. Látható tehát, hogy a két meghatározás között eltelt bő 70 esztendő alatt a távolbasugározni fogalomtárban helyet kapott az idő, a termékkínálati bűvölés és az össznemzeti funkció. Megemlítendő még azon törekvési irány, mely az ezredforduló óta egyre inkább a televízió „feed back” oldalának fejlesztését szorgalmazza. Értve ezalatt a mobilisabb interakciót és az egyirányú kommunikációs lánc feltörését. A képbontó tárcsát, melyet a mai televíziós technika ősének tartunk, Paul Nipkow nevezetű 23 éves egyetemi hallgató találta fel 1883 karácsonyán, amikor Berlinben kényszerült maradni, pénzhiány miatt. „A petróleumlámpa mellett üldögélő fiatalember érdeklődését a szemben lévő épület ablakán át látható fenyőfa gyertyáinak csillogása ragadta meg. Miután szemét összehúzta, a teljes képből csak a gyertya fényét látta. S ekkor döbbent rá…,mely szerint a sugarak tulajdonképpen pontokból tevődnek össze. Hogyha viszont az egyes pontokból össze lehet állítani az egész képet, akkor az egész kép helyett egy-egy pontot is át lehet vinni az egyik helyről a másikra.” (Nagy, 1977. 8) Nipkow 1884-ben szabadalmaztatta képbontó tárcsáját, mely közel 50 éven át szolgált alapul minden televíziós berendezésnek, s amihez Karl Ferdinand Braun 1897-ben feltalálta a katódcsövet, a mai képcső ősét. E két fiatal találmánya által született meg a beszélő képmasina, mely a légkörben sugárzott elektromágneses hullámok segítségével juttatta el a hangot és a képet, a vevőkészülékekhez. Ma már pedig kábelen és műholdon keresztül is. Magyarországon ekkor még a telefon jelentette a médiumot, a hírlapok és Puskás Tivadar találmánya mellett, míg Amerikában és a nyugat-európai országokban már a rádió (1910-től) és csakhamar a televízió (1920-tól) is megjelent. Jellemző még, hogy a televíziós technológia fejlesztésében a legfrissebb gyökerekkel rendelkező „állam” a USA járt az élen: itt épült ki az első kábelhálózat (1949-ben), itt sugározták az első színes adásokat (1953-ban), itt jelent meg az első műholdas csatorna 1974-ben, sőt Amerikában digitalizálták először a műsorsugárzást is 1998-ban (1.). A televíziózással új világ teremtődött, a globális média kora, mely „ nem a modernitás folytatása…, hanem egy új történelmi korszakot, az emberi létezés egy új módját jelenti”(Vass, 2006. 90).

283

Apáczai-napok 2006

Olimpiai küzdelem A sportot, ezen belül pedig az olimpiai küzdelmek nyomon követését azért választottam, mert a sport, az emberiség legősibb eszköze. Nem véletlen, hogy kezünk és arcunk rendelkezik a legtöbb izommal és a legfinomabbakkal is. E kettővel teremtettük meg a magunk szükségleteit. Ám a sport több a létszükségletek kielégítésénél: a sport „az ember versenyzési –testi erejét, ügyességét, gyorsaságát érvényre juttató- belső vágyának megnyilatkozása” (2.). A Coubertin báró által létrehívott olimpiai mozgalom pedig a fiatalok számára tette lehetővé, hogy különbek, sőt legkülönbek legyenek testi erejük, ügyességük, az értelmi képességük –lsd. szellemi olimpia- révén. A sport, mely korunkban leginkább egy álmodott nemzeti prevenció eszköze, s egy jól eladható termék, mivel alkalmas a szórakozás és a testedzés –s ezzel az egészség megőrzése, a betegségek megelőzése- fogalmainak kimerítésére. A legrangosabb nemzetközi küzdelem, az olimpia, létrehívása lehetővé tette, hogy egyetlen gondolat mentén eggyéforrjanak az öt világrész népei, s a béke és a fair play szellemében bizonyos időközönként világtalálkozókat tartsanak, melyet minden nemzet figyelemmel kísér. Az olimpia nem csak egyszerű hatalmi és pénzügyi érdekeltségbe tartozó világtalálkozó, hanem a nemzetek közötti győzelmi versengés színtere is. A fő kérdésem: hogyan fejlődtek az olimpia küzdelmek a honi televíziós képernyőn? Hogyan fejlődött a magyar televíziózás a sport közvetítései által? A kezdet 1934-36 a kiindulási dátum, melynek előzménye, hogy 1896-ban Coubertin báró jóvoltából elindulhatott egy fair-play szellemiségű, főleg fiatalokról szóló sportmozgalom, az olimpia. Az olimpia, mely igen széles tömegeket vonzott már akkor a lelátókra, s így szinte evidenciaként értelmezhető, hogy a televíziós közvetítéseknek is fontos része lett. Így készültek az első sportközvetítések Berlinből, a ’36-os olimpiáról, ahol 3 kamerával tudtak rögzíteni illetve egy kamera a fényviszonyok függvényében élőben sugározta az eseményeket, 162.000 televíziónézőnek. A berlini olimpia televíziós közvetítéséhez kapcsolódik Lumi Riefenstahl filmrendező megbízatása, aki Hitlertől kapott pénzt és felkérést még 1934ben egy propaganda-sportfilm elkészítésére. Így született meg az első sportról szóló film, melyhez hónapokig gyakorolt a „stáb” és olyan technikai eszközöket is alkalmaztak már, mint például a víz alatti felvételek, a sínen futó kamerák, a léghajóról, repülőről készített mozgó képek. Az eredmény egy 400. 000 méteres filmanyag lett, két estét betöltő elfoglaltsággal. Riefanstahl eme történelmi tette hosszú időkre vetítette elő a közvetítések, ma már standardnek nevezett alapkövetelményeit: mindent mutatni, követni, vagyis a sportból élvezeti cikket csinálni. Sikerült. A 284


sportközvetítések révén a nézők a lelátók helyett a televíziós képernyőre merednek inkább, s ezáltal is egyre jobb üzlet a sport közvetítése. Sport, mint üzlet Hogy milyen áru a sport, azt jól jelzik a közvetítési jogdíjak is. A londoni olimpián jött létre az első szerződés a közvetítési jogdíjjakkal kapcsolatban: a BBC 1000 guineát (3000 dollár) kellett volna hogy a szervezőknek fizessen, de a televíziósok anyagi nehézségei miatt végül is ezt elengedték. Az 1952-es és az ’56-os olimpiákon a szervezők és a televíziós társaságok nem tudtak megegyezni a jogdíjakat illetően, így nem is készült róluk semmilyen közvetítés. Az 1956-os téli játékokat (Cortina d’Ampezzoból) viszont már az egész világon figyelemmel kísérhették. Négy évvel később már az amerikai CBS 394.000 dollárt fizetett a Rómában rendezett játékok közvetítésért (Várhegyi, 2002). A moszkvai olimpián már 87 millió dollár a televíziós jogdíj, melyben az igazi fordulópont a ’84-es Los Angeles-i játékok jelentik, innentől nyereséges üzlet ugyanis az olimpia rendezése. Los Angelesben az ABC amerikai televíziós társaság 225 millió dollárt fizetett 180 óra adásidőért, s mely összeg ma már egy nullával több (1.455.360.000 dollár 8 évre). Igaz az olimpiai játékok közvetítését a NOB az EBU-ra bízta, mégha így kevesebb pénzt is kaptak a 2000-2008-es időszakra. A NOB célja ugyanis a játékok közvetítésében, hogy mindenki számára nézhető legyen. A kérdés persze, hogy ezt meddig tudja tartani a nemzetközi szövetség, mikor lesz nagyobb az ellen-lobbi a jogok eladása körül… Olimpia a képernyőn Az olimpia közvetítések tehát Berlinig nyúlnak vissza. A jogdíjak rendezése után 1956-ban a téli játékokat már az egész világon figyelemmel kísérhették, melynek érdekessége, hogy a fáklyát vivő sportoló megbotlott a televíziós kábelekben, elesett, és a láng kialudt, amit így újra meg kellett gyújtani. Avery Brundage, a NOB akkori elnöke erre így reagált: „60 évig televízió nélkül csináltuk…nagyon jól megleszünk nélküle még 60 évig!” (Várhegyi, 2002.18). Az amatőr és a profi sport határait leginkább feszegető amerikai milliárdosnak, az eltelt évek tükrében, nem lett igaza. Sőt! Gilady Alex, a nemzetközi sportélet médiuma, televíziós szakember 1995-ben már következőt nyilatkozta a Nemzeti Sportnak: „…az NBC Barcelonából 161 órát közvetített, rendkívül magas nézettség mellett. Ezért természetesen fizettünk is, nem is keveset. S ha valaki fizet, akkor bizonyos mértékben követelhet is. Az NBC az elmúlt 10 esztendőben durván 1200 millió dollárt adott a sportnak. Ennek a pénznek döntő többsége csakis a sportba áramlott vissza. Így állítom, hogy a sportnak összességében, egyes sportágaknak különösen sokkal jobban kellene alkalmazkodnia a televízió igényeihez. S anélkül, hogy a televízió jelentőségét eltúloznám, 285

Apáczai-napok 2006

határozottan kijelentem, hogy a sport ma már nem létezhet televízió nélkül.” (Gilady, 1995. 11) Gilady szavai pedig mind igazabbak az eltelt tíz esztendő tükrében. A hitleri propaganda sportfilmből kinőtt a mozgalom egy közvetítési jogdíjak tengerében néha el-elvesző, gazdasági termékké. A pénz érdekmozgató eszköz lett a sportpályákon is. A játékok sport ALL ROUND, emberek tiszta, és a fair playen alapuló találkozójából kialakultak a versengés nemtelen eszközei, természetesen a szerezhető javak nagyságával arányban. 1960. Róma. Ez volt az első nemzetközileg élőben közvetített olimpia, 18 televíziós társasággal, melynél mindenki az olasz tv műsorát vette át. Ez, az az olimpia, melynek rendezéséért mi magyarok is, élünkön Mező Ferenccel harcba szálltunk, de a fejletlen közvetítési hátterünk miatt már a második körben kiestünk a szavazáson. Az MTV Rómából 34 órát közvetített és a helyszínen csak Radnai és Vitray tartózkodott. Vitray itt közvetített először nem helyszínről, hanem monitorról (kajak-kenu versenyeit). S ebben az évben videomagnók behozatala is zöld lámpát kapott, amely az embargó miatt tilos volt eddig. 1956 és ’60 közé fontos cezúra húzható, hiszen az olimpiai küzdelmek és a közvetítések Magyarországon is összhangba kerültek. Míg a legfényesebb olimpiai szereplésünket csak rádión lehetett hazánkban nyomon követni (1952-es játékok), addig a római olimpia már nálunk is látható volt. Természetesen igen kevés készülék és a jelentősen megtépázott anyagi lehetőségek miatt, a képdoboz még nem volt elterjedt a magyar lakásokban. Így a sporttelevíziózás ebben az időben sokkal inkább közösség-teremtő mozizás, mint magányos szabadidőtöltésnek számított. Fontos jellemzője még ennek az időszaknak, hogy megszületett a Telesport; és a sport, ezen belül is az olimpiai játékok szerves részei lettek a televíziós műsoroknak. A tokiói olimpia képei részben repülőgépen és részben a Telstar műhold révén jutottak el az immár 2 millió 700 ezer magyar nézőhöz. Tokióból az időeltolódás miatt, felvételről kellett sugározni (Várhegyi, 2002), s mely játékokról a legendás rádiós Szepesi (2001) a következőt írta: a fukuokai úszó- és vízilabda világbajnokság közvetítését nézve, hallgatva, arra gondoltam, hogy Tokió volt a kiindulópont…, a kiindulópont az olimpiai mozgalom térnyerésének a televíziós műsorok programjai sorában és a közvetítések technikai követelményeinek fejlesztésében. A mexikói olimpia műholdon jutott el színesben a világ valamennyi országába, mely hazánkban más miatt is fordulópont a tömegkommunikációs hirearchiát tekintve „…az első olyan olimpia ahol nyilvánvalóan a rádió primátusa megszűnt és ez azért volt, mert mindent tudtunk adni, ahol magyarok szerepeltek és érdekeltek voltak” (Vitray -Vécsei 2000. 12). A mexikói olimpiáról a magyar nézők 48 órányi közvetítést láthattak. Rá egy évre a labdarúgó világbajnokság mérkőzéseit világszerte százmilliók látták élőben a műholdas technikának köszönhetően, s csakúgy, mint az olimpiai 286


küzdelmek idején, a vb alatt is teljesen elnéptelenedtek az utcák. Ez a tendencia csak folytatódott azzal, hogy a müncheni olimpiáról minden nagyvonatkozású eseményt képes volt már az MTV sugározni. Az 1972ben megrendezett labdarúgó világbajnokság pedig már egy megrendezett televíziós shownak tekinthető, egymilliárd nézővel, akik otthonukban már optikailag többet láthattak, mint a helyszíni szurkolók. Látható, hogy az eltelt kevesebb mint 10 esztendő elég volt a televíziónak két archimédeszi pont kivédésére. Először is a rádió hallgatottságát sikerült a képmasina nézésére átfordítani, oly mértékben, hogy egy-egy közvetítés elnéptelenítette az utcákat. A televízió ekkor már színesben is képes sugározni, rögzíteni, mozgókamerával élő képet adni, visszajátszani, vagyis többnyire mindent adni. Sport oldalról értelmezve: a televízió képes a hetvenes évek derekán már az öt világrész egybeforrasztására, vagyis az olimpiai eszme, már technikailag is kivitelezhető. 1974-ben nagy áttörés volt a sportközvetítésekben, hiszen idehaza is látható volt a Cassius Clay (Muhammad Ali)–John Frazier nehézsúlyú profi ökölvívó világbajnoki döntő, melynek fő szakértője –kezdetbenVitray Tamás volt. A moszkvai olimpián, ahol már 87 millió dollár a televíziós jogdíj, a legnépesebb küldöttséggel, azaz 263 versenyzővel vettünk részt. A los angelesi játékok óta az olimpia jó befektetés, megtérülő és nyereséges üzlet. ’84-től van versengés az olimpiai rendezésért, melyet természetesen a pénzügyi siker generál. A játékokat már 2 milliárd néző követte Los Angelesből figyelemmel és a megnyitó ünnepséget is kifejezetten kameraérzékenyen rendezték meg. Vagyis nem a játékok eszménye és a helyszínen ülők szórakozatása volt már az elsődleges cél, hanem a televíziónézők kiszolgálása –értve ezalatt a reklám-bevételi oldalt is. A barcelonai olimpiáról Szepesi (2001) a következőt írja: Samaranch olimpiája. Az elnök szülővárosa csodálatos olimpiát rendezett. 3,5 milliárd néző ült a tévékészülékek előtt, míg Knézy Jenő (2001) szerint Barcelonában szoktuk meg, hogy mindent lássunk, nem maradhat semmi sem titokban, a képernyőn már több jelenik meg, mint élőben. Eme fejlődési folyamatból kitűnik Gilady igaza. A televízió hegemóniája kifejlődött, gyárrá alakult, és a rádióból lett a céh. A tv-gyár pediglen nem tud mást, mint mindenhová eljutva, mindent megmutatva nézettségi és ezzel bevételi rekordokat döntöget. A los angelesi olimpia megrendezését követően ugyanis a békés fair play szellemű vetélkedést, egyre inkább felülírta a pénz és a bevételek elhatalmasodása. Pénzt áramoltatni a sportba, akár államilag is, s utána a többszörösét visszanyerni a nézettség és az eladott jogok után. Ergo a sport szűken véve üzlet, a televízió pedig világhatalmi befolyás.

287

Apáczai-napok 2006

Magyar Televízió –sporttelevízió? Magyarországon 1957-ben indul meg a rendszeres televíziós sugárzás. Hiába jegyezhető fel több magyar tudós neve is a képátviteli technika kifejlesztésénél – Mihály Dénes, Barta István, Czukor Károly, Neumann János stb.- hazánk a televíziózásban már itt elmaradt, hiszen Nagy-Britannia, Franciaország és Németország már a ’30-as évektől közvetített (Kollega, 2006). Az ’57-es elindulás közel négyéves próbaidőszak gyümölcse: 1953. január 23-án a Minisztertanács hozzájárult a Magyar Televízió Vállalat megalakulásához, így elindulhatott az egyelőre még állóképeket jelentő próbaadás a Gyáli úti postakísérleti állomásról. 1956. május 1-jén már 1 kW teljesítménnyel működő 40 km-es körzetben sugárzó adó üzemelt, és a Rádióújság közölte a heti két kísérleti adás programját. 1957. február 23-án a szabadság-hegyi 1 kW-os adóról megindult az 50–90 km-es körzetben fogható kísérleti adás, heti két napon, és elindulhattak a közvetítések is a PYE közvetítőkocsi megérkezésével. A közvetítőkocsi mikrohullámú adójával 20–30 km távolságban játszódó események továbbítására volt alkalmas. Ez év áprilisában a Népstadionból a nagy rádiós Szepesi György sportriporter közvetítette a húsvéti labdarúgó tornát és május 1-jén lement az első hivatalos adás is a Hősök teréről: Kádár János beszéde. A televízió fő arculatához már ekkor hozzátartoztak a sportközvetítések, s a július 2-án induló Képes Híradó adásmenetében 20% volt a sporthír. Természetes, hogy ebben az időben rádiós sporttelevíziózásról beszélünk, hiszen a Magyar Rádió sport-riporterei dolgoztak itt is: Szepesi György és Gulyás Gyula (Vécsei, 2005). 1958 február végén indult el a Telesport Radnai János szerkesztésében. Érdekessége ennek az első Telesportnak, hogy rendezője Deák István addigi revü-rendező volt, ami meg is látszott, hiszen az első Telesportban voltak girl-ök, táncosok az ő ízlése szerint (Vitray, 2000). A Telesport ezen verziója csak néhány ért meg és megszűnt. A kor másik jellemzője, hogy 1958 augusztus 5-én állt először sporteseményen kamera előtt Vitray Tamás, addigi angol nyelvű adásban dolgozó rádiós (Tamás Dobos) és ugyanezen év szeptemberében közvetített először sporteseményt (Vitray, 2000). Vitray ellen is a fő kritika: „…mint funkcionáriusok szakadatlanul hangoztatták, hogy a tévében egészen más kell. Kevés beszéd, semmi extázis…A tévékészülékek hangját évekig lecsavarták és a képhez a rádió, főként Szepesi közvetítését élvezték” (Vitray, 2000. 309). 1959 szeptemberében működésbe lépett az első képrögzítő berendezés, mely forradalmasította a közvetítéseket és előrevetítette a visszajátszást, mint a sportközvetítések elengedhetetlen kellékét. A davosi Európa-bajnokság közvetítésével pedig egy csapásra kedvenc sportággá vált a műkorcsolyázás, mely meg is mutatkozott az akkori eredményességünkben. Ezen év novemberében tíz ország vette át a 288


Népstadionból a Magyarország–NSZK labdarúgó-mérkőzés közvetítését, melyről a következőket mondta a közvetítő, Vitray: „…az első sportközvetítés nem is ment a nézőkhöz, hanem úgy hívták, hogy „ball empfang”, levegőből levették, lelopták ezt az adást és hát miután abban az időben televízió készüléke a vezető elvtársaknak volt csak, így mintegy 5060 helyen lehetett látni az ő lakásaikban” (Vécsei, 2005. 7). 1961. július 4-én indult el az új Telesport, 20 perces műsorral. Szerkesztésével Vitrayt bízta meg Radnai. Érdekesség, hogy ebben az időszakban a sport, mint riportműsor, elsősorban az Élő Világ c. műsorban jelentkezett vasárnap este, melyben mintegy pótlék volt csak, aszerint meghúzva, hogy mennyi a csúszás. Szepesi ekkor – hiszen súgógép nem volt, no meg rögzíteni sem lehetett – fejből mondta az eredményeket, és az azokhoz fűzött kommentátokat. Később ezt Vitray alakította át úgy, hogy fejből az eredmények, papírból az MTI tudósítást. 1967-ben ünnepelték a televízió egymilliomodik előfizetőjét és az Orion gyár bemutatta új színes készülékét, a Coloriont. A Népstadionban megrendezett magyar–szovjet labdarúgó-mérkőzésen először dolgoztak kézikamerával, amelynek súlya 17kg volt! Összehasonlításképpen 2006-ban már egy egyszerű mobiltelefon is tud annyit, amennyit ez az igencsak súlyos szerkezet tudott. A színes készülékek megjelenése után ’69-től a MTV is átállt a színes sugárzási technológiára. 1969-ben pedig a sportosztály meghirdetette első sportriporter kerestetik pályázatát, a Pályabelépőt, amelyre 3142-an jelentkeztek (Nemzeti Sport, A). Többek között ekkor kezdte sportriporteri pályáját Knézy, Szalay és Gyulai is. Sport tehát saját profilú képzést kívánt már, a honi televíziózáson belül. 1972-ben ugrásszerű fejlődés történt amikor munkába állt az NSZK-ban gyártott új színes közvetítőkocsi és a 760 négyzetméteres, öt kamerával működő IV. stúdió. Nagy jelentőségű műszaki lépés volt még a lassító-visszajátszó berendezés üzembe állítása is, amely a közvetített esemény utolsó 30 másodpercét megismételhetővé tette. 1975 márciusától naponta jelentkezett a tévétorna, Idősebbek is elkezdhetik címmel, napi 5 percben majd ’76 januárjától minden adásnapon. Ahogy Földesiné munkájában rávilágít (1978): az időbeosztáson is változtatva, mintegy fő napi programként szívesen tornáztak együtt a képernyőn megjelenőkkel a nézők, főleg a nők. 1980-ban már a MTV adásideje elérte a 4300 – vagyis a heti 83 – órát, melyben a sportműsorok aránya a 10%-ot. 1985-ben készült először képes összefoglaló a labdarúgó NB I heti fordulójának valamennyi mérkőzéséről, s az először megrendezésre kerülő magyarországi Formula-1 autóversenynek világszerte kb. 1 milliárd nézője volt. A nyolcvanas években elkezdődött a digitális technológia kifejlesztése, melynek bevezetése talán 2010-ig megvalósítható napirendi pont lesz. 1980-ban az már a MTV adásideje elérte a 4300 – vagyis a heti 83 – órát a sportműsorok aránya pedig a 10%-ot. ’85-ben készült először képes 289

Apáczai-napok 2006

összefoglaló a labdarúgó NB I heti fordulójának valamennyi mérkőzéséről. Az először megrendezésre kerülő magyarországi Formula-1 autóversenynek meg már világszerte kb. 1 milliárd nézője volt. A nyolcvanas évekhez tartozik még a digitális technológia kifejlesztése is, mely bevezetése talán 2010-ig napirendi pont lesz. 1988-ban a Telesporton belül egy új időszámítás kezdődött azzal, hogy Szöulban elbúcsúzott a Telesport éléről Radnai és a nemzetközi sportéletben elkezdődött a „Samaranch korszak”. A „Samaranch korszak jellemzője ugyanis, hogy mind jobban felismerte a televízió erejét és szerepét sport közvetítésekben, finanszírozásokban is. ’89 január 1-jétől a csütörtöki és vasárnapi Telesportokat felváltották a naponta jelentkező adások, melyek csúcspontjai a hétfőnkénti másfél órás magazinműsorok voltak, a közvetítések mellett (Gundel, 1993). Ám ez a reményteljes folyamat is eljutott odáig, hogy ’92 után csökkent a saját gyártású sportműsorok száma és ’93 tavaszán a Telesport csak hétfőn, szerdán, szombaton és vasárnap jelentkezett, a műsoridő hiánya miatt (Gundel, 1993). 1993 utolsó havában megkezdődtek az új közszolgálati televízió, a Duna Televízió adásai és ’95 karácsonya előtt az Országgyűlés 90%-os többséggel fogadta el az első médiatörvényt. A törvény egyik fő pontja, hogy a médiumok ne lehessenek politikai alkudozások tárgyai és, hogy teret nyitott a kereskedelmi televíziózásnak. Az így elindult kereskedelmi csatornák pedig belekóstoltak a sport nézőket vonzó előnyeibe, ám csak több-kevesebb sikerrel. Vitray szerint ugyanis a kereskedelmi tévék megjelenése a sportban nem volt nagy hatású, azaz az MTV sportrészlegének továbbra is megmaradt a primátusa (Nemzeti Sport. B). A sport tehát maradt a közszolgálatisági feladattal rendelkező MTV –ben, mégha több eseményt nem is tudtak a jogdíjak miatt közvetíteni (labdarúgó vb 2006). Nézői szemszögből így ezek kevésbé is érdekes események, hiszen az a lényeg, hogy „a legfontosabb események eljussanak a nézőkhöz. Ha tehát az MTV keserves anyagi helyzete miatt alulmaradna egy ilyen versenyfutásban, a szurkolókat kár nem érné, mert a mérkőzések valóban országos csatornán lennének láthatóak…”(Nemzeti Sport. C.). Hogy mi történt mindeközben a fő televízió házában? Először is 1989-2004 között a Telesportnak 13 vezetője volt: Vitray, Gyulai István, Palik László, Knézy Jenő, Hegedűs Csaba, Kaplár F. József, Juni György, Schulek Csaba – természetesen közülük volt aki többször is (Vécsei, 2005). Másodszor Vitray, az MTV örökös tagja, 2004. november 2-án távozott, immár úgy néz ki véglegesen a sportosztály vezetéséből. Továbbá megfogalmazódott egy tematikus sportcsatorna elindításának terve a Szabadság téren (Nemzeti Sport. D.); új arculattal és lendülettel a sportműsorok átkerültek az m2-ről az m1-re; az analóg technikát elkezdte felváltani a digitális technika, a számítógépes alapú rögzítés –kamera és montírozás és bevezették – az eleddig még nem használt- flycam-et és a go 290


cam-et, melyek a vizualitást növelték jelentős mértékben. A MTV megvette a 2006/2007 idényre a Bajnokok Ligája elsődleges közvetítői jogát, mely meccs-közvetítések kiválasztásába a nézőket is bevonták. Kimagasló nézettséggel és kifejezetten kameráknak épített helyszíneken megrendezték a kajak-kenu világbajnokságot és az úszó Európa-bajnokságot Magyarországon, melyek jelentős nemzetközi elismerést hoztak a televíziósoknak. Hogyan tovább? A MTV közvetíti majd a 2008-as labdarúgó Európa-bajnokság mérkőzéseit, úgy, hogy köréje magazinműsort is szerkesztenek (Nemzeti Sport. E.). A Magyar Televízió a 2008-as pekingi nyári olimpiai játékokig szóló együttműködési megállapodást kötött a MOB-bal (Nemzeti Sport. F.) és tervezi a 16:9 –es képméretre való áttérés sugárzási feltételeinek kialakítását illetve a HD magyarországi bevezetését is, ami a világ 80%-ban már működik. Konklúzió A sport és kiemelten az olimpiai küzdelmek jelentős üzletté váltak, melyeket jól jellemeznek az egyre növekvő közvetítési jogdíjak. Az olimpiai mozgalom nem tudott megélni és fejlődni a televízió nélkül, míg a sportágak is aszerint fejlődtek és alkalmazkodtak, ahogy a televíziós társaságok diktálták. Némileg így csorbultak a Coubertin-i eszmék is, hiszen a nyereségesség és a technikai fejlettség kevésbé kontrolálható. De az olimpia megmaradt az öt világrész fő találkozójának, s maradni is fog ennek a NOB érdekérvényesítő tevékenységének köszönhetően. A honi televíziózás pedig - némileg elmaradva a nyugati fejlettségtől – elérte, hogy a családok 98,6%-nak az otthonában legalább egy színes készülék van, amit 3-4 órán keresztül is néznek. Így a lelátói sportélmények, átalakultak otthoni szurkolássá és a sztárok csodálatává. A sportnak a televízióra is és sztárokra is szüksége van, hiszen a sportolókból avanzsált sztárok hosszú időre képesek meghatározni majd egy-egy sportágat, és a nézettségi adatokat is. A sport tehát tényleg nincs meg televízió nélkül, de a televízió sem nézettség nélkül… Irodalom Barbier, Frederic –Lavenir, Catherine Bertho (2004): A média története. Osiris Kiadó, Budapest. Denis, McQuail (2003): A tömegkommunikáció elmélete. Osiris Kiadó, Budapest. Gálik Mihály (2001): Médiagazdaságtan. Aula Kiadó. Budapest. Gerbner, George (2000): A média rejtett üzenete: Válogatott tanulmányok. Osiris Kiadó. Budapest. Gundel Takács Gábor (1993): Élsport és televíziózás. TF Szakdolgozat. Budapest.

291

Apáczai-napok 2006 Falus Iván (szerk.) (2004): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. 11. fejezet. Nádasi Mária: Dokumentum-és tartalomelemzés. Műszaki Könyvkiadó. Budapest. p. 317-322. Földesiné Dr. Szabó Gyöngyi (1978): A tévétorna hatékonyságának empirikus vizsgálata. TF Könyvtár. 1-3 Knézy Jenő: Az én olimpiám…: Londontól Sydneyig. Sport 2001. A Magyar Olimpiai Bizottság Kiadványa. 499 McCombs, M.E. és Shaw, D.L.: The agenda-setting function of the press. Public Opiuion Quartely. 1972. 36: 176-187 Misovicz Tibor: Mi megy a tévében? A sportműsorok átváltozása. 1997/10; http://unisport.bke.hu/rovat3a.htm Nagy Andor (1977): A televízió és a pedagógia. In: A pedagógiai időszerű kérdései hazánkban; Tankönyvkiadó. Budapest. Gilady Alex: A sport ma már nem létezhet televízió nélkül. In: Nemzeti Sport. 1995.02.21. A Szabadság tér malterjába keverve, újra a harctéren. In: Nemzeti Sport. 2002.10.17. Az olimpia miatt nem fáj a feje. In: Nemzeti Sport. 2003.10.11. Schulek Csaba a céh után a gyárban dolgozik. In: Nemzeti Sport. 2004.10.29. Futball Eb 2008: Magyarországon az MTV közvetít. In: Nemzeti Sport. 2006.07.11. MOB-MTV: arany fokozatú együttműködés. In: Nemzeti Sport. 2006.02.03. A Formula-1 mindent visz. In: Nemzeti Sport. 2005.07.14. Szepesi György(2001): Londontól Sydneyig. Sport 2001. A Magyar Olimpiai Bizottság Kiadványa. 424 p. Svennik Hoyer(2001): Média a harmadik évezred küszöbén. http://www.mediakutato.hu (utolsó letöltés: 2006.04.20) Várhegyi Ferenc (2002): A televíziók és a sport kapcsolata. TF Szakdolgozat. Budapest. Vass Csaba: Globalitás: Túl a tömegkommunikáción és tömegkultúrán. Kommunikációelméleti írások. (http://www.kre.hu/btk/files/vass.csaba.doc (utolsó letöltés: 2006. 08. 31). p. 88-135. Vécsei Mihály (2005): A sport-televíziózás Magyarországon a kezdetektől napjainkig. TF Szakdolgozat. Budapest. Vitray Tamás (2000): Vitray összegzés. Hungalibri Kiadó. Budapest. A Magyar Televízió története http://www.mek.oszk.hu/02100/02185/html/516.html 2006.08.26. (szerk. Kollega Tarsoly István) A sport krónikája. Szerk.: Walter Umminger (1992). Officina Nova Kiadó. Budapest. http://www.enc.hu/1enciklopedia/ mindennapi/televizio.htm Tolnai Új Világlexikona. Tizenhatodik kötet. Budapest. Tolnai Nyomda Műintézet és Kiadóvállalat Részv.-Társ. Kiadása. 1929.

292


Összefoglaló melléklet Olimpia 1884. 1897. 1896-36

Magyarország -

Nézettség -

Jogdíj -

1936.

-

162.000 a világon

-

1948. 1952-56

MTV megalakulhat

1960.

Rendszeres sugárzás, Telesport 1., 34 órát közvetít, kevés nézőnek Telesport 2., nincs súgógép, Vitray vezetése, kézikamera Rádió primátusa megszűnt, Colorion készülék, 48 órányi közvetítés Pályabelépő, mindent lehet már sugározni,

Nincs közvetítés 18 televíziós társaság sugároz

3000 $ Nincs egyezség 394.000 $

2 millió 700 ezer magyar néző -

-

Telestar műhold, kézikamera, színesben

-

Műholdon keresztül színesben

1 milliárd közeli néző a világon -

-

Színes közvetítőkocsi, lassító-visszajátszó készülék -

87 millió $

-

225 millió $

-

Több száz millió dollár

Samaranch korszak

-

Samaranch olimpiája

-

Sport nem létezik televízió nélkül Kereskedelmi tévék tényerése

1964. 1968.

1972. 1976. 1980. 1984. 1988.

1992. 1996. 2000. 2004. 20042008.

Idősebbek is elkezdhetik, Cassius Clay meccse Heti 83 óra sport Legnépesebb magyar olimpiai küldöttség NB I összefoglaló, Forma-1, műkorcsolya Vb., Radnai búcsúzott Mindent lehet látni Médiatörvény, Duna Tv TV2, RTL Klub Vitray távozott, m1en a sport, digitalizáció kezdete Bajnokok Ligája, labdarúgó Eb. joga,

Több mint 1 milliárd néző a világon 2 milliárd néző a világon -

3,5 milliárd néző Rendkívül magas Több milliárd néző Rendkívüli nézettség ?

Milliárdos tétel dollárban Milliárdos tétel dollárban ?

Technika Képbontó tárcsa Katódcső Telefonhírmondó, telefon, rádió 3 kamera, vízben, földön, levegőben, élőben sugároz Világon mindenhol látható a téli olimpia Képrögzítő berendezés

Sport közszolgálati feladat Fly and go cam, digitalizáció, 16:9 képarány

293

Apáczai-napok 2006

Simon István

Az úszás szerepe a soproni utánpótlás korú versenyzők rehabilitációjában, különös tekintettel a mozgásszervi betegségekre, sérülésekre Bevezetés Az utóbbi években, a versenysportban a fokozott elvárásoknak való megfelelés okán már az utánpótlás korú versenyzők is egyre nagyobb terhelésnek vannak kitéve. Az edzésalkalmak növekedése, az azokon való terhelés erősödése komoly terhet ró a gerincre, az izületekre (elsősorban a térd-, bokaizületre), amelyek védelmének érdekében keveset tesznek az edzők. A gerinc terhelése szempontjából kiemelt veszélyességgel bíró sportágakban (torna, atlétika, küzdősportok, labdajátékok) célszerű a gerinc védelmében résztvevő, de az adott sportágban kevésbé fejlesztett izmok rendszeres erősítése. Ennek egyik legjobb eszköze az úszás. A rendszeres (heti, havi egyszeri), megfelelő intenzitású úszásnak nemcsak a prevencióban, a rehabilitációban (főleg a térdsérülések esetén) nagy a jelentősége, hanem az állóképesség fejlesztésében is. Az úszás pozitív hatásával a szervezetre számos publikáció foglalkozott már, akár a rehabilitációt (Gyene,I. 1983., Gárdos-Mónus 1991.,Simon, I 2000, 2004), akár az edzéselméletet (Harsányi,L. 2000) vizsgáljuk. Sopronban már 12 éve végezzük munkatársaimmal mozgásszervi betegségben szenvedő gyermekek vízi mozgásterápiáját. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy miközben az utóbbi években edzéseinken növekszik a gerinc- és térdbeteg sportolók aránya, addig az uszodában nem találkozunk a városban űzött főbb sportágak (kosárlabda, labdarúgás, tenisz, küzdősportok) utánpótláskorú versenyzőivel. A fent említett okok miatt úgy gondoltuk, hogy egy vizsgálattal megpróbáljuk feltárni az úszás (mint kiegészítő edzés) mellőzésének okait, valamint felmérni, hogy milyen módon és mértékben foglalkoznak az utánpótlásedzők versenyzőik sérüléseivel, s e sportágra jellemző sérülések prevenciójával. Előadásomban az alábbi kérdésekre keresem a választ: K1: Milyen gyakran tartanak edzést az uszodában az utánpótlásedzők? K2: Mely okok vezettek ahhoz, hogy az utánpótlás korú versenyzők nem járnak meghatározott időközönként uszodába? K3: Az utánpótlás korosztály edzőinek milyen ismereteik vannak az úszás pozitív hatásairól, a rehabilitációban betöltött szerepéről?

294


Módszer A vizsgálatban 35 (29 férfi, 6 nő) utánpótlásedzőt kérdeztünk meg zárt és nyílt jellegű kérdéseket tartalmazó kérdőívvel, valamint strukturált interjúval. A vizsgált személyek kosárlabda, labdarúgás, harcművészet és ökölvívás sportágakban edzettek gyermekeket, s közülük 9 fő szakedző, 20 fő edző és 6 fő segédedző volt. A pályán eltöltött évek alapján az alábbi megoszlást mutatták: 1-5 év 13 fő, 6-15 év 17 fő, 16-25 év 3 fő, 26 évnél régebben 2 fő. A megkérdezettek közt a pedagógusok arányát az 1. ábra mutatja. A megkérdezettek válaszait az alábbi hipotézisek bizonyítására használtuk fel: 1. Feltételezzük, hogy az utánpótlásedzők legnagyobb része nem tart kompenzációs edzést az uszodában. 2. Feltételezzük, hogy az uszodai edzések elmaradásának okaként elsősorban anyagi, másodsorban a hiányos ismereteket sorolhatjuk fel. 3. Feltételezzük, hogy az edzőknek hiányos az ismeretük az úszás hatásairól, mint a prevenció, rehabilitáció , mint az edzéselmélet témakörében. Eredmények A megkérdezettek 66%-a nem viszi, 11%-a ½ évenként viszi uszodába versenyzőit és csak 9 %-a tart korrekciós edzést hetente az uszodában. Szomorú tény, hogy a labdarúgók egyáltalán nem járnak úszni.(2. ábra) Az edzőtáborok idején egy kicsivel jobb a helyzet, valószínű ilyenkor mernek időt szakítani erre a kiegészítő edzésre. (3. ábra)

295

Apáczai-napok 2006

A távolmaradás okai közt első helyen a pénzhiány (66%) szerepel. A megkérdezettek 14 %-a válaszolta, hogy a gyerekek csak lubickolnak. Ez azt jelenti, hogy a ezen edzők nem a felkészítés részeként terveznék az uszodai edzést, hanem elvesztegetett időnek. Ez komoly szakmai hiányosságra vall, vagyis az úszás hatását a motoros képességekre nem ismerik, vagy nem használják fel. Ezt támasztja alá annak a kérdésnek az értékelése is, amely arra kérdezett rá, hogy milyen edzésterhelést alkalmaznak az uszodai edzések alkalmával. Az edzők több, mint 50%-a nem határozta meg az edzés adagot, vagy a játékosra bízta, s csak 1/3-a adott megfelelő (min. 1000 m-es) mennyiségű edzésadagot. (4.ábra) Kíváncsiak voltunk az edzők milyen mértékben foglakoznak sérült versenyzőik rehabilitációjával. A kép kedvezőbb volt, mint az előzőekben. A válaszadók 14%-a nem foglalkozik játékosa felépülésével, a többiek valamilyen szinten ellenőrzésük alatt tartják a rehabilitációs munkát. (5. ábra)

Feltételezésünket, hogy az utánpótlásedzők ismeretei az úszás hatásáról az edzéselmélet illetve a prevenció, rehabilitáció területén hiányosak két féle kérdésfeltevéssel próbáltuk bizonyítani. Egyszer megadott motoros képességekből kellett kiválasztaniuk a szerintük legmegfelelőbbeket, másodszor, pedig saját maguknak kellett felsorolniuk ezeket a képességeket. A megadottból való kiválasztás esetén az állóképesség és az erő kapta a legtöbb jelölést, hajlékonyság, koordinációs képességek mellett, míg a saját „kútfőből” adott válaszok esetén az állóképesség kapta a legtöbb jelölést, hajlékonyság, erő és koordinációs képesség előtt. Szomorú tény, hogy a második típusú kérdésre a kosárlabdaedzők közül kilenc nem válaszolt. (6.ábra és 7.ábra) Érdekes módon az úszásnak az emberi szervezetre való hatásánál a keringésre tett hatását ( ami összefüggésben 296


van az állóképességgel) szinte alig említették. Szerintük az úszás a légzőszervekre hat a legjobban, valamint segíti a rehabilitációt és a prevenciót. Sajnos ennél a kérdésnél is voltak olyanok akik nem válaszoltak. (8. ábra)

297

Apáczai-napok 2006

Következtetés A vizsgálat eredményeit összegezve elmondhatjuk, hogy az évközi felkészülés során nem tartanak korrekciós edzést az uszodában az utánpótlásedzők, ellenben edzőtáborok során nagy részük egy vagy két alkalommal elviszi versenyzőit az uszodába. (1. hipotézis igazolódott) Az uszodai edzések elmaradásának okai közt elsősorban anyagi tényezők játszanak szerepet, de befolyásolja a hiányos ismeret, valamint a vízzel szembeni sportolói és edzői ellenállás is. (2. hipotézis igazolódott) Az edzők ismeretei az úszás rehabilitációs hatásairól elégségesek, de preventív és edzésélettani hatásairól nagyon hiányosak.(3. hipotézis igazolódott) Az edzők ismerik az úszás hatékonyságát az állóképesség fejlesztésében, ennek ellenére nem alkalmazzák. Még akkor sem, amikor edzést tartanak az uszodában, mivel nem terhelés centrikusan dolgoztatják versenyzőiket. Így vízben végzett edzés hatásait nem tudják felhasználni sportágukban. Megállapítottuk, hogy kevés a pedagógus, testnevelő végzettségű edző, ezért erőteljesebb a sportág specifikus szemlélet a sokoldalú felkészítés, preventív szemlélettel szemben. A labdarúgásban sok a fiatal edző, de mégis hiányzik a korszerű szemlélet az edzéstervezésben. Szomorú tény, de a kosaras edzők közel fele nem válaszolt az úszás hatását vizsgáló kérdésre, (az okok feltárása egy újabb vizsgálat feladata lehet). A negatív eredmények mellett biztató, hogy az edzők szívesen részt vennének az úszás hatékonyságát bemutató továbbképzésen,(igaz ¼-e csak akkor, ha az egyesület fizeti). A jövőbeni feladataink közt kell szerepelnie, hogy az edzőképzésben, továbbképzésben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a prevenciós szemlélet kialakítására, a kompenzációs edzések hangsúlyozásával. Szorgalmazni kell a testnevelők arányának növelését az utánpótláskorú versenyzőknél, amely nagyobb esélyt ad a sokoldalú felkészítésnek, a preventív szemléletnek. Megmérni, hogy egy továbbképzés milyen mértékben változtatja meg az edzők szemléletét? Kiterjeszteni még több sportágra is a kutatást. És végül megvizsgálni, hogy az utánpótlás edzők használnak-e más eszközt az úszáson kívül a prevenció és a rehabilitáció területén?

298

Mozgási kompetencia fejlesztése a testnevelés és sport területén Irodalom Harsányi L (2000): Edzéstudomány I. Dialóg Campus, Budapest-Pécs 272-275. Gárdos –Mónus (1991): Gyógytestnevelés. TF, Bp., 106. Gyene,I. (1983): Asztmás gyermekek úszásterápiás kezelése és speciális úszásoktatási módszere, Bp., Egyetemi doktori értekezés Simon I. ( 2000): Az úszás jelentősége az asztmás és mozgásszervi beteg gyermekek rehabilitációjában, 2000 pedagógusképzés, Óvó- és Tanítóképző Főiskolák Egyesülete, Tanárképzők Szövetsége, 259. Simon I. ( 2004) :Komplex prevenciós mozgásprogram hatása a légúti- és mozgásszervi beteg gyerekek egészségállapotának megváltoztatására. In: Sportorvosi Szemle 2004/1, 86.p.

299

Apáczai-napok 2006

Barthalos István Gondolatok a felnőtt úszásoktatásról Összefoglaló Az elmúlt tíz évben több százan fordultak meg úszóiskolánkban, felnőtt úszásoktatás céljából. Kialakítottunk egy olyan mozgástanítási módszert, melynek segítségével az összes tanulónk sikeresen megtanulta és alkalmazta az úszó mozgást. Alkalmazott módszereink hatékonyságának növelése érdekében vizsgálatot végeztünk felnőtt tanítványaink körében. Kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen motívumok vezérlik őket az úszásoktatáson való részvételkor. Vizsgáltuk, hogy az úszás felnőtt korban történő megtanulásához, az alkalmasság (kompetencia) eléréséhez mely területeken kell súlypontozottan fejlesztenünk. A mozgásfejlesztés, a képességfejlesztés és az attitűd erősítése-e a feladat? Bevezetés Az egészséges életmód, táplálkozás, az élvezeti szerek mellőzése, fizikai aktivitás, a stressz-helyzetek kerülése segíthet abban, hogy a hazánkban lévő „csúcsbetegségeket” (daganatos betegségek, kardiovaszkuláris megbetegedések) gyakoriságát csökkentsük. A rendszeres mozgás mellőzésére gondolva, felmerülhet a kérdés, hogy van-e lehetősége a felnőtteknek új mozgásformákat megtanulni vagy az elsajátított ismereteket rendszeresen, felügyelet mellett alkalmazni. Az úszás lehet az a sportág mely segítségével, folyamatos ellenőrzés mellett sportolhatnak az emberek (kortól függetlenül) hisz, ez egy olyan mozgás mely egész életen át űzhető. Mivel egy speciális közegben, vízben végezzük a mozgást, meg kell ismerni tulajdonságait, testünkre gyakorolt hatásait, mozgás közben. A tanulás megkezdése előtt, tisztában lehetnek a felnőttek saját képességeikkel, attitűdjével, kompetenciájukkal? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ, oktatásunk fejlesztése érdekében. A vizsgálat bemutatása Célkitűzés A vizsgálat célja, hogy megismerjük azokat az okokat amiért a felnőttek eljönnek úszni tanulni, illetve rendelkeznek-e a cselekvéssel kapcsolatos attitűddel, képességekkel, kompetenciákkal. A felnőttek másként, más körülmények között, más célok miatt akarnak mozgást – tanulni, meg kell keresni azokat a pszichés képességbeli és attitűdbeli okokat, melyek Őket az úszástanulásra rávezetik. 300


Módszer Vizsgálatomat kérdőíves módszerrel 100 fő úszni tanuló felnőtt /52 nő, 48 férfi/, 2004-ben kitöltött kérdőíve alapján készítettem. Győrött a Vidra Úszóiskolában végeztük a vizsgálatot. A kérdőív egyik részét a tanfolyam elején, a másikat a tanfolyam végén töltötték ki a résztvevők. Adatgyűjtés A kérdőív négyes szerkezetű, alapadatok /nem, életkor, foglalkozás/, attitűd, ismeretek, képességek. A kérdőív 18 kérdést tartalmazott, melyből 9 választásos, 6 eldöntendő és 2 kifejtendő volt. A kérdésekre adott válaszok: a hozzáállással kapcsolatos állásfoglalásokat, az ismeretekkel kapcsolatos állásfoglalásokat, a tanulás és a környezet összefüggéseivel kapcsolatos állásfoglalásokat adnak. Eredmények Fontos tudni, hogy milyen a hozzáállása a hallgatónak a tanuláshoz, miért döntött úgy, hogy beiratkozzon a tanfolyamra. Ezekre a kérdésekre a következő válaszokat kaptam. Hiányzik-e a társas környezetében ez a cselekvési lehetőség? A tanítványok kilencven százalékának hiányzik a társas környezetében az úszás, valamilyen okból kifolyólag. Egy nyaralás, strandolás elképzelhetetlen víz nélkül, ebből következően az emberek igénylik a fürdőzést, mely cselekvésnél az úszás biztonságot nyújt. Egészségi problémája van-e? Az egészségre vonatkozó kérdés több szempontból is fontos. Az oktató, információt kap a tanítványokról, hogy melyek azok a módszerek amiket alkalmazhat, és melyek azok melyeket nem. Például: egy gerinc betegséggel rendelkező egyénnek nem célszerű mellúszást tanítani. Az életkorból már láthattuk, hogy nem húsz évesekből állnak a csoportok és ebből adódóan mindössze tíz százaléknak nincs egészségi problémája. A kérdőívekből kapott válaszok alapján az aki már eljön úszni tanulni, kellőképpen motivált. A motivációt több dolog is megerősíti: betegség, társas kapcsolatok ápolása. A hallgatók hozzáállása maximális, melyet az oktatás egésze folyamán fenn kell tudnom tartani.

301

Apáczai-napok 2006

Mozog-e rendszeresen? A rendszeres mozgást kihangsúlyozottan kezeljük mostanában. Az eredmények nagy mértékű megoszlása is azt mutatja, hogy nem eleget mozognak az emberek. Huszonkét százalék, saját bevallása szerint egyáltalán nem mozog, illetve a másik nagy csoport a túrázást választotta rendszeres mozgásnak. Szép dolog a túrázás, de valószínűtlen, hogy naponkénti túrára járna valaki. Tudja-e milyen nehézségektől tart a legjobban az úszásnál? Tapasztalataim alapján a felnőttek, akik eljönnek úszni tanulni, minden esetben tartanak a víztől. Beszélgetések alapján ezeknek a gátlásoknak egy negatív élmény az indítója. A megkérdezettek harminchat százaléka az elmerüléstől fél, harmincnégy százalékának pedig félelmetes a víz. Ezeket a gátlásokat kell feloldanom, úgy, hogy a tanulók egyre jobban érezzék magukat. Saját félelmei legyőzéséhez mit tart a legfontosabbnak? A résztvevők fele önbizalmában látja a megoldást a félelmek leküzdéséhez. Harminc százalékuk pedig az oktatást végző személyben látja a megoldást. A diagramm ismét jelzi, hogy a hallgatók önmaguk legyőzésében látják a megoldást.

302


Összegzés: A hallgatóknak bizonyos ismeretekkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy sikeresen vegyék az eléjük hárult akadályokat. A vizsgálatból kiderült, hogy a tanulók kilencvenkét százaléka ügyesnek tartja önmagát. Ez nagyon pozitív. Ismerniük kell a felmerülő nehézségeket, melyeket a hallgatók nyolcvanhat százaléka felismert. A képesség témakörében felmerülő kérdéseknél egyértelműen látszik az, hogy a tanulók önmaguk megismerésén kívül, saját személyük felett aratott diadalon át oldják meg a tanulás problémáját. Az oktató személye ebben óriási szerepet játszik, nem csak szakmai szempontból, hanem pedagógiapszichológiai megközelítésből is.

303

Apáczai-napok 2006

Szalóki Richárd - Bánhidi Miklós Hidrokörnyezet és turizmus 1. Bevezetés A víz az ember számára nem csupán életelem, sokkal több annál. A víz a tisztaság, az üdeség jelképe, amelynek élettani és egészségtani hatásai jól ismertek. A víz a földi élet kialakulásának „bölcsője” és az élet nélkülözhetetlen feltétele. A víz részt vesz a Földön lejátszódó fizikai és kémiai folyamatokban, s jelentős felszínalakító tényező is. Az ember megjelenése óta –az ellene vagy érte folytatott küzdelem és a víz hasznosítása- fontos tényezője a civilizációs fejlődésnek. A turizmus éppen ezekre a hatásokra épített és épít a mai napig is. A víz állapotának figyelembevétele a környezetszennyezési folyamatok nyomán értékelődött fel. Mi a jó a vízi, vízparti üdülésben? A kényelmes ringatózás, amely a víz mozgásai révén kellemes érzéseket ad. A vízbemerülés, az, hogy a hajózás során élvezhetjük a hullámokat, de szembeszegülhetünk a természeti erőkkel, és kipróbálhatjuk fizikai képességeinket. Kifeszíthetjük csodálatos vitorláinkat és várhatjuk, hogy a szél szárnyán haladjunk előre 2. Irodalmi áttekintés A turizmus szakirodalma nemzetközi viszonylatban is rengeteget fejlődött. Köszönhető ez annak, hogy a gazdasági szférában betöltött szerepe a világranglistán a negyedik helyen áll (World Tourist Organization). A témához kapcsolódóan kutatásom fő célja a vizek hatásainak vizsgálata, amelyhez a vízi turizmus szakirodalmából kerestem támogatást. A vízi turizmus utazással kapcsolatos szabadidős tevékenység, amelyet a vízben, vízen, vízparton végeznek. Ezért a vízi turizmust az alapján értelmezhetjük, hogy a víz, vízpart miként jelenik meg a turizmusban résztvevőknél (Bánhidi 2003). Defíniciója magába foglalja a személyek lakó– és munkahelyen kívüli minden szabad helyváltoztatását, valamint az azokból eredő szükségletek kielégítésére létrehozott szolgáltatásokat. (Lengyel 1992)”. 2.1. A víz szerepe a turizmusban: - a természeti környezet egyik fontos eleme, mely esztétikai élményt nyújt a turisták számára, - alkotórészei alapján olyan természetes ásványi elemeket is tartalmaz, amely jótékony, terápiás hatással vannak az egészségre, - olyan természetes közeg, amely alkalmas a nem mindennapi fizikai tevékenység végzésére, 304


- hőmérséklete, a klimatikus jellemzők függvényében a levegőéhez viszonyítva lassabban változik, ezért stabilizáló hatást eredményez, hőségben felüdülést, hidegben enyhülést okoz, - folyamatos mozgása olyan zajkeltéseket okoz (csobogás, tengerzúgás), amelynek relaxáló hatásai vannak; Annak ellenére, hogy a Föld népessége egyre nagyobb számban kapcsolódik be a világ turizmusába, a lakosság többségének még mindig a városi parkok és a városkörnyéki zöldterületek jelentik a szabad levegőn való rendszeres időtöltés térségeit. (Hutiray - Várkonyi 1995). 2.2. A víz tulajdonságai: A víz három különböző halmazállapotban fordul elő: szilárd (jég), légnemű (pára, gőz), cseppfolyós. Sűrűsége (fajsúlya) függ a hőmérsékletétől és a sótartalmától. A víz oxigéntartalma teszi lehetővé a vízi élővilág létezését. Ezt a benne élő növények fotoszintéziséből, valamint a levegőből nyeri. Hőmérsékletváltozás nyomán változik a víz oxigéntartalma. Álló vizekben pl. nagy melegben csökken, ami akár halpusztuláshoz is vezethet. Folyó vizekben a víz folyamatos mozgása miatt ez nem fordul elő, mivel a levegőből képes elegendő oxigénmennyiséget felvenni. A víz sókoncentrációja és a sűrűség növekedése között egyenes arányú összefüggés van. Egy köbméter sós tengervíz 27 kg-mal nagyobb tömegű, mint pl. az esővíz. A sótartalom közötti eltérések okozzák azt, hogy a tengerek közötti vízszintkülönbségek pl. a Balti-tenger Szentpétervárnál 68 méterrel magasabb, mint a Földközi-tenger Triesztnél. (Lovász, 2000). A víz színe a benne zajló biológiai élettől, a vízhőmérséklettől és a sótartalomtól függ. A meleg, sós vízben a szerves anyagok gyorsabban lebomlanak, ezért a víz sötét. A tápanyagtartalom emiatt csökken, ezért a sötétkék szín. A direkt sugárzásból származó színszóródás miatt a trópusi, szubtrópusi térségben kék, magasabb területeken a zöldeskék szín a jellemző. Az élővilág számára az egyik legjelentősebb szervetlen vegyület a víz. Sajátos tulajdonságai lehetővé teszik, hogy egyaránt részt vegyen a sejtek felépítésében és a bennük lejátszódó biokémiai folyamatokban. A víz az élő sejtben legnagyobb mennyiségben előforduló vegyület, a vizet hidrogén és oxigén alkotja. A sejtek víztartalma a sejtek életkorától és anyagcseréjének aktivitásától is függ. A nagyméretű vízveszteség az életfolyamatok súlyos zavarához, végül megszűnéséhez vezethet. A tiszta víz színtelen, szagtalan, íztelen folyadék. A víz színe a benne zajló biológiai élettől, a vízhőmérséklettől és a sótartalomtól függ. A meleg, sós vízben a szerves anyagok gyorsabban lebomlanak, ezért a víz sötét. A tápanyagtartalom emiatt csökken, ezért a sötétkék szín. A direkt sugárzásból származó színszóródás miatt a trópusi, szubtrópusi térségben kék, magasabb területeken a zöldeskék szín a jellemző. A természetben légnemű, folyadék és szilárd állapotban is előfordulhat. 305

Apáczai-napok 2006

3. Vízek földrajza 3.1. Felszíni vizek földrajza A vízi turizmus számára a tavak mente mindig is a legkedveltebb helyszínek közé tartozott. Ez adódik a tó fizikai tulajdonságaiból, miszerint a víz mozgásai kisebbek az egyéb vizekhez képest, így kevesebb a zavaró tényező. Ugyanis a tavak vízforrásai és levezetései optimális éghajlati viszonyok mellett nem nagyon befolyásolják a víz mozgását. E tulajdonsága alapján viszonylag hamarabb felveszik a külső hőmérsékletet, ami a nyári időszakokban gyorsabb felmelegedéshez vezet. Ugyanakkor az időjárás- változásokra is csak később reagál, így stabilizáló szerepet játszik. Érthető tehát, hogy a tóparti turizmus ideje hosszabb a folyó vizekénél. A tavak keletkezésük alapján többfélék lehetnek (Lovász, 2000): - csuszamlásos tavak - a jelenkori klímaingadozások, klímakilengések függvényében keletkeztek és keletkeznek, - mesterséges (morotva) tavakat - a társadalom hozza létre vízduzzasztásokkal, területátalakításokkal, - krátertavak – vulkanikus tevékenység következtében jöttek létre, - maradványtavak – a pleisztocénban ill. előtte keletkezett tavak, amelyek mélyszerkezeti árkokban fekszenek. A hegyi tavak vízkészletét többnyire közeli hegyi forrásokból kapják, így a külső hőmérsékletből adódó felmelegedés üteme kisebb. A hegyek mellett (között) fekvő tavak vízmozgásait jelentősen befolyásolják a hőmérsékletkülönbségből adódó szélmozgások (parti szél), ami egy nagyobb kiterjedésű tónál jelentős hullámmozgásokat idéz elő. Pl. az Alpok lábánál fekvő Garda-tónál jelentős sportturisztikai attrakcióvá vált a szörfözők számára a szinte percpontossággal megjelenő jelentős szél. Hasonló szelek jönnek létre pl. a változékony balatoni időben. 3.2. Föld alatti vizek - A kéregben előforduló vizeink sokfélék (talajvíz, rétegvíz, ásványvíz, hévíz, karsztvíz, artézi víz), és ezekből is gazdagnak mondhatjuk magunkat. A gyógyvízi turizmusban való növekvő szerep miatt az egész világon nagyobb figyelmet fordítanak a felszín alatti vizek hasznosítására, a mennyiségi-minőségi gazdálkodásra. - A geotermikus grádiens értéke hazánk területén az átlagosnál nagyobb, a 33 méterenként 1°C növekedés helyett 20-22 méterenként emelkedik 1 °Ckal a belső hőmérséklet. 3.3. Fólyók vízföldrajza A folyó vizekben a hullámok valamilyen akadály nyomán keletkeznek. A legnagyobbak a sodorvonal mentén alakulnak ki egymás mögé felsorakozva. Ezeket véghullámnak hívjuk. Élvezetes élményt nyújtanak a vízi sportolóknak. A folyók keletkezését, vízutánpótlását a hegyi források mellett csapadék, gleccser- hóolvadásból származó vizek, felszín alatti vízkészletek 306


biztosítják. Ez azt jelenti, hogy a felszínre kerülő vízmennyiség egy sodorvonalban utat keres egy magasabb helyről egy mélyebb helyre. Születésétől fogva ezért folyamatos mozgásban van, amelynek iránya, sebessége földrajzi területenként változó. A mederbeli áramlás sebessége legfőképpen a meder, ill. a völgytalp esésének a függvénye (Lovász 2000). Ha a vízfolyás pl. keskenyebb mederbe kerül, akkor felgyorsul, ha kiszélesedik, akkor lelassul. Ha áradáskor nagyobb mennyiségű víz érkezik ugyanakkora mederbe, akkor a gravitációs erők növekedése következtében jelentősen megnövekszik a sebessége. A vízi turisták számára ebben az időszakban veszélyesebbé válik a vízben, ill. a vízen való tartózkodás, hiszen a sodrás növekedéséből fakadóan a vízbe kerülő tárgyak nem látható akadályokat sodorhatnak magukkal. 4. A vizi turizmus meghatározó tényezői • Előfordulási formák (álló, folyó, természetes, mesterséges) • Vízhőmérséklet • Víz kémiai tulajdonságai (édes, sós, ásványi anyagok jelenléte, bőrre történő hatás) • Vízben lévő élővilág (planktonok előfordulási aránya, állat-, növényvilág) • Szél befolyásoló szerepe (hullámzás) • Szennyezettség Az úszáshoz megfelelő vízhőmérsékletre van szükség annak érdekében, hogy milyen céljaink vannak. A versenyúszáshoz optimális a 22-24 Cº vízhőmérséklet, nyári strandoláshoz a 24-28 Cº, terápiás módszerekhez (lassú úszásokhoz) a 36-38 Cº víz. A meleg termálvizek az emberi szervezet számára extrém környezetnek számítanak. A vízben lévő hőmérsékleti viszonyok erőteljesebben érvényesülnek az aktív tevékenységet folytató embernél. A hőmérséklet emelkedésekor a hőleadási folyamatok kerülnek előtérbe (fizikai hőszabályozás). A melegebb környezet ugyanis hőt közöl a szervezettel, míg a hidegebb hőt von el. (Frenkl R. 2004.) 5. A vizi turizmus kínálata 5.1.Passzív turisztikai formák: - Vízi sportesemények meglátogatása - Vízi show-műsorok meglátogatása - Természeti szépségek, látványosságok meglátogatása - Hajózás, tengeri körutakon részvétel - Horgászat 307

Apáczai-napok 2006

5.2.Aktív turisztikai formák: - Fürdés, úszás - Vízi sportjárművel közlekedés - Vízi járművel vontatott vízi sportolás (kite szörf, wake board) - Víz alatti sporttevékenységek - búvárkodás 6. Vízi túrák folyókon, tavakon Vadvizek Észak-Amerikában a Sziklás Hegységben, Ázsiában a Himalájában és Új-Zélandon vannak a legnépszerűbb rafting terepek, hisz itt található a 10 leggyorsabb vadvíz. A himalájai folyók közül a leghíresebbek, hírhedtebbek a Nepálban található Trisuli, Sun Kosi, Dudh Kosi, Bothe Kosi. A vadvízek alapvetően különböznek egymástól: Ázsiában és Amerikában inkább a bővizű, nagy víztömegű vad folyók a jellemzőek, míg Európában sokkal sekélyebb, a benőtt növényzet miatt „alattomosabb” vizek vannak. 7. Turizmus víz alatt A búvárkodás elsősorban a trópusi és mediterrán térségekben jut fontos idegenforgalmi szerephez. Egyes térségekben – pl. Maldív szigetek, Vörös tenger, stb. – domináns gazdasági tényező a búvárturizmus. A technikai háttér biztosítása a legfejlettebb technológiát kívánja meg, a felszerelések zömét fejlett országokban gyártják. E téren még a skandináv országok is érdekeltek, így például búvárcomputerek gyártásában Finnország az utóbbi évtizedben vezető szerephez jutott (SUUNTO), de Svédországban is gyártanak kiváló búvárfelszereléseket.

308


8. Gyógyvizek turizmusa Termálvizeink és gyógyvizeink a következő csoportokra oszthatók: (Hubai 1992.) Termálés gyógyvíz fajták Termálvíz/ hévíz Szénsavas, savanyú vizek Alkálihidrogénkarbonátos vizek Kalciummagnéziumhidrogénkarbonátos vizek Kloridos vizek

Szulfátos, keserűvizek

Vasas vizek Kénes vizek

Jódos-brómos vizek

Radioaktív vizek

Jellemzői

Gyógyhatásuk

20-25 şC, átlagos sótartalom Sótartalmuk kevés Sótartalom 1000 mg felett

---

Sóban, szénsavban gazdag

Vérkeringési zavarokra

Sóban gazdag

Reumatikus, Sárvár, Nyíregyháza, Győr, nőgyógyászati Kalocsa betegségekre Emésztőszervi zavarokra Nagyigmánd, Tiszajenő, Alag stb.

Nátriumban, magnéziumban, szulfátokban gazdag Nátrium és szulfátionok S-, Ca-, Mg-, H-, Cl-ion, CO3-ion

Földrajzi elhelyezkedésük

Esztergom, Visegrád, Szeged, Miskolc stb. Szívbántalmakra jó Balatonfüred, Csopak, Kékkút stb. Emésztőszervi zavarokat Zalakros, Gyula, Nagyatád, gyógyít Szolnok, Debrecen, Bükkszék Eger, Balatonfüred, Bük

Nőgyógyászati Parád stb. betegségekre Reumára, nőgyógyászati Balf, Parád, Harkány, és bőrbetegségekre Parádsasvár, Mezőkövesd, Erdőbénye Főleg jódban Mozgásszervi Hajdúszoboszló, Debrecen, gazdag betegségekre, Karcag-Berekfürdő, nőgyógyászati Kecskemét, Cegléd, Eger, bántalmakra, légúti és Bükkszék, vérkeringési problémákra Mosonmagyaróvár Sugárzóanyag- Mozgásszervi Hévíz, Eger, Miskolctapolca tartalmuk betegségekre, stb. csekély, nem ideggyulladásra, károsít sérülések utókezelésére, mirigy-zavarokra

309

Apáczai-napok 2006 Irodalom Almeling M, Schega L, Witten F, Lirk P, Wulf K (2006): Validity of cycle test in air compared to underwater cycling. Undersea Hyperb Med. Jan-Feb;33(1):45-53. Ashbolt NJ, Bruno M. (2003): Application and refinement of the WHO risk framework for recreational waters in Sydney, Australia.J Water Health. Sep;1(3):125-31. Ángyán L. (2005): Az emberi test mozgástana. Motio, Pécs Castor ML, Beach MJ. (2004): Reducing illness transmission from disinfected recreational water venues: swimming, diarrhea and the emergence of a new public health concern. Pediatr Infect Dis J. Sep;23(9):866-70. Christopher R. Edginton (2000): Enhancing the Livability of Iowa Communities: The Role of Recreation, Natural Resource Development and Tourism University of Northern Iowa Frenkl R. (2004): Sportélettan. Plantin-Print Bt. Budapest Gulliver P, Begg D (2005): Usual water-related behaviour and 'near-drowning' incidents in young adults. Aust N Z J Public Health. Jun;29(3):238-43. Hickey C, Cowie C. (2003): Taking the plunge: recreational water quality guidelines. N S W Public Health Bull. Aug;14(8):177-80. Hunziker W. (1942):Grundriss der Allgemeinen Fremdenverkehrslehre. Polygraphiscer Verlag, Hutiray J. - Várkonyi Zs. 1995: Szabadidő, turizmus, rekreáció. In: Kereskedelmi Szemle.36.11. pp.25-30 Idegenforgalmi Közlemények 1985: Idegenforgalmi kisszótár. 1985/1. Jandala Cs. 1997: Az európai utazási szokások alakulása. In: Turizmus Bulletin. 1. 2. pp. 1015 Knop, P 1990: Sport for all and active tourism. World-Leisure and Recration. 32. 3. pp. 3036 Kraftné Somogyi G. 1993: A városkörnyéki rekreációs övezetek kialakulása és környezeti problémái. Specimina Geographica. 3. pp. 35-41 KSH 2000:Életmód-időmérleg. Időfelhasználás 1986 és 1999 őszén. KSH, Bp. 201 p. Lengyel M. (1992): a turizmus általános elmélete. VIVA reklámügynökség, Bp. Magyar Turizmus Rt által készíttetett lakossági felmérések jelentései, (kézirat) Martonné E. K.1992: A miskolciak városkörnyéki rekreációja. In: Földrajzi Közlemények. 40. 3-4. pp.143-162 Michalkó G. 2002: Idegenforgalmunk egykor és ma. In: Schweitzer F. – Mészáros E. (szerk.): Föld, víz, levegő (Magyar Tudománytár I.), MTA Társadalomkutató Központ – Kossuth, Bp., pp. 428-442 Michalkó-Vizi 2001: A turizmus mint globalizációs jelenség Magyarországon. In: Iskolakultúra. 11. pp. 10-19. Toscano E, Fubini E, Gaia E. Microgravity simulation: physical and psychological workload evaluation tests in anunderwater environment.Appl Ergon. 2004 Jul;35(4):383-91. Yoder JS, Blackburn BG, Craun GF, Hill V, Levy DA, Chen N, Lee SH, Calderon RL, Beach MJ. (2004) Surveillance for waterborne-disease outbreaks associated with recreational water. United States, 2001-2002. MMWR Surveill Summ. Oct 22;53(8):1-22. Yilmaz I, Yanarda M, Birkan B, Bumin G. (2004) Effects of swimming training on physical fitness and waterorientation in autism. Pediatr Int. Oct;46(5):624-6. No abstract available.

310


Hegedüs Imréné, Kiss Gábor Ajánlás a kislabdahajítás oktatására egy vizsgálat tükrében Bevezetés "A dobott labdában a saját testének, lényének térbeli kiterjesztését érzi a dobó, oly dimenziókban, minőkre saját természetes testével illető1eg végtagjaival nem volna képes….. A dobott és célbatalált labda által leküzdjük, áthidaljuk a cél, s köztük 1évő távolságot, megérintjük a célt, ami jóleső érzéssel tölt el. A távolságra történ6 dobásoknál szubjektív gyönyört okoznak azok a dobási ágak, ahol a szer hosszabb ideig repül a levegőben, mint pl. a gerely, kalapács, diszkosz, ahol mintegy saját magát érzi a dobó kiemelkedni a föld vonzderejébő1 és a térben repüln1." Aldrich/1/ szubjektív vonatkozású megállapításai személyes tapasztalataink alapján is igazak. A testneve1ő tanár feladata az, hogy a gyermekeknek ehhez hasonló élményeket nyújtson, a futások, ugrások és dobások mozgásanyagával. Ez hozzájárul a gyermek személyiségnek kiteljesedéséhez, a későbbi feladat vállalásához, pedig motivációs bázist nyújt. Az atlétikai mozgások mindegyike a motorikum és a lelkivilág egységét követeli meg, a mozgás jellegének megfelelő arányeltolódásokkal. Míg a kitartó futás az akarati tulajdonságokat, a gyorsfutás, az ugrás, a dobás a tanuló mozgósító képességét igényli inkább. Azonos vonásuk az, hogy mindegyikben le kell győzni a fizikai és a pszichikai erőket, mert ez által juthatunk a repülés és a repítés élményéhez. Előadásunk anyagául azért választottuk a hajítást, mert ennek a sajátos technikája, az arra való felkészítés tanárnak, s diáknak egyaránt nehézséget okoz. Úgy gondoljuk, hogy az ezen a területen meglévő módszertani hibák feltárása és javításuk más mozgásanyag tanításához is segítséget nyújtanak. Módszer és eredmények Vizsgálataink két területen folytak. A nyomtatott formátumban a vizsgálati területek csak egy –egy táblázatát mutatjuk be. 1. Az első vizsgálati anyagunk általános iskolai körzeti atlétikai bajnokságok és főiskolai hallgatók felmérési eredményei alapján állítottuk össze. A körzeti versenyeken 6 iskola évfolyamonként 5-6 csapattal vett részt 6-6 fővel. A főiskolai hallgatók I. évfolyamos testnevelés szakosok. Az eredményeket a tanárok minősítéseivel is összevetettük. A beszélgetésekben megkérdezett óvónők, általános és középiskolai tanárok száma: 54 fő.

311

Apáczai-napok 2006

1. táblázat

2. Különböző korosztályok felkészültségi szintje testnevelő tanári tapasztalatok alapján. A különböző korosztályok atlétikai versenyein és óralátogatások alkalmával tapasztaltakat a következőkben összegezhetjük: - óvodában a hajítómozdulat, vagy az arra való törekvés legfeljebb véletlenül fordulhat elő. Az óvónők kerülik az ilyen feladatokat, mert "rendetlenséget" okozhat. - Az általános iskola alsó tagozat a meg növekedett testnevelési foglalkozások ellenére sem tapasztalható változás kevés iskolában vezeti szaktanár az órát, emiatt nem elég tudatos a mozgásformák megalapozása, kialakítása. - A felső tagozaton még a jól képzett testnevelő tanárnak is sok munkájába kerül az elmulasztott mozgásélmény-hiányos évek pótlása. A kislabdahajítás oktatásával kapcsolatban, a megkérdezett kollégák két fő csoportba sorolják a felmerülő hibákat: a./ az előkészítő lépések kialakítására visszavezethető, és b./ a hajító mozdulat végrehajtási hiba A külterületi, falusi iskolák esetében az első, városiaknál mindkét problémakör gyakori. - Középiskolában a tanulók legfeljebb a sportjátékok és testnevelési játékok által kerülnek kapcsolatba a hajítással. - A testnevelés szakos főiskolások az e1őzmények miatt csak kismértékben rendelkeznek a hajítás megfelelő szintű mozgásélményével. A jó1 hajító hallgatók aránya kb. 25 %. 3. Felmérést végeztünk a tanulók testalkatának- képességeik változásának és a kislabdahajítás eredményeinek összehasonlítása céljából. A résztvett 234 fő gyermek, 3 iskola, 2. -4. – 6.-osztályos tanulói. A felmérést 2005/ 2006. őszi és tavaszi félévében végeztük el. 1. grafikon Alkat, - képességek, – hajítás eredményének összefüggései 8-10-12 évesek körében:

312


313

Apáczai-napok 2006

4. A hajító mozgás oktatása során fellépő hibák és javításuk Az előkészítő lépések hibája, - azaz a lendület átvitele a kidobásba megfelelő futó-szökdelő és előkészítő gyakorlatokkal, valamint a 3-5 lépéses technika módszeres kialakításával jól javítható. Lényegesen nehezebb a hajítómozdulat kialakítása. Ebben az esetben alapvető probléma a csak karral történő dobás. A helyes végrehajtás során a dobó láb segítségével a csípő és a váll a dobó kart jelentősen megelőzve halad / tör/ előre, az ez által létrejött előfeszítés következményeként csapódik majd a kar a dobott szerrel együtt. A legtöbb fiatalnál ezt a mozgássort nem látjuk, kialakításuk nagy nehézséget okoz, különösen lányoknál. Az 1-2. ábrák a kislabdahajítás helyből történő mozgássorát és a legnagyobb ívfeszülését mutatják be. Jól láthatóak: az izületi megmozdulások helyes sorrendje, és a hosszú úton történő erőközlés, - az elmaradó kar kicsapódó mozdulata.

A hibás mozgás kialakulásának fő okai: - a kevés természetes és játékos mozgásélmény, a helytelen mozgáskép kialakulása; - az ellazulási, megnyúlási élmény és képesség hiánya, - a dobások alapszerkezetének és dinamikai jellemzőinek helytelen kialakulása / láb-törzs-kar Feladatunk a hibajavítás során kettős: - biztosítani kell a megtelelő képességalapokat, és - a képességeknek megfelelő koordinációs mintát. Az első esetben a fejlődést az előkészítő, cél- és rávezető gyakorlatokkal biztosítjuk. A dolgozat gyakorlatanyaga ezt mutatja be. A második esetben a résztechnikai elemek segítségével a hajítás módszeres felépítése a megoldás. 5. Az előkészítő gyakorlatok helye az oktatás menetében A kislabda / gerely/ súlyánál fogva önmagában nem képez nagy ellenállást, de felgyorsításuk közben már igen nagy erők működnek, s terhelik a dobó csont, izületi, szalag és izomrendszerét. Ezért nagyon fontos e területek 314


előzetes felkészítése a terhelésre, s az alapképességek sportágspecifikus egyensúlyban tartása a mozgástanulás időszakában és a magasabb szintű hajítók felkészítésekor is. A mozgástanítás során a következő csoportosításban végeztetünk gyakorlatokat: - előkészítő gyakorlatok - célgyakorlatok - rávezető gyakorlatok - verseny és résztechnikai gyakorlatok. A felsorolt mozgásanyagban a legegyszerűbb mozdulattól a bonyolult mozgássorig minden változat megtalálható. A képességfejlesztés megalapozását követően a kiegészítő mozgásfeladatok között a hajítás mozgásszerkezetét, lényegét magában foglaló gyakorlatokat találunk. Ezeket, a feladatokat a célmozgás tanítása előtt alkalmazzuk, de később is folyamatosan alkalmazzuk a képességek fejlesztésére. A kidolgozott gyakorlatsorok az erő, hajlékonyság-lazaság, a változó körülmények közötti gyakorlat-végrehajtás miatt az ügyességfejlesztést szolgálják. A gyakorlatok helyes felépítésével és tervszerű alkalmazásával elérhetjük a célmozgás magasabb szintű végrehajtását. A gyakorlatok néhány alkalmazott fajtáját a 1-5 sz. mellékletben találhatjuk. A gyermek mozgásfejlődése nem tekinthető lineárisnak. A fejlődési szakaszokat megtorpanások, visszaesések szakítják meg. Emiatt is fontos, hogy a gyakorlatok helyét megtaláljuk az oktatás menetében. Jelentős módszertani feladat: MIT?

Mikor?

HOGYAN?

összefüggéseinek megoldása. A gyakorlatok kiválasztásához a tankönyvek, gyakorlat gyűjtemények nyújtanak segítséget, melyeket tanulmányozni és a feladatokat alkalmazni kell. Tapasztalatink alapján a következőkre hívjuk még fel a figyelmet: - A mozgástanulást nem siettethetjük azzal, hogy a tanuló mozgáskoordinációs szintjénél nehezebb gyakorlatokat választunk. Legyünk türelmesek! - Az előkészítő mozgásanyagtól nem várható fejlesztő hatás akkor, ha a gyakorlatokat nem kellő terjedelemmel és a célmozgásra jellemző mozgásszerkezettel, dinamikával hajtjuk végre! - Nem várható el a tanulótól a célmozgás helyes végrehajtása, ha annak részelemeit az előkészítő mozgástanulás során nem sajátította el.

315

Apáczai-napok 2006

Megbeszélés: A vizsgálataink igazolták a feltételezéseinket, mely szerint a tanulók elmaradnak az elvárhatótól a hajítás teljesítményében és a hátteret jelentő képességekben is. Ezért a dolgozatban módszertani ajánlásokat teszünk, valamint gyakorlatcsoportokat mutatunk be a fejlesztés lehetséges területeiről. Véleményünk szerint, ha a testnevelő tanárok munkájában tudatosabbá válik, és megfelelő helyet kap az előkészítő mozgásanyag a képességfejlesztés során, akkor a hajítás, mint „természetes” mozgásforma napjainkban is könnyen elsajátíthatóvá válik a tanuló számára. Irodalom

Hepp Ferenc: A célbadobás lélektani elemzése Budapest 1942. Lukszics Ernő: A kis1abdahajítás tömeges oktatásának néhány gyakorlati kérdéséről az általános iskolában. A testnevelés tanítása 1987/6. Atlétika. Tankönyv. TF, Budapest ,1967. Az atlétika oktatása. TF, Budapest, 2001. Eckshmidt Sándor: A dobások oktatásának előkészítése az előkészítő dobásgyakorlatok technikája és oktatása. Budapest, 1988.

316


317

TESTVÉRMÚZSÁK Vizuális alszekció

Szekcióvezető Borbély Károly főiskolai docens

Apáczai-napok 2006

Platthy István Az eredendő kifejezésmód, a korai gyermekrajz-fejlődési folyamat összehasonlító elemzése a szelf-érzetek alakulásával A természetes vizualitás, az eredendő kifejezésmód velünk született adottság, mely a bennünk rejlő ősképek segítségével lehetőséget ad önmagunk és a világmindenséggel való viszonyunk megfogalmazására. Ez a képesség kisgyermek és óvodás korban bontakozik ki a társadalom előhívó hatására. Az emberi kultúrában kimagasló eredményei különösen a népművészetben, a törzsi művészetben és az ősi művészetekben maradtak fent, de az avantgarde mozgalmak is sokat merítettek belőle. Sajnos a modern tömegkultúra és a rossz közoktatási gyakorlat hatására iskolás korban a gyermeki ábrázolásból fokozatosan eltűnik ez a képesség, valószínűleg elfojtódik, ez a rajzi törés jelensége. A „rajzi törés” nagyarányú, főképpen kamaszkorban kibontakozó teljesítményromlás jelensége, ami a modern életformát élő fehér emberek közözött tömeges. Archaikus kultúrákban ez a kreatív képesség felnőtt korban is megmarad. Alsó tagozatban jó szemléletű vizuális nevelés megakadályozhatja a jelenség későbbi bekövetkeztét. Ezért is tartom fontosnak, tanulmányomban az eredendő kifejezésmód felvillantását. Terjedelmi okok miatt most - egy hosszabb tanulmányomból kiemelve - csak egy újszerű megközelítéssel tudok foglalkozni. A posztmodern szelf elmélet nagy alakjának D. N. Stern szelf fejlődési elméletének szemszögéből vizsgálom meg a kérdést. Rhoda Kellogg világhírű amerikai gyermekrajz kutató a társadalom különböző rétegeiből és a Föld különböző országaiból gyűjtött gyermekrajzokat a legkisebb kortól, a legkorábbi gyermekfirkáktól egészen 14 éves korig. Több mint egymillió gyermekrajzot dolgozott fel és precízen dokumentált kollégáival éveken keresztül San Franciscóban és Washingtonban az '50-es évektől. 1-4 éves kor közötti gyermekek rajzait vizsgálva azt tapasztalta, hogy ugyanazt az alakzatokat hozzák létre firkáikban a gyerekek a Föld különböző pontjain. Azt tapasztalta, hogy a világ minden táján a gyerekek nagyon hasonló rajzfejlődési utakat járnak be, rajzaikon bizonyos alapformák mindenhol megjelennek, kultúráktól, társadalmi fejlettségi foktól függetlenül is, egyetemesen. Csak későbbi életkorokban jelenik meg a rajzokon fokozatosan a kulturális, társadalmi hatás. Megdöbbentő az, hogy e korai univerzális firka alakzatok megegyeznek az emberiség legalapvetőbb, legősibb vizuális szimbólumaival. (Nap, mandala, életfa, léleklajtorja stb.) A rajzoláshoz kötődő verbális, gesztusos és egyéb megnyilvánulása a gyermeknek arra 320

Testvérmúzsák

utal, hogy ő is szimbolikus módon használja az alakzatokat és nem pedig elvont, fogalmi, logikai absztrakcióként, mint ahogy azt a kollektív tudattalan fogalmától idegenkedő felnőttek belegondolják. Ez a korai alakzatképzés a gyermek számára nem logikai absztrakció - minden geometrikussága ellenére -, hanem mágikus funkciójú. Rhoda Kellogg kimutatta, hogy a gyermekfirkákat már nem lehet pusztán motorikus élményszerzéssel magyarázni, mint a pólyáskori csörgőrázásokat. „Régóta úgy tartják, hogy a kisgyerekeknek a firkálás során elsődleges örömet a mozgás, a motorikus öröm okozza. Ugyanígy belátható az is, hogy a vizuális öröm is lehet elsődleges. Mi is készteti a gyereket arra, hogy nyomot hagyjon egy papírlapon vagy homokban? Miért hagyja nyomban abba mindezt, ha mégsem sikerül jeleket létrehoznia, mondjuk, ha krétája használhatatlan darabokra törik, miért van az, hogy a párás ablaküveg csak addig érdekes számára, amíg őrzi ujjai lenyomatát? A válasz nem más, mint hogy a vizuális megjelenítés iránti érdeklődés mindenképpen meghatározó a firkálásban, akár elsődleges, akár nem.” (Rhoda Kellogg 1970.) Rhoda Kellogg ezeket az egyszerű jeleket a művészet alapköveinek tartotta és megfigyelte, hogy nemcsak a ceruzarajzokon, hanem festményekben, homokfirkákon agyagba nyomva, vagy párás ablaküvegre írva is ezekből épülnek fel az első gyermekalkotások. A firkákat öntörvényű képeknek tekintve ezeket a jeleket az önmagától tanult művészet (Self-taught art) első megjelenési formaiként írta le. (Megkülönböztetve ezzel az óvodában és az iskolában később kapott sémáktól, az iskolai művészet - school art – produktumaitól.) A gyermek igen korán, erőteljes felnőtti ráhatásra sok mindenre megtanítható a vizuális ábrázolás terén. Az önmagától tanult művészet viszont nem az ábrázolásról szól elsősorban, hanem az eredendő önkifejezésmódról. A tanult konvenciókon alapuló ábrázolás és a belülről jövő önkifejezés nem feltétlenül elválasztható fogalmak az alkotásban, azonban a vizualítás mégis jól megragadható két aspektusát képviselik. Gardner a gyermekrajzok egy másik amerikai kutatója a következő esetet írja le: „Mikor Kay, a lányom 6 éves volt, az ember figura karját úgy rajzolta meg, mintha a törzs közepére merőlegesen nőtt volna ki. Egyszer megkérdeztem tőle, mit gondol, hol nőnek ki a karok a testből? Rögtön megmondta, hogy a vállhoz csatlakozva. Ezután azt firtattam, hajlandó lenne-e így lerajzolni egy emberfigurát, és Ő készséggel beleegyezett. Úgy éreztem, fejlődési mérföldkőhöz érkeztünk: most, hogy a tudása összekapcsolódott ábrázolási repertoárjával, immár semmi oka sincs arra, hogy a karokat továbbra is a törzs középpontjából kiágazva rajzolja le. Tévedtem. Kay rögtön papírra vetett egy másik embert is, akinek karjai megint a törzs közepéből meredtek elő. – Tudom, hogy Te így szereted papa, – mondta együtt érzően – de én így szeretek rajzolni, legalábbis egyelőre.” (Fordította Kárpáti Andrea) 321

Apáczai-napok 2006

A gyermekek legelső 1-2 éves kor között megjelenő firkái már üzenetet hordoznak, nem összevissza-vonalak, hanem már bizonyos struktúrákat alkotnak. E struktúráknak 3 karakteres alaptípusa figyelhető meg. Az egyik ilyen alaptípus a fészekfirka vagy gomolyagfirka /1. kép/. A fészekfirka az anyaöl, az anyaméh, a védelem, a bentiség, a megóvó, megtartó, életet tápláló szeretet megidézője a gyermek számára. Több megfigyelés szól a mellett, hogy nem csak a mozgás és a nyomhagyás öröméért rajzol a kicsi gyermek, 1,5-2 éves korától, hanem firkája pszichés tartalmakat, képzeteket idéz meg számára. Észrevették, hogy a fészekfirka rajzolgatása közben a gyermek megnyugszik, biztonságérzete növekszik, feszültsége levezetődik. Tehát a képzetek már igen korán jelen vannak, az más kérdés, hogy ez csak később fogalmazódik meg a verbális tudati szférában, amikor az már kifejlődik. A fészekfirkából alakul ki azután a kör, karakterébe beletartoznak a lágy, hajlékony vonalak, vonalvezetések, ezekből bontakoznak ki a későbbi amorf alakzatok. A következő alapkarakter az úgynevezett szálkafirka, vagy lengőfirka. Ezek használata indulatot gerjesztenek a kisgyermekben. A világba hatolást a világ felfedezését idézik meg bennük. Néha annyira indulatba tud jönni a gyermek tőle, hogy még a rajzlapot is átszakítja firkálás közben. A fészekfirka nőiességével ellentétben a szálkafirka az apát, az energikus férfitermészetet idézi meg /2. kép/. (Ez nem jelenti azt természetesen, hogy a szálkafirkát csak a fiú, a fészekfirkát csak a lány kisgyermek használja. Egyformán használja mindkét nem, hiszen kell, hogy a lánygyermek lelkében is megjelenjen a férfikép, apakép, a férfiúi minőség és fordítva a fiúgyermek lelkében a nő képe, az anyakép és a női minőség.) A szálkafirka alapját képezi az egyenesnek, a szabályos, szögletes geometrikus formáknak. Előképe a konstruáló, szerkesztő vizuális gondolkozásnak. A harmadik alapkaraktere a firkáknak a pont. Ennek nyomhagyása történhet férfiúi, indulatos módon, hogy a gyermek csak úgy odavágja a pontot, hogy a ceruza ráadásul még el is csúszik erőteljes nyomot hagyva. Ez lehet az atyai teremtő erő, a létet előhívó minőség megidézője. /3. kép/ A pont másik nyomhagyási módja a kisgyermeknél, amikor egy pontot "órákig" rajzol, sűríti azt, vagy nagyon kicsiny köröket, foltokat rajzolgat óvatosan. Itt saját létét, magba sűrűsödött szűzi potenciáját, állapotát idézi meg, erősítve saját kezdetleges énképzetét, világban megjelenő, jelen való igézetét /3. kép/. Indulatosan „odavágott” keletkezésű pontok, és erős koncentrációval „magba sűrített” pontok és kicsiny köröcskék.

322

Testvérmúzsák

A különböző firkatípusokat külön-külön lapokon is rajzolhatja a gyermek egy mindent elöntő lelki állapot szerint, de egy lapon is megjelenhetnek, ekkor azonban szinte véletlenszerűen kerülnek egymás mellé, vagy éppen egymásra. A következő lépés, amikor a különböző firka típusoknak kezd egymáshoz közük lenni, elkezdenek kapcsolódni egymáshoz.(4. kép) A fészekfirka rajzolgatása is előbb-utóbb arra készteti a gyermeket, hogy középpontja felé koncentráljon, azt kitüntesse, megjelölje. Végül a három alapfirka-karakter egyesül és a világ szimbolikus teljességét, a körkeresztet, a mandalát jeleníti meg (4. kép). A mandala teljességet, egységet fejez ki, a világ alapvető tér-időszerkezetét, egységét, önmagába visszatérő mozgását például tavasz, nyár, ősz, tél változásait, a napszakokat; reggel, dél, este, éjszaka, az ember életkorszakát; a gyermekkor, a felnőtt kor, az öregkor és a halál, a túlvilág stb. „Az emberiség ősidők óta, ha valami egységet, teljességet, befejezettséget akart kifejezni, ilyenkor rendszerint a négyesség - és körszimbólumokat használta.” (C. G. Jung) A mandala Jung szerint egyben Selbst (önmaga) szimbolikus megjelenési formája. (A Selbst jungi fogalom, a „totálpszichét” képviseli, mely mindent magában foglal, ami lelki, szellemi, egyúttal az egésznek a központját is jelenti, mely összetartja a rendszert, egyfajta mély-énként is felfogható.) Azt a gondolatot, hogy kisgyermek az egész, a globalitás élményének absztakciós, nonverbális megjelenítését teszi a körkeresztben, vagyis a mandala mindenséget szimbolizáló ősformájában, alátámasztják a legújabb csecsemőkutatás eredményei (Daniel N. Stern és mások) a szelf szerveződés (a tudatos és tudattalan elemekből álló önkép, énkép kialakulása) terén: „Az újszülött a világot perceptuális egységben tapasztalja, átveszi tapasztalatait különböző modalitásokra és a kezdetektől formálja, alkalmazza percepcióinak absztrakt reprezentációit. Ezek a reprezentációk nem látványok vagy tapintások, vagy hangok, hanem alakok, formák, intenzitások és időbeli minták, a tapasztalat globális karakterisztikumai. Ez az, amire Stern gondol, amikor a felbukkanó szelf érzetében annak eredményére (szelf-érzet) és megformálódására, létrejövésére utal. Nincsen szükség ismételt élményekre ahhoz, hogy a valóság integrált képét az újszülött megszerkessze, a szelf és a másik reprezentációja a kezdeti formanyeréssel megtörténik, szemben azzal, amit a tradicionális pszichoanalízis vagy a piaget-i pszichológia állít. Az amodális percepció jelensége révén az újszülött integrálni képes a hatalmas mennyiségű, sokszor divergáló tapasztalatát a szelfenek és a másiknak. A felbukkanó szelf-érzet formálódása során az újszülött, illetve a csecsemő tapasztalatai globálisak, az érzeteket, percepciókat, cselekvéseket, kogníciókat, motivációkat az újszülött intenzitások, alakok,

323

Apáczai-napok 2006

formák, időbeli minták, vitalitás affektusok és hedonisztikus tónusok formájában direkten tapasztalja. A 70-80-as évek csecsemő-megfigyelési eredményei, azt tárták fel, hogy a csecsemő nem vész el a világban, hanem aktívan szervezi és absztrahálja a tapasztalatokat. Ezen tapasztalati konstellációk azonosítása révén megtapasztalja a szerveződött szelfet és a „másikat”(a másik ember szelfjét.) Minden tanulás és alkotás a későbbiekben ide nyúlik vissza, a tapasztalat létre-jövése, megformálódása hordozva a globális aspektust, a lényege minden alkotásnak és kutatásnak ez a meg formálódó, felbukkanó, bontakozó szelf-érzet végig aktív marad a későbbi szelf-érzetek kialakulása és egész életünk során. Stern (1985) a csecsemő és a kisgyermek fejlődését a szelf szerveződése mentén írja le, ahol a szelf egyrészt egy tapasztalati „önmaga” (az angol „myself” szó értelmében), amely nem tudatosul, másrészt a későbbiekben egy reprezentációs jelleg is csatlakozik ehhez. Stern a szelf szerveződést 4 szelf-érzetben adja meg, amely szelf-érzeteket azonban nem fázisoknak tartja, hanem koegzisztáló, párhuzamosan létező, folyamatosan alakuló, módosuló és vulnerábilis szelf-érzetekről beszél, amelyek valamennyien mindennapi realitásunk részeit képezik, s semmilyen patológiás jelleget nem hordoznak. A szelf-szerveződés biológiailag meghatározott, ugyanakkor az újszülött a kezdetektől interaktív valamilyen formában, s a képességek megjelenésével gazdagítja és tovább bontja azt az interperszonális világot, amely a kezdetektől adott.” (Tényi Tamás 2000.) Mint láthatjuk a kisgyermek firkái nem céltalan összevisszaságok, hanem struktúrával dinamikus rendszerrel rendelkező rajzi folyamatok. A biológiai evolúció alapképlete, hogy a törzsfejlődést megismétli az egyedfejlődés. Miért nem lehet itt is hasonló dologról szó? A korábban 0-6 hónapos korban lezajlott szelf fejlődési folyamatot 2-2 és fél éves korában újra végig járja a kisgyermek, melyet már vizuális szimbólumok, ősi képzetek segítségével jelenít meg, hiszen a szelf-érzetek, ha kialakulnak, az egész élet során aktívak, funkcionálók maradnak, növekednek és egyidőben léteznek. Vagyis ősi alapvető vizuális szimbólumok, jelek segítségével lemodellezi újra a kisgyerek a benne formálódott szelf-fejlődési folyamatot. Különösen azért is lehet ez így, hiszen a rajzolással, firkálgatással szinte egyidőben jelenik meg a szimbolikus játék is életében. A szimbolikus játék is egyfajta modellezésként értelmezhető. Stern első szelf-érzetként a felbukkanó szelf érzetet (0-2. hónapos korig) írja le, mely egy test-szelf, és amelyet az amodális percepció (Meltzhoff), azonkívül a vitalitás affektusok (életerő érzelmek) formálják. Az amodális percepció a különböző ingereket nem elkülönülten hangként, vizuális képként, tapintásként érzékeli, hanem inkább érzékelési egységekként, globális absztrakcióként, alakok, formák, intenzitások, időbeli minták összbenyomásaként, vagyis egyfajta teljességben éli meg a 324

Testvérmúzsák

világot. A fészekfirka a körfirka képes ennek globális egységnek a megjelenítésére, kifejezésére, hiszen a kör a teljesség, az osztatlan egész jelölője. (1. kép) A szálkafirka indulattal, mozgással, feszültséggel, lineális folyamattal teli világa a vitalitás affektusokat jutatja eszünkbe. (2. kép) A vitalitás affektusok tapasztalatában a testiség érzés és észlelés mivolta egyszerre érvényesül. Szemben a hétköznapi értelemben vett „érzelmekkel" (öröm, fájdalom, félelem, harag, stb.), amelyeket Stern kategorikus affektusoknak nevez, melyeknek tartalmuk van. A vitális affektusok az érzelmeknek, érzéseknek egy ősibb, testibb, öntudatlanabb vitális rétegét képezik, amelyek inkább formával, sem mint tartalommal rendelkeznek, s nem kötődnek közvetlenül örömhöz és fájdalomhoz, mint a kifejezetten hedonisztikus jellegű kategoriális affektusok. Szavakat nehéz rájuk lelni a nyelvben, néha a zenei kifejezések írják le lényegüket leghűségesebben: crescendo, decrescendo, allegró, andante, továbbá: kitörés, eltűnés, felbukkanás, elreppenés, kinyílás, becsukódás, közeledés, távolodás. A mozgás formai természetére utalnak, amely egyben már elválaszthatatlan valamely hangoltságtól. Személyek közötti mikrokommunikációt képeznek, amely a másodperc tört része alatt lezajlik. Az elemi ritmus, ahogy felerősödik-megcsendesedik a sírás, a nevetés, az ölelés, vagy eltolás mozdulata, a szemek összevillanása: ezek mind vitális affektusok. Minden emberi kommunikáció alaprétegét képezik. Nagymértékben eldől már ezen a szinten, hogy hitelt adunk-e valakinek, vagy sem. A szelf fejlődésének legkorábbi, testi szintje ilyen vitális kommunikációban szerveződik. A vitális affektusok olyan szenzibilis összehangolódást, vagy akár disszonanciát teremtenek, amely nélkül a kategoriális, nagy érzelmek – így a másik fogadása, elutasítása – nem tudnának kifejeződni, formálódni. Az újszülött és a csecsemő akciói, választásai, válaszai a vitalitás affektusok formájában fejeződnek ki. A vitalitás affektusok és a kategoriális affektusok közösen is előfordulhatnak, de a vitalitás affektusok a kategoriális affektusok megléte nélkül is formálhatják a tapasztalatot. A pont, mit a fészekfirkából, mint a szálkafirkából követezik. A fészekfirka (1. rajz.) önkéntelenül adja magát a központosításra, mely egy idő után fokozatosan csomócskává, göbbé sűrűsödő pont rajzolására készteti a kisgyermeket. (3. rajz.) A szálkafirka (2. rajz.) kezdőpontja szintén alkalmas a kisgyermekben a pont képzetét felkelteni. Utána már önálló létezőként rajzolja a pontot. (3. rajz.) Mindez a konstrukciós képességének is fényes bizonyítéka. A következő fejlődési lépés a szelf-mag érzet kialakulása a 2. - 6. hónapra tehető a csecsemő életében. A szelf - mag érzete négy tapasztalaton, a szelf-működés, a szelf-koherencia, a szelf-történet és az affektív szelf tapasztalatán alapul, mely élményintegráció eredménye.

325

Apáczai-napok 2006

Megítélésem szerint a szelf - mag érzet kialakulását szimbolikusan a körkereszt, a mandala idézi fel, jeleníti meg. (4.,5. kép). A szelf-működés (ágencia) a hatóerő élménye, vagyis amikor az egyén azt éli át, hogy saját cselekedeteinek ő maga a szerzője, amely nélkül nem létezne a külső és a belső történések feletti kontroll élménye, azaz aktivitásunkat nem éreznénk sajátunknak. Elégtelensége esetén elvész a cselekvés saját irányításának érzete. Pl: katatóniában, hisztériás bénulásban, egyes paranoid állapotokban, szorongásos zavarokban, pánik állapotokban, kényszerbetegségekben, stb. A szelf – működés három tapasztalatból épül fel. Az első az akarat érzete, amely beindít egy motoros aktivitást, a második a szervezeten belül létrejött ingert érzékelő visszajelzés, amely megjelenik, vagy nem jelenik meg az aktivitás során. A harmadik az aktivitás következményeinek megjósolhatósága. Az akarat érzete a szelf- mag érzet kulcsa, ez motoros tervek formájában valósul meg. (Lashley 1951.) A szelf-működés a hatóerő élménye, már magában a firkálásban, a rajzolás tevékenységében is megnyilvánul, hiszen látja a gyermek saját cselekedetének eredményét rajz eszközének általa húzott nyomát a rajzlapon. Mint már a korábbiakban jeleztem, a gyermek abbahagyja a rajzolást, ha már nem hagy nyomot rajzeszköze. Az alkotás, a létrehozás, a teremtés élménye teljesen átszellemülté teszi a gyermeket, ez gyakran rajzolás közben is megfigyelhető a rajzoló kisgyermeken. A szelf-koherencia az egység élménye, melynek során az egyén szervesen összefüggő fizikai egésznek éli át magát, amely külső határral és az egységes cselekvés belső középpontjával rendelkezik, amely nélkül a testélmény töredékes lenne, és deperszonalizációt élnénk át, az énhatárok feloldódnának, fellazulnának. Pl. pszichotikus állapotokban. A körkereszten belül a kör fejezi ki legjobban a szelf-egység, koherencia érzetét a kör állandóságot, teljességet, osztatlanságot jelölő természetével. Fizikai egészünk külső határát a kör kerülete szimbolizálja, mely külső határt szab egyben a körkereszt jelének. Az egységes cselekvés belső középpontját pedig, a kör központjában létrejött a kereszteződő átlók által létrejött pont jelöli. Mindez a központosítás már a teljes, valódi körkereszt szerkezet megjelenése előtt is megnyilvánul a fészekfirka középpontjának keresésében, kitüntetésében A kisgyermek az elején még csak gesztus indulatokból született fészek firkákban, körökben a későbbiekben már kisebb köröket, foltokat, pontokat igyekszik elhelyezni a középpontban, „ösztönösen” keresve önmaga határait és belső középpontját. A szelf-történet, az én folytonosságának, történetiségének átélése, azaz, hogy változunk, történek velünk a dolgok, mégis ugyanazok maradunk. Elégtelensége esetén disszociatív zavarok léphetnek fel. A szelf-történet szimbolikusan a két egymást keresztező egyenes változásának felel meg, mely a lineáris folyamatot megidéző a szálka, vagy 326

Testvérmúzsák

lengő firkából jön létre. Itt valójában dinamikus mozgás történet bontakozik ki. (5. kép). Az egyenesek „történése” elhelyezkedése pontokat jelöl ki, melyek a történés hatására jönnek létre. Egy központi pont az egyenesek kereszteződésében, négy pont pedig, a kör ívén jelölődik ki számtalan variációban. Mindez a folyamat egyben a szelf-működés élményét is erősíti, megjeleníti, annak a hatóerőnek az érzését a kisgyermekben, hogy énjének tevékenysége nyomán történést hozott létre. A lineáris időérzékelésben (ilyen például a történelem időfolyamata) a megtörtént dolgok elmúlnak, vissza már nem térnek, vissza már nem csinálhatók, ezzel szemben a körkörös időérzékelésben (ilyen például a természet változásrendje, például az évkör) a történések mindig visszatérnek önmagukba. A tavasz minden évben újra eljön, bár elmúlik, de jövőre visszatér. A lineáris és a körkörös időérzékelés együttesen alkotja az ember teljes idő érzékelését, az időspirált. Mindezt jól modellezi a kereszteződő egyenesek által kijelölt pontok „végig futása”, majd önmagába való visszatérése a kör kerületén, egyszerre idézve meg a változékonyságot és az állandóságot, a szelf-történet szempontjából azt, hogy változunk, történek velünk a dolgok, mégis ugyanazok maradunk. A kisgyermekek elbűvölten, előszeretettel szeretik sokszor megrajzolni a kör keresztet számtalan variációban, ha már egyszer magukban rátaláltak (5. kép). Így kipróbálgathatják ösztönösen a „pont végig futását” és önmagába való visszatérését a kör ívén. Az szelf-affektivitás érzése nem a kiváltó tárgyhoz, hanem az énhez kapcsolódik, amely nélkül hiányozna az életöröm átélése. Vagyis átéljük az érzelmek belsőmintázatú minőségeit, amelyek együtt járnak más szelf élményekkel. Az affektivitás hiánya esetén elvész az életöröm. Pl: depresszíóban, egyes szkizofrén megbetegedésekben, stb. Az szelf-affektivitás érzése abban nyer formát - megítélésem szerint - , hogy a gyermek a mandala rajzolása során különböző dőlésszögű, különböző szögben kereszteződő és elhelyezkedésű átlókat és körformákat hoz létre, melyek sajátos együtt állásukból, mintázatukból adódóan különböző – verbálisan szinte megragadhatatlan – érzéseket, érzelmeket, indulatokat idéznek fel, mint az alkotóban, mint a nézőben egyaránt /4., 5. kép/. (Ha például függőleges, vízszintes az átló, az nyugalmat áraszt, ha már dől, az már dinamikus indulatokat, mozgásérzetet vált ki, mint a nézőből, mint az alkotóból.) Az érzelmek belsőmintázatú minőségeit mozgatja meg ezzel, a rajzi történés. A szelf – affektivitás azonban már az első teljes körkereszt szerkezet megjelenése előtt is a szálka-lengőfirka, a kör-fészekfirka, és a pont-foltocska-köröcske firka együtt próbálgatásában megnyilvánul, hiszen mit a (4. képen) látható, indulatok, érzelmek teljesednek ki általuk.

327

Apáczai-napok 2006

Mindezek az érzetek, tapasztalatok nem különvallóként, hanem egységként adják a szelf - mag érzettet, ahogy a mandala elemei is összességeként, egy egységet alkotnak a körkeresztben. Azután a kisgyermek firkái között létrejött mandalából, körkeresztből nő ki, alakul tovább, differenciálódik, teremtődik az összes további forma. (6. kép.) Így születik az emberábrázolás is. (7. kép.) Először a körkereszt által létrehozott mezőkbe pontokat vagy kis köröcskét rajzol a gyermek. Azután a körkereszt függőleges szára lábbá lép ki a körből, míg a vízszintesből száj lesz, illetve kézként kinyúlik a körből. De történhet ez úgy is, hogy a kezek, illetve a lábak kinyúlása a kör amőbaszerű kitűrődéséből jönek létre a kereszt szárainak folytatásaként. A benti pontokból, köröcskékből szemek lesznek. Így születik meg az első emberábrázolás a fejláb-emberke. Majd a fejláb-emberke két körre válik szét, melyekből újabb apró köröcskék bújnak elő, lehetőségét adva a fej és a törzs, belőle a végtagok különválásának. Egy rajzon több köztes állapot is megjelenik, példáját adva annak, hogyan próbálgatja, kísérletezi ki a gyermek új létrejövő formáit. A Nap, mint szimbólum és őskép, a szellemiséget, az istenséget szimbolizálja, mint az életet energiával ellátó égitest. A mandalakép egyenlő szárú keresztje a körből kifelé nyomul, megsokszorozódik, a szellemet, a kegyelmet, az életet adó energiát sugározva kifelé a kisgyermek Napot idéző rajzán /8. kép/. A Nap minden kisgyermek számára rendkívül fontos kép. Nem csak kozmikus objektumként, természeti jelenségként, hanem élő személyként él benne. A Napnak arca van. Nem véletlen, hogy a Nap arcát a mandala középpontjából „szétszóródó” pontok hozzák létre. /6. kép/. Abból a pontból lesznek, amelyek mind a későbbi istenképzet, mint az énképzet megidézői, mégpedig azon az alapon, amely a két képzetben közös, ez pedig a személy-mivoltuk, ettől lesz többek közt a Napnak arca, ettől lesz személyes. Ezzel a megszemélyesüléssel szubjektív szelf-érzet szimbolikus felidézése is kezdetét veszi az előzőek folytatásaként. A szelf szubjektivitás 7. hónaptól jelenik meg és 15. hónapig erőteljesen formálódik. Ebben a szakaszban a csecsemő felfedezi, hogy ő és a „másik” eltérő szubjektív élmény világgal, tapasztalattal, figyelemmel, szándékkal és érzelmi állapottal rendelkezik, de ezt meg tudják osztani egymással. A szubjektív szelf-érzet az anya úgynevezett „affektív (érzelmi) hangolódása” során alakul ki. A hangolódás egy nem tudatos folyamat és ezen tapasztalat megformálása egy különösebb jelentéssel nem bíró kifejezésben, egy mozdulatban, egy sóhajban, egy elhajlásban, egy hangban manifesztálódik. Az affektív hangolódás során központi szerephez jutnak a már említett vitalitás affektusok. Mindezt azt is jelenti egyben, hogy önmagunk felfedezése csak a másik emberrel, emberekkel való kapcsolatunkban lehetséges.

328

Testvérmúzsák

„Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat.” – mondja József Attila „Nem én kiáltok” című versében (1924.) A későbbiekben az óvodáskorú gyermek rajzain, a körkereszt szerkezet megmarad, de már a mandala-képlet nemcsak önálló jelként manifesztálódik, hanem képi kompozíciós rendként, /9. kép/ közeget adva akár az emberi kapcsolatok megjelenítésének is. A mandala-szerkezet rajzlapról lemaradó része időnként, mint „sötét” alsóvilág előjöhet újból a gyerekek rajzain. /9. kép- Fanni (5 éves) „A mandala alsó része az, mint alsó világ is megjelenik a rajzon, földalá bújó járatokkal, a végén egy kis, az üreget tovább ásó állatkával, aki időnként a felszínen is körülnéz.”/ A gyermekben élő körkereszt azért alakul át rajzfejlődés folyamatában, mert, ahogy a gyermek növekszik, óvodáskorhoz érve, fokozatosan kikerül a lét teljességének élményéből, és lassanként a földi valóság részleteibe merül el. Nem szűnik meg, de mégis átalakul a benne élő mandala, a teljesség a tudattalanba merül el, a látható felszínen a részlegesség marad. Irodalom Feuer Mária (2000): A gyermekrajzok fejlődéslélektana. Akadémiai Kiadó, Budapest. Jung, C. G. (1993): Az ember és szimbólumai. Göncöl Kiadó, Budapest. Kárpáti Andrea (2001): Firkák, formák, figurák Dialóg Campus, Budapest, Pécs. Mérei Ferenc, Binet Ágnes, V. (1985): Gyermeklélektan. Gondolat, Budapest. Molnár V. József (1990): A nap arca : A gyermekrajzok üzenete. Weöres S. Ped. Egy. Örökség Népfőisk., Gödöllő Molnár V. József (1996): Világ-virág, A természetes műveltség alapjelei és azok rendszere. Örökség könyvek, Budapest. Platthy István (2006): Korai gyermekrajz fejlődési folyamat bemutatása saját gyűjtésű rajzok alapján, összehasonlító elemzése az ősi képzetekkel. In: Fejlesztő Pedagógia, 2006. 1. sz. p. 40-58. Rhoda-Kellogg (1970): Analyzing Children’s Art. National Press Books, California. Stern, D. N. (2000): A csecsemő személyközi világa. Animula, Budapest. Tényi Tamás (2000): A pszichodinamikus pszichiátria a legújabb pszichoanalitikus eredmények tükrében. Animula, Budapest. http://www.csontvarystudio.hu

329

Apáczai-napok 2006

Melléklet

330

Testvérmúzsák

331

Apáczai-napok 2006

Borbély Károly Művészet és lélek E dolgozat – miközben gondolatmenetével és irányultságával terápiás célokra is tekint – azt vizsgálja, hogy a patológia és a művészi alkotómunka professzionális vonásai, az egyéni kifejezési elvek milyen arányban mutatkoznak meg az alkotásokban. Miként építi be a művész saját megélt problémáit műveibe, és hogyan használja fel lelki élményeit, esetleg betegségét a kifejezésben. A képzőművészet verbális megközelítése miképpen nyithat további kapukat a művek mélyebb, szavakkal már elmondhatatlan és megfoghatatlan rétegeihez, s így hogyan dekódolhatók lelki tartalmak a képzőművészeti alkotásokban. Gondolkodásunk centrumában a kép áll. A kép, ami a tudat és az anyag valós terében elmondja a szavakba nem fogalmazhatót, s az elmondhatatlant, hogy legmélyebb bensőnkből beszéljen. Minden emberélet valamilyen személyes lenyomata a léleknek. Az alkotás az élet egy vagy éppen több rétegének anyagba rögzült és a befogadóban új valóságot öltött létezési módja, ami e formájában érzelmeket indukál, asszociációkat éleszt bennünk. Megjeleníti az érzéseket, s megmutatja azt, amit a szavakkal nem lehet elmondani. Az emberek a képzőművészettől leginkább gyönyörködtetést vártak és várnak nagy többségükben ma is. Ellenérzést kelt bennük a szokásos szépségfogalomhoz már nem köthető, másfajta esztétikum, amely olyan élményeket, problémákat érinthet meg bennük, amelyekkel ilyen formában sem akarnának szembesülni. Ezzel az ellenállással a terápiában jól lehetne dolgozni. A művészetterápiában a kliens viszonyulása a művekhez, a velük kapcsolatos előítélete kulcsprobléma lehet. A műalkotás, mint projekciós ernyő, sok segítséget kínálhat a terapeutának és a kliensnek egyaránt. A kor „levegője” A művészet történetében mutatkoznak olyan változások, amelyek másféle problémaérzékenység - azok fölvetése, s megoldása - felé mozdulnak. Minden időszaknak megvan a maga sajátos „levegője”, amelyben élve formálódnak az érzéseink, ahogy reagálunk az eseményekre, körülményekre, s a művekre is. Valami érzelmi, lelki készenléti állapot ez, ami az emberek életérzését meghatározza, ami egyfajta irányultságnak, a fogékonyságnak és érzékenységnek a jellegét, karakterét adja a tudatos szint alatt. Kisebb időszakaszokban formálódik, nem korszakos, inkább csak néhány évtizedes léptékű lehet a mozgása, ami a művészek személyiségében, jellemvonásaiban is megmutatkozó generációs változásokat mutat. (Irving L.Child ) 332

Testvérmúzsák

Amikor hirtelen változások zaklatják az emberek biztonság, állandóság, folytonosság iránti igényét, a máról holnapra, vagy egyik pillanatról a másikra cikázó sebességgel lüktető élet másféle evolúciós rendet formál, s az érték megítéléséhez is változnak a feltételek és a körülmények. A művészek megélt élményei és stílusépítő munkája, a kor problémái sajátos módon szublimálódnak a műben. A tömegben izolálódott ember, a biztonságát vesztett, az érzéseinek és idegen akaratoknak kiszolgáltatott egyén az alkotásban találhat menedéket, biztos határokat és abban találhatja meg saját magát. A magába fordulás – magányba fordulás - egy másik valóságban való létezés, ahová senki nem tudja követni az embert. Ám aki nyomot hagy valamilyen anyagban, az közölni akar valamit. Aki közöl, a jelenlétét prezentálja, s így kapcsolatot tart a többi emberrel. A művészek belső késztetésük miatt állnak pályára és a külvilággal való kapcsolattartás sajátos módját életformaként élik meg. E belső késztetés, közlési vágy különféleképpen motivált, kialakulása egyéni életutaktól függően, a személyiség fejlődésének valamilyen sajátos állomásával, valamilyen élménnyel, eseménnyel, a kor szemléletével, lelkületével függhet össze. A művész megváltozott helyzete a XIX. században Stílus és téma, feladat híján a művész maga teremti meg azokat, mégpedig olyan érzésekkel, olyan formákkal fogalmazva – vágyteljesítő módon akár -, amelynek hiányát érzi. A nagyvárosi tömegmagányból például a természetbe vágyik, sőt menekül. A magány, az univerzumba taszítottság érzésének sajátos megfogalmazása Rodin szobrászata. Portréinak, torzóinak megformálásában a karakterből indul ki, nem az anatómia vezérelte sajátos vázrendszerből. A forma alatt hiányzó mértani szerkezetet egy sajátosan szubjektív rendszer – a karakter - pótolja. Mintha azt sugallaná: az ember vissza van hajítva a káoszba, nincs rend és Isten – ahogy azt az egzisztencializmus megállapítja,- nincs fogódzópont. Portréi nem az emberiség egy-egy tagját ábrázolják, hanem felelősséggel terhelt egyedeket. Egyéni vonásaikat a végsőkig kihangsúlyozza, teljesen egyedi formát hozva létre, ami az alapformától, sémától már igen messze van. Önálló karakterek. Torzói tragikus életérzéseket szólaltatnak meg, melyek fej és kéz nélkül lépnek valahova, nem tudni hova és miért. Női torzói a mellekre és a medencére, a vegetatív részére redukált egyedek, az intellektus erőfeszítései annak érdekében, hogy elfelejtse saját magát. Plasztikai minőségeik, zaklatott felületeik mintázási módja, ahogy a fény vibrálva csillog rajtuk, nyugtalan látomásosságot teremtenek. Gauguinnél már tudatos az állatvilágba, természeti létbe való menekülés. Boldog semmittevés, lét-élvezés, állati-isteni boldogság-lét, a természet öntudatlan élvezése ez, amit Gauguin -Tahitire költözve333

Apáczai-napok 2006

megvalósít saját életútjában is, valóban kimenekülve az úgynevezett civilizációból, melyet romlottnak, rothadtnak érez. A természet paradicsomi létébe merült ember gondtalan harmóniájáról, boldogságáról beszélnek a képei. Figurái nem akarnak gondolkodni. Tekintetüket mindig elfordította az arcirányhoz képest, hogy alakjai elkerüljék a szemkontaktust a befogadóval. Ebben a helyzetben a néző külső szemlélője a képnek, nem kerül kapcsolatba a szereplők gondolataival, érzelmeivel. Ennek ellenkezőjét vállalja Vincent van Gogh, aki az ember felé fordul, segíteni akarja, meg akarja oldani problémáit, ami önmagában is öngyilkos gondolat, de legalábbis prófétai szerep, aminek mindig tragédia volt a következménye. Az iparosodás, a gyárak és a tömegtermelés létrehozza a tömegcikkel együtt a kispolgárt, aki csodabogárként tekint a művészre. Valami olyanra, aki csoda, hogy él – hiszen nem jár munkába mint a többi „rendes” polgár és szemükben a csavargó naplopó, de főleg a bolond kategóriájához közelít a legjobban. „A mai festőkkel, mert magányosak és szegények, úgy bánnak, mint bolondokkal és e bánásmód következtében azokká is lesznek, legalábbis ami a társadalmi létüket illeti.”(Van Gogh) A művész az utolsó olyan ember, aki munkájában végigviszi a tervezéstől a kivitelezésig ívelő teljes folyamatot. Nem abban a rendszerben dolgozik, mint a polgár, kizárólag az intuíciója és művészete oszthatja be idejét. A szellem és az anyag különös embere, akinek az életét ráadásul nem az anyagi, hanem a szellemi javak, a gondolat és az érzés vezérli. Prófétaszerepbe kerül. Tevékenysége és léte összeegyeztethetetlen ezzel a világgal és - mintha tényleg prófécia volna Van Gogh gondolata, mert ma is helytálló – szembe kerül azzal a társadalommal, amelyben „az anyagi javak foglalták el az erkölcsiek helyét”(Van Gogh) Művészet és patológia Az alkotó és alkotása vizsgálatában komoly nehézségeket okozhat a művekben rejlő lelki tartalmak megértése aszerint, hogy mely elemek, tényezők, vagy azok összefüggései, direkt és áttételesen felbukkanó jelentéstartalmai közvetítik a művész, melyek a kor neurózisát, vagy pszichózisát és melyek a szemlélő saját projekciói. Mindenkor alkottak lelkileg különbözőképpen beteg művészek is, de ezekre a történetírás más és másféleképpen reagált, vagy nem is vett róla tudomást. Ahogy az elmebeteg és az úgynevezett normális között sem lehet éles határvonalat húzni, hanem inkább átfedések vannak, úgy a művészet történetében sem lehet élesen elkülöníteni a művekben a pszichésen beteg, vagy csak különleges, illetve sajátosan egyéni és eredeti stb. vonásokat. Tény, hogy a művész személyisége, fokozott érzékenysége és rendkívüli érzelmi, szellemi erőfeszítéseket kívánó munkája, a normálistól eltérő életmódja, különcsége stb. könnyen sugallhatja az elmebetegség gondolatát környezete 334

Testvérmúzsák

felé. Erre minden korszakban bőségesen találunk példát. Ám e kor sajátosan terhelte az alkotókat. A művészetükből megélni akarók többsége állandó létbizonytalanságban, nyomorban élt. A műkereskedelem csak a század utolsó évtizedeire kezdett kifejlődni. Az új értékek megjelenésével, a művészet drámai formaváltásával a közönség nem tudott mit kezdeni. Különböző mértékben szélesedett és mélyült a szakadék a progresszív művészet és a közönség között. Ebbe a résbe lépett be a műkereskedő, aki vállalta a közvetítő szerepét. Ettől a perctől jelenik meg a „sztárcsinálás”, az értékek mesterséges kialakításának és fenntartásának módszertana, programja és sajátos műfaja. A művész, aki e körbe bekerült, köteles volt ezen túl egyértelműen különbözni minden más alkotótól, ezért jellegzetesen egyedit, tipikust, csak rá jellemzőt alkotni. Erről ismerték fel, saját egyéni stílusa lett a védjegye. Ebben a helyzetben felértékelődik a személyiség egyedisége, különös mintázata, - ami stílust, karaktert ad a kifejezésnek. E stíluselemek között sok a tudatosan alkotott de bőven akad neurotikus, pszichotikus eredetű, spontán létrehozott is. A művész önmagát, lelkének sajátos világát kutatta és fejezte ki, megteremtve az önmegfigyelő, önelemző művésztípust és művészeti programot, ami helyenként sajátos irányzatokat is eredményezett. Bár a művészi alkotómunka már a mesterség alapjainak elsajátításától igényli az alapos önismeretet, az elmélyült, önmagára - önmagába – figyelő személyiséget. Az alkotási folyamat lélektanát a tudattalan impulzusok, és a tudatos kontroll sajátos együttműködése jellemzi, amely nem létezhet e „befelé figyelés” nélkül. Az intuitív sugallatokat, mozzanatokat, megoldásokat a művész - alkotás közben szelektálva - a tudatos szintre emeli és a következő fázisokban már szándékosan hozza létre őket, így építkezve saját tudattalanjából. 1900-ban Freud kiadja az Álomfejtést, 1922-ben Prinzhorn közli az elmebetegek rajzainak részletes elemzését, amelyek hatással voltak a művészekre, így a művészetre is. A szürrealizmus, a dadaisták, az expresszionizmus, mint irányzatok is jelentősen merítettek a pszichológia, pszichiátria eredményeiből. „Kétségtelen, hogy bizonyos hasonlóság állapítható meg az elmebetegek művészete és az expresszionista és szürrealista festők művei között, akik a tudat alatti funkciókból felszínre törő vizuális anyagot dolgoznak fel, és ez által látomásokhoz és álomhoz hasonló összefüggést nyernek.”(Baudouin, 1929) Az értelmezés néhány problémája Az elemek szétválogatása lehetetlen a művész részletes életrajza, gondolatainak, alkotói módszereinek ismerete nélkül, de sok esetben még azokkal együtt sem lehetséges. Egon Schiele legközelebbi ismerője, Roessler azt írta egy katalógus előszavában, hogy „Schiele festészetének egyik-másik talánya esetében a vele való személyes kapcsolat sem ad segítséget a megfejtéshez”. Az én 335

Apáczai-napok 2006

mély tartalmainak felszínre hozásakor azok legtöbbször már eleve nonverbális lelki tartalmakként, érzésekként bukkannak fel, ezért azokra maga a művész sem tud – és többnyire nem is akar – reflektálni, mert pontosan tudja, hogy e megnyilatkozás a mű dolga már. Az alkotó éppen azért választja érzelmei kifejezésére az anyagot, a képet, mert túl akar lépni a szavak korlátain. E törekvésében igyekszik minél inkább az ösztöneire hagyatkozni, hogy tisztán, a hétköznapi tudatosság megkerülésével, spontán módon törjenek felszínre és hagyjanak nyomokat az anyagban, formában érzelmei. Másfelől az alkotás közbeni verbalizálás akadályozhatja a tudattalan lelki tartalmak felszínre kerülését, lebéníthatja a teremtő folyamatot. A képzőművészet szavakkal történő megközelítése bizonyos rétegekig lehetséges és jó alapokat kínál az asszociációk, kapcsolódó érzelmek megjelenéséhez, felbukkanásához. A mélyebb hozzáférés azonban inkább az érzelmi megértés síkján, bizonyos érzelmi illeszkedések mentén képzelhető el inkább. A kész mű túlzott verbalizálása a tartalom, jelentés színes egyéni megéléséből adódó sokféleségének leszűkítésével fenyeget, amitől a művészek megint csak idegenkednek. A kifejezés akkor hatékony, ha elegendő teret hagy a befogadói fantáziának, képes – inkább megérintve, inspirálva – a néző mind erősebb, mélyebb bevonódását biztosítani, hogy aztán egyéni módon, saját személyiségének anyagával töltse fel és építse meg a műalkotást a műtárggyal való termékeny párbeszédében. Irodalom Aknai Tamás (2001): Egyetemes művészettörténet 1945-1980. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs. Gombrich, E. H. (1978): A művészet története. Gondolat, Budapest. Jakab Irén (1992): Történeti áttekintés a Nemzetközi Művészetpatológiai Társaság 1992-ben Budapesten tartott kollokviumán közreadott adatok alapján. Halász László (1973): Művészetpszichológia. Gondolat, Budapest. Király Sándor (1983): Általános színtan és látáselmélet. Tankönyvkiadó, Budapest. Lyka Károly (1981): A táblabíró világ művészete. Corvina, Budapest. Mitchell, S. A., Black, M. J. (2000): A modern pszichoanalitikus gondolkodás története. Animula, Budapest. Mittelstädt, Kuno (1976): Vincent van Gogh. Corvina, Budapest. A művészet története Magyarországon (1983):. Szerk.: Aradi Nóra [et al.]. Gondolat, Budapest. Németh Lajos (1974): A XIX. század művészete. A historizmustól a szecesszióig. Corvina, Budapest. A pszichiátria rövidített kézikönyve (2003):. Szerk.: Füredi János, Németh Attila, Tariska Péter. Medicina, Budapest. Sármány Ilona (2004): Klimt, Schiele, Kokoschka és Bécs festészete 1900 körül. Helikon, Budapest. Steiner, Reinhard (1993): Egon Schiele. A művész éjféli lelke. Kulturtrade, Budapest. Vizuális művészetek pszichológiája 2. (1997): Szerk.: Farkas András. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

336

Testvérmúzsák

Szabó Julianna Zeneiség és plaszticitás a XIX. század művészetében A zenében jelen lévő festőiség és a festészetben megjelenő muzikalitás szemléletes példáit találhatjuk meg a XIX. században, főként a romantika és az impresszionizmus jegyében fellépő különböző zenei és festészeti irányzatokban. Már a preromantika is a képzelet és az álom győzelmét hirdeti a racionalizmus ellenhatásaként. Középpontba kerülnek az érzelmek, az érzékenység, az érzelmektől áthatott természetábrázolás. Ábrázolják a múló időt legendák, romok kapcsán, s az időben bolyongás kiegészül a térben bolyongással. Előszeretettel ábrázolják az egzotikumot, a vágyakozást távoli tájak iránt, vágyakozást valami eredendő tisztaság után. Zenében és képzőművészetben egyaránt megjelenik a szimbolizmus, amely áthúzódik a romantikán a századforduló, majd a XX. század művészetébe. A romantikus művész tudásszomja sokoldalú, történelem, természettudományok, irodalom, filozófia, zene, képzőművészet terén egyaránt otthonosan mozognak (Goethe, Delacroix). C. D. Friedrich saját vízióit vetíti ki tájképeire, amelyek már-már absztrakt, érzelemgazdag, „zenei” kompozíciók. Runge és Chevreul munkásságának köszönheti a modern festészet a tudományos alapállású színvizsgálatokat. A tudományos szemlélet talaján fakadt az impresszionizmus a század 70-es és 80-as éveiben, elhanyagolva a reneszánsz festészet vívmányait. Monet festészetében a túlnyomórészt absztrakt foltokból álló kép zeneisége megnövekszik. Képsorozatai zenei variációsorozatokra emlékeztetnek. A zenében a hang sajátos hangszíne miatt válik meghatározottá, teljessé. Már a barokk zene is sokféle hangszíntartományban szólalhatott meg, a XIX-XX. század a hangszín-meghatározottságot még inkább előtérbe helyezi. Az impresszionisztikus zene a hagyományos zenei építőmódszer helyébe a hangszín vagy a ritmus önálló formateremtő képességét helyezi. Debussy zenei gondolatai jellegzetes témákból, rögtönzésszerű láncolatokból, ismétlésekből, visszatérésekből, párhuzamos struktúrákból, szín-frázisokból állnak. A klasszicizmus a zenében az 1750–1825-ig terjedő időszakot öleli át. A klasszikus ideál már a többtémájúság lett, a zenei építkezés alapja a témák ellentéteiben rejlik. A klasszikus mesterek megerősítik a tonalitás elvét. A funkciókban rejlő érzelmi és intellektuális tartalmak megnőnek.

337

Apáczai-napok 2006

Most már a centrum – a tonika – nem egy hang, hanem egy akkord. A szonáta hangnemi rendje szintén a tonalitás szerkezete szerint alakul. Haydn „Teremtés” (1778) című oratóriumának elején a káoszból kialakuló világ zenei lefestéséhez melódiafoszlányokat, álló akkordokat komponált. Ez: a hangzó káosz, a sötétség.[1] A káosz-kép szonáta formában íródott. A szonáta Haydn számára nem forma, hanem a zenei nyelv szerves része. A témák és formaegységek itt töredékekre redukálódnak, de az expozíció körülhatárolt (2 szabályos témacsoporttal) és a repríz (visszatérés) is jellegzetes. A romantikus zene kb. 1825–1900-ig tartott. Bár erre a korszakra a festészet megszerezte vezető szerepét a művészetben, a zenei fejlődés szorosan mellette haladt. F. Schubert a dalkultúrában tett nagy lépést előre: a zongorakíséretet önállóan egyenrangú szereplőre változtatta. Erlkönig című dalát Goethe balladára komponálta. A zenei elemek: hangköz, ritmus, dinamika, tempó, hangszín-változások a vers légkörét elevenítik fel.[2] Liszt Ferenc: Dante – szimfóniája irodalmi alkotás ihlette programzene. Hangulatokat, érzelmeket láttat, érzékeltet romantikus hevületű drámaisággal. Motívumai gesztusjellegűek, deklamálhatók. Dante olasz sorai is megtalálhatók a partitúrában. I. tétel: Pokol, II. tétel: Purgatórium. Harmonizálásában a nagyromantikus, kromatikus-újító Lisztre vall. Új hangnem-modelleket is használ, ami csak a XX. században lesz majd fontos. Új skálamodellje a Dante-skála. A befejezés a túlvilági dicsfény lebegését érzékelteti H-dúr kvartszext-akkordon, fafúvókon, kürtön és hárfákon. Richard Wagner a költői tartalom elsődleges érvényesítése érdekében mellőzi a hagyományos tonális hangrendszer formáit. Az alterált akkordok több kromatikus módosítást tartalmaznak, ezek a hangok feloldásra várnak. A harmóniai zárlat mellőzése a lélektani hatás lehetőségeit növeli meg. A ritmus hagyományos, beidegzett szimmetriáit is feloldja szinkópákkal, hangsúly-eltolódásokkal ütembeosztások váltakozásával. Az operai hagyományokból jellegzetes zenedrámát alakít, benne érvényesíti a „Gesamtkunstwerk” gondolatát. Vezérmotívumai formafejlesztő elemmé válnak. Wagner a zene minden területén szinte reformeszméket valósított meg. Különösek a témaválasztásai, sajátos a személyes hang, amely nagyfokú én-központúságából adódik. A wagneri zenedráma stílusnak négy fontos összetevője: 1. szöveg és énekszólam viszonya, 2. a színpadi dallam és a zenekar kapcsolata, 3. vezérmotívumos szerkesztés, 4. végtelen dallam.

1 2

Vö. DARVAS Gábor: Zene Bachtól napjainkig. Budapest, 1981. 80. Vö. DARVAS Gábor: A zene anatómiája. Budapest, 1985. 318.

338

Testvérmúzsák

Debussy a zenei impresszionizmust jelenti – szinte egymagában, később néhány követőjével – színgazdag hangfestést, villódzó és egybeolvadó hangszínek kompozícióját. Hangzásainak mozgása hangközkapcsolatokra és szerkezeti párhuzamokra épül. Formái asszociatív jellegűek. Zenei technikája a hatfokú, egészhangú skálára alapoz. Darabjainak nagy formája és frázisai egyaránt szimmetriákra és párhuzamokra szerkesztettek, nem pedig kontrapunktra, ellentétre. Nála a régi értelemben vett tonalitás a dúr-moll skálák és hármashangzatok kölcsönösen összefüggő funkciójú világa összeomlik. A ritmus, a dinamika, a szín, frázis, hangsúly függetlenné válik a tonális mozgástól és olyan fontossá is, mint a hangmagasság választása. A Három nocturne-ből, A felhők című első darab – a klasszikus hagyománnyal ellentétben – nem lezárt szerkezetű. Természeti világában a mindig változó, de mégis mindig ugyanaz – elvét a variációs szerkesztésmód fejezi ki legjobban. Egy-egy motívum mindig más tonális környezetben áll előttünk. Szerkesztésmódja nem szigorú szonátaformát, hanem levegősebb, lebegősebb, nyitottabb formát hozott létre. Zenei építkezése az ismételgetésen alapszik. Ezután egy ellentétes, gyors mozgás következik: a híres angolkürt „felkiáltás”, amely lassan elhal.[3] Ettől a ponttól kezdve Európában másképp lélegzik a zene – írják a szakemberek. Ezzel Debussy bebizonyította, hogy a hangszín és a ritmus is lehet a formai egység biztosítéka. A különböző felhang-struktúrájú (hangszínű) hangszereken egyes hangzatok más-más hatást keltenek. A XIX–XX. század a hangszín-meghatározottságot előtérbe helyezi. Hangszerelés tankönyvek mutatják: Ny. A. Rimszkij-Korszakov hangszerelési tudománya minta lett. Szimfonikus műveknél a hangszínkezelés az összeolvadást és elválasztást oldja meg. Rimszkij-Korszakov írta a leghíresebb hangszereléstan könyvet, amelyet azóta is sokan használnak. Sajátos hangszínű hangszereket használ, zenekari hangzása fénylő, pompázó. Hangszerelése a zene tisztaságát, világosságát nem befolyásolja. Spanyol capriccio-jában a zene négy különböző ötletre épül: egy súlyosan és táncosan előadandó nagy dallamra, egy vele összeforrott kis dallamra, valamint a kíséret spanyolos ritmusú két dallamára. Mindezt egy százegynéhány tagú szimfonikus zenekarra osztja fel úgy, hogy a négy különböző ötlet világosan és izgalmasan fonódjon össze. A hangszer sajátosságaihoz kell igazítani a hangszerelést, egyensúlyban kell tartani őket.

3

Vö. Miért szép századunk zenéje. Szerk.: Kroó György, Budapest, 1974. 67.

339

Apáczai-napok 2006

Rimszkij-Korszakov esztétikájának középpontjában mindenekelőtt a szépség állott. A klasszicizmus és a romantika a festészetben mindvégig párhuzamosan futó irányzatnak számít. J. A. D. Ingres: A forrás (1856) című képén a klasszicista képek gondos beállításában egy fiatal női aktot láthatunk, akinek a korsójából ömlik a víz, talán az élet vize. A fiatalság örökkévalóságának állít emléket. Szoborszerűen kidolgozott, klasszikus szépségű, márványsima formák, csendes mozgás és időtlen nyugalom. A valóságábrázolás összes addigi tárházát felhasználják a klasszicista festők ennek eléréséhez. Igazán újat a romantikus festők hoznak a különleges atmoszférák, nappalok-éjszakák fényei, a természet őserői és az emberi szenvedélyek ábrázolásával, természetesen a holland, francia, angol tájképfestők művészetének ismeretében. William Turnert a tenger és a természet erői foglalkoztatták. Fantasztikusan könnyed kompozícióin – az olajfestéket olyan lazúrosan kezelte, mint az akvarellt – szinte eltünteti a horizontot, vagy ívessé változtatja. Fehéret, fénnyel átitatott sárgákat, könnyű kéket, szürkéket használ a formákat szinte feloldó festményein. Hóvihar: Hannibál átkel az Alpokon (1812) című képén a természet tombolását mutatja be. Ő is átélt egy hasonló hóvihart. Egyetlen óriási erejű hullám, amely a képen köríves mozgást ír le, magával ragad minden embert, havat, jeget. Különös, aranyos fény tölti be a teret, amely Turner festészetének fő témája. Friedrich: A holdat néző férfi és nő (1835 körül) című képén hátal áll a két szereplő, így természetesen szemtanúkká válunk mi nézők is. Szimbolista kép, ahol a Hold Krisztust jelenti, a fenyőfák a keresztény hit jelképei. A sziklás út: az élet útja, a kiszáradt tölgy a múlandóság, a sötét szakadék pedig a hitetlenségé. A festőt egész életében foglalkoztatta ez a kompozíció változat, amely különös, fekete – zöld – lila - sárga kontrasztjaival, fantasztikus körvonalával, lényegében egyszerű térfelfogásával nagy hatást gyakorol a nézőre. Ez a táj számára: megfejtendő hieroglifa. Delacroix felhívja a színek lélektani hatásaira a figyelmet. Felbontja a színfoltokat összetevőkre, sávokat fest egymás mellé: eljut az optikai színkeverésig. Megmozgatja a felületeket, minden vibrál: a festő nem akarja a dolgok természetes látszatát és színeit utánozni. A lokális színek így maximális intenzitással ragyognak. A színek, fények, árnyékok egyetlen színes, kiegyensúlyozott egészet alkotnak, amelyben egyetlen disszonáns elem sincs. Az erőteljes alkotóelemekből tisztán bontakozik ki a melódia. Komplex egység, harmonikus ragyogás.

340

Testvérmúzsák

A színek tudományos elméletében való jártasságát arra használja, hogy a kontraszt eszközével harmóniát teremtsen két szomszédos szín között, fokozza vele a két szín erejét; a hasonló színek egybehangzásával vagy az ellentétek analógiájával irányítani tudja a színek és tónusok szerencsés találkozását. A vibrálást azzal éri el, hogy egy adott színfoltra hozzá igen közel álló színnel újabb ecsetvonásokat rak fel. Miután így a végletekig fokozza a színeket, két egymástól távolabb álló szín egymás mellé helyezésével létrehoz egy harmadik színt (optikai keveréssel). Ez a módszer rokon a neoimpresszionistákéval is. „Ha egy kompozíción, amely már tárgyánál fogva is érdekes, úgy rendezzük el a vonalakat, hogy felfokozzák a képhatást, ha a clair obscure-t úgy alkalmazzuk, hogy megragadja a képzeletet, ha a színeket a karakterhez igazítjuk, akkor ez maga a harmónia és egyetlen dallamra alkalmazott kombinációi.”[4] Whistler különc művészete szintén a hagyományos, perspektivikusan szerkesztett tér és a „műtermi” színek kizárólagos létjogosultságát feszegeti. Lány fehérben című képén az alak fehér ruhában, fehér függöny előtt áll egy medvebőrön. A valóságot utánzó festésmódnál jobban érdekelte a színváltozatok, színtónusok megfestése. Az alcím is ezt mutatja: finom, fehér színtónusokból áll a kép – valóban zenei. Még nem absztrakt, de az elvont formák elsődlegességét hirdeti. Térbelisége csökkent. A vibráló fehér színek egymásnak felelgetnek és önkéntelenül is erre figyelünk a legjobban. Egy képet mindenekelőtt színek és formák elrendezéseként kell értelmezni – szimfóniának. Irodalmi vagy rejtett, jelképes jelentést nem akart adni az alkotásainak. Az impresszionizmus a XIX. század 70-es, 80-as éveiben létrejött irányzat, amely a tudományos szemlélet talaján fakadt. Átveszik Chevreul színelméletét, bár azt nem mindegyikük követi hűen (kontraszttörvény). A természetben festenek végleges alkotásokat, kompozícióik véletlenszerű képkivágáson alapulnak. Térfelfogásukban egységesen mellőzik a reneszánsz perspektíva térmélységi megoldásait és sajátosan elhanyagolják, redukálják. A színek értékei azonban bizonyos téri vonatkozásokat elárulnak. Ennél fontosabb számukra a látvány benyomásának, „impressziójának” visszaadása. Mindezt az atmoszférikus hatások tekintetében szinte naturalisztikus pontossággal teszik meg. Vibrál a levegő, a közeli és távoli formák tünékeny villódzásban mutatják meg magukat. Monet: A roueni katedrális: reggeli napsütés (1894) című képe impresszionista, egy a húsz képből álló sorozat közül.

4

Uo. 29.

341

Apáczai-napok 2006

A pozitivista filozófiának megfelelően szenvtelenül, de nagyon „pontosan” ábrázolja a látottakat – a pillanatnyi benyomásnak megfelelően. Felbontja látványt apró, piciny elemekre – színfoltokra, azt egymásra, egymás mellé festi. Kivág a látványból egy részt, nem komponál. A horizont csak annyiban érdekli, hogy ott a színfontok más színértéket vesznek föl. A körvonalak, árnyékok, testesség, térbeliség szintén. A képek vibrálnak, lebegnek kiegészítő színeik folt-rengetegében. A foltok ritmust hoznak létre, a színek hangokat sugallnak: a kép zümmögni kezd. Szín és mozgás az egész kép. Az impresszionista festők a zeneiséget legtöbbször inkább csak a spontaneitásra bízzák: úgy festünk, ahogy a madár dalol. Néha elnagyolják, néha megfigyelik a kontrasztokat az optikai keverés érdekében. A posztimpresszionista Cézanne-nak térrel való kísérletezései abból a törekvéséből fakadtak, hogy nem a realitás illúzióját akarta visszaadni, hanem a természet harmóniáját kívánta újraalkotni a képén. Egyensúlyt kellett teremtenie a való világ háromdimenzióssága és a vászon síkja között. A csendélet függönnyel (1898–99.) című képén a klasszikus perspektívát (vonal- szín- és levegőperspektíva) hiába keressük. Az asztal lapja felénk dől, a gyümölcsöstál borul, a gyümölcsök felénk gurulnak. Mi tartja mégis szilárdan a helyükön ezeket a súlyos térbeli formákat? A megtalált képi egység, amelyben a tér és a tárgy szétválaszthatatlanul összeforr. A tér, térfogat, forma, tömeg, színek hidegmeleg árnyalatai bonyolult kölcsönviszonyokból épülnek föl, egyik következik a másikból, egyik tartja a másikat. Ezt az „épülést” az ecsetvonások megfigyelésével végigkövethetjük, „újrafesthetjük”. Az elvont képi tér egységét létrehozó ecsetvonások színgazdagsága, a különböző téri mélységben – de a kép síkján egymás mellé kerülő – színfoltok összehangolására sajátos módszert dolgozott ki. Ezt zenei műszóval „modulálásnak” nevezi. Finom ecsetvonásokkal zöldből narancs foltba úgy megy át, hogy egymáshoz rokonítja őket. A XIX. század zenei és képzőművészeti törekvései előkészítik a XX. század mozgalmait. Az autonómnak tartott művészeti ágak közötti határok egyre inkább átjárhatóvá válnak, a térbeli művészetek egyre dinamikusabbak, elvontabbak – zeneibbek. A zeneművek pedig mind több konkrét zenei utalást tartalmazhatnak, csökkentve ezzel elvontságukat, egészen a látványos zene, „zeneszínpad” műfajáig.

342

Testvérmúzsák

Fleck Erika Beszélő képek - a Pécsi Zeneműhely néhány zene ihlette képének szimbolikája Emlékül Fodor Ildikónak Rátaláltam valakire. Elmesélte, amikor egy öreg múzeum kiállítótermében a falnak támaszkodva sírt. Mert megszólaltak előtte azok a képek. Ritka adomány. Vajon hogyan engedi útjára a kép alkotója a festményeit? Azt az alkotását, amelyik legbensőbb érzéseit sugározza. Hogy teheti ki a lelkét mások elé? Számol-e azzal, hogy lehet, hogy teljesen félreértelmezik? Immár 7 éve készülnek a Pécsi Zeneműhelyben Tanítványaim zene ihlette rajzai.245 A zenéket magam válogatom. Azok közül, amelyek engem is mélyen érintenek. Amelyek rezgéseivel magam is magasba, vagy lelkem mélyére szállhatok. Bach, Mozart, Beethoven, Bartók, Kurtág és mások ihletett párperces tételeit hallgatjuk egymás után többször. Mondjuk négyszer. Ezek között 10-15 másodperces szünetekkel. Aztán pár perces Csönd. De nem akusztikusan mérhető néma csönd. Mert a rajzlapokon akkor is sercen a kréta. Kúszva halad a Zene után. A Zenének a bennünk való visszhangja után. Kicsit megkésve. Ha a hangok a maguk szabadságukban szárnyra kapnak, akkor azt a materiális fizikum csak késleltetve képes színekbe, formákba képezni. Tanítványaim vagy a rezgéseket viszik a rajzlapra, vagy emócióikat, zene idézte képeiket rajzolják meg. Úgy, hogy a zeneművek címével nem irányítom őket. Jól tudjuk, hogy a programzenék kivételével a cím ragadványok esetlegesek, sokszor utólagosak vagy épp üzleti fogások kedvéért adottak. Tanítványaim krétarajz-alkotásainak címe minden esetben megegyezik az ihlető zenemű címével. Ám a képek olykor alcímeket is kapnak. Azzal engedve utalást alkotójának a színekbe, absztrakt formákba rejtett zene idézte lelkiállapotára. A formák és maga a képszerkezet értelmezgetését olykor megtapasztaljuk a kiállításaink246 látogatói körében. Érdeklődéssel hallgatják maguk az alkotók is. Tudni szeretnék, hogy mit gondolnak a képekről, így tehát róluk. A képek valódi titkát külső szemlélődő előtt sokáig nem fedtük fel. Mára látszik elérkezettnek az idő, hogy Tanítványaim engedélyével néhány kép szimbolikáját felfedjem. E képek 245 246

A Pécsi Zeneműhely Képcsarnoka: http://www.inczedy.hu/~szikszai/fleck Kiállításaink: 2006. Pécs, Enese, 2005. Szentendre, 2004. Budapest, 2002. Pécs.

343

Apáczai-napok 2006

rövidített magyarázatából következik most egy kis betekintő. Tizenévesek olykor megdöbbentő etikai mélységeket boncolgató lelkiállapotából, a feltétlen bizalom megnyilvánulásaiból és a felszabadultság örömében ajándékozott lélek-kitárulkozásokból. A krétarajzokat ihlető zenék címe és az előadó apparátus megjelölése a képekhez tartozó szöveg után olvashatók. Íme néhány. WAGNER: A WAKÜR / 3. felvonás: TŰZVARÁZS A bolygókon túli világ titka: Ez a képen látható látvány egy álomszerű vibráló rezgésből növekszik elő, melynek megnyugvása és kitisztulása után megmutatkoznak a bolygók és az egész Világmindenség. Valójában minden sötét szín világos, és minden világos szín sötét. A lényeg a zenében csak később, a férfihanggal jelenik meg: az utolsó bolygó mögül feltörő, a távoli messzeségből irányító Fény. A Fény, melynek ereje a megfoghatatlan tisztaságban rejlik. (Zene: New Yorki Metropolitan Opera Zenekara, James Levin) J. S. BACH: 106. KANTÁTA – SONATINA Két hangszer – a zöld és a sárga – között egy új megszületése: Kék. Ez az új még nagyon gyenge, de látszik a növekedése. A zöld vonal hol hullámzó, hol szaggatott. Aszerint, ahogy a két hangszer mutatja. Az is lehetne a címe, hogy Születés. (Zene: Leonhardt-Consort, Gustav Leonhardt) CORELLI: OP. 6. NO. 8. G-MOLL CONCERTO GROSSO – 3. tétel: ADAGIO-ALLEGRO Az érintés sárga sugárzása A Barnák ereje, mely arra is képes, hogy miközben ők maguk egyre csak növekednek szerteágazva kitapogassák azt, hogy ha valamelyikük mégsem olyan erős. Talán segítségre lehet szüksége. Ez a segítség a létezésük lényege. Ott látszik az érintés sárga sugárzásában. A zenében ez az éltető erő

344

Testvérmúzsák

harmatos permetezés formájában árad. A csembalótól. Attól kap erőre a gyengébb. (Zene: Radio-Sinfonieorchester Stuttgart, Garcia Navarro) BEETHOVEN: OP. 24. NO. 5. F-DÚR HEGEDŰSZONÁTA – 3. tétel: SCHERZO Kitörésben A feszítő erő, amelyik mégsem elég ahhoz, hogy mondjuk egy magot csírázásra bírjon. Ehhez kell a külső erő. A színek segítő ereje, hogy a Feketeségből sikerüljön a kitörő átalakulás, ami aztán minden Feketének lehetővé teszi azt, hogy Színné változzon át. (Zene: Itzhak Perlman – hegedű, Vladimir Ashkenazy – zongora) BEETHOVEN: OP. 24. NO. 5. F-DÚR HEGEDŰSZONÁTA – 3. tétel: SCHERZO Kapcsolatkeresés Féktelen öröm és szökdécselés. De vajon mindenki ebben az állapotban vane? És szeretné-e ez a másik a fergeteges vidámságot? (Zene: Itzhak Perlman – hegedű, Vladimir Ashkenazy – zongora) BARTÓK: OP. 16. STUDIES – 2. tétel Bizonyosságszerzés az átváltozás lehetőségéről vagy Kitörés Valahol lennie kell egy kicsike, nem látható résnek, hogy azon keresztül átszivárogva átmenekülhet az, aki nem szeretne az őt körülvevő zaklatott világban élni. A nyüzsgőségben élő Feketék némelyike képes megteremteni az őket éltető Színeket. A Feketék nyüzsgésében élők között a Színgömbök a Hármas Erőt adók. A Szépség, a Rend és Harmónia a határvonalon túl található. A zene minden kétséget kizáróan kinyilatkoztatja, hogy létezik ilyen hely. (Zene: Kocsis Zoltán – zongora) 345

Apáczai-napok 2006

BARTÓK: OP. 18. STUDIES – 1. tétel Lángoló belső harcain (Zene: Kocsis Zoltán – zongora) HÄNDEL: 12 CONCERTI GROSSI OP. 6. NO. 10. HWV. 328. D-MOLL – 4. tétel: ALLEGRO Ez egy alvó ember boldogsága. A belső terület az álma. Nagyon szépet és gyönyörűt álmodik, azért olyan színes. A feje tetején az idegek kapcsolódnak az agyához. Ezek azt jelzik, hogy itt az idő, fel kellene ébrednie. Ez az alvó illető azonban még álmában is tudja, hogy nem akar felébredni, mert akkor a világ tüskéi várják. (Zene: The English Concert, Trevor Pinnock) D. SCARLATTI: 11. SZONÁTA G-DÚR - PRESTO Egy boldog élet villámai, amelyek mindenki életében lecsapnak. De mégsem azok a villámok a lényegek. Akkor sem, ha azok egy kis ürességet, teljes fehérséget hagynak a színekbe cikázva. (Zene: Schiff András – zongora) BEETHOVEN: G-DÚR HEGEDŰ-ZONGORASZONÁTA OP. 30. NO. 3. – 3. tétel: ALLEGRO Kacagás Az élet csupa vidámsággal, nevetéssel, kacagással. Egy kis megsimogatással – azért kellett elmosni a kép széleit. Egy kis komolysággal, egy kis kedves megfeddéssel, de mindig visszatérő kacagó vidámsággal. (Zene: Itzhak Perlman – hegedű, Vladimir Ashkenazy – zongora) 346

Testvérmúzsák

GLUCK-KREISLER: MELODIA (Boldog lelkek tánca/ Orfeo ed Euridice) Ez a zene a mi speciális zenehallgatásainkra egy kicsit hosszú, de a válogatáskor annyira a hatása alá kerültem, hogy elhatároztam: mégis elviszem a tanítványaimnak is. A zene a gyerekeket is megragadta. Talán 20szor is meghallgatták. A címet ilyenkor még nem tudják. A maguk érzéseivel kell megbirkózniuk a zene nyelvével. Különben is: Melódia – szerencsére nem mond semmit. Orfeuszt meg nem hoztam elő. Az egyik tanítványom - aki pár hete kéredzkedett be a 3 éve együtt alkotók közé - valami csodálatos képet rajzolt. Fekete vastag elfektetett pasztellkrétával kanyargott a rajzlapon, amit a rajzolás után az ujjaival mindig elkent. Vele, ellene és mellette egy kicsit vékonyabb, piros színű pasztell kanyargott. Aztán ezt is elmosta a kezével. Az elmosódós feketepirosas köddé válás után fogta ugyanezt a két krétát, és most már egész vékonyan, de élesen néhány kanyarvonalat rajzolt velük. Ezek már nem voltak hullámzóan és végtelenül összefonódóak, hanem magában álló éles hullámdarabok. Ezeknek a zene ihlette képeknek legtöbbször komoly mondanivalói vannak. Ezen is már messziről látszott. Így mesélte történetét a tizennégy éves lány: „Ez két szerelmes története. Valamikor nagyon szerették egymást. Nem tudni miért, ma már nincsenek együtt. Azért kellett elmosni az alapot, mert az a szerelmük emléke.” „És mik azok az élesen kiáltó fekete és piros hullámtöredékek?” – kérdeztem. „Azok a mostani önmaguk. Azért ugyanolyan piros és fekete színűek, mert a szerelmükből élnek tovább. De már egymástól függetlenül. Mégis, azok a régi érzelmeik tartják őket erőben.” (Zene: Péter Csaba hegedű, Kocsis Zoltán – zongora) BARTÓK: CSODÁLATOS MANDARIN / – 6. tétel: ALLEGRO A tűz halála: Az addig vadul tomboló tűz elapadása, mely végül a halálához vezet.

J. S. BACH: DIE CONTRAPUNCTUS 4.

(Zene: Detroit Symphony Orchestra, Daráti Antal) KUNST DER FUGE BWV. 1080. /

347

Apáczai-napok 2006

Az élet tüze – Az élet pora (Zene: Jevgenyij Koroliov – zongora) EÖTVÖS: ATLANTISZ – PART III. / RÉSZLET Angyalok suhanása egy eltűntnek megkövült, vízalatti világban.

hitt,

(Zene: WDR Symphony Orchestra, Cologne – Eötvös Péter) BEETHOVEN: OP. 25. SZERENÁD FUVOLÁRA, HEGEDŰRE ÉS BRÁCSÁRA – 3. tétel: ALLEGRO MOLTO VIHARMADÁR: „Úgy indul a zene, hogy egy szél verte tájat ábrázol. A szélvihar, amit csak elér, mindent támad és megtépáz. Valahonnan a távolban feltűnik egy madár. Ekkor a ZENE, akár csak egy kamera a filmben, elindul a madár felé. Amikor a ZENE látja, hogy odaért a madár elé, akkor sem áll meg. A maga lendületével és energiájával beszáll a madárba. A madár szemén keresztül. Onnantól kezdve belülről folytatódik a ZENE, a madár belsejében. Ez adja aztán a madárnak azt a hihetetlen és különleges erőt, hogy jöhet ott már szélvihar, meg hó, de a madár akkor is ott fog állni. Hiába szaggatná az ő tollait is a szél. Őt már csodás zene érintette, mely különleges erővel töltötte el.”247 (Zene: Bamberg Soloists)

247

In.: Szentendre 2005. – film. Szerk.: Fleck Erika, Pécs, 2005.

348

Testvérmúzsák

ALBINONI: B-DÚR CONCERTO OP. 7. NO. 3. – 3. tétel: ALLEGRO Mennyei béke és öröm (Zene: Hakan Hardenberger – trombita, Musici)

I

„Ezek a mi zenéink a gyönyörűséget hozzák elő belőlünk. Ilyenkor az ember átváltozik. Lelke megjegyzi ezt a változást, hogy később újra elő tudja hívni azt az érzést vigasztalásul, gyógyszerként, amikor szüksége lehet rá, ha valami ártalom éri. Akkor zenéért kiált a lelkünk, hogy védelmezőt kaphasson elszürkült önmagának. Így válhatnak a mi zenéink lételemünkké, melyek újra és újra a jóság és a szépség felé terelgethetnek minket. A szépség rezgésének meghallásához nekünk magunknak is eggyé kellene vele válni. Egész életünkben ezt a talán soha el nem érhetőt fogjuk keresni.”248 – írta nekem egyszer egyik 14 éves Tanítványom.

248

Fleck: Erika: Tanítványok. In.: Szép Kelet, Szép Nap. 2002. Pécs, 27-28. oldal

349

Apáczai-napok 2006

Váray Ibolya Anna MOKKA, Modern Képzőművészeti Kreatív Alkotóműhely bemutatása A győri Városi Művészeti Múzeum felkérésére 2002 tavaszán indítottuk el a MOKKA - Modern Képzőművészeti Kreatív Alkotóműhely – foglalkozásait. A helyszín a Borsos Miklós Múzeum épületének pincehelyiségei (Győr, Apor Vilmos püspök tere 2.), amely a belváros legrégebbi műemléki negyedében, a Káptalan dombon áll. Az egykori udvarbíró háza 1979-től ad otthont Borsos Miklós életmű kiállításának. A pincék boltozatos, kőtéglás helyiségek legalább 4 méter belmagassággal. Két nagy terem áll rendelkezésünkre, melyek közt csak egy viszonylag keskeny, de annál hosszabb boltíves, ajtó nélküli átjáró vezet át. Kanyargós lépcső vezet a Múzeum bejáratától jobbra le, a pincébe. A helyiség az időtlenség érzetét sugallja, ami a foglalkozások hangulatára is hatással van és remekül ki tudjuk használni ezeket a tereket a foglalkozások levezetésénél. A téli és hideg időszakban a lenti, fűtött helységekben folyik a munka, de amint tehetjük, feljövünk a Múzeum zárt udvarára. A rendhagyó művészeti foglalkozások megrendezésére a Városi Művészeti Múzeumtól kaptunk felkérést, amelyek többnyire kapcsolódnak a Múzeum profiljához. Az időszakos kortárs képző- és iparművészeti kiállítások jelentenek számunkra igazi kihívást, de időnként az állandó kiállításokat is beillesztjük a programba.. A foglalkozások általában kéthetenként, szombaton 10 órától 12.30-ig tartanak. Féléves tematikákat alakítunk ki, így egy sorozat 6-8 alkalmat szokott tartalmazni. A múzeum művelődésszervező munkatársa, biztosítja a szükséges feltételeket. Két és fél óra elég hosszú idő, ezért a felénél szoktunk tartani egy kis szünetet, amikor eszünk is, iszunk is, és futkározunk is. Nem kívánható egy gyerektől sem hogy síri csendben dolgozza végig az alkotásra szánt időt. A MOKKA négy Győrben élő művészből alakult meg. Két iparművész (bútor- és csomagolástervező), egy bábszínész és egy képzőművész, akikhez csatlakozott textiltervező, lámpakészítő, keramikus. A MOKKA foglalkozást jelenleg négyen vezetjük: Dobó Márti textiltervező, Kurcsis Petra művelődésszervező, Törőcsik Katalin csomagolástervező iparművész és Váray Ibolya Anna formatervező iparművész. Esősorban a kisiskolások a vendégeink, az ötévestől 14 éves korig változó korosztály fordul meg a foglalkozásokon. Mivel nem állandóak a résztvevők nehezebb előre tervezni. Néha szombaton is kevés a gyerek, nehéz lenne beindítani heti rendszerességgel, hétközi foglalkozásokat. Ez nagyobb reklámot igényelne az iskolákban, és egyéb más marketingtevékenységre lenne szükség. Sajnos tapasztalatunk szerint iskolai tanítási napokon a gyerekek délutáni elfoglaltságai miatt annyira 350

Testvérmúzsák

leterheltek, hogy erre nem tudnak időt fordítani. Az ideális létszám körülbelül 10-13 fő. A Múzeum rendezvényszervezői minden foglalkozássorozat kezdetén felkeresik a város összes általános iskoláját és az ottani rajztanároknál bemutatják a programot. A visszajelzések nagyon jók és érdeklődőek az érintett felnőttek, de valahogy mégsem jut el annyi gyerek a foglalkozásra, ahányan érdeklődnek. Aki viszont egyszer jön, az jön többször is. Visszajáró tagjaink lassan összeszokott gárdává alakultak. A MOKKA tagok már beavatottak és ismerik a játékszabályokat. A két teremben otthon vannak és a Városi Művészeti Múzeum bármelyik kiállítóhelységébe ellátogatva le tudják vetni a gátlásaikat, és a megszokott suttogós, lábujjhegyen járós, múzeumi viselkedésről kialakult sztereotípiákat. Ha kiállításhoz szervezünk foglalkozást a beszélgetés a kiállító teremben az alkotások között folyik, majd többnyire visszamegyünk a MOKKA pincébe dolgozni. Minden esetben összekapcsoljuk a vizuális élményt valamilyen játékkal és manuális tevékenységgel. Az időbeosztást úgy alakítjuk, hogy mindezek kedvezően hassanak mind a befogadó, mind az alkotó folyamatokra. Az első foglalkozássorozatot 2002. március 9-től indítottuk. Hat alkalomból állt, az egyes alkalmakkor mindig új és új témákkal foglalkoztunk, nagyon gyakran pont az előző foglalkozáson már megbeszélt dolgok ellentétével. Ezért egyáltalán nem volt probléma, ha a gyerek nem az elejétől látogatja a MOKKÁT, mert bármikor bekapcsolódhat. Ez persze a korábban leírtak miatt nem a legjobb, de fontos, hogy nyitottan fogadjunk mindenkit. Ez az első tematika igazából nem épült egy bizonyos központi magra, mint a többi. Bevezetőként sok területet szerettünk volna érinteni. A kapcsolat csak annyi volt a foglalkozások között, hogy a témákat egymáshoz is társítani tudtuk. Pont ebből fakadt az igény, hogy a következő programok összeállításánál eleve nagyobb központi témából induljunk ki. Ilyen volt a MESE, az ÉN, az IDŐ, az OK-OKOZATI ÖSSZEFÜGGÉSEK... A címek számunkra is mankók, de a gyerekek is szeretik az efféle sokatmondó és játékos címeket. Nem írunk mindig konkrét feladatokat az egyes plakátokon. Már a kezdetektől izgalmassá váltak a furcsa kifejezések, szokatlan szókapcsolatok, amelyeken, bevallom, sokszor mi is gondolkodóba esünk. A gyerekek erősen vágynak a titokra, tréfára, trükkre szóban is. Például a mese témáját a „Beszéd tengelye” címmel láttuk el. Az első foglalkozássorozatot közösen állítottuk össze, és hozzá minden foglalkozás vázlatát együtt készítettük el. Nemcsak a közös munka hozott össze minket, hanem szerettünk volna tanulni egymástól. Mindannyian más területen dolgozó művészek és pedagógusok vagyunk. Azzal, hogy összekapcsoltuk a művészeti ágakat újabb lehetőségek tárultak fel az alkotásban. Mindannyian fogékonyak vagyunk más művészeti ágak megismerésére, mindenkit más érdekel. Egyikünk a színházzal kapcsolatos 351

Apáczai-napok 2006

élményeket, feladatokat, játékokat, másikunk a zenei játékokat és ritmusgyakorlatokat hozta a megbeszélésekre. A félév témáját és a foglalkozásokat együtt találjuk ki ma is. Így mindannyian beletesszük az ötletünket, feladattervünket és magunk arcára formáljuk. A bábszínházi és animációs trükkök; a bábkészítés és a színjáték elemei; mese és versírás; a ritmusgyakorlatok beépülnek a programokba. Módszereinket magunk alakítottuk ki. Már jó ideje működtünk, amikor keresni kezdtük a hasonlóan komplex rendszerű művészeti képzéseket, hogy tapasztalatainkat megosszuk és mi is tanuljunk új módszereket. Kapcsolatainkat szeretnénk tovább bővíteni. Az iskolai keretek nem alkalmasak az ilyen módszerek kipróbálására, mint amiket a MOKKÁban használunk. Az eközben kialakuló közös munka jól működő rendszerré vált. Minden foglalkozást ketten tartunk, a feladatokat jól elosztva, de egymást maximálisan segítve. A feladatok koordinálása sokszor kimondottan kívánja, hogy ne egyedül legyen az ember. A megbeszéléseken nemcsak a saját tapasztalatainkat osztjuk meg egymással, de olyan kontrollt jelentünk a másiknak, ami segíti saját fejlődésünket. Ez a folyamat kívülről befelé és fordítva is működik. Amit megtapasztalunk, együtt átélünk, kitalálunk, el is visszük oda, ahol tanítunk, játszunk, dolgozunk. Módszereinket továbbadjuk, elmondjuk és alkalmazzuk, ahol lehet. Feladataink között a komplex látásmód erősítése, a művészeti értékek értése és művészeti érzékenység fejlesztése szerepel. Nemcsak a kortárs művészettel való kapcsolat megteremtése, megerősítése a szándékunk. Nevelési cél a személyiség teljességének kibontása. Az iskola tantárgyakra bontja a világ ismereteit, ami még számos ismeretanyaggal egészül ki a sokféle médián keresztül. Olyan gondolatmeneteket zongorázunk végig, amelyekkel összeköthetők ezek az információk. A tudományos alapok is felmerülnek, az anyagok biológiai, fizikai és kémiai tulajdonságait is szempontjaink között tartjuk, megpróbáljuk nemcsak a művészi szemléletet képviselni. Itt főleg a beszélgetésekre gondolok. Minden alkalommal szembesülünk a gyerekek világra nyitott, aktív érdeklődésével, tájékozottságával. Ezt kihasználva lehet közelíteni a művészi szemlélethez is. A múzeum, mint helyszín számunkra nagyon fontos, hiszen a közvetlen kapcsolat a kiállításokkal, művekkel lényegi segítséget jelent. A kortárs művek elemzése és feldolgozása a múzeumban természetes módon beépül a programba. Foglalkozásainkon a művészeti technikák széles skáláját alkalmazzuk. A temperafestéken kívül dolgoztunk akril, olaj, üveg és textilfestékekkel. Többféle papírt használunk, de dolgoztunk már átlátszó fóliára és műanyagra is, ha a feladat úgy kívánta. Textilfélékkel, többféle felületű fákkal, fémmel, különböző minőségű kövekkel és homokkal is dolgozunk. 352

Testvérmúzsák

A hulladékok, mint a korábbi feladatleírásból kiderült számunkra alapanyagok. A gumikesztyűtől a szívószálon át a celofánig mindent felhasználunk, ha van értelme. A természetes anyagból is sokféle módon építkezünk, akár úgy is, hogy babot ültetve megfigyeljük a csíra növekedését az idő függvényében. Felszerelésünk többnyire ezekből az anyagokból és a legegyszerűbb szerszámokból, eszközökből áll. Nincsenek technikai berendezéseink, bár a múzeum készséggel ad lehetőséget fénymásolásra. Nagyobb eszközök beruházására még nem volt lehetőségünk, de reméljük lesz. Ez már önmagában a mi kreativitásunkat is fejlesztésre ösztönzi. Minden feladatot a kreatív alkotó gondolatból indítunk, ezért a technikai feltételeket külön feladat előteremteni. Például az animációs órára gondolok, de előfordult az is, hogy az egyik teremből homokozót kellett csinálnunk, hogy a „mozgás” nyomait megfigyelhessük, és hegyeket építhessünk, hogy a Nap mozgását kislámpával imitálhassuk. Mindenféle új módszert találunk ki, hogy összekapcsoljunk az érzéki tapasztalatokat a művészi folyamatokkal. Készítettünk modellt az univerzumról füstölőket adva a gyerekek kezébe, így a sötét pincében fényes nappal megjelent a csillagos ég. Fénykoncertet adtunk a pislákoló parazsakkal, különböző kézmozdulatokkal kísérve a ritmusokat és a dallamokat lerajzoltuk a levegőbe. A helyszín sajátosságából adódott, hogy a déli harangszó is beépült egy foglalkozásunkba, ahol az idő volt a téma. Már szó volt a szokatlan címekről és a furcsa szókapcsolatokról, amelyeket a feladatoknál is visszatérő technikaként alkalmazunk. Ezek kreativitást fejlesztő és kombinatorikai hatása bennünket is meglep sokszor. Ilyen volt, amikor állatokhoz társítottunk más állatok jellemzőit és ezeket a nem létező élőlényeket kellett megrajzolni. Az anyag és fogalomtársításokra is vannak feladataink. A klasszikus rajzi feladatokat (például az önarckép, vagy a párban rajzolás) is koncentrációs gyakorlatokkal kombináljuk. Ilyen volt a perifériás látás használata, hogy úgy kellett lerajzolni a másikat, hogy csak őt nézhette, a lapot, amire a rajz készül, azt nem; vagy amikor a másikat csukott szemmel kellett letapogatni, majd hátat fordítva lerajzolni, stb. A szerepjátékot sokszor felhasználjuk, belehelyezkedünk más emberek, állatok, tárgyak helyzetébe. És természetesen mindenféle más társművészeti gyakorlatot beépítünk a feladatokba. Néhány éve az Apáczai Főiskolai Kar hallgatóit szeretettel fogadjuk gyakorlaton táborainkban, foglalkozásainkon. Remélem, amit ott gyakorlatban tapasztalnak, segíti őket a további szakmai munkájukban, és ők is élvezik ezt a közös játékot, munkát, alkotást a MOKKÁ-ban.

353

Apáczai-napok 2006

Melléklet

354

Testvérmúzsák

Tamus István, Tamusné Molnár Viktória Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája és a kisiskolás gyermekek egy múzeumpedagógiai projekt bemutatása Hazánkban az iskolás gyermekek a nemzetközi gyakorlatnál jóval kevesebbet járnak múzeumba. Nincs igazán kihasználva a nagy anyagi ráfordításokkal gyűjtött, megőrzött és feltárt kulturális örökség az oktatásban, csak kevés igazán felkészült pedagógus áll az iskolák rendelkezésére a múzeumi tárlatok célszerű használatára. A közgyűjtemények többnyire nem elégítik ki az oktatási intézmények feléjük megnyilvánuló igényeit. A múzeumok növelni szeretnék látogatóik számát, az oktatás modernizálása pedig nyitottabb, a tanórán kívüli lehetőségeket is rendszeresen alkalmazó iskolát hívott életre. Itt az ideje tehát a két terület közeledésének, együttműködésének. Távolabbi célunk igazolni, hogy az oktatás minden fokán, valamennyi életkorban eredményes lehet a tanulói személyiség gazdagítása a múzeumi órákon történő neveléssel, mely sikeresen hozzájárulhat tanítványaink rendszeres múzeumlátogató közönséggé formálásához. Szakmai körökben Magyarországon is közismertek a nyugat-európai (Anglia, Hollandia, Svédország, Franciaország), illetve az amerikai múzeumpedagógia kiemelkedő eredményei, az adott államok kormányainak támogató politikája a fejlett közönségkapcsolatokkal rendelkező, interaktív szolgáltatásokat nyújtó múzeumok fejlesztése irányában. Ezt személyesen volt szerencsém megtapasztalni egy három hónapos Erasmus - ösztöndíj keretében Hollandiában. Itthon is kitűnő, az iskolák felé nyitott és kezdeményező szakembergárda áll a közönség rendelkezésére gyűjteményeik minél hatékonyabb megismertetése érdekében. Mind a közoktatás, mind a felsőoktatás alapvető feladataihoz társíthatóak e múzeumi foglalkozások, melyeken alsó tagozatos, középiskolás tanulóinkkal, valamint főiskolás hallgatóinkkal veszünk részt folyamatosan a debreceni Déri Múzeumban és a főváros országos gyűjteményeiben (Budapesti Történeti Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Szépművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria). Az érdeklődés rendezvényeink iránt egyre nő olyannyira, hogy oktatótársaink is bekapcsolódtak a budapesti kirándulásokba, ezért színvonalas színházi előadások megtekintésével bővítettük programjainkat. Elsősorban a főiskolások körében jellemző a motiváltság fokozódása, s ez külön öröm számunkra, mivel az egyéni anyagi ráfordítás következtében többségük először idegenkedik a gondolattól, s igénylik a társaik által közvetített tapasztalatokat, megerősítést. 355

Apáczai-napok 2006

E közösen szerzett művészeti élményeknek pedagógiai jelentősége bármely életkort tekintve vitathatatlan: minél korábban érinti őket, reményeink szerint annál maradandóbb szokásként rögzül személyiségükben. Arról nem beszélve, hogy ezek a fiatalok szüleiket, barátaikat, s majdan gyermekeiket, unokáikat is kézen fogva válnak a múzeumok, tágabb értelemben a tudomány és a művészet elkötelezett követeivé. A debreceni Déri Múzeum Munkácsy - termében páratlan értékű műkincsek állnak a múzeumlátogató közönség szolgálatában: Munkácsy Mihály Krisztus – trilógiájának darabjai. A festő soha nem látta együtt a Párizsban 15 év alatt, 1881-1896 között megfestett, óriási méretű vásznait: a Krisztus Pilátus előtt (417 x 636 cm), a Golgota (460 x 712cm) és az Ecce homo (403 x 650 cm) című képeit. A három kép együttes bemutatásának világpremierje 1995 augusztusában volt, s az eddigi megállapodások szerint egyikük 2007. december 31-ig (Krisztus Pilátus előtt, 1881), másikuk 2009. január 15-ig (Golgota, 1884) maradhat városunkban. Az „Ecce homo” (1896) múzeumunk tulajdona, 1930 óta a számára épített tetővilágításos különteremben áll. 1993-ban a „Golgota”, 1995-ben a „Krisztus Pilátus előtt” került mellé, két oldalára. Ezzel megvalósult – legalábbis átmenetileg – az az 1882-es, illetve 1914-es törekvés, amely a trilógia egyesítésére, egyszerre történő kiállítására irányult. A kiindulási probléma számunkra abban jelentkezett, hogy nincs eléggé kihasználva ez az óriási lehetőség, amit a Munkácsy képek együttes jelenléte hordoz. Nem azt állítjuk, hogy kevesen látták ittlétük óta e képeket, hanem azt, hogy parlagon hevernek mindazon pedagógiai, elsősorban múzeumpedagógiai lehetőségek, melyeket a Munkácsy-terem tartogat az iskolai oktató-nevelő munkát kitűnően kiegészítve, azzal összefonódva. Elhatároztuk tehát, hogy kidolgozunk egy olyan múzeumpedagógiai programot, melynek során a három Munkácsy-kép „megfejtésével” (a Debreceni Református Kollégium professzorának, Gaál Botondnak az elemzését ismertető publikációk alapján) megpróbáljuk a kisgyermekek számára közelebb hozni a képzőművészet, azon belül is az egyházi témájú festészet gyönyörű alkotásait, ezáltal az értő (gyermek)közönség sorait gyarapítani. Mint egyházi intézmény pedagógusainak törekvései, a bibliai téma nagyszerűen párosult a múzeum és iskola kapcsolatának erősítésének gondolatával. Az iskola-és osztályválasztás egyértelműen gyakorlóiskolánk 4. C osztályára esett (létszám 24 fő), hiszen osztályfőnökük, Bartha Jánosné már több, mint egy évtizede rendszeresen tart diákjainak múzeumpedagógiai foglalkozásokat, így tanulói tapasztalt múzeumlátogatóknak tekinthetők. A módszerválasztás is kézenfekvőnek tűnt : a projektmódszer a legalkalmasabb problémánk multidiszciplináris megközelítésére arról nem 356

Testvérmúzsák

is beszélve, hogy Bartha Jánosné tanítónő múzeumpedagógiai foglalkozásait mindig projektekben dolgozza fel, tehát gyermekeink ezzel a tanulási formával is találkoztak már. A projekt 2004. szeptember 1-december 15. között, heti 2 tanítási óra – múzeumi vagy könyvtári foglalkozás - keretében a magyar, hittan, rajz, ének-zene és környezetismeret tantárgyak koncentrációjával, a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Gyakorlóiskolájában és a Déri Múzeum Munkácsy-termében valósult meg. Felépítése a következő: 1-2. óra: könyvtári foglalkozás (alapvető művészeti és bibliai fogalmak tudatosítása, Munkácsy Mihály festőművész élettörténete) 3-4. óra: múzeumi tárlatvezetés (megismerkedés a Munkácsy-trilógiával) 5-6. óra: múzeumi foglalkozás (Krisztus Pilátus előtt) 7-8. óra: múzeumi foglalkozás (Ecce homo) 9-10. óra: múzeumi foglalkozás (Golgota) 11-12. óra: múzeumi foglalkozás (a három festmény együttes elemzése, az ismeretek rendszerezése) 13-14. óra: könyvtári foglalkozás (zenehallgatás: J. S. Bach: János-passió és Máté-passió című műveinek részletei) 15-16. óra: „Az én passióm”- saját festmény készítése a szerzett élmények alapján 17-18. óra: könyvtári foglalkozás (Munkácsy Mihály egyéb korszakalkotó műveinek megismerése festészeti albumok és videofilm segítségével 19-20. óra: múzeumi óra (tárlatvezetés „Munkácsy Mihály művészete” címmel a budapesti Magyar Nemzeti Galériában 2004. december 2-án) 21-22. óra: könyvtári foglalkozás (a projekt összefoglalása, kérdőív kitöltése) 23-24. óra: könyvtári foglalkozás (a projekt értékelése) zárókiállítás a projekt eredményeiről (2004. december 15-én) A projekt során a tanulók a már 3. osztályban megszokott hat-hat fős, tehát összesen négy csoportban dolgoztak. Legtöbb esetben feladatlapok kitöltésével történt az önálló, páros vagy csoportmunka. A közös feldolgozást az RWCT (Reading and Writing for Critical Thinking – a Kritikai Gondolkodás Fejlesztése az Olvasás- és Íráskészségen keresztül) elnevezésű program mintegy 70 módszere közül néhány (insert-technika, fogalmi térkép, fürtábra, ötsoros) és a Bartha Jánosné által kidolgozott eljárások (idegenvezetés, beleélés, tárgyleírás) segítették. Minden foglalkozás videokamerával rögzítve lett, így tervezzük egy DVD lemez összeállítását a legfontosabb, legszebb pillanatokból. A projekt eredményeként könyvelhetjük el a tanulók által készített festményekből és grafikákból rendezett kiállításon kívül azt a tényt, hogy néhány tanítványunknak azokat a bonyolult, eredetileg feldolgozásra nem 357

Apáczai-napok 2006

szánt szimbólumokat is sikerült megfejteniük a trilógia képeit elemezve, amelyek sok felnőtt embernek is problémát jelentenek a festmények műelemzéseit olvasva. Azt gondoljuk valahányszor eszünkbe jutnak azok az izgatott, tudásvágytól duzzadó kis arcok ott a Munkácsy-teremben és iskolánk könyvtárában, hogy bármikor újra belevágnánk vállalkozásunkba. Reméljük sok hasonló kezdeményezést próbálhatunk még ki! Az itt bemutatásra kerülő tevékenységek megtervezésével több célnak szerettünk volna eleget tenni: Munkácsy méltán világhírű alkotásait hozzáférhetővé tenni a gyermekek számára, igazodva életkori sajátosságaikhoz, így bizonyítva azt, hogy az értő múzeumlátogatóvá nevelést nem lehet elég korán kezdeni. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat követően bízunk a projektmódszer magyar oktatásban történő elterjesztésében, a projektkultúra, a projektpedagógia hazai továbbfejlesztésében, valamint abban, hogy iskoláinkban egyre inkább érvényesül a tantárgyköziség és a projektmódszer alkalmazásával elterjednek a különböző kooperatív tanulási-tanítási technikák. Mindehhez kíván hozzájárulni többek között az általunk összeállított projekt.

Irodalom Bakó Zs., Ónody M., Sz. Kürti K. (2004): Munkácsy. Debrecen, Tóth Könyvkiadó Bodóczky I. (szerk., 2002): Vizuális művészeti projektek az oktatásban. Budapest, Magyar Iparművészeti Egyetem Tanárképző Tanszék Gaál Botond (1994): Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája és a Biblia. In.: Debreceni Szemle, március, 50-65. Gazda L. (szerk., 1994): Munkácsy Mihály (1844-1900). Nemzetközi Tudományos Emlékülés előadásai. A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. sz. Debrecen, Déri Múzeum Sz. Kürti K. (1993): Munkácsy Mihály Krisztus-képei. Debrecen, Déri Múzeum Sz. Kürti K. (1994): Munkácsy Krisztus-képei. In.: Debreceni Szemle, március, 4150. Vásárhelyi Tamás (2000): Hogyan készüljünk a múzeumi órára? In: Múzeum az iskolában. Konferenciaanyag. Budapest, MKNE. 25-29.

358

TESTVÉRMÚZSÁK Zenei alszekció

Szekcióvezető Beyer István főiskolai docens

Apáczai-napok 2006

Bliznákné Dudás Julianna A barokk zenei sajátosságok, mint az imitáció, az orgonapont, a concertálás megjelenése Bartók Béla: 44 hegedűduójának néhány kompozíciójában Bartók Béla a két hegedűre komponált sorozatát dr. Erich Doflein ösztönzésére komponálta 1931-ben. A német professzor Hegedűiskolát írt, amelyben a hegedülni vágyó fiatalok hangszertechnikai képzését és a zenei ízlés kialakítását fejlesztését tűzte ki célul. Elsősorban a régi zene darabjait használta fel, de igénye volt az új, friss zenei áramlatok által készült darabok beépítésére is. Hindemith és Orff (aki maga is V. kötetből álló Schulwerket írt) szívesen komponált néhány művet a professzor számára. Doflein ismerve Bartók Béla komponálásának sajátságos ritmus és hangzáskultúráját, először arra kérte Bartókot, hogy a Gyermekeknek című kötetből átírhasson néhányat két hegedűre. Ez az ötlet hiábavalónak bizonyult, Bartók ezt nem helyeselte. Ekkor kérte fel a mestert, hogy a Hegedűiskolája mellé írjon olyan kisegítő anyagot, ami az új zenei korszak hangzásvilágát nyitná meg a növendékek előtt. Egy évig dolgozott a mester a duók komponálásán. Elsőként 16 darabot küldött el, de ezek hegedűtechnikailag túl nehéznek bizonyultak. Ezek váltak később a sorozat utolsó darabjaivá. Szakmai levelezés indult a két zeneszerző között, amiről Doplein így vall: A kezdő hegedűs tudásának minden fokozatában, a balkéz fogásaira és a vonóvezetésre vonatkozóan leírtuk (feleségével) a mindenkor elérhető képességeket és az újonnan adódó feladatokat… Ezután egy esztendőn keresztül kaptuk a mestertől további duók újabb és újabb küldeményeit, amelyek állandóan könnyebbek és egyszerűbbek lettek, míg végezetül megérkeztek a mai ciklus első darabjai.” Aztán folyamatosan küldte Bartók a darabokat. Zenei anyagát elsősorban a népdalgyűjtő körútjának termése jelentette. Legfőképpen magyar, de szlovák, román, szerb, ukrán, és arab népdalokat használt fel darabjai alapdallamául. A művek sorredbe rakását a hangszertechnikai nehézsége jelentette. 1933 ban adta ki a bécsi Universal kiadó Bartók Béla németül írt előszavával. A barokk zenei jelenségek, az imitáció, orgonapont, concertálás megjelenése: Az imitáció jelenségével már a korábbi művészeti korokban is találkozik a zenehallgató. A reneszansz idejében akár Palestrina többszólamú egyházi vokális kompozícióiban, O.di Lassus két-háromszólamú motettáiban, de a világi zenéjében a madrigálokban is felfedezhetőek az imitáció különböző fordulatai. Az imitáció igazi nagy mestere mégis J. S. Bach volt, aki a 360

Testvérmúzsák

kontrapunkt technikát tökéletesítette. Nem véletlen, hogy a későbbi korok mesterei valamennyien tanulmányozták művészetének ezt a sajátosságát, és beépítették műveikbe. Az imitáció különböző formái, az ellenszólam jelensége, a concertálás (felelgetés) felfedezhetőek a zeneirodalom nagy szimfóniáinak egyes tételeiben, vonósnégyeseiben, hangszeres versenyműveiben, szonáta tételeinek egy-egy részletében. Leggyakrabban a Bécsi klasszikus mesterek, J. Haydn, W.A. Mozart, Beethoven, de Mendelhsson, Brhams, Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Kodály Zoltán és Bartók Béla is alaposan tanulmányozták a barokk zenei kompozíciós technikákat, elsősorban J. S. Bach munkáinak elemzése során. Nem véletlen tehát, hogy Bartók Béla zeneszerzői munkásságában is gyakran fellelhetőek a barokk jelenségek, csak talán a felismerésük nem olyan egyszerű Bartók sajátságos dallam és ritmuskezelésében, hangzáskultúrájában. A 44 duóban, tekintve, hogy pedagógiai céllal készült, az imitációk, ellenszólamok, orgonapontok, concertálások egyszerűbben felismerhetőek. Az alábbi szemelvények ennek a bizonyítására történtek. Már a Párosító című műben, amely a ciklus első darabja, nyomaiban felfedezhetőek a barokk zenei jelenségek, mint az imitáció és az orgonapont. A Párosító egy lírai hangzású, a magyar gyermekdal sajátosságait magában hordozó dallam. A pentachord hangkészletű, formailag két bipódikus és egy tetrapódikus motivumból álló gyermekdal, teljességében kétszer ismétlődik. A feldolgozás 1-4. ütemében a dallamocska alatt az alsó szólam ellenszólamot, mi több ellenmozgást hoz, amely utal a barokkra. Az alsó szólam a 4. ütemtől nem alkalmazkodik többé a gyermekdal bipódikus motívumához, kromatikus dallammenettel viszi tovább, bontja meg a felső szólam trichord dallamát, így már a trichord hangkészletű gyermekdal ambitusa az első bemutatás után másfél oktávnyira bővül: h”-eisz,-ig. A gyermekdal 7. ütemében a dallam lefutó é-dó pentachorddal zár, amit a 7. ütem második felében, hangsúlyeltolódással az alsó szólam imitál egy oktávval lejjebb. Végül az é -pentachord alaphangján tiszta oktáv hangközzel záródik a dallam, a két hegedű találkozása.

A 9.-ütemtől másodszor hallható a gyermekdal, de ez a feldolgozás fríges dallamérzetet áraszt. Az alsó szólamban a hegedű játszanivalója kétszólamúvá válik. A 9-12. ütemig üres húrt is hozzájátszik a hegedűs. Ennek a funkciója kettős. Az üres D-húr a domináns érzetet erősíti 361

Apáczai-napok 2006

orgonapont jelleggel. Ezt a feltevést megerősíti a középső szólam d”-á,-d, mozgása is. Hegedűtechnikailag egy kartechnikai gyakorlat, mégpedig a két húr egyszerre való megszólaltatása a cél. A közép húrsík megéreztetése, már fejlettebb fokozata a kar eddigi négy húrsík érzetének. A második dallam bemutatás h-frígben zárul.

Ez a kis h nemcsak záróhangja, de kezdőhangja is (két oktávval feljebb) a 19. ütemben visszatérő, eredeti dallam tetrapódikus motívumának. Így keret jelleget ad a műnek, csak záradékában tér el az eredetitől. Érdekessége a Bartók feldolgozásnak, hogy a kis ambitusú pentachord dallamot a feldolgozás során18 fokúvá bővíti a zeneszerző.

A dallami-ritmikai imitáció legváltozatosabb darabja az ÚJÉVKÖSZÖNTŐ.(2) - Az imitáció sokfélesége fedezhető fel a műzenei hatású darabban. Az élénk tempójú, vidám karakteres darab tiszta kvart imitációval indul. Az indítás és a 10-11. ütem ritmus imitációja két negyed eltolódással, következetesen mellékhangsúlyosan lép be. A bevezető-és ráfelelő dallam is széles negyed felütéssel indítja a darabot. A szólamok ritmikai anyaga a hatodik ütemig tökéletes imitáció, a 7.-8. ütemben készíti elő a zárlatot. A 7. ütemben tizenhatodok imitálják egymást, mellékesen ily módon hozza létre Bartók a skálaszerűen lefutó émixolíd zárlatot.

362

Testvérmúzsák

A 10. ütemben ismét a témafej indul, csak egy tiszta kvarttal lejjebb. Most az alsó szólam imitációs hangköze tiszta kvint. Bartók mindig hoz újszerűséget. Az 1. ütem bevezető „főtéma”dallamának felfelé való kvint ugrása helyett, a 11. ütemben csak tiszta kvart intervallumot ugrik felfelé, és az imitáló szólamban is ugyanez a jelenség tapasztalható. Ebből is látható, mennyire fontos Bartók komponálásában a kvart (mint az oktáv felezése). Az imitációs témafej a darabban ötször jelenik meg. Először kvart, (1.), kvint, (10-11-.ü.), kvart (17-18.ü.), kvint, (27-28.ü.). és a visszatéréskor is kvart imitációt (36-37.ü.) alkalmaz. Ez a darab imitációs rendje. Az 1. és a 10, és a 36 ütemekben megjelenő dallamok érdekessége, hogy a felső szólam a kis terces dallami építkezés miatt moll jellegűvé válik, míg az alsó szólamimitációk ezekben az esetekben a nagy terc (dúr specifikum) miatt dúr jellegű hatást keltenek. A két szólam együttes megszólalása nagyon érdekes hatást kelt.

Valójában mindkettő lehet főtéma és imitációja. Egy biztosan állítható, hogy mindkét szólam önálló, de mégis szorosan eggyé válnak. A műben nincs kíséret jellegű megoldás, legfeljebb tartott hang három ütemben.(a 17.ü felső szólam, a 24.ü(alsó szólam), és a 27.ü.felső szólamában. A 11-12.ü. és a 18-19.ütemben azonos ritmikai imitációval, de dallamilag először kis tercet, a következő indulásnál nagy tercet használ a zeneszerző ugyanabban a szólamban. Jól felismerhető azonban, hogy ez az azonosan induló téma, csupán egy szólamcsere, csak egy tiszta kvinttel feljebb. Bartók evvel a megoldással újabb izgalmat varázsol a műben. Egy pillanatra a barokk minore-maggiore jelenségre emlékezteti a hallgatót, de Bartók igazi barokkos, sűrű, szövevényes ritmikai és dallami anyaggá fejleszti a kis egyszerű témafejet és imitációját.

A 11-12., a 18-19.ü. és a 28-29.ü.-ben a zeneszerző a témafej ritmikailag pontos imitációját hozza két ütemen át, de mindkét szólam dallamában variáció történik. A két szólam ellenmozgást hoz létre. A három jelzett induláskor az új téma bemutatása után nemcsak ritmus, de dallamimitáció is történik, mindenkor szólamcserével. A dallami imitációk hangközeinek rendje fentebb már elemzésre került. A dallamvezetésben 363

Apáczai-napok 2006

ellenszólamok keletkeznek, a sajátságos barokk ritmusképletek, fordulatok beépítésével. Eltolt szinkópák, melyek hangsúlyeltolódást eredményeznek, a tizenhatodok sajátságos alkalmazása, a váltakozó ütem megjelenése, mind izgalmasabbá teszik a karaktert. Bartók ügyel a ritmikai és dallamimitációk tisztaságára!

21.-23. ütemek Az ellenszólamokat concertáló motívumok teszik még színesebbé, amelyek vízszintes dallami elemzésben szekvencia formájában ereszkednek alá.

24-27. ütemek A 32. ütemben megjelenő szinkópák az ütemek legkülönbözőbb helyeiről indulva, a hangsúlyeltolódásokkal felfokozzák a zenei izgalmat. Ezzel vezeti vissza Bartók a darab legelejének visszatérését. Ám még itt is újít: a felső szólam dallami kvint ugrása helyett kvartot alkalmaz, és az imitáció hangköze: tiszta kvint. A mű zárása azonban megegyezik a 7-8. ütem émixolíd zárásával. Irodalom Bartók Béla (1933): 44 hegedűduó. 2. kötet. Universale Edition, 26-27. Kárpáti János: 44 duó két hegedűre. Lemezborító összefoglaló. Hungaroton, Budapest Gárdonyi Zoltán (1972): Johann Sebastian Bach kánon- és fúgaszerkesztő művészete. Zeneműkiadó, Budapest. Legányné Hegyi Erzsébet (1982): Stílusismeret Kodály pedagógiai művei alapján. I. kötet. Zeneműkiadó, Budapest. Pándy Marianne (1975): Hangversenykalauz III. Kamaraművek. Zeneműkiadó, Budapest.

364

Testvérmúzsák

Burián Miklós A tantervfejlesztés közelmúltja, jelene és várható jövője korunk információs globalizálódó és lassanként beköszöntő tudástársadalmában Alapul véve L. Nagy Katalin tanulmányát (Új Pedagógiai Szemle 2002/11) megállapíthatjuk, hogy a magyarországi általános iskolai énekzene tárgy tantervei merevek voltak (1938-1996). Ez azt jelentette, hogy ének-zene tanáraink a tankönyvekben és a hozzájuk mellékelt módszertani útmutatókban mindent készen kaptak, sőt azokat, mint előírásokat, normákat betartani kényszerültek. Nem csoda, hogy a Kodály által ritkábban említett improvizáció (gyermekdal kaleidoszkópszerű felépítése improvizatív úton) nem nagyon mozgatta meg a tanárok és tanítók fantáziáját, hiszen ilyen jellegű, irányú képzést a főiskolákon, egyetemeken nem kaptak. Maga a főiskolai vagy egyetemi tanárképzéssel foglalkozó oktató sem kapott ilyen irányú képzést. Az érvényben lévő tantervek is csak úgy „kutya futtában” tettek említést az ilyen irányú tevékenységről. A normatív, előíró szellem uralkodott, mint ahogy ez várható is a korabeli társadalmi viszonyok keretein belül. A legfőbb gondja ennek a szemléletnek az volt, hogy a kreatív munka és végterméke (improvizáció) nehezen mérhető. Egy szakfelügyelő is bajba került volna, ha az ilyen jellegű munkát szóban vagy írásban kellett volna neki rögzítenie. Időközben a Kodály-Ádám tankönyvek, amelyek a népzenei anyag túlsúlya mellett sok alapvető módszertani elemet is tartalmaztak (szolmizálás és abc-s hangok 2-3 majd 4 vonalra való elhelyezése az öt vonal használata előtt) egyre inkább lekerültek a porondról. Helyettük az egyre kevesebb népi anyagot tartalmazó tömegdal típusú könyvek kerültek a gyerekek kezébe. A politikai befolyás az 50-es évektől kezdődően egyre erősödött. A ma is sokszor emlegetett nemzetközi kitekintés „egyenáramúvá” vált és a magyar ihletésű tömegdal és népi anyag mellett, mint nemzetközi kitekintés gyanánt a gyermek tanulhatta a Varsaviankát és egyéb szovjet mintájú tömegdalt. Érdekes módon eredeti orosz népdalt szinte alig tanítottak, mert az már súrolta volna a nacionalizmus és sovinizmus mezejét. Nos ebben a korban született egy jó adag szovjetihletésű és mintázatú énekes anyag és kompozíció. /Ld. Szabó Ferenc Feltámadt a tenger/, amely művészi értékében a kor partikularitását nem haladta meg. A kor zeneszerzőiből jó néhányan gazdagították az óvodai és iskolai gyermekirodalmat szocialista-kommunista ízű darabbal. Forrai Zene az 365

Apáczai-napok 2006

óvodában című könyve számos dalt közölt „nagy ünnepeinkről”, április négyről, május elsejéről, stb. Az egyik ilyen állami ünnepről szóló mű, amely április 4-ét volt hivatott magasztalni fura sejtéseket hordozott magában. Nem lehet tudni, hogy szerzője kommunista elhivatottságáról tesz-e tanúságot, vagy valami irónia lappang művében. A dal körülbelül így kezdődött: a bárány négyszer béget, mármint gondolhatná valaki április 4én, figyelmeztetve azokat a tudatlan halandókat, akik erről a jelentős eseményről mégis megfeledkeztek volna. A dalt később, röviddel a fordulat éve előtt kivették a kötetből. Kodály is rákényszerült alkalomadtán egy-egy ilyen dal megírására, de szuper műveltsége és magyarsága révén akkor is művészit produkált, ha ezt szűk látókörű vezetői parancsára is tette. Az 1991-es Forrai kötetben már csak egy dal szerepel Vass-Muharay tollából, ami erre a korra emlékeztet: Örüljünk, vigadjunk, Ma vagyon, ma vagyon május első napja (235). A NAT meghozta a változást, de a feltöltődés lassan megy. Megjelent ugyan néhány alternatív tankönyv: dr. Joób Árpád népzenére, Laczó Zoltán zenehallgatásra épülő programja. L. Nagy Katalin az öröm forrásává szándékozta tenni az ének-zene tanulását Alter-NATíva címmel. A központi és a helyi tantervek egységesítésére törekedett Platthy Sarolta és Vendrei Éva (a Kecskeméti Kodály Intézet módszertan tanárai). Ha a NAT-ot veszem szemügyre, akkor a tantárgyfejlesztés második dimenziója a „szabályozási szintek” felosztásában az in-put szabályozási szintet érhetjük tetten, ahol az egységes műveltségi alap csak a legfontosabb tartalmi elveket foglalja magába (a részletek megvalósítása helyi szinten történik). A folyamat és kimenet csak általánosság szintjén fogalmazódik meg, mivel az implementáció ellenére a tanterv még mindig kísérleti jellegű, tehát az out-put eredményeinek méréseire még várni kell, legalábbis az ének-zene tanítása berkeiben. A helyi vagy lokális kidolgozottság olyan eltéréseket tartalmaz, hogy egyelőre érdemleges mérésekről szó sem lehet. A központi előírásoktól való divergencia figyelhető meg Dimény Judit Hang-Játék című művében, amely eredetileg rádióadás sorozat volt, de végül könyv alakban is megjelent. (Dimény Judit Hang-játék. 1981, Bp.) Ezt a törekvést folytatja, igaz ugyan, hogy jóval később, Sáry László Kreatív zenei gyakorlataival (2000). Térjünk vissza a NAT társadalompolitikai és pszichológiai hátterére, vonatkozásaira, valamint tartalmi hiányosságaira. Az információs társadalom beköszöntése után, az információrobbanás, tudományok fejlődése, a digitalizálás, a computerizálás és egyéb információ hordozók rohamos fejlődése kitágította a gyermek előtti perspektívát, felkorbácsolta a világ iránti érdeklődését. Ebből következően a bartóki-kodályi elképzelés, miszerint a népi-paraszti zene, mint zenei 366

Testvérmúzsák

anyanyelv kizárólagos tanulása a gyerekek érdeklődési köréből egyre inkább kiszorult. Valami újat, az egész világ értékes művészetére kitekintőt kellett kitalálni. Vass tanár úr által említett 30%-os affektív területeket ki kellett vagy kellene elégíteni. A NAT előtti vaskalapos tanterv ezt a lépést nem tette lehetővé. Tehát a csak tankönyvből merítő, könyvszagú, kognitív elemekből épülő központi tanterv a könyvből akart zenét, művészetet tanítani. Ma már több országban az élő zenéből csinálnak művészetet, módszert, könyvet. Nálunk is megérett az idő, hogy a sorrendiség ilyen formán alakuljon. A központi tanterv személytelensége érdektelenséget szült a gyerekek körében. Ezt bizonyította L. Nagy Katalin budapesti általános iskolákban lefolytatott preferencia mérései. A mérések szerint az általános iskolai gyerekek a preferencia skálán az utolsó előtti helyre tették az ének-zenét, mint tantárgyat. Ezekre a mérésekre és a már fent említett társadalompolitikai és pszichológiai tényezők hatására született meg válaszként a NAT, amelynek in-put rendszere sokkal flexibilisebbnek bizonyult, mint elődei. Elvárja a pedagógusok önálló munkáját, tervezését: a lokalitást. A dolognak csupán egy szépség hibája van, ugyanis pedagógusaink egy csapásra nem tudnak mozdulni erre a lehetőségre. Zenei képzésük során ilyen jellegű munkát nem vagy alig végeztek. Kivétel természetesen itt is akad. Több tehetséges, kreativitással megáldott pedagógus vitte bele egyéniségét az iskolai munkába már az erőltetett, központilag teljesen szabályozott tanterv működése idején is. Egyéni ötleteikkel színezve igyekeztek a tanítás-tanulás folyamatát – az akkori szakfelügyelők húsba vágó neheztelései ellenére – megújítani. Valóban nagy feladat hárul pedagógusainkra. Személyiségüket a mai legkorszerűbb módon kellene formálniuk Zsolnai tanár úr szavaival élve a ma pedagógusának magába kell foglalnia tárgyának magas fokú szakmai tudását, inter- és multidiszciplináris szemléletét, professzionalitását, a meta gondolkodást, magas fokú társadalom és pszichológiai-filozófiai ismeretét, kreativitását és reflexivitását. Az ilyen pedagógustól várható el, hogy a NAT rugalmasan szabályozott, tantervét, kerettantervét egyéniségével töltse ki, hozza egyensúlyba a gyerek, a társadalom és a szakma kívánalmaival. A tulajdonképpeni „minimális teljesítmény” előírás teljesen szabad kezet ad a pedagógusnak a kreatív, önfejlesztő munka kibontakoztatására. A NAT már korábban jelzett szabadsága ugyanakkor nem igazán foglalkozik a felelősségvállalás, a bizonyíthatóan jó és cáfolatra alkalmas out-put eredményeivel. A Varga Csaba által emlegetett müssen-nek a sollen-be való átmenete bár itt is jelen van bizonyos direktívákban, de csak az általánosság szintjén (Varga Csaba: Új elmélethorizontok előtt). Véleményem szerint Varga Csaba müssen-sollen példája annyiban sántít, miszerint a sollen a németben a külső, tehát jogi normát, kényszert jelenti 367

Apáczai-napok 2006

inkább, míg a müssen a belső késztetésre utal. Esetünkben pedig ennek az utóbbinak volna jelentősége, ahol a kreatív ötlet-folyamat-eredmény a maga koherenciájában, tehát belső késztetésre jelenne meg. A NAT ebből a triászból az első kettőt hangsúlyozza, bár a másodikat csak lazán szabályozza. A harmadikat a kreáció mérését – ami pedig, mint out-put a következő in-put-nak lényeges kelléke – alig említi. A kreációt, improvizációt a kodályisták a perifériára szorították, talán éppen annak nehezen mérhetősége miatt. Számunkra az ének-zenei nevelés egyetlen és központi teljesítmény-centrikussága a „tiszta éneklés”-ben rajzolódott ki. Forrai Katalinnak amikor saját, a zenei kreatívitásra (improvizációra) épülő munkámat bemutattam, témámról le akart beszélni, és az intonáció tisztaságát, elérésének, csiszolásának lehetőségeit ajánlotta. Ezt azért nem fogadtam el, mert a Kodály módszerben (koncepcióban) ez a kettő mind a gyakorlatban, mind elméletileg a leginkább kidolgozott. Ekkor jött az információrobbanás, ami tört, zúzott. Kodály-ellenes cikkek jelentek meg. A kritikákat osztották a hangszeres zenészek, akik nem feltétlen voltak hívei a hangszeres zenében problémásnak tűnő szolmizációnak és elérkezett az ideje a NAT-nak A NAT-ot megelőzően és azt követően már számos kreatívan gondolkodó zenetanár és zeneszerző indult „világmegváltó” útjára. Néhány dolog, anyagrész kimaradt a NAT-ból, de annak szellemiségéhez képest másodlagosnak bizonyult. Ami súlyos hiba volt, kihagyták Kodály nevét, még említés szintjén sem fordul elő. Továbbá kimaradt a kóruséneklés, a magyar zene több jelentős korszaka, az egyházzene a gregorián kivételével, és az improvizáció. Végül néhány szót saját kísérletemről, amelyet az in-put out-put tervezés jellemez. Számos kísérletnek kell még lezajlania ahhoz, hogy a tantervfejlesztés „ínyencségeit” – ha hellyel-közzel ki is tudnám mutatni – azok rendszerbe foglalása megtörténhessen. Az egyensúlyteremtés eszközeihez sorolnám a hangulatteremtést, mert a jól előkészített hangulat teszi a gyereket nyitottá a mű befogadására. A zene kapcsán keletkező jó hangulat juttatja őket először pozitív értelembe vett extatikus állapotba, illetve innen lendülnek egy-egy pillanatra a katarzis megtisztító, önfeledt, végtelen örömérzést sugárzó tudatállapotába, amelynek eufóriája arra készteti őket, hogy ezt az érzést, állapotot reprodukálják, újra éljék. Az ilyen állapot elérése tulajdonképpen minden művészet célja, legyen az csupán szemlélődés zenehallgatás vagy kreatív munka. A kísérlet során egy-egy ilyen eufórikus állapot megteremtése után megkérdeztem a gyerekeket, hogy mit éreztek. A válasz egyértelműen pozitív volt, mindenféle hasonlattal, de ami a gyerek számára legfontosabb, 368

Testvérmúzsák

hogy szerintük „ez jó játék volt”. A zenei élmény ilyen foka a gyereket nyitottá teszi más „jó” zeneművek befogadására is, keresi a hallott művet lemezen, kazettán, rádióban. Ez az az érzés, amely feledteti velük az iskolába járás nyűgét, terheit. Az iskolai munka a tanulás is munka, márpedig a munka néha megterhelő és fáradságos. Az efféle érzelmi kirándulások teszik a gyerek személyiségét gazdagabbá, miközben ha egyensúlytalanságban szenved, elnyeri arra a néhány pillanatra a tökéletes egyensúlyát, ha pedig az egyensúly unalmától szenved, megteremti számára azt a feszültséget, ami létének feltétele. A fentiekben rövid kitekintést adtunk a NAT előzményeiről, az információs társadalmi, kulturális robbanásról, a NAT-ról, mint a helyzet kiegyensúlyozásra törekvő in-put, félig-meddig központilag szabályozott szerepéről. Megállapítható, hogy az ének-zeneoktatásban az egyensúlyozó folyamatok késnek (tanár-tanítóképzés) az igen erős Kodály módszer árnyékában, valamint az azt követő zenei szakemberek, zenetanárok gondolkodásában. Irodalom Barkóczi, I., Pléh, Cs. (1977): Kodály zenei nevelési módszereinek pszichológiai hatásvizsgálata. Kodály Intézet, Kecskemét. Dimény, J. (1981): Hang-Játék. Zeneműkiadó, Budapest. Forrai, K. (1995): Ének az óvodában. Editió Musica, Budapest. Angelusz, R., Csepeli, Gy. (1997): Kővel vagy kenyérrel. In: Szociálpszichológiai Szöveggyüjtemény. Válogatta: Lengyel Zsuzsa. Osiris Kiadó, Budapest. 211-225. Laczó, Z. (1997): Egy zenehallgatásközpontú tantervről. In: Iskolakultúra, 9. sz. 92-98. L. Nagy, K. (1997): Alter-NAT-íva – örömmel zenére vagy zenével örömre nevelés heti egy órában is. In: Parlandó, 6. sz. 42-46. L. Nagy, K. (2002): Az ének-zene tantárgy helyzete és fejlesztési feladatai. In. Új Pedagógiai Szemle, 11. sz. 10-13. Sáry, L. (2000): Kreatív zenei gyakorlatok. Jelenkor Kiadó, Pécs. Vass, V. (2000): Az oktatás tartalmi szabályozása. In: Iskolakultúra, 6-7. sz. 48-57. Varga, Cs. (2004): Új elmélet a horizontok előtt. Tertia, Budapest. 369

Apáczai-napok 2006

Dombi Józsefné Mozart művészetének keresztmetszete a tanítóképzőben A tanulmány keresztmetszetet ad Mozart életének fontosabb állomásairól és műveiről, majd kitér a Mozart korabeli hangversenyéletre. A vetített powerpointos változat ezt 30 képben mutatja be. Módszertanilag egy ilyen összefoglaló alkalmat ad arra, hogy több fontos művet elhelyezzünk a mozarti életműben, továbbá áttekinthetőbbé válnak Mozart utazásai, fontos zeneszerzői egymásra hatások és érzékelhetőbbé tehetjük Mozart komponálásának időbeni gyakoriságát. A táblázatban felsorolt művek lehetőséget adnak a zenehallgatási anyag kibővítésére, annak szemszögében, hogy hány tanórát kíván az oktató erre szánni. Gyakorlatban a heti két órás zeneirodalom óra is elérheti a célját, a program ennyi idő alatt is jól használható. 1. Mozart élete és művei A Mozart család ősi tagjai kőműves mesterek voltak. Nagyapja Johann Georg (1679-1736) könyvkötő mester. Édesapja Leopold Mozart (1719. Augsburg-1787. Salzburg) filozófiát és jogot tanult az augsburgi egyetemen. Később a salzburgi hercegérsek zenekarának hegedűse és másodkarmestere. Nevéhez fűződik egy fontos hegedűiskola közreadása (Versuch einer grüdlichen Violinschule). Becsvágyó pedagógus és ügyes impresszárió volt. Életében legfontosabbnak tartotta gyermekei zenei nevelését. Édesanyja Anna Maria Pertl (1720. St Gilgen am Wolfgangsee-1778. Párizs). Édesanyja családjában néhányan kertészettel foglalkoztak. Mozart 1756. január 27-én született Salzburgban. Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus névre keresztelték. Zenei tehetsége korán megmutatkozott. 3 éves korában terceket keresett ki a zongorán. Mozart egyedüli tanára apja volt, aki 4 éves korában kezdte el tanítani billentyűs hangszeren játszani. Meghökkentő gyorsan tanult. Hegedülni is tudott (megfigyelés alapján). Nagy ötletgazdagság jellemezte, emellett technikailag sem volt problémája, ujjai nagyon gyorsan mozogtak.

370

Testvérmúzsák

Leopold koncertkörútra vitte gyermekeit Maria Annát (Nannerlt) és Wolfgangot. 1762-ben Münchenbe és Bécsbe hangversenyeztek Bécs lakossága ebben az időben 175 ezer volt. Nagyon vendégszerető és művészetkedvelő város volt. Maria Terézia udvarában is bemutatkoztak. Itt Wolfgang kitűnt rögtönzőképességével. Leopold Mozart nagy hangversenykörútra vitte gyermekeit 1763-66-ig. Párizsban XV. Lajos udvarában mutatkoztak be. Itt hallotta Mozartot játszani többek között az akkor 80 esztendős Rameau is. Megismerték Christian Friedrich Melchior Grimm bárót, aki „Irodalmi, filozófiai, kritikai levelezés” c. folyóirata révén népszerűsítette Mozartot. A fiatal művész zeneszerzői tevékenységének kezdete is ehhez az időhöz köthető. Párizsban készültek el az első hegedű-zongoraszonáták. A hangversenykörút másik fontos állomása London, ahova 1764. április 23án érkeztek meg. III. György előtt is játszottak. A kor egyik legjelentősebb zeneszerzőjét, Johann Christian Bachot itt ismerték meg személyesen, aki nagy hatással volt Mozartra. Londonban keletkezett az első szimfónia (Esz–dúr K16), és a Londoni vázlatkönyv, amely rövid darabokat tartalmazott kétszisztémás lejegyzésben (zongora és zenekari változat). Az 1766-68 évet Salzburgban és Bécsben töltötték. Ebben az időben keletkeztek az első színpadi művek. Die Schuldigkeit des ersten Gebots (Az első parancsolat kötelessége) vallásos Singspiel La finta semplice opera buffa Goldoni nyomán szövegét Coltellini írta. Bastien und Bastienne– 371

Apáczai-napok 2006

Singspiel. A szövegkönyvet Rousseau, Favart nyomán Weiskern és Schachtner írta. 1769-72-ig három itáliai út következett. Három színpadi mű készült ebben az időben megrendelésre. A Mitridate re di Ponto (opera seria), szövegét Parini és Racine nyomán Cigna-Santi írta. Milánóban mutatták be 1770. december 26-án. Az Ascanio in alba-(festa teatrale) szövegkönyvét Parini írta. A darab Ferdinánd osztrák főherceg esküvőjére készült. Milánóban adták elő 1771. október 17-én. A Lucio silla-(opera seria) Gamerra szövegkönyvére készült és Milánóban mutatták be 1772. december 26-án. Az itáliai út alkalmával keletkeztek az első vonósnégyesek és az el az Exultate jubilate motetta. Nevezetes zenetörténeti esemény volt Rómában a húsvétot megelőző héten Allegri: Miserere művének elhangzása. Mozart bámulatos zenei készségének jelét mutatja, hogy ezt a művet első hallás után le tudta jegyezni emlékezetből. Az 1773-75 évet Mozart Salzburgban és Bécsben töltötte. Sok új művet írt ebben az időben, melyet a következő felsorolás reprezentál. 10 szimfónia KV. 161-KV:200 6 vonósnégyes KV. 168-173 Divertimentók, szerenádok, 3 Missa brevis Az első zongoraverseny D-dúr KV. 175. B-dúr fagottverseny KV. 191 Hegedűversenyek B-dúr KV. 207, D-dúr KV. 211, G-dúr KV. 216, D-dúr KV. 218, A-dúr KV. 219 1777-80 között került sor a második franciaországi útra. Ekkor édesanyja kísérte el Mozartot. Útközben hosszabb időt töltöttek Mannheimben. Itt ismerte meg a Weber családot. Aloysia Weber énekesnőnek több koncertáriát irt.

372

Testvérmúzsák

Párizs nem hozta meg a várva várt újabb sikert. Nem kapott megfelelő állást. Közben édesanyja 1773. július 3-án váratlanul meghalt. A második párizsi úthoz kapcsolódó művek: C-dúr hárfa –fuvola verseny KV. 299, zongoraszonáták KV. 309-311, zongoravariációk KV. 264, KV. 354 Esz-dúr kétzongorás verseny KV. 365 6 hegedű-zongoraszonáta. 1781-ben Mozart újabb operamegbízást kapott ezúttal Münchenből. Így készült el az Idomeneo (opera seria) Varesco abbé szövegére. Az opera bemutatója után Mozart megvált a salzburgi hercegérsek zenekarától Bécsbe költözött. Az első bécsi évek (1781-84) jelentős változást hoztak. Mozart 1782. augusztus 4-én házasságot kötött Konstanza Weberrel. Zeneszerzői munkásságát további operák, versenyművek fémjelzik. Elkészült négy színpadi mű, melyek a következők: A Szöktetés a szerájból– (Singspiel) Gottlob Stefani szövegkönyvére, L oco de cairo (A kairói lúd) (opera buffa) Varescoabbé szövegére, A színigazgató-(Singspiel) Gottlob Stefani szövegére, Figaro házassága–(opera buffa) Lorenzo da Ponte szövegére. Nevezetesek az „akadémiák”, melyek Mozart saját szervezésű hangversenysorozatai voltak. Ekkor mutatott be számos új zongoraversenyt (KV. 414-482). Ehhez az időhöz köthető a Linzi szimfónia KV. 425 és a Kürtverseny KV. 417. 1787–ben Thun gróf meghívására bemutatták a Figaró házasságát Prágában. 373

Apáczai-napok 2006

Ebben az időben készült el a C-dúr zongoraverseny KV. 503. Bondini színigazgató új operát rendelt nála. A Don Giovanni Lorenzo da Ponte szövegére készült. Bemutatójára is Prágában került sor 1787. október 29-én. Novemberben a császár Gluck halála után Mozartot udvari zeneszerzőnek nevezi ki. Ebben az időben készült el a C-dúr zongoraverseny KV.503 és az Egy kis éji zene KV. 525. 1788-ban írta három utolsó nagy szimfóniáját. Érdekes megfigyelni, hogy Mozart zeneszerzői munkássága még intenzívebben bontakozott ki. A három nagy szimfónia egy-egy hónap különbséggel készült el. 1788. június 26. Esz-dúrKV. 543, 1788. július 25. g-moll KV. 550, 1788. augusztus 10. C-dúr KV. 555 (Jupiter). 1790-ben Mozart ellátogatott a koronázási ünnepségre Frankfurtba. Útközben Berlint és Lipcsét is érintette. Itt a Tamás templomban Bach orgonáján is játszott. Mozart utolsó művei 1790-91. Mozart élete utolsó két évében három újabb operát írt.1790. jan. 26-án mutatták be a Cosi van tutte-operát (opera buffa) Lorenzo da Ponte szövegére. 1791-ben még jobban megsokszorozódott Mozart alkotóereje. Szinte minden hónapban egy–egy nagy művel jelentkezett. 1791. január 5. B-dúr zongoraverseny KV. 595, 1791. ápr. 12. Esz-dúr vonósötös. KV. 614, 1791. május Adagio és rondó KV. 617, 1791. június 17. Ave verum corpus motetta. 1791. szeptember 6. Titusz kegyelme–(opera seria) Metastasio nyomán Mazzola szövegére. A bemutató előadás Prágában volt. 1791. szeptember 30. Varázsfuvola (Singspiel) Schikaneder szövegére. Az operát Bécsben mutatták be. 1791. október A-dúr klarinétverseny KV. 622. 1791. október 15. Szabadkőműves kantáta KV. 623.

374

Testvérmúzsák

A Requiemet KV. 626 Mozart megrendelésre kezdte komponálni, melyet halála (1791. december 5.) után tanítványa Franz Süssmayer fejezett be. 2. Hangversenyélet Mozart idejében Bécsben Mozart 1784-ben bérleti hangversenyeket adott Bécsben. Ezekről pontos információt kaphatunk Mozart apjának küldött leveleiből. „1784-ben Mozart 176 bérlőt tudhatott magának, akik fejenként 6 guldent fizettek előre a három estéből álló hangversenyre. A koncertelőfizetők többsége nemes volt.” Mozart egyéb „akadémiákon” is közreműködött. Márciusban 12 alkalommal lépett fel, Gallizin és Eszterházy János szalonjában. A hangversenyeket többnyire hétfőn, csütörtökön és pénteken tartották.(H:C: Robbins Landon 1791Mozart utolsó éve Corvina 2001 Szombathely 49-50p). „Másik nyilvános hangversenytípus a Tonkünstler-Societät évi 2-2 koncertje. Ez a Társaság 1772-ben alakult a zenész özvegyek és árvák megsegítésére. Mozart több művét ajánlotta fel a jótékony célú estekre pld 1775-ben a Dávid penitente c. oratóriumát. Mozart maga is gyakran játszott e hangversenyeken.”(H:C: Robbins Landon 1791Mozart utolsó éve Corvina 2001 Szombathely 40.p). „Mozart 1789-ben már nem számíthatott korábbi közönségére. Mozart bérleti hangversenyeinek kudarca többek között az arisztokrata és polgári körökben egyre általánosabbá váló pénzszűkére vezethető vissza. Az arisztokrata családoknál eltűntek a nagylétszámú zenekarok. A polgári családoknál előtérbe került a kamarazene.” (Landon i.m. 47.p.). Mozart ekkortájt nem mozgott arisztokrata körökben. Schikaneder színháza lassanként kezdte elfoglalni az udvari opera és az arisztokrata szalonok helyét. A Varázsfuvolán kívül még két mű komponálása is fűződik a színházhoz. Per questa bella mano c. dal Weib ist das herrlichste Ding K. 613. zongoravariáció. 1791-ben megritkultak a nyilvános hangversenyek. Ebben az évben Mozart Franz Sales von Greiner udvari tanácsos és Johann Tost nagykereskedő házában lépett fel. Itt mutatták be az utolsó vonósötöst 1791. ápr. 14-én (Landon i.m.43.p.). Udvari bálok „A bécsi udvar rendszeresen nagy mennyiségben rendelt tánczenét, amelyet a farsangi szezonban a bécsi császári palota kis és nagy báltermében 375

Apáczai-napok 2006

játszottak. Mozart 1791-ben nagy sorozatot írt az udvarnak, a legjobb tánczenét, amit valaha eddig írtak. Az udvari bálok nagy hírnévre tettek szert. Este 9-kor kezdődtek és reggel 5-ig tartottak. Mozart menüetteket és német táncokat írt ez alkalomra. Komolyan vette őket. A ragyogó hangszerelésből arra következtethetünk, hogy az udvari zenekar kiváló volt. Ez játszotta a Mozart operákat is, és e tagjaiból szerződtette Mozart a zenészeket a zongoraversenyei előadásához is. A tánczenéket azonban nem volt szokás hangszerelt formában publikálni. Mozart 1791-ben zongorakivonatban adott el sok táncot az Artaria Kiadónak . A kiadásnak köszönhetően Mozart zenéje új közönség körében szerzett híveket. A gazdag nemesek házukban a zenekari változatot is előadhatták, a kultúraszerető kereskedő feleség pedig megvette a zongorakivonatot és otthonában lejátszotta. A szélesebb bécsi közönség csak ritkán jutott el a drága udvari operába, vagy Mozart bérleti koncertjeire, ám annál többen látogatták a bálokat. A kottamásolási kedv is tanúsítja, hogy imádták Mozart tánczenéit.”(Landon i.m. ) A Mozart összkiadásnak köszönhetően, mind lemezen, mind kotta formájában hozzájuthatunk e táncokhoz. Ezeknek létéről a nagy Mozart művek mellett kevés irodalomban olvashattunk. Landon megjelent könyve részletesen illusztrálja, hogy mennyire szívügyének tekintette Mozart. Ezek a menüettek könnyen érthetőek, formailag jól elemezhetők, így feldolgozásuk gazdagíthatja a tanítóképző zeneirodalmi anyagát. Irodalom Mörike, Eduard (1957): Mozart prágai utazása. Európa Könyvkiadó, Budapest. Landon-Robbins, H. C. (2001): 1791:Mozart utolsó éve. Corvina, Szombathely. Sadie, Stanley (1987): Mozart. Zeneműkiadó, Budapest. Siegert, Stefan (2003): Mozart : a mágikus muzsikus. Képzőművészeti Kiadó. Budapest.

376

Testvérmúzsák

Döbrössy János Deák-Bárdos György írásai, pedagógiai művei Az Apáczai-napok keretében 2005-ben tartott előadásomban DeákBárdos György (1905–1991) életének, munkásságának ismertetése állt a középpontban. Bár elsődlegesen zeneszerzőnek tartotta magát, a tevékenységi lehetőségei úgy alakultak, hogy a tanári, karnagyi, orgonista, szakírói tevékenység legalább akkora hangsúlyt kapott. Az életút ismertetését is ezek mentén foglaltam akkor össze, ennek fontosabb pontjaira utalok most a jobb megértés kedvéért. Pályájának alakulásában nagy szerepet játszott a 40-es évek végén kezdődött egyházellenes állami magatartás, az egyházi intézmények államosítása, az egyházi tevékenységet folytatók „megkülönböztetése”, állami állásukból eltávolítása, de legalábbis megzsarolása, fenyegetése. Családja érdekében nem akart ebbe a helyzetbe kerülni, épp elegendő volt, hogy leghőbb álmai helyéről, a Zeneakadémiáról többedmagával elmozdították. Addigi tevékenységei a tanítás mellett1 főként egyházkarnagyi feladatokat jelentettek, ehhez kapcsolódott nagyrészt zeneszerzői munkássága is. Emellett világi kórusokban is működött szólambetanítóként, ahol saját világi műveit is vezényelhette nagy sikerrel. Jó nevű, sokat énekelt művek zeneszerzőjeként ismerték bel- és külföldön egyaránt2. Az államosítást követően a hangsúly szinte véglegesen áttevődött a tanításra, addigi tapasztalatainak továbbadására, közzétételére. Zeneszerzőként egyre kevesebb új művet írt, az addigiakat egészítette ki, átdolgozta, rendszerezte (példa a 70 kantáta: 70 éves korára fejezte be a véglegesnek szánt változatot). Mivel művei nagy része kézirat, ezért

1

ld. előző évi konferenciakötet előadásának melléklete: „Tanári pályám”. Négy év óraadás után tíz éven át fővárosi alkalmazottként a legkülönbözőbb iskolákba osztották be helyettesnek hosszabb-rövidebb időre (két héttől egy évig, egyszerre több intézménybe. A „ranglétrán” fokozatosan haladt előre, a negyvenes évek közepére már gimnáziumi kinevezett tanár lett, s mellette – az államosításig – a Zeneakadémián is négy éven át oktathatott óraadóként. Persze, innen könnyű volt „rovott múltúként” elmozdítani. 2 Természetesen kórusvezetői feladatai az említett egyházi énekkarok mellett szerteágazók voltak: ahol tanított, ott kórust is szervezett, vezetett, rádiófelvételeken vettek részt rendszeresen; ezek mellett 1941 és 1956 között megbízást kapott több világi felnőtt énekkar vezetésére – ld. előző kötet.

377

Apáczai-napok 2006

„sikerült” az elfeledettek, kevéssé ismertek közé kerülnie, olyannyira, hogy még a szakemberek nagy része is csak néhány művének létezéséről tud.3 1952-ben meghívást kapott az Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskola és Zenei Gimnáziumba, később a Bartókba is, amelyeket azután egyesítettek. Itt a középiskolai zenei tárgyak mellett a főiskolai rangú karvezető szakon tanszakvezető, emellett szakfelügyelő is lett. 1966–73-ig, majd nyugdíjasként 1980-ig a közben megalakult tanárképzőn sokkal nyugodtabb éveket tölthetett el, közkedvelt, megbecsült professzor volt. Az írás végigkísérte egész pályafutásán, a rövid szakcikkektől a hosszú tanulmányokig, könyvfejezetekig minden megtalálható. Mint zeneműveiben, ezekben is sajátos stílusa volt, mindig ügyelt az életszerűségre, s ha erre lehetőség volt, a humorra4 is (1. melléklet). 1928-tól kezdődően először az iskolai lapokban (Verbőczy értesítő), majd a Magyar Tanítójelöltek Lapjában közölte beszámolóit, cikkeit. Ezt követően indult el szakcikkek, tanulmányok hosszú sorozata, melyek neves zenei folyóiratokban jelentek meg: A zene. XIX–XXV. évfolyam, 1938–1944 Alleluja. Egyházzene-művészeti folyóirat, I. évfolyam, 1937 Életünk. (Ifjúsági folyóirat) I. évfolyam, 1932 Katolikus Kántor. XVII–XXVI. évfolyam, 1929–38 Magyar Dal. XLVIII–XLIX. évfolyam, 1943-44 Magyar Kórus. I–XX. évfolyam, 1931–1946 Ez a körülbelül 100 írás az egyházzene témaköréből való, kiemelt fontossággal kezeli a század elején született új, modern egyházzenei rendelkezések megismertetését, megvalósítását; több cikk foglalkozik az egyházzene történelmével is. A kórusszervezés „módszertana” szempontjából fontos megemlíteni az „Egy karvezető naplójából” c. kilenc részes sorozatot, mely 1941 és 1944 között jelent meg a Magyar Kórus lapjain, valamint a szintén e lap mellékleteként 1944-ben kiadott „Karénekes Kiskáté”-füzetet.

3

Pedig lexikonokban szerepel a neve, mellette a fontosabb művek felsorolása, pl. Brockhaus-Riemann: Zenei Lexikon I-III. Zeneműkiadó Bp., 1983: „70 kantáta; 10 mise; kórus-szvitek: Pastoral, Parasceve, Rosarium, Angyalszó, Kiskarácsony, Magyar Húsvét, Cecíliához; motetták, madrigálok, népének-feldolgozások, dalok, orgonaművek. Tanulmányok, szakcikkek szerzője.” Emellett a Révai Nagy Lexikonban, az Új idők lexikonában (1937), a Magyar Katolikus Lexikonban is szerepel. 4 Allabreve híradó, a Magyar Kórus (1931–1950, ekkor betiltották. Bárdos Lajos és Kertész Gyula által alapított kiadóvállalat, mely a legtöbb ma ismert zenei, zenepedagógiai, zenetudományi szakfolyóiratot létrehozta, kiadta, több mint 2000 kottát mellékletként megjelentetve a magyar egyházi és iskolai énekkari kultúra megalapozója) általa vezetett rovata, 7 számban jelentek meg ezek az írások.

378

Testvérmúzsák

Felkérték a Katolikus Lexikonban 75 szócikk megírására, hangversenykritikákat írt: Magyar Kultúra XX–XXIV. évfolyam, 1933–37 (kb. 30). Pedagógiai tárgyú cikkei 1936-tól kezdtek megjelenni. Bátyjához, Bárdos Lajoshoz hasonlóan minden alkalmat megragadott arra, hogy a munkája során megfogalmazódott tapasztalatait közzétegye, mert sokszor érezte ezek hiányát. Az Énekszóban megjelent írásokból: Az ének kapcsolata a népiskola többi tárgyával (1936). Ma is korszerű, ahogy a tantárgyak kapcsolatát felvázolja. Eleven hangjegyek (1939). (melléklet 2.) Tanítás során kidolgozott, az alsó tagozatos gyerekek érdeklődését még jobban felkeltő, a megtanulandó dalok hangulatához illeszkedő játékos „kották” sorozatát állította össze, melyekből kettőt mutatok be. Manapság is sikerrel lehetne alkalmazni, vagy hasonlókat kitalálni. A Zeneművészeti Szakiskola és a tanárképző szolfézs-zeneelmélet oktatójaként még inkább úgy érezte, össze kell foglalnia mindazt a tapasztalatot, amit változatos tanári pályáján összegyűjtött, és írni kezdett egy szolfézsmetodika könyvet (1966), amely kéziratban ugyan maradt, de néhány fejezetét bizonyos változtatásokkal megtalálhatjuk a tanárképző módszertani jegyzetében (Az iskolai szolfézs és énektanítás módszertana. Készült a Liszt F. Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézete részére a Metodikai Kabinet gondozásában. Tankönyvkiadó Budapest, 1973. Kézirat. Szerkesztette: Turcsányi Emil). Fejezetek, melyek írója Bárdos György: A): Az iskolai szolfézs-énektanítás célja, feladata (Turcsányi Emillel) 5-11. p. C):Óratípusok (Turcsányi Emillel) 12-18. p. E): Tanítási módszerek 1.: A daltanítás módszerei (a: Hallás utáni módszer, b: Globális módszer, c: Hangjegy utáni módszer, d: Kézjeles módszer, e: Betűs módszer, f: Diktáló módszer) 36-42. p. 2.: A többszólamú ének tanításáról. 42-46. p. 3.: Zenei elemek tanítása (b: Dallami elemek tanítása, c: Elméleti ismeretek tanítása) 69-83. p. 1972 és 1979 között a Parlando-ban 12 fejezetet közölt az említett Szolfézsmetodika könyvéből, valamint Zenei Értelmező Szótár címen 18 részben rengeteg jól értelmezhető, érthető szócikket.

379

Apáczai-napok 2006

Szolfézsmetodika (kézirat): (kettő kivételével megjelentek) I. Általános metodika 1. A tanítás módszertana Bevezetés: a) A normál általános iskola ének-zene tanításának feladatai. Az ének-zenei általános iskola ének-zene tanításának feladatai. Az állami zeneiskola szolfézs tanításának feladatai. (njm) b) Mi a szolfézs? Mi a célja? Miért szükséges? (73/7-8.) 1. A csoport-tanítás módszere. (73/6.) 2. Az énekes tanítási mód. (74/1.) 3. Kérdezés, felelés, osztályozás. (75/6.) 4. Vezénylés a szolfézs – énekórákon. (77/11.) 5. Zenei képességvizsgálatok: A szolfézs óra Felvételi vizsga Év végi vizsga A szolfézsverseny (78/10.) 6. A tanár tulajdonságai. (73/2.) 7. A rendtartás. (njm) 8. A leggyakoribb tanítási hibák. (74/3.) 9. A szolfézs – énekóra ritmusa, tempója, dinamikája és aktivizálása. (76/2.) 10. A zenei helyesírás. (76/3.) 11. A „Kodály-módszer”. (72/12.) 12. A szolfézs – énektanítás általános szempontjai. (78/2.) Már a fejezetcímekből látszik az a körültekintés, gondosság, amely teljes tanári pályáján át az összes órára készülést is jellemezte. A mellékletben egy-egy mintát mutatok a könyvből, illetve a „szótár”-ból (4. és 5.). Végezetül meg lehet említeni a család dokumentumai közül a kéziratként fennmaradt előadások anyagát, melyből kettőnek a címe illeszkedik a fenti témákhoz: „Zengő húrokon” – előadás, felolvasás Csepelen élsportolóknak, 1954. VII. 12. Zenetörténeti áttekintés, izgalmas olvasmány, főleg, ha figyelembe vesszük, kiknek kellett előadnia. A szépérzék fejlesztése a polgári iskolában. Előadás a Váli úti és a Gyáli úti iskolában 1942. márciusában. Ebben az iskolai esztétikai nevelés lehetőségeit mutatja be népdalpélda segítségével. Az említett Eleven hangjegyekből (2. és 3. melléklet) is bemutat néhányat. 380

Testvérmúzsák

Mellékletek: 1. Alla Breve (A Névtelen Hősök) Magyar Kórus 1946/63.

381

Apáczai-napok 2006

2. „Eleven hangjegyek” I.

3. „Eleven hangjegyek” II.

382

Testvérmúzsák

4. Szolfézsmetodika (1966) kézirat, megjelent a Parlando 1973/2. számában 2. A tanár tulajdonságai Egy régi mondás szerint: Docendo discimus: Tanítva tanulunk. A tétel fordítva is áll: csak az tud jól tanítani, aki maga is állandóan tanul. Tehát tanulva tanítunk. Ezért szükséges, hogy a tanár szeressen tanulni, legyen fogékony az új ismeretekre, hogy mindig lépést tudjon tartani szakmája fejlődésével. Kell, hogy rendszeresen érdeklődjék a zenepedagógia új eredményei iránt, hogy ne csak növendékei, de ő maga is együtt fejlődjék a zenei világ haladásával. És még milyen tulajdonságokkal rendelkezzék a tanár? Legyen minden munkájában alapos. Ismerje jól az anyagot, amit tanít, ismerje egészében és részleteiben, ismerje összefüggéseiben és távlataiban. Egyénisége legyen bizalomkeltő, de nem bizalmaskodó: ez olykor helytelen kapcsolatokra vezet tanár és növendéke között. Munkáját végezze céltudatosan, kerüljön minden felületességet. Kísérje figyelemmel a didaktika fejlődését, s alkalmazza is munkájában a tanítástan új és célszerű szempontjait. Legyen jó emberismerő: különösen növendékeit igyekezzék jól kiismerni, hogy tanítási módszereit rugalmasan alkalmazhassa. Ha kell, tudja fegyelmezni önmagát is, növendékeit is. Bizonyos fegyelmezettség nélkül semmilyen közösségi munka nem lehetséges. A tanításra való felkészülési munkájában legyen gondos és körültekintő. Sohase álljon készületlenül a tanulók elé. Ismerje a gyermeklélektant, s a gyermek fejlődésének törvényszerűségeit, s kísérje figyelemmel növendékei egész zenei életét. Tanítási munkájában legyen határozott, de sohasem elbizakodott, vagy megfellebbezhetetlen. Gondolja meg, hogy amit ma jónak tart, azt holnap egy még jobbal cserélheti fel. Kell is, hogy állandóan keresse a még-jobbat, a még-eredményesebbet. Legyen igazságos a tanulók elbírálásában, kerülje a részrehajlást, a kivételezést. Közeledjék jóindulattal a tanulókhoz, de sohase engedje meg a fegyelmezetlenséget. Legyen munkájában kötelességtudó és következetes, de nem merev, vagy fölényeskedő. A rábízott tanulókkal foglalkozzék lelkiismeretesen, szeretettel. Ismerjen meg minél több módszert szakmája tanításával kapcsolatban, hogy mindig a legjobb metódust alkalmazhassa pedagógiai munkájában. Ne felejtse el, hogy nem csak tanítania kell, hanem nevelnie is. Magatartása legyen nyugodt, derűs, de ugyanakkor komoly és tekintélytartó. 383

Apáczai-napok 2006

Legyen optimista. Bízzék munkája sikerében akkor is, ha az nem is mutatkozik meg azonnal. Kerüljön minden öncélúságot a tanításban. A „Non scholae, sed vitae discimus” a tanításra is érvényes: az életre kell felkészíteni növendékeinket. Magatartása mindig legyen példamutató és pontos. Az órakezdő csengőt akkor is hallania kell, ha az nem is szól. (Többek között erre is jó a fejlett „belső hallás”…) Legyen rendszerető, s tanítványait is szoktassa a Rend szeretetére. Legyen mindig segítőkész. Növendékeit inkább munkatársainak tekintse, mint „alárendeltjeinek”. Állandóan fejlessze szaktudását és kísérje figyelemmel a szakirodalmat. Legyen türelmes. A tanári munka eredményeit legtöbbször csak hónapokkal, vagy évekkel lehet mérni, ne veszítse el a kedvét, ha nem látja azonnal munkája gyümölcseit, eredményét, sikerét. Ne idegenkedjék attól ami új. Az élet a zenetanításban is állandó megújuláson megy keresztül. Élessze növendékeiben a nemes verseny szellemét. Ez lesz az igazi hangverseny: ki tud szebben, többet, jobban énekelni, muzsikálni? Igyekezzék saját zenei tudását a gyermek nyelvére lefordítani. Egy jól megválasztott – a gyermek világából vett – hasonlat sokszor többet ér, mint sok és hosszadalmas „tudományos” magyarázkodás. Az ábécé itt véget ér, de a felsorolás nem. Igyekezzék a tanár fokozatosan minél több jó tulajdonságra szert tenni, hogy példájával sok, – itt fel nem sorolt – jóra tudja tanítani növendékeit. A tanterem olyan műhely, mely egyúttal kirakat is: műhely, mert munka folyik benne, a tanár azonban szinte egész életét mintegy kirakatban tölti el, hiszen állandóan számos gyermekszempár figyeli szavait, tetteit, minden mozdulatát, s azokat önkéntelenül is utánozza. Ezért is a leghatásosabb nevelés a példamutatás.

384

Testvérmúzsák

5. Zenei Értelmező Szótár XVI. Megjelent a Parlando 1978/4. számában

385

Apáczai-napok 2006

Orosz-Pál József Miért szép? Bartók Ne menj el! című kórusműve Vizsgálódásunk tárgyát az 1970-ben, a Zeneműkiadó által megjelentetett kötetünkből vettük. Egy lírai panaszdal, a harmadik füzet első tétele variációs formában megkomponált kánon. Három részből álló, variációs (végig komponált) szerkezetű lírai dal. A füzet tételenkénti felépítése: gyors-scherzo-lassú-finale. Mindemellett ez olyan négyes csoport, amelyben a két középtétel kétfé1e scherzo, az egyik páros, a másik páratlan (hármas) ütemű. Hallgassuk meg a művet.

Szövege:

Népi jellegű szöveg, Bartók írta, illetve szerkesztette, a népdal egyszerűségével hat. A megvalósítható óhaj, a vágy, szólal meg benne, amely minden embernél közös, vagy a legtöbb embernél realitás. 386

Testvérmúzsák

A szöveg alaphangulata a félelem, a rettegés, annak az érzésnek a megfogalmazódása, hogy „mi lesz, ha”. A magára maradt ember aggódása, szerelmi kinyilatkoztatása, de a remény és boldogság megfogalmazása is: „Visszajösz, vissza még, S velem maradsz mindég.” Ebből az életérzésből adódóan szövege aggodalmaskodó. A kettes lüktetésű szöveg lejtése, a két egyenlő rövid szótag után egy hosszabb következik, majd a következő ütemben ez megfordul. Mozgalmasságot, lendületet, tánc-és ludikus jelleget kölcsönöz a műnek az anapesztusz – daktilusz verslábak váltakozása: ˘˘⎯;⎯˘˘

Az anapesztus-daktilus váltakozás a „bánatos lesz lelkem” (7-8 ü. S, 8-9 ü. A), „nálad nélkül” (21-22), „s velem maradsz mindég” (31-32) szöveg részeknél oldódik négy egymás utáni rövid és egy hosszú egy rövid (trocheus), illetve négy rövid és két hosszú (spondeus) ritmusképpé: ˘˘˘˘⎯⎯

Tetten érhető az ősi Mousiké jelenléte. Érdekességként megemlíthetjük még, hogy az anapesztusz-daktilusz verslábak lüktetését mindig a 7.-8. ütemeknél szakítja félbe. Ezáltal nem válik unalmassá. Azt is megfigyelhetjük, hogy az első versszak utolsó két sorát megismétli. A mű három részből áll, de a ritmus struktúra mindhárom résznél azonos. Kivétel a 37. ütemtől, a záró rész ritmikájának ˘ ˘ ˘ ˘ ⎯ ⎯ ritmusképpé való oldódása.. Ez a ritmuskép nem újszerű a műben, mert már többször előfordult. Sőt az utolsó öt ütem ritmikája is az a spondeutikus, megnyugvást sugalló ritmuskép, amellyel már találkoztunk. Az utolsó négy ütemben augmentáltan szólaltatja meg ezt a ritmust. Ezzel zárul a mű

˘˘˘˘⎯⎯ . 387

Apáczai-napok 2006

Forma: három részből álló kánon Hangnemi felépítés: I. Egy ütemnyi eltolódással, alaphangnem líd tonika (eltérés a 13-14. ütemeknél) II. Kvintkánon egy ütemnyi eltolódással, hangneme eol / líd dominánsparalell. (eltérés a 22-23-24. ütemeknél). Egy lehajló augmentált nagy terccel a C dúron keresztül visszatér az eredeti hangnembe. III. Egy ütemnyi eltolódással kánon, hangneme líd tonika. Záró rész: a mű legfontosabb gondolatát: „S velem maradsz mindég” szöveget szinte a végtelenségig ismétli. A mű tempója: Molto tranquillo, q =58, záró rész q = 84. Dinamikája: mp, p, pp Nyugodtságot, kiegyensúlyozottságot és egy latens fájdalmat fejez ki. A mű záró részénél, az öröm, szeretet kifejezésekor sem lépi át a piano küszöbét. Harmónia: konszonancia-disszonancia-oldás (nyugalom-feszültség-oldás) -klasszikus harmóniai nyelvezet. Vezénylés, intonálás: a szerző által meghatározott szűk dinamikai keretet a felfele ívelő dallamvonalakkal színezhetjük. Ügyeljünk a felfele ívelő kvint tisztaságára (1-2, 15, 17 ü), kellően magasnak kell lennie a lefele ívelő kis szeksztnek (5-6-7. ü., 9-10-11. ü., 29-30-31. ü.). Kellően szűk legyen a lefele hajló szűkített kvint (26.ü.). Kellően nagyra intonáljuk a felfele ívelő bővített kvart menetet. Fontos a felfele ívelő kvint-kvárt (oktáv) tisztasága. Egy latens hangsúllyal kiemelhetjük a szekund, szeptim disszonanciákat.

388

Testvérmúzsák

Kellően magasnak kell lennie a lefele ívelő kis szeksztnek (5-6-7. ü., 9-1011. ü., 29-30-31. ü.).

Kellően szűk legyen a lefele és a felfele ívelő szűkített kvint (26.ü).

Fontos a felfele ívelő kvint-kvárt (oktáv) tisztasága (33-34. ü.).

389

Apáczai-napok 2006

Varjasi Gyula Bartók Béla Békés megyei kapcsolatai

Bartók Béla 1881-1945 A gyomaendrődi templárius alapítványtól 2006. augusztus 25-ére meghívást kaptam, hogy Bartók születésének 125. és Mozart születésének 250. évfordulója alkalmából az énekkarommal tartsunk egy önálló hangversenyt Gyomaendrődön. Erre az alkalomra elkezdtem olyan népdalokat keresni, melyeket Bartók Endrődön, vagy a környéken gyűjtött.

Endrőd

390

Testvérmúzsák

Kiderítettem, hogy Bartók Béla saját bevallása szerint Békés megyében 2721 magyar dallamot gyűjtött össze. Ezekből A magyar népdal c. kiadványban 320-at publikált. Azt is megtudtam, hogy Bartók Endrődön is több mint 50 dallamot gyűjtött, de ennél is többet rögzített viaszlemezre Vésztőn, Dobozon, Gyulán, Szőllőspusztán. Dobozon 164 népdalt gyűjtött. Gyulán 169 népdalt gyűjtött. Kíváncsivá tett, hogy Bartók mért éppen Békés megyében kezdett népdalokat gyűjteni, milyen szálak fűzték őt Békés megyéhez? Zeneszerzőnket családján keresztül sok szál fűzte Békés megyéhez. Anyai nagyapja Voit Mór pénzügyi tisztviselő volt, aki Pozsonyban élt. Bartók Béla édesanyja Paula is Pozsonyban született. Szülei szerény tisztviselői fizetésből éltek négy gyermekükkel. Az egyetlen fiú - Voit Lajos a magyaróvári gazdasági iskolában tanult. Tanulótársa volt a Békés megyei Wenckheim gróf fia. Így lett Voit Lajos házitanító, később gazdatiszt Wenckheim Ferenc birtokán. A családfő hirtelen halála után az özvegy Voitné három gyermekével együtt Csorvásra költözött Lajos fiához. Fél év múlva őt is eltemették a falusi temetőben. Így legkisebb lánya is, Bartók Béla árvaságra jutott édesanyja Voit Paula 16 éves korában 1873-ban Pozsonyból Csorvásra került Voit Lajos testvéréhez, majd 18 éves korától végezte a tanítóképzőt. Az Iskola elvégzése után Csorváshoz közel, a Torontál vármegyei Nagyszentmiklósra nevezték ki. Itt ismerkedett meg az, id. Bartók Bélával, aki a helyi földművesiskola tanítója és igazgatója volt, és aki később megkérte Voit Paula kezét.

id. Bartók Béla

Voit Paula

391

Apáczai-napok 2006

Ebben, a ma is álló épületben működött az a gazdasági iskola, ahol Bartók édesapja tanított, igazgatott. A neves zeneszerző és népdalgyűjtő szülei 1880. április 5-én (id.) Bartók Béla és Voit Paula megtartották esküvőjüket a Csorvási templomban. Ebből a Békés megyében kötött házasságból született Nagyszentmiklóson, 1881. március 25-én Bartók Béla, aki ugyan elszakadt Békéstől, de ott élő rokonaival állandóan kapcsolatban maradt húgával együtt, aki 1885-ben született.

Bartók további Békés megyei rokoni és baráti kapcsolatai Édesanyja testvérei (Irma és Lajos) is Békés megyében éltek. Bartók Elza 1904-ben férjhez ment Oláh Tóth Emil gazdatiszthez, akivel 38 éven keresztül Békés megyében élt különböző uradalmakban, többek között Vésztőn, Dobozon és Szőllőspusztán. Voit Ervin, akitől az egyik leghitelesebb Bartók arckép maradt ránk, Bartók unokatestvére volt, és szintén Békés megyében, Csorváson született. 392

Testvérmúzsák

Bartók Béla Erkel Lászlónál, a neves gyulai zeneszerző, Erkel Ferenc harmadik fiánál tanult zongorát. Gyomára is ellátogatott a Kner családhoz. Kner Imre felesége, Kulka Etelka Bartók Béla tanítványa volt, és mestere hatására ő is sok-sok magyar népdalt gyűjtött össze. Itt említem meg, hogy a Kékszakállú herceg vára és a Fából faragott királyfi kottáinak első kiadása a gyomai Kner nyomdában jelent meg. Bartók Béla sűrűn látogatta meg húgát szűkre szabott idejében. E látogatásai során alkalma volt az uradalmak gazdasági cselédeitől népdalokat gyűjteni. Ifj. Bartók Béla: Bartók Béla Békés megyei kapcsolatai című 1961-ben Gyulán megjelent kiadványában a következőket olvashatjuk: „Gyűjtési időpontjairól tájékoztatást ad Bartók Béla néhány 1906-ban írt levele édesanyjának: Július 20-án megjelenek Békés megyében olyan szerszámmal, amelynek láttára ámulatukba hanyatt esnek a jó békésiek. És pedig először Gyulára megyek, ahol 20-án (pénteken) vásár van... Ez a szerszám a fonográf volt. A családi és baráti kapcsolatok irányító ereje hatott Bartók Béla gyűjtő munkájára, és népdalkutató tevékenységére; a rokonok, ismerősök segítették minden lépésében. Leggyakrabban Vésztőre tért vissza, ott az uradalmi cselédek között nagyon sok nótafára lelt. Fonográffal, viaszlemezekkel felszerelve indult gyűjteni. A rá jellemző zárkózottság és szűkszavúság gyűjtés közben teljesen feloldódott: nyájas és beszédes lett. Békésmegyei gyűjtése nagy szerepet játszott első népzenei kiadványaiban és sok azóta népszerűvé vált népdal szereplői többek között Varga Julcsa , Garzó Péter valóságos személyek, akik valószínűleg a vésztői uradalmi cselédség tagjai voltak. Ebben a táblázatban mutatok Bartók Békés megyei népzenei gyűjtéseiből néhányat. BR-szám C 722a B

Év Hely 1906 Gyula

Megye Békés

Incipit A csizmámon nincsen kéreg

1258aI C

1906 Doboz

Békés

A dobozi zöld erdőbe kimentem sétálni

684b(1) B

1906 Doboz

Békés

A gúnárom az ólba rámászott a tojóra

442x C

1906 Gyula

Békés

A gyulai kert alatt, kert alatt

182g B

1906 Gyula

Békés

A gyulai nagy kaszárnya dombon van

1160a(1)

1906 Gyula

Békés

A gyulai piactéren leesett a hó

C 1069a

1909 Vésztő

Békés

A kertmegi káposzta

B 1482d

1906 Gyula

Békés

Általmennék én a Tiszán ladikon,

A 1558a

1906 Gyula

Békés

Amott látszik egy piros tűz magába

A 959d

1906 Gyula

Békés

Az éccaka de rosszat álmodtam

B 1498

1906 Gyula

Békés

Az van írva csákómra, rezes csákóm

393

Apáczai-napok 2006

Ha bemegyek a csárdába…

Endrőd - zárt katolikus település lévén egészen sokáig őrizte sajátos nyelvjárását, a magyar néphagyományokat, népdalokat. Ez utóbbira figyelt fel Bartók Béla, és gyűjtött népdalokat 1916 és 1926 között összesen 51 népdalt. Nótafái voltak Farkasinszki Maca 19 éves, Valuska Hermina 18 éves, Valuska Etel 26 éves, Hunya lIa 23 éves, Tímár Marcsa 19 éves. (a neveket olyam formában említem meg, ahogy azt zeneszerzőnk feljegyezte): Endrődi népdalgyűjtések táblázata BR-szám B 1016/C B 1261 B 259/ d B 46 B 369/a B 1138 B 1055 /c C 1243 B 397/ c B 1392/a B 1498

394

Év 1926 1926 1926 1926 1926 1926 1926 1926 1926 1926 1926

Hely Endrőd Endrőd Endrőd Endrőd Endrőd Endrőd Endrőd Endrőd Endrőd Endrőd Endrőd

Megye Békés Békés Békés Békés Békés Békés Békés Békés Békés Békés Békés

Incipit Sej, haj, liba, liba Jó dolga van a béresnek Környös körül borult az ég alja A mi kutyánk megfázott Lányok, a legényt jól megbecsüljétek Aranyos Bözsikém hány esztendős lehettél Az endrődi major torony ide látszik Az éjszaka nem aludtam egy órát Barna kislány mit gondolt magába Csaba felől tornyosulnak a felhők Este van, este van, de nem minden lánynak

Testvérmúzsák

395

Apáczai-napok 2006

Hangversenyek Békés megyében Bartók Béla zenei tevékenysége az I. világháború után más irányú lett. Ekkor kezdett nagyobb mértékben hangversenyezni. A Békés megyeiek az átlagnál többször hallhatták Bartók zongorajátékát. Békéscsabán az Aurora kör rendezésében igyekezett az évek folyamán hangversenyeit változatosan összeállítani. Első hangversenye 1922. okt. 10-én volt, midőn saját szerzeményeit játszotta zongoraest keretében. 1929. április 7-én és 1934-től évente tért vissza Békéscsabára. Ugyanitt utolsó szereplése 1936. december 6-án volt Basilides Máriával közösen. Végezetül szeretném még elmondani, hogy Dobozon, Vésztőn és Körösladányban emléktábla hirdeti, hogy Bartók Béla népdalgyűjtő útján az említett helyeken megfordult. A gyulaiak 1960-ban emlékoszlopot állítottak fel a következő szöveggel: " Népünk nagy fia, a népdalgyűjtő munkáját városunkban és környékén kezdő Bartók Béla emlékére." Irodalom Bartók Béla, Ifj. (1961): Bartók Béla Békés megyei kapcsolatai. Gyula Csorvási Közéleti Lap XVII. évf. Rendkívüli szám 2006.március

396

Testvérmúzsák

ZENETANÁRI HANGVERSENY 2006. október 13-án 17.30 órakor a

NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM Apáczai Csere János Kar Dísztermében Közreműködnek a pedagógusképző főiskolák oktatói

1. Antonio Vivaldi: C-dúr Concerto Fertőszegi Pálma – I. hegedű (NYME AK, Győr) Beyer István – II. hegedű (NYME AK, Győr) Beyer Anna – brácsa (NYME AK, Győr) Kemenczky Klára – cselló 2. Frédéric Chopin: C-dúr Etűd Dr. Burián Miklós – zongora (Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Kar) 3. Wolfgang Amadeus Mozart: G-dúr hegedűverseny I. tétel Bliznákné Dudás Julianna – hegedű (Tessedik Sámuel Főiskola Pedagógiai Főiskolai Kar, Szarvas) Zongorán kísér: Baróthy Zoltán (NYME AK, Győr) 4. Liszt Ferenc: Szerelmi álmok Dr. Dombi Józsefné dr. Kemény Erzsébet – zongora (SzTE Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar, Szeged) 5. Bartók Béla: Nyolc magyar népdal – részletek Fekete föld… Istenem, Istenem… Asszonyok, asszonyok… Ha kimegyek… Laczi Júlia – ének (SzTE Juhász Gyula TFK, Szeged) Zongorán kísér: Dr. Dombi Józsefné dr. Kemény Erzsébet (SzTE Juhász Gyula TFK, Szeged) 6. Soproni József: Három zongoradarab Dr. Burián Miklós – zongora (Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Kar)

397

Apáczai-napok 2006

7. Bartók Béla: Tíz magyar dal énekhangra és zongorára (1906) – részletek Erdők, völgyek Olvad a hó Ez a kislány gyöngyöt fűz Ha bemegyek a csárdába Varjasi Gyula – ének Zongorán kísér: Dr. Dombi Józsefné dr. Kemény Erzsébet (SzTE Juhász Gyula TFK, Szeged) 8. Johann Sebastian Bach: Ária és vadászkantáta - négykezes Baróthy Zoltán (NYME AK, Győr)

Váray Tamás (NYME AK, Győr)

398

FELSŐOKTATÁSI KÖNYVTÁRAK JÖVŐKÉPE

Szekcióvezető Egyházi Tiborné dr. könyvtárigazgató

Apáczai-napok 2006

Tompáné Székely Zsófia, Siposné Major Erika Minőségbiztosítási alapelvek és gyakorlati megvalósításuk az Apáczai Csere János Kar könyvtárában I. Teljesítménymérés a minőségmenedzsmentben ISO 9000-es szabványok – ezen a néven emlegetik a minőségmenedzsment alapvető szabványait. Az előírások célja a szervezet munkafolyamatainak szabályozása, a termék- és szolgáltatásminőség garantálása, fejlesztése érdekében. Igaz, hogy a szabványt alapvetően az ipari környezet elvárásai szerint határozták meg, de ennek legnagyobb része jól alkalmazható a szolgáltatásokban, így információs és könyvtári környezetben is. E szolgáltatás számára a szabvány leginkább a szolgáltatásminőség tudatos alakítását és fejlesztését szolgálja. A szabvány alkalmazása elkezdődött a hazai szolgáltatásokban, több kórház, önkormányzat is megfelelt a szabvány elvárásainak. A minőségügy egyre érdekesebb terület lesz a hazai könyvtárak számára. Többükben gondolkodnak a TQM – teljes körű minőségszabályozás elemeinek alkalmazásán. Az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK) minőségbiztosítási rendszere 1999. május 27-én kapta meg az ISO 9002 szerinti tanúsítást, a hazai könyvtárak közül elsőként. (Azóta az intézményt megszüntették ill. a Budapesti Műszaki Egyetem szervezetébe integrálták.) A minőségbiztosítási szabványok a minőségbiztosítási rendszert tanúsítják, ami a dolgok végzésének mikéntjét szabályozza, a TQM fő kérdése pedig, hogy a jó dolgokat tesszük-e. Az ipari és profitérdekelt szolgáltatók esetében az alkalmazás legnagyobb ösztönzője, hogy piacuk – főként, ha nemzetközi – csak tanúsítottság esetén hajlandó szóba állni velük. A könyvtáraknál motiváció lehet a minőségi szolgáltatás nyújtásának elkötelezettsége és ennek demonstrálása. A könyvtár sok esetben – mint a felsőoktatási, kutatási, stb. könyvtár is – egy nagyobb szervezet része, tehát három lehetőség kínálkozik a bevezetést illetően: • Saját maga, egyedül vesz részt a tanúsításban. • A tanúsítandó intézményrészek egyike. • A nagyobb szervezet részeként építi fel a rendszermodellt. A teljesítménymérés helye és szerepe a könyvtári minőségmenedzsmentben, ezen belül is mik a lehetőségek: ♦ ISO 9000, amelynek legfontosabb elemei: − A vezetőség felelőssége − Az erőforrás gazdálkodás − A termék/szolgáltatás előállítása − Mérés, elemzés, javítás 400

Felsőoktatási könyvtárak jövőképe

♦ A TQM: − Partnerközpontúság − A folyamatos javítás − Teljes elkötelezettség ♦ Kiegészítő elemek:Oktatás, képzés − Támogató struktúrák − Elismerés, értékelés, motiváció − Döntés: tények alapján A teljesítménymérés célja az önértékelés, a munkafolyamatok hatékonyságának mérése, egyúttal javítása, ezen belül is a szolgáltatások összehasonlítása, különböző szervezetek működésének összevetése. A teljesítménymérés területei: − A partnerek elégedettségének és elvárásainak vizsgálata − A munkafolyamatok hatékonyságának mérése − Az intézmény társadalmi megítélése Erre szolgálnak a könyvtári teljesítménymutatók az MSZ ISO 11620:2000 szabványnak megfelelően, amelynek alapján Nyugat-Magyarországi Egyetem valamennyi tagkönyvtára végzi és minősíti tevékenységét. Lényege és módszerei: − A használók véleménye (Kérdőíves felmérések, interjúk) − Nyilvános szolgáltatások (Belső felmérés) − Állománygyarapítás és feldolgozás (Belső felmérés) A szabványban nincs kidolgozva: A szolgáltatások népszerűsége; Az emberi erőforrások elérhetősége és használata. De mi indokolja, hogy méréseket végezzünk? − Megváltoztak a könyvtárhasználati szokások − Szolgáltatásainkat az állandóan változó társadalmi környezet elvárásaihoz kell igazítani! − Tudományos adatgyűjtés Ha már rászántuk magunkat a „mérésekre”, akkor ezt meg is kell terveznünk egyúttal azonosítanunk a könyvtári szolgáltatásokat és folyamatokat. Azaz: − Mely szolgáltatások a legfontosabbak a partnereinknek? − Mely folyamatok állítják elő ezeket a szolgáltatásokat? − Mely folyamatok vannak leginkább szem előtt? − Mely folyamatoknak van a legnagyobb hatása a partnerek által megfogalmazott igényekre? − Mely folyamatokban rejlenek a legerőteljesebb javítási lehetőségek? A felmérések (kérdőíves, belső folyamatkövetési adatlapok) feldolgozása és elemzése után térhetünk rá a feltárt hibák behatárolására és a problémamegoldásra. 401

Apáczai-napok 2006

Milyen hibafajtákról beszélhetünk? − Véletlen hibák − Veszélyes hibák − Durva hibák És milyen megoldásokat ajánlhatunk? − ABC Pareto elemzés: Az összes előfordult hiba gyakoriságának ábrázolása oszlopdiagrammal, csökkenő sorrendben, %-os formában. − Ishikawa (ok-okozati) diagram − FMEA: meghibásodási mód és hatás elemzésPDCA II. Szolgáltatások – használók – hatékonyság ♦ Használói és fenntartói igények Helyzetkép A Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kar Könyvtára az egyetemi könyvtári hálózat önálló tagkönyvtára. Fő feladata a Karon folyó oktató, képző, tudományos és művészi munka segítése az aktuális képzési és kutatási szakirányokhoz tartozó szakirodalom beszerzésével, feltárásával és az információk használókhoz való eljuttatásával. A főiskola információs központjaként működik, emellett a közművelődési feladatokat is ellát. A könyvtár felé áramló külső igényeket földrajzi elhelyezkedése és gyűjtőköre határozza meg: főként a régió pedagógusai és a határon túli magyar tanítók veszik igénybe az alapszolgáltatásokat. A felsőoktatás fejlesztésének koncepciója és az 1997. évi CXL. sz. törvény a nyilvános könyvtári szolgáltatásokról a könyvtár iránt is szélesebb követelményeket támaszt. A könyvtárral szemben támasztott követelmények változásai Mennyiségi változások: − nagyarányú hallgatói létszámnövekedés, − a posztgraduális képzésekkel és az átjárhatóság következtében növekvő felhasználói réteg, − az önálló tanulás előtérbe kerülése és az óraszámok csökkenéséből adódó könyvtárhasználati igény megnövekedése. Minőségi változások: − az egyetemi integrációban betöltött hálózati, tagkönyvtári szerep kimunkálása, − az új szakindítások, új tantárgyak megjelenése megköveteli a szakirodalmi háttér megteremtését és fejlesztését, − az információszerzés új technikáinak megjelenésével lépést tartva megnő az igény a nem hagyományos szolgáltatások iránt. ♦ A megkezdett folyamatokra épülő fejlesztés legfőbb elemei: Együttműködés, forrásmegosztás 402


−

Az egyetemi könyvtári hálózatban betöltött szerep, a meglévő jó munkakapcsolat, az önállóság megőrzése, az egyetemi központi könyvtárral a számítógépes adatcsere biztosítása. − Forrásmegosztás helyi és szakmai szempontok alapján az egyetemi hálózat könyvtáraival, az Aleph csoport könyvtáraival, valamint a MOKKA adatbázisához való csatlakozással más hazai könyvtárakkal. Közös digitalizálási projektek, könyvtárközi kölcsönzés, szakmai tapasztalatok átadása, tájékoztatási források megosztása keretében. A szolgáltatások fejlődése A könyvtárak funkcióváltása zajlik a 21. században: a hagyományos könyvtárkép átalakulóban van, folyamatosan változó korunk nemcsak az olvasói szokásokat változtatja, hanem az információhoz való hozzáférés mikéntjét is. A kari könyvtár alkalmazkodva a szakmaiság, a használói kör és a fenntartó elvárásainak, időszerű szolgáltatásaival kívánja eddigi sikeres tevékenységét folytatni. Terveink csak egyetemi és kari együttműködésben, megfelelő fenntartói támogatással valósíthatók meg. A gyűjtemény A kar új szakindításait követték és követik a könyvtár gyűjtőkörének tartalmi, dokumentum- és kiadványtípusok szerinti változásai. Így a meglévő értékes pedagógiai állomány folyamatosan bővül a gyógypedagógia, gyógytestnevelés, felnőttképzés, idegenforgalom, turisztika, vendéglátás, gasztronómia, marketing és más, a karon oktatott tárgyak irodalmával. Nőtt a médiatár CD-ROM és videogyűjteménye. Új, részben idegen nyelvű folyóiratokra fizettünk elő. Jelentős az idegennyelvi könyvtár állománya, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból, gyűjtőkör-módosulás itt is megfigyelhető. Tartalmi elavulás miatt a gyarapodással közel azonos mértékű selejtezés szükséges, főként az általános iskolai tankönyvek és az audiovizuális dokumentumok körében. Minőség − A könyvtári infrastruktúra folyamatos fejlesztése a szolgáltatások minőségének javítása érdekében. − Minőségbiztosítási folyamatok elindítása, teljesítménymutatók és értékelések bevezetése az MSZ ISO 11620 alapján. Az összegyetemi minőségbiztosítási programban való aktív részvétel. − Az állomány minőségének folyamatos fejlesztése. Az új szakindítások szakirodalmi igényei továbbra is nagy felelősséget támasztanak a könyvtár szakszerű, tudatos állománygyarapítása iránt. A könyvtár vezetője felelős a meglévő állomány alakításáért, fejlesztéséért, védelméért, ezért fel kell kutatni minden elérhető eszközt, pályázatot, adományt, kiadói kedvezményt. 403

Apáczai-napok 2006

−

Követelmény a szakirodalom teljességre törekvő beszerzése, de forráshiány és raktározási gondok miatt lehetetlen az igényelt példányszám biztosítása. − A megnövekedett hallgatói létszám, a beiratkozott olvasók aránya alapján az olvasótermi ülőhelyek száma – egyes napszakokban – kevés. Emellett a szabadpolcok zsúfoltak, állandó helyhiánnyal küzd a könyvtár. − Megoldást jelentene erre a helyzetre, ha elérhető távolságban tömörraktár kialakításával olvasói férőhelyeket nyerne könyvtár. Informatikai fejlesztések Az elmúlt évek legjelentősebb fejlesztései sikeres egyetemi közös pályázat eredményeképp valósultak meg: − 2003-tól számítógépes olvasótermünk 10 korszerű, új számítógéppel gyarapodott, ingyenes EISZ és Internet hozzáféréssel; − az ALEPH integrált könyvtári rendszer legújabb verziójára, az 505.14.2 változatra 2003. nyarától tért át a könyvtár (elődjét 1995ben telepítették). Feladat volt a könyvtár munkatársai számára az ALEPH integrált rendszer új verziójának megtanulása, gyakorlati alkalmazása a könyvtári munkafolyamatokban. Minden könyvtári munkafolyamat (a folyóiratok kezelésének kivételével) gépesített. A könyvtári adatbázisban a kurrens állomány mintegy 98%-a megtalálható. A médiatár és az idegennyelvi könyvtár állománya visszamenőleges feldolgozás alatt áll. A könyvtári szolgáltatások különböző szintjein és munkaágaiban is előtérbe kerültek az integrált könyvtári rendszer nyújtotta előnyök, a saját és távoli adatbázisok használata. Forráshiány és a korlátozott pályázati lehetőségek miatt az elmúlt két évben mindössze három új számítógéppel gyarapodott a könyvtár. A számítógépes olvasóterem és munkaállomások nagyfokú igénybevétele miatt az eszközök állandó fejlesztése elengedhetetlen. A meglevő eszközök karbantartása, működtetése zavartalan, az egységes hálózati struktúra és a könyvtári integrált rendszer működése biztosított volt.

404


A számítógépes szolgáltatások fejlesztése − A számítógépes munkaállomások eszközeinek korszerűsítése, folyamatos cseréje az elhasználódást, avulást figyelembe véve (3-5 év). − A könyvtárban elérhető számítógépes katalógusok számának, a multimédia, az Internet hozzáférési lehetőségének növelése. Biztosítani kell az egyetemi hálózatra előfizetett adatbázisok igény szerinti - elérhetőségét. − Célzott információ-szolgáltatás bevezetése: elektronikus témafigyelés az igénylő tanszékek, kutatói csoportok számára. − Használóképzés: az elkezdett sikeres könyvtári és számítógépes információ-keresés oktatásának folytatása, kibővítve oktatók és hallgatók számára egyéni igényekhez, kutatási témákhoz kapcsolódva. Új szolgáltatások bevezetése − Az Aleph folyóirat-moduljának bevezetésével lehetőség nyílik a pontos nyilvántartás mellett a folyóiratok igény szerinti „köröztetésére” is, tehát a tanszékekhez, egyéni felhasználókhoz tervszerűen, ütemezetten való eljuttatására. − Az Aleph kurzus-moduljának bevezetésével lehetőséget biztosítunk az egyes tárgyak kötelező olvasmányainak hozzáféréséhez. A beiratkozott olvasó Web OPAC-on keresztül elérheti a tárgyhoz tartozó bibliográfiai hivatkozások mellett a szöveges tartalmat is. A jegyzetek, szakcikkek digitalizálása és hozzáférhetővé tétele a tanszékekkel való együttműködésben fog megvalósulni. Költségcsökkentési eljárások − A fentebb említett egyetemi hálózat és az Aleph-felhasználók hálózatának együttműködése katalogizálás, digitalizálás és elérhető adatbázisok területén. − Saját bevételek növelése elsősorban a pályázati lehetőségek kiaknázásával. A közelmúltban bevezetett késedelmi díjak, a külső olvasók számára tervezett beiratkozási díj kisebb mértékben, de szintén e célt szolgálja. − A kurzus-modul bevezetésével, a tananyagok digitalizálásával a kötelező irodalom beszerzési példányszáma csökkenhet. ♦ A könyvtárhasználók képzésének szervezett formái A tájékoztatási tevékenységből nőtt ki a könyvtár szolgáltatásairól szóló általános tájékoztatás - az egyedi eseteket leszámítva - főleg csoportos formában történik. Minden tanév kezdetekor a hallgatók (tanévenként általában 25-30 csoport, 1 tanóra időtartamban) főleg a tájékozódási segédeszközök használatához kapnak eligazítást. Ezt a könyvtár saját hatáskörben, órarenden kívül végzi néhány éve. 405

Apáczai-napok 2006

Áttörést jelentett, s szakmai presztízsnövekedést is, hogy a tantervbe bekerültek könyvtárhasználati, kutatásmódszertani órák, amiket könyvtárosok oktattak/oktatnak. Ezek formái: − Kutatásmódszertan (tanító szak, idegenforgalom-szálloda szak, 3. évfolyam) A tantárgy keretében megismerkedtek a hallgatók a kutatás általános metodológiai kérdéseivel, valamint az egyes kutatási stratégiákkal, módszerekkel, eszközökkel, adatgyűjtési és feldolgozási eljárásokkal. Számítógépes információkeresés saját (ALEPH) és on-line adatbázisokban, szakmai információs oldalakon. − Dokumentumismeret – kutatásmódszertan. A tárgy tanulása során elsajátítják a hallgatók azokat az ismereteket, amelyek segítségével tanulmányaik s majdani munkájuk során képesek lesznek az önálló ismeretszerzésre. Tudják azt, hogy hol találják meg a számukra szükséges irodalmat, hogyan jutnak el a keresett dokumentumtípushoz, s miképpen tudják a gyakorlatban a legegyszerűbben és leghatékonyabban felhasználni azt. A tárgy célja továbbá, hogy megismertesse a hallgatókkal a szakirodalom kritikus használatát, értő elemzését, az önálló kutatási tevékenység tervezésének, a megvalósítás és publikálás szükséges módszereit. − Számítógépes információkeresés c-típusú tárgy A használóképzés főként irodalomkutatásra és célzott keresésre orientált (saját (ALEPH) és külső adatbázisokban). A hallgató egyúttal elsajátíthatja a korszerű adattároló eszközök (CD-ROM, DVD-ROM) használatát a könyvtári számítógépek segítségével, valamint megismerkedhet az internetes keresőrendszerek, on-line adatbázisok és digitális könyvtárak használatával. A kurzus célja, hogy a hallgatók az elsajátított módszereket a főiskolai tanulmányok és későbbi munkájuk során hasznosítsák, ezért gyakorlati jellegű. S mindez hogyan tükröződik vissza? Felhasználói elégedettség-vizsgálat A felhasználói elégedettség elemzése jó támpontot nyújthat az intézményfejlesztési tervek elkészítéséhez, a rendelkezésre álló források igény szerinti felhasználásához, a szükséges és elengedhetetlen fejlesztések, feladatok meghatározásához. Példaként említhetnénk kari könyvtárunkban a számítógépes ellátottság, a példányszámokkal való „elégedettlenség” mutatószámait.

406

Felsőoktatási könyvtárak jövőképe Mit csinált a könyvtárban? ATIF Egyebet 0,9% Másológépet használt /másolatszolgáltatást igényelt 4,7%

Könyvet - kölcsönzött /visszahozott/hosszabbított 19,9%

CD-ROM-ot - kölcsönzött /visszahozott/hosszabbított 0,0% Videokazettát - kölcsönzött /visszahozott/hosszabbított 0,3% Hangkazettát - kölcsönzött /visszahozott/hosszabbított 0,0% CD-t - kölcsönzött /visszahozott/hosszabbított 0,0% Böngészett/tájékozódott 13,7%

Helyben - tanult /dolgozott/könyvet olvasott 11,8%

Internetet használt 15,9% Számítógépet használt Internet nélkül 6,9% Rendezvényen/kiállításon vett részt 0,6% Napilapot/hetilapot /folyóiratot olvasott 3,7%

Elektronikus - jegyzetet /könyvet/folyóiratot használt 1,9%

Információt keresett /megoldott valamit 13,1% Könyvtári hálózati adatbázis(oka)t használt 6,5%

Kölcsönzés eredményessége – Írja fel azokat a könyvcímeket (lehetőleg szerzővel), amelyeket Ön kikölcsönzött, vagy szeretett volna kikölcsönözni. Ezeket a könyveket kereste és nem konkrétan kereste és megkapta 10,8%

ATIF

nem kapta meg 14,4% megkapta 74,8%

Írja fel azokat a konkrét hangkazetta, CD, videó, vagy DVD címeket, amelyeket Ön kikölcsönzött vagy szeretett volna kikölcsönözni.

407

408 Kérjük írja le, hogy mennyire elégedett könyvtárunkkal?

Példányszám és minőség

Számítógépek

Várakozási idő

Könnyű bejutás

Más anyagok

Könnyű közlekedés

Könyvtári kabinet

Ülőhelyek

Jelek és eligazító táblák

Nyitvatartási idő

Összességében

Belső elrendezés

Külső állapota

Belső állapota

Tájékoztatószolgálat

Könyvtárosok segítőkészsége

Apáczai-napok 2006 Tájékozódás és tudakozódás: Ha valamit megoldani jött, sikerült-e? nem 1,5%

ATIF

részben 35,4%

igen 63,1%

ATIF

5

4

3

2

1

Felsőoktatási könyvtárak jövőképe Átlagosan milyen gyakran látogatja a könyvtárunkat? ATIF

Négyhetente 3,9% Háromhetente 2,6% Kéthetente 6,6%

Ritkábban, mint négyhetente3,9%

Ez az első látogatás 2,6%

Hetente 11,8%

Többször egy héten belül 68,4%

Használ-e más könyvtárat is? Nem használ, vagy nincs válasz 35,5%

ATIF

Más helyi könyvtárat 28,9%

Egyéb könyvtárat

409

Apáczai-napok 2006

Az Egyetem más könyvtáraihoz hasonló a hiányosságok, negatívumok megfogalmazása: - Kevés a számítógép, nincs korlátozás, hosszú a várakozási idő - Alacsony a könyvek példányszáma, több folyóirat, rövid a kölcsönzési idő - Kevés az ülőhely - Könyvek rendezettségének javítása (a javaslattevő hozzáteszi, hogy az olvasók okozzák ezt a problémát) - Lemezhasználat hiánya (A fent jelzett problémák közül a Hallgatói Tér számítógépes termének megnyitásával az első gond, mely szerint kevés számítógép, s az azokra való várakozási idő sok, jelentősen mérséklődött.) Irodalom Alföldiné Dán Gabriella [et al.] (1999): A könyvtári menedzsment időszerű kérdései. - Budapest, OSZK. - 178 p. + 30 fólia Deckers, Mark, Mikulás Gábor (1994): A menedzsment és a könyvtári menedzsment rövid története. - In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 4. sz. - p. 20-23. Mikulás Gábor: Az ISO 9000-es szabványok alkalmazása információs és könyvtári szolgáltatásokban : Szemle. - http://www.gmconsulting.hu/inf/index.html Mikulás Gábor (1999): Menedzsment : bevezetés 7 vezetői teszttel, 222 információs és könyvtári példával - Nyíregyháza, "Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Könyvtárak" Egyesülés. - 222, [4] p. MSZ EN ISO 9000 : Minőségirányítási rendszerek. Alapok és szótár (ISO 9000:2000). – Budapest, MSzT, 2001. március. – 105 p. MSZ EN ISO 9001 : Minőségirányítási rendszerek. Követelmények (ISO 9001:2000). – Budapest, MSzT, 2001. március. – 108 p. MSZ EN ISO 9004 : Minőségirányítási rendszerek. Útmutató a működés fejlesztéséhez (ISO 9004:2000). – Budapest, MSzT, 2001. március. – 194 p. MSZ ISO 11620: Információ és dokumentáció. Könyvtári teljesítménymutatók. Budapest, MSzT, 2000. - 55 p. Skaliczky Judit, Zalainé Kovács Éva (2001): Minőségmenedzsment a könyvtárban. - Veszprém - Budapest, Veszprémi Egyetemi K. - Informatikai és Könyvtári Szövetség. - 193 p. Vidra Szabó Ferenc (1989): Hogyan készítsünk felmérést? : Tanácsok kutatókedvű könyvtárosoknak. - In: Könyvtáros, 7. sz. p. 386-392.

410


Nyitrai Erzsébet Internethasználat a győri Széchenyi István Egyetem Egyetemi Könyvtárban és a Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar Könyvtárában Bevezetés Napjainkban minden az Internet körül forog. Az emberek kb. 95%-a az Interneten próbál (több-kevesebb sikerrel) megoldást találni szinte minden felmerülő problémájára. Azt azonban nagyon kevesen tudják, hogy pontosan hol és hogyan találnak választ a kérdéseikre. Munkám során is számtalanszor találkoztam olyan hallgatókkal, akik annak ellenére, hogy naponta használják az Internetet, nincsenek tisztában annak információforrás értékével, egy- egy konkrét feladat megoldásához sem tudnak hozzákezdeni. Könyvtárunk meglehetősen sok adatbázishoz nyújt hozzáférést, amelyekért évente több százezer forintot fizet, azonban a használati statisztikák szerint a kihasználtságuk nulla. Miért van ez? Előadásomban arra próbálok választ találni, hogy olvasóink mire használják az Internetet, valamint mennyire ismerik annak szolgáltatásait. A választ kérdőíves módszer segítségével kerestem Győr két felsőoktatási intézményének könyvtárában. Elméleti áttekintés: Az Internet története a 60-as években kezdődött, fejlődése rohamos és töretlen volt. A számítógépek és az Internet könyvtári megjelenése, valamint az elmúlt évtizedekben megnövekedett információs igény és felgyorsult életritmus a könyvtári tevékenységek majd’ minden területét megváltoztatták. A könyvtárakban a 70-es/80-as években jelentek meg az első számítógépek, ekkor még csak segítve a munkafolyamatokat, az igazi automatizálási hullám a 80-as/90-es évek fordulójára esett. Buckland fölosztás a szerint, ekkor történt váltás a papírkönyvtárról az automatizált könyvtárra.1 A 90-es években „tört be” az Internet a könyvtárakba, ami új távlatokat nyitottmeg, elsősorban az állománygyarapítás területén. A rendszerváltás után a könyvek és a folyóiratok ára drasztikus emelkedésnek indult, a könyvtárak költségvetése ezzel szemben csökkent, ami az állománygyarapítás csökkenését eredményezte. Az Internet ezen probléma

1

Poprády Géza: A könyvtár jövője – a jövő könyvtára. =Könyvtárosok kézikönyve 5. (szerk. Horváth Tibor, Papp István). Bp.: Osiris, 2003. p. 23.

411

Apáczai-napok 2006

megoldásában tud segíteni, lévén egy hatalmas információs adatbázis, csak tudni kell kezelni. Az Internet előnyei: • Információhoz való egyetemes hozzáférés • Változatos információforrások • Rengeteg friss információ Az Internet hátrányai: • Káosz, rendezetlenség • Folyamatosan létrejövő és megszűnő oldalak • Az ellenőrzés hiánya: bárki bármit feltölthet • Az Internet megjelenése előtti időszakból nagyon kevés eredeti dokumentum van fent, digitalizálásuk pedig drága • Korcsosul a nyelv és a beszédkészség(anglománia, rövidítések) Ezek a technológiai változások másfajta könyvtárost igényelnek, hiszen a változás nem csak a technikát érinti, hanem „gondolkodásbeli, szemléletmódbeli…az információk összegyűjtése, szervezése, közvetítése mai technológiákkal egészen más követelmény, mint a könyvek, folyóiratok gyűjtése, tárolása, kiszolgáltatása volt”2 Ez a szemlélet tükröződik az informatikus könyvtáros/információs szakember elnevezésben, akinek informatikai jártassággal és nyelvtudással is rendelkeznie kell. Felsőoktatási könyvtárak: A 90-es évek elején végbement, minden területet érintő változások az olvasói igények kiszélesedését, az élethosszig tartó tanulás igényét hozták magukkal. A felsőoktatási könyvtárak ellentmondásos helyzetbe kerültek: Új szakok, illetve főiskolák, egytemek alakultak, a könyvtári háttér hozzáigazítása nélkül, valamint a személyi állomány is csökkent, mivel az intézmények a pénzügyi problémákat elbocsátásokkal kívánták megoldani, és az elbocsátottak legtöbbször a könyvtárosok köréből kerültek ki. Ugyanakkor, a doktori képzésben résztvevő hallgatók és az egyetemeken folyó kutatási tevékenység miatt a felsőoktatási könyvtárakat fejlesztették először informatikailag. Azonban hiába volt az automatizált könyvtár, a fejlett IKR és telekommunikációs rendszer, ha a kisszámú személyzet még az alapfeladatok ellátását is alig tudta teljesíteni, a háttérmunkára pedig végképp nem maradt idejük és emberük.Sokat kell még dolgozni azért, hogy meg tudjunk felelni a következő állításnak: „A XXI. Század elején az egyetemi könyvtárnak a legkorszerűbb számítógépes szolgáltatások

2

Bartos Éva: Korszakváltó könyvtárosok? = 3K, 2002. ápr. p. 31.

412


műhelyének kell lennie, segítve mind a hallgatók, mind az oktatók munkáját”3 A Széchenyi István Egyetem Egyetemi Könyvtár (Győr) A mai Széchenyi István Egyetem 1968-ban kezdte meg működését Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola (KTMF) néven, akkor még Budapesten is működő tanszékekkel. A győri intézményrész 1974-ben kapott új épületet, és ebben az évben lett a könyvtár a könyvtár önálló szervezeti egység, ami a főiskola könyvtári hálózatának központjává válását is jelentette. Végleges helyét 1977-ben foglalta el, azóta is itt működik. A könyvtár a kezdetektől fogva felsőoktatási intézményben működő nyilvános könyvtárként funkcionál, aminél fogva állományát mindig is az intézményben folyó, folyamatosan bővülő oktatás, illetve a külső olvasók igényei alakították. A munkát itt is nehezítette a létszámcsökkentés és a beszerzési keretek csökkentése (ami először folyóirat-előfizetés lemondásával, majd a könyvvásárlás csökkenésével járt), ám több helyről is támogatva, folyamatosan tudta biztosítani a megszokott szolgáltatási színvonalat. Ennek köszönhető, hogy 2002. január 1-én, amikor a főiskola egyetemi rangot kapott, a könyvtárat is egyetemi könyvtárrá minősítették. Az állomány nagy részét könyvek, folyóiratok és jegyzetek alkotják, emellett számos szabvánnyal, szakdolgozattal, elektronikus dokumentummal, térképpel, kottával, stb. rendelkezünk. A számítógépesítés már a 90-es évek elején megkezdődött; kiépült a hálózat és 2001 óta minden munkafolyamat számítógépesített. A különböző pályázatoknak köszönhetően folyamatosan bővült/bővül az informatikai rendszer. 1994 decembere óta az ALEPH integrált könyvtári rendszert használjuk, 2006. nyarán történt az utolsó frissítés, amikor az 506.16 verzióra tértünk át. A könyvtárból számos adatbázis elérhető. Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kar Könyvtára): Győrben a tanítóképzés több mint 200 éves múltra tekint vissza, amit a történelmi és politikai változások folyamatosan alakítottak. Az intézmény 1978-ban, fennállásának 200. évfordulóján vette fel Apáczai Csere János nevét. 1990-től itt is jelentős tartalmi és szerkezeti változások történtek a szakok számának bővülése és a megsokszorozódott hallgató létszám 3

Maneszkó: IM. p. 27

413

Apáczai-napok 2006

következtében. 2000. január 1-től a főiskola a soproni székhelyű NyugatMagyarországi Egyetem új karaként működik tovább. Az intézmény könyvtára felsőoktatási könyvtárként és pedagógiai szakkönyvtárként, az egyetemi hálózat önálló tagjaként működik. Állománya nagy részét könyvek, folyóiratok és jegyzetek alkotják, valamint gyűjt elektronikus- és hangzódokumentumokat, szakdolgozatokat is. A munakfolyamatok itt is számítógépesítettek, szintén az ALEPH 506.16-os verzióját használják. A kérdőívek elemzése: A kérdőívek elemzése során arra a kérdésre kerestem választ, hogy a győri felsőoktatási intézmények könyvtárának használói milyen célból veszik igénybe az Internetet és mennyire ismerik/használják ki annak lehetőségeit. Kutatásaimat három csoportban végeztem (hallgatók, oktatók és könyvtárosok) 2005. októbere és 2006. februárja között az előző fejezetben bemutatott két felsőoktatási intézmény könyvtárában. Ez alatt az idő alatt összesen 243 db kérdőív gyűlt össze, ebből 207 db a SzE könyvtárában, 36 db pedig az NYME-ATFK könyvtárában. Könyvtárosok: Csak azokkal a kollégákkal töltettem ki a kérdőíveket, akiknek a munkája megkívánja az Internet használatát. A feldolgozás és értékelés során örömmel tapasztaltam, hogy a kollégák igénybe veszik a különféle internetes forrásokat munkájukhoz; mind más könyvtárak OPAC-jait, mind az adatbázisokat és keresőket majd’ minden kolléga megjelölte. Ezen felül az egyéb lehetőségre is számos válasz érkezett. Az adatbázisok közül az ingyenes, bárhonnan hozzáférhető és a magyar nyelvű adatbázisok a legtöbbet használtak. Az egyéb lehetőség rovatot öten töltötték ki az alábbi válaszokkal: • NDA, MMIK • BME-OMIKK, KKMK (Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár, Győr), ELTE, OGYK (Országgyűlési Könyvtár) • Geobase, ACM Digital Library CCC, MEK • British Library, Library of Congress, www.magyarország.hu, Miniszterelnöki Hivatal honlapja (www.meh.hu), www.rovidites.hu, Matáv-online, www.sztaki.hu • Elektronikus könyvtárak adatbázisai, pl.: Neumann-ház, Digitális Irodalmi Akadémia

414


Adatbázisok ismertsége/használata 25 20 15 10 5 0

O Ga le OS Z MO K M A K KA TA RK A OD Ne R m ha sz n E gá l yé b

SC

EB

E IS

Z

Fő

Adatsor1

Adatbázisok

A keresők közül a Google a legismertebb és a legtöbbet használt, a 18 kollégából 17-en jelölték meg. Az egyéb lehetőségekre négyen válaszoltak (Startlap, TERASZ, HuDir, Lycos, Excite).

Keresők ismertsége/használata 20

Fő

15 Adatsor1

10 5 0 Google

Yahoo

Origó

Altavista/- Heuréka vizsla

Keresők

Oktatók: A kérdőívet sajnos mindkét vizsgált intézményben kevés oktató töltötte ki.

415

Apáczai-napok 2006

A használat céljaként legtöbben a kutatást és továbbtanulást (19), valamint a tanításhoz szükséges szakirodalom keresését (18) jelölték meg. Ez utóbbi pozitívum, azt jelenti, hogy a tanárok nem csak egy könyvből akarnak oktatni, érdeklődnek a friss szakirodalom iránt és keresés közben megismerik a könyvtár állományát is. Az adatbázisok közül az oktatók is elsősorban az ingyenes és a magyar nyelvűeket ismerik. A nem on-line adatbázisok közül a CD/DVD jogtárat és a folyóiratok CD változatát jelölték meg többen is.

ná

l

R

sz ha

KA

OD m Ne

M

AT AR

OK

KA

ZK M

le Ga

OS

EB

SC

O

16 14 12 10 8 6 4 2 0

EI SZ

Fő

Adatbázisok ismertsége/használata

Adatbázis

A keresők közül itt is a Google végzett az élen 100%-os eredménnyel. Az utolsó kérdésre mely szerint adnak-e könyvtárhasználatot igényló feladatokat a diákoknak, a 21 válaszadóból 19 válaszolt igennel, ám tapasztalataink szerint a diákok nem boldogulnak egyedül ezekkel. Hallgatók: A hallgatók a kérdőíveket nem minden esetben töltötték ki teljesen, sok olyan válaszadó volt, aki az adatbázis-, kereső- és CD-használatot feltáró kérdésre nem válaszolt és nem is indokolták, miért nem. A másik, eleinte meglepő, később már „természetessé” váló jelenség, hogy nagyon sok hallgató jelölte meg, hogy használ szakirodalmi adatbázisokat, ám arra a kérdésre, hogy melyik adatbázisokat ismerik, azt válaszolták, hogy nem ismernek adatbázisokat. Ez két kérdést vet fel: • Tisztában vannak-e a szakirodalmi adatbázis jelentésével? • Csak azért jelölték-e meg, mert jól hangzik? A kitöltők majdnem az összes szakot képviselik, legtöbben a nappali tagozatosok közül kerültek ki. A hallgatók kb. 74%-a látogatja napi, heti többszöri vagy heti rendszerességgel a könyvtárat, ami nagyon jó 416


eredmény, ám a látogatás céljának vizsgálatakor már nem lehetünk ennyire optimisták: a válaszadók leginkább a kötelező irodalom kölcsönzése miatt, illetve számítógépezni járnak a könyvtárba. Azonban a számítógépeket elsősorban nem könyvtári célra veszik igénybe. Legtöbben a NEPTUN rendszert használják, utána a katalógusban való keresés és a levelezés/chatelés áll.

Egyéb

Szövegszerkeszté s

Hírek olvasása

Levelezés/chat

Szakirodalmi adatbázisok

NEPTUN

Egyéb adatbázisok

160 140 120 100 80 60 40 20 0 Katalógusban való keresés

Fő

Számítógép-használat célja

A 204 hallgatóból 118-an válaszolták (57,84%), hogy nem ismerik sem a felsorolt, sem egyéb adatbázisokat! A megadott lehetőségek közül az EISZt és az EBSCO-t jelölték meg a legtöbben.

sz ná l

yé b

er /h a

Eg Ne m

ism

R D O

KA

AT AR

M

K

KK A O M

SZ O

al e G

EB SC O

140 120 100 80 60 40 20 0

EI SZ

Fő

Adatbázisok ismertsége/használata

Adatbázisok

417

Apáczai-napok 2006

A hallgatók körében is a Google a legismertebb és legtöbbet használt kereső, ezt 190-en jelölték meg. A második helyen az Origó végzett, szintén száz fölötti eredménnyel (124 fő), de a harmadik helyen álló Yahoo sem maradt el sokkal ettől a határtól, 99-en jelölték meg. Ennél a kérdésnél 12-en válaszoltak az egyéb kérdésre is, négy másik keresőt adtak meg.

Keresők ismertsége/használata 200

Fő

150 100 50 0 Google

Yahoo

Origó

Altavista/- Heuréka vizsla

Egyéb

Keresők

Az eredményekből látszik, hogy a hallgatók sokkal jobban ismerik a keresőket, mint az adatbázisokat, így inkább azok segítségével próbálnak információt keresni az Interneten. Viszont nem ismerik a különböző információkereső technikákat, ezért keresésük sok esetben eredménytelen. Terveink a jövőben: A meglehetősen lesújtó eredmények arra késztetnek, valamilyen módon változtassunk a fennálló helyzeten. Véleményem szerint az alábbi két területen kellene javítani: • Az olvasók könyvtárhasználati ismereteinek megalapozása, illetve fejlesztése • Számítógéppark bővítése A kapott válaszokból és a mindennapi munka során szerzett tapasztalatokból látszik, hogy az olvasók nem ismerik eléggé az Internet nyújtotta lehetőségeket. Ennek egyik oka, hogy a hallgatók „dokumentumfüggők”, pontosabban „könyvfüggők”! A másik probléma, hogy nincs lehetőség könyvtárhasználati órák tartására, ahol a diákoknak meg tudnánk tanítani a könyvtárhasználat és információszerzés tudományát. 418

HAGYOMÁNY ÉS FEJLŐDÉS A KOLLÉGIUMOK ÉLETÉBEN

Szekcióvezető Bugár Ferencné kollégiumvezető

Apáczai-napok 2006

Bálint Imre A felsőoktatási kollégiumok dilemmái Az elmúlt tíz-tizenkét év figyelmeztető jelekről, aggódó hangokról, szaporodó kérdésekről szólt: mi lesz a szebb napokat megélt kollégiumi mozgalommal. Dolgozatomban a terjedelmi korlátozottság miatt csak néhány alapvető kérdéskör – talán nem is a legfontosabbak – kerül említésre, s remélem lesz majd lehetőség a későbbiekben is hasonló gondolatok feszegetésére. Szakmai tevékenységem során nem emlékszem olyan időszakra, mikor a szakma nagyjai és „nemecsekjei” ne azon fáradoztak volna, hogy a kollégiumokat az értelmiséggé formálás fellegváraiként őrizzék meg az intézményi struktúrában. Az egyetemek, főiskolák olyan egyetlen egysége volt hosszú időn keresztül, melyben nem politikai indíttatású hallgatói önkormányzat működött, hanem a hallgatók által választott testület szervezte és irányította életüket a kollégiumigazgatók és nevelőtanárok segítségével. A jelenlegi helyzet törvényszerű idomulás a társadalmi változásokhoz vagy rossz szakmai döntések eredménye? Az oktatásban zajló nevelés elmélete és gyakorlata az elmúlt tíz évben komoly válságba került. Ha figyelembe vesszük, hogy társadalmunk tizenöt éve a „sürgölődő lazsálásban” telt el, hogy a nevelés gyakorlata és a pedagógia mint elmélet is a 90-es évek végére egyaránt tanácstalanságba süllyedt, akkor talán nem is meglepő a helyzetkép. Hogy ez másképp van-e a felsőoktatási kollégiumok nagy, néha átláthatatlan rengetegében? Sajnos nem. Amikor az 1980-as évek végén az akkori szaktárca keretein belül működő Országos Felsőoktatási Kollégiumi Bizottság (OFKB), mely hivatott volt a kollégiumok szakmai és működési kérdéseivel foglalkozni, már nem volt képes betölteni hivatását és megszűnt, felmerült a kérdés: hogyan tovább. Ebben a szakmai légkörben alakult meg 1989-ben a Felsőoktatási Kollégiumok Országos Szövetsége (FEKOSZ), mely tovább kívánta folytatni a gondoskodó és érdekvédő szerepet. Csakhogy ez a kezdeményezés mint a civil szféra törekvése már nem tartozott szorosan az intézményesített formához, így aztán az 1993-ban megszülető Felsőoktatási Törvényt követően egyre csökkent a szerepe. Ezek következtében a kollégiumi szintér is jobbára csak szolgáltató egységként élt az intézményi vezetők gondolkodásában, s kezdett egyértelművé válni, hogy e jobb sorsra érdemes intézményi forma valóban a felsőoktatás oly sokat emlegetett „hátsó udvarává” válik 420

Hagyomány és fejlődés a kollégiumok életében

A szakma iránt érzékeny és/vagy felelősséget érzők „rögeszmecseréi” soha nem jutottak túl a napi gondok megvitatásán, jobbára a jogszabályokkal kapcsolatos állásfoglalások láttak napvilágot. Nem sikerült ugyanakkor stratégiai kérdésekben dűlőre jutni. A kérdéskör pedig gazdag, még akkor is, ha szigorú szakmai oldalról közelítjük, véleménytudás szintjén pedig kimeríthetetlen. Mára nyilvánvaló lett, hogy paradigmaváltásra van szükség a felsőoktatási kollégiumok életében is. De ismét fel kell tenni a kérdést: hogyan? Lehet emlegetni a XV-XVI. században gyökerező, híres kollégiumi intézményrendszer értékeit, vagy példaként lehet állítani a szakkollégiumi mozgalmak szellemiségét, a „fényes szelek” népi kollégiumi mozgalmát. Még a szocialista pedagógia által kidolgozott kollégiumszemlélet is hordozhat üzeneteket számunkra. Mindezeket figyelembe véve sem kerülhető meg a kérdés: Milyen kollégiumot akarunk a felsőoktatásban? S hogy ezt megválaszolhassuk, meg kell értenünk a kort/kórt és annak jellemzőit. Hogy átalakulnak a társadalmi szerveződés formái, új viselkedési normák alakulnak ki. A centralizációra épülő új viszonyok között a team-munka lesz a meghatározó. Hogy tartós teljesítésre kell berendezkedni, ezért az élethosszig tanulás „kényszere” nem kerülhető meg következmény nélkül. Miként jelentkezik ez majd a felsőoktatási kollégiumok életében? I. Lássuk először, a kollégiumi SZMSZ-ek többsége mit fogalmaz meg célként: l. Otthon biztosítása a kollégiumba került hallgatóknak. 2. Nyugodt tanulás és pihenés biztosítása. 3. Tanulásuk segítése (kiemelkedő és hátrányos helyzet figyelembe vétele) 4. Szabadidő kulturált eltöltésének biztosítása. 5. A kollégiumi önkormányzatiság elve alapján önállóságra, konfliktus- és probléma megoldásra, magatartásra nevelés. Legyünk kritikusak, s gondoljuk át! A mai felsőoktatás szellemiségében mit tud biztosítani a kollégium? Az „otthon biztosítása” kicsit tág fogalom, de fogadjuk el, hogy a kollégiumok mindegyike igyekszik egy olyan környezetet biztosítani, melyben jól érzi magát a hallgató. S hogy ez sikerül vagy sem? Erre talán a kollégista hallgatók adhatják meg a legautentikusabb választ. Vagy tudják-e intézményeink biztosítani a nyugodt tanulást és pihenést? Talán e terület az, ahol a kollégium vezetőinek és önkormányzatának felfogása befolyásolhatja ennek biztosítását. Van-e ma szerepe az írásos normáknak kollégistáink életében, mikor a társadalomban pont az ellenkezőjét érzékelik? 421

Apáczai-napok 2006

Amennyiben segíti a kollégium a tanulást? Bizonyára ahány kollégium, annyi vélekedéssel találkoznánk. Pedig a hagyományos felfogás mellett – vagy nélkül – mennyi új és új forma (szakmai körök, korrepetálások, tutori, mentori rendszer) általánossá tétele biztosíthatná ennek lehetőségét! Talán a néhány évvel ezelőtt kidolgozott kollégiumi akkreditációra vonatkozó szakmai anyag is elősegítené e terület fejlődését. A szabadidő kulturált eltöltésének egyik formája a hagyományok ápolása, mely talán a legjobban megőrizte a múlt üzenetét, nevelő erejét. De azt is tudjuk, hogy egyre kevesebben vesznek részt a megmozdulásokban. Vajon miért? Nem célszerű-e elfogadnunk, hogy új megoldásokat, formákat kell találni ahhoz, hogy vonzóvá tegyük a közösségi szellemiséget is magukba hordozó kezdeményezéseket. A kollégiumi önkormányzatiság mai, személy- és felfogásfüggő léte miatt nem nevezhető igazán pozitív hatásúnak pedagógiai értelemben. Sokszor a formális léte, sokszor az attól való eltérések (protekció, kapcsolatok a felvételik és egyéb elbírálások kapcsán) pont ellenkező hatást váltanak ki a fiatalok szemléletében. De ez kinek a felelőssége ? Nagy valószínűséggel e kérdésben legnagyobb segítséget a jogszabályi rendezés jelentene, mely felismerné, hogy a kollégiumi élet egy létforma, egy önálló világ, mely ugyan nem szakad el a felsőoktatástól, de önálló értékeket hordoz, s ezért fontos, hogy az intézmény létező önkormányzatiság, az a benne lakók jogosultsága legyen. Addig marad a meggyőzés módszere és a szakmai figyelemfelhívás publikációkkal, tanácskozások szervezésével. II. A következőkben ismerkedjünk meg a kollégiumba jelentkezés motivációjával. Ezzel azt szeretném szemléltetni, hogy míg mi, kollégiumban dolgozók célokat fogalmazunk meg addig mindezek mennyire tükröződnek a hallgatók szemléletében. Nézzük, miként vélekednek kollégistáink: 1. Baráti közösség, 2. Alacsony havi költség, 3. Bulizás, szórakozás, 4. Kollégiumi életforma… 8. Szakmai fejlődés (Gábor Kálmán: Kollégisták a felsőoktatásban 2004., Felsőoktatási Kutatóintézet adatai alapján) Talán nem erre számítottunk? Gondolom azért senkinek sem volt hamis illúziója ezzel kapcsolatban. Ne legyünk elégedetlenek! Azért néhány esetben találkozik a cél és az eredmény. Az már kevésbé vigasztaló, hogy egyre kevésbé várható majd ez, ha diákszállók rendszere általánossá válik. Vagy talán ez hozza vissza a klasszikus értelemben vett, valóban értelmiségi szerepre való felkészítő kollégiumok iránti érdeklődést? Nem tartom lehetetlennek. Sőt! Miért gondolom így?

422


Én nem tartom tragikus folyamatnak, hogy diákszállók létesülnek, ahol nem cél a közösségi létforma. Talán pont ez a tény mutat rá majd a különbségre. Lesz egy ellenpélda. Ha az intézmény partner lenne abban, hogy segítse a hagyományos kollégium közösségépítő tevékenységét, akkor ez most, ezzel a helyzettel vonzóvá is tehető. Valószínűsíthető, hogy majd ide szeretnének jelentkezni azok, akik nemcsak szállást szeretnének. De lehet majd ez feltétel is, mármint, hogy a klasszikus kollégiumba kerülés csak valaminek a vállalásával váljon majd lehetővé. Például szakmai körben való tevékenységgel vagy TDK-s dolgozat készítésével vagy a kollégium közéletének szervezésének vállalásával. Mindennek kialakítása csak szemlélet és konszenzus kérdése. Ami nem általános, az később vonzóvá válik. A könnyen teljesíthető dolgok nem jelentenek kihívást. Az életkor egyik jellemzője viszont a kortárs közösségben elért elismerés, siker. Ez motiváló tényező. Úgy érzem, érdemes kitartónak lenni ez ügyben. III. Végül ismerkedjünk meg azzal, hogy a kollégisták mit tartanak a kollégiumok értékeinek: 1. Barátok, társaság 2. Csajok, pasik, bulik 3. Egymás segítése, kapcsolatépítés 4. Tanulás (mástól is kérhet helyben segítséget) 5. Függetlenség, önállóság 6. Olcsó 7. Önállóságra, alkalmazkodásra tanít (Gábor Kálmán: Kollégisták a felsőoktatásban 2004., Felsőoktatási Kutatóintézet adatai alapján) Ezt az eredményt szemlélve már talán optimistábbak lehetünk. E területeket kell megragadnunk a nevelés szempontjából. Ide kell becsempésznünk azt, ami nemcsak üres célok megvalósítása érdekében fontos, hanem az egyén és a társadalom számára is értékes, és pozitív személyiségjegyeket alakít ki a fiatalokban. Lehetőségeket kell adnunk. Választási lehetőségeket. S ezeknek a lehetőségeknek magukban kell hordozniuk a szakmaiságot. Összességében megállapítható, hogy a kollégium ma már nem bír olyan hatékonysággal, amilyet tulajdonítunk neki. Ennek fő okait a társadalomban lezajlott szemléletváltásban, az értékrend módosulásában, a felsőoktatást érintő kedvezőtlen hatásokban is látom, sok más kedvezőtlen tényező kíséretében. Hogy könnyű lesz-e megtalálni a 21. század új embertípusának, a menedzsernek megfelelő kollégiumi szellemiséget?

423

Apáczai-napok 2006

Bizonyára nem. Talán nem is lehet/szabad ennyire sematizálni majd a célt. Bizonyára lehangolónak látszó kezdeményezések is napvilágot látnak majd, de ehhez is meg kell találni azokat a kereteket, mely lehetőséget adnak számunkra arra, hogy ne pusztán szállásról szóljon a kollégumi/diákotthoni lét. Minden bizonnyal ez financiális feltételek nélkül nem képzelhető el, s az időt tekintve sem lesz egy gyors folyamat. Sokszínű lesz a paletta, érdekek, érdekcsoportok harca várható, de szakítani kell azzal az üres de kényelmes szemlélettel, hogy ez a korosztály nem nevelhető. Ha csak a szocializációs folyamat „meghosszabbodását” vesszük figyelembe, számos teendő van, melynek megoldására a kollégiumi színtér szinte ideálisnak mondható. A jövő kollégiumának, mely keresi a megváltozott viszonyokra az adekvát választ, nem szabad figyelmen kívül hagynia a nemzeti tradíciókat, a sajátosságokat, a speciális igényeket. A változó világ új, szakmai igényeket /képzések, továbbképzések) támaszt a kollégiumban dolgozó pedagógiai-irányító szerepet betöltőkkel szemben is. Nem szabad majd szakmán kívül keresni a megoldást, hisz számos veszélyt rejt magában az a tudat, hogy a kollégiumhoz mindenki ért. Sok értékes lehetőséget hordoz magában ez az intézménytípus, de „kitalálása” csak a szakmai hozzáértéssel lehetséges, ellenkező esetben az egész a populista szemlélet enyészetévé válhat. Hankiss Elemér egyedi gondolatának analógiájára: „Találjuk ki a felsőoktatási kollégiumokat!” S mindezt együtt, team-munkában. Kollégiumigazgatók, nevelőtanárok, s az értelmiségi szerepre készülő s azt vállaló hallgatók –így közösen. Irodalom Both Mária (2002): Barangolások Németh László pedagógiai világában. In: Új Pedagógiai Szemle, 1. sz. p. 73-84. Dessewfy Tibor: Milyen országot akarunk?- e világ online folyóirat [2006.09.10] Perjés István (2003): Bukott mítoszok, bukott iskolák. In: Új Pedagógiai Szemle, 2. sz. p. 3-20. Vincze Beatrix (2005): A reformpedagógia aktualitása és a megváltozott tanárszerep. In: Iskolakultúra, 8. sz. p. 29-41. Vopaleczky György (1999): Kollégiumban nevelt fiatalok hátránykompenzációja. In: Új Pedagógiai Szemle, 11. sz. p. 96-107.

424


Boda Attila Kinek a véleményére legyünk kíváncsiak a kollégiumi lakhatási igények felmérésekor? Az elmúlt évtizedekben a felsőoktatási kollégiumok szerepéről az egyes intézmények hasonlóan vélekedtek. Általában három fő feladatok jelöltek meg, melyeket a kollégiumok - több-kevesebb sikerrel - meg is tudtak valósítani. Egyrészt: a kollégium legyen lakóhelye, sőt otthona az egyetemi és főiskolai hallgatóknak. Másrészt: legyen a kollégium a tanuláson kívüli idő tartalmas eltöltésének színtere. A kulturális - szabadidős programok beépültek a kollégiumi hagyományokba (pl. kollégiumi napok). A kollégiumok adjanak lehetőséget az egyéni és közösségi tanulásra. Tanulószobák állnak a hallgatók rendelkezésére, a kollégiumok többsége informatikai szempontból (belső hálózat, Internet) kifejezetten jól felszerelt. Elvárás főképpen a szakkollégiumokban - a kollégistákkal szemben a szakmai munka, szakmai előadások szervezése. Harmadrészt: a kollégium adjon módot az önkormányzatiságon keresztül a demokratikusan kivívott jogok gyakorlására. Legyen gyakorlóterepe az érdekérvényesítésnek, a kollégisták önkormányzatokat alakítva kapjanak jogot saját életkörülményeik formálásához. Összegezve úgy is szoktunk fogalmazni, hogy a kollégium segítse elő a hallgatók értelmiségivé válásának megvalósulását. Eddig azt az intézményt neveztük kollégiumnak, amely ennek a hármas követelménynek megfelelt. Nemrégiben azonban új lakhatási forma, egyúttal versenytárs jelent meg a szálláspiacon. A PPP konstrukcióban épített vagy felújított diákotthonok enyhítenek a hallgatók elhelyezésének gondjain, azonban az itt élő hallgatók részére más összetételű szolgáltatást nyújtanak, mint amit eddig megszoktak. Az üzemeltető szerint nem fontos az önkormányzatiság, a szabadidős és szakmai tevékenység; egyedül a kényelmes és komfortos szálláshely megteremtése a cél. Ezért az egyetemek nehezen tudják elérni, hogy a közösségi programok szervezéséhez nélkülözhetetlen klubszobák, társalgók részére is tervezzenek be helyiségeket, hiszen ezek az üzemeltető szemében fölöslegesen gyarapítják az építési költségeket. Apartmanok épülnek ezekben a diákotthonokban, teljes kényelemmel ellátva. Ezeknek a szállodáknak nem is kollégium a neve (nem is illik rájuk a korábbi meghatározás), hanem diákszálló. Azonban tudomásul kell venni: ez a jövő útja. A hagyományos kollégiumok addig maradhatnak meg, ameddig

425

Apáczai-napok 2006

nem jutnak - az épületek szerkezetét tekintve - olyan állapotba, amikor már nem lesz pénze a fenntartó intézménynek a nagyfelújításukra. A diákszálló tehát inkább a Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban elterjedt jelleget követi. Kényelem, de közösségi élet nélkül. Ma még tapasztalható, hogy a kollégiumból diákszállóba átköltöző egyetemisták ragaszkodnak a hagyományaikhoz, de látható az is, hogy ez nehézségekbe ütközik. Azt sem lehet most még látni, hogy a rendszerbe később bekerülő, ma még középiskolás korosztály milyen igényekkel jön a diákszállóba, és ragaszkodik-e egyáltalán a közösségi programokhoz. Nem tudhatjuk, hogy meglesznek-e önkormányzati jogaik nélkül, vagy ki fogják vívni érdekeik ilyen úton történő érvényesítésének lehetőségét. Félő, hogy az individualizáció teret hódít. Jó példa erre annak a két német hallgatónak az esete, akik (egy szemesztert magyarországi kollégiumban töltve) először azt kérdezték, hogy a nekik biztosított kétágyas szoba helyett nem lakhatnának-e egyágyasban, külön. Megfizetnék a dupla szállásdíjat is (ebben az esetben a nem túl jelentős kollégiumi díj kétszeresét). Gyanítható, hogy tíz év múlva már nem lesznek hagyományos kollégiumok, legfeljebb a kicsi, szakkollégiumi jelleggel működő kollégiumok maradnak meg. Helyüket a külföldön bevált példákra épített diákszállók veszik át. Ha a jelenkori kollégistákat kérdezzük meg, azt hallhatjuk többségüktől: nem csupán az alacsonyabb lakhatási költségek miatt szeretnének kollégiumban lakni; fontos számukra a közösségi lét is. Ha az ő elvárásaikat vesszük figyelembe, a diákszállókra nincs szükség. Más kérdés persze az albérletbe kényszerült hallgatók ügye. A diákszálló inkább az albérletek, a lakásbérletek fő vetélytársai. Mindaddig, amíg vannak hagyományos kollégiumok. Azonban ha ezek megszűnnek, átalakulnak magántőke bevonásával (át)épített szállásokká, akkor a választás lehetősége beszűkül. Egyes felmérések szerint (pl. Budapesti Műszaki Főiskola, Kollégiumban lakó hallgatók elégedettségének mérése) a mai kollégisták (de nem mindenki), maximálisan 12.000 - 15.000 Ft-ot lennének hajlandók fizetni egy diákotthoni férőhelyért - ha nincs más lehetőség. Azonban országos felmérés alapján még nem tudunk adatokat arról, hogy a kollégisták mit választanának, és mennyit lennének hajlandóak fizetni egy férőhelyért. Lehetséges, hogy nem is ezt kellene elsősorban megtudnunk. A mai kollégisták a most működő rendszerben élnek. Nagyrészt kollégiumban laknak, elvárásaikat ahhoz igazítják, amit most tapasztalnak. Az ő véleményüket könnyebb megjósolni (bár mérni kellene), mert ismerjük őket. Az egyik fő kérdés az, hogy a diákszállóban élő, több esetben odakényszerült hallgatók mit gondolnak. Igazodnak-e az elvárásaik a jelenlegi életkörülményeikhez? Elfogadják-e az új játékszabályokat? 426


Fontos kérdés az is, hogy a diákszálló (át)építői mit szándékoznak nyújtani lakóik számára. Mi az, ami számukra még elfogadható a kollégiumokkal szemben támasztott igények közül? Elengedhetetlen lenne tudni azt is, hogy mit várnak el a diákszállóban élő hallgatóktól? Még fontosabb lenne megtudni, hogy a ma még középiskolás korosztály és az ő szüleik - hogyan vélekednek erről a problémáról. Nekik kell feltenni a kérdést: milyen körülmények között szeretnének majd lakni? Mi a fontos számukra? Mekkora költséget képesek felvállalni a családok és mit kérnek mindezért cserébe? A nyugalmat vagy a nyüzsgő közéletet részesítik-e előnyben? Fontos-e számukra a közösség, az érdekérvényesítés társas módja? Valamikor el kell kezdeni ezeknek az igényeknek a felmérését. Az kevés, hogy azt gondoljuk: legyen elég szálláshely, aztán majd megszokják a hallgatók a körülményeket. Indokolt tehát a középiskolások (és az ő szüleik) körében felmérést végezni, hogy vajon - ebben a tekintetben - milyen elvárásokkal érkeznek az egyetemre, főiskolára? A feladat indokolt, azonban több probléma is jelentkezik. • Vajon van-e (lehet-e) reális képe egy 11-12. osztályos gimnazistának arról, hogy milyen szálláshelyre lenne szüksége? Látja-e a lehetőségeket? elképzelhető, hogy idősebb társaik beszámolói alapján döntenének? • A szülők még kevésbé lehetnek tájékozottak a mai helyzetről, esetleg saját egykori (egyre kevésbé mértékadó) kollégiumi emlékeik élhetnek még. • A középiskolában tanító pedagógusok vajon felkészültek-e a mai és jövőbeli helyzet bemutatására? Várható, hogy a diákok és a szülők (esetleg a pedagógusok) álláspontja gyakran összehangolt, közös véleményként jelenik meg a megbeszéléseik után. Kimondható, hogy a méréseket több esetben is el kellene végezni. Meg kell tudni: • a mai kollégistáknak, • a diákszállóban lakó hallgatóknak, • a diákszállók építtetőinek és működtetőinek, • a mai középiskolásoknak, • a középiskolások szüleinek a véleményét. Ma már több intézményben is felteszik a lakhatási igényeikre vonatkozó kérdéseket az egyetemistáknak és a főiskolásoknak. Nagyjából látható az is, hogy a vállalkozások mit várnak el, és mit akarnak nyújtani (szerződések tartalmazzák). Tudomásom szerint azonban középiskolásokat eddig még nem kérdezett meg senki sem. 427

Apáczai-napok 2006

Érdemes és szükségszerű tehát vizsgálat lefolytatása középiskolások körében is. A felmérés kérdőíves adatgyűjtésre épül, interjúkkal kiegészítve. A felmérés első köre 10-15, az ország különböző részein működő középiskolában történne meg, mintegy 300-400 kérdőív feldolgozásával. Ezt egészítenék ki diákokkal, szülőkkel és pedagógusokkal készített interjúk, a problémákról általánosságban szóló, a hátteret is megvilágító beszélgetésekkel. A felmérésben megvizsgálandó hipotézisek összeállítását fontos feladatnak gondolom. A felállított hipotéziseket a szakmai közösség elé kell tárni, és a hozzászólások, vélemények ismeretében - ha szükséges - árnyalni, kiegészíteni vagy módosítani azokat. A felméréshez használandó kérdőívet a hipotézisek előzetes véleményezése után célszerű megfogalmazni. A kérdőívet egy középiskolai osztályon kellene ellenőrizni. A megfogalmazott hipotézisek 1. Információ a lehetőségekről 1.1 Számítani lehet arra, hogy kevés a hiteles információ a különböző lakhatási formákról. A középiskola nem tud ebben segíteni. Inkább a korábban végzett, már egyetemista – főiskolás társaikat kérdezik meg. A szülőknek is csak emlékeik lehetnek, a valódi helyzetet alig ismerik. 2. Költségek 2.1 Ha olcsóbb a szállás, az igények is lejjebb helyezhetők. Az ár fontosabb, mint a minőség. 2.2 Az igények szerteágazóak. Kérdés, hogy most milyen körülmények között lakik a leendő hallgató – Pl. van-e saját szobája? Feltételezhető, hogy van kapcsolat a mostani lakáskörülményei körülményei és az elvárásai között. 2.3 Kollégiumban mintegy 12.000 Ft, diákszállóban akár 20.000 Ft is lehet a havi szállásdíj. Kérdés: a család mennyit lenne hajlandó fizetni? Előfeltevésem szerint legfeljebb 10.000 Ft-ot fizetnének a kollégiumért, azonban diákszállóért 20-25.000 Ft-ot is hajlandók lennének megadni. 2.4 Albérlet egyedül, lakásbérlés többen, diákszálló, kollégium? Kérdés: melyiket részesítik előnyben? Feltehetően a kollégium és a diákszálló között választanának, fele-fele arányban. Az albérlet szükség esetén jöhet szóba. 3. Igények 3.1. Valószínűleg az otthoni kényelmet keresik a leendő lakók. 3.2 A lakók száma szobánként. Legfeljebb hárman laknának együtt, de van igény az 1-2 ágyas szobákra is. Egyedül (még) kevesen akarnak lakni, pláne, ha többet kell fizetni miatta. Kérdés: mennyit lenne hajlandó fizetni a leendő lakó 1-2-3 ágyas szobáért? 428


3.3

Valószínűsíthető, hogy az apartman jellegű lakóegység a legkívánatosabb, ahol is tartozik 2-3-4 szobához konyha és vizesblokk. Ha a szálláshely olcsó, nem baj, ha a folyosón vannak ezek (az egyébként tiszta és korszerű) kiszolgáló létesítmények. 3.4 Várható, hogy a szolgáltatások közül az alábbiak fontosabbak: Internet, mosási lehetőség, főzési és ételmelegítési lehetőség, szobatakarítás személyzet által, ágynemű, vendégfogadás lehetősége. Kiemelkedő a jelentősége a minden lakónak járó, gyors és korlátlan Internet. 3.5 Igény mutatkozik a kulturális, sport és szakmai programokra. A bulizást a diákok favorizálják, a szülők jobban szeretnék a nyugalmat és a jó tanulási lehetőségeket. 3.6 A közös ügyek önkormányzati jelleggel történő képviselete ebben a korban és kívülről nézve talán még nem látszik fontosnak. Az adatok feldolgozása után jobban meg lehetne határozni a fejlesztések irányát. Megerősödhet az a tendencia, hogy a felsőoktatási intézmények ne PPP konstrukció keretében, hanem hitelfelvétellel, saját erőből oldják meg elöregedett épületeik felújítását. A mostani problémafelvetés a kutatás egy lehetséges irányát határozza meg. A felmérés eredményeinek ismerete megkönnyítheti a követendő út kijelölését, mert általa többet tudhatunk meg az érintett korosztály jövőbeli elvárásairól.

429

Apáczai-napok 2006

Pongrácz Attila Egyházi fenntartású felsőoktatási kollégiumok az ezredforduló Magyarországán 1. Bevezetés Évszázados tapasztalat, hogy az ifjúság nevelésében kitüntetett szerepet kap a jó közösségi légkör, amelyet többek között a kollégium intézménye biztosíthat. A szó latin jelentései –collēgium, ii: támogatás, együtt hivataloskodók társasága, testület, ill. a collĭgo, 1.: összeköt, összekapcsol, visszatart; collĭgo, lēgi, lectum: gyűjt, szed, összeállít, következtet, szerez, stb.1- mind valamiféleképpen utalnak arra a gazdag tartalomra, amit mi is értünk e kifejezés alatt.2 Fontos és szerencsés, hogy az Apáczai-napok keretében külön kollégiumi szekciót is szerveztek, és így szó eshet a hazai egyházi felsőoktatási kollégiumokról is. Az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottságának Szociológiai Munkabizottsága által 2004. novemberében szervezett „Az ifjúság helyzete és jövőképe” című konferenciához kapcsolódó kötetben egy hosszabb tanulmányban sikerült ismertetni az egyházi fönntartású felsőoktatási kollégiumok helyzetét,3 és ugyancsak 2004-ben jelenet meg Budai Atlantisz címen az 1948-ig működő budai Szent Imre Kollégium történetét bemutató könyv.4 Ez utóbbi munka kitér az 1990 után indult egyházi kollégiumokra is. A Gondviselésnek köszönhetően, jó egy évtizede ismét működhetnek Magyarországon egyházi kollégiumok. A fenti lehetőséget kihasználva 1990 óta a szerzetesrendek, egyházmegyék, egyházközségek, alapítványok egyre több olyan intézményt hoztak létre, amelyek a szülőhelyüktől távol tanuló egyetemi és főiskolai hallgatóknak adnak otthont. E kollégiumoknak az a célja, hogy lakóiknak ne csak szállást adjanak, hanem olyan 1

Finály Henrik (összeáll.): A latin nyelv szótára. Budapest, Franklin Társulat, 1884. Reprint kiadás: Budapest, Editio Musica, 1991. 403-4. 2 Az Online Pedagógiai Lexikonban az alábbi meghatározást olvashatjuk: „collegium: 1. közép- és felsőfokú intézmények diákjait szállással és élelmezéssel ellátó bentlakásos intézmény. 2. Diákok oktatására szolgáló olyan intézmény, ahol a diákok egy része szállást és ellátást is kap. 3. A XVI. sz.-ban kialakult ref. alsó-, közép- és felsőfokú oktatást nyújtó isk.-típus elnevezése, a nagydiákok számára bentlakással.” Lásd bővebben: Mészáros István, Ladányi Sándor, Kardos József: kollégium, In: Online Pedagógiai Lexikon (főszerk.: Báthory Zoltán - Falus Iván). http://human.kando.hu/pedlex/. 3 Pongrácz Attila: Az egyházi kollégiumok helye és szerepe a mai magyar felsőoktatásban. In: Szretykó György (szerk.): Az ifjúság helyzete és jövőképe. Adalékok az ifjúság szociológiai elemzéséhez. Comenius Bt., Pécs, 2005., 284-328. 4

Harsányi László – Mátrai Miklós (szerk.): Budai Atlantisz. A Budapesti Műszaki Gazdaságtudományi Egyetem Baross Gábor Kollégiuma – Műegyetem Kiadó, Budapest, 2004.

430


“emberebb embereket” neveljenek belőlük, akik számára fontos a hit, az emberi erkölcs, és az áldozatvállalás a szűkebb és a tágabb közösségért. Ezért is van jelentősége annak, hogy a mai magyar ifjúság és a felsőoktatás helyzetével foglalkozó szakemberekben is tudatosodjon: létezik egy, az elmúlt másfél évtizedben szép fejlődést mutató, gyökereit ápoló, és remélhetőleg egyre inkább erősödő egyházi fenntartású felsőoktatási (szak)kollégiumi, diákotthoni hálózat, amely a keresztény értékek melletti kiállásával, azok továbbadásával pozitív irányba befolyásolja a főiskolát, egyetemet végző fiatalok szellemi, lelki fejlődését. Jelen sorok szerzője diákként maga is több évig a szegedi Szent Imre Kollégium tagja volt, valamint 2002. májusában a győri Szent László Katolikus Szakkollégiumban rendezett Egyházi Felsőoktatási Kollégiumok III. Konferenciájának szervezésekor mint intézményvezető, kollégáival együtt igyekezett e célokhoz hozzájárulni. Tanulmányunk forrásaiként elsősorban a szóban forgó intézmények által kiadott évkönyvek, egyéb publikációik, honlapjaik, konferencia anyagok, valamint egy 2005. elején készített, 32, világi diákot befogadó egyházi fenntartású felsőoktatási kollégiumhoz5 eljuttatott kérdőívre adott válaszok szolgáltak. A kérdőívre 12 intézmény küldte el írásos válaszát,6 de néhány más kollégiumról személyes tapasztalatok, a honlapjuk, vagy egyéb kiadványuk alapján sikerült képet alkotni Annak ellenére, hogy a 90-es évek óta elvileg szabadon működhetnek az egyházi fenntartású intézmények is,7 nincs tudomásunk olyan összefoglaló felmérésről, amely együtt bemutatná az összes olyan felekezeti fenntartású kollégiumot, amelynek a felsőoktatásban részt vevő világi, pap-, vagy szerzetesnövendék hallgatói vannak. Az alábbiakban mi is csupán arra vállalkozunk, hogy felvázoljuk egy olyan általános körkép főbb vonalait, amely csak a felsőoktatási intézményhez közvetlenül nem tartozó egyházi kollégiumokat érinti, és utalásszerűen bemutassuk két szegedi intézmény jellegzetességeit. 5

Kivételként megkérdeztük a Győri Hittudományi Főiskola szakkollégiumát is, amelynek tagjai papnövendékek. 6 Ezúton is köszönjük azon intézmények (vezetőik, munkatársaik) segítségét, amelyek válaszaikkal segítették a tanulmány elkészítését: Árpád-házi Szent Erzsébet Kollégium, Esztergom; Bethlen Kata Leánykollégium, Győr; Boldog Terézia Katolikus Egyetemi Kollégium, Debrecen; Collegium Josephinum, Budapest; Collegium Seraphicum, Pécs; Görög Katolikus Egyetemi és Főiskolai Kollégium, Miskolc; Kollégium Teréziánum, Budapest; Luther Márton Szakkollégium, Budapest; Misszióstársaság (Lazaristák) Szent Vince Kollégiuma és Szakkollégiuma, Piliscsaba; Segítő Szűz Mária Főiskolai Leánykollégium, Eger; Szent László Egyetemi és Főiskolai Kollégium, Debrecen; Szervita Nővérek Szent József Leánykollégiuma, Győr. 7 Jelen tanulmányban az egyházi fenntartó megjelölés alatt a történelmi egyházak körébe tartozó (tehát az elmúlt évszázadok alatt komoly oktatási, szociális és egyéb feladatokat az egész társadalom javát szolgálva ellátó felekezeteket, szerzetesrendeket) intézményeket értjük.

431

Apáczai-napok 2006

Egy további, összefoglaló jellegű tanulmányt igényelne annak bemutatása, hogy ma Magyarországon mely egyházi fenntartású felsőoktatási intézmény hány világi és pap-, illetve szerzetesnövendék hallgatót, milyen szolgáltatásokkal tud kollégiumi körülmények között elhelyezni. 2. Múlt és jelen Az egyház a középkori Európában többek között az egyetemalapítással is jelentős szerepet vállalt az ifjúság képzésében. A 16. századtól ebbe a folyamatba bekapcsolódtak az oktatásra szintén sokat áldozó protestáns felekezetek is. Napjainkra –legalábbis Magyarországon- az jellemző, hogy a történelmi egyházak közül elsősorban a Magyar Katolikus Egyház tart fenn felsőoktatási kollégiumokat, de egy-két intézmény működtetésével a Magyar Református Egyház, valamint a Magyar Evangélikus Egyház is szerepet vállal.8 Magyarországon –a korábbi századok e körbe sorolható intézményeinek történetét most nem részletezve-9 a XX. század elejétől fogva léteztek a mai értelemben vett egyházi felsőoktatási kollégiumok. Az egyik fontos előzménynek az országszerte több városban működő Szent Imre Kollégium házait tekinthetjük, amelyeket Glattfelder Gyula, későbbi Szeged-Csanádi megyéspüspök alapított. „Az első, budai Szent Imre Kollégium 1900. szeptember 1-jén tíz fővel indult, akiket akkor még csak sötét, zsúfolt udvari szobákban tudtak elhelyezni. Új épületek bérlésével és bővítésével azután egyre növekedhetett a kollégisták száma. 1923-ban Szegeden, 1928-ban Sopronban majd Kolozsvárott nyílt egy-egy Szent Imre Kollégium. Ezekben igen aktív ifjúsági élet folyt: működött cserkészcsapat, és zenekarok, énekkarok tevékenységéről is tudunk. A pezsgő közösségi élet mellett az értelmiség képzés valódi szellemi műhelyei is működtek a kollégiumon belül. Az 50-es években az akkori államapparátus egyházellenes politikája kapcsán - felszámolta az intézményhálózatot.”10 Az 1989. október 23-án kihirdetett –a megújított 1949-es- alkotmány ismét biztosította az alapvető jogok között a vallás- és véleményszabadságot, az oktatás szabadságát, stb., így lehetőség adódott a felekezeti fenntartású, 8

Természetesen több olyan kollégium létezik, amely közvetlen vagy közvetett kapcsolatban áll a fenti egyházak egyikével, és szintén igen értékes oktatási, nevelési és közösségépítő feladatokat lát el, szállást és egyéb szolgáltatásokat nyújtva diákjainak, de mégsem sorolható a közvetlen egyházi fenntartású kollégiumok közé. Ilyen pl. a Kölcsey Ferenc Protestáns Szakkollégium. Lásd bővebben: http://www.kolcseyszakkollegium.hu. 9 Lásd bővebben Mészáros István, Ladányi Sándor, Kardos József idézett szócikkét és az ott szereplő irodalmakat az Online Pedagógiai Lexikonban. 10 http://www.szikk.hu/archivum/archivum/indexx.htm. Lásd még Mészáros István előadásának rövid összefoglalását a Magyar Felsőoktatás 2000/8. számában Kiss Ulrich S. J. Az egyházi kollégiumok első szakmai konferenciája c. írásában (http://www.ph.hu/ph/mf/20.8/index.html).

432


vallásos szellemiségű felsőoktatási kollégiumok alapítására is.11 Több évtizedes kényszerszünet után 1990-ben Budapesten a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata megalapította a lányokat fogadó Kollégium Teréziánumot, Mayer Mihály püspök pedig a pécsi Collegium Seraphicumot, amelyet a Kapisztrán Szent Jánosról Nevezett Ferences Rendtartomány fenntartásába adott. 1991. április 19-én tartották dr. Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke és dr. Andrásfalvy Bertalan, akkori művelődési és közoktatási miniszter jelenlétében a budapesti Szent Ignác Katolikus Egyetemi Kollégium alapítási ünnepségét,12 1992-ben pedig Szegeden a dr. Jelenits István által alapított Sík Sándorról elnevezett piarista kollégium nyitotta meg a kapuit. Az azóta eltelt bő évtizedben az ország szinte valamennyi jelentősebb főiskolai, egyetemi központjában alapítottak hasonló kollégiumokat. Ezen intézmények közül többen arra is törekedtek, hogy a hazai értelmiségi képzés központjainak számító, több mint 100 éves szakkollégiumi mozgalomban is részt vegyenek.13 2.1. Igény és színvonal Az 1999/2000-es tanévben az akkor működő 29 egyházi fenntartású felsőoktatási kollégiumban kb. 2000 hallgató kapott otthont. Ugyan ebben a tanévben a felsőoktatásban 156 ezer államilag finanszírozott nappali tagozatos hallgató tanult, akiknek 70-75 százaléka nem az őt oktató főiskola vagy egyetem székhelyén lakott, így elvileg 117000 fő jogosult lett volna kollégiumi elhelyezésre. Eközben a rendelkezésre álló férőhelyek száma csupán alig 50.000.14 A helyzet a következő években sem javult, sőt a 2004-ben pl. mindösszesen 216296 fő tanult nappali tagozaton, akik közül 51034 főnek, azaz 23,59 százalékuknak jutott kollégiumi férőhely.15 Ehhez viszonyítva a kb. 2000 fős egyházi kollégiumi férőhelyszám első látásra nem sokat javít a helyzeten. Ugyanakkor ennek jelentőségét elsősorban nem is a mennyiségi, hanem a minőségi mutatókban kell keresni. A kollégiumi alapszolgáltatásokat nyilvánvalóan valamennyi ilyen 11 Lásd pl. Zlinszky János Vallásos nevelés, katolikus iskolák c. írását a Vigília 1994/10. sz. 722-732. oldalain. 12 Deli Gergely, Prókai Erna (szerk.): Szent Ignác Szakkollégium jubileumi évkönyve 19912001. Budapest, Jézus Társasága Alapítvány, 2001. 14. 13 Lásd bővebben a http://szakkollegium.lap.hu portált, és pl. a budapesti Eötvös Collegiumról szóló cikket a Magyar Felsőoktatás 2001/10. számában (http://www.ph.hu/ph/mf/21.10/49.html), a pécsi Kerényi Károly szakkollégiumról szóló írást a Magyar Felsőoktatás 2002/1-2. számában (http://www.ph.hu/ph/mf/22.01/54.html), vagy a Bibó István Szakkollégium, a Márton Áron Szakkollégium, stb. tevékenységét és célkitűzéseit. 14 Lásd bővebben: Kissné Pap Margit: Egyházi kollégiumok a felsőoktatás peremén. In: Magyar Felsőoktatás, 2000/7. sz. (http://www.ph.hu/ph/mf/20.7/index.html). 15 Statisztikai tájékoztató. Felsőoktatás, 2003/2004. Budapest, Oktatási Minisztérium, 2004. 74., 157. (http://www.om.hu/letolt/felsoo/stat_felsoo_2003_2004_1217.pdf).

433

Apáczai-napok 2006

funkciójú intézménynek biztosítania kell. Erre vonatkozóan a Nemzeti Kollégiumi Közalapítvány (NKKA) szakemberei16 2003 márciusában készítették el a Kollégiumok akkreditációja című dokumentumcsomagot, amelyben egy mindenre kiterjedő követelményrendszert felállítva négy különböző típusú kollégiumot különböztetnek meg.17 Az NKKA akkreditációs anyagában megfogalmazott célok elérése minden bizonnyal még hosszú ideig feladatot fog adni a hazai kollégiumi szakembereknek, de egyben segíti is valamennyi ilyen intézmény munkáját. Ezeket a szempontokat figyelembe véve mi is reálisabb képet kaphatunk az egyházi felsőoktatási kollégiumokról. 2.2. Egyházi kollégiumok a felsőoktatás peremén 2000-ben a fenti címmel egy tanulmány jelent meg a Magyar Felsőoktatásban Kissné Pap Margit akkori oktatási minisztériumi főtanácsos tollából, aki összefoglalta, hogy hová jutottak egy évtized alatt az újjászülető, vagy frissen alapított egyházi kollégiumok.18 Megállapította, hogy az egyházmegyék és a magyarországi szerzetesek, köztük több visszatelepült rend (pl. a szegény iskolanővérek, jezsuiták, piaristák, orsolyiták, szaléziak, lazaristák, az Isteni Szeretet Leányai, az Isteni Megváltóról nevezett nővérek, Szűz Mária társasága, stb.) közreműködésével kb. 30, főiskolai és egyetemi hallgatónak szállást és egyéb szolgáltatásokat nyújtó intézmény jött létre. Igaz ugyan, hogy e kollégiumok többsége csupán arra vállalkozott, hogy lakóiknak szerény térítésért kényelmes és családias elhelyezést nyújtson, de néhányuk kiegészítette mindezt egy szakkollégiumi programmal, valamint az egyházi kötődésből adódó lelki-szellemi neveléssel. Utal arra a komoly nehézségre is, hogy a felsőoktatási intézményektől függetlenül létrejött kollégiumok a sajátos jogi szabályozatlanság közepette anyagi létbizonytalanságban működtek. Az akkori jogszabály ugyanis „egyetlen államigazgatási szervezet hatáskörébe sem utalja a felsőoktatási intézményektől függetlenül létrejövő, önálló felsőoktatási kollégiumok létesítési jogát” -jegyzi meg a szerző-, ugyanakkor „a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról intézkedő 1997. évi CXXXVI. törvény 2. §-a alapján megteremtődött a jogi feltétele az egyházi kollégiumok állami támogatásának.”19 Leszögezte, hogy „a kis létszáma ellenére jelentős 16

Bogdány Zoltán, Bujáki Gábor, Kádasi Tibor, Majzik Katalin, Sándor László, Tóth Tamás Lásd bővebben Pongrácz 2005 i. m. 319-320. A Magyar Köztársaság Kormánya a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány, a Nemzeti Kollégiumi Közalapítvány, az Esélyt a Tanulásra Közalapítvány, a Bursa Hungarica Közalapítvány és az Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatások Közalapítvány egyesítésével, ezen közalapítványok jogutódjaként 2005. szeptember 21-i jogerővel létrehozta az Oktatásért Közalapítványt. Lásd bővebben: http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=1276 18 Vö. 14. jegyzet. 19 I. m. uo. 17

434


egyházi kollégiumi hálózat körülményeinek javításához arra van szükség, hogy rendeződjön az intézmény-létesítés jogköre, javuljon a jelenlegi szűkös anyagi feltételrendszer, s minél több kollégium vállalkozzon szakkollégiumi program megvalósítására.”20 3. Konferenciák a fejlődésért Ilyen előzmények után, 2000 tavaszán, az Oktatási Minisztérium kérésére és a fentebb idézett főtanácsos asszony kezdeményezésére a Szent Ignác Szakkollégium rendezte meg az egyházi kollégiumok első szakmai konferenciáját, ahol a 29 meghívott intézményt 17 személy képviselte. A rangos előadói névsor jelzi, hogy egy komoly szellemi-lelki erőt felmutató fórum született.21 A II. találkozót 2001-ben Piliscsabán a Misszióstársaság Szent Vince Kollégium és Szakkollégium Szent Lujza Házában rendezték.22 2002. május 31-én a győri Szent László Katolikus Szakkollégium adott otthont az Egyházi Felsőoktatási Kollégiumok III. Konferenciájának.23 A résztvevőket köszöntő dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök úr röviden ismertette az egyházmegye által fönntartott vendéglátó kollégium létrejöttének történetét, majd annak Alapító Okiratából a következőket idézte: “a szakkollégium célja olyan elkötelezett keresztény értelmiségiek nevelése, akik egyfelől a lehető legmagasabb szintre törekednek szakmájukban, másfelől hitelesen képviselik hitüket és szolgálják az egyházat és a társadalmat.” A II. Vatikáni Zsinat is felszólította az egyház pásztorait arra, hogy: “létesítsenek – püspökkari szinten jól kidolgozott terv szerint – a nem katolikus egyetemek mellett is katolikus diákotthonokat és katolikus jellegű főiskolai kollégiumokat, amelyekben gondosan kiválasztott és felkészült papok, szerzetesek és világiak intézményes lelki és szellemi támogatást nyújtanak.”24 Egyben reményét fejezte ki, hogy mind a győri szakkollégium, mind pedig a más egyházmegyék, szerzetesrendek, alapítványok által sokszor komoly áldozatvállalással fenntartott hasonló intézmények egyre eredményesebben tudják ezeket a célokat megvalósítani. Az Egyházi Felsőoktatási Kollégiumok IV. Konferenciáját 2003. április 26-án a Magyarországi Evangélikus Egyház budapesti, Rózsák terei 20

I. m. uo. Lásd bővebben Pongrácz 2005 i. m. 288-290. 22 A II. konferencia összefoglalóját lásd bővebben: Gálffy István, Kissné Pap Margit: Egyházi Felsőoktatási Kollégiumok II. Konferenciája. Összefoglaló tájékoztató. Piliscsaba, 2001. Kézirat. Itt fejezzük ki köszönetünket Gálffy Istvánnak a kézirat szíves rendelkezésünkre bocsátásáért. 23 A III. konferenciáról szóló részletes beszámoló olvasható a Szent László Katolikus Szakkollégium 2002-es Évkönyvében (szerk.: Pongrácz Attila, Győr, 2002.), a 20-29. oldalakon. 24 A II. Vatikáni Zsinat Gravissimum educationis kezdetű deklarációja a keresztény nevelésről. 10. Lásd bővebben: http://www.katolikus.hu/zsinat/zs_10.html. 21

435

Apáczai-napok 2006

kollégiumában rendezték.25 Bár az OM-et képviselő Kissné Pap Margit a tárca nevében jelezte, hogy az a jövőben is felvállalja az egyházi felsőoktatási kollégiumok érdekvédelmét és támogatását, de a főtanácsos asszony nyugdíjba vonulásával úgy tűnik, megszakadt ez a folyamat. 2004től már nem rendeztek konferenciát, ami pedig azt jelentheti, hogy az eddig is sok nehézséggel és általában egyedül küszködő egyházi kollégiumok összefogás nélkül még kisebb érdekérvényesítő képességet tudnak a jövőben felmutatni. Ugyanakkor a rendezvények előadói névsora is azt mutatta, hogy ezek a konferenciák igen rangos szellemi és szakmai fórumként voltak jelen a hazai kollégiumi közéletben.26 4. Két példa Szegedről Az alábbiakban bemutatunk két szegedi intézményt, így konkrét képet kaphatunk az egyházi felsőoktatási kollégiumok céljairól, lehetőségeiről és eddigi eredményeiről.27 4.1. Sík Sándor Piarista Egyetemi Szakkollégium 1992 őszétől működik a Dr. Jelenits István piarista szerzetes által alapított 25 fős mini-kollégium abban a családi házban, amelyet egy volt egyetemi nyelvtanár, Tábi Tibor (1921-1990), egykori szegedi piarista diák adományozott a Piarista Rendnek. A Szeged egy csendes, parkosított terén, majdnem minden felsőoktatási intézménytől 15-20 percnyire lévő otthon az országban egyedülálló emberi és szakmai légkört biztosít. Értékes, kb. 7.000 kötetes könyvtár, számítógépek, hangulatos, árnyas kert, és Szeged, sőt országszerte híres és elismert szellemi-lelki programok segítik az ott lakók törekvéseit. Céljuk a keresztény pedagógusképzés támogatása, éppen ezért tanárszakos hallgatókat vesznek fel, remélve, hogy az ott lakók közül többen kedvet kapnak a hazai katolikus iskolákban való munkához is. Képzési tervükben szerepel, hogy a bentlakók évente 1 félévnyi teológiai kurzust hallgassanak; 1-1 szellemi produktumban vegyenek részt (teaházi előadás tartása, írás az évente megjelenő Kollégiumi Füzetekbe), valamint a szegedi Dugonics András Piarista Gimnáziummal28 együttműködve gyermekközelbe kerülhessenek (sportrendezvények, hospitálási és gyakorlótanítási lehetőségek). Igyekeznek segíteni a keresztény hit érlelődését, elmélyülését is. Több kollégiumi kör (Teaházi esték, olvasósarok, nyelvtanuló körök, focicsapat - Semmiesély SE), valamint hagyományos rendezvények (évi 4 lelki nap, Beszélő című előadássorozat, 25

A IV. konferenciáról az Evangélikus Élet c. újságban olvasható Gazdag Zsuzsanna tudósítása (Felelősséggel a következő nemzedékért. http://www.lutheran.hu:8080/ujsagok/evelet/archivum/2003/18/11). 26 Lásd bővebben Pongrácz 2005 i. m. 288-297. 27 A létszám- és egyéb adatok a 2004/2005. évi tanévre vonatkoznak. 28 Lásd bővebben: http://www.szepi.hu/

436


Őszi Zenei Est a Szent Imre Kollégiummal közösen,29 tavasszal Oktogon Napok, hétvégeken Honismereti utak), valamint nyári túrák mind azt eredményezték, hogy a bő egy évtized alatt Szeged egyik meghatározó szellemi műhelye alakult ki és működik. A Teaházi esték30 a kollégium szellemi életének belső szakmai fóruma. Csütörtökönként este 8 órától a kollégisták saját kutatásaik eredményeiről, vagy valamely közérdeklődésre számot tartó témából tartanak előadást. Mivel a ház lakónak többsége pedagógus lesz, így nem titkolt céljunk a pedagógiai, előadói készség fejlesztése is. Az estek egyébként nyilvánosak, azokon a kollégium vezetőségén és tagjain kívül az előadó barátai, tanárai is részt vesznek. A Beszélő31 elnevezésű, a szegedi egyetemi életben jegyzett, a kollégisták társadalmi érzékenységének formálását szolgáló közéleti előadássorozat, ahogyan néhány más rendezvényük is nyitott a város lakói és az egyetemi hallgatóság felé. Legrangosabb kulturális programjuk a tavaszonként (2005-ben immár a tizedik alkalommal) megrendezésre kerülő Oktogon Napok.32 Az elnevezést a kollégium kertjében lévő, hangulatos, nyolcszögletű fedett pavilon ihlette. Minden évben más és más, neves előadókat hívnak meg, köztük két-három országos hírű közéleti személyiséget, tudóst, művészt, valamint rajtuk kívül általában egy elismert zenekar koncertje is szerepel a programfüzetben. Elmaradhatatlan eleme a rendezvénynek a kollégium lakóinak bemutatkozása is: zenekaruk, énekkaruk, sőt néha alkalmilag összeállt színjátszó csoportjuk is szerepel. A város más, hasonló intézményeiből is jönnek „vendégművészek”, ezzel erősítve a szegedi kollégiumok közti kapcsolatokat. Az Őszi Zenei Esten, amelyet hagyományosan a másik szegedi egyházi kollégiummal, a Szent Imrével közösen rendeznek, a két intézmény diáksága a lehető legkülönfélébb hangszerekkel és produkciókkal áll ki a színpadra. Az elmúlt években szinte minden zenei irányzat előfordult. A komolyzenét a gregorián, a reneszánsz, a barokk, a klasszikus korszak, valamint a kortárs zene darabjai képviselték, míg a „könnyű” műfajt a néger spirituálék, musical részletek, jazz-számok – és persze különféle saját szerzemények. Igen nagy élményt jelentenek a Honismereti utak című hétvégi kirándulások, amelyek keretében a diákok szakjaihoz, tanulmányaihoz kötődő helyeket keresnek fel, egy-egy főiskolai, egyetemi oktató részvételével, kalauzolásával. „Nagy előnye e kirándulásoknak –vallják a résztvevők-, hogy a közismerten nem nagypénzű egyetemisták, főiskolások is viszonylag olcsón részesei lehetnek a más módon reménytelenül drága világjárásnak, ugyanakkor kirándulásaink kellően kis létszámúak is ahhoz, 29

http://sik.szepi.hu/PROGRAM/zene.html A részletes előadáslistát 1993-tól lásd a http://sik.szepi.hu/PROGRAM/teahaz.html címen. 31 Az egyes előadások címét lásd a http://sik.szepi.hu/PROGRAM/beszelo.html címen. 32 http://sik.szepi.hu/PROGRAM/oktogon.html 30

437

Apáczai-napok 2006

hogy a tipikus túrizmustól eltérően rejtettebb értékeket is fel lehessen fedezni. Nem titkolt célja az ilyen programjainknak - többek között - a közösség építésének segítése, valamint egy szabadabb, kötetlenebb, pihentetőbb együttlét a nyári vizsgaidőszak drukkja, fáradsága után.33 Az SZMSZ-hez kapcsolódóan kialakítottak egy sajátos Képzési tervet, amelyben elképzeléseiket három kulcsszó köré csoportosították: keresztény – értelmiség – pedagógus.34 33

http://sik.szepi.hu/PROGRAM/utak.html I. Keresztény: 1. A lakók lelki és szellemi képzését egyaránt szem előtt tartjuk, ezért három rekollekciót és egy lelkigyakorlatot rendezünk évente, melyeken a részvétel kötelező. 2. A keresztény szellemi gazdagodáshoz szükséges külön teológiai tanulmányok folytatása. Ennek módja: Minden kollégista köteles évente 1 félév teológiai kurzust hallgatni a Szegedi Hittudományi Főiskolán, abból a félév végén kollokviumi jegyet, illetve beszámolót szerezni. A teológiai kurzus elfogadtatható az egyetemen / főiskolán általánosan művelő tárgyként. A végzősök a teológiai kurzus hallgatásával kapcsolatban a seniorral (diákvezetővel) megbeszélik lehetőségeiket. A senior a már elvégzett teológiai tanulmányok alapján a kötelező kurzusok elvégzése alól felmentést adhat. 3. A kötelező teológiai képzésen kívül ajánlott: nappali illetve levelező teológiai szak (amit a Kollégium anyagilag is támogathat); teológiai kurzusok felvétele; vallástudományi szak felvétele az SZTE BTK-n, JGYTF-en; részvétel az Ifjúsági Vezetőképzőn, a Katolikus Egyetemisták és Főiskolások Egyesülete által rendezett Tanulmányi Napokon, valamint a Pax Romana, a Faludi Ferenc Akadémia rendezvényein, és minden egyéb egyházi rendezvényeken. 4. Szorgalmazzuk egyházi kisközösségekben való részvételt vagy lelkiségi mozgalmakhoz való csatlakozást. II. Értelmiség: 1. Minden kollégista legalább két szakot végezzen. 2. A szellemi képzésben a teológiai tanulmányok ösztönzésén kívül nagy hangsúlyt fektetünk az anyaintézményen végzett szakok eredményeire is. Minden kollégista köteles jó szinten, de legalább az évfolyamátlag felett teljesíteni egyetemi/főiskolai tanulmányi kötelezettségeit. 3. Publikáljon az évente megjelenő tanulmánykötetben (Kollégiumi füzetek). 4. Három évente javasolt egy középfokú C típusú nyelvvizsga letétele, amelyben a kollégium által szervezett nyelvkurzusok is segítenek. 5. Tevékeny részvétel házigazdaként a kollégium éves kulturális rendezvényén, az Oktogon Napokon, valamint a kollégiumi előadássorozatokon, melyek nyitottak. 6. Ezen alapkurzusokon felül felsőbb évfolyamos hallgatóink számára ajánlott (és a Kollégium által támogatott): önálló kutatómunka, s ennek eredményeként a Tudományos Diákköri Konferencián való részvétel; külső szakmai fórumokon való részvétel; szakmai folyóiratokban tanulmány, szakcikk publikálása; a szakkal rokon területen tanfolyam végzése. III. Pedagógus: 1. Az SZMSZ-ben leírtaknak megfelelően évenként egy teaházi előadást tartson, valamint a teaházi előadások legalább egyharmadán vegyen részt, melyek saját látóterét, általános műveltségét is szélesítik. Igyekezzen részt venni az egyes előadásokat követő pedagógiai szempontú kiértékelésen is. 2. Az utolsó évesek kötelező tanítási gyakorlata előtt már a III-IV. évesek legalább 2-2 órát tanítsanak a Piarista Tanítórend szegedi Dugonics András Piarista Gimnáziumában, megfelelő előkészítettség után, hogy így tudatosabban készülhessenek a tanári pályára. 3. A kollégium lakói az intézményes pedagógiai kötelezettségeken túl (pszichológia, pedagógia szigorlat, végzősöknek tanítási gyakorlat), a Dugonics András Piarista Gimnáziummal kötött együttműködési szerződés értelmében tevékenyen kivehetik részüket a Gimnázium kínálta gyakorlóiskolai feladatokból: hospitálás, óraadási lehetőség, szakkör 34

438


A magas szellemi színvonal bizonyítéka a fent említett rangos programokon túl az is, hogy az összlétszámhoz viszonyítva a végzett diákok között igen nagy számban vannak PhD hallgatók. Mindezek mások számára is vonzóvá teszik e közösséget. Emiatt is – más intézményekhez hasonlóan- lehetőséget nyújtanak az ún. külsős tagságra. A kollégiumi kültagságot olyan jelentkezőknek –akár szegedi hallgatóknak is- ajánlják fel, akik a kollégium céljait magukénak érzik, és így részesülhetnek a közösséghez való tartozás, a szellemi, lelki és pedagógiai önképzés élményében.35 4.2. Szent Imre Katolikus Szakkollégium 1994-ben indult újra a 20. század elején már létező Szent Imre Kollégiumok szegedi háza.36 A gazdag egyházi ifjúsági intézményhálózatot kiépítő Szeged-Csanádi Egyházmegye37 által visszaigényelt 4 szintes épület 90 felsőoktatásban tanuló keresztény fiatalnak ad otthont. 2-4 fős szobák, kápolna, két tanuló, gépterem (Internet hozzáféréssel), több ezer kötetes könyvtár, társalgó, hangulatos konyha és nagyméretű tornaterem áll a kollégisták rendelkezésére. Szeptemberben az új iskolai évet a ház közös takarításával, játékos ismerkedéssel, valamint komolyabb programokkal (pl. kollégiumi gyűlés és Veni Sancte) kezdik. Az immár hagyományos közösségi együttlétek kiemelkedő alkalmai a kollégium névadó ünnepe (Szent Imre Nap), a karácsony és a ballagás, melyeket szentmisével és színes műsorokkal ünnepelnek meg. Havonta egy rekollekciós estét tartanak, amikor elcsendesül a ház és vendégeket sem fogadnak. Félévente egyszer lelkigyakorlaton vesznek részt, melynek a Szeged melletti vezetése, korrepetálás tartása, tanulószobai felügyelet, lelkigyakorlaton részvétel csoportvezetőként, kísérőtanárként való részvétel a gimnázium tanulmányi, kulturális és szabadidős rendezvényein, a gimnázium ill. a Piarista Tartományfőnökség által szervezett tanártovábbképzéseken való részvétel. 4. Az anyaintézmény egy-egy tanszékének munkájába igyekezzen elmélyültebben bekapcsolódni (pl.: felsőbb éveseknél demonstrátori teendők ellátása). A lakók a félévek végén az index-másolatok leadásakor a kollégium igazgatójának is beszámolnak félévi munkájukról. Forrás: http://sik.szepi.hu. 35 A kültagnak az alábbi lehetőségeket kínálják fel: részvétel a kollégium szellemi életében (teaházi és más nyitott előadások látogatása és tartása, publikáció a Kollégiumi Füzetekben, nyelvtanfolyamok); részvétel a kollégium kulturális életében (könyvtárhasználat, Oktogon Napok, Zenei est, Filmklub, Olvasósarok, stb.); részvétel a kollégium lelki életében (a rekollekciók és lelkigyakorlatok látogatása, ez ellentétben a többi lehetőséggel, nem ajánlott, hanem kötelező program); részvétel a kollégium szabadidős rendezvényein (kirándulások, Semmiesély SE); lehetőség a szegedi Piarista Gimnáziumban való hospitálásra és a gyakorlótanításra; amennyiben a Kollégium lehetőségei engedik, anyagi támogatásban részesülhet. 36 Lásd még az Új Ember cikkét (http://ujember.katolikus.hu/Archivum/regiek/Archivum/20000220/06/03.html), valamint honlapjukat a http://www.szikk.hu címen. 37 Lásd bővebben: http://www.szeged-csanad.egyhazmegye.hu/ifj.htm.

439

Apáczai-napok 2006

Domaszéki Lelkigyakorlatos Ház ad otthont. A szakkollégiumi rendszert a műhelynek nevezett szemináriumi foglalkozások jelentik38 (pl. nyelvórák, történelmi, irodalmi, egyéb tudományos képzések egyetemi előadókkal). A szabadidő hasznos és igényes eltöltéséhez filmvetítéseket, foci és kosárlabda mérkőzéseket, a parkosított udvarban kerti partikat rendeznek. Nagy hagyománya van a minden év novemberében rendezett, fentebb említett Szent Imre Napnak, amely öregdiák-találkozóvá nemesedett. A hagyomány- és közösségteremtést segítik elő az intézmény kiadványai is, amelyek közül a kollégiumi újság (korábban Kolindárium, ma Szikkla(p) és a hallgatók tudományos kutatásainak eredményeit tanulmányait közlő évkönyvek sorozata (1999 és 2005 között 5 kötet) emelkednek ki. 5. Záró gondolatok Az egyházi fenntartású felsőoktatási kollégiumok múltja és jelene, törekvéseik és jövőképük mind azt bizonyítják, hogy kiemelkedő szerepet vállalnak az ifjúság jobb jövőjének az építésében. Fontos, hogy működésükkel segítik, kiegészítik a felsőoktatási intézmények munkáját. Általában minden egyházi felsőoktatási kollégium szorosan együttműködik a helyi egyetemi lelkészségekkel39 is, amelyek szintén jó irányba befolyásolják az adott korosztály szellemi-lelki fejlődését. Remélhetőleg előbb-utóbb az ország valamennyi felsőoktatási intézményt befogadó településén működni fog egyházi fenntartású kollégium.40 38

http://www.szikk.hu/archivum/archivum/ONTCSOP/index.htm Egy külön tanulmányt igényelne ennek a bemutatása. Lásd bővebben a Magyar Felsőoktatás alábbi cikkeit (a Szegedi Katolikus Egyetemi Lelkészségről (http://www.ph.hu/ph/mf/21.9/50.html, http://www.ph.hu/ph/mf/21.10/52.html); a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen működő lelkészségről (http://www.ph.hu/ph/mf/22.01/56.html, http://www.ph.hu/ph/mf/22.03/61.html); Pákozdi István: Az „Egyetemi Lelkészség” egyáltalán (http://www.ph.hu/ph/mf/21.7/52.html) Mózessy Gergely két munkáját (Egyetemi lelkészek Magyarországon. Fiatal egyháztörténészek írásai (szerk.: Fazekas Csaba), Miskolci Egyetem BTK Újkori Magyar Történeti Tanszék, Miskolc, 1999., http://mek.oszk.hu/02000/02082/html/mozessy.htm; Egyetemi lelkészségek Magyarországon. Budapest, ELTE Levéltár, 1997.). 40 Jelenleg nincs még ilyen intézmény pl. Sopronban, Kaposvárott, stb., több, korábban alapított intézmény működése pedig szünetel (Angolkisasszonyok Ward Mária Kollégiuma – Győr, Davidikum Római Katolikus Főiskolai és Középiskolai Kollégium – Veszprém, Sophia Főiskolai Kollégium – Nyíregyháza). Sajnos, a kérdőívet vissza nem küldő kollégiumokról (Apor Vilmos Iskolaközpont Kollégiuma – Győr, Boldog Gizella Kollégium - Piliscsaba, Isteni Szeretet Leányai Mária Intézet Kollégiuma – Budapest, Szent Anna Leánykollégium – Budapest, Szent Péter Kollégium – Piliscsaba, „Tábita” Diákónusképző Szakiskola és Kollégiuma – Budapest, Szociális Missziótársulat Leánykollégiuma – Budapest, Iosephinum Egyetemi Kollégium és Szakkollégium – Piliscsaba, Egyházmegyei Fiú és Leánykollégium – Szombathely, Érseki Szent József Diákotthon – Eger, Görög Katolikus Főiskolai Kollégium – Sárospatak, Szalézi Kollégium – Szombathely, Szent Miklós Leánykollégium – Kecskemét, Egyetemi lelkészség Fiúkollégiuma – Budapest) egyéb információ hiányában a kutatás során nem tudtunk képet alkotni. Reméljük, hogy a jövőben egy bővebb lélegzetű munka keretében erre is lesz mód. 39

440


A jövőben fontos lenne, hogy az egyházi felsőoktatási kollégiumok stabil fenntartói háttérrel (beleértendő ebbe a kiszámítható és igazságos, tehát alanyi jogon járó állami normatív támogatás is), jól kidolgozott, magas szintű, de hallgatóközpontú elméleti dokumentációval (SZMSZ, Házirend, Tanulmányi Szabályzat vagy Képzési Terv, Felvételi Követelményrendszer, stb.), erős egymás közötti formális és informális kapcsolatokkal (rendszeresen konferenciák, találkozók szervezése), valamint nemzetközi tájékozottsággal (elsősorban pl. a Kárpát-medence magyar lakta vidékeit, és Európa országait megcélozva) rendelkezzenek. Mindezen fáradozva betölthetik történelmi szerepüket, a hazai felsőoktatásban tanuló diákok szolgálatát, ezzel is elősegítve az új nemzedék helyzetének javítását. Irodalom A Hitvallás, a Magyar Felsőoktatás, és a Vigilia egyes számai. Statisztikai tájékoztató. Felsőoktatás, 2003/2004. Budapest, Oktatási Minisztérium, 2004. A Szent Ignác Szakkollégium, a Szent Imre Katolikus Kollégium, a Szent László Katolikus Szakkollégium évkönyvei és egyéb kiadványai. http://www.om.hu/letolt/felsoo/stat_felsoo_2003_2004_1217.pdf) http://www.katolikus.hu http://www.lutheran.hu http://www.otthon.lutheran.hu http://reformatus.hu http://sik.szepi.hu http://szakkollegium.lap.hu http://www.szentignac.hu http://www.szepi.hu http://www.szikk.hu

441

Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar APÁCZAI-NAPOK 2006 HAGYOMÁNY ÉS FEJLŐDÉS NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS KONFERENCIA TANULMÁNYKÖTET II

Recommend Documents