Nemzetmentő szolgálat A felvidéki rovásírásverseny 2. körzeti döntőjéről „Valaha mindenki a bölcső előtti időtől kezdve kapta meg magyarságát: társadalmi életünk minden rezdülése rögződött a fejlődő ébrény tudatában. Édesanyja és környezete dalai, szokásai, mind ezen ősnevelés részei….Minden ember csak a kapott ajándékot adhatja tovább. A szándékosan elsorvasztott magyar műveltséget erőnek erejével (és hihetetlen hangerővel ) idegen ütemekkel, idegen szavakkal, idegen érzelmekkel töltött zenével cserélik fel az illetékesek, s ezek ellen tudatosan kell küzdenünk.” - mondja Tomory Zsuzsa magyarságkutató a Szakács Gáborral folytatott beszélgetése során. E tudatos küzdelemnek egyik formája a magyar rovásírás megismertetése és megszerettetése fiataljainkkal a legifjabbaktól kezdve s általuk a szülők felé is tett lépésekkel. Mert való igaz, hogy a „nemzetinek” tartott magyar kormány köz„médiája” naponta és óránként és percről percre szórja az idegen szavakat (helló, oké, projekt, só, produkció, trend, program…), a korcsosítottat az értelmes magyar szavak helyett (vacsi, furi, fizum, tasi, undi, uncsi, figyusz…), minden mennyiségben idegen zenét… Nem túlzó hát elsorvasztott magyar műveltségről beszélnünk. Nemzeti köntösbe bújt tehát a nemzetsorvasztó szándék! Hiába a sok helyzetjavító akarat és törvény (nyugdíjemelés, „rezsi”csökkentés, a könnyített (?) állampolgárság megadása, a „dzsídípi” tetszetős mutatója, az államadósság csökkenése…), hiszen már Kodály Zoltán megállapította, hogy a zenei nevelés az agyközpontok fejlődését jelentős mértékben segíti, vagyis a folyton idegen (főleg angol) zenét, ritmust, ékergést halló gyermek a magyar zenét (népdal, nótát, táncdalt) meg sem ismeri, nem is kedvelheti, maradinak, lenézettnek tartja… Éppen ezért felbecsülhetetlen szolgálatot tesznek, valóban nemzetmentő szolgálatot végeznek azok a tanárok, s egyre többen szülők is, akik tanítványaikkal, gyermekeikkel megismertetik és megszerettetik ősi műveltségünk nagy kincsét, a magyar rovásírást. Hisszük, hogy ez a megismertetés és megszerettetés párhuzamosan történik igaz magyar múltunk, történelmünk megismertetésével s ezekre az ismeretekre épülve nő föl a tudatos magyar nemzedék, amely tudja és vállalja múltját, melyre büszke s ezért jelenét úgy alakítja, hogy jövője is biztos legyen! A rovásírásversenyeknek ezek az elvek a mozgatórugói. A 2013. évi 2. körzeti döntő helyszíne a rimaszombati Tompa Mihály Alapiskola Nyugat lakótelepi épületében zajlott április 12-én. A nap egyben a Csehszlovákiából kitelepítettek emléknapja. Mert a szándék – legyen az idegen vagy „magyar”, egy: felszámolni a magyarságot vagy egységének megbontásával, területének felszabdalásával, gyöngyszemvárosainak lerombolásával, idegen ajkúak betelepítésével vagy idegen szavak nyelvébe ültetésével, szüntelen használatával, idegen zene végnélküli sugárzásával, beszédhadarással… A rovásírásverseny Rimaszombatban azonban azt bizonyította, hogy nem oda Buda. Küzdünk és megtartjuk önazonosságunkat, műveltségünket, ősi nyelvünket és írásunkat, mert vannak még helyek, meggyőződásünk: bástyák, ahol harcedzett ifjak nevelődnek a küzdelemre: Szepsi, Gömöralmágy és Gömörfalva, Fülek és Rimaszombat kisés nagy diákjai bizonyították nemzeti hovatartozásukat, elkötelezettségüket, hitüket. A megnyitót Homoly Erzsébet, a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi helyi Szervezetének elnöke vezette. Foglár Gábor gitárkísérettel énekelte el saját megzenésítésében Sajó Sándor Dal a szülőföldről c. versét, majd a középiskola egy diákja mondta el Sulyok Vince Hazád és anyanyelved c. versét. Először a középiskola igazgatója, Kubačka Gizalla üdvözölte a megjelenteket s magáról a rovásírásról is ejtett szót megnyitójában. Őt követte Rigó Lászó, a város alpolgármesterének köszöntője, amelyben örömét fejezte ki, hogy a verseny Gömörország fővárosában kerül megrendezésre s kifejezte azt a reményét is, hogy a jövőben is otthont adhatnak majd a rovásírásversenynek. A Tompa Mihály Alapiskola igazgatója, Orosz István is köszöntötte a résztvevőket sok sikert kívánva a versenyzőknek. Ezután Z. Urbán Aladár szólt a felvidéki rovásírásversenyek eddigi történetéről s tartott a versennyel kapcsolatos rövid eligazítást. A rendezvény díszvendége volt dr. Tamás Aladárné Ilonka néni. A rovásírásversenynek itt huszonhárom résztvevője volt. A hangos olvasás és az írásbeli feladatokat is ki-ki igyekezett a legrövidebb idő alatt lehetőleg hibamentesen megoldani. A felkészítő tanárok egyben a dolgozatokat értékelő bírák is voltak, akik szintén ügyesen
oldották meg feladatukat. Amíg ők javítottak, addig a versenyző diákok a tornateremben zajló verseny szurkolói lehettek. A 2. körzeti döntő a Himnusz eléneklésével ért véget. A verseny végeredménye (csak a B, C, D korosztályúak jutottak az országos döntőbe): A korosztály 1. Kruták Réka 2. Lakatos Mriam 3. Simon Enikő (Mindhárman a gömörfalvi alapiskolából) B korosztály 1. Jakub Gábor, Almágy 2. Gáll Barbara, Gömörfalva 3. Janitor Zófia, Szepsi 4. Nagy veronika, Rimaszombat 5. Szeles Bence, Szepsi C korosztály 1. Csúr Karolina, Gömörfalva 2. Dúdor Viktória, Gömörfalva D korosztály 1. Szűcs István, Szepsi 2. Varga Bence, Fülek 3. Szabó Róbert, Rimaszombat 4. Nagy Zoltán, Rimaszombat 5. Kaško Dávid, Fülek
Képgaléria:
A körzeti döntő helyszíne
Orosz István, Rigó László, Kubačka Gizella
Foglár Gábor
Ilonka néni szól fiatalokhoz
A résztvevők csoportja
gyorsan megy a munka
Munkában a versenyzők
Egy fiú a sok közül
Egy lány a sok közül
Nem sok a javítani való
Az értékelők
A B korosztály első helyezettjei
A D korosztályban a fiúk a jobbak
Csoportkép
