Önismeret rovat. Előítélet

9. eresztés

Önismeret rovat Előítélet Az előítélet egy viselkedési mód, tulajdonképpen egy hibás viszony kialakítása valamely személlyel, vagy helyzettel kapcsolatban. Hibás azért, mert mindig az ismeret hiányából, téves, a szükségesnél kevesebb, vagy eltorzított információkból fakad. Így nem csak annak rossz, akiről az előítéletet alkotják, hanem annak is, aki a létrehozója, hiszen ezáltal tudatlanságból dönt, minekután előre megjósolható, hogy döntése eleve negatív következményekkel fog járni. Az előítélet-alkotással csaknem egész életünkben foglalkozunk. Sokszor nem is vesszük észre magunkon, hogy előítéletesek vagyunk. Például, amikor szidjuk a másikat, negatív megkülönböztetésekkel élünk, oktalanul megbántjuk embertársunkat pusztán azért, mert mi azt hisszük, vagy azt gondoljuk róla, hogy… Itt kezdődik az érvelés, a magyarázkodás, mely egy hibás mintán alapszik. Az emberi gondolkodás túlzó és általánosító, vagyis sokszor azért alakítunk ki előre negatív és lenéző véleményt egy személyről, mert feltételezzük – tehát nem tudjuk! – róla, hogy rendelkezik valamilyen általunk nem kedvelt, vagy erkölcsileg rossznak tartott jellemvonással, vagy olyan dolgot tett, amiről nekünk rossz véleményünk, tapasztalatunk van. Ez önmagában még csak egy negatív konstrukció, egy elutasító előítélet lenne, a gondot azonban az okozza, hogy az ember nem áll meg ennél a feltételezésnél, hanem idegenkedő érzelmeket társít a szerinte negatív tulajdonságokkal rendelkező személlyel szemben. (Persze itt elfelejtjük, hogy nekünk is lehet jó pár másokat irritáló tulajdonságunk és nekünk sem esne jól, ha igazságtalanul megvádolnának minket egy efféle tulajdonsággal, s ránk húznák a vizes lepedőt pusztán azért, amiért alkalmilag vagy látszólag rosszabb énünket vettük elő, feltéve, hogy egyáltalán hibáztunk.) Miközben berzenkedik az ítéletalkotó, elfelejti, hogy saját magának is árt ezzel és csak azt bizonyítja be, hogy adott helyzetben mennyire nem tud uralkodni magán, s hogy hol húzódnak a saját személyiségének korlátai. De lássuk részletesen, mit veszít, aki előítéletes. A pillanatnyi benyomások lehetnek tényszerűek és ingerelhetnek bennünket szánalmas ítélethozatalra, de attól még az nem lesz helyénvaló! Minden ember rendelkezik jó és rossz tulajdonságokkal – ebben nagyon is hasonlítunk. Ha valakit nem ismerünk, vagy csak először látjuk, vagy csupán néhány megnyilvánulását ismerjük az illetőnek, akkor több szempontból sem célszerű lebecsülnünk és diszkriminálnunk őt egy-egy pillanatnyi kép alapján. 1.) Egy adott helyzet, minden időszak pillanatok sorából áll, de ebben az időszakban megválaszthatjuk, hogy boldogan élünk-e, vagy sem. Aki megvető előítéletet alkot, abban olyan feszültség gerjed, ami nem boldogít. 2.) Az érzelmek múlandóak, a jelen idő múlandó. Vegyük észre, hogy csupa átmeneti dolog irányítja az életünket, s ezek az átmeneti dolgok cselekedetekre sarkalnak bennünket, melyeknek következményei vannak: érzelmi következmények és újabb cselekmények. A negatív előítélet negatív érzelmeket vált ki, s legtöbbször a megítélt félben is negatív emóciókat szül. Máris íródik a karma, mert nem tudtunk

3.)

4.)

5.)

6.)

magunknak parancsolni. (Ilyenkor szokott önfelmentő, amorális módon vállat rándítani az előítélet alkotója és fittyet hány a következményekre. Hát, ezért kell még sokat tanulnia az ilyen embernek.) Bizonyos egós megítélésből (példának okáért, kicsinyességből) származó bonyodalmak simán elkerülhetőek lennének, ha a valódi spirituális tanítások szellemiségét magunkba szívnánk, alkalmaznánk, s mélyebb érzelmi tapasztalatokat gyűjtenétek magunkba. Ha bizonyos dolgok – például bántó előítéletek alkotása, romboló érzelmek – ismétlődnek az életünkben, s ezek negatív lecsapódásban kerülnek értelmezésre általunk, mert felismertük ezek helytelen voltát, tehát negatív érzelmeket váltanak ki belőlünk és szerencsétlennek érezzük magunkat emberként, akkor jusson eszünkbe, hogy a tapasztalatoknak az átélését megszakíthatjuk, hogyha az eredeti, tiszta gondolatok feltörnek az elménkben. Nem szabad minden előítéletnek igazat adnunk! Szűrnünk kell a felénk irányuló minősítéseket! Nem legyünk függők! Ha másképp állnánk a mindennapokhoz, más történések lennének az életünkben is. Ne engedjük ki a kezünkből a gyeplőt, életünk irányítását ne adjuk át a gondoknak, főként ne a mások által tudatosan keltett gondoknak! Történhetnek velünk és másokkal is méltánytalan események, melyek függőséget okoznak, melyekkel kellemetlen érzelmi eseményeket és csupa olyan történést hozhatunk be az életünkbe, ami irányít bennünket, mégse ítéljünk, mert valójában önmagunkat ítéljük el! Felelősek vagyunk saját emocionális és erkölcsi viselkedésünkért, ezért azt javasolom, hogy mi kontrolláljuk magunkat, ne mások! Megoldás: használjuk az ezotéria kínálta igazi tudást (ne önigazolásra!), hogy se a pillanatnyi szituációk, se a múltbeli események ne befolyásoljanak bennünket! Legyünk tettre készek, s ne függjünk a szokványos dolgoktól.

Összegezve, az előítéletesség egy emberi hiba, ami a nem kellően kimunkált elmében születik az éretlen egó hatására. Az előítélet alapvetően tévedésre vagy torz információkra vezethető vissza, melyek másoktól is származhatnak, de mi magunk is lehetünk a kitalálójuk, kiagyalójuk. Feloldani úgy lehetne, ha új ismeretekhez jutnánk az adott személlyel vagy helyzettel kapcsolatban és új értékeket fedeznénk fel a viselkedésében, amire általában azért nem szokott sor kerülni, mert az ítélet alkotója már eleve kizárja a saját álláspontját megingató, esetlegesen pozitív ismeretek befogadását. Így a személyiség bezárkózik, illetve elzárkózik az újtól, mert nem hajlandó önmaga megváltoztatására, hiszen azt hiszi, hogy azzal beismerné, aláírná korábbi ítéletalkotásának szegénységi bizonyítványát. Túllépni ezen a gáton úgy lehet, ha rugalmassá válunk és gondolkodással, őszinte belátással, valamint a spirituális megoldásokkal oldjuk személyiségünk gátjait. Boldog napot! Száraz György

Humor rovat Prüdériának helye nincs! Ha egy férfi elcsábítja a feleségedet, legjobb bosszú, ha hagyod, hogy megtartsa. /David Bissonette/

Házasság után a férj és feleség egy érem két oldala lesz; sosem néznek egymásra, mégis együtt maradnak. /Sacha Guitry/ Mindenesetre nősülj meg! Ha jó asszonyt kapsz, boldog leszel, ha rosszat, filozófus. /Szókratész/ Az asszonyok nagy célokra inspirálnak és megakadályozzák, hogy elérjük azokat. /Anonymous/ A nagy kérdés, amire még nem tudtam válaszolni: "Mit akar a nő?" /Dumas/ Volt néhány szavam a feleségemmel - neki egész fejezetei voltak velem. /Sigmund Freud/ Néhányan a hosszú házasság titkát kérdezik. Rendszeresen járunk étterembe, hetente kétszer. Egy kis gyertyafény, vacsora, lágy zene, tánc. Ő kedden megy, én pénteken. /Anonymous/ Egyik feleségemmel sem volt szerencsém. Az első elhagyott, a második nem. /James Holt McGavra/ A legbiztosabban úgy jegyezhetjük meg feleségünk születésnapját, hogy egyszer elfelejtjük. /Nash/ Feleségem és én húsz évig boldogok voltunk. Azután találkoztunk. /Henny Youngman/ Minden házas embernek hinnie kell valamiben. Én azt hiszem, iszom még egy pohárral! /Henrik Schaefer/ Unom, hogy minden társaságban csak a nőkről és szexről beszélgetnek. Beszéljünk inkább zenéről! Szeretkeztél már zongorán? Még nincs teljesen kész, de már majdnem elkezdtük… Gondolkoztam kettőnk kapcsolatáról és arra jutottam, ne legyen köztünk semmi: se ruha, se levegő! Apád biztos skót volt, mert remek dudáid vannak. A rendőrség keres valakit, aki szép, okos és rohadt jó az ágyban. Te biztonságban vagy, de én hová bújjak? Drágám, ha jössz, ha nem, itt fél órán belül szex lesz. Egyik reggel arra ébredtem, hogy magam alatt vagyok. Pedig alattad kéne! A feleségem arra kért, hogy vigyem el valami drága helyre. Kivittem a benzinkútra.

Minden tiszteletem a mentősöké, mert ők minden nap áldozatot hoznak. Én örökkévaló vagyok, mert mindig kések, és ami késik, az nem múlik. A nő kora egyáltalán nem számít. A legszebb dallamokat a régi hegedűkön játsszák.

Misztikus rovat A Szent Grál igaz története II. rész Az előző részből megtudhattuk, hogy két titkos vérvonal indult el 2000 évvel ezelőtt: a Grál néven ismertté vált vérvonal, valamint a Feketevérűek még titokzatosabb irányzata, melyet a történelemből, de még a sci-fi irodalomból is száműztek, illetve fogalmazzunk úgy, hogy „kifelejtettek”. „Már megint egy újabb összeesküvés-elmélet” – szokták mondani a szkeptikusok és a fantasy rajongók. Nem éppen. Szeretik elbagatellizálni, vagy a félelem köntösébe bújtatni a valós teóriákat is a kedves Feketevérű barátaink. S ha támadni már nem lehet, akkor hasonló elméletek legyártásával jól összezavarják a jónépet. Így szemezgethet, akinek van rá ideje és nem fárad bele a sok információ átnyálazásába. Ez is egy okos stratégia a részükről, ismerjük be. De azért létezik az embernek intuíciója, ami mint egy belső iránytű, megmutatja a helyes irányt, amihez gondolataink és érzelemink hullámainak tengerén érdemes tartani magunkat. Ezek tükrében nem árt végiggondolni, hogy mennyi igazság lehet az itt következő sorokban. A feketevérűek titkos csoportja irányítja a Föld életét. Ők a mágia eszközeit bevetve olyan találmányokat adtak már a világnak, melyek hatalmukat erősítik, viszont a népet jó időre a butaság, a tudatlanság tömlöcébe vetik. E vérvonal agresszív eszközeivel és nem csekély ezoterikus tudásával szó szerint az igazi nagyhatalom a Földön. Gyakorlatilag egy maroknyi ember irányítja a világ üzleti (kereskedelmi, politikai, gazdasági, technokrata) oldalán keresztül a Föld egész életét. Még azt is, hogy éppen mi legyen a divat, vagy mit tudjon az Internet. Gondolkozzunk el rajta, mennyire állja meg a helyét ez a mindennapi gyakorlatban? Szerintem, haladjunk tovább, s tegyük fel az ideillő kérdéseket: Mióta? Milyen érdektől vezérelve? Miféle célzattal munkálkodnak a Feketevérűek? A kezdetek óta, 4.300 éve vannak ők a Földön. Érdekük, hogy az emberiség ne lehessen önálló. Maga az autonómia, az emberi személyiség önállósága és tudatos önrendelkezése jelentené lelki evolúciónk következő állomását. Ez közismert minden szinten. Az ezotéria adná az önállóságot, melyet az Esszénus rendek védikus tudásukkal a Krisztusi Grál vérvonalon keresztül hordoznak. Természetesen itt az eredeti és csakis az eredeti szervezetekre gondolok, nem a felújított, önjelölt, látszólagos szerveződésekre! Mi az, ami a jelenlegi oktatási rendszerből szinte kiirtottak, a történelmi vallások javarészéből kigyomláltak, amit bizonyos (csak nem Feketevérű?) tudományos körök nyíltan elítélnek és támadnak? Csak nem az ezotéria? Mitől olyan fontos, mit tud a ma emberének valódi, isteni tudás nyújtani? Véleményem szerint a kérdésben már benne van a válasz is.

Az emberek úgy lettek összerakva, hogy energiáik ősközpontúak legyenek. Ez gyakorlatilag annyit tesz, hogy a test egy durva energia, mely különböző fizikai érzékszervekkel van ellátva, míg a testet hét egyre finomodó energiaburok veszi körül. Ez a hét energiaburok sokkal finomabb és pontosabb érzékszervekkel vannak ellátva, mint az anyagi test. (Ezekkel külön cikkekben fogok foglalkozni.) Itt jön a buktató: ezek az érzékszervek csakis az ezotéria tanainak ismeretében képesek fejlődni, a materiális, földhöz kötött tanítások egyáltalán nem hatnak rájuk jótékonyan. Ezt tudván a Feketevérűek elültették a nagy egyházban az ezoterika üldözésének gondolatát, és a boszorkányégetés eszméjét felhasználva, az akkori kor legnagyobb ezoterikusait szinte mind kiirtva helyezték le az igaz tudás mentességének állapotát, mely egy durva fizikai világ felé mutatott. Ügyeskedve elérték, hogy e vallási irányzat legyen a legelterjedtebb, s hogy hírmondója se maradjon az igazi tudásnak benne. (folyt. köv.) Boldog napot! Száraz György

Bölcsesség rovat A lélek és az ünnepek Szerény meglátásom szerint egyáltalán nem mindegy, hogy mi ünnepel az emberben. Ez a faramuci megfogalmazás azért találó, mert nem tartom mellékesnek, hogy a lélek finom indulatai és érzelmei, avagy az elme érzékkielégítő, megfelelni akaró részei ülnek össze a terített asztaloknál. Ebbe a rovatba tartozó előző cikkemben hírt adtam az igaz hitű, spirituális beállítottságú emberek hitéről és fejlődési útjáról. Ők valóban belül, konkrét élményeken keresztül élik meg az életük pillanatait és az így szerzett megtapasztalásaikra építik fel hitük bástyáit. Ez a tudáson alapuló hit. Az ilyen emberek számára az élet nem ugyanolyan, mint az anyagi világ érzékkielégítő bűvöletében élők számára. A fejlődő lelkek megismerési határaikat folyamatosan tágítják, tudásukat minduntalan bővítik és élvezik az életet, mely számukra minden pillanatban tartogat valamilyen meglepetést – varázslatos élet az övéké. A különböző tudatszinteken a legcsodálatosabb élményeket élhetik át, akik fejlődnek. Számukra egy hollywoodi film szimplán csúfos és torz utánzata a valóságnak. Persze erről a nagy többséget, a tömegembert, nem világosítják fel, mert azok hallani sem akarnak olyan dolgokról, amelyek az álmukat megzavarhatná. Ők ünnep alatt pihenést, dőzsölést, horgászást, ajándékozást, vendégvárást és a jó ég tudja, hogy még mi mindent értenek. Ez persze nem baj, ezek szép dolgok, csak hát sokszor elvész a lényegiség: az ünnep szentsége. A Húsvét egy olyan ünnepe az évkörnek, amikor nem magunkat ünnepeljük, s nem is a vendégeinket, vagy a rokonainkat. Hanem akkor mit? A lelket és annak végtelenbe tartó fejlődését, tökéletesedését. S itt jön a bökkenő! Ki tud hiteles tájékoztatást adni egy olyan finom, megfoghatatlan, isteni szubsztanciáról (lényegről), mint a lélek? Csak az, aki ismeri, az, aki már látta, érzékelte és megismerte, vagy esetleg az, aki teremtette – szerintem. De azt erősen kétlem, hogy az egyik ember a másik embert könnyedén felvilágosíthatná a lélek mibenlétéről. Szóval, forduljunk a kinyilatkoztatásokhoz. Mit tanítanak a Mesterek a lélekről?

Úgy, ahogyan a test atomstruktúrája is rétegelt, úgy a lélek is az. Ezt a lélekfajtát az ősi Egyiptomban Ká-léleknek hívták. Ezt azért fontos tudatnom, mert a lélek nem egyszerű szubsztancia, hanem egy nagyon komplex, finoman strukturált, többfunkciós képződmény. A lélek energiateste finom rétegekből áll, amelyben a mag a teremtés ködjébe burkolózik. Tehát aszerint, hogy melyik spirituális irányzat meddig jutott a lélek feltárásában, elemzésében és megismerésében, másként nevezi és jellemzi a lelket. Imígyen távolról sem biztos, hogy a keleti és a nyugati iskolák ellenmondásban állnak egymással, lehetséges, hogy doktrínáik alaposabb tanulmányozásával inkább egymást kiegészítő, mintsem kizáró részletekre bukkannánk. Végül is, a majd minden valamire való tradíció megvilágosodottjai eljutottak lelkük fényéig! Akkor pedig valamit jól csinálhattak! Hit nélkül nem lehet fejlődni. Akár a kinyilatkoztatásokban, akár az élő, jelenlevő Mesterben, de mindenképpen hinnie kellett a tanítványnak, s itt most tág értelemben veszem ezt a titulust. A hitéleti processzus a lélek legősibb rétegeihez vezeti el a gyakorló Neofitát (tanítványt). Az ilyen hit tértelen, valósan áthág spirituális határokat és kulcsot ad az emberi lényeknek asztráldimenziókon* át más helyekre, az alaptendenciákba. Ezt a birodalmat Akasha Tattvának nevezték el a keletkező és a széthulló világok kozmikus angyalai. De mi a helyzet a többi emberrel? Nos, ők nem látók, ergo az ő szemükön hályog van, illetve spirituális vakságban szenvednek. Semmit nem tudnak, semmit nem sejtenek az efféle dolgokról, így nem is aggódnak az ilyen történések miatt, de hangsúlyozom, hogy a világokat elválasztó hártyák egyre csak vékonyodnak. Az eredő élet spirituális, szubsztanciális veleje és a valónak vélt világunk határain vékonyodik a hártya. Az ezoterikus embert ez azért izgatja, mert tudja, hogy egy ilyen gátszakadás, azaz hártyaszakadás esetén nem biztos, hogy az angyalok támogatják és megvédelmezik az embert a démoni erőktől és a fantom erőktől, illetve ezen erők garázdálkodásától. Egyáltalán nem magától értetődő, hogy pártatlanok lennének, mint ahogy az sem előre eldöntött, hogy kit támogatnának, ha bajban lenne az ember. Külön felhívom a figyelmet, hogy ezek valós dolgok, ezek körülöttünk zajló spirituális események. Ebben az ember, ha úgy tetszik, benne él, csak még egyelőre nem tudja. Az ember mindeközben ünnepelget, megemlékezik, ajándékoz, sír és örül, de vajon ez a lelkének jót tesz. Érti vajon a lényeget? Látja az igazságot és a körülötte gomolygó felhőket? Érzi a jövőt? Felkészül az eljövendőkre, vagy még mindig rózsaszín fátyol burkolja a szemét? Ideje volna felébredni és a lelkünkkel ünnepelni! Természetesen magától értetődik, hogyha egyszer felébrednénk, hirtelen nem éppen ünnepelni támadna kedvünk. *(asztráldimenziók dimenzióhálók)

=

finomanyagi,

csak

spirituális

érzékszervekkel

tapasztalható

Boldog napot! Száraz György

Gyermeknevelés Női barátság, férfi barátság Nagyon eltérő módon viszonyulnak a szebbik nem képviselői egymáshoz, ha barátságról

van szó. Ehhez hasonló módon, egészen más alapokra helyezik kapcsolatukat a fiúk is, amikor kiválasztják a bizalmasaikat. Vizsgáljuk meg közelebbről, milyen alkati sajátosságok állnak a barátság születésének hátterében és milyen szempont- és feltételrendszer szerint választanak haverokat, cimborákat vagy akár életre szóló barátokat a nemek. Pillantsunk először a nők úgynevezett barátságára! Kétségtelen, hogy a nők általában véve barátnőikkel sokkal intimebb, időt állóbb és rendszeresebben ápolt kapcsolatokat tartanak fenn, mint a férfiak. A férfi mentalitás számára furcsa, hogy a lányok minden apró örömüket és bánatukat azonnal megosztják egymással: végtelenített telefonhívások, tömeges sms-ek és chatek sorjáznak nap mint nap köztük. Különösképpen akkor áll meg a férfi ész, amikor azzal az osztálytársával vagy kolleganőjével trécsel másfél órát este a lány, akivel egész nap az iskolapadban vagy a munkahelyen együtt voltak. De honnan ez a rengeteg mondanivaló, mi az, ami annyira fontos, hogy nem várhat reggelig? Nos, a hölgyek lényének központi erőssége és hajlama a kommunikáció, és annak minden létező formája, válfaja. Az információs társadalom pedig nagyban megkönnyíti, hogy több csatornán keresztül, gyakorlatilag állandóan működjön az összeköttetés az emberek között. A hölgyek szűnni nem akaró kommunikációs szomját ma a technika elégíti ki, de régen, évszázadokkal ezelőtt sem volt ez másként. Így a kérdés megmarad: vajon miért osztják meg oly sűrűn egymással az érzéseiket a hölgyek? A lányok-asszonyok aurája olyan, hogy bennük bizonyos spirituális érzékszervek alkatilag fejlettek. Ezek közül kiemelkedik egy, ami megindokolja, hogy miért a kommunikáció került előtérbe a nők szocializálódásában. A lányok információlevevő képessége sokkal fejlettebb, mint a fiúké. Kijelenthetjük, hogy a női aura és a női agy olyan funkciókra specializálódott, amelyek mind a verbális (szóbeli), mind a nonverbális (szavak nélküli), mind a spirituális (azon belül az aurában végbemenő) kommunikációs csatornák tökéletesebb használatát teszik lehetővé. Ennek tudható be az is, hogy a lányok kommunikációja nem egyszerűen egy információhalmaz, hanem a gesztusok, a jellemvonások és az arcok árulkodó jelbeszéde. Sőt náluk az intuitív képességek, melyek az aurán keresztül energiák áramlása által funkcionálnak, sokkal finomabban és árnyaltabban működnek. Mindezeknek köszönhetően a fiúkhoz képest jobban olvasnak a másik ember viselkedésében még akkor is, ha a másik fél palástolni akarja, vagy éppen letagadja a valódi érzéseit. Ilyen alapon választ magának a lány, illetve a nő beszélgetőpartnereket, bizalmasokat és barátokat. Elsősorban a lelki rokonság, valamint a közös lelki állapot dönti el, hogy két lányt összefűz-e valami, vagy sem. A saját neméhez tartozó kapcsolatoknál maradva egyelőre megállapítható, hogy a férfi merőben más szempontokat vesz figyelembe, amikor havert vagy barátjelöltet választ magának a tömegből. Ennek oka a hormonális működésben keresendő. Kezdetben minden férfi agy női alkatú volt – ez biológiai okokra vezethető vissza. Később bizonyos hormonok megváltoztatták a működését, sőt magát a szerkezetét is. Ennek köszönhetően a férfiak hallása és tapintó érzéke nem fejlődött ki annyira, mint a nőké, viszont amit az élet az egyik kezével elvett, azt a másikkal ellensúlyozta. Nevezetesen, a térérzékelés és a mozgás világa, vagyis a tárgyiasult anyagi valóság a férfiak territóriuma lett. A férfiak gyakorlatiasak és minden praktikus alapokon közelítenek meg. Ha adódik egy probléma, nosza, oldjuk meg azonnal. Másfelől sokkal céltudatosabbak a fiúk és a koncentrációs képességük is felülmúlja a lányokét. Ennek megint csak számos előnye és hátránya van. A férfi nem tud olyan jól olvasni az emberi jellemben és alapvetően önző vágyak vezérlik, viszont ha erőről vagy dominanciáról van szó, akkor egyértelműen ő viszi a prímet. Amit tehát erővel kell eldönteni

vagy megoldani, abban a férfiak előnyösebb helyzetben vannak, amit viszont finomsággal, fifikával, rafinériával, abban a női személyiségjegyek hatásosabbak. A férfi tehát úgy választ magának havert vagy barátot, hogy tisztázza és felállítja az erőviszonyokat. Ilyenkor a saját testi, agyi, jellemi és lelki fölényét veti be és érvényesíti. A nők ellenben kifejezetten keresik az olyan lányok társaságát, akik megértőek velük, elfogadják őket olyannak, amilyenek és lehetőleg minél több dologban egészítik ki a saját alkatukat. Azután az életük egy bizonyos pontján mindkét nemben felvetődik az igény és a szükséglet, mely feltartóztathatatlanul vonzani kezdik őket egymás felé. Innentől kezdve ez a két, szinte minden tekintetben eltérő beállítottságú lény – a férfi és a nő – kapcsolatot, méghozzá intim kapcsolatot szeretne egymással kialakítani. Itt aztán elementáris erővel törnek a felszínre a különbségek és az ellentétek, amelyek megoldása minden ember személyes tudatosságának van alárendelve, de ez már egy másik történet. Boldog napot! Száraz György

Ezokonyha Medvehagyma Ki a mérgekkel! Az idei tavasz is kiválóan alkalmas a méregtelenítésre, kedvez a tisztító és a salaktalanító kúráknak. Számtalan jól bevált receptet találhatunk, melyek segíthetnek megszabadulni az elmúlt hónapokban felhalmozott, felgyülemlett felesleges méreganyagoktól. Ezen étkeink közé illeszthetjük be a medvehagymát is. Ha szeretnénk szervezetünket tehermentesíteni, akkor érdemes egy kisebb méregtelenítő kúrába fogni. Nem is kell ezt feltétlenül kúrának hívni, egyszerűen csak arról van szó, hogy néhány praktikus tanácsot megszívlelve és betartva étrendünkbe illeszthetünk olyan gyógyhatású és finom növényeket, melyek hatásosan elbánnak bizonyos nemkívánatos anyagokkal. Ezúttal a medvehagymát ajánlom a figyelmedbe. Április és május hónapokban fantasztikusan finom, a fokhagymára emlékeztető illatát viszi a szél ennek a liliomfélének. Nagy telepekben fordul elő erdőkben és mezőkön egyaránt. Fiatal leveleit és hagymáját a népi gyógyászat már régóta ismeri. Elsősorban étvágyfokozó, emésztésjavító, vérnyomáscsökkentő és koleszterinszint csökkentő hatása ismeretes. De felső légúti, hurutos betegségek kiváló ellenszere is. Ezen felül magas C-vitamintartalmának köszönhetően hatásosan fokozza a szervezet ellenálló-képességét. A belekre gyakorolt hatása is jelentős, ugyanis fertőtleníti azokat és megkönnyíti az emésztést. Spirituális szempontból is indokolt a medvehagyma fogyasztása. Energiái fokozzák a kiválasztást és a méreganyagok kiürülését a sejtekből, ezáltal növelik a sejtek vitalitását. Nem szükséges azonban minden nap fogyasztani, elegendő heti kettő-három alkalommal enni. Az a nagyszerű benne, hogy sokféleképpen elkészíthető. Természetesen nyersen fogyasztva a

legelőnyösebbek az élettani hatásai. Darabolva, felaprítva vajkrémekbe, körözöttbe és salátákba is tehetjük. Továbbá kis olívaolajjal, sóval és parmezánnal készíthetünk belőle pesto-t, és spagettik, burgonyás étkek, sőt ha nem méregtelenítünk, akkor húsok mellé is kínálhatjuk. Az olívaolajos változatok nagy előnye, hogy lezárt üvegben akár hónapokig eláll a medvehagyma. Készíthetünk belőle még krémlevest, teát és akár bort is. A medvehagyma egyes helyeken már védett növény, tehát ha egy mód van rá, akkor ne gyomlálva szedjük. Igyekezzünk csak a leveleit letépdesni, hogy a hagymája később újrahajthasson. Éljünk a természet adta kiváló méregtelenítő hatásaival! Boldog napot! Száraz György

Harmónia rovat Öleld meg a cseresznyefát! A fák ölelgetésének energetikai és élettani hatásait már az ősi kelták is ismerték. A druida varázslók alkimista praktikáinak szerves részét képezték a növényekkel kapcsolatos gyógymódok. Főzeteket, kivonatokat, teákat, kenőcsöket, elixíreket készítettek a különböző növényi részekből. Ezúttal egy olyan ősi módszerre hívta fel a figyelmet egyik előadásában Horváth Zoltán auralátó, amelyhez nem kell mást tennünk, mint a természetben keresnünk egy megfelelő fát és azt néhány perc erejéig jól meg kell ölelnünk. A fák ölelgetése, illetve a velük történő meditáció kifejezetten alkalmas arra, hogy ha kimerültek vagyunk és szeretnénk feltöltődni, illetve abban az esetben is kitűnően alkalmazható, ha valamilyen energiánkból feleslegünk van, s mi ettől meg szeretnénk megszabadulni. Eredetileg a fák ölelgetése kelta-ógörög módszer. Azon alapszik, hogy egy számunkra megfelelő fát kell kiválasztanunk. E szerint a megfelelő fa az, amelyik elég nagy, elég idős és egészséges. Ilyenkor érdemes megnézni a fa környezetét is, mert az is sok mindenről árulkodhat. Ha ezt megtaláltuk, akkor a következőt kell tennünk: 1.) Ha töltődni kívánunk, akkor szemből öleljük át a fát úgy, hogy bal kezünk a fa koronája felé, a jobb pedig a gyökerek felé essen. Testünk minél nagyobb felülete érintkezzen a fatörzzsel és legyünk minél lazábbak. Tíz perc elegendő a feltöltődéshez. 2.) Amennyiben energiát szeretnénk leadni, dőljünk háttal a fának, támaszkodjunk neki és koncentráljunk arra a dologra, amitől meg szeretnénk szabadulni. Mindeközben lélegezzünk lassan és ritmusosan, próbáljunk a fa energiájára koncentrálni. Ne felejtsük el, hogy a gyógyító energiák reggel a koronában, késő délutántól pedig a gyökérben találhatók. A legtöbb energiát tavasszal árasztják magukból a fák, nyáron még elég sok van bennük és télen van a legkevesebb felvehető energia bennük. A különböző fák hatásai közül kiemelnék egyet, a cseresznyefáét:

Japánban a szakura, vagyis a cseresznyevirág, nemzeti szimbólum. A cseresznyefák virágzásának a japánok külön ünnepet szentelnek, aminek a neve hanami. Hanami a tavasz valódi kezdetét jelenti. Ilyenkor az ünneplők kivonulnak a természetbe és a cseresznyefák alatt töltenek el pár órát. Ezt azzal egészíthetnék ki, hogy érdemes volna a virágba borult cseresznyefákat 10 perc erejéig megölelni, ugyanis ilyenkor adódik jó alkalom arra, hogy az energiáit minél nagyobb mennyiségben magunkba szívjuk. Horváth Zoltán pedig azt is elárulta, hogy milyen célokra vehetjük magunkhoz a cseresznyefa erőit. Spirituális szempontból a cseresznyefák az újjászületés energiáit adhatják át az embernek, ezért aki szeretne minél több ilyen típusú energiából meríteni, aki szeretne megújhodni, új dolgokba belevágni és felfrissíteni az energiarendszerét, annak ebben a két hétben ajánlott rendszeresen cseresznyefát ölelgetni. Boldog napot! Száraz György

Ezomozi A múmia A fáraó átka Több Egyiptommal és a múmiákkal foglalkozó filmben is szerepel visszatérő motívumként a fáraó átka. De vajon igaz-e a legenda, vagy csak fikció az egész? Ha pediglen van valóságalapja a rejtélyes haláleseteknek, akkor miként oldották meg a sírok készítői, hogy több ezer éven keresztül zavartalan biztonságban tudhassák uraik földi maradványait, ugyanakkor az esetleges illetéktelen behatolókkal végleg elbánjanak? A történet 1922-ben vette kezdetét, amikor Howard Carter régész és Lord Carnarvon a Királyok Völgyében felfedezte Tutanhamon sírját. A sír bejáratán a következő intő szavak szerepeltek: „A halál szárnya megérinti azt, aki megzavarja a fáraó álmát.” De az egyiptológus és a lelkes kalandorok fittyet hánytak a figyelmeztetésre és gyanútlanul feltörték a pecséteket. Az ezt követő néhány hónapban több rejtélyes haláleset történt a sírba belépők, a múmiát vizsgáló szakemberek és a kíváncsiak, valamint az őrök körében. Végül a sajtó is felkapta a hírt, mely szenzációnak nem volt éppen rossz. A rémhír végül is bejárta a világot, de sem megcáfolni, sem megerősíteni nem lehetett igazán. Voltak, akik mítoszt akartak teremteni, s voltak, akik le akarták leplezni a turpisságot. A múmia című filmtrilógiában szintén többször kerül elő az átok kérdése. Aki felnyitja a sírt, aki megnyitja a szarkofágot, vagy a szent edények (kanópuszok) ládikáját, az a halál fiává válik, „a halál sebes szárnyakon csap le rá”. Ezek után vessünk egy pillantást spirituális szemmel a fáraó átkának kérdésére! Könnyen elképzelhető, hogy különböző halálos cseleket eszeltek ki a betolakodók, a kincsvadászok és a kalandorok elrettentése és visszatartása céljából a sírok és nem utolsó

sorban a piramisok készítői. Először is a sírokat elrejtették, csak nagyon kevesen tudták, hogy pontosan merrefelé is kell keresni az előkelőségek sírjait. Annál is inkább, mivel ezek egy része a Királyok Völgyében, vagyis a Nílus bal partján, a nyugati égtáj felé eső területen volt, amiről köztudott, hogy a túlvilág (Duat) bejáratainak és általában a nekropoliszoknak (halotti városoknak) a territóriuma. A korabeli nép nem merészkedett volna óvatlanul az ilyen megszentelt földre, csakis a hitetlenek és az mit sem sejtő idegenek tévedhettek oda. Másodszor Egyiptom a mágia fellegvára volt, így varázsló főpapjai bőséggel válogathattak a technikai és a mágikus eszközökben, hogy fáraójukat még holtában is megvédjék. Részben titkos, elrejtett bejáratokat, szinte megközelíthetetlen kamrákat építettek, amelyekhez csak esztelen rombolással lehetett volna hozzáférni, részben szellemi lényeket ruháztak fel mágikus erőkkel, melyek alkalmasint megakadályozhatták volna a szent termekbe történő bejutást. Az ilyen szellemi lényeknek hatalmukban állhatott megvédeni a fáraó és az elit sírjait. E szellemlények képesek lehettek olyan mágikus műveletekre, amelyek például átokkal, vagy rontással sújthatták a betolakodókat. Ők akár évezredeken át is képesek lehettek jelen lenni, hiszen egy olyan világ lakói ők, ahol nincs idő (öröklét). E lények helyhez kötötten talán még ma is ott vannak Egyiptom egyes rejtett építményeiben és őrzik a kincseket, várva, hogy az illetékes lelkek egyszer majd visszatérjenek, s hogy újra birtokba vegyék azokat. Ki tudja? Boldog napot! Száraz György

Önmegvalósítás Sokan félreértik az önérvényesítés szó tartalmát, egy picit pejoratív kicsengése is lehet a vájt fülűek számára, holott spirituális értelemben egyáltalán nem erről szól a fáma. Vizsgáljuk meg, hogy ezoterikus megközelítésben mennyire hasznos és evidens dolgokról szól az önérvényesítés. Amikor egy gyermek megpróbálja rávenni szüleit, hogy az általa kiszemelt játékot vegyék meg neki szülinapjára, vagy amikor az általa preferált színre szeretné kidekoráltatni a szobáját, vagy amikor kamaszkorban megszabja, hogy neki melyik viselet és stílus áll jól aktuálisan, akkor tulajdonképpen önérvényesít. Amennyiben az ember törekszik benső vágyai kibontakoztatására, amikor azon munkálkodik, hogy kihozza magából az ideális énképének legmegfelelőbb személyiséget, akkor nem tesz mást, mint önérvényesít. A személyiség fejlődése, az önkifejezés fejlesztése, az egészséges önbizalom és önértékelés mind-mind olyan pillérei az önérvényesítő magatartásnak, amelyek bármelyikének megbillenése drasztikus egyensúlyvesztést idézi elő az önérvényesítésben. Voltaképpen, ha jobban belegondolunk, vágyainkat és álmainkat nem egyedül, hanem másokkal együtt érhetjük el. Ehhez azonban kell egy viszonylag jól működő, stabil, illetve a stabilitását minduntalan visszanyerni képes én, amolyan „keljfeljancsi”, mert máskülönben a külvilág zavaró és folyamatosan felénk áradó befolyásoló tényezői eltéríthetnek bennünket a kitűzött céljainktól. Melyek lehetnek ezek a manipulatív tényezők: agresszió, harag, irigység, hazugságok, önzőség, kritika, lejáratás, elfogadás hiánya többek között. Az én-érvényesítés nem valósulhat meg a nélkül, hogy a környezetünkkel konfliktusba ne kerülnénk. Aki ezt nem fogadja el, vagy csak nehezen képes feldolgozni, annak

mindenképpen erősítenie kellene az énjét, az önbizalmát és az önértékelését. A konfliktusok nem feltétlenül rosszak, nem mindig jelentenek véres háborúkat, sokkal inkább átmeneti kríziseket. Talán közelebb járunk az igazsághoz, ha konfliktusokat lovagi tornákként vagy szamurájok küzdelmeként fogjuk fel, amiben a becsületes és tiszteleten alapuló megmérettetés a lényeg, s nem saját makacsságunk és agressziónk kiélése. Egyébiránt a tudatosság fényébe emelt énünk hosszútávon csak akkor tud érvényesülni, ha sikerélményeket él át és ezek adnak számára egy belső hajtóerőt, egyfajta lendületet, ami átrepíti a problémák tengere felett. Félre értés ne essék, a probléma- és a konfliktuskezelés kulcsfontosságú az én-fejlődésben. Minden válság egy lehetőség, hogy újra összeszedjük magunkat és felnőjünk a feladathoz. Az érés stádiumában lévő egó bizony nem könnyen hajlik a változásra, annál inkább törekszik mások és a környezetének megváltoztatására. Összefoglalva, figyeljünk oda magunkra, hogy naponta hányszor alkalmazkodunk másokhoz és mennyiszer várjuk el másoktól, hogy hozzánk igazodjanak. Egy dinamikának kellene megszületni mindenben: adok-kapok, te és én. A túlzott szélsőségeket pedig jobb elkerülni, illetve minimálisra csökkenteni. Vannak rosszabb napok, amikor semmi nem úgy alakul, amikor semmi nem úgy sül el, ahogyan szeretnénk, ilyenkor az emocionális intelligenciánkat hívhatjuk segítségül. Ez röviden annyit jelent, hogy érzelmi síkon azt kommunikáljuk kifelé, ami a valódi helyzetünk. Igenis, be lehet ismerni őszintén, hogy aznap feszültek, hisztisek, elviselhetetlenek vagyunk, s ehhez kérjük környezetünk toleranciáját. Hidd el, hogy ilyenkor sokakban együttérzés ébred az irányodba és az elfogadás, a megismerés irányába indulnak el az emberi kapcsolataid. Boldog napot! Száraz György