No ( Tartalom: Bevezetés. Esetleírások ) Tisztelt olvasó! "Segítőkéz" Lelkisegély Telefonszolgálat, Debrecen

No. 1-13. (1999-2000.)

"Segítőkéz" Lelkisegély Telefonszolgálat, Debrecen

Tartalom: Bevezetés Esetleírások Tanulmányok Szakmai előadások Egy kis pszichológia... Egy kis jog... Könyvespolc Olvasónapló Könyvismertetés Könyvújdonságok Idézetek

Bevezetés Tisztelt olvasó! 1999. novembere óta mostanáig - havi rendszerességgel - 13 Infó jelent meg, illetve ezekből 3 különszám, amelyek a „külvilágnak” készültek a havi lapokból válogatva. Ez a kissé vaskos "dosszié" is válogatás, vagy inkább „összesítése” azoknak a cikkeknek, tanulmányoknak, amelyeknek nem napi aktualitása volt az Infókban, így későbbiekben is lehet érdekes olvasmány. Remélem, hasznosítható ilyen módon is a mi kis hírlevelünk. Debrecen, 2000. december 13.

Rénes László titkár

Esetleírások Tétova dráma Ha jól emlékszem, 1990. valamelyik hónapjában történt, hogy a rendelőnkben egy zaklatott, síró, fiatal nőbeteg ült le elém. Beutalót nem hozott. A restelkedés és a megnyilvánulni akarás érzései között küszködött. Le-le sütötte a szemeit, törölgette a könnyeit és perceken át hol egy-két szót, hol csak szótagokat ejtett ki a száján. Türelmes, figyelő szemekkel követtem mozdulatait. Aztán hirtelen megszólalt: „Nem tudom, mit csináljak, képtelen vagyok gondolkodni. Hetek óta gyötrődöm, várva, hogy előbbre menjenek a dolgaim, és hogy rászánjam magam egy szakemberrel való találkozásra” Elhallgat, gondolkodik. Aztán hirtelen felemeli a fejét és így folytatja: „Eldöntöttem, hogy meghalok.” Ezután sírva fakad. „Magának akartam ezt megmondani.” Belekezd az okok felsorolásába. A beszéde ekkor megfontolttá, racionálissá válik, a tekintete pedig nyíltabbá és bátrabbá. Hosszan és mélyen nézem, ő is engem, majd azt mondom neki: „Tudom, hogy maga meg akar halni.”

„Honnan tudja?” - kérdi meglepődve. „Mert a maga helyében én is ezen törném a fejem.” Újból meglepődik, tartása ellazul, hosszasan figyel, nem tud megszólalni, nem tud csinálni semmit sem. „De tudok mást is magáról, „ - mondom neki. „Mit?” - kérdezi tétován, megadva magát. „Egy frászt akar maga meghalni.” Láthatóan szinte összeomlik, tekintetét mereven rám szegezi. „Maga élni akar, de mivel még nem találta ki hogyan, ezért akar meghalni.” Arcvonásai a döbbenettől az önmagára való ráeszmélődés különös jelei felé haladnak, fokozódó ragyogás tűnik fel, elnéz valamerre oldalra, a távolba, mintha szemeivel a tennivalók irányába nézne. Kibuggyannak a könnyei a boldogságtól, majd hirtelen, könnyedén feláll: Köszönöm, most már tudom, miért kell élnem. Majd meleg kézszorítással elbúcsúzik. Dr. Kálmánchey Albert

Tanulmányok

A 60 év feletti Hívók aránya 1983-1998 közötti időszakban a debreceni Lelkisegély Telefonszolgálatnál (részletek)

1. Bevezetés A Debrecenben éjjel-nappal működő Lelkisegély Telefonszolgálatnál 1983 és 1998 között 25242 érdemi hívás volt. Ezekben a hívásokban 36918 probléma lett megnevesítve, az ügyelők által rögzítve. A 60 év felettiek aránya ebből 5% (1257 hívás), illetve problémák felvetése szempontjából 5,2% (1905 probléma).

2. 1983 - 1989 közötti időszakban a korcsoportok alakulása

1983 és 1989 közötti Hívók korcsoportonkénti megoszlása 60 év felett 6%

18 évesig 15%

40-59 évesig 26%

19-25 évesig 19% 26-39 évesig 34%

A 60 év felett hívók aránya a legkisebb. A legtöbb problémával küzdők a 26-39 évesek. Talán az igazi felnőtté válás időszaka, a munkahelyen történő előrehaladás, a család, az otthon megteremtésének kérdései miatt. A 80-as években nem volt túl magas a tini korosztály hívásainak száma.

3. 1990 - 1998 közötti időszakban a korcsoportok alakulása A 90-es években a tini és a 60 év feletti hívások száma is csökkent. A 26-39 évesek hívásainak száma tovább emelkedett. Ekkor a nyugdíjkorhatár még 55 év volt a nőknél.

2

1990 és 1998 közötti Hívók korcsoportonkénti megoszlása 60 év felett 4% 40-59 évesig 28%

18 évesig 10% 19-25 évesig 19%

26-39 évesig 39%

Ha konkrétan nézzük a hívások számát, a 90-es években a 26-39 éves korosztálynál majdnem megduplázódott a 80-as évekhez képest (kb. 3500-ról 6000-re). A 40-59 éves korosztálynál is nagy az emelkedés szám szerint (kb. 2500-ról 4500-ra). A tizen évesek és a 60 év felettiek hasonló számban telefonáltak a két időszakban. A 19-25 éveseknél is kb. 1000-rel többen telefonáltak a 90-es években. A társadalomban lévő változások itt is éreztették hatásukat. Munkahely elvesztése, megélhetési nehézségek, ezek a párkapcsolatokra is kivetítődnek. Hívók korcsoportonkénti megoszlása 7000 6000 5000 4000 3000 2000 1000 0

1983 - 1989.

60 év felett

40-59 évesi g

26-39 évesi g

19-25 évesi g

18 évesi g

1990 - 1998.

4. A 60 év feletti hívók régi-új megoszlása.

60 év feletti Hívók régi-új megoszlása 300 250 200 1983 - 1989.

150

1990 - 1998.

100 50 0 új nők

régi nők

új férfiak

régi férfiak

A 60 feletti hívók esetében érdekesen alakult a két időszak összehasonlítása. Az új és a régi nőknél is a 90-es években majdnem megduplázódott a hívások száma. A férfiaknál mindkét esetben kevesebb lett. A 80-as években az új férfi hívások száma 90-ről 60-ra csökkent, a régi férfi hívásainak száma kb.180-ról 50-re csökkent. Itt lehet arra gondolni, hogy a férfiak és nők közötti átlag életkor eltolódás tükröződik. Sokkal több a 60 év feletti özvegy nő, mint a férfi. A nők könnyebben megosztják mással a gondjaikat. Talán a férfiak szemérmesebbek, sokkal tovább tudják csendben

3

hordozni problémáikat. Ha az összes 60 év feletti hívót a két időszakban 100%-nak vesszük, akkor 1983-1989-ig 57%, 1990-1998-ig 43% a hívások száma. Tehát összességében szám szerint kevesebb volt a második időszakban annak ellenére, hogy a női hívók száma jelentősen emelkedett (és a 80-as évekből 7 évet, a 90-es években viszont 9 évet vizsgáltunk).

5. A 60 év felettiek hívásaiban jellemző problémák A debreceni Lelkisegély Telefonszolgálat a problémákat az IFOTES katalógusa alapján kódolta 1983 és 1998 között. A problémák közül azokat vizsgáltuk meg, amelyeknél úgy gondolhattuk, hogy az idősebb korosztály érintettebb. Nyilván, pl. a partnerkapcsolati zavarok inkább a fiatalabbaknál, a kapcsolatteremtési nehézségek pedig az egészen fiataloknál fordul elő gyakrabban. A mi elgondolásunk szerint az idősek jellemző problémái a következők lehetnek: • tartós betegségek, rokkantság • magány, izoláció • Cry for Help, lelki válság, szuicidium • gyász. A problémákból azt olvashatjuk ki, hogy az idős ember elfogadja az idős korral járó betegségeket. Legkisebb számban a gyász jelenik meg, mint probléma. Természetesebben fogadják el az idős ember elvesztését, mint a fiatalét. Az 19831989-ig terjedő időszakban minden problémában kevesebb hívás volt, mint 1990-1998-ig terjedő időszakig

1983 és 1998. között a 60 év felettiek hívásaiban jellemző problémák

Tartós betegségek 7%

Magány, izoláció 38%

egyéb 49%

gyász 4%

Cry for Help, suicidium 2%

A vizsgált problémák között legnagyobb számban a magány, izoláció a hívás oka. Az idős embert kora miatt egyre több veszteség éri. Először elveszíti a munkahelyi ismerősöket, barátokat a nyugdíjba vonulás alkalmával. A magas férfi halandóság miatt egyre kevesebb élő barát lesz körülöttük. Sok nő marad özvegyen. A gyerekek felnőttek, családot alapítottak, egyre kevesebb idő jut az idős szülőkre. Egyre jobban kiszakadnak a társadalomból. A nyugdíjból nem telik a megszokott szabadidős tevékenységekre (pl. kirándulás, nyaralás stb.). Az utazás, mozgás egyre nehezebben megy. Az idős ember szép lassan izolálódik, és már csak a telefon marad.

4

60 év felettiek hívásaiban jellemző problémák 1983 - 1998. között 350 300 250 200 150 100 50 0

1983 - 1989.

gyász

Cry for Help, suicidi

Magán y, izoláci ó

Tartós betegs égek

1990 - 1998.

Ha az 1983-1989 közötti időszakban megnézzük a nemek közötti megoszlást kitűnik, bár több a magányos nő, a férfiak viselik ezt nehezebben. A tartós betegségeket a gyászt, könnyebben elfogadják, kevesebbet nyúltak a telefonhoz, a magányt, izolációt nehezebben élik meg.

60 év felettiek hívásaiban jellemző problémák 1983 - 1989. között 160 140 120 100 80 60 40 20 0

nők

gyász

Cry for Help, suicidi um

Magán y, izoláci ó

Tartós betegs égek

férfiak

1990-1998-ig terjedő időszakban a magány, izoláció kérdésében megváltozott a helyzet. A nők kb. 270 hívást produkáltak, míg a férfiak csak kb. 40-szer hívták a szolgálatot. Mivel a 90-es évek második felében emelték meg a nők nyugdíj korhatárát, sokan maradtak munka nélkül, (esetleg a férj még dolgozott) magányosnak, értéktelennek érezték magukat.

60 év felettiek hívásaiban jellemző problémák 1990 - 1998. között 300 250 200 150 nők

100

férfiak

50

gyász

Cry for Help, suicidi um

Magán y, izoláci ó

Tartós betegs égek

0

Megállapíthatjuk, hogy a magány, izoláció problémáján kívül más, idősekre jellemző problémát nem találtunk.

6. Mégis kíváncsiak voltunk arra, hogy van-e valamilyen megközelítés, amiben az idősebb korosztály domináns volt ebben a viszonylag hosszú időszakban. Megvizsgáltuk nemenként és időszakonként is az idősek arányát. Két vizsgálati formában találtunk magas arányt: • 1983 és 1988 között a férfiak izoláltsága, • 1983 és 1988 között a férfiak gyász-problémája.

5

7. Férfi Hívók korcsoportonkénti megoszlása 1983-1989. között az izoláció kérdésében 1983 és 1989. között az izoláció aránya a férfi Hívók között

18 évesig 19 - 25 évesig 1% 9%

60 év felett 45%

26 - 39 évesig 30%

40 - 59 évesig 15%

A legmagasabb számot a 60 év feletti korosztály produkálta. Erről már az előzőekben volt szó. A másik nagy csoport a 26-39 éves korosztály. A hívásokból kiderül, az elvesztett munkahely, a családfenntartó szerep csorbul. Nagyon sok a válás. A válás után igen nagy százalékban az anyánál maradnak a gyermekek. A férfiak maradnak általában lakás nélkül A legaktívabb életkorban maradnak egyedül problémáikkal. Az ideális férfi képtől nagyon messze kerülnek. Titkolják a problémáikat a barátok, a szülők elől is. Az időskorúaknál viszont talán a férfiak nehezebben viselik el a megözvegyülést. A nagymamák segítségét inkább igénylik a gyerekek, unokák (ünnepi sütés-főzés, gyerekekkel való foglalatosság stb.). Az idősebb férfiak hamarabb és intenzívebben élik meg a feleslegesség érzését. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy az egész életük során a nemi szerepükből adódóan másképpen voltak „berendezkedve”, akkor érthető, hogy miért érzik a helyzetüket izoláltnak.

8. 1983-1989 között gyászhívások aránya a férfiaknál

1983 és 1989. között a gyász aránya a férfi Hívók között

18 évesig 10% 19 - 25 évesig 10%

60 év felett 33%

26 - 39 évesig 14%

40 - 59 évesig 33%

Az első három fiatal csoportnál nagyon hasonlóak az arányok. Itt nagy valószínűséggel a szülők elvesztését volt nehéz elfogadni. Nehéz megélni, hogy már nincs szülő, most már igazán felnőtté kell lenni.

6

A másik két csoport teljesen azonos képet mutat. Itt már általában a házastárs elvesztése a nehezen elviselhető. 40 év felett az ember már természetesebbnek veszi, hogy a szüleitől előbb utóbb el kell búszúznia. Mint már említettük, a férfiak idősebb korban nehezebben élik meg a megözvegyülést. (A tanulmány az "Idősek Nemzetközi Éve" alkalmából felkérésre készült.)

Debrecen, 1999. december 27.

Kozma Ferencné - Rénes László

Milyen segítséget nyújthat a munkatársak kiválasztásához az íráselemzés (grafológia) ?

kialakítani. Nem ismertek az írás egyéb külső körülményei, úgymint: íróeszköz, megvilágítás, papírminőség, sorvezető használata, stb. Éppen ezek azok a tényezők, melyek miatt a jelöltről teljes személyiségképet nem lehet, nem szabad készíteni - felesleges is! egyetlen önéletrajz alapján. Amit azonban megállapíthatunk, az nem jelentéktelen segítséget ad a behívásra kerülő személyek kiválogatásához. A telefonos segítők alkalmassága szempontjából szükségesnek ítélem meg a következő tulajdonságok meglétét:

Évek óta elkötelezett híve és művelője vagyok a grafológiának. Mégis szeretném előrebocsátani, hogy ez a tudomány sem mindenható és nem tévedhetetlen, akár bármely más. A kézírás alapján történő alkalmasságvizsgálat nem teszi feleslegessé a személyes interjút, és különösen nem küszöböli ki a szakmai rátermettség tesztelésének szükségességét. Jó támaszpontot ad azonban a jelölt számos olyan tulajdonságának felismeréséhez, aminek megléte az alkalmasság szempontjából döntő jelentőségű is lehet. (Feltétlenül szükséges vagy kifejezetten káros.) A telefonos segítőszolgálat is küszködik időnként létszámgondokkal. Új segítők felvételére, kiképzésére van szükség. Kiképzésük súlyos forintokat emészt fel az amúgy is szűkös anyagi lehetőségekből, és nem ritka, hogy az újonnan felesküdött segítő 1-2 alkalom, esetleg 1-2 hónapi ügyelet után búcsút vesz a szolgálattól. Ennek megelőzése volt a célom, amikor összeállítottam néhány szempontot a jelentkezők kézzel írt önéletrajzának elbírálásához. (A hirdetésnek minden esetben tartalmaznia kell, hogy a jelentkezés alapfeltétele a kézírásos önéletrajz, nélküle az írás nem vizsgálható!) Amikor a grafológus a kézírásos önéletrajzot kézbe veszi, tudatában van annak is, hogy ezek az írásművek a legritkább esetben nevezhetők spontán írásnak. Az író egy meghatározott céllal ír, önmagáról a legkedvezőbb képet szeretné

I/1. Érett személyiség (önismeret, önértékelés, önkontroll) 2. Stabil életvezetés képesség (határozottság, döntésképesség) 3. Szociabilitás és empátia készsége 4. Kapcsolatteremtési és tartási-, kommunikációs képesség 5. Megbízhatósági szint legalább közepes mértékű Károsnak ítélem meg a következő tulajdonságokat a segítőknél: II/1. Kirívó devianciák bármely területen 2. Antiszociális magatartás, személyiségzavarok 3. Irreális mértékű dominancia, arrogancia 4. Persona vagy Borderline személyiségszerkezet 5. Nagyfokú labilitás (megbízhatatlanság,

7

megbízhatóságáról alkot képet. A felelősségvállalás alól kibújni akaró, tétovázó, döntésképtelen, befolyásolható magatartás, túlzott fecsegés, indiszkréció káros a H. és az ügyelőtársak szempontjából is.

döntésképtelenség, befolyásolhatóság) I/1. Csak az tud megfelelően másokra figyelni, aki kellő önismerettel rendelkezik, képes kontrollra és önkontrollra. Önismerete révén megfelelő önbizalma van. Hiteles személyiség álarc nélkül élő ember. A külvilág felé mutatott arca és a belső megélt valósága harmóniában áll egymással.

II/1. Deviáns magatartás, negatív beállítódás: a társadalmi normák rovására túlhangsúlyozott egyéniség; az egyéni szabadság igénye; a környezet provokálása, meghökkentése; a jó ízlés megsértése - tudatos normaellenes magatartás -, gátlástalanság, exhibicionizmus, stb.

I/2. Stabilitása, érettsége a telefonon folytatott beszélgetés során is erőt sugároz a Hívó felé. A segítő lelki egyensúlyát az értelem-érzelemösztönök megfelelő aránya és azok egységes megélése biztosítja. Döntésképesség az operatív beavatkozást igénylő helyzetekben (pl.: szuicidium fennállása vagy szándéka ) elengedhetetlen.

II/2. Antiszociális magatartású, személyiségzavarban szenvedő ember az affektív hiányok kompenzálására törekszik. Az egzisztenciális és kapcsolati bizonytalanságnak elfedésére maszkot vesz fel, dekoratív megjelenési formát alkalmaz (pl.: manierizmus). Ezek a jegyek az írásban is felismerhetők. Nárcisztikus, egoista vonások gyakran társulnak szélsőséges szenzibilitással, ami sértődékeny magtartást eredményez. A személyiség ilyenkor erősen szenved saját pszichés zavaraitól. A szeretet érzését gyűlöletté, visszautasítássá változtatja. A túlérzékeny, könnyen irritálható ember gyanakvó, ellenséges, mindent magára vonatkoztat. Saját értéktelenség-érzése hibás énképet eredményez, ami szenvedést okoz.

I/3. A szociális érzékenység és az empátiakészség számomra olyan összetartozó fogalmak, amik a segítő munkában elengedhetetlenek. A szociabilitás az “én”-től a közösség felé fordulás, az “én” kisebbítésének szándéka a közösség vagy a másik ember érdekében, az önös érdekek mellőzése, a közös tevékenység igénye a magánnyal szemben. Az empátia primitív megfogalmazásban az a képességünk, hogy bele tudjuk élni magunkat a másik ember lelkivilágába. I/4. A kapcsolatteremtés képessége rendkívül fontos, amikor az egyetlen összeköttetés a segítő és a segítségre szoruló között a “hang” biztosítja. A H. lehet krízisben, lehet agresszív, gátlásos, beteg, idős vagy gyermekkorú, - egyenrangú félként kell kezelni. A nyitott, őszinte ráfigyelés, a H. problémájának megértése, az elfogadó érzelemi jelenlét visszatükrözése elengedhetetlen.

II/3. A Hívónak (szorult helyzetben lévő embernek) arra van szüksége, hogy valakivel megoszthassa gondját, hogy kibeszélhesse magát, anélkül, hogy leckéztetést vagy kritikát kapna. A túlzottan domináns segítő a beszélgetés során önmagát igyekszik előtérbe helyezni, saját “felsőbbrendűségének” tudatában “okos tanácsokkal” látja el a gyakran amúgy is labilis önértékeléssel küzdő H.-t, ezzel aláássa annak önértéktudatát.

I/5. A megbízhatóságról általában az mondható el, hogy stabil gondolkodást, érzéseket és cselekvést igényel, amik ellenállóvá tehetnek bennünket a külső “csábítással” szemben. A grafológus tehát erre fordítja a figyelmét, mikor a jelölt

II/4. Borderline személyiség a koragyermekkori hiányos integrációs képességének a szintjén rögzül, míg a persona írások leggyakrabban a valódi én tudatos vagy tudattalan elrejtésére irányuló megnyilvánulások. Oka egyfajta

8

Buza Domonkos: 25 éves a budapesti Lelki Elsősegély

pszichés attitűd, hogy kedvezőbb képet mutasson magáról, mint amilyen a valóságban. (Komoly pszichés zavarra is utalhat a jelenség.)

Telefonszolgálat (ÉLET) IN: Végeken, 1998. 1. Buza

Domonkos:

A

budapesti

Lelki

Elsősegély

Telefonszolgálat adatfelvételi rendszerének vizsgálata.

II/5. Az ambivalencia és az ingatag én jegyeit mutató írások produkálói a nehéz helyzeteket általában kikerülik. Saját hibáikat tagadják, vagy másoknak tulajdonítják azokat. A felelősségvállalás elől kitérnek. Saját életvezetési nehézségekkel küzdő ember nem képes hatékonyan segíteni a Hívót, hisz energiáit saját megoldatlan problémáira kall fordítania.

IN: Végeken, 1992. 1. Csürke József - Nagy Tímea - Tukorka Gábor: Változás ok. A magyar szuicidalitás megjelenése a pécsi S.O.S. Élet Telefonszolgálat hívásainak tükrében az 1995-1999 közötti időszakban IN: Szenvedélybetegségek VIII. évf. 2000. 4. B. Erdős Márta: A dialógus nyelvi főszereplői

IN:

Szenvedélybetegségek VIII. évf. 2000. 4. Dr. Hegedüs Imre: A budapesti Éjjel-nappali Lelki

A Hívó (öngyilkosjelölt, gyászoló, beteg, krízisben lévő, stb.) olyan ember, akinek szüksége van a segítségünkre. Ami legjobban hiányzik számára: a szeretet, az elfogadó és megértő érzelmi együttlét. A telefonos segítő szolgálat munkatársainak tehát az őszinte meghallgatás mellett a megfelelő visszajelzésre is gondot kell fordítani. Erre a feladatra csak olyan személyiség alkalmas, akinek rend van a szívében, lelkében és gondolataiban egyaránt. Az alkalmasság felismeréséhez segítséget tud nyújtani sajátos eszközeivel az egyre szélesebb körben ismerté és elfogadottá váló íráselemzés.

Elsősegély Telefonszolgálat (ÉLET) - a mentálhigiéné új formája. IN: Egészségügyi Felvilágosítás, 15. 1974. Dr. Kálmánchey Albert: És ha Mohamed is menne a hegyhez (Gondolatok egy krízisintervenciós központ kialakításához Debrecenben. IN: Szenvedélybetegségek, VII. évf. 1999. 2. Dr. Kálmánchey Albert: A lelki válságmegelőzés helyzete Debrecenben (A bővítés lehetőségei) IN: Network, 1999. 3. (72.) szám Kézdi Balázs: A telefon: eszköz és módszer IN: Magyar Pszichológiai Szemle, 1976. VI. Kézdi Balázs: Jel, kontextus: az öngyilkosság diszkurzív elmélete In: Szenvedélybetegségek, VIII. évf. 2000. 3. Kézdi Balázs: Nagatív kód (Pannónia Könyvek, Pécs, 1995.)

1999. november

Rénes László: A debreceni Lelkisegély Telefonszolgálat hívásaiban megjelenő problémák vizsgálata 1992 és

Bihari Dánielné

1995 közötti időszakban.

In: Szenvedélybetegségek,

VII.évf. 1999. 2. Tele-dialógus. Tanulmányok az öngyilkosság-megelőzés kommunikatív perspektíváiról. (Pannónia Könyvek, Pécs, 2000.)

Tanulmányok a Lelkisegély Telefonszolgálatok munkájáról:

Buda Béla: Pszichés hatás és pszichoterápia telefonon át I-II. IN: Magyar Pszichológiai Szemle, 1976. I-II. Buza Domonkos: Adatok a MATÁV-területén működő lelki

elsősegély

telefonszolgálatok

1998-1999.

évi

forgalmáról. IN: Network, 2000. 2-3. (76-77.)

9

Telefonos lelkisegélyszolgálat fiataloknak Debrecenben (részletek)

Dolgozatom központi kérdése az, hogy van-e Debrecenben elég lehetősége annak a fiatalnak, aki úgy érzi, nem tudja egyedül feldolgozni a problémáit és segítségre van szüksége, de nem mer vagy nincs ideje személyesen felkeresni egy szakembert—azaz telefonos lelkisegélyre van szüksége. Nem strukturált problémahelyzet Rénes László, a debreceni Lelkisegély Telefonszolgálat szervezőtitkára szerint Magyarországon ma 40-45 lelki segítőszolgálat létezik. Ezeket lelkisegély-szolgálatoknak vagy lelki elsősegély telefonszolgálatoknak nevezték, de nem mind hangsúlyozza szolgálata elsősegély-jellegét. Az említett vonalak közül 6 a 24 órás, ami rendkívül kevés. Buda Béla, az egyik legelismertebb mentálhigiénés szakemberünk szerint csak Budapesten 3 ilyen vonalra lenne szükség. A többi szolgálat legnagyobb része minden nap ügyel éjszakánként, azaz délután 5-6-7 órától éjszaka 10-12, vagy akár reggel 6 óráig. A tapasztalatok szerint ez az az időszak, amikor a legtöbben hívnak. Debrecenben 7 segítővonal létezik, ebből egy 24 órás, a debreceni Lelkisegély Telefonszolgálat (Debreceni segítővonalak). Létezik emellett egy Zöld Ág nevű mozgó krízis szolgálat, egy olyan pszicho-szociális szolgáltatás, amely egyes problémákhoz a helyszínre is kiszáll, és szintén 24 órás. Magyarországon emellett létezik közel 100 rétegtelefon, tudhatjuk meg Rénes Lászlótól, amely egy szűkebb vagy kevésbé szűk populációhoz szól, mint például a gyermek és ifjúsági vonalak, különböző vallásos szolgálatok, segítővonalak időseknek (pl. Délután), homoszexuálisoknak, drogosoknak, alkoholistáknak, betegeknek - daganatos, sclerosis multiplexes, etc. -, erőszakot elszenvedetteknek (pl. NaNe, Eszter, etc.). Ezek közül sok egy országos szervezet szolgáltatása. Hirdetéseikkel magazinokban, orvosi rendelőkben találkozhatunk, de legtöbbször és főként más városokban már ott sem. Ezeknél a rétegtelefonoknál nem kardinális szükséglet a 24 órás szolgálat, de fontos az elérhetőség, szükség van ezekre a szolgálatokra. Hatékonyság szempontjából gondot okozhat az, ha túlzottan koncentrálnak a szakterületükre, és nem mernek foglalkozni a hívók lelki problémáival. Szakmai jellegű tanácsadásuk emellett nagyon értékes. Sajnos sok kezdeményezés hal el azért, mert miután pályázatukkal pénzbeli segítséget nyertek, egy-két év múlva már nincs elegendő anyagi alapjuk a további működéshez, így szolgáltatásuk silányul, majd megszűnik a további támogatás hiányában. A működést szervezeti kérdések is hátráltathatják, főként az, ha nem találja meg szerepét az önkéntesgárda és a fizetett munkatársak. Az önkéntesek felbecsülhetetlen értéket jelentenek a szolgálaton kívülről hozott élettapasztalatukkal, elkötelezettségükkel, de mivel főfoglalkozású alkalmazottak egy másik munkahelyen, így nem lehet korlátok nélkül számítani rájuk. Olyan emberekre is szükség van, akik felelősséget vállalnak a szolgálatnál végzett munka koordinálásáért, sőt felelősségre is vonhatóak, mint ezért fizetést kapó munkatársak. Egy ilyen szolgálatot menedzselni kell, átlátni a működését, statisztikákat írni, képzéseket tervezni, és több idő van így a pályázatok írására, a professzionalizálódásra. Ezeket az alkalmazott szakembereket viszont fizetni kell, az új munkaerő szükségessége viszont sok gazdaszervezetet megriaszt. A fenntartási költségek az egyetlen közel változatlan összeg. Az önkéntesekkel kapcsolatos probléma a fluktuáció, amelyet újabb önkéntesek képzésével lehet orvosolni, és ez is költséges beruházás. A szakirodalom a képzéshez igencsak korlátozott, magáról a telefonos segítőmunkáról csak Vanesse és Balikó ír, a rogersi alapelvekről Buda Béla Empátia című könyvéből tájékozódhatunk, és ez utóbbi téma mellett a terapeuta-beteg kommunikáció formáiról, jellemzőiről is részletesen olvashatunk Tringer László A gyógyító beszélgetés című könyvében. A témához szorosan nem kapcsolódó, de hasznos információkat tartalmazó munkákat írt a mentálhigiénével is foglakozó Buda Béla és a pasztorálpszichológiában jeles Gyökössy Endre. A helyi problémaköröktől eltekintve, konkrétan a fiatalokat megszólító segítővonalakat illetően jelentős változás történt a közelmúltban. 1997-re országos jelentőségűvé vált a győri székhelyű GYITOSZ, azaz a Gyermek és Ifjúsági Telefonszolgálatok Országos Szövetsége Farkas Imre vezetésével. Ez a szervezet pályázati összegekből már létrehozta segítővonalait Győrött, Pesten és Miskolcon. Debrecenben is felajánlották segítségüket a vonal profiljához legközelebb álló Mezonnak, annak Rejtőzködő nevű szolgálata azonban elsősorban a fiatalokat tájékoztató és nem lelki problémákban segítő szerepet vállalt fel. A megfogalmazott problémahelyzet A debreceni Drogambulancia szolgáltatásaként létezett 1993-tól 1995-ig egy tinédzser lelkisegély telefonszolgálat, ez heti két munkanapon működött a késő délutáni-kora esti órákban. Kovács Károlytól, a Drogambulancia szakemberétől megtudhattuk, hogy a Drogambulancia hiánypótló szándékkal indították el ezt a kezdeményezést a debreceni Lelkisegély Telefonszolgálat bizonyos mértékű tehermentesítésére. A Drogambulanciának aktív kapcsolata volt a debreceni középiskolákkal, tudniillik munkatársai rendszeresen

jártak oda prevenciós előadásokat tartani. Itt figyeltek fel arra, hogy a debreceni fiatalságnak igénye lenne egy ilyen típusú szolgáltatásra. A Drogambulancia ezt egy jó pályázati lehetőségnek is tartotta és szakembereit is érdekelte az új feladat. Fő céljuk egy olyan képzés volt, amely lehetővé teszi azt, hogy a fiataloknak kortársi segítséget nyújthassanak. Az ügyelők gimnazista fiatalok voltak, akik párban végezték önkéntes munkájukat. A stábnak segítséget nyújtott a Drogambulancia hat szakembere, valamint egy közeli város lelkisegély szolgálatának egyik vezető egyénisége. A szolgálat munkáját a MATÁV is finanszírozta a kérdéses órákra, valamint az ügyelők különböző lelkisegély-konferenciákon bővíthették tudásukat. A csapatmunka ennek ellenére a hívók számának csökkenésével megromlott és 1995. nyarán szünetelt a szolgálat. A következő tanévtől már nem is indult újra többé. A résztvevő ügyelők szerint a sikertelenség oka az volt, hogy nem volt elég jól hirdetve a szolgáltatás, a debreceni fiatalok a tanév kezdeti hónapjai után már nem tudtak róla. Ennek köszönhetően egyre kevesebben hívták a segítővonalat, az ügyelők tétlennek és tehetetlennek érezték magukat, munkakedvük romlott, és egy idő után a stáb a megbeszéléseket is elhanyagolta, nem szívesen jelentkezett ügyeletre sem. A problematikus működés Kovács Károly szerint tükrözte a munkához való hozzáállást. A hirdetések hiánya véleménye szerint felszíni ok volt, hiszen a hívók több módon, például egymástól is értesülhettek a szolgálatról. A fő gond az lehetett, hogy a stáb és a vezetők között nem volt jó az együttműködés. Rossz légkörben, egyre kevesebb motivációval folyt a munka. A vezetők nagyobb kontrollszerepére lett volna szükség, de túl hangsúlyossá vált a szabad és önkéntes jelleg, nem volt direkt ösztökélés, irányvonal-mutatás. Az ügyelők a demokratikus vezetés mellé koncepciót, határozottabb irányítást vártak volna. Mindemellett az önismereti munka és az adott szolgálat munkája is összekeveredett. Rénes László szerint a gimnazista korosztály még nem elég érett egy fiataloknak segítő vonal létrehozására, és a kortársi segítséget is jobban elfogadják a tinédzserek egy huszonévestől. Kovács Károly szerint problémát jelenthetett az is, hogy már akkor is működött a ma is élő Drogsegély telefonvonal, amit ugyanazon a számon lehetett hívni, mint a tinédzser lelkisegély-szolgálatot. Ez nem volt határozottan akadályozó tényező, de talán nem volt szerencsés az, hogy kétféle dolgot lehetett sejteni a szám mögött. Ami a Drogambulancia profilját illeti, akkoriban még nem volt külső szorítás. Ha megszületett egy olyan ötlet, amihez a munkatársak kedvet éreztek, és amire képesítésük is feljogosította őket, akkor ez alapja lehetett egy jól működő kezdeményezésnek. A lényeges szempont az volt, hogy elérjék a fiatalokat szűkítő jelleg nélkül, megszólítani akár azokat is, akik krízishelyzetben voltak vagy depressziósak, mindenkit, mint ahogy az a prevenciós alkalmakon történt. Olyan lazán kapcsolódó szolgáltatásokra is volt példa, mint a munkanélküli fiatalok önismereti csoportja, ezáltal színesebb volt a Drogambulancia munkája. Közel tíz év után azonban a minisztérium összehívta a szakmát, hogy az egy bizonyos öndefiníciót találhasson, és így 1998. januárjában megszületett egy szakmai minimum feltételrendszer. Ennek tartalma még kidolgozás alatt áll, de az akkreditáció érdekében a Drogambulancia szűkülőben van, egyre specifikusabbá válik. A kilencvenes évek közepén még nem volt annyi drogos, ma már azonban igen, így nincs annyi szabad kapacitás, a droggal kapcsolatos feladatok a legfontosabbak. Egy új tini lelkisegélyszolgálat már szűkebb kellene hogy legyen, és bár létrehozásához a fizikai feltételek ugyan meglennének, a MATÁV tudniillik habozás nélkül támogatta a Drogambulancia pályázatát egy ingyenes zöldszám elnyerésére, az emberi tényező ellenben nem adott. A jól működő tinédzser lelkisegély-szolgálat működése szerintem azokhoz hasonló alapokon nyugodhatna, amiken a debreceni Lelkisegély Telefonszolgálat is. Az említett szolgálat ügyelőinél 22 év a minimális korhatár, tehát fiatal, kortárs segítők is dolgozhatnak ott, olyan emberek, akik akár egy fiatalokat célzó segítővonal önkénteseiként is dolgozhatnának. Ezek a huszonévesek tehát, amint azt a tapasztalat mutatja, képesek komoly együttműködésre azok mellett a normák mellett, amiket a debreceni Lelkisegély Telefonszolgálat (a továbbiakban DLSTSZ) felállított. Az említett segítővonal irányvonala, fenntartóinak hozzáállása és munkája példaértékű, ezért is gondolom úgy, hogy fogalmi modellként is megfelel. Ezt igazolja az is, hogy már 1970. óta fennakadás nélkül működik a nemzetközi normáknak megfelelően éjjel-nappal díjmentesen hívható vonalként, ahogy azt Rénes László A telefonos segélyszolgálat, mint sajátos organizáció című előadásából megtudhatjuk. Ugyanitt olvashatjuk azt is, hogy a DLSTSZ az első ilyen jellegű szolgáltatás volt Magyarországon, sőt a szocialista blokkban is, és alapítója, dr. Szabó Pál főorvos sokat küzdött szükségessége elismeréséért. Nagyon fontosnak tartom az ilyen elkötelezettség érzését különösen ebben a munkában, ahol az ügyelő egy alkalommal kell, hogy adekvát segítséget nyújtson az előadás szerint, akár visszajelzés nélkül is, a folytonos működéshez tehát elengedhetetlen a kitartás. Az önkénteseket előzetes elbeszélgetés után szakemberek választják ki, majd 100 órás intenzív képzésben részesülnek a leendő ügyelők. Az új kollégák egy olyan légkörben tudnak dolgozni, amely megkönnyíti a

11

beilleszkedést és ösztönzi a szakmai önfejlesztést a szolgálatvezető, a szupervizor és a régebb óta ügyelő önkéntesek szakértelmének köszönhetően. A szolgálat munkarendje jól áttekinthető, a különböző munkaköri feladatok és munkaidő jól meghatározottak. Az önkéntes ügyelők mellett vannak havi béres nappali ügyelők, ügyintéző és szervezeti titkár. Az önkéntesek közül kerül ki az évente választott esetmegbeszélő csoportvezető, havonta egyszer van 3 óra megbeszélés. Megbízási díjat kap a havonta egyszer érkező szupervizor pszichológus, aki az ügyelőkben a hívások miatt felhalmozódott feszültséget próbálja oldani. A szolgálatvezető társadalmi munkaként végzi feladatát, évente egyszer közgyűlést tartva a Szolgálat tagságának, valamint negyedévente vezetőgyűlést a vezetőségi tagoknak. Ami a minisztérium politikáját illeti, dicséretes az, hogy, ilyen hangsúlyt kapott a sürgősségi ellátás, így többek között a lelkisegély-vonalak is több figyelemben részesülnek a különböző pályázatok elbírálásakor, a minisztériumnak bizonyos tekintetben mégis van mit módosítania intézkedésein. Külső segítségre van szükség ahhoz, hogy a pályázatot nyert kezdeményezések a pályázott összeg elfogyta után is működőképesek maradjanak. Emellett fontos a gondos szűrés is, hogy el lehessen dönteni, mely kezdeményezés érdemel hitelt hosszútávon, és hogy így valóban fejlődési alap lehessen az elnyert pénzbeli segítség, és ne tűnjön el. A LESZ egy olyan szervezet, amelynek megvan az ehhez szükséges szakmai kompetenciája, és hasonlókat mondhatunk el a GYITOSZ-ról is az ifjúsági vonalakat illetően. A rétegtelefonok helyzete ilyen szempontból nyitott, még megoldásra vár. Az eddigieket összefoglalva, egy, a fiatalokat megcélzó segítővonal tudatában kell legyen annak, hogy mekkora szükség van rá, és ennek megfelelően kell működnie. Szerencsésebbnek tekinthető az, ha az ügyelők huszonévesek, mint ha tizenévesek. Erre jó példa a Mezon Rejtőzködő nevű szolgáltatása és a már említett debreceni Lelkisegély Telefonszolgálat, ahol szintén hasznos segítséget jelentenek a huszonévesek. Azt is megállapíthatjuk, hogy lehetőleg a Drogambulancia esetében vázoltaknál jobban el kell különülnie a vezetésnek és a fizetett munkatársaknak az önkéntesektől. Szükséges különböző feladatköröket meghatározni és azokat az arra külön felelősen odafigyelő emberekre bízni. Demokratikus, de tételesen átgondolt és meghatározott szabályokra, munkarendre van szükség. A stáb mindenképpen rendszeresen találkozzon. A képzés feleljen meg a LESZ gyakorlatban bevált etikai és szakmai normáinak, tehát a képzés elemei, mint például az önismereti rész, ne szivároghassanak be a képzés vége után is a szolgálat munkájába, így ne zavarhassák meg azt. A reklámtevékenység, a kapcsolattartás a fiatalok életének főbb színtereivel (iskolák, információs irodák, művelődési központok, rendelők) legyen aktív, akárcsak a tapasztalatcsere és kapcsolat a város és az ország többi segítőszolgálatával. A problémahelyzet javítására irányuló tevékenységek Egyelőre sajnos még nem jelentkezett az a szervezet, amely a Drogambulancia utódaként megfelelő fizikai-működési háttért tud nyújtani a hiánypótló fiatalokhoz szóló lelki-segítővonalnak, ha pedig szükségessé válik az utánpótlás, akkor a képzés költségeit tudja finanszírozni, szakmai profiljával akár laza, de valamilyen kapcsolatban állnak a segítővonal célkitűzései, felkészültségével, tapasztalatával hitelt tud adni az adott szolgálatnak és mindenekelőtt feladatának, felelősségének érzi a lakosság lelki problémáinak enyhítését, és azt, hogy ezzel a lehetőséggel a lakosság valóban a lehető legszabadabban élhessen. A megoldást az jelenti, ha ezt a problémahelyzetet nem bagatellizáljuk, és folyamatosan várunk egy olyan vállalkozó szellemű munkaközösségre, amely felismeri a már létező igényt, és megpróbálja kielégíteni. Kovács Károly szerint talán még nincs igazi kultúrája a mentálhigiénének Magyarországon. A hívónak szocializálódnia kell arra, hogy a segítővonalak nem adnak konkrét tanácsot, inkább a közös tanácskozásra bátorítanak. Nem az jelenti a szolgálat sikerét, ha kevés erőfeszítéssel működik. Úgy gondolom, az említett mentálhigiénés kultúra csak a gyakorlatban fejlődhet ki, ezért is lenne szükség több segítőszolgálatra, többek között egy fiatalokat megszólítóra is.

Hegedűs Tímea (egyetemi hallgató, KLTE) 1999. december 8.

12

A civil szervezetek működésének, fejlődésének feltételei Bevezetés A civil szervezetekről és az önkéntes munkáról ma már könyvtárnyi szakirodalom van, bár magyar nyelven még csak jóval szerényebb a felhozatal. Különböző tudományok (közgazdaságtan, pszichológia, szociológia, stb.) érdeklődtek és vizsgálódtak a civil, önkéntes tevékenységek házatáján. Az elmúlt időszakban leginkább interdiszciplináris megközelítésekkel találkozhatunk, amik több oldalról is betekintést adhatnak egy-egy téma kapcsán. Az sem meglepő napjainkban, ha a nonprofit szervezési elemeket, szervezeti módszereket átveszik a piaci szereplők, esetleg az állami intézmények is, s közben a civil szféra pedig az üzleti világtól menedzsmentet tanul, és pl. az állami intézmények struktúráit, adminisztrációját ellesik.

Hazai helyzet A civil szféra hazai fejlődésében meghatározó az 1989-es rendszerváltozás. Ekkor lesz lehetőség arra, hogy mindenki szabadon szervezetet alapíthasson vagy csatlakozhasson különböző szervezetekhez. "Eufória" övezi ezt az időszakot, s látványosan gyarapodnak az egyesületek, alapítványok. A 90-es évek elején azonban keresi az identitását sok szervezet. A célok és a megvalósítás sok esetben nincsenek egymással összhangban. Néhol az alapvető ismeretekkel sincs tisztában a tagság, így nem csoda, hogy nem boldogulnak pl. a pénzügy vagy a pályázati munka területén. Egyfelől valami hasznos tevékenységet mutatnak fel, másrészt olykor a hiányosságok észlelésekor vállvonogatással intézik el a dolgot, mondván, ők civilek, önkéntesek, ennyit tudunk adni magunkból, többet ne kérjenek. Pedig ez a hozzáállás nem tett jót, az amúgy is nem mindig előítélet nélküli közvélemény által formált képnek. Ekkor még szokatlan, hogy a pl. szociális és egészségügyi ellátórendszerben nemcsak állami intézmények vannak. Nehezen hiszik el némelyek, hogy egy civil szolgáltatás nem rosszabb, sőt, egyes tevékenységekben olykor még sokkal magasabb színvonalú, mint az állami ellátás. A civil kezdeményezést eleinte az amatőrrel, a kontárral azonosították. Úgy gondolom, hogy ez a szemlélet évről évre vékonyodott, ma már jóval kevesebb az ilyen előítéletes feltételezés. Szintúgy a civil szervezetek között is egyre kevesebb az olyan, amely ne látná be, hogy nem elég valami jó cselekedetet felvállalni, hanem azt felelősségteljesen kell ellátni, betartva szakmai, pénzügyi és egyéb szabályokat. Az elsődlegesen szolgáltatásokat nyújtó szervezetek tevékenységeik között fontos helyet foglal el az államtól átvállalt közfeladatok ellátása és a társadalmi problémák kezelése. Ugyanakkor sok olyan szolgáltatást nyújtanak amelyek közvetlenül főleg speciális rétegigények kielégítését szolgálják.1 A gazdaságilag megalapozott szervezetek igen alacsony aránya ellentmondásban van azzal, hogy a nonprofit szektor képes lesz nagy állami ellátó rendszerek leépítése nyomán keletkező űr betöltésére, a korábban a költségvetési intézmények által biztosított jóléti szolgáltatások jelentős részének átvállalására. A szervezetek alig több mint egy tizede (11%) rendelkezik annyi jövedelemmel, amennyi 4-5 alkalmazott foglalkoztatására és egy kisebb épület rezsiköltségének fedezésére elegendő lenne. Ilyen körülmények között még a normatív költségvetési hozzájárulásban részesülők többségének is gondot jelent a működéshez szükséges pótlólagos összegek előteremtése, a fejkvótás támogatásra nem jogosultak élete pedig a fennmaradásért folytatott harcban telik. Nagyon könnyen ördögi körbe kerülhet a nonprofit szervezetek jelentős része. Az állandó pénzügyi nehézségek közepette nem lehet magasan kvalifikált munkaerőt alkalmazni, nincs kivel és nincs miből javítani a szakmai munkát, emelni a szektoron belüli együttműködés színvonalát, s így pótlólagos források bevonására se nagyon van lehetőség, hiszen a szektor valójában nem szolgál rá a fokozottabb támogatásra.2 A szektor szervezetei egyenként nagyon törékenyek és sérülékenyek, többségükben kicsik és szegények, s az alacsony bevételű szervezetek aránya az utóbbi években folyamatosan nőtt.3 A civil társadalomban is markánsan megjelent az olló: a hazai nonprofit összbevételek túlnyomó része egy vékony "elitnél" összpontosul. Ehhez még csak annyit lehet hozzáfűzni, hogy általában az "elit" nonprofit szervezet vállalt munkaterülete is jellemzően magas kvalitású szakembereket kíván meg, legtöbbször a munkavégzésben nagy szerepe van a helyi vagy nagyobb szintű kapcsolatrendszereknek, s ezek a szervezetek az előnyeiket kihasználva többnyire igyekeznek helyi vagy szélesebb területen információs, kommunikációs, stb. "hatalomra" szert tenni (magyarul, adott témában, szakterületen megkerülhetetlenné, befolyásossá válni). Ezzel szemben a nehéz sorsú kliensekkel foglalkozók is általában nehéz sorsúak: a szervezet a legelemibb kiadásokat vagy a fenntartási költségeket is nehezen tudja kifizetni, problémájukat nem igazán akarja felvállalni senki, szakemberek fizetésére nincs pénz vagy olyan minimális, hogy azért megfelelő színvonalú munkát nem lehet elvárni, stb. Tulajdonképpen kiszolgáltatott helyzetben vannak. Persze, ettől még lehet a munkájuk példamutató, mert nem attól lesz egy szervezet hatékony, hogy pl. úgy fel van szerelve, mint egy bank. 1

Kuti Éva: Hívjuk talán nonprofitnak (Nonprofit Kutatócsoport, Bp. 1998.) Kuti Éva: i.m. 3 Kuti Éva: i.m. 2

13

Én is jártam már olyan civil szervezet irodájában, aminek felszereltségét az üzleti szféra is megirigyelhetné, de ebben a közegben dolgozók sem úgy néztek ki, mint egy "átlagos" szociális munkás vagy esetleg egy klinikai lelkigondozó. Ahhoz, hogy a "szegényebb" civil szolgáltatóknak ne csak a nehéz munka jusson, hanem megfelelő lehetőségeket is kapjanak, nemcsak a választott hivatásukat kell maximálisan ellátni, hanem menedzselni kell a szervezetüket (először is ennek a szónak a hallatán a szájhúzogatások szintjéről kell fentebb jutni), hogy a fejlődésük, szakmai színvonaluk, anyagi és egyéb hátterük biztosítva legyen, ill. az eredményességük minden területen egyensúlyban álljon a befektetett energiával. Napjainkra mind inkább nehezebb helyzetben vannak a civil szervezetek. Gyakran hallani a panaszt, hogy egyre kevesebb a pályázati támogatás. Valóban, beszűkültek a pályázati lehetőségek, s elvétve találni olyan pályázati kiírást, ami "ad hoc" módon támogat valamilyen tevékenységet. A 90-es évek elején-közepén egy-egy anyagi probléma megjelenésekor, a helyi támogatások felhasználása után könnyen mondták: "majd pályázunk", s kisebbnagyobb hézagokat valahogy csak lehetett pótolni pályázati forrásokból. Ma inkább az ún. projekt-támogatás az elterjedtebb, és mikor valamilyen új szolgáltatás beindításához szükséges anyagi feltételeket biztosítják. Ennek a hatása, hogy jó pár szervezet az 1-2 éves "futamidejű" projekt-támogatásából fedez olyan kiadásokat, amelyek az egész szervezet hasznát szolgálják (rezsi kiadások, eszközvásárlás, fénymásolás, telefonszámla, stb.). Ez a pályázati helyzet megint azoknak nem kedvez, akik képtelenek megfelelő módon menedzselni szervezetüket. Pár éve arról folyik a vita, hogy hazánkban mekkora a súlya a nonprofit szolgáltatásoknak, ill., hogy a jövőben milyen szintet kellene elérniük. Vannak, akik a szerepvállalást nem darabra, főre, stb. méricskélik, hanem az irányvonalat adják meg. Ennek jegyében azt állítják, hogy a fejlődés csak egy módon valósulhat meg: a professzionalizálódás és a minőségbiztosítás szem előtt tartásával. A továbbiakban tanulmányokból vett idézetekkel szeretném megvilágítani, hogy milyen feltételei vannak az eredményességnek, a fejlődésnek és a professzionalizálódásnak.

Eredményes civil szervezet Az eredményesség feltételeihez egy tanulmány szerint a következők tartoznak: • demokratikus döntéshozatal; • információ-monopólium kiküszöbölése: • Az információ-monopólium és a rémhírterjedés kéz a kézben járó jelenségek; • Az információk ne csak föl- és lefelé, hanem horizontálisan is közlekedjenek; • tagok közötti viszonosság; • személyes felelősségvállalás és az erre alapuló sikeres bizalom-befektetések; • normákban, szabályokban, jogokban, ill. felelősségekben megjelenő határok pontos megállapítása; • ápolni kell az együttműködés történetét, ünnepek, rituálék megléte.4 Úgy gondolom, hogy ezeken kívül még nagyon szükséges a folyamatos fejlődés igénye is.

A fejlődés feltételei Hosszú évek munkája és beruházások sora szükséges ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozott nonprofit szektor és civil társadalom létrejöhessen. Hovatartozásának és alapvető értékeinek megőrzéséhez a nonprofit szektor folyamatos megerősítésre és megújításra szorul. Mindez egyrészt rendszeres stratégiai tervezést, a szervezetek által fontosnak tartott értékeket közvetítő, megújított képzési és vezetési modelleket, másrészt a társadalmi élet szereplői között zajló, a szektor szerepéről folytatott kritikai jellegű párbeszédet jelenti. A lakosság bizalmát megőrizendő, a szektornak fel kell mutatnia értékeit és eredményesen kell munkálkodnia a közjó érdekében.5

A civil szervezetek működésének belső feltételei Az állami és a piaci szektorral való összehasonlításban elmondható, hogy a nonprofit szektorban a legnagyobb az elvárás a demokratikus, konszenzuskereső szervezeti formák és működés iránt. Elvégre a civil társadalom intézményein mérhető le leginkább egy társadalom demokratikus jellege. A szervezet működése szempontjából a legfontosabb az, hogy a szervezet vezetői, dolgozói, és önkéntesei között kölcsönösen tisztázottak legyenek a struktúrával és döntéshozatallal kapcsolatos kérdések. Mindenki legyen tisztában a szervezeti struktúrában elfoglalt helyével és az ezzel járó döntési hatáskörrel.

4 Hammer Ferenc: Polgári szerep a közéletben IN: Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára - Szerk.: Török Marianna (NIOK, Bp. 1995.) 5 Lester M. Salamon - Helmut K. Anheier: Szektor születik II. Összefoglaló egy nemzetközi nonprofit kutatás második szakaszáról (Acta Civitalis, Bp. 1999.)

14

A nonprofit szervezetek hosszú távon hatékony működésének egyik alapvető akadálya, hogy a belső kommunikáció, az elszámoltatás (felelősség), a munkaszervezés, és a munkavégzéssel kapcsolatos más kérdések alapvetően szabályozatlanul, ill. íratlan szabályok alapján történnek. A következő rendszerek kiépítése teheti hatékonyabbá a szervezetet: • A szervezet tevékenységével, szolgáltatásával kapcsolatos feladatok és információk rendszere, dokumentációk. • Az adminisztrációs rendszer (rendezett irodai tevékenység). • A pénzügyi rendszer (rendezett pénzügyi elszámolások). • Az információs-kommunikációs rendszer (szervezeten belül és a kifelé irányuló információk rendszere). • Az adományszervezési rendszer. • A személyzeti rendszer (munkaköri leírások, jogok és kötelezettségek, felvételi és elbocsátási rendszerek). • Az értékelési és felelősségi rendszer.6 Megfigyelhetők viszont bizonyos attitűd-problémák. Az alapítványi és egyesületi vezetők egy része mindenféle adminisztrációtól irtózik, és civil létében érzi sértve magát, amikor az általa irányított szervezet tevékenységének és gazdálkodásának dokumentálását kérik számon rajta. Le kellene leplezni azt az érvelést, amely minden-nemű beszámolást és beszámoltatást a polgári szabadságjogok megsértéseként értelmez.7

A tervezés elõnyei A tervezéssel az irányítás racionális eleme, a vezetés válhat hatékonyabbá a szervezet életképessége és céljainak elérése szempontjából. Mik a tervezés előnyei ?: • a világosan megfogalmazott jövőkép belső erőt ad, motivál a célok elérésére; • föltárul a "fától nem látható erdő"; • segít a szervezeti problémák megoldásában, a szervezet megújulásában; • a tervezési folyamatban a megfelelő emberek részvétele esetén fejleszti, elkötelezettebbé teszi a szervezet közösségét; • segít az önállóság megőrzésében, a célok következetes követésében; • eleget tesz mások elvárásainak.8

Minõségbiztosítás A minőségbiztosítás fontos eredménye a munka minőségének dokumentálása, írásbeli, áttekinthető visszajelzések szerzése a munkafolyamatok eredményességéről a szereplők által, ami mind a támogató felé, mind a munkatársak felé bizalomnövelő jelzésértékű.9 A minőségbiztosítás feltétele, hogy a szolgáltatás ellátásáról kellő adatok legyenek, s ezeket megfelelő módon értékelni lehessen. Értékelésre csak akkor vállalkozhatunk, ha ennek minden feltétele adott, köztük működőképes adminisztrációs háttérmunkával is rendelkezünk. A legjobb nonprofit szervezetek nagy figyelmet fordítanak arra, hogy pontosan meghatározzák a szervezet küldetését. A jól meghatározott küldetés állandó figyelmeztetőül szolgál arra vonatkozóan is, hogy a szervezetnek szüntelenül a külvilágra kell figyelnie. Nagy a kísértés, hogy a szervezet beérje azzal, hogy "jó ügyet szolgál" - és így a jó szándékot azonosnak tekintse az eredménnyel. Pontosan emiatt a sikeres és produktív nonprofit szervezetek megtanulták pontosan meghatározni azt, hogy a külvilág, a környezet mely változása tekinthető munkájuk eredményének, így azután arra összpontosítsanak. A mai képzett önkéntesek nagy része ragaszkodik ahhoz, hogy teljesítményét a kitűzött célokhoz viszonyítva áttekintsék, kiértékeljék.10 A hatékony működés igen erősen függ attól, hogy van-e lehetőségük magasan kvalifikált szakemberek alkalmazására, ill. az önkéntesként dolgozók képzésére.11

6

Bullain Nilda: A nonprofit szervezet mint működő intézmény IN: Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára (NIOK, Bp. 1995.) 7 Kuti Éva: i.m. 8 Lantos Tamás: A nonprofit szervezetek tervezési sajátosságai IN: Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára (NIOK, Bp. 1995.) 9 Drahos Péter: Értékelés IN: Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára (NIOK, Bp. 1995.) 10 Kelemen Károly: Amit az üzleti világ a nonprofit szervezetektől tanulhat (Parola, 1997/2.) 11 Kuti Éva: i.m.

15

Összegzés A jótékonyságra, öntevékenységre és önkéntes munkára a társadalomnak a szükségletek kielégítése, a szociális problémák kezelése, maguknak az állampolgároknak pedig saját belső egyensúlyuk és a társadalomban elfoglalt helyük megszilárdítása érdekében van szükségük.12 Gyakran hangoztatott hát, hogy a civil társadalom megerősödése fontos társadalmi kérdés. Szakmai előadásokon, konferenciákon, vagy politikai rendezvényeken sokszor hallani, hogy a civil szerveződésekre nagy szükség van. Azonban a hétköznapok nehézségeiben nem könnyű megértőkre, segítőkre találni (a probléma, a kudarc a civil szervezet "korlátlan felelőssége", a sikerek viszont mindig közös "dicsőségként" jelennek meg). Amennyiben képesek vagyunk legyőzni a nehézségeinket, ill. szervezetünk fejlődéséért vállaljuk azt, hogy a működésünk belső feltételeire is nagy gondot fordítunk, akkor lesz látható-mérhető igazán a közösségünk által végzett munka színvonala, ami nélkül ma nem igen létezik elismerés. Debrecen, 2000. február Rénes László

”Utószó”: Olvasom, hogy

a különböző nonprofit szervezetek mintegy 300 milliárd Ft-ból gazdálkodnak évente. Ennek csak a 20 százalékát nyerik állami támogatásból, kb. 60 % a saját bevételük, amit nonprofit módon megtermelnek (a fennmaradó rész pedig adományokból származik). Ebben az a szép, hogy maga a kormány képviselője ismeri ezt el. A külföldi példák azt mutatják, hogy mindenütt jobban szeretik és megbecsülik "államilag" a nonprofit szférát. Még a liberalizmus "fellegvárában", az USA-ban is több állami támogatás dukál. Nálunk a politikai-ideológiai berendezkedés inkább csak a politikai csatározásoknak ad színteret, de a gyakorlati életben nincs jelentősége. Az egymást váltó kormányok éppen olyan módon irányítanak, amit akkor előnyösnek éreznek. Bármilyen politikai elkötelezettséget követő kormány csak úgy tud működni, ha egyensúlyt képes teremteni. Így lehetséges, hogy minden irányzatban van jó és rossz, előnyös és előnytelen, de akkor működik jól, ha a rossz és előnytelen kérdések kompenzálódnak egyaránt a gazdaságnak is, és a lakosságnak is. Eddig leginkább azt tapasztaltuk, hogy egy-egy kormány politikai síkon vállal egy-egy ideológiát, de abból a gyakorlatban csak azt alkalmazza, amely számára előnyös, s minden másban "random" módon irányít. Sok példát lehetne erre hozni. Most itt az adandó példa, a nonprofit szféra támogatása. A németországi politikai-társadalmigazdasági berendezkedést, ilyen-olyan módon, minden kormányunk követőnek vélte. Már, ami éppen tetsző volt. Nonprofit ügyben csak ezt a grafikont kell megnézni, hogy az alapvető különbséget láthassuk.

70 60 50 40 30 20 10 0

Németország USA Magyarország

Állami támogatás

Magánado mányok

Saját bevételek

Irodalomjegyzék: A harmadik szektor -Szerk.: Kuti Éva - Marschall Miklós (Nonprofit Kutatócsoport, Bp. 1991.) A nonprofit szektor Magyarországon -Szerk.: Kuti Éva (Nonprofit Kutatócsoport, Bp. 1992.) Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára -Szerk.: Török Marianna (NIOK, Bp. 1995.) Átfogó nonprofit menedzsment -Szerk.: Smith (Nonprofit Kutatócsoport, Bp. 1997.) Ferge Zsuzsa: És mi lesz, ha nem lesz? - Tanulmányok az államról a XX. szd. végén (Helikon, Bp. 1997.) Glennerster, H.: A vegyes finanszírozás típusai (Esély, 1991./3.) Hankiss Elemér: Kelet-európai alternatívák (KJK, Bp. 1989.) Kuti Éva: Hívjuk talán nonprofitnak (Nonprofit Kutatócsoport, Bp. 1998.) 12

Kuti Éva: i.m.

16

Krémer Balázs: Az NGO kultuszáról (Esély, 1996./2.) Kuti Éva - Marschall Miklós: A nonprofit szektor fogalma (Esély, 1991./1.) Lévai Katalin - Széman Zsuzsa: Társadalmi trigonometria (Scientia Humana, Bp. 1993.) Mastenbroek, Willem F.G.: Konfliktuskezelés és szervezetfejlesztés (KJK, Bp. 1991.) Menedzsment a szociális munkában (Tanulmányok a szociális munka világából II.) Szöveggyűjtemény -Szerk.: Budai István - Galavits Noémi (Tempus, Győr, 1998.) Mozgó Világ - Nonprofit különszám (1996./9.) Pataki János: A nonprofit humán szolgáltatások (Esély, 1996./4.) Pataki János: A nonprofit humán szolgáltatások a jóléti átalakulás körülményei között - Kézirat (Debrecen, 1997.) Perrow, Charles: Szervezetszociológia (Osiris, Bp. 1994.) Seligman, A.B.: A civil társadalom eszméje (Kávé, Bp. 1997.) Soros György: A globális kapitalizmus válsága - Veszélyben a nyílt társadalom (Scolar, Bp. 1999.) Stiegler, G. J.: Piac és az állami szabályozás (KJK, Bp. 1989.) Szabó Máté: Alternatív mozgalmak Magyarországon (Gondolat, Bp. 1993.) Szektor születik - Szerk.: Lester M. Salamon - Helmut K. Anheier (Nonprofit Kutatócsoport, Bp. 1995.) Szektor születik II. Összefoglaló egy nemzetközi nonprofit kutatás második szakaszáról - Szerk.: Lester M. Salamon - Helmut K. Anheier (Acta Civitalis, Bp. 1999.) Szociális munka és egészségügy -Szerk.: Csató Zsuzsa (Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete, Bp. 1994.) Zombori Gyula: A szociálpolitika alapfogalmai (A szociális szakképzés könyvtára, Bp. 1994.) ≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈

A LELKIVÁLSÁG-MEGELŐZÉS HELYZETE DEBRECENBEN Új megoldási javaslat (részletek)

Megyénkben, illetve Debrecenben a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a devianciák közül az öngyilkossági események jóval meghaladják az országos átlagot. Ezek mögött számos viselkedési zavar, lelki és testi megbetegedés áll, így a szorongásos, depressziós neurotikus rendellenességek, a krónikus alkoholizmus és az interperszonális kapcsolati zavarok számos formája rengeteg embert sodor válságba. Statisztikai adatok Hajdú-Bihar megyében az utóbbi években évenként 160-180 ember, Debrecenben pedig 60-65 ember hajtott végre öngyilkosságot. Havonként ez 10-13, illetve 4-5. Megyénkben évenként kb. 1200-an, városunkban pedig kb. 450-500-an kísérelnek meg öngyilkosságot. Ez havonta 65-70, illetve 25-30. Megyénk az országos ranglistán az első öt között van. A mi térségünkben a legrosszabb statisztikájú első három nyugati megye bármelyikénél is kb. 140-el többen halnak meg és kb. 1000-el többen kísérelnek meg öngyilkosságot évente. Mind a depresszió, mind a krónikus alkoholizmus vonatkozásában is az országos átlagnál erősebb mértékben vagyunk érintve. Az alkoholizmussal összefüggésbe hozható megbetegedések, valamint a neurotikus rendellenességekben szenvedők megjelenési aránya családi orvosaink praxisában 40-60%-ot tesz ki. Néhány évvel ezelőtti felmérésem szerint Debrecenben kb. 25-28 ezer lehet az alkoholisták száma. Mindkét betegségcsoport jelentős mértékben leköti családi orvosainkat. Hiányoznak a korai megelőzést szolgáló tanácsadó, konfliktust kezelő és a korai prevenciót szolgáló szervezetek. Az addiktológiai, közelebbről az alkoholbetegek igen nagy száma a krónikus alkoholizmust a devianciák között az első helyre teszi. Ez a gazdasági életben, az egészségben rendkívüli károkat okoz, a haláloki statisztikában előkelő helyet foglal el. A megelőző és a gyógyító tevékenység világszerte, így hazánkban is leválóban van a pszichiátriai ellátásról. Hazánk számos nagyvárosában, a fővárosban is, már önálló addiktológiai gondozók működnek, több helyen lelki krízisellátást is végeznek. Debrecenben is megértek a feltételek egy önálló addiktológiai és krízisellátó járóbetegcentrum megteremtésére. A Városi Pszichiátriai Gondozó Intézetben az addiktológiai feladatra már vannak státuszok és adott a most már minisztériumi támogatással működő 30 éves Lelkisegély Telefonszolgálat is.

17

Megpróbáltunk tenni az öngyilkosságot megkíséreltekért is. 1994-1996 között gondozó intézetünk felkutatólátogató munkacsoportot hozott létre, amely 650 személlyel vette fel a kapcsolatot. 25%-uk 24 év alatti, valamint nőtlen és hajadon volt. A felmérteknél tettük indokai között az első helyeket az alkoholizálás, az önérzeti sérelem, a félelem és a magány foglalták el. Túlnyomó többségüknek nem volt kitől tanácsot kérni. Az intenzív osztályos ellátás után is csupán 20%-uk került szakemberhez, több mint kétharmaduk pedig otthonukban a munkacsoport tagjain kívül senkitől sem kapott érdeklődést. Az 1970 óta működő Lelkisegély Telefonszolgálatunk adatai szerint a hívók legtöbb problémáit a magány, a partnerkapcsolatok fejlődésének elakadása vagy megszakadása és a családi élet megromlása adják. A középkorú nők hívásainak zömét a családi élet problémái, a férfiakét pedig az alkoholizálás adják. Az évi 5-6 ezer hívás igazolja a Szolgálat helyét és jelentőségét a mentálhigiénében. Dr. Kopp Mária felméréséből az derült ki, hogy a térségünkben élőknek az ellenséges attitűdjei erősebbek, agressziókezelésük rosszabb, megküzdési mechanizmusuk gyengébb. Iskolázottságuk, szociális és gazdasági helyzetük is sokkal rosszabb a többi régióénál. A fentiek alapján arra kell gondolnunk, hogy a lelki krízisbe kerülőknél hiányzik az egyszerű, közvetlen és a mindig elérhető lehetőség a feszültségük oldására, a destruktív folyamatok személyes találkozással történő befolyásolására. Nem gondoljuk, hogy ez a fekvőbeteg osztályok ügyeletes orvosainak vagy az Országos Mentőszolgálat személyzetének lenne a feladata, és nem is biztos, hogy ilyenekre lehetőségük lenne. Az ellátás hiányai jelentős költségeket okoznak. Az intenzív osztályokon egy-egy öngyilkosságot megkísérelt személy napi költsége átlagban kb. 15 ezer forintot jelent (1997-es adat). Havonta csak Debrecenben ez több százezer forintot jelent. A lakosság számára az állandóan rendelkezésre álló lelki segítségnyújtást biztosítani kellene. Ennek elmaradása (mert még nincs meg az erre irányuló motiváltság, vagy pedig hiányzik egy nonstop fogadó központ) tartalékolja az önpusztító érzéseket és ezek vezethetnek öngyilkossági cselekményekhez. Még egy fontos tényt meg kell említenünk. A nemzetközi adatok szerint az öngyilkosságot megkísérelteknek kb. 20%-a egy éven belül, 35-40%-uk pedig 10 éven belül újabb kísérletet követ el. Ugyanezen időszakban a halállal járó esetek előfordulása 1 illetve 10%. Rendkívül fontos célkitűzés lenne legalább a második öngyilkossági kísérletek számainak a lejjebb szorítása. Nos, városunkban az ellátásban hiányzik egy láncszem: egy speciális szakmai és szervezeti feltételek szerint működő krízisintervenciós központ, amely mindenki által és mindenkor elérhető helyen, számos ellátási kapcsolatot kiépítve állna a lelki válságba kerülők szolgálatára. Ezt a központot Suicidium Prevention Centernek (SPC) nevezik a világon és az öngyilkossági gondolatokat és szándékokat kívánja megelőzni. Felépítése és működése A Központ vállalja Debrecen és az itt tartózkodók, vagy az akár megyei illetékességűek pszichiátriai, addiktológiai és krízisintervenciós ellátását is. Lelkisegély Telefonszolgálatunk jelenleg pl. Hajdú-Bihar megyén kívül Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből is hívható. A Központ alapvető feladatai a következők lennének: 1.) Addiktológiai szakrendelés és az addiktológiai betegek gondozása; 2.) A Lelkisegély Telefonszolgálat működtetése; 3.) Az állandóan működő krízisintervenció; 4.) Az öngyilkosságot megkíséreltek utógondozása; ad 1.) A szakrendelés a krízisintervencióban is szerepet vállalna. Ezért a következő szakemberekre lenne szükség: egy 30 órás és egy 15 órás addiktológus pszichiáterre, egy pszichológusra, egy vezető asszisztensre, három gondozónőre és egy szociális munkásra. Terápiás feladatai: az alkoholbetegek felkutatása, gondozásba vétele, gyógyítása, új terápiás módszerként lakóhelytől függetlenül akupunktúrás kezelések nyújtása. ad 2.) A Lelkisegély Telefonszolgálat feladatai a következők: a/ Nappali szolgálat - munkanapokon 06-18 óra között. Az Eü.M. finanszírozása által már megoldódott. b/ Éjszakai és hétvégi, valamint ünnepnapi ügyeleti szolgálat: egy főre Eü.M. finanszírozással megoldott. Az ajánlott és a kívánatos a kettős ügyelet lenne. A második személynek a nem telefonos beavatkozásokat (is) kellene végeznie. Első lépésben a második ügyelő hétvégi ügyeletének finanszírozását kellene biztosítanunk, 6 vagy 12 órás váltásban, hogy szükség esetén a személyes fogadás is megvalósulhasson. c/ Szakmai, képzési, adminisztratív és egyéb feladatok: - utánpótlásképzés,

18

- továbbképzés, - mentálhigiénés oktatás - bekapcsolódás egyetemi és főiskolai hallgatói képzésbe, - szupervízió biztosítása, - krízisellátásra jelentkezők fogadása, irányítása, - gazdasági ténykedés (pályázat, pénzügyek), - kapcsolattartás, - szervezés, irányítás, - terápiás csoportképzés, összeállítás; Ad 3.) Legfontosabb a következők biztosítása: - állandó elérhetőség, - probléma- és krízisorientáltság, - SOS lelki-érzelmi válságkezelés, - mentálhigiénés tevékenység, - öngyilkosság-prevenció, de legalább a 2. és a további öngyilkossági kísérlet megakadályozása, - premedikális, premedicinális intervenció, - prehospitális prevenció. A krízisintervenció két síkja, szintje: 1. Alapszint Bevont és kiképzett laikus segítők által - laikus prevenciós intervenció (LPI): Két csoportjuk lenne: a) a SPC-ben főállásban dolgozók és segítők, b) a felkutató-gondozó munkacsoport. Mindkettő feladata: - a korai kapcsolatba kerülés, - meghallgatás, - problémavázlat-készítés, - védőháló feltérképezés, - eligazítás, - tanácsadás, - konzultációkérés, - esetátadás, - szükség szerinti kapcsolattartás. Személyzete: - a LSTSZ 2. ügyelője (hétvégeken és ünnepnapokon), - a LSTSZ főmunkatársa, - az addiktológiai szakrendelés szociális munkása, - gyakorlatra beosztott orvostan-, pszichológus és szociális munkás hallgatók, - a SPC gondozónői. Ad 4.) A felkutató gondozó munkacsoport működtetésének indokai: a) a krízist okozó események nagy része interperszonális; b) az események (konfliktusok és frusztrációi) kezelése vagy elviselhetősége sokak számára bizonyos idő után nem lehetséges. c) a megoldási, válaszlehetőségek közül - egyebek ismeretének híján - egyetlenre kerül sor, s ez az öngyilkossági magatartás, amely mikrokulturálisan ismert, ajánlott és elfogadott; d) az öngyilkossági kísérlet nem lehet az egyén vagy szűk környezetének belső ügye. Bekerülve cselekménye miatt az egészségügy ellátó rendszerébe, ráhagyatkozó módon joga van a teljes ellátáshoz, azaz nemcsak az intenzív belgyógyászatihoz, hanem a pszichés kezeléshez is. Ez utóbbi pedig extramurálisan, járóbeteg formában kell hogy megvalósuljon. A stigmaképzés elkerülése, a költségkímélés céljából nem célszerű ezzel a populációval (ha egyébként nem szükséges) pszichiátriai ágyakat lekötni;

19

e) az öngyilkossági kísérletek explicitté tevése és kezelése az egész társadalom, a társadalom mentálhigiénéje megőrzésének, megvédésének ügye, mert egyúttal az érintettet védi az ismételt kísérlettől, környezetének tagjait az első kísérlettől, mint beszűkült megoldási válaszlehetőségtől. Ez pedig a kríziskezelés és a személyiség saját lehetőségének gazdagítása révén, a személy időbeni elérése esetén érhető el és kell is elérni; f) a kísérletezők igen nagy része - kulturálisan érthetően - szégyenében vagy anélkül is elzárkózó, eltitkoló, rejtőzködő viselkedést választ, mert a társadalom eddig más lehetőségeket nem kínált fel! Az egyén ezáltal anullálja, racionalizálja, elfojtja a történteket (szégyenét csökkentően), vagy kivetíti (projiciálja) vagy önmaga csökkentértékűségét növeli. Az egyén is, a család is magára marad, zárt rendszerben az esemény letokoltan is jelen marad, nyugalmában is fenyegető, mintegy alvó vulkán. E folyamatba lép be a SPC látogató-gondozó munkacsoportja vagy szerényebb feltételek esetén gondozónői: a) diszkréten, b) képzetten, c) választási lehetőségeket ajánlva és felkínálva, d) törvényesen. Feladata: közvetlen: - a krízisállapot súlyosságának becslése, - helyszínen krízisintervenció, ventilláltatás, tanácsadás; cél: az érzelmi dekompenzált állapot kontrollálása. közvetett: - behívás, - külső segítségforrások kidolgozása, - szaksegítség iránti motiváció kialakítása. 2. Felső (szakellátási) szint Pszichiáterek és pszichológusok által nyújtva; feladataik: a) Személyiség feltárás: - exploráció, - pszichológiai tesztek, tünetbecslő kérdőívek és skálák felvétele, - klinikai státus rögzítése, - a mögöttes pszichopatológia felderítése. b) A viselkedésváltoztatáshoz szükséges motivációk kialakítása. c) Problémaorientált krízisintervenció. d) Pszichoterápia (egyéni és csoportos). e) A megfelelő szakellátásba bevonás: - addiktológia, - pszichiátria. A problémás és öngyilkosságot megkísérelt személyeknek a SPC-be való bejutása: - a 24 órás Lelkisegély Telefonszolgálaton keresztül, - az öngyilkosságot megkíséreltek felkutató-gondozói látogatása útján, - fekvőbeteg (intenzív, pszichiátriai, stb.) osztályoktól. A SPC-be irányított és megérkező személyt mindig fogadja egy, szükség esetén két kiképzett segítő az alábbiak közül: a) a főmunkatárs (40 óra/hét), b) vezető pszichiáter (15 óra/hét), c) vezető pszichológus (30 óra/hét), d) szociális munkás (40 óra/hét), e) gondozónők (40 óra/hét), f) kiképzett laikus. A krízisközpont speciális feladatot is vállalhat: csak szombaton, illetve vasárnap és ünnepnapokon elláthatná az egész város pszichiátriai szakorvosi ügyeleti szolgálatát abból a célból, hogy a kóros viselkedésű egyéneket (nem drog és nem alkohol) a rendőrség által bevonva, prehospitálisan szűrje és a velejáró veszélyeket időben befolyásolja.

20

A SPC felügyelete, vezetője A létrehozandó új központ munkáját (is) a SPC vezető főorvosa felügyeli, koordinálja és részt vállal a pszichiátriai, az addiktológiai és az orvosi krízisintervenciós feladatokból is. Közvetlen segítői: az addiktológus pszichiáter, a SPC főmunkatársa, gondozónők, a pszichológus, és a szociális munkás. Az öngyilkosság-megelőző részleg kapcsolathálózata A pszichiátriai gondozó intézetek részlegei közötti - gyermek részleg, - felnőtt részleg, - Országos Mentőszolgálat, - belklinikák, - rendőrség, - pszichiátriai osztályok, - egyházak majdan kiépítendő lelki krízis szolgálatai. Összes civil és humán szolgáltató szervezetek: - Családsegítő Szolgálat, - Gyermekjóléti Intézmény, - Szociális Iroda, - Drogambulancia stb. - Média, - Zöld Ág Mozgó Krízisszolgálat.

Debrecen, 2000. június 23.

Dr. Kálmánchey Albert

Drog

Téves az az elgondolás, hogy a kábítószerfogyasztás csak napjainkban okoz problémát, a régi társadalmi rendszerben nem, vagy alig létezett. Ez igaz lehet a hatvanas évekre és a hetvenes évek elejére, mikor még valóban nagyon szűk körre volt jellemző az abúzus, s ez is főleg csak gyógyszerek szedését jelentette alkohollal kombinálva. A hetvenes évek második felében viszont már sokkal szélesebb körben elterjed a fiatalok körében a kábítószerezés, s ez egy "ellenkulturális" mozgalomnak, a csöves szubkultúrának a számlájára írható. A gyógyszer+alkohol mellett megjelennek az olyan gyógyszerek, amelyekhez nincs szükség az alkohol besegítésére (Parkan, kodeint tartalmazó gyógyszerek), de tömegesen a szipózás terjed el (ragasztókat és hígítót belélegezve érhető el a hatás, aminek az elterjedését főleg a könnyű beszerezhetőségének és olcsóságának köszönhette).13 A hetvenes-nyolcvanas évek fordulójára már a fiatalok között nem ritka a politoxikomán. A nyolcvanas években a fogyasztott drogok köre nő. Szélesedik az indiai kendert termelők és fogyasztók köre14. A kemény drogok iránti igény elterjedését mutatja, hogy egyre többen fogyasztanak házilag gyártott mákkészítményeket. Tulajdonképpen ekkorra már mindent kipróbáltak a fiatalok, amitől valamennyire is kábító, bódító, euforizáló hatást remélhettek. A rendszerváltozás idejére így kialakult egy potenciális keresleti oldal, aminek nem sokáig kellett várnia a megfelelő kínálati oldalra15.

13

Külön fejezetet lehetne írni arról, hogy a "hatalom" hogyan próbálta elkendőzni ezt a problémát, de egy idő után nem lehetett szemet hunyni, hiszen szaporodni kezdtek a recepthamisítások, a gyógyszertári betörések, a kórházi osztályokról a jellegzetes gyógyszerek lopása, lakótelepek építkezéseiről, cipőgyárakból tetemes mennyiségben tűntek el a ragasztók (Palma-tex), stb. És a közvélemény már ekkor több halálesetről is tudott ! 14 Ekkor már könnyű nyugatra kiutazni (és még nem is olyan drága ). "Divatos" célpont Amszterdam, Európa drog-fővárosa, ahonnan szinte semmi kockázattal nem járt kisebb mennyiségű magot hazahozni. 15 Magyarország tranzit országból cél országgá vált, s ma már mindenféle drogból megvan a megfelelő kínálat. Bárhol beszerezhetőek, igaz a kemény drogok köre még inkább csak Budapesten, egy-két nagyobb városban, valamint Dunántúl néhány városában találnak gazdára. Ennek az oka az igazán magas árak lehetnek.

21

A kábítószerfogyasztásban az utóbbi pár évben nagy változások történtek. Nemzetközileg is tapasztalható tendencia, hogy tömegesen terjedt el az extasy és a speed tabletták használata16 (amfetamin származékok), s minden drogot, de ezeket különösen egyre fiatalabbak használják és egyre több nő/lány. Egységes kábítószer egyezmény: 1961 N.Y.C.

Drogok Drognak nevezzük azt az anyagot, amely a központi idegrendszerre hatva hangulati, gondolkodásbeli változásokat okoz és hatása potenciálisan káros a szervezet testi-lelki folyamataira. A drogokat domináns hatások alapján 4 főcsoportba oszthatjuk: • 1. Stimulánsok, „gyorsítók” • energetizáló, feldobja a fogyasztót: kokain, extasy, speed. • 2. Bódító szerek • szorongásoldó, nyugtató hatású: alkohol, ópiátok, ragasztó-hígító szerek, nyugtatók. • 3. Hallucinogének: • hallucinációt okozhatnak: LSD, psilocybin. • 4. Atípusos hatású drogok • a többitől eltérő hatásmechanizmusúak: marihuána, cannabis, hasis. Kábítószerek csoportosítása hatóanyaguk alapján • ópiátok • az ópium a mák nedve • máktea • morfin • mindegyik erős pszichés függést okoz, de a testi függés is kialakul • heroin • félszintetikus anyag • a heroinnál a legerősebb a fizikai függés, a szer hiányában a használt adagtól és a használat időtartamától függő erősségű testi tünetek lépnek fel (pl. hidegrázás, izzadás, hasmenés, orrfolyás, súlyos szorongások, csont és ízületi fájdalmak stb. • a túladagolás halált okoz • a heroin gyakran szennyezett, ezért hatóanyagtartalma változó, hatása nehezen kiszámítható. • kokain • az egyik legdrágább drog, mégis népszerű • rendszeres használata után depresszió léphet fel • az alkohollal nagyon veszélyes • erős lelki függőséget alakíthat ki. • cannabis származékok • marihuána: rendszeres, hosszan tartó használata hangulati elsivárosodáshoz, apátiához vezethet • hasis: testi függőséget nem, ellenben pszichés függőséget okozhat • cannabis, indiai kender (fű): alkalmi használónál 13 perc a hatás, 56 perc a távozás, gyakorlott használónál 10 perc a hatás és 27 perc a távozás. Kimutatható alkalmi használónál 2-4 napig, a krónikusnál 2-3 hétig is; pszichés függőség kialakulhat. • amphetamin • extasy 16

Tömeges elterjedésüket annak köszönhetik, hogy nem túl drágák, a divatokhoz adekvátan alkalmazkodnak: a techno és rave zenék gyors ritmusát a szerek felerősítik a szívritmus gyorsításával (ez okozhat életveszélyt!), a mega-diszkók olykor több ezres tömegében individuális élményt adnak, nem szólnak bele a hétköznapokba, mert egyelőre még a fogyasztója nem marginalizálódik vagy kriminalizálódik a drogfogyasztás miatt. Valóban "ideális" arra, hogy hosszú távú fogyasztókat nyerjenek ezekkel a szerekkel.

22

• • • • •

speed - eredetileg kokain-heroin keveréke 20 perc a hatás, 8-12 óra a távozás alkalomszerű használat után is nyomott hangulat és fokozott alvásigény jelentkezik huzamosabb idejű használat után depresszió alakulhat ki fizikai dependenciát nem okoz, viszont pszichés függőséget igen.

• LSD • dózisfüggő: kis adagban inkább a hangulatot befolyásolja, nagyobb adagoknál tudatmódosító hatása a jellemző • rendkívül erős pszichés hatásai miatt lelkileg labilis emberekre veszélyes lehet • fizikai függést nem, de lelki függőséget okoz.

Függőség A függőségnek két fő fajtája van. Az egyiknél a vágyat egy kémiai anyag bevétele elégíti ki (kémiai függőség), a másik esetben maga a viselkedési minta az, ami kényszeresen visszatér, ez a viselkedési addikció. Függőség tünetei, napi adagok: • kisebb adag, • nagyobb adag, • nagy adag, • túladagolás.

Kezelés és gyógyítás A kényszeres droghasználó ember érzelmi élete fokozatosan elsivárosodik, szociális élettere beszűkül. A súlyos pszichés problémákkal küzdő ember eleinte a külső-belső szorongató élmények és a külvilág előli „elbújásra” használja a szert. Később a mindennapi drog megszerzéséért folytatott harc és az elvonástól való félelem súlyosbítja meglevő szorongását, amit - más módszerek nem lévén - szintén droggal csillapít. Leon Wurmser amerikai pszichiáter szerint minden kényszeres kábítószer-használat egy öngyógyító kísérlet. „A kényszeres droghasználat sokkal inkább egy tünet a többi között, a háttérben meghúzódó zavar kifejeződése, nem a betegség maga.” A drogos belül különleges élményeket, érzéseket, életvitelt él át, még kívülről elutasítást. Éppen elég büntetés a drogosnak, amit csinálnak. Abban kell segíteni, hogy visszatérjenek abba az állapotba, hogy kezelni tudják a problémáikat. A konfliktus önmagában nem baj, a kezelése a nehéz. Az önkéntesség fontos a terápiában. A szenvedésnyomás hatására alakul ki általában az önkéntesség. Az embert el kell fogadni, a viselkedését nem (Rogers). A szenvedélybeteg megmutatja, hogy hol nem működik a család. Ezért nem elítélni kell őt, hanem támogatni, ill. változtatni a problémákon. A kezelés folyamata: • 1. kontaktusfázis • 2. méregtelenítés • 3. megvonás szakasza • 4. utógondozás, rehabilitáció.

Néhány intézményi ellátás Konzultáció (counseling) A counseling tanácsadást jelent. A segítői gyakorlatban ez a kifejezés árnyaltabb és nem direkt. Célja, hogy változást idézzen elő a kliens életformájában, kapcsolatainak rendszerében és kezelésében, látásmódjában. Módszere a pszichológiai együttműködés, amely viszonylag hamar kiemel a krízisből. Bátorító, önkifejezést erősítő, konkrét problémamegoldó kapcsolat. Terápia A terápia célja szintén a változás. Segíti a problémák feldolgozását, fejleszti a személyiséget. Lassabb, de tartósabb átrendeződést eredményez. A keretei a konzultációval szemben zártabbak. Eszköze a feltáró beszélgetés, amely tükröz, értelmez és összefüggéseket tár fel. Ambuláns betegellátás Egyéni vagy csoportos terápiával, gyógyszeres kezeléssel, hozzátartozóik bevonásával, önsegítő csoportok megajánlásával segítenek az ambulanciák.

23

Rehabilitáció Az igazi nagy probléma - mely a tartósabb józanságot megakadályozza - a lelki megvonási tünet-együttes „túlélése”. Ez már nem valósítható meg kórházban, itt csak előkészítő a drogbeteg. A sikerhez speciális rehabilitációs körülmények szükségesek megfelelő időtartammal, ami a minimális 8 hónaptól akár több évig is eltarthat. Csak önkéntes alapon lehet elképzelni a rehabilitációt, melyet valójában egyetlen drogbeteg sem óhajt, ezt az élet kényszeríti ki. Kezelésre az elvonási tünetek előli menekülésbe való belefáradás, a teljes anyagi, egzisztenciális ellehetetlenülés, a lepusztulás, hozzátartozók ultimátumai, bírósági határozat miatt jelentkeznek. A szenvedélybetegségektől csak szenvedések útján lehet szabadulni, ez az áldozat nem kerülhető el. A drogos Én-nek „meg kell tanulnia”, hogy egy másik Én születhessen, megerősödhessen. Ezt az ember egyedül képtelen végig csinálni, ehhez kell a rehabilitáció folyamata, mely már nem elsősorban orvosi kérdés. A környezet és közösség segíti a testi tünetektől már megszabadult, de lelki mivoltában nagyon sérülékeny egyént. A drogos életforma feladása, megváltoztatása szinte lehetetlen feladatok elé állítja a legelszántabb jelentkezőket is. Ezért kell a rehabilitáció segítségével új környezetben speciálisan felkészült segítőkkel elhagyni a régi életet, feladni a kapcsolatokat és reflexeket, hogy egy új szemlélet alakulhasson ki, valami beléphessen a drog helyébe.

Drogprevenció Meg kell tanítani: • a szenvedélykeltő szerek visszautasítását, • apróbb sikertelenségek elviselését, • konfliktusok megoldását, • korlátokat felállítani és elfogadni, • érzelmeket kifejezni, • kapcsolatokat építeni, • saját erényeit és gyengéit felmérni, • ellenállni a reklám nem kívánatos hatásainak és elsajátítani helyes megítélésüket, • az érzéseket kezelni, • pozitív értékrend kialakítását, • a jó közérzet, a boldogság és sikeresség szükségletének kontrollálását.

Debrecen, 1999.

Rénes László

Betekintés az ősi szent helyek, gyógyító helyek világába és kapcsolatuk mai szellemiségünkkel

"Szent tér az a tér, mely a természetfelettiség irányában áttetsző, s az ilyen térben minden a meditáció alapjául szolgál. Ha valaki belép az ajtón, e téren belül minden szimbolikus, az egész világ újra mitologizálódik. Szent térben élni annyit tesz, mint olyan szimbolikus környezetben élni, ahol lehetőség van spirituális életre, ahol körülöttünk minden a lélek magasztalásáról szól. Ez olyan hely, ahol az ember egyszerűen megtapasztalja és feltárja, hogy mi is ő és mi lehetne. Ez a teremtő inkubáció helye. Először talán úgy tűnik, semmi sem történik. De ha valakinek van egy szent helye és él vele, végül történni fog valami. Szent hely az, ahol újra és újra megtaláljuk önmagunk.” Jozeph Campbell Ezt az idézetet barátaink felújításban levő házának falára kitűzve láttuk meg. Ók ezzel a szellemi nyitottsággal fordulnak a hétköznapjaik és a ház felé. Gyökereinket sokszor nem ismerjük eléggé, ám fontos megértenünk őket - éppúgy, ahogy egy lélektani kezelés során a gyermekkor eseményeinek és sérüléseinek feltárása az egyik gyógyító tényező. Ezért fordulunk jelen

24

előadásunkban az archaikus kultúrák világa felé, melyeket lélektani szempontból vizsgáljuk, nem teológiai aspektusok alapján - ez nem kompetenciánk. Az ősi társadalmakban általános volt az a nézet, világszemlélet, mely szerint a természetben - legyen az növény, állat, vagy kő - mindennek van szelleme, s minden dolog kapcsolatban van egymással. Tapasztalatok alapján létezett egy hétköznapi világ, s egy nem hétköznapi valóság. Ez utóbbi - tehát a szellemi irányba - a sámán tudott közvetíteni, s innen tért vissza a gyógyító erővel. A hétköznapi valóságban nem feltétlenül volt kiemelt térbeli helye a gyógyításnak, mert a sámán saját maga által kontrolláltan bárhol a természetben fel tudta venni a kapcsolatot a hely és a segítő erők szellemeivel, együttműködésüket kérve a gyógyításban. Ismertek és kerestek olyan szent hegyeket, erőhelyeket, melyek egyéniek vagy kollektívek voltak. Jelen lenni ezeken a helyeken jó érzést és lelki-szellemi feltöltődést, erőt biztosított számukra. Tisztelettel övezték és ápolták őket, tisztaságukat folyamatosan fenntartották. A modern társadalmak embere leszűkítette a szent megnyilatkozásának tereit, s életének nagy részét profán környezetben tölti. A sámán szertartások első lépése, hogy a résztvevők meghívják a hely szellemét, s üdvözlik is őt. Ezután kezdődhet a szellemi munka, amikor az ember kapcsolatba kerülhet önmaga spirituális mélységeivel, s képessé válik arra, hogy érzékelje a kapcsolatot Istennel, az Univerzummal. Az egész világon a legkülönbözőbb vallások és teológiai hagyományok hívei is arra törekednek, hogy szent tereik hordozzák a Világegyetem mintázatát, szerkezetét és viszonyait, valamint ezzel párhuzamosan az emberi lélek struktúráját, archetipikus erőit. A szent helyek és építmények lényege, hogy az ember minél közelebb kerüljön az istenihez. Ezért kitüntetett tereket keres és hoz létre, ahol fenntarthatja ezt a létfontosságú és erőt adó kapcsolatot. A szentség fogalma nem korlátozódik különlegesen tervezett épületekre. Sok társadalomban a család lakhelye is szent, a tűzhellyel a családi élet központjában, mert innen szállnak a szent értékek a következő generációkra. Egyes kultúrákban nincsenek templomok, minden épületük szent és a világot átható szentséget fejezi ki. Az archaikus ember számára a szentség a természet olyan alkotó elemeiben is megmutatkozhat, melyek a nyugati kultúra profán világának részét képezik pl. forrás, hegy, vagy fa. A kereszténység erőszakos átvétele miatt tiltották a szertartásokat a természetben forrás, hegy, fa mellett - ez a tiltás tudattalanunkban valószínűleg tovább hat, bár napjainkban ez kezd feloldódni. Tudomásunk van pl. olyan esküvői szertartásokról, melyek helyszíne nem épület, templom, hanem a természetben lévő szent hely volt. Eliade szerint a kereszténység átvette, majd átértelmezte bizonyos természetes szent helyek, pl. a Világfa szimbólumát, sőt Krisztust magát is sokszor úgy írják le, mint egy fát. "A földből nő ki, s az égig ér. Halhatatlan fa, az Ég és a Föld középpontjában: ő tartja a Mindenséget, összeköt minden létezőt, az ember lakta vidékeket s a Kozmoszt összekapcsolja, benne lakozik az emberi nem tarka sokadalma." Tisztán megmaradt tehát a Világfa képe. Fontos vallási események gyakran olyan helyen történtek, ahol a természeti képződmények már korábban jelezték a hely spirituális jellegét. Amikor ilyen helyen építkeztek, akkor erre a spirituális tartalomra támaszkodtak, s mintegy megnövelték azt az épület állandó jelenlétével és a benne zajló ismétlődő szertartásokkal. Az ismétlődésen keresztül az épület összeköti a szent helyet a szent idővel. Nemcsak a sámánisztikus kultúrákban, hanem más kultúrákban is a szent építmény helyzete lehet egy fa mellett, egy folyó mentén, vagy egy múltbeli esemény színhelyén, leggyakrabban mégis a Nap, a Hold, a bolygók és a csillagok pályájának figyelembe vételével helyezték el. Ez az elrendezési mód döntő fontosságú, hiszen az épületet arra szánták, hogy kapcsolódási pont legyen az emberek földi és az istenek égi birodalma között. Számos szent épület - a görög templomoktól kezdve a megalitikus csarnok sírokig - a felkelő Nap, az új élet, az új erő forrása felé néz. A legtöbb keresztény templomban máig is megtalálható ez a tájolás. Ez a tény és ennek gyökerei valószínűleg kevés emberben élnek tudatosan. Az ősi építményeket a későbbi generációk gyakran félreértik, elhanyagolják, vagy meggyalázzák. De ha még érzékelhető szentségük és erejük, akkor hozzáigazítják más vallások új szükségleteihez, néha csak egészen kis változtatásokat hajtanak végre, mint pl. a római Pantheon, máskor alapvetően átalakítják az épületet: így történhetett, hogy templomot építettek az avebury kőkör megalitikus közepére. Avebury hatalmas bronzköri építmény Angliában, kb. 4600 évvel ezelőttről. A külső körét mintegy 100 álló kőtömb, valamint árok és töltés alkotta, átmérője csaknem 430 méter. Ezen belül két kisebb kör állt egymás mellett, egyenként kb. 30 kőből, a középpontban nagyobb kövek csoportjával. Mára a köveknek jó, ha még a negyede megvan, szétszórtan a nagy körön épült házak és kertek között. Aveburytól délnyugatra fekszik Silbury Hill, mely 40 méteres magasságával Európa legnagyobb mesterséges dombja. A történelem folyamán mindvégig tiszteletnek örvendett: pl. amikor a rómaiak hadi utakat építettek, Silbury Hillt kikerülték.

25

A megalit óriási követ jelent, olyan építményeket jelöl, ahol a kő természetes alakját használták fel - talán az angliai Stonehenge a legismertebb. A megalitok megtalálhatók Ázsiában, Óceániában, Amerikában, Európában többek közt: Nagy-Britanniában, Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban, Svédországban, Németországban, és az újabb kutatások szerint Erdélyben is. Különböző időkben jöttek létre a 3 és 7 ezer évvel ezelőtti időszakban. Egy újabb térforma a lakóház, melyben a szentség megnyilvánulhat. Az otthon egy mitikus archetípus, egy titkos nyílás, melyen keresztül a Kozmosz kimeríthetetlen energiái beömölhetnek az emberi létbe. Álmokban, imaginációkban a saját ház a különböző szintjeivel és tereivel a személyiség struktúráját, felépítettségét szimbolizálja. Az eszkimók közösségében az otthon minden tekintetben szent. Rituális jelentésében az iglu, vagyis a jégtömbökből épült ház az anyaméh, a bejárat folyosó pedig a vagina. A kupolás tető az égbolt, a jégablak a Nap, az ajtónyílás a Hold. A belső - ázsiai jurta jelképrendszere a négy világtáj és a közép, valamint a háromrétegű Világegyetem által megalapozott világképéhez kapcsolódik. A középen álló tűzhelytől a nyíláson át az égig tart a függőleges tengely, melytől a négy égtájat számítják. A tűzhely tüze egyszerre családi és szent. Óvni kell minden tisztátalanságtól és erőszaktól, mert a család életének a folytonosságát jelképezi. A szélcsendben felfelé szálló füsthöz hasonlóan az imák is az égbe szállnak, amit minden áldás forrásának számítottak. Mindezt érdekes lenne összehasonlítani egy panel-lakás szimbolikájával. A felszentelés az a rituális cselekedet, amely egy pusztán anyagi szerkezetet Istennel összekötő kapoccsá alakít át, vagyis a lélektan nyelvén az archetípusok és a Selbst irányába erősíti meg a kapcsolatot. Miután pl. egy épületet felszenteltek, óvni kell a beszennyeződéstől, s ennek leggyakoribb módja a rendszeresen megtartott tisztító szertartások. Számos kultúrában a templomokat és házakat aromás gyógynövények égetésével tisztítják meg. A korai keresztények elítélték a füstölést, mint pogány szokást. Ám használata a keresztény egyházban is elterjedt, és a nem protestáns felekezetek körében a füstölés fontos szerepet játszik a tisztító szertartásokban. Itt is egy mély gyökerű rítus továbbélését figyelhetjük meg. Sok szó esik a gyógyító helyek kapcsán a tisztításról. Ennek az archaikus ember számára oly nagy a jelentősége, hogy gyakran már maga a tisztító szertartás is elegendő ahhoz, hogy a gyógyító erők beáramlása számára szabad legyen az út. A tisztító és gyógyhelyek speciális formája az izzasztókunyhó. Ősi rítusa a e világ legtöbb táján megtalálható, ismert az amerikai indiánoknál, Afrikában, Japánban, Finnországban, de éppúgy része volt a kelta, orosz, szláv, skandináv, arab, ókori görög és a római kultúráknak is. Eredetileg nem pusztán csak a testi, hanem a lelki megtisztulás, egészségmegőrzés eszköze: gyógyító és egyben szent hely. Az izzasztókunyhó szertartása alatt találkozhatunk a négy őselemmel (a földdel, a vízzel, a levegővel és a tűzzel), önmagunk mélyebb rétegeivel és a Teremtővel. A vesszőkből, ágakból, hajlított kör alapú kicsi kunyhó, melyet bőrökkel, takarókkal borítanak be, hogy benne teljes legyen a sötétség - az anyaméh, a Földanya méhe. Ez maga a szertartás helye. Bent, a kör közepén található egy gödör - ebbe kerülnek a kövek, melyet körbeülnek a szertartás résztvevői. A kunyhó a nyugati irányba nyílik, innen egy földösvény - a köldökzsinór - vezet egy egyszerű földoltárhoz. Az ösvény meghosszabbításában ég a Nap termékenyítő tüze, ahol felizzítják a köveket. A rítus négyszeri imádkozásból áll, az izzó köveket is négyszer adják be, összesen huszonnyolcat. A vezető, majd a többiek szinte ruhátlanul, négykézláb, az alázat pózában másznak be a kunyhóba. Kívül marad a segítő, aki a vörösre izzított köveket, valamint egy vödörben vizet ad be, amiből minden körben locsolnak a kövekre. Minden kör és mindenki imája ezzel a mondattal zárul az indiánoknál: "minden a rokonom". Az első kör imái a nyugati irányhoz szólnak. Itt nyugszik le a Nap, itt élnek az ősök, ez a bölcsesség iránya. A kimondott vagy csendes imák után az égtájhoz kapcsolódó énekek következnek. A következő kör az északi irányé, ami a megtisztulást jelzi. A harmadik kör a keleti irányhoz imádkozik, ami az újjászületést, a gyógyulást, gyógyítást jelenti. Azok az imák fogalmazódnak meg, amik valami új kezdetéhez kapcsolódnak: párválasztáshoz, gyermekszületéshez, új esztendőhöz. A befejező kör a déli irányé, a köszöneté. A szertartásban a tűzben felizzított köveket, a Nap erejét viszik be a nőiség, anyaság szimbólumába, ahol a vízzel együtt az anyag és a szellem összeolvadhat, s kettejük egyesüléséből létrejött új elem, a gőz átjárja a bennlévők testét, lelkét, szellemét. A sötétségben és a forróságban összepréselődve, magzatpózban a résztvevők megnyílnak önmaguk, társaik és Isten előtt. Az elfogadás és az őszinteség létrejöttét segíti a dobbal, csörgőkkel kísért éneklés is.

26

A szertartás végén (kb. két óra eltelte után) a résztvevők négykézláb haladva bújnak ki a kunyhó nyílásán, újra megszületve erre a világra. Sokszor - ha erre van lehetőség - egy közeli patak vizében meritkeznek meg ezután. A kunyhózás idején tisztító hatású gyógynövény; zsálya füstje védi a felhevült testű, minden értelemben meztelen embereket. Biológiai szinten az izzadást kiváltó magas hőfokon a legtöbb baktérium és vírus nem képes életben maradni betegségek csirái éghetnek ki belőlünk. A testhő emelkedése serkenti a belső elválasztású mirigyek működését, a salakanyagok is gyorsabban távoznak testünkből. A pára csökkenti a fáradtságérzetet és a feszültséget. Az éneklés, imádkozás és a csörgő hangja, a testhelyzet, a sötétség mind segítik a megváltozott tudatállapot, a révülés létrejöttét. Ennek során felvehetjük a kapcsolatot belső, támogató erőinkkel és az Univerzum erejével, érzékelhetjük mélymagunk, a Selbst irányából érkező gyógyító impulzusokat. Ma, az indiánok körében ez a szertartás élő. Pl. a kórházak területén is - a testi gyógyítást kiegészítve - izzasztó kunyhókat rendszeresen felállítanak, s teszik ezt a civilizált kultúremberek ellenszenve és támadásai ellenére is. Valószínűleg többünknek ismerősek az izzasztókunyhó működésének egyes részei, de vajon honnan? Világunkban a szaunázás elterjedt szokás, azonban itt is megfigyelhető, hogy mindez elveszítette a korábbi szent - szellemi aspektusát. Összefoglalva: mitől is lehet spirituális egy tér lélektani értelemben? A külső terekre lelkünk különböző rétegei rezonálnak és különféleképpen, tehát érezhetjük magunkat jól, de kellemetlenül is egy térben. Azt mondhatjuk, hogy azok a szent helyek, amelyek az archetípusok és a Selbst felé nyitnak utat, tehát az ő belső mintáikat jelenítik meg a külső térben. 1. Az ősi kultúrák megközelítésmódja nem ismert, ennek ellenére tudati szinten általában elutasítottak. 2. Mai szellemiségünk építkezik belőlük, de mindez tudattalanul történik, s ez tükröződik a mai terekben és építményekben is. 3. A természeti társadalmak embereinek életét és tereit áthatja a szellemiség és a szentség, a mai civilizált kultúrában az élet profanizálódott, az isteni erőkkel való kapcsolat leszűkült. 4. Ha a külső tereket tekintjük: a szent terek a természetből, annak egészéből legtöbbször visszaszorultak a templomok falai közé. Gyökössy Endre lelkész - pszichológus írja: "A bioszférával való kapcsolatunk gyógyító és növelő. Meg kellene tanulnunk Assisi Ferenctől, legalább a Naphimnuszából, hogy a Nap, a szél, a levegő, a tűz, a föld, a fa, a fű és a virág mind mind testvéreink... A természettel, a bioszférával való kapcsolatunk az egyik és kifogyhatatlan, kiemelhetetlen része az egészséges életet biztosító, többdimenziós kapcsolódásunknak. Lehet, hogy puszta életünket ez a többdimenziós kapcsolat biztosíthatja csak."

Elemzések alapján mondhatjuk, hogy a természethez való viszonyunk külső megfelelése annak, hogyan kapcsolódunk belső természetünkhöz, gyökereinkhez, archaikus részeinkhez.

Budapest, 1999. november

Elekesné Czaga Orsolya - Elekes Gábor

A FÖLD, MINT A VILÁGEGYETEM TEMPLOMA ÉS A SELBST, MINT A SZEMÉLYISÉG SZAKRÁLIS KÖZPONTJA Lírai esszé és tudományos elmélkedés Amint megváltozott tudatállapotban fénylő indigó-színű gömbként lebegek alá a Világmindenség sötétjében, s megérkezem a Kék Bolygó felszínére, érzésben, mintha templomban lennék, áhítatot érzek és az egész bolygó, mint megszentelt hely jelenik meg a transz által körbefogott tudatom felszínén; tudom és érzem, hogy ahol vagyok kitüntetett helyszín, itt hozta létre a Mindenség Kollektív Emlékezete az Élet számára éppen szükséges feltételeket, hogy a Felsőbb Akarat itt működteti a Karma rendszerét és a Kollektív Tudattalan azon dolgozik,

27

hogy a Szellem eljuthasson az emberi lényen keresztül a tiszta tudatosság állapotába, ezen a szent helyen, ami az életterünk. Joggal érezhetem hát, hogy amiben járok az szépség. I am wolking in beauty - mondja egy indián sámán-ének. Gondolatban most visszamegyek néhány ezer évet, az emberiség gyermekkoráig, tudatának megszületéséig, amikor még Schiller verse szerint: A költészet festői palástja A valóra simult kedvesen, Élő élet szállt az alkotásba, S érzett, mit már nem érez sosem. Hogy szerelmünk keblére öleljék, A természet főbb rangot kapott, És bárhová tekintett a szem, még Isten nyomát látta ott. Valamikor réges-rég, talán az idők kezdetén, az ember együtt ült társaival a tűzrakás szent helyén és egyformán hevítette a meleg az arcukat és szívüket, és csak egy emelkedett ki közülük, aki értette a Nagy Szellem üzenetét, akinek dolga volt, hogy megidézze az Ősök Szellemét, akkor, ha emberi és közösségi erejük kevés volt, vagy kevésnek érezték vagy szerették volna hallani a TOTEM-ős, vagyis az Ősapa helyeslését tervük megvalósítása elején. Ebben az időben még nem fordultak szembe Természet-Ősanyával, így tetteik harmonikusan illeszkedtek a Kozmosz, a Tao rendjébe és ezért érezték a Világmindenség szeretetét. Több ezer évvel ezelőtt, amikor még egységes vallása volt Földünknek és mindenhol hittek a szavak varázserejében, ha azt tiszta szándékuk szentelte meg, és hittek minden dolgok Szellemében, animisztikusan, megszállottan és világos tudattal, mert ezek a tudatállapotok még egyszerre voltak jelen és minden, ami mozgott a Szellem jelenlétéről beszélt nekik, - míg nekünk már csak akkor szólal meg, ha kiélesedett racionális figyelmünk fókuszát elállítjuk és utat engedünk a valaha természetes révülésnek -, ami annakidején talán nemcsak a sámánok előjoga volt, hanem mindannyiunké, akik az Atlantiszi, az Aranykorbeli formánkban gyakoroltuk azt. Amikor leülök a földre és testem tengelyét, mint egy energia-csatornát megnyitom lefelé a Földanya hatalmas energia-teste felé és felfelé az Ég erőinek energiái felé - talán máris megváltozott tudatállapotban vagyok, hiszen egy ősrégi rítust élek újra, a szent tüzet egyesítem a faszénnel, mint a férfi-erőt a női-erővel és a kagylóba, a termékenység szimbólumába helyezem, ahol áldozatom szent növényeinek füstje majd felszáll, és bátortalan hangomon, amit csörgőm hangja, a fa és magok csörgése fest alá, személyesen megszólítom az Isteneket; a Nagy Szellemet, Kelet-, Dél-, Nyugat- és Észak szent Szellemét, a Földanyát, Nap-nagyapát és Hold-nagyanyát és a többi kisebb-nagyobb helyi istenségeket, a folyók, hegyek, ligetek és a Tanítások Szellemét, érzéseim az emelkedettség légkörébe emelnek, túl az individuális elkülönültségemen, kitágult tudatommal érzékelem a valaha élt ősök szertartásain edződött emlékezet erejét, minden szertartásban az összes előző szertartás erejét, itt a XX. század legvégén, egy négyezer éves szokást felelevenítvén, városi sámánkodással díszítem fel kifakult életérzésem szövetét, belehímezem a racionálisan gondolkodó és tudományos világképeken növekedett eszmélésem anyagába ezt az irracionális-légies és egyben földies-tüzes zsályaillatú, szent borzongások tiszta füstjét, - majd révülésem végén átmegyek a dolgozószobámba, írógépemhez ülök és próbálom az élményt tudományos mítosz formájában rögzíteni és felteszem a kérdést: Hogyan néz ki az indiánok izzasztó-kunyhója a sámáni időkből itt maradt gyógyító és tisztitó-rituálé? Ez is átélhető ma, a kunyhó megépítésével, hajlékonyan erős fűzfaágakból és takarókkal beborítva úgy néz ki formára, mint egy eszkimó kunyhó; bemenni csak négykézláb lehet, ami felidézi az alázatot az ősök állatszellemével való azonosulás lehetőségét. Át lehet élni a tűzrakás felemelő szépségét, a kövekkel, mint az ősök szimbólumával, akiket a tűzben hevítünk, majd, hogy próbára tegyék teherbírásunkat és lelki-erőnket, amikor mindenre elszántan, pőrén bemerészkedünk a kunyhóba, mint a Földanya méhébe, azért, hogy szembenézhessünk félelmeinkkel és bűntudatunkkal és mindenféle fájdalmunkkal, hogy belekapaszkodhassunk egymás hangjaiba és az ősök erejébe, majd kiállva a próbát, megszülethessünk az addigra már csillagos égbolt alá, ami hűvös nyugalmával fogad minket, mi pedig az arcunkba loccsantott és fejtetőnkön induló tiszta-hideg víz erejében bízva átéljük fizikai létünk energikusságát és szent egyszerűségét. Mielőtt átfogalmazom az élményt jungi terminusokba, még egy fohász, ami az első papírra vetett megfogalmazásom volt az Izzasztókunyhó mibenlétéről: Az izzasztókunyhó, mint szent hely. Egyszerre vallásos szertartás, pszichológiai öngyógyítás, testi szintű gyógyítás,

28

rituális megtisztulás és közösségi élmény. Az összejövetel ürügye, művészetek gyakorlása, éneklés és mozgás-művészet, testi-lelki rítusok összekapcsolódása egy közösségi foglalatban. Tiszteletadás a Szellemvilágnak, a Szellemek lejöveteli helyének megalkotása, hétköznapi tevékenység, főzéssel, takarítással, kunyhó-építéssel, favágással, madár-etetéssel, állatok gondozásával, a természetben levés élvezetével, férfiak-nők találkozásával járó időtöltés. Élni az életet. Ahogyan a Világfa áll a Kozmosz középpontjában, ugyanúgy van a dal a sámán középpontjában. A dal tulajdona, és lelkének mélyrétegéből száll fel hozzá, nem tehet semmit érte se, ellene se, mint forrás buzog fel benne fejlődésének egy szintjén - belső énjétől kapja ajándékba, végső soron a sámán-ősöktől és ez hozza neki az ősök erejét, segíti őt a révülésben, tehát személyesen az övé - más nem is énekelhetné -, de tudatában van annak is, hogy ez az ő fohásza és kovász a rituálé számára, érzelmi támasz a résztvevőknek, szent erő, mely nagyobb nála. Tudja, hogy a dala út az Istenekhez, létra a Nagy Szellem felé és üzenet az Alsó Világba arról, hogy ereje teljében áll, harmóniában és szépségben jár, szelíd és támadhatatlan a sötétség erőivel szemben. A sámán dala ima és személyes energiáinak kibontakoztatása, közlekedés az ego-selbst tengely területén. Az erő-állat akkor jelenik meg, ha révülésben a sámán előszólítja. Attól kezdve a sámán követi őt és tanácsait elfogadja. Az erő-állat, mint segítő szellem működik, társa, vezetője és tanítója gazdájának, egy Állat Szellem, aki önként csatlakozott hozzá. Pszichológiai szinten magyarázva egy transzban kiváltott hallucináció, és ahogy a modern városi sámánkodás tapasztalatai mutatják, legtöbbször vizualizáció, spontán képi élmény, de lehet hang-, kinesztétikus-, szag-élmény is, mondhatnánk, hogy a sámán hite tartja fenn a létét. De több annál, énkiterjesztés, a sámán a személyes tapasztalás szintjén győződik meg valóságos voltáról, energetikai létezéséről, mert olyan feladatokat old meg, ami egoja szintjén lehetetlennek bizonyulna. Egyre többször úgy éli meg állat-segítőjét, mint tőle független erőt és energiát, mint nála bölcsebb, tapasztaltabb társát, aki mégis tőle függ, hisz akkor létező, ha ő előhívja rejtett mélységeiből, énjéhez van kapcsolva, de nem része énjének, annak kiterjesztése és éppen a selbst-tengely felé. A sámán, akinek az énjében egy másvalami van a transz során - ami nem én, mégpedig egy állat-én - a hagyományos pszichiátriai szemléletben még indukált pszichotikus állapot is lehetne, vagy egy más gondolatrendszer szerint megszállottság. De a sámán egészséges marad, hisz a társadalmi szerepe megengedi a megszállottságot, ő maga hívta elő Szellemeit és ez ma is így van, de valamikor a sámánizmus keletkezésének idején épp az hatott volna, bolond beszédnek, ha valaki kétségbe vonja a szellemek létét. Az erő-állat hasonlóképpen érkezik, mint a sámán dala és hasonlóan a szent közegben, révülésben jelentkezik. Olyan transz ez, amiben a sámán megőrzi tudatosságának egy részét, a szándékát, hogy felkeresi a transzcendens világokat és bizonyos szabályrendszer betartása felett is őrködik tudatának egy éber pontja, de egojának szemét eltakarva lelki szemeit az átjáró fényes felületére tapasztja és rábízza magát erő-állatára. Amikor utazik egyszerre van benne saját valóságában és a segítő Állat Szellemén keresztül a Másik valóságban is. Az erő-állata felfogható mint állati inkarnációinak tapasztalata, egy tapasztalás-, és energia-csomag, amit integrálnia kell tudatos önmagába és ha ez megvan, akkor előjön a következő erő-állata egy újabb tanítással, egy következő Állat Szellem világát kezdi integrálni, vagyis halad Gaia anyánk gyakorlatias útmutatásaiban a MINDEN A ROKONOM felismerése felé. Az erő-állat nem a személyes tudattalan terméke - a Kollektív Tudattalanból jön elő - ennyiben archetipikus töltés - de van személyes színezete is, mégsem komplexus, hanem egészséges rész, ami őrzi az animális megoldásait a természet erőivel való harcnak, és kibékülésnek a tapasztalást, a föld, a víz, a tűz és a levegő erejével való szembesülés idején, hiszen ebben nyilvánul meg az állati bölcsesség: úgy oldani meg az életben maradást, hogy nem szegülünk szembe Természetanyával, a Nagy Egésszel. Az erőállat a mély-én előalakja vagy inkább egy kapu, amin haladni lehet a teljesség felé. Az erő-állatok sora - ez az archetipikus mintázat - egy lehetséges út befelé, a mély-én teljessége felé, és út kifelé a Szellem-lények során át a Nagy Szellemmel való találkozás felé.

29

Kívánok jó utat mindannyiunknak.

Budapest, 1999. 11. 30.

Tornyossy Mária pszichológus

Breitner Péter: A hajléktalanná válás lépcsőfokai (részletek)17 A hajléktalanság kérdése ma már mindenki számára nyilvánvaló, hogy komoly társadalmi probléma, s nem pár (tíz)ezer ember speciális „nyavalyája”. Sajnos, tömeges „jelenséggé” kellett válnia ahhoz, hogy ez tudatosuljon a lakosságban, de nem utolsósorban egyre több embernek saját bőrén muszáj volt tapasztalnia, milyen is kiszolgáltatottnak lenni, ha a szakmája leértékelődött az új gazdasági struktúrában, ha nincs munkája, ha beteg, ha jövedelme az átlag alatt van stb. Kiszolgáltatottnak lenni talán a legrosszabb „állapot”. A hajléktalanoknál viszont kevesen érezhetik magukat kiszolgáltatottabbaknak. Ebben a helyzetükben a társadalom hozzáállásától nagyban függ, hogy örökre ebben maradnak vagy vissza tudnak integrálódni a dolgozó/otthonnal (hajlékkal) rendelkezők táborába. Azt hiszem, olykor a bánásmód és az attitűdök terén is van mit javítani.

A hajléktalanná válás állomásai Kényszerűen rátalál azokra a hajléktalanok számára fenntartott, elkülönített intézményekre (elkülönített segélyezési iroda, elkülönített orvosi rendelő, elkülönített szállás, elkülönített munkaügyi központ), amelyek mind-mind afelé lökik, hogy önmagát végérvényesen hajléktanként definiálja. A szociális ellátó rendszer tehetetlensége és az államigazgatás diszfunkcionalitása egyaránt elősegíti a hajléktalanná válást. A hajléktalanság nem lakásnélküliséget jelent, hanem egyfajta személyiség-állapotot, eszköznélküliséget, amely kiszolgáltatottá teszi az embert. Az otthonnélküliség olyan apatikus állapotot eredményez, amelyben a folyamatos, kiegyensúlyozott munkavégzés, tehát az önfenntartás sem lehetséges. A látványos közvetlen okok: a munkanélküliség, a válás, a szegénység stb. kiválthatnak hajléktalanságot, de csak úgy, hogyha összegződnek az egyén életében már korábban jelen lévő egyéb tényezőkkel. A szeretet, a biztonságérzet, az örömteli emberi kapcsolatok, az önállóság lehetőségének a hiánya vezet oda, hogy az embernek később nem lesz ereje, önbizalma, cselekvési mintája ahhoz, hogy megbirkózzon a krízishelyzetekkel. A személyiségfejlődésben jelentkező problémák A gyermekkor minősége meghatározó a későbbi kötődések szempontjából. A legtöbb hajléktalan életútjában megvannak azok a töréspontok, amelyek akadályozzák az egészséges kötődés képességének kialakulását. Ezek a gyenge kötődési képességgel rendelkező emberek gyakran választanak olyan szakmát, megélhetési módot, amely folyamatos kilépési lehetőséget biztosít a kapcsolataikból. Viszonylag gyakran fordul elő pl. a magányos kamionozás, de néha ilyen célt szolgálhat a munkásszállóhoz kötött munkavállalás is. Elenyésző azoknak a családoknak a száma, ahol nem történt válás, és ami a gyerekre még sokkal rosszabbul hat, az apa igen gyakran, de néha az anya is rendszeres alkohol fogyasztó volt, és kiábrándult, durva ember. A hajléktalanok apái közül meglepően sokan voltak valamilyen erőszakszervezet: katonaság, rendőrség, munkásőrség tagjai. Akiknek az iskola sok kudarcot jelent, azok elvesztik a kompetenciaérzésüket és a csökkentértékűség tudata alakul ki bennük. Ha a család az iskolához hasonlóan csak a meg nem felelés érzését erősíti a gyerekben, akkor biztosra vehetők a további kudarcok. A rideg, katonásan követelő apák erre a fejlődési szakaszra is nagyon károsan hatnak. Az ilyen apa mellett felnövő gyerek sokszor felnőtt korában is ott érzi magán az apja megvető pillantását, és ezért nem képes a saját teljesítményét objektíven megítélni. A hajléktalan-élettörténetekben gyakran előbukkanó motívum, hogy a szülők elválnak, és mindketten újraházasodnak. Rossz viszony alakul ki a mostohaszülőkkel (ilyenkor a gyerek általában már eleve nem is szereti a mostohát, az akár rászolgált, akár nem), s ez az édes szülővel is megrontja a kapcsolatot. A gyerek így lényegében kiszorul a családból. Az állami gondozott fiatalok próbálják megkeresni a szüleiket, ami újabb csalódással jár. A fiatal az intézetből kikerülve hozzájut az addig felgyűlt családi pótlékhoz, esetleg az árvasági járadékhoz (otthonteremtési

17

Esély, 1999/1. szám

30

támogatáshoz), valamint étkezési támogatásra is számíthat. A befogadás csak addig tart, amíg ezek a pénzek el nem fogynak. A hajléktalanok életének ebben a szakaszában általában is jellemző a szülőkkel való kapcsolat további romlása, az otthonról való menekülés, a korai házasság és az általános perspektívátlanság. A fiatalok gyakran menekülnek olyan kapcsolatokba, amelyekkel az elvesztett szülőt szeretnék pótolni. A volt állami gondozottak a külvilág felé mindenáron bizonyítani akarják, hogy alkalmasak az anya és apa szerepre, de belül nagyon bizonytalanok. Sokan közülük ragaszkodnak az intézményi élethez (munkásszálló, katonaság, kórház), miközben nagyon rossz véleményük van róla. Meglepően sokan vonzódnak közülük a divatossá vált biztonsági őr pályához. Valószínűleg a bennük felhalmozódott agresszió feltételezett kiélési lehetősége, a munkakör egyértelmű feladatai, világos alá- és fölérendeltségi viszonyai és a hatalomból való részesedés illúziója csábítja őket. Az intézeti élet autoriter magatartásra tanít. Az elsődleges kötelékek hiányában másodlagos (autoriter módon felépülő intézményt) keresnek maguknak. A hajléktalanok között kevés az idős ember. Nagyon ritka, hogy valaki öregkorára válik hajléktalanná, aki pedig fiatalabban válik azzá, az csak ritkán ér el magas kort. A hajléktalanság megöli a lelket és a testet egyaránt. A hideg, a piszok, a rossz táplálkozás, az alkohol, amelyek szükségszerű alkotóelemei ennek az életformának, betegségekhez és korai halálhoz vezetnek. Nagyon gyakoriak a pszichés betegségek is. Az ember társas lény. Ha nagyon kevés szállal vagy egyáltalán nem kötődik a világhoz, akkor eltorzul a személyisége, és csak a legalapvetőbb biológiai szükségleteit kielégítő, vegetatív lénnyé degradálódik. Legfeljebb a világ iránt érzett, egyre primitívebb formában feltörő gyűlölet és az alkohol savanyú öröme mozgatja meg az érzelmeit, ellenkező esetben teljes apátiába süllyed. Sok a magányos kukázó, akik heteken át nem váltanak egyetlen szót sem senkivel. A megaláztatások, az eltaszítottság, az undorodó pillantások a test és lélek elsorvadásához vezetnek. Mikor az utolsó szál is elpattan, ami még a világhoz köti, a hajléktalan a hozzátartozók minden embernek kijáró gyászában sem részesülhet: azonosítatlan holttest lesz belőle, még egy utolsó kényelmetlenséget okozva a hatóságoknak.

===========================================================================

Derek Humphry: Az idősek racionális öngyilkossága18 Az időskor önmagában sohasem lehet oka az önpusztításnak. Azonban akár tetszik, akár nem, néhány ember számára az öregség következményei elegendő okok az élet feladásához. Meg kell értenem, hogy a Hemlock Társaság 40 ezer tagja közül nagyon sokan úgy gondolják, hogy a szervezet céljaiban nem megy elég messzire: elviselték korlátozott célkitűzéseinket, de előnyben részesítették azt, hogy mi is az időseknek azért a jogáért harcoltunk, hogy az elősegített, méltóságteljes halált választhassák. Néhányan ezek közül az emberek közül barátaim és ismerőseim és minthogy a legtöbb pszichológus és pszichiáter teszi, ostobaság azt állítani, hogy ideiglenesen mentálisan betegek vagy depressziósok. Megbízható, gondolkodó, tervező emberek. Ne legyenek az Önök szülei! Az idős emberek közül néhány, akikkel azóta találkoztam, amióta 1980-ban a Hemlock Társaság igazgatója lettem, öngyilkos lett. Néhányukat éppen az öngyilkosságukat megelőző napokban ismertem meg, és semmi különöset nem láttam a mindennapi

Nemrég egy Los Angelesben működő magas rangú városi klub meghívott, hogy beszéljek az önkéntes eutanázia témájáról. Amint a toronyház alagsorában lévő klub központjába beléptem, azon tűnődtem, miért kértek fel. Nemsokára kitaláltam, amikor az ülésen elnöklő lelkész azt mondta: „Felkértük a Hemlock Társaság igazgatóját, hogy jöjjön el, beszéljen velünk, mert mint ahogy mindannyian tudják, napjainkban veszítettük el két tagunkat, akik a tetőről ugrottak le.” Annak ellenére, hogy a helyi híreknek mohó nyomon követője vagyok, erről nem hallottam. Nyilvánvalóan nem számoltak be a két halálesetről. Los Angelesben egyértelműen nem versenyezhet az öngyilkosság a város többi jelentős eseményeivel. Pillanatnyilag jelenlétemnek ez az oka elaltatta éberségemet. A Hemlock Társaság önmagában nem pártolja az öngyilkosságot. Azt tartja, hogy erkölcsileg és legálisan az elviselhetetlen szenvedést okozó halálos betegséggel szemben végrehajtott öngyilkosság és elősegített öngyilkosság az elfogadható. 18

1992

31

Az eutanázia reménye, lehetősége meghosszabbítaná, nem pedig lerövidítené az életet. Hollandiában halálos betegség esetén éppúgy létezik törvényesen elősegített öngyilkosság az időskorúak számára, mint halált elősegítő orvos. Ez nem olyan eljárás, amit könnyen alkalmaznak a hollandok. Egy idő után, amikor minden érintett jól meggondolta a dolgot, - ha helyénvaló - az orvos arra az elhatározásra jut, hogy segít. A család is megfontolja a halál „kérését”. A legvalószínűbben azok kapnak a halálhoz orvosi segítséget, akik a., idősek, b., rossz egészségi állapotban vannak, c., állandóan ismétlődő kérésük, hogy halállal segítsenek rajtuk. Ez nem terjedt el nagymértékben, valójában az összes halálesetnek csak 4%-a tulajdonítható Hollandiában az eutanáziának. Az eutanázia hozzáférhetőségének vigasza áldás a holland nyugdíjasok számára, ugyanakkor jótétemény azok számára is, akiket megkímél attól a lehetőségtől, hogy testüket fegyverrel vagy leugrással roncsolják szét. Az erőszak elkerülésén kívül a holland öregeknek nem kell magányosan, titkolt módon véget vetni életüknek. Mivel törvényes és elfogadott a halálhoz való hozzásegítés, a család rendszerint jelen van, vagy a közelben van, amikor az orvos beadja a halálos dózist. Sok-sok amerikai idős ember mondta nekem, hogy nagyon vágynak arra, hogy ilyen lehetőség a rendelkezésünkre álljon. Úgy gondolják, hogy alapvető polgári szabadságuk az, hogy akkor tudjanak véget vetni életüknek, amikor akarnak. Kellemetlen számukra az a gondolat, hogy titkolózva, végül is erőszakos módon távozzanak az élők sorából. Míg a Hemlock Társaság legfőbb küldetése, hogy a halálosan beteg emberek számára megvalósítsa az orvosok által elősegített halált (az elősegített öngyilkosság vagy a közvetlen eutanázia révén). A mi tagjaink nagy szükségét érzik annak, hogy egy lépéssel továbblépjenek, és ezt a szolgáltatást kieszközöljék a beteg idős emberek számára is. Biztos vagyok abban, hogy miután megoldódnak a halálosan beteg emberek megsegítésével kapcsolatos problémák, az idősek halálhoz való hozzásegítésének kérdését a közvélemény puszta erejével etikailag és legálisan kell intézni. Richard Lamm, Colorado egykori kormányzója, aki 1980-ban beszédet tartott az egészségügyi gondozási költségek kiértékeléséről, javasolta, hogy az idősemberek vállaljanak ebben nagyobb részt, most azt mondja, hogy az idősek a leglelkesebb támogatói. Ne felejtsük el, hogy az időskorúak jelentős pénzügyi és politikai nyomás alatt vannak. Csúszós lejtőt jelent, ha a kormány gyalázatos okok miatt

életvitelükben. Valóban lehetséges az, hogy az értelmesebb és racionálisabb ember hajlamosabb az öngyilkosságra, mivel helyzetének mérlegét közömbösebben állapítja meg. Visszaemlékszem az egyik Hemlock tag öngyilkosságának különböző kihatásaira, és rájöttem, hogy az előző évben egy 85 éves özvegy gyógyszer túladagolása miatt halt meg. Nem volt halálos betegsége, de attól rettegett, hogy szélhűdés éri, és utolsó éveit kórházban kell eltöltenie. Elviselhetetlen volt számára, hogy szeretett férje meghalt, a gyermekei felnőttek és szétszóródtak. Nem látta értelmét a folytatásnak és annak, hogy kockáztasson egy „meghosszabbított” halált. A halála után két nappal egy férfi, aki ennek az asszonynak a házában a felső szintet bérelte, nagyon bánatosan hívott fel telefonon: „Olyan kedves volt” - mondta. „Miért tette? Miért nem mondta el nekünk? A halálát megelőző este láttam sétálni a kertben, és a megszokottnak tűnt.” Elmondtam neki, hogy én is csodálom ennek az asszonynak az intelligenciáját és higgadtságát. Emlékeztettem arra, hogy évek óta rendszeres résztvevője volt a Hemlock konferenciáknak, és tisztán, nagyon alaposan megfontolta a dolgot. Joga volt saját döntésének titokban tartásához. - fűztem hozzá. Beszélgettünk egy darabig, míg meg nem nyugodott. Két évvel később, amikor egy nyilvános ülésre küldtek el Honoluluba, egy fiatalember a közönségből megkérdezte, mi a véleményem az időskori öngyilkosságról. Azután eljött hozzám, és elmondta, hogy ő ennek az asszonynak az unokája. Ezt követően 1990-ben Dallasban egy asszony jött oda hozzám egy gyűlés végén, és úgy mutatkozott be, mint az elhunyt asszonynak a lánya. Mindketten elmondták, hogy azért jöttek el a Hemlock ülésre, hogy többet halljanak arról a szervezetről, amihez a rokonuk tartozott, és hogy borzasztó volt számukra ez az élmény. Még mindig nem egyeztek ki a halál módjával. Néha hallok olyan idős emberekről, akik látva fizikális egészségük romlását, vagy szenilitásuk kezdődését, túladagolással vetettek véget életüknek. Csendesen, ceremónia nélkül, óriási gonddal, hogy ne zavarjanak másokat, és ne okozzanak megrázkódtatást, pusztítják el magukat. A kontroll- és a választás elvesztésétől való félelem olyan nagy bennük, hogy szándékosan rövidítik meg életüket. Elszomorodtam. Túl korán elvesztjük a becses életet. Meg vagyok győződve arról, hogy ha fel tudnánk kínálni nekik az eutanázia törvényes orvosi lehetőségét, a legtöbb esetben egy kicsit hosszabb ideig ragaszkodnának az élethez. Ha határozottan meg tudnának egyezni orvosukkal, hogy komoly egészségromlás esetén gondoskodik egy bizonyos halál anyagi eszközeiről, belekapaszkodnának ebbe.

32

érintik. Apám már több, mint egy éve foglalkozott ezzel a gondolattal, de mi nem figyeltünk oda. Különösen aggasztotta az a gondolat, hogy számunkra teher lesz. Attól félt, hogy elveszíti az önállóságát. Az ágyában fekve műanyag zacskót húzott a fejére, és meghalt.” Úgy gondolom, a társadalomnak ki kell egyeznie az időskorúak öngyilkosságával. Ez a kérdés toleranciát és megértést igényel; meg kell értenünk, mit jelent enyhülés nélkül élő halottként várni a halálra, amely csak egyesek számára hoz enyhülést. Szabályos, helyi, nyílt fórumokat kell létrehozni a nyugdíjasok számára, hogy megvitassuk az időskori öngyilkosságok mellett és az ellenük szóló érveket. Csak a mindnyájunk által gyakorolt becsületességgel és őszinteséggel fog az idősek öngyilkossága a lehető legminimálisabbra csökkenni.

ragaszkodik az eutanáziához. Soha nem szabad megengednünk, hogy ez megtörténjen. Nemrég egy Hemlock tag írta apja öngyilkosságáról a következő sorokat, amely arról árulkodik, hogy örül a történteknek. Magatartását így magyarázza: „Hogyan örülhet egy apját szerető lány annak, hogy az apja öngyilkosságot követett el? Nem volt beteg. Valójában még azon a reggelen is úszott. De apám számára az élet véget ért. Annak ellenére, hogy 88 éves volt, egészséges volt. Még látott, de nem elég jól ahhoz, hogy hosszú időn át olvasson. Hallott, de a muzsika hangjai vagy a TV műsor szavai nem voltak elég jól kivehetők számára. Tudott sétálgatni, de nem tudott már golfozni. Szeretett a múltról mesélni, de a barátai már mind meghaltak. Megtört. Az öngyilkosság egy folyamat. Lassan befészkeli magát az emberi gondolkodásba, és ha az illető érzéseit kifejezi, ezek az érzések az egész családot

Szakmai előadások Rénes László19: A Lelkisegély Telefonszolgálat, mint sajátos organizáció (részletek) A debreceni Lelkisegély Telefonszolgálat 1970-ben alakult, Magyarországon és az akkori „szocialista blokkban” is az első ilyen jellegű szolgáltatás volt. Az alapító, dr. Szabó Pál főorvos érdeme a kezdeti nehézségek kiküszöbölése, és a minden új kezdeményezésektől idegenkedő társadalmi vezetők meggyőzése a Szolgálat szükségességéről. Dr. Szabó Pál 1976-ig volt a Szolgálat vezetője. Később dr. Kálmánchey Albert lett a szolgálatvezető, aki már a megalakulástól aktívan részt vett ebben a munkában, s azóta is irányítja, nagy szakmai tapasztalatával segíti a mindennapi munkát. A Lelkisegély Telefonszolgálat a kezdetek óta éjjel-nappal, díjmentesen hívható, s ez fontos követelménye a nemzetközi normáknak, a Magyarországon később megalakuló Lelkisegély Telefonszolgálatoknak követendő példaként állt, mivel az elérhetőség fontos szakmai szempont is. A Szolgálatot évente kb. 6 ezren hívják. Ezeknek a hívásoknak általában az egyharmada igényel konkrét segítői munkát, amit 3 szakmai „profilként” határozunk meg: • szuicid prevenció, • krízisintervenció, • mentálhigiénés problémák segítése. A Hívók az élet számtalan területéről sok problémát tárnak fel az ügyelőinknek, de nagyobb százaléka a problémáknak általánosnak is nevezhető lenne, címszavakban olyan gondok, amelyek bármelyikünket is érinthet. Ezért tartjuk fontosnak, hogy folyamatosan tanulmányozzuk, milyen problémák megoldásában számítanak ránk, milyen téren fejlesszük tudásunkat-munkánkat, de ezeken túlmutatva is, hol lenne szükség fokozottabb prevencióra, a társadalom változásaiban hol élnek meg nehézségeket az emberek. Abban a pillanatban, mikor az ügyelő felveszi a telefont, általában egy elkeseredett emberrel kerül kapcsolatba. Nem lehet differenciálni, szétválasztani azt, hogy melyik gond enyhébb, melyik súlyosabb. A probléma-megoldó beszélgetés során a Hívó feszültsége oldódik, körvonalazódnak számára a nehézségek, amelyek eddig megoldhatatlannak tűntek, s ezeket közösen végiggondolva juthatunk el a konkrét megoldási szándékhoz. Ebben a munkában nagy felelősség hárul az ügyelőkre, hiszen általában csak egy alkalommal beszélnek a Hívóval, ekkor kell és lehet adekvát segítséget nyújtani. A szakmai felkészültség mellett az ügyelő leginkább „önmagát” használja a munkája során. 19

a Lelkisegély Telefonszolgálat titkára (Debrecen)

33

A szakmai felkészültség alappillérei többek között:


a beszélgetés-vezetés szakmai tudása,
a szakmai tapasztalatok alkalmazása,
a hivatásetika ismerete, elfogadása, érvényesítése,
a kompetencia határok ismerete. Az ügyelő személyes felkészültségének is sok attribútuma van:
az önismeret, az „énhatárok” ismerete, az élettapasztalatok helyes értelmezése,
az önkontroll,
a hitelesség,
az empátiás reakciók és készségek elmélyítése,
flexibilitás,
a testi-lelki-szellemi teherbírás. Nem mindegy tehát, hogy egy Lelkisegély Telefonszolgálatnál ezeket az ismereteket, készségeket hogyan kezelik, milyen formában van lehetőségük az ügyelőknek fejlődniük, eddigi tudásukat, tapasztalataikat elmélyíteniük. Ennek a kérdésnek a megválaszolása előtt azt kell tisztáznunk, kik is ők, a telefonos ügyelők? Ha röviden akarunk felelni rá: laikus önkéntesek. Ők azok, akik munka, tanulás mellett, esetleg nyugdíjas éveiknek a szabadidejét rászánva önkéntesen vállalják ezt a munkát. Mikor erre a munkára jelentkeznek talán nem sejtik, hogy mit vállalnak. Legtöbbjük valóban, szakmai értelemben laikus, hiszen nagyon sokféle munkaterületről érkeznek hozzánk. Szakembereink választják ki az általuk megfelelőeknek vélteket, akik ezután egy 100 órás intenzív kiképzésen vesznek részt. Fokozatosan megismerkednek a telefonos munkával, a régebbi ügyelőkollégákkal, soksok szakmai kérdéssel. De ki merné azt mondani, hogy ennyi és ennyi óra képzés, tanulás, szakmai „fogások” elsajátítása elegendő egy olyan munkához, ahol ilyen nagy szakmai és emberi kihívásoknak kell megfelelni? Valljuk be, hogy ma még nagyon kevés humán szakterületen érzik ennek a súlyát, hogy megfelelő felkészültséggel engedjék ki az iskolapadokból a szakembereiket. Általában a „nagy-betűs-élet” az, ami „felavat” és „beavat”. A címben sajátos organizációnak neveztük a telefonos segítségnyújtás szervezetét. Talán ezeknek a kérdéseknek a boncolgatása közben érthetjük meg leginkább, hogy mitől ilyen szerveződés ez. Természetesen a munka is sajátos, hiszen itt sajátosan az interperszonális interakció, a verbális- és a metakommunikáció csak a vokális csatornán jön létre. Ezek a munkaterület sajátosságai, emellett éppoly fontos, hogy az ügyelőbázisunk szakmai fejlesztése, regenerálása, „karbantartása” állandó feladat, s ennek a megvalósítása nem könnyű. Tulajdonképpen az együtt végzett munkához is kell felkészültség, tapasztalat, és azoknak a szakmai ismereteknek és személyes adottságoknak a felhasználására is szükség van, amelyeket a Hívókkal végzett munkában is alapvetőnek tartunk. Úgy érzem, hogy nekünk szerencsénk van, hiszen a szolgálatvezetőnk, az eddigi szupervízoraink, a régebb óta ügyelő kollégák jól felkészültek, egy olyan szellemiségben tudnak együtt dolgozni, ami megkönnyíti az új ügyelőknek a beilleszkedést, a ráhangolódást a munkára, hogy a szakmai fejlődést és az önfejlesztést ne tehernek, hanem olyan lehetőségnek éljék meg, hogy munkájuk során ne csak adni, hanem kapni is tudjanak. Meggyőződésem, ha kapunk, adunk is, és ha adunk, kapunk is. És reményeim szerint ez nem circulus vitiosus. (Elhangzott az 1997-es Telefonos Nap alkalmából rendezett szakmai ülésen a Református Kollégiumban.)

Hódmezővásárhely - Makó XII. LESZ Országos Konferencia 1999. augusztus 27-29.

A szakmai előadások rövid ismertetése

34

Dr. Sárvári György20 A szupervízió értelmezése (interpretációja) Olyan rendszerben átadni az előfeltevéseinket, hogy a tanulási folyamatban és az elakadásokban segítsen. A szupervíziós beszélgetés mesterséges módon kialakított és irányított beszélgetés, a probléma van a fókuszban. Célzott tanulási folyamat, de nem határozhatja meg a feldolgozás irányát. Az iránytartás szupervizor felelőssége. A részvételben kölcsönösségre van szükség. Elsősorban megérteni kell egymást, a rálátást kell megadni a problémát hozónak. Ehhez megfelelő légkör szükséges. A diagnosztikus jelenlét helyett reflektív jelenlét. Almásy Maritta21 Flash A "flash" Bálint szerint olyan, mint a vaku, hirtelen fölvillan, s megvilágít valamit. Kell hozzá bizonyos távolság, azért ne túl messze legyen, de az összegzéshez szükséges egy "köztes mező". Winnicott közbeeső térségnek nevezte. A szubjektív és objektív világ között nem kell különbséget tenni, elhatárolni. A közös tér a nyelvre épül. A flashben kifejeződik az az érzelem, ami a köztes mezőben megjelenik. Ambivalens is lehet a flash, de pozitív erőket kell hogy felszabadítson. Modellek "Jópásztor", vagy "protestáns" modell, aki a nyáját megvédi, megkeresi az elveszett egyént. "Pszichiátriai" modellnél főleg a tudás, a szakmaiság van a központban (ez a modell jellemzőbb a szuicidium prevenciós Lelkisegély Telefonszolgálatoknál). "Pszichoanalitikus" modell a tudatalatti konfliktusokra van kiélezve. A ventilláció és értelmezése egyaránt nagy hangsúlyt kap a hívásoknál is, de a csoportban is. Dr. Temesváry Beáta22 Krízis által érintett tabuk halál erőszakos halálnemek öregség agresszió segítő-segített viszony kompetencia, hatékonyság intimitás a segítők veszélyeztetettsége Krízisterápia nehézsége "nehéz beteg" nehéz helyzetben provokálja a segítőt • empátia készségét, • frusztrációs toleranciáját ("szeretet-teszt") • elfojtott halálfélelmét és / vagy látens szuicid késztetését. Káros viszontindulatáttételi reakciók jelei • a terapeuta fogsága • a "felforgatott" terápia • "nyeld le vagy halj meg!" attitűd • a vég nélküli terápia • "én vagyok a mentőangyal" • sziszifuszi helyzet. A segítők sérülékenysége Helfer szindróma burn-out • neurózis, • alkoholizálás, • pszichoszomatika, 20

pszichológus, filozófus, szupervizor (Budapest) pszichológus, szupervizor (Brüsszel) 22 pszichiáter, neurológus, szupervizor (Szeged) 21

35

• depresszió, • szuicid veszély! Okai: • nárcisztikus személyiség vagy krízis • ab ovo • foglalkozási deformitásként • traumatikus okból (tárgyvesztés: gyász, partnervesztés, stb.) • negatív életesemények • fokozott empátiakészség ("overengagment") • pályamotiváltság oka • öngyógyítás • korábbi pszichiátriai betegség. Dr. Slavica Selakovic-Bursic (Befrienders International)23 Az önkéntesek megtartása Munkakörök: • ügyelők • pályázók (rezsire, képzésre, egyéb költségekre) • adminisztráció és egyebek (főként számítógépes munkák) • trénerek, képzők • "követek" (nyilvánosság előtt propagálják a szervezetet) • vezetők. Az ügyelők munkájuk során jó, ha képességeiket tudják használni: • empátia • intelligencia • természetesség • hitelesség • tolerancia. A munkát akadályozza: • erős, határozott érzelmek • gyász • munkaveszteség • válás • családi konfliktusok, stb. • túl sokat vállaltak • nagy változások előtt állnak az életükben • olyan elvek, amelyek ellentétben vannak a munkával, s ezekkel akarnak másokat befolyásolni • intoleráns ideológiák. Ihletet kell adni, hogy aktivizálja magát az önkéntes. Adni-kapni öröm. Motiváltnak kell lenni. A motivációk között vannak önzőek. Kevés ember van, aki csak egy ok miatt motivált. Legyen örömteli oldala a munkának, a találkozásoknak. Többen azért csatlakoznak, mert látják, hogy örömteli a csapathoz tartozni. Az önkéntesek legalább olyan fontosak, mint a Hívók.

Debrecen, 1999. szeptember 12.

Lejegyezte:

Rénes László

30 ÉVES A DEBRECENI LELKISEGÉLY TELEFONSZOLGÁLAT Jubileumi Találkozó 2000. április 14-16.

23

pszichiáter, szupervizor (Újvidék - Novi Sad)

36

Dr. Kálmánchey Albert24: Emlékezés a 30 évre (részletek) Kedves Vendégeink! Úgy gondolom, mindnyájunknak megható érzés lehet e szép történelmi falak között lenni, hősi elődeink által használt padsorokban ülni, az ősi Református Kollégiumban és Debrecenben, ahol történelmünk folyamán két ízben is nagy jelentőségű esemény zajlott le. Az egyik az, amikor 1849-ben Kossuth Lajos április 13-ai javaslatára április 14-én az országgyűlés népgyűléssé bővülve, a Debreceni Nagytemplomban egyhangúlag kimondta a Habsburg-Lottharingiai Ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét. A másik: 1944. december 21-én történt, amikor e helyen, az Oratóriumban ült össze az Ideiglenes Nemzetgyűlés, másnap pedig megalakult az Ideiglenes Nemzeti Kormány. Nagy örömünkre van, hogy e helyszíneken kaptunk lehetőséget jubileumi emlékülésünk megtartására. Több oka is van annak, hogy ezt választottuk. Az egyik, hogy 30 évvel ezelőtt itt, Debrecenben indult útjára az a mozgalom, az a kezdeményezés, amely mára már közel fél száz taglétszámot jelentő hálózattá fejlődött és a bajban lévőknek a telefonhívás lehetőségét kínálja fel a kedvező megoldás reményében. A másik, hogy a telefonkagyló 30 évvel ezelőtti első felvételéről való megemlékezés lehetősége éppen a 2000. évre esett. A harmadik ok, hogy jelen ünneplésünkkel együtt debreceniként jó érzésekkel gondolhassunk elődeink kezdeményezéseire és tetteire. A lehetőségből íme - a sok-sok áldozatra kész és fáradságot nem ismerő emberek munkája által - valóság lett. Ez ünnep kapcsán kívánunk visszatekinteni, emlékezni, új ismeretekkel és érzésekkel feltöltődni. Emlékezni a szolgálatokban dolgozó, lelki munkát végző, láthatatlan, de ugyanakkor nagyon is jelenvaló társainkra, a magyarországi egészségügy és mentálhigiéne önkéntes és különös közkatonáira. Megköszönni kívánjuk mindenkinek, akik végzik, akik segítik, akik támogatják és éltetik e mind elméletileg, mind pedig gyakorlatilag rendszerbe szedett, megalapozott telefonos lelki elsősegély-nyújtási módszert és szolgáltatást. A benne dolgozók érdemesek és méltóak az ünneplésre, határon innen és túl. Az öngyilkossági arányokat tekintve Hajdú-Bihar megye mindig a legrosszabbak közé tartozott. A NyugatEurópai megelőző szervezetek és mozgalmak, valamint az IFOTES hatására és hírére hazánk is elszánta magát, és Dr. Szabó Pál révén a Debreceni Városi Pszichiátriai Gondozó Intézetben 1970. december elsejével megindult az első hazai lelkisegély telefonszolgálat: a 12-165-ös, számunkra oly fontos és annyira ismertté vált telefonszámon, non-stop működésben, ingyenesen, és az akkori szocialista körülmények között figyelemmel kísérten és megtűrten. Roppant izgalmas volt az első napokban a telefonkagyló felvétele egy kb. 1,5 m2-es férfiöltözőnyi helyiségben. Büszke vagyok, hogy én is a kagylót elsőként felvevők között lehettem. A kezdeti évek természetesen nehezek voltak, akadozó és hiányos volt a képzés, és profi szakanyaggal sem rendelkeztünk. Ezzel párhuzamosan folyt az öngyilkosságot megkíséreltek felkeresése az I-es Belklinika intenzív osztályán, ezt követően pedig otthonaikban. Azt hiszem, hogy Debrecen ezen a téren is úttörő munkát végzett. Dr. Szabó Pál az eredményekről 1972-ben Miskolcon, majd 1975-ben Debrecenben tudományos ülésen számolt be. Sajnos a tudományos publikációk elmaradtak. Előadásain szép eredményekről számolt be. Az 5 év alatt 1020 páciens került utógondozásba, 4300 látogatás történt, s az 5 év alatt a telefonhívások száma 5000 körüli volt. Ma már 1 év alatt van ennyi. Eredményeiből azt szűrte le, hogy nagyon hatásos lenne a munka, ha az intenzív osztályi elbocsátások után krízisambulanciák és gondozók vennék kezelés alá a beteget, és - mint javasolta - az öngyilkosság megelőzésének kérdését az egészségügyi közigazgatásban folyamatos feladattá kellene tenni. Dr. Szabó Pál halála, aztán pedig egyéb nehézségek a jól fejlődő folyamatokat megszakították. A szolgálat újjászervezése 1982-vel vette kezdetét. Az ország más nagyvárosaiban az eddigre már folyamatosan és szervezetten működő szolgálatok tapasztalatait összegyűjtve mi is az új elméleti és gyakorlati útmutatásokat vettük figyelembe, egyre több volt ezek között a külföldi eredetű is, amelyekről Dr. Buda Béla folyamatosan gondoskodott. Elmondhatjuk, hogy a debreceni munkát ő kezdettől érdeklődéssel kísérte és ez a mai napig sem szűnt meg.

24

pszichiáter főorvos, szolgálatvezető (Debrecen)

37

Életünkben nekünk is sok-sok nehézségeink voltak, sok nehéz évet és időszakot éltünk meg, stábok születtek és haltak meg, lelkesedés és csüggedés váltotta egymást, sérülések és sértődöttségek keletkeztek és múltak el. A negatív események feltehetőleg többnyire a vezető számlájára írhatók, de újabb és újabb önkéntesek jöttek, s hitték és gyakorolták a telefonsegély szolgálat nemes gondolatait és célkitűzéseit. Az eddigi és a mai rendezvényünk is ezt tanúsítja. Nagy tudományos összejöveteleink nem voltak, de szép előadásokkal emlékeztünk meg a 15. évfordulóról, és ekkor alakult meg a lelki elsősegély szolgálatok országos szövetsége is 9 szolgálattal, amelyet Alapító Nyilatkozat erősített meg. Ez számunkra nagyjelentőségű esemény volt. Megünnepeltük a 25 éves jubileumot is, amelynek még a mai napig is híre van, azt bizonyítva, hogy a debreceniek, ha ünnepelni akarnak, nem fukarkodnak. De kérkedni sem akarnak, csak azért fáradoznak, hogy a telefonsegély szolgálatosokat vállalásaikban és hitükben az ünneplésekkel is erősítsék. (Elhangzott 2000. április 15-én a Református Kollégium Oratóriumában, a jubileumi találkozó szakmai ülésén.)

Almásy Maritta25: Csoportélet paradicsom és pokol között (részletek) Ha még emlékeztek rá, tavaly a szupervíziós csoportmunkáról beszéltem nektek. A szempont a hívó és az ügyelő közti kapcsolat feltárása volt, a Bálint-csoportok mintájára. Bár ezen a szinten is vannak irracionális problémák, az ellenállások, azonosulás, indulatáttétel, stb.-vel kapcsolatban, itt a munka egyéni szinten az esettel vagy szituációval kapcsolatban fejlődik ki. A cél, a feladat egy adekvátabb hozzáállás a hívóhoz, panaszaihoz és kérelmeihez. Az eszköz zömében, ha nem is kizárólagosan, a megbeszélés, megvilágítás, érvelés, következtetés és felismerés. Ezeket Freud a másodlagos racionális folyamatok közé sorolja amiket a valóság-elv szabályoz. Ez a munka persze annál eredményesebb, ha a csoporttagok motiváltak, a vezetőjük jó szakember, mindenkinek az Én-je elég fejlett és a szorongást elhárító mechanizmusok aránylag keveset jelentkeznek... Sajnos, vagy szerencsére - ez a kimenettől függ - néha a csoport megakad. Nem mondhatjuk többet, hogy milyen jó csoport vagyunk, nincs öröm-élmény, narcisztikus megelégedettség. A kimondott és ki nem mondott rossz érzések uralkodóvá válnak, a feszültség, vagy az unalom (ami semmivel sem jobb) egyre növekednek, a rivalizáció egymás között, vagy a vezetővel, elhatalmasodik. A csoporton kívüli közlések tömegei bénítják, vagy rövidzárlattal terhelik a csoporton belüli munkát. A konfliktusok állandóan ismétlődnek, az alcsoportok becsontosodnak és fennáll a felbomlás veszélye. Wilfred Bion angol analitikus volt az, aki legzseniálisabban elemezte a csoportélet lélektanát. Ő az, aki kifejtette azt a gondolatot, hogy minden csoport nemcsak a racionalitás és a feladat szintjén működik, ahol a valóság-elv és a tudatosság áll a csoport szolgálatában. A csoportélet Bion szerint ugyanakkor egy másik szinten is működik, amire túlnyomóan az irracionális, tudatalatti, úgynevezett elsődleges folyamatok jellemzők. (Bion maga nem fogadja el a két folyamat elvi szétválasztását. ) Másképp mondva a csoporttagok tudatos közreműködésével egyidejűleg egy emocionális, fantazmatikus, szubjektív forgalom vagy áramlat is létezik. Ezek részben elősegíthetik, de meg is buktathatják a feladat megvalósítását. Ezen a képzeleti szinten, az elsődleges folyamatok uralkodnak. Azaz, hogy a pszichés erők az élet első szakaszaiban átélt vágyak kielégítésére törekszenek az örömelv rendje szerint. Ezek az úgynevezett archaikus folyamatok amik, képzetekhez „imágók”-hoz, elképzelésekhez vannak kötődve és emocionális erejük igen nagy. Minden csoport például egy ideális, boldog, feszültség nélküli összetartásról álmodik. Ez a „Paradicsomi-állapot”, amire mindenki vágyik, aminek az elképzelését mindenki magában hordozza, s amit a csoport felelevenít, és rezgésbe hoz. Ha ez az álom olyan erős és általánosan feltehető, hogy ez azért van, mert minden ember átélt egy ilyen állapotot születése előtt, és ha az anya az élet kezdetén tökéletesen tudott alkalmazkodni a csecsemő szükségleteihez, akkor egy kis ideig még azután is fennáll. Ez a korszak az ún. illúzió ideje. A csecsemő azt hiszi, hogy például elég megkívánni az anyja mellét, és az már ott is van, mintha ő alkotná a vágyával. Az ismételt beteljesedés adja ezt az illúziót, s bár a valóság-elv elég gyorsan ezt az élményt megcáfolja, ennek pozitív maradványai túlélik a pszichében a kiábrándulás krízisét. Ami még lehetővé teszi az illúzió fennmaradását, azt Winnicott átmeneti jelenségeknek nevezi. Az ötödik hónaptól kezdve a csecsemő egy tárgyhoz kötődik, általában puha anyagból, amire szüksége van, főleg az elalvásnál. Ez az úgynevezett átmeneti tárgy, ami az illúziót egy bizonyos fokig képes fenntartani. Használata helyettesíti az anyát, a mellet, s ami a kapcsolathoz fűződik, amikor a valóságban nincs jelen. Ez a tárgy nem tartozik csak a szubjektív világhoz, mert a külső valóságból származik, de nem csak onnan. Mondhatjuk, hogy egyben talált és alkotott, és ezt a paradoxont el kell fogadjuk. A tárgy nem változtatható meg, és nem szabad a hovatartozását eldönteni, vagy értékét 25

Brüsszeli Lelkisegély Telefonszolgálat szupervizoraként dolgozott, pszichoterapeuta (Brüsszel)

38

megkérdőjelezni. Az átmeneti tárgyból jön létre az átmeneti térség. Itt találkozhat a szubjektív valóság a külső világgal, s ez a semleges élményterület az egész élet során nagy szerepet játszik. Az átmeneti jelenségekhez tartoznak az alkotás különböző megnyilvánulásai, a művészet, a vallás, a játék, a tudományos alkotás és a csoportélet egyes jelenségei is. A francia csoportpszichológusok hosszan fejtegették a csoport értelmezését, mint átmeneti területet (Kaës, Anzieu, Misserand, stb. ). A közös élmény egyszerre szubjektív és objektív, racionális és irracionális, alkalmat ad az élmények „játékos” - metaforikus értelmezésére, főleg akkor, amikor az elsődleges folyamatok erősen mutatkoznak. Hogy a csoport, mint átmeneti jelenség működhessen, ki kell alakuljon egy „tartály” vagy „konténer”, amiben a tartalmak, azaz élmény-elemek megmaradnak és túlélnek. Így ezek nem vesznek el nyomtalanul, mint egy feneketlen kútban. Ha ez a tartály működik (ez a csoportvezető feladata), akkor minden konfliktus, szorongató csoportélmény feldolgozható és értelmezhető. Szeretném egy példával megvilágítani ezeket az inkább elvont gondolatokat. Itt Magyarországon vezettem egy ötnapos mentálhigiénés csoportot. A feladatirányt az én szokott stílusomban nem nagyon sikerült betartani. A csoport állandóan, mondhatnám kihívóan próbára tette türelmemet és elfogadó-képességemet. Végül is az volt az érzésem, hogy az agresszív elutasításomat akarja elérni. Hogy a tudatos viszont-indulataim ne gátolják túlságosan a munkát, elég hamar megmondtam a csoportnak, hogy úgy érzem magam, mint egy anya, akit a gyermekei addig akarnak heccelni, amíg majd elcsattan egy pofon. Zárójelben megjegyzem, hogy milyen fontos és hasznos a viszont-indulatok átdolgozott kifejezése. A vezető kezelheti ezeket, mint egy igen találó barométert. Természetesen nem elfogadható az „acting out”, azaz cselekvésbe átvitel, semmilyen pofon nem volt, és nem mentem ki a szobából becsapva az ajtót magam mögött - inkább egy értelmező beavatkozásról volt szó. Ezek után a csoport kifejezte az ambivalens érzelmeit. Egyrészt azt játszották, hogy létezik-e egy feltétel nélküli elfogadó anya valahol, és ha igen, el bírja-e viselni - a nélkül, hogy megsemmisülne - az agressziót. Ott volt a vágy egy tökéletes anyára, akivel feleleveníthetik az ideális kapcsolatot, a paradicsomi álmot. Másrészt ott volt a kihívás: mutassa meg végre ez az anya, hogy ő nem jó, hanem rossz, adja már azt a pofont, hogy meglássuk az igazi arcát. Ami itt jelentkezett a csoportban, visszavezethető a kettéhasadt anyaképre, amit a csecsemő az első hónapokban kialakít. Melanie Klein ezt, mint védekezési mechanizmust írja le, a szorongás ellen, amit a csecsemő érez az ösztönös agresszivitásból és a frusztrációkból kifolyóan. Ennek a folyamatnak maradványai végigkísérnek bennünket az egész életben, és jelentkeznek az elsődleges folyamatokban. (Így például a fajgyűlölet, előítéletek, stb... mind visszavezethetők a kettéhasadt képekre. ) A rossz általában a külvilágra van kivetítve, hogy a belső csak mint jó maradhasson meg. Ha ez nem történne, akkor a francia közmondás szerint a szorongás úgy jelentkezne, mint a leforrázott macskánál, aki még a hideg víztől is fél. Az általános félelem helyzetéből a macska megmenekülhet az által, hogy a tárgyat kétfelé, jóra és rosszra hasítja. Így van az, hogy valahol mindig vágyunk a régi szép időkre, mikor még a cowboy filmekben az indiánok a rosszak, a cowboyok a jók, vagy fordítva. Tudtuk, hogy kinek az oldalán vagyunk és ez igen kényelmes, egyszerű és biztató. A filmek azóta árnyaltabbak lettek de a tudatalatti világ, nem követte a film fejlődését. Itt továbbra sincsenek árnyalatok, minden fekete vagy fehér, jó vagy rossz. És ráadásul a történet folytonossága nem szempont. Visszatérek az előbb említett csoportélményre. Az utolsó órában az egyik csoporttag azt mondta: „akárki akármit mond, ő az én anyukám, és engem szeret legjobban”. Ez a fiatalasszony volt a csoport szóvivője, mert mint mindig, a többi tag is osztozott ezzel a problematikával. A tanulság elég evidenciával az volt, hogy az ilyen paradicsomi álmok felkerekedése mindig agresszióval is jár. Ezek miatt a kapcsolati élet igen megnehezedik, konfliktusok keletkeznek, óriási elvárásokkal és rizikóvállalásokkal, a kiábrándulások kikerülhetetlenek. (Gondoljuk el például a párkapcsolatban ezeknek az elvárásoknak a következményét.) Természetesen ezt a megvilágítást a csoportvezetőnek kell megadni és feldolgozni. Szerintem ez a nagyon megható történet megmutatja azt a lehetőséget, amit előbb említettem, a csoportélményt, mikor az irracionális archaikus szint elhatalmasodik a keret és a tartály segítségével, lehet, sőt kell, mint átmeneti jelenséget kezelni és értelmezni. Mindannyian tudtuk, hogy nem objektív valóságról szólt a történés, de nem is hallucinációról. Az átmeneti térség megengedte a szubjektív és objektív világ találkozását a vágyak kifejezését és közössé tételét. (A szó két értelmében van egy köz, egy távolság és egy közös élmény szint). Az értelmezés az egyetlen módja annak, hogy feloldja a feszültségeket, felismertesse az archaikus fantáziák formáit, erejét. A megakadt csoportot újra egy pozitív és örömet adó közös élmény gazdagítja, tehát az élmény elősegíti a valóság elfogadását, a paradicsomi álom megvalósíthatatlan, újra és újra meg kell gyászolni. A csoport elérheti azt, amit Melanie Klein depressziós pozíciónak hív: a psziché megérett az ambivalenciára. Nem csak jó vagy rossz van, hanem jó és rossz egyidejűleg, a csoport nem egy pokol, ahol a rivalizáció gyilkos, és az anya egészen rossz, vagy ideális, tökéletes, csak jó élmény. De mindenképpen ketté hasadt, bár az álmot ebben a csoportban a végén mégsem egészen adtuk fel, de tudatosan és játékosan vállaltuk a létét. Azért is megtörtént az „integráció”. Ebben a szóban benne van egyszerre a beépülés, szintézis, és ugyanakkor az egység, épség, egészség és összegzés gondolata is. Egy másik példával szeretném érzékeltetni azoknak az archaikus jelenségeknek a megnyilvánulását, ahol az irracionális szinten bár szintén a paradicsomi álom a motor, a hangsúly a hasadás által okozta élet-halál harcon van, és elszabadul a pokol, azaz a gyűlölet és az agresszió.

39

Helsinkiben az IFOTES kongresszus alkalmából új elnököt kellett választani. Az akkori leköszönő elnök egy svéd lelkipásztor volt, akit főleg az északiak (svédek, németek,...) és a magyarok is nagyon szerettek és tiszteltek. Elnöksége utolsó évében a déliek (francia, olasz, spanyol...) kritizálták és bírálták a vallásos dominancia miatt. Egy elnökjelölt volt csak: francia és ráadásul nő. Előadta, hogy Franciaország még nem elnökölt és ő szívesen vállalná a feladatot, ideje és lelkesedése is van. Ezzel a mondattal már elindította a lavinát, ugyanis nem egy ország elnököl, hanem egy személy. Hogy-hogy nem az északiak lázba jöttek. Mintha pásztorukat megtámadták volna az ellenfelek, a konfliktus és a szenvedélyek kifejezése teljesen nyílt volt: dübörgés, kiabálás, felháborodás és hatalmas feszültség. Az, ami a racionális szinten teljesen ésszerű, kézenfekvő határozat kellett volna, hogy legyen, ugyanis objektív szinten az elnökjelölt teljesen megfelelő volt, az egy elfajult, gyűlölködő harcba ment át, ami a jelölt képletes, de szabályos kivégzésével végződött. Egy szavazattal kapott csak kevesebbet a kelleténél, ráadásul elszámoltak valamit, így jogilag mégis győznie kellett volna, ahogy ez később kiderült. Ha az ember belegondol abba, hogy ez a sok jó, nyájas szamaritánus, ingyenesen ügyelő, odaadó, felebaráti szeretettel eltelt ember egy gyűlölködő, szenvedélyes csoporttá alakult, - van min csodálkozni. Csak Bion elmélete segíthet a történteket megérteni. Az elsődleges folyamatok azért kerekedtek fölül, mert a volt elnökkel a „csoport” a „Bioni” értelemben függőségi viszonyban volt. Nem volt lehetőség kellően meggyászolni a „Jó Pásztort”; sem keret, sem idő nem adatott. El kellett volna mondani a sok jó tulajdonságát amit megismertünk, kifejezzük hálánkat, és megsirassuk, úgy ahogy azt a temetési szertartásokban, a gyászfolyamat elősegítésére alkalmazzuk. A csoport két részre hasadt, voltak a támadók, és a támadottak. Mindkét alcsoport a mások szemszögéből nézve támadó volt. Mindegyik jónak és áldozatnak érezte magát, a másikat pedig üldözőnek és rossznak tekintette. Nem volt középút. A csoport átalakult a függőségtől a „támadás-menekülés”-i viszonyba. Gondolom mindenkiben felelevenedtek például a háborúk a franciák és a németek közt. Alsace-Lorraine, Verdun, Ardennes-i csaták, sőt ahogy ezt Clemenceau mondta 1920-ban, még Waterloo is. Hogy ez az ellentét milyen mélyre ment és mennyire érintette az „ellenfeleket”, az bizonyítja, hogy három évre rá, a következő IFOTES kongresszuson, Amsterdamban ez megint előjött. A franciák felszólították az ülést, hogy fejezze ki megbánását és kérjen bocsánatot a francia jelölttől. Ezt a németek és „csatlósaik” megtagadták, a másik fél megbotránkozására. Egy kiscsoportban volt alkalmam a problémát feldolgozni, megmunkálni. Szerencsémre képviselve volt benne mindkét alcsoport. Előjöttek a fantáziák, a ketté hasadt képek harca, aztán a képzetek. Egy részt a jó pásztorról, aki életét áldozza a nyájáért, másrészt a forradalmárok hősiességéről, 1789 emléke, ahogy az egyházak uralmát lerázták. Végül a csoport el tudta ismerni a két reprezentáció negatív és pozitív oldalait: nem 100%-ig kielégítő a birkák névtelen sorsa a nyájban (ahol különben előfordul egy-egy fekete bárány is) bár az összetartás, a szeretet és a biztonság, amit a pásztor nyújt előnyös. Másrészt, ha a forradalom célja a szabadság, testvériség, egyenlőség is, kicsit sokat működik a véres guillotine. Az ár elég magas, az eredmény sosem tökéletes, sohasem végleges. Miután ez felszínre került már nem volt hasadás a jó és rossz közt, mindkét fél jó és rossz egyszerre, meg lehet dolgokat beszélni, létrejött egy megértés, esetleg a jóvátétel, a kölcsönös megbecsülés. A valóság árnyalatos, „színes”, nem fekete vagy fehér. Valami megint „közös” lett a szó két értelmében. Távolság az elsődleges érzelmekkel szemben és megosztott, közösen elfogadott értelmezés. A racionális másodlagos szint megint működésbe léphet. Nincs paradicsom, sajnos a valóság tökéletlen, az ideális csak álom, de ha felismerjük az irracionális erőket, amik bennünk működnek, akkor a másik nem pokol, ahogy Sartre mondja, idealistának lenni irreális és pszichés szinten káros, de egy ideálért harcolni egészen mást jelent: például keményen megdolgozni a haladásért. (Ez a kiscsoportban megtörtént.) Itt nem tudom megállni, hogy ne nyissak ki egy zárójelet. A múlt évi Hódmezővásárhely-Makói országos találkozó alkalmával egy előadó a pszichoanalitikus értelmezésről úgy szólt, mintha az csak valamilyen perverz agynak a torz szüleménye lenne. Ezt különben a szakemberek is megjelölik vad pszichoanalízis néven. A gond abból fakad, hogy nem lett különbség téve a nem pszichológus hallgatóság előtt a vad analízis és a szakmai feltételeknek megfelelő értelmezés között. Ez utóbbi ugyanis konkrét, mérsékelt, szuggesztív, tömör, világos, és főleg élményre alapozott és jókor alkalmazott. Amellett összefüggéseket köt, elfogulatlan lebegő szemléletmódot fejez ki, transzpozícióra és interpolációkra alapoz, de mindig megmarad az élmény szinten. Egy olyan országban, ahonnan Ferenczi, Bálint, Alexander, Spitz, Szász, Szondi, és annyi zseniális analitikus került ki a világba, ez a tavalyi elemzés szinte elképesztő. Remélem tudtam veletek érzékeltetni, hogy nem miden értelmezés vad pszichoanalízis. Harminc éves szakmai életemben ilyenekkel csak viccekben találkoztam. A szakmai értelemben vett értelmezés felszabadító hatású és számol az ellenállásokkal is. Nem arról van szó, hogy azok az állítások hamisak, vagy rosszak és az enyém igaz, és jók. Arról van csak szó, hogy szakmai szinten megfelelnek-e Freud és követői elfogadott leírásainak vagy nem. Csak nagyon hiányosan és vázlatosan közelítettem meg ezt a komplikált összetett problémakört, azért remélem a csoportok kríziseinek megértéséhez és az irracionális folyamatok felismeréséhez és megmunkálásukhoz adtam egy pár támaszpontot. Legfontosabb szerintem a nehézségek, konfliktusok, csalódások és álmok feldolgozása. Ehhez kell, hogy a csoport és vezetője keretet és időt adjon szinte állandóan. Ez a munka sohasem tekinthető befejezettnek. A második feltétel a csoport felhasználása, mint „tartály”. Ez is a vezető feladata, amit Winnicott „holding”-nak,

40

megtartásnak hív. A harmadik feltétel az, hogy a csoport-élményt mint átmeneti jelenséget kell tekinteni: mit és hogyan játszunk ezen a mezőn a szubjektív és objektív világ között. Utoljára szükséges az értelmezés közös átdolgozása. Mindez egy pszichés folyamatot állít be, ahol az elsődleges ösztönös és másodlagos ésszerű folyamatok együtt működhetnek kéz a kézben. Ehhez tartozik az ambivalencia elérése a tökéletlenség elfogadása, a mindenhatóság, a teljesség, és a paradicsomi boldogság gyásza. A nyereség felér az elveszett illúziókkal. Haladunk ugyanis önmagunk és mások megismerésében és elfogadásában. Ha az Édeni tudásfájának tiltott gyümölcséről lemondtunk, képessé válunk az anyaföldön termelt gyümölcsök élvezetére. Mert terem sok gaz és mérges növény is, sokszor fájdalmasan és gondosan meg kell dolgoznunk miattuk, de előfordul, ha a klíma eléggé jó, hogy csodálatosan, majdnem ajándékba adatik egy színes, ízes termés is. Ilyet kívánok nektek, osztozzatok rajta jó kedvvel, bőséggel. (Elhangzott 2000. április 15-én a Református Kollégium Oratóriumában, a jubileumi találkozó szakmai ülésén.)

Buza Domonkos26: A jót jól s mégis hogyan?

„Jót s jól, ebben áll a nagy titok...” A telefonszolgálatok szuicid-prevenciós lehetőségei

Még nincs ötven éve annak, hogy Chad Varah anglikán lelkész elkezdte humanitárius tevékenységét Londonban az öngyilkosokkal, elindult a Szamaritánus mozgalom. Harminc éve, hogy megkezdte működését az első magyar telefonszolgálat Debrecenben, és Szabó Pál úttörőknek járó méltatlan megütközéssel találkozott a szakma részéről. „Jó szándékú (de veszélyes?) dilettánsok”, „ezer ételrecept empátiával rendelkező háziasszonyai”, - emlékszünk, ugye, kollégáink megjegyzéseire. Néhány éve - a közelben (Hódmezővásárhelyt) - tettem azt a frivol megjegyzést, hogy az új gondolatok térnyerése az orvostudományban, és még inkább a pszichiátriában, máshogy működik, mint a hasadó anyagok felezési ideje.

A telefonszolgálatok éthosza és kultúrája mégis „áttört” a 30 év alatt, a debreceni indulás óta mára polgárjogot nyert, talán a mentálhigiéné 80-as években felfutó divatja hátán, végtére is az egyetlen valódi mentálhigiénés hálózat a telefonszolgálatoké, mára egész országot ellátó rendszerré fejlődve. Mondhatjuk bárminek, tény, (és ezt azóta a szakma - tisztelet elsősorban Buda Bélának - megerősítette) hatalmas lehetőségeket rejt ez a modern, mégis szinte archaikus elemeket megmozgató forma: a telefon, mint eszköz, és mint módszer. A telefonszolgálatokban az elmúlt évtizedek praxisa egy olyan szemléletet érlelt ki, amely a krízist antropológiai, nem pszichiátriai jelenségnek véli, s azt mondja, hogy az ember, mint az önmagának-nem-elég, élete végéig befejezetlen, a sors bizonytalansága által szorongatott - ahogy talán Karl Rahner katolikus teológusnál olvastam hiány-lény, akit az tesz emberré, hogy törekszik - céljai, az értékek és a normák iránt. És valójában ennek a humán konstruktumnak (az ember nembéli lényegének, Marx után szabadon) a kérdésessé válása fektetheti csak két vállra az embert, és nem azok a szükségleti hiányok, amelyeket Freud leírt. A krízis antropológiai fogalmának koncipiálása döntő fordulatot hozott a krízisintervencióban és következményesen - a szuicid-prevencióban. Az addig hagyományosan pszichiátriai fogalomkör kinyílt és lehetővé tette a humanisztikus pszichológia, a rendszerszemlélet és a logoterápia működési elveinek integrálását a gyakorlatba. Az öngyilkosság, mint pillanatnyi elmezavar koncepciója itt múlt ki, illetve szűkült le valódi, korlátozott érvényességi tartományára, és veszítette el érveit a kusztodiális szempontokat hangoztató hagyományos pszichiátriai koncepció. A személyiség autonóm életébe soha sem látunk bele teljes mélységében, szinte csak a jéghegy csúcsaként érzékelünk valamit, ami szemünkbe tűnik. Megkockáztatom, hogy minden olyan törekvést, ami medikalizálni igyekszik azt a folyamatot, ami elvezethet a krízisen át az öngyilkossághoz, inadekvátnak, s a beavatkozás sikere szempontjából is hiábavalónak minősíthetünk. Az öngyilkosság-megelőzés, a krízisintervenció a szó szoros értelmében véve kívül esik tehát a hagyományos, pontosabban a XX. századi orvoslás terrénumán. Nagy erőfeszítésébe kerül a működő krízis-osztályoknak is, hogy „hasonlítsanak” a többi kórházi osztályra, s nem is nagyon törekedhetnek rá, ha adekvát segítséget akarnak adni klienseiknek, pacienseiknek.

26

A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének elnöke (Budapest)

41

A szolgálatok tulajdonképpen kétféle, bár nem markánsan különválasztható szerepet vállal(hat)nak fel, bár a sürgősség szempontjából a kettő közt nincs lényeges különbség. (Azt a dilemmát fogalmazom itt újra, ami annak idején a telefonszolgálatok kapcsán a budapesti és a pécsi modell közt megjelent, talán megoldást hozva az akkori vitára is). 1. Van egy első-szűrő funkciójuk, amit korábban diszpécser funkciónak neveztünk. Ez az első-szűrő funkció az, amelyet akkor gyakorol a szolgálat, amikor az operátor detektálja a krízist, netán a szuicid veszélyeztetettséget és - ezt oldva - előbukkan a premorbid személyiség. Ennek korrekciója nem tartozik a szolgálat kompetenciájába. Ha a krízis - ahogy Gerald Spaul mondja - a hosszabb hibás személyiségfejlődés talaján kialakult inadekvát reakciók következménye, a krízisnek megágyaztak a személyiség hiányállapotai, neurotikus mintái, játszmái, a coping mechanizmusok elégtelensége, a személyiség problémamegoldó válasz-készségének nem pillanatnyi, hanem hosszú folyamatban bekövetkező beszűkülése, akkor ezek korrekciója nélkül nem lehetséges a továbblépés, a rendeződés, azaz szinte törvényszerű az újabb megterhelésre az újabb krízis bekövetkezte. Ebből következően - a személyiség rekonstrukciója, rehabilitációja, korrekciója és a krízis által dinamizált segítő kapacitások bekapcsolása csak olyan terápiás keretek között valósulhat meg, amelynek feltételeit (ugyan csak hellyel-közzel és inkább csak a vágyfantázia szintjén) a néhány működő krízis-ambulancia és -osztály biztosíthatja. Ezt a feladatot a telefonszolgálat - többek között a terápiás keretek híján - nem vállalhatja fel, a személyiségben mélyen fekvő elásott dögök kiemelése a pszichoterápia területe. A krízist diagnosztizálva azonban a telefonszolgálat - kompetencia-határainak felismerésén túl - nagyon sokat tehet. A szolgálatnak módja van, hogy felmérje a veszélyeztető tényezőket és az erőforrásokat egyaránt, s a krízisintervenció szabályai szerint elindítsa a segítő beavatkozásokat. Oldania kell a hívó pszicho-averzív attitűdjét, ami akadálya annak, hogy pszichés problémájával bárkihez fordulhasson (a stigmatizáció, s következményesen a szegregáció veszélyétől tartva). Különösen fontos ez az egészségügy vonatkozásában. De: tudjuk, hogy az a kapcsolat, ami a hívó és kliense között az első beszélgetés kapcsán létrejött (a krízisben szinte imprinting-szerű erőséggel) a vivőereje minden további beavatkozásnak. Nyilvánvaló, hogy amikor az egyszer kinyílt, kibontakozott személyiség szembesül azzal a realitással, hogy ad 1. problémáját újabb személlyel, (ráadásul jelzett kapcsolatban, az egészségügyben, szinte törvényszerűen anonimitása feladásának kényszerével) személyekkel kell megossza, és ad. 2. ez azt is jelentheti számára, hogy ejtik a kapcsolatból. Itt kritikus ponthoz juthat a segítő beavatkozás. Tudjuk, hogy igen nagy a valószínűsége annak, hogy nem keresi fel az ambulanciát, az osztályt. Ezt a nehézséget, törési lehetőséget igyekezhet kiküszöbölni a szolgálat pl. a személyes behívás lehetőségével, illetve avval, hogy a stábok személyekben átfedéssel működnek (ugyanazon személy - anonimitását feladva - fogadja a klienst pl. az ambulancián). Ugyancsak fontos, amit Buda Béla olyan szépen megfogalmazott: a „telefonszolgálatok a szakma lelkiismereti őrpontjává válnak”, mivel a társadalom, társas kapcsolataink bajainak olyan teljes keresztmetszetével, a közösség és az egyén szenvedéseinek olyan bugyraival találkoznak, amivel máshol nem szembesültünk, s amit fel kell hogy mutassunk. Ez a szignalizációs funkció. A szolgálatok mintegy társadalompatológiai térképet készíthetnek azokról a nyomorúságokról, amelyek ellátatlanok, s ezt felmutatják, hogy szerveződjön a „kezelésére” valamilyen segítség. Az, hogy a krízis a személyiség mely állapotában, milyen talajon jött létre, nem mindegy tehát. S persze: ha egy krízis egy korábbi krónikus (pszichiátriai) megbetegedés szemléletmódjának irrealitásán épülő patológiás válasz itt szerepünk palliatív (szenvedés-enyhítő) lehet; ha heveny pszichiátriai megbetegedés első tünete - a realitáskontroll jelenti/jelentheti a segítséget. 2. Ha a szuicid helyzet az akut megterheléssel kiváltott reakció kategóriájába sorolható, a telefonszolgálatok adekvát segítséget adhatnak a hívónak. Nézzük az elméletet: (Jót s jól és mégis hogyan?) Az életben bekövetkező kritikus változásokra, krízisekre öt alapvető feladat teljesítése lehet a válasz, akár a kliens, akár a segítő oldaláról is nézve: 1. A helyzet személyes jelentőségének értelmezése és megértése. (Beillesztve az életeseményeim sorába, megtalálom a helyét és értelmét az aktuális problémának.) 2. A másik feladat a realitással és a külső követelményekkel való szembesülés. A „most mi a helyzet?”, „hogyan tovább” témaköre ez.

42

3. A kapcsolat fenntartása a potenciális segítőkkel, a referenciaszemélyekkel, a számunkra releváns érzelmi, vagy szakértő kapcsolatokkal. 4. A helyzet kiváltotta érzelmek ésszerű egyensúlyának megteremtése és megtartása. 5. Az elengedő én-erő és kompetencia megtartása, és ennek felhasználása a helyzet további megoldásában. Továbbá: krízisintervención azokat az eljárásokat értjük, amelyekkel a válság lefolyását adaptív irányba tereljük, beleértve azt a törekvést is, hogy az egyén jövőbeni nehézségeit ezáltal eredményesebben tudja megoldani. A hatékony krízisintervenció alapelvei Farberow szerint a következők: • azonnaliság, • probléma-közeliség, • elkötelezettség, • együttműködés, • várakozás-teliség. Ha tehát a szuicid krízisben lévő segélykiáltása, a „cry for help” eljut hozzánk, a következő lépéseket kell megtennünk: • kapcsolat-teremtés, s annak fenntartásával információk gyűjtése a bajban lévőről; • a veszélyeztetettség mértékének megállapítása; • a személyiség dezorganizáltságának felmérése; • a fokális probléma azonosítása, tisztázása; • a segítő erőforrások feltérképezése, szükség esetén ezek mozgósítása; • a terápiás terv megformálása, a megfelelő akciók beindítása és • a saját kompetencia állandó mérlegelése. A válság oldásakor gyors feszültség-csökkentésre és elfogadó, beleérző megközelítésre törekszünk, s az eközben nyert fölismerésekből fogalmazódik meg az aktív beavatkozás elképzelése. Ez az, amit a krízisintervenció elmélete mond nekünk, és most nézzük meg, mi történik a telefonszolgálatok hívásaiban: A kapcsolatot a hívó kezdeményezi, mert az állapotából fakadó feszültség (a szenvedés-nyomás) erősebb benne a közlés visszatartásának igényénél, a kommunikáció fenntartásáért és terápiás jellegű áthangolásáért a segítőnek mégis meg kell küzdenie. Tapasztalati tény, hogy a szuicid szándék jelzése, a kijelentés szintjén sokszor alaktalanul, formátlanul szakad ki a személyiségből. Ugyanakkor - ritka kivételtől eltekintve - a lenni vagy nem lenni ambivalenciája valóban „szégyenlősen”, rejtjelezetten, halvány és rejtőzködő nyíltsággal, fura takarókkal mutatkozik meg. A telefonszolgálat anonimitásával (ami nem simán névtelenség, hanem a személyes közlést nagyon is lehetővé tevő sajátos kommunikációs helyzet) kitűnő lehetőséget ad egy ilyen ambivalens üzenet - „felelőtlen” (nem meggondolt, végig nem gondolt) közlésére. Olyan „korai stádiumban” kerülhetnek felszínre szuicid jelzések, amikor a reális kapcsolatokban még rejtettek. Érdekes: ahogy Almásy Maritta mondta, a valóság elv uralta realitás és az elsődleges folyamatok világa közt húzódik a közbülső tárgyak terrénuma. Ez az úgynevezett átmeneti tárgy, ami az illúziót egy bizonyos fokig képes fenntartani. Használata helyettesíti az anyát, a mellet, s ami a kapcsolathoz fűződik, amikor a valóságban nincs jelen. Ez a tárgy nem tartozik csak a szubjektív világhoz, mert a külső valóságból származik, de nem csak onnan. Mondhatjuk, hogy egyben talált és alkotott, és ezt a paradoxont el kell fogadjuk... Az átmeneti tárgyból jön létre az átmeneti térség. Itt találkozhat a szubjektív valóság a külső világgal, s ez a semleges élményterület az egész élet során nagy szerepet játszik. Az átmeneti jelenségekhez tartoznak a művészet, a vallás, a játék, a tudományos alkotás és a csoportélet is. A telefonszolgálat is az átmeneti térség egy pontja. Ezért lehetséges, hogy összeköti, összekötheti a vágyakat, az irracionálist, a fantáziát a valósággal, lágyabban és élhetőbben, mint a szikár realitás. Ez az a felület, ahol a remény működőképes, kegyelmi állapotot teremtve, szinte felfüggesztve a mindig őrölő időt: - „A fenevad idő zabál és tekereg tovább,... míg sorsodat darálják fogai.” - mondja a vers. Persze, ez lehetőség és kockázat egyben, hiszen egy-egy beszélgetés során vagy a valóság-elv erősödik meg, vagy az irrealitás világa teljesedik ki. A szolgálatnak módja van tehát arra, hogy felmérje a veszélyeztető tényezőket és az erőforrásokat egyaránt, s a krízisintervenció szabályai szerint elindítsa a segítő beavatkozásokat. A beavatkozás elhalasztása kockázatos, az időtényezőnek döntő jelentősége van. Ha meggátolható, hogy a feszültség paroxizmusba csapjon át, egy idő múlva a veszélyeztetettség megszűnhet. Ennek érdekében a verbalizációt és a dramatizációt bátorítani kell, hiszen a szenvedés-nyomás csökkenésével alkalmassá válhat a hívó az operatív megoldások, a problémamegoldás elindítására.

43

A krízisben az átfordulást, a „kimenetelt” a fájdalomtelt múltba-fordulás, a tűzijáték-szerű (trial and error próba-szerencse) próbálkozások, a feltörő érzelmek fázisából - paradox módon - nem az jellemzi, hogy a személyiség „kezébe veszi a sorsát”, hanem a gépies sodródás, amikor a személyiség nem ura a folyamatnak, történnek vele a dolgok, mintha lemondott volna a kontrollról, - és az acting out cselekvések, az agresszió, a kontrollálatlan düh. Hiszen ezért igaz az, hogy az egyén megteszi inkább, semmint akarná, ha krízise elmélyülésével a kimenetel a szuicídiumra szűkül. (Az öngyilkos nem meghalni akar, csak nem tud úgy élni, ahogyan eddig.) Itt tulajdonképpen a fordulópont élménye fogalmazódik meg, ami az intrapszichés jelzésekben az önértékelés aktuális színvonalára utal, s ezek az „ágensei” a kimenetelnek - a sodródásnak, illetve acting out-nak. A dinamikát a szenvedés keretezi, s két csomópont közt feszül: egyrészt a személyiség meg akar kapaszkodni, másrészt vakmerő, túl kockáztat, mindent egy lapra tesz fel, s mivel kognitív funkciói érintettek, értetlen, rugalmatlan. A folyamatban a kapcsolat a döntő, mert az elszigetelődés mértékében csökkennek a belső rendeződés esélyei. Nem várhatjuk a beszűkült, érzelem- és indulat-vezérelt, ezért gyatrán kommunikáló embertől, hogy belátó és kooperábilis legyen. A segítőkapcsolat akkor hatékony, ha érzelem-telítetté válik, mert a meghallgatás ad lehetőséget a belátásra, s amint az érzelmi túlsúlyú állapotból a kognitívba való átváltás lehetősége megnyílik, csökken a szenvedés-nyomás, oldódik a krízis: problémahelyzetté alakul. Hollós István írja mindmáig kiadatlan csodálatos novellájában az „Ismeretlen fuvaros”-ban: az emberi kapcsolatok aranyszőnyege, amelyben élünk, amit továbbsző minden ember, az életével, minden cselekedetével, s mint delejes aranyló gombolyagok, a cselekvések csillogó szövete köt össze bennünket, múltunkat jövőnkkel. „Nem arra eszmélünk, hogy befelé haladunk önmagunk mélységei felé, hanem, hogy mások felénk irányuló jelzésére nyitjuk önmagunkat.” „A valóság sokkal kölcsönösebb, mint hinnénk.” „A találkozás elutasítása: halál, késznek lenni a találkozásra: élet.” - mondta Van Den Heuvel a Találkozás - Encounter című előadásában. „Mi, itt jelenlévők mindnyájan átéltünk már olyan találkozásokat, amelyekben bizonytalannak éreztük magunkat, képtelennek a segítségadásra és a kellő reagálásra, s amelyet beszélgetőtársunk - a vonal másik végén - mégis olyannak élt meg, hogy az számára segítség, jótékony és hasznos volt.” „Az ilyen tétova beszélgetések mögött rejtőzik a mindennél fontosabb felismerés, az hogy szükségünk van egymás gyengeségére, hogy felfedezzük egymás erejét.” „Szükségünk van a másokkal való találkozásokra ahhoz, hogy saját énünkkel találkozhassunk. és hozzáteszi: „Ehhez persze belátás kell és egy bizonyos távolság. És ahhoz, hogy egymásnak segíteni tudjunk, az a távolság épp oly fontos, mint az elfogadás.” (A.H. Van Den Heuvel: Találkozás - Encounter, előadás a Nortwijkerhoot-i IFOTES kongresszuson, 1991.) A mindennapi gondolkodásmód egyoldalú racionalizmusa következtében a válságban lévőknek éppen a passzív beletörődő része kér „tanácsot”, - „az ész mindent megoldhat” alapon. Az öngyilkossági válságban lévőnél - ha igaz, hogy alapvetően kapcsolati-, kötődési viszonyaiban sérült, - nem erre, hanem egy viszonylag passzív, befogadó magatartásra van szükség. A helyzetébe bele nem törődő, aktivitását önmaga ellen fordító szuicid veszélyeztetett nem „tanácsot” kér, hanem feltétel nélkül kötődni akar, állandóan provokálva, vajon valóban feltétel nélkül elfogadják-e. Agressziója az őt felvállaló ellen fordulhat. A kapcsolattartás igénybe veszi a segítő egész személyiségét. A segítőben viszont a depresszív, függő, illetve inkompetens viselkedés - alárendelődésével - sokszor nagyobb elfogadást vált ki, „kedvesebb”, s könnyebben felvállalhatónak láttatja a problémát, mint az indulatokat kifuttató, acting out-os, kiszámíthatatlanabb, több negatív indulatot tartalmazó és indukáló viselkedés. És akkor nézzük meg a férfi/nő különbségeket a krízis állapotjellemzőinek megítélésénél (az 1995/96-os budapesti kutatásunkból). A segítők a férfiakat kevésbé minősítik szorongónak, szenvedőnek, reménytelennek, sérülékenynek, bizonytalannak, tanácstalannak, döntésképtelennek, támaszkeresőnek, feszültnek, idegesnek, mint a nőket, ugyanakkor az agresszivitást, vádaskodást és a vakmerőséget, túl-kockáztatást inkább jellemzőnek tartják rájuk nézve. Kérdés, hogy a labelling jelenséget ragadhatjuk itt meg, vagy tényleg ilyenek a krízisben lévő férfiak. Egy árulkodó jel van: a kapcsolati bizonytalanságot, kitettséget egyértelműen a férfiakra tartják jellemzőnek az ügyelők. S miközben csábító a feltételezés, hogy jól látják a megfigyelők, de akkor még veszélyeztetőbb a dolog, hiszen a viselkedéses jegyek eltakarják a valódi szükségleti hiányt, feszültséget, így a férfiak netán szisztémásan kevesebb segítséget kapnak, mint amennyi (belső) állapotukhoz adekvát lenne. Az elhúzódó, tulajdonképpen soha meg-nem-oldott krízis jellemző az ismétlődő öngyilkossági kísérletek elkövetőire: nem tudnak kötődni, problémáik megoldása helyett feszültség-levezetésüket a „könnyebb út” irányába (pl. alkoholizálás, gyógyszer-függés, stb.) engedik, s mivel krízisük emiatt voltaképp soha nem bontakozik ki, - s ezért nem is oldódhat meg -, újra és újra veszélybe kerülnek. Vajon érzékeljük-e krónikus hívóink kríziseit, veszélyeztetettségét? És a legdöntőbb tényező:

44

„Mi döntjük el, hogy közel engedünk magunkhoz egy riasztó krízist, úgy, mint egy alkalmat a kedvező változásra, vagy engedünk a szorongásunknak, s ez igazolja tehetetlenségünket, kétségbeesésünket, reménytelenségünket, izolációnkat, minden lehetséges félelmünket.” „Empátiával fordulni mások felé nagyon nehéz, mert megkövetel egy olyan belső indítást, hogy másokkal eljussunk arra a pontra, ahol azok a leggyengébbek, sebezhetőek, magányosak és sérültek. A spontán válasz a szenvedésre sokszor az, hogy menekülünk, hogy gyors csodaszert, vagy gyógyító módszert találunk. Ami azonnal nyilvánvalóvá válik a mások szenvedésével való találkozásunkkor, a magunk sebezhetősége.” „Nem igaz az, hogy a legnagyobb szenvedésnek hatására tehetetlen lesz az ember, - ilyenkor a létezés érzése, a jelenlét, ami megragadja, s ez a jelenlét a legfontosabb, amit tehetünk másokért.” „Mi, tevékeny, fontos emberek először és elsősorban azt szeretnénk látni, hogy jelenlétünk hogyan változtat meg bizonyos helyzeteket, s gyakran nem is veszünk tudomást a legnagyobb értékünkről, arról a képességről, hogy együtt tudunk érezni mások szenvedésével.” (Penny Prophit, IFOTES kongresszus, Helsinki, 1988.) Mesterem, Csirszka János mondja: ha a világot nem tudjuk megváltoztatni, magunkat kell megváltoztatni. A szemüveget, amivel látjuk a világot. Hiszen ekkor máshogyan látjuk, s - ezzel - új lehetőségeink támadnak. A nézőpontváltás lehetősége akkor adott, ha az ember letesz saját „megoldásairól”, elengedi azokat, és egyedül marad, eszköztelenül, kitetten és kiszolgáltatottan (mint az öregember, akinek a világ az éjjeliszekrényéig terjed, a pohárig, benne a fogsorával, a párnaaljig a feje alatt). Megéli a szenvedést (de profundis). Hogyan engedheti ezt meg magának? Ha rábízza magát valakire/valamire. A semmire? Arra nem bízhatja, csak valamire. Ezért telefonálnak a hívóink. A telefonszolgálatokban jelentkező krízishívások zöme olyan a szó szoros - filozófiai (ontológiai) - értelemben vett egzisztenciális krízis, amelynek „megoldása” egyáltalán nem pszichiátriai, sokkal inkább emberi feladat, s benne a szuicídium témája az élet értelmének elvesztéseként, a tanult reménytelenség képében mutatkozik, ahogy azt néhai Kovács Sándor dr. a „Tévelygések” című könyvében olyan plasztikusan kifejtette. „Félreértés, amit a depresszió mechanizmusáról véltünk. Nem a szeretet elvesztése az a fájdalmas veszteség, amely a kétségbeeséshez vezet: a legmélyebb, legintenzívebb emberi szenvedés a jövőbe vetett bizalom elvesztése, a remény elvesztése.” - mondja Penny Prophit (Helsinki, 1988.). Emlékeztetek arra, hogy Eric Berne leírásában a depressziós szkript a „no love”. „A remény valódi kezdetei ott tűnnek fel, ahol az elkeseredés és kétségbeesés kísért.” (Gabriel Marcel: Homo Viator) „A remény voltaképpen az ember bensőjében van. Egy belső érzés arról, hogy van segítség kívül. A segítségrenyílás minden személy állandó, maradandó szükséglete. A segítség, amely ‘kívülről jön’, sokszor valósul meg olyan mások által, mint amilyenek Ti vagytok.” (Penny Prophit, Helsinki, 1988.) (Elhangzott 2000. április 15-én a Református Kollégium Oratóriumában, a jubileumi találkozó szakmai ülésén.)

Bodó Sára27: Az élet - létkérdés A lét kérdésekkel jár. Némelyikük olyan jelentős, hogy egyenesen "létbe vágó", szó szerint belehasít az ember biológiai életébe. Ezek a létkérdések, amelyek ott lüktetnek minden ember életének a mélyén, s emberivé teszik azt, ami az emberé. Csak az embernek vannak létkérdései, hiszen egyedül az ember képes kérdésként felvetni életének nagy kihívásait. Ez a lehetőségünk, s ez a felelősségünk. A létkérdések szembesítenek bennünket önmagunkkal, egymással, környezetünkkel. Nem lehet őket kikerülni, válasz nélkül hagyni, bagatellizálni. A megfelelő jó válasz emeli az emberlét méltóságát, élhetővé teszi az életet, a rossz vagy elrontott válasz rombolja ezt a méltóságot, és sebezhetővé teszi az életet. A létkérdések sokfélék lehetnek. 1.Vannak, amelyek eredendően azok, hiszen nélkülük nem képzelhető el (legalábbis teljes) emberi élet. Nincs ember, aki ne szembesülne valamikor ezekkel a kérdésekkel, ne várna vagy ne adna rájuk valamilyen választ. Bajba jutott emberekkel beszélgetve hamar kitűnik, hogy a legtöbb nyomorúság mögött egészen ősi igények sérültek meg: a szeretet, a bizalom, a védettség, az elrejtettség biztonsága, a lét értelmére vonatkozó bizonyosság (hogy alapvetően jó érzés lenni), a kapcsolatban létel öröme. Ezek a lét legalapvetőbb, legeredendőbb — és feltétlenül megválaszolandó kérdései. Újszülöttként meg sem tudjuk őket fogalmazni, mégis megmaradásunkat jelenti a válasz. S a válasz minősége később is döntően meghatározza saját feleleteinket. Akit szeretnek, az előbb-utóbb elhiszi, hogy ő is szeretetképes, akiben bíznak, hogy bizalomképes, s akivel kapcsolatban vannak, hogy kapcsolatképes. A jó válasz önértékelést, önelfogadást, önigenlést ad, meggyőz arról, 27

Református Teológiai Akadémia adjunktusa (Debrecen)

45

hogy érdemes élni. Paul Tillich teológus szép kifejezésével élve a jó válasz létbátorságot ad: "A létbátorság az az etikai aktus, mely által az ember igent mond önmaga létére, létezése mindazon elemének dacára, melyek konfliktusban állnak lényegi önigenlésével."28 De sokszor találkozunk a lelkigondozásban olyan emberekkel, akik épp ezekben az eredendő létkérdésekben szenvednek a rossz válaszoktól. Nem győződtek meg arról, hogy jó élni, mert senki nem győzte meg őket a szeretet, oltalom, védettség biztonságáról. A jól ismert regresszió jelenségének egyik legfontosabb üzenete a lét legalapvetőbb kérdéseire igényelt újabb vagy teljesen új válasz megszerzése. A lét alapfeltételeiben elbizonytalanodott ember talán még kétségbe esettebben akar újra és újra meggyőződni arról, hogy mégiscsak létezik az a bizonyos szeretet és elfogadás. Ha kell, provokálja, ha kell, koldulja. Kinek milyen a személyes eszköztára. Legnagyobb mélységében erről szól az egész lelki segítés is. Hiszen aki fölemeli a telefonkagylót, hogy egy ismeretlen embernek, egy ismeretlen hangnak elmondja, mi bántja, az legtöbbször a lét legalapvetőbb kérdéseit firtatja, — miközben talán egész másról beszél. A szavaiban talán egy elrontott, keserű napról, élményről beszél, de szavai mélyén kimondatlanul is megszólal a kérdés: "Elfogadsz? Meghallgatsz? Kapcsolatot adsz? Biztonságra segítenél? Megértenél? Bíznál bennem?" Ezek mind eredendő létkérdések, amelyek újabb vagy teljesen új válaszra várnak, hiszen itt történt a sérülés. A telefonáló ott és akkor nem tud maga válaszolni, legalábbis kielégítő módon nem. A segítőtől várja, hogy újra vagy új módon meggyőződjön szeretetreméltó voltáról. 2. A létkérdések másik csoportjába azok a kérdések tartoznak, amelyek létkérdésekké válnak. Erre is a telefonálók tanítanak meg bennünket. Egy-egy bajba jutott ember gondját hallva a segítő olykor talán mosolyogna: "ez olyan nagy baj? Csak ennyi?" S valóban: a lét nagy kérdéseihez képest apróságnak tűnhet egy elveszített tárgy, egy rosszul sikerült beszélgetés, egy főnöki igazságtalanság, egy elmulasztott jókívánság, egy hazug mondat, egy meglopott kapcsolat — de sohasem tudhatjuk, hogy milyen személyes összefüggésben szólal meg egy bagatellnek látszó mondat. Annyi látszólagos apróság "vághat bele" hirtelen a létbe, s befolyásolhat minden mást. Ha az ősi létkérdésekben sok a válasz nélkül hagyott vagy nem jól megválaszolt, akkor nagyobb esély van arra, hogy a mindennapi élet egyszerű kérdései is túlnőjenek önmagukon és egyszer csak létkérdésekké váljanak. Olyan bizonyos "utolsó cseppé egy túlöntött pohárban", amit már nem lehet meginni. A jelentőségük ezért kimondhatatlan. Ugyanis megfoghatók, értelmezhetők, vállalhatók. Bármilyen súlyos egy konkrét kérdés — még akkor is, ha az egész életet befolyásoló létkérdéssé vált —, mégis könnyebb így segítő kapcsolatot kialakítani, mint azzal az emberrel, aki azt mondja, hogy az egész élete fáj. Akinek az egész életével van valami baj, ő maga sem tudja, hogy mi, csak rosszul érzi magát a világban. Aki már képes arra, hogy felismerje azt a kérdést, ami létkérdéssé vált, azzal már elindulhatunk valamerre. Aki már észreveszi, hogy a hétköznapi történések között melyek azok az egyszerű események, amelyek mégis létkérdésekké váltak, s így hátrányosan befolyásolják az élet minőségét, az már rendelkezik azzal a motivációval, hogy felismerjen, belásson, változzon. A segítő számára ezért nagyon is fontosak azok a kérdések, amelyek önmagukban nézve nem túl jelentősek, mégis túlnőttek önmagukon, s hatással vannak az ember lét-közérzetére, ezért semmi módon nem kicsinyelhetők le. Bármilyen apróságnak látszik is egy elrontott mondat, elszenvedő alanya évekig hordozhatja magában be nem gyógyuló sebként. S akkor már létkérdéssé vált, ami feleletet kíván. 3. A létkérdések között van egy harmadik csoport is: ezek olyan kérdések, amelyeket az ember minősít létkérdésnek. S máris adja rá a választ. "Nekem az a létkérdés, hogy valamiből még többet szerezzek, még többet birtokoljak." Hogyne befolyásolná az életet az anyagi túlbiztonság, a siker, a hatalom, a társadalmi elfogadottság? A kiemelkedő egzisztencia? A "megnyertem", "legyőztem", "megszereztem" érzése? Ezek mégis csak kérdések. Attól válnak létkérdéssé, hogy valaki minden mást alárendel ezeknek. Valóban létkérdés lenne, hogy milyen márkája, színe van az új autónak, létkérdés lenne, hogy a reklámok határozzák meg önértékelésünket, létkérdés lenne, hogy pihenésünket a lehető legimpozánsabb látványosságokhoz szabjuk? Valóban létkérdés lenne kerítéseink vastagsága és átláthatatlansága? Van, akinek igen. Amikor azonban a mohóság és mértéktelenség háttérbe szorít minden mást, akkor ez az élet már mindenre és mindenkire veszélyesek lehetnek. Elsősorban azokra az emberekre, akik ilyen állétkérdésekhez szabják az életüket. V. Frankl mondta az egyik beszélgetésben az ipari, illetve konzumtársadalom lehetőségeiről, hogy "az emberek megkapják azt, amiből élhetnek, de hiányzik nekik az, amiért élhetnének. "29 Ebből aztán unalom, majd depresszió lesz. 28 29

Paul Tillich: Létbátorság. Teológiai Irodalmi Egyesület, Budapest, 2000. 13. A Vigília beszélgetése Viktor Frankkal. Vigília, 1987/3. 212.

46

Talán az ilyen bajba jutott embereknek a legnehezebb segítséget nyújtani. Hiszen ahhoz az életet meghatározó értékrendszert kell átalakítani, a saját minősítéseket megváltoztatni. Hogy kiderüljön, ami addig létkérdésnek számított, az valójában csak egy lehetőség a sok között. 4 A legnehezebb mégis az, amikor az élet maga válik létkérdéssé. Titokzatos folyamat, hogy egy ember eredendő vagy azzá váló létkérdéseivel birkózik, s egyszer csak eljut a végső kérdésig: az élete önmagában válik kérdéssé, kérdésessé. Mennyi rossz kapott válasz, s mennyi elrontott adott felelet kell ahhoz, hogy valaki azt mondja: "így nem élhető az életem, így nem kell nekem." Voltak (vannak?) korok, amelyekben nem volt túl nagy értéke az emberi életnek. Egyik pillanatról a másikra kérdéssé vált, hogy megmarad-e a csupasz lét, vagy megszűnik? Újra és újra elgondolkodtató, hogy ilyen körülmények között milyen különleges erőt és leleményt adhat az embernek a túlélési ösztön, az élet akarása. Az élni akaró ember képes a legképtelenebb helyzetekből is kimenekülni, amikor talán már minden reménytelennek látszik. Miért válik az élet mégis olykor kérdésessé? A Biblia több olyan megrázó emberi sorsot is bemutat, amelyben maga a csupasz élet vált teherré és hordozhatatlanná. Az egyik sors Illésé, Isten prófétájáé, aki szinte emberfeletti módon vetette be magát a küzdelembe, hogy meggyőzze Izraelt Isten hatalmáról. A Karmel hegyen egy nagy ítéletben fényes győzelmet aratott a Baal papokkal szemben, mégis szembesülnie kellett azzal, hogy még a nagy győzelemben is el lehet halálosan fáradni, s még ez sem teszi kevésbé törékennyé, sebezhetővé az emberi életet. Menekülnie kellett a királyné haragja elől, hogy mentse a csupasz létét. A pusztába érve mégis leroskadt, és keserűen kiáltott Istenhez: "Elég most már Uram! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél!" (1Kir19,4) A másik példa Jóbé, a hűséges igazé. Ő aztán igazán tudott veszíteni. Gyermeket, vagyont, egészséget. Fájdalmas volt a veszteség, de hordozta. Míg a barátai rá nem döbbentették, hogy mennyire sajnálni való ember. S akkor megátkozta születése napját: "Vesszen el a nap, amelyen születtem, az éjszaka, mely tudta, hogy fiút fogant." (Jób3,3) Illés a nagy küzdelem adta kimerültség, Jób a veszteségtorlódás miatt érezte kérdésesnek az életét. Mindkét történet befejezése tanulságos lehet a mai lelki segítők számára is. A kimerült Illés mellett egy angyal jelenik meg, lángost és vizet kínál neki. Egyszerűen megeteti. Nem az élet értékéről elmélkedik, nem győzköd, nem szemrehányást tesz, hanem megeteti Illést. A szeretetteljes praktikumnak aligha lehet szimbolikusabb megfogalmazása. Táplálni azt, aki meggyengült létbátorságában. A telefonkapcsolat nem alkalmas lángos átnyújtására, mégis van tápláló funkciója. A megértő hallgatás, az elfogadó szó is táplál, hiszen visszaadhatja az élet-igenlő létbátorságot. Jób halálvágya más módon válik élet-igenléssé. Elkezd vitatkozni magával Istennel, egyszerűen megfogalmazza azt, ami benne van. Így bejár egy nagy önismereti utat, amelyben megtanulja más szempontból is látni a saját veszteséges életét. Ez az áldás. Megmenekülési útja: saját palástolásmentes őszintesége. Ha nagyon mai szemmel olvassuk Jób történetét, szembetűnik, hogy a vele vitatkozó barátok egy szempontból nem is olyan rossz lelkigondozók, hiszen verbalizmusra segítik Jóbot. Felfakad belőle a szó, és beszél, beszél. S milyen jól teszi! Az értő hallgatásnak akkor van haszna, ha önértő beszédre ösztönzi a segítséget kérő embert. Ez talán még fontosabb akkor, amikor már az élet válik létkérdéssé, hiszen annál súlyosabb a helyzet, minél hallgatagabb a bajba jutott ember. Illés és Jób megmenekülésében van egy közös mozzanat is: haladékot adnak maguknak. Nem ők dobják el maguktól az életet, hanem életük elvételét Istentől kérik. Még van bennük visszatartó erő. S ez az "áttolás" az élet megmaradásának élményével jár. Nem kis teher a puszta létüket is feleslegesnek érző emberekkel segítő beszélgetést folytatni. Az egyik legfontosabb törekvésünk talán a haladékszerzés. Hiszen csak az időnyeréssel szerzett haladék adhat módot arra, hogy segítsünk belátni: az eredendő vagy azzá váló létkérdésekre újra lehet válaszolni. Az élet egyszeriségét és megismételhetetlenségét újra el lehet fogadni. Mert az élet valóban a legfontosabb létkérdés. (Elhangzott 2000. április 15-én a Református Kollégium Oratóriumában, a jubileumi találkozó szakmai ülésén.)

47

30 ÉVES A DEBRECENI LELKISEGÉLY TELEFONSZOLGÁLAT Telefonos napi jubileumi konferencia 2000. május 5.

Rénes László30: Lelkisegély Telefonszolgálatunk a statisztika tükrében

(részletek) 1997 óta készülünk erre a jubileumra. Akkor fogalmazódott meg az az ötlet, hogy 2000-ben, a megalakulásunk 30. évfordulójának évében jelentessünk meg egy könyvet, ami a munkánkról és tapasztalatainkról szól. Egy alapos tanulmány elkészítéséhez alapos adatfeldolgozásra is szükség van. Még ebben az évben kidolgoztuk az adatfeldolgozás rendjét. A régi IFOTES probléma-katalógust, amit eddig használtunk, némileg kiegészítettük, hogy minél árnyaltabbak legyenek az összesítéseink. 1998-ban a Soros Alapítvány támogatásával elkezdődhetett a gyakorlati munka is: először egy számítógépes programot írattunk, ami az adatkezelést végzi el, majd 6 ügyelőnk elkezdte a régi jegyzőkönyvek feldolgozását. Minden jegyzőkönyvet újra elolvastak, ahol kellett, ott módosították, kiegészítették a problémák kódolását a jegyzőkönyvben leírtak alapján. Hatalmas munka volt ez, egy-egy ügyelőnknek több ezer jegyzőkönyvet kellett végigolvasnia! Ezúton is köszönöm figyelmes és szorgalmas munkájukat. Mindezzel 1999 nyarára lettünk készen, ami után Kozma Ferencné Bori az összes adatot gépre vitte. A köszönet neki is kijár. 1999. októberében a Debreceni Egyetem szociológus szakos hallgatója, Czinkóczki Ági kézhez kapta ezt a hatalmas anyagot, hogy próbáljon egy tanulmányt kihozni belőle. Kitartásának, lelkiismeretességének és fogékonyságának hála hamar megismerkedett a lelkisegély telefonszolgálat specifikus munkájával, s most, alig egy hónappal ezelőtt a kész tanulmányt letette az asztalunkra. Reméljük, idén ősszel, mikor a könyv várhatóan megjelenik, mindannyian meggyőződhetnek arról, hogy Ági milyen szép munkát végzett. A könyv gerincét ez a tanulmány fogja adni. Adatfeldolgozásunk 1983 és 1998 közötti évekre, tehát a 30 éves fennállásunkból mindössze 16 évre szorítkozott. Ennek az az oka, hogy 1983-tól vezetnek szolgálatunknál jegyzőkönyvet, amelyben a problémákat kódolással is feltüntetik. 1970 és 1983 közötti időszakban füzetben vezették a feljegyzéseket a beszélgetésekről. A füzetbe minden ügyelő annyit írt a Hívóról, a problémáról és a beszélgetésről, amennyit jónak látott, így ezeknek az éveknek az adatai nem összevethetőek a későbbi időszak viszonylag pontosan meghatározott adataival; a két féle feljegyzési forma önmagában nagy eltéréseket jelenített volna meg. Sajnáltuk, hogy a 70-es évek adatairól le kell mondanunk, hiszen így nem tudjuk összehasonlítani a 80-as és a 90-es évekkel. Az adatfeldolgozás alapjául a következő adatok szolgáltak: A Hívó neme, korcsoporthoz tartozása, problématípusok, ill. régi vagy új Hívóról van-e szó. Már említettem, hogy a 60-as években készült IFOTES probléma-katalógust bővítettük ki a feldolgozáshoz. Ez azt jelenti, hogy egy-egy kódszámon belül finomítottuk a problémák megnevezését: többek között például a munkahelyi problémánál a régebben nem létező munkanélküliséget tüntettük fel; a házassági krízisnél a válást külön vettük; a szenvedélybetegségeknél elhatároltuk egymástól az alkoholproblémát, a drogozást és az egyéb szenvedélybetegségeket; a cry for help hívásoknál a tudatos szuicidiumot választottuk el a krízis egyéb formáitól. Így az előző probléma-katalógus 15 választási lehetősége 29-re gyarapodott. Most pedig lássunk néhány konkrét adatot. Ezalatt a feldolgozott 16 év alatt a Debreceni Lelkisegély Telefonszolgálatnak 25.242 érdemi hívása volt. Ezekben a hívásokban 36.918 probléma lett megnevezve. A Hívók 62%-a nő volt, 38%-a férfi. A nők aránya mindig is magas volt. Érdekesség, hogy 1993-ban és 1994ben elérték a 75-77%-ot, ami már talán túlságosan is aránytalan. Ha ezt a 16 évet két egyenlő részre osztjuk, s az 1983-1990 és az 1991-1998 közötti időszakot összehasonlítjuk, akkor az összes érdemi hívásból 44% esik a döntően 80-as évekre, még 56% az utóbbi időszakra. Ebből következtethetünk arra, hogy a Szolgálatot, a szolgáltatásunkat egyre inkább ismeri a lakosság, de arra is gondolhatunk, hogy az egyre több nehézség, probléma viszi az embereket a segítségkérés felé. A 80-as évek és a 90-es évek Hívóinak korcsoport szerinti összehasonlítása szerint a következőket állapíthatjuk meg: a 26 és 39 év közötti korosztály már a 80-as években is a legmagasabb arányban, 34%-ban volt jelen, de ez tovább emelkedett a 90-es évekre. Itt már 39%-os volt az arányuk, még a 60 év felettiek nagyon csekély aránya a 6%-ról 4%-ra csökkent. Bizonyára leginkább az érdekel bennünket, hogy milyen problémákkal keresnek meg minket. 30

a Lelkisegély Telefonszolgálat titkára (Debrecen)

48

(1.) (2.) (3.) (4.)

A hívások 13,6%-ában magányra, izolációra panaszkodnak, a partnerkapcsolati konfliktusok a hívások 12,7%-át érintik, a családi élet zavara 8,6%-ban jelenik meg, házassági krízisek 7,8%-ban mutatkoznak meg a beszélgetések során. Szenvedélybetegségekről 6,5%-ban számolnak be, cry for help hívás az összes hívásnak a 2,1%-a volt. Egy-két konkrétumot kiemelek a fent említett problémákkal kapcsolatban: (1.) A magány érzése várhatóan markánsabban jelen van a 90-es évek hívásaiban, ami meglepő viszont, hogy egy fiatalabb, életerős korosztálynál, a 26 és 39 év közöttieknél szerepel a legtöbbet említett problémaként a magányosodás érzése. Érdekes az is, hogy a férfiak 15%-ánál van jelen ez a probléma, a nőknél viszont kevesebbszer fordul elő: 12,5%-ban. (2.) A partnerkapcsolati konfliktusok, zavarok egyértelműen a fiatalabb korosztályok problémája, azon belül is a 19 és 25 év közöttieknél volt a legmagasabb. (3.) A családi élet zavara és a házassági krízisek között korrelációt találunk. A nők kétszer annyian hozták problémának a családi gondokat. A 40 és 59 év közöttiekre jellemző leginkább. (4.) A házasságon belüli krízisek jelentősen nagyobb arányban jelentek meg a női, mint a férfi hívásokban. 1985 és 1991 közé eső években az átlagnál magasabb arányban jelent meg az öngyilkosság. Ha ezt összevetjük a többi problémával, akkor korrelációt fedezünk fel az öngyilkosság és az alkoholprobléma között, illetve a magányosodás érzése között. Az alkohol a vizsgált 16 év alatt a férfiak hívásaiban kétszerte többször szerepel, mint a nőknél: a férfi Hívók 8,1%-ban, a nők 4,2%-ban számoltak be erről a problémáról, illetve a 26 és 39 év közötti korosztályból kerültek ki legtöbben. A szuicidium mindkét nem esetén körülbelül azonos arányban jelent meg a hívásokban, különbséget a probléma korcsoportok közötti megoszlásában találhatunk. Míg nők esetén a legnagyobb arányban a 40-59 éves korcsoportból telefonáltak, a férfiak esetén a 26-39 éves korosztály a domináns. 1998. július 1-je óta a Szolgálatunkat zöld számon lehet hívni. Az említett tanulmány 1998-ig vett adatokkal dolgozik, így a zöld szám bevezetése óta történt változásokról nem számolhat be. A legszembetűnőbb, hogy ugrásszerűen megnőtt a hívások száma, pedig ettől az időtől kezdve már csak két megyéből lettünk hívhatóak. 1999-ben az érdemei hívások a kétezres nagyságrendről felemelkedett 3 ezer felé, a nem érdemi hívások pedig egy év alatt annyira emelkedtek, mint előtte 5 év alatt összesen. Az utóbbi horribilis emelkedést a gyerekek és tinédzserek heccelődő hívásaiknak köszönhetjük. Ezzel együtt jelentősen emelkedett a 18 év alattiak érdemi hívása is. Jelenleg 30%-a a Hívóinknak 18 év alatti, az előző 16 év átlagával szemben, mikor jelenlétük mindössze 12%-os volt. 1999-ben a 60 év felüliek aránya nem változott, továbbra is alacsony, 4-5%. Valamelyest csökkent a 40 és 59 év közöttiek és a 26 és 39 évesek aránya (kb. 5-7%-ot), de ez csak az arányokban van így, mert a hívásszámok itt is emelkedést mutatnak. A hívásszám emelkedése tavaly tehát leginkább a 18 év alattiaknak köszönhető, de a középkorú generáció jelenléte sem csökkent. Érdemes megemlíteni még, hogy szolgálatunk Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékből hívható. Az utóbbi 1 év tapasztalata az, hogy egyre több hívásunk van vidékről, elsősorban a szomszéd megyeszékhelyről, illetve mindkét megye kisebb-nagyobb városaiból. (Elhangzott 2000. május 5-én a Református Kollégium dísztermében, a Telefonos napi jubileumi konferencián.)

Gyöngyös XIII. LESZ Országos Konferencia 2000. szeptember 1-3.

A szakmai előadások rövid ismertetése Dr. Schaffhauser Franz: Értékeink értéke31 legnagyobb érték: igent mondani az élet értékeire; magára az életre igent mondani. Igazi tanácsadóvá a szívünk által válhatunk. Az intellektusunkkal tudjuk, hogy mik az értékek, de a szívünk ad igazi magyarázatot a dolgokra. Nietzsche az értékek átértékeléséről írt. Az értékrend átalakulása mindig megvolt történelmünk során, hiszen egyes koroknak másabb volt az értékválasztása. Talán a polgáriasodás során ez jobban felgyorsult, markánsabban megjelent a mindennapi életben.

31

ELTE Neveléstudományi Intézet kandidátusa (Budapest)

49

Az érték az, ha egy cselekedetet, egy viszonyulást, egy tárgyat, egy tényállást előnyben részesítünk. Az értékek akkor alakulhatnak át normákká, ha pozitív a hozzáállás. Az értékek szabadon választhatók, ami az egyén felelősségét növeli. Vállalt választásokról van szó. Viktor Emil Frankl az élet igenlését vállalta. Mondj igent az életre minden körülmények között. Tanulj meg igent mondani, mindennek a dacára. Igazán az segít, aki értékekhez vezet el. Mivel tesszük értékké az életet? Egzisztenciálisan az ember inkább válaszoló lény, s nem kereső. Ezért kell értékek felé orientálni a Hívókat; a perszonális értékeiket kell felfedeztetni velük. Alkoss, hozz létre valamit, a belőled kivetülő értékek így tárgyiasulnak, megjelennek alkotásként. E közben a világ értékeit magadba építed. Mit tesz a segítő? A segítő ember ebben a helyzetben a kliensért van. A számára való jelenlét egyfajta önfelejtés, egy túlemelkedés önmagunkon: öntranszcendencia. Ellenben a kor szelleme csábít az egoisztikus életre. Régen az alapvető értékekre (pl. tisztesség, emberség, jóság, becsület stb.) azt mondták: kell, ma már azt mondjuk: kellene. A „kell” teszi az értéket normává. A „kellene” ezt feloldja. Ha nem tudunk mormatívak lenni, legyünk affirmatívak. Értékeket választani kell. Olyan élethelyzet nincs, amiben nem lehet választani. Mindig lehet választani, és mindig lehet a jót választani. A legrosszabb választás - a választás elhagyása vagy elnapolása. Frankl szerint az embert nem a pszichofiziológiai fakticitások határozzák meg, ez redukcionizmus, dimenzióvesztés lenne. Az embert antropológiailag meghatározó tényezők a célok, értékek és normák, amelyekre törekszik. Önmegvalósítása öntranszcendencia, amelyben értelemre törekszik. Az értelemre vezető út az ember számára a beállítódási, az alkotói és az élményértékeken keresztül vezet, s az ember felelőssége, hogy ezt megtalálja. Csörgő Zoltán: A hagyományok megtartó ereje32 A racionalizmus százada, a felvilágosodás által trónra emelt tudomány mítosza, mely szerint a racionálisan megközelíthető igazság biztos kritériumai segítségével az objektív világ módszeresen megismerhető, kontrollálható és birtokolható, mint mítosz kevésnek bizonyult. Érződik a fordulat, új paradigma alakul, ahol a tézis a hagyomány, az antitézis a tudomány, a szintézis a hagyomány és a tudomány egysége. Ebben az eszmélésben a hagyománynak, mint újra felfedezett értéknek, közösséget megtartó erőnek, jelentős szerepe van. A modern tudomány és a holisztika világképe között lényeges különbség van. A technológiai forrongás, az információs társadalom kialakulása alapvetően megváltoztatja életünket. A hagyomány megítélése az átélésen múlik. Lehet összetartó, de lehet béklyó is. A hagyomány az immateriális rendet teremti meg. A hagyomány az élet minden területén érvényesül. Paul Rubenstein: Normák a meghallgatásban33 Az előadás első részében ismerteti szervezetük felépítését. Megtudhattuk, hogy a telefonszolgálat hogyan épül rá a face to face segítői kapcsolatokra. A személyes találkozás nem sokban különbözik a telefonos munkától, hiszen ugyanazt tudja felajánlani a segítő, mint a telefonos ügyelő. Shri Lankán nagyon magas az öngyilkosságok száma, viszont a telefonos ellátottság csekély. Ezért az itteni önkéntesek személyesen próbálják felkutatni a problémás embereket. Önkénteseik börtönökben is aktívan segítenek több országban, így Angliában is. Hong Kongban nem régen indult be egy kínai nyelvű telefonos szolgáltatásuk, aminek ma már havonta tízezer hívása van. A Befrienders „történelméből” kiemeli Chad Varah személyét, aki 1953. november 2-án indította be a telefonos segítést. Varah eleinte egyedül végezte ezt a munkát, de miután egyre több kliense lett, önkéntesekkel kezdett együtt dolgozni. Észrevette, hogy az önkéntesekkel a kliensek szívesen beszélnek, s ezután sokan közülük már nem igénylik a szakember segítségét. Ebből a megfigyeléséből jutott arra az elhatározásra, hogy ezt a munkát teljes mértékben önkéntesekre építse. A Befrienders folyamatosan képez ki önkénteseket. A jelentkezők alapos szűrésen esnek át, nem a végzettséget nézik, hanem a készségeket. Önkénteseiknek többféle tréningekkel biztosítják a szakmai fejlődést. A Befrienders 8 pontos kódexe az elsődleges célokat és elveket, illetve a normákat rögzíti. A normák a helyes cselekvést vezérlő támaszaink, a segítő kapcsolatban is. Különösen fontosak, mondhatjuk azt is, életbevágóak az öngyilkosság gondolatával foglalkozó személyek meghallgatásában és megsegítésében. Elsődleges normánk, hogy a lelki elsősegély telefonszolgálat az öngyilkosság megelőzéséért van. Emlékezzünk csak a mozgalmat elindító mondatára: „mielőtt kezet emel önmagára, hívja fel ezt a számot”. A legegyszerűbb, ugyanakkor a legnagyobb kihívás a küldetésünk.

32 33

A Javas-lap c. folyóirat főszerkesztője, tudományos kutató (Budapest) Befrienders International Kuratórium tagja, Samaritan önkéntes (London)

50

10 éves a Debreceni Drogambulancia Beszámoló a jubileumi konferenciáról készségfejlesztésre, a drogprevenció mellett a kortársak és a média hatásaival is foglalkozni kell. • egyéb (pl. munkahely, egyházi közösségek, katonaság, gyermekvédelmi intézmények, média, szabadidős tevékenységek színterei stb.). Dr. Kassai Farkas Ákos főorvos a szocioterápiás lehetőségeket ismertette. Kiemelte, hogy minden humán tevékenységben, társas kapcsolatokban működnek szocioterápiás elemek, ha a kreatív önmegvalósítás szociális tanulás útján képes kiteljesedni. A szocioterápia mindenekelőtt a rehabilitáció legfőbb eszköze. A szocioterápia alkalmazható járóbeteg és fekvőbeteg ellátásban is. Célja, hogy hatékony, tájékozott, szocializált egyén kerüljön ki a terápiából, aki vissza is tud illeszkedni a külvilágba. • A szocioterápia jellemzői: • medicinális szempontból kiegészítő jellegű, • pszichoterápiás eredmények elmélyítésére alkalmas, • humántevékenységek, melyek a személyiség kibontakozását szolgálja, • hierarchikus viszony helyett partnerkapcsolat. Az előadó szerint fejleszteni kellene az intézményi hátteret, újabb ellátási formák költségkímélőbb megoldások lehetnek (pl. nappali kórház, gyógyító célú foglalkoztató, védett szállás, védett lakás, védő munkahely, átképző intézmények stb.). A szocioterápia főbb fajtái: • munkaterápia • a munkaképesség visszaállítását célozza, • foglalkozás-terápia • élménycentrikus, kreatív-alkotó erőket fejlesztő, az individualitást preferáló; formái lehetnek: • a kreatív és művészeti terápiák, (de passzív művészet-terápia is), • zeneterápia (szintén aktív és passzív formában), • biblioterápia (irodalmi művek feldolgozása) • színjátszás-terápia, • mozgásterápiák (pl. tánc, pantomim, gesztus stb.), • játékterápiák (jellemzője: az öröm, élmény, feszültség-oldás, kapcsolatteremtés, készségfejlesztés), • kombinált foglalkozásterápiák. • a szociális készségek terápiája • célja pl. az önálló életvitel elérése, az énérvényesítés stb.

A Debreceni Drogambulancia megalakulásának 10. évfordulóját ünnepelte, s ebből az alkalomból tartott tudományos konferenciát október 17-én, a Kenézy Kórházban. Sajnálatos módon - a meghívóban feltüntetett - elismert szakemberek közül Degrell István és Gerevich József professzorok, ill. KályKullay Károly mentálhigiénikus nem tudtak eljönni előadást tartani. Ettől függetlenül nagyon színvonalas konferencián vehettünk részt, sok, érdekes, jól interpretált előadásokat hallhatott az érdeklődő. Az alábbiakban szeretném ismertetni a programot, s az általam érdekesebbnek ítélt előadásokat egy kicsit részletesebben ismertetni: Topolánszky Ákos (ISM helyettes államtitkára) először a hazai kábítószer-helyzetről beszélt: 1996-ról 1997-re duplázódott a regisztrált drogfogyasztók száma. Ez a drasztikus emelkedés azóta is folytatódik. A kábítószerrel való visszaélés, mint bűncselekmény elkövetés is egyre több. 1995-1999 között két és fél szeresére emelkedett a tizenévesek drogfogyasztása. Az új törvények szigorúbban járnak el a droggal való kereskedéssel szemben, bár a drogkereskedelem már az évtized elején-közepén kialakult. Az előadás nagyobbik része a prevencióról szólt: A problémakezelés hatékonysága nem akkor jó, ha a krízis környékén történik, hanem ha jóval hamarabb; ezért természetes, hogy a prevencióra egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni. El kell érnünk, hogy társadalmi szinten képesek legyünk kezelni ezt a kérdést, de elsősorban a helyi közösségek tudnak a probléma ellen tenni. A prevenció fogalmazása szerint: szakma és szemlélet, ill. tudás és részvétel. A feladatok több szinten adottak: • társadalmi szint, • közösségi együttműködés, • prevenció, • kínálatcsökkentés. A megelőzési rendszer is többrétű: • szenzitizáló programok, • iskolai és közösségi programok, • média programok, • szabadidő/sport programok, • hiteles modell típusú programok, • integrált programok (kutatás/tervezés/kiértékelés). A megelőzés színterei: • a család, ami érték- és mintát közvetítő közösség, • az iskola, ahol holisztikus szemlélettel kell a munkát végezni, be kell vonni a családokat is, nagy hangsúlyt kell fektetni a

51

A terápiás közösség alapelvei: • nondirektív, • tolerancia, • közösségi szellem, • realitáselv. Terápiás közösség színterei: • nagycsoport • központi fórum, ahol minden probléma felvethető, • miliőterápia • lényege: alkalmazkodás, mások érdekeinek elfogadása stb. • napirend. Dr. Oláh Róza főorvos a devianciák kialakulásáról, a család elsődleges minta-szerepéről, a már gyerekkorban észrevehető deviáns jegyekről foglalta össze mondandóját. A veszélyeztetettség kísérleti prognosztikai skáláját fólián mutatta be. Ezek a következők a családi háttér szempontjából: • átlag alatti jövedelem, • átlag alatti lakáshelyzet, • átlag alatti kulturális színvonal, • alapvető életformaváltás, • ideg- és elmebeteg a családban, • deviancia a családban (bűnözés, alkoholizmus, öngyilkosság stb.). A családstruktúra deformációi is jellemzőek: • csonka család, • újraházasodó szülő, • partnert gyakran változtató szülő, • hányatott életsors, • intézetben nevelkedés. A főorvosnő megfigyelésekre alapozva elmondta, hogy a (majdan) problémás gyermekeknél sokszor tapasztalható, hogy a szülők nagyon keveset beszélgetnek velük. A verbalizálás gyakran csak fenyegetés, szidalmazás, tiltás vagy panaszkodás. A hajlamosságot a devianciákra "bejósolni" sok-sok jelből lehet, ezek közül néhány érdekesebb: • unatkozó, önmagával nem tud mit kezdeni, • koravén attitűdök, • anyagiasság, • kompromisszumok elvi, verbális elutasítása, • agresszív viselkedési ideál, • hangoztatott fatalizmus, • cinizmusság vagy közönyösség, • tárgyatlan becsvágy, bármiféle személyes siker erőltetése, • túlhajszolt függetlenségigény, a kapcsolódás igényének tagadása, • sivár társkapcsolat, • impulzív reakciók, • rossz frusztrációs tolerancia, • vandalizmus dacból, versengésből vagy csoporthatásra, • infantilis csábulékonyság, sodródás.

Dr. Máté Valéria pszichiáter, ambulanciavezető a Drogambulancia munkájának 10 évét tekintette át rövid beszámolójában. Statisztikai adatokat láthattunk, amiből megtudhattuk, hogy mikor hány klienst és hozzátartozót fogadtak, egy-egy évben mennyi volt a terápiás ülések száma, ill. a drogok használatáról is kirajzolódott egy-két tendencia. Az elért eredmények mellett a jövő feladatairól is beszélt. Fontosnak érzi, hogy bevezessék a szupervíziót, a tudományos tevékenységek növelését, ill. integrált pszichoterápiák alkalmazását. Varga Éva klinikai szakpszichológus a motiváció jelentőségéről szólt. Nagyon sajátos motivációs rendszerről van szó, hiszen már a betegség is nagyon sajátos, specifikus. A motiváció kialakulását sok tényező befolyásolja: pl. a függőség-vágyvisszaesés komponensek, de a kliens kialakult képe magáról és a droggal való viszonyáról is befolyásoló. Általában először nem is a leszokás motivál, hanem a külső erők (beilleszkedési zavarok, egészségi állapot romlása, a környezet ráhatása stb.). A leszokás felé terelő tényezőket mindig tisztázni kell: miért éppen most kér segítséget, mit vár a kliens a terápiától. Lehet, hogy csak egy "gyengébb" drogra akar áttérni, ebben motivált a kliens, s nem a teljes absztinenciában. Éppen ezért közösen kell a klienssel megtervezni a terápiát. A motiváció alakulása függ a kliens-terapeuta kapcsolatától, a megtervezett terápiától is. A kapcsolati kínálatnak és elvárásnak tehát mindig szinkronban kell lenniük egymással. Fontos része a terápiának az intézményi keretek betartása, hiszen a kliensekre jellemző, hogy feszegetik a határokat, kereteket, korlátokat, szabályokat. A szabályok, a rendszeresség viszont biztonságot is ad. A drogos mintáktól való távolodás is erősíti a motivációt. A felelősség fokozatos áthárulása a kliensre szintén a motivációt segíti. A motivációk kialakítása a közös küzdelem gyümölcse. A terápiába delegált kliensnél (hozzátartozók által, ill. rendőrségi eljárás alatt állók) is ki lehet alakítani a motivációt. Dobi Mária mentálhigiénikus a szenvedélybetegség és a család kapcsolatáról mondta el tapasztalatait; Simonné Kiss Mónika szociális munkás az ambulancia egyéni és csoportos szociális munkájáról számolt be. Munkája során tapasztalja, hogy az exploráció során a pszichés diszfunkciókra is fény derül. Kovács Károly klinikai szakpszichológus egy sikeres "esetet" ismertetett, ahol több visszaesés kapcsán folyamatosan tartotta a kapcsolatot a klienssel, s most már nem kell tartani a visszaeséstől. Rénes László

52

Kerekasztal beszélgetés a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálatnál tehát, mit vár, keres (ellazulást, megkönnyebbülést, szorongások oldását, esetleg a problémákat így jobban ki tudja kerülni stb.). Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásával a terápia típusát is megválasztják (viselkedésterápia, családterápia stb.). Az intézményükben mindenki rendelkezik valamilyen terapeuta végzettséggel. Németországban is a betegek 95%-a külső nyomásra kezd el foglalkozni az alkoholproblémájával. A szenvedésnyomást az ún. szociáliskároktól való félelem is megerősíti (pl. munkahely elvesztése, válás, a család elfordulása, anyagi lecsúszás stb.). Ezeknek a tudatosítása a kliensekben a motivációt is erősíti. Figyelmet fordítanak az ún. társfüggőség problémájára is. Minden függő mellett lehetnek/vannak társfüggők (pl. feleség, aki elnézi az ivást, kollégák, akik helyette megcsinálják a munkát). Sokszor a gyógyulást ezek a hozzátartozók hátráltatják. Mindamellett ők is lehetnek "visszaesők", akár szomatikus problémák jelenhetnek meg náluk. A tanácsadó nemcsak alkohol- és drogfüggőkkel foglalkozik, a klienseik mintegy 20%-a étkezési zavarokkal küszködő. Náluk 10 bulimiára 1 anorexia nevrosa eset jut. Ambulánsan nagyon nehéz ezeket a betegségeket kezelni, ezért minden második kliensük be kerül kórházi ellátásba. A vendégek megerősítik, hogy fontos az egészségügy és a szociális szféra együttműködése, mert minden esetben a beteg hatékonyabb ellátását eredményezi az összefogás, s az egyes területeknek kevesebbe is "kerül" a beteg gondozása (pl. rövidebb időt vesz igénybe a fekvőbeteg ellátás). Az igazán gyümölcsöző együttműködések hosszú évek alatt alakulnak ki, ezalatt tud kialakulni a munkakapcsolat, az egymás munkáját megillető tisztelet. Németországban is szükség van a hatékonyság növelésére, hiszen kb. évente 2 ezer ember drog hatása miatt és 80 ezren pedig alkohol okozta problémák miatt veszti el az életét.

A RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat 2000. október 18-án kerekasztal beszélgetést rendezett "Az egészségügyi és szociális ellátás együttműködési lehetőségei a szenvedélybetegek ellátása terültén" címmel. A beszélgetésre két szociálpedagógus és pszichoterapeuta érkezett Németországból, a Passau-i Pszichoszociális Tanácsadó munkatársai: Walter Jonas és Bernhard Tischlinger. A külföldi vendégek ismertették a szervezetük munkáját, szolgáltatásaikat, ill. a náluk működő intézmények közötti kapcsolatrendszert. Walter Jonas elmondta, hogy intézetük nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a betegek érdekében a lehető legtöbb szakterülettel szoros kapcsolatban legyenek (pl. kórházak, háziorvosok, szakklinikák, szociális irodák, munkaközvetítők, bíróságok, javító-nevelő intézetek, iskolák és munkaadók). A kezdeményezésük eredménye, hogy 12 éve rendszeresen munkacsoportban találkoznak a különböző területek képviselői. A nekünk szokatlan példa, hogy a tanácsadó a munkaadókat is megkeresi, ezzel is segítenek betegeiknek abban, hogy ne veszítsék el munkahelyüket. Arra még nem volt példa, hogy a sikeres terápia után munkáltató ne vette volna vissza a dolgozóját! Iskolákkal - egyes hazai kezdeményezésekhez hasonlóan - prevenciós kapcsolatban állnak: munkatársaik rendszeresen járnak a diákoknak órákat és beszélgetéseket tartani. Passauban és 40 km-es körzetében 3 kórház működik. A szervezetük képviselői rendszeresen látogatják ezekben a kórházakban a betegeket, felajánlva a kórházi kezelések után is a segítséget. A betegektől engedélyt kérnek, hogy a háziorvosukkal együttműködhessenek. Nagyon fontosnak tartják a háziorvosokkal a kapcsolatot, ami náluk nagyon jól működik. Az ambulanciájukon átlagban 6 hónapig tart a terápia az alkoholbetegeknek. A drogfüggőknél pedig nem ritka a 3-4 éves kapcsolat. Az alkoholisták közül, akikkel legalább 5 alkalommal találkoztak kb. 40%-uk lesz absztinens. A drogfüggőknél viszont azt is eredménynek érzik, ha rendszeresen eljárnak a terápiára. Az ambuláns kezeléseken évente kb. 600 beteg fordul meg, akikből 50-60 főt küldenek szakklinikákra. A hét különböző napjain 5 féle önsegítőcsoportot tartanak. Bernhard Tischlinger szerint nekik nem azzal kell foglalkozniuk, hogy a beteg pl. mennyit iszik, hanem az okokat kell közösen megkeresni; pl. miért a droggal vagy az alkohollal "jutalmazza" magát,

53

Rénes László

Egy kis pszichológia... A segítőkapcsolatok pszichológiája A klienssel való találkozás A klienssel először találkozva különböző benyomások érnek bennünket, a szimpátia kérdése is ilyenkor dől el, ill. problémájáról már ekkor egy "előfeltevés" megfogalmazódik bennünk. A segítő szerepe a kliens szerint: • omnipotencia, • tekintély, • a megoldás az ő kezében van, • a felelősség is az övé, • "felérendelt". Egyensúlytalanság van a kliens és a segítő között, ezért ki kell alakítani a partner szerepet, hogy egészséges egyensúly alakuljon ki. Az elégedettség Az elégedettség bizonyos fokának átélését a biztos lelki egzisztencia elengedhetetlen feltételének kell tekintenünk. Ahelyett, hogy negatív kritikával kezdenénk, bizonyos esetekben először az elégedettség növeléséről s ezzel együtt jobb lelki egyensúlyról kell gondoskodnunk. A szociálisan alkalmazkodó magatartásnak előfeltétele egy bizonyos elégedettség. A megbillent lelki egyensúlyt bosszúval, egészen a gyűlöletig erősödő elutasítással, felfuvalkodottsággal, rombolási hajlammal próbálják helyrebillenteni. Különösen aggasztó az önelfogadás létrejövő hiánya, amely elkerülhetetlenül a belső egyensúly zavarához és ezáltal az elégedettség élményének hiányához vezet. Az önelfogadás három érzelmi tulajdonságon alapul, amelyek kialakulatlansága megbéníthatja az életvezetési képességet; ezek az önértékérzés, önbecsülés és önbizalom.34 Az érzelmi alapszükségletek Az érzelmi alapszükségletek megfelelő kielégítésének hallatlanul nagy jelentőségéről szóló felismerést Freudnak köszönhetjük. E szükségletek közé tartozik többek között a szeretet különféle formájú átélésének szükséglete szeretetet adni és kapni-, a gyengédség, a valakihez tartozás, az elismerés, a siker szükséglete, stb. E szükségletek kielégítése terén az ember nem önellátó. Ezért úgyszólván valamennyi érzelmi szükséglet a kielégítő emberi kapcsolatok iránti alapszükségletbe torkollik. Az ember sohasem egyedül, önmagában fejlődik, hanem mindig csak másokkal való kapcsolatában, akár pozitív, akár negatív értelemben. Semmi sem annyira szükséges számunkra belső egyensúlyunkhoz, mint az, hogy mások elfogadjanak. A legmélyebb kielégülést egy személyes kapcsolatban élhetjük át azáltal, hogy a partner elfogad bennünket. A mások általi elfogadás elősegíti az önelfogadást, ami viszont hozzájárul a belső egyensúlyhoz és biztonsághoz, továbbá az önértékérzés, önbizalom és önbecsülés erősítéséhez. Az emberi élet tulajdonképpeni lelki tragikuma abban áll, hogy az ember azért igyekszik érett és harmonikus személyiséggé válni, hogy ezáltal életét a másokkal való, kielégítő kapcsolatokban élhesse, - de ugyanakkor csakis kapcsolatok által válhat ilyen személyiséggé. (H. Guntrip) Az ember lelki teljesítőképességének foka szorosan összefügg érzelmi életének jellegével. A lelki egészség nem valamilyen meglévő adottság, hanem azt mindig újra ki kell alakítani. Az az út, amely a saját elégedettségről való gondoskodáshoz vezet, elvezethet a mások elégedettségéről való gondoskodáshoz is. Így lehet a másokért való gondoskodást az önmagunkról való gondoskodással összekötni. A segítő újra és újra tudatosítsa magában saját lelki háztartásának aktívumait és passzívumait. Gondoljon arra is, hogy van lehetőség a helyzetnek számára kedvező, alkotó megváltoztatására. Igen fontos tudatosítani magunkban, hogy gyakran több dologra tudjuk kiterjeszteni saját, alakító befolyásunkat, mint ahogyan első pillantásra gondoljuk.35 34 35

Bang, Ruth: A segítő kapcsolat mint a személyes segítség alapja (Tankönyvkiadó, Bp. 1980.) Bang, Ruth: i.m.

A kliensnek segíteni kell abban, hogy föl tudja vállalni az érzéseit. Ehhez nekünk is ki kell mondani a saját érzéseinket. A segítőkapcsolat jelentése: • interakció, kölcsönhatás, • munkakapcsolat, • kapcsolatkezelési eszközökkel szabályozott, • tudatosan tervezett, tudatos folyamat, • tanulási helyzet, • modell-helyzet (a kielégítő emberi kapcsolatok modellje is). Ki mit vállal a munkakapcsolatban? A kliens vállalja: • eljár az ülésekre, • nyitottságot, • nem viszi ki a feszültségét, • betartja a megállapodást. A segítő adja: • szakmai tudását, • önmagát, • figyelmét, • titoktartását. A segítőkapcsolat célja: A kliens megtanulja a problémáját és a bekövetkező változásokat kezelni. A segítés folyamatának fázisai 1. A kedvező munkalégkör kialakítása. • Két ember találkozása mindig valamilyen "légkörben" történik. • Az önmagán segítésre való rávezetés segítő kapcsolatot igényel. • A bizonytalanságot semmiképp nem kell a negatív érzelmi tulajdonságok közé sorolni; korlátozott mennyiségben "lelkileg egészségesnek" és az ilyen helyzettel összhangban állónak nevezhetjük, sőt alkotó impulzusok forrásává is válhat (ami azonban kezdetben megterhelő is lehet). • A segítő alapjában véve számíthat bizonyos kapcsolatkészségre, de nem föltétlenül a kapcsolat kezdetén. A gyakran túlsúlyban levő destruktív érzelmek és gondolatok sokszor igen jelentős mértékben gátolják (leblokkolják) a kapcsolatkészséget. • A negatív belső feszültségeket, ha nem is kell teljesen kiküszöbölni, de hatóerejüket fokozatosan, lehetőség szerint csökkenteni kell. • A segítőben élő bizonyos gondolatok és érzelmek a segítségre szorulóban hasonló gondolatokat és érzelmeket váltanak ki; ez pozitív és negatív értelemben egyaránt érvényes. • Az ember magatartási zavara és érzelmi élete szorosan összefügg, továbbá a lelki egészség jelentőségére a kielégítő életvezetés szempontjából. A kudarcot vallóból többnyire károsult lesz, aki kiváltja törődésünket, sőt a szakmai érdeklődésünket, emberi együttérzésünket is. Ez ösztönzi a megértés vágyát; a megértés vágya viszont csökkenti az elutasítás érzését, az elítélésre és lebecsülésre való hajlamot. • A lelki háttér "korrekciójával" el kell érnünk, hogy ez a korrekció ne csak a segítő kapcsolat irányába tett első lépcső legyen, hanem egyben a tulajdonképpeni segítési folyamat első lépése is. E nélkül nem juthat el a belső egyensúlynak és biztonságérzetnek ahhoz a minimumához, ami az objektivitást lehetővé teszi: • objektivitást a segítővel kapcsolatban; • a saját nehézségekkel és az adott élethelyzettel szemben; • önmagával, az emberekkel és általában az élettel kapcsolatban. • Ez pedig előfeltétele a 2. fázis önkritikájának. • Az 1. fázis akkor közeledik a vége felé, ha annak jelei mutatkoznak, hogy a kliensben alábbhagynak a destruktív érzelmek és gondolatok, csökken a feszültség, a segítő iránt pedig pozitív gondolatok és érzelmek kezdenek bontakozni, s objektivitás lép a szubjektív impulzusok helyébe. Ez az az időpont,

55

amikor a kontaktus kapcsolattá válik, és amikorra kialakulnak az önmegfigyelés és önkritika előfeltételei.36 2. Kezdődő önkritika. • A kritikus önvizsgálat nagy lelki teljesítmény, amihez a belső biztonság bizonyos mértékére szükség van. • Előbb fejlesszük ki a teljesítőképességet, csak aztán követeljük meg a teljesítményt. • Az önkritika szorosan összefügg az önismerettel, önmegértéssel. Bizonyos fokú önmegértés a helyes társas viselkedés elengedhetetlen feltétele. • Nagyon sok esetben a személyes segítség feladata lesz, hogy az embereket hozzásegítse önmaguk jobb megértéséhez. Ez többek közt azt jelenti, hogy képessé kell tennünk őket az önkritikára. • A lehető legtárgyilagosabb önkritika lelki teljesítménye minden megterhelő hatása ellenére "kifizetődik". Az ember "többé" válik általa, hiszen éppen a bizonyos fokú érettség következtében az ilyen személyiség képes arra, hogy tapasztalatból - a hibákból és tévedésekből is - tanuljon. • A lelki károsodás lehetetlenné teszi, hogy tapasztalják az önkritika előnyeit, éspedig nemcsak azért, mert gyakran egyszerűen nem mernek rá vállalkozni, hanem azért is, mert ha mégis megtörténik, gyorsan destruktív hangsúlyt kap. A magatartási zavarok révén elért "látszatmegoldásokra" kerül sor. A hibás magatartás negatív környezeti tapasztalatokhoz vezet, mivel a környezetről kialakított téves elképzelések folytán konfliktusokat vált ki; a környezettel (többnyire más emberekkel) kapcsolatos nehézségek elutasítást és elítélést váltanak ki a környezetből, s ezáltal tovább súlyosbítják a lelki nélkülözést (frusztrációt). Kialakul egy ördögi kör; a személyes segítség feladata elősegíteni, hogy az egyén ezt az ördögi kört át tudja törni. 3. Új felismerések szerzése. • Az önbírálat önmagában még nem érték, hanem értékét csak az a hatás adja, amit kivált. • Az önkritika révén nyert belátásoknak nem szabad a gondozott lelki teherbíró képességét azáltal meghaladniuk, hogy nem érzi és nem ismeri fel önmagában annak a lehetőségét, hogy a szükséges konzekvenciákat meg is tudja valósítani. • Ilyenkor mindennel, amit mondunk, vagy nem mondunk, amit teszünk, vagy nem teszünk, erősíteni kell a segítségre szoruló hitét és bizalmát saját meglévő képességeiben. A segítő akkor képes ezt meggyőző módon tenni, ha maga is meg van győződve e képességek meglétéről. • Mindenki jobban szereti, ha azt állapítják meg, hogy valamit helyesen csinált.37 De a hibák és a tévedések végtére is szintén az élethez tartoznak, s jó is, hogy ez így van, mert ezen a módon tanulhatunk valami újat. A gondozott ebben az esetben valami nagyon fontosat tanult az alkotó életvitel szempontjából, mindenekelőtt a megértést. Csak az a segítő, aki a gondozottja magatartási zavarának hátterét s ezzel az okait megértette, tud ezáltal a megértésre tanítani is. Ez képessé teheti arra is, hogy az egész élethelyzetének objektív szemléletéhez s végső soron önmagának és másoknak "könnyebb kezeléséhez" jusson el. • Maga a lelkileg egészséges ember sem mindig enged fönntartás nélkül a kétségtelenül meglevő önmegvalósítási (érettebbé válási) szükségletének, mivel hat benne egy másik, ezzel ellentétes szükséglet is, mégpedig az állandóság (vagy úgy is mondhatjuk: a kényelem) szükséglete. Két pszichológiai törvényszerűség hat egymással szemben: az egyik a továbbfejlődésre, a másik pedig az adott szint fönntartására irányul. Akár jó, akár rossz, az adott szintnek van egy előnye az újjal szemben: az, hogy ismerjük, hogy már bizonyos fokig megbarátkoztunk vele, s nagyjából tudjuk, "mihez tartsuk magunkat". Minden újjal szembeni ellentmondásos érzelmeinkben döntő szerepe van a belső biztonság iránti szükségletnek.

36

Bang, Ruth: i.m.

37

Az ember szívesebben és könnyebben teljesít, ha a teljesítmény jutalmat kap, "kifizetődik", vagyis megéri a fáradságot. Természetesen nem anyagi értelemben, mint ahogy a "kifizetődik" szó sugallja. Ugyanis gyakran érzelmi és szellemi kielégülés formájában történő "fizetségről", jutalomról van szó. A lelkileg és erkölcsileg érett ember számára saját belső békéje kedvéért is "kifizetődő" lehet egy áldozat. Így válhat a teljesítmény "élvezetté" Tagore sorainak értelmében: Álmomban úgy vélem, az élet csak öröm. Fölébredve láttam: az élet kötelesség. Cselekedtem s éreztem: örömmé vált a parancs. Az általunk gondozott ügyfelek közül sajnos sokan nem jutnak tovább a második sornál; ekkor föladják a harcot, és kétes eszközökkel kétes "élvezetet" (kielégüléseket) keresnek. (R. Bang, 1980.)

56

• Az ellenállások a lelkileg veszélyeztetett vagy éppen sérült emberekben felerősödnek, hiszen ezek a lelki egzisztenciájukat különösen bizonytalannak érzik. Ezért hajlamosak arra, hogy fokozottabban ragaszkodjanak a "látszatbiztonságukhoz". 4. A felismerések megvalósítása a gyakorlati életben. • A segítőnek a tapasztalatból való tanulást - egyebek közt a negatív tapasztalatból való tanulást is! - kell tanítania. (H. Guntrip) • A valóságközeli beállítottság jellemzője, ha megkíséreljük, hogy a másoknál és önmagunkban meglevő határok keretein belül olyan konstruktívan bánjunk a tévedésekkel és kudarcokkal, amennyire csak lehetséges. Nem a hibák kiirtása a cél, hanem az, hogy állandóan tanuljunk belőlük. • A segítő feladata a kapcsolat konstruktív módon való befejezése. • A kudarcot csak akkor lehet megelőzni, ha a segítő kapcsolatot kezdettől fogva tudatosan irányítjuk, ha azok az érzelmek, amelyeket a segítő "beleinvesztál", minden intenzitás és valódiság mellett mennyiségileg és minőségileg is "helyesek". • A segítő kapcsolat konstruktív befejezésének előfeltétele, hogy a munkát a korábbi fázisaiban is konstruktívan irányítsuk.38 A segítőkapcsolat lezárását elő kell készíteni, először el kell kezdeni beszélni róla. A fokozatos leválás a probléma megoldással együtt történjen (egyre ritkábban ülés, stb.). Az utolsó alkalommal természetesen fel kell ajánlani, hogy esetleg egy későbbi nehézség esetén is fordulhat hozzánk. Változás áll be: • kognitív szinten, • attitűdjeiben (a diszfunkcionális attitűdök elhagyása), • önértékelésében, • érzelmi lereagálásban (szorongás csökken, negatív belső feszültség oldódik), • belátásban, rálátásban, • közelség-távolság szabályozásában, • szenzitivitásban (érzékenységben). A burkolt fogalmazás veszélyei A burkolt fogalmazásban az van, amit nem merek nyíltan felvállalni, de szeretném, ha megértené. Az általános fogalmazás sem viszi előre az ügyet. A konkrét érzések, konkrét célok megfogalmazására kell törekednünk, ezt várjuk el a klienstől is. Őszinteség A bizalom fontos a segítő kapcsolatban. A bizalom olyan, mint az önbeteljesítő jóslat. A segítő részéről az igazmondás kötelező. A "kegyes hazugság" semmilyen ügyet nem visz előbbre. Pontos tájékoztatást kell adni mindenről. Titoktartás A titoktartás fontos, de a munkakapcsolatban nem jók a titkok. Kommunikáció A kommunikációs csatornák összességében hatnak ránk. A nonverbális üzenetek nem tudatosak, de mégis fontos üzeneteket hordoznak. Néhány fontos, üzenetértékű kommunikációs "forrás": • tekintet: • visszajelzés, • érzelmek kifejezése, • figyelem kifejeződése, • jelzi a változásokat. • mimika: • viszonyokat fejez ki, • a kommunikációs szituációt fejezi ki, 38

Bang, Ruth: i.m.

57

• •

•

•

•

• érzelmeket hordoz, • univerzális, de a használatának a mértéke kultúra függő. pupilla tágasság: • tudattalan, de az észlelése is tudattalan. vokális kommunikáció: • hangnem, • hanghordozás, • a beszéd sebessége, • hangszín, • mindig összefügg a beszéd tartalmával, • az érzelmi viszonyulást fejezi ki, • a belső ellentmondásokra érzékeny ez a csatorna, • a szünetek után elhangzó információ a fontos. gesztusok (fej, kezek, lábak mozgása): • ebben van a legtöbb egyezményes jel, • tagolják, szabályozzák a kommunikációt • érzékenyen mutatják a feszültséget. testtartás: • viszonyt, álláspontot fejez ki, • sok benne a tudattalan. a csend: • a csend-feszültség tűrőképessége, • a csendet nehéz tűrni, mivel nem tudjuk mit gondol a másik, • minél tovább tart a csend, annál nehezebb megszólalni, annál nagyobb súlya van a megszólalásnak.

Ha a verbális és nonverbális, ill. a kommunikáció és a metakommunikáció között ellentét van, fellép az inkongruencia. 1. A segítő Gyakran elhangzik az, hogy a pszichológiai és pszichiátriai félműveltségnek esetleg veszélyei lehetnek. Az ismeretek hibás vagy rossz irányú felhasználása ellen a "teljes kiképzés" sem jelent biztosítékot. Aki tudja, hogy mire terjed ki a tudása, és nem utolsósorban tudja azt is, hogy mit nem tud, az korlátozott tudását jobban fel tudja használni. Ha igaz az az állítás, hogy a személyes segítségnyújtásnál az egyik legfontosabb "munkaeszköz" magának a segítőnek a lénye (személyisége), akkor ebből az következik, hogy a segítőnek sohasem szabad megfeledkeznie saját személyéről. A segítségre szoruló emberrel való találkozás a segítő számára is fejlődési esélyt jelent, ha fölismeri és ki tudja használni ezt az esélyt.39 Amíg a segítő a saját bizonytalanságát "látszatbiztonsággal" próbálja ellensúlyozni, addig nem tud pozitív hatást kiváltani.40 Az elfogadó magatartás nehézségei és elősegítői Pszichológiai szempontból az elfogadó, nem elítélő magatartást igen jelentős lelki teljesítménynek nevezhetjük. Amit az értelem felfog, annak a segítő érzelmeit is oly mértékben kell befolyásolnia (vagyis megváltoztatnia), hogy az igazságtalanság miatti felháborodáson túlemelkedve, az ilyen viselkedés rejtett okainak mélyebb megértése révén lehetővé váljon az el nem ítélő elfogadás. Nem szabad önmagukat megtévesztve azt hinniük, hogy nincs szükségük arra a lelki teljesítményre, amit egy ilyen átalakulási folyamat megkövetel, mert a helyes magatartás majd teljesen spontán, magától bekövetkezik anélkül, hogy tennénk érte valamit. Nehéz dolog a munkát károsító spontán érzelmi felindulásokat szakmai tudás révén kormányozni.41

39

A pszichológiailag elmélyített egyedi gondozás olyan művészet, amely az emberi kapcsolatokról szóló tudományos ismereteket arra használja, hogy mozgósítsa az egyes embernek és a társadalomnak azokat az erőforrásait, amelyek elősegíthetik a kliens jobb beilleszkedését egész környezetébe vagy annak egyes részeibe.

(S. Bowers, 1949.) 40 Bang, Ruth: A segítő kapcsolat (Tankönyvkiadó, Bp. 1980.) 41 Bang, Ruth: i.m.

58

Az elfogadó magatartás nehézségei • Az ember hajlamos arra, hogy elítéléssel és spontán elutasítással reagáljon, ha számára érthetetlen és meglepő magatartással találkozik. • A saját erkölcsi értékeknek olyan általános érvényességet tulajdonítunk, ami nem mindig illeti meg azokat. • A kliens kudarcát tudattalanul a saját önértékérzésünk, önbecsülésünk és önbizalmunk megtámasztására, erősítésére használjuk fel. • A károsulttal könnyebben azonosulunk, mint a "károsítóval", bár - objektíve nézve - az előbbi gyakran csak átmeneti károsodást szenved, az utóbbit viszont sokszor úgyszólván "krónikusan károsodottnak" tekinthetjük. Az elfogadó magatartás elősegítői • Az a képesség, hogy különbséget tudunk tenni a hibás magatartás és az ember között, aki ilyen magatartást tanúsít. • Pszichológiai ismeret. • A "zavaros zavaróról" szóló meggyőződés: azok okoznak gondot, akiknek gondjaik vannak. • Önmagunk állandó művelése, csiszolása azáltal, hogy növekvő tudatosságra törekszünk saját gondolkozásunk, érzelmeink és cselekedeteink eredetét és kihatásait illetően. • A jó vagy rossz helyett az érettség, ill. az éretlenség kérdését vetjük fel. Ahol valami rosszal találkozunk, gyorsabban hajlunk a leértékelő elítélésre, mint ott, ahol a lelki egészség hiányát véljük felismerni.42 Destruktív "ördögi kör" Ha a segítőt teljesen indokolatlanul szidják és vádolják, akkor már igen sok szakmai tudás és emberi érettség kell ahhoz, hogy ne engedjünk az önigazolás kísértésének. Az ilyenfajta tisztázásokkal és érvelésekkel, vitákkal semmit sem nyerünk. A segítségre szoruló viselkedését ilyenkor olyan erősen meghatározzák a tudattalan, racionális érveléssel el nem hárítható okok, hogy éppen az ellenkezője következik be annak, amit szeretnénk; fölerősödnek az inadekvát eszközökkel folytatott önérvényesítési erőfeszítések. Ha aztán ráadásul a segítő is erőteljesebben folytatja a tisztázásra és helyreigazításra irányuló fáradozásait, akkor destruktív ördögi kör alakul ki.43 A segítő beállítottsága A segítő beállítottságának mindenfajta segítségnyújtás esetén azonosnak kell lennie. Ezt a beállítottságot egyebek közt annak a törekvésnek kell meghatároznia, hogy védjük a segítségre szoruló önértékérzetét, önbecsülését és önbizalmát. Legyen ez kötelező minden segítő számára bármely szakmai területen dolgozik. Ez az alapja egyben a különböző segítők együttműködésének valamely adott esetben, és - ami talán külön említést érdemel (sajnos!) a segítők egymás közötti kapcsolatának, tehát a feljebbvalók és beosztottak, valamint a munkatársak közötti kapcsolatnak is.44 Megértés Senki sem képes egy másik embert maradéktalanul megérteni. De valójában önmagát sem ismerheti meg teljesen senki. A segítő nem lenne képes más személyiségeket megérteni bizonyos fokú önmegértés nélkül. Akiknek hivatásuknál fogva az "erkölcsi irányjelző" szerepét kell betölteniük - a bennük is működő destruktív erők könnyen kiesnek tudatukból, mert a konstruktívak tartoznak az állandó "munkaeszközeik" közé. Az erkölcsi felháborodás legmélyebb gyökerei a saját destruktív érzelmeink, gondolataink és impulzusaink elleni állandó harcunkban lelhetők fel. A bennünk levő destruktív erők valamilyen formában megnyilvánulásra törekszenek.45 Az intuíció Az intuíció csak az ismeretek, tapasztalatok és az önismeret által nyert belső biztonság talaján válhat hatékonnyá. A lelki érettség képessé tesz bennünket arra, hogy felismerjük, megérezzük - részben intuitív módon is önmagunkban és a segítségre szorulókban az élet szempontjából törvényszerűt, szükségszerűt.46 Empátia Az empátia az a képesség, hogy a másik emberrel való közvetlen, személyes kapcsolatban beleéljük magunkat a másik lelkiállapotába, ennek nyomán megérezzük és megértsük a másik érzelmeit, indítékait, törekvéseit, amelyeket az szavakban direkt módon nem fejez ki. (Buda Béla)47 42

Bang, Ruth: i.m. Bang, Ruth: i.m. 44 Bang, Ruth: i.m. 45 Bang, Ruth: i.m. 46 Bang, Ruth: i.m. 47 Keményné dr.Pálffy Katalin: Bevezetés a pszichológiába (Tankönyvkiadó, Bp. 1989.) 43

59

A másik érzései, feszültségei nincsenek kimondva, a társas szituációban nem jelenik meg. Figyelem, odafordulás, szándékos érdeklődés nélkül a megértés még hézagosan sem jöhet létre. Akadálya lehet az empátiás megértésnek az én gyengesége, az énkép diszharmóniája. Ilyenkor a személy nem tud eléggé ráhangolódni, odafigyelni a másikra, mert önmagával van elfoglalva; beszűkül, nem "fogja" a másik jelzéseit. Az empátia tehát függ az emberek közötti kapcsolat jellegétől, az empátiát átélni akaró ember szándékától. Kialakulásához készségek, ismeretek elsajátítása és gyakorlat szükséges; nem magától jön létre. Az empátiás megértés folyamat, amely szakaszokból áll: • kezdete az odafordulás, érdeklődés, a jelzések felfogása, • ezt követi az érzelmi ráhangolódás, amely azonban még nem egyenlő az empátiával, • a beleélés akkor lesz empátia, ha az érzelmileg felfogott élmény tudatosul, ha a másik emberből megértett összefüggéseket megnevezzük és értelmezzük önmagunk számára.48 Heinz Kohut empátia elmélete szerint szinte egyetlen pillanat alatt lehet élményeket szerezni empátiával. Fiziológiai szinten is megjelennek a másik érzései, pl. a betegség tünetei. (Bányai Éva) A nemet mondás képessége Félelem van az emberben attól, hogy nemet mondjon. Inkongruencia lép fel, ha olyan dologban engedünk, amelyben valójában nemet mondanánk. Egyetértés és ellenvélemény Nem kell mindenben egyet érteni, ki lehet fejezni az ellenvéleményt, de ez ne értékítélet legyen. Nem az a cél, hogy ugyanúgy gondolkodjon a kliens, mint mi. Kérdések Legjobb úgy kérdezni, amiben már benne van az is, amit eddig elmondott a kliens. A kérdés irányt ad. Az irányított kérdések elviszik a klienst. A zárt kérdéseket kerülni kell, nyitott kérdések a hatékonyabbak. Kompetencia • hatékony, • sikeres, • hozzáértő, szakértő, hivatott, irányadó, • célirányos, • illetékes, jogosult, feljogosított. Mitől lesz valaki kompetens? A támogatói-nevelői-segítői attitűd a nyílt-aktív-érdeklődő gyerekek kialakulását segíti. A tiltás-korlátozás az önkontroll funkciók zavarát eredményezheti. A kompetencia motívumot a szociális környezet alakítja, a tárgyi világból alakul ki. A dac-korszakban alakul ki először a kompetencia motívum. A kialakult kompetencia motívumra jellemző: • exploráció, motivitás, • autonomitás. Kompetencia-határok Kiesik az ember kezéből a kompetenciája, nem ura a helyzetnek, a kompetencia határai bizonytalanná válnak. A segítő személyisége Kevés az objektív kritérium, mivel leginkább a személyiség szerepe jelentős. Alapvető elvárások: • személyi alkalmasság, • teherbíró képesség, • önismeret, • önelfogadás, • hitelesség, 48

Keményné dr.Pálffy Katalin: i.m.

60

• • • • • • • •

empátia, szerephatárok ismerete, emberismeret, kudarctűrés, konfliktus feldolgozó képesség, saját ellenállás felismerése, másság elfogadása, hit az emberben, a változtatás lehetőségében.

2. A kliens Ellenállás Az ellenállás jele lehet, ha kliens túl sokat vagy éppen túl keveset beszél. Nem akarja a valós problémát feltárni (de lehet feszült is). Az ellenállás további formái: • idillikus információadás, • gyanakvó magatartás, • az érzelmi bevonódás hiánya, • folyamatos szabadkozás, • érvénytelenítés, annulláció, • folyamatosan tanácsot kér, • túlzott önsajnálat, • alárendelődés, • hibás emlékezetre való hivatkozás. A segítő részéről is létezik ellenállás. A következő formákban ismerhetők fel: • unalom, figyelem hiánya, • sokat beszél a segítő, • tanácsokat osztogat, • bagatellizálás, • fontoskodás, • vigasztalás, • részvétével zavarba ejti a klienst, • racionalizálás, • kételkedés, • okoskodás, intellektualizálás, • nonverbális úton nemet mondani. A belső és külső kontrollos személyek Rotter szerint az emberek aszerint osztályozhatók, hogy viselkedésüket és a velük történteket úgy tekintik-e, mint ami saját ellenőrzésük, befolyásolásuk alatt áll, vagy pedig hatókörükön kívül esőnek látják. A belső kontrollos egyén biztos abban, hogy ha akarja, meg tudja változtatni mind környezetét, mind saját viselkedését, a külső kontrollos ember viszont kevésnek érzi ehhez saját erőit (ezért gyakrabban szenved erős szorongástól, neurotikus tünetei vannak). A két attitűd a szülői minta és nevelés következtében alakul ki, alapvetően tanult viszonyulási mód.49 Céldiszkrepancia Az igényszint és a teljesítmény tényleges színvonala közötti eltérés az ún. céldiszkrepancia. Ez az eltérés lehet pozitív irányú: teljesítményünk meghaladja előzetes várakozásunkat - ilyenkor sikerélményünk van. A negatív eltérés esetében a teljesítmény alatta marad az igényeinknek; kísérő érzelem ilyen esetben a kudarc. A siker és a kudarc erős motiváló tényezőként működik. A siker nagyobb mértékben növeli az igényszintet, mint amilyen mértékben a kudarc csökkenti azt.50 Lelki teljesítőképesség 49 50

Keményné dr.Pálffy Katalin: i.m. Keményné dr.Pálffy Katalin: i.m.

61

Az a mód, ahogyan az egyén az élményekre reagál, rendkívül fontos felvilágosítást ad lelki erényeiről és gyengeségeiről, s ezáltal lelki teherbíró képességéről és teljesítőképességéről is. Azok az emberek, akik lelki teljesítőképességükben korlátozottak, nagyon gyakran "érzelmileg fogyatékosok". Veszélybe kerül az ember lelki létezése szempontjából a legfontosabbak közé tartozó alapszükségletnek, a megfelelő emberi kapcsolatok iránti szükségletnek a kielégítése. Az "érzelmileg fogyatékos" személyiség háromféle értelemben is beszűkül: • Kiesnek a fejlődés ama lehetőségei, amelyek az érzelmi élmények kölcsönös cseréjét feltételezik, tehát mindenekelőtt a lelki élet szűkül be. • Elmarad egy kielégítő, életvezetés szempontjából elengedhetetlen segédeszköz, ti. az egészséges érzelmi élet. • A lelki érettség hiánya következtében elvész a lehetőség a helyes döntésekre. A helyes érzelmi élet tehát esetleg fontosabb lehet, mint a helyes gondolkozás.51 Az a mód, ahogyan az egyén az élményekre reagál, rendkívül fontos felvilágosítást ad lelki erényeiről és gyengeségeiről, s ezáltal lelki teherbíró képességéről és teljesítőképességéről is. A lelkileg egészséges tudatosan kockáztatja meg a hibás döntést, és viseli annak következményeit. Az érzelmi életében károsodott viszont valószínűleg nincs tudatában. A tudatosságnak ez a hiánya megakadályozza a külső és belső realitások objektív megítélését, így sem arra nem képes, hogy a pillanatnyi helyzetet megoldja, sem pedig arra, hogy tanuljon valamit a negatív tapasztalatokból.52 Konstruktív és destruktív érzelmi tulajdonságok A személyiség fejlődésére és életvezetésének jellegére konstruktívan ható érzelmi tulajdonságok és impulzusok közé a következőket soroljuk: • szeretet (kapcsolatkészség, szívélyesség, jóindulat); • bizalom (önmaga és mások iránt, az élet iránt); • tisztelet és megbecsülés; • hála; • remény; • együttérzés, beleélési készség; • természetes törekvés az önmegvalósításra: vitalitás, lelki aktivitás. A destruktív tulajdonságok közé tartoznak: • ellenségesség, agresszió, bosszúvágy; • irreális bizalmatlanság (önmaga, mások és az élet iránt); • elégedetlenség, kétségbeesés, reménytelenség; • csalódottság, kiábrándultság; • megvetés; • féltékenység, irigység, birtoklásvágy; • makacsság; • túlzott ösztönösség, indulatosság; • túlzott szorongás, alárendeltség-, kudarc- és elégtelenségérzés, bűntudat, kisebbrendűségi érzés. Felelőtlenség azonban az ilyen érzelmi tulajdonságokat a "konstruktív vagy pozitív" és a "destruktív vagy negatív" kategóriába sorolni anélkül, hogy rámutatnánk: soknak közülük ellentétes aspektusa is lehet.53 A lelkileg érett és a lelkileg éretlen személyiség jellemzői Az érett és lelkileg-szellemileg egészséges személyiség néhány ismertetőjegye: • az értelem és az érzelmek egyensúlya; • a pozitív (konstruktív) erők az életkornak megfelelően kibontakoztak; • a negatív (destruktív) erőkön képes uralkodni; • intelligencia; • képesség a lemondásra; • képesség a saját szükségletek anélkül történő kielégítésére, hogy az másokat az elkerülhetetlennél nagyobb mértékben akadályozna szükségleteik kielégítésében; • a külső és a belső realitások felismerésének, megértésének, elfogadásának és befolyásolásának képessége; • a helyzetek, események és élmények objektív megítélésének képessége; • az a képesség, hogy engedünk másokat a maguk módján érvényesülni; 51

Bang, Ruth: i.m. Bang, Ruth: i.m. 53 Bang, Ruth: i.m. 52

62

• önmegértés: képesség az önkritikára és önmegfigyelésre, az önértékelés, önbecsülés és önbizalom indokolt mértéke; • képesség a reális gondolkozásra és tervezésre; • a lényeges és a lényegtelen megkülönböztetésének képessége; • képesség a hibákból és a tévedésekből való okulásra, és a lelki, valamint erkölcsi követelmények teljesítésére; • készség az önálló felelősségvállalásra és döntésre; • belső szerénység az emberi lehetőségek határainak ismerete és elfogadása következtében. A lelkileg éretlen személyiség néhány jellemzője: • az értelem és az érzelmek közötti egyensúly hiánya; • a destruktív erők túlsúlya a konstruktívak felett; • gyorsan támadó vagy védekező állásba helyezkedik; • hiányzik az önkritikája; • irreális elképzelései vannak önmagáról, saját lehetőségeiről és határairól (többnyire a hiányos önértékérzés, önbecsülés és önbizalom következtében); • merev ragaszkodás a véleményekhez, gondolkozásbeli és érzelmi rugalmatlanság; • türelmetlenség (nem képes hagyni, hogy mások a maguk módján érvényesüljenek); • képtelenség a lemondásra; • túl erős érvényesülési vágy; • egocentrizmus (önzés); • érdektelenség, érdeklődéshiány; • a külső és belső realitásokat nem tudja objektíven nézni, elfogadni és befolyásolni; • túlságosan szubjektív, kontrollálatlan, spontán reagálás; • visszariadás a felelősségtől és az önálló döntéstől, hajlam a passzivitásra és a függőségre; • belső önállótlanság, hajlam a konformizmusra, • hatalmi törekvés, gőg, kóros uralomvágy; • hajlam az ambivalens gondolkozásra és érzelmekre; • az elhárító mechanizmusok túlzott "használata" az önérvényesítés során. Arra törekszünk, hogy a segítségre szoruló számára tudatosítsuk a benne meglevő lelki erőket. A lappangva meglevő, de legátolt vagy elégtelenül fejlődött erőket aktivizálja, ill. kifejlessze, és a segítségre szorulót arra bátorítsa, hogy ezeket az erőket fölhasználja. Azoknak a pozitív erőknek a fejlesztése, amelyekkel egy ember rendelkezik, jobb eredményeket ígér, mint a negatívak elnyomása. (Hess-Haeberli, 1962.) 54 Magatartási zavarok Hogy bepillantást nyerjünk egy magatartási zavar okaiba, és fölismerjük az esetleges összefüggést a segítségre szoruló külsődleges magatartása és érzelmi élete között, - ehhez megválaszolandók lehetnek a következő kérdések: • 1. kérdés: Milyen kapcsolatok játszanak szerepet a segítségre szoruló életében? • a., ezek kielégítik, • b., vagy megterhelik, • c., esetleg kapcsolatok nélkül él? • 2. kérdés: Milyen volt eddig és milyen most a szellemi, lelki és testi teljesítménykövetelmények viszonya a kliens által átélt szellemi, lelki és testi kielégülésekhez? (A "lelki terhek kiegyenlítődésének" kérdése.) • 3. kérdés: Milyen volt, illetve mi a helyzet most különösen az érzelmi kielégüléssel? • 4. kérdés: Sikerül-e a segítségre szorulónak, hogy saját szükségleteit másokéval összhangban elégítse ki?55 Az indulatáttétel Az indulatáttétel egyike az emberek közötti kapcsolatok legfontosabb - s egyben általában a legkevésbé ismert jelenségeinek. A föl nem ismert indulatáttétel az oka végtelenül sok félreértésnek, a kialakuló, elmélyülő, bonyolódó és egyre élesebbé váló indulatok egész sorának, gyakran tragikus bántalmaknak és sértéseknek. Minél világosabban látjuk ezt, annál önállóbban, szabadabban és mindenekelőtt: türelmesebben tudjuk "kezelni", irányítani emberi kapcsolatainkat. (E.-B. Aschenheim, 1963.)56

54

Bang, Ruth: i.m. Bang, Ruth: i.m. 56 Bang, Ruth: i.m. 55

63

Elhárító mechanizmusok A személyiségnek az ego része dolgozza ki. Az ego nagy része tudatos, viszont az elhárító mechanizmusok tudattalanok. A személyiség védelme a feladata az egonak, és a szuperego és az id közötti kapcsolatot teremti meg. Ha ez nehezen megy, akkor az elhárító mechanizmussal oldja fel. A kultúra visszaszorítja az ösztönök kielégítését. Mindenkinek van elhárító mechanizmusa. Az a jó, ha minél több van. Az nem jó, ha valaki beszűkült, ill. nem adekvátan tudja használni. Az elhárító mechanizmus célja: a tudatosból a negatívat kiküszöbölni. Az elhárító mechanizmusok fajtáit Sigmund Freud kezdte el csoportosítani, de Anna Freud fejezte be. Néhány fajtája: • neurotikus tünet Fejfájás, szívpanaszok, stb. tünetek. A pszichés feszültséget fordítja át testi tünetté. • Racionalizáció A vágy tagadása, az eredeti vágyát nem tudja kielégíteni, ezért tagadja. • Intellektualizáció Ideológiát gyárt arra, hogy megmagyarázza, mit tesz, gondol, stb. Pl. a kisebbségi komplexus tehetetlenségi érzésének a "megmagyarázása". • Reakció-képzés A céltárgy megmarad, de az érzelmeket az ellentétébe fordítja át. • Projekció Kivetítés: a saját érzéseinket, tulajdonságainkat vetítjük rá a másikra. • Regresszió Visszacsúszás korábbi életkori szakaszba. • Projektív identifikáció Azonosulás azzal, amit ránk vetítenek. • Identifikáció Azonosulás az érzelmileg közel álló személyekkel. Lehet jó, mert flexibilis, de rossz is, ha ettől befolyásolhatóvá válik. • Elfojtás (tagadás-elfojtás) • első szakasz: a tagadás, • második szakasz: elfojtás a tudattalanba, de a vágy megmarad, • harmadik szakasz: viszolygás, undor szakasza. • Kerülőúton visszatérnek a vágyak (pl. álomban, elszólásokban, viccekben, stb.). • Annulláció A meg nem történtté tevés. • Szimpatizmus Sajnáltatás (ezzel akarják a szeretetet kizsarolni). • Kompenzáció Vélt vagy valós negatív tulajdonságnak valamilyen kompenzálása. • Izoláció A megtörtént eseményt két részre választja: • tényre, • érzésre (ezt választja le a ténytől). Betesz valami parazita tevékenységet, hogy ne kapcsolódjék a tény és az érzés, tehát tudja izolálni a kettőt.

Fejezetek az életkorok lélektanából Fejlődéslélektani ismeretek segítőfoglalkozásúak részére Bevezetés

64

A személyiségzavarok kialakulásában jelentős szerepet játszanak az én és felettes-én fejlődés sérülései. A tünetképződés okait e sérülésekben találjuk meg, így tehát a fejlődési folyamat ismerete nélkülözhetetlen. Freud szerint a lelki struktúra 3 fontos részre bontható: • ösztön-én • én • felettes-én. Az emberi lélek e 3 tartománya nem határolódnak el élesen egymástól. Az én feladata az integrálás, koordinálás. Terhei nem csekélyek amikor megkísérli, hogy eleget tegyen három követelődző hatalomnak: • a külvilág elvárásainak, • az ösztön-én igényeinek és • a felettes-én utasításainak. Azután, ha az én kudarcot vall, ha nem képes e követelményeknek eleget tenni, szorongás gyötri. A külvilág felől a szorongás reális félelem formájában, az ösztön-énnel kapcsolatosan mint ideges szorongás, a felettes-én felől pedig mint bűntudat vagy lelkiismeretfurdalás jelentkezik. A felettes-én a jónak és rossznak tudója, a tiltó és korlátozó hatalom, mely előírja az én számára a kívánatos viselkedést. A fejlődés során a szülők helyét veszi át, őrködik azon, hogy a veszélyesnek ítélt vágyak ne kerülhessenek a tudatba, jobbára az ő igénye szerint történik az elfojtás. Az erkölcs, az önmegfigyelés a felettes-énhez kapcsolódó fogalmak. Az ösztön-én az ösztönenergiák hordozója. Vak, kielégülésre törekvő energiák ezek, melyek azonban csak az énen keresztül kerülhetnek a külvilággal kapcsolatba. Az ösztönélet és a külvilág küzdelme egyaránt utat nyithat a pszichés megbetegedés vagy kulturálisan magasra értékelt alkotások felé. A túl gyenge felettes-én nem tud megbirkózni az ösztön-énnel, a túl szigorú pedig elnyomja, gúzsba köti az ént. Az életkorok lélektana Erikson a pszichoanalízis és a szociálpszichológia eredményeinek együttes felhasználásával elméletet alkot annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy hogyan tekinthető az egész emberi élet - a külső és belső hatások, krízisek és megoldások éltető küzdelmében formálódva - a személyiségfejlődés kiteljesedő folyamatának. A fejlődési modellnek 8 stádiumát írja le: • 1. Csecsemőkor: ősbizalom-ősbizalmatlanság. • 2. 1-3 éves kor között: önállóság-önállótlanság, szégyenérzet, kétely. • 3. Óvodáskor: kezdeményezőkészség-bűntudat. • 4. Iskoláskor: alkotókészség-kisebbrendűségi érzés. • 5. Serdülőkor: identitás, identitás-zavar, szerepcsere. • 6. Fiatal felnőttkor: intimitás, közelség-izoláció, elzárkózás. • 7. Érett felnőttkor: alkotókészség, újrakezdés-megrögzöttség. • 8. Öregkor: én-teljesség-kétségbeesés. Az ember személyisége nincs "készen", kialakulása, fejlődése szakaszokban történik, és a fejlődés egymásra építkezve történik. Minden fejlődési szakasznak megvan a maga belső ellentmondása. A fejlődési szakaszok feladata ezekkel a belső ellentmondásokkal való birkózás. Az átmenet mindig "normatív válság" keretei között történik. A válság, a krízis nem csupán negatív tartalmat hordoz. A válság szavunkba belehallható a váltás, változás szó is. Ezen a 8 stádiumon keresztül akkor alakul egészségesen az ember személyisége, ha az egyes fejlődési korszakokban sikeresen vívta meg a belső ellentmondással, élethelyzeti krízissel, identitás kihívással a küzdelmet, és a "normatív válság" valóban a változás előkészítését jelenti. Az egészséges fejlődés során az egyes fejlődési szakaszokból az egész életre kiható megtapasztalások közül nem a negatív, hanem a pozitív megtapasztalást építi be a személyiségbe, továbbítja élményként. Az a cél, hogy mindkét élmény-komponens valóságos megtapasztalása után megteremtődjön a belső egyensúly. A szakaszok tehát egymásra épülnek, láncolatot alkotnak - szerencsés esetben. De a láncszemek valamelyike meg is sérülhet, és az egészséges folyamat törést szenved. A későbbi terápia, bizonyos keretek között a gyógyító-segítő beszélgetés is ahhoz kíván segítséget nyújtani, hogy a megsérült személyiségű ember felfedezze személyiségfejlődési folyamatában a "szakadásokat", töréseket, azokat értelmezze és a megszakadt láncolatot újra összekösse.57 Az énfejlődés

57

Debrecenyi Károly István: A felnőttkor lélektani sajátosságai IN: Fejezetek az életkorok lélektanából (Caritas Hungarica Híd, Bp. 1993.)

65

Margareth Mahler észrevette, hogy a pszichotikus gyerekek énállapotai gyakran meglepő hasonlóságot mutatnak a csecsemőével, amikor az még nem ismeri fel saját személyiségének a határait, s mintegy a külvilággal összemosódó állapotban él. Mahler dolgozta ki a szeparálódás-individuáció elméletét, melyben szakaszokra bontja a csecsemő pszichés fejlődését. Az anyával való kielégítő kapcsolaton múlik elsősorban, hogy a gyermek minden életszakaszból megfelelő tápanyagot merít-e ahhoz, hogy veszteség nélkül léphessen a következőbe, s hogy a személyiség biztos, vihartálló szerkezetét sikerül-e felépítenie. A fejlődés - bár csúcspontok vagy krízisek szerves részét képezik - folyamatos történés. A Mahler által megállapított határok is egybemosódnak, azokat az egyes szakaszokban domináló jellegzetességek, a lelki struktúra egy ott uralkodóvá váló vonása alapján lehet elkülöníteni. Az elhárító mechanizmusok Ösztön-én. felettes-én és a külvilág, rendszerint eltérő követelésekkel szembesítik az ént. A kielégítetlen követelések feszültséget ébresztenek az énben. A személyiség egyensúlyának védelme érdekében szükség van arra, hogy az én képes legyen a feszültségek elhárítására. Az én védelmet szolgálják az elhárító mechanizmusok. A fejlődés előrehaladtával az elhárításmódok egyre több lehetősége áll az én rendelkezésére. Az énfejlődés egyes szakaszainak megvannak a jellegzetes elhárításmódjai, s egy személyiség számára is - bár az egyes helyzetektől függően használhat más és más elhárítást- léteznek olyan elhárításmódok melyeket előnyben részesít. Ezek általában mint jellemvonások jelennek meg. • A regressziónak sajátos szerep jut az elhárító mechanizmusok sorában. Nem annyira mint elhárításmód, hanem mint a fejlődés elhárítása, a fejlődéssel ellentétes tendencia jelenik meg. A regresszióban a fejlődés egy már elért, magasabb szintjéről egy korábbira csúszik vissza az én. A fejlődésben minden magasabb rendű forma fenntartása több energiát igényel. A visszacsúszás éppen a fejlődés során épült pontokra történik. Amikor az én egy konfliktussal szemben alulmarad, amikor az adott szintű elhárító mechanizmusai, melyek az én védelmét szolgálják csődöt mondanak, akkor jön létre a regresszió, s ilyenformán mint alapvető elhárításmód is értékelhető. Feszültségcsökkentő hatású, mivel az alacsonyabb szint kevesebb alkalmazkodási energiát igényel, lehetővé válnak olyan vágyak kielégítése is melyek a magasabb szint követelményeivel már nem voltak összeegyeztethetőek. • Az elfojtás során az én úgy védekezik a veszélyes vággyal szemben, hogy a vágyhoz tartozó képzeteket kiszorítja a tudatból. Az egykor vágyott dologgal szemben viszolygás, undor lép fel. Magától a vágytól ezen a módon nem szabadulhat az én. Az továbbra is fenntart bizonyos feszültséget, kerülő utakat keres. Burkolt formában az álmok anyagába szövődik, cselekvéseket motivál vagy tüneteket hoz létre.58 Elfojtás (tagadás-elfojtás) szakaszai: • első szakasz: a tagadás, • második szakasz: elfojtás a tudattalanba, de a vágy megmarad, • harmadik szakasz: viszolygás, undor szakasza. • Kerülőúton visszatérnek a vágyak (pl. álomban, elszólásokban, viccekben, stb.). • Az izolációval - az elfojtáshoz részben hasonlóan - az én úgy védekezik a tiltott vágyak, kínos élmények ellen, hogy a hozzájuk kapcsolódó gondolatokat, viselkedésformákat leválasztja az eredeti indulatról. E tartalmak azonban nem szorulnak ki a tudatból. Céltalannak tűnő viselkedésmódok jelennek meg, általában az egyén számára is zavaróan, érthetetlenül. Ezek mint kényszercselekvések ill. gondolatok, indokolatlannak látszó indulatkitörések, az intellektuális, érzelmi és szociális élet súlyos gátjává válhatnak. • Az azonosításnak, identifikációnak igen fontos szerepe van az énfejlődésben. A személyiség építésének, gazdagításának, a sokoldalú alkalmazkodásnak nélkülözhetetlen eszköze. Az egyén nem csupán követni igyekszik egy mintát, hanem a viselkedés formáit és tulajdonságokat saját énjébe építi. A nevelés is csak azonosítási mintákat nyújtva lehet hatékony. Azonosulás az érzelmileg közel álló személyekkel. Lehet jó, mert flexibilis, de rossz is, ha ettől befolyásolhatóvá válik.59 • Analitikus identifikáció a rátámaszkodó azonosulás, • az agresszorral történő azonosulás esetén, ha a másik valamit tilt, akkor ennek az elfogadása az azonosulással történik meg. • Hasítás az, mikor személyeket két felé választ: jóra és rosszra. Egyértelműen negatívra és pozitívra oszt, de érett személyiség integrálni tud.60

58

Barta Anna: Fejlődéslélektan segítő foglalkozásúak számára IN: Fejezetek az életkorok lélektanából (Caritas Hungarica Híd, Bp. 1993.) 59 Barta Anna: i.m. 60

A jót és a rosszat akkor tudja integrálni, ha a gyerekkorban több pozitív élmény érte.

66

• A kivetítés - projekció - igen korai, primitív elhárításmód. Az én úgy igyekszik megszabadulni a feszültségektől, hogy a késztetéseket, indulatokat a külvilágba vetíti ki, másoknak tulajdonítja azokat. • Az annulláció a meg nem történtté tevés jellegzetesen gyermeki elhárításmód. Egy kellemetlen eseményt eltörölni, mintha sohasem játszódott volna le, a realitás teljes figyelmen kívül hagyását jelenti. • A reakcióképződésben egy indulattal szemben - melyet a külvilág ill. a felettes én nemkívánatosnak minősít - úgy védekezik az én, hogy ellentétes irányú viselkedést, jellemvonást alakít ki. Így a jellemformálódásban jelentősszerephez juthat ez az elhárító mechanizmus. Általában a túl erős, vagy a túl szigorúan tiltott indulatok jutnak erre a sorsra. Az én nyeresége a felettes-én kibékítésében jelentkezik. • A kompenzáció esetén, a csökkentértékűség valamely érzésével küzd az én, amikor olyan helyzetet próbál teremteni, olyan tulajdonságokat igyekszik kifejleszteni, melyek kiegyensúlyozzák, feledtetik a csökkentértékűség érzését. Ha e törekvésben az egyénnek rendelkezésére állnak a megfelelő adottságok, úgy a kompenzáció jelentős énépítő erő forrása lesz, de fennáll a veszély, hogy e törekvései irreális irányba sodorják az egyént. • Az elaboráció az elhárító mechanizmusok talán legmagasabbrendű, leghatékonyabb, a realitást leginkább tekintetbevevő, így legalkalmazkodásképesebb formája. Az elaboráció esetében a feszültséghárítás helyett sokkal inkább a feszültség feldolgozása, a feszültségoldás a helyes kifejezés. Az én feszültségei nem egyszerűen elhárítódnak, hanem valamilyen módon felhasználásra kerülnek. A neurózisok lényeges eleme az ödipális vágyak elleni küzdelem, melyek elhárítása, a túl erős elfojtás gúzsba kötik az ént. A pszichopátiás kórkép fejlődésének pedig sarkpontja a felettes-én gyenge működése. Így ösztönerőket nem fékezi kellően erős belső hatalom. Az ösztönkésztetések és az őket szabályozó belső erők egyensúlya volna tehát a kívánatos. Nem csupán a teljes ösztönkorlátozás, hanem a szabályozatlan ösztönkiélés is súlyos tünetek forrása lehet: a személyiség és intellektus érésének elakadásához vezethetnek.61 A serdülőkor Az érett, genitális szexualitás megjelenése elkerülhetetlenné teszi a családon kívüli intim kapcsolat keresését. A személyiségfejlődés hosszú leválási folyamata az identitás megszilárdulásával zárul. A serdülőnek számot kell vetnie mindazon értékekkel, melyeket szülei képviseltek, hogy azonosuljon velük, vagy elvesse őket. Előbb-utóbb mindenkinek át kell esnie a fejlődéstől elválaszthatatlan problematikus időszakon ahhoz, hogy önnön értékeit megalkothassa. Természetesen mindez nem egycsapásra történik, hiszen a feladat nem kisebb, mint a személyiség struktúrájának átrendezése. Milyen feladatok megoldása előtt áll a serdülő: • szexuális érésének el kell jutnia a genitalitás uralmához. • Képesnek kell lennie arra, hogy családon kívül, mély érzelmi kapcsolatot létesítsen, ami viszont nem jár az énvesztés félelmével. • El kell fogadnia a felnőtt szereppel járó feladatokat, s hogy felelősséggel tartozik önmagával és másokkal szemben egyaránt. A pubertás lefolyása először a testi éréssel indul. A változások, habár örvend is nekik, meg is ijesztik. Ez az átmeneti állapot félelmet és bizonytalanságot ébreszt benne. Belső világa is foglalkoztatni kezdi. Még nem felnőttként, de már nem gyerekként, a serdülő gyakran éli át magányosságát. A keresés izgalmát is átéli, új embereket ismer meg, ideálokat követ, eszmékért lelkesedik. A lekötetlen szexualitás átfűti a kapcsolatokat, elmélyítve az érzelmi kötődést. Az ösztönök felélénkülése együtt jár a korai kötődések felélénkülésével. Az ödipális érzelmek ismét felébrednek, anélkül azonban, hogy igaz mivoltukban bebocsájtást nyernének a tudatba. Az ödipális érzésekkel szembeni védekezés különböző formáit írja le Anna Freud: • Érzelmeit a családról visszavonja, másokra helyezi át (tanár, korai szerelem stb.) • Ellentétbe fordítja az érzéseit. A szeretett személy jelenléte haragot vált ki, súlyos kritikákkal illeti. • Saját magáról nagyzásos fantáziákat alakít ki. • Regresszió - visszahúzódik a kisgyermekkorba, ahol még minden elfogadható. Anna Freud két olyan elhárításmódról is ír, melyeket jellemzőnek tart e korra, s melyek segítségével a serdülő ösztönkésztetései ellen küzd, konfliktusait igyekszik feldolgozni:

61

Barta Anna: i.m.

67

• Az egyik az intellektualizálás. A gondolkozási folyamatok korábban túlnyomóan konkrét formáit a serdülőkorra az absztrakció váltja fel. A gondolkozás megszállása a feszültségek feldolgozásának szükségletéből fakad, s intellektualizálásának termékei többnyire pusztán saját problémáit tükrözik burkolt formában. • A másik elhárítás az aszkézis, melyben a serdülő az erős ösztönkésztetésekkel szemben azok tagadásával igyekszik védeni magát. • Blos egy harmadik elhárításmóddal egészíti ki az előbbieket, melynek lényege az uniformizálódásra való törekvés. A többiekhez való hasonlóvá válás, végső soron az egybeolvadás igénye kerekedik felül, szemben a független személyiség vállalásával. Az önálló élet megkezdése nem könnyű feladat. A serdülő ambivalens érzelmei mellett a család reakciói is megnehezítik ezt. A szülők megköthetik, visszahúzhatják. A szülőknek is meg kell birkózniuk azzal, hogy gyermekről lemondjanak. A serdülés nemegyszer az egyén életének legproblematikusabb szakasza. A személyiség szerkezet olyan gyengeségei, melyek a kisgyermekkor történéseihez köthetőek, de melyeken az egyén látszólag túljutott, most, az elszakadás küszöbén ismét jelentkezve a felnőtté válás gátjaivá lehetnek. Anna Freud szerint bármily szélsőségekkel is járjon be a serdülő viselkedése, amíg a fejlődés, a változás nem akad el, nincs okunk komoly aggodalomra. Laufer szerint a vészjelek a következők: • A serdülő nem mond le a kisgyermekes magatartásformákról, ill. visszatér azokhoz. • Túlzottan merev, szigorú önkontrollt igyekszik fenntartani. Valójában azoktól az érzésekről, fantáziáktól fél, melyek, melyek a kontroll gyengülésével elárasztanák. • Kapcsolatai nem korának megfelelően alakulnak, pl. kisgyermekek társaságát keresi, akik közt még biztosan mozog. • A serdülő életében a szülők túlzottan fontos szerepet játszanak. Ez a problémák önálló megoldásának képtelenségét jelentheti. • Érzelmeit nem képes megfelelően kinyilvánítania. Ez lehet erős elhárítás, de érzelmi elsivárosodás következménye is. • Nem képes mások viselkedését mint a saját félelmeitől, kínos gondolataitól független történést megítélni, úgy véli azok mindig valamilyen vonatkozásban állnak vele. • A jövőre való beállítódás problematikus. Pl. nem készül rá, irreális félelem gyötri, vagy túlértékeli a lehetőségeit. • A serdülő nem képes valamely bénító gondolattól szabadulni, így az a jövőre való felkészülés gátja lesz. • Úgy érzi cselekedeteit valami akaratán kívüli erő irányítja. Minuchin a serdülőkori családnál a nyíltságot, s az új értékrend elemeinek elfogadása elől nem elzárkózó vitakészséget ítéli fontosnak a szülő és a gyermek kapcsolatában. A serdülőkor lezárása, az én önállósulásának megszerzése úgy lehet sikeres, ha az én a korábbi viselkedésmintáit újraértékeli, a jelenben folyó azonosításokkal ötvözi, és a személyiség olyan szintézisét hozza létre, melyet az önazonosság élményével tud elfogadni. Ezt a folyamatot nevezi Erikson az én-identitás kialakulásának.62 A személyiségfejlődés akkor érte el a felnőttséget, ha a tulajdonságok, vonzalmak, érdeklődési irányok, viselkedési módok bizonyos hierarchiába rendeződtek. A kedvezőtlen környezeti hatások a fejlődésmenetet átmenetileg, vagy tartósan megzavarhatják. Ha ezek a külső hatások súlyosak, ha érzékelhető következményekkel járnak: lelki traumának nevezzük őket. Traumatikus hatású lehet pl. a korai anya-gyermek kapcsolat megzavartsága, az anya feltűnően kiegyensúlyozatlan, túl aggódó, vagy túl laza viselkedése a szeparáció-individualizáció fázisában, súlyos családi konfliktusok, csonka család stb. A korai traumák hatása elkísérheti a gyermeket a serdülőkorba, de ekkor már, mint a belső fejlődés gátja jelentkezik. Méghozzá gyakran más formában, mint ahogy ezt a józan ész várná.63 A fiatal felnőttkor A fiatal felnőttkorban a legkülönfélébb alkalmazkodási zavarok támadnak, a partnerkapcsolatok, a hivatásválasztás, a társadalom rendjébe való beilleszkedés problematikussá válik. A serdülés azonban nem csak új problémákat vet fel, nem is csak lezártnak tűnő kisgyermekkori konfliktusokat éleszt újjá, de új erőket is mozgósít. Ha a fiatal felnőttnél neurotikus tüneteket észlelünk, a teljesítőképesség csődjét, vagy deviáns 62

Barta Anna: i.m. Vikár György: Az ifjúkor fejlődéslélektani szempontból IN: Fejezetek az életkorok lélektanából (Caritas Hungarica - Híd, Bp. 1993.)

63

68

viselkedést, a lélektani kulcsprobléma rendszerint megoldatlan maradt. A gyermekkori kapcsolatok sérüléseiből eredő szorongások és indulati feszültségek, vagy a kedvezőtlen családi minta riasztó hatása felerősödik, amikor valóban át kellene adnia magát egy igazi párkapcsolatnak, vagy egy pálya mellett elköteleződnie. A különböző neurotikus tünetcsoportok: szorongások, fóbiák, kényszerek, hypochondriás érzések és aggodalma gyakran ebben a korban jelennek meg klinikailag észlelhető szinten. Ha eredetüket elemezzük, első okaikat a gyermekkorban találjuk meg, de a felnőttkor feladataival való szembesülés hatására lépnek elő a lappangó állapotból és válnak nyilvánvaló betegséggé. Az esetek egy részében nem találunk nyilvánvaló neurotikus tüneteket, de a megoldatlan érzelmi problémák miatt a fiatal nem képes tanulásban, munkában megfelelően teljesíteni. Az esetek egy más részében azt látjuk, hogy a fiatalok problémamegoldási kísérleteik kudarcának hatására valamely társadalom peremén elhelyezkedő deviáns csoporthoz csapódnak. A neurózisok gyakorisága 20 év felett ugrásszerűen megnő. Deviáns viselkedésként ebben az életkorban a nőkre inkább a szuicídiumot, férfiakra inkább az alkoholizmust találták jellemzőnek.64 A felnőttkor A. H. Maslow 14 pontban szedte össze az érettség ismérveit: • 1. A valóság hatékony észlelése, kielégítő viszony a realitáshoz. • 2. Elfogadás önmagunkkal, másokkal és a természettel szemben. • 3. Spontaneitás. • 4. Feladatközpontúság. • 5. Távolságtartás (kapcsolataiban nem lép fel a birtoklás vágya). • 6. Függetlenség a kultúrától és a környezettől. • 7. A befogadás állandó frissessége. • 8. Végtelen horizontok (transzcendens nyitottság). • 9. Szociális érzés. • 10. Mély, de szelektív társas kapcsolatok. • 11. Demokratikus jellemszerkezet. • 12. Etikai szilárdság. • 13. Ellenségességtől mentes humorérzék. • 14. Alkotóképesség (kreativitás). Gordon W. Allport 6 pontban foglalja össze saját véleményét a személyiség érettségéről: • 1. Az én érzésének kiterjesztése • A serdülőkor ebből a szempontból különösen fontos időszak, de nem csupán csak a serdülőkor kérdése az én érzésének kiterjesztése: minden új ambíció, új eszme, új kapcsolat később is énazonosságunk tényezőivé válnak. • 2. Meghitt viszony másokkal • Úgy tudunk bensőséges, ragaszkodó, szeretet-kapcsolatokat kialakítani, hogy közben képesek vagyunk elkerülni a szeretet tárgyának birtokbavételét. • 3. Érzelmi biztonság (önelfogadás) • Az érettség eme jellemvonásának legszembetűnőbb kérdése a "frusztrációtűrés". Az érett személyiség együtt tud élni emocionális állapotaival anélkül, hogy olyasmiket cselekedne, ami mások boldogságát akadályozza. Ennek gyökerei kora gyermekkorra nyúlnak vissza, az ősbizalom kialakulásához. • 4. Valósághű percepció, jártasságok és feladatok • Az érett személyiségnek nemcsak észlelései felelnek meg a valóságnak, hanem birtokában van a problémák megoldásához szükséges jártasságnak is. A valósághűséghez és a jártassághoz még a munkában való elmélyülés képessége társul. • 5. Az én tárgyiasítása: önismeret és humor • Szókratész óta tudjuk, hogy az élet nagy titka és kihívása: ismerdd meg önmagad. Régi vélemény szerint 3 jellemünk van: az egyik, amivel valóban rendelkezünk, a másik, amiről gondoljuk, hogy van, és a harmadik, amit mások tulajdonítanak nekünk. Az önismeret leghasználhatóbb "mérése" a második és a harmadik összehasonlításán alapulhat. Az önismeret képességének - talán meglepő módon - nagyon fontos összetevője a humor. Az a humor amely segítségére van önismeretünknek, képessé tesz arra is, hogy saját jellemvonásainkat, értékeinket belső ellentéteinkkel és fogyatékosságainkkal együtt ismerje fel. 64

Vikár György: i.m.

69

• 6. Az egységes életfilozófia • A határozott elhivatottság céljainak megvalósításáért egy életfilozófia keretei között küzd az érett személyiség. A felnőttkor szakaszai: • 1. Fiatal felnőttkor (21 - 25 év) • 2. A felnőttkor középső szakasza (25 - 40 év) • 3. A felnőttkor késői szakasza (40 - 60 év) • 4. A felnőttkor nyugdíjas szakasza (60 - 65 év) • 5. Az öregedés-öregség kora (65 - 75 év) • 6. Az elköszönés kora A fiatal felnőttkor Ez a korszak a nagy döntések meghozatalának, és az egész életre kiható szerepek megválasztásának időszaka. Az élet alternatívák közötti döntéseket kíván, dönteni márpedig nem könnyű. A felnőttségnek ebben a korai szakaszában a döntés mellett erősek az önkifejtő törekvések, jellemző a rendkívüli optimizmus. Az egész életünket szakadatlanul jellemző alkalmazkodási feladat talán az életszerepekkel szembeni külső és belső elvárások területét érinti leginkább. Az alkalmazkodási kihívásnak kétféleképpen lehet eleget tenni. Az egyik az asszimilálás: a külső világot saját magához igazítja, változtatja az ember. A másik út az akkomodálás: önmagát alakítja az ember a külső körülményekhez. Az ifjú felnőttkor legfontosabb feladata, hogy megtanulja és alkalmazza e kétféle alkalmazkodást, megtalálva a megfelelő arányt. Párválasztás Buda Béla érdekes motivációkra hívja fel a figyelmet a párválasztással kapcsolatban, mindenütt, egyes sajátos szükségletekre mutatva rá: • 1. A kiegészítő szükségletek elmélete • Olyan személyiségek választanak így párt, akik a másikban valami fontos kiegészítését keresik életüknek. Az a lényeg, hogy a partner a belőle hiányzó tulajdonságokkal rendelkezzen. • 2. A sajátos igények elmélete • Olyan emberekről van szó, akiknél a személyiségfejlődés során vagy a túlzó kielégítés, vagy éppen a tartós kielégítetlenség miatt egy lélektani igény nagyon erősen rögzült. • 3. A "szülő-imágó" elmélete • Az ilyen módon párt kereső fiatal társában az ellentétes nemű szülő tulajdonságait vágyik felfedezni. • 4. A kompenzáló személyiségzavar elmélete • Eszerint a személyiség valamely mély konfliktusa - mondjuk szorongás, félelem, bizonytalanság enyhül, ha olyan partnerra talál, aki még nálánál is bizonytalanabb, szorongóbb, és így saját gondjait kisebbnek láthatja. (Buda Béla, 1988.) Arra kell motiválnunk a fiatalokat, hogy minél nagyobb tudatossággal építsék kapcsolatukat, őszintén beszéljenek elvárásaikról, igényeikről egymásnak. Fontos, hogy számot vessenek a váratlan nehézségekkel, mérjék fel azokat, és nézzenek velük őszintén szembe. Mint ahogy később a házasság sem lesz attól "jó", ha nem lesznek benne kemény próbák, bizalmat próbáló válságok, hanem ha ezen válságok kezelésére nem lesz idő, tapintat, figyelem és őszinte szándék. Így van ez már a párkeresés időszakában is. Szülői szerep Felkészülés a szülői szerepre az előzőnél semmivel sem kisebb feladat. Mikor nem jön "túl korán" a gyermek? : • ha eljutottak a házastársi szerep megtanulásában egy olyan szintre, ahol már lehetővé válik egy további szerepre való figyelés • ha biztosítottak a születendő gyermek számára a kedvező feltételek. A lakáskörülményeken és az anyagiakon túl itt mindenekelőtt arra gondolunk, hogy legyen kialakítva az az élettér, ahová a jövevény megérkezve valóban otthonra talál, ahová "hazavárják". A felnőttkor középső szakasza Fontos sajátosságai: • Korábban megfogalmazott célok, higgadt, reális újraértékelése - nagyobb távú célok kitűzése. • Az életszínvonal megszilárdítása - az önző anyagiasság veszélye.

70

• Családi élet "megszervezése", a "külön utak" kísértése. Az összegyűjtött és a döntések szolgálatába állított élettapasztalat a megszerzett önismeret és emberismeret, a társadalmi és családi felelősségtudat megszilárdulása mind úgy hat a személyiségre, hogy képes az ember eddigi céljait felülvizsgálni, módosítani. Könnyen tolakodik a cél és életprogramok listáján az első helyre az anyagiasság. Ez vezethet önmaga és családtagjai kizsigereléséhez, a lelki, fizikai "kiégéshez", a "minél több, annál kevesebb" szindrómához, a legközvetlenebb személyes kapcsolatokban is az elüzletiesedő viszonyhoz. "A legelterjedtebb félreértés szerint, aki ad, az "felad" valamit, megfosztja magát valamitől, áldozatot hoz. Az olyan ember, akinek jelleme megrekedt a befogadó, kihasználó, felhalmozó beállítódottság szintjén, az csakugyan ezt érzi, amikor ad. A piacra orientált karakter szívesen ad, de csakis cserébe; hacsak ad, és nem kap is, úgy érzi: becsapták. A nem alkotó ember szemében adni, egyenlő a tönkremenéssel. Legtöbbjük éppen ezért nem is ad... Adni nem azért nagyobb öröm, mint kapni, mert veszteség, hanem mert tulajdon elevenségem fejeződik ki benne... Az áruhalmazó, aki attól retteg, hogy hátha elveszít valamit, lélektanilag szólva tönkrement nincstelen, akármennyije van is. Aki viszont önként tud adni, az gazdag. Úgy éli meg önmagát, mint olyan valakit, aki önnön gazdagságával másoknak is juttathat..." (Erich Fromm, 1956.) Az intimitás hiánya, az érzelmi felszínesség megakadályozza, hogy az "újat" a párok egymásban fedezzék fel, és ne csábuljanak külön utakra. Ezekben az években a családi életben új alkalmazkodási feladatok jelentkeznek: • A házastársat partnerként szeretni, személyiségként becsülni. • A tinédzser gyerekek támogatása személyiségfejlődésükben. • Új szabadidő tevékenységek kiépítése. • Alkalmazkodás az öregedő szülőkhöz, a róluk való gondoskodás.65 (Durkó Mátyás, 1988.) A felnőttkor késői szakasza Ekkor fontos lehet a szembenézés az eddig megtett úttal. Ez a szembenézés nagyon ellentmondásos lehet: megmutatkoznak a sikerek, de a melléfogások és az "elszalasztott alkalmak" is. Az előző korszak vitalitása, dinamikája gyengülni látszik, szellemi, fizikai teljesítőképessége terén megtapasztalja a kifáradás első jelét. A férfiak esetében a klimax olyan állapot, amelyben a fizikai, szellemi, szexuális teljesítmény-csökkenés romló közérzetet, majd zavaró lelki tüneteket eredményez. A klimaxos férfi nagyon nehezen viseli el közérzetének romlását, hogy "már nem a régi", az élet oly sok területén "nem tudja tartani a színvonalat". Fontos lenne tudnia, hogy a klimax nem egyenlő az öregséggel, még az öregedéssel sem: nem kellemes, de átmeneti és kezelhető állapot. Egy kiegyensúlyozott férfi, aki felkészült életének erre a szakaszára, és azt nem fogja fel tragikusan, sikeresen juthat túl rajta. A női klimaxról gyakrabban beszélünk. A nőknél a folyamat rövidebb idő alatt, néha robbanásszerűen játszódik le, és ezért sokkal megterhelőbb is. Ez a hormonális változás kihatással van a vegetatív idegrendszer egyensúlyára. Megjelennek a pszichés tünetek is: • alvászavar, • nyugtalan álmok, • szorongás, • túlérzékenység, • szeszélyes hangulat, • feledékenység. A gyógyszerkísérletek eredményessége miatt komoly segítséget tud nyújtani az orvos, és a mentálhigiénés támogatás is hozzá tud járulni ahhoz, hogy ennek az időszaknak a kellemetlenségei csökkenthetőek lehessenek. A középkorú ember mellett a családban és a munkában is felnőtt egy új generáció. Egy generáció, mely sok mindenben eltérő életfelfogást, értékrendszert, munkastílust vall. A merev elutasítása ennek az újnak, csak további feszültségeket szül. A gyerekek önálló útra lépnek, családot alapítanak, saját életüket építik. Magukra maradnak a szülők. A férj és a feleség újra egymásfelé fordulhatnak, újra felfedezhetik a kettesben-lét szépségét, olyasmiket engedhetnek meg maguknak, amire eddig sem idejük, sem energiájuk nem volt. Új életforma, új lehetőségek, új elfoglaltságok, de meg kell találni őket. A felnőtt kor nyugdíjas szakasza

65

Erre a korosztályra kétfelől nehezedik a nyomás, és a nőkre - mivel az ő hivatásuk is kettős - sokkal több jut.

71

Kétségtelen, hogy élettanilag ez már nem felfelé ívelő szakasz, elkezdődik az érett felnőtt ember készülődése az öregedés korára. Nem jelenti azonban, hogy gazdag élettapasztalatával, bölcsességével ne érhetne még el szép eredményeket. Az életnek ebben a szakaszában nem kis kihívások érik az embert, pl.: • hanyatló fizikai erő, • romló egészség, • nyugdíjazás, • szerényebb jövedelem, • önmaga újbóli hasznossá tétele, • házastárs, barátok halála, • új baráti kapcsolatok teremtése saját korcsoporttal. Ebben az életkori szakaszban talán éppen az a legnehezebb, hogy több, próbára tevő kihívás nehezedik az emberre. Nagyon komoly lelki próbatétel a nyugdíjazás, ami sokak számára a feleslegesség érzését hívja elő. Nagy segítség lehet, ha a nyugdíjas valami valóban fontos, értékes feladatot talál, ha nem jelent életében hirtelen változást a nyugdíjazás: nem kell egyik pillanatról a másikra tétlenségre kárhoztatnia magát. A legnagyobb veszély a bezárkózás a négy fal közé, a munkahelyi, baráti kapcsolatok teljes megszűnése. Egy életszakasz valóban véget ért, de itt van a lehetőség a nyitásra, megint valami új felé. Mennyi mindenre nem kerülhetett sor a hivatásbeli elfoglaltság, a munkahelyi lekötöttség miatt. Ennek a korszaknak az igazi nagy kérdése: a nyugdíjaskorú ember bölcs, egészséges kedéllyel vállalja-e, hogy az öregedés kora következik, vagy pedig elkezd lázadni az öregedés ellen. Az öregedés-öregség kora Az embernek 3 életkora van: • a kronológiai (személyi igazolványunk őrzi), • biológiai (orvosi leleteink beszélnek róla), • pszichológiai (érzéseink és cselekedeteink árulkodnak róla). Arról a szemléletváltásról kell itt szólnunk, amely az öregséget nem statikus állapotnak tekinti, hanem folyamatnak. Ennek a szemléletnek a középpontjában nem a deficitek állnak, hanem a lehetőségeket látja és láttatja. Az idős ember biológiai, szociális és pszichológiai vizsgálatánál az a szemlélet vezessen bennünket, amely az öregedésben nem megváltozhatatlan, visszafordíthatatlan helyzetet lát, hanem olyan folyamatot, amely nem csak visszafelé, hanem előre is kínál utat. Nagy jelentősége van annak, hogy az ember felkészült-e az öregedésre. Gyökössy Endre tíz jótanácsa az öregedés elfogadására: • 1. Sose tartsuk értelmetlennek, vagy céltalannak az életet, mert nem az. • 2. Mindhalálig ápoljuk kapcsolatainkat: fölfelé, befelé, kifelé (Istennel, önmagunkkal, az emberekkel és a természettel). • 3. Ne idegenkedjünk az újtól. Vagy növekszünk - vagy zsugorodunk. A természet nem ismeri a stagnálást. • 4. Mindvégig foglalkozzunk azzal, amivel foglalkoztunk, vagy azzal, amivel mindig szerettünk volna, de nem futotta időnkből. • 5. Kössünk barátságot a fiatalokkal, különösképpen gyerekeink gyerekeivel, a harmadik generációval. • 6. Többet törődjünk az élőkkel, mint a holtakkal. • 7. Beszélgessünk, ne csak megbeszéljük. • 8. Mosolyogjunk sokat és sokszor - a humor vonzó, a keserűség taszító. • 9. Óvakodjunk a tétlenségtől, és a stresszeket okozó túlerőltetéstől. • 10. Barátkozzunk meg az öregséggel, mint az Isten elvonókúrájával. A betegség, mint az élet nagy próbatétele A betegséggel járó testi-lelki szenvedést nem szabad lekicsinyelni. Az ember előtt talán három út áll betegségében. Egyik, hogy a betegséget "emberalatti módon" fogadja. Szitkozódik, gyűlölködik, kibírhatatlanná válik környezete számára. A másik út, hogy "emberfeletti módon" fogadja betegségét. Hősként tűri a szenvedést, összeszorított ajkakkal, de ezt nem lehet sokáig bírni. A harmadik az érett személyiség útja, amely a betegség vállalását emberhez méltóan hordozza el. Kínjait, csalódottság érzését, kérdéseit sem leplezve kész arra, hogy a betegsége formálja őt. Az elköszönés kora A halál, a haldoklás az élettől idegenné vált. Az emberek döntő többsége kórházban hal meg, többnyire végtelenül magányosan. A halál hospitalizálódott, és az ember azt vesztette el, ami a legfontosabb számára, a búcsúzás lehetőségét, az otthoni környezettől, azoktól, akik számára fontosak, és akiket most hátrahagy.

72

A családtagok nem szeretetlenségből nem kísérik hozzátartozójukat a haldoklás útján, hanem mert nem tanulták meg, hogy ezt hogyan is kell tenni. Magányosan, kiszolgáltatottan búcsút inteni ennek a földi világnak kínzóbb érzés lehet, mint maga a halál. Ezért olyan fontos, hogy a haldoklót ne hagyjuk magára, hogy a hozzátartozóknak megadjuk azt a lelki támogatást, amivel útitársak tudnak lenni.66 A gyógyíthatatlan betegség elfogadásának lélektani fokozatai: A haldoklás szakaszait azért kell ismernünk, hogy a beteggel mindig abban a lelkiállapotban teremtsünk kapcsolatot, ahol éppen ő tart. Elisabeth Kübler-Ross (1977.) szerint a gyógyíthatatlanság, a halál elfogadásának a fokozatai: • Elutasítás, izoláció: • A beteg még nem mer szembenézni a tényekkel; szüksége van erre az elutasításra, hogy időt nyerjen. • Düh, ill. a "miért pont én?" stádium: • Már nem a betegség ténye ellen tiltakozik, hanem az ellen, hogy ez éppen ővele történt meg. Segítenünk kell a családtagokat, hogy a betegnek ezeket a dühkitöréseit ne tekintsék személyes sértésnek. A betegnek nem velünk van baja, indulatai nem ellenünk irányulnak, hanem betegsége ellen. • Az alkudozás időszaka: • Már nem tiltakozik a betegség ellen, egyességet szeretne kötni a sorssal, az élettel. A betegek újabb és újabb alkut szeretnének kötni, időt kapni, de hát mit is tehetnének mást, mint az utolsó pillanatig ragaszkodnak az élethez. Ez így egészséges. • A depresszió: • A depresszió már a küszöbön álló veszteséget jelzi. Ha utat engedünk a beszélgetésekben bánatának, könnyebben lép tovább. A betegek a fantázia szintjén átélik saját halálukat. Ha ezekről a beszélgetést mindenki elhárítja teljesen magára marad velük. De ha kibeszélhetik, megkönnyebbülnek. • A megbékélés, belenyugvás: • A hozzátartozók talán ebben az időszakban igénylik a legnagyobb támogatást. Főként, ha nem tudnak egyedül maradni a haldoklóval. Tehetetlenek ebben a csöndben, amikor már nem tudnak semmit sem tenni. Fontos, hogy érzékennyé tegyük a családtagokat arra, hogy a legtöbb amit most tehetnek, ha jelen vannak.67

A gyászmunka Hagyni kell a gyász folyamatát végigfutni, sőt ezt elő kell segíteni. Engedni kell és bátorítani, hogy foglalkozzék az elvesztett emberrel, viselje a gyász jeleit, és hajtsa végre azokat a gyászrituálékat, amelyeket a társadalom neki kínál. Foglalkozzék a halott emlékével. (Buda Béla, 1982.) Engedjük, sőt ösztönözzük őket beszélni. Tapasztalati tény, vizsgálatok is mutatják, hogy ahol a hozzátartozók aktívan részt vesznek a haldoklás folyamatában, és ahol erről beszélnek, és érzelmet "cserélnek", ott a gyász lefolyása lényegesen könnyebb, és kevesebb feszültség származik belőle. (Buda Béla, 1982.) Nagyon nehéz, ha a hozzátartozókban föltámad a lelkiismeret-furdalás. Mindaz, ami rosszat az elhalt életében vele szemben elkövettünk, vagy az elmulasztott segítség, illetve szeretet. A gyászoló az ezek feletti bánat őrlődését egyedül alig lesz képes feloldani. A gyász egyik feladata az lesz, hogy ezt a bűntudatot is feldolgozza a veszteséggel együtt. (Buda Béla, 1982.) 68

A gyász fázisai:

66

Debrecenyi Károly István: i. m. Debrecenyi Károly István: i. m. 68 Szenti Tibor: A halál (Nővérek továbbképzése Csongrád megyében, Szeged-Hódmezővásárhely, 1994.) 67

73

fázisok l.

2. 3. 4.

5.

Lindeman megrázkódtatás, sokk sóvárgás, keresés szétesés, felbomlás újraszerveződés, megnyugvás -

Verena Kast elutasítás

Yorick Spiegel sokk fázisa

felszakadó érzelmek bűntudat

kontrollált fázis regresszív fázis keresés és adaptív elválás fázis

új viszony a világgal és önmagával

A Yorick Spiegel szerint az első fázis, a sokk fázisa néhány napig is eltarthat. A második, a kontroll fázis a temetés végéig, a rokonok, ismerősök távozásáig, olyan 3-7 napig tart. A következő, a regressziós fázis, a múlt feldolgozásának és a jövő felé irányultságának egy rettentő nehéz küzdelme. A gyászoló újból magára marad, ambivalens érzelmek között vívódik. Ilyenkor tud a legtöbbet segíteni egy értő kívülálló. A legvégén az adaptációs fázis a viszonylag legkönnyebb, ami az élet újrakezdésének az ideje, s általában 6-12 hónapig tart.69 A patológiás gyász A patológiás gyász fennállhat: • szimbiózis esetén, • váratlan halálesetnél, • ambivalens érzelmek a halott és a gyászoló között (nincs lehetőség ezeknek a tisztázására). Verena Kast patológiás típusai: • megtapadás a gyász valamelyik stádiumában, • elfojtott düh, • örökös bűntudat, • leválásra való képtelenség. Parkes a patológiás gyászt megélő gyászolók két típusát különbözteti meg: • gátolt típus: • nem éli meg a gyászt, • prolongált típus: • időben eltolja gyászt.

A beteg emberekre jellemző hatások A beteg ember fizikailag és lelkileg egyaránt szenved. A betegség megváltozott reakcióképesség, amelynek következtében a szervezet nem képes elhárítani a károsító ingereket. (Bán M. 1989.) A beteg embert nagy terhelés éri, ami több módon jelentkezik: • kiszakad környezetéből, csökken a keresete, • megbomlik a lelki egyensúlya, • félelem és szorongás gyötri, • a látott, hallott, esetleg képzelt vagy korábban átélt tapasztalatok befolyásolják, 69

Szenti Tibor: i.m.

74

• felelősnek érezheti magát betegségéért, bűntudata alakulhat ki, • félelem támad benne a betegség következményeitől, • mindezek együttesen agresszivitást válthatnak ki benne és fokozódó sértődékenységet. Magatartásuk szerint a betegeket megkülönböztethetjük: • együttműködő, • ellenkező, • nyugtalan és szorongó, • bizalmatlan, • képzett beteg, • betegségét színlelő, • betegségét tagadó, • neuraszténiás, • hisztériás, • hospitalizált. (Bokor N. 1989.)70

A gyógyíthatatlan betegség elfogadásának lélektani fokozatai: Elisabeth Kübler-Ross (1977.) szerint a gyógyíthatatlanság, a halál elfogadásának a fokozatai: • elutasítás, • düh, ill. a "miért pont én?" stádium, • az alkudozás időszaka, • depresszió, • megbékélés. A tudomásul vétel fokozatai kultúránként eltérnek.71 Kübler-Ross leginkább az amerikai modellt írta le. Bokor Nándor szerint ez Európában és Magyarországon némileg változik, azáltal, hogy a mi kultúráinkban a beteg felvilágosítása nem rögtön történik meg, hanem sokszor a beteg maga jön rá a különböző jelekből, hogy állapota nem a gyógyulás felé tart. Európában: • tudatlanság, • bizonytalanság, • burkolt tagadás, elhárítás, • lázadás, • alkudozás, • depresszió, • megbékélés. Magyarországon: • tiltakozás, • harag, gyűlölet, • alkudozás, • elfogadás, • megadás.72

A gyógyíthatatlan betegek, haldoklók segítése A haldokló pszichológiai segítségre is szorul és a gyors meghalás igénye éppen abból származik, hogy ebben a zavaros, nehéz pszichológiai helyzetben nem kapja meg a haldokló a segítséget. (Buda Béla, 1981.) A saját fel nem dolgozott halálfélelmünk döntő a halálhoz, a haldoklóhoz való viszonyulásban. Kevesen néznek szembe a halál kérdésével, kevesen tudják feldolgozni, e nélkül pedig nem lehet másoknak sem válaszolni. (Polcz Alaine, 1993.)73

70

Szenti Tibor: Az empátia (Nővérek továbbképzése Csongrád megyében, Szeged-Hódmezővásárhely, 1993.) Szenti Tibor: i.m. 72 Szenti Tibor: i.m. 73 Szenti Tibor: i.m. 71

75

A kiégés A kiégés az elhúzódó, krónikus stresszre adott szélsőséges reakció. Az a pont, amikor: • a segítő már képtelen több stresszel szembenézni, • nem találja többé érdekesnek az eseteit, • nem érdeklődik klienseinek sorsa iránt, • címkézni kezd, • vagy cinikus megjegyzéseket tesz, • hajlamossá válik arra, hogy klienseit tegye felelőssé nemcsak saját problémáikért, hanem esetleg az ő rossz érzéseiért is, • nem képes megújulásra, • igyekszik majdnem fóbiásan betartani a szabályokat, hogy ne hagyjon magán támadási felületet. A kiégett munkahelyi vezető megnehezíti beosztottjainak életét, rendszeresen feddi őket, kollégáival állandóan vitákba keveredik, érzelmi kitöréseket produkál, minden problémára paranoid módon reagál, nem a munka normális velejáróiként, hanem személyes támadásként kezeli őket. A kiégés tünetei a további stressz elkerülését szolgálják, a terhek vállalásának képtelenségét tükrözik. Minden segítőnek etikai kötelessége felfigyelni a kiégés tüneteire mind saját viselkedésében, mind kollégáiban. Ahogy klienseink esetében is a stressz tünetei segítő beavatkozásra indítanak minket, kötelességünk kollégáink érdekében az ők esetükben is észrevenni, hogy segítségre szorulnak. A problémával kapcsolatban a segítők is ugyanolyan szakaszokon mennek át, mint amit Elisabeth Kübler-Ross leír. A súlyos személyes probléma elfogadásának szakaszai ugyanazok, bármilyen természetű is maga a probléma: • 1. elutasítás, tagadás. • 2. düh, harag. • 3. Alkudozás. • 4. Depresszió. • 5. Belenyugvás, elfogadás. A kiégés súlyos krízishelyzetet teremt. A krónikus stressz-állapot szükségszerűen vezet kiégéshez, mert az egyik stressz-helyzet felerősíti a másikat és a következmények is növelik a stressz-szintet. Mint minden krízis, ez is hozzájárulhat az éréshez, a növekedéshez, az ember életfeladatainak a megoldásához.74 A kiégés elkerülése érdekében mindent meg kell tennünk. Elsősorban önmagunk "karbantartását" szokták a legfontosabb feladatnak említeni, de ezen belül a prioritásokat már eltérően emelik ki. Fontos azonban: • az önismeret "mélyítése", • érzelmi kiegyensúlyozottságunk "védelme", • a szakmai felkészültség és ismeret "bővítése", • rendszeres szakmai segítség és/vagy szupervízió igénybevétele. Az önismeret "mélyítése" "Az ember határtalanul sok munkát fordíthat önmaga tökéletesítésére." (Selye János, 1976.) Minden egészséges felnőtt ember számára nélkülözhetetlen bizonyos fokú önismeret, amely őt a tárgyi világgal kapcsolatos feladataiban és személyi kapcsolataiban eligazítja. Az emberekkel foglalkozó szakmákban még inkább felerősödik az önismeret jelentősége - egyre többen fogadják el azt az összefüggést, hogy aszerint fog fejlődni a társam, ahogyan a vele való kapcsolatom alakul - ehhez pedig minél jobban ismernünk kell önmagunkat, érzéseinket, indulatainkat, viszonyulásainkat, hatásunkat. Az önismeretszerzésben legjobban azok a valódi közösségek segítenek, amelyekben őszinte összetartozás, erős érzelmi szálak kötik össze a tagokat. A tartós együttlét, a közös feladatok és felelősségvállalás kitermeli a igényt egymás formálására. Az ilyen csoportokban az őszinteség konstruktív, segítő módon nyilvánul meg. A csoporthoz tartozás érzése, az elfogadás biztonsága megkönnyítheti az egyénnek a kritika elviselését, feldolgozását. A legáltalánosíthatóbb célkitűzés tehát, hogy lehetőleg mindenki beletartozzék egy (vagy több) valódi közösségbe.75 Hogyan segíthetjük elő érzelmi kiegyensúlyozottságunkat?

74 75

Kozma Judit: A szociális munkás személyes és szakmai fejlődése (Kézirat, 1997.) Keményné dr. Pálffy Katalin: Bevezetés a pszichológiába (Tankönyvkiadó, Bp. 1989.)

76

Érzéseink és viselkedésünk megfigyelésével meghatározhatjuk azokat a cselekedeteket és helyzeteket, amelyek fájdalmat vagy nehézséget okoznak. Motívumaink és képességeink elemzésével megnövelhetjük annak lehetőségét, hogy aktívan befolyásoljuk az életünket. • Fogadjuk el érzéseinket Sok szituációban a kellemetlen érzelmek átélése teljesen normális reakció. Nincs okunk szégyenkezni. Ezek természetes érzelmek és jobb, ha észleljük, mintsem hogy letagadnánk őket. • ismerjük meg gyenge pontjainkat Ha rájövünk arra, hogy melyek azok a helyzetek, amelyek elszomorítanak, vagy amik kihoznak a sodrunkból, ez a tudás segítséget nyújthat a stressz elleni védekezésben is. • fejlesszük adottságainkat és érdeklődésünket A készségek kifejlesztésével nyert kompetenciaérzés nagymértékben támogatja az önbecsülést is. • legyenek kapcsolataink A legtöbb emocionális zavar oka az elszigeteltség és a magányosság érzése. • tudjuk, mikor kell segítséget kérni Mikor úgy érezzük, hogy kevéssé tudunk problémáikon uralkodni, ideje szakemberhez fordulni. A segítség kérésére való készség épp az emocionális érettség jele, és nem a gyengeségé. Ne várjunk addig, míg teljesen elborítanak a problémák.76 És még egy idézet, ami megszívlelendő: "Aki nem tud szabad időt biztosítani magának, az nem tud élni." (Marguerite Yourcenar, 1984.)

Pszichoterápiák Pszichoterápia alatt az elmebetegségek és egyéb mentális zavarok pszichológiai (nem pedig fizikai vagy biológiai) alapú gyógyítást értjük. A pszichoterápia két személy - a kliens és a terapeuta - közti kommunikációt feltételezi. A klienst belső, személyes félelmeinek, érzelmeinek, élményeinek szabad kifejezésére biztatják, anélkül, hogy attól kellene félnie, hogy a terapeuta elítéli vagy megbélyegzi őt. A terapeuta pedig elfogadását és megértését ajánlja fel, és arra törekszik, hogy segítsen a kliensnek problémái minél hatékonyabb kezelési módjainak kifejlesztésében.

Pszichoanalízis A személyiség pszichoanalitikus elmélete szerint a pszichológiai betegségek általában a gyerekkorból eredő, tudattalan konfliktusok következményei: a tudattalanba elfojtott impulzusok és érzelmek eredményei. A pszichoanalízis célja az, hogy a konfliktusokat (elfojtott érzelmeket és motívumokat) a tudatba emelje azért, hogy azok racionálisan kezelhetőkké váljanak. • Szabad asszociáció és álomanalízis A tudattalan konfliktusok visszanyerésének fő analitikus technikája a szabad asszociáció. A klienst arra buzdítják, hogy engedje szabadjára gondolatait és érzéseit, és válogatás nélkül mondjon ki mindent. A szabad asszociációval együtt gyakran alkalmazott technika az álomanalízis. Az álom a tudattalan vágyakat és félelmeket jelenítheti meg eltorzított alakban. Freud különbséget tett a manifeszt (nyílt, tudatos) és latens (rejtett, tudattalan) álomtartalmak között. Az álom manifeszt tartalmáról beszélgetve és a szabad asszociációk módszerével az analitikus és a kliens megkísérlik az álom tudattalan jelentését feltárni. • Indulatátvitel A kliensnek az a törekvése, hogy a terapeutát érzelmei tárgyává tegye, indulatátvitel néven ismert: a kliens olyan attitűdöket fejez ki az analitikussal szemben, amelyeket más, számára fontos emberek irányában érez. Tanulmányozván a kliensek vele kapcsolatos érzelmeit, az analitikus hozzásegíti a betegét ahhoz, hogy az a mások irányába mutató érzelmeit is jobban megérthesse. • Interpretáció Az analitikus az interpretáció segítségével vezeti rá a klienst annak belátására, hogy nehézségei milyen tudattalan konfliktusokban gyökeredznek. Az interpretáció egy hipotézis, amely összegzi a kliens viselkedésének valamely szeletét, és magyarázatot kínál annak motívumaira. • Átdolgozás Az analízis előrehaladtával a beteg az átdolgozás hosszú folyamatán megy keresztül. A kliens megtanul a tagadás helyett szembenézni a valósággal, és érettebb, hatékonyabb módon viselkedni. A konfliktusoknak a 76

Atkinson, Rita L. - Atkinson, Richard C. - Smith, Edward E. - Bem, Daryl J.: Pszichológia (Osiris, Bp. 1997.)

77

terápia során való átdolgozásával a személy elég erőssé válik ahhoz, hogy szembenézzen az eredetileg ijesztő konfliktushelyzettel, és hogy szorongás nélkül reagáljon rá.

Pszichoanalitikus terápiák (pszichodinamikus terápiák) Freud óta jó néhány, a freudi fogalmakon alapuló pszichoterápiás eljárást fejlesztettek ki, amelyek tekintetben különböznek a klasszikus pszichoanalízistől.

sok

• Egoanalízis Az emberi viselkedés irányításában nagyobb szerepet tulajdonítottak a racionális, problémamegoldó egónak, mint a tudattalannak. Az ego funkcióinak, különösen az önértékelés és a kompetencia érzésének megerősítésére törekedtek, hogy az egyén konstruktívabban legyen képes kezelni pillanatnyi szorongásait és kapcsolatait.

Viselkedésterápiák A pszichoanalízissel ellentétben - amely a személyiség megváltoztatására tesz kísérletet - a viselkedésterápiák pontosan körülhatárolt célok elérésére törekednek: jól meghatározott szituációkban megjelenő maladaptív viselkedések megváltoztatására. • Szisztematikus deszenzitizáció Tulajdonképpen dekondicionálás, vagy „ellenkondicionálás”. Igen hatékony a szorongások és a fóbiák gyógyításában. • Pozitív megerősítés és kioltás Ha a teljesítmény az élet egyik területén javul, ez gyakran együtt jár más szférák fejlődésével is. (Kazdin, 1982.) A kívánatos viselkedések megerősítését az elkerülendők kioltásával is kombinálhatjuk. A kívánatos viselkedések megjutalmazásán és a nemkívánatosak figyelmen kívül hagyásán alapuló operáns kondicionálást sikeresen használták számos gyerekkori probléma kezelésében. • Modellálás A viselkedés megváltoztatásának egy másik hatásos módszere a modellálás, amely a megfigyeléses tanulást használja ki. • A viselkedés ismételgetése A modellálást gyakran szerepjátszással, vagyis a viselkedés ismételgetésével kombinálják. • Asszertív tréning Az asszertív (önérvényesítő) reakciók gyakorlásával nemcsak a szorongás csökken, de a személy hatékonyabb megküzdési stratégiákat is ki tud fejleszteni. • Önszabályozás Az önszabályozás a saját viselkedés megfigyelését és különféle technikák használatát (önmegerősítés, önbüntetés, az ingerfeltételek szabályozása, stb.) igényli, melyek célja a maladaptív viselkedés megváltoztatása. Az önmegerősítés: önmagunk megjutalmazása azonnal a cél elérése után; önbüntetésként a cél elvetéséhez kellemetlen következményeket vagy nem kedvelt feladatok elvégzését rendelhetjük.

Kognitív viselkedésterápiák Olyan kezelési módszereket takar, amelyek viselkedésmódosítási technikákat alkalmaznak, de a maladaptív hiedelmek megváltoztatását is megkísérlik. A terapeuta élményeik hatékonyabb értelmezésére tanítja a klienseit, és ezzel segít abban, hogy uralkodjanak a zavaró emocionális reakciókon (szorongás, depresszió). A terapeuta arra buzdítja a klienst, hogy a helyzetét próbálja meg egy kicsit más fényben látni, és vizsgálja meg ennek a váltásnak a következményeit is. A tartós viselkedésváltozás elérése érdekében a személy vélekedéseinek és hiedelmeinek megváltoztatása is fontos.

Humanisztikus terápiák A Carl Rogers által kidolgozott kliensközpontú terápia azon az alapfeltevésen nyugszik, mely szerint a kliens önmaga legjobb ismerője, és az ember (általában) képes saját problémái megoldására. A terapeuta feladata itt az, hogy segítse ezt a folyamatot. A terapeuta pontosítja a kliens által kifejezett érzelmeket, de nem megítéli vagy kibővíti azokat. A humanisztikus terapeuta nem értelmezi, interpretálja a kliens viselkedését (ahogy az analitikus), nem is próbálja meg módosítani (ahogy a viselkedésterapeuta), mivel ezek a beavatkozások a terapeuta saját nézeteit erőltetnék a páciensre. Célja, hogy az egyén saját gondolatainak és érzelmeinek megértését serkentse, és hogy segítse az egyént saját megoldásának megtalálásában. A humanisztikus terápiák abban igyekszenek segíteni az embereknek, hogy megismerjék valódi önmagukat, és hogy szabadon válasszák

78

meg életüket és viselkedésüket, ahelyett, hogy hagynák, hogy a külső események irányítsák őket. A terapeuta abban segíti a klienseket, hogy olyan emberré váljanak, amilyenné képesek válni. A terápia feltételei: • • • • • • • •

integrált kongruens kapcsolat, feltétlen pozitív figyelmesség, empátia, tisztelet és melegség, konkrétság, az itt és most, közvetlenség, őszinteség, hitelesség, kongruencia (megfelelés a klienssel, a helyzettel és önmagammal).

Sokféle humanisztikus terápia létezik, de mindegyik az egyén fejlődés és önmegvalósítás iránti természetes törekvését hangsúlyozza.

Eklektikus megközelítések, integratív terápiák, egyéb pszichoterápiás irányzatok A pszichoterapeuták többsége nem ragaszkodik egyetlen módszerhez, hanem eklektikus megközelítést alkalmaz. Néhány egyéb pszichoterápiás irányzat: • Gestalt-terápia A hangsúly azon van, hogy a személy kifejezetten tudatában legyen annak, amit éppen csinál. Fantáziák, álmok, vagy egy konfliktus mindkét oldalának lereagálása - ezek a tudatosság fokozásának módszerei. • Realitás-terápia A személy értékeinek meghatározása és a jelen viselkedés, valamint a jövőre vonatkozó tervek összevetése ezekkel az értékekkel. Felelősség vállalásra buzdítják a személyt. • Racionális-emotív terápia Bizonyos irracionális gondolatok helyettesítése reálisabbakkal. Feltevése szerint a kognitív változás emocionális változást von maga után. • Tranzakcióanalízis Tudatosítani a személy kommunikációi mögött lévő szándékot. A destruktív szociális interakciók vagy játszmák lelepleződnek. • Hipnoterápia A terapeuta a konfliktusok és a kétségek csökkentésére különféle hipnotikus eljárásokat alkalmaz.

Csoport- és családterápia • Csoportterápia Azt teszi lehetővé, hogy kliens mások jelenlétében dolgozza fel problémáit, hogy megfigyelhesse, mások hogyan reagálnak a viselkedésére, és azt, hogy ha a régiek sikertelennek bizonyulnának, megpróbáljon új válaszmintákat kidolgozni. • Családterápia és házaspár-terápia A csoportterápiák specializált változatainak tekinthetők. A partnerek érzéseinek kifejezésében, egymás szükségleteinek fokozottabb megértésében, az erre való fokozott érzékenységben és a konfliktusok hatékonyabb kezelésében ajánl segítséget. A terapeuta segítségével tisztázhatják elvárásaikat, és egy mindkettejük számára elfogadható kompromisszumot dolgozhatnak ki. A családterápia kiindulópontja az, hogy az „azonosított beteg” tünete elsősorban annak a jele, hogy valami baj van a családban, hogy a család mint rendszer nem működik rendesen. A terapeuta segítségével a családtagok tudatosítják, ki hogyan kapcsolódik a másikhoz, és hogy az ő viselkedése hogyan járul hozzá a problémához.

A pszichoterápiák közös tényezői • Meleg és bizalomteljes interperszonális kapcsolat A kliens és a terapeuta kölcsönösen elismeri és megbecsüli a másikat. • Megnyugtatás és támogatás Megnyugtató egy olyan szakemberrel beszélni, aki nem tartja szokatlannak nehézségeinket; a támogatás és a remény érzését adja.

79

• Deszenzitizáció Aránytalanul felnagyítódnak azok a problémák, amiket magunkban tartunk, míg ha valakivel megosztjuk gondjainkat, veszíthetnek súlyosságukból. A tanuláselmélet szempontjából az történik, hogy a terápiás ülés biztonságában a nyomasztó tapasztalatok ismételt megbeszélésével az azokhoz fűződő szorongás fokozatosan kioltódik. • Az adaptív válaszok megerősítése A terapeutának tudnia kell, hogy a megerősítés eszközével hat a kliensre, és ebben a szerepében tudatosan kell a kívánt változás elősegítésére törekednie. • Megértés, belátás A pszichoterápiák mindegyike magyarázatot nyújt a kliensnek problémáinak természetéről: hogyan kezdődtek, miért állnak fenn, hogyan lehet őket megváltoztatni. A változás lehetőségének tudata reményt ad az embernek, és a remény a változás előmozdításának fontos változója.

Biológiai terápiák A patológiás viselkedés biológiai megközelítése azt feltételezi, hogy a mentális zavarokat az agy biokémiai vagy fiziológiai diszfunkciója okozza. • Gyógyszeres kezelés A gyógyszeres terápiának is megvannak a maga korlátai. Minden szernek nemkívánatos mellékhatásai is vannak. A drogok anélkül enyhítik a szimptómákat, hogy a beteg szembe kényszerülne nézni a betegségéért felelős problémákkal. Az élet során fokozatosan kialakult attitűdöket és megküzdő stratégiákat nem lehet egyik pillanatról a másikra pusztán egy gyógyszer bevételével megváltoztatni. • szorongásoldók Csökkentik a feszültséget, rövid távon igen hasznosak, de tartós szedése fizikai függéshez, addikcióhoz vezet. A gyógyszer szedésének abbahagyásakor a személy súlyos elvonási tüneteket tapasztal magán. • antipszichotikumok A skizofrénia tüneteit enyhítő szerek, normálszemélyeknél a hatása inkább kellemetlen (így ezeket nem szedik olyan nagy mértékben, mint a szorongásoldókat). • antidepresszánsok A depressziós betegek hangulatának a javítását segítik. Néhány hetes gyógyszeres kezelésre is szükség lehet, míg a hangulat változása megfigyelhető. • Elektrokonvulzív terápia Az epilepsziás görcshöz hasonló rohamot előidéző, enyhe elektromos áramot (elektrosokk) bocsátanak az agyra. Manapság csak a gyógyszerre nem reagáló, igen súlyos depressziós betegeknél használják.

Krízisterápia Az erős stresszt átélt egyéneknek és családoknak azonnal segítséget tud nyújtani a krízisintervenció. A terapeuta segít a probléma tisztázásában, megnyugtatja a pácienst, egy lehetséges megoldási módot javasol, más hivatalok vagy családtagok segítségét kéri. Ez a fajta terápia általában rövid, és az aktuális krízis leküzdéséhez szükséges segítséget nyújtja a kliensnek.77

A krízisterápia nehézségei Krízis által érintett tabuk: • • • • • • • •

halál erőszakos halálnemek öregség agresszió segítő-segített viszony kompetencia, hatékonyság intimitás a segítők veszélyeztetettsége

Krízisterápia nehézsége:

77

Atkinson, Rita L. - Atkinson, Richard C. - Smith, Edward E. - Bem, Daryl J.: Pszichológia (Osiris, Bp. 1997.)

80

A kliens provokálja a segítő • empátia készségét • frusztrációs toleranciáját („szeretet-teszt”) • elfojtott halálfélelmét és / vagy látens szuicid késztetését.78

Csoportjelenségek Moreno: • A csoport összekötő láncszem az egyén és a társadalom között. • A csoport az más, több, mint csupán emberek együttese, együttléte. • A csoport magában hordoz sajátosságokat. Mi a csoport: • 3 vagy több fő alkotja, • akiket meghatározott cél, érdek kapcsol össze, • akiknek hasonló vagy azonos az értékrendje, s ezt az értékrendet elfogadják, magukénak tekintik. Két különböző személyiségtípust különítünk el: • tekintélyelvű (autoriter), • demokratikus (tekintélyellenes). Autoriter személyiség: • • • • • • •

önmaga megértő elfogadására képtelen, másokhoz sem a megértés eszközével közelít, reakciói: felháborodás, tiltás, szabályozás, elfojtott vagy nyílt agresszivitás, értelmi-gondolati világát merevség jellemzi, előítéletek rabja, tudományellenes beállítottság (babona, áltudomány iránti érdeklődés).

Demokratikus személyiség: • • • • • • • •

agresszivitás hiánya, szeretet-orientáció, az „én” elfogadása, tolerancia másokkal szemben, tárgyilagosság, érzelmi-gondolati világa flexibilis, beállítottsága a tudományos gondolkodási mintákat követi, az új iránt érdeklődést, kíváncsiságot mutat.79

Kognitív megközelítés: Az egyik típus gondolkodása egyszerű, kevéssé képes differenciálásra, míg a másik típus gondolkodása komplex, árnyalt megközelítést tesz lehetővé.80 Csoporttagok típusai: • • • •

α hangadó, vezetőszemélyiség. β szakértő szerep. χ átlagos csoporttag. Ω opponens szerep.

α

Lehet pl. a csoport "bohóca", a kínos helyzeteket megmenti.

β

A csoportvezető segítője, de rivalizáló is lehet.

78

Dr. Temesváry Beáta előadása nyomán, 1999.

79

Csepeli György: Bevezetés a szociálpszichológiába (ELTE, Bp. 1988.) 80 Csepeli György: i.m.

81

χ

A "közlegény", a csoport többsége.

Ω

Az ellenlábas, jó esetben provokációival dinamizálja a csoportot.

Az egészséges csoport lehetőséget ad arra, hogy ezek a pozíciók és szerepek folyamatosan változhassanak (pl. a témák változásának megfelelően). Ha ilyen szerepcserére nincs lehetőség egy adott közösségben, akkor feszültség alakul ki, pl. az opponensi szerepkörben megrekedő résztvevő hamarosan az állandó "bűnbak" szerepét fogja betölteni. Az állandóan opponensi szerepet betöltő egyetlen aktivitása a konfrontációban, kritizálásban fog állni és nem fogja a konstruktív közösségi munkát megtanulni. A semleges megfigyelő (gamma) pozícióban megrekedő csoporttag, aki a csoportban lejátszódó folyamatokat érzékeli, kommentálja, és különböző információk közlésével segíti egyes témák feldolgozását, kivonja magát a vitákban való aktív részvételből. Így vita-készsége nem tud fejlődni.81 A csoportra vonatkozó szabályok: • Szerződéskötés: • időtartam, • rendszeresség, • hiányzás, • indokok a hiányzásra, • keretek meghatározása. • Titoktartás: • csak a csoportra tartozik minden, ami ott hangzik el. • A csoport azzal dolgozik, amit hoznak, olyan mélységben, ahogy ez szükséges.

Konstruktív és destruktív szerepek: Konstruktív szerepek: • • • • • • •

kezdeményező (változtat, újít, stb.), véleménynyilvánító (kommunikációs szerep), kérdező (felvilágosítást kér mindenben), informátor (felvilágosítást ad mindenről), szabályalkotó (kimondja a csoport szabályait), általánosító (összefoglal, tisztáz, stb.), engedelmeskedő (passzív, de fontos szerep).

Destruktív tevékenységi szerepek: • • • •

akadékoskodó (a véleménynyilvánító torzója), vetélkedő (buzgó engedelmeskedő válhat ezzé), mindenttudó ( az általánosító túltengéses módon), hírharang (informál, de dezinformál is közben).82

A csoport fejlődési folyamata a következő komponensektől függ: • a konstruktív, a csoportot segítő, • a csoportmunka céljára irányuló, konstruktív, • a diszfunkcionális, destruktív szerepkörök viszonyától. A csoportot segítő, konstruktív funkciók: • • • • • • 81 82

bátorítás, közvetítés (kompromisszumok létre hozója), gondoskodás, normaadás, aktívan résztvevő megfigyelés, feszültség csökkentése, feloldása, lappangó krízisek néven nevezése. Hézser Gábor dr.: A pásztori pszichológia gyakorlati kézikönyve (Kálvin, Db. 1995.) Csepeli György: i.m.

82

A csoport munkájának céljára irányuló, konstruktív funkciók hordozói a következő csoporttagok: • az iniciátor • új utakat, megoldásokat keres, • az érdeklődő • a tárgyalt témához további információkat keres, • az informáló • szakszerű információkkal szolgál, ill. személyes tapasztalatairól számol be, • a spontán • véleményét szabadon nyilvánítja, • a tisztázó • szituációk, fogalmak, stb. pontos megfogalmazására törekszik, • a kidolgozó • következtetéseket von le, új összefüggéseket talál. A csoport munkáját és fejlődését akadályozó, diszfunkcionális szerepkört tölt be a csoportban: • az elterelő • megjegyzéseivel eltereli a figyelmet a témáról, fanatikusan vitatkozik mellékes dolgokról, • a támadó • másokat kritizál és lejáratni igyekszik, vitát keres olyan pontokon, amelyekben egyetértés uralkodik, kétségbe vonja mások motivációit és kompetenciáját, • a feltűnést kereső • önmagát előtérbe helyező, nagyzoló, állandóan beszélő, • a kiváltságos • másokat nem érdeklő témán vitatkozó, a csoportmegegyezéseket be nem tartó, • a visszahúzódó • közömbös • a domináló • autoritatív módon befolyásol másokat, intrikál, mások szavába vág, kétségbe vonja a csoportvezető képességeit, • a bohóc • folytonos viccelődéseivel, megjegyzéseivel zavarja a csoportot, • a rivalizáló • magát állandóan másokkal összehasonlítva kísérli meg kvalitásait bizonyítani, • az önigazoló • mások kijelentéseiben is a saját igazát látja; a maga igazát akkor is bizonygatja, mikor azt senki sem vonja kétségbe.83 A diszfunkcionális magatartások nem eleve negatívak, hanem mindig a csoport aktuális állapotát tükrözik: ezekre a szerepekre adott esetben a résztvevőknek azért van szükségük, mert más módon nem tudnak a csoportban pillanatnyilag uralkodó feszültségen úrrá lenni.84 A csoporthoz való tartozás következménye a másoktól kapott bizonyosság birtoklása, melyért cserébe mi hasonlót nyújtunk. A csoporthoz tartozás hatására megjelenik az egységesült norma, ami növeli a csoport hatékonyságát, másrészt a csoporttagoknak mint egyéneknek megkönnyítik a világ értelmezésének a feladatát, ill. a társadalmi összehasonlítást is. Minél intenzívebben vállalt a csoporthovatartozás, annál szélesebb körű az egységesülés. Az önmagunkról alkotott képünket is csoportképződménynek foghatjuk fel, hiszen azt mások visszajelzése alapján alakítjuk ki. Amit konformizmusnak neveznek, az lényegében a csoporttámogatás iránti szükséglet kifejeződése.85 Csoportkohézió Mennyire elkötelezettek a tagok a csoport közös normái és céljai iránt, és mennyire pozitív érzelmek fűzik őket egymáshoz és a csoporthoz. A pozitív érzések jelentős hatást gyakorolhatnak a csoport teljesítményeire. A 83

Hézser Gábor dr.: i.m. Hézser Gábor dr.: i.m. 85 Csepeli György: i.m. 84

83

kohézió a csoporton belüli interakciós folyamatokat is befolyásolja. Az összetartó csoportok kevésbé tűrik a deviáns viselkedést, és erősebb nyomást fejtenek ki a konformitás irányába.86 Csoportgondolkodás Valahányszor az erős csoportkohézió megakadályozza fontos és eltérő vélemények kifejtését, mindig fennáll a veszély, hogy a valóságnak nem megfelelő döntések születnek.87 Csoporteltolódás Csoportban mindenki egy kicsit bátrabban viselkedik, dönt, ezért a kockázatvállalás is nagyobb a csoportnak, mint az egyéneinek. Bizonyos értelemben a csoport elrejti az egyéneket. Zimbardo kimutatta, hogy ha az egyének egyénenként kevéssé azonosíthatók, az agresszív cselekedetek valószínűsége megnő.88 Csoportközi konfliktus Az emberek erősen hajlanak arra, hogy saját csoportjaikat túlértékeljék, míg mások csoportjait leértékeljék, mivel a két csoport közötti különbséget felnagyítva észlelik. Egy „felsőbbrendű” csoport tagsága az identitás pozitív érzését nyújtja.89

Jacob Moreno: Szociometria A csoportot alkotó egyének egymáshoz fűződő kapcsolatainak érzelmi színezetét, a viszonzott és viszonzatlan ellenszenvekből, rokonszenvekből szőtt spontán természetű hálót teszi meg az emberi csoportok alapjának. A választásokat személyes érdekek motiválják. Az lesz rokonszenves, aki kielégíti a szükségleteket, az ellenszenv pedig a kárt okozók, akadályozók része lesz. Akkor ébred két ember között kölcsönös rokonszenv, ha a számukra fontos dimenzióban van köztük hasonlóság.90 Szociogram jellegzetes alakzatai: • • • • • •

pár (kölcsönös választás úgy, hogy mást nem választanak), hármas (kölcsönös választás, klikkesedés jele), zárt négyzet (klikk), csillag (egy személy több kölcsönös kapcsolata, de azok között nincs kapcsolat, akik hozzá kötődnek), lánc (nem lezárt párok egymáshoz kapcsolódása), perem (se nem választ, se őt nem választják).91

Kölcsönösségi index: a csoporttagok hány százaléka rendelkezik kölcsönös kapcsolattal. Kohéziós index: A lehetséges kölcsönösségi kapcsolatok hány százaléka realizálódik.92

Kurt Lewin: csoportdinamika A csoport és az egyén között nem statikus összefüggés van, hanem dinamikus: az egyén létének a tere a többi egyén, az egyén a csoportjától függ, de ő is hat a csoportra.93 A csoportdinamikai alapjelenségek azon történések összegzése, amelyek egy adott csoporton belül zajlanak. Ezek a jelenségek függnek a csoporttagok igényétől, céljaitól, érzéseitől, a csoporttagok közötti vonzásoktól és taszításoktól; ezen érzések ún. pszichodinamikai mozgást eredményeznek (nyíltan vagy rejtetten). A csoportdinamika célja a csoportos együttélés és munka segítése. A tapasztalatok szerint a csoportokban lejátszódó folyamatok törvényszerűségeinek ismerete segít a csoporttagok közötti kapcsolatok javításában, és így a csoport sikeresebben valósíthatja meg a maga speciális célját.94 86

Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.) Forgas, Joseph P.: i.m. 88 Forgas, Joseph P.: i.m. 89 Forgas, Joseph P.: i.m. 90 Csepeli György: i.m. 91 Csepeli György: i.m. 92 Csepeli György: i.m. 93 Csepeli György: i.m. 87

84

Vezetés Minden csoport sorsának alakulása messzemenően függ a csoportvezető munkájától. Az alapmagatartás jellemzői: • a feltétel nélküli akceptáció és emocionális melegség a csoporttagokhoz való kapcsolat alapja; • a kongruencia a csoportvezető önmagához való kapcsolatának alapja, • az empátia a mások érzelemvilágához való kapcsolat alapja. Ezek a komponensek együttesen határozzák meg a csoportvezetés stílusát.95 Két típus: • feladat orientált vezető, • személy orientált vezető. Vezetési stílusok (Kurt Lewin): • demokratikus (minden információt megoszt), • autokrata (parancsol, tekintélyen alapul), • laissez faire (szabadon hagyni mindent, anarchikus). Szociális hatalom formái (French - Raven): • • • • •

kényszerítő, jutalmazó, szakértői, törvényes, vonatkoztatási hatalom.96

Ruth C. Cohn: A témaközpontú interakcionális modell (TIM) Cohn célja az, hogy módszerével segítsen a "belvilág" és a "külvilág", a múlt és jelen, az egyén és a csoport, a csoport és annak munkája és témája közötti egyensúly megtalálásánál. Hogy egy csoportban résztvevő képes lesz-e az egyensúly megtalálására és integrációra, a csoportban lejátszódó folyamatoktól, az interakciótól függ. A TIM alapvető elemei az egyensúly, az integráció és az interakció. R. Cohn módszerét "élő tanulásnak" (living learning) nevezi. A "jó" csoportban kiegyensúlyozott kölcsönhatásban áll a csoporttag, a csoport és az adott téma. A leggyakoribb módszer, amely által a csoportvezetők a résztvevőknek ártanak, az indolencia és az ignoráció (közömbösség és mellőzés). R. Cohn az őszinteséget a csoportvezető legfontosabb normájává teszi. Az őszinteség ismérve és jellemzője nála a felelősségtudat és a szelekciós képesség, ami a "szelekciós őszinteség" fogalmát érinti: "akármit mondok, annak igaznak kell lennie. De nem kell mindent kimondanom, ami igaz." A csoportoknak központi munkatémája van; az együttlét folyamán egész sor résztéma alakul ki. A csoportvezető feladata egyrészt az egyes, pillanatnyilag aktuális résztémák felismerése, másrészt azok megértése, megnevezése és megfogalmazása. A téma megfogalmazása a következő szempontok szerint történik: • • • •

pozitivitás, konstruktivitás, motiválás, szituativitás, személyes vonatkozás.

A téma megfogalmazásának funkciója az, hogy az egyént a téma iránt érdekeltté tegye (motiválás), bizonytalanságát és ellenállását csökkentse (pozitív-konstruktív), az adott szituációt figyelembe vegye (szituativitás), és a figyelmet a személyes vonatkozásokra irányítsa.

94

Hézser Gábor dr.: i.m. Hézser Gábor dr.: i.m. 96 Forgas, Joseph P.: i.m. 95

85

A konstruktív kommunikáció "szabályai" a csoportmunkában R. Cohn megfigyelte, hogy milyen kommunikációs formák javítják a csoporttagok közötti kapcsolatokat és segítik a központi téma feldolgozását. Azonban az ajánlásainak a "törvényesítését", azaz rigid, mechanikus alkalmazását destruktív hatásúnak véli. Ajánlások: • 1. "Légy önmagad főnöke!" (Be your own chairman!) • A csoportban ez azt jelenti, hogy az egyes résztvevők eleve maguk határozzák meg, hogy mikor mit mondanak vagy hallgatnak. Az önálló felelősségvállalás abban áll, hogy a résztvevők nem azt mondják, amit mások tőlük elvárnak. • 2. "Beszélj lehetőleg első személyben, fogalmazz személyesen!" • A személyes fogalmazásmód megeleveníti a csoportot: a hallgatók sokkal inkább megszólítva érzik magukat és hamarabb készek a válaszra, vélemény-nyilvánításra. • 3. "Kíséreld meg tudatosítani magadban, mielőtt megszólalsz, hogy mit akarsz mondani és mit nem!" • Ne azt mondd, amit a többiek elvárnak, hanem amit valóban akarsz. • 4. "Ami zavar, annak elsőbbsége van!" • Szakítsd félbe a beszélgetést, ha valamilyen okból nem tudod követni. Ezzel a csoportot szolgálod! • Kezdő csoportvezetők nehézsége: a csoportban fellépő zavarokat munkájuk kritikájának tekintik, inszufficienciájuk, elégtelenségük jelének. • 5. "Figyelj arra, amit érzel! Így jobban fel tudod ismerni, hogy mit akarsz, mire van szükséged!" • Meg kell tanulnunk a szomatikus jelzéseket felismerni és komolyan venni. Az önmagáért felelősséget vállaló ember jellemzője, hogy figyel önmagára, testének jelzéseire is. • A csoportvezető feladata kettős: ügyelnie kell saját szomatikus jelzőrendszerére, másrészt másoknál ilyen jeleket észlelve azokat szelektív-empatikus módon kell megfogalmazni. • 6. "Ha lehet, ne kérdezz, hanem kijelentés formájában fogalmazz!" • Gyakori, hogy sokan "jólneveltségből" a véleményüket kérdés formájába öltöztetik, mert így kisebb a rizikó. A kérdés azonban mindig többértelmű: különféleképpen értelmezhető. A TIM alapgondolata, hogy "minden kérdés mögött egy kijelentés rejtőzik". A konstruktív kommunikációt a kijelentések és nem a kérdések segítik. Szoros kapcsolatban van ez az ajánlás a következővel: "Ne azt mondd, amit nem értesz, hanem azt, amit megértettél!" • 7. "Ha lehet, ne magyarázd az előtted szólót (ne interpretálj), hanem közöld, hogyan hatnak rád a hallottak!" • Az ember "megértése" 90%-ban interpretációt jelent: vagyis nem azt értem meg, amit a másik mondott, hanem azt, ahogyan a hallottakat a magam számára magyarázom, interpretálom. A hallottaknak tehát csak egytizedét veszi "objektíven" tudomásul, kilenc tizedét gondolkodási-érzelmi rendszeremnek megfelelően magyarázom. Az interpretáció a megértés fontos eszköze, de meg-nem-értésé is! • 8. "Ha lehet, ne fogalmazz általánosságban, hanem konkrétan!" • Az általánosságban való fogalmazás ugyancsak a meg-nem-értés kiváló eszköze.97 Általánosan érvényes alapelvek: • • • • • •

bármilyen fajú, nemzetiségű, korú, nemű, vallású, ideológiájú, stb. csoportok elfogadása demokratikus szellemben kell vezetni és működtetni a csoportot a részvétel szabadsága a csoport lehetőséget kapjon a kezdeményezésre az értékek tisztázása az értékkonfliktusok tisztázása.

Alkalmazkodás és autonómia kérdése: • tisztázni kell, milyen a csoporttagok nézete • a célnak megfelelő orientálás.

A csoport mûködésében elõforduló problémák Agresszió a csoportban • Ha a csoporttagok nem értenek egyet, akkor a belső feszültségek agresszió formájában megjelenhetnek. • Ez természetes reakció. • A csoport fejlettségi fokától, a csoporttagok készségétől függ a kezelése. 97

Hézser Gábor dr.: i.m.

86

Bűnbakképzés • Az agresszió speciális, regresszív megjelenési foka. • A vezető felelőssége fontos, koordinálnia kell az elképzeléseket. Rivalizálás • a csoporttagok között (pl. a vezető kegyeiért), • a vezetővel a vezetői funkcióért. Problémás csoporttagok jelenléte a csoportban • Akadályozza a csoport munkáját, s ezt vissza kell jelezni a számára. Hallgatás jelensége a csoporton belül • A hallgatás során megnő a belső feszültség.

A csoport mûködését akadályozó viselkedési formák Moralizálás • A problémával kapcsolatban általánosítás. • A csoport egészére destruktívan hat. A segítő szerepét felvállaló csoporttag • Valamilyen túlkompenzálás, vagy e mögé bújás (nem akarja megmutatni magát a csoportnak). A hallgató csoporttag • Nem vesz részt a csoportfolyamatokban (általában szorongás, félelem, motiválatlanság miatt). A csoportból való kimaradás • A csoport tagjai nem tudják, hogy miért marad el a társuk, s ez a bizonytalanság érzésével jár. Titkot őrző csoporttag • Olyan csoporttag, aki meglebegteti, hogy van valami témája, problémája, gondja, de erről nem akar beszélni. • Ez is bizonytalanságot szül. Domináns szerep betöltése • Mindenáron domináns akar lenni a csoportban. Hiszteroid csoporttag • Az a fontos számára, hogy ő legyen a középpontban, de egzaltált módon, nem konstruktív módon nyilvánul ez meg, hanem destruktívan.

Szexualitás Szexuális egészségvédelem A szexuális egészségnek egy 1975-ben kiadott WHO jelentés szerint három fő eleme van: • a szexuális és gyermeknemző viselkedés élvezetének és ellenőrzésének képessége, • mentesség az olyan félelmektől, bűntudattól, tévhitektől és más pszichológiai tényezőktől, amelyek gátolják a szexuális reagálást és kapcsolatot, • mentesség az olyan szervi zavaroktól, betegségektől, amelyek akadályozzák a szexuális és nemző funkciót. A szexuális egészségvédelem célja nemcsak a reproduktív funkció védelme, vagyis a nemi betegségek távoltartása, hanem a személyiségnek és kapcsolatainak fejlesztése is. A szexuális nevelés lényege a szexuális egészség védelme és ápolása, vagyis tulajdonképpen egészségvédelemről, ill. egészséges életmódra nevelésről van szó. Az egészséges nemi élet eszerint az egészséges életmód egyik fontos eleme! Ahogyan nincs "beszéd-ösztön", ugyanúgy nincs "nemiösztön" sem! Ha pedig a szexuális viselkedés nem velünk született és biológiailag meghatározott, hanem a szélesebb értelemben vett tanulási folyamatok függvénye, akkor tulajdonképpen pszichoszexuális fejlődésről kell beszélnünk. Ezt részben már Freud is felismerte, amikor kidolgozta elméletét az egyéni szexuális fejlődés szakaszairól (ilyenek: az orális, anális és fallikus fázist követő latencia-periódus, majd a genitális érettség fokozata).

87

A pszichoszexuális fejlődés korszerű elmélete a biológiai nemmel való identifikálódást, s az adott nemre és életkorra érvényesnek tartott nemi szereptanulást tartja döntőnek. Haeberle professzor egyik központi gondolata a "szkriptezési elmélet" alkalmazása, ami tulajdonképpen a szerepelmélet továbbfejlesztése.98 A felnövekvő gyermek az első és legfontosabb "szkripteket" a szüleitől kapja, de később sok más szkriptet is megismer, és választania kell közülük. Többnyire ugyan azokat választja, amelyek összhangban állnak a szüleitől kapott szkriptekkel, de megtörténhet ennek az ellenkezője is. A sokféle szkript szexuális értékpluralizmusra utal, ami elkerülhetetlenné teszi a választást, hiszen nem lehet minden szkriptnek eleget tenni. Fontos, hogy a szexuális és/vagy szerelmi partnerek a köztudatban előforduló szkriptek közül, előítéleteiket leküzdve ki tudják választani azokat, amelyek az ő harmónikus kapcsolatukat elősegítik. Ez az egyéni pszichoszexuális fejlődés - s így a szexuális nevelés - egyik fő célja, mintegy próbaköve.99 A megfelelő szexuális nevelést többek között gátolja: • a szexualitás témakörétől való húzódozás, vagy annak aktualitásaiban (pl. a fogamzásgátlás, AIDSmegelőzés) való megrögződés, • a tanárok kommunikációs nehézségei (tájékozatlanság, komplexusok a saját családdal kapcsolatosan), • az értékkonfliktusok, az alternatívák kezelésének hiánya, • az identitást kívülről érő pressziók (kortárscsoport, deviáns minták, pornográfia, stb.), • nemi sztereotípiák (pl. szépségideálok). (Buda Béla, 1998.)100 A szexuális kulturáltság mindhárom fő területén (ismeretek, attitűdök és viselkedés) bajok vannak: hiányok, bizonytalanság és értékválság figyelhető meg. Mindez sürgős gyógyító és nevelő beavatkozásokat tesz szükségessé.101 Egy német felmérés szerint a mai tizenévesek átlagban 3 évvel korábban kezdik el a nemi életet (vagy legalábbis ennyivel korábbra tehető az első közösülésük), mint egy-két évtizeddel ezelőtt. Így a 10%-uk már 14 éves koráig kipróbálja a szexet, s a 16 éves lányok 45%-a, a fiúk 35%-a mondhatja el ugyanezt.102 Intimitás Az intimitás fontos, sőt, központi tényező a párkapcsolatban. Négy típusba sorolható: • szexuális, • testi, • érzelmi, • eljárásbeli (műveleti). Mindegyik különböző szintű lehet a nemek, a kultúra és egyéb hatások következtében - tehát nincs általánosan elvárható, ideális szint. Az intimitásról szóló elméletek a pszichodinamikai, interperszonális és rendszerelméletekből származnak. Az intimitás konfliktusaiból különböző kapcsolati problémák adódhatnak, főleg, féltékenység és depresszió, s a legtöbb kapcsolati zavarban szerepet játszik az intimitás zavara.103 Házastársi kapcsolat A házasságnak hagyományosan két funkciója volt: a nem rokon családok összekapcsolása és az újszülöttek védelme. Az incesztustabu104 az első funkció eszköze volt; nélküle nem alakulhattak volna ki nagyobb szociális egységek, pl. törzsek és népek. Ez együttjárt az endogámia (rokonságon belüli házasodás) tilalmával és az exogámia105 parancsával, ami a "patrilineáris" (apát alapul vevő) leszármazás számon tartásával együtt a mai házasságoknak is hátterét képezi.106 Mind gyakrabban esik szó a családnak, mint az egyén és a társadalom egyik legfontosabb intézményének válságáról - ami egyúttal a házasság válságát is jelenti. 98

Latinul a script szószerint írást jelent, átvitt értelemben leírt véleményt, szabályt, forgatókönyvet, viselkedési normát.

99

Szilágyi Vilmos: A (pszicho)szexuális fejlődés régi és új modelljei IN: Magyar Szexológiai Szemle (1999/1.) Magyar Szexológiai Szemle (1999/1.) 101 Szilágyi Vilmos:Szexuális kultúránk alakulása IN: Magyar Szexológiai Szemle (2000/2.) 102 Magyar Szexológiai Szemle (2000/1.) 103 Magyar Szexológiai Szemle (1999/1.) 100

104 105 106

latin → a vérfertőzés (közeli rokonok nemi kapcsolatának) tilalma görög → a nemzetségen vagy csoporton kívüli házasság kötelezettsége Magyar Szexológiai Szemle (2000/2.)

88

A házastársi kapcsolatok változásainak megértése szempontjából jelentős fejlemény volt az elmúlt 3-4 évszázadban kibontakozott szerelemkultusz tanulmányozása. Ez lényegében az érzelmi és szexuális összhang elsődlegességét hirdette. Napjainkban a szerelmi házasság az általánosan elismert erkölcsi érték és követendő norma. Az egyéni érdekek ezért gyakran a szerelem álruhájába öltöznek, s ezáltal látszólag szentesítődnek. A házasság válságára utal, hogy kevesebben kötnek házasságot, s hosszabb távon a házasságoknak csak viszonylag kis része (10-20%-a) mondható stabilan kiegyensúlyozottnak. Egyénileg egy párkapcsolat válsága mögött mindig bizonyos, fontosnak tartott igények, szükségletek kielégületlenségét találjuk. Kevesen jutottak el addig a felismerésig, hogy "tökéletes házastárs" hosszabb távon nem létezik; lehetetlen egyetlen partnerben "mindent" megtalálni. Tehát vagy lemondunk néhány, kevésbé fontos igényünkről, vagy pedig több partnerben próbáljuk megtalálni mindazt, amit keresünk. A házasságnak - és vele együtt a családnak - három fő funkciója volt: • termelési-gazdálkodási, • szexuális, • fajfenntartó-gyermeknevelő.107 Az említett alapfunkciókon túlmenően a legkülönbözőbb egyéni szükségletek kielégítése is a házasság funkciójává vált. Ennek során előtérbe kerültek a házastársi kapcsolat lelki funkciói, amelyek a szükségletek változásai szerint alakulnak. Az individualizálódás folyamata és a gyorsan differenciálódó egyéni szükségletek egyre inkább úgy alakították a házasságot, hogy igazi intimkapcsolattá váljon és elősegítse mindkét fél önmegvalósítását, ami A. Maslow (1963) és mások szerint ma már alapszükségletnek tekinthető. A házasságnak tehát egyre alkalmassabbá kell válnia például a személyiségfejlődés elősegítésére.108 Egy kapcsolat életképességének, beválásának annál több az esélye, minél több konfliktushelyzetet sikerül együtt megoldani.109 Kohabitáció A házasságkötések csökkenése mögött az együttélések növekedését találjuk. Az együttélések új formái is feltűnnek: ilyen a 20-30 évesek együttélése, mint a házasság alternatívája. Ezen túlmenően az elváltak is gyakrabban együttélnek egy új partnerrel. A házasságpótlékok, legfőképpen a szabad együttélések jogi elismerése Christopher Prinz szerint jobban szolgálhatná a család érdekeit. (Prinz, 1995.) Akor beszélhetünk együttélésről (kohabitációról), amikor a szexuális partnerek házasságkötés nélkül, tartósan közös háztartásban élnek. (Ez a meghatározás általában a homoszexuális partnerekre is érvényes). A kohabitáció szociális intézmény lett, hiszen a 20 év körüliek többségére jellemző, s a házasságkötéseket legtöbbször bizonyos idejű együttélés (próbaházasság?) előzi meg. A kohabitáció így "alternatív életstílussá" válik. Szaporodása nem fenyegeti a házasságot, hiszen mindkettőnek ugyanazok a normái. Miért terjed oly gyorsan a kohabitáció? Prinz szerint ez nyilván összefügg: • a házasság és családi élet válságával, • a gyermekvállalási kedv csökkenésével, • a női nemi szerepek változásával, ill. a női és férfi nemi szerepek közeledtek egymáshoz és rugalmasabbá, sőt, felcserélhetővé váltak, • a nőmozgalmakkal, tehát a házasság hagyományos keretei nem mindig elégítik ki az egyenrangúság igényét, • a fogamzásgátlók használatával, • a művi abortuszok legalizálásával.110 A féltékenység A féltékenység nemcsak szerelmi kapcsolatban jelentkezhet, hanem bármilyen más kapcsolatban is, ahol érdekeinket veszélyeztetve látjuk. Lényegében olyan, agresszióra hajlamosító izgalmi állapot, amit egy birtokunkban levő - vagy jogos tulajdonunknak érzett - dolog elvesztésétől való félelem vált ki. Tehát a birtoklás, a hatalmi vetélkedés játssza benne a döntő szerepet. Továbbá a csökkentértékűségi érzés, az alacsony önértékelés, az elbizonytalanodás, amelynek kompenzálása az egyénnek nem sikerül, s így komplexussá válik vagy átcsap túlkompenzálásba: agresszív gyanúsítgatásba és ellenőrzésbe. A féltékenységet sokan összetévesztik a féltéssel, holott a féltékeny nem a másikat félti, hanem önmagát. S nem valami reális veszély miatt, hanem, mert beteges félelmét partnere kisajátításával próbálja ellensúlyozni.111 107

A mai család már nem termelőegység. A házasság és család gazdasági funkciójának csökkenésével egyre fontosabbá váltak pszichikus funkciói: a védettségnyújtás, a felüdülés és az önmegvalósítás elősegítése. Dr. Szilágyi Vilmos: A jövő családformái IN: Magyar Szexológiai Szemle (1998/1.) Szilágyi Vilmos: Új trendek a házastársi kapcsolatokban és a párterápiában IN: Magyar Szexológiai Szemle (1999/1.) 109 Szilágyi Vilmos: A jövő családformái IN: Magyar Szexológiai Szemle (1998/1.) 110 Szilágyi Vilmos: Együttélés: a házasság alternatívája? IN: Magyar Szexológiai Szemle (1998/1.) 108

89

Diszfunkciót keltő tényezők: a., A pszichoszexuális fejlődést nehezítő tényezők: • szoros anya-fiú kötődés a nukleáris családban (az "egyke" dominanciája); • férfiminták hiánya (az apa fizikai vagy funkcionális távolléte, passzivitása, a férfinevelők hiánya stb); • a kortárscsoportok nagy szerepe és ebben a (nemi szereppel kapcsolatos) önértékelési traumatizáció; • a tömegkommunikáció keltette szélsőséges férfiideál (elérhető?); • az önkielégítés (gyakorisága, s még mindig) tilalmas jellege; • a vizuális ingerek túlsúlya (szemben az intimitás és kommunikáció megtanulásával); • a szexuális kultúra hiánya (hiedelmekből eredő gátlások stb.). b., A "teljesítményelv" uralma a szexualitásban: • a "machismo" (avagy a hódítások halmozása); • a "numerák" vagy "menetek" száma; • a különleges minőségre törekvés (együttes vagy többszörös orgazmus); • a teljesítmény-erőltetésből eredő kudarcok szerepe. c., Modern-ősi gátlásformák: • félelem a szövődményektől (lekötődés, terhesség, fertőzések); • félelem a partnertől (a partner túlértékelése, státusa, fölénye); • félelem az intimitástól (a nárcizmus kultúrája); • a vágy hiánya (pl. a túlzott teljesítményigény, a rivalizálás, a szex "hatalmi" használata stb. miatt). d., Zavaró körülmények: • pl. alkalmatlan hely, idő, fáradtság, alkohol stb. e., Életstílusból eredő zavarok: • pl. "edzéshiány", dohányzás, drogok, alkohol, munkamánia stb. f., Az "ifjúságkultusz" gátló hatásai: • pl. a külsőségek túlértékelése stb. g., "Játszmák" a kapcsolatokban és a házasságban h., Ingerszaturáció és ingerfixáció • a pornográfia szerepe. i., Az újrakezdés nehézségei. (Buda Béla, 1999.)112 Masters és Johnson óta tudjuk, hogy a szexuális zavarok egyik legfontosabb, közvetlen oka a kudarctól való félelem, ami a figyelemnek az egyén feltételezett, saját gyengeségeire fixálódásából ered. A szeretkezések alatti figyelemzavar egyrészt a saját testtel, másrészt a szexuális viselkedéssel, teljesítménnyel való elégedetlenség következménye. Általános tapasztalat, hogy bármely neurotikus zavarral együttjár valamilyen szexuális zavar. A szorongás jellemző tünete a vágy hiánya és a szex kerülése.113 Perverziók Hans Giese szerint a szexualitásnak három funkciója van: • testi, szociális (kapcsolati-közösségi), • lelki, • erkölcsi.

111

Szilágyi Vilmos: Új trendek a házastársi kapcsolatokban és a párterápiában IN: Magyar Szexológiai Szemle (1999/1.) Magyar Szexológiai Szemle (2000/2.) 113 Magyar Szexológiai Szemle (2000/2.) 112

90

Ezek a funkciók normatív hatásúak, s e normák tartós megsértéséből alakulnak ki a perverziók. amelyeknek vezető tünetei a következők lehetnek: • értelmetlenség, • a gyakoriság növekedése, a kielégülés csökkenése, • promiszkuitás és anonimitás, • sajátos fantáziák és praktikák, • szenvedélyesség, • periodikus, kényszeres nyugtalanság.114

Pszichológiai tárgyú irodalmak: Aronson, Elliot: A társas lény (KJK, Bp. 1980.) Atkinson, Rita L. - Atkinson, Richard C. - Smith, Edward E. - Bem, Daryl J.: Pszichológia (Osiris, Bp. 1997.) Bang, Ruth: A célzott beszélgetés (Tankönyvkiadó, Bp. 1976.) Bang, Ruth: A segítő kapcsolat mint a személyes segítség alapja (Tankönyvkiadó, Bp. 1980.) Barnes, Gill Gorell: Családterápia és gondozás - Alapvető ismeretek a családokról és a családterápiáról (Családterápiás olvasókönyv sorozat II. Animula, Bp. 1991.) Berne, Eric: Emberi játszmák (Gondolat, Bp. 1984.) Buda Béla: Az empátia - a beleélés lélektana (Ego-School, Bp. 1992.) Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei (Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Bp. 1988.) Buda Béla dr.: Mentálhigiéné - Tanulmánykötet (Animula, Bp. 1994) Buda Béla dr.: Mentálhigiéné szemléleti és gyakorlati kérdései (TÁMASZ, Bp. 1995) Buda Béla dr.: Az öngyilkosság (Animula, Bp. 1997) Buda Béla dr.: Szexuális viselkedés. Jelenségek és zavarok - társadalmi és orvosi dilemmák (Animula, Bp. 1994) Családgondozás és iskola - Szöveggyűjtemény, szerk.: Berényi András (KLTE, Db. 1999.) Családterápiás olvasókönyv I. -Szerk.: Bíró S. dr. - Komlósi P. dr. (Mérei F. Mentálhigiénés Szolgálat, Bp. 1990.) Csepeli György: Szociálpszichológia (Osiris, Bp. 1997.) Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata (Népművelési Propaganda Iroda, Bp. 1979.) Csoportdinamika Szerk.: Mérei F., Szakács F. (KJK. Bp. 1975.) Csoportlélektan Szerk.: Pataki F. (Gondolat, Bp. 1980.) Fekete Sándor: Segítő foglalkozások kockázatai - a helfer szindróma és burn-out jelenség (Psychiatria Hungarica, 1991./l.) Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája (Gondolat, Bp. 1989.) Freeman, Dorothy R.: Házassági krízisek (Animula, Bp. 1994.) 114

Szilágyi Vilmos: Mikor kóros a vágy? IN: Magyar Szexológiai Szemle (1998/1.)

91

Freud, Sigmund: Esszék (Gondolat, Bp. 1982.) Fromm, Erich: A szeretet művészete (Gondolat, Bp. 1984.) Gehlen, Arnold: Az ember természete és helye a világban (Gondolat, Bp. 1976.) Goffman, Erving: A hétköznapi élet szociálpszichológiája (Gondolat, Bp. 1981.) Hankiss Elemér: Társadalmi csapdák -diagnózisok (Magvető, Bp. 1983.) Hárdi István: A lélek egészségvédelme. A lelki egészségvédelem jelene és távlatai (Springer Hungarica Bp. 1992) Jelentés az addiktológiai betegek gondozásáról -1997 (Network 1998. IV. és V.) Kopp Mária - Skrabski Árpád: Magyar lelkiállapot (Végeken, Bp. 1995) Kopp Mária - Skrabski Árpád: Alkalmazott magatartástudomány (Corvinus, Bp. 1995) Kopp Mária - Skrabski Árpád - Szedmák Sándor: Országos reprezentatív felmérés eredményei és a morbiditási mutatók legfontosabb háttértényezői (Végeken, 1997. II.-III.) Kopp Mária - Szedmák Sándor: Az öngyilkossági magatartás pszichoszociális háttértényezői a magyar lakosság körében (Végeken, 1997. IV.) Kopp Mária - Fóris Nóra: A szorongás kognitív viselkedésterápiája (Végeken, Bp. 1995) Kübler-Ross, Elisabeth: A halál és a hozzá vezető út (Gondolat, Bp. 1988.) Mead, George Herbert: A pszichikum, az én és a társadalom (Gondolat, Bp. 1973.) Mérei Ferenc: Társ és csoport (Akadémiai Kiadó, Bp. 1989.) Mérei Ferenc: Közösségek rejtett hálózata (KJK, Bp. 1971.) Pataki Ferenc - Hunyadi György: A csoportkohézió (Akadémiai Kiadó, Bp. 1972.) Pándy Mária: Játszmák nélkül. Tranzakcióanalízis a gyakorlatban (Helikon, Bp. 1999.) Satir, Virginia: Az új családműhely (BFI, Bp. 1993.) Szabó István dr.: Bevezetés a szociálpszichológiába (Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1997.) Szenti Tibor: Az empátia (Nővérek továbbképzése Csongrád megyében, Szeged-Hódmezővásárhely, 1993.) Szenti Tibor: Önismeret (Nővérek továbbképzése Csongrád megyében, Szeged-Hódmezővásárhely, 1993.) Szenti Tibor: A hit (Nővérek továbbképzése Csongrád megyében, Szeged-Hódmezővásárhely, 1994.) Szenti Tibor: A halál (Nővérek továbbképzése Csongrád megyében, Szeged-Hódmezővásárhely, 1994.) Szenti Tibor: A szeretet (Nővérek továbbképzése Csongrád megyében, Szeged-Hódmezővásárhely, 1994.) Szenti Tibor: Megkapaszkodás és elszakadás (Nővérek továbbképzése Csongrád megyében, SzegedHódmezővásárhely, 1995.) Szenti Tibor: Állat vagy ember? (Nővérek továbbképzése Csongrád megyében, Szeged-Hódmezővásárhely, 1995.)

92

Szilágyi Vilmos: Szexuális szocializáció. Nemi nevelés a családban (Medicina, Bp. 1997.) Telkes József dr.: Családgondozói alapismeretek (OPI, Bp. 1987.) Vargáné Hajdú Piroska dr. - Belicza Éva dr. - Boján Ferenc dr.: A lakosság halandósági helyzetének elemzése Hajdú-Bihar megyében és Debrecenben, 1985-1988. (Népegészségügy 72. 1991.) Watzlawick, Paul - Weakland, John H. - Fisch, Richard: Változás - A problémák keletkezésének és megoldásának elvei (Gondolat, Bp. 1990.) Zonda Tamás dr. - Gróza János dr.: Depressziós populáció utóéletének vizsgálata (Szenvedélybetegségek, 1998. I.) Zonda Tamás dr.: Öngyilkos nép-e a magyar? (Végeken, Bp. 1995)

Egy kis jog... Sokszor keresnek bennünket jogi kérdésekkel. Ezekre mi megfelelő választ, adekvát segítséget nem tudunk adni; csak meghallgatni tudjuk a Hívó gondját, és valamilyen jogsegély felé irányíthatjuk a beszélgetésünk végén. Azonban nekünk sem árt tudni egy-két olyan jogi kérdést, ami sok mindenkit érinthet. Talán meggyőzőbb olyankor az ember, mikor tudja, hogy van a Hívónak jogi lehetősége a problémáját orvosolni. Legtöbbször munkajogi és családjogi konfliktusokat tárnak fel nekünk.

Munkajog Hátrányos megkülönböztetés tilalma Tilos a munkavállalókat hátrányosan megkülönböztetni: • nemük, • koruk, • nemzetiségük, • származásuk, • vallásuk, • politikai meggyőződésük, • érdekképviseleti szervekhez tartozásuk szerint, illetve • minden egyéb módon, ami a munkavégzéssel össze nem függő. Mindez érvényes: • a munkaviszony létesítésekor, • a munkaviszony alatt, • a munkaviszony megszűnésekor. Munkaviszony létesítése Munkaszerződéssel jön létre, azt írásba kell foglalni. A munkaszerződés kétoldalú megállapodás, aminek kötelező tartalmi elemei vannak: • munkavállaló személyi alapbére, • munkaköre, • munkavégzés helye, • de ezenkívül minden egyéb dolgot tartalmazhat, amit fontosnak tartanak a felek (munkaidő pl.). A személyi alapbért időbérben kell meghatározni, akkor is, ha teljesítménybérben fogja kifizetni. A minimálbérnél nem lehet kevesebb a napi 8 órás munkaviszonynál. A munkakör több tevékenységből is állhat: ezek a kapcsolt munkakörök.

93

Próbaidő kiköthető, időtartama: 30 nap, illetve a kollektív szerződés és a szerződő felek hosszabbra is köthetik, de max. 3 hónap. A munkaszerződésben kell rögzíteni, ha a felek a munkaviszonyt határozott időre akarják létesíteni (naptárilag kell megjelölni). Max. 5 évre köthető határozott szerződés. A szóbeli munkaszerződés érvénytelen, de erre csak a dolgozó hivatkozhat, a munkába lépését követően 30 napon belül. Munkaszerződés módosítása A munkaszerződést közös megegyezéssel, írásban módosíthatják a felek. A kollektív szerződés módosítása kapcsán hátrányára nem módosíthatja a munkavállaló munkaszerződését. Terhes nőt a terhesség megállapításától a gyermek 1 éves koráig az orvosi vélemény alapján, más nem veszélyeztető munkakörbe helyezhető, előző átlagfizetésével. Ha nincs megfelelő munkakör, akkor a munkavállalónak munkavégzést nem kell végeznie. Ha a dolgozót határozott időre a munkaszerződésétől eltérően foglalkoztatják, akkor az idő leteltével a korábbi munkakörében kell foglalkoztatni. A fizetés nélküli szabadságról visszatért dolgozónak az időközbeni bérfejlesztésekkel módosítani kell a bérét (hasonló munkakörű, hasonló korú, gyakorlatú dolgozóhoz viszonyítva). A munkaviszony megszűnése • megszűnik a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével, • határozott idő lejártával, • a munkavállaló halálával. Jogutód nélküli megszűnés Senki nem lép a munkáltató helyébe. Ha a nyilvántartásból törlik a munkáltatót, akkor szűnik meg a munkaviszony. A dolgozót megilleti: • a felmondási idő átlagkeresete, • végkielégítés. Kivéve, ha munkabérre nem jogosult (pl. táppénz). A munkaviszony megszüntetése A felek egyoldalú vagy kétoldalú nyilatkozatával döntenek a munkaviszony megszüntetéséről. Esetei: • közös megegyezéssel, • rendes felmondással (mindkét fél élhet ezzel), • rendkívüli felmondással (mindkét fél élhet ezzel), • próbaidő alatt azonnali hatállyal (mindkét fél élhet ezzel), • határozott idejű munkaszerződés megszüntetése. Közös megegyezés Bármikor megszüntethetik, feltételekben szabadon állapodhatnak meg. Rendes felmondás Egyoldalú nyilatkozat, ezért a másik félnek nem kell hozzájárulnia ahhoz, hogy hatályos legyen. Nem köteles a dolgozó megindokolni, de írásban kell közölni a munkáltatóval. A munkáltatói felmondást a törvény különböző feltételekhez köti: • meg kell indokolni, • indokai lehetnek: • a munkavállaló képességei, • a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása, • a munkáltató működésével összefüggő okok. • írásban kell közölni, • a felmondás indokának világosan ki kell tűnnie magából a felmondásból, • az okok valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. Ha a felmondás indoka nem valós, vagy nem okszerű, akkor a felmondás jogellenes. Okszerű, ha egyértelmű, hogy tarthatatlan a munkaviszony. Ha a dolgozó magatartása a problémás, akkor lehetőséget kell biztosítani a dolgozónak az indokok megismerésére.

94

Nem kell felmondást indokolni: • öregségi nyugdíjra szerzett jogosultságot, • előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) nyugdíj esetén, • szolgálati nyugdíjban részesül. Nem lehet a rendes felmondás indoka a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlással történő változás. Felmondási védelem - felmondási tilalom Azok az időtartamok és esetek, mikor nem lehet megszüntetni a munkavállaló munkaviszonyát. Esetei: • betegség miatti keresőképtelenség (max. 1 év betegszabadság lejártát követő), • foglalkozási betegség és üzemi baleset esetén a táppénz teljes időtartama alatt, • beteg gyermek ápolása miatti táppénz, • közeli hozzátartozó ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság, • gyermekápolása miatt fizetés nélküli, • terhesség és a szülést követő 3 hónap, • katonai és polgári szolgálat időtartamára a behívó parancs átvételétől. A felmondási tilalom megsértésével a felmondás jogellenes. A felmondási védelem nem vonatkozik: • öregségi nyugdíjra szerzett jogosultságot, • előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) nyugdíj esetén, • szolgálati nyugdíjban részesül. A felmondás korlátozása Az öregségi nyugdíj megszerzésének jogosultsága előtt 5 évvel. A munkaviszony megszüntetése rendkívüli felmondással • mindkét fél élhet vele, • ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, • ha egyébként olyan magatartást tanúsít, ami a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Nincs felmondási idő, ha nem élnek a jogorvoslattal, akkor azonnal érvényesíthető. Mindkét félnek meg kell indokolni írásban, vita esetén a felmondó bizonyítja indokát. Ha a dolgozó mondja fel jogszerűen rendkívüli felmondással a munkaviszonyát, akkor jogosult a rendes felmondás esetén járó végkielégítésre, a felmondási időre járó átlagkeresetre is. Végkielégítés • a munkáltatói rendes felmondás esetén, • a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén. • Legalább 3 év munkaviszonnyal kell rendelkezni a munkáltatónál. Nem jár végkielégítés: • legkésőbb a munkaviszony megszűnése időpontjában elérte az öregségi nyugdíj korhatárt, • rokkantsági nyugdíjban részesül. • szolgálati nyugdíjban részesül. Eljárás a munkaviszony megszűnése esetén Az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, s ki kell adni az igazolásokat, működési bizonyítványt, stb. Az igazolás tartalmazza: • a munkaviszonyban töltött időtartamot, • vett-e igénybe betegszabadságot, • van-e bérből levonása, tartozása. A munkavállaló köteles a munkakörét átadni, a munkáltatóval elszámolni. Ennek időpontját és feltételeit a munkáltató biztosítja (határozza meg). A munkaviszony jogellenes megszűnésének jogkövetkezményei

95

Két módja: • a munkáltató részéről jogellenes, • a munkavállaló oldaláról jogellenes. A munkáltató részéről jogellenes: Ha a munkáltatónak az intézkedése jogellenes, s ezt megállapítja a bíróság, akkor: • a., a munkavállaló kérelmére az eredeti munkakörében kell tovább foglalkoztatni, • b., meg kell téríteni az elmaradt munkabérét, ha van, akkor egyéb járandóságait és • c., felmerült kárát. Nem kell megtéríteni az elmaradt munkabérnek, egyéb járandóságának azt a részét, ami máshonnan megtérült. Ha a munkáltató ill. a munkavállaló olyan kérelmet terjeszt elő, hogy nem kéri az eredeti munkakörbe a visszahelyezést (mindkét fél kérheti, de a munkáltató korlátozásokkal). Abban az esetben, ha nem kéri az eredeti munkakörbe a visszahelyezést, akkor a munkaviszony a bírósági ítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg. Ha a munkavállaló munkaviszonya nem rendes felmondással szűnik meg, akkor az előzőeken kívül megilleti még a rendes felmondás esetén járó végkielégítés és a munkavégzési felmentés alatt járó átlagkereset. A munkavállaló oldaláról jogellenes: A munkavállaló jogellenes munkaviszony megszüntetése: • szóban szünteti meg, • felmondási idő nélkül, • jogellenesen, • nem tett eleget a munkakör átadás-átvétel követelményének. Köteles a munkáltató számára a reá irányadó felmondási időre járó átlagkeresetének összegét visszafizetni. A munkavégzés alól mentesülés esetei: • állampolgári kötelezettségét teljesíti, • keresőképtelen, beteg, • közeli hozzátartozó halála, • véradás idejére, • kötelező orvosi vizsgálat esetén, • ha elháríthatatlan ok miatt a munkahelyén nem tud megjelenni (objektív ok miatt). A munkavállaló fegyelmi felelősségének fogalma. Ha a kollektív szerződés rendelkezik arról, hogy milyen kötelezettségszegések esetén milyen hátrányok érik a dolgozót, s meghatározza az eljárási rendet is (ki jogosult alkalmazni, mennyi időn belül jogosult alkalmazni, hogyan védekezhet a munkavállaló stb.), akkor a munkáltató alkalmazhat ilyen jogkövetkezményeket közvetlenül. Olyan hátrányokat nem állapíthat meg, amelyek a munkavállalót személyiségi jogaiban, emberi méltóságában sérti. Tilos a pénzbírság kiszabása is. Keresetet nyújthat be a munkaügyi bírósághoz. Munkaidő A teljes munkaidő: a törvény napi 8 órában határozza meg. A kollektív szerződés vagy a felek megállapodása ennél rövidebb, részben vagy egészben készenléti munkakör esetén hosszabb, de 12 óránál rövidebb munkaidőt is megállapíthat. A jogszabály egészségre ártalmas munkakörben rövidebb munkaidőt is előírhat (pl. 6 óra). A kollektív szerződés eltérően szabályozhatja a munkaidőt és a pihenőidőt is, pl. hajókon, légiutaskísérő, belföldi-nemzetközi közúti személyszállításban résztvevő, vasúti személyszállításhoz kapcsolatos munkakörökben. A munkaidő napi 8 óra munkaidő kivételével, heti (40 óra), havi (173 óra), több havi, éves keretben is meghatározható. A munkaidő keretet a kollektív szerződés állapítja meg, vagy ennek hiányában a munkáltató állapítja meg. A munkaidő beosztása, fajtái A munkarend meghatározása, a munkaidő keretnek a felhasználása tárgyában a kollektív szerződés dönt, vagy ennek hiányában a munkáltató határozza meg. A munkaidő beosztható munkanapokra egyenlően és egyenlőtlenül is. Ilyenkor napi 4 óránál kevesebb és 12 óránál hosszabb nem lehet, kivéve a készenléti jellegű munkakörökben. Rendkívüli munkavégzés Rendkívüli munkavégzés, ha a rendes munkaidőn felül végzünk munkát. Fajtái:

96

• napi munkaidőn felül végzett munka, a túlmunka, • munkaszüneti napon történt munkavégzés, • heti pihenőnapon végzett munka. Írásban kell elrendelni. Korlátai: • nem veszélyeztetheti a munkavállaló egészségét, testi épségét, • terhes nőt, a terhesség ideje alatt és a gyermek 1 éves koráig, ill. fiatalkorút nem lehet beosztani, • egészségre ártalmas munkakörben dolgozót. Csak beleegyezésével lehet túlmunkavégzésre kötelezni azt, aki egyedül neveli gyermekét (4 éves korig ). Elrendelhető túlmunka: felső határa 4 egymást követő napon, összesen 8 óra, naptári évenként 144 óra, kivéve, ha kollektív szerződés szerint max. 200 óra. Munkaidő kedvezmények • szülési szabadság, 24 hét illeti meg (örökbefogadó anyát is megilleti), • hozzátartozó ápolására biztosított szabadság, a munkavállaló kérelmére fizetés nélküli szabadság engedélyezése, ha másképp nem tudja megoldani a beteg ápolását (max. 2 évig). • közeli hozzátartozó: házastárs, egyeneságbeli rokon, gyerek, lemenő, felmenő, házastárs egyeneságbeli rokona, örökbefogadott mostoha és nevelt gyermek, örökbefogadó mostoha és nevelő szülő, testvér és élettárs. • magánerős lakásépítéshez biztosított fizetés nélküli szabadság, a munkavállaló kérésére 1 évig terjed, ha saját részére lakást épít. Építési engedéllyel kell igazolni. • gyermekgondozási szabadság, • a munkavállaló kérésére köteles szabadságot engedélyezni, a gyermek 3 éves koráig, • ha tartósan beteg, 10 éves koráig, • fizetés nélküli szabadság a gyermek betegsége esetén 12 éves koráig.

Családjog

Kiskorúak házasságkötése 149/1997. évi IX. 10-ei Kormány rendelet alapján: • 16. életévét betöltött személyeknél kérelemre indul az eljárás, • be lehet nyújtani a gyámhivatalnál, az anyakönyvvezetőnél is, de személyesen is a szülő lakóhelye szerinti gyámhivatalnál. • Csatolni kell igazolásokat, hogy a megélhetésük, lakhatásuk biztosított, ill. a születendő gyermekeknek is biztosított lesz. • A gyámhatóság köteles meghallgatni a házasulandókat, a szülőket és környezettanulmányt kell készíteni. • A szülőknek nem kell a beleegyezésüket adni. Az engedély 6 hónapig érvényes. Lejárta után újra kell indítani.

A házasság megszűnése Bírósági felbontás • a bíróság nem vizsgál vétkességet, • ha a házasság teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott, • erre utal, ha a felbontásra irányuló végleges, befolyás mentes elhatározásból, közös akaratból kérik. Mikor végleges: • ha a legfontosabb kérdésekben megegyeznek, • vagy legalább 3 éve külön élnek (külön lakásban), • és rendezték a közös gyerek tartását, elhelyezését. Miben kell megegyezni: • közös gyerek tartása, elhelyezése, • gyerek-szülő kapcsolattartása, • közös lakás használata, • közös vagyon megosztása. Ha nincs közös megegyezés, tételes leltár készül a közös vagyonról.

97

A bírósági ítéletben a gyermektartásával kapcsolatos döntéseknél 2 évig nem lehet változtatni. A gyámhivatalnak kell elősegítenie a végrehajtást. 2 év után a gyámhivatal újraszabályozhatja a kapcsolattartást. 2 éven belül csak akkor lehet módosítani, ha a körülményekben lényeges változások történtek.

Házassági vagyonjog A vagyon fogalma: • közös vagyon, • külön vagyon. Közös vagyon: • a házassági életközösség fennállása alatt közösen szereztek (a házastársak osztatlan közös tulajdona). Külön vagyon: • ami a házasságkötés előtt megvolt vagyontárgy, • a házasság fennállása alatt ingyenes szerzemény (ajándék, örökölt vagyon), • szokásos mértékű és mennyiségű személyes használati tárgyak, • külön vagyon értékén szerzett tárgy.

Házassági vagyonjogi szerződés A Csjt-től eltérően a házastársak rendezhetik szerződésben a vagyonukat; írásban, közokiratban vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratban.

Házasság felbontása esetén a vagyonközösség megszüntetése Ha nem közös megegyezés: vagyonmérleg (leltár) készítése. A megosztás főbb szempontjai: • természetben kell elvileg megosztani, • értékarányosnak kell lennie a megosztásnak, • ha természetben nem megy, akkor értékesíteni kell, s az árát megosztani. • a tárgyak összetétele arányos legyen. A gyerekek által használt tárgyak nem kerülnek bele a megosztásba.

A lakáshasználat rendezése: • a használat természetben történő megosztása, • magához váltás (a volt házastárs tulajdoni hányadát megveszi), • értékesítés.

A házastárs tartása A Legfelsőbb Bíróság irányelve alapján: • mindkét felet megilleti, • ha nincs közös megegyezés, akkor a bíróságtól kérhető, bizonyos feltételek mellett: • aki hibáján kívül rászorul (aki önmagát eltartani nem képes), • részleges vagy teljes rászorultság alapján, • nem érdemtelen a házastárs tartására.

Érdemtelen: • • • •

ha a házasság erkölcsi alapját súlyosan megsértette, ha szándékosan a volt házastárs érdekeit durván sértő magatartást tanúsít, a társadalmi együttélési szabályait úgy sérti meg, hogy a tartási kötelezettség már nem várható el, a tartás veszélyezteti a kötelezett megélhetését (pl. új házasságban gyerekek eltartását veszélyezteti).

Mértéke: • mindkét fél vagyoni helyzetét mérlegelve, a korábbi közös vagyoni helyzetükhöz mérten. Időtartama: • határozott és

98

• határozatlan. Megszűnés: • újabb házasságkötéssel, • magatartásával érdemtelenné válik, • megszűnik a rászorultság.

Feléledés A rászorultság megszűnése miatt szűnt meg, de később olyan változás áll be, hogy újra rászorul a tartásra, akkor 5 éven belül, különös méltánylást érdemlő esetben a tartás feléledhet.

Rokontartás Tartásra jogosultság: • aki rászorult, nem tudja magát eltartani, • ne legyen tartásra kötelezett házastársa, • vagy munkaképes leszármazó.

Kit terhel a tartási kötelezettség: • • • •

nagykorú esetén a leszármazott, másodsorban felmenők, oldalági közül nagykorú testvér, ha kiskorú testvér tartásáról van szó, leszármazás rendjében a jogosulthoz közelebb áll.

Tartásra képesség: • a szociális tv. szerint az a hozzátartozó, akinek az 1 főre jutó jövedelme a tartást leszámítva meghaladja a nyugdíj min. kétszeresét. • A tartást arányosítják a jövedelemhez mérten akkor, ha a szülőnek több gyereke is tartásra képes.

A tartás elmulasztása: • vétségi, • ha önhibáján kívül; • bűntetti, • ha súlyosan veszélyezteti ezzel a tartásra szorulót.

Gyermektartás A szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles kiskorú gyermekét tartani. Ez mindkét szülőt terheli. Ha gyermeknek van saját jövedelme és a saját tartása kitelik, akkor ez alól a szülők mentesülnek. A feltétlen tartás a kiskorúság idejére áll fenn. A nagykorú munkaképes gyerek esetén a tartás kötelezettsége akkor van érvényben: • ha a szükséges tanulmányokat végzi: • életpályára előkészítő, • szakképzettséget adó tanfolyamok, • vagy az első diploma megszerzése tartozik ide. A tanulmányok folyamatos végzése feltétel, de ha a megszakítás indokolt, akkor ez nem kizáró ok.

Akkor nem kötelezhető a gyermektartás: • • • •

ha a továbbtanulásra alkalmatlan, ha olyan pályát választ, amire alkalmatlan, ne legyen érdemtelen, ha kiskorú gyerek tartását veszélyeztetné.

Elvált szülőknél az egyik természetben nyújtja, még a másik pénzben: ez a tartásdíj.

99

A tartásdíj 3 formája: • fix összegben, • százalékos arányban, • vegyes, százalékhoz köti, de megad egy minimum összeget.

Megszűnik a tartás: • ha a gyerek már nem szorul rá a tartásra, • ha a gyerek keresőképes, • ha a gyereket nála helyezik el. A megszüntetést a bíróságtól kérni kell. Mindkét félnek a körülményeit kell mérlegelni.

A tartásdíj beszámítása: • a közös vagyon megosztása során a közös lakás részét be lehet számítani tartásdíjnak.

A gyermektartás-díj megelőlegezése: • jogerős és végrehajtható bírósági határozat alapján, • ha a tartásdíj behajtása átmenetileg lehetetlen, • a gyermeket gondozó személy egyedül nem képes a gyerek tartására (az 1 főre jutó jövedelem a nyugdíj min. háromszorosa alatt van115 ). Kérelem benyújtása mellé csatolni kell: • a jövedelem igazolását, • a lakásfenntartás számláit, • bírósági határozatot, • az átmenetileg lehetetlen behajtást, a tartásdíj behajtásának sikertelenségét igazoló papírokat. Alapösszeget előlegez meg, maximum 3 évre, de 3 évre meghosszabbítható.

Szülői felügyelet Jogok és kötelezettségek: A szülőket együttesen illeti meg, nem osztható. Különélés, válás esetén megváltoznak a felügyeleti jogviszonyok. A felügyeleti jogot az képviseli, akinél a gyermeket elhelyezték. A másik szülőnek szünetel a felügyeleti joga. Változik a felügyeleti jog gyakorlása, ha a bíróság harmadik személynél helyezi el a gyereket, gyámként kell kötelezően kirendelni, a szülők felügyeleti joga ilyenkor szünetel.

A szülői felügyelet tartalma: • • • •

kiskorú gondozása, nevelése, a törvényes képviselet, vagyonkezelés, gyámnevezés, gyámságból való kizárás joga végrendeletben vagy köziratban.

Gondozás, nevelés: • a gyermek elhelyezése, • a gyermek állandó lakásáról való gondoskodás, • életpálya megválasztása.

A szülői ház elhagyásának lehetősége: • a 16. életévét betöltött kiskorúnál a gyámhivatal engedélyezi, • végleges külföldre távozást a gyámhivatal engedélyezi.

Törvényes képviselet: • Mind személyi, mind vagyoni ügyekben eljár, törvényes képviseletet lát el. 115

Ez most kb. 50.000.- Ft/fő.

100

• 14 év felett nyilatkozatot tehet a gyerek, de bizonyos esetekben a szülők hozzájárulása kell. • 14 év felett vannak csak személyesen tett jognyilatkozatok. Önállóan eljárhat: • a saját munkakeresményével, • ha a jogszabály zárja ki, hogy a szülő képviselje, • mindketten érintettek, érdek ellentét áll közöttük. Ilyenkor eseti gondnok képviseli a kiskorút (a gyámhivatal jelöli ki). Gyámhivatal jóváhagyásával a szülő nyilatkozik: • öröklési jogviszonynál lemond a gyerek örökségéről.

Vagyonkezelés A szülői kezelés alól kivett vagyon: • saját keresménye, • az a vagyon, amelyet a gyermek azzal a kikötéssel kapott, hogy azt a szülők nem kezelhetik. A szülők számadási kötelezettség nélkül kezelik a gyermek vagyonát. A gyermek nevére ingatlant szerezni korlátozás nélkül lehet. A mobilizálása (eladás, csere, haszonélvezet, megterhelés stb.) csak a gyámhivatal engedélyével lehetséges. Eladás után, ha nem vesznek hasonló értékű ingatlant, akkor a gyámi fenntartású betétkönyvben kell elhelyezni a pénzt. Minden esetben a gyámhivatal engedélyezi a pénz felhasználását.

A különélő szülő jogai és kötelezettségei Felügyeleti joga szünetel, de vannak jogai: • a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben együttesen kell dönteni: • a gyerek nevének meghatározása, • tartózkodási hely kijelölése, • iskola megválasztása, • életpálya megválasztása. • kapcsolattartás joga: • folyamatos kapcsolattartás, • időszakos, ill. rendkívüli kapcsolattartás (pl. iskolai szünetekben), • egyéb (levelezés, telefon, csomagküldés, ajándék, stb.).

A kapcsolattartás A kapcsolattartást a bíróság szabályozza. 2 éven belül a bíróság, azon túl a gyámhivatal rendezi. A nagyszülőket is megilleti a kapcsolattartás. Ha nem áll a gyerek érdekében, akkor a kapcsolattartást a gyámhivatal: • korlátozza, • szünetelteti (max. 6 hónapig), • megvonja (ha súlyosan sérti a gyermek érdekeit a kapcsolattartás).

A szülői felügyelet szüneteltetése A törvény erejével szünetel a szülői felügyelet, ha: • az egyik szülő cselekvőképtelen, vagy korlátozottan cselekvőképes lesz; • ha ismeretlen helyen van távol a szülő; • ha ténylegesen akadályozva van a szülő; • ha átmeneti nevelésbe vették a gyermeket (ekkor megilleti a kapcsolattartás joga, sőt, kötelezettség is, amivel, ha nem él, akkor a gyerek örökbe adható lesz); • ha a gyermeket családba fogadták (a szülők kérelmére történik, átmeneti időszakra, a szülő nevezi meg a családot); • válás esetén, ha nem közös a szülői felügyeleti jog, akkor szintén szünetel; • ha a gyámhivatal ideiglenesen helyezi el a gyereket.

A szülői felügyelet feléledése: • a cselekvőképesség elnyerésével,

101

• ha a tartózkodási helye ismertté válik, • külön élő szülők esetében: • ha a gyereket nála helyezik el, • ha meghal a felügyeletet gyakorló szülő, • ha megvonják az egyik szülő felügyeleti jogát, • ha a gondozó szülő elveszti cselekvőképességét, • ha ismeretlen helyre távozott a gondozó szülő, • vagy tartósan akadályoztatva van.

A felügyeleti jog megszűnése: • lemond a gyerekről 2 hónapos koráig, • ha az örökbe fogadható gyereket ténylegesen örökbe fogadják.

A felügyeleti jog megszüntetése: A bíróság mondja ki; van mikor kötelező kimondani, ill. vannak mérlegelhető okok. Kötelező a felügyeleti jog megszüntetése akkor: • ha a szülő felróható magatartásával súlyosan veszélyezteti, vagy sérti a gyerek testi épségét, fejlődését; • ha a gyermeket átmeneti nevelésbe vették és a szülő bármilyen módon a gyermek nevelését akadályozza; • a gyermek ellen szándékos bűncselekményt követtek el; • ha nem a gyerek érdekeit tartja szem előtt a szülő, hanem a felügyeleti jogtól megfosztott szülőét.

Gyámság 1 gyermekre állampolgári kötelezettség.

Ki lehet gyám: • • • •

magyar állampolgár, nagykorú, cselekvőképes, nem állnak fent kizáró okok.

Kizáró okok: • • • • • •

nem cselekvőképes, a szülői felügyeletet megszüntető bírósági ítélet, közügyektől való eltiltás alatt áll, végrendeletben vagy közokiratban kizárta a szülő a gyámságát, ha a gyermekét átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, ha a gyerekét örökbe fogadhatónak nyilvánították.

Mentesítő okok: • • • •

a 60. életév betöltése, legalább 3 kiskorú gyermeket nevel, már visel gyámságot legalább 1 gyerek felett, betegség vagy egyéb ok miatt nem képes elvállalni.

A gyám jogai és kötelezettségei: • a gyermek gondozása, nevelése, tartása, • vagyonkezelés, • törvényes képviselet. A tartás kevésbé terheli, mint a szülőt.

Vagyonkezelés: Számadási kötelezettséggel kezeli a gyermek vagyonát. Rendszeres számadási kötelezettség: február 15-ig az előző évi bevételek és kiadások elszámolása.

102

Van eseti számadás, ha a kiskorú gyámhivatal felügyelete alá tartozó betétkönyvéből (gyámi fenntartású betétkönyv) költenek pénzt. Ingatlan vagyon esetében ugyanazok a szabályok, mint a szülőnél.

Gyámi fenntartású betétkönyv: • gyámhivatali határozattal lehet kivenni belőle, • a gyermeket megillető juttatások erre a számlára mennek. A pénz felvétele: Csak a kirendelt gyám veheti fel a pénzt. A gyám kötelezhető kártérítésre, ha nem megfelelően számol el a pénzzel.

A családi jogállás A gyermek családi jogállása akkor teljes, ha mind az apai, mind az anyai jogállás be van töltve. Rendezetlen a gyermek családi jogállása, ha nincs apai vagy anyai jogállás. A házasságban született gyermek esetén megdönthető vélelem, hogy a házastárs férj az apa. Házasságon kívül született gyermeknek számít, ha a fogamzási idő kezdetétől a születésig nem volt házasságban az anya. A jogállás rendezése: • teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal, • az apaság bírói megállapításával, • utólagos házasságkötéssel, • ha mindkét szülő, vagy az egyik ismeretlen, akkor lehet képzelt személy(ek) bejegyzése.

Teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat: • önkéntes nyilatkozat, • ha nincs más személy, aki vélelmezhetően az apa, • az apa 16. életévét betöltötte, • nem feltétel, hogy a vérszerinti apa legyen a nyilatkozó, • csak személyesen lehet tenni. Az anya hozzájárulása szükséges, ha kiskorú gyerekről van szó, de ha a gyerek a 14. életévét betöltötte, akkor a gyerek hozzájárulása is szükséges.

Utólagos házasságkötés: • Önkéntes nyilatkozat itt is kell.

Az apaság bírói megállapítása: • A vélelmezett fogamzási időszakban szexuális kapcsolatban állt az anyával. Vérvizsgálat eredménye alatta van a 95%-nak, akkor nem mondják ki az apaságot.

Képzelt személy bejegyzése: • gyámhivatali eljárás, • ha az apa személye ismeretlen, • ha az anya nem kívánja megnevezni az apát. Bejegyzés: • az apa családi és utóneve, • születési adatok, • lakóhelye, • a gyerek családi neve. Főszabály a névadásnál: az anya legközelebbi anyai felmenő ága (anyai nagyapjának családneve), de ettől el lehet térni. Az anya kérheti a saját családnevét, vagy más nevet is, ha az más érdekét nem sérti (pl. történelmi nevek, ismert személyek nevei stb.). A névadásnak a gyerek 3 éves koráig meg kell történnie.

Az örökbefogadás

103

Magyarországon csak kiskorút lehet örökbe fogadni. Vérségi kapcsolatot teremt, vérszerinti gyermek státuszába lép. Rokonságot szerez az örökbefogadással. A gyermek érdekeit szem előtt tartva mehet végbe. Vagyoni megfontolásból nem lehet örökbe fogadni. Feltétel, hogy mind az apai, mind az anyai státusz betöltetlen legyen, vagy a szülő lemondott a szülői joggyakorlásról. A gyerek 2 hónapos koráig lemondhat a szülő a gyerekről, de ezalatt vissza is mondhatja. Ezután tartós nevelésbe veszik a gyereket.

Ki fogadhat örökbe: • nagykorú, • cselekvőképes, • alkalmasnak kell lennie az örökbefogadásra (felfogás, életvitel, mentális hozzáállás, stb.),

Nem fogadhat örökbe: • akinek a szülői joggyakorlást felfüggesztette a bíróság, • közügyektől való eltiltás jogerősen tart.

Eljárások: Az örökbefogadás különböző eljárásokkal jár. Magyarországon nagyon körültekintően szabályozott, sokszor bírálat is érte már ezeket az eljárásokat, hogy túlságosan hosszadalmas, bürokratizált folyamatról van szó. Az utóbbi időkben némileg módosultak is egy-egy pontban, de alapvetően nem változtak. • Örökbefogadás előtti eljárás: • kérelem benyújtása (GYIVI-nél lehetséges), • környezettanulmány, • alkalmassági vizsgálat (a GYIVI hatásköre), • határozat (a gyámhivatal hozza). • engedélyezési eljárás: • a gyámhivatal beszerzi a hivatalos iratokat, • meghallgatja az örökbefogadókat, • a gyerek keresése. • ideiglenes kihelyezés: • a gyámhivatal ideiglenesen kihelyezi a gyereket (1 hónap), • határozattal engedélyezik az örökbefogadást, • a gyerek nevéről kell rendelkezni.

Típusok: • nyílt • a vérszerinti és az örökbefogadó szülők ismerik egymást, • a vérszerinti szülő lemondó nyilatkozata szükséges hozzá. • titkos • nem ismerik és nem ismerhetik egymást a vérszerinti és az örökbefogadó szülők.

Az öröklés szabálya: • nyílt örökbefogadás esetén örököl a vérszerinti szülőktől is, • titkos esetén csak az örökbefogadó szülőktől örököl. Az örökbefogadott tájékoztatást kérhet a vérszerinti szülőről (ha a 16. életévét betöltötte) A gyámhatóság meghallgatja az érintetteket, s mérlegelhet, hogy közli-e az adatokat.

Az örökbefogadás megszűnése: • Felbontás: • mindkét fél kölcsönösen kéri, ilyenkor a gyámhatóság dönt róla. • Megszüntetés: • bírósági eljárásban az egyik fél kéri. Közérdeket sérthet, ha a szülőkkel járó kötelezettséget nem akarja vállalni az örökbefogadott. Ilyenkor nem történik meg a felbontás.

104

Kiskorúnál újra a vérszerinti szülőket keresik meg.

Szociális jog

Pénzbeli és természetbeni ellátások Pénzbeli ellátások (segélyek) • rendszeres szociális segély: • Ha valaki kimerítette a munkanélküliek jövedelempótló támogatás folyósításának időtartamát, akkor az aktív korú nem foglalkoztatottaknak ez adható. • Feltétele az 1 főre jutó jövedelem a nyugdíj minimum 70%-a lehet. • Együttműködési kötelezettség van. A jövedelempótló időtartama alatt, ha nem vállalt el valamilyen munkát, akkor nem jogosult a rendszeres szociális segélyre. • megváltozott munkaképességűek járadéka: • akik 18. életévüket betöltötték, fogyatékosok, 67%-ban rokkantak. • Feltétele: az 1 főre jutó jöv. a nyugdíj minimum 80%-a lehet. • Az összege: a nyugdíj minimum 80%-a. • Nincs együttműködési kötelezettség. • időskorúak járadéka: • Feltétele: az 1 főre jutó jöv. a nyugdíj minimum 80%-a lehet. • Az összege: a nyugdíj minimum 80%-a. • Életfogytig jár. • Hagyatéki teher kötelezés. • ápolási díj: • Hozzátartozó, a család tagjai által végzett. • Az összege: a nyugdíj minimum összege. • A felnőtt korú ápolás esetén az összege: a nyugdíj minimum 60%-a. • Szolgálati időnek minősül, nyugdíjjárulékot vonnak belőle. • Időtartama: határozatlan. • Kizáró okok: • 4 órás, nem otthon végezhető munkavállalás, • bentlakásos intézményben vagy kórházban van az ápolt. • Kiskorú tartós fogyatékos gyermek ápolása: • Időtartama: 2 év.

Vegyes ellátások Pénzbeli és természetbeli is lehetnek, ezért nevezzük vegyes ellátásoknak: • átmeneti segély: • Az önkormányzat szabályozza, a törvény összegére, formájára nem rendelkezik. • Szigorodnak az átmeneti segélyek szabályai, mert kevés a pénz az önkormányzatoknál. • több féle lehet: • élelmiszer, • tüzelő, stb. utalványok, • gyógyszer, stb. • lakásfenntartási támogatás:

105

• • • • • •

• címszerinti lakásfenntartási támogatás, • fűtési támogatás. A kiadásokat kell figyelembe venni a lakással kapcsolatosan (lakbér, fűtés, víz, villany, gáz, csatorna stb.). Költség az OTP törlesztő részlete is, ha lakáscélú. Nem része a telefondíj, a biztosítás. Ha ezek a költségek elérik a bevétel (jövedelem) 35%-át, akkor jogosult rá. A fűtési költségnek a bevétel 20%-át kell elérnie. Helyi rendeletek szabályozzák, de havi 1.000 Ft-nál nem lehet kevesebb az összege. Időtartama: 1 év, ill. a fűtési támogatásnál 6 hónap (a fűtési időszak). A lakás nagysága általában a kizáró ok lehet (minden önkormányzat másképp határozza meg a lakásnagyság maximumát).

• temetési segély: • Az önkormányzat dönti el, hogy ad-e ilyen támogatást, de ha él vele, akkor a helyben szokásos temetési költség minimum 10%-a az összeg. • A teljes temetési költség összegét kivételes esetben térítik. • Ha a nyugdíj min. háromszorosát meghaladja az 1 főre jutó jövedelem, eleve kizárja a segély nyújtását.

Természetbeni ellátások Csak természetben adhatók, nem a jogosult kapja a pénzt, hanem célzottan egy dologra: • közgyógyellátás: • 1 évig érvényes a közgyógyellátási igazolvány, • csak az ingyenes, ami a közgyógyra felírható (egyre kevesebb gyógyszer). • normatív közgyógyellátás: • jogosult: akinek az 1 főre jutó jövedelme a nyugdíj minimum 150%-át nem éri el, és az igazolt gyógyszer-költsége a jövedelem 10%-át eléri. • méltányossági alapon: • nem kötelező, az önkormányzat a rendeletében szabályozza, tehát a döntéshozó és a finanszírozó is az önkormányzat. • egészségügyi szolgáltatásokra jogosító igazolás ("TB-kártya").

Személyes gondoskodást nyújtó ellátások (intézményi ellátások) Alapellátások • házi segítségnyújtás, házi gondozás • Szigorodnak az intézetbe kerülés feltételei, ezért jelentősége a házi segítségnyújtásnak megnő. • Az otthonában segítik, gondozzák, ami kiterjed: • bevásárlásra, • gyógyszerkiváltásra, • házkörüli apróbb tevékenységben segíteni, • ebédhordásra, • tisztálkodásban segíteni, • ha a gondozónak egészségügyi végzettsége van, akkor minimális egészségügyi feladatokat elláthat (injekció beadása stb.).

Szakosított ellátások Mindig intézményi formában történik a szakosított ellátás. • ápolást, gondozást nyújtó intézmények: • idősek otthona: • A nyugdíj korhatárt betöltött, de önmagát ellátni nem tudók is igényelhetik.

106

• fogyatékosok otthona: • kiskorú fogyatékosok és felnőtt korú fogyatékosok elkülönítetten, • kötelező 5 évenként felülvizsgálat felnőtteknél, • évente kiskorúaknál, • a különféle mértékű, súlyosságú fogyatékosok ellátását is külön kell megszervezni.116 • pszichiátriai betegek otthona: • orvosszakértői vélemény alapján, • csak gondnokság alatt lévők vehetők fel, ideiglenes gondnokság alatt lévőnél csak a gyámhatóság hozzájárulásával. • hajléktalanok (ettől az évtől) • főként idős hajléktalanok, akik átmeneti szálláson nem tarthatók, mert egészségügyi problémáik súlyosak (de kora alapján is bekerülhet a hajléktalan). • szenvedélybetegek otthona (ettől az évtől) • tartós bentlakás, a nem rehabilitálhatóknak. • rehabilitációs intézmények: 2004-ig kötelező lesz a rehabilitációs ellátási forma feltételeinek megteremtése, illetőleg ezen intézmények létrehozása.117 • A fogyatékosság típusának megfelelően változóak a feltételek. • Kell hozzá szakvélemény, s képes legyen az önálló életre. • Határozott időre szól (rövid beutalás). • Típusai: • fogyatékosok, • pszichiátriai betegek, • hajléktalanok (ettől az évtől), • szenvedélybetegek rehabilitációs intézménye. nappali ellátást nyújtó intézmények: • idősek klubja: • napközbeni közösségi tevékenység kapcsolódik hozzá (és étkezés). • fogyatékosok nappali foglalkoztatója: • felügyeletet biztosít, • közösségi tevékenység és valamilyen foglalkoztatás kapcsolódik hozzá (étkeztetés itt is van), • a nyugdíjhoz szükséges 2 év foglalkoztatás itt megszerezhető. • pszichiátriai betegek nappali foglalkoztatója: • felügyeletet biztosít, • közösségi tevékenység és valamilyen foglalkoztatás kapcsolódik hozzá (étkeztetés itt is van), • a nyugdíjhoz szükséges 2 év foglalkoztatás itt is megszerezhető. • szenvedélybetegek nappali foglalkoztatója: • közösségi tevékenység, étkeztetés. • hajléktalanok nappali melegedője: • fedett helyen van, • lehet tisztálkodni, mosni, • az ÁNTSZ biztosít fertőtlenítést, • egyszeri étkezést biztosít, • az utcai szociális munka szerveződése is ide kapcsolódik. 116 117

HÁLÓ, 1999. szeptember (V.évf. 9.sz.) HÁLÓ, 1999. szeptember (V.évf. 9.sz.)

107

• átmeneti ellátást nyújtó intézmények, gondozóházak: • A gondozóház és az otthoni ellátás közötti átmenet; 1 év időtartamra (egyszer meghosszabbítható). • 5-10 fős kis közösség, családias légkörben. • • • • • •

Típusai: idősek gondozóháza fogyatékosok gondozóháza pszichiátriai betegek átmeneti otthona szenvedélybetegek átmeneti otthona hajléktalanok átmeneti szállása: • fizetni kell érte, jövedelemmel rendelkezők vehetik igénybe, • rehabilitációs céllal foglalkoztatják, • alacsony a díja, de kötelező takarékosság van.

• hajléktalan éjjeli menedékhely : • ingyenes, • legfeljebb 3-5 éjszakára vehető igénybe, • tisztálkodási, főzési lehetőség van. • lakóotthon: Nyugat-Európában nagyon népszerű, a szociális ellátás leginkább ilyen intézményekre épül. Nálunk is a törekvés a nagy intézmények lebontása. A lakóotthonok megjelenésével megkezdődhet a kitagolódás az ápolást, gondozást nyújtó intézményekből olyanoknak, akik önállósági szintjüknek, állapotuknak megfelelő lakóotthonokba kerülhetnek.118 • • • • •

fogyatékos vagy pszichiátriai betegeknek ( ha önellátó képességgel rendelkeznek), 8-12 férőhelyesek lehetnek, tartós bentlakást biztosít, nem teljes körű ellátással, csak olyanok kerülhetnek ki, akik bizonyos fokú önellátásra képesek.

Idősek gondozása • Előgondozás: • 2 lépcsős előgondozás: • a kérelem beérkezésével egy időben, a körülmények megismerésével, a tapasztalat alapján a vezető dönt a felvételről. • Ha a felvételre jogosult, akkor felvételi dokumentum készül, felvételre kerül (sorban állás van), szerződés jön létre (térítési díj, fizetési feltételek, stb.). • Sorrend: • akkor tud bekerülni, ha hely megüresedik (halálozás), • a legrászorulóbbak sorrendjéről az intézetvezető dönt, az intézmény orvosával és a fenntartó képviselőjével közösen. • Tájékoztatási kötelezettsége van mindkét félnek (hozzátartozók, nyugdíja, betegségeinek ismertetése, ill. az intézmény oldaláról a házirend, térítési díj, hozzátartozókkal a kapcsolattartás rendje, panaszok intézése, stb.). • A bekerüléskor az ellátást igénybe vevővel kötelesek megállapodást kötni. Ebben egyebek mellett rögzíteni kell az intézmény által nyújtott szolgáltatás formáját, módját, valamint a térítési díj megállapítására, fizetésére vonatkozó szabályokat is.119 • Térítési díj: • A jövedelemnek csak a 80%-a lehet a térítési díj (20% min. meg kell maradnia zsebpénznek). 118 119

HÁLÓ, 1999. szeptember (V.évf. 9.sz.) HÁLÓ, 1999. szeptember (V.évf. 9.sz.)

108

• ingyenes annak, akinek nincs semmiféle jövedelme, az intézménynek még zsebpénzt is kell adnia (a nyugdíj minimum 20%-át). • Különbözetet lehet téríteni: • megtakarított készpénzzel, • ingatlan árából, • egyéb vagyonból, • hozzátartozó is megfizetheti. Étkeztetésnél házi segítségnél átmeneti elhelyezés lakóotthon Bentlakásosnál

20% 30% 60% 50% 80%

terhelhető a jövedelemből (nyugdíjból).

Könyvespolc

E L L I O T A R O N S O N , amerikai szociálpszichológus A társas lény c. könyve alapján, változtatás nélkül közöljük ezt a kis részt, Az emberi agresszió c. fejezetből (199-202. oldal). Fordította: Erős Ferenc (ötödik, bővített kiadás; Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp. 1994) A legerősebb fennmaradása Tudjuk, hogy az állatokban ki lehet tenyészteni az agresszivitást. Kirsti Lagerspetz megfigyelte például egy csoport közönséges egér viselkedését. Ezután kiválasztotta közülük a legagresszívebbeket, és úgy intézte, hogy egymással párosodhassanak. Ugyanígy, a legkevésbé agresszívakat is egymással párosította össze. Ezt az eljárást az egerek 26 nemzedékén át meg- ismételte, míg végül sikerült egy rendkívül vad és egy különlegesen szelíd egércsoportot kitenyésztenie. Egyes kutatók szerint az agresszió bizonyos módozatai hasznosak, sőt alapvetően fontosak lehetnek. Konrad Lorenz például azzal érvel, hogy "az agresszió lényeges szerepet játszik az ösztönök életfenntartó funkciójában". Megállapításait az állatokon végzett megfigyeléseire alapozza és úgy látja, hogy az agresszivitásnak alapvető evolúciós jelentősége van, minthogy lehetővé teszi, hogy az utódok a legerősebb és legtapasztaltabb szülőktől származzanak. Ezen túlmenően hozzásegít ahhoz, hogy az állatok csoportjait a lehető legjobb vezetők uralják. Egy antropológus, Sherwood Washburn, és egy pszichiáter, David Hamburg óvilágbeli majmokon végzett megfigyeléseket. Úgy találták, hogy az agresszió egy majomcsoporton belül erősen befolyásolja mind a táplálkozást, mind a szaporodást, mind pedig a dominanciaviszonyok kialakulását. A kolónia legerősebb és legagresszívebb hímje úgy tesz szert vezető szerepre, hogy kezdetben kimutatja agresszivitását. Ebből következően a későbbiekben mérséklődik a kolónián belüli harciasság, minthogy mindenki tisztában van azzal, hogy ki a főnök. Továbbá, a domináns állat a szaporodásban is meghatározó szerepet játszik, ily módon nagyobb eséllyel marad fenn a kolónia, hiszen az erős hím tovább adja energiáját a következő nemzedéknek. Hasonló viszonyokat talált Berney LeBoeuf elefántfókák megfigyelése során. A párosodási időszak kezdete előtt, minden évben, a hímek egymásba akaszkodnak és elkeseredett véres harcot vívnak a dominanciáért. A legerősebb, legagresszívebb és legokosabb nemcsak a dominancia-hierarchia csúcsán fog állni, hanem egyben ő lesz az első számú szerelmi partner is. Így például megfigyelték, hogy egy 185 nőstényből és 120 hímből álló fókatelepen az észlelt párosodások több mint a feléért az "alfa" hím, vagyis a vezér volt a felelős. Kisebb fókatelepeken, ahol maximum negyven volt a nőstények száma, a párosodásoknak mind a száz százalékában rendszerint az alfa hím volt a partner. Ezekből a megfigyelésekből kiindulva sok kutató azt hangoztatja, hogy az emberi agresszió korlátozásában óvatosságot kell tanúsítanunk, minthogy az agresszió - éppúgy, mint az alsóbbrendű állatoknál alapvetően befolyásolja a fajfenntartást. Ez az érvelés részben azon az előfeltevésen alapszik, hogy ugyanaz a mechanizmus, amely arra készteti az egyik embert, hogy megölje a felebarátját, a másikat arra ösztönzi, hogy "meghódítsa" a világűrt, "belevágja a fejszéjét" egy nehéz matematikai feladat megoldásába, "ráharapjon" egy logikai problémára, avagy "uralkodjon" a világegyetem felett

109

De - amint már korábban is hangsúlyoztam - ez az érvelésmód az agresszió túlzó meghatározásán alapul. Az alkotó tevékenység és a magas teljesítmény azonosítása az ellenségességgel és az agresszióval nem egyéb, mint a dolgok összekeverése. Egy probléma uralható vagy egy készség elsajátítható anélkül is, hogy bárkiben kárt okoznánk, akár megkísérelnénk őt leigázni. Az erőszak mérsékelhető anélkül is, hogy vissza kelljen szorítani az emberi kíváncsiságot, a problémamegoldás szeretetét. Számunkra nem könnyű ezt a különbségtevést felfogni, minthogy a nyugati világ emberének - és különösképpen az amerikaiaknak - gondolkodásába belesulykolták, hogy a siker egyenlő a győzelemmel, hogy valaminek az elérése egyenlő valakinek a kiütésével. M.F. Ashley Montagu szerint Darwin elméletének leegyszerűsítése és félreértése az, ami az átlagember számára azt a nézetet sugallja, hogy az élet elkerülhetetlen törvénye a konfliktus. Ashley Montagu megállapítja: az ipari forradalom idején a munkásokat kizsákmányoló gazdagoknak kapóra jött, hogy a kizsákmányolást azzal igazolják, miszerint az élet nem más, mint a fennmaradásért vívott küzdelem, és az természetszerű, ha a legerősebb (és csakis a legerősebb) marad fenn. Ennek az érvelésnek az a veszélye, hogy önmagát beteljesítő jóslássá válik és azt eredményezheti, hogy semmibe vesszük vagy legalábbis lenézzük az emberek és az állatok nem erőszakos, nem versengésen alapuló viselkedésformáinak jelentőségét a túlélés szempontjából. Kropotkin120 1902-ben azt mondotta, hogy az együttműködésen alapuló magatartásnak és a kölcsönös segítségnyújtásnak az élet sok területén fontos szerepe van a túlélés szempontjából. Ez a megállapítás nagyon sokféle bizonyítékkal alátámasztható. Jól ismert a társulásban élő rovarok - termeszek, hangyák, méhek - kooperatív viselkedése. Talán nem annyira ismert a csimpánzoknak az a viselkedésformája, amelyet "altruistának" nevezhetünk. Ez körülbelül a következőképpen néz ki: Két csimpánz egymással szomszédos ketrecben van, az egyiknek van tápláléka, a másiknak nincs. Ez utóbbi elkezd koldulni. A "gazdag" állat nagy kelletlenül átad egy kicsit a sajátjából. Bizonyos értelemben éppen ez a vonakodás az, ami olyan jelentőssé teszi ezt az adományt. Arra utal ugyanis, hogy a "gazdag" majom szereti az ennivalót és boldogan megtartaná magának. A javak megosztásának belső késztetése tehát valóban mély gyökerekből táplálkozik. De Kropotkin művének annak idején nem szenteltek túlságosan nagy figyelmet, sőt jóformán nem is vettek róla tudomást, minden bizonnyal azért, mert nem illett bele a korszellembe, és nem felelt meg azok szükségleteinek, akik hasznot húztak az ipari forradalomból. Vessünk egy pillantást saját társadalmunkra. úgy tűnik, hogy a mi amerikai kultúránk alapja a versengés: megjutalmazzuk a győzteseket és mellőzzük a veszteseket. Oktatási rendszerünk két évszázada a versengésen és a szelekció törvényén nyugszik. Néhány kivételtől eltekintve gyerekeinket nem arra tanítjuk, hogy szeressük a tanulást, hanem arra, hogy jó osztályzatokat hajszoljanak. Amikor egy neves sportszakíró azt mondotta, hogy nem az a fontos, hogy nyerünk vagy vesztünk, hanem az, hogy játszunk, akkor ezzel nem az amerikai életformát, hanem gyógymódot javasolt arra, hogy hogyan lehetne felszámolni a nyereségközpontúságot. Egész kultúránk a győzni akarás őrületében szenved - a bajnoki mérkőzés játékosától, aki könnyekre fakad, amikor a csapata kikap, az egyetemistákig, akik kórusban kiabálják a lelátókon, hogy "mi vagyunk a favorit"; Lyndon Johnsontól, akinek ítélőképességét minden bizonnyal eltorzította az a gyakran hangoztatott kívánsága, hogy nem ő akar lenni az az első amerikai elnök, aki elvesztett egy háborút, a harmadik osztályos gyerekig, aki gyűlöli az osztálytársát, mert az jobban szerepelt nála a számtanversenyen. Vince Lombardi, egy neves profi rögbiedző ezt az egész hisztériát egy mondatban foglalta össze: "A győzelem nem a legfontosabb, csak a győzelem a fontos." Ennek a gondolkodásmódnak az elfogadása azért olyan megdöbbentő, mert az következik belőle, hogy a győzelem mint cél mindenféle eszközt szentesít, amely e célhoz vezet, még a rögbimeccs esetében is, amelyet pedig eredetileg szórakozásnak találtak ki. Egy érdekes és megrázó adalék Lombardi kijelentéséhez: utódját, aki átvette tőle a "Green Bay Packers" nevű csapatot, azért hibáztatták, mert a csapat az új edző szerencsétlenségére 1974-ben elvesztette a bajnokságot. A vereség következtében Green Bay város lakói Lombardi utódját fizikailag megfenyegették, családját zaklatták, kutyáját a háza előtt lelőtték, az éjszaka kellős közepén felhívták és durva szidalmakat vágtak a fejéhez, hamis híreket kezdtek terjeszteni arról, hogy lányai a város szajhái és a felesége alkoholista. Valószínűleg igaz, hogy az emberiség fejlődésének előtörténetében az erősen agresszív viselkedés bizonyos szempontból az alkalmazkodást szolgálta. Vannak szerzők, akik az emberi agresszivitást arra az időre vezetik vissza, midőn elődeink vadászattal és gyűjtögetéssel foglalkoztak; fennmaradásuk érdekében el kellett pusztítaniuk az állatokat és a növényzetet. Másfelől, a Richard Leakey és munkatársai által újabban feltárt régészeti leletek arra vallanak, hogy ez a feltételezés valószínűleg téves: az emberi agresszivitás csak sokkal később fejlődött ki, akkor, amikor az emberek földműveléssel kezdtek foglalkozni, s fontossá vált számukra a tulajdon és a birtoklás. De bármi legyen is az igazság, ha ma körülnézünk a világban, amely tele van viszályokkal, nemzetek és népcsoportok közötti gyűlölettel és bizalmatlansággal, értelmetlen öldökléssel és politikai gyilkosságokkal, akkor azt hiszem, jogosan megkérdőjelezhetjük az agresszív viselkedésnek a túlélés 120 Pjotr Alekszejevics Kropotkin (1842-1921) Orosz tudós, forradalmár, az anarchista mozgalom nagy hatású teoretikusa. A könyv, amelyre Aronson hivatkozik, "Kölcsönös segítségnyújtás" címmel magyarul 1924-ben jelent meg a Népszava kiadásában, Madzsar József fordításában. (A fordító megjegyzése)

110

szempontjából való jelentőségét. A nagyhatalmak annyi nukleáris robbanófej birtokában vannak, hogy huszonötszörösen tudnák elpusztítani a világ egész lakosságát. Vajon nem mennek-e kicsit túlságosan messzire, ha tovább folytatják a robbanófejek gyártását? Egy antropológus, Loren Eisley, megadván a kellő tiszteletet őseinknek, arra figyelmeztet bennünket, hogy ne utánozzuk őket, mert, mint írja "ma sokkal toleránsabb emberekre van szükségünk, mint amilyenek voltak azok, kik legyőzték nekünk a jeget, a tigrist és a medvét".

DAVID RIESMAN: A magányos tömeg (részletek) (KJK 1973. Bp.)

The Lonely Crowd 1961.

(1947-1948)

A mai amerikai ember problémája a másik ember. Az ember társadalmi és pszichológiai környezete kitágult, mivel a mai világban több és többféle emberrel érintkezünk. Ugyanakkor a környezet más elemei (természet, világmindenség, stb.) háttérbe szorultak. Különböző országok egyetemistái ma jobban hasonlítanak egymásra, mint saját szüleikre. Vállalatvezetők vagy orvosok csoportkaraktere erősebb, mint az oroszok, amerikaiak vagy japánok csoportkaraktere. A modernizálódás szinte megállíthatatlan folyamat és egyetlen nemzet sem térhet ki előle. Minden „hidraulikus társadalom” kooperatív, de az együttműködést mégis egészen különböző mechanizmusok és eszmék biztosítják. A „növekvő elvárások forradalmának” amerikai formája, aminek a mottója az, hogy „ha jól mennek a dolgok, miért ne mehetnének még jobban is”.

A karakter és a társadalom típusai: Erich Fromm: Ahhoz, hogy valamely társadalom megfelelően funkcionáljon, tagjai karakterének olyanná kell válnia, kialakulnia, hogy úgy akarjanak cselekedni, ahogyan a társadalom vagy valamely meghatározott osztály tagjainak cselekedniük kell. Azt kell kívánniuk, amit objektíve tenniük kell. A külső erőt, itt belső kényszer helyettesíti és ezt az emberi az a sajátos formája végzi el, ami jellemvonásokká alakul át. Konformitás módja (társadalmi karakter): Demográfiai változások, a népesedési görbe mindhárom szakaszán valószínűleg olyan társadalom alakul ki, amely meghatározhatóan különböző módon követeli meg a konformitást és formálja a társadalmi karaktert. A nagy növekedési lehetőségek szakaszában a konformitást az biztosítja, hogy a társadalom tagjai hajlamosak a hagyományoknak megfelelően élni: ezek a tradicionális társadalmak és a tradicionálisan, tradícióktól irányított emberek. Az átmeneti népességnövekedéssel jellemezhető társadalom konformitását az bizonyítja, hogy már általában gyermekkorukban a célok egész sorát magukévá tették. Ezt belülről irányított társadalomnak és az embereket belülről irányítottaknak nevezzük A kezdeti népességcsökkenés fázisában olyan társadalmi karakter kialakulása tapasztalható, amelynek a konformitását az biztosítja, hogy általában érzékenyek mások elvárásaival szemben. Ezek a kívülről irányítottak és a társadalom pedig kívülről irányított.

Tradíciótól irányítottság: Az egyén megtanulja, hogy nem újításokat, hanem alkalmazkodást várnak tőle. Az egyént a csoport tagjaihoz jól meghatározott funkcionális viszony fűzi.

111

Belülről irányítottság: Olyan új karakterstruktúrára van szükség, amely képes arra, hogy a társadalmi szervezetben bekövetkező gyors változásokhoz alkalmazkodjék. Minden belülről irányítottságon alapuló társadalomban az emberek a legkülönbözőbb célkitűzések - pénz, tulajdon, hatalom, tudás, hírnév, jóság - között választhatnak, valójában ezek a célkitűzések ideológiailag egymással összekapcsolódnak és ha valaki már egyszer döntött, választása viszonylag állandó marad egész életében. A belülről irányított ember képes arra, hogy egyensúlyt teremtsen életcélja és a külvilág hatásai között.

Kívülről irányítottság: Centralizált és bürokratizált társadalomban - az iparosodás következtében gyorsított - kapcsolata összeszorított és felkavart. Új feltételek között már kevésbé van szükség a belülről irányított típusok vállalkozó szellemére, s már nem az anyagi környezet jelenti az egyre fokozódó mértékű problémát, hanem a többi ember. Az oktatás, a szabadidő és a szolgáltatások a tömeghírközlés által sugárzott szavak és képek fokozott fogyasztásával járnak együtt. Az emberek egyre inkább a tömeghírközlés csatornáin keresztül tartják fenn a környező világgal és egymással a kapcsolatot. A belülről irányított viszont a szavak áradatát inkább rendszerezi és moralizál fölöttük. Fellazulnak a fegyelem régi formái, a gyerekek inkább a kortárs-csoportokban találnak helyet maguknak, nyomást gyakorolnak rájuk e mellett az iskola és a tömegkultúra eszközei is. Szigorú viselkedési konformitást igényel, de nem magának az előírt viselkedésszabályoknak a nyomása révén, mint a tradíciótól irányított karakternél, hanem inkább a mások kívánságai és cselekvése iránti érzékenység következtében.

Szülői szerep Tradíciótól irányított társadalomban: A gyerek korán érett lehet a felnőtt szerepre. A felnőtt szerepek jóformán nemzedékről nemzedékre változatlanok. Viszonylag kevés komplex tanulás szükséges az elsajátításhoz. A társadalmi mobilitás kicsiny. A szülők arra nevelik a gyerekeket, hogy őket kövessék, nem pedig arra, hogy a hierarchiában feljebb jussanak. A karakteralakítás legfőbb intézménye a kiterjedt család, ahol az egész felnőtt csoport példát mutat, nem csak a szülők.

Belülrõl irányított idõszakban: A lehetőségek és a kívánságok nagyobb horizontja olyan karaktert követel meg, amely általánosabb és absztraktabb célokat is tud követni. A gyermeket a benne felkeltett belső hajtóerő arra irányítja, hogy ideáljainak megfelelően éljen. A karaktert és a viselkedést külön tudja választani, hiszen individuum.

Kívülrõl irányított idõszakban: Kevésbé függ, hogy ki mit és hogyan csinál, hanem inkább az a lényeg, hogy mások mit gondolnak róla, és hogy valaki mennyi ügyességet tanúsít mások kezelésében és milyen könnyű őt magát is kezelni. A szülők már nem tudnak gyermekeiknek világos képet rajzolni az énről és a társadalomról, hogy mi a legjobb, ezt már nem a szülők, hanem a tömegkultúra, az iskola és a kortárs csoportok jelzik felé. A tradíciótól irányított gyermek megnyeri a szüleit, a belülről irányított gyermek vagy harcol a szülei ellen, vagy megalázkodik előttük, a kívülről irányított gyermek pedig manipulálja őket, mint ahogy őt is manipulálják szülei.

112

Az anya legnagyobb gondja általában a szabadidő felhasználása, - a ház rendben tartása és a gyermekek nevelése, ezért gyakran csak önigazolás és menedék. A szülői szerep a belülről irányított típusú társadalomhoz képest nagymértékben veszít jelentőségéből. A tanár szerepe a progresszív nevelés kezdeteiben a gyermek egyéniségének a fejlesztése, az intellektuális adottságok mellett a gyermek személyiségének más összetevőit is figyelemmel kísérni. Aztán a modern iskola tanárának arra van szüksége, hogy elnyerje minden gyermek együttműködését, hiszen ezzel bizonyíthatja be saját magának is, hogy jó munkát végez. Érzelmi energiáit a csoportkapcsolatok területére koncentrálja. A régi fegyelmezési eszközök nem állnak a rendelkezésére, de amúgy is azt tanulta, hogy a gyermek rossz viselkedése az ő rossz munkájának a jele. Az iskola maga továbbra is - akárcsak a megelőző korszakokban - a fantázia rombolását szolgáló intézmények egyike marad. A fantázia a legtöbb gyermekben a serdülőkorban apad ki. Ami ezután fennmarad sem nem művészi erő, sem nem művészi fantázia, hanem az érdeklődés és az ízlés átlagossá válása. Míg a belülről irányított gyerek az írásait és rajzait esetleg a párnája alá rejtette - addig a kívülről irányított gyerek a csoportban olvassa fel elbeszéléseit és a falra akasztja a rajzait. Ezek a gyerekek már az iskolában megtanulják azt, hogy a csoport problémája nem annyira az, hogy mit produkál, hanem inkább az, hogy milyenek a csoporton belüli kapcsolatok. A kívülről irányított időszakban a szülők elveszítik a valaha vitán felül álló szerepüket. Ezt érezve aggódnak azért, hogy gyermekük sikereket érjen el a kortárs-csoportokban, legfőbb gondjuk tehát: a gyerek beilleszkedése. Az emberek között a fogyasztói ízlés váltja fel az etikettet- nem a különböző korosztályok és a társadalmi rétegek tagjai között teremt kapcsolatot, hanem az osztályon és korcsoporton belüli ítéletalkotást szolgálja. A kívülről irányított személy intenzíven érdeklődik „mások” pillanatnyi ízlése iránt. Ez az érdeklődés érthetetlen a tradícióktól és a belülről irányított gyermek számára. Pedig ez számára fontos, hiszen csak ebből a kölcsönös kapcsolatból tudhatja meg, vajon megfelelően működik-e. Aki nem akar lemaradni, annak az új divatot gyakran magáévá kell tennie, ha nem akar a másoktól való különbözés bűnébe esni, akkor különböznie kell a tegnapi saját magától. Míg az etikett falakat emelt az emberek között, addig a fogyasztói ízlés társadalmasított cseréje megköveteli, hogy a magánszférát feladják, vagy elrejtsék. A kulturális tárgynak alig van egyéni, vagy személyes értéke, hiszen csak a másokhoz való kapcsolódás eszköze. Sóvárgás mások elismerésére, tárgytalan sóvárgás. Nem célra irányultság, hanem a kívülről irányítottság tartja a fogyasztás korlátain belül az egyént. A felnőttek és a gyerekek fogyasztása ma csak a fogyasztás tárgyában különbözik. A gyerek gyorsan megtanulja, hogy bármit fogyaszt, annak mindig van értelme, ill. kell is, hogy legyen, ezt tudatosítják benne. Az a legjobb, amit mások is annak tartanak, vagy amit valamelyik kortársa meggyőzően hitelesít. Az a legnépszerűbb termék, amit a legnépszerűbbek használnak. A 13-19 évesek azok, akik újra ösztönzik a felnőtteket, és nem fordítva. A tömegkommunikáció elősegítette hogy az újonnan individualizált ember közelebb kerüljön az újonnan formálódó társához. A tradíció által irányított középkorban a gyermekeket arra nevelik, - vagy inkább nem térítik el attól, - hogy megértse a dolgok szimbolikus jelentését. Ezzel szemben a belülről irányított ember a maga számára a realizmus olyan stílusát alkotja meg, ahol nincs helye a szimbolizmusnak. A belülről irányított gyermek arra törekszik, hogy olvasmányai alapján formálja karakterét. Megszűnik az a bizalmas viszony, ami a tradíciótól irányított társadalomban az elbeszélt legendák világában kialakulhatott.

113

Itt a nevelés nem a személyiségéhez igazodik. A tradíciótól irányított embernek nemcsak életszínvonala tradicionális, hanem az is, hogy meddig és milyen intenzitással dolgozik. A belülről irányított ember kész arra, hogy sokat dolgozzon, szabadidőre és pihenésre kevés időt szánjon. A belülről irányított embert lehet „hajtani”, mert hajlamos arra, hogy saját magát „hajtsa”. A tömeghírközlés arra ösztönzi a gyermeket, hogy úgy nézze a világot, ahogy azt a „gyermek”- pontosabban mint a másik gyermek látja. A tömeghírközlés eszközeivel ideáltípusokat alakított ki a fiataloknak. A belülről irányított korszak jellegzetes alakja a magános olvasó. Ma azonban a gyermekek szinte minden tevékenysége csoportos.

Comics és tündérmese: A comics több szempontból is különbözik a tündérmeséktől. A tündérmese pozitív hőse gyakran a kizsákmányolt, háttérbe szorított ember, a negatív hős pedig rendszerint valamilyen hatalmasság. Ezzel szemben a comics hőse sebezhetetlen, rendkívüli fizikai erővel rendelkezik. „Fogyasztóját” elsősorban az érdekli, hogy ki nyert a történetben, s nem a történet morális, vagy bármilyen más szempontból elemezhetősége. A comics nem tesz mást, mint alkalmazkodik a fogyasztók szokásaihoz.

A belülről irányított életforma: A munka keménységét gyakran a szabadidő szentimentalizmusa ellensúlyozza. A belülről irányított ember biztonsága szempontjából rendkívül fontos az a tény, hogy egész érdeklődési köre elkülönül nemcsak a munkától, hanem mindazoktól a társadalmi problémáktól is, melyek egyébként lekötik. Szórakozásukkor megszabadulnak attól, hogy saját magukra valamiféle realitással kelljen gondolniuk. A belülről irányítottság egyik lényeges vonása, hogy védi az egyént másokkal szemben, de olyan áron, hogy védtelen marad saját magával szemben. Állandóan uralkodnia kell saját maga felett, úgy érzi, hogy ha nem lenne szakadatlanul éber, akkor elveszne. Karaktere látszólagos stabilitása ellenére mégsem annyira stabil. Ha a célok túlzottan nagy követelményeket támasztanak vele szemben, akkor kortársainak az elismerése sem hallgattatja el benne az alkalmatlanság érzetét. Csak sajátmagában talál igazolást, tehát míg más emberek nem védhetik meg az önkritikától, addig az önkritika megóvja mások kritikáitól. A belülről irányított ember általában szükségét érzi annak, hogy lehetőleg minden forrást felhasználjon tudatos tevékenységének minden területén. Ebben az értelemben is hivatása áll élete középpontjában. A kívülről irányított ember számára ezzel szemben nem a hivatása, hanem más emberek adnak életének értelmet. Mind a munkára, mind a szórakozásra úgy tekint, mint emberek által végzett tevékenységekre. Munkájuk során nemcsak arra törekednek, hogy a vitakérdésben saját álláspontjuk győzedelmeskedjen, hanem legalább ennyire fontosnak tartják azt is, hogy elnyerjék partnereik szimpátiáját. A szakmai ismeretek ebből a szempontból kevésbé fontosak, mint a manipulációs készség. A végbemenő változást sokszor az idősebb, inkább belülről irányított és a fiatalabb, inkább kívülről irányított nemzedék közötti konfliktusokban érezzük. A másik jelenség: aki sikeres a szakmájában, azt kiemelik onnan. A sikeres riporterből szerkesztő, az orvosból kórházigazgató, tanárból tanszékvezető, cégvezetőből pedig a konszern elnöke lesz. Mindannyiuknak el kell hagyniuk eredeti szakmájukat és meg kell válniuk szakmai társaiktól is. Egyre kevesebbet foglalkoznak dolgokkal, s egyre többet emberekkel. Új tulajdonságokra kell szert tenniük, mindenekelőtt meg kell tanulniuk, hogy miként kell az emberekkel bánni, és el kell felejteniük - vagy legalább is háttérbe kell szorítaniuk - a régi szakmai ismereteiket.

114

Az értelmiségiek manapság úgy sodródnak a menedzseri rétegekbe, ahogy korábban a kisiparosok a proletariátusba süllyedtek.

A kívülről irányított életforma: A kívülről irányított ember feladja a belülről irányítottságra jellemző törekvést, vagyis nem igyekszik minden helyzetben egyformának mutatkozni és a különböző partnerekkel szemben titokban különböző szerepet játszik. A kívülről irányított ember az élethez való viszonyában, ill. a szexben is, mindig valamiféle minőségi elemet keres, amit semmiképpen nem akar elmulasztani. A régebbi keretekből olyan új, amorfabb struktúra emelkedik ki, amelyben a vélemény irányítása sokkal nagyobb szerepet játszik és amelyben az „intelligencián” alapuló hierarchia kezdi felváltani a vagyonon és foglalkozáson nyugvó tradicionális hierarchiát. A gyermeknek már egészen korán meg kell tanulnia a tömegkultúra eszközeiből, hogy milyen módszerekkel találhat irányítást élete számára, valamint, hogy ennek során milyen trükköket, műfogásokat alkalmazhat. A belülről irányított embernek kevés a szabadideje, ha van is kevés a szórakozása, az is inkább önigazolás, hiszen életében nincsenek „üres járatok”, ezért szabadideje is túlterhelt, feszültségekkel teli. A kívülről irányított embernél viszont úgy tűnik, hogy alig érdekli, ha valamit elveszteget, elfecsérel, de mégis szinte nem tartja többre önmagát autójánál vagy házánál, amelyeket ugyancsak karban kell tartani, hogy eladható állapotban maradjanak. A kívülről irányított, jól értesült ember főleg azért politizál, hogy a csoporthoz való tartozását demonstrálja. A politizálással társadalmi szerepet játszik, közben még jól is szórakozik, és érdekes emberekkel is találkozik.

A politika A politika a fogyasztói magatartásformák hatása alá került, olyan területté vált, ahol sokszor fontosabb, hogy hogyan csinálnak valamit, mint hogy egyáltalán mit csinálnak. A kívülről irányított ember nagyobb súlyt helyez az eszközökre, mint a belülről irányított ember, akinek fontosabbak a célok. Mivel a tömegkultúra lényegileg a fogyasztásra tanít, ezért arra neveli a kívülről irányított embert, hogy „fogyassza” a politikát, s úgy tekintsen a politikára, mint fogyasztási javakra. A tömegkultúra eszközei éppen azért, mert rendkívül érzékenyen reagálnak minden velük szembeni nyomásra, érdekeltek a közönség toleranciára való nevelésében. A tömegkultúra eszközei a politikai mutatvány vásári kikiáltójának a szerepét töltik be. Megtalálták a közönyösség és az apátia veszélyét leküzdő csodaszert, a csillogást. Az USA tömegkulturális eszközei a politikai szféra presztízsének emelését segítik elő, a politikán belül pedig a régebbi, moralizáló stílust részesítik előnyben. Mégis az amerikaiak politikai magatartására gyakorolt összhatása a kívülről irányított tolerancia kialakulását segítik elő. A közlő eszközök elsősorban a fogyasztással foglalkoznak, ezzel bátorítják és táplálják a kívülről irányított viselkedést, de a belülről irányított embereket és érdekeiket a politika kivételével minden más területről kiszorítják. A kívülről irányított emberek nem úgy védekeznek a politikai méltatlanság ellen, hogy morális ellenérveket sorakoztatnak fel, hanem úgy, hogy a kulisszák mögött különböző manipulációkba kezdenek. Amíg a felháborodók túlságosan sokat várnak a politikától, addig a toleránsak túlságosan is keveset. A mai politikai vezetők nem tartják magukat olyan vezetőknek, akik morális szempontok érvényesítését valósíthatnák meg. A vétó-csoport a régebbi, már eltűnőben lévő, szélsőséges értelemben vett vezetők és vezetettek közötti „ütközőt” jelenti. A vétó-csoportok puszta léte miatt előálló helyzet és az általuk a politikai vezetéssel szemben támasztott követelések elősegítik a kívülről irányítottságra jellemző tolerancia kialakulását, és meggyorsítják a belülről irányított felháborodók visszahúzódását. A hatalom messzemenően az emberek közötti kapcsolatokon és az azokkal összefüggő elvárásokon és magatartásokon alapul.

115

A belülről irányított ember - ha politizál - a politikához vagy moralitásán, vagy jól megfogalmazott érdekein keresztül kapcsolódik. Politikai döntései meghatározott politikai elvek melletti állásfoglalását tükrözik. Ezzel szemben a kívülről irányított ember - ha politizál - a politika világához, mint vétó- csoporttag kapcsolódik. A csoportra bízza, hogy érdekeit képviselje és politikailag csak olyankor aktivizálódik, ha elvárják tőle. Általában toleráns mások véleményével szemben. A belülről irányított politikai moralizáló értékrendszerét mereven alkalmazza, míg a kívülről irányított jól értesült viszont képtelen egységes rendszerben látni a beállítottságát. A kívülről irányított ember nem törekszik hatalomra, hanem minimális célja az alkalmazkodás. Arra törekszik, hogy karaktere olyan legyen, mint amilyet elvárnak tőle. Ha nem sikerül alkalmazkodnia, akkor anomiássá válik. A kívülről irányított ember maximális célja, hogy autonóm legyen. A beilleszkedők tipikusan tradíciótól irányítottak, belülről irányítottak vagy kívülről irányítottak - mindazok tehát, akik karakterstruktúrájukban megfelelnek a társadalmuk által velük szemben támasztott követelményeknek, s a lehető legkisebben tükrözik a társadalmukat vagy a társadalmon belüli osztályukat. A beilleszkedő ember magatartásával nem egyezők minden társadalomban anomiások, vagy autonómok. Anómiás az, aki nem illeszkedik be, az autonóm pedig képes teljesíteni a viselkedési normákat, de szabadon választ, hogy teljesíti-e azokat, vagy sem. Az anómiás nem rendelkezik ilyen képességekkel. Az az ember, akinek karaktere saját korának és országának megfelelő, akkor is beilleszkedett, ha követ el hibákat és eltér attól, amit elvárnak tőle. Az anómiások közé mindig kerülnek olyanok is, akik valamikor képesek voltak alkalmazkodni, de most egy új, feltörekvő típus félrenyomta őket. A kívülről irányítottság előretörése anómiába sodorhatja a belülről irányított, vagy a tradíciótól irányított típusokat. A túlságosan beilleszkedők is lehetnek anómiások. Ez a 3 egyetemes típus ( a beilleszkedő, az anómiás és az autonóm ) 3 történelmi típusunkhoz (tradíciótól-, belülről-, és kívülről irányított) hasonlóan a Max Weber-i értelemben vett „ideáltípus”. Minden ember besorolható ezen típusok közé, azonban senki sem jellemezhető teljes mértékben ezekkel a fogalmakkal. A tradíciótól irányított társadalomban az emberek egyáltalán nem gondoltak arra, hogy megváltoztassák karakterüket vagy szerepüket. Ők még akkor is ragaszkodnak a megszokott formához, amikor ráébrednek cselekvésük feltételességére. Ha a belülről irányítottság terjedésével felismerik azt, hogy nekik saját egyéni sorsuk van, amelyet nem határoznak meg egyértelműen életük ökológiai feltételei, akkor egyszeriben valami radikálisan új következik be, mind a személyiség fejlődésében, mind a társadalom történetében. A technológiának és a szabadidőnek az összekapcsolódása elősegíti azt, hogy az emberek megismerkedjenek másfajta történelmi megoldásokkal is - vagyis a fejlődés következtében az emberek nem csupán több termékhez és több tapasztalathoz jutnak, hanem ezen túlmenően többféle modell között válogathatnak mind személyiségüket, mind társadalmukat illetően. A technika további fejlődésével és a fogyasztás előtérbe kerülésével már nem arról van szó, hogy valaki egyik osztályból felemelkedik egy másikba, hogy valaki az egyik, vagy a másik oldalhoz - a kizsákmányolókhoz vagy a kizsákmányoltakhoz - csatlakozik-e, hanem inkább arról, hogy az életformája és karaktere a középosztályon belül változhat meg. Az autonóm ember a társadalmi és politikai tekintélyt mindig csak feltételesen fogadja el: bár másokkal együttműködik, mégis mindig fenntartja jogát arra, hogy saját maga döntsön. Amint kezdjük jobban megérteni társadalmunkat, lehetőség nyílik arra is, hogy növeljük az alternatívák számát, s így még több teret biztosítunk az autonómiának.

116

Az autonómiára, az alkotó feladatokban való aktív részvétel emberi szükségletére épített személyes produktív 121 való törekvés ma sürgetőbbé vált. orientációra A kívülről irányított embert mind jelleme, mind intézményei potenciálisan rugalmasabbá teszik. A kívülről irányítottság korszakában a fokozott önismeret az autonóm ember legfőbb jellemzője. A belülről irányított ember tudatosabb, mint a tradíciótól irányított elődje, a kívülről irányított még tudatosabb, és a tudatosabb korban kialakult autonóm ember csak úgy válhat szabaddá, ha az önismerete még magasabb fokon áll. Ma a kívülről irányítottság és a belülről irányítottság vetélkedése folyik, de már jelentkezik az új ellentét a kívülről irányított kényszerű beilleszkedők és az autonómiára törekvők között.

Hankiss Elemér: Az emberi kaland Helikon, Bp. 1998. (részletek)

A világ A világ a szó semmiféle értelmében nem "gonosz". Nem ellenséges és nem barátságos velünk, egyszerűen csak létezik, tökéletes közömbösségben az emberi élet, az emberi örömök és fájdalmak vagy bármi más iránt. A természetes kiválasztódás elve a faj túlélését, ill. általában az életfolyamat fenntartását szolgálja, és nem az egyes élőlények jólétét. A célja nem a mi jólétünk vagy boldogságunk, hanem önmaga fenntartása. Elveszettnek érezzük magunkat ebben a végtelen univerzumban, és próbáljuk tompítani szorongásunkat azzal a hittel és meggyőződéssel, hogy nem elhanyagolható és nélkülözhető semmiségek vagyunk a világmindenség peremén, hanem épp ellenkezőleg: a világmindenség körülöttünk forog. A félelem és a szenvedés A civilizációnk nagyszerű alkotásai abban a küzdelemben születtek, amelyet az emberiség a szenvedés és a félelem ellen folytatott. Ernest Becker szerint a félelem volt mindenkor, minden emberi tevékenység legfőbb rugója. (Becker, 1973.) Szükség van a félelem és a szenvedés jelzéseire ahhoz, hogy elkerüljük a veszélyeket. Valószínűleg igaza van Freudnak, amikor azt állítja, hogy a mai ember már maga vált saját szenvedéseinek legfőbb forrásává. (Freud, 1930.) A teremtés Számos teremtésmítoszban, köztük a Genezisben is, a névadás aktusa egyben a teremtés aktusa is. Az embereknek nemcsak a fizikai, hanem a lelki, pszichikai, spirituális túlélésért is küzdeniük kellett, és úgy küzdöttek, hogy körülvették magukat szimbólumokkal, szimbólumrendszerekkel. Az emberiség elveszett volna, ha nem lett volna képes szimbólumok bonyolult rendszereivel körbevenni és megvédeni önmagát. A mítoszok és vallások egyik legfontosabb funkciója az volt, hogy csökkentsék a világ komplexitását, és ezzel csökkentsék az emberi szorongást ebben a világban. Ernst Cassirer szerint a szimbólumhasználatukkal az emberi lények a valóságnak egy új dimenzióját nyitják meg. Szimbolikus kozmoszt teremtenek, amely az ő saját világuk. Tehát az emberiség képes volt szimbólumokból egy külön, saját világot teremteni a maga számára. (Cassirer, 1944.) A kultúra és a civilizáció A kultúra segít elfojtani, elfelejteni félelmeinket. Megteszi azt a szívességet, hogy az orrunknál fogva vezet. (Becker, 1973.) Civilizációnk az élet értelmének, a szabadságnak, az emberiség fontosságának és halhatatlanságának káprázatos tűzijátéka. Ámítás és önámítás, de segít nekünk élni egy olyan univerzumban, amelyben ezenkívül lehetséges, hogy nincs értelem, és nincs szabadság, és az emberi lét végtelenül esendő és mulandó. 121

(Erich Fromm a „produktív orientáció” kifejezést az olyan típusra alkalmazta, aki az interperszonális kapcsolataiban szereteten keresztül teremt kapcsolatot, illetve az alkotó munka meghatározza a viszonyát a világhoz.)

117

Peter L. Berger szerint a kultúra célja az, hogy ellássa az emberi életet azokkal az erős struktúrákkal, amelyek biológiailag hiányzanak belőle. A kultúra az ember "második természetévé" válik. Az emberi rend nem más, mint "építmény", amelyet az ember a "káosz hatalmas és idegen erőivel szemben épített föl". Ha ez a rend, a szimbólumoknak ez a társadalmi rendszere megrendül, akkor az embert az a veszély fenyegeti, hogy belesüllyed az őt körülvevő káoszba. Ha az embert elválasztják a társadalmától, akkor veszélyek sokaságának teszik ki. A végső veszély az értelem nélküliség veszélye. (Berger, 1967.) A szimbolikus védőszférák léte élet és halál kérdése az emberi közösségek számára. Ha ezek a szimbolikus védőszférák megsérülnek, súlyos spirituális és társadalmi válság alakulhat ki. A morális univerzum A gonosz jelenléte a világban a kezdetektől fogva alapvető élménye lehetett az embernek és az emberi közösségeknek. Könnyebb elviselni és elfogadni a szenvedést, ha az ember tudja, vagy úgy véli, hogy tudja, mi az oka, forrása. Hogy mi az értelme. A mítoszoknak és vallásoknak mindenkor az volt egyik legfőbb feladata, hogy megmagyarázzák, miként és miért jelent meg a gonosz a világban. Szent Ágoston azt hirdette, hogy az emberi történelem tulajdonképpen tanulási folyamat, amelyben a gonosz csak arra szolgál, hogy próbára tegyen minket, és továbbvezessen a szeretet, az erény és a bölcsesség útján. A gonosz fokozatosan kiküszöbölődik majd az emberi világból. A bűn nem a gonosz felé fordulás, hanem a jótól való elfordulás. A gonosznak nincs természete, amit gonosznak nevezünk, az egyszerűen csak a jó hiánya. A Sátán "felfedezése" vagy "kitalálása" az emberiség egyik legzseniálisabb teljesítménye volt. Az emberek azzal, hogy élőlényekbe, személyekbe, gonosz szellemekbe, démonokba, ördögökbe sűrítették be a gonosz kaotikus és ismeretlen erőit, lokalizálták, korlátok közé szorították ezeket az erőket. Az ismeretlen, titokzatos, kozmikus erőkkel szemben tehetetlenek voltak, de a megszemélyesített gonoszt már megbéklyózhatták. A szorongás Az ember átéli azt a szorongást, hogy elveszti önmagát, ha nem valósítja meg önmagát és önmaga lehetőségeit, de egyúttal átéli azt a szorongást is, hogy elveszti önmagát azáltal, hogy megvalósítja önmagát és potencialitásait. (Tillich, 1963.) A racionális univerzum Jacques Monod a hagyományos emberi tudást "animisztikus" tudásnak nevezi a maga mítoszaival, vallásaival és illúzióival arról, hogy egy értelmes világban élünk, és e világmindenségben megszülető embereknek fontos szerepük van e mindenségben. Ez az illúzió évezredeken át védte és megvédte az embereket önnön félelmeikkel és szorongásaikkal szemben. A tudományos gondolkodás azonban lerombolta a korábbi illúziókat, és arra kényszerítette s kényszeríti az embereket, hogy nézzenek szembe egy sötét és üres világmindenség rettenetével. Ez az oka "a modern lélek nyomorúságának", ill. kétségbeesésének. (Monod, 1970.) Világunk kauzális rendjére szükségünk van, de ugyanakkor szenvedünk tőle. Nem tudnánk élni nélküle, de ugyanakkor vergődünk börtönében. Azzal az ellentmondással küszködünk, hogy egyfelől egy olyan emberi világot akarunk felépíteni, amelyben a történések kiszámíthatóak, előrejelezhetőek, kontrollálhatóak, vagyis amelyben az ok-okozatiság rendje uralkodik, másfelől viszont újra és újra ki akarunk törni a kauzalitás ketrecéből, az ok-okozatiság rendjének szorításából. Flört az idegen világgal A zene A zene is véd minket, betölti a körülöttünk lévő űrt, a csend félelmetes ürességét. Amikor a zene elhallgat, a nemlét és a csend birodalma vesz újra körül minket. A szépség "A szépség élvezésének sajátos, enyhén kábító hatása van. A szépségnek nincs nyilvánvaló haszna, és nincs is semmiféle nyilvánvaló kulturális szükségessége. De a civilizáció nem tudna meglenni nélküle"122. (Freud, 1930.) A tragédiák A görög, a shakespeare-i vagy a modern tragédiák azt mutatják be, hogy mi történik az emberrel akkor, ha összeomlanak azok a szimbolikus szférák, amelyek védik őt a világ veszélyeivel és önmaga félelmeivel szemben. 122

Freud, Sigmund: Esszék (Gondolat, Bp. 1982.)

118

A tragédiák túlnyomó többsége azzal kezdődik, hogy a hőst durván kitépi valami önnön világából és életének védőburkából, értékeinek és hiedelmeinek biztonságot adó rendszeréből.123 A nyugati civilizációban élő emberek többsége képtelen nyíltan szembenézni a halállal, a világ elpusztulásával, az élet értelmetlenségével. Vonzza őket a tragikus látomás, de védekeznek is ellene. A viccek, tréfák, a komédiák csak flörtölnek a rettenettel. A tragédiák jóval többre vállalkoznak ennél: betörnek a halál és a kétségbeesés birodalmába. De végül ők is segítenek abban, hogy visszataláljunk a biztonság, a remény, az éltető illúziók mindennapi világába. A játék A játékkal behozzuk az életünkbe a bizonytalanságot és a véletlent. Mindennapi életünkben általában ennek épp az ellenkezőjét tesszük. Félünk a bizonytalanságtól, és félünk a véletlentől. Veszélyeztetik biztonságunkat, szorongással töltenek el minket, és emlékeztetnek arra, hogy egy olyan világban élünk, amelynek nem vagyunk az urai. A mítoszok és vallások, a tudomány és a technológia, a művészetek és az irodalom egyik legfőbb funkciója mindenkor éppen az volt, hogy csökkentse az emberi szorongást azáltal, hogy csökkenti a világban a bizonytalanságot. A játéknak is az az egyik funkciója, hogy csökkentse bizonytalanságérzetünket és szorongásunkat124. (Huizinga, 1950.) A bizonytalanságnak és a véletlennek is kaput nyitunk akkor, amikor átlépünk a játék világába. A játék világában azonban a véletlen szelíd és ártalmatlan formában van jelen. Azért is játszunk a kockázattal és a véletlennel, mert az élet hajlamos arra, hogy unalmassá váljék, és az ember szenved ettől az unalomtól. (Ellis, 1973.) Időnként ki kell ugranunk a kauzalitás börtönéből, mely szigorúan meghatározza a mindennapi életünket. És a játék lehetővé teszi, hogy átlépjünk a véletlen és a szabadság világába anélkül, hogy túl sokat kockáztatnánk. A játék segítségünkre volt és van abban, hogy megtaláljuk életünkben és ebben a világban a szabadság és az áhitat önfeledt pillanatait. A játékosság eredeti szelleme helyett a nyugati civilizációt ma már "gyermetegség jellemzi, a kamaszság és a barbárság keveréke"125. (Huizinga, 1950.) Az élet egy "mard el, és szaladjunk" játék azok szerint, akik nem látják, hogy az élet maga az élet játéka. Számukra csak a célnak van értéke. (Miller, Davis L.) Káosz és kozmosz: ma Nemcsak a barlangok, házak és városok falával, katedrálisok boltíveivel, sportcsarnokok kupolájával és a technika ezernyi eszközének a pajzsával vettük körül magunkat; s nemcsak rítusokkal és mágikus igékkel, mítoszokkal és vallásokkal, eszmékkel és a képzelet játékaival, világlátomásokkal és a bölcselet felhőváraival, hanem trivialitásokkal is, mert ezekre is szükségünk van ahhoz, hogy úgy érezhessük: itthon vagyunk és biztonságban vagyunk ebben a világban; hogy szabadok vagyunk; hogy van értelme az életünknek. A televízió A XX. szd-i emberiség képes puszta fényből felépíteni egy világot. Olyan világot, amely csak az emberek szemében és tudatában létezik. Egy fényekből és árnyékból alkotott világot, amely minden este újra és újra kibontakozik előttünk: a televízió képernyőjén. A televízió nem az egyetlen nagy hatalmú eszköz a technika korában, amely azt az érzést kelti és tartja fenn bennünk, hogy valóban mi körülöttünk forog a világ. Az autó A 60-as években Roland Barthes az akkori új, cápaorrú Citroent a gótikus katedrálisokhoz hasonlította. "Mágikus tárgynak" nevezte, "amely kifejezetten az égből hullott alá", és "egy természeten túli világ hírnöke volt"126. (Barthes, 1983.) A katedrálisok is és az autók is tulajdonképpen az emberi biztonság és szabadság szuggesztív szimbólumai. A katedrálisok védelmet nyújtottak a hívőknek mind a fizikai, mind a lelki veszélyekkel szemben. Ezt teszik az autók is. A vásárlóközpont A vásárlóközpont a tökéletes emberi világ, a mi saját univerzumunk, belső és bensőséges tér. Ebben a belső világban nincs hó, és nincs ólmos eső, nincs zivatar, és nincs aszály, nincs tél és nyár, nincs nappal és éjszaka, semmi sem emlékeztet a fájdalmas mulandóságra. Az idő megállt a vásárlóközpontban. A vásárlóközpont az 123

"Kizökkent az idő; - ó, kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt." William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi

/I. felvonás, 5. szín/

124

(Európa, Bp. 1984.)

Huizinga, Jan: Homo Ludens. Kísérlet a kultúra játék-elemeinek meghatározására. (Universum, Szeged, 1990.) 125 Huizinga, Jan: i.m. 126 Barthes, Roland: Mitológiák (Európa, Bp. 1983.)

119

utópia szelíd és boldogító változata, "egy áldemokratikus szürkületi zóna a valóság és a kereskedelmileg előállított képzeletvilág között. (Langman, 1992.) Ez a világ (látszólag) csordultig van fontos és jelentőségteljes dolgokkal, szemben a jelentések nélküli, sivár külső világgal. Az emberek tobzódhatnak az értelem és az értelempótlékok sokaságában, minthogy a kiállított árucikkeket úgy tervezték és úgy reklámozzák, hogy a jelentés, az értelem, a cél élményét sugározzák, és az élet beteljesedését ígérjék. Itt el tudják felejteni legalább néhány órára, hogy a külső világ, amelyben élniük kell, krónikusan hiányt szenved jelentésben és értelemben. A reklámok mágikus hatásának köszönhetően egy ékszer a transzcendencia ragyogását hozhatja az életünkbe. Egy szép vagy drága ajándéktárgy, varázspálcaként, örömmel és jelentéssel tölthet föl egy emberi kapcsolatot, amelyből már régen elszivárgott az öröm és a jelentés. Itt a titkok csábítóak, és nem fenyegetőek. Itt a dzsungel már nem az idegen világ félelmetes erdeje s bozótja, hanem egy ligetté szelídített vadon, az örömök kertje. A vásárlóközpont amorális világ. A hagyományos és modern társadalmakban az emberek viselkedését és cselekedeteit morális törvények szabályozták. Arra ösztönözték őket, hogy zabolázzák meg ösztöneiket s vágyaikat, ill. alakítsák át őket emberileg és társadalmilag hasznos erőkké. Azzal, hogy arra biztatja az embereket, hogy fenntartás nélkül éljék ki minden ösztönüket és vágyukat, a Sátán voltaképpen bezárja őket ösztöneik ketrecébe. Megfosztja őket szabadságuktól és az emberré válás esélyétől. A bevásárlóközpont veszélyes illúziót kínál. Azt sugallja, hogy itt találjuk meg igazi önmagunkat, az emberi létezés legintenzívebb s leghitelesebb formáját. Miközben valójában nem megtaláljuk, hanem épp ellenkezőleg: elvesztjük önmagunkat. A vásárlóközpont manipulálja az embereket, öntudatlan bábukká infantilizálja őket, a vágyak felkeltésének és azonnali kielégítésének ördögi körével. A hatalom ma azé, aki sikeresen kielégíti azokat a vágyakat, amelyeket a tömegkommunikáció által sugárzott népszerű kultúra gerjeszt. Van itt szeretet a magányosoknak, szex az ágaskodóknak, izgalom az unatkozóknak, személyiség az üresen kongó lelkeknek. S kíséri mindezt egy popszociológia, amely megmagyarázza a nagy változásokat, és egy pop-pszichológia, amely a kétségbeesés utolsó görcseit is elcsitítja. (Langman, 1992.) A televízió, a reklám, a marketing állandó hatása alatt az emberek egyre inkább elveszítik társadalmi szerepeiket és azonosságukat, egyre inkább "depolitizálódnak" és "deszocializálódnak", és ezáltal egyre inkább a hatalom és a pénz rabjaivá válnak. Mint a sci-fi-történetekben az erőterek, a rácsok itt már láthatatlanok és áthatolhatatlanok. Megmenthetnek-e minket a szimbólumok? Hans Vaichingher szerint az emberiség nem tud meglenni s megélni fikciók nélkül. A napszakok, a reggel és az este, vagy maga az idő és a tér fogalma, ahogy mi értelmezzük s használjuk: mindezek fikciók, de nem létezhettünk volna nélkülük. A nulla Celsius-fok is fikció, de hasznos fikció, akárcsak a logika szabályai, a törvények vagy a műalkotás. A mítosz és a vallás, a pszichológia "lélek" fogalma vagy a filozófiai "szabadság" is fikció, de egyben eszköze a társadalmi együttélésnek és előfeltétele a felelősségteljes emberi cselekvésnek. (Vaichingher, 1911.) Nietzsche volt az első, aki a fikciók mindenütt jelenvalóságáról és nélkülözhetetlenségéről szólt. Azt fejtegeti, hogy önmagunknak kell megteremtenünk, gondolatokból, illúziókból, fikciókból, a magunk világát. Csak az az ember lehet szabad, akinek van bátorsága arra, hogy hiteles választások során át maga teremtse meg a maga világát. Miközben építettük, konstruáltuk szimbólumrendszereinket, szimbólumstruktúráinkat, esetleg a valóságos világ tényleges összefüggésrendszereinek, struktúráinak egy-egy mozzanatára is rábukkantunk. S ha mégis kiderül egy szép vagy csúnya napon, hogy szimbólumrendszereink puszta fikciók? Annak a szerepnek a fontosságát, amelyet történelmünk során játszottak és életünkben ma is játszanak, ez nem kérdőjelezné meg. Nyilvánvaló, hogy nélkülük alig-alig élhettük volna túl ép ésszel és viszonylag nyugodt lélekkel történelmünk s létünk viharait és nyomorúságait. Minden valószínűség szerint több lett volna az emberi szenvedés. Még akkor is, ha ők maguk is sokszor és sokféleképpen forrásaivá váltak a szenvedésnek és az emberi nyomorúságnak. És olykor kerékkötőivé váltak a világ tudományos felfedezésének. A mérleget ma még nem tudjuk megvonni. Annak során váltunk homo sapiensszé, hogy szimbólumokból és szimbólumrendszerekből felépítettük a magunk világát. Kiderülhet, hogy az emberi szellem teremtette formák és alakzatok, ámbár törékenyek és veszendők, fontosabbak, mint manapság hisszük, hinni akarjuk, hinni merjük. _____________________________

Irodalomjegyzék: Allegre, Claude: Bevezetés a természettörténetbe. A Nagy Bummtól az ember kihalásáig (Európa, Bp. 994.) Augustinus Aurelius: Vallomások (Gondolat, Bp. 1982.) Barthes, Roland: Mitológiák (Európa, Bp. 1983.)

120

Camus, Albert: A lázadó ember (Bethlen, Bp. 1992.) Davies, Paul: Isten gondolatai. Egy racionális világ tudományos magyarázata. (Kulturtrade, Bp. 1995.) Eliade, Mircea: Az örök visszatérés mítosza, avagy a mindenség és a történelem (Európa, Bp. 1993.) Eliade, Mircea: Vallási hiedelmek és eszmék története (Osiris, Bp. 1994-1996.) Eliade, Mircea: A szent és a profán (Európa, Bp. 1987.) Freud, Sigmund: Esszék (Gondolat, Bp. 1982.) Gehlen, Arnold: Az ember természete és helye a világban (Gondolat, Bp. 1976.) Hankiss Elemér: Kelet-európai alternatívák (KJK, Bp. 1989.) Hankiss Elemér: Diagnózisok (Magvető, Bp. 1982.) Hankiss Elemér: Az emberi kaland (Helikon, Bp. 1998.) Hankiss Elemér: Érték és társadalom. Tanulmányok az értékszociológia köréből. (Magvető, Bp. 1977.) Heidegger, Martin: Lét és idő (Gondolat, Bp. 1989.) Hérakleitos múzsái vagy a természetről (Pontos irányítás az élet célja felé) Hérakleitos töredékei görögül és magyarul (Kner, Bp. 1983.) Huizinga, Jan: Homo Ludens. Kísérlet a kultúra játék-elemeinek meghatározására. (Universum, Szeged, 1990.) Kierkegaard: Vagy-vagy (Gondolat, Bp. 1978.) Koestler, Arthur: Alvajárók (Európa, Bp. 1996.) Kundera, Milan: A regény művészete (Európa, Bp. 1992.) Lévi-Strauss, Claude: Szomorú trópusok (Európa, Bp. 1973.) Löwith, Karl: Világtörténelem és üdvtörténet. A történetfilozófia gyökerei (Atlantis, Bp. 1996.) Marcuse: Az egydimenziós ember. Tanulmányok a fejlett kapitalista társadalom ideológiájáról. (Kossuth, Bp. 1969.) Nietzsche, Friedrich: A tragédia eredete (Bp. 1990.) Panofsky, Victor: Gótikus építészet és skolasztikus gondolkodás (Corvina, Bp. 1986.) Popper, Karl: Megismerés, történelem, politika (AduPrint, Bp. 1997.) Scheler, Max: Az ember helye a kozmoszban. Tanulmányok. (Osiris, Bp. 1995.) Spengler, Oswald: A Nyugat alkonya (Európa, Bp. 1995.) Suetonius: Caesarok élete (Európa, Bp. 1961.) Teilhard de Chardin, Pierre: Az emberi jelenség (Gondolat, Bp. 1973.) Toynbee, Arnold: Tanulmány a történelemről. Válogatott tanulmányok. (Gondolat, Bp. 1971.) Weinberg, Steven: Az első három perc (Gondolat, Bp. 1982.)

Buda Béla: Az öngyilkosság Orvosi és társadalomtudományi tanulmányok Animula, Bp. 1997.

(részletek)

Mind a mindennapi, mind a tudományos fogalomhasználat szerint öngyilkosságot követ el az az ember, aki életének saját maga vet véget. Az öngyilkossághoz három kritérium tartozik: • a meghalás tudatos szándéka; • egy módszer képzete, amely módszer alkalmas az élet kioltására; • e módszer cselekvéssémájának megvalósítása. Öngyilkossági kísérletről beszélünk, ha valaki a meghalás, az öngyilkosság szándékával károsítja szervezetét, de ennek következtében nem hal meg. Az öngyilkosság három meghatározó jegyéből következik, hogy a kísérlet négy körülmény - vagy ezek kombinációja - miatt lehet sikertelen: • a meghalás szándéka nem elég erős vagy nem egyértelmű; • az öngyilkosság módszere nem, vagy nem eléggé hatékony; • az öngyilkossági cselekedet hibás vagy inadekvát; • a halál bekövetkezése előtt külső segítség - amelyet többnyire orvosi beavatkozás is kísér vagy követ - a szervezet károsodását megakadályozza, megállítja vagy megszünteti. Durkheim 1897-ben adta ki könyvét az öngyilkosságról. Ez a kötet nemcsak az öngyilkosság szempontjából nagy jelentőségű, általában ezt a munkát tekintik a modern szociológia egyik kiindulópontjának is. A statisztikai adatok virtuóz elemzésével az öngyilkosságok gyakoriságát három társadalmi áramlat összegezett

121

következményének mutatja be; Kimutatja, hogy az öngyilkosságok egy része a társadalmi integráció lazulásának hatására jön létre. Társadalmi integrációnak azt a szabályozó erőt nevezi, amit a család, a vallási vagy politikai közösség gyakorol az egyénre. Ha az egyén e szabályozó erők befolyása alatt él, ez életét vezérli, annak célt és értelmet ad. Azt az öngyilkosságfajtát, amit a társadalmi integráció csökkenése okoz, egoista típusnak nevezte, mivel szerinte a társadalmi integráció csökkenésével az egyén csak magával törődik, saját céljaival foglalkozik, keveset törődik másokkal és a társadalmi következményekkel. A társadalmi integráció igen erős is lehet, és ezáltal is kiválthat öngyilkosságot. A nagyon erős kollektív kötésben élő társadalmak kialakítják tagjaikban a hajlandóságot, hogy feláldozzák önmagukat a közösségért. A nagyfokú társadalmi integráció okozta öngyilkosságokat altruista öngyilkosságoknak nevezte, mintegy az egoista típus ellentéteként. Legérdekesebb a harmadik, az ún. anómiás típus. Durkheim felfigyelt arra a tényre, hogy a gazdasági változásokat az öngyilkossági gyakoriság statisztikai változásai kísérik. Gazdasági válság vagy fellendülés egyaránt növeli az öngyilkosságok számát. Szerinte az ember akkor van lelki egyensúlyban, ha szükségletei és vágyai összhangban vannak a kielégítésükhöz rendelkezésre álló eszközökkel és lehetőségekkel. A gazdasági változás ezt az összhangot bonthatja meg - és ezzel együtt a lelki egyensúlyt is - egy csomó ember számára; vagy az eszközök és a lehetőségek válnak hirtelen elérhetetlenné (válság) vagy pedig a vágyak és szükségletek szaladnak túl az egyébként kedvező lehetőségeken (fellendülés), Durkheim szerint ilyenkor egyfajta társadalmi szabályozás szenved zavart, meglazulnak a normák, a szokás és az erkölcs biztos törvényei, létrejön a társadalom anómiás (normátlan - nomos ugyanis görögül törvényt, szabályt jelent ) állapota. Az öngyilkos cselekményt szerinte más érzelmi állapotok kísérik a különböző típusokban. Az egoista öngyilkosságban az apátia, az altruistában a szenvedély vagy az akarati energia átélése, az anómiásban pedig az elkeseredés és az undor uralkodó. Durkheim feltételezte a vegyes öngyilkosság - típusok létezését is. Durkheim anómia koncepcióját Merton amerikai szociológus a harmincas évek végén módosította, és ezzel az öngyilkosságnak is új értelmezési lehetőséget adott. Merton szerint az anómia nem egyszerűen az egyéni vágyak és igények szabályozatlansága, hanem egyfajta ellentét a társadalmi szerkezeteken és kultúrán belül. Szerinte a társadalom bizonyos célokat és igényeket kitűz tagjai elé, ezeket hirdeti, mintegy előírja, ugyanakkor tagjai számára nem ad lehetőségeket, módokat ezek elérésére. A célok és az elérésükhöz szükséges eszközök diszkrepanciája különösen a társadalom egyes rétegeit sújtja. Ezekben az emberekben megnő a személyiségük belső feszültsége, majd ennek késztetésére valamilyen reakciót adnak a nehezen tolerálható helyzetre, többnyire olyan reakciót, amely a társadalmi szabályoktól eltérő, elhajló - ún. deviáns - viselkedésmód. Az öngyilkosság egyike ezeknek. Ez a magyarázat pedig jogosultnak látszik, hiszen már Durkheim is konstatálta, hogy az öngyilkosság statisztikailag összefügg elmegyógyászati kórképekkel, alkoholizmussal, bűnözéssel (pl. sok bűnöző menekül tettének elkövetése után öngyilkosságba.) A szociológiai elméletek különösen a második világháború után bontakoztak ki. Státus a szociológiában a személyiségnek minden olyan szabályszerű, jellegzetes helyzete, amelyet a társadalmi szerkezetben vagy a társas kapcsolatokban betölt. Gibbs és Martin szerint minél inkább kötődik egy személyiség egy társadalmi státushoz, minél integráltabb azzal, annál kisebb számára az öngyilkosság valószínűsége. A státusokból való kiszakadás általában hajlamosít az öngyilkosságra, növeli az öngyilkosság valószínűségét. Ez magyarázatot ad a társadalmi ranglétrán felfelé vagy lefelé haladó egyének (az ún. mobilitásban levő személyek) nagyobb öngyilkossági gyakoriságára is. Henry és Short felfogása az ember törekvéseinek meghiúsulása, frusztrációja, ha mennyiségben növekszik, növeli az agresszív indulat erejét. Az agresszió vagy gyilkosságra vagy öngyilkosságra serkent. Az agresszív indulat irányulását az szabja meg, hogy az egyén kit tart felelősnek frusztrációjáért. Ha a külső társadalmi kényszer erős, akkor az agresszió kifelé vetül, ha viszont gyenge, az egyén a maga meghiúsulásaiért önmagában keresi a hibát, agresszióját maga felé fordítja. Henry és Short elmélete is, mint a többi említett koncepció, jó magyarázat bizonyos statisztikai összefüggésekre, de nem ad magyarázatot az öngyilkosság minden statisztikai szabályszerűségére. Henry és Short elméletével, amely az ötvenes évek közepén került nyilvánosságra, új szempont jelent meg a szociológiai öngyilkosság elméletekben. Henry és Short vetette fel először, hogy a személyiség fejlődési folyamatában már sokkal előbb, esetleg a gyermekkorban érvényesülnek olyan társadalmi hatások, amelyek később szerepet kapnak majd az öngyilkosságban. A meghatározó tényező tehát a személyiségben is rejlik, és ez ugyanakkor - történeti vetületben nézve - szociális is. A személyiség lényegében társadalmi termék, különféle lélektani sajátosságai társadalmi hatásokra alakulnak ki és szilárdulnak meg, mindezen tényezők szociológiailag vizsgálhatók, de ehhez kell a személyiség és a rá ható emberi, társas folyamatok behatóbb pszichológiai ismeret is. Itt kanyarodik vissza a szociológiai öngyilkosság - kutatás a lélektanhoz és a szociálpszichológiához, amelytől egy időben elszakadt. Az öngyilkosságok megoszlása az ország területén az utóbbi hetven év alatt csaknem azonos, állandó. Mondhatjuk, hogy az ország térképén a Viharsaroktól északnyugat felé haladva az öngyilkosság gyakorisága folyamatosan csökken. E szabály alól nem kivételek a nagyvárosok sem. Szeged gyakorisági aránya a

122

legnagyobb, ezt követi Budapest, majd Debrecen, Miskolc, Pécs (1966-1967-ben). Régebben Debrecen gyakorisága volt a legnagyobb, megelőzte a fővárost is, ez a gyakoriság hosszú időn át csaknem azonos maradt, míg Szegedé egyenletesen nőtt, kb. 12 év alatt több mint ötven százalékkal. 1965-ről 1966-ra Miskolc öngyilkossági gyakorisága csaknem megkétszereződött, és 1967-ben is ezen a magas szinten maradt. Ez a szabályszerűség semmiféle „keresztmetszeti” szociológiai hipotézissel nem magyarázható meg, hiszen a század hetven éve alatt az országban óriási arányú társadalmi változások zajlottak le, a lakosság jelentős hányada lakóhelyet cserélt belső migráció révén, és igen nagy civilizációs és kulturális fejlődés, életmódváltozás következett be. Hasonló szabályszerűség más országokban is kimutatható. Franciaországban pl. elkülöníthetünk egy északi országrészt, magas öngyilkossági gyakorisággal és egy déli, ahol kevés az öngyilkos. Egy-egy terület, egy-egy kulturális egység a rá jellemző személyiségformálási folyamataiban tagjainak különböző mértékben és formákban adja tovább, tanítja meg az öngyilkosság sémáját, mint a nagy emberi problémák végső „megoldóképletét”. Feltételezik, hogy mint minden más viselkedésformára, az öngyilkosságra is van szocializáció a lakosságban, ezt részben a család, részben a mikromiliő végzi, látszólag ártalmatlan közléseken, előforduló öngyilkosság-esetek megbeszélésén és más hasonló kommunikatív módokon át. Úgy tűnik, hogy a családban történt öngyilkosság előkészítő, szocializáló hatása nagyobb, mint más példáké. Többen is rámutatnak arra, hogy az öngyilkosság vagy az öngyilkossági kísérlet. Már Durkheim - akihez minden teória visszanyúl - is igyekezett cáfolni, hogy ezt biológiai öröklésnek lehet tekinteni, kimutatta, hogy fitt is szociális hatások érvényesülnek. Kétségtelennek látszik azonban, hogy ilyenfajta szocializáció az öngyilkosságok egyik tényezője, ez egyfajta viselkedésmintát, helyzetmintát, konfliktusmegoldási képletet ad, ami önmagában még nem elég, mert még kell hozzá a személyiség problémája, feszültsége, kellő fokú zavara. De ez a szocializációs hatás. Amely a gyermeki személyiséget észrevétlenül, öntudatlanul éri, és amely mint minden kulturális tényező, nagyfokú állandóságot és társadalmi változásokról való függetlenséget mutat - esetleg megmagyarázza az említett területi állandóságokat az öngyilkosság gyakorisági adataiban. Újabb adatok nyomán pontosabban ismerjük az öngyilkossággal járó és azt megelőző társaslélektani folyamatokat. Az öngyilkosság történéseinek pontosabb elemzése kiderítette, hogy az öngyilkosságot elkövetők túlnyomóan nagy része és az öngyilkosságot megkísérlők csaknem mindegyike közli szándékát környezetével. Régebben a szakemberek úgy vélték, hogy az igazi, elszánt öngyilkos senkinek sem szól tervéről. Ma a kutatók a szándék közlését szabályszerűnek és ugyanakkor a megelőzés szempontjából stratégiai fontosságúnak tartják. Az utalásos verbális közlést vagy a nem verbális kommunikációt a környezet rendszerint megérti, gondol is az öngyilkosságveszélyre, de ezt a gondolatot különféle észérvekkel, racionalizációkkal elhárítja magától, a kapott jelzésre nem reagál. Kb. egytizede az öngyilkosoknak látszólag nem jelzi előre tettét. A közlések többnyire annak (vagy azoknak) a személyeknek szólnak, akivel az öngyilkosságra készülő ember intim, de ambivalens érzelmi kapcsolatban van, általában, akivel a lényeges problémái vannak, akitől szeretet vagy segítséget vár, de nem kap meg vagy nem eléggé kap meg. Közhelyszerű tény, hogy az öngyilkossággal való fenyegetőzés arra szolgál, hogy vele az egyén emberi problémáiban érjen el valamilyen változást, hogy megmozgassa és cselekvésre bírja azt, akinek közlése szól. A komoly, „halálos” komolyságú öngyilkossági közlést is ilyen szándék mozgatja. Kutatások tisztázták, hogy az öngyilkossági kísérletek után az emberi kapcsolatok az esetek nagy részében jelentős változáson mennek át; az életben maradt általában több segítséget, odafordulást, szeretetet kap, mint korábban. Vannak olyan adatok, amelyek szerint az öngyilkossági kísérleten átesett ember veszélyeztetettebb újabb öngyilkossági kísérletre, ha ilyen átrendeződés, változás nem történt. Az öngyilkossági szándék közlésének mint segélykérő közlésnek felfogása, utat nyit az öngyilkosság megelőzése számára. A kétségbeesett, feszült ember szándékát valamilyen segítség elodázhatja, időt adhat, míg az elutasítás, a ridegség az öngyilkossági cselekedet felé taszít. A cry for help jelenség felismeréséből az öngyilkosság megelőzésére hivatottak számára az következik, hogy minden öngyilkossági közlést komolyan kell venni, igyekezni kell részben közvetlenül, részben a környezet befolyásolásán át segíteni. A közlés mögött megbújó szándék komolyságát és erejét kutatni felesleges is, hiszen az öngyilkossággal fenyegetőző ember is segítségre szorul, mentálhigiénésen veszélyeztetett. Az öngyilkosság lélektani magyarázatával foglalkozó kutatások értékes terméke az öngyilkosság előtti szindróma (preszuicidális szindróma) koncepciójának kialakulása, amely az említett Ringel nevéhez fűződik. Ringel szerint minden öngyilkosságot vagy komolyabb kísérletet azonos lélektani konstelláció előz meg. Ezt a közös konstellációt igen különböző lélektani problémák válthatják ki, tehát maga az öngyilkosság a személyiség feszültségeinek egyfajta meghatározott kifutási útja. E konstelláció az öngyilkosság előtti szindróma. Ennek három lényegi jegye van, azért szoktak vele kapcsolatban öngyilkossági-triászról is beszélni: • fokozódó dinamikus beszűkülés, • az agresszivitás gátlódása, • menekülés a fantáziavilágba. A beszűkülés a következő pszichológiai jegyekben mutatkozik:

123

• • • •

a/ az appercepció és az asszociációk merev lefutása; b/ rögzült magatartássémák ismétlődése; c/ érzelmi beszűkülés; d/ bizonyos pszichológiai mechanizmusok (az ún. szorongáselhárító mechanizmusok) beszűkülése, ezek között az agresszív indulatot visszatartó és befelé fordító pszichés mechanizmus túlsúlyra kerülése; • e/ az emberi kapcsolatok beszűkülése, amelynek során a személyiség ezeket a kapcsolatokat magában leértékeli, redukálja, súlyosabb esetben az izolálódásig menően; • f/ az egyéni értékvilág beszűkülése, vagyis a személyiség a számára korábban értékes és kívánatos dolgok iránt már nem érez vonzódást, azok nem keltik fel érdeklődését. Az öngyilkosság előtti szindrómában az agresszív indulat nem tud megnyilvánulni, ugyanakkor a személyiség igen sok frusztrációt szenved, amely nyomán indulati feszültsége nő. Lélektani gátló mechanizmusok működése mellett az agresszió levezetődésének azért sincs módja, mert: • a/ az öngyilkosság előtti állapotban a személyiség általában önmagára haragszik, önmagával elégedetlen; • b/ a frusztrációkat az egyén ambivalens kapcsolatban szenvedi el, ilyenkor a másik iránti szeretet és vágy megakadályozza, hogy az agresszió felé irányuljon, holott a frusztrációt ő okozza; • c/ nincs olyan személy, aki az agresszív indulatnak tárgya lehetne, vagy a személyiség elszigeteltsége miatt, vagy pedig azért, mert az elszenvedett sérelem természete olyan. A fantáziába való menekülés jelenségeiben is szerepet játszik a beszűkülés dinamikája, a külvilágtól elvont pszichés energiák ugyanis a fantáziavilágot szállják meg, fantáziában az öngyilkosság előtt álló személyiség érzékletes, képi módon foglalkozik problémáival, elképzeli azoknak kedvező kimenetelét (vágyfantáziák), de képzeletbeli kifejezést ad befelé forduló agresszív indulati impulzusainak is, képzeletében megbünteti az őt meghiúsító személyeket. A fantázia-tevékenységben érik meg az öngyilkosság gondolata és terve is. A fantáziatevékenység során mind erősebb lesz benne az öngyilkosságra vonatkozó képzetcsoport, ez egyre több indulati energiát köt meg magában. Ezt az erőteljes indulati gócot, képzetstruktúrát „gyújtja be” a precipitáló élmény, valamely újabb - valós vagy szimbolikus- frusztráció. Ennek kapcsán a terv cselekvéssé érik, előbb azonban lezajlik a már tárgyalt kommunikáció, segélykérő jelzés a releváns személyek fel, akiknek elutasítása végül betetőzi a helyzetet. A fantáziákban jól megmutatkozik az élethez kötő és az élettől eltávolító pszichés erők küzdelme, amely küzdelem hozza létre lényegében a „cry for help” jelenséget, a megkapaszkodás utolsó próbáját. Az öngyilkosság előtti szindróma nagy gyakorlati jelentőségű, ugyanis további támpontokat ad az öngyilkosjelöltek felismerésére. A személyiségben viszonylag kevés az irreverzibilis, feltartóztathatatlan folyamat, a pszichológiai állandók szüntelen mozgásban vannak. Így az öngyilkosság előtti szindróma katasztrofális beszűkülése hetek vagy akár hónapok alatt megváltozhat, eltűnhet, esetleg a precipitáló probléma vagy konfliktus elmúlásával, csökkenésével párhuzamosan de anélkül is. Öngyilkossági kísérlet után csaknem normális, kiegyensúlyozott pszichés állapotok jöhetnek létre. Az öngyilkosság előtti állapotban is hozzáférhető a személyiség társaslélektani ingerek számára, ezek felkelthetik benne a reményt, felébreszthetnek benne aktív és reális késztetéseket, érlelhetik, megváltoztathatják. Ezért az öngyilkosság aktusának megelőzése vagy megakadályozása önmagában is igen fontos feladat, ugyanis időt nyer és ad a személyiségnek problémájának feldolgozásához, elfogadásához. • A/ • • • • • •

Tényleges öngyilkossági tematika és utalások 1. Korábbi öngyilkossági kísérlet vagy utalások. 2. Öngyilkosság előfordulása a családban vagy a környezetben (szuggesztív tényezők). 3. Direkt vagy indirekt öngyilkossági fenyegetések. 4. Konkrét képzetek közlése az öngyilkosság végrehajtási módjáról vagy előkészületi cselekvéseiről. 5. Korábbi öngyilkossági tematika és nyugtalanság utáni nyugalmi állapot („unheimliche Ruhe”). 6. Önmegsemmisítő, zuhanó vagy katasztrófaálmok.

• B/ • • • •

Speciális szimptómák vagy szimptómaképek: 1. szorongó, agitált magatartás. 2. Hosszan tartó alvászavarok. 3. Affektus - és agressziópangás. 4. Depresszív fázisok vagy kevert állapotok (Mischzustände) kezdete vagy lezajlása. • 5. Biológiai kríziskorszakok (pubertás, klimaktérium stb.). • 6. Súlyos bűntudat vagy elégtelenségi érzések.

124

• 7. Gyógyíthatatlan betegségek vagy ilyen betegségek téveseszméi. • 8. Alkoholizmus és toxicománia. • C/ Környezeti viszonyok: • 1. Rossz családi helyzet a gyermekkorban („broken home”). • 2. Emberi kapcsolatok hiánya vagy elvesztése (magányossá válás, gyökértelenedés, szerelmi csalódás, halálesetek stb.) • 3. Foglalkozási vagy pénzügyi nehézségek. • 4. Életcélok hiánya, feladatok hiánya. • 5. Teherbíró vállalási kötődés hiánya vagy megszűnése. Az empátia segítségével elérhető felismerésekről igen sok leírás van a szakirodalomban, néha ezek a felismerések annyira pontosak, hogy szinte a telepátia gondolatát ébresztik, pedig az empátiában semmi misztikus nincs, az tulajdonképpen az emberben rendkívül fejlett és sokrétű, nem verbális kommunikáció egyfajta dekódolási módja. Az öngyilkosság-veszélyesnek ítélt betegnek valamit adni kell. ez a valami többnyire szimbolikus dolog. Ez az ellátás első lépése. Adni kell fokozott törődést, érett és őszinte odafordulást, megbecsülést, megértést, néhány jó szóban, gesztusban biztatást, esetleg szeretet. Az öngyilkossággal küszködő ember számára ez nagy dolog, ez egy pillanatra kimozdíthatja beszűkültségéből, ebben megkapaszkodhat, erre kapcsolati készség kinyilvánításával válaszolhat. Az öngyilkosság előtt álló emberrel szemben igen fontos az őszinte, szorongásmentes viselkedés. A bajbajutott ember - aki eleve ellenségesen és gyanakvóan hangolt - saját, felfokozott és az autodestrukció szolgálatába állított empátiája révén minden disszonáns elemet észrevesz, a szorongást különösen észreveszi. A problémák emberi megbeszélése során felszabaduló indulatoknak és érzelmeknek katartikus szerepük lehet, oldhatják a beszűkülést, és a pszichés helyzetet holtpontjából kimozdíthatják. Az őszinteség, a kongruencia szabálya igen fontos, nem szabad adni a „sokat tapasztaltat” vagy a „szakembert”, nem kell törekedni a másik ember problémájának megoldására, sem tanácsban, sem egyéb módon, hiszen ez általában nem is lehetséges, ezt neki magának kell elvégeznie. Minden öngyilkos kommunikációt komolyan kell venni, legyen az bármilyen valószínűtlen vagy bármennyire is ijesztgetés vagy lélektani zsarolás. Pszichológiai értelemben kell komolyan venni, vagyis minden eset fokozott odafordulást és megértő erőfeszítést igényel. Az öngyilkossággal fenyegetőző „hisztériás” is valamiért kényszerül ehhez az eszközhöz folyamodni, ezt az okot fel kell tárni, meg kell ismerni. A segélykérő embereknél különösen fontos, hogy őszintén és emberien foglalkozzunk velük, problémáikat és érzelmeiket, indulataikat ventillálni segítsünk, anélkül, hogy problémáiknak megoldására ígéretet tennénk. A kapcsolat hitelbázisán azután egyszerű tanácsok, útmutatások adhatók. Minden törekvés azonban az öngyilkosság megelőző elhárítására a pszichológiai ellátás javulását és általában az egészségügyi ellátás kulturáltságát emelné. A szuicidium ezért is érdemel külön figyelmet, az emberi problémák olyan csomópontja, amelynek megmozdításával hatni lehet egy sereg más, fontos jelenségre. Ha a veszélyeztetettség megállapítása nem csupán kutatási célokat szolgál, a kialakuló minősítéseknek nagyon komoly következményei vannak, intézkedések születnek a nyomukban, kezeléseket állítanak be, az érintetek rendszerint a pszichiátriai betegség stigmáját kapják meg. Ha a kezelések pszichoterápiából állnak, vagyis a veszélyeztetettség megállapítása elsődleges emberbaráti-segítő beavatkozással és nem orvosi akcióval kapcsolódik össze, akkor a gyakorlati kategóriák még tágabbá válnak és tudatosan nem csak a szorosabb értelembe vett szuicidális megnyilvánulásokat vonják be. Ilyen kategória pl. a krízis fogalma, amely a pszichoterápiás és emberbaráti gyors, elsősegélyszerű beavatkozások döntéseiben szükséges, de kissé ilyen a „cry for help” illetve a szuicidális kommunikáció fogalma is, amely egyszerűen azt jelenti, hogy minden olyan közlést komolyan kell venni és pszichológiai beavatkozás indikációjának kell tekinteni, amely öngyilkossági gondolatokra, szándékra utal. A legtágabb kategória, amelyet a szuicidológusok használnak - elsősorban a telefonos szolgálatok operátorainak felkészítésében illetve a potenciális öngyilkosokkal szabályszerűen érintkező szakemberek vagy foglalkozások (pl. orvosok, rendőrök, stb.) érzékenyítésében - az, hogy a másik emberre való ráhangolódás alapján mintegy rá lehet érezni a preszeuicidális állapotra. Az öngyilkosság oka, magyarázata a civilizált ókortól kezdve izgatta az emberi elmét. Az ókori szerzők tehát természetesnek vették, ha valaki inkább megölte magát, nehogy áruló legyen vagy hogy a rá váró kíntól, megszégyenüléstől, esetleg a mások által rámért haláltól megmeneküljön. Ám az ókorban fel kellett figyelni a gondolkodó embereknek arra is, hogy sokan vetnek véget életüknek úgy, hogy erre nincs érthető okuk. Az élet a legfőbb értékek egyike, eldobása tehát - ok nélkül - csakis kóros lehet. Nagyjából így alakult ki az első kérdésfeltevés, amely az öngyilkosság és a pszichiátria viszonyára utalt. A 17. század végétől és a 18. századtól kezdve azonban a természettudományok fejlődésnek indultak, tárgyuk lett az

125

ember is, és lassanként újra kialakult a lélek betegségeinek tanulmányozása. Felfigyeltek ugyanis arra, hogy az öngyilkosság gyakran zavart viselkedés vagy nagyfokú levertség, melankólia után következik be. Mind több orvos kezdte ezért azt a nézetet vallani, hogy betegség, elmekórtani állapot az, ha valaki megöli magát. Számos öngyilkosságban azonban a zavartság jeleit nem lehetett kimutatni, az önkezű halál pillanatáig az illető ember betöltötte társadalmi funkcióit és teljesítette különféle kötelességeit. Nem volt tehát ok arra, hogy betegnek nyilvánítsák, csupán azért, mert egyszer csak öngyilkos lett. Esquirol alakította ki a „pillanatnyi elmezavar” koncepcióját abból kiindulva, hogy az élet elvetése csakis kóros lehet. Az a koncepció azután rendkívül hatásosnak és tartósnak bizonyult, hosszú időre az öngyilkosság uralkodó magyarázatává vált. Az öngyilkosság az érdeklődés előterében maradt, és már századunk húszas éveiben megjelentek bibliográfiák. Az öngyilkosság azonban mindig eleven és fontos téma maradt a pszichiátria és a lélektan szakirodalmában, annál is inkább, mert gyakorisága világszerte növekedett, és élő társadalmi problémaként is értelmezést, sőt megoldást sürgetett. A pszichiátriai vetületek leginkább úgy érzékelhetők, ha néhány kérdésfelvetésben próbáljuk megfogalmazni őket. Ilyen kérdés pl. az, hogy • a/ tényleg kapcsolatban áll-e az öngyilkosság az elmebetegségekkel, • b/ milyen pszichopatológiai folyamatok eredménye az öngyilkosság, illetve • c/ milyenek az öngyilkosság pszichológiai tényezői. Az első kérdést több alternatív formában is fel lehet tenni. Lehet pl. úgy kérdezni, hogy valóban elmebeteg-e minden öngyilkos. Mai tudásunk alapján erre egyértelműen nemmel kell felelnünk. Bármilyen tág értelemben is határozzuk meg az elmebetegség fogalmát, az öngyilkosok jelentős része nem kerülhet bele. A pszichiátriai kórképek közé sorolják a neurózisokat és a pszichopátiákat is, számos elmélet ezekkel is törvényszerű összefüggésbe állítja az öngyilkosságot. Az ilyen zavarok nagyon gyakoriak a lakosságban, van olyan felmérés, amelyek szerint a lakosság 70-80%-a neurotikus, mások szerint ez túlzott arány, ám a legmértéktartóbb becslések is a lakosság ötödét-negyedét neurotikusnak tartják. Valószínű tehát, hogy az öngyilkosok között is kb. olyan arányú a neurózis előfordulása, mint az átlagnépességben. Az esetek többségét csak azért minősítik valamilyen pszichopatológiai kategóriával, mert az öngyilkossági cselekmény megtörtént. A bolgár szakemberek ezzel valami nagyon fontosat fogalmaztak meg, azt, hogy az elmebetegség vagy egyáltalán valamilyen pszichiátriai jelenség feltételezése legtöbbször abból az előfeltevésből származik, hogy az öngyilkosság nem lehet normális, és abból az megítélési gyakorlatból, hogy az egyes öngyilkosságokat mintegy messziről nézik, klisészerű szempontok alapján közelítik meg. Az első kérdésfeltevésünk (a) megfordított fogalmazása már sokkal helyénvalóbb. Azt tehát, hogy elmebeteg-e minden öngyilkos, elvethetjük, tudományos probléma viszont, ha azt kérdezzük: gyakoribb-e az elmebetegségekben vagy általában a pszichiátriai kórképekben az öngyilkosság és az öngyilkossági kísérlet, és ha igen, mely kórállapotok veszélyeztetettek leginkább az öngyilkosság szempontjából? A sok ellentmondásos megfigyelés, vizsgálati adat azt valószínűsíti, hogy az idült pszichiátriai betegségben szenvedők valóban veszélyeztetettebbek az öngyilkosság szempontjából, mint a velük összehasonlítható átlagnépesség. Különösen kifejezett a veszélyeztetettség a depresszióban és a skizofréniában, de a krónikus neurózis is növeli az öngyilkossági cselekmény valószínűségét és különösen kockázatos a szuicidium szempontjából a krónikus alkoholizmus és kábítószer-függőség. A második kérdésfeltevést (b), az öngyilkossághoz vezető pszichopatológiai folyamat természetére vonatkozót a kutatások elég jól kiderítették. Úgy tűnik, körvonalaiban tisztázódott, hogy az öngyilkosságban közös mozzanatok játszanak szerepet, és ezek közös folyamatba torkollnak, függetlenül az eredettől és az okoktól, és ebben a közös folyamatban sokkal kisebb a változékonyság, mint az oki konstellációkban A folyamat lényegét az osztrák Ringel írta le legteljesebben a preszuicidális szindróma koncepciójában (1969). Eszerint öngyilkosságveszély akkor lép fel, ha a személyiségben dinamikus beszűkülés következik be, az agressziókifejezés gátolt lesz, és az agresszió a saját én ellen irányul, és ha az előbbi két körülmény hatására a fantáziát mindinkább az öngyilkossági gondolatok töltik meg. A legfontosabbnak a beszűkülés látszik, lennek során az érdeklődés csökken a külvilág dolgai iránt, a felfogóképesség egyirányú és beszűkült lesz, az érzelmek is sablonos, szűk sémákban rendeződnek, a személyiség fokozatosan feladja értékeit és emberi kapcsolatait. A beszűkülés következtében az agresszió is elszakad a szokványos tárgyaitól és inkább a saját én felé fordul. A tudatban mindinkább kidolgozza, kiszínezi. Az öngyilkossági fantáziák azután részben utat nyitnak az agresszió számára (ekkor történik meg valójában az agresszió befelé fordulása a korábbi pangó, felgyülemlett állapotból), részben pedig tetézik a beszűkülést, ugyanis egy idő után már semmi sem érdekes, csak az öngyilkossági terv.

126

Preszuicidális szindróma mindenféle személyiségállapot talaján kialakulhat. Létrejöhet az érthetőnek tűnő öngyilkosság eseteiben, mint reakció az élethelyzetre, amely a halál felé terel, de létrejöhet betegségekben is. A nagy fájdalmakkal küzdő, életét féltő idült beteg könnyen kerül ebbe a szindrómába. A depresszió eleve beszűkülést okoz, akárcsak az alkoholizmus és a kábítószer-élvezet (mert mindkettő az örömháztartás sajátos beszűkült, rövidzárlatos formája). A tüneteivel és önértékelési veszteségeivel bajlódó krónikus skizofrén ugyancsak könnyen csúszhat bele a preszuicidális szindrómába. Minden olyan állapotban, melyben e szindróma kifejlődhet, szinte törvényszerűen gátolt a természetes agressziólevezetődés, legfeljebb alkalmatlan, tüneti jellegű indulatkitörésekben jelentkezhet. Nincs más tárgy tehát az agresszív indulat számára, csak a saját személy. A Ringel-féle leíráshoz még az tartozik hozzá, hogy az öngyilkosság előtti állapotban szinte törvényszerű az emberi kapcsolatok meglazulása, felbomlása, esetleg az izoláció, a magáramaradás. Érzelemteli emberi kapcsolatban szinte lehetetlen úgy beszűkülni és annyira a fantáziavilágba merülni, hogy öngyilkosság következzen be. Feltétel tehát, hogy az emberi kapcsolatok elhalványuljanak, elszegényedjenek. Sajnos, ennek az életben elég nagy a valószínűsége, gyakran olyankor is, amikor családi vagy egyéb formális kapcsolatok miatt valaki látszólag nincs egyedül. Igen könnyen magára maradhat az ember, különösen akkor, ha nem képes a kölcsönösségre, ha gyermekes lelkiállapotba kerül, és főleg kapni szeretne az emberi relációkban, ha terhére van a másiknak, vagy ha túlzott érzékenység fejlődik ki benne. Ez pedig a krónikus betegségekben könnyen alakul így, a súlyos beteg előbb-utóbb terhére válik szeretteinek, rendszerint nem is a betegséggel járó ápolási feladatok, hanem a fokozott érzékenység és konfliktuskészség miatt. Könnyen jön ez létre idős korban is. Ha pedig valaki egy nagy, szenvedélyes érzelmi kapcsolatra, vagy vérségi kötelékre szűkül be, ennek él, és ezt elveszíti, automatikusan adódik a magáramaradás lehetősége. A szenvedély ilyenkor könnyen transzformálódik agresszív töltetté és válik az öngyilkossági motiváció erősítőjévé. A preszuicidális szindrómához vezető lelkiállapotok és betegségek tehát a pszichikus magáramaradás tényezőjén át érvényesülhetnek, ekkor képes a pozitív visszacsatolás mechanizmusán át a belső indulati kavargás öngyilkossági cselekmény kiváltására. Ami az öngyilkosság előtt álló emberben zajlik, az általában nem tekinthető normál lélektani állapotnak, az pszichopatológiai folyamat, amelyben a valóságelv felfüggesztődik (eltekintve az öngyilkosság végrehajtásához szükséges valóságkontaktustól). Igen fontos körülmény, hogy az öngyilkosság legfőbb célmozzanata a menekülés az elviselhetetlennek, reménytelennek tűnő állapotból, élethelyzetből. Az öngyilkossági cselekménynek tehát szerves része egy sötétre festett, reményfosztott kép a jövőről. A menekülésben nem az élet értékének a megtagadása a lényeg, hanem az, hogy ez a legfőbb érték bizonyosan elvész, megtarthatatlan, az ember vegye tehát a saját kezébe a sorsát, és rövidítse meg szenvedéseit. Ebből is következik, hogy az öngyilkossági motivációk szinte soha sem egyértelműek, hanem ellentmondásokkal terhesek, szaknyelven: ambivalensek. Mindig jelen van azért a remény, hogy a kilátástalan élethelyzet mégiscsak jobbra fordul, és mégiscsak van esély arra, hogy az életet a személyiség igényeinek megfelelő szinten folytatni lehet. Ezt mutatja az a tapasztalati tény, hogy csaknem minden öngyilkos tesz egy utolsó, kétségbeesett kísérletet arra, hogy az őt halálba kergető problémát rendezze, és hogy főbb emberi kapcsolatai közül valakit mozgósítson a segítségére. Ez úgy zajlik le, hogy az öngyilkosságra készülő ember valakit rendszerint értesít szándékáról, és közlésében az a vágy rejlik, hogy az illető próbálja őt visszatartani, próbálja megmenteni a végzetes lépéstől. Többnyire az a személy kap az öngyilkosságra készülő embertől ilyenfajta információt, aki a legfontosabb kapcsolat partnere, gyakran az, akinek eltávolodása vagy sértő viselkedése éppen az öngyilkosság aktuális oka. Sokszor előfordul azonban, hogy az öngyilkossági szándékot éppen a kéznél levő, a legkönnyebben elérhető, és a várhatóan leginkább segítően reagáló személy számára jelzik. Az öngyilkossági terv, elhatározás közlése néha nyílt, egyértelmű (pl. félreérthetetlen bejelentés vagy fenyegetés formájában történik), néha viszont rejtjeles, nem könnyen megfejthető, gyakran utólag derül csak ki, hogy a néhány mondatos párbeszédben valamiféle segélykérés rejtőzött. Ha az öngyilkosságra készülő embert környezete már kiveti, eltaszítja, igen valószínű, hogy az öngyilkossági jelzést sem fogja fel vagy pedig nem veszi komolyan. A megfigyelések szerint a szándék közlését legtöbbször elhárítják, és ez az öngyilkossági cselekmény közvetlen kiváltó mechanizmusa. A személyiség végképp magáramaradtnak érzi magát, szinte istenítéletszerűen fogja fel az elutasítást, megerősítést lát benne, hogy a halál az egyetlen megoldás. Az öngyilkossági cselekményt megelőző gyermekes - regresszív - lelkiállapot különösen alkalmas arra, hogy szélsőséges következtetésekhez vezessen. Az öngyilkossági szándék közlése és az abban rejlő segítség iránti vágy a szakirodalomban a „segélykérési” szindróma -„cry for help” szindróma- elnevezést kapta. Ez a jelenség többnyire a preszuicidális szindróma talaján következik be, annak mintegy sajátos megoldási kísérlete. Gyakori jelenség, hogy az öngyilkosság felé haladó lelkiállapot kedvezően, életigenlő módon változik annak hatására, hogy a fontos kapcsolati partner segítően, támogatóan reagál, hajlandó a konfliktus rendezésére vagy változtat az együttélés addigi szokásain. A „cry for help” szindróma tehát sajátos utolsó fázis az öngyilkossághoz vezető pszichopatológiai folyamatban,

127

amelyből még van visszatérés, van kiút (Shneidman, Farberow, Litman 1970, Shneidman 1973, Farberow, Shneidman 1961 stb. ) A segélykérés jelensége jól mutatja s személyiség belső ellentmondásosságát, ambivalenciáját, és érthetővé teszi azt a körülményt, hogy az öngyilkossági cselekményből véletlenül életben maradt ember miért juthat viszonylag hamar túl szuicidális krízisén, miért hagy fel korábbi szándékával, miközben esetleg még rosszabb helyzetbe került, mint korábban volt (pl. az öngyilkossági kísérlet miatti egészségkárosodás következtében). Mutatja tehát, hogy az öngyilkos megnyilvánulásokban is az élet értéke a legfőbb, és mutatja, hogy az öngyilkosságot közvetlenül megelőző állapot patológiás, nem fejezi ki a személyiség olyan érdekeit, amelyeket folyamatosságában képvisel, vagyis amelyek az öngyilkossági cselekmény után is érvényesek maradnak számára. A pszichológiai krízisállapot minden ember lehetséges lelki reakciója; ilyen állapotban negatív érzelmek, feldolgozatlan indulatok kavarognak, a személyiség szükségszerűen beszűkül, közelít a preszuicidális szindróma állapotához. A krízisben könnyen átvált a személyiség olyan belső szabályozási státusba, amely felfüggeszti vagy nagyon megnehezíti az én uralmát a különféle késztetések felett. Létrejöhet a regresszió, olyan folyamatok indulhatnak meg, amelyek már nem állnak a bajban levő ember kontrollja alatt. A krízis kimenetelét, és különösen öngyilkosságveszélyes voltát azután egy sor körülmény befolyásolja, így pl. az emberi kapcsolatok rendszere, az én szabályozási ereje és frusztrációtűrése (ebben a gyermekkori szocializáció faktora rejlik), a személyiségre ható öngyilkossági modellek, továbbá az öngyilkossággal kapcsolatos kognitív megítélését határozzák meg, és amelyektől függ maga a krízisállapot érzelmi vihara is, részben pedig amelyek az öngyilkossági cselekmény körülményeit alakítják ki. Az öngyilkosság valószínűsége krízishelyzetben a reménytelenség kognitív állapotának mértékétől függ, vagyis attól, hogy mennyire kiúttalannak, véglegesnek, megváltoztathatatlannak fogja fel valaki kellemetlen helyzetét. A kellemetlenség mértéke csak másodlagos. Az öngyilkosság (annak bármely változata) sajátos folyamat, amelyben a személyiség egésze részt vesz, amely normállélektani tényezőkből szövődik össze, ám amelynek vannak pszichopatológiailag is értelmezhető szakaszai. A pszichiátriai betegségek ugyancsak a személyiség egész fejlődési folyamatát involváló jelenségek, érthető, hogy ezek az öngyilkossághoz vezető folyamattal sajátos kapcsolatba léphetnek. Ilyen esetekben a krízis gyorsabb kialakulású vagy mélyültebb lehet, az értelmek szabályozása nehezebb, a kognitív helyzetkép torzultabb, és az öngyilkosság okainak empátiás rekonstrukciója a vizsgáló számára nehezebb, mert több a bizarr prekoncepció, előfeltevés, vagy több a sajátos beállítódás. Minden esetet egyedileg kell vizsgálni egész folyamatában, és rendszerint ezt mulasztják el a pszichiátriai kórképre hivatkozva. Számos olyan kutatást ismerünk, hogy a pszichiátriai betegek öngyilkosságában is ugyanazok az alkotóelemek fedezhetők fel, és az öngyilkossági cselekmény időzítése, módja, jellege egyáltalán nem véletlen (pl. Resnik 1968). Azt kell elsődlegesnek tekinteni, hogy a pszichiátria gyógyító, segítő diszciplina és társadalmi gyakorlat. Nem a betegségtan tehát az elsődleges fontosságú, hanem az, hogyan lehet enyhíteni a szenvedésen, hogyan lehet megmenteni a pszichés zavarok miatt fenyegetett életet. Ebből az aspektusból a pszichiátriának sokkal szélesebb jelenségkört kell felölelnie és befolyása alá vonnia, mint a tankönyvileg nyilvántartott elmebetegségek körét. Ha sikerül a személyiség fejlődési zavarait gyógyítani, a kríziseket megoldani, az öngyilkossági cselekményt feltételeiben megakadályozni, akkor a pszichiátria betölti azt a feladatát az öngyilkosság szempontjából, amelyet a társadalom vár tőle. Az öngyilkossággal kapcsolatos legfontosabb felismerés az, hogy az önmagát elpusztító ember nem meghalni akar, hanem tűrhetetlen és reménytelen élethelyzetből akar szabadulni. A halál csupán ennek a megszabadulásnak végső eszköze. A legtöbb öngyilkos tulajdonképpen küzd a halál ellen, szeretné úgy megoldani a dolgot, hogy ne kelljen meghalnia. Minden öngyilkosságban benne van valamilyen konfliktus és meghiúsulás, mindegyikben negatív az önértékelés, jelen van a reménytelenség érzése, reménytelen betegség, az idősköri gyengülés, a megalázás, magára hagyás, sérelem, stb. a közvetlen megelőző lelkiállapot. Ez azonban csupán részmagyarázat az öngyilkosságra. Az öngyilkosság gyakorisági viszonyaiban kétségtelenül szerepet játszik a társadalmi stresszek, meghiúsulások, konfliktusok gyakorisága, valamint az önértékelés sérülékenysége. Durkheim leírta, hogy a magányosság minden formája veszélyeztetető tényező az öngyilkosságban, az egyedül élők, özvegyek, elváltak, közösségen kívülállók között gyakori az öngyilkosság, gyakoribb, mint a velük összehasonlítható átlagnépességben. Bizonyos életkorokban és élethelyzetekben az én sérülékenyebb és ilyenkor nagyobb szüksége van a külső megerősítésre, veszélyeztetettek az alkoholisták, az idült drogbetegek, a deviánsok, a bűnözők. Magyarországon az öngyilkosságok legnagyobb hányadát az időskori öngyilkosságok teszik ki, a szakemberek mondják, az időskori öngyilkosságok országa vagyunk. A magyar kommunikációs kultúra az idős emberek körül különösen szegényes, az idős embert magára hagyják és ha nem is bánnak vele rosszul, rendszerint érzi, hogy gyerekeinek, rokonságának már terhére van. Ez az érzés általában egyik kiváltó körülmény az idős férfiak

128

gyakori önakasztásos halálozásában. Tehát a legfontosabb tényező az öngyilkossági minta. Régóta ismert, hogy a családban történt öngyilkosság növeli az öngyilkossági halálozás valószínűségét a családban. Különösen szülők öngyilkossága „öröklődik” így át gyakran a gyerekekre. Ismeretes, hogy vannak öngyilkossági járványok, amikor ugyanolyan módszerrel hasonló élethelyzetben lévők pusztítják el magukat. József Attilát nagyon sokan utánozták a szárszói vasútállomáson, Latinovits Zoltán a leghíresebb követő, de valóságos járványt indított el Marylin Monroe, vagy Domján Edit halál a fiatalságukon már túljutott nők között, vagy a szépségkirálynő tragikus öngyilkossága néhány évvel ezelőtt a fiatal, meg nem értett lányok körében. A magyar kultúrában az öngyilkosság mint pozitív minta, mint problémák „megoldóképlete” nagyon erősen van jelen. Ez következik a nagy öngyilkossági gyakoriságból is, ilyen gyakoriság mellett nagyon sok ember tapasztalt öngyilkosságot, még többet hallott róla beszélni. A hivatalos kultúra is teli van öngyilkossággal, Széchenyi, a Telekiek, József Attila éppúgy számottevő e szempontból, mint a biztos halálba „kirohanó” Zrínyi, vagy Dugovics Titusz. Igen valószínű, hogy ez a momentum a specifikum a magyar öngyilkosságban, ezért vagyunk „halottak élén”. Az öngyilkosság okai már jelzik a megelőzés és a kezelés módozatait. Az öngyilkosság ellen hat, ha az öngyilkosság kutatása fejlett, ha a szakemberek ismeretszintje megfelelő, ha a segítő foglalkozásúak és az öngyilkosság miatt veszélyeztetettekkel érintkezők érzékenyek az öngyilkossági késztetés felismerésére. Az öngyilkossági kísérleten átesetteket, vagy öngyilkosok túlélőit hozzátartozóit speciálisan kezelni és gondozni kell, meg kell próbálni feldolgozni, megszüntetni bennük a közvetlen szuicidális mintahatást. Lényeges, hogy a közvéleményre is hatni kell, mai ismereteink szerint célszerű a tömegkommunikáció valamiféle öncenzúrája, az öngyilkossági mintát erősítik az öngyilkossági esetek szenzációs tálalásával. Az öngyilkosságról beszélni kell, a rá vonatkozó ismereteknek el kellene terjedni a köztudatban, különösen az öngyilkossági lelkiállapot felismerését és a lelki segítség módjait illetően. Társadalmi méretekben az öngyilkosság ellen hat az elmebetegek és depressziósok megfelelő kezelése és gondozása, az idősgondozás, a magányos, idős emberek szociálpolitikai ellátása, az alkoholizmus és a drogabúzus elleni harc, a krónikus szenvedélybetegek megfelelő rehabilitációja. Általában az öngyilkosság valószínűségét csökkenti, ha a család és a rokonsági rendszer erősödik.

Olvasónapló Az ökológiailag "fenntartható" gazdaság azt jelenti, hogy a természeti erőforrásokat nem merítik ki, és csak annyi hulladékot termelnek, amennyit az ökorendszerek felszívni képesek.

Thad Williamson: Az ökológiailag fenntartható gazdaság (részletek) Milyen is volna ez a világ? Először is anyagi biztonságot garantálna az egyén és a közösségek számára. Amíg a lakosság zöme számára a jövedelem jelenti a táplálkozás legfőbb korlátját, és amíg az emberek jövedelmük elveszítésétől félnek, addig a gazdasági expanzió (más szóval növekedés) és a munkahelyteremtés többségük szemében mindig is politikai elsőséget fog élvezni a környezetvédelemmel szemben. Ha olyan társadalomban szeretnénk élni, amelyben az egyénnek nem a több és még több megszerzése az elsődleges célja, és a közösségek zöme sem a "növekedést" hajszolja, akkor először is biztos anyagiakra van szükség. Másodszor, az én-nek kell olyan tartalmat találnunk, amely a fogyasztáson kívül valami másban is értelmet kap. A fogyasztás mértéke sokszor státusszimbólum, különösen azoknak a javaknak az esetében, amelyek mások számára világosan látható. Az amerikai munkások körében az önkifejezés leghatásosabb módjának a fogyasztás bizonyul, mert ebben végre saját döntéseiket érvényesíthetik. Eredményképpen egy olyan nemzetet kapunk, amelynek tagjait a javak és szolgáltatások kényszeres fogyasztása és ennek a fogyasztásnak folytonos fokozása tartja össze. Egy ökológiailag elfogadható társadalomban ezzel szemben az emberek elégedettsége elsősorban nem a vásárlási döntéseikből fakad, és reálisan érzékelik, miből mikor elég. Harmadszor, a környezetet károsító gyártóknak állniuk kell az általuk okozott kár költségeit. Pillanatnyilag azonban a magánvállalatok kikényszerítik, hogy a társadalom fizesse meg az általuk kibocsátott szennyezés és a természeti erőforrások kimerítésének költségeit. Minthogy az előállítás tényleges költségeit a piacra kerülő árucikkek árai nem tükrözik, a cégek úgy teremtik elő a hasznot, hogy például a környezetszennyezés költségeit

129

áthárítják. A társadalom ökológiai fenntarthatóságának védelmezői ezért azt vallják, hogy a gyáraknak, üzemeknek a tevékenységükből eredő minden költséget maguknak kellene fedezniük. Negyedszer, új világunkban a lehető legkörnyezetbarátabb technológiát kell alkalmaznunk. A XX. század folyamán az amerikai állam az ökológiailag eredménytelen, sőt romboló megoldásokra serkentett. A környezetbarát technológia egyben új munkahelyek millióit teremtheti meg a XXI. században. A sok munkaerőt igénylő közmunka-programokat ökológiai célok érdekében is lehetne szervezni. Az államoknak ugyancsak kötelessége lenne, hogy beszerzéseik során a környezetileg ártalmatlan termékek minőségfejlesztését teljes erejükből szorgalmazzák. A jelenlegi hatalmi struktúrákban azok a magánérdekeltségű cégek, amelyek veszítenek a nekik jutó közpénzekből, megakadályoznak minden olyan lépést, amely a közkiadásokat a környezetkímélőbb és társadalmilag ésszerűbb célok felé sodorná, egyúttal ellenállnak minden szabályozásnak, amely bizonyos fajta termelő folyamatokat írna elő. Pénzükkel beavatkoznak a képviselő-választások kimenetelébe, ezáltal befolyásolják a jogrendet. Ezzel szemben egy ökológiailag fenntartható társadalomban az a követelmény, hogy a politikát ne a vállalati, ill. magánérdek uralja. Végül, abban a világban, amelyben a környezeti és a progresszív gazdasági célokat egységben látják, nem a növekedésnek jutna a legelső hely. Egy ökológiailag fenntartható gazdaság egészséges működéséhez nincs szükség magas növekedési mutatókra. Ki diszponáljon a tőke fölött? A tulajdonos helyi közösség. A "közösségi tulajdonú" cégek körébe beletartozhatnak az önkormányzat és a helyi érdekeket érvényesítő non-profit szervezetek (például közösségfejlesztő) vállalkozásai, vagy azok a vállalatok, amelyeknek csak helyi lakosok lehetnek a részvényesei. Amennyiben egy közösségi vállalat vezetői a termelés növelése érdekében feláldozzák környezeti céljaikat, a polgároknak a választás eszközével lehetőségük van ezeket elbocsátani. Attól nem kell tartani, hogy a helyi közösség tulajdonában lévő cég fogja magát, és elköltözik. A közösségi vállalkozásoknak a kisvállalkozások, a dolgozói tulajdonban lévő cégek, a vegyes vállalatok és az állami nagyvállalatok mellett kell létezniük. A lényeg az, hogy a helyi közösség elegendő vállalkozás felett gyakorolhasson tényleges kontrollt ahhoz, hogy a helyi gazdaságot biztosnak tudhassa, és megszabhassa az általános termelési szokásokat. Állami, sőt, talán regionális szinten is szükség volna olyan mechanizmusokra, amelyek garantálják, hogy egyik közösség sem szórja a szemetet a másikra, és a környezeti előírásokat betartják. Olyan modern gazdasági rendszert sajnos valószínűleg senki nem tud eltervezni, amely ökológiailag is biztosan fenntartható, miközben olyan kulcsfontosságú normákat is képes garantálni, mint a szabadság, az egyenlőség és a demokrácia. Elégedjünk meg ezért egy olyan gazdasággal, amely a fenntarthatóság logikai feltételeinek teljesítése mellett lehetőséget ad arra, hogy polgárai demokratikusan eldönthessék, miféle világban kívánnak élni.

Eszmélet (Elméleti-politikai ismeretterjesztő lap) 46. szám (2000. nyár)

130

Kopp Mária, Skrabski Árpád, Szedmák Sándor: Országos reprezentatív morbiditási felmérés eredményei és a morbiditási mutatók legfontosabb háttértényezõi (részletek) A depressziós tünetegyüttes Az elmúlt évek gyorsan átalakuló társadalmi viszonyai között a megbetegedési arányok emelkedésének legfontosabb háttértényezői szociálisak és pszichológiaiak. A konfliktusmegoldási képességek hiánya depressziós tünetegyütteshez, reménytelen lelkiállapothoz vezet, ami a testi egészségi állapot romlásában meghatározó szerepet játszik. A depressziós tünetegyüttes általában nem jelent súlyos klinikai depressziós megbetegedést, hanem tartós negatív érzelmi állapotot, amelynek jellemzői a tehetetlenség, kontrollvesztés érzése, a mások iránti érdeklődés csökkenése, döntésképtelenség, önvádlás, a jövő reménytelenségének érzete. Infarktus szempontjából legfontosabb kockázati tényező a depressziós tünetegyüttes. Ilyen lelkiállapotban az átmeneti megkönnyebbülés élményét adja az alkohol, dohányzás, ill. végső segélykérésként az öngyilkossági kísérlet. Ellenséges beállítottság Az ellenséges beállítottság nem azt jelenti, hogy én vagyok ellenséges, hanem hogy úgy érzem, az emberek általában aljasak, önzőek, akik csak ki akarják használni a másikat. Ennek legfőbb összetevője az az állítás, hogy legbiztosabb nem bízni senkiben. A magyar lakosság körében igen szoros kapcsolat mutatható ki a szív-érrendszeri megbetegedések, az ellenséges beállítottság, valamint a depressziós tünetegyüttes között. Konfliktusmegoldási nehézségek és következményei A magyar nőkre sokkal magasabb perfekcionizmus és omnipotencia (altruizmus, segítőkészség) attitűd jellemző, tehát, hogy minden részletben jobban szeretnék a feladataikat megoldani, valamint az, hogy mindenkinek segíteni szeretnének, aki rászorul. Ez a beállítottság a nők magasabb depressziós tünetegyüttes arányainak fontos háttértényezője. A segítő foglalkozásúak jellegzetes depressziós állapotának, amelyet kiégettségnek neveznek, ez az egyik legfontosabb oka. A férfiaknál az attitűdök közül a fokozott teljesítményigény sokkal magasabb. A diszfunkcionális attitűdök és nem megfelelő konfliktusmegoldó képességek a lelki egészség romlásának legfontosabb háttértényezői. Az életmódjellemzők, a dohányzás, alkoholfogyasztás, a káros szabadidő-eltöltési módok hátterében közös probléma, ha valaki helyzetét megoldhatatlannak érzi, és emiatt a konfliktusmegoldó stratégiák között a legsúlyosabbat választja, úgy próbál túljutni a helyzeten, hogy pl. eszik, iszik, gyógyszert szed. Mivel ezek a konfliktusmegoldási módok igen erős motivációs vonzást fejtenek ki, ha valaki hozzászokott, a megelőzés csak ennek a pszichológiai, motivációs háttérnek a feltárásával, más motivációs források felszabadításával, kialakításával lehet eredményes, e nélkül a legdrágább megelőzési kampányoktól sem várható eredmény. A vonzó plakátok, amelyekre felírják, hogy a dohányzás ártalmas az egészségre, kifejezetten károsak lehetnek, mert tanuláselméleti alapon a két üzenet közül a vonzóbb hat, a tiltó üzenet hatását teljesen kioltja, sőt kifejezett immunitást alakít ki az egészségnevelő üzenetek ellen. Szociális tényezők A viszonylag rosszabb szociális-gazdasági helyzet a leglényegesebb rizikótényező mind a halálozás, a megbetegedések, különösképpen a szív-érrendszeri megbetegedések szempontjából. Önmagában nem a szegénység a veszélyeztető tényező. Az OECD országok között a társadalmon belüli különbségekkel van nagyon szoros kapcsolatban a várható élettartam és a morbiditás olyan módon, hogy ahol kicsik a belső különbségek, ott sokkal hosszabb a várható élettartam. Svédországban kicsik a belső különbségek, a legszegényebb rétegek is tovább élnek, mint Angliában a leggazdagabbak. A társadalmi-gazdasági különbségek nem önmagukban, hanem a depresszió közvetítésével vezetnek magasabb megbetegedési arányokhoz. Az iskolázottsági tényezők Az iskolázottság alacsonyabb foka önmagában is igen jelentősen rontja a morbiditási helyzetet, tehát a depressziós tünetegyüttes és az alacsony iskolázottság az összmorbiditás két legfontosabb háttértényezője. Ebből következik, hogy a mai magyar egészségi állapot javítása szempontjából a két leghatékonyabb beavatkozási lehetőség az iskolázottsági szint emelése, valamint a reménytelen, depressziós lelkiállapot javítása. A hazai helyzet összefoglalása A legutóbbi egészségügyi megszorítások a pszichiátriát érintik leginkább, a közeljövőben nagyon súlyos problémák fognak jelentkezni, hiszen a társadalmi változások éppen a pszichiátriai problémákat növelik a világon

131

mindenhol legnagyobb mértékben. A depressziós betegek ellátásának hiánya, akár az alapellátás szintjén is, súlyos problémákhoz, a gazdasági kiadások növekedéséhez vezet. A depressziós tünetegyüttes növekedése és a daganatos halálozás fokozódása között igen szoros, szignifikáns kapcsolat mutatható ki. A fokozottan veszélyeztetett megyékben mind a reménytelenség, depresszió fokozódása, mind a daganatos halálozás növekedése mögött olyan közös háttértényezők ismerhetőek fel, amelyek az értékválsággal, a hagyományos társadalmi keretek, kapcsolatok, szerepek felbomlásával állnak kapcsolatban. A hagyományos értékek elvesztették jelentőségüket, a tömeges munkanélküliség az önértékelés elvesztésével jár, igen sokak számára az anyagi előrejutás vált az egyetlen értékké, amelynek elérésére azonban nem képesek, vagy csak deviáns úton. Ez az ún. anómiás állapot. A tehetetlenség, eszköztelenség állapotába került emberek tömege, abban a pillanatban, ha kap valamilyen jelzést, hogy hol érdemes tényleg tenni, akkor hihetetlen pozitív odafordulási készség jelenik meg. Ezt az együttműködési készséget a testi és lelki egészség megőrzése szempontjából is igen fontos felébreszteni, amelyre az önkéntes segítő szervezetek a legalkalmasabbak. A lakosság egészségi állapota és jövedelme egyaránt igen szoros negatív kapcsolatban áll az ellenséges beállítottsággal, a bizalom hiányával. Az ellenséges beállítottság annál nagyobb fokú, minél kisebb segítségre számíthat valaki nehéz élethelyzetben. A legfontosabb egészségvédő faktor lehet a bizalom erősítése, a családi, baráti, rokoni, civil szerveződési lehetőségek felélesztése. Az észak-kelet-magyarországi igen romló ellenségességarányok és a társas támogatás csökkenése az utóbbi évek változásainak következménye, 1988-ban ebben a tekintetben nem voltak ilyen keletinyugati különbségek. Az ország kettészakadása tehát lelki egészség szempontjából is egyértelmű. Mind az iskolázottság, mind a foglalkozás, mind az apa foglalkozása szerint a viszonylag rosszabb helyzetű rétegekben rendkívüli mértékben megnőtt a depresszió mértéke. Viszonylag kis anyagi ráfordítással, aktív segítséggel, az aktív részvétel, a társas támogatás fokozásával igen jelentős életminőség-javulás érhető el. Az aktív részvétel, a társas támogatás a testi-lelki egészség szempontjából igen fontos, meghatározó tényező.

Végeken (A regionális mentálhigiénés és pszichoszomatikus kutatások folyóirata) 1997. 2-3. szám VIII. évf.

Könyvismertetés A halálról világos képet szerezni, igazából azt jelenti, az életet helyesen megérteni. (Richard Steinpach) A halálhoz többféle magatartással viszonyulhatunk: • tagadó, • elutasító, • halálvággyal, • elfogadó, • megszokó módon. (Kunt Ernő, 1981.) A halálhoz való viszony még érzékenyebb, még sajátosabb része a személyiségnek, mint a nemiséghez való kapcsolat. (Kunt Ernő, 1981.) Különös kettőség övezi a halállal való kapcsolatunkat. Az egyik a teljes közömbösség, sőt még a gondolatnak is az elhessegetése, a másik pedig a félelem és a rettegés. "Non mortem timemus, sed cogitationem mortis", vagyis: nem a haláltól félünk, hanem a halál gondolatától. Az európai jellegű kultúrákban szinte mindenki fél a haláltól. A halálfélelem három forrásból táplálkozik: • a magányból, • a fájdalomból, • a bizonytalanságtól való félelemből.

A halálfélelmet indukálhatja még sok minden. Példák: • önsajnálat., • aggodalom az itthagyottak sorsa miatt, • az elszakadás a környezettől, emberektől, • az itthagyott tárgyi, szellemi, érzelmi értékek miatt érzett fájdalom. A halálfélelem elsősorban az önmagunkkal való szembesüléstől való félelem. Az igazság pillanata. (Marie de Hennezel, 1989.) A halál közelsége zavaróbb az élő számára, mint maga a halál. A saját élményeink, tapasztalataink is csak a félelmeinket erősítik. Ma a humánus elmúláshoz szükséges legfontosabb láncszemek hiányoznak. Amikor valaki hosszadalmas betegségben szenved, többnyire kórházba adják. A haldokló szeretteitől elszakítva, az orvosi technika minden segítőeszközétől körülvéve, a modern kórház személytelen környezetében, és ugyanakkor félelmetes magányban búcsúzik a világtól. (Juszt László, 1981.) A kórházi ápolószemélyzet nem tudja, és nem is tudhatja betölteni a hozzátartozók szerepét a beteg körül. A gyógyító tevékenység a betegségre irányul, és nem a betegre. (Kunt Ernő, 1981.) Szenti Tibor: A halál (Nővérek továbbképzése Csongrád megyében, Szeged-Hódmezővásárhely, 1994.)

132

Akiket érdekel a globalizációval járó problémák és kérdések, azoknak három könyvet is tudunk ajánlani. Először egy olyan könyvből idézünk, amely gondolatai első olvasatra kissé meghökkentőek: szakmunkák is, és meghatározott szakú diplomás Kibontakozóban van a társadalom és a gazdaság végzettségek felértékelődnek. szembenállásának világtörténelmi konfliktusa. A A tudásintenzív iparágak nélkül nem ment volna a globalizálódás következtében felszámolódnak az globalizálódás: hiszen ők hozták játékba a életminőség javításának (biztosításának) korábbi pénztechnika új vívmányait, a komputer és intézményei. Nincs pénz oktatásra, egészségügyre, információfeldolgozás új lehetőségeit. A kettő - a az infrastruktúra fejlesztésére, és persze a kultúra is tudásipar és a globális gazdaság - egymásból él. megsínyli a változásokat. Ez a társadalmat Korábban a termelést a tőke és munka aránya, alapjaiban rendíti meg. valamint a felhasznált nyersanyag határozta meg. A gazdaságnak más érdekei vannak, mint a Ma e három tényező mellé - vagy egyik-másik különböző berendezkedésű társadalmaknak. helyett - a tudástőke lépett. Az igazán fizető Egyelőre nincs olyan nemzetközi intézmény, ami foglalkozásokhoz elit egyetem szükséges, de azt ezt a folyamatot képes lenne kanalizálni, ami csak a felső egyötöd tagjai képesek megfizetni. gondoskodna a minimális tőkefejlődési szabályok Ebből a versenyből már a felső középosztály is betartásáról. kimarad. Bourdieu már a 60-as években megírta, A munkanélküliség robbanása annak köszönhető, hogy a társadalmi egyenlőtlenség hogy a munkaerő ma már globális piacon versenyez. újratermelődésében az iskolarendszer játssza a A jövedelmek átcsoportosulása is megindult, a legfőbb szerepet. De ő még nem volt tanúja az mobilis hányad a nyerő, a statikus veszít. Mivel a egyetemi képzés költségrobbanásának. tőke és a pénz mobilis lett, a veszteséget a A globalizálódás az államok, kormányok munkaerőpiacnak kell lenyelnie. hagyományos szerepét átírta. Eszközeit (adók, A tőkeexpanzió és versenyképesség fenntartásának pénztömeg-gazdálkodás, kamatláb-politika) teljesen legfontosabb szempontja - a technológia fejlesztése erőtlenné tették. A monetáris politika pénztömegután - a költségcsökkentés. S a munkaerő - költség. gazdálkodása az elektronikus pénz feltalálásával A munkanélküliség azonban nemcsak gazdasági és gyengült (a mai világpénzforgalom 80%-a már nem politikai jelenség. A II. világháború utáni rendszer állami ellenőrzés mellett forog a föld körül). Az egész szerkezetét átgyúrja. A szociális állam és a adózási rendszert akkor alakították ki, mikor a tőke demokrácia közötti szövetség törik szét (Beck, még nem volt mobilis. Ez a régi rendszer lassan 1996). összeomlik, ha az állami kiadásokat nincs miből Ez a fajta teljesítményorientáltság, a társadalmi finanszírozni. tényezők tökéletes kirekesztése válsághoz vezet. A kiköltöző vállalatok duplán hárítják át a E probléma másik vetülete a társadalom jövedelmi költségeket az államra: a kormányzat elesik az polarizálódásának felgyorsulása. A felső réteg adóktól, plusz neki kell fizetnie az itthon maradt kisebb lett (5% rendelkezik a jövedelmek 80%-a munkanélkülieket (és azt az infrastruktúrát felett), nagyobb lett az alsó, a szegénységzóna fenntartani, amit használ az adót nem fizető is). (30%), és a középosztály egyelőre stagnál. Az Egyelőre még a feketeüzlet tanul az újangolszász országokban másfélszeresen nagyobbak kapitalizmus trükkjeiből. Azonban egy idő után a jövedelmi különbségek, az egyenlőtlenség két fordított irányba is alakulhat: hogyan kell a globális irányba szakítja szét a társadalmat: a gazdagok játszmát bonyolítani némileg agresszívebb gazdagabbak, a szegények szegényebbek lesznek. A eszközökkel. GDP és a bérek fejlődése 1985-ig nagyjából Egyre többen foglalkoznak a pénzmenekítéssel: az párhuzamosan haladt, eztán a bérek maradnak a már IMF szerint legalább 2000 milliárd dollár elért szinten, a GDP tovább emelkedik. A modern utolérhetetlen bankszámlákon fekszik, kikerülve az demokráciák egyik alapja a jövedelmi különbségek állami adózást. A leggyorsabban fejlődő pénzügyi viszonylagos kiegyenlítettsége volt. szolgáltatásról van szó, mert az évi növekedési A globális fejlődés egybeesett a gazdasági struktúra üteme eléri a 25%-ot. A fehér, szürke és fekete pénz radikális átalakulásával, a tudásintenzív iparágak, aztán összekeveredik, és mikor újra belép a szolgáltatások, tevékenységek kaptak vezető pénzpiacra, az isten se ismer már rá: vér tapad-e szerepet (ahol nem a fizikai munka, hanem a hozzá, kábítószerből jött-e, vagy csak egyszerűen az megszerzett és alkalmazott tudás, az ész, az ötlet államot akarták-e vele becsapni. hozza a pénzt). Így leértékelődnek még a Almási Miklós: Üveggolyók - Az ezredvég globális játszmái (Helikon, Bp. 1998.) Soros György a globális nyitott társadalomról, mint lehetőségről írt könyvet. Elemezi a globális integráció hasznos oldalát. - a nemzetközi munkamegosztás, a komparatív Ilyen kedvező lehetőségek például: előnyök kihasználása,

133

- Minden társadalomnak szüksége van közös - az innováció nemzetközi terjedése, értékekre. A piaci értékek erre alkalmatlanok. A - és egyéb nemzetközi mozgások (javak, tőke, piacon túl a társadalomnak további intézményekre munkaerő, eszmék, amely pl. a választás is szüksége van, amelyekkel elérheti a társadalmi szabadságát erősíti). célokat, pl. politikai szabadságot, társadalmi A globális kapitalista rendszer hibáit is megnevezi: igazságosságot, stb. - Az előnyök nem egyenlően oszlanak el. A könyv szerint csak a nyitott társadalom keretei A tőke jobb helyzetben van, mint a munka, a között lehet a jelentkező problémákra megoldást pénztőke jobb helyzetben van, mint az ipari tőke. találni. A nyitott társadalom jellemzői: Centrum és a periféria között mélyül az - az a társadalom, amely nyitott a tökéletesítése egyenlőtlenség. számára, - A pénzpiacok ingatagsága miatt súlyos gazdasági - a szabadság legmagasabb foka, társadalmi és társadalmi zavarok keletkezhetnek. A laissez igazságosság mellett, faire piacirányítás veszélyeket rejt magában. - az emberi jogok tisztelete, - Nem a verseny a cél, hanem a felülkerekedés, - a törvények uralma, ezért a piaci verseny nem mindenkinek előnyös. - a hatalom megosztása, - A globalizáció súlyosan megrendítette az államnak - és piacgazdaság jellemzi. azt a képességét, hogy gondoskodjék az A nyitott társadalom elismeri, de nem idealizálja a állampolgárok jólétéről, mivel a tőke sokkal piacot, más értékeket is fontosnak tart. könnyebben ki tud bújni az adózás alól, mint a Soros megállapítja, hogy jelenleg még nincsenek munka. A tőkére kivetett adók csökkentek, addig a megfelelő nemzetközi intézmények az egyéni munkára nehezebb adóterhek nőttek. Közben a szabadságjogok, az emberi jogok és a környezet szociális ellátásokat is megnyirbálják. védelmére, a társadalmi igazságosság A globalizáció viszont növeli az állammal szembeni előmozdítására, a béke megőrzésére. igényt, hogy gondoskodjék a szociális biztonságról, Az intézmények nagy részében az államok a saját miközben csökkenti az állam lehetőségeit arra, hogy érdekeiket a közjó elébe helyezik. ezt meg is tegye. Ez a társadalmi konfliktusok csiráját hordozza magában. Soros György: A globális kapitalizmus válsága - Veszélyben a nyílt társadalom (Scolar, Bp. 1999.) A következő bemutatandó könyvünknek a hangneme eléggé radikális, de az idézetek bizonyítják, hogy empátiával szól a globalizáció "veszteseiről": kéregetőt, akik nem botlanak, mert túlságosan is Nem válságról, hanem mutációról van szó, félnek, hogy elveszthetik ritka, becses, ingatag méghozzá nem egy társadalom, hanem egy egész szerzeményeiket, és akkor újból csatlakozhatnak a civilizáció durva mutációjáról. A "nyomorultak" pudvás seregéhez. "munkanélkülieket" még mindig annak a Ki kell-e az embernek érdemelnie az életet, az korszaknak a kritériumai szerint ítélik meg, amikor élethez való jogot? Van-e haszna az olyan életnek, bővében voltunk az állásoknak. Őket hibáztatják amely nem hajt hasznot a profitnak? Látnunk kell, azért, mert elvesztették az állásukat, és álnok hogy az emberi lények nagy része haszontalannak ígéretekkel hitegetik őket, azt sugallván, hogy majd ítéltetett. Nem középszerűnek, hanem helyreáll a bőség, ha helyrebillen a kisiklott fölöslegesnek, és ennélfogva kártékonynak. konjunktúra. Ők maguk érzik át a leghevesebben, Minden a profit függvényeképpen szerveződik, hogy nem illenek bele társadalomba, noha éppen mindenről a profit nevében intézkednek, minden a ők a legjellegzetesebb termékei. Azzal vádolják profit nevében akadályozódik meg és idéződik elő. magukat, aminek az áldozatai, magukévá teszik a Az első hely a profité, amelynek függvényében látásmódot, amely szerint bűnösök. A szégyent, a minden létrejött. méltatlanság érzetét váltják ki belőlük, és innen Senki nem harcol, de a mindenható piacgazdaság egyenes út vezet a megalázkodáshoz. Nincs harciasabban követel teret magának és saját gyöngítőbb, bénítóbb érzés a szégyennél, a szégyen logikájának, amely lassan már nem ütközik akadályoz meg minden ellenállást. semmilyen más logikába. Az élethez való jogot egy jelentéktelen kisebbség A hatalom gyakorlói szép lassan visszahúzódnak tartja fenn magának. Az emberiség maradék része egy légmentesen elzárt ezoterikus övezetbe. Nincs csak akkor "érdemli meg" az életet, ha a semmi valóságos kapcsolata a "munka világával", társadalom számára, a piacgazdaságnak fel sem használja. A két világ között szakadék "hasznosnak" mutatkozik (a profit szempontjából tátong. Annak a kisebbségnek, amely kiépítette hasznot hozó). A többséget itt helyben leigázták és magának a gazdaságot és kezében tartja a hatalmat, kifosztották, mégis milyen zavaróak: kullancsok, már nincs többé szüksége az emberi lények nagy tolakodó fráterek. Azért könyörögnek, amit többségére. Az emberek nagy részének léte hajdanában lepocskondiáztak. Milyen édes érzés fölöslegessé vált, mert már nem hoz hasznot, sőt kegyet gyakorolni, bérhez, álláshoz juttatni néhány

134

önszántukból kerültek ebbe a helyzetbe, nem is ők épp ellenkezőleg, sokba kerül, túl sokba. hozták létre, és egyáltalán nem ők választották. Valószínűleg eltűnik a munka, pedig a társadalom Rejtett fájdalom fortyog bennük, amely egyszerre még ma is a munkán alapul, és tőle függ az harag és teljes csüggedés. Megfosztották őket a élőlények életben maradása, de a munka eltűnése kultúra értékeitől és a műveltségtől. Az általuk nem zavarja a piacgazdaság urait. Számukra a okozott pusztítás nagyon jól látható, de vajon pénzforgalom a fontos, a gazdasági játékok, látszik-e az is, amit elszenvednek? Az agressziójuk emellett minden más dolog háttérbe szorul. Szédítő épp azoknak a malmára hajtja a vizet, akik ki iramban fejlődik a magánhatalom, ez nagyrészt a akarják taszítani őket, immár - úgymond kommunikáció fejlődésének és az azonnali "jogosan". Ugyanakkor mindenki elvárja, hogy információcsere hálózatainak az eredménye. tisztes állampolgárként viselkedjenek, mintha rájuk Szédítő iramban fogyatkoznak az értékek, is feladatokkal teli és jogokkal védett polgári élet amelyeket a törvényekre fittyet hányva amúgy is várna. Pedig tőlük meg van vonva minden esély, kedve szerint sajátíthat ki, manipulálhat, és hiányoznak a perspektívák és a polgári erkölcs világméretűvé tett közegében könnyedén meg is munkához kötődő szabályai, no meg a reklámok kerülhet. A magánhatalomnak az államokkal sem által bálványozott árucikkek is. És ezeket a kell túl sokat foglalkoznia, lévén azok sokszor hiányokat egyszerűen képtelenek legális amúgy is szinte teljesen fegyvertelenek. Így a eszközökkel betölteni. magánhatalom vígan tör előre, nincs politikai Ők már előre kudarcot vallottak, és ezért nem is felelőssége és nem áll ellenőrzés alatt. A lehet róluk azt állítani, hogy a társadalom mögött magángazdaság nemzetek fölötti hálózatai egyre kullognak, hanem épp ellenkezőleg, még meg is jobban uralják az államhatalmakat, amelyek előzik őt. Valószínűleg ők képviselik azt a jövőt, egyáltalán nem ellenőrzik őket, inkább ők amely a földlakók nagy részére vár, ha nem tudnak ellenőrzik és formálják át lassanként az államokat. szembenézni azzal a ténnyel, hogy egy gyökértelen A külvárosokban, a megsemmisítés lappangó társadalomban élnek. mesterműveiben szabadul meg a társadalom azoktól, akikre már nincs szüksége. Nem Forrester, Viviane: Gazdasági horror (Kossuth, Bp. 1998.)

Bernard Malamud: Új élet idegenségének, belső neurózisának is hű tanúja. Még tágabban: a kisebbségi létből többségivé válás nehéz útjára, az országokon belüli és országok közötti növekvő mobilitás okozta mély törésekre vet világot.” A fenti leírás több íróra értelmezhető, mindezek ellenére találó gondolatok akkor, is ha csak Malamud e regényét vizsgáljuk. A regény egy év eseményeit mondja el, s pontosan ötven éve, 1950 augusztusában kezdődik el. Egy, USA nyugati partján lévő vidéki kisváros főiskolájára tanársegédnek érkezik a regény főszereplője, a 30 éves New York-i fiatalember. Csak annyit tudunk róla, hogy valamikor alkoholista volt, s most új életet akar kezdeni egy teljesen új környezetben. Az új környezet viszont új kihívásokat is jelent. Sokan tartózkodóan fogadják; a romlott nagyvárosból jött idegen, akit ettől a „helyi” világtól elütően gondolkozó, esetleg veszélyes és felforgató egyénnek gondolhatnak. Hamar kiderül, hogy előtte már volt egy nagyvárosból származó tanársegéd itt, aki mindössze egy év alatt teljesen felforgatta a főiskola és a város életét, amiért csúfosan távoznia kellett erről a vidékről. Az újdonsült kolléga egyre többet megtud az elődjéről, érzi, hogy könnyen ő is sorsára juthat, ha nem vigyáz magára. Márpedig hősünk új

Európa zsebkönyvek sorozatban jelent meg 1986ban, és ez volt a sorozat 301. kötete (!) Malamud 1961-ben adta ki a könyvet, Szilágyi Tibor 1974ben fordította le magyarra. 1986 előtt csak egyszer adták ki ezt a regényt magyarul (gondolom, a fordítás után közvetlenül). Az Alföldi Nyomda nyomta 31.000 példányban (!) A könyv ára 38 Ft volt (!) Őrületesek ezek a számok!: vannak amelyek hatalmasak a maiakhoz képest, van ami (az ára) meg hihetetlenül kevésnek tűnik. De lássuk mit tudhatunk meg az íróról Szabolcsi Miklós: Világirodalom a XX. században (Gondolat, 1987.) c. könyvéből: „Az amerikai realista regényvonulat külön, jelentős áramlata az amerikai zsidó próza: Saul Bellow mint legkorábbi képviselője, rajta kívül Bernard Malamud (19141986), utóbb Philip Roth, Joseph Heller, a kanadai Mordechai Richler és mások számíthatók ide. Egy első, másfeledik generációs, frissen asszimilált zsidó lakosság és a belőle kinőtt középosztály értelmiségi életét, szokásrendszerét, hiedelmeit, félelmeit és neurózisát hozza felszínre ez az irodalom, az új világban, az új társadalomban való helykeresés sajátos sikereit és kudarcait. Azon túl, hogy a huszadik században oly nagy szerepet játszó, keletiből amerikaivá váló zsidóságot írja le, ez az áramlat a századközép értelmiségi hasadtságának,

135

életet akar, most indul a karrierje, eddig csak középiskolában tanított (ott sem sokat), minden vágya, hogy egykor, ha nem is ezen a főiskolán, de főiskolai professzor válhasson belőle. A főiskola közel 30 éve mit sem változott. Ez a vidék, - benne a város büszkeségével, a főiskolával - maga az állandóság. A főhőst lenyűgözi a vidék természeti szépsége, de elejétől kezdve nehezen boldogul az emberekkel, s a tanítás kezdetétől tisztában van azzal, hogy a tanszék elvei és módszerei a legelavultabbak lehetnek az egész kontinens összes oktatási intézményei között is. Egy kezdő és idegen nem sok reformot tud behozni az ilyen gondolkodású tanári karba. Még azok is gyanakvóan méregetik olykor, akik szimpatizálnak vele, s nem mindig kap biztatást, helyeslést. Mennyire legyen/lehet valaki konformista - teszi fel sokszor magának a kérdést. Úgy tűnik, itt már mindenki megbékélt a sorsával, nincsenek ilyen gondjuk a régóta itt élőknek.

A regény ráérősen, kissé lassú tempóban indul, hogy a végére egyre gyorsabbá, pergősebbé váljon. Fordulópont a történet szempontjából a szerelem megjelenése. Először szerelmes ez a férfi, így minden jót-rosszat, ami a szerelemmel jár most tapasztal meg először. Kapcsolata ráadásul a főnökének a feleségével szövődött, ami külön bonyodalmakat jelent. A titkos randevúk (az egymást figyelő, kémlelő kollégák között) nem veszélytelenek. A férfi az új életét, a leendő karrierjét kockáztatja, s tudja, ha most elbukik, akkor végérvényesen veszíti el önbizalmát. A regény a végére néhány fordulat hatására izgalmassá válik. Szép, elgondolkodtató a befejezés, ami az egy év után távozó tanársegéd történetéből leszűrhető: talán nem a regény elején kezdődik az az új élet, hanem akkor, mikor befejeződik, s ezzel befejeződik egyben a főhősünk életében is egy nehéz időszak, s kezdődik egy új élet, ami ki tudja, mennyire lesz nehéz vagy könnyű.

Könyvújdonságok Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék Móra Kiadó, Bp. 1999. „Addig örülj, amíg gyerek vagy!” - intik a felnőttek, élettapasztalataikon okulva saját csemetéjüket vagy a másokét. Pedig minden gyerek tudja, még a legkisebb is, hogy felnőttnek lenni sokkal jobb. Hagyományosan Réber László az illusztrátora a könyvnek, s most külön megjelent német és angol nyelven is. Polcz Alaine: Világjáték Pont Kiadó, Bp. 1999. A játék mint diagnosztikai és terápiás eszköz az utóbbi 20 évben került előtérbe. Ez azt jelenti, hogy a játékot nemcsak megismerési eszközként használják, hanem a megismerés során megállapított baj korrigálására is. Polcz Alaine ezeket a módszereket írja le a könyvében. Everett Ferguson: A kereszténység bölcsője Osiris Kiadó, Bp. 1999. A könyv a kereszténység kialakulásának három fontos aspektusát vizsgálja: a kérdéses kor történeti eseményeit, az adott területen megjelenő politikai formákból adódó társadalmi sajátosságokat, valamint a szorosan kapcsolódó filozófiai és vallási jellegzetességeket. Ferguson a térséget meghatározó görög-római történelem menetét, társadalom- és kultúratörténetét Kürosz perzsa király uralkodásától Constantinus császár uralkodásáig kíséri figyelemmel. A judaizmus elemzése során nagy teret szentel a korabeli zsidó irodalom, a bibliafordítások, az ún. apokrif és pszeudoepigráf írások mellett a holt-tengeri tekercsek, a görög nyelvű zsidó filozófusok és történetírók, valamint a rabbinikus irodalom tárgyalásának. Bemutatja a korszakban megjelenő zsidó pártokat és vallási irányzatokat, a hittételekből és vallásgyakorlatból pedig azokat az elemeket emeli ki, melyek részben a folyamatosságot jelentik a kereszténység számára is. Magát a korai kereszténységet, annak tárgyi és irodalmi emlékeit, vallási és jogi helyzetét és sajátosságait is vizsgálja.

Pilling János: A haldoklás és a gyász pszichológiája

136

SOTE Képzéskutató, Bp. Hospice tankönyvek sorozat, 1999. Századunk hatvanas éveiben új tudományág alakult: a halál, a haldoklás és a gyász elméleti és gyakorlati vonatkozásait kutató tanatológia. A halál kérdései számos oldalról közelíthetők meg - ennek megfelelően a tanatológia is interdiszciplináris (több tudományágra kiterjedő) szakterület. A tanatológiával foglalkozók között egyaránt vannak például orvosok, pszichológusok, antropológusok, filozófusok, bioetikusok, szociológusok, teológusok, művészettörténészek. A tanatológia egyik legdinamikusabban fejlődő része a haldoklás és a gyász lélektani vonatkozásait vizsgáló tanatopszichológia, amely kutatja pl. a halálfélelem összetevőit és megnyilvánulási formáit, a haláltudat és az egyéni halálkép kialakulásának, fejlődésének folyamatát, a haldoklás és a gyász pszichológiai hátterét, a haldoklók és hozzátartozóik támogatásának lehetőségeit (mind a betegség, mind a gyász időszakában), valamint a haldoklók és gyászolók professzionális támogatását végzők mentálhigiénés védelmének módszereit.127 „Jelbeszéd az életünk” A szimbolizáció története és kutatásának módszerei (Kapitány Ágnes - Kapitány Gábor szerk.) Osiris Kiadó, Bp. 1999. Szimbólumokkal azóta él az ember, amióta fogalomalkotó lényként megjelent a földön. Ám nem mindenki tudja egyformán használni a szimbólumalkotás és -értés eszközeit. Tudományok és tudományos iskolák sora jött létre abból a célból, hogy értelmezzék a különféle szimbólumokat. E kötet egyrészt ízelítőt ad e szakterületek sokféleségéből, s bemutatja néhány, a szimbólumelemzésben kiemelkedő szerepet játszó gondolkodó - köztük: Cassirer, Jung, Lévi-Strauss és Foucault - munkásságát is, másrészt megpróbálja érzékeltetni a szimbólumhoz való viszony változásait a különböző történelmi korszakokban és kultúrákban, végül pedig egy-egy konkrét szimbólumokkal körülvett jelenség (pl. a nemzettudat, a templom, a város stb.) elemzésével igyekszik érzékeltetni a szimbólumértelmezés lehetőségeinek gazdagságát. Richard Hill: Mi, európaiak Geomédia Szakkönyvek, Bp.1999. A Mi, európaiak 1992-es első kiadását 1997-ben követte a kibővített, átdolgozott változat - ebben már mi, magyarok is kaptunk egy fejezetet. A mű gyorsan „non-fiction” bestsellerré vált számos európai országban, ma már több mint 50 európai és észak-amerikai egyetemen tananyagként használják. A könyv a ponyvaregénytől kezdve a számítógépes kézikönyvig mindennel felveszi a versenyt: adatokban bővelkedik, de nem tudálékos, egyszerre eredeti és szellemes. A szerző képet ad Európa népeiről, leírásait történelmi, néprajzi, irodalmi és kulturális utalások, az üzleti és a mindennapi életből vett példák teszik változatossá. Gazdag tudásanyag birtokában megpróbálja előrevetíteni, hogyan fognak élni és együttműködni ezen népek és az egyes emberek az egyesült Európában. A könyv üzenete egyszerű, maga a szerző hosszú ideje él e szerint. Mielőtt más népek gondolkodás- és életmódjáról ítélkeznénk, próbáljuk megérteni, hogy miért olyanok, amilyenek. Tanuljunk meg odafigyelni (nyelvük alapjainak megtanulása kiinduló pont lehet), utazzunk el a valódi helyekre, ne csak a turistalátványosságokhoz, keveredjünk el köztük, beszéljünk és éljünk e más európaiakkal együtt, ragadjunk meg minden alkalmat, hogy velük dolgozhassunk, gyűjtsünk minél több benyomást, próbáljuk megérteni kultúrájukat és humorukat, vagyis próbáljunk nyitottak maradni. Emberi kapcsolatok lenyűgöző, új világa fog feltárulni előttünk, és mindez Európa határain belül. E könyv az első lépés lehet ezen az úton. Kathleen Keating: Ölelések kiskönyve Mimi Noland rajzaival Új Paradigma, Bp. 1997. Ez a könyv az ölelésről szól. Az ölelés ösztön, természetes válasz olyan érzésekre, mint a vonzódás, együttérzés, igény és öröm. Az ölelés egyben tudomány is, egyszerű módszer: a támogatásé, a gyógyításé, a gyarapításé; eredményei mérhetőek és jelentősek. Legmagasabb rendű formájában az ölelés művészet is. A könyv az ölelés "technikáit" írja le: móka és komolyság derűs elegyében.

127

Pilling János ajánlata.

137

Heller Ágnes: Személyiségetika Osiris Kiadó, Bp. 1999. arra válaszol, miként formálhatók az emberek veleszületett hajlamai oly módon, hogy eleget tudjanak tenni a morális elvárásoknak, másrészt arra, miként óvható meg a jóság mércéinek megfelelő életmód a nyomor és a boldogtalanság fenyegetésével szemben.

A könyv a szerző „etikai trilógiájának” záró darabja. Míg az Általános etika az erkölcsfilozófia értelmező oldalát fejti ki, arra válaszol, mit tartalmaz a morál, a Morálfilozófia pedig a normatív oldalt, azaz azt kérdezi, mit kellene tenniük az embereknek, addig a Személyiségetika a nevelő-önnevelő terápiás oldalt képviseli. Egyrészt Dorothy R. Freeman: Házassági krízisek A házassági tanácsadás gyakorlata ANIMULA Kiadó, Bp. 1998.

egy házasság akkor jó, ha működik. Rámutat az emberi kapcsolatokban a „kis nyereségek” fontosságára.

A szerző világos és bölcs útmutatásokat ad, amelyekkel nemcsak aktívan segíti a problémák megoldását, hanem megmutatja humorát és együttérzését is. Tanácsai pragmatikusak, szerinte C. G. Jung: Álom és lelkiismeret Európa Kiadó, Bp. Mérleg sorozat 1997. Jung három írását tartalmazza a könyv: Az álomelemzés gyakorlati alkalmazhatósága; A lelkiismeret lélektani szempontból;

Jó és rossz az analitikus pszichológiában. Az írások kísérő tanulmányát Bodrog Miklós írta.

Pszichológia és nevelés (Vajda Zsuzsanna szerk.) Akadémiai Kiadó, Bp. 1999. elvárásaik megfelelnek-e a gyerek valódi igényeinek? Foglalkozik a pedagógusok képzésének, felfogásának, elfáradásának, szakmai és anyagi megbecsülésének kérdéseivel. Szó esik a pedagógusi önismeret szükségességéről, a szülők és a pedagógusok közötti konfliktusok hátteréről, a tanulmányi eredmények eltérő megítéléséről a szülők, diákok és pedagógusok körében.

Egyre jobban érdekli mind a kutatókat, mind a képzéssel foglalkozó intézményeket, mitől függ a „laikusok”, a szülők felfogása a nevelésről, a gyerekek fejlődéséről, milyen felfogást sajátítanak el az oktatás-nevelés kérdéseiben annak professzionális képviselői, a pedagógusok. A kötetben szereplő tanulmányokban többek között arról olvashatunk, reálisan ítélik-e meg a szülők saját gyerekük fejlődését és tulajdonságait, H.L.A. Hart: Jog, szabadság, erkölcs Osiris Kiadó, Bp. 1999.

homoszexualitással, az abortusszal vagy a paternalizmussal kapcsolatos jogtörténeti és analitikus vizsgálódásai, elemzései máig hivatkozási alapul szolgálnak.

A Jog, szabadság, erkölcs Hart kiterjedt életművén belül is különleges jelentőségre tett szert. A köznapi erkölcs problémáival, pl. az öngyilkossággal, a prostitúcióval, a halálbüntetéssel, a Richard Sennett: A közéleti ember bukása Helikon Kiadó, Bp. 1998.

A nyilvános viselkedés, a beszéd, az öltözködés és a hit terén végbemenő konkrét változásokat ebben a könyvben annak alátámasztására használom fel, hogy elméletem szerint mit is jelent a kifejezésmód a társadalomban..." E sorokat Sennett írta könyv megjelenésekor bevezetőként. Az általa előrevetített gondolatok

"Modern korunkat sokan szeretik a Római Birodalom hanyatlásának éveihez hasonlítani: úgy vélik, ugyanaz az erkölcsi romlás szívja el a mai Nyugattól a kormányzáshoz szükséges erőt, amely egykor Rómának a nyugati világ feletti uralomhoz szükséges erejét aláásta. E gondolatban - minden ostobasága ellenére - van némi igazság.

138

rendkívül tanulságos összefoglalója az emberi társadalom belső mozgatórugóinak, s az emberek

viselkedését szabályozó erőknek a működéséről.

Anne Frank naplója Park Kiadó, Bp. 1999. koncentrációs táborban - megakadályozta terve megvalósításában. Naplója 1947-ben jelent meg először édesapja, a család egyetlen túlélője gondozásában. A napló teljes szövege csak Ottó Frank halála után, a kilencvenes évek elején látott napvilágot. Anne Frank naplója örök érvényű olvasmány.

Anne Frank naplója 1942. július 12-e és 1944. augusztus 1-je között íródott. Kezdetben csak magának írogatott, később, amikor megérett benne az elhatározás, hogy híres írónő lesz, régi írásait is átírta, átjavítgatta. Azt tervezte, hogy naplója alapján könyvet ír a háborúról, a német megszállás éveiről Hollandiában. Korai halála - nem sokkal tizenhatodik életéve előtt vesztette életét Kathleen Keating: Az ölelésgyógyászat kiskönyve Mimi Noland rajzaival Új Paradigma, Bp. 1998.

nyelve. Szolgálja a könyv az olvasót, hogy kialakíthassa végül maga is saját ölelésbeszédét. Az Ölelésgyógyászat kiskönyve Tandori Dezső szellemes, szójátékos fordításában jelent meg. Kedves, elgondolkodtató, mégis mulatságos ajándék lehet minden öleléstámogatónak, de morcos önsanyargatók is megszelídülhetnek tőle.

Az ölelésgyógyászat mesterévé bármelyikünk válhat. Az Ölelések kiskönyve megmutatta, hogy az érintés egy bizonyos formája - a meleg , támogató ölelések átadása és elfogadása - hogyan növeli az egészséget és a jó közérzetet. Ez a könyv az ölelésgyógyászat új dimenzióit tárja fel: az öleléseknek ugyanis megvan a maguk sajátos

Prepuk Anikó: A zsidóság Közép- és Kelet-Európában a 19-20. században Csokonai, Db. 1999. Szándéka szerint is hiánypótló kötetről van szó, ahogy ezt az előszóban kifejtik, hiszen "olyan témát érint, amelyről az utóbbi években magyar nyelven is egyre többet olvashatunk, a zsidóságról szóló fejezetek mégis hiányoznak a történelemkönyvek lapjairól, s előfordul, hogy kimaradnak az összefoglaló történeti munkákból is". A könyv első része a zsidóság történetét tárgyalja a "főtémáig", azaz a címben megjelölt korszakig, a vallás kialakulásának rövid leírásával, a vándorlások és eredetmondák ismertetésével (egy átlagolvasó számára sok, eddig talán csak részlegesen - vagy egyáltalán nem - ismert fogalom válik világossá, melyben a függelékként található szómagyarázat is sokat segít). A nagyobb részt a 19., ill. a 20. század történéseit tárgyaló ("relatíve"), élesen különválasztott két fejezetcsoport képezi. Az elhatárolás oka - sajnos - drámaian logikus. "Vizsgálódásainknak másik korszakhatárt a Holocaust szab, amely a befogadás kezdetének tekinthető 18. századvéggel szemben a kirekesztés brutális érvényesülésének és győzelmének szimbólumává vált." A 19. század volt ugyanis a "befogadás" kezdete a hányattatások után, afféle szellemi napfölkelte majd' egész Európa számára is. Ezzel szemben a 20. század az azt megelőzőeknél sokkal súlyosabb terheket, kirekesztettséget, megalázásokat, vérveszteséget, "visszarendeződést" jelentett a zsidóság számára, melynek eseményei az egész világ számára ismertek, és - nagyon remélem - örökérvényű tanulsággal bírók.128 Jankovics Marcell: Jelkép-Kalendárium Csokonai, Db. 1999. Ma hétköznapi természetességgel, csupán egyszerű technikai eszközként használjuk a kalendáriumot, pedig mi minden van egy-egy naptári név vagy dátum mögött. Csillagászati adatok, természeti, időjárási jelenségek, az időszakra jellemző mezőgazdasági tennivalók, ünnepi szokások, jelképes cselekedetek és tilalmak, babonák, szólások, tréfák, játékok, legendás történetek, szentek élettörténetei meg pogány istenek mítoszai. Jankovics Marcell könyve rendszerezett, a szerző és jeles grafikusok által megrajzolt ábrákkal gazdagon illusztrált válogatást ad az év napjaihoz fűződő jelképek mérhetetlen sokaságából. A könyv - miközben életre kelti számunkra a sokszor csak nevükben, ikonjukban ismert jelképek erdejét - útikönyv is egyúttal ahhoz az értékrendhez és világképhez, amely elődeink életét meghatározta, nekünk pedig talán legértékesebb örökségünk. 128

Kolozsvári Attila Zoltán ajánlása

139

Taar Ferenc: Bomló világ Csokonai, Db. 1999. Tanyák. Keveset tudunk arról a kevésről, ami még megmaradt belőlük. Legtöbbünknek már a történelmet jelentik: a semmibe meredő villanyoszlopok és a kevés szavú emberek világát. Néha elfelejtjük, hogy ezek a tanyák a múltban már számtalanszor bizonyították: van helyük és szerepük az Alföld és Magyarország életében. Taar Ferenc nemrég megjelent könyve ezeket az igazságokat próbálja megmagyarázni és megértetni. Visszaadni az elzárt közösségekben élő emberek méltóságát. Téeszek, iskolák - "Fáklyák a tanyán" - egyéni sikerek és kudarcok bemutatása ez a könyv. A mű címe - Bomló világ - már önmagában is kifejezi egy életforma válságát. Az elmúlt évtizedek alatt válságba került ez a sajátos életforma. A nehézségek viszont változatlanok. "Aki nem próbálta, nem tudhatja, mit jelent tanyán élni. Különösen az asszonyoknak." - mondja az egyik tanyasi asszony, egy a névtelenek közül. Majd sorolja a gondokat: a nők egész nap egyedül vannak, mivel férjük a földeken dolgozik, végzetes lehet, ha valaki lebetegszik, reggeltől estig gürcölni kell stb. Ám ez a könyv nemcsak az alföldi tanyasi életnek, hanem az egész magyar agrárvilágnak a körképe (és kórképe) is. Egyszóval: sokat tanulhat belőle, aki elolvassa. Ez a könyv egy kihalóban lévő műfaj egyik darabja. Reméljük, nem az utolsó.129 Pál Mária: Ásó, kapa, nagy harag Saxum, Bp. 1999. "A legtöbb, amit egy ember a másiknak adhat: időt az életéből. Az együttlétet. Ezért az élet legnagyobb értéke a kapcsolat két ember között. Egy kapcsolat felbomlásáért mindig kár. De nem feltétlenül tragédia, ha betartunk néhány életszabályt: Nem kell bűnbakot keresnünk. Az együttélés sorsa mindig két emberen múlik. Nem szabad utólag feketére festeni mindent, ami eredetileg szép és boldog volt. Az egykori partner nem ellenség, békésen is lehet válni. Nem szabad a gyereket felhasználni arra, hogy a másikat üssük. Pál Mária könyve a gyűlölködés nélküli, kultúrált szétválás zsebkönyve, a nagy lelki sérülések nélküli elszakadás megértő és pártatlan útmutatója." "Nagyon fontos lenne felismernünk, hogy az emberek szexualitása kinek-kinek a legszigorúbban vett magánügye. Mindenkinek szabadságában áll úgy élni vele, hogy több kapcsolatot létesít egyszerre - feltéve, ha nem bánt vele senkit -, vagy egyetlen másikkal osztja meg. Az esetleges hűtlenséget az emberiség történetében soha senki megakadályozni nem tudta. Ne higgyük hát, hogy jogunk van életünk párjának hűségéhez! Tekintsük ajándéknak, és nagyon, nagyon örüljünk neki." Popper Péter: Hazugság nélkül Saxum, Bp. 1999. "Hazudnunk kell hát rendületlenül, Istennek, szerelmünknek, barátunknak, főnökünknek, munkatársainknak. Hazudnunk kell, mert elvárják tőlünk, mert nemigen viselik el az igazságot, és mi sem viseljük el önmagunkat minden ellentmondásunkkal együtt. Hazudnunk kell, mert félünk az igazmondás következményeitől." "Senki sem válaszolhatja a szeretetre vonatkozó ősi kérdésre, hogy 'nagyon szeretlek, de néhanapján unlak, sőt egyszer-egyszer az is előfordult, hogy kifejezetten utáltalak'. Melyik nő vagy férfi fogad el egy ilyen választ? El kell hát fojtanunk mindent, ami zavarja művileg kialakított egyértelműségünket. Ezért társadalmi méretű betegségünk a neurózis." "A hazugság mindig a hit számára veszélyes, különösen, ha a hit dolgait a 'credo quia absurdum' elve alapján teljesen elszakítjuk a racionalitástól. Ezért jellemzi a hit világát a nagyfokú türelmetlenség a számára "másságot" jelentő gondolkodással, erkölccsel szemben. Ezért, ha kell, igencsak drasztikus eszközökkel is megvédi az igaznak hitt álláspontját, mivel nincs lehetőség a szerény bizonyításra. A másféle hitet könnyen lehet hazugságnak értelmezni, amivel szemben csak a prédikálás vagy az erőszak érvelhet." Feuer Mária: A nagy megpróbáltatás Saxum, Bp. 1999. A súlyos, olykor halálos betegség világába vezeti el olvasóját az ismert pszichopedagógus. Abból a meggondolásból indul ki, hogy "nincs nagyobb támadás az emberi méltóság ellen, mint a betegség". A feladat elsősorban a beteg, sőt a haldokló méltóságának megőrzése, ma is, amikor a halált nem tudjuk a hagyományos módon vállalni, elhárítjuk terheit, és megpróbáljuk kirekeszteni mindennapi életünkből.

129

G. Bálint Péter ajánlása

140

"A fájdalom az emberi kapcsolatokban is fontos szereppel bír, s főleg segélykérést jelez. Ez a környezetet közeledő magatartásra bírja, s gondoskodásra, törődésre ösztönzi. Mindnyájan tapasztaltuk már, hogy gyermekünk kevésbé szenved, amikor megütve magát, mi azonnal ölbe kapjuk, vagyis megkapaszkodhat bennünk. A valamiben vagy valakiben való megkapaszkodásnak szintén fájdalomcsillapító hatása van." A könyv foglalkozik a félelem és a szorongás feldolgozásának reális lehetőségeivel, elkerülve a szokásos általánosságokat, frázisokat és szentimentalizmust. Örkény István: Egyperces novellák Palatinus könyvek, Bp. 2000. Az "egypercesek" nemcsak a magyar irodalom berkein belül számítanak fogalomnak, hanem sokkal tágabb körben. Szállóigék, fanyar viccelődések tárgya egy-egy jól ismert egyperces mondata, szófordulata. Tulajdonképpen a magyar groteszk humor alapműve ez, ami szinte iskolát teremtett a humort nem nélkülöző irodalmi műfajokban. A kötet olyan óriási sikert aratott novellákat tartalmaz, mint Az élet értelme, a Nézzünk bizakodva a jövőbe, a Ballada a költészet hatalmáról. Örkény valamennyi művéből az örök humanitás, az emberiség minden szörnyűségen túli felemelkedésének reménye sugárzik. Hermann Hesse: Az üveggyöngyjáték Tericum, Bp. 1999. Hesse életművének betetőzése ez a regény, amelyért 1946-ban Nobel-díjat kapott. Szoros szellemi rokonságban áll Joyce "Ulysses"-ével, Musil "A tulajdonságok nélküli ember"-ével és Thomas Mann "Doktor Faustus"-ával. A történet egy képzeletbeli tudósállamban játszódik, egy téren és időn kívüli világban. A megfoghatatlan Üveggyöngyjáték virtuóz játék az emberiség teljes kultúrkincsével, a tökély keresésének jelképes formája, közeledés az önmagában egységes szellemhez, tehát Istenhez. Ez a szimbólumokban gazdag, utópiának ható történet soha el nem évülő kérdésekre keresi a választ, többek között arra, hogy az emberi szellemnek és az európai kultúrának mi a sorsa. Képes Krónika Osiris, Bp. 2000. I. (Nagy) Lajos király udvarában 1358 májusában kezdte írni ismeretlen szerzője a magyarok történetének legteljesebb, leggazdagabb középkori összefoglalását. A szerzőt sokáig Kálti Márk székesfehérvári őrkanonokkal azonosították, ez azonban legfeljebb csak valószínűsíthető feltevés. A Képes Krónika szerzője, bárki volt is, a királyi udvarban akkor még meglévő, azóta már nagyrészt elveszett korábbi magyar krónikákra támaszkodott, nagy szolgálatot téve ezzel a tudománynak is, hiszen ily módon másutt föl nem lelhető epizódok, adatok, mondák egész sorát mentette meg az utókor számára. A mű 12 fejezetben meséli el a magyarok históriáját a hun történettől I. (Anjou) Károly havasföldi hadjáratáig, s az 1330. évi események elmondásánál mondat közben marad félbe a munka. A művet a szerző halála után az 1370-es évek közepén I. Lajos díszes kódexként lemásoltatta, gyönyörű iniciálékkal, képekkel díszítette - erről kapta a Képes Krónika nevet. Nádas Péter: Évkönyv Jelenkor, Pécs 2000. Az Évkönyv narratív kibontakozásában a mondatok hol esszéisztikus gondolatmenetekké sűrűsödnek, hol egy lehetséges elbeszélés sűrítményévé fűződnek össze, hol politikai töltetű eszmefuttatásokat tesznek plasztikussá, helyenként a napló formájában szövődnek össze lazán, máshol az emlékeket segítik felszínre törni, megint máshol egyszerűen csak egy levél tervezetében találkoznak - de ami az igazán lényeges, hogy teljességgel egyetlen műfaj sem uralkodik el a narrációban, pontosan ezek miatt az épp-formák, mintha-alakzatok miatt válik olyan izgalmas olvasmánnyá az Évkönyv. Nádas műve mondhatni, naptárregény, s e meghatározás már rögtön meg is magyarázza az említett műfajkavalkádot, sokszínűséget: az író célja elsősorban egy teljes év oly különböző, lelki és fizikai eseményeinek rögzítése a maguk sokféleségében, bejegyzése a naptárába, lejegyzése az erre a célra hasznosított spirálfüzeteibe. Az az egy év, amit Nádas éber tekintete figyelemmel követ, írói érzékenysége mondatokba rendez, képzelete pedig távlatost - azaz a valós történésektől helyenként elold, s az így született perspektívában új értelmet nyernek e valós események -, nos ez az év 1987/88-at átívelő időszak, ezért különösen is érdekes és izgalmas látni

141

(újraolvasni), hogy az akkori politikai színezetű belátásai egy végidejét élő társadalmi rendszerről miként őrizték meg frissességüket és aktualitásukat.130 Francois Villon versei Sziget verseskönyvek, Bp. 2000. Vannak költők, akik divatba jönnek, s akik a divatból kikopnak. Villon, a csavargók királya örök. Minden kor ifjúsága felfedezte magának. Mindenkinek van korszaka, amikor a romantikus felfogásába egy olyan bohó, kalandos, vad és szabad élet az áhított, mint amilyet Villon élt. Ezért Villon nemcsak örök, hanem örökké fiatal. És mindenkié. Nem olyan régen láttam egy dokumentumfilmet a budapesti "nyolcker"-ről, ahol egy hajléktalan a puszta földön feküdve, iszonyú rekedt hangján Villont szavalt. Furcsa, de nagyon intim volt. Ekkor értettem meg, hogy vannak dolgok, amik történelmi koroktól függetlenek: ez az ember 500 év ide vagy oda, de a vers sorai közt ugyanazt az életérzést találja meg. És ő neki lehet, hogy több köze van ezekhez a sorokhoz, mint az irodalmároknak. De Villon mindenkié, így higgyünk abban, hogy az irodalmárok is megértik. A válogatásban szereplő versek fordítói között legnagyobb költőink találhatók; többek között: József Attila, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, Vas István és Illyés Gyula. Temesi Ferenc: Királyáldozat Magyar Könyvklub, Bp. 2000. A neves író legújabb regénye ötvözi a Temesitől már megszokott nyelvi gazdagságot és formai újításokat a téma újszerűségeivel. A regény külső formája egy valóban megtörtént sakkjátszma, ennek lépéseiként zajlik a szerelmi és nemzedéki párviadal a két főhős között, miközben képet kapunk a 90-es évek kapitalizálódó magyar társadalmának különféle típusairól. Az egymásnak felelgetve megszólaló két monológ a fiatal lányé és a negyvenes íróé a szerelem örök pengeváltasait idézi. Temesi igazi bűvésze a szónak, remek mondatfűzései, hangulat- és élményfestő leleményei elragadják az olvasót. A magát igazi szegedinek tartó író legújabb regénye a saját jellegzetes stílusát követi. Kathleen Keating: Szeretetgyógyászat Mimi Noland rajzaival Új Paradigma, Bp. 1997. érzéseket serkent, minden korosztálynak való (de akár tananyag is lehetne), a magyar fordítás Tandori Dezső remeke. Egy eltérés azonban van: Mimi Noland nem macikkal illusztrál, hanem sárkányokkal. Ők is aranyosak.

Keating két "ölelős" könyvét már bemutattuk; a magyarul legelőször megjelent Szeretetgyógyászat könyve ma már csak a kiadótól szerezhető be (utánvételes megrendeléssel). A másik két könyvet ismerő olvasó nem csalódik ebben a könyvben sem: humoros, szellemes, aranyos, kedves, pozitív Hite Riport - A nők szexuális életéről Magyar Könyvklub, Bp. 2000.

Shere Hite amerikai szociológusnő híressé vált könyvét már a világ legtöbb nyelvére lefordították, míg végre magyarul is megjelent. A hetvenes években végzett adatgyűjtés száznál több kérdésből álló kérdőíveit több ezer nő töltötte ki. S nem előre megadott válaszok közül jelölhették meg az egyiket, hanem le kellett írniuk a véleményüket és élményeiket pl. az orgazmusról, a különböző szexuális tevékenységekről és kapcsolatokról stb. A válaszok feldolgozása ezért több évet vett igénybe, de legalább olyan nagy feltűnést keltett, mint annak idején (jó 20 évvel korábban) a híres "Kinsey Riport".

130

Valastyán Tamás ajánlása

142

A könyv nagyon érdekes olvasmány mindkét nem részére. Mindazt összefoglalja, amit maguk a nők mondtak vagy írtak a szexről, s ezeket értelmezve a női szexualitásnak viszonylag új elméletét kínálja. A szerző szándéka volt az is, hogy "nyilvános vitára és a szexualitás újraértékelésére serkentsen." Ez a nyugati világban meg is történt az utóbbi 200 évben; nálunk azonban még jóformán el sem kezdődött. Ezért is fontos, hogy megjelent ez a könyv, amely a szexuális kultúra iránt érdeklődők számára "alapműnek" számít.131 Dr. Susanne Forward: Mérgező szülők Háttér, Bp. 2000. Vallási hagyományainkban és kultúránkban félelmetes tabunak számít a szülők bírálata, pedig a híreket követve nemegyszer még a lélegzetünk is elakad azoknak a traumáknak a hallatán, amelyeket kiszolgáltatott gyerekek a szüleiktől elszenvednek. A könyv szerzője számos döbbenetes esetleírással illusztrálja a szülő és a gyerek között fennálló, gyakran mérgező kapcsolatot. A könyv értéke a bátor hangnem és a közérthetőség mellett az a mély együttérzés, amellyel a szerző a mérgező szülők áldozatait az igazsággal való szembenézésre bátorítja. Arra buzdít, hogy az áldozatok felismerjék magukban a sérült gyermeket és ezáltal "meggyógyítsák" azt. Pilling János: A halál és a haldoklás kultúrantropológiája SOTE Képzéskutató, Bp. Hospice tankönyvek sorozat, 1999. Miért kell meghalniuk az élőknek? Hogyan viszonyultak különböző korok emberei a halálhoz? Mit tanítanak a vallások a halálról és a túlvilágról? Hogyan vélekednek a halálról a filozófusok? Ábrázolható-e a halál? Igazak-e a klinikai halálból visszatért emberek beszámolói? Van-e túlvilág? Vannak-e szellemek? Ezekre, s a hozzájuk hasonló kérdésekre keresnek választ ennek a jegyzetnek a tanulmányai. Szerzői az örök kérdéseket történelmi távlatokból szemlélik, évszázadok-évezredek lassú, a folyamatok részesei számára szinte érzékelhetetlen folyamatait követve figyelemmel. A szöveggyűjtemény írásai egy gondolati ívet képeznek a halál eredetéről alkotott mítoszoktól a halál utáni léttel kapcsolatos elképzelésekig. A két végpont között az első állomás a különböző történelmi korok halállal kapcsolatos nézeteinek megismerése, melyhez szervesen kapcsolódik a következő témakör: a közösség halálképét is kifejező halálábrázolások elemzése. A halállal kapcsolatos attitűdök további vizsgálatához a vallás és a filozófia halálképeinek megismerése segíthet hozzá. A halálhoz fűződő szemléletek megismerését a haldoklás néprajzi vonatkozásai követik - a hagyományokban a korábban ismertetett halálképek számos eleme felismerhető. A halálközeli élmények hidat képeznek a haldoklás és a halál utáni lét kérdései között. A jegyzetet záró tanulmány a túlvilági lét hírnökeiről, a kísértetekről kialakult nézeteinket vizsgálja meg.132 Szántó Erika: Ember - díszlet nélkül Saxum, Bp. 2000. 40-es éveinek végén érkezett Kaliforniába - íróirendezői életpályáját, barátokat és anyanyelvét hagyta hátra, s megkísérelte a "díszletek nélküli ember" életét élni. Élményei és megfigyelései szubjektívek és mégis sokakéval rokon, hiszen az idegenben élő ember századunk egyik gyakori szereplője. A könyvhöz Popper Péter írt bevezető tanulmányt.

A Saxum Kiadó tavaly óta Popper Péter szerkesztésében egy új sorozatot indított el: "Az élet dolgai" címmel. A sorozat célja, hogy pszichológiai tárgyú témákat közérthetően, tömören és olvasmányosan tárjon a laikus olvasók elé. A legújabb kötetükről az alábbiakat közli a kiadó: Mindnyájan díszletek között éljük le az életünket. Személyiségünk nem rajzolható meg az állandóan változó hátterek körvonalai nélkül. Szántó Erika a Lao-ce: TAO TE KING Tericum, Bp. 1998.

A kötet több ezer éves kínai bölcsességek tárháza. Külön érdekessége, hogy tartalmazza Tőkei Ferenc prózafordítását is, melynek alapján Weöres Sándor megírta a verses változatot. Láthatjuk, hogyan játszik a költőfejedelem a szavakkal, a ritmusokkal és a gondolatokkal, s így egy kicsit részesévé válhatunk, miként 131 132

Dr. Szilágyi Vilmos ajánlata (Magyar Szexológiai Szemle, 2000/2.) Pilling János ajánlása

143

varázsolja verssé őket. Ugyanakkor Tőkei prózafordításában élvezhetjük az egyszerű kínai kifejezésmódban rejlő többértelműséget. Aaron T. Beck: A gyűlölet fogságában A harag, az ellenségeskedés és az erőszak alapjai gondolkodásunkban Háttér, Bp. 2000. Ez a világhírű könyv arra tesz kísérletet, hogy kinyomozza a megfoghatatlan gyűlölet okát, megpróbáljon segíteni rajtunk, akik egyszerre vagyunk mások lelkének potencionális gyilkosai és ugyanakkor szerencsétlen áldozatok is.

Nemcsak másokkal, velünk is előfordult már, hogy valahonnan a tudatunk legmélyéről vad, elemi erejű düh tört elő, hogy jelentéktelen ok miatt, sőt anélkül ölni tudtunk volna. Az ősi idők örökségeként sokszor voltunk már bebörtönözve az irracionális gyűlölködés rácsai mögé, ahonnan semmivel sem könnyebb menekülni, mint egy igazi börtönből.

Terry Eagleton: A fenomenológiától a pszichoanalízisig Helikon, Bp. 2000. Izgalmas és polemikus könyv Szili József fordításában az angol irodalomelmélet leghíresebb alakjának, Terry Eagletonnak mára klasszikussá vált Literary Theory című könyve. Nem egy, az irodalom elméleteit egyszerűen ismertető, "elmesélő", unalmas tankönyvről van szó. Eagleton először is nagyon könnyeden és bátran ír a különböző elméletekről, olyan nyelven, melyet bármelyik művelt polgár vagy érdeklődő viszonylag könnyedén megérthet. Olyan könyv, melyben az elvont gondolati rendszerek a mindennapi tapasztalatainkkal kerülnek kapcsolatba azoknak a példáknak a révén, melyekkel a szerző megvilágítja észrevételeit. A kiváló stílusérzéket sem lehet elvenni tőle, könyve végig gördülékeny, szinte olvastatja magát. Mindezek, persze, jól illeszkednek abba a szerzői koncepcióba, mely egy olyan művet akart a kulturális élet piacára dobni, mely érvényre juttatja az elméleti gondolkodás kritikus oldalát, valamint segíti a fogyasztói társadalom manipuláló mechanizmusain való keresztüllátást. Eagleton az elméletben olyan ideológiai fegyvert lát, mely ha mások írják, mi pedig egyszerűen elfogadjuk, akkor a manipuláció szerves része, ugyanakkor ha ismerősek vagyunk vele, akkor segít a minket körülvevő, gyakran természetesnek vett, a kapitalista társadalom lényegi részét alkotó befolyásoló, nevelő rendszerek kikezdésében. Más szóval az elméletnek alapvető szerepe van abban, hogy ne váljunk a nagy termelőfogyasztó gépezet tudatlan és kihasznált alkatrészeivé. Eagleton könyve - ha olyan kritikai távolságból olvassuk, mint ő olvas másokat - tanulságos, sőt néha kifejezetten szórakoztató olvasmány, a nemzetközi elméleti gondolkodásnak pedig kétségtelenül egyik referenciaértékű alapszövege.133 Tokaj a világirodalomban Tanulmányok és művek Felsőmagyarország, Miskolc 2000. A kötet azon szépirodalmi írások gyűjteményét nyújtja, amelyek Tokajt, s a tokajit ismertetik, hírelik. Egyedülálló újdonsága az egyes nemzeti irodalmak kiváló szakértőinek tanulmányai, esszéi, amelyekben feldolgozzák a tokaji világirodalmi karrierjének egy-egy fontosabb vonatkozásait. A kötetben ismert és (számunkra) ismeretlen külhoni nagyságok írnak a hegyről és a borról. A szép kivitelű könyvet rajzok és metszetek díszítik. Igazi ajándékozásra való könyv! Vita Zsigmond: Erdélyi sétáló Szerkesztette: Kozma Mária (Bibliotheca Transsylvanica) Pallas-Akadémia, Harghita 2000. erdélyi utazók (Kőrösi Csoma Sándor, Zeyk János, Benkő Ferenc); magyar hírességek utazásai Erdélyben (Móricz Zsigmond, Liszt Ferenc, Jókai Mór); a 18-19. századi Nagyenyed és Borszék leírása; az erdélyi bortermelés története és a többi

Vita Zsigmond, az 1997-ben elhunyt kitűnő irodalomés művelődéstörténész gazdag hagyatékából állt össze ez a kötet, amely a 18-19. századi Erdély művelődési életéről szólnak. A széles és színes tematika összetevőinek - neves 133

Kalmár György ajánlata

144

tanulmány - közös vonása az utazás és az erdélyi táj, amelyet a "sétáló" bebarangolhat, nemcsak

térben, hanem időben is, miközben bepillant ebbe a sajátságos erdélyi szellemtörténetbe.

Drogcsapda Szerkesztette: Szomor Katalin Paginarum, Bp. 2000. A könyv szerzői több év óta nemzetközi tapasztalatok birtokában is hivatásszerűen végeznek munkát a hazai drogmegelőzési programok készítésében. A könyv kifejezett célja és ennek megfelelő megírási módja is, hogy a családok, a drog által veszélyeztetettek környezete számára olyan hathatós segítséget adjon, amely az egyébként titkolt fogyasztás időbeni felismerésére és a felismerést követően a további káros folyamatok megállítására cselekvési programot, a lehetséges megoldásokhoz hozzájárulást adjanak. Popper Péter: Színes pokol Saxum, Bp. 2000. A Saxum Kiadó tavaly óta Popper Péter szerkesztésében egy új sorozatot indított el: "Az élet dolgai" címmel. A sorozat célja, hogy pszichológiai tárgyú témákat közérthetően, tömören és olvasmányosan tárjon a laikus olvasók elé. A legújabb kötetükről az alábbiakat közli a kiadó: Ez a kötet a színészről, a színészetről, a színész és a "civil" szerelméről, a színházról, mint pszichológiai műhelyről, a komédiásról és a varázslóról, az átváltozások titkáról szól. Olvasmányos, könnyed stílusban megírt művészetpszichológiai dolgozat a színház - nemcsak - elkötelezettjeinek. Ez a tanulmány már korábban többször is megjelent; a 80-as évek egyik sikerkönyvének számított. Bácskai Júlia: Együttélősdi Korona, Bp. 1999. Ez a rutinosan megírt könyv igen olvasmányosan, tréfásan csipkelődve közvetíti a szexuális kultúra bizonyos elemeit az olvasókhoz. Előszavát a népszerű Verebes István írta, s a könyv minden fejezetrésze, alcíme végén ő és még néhányan (pl. Kaló Flórián, Demjén Ferenc, Alföldi Róbert) kommentálják a leírtakat. A könyv fő erénye, hogy tele van érdekes (kicsit pletyka-szerű) történetekkel és Szyksznián Vanda színes rajzaival. Szemlélete liberális és kissé szarkasztikus, játékos felfogást tükröz. A könyv 4 fő részéből az első háromnak címében is a játék dominál: "Játékos társaink", "Társ és játék", "Társas játék". A negyedik rész címe: "Megtörténetek" - ami a könyv címével együtt a játékos szóötletek kedvelésére utal. Az első részben ilyen alcímeket találunk például: "A nős szerető", "Szexo Mortale", "Hétfejű sárkány, melynek neve: féltékenység", vagy "Magamnak szültem - anyák apa nélkül". A második rész néhány érdekesebb alcíme: "A szex és a szavak", "Leszbosz", "ORRgazmus", "Lefeküdtem a férjeddel" és "Ha a paplan mesélni tudna". A harmadik rész ugyancsak fontos pszichoszexuális témákat vet fel; például: "A szerelem áldozatai", "Szomorú szex" vagy "Önbeteljesítő jóslat". S itt van egy "Szexterápia" c. rész, amely három esetet mutat be, akikkel a szerző foglalkozott (de félig sikertelenül). A negyedik részben is érdekes történeteket olvashatunk például az első szerelemről vagy a nagy korkülönbségről.134 Füst Milán: A feleségem története - Störr kapitány feljegyzései Fekete Sas, Bp. 2000. de az irodalmi életre a kisugárzása számos helyen kimutatható, s a következő periódus alkotóinak méltán az egyik példaképe lett. Prózáját nehezen lehet másokhoz hasonlítani; van, aki úgy jellemzi, hogy Kafka és Musil között helyezkedik el. Füst Milán remekműve egy látszólag szokványos féltékenységi történet mennyei magasságait és pokoli mélységeit mutatja be. 1942-ben, a megjelenésekor szinte visszhangtalan írásmű az

Füst Milán irodalmunk egyik legérdekesebb, legtitokzatosabb egyénisége, alakja köré már életében is sok legenda szövődött. 1888-ban született, polgári családban. Nagy műveltsége műveiből is kisugárzik. Visszavonultan, csak a művészetek és gondolatok világában élt. Évekig képes volt írásait finomítani, átírni, egyes részeket újrafogalmazni; de ha továbbra is elégedetlen maradt, akkor pedig nem sajnálta ezeket az írásait megsemmisíteni. Életében olvasótábora kicsi volt, 134

Dr. Szilágyi Vilmos ajánlata (Magyar Szexológiai Szemle, 2000/2.)

145

1957-es kiadást követően indult hódító útjára, miután 1958-ban franciául is megjelent, előterjesztették Nobel-díjra, s számtalan nyelvre

lefordították. A közeljövőben film is készül a könyvből; rendezője Enyedi Ildikó lesz.

Somogyi Ferenc - Szemerédy Zsolt: Nagyvárosi árnyak Riportkötet a hajléktalanokról Egyház Alapítvány, Db. 2000. A rendszerváltás eufóriás hangulatát hamar felváltotta a döbbenet, a kétségbeesés, a napi megélhetésért folytatott egyre kilátástalanabb harc. A vadkapitalizmus honi megjelenésével társadalmi rétegek hétköznapjai váltak küszködéssé. Kilyukadt a szociális háló, s az egymást követő kormányok igyekezete ellenére sem sikerült „megfoltozni”. Társadalmi rétegek csúsztak a szegénység felé. Hiába az ágálás, az egyre több munka vállalása, a pluszmunkákból szerzett jövedelmek sem elegendőek az előbbre jutáshoz. A vegetáláshoz elég. Ők még szerencséseknek mondhatják magukat, hiszen van munkájuk, megélhetésükhöz elegendő fizetésük. Sokak azonban reménytelenül lemaradtak, utcára kerültek, elvesztették munkahelyüket, objektív vagy saját hibák áldozataként hajléktalan sorba süllyedtek. Nem mintha korábban nem létezett volna hajléktalanság, de akkor lehetőségük volt a fedél alá kerülésre, a munkásszállók és egyéb hasonló ideiglenes hajlékok

mentették helyzetüket. A gyökeres gazdaságipolitikai változás felszámolta a menedéket nyújtó lehetőségeket, így maradt az utca. A kilencvenes évek elejének Magyarországa kényszerűen döbbent rá, hogy a hajléktalanok tízezrei lepték el a lépcsőházakat, aluljárókat, vasútállomásokat. Sebtében szükségeltetett hajléktalan gondozó hálózat szervezése, mely csak az évtized végére állt össze rendszerré, országot átfogó hálózattá. Debrecenben ezerre tehető a fedél nélkül maradtak száma. Ez természetesen csak hozzávetőleges adat. Óvatos becslések szerint is többen tengődnek az utcán. A könyv első része a debreceni hajléktalanok életéről, az ellátásukra létrejött, szakosodott szervezetekről szól. A kötetben megszólalnak a rászorultak, az értük tevők, illetve a város és az állam hajléktalanokkal foglalkozó szakemberei. A könyvet nemzetközi kitekintés, szakirodalom ajánló és sok fényképes illusztráció teszi teljessé.

Dr. Csohány János: Kirándulás a debreceni múltba Szenci Molnár Társaság, Bp. 2000. Régi emberek, régi sorsok alcímmel jelent meg Csohány új kötete, amellyel képzeletbeli kirándulásra invitálja olvasóit. Sajátos útikönyv ez, hiszen a gazdag levéltári anyagból válogatott, rövid terjedelmű közlemények, valamint a hozzájuk szorosan kapcsolódó, alapos és árnyalt keletkezéstörténeti rajzok egy igazán sűrű atmoszférájú világot elevenítenek meg. A fóliánsok rejtette történetek közül javarészt azok kerültek a kötetbe, amelyek a kollégiumi diákok változatos, de nem mindig zavartalan életéről, a városi hétköznapokba való bekapcsolódásáról, a debreceni polgárok segítőkészségéről, a jogtalanul vagy természettől fogva elviselt gyötrelmeiről, szánandó tetteiről vagy éppen nemes magaviseletéről adnak hírt. Ma már csak a homályos eredetű utcanévtáblák, több száz éves falak figyelmeztetnek bennünket a jelen lévő múltra, arra a másik Debrecenre, ahol nemcsak hírnevet szerző értelmiségiek, alkotó és érző deákok, hanem húsvér városépítő polgárok éltek igénnyel, hittel és folytonos törekvéssel. Ebbe a másik világba kalauzolja el olvasóit a szerző, világossá téve azt, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni a hajszolt hétköznapokon, hogy a múlt, ha halkan is, de mindig ott lélegzik a jelenben.135 Kathleen Keating: A szeretetgyógyászat kiskönyve Mimi Noland rajzaival Új Paradigma, Bp. 1997. A mű az Ölelések kiskönyvének és Az ölelésgyógyászat kiskönyvének a folytatása. Mindegyik "kiskönyv " Tandori Dezső szellemes, szójátékos fordításában jelent meg magyarul. Akár a sárkány: a szeretet bűvös paradoxon. Olykor tüzes. Máskor gyengéd. Mindig titokzatos. A szeretetgyógyászat: alkalom egymás gyarapítására és gyógyítására. Megoszthatjuk kollégákkal, jóbarátokkal, szeretőkkel, a családdal, a gyerekekkel és bárkivel, aki átsuhan szíveden-lelkeden, akármilyen kedves kapcsolatban. A szeretet mindenütt-jelenvaló látomásokhoz és válaszokhoz, együttérzéshez és együttműködéshez vezérel bennünket. 135

Keczán Mariann ajánlása

146

A szerző írja: "Mert apám szemében a szomorúság és anyám szívében a riadalom mindig is gyászosan nyomasztó terhem maradt, és mert olyan világban élek, ahol a tört szívek élei gyilkos fegyverekké válnak, a düh, a kétségbeesés s az erőszak eszközeivé, életemnek mindig is felszabadító utazásnak kell lennie, a magam és mások számára is fájdalomenyhítőnek és reményhozónak. A szeretet kegyelme által megtanultam, hogyan őrizzem meg a szenvedély frissességét és vágyakozó lelkem elevenségét. Eljutottam a megnyugtató bölcsességig, hogy élni: romlás és javítás. Mivel mindkettőt belülről éltem és élem meg, ezt az ösvényt választottam: lennék gyógyító, egy kicsit költő, tört szívek enyhítgetője - egyetemes szeretetközvetítő. Kérek mindenkit, csatlakozzék hozzám. Nincs más lehetősége a túlélésnek e világon." Ehhez, a szerző utolsó mondatához még csak a kiadó mottóját fűznénk hozzá: "A világ olyan lesz holnap, amiként gondolkodunk ma."

Lengyel László, Várszegi Asztrik: Beszélgetőkönyvecske Párbeszéd életről, halálról, emberről és Istenről, földi és égi világról Helikon, Bp. 1999. "Katolikus püspök, szerzetes és szabadgondolkodó értelmiségi Magyarországon nem folytatott még párbeszédet... Ez a kicsiny beszélgetőkönyvecske talán egy botrány utolsó és a megértő kézfogás első jele. A pannonhalmi bencés főapát elfogulatlanul és címét, rangját feledve, egyszerű emberként beszélgetetett, miként én is azon igyekeztem, hogy előítéleteimet, beidegződéseimet kizárjam ebből a beszélgetésből. Egyikünk se érezte annak szükségességét, hogy a másikat kioktassa, megtérítse. Megérteni akartuk egymás szempontjait, rezdüléseit itt az ezredfordulón. Beszélgetésünk újra meg újra élethelyzeteket, erkölcsi próbákat érintett - voltak-e, vannak-e és főként lesznek-e eligazító, betartható regulák?"136 Mircea Eliade: Samanizmus Osiris, Bp. 2000. az óceániai samanizmust, a sámánszimbolikát, a kapcsolódó mítoszokat és rítusokat. A magyar olvasó gyakran találkozhat ismerős motívumokkal, hiszen a mi sámánunk, a táltos alakja és szimbolikája sokáig elevenen élt a néphagyományban. A kötetet Hoppál Mihály utószava zárja, melyben összefoglalja az 1968-as kiadás megjelenése óta eltelt időszak kutatási eredményeit.

Sámánok - különféle neveken, de hasonló jellemzőkkel és szerepben - a világ szinte minden archaikus és „primitív” kultúrájában léteztek, és léteznek sokfelé ma is. A kérdés szakirodalma régóta hatalmas, de Eliade volt az első, aki ezt az igen összetett jelenséget egységes egészként kezelte és az általános vallástörténet keretei közé illesztette. Bemutatja a sámánná válás lépcsőfokait, a különféle beavatásokat és technikákat, a szibériai, az indoeurópai, az észak- és dél-amerikai, az indonéz, Oliviero Toscani: Reklám, te mosolygó hulla Park, Bp. 1999.

végérvényesen a múlté. Olyanok kellenek, amelyek gondolatokat ébresztenek, vitára késztetnek, felkavarják a reklámvilág állóvizét. Mai korunk égető kérdéseire irányítják a figyelmet, kíméletlenül és kendőzetlenül.

A Benetton művészeti vezetője és reklámfotósa sok botrányt kavaró reklámhadjárat szellemi atyja ebben a könyvében válaszol az őt ért kritikákra, és kifejti nézeteit a reklám céljáról. Szerinte a „rózsaszín”, szexi és bugyuta tucatreklámok kora

Könyvkiadók címei: Magyar Könyvklub Budapest,I. ker., Márvány u. 17. Postacím: Budapest, 1546. 136

Lengyel László ajánlása

147

Osiris Könyvkiadó 1053 Budapest,V. ker., Veres Pélné u.4-6. Új Paradigma Kiadó 2001 Szentendre, Pf.323. Park Kiadó 1386 Budapest 62.Pf. 912. Tericum Kiadó 1277 Budapest Pf. 39. Édesvíz Kiadó 1539 Budapest 114. Pf. 664. A Szociális szakképzés könyvtára sorozat kiadója: Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület ELTE Szociológiai Intézet, Budapest, Múzeum krt. 4/C. 1088

Leszek Kolakowski: Újabb kis előadások nagy kérdésekről Európa, Bp. 2000. A lengyel származású oxfordi filozófust meghívta a varsói televízió, ahol a közérthetőséget és a tudós elmélyültséget kivételes invencióval párosítva, kis előadásokat tartott a mai embert foglalkoztató néhány nagy kérdésről. A népszerű sorozat anyaga magyarul is megjelent, sőt a tévésorozat néhány adását sugározta a Duna Televízió is. Most elkészült a Kis előadások - nagy kérdésekről folytatása, amelyben a szerző fejtegetéseiben saját kérdéseink megválaszolásához szelíd szóval, világos okfejtéssel ad segítséget. Az abszolútumot, az Istent vagy az igazságot keresővel tudatja, ne adja fel, ha a megismerés határaiba ütközik. A végső kérdésekre nehezen adhatók válaszok, de ez még nem jelenti azt, hogy ne léteznének válaszok. A keresés és emberi mivoltunk megértése folyamat, amelynek sosincs vége. Hasznos könyvecske Kolakowski legújabb kötete, megbolygatja a bennünk rejlő erkölcsi ént, csiszolja, ápolja azt. Istenről és a létezés öröméről, a természet iránti tiszteletről, a babona hasznáról, a nevetésről, a szentekről, a terrorizmus kétértelműségéről és erkölcsi igazolásáról, a szexuális tabuk emberformáló hatásáról, az ifjúság társadalmi hajtóerejéről, a semmittevésről, a lelkiismeret parancsairól, a jóról és az igazról, a halálbüntetés melletti és elleni érvekről, a nemzeti sztereotípiákról, a gyötrelmekről szólnak könnyen emészthető kis előadásai.137 Stephen Jay Gould: Az elméricskélt ember Typotex, Bp. 1999. hogyan vezet egyenes út a fejek, ill. testek méricskélésétől a tendenciózusan összeállított IQteszteken keresztül egyrészt a nyilvánvaló hamisításokhoz, másrészt a hírhedt „fajnemesítő” elméletekhez. Gould könyve egyike azoknak a tárgyilagos, bár szenvedélyes könyveknek, amelyek mellett egyetlen gondolkodó ember sem mehet el.

A könyv szerzője anyai ágon magyar származású, eredetileg biológus. Úgy érezte, hogy hozzá kell szólnia az USA-ban és Nyugat-Európában több mint egy évszázada dúló örökléstani vitákhoz. Fellépett az ember „elméricskélése” ellen, rámutatva a különféle áltudományos tesztek és mérések alapvető módszertani hibáira. Megmutatja, Popper Péter: Fáj-e meghalni? Saxum, Bp. 1999.

137

Biró Csongor ajánlata

148

A könyv a halálról, a halálfélelemről, a test és a lélek viszonyáról, az öngyilkosságról, az erkölcsi világrendről, a haldoklásról és a gyászról szól. Válaszolni próbál olyan kérdésekre, hogy mit tegyünk a halálfélelemmel, miben érdemes hinnünk, és mi az a kevés, amit az "ismeretlen birodalomról" tudhatunk. Popper Péter: Felnőttnek lenni... Saxum, Bp. 2000. Mindenki felnőtt-e, aki testileg nagyra nőtt, sok évet tudhat maga mögött és állampolgári jogai vannak? Hátha csak egy felnőtt méretű cipőben-jelmezben botladozó gyerek? Mit jelent felnőttnek lenni gondolkodásunkban, kapcsolatainkban, szexuális fantáziánkban és az ágyban? S érdemes-e teljesen felnőni? Az ifjúság és vénség közötti évtizedekről töpreng és vitatkozik a szerző.

Jean-Paul Changeux - Paul Ricoeur: A természet és a szabályok Osiris, Bp. 2000. kapcsolatos filozófiai kételyeket. A két méltó vitapartner felveti azt is, milyen szerepe van a vallásnak az emberi élet irányításában, hogyan tudnak a vallások orientációt nyújtani a természettudományok diadalmenete közepette. Mi magyarázza az ember pusztító tendenciáit, hogyan lehetne megmagyarázni a "gonoszt"? Tehetetlen-e vele szemben a tudomány, az erkölcs és a hit világa? A könyvben a természettudományos, a filozófiai és a vallási érdeklődésű olvasó egyaránt sok új tényt és szempontot talál.

A könyv különleges intellektuális élményt nyújt. A kiváló idegtudós és a nagyszerű filozófus és irodalmár vitatkoznak az emberi természet megismerhetőségéről és természeti voltáról. Két felkészült ember vitázik itt, aki nemcsak a másik érveit figyeli, hanem az általa felvonultatott tényanyaggal is tisztában van. Az olvasó megismeri az idegrendszer kutatásának a magasabb értelmi működésekre és az embert irányító tényezőkre, az erkölcs természeti alapjaira vonatkozó újabb eredményeit, s ugyanakkor az ezek értelmezésével Carl Sagan: Korok és démonok Typotex, Bp. 1999.

Lehetséges, hogy megint a babona és az irracionalitás sötét korának küszöbén állunk? A világhírű természettudós ebben a felkavaró könyvében meggyőző érvekkel bizonyítja, milyen nagy szükség van a természettudományos gondolkodásra ahhoz, hogy biztosíthassuk a demokratikus intézményeink és a technikai civilizáció fennmaradását. Megmagyarázza, mennyire alaptalan az a vád, hogy a természettudomány ellentétben áll a spiritualitással, és miért nem igaz, hogy csupán egyike a különféle lehetséges „hiteknek”. Olyan szellemi „rászedés-gátló segélycsomaggal” szereli fel az olvasót, amely elősegíti a tisztánlátást a politikai, társadalmi, vallási kérdésekben is. Előző könyvei közül a legnagyobb sikert Az éden sárkányainak köszönheti. Magyarországon az 1990-es megjelenése után többször is kiadták. Ebben a művében az emberi intelligencia evolúciójáról, az emberi kultúráról fejti ki véleményét. Réső Ensel Sándor: Magyarországi népszokások Osiris, Bp. 2000. magyar néphitet illetően. Válogatását korabeli folyóiratokból, tudományos gyűjteményekből állította össze. A korabeli felfogással összhangban őt is elsősorban a magyar falusi népélet színes, látványos mozzanatai (lakodalom, temetés, keresztelés, bírófogadás, farsangolás és hasonlók) érdekelték, de figyelt a magyarországi németek, szerbek, románok szokásaira is. A kötet a múlt századi kiadás illusztrációit is tartalmazza.

Réső Ensel Sándor ügyvéd, jogtudományokkal foglalkozó író volt, aki nagy szenvedéllyel gyűjtötte a magyar népszokásokat is. Az 1860-as években a Nefelejcs c. folyóiratban közölt számos szokásleírást, nem elégedett meg azonban ennyivel, s az 1866-ban megjelent könyvének előszavában jelezte is, hogy a népszokásoknak olyan gyűjteményét kívánta összeállítani, mint amilyen Ipolyi Arnold 1854-es Magyar mythologiaja volt a Anthony Giddens: Elszabadult világ Hogyan alakítja át életünket a globalizáció

149

Perfekt, Bp. 2000. A szerző a kortárs brit szociológia legismertebb alakja, a London School of Economics rektora, Tony Blair miniszterelnök tanácsadója. A társadalomtudós új könyve a globális változásról, és ennek életünk minden jelenségére gyakorolt hatásáról szól. Giddens ezeket a változásokat öt fejezetben tárgyalja: Globalizáció, Kockázat, Hagyomány, Család, Demokrácia. A szerző előző könyve, A harmadik út nagy hatást gyakorolt és sok vitát váltott ki megjelenésekor. Ez a munkája is hasonló fogadtatásra számíthat. A harmadik út egyébként tavaly magyarul is megjelent, amelyben a szerző a szociáldemokrácia megújulását, az ökológiai modernizációt, a kozmopolita nemzetfelfogást és a demokratikus családmodellt értelmezi. Émile Durkheim: Az öngyilkosság Osiris, Bp. 2000. tisztázottabb fogalmak (pl. anómiaelméletek) jelentős részét az ő koncepciójából fejlesztették ki. A könyv nagy jelentőségű szociológiatörténeti szempontból, kezdő és képzett szociológusok ma is sokat meríthetnek gondolataiból. Nagy jelentőségű munkáról van szó multidiszciplináris szempontból is, hiszen nemcsak a szociológusok tartják alapműnek Durkheim könyvét, hanem számos tudomány területén is. Ahogy Cseh-Szombathy László fogalmaz a kötethez írott előszavában: vannak újabb, modernebb könyveink erről a jelenségről, de kérdés, hogy valaha is írnak-e még a műnél időtállóbbat.

Durkheim munkája a szociológiai irodalom immár klasszikus alkotása, s bár megjelenése óta (1897) eltelt egy évszázad alatt nagyot fejlődött a szociológia módszertana, Az öngyilkosság ma is időszerű, ma is hat: nem véletlenül hivatkoznak a legmodernebb módszertani könyvek Durkheimre, és a könyvéből átvett részeken mutatják be a követendő módszerességet. A problémát Durkheim látta meg és rendszerezte elsőként; vizsgálatának módszeres végigvezetése máig példaszerű. A multivariáns analízis alkalmazása, az elméleti felkészültséggel és sok dimenzióból való vizsgálódás módszertani technikája ehhez a munkához fűződik. A ma alkalmazott világosabb, Marcel Frydman: Televízió és agresszió Pont, Bp. 1999.

"Boldog karácsonyt, te mocskos állat" - üvölti a megcsalt férj és hangját géppisztolysorozat követi. Ez csak az egyik csúcspoén a Reszkessetek betörők c. öt-hat évvel ezelőtt, kifejezetten családi filmnek készült produkcióból, amely célja, hogy gyerekek és szülők minél tartalmasabban töltsék a szeretet ünnepét. Ebből is látszik, hogy a film- és tévénézők ingerküszöbe bizony elég magas lett napjainkban. A kereskedelmi televíziózás rohamos térhódítása tovább edzette a nézőket, de azért az emberek egy csoportja - különösen szülők és pedagógusok nem tud igazán beletörődni a képernyőről nap mint nap zabolálatlanul hömpölygő agresszióba. Ezen könyv nem cenzúráért és a valóság retusálásáért kiált, hanem más módon veszi fel a küzdelmet a romboló hatású erőszak-ábrázolással. "Erőszakos világban élünk, és nem kérhetjük az újságírótól, hogy igyekezzen elkerülni vagy cenzúrázni a képernyőn feltűnő drámai alkotásokat, mikor pontosan az a dolga, hogy hiteles valóságról informálja a közönséget. Ha helytelenítjük is az erőszak túlzott jelenlétét számos tévés adásban, az a véleményünk, hogy célszerűbb preventív módon cselekedni, azaz a nézőt gyermekkorától kezdve képezni." Marcel Frydman egy belgiumi egyetem szociálpszichológia professzoraként kidolgozott egy iskolai médiaprogramot. Kiindulópontja, hogy a média politikai, gazdasági és személyes érdekek függvényében mutatja a valóságot, amelyeket meg kell tanulni felismerni. Ehhez viszont nélkülözhetetlen a kritikai szellem kifejlesztése, az egyén emancipációja, és autonóm személyiséggé válása. "Ha egy óceán partján kell élnünk, jobban tesszük, ha megtanítjuk gyermekeinket úszni, mintha falat építünk az óceán köré" - mondják az iskolai médiaprogram kidolgozói. Álláspontjuk minőségileg különbözik a csupán az erőszak visszaszorítását célzó fontos, de eredményességében kétséges törekvések képviselőitől.138 Christophe André: A félénkség Osiris, Bp. 2000. Mindnyájan ismerjük azt a helyzetet, amikor inunkba száll a bátorságunk, mikor ki kellene menni szavalni az osztály elé, szívességet kell kérnünk barátunktól és így tovább. Ez a könyv a hétköznapi félénkséget a mai

138

Tóth Klára ajánlása

150

személyiséglélektan és szociálpszichológia kutatásainak kereteiben helyezi el. Megmutatja, hogy mikor hasznos a félénkség, s rávezet arra is, hogyan lehet leküzdeni, ha súlyos esetben már bántó akadályt jelent. Madonna Kolbenschlag: Búcsúcsók Csipkerózsikának Csokonai, Db. 1999. Ha sematikusan akarunk fogalmazni, mondhatjuk azt is, hogy ez a könyv a nők helyzetét, szerepét és lehetőségeit vizsgálja a társadalomban hat klasszikus mesén - mítoszon? legendán? - keresztül. Mondhatjuk, de ezzel összegzés helyett inkább csak kérdéseket vetünk fel: miért és hogyan lehet meséken keresztül a társadalommal foglalkozni? S ha egy mű ezt teszi, akkor milyen tudományterülethez tartozik (ha tudomány egyáltalán)? És miféle nők helyzetét tanulmányozza miféle társadalomban? És miért? E kérdések némelyikére kézenfekvő, tényszerű válasz kínálkozik. Madonna Kolbenschlag könyve 1978-ban íródott, szerzője az irodalomtudomány és a klinikai pszichológia doktora, a nőtudományok adjunktusa, a 80-as években a Woodstocki Teológiai Központ oktatója, aki különböző nemzetközi fórumokon kutatóként és gyakorlatban is aktívan foglalkozik a nők helyzetével. A könyvben Csipkerózsika, Hófehérke, Hamupipőke, (a nálunk kevésbé ismert) Aranyfürtöcske, valamint a Békakirályfi legendáin keresztül olyan klasszikus kérdések kerülnek napirendre, mint a nők családban betöltött szerepe, a nők és a munka és az azonos és ellentétes neműek közötti kapcsolatok sematikussága. Kolbenschlag számára e problematika gyakorlatilag egyetlen pontban gyökerezik: a nők nagy része képtelen az autonómiára, azaz arra, hogy független és önálló, érett, teljes személyiségként funkcionáljon, akár pszichológiai, akár társadalmi értelemben. Egy önállótlan személyiség pedig képtelen arra, hogy teljes értékű emberi kapcsolatokat alakítson ki. E jelenség okait a szerző olyan archetipikus történetekből, mítoszokból vezeti le, melyek észrevétlenül vannak jelen mindennapjainkban, s befolyásolják a nők szerepéről alkotott elképzeléseinket. Ilyen például a (17 éves) Csipkerózsikáé: az örök várakozás a mesebeli hercegre tetszhalott állapotba ringatja a nőt, miközben élete elsuhan mellette, hiszen gyermekkorától kezdve arra kondicionálja környezete, hogy passzív legyen, és az egyetlen igazi kudarcnak azt tekintse, ha a herceg nem jön el. Az ilyen és ehhez hasonló sémák interiorizálódva meghatározzák a nők önmagukról alkotott képét. Mese, mítosz, legenda, Bruno Bettelheim meseelemzései, feminista szépirodalom és irodalomkritika, pszichológiai és szociológiai tanulmányok, Kierkegaard filozófiája, Paul Tillich kortárs teológus gondolatai és nem utolsósorban személyes tapasztalatok - mind-mind szerves részét képezik a könyv gondolati egészének. Ez az a meghatározhatatlan és meghatározhatatlanul sokoldalú valami, amit interdiszciplinárisnak szokás nevezni ez esetben a szó legjobb értelmében. Ez a könyv éppúgy értelmezhető társadalomtudományi tanulmányként, mint egyedülálló, önállóságát felvállaló nő rendkívül személyes hangvételű vallomásaként és megváltástörténeteként.139 Allan and Barbara Pease: Miért nem képesek többfelé figyelni a férfiak, és miért nem tudnak eligazodni a térképen a nők? Saxum, Bp. 2000. Az ausztrál szerzőpáros ismeretterjesztő könyve a férfi és női gondolkodás és viselkedés különbözőségéről szól, azzal a céllal, hogy segítse a nemek közötti megértést. A könnyed és humoros stílusban íródott mű leegyszerűsített, sarkított megállapításaival valószínűleg meghökkentő, vitát provokáló. Az olvasó rengeteget megtudhat a másik nemről, legalább ugyanennyit önmagáról, valamint arról, hogyan teheti jobbá kapcsolatát. Nem kell mindent komolyan venni, de többségben vannak a megszívlelendő állítások a könyvben. Egy a lényeg: jó szórakozást nyújt ez a könyv. Lovik Károly: Egy elkésett lovag Noran, Bp. 1999. Lovik Károly, a századfordulón élt író, újságíró, valamint Európa-szerte ismert lótenyésztő Egy elkésett lovag című kötete az elmúlt év könyvkiadásának egyik érdekessége. A könyv a Noran kiadó "Ködlovagok"-sorozatának harmadik darabja (Cholnoky László és Nagy Endre válogatott novellái után). A "Ködlovagok"-könyvek annak a folyamatnak apró, ám korántsem jelentéktelen állomásai, amely során - az 1980-as évek közepétől kezdve - a magyar századforduló több, korábban kevésbé előtérben lévő szerzői életműve ismét reflektorfénybe kerülhet. Az újrakiadásokat az is motiválja, hogy az ezredforduló magyar prózája számára a kor novellisztikája fontos hagyomány.

139

Reichmann Angelika ajánlása

151

Az Egy elkésett lovag legújabb kiadás a Bevezetéssel és az Epilógussal együtt 13 írást tartalmaz, amelyek lazán kapcsolódnak egymáshoz, így novellaciklust alkotnak, esetleg olyan regényt, melynek fejezetei részben felcserélhetők. Ahogy a kötet elbeszélője mondja: "Önálló mesék ezek, de összességükben mégis egy szerencsétlen ember életének sajátságos regényét adják. A novellákat elsősorban a főhős (Miklós) személye és a köré szövődő tragikus szerelmek hálója köti össze. Az elkésett lovag szerelmeinek tragikusságát elbizonytalanítja, hogy Miklós szinte minden novellában-fejezetben találkozik az egész életét meghatározó nagy szerelemmel, amely mindig más hölgyhöz fűzi. Temetésére természetesen végül csak az a nő jön el, aki egész életében gyűlölte. Lovik történeteinek főszereplője - Krúdy Szinbádjához és Kosztolányi Esti Kornéljához hasonlóan - folyton úton van; Argentínától Sziléziáig egzotikusabbnál egzotikusabb helyeken bonyolítja szerelmi kalandjait. Az Egy éj Velencében című novella olvasásakor az emblematikus helyszín miatt számos magyar és világirodalmi szöveggel vonható párhuzam. (Kemény Zsigmond: A szív örvényeitől Asbóth János: Álmok álmodóján át akár a jól ismert Thomas Mann: Halál Velencében-ig)140

Heinrich Böll: Doktor Murke összegyűjtött hallgatásai elbeszélések, szatírák Magyar Könyvklub, Bp. 2000. gazdasági csoda. Böll novellái egyre ironikusabbak lesznek. Böll nem kedveli az újgazdagok világát, a hamar felejtőkét, a köpönyegforgatókét, a nácikból nácikra vadászókká átvedlettek világát. Írónk egyszóval, nagyon nem kedveli a hazugságot. Ezért gyűjti össze kötetünk címadó novellájának szereplője, doktor Murke, az író alteregója, az egyik nagy rádióadó reményteljes, ifjú és tehetséges szerkesztője a magnószalagokról kivágott hallgatásokat, a csöndet, amely legalább nem hazudik. Ezt a csöndet hallgatja pihenésképpen a gazdagságért, a hírnévért, a sikerért folytatott nagy tülekedésben.

Heinrich Böll (1917 - 1985) a XX. század második felének egyik legkiemelkedőbb, ma már szinte a klasszikusok közé sorolható német írója. Számtalan elbeszélésében és feledhetetlen regényeiben (Biliárd fél tízkor, Csoportkép hölggyel) a II. világháború megrendítő élményét dolgozta fel. A háborúban ő maga megjárta mind a keleti, mind a nyugati frontot. A sorsokat kettétörő háború és a háborút követő káosz életének meghatározó élménye volt, talán ebből fakadnak a témái is. Ezen kötet novellái az ötvenes évek ellentmondásos Németországában játszódnak, amikor a háborús sebek kezdenek begyógyulni, és felvirágzik a német André Gide: Ha el nem hal a mag Magvető, Bp. 2000.

"Minden kornak, miénknek is, megvannak a maga bálványai" - olvasom Gyergyai Albert okos és érzékeny esszéjében, melyet a regényíró Gide-ről írt. S noha Gide, akit egyik legértőbb és "elfogulatlan" honi védője, Németh László sem íróként tartott igazán nagyra, egy időben nálunk is mérföld- és botránykőnek számított, s a magyar írók színe-java igyekezett meghatározni a hozzá fűződő viszonyát, mára bizonyára nem számít első számú "bálványaink" közé.

140

Maksa Gyula ajánlata

152

Gide túl azon a bizonyos "világosságon", amely a sokadrangú kismestereknek is a sajátja a franciáknál, olyan megszállott műgonddal, irodalom iránti bensőséges hevülettel és töretlen tisztelettel, a gondolat születése és szárba szökkenése körüli bábáskodással, nyelvi éberséggel, az alkotáshoz elengedhetetlen "arisztokratikus" előkelőséggel írja "spontánul" felködlő emlékeit, hogy az ember, legalábbis az (újra)olvasás idejére elhiszi, hogy az irodalmat nem lehet, még játékból sem, iroda-lomnak, felesleges fényűzésnek, a "széplelkek" gyógyírjának tekinteni. Gide könyve tartást ad a mesterségét gyakorlónak; hitet kölcsönöz a talmi értékekről és agyafúrt vagy épületes eszmékről papolók ellenében.141 Bächer Iván: Vándorbab Ennivaló történetek Göncöl, Bp. 1999. Krúdy óta a magyar irodalom "evés" toposa egészen különleges jelentésekkel éledt újjá - vagy azt is mondhatnánk: teremtődött meg. Olyan műgonddal, hozzáértéssel, aprólékos odafigyeléssel eladdig senki sem kísérte figyelemmel ezt a témát, mint a századelő e halhatatlan mestere. Méltán gyanakodhatunk is arra, hogy mindez nem a kiszámíthatatlan véletlen műve. Hiszen előbb-utóbb minden Krúdy-hős odakerül a gondosan megterített asztal elé, és akkurátusan, de folyamatosan eszik úgy tíz-húsz oldalon keresztül. Történik mindez pedig valamiféle rituális szertartásosság keretei között, olyanfajta elbeszélői stílussal előadva, amely mint védekező magatartás az alapvető emberi értékek és a világ mint otthon elvesztése élménye ellenében lepleződik le. Az anekdotikus elbeszélői formán kívül azonban például maga az evés rítusa is annak a soha meg nem szűnő emberi vágynak az irányába mutat, amely szerint valahol mégiscsak otthon kellene lenni ebben a világban. Az "étkezés" toposznak ugyanezt a jelentését viszi tovább Bächer Iván könyve is. Apró "egypercesek", időnként rövidebb novella méretű írások egymásra sorjázó hada sugallja a világ leírhatóságának töredékes lehetőségét, és úgy egyáltalán: a világ elmondhatatlanságát, ám egy tematikus szál mégis megteremti a történetek közötti - nem szükségszerű - folytonosságot: ez pedig az étkezés ceremóniája. Az étel elkészítésének és elfogyasztásának a ceremóniája, amely már nem is mint pótcselekvés, hanem sokkal inkább az egyetlen értelmesnek tűnő tett tűnik föl e művekben. Az élet valóságos kerete, az egyetlen otthonteremtő, a létnek pedig időnként értelemlátszatot kölcsönző emberi tevékenység.142

Francois René de Chateaubriand: Síron túli emlékiratok Osiris, Bp. 2000. Emlékeink, sőt élettörténéseink rögzítése nem könnyű feladat. Az alapvető probléma az adekváció és a rekonstrukció mibenlétében áll. Azaz hogy egyfelől emlékeink s a velünk történő események gazdagságának, széttartó mivoltának tudunk-e olyan formát találni, amely nem zárja le, nem gátolja e sokrétűséget, hanem hagyja érvényesülni. Másfelől egy történetet el tudunk-e úgy mesélni, egy emlékképet meg tudunk-e rajzolni oly módon, ahogy az voltaképpen megtörtént vagy belénk vésődött. Minderre az irodalmi s filozófiai hagyomány a memoire műfaját találta legmegfelelőbbnek, s örökítette a mindenkori utódokra. Chateaubriand-nál zavartalanul bomlik ki a gazdag élettörténet a maga medrében haladva, apró, jelentéktelennek tűnő momentumoknak ugyanúgy teret engedve, mint a nagy, sorsfordító eseményeknek. S éppen ez a művének egyik legszimpatikusabb vonása: a szelektálást az olvasóra s az utókorra bízza, ő saját maga, pontosabban emlékező énje nem telepszik rá az elbeszélésre/elbeszélhetőségre, hanem hagyja azt szabadon érvényesülni. Rengeteg, színes emlékképe többek között ezért is tud könyvvé átlényegülni, ezért is képes olvashatóvá szelídülni "egész élete története": a XVI. Lajossal történő versailles-i megismerkedésen, a külügyminiszterségen át, a madame Recamier-val való találkozásig.143 Joseph Heller: A 22-es csapdája Magyar Könyvklub, Bp. 2000. Ez a könyv remekmű, iskolát teremtő, ott van a helye a huszadik század 100 legfontosabb műve közt. Ilyen pokolian agyafúrtnak, őrültnek és kilátástalannak senki nem ábrázolta a közelmúltban elhunyt Helleren kívül a háborút. Ebben az őrült gépezetben mindenki őrültként viselkedik, és ez a normális állapot. Kikerülni belőle lehetetlen, akár őrült vagy, akár normális. Ez a híres 22-es paragrafus csapdája, amely azóta - akár olvasta valaki a regényt, akár nem - beépült a nyelvünkbe, a 22-es csapdája, mint kifejezést mindenki ismeri és használja. Papp 141

Bálint Péter ajánlása Vattamány Gyula ajánlata 143 Valastyán Tamás ajánlása 142

153

Zoltán zseniális fordításában a híres figurák nagyszerű "magyarosított" nevekkel váltak közismertté: Éhenkórász Joe, Félkupica Fehérfőnök és a többiek. Ez a könyv alapmű; világunk abszurditásának legtökéletesebb megfogalmazása. A szerelmes delfin Ókori dekameron Összeállította: Révay József Magyar Könyvklub, Bp. 2000. Egy régi görög író tanúsága szerint minden csodás történetnek (vagyis a novella ősének) az a célja, hogy meglepő csattanójával meghökkentse, s ezzel elszórakoztassa az olvasót. Boccaccio Dekameronja nem volt előzmény nélkül, az "akkor a férj váratlanul hazaérkezik" csattanójú jelenet természetesen már a görög és latin irodalomban is "édesen csiklandozta a hallgató fülét." Ez a kötet klasszikus novellagyűjtemény, amit más műfajok is tarkítanak: anekdota, elmés mondás, szellemes visszavágás, humoreszk, kísértethistória, pikáns erotika, tanulságos példázat. Révay József, a kötet összeállítója "dekameronnak" nevezte el a gyűjteményt, amelyben harmincnál több szerző száznál jóval több írása képviseli az antik szórakoztató irodalom legjavát. A részeg hajó Arthur Rimbaud összes művei Magyar Könyvklub, Bp. 2000. korszakra oszlik, és voltaképpen csak első korszakában volt igazán költő, a szó megszokott értelmében, első korszakában, amikor a vak géniusz, Claudel szavaival, úgy tört napvilágra belőle, mint az átvágott érből a vér." Szerb által említett három korszaka a következők voltak: az elsőben lázadása a konvencionális világ ellen fordul. A költők lételeme a lázadás, de Rimbaud már ilyen fiatalon meglepően "cinikus, hideg és kegyetlen", nem kímél senkit és semmit. A következő korszakában a lázadás már maga a költészet ellen irányul, míg utolsó időszakában saját magát sem kíméli, önmagával is leszámol. Tudjuk, hogy a legutolsó írásait megsemmisítette, majd hazáját 1875-ben elhagyva egzotikus tájakon bolyong. Betegen tér vissza, de 1891-ben Marseilleben meghal. Halála után kezdetét vette a legendája. Némely kritikusa meg is jegyezte, hogy nem volt még a világirodalomban olyan alkotó, mint Rimbaud, hiszen a nagyon rövid pályafutása hosszú évtizedekre meghatározó volt a költőkre, s túlságosan rövid élete annyi ellentmondással, sok homályos és kusza eseménnyel volt teli, ami egy aggkort megélt embernek is "dicsőségére" válna. A legendákat talán leginkább ezeknek az ambivalenciáknak köszönheti, a költőt olvasó közönség meg azóta is megborzad a versekből áradó talentumtól.

Arthur Rimbaud? Elég annyi, hogy ő a Költő, vagyis végtelen. (René Char) Az európai költészetben addig ismeretlen sajgású, mutáló kamaszhang hosszú ideig nem lelt meg nem hamisító kiadásra. Nem véletlen, hogy az Összes műveinek nevezett Rimbaud-hagyaték több mint fél évszázados kallódások, kárára és "javára" elkövetett hamisítások viszontagságai után közvetlenül a második világháború végén jelent meg először Franciaországban is. Magyarországon addigra a századelő nagy magyar költői - Kosztolányi, Babits, Tóth Árpád, Juhász Gyula, majd Szabó Lőrinc, József Attila, Illyés Gyula - már megalapozták az azóta is intenzív Rimbaud-kultuszt. Somlyó György így ír a kötet előszavában: "Rimbaud egész költői hagyatéka - a tizennégy éves korában írt legelső, iskolai dolgozatul szolgáló latin nyelvű hexameteres versétől kezdve - szinte megnevezhetetlen, s így számtalan alakban megnevezett talány." Szerb Antal a költőről a következőket írja: "Költészetének lélektani különössége az, hogy valamennyi művét három év alatt írta, 1870 és 73 között, 16-19 éves korában, azután szakított a költészettel. Némelyek azt mondják, az alkotás nála csak pubertáskori zavar volt és elmúlt a zavaros életkorral együtt. Egy költő, akiből nem maradt fenn más, mint egy csodálatos kamaszkor - kamasz Shakespeare, mondta róla az öreg Victor Hugo. A három alkotó esztendő is három élesen elváló

Heinrich Wölfflin: Művészettörténeti alapfogalmak A stílus fejlődésének problémája az újkori művészetben Magyar Könyvklub, Bp. 2000. Ezt az alapvető kézikönyvet most, harminc évvel első magyar nyelvű kiadása után ismét kézbe veheti a művészetkedvelő magyar olvasóközönség. A kötetben minden művészettörténeti alapfogalmat pontosan, példákkal illusztrálva magyaráz meg a szerző, így nyújtva segítséget az egyes képzőművészeti alkotások

154

elemzéséhez. Megismerkedhetünk a különböző stílusirányzatok, korstílusok jellegzetességeivel, jelentős alkotók sorának műveivel Botticellitől Rubensig, vagy Bruegheltől Holbeinig. A kötet az építészet, a szobrászat és a festészet legjelentősebb alkotóinak műveit elemzi, megmutatva a képzőművészet csodálatos alkotásait, s az örök esztétikum törvényszerűségeit. A könyvet 72 oldal képmelléklet is illusztrálja. Virginia Woolf: Egy jó házból való úrilány Önéletrajzi írások Csokonai, Db. 1999. Virginia Woolf négy, eddig magyar fordításban még nem olvasható önéletrajzi írása jelent meg az elmúlt év végén indult Artemisz Könyvek sorozatban, melynek célja "a társadalmi nemi szerepek kritikai vizsgálata". Ez a könyv több, mint egy angol írónő önéletrajzi írásainak gyűjteménye. A személyes élettörténeteken kívül megtudhatjuk belőle, hogy mi jellemezte a XIX. századbeli angol felső középosztály szellemi és társadalmi elitjének életét; kik voltak a későviktoriánus kori Anglia kiemelkedőbb művészei, gondolkodói; vagy hogy hogyan lázadtak és szabadultak meg később, az 1910-es évektől kezdődően, Bloomsbury társaság tagjai a kor konvencióitól, és indították el azt a folyamatot, melyet ma modernizmusként emlegetünk. És hogyan befolyásolták mindezek a történések Virginia Woolf gyermekkorát, egész életét és világszemléletét. Talán a legfontosabb változás, ami ezeknek a hatásoknak következtében létrejött, a nő társadalmi helyzetének (kezdődő) megváltozása volt. Mivel Woolf apja a viktoriánus értékrend szigorú elkötelezettje volt, ezért a fiatal Virginia a korabeli viselkedési szokásokat már a családon belül elsajátította. Nehéz ma elképzelni, hogy a nők ekkoriban kénytelenek voltak megfelelni azoknak a konvencionális szabályoknak, amelyek hozzátartoztak a "háziangyal" szerepéhez. Mindez abból állt, "hogyan kell kitölteni a teát, odaadni nekik a tejszínhabos szamócát, s odaadóan, tiszteletteljesen hallgatni bölcsességüket". Nem meglepő, hogy a modern szellemiségű fiatalok - úgy a férfiak, mint a nők - szabadulni akartak ezektől a gátaktól-gátlásoktól, és az az életvitel, amelyet akkoriban nagy felháborodással "bohémnak" vagy erkölcstelennek neveztek, ma már mindenki számára az alapvető szabadságjogok elengedhetetlen részeivé váltak. Az írások személyes és érzékeny hangvétele, humora, Wolfra jellemző gazdag képvilága és szimbolikája nemcsak azoknak nyújt élményt, akik kellemes időtöltésre vágynak, hanem azoknak is, akik szeretnék jobban átérezni-megérteni ennek a fontos modernista írónőnek a regényvilágát. Az olvasást és tájékozódást a fordító Séllei Nóra sokoldalú és információkkal teli bevezető tanulmánya, életrajzi kronológia, névjegyzék, családfa, Woolf-bibliográfia és lábjegyzetek teszik még könnyebbé és emlékezetesebbé.144

László Ervin: Izgalmas idők Felelősségteljes élet az új évezredben Magyar Könyvklub, Bp. 1999. alakítható. A fatalista elképzelésekkel szemben igenis az emberiségtől függ, hogy lesz-e és milyen lesz a harmadik évezred. Fáradhatatlanul szervez, győz meg befolyásos embereket a célnak; írja tanulmányait és tanítja a jövőre a ma emberét. Számtalan érdekes, elgondolkodtató és felkavaró adattal, ténnyel megismerkedhetünk ebből a könyvből. A mi szép kis világunkban úgy gondoljuk, minden jól ki van találva, hogy nem lehet semmi baj, mert a fejlődés mindenre ad megoldást, előbb-utóbb minden probléma megoldódik egyszer, nekünk nem kell különösebben aggódnunk, hiszen a sorsdöntő kérdésekre az okos politikusok és a zseniális tudósok keresik és meg is találják a válaszokat... A naivság hályogát szakítja

A Budapest Klub alapítója, László Ervin, korunk egyik legkiválóbb gondolkodója és tudósa. Számos tisztsége közül a legfontosabbak: jelenleg a Budapest Klub Alapítványának (Magyarország) és a nemzetközi Budapest Klubnak (Egyesült Királyság) az elnöke; az Általános Evolúciókutató Csoport alapítója, a Párizsi Tudományközi Egyetem (UIP) ügyvivője; az UNESCO főigazgatójának és a Nemzetközi Yehudi Menuhin Alapítványnak a tanácsadója; a Művészeti és Tudományos Világakadémia, a Nemzetközi Medici Akadémia és a Nemzetközi Tudományfilozófiai Akadémia tanácsosa. Az 1960-as évektől (a Római Klub alapítása) elkötelezetten hirdeti és vallja, hogy a jövőkép 144

Szabó Judit Ildikó ajánlata

155

Ez a könyve, amely A harmadik évezred címűnek a továbbgondolt változata, legyen tananyaga mindenkinek, aki felelősséget érez egyetlen világunk jövője iránt. A könyvhöz előszót Sir Peter Ustinov, utószót pedig Sir Arthur C. Clarke írt.

le a ("lelki") szemeinkről László Ervin. Éppen ezért felkavaró élmény ebben az olvasmányban először találkozni olyan tényekkel, amelyeket, ha a hírdömpingből ismernénk meg, akkor nem is igazán értenénk, mert nem láthatunk "mögéjük".

Vekerdy Tamás: Kérdezz! Felelek... - Gyerekekről felnőtteknek Park, Bp. 1999. A népszerű gyermekpszichológus csokorba szedte, életkorok és témák szerint csoportosította a Nők Lapja hasábjain megjelent gyermeknevelési tanácsait, melyek az olvasók kérdései alapján születtek. A kérdések és válaszok felölelik a gyermek- és kamaszkor legfontosabb és leggyakoribb lelki problémáit, de gyógyírt találunk olyan, sajnos gyakori gondokra is, mint a válás vagy a magány. Ebből a könyvből együtt gondolkodva a neves gyermekpszichológussal, talán jobban megismerhetjük saját gyermekeinket, s könnyebben segíthetünk nekik. A szerző írja könyvéről: "Az igazán jó válaszok - ha vannak ilyenek - nem receptek, hanem azok, amelyek tovább kérdeznek, és netán újabb kérdéseket hívnak elő az olvasóban. Mert azt hiszem, hogy a kérdező ember van igazán közel a dolgok áramához és nem a válaszoló ember, különösen nem az, aki azt hiszi, azt képzeli magáról, hogy ismeri a helyes - netán egyedül helyes - válaszokat. Most, amikor egy kicsit félve, de mégis reménykedve kiadom ezt a kötetet a kezemből, abban reménykedem, hogy bár felelek, válaszolok a feltett kérdésekre, magam is meg tudok maradni kérdező, tovább kérdező embernek... Hogy talán együtt - az olvasóval együtt - tudunk elgondolkodni a feltett kérdésekről."

Idézetek

A csak azonnali saját haszonnal törődő magatartásnak a megerősödésével fogyni-pusztulni kezd a most-én-segítek-mert-máskor-nekem-segítenek közösségi tudata, a közösség kohéziója, az emberi együttélés érzelmi-etikai tartaléka.145 Nincs más bűn, mint szándékosan ártani másnak, értékeket pusztítani és nem segíteni ott, ahol segíteni tudnánk.146 Azoknak a módszereknek legtöbbje, amelyek segítségével az emberek szeretetre méltóvá akarnak válni, megegyezik azokkal, amelyekkel sikeressé akarnak válni.147 Az emberek túlnyomó többségében igen nagy képesség van a kooperációra; ez a képesség "társadalmi kincs", mint amilyen a természeti kincs is. Ezt is ki lehet zsákmányolni. Bizonyos ponton túl a kooperatív készség tartalékai kimerülnek - főleg, ha fölösleges dolgokra használtatjuk -, és a megmegújuló kooperációs igényekre, már az indokolt igényekre is, közöny, majd egyre inkább agresszió vagy legjobb esetben is csak kényszerű, ímmel-ámmal vállalt, alacsony hatékonyságú kooperáció válaszol. Ez pedig másoknál is közönyt, s agressziót szül, megindul a közösség érzelmi-etikai-emberi tartalékainak teljes pusztulása, beteljesedik a "közösség tragédiája".148

145

Hankiss Elemér: Társadalmi csapdák (Magvető, Bp. 1979.) Alexy E. (Életművészet, Budapest, 1920.) 147 Fromm, Erich: A szeretet művészete (1956.) 148 Hankiss Elemér: Társadalmi csapdák (Magvető, Bp. 1979.) 146

156

Tanuljunk meg saját döntéseket hozni, kövessük el a saját hibáinkat, de tanuljunk a tévedéseinkből, és próbálkozzunk újra. Ha csak ülünk a fotelben, és hagyjuk, hogy a házastársunk irányítsa az életünket, neki egyre nagyobb lesz az önbizalma, míg jómagunk egyre kevésbé leszünk magabiztosak.149 A bohócok Kedveljük őket, mert szabadok. A bohóc a maga együgyűségében az egyetlen olyan embertípus, amelyik sohasem képes érvényesíteni, másokra ráerőszakolni a maga önző akaratát. Ezzel az egyik legkövetkezetesebben érvényesülő ok-okozati láncolatból, az egymással versengő emberi törekvések láncolatából, a másokat megkárosító önzés "eredendő bűnéből" maradnak ki. Ártatlanok. A maguk esetlenségében folyton-folyvást kicsetlenek-botlanak a racionális cselekvés logikájából. Ide-oda bukdácsolnak a racionális 150 és az irracionális, a lehetséges és a lehetetlen, a meghatározott és a véletlen között. A viselkedésük alapján ítélik meg önmagukat, ami mindig súlyos hiba. Az ember soha nem azonos a cselekedeteivel. Ha kudarcot vallunk egy feladattal, hát kudarcot vallottunk egy feladattal - ennyi az egész, semmi több. Mint személyiség senki soha nem tehetségtelen azért, mert alul maradt egy népszerűségi versenyen, vagy mert esetleg elutasítják barátai.151 Az életen nem lehet makulátlan fehér palástban végigsétálni. Önmagunkhoz kell hűnek lennünk. Emberi mértékek szerint kell ítélni, akár rólunk van szó, akár másokról. Senkinek sem kell tökéletesnek lennie. Bőven elég a törekvés arra.152 semmi sincsen jól úgy ahogyan van de boldog vagyok mert harcolok hogy jól legyen minden és a harc lombját egyszer majd megsüti a napfény ebben hiszek153 Olyan az életünk mint öregek szeme. S mint a köd az előtt, aki ködben járkál, úgy száll előttünk a holnapok függönye: sohse libben föl, csak hátrál, egyre hátrál.154

A szó üres edény, s te körben sétálsz a peremén...155 Igaz, bár, hogy e földön - látszólag - csupa igazságtalanság történik, de ha mélyebben nézzük a dolgokat, ha szeretetünk és megismerésünk lelki szemével figyelünk, akkor vesszük észre csak a mindenben uralkodó bölcs rendszerességet.156 A tudás önmagában nem jelent egyetlen dimenziója van.157

egyben

149

bölcsességet

is,

mert

csak

Hauck, Paul: Mitől jó a házasság? (Park, Bp. 1990.) Hankiss Elemér: Az emberi kaland (Helikon, Bp. 1998.) 151 Hauck, Paul: Mitől jó a házasság? (Park, Bp. 1990.) 152 Popper Péter 153 Radnóti Miklós, 1931. 154 Babits Mihály 155 Bereményi Géza 156 Alexy E. (Életművészet, Budapest, 1920.) 157 Imhof, Arthur E.: Elveszített világok - Hogyan gyűrték le eleink a mindennapokat - és miért boldogulunk mi ezzel oly nehezen... (Akadémia, Bp. 1992.) 150

157

Aki igazán szeret, az mindent megért; annak tudása nagyobb, mélyebb, szentebb, mint a tudósoké, kik száraz tudományokról nagy köteteket írtak össze.158 Az Élet Himnusza159 Az Élet egyetlen esély - vedd komolyan, az Élet szépség - csodáld meg, az Élet boldogság - ízleld meg, az Élet álom - tedd valósággá, az Élet kihívás - fogadd el, az Élet kötelesség - teljesítsd, az Élet játék - játszd, az Élet érték - vigyázz rá, az Élet vagyon - használd fel, az Élet szeretet - add át magad, az Élet titok - fejtsd meg, az Élet ígéret - teljesítsd, az Élet szomorúság - győzd le, az Élet dal - énekeld, az Élet küzdelem - harcold meg, az Élet kaland - vállald, az Élet élet - éljed!! Mindenki annyira boldog, amennyire elhatározza, hogy boldog lesz.160 Az emberi szépség és jóság abból ered, amit az emberek hisznek, s nem abból, amit tudnak. De a hit mindig tudással párosul, még ha csak képzelt tudással is, varázslatos létrejöttének ősidői óta.161 Nagyon óvatos vagyok annak megfogalmazásában, hogy egy ember jó-e vagy rossz? Mert láttam, hogy minden a helyzeten múlik, ami belőlünk a jót vagy a rosszat kiugrasztja.162 Aki valóban jó, az azért jó, mert szeret jó lenni. Élete nem önmegtagadás, hanem önjutalmazás.163 Az emberek félnek a csendtől, éppúgy, mint a magánytól, mert mindkettő az élet semmisségének rémületét villantja fel előttük.164 Egyetlen társadalom sem tökéletes. Természeténél fogva mindegyik magában hord valami tisztátalanságot, amely összeegyeztethetetlen azokkal az eszmékkel, amelyeket hirdet, és amely gyakorlatilag bizonyos mértékű igazságtalanságban, érzéketlenségben, kegyetlenségben fejeződik ki.165 A tömegnyomor létezése legalább annyira múlik társadalmi-politikai okokon, mint a szűken vett gazdaságiakon.166

158

Alexy E. (Életművészet, Budapest, 1920.) Kalkuttai Teréz anya 160 Abraham Lincoln 161 Robert Musil 162 Örkény István 163 G. B. Shaw 164 André Maurois 165 Claude Lévi-Strauss 166 Robert Castel: A szociális kérdés alakváltozásai (A Szociálpolitikai Értesítő Könyvtára, Bp. 1998.) 159

158

Nem szívesen kötelezem el magam a Mennyország vagy a Pokol mellett - tudják, itt is, ott is vannak barátaim.167 A paradicsom itt van, de tönkretesszük.168 Viseld méltósággal a kudarcot, s nem fog különbözni a sikertől.169 Az igazi megismerés: bukások sorozata, gyermetegen boldog talpraállás követ.170

amit

mindannyiszor

Szakember - aki egyre többet tud egyre kevesebbről.171 A jog nem az, amit adnak, hanem amit nem vehetnek el.172 Ha a kalapács az egyetlen

szerszámod, mindent szögnek nézel.173

Az éles nyelv olykor a gazdája torkát vágja el.174 A demokráciában nincsenek nézők, csak szereplők.175 Avégett születtünk, hogy felfedezzük életünk útját, és nem lehetünk boldogok, ha mások életfelfogását követjük.176 Az a világ legjobb hegymászója, aki közben a legjobban érzi magát.177 Igazán szabad ember az, aki ürügyek nélkül vissza tud utasítani egy vacsorameghívást.178 A babona a csoda sötét oldala.179 Az élet olyan, mint a pizza: még akkor is jó, amikor rossz.180 Régen a modernség lázadás volt a közhelyek és a giccs ellen. Ma a modernség egybeolvad a tömegkommunikációval; modernség az ha lépést tart az ember a közhellyel és a giccsel.181 Jobb aludni miattuk.182

egyet

a

dolgokra,

mint

utólag

álmatlanul

forgolódni

A pénz, akárcsak a tűz, önmagában se nem jó, se nem rossz. Semleges természetű, és jellegét a megfigyelő látásmódja, illetve a felhasználó szándéka határozza meg.183 167

Mark Twain Friedrich Stowasser Hundertwasser 169 Ralph Waldo Emerson 170 Franz Kafka 171 William J. Mayo 172 Ramsey Clark 173 Abraham Maslow 174 Jim Scancarelli 175 John Herbers és James Maccartney 176 Janes Van Praagh 177 Alex Lowe 178 Jules Renard 179 Dean Koontz 180 Paula Devicq 181 Milan Kundera 182 Baltasar Gracián 183 Jerold Mundis 168

159

A szeretet nemcsak lelki haszon, hanem teher is, arányban üdíti, de egyben nyomasztja is az embert.184

s

nagyságával

Nem a nagy győzi le a kicsit, hanem a gyors a lassút.185 Minél üresebb az életünk, annál nagyobb súllyal nehezedik ránk.186 A bölcs mindig tanulni akar. Az ostoba mindig tanítani.187 Sokkal könnyebb magasztalni az udvariasságban rejlő erényeket, mint udvariasan beszélni azokról az erényekről, melyek a megvalósításhoz szükségeltetnek.188 Lassíts, egyszerűsíts, és légy kedves!189 Az író dolga a szó legnemesebb értelmében vett szórakoztatás.190 Minden biológus meg tudja mondani, mi a szerelem. Csak a szerelmes biológus nem tudja megmondani.191 Aki elfelejti a múltat, annak meg kell ismételnie.192 Légy önmagad, úgyis elég hülye vagy.193 Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.194 Csak azok az emberek normálisak, akiket nem ismerünk elég jól.195 Csak vigyázzunk az egészséges életmódról szóló könyvekkel! Egy sajtóhiba a halálunkat jelentheti.196 Mindnyájan hímsoviniszta disznók nősténysoviniszta disznók.197

vagyunk,

kivéve

Aki nem tudja, honnan jön és nem tudja, hová megy, nem tudja, hol van. A hősök akkor bukkannak fel,

a

nőket,

198

amikor szükség van rájuk.199

Nem számít, hányféle együttélési formát eszelnek ki az emberek, a család mindent túlél.200 184

Déry Tibor John Chambers 186 Angelina Pereira Gomes 187 Nina Yomerowska 188 Amitai Etzioni 189 Naomi Judd 190 Sue Grafton 191 Fekete Gyula 192 George Santayana 193 holland közmondás 194 Bertrand Russell 195 Joe Ancis 196 Mark Twain 197 George Mikes 198 Habsburg Ottó 199 Ronald Steel 200 Margaret Mead 185

160

akik

Sokan összetévesztik a véleményt a gondolattal.201 A szabadság tulajdonképpen azt jelenti, hogy képesek vagyunk együtt élni döntéseink következményeivel.202 A csoda mikor megéli az ember sohasem tökéletes, csak az emlékezet teszi azzá.203 Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert, ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökké a tied marad.204 A bosszúállást elvégzi a sors, nem kell fáradni vele.205 Az öregség nem nyugalom, hanem megfeszített akarat.206 Egyik véglet a gyávaság, a másik a vakmerőség de a kettő közepütt van az igazi bátorság.207 Az élet nem arra való, hogy mindig jól járjunk. Az életbe bele kell férnie a kudarcnak, vereségnek, újrakezdéseknek is.208 Egyesek sohasem tanulnak meg semmit, mert túl hamar felfogják a dolgokat. A bölcsesség valójában nem valamilyen állomás, ahová megérkezel, hanem az, ahogyan utazol. Ha túl gyorsan utazol, nem látod a tájat.209 Sötétben és hidegben nem lehet élni. Meg kell őriznünk önmagunk és kapcsolataink fényét, melegét.210 Akit nem szeretnek - mindenütt egyedül van.211 Vajon miért van az, hogy annyira sietünk feltápászkodni, amikor elesünk? Hiszen fekve is maradhatnánk, hogy pihenjünk egy kicsit.212 A technika rutin, s a rutin felületen csúszkálás. Éppen ellentéte a művészetnek.213 A barátság akkor szép, ha magunk fölött érezzük azt, aki fölnéz reánk.214 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?215 Semmi sem oly rossz, hogy ne származhatna belőle valami jó.216 201

Herbert V. Prochnow James X. Mullen 203 Remarque 204 Anthony de Mello 205 Benedek István 206 Jókai Anna 207 Cervantes 208 Popper Péter 209 Anthony de Mello 210 Popper Péter 211 George Sand 212 Max Eastman 213 Kassák Lajos 214 Horváth Imre 215 Máté 16,26. Márk 9,36. Lukács 9,25. 202

161

A megbocsátás... minden erények között a legértelmesebb.217 Örüljetek azokkal, akik örülnek és sírjatok a sírókkal.218 Csak a múltról tudhatunk valami biztosat - a jövőről csak annyit, hogy meg fogunk halni.219 A halál pillanata mindig szokatlan időpont.

220

Ifjú hév és kikelet elenyész, mint lehelet, de jó annak, ki szeret egész élete során.221 A világ összes anyagai között a szeretetnek van a legerősebb kötőképessége és a legnagyobb teherbíró ereje.222 A sors csak egy bizonyos karneváli szabadságot ad az embernek, aztán figyelmeztet és lecsap.223 Ideje van a hallgatásnak és ideje a szólásnak.224 Valahányszor magam elé képzelek egy tökéletesen kiegyensúlyozott személyiséget, mindig elriaszt a szürkesége.225 A gyűlölet sav, amely felemészti a lelket, teljesen mindegy, hogy az ember maga gyűlöl, vagy őt gyűlölik.226 A gonosz győzelméhez egyetlen dolog kell, az, hogy a jó emberek ne csináljanak semmit.227 Rossz szolgálatot tettek a jövőnek azok, akik a moralitást, az erkölcsi követelményeket elszakították az emberek hétköznapi igényeitől, és az önfeláldozás és az altruizmus szintjére emelték azokat.228 Az élet legfinomabb dolgai egyáltalán nem drágák, és nem is nehéz őket megtalálni. Aki nem tud titkot tartani, szeretni sem tud.230 Aki nem szereti haragodat, gyűlölni fogja mosolyodat is.231 Ha szeretünk, az egész embert szeretjük, amilyen, nem amilyennek akarom, hogy legyen.232 216

C. G. Jung Joseph Conrad 218 Pál 12,15 219 Erich Fromm 220 Jorge Semprun 221 Tu Fu 222 Spurgeon 223 Remarque 224 Prédikátor könyve 3. 225 J. D. Griffin 226 Remarque 227 Edmund Burk 228 Saul D. Alinsky 229 Antony de Mello 230 Stendhal 231 William Blake 232 Tolsztoj 217

162

229

A király és a gazdag leány soha nem tudja, ki szereti igazán.233 A szeretet önmagunkon kezdődik.234 Minden féltett dolognál jobban őrizd meg a szívedet, mert abból indul ki minden élet.235 Aki az embereknél eredményt akar elérni, kell hogy szeresse őket.236 A költészetben csak egy igazi metafizikai elemet ismerek: a nyelvet; ahogy a zenében csak a hangot, a képzőművészetben csak a színt, vonalat és felületet, vagyis a legfizikaibb 237 egyúttal a legmetafizikaibb is. Meggyőződésem, hogy a jó mű minden tekintetben érték, még abban is, hogy a villamosok valamikor gyorsabban mennek majd.238 Csínján bánj a boldogsággal! Csak kölcsönbe kaptad.239 Látni akarni kell, de ennyi sem elég, még el is kell viselni azt, amit látunk.240 ...az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle lélektelen... gépezet.241 Más dolog képzelettel tényekről.242

kezelni

a

tényeket,

s

képzelődni

a

Jó életre vezet az olyan tevékenység, amely egyetlen folyamatba fogja ösze és egyöntetűvé teszi a még ellentétesnek is tűnő sokféleséget.243 Meg kell hagyni, tagadhatatlan.244

az

értelmiségiek

Aki sokat győz, az egyszer veszt.

közt

is

akad

okos

ember,

ez

245

Alighogy valódi nevükön veszedelmes varázsuk.246

nevezzük

a

dolgokat,

máris

szétfoszlik

A semmitmondásnak muszáj túlöltözni - lehet, hogy minden bőbeszédűségnek ez az eredete.247 Hirtelen változások idéznek elő minden haladást!248 233

magyar közmondás latin közmondás 235 Példabeszédek 4:23. 236 Spurgeon 237 Weöres Sándor 238 Illyés Gyula 239 Pam Brown 240 Ancsel Éva 241 Victor Hugo 242 John Burroughs 243 John Cage 244 Mihail Bulgakov 245 Tamási Áron 246 Elias Canetti 247 Ancsel Éva 234

163

Az a társadalom, amely az egyének legintimebb szándékairól, gondolatairól nem akar tudomást venni, beteg.249 Valószínűleg nem lehetünk már olyanok, mint a gyerekek, megakadályozhatjuk, hogy gyerekeink olyanok legyenek, mint mi.250

de

Csak ha képesek vagyunk önmagunkon uralkodni, a magunk életét irányítani, akkor szólalhatunk meg hitelesen a világ dolgaiban.251 Indián nyárnak azt a napos és meleg őszi időszakot nevezzük, amelyet az vált ki, hogy eltesszük a nyári ruhákat.252 Amikor a gyümölcsbe harapsz, jusson eszedbe, aki a fát ültette!253 Hallgatni, mikor beszélni kell, szint oly nagy hiba, mint beszélni, mikor inkább hallgatni kellett volna.254 Az emberek két dolog miatt emlékeznek valakire: mert megoldott problémákat, vagy mert megteremtette őket.255 Nem az a szeretet fog vissza bennünket, amelyet nem kaptunk meg a múltban, hanem az, amelyet nem adunk tovább másoknak a jelenben.256 A kétely nem a hit ellenlábasa, a hit alkotórésze.257 Az ambíció a sikerhez vezető út - a kitartás pedig a jármű, amellyel célba érhetsz.258 Alaposan ráfázhatunk, ha nem készülünk fel arra, hogy mások mienkével pontosan megegyező hiányosságokkal rendelkeznek.259

a

Ha a XX. század valamire megtanított bennünket, az nem egyéb, mint hogy bánjunk óvatosan a „lehetetlen” szóval.260 Sok ember azért alkot szabályokat, nehogy dönteni kényszerüljön.261 Az idő olyan, akár a szél: elsöpri a könnyű dolgokat, s maga mögött hagyja a súlyosakat.262 A statisztika olyan, mint a bikini: sok mindent megmutat, de a lényeget eltakarja.263

248

Elias Canetti Nádas Péter 250 Kästner 251 Goethe 252 Doug Larson 253 Vietnámi közmondás 254 Széchenyi István 255 Mike Murdock 256 Marianne Villiamson 257 Paul Johannes Tillich 258 Bill Eardley 259 Leigh Steinberg 260 Charles Platt 261 Mike Krzyzewski 262 Doménico Cieri Estrada 263 Köves Pál 249

164

Csak úgy befolyásolhatod igazán a rólad kialakult képet, ha mindenkor becsületes maradsz.264 A mobiltelefon az egyetlen olyan dolog, aminek kapcsán a férfiak azon versengenek, hogy kié kisebb.265 A barátság tartóssága javarészt a különbségek elfogadásán múlik, nem pedig a hasonlóságok élvezetén.266 Aki egyedül unatkozik, az társaságban untat.267 Az emberiség fejlődése: girbegörbe fa. De mégiscsak fölfelé nő!268 Akkor változom meg, ha elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok.269 Boldogságunkat boldogulásra cseréltük.270 A szupervízióban közel kerülünk a másik emberhez, de nem lépünk a lábára.271 Átéltem, kibírtam, túl vagyok rajta, ez a félelem igazi eloszlatója.

272

Mutassanak nekem egy épelméjű embert, és én meggyógyítom. - C.G. Jung -

infó Lezárva: 2000. december, Debrecen.

 Rénes László 

264

Tom Hanks Neil Kinnock 266 Janes L. Fredericks 267 Egry József 268 Gárdonyi Géza 269 Rogers 270 Czakó Gábor 271 Hinte 272 Popper Péter 265

165

Tartalom: Bevezetés

(1.)

Esetleírások

(1.)

Dr. Kálmánchey Albert: Tétova dráma

Tanulmányok

(2.)

Kozma Ferencné, Rénes László: 60 év feletti Hívók aránya 1983 és 1998 közötti időszakban a debreceni Lelkisegély Telefonszolgálatnál (részletek) Bihari Dánielné: Milyen segítséget nyújthat a munkatársak kiválasztásában az íráselemzés? Hegedűs Tímea: Telefonos lelkisegélyszolgálat fiataloknak Debrecenben (részletek) Rénes László: A civil szervezetek működésének, fejlődésének feltételei Dr. Kálmánchey Albert: A lelkiválság-megelőzés helyzete Debrecenben (Új megoldási javaslat) Rénes László: Drogfüggőség Elekesné Czaga Orsolya - Elekes Gábor: Betekintés az ősi szent helyek, gyógyító helyek világába és kapcsolatuk a mai szellemiségünkkel Tornyossy Mária: A Föld, mint a világegyetem temploma és a selbst, mint a személyiség szakrális központja Breitner Péter: A hajléktalnná válás lépcsőfokai (részletek) Derek Humphry: Az idősek racionális öngyilkossága

Szakmai előadások

(33.)

Rénes László: A telefonos segélyszolgálat, mint sajátos organizáció (Telefonos Nap, 1997.) XII. LESZ Országos konferencia szakmai előadásainak rövid ismertetése (Makó - Hódmezővásárhely, 1999.) 30 ÉVES A DEBRECENI LELKISEGÉLY TELEFONSZOLGÁLAT (2000.) Szakmai előadások a jubileumi konferenciákról: Dr. Kálmánchey Albert: Emlékezés a 30 évre (részletek) Almásy Maritta: Csoportélet paradicsom és pokol között (részletek) Buza Domonkos: A jót jól s mégis hogyan? Bodó Sára: Az élet - létkérdés Rénes László: Lelkisegély Telefonszolgálatunk a statisztika tükrében (részletek) XIII. LESZ Országos konferencia szakmai előadásainak rövid ismertetése (Gyöngyös, 2000.) A Debreceni Drogambulancia jubileumi konferenciájáról beszámoló (2000. október) A RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat kerekasztal beszélgetése: az egészségügyi és szociális ellátás együttműködési lehetőségei a szenvedélybetegek ellátása területén címmel (2000. okt.)

Egy kis pszichológia... Segítőkapcsolatok pszichológiája Fejlődéslélektan segítőfoglalkozásúak részére A gyászmunka A beteg emberekre jellemző hatások A kiégés Pszichoterápiák Csoportjelenségek Szexualitás

Egy kis jog... Munkajog Családjog

166

(93.)

(54.)

Szociális jog

Könyvespolc

(109.)

Elliot Aronson: A társas lény David Riesman: A magányos tömeg Hankiss Elemér: Az emberi kaland Buda Béla dr.: Az öngyilkosság

Olvasónapló

(129.)

Thad Williamson: Az ökológiailag fenntartható gazdaság (részletek) Kopp Mária, Skrabski Árpád, Szedmák Sándor: Országos reprezentatív morbiditási felmérés eredményei és a morbiditási mutatók legfontosabb háttértényezői (részletek)

Könyvismertetés

(132.)

Szenti Tibor: A halál Almási Miklós: Üveggolyók Soros György: A globális kapitalizmus válsága Viviane Forrester: Gazdasági horror Bernard Malamud: Új élet

Könyvújdonságok Janikovszky Éva Polcz Alaine Everett Ferguson Pilling János "Jelbeszéd az életünk" Richard Hill Kathleen Keating Heller Ágnes Dorothy R. Freeman C. G. Jung Pszichológia és nevelés H.L.A. Hart Richard Sennett Anne Frank Kathleen Keating Prepuk Anikó Jankovics Marcell Taar Ferenc Pál Mária Popper Péter Feuer Mária Örkény István Hermann Hesse Képes Krónika Nádas Péter Francois Villon Temesi Ferenc Kathleen Keating Hite Riport Susanne Forward Pilling János Szántó Erika Lao-ce

167

(136.)

Aaron T. Beck Terry Eagleton Tokaj a világirodalomban Vita Zsigmond Drogcsapda Popper Péter Bácskai Júlia Füst Milán Somogyi Ferenc - Szemerédy Zsolt Csohány János Kathleen Keating Lengyel László, Várszegi Asztrik Mircea Eliade Oliviero Toscani Leszek Kolakowski Stephen Jay Gould Popper Péter Popper Péter Jean-Paul Changeux - Paul Ricoeur Carl Sagan Réső Ensel Sándor Anthony Giddens Émile Durkheim Marcel Frydman Christophe André Madonna Kolbenschlag Allan and Barbara Pease Lovik Károly Heinrich Böll André Gide Bächer Iván Francois René de Chateaubriand Joseph Heller A szerelmes delfin (Ókori dekameron) Arthur Rimbaud Heinrich Wölfflin Virginia Woolf László Ervin Vekerdy Tamás

Idézetek

(156.)

infó Lezárva: 2000. december 18-án, Debrecen.

 Rénes László 

168