Erdőmérnöki Kar. Tudományos Konferencia

Erdőmérnöki Kar Tudományos Konferencia 2007. december 11. Sopron

– a szekcióülések előadásainak és posztereinek kivonata –

Szerkesztette: Dr. Lakatos Ferenc és Varga Dénes

MTA Veszprémi Területi Bizottsága

ERDÉSZETI MŰSZAKI SZEKCIÓ ..................................................................................... 3 ERDŐGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ ................................................................................. 16 KÖRNYEZETTUDOMÁNYI SZEKCIÓ ........................................................................... 59 TERMÉSZETVÉDELMI SZEKCIÓ................................................................................... 76 VADGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ.................................................................................... 97

Erdészeti műszaki szekció Előadások: BROLLY G. ÉS KIRÁLY G.. Erdészeti és természetvédelmi célú földi lézeres letapogatás feldolgozása a Hidegvíz-völgy Erdőrezervátumban ............................................................... 4 CZIMBER K.: Erdészeti térinformatika fejlesztése az ERFARET keretén belül ......................... 5 HORVÁTH B.: A közelmúlt erdészeti gépfejlesztései Magyarországon...................................... 6 KALICZ P., GRIBOVSZKI Z. ÉS KOPPÁN A.: A patakvízhozam és a növényi nedváramlás közötti kapcsolat vízvizsgálatának első eredményei ............................................................... 7 KIRÁLY G. ÉS MÁRKUS I.: Digitális mérőkamerával készült légifényképek feldolgozása ......... 8 KOSZTKA M., MARKÓ G. ÉS PÉTERFALVI J.: Erdészeti utak számítógéppel támogatott tervezése .................................................................................................................................. 9 KOSZTKA M., MARKÓ G. ÉS PÉTERFALVI J.: Feltáróhálózatok fejlesztése ............................... 10 MAJOR T.: Talajok gépesítést befolyásoló jellemzőinek vizsgálata......................................... 11 Poszterek: BAZSÓ T., EREDICS A. ÉS KIRÁLY G.: Digitális amatőr kalibrációja és a kalibrált kamerák felhasználási lehetőségei ....................................................................................................... 12 CZUPY I.: Váltakozó áramú hidraulikus hajtások alkalmazása az erdészeti gépesítésben ....... 13 HORVÁTH B.: Gyorsbeavatkozó erdőtűz-oltó technikák minősítése ........................................ 14 RUMPF J.: Akác állományok harveszteres kitermelése............................................................. 15

3

Erdészeti-műszaki szekció

előadások

ERDÉSZETI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI CÉLÚ FÖLDI LÉZERES LETAPOGATÁS FELDOLGOZÁSA A HIDEGVÍZ-VÖLGY ERDŐREZERVÁTUMBAN BROLLY Gábor és KIRÁLY Géza Nyugat-Magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron [email protected] Az erdészeti, természetvédelmi és vadgazdálkodási kutatások kulcsfontosságú, sokszor kritikus pontja az adatgyűjtés. A kutatásokon túlmenően, a tervezési és ellenőrzési feladatok ellátásához is mind gyakrabban jelentkezik igény a nagy területen, rövid idő alatt, objektíven és megismételhetően végezhető felmérési módszerek iránt. A távérzékelés, mind adatgyűjtési lehetőség elsősorban magas fokú automatizálhatóságával, integrálhatóságával és rugalmasságával emelkedik ki, aminek hosszú távon kedvező gazdasági vonzata van. A lézeres letapogatás, a távérzékelés legfiatalabb, ezért ma legdinamikusabban fejlődő részterülete. A lézeres letapogatás erdészeti és természetvédelmi alkalmazását célzó vizsgálatok a 90-es évek második felében indultak meg, melyek mára széles körben kiterjedtek az erdőtérképezés, erdőbecslés, habitat-térképezés, erdővédelem, biomasszafelmérés, és különböző ökológiai értékelések területére. A lézeres letapogatás során a felvétel környezete távolságmérések sorozatának eredményeképp előállított, nagyszámú térbeli koordinátákkal kerül leírásra. Ez az eljárás a vizsgálandó objektumok térbeli jellemzőinek egyedülállóan részletes reprezentációját adja, melyből statisztikai és modellezési eljárásokkal kell az érdeklődésre számot tartó információkat kinyerni. Lézeres letapogatás földről és levegőből is történhet az adatgyűjtés céljától, tárgyától, jellegétől és kiterjedésétől függően. Magyarországon először a Hidegvíz-völgy erdőrezervátumban történt erdészeti, ökológiai célú földi lézeres letapogatás. A felvétel az MTA Ökológiai és Botanikai Kutató Intézetének faállomány-szerkezeti és faállomány-dinamikai vizsgálatokra kijelölt mintapontján készült. Munkánk során számítógépes algoritmusokat dolgoztunk ki, hogy a több, mint ötmillió mérés eredményeképp előállt strukturálatlan ponthalmazból, automatikus úton határozzunk meg egyesfa-jellemzőket (pozíció, mellmagassági átmérő, törzsalak, famagasság). A kifejlesztett eljárások geometriai és statisztikai alapokra épülnek, megbízhatóságukat és pontosságukat hagyományos terepi felvétel eredményeivel történő összehasonlítással ellenőriztük. Az algoritmusok – a felvétel során uralkodó faállomány-viszonyok mellett – a törzsek 74–76 %át tudták azonosítani, a mellmagassági átmérőket ±4-5,4 cm-es, a famagasságokat ±1,4-4,3 méteres előzetes középhibával becsülték.

4


előadások

ERDÉSZETI TÉRINFORMATIKA FEJLESZTÉSE AZ ERFARET KERETÉN BELÜL CZIMBER Kornél Nyugat-Magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Földmérési és Távérzékelési Tanszék, Sopron [email protected] Az ERFARET 4 éves kutatás Erdőgazdálkodás műszaki fejlesztése részfeladatán belül célul tűztük ki a jelenleg erdészeti gyakorlatban, oktatásban, kutatásban használt és széles körben elterjedt DigiTerra Map térinformatikai szoftver korszerűsítését, új mérési, adatgyűjtési, feldolgozási technikák, új algoritmusok kidolgozását. Első évben az erdészeti terepi alkalmazás definiálása, a szükséges funkciók kiválasztása, az alkalmazott adatmodellek kidolgozása valósult meg. Korszerűsítettük a GPS alapú terepi mérési technológiát. A digitális erdészeti térképek terepi aktualizálásához a valós idejű topológikus szerkesztő funkciókat kellett kidolgozni. További fejlesztési eredmény az erdészeti elektronikus jegyzőkönyvek kidolgozása, mely az erdészeti attribútumok hatékony terepi rögzítését gyorsítja meg és teszi hibamentessé. A terepi adatgyűjtéshez a DigiTerra Kftvel közösen kidolgoztunk egy adatcsere modult, mely a terepen gyűjtött adatokat mobil Internet kapcsolaton keresztül egy központi adatbázisba küldi, illetve a frissített térképi és leíró adatokat onnan tölti le a kézi számítógépre. Második évben a célunk az erdészeti digitális térképek irodai feldolgozásának fejlesztése volt. A DigiTerra Kft konzorciumi taggal együttműködve egy új alkalmazást definiáltunk. Az alkalmazás fejlesztése számítógépes algoritmusok és technológiák kidolgozásából, a meglévő adatmodell korszerűsítéséből állt. A 2006. évi fejlesztés során számos eredmény születtek, ebből a legfontosabbak a következők: adatbázis támogatás, korszerű grafikus motor a térinformatikai adatok kirajzolásához, magasabb rendű geometriai elemek támogatása, terepi felmérések fogadása, tárolása adatbázisban, erdészeti vektoros térképek javításához szükséges funkciók kidolgozása, Internetes térkép publikáció. 2007. évben az erdészeti térinformatikán belül a felületmodellezési és képfeldolgozási eszközök fejlesztése és alkalmazásuk vizsgálata folyt. A felületmodellezés és a képfeldolgozás, mint elemző eszközök, fontos szerepet töltenek be a RET más témaköreiben is. A felületmodellező algoritmusok fejlesztésénél az erdészeti feladatok megoldására koncentráltunk. A szabálytalan háromszög alapú felületeket (TIN) egy új és gyors, háromszög topológiát alkalmazó algoritmussal generáljuk. A háromszögön belül harmadfokú rekurzív Bézier felületekkel finomítjuk a globális felületmodellt. A felületmodellezéshez hatékony térbeli megjelenítő kapcsolódik. A képfeldolgozó eljárásoknál a valós időben működi képi szűrőket, képi algebra és osztályozó eljárásokat korszerűsítettük. Nagy hangsúlyt fektettünk az eltérő időpontban készült felvételek alapján történő változások felderítésére, az erdőterületek űrfelvételek alapján történő nagyobb pontosságú lehatárolására. Ezen a területen az egyik legfontosabb előrelépés egy területnövesztő képszegmentáló algoritmus kifejlesztése.

5


előadások

A KÖZELMÚLT ERDÉSZETI GÉPFEJLESZTÉSEI MAGYARORSZÁGON HORVÁTH Béla Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet [email protected] A hazai erdészeti gépfejlesztés és az erre épülő gépgyártás az 1980-as évek végére szinte teljesen leállt, holott addig számos olyan gépet (elsősorban erdőművelési gépeket) fejlesztettek és gyártottak, amelyek beváltak, s viszonyainkra alkalmasak voltak. Kb. az 1980as évek közepéig létezett a hazai erdészeti gépgyártást megalapozó műszaki fejlesztési háttér is, ezt követően azonban a hanyatlás, majd a szinte teljes megszűnés (az Erdészeti Tudományos Intézet Gépesítési Osztályának felszámolásával) volt osztályrésze. A Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézetének irányításával napjainkra az erdészeti gépfejlesztésben és gépgyártásban az előzőekben vázolt negatív folyamatok megálltak, sőt már némi pozitív elmozdulás is tapasztalható. Jelenleg Magyarországon mintegy 90 cég foglalkozik mezőgazdasági gépgyártással, de közülük kb. csak tízen gyártanak részben erdészeti gépeket is. A hazai erdészeti gépgyártás piaci alapokon, de a jelenleginél jobban összehangolt műszaki fejlesztési háttér mellett maradhat csak működőképes. A fejlődés olyan háttér-bázissal képzelhető el, amely biztosítja az erdészeti gépesítési terület kutatásának és műszaki fejlesztésének (K+F tevékenységének) vitelét és összehangolását. A közelmúltban fejlesztett és gyártott fontosabb hazai erdészeti gépek a következők: erdészeti tehergépkocsi, csemetetermesztési gépsor, erdőtelepítési gépsor, erdőtűz-oltó berendezések, energiaeredő betakarító gép. A jelen és a közeljövő fejlesztési feladatait pedig az alábbiak jelentik: injektálógép, kérgezőgép, energiaültetvény telepítő és betakarító gépsor, energiaerdő telepítő és betakarító gépsor.

6


előadások

A PATAKVÍZHOZAM ÉS A NÖVÉNYI NEDVÁRAMLÁS KÖZÖTTI KAPCSOLAT VIZSGÁLATÁNAK ELSŐ EREDMÉNYEI KALICZ Péter 1, GRIBOVSZKI Zoltán 1, KOPPÁN András 1 1

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron 2 MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézet, Sopron [email protected]

Egy fontos és érdekes feladat jelenleg a hidrológiában a biológiai és hidrológia folyamatok közötti kapcsolatrendszer tisztázása. Egy ilyen jelenség a hidrológiai jellemzők (pl. a vízfolyás menti talajvíz vagy a vízfolyások alapvízhozamának) rövid periodicitású hullámzása, amely szoros kapcsolatban áll a vegetáció vízfelvételével. A vízfolyás menti galériaerdőknek különösen nagy hatásuk van az ottani talajvízszintekre és a vízfolyások talajvízből táplálkozó alapvízhozamára, ezért evapotranszspirációjuk korrekt meghatározása fontos feladat, mind természetvédelmi, mind vízkészlet-gazdálkodási szempontból. A regionális és lokális vízmérleget, valamint a szennyeződések terjedését számító numerikus modellek különösen igénylik az evapotranszpiráció pontos értékeit. Egy két verzióból álló új módszert fejlesztettünk ki, amely a vízfolyás menti talajvízszintek és a vízfolyások alapvízhozamának napi ritmusa alapján számítja az evapotranszspiráció értéket. A módszert a Soproni-hegységben fekvő Hidegvíz-völgyi Kísérleti Vízgyűjtő adatain teszteltük. A módszer két verziója alapján kapott evapotranszspirációs értékeket összehasonlítottuk egymással és más korábbi módszerek (White-féle, Penman-Monteith) alapján számítható evapotranszspirációs értékekkel. Az összehasonlítás alapján az új módszerek kevesebb mért paraméter alapján hasonló vagy nagyobb pontossággal tudják számítani az evapotranszspirációs vízfelvétel napi vagy órás értékét a csapadékmentes időszakokban.

7


előadások

DIGITÁLIS MÉRŐKAMERÁVAL KÉSZÜLT LÉGIFÉNYKÉPEK FELDOLGOZÁSA KIRÁLY Géza és MÁRKUS István Nyugat-Magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron [email protected] 2007 nyarán készült el Magyarországon az első digitális mérőkamerás légi fényképezés, a Fertő-tó nádasainak értékeléséhez. A fényképezés előkészítését és az elkészült felvételek feldolgozását is a Földmérési és Távérzékelési Tanszék végezte. Az alkalmazott digitális mérőkamera, a Vexcel UltraCAM D, az a kamera, amellyel Magyarország következő légi fényképezését is végzik 2007-2009 között. Éppen ezért nagyon nagy jelentőségű az, hogy ilyen úttörő munkában részt vettünk. Az új technológiát kívánjuk ismertetni, kiemelve a hagyományos, analóg légi fényképezéstől való eltéréseket, előnyöket és hátrányokat. Munkánk során szerzett tapasztalataink sok olyan kérdést, valamint néhány választ is felvetettek, amelyek mind a fotogrammetriában járatos szakemberek, mind a felvételeket felhasználók számára fontos információkkal szolgálnak.

8


előadások

ERDÉSZETI UTAK SZÁMÍTÓGÉPPEL TÁMOGATOTT TERVEZÉSE KOSZTKA Miklós, MARKÓ Gergely, PÉTERFALVI József Nyugat-Magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet Sopron [email protected] A számítógéppel támogatott úttervezés nem csak a hagyományos úttervezési algoritmusok digitális leképezését valósítja meg, hanem a korszerű geodéziai és számítástechnikai eszközökhöz igazodó tervezési módszer tudatos alkalmazásával hatékony eszközt ad a tervező mérnök kezébe. Az 1997-ben jogerőre emelkedő erdőtörvény az erdészeti úttervezési tevékenységet tervezői jogosultság meglétéhez köti, illetve jelentősen módosítja az erdészeti utak építésének engedélyezési eljárását. Az engedélyezési−építési eljárás során a tervezőnek négy különböző tervdokumentációt kell elkészítenie. A 21. századra mind az erdőgazdálkodói, mind a hatósági tevékenységek támogatásában tért hódított az informatika. A digitális adatállományok és térképek összekapcsolását megvalósító geoinformatikai rendszerek megjelenésével és elterjedésével Magyarország teljes erdőterületére elkészültek a digitális erdőtérképek. Ennek megfelelően a geodéziai méréseket és a tervezést vetületi rendszerben kell megvalósítani, hiszen a tervezett út térképbe illesztése, az elfoglalt erdőterület részletszintű kimutatása így egyszerűbbé, pontosabbá és ellenőrizhetőbbé válik. A tulajdonviszonyok megváltozása, a magán erdőterületek megjelenése az igénybe vett területek pontos kimutatását követeli meg. A korábban kialakított „hagyományos” módszerekkel a megváltozott feltételek között az úttervezési munkák végrehajtása nehézkessé vált. Az új eljárás kialakítását az általánossá vált korszerű geodéziai eszközök – elsősorban a digitális mérőállomások és geodéziai pontosságú GPS-ek – is előmozdították, sőt megkövetelték. Az erdészeti úttervezési módszer korszerűsítésével párhuzamosan, az Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Tanszék korábbi eredményeire támaszkodva kifejlesztettük a maCADam úttervező programot. A szoftvert az Intézet úttervezési munkáinak támogatásán kívül az oktatásban is alkalmazzuk, illetve azt közúttervező cégek is használják.

9


előadások

FELTÁRÓHÁLÓZATOK FEJLESZTÉSE KOSZTKA Miklós, MARKÓ Gergely, PÉTERFALVI József Nyugat-Magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron [email protected] Napjainkban a korábban elsődlegesen az erdőgazdálkodást szolgáló erdészeti feltáróhálózatok az átalakult tulajdonviszonyok között egyre inkább többfunkcióssá válnak. A feltáróutak sok esetben magán tulajdonban lévő erdőterületeken vagy mezőgazdasági művelési ágú területeken keresztül önkormányzati utakhoz csatlakoznak, így egyben a vidékfejlesztést infrastrukturális elemeit is képezhetik. Az erdészeti utak építésére és felújítására 2008-ban megnyíló uniós pályázati lehetőségek az említett új viszonyokat is figyelembe veszik és a pályázatok elbírálásánál plusz pontokkal támogatják. A pályázatok értékelésekor ugyancsak előnyt élvez az a pályázó, amely feltáróhálózatának térinformatikai alapú nyilvántartásával rendelkezik, amely alapját képezheti egy korszerű erdészeti útügyi rendszernek. A feltáróhálózatok fejlesztését is szolgáló szakértői rendszer elemei a következők: • a meglévő hálózat felmérése és geoinformatikai rendszerbe illesztése (digitális útleltár), • erdőgazdálkodási szállítási feladatok meghatározása, • egyéb forgalmi igények felmérése és a várható forgalom meghatározása, • a meglévő hálózat útfenntartási beavatkozásainak tervezése, • a hálózat bővítésének tervezése. A meglévő úthálózat felmérése a hosszadatokon túl magában foglalja a műtárgyak, rakodók, csatlakozási pontok helyét, valamint az utak állapotának (teherbírás, szubjektív állapot) geoinformatikai rendszerbe történő beillesztését. A létrehozott digitális útleltár jó alapot szolgáltat az erdő- és vadgazdálkodási szállítási feladatok, valamint a jelentkező önkormányzati, természetvédelmi, turisztikai és egyéb forgalmi igények felméréséhez és nyilvántartásához, amely alapján a várható forgalom nagysága prognosztizálható. A várható forgalmi igények és az utak állapota alapján a szükséges útfenntartási munkák és azok sürgőssége tervezhető. A hálózat bővítésének tervezési lépései a következők: • bővítési igények felmérése, • a tervezendő úttal érintendő vagy elkerülendő területek kijelölése a digitális térképen (kardinális pontok), • az új nyomvonalak felkeresése a digitális domborzatmodellen semleges vonal szinten több változatban, • a térképi nyomvonalak felkeresése és esetleges módosítása a terepen, • feltárási mutatók számítása, • variációk összehasonlítása és a legalkalmasabb kiválasztása. Az így létrehozott szakértői rendszer a döntés-előkészítésen kívül a logisztika alapját is megteremti. A fentiek alapján minden elemet tartalmazó szakértői rendszer először a Szombathelyi Erdészeti Zrt. feltáróhálózatára készül el 2008 végére az Erdő- és Fahasznosítási Regionális Egyetemi Tudásközpont keretében. 10


előadások

TALAJOK GÉPESÍTÉST BEFOLYÁSOLÓ JELLEMZŐINEK VIZSGÁLATA MAJOR Tamás Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron [email protected] A talaj fizikai-mechanikai jellemzői közül szakirodalmi adatok és saját vizsgálataink alapján a talajművelés szempontjából meghatározó a talajellenállás, a tömörség és a nedvességtartalom. Ezek tuskós területekre vonatkozóan teljesen ismeretlenek. A mezőgazdaság területén rendelkezésre álló jellemzők az erdőgazdasági talajok esetében viszonylag ritkán alkalmazhatóak, mivel a mezőgazdasági és erdészeti kultúrák más-más talajtípusokon fordulnak elő, továbbá a fák gyökérzetének következtében a talajjellemzők jelentősen megváltoznak. Egyrészt az erdészeti talajok talajfizikai, talajmechanikai jellemzőinek megismerését tűztük célul, másrészt arra kerestük a választ, hogy a fák gyökerei milyen hatással vannak a talaj fizikai-mechanikai jellemzőire, azaz hogyan változik a talaj ellenállása a fafaj, az átmérő és a fától való távolság függvényében.

11


poszterek

DIGITÁLIS AMATŐR KAMERÁK KALIBRÁCIÓJA ÉS A KALIBRÁLT KAMERÁK FELHASZNÁLÁSI LEHETŐSÉGEI BAZSÓ Tamás, EREDICS Attila, KIRÁLY Géza Nyugat-Magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron [email protected] A NYME Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézete 2006-ban egy GVOP műszerpályázaton nyert egy integrált térbeli adatgyűjtő rendszert, amelynek egy nagyfelbontású nem-metrikus digitális kamerapár is része volt. A kamerapárral készített felvételek fotogrammetriai kiértékeléséhez elengedhetetlenül szükséges a kamerák kalibrációja. Munkánkban részletesen ismertetjük az elvégzett kalibrációkat, valamint a különböző eljárásokkal elérhető pontosságokat. A kalibrált kamerapár felhasználható az integrált rendszer részeként, valamint légifényképezés során is. A földi és légi felhasználási lehetőségeket is részletesen ismertetjük.

12


poszterek

VÁLTAKOZÓ ÁRAMÚ HIDRAULIKUS HAJTÁSOK ALKALMAZÁSA AZ ERDÉSZETI GÉPESÍTÉSBEN CZUPY Imre Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron [email protected] A Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kara K+F stratégiájának része az erdőgazdaságok gépesítésének fejlesztése. Ennek keretein belül az Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet kutatásokat végez a meglévő gépparkok korszerűsítésére, illetve az igényeknek megfelelően új gépek, gépsorok fejlesztésére. A gépeknek esetenként speciális elvárásoknak kell megfelelniük, igazodva a munka jellegéhez és az adott munkakörülményekhez. A váltakozó áramú hidraulikus energiaátvitel a hidraulikának egy viszonylag új területe. Számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik, amelyek többféle gyakorlati felhasználást tesznek lehetővé. Kutatásaink során azt vizsgáljuk, hogy a váltakozó áramú hidraulikus energiaátvitel: • az erdészeti gépeken milyen feladatok ellátására alkalmas, • alkalmazása milyen előnyökkel jár a másfajta energiaátviteli módokkal szemben.

13


poszterek

GYORSBEAVATKOZÓ ERDŐTŰZ-OLTÓ TECHNIKÁK MINŐSÍTÉSE HORVÁTH Béla Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet [email protected] A Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézetének irányításával erdőtüzek oltására alkalmas olyan gyorsbeavatkozó berendezések tervezése, fejlesztése, hazai adaptálása, alkalmazásba vétele folyik, amelyek eredményesek lehetnek az erdőgazdaságok számára az erdőtüzek oltásában. 2007-ben elvégeztük a VÍZÖNTŐ prototípusának alkalmazástechnikai próbáit, melyek alapján megállapítottuk, hogy a berendezés alkalmas kezdődő erdőtüzek, valamint olyan felszíni erdőtüzek (avartűz, bozóttűz) oltására, amelyek tűzvonal-intenzítása az 1700 kW/m értéket nem haladja meg. Megállapítottuk, hogy a berendezés műszakilag teljesíti azokat az elvárásokat, amelyeket a fejlesztésekor kitűztünk. Eredményesebbé válik a VÍZÖNTŐ oltási munkája, ha impulzusos önfelszívóval és póttartály gyorscsatlakozóval egészül ki, valamint ha a szállítóeszközén a tűzoltást segítő kézi eszközök kerülnek málházásra. Teszteléseket, vizsgálatokat folytattunk a kis- és középkategóriás erdőtűz-oltó gyorsbeavatkozó eszközök és felszerelések közül földszórókkal és ventilátorokkal. Megállapítottuk, hogy a földszórók (árokásók) közül a 400 m3/h teljesítmény fölötti berendezések jöhetnek szóba az erdőtűz-oltásnál. A permetezésre használt ventilátorok közül a nagy légszállítású (min. 8 m3/s) és legalább közepes légsebességgel (min. 40 m/s) rendelkező axiálventilátorok jöhetnek szóba az erdőtűz-oltásnál, ellentűzek keltésére. Az axiálventilátoros permetezőgépek erdőtűz-oltásra közvetlenül nem alkalmazhatók, mert nem elég koncentrált a vízcseppeket hordozó légsugár, valamint nem megfelelő eloszlásban és mennyiségben kerül a légáramba a porlasztott víz. Vizsgálatokat végeztünk gyorsbeavatkozó kézi eszközök (robbanó oltókészülék, motoros és kézi működtetésű háti permetezők, csákány-balta szerszám) alkalmazására az erdőtűzoltásban. Megállapítottuk, hogy a robbanó oltókészülék széleskörűen a lángmentesítésben és a tűz tovaterjedésének megakadályozásában, a továbbiak pedig elsősorban a feketítési munkálatokban alkalmazhatók eredményesen. A kutatás-fejlesztés az Erdő- és Fahasznosítási Regionális Egyetemi Tudásközpont támogatásával valósult meg.

14


poszterek

AKÁC ÁLLOMÁNYOK HARVESZTERES KITERMELÉSE RUMPF János Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron [email protected] A daruharveszterrel egy Iván melletti akác véghasználatban végzett kísérleti fakitermelés egy részét képezte az „Ökológiailag összeegyeztethető, nagy termelékenységű fakitermelési módszerek fejlesztése a közép-európai erdőgazdálkodás számára” című nemzetközi projektnek; (COOP-CT-2005-512681). Az 1,6 millió euróval támogatott kutatásban való részvételre Hazánkból az Erdőhasználati Tanszéket kérték fel. A téma szempontjából legfontosabb műszaki és gazdasági eredményeket mutatjuk be a tervezett poszteren.

15

Erdőgazdálkodási szekció Előadások: BIDLÓ A., HEIL B., KOVÁCS G. ÉS PATOCSKAI Z.: Az egyes termőhelyek értékelési lehetősége a faállományok növekedése alapján .................................................................... 18 BOROVICS A., CSEKE K. ÉS MOLNÁR T.: Egy tölgy magtermesztő ültetvény genetikai vizsgálatának tapasztalatai .................................................................................................... 19 CSIHA I. ÉS BÁRÁNY G.: Összehasonlító hozamvizsgálatok nyírségi fás szárú energetikai ültetvényekben ...................................................................................................................... 20 JÁGER L.: A tulajdoni viszonyok és a birtokpolitika kapcsolata a magánerdőkben................. 21 KOLOSZÁR J.: Szálaló szerkezet kialakítása erdeifenyves faállományokban a szentgörgyvölgyi szálalóerdőn ........................................................................................... 22 MÁTYÁS CS., NAGY L. ÉS ÚJVÁRINÉ J.É.: Klimatikus stressz és a fafajok válaszreakciójának elemzése közös tenyészeti kísérletek alapján ........................................ 24 MÁZSA K., KOTROCZÓ, HORVÁTH F., AZSALÓS R., R.D.BOWDEN, BÖLÖNI J., KRAKOMPERGER ZS., PAPP M. ÉS TÓTH J.A.: A tölgypusztulás hosszú távú következményei a Síkfőkút projekt és a Vár-hegy erdőrezervátum faállomány-szerkezetében ...................... 25 NÉMETH ZS., POZSGAINÉ H.M., GÁLOS B. ÉS ALBERT L.: Növényi enzimkorreláció stressz érzékenysége.............................................................................................................. 26 PÁJER J. ÉS POLGÁR A.: A környezeti teljesítményértékelés lehetőségei az erdőgazdálkodásban.......................................................................................................... 27 Poszterek: ALBERT L., HOFMANN T., RAJCZI E., CSEPREGI I. ÉS MAKK Á.: Polifenolok kinyerése magyarországi fafajok kérgéből-különböző extrakciós eljárások hatékonyságának vizsgálata .................................................................................................. 29 BALÁZS B. HORVÁTH F., MÁZSA K. ÉS TORDA G.: Magyarországi erdők szénmegkötésének becslése különböző modellekkel........................................................................................... 30 BERÉNYI GY. ÉS CSIHA I.: Értéknövelő elegyfajok alkalmazási lehetőségei alföldi erdeinkben.................................................................................................................. 31 CSEKE K. ÉS BOROVICS A.: Szárazságtűrő tölgy fajok: felkészülés a klímaváltozás hatásaira 32 CSEKE K., BENKE A. ÉS BOROVICS A.: Nyár Klónok genetikai azonosítás .............................. 33 CSIHA I., KESERŰ ZS. ÉS RÁSÓ J.: Energetikai fafelhasználás során keletkező hamu elhelyezésének erdészeti vonatkozásai.................................................................................. 34 FRANK N.: Az európai tiszafa (Taxus baccata L.) populáció-genetikai vizsgálata RAPD markerrel ............................................................................................................................... 36 GYEVIKI M. ÉS HROTKÓ K.: Hidraulikus konduktivitás jelentősége és mérése fás növényeknél..................................................................................................................... 37 HEGEDŰS A.: A nem-fa erdei termékek és szolgáltatások piaci vizsgálata.............................. 38 HEIL B., BIDLÓ A., KOVÁCS G. ÉS JUHÁSZ P.: Erdőrezervátumok termőhelyi viszonyainak vizsgálati módszerei .............................................................................................................. 39 HÉJJ B.: Regionális erdei turisztikai honlap ............................................................................. 40 JUHÁSZ Á., TŐKEI L., RÁCZ-SZABÓ R., NAGY Z. ÉS PAP ZS.: Fásszárúak nedvességáramlásának mérése .............................................................................................. 41

16

KESERŰ ZS.: A szennyvíziszap komposzt erdészeti hasznosíthatóságának kérdései ............... 42 KONDORNÉ SZ.M.: Néhány fafaj növekedésének vizsgálata cseri talajon ............................... 44 MOLNÁR M. ÉS LAKATOS F.: A bükk tömeges pusztulása Zala megyében .............................. 45 PATOCSKAI Z., BIDLÓ A., KOVÁCS G. ÉS HEIL B.: Erdészeti földértékbecslés lehetőségei Észak-Zalában ....................................................................................................................... 46 POZSGAINÉ H.M., NÉMETH ZS., BADÁCZY D. ÉS HORVÁTH A.: Sressz-szindróma jellemzése enzimkorrelációval ................................................................................................................ 47 RÉTFALVI T.: Erdei Fafajok illékony szerves komponenseinek GC-MS meghatározása ........ 48 SCHIBERNA E. ÉS LENGYEL A.: Az EU 6 K+F Keretprogram GOFOR kutatási programjának magyar vonatkozásai - A Nemzeti Erdőprogram.................................................................. 49 F. SCHMITHÜSEN, B. KAISER, A. SCHMIDHAUSER, S. MELLINGHOFF, A.W. KAMMERHOFER ÉS STARK M.: Vállalkozói magatartás az erdőgazdálkodásban és a fafeldolgozásban Üzemgazdasági alapok és menedzsment folyamatok ........................................................... 51 SZABÓ I. ÉS VARGA SZ.: A Chryphonectria parasitica vizsgálata kocsánytalan tölgyön ........ 52 TANÁCS E. ÉS KEVEINÉ B.I.: A Bayes-tétel alkalmazása a fajösszetétel változásának vizsgálatában ......................................................................................................................... 53 TRASER GY. ÉS SZABÓ L.: Fekete fenyő felújítás eredményességének vizsgálata a KAEG Zrt. Győri Erdészeténél ................................................................................................................ 54 VARGA SZ. ÉS MOLNÁR M.: Környezetkímélő erdővédelmi technológiák fejlesztése: gyakorlatban alkalmazható technológiák a gyapjaslepke (Lymantria dispar) és a siska nádtippan (Calamagrostis epigeios) ellen............................................................................. 55 VARGA SZ., NAGY D., RESTÁS Á. ÉS LOMNICZY G.: Erdőtüzek elleni védekezés fejlesztési lehetőségei............................................................................................................................. 56 VEPERDI G., HORVÁTH I. ÉS HORVÁTH T.: A radioaktív sugárzás hatása az erdei fafajok növekedésére ......................................................................................................................... 58

17

Erdőgazdálkodási szekció

előadások

AZ EGYES TERMŐHELYEK ÉRTÉKELÉSI LEHETŐSÉGE A FAÁLLOMÁNYOK NÖVEKEDÉSE ALAPJÁN BIDLÓ András, HEIL Bálint, KOVÁCS Gábor, PATOCSKAI Zoltán Nyugat-Magyarországi Egyetem, Kémiai és Termőhelyismerettani Intézet, Sopron [email protected] A D-e-Meter projekt célja az Európai Uniós normákkal kompatibilis internetes alkalmazások fejlesztése, a mezőgazdasági műveléssel kapcsolatos irányítási, adatszolgáltatási, szaktanácsadási és piaci információs feladatok támogatására. Ugyanakkor felmerült annak igénye, hogy különböző művelésű területeket (szántó, rét, erdő) gazdálkodását összehasonlításra alkalmassá tegyük. A D-e-Meter rendszer továbbfejlesztését szolgáló „Földminőség, földérték, és fenntartható földhasználat az európai uniós adottságok között”, NKFP-által támogatott kutatási program célul tűzte ki az egyes használati módok összehasonlításának lehetőségét. Kutatásaink során arra törekedtünk, hogy mért adatokat alapul véve számszerűsíteni tudjuk a termőhely és az erdők faállományának fatermőképessége közötti összefüggéseket. A magyarországi erdészeti termőhelyértékelés alapjául szolgál az egyes termőhely típusváltozatokhoz rendelt célállományok meghatározásának empírikus adatok segítségével. Vizsgálataink során elemeztük a rendelkezésre álló adatbázisokat. Legátfogóbb adattár az Állami Erdészeti Szolgálat (MGSZH Központ Erdészeti Igazgatóság) által gondozott Erdőállomány Adattár. A meglévő adatokat szakmai érvek alapján szűrtük. A fenti elvek alapján szűkített adatbázis felhasználásával határoztuk meg a fatermőképesség átlagát, a termőhelyi tényezők függvényében. A részhalmazokon belül háromdimenziós halmazokat készítettünk, amely számhalmaz elemei a fatermőképesség átlagok, a szórások, a fatermőképesség standard hibája, valamint az ugyanolyan termőhelytípus-változaton található fafajsorok darabszáma. Ebből a számhalmazból, adott termőhelyi kategóriára számítás segítségével megmondható, hogy mekkora a fatermőképesség várható értéke. Az egyes fafajok esetén összeállított adatbázisok alapján termőhelytípus változatonként meghatároztuk a fatermőképességet. Bár a szorzó számok jól mutatták az egyes termőhelyek fatermőképességét, a D-e-Meter rendszerhez való alkalmazkodás miatt, a későbbiekben nem szorzó számokat alkalmaztuk, hanem m3/ha/év-ben kifejezett fatermőképességet. Minden fatermőképesség értékhez rendeltünk egy statisztikai mérőszámot is, amellyel a megbízhatóságot jellemezhetjük. Ezzel lehetőséget biztosíthatunk a termőhelyi alapon végzett fatermőképesség meghatározásához, amely alapja lehet egy pontosabb ökológiai-ökonómiai erdészeti földértékelésnek. Az egyes fafajok esetén több mint száz termőhelytípus változatra kaptuk meg a fatermőképességi értéket. A fatömeg megállapítása lehetővé teszi a jövőbeni bevételek becslését, ami alapjául szolgálhat az alternatív földhasználattal kapcsolatos gazdaságossági számításoknak.

18


előadások

EGY TÖLGY MAGTERMESZTŐ ÜLTETVÉNY GENETIKAI VIZSGÁLATÁNAK TAPASZTALATAI BOROVICS Attila1, CSEKE Klára1, MOLNÁR Tamás2 1

Erdészeti Tudományos Intézet, Sárvári Kísérleti Állomás, Nemesítési Osztály 2 Mecsekerdő Zrt, Sellyei Erdészet [email protected]

Az erdőgazdálkodás egyedi módszereket igényel a többi agrárágazathoz képest, mert többnyire természetes környezeti feltételek között dolgozik és korlátozottak a lehetőségei a kármegelőzésre, elhárításra. A termesztés biztonságát és jövedelmezőségét túlnyomóan maga a növényanyag szavatolja. Kutatásunkkal arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a törzsfák szelekciójával és vegetatív megsokszorozásával létrehozott oltvány magtermesztő ültetvényben termesztett szaporítóanyag milyen genetikai változatosságú, kimutatható-e a külső beporzó hatás, és ha igen annak mekkora a jelentősége? A Bogdása-Körcsönyepusztai magtermesztő ültetvény (Mecsekerdő Zrt.) és az ültetvényen termett makkok genetikai leltározásához a magtermesztő ültetvény valamennyi 56 klónjáról kétszeres ismétlésben gyűjtöttünk 15-15 darab makkot, amelyet üvegházi körülmények között csíráztattunk. Összehasonlítási alapként az ültetvénytől mintegy 1 km-re lévő kocsányos tölgy nevelési kísérlet kontroll, üzemi és erősen gyérített parcellájának 50-50, összesen 150 egyedét mintáztuk meg. A génösszetétel változásai jellemzésére olyan géneket használtunk (izoenzimeket kódoló struktúrgének), amelyek a populációban többféle változatban, ritkább vagy gyakoribb allélok formájában volt jelen és amelyek kodomináns öröklődése miatt a heterozigócia is értékelhető. A vizsgálati eredmények tanúsága szerint az ültetvény 56 egyede képezte populáció genetikai változatossági jellemzői minden tekintetben elmaradtak a referencia állomány valamennyi parcellájától. Az ültetvényben termett makkok között található volt néhány új génváltozattal rendelkező egyed, amelyek az ültetvény eredeti 56 klónjában nem voltak megtalálhatók, vagyis minden kétséget kizáróan igazolható a külső beporzó hatás. Ennek mértéke azonban a vizsgálat évében alacsony, csaknem elhanyagolható volt. Az effektív allélszámok utódállományban mért csökkenése miatt arra következtetésre jutottunk, hogy a beporzásban jellemzően néhány ültetvénybeli egyed játszott szerepet. A heterozigócia adatok megerősítették a magtermesztő ültetvényben termett szaporítóanyag csökkenő genetikai változatosságát. Összességében elmondhatjuk, hogy intenzív szelekciós folyamatok jellemzőek mind a törzsfák, mind az utódaik esetében (csökkent genetikai változatosság), ugyanakkor alig tapasztaltuk a külső beporzás genetikai diverzitás növelő hatását. Ebből egyrészt arra következtethetünk, hogy az ültetvényben termett makkok képezte utódnemzedékben az alkalmazkodóképesség csökkenése valószínűsíthető, másrészt minden bizonnyal érvényesül a nemesítői szándék, valószínűsíthető a többletteljesítmény a gazdaságilag fontos tulajdonságokban is. A fentiek miatt javasoljuk az elérhető legjobb termőhelyen felhasználni a magtermesztő ültetvényben termett kocsányos tölgy makkot, hiszen itt kisebb a környezeti stressz, az alkalmazkodóképesség hiánya kevésbé okozhat problémát és egyidejűleg ki tudja használni a genetikai adottságait, vagyis a többletteljesítményt képes teljes mértékben kiaknázni.

19


előadások

ÖSSZEHASONLÍTÓ HOZAMVIZSGÁLATOK NYÍRSÉGI FÁS SZÁRÚ ENERGETIKAI ÜLTETVÉNYEKBEN CSIHA Imre, BÁRÁNY Gábor Erdészeti Tudományos Intézet Püspökladányi Kísérleti Állomása [email protected] Biomassza, energiaerdő, energetikai ültetvény, erdő vagy nem erdő, erdésszel vagy erdész nélkül? Ezek azok a fogalmak, melyek az írott és elektronikus sajtón keresztül eljutva az átlagember gondolatvilágába, lassan elnyomja az erdő szó hagyományos, gondolati tartalmát is. Nem kellene azonban ennek így lenni, ha nem keverednének – esetenként nem kevertetnének tudatlanul vagy tudatosan – ezek a fogalmak a szakmai és közgondolkozásban. Szakmánkban ugyanis már a korább évtizedekben kialakult hagyományos rendje volt ezeknek a fogalmaknak. Az Erdészeti Tudományos Intézetben, a nyolcvanas években kezdett szervezett és megalapozott kísérletekben vizsgáltuk a rövid vágásfordulójú ültetvények telepítés technológiáját, az alkalmazható fafajokat, és a rendszer gazdaságosságát. Akkori eredményeink jelentésekben, terepi bemutatókon, és publikációkban kerültek a széles nyilvánosság elé. Kicsengésükben mai szemmel nézve talán kicsit pesszimisták – véleményünk szerint sokkal inkább realisták voltak. Sajnos az idő teltével ezek a munkák (is) feledésbe merültek, és a külső körülmények változásával szakmai köreinken kívülről éledt fel ismét ugyanaz a kérdéskör. Fontos hangsúlyoznunk, hogy szakmán kívüli igények generálták a napjainkban érzékelhető jelentős érdeklődést, mert véleményünk szerint ez a „nem szakmaiság” az, ami napjaink legnagyobb veszélyét jelentik ebben a témában. A közelmúlt eseményeire visszatekintve láthatjuk, hogy a fokozódó érdeklődés mellett az erdész szakma máig tartó „hárítása” volt tapasztalható. Ezen szakmai hozzáállás alapja lehetett, hogy a 80-as években folyó kutatások nem adtak egyértelműen pozitív eredményt a minirotációs energia erdők gazdasági kérdéseire. Nem adtak, mert nem is adhattak. Jelentősen eltérő volt ugyanis a társadalmi, gazdasági környezet. Előadásunkban erre a kérdésre keressük a választ, azaz hogy megéri-e a jelen gazdasági környezetben energiaerdőt telepíteni, és ha igen, akkor azt milyen fafajok felhasználásával és milyen technológiát követve tehetjük eredményesebbé. A prezentáció során a régi kísérleteink bemutatása mellett 5 új kísérlet friss eredményeire támaszkodva kívánunk választ adni ezekre a jelenleg igen széles szakmai közönséget érintő kérdésekre.

20


előadások

A TULAJDONI VISZONYOK ÉS A BIRTOKPOLITIKA KAPCSOLATA A MAGÁNERDŐKBEN JÁGER László Nyugat-Magyarországi Egyetem, Matematikai és Ökonómiai Intézet, Sopron [email protected] Mindenki előtt ismert, hogy a magánerdők tulajdonszerkezete nem túl kedvező, ami jelentős mértékben hátráltatja az erdőkben folyó tartamos gazdálkodás megvalósítását. Az elmúlt évtizedben azonban a birtokpolitika és az erdőgazdálkodás jogi szabályozásában - az erdészeti integrátorokat leszámítva – nem volt jelentős előrelépés. Jelenleg az erdőtörvény módosítása, az erdőterületek kimérési szabályainak változása. és általában az agrárium, illetve a megújuló energiaforrások iránti fokozódó figyelem ismételten lehetőséget teremtenek egy kedvezőbb szabályozási modell bevezetéséhez. A jogszabályi változásokat, különösen az olyan hosszú távú folyamatok esetén, mint a tulajdoni viszonyok, csak előzetes vizsgálatok és modellezési folyamat eredményeinek figyelembe vételével célszerű bevezetni. A Matematikai és Ökonómiai Tanszék több éves kutatási folyamat során részletes és valós helyrajzi, tulajdoni és erdőgazdálkodási adatok segítségével olyan vizsgálatokat folytat, amely segítségével elemezni lehet a jelenlegi és távlati tulajdonosi szerkezetet, annak hatását a rendezetlen státuszú erdőkre, és javaslatokat lehet megfogalmazni az erdészeti birtokpolitika és ágazati szabályozás számára. A vizsgálatok lehetőséget teremtenek arra is, hogy a tulajdonosi vélemények és célok az 1997-2007 közötti tíz éves intervallumban történő változását is megismerjük, amely kellő időtávlatot ad a változások lényegi folyamatainak bemutatásához. A vizsgált főbb kérdéskörök a következők: • milyen az erdők tulajdonosi szerkezete, • milyen az erdők tulajdonszerkezete, • a tulajdonváltozási folyamatok (adásvétel, öröklés, stb.) milyen irányban befolyásolják a tulajdonszerkezetet, • az erdőtulajdonnal kapcsolatos jogintézményeknek milyen hatása van a birtokkoncentrációra (elővásárlási jog, kimérés, közös tulajdon megszüntetése), • a tulajdonosi szerkezet hogyan befolyásolja a magánerdők egyik közismerten legjelentősebb problémakörét, a rendezetlen státuszt. A kutatás során kiválasztott kistérségi területek teljes magántulajdonú területeinek felmérése megvalósul, így a rendezetlen erdők mellett a gazdálkodás alá vont területek és a mezőgazdasági és erdőterületek tulajdonosi integrációja is vizsgálható. A statisztikai matematikai elemzési módszerek mellett halmazelmélet, valószínűség-számítás, csoportelméleti vizsgálatok alkalmazása is kiegészíti. A kutatás javaslatokat ad az ágazati igazgatás számára a célszerű birtokpolitikai irányelvek megfogalmazásával, amely kedvezőbb birtokszerkezet kialakításának alapja lehet.

21


előadások

SZÁLALÓ SZERKEZET KIALAKÍTÁSA ERDEIFENYVES FAÁLLOMÁNYOKBAN A SZENTGYÖRGYVÖLGYI SZÁLALÓERDŐN KOLOSZÁR József Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron [email protected] A szentgyörgyvölgyi szálalóerdő hajdan arról volt nevezetes, hogy ebben az erdőtömbben az erősen fényigényes erdeifenyő állományaiban is sikerült a többkorú, többszintes szálaló szerkezet kialakítása és fenntartása. Ennek oka az is volt, hogy ebben az erdőtömbben legeltetés és alomszedés folyt, így az erdeifenyő magvainak csírázását, s ennek következtében folyamatos felújulását semmi sem akadályozta. Az 1950-es évektől a legeltetés és az alomszedés megszűntével az erdeifenyő felújulási feltételei nagymértékben romlottak, nem így a lombfafajoké, amelyek lassan uralkodóvá váltak. A mai középkorúnál idősebb faállományokban a második koronaszintet már kizárólag lombfafajok alkotják, a vastag avartakarón – ráadásul fény hiányában – az erdeifenyő nem képes felújulni. A Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőművelés Tanszéke 1995-ben elhatározta, hogy egy arra alkalmas faállományban létesített mintaterületen megkezdi a szálaló szerkezet kialakítását, s ennek folytatása 2006-tól a RET keretében történik. A Szentgyörgyvölgy 12 A erdőrészletben 1995-ben kijelölt 1 ha-os kísérleti parcellán a faállomány egy olyan két- ill. háromszintes erdő képét mutatta, amelynek felső szintjét méretes erdeifenyő, míg középső és alsó szintjeit csoportosan felverődött erdeifenyő illetve zömében tölgyekből álló lombos faegyedek uralták. Az újulat gyakorlatilag hiányzott. Az 1995-96. telén elvégzett első szerkezetalakító fahasználat után hiába vártuk az erdeifenyő újulat megjelenését. 2006-07. telén az újabb bontás mellett megtörtént a terület bekerítése és a talajt borító avartakaró felszaggatása, mindezek hatására – természetesen nem egyenletes eloszlásban – de jelentős számú (16 ezer db/ha) erdeifenyő magonc verődött fel. A bontás szempontjai között első helyen az ideális szálaló szerkezet kialakítása szerepelt, melynek érdekében az idős erdeifenyő faegyedek és az erdeifenyő felújulását erősen zavaró lombfafajok eltávolítása volt a legfontosabb. A faállomány bontás után 2007-ben Prodan osztályok D1,3 cm 0-6,9 7-14,9 15-24,9 25-36,9 37-50,9 51-69,9 Összesen:

EF N (db/ha) 49 96 31 48 8 232

V (m3/ha) 4,5 31,6 23,8 106,4 67,5 233,8

T (KTT+KST) N V (db/ha) (m3/ha) 105 8,3 94 23,7 13 8,2 212 40,2

GY N (db/ha) 1 26 15 1 43

V (m3/ha) 1,9 3,8 0,5 6,2

Egyéb N (db/ha) 11 15 3 29

V (m3/ha) 0,3 2,8 2,3 5,4

Összesen N (db/ha) 1 191 220 48 48 8 516

V (m3/ha) 15,0 61,9 34,8 106,4 67,5 285,6

22


előadások

A táblázat adataiból jól látható, hogy a második bontás után a faállomány vékony és közepes vastagságú frakcióiban az ideális szálaló szerkezethez viszonyítva még jelentős a többlet, míg a vastagabbaknál némi készlethiány keletkezett. A jelenség összességében kedvező lenne, ha az újulati szint teljes egészében nem hiányozna, illetve a vékony és közepes vastagságú csoportokban a többletet nem a lombfafajok igen nagy részaránya jelentené. A 2007-ben megjelent újulat megmaradása majd megerősödése esetén viszont már olyan faállomány-szerkezet jelenhet meg, amely reményt adhat a szálalóerdő kialakulásához.

23


előadások

KLIMATIKUS STRESSZ ÉS A FAFAJOK VÁLASZREAKCIÓJÁNAK ELEMZÉSE KÖZÖS TENYÉSZKERTI KÍSÉRLETEK ALAPJÁN MÁTYÁS Cs.1, NAGY L.2, ÚJVÁRINÉ JÁRMAI É.3 1

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Környezettudományi Intézet, Sopron [email protected] 2 Erdészeti Tudományos Intézet, Sárvár [email protected] 3 Erdészeti Tudományos Intézet, Mátrafüred [email protected]

Általánosan elfogadott, hogy az egyes fajok elterjedési határait nem kizárólag éghajlati tényezők jelölik ki, a klímazonális ökoszisztémákat meghatározó fajok esetében ennek ellenére az elterjedési határok a fafaj klimatikus kereteivel jól összhangba hozhatók, elsősorban az elterjedés északi határain, illetőleg az elterjedés hegyvidéki felső határa mentén. A fafajok és erdei ökoszisztémák klímatoleranciája nem várt aktualitást kapott a klímaváltozásra való felkészüléssel kapcsolatban. Az éghajlatváltozás hatásainak prognosztizálásához szükség van a klímazonális vegetáció várható átalakulását befolyásoló faktorok vizsgálatára, illetve képet kell alkotnunk arról, hogy az egyes fafajok milyen mértékű változást képesek elviselni, hogyan reagálnak a klímatényezők megváltozására. Elemzésünk lehetőségét az teremti meg, hogy az élőlények globális elterjedési korlátját egyebek mellett a klímatényezőkkel szemben megnyilvánuló élettani toleranciahatáraik szabják meg. A közismert tényhez egy kevésbé figyelembevett megállapítást kell hozzátennünk: ezeknek az élettani határoknak egyértelmű genetikai meghatározottsága van, vagyis a tolerancia alapvetően genetikai okokra vezethető vissza. A bioklimatikus modellezés tehát végső soron a faj genetikailag meghatározott toleranciahatárainak kutatása. A szárazsági határt kijelölő tolerancia genetikai vizsgálatára 3 fafaj közös tenyészkerti adatait elemeztük. Vizsgálataink elvi alapját az a meggondolás adja, miszerint egy adott környezethez alkalmazkodott származás mintázása és kísérletbe helyezése során a populáció egy, feltehetőleg az eredetitől eltérő termőhelyre kerül, azaz tulajdonképpen egyetlen generáció alatt beálló klímaváltozást él át. E változás mértékét a származási hely és a kísérlet helyének klimatikus különbsége jelenti. Több populáció együttes vizsgálata során pedig lehetőségünk nyílik eltérő mértékű és irányú változásokra adott adaptív válasz vizsgálatára. Az eredmények igazolják, hogy adott fajon belül egy populáció reakciója az áreában elfoglalt helyszíntől, és az evolúciós előzményektől függ. Az elterjedés szárazsági (ariditási), vagyis alsó határán már kis mértékű szárazodás is növedék-visszaesést és mortalitást eredményez, mert ezek a populációk alkalmazkodottságuk ellenére, eredeti előfordulási helyükön is stresszhelyzetben vannak (klímaoptimum eltolódás törvénye miatt). Egy feltételezett 20°C-os hőmérséklet emelkedés esetére a nedvességre különösen érzékeny lucfenyő és bükk esetében a magyarországi dombvidéki előfordulások komoly veszélyeztetettsége valószínűsíthető, mind egészségi állapot, mind növekedés tekintetében. A növedék visszaesés a többi fafajt is érinteni fogja, érzékenységük és aktuális termőhelyük függvényében. A következő 3-4 évtizedben várható változások a jelenlegi faállományok legalább felét érinteni fogják. Alkalmazkodásuk lehetősége elsősorban a fenotípusos plaszticitás mértékén fog múlni. Ezen tulajdonság fokozott figyelembevétele és további vizsgálata ezért nagyon lényeges. 24


előadások

A TÖLGYPUSZTULÁS HOSSZÚ TÁVÚ KÖVETKEZMÉNYEI A SÍKFŐÚT PROJEKT ÉS A VÁR-HEGY ERDŐREZERVÁTUM FAÁLLOMÁNY-SZERKEZETÉBEN MÁZSA K.1, KOTROCZÓ2, HORVÁTH F.1, ASZALÓS R.1, R. D. BOWDEN4, BÖLÖNI J.1, KRAKOMPERGER Zs.2, PAPP M.3, TÓTH J. A.2 1

2

MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót Debreceni Egyetem, Ökológia Tanszék; 3Debreceni egyetem, Növénytani Tanszék 4 Dept. of Env. Sci., Allegheny College, Meadville [email protected]

A XX. század második felében az erdők társadalmi megítélése jelentősen megváltozott, előtérbe került a biodiverzitás- és az erdőkben lejátszódó természetes folyamatok védelme. Mindkét általunk vizsgált cseres-kocsánytalan tölgyes állomány korábban gazdasági erdő volt, majd – a hosszú távú ökológiai vizsgálatok érdekében (Síkfőkút) illetve az erdőrezervátum védelmeként (Vár-hegy) – az erdőgazdálkodást beszüntették és az elmúlt mintegy 30 évben mindkét állomány beavatkozástól mentesen fejlődött. Felméréseinkben azt vizsgáltuk, hogy a felhagyás és az 1970-es/80-as években lezajlott jelentős mértékű tölgypusztulás hogyan változtatta meg az erdő fafaj összetételét és strukturális jellemzőit. Az 1974-es és a 2004-es állapotot hasonlítottuk össze úgy, hogy az 1974-es állapotot a korábban végzett felmérés (Síkfőkúton) valamint az aktuális holtfa (tuskó és fekvő holtfa) felmérése és értékelése alapján rekonstruáltuk. Eredményeink szerint a korábban kocsánytalan tölgy és cser dominálta kiligetesedett állományokban 2004-re harmadik leggyakoribb fafajjá lépett elő a mezei juhar, további elegyfafajok mellett. Egyedsűrűségét tekintve a kocsánytalan tölgy aránya mindkét állományban jelentősen lecsökkent (SÍK: 32%-ra és VÁR: 60%-ra), míg a cser tőszáma csak S: 80%-ra és V: 87%-ra. Nagyrészt ennek következtében a cser elegyaránya S: 22%-ról 36%-ra és V: 19%-ról 25%-ra nőtt. A felújulási folyamatokat az jellemzi, hogy a 15 cm-es mellmagassági átmérőnél vékonyabb tartományban a tölgyek csak elenyésző számban fordulnak elő, míg ezt a mérettartományt a betöltődött mezei juhar, magas kőris (Vár-hegy) és más elegyfa fajok jellemzik. A vizsgált állományokban a természetes öngyérülés és a tölgypusztulás hatására a korábban szinte egyöntetű, zárt tölgyesek felnyílt lombkoronájú, több korosztályú, elegyes állományokká alakultak.

25


előadások

NÖVÉNYI ENZIMKORRELÁCIÓ STRESSZ ÉRZÉKENYSÉGE NÉMETH Zsolt István1, POZSGAINÉ HARSÁNYI Mónika1, GÁLOS Borbála2, ALBERT Levente1 1

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Kémiai és Termőhelyismerettani Intézet, Kémia Tanszék, Sopron 2 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Környezettudományi Intézet, Sopron [email protected]

Két növény faj (Quercus robur L. and Phaseolus vulgaris L) esetében mértük leveleik peroxidáz és polifenol-oxidáz aktivitásait. Megállapítottuk, hogy az enzimaktivitások egyedektől és mintavételtől függetlenül normál eloszlásúak. Az enzim aktivitások között lineáris korrelációt állapítottunk meg. Értelmeztük és magyaráztuk az aktivitások lineáris függvény-kapcsolatát, amely a növényi anyagcsere szabályozásának a következménye. Hideg sokk és fényhiány stressz hatására az enzimkorreláció meredeksége mind kocsányos tölgy csemete, mind babnövény esetében - az egyes enzimaktivitások abszolút értékeivel ellentétben - stressz-érzékenynek bizonyult. Megjegyzés: Az előadás egy nemzetközi szakfolyóirathoz megjelentetésre benyújtott tudományos dolgozat változata.

26


előadások

A KÖRNYEZETI TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉS LEHETŐSÉGEI AZ ERDŐGAZDÁLKODÁSBAN PÁJER József, POLGÁR András Nyugat-Magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron [email protected], [email protected] Az utóbbi években Magyarországon is egyre elterjedtebb a környezetközpontú irányítási rendszerek (KIR) alkalmazása. Bevezetése, üzemeltetése a környezeti követelményeknek való megfelelés illetve – a hazai körülmények között is mindinkább felismerhetően – a versenyképesség javulásával biztosít előnyöket. A KIR alapkövetelménye a környezeti teljesítmény (KT) folyamatos javítása. Azonban ez alatt sokan csupán a környezeti követelményeknek való mind jobb megfelelést értik, amely sokszor csak a környezetterhelés csökkentésében merül ki. (A környezet védelméért felelős hatóságok is csak akkor rendelik el a környezetvédelmi felülvizsgálatot, ha környezeti problémákat tapasztalnak.) A jelentős környezeti hatással bíró ágazatok esetén magától értetődőnek mondható és a működés feltételeként említhető a környezeti követelmények előtérbe helyezése a vezetés során, melynek megoldása nemzetközi szervezetek által kidolgozott, egységesített és kipróbált gyakorlati háttérre támaszkodhat. A csekély környezetterheléssel bíró, de tevékenységük révén a környezetállapot javítására kifejezetten alkalmas szervezetek esetében viszont nincs érdemi gyakorlat a KIR-ek bevezetésének és hitelesítésének létjogosultságát, ill. ezen szervezeteknél a környezeti teljesítmény (röviden KT) értékelés elvégzését és a nyilvánosság általi megítélést illetően. Ugyanakkor érzékelhető, hogy elsőrendű társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy a környezetállapot javítására potenciálisan alkalmas gazdálkodók tevékenységének megítélésében ne csupán a környezetkárosítás hiányának elérése legyen az egyedüli követelmény, hanem elismert legyen a környezetállapot javításában felmutatott jelentős teljesítmény is. Az erdőgazdálkodás – más környezethasználatokhoz képest- csekély környezetterheléssel jár(hat), ugyanakkor – a környezeti szolgáltatások és feltételeik tudatos biztosításával, fejlesztésével- alkalmas is a környezetállapot javítására. Az erdőgazdálkodó szervezetek ezirányú tervezési és irányítási tevékenységének támogatása, környezeti teljesítményértékelésének megalapozása, társadalmi elfogadása és értékelése érdekében szükséges, hogy a KT alakulását mérő mérőszámok között megjelenjenek a pozitív hatást kifejező mutatók. A KIR és a környezeti teljesítményértékelés (KTÉ) alkalmazásának módszertani fejlesztését a ZALAERDŐ Zrt. KIR rendszerének példáján hajtottuk végre, mely során elvégeztük a szervezet részletes környezeti szempontú vizsgálatát a KT értékelés munkalépéseinek alkalmazásával. A vonatkozó hazai előírások áttekintésével, valamint a jóváhagyó felügyelőségek szakemberei álláspontjának megismerését célzó interjúk alkalmazásával felmértük azokat a jogszabályi és gyakorlati lehetőségeket is, amelyek az érintett szervezetnél a KIR ill. KT harmadik fél általi hitelesíthetőségét befolyásolják.

27


előadások

A kutatás eredményeként kifejlesztettünk egy KT mérőszámrendszert az erdőgazdálkodás legjelentősebb környezeti hatásainak, illetve környezeti teljesítményének értékeléséhez. A mérőszám rendszer alapja lehet a különböző erdőgazdaságok összehasonlító környezeti teljesítményértékelésének, és alkalmazásával javulhat az erdőgazdálkodás társadalmi megítélésének tényszerűsége.

28


poszterek

POLIFENOLOK KINYERÉSE MAGYARORSZÁGI FAFAJOK KÉRGÉBŐL KÜLÖNBÖZŐ EXTRAKCIÓS ELJÁRÁSOK HATÉKONYSÁGÁNAK VIZSGÁLATA ALBERT Levente1, HOFMANN Tamás1, RAJCZI Eszter1, CSEPREGI Imre2, MAKK Ádám3 1

2

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Kémia Tanszék, Sopron Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőművelés Tanszék, Sopron 3 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Sopron [email protected]

Az erdei fák kérge gyakran fafeldolgozási mellékterméknek minősül. A kéreg jelentős mennyiségben tartalmazhat járulékos anyagokat (polifenolok, alkaloidok, szteroidok, stb.) melyek jótékony élettani hatással rendelkeznek (antioxidáns, gyökfogó, antitumor, antibakteriális hatás, stb.) és jelenős piaci értéket képviselnek. Egyes fák kérgéből előállított polifenol kivonatok a kereskedelmi forgalomban is megtalálhatók. Vizsgáltuk a Magyarországon megtalálható több jelentős fafaj (akác, csertölgy, vörösfenyő, lucfenyő, erdei fenyő, nyír) kérgéből kivonható polifenolok mennyiségét az úgynevezett „totálfenol tartalom” meghatározásával, mely egy mennyiségi összképet ad a fenolos jellegű vegyületek koncentrációjáról. Ennek megmérésével eldönthető, hogy mely fajokkal érdemes a továbbiakban foglalkozni. A kéregmintákból a polifenolokat különböző módszerekkel (folyamatos oldószeres-, Soxhlet- és mikrohullámú extrakció) vontuk ki és összehasonlítottuk az egyes eljárások hatékonyságát az egységnyi tömegű száraz kéregből időegység alatt kivonható fenolos anyagok mennyiségének összevetése alapján. Az alkalmazott extrahálószer 80%-os metanol, illetve 80%-os etanol volt. Megállapítottuk, hogy a legmagasabb polifenol tartalom a lucfenyő, az erdeifenyő és a csertölgy kérgében található, a legalacsonyabb a nyír és az akác esetében mérhető. Az extrakciós eljárások közül a leghatékonyabbnak a mikrohullámú extrakció bizonyult (lucfenyőre 0.8066 mmol/óra*g fa). Ennek oka a magas hőmérséklet és a rövid extrakciós idő. A Soxhlet extrakció (lucfenyőre 0.0883 mmol/óra*g fa) és az oldószeres extrakció (lucfenyőre: 0.0723 mmol/óra*g fa) hatékonysága nagyságrendben nem különbözik egymástól. A Soxhlet extrakció nagy előnye, hogy nagy minta mennyiségekre is alkalmazható és koncentrált kivonatot eredményez. A mikrohullámú eljárás fajlagosan ugyan hatékonyabb, de kísérleti körülményeink között csak kis minta mennyiségre alkalmazható, viszonylag híg oldatot eredményez, amit a további kromatográfiás műveletek előtt töményíteni kell. Ennek az utóbbi lépésnek az energia- és időigénye magas és összevethető a Soxhlet extrakció erőforrásigényeivel. A hazai erdőkben való előfordulási gyakoriság tekintetében a viszonylag magas polifenol tartalommal rendelkező tölgyfélék aránya kiemelkedően magas (30%). A tölgyek kérgében jelentős (+)-katechin tartalom mutatható ki (0.4-4 mg/g kéreg), melynek elválasztását laboratóriumi körülmények között kidolgoztuk. A (+)-catechin erős antioxidáns-, gyökfogó-, antitumor- és gyulladás gátló hatású, megfelelő kivonás és koncentrálás után nagy tisztaságban is előállítható. A kutatás az ERFARET keretein belül, az NKTH támogatásával valósult meg.

29


poszterek

MAGYARORSZÁGI ERDŐK SZÉNMEGKÖTÉSÉNEK BECSLÉSE KÜLÖNBÖZŐ MODELLEKKEL BALÁZS Borbála, HORVÁTH Ferenc, MÁZSA Katalin, TORDA Gergely MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót [email protected] A környezetvédelmi tárca Természet- és Környezetmegőrzési Szakállamtitkársága és a KlímaFa Kft. között létrejött keret-megállapodás célul tűzi ki az állami tulajdonban és természetvédelmi kezelésben lévő szántó-, vagy természetvédelmi értékkel nem bíró, leromlott gyepterületek klímaerdőkkel való telepítését, ezen területeken őshonos fafajú „örök”-erdők táj léptékű ökológiai restaurációját és fahasználat mentes megőrzését. A telepítendő erdők nettó szénmegkötésére, a légkörből való szén-dioxid kivonására vonatkozóan az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete ad becsléseket. A számításokat két modell segítségével végezzük: a CO2FIX (Alterra) modell hazai viszonyokra adaptált változatával és a magyarországi gazdasági erdőkre kifejlesztett CASMOFOR (Somogyi) modellel. A Magyarországon leginkább jellemző termőhelyi körülmények között előforduló, ötféle erdőtípust vizsgáltunk: 1. ártéri puhafa (fűz-nyár) ligeterdő, 2. ártéri keményfa (tölgy-kőris-szil) ligeterdő, 3. hegy- és dombvidéki száraz cseres-tölgyes, 4. hegy- és dombvidéki kocsánytalan tölgyes, 5. hegy- és dombvidéki üde gyertyános-tölgyes. A számításokat 80 éves időtartamra, 4-es (alacsony produktivitású, átlagos) és 3-as (jó produktivitású, átlagos) termőhelyi osztályokra végeztük el. A CO2FIX és a CASMOFOR modell-számítások közel azonos termőhelyi, ökológiai feltételek mellett futottak. Különbséget mindössze az okozott, hogy a CASMOFOR-ral fahasználatot feltételeztünk, a CO2FIX-szel pedig nem. A számítások eredményei így kis mértékben eltértek. Azonban a becslési eredmények sokkal inkább függtek a termőhelyi feltételektől, mint a modellválasztástól.

30


poszterek

ÉRTÉKNÖVELŐ ELEGYFAJOK ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEI ALFÖLDI ERDEINKBEN BERÉNYI Gyula, CSIHA Imre Erdészeti Tudományos Intézet A közelmúlt társadalmi és gazdasági változásai bizonyos hangsúlyeltolódást generáltak az erdő társadalmi és tulajdonosi értékrendjével kapcsolatban. Társadalmi részről az erdő immateriális értékeinek felértékelődése – mint a természet és környezetvédelmi, rekreációs, vidékfejlesztési tájesztétikai értékek – tulajdonosi részről az erdő értékteremtő, vagyonértékű szemlélete erősödik az állami, de különösen a magán erdőtulajdonosok részéről. E két egymásnak ellentmondó elvárásnak megfelelni esetenként igen nehéz feladat. „A kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági területek hasznosítása erdősítéssel” című ALAP100060/2004. számú pályázati munka keretei között végzett kutató-fejlesztő munka alapján elmondhatjuk azonban azt, hogy vannak olyan esetek, amikor harmonikusan kielégíthető mind a társadalmi, mind a tulajdonosi elvárás is. Az értéknövelő elegyfajok alkalmazása természet közeli állományainkban sok esetben elsősorban figyelem és törődés kérdése csupán. A természetes, vagy természet közeli erdőállományok elegyessége kedvezően befolyásolhatja az állomány ökológiai stabilitását, vadeltartó képességét, tájesztétikai értékét, kár- és kórokozókkal kapcsolatos ellenállását is. A több fafajból álló, esetenként több szintű erdőállomány optimálisabban használhatja ki a termőhelyi adottságokat, magasabb lehet a talajvédelmi értéke, kedvezőbb lehet az állomány vízháztartása. Ellenállóbbak az egyre gyakrabban előforduló természeti katasztrófáknak: széldöntéseknek, aszálykároknak, erdőtüzeknek, stb. Tapasztalataink azt mutatják, hogy az elegyfajok kellő mértékű alkalmazása csökkentheti egyes károkozók gradációjának kialakulását is, monofág rovarok táplálkozását esetenként megzavarhatják. Kellő figyelemmel telepített egyedeik – erdőszélekre, csoportosan, foltokban – jelentősen javíthatják az erdők tájesztétikai értékét, termésükkel, őszi levélelszíneződésükkel növelik az erdőszegélyek látványát. Mindemellett az anyagi értékektől függetlenül termésüknek lehet gazdasági haszna vadtakarmányként: vadkörte, vadalma, vad- és szelídgesztenye, berkenyék, madárcseresznye. Nem hanyagolható el ezekben az állományokban az erdei melléktermék haszonvétel, mint pl.: a közönséges dió, közönséges mogyoró, török mogyoró termése. Kis mennyiségben, de jó minőségben megnevelt különleges faanyaguk pedig jelentősen javíthatja az állomány jövedelmezőségét. K+F munkánk során kiemelt figyelmet fordítottunk a közönséges dió (Juglans regia L.) erdészeti hasznosíthatóságára. Munkánk eredményeként számos telepítés történt az ország teljes területén, de kiemelten a Tiszántúlon. Több fajtagyűjteményt létesítettünk, a szelektált anyagok oltványiból, egyúttal együttműködve francia és olasz kutatókkal behoztunk és kísérletekbe ki is vittünk értékes szaporítóanyagokat. A 2004-ben beindított fejlesztő munkánk módot adott arra, hogy eddigi kísérleteinket kiértékeljük, szelekciós munkánkat bővítsük, az azóta termőre fordult állományokból szaporító anyagot gyűjtve tovább folytassuk fejlesztő munkánkat. Eddigi eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy megfelelő elegyben elhelyezett, a véghasználati törzsszám 25%-át megközelítő szelektált dió szaporítóanyagból telepített állomány faanyag értékesítésből származó jövedelmezősége akár kétszeresét is elérheti egy átlagos kocsányos tölgy állomány jövedelmezőségének. 31


poszterek

SZÁRAZSÁGTŰRŐ TÖLGY FAJOK: FELKÉSZÜLÉS A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSAIRA CSEKE Klára, BOROVICS Attila Erdészeti Tudományos Intézet Sárvári Kísérleti Állomás, Nemesítési Osztály [email protected] Az emberi hatásra bekövetkező felgyorsult klímaváltozás következményeként fás társulásaink összetételében jelentős változásokkal szembesülhetünk. Egy hirtelen bekövetkező környezeti változásra a hosszú életciklusú, fás fajok nem vagy csak korlátozott esetben képesek gyors alkalmazkodással válaszolni. Az erdőművelés egyik új feladata a küszöbön álló klímaváltozás hatásainak megismerése és mérlegelése, illetve a megoldások keresése lett. Hazai tölgy fajaink rendelkeznek olyan, ma még kiaknázatlan lehetőségekkel, amelyek megoldást nyújthatnak egy drasztikus változás esetében is. A gyakorlatban elfogadott tágan értelmezett (sensu lato) fajkomplexeken belül olyan fajokat különíthetünk el, amelyek másmás ökológiai igénnyel rendelkeznek, és ennek megfelelően más-más adaptációs értéket hordoznak. Egyrészt ezeknek a szűken értelmezett (sensu stricto) kisfajoknak – az új ökológiai feltételeknek megfelelő - tudatos alkalmazása jelentheti a kulcsot a változások követéséhez. Másfelől, szükséges lehet olyan idegenhonos származások bevezetésére, amelyek a megváltozott klímának leginkább megfelelő területeken alkalmazkodtak. Végül, mérlegelni kell a származáscserén túl, a fafajcsere lehetőségét is. A tölgy nemzetségen belül több olyan probléma is felvetődik, ami megnehezíti a fajok taxonómiai elkülönítését. Ez különösen érvényes a Kárpát-medencében fellelhető szűken értelmezett kisfajok esetében. Az alnemzetségeken belül a reprodukciós gát részben hiányozhat, és így a fajok átkereszteződhetnek egymással. Ez a folyamat ugyan nem teljes, és a fajok nem olvadnak fel egymásban, mégis számos átmeneti, morfológiailag köztes egyedet eredményezhet az állományokban. A hagyományos határozókulcsok ilyen esetekben nem megfelelőek. Az egzakt elkülönítéshez nyújt megoldást a numerikus taxonómia, amely nagyszámú, kvantitatív bélyeget vizsgál egyszerre, a többváltozós statisztika módszereivel.

32


poszterek

NYÁR KLÓNOK GENETIKAI AZONOSÍTÁSA CSEKE Klára, BENKE Attila, BOROVICS Attila Erdészeti Tudományos Intézet Sárvári Kísérleti Állomás, Nemesítési Osztály [email protected] Napjaink nemesnyár-gazdálkodásra jellemző ültetvényszerű fatermesztés két legfontosabb alappillére a termőhelyi adottságoknak megfelelő fajta helyes megválasztása és a szigorú termesztés-technológiai előírások követése. A gazdálkodási igényeket figyelembe vevő nemesítés eredményeként jelenleg széles fajtaválaszték áll rendelkezésére. A fajtahasználat területén azonban találhatunk még megoldatlan feladatokat. Egyik ilyen fontos feladat a fajtaazonosítás megbízható módszerének kidolgozása. A mai gyakorlat szerint a fajták azonosítása különböző bizonylatolási folyamatok eredménye, vagy morfológiai és fenológiai bélyegek alapján történhet. A bizonylatolásokba hiba csúszhat, a taxonómiai megközelítésnek is vannak a korlátai (szubjektív és csemete korban bizonytalan). A fajtaazonosítás megbízható módszerének kidolgozása nem csak az esetleges „tévedések” kiszűrését segítené, de fontos eszköze a fajtavédelemnek is. A nemesítői munka eredményeként létrejött nyár fajták gyakorlatilag külön-külön egy adott, meghatározott genotípusnak felelnek meg. Ezen genotípusok azonosítása megoldható ún. „genetikai ujjlenyomat” készítésével, amely genotípusonként változó, egyedi bélyegként értelmezhető. Az első azonosítási eljárások az izoenzim alapú markerekre épültek, amelyet a PCR alapú RAPD eljárás követett. Az előbbi esetében a korlátolt felbontóképesség, az utóbbi technika esetében reprodukálhatóság, és így a megbízhatóság jelentett gondot. Jelenleg a PCR-re épülő, de továbbfejlesztett módszerek közül az AFLP és a mikroszatellit (SSR) alapú markerek kínálnak lehetőséget a genotípusok egyedi azonosítására. Vizsgálatunk célja a hazai termesztésben jelentős nyár fajták genetikai azonosításának kidolgozása volt mikroszatellit (SSR) markerek alapján. A vizsgálatokba 41 nyár klónt vontunk be, amelyek között 26 államilag elismert fajta, ill. bejelentett fajtajelölt és 15 további kísérleti klón szerepel. A nemesnyár hibridek (Populus × euramericana) mellett, egyéb fajok, és hibridek is megtalálhatók a vizsgálati anyagban, amelyeknek a rokonsági fokok ellenőrzésében lehet jelentőségük. A genotípusokat hét mikroszatellit lokusz alapján jellemeztük, amelyekhez tartozó primerpárokat a Populus nigra fajra kifejlesztett WPMS, ill. a P. trichocarpa fajra kifejlesztett PMGC adatbázisból választottunk ki. A módszer lényege a specifikus primerpárok segítségével az adott SSR szekvencia felszaporítása egy PCR reakció során. Az így nyert fragmentumok (heterozigóta genotípus esetében kétféle, homozigóta esetben egyféle) fluoreszcens végjelölést kapnak. A következő lépésben az ún. fragment analízis során ezen jelölés segítségével detektálható a fragmentumok pontos mérete, bázispár hosszúságban megadva. Minden klón egy hét számpárból álló kóddal (genotípus) jellemezhető, a hét nukleáris mikroszatellit lókusz alapján. A nyers adatok különböző genetikai értékelő szoftverekkel tovább elemezhetőek. A markerezési eljárások megoldást nyújtanak a nyár fajták gyors és objektív azonosítására, illetve további eredményeket szolgáltathatnak a különböző genotípusok rokonsági viszonyainak, származásának megállapításában, ill. egyéb taxonómiai kérdések kutatásában, valamint a fajtafenntartás gyakorlatát megnehezítő esetleges genetikai változások követésében. A fenti munkát az NKTH-4/011/2005. pályázat támogatta.

33


poszterek

ENERGETIKAI FAFELHASZNÁLÁS SORÁN KELETKEZŐ HAMU ELHELYEZÉSÉNEK ERDÉSZETI VONATKOZÁSAI CSIHA Imre, KESERŰ Zsolt, RÁSÓ János Erdészeti Tudományos Intézet Püspökladányi Kísérleti Állomás [email protected] A fa elégetésekor keletkező hamu számos értékes ásványi sót tartalmaz, elsősorban kálium tartalma jelentős. Erősen lúgos kémhatású, pH-értéke 10-13 közé esik (a kísérletben felhasznált hamu pH értéke 11,38 volt), a termőföldre kiszórva azonban lúgossága nagyon gyorsan kiegyenlítődik, így mértékkel használva, nem kell tartani a föld ellúgosodásától. Az erdőművelés, az erdőgazdálkodás összetett módon hat az erdők tápanyaggazdálkodására. A legtöbb erdőművelési beavatkozás csökkenti az erdő eredeti tápelemtartalmát (különösen a tarvágások). A fakitermelés során az erdőt hirtelen éri tápanyagveszteség, hiszen a földfeletti tápanyagtartalom jelentős hányada elszállításra kerül a területről. Az elmúlt évtizedekben főként a fejlettebb országokban megnőtt az erdők trágyázásának jelentősége. Az 1980-as években és még napjainkban is a talaj-elsavanyodás és a bázikus tápelemhiány hatásának ellensúlyozására Mg-, Ca- és K-trágyázást végeznek. A fakitermeléssel ez erdőből kivont tápelemmennyiség trágyázással történő pótlására szükség lenne. A természetközeli erdők trágyázása környezeti és természetvédelmi szempontok miatt nem indokolható, hiszen ezektől az erdőktől távol kell tartani a kemikáliákat. A kitermelt fák hamujának visszajuttatása a tápanyagok egy részének természetes anyaggal történő pótlását jelenti. A skandináv országokban több évtizedes gyakorlata van a fahamu talajjavító anyagként történő felhasználásának. A Svéd Nemzeti Energia Hivatal 2-3 t/ha mennyiség kijuttatását javasolja erdészeti területeken talajjavító anyagként. A növények hamuja viszonylag magas káliumtartalmuk miatt elsősorban kálium műtrágyának megfelelő hatású anyagnak tekinthető. Káliumtartalmuk 4-6%. A kálium mellett bizonyos mennyiségű kalcium, foszfor és számos makro- és mikroelem (magnézium, vas, molibdén, mangán, kobalt, cink, réz, bór) is található a fahamuban. Az alkotóelemek vízoldható állapotban vannak, ezért természetes tápanyagai a telepítésre kerülő növényzetnek. A fahamu talajba juttatása a talaj kémhatására is hatást gyakorol. A fahamu lúgos hatású trágya, amely kedvező hatással van a savanyú erdei talajok kémhatására. A talajok kémhatása nagy hatással van a növények életére és a talajban található mikroszervezetek élettevékenységére. Közvetett hatása trágyázás terén mutatkozik. Savanyú kémhatás esetén a tápanyagok - elsősorban foszfátionok - megkötődnek. A talajsavanyodással a nehézfémek mobilizálódnak, és bekerülnek a talajoldat – talajvíz – mikroorganizmus – növény – állat – ember táplálékláncba. Semleges kémhatás esetén ez a jelenség nem észlelhető. A lúgos fahamu alkalmazása semleges irányban mozdítja el az erdei talajok kémhatását, tehát megakadályozza ill. megszünteti a talajsavanyodást. Az Erdészeti Tudományos Intézet Püspökladányi Kísérleti Állomásának csemetekertjében fahamu és a gúthi erdészet területéről származó savanyú (pH= 4,21-4,48) homoktalaj kombinációkkal tenyészedénykísérletet állítottunk be azzal a céllal, hogy eltérő hamuadagok mellett vizsgáljuk a növények kelési erélyét, növekedését, egészségi állapotát, a talajok kémhatását. A kísérlet 4 kezeléssel (3+kontroll) került beállításra akác magvetéssel. A három kezelés 1 – 2 – 3 kg fahamu/hordó (minden kezelés 6 hordóból áll) volt, ez hektárra vetítve 40 – 80 – 120 t/ha. Továbbá beállításra került egy különböző mélységű talajszelvényeket szimuláló kísérlet is. 34


poszterek

Az említett csöveket 110 mm átmérőjű műanyag csövekből készítettük, amelyeknek az alját perforációval láttuk el a szelvényen átfolyó csapadék felfogása érdekében. A rendszeres öntözések után (csapadék modellezése) több alkalommal pH méréseket végeztünk, annak megállapítására, hogy a bemosódó csapadék hatására a talajszelvényben milyen mértékben változik meg a kémhatás. Ez ugyanis behatárolja a gyökérzóna számára az adott talajszelvény-mélységben felvehető tápelemek összetételét, mennyiségét.

35


poszterek

AZ EURÓPAI TISZAFA (TAXUS BACCATA L.) POPULÁCIÓ-GENETIKAI VIZSGÁLATA RAPD MARKERREL FRANK Norbert Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron [email protected] Az 1951 óta természetvédelmi oltalom alatt álló, Szentgál és Bánd községhatárban található tiszafás az Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet egyik kutatási területe. Részletes termőhelyi, botanikai, állományszerkezeti vizsgálatokat az 1970-es években Majer Antal professzor vezetésével végeztek, ekkor a tiszafa egyedszámát 120000-re becsülték. Az állomány természetes felújulásának hiánya érdeklődésünket a faj szaporodásbiológiai vizsgálataira irányították, melynek keretében megállapítottuk, hogy a védett területen jelenleg (2004) 13915 tiszafa található. A RAPD (Randomly Amplified Polymorphic) molekuláris marker alkalmazásával a hazai tiszafa populáció genetikai diverzitásának vizsgálata mellett, távlati célunk ivarspecifikus markerek azonosítása volt, mellyel a hím- és nőivarú egyedek még a virágzás előtt elkülöníthetőek. Vizsgálatainkhoz a következő primereket használtuk fel: OPA07, OPA12, OPA20, OPB16, OPD05, OPP08. A RAPD elemzésekből különböző módszerekkel dendrogramokat szerkesztettünk. A hazai minták eredményeit Németországból származó minták itthoni vizsgálati adataival is összehasonlítottuk. A két hazai (Szentgál I., II.), és véletlenszerűen kiválasztott két németországi mintaterület (Parzell I., II.) adatainak UPGMA dengrogramja jól szemlélteti a hasonló termőhelyekről gyűjtött minták genetikai távolságait. A megfelelőnek mondható hazai mintaszám következtében ezen populációk Nei-féle diverzitási mutatója viszonylag nagy (0,3117±0,1841 illetve 0,3530±0,1759). Figyelemre méltó, hogy a Nei-féle genetikai identitás értékek alapján a Szentgál I., II. mintaterületek adatai a Balderschwang populáció adataival (0,8408 illetve 0,814) mutatnak nagyfokú azonosságot. Az AMOVA elemzés alapján megállapítható, hogy a genetikai variancia 80,7%-a a populációkon belüli varianciára vezethető vissza. A polimorf RAPD lókuszok aránya a magyarországi minták esetében igen jelentős (92,3%), ezzel szemben a külföldi minták esetében ez csak 75,0%. A haza minták alapján számított teljes géndiverzitás értéke (0,3562±0,0234) jóval nagyobb, mint a németországi populációk adataiból számított érték (0,2615±0,0395). Az ivarspecifikus RAPD marker azonosítására a tesztelt 28 primer nem bizonyult elegendőnek.

36


poszterek

HIDRAULIKUS KONDUKTIVITÁS JELENTŐSÉGE ÉS MÉRÉSE FÁS NÖVÉNYEKNÉL GYEVIKI Márta, HROTKÓ Károly Budapesti Corvinus Egyetem, Gyümölcstermő Növények Tanszék, Budapest [email protected] [email protected] A hidraulikus konduktivitás ismerete, a hidraulikus szerkezet és vízhasznosulás különböző fás, illetve lágyszárú növények esetében részben a klímaváltozás hatására egyre nagyobb jelentőséggel bír, ezért egyre több kutató foglalkozik a témával. A növények vízháztartásának, az egyes növényi részek vízpotenciáljának és a talaj-növénylégkör hidraulkikus konduktivitásának elemzésére olyan műszert (HPFM) szerkesztettek, amellyel a tracheákban kialakuló nyomáskülönbségekre alapozva egyszerűen és gyorsan végezhetők vizsgálatok. Számos mérési eredmény áll rendelkezésre különböző kutatási területeken, leginkább fás szárú növényekre vonatkozóan. Az első jelentős eredményeket 1995-1998 között, trópusi növényeken végzet kísérletek során kapták. Az a feltevés igazolódott be, amely szerint a fás növények hidraulikus szerkezete hatással van a párologtatásra és a levél méretére, s ezáltal a tápanyag transzportra is. A szárazság rezisztenciával kapcsolatban a fás növényeknél elért eredmények szintén hasznos információkkal szolgálnak. Az Ailanthus altissima, mint szélsőségesen szárazságtűrő faj speciális szárazságtűrési mechanizmusát vizsgálták különböző talajvíz kapacitás mellett. A gyökérzet és a hajtás biomassza növekedése között nem volt szignifikáns különbség a különböző vízmennyiséggel ellátott fák esetében, azonban fokozódó sztóma-záródást, valamint a szár és a gyökér hidraulikus konduktivitásának csökkenését észlelték a szárazság stressznek kitett csemeték esetében. Anatómiai megfigyelések arra utalnak, hogy az erős szárazság-stressznek kitett magoncok gyökerében a háncssejtek és a többrétegű, endoderma jellegű szövetek beszűkültek, ami csökkenti a talaj és a gyökér sztéle közötti víztranszportot. A műszer segítségével feltárt speciális víztakarékossági mechanizmus a gyökérzet alacsony hidraulikus konduktivitásán, valamint a levelek csökkentett vízvesztésén alapul a vizsgált fafajnál. A hazai intenzív gyümölcstermesztésre irányuló kutatások során a rendkívül ígéretes cseresznye törpe alanyokon (pl. Gisela® 5) kiemelkedően száraz nyarakon erősen vízhiányos állapotot észleltünk, míg a sajmeggy alanyokon a fák szárazságtűrése egyértelműen jobb. A különböző fajokhoz tartozó alanyok szárazságtűrési mechanizmusára, hidraulikus szerkezetére vonatkozóan nincs elegendő információ, ezért tervezzük a Prunus avium, P. mahaleb, P. cerasus és fajhibridjeik hidraulikus konduktivitásának vizsgálatát. Még összetettebbé válik a probléma azáltal, hogy fáink többkomponensű oltványok, amelyekben a komponensek sajátságai mellett az oltási hely is közrejátszik a törzs transzportkapacitásának meghatározásában. A szár anatómiai szerkezetére vonatkozó vizsgálatok azt mutatták, hogy az erős növekedésű alanyok tracheáinak a felülete a szár keresztmetszetében mintegy kétszerese a törpéknek, s így a nedváramlással szembeni ellenállásuk feltehetően kisebb. Önmagában azonban az anatómiai vizsgálatok nem elegendőek a szárazságtűrési mechanizmus megértéséhez, a tervezett HPFM vizsgálatok bizonnyal hozzájárulnak a mechanizmus jobb megértéséhez és a hazai termesztési körülményeknek és céloknak megfelelő, növekedést mérséklő alanyok kiválasztásához.

37


poszterek

A NEM-FA ERDEI TERMÉKEK ÉS SZOLGÁLTATÁSOK PIACI VIZSGÁLATA HEGEDŰS Attila Nyugat-Magyarországi Egyetem, Matematikai és Ökonómiai Intézet, Sopron ForCons Tanácsadó Iroda [www.forcons.hu] hegedü[email protected] Minden olyan erdei terméket, amely a főtermék (a faanyag) sérelme nélkül előáll, összefoglaló néven erdei mellékterméknek (pl.: erdei gomba, erdei gyümölcsök, karácsonyfa), nemzetközi terminológiával élve nem-fa erdei terméknek (non-wood forest products) nevezzük. Nemzetközi viszonylatban vizsgálva a kérdést elmondható, hogy a nem-fa erdei termékek mellé helyezik az erdei szolgáltatásokat, mi is ezt tettük. A kutatás célja az erdészeti szektor azon termékeinek és szolgáltatásainak piaci vizsgálata, amelyek a hagyományos fakitermelési funkción túl jelentenek értékeket a társadalom és az erdőgazdálkodók számára. A kutatás tárgya a nem-fa erdei termékek és szolgáltatások európai szintű piaci vizsgálata a marketing sajátosságainak kiemelésével, illetve a termékkörhöz kapcsolódó fogyasztói szokások vizsgálata Magyarországon. A piaci vizsgálatok szekunder, míg a fogyasztói szokások primer kutatás keretében készültek. A primer kutatás kérdőíves formában demoszkópikus jelleggel, kvantitatív módon történt. Európában alapvetően három meghatározó hajtóerő befolyásolja a nem-fa erdei termékek és szolgáltatások körének bővülését: a fatermékek árának ingadozásai, növekvő igény a környezetbarát termékekre és a vidékfejlesztési politikák szerepének erősödése. A territoriális marketing a hatékonyság fokozásának egyik újszerű formája. A marketing ezen formációjához szükség van hálózatépítésre: együttműködő vállalkozásokra, intézményekre, hatóságokra, magán emberekre, akik egymás pozitív lehetőségeit szinergikus módon kihasználva egységesen lépnek a piacra. Az együttműködő szervezetek egy adott térségben, egy adott termék-szolgáltatás csomag kombinációt kínálnak a fogyasztók számára. A felmérés eredményei azt mutatják, hogy hazánkban az erdő társadalmi megítélése rendkívül sokoldalú. Az erdőlátogatások során a jó levegő, a nyugalom a legfontosabb. Megállapítást nyert, hogy az erdei tevékenységek finanszírozása kapcsán az erdőlátogatók nem ismerik az erdei szolgáltatásokhoz tapadó költségeket, ugyanakkor az erdei szolgáltatásokért csak korlátozott mértékben hajlandók pénzösszegeket kiadni, ezeket az összegeket mindenki mástól (állam, erdőgazdálkodó, hotelek stb.) várják. Az elemzések bizonyították, hogy a piac jelenlegi állapotában nem elégíti ki a fogyasztói igényeket, hiszen a lehetséges kereslet minden nem-fa erdei termék esetén meghaladta az aktuális helyzetet. Van növekedési lehetőség, a megfelelő marketing eszközök használatával az igény felkeltés fokozható. A legjelentősebb potenciális kereslet olyan testre kerülő szerek (pl. testápoló stb.) esetén van, amelyek erdei termékek kivonatából készülnek, a legkisebb a különbség a potenciális és az aktuális kereslet között a karácsonyfa esetén. Megállapítható egyrészt, hogy nagyobb jövedelemmel rendelkezők nem vásárolnak több nem-fa erdei termékeket, vagyis nem mondható, hogy ezek a termékek kifejezetten a prémium fogyasztói szegmenshez kapcsolódnak, másrészt van összefüggés az erdőbe járás szokása és későbbiekben realizált vásárlási szokások között, azaz akik vásároltak erdei terméket azok gyakoribb erdőjárók is egyben.

38


poszterek

ERDŐREZERVÁTUMOK TERMŐHELYI VISZONYAINAK VIZSGÁLATI MÓDSZEREI HEIL Bálint, BIDLÓ András, KOVÁCS Gábor, JUHÁSZ Péter Nyugat-Magyarországi Egyetem, Kémiai és Termőhelyismerettani Intézet, Sopron [email protected] A hazai erdőrezervátumokban folyó kutatások stratégiájában és módszertanában alapvető szereppel bír a termőhelyi viszonyok vizsgálata. Csak ezek ismeretében értékelhető az erdei ökoszisztémák biomassza termeléséért felelős egyes fafajok, cserjék és lágyszárú növények előfordulása, növekedése, a faállományok szerkezete és fejlődése. A termőhelyi vizsgálatok alapadatokat szolgáltatnak az erdőrezervátumokban végzett egyéb vizsgálatokhoz és a megfigyelések alapján levonható következtetések más erdőállományokra való kiterjesztéséhez. Az erdőrezervátum kutatások során elvégzett termőhelyi vizsgálatok módszertanát a kitűzött célok határozzák meg. Általános elvárás a növények előfordulásának, növekedési feltételeinek jellemzése. Kifejezetten az erdőrezervátumokra vonatkozó igényként merül fel a kezelt erdőkből a természetes állapotú erdőkbe való átmenet nyomon követésére alkalmas termőhelyi jellemzők leírása. Rögzíteni kell az alapállapotot, majd ebből kiindulva szét kell választani az átmenet során beálló változások külső és belső okait. Szintén általános elvárás a termőhely-feltárással szemben az, hogy alapadatokat szolgáltasson további, pl. botanikai, növényélettani, faállomány-szerkezeti, zoológiai, stb. vizsgálatokhoz is. A tudományos körökben komoly vitákat kiváltó, de mindenképpen konkrétan tapasztalható klímaváltozás függvényében fontos feladat a hosszú távon stabil, ill. a rövidtávon is változó termőhelyi tényezők szétválasztása, nyomon követése. Az erdőrezervátumoknak fontos kapcsolatuk van a múlttal, mert gyakran alapvető erdőtörténeti, tájhasználati állapotokat őriznek. Ezért kezdeti, előkészítő lépésekként a történeti előzmények feltárása, a területre vonatkozó dokumentumok beszerzése a feladat. Ezek után a terület alapos bejárása, helyszíni vizsgálata következik, mely során a termőhelyi tényezők számbavétele alapján megállapíthatjuk, hogy egy terület milyen termőhelytípus(ok)ba sorolható be. Fontos lépés, termőhely-típusonként, a talajszelvények nyitása és részletes elemzése, amely alapvetően mutatja be az egyes termőhelyek fizikai és kémiai tulajdonságait. Mivel a talajszelvények nyitásával csak korlátozottan jellemezhetjük a termőhely térbeli változatosságát, fontos hogy az egyes termőhelytípus változatok kiterjedését is meghatározzuk. A termőhelyi tényezők térbeli kiterjesztésének hatékony módszere a hálózatban történő talajfúrásra és termőhelyi paraméter-felvételre épülő számítógépes, térinformatikai rendszerben történő adatfeldolgozás és -értékelés. Ezek lehetőséget adnak a termőhelyi tényezők és a növényzet, faállomány, állatvilág és edafon összefüggéseinek új szempontok szerinti vizsgálatára. Az eddigi tapasztalatok összefoglalása, szakmai vitára bocsátása szerves részét képezi azon törekvéseinknek, hogy a jövőben is folyamatosan fejlesszük eszköztárunkat az erdőrezervátum-kutatások termőhelyi viszonyainak vizsgálatában.

39


poszterek

REGIONÁLIS ERDEI TURISZTIKAI HONLAP HÉJJ Botond Nyugat-Magyarországi Egyetem, Matematikai és Ökonómiai Intézet, Sopron [email protected] A honlap célja, hogy a társadalom tagjai részére széleskörű ismereteket és gyakorlati tanácsokat adjon a Nyugat-Magyarországi régió erdeinek turisztikai célú használatához. A résztvevők köre az Erdő- és Fahasznosítási Regionális Egyetemi Tudásközpont konzorciumi tagjai (Nyugat-Magyarországi Egyetem, Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt., Szombathelyi Erdőgazdaság Zrt., Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt., Zalaerdő Zrt.), illetve az MGSZH régióban működő Erdészeti Igazgatóságai (Vas Megyei MGSZH Erdészeti Igazgatóság, Zala Megyei MGSZH Erdészeti Igazgatóság) A honlap a http://erdeiturizmus.nyme.hu/ címen érhető el. Bemutatkozó oldala figyelem felhívó módon, az érzelmekre hatva ismerteti a régió erdeinek jellegzetességeit. A honlap menürendszerben épül fel, a menüszerkezet 3 részre tagolódik: A főmenü megyék szerint csoportosítja az erdei üdülési objektumokat. Ebben a menüben van lehetőség közvetlen kapcsolatot teremteni a honlap működtetőjével, a NyugatMagyarországi Egyetemmel. A honlap segít az elektronikus levél megírásában. A jobb oldali menü típusonként csoportosítja az erdei üdülési objektumokat: erdei iskolák, szálláshely, pihenő, látnivalók, turista utak, kerékpárutak. A bal oldali felső menü hasznos kiegészítő információkat ad, például hírek, weblinkek, kapcsolat, keresés, térkép, adminisztráció. A bal alsó menü a honlappal kapcsolatban lévő erdészeti szervezetről nyújt tájékoztatást: NyugatMagyarországi Egyetem, Zalaerdő Zrt., Digiterra Kft., MgSzH, KAEG Zrt., TAEG Zrt., Szombathelyi Erdészeti Zrt. Az üdülési objektumokat 3 féle módon lehet megtalálni: menürendszeren keresztül, térképes böngészővel, vagy szókeresővel. Az üdülési objektumok részletes anyagai: • szöveges ismertetés könnyen emészthető stílusban. A terjedelme az objektumtól függ. 4-5 mondat, vagy több, • földrajzi koordináták a térképi beazonosításhoz. Pont, vonal, terület az objektum jellegétől függően, • a terület kezelőjének elérhetőségi adatai • az objektív megközelítésének adatai, • nyitvatartási idő (ha van), • belépő díj (ha van), • szolgáltatások (szállás, férőhely, stb. ha van), • túra javaslatok, • 3-5 fénykép (a sorrendiséget megadva).

40


poszterek

FÁSSZÁRÚAK NEDVESSÉGÁRAMLÁSÁNAK MÉRÉSE JUHÁSZ Ágota1, TŐKEI László1, RÁCZ-SZABÓ Róbert3, NAGY Zoltán2, PAP Zsófia1 1

Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar, Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszék, Budapest 2 Országos Meteorológiai Szolgálat 3 Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar, Soroksári Kísérleti Üzem és Tangazdaság [email protected]

Magyarországon a növénytermesztés egyik legkritikusabb kockázati tényezője a vízhiány. A növényi vízforgalom mérése, a vízforgalmi összetevők térben és időben való változásainak vizsgálata, összefüggésben a környezeti (légköri) tényezők alakulásával, fontos gazdasági kérdés. Magyarország a nyári félévet tekintve éghajlati szempontból egészében vízhiányos, azaz arid jellegű terület. A problémát nem csupán a csapadékhiány időszakos (tartós) fellépése okozza, hanem az évről évre megfigyelhető nagy ingadozás is, ami a termés mennyiségi és minőségi jellemzőinek nagyfokú bizonytalanságát idézi élő, jelentősen rontva a termelők piaci esélyeit. Az intenzív gazdálkodás ma már elképzelhetetlen az állomány vízellátásának szabályozása, vízforgalmának valamilyen szintű kontrollja nélkül. A növények harmonikus fejlődése a genetikus adottságok keretein belül nagymértékben függ a környezeti feltételektől. A légköri feltételek kedvezőtlen alakulására szuperponálódott az intenzívebb tájhasználat és az emberi beavatkozások miatt megnövekedett vízfogyasztás hatása. Sok helyütt már a fás növények sem képesek kellő mennyiségű vizet felvenni, hogy kompenzálják azt a hiányt, ami a száraz periódusok szűkös csapadékellátottságából fakad. A víztakarékos, a növény aktuális igényeihez igazodó (akár állományklímát javító, kondicionáló) öntözés megtervezése, ill. üzemeltetése feltételezi számos környezeti tényező folyamatos megfigyelését és ezeknek az információknak a vezérlésben való figyelembevételét. Ilyen információt jelent a növényi nedváramlás adata, amit kutató munkánk során a nedváram mérő műszer alkalmazásával mérünk. A módszer előnye, hogy a növény transzspirációját háborítatlan, természetes környezetében tudjuk mérni. Így a növény–víz kapcsolatrendszer, a talajadottságok és a légköri feltételek figyelembevételével, a korábbi, általánosan alkalmazott, és bizonyos értelemben mindig valamiféle szeparáltságot eredményező módszerekhez képest, reálisabban közelíthető. A készülék a mérés során nem károsítja a növényt (melegítő hatása a mérés ideje alatt maximum 1–5 C°). „A gyümölcsfák víz- és tápanyag-ellátottságát, növekedési erélyét és a környezethez való alkalmazkodóképességét nagymértékben az alany határozza meg. Kutatásunkban cseresznyeültetvény fiatal oltványainak Rita/SM11/4 és Rita/SL64 féle alany-nemes kombinációján végeztük a méréseket 2007. október 17-24. között. A helyszín a Soroksári Kísérleti Üzem és Tangazdaság cseresznyeültetvénye. A mérési eredmények kiértékelése, és a mért meteorológiai adatokkal való összevetése folyamatban van. A különböző kombinációk vízfelhasználásának megismerésével az öntözés gazdaságosabbá tehető. A növényzet szezonális és időjárástól függő vízkövetelését sokkal precízebben meghatározhatjuk a nedváramlási adatok ismeretében.

41


poszterek

A SZENNYVÍZISZAP KOMPOSZT ERDÉSZETI HASZNOSÍTHATÓSÁGÁNAK KÉRDÉSEI KESERŰ Zsolt Erdészeti Tudományos Intézet, Püspökladányi Kísérleti Állomás [email protected] Hazánkban a mezőgazdaságilag rentábilisan nem művelhető földterületeken az elkövetkező években, évtizedekben várhatóan a gyep-ill. az erdőgazdálkodási tevékenység fog prioritást élvezni. A Nemzeti Erdősítési Program keretében a következő 50 évben mintegy 700 ezer hektáron irányoztak elő erdőtelepítést. Ezzel együtt prognosztizálható az intenzív faanyagtermelő ültetvények, energetikai faültetvények területi arányának jelentős mértékű növekedése. Ezen területek tápanyagpótlása szempontjából egy jelentős alternatíva lehet a szennyvíziszap komposzt felhasználása. A 86/278. EEC direktíva erősen szorgalmazza a szennyvíziszapok mezőgazdasági területeken való reciklizációját; 2005-ben az aktuális szennyvíziszap termelés kb. 40 %-ának hasznosítását célozták meg ilyen módon. Az EU tagállamokban ez az érték jelenleg 11 %-tól az 50 %-ot is meghaladó arányig terjed. Hazánkban jelenleg a képződött kommunális iszapok mintegy 65 %-a kerül mezőgazdasági hasznosításra, a fennmaradó hányad pedig úgynevezett lerakásra. Ami a kommunális szennyvíziszapok feldolgozási, kezelési technológiáit illeti, a mezőgazdasági területeken ill. energetikai faültetvényeken való hasznosítás szempontjából legmegfelelőbbnek a komposztálás mutatkozik; az eljárás lehetőséget kínál más reciklizálható melléktermékek és hulladékok (különböző növényi maradványok, komposztálható lakossági szilárd hulladék) együttkomposztálására is. A szennyvíziszap komposzt alkalmazásának talán legfontosabb előnye az lehet, hogy lassú a tápanyag feltáródása, így a növény számára folyamatosan, hosszú ideig tápanyagforrást biztosít. Aggregátum stabilizáló tulajdonságának következtében csökken a porosodás, az erózió veszélye, jó tápanyag-, víz-, és hőgazdálkodású talajszerkezetet alakít ki. Az erdőre, mint különös termőföldre az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény (továbbiakban Etv.) rendelkezései az irányadóak. Fontos különbséget tenni az energetikai célra felhasznált erdő (energia erdő) és az energetikai célra felhasznált fás szárú energiaültetvény között. A szennyvíziszap vagy szennyvíziszap komposzt felhasználása tekintetében, míg az energia erdőre vonatkozó jogszabályi döntéseket az Etv. alapján kell meghozni, azaz tilos erdőterületen szennyvíz, szennyvíziszap, hígtrágya vagy egyéb talajszennyező anyag elhelyezése, addig az energia ültetvény esetében egy alternatív célú felhasználása történik a mezőgazdasági területnek, így arra az 50/2001. (IV. 3.) korm. rendelet a hatályos jogszabály. Szakmai szempontból nem indokolt a jogszerű felhasználás ilyen mértékű leszűkítése és erdőterületen a teljes körű tilalom fenntartása. A német szövetségi erdőtörvény, illetve a francia szabályozásban sincs utalás a kezelt szennyvíziszap erdőterületen történő felhasználásának tiltására, sem korlátozására. A rosszabb termőhelyi adottságú (IV. V. VI. fatermési osztályú) akác és nyár terület tekintetében célszerű lenne a jogszabály-módosítás kezdeményezése és a kezelt szennyvíziszap felhasználásának lehetővé tétele.

42


poszterek

A Magyarországon érvényes szabályozás, az 50/2001. (IV. 3.) Kormányrendelet a nitrát érzékeny területeken az 1 hektár mezőgazdasági területre szennyvíziszappal kiadható N mennyiségét 170 kg-ban határozta meg, a kihelyezés maximális időtartama pedig 5 év. A meglehetősen szűk intervallumú, „szigorú” hazai szabályozás még a toxikus elemekben és káros anyagokban szegény iszapok elhelyezését is erősen korlátozza.

43


poszterek

NÉHÁNY FAFAJ NÖVEKEDÉSÉNEK VIZSGÁLATA CSERI TALAJON KONDORNÉ SZENKOVITS Mariann Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron [email protected] Az 1969-ben létesített nagylózsi fafaj-összehasonlító kísérlet célja az adott termőhelyen előreláthatólag nagy fahozamú, termőhelyálló és a vad károsításának is ellenálló fafajok kiválasztása. A 8,0 ha-os kísérleti területen 32 parcellába 17 fafajt ültettek, melyekből napjainkban 16 parcella értékelhető. A területen részletes klíma- és talajértékelés történt, a faállományokban – a faállományok 10, 16, 22 és 35 éves korában – faállomány-felvételezést, majd a felvett adatokból faállomány-szerkezeti elemzést, növekedési erély vizsgálatot, talajon lévő avartömeg értékelést és a teszt fafajnak választott vörös tölgyből törzselemzést végeztem. A kísérleti terület sík, a Sopron-Vasi-síkság erdészeti tájba, az Ikva-Répce-sík tájrészletbe, illetve Nagylózs 5F erdőrészletbe tartozik. Évi átlagos csapadék mennyiség 617 mm, ebből a fő felhasználási időszak éves átlaga 218 mm. Az évi átlaghőmérséklet 9,8oC, a fő felhasználási időszak évi átlaghőmérséklete 17,8oC. A kísérleti terület talaja ún. cseri talaj, amely kavicspúpokon alakult ki, altípusa rozsdabarna cseri talaj. A termőréteg vastagsága változó, 35-40 cm-től 110 cm mélységig terjed (mélységi ábrázolással). A faállományok jellemzői: • Az első 10 évben a kései meggy és a zöld duglászfenyő mutatta a legjobb magasságiés mellmagassági átmérő növekedést, majd az erdeifenyő, a nyugati ostorfa és a nagylevelű hárs következett. Ezek a fafajok 8-10 éves korra már zárt állományt alkottak. • 16 éves korban erőteljesen megindult a vörös tölgy magassági- és mellmagassági átmérő növekedése. A sűrűbb hálózatban ültetett fafajok körlapösszege és fatérfogata ebben a korban még jelentősen magasabb volt az átlagnál. • 22 éves korra állomány-szerkezeti szempontból némileg változott a helyzet. A legjobb magassági növekedést a zöld duglászfenyő mutatta. A magassági növekedést és a fatérfogat alakulását együttesen figyelembe véve a kései meggy, a lucfenyő, majd a vörös tölgy következett, ebből is az 1x1 m-es hálózatban ültetett parcella. • 35 éves korban továbbra is a legjobb állomány-szerkezetet a zöld duglászfenyő parcellája mutatja. Növekedési erélye ugyan némileg visszaesett, de továbbra is a legnagyobb fatérfogattal rendelkezik. 30-35 éves korban erőteljesen megindultak a hazai tölgyek, különösen a kocsányos tölgy fatérfogat növekedése jelentős. Egyenletes fejlődést és jó állomány-szerkezetet mutatnak a hársak és a különböző hálózatban ültetett vörös tölgy. Hasonló termőhelyi adottságú területeken az őshonos KST, és a nem őshonos, de egyenletesen jól fejlődő VT, valamint a ZDF ültetése javasolt. Az elvégzett avarvizsgálatok alapján a fenyők közül a zöld duglászfenyő, a lombos fafajok közül a hársak adják a legkisebb talajon lévő avartömeget. A vörös tölgy törzselemzése azt mutatja, hogy a magasság éves folyónövedéke 4 éves korban kulminált. A mellmagassági törzs-alakszám még jelentősen ingadozik, ami arra utal, hogy a faegyedek környékén még nem fejeződött be a versengés. 44


poszterek

A BÜKK TÖMEGES PUSZTULÁSA ZALA MEGYÉBEN MOLNÁR Miklós, LAKATOS Ferenc Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron [email protected], [email protected] Az ezredfordulót kísérő évekig elhúzódó aszály következtében, hazánkban korábban nem tapasztalt pusztulás vette kezdetét a határtermőhelyen álló bükkösökben. Az állományokra kiterjedő legyengült egészségi állapot kivételes lehetőséget adott a pusztulófélben lévő faanyagban élő rovarkártevők és gombakórokozók tömeges elszaporodásának. A nyugatdunántúli bükkösökben milliós nagyságrendű károk keletkeztek. Az aszálytól legyengült állományokban kezdetben csúcsszáradás és korai lombvesztés volt tapasztalható, amit erőteljes lékesedés követett. A törzseken kár- és kórképek sora volt megfigyelhető, de lokális gyógyulási folyamatokat is tapasztaltunk. A fellépő pusztulás legfőbb oka a évtized elején több éven át tartó aszályos időjárás, melynek következtében erősen legyengültek a fák. A jellegzetes tünetekkel járó pusztulás végső lépcsőjeként a zöld karcsú díszbogár (Agrilus viridis) a bóbitás bükkszú (Taphrorychus bicolor) valamint a Biscogniauxia nummularia nevű gombafajok jelent meg. Intézetünk a kezdetektől fogva behatóan foglalkozik a tünet együttes pontos leírásával, a kiváltó- és a pusztulási folyamatban részt vevő fajok meghatározásával, a tömegszaporodást elősegítő éghajlati szélsőséggel, valamint a komplex pusztulási folyamat lehetséges összefüggéseinek feltárásával. Vizsgáljuk az állományok jövőjét, és javaslatokat dolgozunk ki a hasonló pusztulás megelőzésére. A kutatást a Zalaerdő Zrt. innovációs alap támogatja.

45


poszterek

ERDÉSZETI FÖLDÉRTÉKELÉS LEHETŐSÉGEI ÉSZAK-ZALÁBAN PATOCSKAI Zoltán, BIDLÓ András, KOVÁCS Gábor, HEIL Bálint Nyugat-Magyarországi Egyetem, KTI Termőhelyismerettani Tanszék, Sopron [email protected] 2001 júliusában a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program támogatásával indult a D-eMeter projekt, melynek célja az Európai Uniós normákkal kompatibilis internetes alkalmazások fejlesztése a mezőgazdasági műveléssel kapcsolatos irányítási, adatszolgáltatási, szaktanácsadási és piaci információs feladatok támogatása. A program célul tűzte ki egyrészt egy általánosan használható földértékelési módszertan kidolgozását a különböző minőségű és használatú területek jellemzésére és összehasonlíthatóságára, a klasszikus földértékelési feladatok támogatására (földalapú hitelezések, birtokrendezés, támogatási és elvonási rendszerek működtetése stb.). A projekt keretein belül a közelmúltban készült el az erdészeti földértékelés alapjául szolgáló termőhely-értékelés elméleti kidolgozása. Jelen munkában egy kisebb mintaterületen kipróbáltuk a kidolgozott módszerünket, és ezzel teszteltük annak gyakorlati alkalmazhatóságát. A Nemzeti Erdőprogramban meghatározott céloknak megfelelően megvizsgáltuk egy kisebb terület esetleges erdőgazdasági hasznosítása esetén annak termőhelyi lehetőségeit és erdőgazdasági hasznát. Mintaterületünk a Kelet-Zalai dombság erdőgazdasági tájban fekszik 8 Észak-Zalai település határában tartozó erdőterületek (1716,5 ha). A területen az Állami Erdészeti Szolgálat Erdőállomány Adattára alapján (2006) leválogattuk fafajonként a legnagyobb területtel (444,4 ha) rendelkező termőhelytipus-változatokat A mintaterületünkön kiválasztottunk 3 fafajt (kocsánytalan tölgy, akác, erdei fenyő) és meghatároztuk a legnagyobb területtel rendelkező termőhelytipus-változatokat. Ezen ismeretek birtokában vizsgáltuk egy nagyobb területen az erdősítés lehetőségeit, a fatermőképességet és számításokat készítettünk annak jövedelmezőségéről. Amennyiben gyertyános-kocsánytalan-tölgyes klímában, többletvízhatástól független termőhelyen, agyagbemosódásos barna erdőtalajon, mély termőréteg és agyag fizikai féleség mellett kívánunk erdőtelepítésbe fogni a 3 fafajunk közül a kocsánytalan tölgy 13269,5 eFt/ha, az erdei fenyő 3596,2 Ft/ha, az akác 2637 eFt/ha eredményt produkál. Az akác esetében 25 éves vágásfordulóval számoltunk, amennyiben ezt is kiterjesztjük 75 évre (3 vágásforduló) akkor ebben az esetben 7911 eFt/ha jövedelemmel számolhatunk. A kocsánytalan tölgy fafaj még így is 1,6-szoros eredményt produkál az akáccal szemben. A jelen kutatással sikerült tesztelnünk a D-e-Meter rendszerhez kialakított erdészeti termőhely-értékelés gyakorlati alkalmazhatóságát. Az új földértékelés alkalmazásával a mező– és erdőgazdálkodás tőkevonzó-képességének, versenyképességének így eredményességének jelentős javulása várható. Az elmúlt évtizedekben és a következő évtizedekben, a jelenlegi tervek szerint, Magyarországon jelentős mezőgazdasági területek kerülhetnek beerdősítésre.

46


poszterek

STRESSZ-SZINDRÓMA JELLEMZÉSE ENZIMKORRELÁCIÓVAL POZSGAINÉ Harsányi Mónika1, NÉMETH Zsolt István1 BADÁCZY Dorottya2*, HORVÁTH Anikó2* 1

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Kémiai és Termőhelyismerettani Intézet, Kémia Tanszék 2 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Környezettudományi Szak *A társszerzők az előadás anyagának elkészítéséhez egyenrangú félként járultak hozzá. [email protected]

A növényi stressz szignifikáns változásokat képes előidézni az anyagcserében, ami magában foglalja az enzimaktivitások értékeinek, ill. az aktivitás eloszlások paramétereinek az „előírt” megváltozását. A növényi enzimek aktivitásának mérésével a stresszt érzékelni és lefolyását nyomon követni lehet. Az enzimaktivitások értékeivel történő stressz jellemzés általánossá és elterjedté válását, azonban a mérési eredmények viszonylag nagy, elsősorban az időfüggetlen eloszlásból származó szórásértékei jelentősen korlátozza. Így a stressz-vizsgálatok enzimaktivitásokkal történő minősítésénél a módszer hatékonyságát fokozni leginkább a metabolizmus intenzitás eltéréseinek háttérbe szorításával lehetséges. A növényi enzimkorrelációkkal jellemzett stressz-érzékenyégi vizsgálatunkhoz univerzális enzimeket igyekeztünk választani, amelyek szerepe az anyagcsere főútvonalaival kapcsolatos és emiatt aktivitásaik stresszérzékenyek lehetnek. Megjegyzés: Az előadás egy nemzetközi szakfolyóirathoz megjelentetésre benyújtott tudományos dolgozat változata.

47


poszterek

ERDEI FAFAJOK ILLÉKONY SZERVES KOMPONENSEINEK GC-MS MEGHATÁROZÁSA RÉTFALVI Tamás Nyugat-Magyarországi Egyetem, Kémiai és Termőhelyismerettani Intézet, Sopron [email protected] A környezetvédelem és a hozzá kapcsolódó analitikai technikák fejlődésével egyre nagyobb figyelem irányul a faanyagból származó illékony szerves komponensek vizsgálatára. A különböző faporok egészségkárosító hatásáról élénk vita zajlik napjainkban is. A kérdés eldöntéséhez jól megalapozott ismeretekre van szükség, mivel gazdasági kihatása nagymértékű. Vizsgálatainkban az erdészeti és faipari szempontból fontos lombos és tűlevelű fafajok szerepeltek. Olyan módszert kerestünk, amellyel gyorsan és gazdaságosan meghatározhatók a faanyag azon komponensei, amelyek a feldolgozás során elillanva a munkahelyi légtérbe a dolgozók egészségét veszélyeztethetik. Gőztér analízises tömegspektrométer detektorral végzett gázkromatográfiás vizsgálatok során meghatároztuk a faanyagok főbb illékony szerves komponenseit. A könnyebb áttekinthetőség végett kémiai anyagcsoportokba szedtük a beazonosított összetevőket. Megállapítottuk, hogy a lombos faanyagok esetén a különböző aldehidek képezik az egyik legnagyobb anyagcsoportot az egyéb komponensek (terpének, ketonok, aromás vegyületek, stb.) mellett. A fenyőfélékben a terpének, mint a fő illékony összetevők mellett az alkoholok is megfigyelhetők. A vizsgálataink során nagy figyelmet fordítottunk a gőztér analízis hőmérsékletére is. Meghatároztuk az egyes fő komponensekre azt a jellemző hőmérsékleti értékeket, amelyeken az illékonyság erősen megnő, illetve a vizsgált anyag már bomlást szenved. A faanyag termikus bomlásakor keletkező ecetsav és furfurol már jól kimutatható volt 100ºC felett. Az itt szerzett információk a faanyagok megmunkálása, illetve hőkezelése során alkalmazott technológiai paraméterek optimalizálásához közölnek fontos adatokat. Modellvizsgálatokkal nyomon követtük a faanyag száradása során az illékony komponensek eltávozását a faanyagból. A vizsgálatok jellegéből adódóan nem elsősorban mennyiségi információkra, hanem az adott faanyagra jellemző illékony szerves komponens összetételének és változásának megismerésére helyeztük a hangsúlyt. A kutatás az ERFARET keretein belül, az NKTH támogatásával valósult meg.

48


poszterek

AZ EU 6 K+F KERETPROGRAM GOFOR KUTATÁSI PROGRAMJÁNAK MAGYAR VONATKOZÁSAI - A NEMZETI ERDŐPROGRAM SCHIBERNA Endre, LENGYEL Atilla Nyugat-Magyarországi Egyetem, Matematikai és Ökonómiai Intézet, Sopron [email protected] A kutatás az EU 6. Kutatási Keretprogramja részeként elnyert konzorciumi munka. Résztvevői 10 európai országot képviselnek. Célja az olyan új szabályozási módszerek elméleti és empirikus vizsgálata, mint pl. az erdészetpolitika terén a nemzeti erdőprogram koncepció. A kutatás az elemzése során nem tartalmi, hanem folyamat elemekre koncentrál (nyílt részvétel, iteratív tervezés, vagy szektorok közti koordináció, szakértelem, többszintű tervezés). Magyarországon a Nemzeti Erdőprogram került vizsgálatra. Magyarországon a nyílt részvétellel történő politikaformálás gyakorlata pro-forma lehetséges és létezik, megvalósítása azonban messze van a kívánatostól. Ezt az általános megállapítást a NEP gyakorlata igazolni látszik. A NEP szakmai-tanulási folyamata megtorpant. A szektorok és döntési szintek közötti koordináció folyamatjellemzőit alulértékeltség jellemezte. Ez számos konfliktus forrása pl. az agrár-, vagy környezetvédelmi politika kapcsolódási pontjain. E jellemzőt sem a kormányzati, sem a civil szféra szereplői nem értékelték megfelelően. A társágazatok nem járultak hozzá finanszírozásához, forrásait az “ágazati minisztérium” sem biztosítja. A szakértelem alkalmazása a tervezés és döntéshozatal fázisaiban a tematikus munkacsoportokban vagy a közös programjavaslat kidolgozásában is megjelent. Széles szakmai egyeztetéssel készült az ágazathoz kapcsolódó vezető szakemberek részvételével. Nem a teljes szakmai konszenzust volt hivatva megteremteni, hanem keretet biztosított a tematikus véleménycseréjéhez, ill. az általános vitához. A folyamat intézményesülésének hiánya megakadályozta a további megvalósítását. Következtetések: • A NEP (2004) a programozás terén és szintjén közel teljesen megvalósította a nemzetközi NEP-kritériumok teljesülését (MCPFE, FAO). A folyamat szervesen illeszkedett az ország EU-csatlakozásához. • A NEP az első jelentős kísérlet arra, hogy a hazai erdészetpolitikai gyakorlat kilépjen a törvényalkotás által megvalósuló erdészetpolitika korlátozott minőségéből. • A program részvevői nem tudták kezelni a szektorok közötti koordináció hiányából eredő konfliktushelyzeteket. Ez a “nem-megvalósulás” egyik fő eredője. • A NEP megvalósításának hiányában a gyakorlati fejlesztési munka elmaradása v. korlátozása mellett több hosszabb-távon ható következménnyel is számolni kell. Ezek közül néhány kiemelendő: • Az erdészeti politika gyakorlatának minősége nem emelkedik, művelésének intézményi feltételei nem fejlődnek kellőképpen. Az erdészetpolitika művelése nem emelkedik tudatosabb szintre.

49

Erdőgazdálkodási szekció • •

poszterek

Magyarországon nem a nyugat-európai, konszenzus kereső és sokszereplős politikai gyakorlat honosodik meg ezen a szakterületen, hanem elsősorban az állami adminisztráció által irányított, un. törvénykező politikaformálás erősödik. Nagyobb eséllyel kerülhet veszélybe az ágazat önálló „szakmapolitikai“ léte, hiszen nagyobb ágazatokba integrálódva csak egyes elemei fejlődhetnek. Ilyen “veszély” az EU-ban a vidékfejlesztéshez, vagy a környezetvédelemhez való állandó alárendelődés lehetősége.

A kutatás eredményeit a projekt résztvevői Prof. Dr. Mészáros Károly emlékének ajánlják.

50


poszterek

VÁLLALKOZÓI MAGATARTÁS AZ ERDŐGAZDÁLKODÁSBAN ÉS A FAFELDOLGOZÁSBAN - ÜZEMGAZDASÁGI ALAPOK ÉS MENEDZSMENT FOLYAMATOK F. SCHMITHÜSEN, B. KAISER, A. SCHMIDHAUSER, S. MELLINGHOFF, A.W. KAMMERHOFER, STARK Magdolna Nyugat-Magyarországi Egyetem, Matematikai és Ökonómiai Intézet, Sopron [email protected] Az erdőgazdálkodás és fafeldolgozás vezető szakembereivel szemben támasztott, közgazdasági és vállalatgazdasági ismereteket is magukban foglaló követelmények rendkívüli módon megnőttek. A vállalatvezetés és a vállalkozások munkatársai által napjainkban megoldandó komplex menedzsment folyamatok közé tartozik a versenyközpontú marketing, a gazdasági és a szociális környezethez fűződő kapcsolatok tudatos fejlesztése, a célnak megfelelő szervezet kialakítása, az értékteremtő folyamatok irányítása, és a gazdasági eredmények értékelése. Szintén központi jelentőségű az egyes munkatársak és dolgozói teamek célirányos és humánus vezetése, valamint a sokoldalú humánerőforrás-fejlesztés. Jelen szak- és tankönyv mindazok ismereteit felfrissíti, akik az erdőgazdálkodás és a fafeldolgozás területén vállalkozói tevékenységet folytatnak. Ez a mű nem csak a gazdálkodás alapvető ismereteit, valamint az erdőgazdálkodás és a fafeldolgozás gyakorlatorientált bemutatását tartalmazza, hanem megvilágítja a szakma ökonómiai döntéseinek komplex folyamatát. A könyv gyakorlati példák alapján mutatja be a modern menedzsment ismeretek jelentőségét az erdészet és faipar vállalatai számára. A vállalkozói magatartásnak az átfogó értékteremtő folyamatok, és eltérő vásárlói érdekek keretében történő bemutatása megváltoztatja az erdőgazdálkodás és fafeldolgozás eddigi értelmezési szemléletét. Megszünteti az ágazatok közötti önkényes határokat, és segít a különböző szereplők között meglévő információhiány megszüntetésében. Ezen kívül a faanyag-termelők, a fafeldolgozók, és a fogyasztók érdekét szolgáló sikeres gazdálkodás alapjául szolgál. A vállalkozói magatartás hatékonyságnöveléshez és költségmegtakarításhoz vezet, növekvő vásárlói hasznot generál, és plusz versenyelőnyöket teremt, amelyek növelik a fatermékek és faipari termékek értékesítésének piaci esélyeit. A szakkönyv ezeket a szempontokat állítja középpontba, és átfogóan bemutatja a vállalatgazdálkodási tevékenység alapjait és módszertani segédeszközeit. Középpontban a folyamat- és szereplőközpontú szemlélet áll, amely átöleli a fagazdaság teljes értékteremtő láncát. A könyv címében tudatosan választott ’vállalkozói magatartás’ fogalommal kívánják a szerzők felhívni a figyelmet az erdőgazdálkodásban és fafeldolgozásban dolgozók kezdeményező-készségének, innovációs erejének, valamint kockázatvállalásának és a változásokra való nyitottságának a fontosságára. Hiszen végül is a sok ’vállalkozó’, azaz az erdészeti és faipari vállalkozásokban és üzemekben dolgozó egyes személyek azok, akik előrelendítik a fejlődést, és akiknek a tevékenysége és elkötelezettsége meghatározza a sikert, és a versenyben való folyamatos helytállást. A kor kihívásainak való megfeleléshez nyújt segítséget az öt, eltérő ismeretekkel és szakmai tapasztalattal rendelkező szerző által írt könyv. A gazdálkodást érintő legfontosabb kérdéseket ilyen átfogóan feldolgozó szakkönyv hiánypótló mind a nemzetközi, mind a hazai szakirodalomban. A mű magyar nyelvű megjelenése hozzájárul a hazai szakemberek helytállásához a nemzetközi versenyben. 51


poszterek

A CRYPHONECTRIA PARASITICA VIZSGÁLATA KOCSÁNYTALAN TÖLGYÖN SZABÓ Ilona, VARGA Szabolcs Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron [email protected], [email protected] 1999 óta a szelídgesztenye pusztulását okozó Cryphonectria parasitica (Murrill) M. E. Barr tömlősgomba tömeges előfordulását tapasztaljuk kocsánytalan tölgyön (Quercus petraea) a nyugat-dunántúli fiatal és középkorú, gesztenyével elegyes állományokban. A kórokozó a kocsánytalan tölgyfák törzsén és ágain inkább évelő típusú rákokat okoz, a fapusztulás mértéke kisebb, mint a szelídgesztenye esetében, de a törzseken előforduló, nagyméretű torzulások miatt a minőségi faanyag vesztesége jelentős. Vizsgáltuk a betegség gyakoriságát és mértékét, a természetes hipovirulencia (Cryphonectria hypovirus1) előfordulását, a kórokozó vegetatív kompatibilitási típusait, a helyi hipovirulens törzsek konvertáló kapacitását, valamint mesterséges fertőzések módszerével a tünetek időbeni kifejlődését kocsánytalan tölgyön. Állandósított mintaterületeket jelöltünk ki 12 állományban, ahol a fertőzés gyakoriságát és súlyosságát a kocsánytalan tölgyön 2003-ban és 2004-ben mértük fel. Az átlagos gyakoriság 2003-ban 12,05%, 2004-ben 13,84%, a mortalitás pedig 2,14% illetve 2,76% volt. A kórokozó populációjának vizsgálata érdekében fertőzött fákról 2004-ben és 2006-ban kéregmintákat vettünk, amelyekből tölgyről 131, szelídgesztenyéről pedig 43 izolátumot tenyésztettünk ki. A gesztenyéről származó izolátumok 51,16%-a hipovirulensnek bizonyult. A kocsánytalan tölgyről 2004-ben vett izolátumok mindegyike virulens volt, míg a 2006-os izolátumok 7,63%-án hipovirulens tenyészjellegeket észleltünk. Az izolátumok egymás közötti és 31 EU teszter törzzsel történt összehasonlításával a kórokozó 15 vegetatív kompatibilitási típusát különítettük el. Kiválasztott helyi hipovirulens törzsek in vitro konverziós képességét vizsgáltuk kocsánytalan tölgyről származó virulens törzsekkel szemben. Hat hipovirulens törzs 100%-ban átalakított egy, illetve néhány virulens törzset. Ezeket bizonyosan sikerrel lehet majd alkalmazni a kórokozó elleni biológiai védekezésben. Ellenőrzött mesterséges fertőzéseket végeztünk virulens és hipovirulens izolátumokkal egy 11 éves kocsánytalan tölgy állományban. A virulens inokulációk esetében az első évben a tünetek gyors kifejlődését és fokozódását tapasztaltuk. A fertőzés utáni második évben a kezdeti kéregnekrózisok a fák több mint felénél begyógyultak. A hipovirulens oltások esetében az inokulációs sebzések az első év során beforrtak. A második évben a legtöbb fa tünetmentes volt, néhányon a felületi parásodás enyhén megváltozott, ami a hipovirulens gomba sikeres megtelepedésére utal. Vizsgálatai eredményeink alapját képezik a hipovirulenciát felhasználó biológiai védekezésnek. A hipovirulens törzsek mesterséges terjesztésével fiatal erdősítésekben megelőzhető a tölgyfák Cryphonectria parasitica okozta későbbi törzs-torzulása és pusztulása.

52


poszterek

A BAYES-TÉTEL ALKALMAZÁSA A FAJÖSSZETÉTEL VÁLTOZÁSÁNAK VIZSGÁLATÁBAN TANÁCS Eszter, KEVEINÉ BÁRÁNY Ilona Szegedi Tudományegyetem, Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék, Szeged [email protected] A Haragistya-Lófej erdőrezervátum történetét vizsgálva korábban arra a következtetésre jutottunk, hogy a terület erdőinek jelenlegi képét jelentősen meghatározza a korábbi emberi tevékenység. Miután 1993-ban a Haragistya karsztplató jelentős részét kijelölték erdőrezervátum létesítésére, a közvetlen emberi hatás mértéke csökkent. A területen folytatott erdőszerkezeti vizsgálataink egyik célja a felhagyás utáni kezdeti állapot rögzítésén kívül az volt, hogy meghatározzuk a jelenleg zajló változások jellegét és irányát. Mivel mintaterületünkön ez az első felmérés, és nem áll rendelkezésre hasonló részletességű korábbi adatbázis, a jelenleg zajló esetleges változások felismerésére a jelen tanulmányban az élő és álló holt fák faj szerinti megoszlásának vizsgálatával teszünk kísérletet. Variancia-analízis (ANOVA), valamint a Bayes-tétel segítségével elemeztük a kimagasló és uralkodó csoportokban domináns faj összefüggéseit az álló holtfa előfordulásával ill. faji összetételével, valamint a fiatal egyedek előfordulásával és faji összetételével. Az uralkodó és kimagasló szociális helyzetű fák között adott pontban legnagyobb relatív gyakoriságú faj, valamint az álló holtfák között domináns faj összevetése során azt a jellemző tendenciát kaptuk, hogy a leggyakoribb fajok (kocsánytalan tölgy, molyhos tölgy, gyertyán) esetében a kettő többnyire megegyezik. Kivétel ez alól a bükk, ahol ugyanis ez a faj uralja a felső lombkoronaszintet, ott az álló holtfák között jellemzően a gyertyán és a kocsánytalan tölgy a leggyakoribb. Az álló holtfa aránya a mintakörbe eső összes fához képest a bükk alatt szignifikánsan nagyobb, mint más fajok alatt, míg a többi jellemző faj között nem találtunk eltérést. Az eredmények azt sugallják, hogy a területen változás zajlik, ami a bükk fokozatos térhódításával jár. Bár nem állnak rendelkezésre korábbi, hasonlóan részletes adatok, az archív üzemtervek adatai alátámasztják ezt a tendenciát.

53


poszterek

FEKETE FENYŐ FELÚJÍTÁS EREDMÉNYESSÉGÉNEK VIZSGÁLATA A KAEG ZRT. GYŐRI ERDÉSZETÉNÉL TRASER György1, SZABÓ László2 1

Nyugat magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron 2 Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt., Győri Erdészet [email protected]

2007-ben a Bőny 7F erdőrészletben fekete fenyő felújítás során két kezelt és egy kontrol parcellában vizsgáltuk az erdősítés sikerét. A csemeték 60 cm-es tőtávolságban, 2,5 m-es sortávolságban kerültek kiültetésre, mintegy 7000 db/ha mennyiségben. A kezelt parcellák egyikében a csemeték 1x-es, a másikban 2x-es Forst granulátum talajfertőtlenítő injektálást kaptak. A cserebogár pajor ellen alkalmazott talajfertőtlenítés hatásának vizsgálatakor a következő kérdésekre kerestünk választ: • Milyen mértékű a fekete fenyő csemeték pusztulása a kísérleti parcellákban? • Van-e összefüggés a csemeték pusztulása és a gyomborítottság között? • Hogyan hat a talajfertőtlenítés a hasznos talajlakó állatokra, a mezofaunához tartozó ugróvillás (Insecta: Collembola) rovarokra? Eredmények: • Megállapítottuk, hogy a fekete fenyő csemeték száradásának relatív gyakoriságát a Bőny 7F erdőrészletben a talajfertőtlenítéses kezelés nem befolyásolta jelentősen. A két kísérleti parcellában a száradás 33% és 54% között változott, a kontrolban ez 43%-ot ért el. A csemeték pusztulását elsősorban a szélsőségesen száraz termőhely, a 2007-es aszály és nem a cserebogár pajor elszaporodása okozta. • Érdekes módon a gyomborítottság nem növelte, hanem kissé csökkentette a csemeték száradását. • A talajfertőtlenítés mellékhatását a „nem célzott” talajfaunára, az ugróvillás rovarokra nem tudtuk szignifikánsan kimutatni, amit részint a teljes talaj-előkészítéssel járó bolygatással, részint a nagy szárazsággal magyarázhatunk. Megállapítottuk viszont a hagyásfák jelentőségét a talajfauna megőrzésében. • Megfontolandó, hogy a fő fafajnak szánt feketefenyő nitrogén igénye alacsony (=nitrophob) (Sóó, 1980), míg a területet borító gyomok éppen magas nitrogén számot (=pernitrophil) jeleznek. Lehetséges, hogy a nagyarányú csemetepusztulásban az aszály mellett a talaj magas nitrogén tartalma is közrejátszik. A kutatás az ERFARET keretein belül, az NKTH támogatásával valósult meg.

54


poszterek

KÖRNYEZETKÍMÉLŐ ERDŐVÉDELMI TECHNOLÓGIÁK FEJLESZTÉSE: GYAKORLATBAN ALKALMAZHATÓ TECHNOLÓGIÁK A GYAPJASLEPKE (LYMANTRIA DISPAR) ÉS A SISKA NÁDTIPPAN (CALAMAGROSTIS EPIGEIOS) ELLEN VARGA Szabolcs, MOLNÁR Miklós Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron [email protected], [email protected] A modern erdővédelem megkülönböztetett figyelmet szentel az erdő természetes folyamataira alapozott önszabályozó képességének. Az önszabályozó képességet a lehető legnagyobb mértékben igyekszik megőrizni, illetve javítani. Az esetleges megszüntető eljárásokat csak a szükséges mértékben alkalmazza, törekedve a káros mellékhatások minimalizálására, a legkisebb környezetterhelésre. Az erdővédelem területén a gyapjaslepke (Lymantria dispar) hazánkban soha nem tapasztalt méretű gradációja 2005. év során lehetőséget adott a gyakorlati védekezési kísérletek lebonyolítására. A kísérlet célja volt: • a környezetkímélő, különböző hatásmechanizmus alapján működő kitinszintézismanipuláló készítmények összehasonlítása azonos körülmények között, • a különböző dózisok eredményességének vizsgálata, a védekezés eredményességét javító adalékanyagok tesztelése, • az egyes kereskedelmi készítményekkel végzett védekezés költségeinek összevetése Az összehasonlításba bevontuk a Magyarországon 2005-ben forgalomban lévő, erdőállományokban lombrágó rovarok ellen engedéllyel rendelkező készítmények mellett az engedéllyel nem rendelkező perspektivikus készítményeket, illetve az előkészítési időszak alatt elérhető, Magyarországon még nem engedélyezett, de ígéretes készítményeket is. A siska nádtippant (Calamagrostis epigeios) az 1986-89. között végzett országos felmérés alapján a jelentős kárral fenyegető, veszélyes gyomok közé sorolták, az 1993-95 között az Agrofórumban megjelent sorozatban a Veszélyes 12 tagjaként a kiemelt gyomnövények egyikeként szerepelt. A kísérletek célja: • az összes 2006-ban Magyarországon engedélyezett, valamint alkalmasnak látszó készítmény összehasonlítása azonos időben és körülmények között, párhuzamosan végzett földi és légi kijuttatással, • az engedélyokirat szerinti, vagy a gyakorlat által korábban hatásosnak minősített dózissal végzett kezelések összehasonlítása, • a további kísérletekre alkalmasnak látszó készítmények és adalékanyagok kiválasztása. A szakhatósági ellenőrzés mellett végzett két kísérletsorozat eredménye: javaslatkészítés a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalnál (az NTKSZ jogutódja) azon eredményes készítmények engedélyokiratának kiterjesztésére, amelyek még nem rendelkeznek erdészeti felhasználási engedéllyel.

55


poszterek

ERDŐTÜZEK ELLENI VÉDEKEZÉS FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI VARGA Szabolcs1, NAGY Dániel2, RESTÁS Ágoston2, LOMNICZY Gergely2 1

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron 2 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Erdőtűzvédelmi Munkacsoport, Sopron [email protected]

Az erdőtűz az egyetlen abiotikus erdőkár, amely ellen már rövidtávon is hatékonyan lehet védekezni. Sajnos korábban sem az erdész, sem a tűzoltó szakma nem fordított kellő figyelmet erre a területre. Az előadás az elmúlt években az erdőtüzek megelőzésével, modellezésével és oltástechnológiájával kapcsolatban végzett kutatómunkát és annak eredményeit foglalja össze. A tűz elleni védekezés leginkább költséghatékony módja a megelőzés, hiszen a védekezés költségei a tűz időbeli fejlődésével exponenciálisan nőnek. A legolcsóbb és legeredményesebb a jól összehangolt és megtervezett megelőzési tevékenység. Magyarországon az összes vegetációtűz 99%-a emberi okokra vezethető vissza! Mivel a tüzek keletkezésénél az emberi tényező játssza az elsődleges szerepet, a megelőzésnek is ez az egyik legfontosabb területe. Meg kell vizsgálni az erdőtüzekkel illetve a mezőgazdasági tűzhasználattal kapcsolatos szociológiai faktorokat, valamint a területre vonatkozó jogi szabályozást. Az erdőtüzek oka legtöbbször hanyag gondatlanság, de még a szándékos gyújtogatás is az esetek nagy többségében, csak un. eshetőleges szándékkal valósul meg. Tehát az emberek tudatának formálásával, tervezett kommunikációs tevékenységgel az erdőtüzek keletkezésének legfőbb tényezője eredményesen befolyásolható. A Forest focus tűzmegelőzési projekt keretében a vegetációtüzekkel kapcsolatos tájékoztatási és képzési rendszer kialakítását és a szükséges első oktatási és tájékoztató anyagok kidolgozását tűztük ki célul. Természetesen mind az oktatási mind a tájékoztatási anyagok folyamatos fejlesztése szükséges. A megfelelő oktatási-tájékoztatási rendszer kialakításához és a célcsoportok meghatározásához először a vegetációtüzek hátterét és okait kellett tisztázni. A korlátozott erőforrások optimalizálása és a hatékony, gyors beavatkozás lehetőségeinek megteremtése ebben a kritikus időszakban kiemelten fontos. A Szendrői Tűzoltóságon kialakított kamerás detektáló rendszerrel lehetségessé vált a tüzek gyorsabb felderítése, de még mindig gondot jelentett, hogy az egyidejűleg égő több tűz közül melyikhez vonuljon először ki a tűzoltó egység. A TUZTER projektben kialakított FARSITE modellre épülő rendszer segítségével előrejelezhető az egyes tüzek terjedési iránya és sebessége. A terjedési modellhez számos környezeti paraméter térinformatikai rendszerbe történő integrálására volt szükség. A térségre kifejlesztett biomassza modellek alapján, terepi felvételezések és SPOT űrfelvétel segítségével elkészítettük a kísérleti terület biomassza térképét. A helyi időjárási adatokat egy VAISALA WX -500-as időjárási állomás szolgáltatja a rendszernek, amely a DDM terepmodellt használja a tűzterjedésnél fontos lejtés kiszámításához. A TUZTER rendszer tesztelése jelenleg is folyik, az első értékelések alapján a rendszer nagymértékben segíti a tűzoltásvezetőt, nemcsak a helyes beavatkozási sorrend megválasztásában, hanem az egyes tüzeknél alkalmazható oltási taktika és megközelítési útvonal kiválasztásában is.

56


poszterek

Arról még vitatkoznak a szakemberek, hogy a klímaváltozás milyen mértékű és vajon az Európai átlagnál jobban melegszik-e a Kárpát-medence az elkövetkező években. Egy bizonyos, a középtávú tendencia nem az egyenletesebb eloszlású, nagyobb mennyiségű csapadék és alacsonyabb átlaghőmérsékletek felé mutat. Ennek a változásnak az erdő és vegetációtüzekre kettős hatása van. Egyrészt mivel a hazai tüzek 99%-a emberi okból keletkezik a tüzek száma csak közvetetten nő, azaz megnő a tűzveszélyes napok száma, és egy adott napon belül is azon időszakok hossza. Másrészt jelentősen megnő a tüzek intenzitása, nehezebben, nagyobb erőkkel lehet eloltani őket. A munkacsoport azt vizsgálta, alkalmas felszereléssel rendelkeznek-e a hazai tűzoltóságok és erdőgazdálkodók a megváltozott dinamikájú tüzek megfékezésére, megfelelő taktikát alkalmaznak-e a tűzoltás során, illetve az erdőtüzeknél alkalmazott vezetési-irányítási rendszer megfelelő hatékonysággal képes-e összefogni az erdőtűzoltásban részvevő erők munkáját. A vizsgálat bebizonyította, hogy nem rendelkezünk megfelelő felszereléssel a vegetációtüzek oltásához, és a felszerelésre rendelkezésre álló forrásokat sem szakmai és költséghatékonysági szempontok alapján használjuk fel. Sajnos taktikai-biztonsági oldalról is súlyos hiányosságok vannak, a fokozott intenzitású koronatüzeket is kizárólag közvetlen taktikával, vízzel oltással kívánjuk megfékezni, ami égéselméleti szempontból is lehetetlen feladat. Munkacsoport konkrét javaslatokat fogalmazott meg, mind az ideális felszerelésre, mind az alkalmazható taktikára és irányítási rendszerre.

57


poszterek

A RADIOAKTÍV SUGÁRZÁS HATÁSA AZ ERDEI FAFAJOK NÖVEKEDÉSÉRE VEPERDI Gábor, HORVÁTH István, HORVÁTH Tamás Nyugat-Magyarországi Egyetem, Matematikai és Ökonómiai Intézet, Sopron [email protected] A Paksi Atomerőmű 15 km-es körzetében található faállományok növedékvizsgálata során nyert adatokat egybevetve a Paksi Atomerőmű Zrt. által rendelkezésünkre bocsátott sugárzási szint és meteorológiai adatokkal – annak megállapítása, hogy kimutatható-e szignifikáns összefüggés a háttérsugárzás szintje, valamint az egyes fák és faállományok éves növedéke között a legutóbbi 15–20 év során. A kijelölt mintapontokon kitűzött parcellákon teljes faállomány-felvétel elvégzése, növedékfuratok gyűjtése, törzselemzésekhez mintatörzsek döntése. A begyűjtött adatok részletes elemzése, kiértékelése. A terepi adatgyűjtés során három módszert alkalmaztunk: Hosszúlejáratú mintaterületek faállomány-felvétele. Hat mintaterületen összesen 951 mintafa adatainak felvételét, rögzítését és feldolgozását végeztük fel. A feldolgozott adatokat, az adatfeldolgozás módszerének ismertetését, továbbá a kiértékelések eredményeit a Zárójelentés tartalmazza. Törzselemzések végzése. Összesen 9 db mintafa (2 db. szürkenyár, 2 db. nemes nyár, 2 db. kocsányos tölgy, 1 db. cser, 1 db erdeifenyő és 1 db. feketefenyő) törzselemzését végeztük el. A feldolgozott adatokat, az adatfeldolgozás módszerének ismertetését, továbbá a kiértékelések eredményeit a Zárójelentés tartalmazza. Sugárirányú vastagsági folyónövedék elemzése. Összesen 26 db mintafán (6 db. kocsányos tölgy, 5 db. feketefenyő, 5 db. akác és 10 db. erdeifenyő) végeztünk kétirányú fúrást. A feldolgozott adatokat, az adatfeldolgozás módszerének ismertetését, továbbá a kiértékelések eredményeit a Zárójelentés tartalmazza. Az elvégzett munka során kiértékeltük a mintatörzsek évenkénti magassági, vastagsági és térfogat-növekedési adatait, valamint egy – 10 évvel korábbi adatfelvétellel rendelkező – mintaterület vastagsági növedék-adatait, ezeket egybevetettük az országos átlagot képező fatermési táblák megfelelő adatsoraival. Kontroll-méréseket végeztünk az általunk alkalmazott növedékelemzési metodika alkalmasságára vonatkozóan. Igazoltnak tekintjük, hogy az általunk alkalmazott növedékvizsgálati módszerek alkalmasak a szignifikáns környezeti változások kimutatására, vagyis az egyes fák növekedés-menetében és éves folyónövedékében bekövetkezett változások megfelelő módon jelzik a számottevő környezeti hatásokat. Összességében megállapítható, hogy a törzselemzések adatsorai nem utalnak erőteljes környezeti hatások érvényesülésére. Az esetleges növedékingadozások megfelelnek az általános faterméstani törvényszerűségeknek. A mintaterület fáinak vastagsági növedék-adatait elemezve arra a következtetésre jutottunk, hogy az adott mintaterületen a faegyedek mellmagassági átmérő növekedésmenetének alakulásában nem mutatható ki olyan számottevő környezeti hatás, amely azt szignifikánsan befolyásolta volna. Az adatsorok átlaga teljes mértékben egyezik a megfelelő országos átlagadatok alakulásával.

58

Környezettudományi szekció Előadások: DICKMANN A., GYEVIKI M., MAGYAR L. ÉS HROTKÓ K.: Természetes növekedésszabályozó készítmények hatása a csemeték minőségére magiskolában................................................. 60 FÜHRER E.: Erdei ökoszisztémák szervesanyag-mennyisége a klímatényezők függvényében 61 GRIBOVSZKI Z., KALICZ P. ÉS KUCSARA M.: Evapotranszspiráció számítása a talajvízszintek és a vízfolyások alapvízhozamának napi periódusú szignáljából............... 62 KORONIKÁNÉ P.J.: Hatásterületek és hatásterjedés utak mentén.............................................. 63 KÖRMENDI S.: A zooplankton fauna kvalitatív analízise és vízminőség vizsgálatok horvátországi Dráva menti vizes élőhelyeken....................................................................... 64 MAROSVÖLGYI B. ÉS VÁGVÖLGYI A.: A biogáz mint környezetbarát motorhajtóanyag.......... 65 OCKERT J., BIDLÓ A., HEIL B., FÜLEKY GY. ÉS KOVÁCS G.: Egy 11 éves, eltérő mértékben műtrágyázott akác állomány biomasszája és tápelemkészlete .............................................. 66 PÁJER J.: A külszíni bányászat hatásvizsgálatának fejlesztése................................................. 68 Poszterek: KÉRI E., LÁSZLÓ M., RADÁCS M., HEGEDÚS B., VALKUSZ ZS., JULESZ J. ÉS GÁLFI M.: Deponálódó szerves szennyezők és környezeti kockázataik................................................. 69 KISS T.: Effects of pasturage on region between the Rivers Danube and Tisza ...................... 70 OCSKÓ T., KÉRI E., LÁSZLÓ M., RADÁCS M., HEGEDŰS B., VALKUSZ ZS., JULESZ J. ÉS GÁLFI M.: Klórbenzolok és csontelváltozások növekvő kockázata ................................. 72 PAP ZS., LAKATOS M., JUHÁSZ Á. ÉS TŐKEI L.: Forró nyári időszakok statisztikai elemzése, kapcsolatban a nagytérségű cirkuláció alakulásával ............................................................. 73 RÁKOSA R. ÉS MOLNÁRNÉ H. L.: Krómtartalmú favédőszerek környezeti hatásai .................. 74 VARGA B., BIDLÓ A., HEIL B. ÉS KOVÁCS G.: Települési szilárdhulladék-lerakók biológiai rekultivációjának problémái .................................................................................................. 75

59

Környezettudományi szekció

előadások

TERMÉSZETES NÖVEKEDÉSSZABÁLYOZÓ KÉSZÍTMÉNYEK HATÁSA A CSEMETÉK MINŐSÉGÉRE MAGISKOLÁBAN DICKMANN András, GYEVIKI Márta, MAGYAR Lajos, HROTKÓ Károly Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar [email protected] [email protected] [email protected] A természetes eredetű növekedésszabályozó és kondicionáló anyagok használata az utóbbi időkben igen elterjedtté vált a kertészeti gyakorlatban. A növekedést serkentő, gyümölcsméretet fokozó vagy gyökeresedést elősegítő hatásukat egyre több növénykultúrában kiaknázzák. A faiskolai termesztés ezen a téren mostohagyereknek számít, a fent említett szerek használatára jobbára még kísérletek sem történtek. A kísérletünk során egy Csurgó (Dél-Somogy) közelében található csemetekertben különböző növekedésszabályozó és kondicionáló készítmények hatását vizsgáltuk kocsányos tölgy, mezei juhar magcsemetéken, illetve iskolázott madárberkenye magoncokon. Ez utóbbi fajnál öt készítményt (két kísérleti anyagot és három forgalmazott szert), míg az első kettő esetében három a piaci forgalomban levő szer hatását vizsgáltuk. A Kelpak® nevű, csak tisztán tengeri alga nyers feldolgozásával kapott szert külföldön kiterjedten használják, a Wuxal® Ascofol az algakivonaton kívül tápelemeket is, míg a Yeald Plus® elsősorban nyomelemeket (Zn) tartalmaz. E két utóbbi szer közforgalomban beszerezhető. Két másik, – a NYME Mezőgazdasági Karán – liofilezéssel előállított algakészítményt is vizsgálatba vontunk (Spirulina és MACC 361). Míg a Yield Plus®-t kimondottan gyökérképződést serkentő szerként forgalmazzák, addig a többi készítményt általános kondíció növelőként hirdetik illetve alkalmazzák. Az eredmények tükrében megállapítható, hogy a fent ismertetett szerek közül csak a Kelpak® és a Yield Plus® volt pozitív hatással a csemeték méretére és a gyökérzet minőségére. A madárberkenye és a juhar esetében a csemeték magassága és a gyökérnyak átmérője 50-100 %-os növekedést mutatott a kontrollhoz viszonyítva. Az algatartalmú készítmények esetén ez a gyártási – kivonási – technológiával lehet összefüggésben, feltehető, hogy a természetes hormonok a Kelpak® kivételével inaktív állapotba kerültek. A Wuxal® Ascofol a javasolt dózisban a madárberkenyénél perzselési károkat okozott, míg a tölgycsemeték érzékenyebbé váltak a lisztharmat fertőzésre. A tölgy esetében a nyár eleji kijuttatás nem mutatott egyik készítmény között sem jelentős eltérést. Mivel mind Kelpak®, mind a Yield Plus® jelentős mértékben hatott a csemeték méretére és minőségére, ezen szerekkel további fajoknál, különböző koncentrációkkal illetve kijuttatási idővel újabb kísérleteket lenne célszerű beállítani.

60


előadások

ERDEI ÖKOSZISZTÉMÁK SZERVESANYAG-MENNYISÉGE A KLÍMATÉNYEZŐK FÜGGVÉNYÉBEN FÜHRER Ernő Erdészeti Tudományos Intézet, Budapest [email protected] A fafajok elterjedését és növekedését elsősorban és alapvetően az ökológiai tényezők (klíma, hidrológia, talaj) határozzák meg. A legdinamikusabban változó termőhelyi tényező a klíma, melyre nemcsak bizonyos mértékű változékonyság a jellemző, hanem mára bizonyítottan előre jelezhető egy trendszerű, határozott irányú változása is. Ez utóbbi körülmény hatására Magyarország időjárási viszonyaira az eddigieknél melegebb és szárazabb körülmények lesznek majd a jellemzőek. Feltételezésünk szerint az időjárási viszonyok kedvezőtlenebbé válása a fafaj-összetétel mellett kihathat az ökoszisztémákban képződő szerves anyag mennyiségére. Ezért meghatároztuk egy bükkös (Somhegy), egy gyertyános tölgyes (Farkaserdő) és egy cseres (Veszprém) erdőben a földfeletti és a földalatti dendromassza nagyságát szénegyenértékben kifejezve és kerestük a klímaviszonyoktól való függését. A területeken egyéb, növekedést korlátozó termőhelyi tényező sem hidrológiai (többlet-vízhatástól független kategória), sem pedig talajtani (mély termőrétegű agyag-bemosódású barna erdőtalaj) szempontból nem áll fenn. Legfontosabb megállapítások: • a szervesanyag-mennyiség bükkösben a legnagyobb (292 tC/ha), jóval kisebb a gyertyános tölgyesben (217 tC/ha) és még kevesebb a cseresben (191 tC/ha). • hasonló trendet mutat a földfeletti élőfa készlet átlagnövedéke is, ennek értéke bükkösben 3,44 tC/ha, gyertyános tölgyesben 3,28 tC/ha, cseresben pedig 2,76 tC/ha. • az átlagos évi, vagy tenyészidő-szakonkénti csapadék- ill. hőmérsékletadatokkal a mért szervesanyag-mennyiségek általában nem, vagy okságilag nem megmagyarázható összefüggést mutatnak. • A Führer-Járó (2000) szerinti fő növekedési időszak (V-VII hónapok) és az ún. kritikus hónapok (VII-VIII hónapok) csapadékösszege viszont alapvetően meghatározza a képződött szervesanyag mennyiségét. E periódusok csapadék-összege bükkösben a legnagyobb (249 mm és 165 mm), ezt követi a gyertyános-tölgyes (238 mm ill. 153 mm), majd a cseres (216 mm és 139 mm) területén mérhető csapadékmennyiség. • A fő növekedési periódus és az ún. kritikus hónapok csapadék-, továbbá hőmérsékletviszonyait is figyelembe vevő erdészeti aszályossági index (FAI) (Führer 2007) értékei (Somhegyen 4,45, Farkaserdőn 5,08, Veszprémben 5,50) pedig, mind a dendromasszában megkötött szén mennyiségével, mind pedig az átlagnövedékkel igen szoros összefüggést mutatnak.

61


előadások

EVAPOTRANSZSPIRÁCIÓ SZÁMÍTÁSA A TALAVÍZSZINTEK ÉS A VÍZFOLYÁSOK ALAPVÍZHOZAMÁNAK NAPI PERIÓDUSÚ SZIGNÁLJÁBÓL GRIBOVSZKI Zoltán, KALICZ Péter, KUCSARA Mihály Nyugat-Magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron [email protected] A Soproni-hegységben működő Hidegvíz-völgyi Kísérleti Vízgyűjtőn hosszú távú vízhozam észlelési adatsorok állnak rendelkezésünkre. A vízgyűjtő nagyságrendje és adottságai miatt a nyári alapvízhozamos időszakokban a patakban a növényi párologtatás miatt a vízhozamban jelentős hullámzás mérhető. E hullámok jellemzői a nagy frekvenciás adatgyűjtésnek köszönhetően meghatározhatók. 2005-ben két mézgás éger (Alnus glutinosa) törzsére elektromos potenciálkülönbség mérésén alapuló nedváramlás mérőt telepítettünk. A rendszer üzemelése azóta – néhány üzemszünettől eltekintve – folyamatos volt. Statisztikai módszerekkel összevetettük a két hullám karakterisztikus jellemzőit, meghatároztuk a két jel közötti fáziseltolásokat. A patak, és a vele kapcsolatban lévő, a környező talaj által tározott vízkészlet, és az azt fogyasztó növényzet összetett rendszert alkotnak. A statisztikai eszközökkel kimutatott kapcsolat ellenére nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a patakban jelentkező jel nem közvetlenül a nedváramlást, hanem a patak-menti növénysáv integrált hatását tükrözi.

62


előadások

HATÁSTERÜLETEK ÉS HATÁSTERJEDÉS UTAK MENTÉN KORONIKÁNÉ PÉCSINGER Judit Nyugat-Magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron [email protected] A környezeti hatásvizsgálat olyan törvények által szabályozott eljárás, mely során feltárjuk a különféle emberi tevékenységek, így például egy tervezett létesítmény jövőbeli, környezetre kifejtett hatásait. A hatásvizsgálat egyik nagyon fontos és meghatározó része a vizsgálati terület kijelölése, mely azt a területet jelenti, ahol a létesítmény hatásai megjelenhetnek, és (általában) negatív változásokat okozhatnak a környezet elemeiben. Ez a terület a hatásterület. A hatásterület kiterjedése függ a létesítmény, jelen esetben egy út hatótényezőinek jellegétől és nagyságától, továbbá az út menti környezet adottságaitól, hatástovábbító képességeitől. Az utak mentén jelentkező hatások hatásfolyamatokat indítanak el a hatásterületen és ezek kiterjedéseit a hatástovábbító közeg adottságai nagymértékben megváltoztatják. Szükség van arra, hogy meghatározzuk azt, hogy mik a fő hatástovábbító elemek és ezeknek mely tulajdonságaik vannak befolyással a hatásterjedésre. Minél pontosabban ismerjük ezeket a tényezőket, annál pontosabban tudjuk a hatások kiterjedésének távolságát. A kapott adatok végül segítséget nyújtanak az utak mentén fellépő károsítások elleni hatékony védekezésben.

63


előadások

A ZOOPLANKTON FAUNA KVALITATÍV ANALÍZISE ÉS VÍZMINŐSÉG VIZSGÁLATOK HORVÁTORSZÁGI DRÁVA-MENTI VIZES ÉLŐHELYEKEN KÖRMENDI Sándor Kaposvári Egyetem ÁTK Természetvédelmi és Halászati Csoport [email protected] Az INTERREG III A.- Dráva-Intereco projekt keretében protokollban rögzítettek alapján hat mintavételi területen (Légrád, Koprivnica, Pitomaca, Virovitica, Slatina- Moslavina Podravska, Donji Mihojlac térsége), öt víztípusban (Élő-Dráva és mellékágak, Drávaholtágak, kavicsbányatavak, Dráva mellékvízfolyások), összesen 20 mintavételi helyen végeztünk zooplankton és vízminőség vizsgálatokat 2007. folyamán. A vizsgált területeken a jellemző vizes élőhelyek kiválasztásánál figyelembe vettük a DDNPI megbízásából a magyarországi szakaszon 2000. óta folytatott alapállapot felmérés és monitoring eredményeit és tapasztalatait. Célkitűzésünk volt a Horvátországban kijelölt vízterek alapállapot felmérése. A vízminőség vizsgálatok szerint a Dráva folyó különböző szakaszain és a mellékágain a Felföldy-féle vízminősítési rendszer szerint béta-alfa-mezohalóbikus, béta-mezoszapróbikus víz jellemző. A vizsgált holtágak vízminőségét elhelyezkedésük és hasznosításuk jelentősen befolyásolja, vizük béta-alfa-mezohalóbikus, alfa-béta-mezoszapróbikus. A kavicsbányatavak vize béta-alfa-mezohalóbikus és oligoszapróbikus. A Dráva kijelölt mellékvízfolyásai a közvetlen kommunális hatás miatt béta-alfa-mezohalóbikusak, alfa-béta-mezoszapróbikusak. A vizsgált vízterekből összesen 36 Rotatoria, 25 Cladocera és 11 Copepoda taxont mutattunk ki. Az eddigi adatok alapján a Dráva különböző szakaszairól a korábbi vizsgálatainkkal (DDNP monitoring 2000-2006) összehasonlítva újabb taxonok nem kerültek elő. Alacsony fajszám, kis denzitás és elsősorban euplanktonikus taxonok jellemzik a vizsgált időszakot. A Dráva mellékágak és Dráva folyó zooplanktonja között gyakorlatilag alig van különbség. A holtágak zooplanktonjában elsősorban a Copepoda és Cladocera taxonok domináltak, feltűnő a Rotatoria taxonok alacsony száma a magyarországi -DDNP területénvizsgált holtágakkal összehasonlítva. E vízterekben elsősorban az euriök, metafitikus fajok domináltak. Az előkerült taxonok döntő része béta-mezoszaprobikus és mezo-eutrófikus vízminőséget jelez. A kavicsbányatavakban rendkívül alacsony a taxonok száma, sőt néhány mintában egyáltalán nem volt zooplankton. A vizsgált patak és csatorna zooplanktonját már a tavaszi időszakban a kommunális hatások miatt alfa- és béta-mezoszaprobikus fajok jellemzik. Eredményeink alapján megállapítható, hogy a természetes állapotokat nagyobb mértékben befolyásoló hatások és átalakított területek a baranyai szakaszon találhatók a somogyival összehasonlítva. Véleményünk szerint, amennyiben a monitorozandó mintaterületeken található folyóvizek, növényzetben dús holtágak, kavicsbánya tavak és más jellemző állóvizek (bármi okra visszavezethető) vízminősége romlik, vízszintingadozása jelentős lesz, intenzív horgász vagy halászati hasznosítás történik, akkor a zooplankton összetételének mérhető minőségi és mennyiségi változása következik be (biológiai indikáció). Ezen adatok birtokában a kellő időben megtörténhet (más növény és állatcsoportok analíziseinek eredményeivel összhangban) a természetvédelmi kezeléssel összefüggő feladatok ellátása.

64


előadások

A BIOGÁZ MINT KÖRNYEZETBARÁT MOTORHAJTÓANYAG MAROSVÖLGYI Béla, VÁGVÖLGYI Andrea Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Energetikai Tanszék, Sopron [email protected] A biogáz termelés olyan technológia, amely az állattartás EU-normáknak megfelelő trágyakezelési-, és a szennyvíztisztítás iszapkezelési problémáinak megoldása mellett a hulladékgazdálkodásban jelenleg megoldatlan problémát, a kommunális szerves bomlók ártalmatlanítását is megoldja úgy, hogy eközben energetikai célra hasznosítható biogázt állítanak elő, és egyben a visszamaradó anyagok sterilizálása is megoldódik, tehát azok a természetes vagy természetközeli környezetbe probléma nélkül kihelyezhetők. Az előadásban a téma egy szűkebb területét, a biogáz gépüzemeltetéssel kapcsolatos lehetőségeit, azaz a biogáz mint motorhajtóanyag kezelési és hasznosítási lehetőségét vizsgáljuk. Ezen belül bemutatjuk: • a biogáz termelés tipikus technológiáját, • a keletkező biogáz kémiai és energetikai jellemzőit, • a biogáz felhasználási lehetőségeit stabil gázmotorokban • a biogáz energiasűrűségének növelésére használt módszereket a mobil motorok üzemeltetésénél (kompresszió) • a biogáz energiatartalmának növelésére használható megoldásokat (CO2 kimosás)

65


előadások

EGY 11 ÉVES, ELTÉRŐ MÉRTÉKBEN MŰTRÁGYÁZOTT AKÁC ÁLLOMÁNY BIOMASSZÁJA ÉS TÁPELEMKÉSZLETE OCKERT Jana, BIDLÓ András, HEIL Bálint, FÜLEKY György, KOVÁCS Gábor Nyugat-Magyarországi Egyetem, Kémiai és Termőhelyismerettani Intézet, Sopron [email protected] A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, 1970-ben egy mezőgazdasági tartamkísérletet indítottak el, amelyben 12 különböző mértékben trágyázott területet jelöltek ki. Ezt négy ismétlésben, 6 x 7 m-es parcellákra osztották fel. A kísérlet 1986-ig zajlott, oly módon, hogy minden évben azonos mennyiségű műtrágyát juttattak ki. A területet növényvédőszerek vizsgálatára is felosztották, a térbeli heterogenitás nyomon követésére. 1986 és 1990 között a kísérleti parcellák felében 1,5 t CaCO3/ha mennyiségű meszezés történt. 1995-ben a terület akáccal (Robinia pseudoacacia L.) került betelepítésre. Vizsgálatunk célja annak megállapítása volt, hogy van-e hatása a trágyázásnak, illetve miként képes hasznosítani a biomassza produkciójában az akác a talaj eltérő tápelemkészletét. Ezen kívül értékelni kívántuk a növekedés menetét a területen. A fentiek elérése érdekében különböző vizsgálatokat végeztünk. Pürkhauer-talajfúró segítségével határoztuk meg a termőréteg vastagságát. A 48 parcellában 3 mélységben (0-10 cm, 10-30 cm, 30-50 cm) talajmintát, illetve 50 x 50 cm-es négyzetben avarmintákat vettünk. A talajokból meghatároztuk a felvehető P, K, Mg, Ca, Zn, Cu és Mn tartalmat. 12 parcellában meghatároztuk a szén- és a nitrogéntartalmat. Az avar mennyiségét területre (ha) vetítve számoltuk ki, és 12 parcellában az avar tápelem- és széntartalmát is meghatároztuk. Mind a 144 parcellában vettünk levélmintákat, valamint felvettük az uralkodó és a kiemelkedő fák magasságát és átmérőjét. Variancia-, diszkriminancia- und regresszió-analízis segítségével értékeltük ki a mérési eredményeinket. Megállapítható volt, hogy a termőréteg vastagságában nem volt szignifikáns különbség az egyes parcellák között, ami azt jelenti, hogy a gyökerek fejlődésének lehetősége a vizsgálati területen homogén volt. A talaj és a levelek tápelemtartalmában területi különbségek adódtak. A különböző kezelések hatása a tápelemtartalomra, mivel azok az optimális tartományban, illetve e felett voltak, csak néhány esetben volt kimutatható. Nem volt kimutatható hatása a talaj nitrogéntartalmának. Ennek megfelelően nem tudtunk szignifikáns kapcsolatot kimutatni a talaj- és a levelek nitrogéntartalma között. A meszezés hatása még ma is kimutatható volt, 11,5 pH-értékkel volt szignifikánsan magasabb a meszezett területek kémhatása a kontroll parcellákhoz képest. A meszezett területeken 50%-kal kevesebb volt az avar mennyisége, ami jól mutatta, hogy a meszezés növelte a mineralizáció sebességét. A magassági mérések alapján az állományok között nem találtunk szignifikáns különbséget. A nagyobb NPK-adagokkal trágyázott parcellákban viszont 10-20%-kal nagyobb átmérőket mértünk a kontroll területekhez képest. A legnagyobb adaggal trágyázott területen az egyes fák fatermése 22%-kal nagyobb volt, mint a kontrollterületeken. A kezeléseknek, 20 év után, ennek ellenére már nem szignifikáns a növekedésre gyakorolt hatása.

66


előadások

A légköri széndioxid elnyelőjeként, az erdőknek egyre nagyobb szerepe van a klímavédelemben, ezért meghatároztuk az állományban tárolt szén mennyiségét is. A talajban tárolt szén mennyiségével ez 88,3 t/ha volt. Ebből 14,6 t/ha a talaj legfelső 10 cm-es, 17,4 t/ha 10-30 cm-es, illetve 20,3 t/ha a 30-50 cm-es mélységű rétegében tárolódott. A legnagyobb szénkészlet azokban a parcellákban található, ahol nagy volt a N-trágyázás mennyisége, azaz a legfelső 10 cm-es rétegben a nitrogénkészlet 1,6 t/ha volt.

67


előadások

A KÜLSZÍNI BÁNYÁSZAT HATÁSVIZSGÁLATÁNAK FEJLESZTÉSE PÁJER József Nyugat-Magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron [email protected] A környezeti hatásvizsgálat alapvető feladata, hogy a döntésekhez szükséges és elégséges környezeti információt előállítsa, illetve bemutassa. Az információnak alkalmasnak kell lennie a döntési alternatívák mérlegelésére, azaz teljes körűen kell bemutatnia az egyes változatok előnyeit és hátrányait. Az előadás célzottan a külszíni bányászattal kapcsolatos hatástanulmányok - fenti követelményeket szem előtt tartó- tartalmi fejlesztését, kiemelten az alternatívák azonosításának, a vizsgálati terület kijelölésének, és a hatások számbavételének javítását célzó kutatás eredményeit mutatja be. A külszíni bányászat környezeti hatásainak megítélésében a pozitív és a negatív vélemények egyaránt jelen vannak. A bányászat a társadalom számára nélkülözhetetlen erőforrásokat biztosít, a fejlesztések alapja, munkahelyeket teremt, ugyanakkor esetenként természeti értékeket károsít, átalakítja a tájat és az ásványkincsek kitermelését követően az igénybevett területeken az eredeti állapot már nem állítható vissza. Magyarországon 1996-2006 között a külfejtésre alapozott nyersanyag kitermelés mennyisége több mint kétszeresére, ezen belül a homok- és kavicskitermelés tíz év alatt a háromszorosára emelkedett. Bányanyitásra (egyedi esetektől eltekintve) ma már nem kerülhet sor védelmi funkciójú (pl. védett természeti) területeken, azonban a különleges természet-megőrzési területek (Special Areas of Conservation-SAC) kijelölését követően gyakorlati ténnyé vált, hogy nincs olyan földrészlet Magyarországon, melynek közelében (max. 3 km) ne lenne védett, vagy közösségi (EK) jelentősége alapján a NATURA 2000 hálózat területei közé felvételre jelölt terület. A kutatás alapvető módszereként meglévő (üzemelő illetve felhagyott) bányák környezeti szempontú felülvizsgálatát (utólagos hatásvizsgálat) alkalmaztuk. A kutatás mintaterülete a Nyugat-Pannon EU régió, amelyen belül 50 bánya vizsgálatát a PHARE CBC (AusztriaMagyarország) program támogatta („Az ásványbányászat hatásvizsgálata a régióban”, projektvezető: Varga Gábor). Az állapotfelvétel légi fényképek és helyszíni bejárás alapján történt, a hatások megítélésére a több fordulós kollektív szakértői véleményezést alkalmaztuk (a 23 résztvevős szakértői team munkájában hidrológiai, botanikai, zoológiai, geológiai, ökológiai, táj- és természetvédelmi szakértők, bányászati szakértő, valamint környezetmérnökök vettek részt). A vizsgálat kimutatta, hogy a természeti, az épített és a szociális környezetet érintő hatásokat alapvetően a két technológiai rendszer (száraz ill. víz alóli kitermelés) sajátosságai, a kitermelés eltérő intenzitása, a bányatelek környezetének eltérő természetessége, a bányászat fázisai közül az utóhasznosítás módja, az előírások változó szintű követése (emberi tényező), valamint egyes egyedi sajátosságok jelenléte befolyásolja. A vizsgálatok további eredménye egy olyan hatáskatalógus, amely – a NATURA 2000 területeket érintő hatású beavatkozások hatásvizsgálatára vonatkozó követelmények figyelembe vételével – irányértékeket (hatótávolságok) határoz meg az egyes területhasználatokban beálló változások környezeti következményeinek felméréséhez.

68


poszterek

DEPONÁLÓDÓ SZERVES SZENNYEZŐK ÉS KÖRNYEZETI KOCKÁZATAIK KÉRI Enikő1, LÁSZLÓ Márta1, RADÁCS Marianna1, HEGEDŰS Béla1, VALKUSZ Zsuzsanna2, JULESZ János2, GÁLFI Márta1 1

Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, Alkalmazott Természettudományi Intézet, Környezet-biológia és Környezeti Nevelés Tanszék, Szeged 2 Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Endokrinológiai Önálló Osztály és Kutató Laboratórium, Szeged [email protected] [email protected] A magasabb rendű biológiai organizmusok homeosztázisa komplex biológiai folyamatokkal a viselkedéselemeken keresztül valósítja meg a változó környezethez való folyamatos alkalmazkodást. A szerves szennyező (POP) vegyületek mg-os dózisú expozícióinak ismert hatásai, hogy a neuroendokrin rendszeren keresztül modulálják a homeosztatikus elemeket. Jelen kutatási protokollal célunk az volt, hogy az extrém alacsony dózisú klórbenzolok (ClB), mint modellvegyületek hatásait tanulmányozzuk a stresszhormonok /vazopresszin (VP), oxytocin (OT), adrenokortikotrop hormon (ACTH)/ változásaira. Valamint az említett hormonok és/vagy mediált neuroendokrin funkciók és a kapcsolt viselkedésmintázatok vonatkozásaiban. Kísérleteinkben Wistar hím patkányokat kezeltünk gyomorszondán át; hexa- és triklórbenzol = 1:1 arányú keverékével, 1 µg/testsúly kg/nap dózisban; 30, 60 és 90 napig. A kezelési protokollnak megfelelően egyrészt meghatároztuk az állatok viselkedését (szorongás, figyelem, agresszió, kíváncsiság) open-field, elevated plus maze, módosított resident-intruder tesztekkel. Másrészt a vérből stresszhormonokat (ACTH, VP, OT RIA módszerrel) mértünk, és a hypophysisekből (NH) monolayer tenyészeteket készítettünk, amelyeken monoamin (dopamin, szerotonin, hisztamin és katekolaminok) kezelésekkel specifikus receptor funkciókat vizsgáltuk. Eredményeink azt mutatják, hogy az in vivo ClB kezelések - dózis- és időfüggéseinek hatására - az ACTH, OT, VP szérum szintjeit megváltoztatak. A ClB kezelt patkányok in vitro NH tenyészeteinek a monoaminokhoz kapcsolt VP és OT elválasztása modulálódott. A viselkedés vizsgálatok a szorongás és agresszió szignifikáns mértékű fokozódását mutatták. Megállapítottuk, hogy a homeosztázist determináló neuroendokrin és viselkedéselemek korreláltan változtak az extrém alacsony dózisú ClB kezelések hatására, amelyek következményesen neuroendokrinológiai betegségeket és/vagy egyéb fiziológiai és kognitív eseményeket indukálhatnak. A munkát az ETT-345/2006 pályázat támogatta.

69


poszterek

EFFECTS OF PASTURAGE ON REGION BETWEEN THE RIVERS DANUBE AND TISZA KISS, Tímea Kecskemét College, Institute of Flori- and Vegetablecultural, Kecskemét [email protected] In many cases, grazing takes place in these natural grasslands. The agricultural use and the aims of nature conservation should be harmonised these areas too. The coenological relevés were prepared in 2007 on two pasture-lands: first area is beside in Kunbaracs village, the second area is beside in Tatárszentgyörgy village. Areas inside and near (0 to 50 meters far from) an animal husbandry farm belong to the first group. Coenological relevés gained from areas situated 50 to 150 meters far from intensively used areas, where animals spend shorter time or only pass belong to the second group. Those areas, whereabout animals are seldom, (farther on 150 meters) belong to the third group. Besides observing the effects of grazing on vegetation, we have also concentrated on how to strain of effects of trampling. Coenological relevés prepared in three group. Intenzive grazing takes place ont he other fenced area and a fold was built here as well (group A). those place is grazed by few animals belong to the second (B) group. Places are farther on 150 meters belong the third (C) group. Coenological investigations were prepared according to Braun-Blanquet (1964), by using 2×2 m quadrates. Among relative ecological value categories according to Borhidi (1995), areas were evaluted based on water demand (WB) and nitrogen demand (NB) values. Evaluation of social behaviour types were made according to Borhidi (1995). Species name follow the nomenclature of Simon (2000). Evaluation based on relative ecological value categories Species prefering to semi-dry and semi-wet areas have a rate of about 10%. Variable water tolerant plant species appear in the third category rate of about 6%. Variences are larger in the different categories ont he area near Tatárszentgyörgy. Dryness tolerant plant species cover the highest rate (60%) in the first category. Species indicating semi-wet or wet habitats cover a bigger rate too. Plant species of wetter habitats flavor in far from stall. Plants of nutrient poor sites are highest rate (52%) in the farthes category. Rate of plant species of mesotrophic environment is outstending near the stall in area of Tatárszentgyörgy. Species indicating mesotrophic environment 50-150 meters far from. Rate of oligotrophic species are highest in third category. Considering nitrogen relations of the observed areas it can be stated that low and medium nitrogen level indicating species are present in case of all the three areas. Social behaviour types of species Greatest part of species found on the observed areas belong to the group of natural distubance tolerant ones (DT) and ruderal competitors (RC), specifically nearest category of areas of Kunbaracs. Rate of competitor plant species highest in farthest category (farther on 150 meters). High disturbance tolerant generalist rate is significant in the third category (Figure 1.)

70


poszterek

Kunbaracs (SBT) 70,0% 60,0% 50,0% 0-50 m

40,0%

50-150m 30,0%

150m-

20,0% 10,0% 0,0% DT

RC

W

C

G

AC

Figure 1. Social behavior type values (Kunbaracs) Social behavior types of species show similar result to previous area, but rate of ruderal competitors higher (66%). Rate of indicating to deterioration group high in both area 0-150 meters far from the animal husbandary farm. Rate of indicating nature state is higher on 150 meters.

71


poszterek

KLÓRBENZOLOK ÉS CSONTELVÁLTOZÁSOK NÖVEKVŐ KOCKÁZATA OCSKÓ Tímea1, KÉRI Enikő1, LÁSZLÓ Márta1, RADÁCS Marianna1, HEGEDŰS Béla1, VALKUSZ Zsuzsanna2, JULESZ János2, GÁLFI Márta1 1

Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, Alkalmazott Természettudományi Intézet, Környezet-biológia és Környezeti Nevelés Tanszék, Szeged 2 Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Endokrinológiai Önálló Osztály és Kutató Laboratórium, Szeged [email protected] Ismeretes, hogy a calcipaeniás (csonttömeg vesztéses) csontelváltozások száma az egész világon igen jelentősen emelkedett. Az említett csonttömeg vesztést jelentő folyamatok kiváltásában a patológiás, genetikai okok mellett a környezeti hatások szerepe egyre fokozottabb. A kémiai környezetterhelő ágensek közül a perzisztens, szerves szennyező (POP) anyagok csontzavarokat kiváltó hatása milligrammos dózisú és krónikus expozíciók esetén már ismert. Jelen vizsgálattal célunk volt, hogy a POP vegyületek környezeti hatásainak tanulmányozására modellkísérleteket állítsunk be, melyekkel az extrém alacsony dózisú, szubtoxikus klórbenzol (ClB) modellvegyületek expozíciókat vizsgálhatjuk. Kísérleteinkben a táplálkozással megvalósuló, azaz az orális expozíciós utat in vivo ClB standardizáltuk. Meg kívántuk állapítani, hogy észlelhető-e statisztikailag is értékelhető hatás a csontmátrixban és/vagy a csont hisztológiai struktúrájában? Kísérleteinkben Wistar hím patkányokat gyomorszondán át kezeltünk hexa - és triklórbenzol = 1:1 arányú keverékével; 0,1-1 µg/testsúly kg/nap dózisban; 0, 30, 60 és 90 napon keresztül. A kezeléseket követően a modellállatok testtömegét mértük, valamint vér és femur mintákat gyűjtöttünk. A szérumból meghatároztuk a májtoxicitást jelző transzferáz enzimek (GGT, SGOT, SGPT) szintjeit, a femurból készített alkalmas metszeteken morfológiailag ellenőriztük a csontszövet változásait a kezelési időtartamok függvényében. Mértük a femur mobilizálható Ca2+ és ásványianyag tartalmát. Eredményeink szerint az extrém alacsony dózisú ClB expozíciók tanulmányozására a kialakított kísérleti modellrendszerünk megfelelőnek bizonyult. A ClB kezelések hatására a csont elektromosan mobilizálható Ca2+ mennyisége emelkedet, ásványianyag tartalma csökkent a kezelési időtartamok függvényében. Ezen mért paraméterekkel hisztológiai vizsgálataink eredményei korreláltak: erősen felritkult csontmátrixot detektáltunk. Megállapítottuk, hogy a krónikus és szubtoxikus dózisban alkalmazott ClB kezelések a calcipeniás csontelváltozások kockázatát szignifikánsan fokozzák. A munkát az ETT-270/2003; ETT-345/2006 pályázat támogatta.

72


poszterek

FORRÓ NYÁRI IDŐSZAKOK STATISZTIKAI ELEMZÉSE, KAPCSOLATBAN A NAGYTÉRSÉGŰ CIRKULÁCIÓ ALAKULÁSÁVAL PAP Zsófia1, LAKATOS Mónika2, JUHÁSZ Ágota1, TŐKEI László1 1

Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszék 2 Országos Meteorológiai Szolgálat [email protected]

Klímamodell-szimulációk eredményei szerint a 2003-ban tapasztalt nyár a viszonylag hűvös nyarak közé sorolható majd 2060-ra Európában. Az antropogén hatások következtében megduplázódik a 2003-as hőhullámhoz hasonló extrém meleg periódusok kialakulásának valószínűsége. Az IPCC legújabb, 2007-es negyedik helyzetjelentése egyértelműnek minősíti a hőhullámok növekedését, hozzátéve, hogy a 21. századi tendencia megbízhatósága magas. A forró nyári időszakok elemzésének fontosságát az is indokolja, hogy a melegedés mértéke nyáron a legnagyobb a négy évszak közül. Célunk, hogy különböző kritériumok alapján meghatározzuk a szélsőségesen meleg helyzeteket, megmutassuk azok időbeni alakulását, feltárjuk a változásokat, valamint kapcsolatot találjunk az átlagosnál lényegesen magasabb hőmérsékletű szituációk és a makroszinoptikus helyzetet jellemző időjárási típusok között. Munkánkban két magyarországi állomás, Budapest és Debrecen 1901-től 2005-ig terjedő adatsorát elemeztük. Vizsgáltuk az 1971-2000-es normálidőszakra vonatkozó napi átlaghőmérséklettől való eltérést, a napi középhőmérsékletnek az 1971-2000-es időszak magas percentiliseinek átlépését, illetve a napi maximumhőmérséklet fix küszöbértékek fölött való tartózkodását. Megállapítható, hogy a melegedés valóban jelentkezik mindkét állomás megfigyelési sorozatán: növekedő trend mutatható ki a május-szeptemberi anomáliák értékeiben, az 1971-2000-es normálidőszak 80, 90 és 95%-os percentiliseit meghaladó napi középhőmérsékletű napok számában, a nyári, hőség- és forró napok számának, valamint a hőhullámokból származó napok számának alakulásában egyaránt. A Péczely- és Hess-Brezowsky-féle makroszinoptikus típusok kódrendszerének, az egyes típusok alapvető jellemzőinek, valamint az 1901-2005 időszakban végbement időbeli változásuknak áttekintése mellet összefüggést kerestünk a hőmérsékleti anomáliák és a makrocirkulációs típusok között. Előállítottuk a napi középhőmérsékleti anomáliák feltételes eloszlás- illetve sűrűségfüggvényeket, amelyek megmutatják, miképpen alakul az átlagtól vett eltérés a makroszinoptikus típus mint feltétel függvényében. Várakozásainknak megfelelően mindkét állomás és mindkét makroszinoptikus típus esetén azt az eredményt kaptuk, hogy magas pozitív anomáliák kialakulása elsősorban azon makroszinoptikus helyzetekhez köthető, amelyek esetében Magyarország időjárását anticiklon alakítja. Ezeknek a típusoknak a gyakorisága növekedett a múlt század elejétől, és a globális tendenciákkal összhangban melegedést eredményezett a vizsgált állomásokon.

73


poszterek

KRÓMTARTALMÚ FAVÉDŐSZEREK KÖRNYEZETI HATÁSAI RÁKOSA Rita, MOLNÁRNÉ HAMVAS Lívia Nyugat-Magyarországi Egyetem, Kémiai és Termőhelyismerettani Intézet, Sopron [email protected] A faanyagvédőszerek alkalmazása elsősorban az épített környezet megóvására, a faanyag élettartamának meghosszabbítása érdekében történik. Annak ellenére, hogy a felhasznált védőszerek egészségkárosító és környezetszennyező hatása közismert, a faanyag védelme nem nélkülözheti ezeket a kémiai anyagokat. Az európai és hazai szabályozás a króm(VI)-vegyületek alkalmazási lehetőségét jelentősen csökkentette azok rákkeltő hatása miatt. Az ipar határozott igénye miatt az Európai Bizottság 2010-ig munkaprogramot irányzott elő, hogy kísérletileg bizonyítsák a króm(VI)-vegyületek szerepét a favédőszerekben: a Cr(VI) aktív biocid hatóanyag-e vagy csupán fixáló komponens, vagyis változtat-e a védőszerek toxikus sajátságain a króm(VI) tartalom? A különböző alapanyagokból készített favédőszer-oldatok összetételbeli és kémhatásbeli különbsége jelentős eltérést eredményez a megkötődési és kioldódási folyamatokban is. Poszterünkön összegzést mutatunk be a Cr(VI) tartalmú és krómmentes favédőszerek rögzülésének, fixálódásának és kioldódásának mértékére, a védőszerek hatékonyságára. Az eddigi eredmények alapján nem várható olyan védőszer kifejlesztése, amely egyszerre megfelel annak a követelménynek, hogy hatékony védelmet nyújtson a fának, de felhasználása során és hulladékként minél kisebb egészségügyi és környezeti károkat okozzon. Az alkalmazás és felhasználás körülményeinek szigorításával próbálják a krómtartalmú védőszerek környezet terhelését csökkenteni.

74


poszterek

TELEPÜLÉSI SZILÁRDHULLADÉK-LERAKÓK BIOLÓGIAI REKULTIVÁCIÓJÁNAK PROBLÉMÁI VARGA Bernadett, BIDLÓ András, HEIL Bálint, KOVÁCS Gábor Nyugat-Magyarországi Egyetem, Kémiai és Termőhelyismerettani Intézet, Sopron [email protected] A települési szilárdhulladék-lerakók biológiai rekultivációjának általános célja a hulladékfelület letakarása, valamint a lerakó tömegének a természetes környezetéhez történő minél harmonikusabb illesztése. Vizsgálataink idején a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény és a hozzá kapcsolódó 22/2001. KöM rendelet szabályozta a hulladéklerakók lezárását és utógondozását. Ezek a jogszabályok egy összetett rétegrendű felső műszaki védelem kialakítását írták elő. A fenti szabályozásnak megfelelően kialakított Dunakeszi-1.sz. települési szilárdhulladéklerakó biológiai rekultivációja során végzett erdőtelepítés nagyon rossz eredményű volt. Ennek okát próbáltuk feltárni az ökológiai és termőhelyi körülmények vizsgálatával. A homokos szövetű termőrétegben az iszap+agyag frakciók együttes aránya helyenként kevesebb mint 5%. A géppel való felhordás miatti tömörödés eredményeképpen a pórustér is helyenként igen alacsony volt (36-59%), magas térfogattömegekkel (1584-1374 g/dm3). A laboratóriumi pF-méréseink kimutatták, hogy a termőrétegben tárolható diszponibilis vízmennyiség mindössze 21-88 mm. A viszonylag száraz klíma (542 mm átlagos évi csapadékösszeg) mellett a talaj vízháztartását tovább rontotta a homok mésztartalma (4,4-12,5%) a fiziológiai szárazság révén. Talajjavító anyag feltalajba való keverése ellenére is jórészt alacsony volt a humusztartalom (0,18 - 1,72%), a nitrogéntartalom (0,02-0,35%), valamint az AL-oldható foszfor és kálium (2,7-13,4 ill. 0,6-7,3 mg/100g) mennyisége. Eredményeink alapján – a hasonló felső műszaki védelemmel ellátott hulladéklerakókra is érvényesen – ajánlásokat adtunk a biológiai rekultiváció végrehajtásának módjára. A termőhelyi adottságoknak megfelelően javaslatokat fogalmaztunk meg a telepítendő fás- és lágyszárú növényzet megválasztására, valamint az utógondozás során elvégzendő munkálatok végrehajtásának módjára. Időközben 2006. április 13-án hatályba lépett a hulladéklerakással, valamint a hulladéklerakóval kapcsolatos egyes szabályokról és feltételekről szóló 20/2006. (IV. 5.) KvVM rendelet, melyben ajánlásainkból több szempont is érvényesült.

75

Természetvédelmi szekció Előadások: FARKAS S., KÖRMENDI S., LANSZKI J. ÉS ÁBRAHÁM L.: A Dráva, mint határfolyó menti területek biodiverzitásának fenntartását biztosító természetvédelmi kapcsolatok kiépítése és a monitorozási tapasztalatok átadása az Európai ökológiai Hálózat fejlesztése érdekében..... 77 GYURÁTZ J., GYIMÓTHY ZS., BANK L., FARKAS R., NÉMETH Á. ÉS CSÖRGŐ T.: A vörösbegy (Erithacus rubecula) őszi vonulása és élőhely-választása Magyarországon ........................ 78 KIRÁLY A.: A Répce-sík erdeinek természeti értékei............................................................... 79 KIRÁLY G.: Magyarország flórájának térképezése: múlt, jelen, jövő ...................................... 80 KONKOLY-GYURÓ É.: Tájvédelmi tervezés – új lehetőség a tájszintű természetvédelem és a táji értékvédelem számára. ............................................................................................. 81 KONKOLY-GYURÓ É. ÉS JOMBRACH S.: A táji örökség és a táj attraktivitásának értékelése európai léptékű fenntarthatósági hatásvizsgálatban .............................................................. 82 LANSZKI J.: A vidra állományának vizsgálata a Dráva-menti területeken ............................... 83 RIMÓCZI I., BENEDEK L. ÉS H. FORSTINGER: Fán élő védendő nagygombák a bátorligeti ősláp társulásaiban................................................................................................................. 84 SZINETÁR CS. ÉS KANCSAL B.: Az európai ál-kalózpók (Trebecosa europaea Szinetár&Kancsal, 2007) előkerülése, és természetvédelmi jelentősége a Velencei tó nádasában ........................................................................................................ 86 TAR T.: Védett őshonos évelő növényfajok termesztésbe vonási lehetőségei nyolc faj példáján .................................................................................................................. 87 VERESS M.: Antropogén és társadalmi hatások a Karszton...................................................... 88 VIDÉKI R.: Neofiton hínárfajok kutatásának legújabb eredményei.......................................... 89 Poszterek: BARDÓCZYNÉ SZ.E., FLACHNER ZS., NAGY ZS., K.ZLATUSKA ÉS J.CASKA: Mérnök biológiai módszerek alkalmazása a csehországi természetvédelem, és tájgazdálkodás területén, különös tekintettel a fenntarthatóságra.................................................................................. 90 BARKI M.: A Soproni Botanikus Kert odútelepe 1954-2007. .................................................. 91 LÉVAI P. ÉS HORVÁTH ZS.: Dél-Alföldi települések zöldterület-gazdálkodása, különös tekintettel a dísznövények felhasználására............................................................................ 92 PAPP M.: Eltérő szerkezetű és égtáji kitettségű erdőszegélyek mikroklíma befolyásoló szerepe ............................................................................................................... 93 SZŰCS P.: Ritka mohák előfordulása és termőhelyi kötődése a Naszály-hegyről .................... 94 TIRÁSZI Á., KONKOLY-GYURÓ É.: Tájindikátorok – Európai áttekintés .................................. 95 TÓTH V.: Gyepszint foltmintázata és a faállomány közötti összefüggés Szabó-völgy erdőrezervátumban ................................................................................................................ 96

76

Természetvédelmi szekció

előadások

A DRÁVA, MINT HATÁRFOLYÓ MENTI TERÜLETEK BIODIVERZITÁSÁNAK FENNTARTÁSÁT BIZTOSÍTÓ TERMÉSZETVÉDELMI KAPCSOLATOK KIÉPÍTÉSE ÉS A MONITOROZÁSI TAPASZTALATOK ÁTADÁSA AZ EURÓPAI ÖKOLÓGIAI HÁLÓZAT FEJLESZTÉSE ÉRDEKÉBEN FARKAS Sándor1, KÖRMENDI Sándor1, LANSZKI József1, ÁBRAHÁM Levente2 1

Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar, Természetvédelmi és Halgazdálkodási Csoport, Kaposvár [email protected], [email protected], [email protected]; 2 Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága Természettudományi Osztály, Kaposvár [email protected]

A Dráva alsó szakasza Európában az egyetlen szabályozatlan folyó, ártere nagy diverzitású ökológiai zöldfolyosó. A biodiverzitás detektálása csak a magyar oldalon megoldott, viszont a közös természeti értékek fenntartása szükségessé teszi az országhatárokon is átnyúló összehangolt természetvédelmi és gazdálkodási intézkedéseket. A NATURA 2000 hálózat kialakítása és a hálózathoz történő csatlakozás megköveteli a közös természeti értékekkel rendelkező szomszédos országoktól a természetvédelmi intézkedési rendszerük összehangolását. A Dráva mente magyarországi területének jelentős része 1996 óta nemzeti park. Természeti értékeinek feltárása 1992 óta folyamatos, a biodiverzitás felmérésében kapott eredmények publikáltak. A kormányzat és a DDNP által koordináltan 2000-től kiemelt programként működik Dráva somogyi szakaszához kötődő biodiverzitás monitorozása. A folyó árterén élő növény- és állatvilág megőrzése azonban csak úgy valósítható meg hosszabb távon, ha a két parton folyó természetvédelmi tevékenységet a szakemberek összehangolják. E cél megvalósítása érdekében alakult 2006 őszén a Pécsi Tudományegyetem vezetésével egy kutatási konzorcium, melynek további résztvevői a Kaposvári Egyetem, a Duna-Dráva Nemzeti Park és a Fiatal Ökológusok Tudományos Egyesülete. A konzorcium pályázatot nyújtott be az EU és a magyar kormányzat által társfinanszírozott INTERREG IIIA Közösségi Kezdeményezési Program „Fenntartható fejlődés” prioritásának „2.2. Természetvédelem” intézkedéséhez. A másfél év futamidejű projekt céljai a Drávához, mint határfolyóhoz köthető közös természeti értékek megőrzése érdekében a Magyarországon folytatott biodiverzitásmonitorozás tapasztalatainak átadása, a különböző indikátor értékű taxonokra (kisemlősök, ragadozó emlősök, ezen belül külön a vidra, madarak, hüllők, kétéltűek, halak, tegzesek, nappali lepkék, futóbogarak, zooplankton, ászkarákok, csigák, edényes növények) kidolgozott vizsgálati módszerek határokon túlra történő kiterjesztése, a NATURA 2000 hálózat élőhelyeinek kölcsönös megismerése és a hálózat továbbfejlesztése. A fenntartható fejlődés érdekében a program hozzájárul egy közös nemzeti park létrehozásához és megtervezi öt közös folyó-mellékág természetvédelmi-vízügyi rekonstrukcióját. A projekt koordinálja a résztvevő szakemberek munkáját, kihat a civil és gazdálkodó szervezetekre, a közoktatásban résztvevők ökológiai szemléletformálására. A program sikeres végrehajtása a NATURA 2000 hálózat bővítését, a biomonitorozás határon túli elindítását, az élőhely-rehabilitációs munkák megkezdését is eredményezi.

77


előadások

A VÖRÖSBEGY (ERITHACUS RUBECULA) ŐSZI VONULÁSA ÉS ÉLŐHELY-VÁLASZTÁSA MAGYARORSZÁGON GYURÁCZ J.1, GYIMÓTHY Zs.2, BANK L.3 FARKAS R.4, NÉMETH Á.5, CSÖRGŐ T.6 1

Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Sopron 3 Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest 4 Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő 5 Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, Kecskemét 6 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Anatómiai, Sejtés Fejlődésbiológiai Tanszék, Budapest [email protected] 2

A madárvonulás során a természetes szelekció fajra, populációra, szubpopulációra jellemző vonulási stratégiát alakított ki, melynek alapos ismerete természetvédelmi, gazdasági és közegészségügyi szempontból egyaránt fontos. Az Európai Unió Madártani Utasítása minden tagországnak kötelezővé tette a madárállományok monitorozását, melynek különösen ajánlott eszköze a madárgyűrűzés. A vörösbegy (Erithacus rubecula) a hazai lomboserdők, parkok, kertek egyik leggyakoribb fészkelő és egyik legnagyobb számban gyűrűzött madárfaja. Parciális vonuló faj, sok tekintetben összetett vonulásának hazai vonatkozásairól még kevés információval rendelkezünk. A vörösbegy őszi vonulását vizsgáltuk a 2004. augusztus 13. és október 27. közötti időszakban, az MME Actio Hungarica izsáki, ócsai (KözépMagyarország), sumonyi (Dél-Magyarország), szalonnai (Észak-Magyarország) és tömördi (Nyugat-Magyarország) madárgyűrűző állomásain gyűjtött adatok elemzésével. A kutatás célja: 1. A madárpopulációk vonulási stratégiájának megismerése. 2. A különböző ökológiai adottságú területek és élőhely-típusok szerepének megállapítása a vörösbegy vonulásában és védelmében. A madarak befogását, gyűrűzését és mérését a „South-East Bird Migration Research Network” módszertana alapján végeztük. A vizsgálati időszakban összesen 3671 példányt fogtunk. A vörösbegy populációinak vonulási mintázatát a gyűrűzött madarak megkerülései, a napi fogás-visszafogás, a visszafogott madarak tartózkodási ideje, a vonuló madarak szárnyhossza, testtömege és vonulási zsírtartaléka alapján jellemeztük. A relatív fogások száma Szalonnán és Tömördön lényegesen nagyobb volt, mint a másik három helyen, legkevesebb madár a Kolon-tónál volt. A vonulás dinamikája négy gyűrűzési helyen hasonlóan alakult, a Kolon-tavon jelentősen későbbi a napi fogás medián dátuma. Szeptemberben és októberben kisebb átfedésekkel egymást követték az egyre északabbról jövő madarak, melyek érkezésükkor szignifikánsan nagyobb testtömeggel és jobb kondícióval rendelkeztek, mint az augusztusban befogott helyi fészkelők, viszont tartózkodási idejük lényegesen rövidebb volt. A vizsgálati helyeken részben más-más fészkelőterületről származó, különböző vonulási irányt követő madarak vonultak át, amit az összehasonlító szárnyhossz vizsgálatok és a megkerülési adatok alapján feltételezhetünk. A visszafogási arányok, a visszafogott madarak különböző hosszúságú tartózkodási ideje, eltérő mértékű testtömeg gyarapodása és zsírfelhalmozása azt mutatta, hogy a gyűrűzési helyek szerepe a vonuló madarak pihenése és táplálkozása szempontjából eltérő. Ez abból adódhatott, hogy a területek eltérő minőségűek a vörösbegy élőhely-preferenciája szempontjából. A domb- és hegyvidéki erdős területek optimálisabb táplálkozó-, zsírfelhalmozó- és búvóhelyek vonulási időszakban a vörösbegy számára, mint a síkvidéki mocsarak, lápok, illetve bokros élőhelyek. 78


előadások

A RÉPCE-SÍK ERDEINEK TERMÉSZETI ÉRTÉKEI KIRÁLY Angéla Nyugat-Magyarországi Egyetem, Növénytani és Természetvédelmi Intézet, Sopron [email protected] A kutatási területet egy kb. 1000 km2 nagyságú, ± máig összefüggő homogén erdőterület illetve néhány kisebb, korábban idetartozó maradványerdő képezi a Kisalföld DNy-i peremén. A terület földrajzilag és növényföldrajzilag is átmeneti helyzetet foglal el. Az erdők, mint az alföldi tölgyesek egyik utolsó és legnagyobb kiterjedésű képviselői a Kisalföld peremén, ahol a síkság lassan dombvidékbe megy át. A florisztikai viszonyok jól tükrözik a lassú, fokozatos átmenetet a nyugati területrész montán, a keleti rész pannon súlypontú flórája között. A területre egyedi termőhelyi körülmények jellemzőek, amelyek a florisztikai és növényföldrajzi egységek lehatárolását igencsak megnehezítik. A talajok nagy része (a ligeterdők kivételével) a Csapody (1974) által (s újabban a z erdészeti termőhelyleírás által is) önálló genetikai talajtípusként kezelt, ún. cseri-talajokhoz tartozik. Az egykori természetes vegetációt a maihoz hasonló állományszerkezetű, de fajgazdagabb erdők alkothatták, több elegyfával, több üde erdei elemmel. Ezek az erdők jelenleg nem állnak védelem alatt, fennmaradásuk a helyi erdészettől függ. Nagyrészük az elkövetkezendő két évtizedben véghasználatra kerül, ami ugyan nem jelenti törvényszerű pusztulásukat, védetté nyilvánításuk, megőrzésük azonban, mint az utolsó alföldperemi tölgyesek egyike, mindenképpen indokolt lenne. A tanulmányban kizárólag a kutatási terület természetközeli állományokat tartalmazó vegetációtípusai kerülnek bemutatásra. Közöljük a vegetációs egységek általános jellemzését, a területen belüli térfoglalásukra való utalással, és a vegetációdinamikai folyamatok elemzését. A bemutatott vegetációs egységek a következők: cseres-tölgyesek, gyertyánoskocsánytalan tölgyesek, cseres-tölgyesek és gyertyános-tölgyesek átmenetei, tölgy-kőris-szil ligeterdők.

79


előadások

MAGYARORSZÁG FLÓRÁJÁNAK TÉRKÉPEZÉSE: MÚLT, JELEN, JÖVŐ KIRÁLY Gergely Nyugat-Magyarországi Egyetem, Növénytani és Természetvédelmi Intézet, Sopron [email protected] A növényvilág térképezésére először Nagy-Britanniában tettek kísérletet a 19. század második felében. A mai fogalmak szerint komolyabb tudományos értéket képviselő európai eredmények a 20. század első harmadába láttak napvilágot, majd az 1950-es éveket követően Európa és Észak-Amerika gyakorlatilag egészén (a Föld más részein csak esetlegesen) készültek különböző léptékű és szempontú térképezések. Ma Közép-Európa csaknem minden országa naprakész elterjedési atlaszokkal rendelkezik, legalább az edényes növényfajok tekintetében. A flóra térképezésének látszólag egyszerű folyamata sok tényező figyelembevételét igényli, az egyes (szakmai vagy technikai) nehézségek leküzdése mindig új korszakot nyitott a flóratérképezés történetében. A modern flóratérképezés a következő alapokat igényli: • biztos taxonómiai-határozási tudás (herbáriumi, szakirodalmi kitekintéssel) • megfelelő térképek beszerezhetősége, térképismeret • térinformatikai ismeretek • adatbázis-szervezési ismeretek Magyarország florisztikai kutatásának fejlődése nem tér el a közép-európai átlagtól, elég csak a nagy flóraművek megjelenési idejét összevetni. Mégis, a flóratérképezés 1950-es évektől felgyorsuló folyamatába a hazai kutatók csak viszonylag későn és alacsony intenzitással kapcsolódtak be (jó példa az egykori hazai eredmények összevetése hasonló helyzetű NDK-val és Csehszlovákiával). Emiatt csak rész-szintézisek jelentek meg (pl. a hazai dendroflóráról), s e hiátusokkal párhuzamosan a szükséges taxonómiai vagy térképkezelési alapokban is komoly lemaradás mutatkozott. Az 1990-es évektől ismét fellendülő hazai terepbotanika egyik kiemelt célja volt a magyar flóraatlasz munkálatainak megkezdése, amely regionális projektek után 2002-2005 között egy kutatási-fejlesztési pályázatnak köszönhetően országos jelleget öltött. Ezen országos felmérés során a hazai térképezési egységek több mint 90% felmérésre került, az így képződött adattömeg rendezése jelenleg is folyamatban van. A nyilvánvaló előrelépés mellett ugyanakkor maradtak megoldásra váró feladatok is. A gyors adattömeg-gyarapodást nem követte a taxonómiai kutatások felpörgése, számos növénycsoportban az adatgyűjtés csak a könnyen azonosítható gyűjtőfajok szintjére korlátozódott. Az aktuális terepi adatok mellett szükséges a herbáriumi és irodalmi adatok kódolása is, amely (pl. a herbáriumi adatbázis hiánya miatt) lassú és munkaigényes folyamat. A hazai flóratérképezés végső feladatait hiba volna csakis a flóraatlasz elkészítésében látni. A leendő atlasz alapját képező modern adatbázis lehetőséget nyújt arra, hogy a chorológiai adatok bármely más szakterület igényei szerint válogathatók, más adatbázisokkal összekapcsolhatók legyenek, így nem csak a kutatók szűkebb, hanem a felhasználók (pl. természet- és környezetvédelem, mező- és erdőgazdaság, tájtervezés) tágabb igényeinek is megfeleljen. Ezt az ideális állapotot a jelenlegi trendek alapján 5-10 éven belül érheti el a botanikus szakmának a florisztikai adatbázis mögött álló része.

80


előadások

TÁJVÉDELMI TERVEZÉS - ÚJ LEHETŐSÉG A TÁJSZINTŰ TERMÉSZETVÉDELEM ÉS A TÁJI ÉRTÉKVÉDELEM SZÁMÁRA. KONKOLY GYURÓ Éva Nyugat-Magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron [email protected] Az elmúlt évtizedekben mind a területi, mind az ágazati tervezésben kialakult, illetve továbbfejlődött a programtervezés és a rendezési tervezés gyakorlata. A korábbi tervek elsősorban gazdasági és műszaki célokat tűztek ki, amelyekben alárendelt volt a természet- és tájmegőrzés. Az 1995. évi környezetvédelmi és az 1996. évi természetvédelmi törvény újfajta tervezési feladatokat jelölt ki, előírva a környezetvédelmi programok, valamint a védett természeti területekre a természetvédelmi kezelési tervek készítésének kötelezettségét. Az új tervtípusok módszertana, gyakorlata még kiforratlan, egymásra-épülésük, kapcsolódási, működtetési mechanizmusaik még kiformálásra várnak. Különösen igaz ez a természet- és tájvédelmi tervek esetében, amelyeknek számos önálló feladatot kell megoldaniuk, miközben megvalósítandó a lehető legharmonikusabb illeszkedésük a területrendezéshez és az ágazati programokhoz. A természet védelméről szóló 1996. évi 53. törvény 53.§ előírja: „(3) A természet védelméhez fűződő érdekeket a nemzetgazdasági tervezés, szabályozás, továbbá a gazdasági, terület- és településfejlesztési, illetőleg rendezési döntések, valamint a hatósági intézkedések során figyelembe kell venni. (4) A miniszter az Alapterv végrehajtása érdekében, szükség szerint: a) regionális, b) adott tájra vagy védett természeti területre, c) természeti értékekre vonatkozó tervet készít, készíttet, illetőleg kezdeményezi annak elkészítését.” E rendelkezés végrehajtásának elősegítése, valamint a Nemzeti Környezetvédelmi Program és annak részét képező Nemzeti Természetvédelmi Alapterv végrehajtása érdekében szükséges a táj-, természetvédelmi tervek rendszerének módszertani és tartalmi kidolgozása. A megvalósítást szolgálja az a 2004 óta folyó kutatás, amelynek keretében elkészült: • a természet- és tájvédelmi tervek rendszerének, jelen jogszabályokban megfogalmazott tartalmi követelményeinek áttekintése; • a tájszintű természetvédelmi tervek, a „tájvédelmi tervek” módszertanának kidolgozása; • a módszertan tesztelése hegyvidéki és síksági mintaterületeken modelltervek készítésével. A 2004-ben lezárult első kutatási fázis keretében megtörtént a jogszabályi háttér áttekintése, külföldi példák elemzése, az NTA-ban megfogalmazott célok eléréséhez szükséges táj- és természetvédelmi tervtartalmak meghatározása. Javaslat született a tájvédelmi tervezés bevezetéséről, valamint ennek tartalmi követelményeiről. A kutatási folyamat következő fázisaként 2005-07 években modellterv készült a Zemplénihegység, majd a Fertő-Hanság medence térségére. A modelltervben az eddig elvégzett kutatás gyakorlati alkalmazásának tesztelése és a módszertan finomítása történt. A bevezetendő tájvédelmi tervek az ország egész területét lefednék. Az értékvédelem alapvető feladatán túl fontos a degradált térségek tájrehabilitációja is. E célok a tájszintű ökológiai hálózat rehabilitációs tervezésén és a tájvédelmi, tájgazdálkodási stratégiák készítése révén érhetők el. Szakmai segítséget adnak továbbá a tájvédelmi szakhatósági feladatok egységes, szakszerű teljesítéséhez.

81


előadások

A TÁJI ÖRÖKSÉG ÉS A TÁJ ATTRAKTIVITÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSE EURÓPAI LÉPTÉKŰ FENNTARTHATÓSÁGI HATÁSVIZSGÁLATBAN KONKOLY GYURÓ Éva, JOMBACH Sándor Nyugat-Magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron [email protected] [email protected] A fenntarthatósági hatásvizsgálatok módszertana, tematikája az elmúlt években bontakozott ki Európa szerte. Számos kutatás foglalkozott a témával és az Európai Bizottság útmutatót jelentetett meg (Sustainability Impact Assessment Guidance), amely a vonatkozó módszertani projektek kiinduló dokumentuma. A SENSOR az EU 7. Kutatási Keretprogram által finanszírozott, 2004-08 között, 35 intézet közreműködésével folyó nagyszabású projekt, amely Fenntarthatósági Hatásvizsgálati Modell kidolgozását célozza. A modell arra ad választ, hogy az egyes EU politikák milyen hatással vannak a területhasználat változására és ezen keresztül a kontinens fenntartható fejlődésére. A tájak a természet és társadalom kölcsönhatásában fejlődő térségek, komplex módon tükrözik az adott térben zajló folyamatokat. Egyediségük, sokszínűségük, sajátos karakterük Európa egyik legnagyobb erőforrása természeti, gazdasági és szociális értelemben is. A tájdiverzitás, a tájak identitásának megőrzése a fenntarthatóság egyik fontos eleme, hiszen hozzájárul a biológiai és a kulturális sokféleség megtartásához. A tájformálódás jelentős részben a területhasználat változásának eredménye, ezért került be a SENSOR projektben vizsgált témakörök sorába új elemként a táji örökség és a táj attraktivitása, annak ellenére, hogy ezeket nem említi az Európai Bizottság útmutatója. Az NyME EMK Környezet- és Földtudományi Intézetében folyó kutatás során, projektpartnerként feladatunk volt olyan tájindikátorok megalkotása, amelyek a területhasználat változására érzékenyek, ezzel összefüggésben tükrözik a táji örökség és a táj esztétikai értékének változását. Két indikátort fejlesztettünk ki, töltöttünk fel adattal és értékeltünk Európai lefedettségben, több mint 500 regionális egységben, NUTS2/3 szinten. Az első a területhasználat folyamatosságát méri a táji örökség megbecsültségével összefüggésben, a másik a vizuális attraktivitás változását jelzi. Az előadás e két indikátor koncepcióját és értékelésének eredményeit, valamint a SENSOR modellben játszott szerepét mutatja be.

82


előadások

A VIDRA ÁLLOMÁNYÁNAK VIZSGÁLATA DRÁVA-MENTI TERÜLETEKEN LANSZKI József Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar, Természetvédelmi és Halgazdálkodási Csoport [email protected] Az eurázsiai vidra (Lutra lutra) az EECONET egyik jelentős faja. Magyarországon fokozottan védett, Horvátországban védett. Stabil, vagy alkalomszerű előfordulása, illetve hiánya indikálja a vizes élőhelyek állapotát. Elterjedésének, állományváltozásának ismerete, valamint a faj védelme érdekében tett intézkedések számos más, a természetvédelem számára fontos élőlény, valamint közös élőhelyeik megőrzését teszi lehetővé. A vidra részletesebb kutatása és a faj monitorozása a Duna-Dráva Nemzeti Parkban, a Dráva folyó Somogy megyei szakaszán 2000-ben kezdődött. OTKA téma (K 62216) keretében 2002 és 2004 között végzett molekuláris genetikai vizsgálat egységes Dráva-menti állományt mutatott Őrtilos és Barcs között. Újabban, 2006 decembere és 2007 áprilisa közötti időszakban, Dráva-Intereco program keretében, a Dráva, mint határfolyó vízgyűjtőjén alapállapot felvételezés zajlott. A felmérés a korábbi hazai gyakorlattól eltérően, az IUCN-OSG újabb ajánlása (Reuther et al. 2000) alapján, a magyarországi vidra fajmegőrzési tervezetben kiegészített kérdőív szerint történt. A felmérés 81 magyarországi és 61 horvátországi helyszínen folyt. A vizsgált élőhely típusok: Dráva folyó (16, ill. 29 helyszínen, a két ország sorrendjében), holtágak (11, ill. 8), patakok (15, ill. 9), csatornák (26, ill. 11), halastavak és horgásztavak (4, ill. 1), lápok, mocsarak (3, ill. 0), kavicsbánya tavak (6, ill. 3). A vidra előfordulását három kategória szerint értékeltük: állandó a jelenléte (anális jelölő váladék, régi és friss hullatékok, illetve lábnyomok egyidejű előfordulása esetén), időszakos a jelenléte (vagy régi, vagy friss nyomjelek előfordulása esetén), és negatív az előfordulása (legalább 600 méternyi partszakaszon végzett keresés ellenére nem bizonyítható a jelenléte). A magyarországi és horvátországi felmérő pontokon a három előfordulási kategória eloszlása: 65,4%, 25,9% és 8,7%, illetve 49,2%, 44,3% és 6,6% volt. A két országban az előfordulási esetek eloszlásai nem különböztek szignifikánsan (Chi-négyzet teszt, P>0,05). A felmért területek természetességi állapota (1 – mozaikos, természetközeli élőhelyek, 2 – vegyes és 3 – jellemzően mesterséges terület) szerint, a magyarországi és a horvátországi felmérő pontok gyakorisági eloszlása: 48,1%, 27,2% és 24,7%, illetve 47,5%, 36,1% és 16,4% volt. A két országban az előfordulási esetek eloszlásai nem különböztek szignifikánsan (Chi-négyzet teszt, P>0,05). A felmért területek értékelése különböző emberi zavaró tényezők (pl. település közelsége, forgalom, közvetlen zavarások, szennyezettség) alapján is megtörtént. Ezek összegzett hatásának mértéke (0-3 pont, 0 – nincs zavarás, 3 jelentős zavarás) szerint a magyarországi és a horvátországi felmérő pontok gyakorisági eloszlása sorrendben: 7,4%, 38,3%, 37,0 és 17,3%, illetve 1,6%, 39,3%, 42,6% és 16,4% volt. Az eloszlások nem különböztek szignifikánsan (Chi-négyzet teszt, P>0,05). Összességében, bizonyítható a vidra jelenléte a Dráva folyó Légrád /Őrtilos-Szentmihályhegy/ és Donji Miholjac /Drávaszabolcs/ közötti szakaszán, továbbá a csatlakozó vizes élőhelyek többségén is. Ezek a tapasztalatok is alátámasztják a Dráva jobb oldalán (Horvátországban) javasolt NATURA 2000-es területek kijelölését, és a határfolyó mentén kétoldalú nemzeti park létrejöttét.

83


előadások

FÁN ÉLŐ VÉDENDŐ NAGYGOMBÁK A BÁTORLIGETI ŐSLÁP TÁRSULÁSAIBAN RIMÓCZI Imre, BENEDEK Lajos, Heinz FORSTINGER Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar, Növénytani Tanszék és Soroksári Botanikus Kert [email protected] [email protected] [email protected] Bátorliget őslápját Tuzson János fedezte fel 1914-ben. Rendkívül fajgazdag növényvilága az Alföld bükk korából, illetve nyír-fenyő korából származik (Boros 1932, Soó 1934, Simon 1990). E táj nagygomba világáról először Ubrizsy (1937, 1940, 1941, 1943, 1957) közöl listát. A legutolsó monográfia a Bátorligeti-őslápról (Mahunka /edit./ 1991) egyetlen sort sem tartalmaz a gombákról, míg több más védett terület, nemzeti park nagygombáiról jónéhány adatgazdag publikáció jelent már meg. Az Ősláp nagygomba világának kutatása 1995-től folytatódott, (Lenti-Máté 1995, 1996, Rimóczi 2002) sőt kiterjedt az a közeli Bátorliget nagylegelőjére (Lenti et. al 2004) és a Fényi erdőre (Lenti 2007) is. Az Ősláp jelentős részét borító keményfa ligeterdő (Fraxino pannonicae-Ulmetum) és hárssal elegyes, gyöngyvirágos tölgyes (Convallario-Quercetum roboris tilietosum) élő és holt fáin előforduló nem lemezes nagygombák első listáját már 1997-ben közöltük (Rimóczi et al. 1997). Ebben a munkában még nem foglalkoztunk e gombák természetvédelmi helyzetével, hiszen a magyarországi nagygombák Vörös Könyvének terve is csak ugyanekkor jelent meg (Rimóczi 1997). A Vörös Listát javított, ma is érvényes formában 1999-ben adtuk ki (Rimóczi et al. 1999). A jogilag is védett gombákat, összesen 35 fajt a 23/2005. aug. 31./KvVM rendelet tartalmazza, aminek megdöbbentő és megmagyarázhatatlan fajszegénységére semmiféle szakmai indok nincs. A fentiek alapján most felsorolunk néhányat azon fán élő gombafajok közül, melyek veszélyeztetettségük miatt a Vörös Listában szerepelnek, de jogi védelmüket a minisztériumi adminisztráció megtagadta. E felsorolásban olyan fajok is jelen vannak, melyeket az Őslápon az utóbbi években találtuk először, és publikálásra még nem kerültek: Corticiaceae: Irpex lacteus (Fr.) Fr. Kavinia himantia (Schw.: Fr.) Erikss. Perenniporia fraxinea (Bull.: Fr.) Ryv. Phlebia livida (Fr.) Bres. Threchispora vaga (Fr.) Liberta Clavicoronaceae Artomyces pyxidatus (Pers.: Fr.) Jülich Plyporaceae s. lat. Antrodia albida (Fr.: Fr.) Donk Antrodia malicola (Berk. et Curt.) Donk 84


előadások

Antrodia serialis (Fr.) Donk Antrodiella semisupina (Berk. et Curt.) Ryv. et Johansen Ceriporiopsis resinascens (Rom.) Dom. Oxyporus latemarginatus (Dur. et Mont.) Donk Piptoporus quercinus (Schrader: Fr.) Pilat Spongipellis pachydon (Pers.) Kolt. et Pouz. Pleurotus dryinus (Pers.: Fr.) Kumm. Pleurotus cornucopiae (Paulet: Pers.) Roll. Tricholomataceae: Ossicaulis lignatilis (Pers.: Fr.) Redhead et Ginns Clitocybe truncicola (Peck) Sacc. Lyophyllum ulmarium (Bull.: Fr.) Kühn. Pluteaceae: Pluteus aurantiorugosus (Trog) Sacc.

85


előadások

AZ EURÓPAI ÁL-KALÓZPÓK (TREBACOSA EUROPAEA SZINETÁR & KANCSAL, 2007) ELŐKERÜLÉSE, ÉS TERMÉSZETVÉDELMI JELENTŐSÉGE A VELENCEI TÓ NÁDASÁBAN SZINETÁR Csaba1, KANCSAL Béla2 1

Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely 2 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely [email protected]

A Kárpát-medence nádasai a fogyatkozó és veszélyeztetett vizes élőhelyeink közé tartoznak. Fenntartásukhoz és eredményes természetvédelmi célú kezelésükhöz elengedhetetlenül szükségesek azok a kutatások, melyek a nádasokhoz kötődő gerinctelen állatvilág megismerését, valamint a nádasok faunájára differenciálisan ható különböző kezelések következményeit vizsgálják. E vizsgálatok egyik fő területe a nagy tavaink nádasainak alapállapot felmérése, valamint az ott folyó kezelések hatásainak nyomon követése. A Velencei tó, arachnológiai szempontból korábban gyakorlatilag kutatatlan nádasainak felmérését 2004-ben kezdtük meg. E vizsgálatok során a talajcsapdás gyűjtésből kerültek elő egy tudományra nézve új farkaspókfaj, a Trebacosa europaea hím példányai. A genus korábban ismert egyetlen faja, a Trebacosa marxi (Stone, 1890) Észak-Amerikában fordul elő. A Velencei-tó agárdi szegélynádasában a két vizsgálati évben együttesen a faj 16 hím példánya került befogásra. A Trebacosa marxi, valamint a T. europaea hímjének párzószerve elsősorban a tapogatóláb középnyúlványának alakja és arányai alapján különíthető el. A két faj testmérete is szignifikánsan különböző. A Trebacosa genus megjelenésében feltűnően hasonlít a kalózpókokéra (Pirata spp.) A fejtor mintázatában különösen feltűnő ez a hasonlóság. A XIX. század végén leírt nearktikus elterjedésű faj, csupán 1981-ben került új, önálló genusba, mikor is Dondale és Redner (1981) a kalózpókoktól egyértelműen különböző ivarszervi jellegek alapján leírták a Trebacosa genust. Mindkét Trebacosa faj tipikusan vizes élőhelyhez kötődik. Az európai ál-kalózpók élőhelye a Velencei-tó szegélynádasa Agárd térségében (Chernel István Madárvárta). A példányok a vízszegélytől 5-15 méter távolságra elhelyezett Barber-csapdákból kerültek elő. A talajvíz, mindössze 2-5 centiméterre van a talajfelszíntől. A vizsgált nádas talajlakó pókfaunáról európai összehasonlításban is megállapítható, hogy kiemelkedően fajgazdag, és számos további ritka faj is tagja. A Trebacosa europaea előkerülése állatföldrajzi szempontból különösen figyelemreméltó. Feltételezzük róla, hogy a T. marxi európai testvérfaja. A genus kialakulása az alsó eocén időszakára tehető, mikor Európa még közvetlen kapcsolatban volt Skandinávián és Grönlandon keresztül Észak-Amerikával. A farkaspókok esetében hasonló nearktikus és palearktikus testvérfajokról Kronestedt és Marusik (2002) számolt be. Az ivarszervi morfológia tekintetében egymáshoz rendkívül hasonló két faj közül az Acantholycosa solituda (Levi & Levi, 1951) Észak-Amerikában, az A. sterneri (Marusik, 1993) Mongóliában és DélSzibériában fordul elő. A faj előkerülése ismételten felhívja a figyelmet a megmaradt nádasaink jelentőségére, azok védelmének, természetvédelmi célú kezelésének fontosságára.

86


előadások

VÉDETT ŐSHONOS ÉVELŐ NÖVÉNYFAJOK TERMESZTÉSBE VONÁSI LEHETŐSÉGEI NYOLC FAJ PÉLDÁJÁN TAR Teodóra Nyugat-Magyarországi Egyetem, Növénytani és Természetvédelmi Intézet, Sopron [email protected] A Magyarországon őshonos flóra jelentős részét megtaláljuk a hazánkban beszerezhető, forgalmazott, dísznövényként felhasznált fajok és fajták között. A magyarországi honos flóra tagjainak 60%-a, mintegy 1400 taxon lágyszárú évelő, a nagyobb hazai és nagyobb külföldi cégek évelő dísznövényként a hazánkban őshonos növények közül 446 alapfajt és ezeknek 235 fajtáját vagy változatát forgalmazzák, mely az összes őshonos évelő életformájú fajhoz viszonyítva azok 31%-a (a teljes őshonos flóra 18%-a). Az őshonos flóra tagjainak díszkertészeti felhasználási lehetőségeivel számos országában foglalkoznak, mivel a honos növények a potenciális dísznövények jelentős bázisát képezik és a nemesítésben is meghatározó szerepet játszanak. A génmegőrzés és a veszélyeztetett fajok védelme, fenntartása és visszatelepítése célját szolgálja az őshonos taxonok ellenőrzött körülmények közötti szaporítása és nevelése. A védett fajok ellenőrzött kertészeti termesztése és forgalmazása országonként más megítélés és törvényi szabályozás alá esik. A 2002–2006. közötti években az alábbi 8 védett, hazánkban őshonos évelő faj dísznövénytermesztési felhasználhatóságát vizsgáltam: Aster amellus L., Inula oculus-christi L., Inula helenium L., Doronicum orientale Hoffm., Carlina acaulis L., Prunella grandiflora (L.) Scholler, Dianthus deltoides L. és Sesleria sadleriana Janka. Lehetséges felhasználásuk szerint évelőágyi kiültetésben a vizsgált fajok mind alkalmazhatók, a Carlina acaulis és a Dianthus deltoides sziklakertbe is ültethető. Virágágyi foltképzésre és szegélynövénynek is egyaránt alkalmas a Sesleria sadleriana. Az Inula helenium alkalmazása háttérnövénynek ültetve, vagy nagy térállásban, parkban megfelelő. Az Aster amellus, az Inula oculus-christi, az Inula helenium és a Doronicum orientale felhasználása vágott virágnak is megfelelő. Cserepes dísznövényként is termeszthető a Doronicum orientale alacsony egyedei, valamint a Prunella grandiflora és a Dianthus deltoides. Kívánatos volna a hazánkban őshonos taxonok szélesebb körű alkalmazása, a termeszthetőségüknek, felhasználhatóságuknak és igényeiknek megfelelő szempontok figyelembe vételével, az idegenhonos taxonok helyettesítésére. Az őshonos növények díszkerti alkalmazásának előnye, hogy a hazai ökológiai és klimatikus adottságokhoz általában jobban alkalmazkodnak, a termesztésből kiszökve pedig kisebb a valószínűsége, hogy flóraszennyező, vagy esetleg agresszív terjedésű növénnyé váljanak, hiszen túlzott elterjedésüket számos korlátozó tényező, kórokozóik, kártevőik jelenléte akadályozza. A termesztésben ugyanakkor olyan mesterséges niche-ben tartjuk a növényeket, ahol a természetben velük együtt élő szervezetek konkurenciája vagy elnyomó hatása nem érvényesül, így jobban kihasználhatjuk a növény fundamentális niche-ét.

87


előadások

ANTROPOGÉN ÉS TÁRSADALMI HATÁSOK A KARSZTON VERESS Márton Berzsenyi Dániel Főiskola, Földrajz- és Környezettudományi Intézet, Szombathely [email protected] Bemutatjuk a karsztterületek főbb sajátosságait, értékeit. Csoportosítjuk a karsztterületeket ért antropogén - és társadalmi hatásokat. Így elkülönítünk közvetlent (a hatás a karsztot éri), közvetettet (a hatás a karsztosodást kiváltó tényezőket módosítja), reverzibilist (a hatás nem idéz elő visszafordíthatatlan változást a karsztban) és irreverzibilist (a karsztban bekövetkező állapotváltozás visszafordíthatatlan). Végül elkülönítünk bemenetit (a következmények a karszton, ill. a karsztban lépnek fel) és kimenetit (a következmények a karszt környezetében okoznak változásokat). Két esettanulmány elemzésével az emberi, ill. társadalmi hatások által kiváltott néhány változást mutatunk be magashegységi környezetű karsztokon, ill. fedett karszton.

88


előadások

NEOFITON HÍNÁRFAJOK KUTATÁSÁNAK LEGÚJABB EREDMÉNYEI VIDÉKI Róbert Nyugat-Magyarországi Egyetem, Növénytani és Természetvédelmi Intézet, Sopron [email protected] A neofiton hínárnövények hazai megjelenéséről, tömeges elszaporodásáról, kártételéről szóló híradások az 1990-es éveket megelőzően csak szórványosan lelhetők fel a magyar botanikai irodalomban. Az első híradás Kitaibeltől Páltól származik (Vallisneria spiralis, 1808). 1870-től ismert a kanadai átokhínár (Elodea canadensis) jelenléte, amelyet Borbás Vince fedezett fel. A vízidara (Wolffia arrhiza) felfedezése jelentett még kisebb szenzációt a múlt század második felében (Almádi 1961, Lakatos 1978). A hinarak – beleértve az adventív hínárfajokat is – pontosabb hazai ismeretének nagy lökést adott Felföldy Lajos Hínár határozója (1990), amely számos új fajt és közöletlen adatot tartalmazott. Ezt követően ugrásszerűen megnőtt az adventív hínárfajokról szóló közlemények száma: Elodea nutalii (Ráth 1992; Steták 2006), Azolla filiculoides (Fehér – Schmidt 1998, Steták 2006), Cabomba caroliniana (Steták 2004, 2006). A temálvizekhez kötődően több új fajról számol be Szabó István Hévíz mellől (1994, 2002). A hazai adventív hínárfajok kisebb része mezőgazdasági hydrokultúrákból (rizsföldek) szökött ki. A nagyobbik hányada azonban termálvizekhez kötődve került betelepítésre főként az akvaristák közreműködésével. Az utóbbi években a hazai termálkifolyóknál végzett célzott irányú botanikai vizsgálatok több új faj tartós megtelepedését mutatták ki (Egeria densa, Hydrilla verticillata, Hydrocotyle ranunculoides, Hygrophila polysperma, Lemna minuta, Ludwigia peploides, Ludwigia repens, Najas guadalupensis, Salvinia molesta, Vallisneria gigantea, Ceratopteris thalictroides, Sagittaria subulata). A kutatás aktualitását az adta, hogy a globális klímaváltozáshoz köthető enyhe telek és forró nyarak kedveztek több szubtrópusi vagy mérsékeltövi neofiton hínárfaj természetes vizekben való megjelenésének, tartós megtelepdésének és lokális inváziójának. Az előadás beszámol a hazai hínárvegetációra aktuálisan és potenciálisan veszélyt jelentő neofiton hínárnövényekkel kapcsolatos legújabb kutatási eredményekről.

89


poszterek

MÉRNÖK BIOLÓGIAI MÓDSZEREK ALKALMAZÁSA A CSEHORSZÁGI TERMÉSZETVÉDELEM, ÉS TÁJGAZDÁLKODÁS TERÜLETÉN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A FENNTARTHATÓSÁGRA BARDÓCZYNÉ Székely Emőke1, FLACHNER Zsuzsanna2, NAGY Zsuzsanna3, Karel ZLATUŠKA4, Jakub CASKA5 1

Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Gödöllő [email protected] 2 MTA-TAKI, [email protected] 3 Budapesti Corvinus Egyetem, Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszék [email protected] 4 A.KTI, s.r.o., Brno, [email protected], 5 [email protected]

A tanulmány a CZ-14/2006 sz. TéT projekt Csehországban szerzett tapasztalataira épül, melyen a szerzők 2007-ben vettek részt. Az érintett témakörök a következők voltak: 1. Erózióvédelem létesítményeinek tájba illesztése: A Csehországban látott példák elsősorban tervezési szemléletükben jelentettek érdekességet. Példaként a vízmosásmegkötésben közismert hordalékfogó gátat említhetjük, amely vagy nagyméretű kövekből, vagy ezekből kialakított gabionos formában készült el, de nem teljesen vízzáróan. A működés során a hézagok részben eltömődtek, a növényzet megtelepedett, de a létesítmény működött, mintegy hatékony energiacsökkentő jelleggel. Tervezője szerint ez is volt a cél, nem az, hogy a gát csak passzívan, az egyre növekvő víznyomásnak ellenállva működjék. Hasonlóképpen megemlíthetjük az alkalmazott juta-kókusz alapanyagú geotextilákat, amelyek kb. 10 év után ugyan eltűnnek, de ez nem jelent gondot, mert ezek csak hordozóanyagok, a rájuk telepedett növényzet köti meg az eróziót. 2. Ártéri terület vízgazdálkodási, erdőgazdálkodási, és természetvédelmi kérdéseinek összehangolása. A mintaterület az ún. Soutok, a Morava–Taia folyók összefolyása, amely három ország, Csehország, Szlovákia, és Ausztria határát érinti. Sok érdekességet tartalmaz, jellemzője, hogy a terület zsilipekkel szabályozható csatornarendszere átszövi az egészet, többnyire rétekkel, erdőkkel borított. Működésének lényege a természetvédelmi és erdőgazdálkodási célokon alapuló időbeliség figyelembevétele: a tavaszi áradások alatt nyitott zsilipek nemcsak az erdők szükséges vízmennyiségét biztosítják, hanem az elárasztott rétek (polderek) vízborítását is. A biológusok szerint ilyenkor jelennek meg a vízben a halak ívásához tartozó vegyületek, amelyek így a rétekre a vízzel kikerülve, mintegy kicsalogatják a halakat a folyóból, így a terület egyben több faj reprodukciójában tölt be fontos szerepet. A rendszer megtervezésében éppen ezért fontos volt az erdész-biológus-vízépítőmérnök együttműködés. 3. Kisvízfolyások szabályozási kérdéseinek és a rájuk vonatkozó revitalizációs törekvéseknek ismertetése, különös tekintettel a fenntarthatóságra: elsősorban külterületi kérdéseket érintenek esettanulmányaink. Találkoztunk olyan példákkal, melynek alapelve az volt, hogy a vízfolyás mértékadó árvízszintjéhez tartozó, elborított felületet az állam megvásárolja, ott a patak minimális beavatkozással természetes folyamatok szerint alakítja medrét, minimalizálva a fenntartási költségeket.

90


poszterek

A SOPRONI BOTANIKUS KERT ODÚTELEPE 1954-2007. BARKI Márta Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet [email protected] Az első odútelepet 1954-ben kísérleti céllal hozták létre a Botanikus Kertben. Az ellenőrzéseket az első két évben Győry Jenő végezte, majd átvette tőle Igmándy Zoltán, Gárdonyi Gyula, Rovák I., Solymosy József, Varga József, Rozsenich Tamás, Mikó Rezső, Beruharát Mátyás és Sohler István. Az adatgyűjtők erdőmérnök hallgatók voltak. 1963-tól 1974-ig nem írták oda a nevüket a feljegyzés mellé. 2006-ban vettem át az odúk ellenőrzését és gondozását. Az 1974-2005. közti adatokat nem sikerült felkutatni. Célom a régi adatok (1954-1974) számítógépes adatbázisba rendezése és feldolgozása mellett fészkelésbiológiai adatok gyűjtése volt. Vizsgáltam a terület odúlakó madárközösségének változását, és odúkkal kapcsolatos igényüket. A megtelepedett fajok közül a széncinege (Parus major) volt a leggyakoribb a maga 240 költésével. Az összes vizsgált évben előfordult. Kisebb számban költött a csuszka (Sitta europaea), nyaktekercs (Jinx torquilla), mezei veréb (Passer montanus), kék cinege (Parus caeruleus), seregély (Sturnus vulgaris), kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus) és fenyvescinege (Parus ater). A fajösszetétel 1965-1974. között volt a legváltozatosabb. Több olyan fajt, amelyet az 50-70-es években jelen volt, most nem találtam az odúkban (pl.: csuszka, nyaktekercs, mezei veréb). Jelenleg mindössze a széncinege, kék cinege és a seregély költ a mesterséges odúkban. Ma az odúk többsége rossz helyen van, vagy teljesen tönkrement, így hiába van 140 darab, madár megtelepedésére csak kevesebb alkalmas. Sok van tuja, fenyő vagy sűrű bokrok közé, alig látható vagy megközelíthető helyre rakva. Ezek mindegyike üres maradt. Az odúk áthelyezésével lehetne talán növelni a megtelepedések számát. Az épületek közelébe, ill. nyíltabb helyekre kellene odúkat kihelyezni. Így a nyaktekercs, mezei és házi veréb is visszacsalogatható lehetne. Az odúkat változatosan kell kihelyezni, ez magasságra, típusra, kitettségre egyaránt vonatkozik. Ne takarja semmi az odút, mert csak így foglalják el. A legfontosabb feladat az elkövetkező időben az odútelep felújítása. A jövőben is célszerű folytatni a megkezdett vizsgálatokat, hiszen csak hosszabb adatsorokból lehet komolyabb következtetést levonni. További vizsgálatok szükségesek még annak alátámasztására is, hogy a terület növényzete ill. annak szerkezete, szintezettsége milyen hatással van az odúlakó madarakra.

91


poszterek

DÉL-ALFÖLDI TELEPÜLÉSEK ZÖLDFELÜLET-GAZDÁLKODÁSA, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A DÍSZNÖVÉNYEK FELHASZNÁLÁSÁRA LÉVAI Péter, HORVÁTH Zsuzsanna Kecskeméti Főiskola, Kertészeti Főiskolai Kar, Dísznövény- és Zöldségtermesztési Intézet [email protected] [email protected] A növényzettel fedett különböző rendeltetésű területek közös tulajdonsága, hogy sajátos szerepet játszanak a település környezeti adottságainak alakításában. A zöldfelület sajátossága, hogy értéke időarányosan nő, használati értéke a fenntartás során teljesedik ki, a + és – beavatkozások hatása később jelentkezik. A közhasználatú zöldfelületek rendszerint önkormányzati, vagy állami tulajdonú területen létesülnek, közcélokat szolgálnak. A DélAlföldi régió 18339 km², amely az ország összterületének egyötöde. A Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megye alkotta régió teljes területe síkvidék. 2006 évben 11, 2007 első félévében hat településen végeztünk primer és szekunder adatgyűjtést. Az adat- és információgyűjtés a zöldfelületi rendszer nagyságára, megoszlására, a növényalkalmazásra és a fenntartásra irányult. Az adatok feldolgozása és értékelése során eredményeink a következők: A vizsgált Dél-alföldi régióban több település is – Soltvadkert, Kiskunhalas, Tiszakécske, Tiszaalpár, Tiszaug – nagyarányú természeti zöldterületekkel rendelkezik ezért az egy lakosra jutó összes zöldfelület nagysága viszonylag magas. A közhasználatú zöldfelületek kezdeti kialakítása a vizsgált településeken különböző időpontokra tehetők. Jellemzően az 1900-as évek elején (Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas) majd az 1960-as években (Kiskunmajsa, Tiszakécske, Lajosmizse). Viszonylag későre tehető Bugac (1975) és Soltvadkert (1990) zöldfelület gazdálkodásának kezdete. A kezdetektől gondot okoz a szükséges pénzügyi forrás megléte és a szakszerűtlen kialakítások és növényalkalmazások. A fenntartásra fordítható összeg településenként jelentős eltérést mutat - 21 Ft és 233 Ft között – négyzetméterenként. Az öntözési lehetőséggel nem rendelkező zöldfelületek a 2007-es évet különösen megsínylik. A kiemelten fenntartott, magas költségű felületek aránya általában alacsony, 10% körüli vagy az alatti. A települések 82%-ban saját intézményi - vagy közmunkások alkalmazásával, és csak saját forrásból oldják meg a fenntartási feladatokat. A ’Virágos Magyarországért’ mozgalomhoz már több éve kapcsolódtak a települések 2007ben 48 település nevezett a régióból. A zöldfelület létesítés és növény alkalmazás során törekedni kell a tájharmónia megőrzésére az őshonos és tájba illő növények előtérbe helyezésével. A szárazság tűrő növényfajok elterjedtebb használata indokolt. A közterületek virágosításában a magyar nemesítésű fajták alkalmazását jobban kell szorgalmazni. Az öntözés tárgyi és anyagi lehetőségének megteremtése - az exponált és kiemelt zöldfelületek esetében mindenképpen.

92


poszterek

ELTÉRŐ SZERKEZETŰ ÉS ÉGTÁJI KITETTSÉGŰ ERDŐSZEGÉLYEK MIKROKLÍMA BEFOLYÁSOLÓ SZEREPE PAPP Mónika Nyugat-Magyarországi Egyetem, Növénytani és Természetvédelmi Intézet, Sopron [email protected] A zárt erdőállomány és a szomszédos nyílt terület határán található átmeneti (ökoton) zónában kialakuló erdőszegélyeknek jelentős szerepük van a mikroklíma alakításában. Eltérő termőhelyi viszonyok között végzett vizsgálataink arra irányultak, hogy az egyes mikroklíma tényezők (megvilágítás erőssége, léghőmérséklet, talajhőmérséklet) napi alakulását, illetve nagyságrendjét mennyiben határozza meg az erdőszegélyek szerkezete és kitettsége. Mintaterületeinket száraz, meleg termőhelyek erdőállományainak (molyhos-kocsánytalan tölgyes, cseres-kocsánytalan tölgyes), valamint üde termőhelyek erdőállományainak (gyertyános-kocsánytalan tölgyes, bükkös) réttel, illetve parlagterülettel határos átmeneti zónájában jelöltük ki. Vizsgálatainkat 2006. augusztus 15.-e és szeptember 2.-a között végeztük. Az egyes mintaterületeken négy mérési ponton (nyílt terület, lágyszárú szegély, cserjés szegély, zárt erdőállomány), egymással párhuzamosan, 12 órás időtartamban óránként végeztünk méréseket. A fényviszonyok jellemzésére LUXMETR PU150 jelű műszerrel mértük a megvilágítás erősségét 1 m magasságban. A léghőmérséklet mérésére állomási hőmérőt használtunk, a talajfelszín felett 1 m magasságban. A talajhőmérsékletet talajhőmérővel mértük 5 cm mélységben. A kapott értékeket Microsoft EXCEL programmal szerkesztett grafikonok segítségével értékeltük. Az egyes mikroklíma tényezők közül a legnagyobb napi ingást a megvilágítás erőssége esetében tapasztaltuk, a legkisebb napi ingást a talajhőmérséklet értékei mutatták. Megállapítottuk, hogy az egyes mikroklíma tényezők paraméterei az erdőtársulástól és a termőhelyi adottságoktól függetlenül csökkenő gradiens mentén változnak a nyílt területtől a zárt erdőállomány felé haladva. Hasonló tendenciát mutat a fényviszonyok, a léghőmérséklet és a talajhőmérséklet görbéinek lefutása. A mért értékekben mutatkozó eltérések alapvetően az egyes erdőszegélyek eltérő szerkezeti felépítésével magyarázhatók, melyet részben az adott erdőtársulás határoz meg. A zártabb szerkezetű növényállományok hőmérséklet kiegyenlítő hatása jól megfigyelhető. Eredményeink azt mutatják, hogy az egyes mikroklíma tényezők napi alakulását az erdőszegély égtáji kitettsége alapvetően meghatározza.

93


poszterek

RITKA MOHÁK ELŐFORDULÁSA ÉS TERMŐHELYI KÖTŐDÉSE A NASZÁLY-HEGYRŐL SZŰCS Péter Nyugat-Magyarországi Egyetem, Termőhelyismerettani Tanszék [email protected] A váci Naszály-hegy nem ismeretlen kutatási célpont hazánk biológusai számára. Elsőként Boros útinaplója árulkodik nagyszámú gyűjtésekről és határozásokról, majd a 40-es években Szepesfalvy közöl mohaflorisztikai adatokat a hegyről. A 2007-es évben indult – Peter Erzbergerrel közösen végzett – részletesebb terepi bejárás és gyűjtés eredményeként több ritka moha előfordulását sikerült kimutatni. A rekordok felvétele során kiemelt figyelmet kapott a mohák aljzathoz való kötődése, tekintettel arra, hogy a hegy alapkőzete mészkő, hárshegyi homokkő vonulatokkal, melyek kis léptékben is gyakran váltakoznak. Az eddigi kutatások eredményeként összesen 182 mohafaj előfordulása ismert a Naszályról, ebből 78 faj újnak tekinthető a tájegységre vonatkozóan. Források

régi

új

régi-új

összesen

Teljes fajszám

37

78

67

182

Májmohák (Hepaticae)

4

8

9

21

Lombosmohák (Musci)

33

70

58

161

1.sz. táblázat : A Naszály-hegy területén előforduló mohafajok száma, az elkülönített főbb moha-csoportok szerint elválasztva. Magyarázat: „régi”: a korábbi évek irodalmi adatai szerint előforduló, de a szerző által meg nem talált fajok; „új”: csak a szerző kutatásai során előkerült fajok; „régi-új”: a régebbi és a saját kutatás alkalmával egyaránt előkerült fajok A ritkább májmohák közül megemlítendő a Lophozia excisa és a Scapania lingulata, amelyek erdei út rézsűjének savanyú talaján jelentek meg. Az Oxymitra incrassata helyi előfordulását is sikerült megerősíteni, a mohafaj telepei meszes sziklagyep csupasz talajfoltjain jelentek meg. A lombosmohák közül a néhány hazai előfordulással bíró Buxbaumia aphylla tíz egyedét útrézsű savanyú talajfelszínén sikerült kimutatni. A homokkőről gyűjtött Grimmia elatior második hazai előfordulása (det: Eva Maier) is a Naszály-hegyhez kötődik, az első példányt Szepesfalvy gyűjtötte 1927-ben a tapolcai Szentgyörgy-hegyről. A faj nem szerepel a hazai fajlistában. További ritkaság a Dicranum fulvum szintén árnyas homokkőről, valamint a terjedőben lévő Dicranum tauricum előfordulását is sikerült kimutatni korhadt Quercus tuskóról. Eddig összesen 455 rekord felvétele történt meg. A begyűjtött minták 40%-a talajról, 17%-a mészkőszikláról, 8%-a homokkőszikláról, 13%-a Quercus kérgéről, továbbá 6% korhadt faanyagról, 5% Carpinus betulus kérgéről, 3% Acer kérgéről, valamint 2% Tilia kérgéről származik. A Juglans regia, Fagus sylvatica, Salix, Corylus és Fraxinus kérgéről gyűjtött minták egyenként közelítőleg 1%-os értéket mutatnak.

94


poszterek

TÁJINDIKÁTOROK – EURÓPAI ÁTTEKINTÉS TIRÁSZI Ágnes, KONKOLY-GYÚRÓ Éva Nyugat-Magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet, Sopron [email protected] A tájak értékelése és állapotuk nyomon követése viszonylag új tudományos kutatási terület, amely Európában az agrár-környezetvédelmi intézkedések és a fenntarthatósági hatásvizsgálatok kapcsán kap egyre nagyobb szerepet. Hazánkban, jóllehet néhány kezdeményezés említhető a tájak értékeléséhez alkalmazható mutatószámok meghatározására, ez idáig nem létezik általánosan elfogadott álláspont a tájindikátorok felállításáról, alkalmazásáról, nincs egységes szabályozás arról, hogy milyen módszerekkel, mutatókkal kellene egységesen jellemezni a tájakat. Az indikátorok jeleznek valamely állapotot, tulajdonságot és lehetővé teszik az adatok értelmezését és összehasonlítását, az adathiányok kezelését. Az indikátorok csoportosítása sokrétű lehet, aszerint, hogy milyen típusú adatokból képezzük azokat, illetve, hogy mit jeleznek. A tájindikátorok a tájak minősítésének, állapotuk és változásuk követésére alkalmas mutatók, melyek lehetőséget adnak mind időben, mind térben a tájak összehasonlítására. A tájindikátorok segítséget adnak a megőrzési, fejlesztési, helyreállítási feladatok meghatározásához, illetve értékelhetővé teszik a tájgazdálkodással, tájvédelemmel kapcsolatos stratégiák eredményességét. A tájak jövőbeni állapota szorosan összekapcsolódik a fenntartható mezőgazdaságra vonatkozó politikákkal. Bár egyre inkább felismerték, hogy a mezőgazdasági intenzív termelés és a területfelhagyások negatív hatással vannak a tájakra, és e tevékenységek monoton, homogén tájak kialakulását eredményezhetik, mégis csak kevés monitoring rendszer létezik, amely átfogó képet ad és adatokkal is alátámasztja a negatív trendeket. Jóllehet az agrár-környezetvédelmi intézkedések hatásainak elemzésével és fenntarthatósági hatásvizsgálatok mutatórendszerével összefüggésben az utóbbi években már történtek jelentős lépések tájindikátorok kidolgozására, még nem alakult ki egységes szabályozás arról, hogy milyen mutatókkal kellene egységesen jellemezni a tájakat és azok változását az Európai Unió tagállamaiban. Több nemzetközi szervezet pl. az OECD és az Európai Bizottság szerepe meghatározó a tájindikátorok megalkotásában. Az Európai Unióban több szervezet készített agrárkörnyezetvédelmi és tájindikátorokról szóló tanulmányt, különösen az agrárszektor környezetvédelmi teljesítményének mérésével összefüggésben. Az előadás áttekintést ad a tájindikátorok meghatározásával foglalkozó különböző nemzetközi szervezetek kezdeményezéseiről és ajánlásairól, bemutatja a jelentősebb projekteket (PAIS, IRENA, ELISA, LUCAS, SENSOR) az európai szinten alkalmazható tájindikátorok kifejlesztésére, ismerteti azok összehangolására vonatkozó kezdeményezéseket.

95


poszterek

GYEPSZINT FOLTMINTÁZATA ÉS A FAÁLLOMÁNY KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS A SZABÓ-VÖLGY ERDŐREZERVÁTUMBAN TÓTH Viktória Nyugat-Magyarországi Egyetem, Növénytani és Természetvédelmi Intézet, Sopron [email protected] A vendvidéki Szabó-völgy Erdőrezervátum területén végeztünk vegetációtérképezést. A rezervátum összterülete 66 ha, ebből a magterület 26,9 ha, a védőzóna 39,1 ha, a magterület és védőzóna aránya 1:1,45. A potenciális természetes erdőtársulás mészkerülő bükkös, 41 haon, azaz a terület 62,1%-án ennek megfelelő a faállomány, míg 22 ha-on, azaz a terület 33,3%-án elfenyvesített erdőrészletek találhatóak, 2,6 ha-on, pedig égerliget, illetve beégeresedő gyep található. A felvételezés során a gyepszintet alkotó domináns növények foltjait határoltuk le. Az adott foltot nem egy domináns fajjal, hanem fajkombinációval (a gyepszintben nagy gyakorisággal előforduló fajok) jellemeztük. Minden esetben elkészült a folt fajlistája is. A kutatás során az alábbi kérdésekre kerestük a választ: 1. A gyepszint foltjainak változása összhangban van-e a faállomány fafaj-összetételével és záródásával? 2. A gyepszint foltjainak határa mennyire követi az erdőrészlet határokat? 3. A vágásterületek növényeinek hány százaléka fordul elő az erdei aljnövényzetben, és hány százaléka terjed az utak mentén? Bár jelenlegi munka egy állapotfelvétele a területnek, mégis következtetéseket lehet levonni a jövőben várható változásokról. A fenyves foltok, illetve elfenyvesített állományok fokozatosan kiritkulnak, egyes erdőrészletekben már most nagyarányú a fenyőpusztulás. A másik faállománnyal kapcsolatos tendencia az, hogy a fenyvesekben a környező állományokból benyomulnak a lombos fafajok, az újulatot elsősorban ezek képezik. Ezek az erdőrészletek, nagyobb foltok Oxalis acetosella domináns, vagy nudum gyepszinttel rendelkeznek. A lombkorona szint záródásának csökkenésével a gyepszint gyomos jelleget vesz fel, ez tapasztalható azokon a részeken, ahol tömeges a fenyőpusztulás. Ezek a gyomosodó foltok idővel valószínűleg át fognak alakulni valamilyen Galium odoratum uralta gyepszintté. A fent részletezett kutatás, mint alapállapot-felvétel kiindulási pontot szolgáltat a jövőbeni erdődinamikai folyamatok vizsgálatára (pl. felújulás, lékesedés).

96

Vadgazdálkodási szekció Előadások: FARAGÓ, S. ÉS GOSZTONYI, L.: Gyakoribb vízivadfajok állománytrendjei, fenológiái és diszperziói Magyarországon a Magyar Vízivad Monitoring 10 éves adatsorainak tükrében............................................................................................... 99 FARAGÓ, S., KALMÁR, S. ÉS KOVÁCS, GY.: Modellrepülőről készített légifelvételek alkalmazása a különböző kutatási programokban ............................................................... 100 FERENCZI, M., PELLINGER, A. ÉS CSÖRGŐ, T.: Vízimadár állományok változásai a Nyirkai-Hany elárasztásain .............................................................................................. 101 JÁNOSKA, F.: Környezeti hatásvizsgálatok vaddisznós kertekben ......................................... 102 KAKNICS, L., BARTUCZ, P., JUHÁSZ, L. ÉS SZENDREI, L.: Nyírfajd visszatelepítési program a Délnyírségi régióban ........................................................................................................ 103 KATONA, K., SZEMETHY, L., MÁTRAI, K., OROSZ, SZ., BLEIER, N. ÉS TERHES, A.: A gímszarvas táplálkozásának hatása hazánk erdeiben ...................................................... 104 KOVÁCS, GY.: Nagy területű vízimadár szinkronszámlálások a Balatonon........................... 105 MAJZINGER, I.: Javaslat őzállomány monitoring és –szabályozás gyakorlati megvalósításához ................................................................................................................ 106 MAROSÁN, M.: Fogak cementállományának vizsgálatára alkalmas hisztotechnikai módszerek értékelése hazai szarvasfélék életkorbecslésének vizsgálata céljából............... 108 NÁHLIK, A., TARI, T., SÁNDOR, GY. ÉS KIRÁLY, G.: A gímszarvas mozgásának és élőhely-használatának összehasonlítása két különböző élőhelyi adottságú területen ......... 109 SÁNDOR, GY., NÁHLIK, A., HEFFENTRÄGER, G. ÉS TARI, T.: A dámszarvas napi aktivitásának változása........................................................................................................ 110 SUGÁR, L., KOVÁCS, SZ. ÉS GLÁVITS, R.: Fonálférgek gyakori jelenléte gímszarvasok koponyaüregében ................................................................................................................ 112 WINKLER, D.: Fészkelő madárközösségek vizsgálata eltérő intenzitással kezelt agrárterületeken................................................................................................................... 113 Poszterek: BARABÁS, L.: A magyarországi fészkelő réceállomány területi változásai ........................... 114 FARAGÓ, S. ÉS HANGYA, K.: Vízimadárfajok negyedszázados állománytrendjei a Duna Gönyű – Szob közötti szakaszán ............................................................................ 115 FARAGÓ, S. ÉS KALMÁR, S.: A LIFE Túzokvédelmi Program első két évének eredményei .. 116 FARAGÓ, S. ÉS LÁSZLÓ, R.: Gépjármű – vad ütközésből eredő vadelhullások tér – idő mintázata Magyarországon ................................................................................................. 117 FARAGÓ, S. ÉS SPAKOVSZKY, P.: A MOSON-Project jelentősége a Kisalföld túzok (Otis tarda) állományának területhasználatában................................................................. 118 FARAGÓ, S., DITTRICH, G., WINKLER, D. ÉS JÁNOSKA, F.: Ragadozó madarak hosszútávú monitoringja a LAJTA-Project területén............................................................................. 119 GÁL, J., KOCSIS, M., KALMÁR, S., LÁSZLÓ, R., DITTRICH, G., SÁNDOR, GY. ÉS DREMMEL, L.: Őzbefogás során gyűjtött vérminták vizsgálata a LAJTA-Projectben ................................ 120 GYÜRE, P.: A nagy lilik (Anser albifrons) és a vetési lúd (Anser fabalis) állományváltozása a Hortobágyon ...................................................................................... 121

JÁNOSKA, F.: Erdősávok fészkelő madárállományainak hosszú távú monitoringja a LAJTA-Project területén .................................................................................................. 122 JÁNOSKA, F.: Szélerőműparkok létesítésének természetvédelmi problémái .......................... 123 KALMÁR, S.: Mesterséges erdőfelújítás kisemlős közösségének szünbiológiai vizsgálata.... 124 KOCSIS, M. ÉS FARAGÓ S.: Őzek évszakos területhasználata a LAJTA-Projectben .............. 125 KOVÁCS, GY. ÉS BARABÁS, L.: A lúdalakúak (Anseriformes) költőállomány-becslésének problematikája..................................................................................................................... 126 MAROSÁN, M. ÉS GÁL, J.: Egy magyarországi gímszarvas populáció fogai regresszív elváltozásának vizsgálata .................................................................................................... 127 OTTLECZ, B., DITTRICH, G. ÉS FARAGÓ, S.: A LAJTA-Projectben végzett ragadozó-csapdázás eredményei (2001-2007) .................................................................... 128 RIBÁCS, A., NÁHLIK, A. ÉS TARI, T.: Mesterséges etetőhelyek hatása a gímszarvas mozgására............................................................................................................................ 129 SPAKOVSZKY, P.: A túzok (Otis tarda) diszperziója a Mosoni-síkon 2005-2006-ban........... 130 SUGÁR, L.: A nagyvad kerti tartásának állategészségügyi gondjai ........................................ 131 TARI T, NÁHLIK A. & VARJU J.: Erdőfelújításokban bekövetkező rágáskár mérséklésének lehetőségei........................................................................................................................... 132 VARJU J., TARI T. & KOVÁCS GY.: Az eurázsiai hód visszatelepülése (Castor fiber LINNAEUS, 1758) a Szigetközbe .................................................................... 133

Vadgazdálkodási szekció

előadások

GYAKORIBB VÍZIVADFAJOK ÁLLOMÁNYTRENDJEI, FENOLÓGIÁI ÉS DISZPERZIÓI MAGYARORSZÁGON A MAGYAR VÍZIVAD MONITORING 10 ÉVES ADATSORAINAK TÜKRÉBEN FARAGÓ Sándor, GOSZTONYI Lívia Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet [email protected] [email protected] A Magyar Vízivad Monitoring megfigyeléseit az 1996/1997-es kezdő idényben októbertől márciusig, azaz 6 hónapban végezte, minden hónapban a nemzetközi szinkronnaphoz igazodva. Az 1997/1998-as idénytől már augusztus és április közötti 9 hónap a megfigyelés időszaka. A megfigyelések köre az alábbi taxonokra terjed ki: Búváralakúak (Gaviiformes), Vöcsökalakúak (Podicipediformes), Gödényalakúak (Pelecaniformes), Lúdalakúak (Anseriformes) minden fajára, továbbá a nagy kócsagra (Egretta alba), a szürke gémre (Ardea cinerea), a szárcsára (Fulica atra), a darura (Grus grus) és a réti sasra (Haliaaetus albicilla), azaz összesen 53 fajra. A felsorolásból látszik, hogy elsősorban az úszómadár fajokat választottuk ki, de ugyanakkor tekintettel voltunk a halgazdálkodás vagy a Természetvédelmi Hivatal információigényére is. Így került a felmérendő fajok listájára a szürke gém, a nagy kócsag, a daru és a réti sas. A megfigyelések 23 körzetben történnek, amelyek esetenként 2-6 alkörzetre is bonthatók, így összesen a teljes vízivad monitoring 45 megfigyelési egységben folyik. Az előadásban a vizsgált 10 év adatai alapján mutatjuk be 28 rendszeresen előforduló faj (20 védett és 8 vadászható) állománydinamikáját, fenológiáját és diszperzióját Magyarországon. A Magyar Vízivad Monitoring működtetéséhez szükséges forrásokat az FVM és a KVM, a Fertő-táj esetében az ERFARET biztosítja.

99


előadások

MODELLREPÜLŐRŐL KÉSZÍTETT LÉGIFELVÉTELEK ALKALMAZÁSA A KÜLÖNBÖZŐ KUTATÁSI PROGRAMOKBAN FARAGÓ Sándor, KALMÁR Sándor, KOVÁCS Gyula Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] [email protected] [email protected] A különböző kutatási programok támogatására kifejlesztettünk egy olyan rendszert, amely segítéségével kis magasságból (10-600 m) légifelvételeket és videofilmeket készíthetünk a vizsgálati területről, hasznos információkat kapva ezzel annak növényzeti borításáról, mozaikosságáról, vad-váltóiról, madárfészkeiről és számos egyéb objektumáról. A digitális, nagy látószögű, nagy felbontású fényképezőgép, valamint a kisméretű digitális videokamera egy rádióirányítású modellrepülőgépen helyezkedik el. A fényképezőgép exponálása távirányítással történik, miközben a kamera élőképét a földön (laptopon) nézve meghatározható a készítendő fénykép helyzete, alkalmazkodva ahhoz, hogy miről, milyen részletességgel kívánunk képet alkotni. A repülőgép nem igényel nagy kiterjedésű fel és leszállóhelyet, kézből indítható, kis területen képes landolni, így alkalmas a legkülönbözőbb területeken fel és leszállni. Az elkészült fényképek később nagy mozaikokká egyesíthetők, így a gép látószögénél jóval nagyobb területekről kaphatunk összefüggő felvételeket. Lehetőség van továbbá a fényképek kalibrálására, így azok georeferálhatók a szélesebb körű felhasználhatóság érdekében. Az előadás a fejlesztés jelenlegi eredményeit ismerteti, elsősorban módszertani szempontból. Bemutatja a kapott fényképek felhasználhatóságának lehetőségeit, valamint kitekintést nyújt a fejlesztés jövőbeni lehetőségeiről. Kutatásainkat az ERFARET „Tartamos vadgazdálkodás feltételeinek megteremtése” alprogramjának keretében végezzük.

100


előadások

VÍZIMADÁR ÁLLOMÁNYOK VÁLTOZÁSAI A NYIRKAI-HANY ELÁRSZATÁSAIN FERENCZI Márta, PELLINGER Attila, CSÖRGŐ Tibor Fertő-Hanság-Őrség Nemzeti Park [email protected] A Fertő-Hanság Nemzeti Park területén található Nyirkai-Hany a Bosárkányi-láptorok közelében, a Dél-Hanság medencéjének egyik legmélyebben fekvő részén található. Rekonstrukciójára 2001-ben került sor. A terület része a Natura 2000 hálózatnak és a Ramsari Egyezménynek is. A területen három, egymástól függetlenül kezelhető, különböző méretű (85, 130, 215 ha) kazettát alakítottak ki. Az összesen 430 ha-os terület vízpótlása a Rábca folyóból történik. Mindhárom kazetta vízszintje egész évben egyformán kiegyenlített. A nyílt vízfelületek kialakításának, a lápi vegetáció, a vízi növényzet helyreállításának és a Hanságban őshonos halak visszatelepítésének fo célja a vízimadarak számára zavartalan fészkelő-, és táplálkozó terület biztosítása volt. Az elárasztást követően meginduló szukcessziós folyamat eredményeképpen a három kazettán különböző, mozaikos szerkezetű, változatos élőhelyek alakultak ki. 2002-ben és 2006-ban heti rendszerességgel felmérést végeztünk az árasztás egész területén, amelynek során megállapítottuk a madarak faj és egyedszámát. A változások monitorizálásához a 20 legjellemzőbb madárfajt (récék, sirályok, csérek, szerkok) választottuk ki. A vizsgálat során összehasonlítottuk a három kazetta fajközösségét egymással az egyes években, valamint az egyes kazetták, illetve a teljes terület fajszerkezetének változását a két különböző évben. Az összehasonlításokhoz Shannon-Wiener diverzitás indexet, fajegyenletességi értéket és Renkonen hasonlósági indexet használtuk. A két vizsgálati év összehasonlítása alapján a rekonstrukciós területen jelentős egyedszám növekedést tapasztaltunk. 2002-ben a 20 kiválasztott madárfaj 24819 egyedét, 2006-ban 44644 egyedét számláltuk. A diverzitás és a kiegyenlítettség a két év során szignifikánsan különbözött, minden esetben csökkenést tapasztaltunk. A hasonlósági értékek elemzése arra utal, hogy a szomszédos területeken lejátszódó folyamatok különböznek. A 2002 és 2006 között eltelt időszakban a kezdeti gyors szukcesszió lelassult és a vízi növényzet visszaszorulását tapasztaltuk. Nőtt a nyílt vizes területek aránya, ami néhány gyakoribb fajnak kedvezett, más ritkább fajok egyedszáma csökkent.

101


előadások

KÖRNYEZETI HATÁSVIZSGÁLATOK VADDISZNÓSKERTEKBEN JÁNOSKA Ferenc Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] A vaddisznóskertek az 1990-es évek kezdetétől reneszánszukat élik Magyarországon. Egy újonnan létesítendő vaddisznóskert, engedélyeztetése során számos szakhatóság véleményezésén esik át. Általános tapasztalat, hogy egy kellő alapossággal, minden részletre kiterjedően megtervezett vadaskert létesítésével szemben általában két szakmai felügyelet, az Állami Erdészeti Szolgálat Erdőfelügyelete, illetőleg (amennyiben illetékes, vagyis a tervezett létesítmény természetvédelmi területen létesülne,) a természetvédelemért felelős területi hatóság, a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség fogalmaz meg ellenérveket. Az empirikus tapasztalatok szerint joggal feltételezik, hogy egy vadaskert területén az erdőgazdálkodás tartamos folytatásának egyes elemeit, illetőleg az ott előforduló, természetvédelmi szempontból értékesnek tekinthető objektumokat kár érheti. Ugyanakkor ezeket a feltételezéseket tervezett, tartamos vizsgálatok csupán néhány éve támasztják alá. A vadaskertek ökológiai állapotának jellemzésére fitocönológiai és talaj-faunisztikai vizsgálatokat végeztünk. Célkitűzésünk a pillanatnyi állapot jellemzésén túl elsősorban a lejátszódó folyamatok nyomon követése, így kutatásaink hosszú távú monitoringvizsgálatként kerültek beállításra. A kialakult vizsgálati protokoll alkalmazása (degradációs vizsgálatok) mellett takarmányozási, illetve a téli vaddisznóhajtások során terítékre került vaddisznók állat-egészségügyi, kondíciós, illetve szaporodás-biológiai vizsgálatát is végezzük. Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a vadaskerti vadtartás hatására az erdők fitocönológiai állapotában és a talajfaunában bekövetkező változások mértéke a vizsgált vaddisznóskertekben különböző erősségű. A kétségtelenül jelentkező degradációs folyamatok intenzitása sok tényezőtől függ, s ezek közül csak az egyik (bár nyilván a legfontosabb) a feldúsított vadállomány. Az alapvető adottságok, az időjárás szélsőségei, a vadföld-művelési és takarmányozási, illetve a tartás-technológia, az üzemeltetés mikéntje lassíthatja vagy gyorsíthatja a végbemenő változásokat. A vizsgálataink szerint tehát a degradáció mértéke erősen függ: • • • • • • •

Kert kiterjedése, mérete Létesítés óta eltelt idő Kert alapvető ökológiai adottságai Vaddisznó állománysűrűsége (intenzív kertrészekben a degradáció 100 % is lehet) Vadföldművelés intenzitása, változatossága, térbeli rendje Takarmányozás (állati fehérje!) minősége Időjárási (elsősorban csapadék-) viszonyok

Kutatásainkat az ERFARET „Tartamos vadgazdálkodás feltételeinek megteremtése” alprogramjának keretében végezzük.

102


előadások

NYÍRFAJD VISSZATELEPÍTÉSI PROGRAM A DÉLNYÍRSÉGI RÉGIÓBAN KAKNICS Lajos1, BARTUCZ Péter1, JUHÁSZ Lajos2, SZENDREI László2 1

NYÍRERDŐ, Nyírségi Erdészeti Zárkörűen Működő Részvénytársaság, Nyíregyháza [email protected] 2 Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék, Debrecen [email protected]

Közel szász éve hogy hazánk területéről a nyírfajd kipusztult, de utolsó példányait éppen a Nyírség területéről (Nyírbátor) jelentették az ornitológusok. Ez a tény nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a Nyírerdő Zrt. a Hortobágyi Nemzeti Parkkal és a Debreceni Egyetem Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszékével együttműködve a faj visszatelepítését elősegítő program beindításáról döntött. Mivel Európában több országban is folynak hasonló nyírfajd telepítési programok ezért felvettük a kapcsolatot a fajdfélék két nemzetközileg is elismert kutatójával a német Hans Ascenbrennerrel és az angol Gordon Bowkertel, akik személyes látogatásuk során számos alkalmas élőhelyet találtak a Nyírerdő Zrt. által kezelt területeken a nyírfajd visszatelepítésére. A program első elemei 2005-ben kezdődtek, melynek során a Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészetének területén tenyészmadarak befogadására alkalmas volier került megépítésre. Még ebben az évben 4-4 db németországi tenyészetből származó kakast és tyúkot helyeztük a tenyészetbe. A madarak takarmányozását speciálisan a nyírfajd számára kikísérletezett magkeverékkel végeztük, melyhez hetente 2-3 alkalommal reszelt répát és almát adagoltunk. Mivel a madarak fiatalok voltak, így 2006-ban nem volt jelentős dürgés, és így szaporulat sem. A program további lépeseként 2006-ban újabb példányokat telepítettünk a volierekbe és így már összesen 19 egyedünk volt a tenyészetben. A kakasokat csak novemberig-decemberig lehetett együtt tartani, mivel a dürgő rózsa megjelenésével viselkedésük agresszívvá vált, így szükségessé vált az elválasztásuk, és a törzsesítés. A 2007-es szaporodási időszak már az idősebb kakasoknál élénk dürgéssel járt, és így sikeresen kiköltött és felnevelt szaporulata is volt a tenyészetnek, 3 kakas és 3 tyúk. A program kiterjesztéseként a Nyírerdő Zrt. két további erdészeténél épített tenyész voliereket, illetve a gúthi meglévő tenyészet kibővült egy újjal is. Ezekbe a tenyészetekbe 2007 őszén összesen 34 kakas és 35 tyúk érkezett a németországi tenyészetből. Így összesen jelenleg 97 példány nyírfajd található a Nyírerdő Zrt. tenyész voliereiben. Amennyiben a nyírfajd tenyésztési programunk továbbra is sikeres lesz, úgy 3-4 év múlva elkezdődhet a szabad területi kibocsátás is. Erre már a program meg is találta az alkalmas helyet a Hajdúsági Tájvédelmi Körzethez tartozó Jónásrész térségében. Itt közel 400 hektáron változatos élőhelyek, láprétek, hagyásfák, legelők, bokor és erdőfoltok egyaránt megtalálhatók. A kibocsátás során – a többi vadmadár telepítési programhoz hasonlóan – problémát jelenthet a ragadozók nagyszámú jelenléte. Ezért a kibocsátásra kijelölt részen már most megkezdjük a törvényes eszközök keretein belül a ragadozó kontrollt. Ennek során élvefogó csapdák kitelepítése mellett, a meglévő kerítés villanypásztorral történő megerősítésével igyekszünk a ragadozók számát csökkenteni. A nyírfajd visszatelepítési program jelenleg még az elején tart, de a résztvevő intézmények és szervezetek szakemberei abban bíznak, hogy a külföldi példák alapján, hazánkban is sikeressé válhat a faj visszatelepítése.

103


előadások

A GÍMSZARVAS TÁPLÁLKOZÁSÁNAK HATÁSA HAZÁNK ERDEIBEN KATONA Krisztián, SZEMETHY László, MÁTRAI Katalin, OROSZ Szilvia, BLEIER Norbert, TERHES Attila Szent István Egyetem, Vadvilág Megőrzési Intézet, Gödöllő [email protected] A gímszarvas (Cervus elaphus L. 1758) hazánk egyik közismert és kiemelkedő jelentőségű vadfaja. A Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetében végzett táplálkozásbiológiai kutatások viszont a fajjal kapcsolatos általános ismeretekkel gyakran nem egyező, újszerű eredményeket hoztak. Mindezek alapján szükséges helyre tenni a gímszarvas táplálkozásával kapcsolatos tévhiteket. Ehhez pedig egy a faj élettani kényszereitől, ökológiai igényeitől és viselkedési sajátosságaitól függő és nagyrészt az ember által kialakított környezetben értelmezhető rendszerben kell az eredményeket elhelyezni. Vizsgálataink, melyek Magyarország számos különböző típusú élőhelyén zajlottak a következő fontos eredményeket hozták: 1. A gímszarvas erdei környezetben alapvetően a cserjeszint fás szárú növényfajait fogyasztja. 2. A gímszarvas mezőgazdasági környezetben is elsősorban az elérhető fás szárú fajokat kedveli, a kultúrnövény fajok (főleg a kukorica) szerepe sokkal csekélyebb, mint ahogy eddig gondoltuk. 3. A fűfélék szerepe az erdei táplálékban elenyésző, mezőgazdasági környezetben magasabb, de itt sem mutat rá a szarvas preferenciát. 4. A gímszarvas igen változatos táplálékot fogyaszt, jól alkalmazkodik az élőhelyek kínálatához. Néhány minden területen kiemelkedően kedvelt faj (akác, szeder, bodza, veresgyűrű som, fűzfélék) mellett számos egyéb fás szárút is elfogyaszt, amennyiben a kínálatban az könnyebben elérhető. 5. A kedvelt növényfajok aktuális minősége jobb a többinél, nyersfehérje / nyersrost aránya azokénál magasabb. 6. A vadföldeken megtalálható vagy téli takarmányként kihelyezett növények szerepe a gímszarvas táplálékában csekély, egyedül a magas fehérjetartalmú lucerna szerepel rendszeresen a táplálékában. 7. A hazai erdők cserjeszintje tavasszal és nyáron 1500 és 3000 kg/ha közötti, télen is több mint 600 kg-nyi, növényi biomasszát nyújthat tényleges táplálékként. A rágottság aránya az erdők cserjeszintjében mindenhol 5-10% közötti volt, egyetlen területet kivéve, ahol 40-50%-ot is elért. Ennek oka valószínűleg a kevés elérhető táplálék volt. Vizsgálataink alapján a gímszarvas erdei károkozása általánosságban nem magyarázható a túlságosan magas vadsűrűséggel, hanem az erdei élőhely erdészeti kezelése is generálhatja a problémákat. A gímszarvas által kedvelt cserjefajok (pl. bodza, szeder, som) meghagyásával, változatos erdőszerkezet kialakításával jelentős többlet biomasszát biztosíthatnánk, így a rágást elvonhatnánk a kevésbé kedvelt főfafajokról. Ezzel a vadkár-problémát jelentősen mérsékelhetnénk erdeinkben.

104


előadások

NAGY TERÜLETŰ VÍZIMADÁR SZINKRONSZÁMLÁLÁSOK A BALATONON KOVÁCS Gyula Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet [email protected] Munkatársaimmal, az MME önkénteseivel 2003-tól végzünk a Balatoni déli partján madártani felméréseket. A monitoring a nemzetközileg és hazánkban használt módszerek alapján havi rendszerességgel történik. Balatonberénytől Balatonaligáig, 18 megfigyelési ponton, egyidejűleg három szakaszon zajlik a felmérés a szinkronitás elve szerint. Emellett a 2005 őszi és 2006 téli időszakban a teljes Balatonon és a déli part halastavain végeztünk szinkronszámlálást. Az elmúlt 4 év adatai alátámasztják a Balaton, mint szezonális védettségű ramsari terület jelentőségét. A tó elsősorban az őszi vonulás és a telelés szempontjából fontos, ekkor tapasztaltuk a legnagyobb madármennyiségeket. A turisztikai frekventáltság, valamint a természetközeli partszakaszok hiánya miatt a költési időszakban a Balatontól délre található vizes élőhelyeknek (halastavak) jelentős szerepük van.

105


előadások

JAVASLAT ŐZÁLLOMÁNY MONITORING ÉS –SZABÁLYOZÁS GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ MAJZINGER István Szegedi Tudományegyetem, Mezőgazdasági Kar, Hódmezővásárhely Állattudományi és Vadgazdálkodási Intézet [email protected] A nagyvadállományok mennyiségi és minőségi szabályozásának hazai szakirodalma bőséges, a vadgazdálkodási-vadászati szakemberképzésben a tananyag fontos részét képezi e témakör. Minden elméleti és gyakorlati szakember ismeri a létszám (sűrűség), ivar- és kor szerinti összetétel hatását a teljesítményre, mely elsősorban a szaporulat mennyiségében és minőségében, valamint az agancsok minőségében ölt testet. Az ehhez szükséges rendszeres adatgyűjtés és értékelés (monitoring), a levont következtetések felhasználása az állományszabályozásban evidencia szakmai körökben. Az alaposan kidolgozott és jól ismert elvek gyakorlati megvalósítása azonban évtizedek óta a vadászterületek jelentős részén nem történt és történik meg. Mi az oka annak, hogy felsőfokú végzettségű szakemberek (egyre több közöttük vadgazda mérnök) kikerülve a gyakorlatba nem alkalmazzák ezen ismereteket. Véleményem szerint legalább három oka lehet a fent vázolt „jelenségnek”: • Nincs szükség a valós helyzet ismeretére, mert Ahol ez az attitűd uralkodik, ott meglehet örülnek annak, hogy a vadállomány pl. nem „leltározható”, és erre mindig lehet hivatkozni, szinte mindent elbír, sem bizonyítani sem tényszerűen cáfolni a valótlan adatokat nem lehet. Sok esetben tudja ezt a vadászati hatóság is, de előírásait kijátsszák. Ilyen esetben a szakmai előrelépés lehetetlen. • A gyakorlatban széles körben elterjedt – és szinte „misztifikált” – az a nézet, hogy az adatok gyűjtése nehéz („lehetetlen”), és azok ráadásul megbízhatatlanok. Amikor a valós adatok felhasználása szóba kerül, sokszor cinkos mosoly és összekacsintás, vagy kézlegyintés a reakció, és minden marad a régiben. Az igazság az, hogy vannak teljesen megbízható, ráadásul könnyen gyűjthető adatok (pl.: sárgatestszám, magzatszám, vesezsír-index, agancssúly); közepesen megbízható adatok (pl.: korbecslés fogkopás alapján, vadlétszám); megbízhatatlan adatok (pl.: korbecslés élő állapotban). Véleményem szerint a szabályozáshoz és a vadállomány állapotának figyeléséhez szükséges legfontosabb adatok megfelelő hozzáállással begyűjthetők és felhasználhatók a gazdálkodásban. • Az állománymonitoring és -szabályozási modellek megvalósításához szükséges gyakorlati útmutatók, nem állnak rendelkezésre. Az elmélet és gyakorlat között szakadék van e téren. A szabályozás elméleti modelljei jól ismertek a szakemberek előtt, de gyakorlati megvalósításukhoz az adatfelvétel, adatrögzítés és értékelés sematizálásával – az informatika lehetőségeit kihasználva – hozzá kellene segíteni a vadgazdálkodókat.

106


előadások

E célból megkíséreltem egyrészt egy olyan számítógépes (Microsoft Excel) sémát kialakítani, amely alkalmas az őzállomány legfontosabb paramétereinek egyszerű rögzítésére és a tendenciák grafikus ábrázolására. Az adatfelvétel, értékelés, a következtetések levonása, az alternatívák kidolgozása és magvalósítása a szakember feladata. Másrészt az állományszabályozás tervezésére és a végrehajtás naprakész követésére kialakított számítógépes modell segítségére lehet azoknak a vadgazdálkodóknak, akik okszerű gazdálkodásra törekednek. A modellt szeretném szakmai vitára bocsátani, majd esetleges átalakítás után tesztelni néhány referencia területen. Adaptációja gímszarvasra és dámra is könnyen megoldható.

107


előadások

FOGAK CEMENTÁLLOMÁNYÁNAK VIZSGÁLATÁRA ALKALMAS HISZTOTECHNIKAI MÓDSZEREK ÉRTÉKELÉSE HAZAI SZARVASFÉLÉK ÉLETKORBECSLÉSÉNEK VIZSGÁLATA CÉLJÁBÓL MAROSÁN Miklós Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság és Élelmiszertudományi Kar Környezettudományi Intézet, Mosonmagyaróvár [email protected] Munkánk során célunk volt annak megállapítása, hogy melyik viszonylag könnyen vagy rutinszerűen végezhető szövetfestési eljárás adja a cementállomány növekedési vonalainak legjobb értékelhetőségét. 10-10 őz, gímszarvas, dámszarvas vadászidényben elejtett tetemén végeztünk vizsgálatokat. A tetemekből eltávolítottuk az I1-es és az M1-es fogakat. Ezeket Salétromsavas dekalcinálás után víztelenítettük, paraplast blokkokba beágyaztuk, majd mikrotommal metszettük. A preparatumokat hematoxilin-eosin, Heidenhain-féle azan, Goldner-féle trikróm, giemsa technikákkal festettük, illetve ezüstimpregnációt is végeztünk. A legjobban értékelhető festésnek a Goldner-féle trikróm és a Heidenhain-féle azan bizonyult. Szintén jól értékelhetőek voltak a giemsa festéssel készült preparátumok is, de ezek nagy hátránya, hogy a készítést követően néhány órán belül már elkezdenek kifakulni, és 24 óra alatt gyakorlatilag majdnem teljesen elveszítik a színüket és onnantól kezdve már nem értékelhetőek. A hematoxilin-eosin festéssel készült metszetek is értékelhetőek, de kissé gyengébben, mint az előző három eljárás. Az ezüstimpregnáció nem bizonyult használhatónak.

108


előadások

A GÍMSZARVAS MOZGÁSÁNAK ÉS ÉLŐHELY-HASZNÁLATÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA KÉT KÜLÖNBÖZŐ ÉLŐHELYI ADOTTSÁGÚ TERÜLETEN NÁHLIK András, TARI Tamás, SÁNDOR Gyula, KIRÁLY Géza, HEFFENTRÄGER Gábor [email protected] Gímszarvasokat jelöltünk GPS nyakörvekkel otthonterületük és élőhely-használatuk becslése, táplálkozás-etológiájuk megismerése céljából annak érdekében, hogy vadkárcsökkentő módszereket fejlesszünk ki. A nyakörvek a következő funkciókat tudják: rádiójelek adása az állat felkereséséhez, GPS pozíció mérése és tárolása, GPS pozíciók továbbítása. A nyakörvre szerelt, de különálló leoldó-egység lehetővé teszi a nyakörv ledobatását az állatról távvezérlés segítségével, vagy egy előre meghatározott időpontban. A nyakörveket úgy programoztuk be, hogy óránként mérjenek pozíciókat. A vizsgálatot két, élőhelyi adottságukat tekintve eltérő területen végeztük: (a) Zala megyében, egy viszonylag zavartalanabb és változatosabb élőhelyi adottságú területen és (b) a Soproni-hegyvidéken egy emberi tevékenység által erősen zavart, kevésbé mozaikos területen. A két területen összehasonlítottuk (1) az otthonterületek kiterjedését, (2) a nyílt élőhelyek használati intenzitását, illetve (3) a jelölt példányok mozgásaktivitását. (1) Az otthonterületek nagyságának évszakos változása hasonló dinamikát mutatott a két területen. A nyári otthonterület mindig kisebb volt a télinél, azonban, míg Zalában a téli mindig tartalmazta a nyárit, addig a Soproni-hegyvidéken a nyáron magasabb területen tartózkodó szarvasok esetében határozott otthonterület-eltolódás volt kimutatható. A soproni területen a nyári otthonterületek 60%-os Kernel módszerrel vizsgálva általában szétszakadtak a nappali és éjszakai mozgáskörzetek különbsége miatt, míg a zalai területen ilyen különbséget nem tapasztaltunk. A bikák és tehenek téli mozgáskörzete egyforma arányban tágul ki a nyárihoz képest. A bikák mozgáskörzete általában nagyobb, mint a teheneké, azonban, ha Kernel módszerrel vizsgáljuk, a különbség kisebb, mint MCP-vel, ami azt mutatja, hogy bikák kiterjedtebb otthonterülete jórészt elcsatangolásoknak köszönhető. (2) A nyílt élőhelyek használatát tekintve nagy eltérések vannak nem csak a két terület között, de a területeken belül az egyes példányok között is. A zalai szarvasok átlagosan sokkal intenzívebben használták a nyílt élőhelyeket, mint a soproniak. (3) A soproni szarvasok nappali aktivitása lényegesen elmaradt a zalai szarvasokétól, különösen ami a téli aktivitást illeti. Ez összefüggésben van egyrészt a nyílt élőhelyek kisebb mértékű használatával, másrészt a soproni nagyobb emberi zavarással.

109


előadások

a dámszarvas napi aktivitásának változása SÁNDOR Gyula, NÁHLIK András, HEFFENTRÄGER Gábor, TARI Tamás Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] Immáron negyedik éve tartanak a Nyugat-Magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézetének dámszarvasokkal kapcsolatos kutatásai a SEFAG ZRt. Lábodi Vadászerdészetének területén. A kutatásaink során eddig 11 példányt láttunk el adóegységgel, ebből 5-öt már GPS adóval, ami egy éven keresztül minden órában regisztrálja a megjelölt egyed tartózkodási helyét. Előadásunkban a rendelkezésre álló adathalmazból egy példány napi aktivitásának alakulását szeretnénk bemutatni, egy dámtehén mindennapjaiba szeretnénk betekintést nyújtani, az állat mozgását figyelemmel kísérve. A dámszarvas mozgását számos tényező befolyásolja: az állat ivara, kora, a zavarás mértéke, az évszak, az időjárás, az állománysűrűség, és a rendelkezésre álló táplálékkészlet, hogy csak a legmeghatározóbbakat említsük. A kiválasztott egyed aktivitása a várt eredményeknek megfelelően a befogás illetve, a kiengedés után rendkívül változó volt. Az óránként megtett távolságok a nap folyamán nagyon rapszodikusan változtak. Az általunk megjelölt, és bódultsága idejére biztonságos helyre szállított állat kiengedés után visszatért a befogás helyére (légvonalban több mint, 6,5 km), korábbi otthonterületére. Joggal feltételezhető, hogy azt állat kisebb pihenőkkel, táplálkozással megszakítva, de szinte folyamatosan kereste eredeti otthonterületét és főleg ez lehet az oka, hogy a nap során egyébként is kevesebb rendszerességet mutató téli-tavaszi mozgások nélkülöznek mindenféle szabályszerűséget. A dámtehén mozgása leginkább áprilistól-augusztus közepéig igazodik egy klasszikus napi ritmushoz. Ezekben, a hónapokban két különösen aktív szakasza volt állatunk napjainak. Hajnalban 3-5 órakor és este 19-21 órakor. Elmozdulása ebben az időszakban 300-600 m óránként. Az éjszakai órákban meglehetősen passzív, mozgása általában kevesebb, mint 100 m, de nem ritkán 50 m alatt marad. Szeptember folyamán a napi aktivitás újból rendszertelenné válik. Ez valószínűleg a bőgési szezon vadászati zavarásával, és a gímszarvasok aktív, zavaró hatásával van összefüggésben. Barcogásban a dámtehén felkeresi a barcogóhelyeket és kiválasztja a számára legmegfelelőbb bikát. Dámtehenünk október 2.-ától volt aktívabb a barcogási időszakban (átlagosan 4,4 km/nap), mint az év többi szakaszában (átlagosan 3,6 km/nap). Az október 2. és október 20. közötti időszakban napi mozgása mintegy 5 alkalommal haladta meg az 5 km-t. Egyetlen alkalommal október 16-17-18.-án, 3 napra elmozdult arról a környékről, amelyet egész évben használt. Több mint valószínű, hogy ezekben, a napokban felkeresett egy barcogóhelyet, megtörtént a borítás, 19.-én visszatért megszokott területére és 20.-ával kezdődően az állat aktivitása visszaállt 3-3,5 km/napra. A téli időszakban az állat mozgását az időjárás, a hozzáférhető táplálék mennyisége és a zavarás mértéke határozzák meg alapvetően. Ebben az időszakban erejével spórol, a táplálék felkutatására is csak koplalás után fordít energiát, inkább tartalékait éli fel. Az etetőktől csak a feltétlen szükséges mértékben távolodik el. Nagy valószínűséggel a felsorolt okok miatt nem lehet komolyabb szabályszerűségeket felfedezni az aktivitásában. A tél folyamán több olyan dekád adódik, amikor az állat napjában csak egy alkalommal mozgott többet – aktivitási grafikonjának csak egy csúcsa van - és azok kivétel nélkül a nappali órákban, a reggeli szürkület után vagy az esti szürkület előtt. A nappali aktivitási csúcsok magyarázata lehet a tél

110


előadások

elején megkezdett disznóhajtások és a terelővadászatok, míg télvégén a már meg-megjelenő agancskeresők zavarásai. Röviden összefoglalva elmondhatjuk, hogy a dámtehén a hajnali és az esti órákban különösen aktív, aktivitása követi a napkelte és napnyugta változásait. A zavarásokra kevésbé érzékeny, megszokott helyeitől csak kisebb, maximum néhány 100 méteres távolságra húzódik el, és amint teheti, oda visszatér. Messzire nem vándorol el. 5 km-nél hosszabb utat ritkán tesz meg naponta, többnyire a jól bevált váltókon közlekedve, keresi fel táplálkozó- és búvó helyeit. Ennél a dámnál otthonterület váltás nem volt megfigyelhető, tartózkodási helye az év különböző időszakaiban nem változott.

111


előadások

FONÁLFÉRGEK GYAKORI JELENLÉTE GÍMSZARVASOK KOPONYAÜREGÉBEN SUGAR László1, KOVÁCS Szilvia1, GLÁVITS Róbert2 1

2

Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar MGSzH Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság, Budapest [email protected]

Az Elaphostrongylus cervi és a Setaria cervi fonálférgeknek a gímszarvas (Cervus elaphus) koponyaüregében való jelenlétét a 70-es évekkel kezdődően sok közlemény ismerteti. Az E. cervi fiatal példányainak a szubdurális résben való vándorlását szarvasborjak mesterséges fertőzésével bizonyították norvég kutatók. Korábbi vizsgálataink (1999-2005) során 6 dunántúli szarvaspopulációban a borjak 22,251,3%-ának a koponyaüregében találtunk E. cervi példányokat. A 2006/07 és a 07/08 vadászati idényben Baranya, Somogy és Zala megyei területekről összesen 112 szarvast vizsgáltunk. Az E. cervi 38,4%-os, a Setaria cervi 3,57%-os előfordulását tapasztaltuk. A borjak E. cervi fertőzöttsége jelentősen felülmúlta a korábban tapasztalt értékeket: 65,57%-os prevalencia, 2,1 átlagos és 12 maximum abundanciával (n=61). A prevalencia az egyes hónapokban alig változott: októberben 61,54 (n=13), novemberben 66,67% (n=18), decemberben 68,75% (n=16), januárban 64,29% (n=14). Több esetben találtunk féregpéldányt az agyalapból kilépő idegtörzsek mellett. A kemény agyburok felszínén igen gyakran észleltünk elváltozásokat, még olyan esetekben is, amikor férget nem találtunk. Idegrendszeri tünetek előfordulásáról azonban nincs tudomásunk. Az észlelt elváltozások szövettani vizsgálata során a parazitatesteket egyenként vagy csoportokban a subduralis résben, vagy a leptomeninxben, ritkán a határos idegszövetben lehetett észlelni. Környezetükben friss keletű vagy lebomlott haemosiderint is tartalmazó vérzések, körülírt malacia, lymphocytás és histiocytás vasculitis, gliasejt proliferatió és helyenként a cellularis immunreakció jeleként lymphoid folliculusok voltak megfigyelhetők. Idősebb állatokban az E. cervi előfordulása meglehetősen ritka volt (6,06%, n=33). Fentiek alapján valószínű, hogy a fiatal E. cervi példányok általában a borjakban, a szerzett immunitás kialakulása előtt tartózkodnak a koponyaüregben.

112


előadások

FÉSZKELŐ MADÁRKÖZÖSSÉGEK VIZSGÁLATA ELTÉRŐ INTENZITÁSSAL KEZELT AGRÁRTERÜLETEKEN WINKLER Dániel Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] A faunisztikai felmérések mellett a közösségi szintű vizsgálatok egyik fő célja a LAJTA Project területén eltérő intenzitással kezelt agrárterületek (vetésterületek, parlagok, gyepes táblaszegélyek) fészkelő madárközösségeinek felmérése és összehasonlító vizsgálata volt. A vizsgálat módszere a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer által is javasolt, az ornitológiai gyakorlatban már jól bevált kétszeri pontszámlálás volt, fix sugárral (r=100 m) [„double-visit fixed radius point count technique”], ami lényegében az I.P.A. módszer változatának tekinthető. A számlálást a fészkelési időszakban kétszer, áprilisban és májusban végeztük, így az állandó, korán érkező, valamint később érkező vonuló fajok detektabilitása is biztosított volt. Az egyes habitatokat madárközösség-diverzitásait Hutcheson módszerével hasonlítottuk össze. A különböző vetésterületek madáközösségeinek diverzitása között nem mutatkozott szignifikáns eltérés. Jelentős, P=0,01 szinten szignifikáns eltérés mutatkozott azonban a vetésterületek és a parlag ill. szegélyélőhelyek madárközösségeinek diverzitása között. Az eredmények jól mutatják, hogy az agrártermelés intenzitása alapvetően befolyásolja egyes fajok gyakoriságát. Ugyancsak megmutatkozik az ökotonok jelentősége az énekesmadarak szempontjából is. A vizsgálatok során előfordult fajok közül a mezei pacsirta, tövisszúró gébics és a sordély olyan fajok, amelyek az Európai Unió területének nagy részén már-már kipusztulóban vannak, állományuk drasztikusan csökken, elsősorban a mezőgazdasági intenzifikáció előrehaladásának következményeként. Magyarországon ezek a fajok még gyakorinak mondhatók, és mint fészkelő fajok – amint a LAJTA Project élőhelyfejlesztési tevékenységének pozitív tapasztalatai mutatják – agrárkörnyezetben is megőrizhetők. A kutatás az ERFARET „Tartamos vadgazdálkodás feltételeinek megteremtése” alprogram keretében folyt.

113


poszterek

A MAGYARORSZÁGI FÉSZKELŐ RÉCEÁLLOMÁNY TERÜLETI VÁLTOZÁSAI BARABÁS Lilla Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási Intézet [email protected] A vadonélő récefajok állományalakulásának vizsgálata mind a természetvédelmi, mind a vadgazdálkodási tervezés szempontjából alapvető fontosságú. Az egyes fajok jelentősebb hazai fészkelőterületeinek megállapítása a költés és fiókanevelés alatti rejtett viselkedés miatt korántsem könnyű. Így sok esetben csak gyanítható a tényleges költés, és a költőpárok számának mennyiségi becslései is gyakran bizonytalanok, már ahol egyáltalán vannak ilyesfajta törekvések. A térinformatikai megjelenítés nagyszerű lehetőséget ad a rendelkezésre álló információk értelmezésére. Így a jelenlegi és a korábbi összegyűjtött récefészkelési adatokat egyszerre tudjuk ábrázolni, elemezni. Habár az adatok sok helyütt hiányosak, mégis kirajzolódnak a legfontosabb ismert fészkelőterületek, illetve egyes fajoknál bizonyos területi preferencia. Markánsan jelenik meg a térképeken a nagymértékű területvesztés a Balaton-part beépülésével. Jól nyomon követhető továbbá a terjeszkedő récefajok expanziója. A fellelt adatok mennyisége és minősége felhívja a figyelmet a fehér foltokra és egy átfogó, konzisztens felmérés szükségességére.

114


poszterek

VÍZIMADÁRFAJOK NEGYEDSZÁZADOS ÁLLOMÁNYTRENDJEI A DUNA GÖNYŰ-SZOB KÖZTI SZAKASZÁN FARAGÓ Sándor, HANGYA Katalin Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet [email protected] [email protected] A Duna Gönyű és Szob közti szakasza az 1791-1708 folyamkilométerek között helyezkedik el, ami megegyezik a Duna középső folyású régiójának első 83 fkm-es szakaszával. A folyó esése csak mintegy 6 cm/km, ami azt is jelenti, hogy e szakaszra a hordalékképzés és lerakás alapvetően jellemző. A vizsgált szakasz természetes jellege elenyésző, viszonylag kevés mellékága és szigete van. Ugyanakkor elhelyezkedéséből adódóan – azaz, hogy merőleges az észak-déli irányú madárvonulásra – szinte kínálja magát a megpihenni vágyó vízimadár fajoknak. A beleömlő É-D vagy D-É folyásirányú folyók még segítik is ezt a rávezetést. Az alapadatok gyűjtését az elmúlt negyedszázad folyamán az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Kitűző-VI, Kitűző-IX., illetve Atlasz hajóival végeztük havi szakaszbejárások alkalmával, amelyek lehetőség szerint kapcsolódtak a nemzetközi szinkronnapokhoz. A felvételezéseket folyam-kilométerenként rögzítettük, ami azt jelenti, hogy két parti fkm tábla közötti szakaszt tekintünk – egyébként reprodukálható – megfigyelési egységnek. Ezen egységeken belül feljegyzésre kerülnek: a megfigyelt fajok, az egyes fajok egyedszáma, a fajonkénti csapatnagyság, (bizonyos fajoknál az ivari és korviszonyok), a használt élőhelytípus, amelyben az adott faj adott csapata tartózkodott. Jelen prezentáció – európai folyók tekintetében egyedülálló, 25 éves időintervallumra vonatkoztatva – bemutatja a leggyakoribb fajok állománydinamikáit. Eddigi ténymegállapító és elemző munkánk eredményeként a Duna Gönyű-Szob közti szakaszát – HU-016 regisztrációs számmal és 4840 ha érintett területtel – Európai Jelentőségű Madárélőhellyé (IBA) nyilvánították. A Duna Kutató Project működtetéséhez szükséges forrásokat a Magyar Vízivad Monitoring keretében az FVM és a KVM, biztosítja.

115


poszterek

A LIFE TÚZOKVÉDELMI PROGRAM ELSŐ KÉT ÉVÉNEK EREDMÉNYEI FARAGÓ Sándor, KALMÁR Sándor Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] [email protected] A 2004 decemberében indult LIFE Túzokvédelmi Program célja, hogy a hazai 1200-as túzokállományt 10%-al növelje 2008-ig. Mivel az 1200 madár Közép-Európa legerősebb állománya, Magyarország szerepe kulcsfontosságú a faj megőrzésében. A kilenc partnerszervezetet egyesítő országos program Monitoring Központja az NYME Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézetének keretei közt működik. A monitorozás kiterjed az összes hazai fontosabb túzok élőhelyre, folyamatosan vizsgálva az ott élő túzokállományok létszámdinamikai változásait, fészkelési sikerét, élőhelyhasználatát, élőhely választását, illetve az egyes területek élőhelykínálatát. Nyomon követjük a túzokra veszélyes (szárnyas és szőrmés) predátorok állománynagyságát, kotorékait, fészkeit, illetve terítékdinamikáját. A veszélyeztető tényezők sorában emellett figyelemmel kísérjük a mortalitást okozó tényezőket és azok jelentőségét, az elektromos vezetékek okozta elhullásoktól a mezőgazdasági technológiákon át a különböző környezeti tényezők hatásaiig. A poszter a project első két (2005-2006) évének legfontosabb eredményit foglalja össze.

116


poszterek

GÉPJÁRMŰ-VAD ÜTKÖZÉSBŐL EREDŐ VADELHULLÁSOK TÉR-IDŐ MINTÁZATA MAGYARORSZÁGON FARAGÓ Sándor, LÁSZLÓ Richárd Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet [email protected] [email protected] Az egyre növekvő közúti hálózat és az azon rohamosan növekvő közúti személy, valamint teherforgalom a vadelütések számát is jelentősen megnövelte. A vad-gépjármű ütközésnek speciális negatív hatásai vannak, úgymint a gépjárműben okozott kár, ritkán az emberi egészség károsítása illetve halálokozás, végül vad és a vadgazdálkodás megítélését rontó eszmei kár. 1998-ban ezért – az FVM Vadgazdálkodási és Halászati Főosztálya támogatásával – a Intézetünkben megszerveztük a Magyar Vadelhullás Monitoring-ot. A felmérő lapokat a vadgazdálkodóknak a megyei FM Hivatalok küldik ki és gyűjtik is össze, és juttatják el Intézetünknek. A feldolgozás során – a felhasználók igényeit kielégítendő – megyei bontású, vadfajok, azok ivari és korviszonyai szerinti, valamint elhullási okonkénti összesítéseket végezzük, végül pedig mindezeket Magyarország vadgazdálkodási egységeit mutató térképeken ábrázoljuk. Jelen prezentáció az 1997/1998-as vadászévvel kezdődött vadelütés vizsgálatok 10 éves eredményeit mutatja be gímszarvas, dám, őz, muflon, vaddisznó, mezei nyúl, fácán, fogoly vonatkozásában. A Magyar Vadelhullás Monitoring működtetéséhez szükséges forrásokat az FVM biztosítja.

117


poszterek

A MOSON-PROJECT JELENTŐSÉGE A KISALFÖLD TÚZOK- (OTIS TARDA L.) ÁLLOMÁNYÁNAK TERÜLETHASZNÁLATÁBAN FARAGÓ Sándor, SPAKOVSZKY Péter Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] [email protected] Az eredeti füves pusztákon, az emberi tevékenység hatására bekövetkezett változásoknak köszönhető, hogy az 1980-as évek végére a Kisalföld túzokállománya kritikus szintre csökkent. Megmentésükre indult 1992-ben a Moson-Project elnevezésű túzok-és vadvédelmi project Mária-liget térségében. A project jelenlegi területe 880 hektár, szántó művelési ágban, ahol olyan – bölcs gazdálkodás alapú – élőhelyfejlesztési gyakorlat került bevezetésre, amelynek lényege, hogy 1-5 éves parlagokat és extenzív szántókat vándorló sávokban művelnek, amelyhez különleges vadgazdálkodás is társul, ezzel a túzokoknak a szaporodási időszakban teljes zavartalanságot és megfelelő fészkelő- és táplálkozó-helyet biztosítanak. A Moson-Project területe mára a kisalföldi túzokállomány legfontosabb fészkelőhelyévé és tavaszi, nyári élőhelyévé vált. Az 1990-es évek elején még a Hanságban és a Mosoni-sík több pontján is voltak fészkelőhelyeik, 2005-2007-ben viszont az előkerült vagy feltételezett túzokfészkek 92%-a Moson-Project területén volt. A tavasszal megfigyelhető túzokok egyedszáma a Project indulásakor 20 példány volt, 2003 óta már 110-120 madár között változik. Bár télen ritkán tartózkodnak a Project területén a túzokok, tavasszal döntő jelentőségűvé válik a terület a túzokok területhasználatában. 2005 áprilisában a Kisalföld magyar részén, csak a Moson-Project területén figyeltünk meg túzokokat, amelyeknek – kizárólag a Project területén megtalálható – parlagokra vonatkozó Ivlev preferenciaindexe 0,85 volt. Kijelenthető, hogy a Moson-Projectnek és a szomszédos ausztriai területeken, hasonló elvek mentén, 1995-ben indult agrár-környezetgazdálkodási programnak (ÖPUL) köszönhetően a nyugat-pannon túzokállomány tartós növekedésnek indult, s 1995 óta mintegy megháromszorozódott, mára eléri a 350 példányt. Emellett – a bölcs gazdálkodás elveinek megfelelően – megnövekedett több más védett és vadfajnak az állománya is, ezzel az itteni tevékenység példaértékűvé vált a természetvédelemben és a vadgazdálkodásban egyaránt. A Moson Project Működtetéséhez szükséges feltételeket a Lajta-Hanság Zrt. és az FVM biztosítja.

118


poszterek

RAGADOZÓ MADARAK HOSSZÚTÁVÚ MONITORINGJA A LAJTA-PROJEKT TERÜLETÉN FARAGÓ Sándor, DITTRICH Gábor, WINKLER Dániel, JÁNOSKA Ferenc Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] Napjainkban az apróvad-gazdálkodás egyik fontos eleme a ragadozók hatásának megállapítása az apróvad-populációkra. Sok esetben a vadgazdálkodók túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a ragadozó madarak hatásának, ugyanakkor nem fordítanak kellő figyelmet a gyéríthető predátorok állományainak csökkentésére. További problémát okoz az a tény, hogy sok esetben még az sem egyértelmű, mely ragadozómadár-fajok fordulnak elő az adott területen, illetve populáció-nagyságuk megfelelő-e akkora predációs nyomás kifejtésére, melyet a vadgazdálkodók egy része ezen fajoknak tulajdonít. A LAJTA-Project területén immáron több mint tíz éve végzett kutatásaink során hosszútávú monitoring keretében vizsgáltuk a ragadozó madarak populáció-változásának dinamikáját. A fészkelési periódusban a ragadozó madarak fészkeit ellenőriztük az erdősávokban, amennyiben ez lehetséges volt, a költési sikeresség, illetve a felnevelt szaporulat létszámának feljegyzésével együtt. A területbejárással egybekötött napi megfigyelések során feljegyeztük a ragadozó madarak habitat-használatát, illetve az állománylétszám változásait a mezőgazdasági területeken. Az adatokból megállapítható, hogy az egyes ragadozómadárfajok az év egyes szakaszaiban milyen állománylétszámban fordulnak elő a területen, illetve a szárnyasvad fészkelési időszakában, vagy a kemény telek során melyek azok a fajok, amelyek (létszámuknál fogva) fontos hatást fejthetnek ki a szárnyasvad-állományokra. A kritikus periódusokban, vizsgálataink szerint a rétihéja-fajok (Circus spp.) gyakorolnak valós hatást a szárnyasvadra, de ezt a hatást sem tekinthetjük fő faktornak a szárnyasvad populációira. Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy a ragadozó madarak nem fejtenek ki döntő hatást a szárnyasvad-populációkra, ugyanakkor hatásukat elhanyagolni sem lehet az apróvadállományokra ható tényezők elemzésekor.

119


poszterek

ŐZ BEFOGÁS SORÁN GYŰJTÖTT VÉRMINTÁK VIZSGÁLATA A LAJTA-PROJEKTBEN GÁL János 1, 2, KOCSIS Márta1, KALMÁR Sándor1, LÁSZLÓ Richárd1, DITTRICH Gábor1, SÁNDOR Gyula1, DREMMEL László1 1

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet Szent István Egyetem, Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszék [email protected]

A LAJTA-Projekt területén, 2006 tavaszán egyéb kutatás (Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdő- és Fahasznosítási Regionális Egyetemi Tudásközpont (ERFARET) által finanszírozott élőhely használat vizsgálat) miatt végzett hálós őzbefogás során vérvizsgálatot végeztünk. Az őzek, de más hazai vadfajok esetében is kevés adattal rendelkezünk az élettani vér paraméterekre vonatkozóan. Így célul tűztük ki, hogy a befogott őzekből megfelelő mennyiségű vér levételét követően annak vizsgálatát (minőségi- és mennyiségi vérkép) elvégezzük. A vérmintákat a 2 ml xylasin im. applikálását követően premedicalt őzek hátsó lábán, a csánk tájék külső felszínén futó vena saphena-ból vettük. A levett vérminták vizsgálatát a Szent-István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, Belgyógyászati Klinika és Tanszék laboratóriumában végezték el. A vizsgálatban 12 őztől vettünk vérmintát, melyből az alábbi vérsejt és vérszérum értékek kerültek meghatározásra. A vizsgálatainkban az átlagos vörösvérsejt szám (RBC) (T/l) 13,45 (9,1-20,6) (n=12), az átlagos fehérvérsejt szám (WBC) (G/l) 6,56 (3,0-15,0) (n=12), az átlagos hemoglobin tartalom (HGB) (g/dl) 174,25 (130-225) (n=12), az átlagos hematocrit (PCV) (l/l) 0,63 (0,45-0,87) (n=12), az átlagos MCV (fl) 49,58 (42-61) (n=12), az átlagos MCH (pg) 13,4 (10,1-16,8) (n=12) és az átlagos MCHC (g/dl) 270,5 (239-300) (n=12) bizonyult. Az átlagos thrombocyta szám (PLT) (G/l) 393 (188-688) (n=9) értéken alakult. Az egyes vérszérum értékek közül az átlagos AST (NE/l) 113.3 (72-204) (n=12), az átlagos alkalikus foszfatáz (NE/l) 67,22 (34-126) (n=9), az átlagos GGT (NE/l) 88,5 (57,6-135,6) (n=12) és az átlagos karbamid (mmol/l) 8,77 (6,7-10,9) (n=12) értékeket adott. A kutatás az ERFARET „Tartamos vadgazdálkodás feltételeinek megteremtése” alprogram keretében folyt.

120


poszterek

A NAGY LILIK (ANSER ALBIFRONS) ÉS VETÉSI LÚD ÁLLOMÁNYVÁLTOZÁSA A HORTOBÁGYON GYÜRE Péter Debreceni Egyetem, Mezőgazdaságtudományi Kar [email protected] A Hortobágy térsége hazánk és Európa egyik legjelentősebb vadlúd vonuló helye. Jelentős különbségeket mutattunk ki az előforduló vadlúdfajok fajok hortobágyi vonuló állománya között. Kutatásaink során 1989-től vizsgáltuk Hortobágy-Halastón, a környező füves pusztákon és szántóterületeken az átvonuló vadludak létszámát, fajösszetételét és a területen tartózkodásának idejét. Vizsgálati és megfigyelési módszerként elfogadott és hazai és nemzetközi állomány felvételezési eljárásokat alkalmaztunk. A fajösszetételt elemezve megállapíthatjuk, hogy a vonulási időszakban a vadlúdcsapatok nagy részét (80-90%) a nagy lilik (Anser albifrons) teszi ki. A vetési lúd (Anser fabalis) vonuló állománya csökkenő, de egyes években nagyobb létszámban mutatkozik. A vonuló vadludak szeptember közepe és április közepe között tartózkodnak a Hortobágyon, de a főbb vonulási csúcsidőszakok novemberre és március elejére tehetők. A vonulási időszak hossza évről évre változik az időjárási tényezők függvényében, vizsgálataink során az egyes vonulási szezonokban 67 és 187 nap közötti tartózkodási időt figyeltünk meg. A vadludak által használt élőhelyeket két fő csoportra oszthatjuk, a pihenőhelyek jelentik a ludak számára az éjszakai és nappali gyülekezési pontokat, a Hortobágyon a halastavakon, mocsarakban és időszakos vízállásokon csoportosulnak a ludak. A halastavak a legjelentősebb pihenőhelyek, melyek közül elsősorban a sekély vizű tóegységeket részesítik előnyben. A pihenőhelyről a ludak naponta kihúznak a táplálkozóhelyekre, melyek szántók, főleg kukoricatarlók, gabona vetések, az utóbbi években repce vetések valamint gyepterületek. A táplálkozóterületek használata eltérő az egyes vonulási időszakokban. Ősszel a kukoricatarlók a preferált területek, de ősz végén a bokrosodásnak indult őszi búza vetések is jelentős létszámú ludat vonzanak. Télen és tavasszal a búza és repce vetések a legjellemzőbb táplálkozóhelyek, de kora tavasszal a vadludak nagy csapatokban figyelhetők meg rövid füvű gyepterületeken is. A pihenőhelyek többsége védelem alatt áll és számos madárfaj igen nagy számban látogatja ezen élőhelyeket. A természetvédelmi célú beavatkozások során a tavak vízszintjét a madarak igényeihez igazítják és a mocsaras területek vízpótlásával kedvező élőhelyeket alakítanak ki. A ludak azonban más területekre járnak táplálkozni, ezért a jövő feladata a ludak számára kedvező táplálkozóhelyek létesítése a Hortobágyi Nemzeti Part határain belül, így a ludak kisebb számban látogatnának egyéb területekre. A legalkalmasabb táplálkozóterületek a pihenőhelyhez közeli védett területen húzódó mezőgazdasági táblák, ahol a kukorica és búza vetésével ludak számára terített asztalt kínálhatunk. Ezen beavatkozások minden nálunk tartózkodó lúdfaj védelmét szolgálják, de a ritka fajok szempontjából még nagyobb jelentőséggel bírnak. A védelmi intézkedések hatására a ludak nagyobb számban pihenhetnek meg hazánkban és a jelenlétük nem okozna konfliktusokat a természetvédelem és a mezőgazdasági termelők között.

121


poszterek

ERDŐSÁVOK FÉSZKELŐ MADÁRÁLLOMÁNYAINAK HOSSZÚTÁVÚ MONITORINGJA A LAJTA-PROJECT TERÜLETÉN JÁNOSKA Ferenc Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] Az intenzív mezőgazdasági termelés körülményei közepette teljesen eltűntek, illetve eltűnőben vannak azok a természetes élőhely-menedékek, melyek biztosították az élőlényközösségek fennmaradását e mesterséges élőhelyeken. Ezen élőhelyeket képesek többékevésbé helyettesíteni, pótolni a mezőgazdasági területeken létesített erdősáv-rendszerek, melyek telepítésekor elsősorban a szél okozta károk elleni védekezés megvalósítását tűzték ki célul. Az erdősávok hasznosságát e kitűzött cél szem előtt tartásával számos vizsgálat igazolta, de az erdősávokban megtelepedő állatközösségekről kevés adattal rendelkezünk. Néhány felmérés korábban igazolta azt, hogy a mezővédő erdősávok fontos szerepet játszanak az apróvad-gazdálkodásban, illetve szerepük lehet védett állatfajok fennmaradásában, de tartamos, több évre kiterjedő vizsgálatok nem folytak. A hazai kutatások eredményeinek ismeretében 1989-ben indultak be ilyen irányú kutatások a Mosonszolnok térségében elhelyezkedő LAJTA-Project kutatási területen. Az erdősávokban jelen van fészkelőként a mezőgazdasági területekre jellemző fajok némelyike (pl. a citromsármány, a sordély, stb), illetőleg olyan fajok jelennek meg fészkelőként, melyek zárt erdőben nem, vagy csak igen ritkán települnek (pl. a tövisszúró gébics, kis őrgébics stb.). Régóta ismert tény, hogy az állatpopulációk sűrűsége magasabb a különböző növényzettel jellemezhető területek érintkezésénél, mint az érintkező vegetációk bármelyikének belsejében, és e megállapítás természetesen igaz a madárközösségekre is. E megállapítást a szegélycönózis elvének nevezzük. Az erdősávok a speciális élőhely sávszerűségéből adódóan teljes hosszukban egy szegélycönózisnak felelnek meg. Így fordulhat elő, hogy az erdősávokban azon fészkelő fajokkal lehet találkozni, melyeket alföldi és dunántúli erdők erdőszegélyeiből írtak le, s melyeket vizsgálataink során kimutattunk. Jelenleg már 19 év adatsoraival rendelkezünk, melynek során jelentős változások álltak be a fészkelő madárfauna összetételében, diverzitási viszonyaiban. A hasonló élőhelyeken nemzetközi viszonylatban is páratlanul hosszú időre kiterjedő vizsgálatok felhívják a figyelmet az agrárkörnyezetben élő madárfajok védelmének fontosságára. Kutatásainkat jelenleg az ERFARET „Tartamos megteremtése” alprogram keretében végezzük.

vadgazdálkodás

feltételeinek

122


poszterek

SZÉLERŐMŰPARKOK LÉTESÍTÉSÉNEK TERMÉSZETVÉDELMI PROBLÉMÁI JÁNOSKA Ferenc Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] A megújuló energiaforrások közül (kibocsátások tekintetében) az egyik legtisztább megoldás a szélenergia hasznosítása. Ugyanakkor a szélerőműparkok szélturbinái egyértelmű hatást gyakorolnak az élővilágra, mely hatás mértéke jelentősen változhat az elhelyezés helyének és annak környezetének jellege szerint. Emiatt minden esetben meg kell vizsgálni a kockázati tényezőket. A tervezés és a kivitelezés során a gazdaságossági és környezetvédelmi szempontok mellett a természetvédelmi szempontokat is érvényesíteni kell. A természetvédelem előzetes ajánlásai szerint a szélerőműveket mezőgazdasági környezetben lehet létesíteni. Ilyen esetben az építkezés nem érint közvetlenül természetes vagy természetközeli állapotú élőhelyeket. Figyelembe kell venni a turbinák és a fenntartásukhoz szükséges kiszolgáló épületek és szervizutak helyfoglalását, amely szántóföldeken nem, de gyepterületen közvetlen élőhelyvesztést okoz. Ugyanakkor a mezőgazdasági környezetben is számos védett és fokozottan védett állatfaj fordul elő. Különösen a madarak és denevérek érintettek. Élettevékenységük során, esetenként csoportosan, sőt tömegesen mozognak. Egyes madárfajok táplálkozásuk során felkeresik az erre alkalmas mezőgazdasági területeket is, így az ilyen helyeken létesült szélerőműparkok is befolyásolhatják viselkedésüket, esetleg pusztulásukat okozhatják. Fokozottan veszélyesek lehetnek azok a turbinák, amelyek a tömeges madárvonulás útvonalába esnek, illetve azok, amelyek veszélyeztetett – főként nagy testű, vagy rosszul repülő fajok pl. a túzok, vagy egyes ragadozómadár-fajok – fészkelő területén, vagy annak közvetlen környezetében létesülnek. A nagyobb kiterjedésű vizes élőhelyek környezetében elterülő agrárterületeken esetenként több ezres vagy több tízezres mennyiségben táplálkoznak vízimadarak – vadludak, daru – így a szélerőművek riasztó hatása, az esetlegesen bekövetkező ütközések tartós és káros hatást gyakorolhatnak azok élőhely-használatára. Bár a természetvédelmi szakemberek kezdetben az ütközéses balesetek bekövetkeztétől tartottak, a nyugat-európai vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy az élőhelyvesztés és a vonulási útvonalak befolyásolása nagyobb jelentőséggel bír. A hazai vizsgálatok egyelőre gyerekcipőben járnak, hiszen működő szélerőmű-parkokkal alig rendelkezünk. Az előzetes hatásvizsgálatok során ezért elsősorban a külföldi vizsgálatok eredményeire, illetve a konkrét tervezési területek ökológiai adottságaira kell támaszkodnunk. Vizsgálataink során ezért a védett természeti területek és Natura 2000-területek elhelyezkedését, az ott előforduló védett fajokra gyakorolható feltételezett hatásokat elemezzük, illetve a konkrét tervezési terület madármozgalmait vizsgáljuk. A szélerőművek tervezésére irányuló megkeresések és a kiadott engedélyek elemzésével megállapítható, hogy egyes vélekedésekkel ellentétben ma Magyarországon nem a természetvédelmi szempontok érvényesítése, hanem a rendelkezésre álló tőke hiánya és a bizonytalan gazdasági környezet a beruházások megvalósulásának elsődleges akadálya. Ezt saját, több, mint 30 helyszínen elvégzett hatásvizsgálataink eredményei, következményei is bizonyítják.

123


poszterek

MESTERSÉGES ERDŐFELÚJÍTÁS KISEMLŐS KÖZÖSSÉGÉNEK SZÜNBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA KALMÁR Sándor Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] A Soproni-hegység kiterjedt fenyveseinek köszönhetően időről-időre nagymértékű szúkárosításokat szenvedett el, melyek az 1980-as évek végétől nagy területű egészségügyi termelésekhez vezettek. A tarvágásokat követő mesterséges erdőfelújítások jellegzetes, időszakos élőhelyeivé váltak a térségnek, de ez a jelenség Európa szerte számos erdei területre jellemző. A szerző által vizsgált mesterséges erdőfelújítás a Soproni-hegység egyik legnyugatibb pontján fekszik, s az egész hegységet átfogó előzetes felmérés alapján a térség – kisemlős közösségek számára – legoptimálisabb vágásterületének bizonyult. Az előadás képet ad a három éves monitoring vizsgálat eredményeiről, faunisztikai, populációdinamikai és állategészségügyi szempontból. Nyílt és zárt populációs modelleket alkalmazva igyekszik rávilágítani a kisemlős populációk szabályozásában résztvevő folyamatok hatásaira, azok jelentőségére, valamint maguknak, a modelleknek a különböző területeken történő alkalmazhatóságára.

124


poszterek

ŐZEK ÉVSZAKOS TERÜLETHASZNÁLATA A LAJTA PROJECTBEN KOCSIS Márta & FARAGÓ Sándor Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] A LAJTA Project, a Nyugat-Magyarországi Egyetem akkori Vadgazdálkodási Tanszéke által 1992-ben létrehozott és a mezei élettérben élő vadfajok és környezetük vizsgálatára szolgáló program. A Project 3084,64 hektárján folytatott komplex kutatások részeként 2006 és 2007 első hónapjai során történt – hálós módszerrel végzett – őzbefogások eredményeként 15 őzre (9 suta, 6 bak) került fel rádióadóval ellátott nyakörv. Ezek közül 9 egyed (6 suta, 3 bak) az, amely jelenleg is bemérésre kerül. A befogott egyedek heti 4-5 alkalommal, háromszögeléssel történő beméréses, illetve rákereséssel történő helymeghatározása alapján a cél az őzek területhasználatának, élőhelypreferenciájának a megállapítása. Azokról az egyedekről, amelyeket első vizsgálati évben fogtunk és jelenleg is élnek, mintegy 500 bemérési pont áll rendelkezésre. A pontok alapján megrajzolt évszakos minimum konvex poligonok átlagos nagysága azon őzek esetén, amely egyedekről legalább 5 évszaknyi bemérés áll rendelkezésre 25,7245,6 ha között változik. Az egyes egyedek egymást követő években mért, azonos évszakhoz tartozó otthonterületének nagyságában nincs szignifikáns eltérés, és a mérési időszak során az egyedek területhasználatának súlypontja sem módosult lényegesen. Az egyes egyedek közötti átlagos évszakos területhasználatban mutatkozó különbség pedig elsősorban a takarás és a táplálékkínálat függvénye, ugyanis a túlnyomóan erdőfoltot, erdősávot, azaz az egész év során búvóhelyet és táplálékot nyújtó vegetációt használó egyedek esetén a bemérési pontok alapján kirajzolt minimum konvex poligonok területe – tpróbát elvégezve – szignifikánsan (p< 0,001 is előfordul) kisebb, mint a főként mezőgazdasági táblákat használó egyedeké. A kutatás az ERFARET „Tartamos vadgazdálkodás feltételeinek megteremtése” alprogram keretében folyt.

125


poszterek

A LÚDALAKÚAK (ANSERIFORMES) KÖLTŐÁLLOMÁNY-BECSLÉSÉNEK PROBLEMATIKÁJA KOVÁCS Gyula, BARABÁS Lilla Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet [email protected] [email protected] Külföldön (Kanada, Hollandia) a vízimadár-monitoring módszereken belül jelentős szerepe van a fészkelőállomány felméréseknek, melyeket országos szinten végeznek. Hazánkban csupán néhány területen zajlik vízimadár fészkelőállomány felmérés, összefoglalható országos adatokkal nem rendelkezünk. A költőállomány nagysága, összetétele, közösségi viszonyai indikálják a terület adottságait, fészkelésre való alkalmasságát. Indirekt módon információt szolgáltat a táplálékforrás mennyiségéről, minőségéről; az élőhely zavartságáról és a predációs nyomásról. Bár a fészkelőállomány monitorozása jóval időigényesebb és módszertanilag nehezebb a vonuló állomány felméréseknél, a fent említett okok miatt mégis kiemelt fontosságúnak kellene lennie mind a kutatásban, mind a természetvédelemben.

126


poszterek

EGY MAGYARORSZÁGI GÍMSZARVASPOPULÁCIÓ FOGAI REGRESSZÍV ELVÁLTOZÁSÁNAK VIZSGÁLATA MAROSÁN Miklós1, GÁL János2,3 1

2

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Állattani Tanszék, Mosonmagyaróvár Szent István Egyetem, Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszék, Budapest 3 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási Intézet, Sopron [email protected]

A munkánk során vizsgálatokat végeztünk a vadászati idényben elejtett gímszarvas (Cervus elaphus) bikák alsó állkapcsán és az itt található fogakon. Az állatokban fertőző- és nem fertőző eredetű okokra visszavezethető fogelváltozások között a fogak szerkezeti és számbeli eltéréseit, továbbá gyulladásos elváltozásait említi a hozzáférhető, vonatkozó szakirodalom. A fogazat elváltozásai lényegesen befolyásolhatják az állat táplálék felvételét, a kérődzés alatt a táplálék feltárását, ezen keresztül pedig a tápláltsági állapotot. A vizsgálatba vont szarvas bikák álkapcsait 2002-2004 között a faj rendes vadászati idényében gyűjtöttük. Az alsó állkapcsokat kiízesítettük az állkapocs izületben átvágva a rágóizmokat. Ezt követően a csontokról az izmok nagy részét eltávolítottuk, majd 100°C-os vízben lefőztük. A letisztított csontokat megszárítottuk, majd vizsgáltuk az elváltozásokat. A munkánk során 82 gímszarvas állkapcsát vizsgáltuk meg. A gímszarvasok között 26,8%os volt az elváltozást mutató egyedek száma. Korábban 456 őzbak és 112 dám állkapcsát vizsgáltuk meg. A dámszarvasok között 22,3%-os, míg az őzek esetében 10,96%-os volt az elváltozást mutató egyedek száma. Az elváltozások között gyakori volt a fog torsio, a fogzománc állományának folytonossági hiánya és következményes carries és találtunk néhány egyedben fogmeder elváltozást is. Jelen esetben a fogmedret érintő félheveny gyulladás volt a leggyakoribb elváltozás. Összességében megállapíthatjuk, hogy a gímszarvasban a fog regresszív elváltozások gyakorisága nagyobb, mint a dámszarvas és az őz esetében.

127


poszterek

A LAJTA-PROJEKTBEN VÉGZETT RAGADOZÓ-CSAPDÁZÁS EREDMÉNYEI (2001-2007) OTTLECZ Barnabás, DITTRICH Gábor, FARAGÓ Sándor Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] [email protected] [email protected] A Magyar Fogolyvédelmi Program zászlóshajójának tekinthető LAJTA-Projektben végeztünk ragadozó-csapdázást. A Program elsődleges célja ökológiai szemléletű apróvadgazdálkodás bevezetése bölcs hasznosítás elvének alkalmazásával, mely a fogoly állomány érdekében végzett élőhely-fejlesztések mellett a hatékony dúvadgyérítést is megkívánja. Ennek egyik módszereként alkalmaztuk a ragadozók élvefogó csapdázását. A vizsgálati terület legnagyobb részét mezőgazdasági művelés alatt álló szántóterületek alkotják, a fás vegetáció elsősorban erdősávok formájában van jelen, ezek mellett kisebb területrészt tesznek ki a fasorok, cserjesorok és két kis kiterjedésű erdőfolt. A csapdázást évente három – 7 hetes – szezonban, változó számú csapdával végeztük, amelyeket egymástól különböző távolságokra helyeztünk el, azokon a helyeken, utakon, vadcsapásokon, amelyeket ezek az állatok feltehetően használnak. A csapdázás során fogott szezonban vadászható, dúvad fajokat hivatásos vadász közreműködésével elejtettük. A vizsgálati időszak alatt, 25317 csapdaéjszakán 9 ragadozófaj 191 egyede került megfogásra. A legnagyobb számban a közönséges menyétet (Mustela nivalis) és a házimacskát (Felis catus) fogtuk, a csapdába került egyedek 64%-a e két fajhoz tartozott. Ezek mellett kisebb számban nyestet (Martes foina), házi görényt (Mustela putorius), molnárgörényt (Mustela eversmanni), kutyát (Canis familiaris) és vörös rókát (Vulpes vulpes) csapdáztunk. A zárt erdők tipikus menyétféle ragadozófaja a nyuszt (Martes martes) is állandónak bizonyult a vizsgálati területen a fogásszámok alapján. A hermelinnek (Mustela erminea) két – feltehetően kóborló – egyedét sikerült megfogni. A menyét és a házi macska esetében az 1000 csapdaéjszakára standardizált fogásszámok alapján következtetni lehetett állományuk dinamikájára. A menyét esetében alacsonyabb tavaszi egyedszámokat kaptunk, amely elsősorban a téli mortalitás következménye lehetett, ami egy-egy vizsgálati éven belül – a 2003-as év kivételével – növekedést mutatott. A kóbor macska növekvő fogásszámai a teljes csapdázási időszakban – a dúvadgyérítés ellenére – a faj növekvő egyedszámát mutatják a vizsgálati területen. A kutatás az ERFARET „Tartamos vadgazdálkodás feltételeinek megteremtése” alprogram keretében folyt.

128


poszterek

MESTERSÉGES ETETŐHELYEK HATÁSA A GÍMSZARVAS MOZGÁSÁRA RIBÁCS Attila, NÁHLIK András, TARI Tamás Vadföldgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet [email protected] A szerzők jelölt takarmányt etettek egy 6000 ha vizsgálati terület 5 pontján. A takarmány cukorgyári répaszelet szilázs, a jelzőanyag pedig polietilén granulátum (0,5%) volt. A jelzőanyag színe minden etetőhelyen különbözött. Az egyes etetőhelyek legalább 1800 m távolságra voltak egymástól. A szerzők a területről gímszarvas hullaték mintákat vettek, és a jelzőanyag találatok alapján következtettek az állatok etetőhely-használatára. A mintavételek pontos helyét műholdas navigátor (kézi GPS készülék) segítségével határozták meg. Az adatok számítógépes feldolgozásához ArcView GIS 3.2 és DigiTerra Map v 2.3 programokat használtak. Az etetőktől legtávolabbi jelzőanyag találat – 5-ből 4 esetben – mintegy 4 km volt. Valószínűsíthető tehát, hogy télen a mesterséges etetőhelyek legfeljebb ilyen távolságról vonzzák a gímszarvast. Az etetőhelyek vonzáskörzete – konvex poligon módszerrel vizsgálva – 3 esetben határozható meg egyértelműen. Méretük változó: 1695, 1303, illetve 761 ha. A 3 vonzásterület 47,5%-ban fedi egymást, ami feltehetően az etetőhelyek kis távolságára vezethető vissza. Az egyes etetők használatának gyakorisága – amelyre a jelzőanyag találatok számából lehet következtetni – többé-kevésbé követi a vonzáskörzetek méretére kapott eredményeket. A két legnagyobb vonzásterületű etető bizonyult egyben a leglátogatottabbnak. Egyes mintákban többféle színű jelzőanyag is előfordult. Ez arra utal, hogy adott területről több, különböző etetőhelyet is felkeresnek az állatok, és nem feltétlenül a legközelebbit használják.

129


poszterek

A TÚZOKOK (OTIS TARDA L.) DISZPERZIÓJA A MOSONI-SÍKON 2005-2006-BAN SPAKOVSZKY Péter Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] Az eredetileg nyílt, füves puszták madara, a túzok, ma a Kisalföldön szántóföldi környezetben él. Állománya az elmúlt évszázadok során, az élőhelyeinek megváltozásával, részbeni beszűkülésével párhuzamosan a Mosoni-síkságra húzódott (egy-két alkalmi kóborló egyedet leszámítva, az utóbbi 10 évben kizárólag itt figyelhettük meg őket). Az 1993-tól kezdődő, folyamatos állománygyarapodása azt mutatja, hogy a térségben alapvetően biztosítottak a számára a megfelelő környezeti tényezők: megtalálja többek között az életkortól és évszaktól függően eltérő táplálékát, a megfelelő és biztonságos dürgő-, költő-, búvó- és pihenőhelyét. Mindamellett, hogy ezek a környezeti faktorok nagymértékben befolyásolják a túzokok élőhely-használatát, van egy erre vonatkozó jellegzetessége a fajnak, a rendkívül erős, tradicionális kötődése egy-egy területhez. Emellett az ivarok közti szociális viselkedés közti eltérések is okoznak sajátos diszperziós mintázatokat. 2004-ben, 5 fokozottan védett faj, köztük a túzok védelme érdekében 13038 ha-on kijelölték a Mosoni-sík Különleges Madárvédelmi Területet, amely része lett a Natura 2000 hálózatnak, amely lefedi a kisalföldi túzokállomány jelenlegi élőhelyének közel 100%-át. A „Túzok védelme Magyarországon” LIFE Nature projekt 2005-től lehetővé teszi, hogy intenzív kutatásokat végezzünk a túzokokra vonatkozóan. A poszteren 972 megfigyelés során észlelt 9751 túzok adatait felhasználva mutatom be a faj 2005 évi (350 megfigyelés – 4116 példány). és 2006 évi (622 megfigyelés – 5635 példány) évi diszperziójának jellegzetességeit. Kitérek az évek közötti és a szezonális mintázat-változásra, továbbá az ivar és kor szerinti területhasználati sajátosságokra is. Mindezen ismeretek birtokában, a rendelkezésre álló pénzés erőforrásainkat a legfontosabb területekre tudjuk koncentrálni, a túzokállomány leghatékonyabb védelme érdekében.

130


poszterek

A NAGYVAD KERTI TARTÁSÁNAK ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI GONDJAI SUGÁR László Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar, Kaposvár [email protected] A vadaskerti gazdálkodás állategészségügyi problémái az alábbi négy témakörben jelentkeznek: táplálkozás (takarmányozás), tartás, fertőző betegségek és parazitózisok. Különkülön kell tárgyalni a vaddisznóval és a kérődzőkkel kapcsolatos helyzetet. A vaddisznó kerti tartása: • táplálkozási (takarmányozási) eredetű gondok: fehérje (rendszerint főként állati fehérje) hiány; ásványi anyag (kalcium-, magnézium- és nyomelem) hiány; • tartási és higiéniai eredetű gondok: tenyészkertben a megfelelő malacetetők hiánya, • szórók elszennyeződése, korai befogás esetén árvasági stressz a malacoknál; • fontosabb fertőző betegségek: sertéspestis és szövődményei, a behurcolt PRRS, és az egyre gyakoribb gümőkór; • parazitózisok: nem megfelelő táplálkozási körülmények (csökkent ellenálló képesség és immunválasz-készség) esetén a tüdőférgek és egyes gyomor-bélférgek feldúsulhatnak, ill. tetvesség, rühösség jelentkezhet. A kérődzők kerti tartása: • táplálkozási eredetű gondok: fehérjehiány, a nem emészthető rosttartalom magas aránya (különösen gímszarvasnál), kalcium-, réz-, esetleg egyéb nyomelemhiány, acidózis-veszély szemestakarmány-etetésnél, valamint aszály idején vízhiány; • tartási és higiéniai eredetű gondok: nagy állatsűrűség, az ivar és korcsoport szerinti elkülönítés hiánya, nem megfelelő kerítés, ill. kezelőrendszer, a szórós etetőhelyek elszennyeződése; • fontosabb fertőző betegségek: gümőkór, álgümőkór, pasztörellózis, és liszteriózis; • parazitózisok: zsúfolt tartás és/vagy nem megfelelő táplálkozási viszonyok esetén a nagy tüdőférgek és az ún. gyomorbélférgek feldúsulhatnak, különösen az elsőéves

131


poszterek

ERDŐFELÚJÍTÁSOKBAN BEKÖVETKEZŐ RÁGÁSKÁR MÉRSÉKLÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI TARI Tamás, NÁHLIK András és VARJU József Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces-állattani Intézet, Sopron [email protected] A vadgazdálkodás és az erdőgazdálkodás között jelentős feszültséget okoz a vad tevékenységei (táplálkozás, mozgás) következtében felújításokban keletkezett kár. A kutatás kezdetekor az volt a cél, hogy olyan tényezőket vizsgáljunk, amelyek befolyásolják a rágáskár mértékét. A kutatás a soproni hegyvidéken folyt. A vizsgált erdőrészletek között a csemeték magasságában, valamint az erdősítés területének nagyságában mutatkoztak meg. A mintaterületeken sáv-transzekteket jelöltünk ki, melyeken végighaladva felmértük a rágáskár nagyságát és intenzitását, valamint a területek növényborítottságát és összetételét. A vizsgálatok alapján elmondható hogy a területnagyság, csemetemagasság, a növényzet mennyisége és összetétele, valamint a zavarás nagyban befolyásolták a vadkár alakulását. Az eredményekre alapozva olyan javaslatokat igyekeztünk kidolgozni melyek alkalmazásával csökkenthető a károsítás. A vadkárcsökkentés lehetőségei között a következőket említenénk meg: • a tél folyamán lehető legrövidebb idő alatt végezzük el az erdészeti munkákat • a vadászati nyomást mérsékelendő, a kilövési terveket minél előbb teljesítsük • az etetők helyét megfelelően válaszuk meg • kíméljük a vad által kedvelt növényeket az ápolási munkák során • tudatos munkával (telepítés során, pótlások alkalmával) növeljük az elegy fafajok arányát a felújításokban Véleményünk szerint, a föntiekben bemutatott javaslatok egyaránt alkalmasak a vad által okozott kár, valamint a vadgazdálkodás és az erdőgazdálkodás közötti feszültség csökkentésére. A kutatás az ERFARET keretein belül, az NKTH támogatásával valósult meg.

132


poszterek

AZ EURÁZSIAI HÓD VISSZATELEPÜLÉSE (CASTOR FIBER LINNAEUS, 1758) A SZIGETKÖZBE VARJU József, TARI Tamás, KOVÁCS Gyula Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] Az eurázsiai hód utolsó észlelései Magyarországon 19. század közepén voltak, és egészen a 1990-es évek elején történő telepítésekig nem volt jelen a magyar faunában. A magyarországi telepítések mellett folytak Ausztriában is munkálatok az eurázsiai hód visszatelepítésének érdekében. Vélhetőleg innen kerültek be a Mosoni-Duna és annak ágrendszerébe, ahol számára kedvező élőhely típust talált. Vizsgálataink az irányban indultak, hogy hogyan viselkedik egy faj, emberi behatás nélküli terjeszkedésében. Célunk a szóban forgó terület hód populációjának feltérképezése és egyedszám becslése volt. Az abszolút sűrűségérték meghatározásához az ún. territórium-térképező módszert használtuk, a teljes állománybecsléshez. Ennek lényege, hogy túrakenuval a szóban forgó teljes folyószakaszt végigjártuk és térképre rögzítettük a friss hódrágások helyét. Az így született ponthalmazokat körülhatároltuk és e ponthalmazokat, territóriumoknak tekintettük. Az így megkapott territóriumok száma alapján következtettünk a szigetközi hódpopuláció nagyságára. A 2003 nyarán végzett felmérés szerint megközelítőleg 80 territórium található a Szigetközben, amely kb. 280 egyednek felel meg. A 2006 nyarán végzett felmérés szerint megközelítőleg 95 territórium található, mely kb. 330 egyednek felel meg. Ez kb. 20%-os növekedést jelent 2003-óta. A 2007 nyarán végzett felmérés szintén ezt a tendenciát mutatja. Becsléseink szerint 100 territórium található, mely kb. 350 egyednek felel meg. Meglátásunk szerint a szigetközi hódpopuláció növekedése annak tudható be, hogy a terület nem érte még el a fajeltartó képességének határát. Várhatóan bizonyos mértékig a jövőben a tendencia megmarad.

133

Erdőmérnöki Kar. Tudományos Konferencia

Recommend Documents