8. (1) A (2) A 54. (1) A (2) 61. (1) A (2) A

A TARTALOMBÓL: Alkotmány emlékeztetõ. . . . . . . . . . . . . . 2 Bravó egypártrendszer? . . . . . . . . . . . . . . 3 Fábry Sándort többször felpofozták . . . . . 4 Hogyan pusztítja a gondolkodást. . . . . . . 5 a televízió? Az ötödik elem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Én szegény Sudár Anna . . . . . . . . . . . . . . 8 Pénzpokol . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Rubicon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Mi a sátán harmadik támadása? . . . . . . 13 Ungár és Horn – itt valaki hazudik . . . . 13 Nincs kétféle igazság . . . . . . . . . . . . . . . 14 Új politikai marketing: Gyurcsány. . . . . 15 és Orbán „egykutya” Nyomasztó a kormány médiatúlsúlya . . 16 Állami Elme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Európa gyökerei II. . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Sarokba szorítva az amerikai demokrácia. . 19 Izrael megszûnésétõl tart Olmert. . . . . . 22 Evo Morales New York-i vacsorája . . . . 23 Sorossal Ahmadinedzsád beszéde . . . . . . . . . . . . 25 az ENSZ-közgyûlésen

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvetõ jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsõrendû kötelessége. (2) A Magyar Köztársaságban az alapvetõ jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvetõ jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. 54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektõl senkit nem lehet önkényesen megfosztani. (2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni. 61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekû adatokat megismerje, illetõleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát. 70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. 70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élõknek joguk van a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez. (2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg. 70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. 2

jó ha figyelünk

– avagy Egyedül nem megy – A Jobbik az alábbi hírt repítette szerte-szét az Interneten: „Örömmel jelenthetjük be, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom indul a Budapest XI. kerületében tartandó idõközi országgyûlési választáson, melynek elsõ fordulóját az Országos Választási Bizottság 2008. január 27-re tûzte ki. Jelöltünk dr. Mestyanek Ödön, volt alpolgármester, a Jobbik helyi szervezetének alelnöke.” Hölgyeim és Uraim, biztosíthatom Önöket, nem szenvedek íráskényszerben és a fogalmazás-gátlót sem szedtem be, hogy holmi csip-csup ügyekkel zavarogjak itt öt percenként, ráadásul, mint Mediterrán Moszkva tõsgyökeres adófizetõ polgára, nem sok vizet zavarok Butapest XI. kerületében. Joggal kérdezhetik, hogy most, mikor népek között egy nemzet süllyed el, mi a rossebér kell idõt és energiát pazarolni egy ilyen jelentéktelennek tûnõ, a XI. kerület lakosain kívül a kóbor kutyát se érdeklõ hírre? Ha ezt egyáltalán hírnek lehet nevezni. Mindjárt meg fogják érteni, ha elolvassák az alábbi néhány sort, amelyet bizonyos Dobai Miklós honfitársunk küldött szanaszéjjel a neten, reagálva a fenti hírre: Brávó Jobbik! Most már megvan az esélye a szoci gyõzelemnek! Osszuk meg minél jobban a nemzeti oldalt, hadd nyerjen a szoci! Csak így tovább! Dobai Miklós

Megmondom az õszintét, tanácstalanul állok, és oly formán nézek szememmel, mint nézni szokott a halandó, ha nem érti a dolgot. Haladjunk szép sorjában, ahogyan az meg vagyon írva! Nemrég zajlottak le az európai parlamenti választások Romániában, igen szép magyar sikerrel. A választások elemzésérõl szóló írásoknak egyik fontos momentuma volt – több helyütt is pedzegették a témát –, hogy immáron Romániában is, a magyar ügy képviseletében is, véget ért az egypártrendszer, és ezt illendõ végre tudomásul venni. Nézzünk egy másik aspektust. Csontos János, a Magyar Nemzet publicistája szerint a Fidesz jelen helyzetben elég, ha hátradõl a fotöjben, és malmozik az ujjaival, mert ez a Gyurcsány-féle MSZP megveri saját magát. Igaz, mellékesen közben tönkreteszi az országot, de ez úgy tûnik káros mellékhatásként nem megspórolható. Tanácsért legfeljebb majd orvosunkhoz vagy gyógyszerészünkhöz fordulunk. Vizsgáljuk meg a dolgot egy harmadik nézõpontból. jó ha figyelünk

A közvélemény-kutatások szerint, melyekrõl Kovács „Smith ügynök” László óta tudjuk, hogy nem azokat kell megnyerni, hanem a választásokat, azt mutatják, hogy a lassan már imamalom forgatáshoz is kiválóan alkalmas „ha most vasárnap lennének a választások” címû mantra végtelennek tûnõ zsolozsmaszerû kántálása során az Excel-diagrammok minden kétséget kizáróan azt mutatják, hogy a narancsos ellenzéki párt utcahosszal vezet a szegfûmintás utódpárt elõtt, bizonyos szegmensben már a kétharmados többséget is elérte. De ha ez még mindig nem lenne elég, idézzünk néhány gondolatot Molnár Tamás „Az ötödik elem” címû kiváló, összegzõ írásából: „Az állampárti MSZMP egykori 800 ezres tagságához képest, a jelenlegi pártok tagságáról nincs százalékos adatunk, de bejegyzett taglétszámuk biztosan nem éri el a nyolcvanezret! Furcsa viszont, hogy a közép-európai népek közül a magyarok kötõdnek leginkább érzelmileg pártjaikhoz, sõt számos vonatkozásban még nyugat-európai társaikat is megelõzik a kitartó és fanatikus „pártos szavazók”. Némileg ellentmond mindennek a Medián legfrissebb felmérése, miszerint minden ötödik magyar – ha ismeretei ezt lehetõvé tennék –, szíve szerint új pártot választana, ami hatalmas elégedetlenséget jelez a jelenlegi, lejáratódott politikai elittel szemben.” (...) A megkérdezettek 27 százaléka szerint viszont mindenképpen szükség lenne egy új pártra, sõt 22 százalékuk teljesen elképzelhetõnek tartja, hogy erre – a most még nem létezõ? – új formációra szavazna. Az új pártot akarók megoszlása is igen változatos: 19% új jobbközép (konzervatív), 15% új balközép, 10% új zöld, 8% új radikális és a legkevesebb 6% új liberális pártra voksolna. Az új konzervatív párt lehetséges hívei (a teljes lakosság 5 százaléka) a jelenlegi ellenzék elégedetlen híveibõl állhatnának össze.” A megkérdezettek 27%-a szerint (ez majdnem egyharmad!) mindenképpen szükség lenne egy új pártra! Ráadásul, hogy tetézzük a bajt, 22%-uk (vagyis kb. minden ötödik) le is adná szavazatát erre az új politikai pártra! Mármint ha létezne. Szintén jelzésértékû, hogy ugyancsak majd’ minden ötödik megkérdezett szerint ennek az új politikai erõnek konzervatívnak kellene lennie! És akkor „bravó Jobbik!”? És akkor „osszuk meg minél jobban a nemzeti oldalt, hadd nyerjen a szoci!”? Tetszik érteni? Adott egy legnagyobb és egyetlen ellenzéki párt, amely Egerszegi Krisztinát és Kovács Ágit megszégyenítõ elõnnyel vezet fél távnál, és akkor gáz, ha a

surranó pályán az amúgy tök esélytelen delikvens megpróbál a mezõny után eredni. (A felejthetetlen Knézy Jenõ „Érik az angolna” címû szenzációszámba menõ olimpiai tudósítása jut eszembe errõl. Valami afrikai úszó, kínlódta végig magát egyetlenként a medencében a „jó estét, jó szurkolást” levédett szlogen jogtulajdonosának, azaz Knézynek a szenzációs és gyakran röhögésbe fúló kommentálása közepette. A kínlódásnak az volt az oka, hogy az afrikai versenyzõ hazájában nem volt egyetlen olyan medence, amely elérte volna az olimpiai medence hosszát, csak kisebbek, a fekete csillag pedig csak azokban tudott edzeni, így mire végig úszta az olimpiai távot, teljesen kidöglött. Ennyit a nemzeti oldalt a végletekig megosztó Jobbikról.) Tessék nekem megmondani, hol van az megírva – a politikai osztály kiskátéján kívül –, hogy csak és kizárólag a jelenlegi, a végletekig erodálódott és hitelét vesztett politikai osztálynak kell konzerválódnia végtelennek tûnõ évtizedeken át? Ráadásul úgy, hogy még azt is elõírják nekünk, a politikai „hadszíntér” két oldalán, hogy a régi pártállami diktatúrához hasonlóan, csak és kizárólag egyetlen pártra lehet szavazni! Magam sem Dobai Miklós urat, sem szocializációját nem ismerem, mindenesetre érthetetlen, miért kell félreverni a vészharangot olyankor, amikor az MSZP-s jelölt ellen egy Fidesz feliratú gumibaba elindítása esetén is nagy valószínûség szerint ez utóbbi gyõzedelmeskedne a nemtelen választási küzdelemben. Ráadásul szintén nagy a valószínûsége annak, hogy az MSZP-n belül zajló torzsalkodási színjátékok közepette a posztkommunista utódpárt ráérne és egyáltalán nagy jelentõséget tulajdonítana egy idõközi választásnak. Kötelezõ rosszként letudják, ’oszt kész. Persze lehet, hogy Dobai úr esetében is mindössze arról van szó, amirõl Molnár Tamás is értekezik írásában, nevezetesen, hogy „a közép-európai népek közül a magyarok kötõdnek leginkább érzelmileg pártjaikhoz, sõt számos vonatkozásban még nyugat-európai társaikat is megelõzik a kitartó és fanatikus „pártos szavazók”. Száz szónak is egy a vége, a szocialista nagyváros öntudatos polgára örömmel látná, hogy bõ másfél évtizeddel a gengszterváltás után most már végre végleg sírba száll az egy-párti diktatúra. És mondjuk ki végre, most már itthon is. És mondjuk ki végre, most már a polgári, nemzeti oldalon is! Akinek az elmúlt két országgyûlési választás még nem nyitotta fel a szemét, aki egész véletlenül ott felejtette magát a kese3

rû ébredés után a reggeli kijózanodást követõ egy-zászló felvonása után – a táborvezetõ, kezén az Egy Gyûrûvel, közben angolosan távozott –, szóval mindazoknak, akik velünk együtt a slamasztikában csücsülnek,

méghozzá nyakig, azoknak ajánlom figyelmébe emlékeztetõül a Ripacsok címû film Gatyadalának refrénjét: „Egyedül nem megy, egyedül nem meg!

– A múlt héten két durva támadás is érte Önt. A Bors címû lapban Ónodi György, a Heti Hetes producere azt állította – egyebek között – hogy hazudik, az Echo tévében pedig Fábry Sándor mondta Önrõl azt, hogy lop. – Kicsit zavarba hozott, mert nem igazán az én mûfajom, hogy ilyesfajta vádakra reagáljak. Ha már egyszer elvállaltam, hogy válaszolok a kérdéseire, hát legyen. Az biztos, hogy utoljára foglalkozom ezzel a Heti Hetes témával, többet akkor sem húznak ki belõlem, ha az ENSZ Közgyûlés tûzi napirendre. A történet a következõ: Ónodi György azzal hívott fel, hogy szeretne az irodájában beszélni velem arról, milyen feltételek mellett mehetnék vissza a mûsorba. Ez néhány nappal azután volt, hogy lekerültem a TV2 képernyõjérõl. Sürgõs volt neki a megbeszélés, ezért elindultam hozzá. Az érdekes az, hogy nem egyedül, mert éppen nálam volt Kelemen Anna, meg egy menedzser, aki arról tárgyalt velünk, hogyan lehetne színpadra átültetni a könyvet. Úgyhogy õk velem jöttek, hogy a kocsiban folytassuk a megbeszélést és kint vártak körülbelül negyedórát, amíg bent voltam Ónodinál. Ónodi korrekten megmondta, hogy pusztán azért, mert én visszajövök, méltatlan volna Alföldi Róbertet és Hajós Andrást elküldeni, ezért azt találta ki, hogy üljek az elsõ sorba. Azt mondta, óriási durranás lesz, mert a többiek se tudnak róla és egyébként is csináltunk már ilyet. Aztán felhívta Kolosi Pétert, a programigazgatót, hogy felemelik-e a produkciónak járó összeget. Kolosi azt mondta, hogy igen. Ónodi utoljára két-három hete hívott, ami azért érdekes, mert ha vállalom, péntek este ott lettem volna a Heti Hetes felvételén, de mert nem vállaltam, hát nem voltam ott. Kolosi Péter aztán vasárnap nyilatkozta azt, hogy õk nem is hívtak, csak én szeretnék menni. Na már most, ami Kolosit illeti, õ ahhoz a kisebbséghez tartozik, amelynek sajátos lélektanához én nem akarok hozzászólni. Ónodit, szegényt nyilván megzsarolták és õ teljesített, sajnos színvonaltalanul. Hát, ennyi. – Miért nem vállalta el? – Én már háromszor vagy négyszer eljöttem a Heti Hetesbõl és mindig visszahívtak, illetve egyszer az Árpa rúgott ki, mert öt percig feltûntem a Big Brotherben. Akkor is az volt, hogy a RTL vezetése egy emberként állt ki amellett, hogy „árulásom” miatt nincs helyem az RTL képernyõjén, aztán mégiscsak visszakönyörögtek. Szóval, elég volt már a cirkuszból. De azért nem elsõsorban azért mondtam le a szereplést, hanem azért, mert egyszer jópofa volt, hogy váratlanul megjelenek az elsõ sorban és onnan beszólok a többieknek, de ebbõl rendszert csinálni szerintem nem lett volna érdemes. Ilyen egyszerû. – Mi a helyzet Fábry nyilatkozatával? Szombaton láthatták a nézõk azt a felvételt, amelyet egy konferencián rögzítettek, és amelyben Fábry tart elõadást. Egyebek közt olyanokat mondott, hogy Göncz Árpád és Konrád György besúgó volt, Fenyõ és Várszegi meg az MSZP pénztárnoka. Szóba kerültek még sokan és egy mondat, vagy talán kettõ Önnek is jutott. Fábry szerint Ön lop. – Tényleg elõkelõ társaságba kerültem, csak azt nem tudom miért. Egy szerzõ, aki lehet író vagy újságíró, általában szöveget szokott lopni és nem autót, vagy almát. Na most, engem még soha nem gyanúsított meg azzal, még Fábry se, hogy bármit loptam volna. Egyszerûen nem tudom, hogy mirõl beszél ez az ember. Csak találgatni tudok, mi hajtja. Fábry érdekes figura. Minden sértõ szándék nélkül mondom, hogy pszichiátriai eset. Akarva, akaratlanul bele-belebotlok a baromságaiba. Mielõtt kettõnk kapcsolatáról beszélnék, néhány jellemzõ példa: A Dunakanyarban van egy kis zöldséges bolt, benne két borzasztó szerény, rendes emberrel, egy hölggyel és az élettársával, vagy talán a férjével. Pár éve bementem a boltba, látom, hogy a hölgy nem érzi túl jól 4

Egyedül nem megy! Ha-ha-ha-ha. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

magát. Kérdeztem, hogy mi a baj, erre azt mondta, hogy „Képzelje Havas úr, a Sanyinak muszáj volt megpofoznia a Fábry urat!” Azt történt, hogy Fábry bement vásárolni, válogatott a gyümölcsök között, egyet zacskóba rakott, a másikat a válla fölött kidobta az úttestre. Amikor már tucatnyi alma, narancs hevert az aszfalton, az elképedt eladónõ megkérdezte, hogy mégis, mit csinál, Fábry úr? A válasz az volt, hogy mit csinálnék, válogatok. Aztán megérkezett a társ, aki, mint mondtam, férfi, és õ is megkérdezte, hogy mégis mit csinál, Fábry úr? Fábry tovább dobálta a gyümölcsöket, aztán kapott néhány pofont. Azért biztos, hogy igaz a történet, mert az érintettek egyszerû és becsületes emberek, másrészt a környéken, amikor érdeklõdtem, akadtak még néhányan, akik lehúztak már néhány pofont a Fábrynak a bunkósága miatt. Mint már említettem, ez az ember pszichiátriai eset. Na, még egyet: 1999-ben mentem át a királyi tévétõl az RTLhez és promóciós okokból beraktak a Fábry showba. A megadott idõpontban megérkeztem a stúdióba, ahol polgárháborús állapotok uralkodtak. A stáb tagjai remegõ hangon mondták, hogy vége a világnak, a két fogathajtó világbajnok, a Lázár-testvérek haza akarnak menni. Az történt, hogy lóval, kocsival készült a jelenetére a két világbajnok, amikor megjött Fábry. Egy butykosból a Lázár testvérek pálinkával kínálták, mire õ, egy rakás ember elõtt „lebüdösparasztozta” õket. A saját emberei könyörögtek, hogy alázzam le a mûsorban ezt az állatot, de megsajnáltam. Ami a konkrét esetet illeti, Ön mutatta meg azt a bizonyos felvételt az Echo tévébõl, amikor azt mondta, hogy Havas Henrik lop. Arról van szó, hogy tulajdonképpen egy történet végére ragasztott oda, amihez gyakorlatilag nem is kapcsolódom. Fábry azon elmélkedett, hogy Esterházy Péter a Harmonia Caelestisbe átemelte Jeles András szövegét, azaz lopott. Jeles ezt megírta, de a szöveget az ÉS nem akarta közölni, stb., stb. Na, és akkor csak úgy odaszúrta, hogy Havas Henrik lop. Aztán úgy folytatta, hogy Havas Henrik is értelmezhetetlen, meg a lopás is értelmezhetetlen. A jelenlévõ értelmiségi közönség ezen a kijelentésen kacarászni kezdett, szerintem fogalmuk se volt arról, hogy mirõl van szó. Mint már írtam, én sem értem, hogy mire célzott. Azt viszont tudom, hogy mi a baja velem. Tavaly vagy tavalyelõtt a miskolci egyetemen kommunikáció témájú konferenciát tartottak. A rendezvény azzal zárult, hogy Fábry és én közösen tartottunk egy fórumot a diákoknak. Ott elõadta a szokásos hülyeségeit arról, hogy miféle maffiamódszerekkel ment végbe a rendszerváltás, hogyan maradtak pozícióban a mocskos kommunisták. Én nem izgattam fel magam, csak elmondtam a diákoknak, hogy érdemes idõnként olvasni, momentán Bibót ajánlottam Fábry figyelmébe. Õ Az európai társadalomfejlõdés értelme címû munkájában már a hetvenes évek elején azt írta, hogy a kommunisták egyik legnagyobb hazugsága az, hogy a hatalomváltás csak vér árán mehet végbe. Az írta, hogy ez nem igaz, az angol példát hozta fel, miszerint az arisztokrácia ki tudott egyezni a nagypolgársággal, és hozzátette, hogy miért ne történhetne meg ez Kelet-Európában is. Csakhogy – hívtam rá föl Fábry figyelmét – Bibó szerint a békés hatalomváltás ára az, hogy a nomenklatúra emberei cserébe átmenthetik pozíciójukat, ahogy manapság mondják, és még talán Fábry is érti, kapcsolati tõkéjüket menthetik át. Ezt az árat fizetjük meg ma. Amikor befejeztem, Fábry vörös fejjel kezdett üvöltözni, hogy ez az egész kiselõadás arra volt jó, hogy õt egy olvasatlan, mûveletlen bunkónak állítsam be az egyetemisták elõtt. Nem én mondtam, õ mondta, de ebben az egyben egyetértek vele. Végezetül: Ne felejtse el senki, aki ezeket a sorokat olvassa, hogy nem én kezdtem, hanem õ. Forrás: http://velvet.hu jó ha figyelünk

HOGYAN PUSZTÍTJA A GONDOLKODÁST A TELEVÍZIÓ?

(Fónagy Jánossal készült riport 2005. December 25.) „Az államalapítás óta Magyarország nyugati ország, amely saját jószántából soha sem akar többé a Kelet része lenni. Éppen azért jöttünk ide, mert ott már nem találtuk a helyünket. Szerencsétlen és igazságtalan nagyhatalmi paktumok szorítottak ki a nyugati világból. Egy nyugati kultúrnemzet életére rátelepedett a Kelet uralma, amely megmételyezte és tönkre tette országunkat. Nyugatos nép a keleti önkény hálójában. Ez a magyarok tragédiája, amelyet a XX. századi kommunizmus hozott a nyakunkra.“ (Orbán Viktor beszédébõl a FIDESZ 1956-os megelékezésén az Astoriánál 2007 nov. 23-án) Orbán Viktor szerint ugyancsak hiba Magyarország kapcsán hídszereprõl beszélni, mivel „mi nem a híd vagyunk, hanem a nyugati parthoz tartozunk“. (InfoRádió) *** – Jól értem, hogy ha a Fidesz kormányzati szerepbe kerül 2006-ban, akkor megnövekszik az izraeli beruházók amúgy is jelentõs tábora akár Budapesten, akár országosan? Én személy szerint bízom ebben. De olyan területeken is megjelenik reményeink szerint, ismétlem, reményeink szerint, ahol eddig nem, vagy csak kisebb mértékben vett részt. Magyarországon eddig is mûködtek izraeli befektetõk tulajdonában lévõ, például kisebb vágóhidak. Vagy gondoljon az elmúlt években kismértékben visszafejlõdött Tokaj-hegyaljai kóserbortermelésre és -forgalmazásra. Nálunk azt sokan elfelejtik, hogy a kóser elõállítási technológia nemcsak Izrael számára fontos, hanem az egész arab világ számára, hiszen a higiénés szabályok vonatkoznak az egész Közel- és Távol-Keletre. Tehát nemcsak Izrael az érdekes, hanem egyáltalában, például a magyar mezõgazdaság, és ezen belül a borexport. - Miért Izraelt választották szövetségkötésre? Nincs a világon más ország, akivel ugyanilyen szövetséget lehetett volna kötni? Nem kötöttünk szövetséget, errõl szó nincs. - Arról szóltak a híradások, hogy a Likud és a Fidesz testvérpárt, és nagyon elõnyös, hosszabb távú együttmûködést kötöttek. Ezt Orbán Viktor mondta. A két pártnak sok tekintetben hasonló a szemlélete a nemzeti tartással és a nemzeti érdekekkel kapcsolatban. Egyébként a látogatást az izraeli fél kezdeményezte. A rendszerváltás óta számos magas rendû és rangú izraeli vezetõ járt Magyarországon. Ha jól emlékszem, 1992-ben járt néhai Antall miniszterelnök úr Izraelben, és azóta izraeli miniszterelnök nem járt Magyarországon, bár számos izraeli vezetõ igen. És a protokoll szerint kormányzati ciklusában Orbán miniszterelnök úrnak nem volt lehetõsége elutazni Izraelbe. Hiszen mi vártuk elõbb, hogy az éppen soros izraeli mi-niszterelnök látogasson Magyarországra. Ennek következtében Orbán Viktor sem magánemberként, sem politikusként nem járt Izraelben. Mikor tavasszal itt volt Szilvan Salom izraeli külügyminiszter, akkor beszélgetés közben felmerült, hogy Orbán Viktor miért nem járt Izraelben. Erre mondta miniszterelnököm, hogy azért, mert nem hívták mostanában. Másnap itt volt a meghívója. Ilyetén lévén, hogy nincs hivatalba n, a protokoll nem akadályozta, és így került sor erre az általam is nagyon fontosnak tartott látogatásra. - Hogyan lehet a Fidesznek, a magyarországi jobboldal képviselõjének olyan párttal testvéri viszonyt kialakítania, amelynek ugyebár miniszterelnökét és vezetõjét, Ariel Saront, a világ számos országában csak bejrúti mészárosként emlegetnek? Én nem tudom, hogy a világ számos országában így emlegetik-e. Tudomásom szerint talán egy magyar szélsõséges orgánum emlegeti így. Egyébként egyáltalában azt is vitatom a kérdésébõl, hogy Magyarországon a jobb- és a baloldal a földrajzi elhelyezkedésen túlmenõen jelent-e valamit. Hiszen ma például a nemzeti oldal, a konzervatív oldal kifejezetten baloldali programmal próbál meg társadalmi érdekeket, vagy köztulajdont védeni, míg a magát a baloldali hagyományok õrzõjének tekintõ baloldal pedig kifejezetten neokapitalista vonallal operál. A Likud egyébként nemzeti párt, az ön fogalmazása szerint jobboldali, nemzeti érzületû párt. Nyilvánvaló, hogy módszerekben és mentalitásban Izrael azért kelet, tehát más világ, nem Európa. A gesztusok, a technikák, a habitus azért alapvetõen más, mint itt, Közép-Európában. De én úgy gondolom, hogy a nemzeti elkötelezettség, az ország jobbításának a szándéka és a konzervatív eszmék, az értékkövetés, az értékelvû politizálás dolgában Izrael ben és Magyarországon is a hasonló gondolkodásúak közelebb kerülnek egymáshoz.

A televíziózás az emberi gondolkodás természetére is pusztító csapást mért. Milyen félelem nagyobb ma, mint a gondolkodástól való félelem? – tehetnénk fel a heideggeri kérdést. A gondolkodáshoz az embernek alapvetõen idõre van szüksége, mivel a gondolatok csak nagyon kényes közegben képesek élni. Minden embernek van egy belsõ, lelki univerzuma, és már ahhoz is milyen hosszú idõ szükséges, hogy egy olvasott/hallott gondolat megtalálja a maga helyét ebben az univerzumban, és meggyökerezzen benne! A televízió erre nem ad idõt, a benne szereplõ „gondolkodóknak“ (értelmiségieknek) gyorsan kell gondolkodniuk. A legfurcsább az, hogy a televízió mindig kizárólag olyan gondolkodókat hív meg, akik képesek a gyors gondolkodásra. Gyorsan gondolkodnak, mert közhelyeket gondolnak és mondanak. Csak aki közhelyekben gondolkodik, képes gyorsan gondolkodni, állítja Bourdieu, és ebbõl egyenesen adódik a következtetés, hogy a televíziós vitamûsorok, szóljanak akár tudományról, akár irodalomról vagy politikáról, közhelyeket sugároznak. „A gondolat – fûzi hozzá a filozófus – porrá zúza a közhelyeket, de ezeket bizonyítani kell, amihez viszont idõ szükséges.“ Így biztosítja a televízió a banalitás uralmát a társadalomban, amely az „átlagnézõ“ kialakításával az uniformizálódás egyik kiváltó tényezõje. (A cikk teljes terjedelmében a Polgári Szemle 2007. áprilisi számában olvasható. Szatmári-Kirilla Terézia: Tömegkommunikáció vagy tömegmanipuláció?) Forrás: www.igen.hu

Forrás: FKGP.hu

jó ha figyelünk

5

a népirtás = gyilkosság „Hát én immár kit válasszak?“ – ha „öngyilkos“ akarok lenni! (Üzenem az ismerõseimnek, hogy nem akarok öngyilkos lenni, de azt sem szeretném, ha Magyarországon bárki öngyilkos lenne azért, mert nem tud kifizetni majdan egy egészségbiztosítós számlát!) Jelenleg úgy tûnik számomra, hogy a kormány akarja – átgondolatlanul és felelõtlenül – öngyilkosságba kergetni a magyar embereket. Amikor a kormány tagjai nem gondolkodnak megfelelõen, akkor kutyakötelessége rájuk szólni az embereknek. Most éppen azért szólok, hogy megakadályozzam az öngyilkosok számának növekedését kishazánkban. Mivel szétverte a kormány az egészségügyet, már a gyilkosokkal egyenértékû munkát végzett. Felelõsséget nem vállal a kormány semmiért, senkiért, még a kormány tetteiért sem; ezért most gátlástalanul öngyilkosjelöltekké teszi a magyar állampolgárok egy részét, mert a kormánynak elég 5-6 millió szolgaember ebben az amúgy is megcsonkított országban. Hogyan is van ez? Hallom, hogy kötelezõ lesz több biztosító közül választani. KÖTELEZÕ?! Ki merészel engem, az állampolgárt kötelezni bármire is ebben a szabad országban? Jó lesz megkérdezni a család orvosát, hogy õ melyik biztosítóval köt szerzõdést, mert akkor talán néhány vizitdíj megspórolható, ha netán kórházba kerül az emberke. Mondom: EMBERKE! Az EMBERKE PÉNZE kell csupán a biztosítóknak, tehát az a lényeg számukra, hogy az EMBERKE FIZESSEN folyamatosan. Aztán, ha lebetegszik az „emberke“, akkor megtalálja a biztosító az ellátás utáni költségtérítés megtagadásának a lehetõségét. Azt mondja Ágnes asszony, hogy mindenki biztosítva lesz. Nocsak-nocsak, Ágnes asszony! Kiszopta ezt a szöveget a kisujjából? NEM HISZEK ÖNNEK ÁGNES ASSZONY! NEM HISZEK A KORMÁNYNAK! Melyik biztosító fogja biztosítani a jelenlegi: rákos betegeket, a cukorbetegeket, a tüdõbetegeket, a mozgásukban megsérülteket, a siketeket, a látásukban károsultakat, a rokkantakat, a szívbetegeket, az infarktuson átesetteket, a magas vérnyomásban szenvedõket, a nyugdíjasokat, a pszichés betegeket? Ugyanis esetükben már nem beszélhetünk kockázati tényezõkrõl, mert önmagukban õk, máris a „kialakult költségnövelõ tényezõk“ az egészségbiztosítók szempontjából.

Az elhülyített emberek sokkal könnyebben kiforgathatók a közvagyonból. A törvényszerûséget sikerrel alkalmazza a globalista pénzközpont. A hazai hülyítésipar egyik akciója a november 1-jei „halloween“-hisztéria. A keresztény Mindenszentek ünnepét töltenék meg buzgón a hamis tartalommal ezen a napon. A tökfejek ünnepe – mondhatjuk, hiszen a kivilágított tökfejek jelképezik. Csakhogy míg a lámpás a tök belsejében világossá6

Amennyiben a legelején elosztják egymás között a biztosítók a fent említett betegségekkel rendelkezõket, akkor a biztosítók – inmoralitásukból fakadóan csak bevételre koncentrálva – igyekezni fognak hamar megszabadulni az ilyen betegektõl és magukra hagyják õket. EZÁLTAL A KORMÁNY ÁTPASSZOLJA NÉPIRTÁSI TÖREKVÉSEIT A BIZTOSÍTÓKRA! Még két kérdésem van: Ki, vagy melyik biztosító fogja felvállalni a gyilkosok, a bebörtönzöttek biztosítását? A bûnözõk biztosítása éppen úgy ingyenes lesz, mint a kormánytagoké és az ellátásuk az adófizetõkre hárul? Ön Ágnes asszony, és a miniszterelnök meg akarja fosztani az alapvetõ emberi jogaitól a magyar embereket, mert kegyetlenül, embertelenül, megalázó módon kisérletezgetnek az állampolgárokon kórházbezárásokkal, több biztosítós rendszer szándékos bevezetésével úgy, hogy meg sem kérdezték eddig az állampolgárokat. Ön, Ágnes asszony az elõdjével együtt, és a miniszterelnökkel, de az egész kormánnyal együtt – ÖNKÉNYESEN! – folyamatosan megfosztják a magyar állampolgárok nagy hányadát a velük született emberi jogaiktól; sárba tapossák az élethez, az emberi méltósághoz való jogukat azzal, hogy mellébeszélnek, nem tájékoztatják folyamatosan a sorsszerûen õket érintõ, a számukra életbevágó döntéseikrõl. Ja, hogy sajtónak tart tájékoztatásokat Ágnes asszony? Ugyan már! Az egyszerû emberek számára érthetetlen mit fecseg össze-vissza; az értõ emberek számára pedig egyértelmûen mellébeszélés minden nyilatkozata. Ezt az ÖNKÉNYT a továbbiakban felejtsék el, és szakmailag az orvosokkal együtt meséljék el az embereknek – ha kell: külön-külön mindenkinek -, hogy mit is akarnak önök a kormánnyal együtt? Aztán majd a Magyarországon élõ emberek eldöntik, hogy ÕK akarják-e, és milyen formában az egészségbiztosítást, mert az Õ pénzükért, az Õ életükkel nem sáfárkodhat senki! NA, EZT TESSÉK MEGJEGYEZNI ÉS ELMESÉLNI AZ ÖNKÉNYES BIZTOSÍTÓJELÖLTEK VEZETÕINEK IS! Fontos, hogy tudják: Hitelét vesztette már ez a kormány a miniszterelnökkel és Ágnes asszonnyal együtt! Ne merészeljenek a magyar emberek feje fölött, a magyar nép egészségügyi, és nyugdíjellátásáról dönteni: a magyar nép nélkül! Ne merészeljék átlépni a magyarság tûrésküszöbét! Ugyanis a NÉP MI VAGYUNK, s a népet már tovább nem sarcolhatják, nem kergethetik nincstelenségbe, öngyilkosságba!

got éleszt, az „ünnepen“ hisztériázó tökfejûek elméjét éppen a sûrû sötétség borítja be. A hülyítésipar idehaza frissebb – Amerikában már régóta dívó – akciója a karácsony meghamisítása. Döbbenetes módon a globalista áruházakban a karácsonyfák alá Mikulásokat tesznek. A primitív kereskedõk „leváltották“ a Jézuskát. Majd õk megmondják, mit kell ünnepelnie ennek az oktondi társadalomnak!

Forrás: Szõnyi Bartalos Mária

Szent Miklóssal már a kommunizmusnak is bajai voltak. Télapónak nevezték el. Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el, kedves Télapó – énekeltették a cserkészekkel. Pardon! A kisdobosokkal és az úttörõkkel. Eleven katolikus papok ellenverset költöttek az adott dallamra: Hideg tél és hóhullás, jöjj el kedves Mikulás. De hiába: a kommunizmusban csak a nyári Mikulásokat fogadta el a rendszer. >> jó ha figyelünk

BRAVÓ!!!! MINDEN TISZTELETEM DR.MORVAI KRISZTINÁNAK!

Minden ötödik magyar új pártot választana Különös, individualista populáció ez a magyarság. Egy biztos, nem szeretünk tagok lenni! A lakosság csupán 17 százaléka tagja valamilyen nyilvántartott, hivatalos szervezetnek. A közösségekhez tartozó emberek mintegy 7,7 százaléka szakszervezetek és vallási közösségek, míg 5 százaléka sport vagy egyéb társadalmi kluboknak a tagja. (Az állampárti MSZMP egykori 800 ezres tagságához képest, a jelenlegi pártok tagságáról nincs százalékos adatunk, de bejegyzett taglétszámuk biztosan nem éri el a nyolcvanezret!) Furcsa viszont, hogy a közép-európai népek közül a magyarok kötõdnek leginkább érzelmileg pártjaikhoz, sõt számos vonatkozásban még nyugat-európai társaikat is megelõzik a kitartó és fanatikus „pártos szavazók”. Némileg ellentmond mindennek a Medián legfrissebb felmérése, miszerint minden ötödik magyar – ha ismeretei ezt lehetõvé tennék –, szíve szerint új pártot választana, ami hatalmas elégedetlenséget jelez a jelenlegi, lejáratódott politikai elittel szemben. Nagy baj viszont, hogy a politikai tudatosság híján lévõ bizonytalan többség (41%) elégedetlen ugyan, de még azt sem tudja eldönteni, hogy milyen ideológiájú pártra szavazna a legközelebbi választáson. A megkérdezettek 27 százaléka szerint viszont mindenképpen szükség lenne egy új pártra, sõt 22 százalékuk teljesen elképzelhetõnek tartja, hogy erre -a most még nem létezõ?- új formációra szavazna. Az új pártot akarók megoszlása is igen változatos: 19% új jobbközép (konzervatív), 15% új balközép, 10% új zöld, 8% új radikális és a legkevesebb 6% új liberális pártra voksolna. Az új konzervatív párt lehetséges hívei (a teljes lakosság 5 százaléka) a jelenlegi ellenzék elégedetlen híveibõl állhatnának össze. Míg értelemszerûen az új szociáldemokrata párt potenciális támogatói (a teljes lakosság 6 százaléka), a jelenlegi kormánypártok kritikus tagjaiból verbuválódhatnának. Az adatok egyértelmûen jelzik a parlamenti többséggel és az ellenzékkel szembeni nagyfokú bizalmatlanságot és elutasítottságot. Jelzik továbbá a liberalizmus kifulladását (Ha ilyen kevesen akarnak új liberális pártot, akkor lehet, hogy mindenkinek megfelel az 1%-os SZDSZ?), valamint ezzel szemben a valódi szociáldemokrata, és a még hatalmi pozícióban soha nem lévõ zöld gondolat megerõsödését. Nem lehet tehát elégedet a katasztrofális népszerûtlenséggel rendelkezõ MSZP, de a felfuvalkodott Fidesz sem! Egy új párt megalakulásához azonban (ha nincs váratlan, életre hívásához külsõ segítséget nyújtó hatalmi tényezõ) mint tudjuk, minimum négy dolog szükséges: Ezek pedig a pénz, a média, a hitelesség és a megfelelõ történelmi/politikai szituáció együttállása. Az ÚDK -amely alulról építkezõ platformjai sokszínûségén, és együttmûködõ szabadságán keresztül részben megjeleníti az elképzelt új párttal szembeni elvárásokat-, rajta kívülálló okok miatt nem felel meg teljesen, ennek a négy alapvetõ feltételnek. Ebben a gyökeres változásokat akaró történelmi helyzetben látszólag nem sokat ér a hitelesség, ha nem társul hozzá jelentõs pénzügyi erõ és médiatámogatás. Ellenfeleink azt sugallják, ha nincs e két utóbbi eszköz egy új párt kezében, akkor nagy valószínûséggel ismeretlenségbe merül a befektetett szellemi innováció! Mi mégis azt gondoljuk, hogy a jelenlegi rettenetes politikai status quo megbontása mégsem reménytelen vállalkozás. Nem az, hanem izgalmas, egyfajta alulról kiterebélyesedõ, pozitív szellemi kísérlet ez a jóság és a gonoszság örök küzdelmében. Tudjuk, hogy a harcot soha nem adhatjuk fel! Ha valódi, ha gyökeres változást akarunk, akkor arra kérem kedves olvasó: -Legyen most Ön, ez a bátor, újat akaró és tudatos szavazó! Higgyék el a kísérlet sikerül, ha végre megmozdul ez a sorsdöntõ, ötödik elem. A bennünk lakozó lelkiismeret. Molnár Tamás

A mostani karácsonyi Mikulás legalább annyira bornírt, mint a kommunizmus nyári Mikulása. A két dolog valószínûleg ugyanabból a gyökérzetbõl nõtt ki. Egyik ága szûkfejûség, másik: a Jézus elleni gyûlölség. Ne maradjon keresztény ünnep a karácsony, de „fenyõünneppé“ se váljon, ahogyan a kommunizmusban akarták. Legyen belõle kereskedelmi akció. Ehhez a piros süveges kis figurák megfelelõek. Kettõt egy csapásra. jó ha figyelünk

A Mikulás-ünnep is kivégezve – hiszen ott egyetlen Mikulás jön, s nem csapatostul támadnak a vörös sipkások. Hülyüljön az a gyerek. Az új (de)generáció már ne emlékezzen a Jézuskára. Merüljön feledésbe az, aki a kufárokat kiverte a templomból. Ma már elfogadhatatlan ez a fajta intolerancia. Nosza, rulettet, drogot, bulvársajtót a templomokba, mindbe! Csoda-e, ha egy ázsiai miniszterelnök megállapítja: ma nem kell hadsereg a biroda-

Valamikor meg kell állítani a Klubrádió állandó ferdítéseit , mondhatni hazugságait és a „drágajóbolgárúr“ félrevezetõ, minden tárgyilagosságot nélkülözõ kérdéseit, „értelmezéseit“. Tekintve, hogy a Bolgár úr (?) sokkal dörzsöltebb, mint a betelefonálói, egy pillanat alatt el tudja bizonytalanítani, sõt ellenkezõjére fordítani a betelefonáló mondanivalóját. Ezért jó, hogy végre egy jogilag képzett, mindenben tájékozott EMBER emeli fel szavát! Tapasztalatból írom le, hogy ha egy „mezei“ betelefonáló próbál ellenvéleményt elmondani, a dörzsölt Bolgár úr azonnal lesöpri a véleményét, mint jólértesült „szakértõ“. Kapásból cáfol, adatokkal dobálózik és pillanatok alatt el tudja hitetni az egyszerû hallgatókkal, hogy a telefonáló téved, nem jól tudja azt, amit mond. Szerény véleményem szerint, az adásokat egy-egy felkészült jobboldali szakértõnek végig kellene hallgatni és minden alkalommal az ORTT-hez a megfelelõ (jogilag is alátámasztott) panaszt eljuttatni, de talán még többet segítene a MAGUNKFAJTÁK-nak, ha minden adás vége felé egy-egy ilyen szakértõ az igaz tényekkel megcáfolná Bolgár Gy. adásban elhangzott hazugságait, ferdítéseit. Sok bizonytalan, vagy legalábbis jó szándékú, ámde még a baloldalhoz húzó ember szemét sikerülne talán felnyitni, amire igen nagy szükség lenne!!!! (Ugyanez vonatkozik BGY méltó kollegájára Orosz Józsefre is.) Lehet, hogy érdemes lenne elgondolkozni ezen megoldáson jobboldali politikusainknak?! P.Péter nyugdíjas

lomépítéshez. S felvásárolják a Manhattant. Az ember azonban nem tengerimalac, s védekezik, sõt támad a mai pénzháborúban is. A gyerekeket hülyítõ, serdülõket drogmámorba lökõ új birodalomépítõk is ellenállásba ütköznek egyszer. Mert még az emberi elme sem hülyíthetõ a végtelenségig. S ha egyre sûrûbb is körülöttünk a sötétség, bizonyosak lehetünk abban: a Várakozás után eljön a Fény születése. Forrás: Balogh T. Gyöngyvér – gondola

7

A beszédet elmondta 75. születésnapján 2007. november 23-án a Fészekben, a regényébõl írt monodráma elõadása elõtt Drága barátaim! Ez az alkalom, mikor megtiszteltek engem azzal, hogy a kerek születésnapomat ünneplik és egy másik nagyon fontos eseménnyel kötik össze. Egy intenciózus kitûnõ erdélyi színésznõ, Bálint Márta kedves barátom, aki a Scarlet Anna feldolgozásában mutatja be az „Én szegény Sudár Anna” regényem monodrámává írt változatát, Kincses Elemér a kiváló erdélyi rendezõ rendezésében. Ez már a sokadik alkalom, amit a ma este láthatnak és örülök, hogy a születésnapommal kötötték össze. De az a tisztem, hogy beszéljek arról, hogyan született és mikor ez a mû és ennek a mûnek az eredeti regényváltozata. Ahogyan haladtam elõre az idõben, egyre több olyan érzésem támadt, hogy tulajdonképpen én mindent megírtam, amit fontosnak tartottam ebbõl a világból. De valami nyugtalanított és ez nem most volt, hanem a 80’-as évek közepén. Akkor az volt az érzésem, hogy Istenem, Istenem mi lesz velem, ha nem lesz mit írnom! S ahogy végig gondoltam az egészet, mi az amirõl nem beszéltem bõvebben, novellában, esetleg regény részletben és már akkor rendkívül fájdította a szívemet az a létezésforma, amelybe nagyon sok magyar honfitársunk kényszerül, s nem a maguk elhatározásából kerültek a hivatalos Magyarország határain túlra. De a 80’-as évek közepén errõl beszélni nem volt túl könnyû dolog és amikor elszántam magam, hogy egy egész könyvet, egy egész regényt fogok írni arról, hogy mi történik ott, csak úgy tudtam megoldani, mi a férjemmel felkerekedtünk és elmentünk egy kutya közönséges Ibusz útra. Tudniillik nekem nem volt rokonom Erdélyben, valójában olvasmány élményeimbõl ismertem igazán, és nagyon sokan kétségbe vonták, hogy tud egy anyaországbeli író, aki nem élt ott , aki nem szenvedte meg azt az életet, hogy tud és merészel errõl könyvet írni. De én úgy gondoltam, ha már az Isten at embernek olyan kegyelmet adott, hogy bele tudok bújni mások bõrébe, akkor egy ilyen fájdalmas szituációt egész biztosan át tud élni, ha átadja magát. De, ahogy, mondani szokás „nyelvet fogtunk” Erdélyben járva, esténként leültünk a terekre a templom elé és ott elmondták a magyarok, ami a szívükön feküdt, szereztem egy kis levelezést a szülõk, nagyszülõk leveleit ide Magyarországra, egy kicsit belenéztem a román nyelvtanba, a román szavakba, de a legfontosabb, meg kellett találnom azt, ami teljesen beleillik az én életembe is. Én elgondoltam, hogy mi lett volna Jókai Anna, aki vagyok, akivé nehezen, de bizton8

ságosan sikerült felküzdenem, ha nem itt ebben a közegben született volna meg, hanem ott valahol az Erdélyi havasok alján egy kicsi kis városkában, egy kicsi kis községben, és nekem kellett volna megélnem azt, hogy nem elég az, hogy az Istentõl elszakadt állapotban vándorol ebben a keserves világban, hanem még az anyanyelvét sem meri használni, hogy még a tetejébe a Ceuescu diktatúra is rá nehezedik, s úgy éreztem, hogy ez a sorsa annak, aki teljes mértékben átéli. Nehezebben lehet találni, mint egy olyan börtönbüntetését töltõ embernek, aki még reménykedhetik abban , hogy harmadolják büntetését – aki ott él, az életfogytiglan. Ez az életfogytiglan adja azt a kétségbeejtõ érzést, hogy az ember kezdi elveszteni a reménységet. De ez nem lett volna elég. Számomra nagyon fontos volt, hogy egy olyan asszonynak lelkébe költözzek bele, aki nem egészen fiatal, de nem is öreg és számot vet az életével és megtörténik minden asszony és gondolom minden férfi életében az a rendkívül fontos esemény, hogy megszületik az elsõ unokája. Szegény Sudár Anna, regényem hõsnõje körülveszi a kis unokáját minden szeretetével és imádatával, de a legnagyobb baj az , hogy valójában ez a gyerek román. A fiú , a magyar fiú egy román lányt vett feleségül. Én elképzeltem magamat, hogy az én rajongásig szeretett elsõ unokám szõke hajjal és kék szemmel egy ilyen szituációba kerülne, én vajon mit tennék? Az a nagyanyai érzés sokkal erõsebb tulajdonképpen és ezért remélem nem bántódnak meg a gyerekek, de valamilyen módon tisztább és nemesebb, talán még mint a saját gyerekünkhöz fûzõdõ érzés – mert érettebbek vagyunk, mert komolyabbak vagyunk – és úgy érezzük, hogy nincs is ezenkívül más esély az életünkben, ez olyan mértékben be-

folyásolt engem, hogy átadtam magam ennek az úgy neveztem hazug szerelemnek. Drága barátaim! Vannak hazug szerelmek! Van egy olyan finom szerelmi szál, azért szerelni, mert rajongásig tud szeretni egy pici gyereket. Elképzeltem, hogy én, én lennék szegény Sudár Anna, akkor mit tennék ebben a szituációban. De azt is tudtam, hogy a nagy szeretet, esetenként, ha nem vigyázunk, olyan nagy lángot vet, annak nagy árnyékot van. Senkit nem lehet kisajátítani! Mélységes tévedés – errõl a „Ne féljetek”-ben írtam késõbb -, azt gondolni, hogy bárki bárhogy szeretheti gyerekét, kölkét, az életét is adhatja érte, de nem élheti benne az életét! Ez egy közhely, de nem igaz! Az életet nem lehet másban folytatni. Az aki egy kisajátító szerepet, tehát próbálja a saját életét rendbetenni, az végül is egy tragikus vétséget követ el. Szegény Sudár Annának ez a vétsége, hogy mérhetetlen módon szeretett és ez a szeretet esetemként átcsapott a feje felett. Tetszenek tudni, mikor a regény megjelent két évi cenzúra után 1989 -ben, akkor nagyon sok olvasó úgy vette a kezébe, hogy elkezdte olvasni , mint egy naplót. Elkezdte olvasni és azt olvassa, hogy egy asszony ábrándozik a könyvben. Arról ábrándozik, hogy jön, nem sokára itt lesz, látom a szõke haját, érzem a bõre illatát, nem sokára megfogom érinteni, megfogom csókolni. S arra gondolt a szegény gyanútlan olvasó, hogy a szegény asszony változó korban van és megbolondult és valakibe olyan szerelmes, azt várja, hogy érkezzen meg és akkor kiderül, hogy ez egy pöttöm kis fiúcska. De ennek megpróbál mindent odaadni. Ez a regénynek a tragikus szála, a másik azonban egy olyan fajta reménység, amit nem csak a szegény Sudár Annában, hanem immár nem rövid életemben is megpróbálok kimunkálni és megpróbálom tovább adni. Én hiszek abban, hogy az életünknek van értelme! Több értelme van, mint ez a matériába ragadt, kicsinyes esetenként sáros és mocsaras valóság. Nem lehet úgy élni, hogy az emberben ne izzon fel egy magasabb tudat, hogy amikor átlépünk innen, akkor az életünket egy más, érvényes mérlegen meg fogják mérni. Ez adja tulajdonképpen a reménységet! Még azoknak a magyaroknak is, akik ma elszakadva élnek és a diktatúrák után egy másfajta, de legalább olyan rossz álságos pénzvilágba csöppentek be, mint mi ebben az országban. De reménység nélkül élni nem lehet. Szegény Sudár Anna eljut odáig, hogy már-már reménytelennek találja a létezést és augusztusi éjszakán kinéz a végtelen égre, égboltra és nézi azokat a harapnivalóan közeli csillagokat, melyeket mindannyian látunk egy szép augusztusi szép és derült éjszakán, s belesajdul a szíve, mert azt gondolja, hogy tajó ha figyelünk

lán csalás az egész. Talán hazudik az univerzum és azok a csillagok, amelyet látunk, azok már valójában nincsenek, csak a fényük még elért hozzánk, de a mögötte halott a világ és halott az Isten. De szerencséjére egy kegyelmi pillanatában ennek ellenkezõjét is megtapasztalja, mert tegyük föl, hogy olyan sötétség van, hogy az ember hajlamos néha elcsüggedni és nem létezik az igazság, de akkor az ellenkezõje is igaz, hogy nem lehet olyan szuroksötét éjszaka a szegény, csüggesztõ életünk fölött, a mi sorsunk fölött, a hazánk fölött nem lehet olyan szuroksötét éjszaka, hogy ne higgyünk abban, hogy megszületett már az a fény, ami át fog törni a sötétségen, csak még nem érkezett ide. S ahogy a regényen is mondom, az a bizonyos bûntetõ-éltetõ nyílvesszõ már úton van, még akkor is, ha még a süvítését nem halljuk. De jön és jön, mert az Isten nem halt meg, Az csodálatos, zseniális elem, ami Neitzsche tudatában élt, és amely az élete vége felé végül is õrületbe burkolózott, odáig vitte ezt a hatalmas filozófust, hogy egyszer azt írta bõvebben kifejtve, hogy Isten meghalt. Egy falusi budi ajtajára írta valaki ezt a mondást, krétával írta egy túlcsavarós álértelmiségi oktatván a magyar vidéket, hogy Isten meghalt! Másnap valaki áthúzta krétával és aláírta, hogy : Nietzsche meghalt, Isten! Ennél meggyõzõbbet nem lehet mondani, nem , nem halt meg, mi lettünk egy ki-

csit csõlátók, és azon nagyon nehezen törnek át a fénysugarak. De a reménységet a reménytelenségért feladni nem lehet, mert akkor megszûnik az élet, maga a teremtés is megszûnne, ezért nem az Isten a felelõs, hanem mi vagyunk a felelõsek, szabad akaratot kaptunk és ezzel a szabad akarattal élni kell. Én immár lassan húsz éve, hogy megírtam ezt a könyvet, azóta sok-sok kiadása jutott el az olvasókhoz, mindig azt éreztem, hogy egy voltam a Szegény Sudár Annával, nem éltem ott, nem volt a rokonom, de a részvét a szívemben és az együttérzés olyan mértékben megerõsödött, hogy néha magam is úgy érzem, mintha így történt volna. Ajánlom Önöknek, ezt a nagyszerû asszonyt, ezt a nagyszerû színésznõt, aki a saját bõrén is megtapasztalhatta, mit jelent ott élni, és azt is megtapasztalta, hogy itt Magyarországon élni sem könnyû, itt is burjánzik az, ami elõl az ember el akar menekülni. Kérem szeressék Õt és rám pedig gondoljanak arra, hogy most pedig a tegnap esti hatalmas est után vagyok, kissé fáradtan szertetettel az ünnepléstõl, úgy mondom Önöknek, hogy az a 75 esztendõben, amit megértem, abban nem biztos, hogy jó az ember 75 éves, abban csak egy rosszabb van, ha nem éri meg. Tehát ennek is megvan a jó oldala, amikor az ember hálát ad, hogy egészséges, talpon van , tudja csinálni a dolgát, de Sze-

gény Sudár Annának sem mondanék mást, annak a sok-sok szegény Sudár Annának és a mellettünk álló jóságos „kálmüsoknak”, mint azt, hogy az utolsó pillanatig , az utolsó szusszanásig azt kell tennünk, amit rendelt nekünk az élõ Isten! Lett légyen az Magyarországon, Erdélyben, a véres Délvidéken, a nyomorúságos Kárpátalján, az acsarkodó Felvidéken, mindegy a sorsunkban és ezt a sorsot meg kell élni. Én köszönöm Önöknek, hogy ma este eljöttek, meghallgatják szegény Sudár Annának a történetét, amit Scarlat Anna bravúrosan helyezett egyfelvonásnyi darabba. Én nem vállakóztam volna rá, mert az író minden mondatára borzasztóan féltékenyen vigyáz, de az aki kívülrõl szemléli, az meg tudja tenni. S, ha ma este nem szólnék többet, akkor itt mondom Önöknek, hogy semmi mást nem várok a világtól, pusztán azt, nyilván tökéletlen ember vagyok, és nem tudok úgy élni, hogy ne érezzem, hogy Önök engem szeretnek, én csak azt kérem Önöktõl, hogy ne kívánjanak sohasem sikereket, megkaptam, ha az Isten úgy akarja ezt is bõven.. Erõt kívánjanak, mert ezt tiszta szívbõl Önöknek vissza tudom kívánni. Adjon az Isten erõt mindenkinek, kinek-kinek a maga sorsához, erõt ennek a jobbsorsra érdemes országnak, ennek a csodálatos magyar nyelvnek és ennek a földnek, ami veszélyeztetett helyzetben van. Köszönöm, hogy itt vannak!

Pécs: nem csináltak semmit az elmúlt másfél évben? Pécs másfél évvel ezelõtt elnyerte 2010-es Európa Kulturális Fõvárosa címet, ám a két év múlva megrendezendõ programsorozat szervezése számos komoly hiányosságot mutat. Többek között nincs autópálya, a repülõtér nem alkalmas nagyobb méretû gépek fogadására és az elmúlt másfél évben öt kulcspozícióban lévõ vezetõ mondott le tisztségérõl – véli Koszorús László. „A legkellemetlenebb az egész ügyben, hogy másfél éve tudjuk: Pécsnek kell megszerveznie 2010-ben a kulturális fõváros rendezvénysorozatot, ennek ellenére azonban nem történt semmi” – nyilatkozta az MNO-nak Koszorús László. A Baranya megyei fideszes országgyûlési képviselõ elmondta, hogy az elmúlt másfél évben a 2010-es, Európa Kulturális Fõvárosa nevû kulturális tervvel kapcsolatban álló, öt kulcspozícióban lévõ személy mondott le. Többek között Méhes Márton mûvészeti igazgató is, aki a múlt héten távozott. „Lemondtak, mert nem látták kivitelezhetõnek a pályázat lehetõségét” – tette hozzá a politikus. Koszorús tájékoztatott arról, hogy a rendezvényre 500 ezer – 1 millió látogatót várnak, ennek ellenére nincs autópálya, pedig

megígérték. A Baranya megyei országgyûlési képviselõ arról is beszámolt, hogy mind a mai napig nem tisztázódott a rendezésben résztvevõ kistérségek, városok szerepe, továbbá bizonytalan a város repülõterének helyzete is, mivel a reptér nem alkalmas nagyobb gépek fogadására. Koszorús tart attól, hogy 2010-ig nem fejezõdik be a Budapest-Pécs vasútvonal felújítása sem, így a látogatók kénytelenek oda-vissza közel hat és fél órát vonatozni. Mindezek mellett a 2007. november 28-i európai ügyekkel foglakozó bizottsági ülés, amely az Európa Kulturális Fõvárost volt hivatott bemutatni, határozatképtelen volt, mivel a bizottsági tagok mindössze negyede jelent meg az ülésen. Koszorús László úgy véli, a 2010-es eseménysorozat nagy lehetõség a városnak, Baranya megyének, és egyben a régiónak is. „Ez nem jobb- és baloldal kérdése, hanem sikeres rendezvény, ennek ellenére a városvezetés minden mással el van foglalva, pedig le kellene ülni” – tette hozzá. A politikus pécsiként bízik abban, hogy a város összeszedi magát, és a projekt megvalósul. Forrás: Konopás Noémi – Magyar Nemzet

FELE SEM IGAZ Õszöd a politikában újat hozott, a híradózásban nem. Ami elhangzik, annak jó, ha a fele valós tény – mondja Pálffy István. A híradós – aki a UPC felmérése szerint kedveltebb minden kollégájánál – ma is veszélyben érzi a hazát, s szerinte hamarosan egy új párt rendezheti át a hazai politikát. Forrás: Heti Válasz

jó ha figyelünk

9

Hagyományaiknak megfelelõen ismét jó nagyot hazudtak. Azt állították, hogy a szemkilövetõ kormányt éltetõ show-mûsoruk, a Megbeszéljük keddi adásában én Venezuelát és Kubát a „demokrácia védõiként” mutattam be. Mint azt Önök pontosan tudják, semmi ilyesmit nem mondtam. Azt közöltem – az Önök megkeresésére és Bolgár úr kérdésére –, hogy az ENSZ kb. 200 tagállamához, diplomaták tanácsára eljuttatjuk a magyarországi emberi jogi krízishelyzetet bemutató rövid összefoglalót. Ily módon lehetõvé tesszük, hogy a világ megtudja: mi is folyik az Európai Unióban, a más országokat folyamatosan az emberi jogokról kioktató Szövetségben. Bolgár úr provokatív kérdésére, miszerint Irántól vagy Kínától várunk-e segítséget, közöltem, hogy nem. Oroszország vonatkozásában szintén nemleges választ adtam, utalva arra, hogy arrafelé a miniszterelnök úr jár rendszeresen barátkozni, Oroszországról tehát nem minket kell kérdezni. Venezuelát a haragos Bolgár úr hozta fel újabb példaként, ötletként. Erre azt válaszoltam, hogy Chavez Venezuelájának sincs szégyenkeznivalója az emberi jogok tekintetében a Gyurcsány kormánnyal történõ összehasonlításban.

Kubát olyan összefüggésben említettem, hogy a jelenlegi magyar kormány részérõl furcsa a politikai menekültek befogadása, tekintettel arra, hogy nyilvános rendezvényen szemeket lövettek ki, ujjakat szaggattak le és rendõrterrorral oszlatták fel a legnagyobb ellenzéki párt ünnepi gyûlését. Egyetlen országot sem neveztem meg a „demokrácia védõiként”, csupán arra utaltam: elképesztõ, hogy a tavaly õszi tömeges emberi jogi jogsértések elkövetõit a mai napig nem vonták felelõsségre, az áldozatokat a mai napig nem kártalanították, a koncepciós perek még mindig folynak. S mindezt kellõen hatékony és határozott fellépés nélkül tûri – a magát az emberi jogok fõ védelmezõjének tekintõ – Európai Unió. Nagy öröm lenne számomra, ha a Klubrádió leszokna a hazudozásról. De ezzel valószínûleg túl sokat kérek. Talán azzal is, ha azt kérem: ne mocskoljanak alaptalanul. Azt viszont talán kérhetem: lassan szokjanak végre hozzá a gondolathoz, hogy a magukfajták egyeduralma véget ért Magyarországon. A magunkfajták nem tûrik többé a terrort. Itthon vagyunk a saját hazánkban, nem lõhetik ki a szemünket, nem kínozhatnak ártatlan

embereket (százszámra) ÁVH-s módszerekkel heteken át a börtönökben, nem folytathatnak az ötvenes éveket idézõ koncepciós pereket. S nem tarthatnak látványos rendõri erõdemonstrációkat az ellenzék démonizálására és megfélemlítésére, ahogy tették például október 22-én éjjel, amikor a Hibbant Néró az Operaházban mondott beszédet. Vagy október 26-án, amikor állítólag a „hídfoglalás” miatt, valójában viszont a megfélemlítõ, aránytalan rendõri akciók miatt bénult le a város. Nem! Nem és nem! Nem tûrünk el mindent tovább szótlanul, Tisztelt Klubrádió, Drága Bolgár Úr! Jobb, ha szokják a gondolatot: mindent megteszünk azért, hogy Magyarország újra szabad, demokratikus ország legyen, ahol az emberi méltóságot és az emberi jogokat tiszteletben tartják. Bizony nehéz dolguk van a magukfajtáknak, amikor ezekkel az értékekkel szemben kívánnak érveket felsorakoztatni. Ezért hazudoznak és mocskolódnak. Mert valahol mélyen Önök is tudják, hogy aljas dolog a diktatúra szolgálatában állni. Súlyos bûn. Javaslom: szálljanak ki, mert eljön a nap, amikor már nem fognak tudni tükörbe nézni! Üdvözlettel: Morvai Krisztina

MICHAEL MOORE: SICKO MEGRÁZÓ FILM AZ ÜZLETI EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI RENDSZERRÕL ÉS EMBERI SORSOKRÓL. EZ VÁR A MAGYAROKRA? HTTP://IGAZSAG.MYIP.HU/UJ/SICKO.WMV A film több átlagos amerikai állampolgár ügyének bemutatásával nyit, akiknek életét szétzilálta, tönkretette – és néhány esetben bevégezte –, valamiféle egészségügyi ellátási katasztrófa, így nyilvánvalóvá válik, hogy a válság nem csupán azt a 47 millió polgárt érinti, akik biztosítás nélkül élnek, hanem azokat is, akik lelkiismeretesen fizetik járandóságaikat, ám a bürokrácia bármikor lesújthat rájuk is. Miután bemutatja, hogyan is került ilyen szörnyû állapotba a rendszer (a rövid válasz a profittermelés és Nixon elnöksége), a rendezõ magával visz minket egy földkörüli útra, amely során olyan országokat is meglátogatunk, mint Kanada, Nagy-Britannia és Franciaország, ahol minden állampolgár alanyi jogon részesül ingyenes egészségügyi ellátásban. Végezetül Moore a 9/11-es katasztrófa hõseinek egy csoportját gyûjti maga köré – olyan mentõmunkásokat, akik ma immunrendszeri betegségekben szenvednek, ám az Egyesült Államokban megtagadják tõlük a megfelelõ orvosi ellátást. A r endezõ a legváratlanabb helyre viszi el ezeket az embereket, ahol, amellett, hogy megfelelõ ellátásban részesülnek, diplomáciai bonyodalom részesei is lesznek. Bár a SICKO ugyanazon a provokatív és szenzációvadász ösvényen jár, mint a rendezõ elõzõ filmsikerei, az Oscar-díjas KÓLA, PUSKA, SÜLTKRUMPLI és minden idõk legsikeresebb dokumentumfilmje, a FAHRENHEIT 9/11, mégis valami egészen mást jelent Michael Moore számára. SICKO az ostoba és néha kegyetlen amerikai egészségügyi ellátási rendszer szívvel-lélekkel felvázolt portréja.

10

jó ha figyelünk

avagy: mammon kuss! Kedves Magyar Testvéreim! Tegnap, amikor letöltöttem a SICKO címû posthorror videóját, még fogalmam sem volt arról, hogy teljes egészében mit is ajánlok sok-sok embernek. Azóta tudom, a poklot mutatja ez a film. Azt a poklot, amit a szemkilövetõ törpepárt-nyûvek nekünk szánnak. Döglegyek! A szabad döglégy szövetség. Ez egy apokaliptikus rémálom. Minden eddigi ismeretünkhöz képest minden eddiginél sötétebb jelenrõl és jövõrõl szólnak a képkockák. És még aki nem is ért angolul, csak a feliratot olvassa, annak is egy lüktetõ, égõ pénzpokol tárul fel a szereplõk arckifejezései, hangsúlyai alapján. Ma Magyarországon, amikor perceinket át meg átjárja a gazdasági és erkölcsi válság összes szegmense, el sem tudjuk képzelni azt a szemléletmódot, ami mint egy mészárszékként mûködve emberek millióiról dönt, élhet, vagy nem. Mi magyar emberek még hiszünk abban a társadalombiztosítási modellben, amit a magyar állam tartott fenn régebben, mióta országunk megrablói, hazug bitorlói csak kéjes tervezetek voltak. Ki kell mondanom, s remélem ezzel egyre többen egyet is értenek, hogy ami ma Magyarországon az egészségbiztosítás körül és belül zajlik, az egyenlõ egy közvetlen népirtás kísérletének kezdetével. Eddig nem mondtam semmi újat, amit mai magyar emberek ne tudtak volna, vagy hiteles értesülések alapján ne éreznék legalább a veszélyt. Azzal sem mondok újat, amirõl egyre többen beszélnek, hogy az emberek vegyék végre a fáradtságot, nézzenek utána a biztosítótársaságok egészségbiztosítási piaci részesedésének tervezetei környékén, s ha nyomát lelik ilyen hentes-elvnek, akkor azonnal szálljanak ki az együttmûködésbõl.

jó ha figyelünk

Túl ezen bíztatok mindenkit arra, hogyha ilyen lépésre szánja magát, mert megalapozottá vált ez a gyanú, akkor aki csak teheti, vagy akár összefogva, fizetett hirdetésben jelentessék meg döntésüket. Kérem vállalják fel ezt! Adják hozzá az arcukat, mert ezeknek semmi nem elég. A hirdetés szövege nem kell több legyen, csak ennyi: Tudomásomra jutott, hogy Z-biztosítótársaság/bank piaci részt vállal a Magyar Köztársaság Egészségbiztosítási Pénztárának részbeni magánkézbe adásában, s mert ezzel a magatartásformával a nemzeti kockázatvállalási elveim szerint lehetetlen egyetértenem, minden kapcsolatom azonnal megszakítom velük:XY. Ez nem alkalmas hitelrontási hazugságpert indítani, ám arra tökéletesen elegendõ, hogy a zsebüket megtépázza. A jelszó: mammon kuss! A SICKO címû filmrõl annyit szeretnék mondani, hogy aki csak teheti, írja ki CD-re a lehetõ legtöbb példányban. Adják oda olyanoknak, akiknek van otthon számítógépük, de nincs internetjük, vagy olyanoknak, akiknek nincs számítógépük, de van CD/DVD lejátszójuk. Akiknek pedig egyik készülék sincs, azokat hívják meg otthonaikba vetítésre, és beszélgessenek el a filmrõl. Ha mindenki azzal adja tovább az általa CD-re kiírt filmet, hogy akinek adja, az is tegyen ugyanígy, akkor hihetetlen rövid idõ alatt nagyon sok magyar ember számára világossá fog válni, mit is akar tenni velünk ez a senkiházi, jöttment bitorló csürhe. Gyakran magam intek türelemre másokat, amikor panaszaik nyomán elégedetlenségüket fogalmazzák meg, ki-ki vérmérséklete szerint. Most magamnak mondok ellent az alábbiakban. Arra hívom fel a Magyar Köztársaság minden politikai és civil szervezetét, hogy amikor a magyar egészségpénztárral kapcsolatos parlamenti döntésrõl szavaznak a népnyúzók, addigra szervezzenek irdatlanul hatalma népi tiltakozást a Parlament köré. Nem 1-2 ezer emberrel! Tessék végre tömeges mozgósítást végezni. Ne törõdjenek a törvénytelen mûveleti terület kifejezéssel! Egyszerûen csak jöjjenek tömegesen. Ha valamelyik párt vezetése ezzel a tömegrendezvénnyel nem ért egyet, azt nem szabad figyelembe venni. Onnan kezdve maguk is egy követ fújnak hóhérainkkal. Tessék mozgósítani! Rövid az idõ erre, mégis látni kell mindenkinek, hogy ez most a vérünkre megy. Most nincs bal meg jobb oldal szerinti megosztás. A magyar embereknek fizikális értelemben is a saját kezükbe kell ragadni sorsuk irányítását, mert különben elvész a Haza. Nincs tovább! Abban ugyanis semmi törvénytelen nincs, ha valaki a saját életét meg akarja védeni! Azt fogjuk tenni! Szerény keretek között megtartott szakszervezeti és civil tiltakozások ideje lejárt. Magyarországon a mammon helytartóinak ideje is lejárt, noha ismét és ismét megpróbálják porig alázni nemzetünket, megrabolni a jövõnket, kedvezve idegeneknek, talpunk alól kiárulván Hazánkat. Tetszik, vagy nem ennek a folyamatnak véget kell vetni! Minden áron! Minden eszközzel! Aki most azt mondja, hogy nem érek rá jövõt menteni, az hogy fog a tükörbe, vagy unokája szemébe nézni? Ha egyáltalán lesz unokája, vagy él addig! Nincs kifogás, semmilyen! A magyar törvények értelmében minden magyar állampolgárnak joga van az önvédelemre. Ez az az eset, amikor emberek millióinak befizetett részesedését lopják el, mint tették 1988-ban az 1989-es költségvetés tárgyalásakor. Több száz-milliárd forintot tettek a nyugdíjalapból a költségvetés részévé, hogy amit tudtunk nélkül felvettek hiteleket, annak legalább egy részét fizetni legyenek képesek. Most ugyanezt teszik még nagyobb léptékben a MI egészségbiztosításunkkal. Röviden, lopnak. Ez az országvezetés lopni készül. Hatalmasat! Idegen megbízásból teszik, személyszerinti saját haszonra. Az önvédelem arról szól, hogy ezt meg kell akadályoznia minden tisztességes magyar embernek. Minden eszközzel! Nincs kifogás, hogy ez fáj, az fáj, kirúgnak! Rúgjanak! A természetes életkörülményeinket védjük, aki pedig ez ellen fellép, az is hóhér. Bárki. Ügyész, rendõr, szájtépõ politikus. Mindegy. Nagyon hamar képes lesz felismerni a magyar nép a közvetlen életveszélyt. Ebbõl az országból ez a gyülevész banda nem fog koncentrációs országot építeni! Ezt vegye kézpénznek mindenki, aki ilyen szándékkal érkezik. Lengyel Károly 11

Hát megtörtént. Nyúlfarknyi hír egy vezetõ napilapban: A parlamenti pártok támogatottsága a teljes népesség körében 50% alá, vagyis a kritikus érték alá zuhant. Ennek közérthetõ megfogalmazása: Társadalmi ébredés. A szavazópolgárok nagyobb része megvonta a bizalmat a parlamenti pártoktól, legitimációs válság állt be. Más megközelítésben: Ha a magyar társadalom többsége elutasítja a törvényhozásba delegált pártokat, azok képviselõit, akkor népképviseleti jogosítványuk a demokrácia szabályai szerint megkérdõjelezõdött, új választásokat kellene kiírni. Igen ám, de a menü nem változna, vagyis a választáson induló pártok ugyanazok lennének mint eddig. Ugyanazzal a taktikával. 17 éven át kitûnõen mûködött az a mesterségesen kialakított rendszer, amely a protest szavazásra, a társadalom politikai megosztására épült. A szavazótábort egy neuralgikus ponton, a múltban gyökerezõ sérelmek mentén kettéválasztották, a történelmi sebeket újra és újra feltépték, és a kiásott lövészárok mentén kiépítették a nagy átverés politikáját, amelyre a harmadik köztársaság legitimációja épül. Mint tudjuk, a zsonglõrködés lényege a Fidesz -MSZP szembenállását hirdetõ álpropaganda. Sokáig logikusnak tûnt a dolog, ám a lakosság függetlenül pártpolitikai hovatartozásától szociálisan és erkölcsileg ellehetetlenült, általános életszínvonala radikálisan csökkent. Ennek a képmutató politizálásnak az a tragédiája, hogy miközben az emberekkel a saját sírjukat ásatták, elhitték hogy majd a Fidesz, hogy majd az MSZP. A két párt retorikailag két irányt képvisel, valójában egy platformon egy követ fúj. Mindkét párt kivette a részét a privatizációból, amely a nemzeti vagyon 90%-át külföldi kézre játszotta. Mindkét párt támogatta a multinacionális nagytõkét a hazai vállalkozások rovására. Mindketten elfogadták a társadalmat megosztó politikát. Ameddig az egyik a nyugdíjasoknak adott többlettámogatást, addig a másik valamiféle megfoghatatlan polgári eszmeiséget hirdetett. A nyugdíjasok ma is nyomorognak, a polgári mentalitás és gazdasági erõ ma sem létezik. Magya rország lakossága – természetes bizalma miatt – felült ennek az olcsó propagandának és belerokkant. Lassan fûrészelgették le a képletes lapátnyelet, néhány centinként és csak akkor vette észre a magyar hogy nincs már mit fogni, amikor az orrát a földbe verte. Onnét lentrõl azért minden másképp látszik. 2006-ban szembesülve a könyörtelen brutalitással, rájött hogy átverték. De a hatalom is kényszerpályára került. A nagy reformer, a jelenlegi miniszterelnök elébe menve az eseményeknek, a leleplezõdésnek – teljhatalomra törekedve –, felrúgta az 1989-es paktumot, magánháborút indított. Felmérve saját esélyeit megállapította: A szakszervezetek ellenállásra alkalmatlanok, ellenállásra képes radikális antiglobalista baloldal nincs, az áljobboldal impotens, csak szavakban bátor, a lakosság fáradt és cselekvõképtelen, a nyugdíjasok és a kisebbségiek 1000 forinttal megvehetõk. Bizonyos speciális területeken, a nagy létszámú állami érdekeltségekben, mint pl. a MÁV-nál, vagy a pedagógusoknál elég ha létszámleépítéssel zsarolnak, maximum figyelmeztetõ sztrájkok lesznek. A rendvédelem hierarchiájánál fogva kötött, elég kinevezni egy lojális parancsnokot és hajrá, jöhet a puccs. A látványos összecsapáshoz a megfelelõ ellenfélnek, a társadalmilag elszigeteltnek

tûnõ, létszámát tekintve körülhatárolható, a médiából kiszorított, minden parlamenti párt által támadott radikális nemzeti oldal tûnt. Gyurcsány szeptember 17-én átlépte a Rubicont. Az ismert eseményeken továbblépve, 2006. október 23-án két alapvetõ dolog is történt. AZ ELSÕ: Az elõzõ hetek által felbátorodott, megerõsödött nemzeti radikalizmus, nemzeti mozgalommá vált. Nemzeti egységre hivatkozva kilépett a jobb-bal bûvkörbõl, igaza tudatában felvállalta a kihívást. A hatalom kíméletlen brutalitása bebizonyosodott, a közvélemény ekkor látta igazán tisztán elõször a valóságot. A MÁSODIK: Bebizonyosodott a Fidesz álellenzékisége. Ahelyett hogy azonnal határozottan fellépett volna, pamacsolt. Gyurcsány megroppantotta a Fidesz gondosan felépített rendszerét, ugyanakkor maga is belebukott a rosszul megválasztott lesajnált ellenfele, a radikális nemzeti oldal állhatatosságába, hazaszeretetébe. Összességében ennek a folyamatnak az lett az eredménye, hogy a lakosság döntõ többsége már nem akar asszisztálni sem a brutalitáshoz, sem az álnemzeti mûmagyarkodáshoz. A harmadik köztársaság még nyerhet ugyan pár évet az eddig még talonban tartott lappal, a Gyurcsány- Orbán nélküli nagykoalícióval, de a sorsát nem tudja elkerülni. A közbizalom elpárolgott, a lakosság terhei növekednek, általános az elégedetlenség. Magyarország kiszeretett az örök ígérgetõkbõl, most akar változást, mindazok nélkül akik ezt a helyzetet okozták. Akár pártokról, akár politikusokról van szó. A harmadik köztársaság illegitim és brutális rezsimmé vált, amely kisebbségbõl, erõszakkal akarja átverni a törvényhozáson a nemzetközi nagytõke akaratát. Olyan hihetetlen helyzet alakulhatott ki, hogy egy 1 (egy) százalékos párt kormányzati, koalíciós szempontból zsarolja a 12 (tizenkét) százalékos pártot olyan nemzetstratégiai kérdésben, mint az egészségügy privatizációja. A parlamenti ellenzék pedig ahelyett, hogy egy évvel ezelõtt kollektívan visszavonta volna a mandátumát, idõnyerés céljából népszavazásra bíztatja az embereket ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatban. Majd megszavazza a költségvetést. Ezért van most valamennyi parlamenti pártnak a csillaga leáldozóban. Azért kell formálódnia egy új, erõs Magyarországnak, hogy többé ne történhessen ilyen. Egy patrióta közhatalom nélküli ország határán, a mindenkori Rubiconon át lehet lépni, de onnét nincs visszatérés. Gyurcsány a nagy reformer és Orbán a nagy taktikus próbálná menteni a menthetõt, de az egyik már a folyó túl oldalán van, a másikat meg viszi a sodrás, miközben a sereg már a lopott koncon marakodik. A nép pedig, mint mindig ha ilyen helyzet adódik, bizony kiegyenesíti a kaszát. Ui.: Vészforgatókönyv szerint a koncon marakodó másodhegedûsök egy gyors polgárháborúval felérõ káosz kirobbantásával még megragadhatják az utolsó szalmaszálat, a megmentõ hazug szerepében tetszeleghetnének. Tatár József – Rendszerváltó Fórum

DEMSZKY KITILTOTTA A MAGYAR GÁRDÁT BUDAPESTRÕL Demszky Gábor fõpolgármester indítványára a Fõvárosi Közgyûlés csütörtökön határozatban nyilvánította Budapesten nemkívánatos szervezetnek a Magyar Gárdát. Egyúttal felkérték az ország összes önkormányzatát, hogy településeiken tegyenek meg mindent a szélsõséges megmozdulások, felvonulások elkerüléséért, és nyilvánítsák nemkívánatosnak a Magyar Gárdát. A fõpolgármester indítványát a kormánypártok és az MDF szavazta meg. A Fidesz-KDNP kinyilvánította, hogy támogatja a javaslatot, de a határozat meghozatalakor nem vettek részt a szavazásban. A fõpolgármester hangsúlyozta, hogy a törvényes mûködés korlátait feszegetõ szélsõséges szervezet megmozdulásai és nyilatkozatai alapján egyértelmû, hogy valamennyi akciójuk a demokratikus értékek, az emberi jogok, valamint a vallási és az etnikai kisebbségek ellen irányul. Korábban már Budapest XXI. kerülete, Csepel és Szeged vezetése is úgy határozott, nem látja szívesen a gárdistákat. Forrás: FN 12

jó ha figyelünk

Az emberi történelem szellemi harc a mi Urunk és e világ ura között. A háború kimenetele garantált, de a csaták megnyerése rajtunk, esendõkön áll. A vesztett csaták igencsak fájdalmasak: szenvedéssel, halottakkal, s ami még rosszabb, elkárhozott lelkekkel járnak. Eldönthetjük, melyik oldalra állunk, ám az ördög és démonai igyekszenek ugyanolyan uniformist ölteni, mint a világmindenség Teremtõje. Amikor szegény ördög hadüzenet nélkül elcsábította Évát és Ádámot, a háború gyõztesének gondolta magát. De néhány ezer esztendõ mûtûn Isten Fia mindhalálig-engedelmessége által visszanyerte nekünk, amire magunktól képtelenek voltunk. A hazugság atyja tombolt. Majd lecsillapodott, s újat gondolt. Ahhoz silány, hogy alkosson, így szokása szerint Isten mûveit mérgezte meg, s fordította a teremtmény ellen. Elsõként a tudományt, másodikként a tiszteletet, harmadikként a rendet. Az elsõ újkori csatában imígyen duruzsolt néhány krónikusan uniformiskeverõ testvérünk fülébe: „Elavult már ez a vakhit... Van Isten? Látta valaki? Meg tudjátok fogni, mérni?“ Volt oly balga, aki elfelejtette, hogy még Mózes sem bírta el Isten látását; s aki elhitte, hogy meg lehetne mérni a Megmérhetetlent, ha lenne. Az alvilági hazugság hihetõ volt, a balgáknak hittek más balgák, s a sátán duruzsolásából megszületett a pozitivizmus: csak az van, amit meg lehet fogni, mérni, vizsgálni. (Érdekes módon az keveseknek tûnt fel, hogy a szerelmet sem lehet megtapogatni, mégis van.) A tudományt ma is sok felületes ember a hit ellenségének tartja. Sátán nyert.

De mégsem volt tökéletes a gyõzelme. Isteni képre formáltságunk, a bennünk lévõ jó erõsebb a mesterkedésnél. A lélek, s Isten tagadása nem vált általánossá. A második újkori csatát felvilágosodásnak hívjuk. Fejlõdik Sátán úr is: „Felvilágosodás“ – mily szép szó, ki ne örvendezne már hallására is. S az uniformiskeverõk megint elfelejtették, hogy a „felvilágosodáshoz“ a „fényt“ – nevéhez híven – Lucifer hozta. Isten, az Abszolút, sokak fejében helyet cserélt a ferdítés és hazugság atyjával, a relatívval. Az Isten-tisztelet immár csak belterjes, avítt vallásoskodóknak való, a felvilágosultak a másságot tisztelik. Ha valaki Istent szidja, káromkodik, az menõ, legyen az illetõ segédmunkás vagy miniszterelnök. De próbáljuk csak a másságot szidni, máris a nyakunkon a hazánkban még csak ébredezõ, de immár EU jogszabályok által is felkent had, amelynek ezúttal nem „Politikai Rendõrség“, hanem „Politikai Korrektség“ van az autójára festve. Nincs megingathatatlanul Isten felé irányuló lélek, csak szabadon forgolódó szellem – szól a duruzsolás. Jin-jan. Sátán nyert. Azaz mégsem egészen. Másképp hogyan is lehetne például lelkiismereti okokból megtagadni a fegyveres szolgálatot? A bukott angyal végül mérhetetlen orcátlanságában Teremtõnk fõ mûve iránt lendült támadásba. Ez maga a teremtés, a rend, a struktúra. A teremtés erõi bomladoznak, de „a tudósok vitatkoznak a globális felmelegedésrõl és annak antropogén okairól“. A teremtmények hullanak (óránként 3-4 faj, ez a természetes kihalási ráta körülbelül ezerszerese), „de hát mindig is volt fajkihalás“. Néhány másodpercenként éhen hal egy embertársunk, „de ezt majd megoldja a gazdasági növekedés“.

Ungár Klára régi, megbízható, jó liberális elvtárs. Jöhet határozatlan idejû általános munkabeszüntetés, a kormány szétesésével fenyegetõ koalíciós válság, õ bizonyosan nem fog meginogni. Megijedt az SZDSZ, hogy a hülye nép a végén még elsztrájkolja a több-biztosítós bulit, aztán nem elég a parlamenten kívüliség réme, a tuti bizniszbõl se lesz semmi. Lépniük kellett, hát léptek. Tegnaptól Ungár Klára az Országos Egészségbiztosítási Pénztár általános fõigazgató-helyettese. Ungár Klára régi, megbízható, jó liberális elvtárs. Jöhet határozatlan idejû általános munkabeszüntetés, a kormány szétesésével fenyegetõ koalíciós válság, õ bizonyosan nem fog meginogni. Márpedig most, amikor a választójoggal rendelkezõ polgároknak mindössze egyetlen százaléka érti és támogatja a kisebbik kormánypárt szájíze szerinti reformokat, a fontos posztokon bizony sziklaszilárd jellemekre van szükség. jó ha figyelünk

A harmadik újkori csata mindennél pusztítóbbnak ígérkezik, s ennek vagyunk most tanúi. Az ember elveszettnek érzi magát a törvényrengetegben, médiauralomban, információözönben. A dezinformáció hatékonyan tombol: elég egy 20 perces mûsor a „Júdás evangéliumról“, hogy újabb tömegek kételkedjenek az általunk vallott négyben – miközben azt sem tudják, hogy az egy kizárja a négyet, vagy fordítva. Elég egy perverzen jó író, aki Da Vinci-kódot alkot saját anyagi dicsõségére, s milliók kezdenek kételkedni nem csak a mi Urunk kereszthalálában és feltámadásában, de történelmi létében is. Minden összekeveredik, az ember rohan, hajt, majd apátiába zuhan. A belé ültetett kiirthatatlan jó még érzi a rosszat, de már nem tudja, hol keresse. A bûn struktúráinak rabigája világi szemmel nézve lerázhatatlan. Nincs már Haynau vagy ÁVO, aki ellen forradalmat lehetne szervezni, az ellenség mi magunk vagyunk. A Sátánnak harmadszorra sem sikerült kiölni a lelket az emberbõl, alkot hát lélektelen struktúrákat: hadsereget, bürokráciát, multikat. Ne hagyjuk, hogy eluralkodjanak rajtunk, még ha adnak is fegyvert és kitüntetést, ûrlapot és pályázati pénzt, szép autót és munkahelyet! Szerezzük vissza a hatalmat magunk felett! Hogy felajánlhassuk a mindenség Urának, mert övé az ország, a hatalom és a dicsõség, mindörökkön örökké! Forrás: Jakab – www.igen.hu

Persze kizárólag miattunk, a mi érdekünkben. Pedig az Ungár Klára kinevezésének bejelentését megelõzõ délelõttön még minden a legnagyobb rendben volt: Horn Gábor bátran nyilatkozta, hogy a reformokkal kapcsolatosan nem érez elementáris elutasítottságot, mivel õt még senki sem szólította meg az utcán azzal, milyen borzasztó, hogy több egészségbiztosító lesz Magyarországon. Nekünk viszont most el kell döntenünk, hogy kinek, minek higgyünk: Horn Gábor kismintás, nem reprezentatív utcai élménysorozatának, vagy Ungár Klára hirtelen kulcspozícióba helyezésének. Illetve volna itten egy harmadik megoldás is, miszerint a véletlenek furcsa összjátéka kelti a zavart, és Ungár Klára pártkötõdésének semmi köze a kinevezéshez, mint ahogyan a sztrájkolók az igazi kisebbség, szemben a Horn Gábor mellett szó nélkül elsétáló elégedett többséggel. Az õszödi beszéd meg igazságbeszéd, mint tudjuk. Forrás: Dévényi István – Heti Válasz

13

Rejtett cenzúra a hírszerkesztésben „...ennek az országnak egy begyöpösödött, évszádokban mérhetõ lemaradásban lévõ, szánalmasan gyáva sajtója van. A probléma többrétû. Egyrészt hazánk újságírását egy neo-moszkovita beidegzõdés jellemzi, ugyanis – nem tudom, tudják-e – csaknem minden újságírónak van egy kommunikátora...“ (Somorjai Balázs beszéde a Média 2007 konferencián 2007. november 29-én)

Kedves Hölgyek és Urak, jó napot kívánok! Biztos vagyok benne, hogy sok érdekes kérdést fogunk megtárgyalni itt egymás között, de én a közvetlen õszinteség híve vagyok, ezért már most tisztázzuk a szerintem legfontosabb kérdést. Arra kérem azokat, akik soha nem szoktak hazudni, hogy tegyék fel a kezüket!... Most pedig azokat kérem, hogy jelentkezzenek, akik szoktak hazudni. Teljesen mindegy, hogy a szüleiknek, a párjuknak, a tanáraiknak vagy annak a hajléktalannak, aki aprót kér maguktól... Nos igen, az arány egyáltalán nem meglepõ. Én is szoktam hazudni, nem tagadom. Fölösleges az alakoskodás, mindannyian tudjuk, hogy az emberek ki nem állhatják az igazságot. Azt szeretik, ha kisebb-nagyobb hazugságokkal a kedvükben járnak. Szerették például nem tudni, hogy Csernobilban felrobbant egy atomerõmû, mert úgy élhették át azokat a napokat, ahogyan az azokat megelõzõeket. De hogy a jelenbõl is merítsünk példát: szeretik nem tudni, hogy van-e Magyarországon feltételezett al-Kaida tagokat õrzõ intézmény. És a magától ért etõdõ kérdés: MIÉRT? A válasz rettentõen egyszerû: mert nincs más választásuk. Mert vannak a nagyurak, vagy ahogyan sokszor emlegetjük õket, a nagyfejûek, akik azt gondolják, jobb a békesség, helyesebb meghagyni az utca emberét a boldog tudatlanságban. Én pedig azt mondom: nekünk, újságíróknak, és Önöknek, leendõ, vagy már praktizáló újságíróknak az a feladatuk, hogy a saját eszközeikkel szembemenjenek ezekkel az urakkal, és választási lehetõséget kínáljanak az olvasóiknak, a nézõiknek, a hallgatóiknak. Kutya kötelességünk megtagadni a cenzúra minden formáját, legyen az rejtett, avagy nyilvánvaló. Nekünk nem az a feladatunk, hogy bárkinek is megfeleljünk, hanem az, hogy kíméletlenek legyünk. Van New York-ban egy zenekar, a neve Matisyahu. Két okból is nagyon közel áll a szívemhez a csapat. Az egyik az, hogy reggae zenét játszanak, a másik az, hogy világpolitikai értelemben véve példaértékû, hogy így vállalják magukat. Merthogy ez egy zsidó reggae banda. Csak képzeljék el: 14

én, mint keresztény a 100-ból 90-es hangerõn egy zsidó csapatot üvöltetek a kocsimban, amelyik fekete zenét játszik, és közben break beat-el benne egy muszlim srác. Gyönyörû, nem? Na már most! Ennek a zenekarnak van egy viszonylag ismert száma, a King without a Crown, vagyis a Király korona nélkül. Elhangzik benne egy sor: „Half a truth is just a lie“, azaz a féligazság is csak egy hazugság. És tényleg. Van fogalmuk arról, hogy ha minden, ami ebben az országban a kulisszák mögött történik, napvilágra kerülne, mi történne? Egyrészt minden csatorna 0-24-ben híreket ontana, másrészt kiegyenesített kaszákkal jönnének Budapestre a gazdák, ténylegesen milliók gyûlnének össze a Kossuth téren, és a 2-es villamos vonalán végig parlamenti képviselõk lógnának a póznákról. Mint egy háromlábú szék borulna fel ez az ország – ez a háromlábú ország. Ezért létezik, és ezért éltetik a kegyes hazugság intézményét. Nem mondom el, még egyszer, mit gondolok errõl, szerintem ebben a pár percben rájöhettek már... No, hát ennyit nagy általánosságban, és akkor nézzük a kíméletlen valóságot: ennek az országnak egy begyöpösödött, évszádokban mérhetõ lemaradásban lévõ, szánalmasan gyáva sajtója van. A probléma többrétû. Egyrészt hazánk újságírását egy neo-moszkovita beidegzõdés jellemzi, ugyanis – nem tudom, tudják-e – csaknem minden újságírónak van egy kommunikátora. És a kommunikátor alatt itt értsenek egy-egy politikust, akihez az adott firkász közel áll, akinek ad a szavára, akitõl információkat vár, és ez már önmagában predesztinálja egy-egy tudósítás hangvételét. Igen, ez is cenzúra. Cenzúra egyfelõl a közönséggel szemben, másfelõl pedig – az újságíró esetében – cenzúra önmagával szemben, mert amikor a leginkább extrovertáltnak kellene lennie, egyszercsak elkezd vagy csak a jobb, vagy csak a bal fülére hallani. Az információ kikerülésének pillanatában felborul a szabad sajtóról alkotott ki-ki szerint idealista avagy realista elmélet. De egyáltalán: miért volna érdeke az államnak a szabad sajtó? A kérdés egyfelõl költõi, másfelõl pedig hülye. Mert egyáltalán nem érdeke az államnak a szabad sajtó. A Watergate botrány óta tudjuk, hogy újságírók képesek akár az Egyesült Államok elnökét is a latrinába küldeni. Nixon bácsi – akinek amerikai családok ezrei köszönhetik, hogy elvesztették egy vagy több gyermeküket a távoli Vietnámban – biztosan hosszasan tudna mesélni errõl. Ha rossz újságírók lesznek, és összekerülnek vele a pokolban, kérjék meg, hogy meséljen róla! Beszéljünk inkább arról, ami ma történik

Magyarországon! Mond valamit Önöknek a morális sajtó fogalma? Nos, ez egy, a 18. – 19. században népszerû folyóirattípus volt, jellemzõen Franciaországban és Angliában, de egész Európát érintette. Zanzásítva a lényege, hogy a firkászok úgy táncoltak, ahogyan a gazda fütyült. 1704-ben a morális hetilapok sorát a Review címû újsággal egy Daniel Defoe nevû úriember indította. Igen, õ az, akire gondolnak. Hiába alkotta meg – egyébként egy létezõ személy példájáról mintázva – a Robinson Crusoe kalandjait, õ is pénzbõl élt, és õ is csak azt írta meg, amit elvártak tõle. Akár magyar is lehetett volna... Merthogy ma Magyarországon ugyanez a helyzet. Kiábrándító kimondani, de muszáj lesz: ez az ország alsó hangon kétszáz éves lemaradásban vergõdik. Most mondhatják azt, hogy kéne egy tökös gyerek, aki kiáll, és leírja a tutit, borítja az asztalt, felrúgja a háromlábú országot, de nem fognak találni. És azt is megmondom, miért: mert az újságírók is, mint minden más dolgozó ember, egzisztenciálisan zsarolhatóak. Aki meg nem zsarolható a megélhetésével, az ritkán megy újságírónak... Hogy hol a kiskapu, amin keresztül kikecmereghet a slamasztikából ez a morális válságban tengõdõ szakma? Azt gondolom, hogy ha ilyen iramban haladunk, és éppen ebbe az irányba, akkor messze, nagyon messze. De ha egyszer hajlandóak leszünk elfogadni azt a „szentségtörõ“ tézist, miszerint a sajtószabadság nem érhet véget a fõszerkesztõ asztalán, máris elindultunk a mi kiskapunk felé. A fõszerkesztõ ugyanis ugyanúgy ember, mint mi: pénzre van szüksége, egzisztenciális csapdában van, és nem szívesen kockáztat. A megoldás – szerintem – abban az emberben rejlik, aki megalkotja Magyarország elsõ, tabukat nem ismerõ, minden tekintetben pártatlan, és komoly presztizzsel bíró sajtóorgánumát. Most lelkesítõleg azt is mondhatnám, hogy lehet, hogy az illetõ éppen Önök között ül, de ezt elég valószínûtlennek tartom. Na nem azért, mert látatlanban kétségbe vonnám a képességeiket, hanem azért, mert ez az ember még jó eséllyel meg sem született... Ennyire távolinak érzem a kiskaput. Nézzünk inkább néhányat abból az ezer sebbõl, amin keresztül vérzik a magyar újságírás! Az egyik legfõbb probléma nálunk, hogy megpróbáljuk elhitetni a közönséggel – és sokszor sajnos magunkkal is -, hogy mi ugyan nem cenzúrázunk, sõt, éppen, hogy a kiegyensúlyozottságra törekszünk. Gyakran emlegetik, illetve szándékosan félreértelmezik a BBC etikai kódexét, és darabszámra mérik a kormányoldal, illetve az ellenzék jó ha figyelünk

A Political Capital és a Capital Research új módszerrel végzett politikusvizsgálata A magyar választók többségének lesújtó a véleménye a hazai magyar politikai elit tagjairól: korruptnak tartják az ország vezetõit és kétségbe vonják szavahihetõségüket. A szavazók viszont a tisztességtelennek és megbízhatatlannak tartott politikusok közül is választanak maguknak olyat, akit szimpatikusnak, illetve rátermettnek tartanak. Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc jelenleg saját pártjuk olyan kiemelkedõ (és a közvélemény szemében egymáshoz kísértetiesen hasonló) egyéniségei, akik mögött a választók még nem látják az alternatív személyiségeket. A Political Capital és a Capital Research a Figyelõ hetilapban megjelent kutatásában új módszertani megközelítéssel vizsgálta a politikusokról a választók fejében élõ képet. „Tisztességtelenek, de szavazunk rájuk” – a választók jelentõs része így gondolkodik hazánkban a politikusokról. A poli-

tikusok hitelességi deficitjét mutatja, hogy a valamelyik tábor mellett elkötelezett szavazók fele nem feltételezi a saját oldalához tartozó politikusokról sem (!), hogy ne ígérnének olyat, amirõl maguk is tudják, hogy nem fogják teljesíteni, vagy hogy mindent bevallanának az adóbevallásukban. A válaszadók egyharmada gondolja úgy, hogy nincs olyan politikus, aki ne élne vissza hatalmával, ha rendõr lenne, vagy ne lenne megvesztegethetõ, ha vámtiszt lenne. Kutatásunk eredménye szerint imázs tekintetében olyan politikusok állnak rendkívül közel, akiket mély politikai szakadék választ el egymástól. A magyar politika fõszereplõi két jellegzetes típusba sorolhatóak: az erõs, agresszív, karizmatikus; illetve az integratív, békés, rokonszenves politikusok táborába. A pártpreferenciával nem rendelkezõ, bizonytalan szavazók az Orbán-Gyurcsány, valamint a Szili-Dávid-Sólyom csoporton túl nem is látnak valódi különbséget a többi politikus között.

megjelenéseit adott csatornán. Pedig nem a mennyiségre, hanem a tartalomra kellene koncentrálni. Hadd mondjak egy eklatáns példát, ami segít megérteni, mirõl is beszélek! 2002-ben, a Kossuth téri nagygyûlésrõl a Magyar Televízió híradója egy 2, 20 – 2, 40-es anyagban számolt be, míg Kovács László akkori MSZP-elnök nyilatkozatát egy demó plusz szinkronnal lerendezték. Ez egy megjelenés az akkori kormányoldalnak és egy megjelenés az akkori ellenzéknek. De tartalmában már egész más a helyzet. Másnap egyébként valakit megkértek, hogy hagyja el a házat... a székházat ... És ha már a BBC etikai kódexét említettem. A brit közszolgálatban azt az elméletet használják, miszerint mindig az éppen regnáló kabinet való elõrébb az anyagban. És ez egy újabb problémát vet fel, ha ragaszkodunk ennek követéséhez – márpedig nagyon igyekszünk ragaszkodni hozzá, mert nemzetközileg elfogadott, és senki nem meri megkérdõjelezni. Számomra egyébként érthetetlen okokból... A probléma jelesül az, hogy ha minden esetben a kormányoldal kerül elõre, megkönnyítjük az ellenzék dolgát, mert ellenfeleik nyilatkozatának tudtában tudnak reagálni – feltéve, hogy idõben késõbb adnak ki nyilatkozatot, tartanak sajtótájékoztatót, vagy ajánlanak fel különinterjút. És azzal õk is tiszjó ha figyelünk

Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc a választók szemében jobban hasonlít egymáshoz, mint saját pártjuk bármelyik politikusához. A szavazók róluk gondolták leginkább, hogy jók lehetnek a logikai játékokban (Gyurcsányról 40, Orbánról 36 százalék), illetve hogy ügyvédként meggyõzõ védõbeszédeket mondanának (Gyurcsányról 34, Orbánról 38 százalék). Orbán ugyanakkor egyértelmûen Gyurcsány fölé magasodik a tömegek mozgósításának képességében: míg Orbán Viktorra a választók 71, Gyurcsány Ferencre 39 százaléka tartja jellemzõnek, hogy a „tömegek hallgatnának rá”. Az MSZP-bõl Szili Katalint, a Fideszbõl pedig Kósa Lajost érzik a leginkább meghatározó politikusnak a választók. Debrecen polgármesterének megítélése egyáltalán nem szimmetrikus a két politikai oldalon. Míg õ az egyik legkarakteresebb és a legkedveltebb fideszes politikus a szocialista szimpatizánsok szemében, a jobboldali szavazótáborban sokkal kevésbé markáns po-

tában vannak, hogy olyan nincs, hogy a reakció reakciója, ráadásul a tévénézõ inkább emlékszik az anyag végére, mint az elejére. Vagyis a nagy kódex egyszerre alkalmas normák felállítására, és a manipulációra. Egy másik nagyon jelentõs probléma a magyar hírszerkesztési gyakorlatban, hogy sokszor nem induktív módon készülnek a tudósítások. Tehát nem „A“ pontból indulnak el az újságírók – most azt hagyjuk, hogy gyakorlatlanságból vagy szándékosan -, és jutnak el egy végkövetkeztetésig, hanem éppen fordítva: felállítanak egy tézist, és azt próbálják meg bebizonyítani. Ha mondjuk Deutsch-Für Tamás azt mondja – ahogyan azt tette is – , hogy Gyurcsány Ferenc ideggyenge, semmibõl nem áll keríteni egy pszichiátert, aki a miniszterelnök kinezikájából és a poszturális jeleibõl levezeti, hogy Deusch-Fürnek igaza van. És mivel egy szakember mondja, az emberek elhiszik. De sokszor még ez sem szükséges, mert minden csatorna rendelkezik egy kialakított célközönséggel, és ez a közeg felveszi az információt. Nem szeretném húzni az idõt, úgyhogy majdnem végkövetkeztetésként fontosnak tartom elmondani, hogy ma már nem abból áll a rejtett cenzúra a hírszerkesztésben, hogy bizonyos ideológiák mentén variálunk a hírsorrenddel, és ha nem is hallgatunk el egy in-

litikusnak számít, és csak a negyedik a rokonszenvlistán a kutatásunk szerint. A házelnök, az egyik legnépszerûbb szereplõ erõssége, hogy rokonszenves és empatikus politikus – hasonlóan korábbi legnagyobb riválisához, Sólyom Lászlóhoz (akihez egyébként a választók a leggyakrabban társították a becsületességgel kapcsolatos állításokat). A házelnököt ugyanakkor a választók nem látják igazán jó kommunikátornak, sem kitartó, hozzáértõ politikusnak. A népszerû politikusok csoportjában Dávid Ibolya az igazán markánsan megítélt szereplõ. Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor után az MDF elnöke az a politikus, aki a leghatározottabb imázzsal rendelkezik, és akirõl a legtöbben véleményt tudnak alkotni. Módszertan: A politikusok imázsát 800 fõs mintán végzett, személyes megkérdezésen alapuló, a magyar választókorú népességre reprezentatív mintán vizsgáltuk. Az adatfelvétel idõpontja: 2007. október 6-15. Forrás: politicalcapital.hu

formációt, de bagatellizáljuk. Jóllehet, ez a szakma tényleg komoly lemaradásban van a lehetõségeihez képest, de annyira már fejlett, hogy okosan játsszon a szavakkal. A hírszerkesztõk napjainkban a szövegkörnyezettel élnek vissza. Amikor elindult a Hír TV, ismert politikusokat kérdeztek a várakozásaikról, és akkor Kuncze Gábor valahogy így fogalmazott: nem mindegy, hogy azt mondjuk, hogy lezuhant egy repülõgép, és hetvenen meghaltak, vagy azt mondjuk, hogy lezuhant egy gép, és harmincan túlélték. Hiába írható le a minket körülvevõ világ objektív matematikai képletekkel, ha a számok mást és mást jelentenek, attól függõen, hogy balról jobbra, vagy jobbról balra olvassuk azokat. És ha már a Matisyahu zenekar idézetével kezdtem, akkor hadd fejezzem be egy másikkal tõlük. A dal címe Youth, vagyis ifjúság, és a refrénje a következõképpen szól: „Young man control in your hand / Slam your fist on the table / And make your demand.“ Magyarul, szabadfordításban: Srác, a kontroll a Te kezedben van / Csapj az öklöddel az asztalra / És állj elõ a követeléseiddel! Mindenki döntse el, hogy tud-e azonosulni ezzel a hitvallással, de valamit soha ne felejtsenek el: nincs kétféle igazság... Köszönöm szépen! Forrás: Somorjai Balázs, az ECHO TV munkatársa

15

Nyomasztó kormányzati médiatúlsúlyról ír az a „titkos” tanulmány, amely a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából készült. A dokumentum szerint az ellenzék csak feleannyit szerepel az elektronikus médiumokban, mint a kormánykoalíció. Az anyag szerint a fõbb közszolgálati és kereskedelmi televíziók meglehetõsen hasonló módon tudósítottak az õszödi beszéd következményérõl, a tévéostromról, kivéve a Hír Televíziót. Baló György, a közszolgálati M1 riporterének a szájából hangzott el elõször az ostrom kifejezés szeptember 18-án este, a Magyar Televíziónál kialakult állapotokkal kapcsolatban – tartalmazza az az elemzés, amelyet az INNO-RES Kht. készített a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából. A Hírmûsorok tartalomelemzése, kiegyensúlyozottsága 2006 szeptemberétõl 2007 júniusáig, kiemelten a balatonõszödi beszéd interpertációjára címet viselõ dokumentum az adófizetõknek nettó ötmillió forintba került. Daróczi Dávid kormányszóvivõ csak azt követõen ismerte el a tanulmány létét, miután a Hír Tv arról beszámolt. Az így nyilvánosságra került elemzés az M1, a TV2, az RTL Klub, a Hír Tv, a Duna Televízió, az ATV, az Echo Tv a Magyar Rádió hírmûsorait, illetve a Danubius és a Sláger Rádió reggeli hírblokkjait veszi górcsõ alá.

Mivel a tévéostrom nem jöhetett volna létre Gyurcsány Ferenc miniszterelnök õszödi megszólalása nélkül, a kormányzati megrendelésre készült tanulmány is azzal kezdi az események kronológiai ismertetését, hogy 2006. május 26-án Gyucsány Ferenc kormányfõ Balatonõszödön zárt körben (az MSZP-frakció kihelyezett ülésén) elmondta azóta közismerté vált beszédét. A beszédbõl 16

elõször szeptember 17-én 16 órakor a Magyar Rádió Krónika címû mûsora közölt részleteket, illetve a Hír Tv számolt be a beszéd nyilvánosságra kerülésérõl, igaz utóbbi a Krónikára hivatkozott. Ezt követõen a hírcsatorna 16 óra 17 perckor adását megszakítva részleteket közölt a beszédbõl. Szeptember 17-én este fél hét és fél nyolc között minden esti híradó a vezetõ hírek között számol be a kiszivárogtatott kormányfõi szavakról. Ezt követõen este fél kilenckor Gyurcsány felteszi blogjára az elmondottak írott változatát – írja az ötmilliós elemzés. Még ugyanezen a napon este tízkor tüntetõk jelennek meg a Parlament elõtt a Kossuth téren. A dokumentum szerint mindenki nagyjából hasonló módon tudósított a beszédrõl, ugyanúgy interpretálva a történteket. Mindenki közölte például a beszéd következõ részletét: „Nincsen sok választás. Azért nincsen mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetõségein, hogy mi azt korábban nem tudtuk elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentõs kormányzati intézkedést amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?” Másnap szeptember 18-án este 21 óra 45 perckor Toroczkai László 40 fos csoport élén a Magyar Televízió székházához megy, és azt követeli, hogy olvassák be a petíciójukat élõben. Követelését nem teljesítik, erre 22 órakor Torockai felszólítja a Kossuth téri tömeget, hogy vonuljon a közeli Szabadság térre, a tévészékházhoz. Baló György pedig 22 óra 27 perckor megszakítva az M1 stúdiójában folyó vitát közli: „Valóságos ostromállapot veszi körül a Televízió épületét”. Valamivel ezt követõen szakítja meg a mûsorát a Hír Tv és kezdi meg élõ közvetítését a történtekrõl. Az elemzés szerint az elõzõ napi összhanghoz képest a tévéostromról igen különbözõ beszámolók születtek. Ahhoz képest, hogy csak a Hír Tv közvetítõ kocsija tartózkodott a helyszínen, az RTL Klub és a TV2 is ezeket a képeket vette át végül, ezeket kommentálták saját stúdiójukból. A tévéostromra vonatkozó híreket igen röviden és másra hivat-

kozva vette át az ATV. A dokumentum szerint az okokról mindenki beszámolt, azaz arról, hogy Toroczkaiék élõ adásban szerették volna beolvastatni a petíciójukat, ám ezt megtagadták. Azaz csak majdnem mindenki, az M1 Rudi Zoltán tévéelnököt idézi, aki azt állítja nem tudja, mi a céljuk a tüntetõknek. A Hír Tv pedig az okokra kitérve megemlíti azt is, hogy a demonstrálók a miniszterelnök lemondását követelik – áll a dokumentumban. A szeptember 18-i eseményeket a televíziók kezdetben ugyanúgy „tüntetésként, demonstrációként, eseményként” írják le – olvasható a tanulmányban. Ám ahogy a különbözõ hivatalos szervek szóvivõi, illetve a politikusok más jelzõket is elkezdenek használni a képernyõn látható, illetve a helyszíni beszámolókból megismerhetõ történetre azok bekerülnek a mûsorvezetõk, riporterek szóhasználatába is – állítja a kormánymegbízásból készült elemzés. (A dokumentum szerint a TV2 illetve az RTL Klub egyébként is igen sok politikust, illetve szóvivõt – rendõrség, mentõk, tûzoltók – szólaltatott meg.) A tudósításokba így bekerülnek a háborús jelzõk. Kivéve a Hír Televíziót, amely végig a téren tartózkodók közül közölt képeket, „tudósítója az itt összegyûltek szemszögébõl néha álláspontjuknak megfelelõen közvetített” ,illetve itt hangzik el a forradalmi hangulatú illetve forradalom szó – állítja a tanulmány. Ám azt is megjegyzi: a hírcsatorna tudósítója egyértelmûen elhatárolódott az erõszaktól, amikor a tüntetõk a megfeneklett vízágyú felgyújtásával fenyegetõztek („Úristen! Abban élõ emberek vannak!”). A különbségek ellenére azonban a közvetítések végén, amikorra a tüntetõk már bevették a székházat, mindhárom tévében elhangzik utalás katasztrófaturizmusra, örömünnepre, illetve piknik hangulatra, „mely jellemzi az akkor már a székházon belül kialakult állapotok furcsaságát.” A televíziók a téren lévõ civileket kezdetben tüntetõknek, demonstrálóknak nevezik, majd késõbb a politikusi és szóvivõi nyilatkozatok hatására alakulnak át például garázdákká. Az elemzés leszögezi: „a mûsorvezetõk, riporterek erõsebb jelzõket csak hivatalos személy vagy politikus használata után alkalmaztak”. A legnagyobb eltérés itt is a Hír Tv-nél van, amely a leggyakrabban a „fiatalok” kifejezést használta. A rendõrök jellemzésére viszonylag kevés jelzõt használtak, inkább a passzivitást hangsúlyozva védekezõként mutatták be õket. Az M1 tudósításaiban együttérzés és sajnálkozás is megjelenik, mindössze egy alkalommal tájó ha figyelünk

„Február 15-tõl kötelezõ lesz minden kórházi ágyhoz széfet biztosítani, megelõzendõ a kórházi lopásokat - jelentette be az egészségügyi miniszter pénteki, budapesti sajtótájékoztatóján. Horváth Ágnes közölte: a széfek beszerzését az intézményeknek kell megoldaniuk, azonban ehhez 600 millió forintot ad a tárca, amely összeget még december végéig megkapják a kórházak.“ Mosogatás közben hallottam elõször péntek délután az örömhírt a rádióban, s azt gondoltam, a vízcsobogástól rosszul hallok. De nem. Este a tévében már láthattam is, amint az ifjú hölgy a sajtótájékoztató csúcspontjaként bemutatja a széfet, mondván, íme, ilyen egyszerû kezelni. Könnyedén nyomogatott rajta néhány gombot, ezzel bezárta, aztán - hipp-hopp - nem tudta kinyitni. Vagy fordítva? Tökmindegy. Lényeg, hogy a kütyü nem mûködött. De nem jött zavarba, elõvett egy kulcsot - Most elrontottam valamit, de semmi gond, ilyenkor jön a nõvér és segít - közölte könnyed eleganciával. Elképzeltem, amint a betegek, különös tekintettel az idõsekre, a mûtöttekre, az érelmeszesedésben szenvedõkre, a már nemhogy felkelni, de megmozdulni sem tudókra és fõleg a haldoklókra, miután természetesen jól megjegyezték a kódot, rendszeresen nyitogatják és csukogatják a széfeket, valahányszor meg akarják tudni, hogy hány óra, vagy ha megszólal a széfben a mobiltelefon, netán õk akarnak hívni valakit, vagy csak ki akarnak venni egy ötvenest, jékoztatják nézõket arról, hogy a rendõrök aktívan is felléptek, nevezetesen, hogy a székházat védõ egyenruhások könnygázt vetettek be. A Hír Tv itt is kivétel, a hírcsatornán aggresszív cselekmények kezdeményezõiként is megjelentek a rendõrök, például amikor az újságírókat is lefújták könnygázzal – írja a tanulmány. A kormányzati megrendelésre készült tanulmány összességében megállapította: a vizsgált tíz hónapban (2006 szeptember – 2007 június) a politikai szféra prominensei a mûsorok szereplõinek 24-31 százalékát adták. A kormányoldal politikusai a megszólalók 15 százalékát adták, az ellenzék ennek jó ha figyelünk

mert megkívántak egy üdítõt vagy egy túró rudit. Miért ne menne nekik ez könnyedén? Csak azért, mert Horváth Ágnesnek nem megy? Ez nem jelent semmit. De ha, ne adj’Isten, mégsem sikerül, csak egy csöngetés, és máris ott terem a nõvérke, óriási kulcskarikával, rajta többszáz beteg kulcsa, és valami különleges módszerrel, amit ezután fognak kidolgozni, azonnal kiválasztja az adott kulcsot, és máris kitárul a széf ajtaja. A beteg örül, a nõvér is örül, mert a csöngetésig halálra unta magát, a pihenõben pasziánszozott, de legjobban az a gyártó és beszállító örül, aki február közepéig óriásit kaszál. Mert láthattuk, a széf készen van. És kötelezõ lesz. És december végéig a tárca át is utalja a 600 milkót. Nem oszt, nem szoroz, eb ura fakó! Na most, ha a kicsi és könnyû széf a falhoz lesz rögzítve, akkor ad.1: nem hozzáférhetõ a fekvõ betegek számára, ad.2: sürgõsen szét kell verni a még megmaradt kórházak falait, ad. 3: a tiplizés meg vakolás után egy festés is kell. Télvíz idején. Merthogy február 15-tõl ez kötelezõ. Nem javasolt, nem ajánlott, nem a kórházakra bízott, hogy az átutalt pénzt azok esetleg inkább kötszerre, gyógyszerre, miegyébre költenék. Nem. Kötelezõ és passz. Ahogyan ez a demokráciákban szokásos. Elgondoltam, mit csinál majd a sok beteg a beszerelés, a festés meg a takarítás macerás idõszakában? De aztán eszembe jutott, mit mondtak a mostani bejelentés elõtt „az álmok álmodói, világraszóló magyarok“ csapat más prominens tagjai: azt, hogy kétféle menûbõl lehet majd válogatni, meg természetesen internetezni is lehet. Így aztán majd csak eltelik az a kis idõ, ami még hátra van. Mármint az életbõl. Viszont ha az öntörvényû széfecskék nem lesznek rögzítve, akkor ad.1: helyet foglalnak az amúgy is kicsi éjjeliszekrénykéken, ad. 2: borzalmasan megkönnyítik a tolvajok dolgát, mert nem kell összelopkodni a cuccot, egyszerûen meg kell fogni a széfet, és egy nejlonzacskóba csúsztatva elvinni. Az ötvenes évek elején, amikor az egész ország körülbelül ugyanolyan idegállapotban vegetált, mint most, csak a módszerek voltak mások - hja: „finomul a kín“, - ha felhívták a Lipótot (mert akkor még volt), a vicces kedvû portás mindig azt mondta: - Itt Állami Elme! - Tette ezt mindaddig, amíg egyszer egy fontos elvtárs telefonált, akiben túltengett az éberség, és aki haladéktalanul intézkedett, mert azt gondolta, hogy ezzel nemcsak a regnáló kommunista hatalmat, de magát Rákosi pajtást gúnyolják ki. Nem tehetek róla, de nekem mostanában egyre gyakrabban jut eszembe ez a régi, Lipótról szóló történet: Itt Állami Elme! Nem kéne haladéktalanul intézkedni?

mindössze a felét. A dokumentum szerint a közszolgálati adók mûsoraiban a kormányzat szereplési aránya 60-70 százalék volt, míg az ellenzéké 33-40 százalék. A kereskedelmi médiában a kabinet és a koalíció 55-63 százalékban szerepelt, az ellenzék 37-45 százalékban. Az interjú-programidõkbõl a közszolgálati és kereskedelmi adókon is a két oldal kétharmad-egyharmad arányban részesült a kormányoldal javára. A dokumentum felmérte a vizsgált idõszakban a televíziók nézettségének változását is. A három legnagyobb (az M1, az RTL Klub, a TV2) esti hírmûsorainak nézettsége

Mikó Eszter – Gondola.hu

majdnem a felére esett vissza tavaly szeptembertõl idén júniusig. Az M1-é 800 ezerrõl 500 ezerre, az RTL Klubé 1,6 millióról körülbelül 800 ezerre, a TV2-é 1,2 millióról valamivel több mint 900 ezerre. A Duna Tv Híradójának nézettsége az adófizetõk pénzébõl készült tanulmány szerint 120 ezerrõl 80 ezer környékére esett vissza, az ATV Híradójáé pedig maradt 80 ezren. A Hír Tv-vel kapcsolatban nem közölnek adatokat, de amint arról nemrég beszámoltunk: egy felmérés szerint a Hír Tv sugározza a második leghitelesebb híradót. Forrás: MNO

17

Ha a ballibsikkel kapcsolatba kerülök, mindig az az érzésem, hogy úgy viselkednek, mintha még mindig a kazár pusztákon lókupeckednének, és esténként a jurták elõtt üldögélve, távolról jött regösök csodálatos meséibõl tanulnák, hogy milyen is az a messzi Ajrópa. Arthur Koestler, a Budapesten született, zsidó származású, világhíres angol író szerint a zsidó hitre tért kazárok voltak Izrael 13. és legnépesebb törzse. Az összes kelet-európai, un. askenázi zsidók õsei, az izraeli zsidók elitje, szemben a szefárdokkal és falussákkal, akiket pl. egy askenázi izraeli újságíró nemes egyszerûséggel babuin majmoknak minõsített. De õ nem antiszemita. Mondanánk csak mi, goyok, ilyet! Tõle tudnánk meg, milyen is amikor az antiszemitákra lesújt a – majdnem azt mondtam, hogy a magyarok istene. De nem, nem róla van szó. Egy másikról. Ezek a mongol pusztákról származó, a lótenyészést kereskedelemre és uzsorára fölcserélõ, becsületes nyelvüket elveszítõ, többségükben teljesen vallástalan emberek, akiknek semmi közük soha nem volt sem Ábrahámhoz, sem a Szentföldhöz, hódították az utóbbit „vissza” õseik hitére és a mesebeli Salamon király sosem létezett birodalmára hivatkozással. (Ez az õsök hite! Ez is érdekes dolog. Israel Yuval, a Jeruzsálemi Héber egyetem vallástörténésze a „Two Nations in your Womb” c. könyvében levezeti, hogy a mai zsidó vallásnak vajmi kevés köze van a régi zsidó valláshoz, mivel – kapaszkodjanak meg – a kereszténység ellenvallásaként alakult ki a farizeusi hagyomány alapján. Kérem, ezt nem én állítom. Én csak ezt olvastam.) Európa olyan – mondja az igricek éneke –, hogy nincs ugyan kolbászból a kerítés, de a pénzmagot géppel vetik, a termést pedig kombájnnal „kaszálják”, és ha valaki jól helyezkedik, rendesen megtömheti a zsákját pénzmaggal. Ha nem helyezkedik jól, hát akkor hoppon marad. (Mintha egy bizonyos Orbán Viktor mondott volna ilyeneket.) Sajnos, az urbanizálódás miatt ma már nagyon kevesen tudják, hogy egy cséplõgépek zsákoló nyílása mellett csak nagyon kevés ember fér el. Hogy ebbõl mi következik, annak kitalálását a kedves olvasóra bízom, de könnyítésképp annyit elárulok, hogy a „hopp” és a „kopp” elosztásához van valami köze. Állítólag ott nem úgy van, hogy „egyszer hopp, másszor kopp”, hanem „az egyiknek hopp, a többinek meg kopp”. Igazi globalizált, európai módon. Egyszer azt mondja nekem egy ilyen ballibsi, miután felöltötte a tudákosan fontoskodó, „Európa bölcse” képet és leereszkedett hozzám, mucsaihoz, európaisága magasságából: „Öregem, meg kéne már tanulniuk végre a magyaroknak, hogy zsinóros menté18

ben nem lehet bemenni Európába”. … Bumm!!! … „Õsrobbanás, nagy durranás, szaladj te is pajtás!” Percekig nem kaptam levegõt ettõl a nagydíjas hülyeségtõl. „Mondd, haver,” – kérdeztem, mikor újra mûködésbe lépett a rekeszizmom és meg tudtam szólalni – jártál te valahol Európában a VI. kerületen kívül? (Tudják, ez az a kerület, amelynek a címerébe a polgármester bele akarta barkácsolni a menórát, a hétágú, zsidó gyertyatartót – követve a Habsburg kalapos király példáját, aki Dukász Mihály képét barkácsoltatta bele a magyar szent koronába – mondván, hogy az kazár kerület, ahová még Árpád fejedelem telepítette le a hozzá csatlakozó, és a honfoglalók „politikai elitjét” (ó, már akkor is?) alkotó kazárokat. (Becs’ szó: Koestler ezt írta. Aki nem hiszi el, olvassa el a „Tizenharmadik Törzs” c könyvét.) És ha jártál, kinyitottad-e a szemecskédet? Ha pedig nem jártál másutt, legalább tanultál-e földrajzot, apafej? Mert ha igen, akkor tudnád, hogy Európa országainak a nagy része királyság. Akkor tudnád, hogy Londonban az országgyûlést a „díszangolba” öltözött királynõ koronával – érted, haver – drágaköves koronával a fején nyitja meg. Akkor tudnád, hogy a himnuszuk nem úgy szól, hogy Isten áldd meg az angolt, hanem úgy, hogy Isten áldd meg a királynõt. Mennyivel fejlettebben demokratikus, mint a miénk? Igaz, haver? Akkor tudnád, hogy a demokratikus Nagy Britanniában, ahol állítólag több száz évesek a(z) (ál)demokratikus hagyományok, a királynõ karddal megérintette az elõtte térdelõ – érted, haver, elõtte térdelõõõõ – drogos Beatlesek vállát, és azok attól kezdve az országgyûlés felsõházának, a Lordok Házának az örökös tagjaivá váltak. Akkora baromi nagy ott a demokrácia, hogy senkinek sem kellett megválasztani õket, mégis oda kerültek. Be a törvényhozásba! A csúcsára! Mert ott „királyok, hercegek grófok, naplopók és burzsoák” játsszák a demokráciát. A királynõ halála után azt a rosszarcú walesi herceget meg fogják koronázni – érted haver – drágaköves koronával a Westminster székesegyházban, nem ám a zsinagógában, sem a parlament épületében! Az érsek, a megtestesült klerikális reakció fogja személyesen a fejére tenni a koronát, nem a londoni fõrabbi, a díszangolba öltözött exkluzív meghívottak elõtt. Ott ilyen az egyház és az állam szétválasztása. Ilyen középkorian modern. Te ezt nem tudod, haver? Akkor mi a francot tudsz te Európáról? Vagy éppen ezért emlegeted mindig olyan nagy áhítattal? Dunsztod sincs Európáról, de azt hiszed, beengedik oda a cselédruhásokat, vagy a „munka poros köpenyét” – ahogy KISZ-es korodban énekelted, mikor azt a szót, hogy „liberális”, csak úgy merted kimondani, hogy eléje tetted, hogy „kispol-

gári”, és Gyurcsánnyal együtt harcoltál ellenük is, mint a „királyok, hercegek, grófok, naplopók és burzsoák” ellen? Emlékszel, haver? Már nem? Ennyire hülye volnál?” Provokatív inzultusaim nyomása alatt kiderült, hogy emlékezett (azt mégsem ismerhette be, hogy ennyire hülye), csak ideológiai korlátoltsága a tudatalattijába számûzte az ismereteit, és emiatt úgy gondolta, hogy „az, … ó, az … ó, az, … ó, hogy oda ne rohanjak, az, az, az, az … az más”. Igen, valóban más, egészen más, mint a Canada Dry. Hogy ez a „másság” fennmaradjon, nekünk cselédruhában kell Európába menni a cselédlépcsõn a cselédszobába, és cselédként szolgálni a díszangolba öltözött urakat, a munkaerõ szabad mozgásának az egyetemes elve alapján kiszabott kontingens keretén belül. Ezt várják tõlünk „európaiság” címén. Erre még büszkéknek is kellene lennünk – mondják a brüsszeli öntudatú, nemzetek feletti, négypárti „magyar” urak, akik „bevezettek” minket abba a kib...abrált Ajrópába, most pedig megszavazták az un. Liszaboni Szerzõdést, anélkül, hogy elolvasták volna. Értik? A leghalványabb halványlila gõzük sincs róla, – sem Furcsánynak, sem Orbáncnak -, hogy mit szavaztak meg, de megszavazták. Egyhangúan, mert meg akartak felelni a „fenti elvtársak – Soros Gyuri bácsi és tsai. – elvárásának”. Mert ez „pártfeladat” volt, eftársak. Ezt a senkiházi népséget nevezik ma „felelõs politikusoknak”. Hiába, mindkét térfélen kísért a KISZ-es múlt. A megfelelni vágyás a hatalom forrásának – Moszkvának, Brüsszelnek, Washingtonnak – mindig a legújabb divat szerint. A mai magyar politika az orális análpornó felülmúlhatatlan magasiskolája! Ugye, milyen szépen és modernül fejeztem ki magam. A primitív õsidõkben, amikor az emberek még nem voltak ilyen kifinomult európaiak, ezt úgy nevezték … ó, bocsának, mert elájulok ilyen durva, erõszakos közönségesség kimondásakor. Az ájulatot megelõzendõ gyorsan el is határolódok magamtól, mert mint demokrata tövénytisztelõ, az alkotmányosság keretein belül nem lehetek szavakban sem erõszakos és félelmet keltõ, és nem vihetem az utcára a politizálást … de a történelmi igazság … hát igen, a nem európaizált sötét õsidõkben ezt úgy mondták, hogy …. ööö ...igen ... még egyszer igen, igen … és ööö: seggnyalás. Röcsöge – FÚSZ Folytatjuk

jó ha figyelünk

washingtoni politikai elemzõnktõl November elején az amerikai televízió fõ híreiben napokon keresztül kiemelt eseményként közvetítette a pakisztáni törvényhozók kormányellenes tüntetéseit, de nagyvonalúan elhallgatta, hogy ezzel egy idõben hazai földön a Nemzeti Jogász Egyesület George W. Bush és Dick Cheney elleni bizalmatlansági indítvány azonnali benyújtását terjesztette elõ. A New Yorkban székelõ jogász egylet, National Lawyers Guild (NLG) – az Egyesült Államok legnagyobb és legrégibb közérdekûés emberjogokat védõ egyesülete –, idén Washingtonban tartotta évi ülését. Ezen az elnökség által elõterjesztett határozati javaslat felsorolta Bush és Cheney több mint egy tucat súlyos törvénysértését és bûncselekményét. Az „egységesen és nagy lelkesedéssel” támogatott dokumentum egyben felszólította az ügyben illetékest, a Kongresszusi Képviselõházat, hogy alkotmányos jogával és kötelezettségével élve haladék nélkül lásson hozzá egy számonkérõ eljárás beindításához. Mint tudvalevõ, az elnök vagy az alelnök döntéseit és rendelkezéseit bíráló – és integritását megkérdõjelezve vezetõi jogfolytonosságát is kétségbevonó – bizalmatlansági indítvány (impeachment) csakis államellenes bûntények esetében javasolható. Ilyen például a kongresszus jóváhagyása nélkül indított háború, államtitkok vagy stratégiai tervek külföldi hatalomnak való kiszolgáltatása, hivatali esküszegés, az ország érdeke elleni konspirációs tevékenység vagy a polgárjogokat, illetve nemzetközileg elfogadott emberi jogokat védõ törvények megszegése. Marjorie Cohn, a Thomas Jefferson School of Law professzora és az NLG elnöke szerint Bush és Cheney számonkérése jogos és egyben indokolt: „Az agresszió háborúja, a titkos börtönök, a kegyetlen, embertelen és degradáló (vallatási) módszerek, a kínzások révén szerzett bizonyítékok felhasználása, és az (amerikai) állampolgárok bírósági engedély nélküli megfigyelése mind Bush és Cheney megbízatása alatt kezdeményeztettek és vezettettek be, méghozzá annak ellenére, hogy mindez az Egyesült Államok alkotmánya és a nemzetközi jogok szerint is törvénytelen.” Russel Tice, a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) volt titkosszolgálati alkalmazottja hasonló indokokra alapozva annak az aggodalmának adott kifejezést, hogy (független) ellenõrzõ mechanizmus híján az ország rendõrállammá vált. Korábbi elnökök alatt például elképzelhetetlen lett volna a „habeas corpus” – a védõügyvédhez és nyilvános tárgyaláshoz való jog – rendeleti felfüggesztése. (Az Associated Press díjnyertes fotósa, Bilal Hussein ennek követjó ha figyelünk

keztében rostokol több mint 19 hónapja vádemelés nélkül Bagdad hírhedt amerikai börtönében, a Camp Cropperben.) Az olyan, amerikaiak millióit érintõ központosított rendelkezés is lehetetlen lett volna, amely az utazással kapcsolatos adatokat és szokásokat, úti partnereket, sõt az útra vitt személyes tárgyakat és könyveket (!) veszi 15 évre titkosított jegyzékbe, vagy amelyik feljogosítja az államvédelmi szerveket, hogy bárki távollétében – bírói végzés nélkül – átkutathassák az otthonát. „Az alkotmány nélkül semmink sincs.” – vélekedik Linda Boyd, a Washington for Impeachment nevû polgárjogi szervezet igazgatója. Az alkotmányra és a nemzetközi jogokra hivatkozó szakértõi állásfoglalásokat hallva óhatatlanul felmerülõ kérdés, vajon a tv-híradók fõszerkesztõi, akik Iszlámábád jogászainak alkotmányos követeléseit napokig fõ helyre érdemesítették, milyen meggondolásból, milyen indokkal hallgatták el az amerikai jogászkollégák párhuzamosan zajló követeléseit? Talán csak az érdemes a kamerák figyelmére, ha a jogtalanság miatt érzett felháborodás fizikai konfrontációvá fajul? Vagy még inkább, mikor ezt kihasználva vagy éppen ezzel visszaélve a globális status quo politikai tõkét tud kovácsolni belõle? Az NLG, amelynek minden szövetségi államban van részlege, washingtoni ülésén felszólította a(z államonkénti) kormányszerveket, szakszervezeteket, polgárjogi egyesületeket és különbözõ társadalmi szervezeteket, hogy fogadjanak el az övéhez hasonló (részleteiben ismertetett) határozati javaslatot, és vegyenek igénybe minden eszközt és lehetõséget, amellyel rá tudják kényszeríteni a kongresszust Bush és Cheney felelõsségre vonására, és hivatalából való eltávolítására. *** Szeptember 15-én az IMPEACHBUSH. org, az AfterDowningStreet.org és mások szervezésében egy Fehér Ház elõtt tartott röpgyûlésen beszédet mondott Ramsey Clark – Lyndon B. Johnson egykori igazságügyi minisztere, akinek az apja is igazságügyi miniszter és legfelsõbb bírósági tag volt –, és szintén arra szólította fel a hivatalos számonkérés elkötelezett híveit, hogy az elkövetkezendõ három hónapban szenteljék minden energiájukat az ügynek. Clark hangsúlyozta, hogy a kongresszusi képviselõknek (beleértve Nancy Pelosit is) nincs joguk meggátolni a javaslat benyújtását. „Az alkotmány – a népért, nép által és a nép érdekében – jogi szükségletbõl nyújt lehetõséget erre a javaslattételre” – figyelmeztette a gyûlés résztvevõit. „Eljött az idõ, hogy éljünk ezzel a joggal.”

Sokak szerint nagyon is eljött az ideje. Éppen egy éve, hogy az amerikai szavazók demokrata vezetõségû kongresszust választottak. Mint azt Bob Cesca visszaidézi, azért választottuk õket, hogy pár decibellel felerõsítsék a hangunkat, eléggé áthatóvá téve ahhoz, hogy eljusson a washingtoni hatalmasságok füléhez. „Azért béreltük fel ezt a pártot, hogy a szószólónk legyen, és a rájuk testált lehetõséggel élve véget vessen a háborúnak, és elszámoltassa ezt a történelmileg népszerûtlen rezsimet” – írta Cesca. „Mostanig azonban a demokraták semmit sem tettek, hogy megvalósítsák a tõlünk kapott mandátumukat.” Sõt, a demokrata pártvezetõség és a kongresszus demokrata szárnyának a neokonzervatív ideológiával szimpatizáló vagy lényegében azonosuló csoportosulása, a „kék kutyák”, mindent elkövettek és elkövetnek a mai napig is, hogy a Bush-Cheney duó zavartalanul haladhasson eredeti, neokonzervatív iránytûvel betájolt útján. A mérsékelt és progresszív demokratákat háttérbe kényszerítõ klikk tagjai annak idején támogatták az iraki intervenciót, azóta pedig feltételek és elszámoltatás nélkül osztogatják a kormánynak a hadi kiadások fedezetére a biankó csekkeket, nem kifogásolják, hogy „biztonsági érdekekre” hivatkozva a Fehér Ház megcsonkítja az alkotmány biztosította demokratikus polgárjogokat, és szolgaian megszavazzák az elnök szélsõséges nézetû kinevezéseit – legutóbb a demokrata Charles Schumer és Dianne Feinstein javaslatára a „háborús” elnöknek kiterjesztett – lassan korlátlan – jogokat tulajdonító Michael Mukaseyt az igazságügy miniszteri tárcára. A kék kutyák döntésére csakis a közel-keleti megszállás folytatását támogató, és Irán fegyveres „megregulázását” kilátásba helyezõ elnökjelöltek és politikai aspiránsok kapnak politikaiés médiatámogatást, és természetesen anyagi hozzájárulást is a Rahm Emanuel által lakat alatt tartott pártkasszából. (Emlékezetes példa volt erre 2006-ban a Connecticut állambeli szenátori választás, mikor minden eszközzel „Bush kedvenc demokratáját” és Cheney lelkes szekértolóját, Joe Liebermant támogatták a szavazók körében népszerû, háborút ellenzõ Ned Lamonttal szemben.) Nemde megdöbbentõ és egyben ironikus, hogy az intervenciós külpolitikát ellenzõ progresszíveknek és középutas demokratáknak nem csak a republikánusokkal és nem csak a kormánypárti médiával, hanem a saját pártjukbeli szélsõjobbal is viaskodni kell? Csoda, ha a legjobbak távol maradnak a politikai pályától, mert irtóznak az iszapbirkózástól? Mert úgy érzik, hogy párt támogatás híján semmi esélyük nincs? 19

A demokrata megosztottságot és (az egyenlõtlen esélyû) belsõ harcokat példázza, hogy a legutóbbi iraki és afganisztáni háborús költségvetés felhatalmazási törvényének legfontosabb kikötését – amely szerint egy Irán ellenes háború indítását megelõzõen az elnök köteles a kongresszus beleegyezéséért folyamodni – a szavazás elõtti utolsó pillanatokban, az éj leple alatt „valakik” titokban kitörölték a közösen jóváhagyott szövegbõl – és másnap reggel így, megcsonkítva került szavazásra. Furcsa módon az illegális beavatkozásból döntõ jelentõsége ellenére sem lett politikai vagy médiabotrány. A legnagyobb döbbenetet és csalódást azonban az jelentette a középutas és progresszív demokratáknak – de a velük szavazó függetleneknek és kiábrándult republikánusoknak is –, mikor Nancy Pelosi nyilvánosan bejelentette, hogy a Fehér Háznak nincs mitõl tartani; bármit tett is az elnök korábban, és bármilyen végzetes lépésekre szánja is el magát a továbbiakban, számonkéréstõl és felelõsségre vonástól nem kell tartania, ugyanis bizalmatlansági indítvány benyújtásáról szó sem lehet. Bill Galagher a hónap közepén azt írta a Niagara Falls Reporterben, hogy a „San Francisco-i demokraták” – akik egyben kék kutyák is – Bush elnök erõtlen, rövidlátó, cinikus kiszolgálói. „A Ház szóvivõje Nancy Pelosi és Dianne Feinstein demokrata szenátorok, mindketten San-Francisco gazdag képviselõi, vezetõ hangadói annak a kongresszusi kórusnak (a médiából ismeretesek: Steny Hoyer, Rahm Emanuel, Charles Schumer, Hillary Clinton, Joe Lieberman, Carl Levin, Tom Lantos – K.H.), amely az érdekeket helyezi elõnybe az elvekkel szemben és a politikai elõnyszerzést bizonyos politikai igazságok ellenében.” Ebben az az egyre szélesebb körök számára hihetetlen és felháborító, hogy ezt a szavazóik megbízásával visszaélve egy népszerûtlen (lásd az alábbi mellékletet), sokak által megvetett elnökkel összejátszva, az ország, sõt a következõ generációk érdekeivel ellentétben teszik. Gore Vidal nem régen ismét felhívta rá a figyelmet, hogy Amerikának nincs két pártja, hanem egy pártja van két jobbszárnnyal. Pontosan ennek, az egypárt-rendszer óriási veszélyének láttán jelentette ki Burt Cohen, 7-szeres volt állami szenátor: „Ahhoz, hogy Amerika Amerika maradjon, egy bizalmatlansági indítvány (elfogadtatása) elengedhetetlenül szükséges”. A Reagan kormány Igazságügyi Minisztériumában szolgált konzervatív alkotmánytudós, Bruce Fein egyike azon szakmájabeli keveseknek, akik a kockázattal nem törõdve kiállnak a bizalmatlansági indítvány (impeachment) szükségessége mellett. Dennis Kucinich demokrata képviselõvel egyetértésben Fein elsõsorban az elnökhelyettest tartja felelõsnek az ország20

A Clinton házaspár a pro-háborús Lieberman személyes támogatója

A CNN november 9-i felmérésének eredménye: a Hogyan értékeli George W. Busht korábbi elnökökhöz viszonyítva kérdésre közel 380 ezer szavazó 53%-a szerint Bush a mindenkori legrosszabb elnök, 16% szerint pedig rosszabb az átlagnál. Csupán 3% ítélte úgy, hogy minden idõk legjobbja. jó ha figyelünk

ban eluralkodó antidemokratikus állapotokért. Cheneyt de facto elnöknek nyilvánítva, õt (és jobb kezét, David Addingtont) tartja felelõsnek a kormány legkomolyabb túlkapásaiért. Véleménye szerint az alelnök intézményesítve akadályozza az alkotmány által elõírt (jogi) ellenõrzés és (hatalmi) egyensúlytartás gyakorlati lehetõségét. Különösen felháborítja, hogy a kongresszus, mely intézményt Cheney nyilvánvalóan semmibe veszi, rendszeresen eltûri a visszaéléseit és alkalmanként nem vonta azonnal felelõsségre hatáskörének túllépéséért. „Olyan kongresszusunk van, amelyik alapjában véve gerinctelen.” – vonta le a következtetést Fein. Ez jóval kíméletesebb azokhoz a véleményekhez képest, amelyek szerint részben szervilizmusa, részben titkos alkui és egyezkedései, valamint nagyfokú érdekazonossága és ideológiai átfedések miatt a kongresszus a kormányhoz hasonlóan bûnrészes az alkotmány sokszoros megtaposásában. *** Mint errõl a Gondolában (Jó irányt diktál Bush?) korábban már olvasható volt, Dennis Kucinich demokrata képviselõ és elnökségi aspiráns április óta próbálkozott Cheney hivatalos felelõsségre vonatásával, de csak november 6-án sikerült elérnie, hogy javaslatát felolvashassa a képviselõház üléstermében. Amint a rezolúció végére ért, a ház többségi vezére, Steny Hoyer azonnal átvette helyét a mikrofonnál, és aláásva a saját pártjabeli javaslatot, felszólította a két párt képviselõit, hogy közösen napolják el az ügyet. Magát a vádat nem vonta kétségbe, hanem azzal megpróbálta elütni, hogy a képviselõháznak egyéb, ennél sokkal fontosabb teendõi vannak. A republikánus képviselõk azonban a közelgõ választások árnyékban nem akartak osztozni a javaslat elfektetetésben, ezért egy bravúros húzással azonnali szavazást kényszerítettek ki, amelynek eredményeként a 11 oldalas határozati javaslatot átutalták a ház jogi bizottságához – tehát átpasszolták a demokraták térfelére. A jogi bizottság jelenlegi vezetõje ugyanis egy demokrata képviselõ, John Conyers. Conyersrõl tudni kell, hogy tavaly télen – Az alkotmány krízisben címmel és A Downing Street-jegyzõkönyv és az iraki háborúban elkövetett visszaélések, manipuláció, fogolykínzás, megtorlás és eltitkolásuk alcímmel – egy 182 oldalas, 1,022 lábjegyezettel ellátott hivatalos dokumentumba foglalta az elmúlt évek fontos politikai tényezõit, intézkedéseit és döntéseit. A célja ezzel az volt, hogy rákényszerítse a kongresszust, a valósággal szembenézve vitassa meg „az amerikai nép ellen elkövetett bûntényt” – a Bush–Cheney-kormány hatalmi visszaéléseinek teljes jegyzékét. A megdöbbentõ krónika azonban kiértékelés jó ha figyelünk

és szavazás helyett valahogyan az elfektetett dossziék fiókjában kötött ki, ahonnan azóta sem került elõ. A republikánusok tudták, hogy ezek után „számíthatnak” Conyersre, mivel a lejárató incidenst követõen Pelosi és Hoyer lekötelezettje lett. A különbözõ emberjogi- és polgárjogi szervezetek korábbi reménysége ugyanis azzal a feltétellel kapta meg tavaly novemberben a Jogi Bizottság vezetõi kinevezését, hogy a továbbiakban önmagát megtagadva eláll az alkotmány és a demokrácia megsértõinek felelõsségre vonásától. Conyers beleegyezett. Egyesek szerint eladta a lelkét. Ez Kucinich szempontjából azt jelenti, hogy a Conyers vezette bizottság a kormány hátralevõ hónapjaiban mindig túlságosan elfoglalt lesz ahhoz, hogy a Cheney elszámoltatásáról szóló javaslatával érdemileg foglalkozzon. Így aztán, az agyafúrt politikai játszma következtében a vezetõ pártfunkcionáriusok egyike sem fog abba a kínos helyzetbe kerülni, hogy nyílt állásfoglalásra kényszerülve ország-világ elõtt mentegesse-magyarázza Cheneyt, majd felelõssé váljon a felmentésében. (A harmadik, hasonlóképpen elhallgattatott demokrata, Jim Webb Virginia állambeli szenátor, többszörösen kitüntetett vietnámi veterán, volt „Reagan-demokrata”, aki Reagan elnöksége alatt védelmi miniszterhelyettesként szolgált. Webb tavasszal javaslatot nyújtott be annak megakadályozására, hogy Bush kongresszusi határozat nélkül támadhassa meg Iránt. Ezt a szenátus demokrata vezetõje, Harry Reid torpedózta meg, úgy, hogy azóta sem jutott felszínre.) Conyers a Fox News radikális jobboldali tv-adónak adott interjújában azzal mentegette Pelosi döntését, hogy tényleg nem volt érdekében (!) a Kucinich beadvánnyal foglalkozni, mivel mûsorra tûzve komoly törést okozott volna, amely rossz hatással lett volna a kongresszus további teljesítményére. Mi lehet szánalmasabb, mint a megalkuvásnak ilyen botcsinálta megnyilatkozását hallani? ***

A Kucinich-féle határozati javaslat elsõsorban azzal vádolja Cheneyt, hogy szándékosan manipulálva a hírszerzési eljárást félrevezette az Egyesült Államok polgárait és kongresszusát, és így megszegte azt az alkotmányos esküjét, hogy hûségesen végrehajtja elnökhelyettesi megbízatását. Másik ellene szóló vád, hogy szintén félrevezetõ szándékkal találta ki az iraki tömegpusztító fegyverek (széleskörû) veszélyérõl szóló híresztelést – ezzel indokolva az Egyesült Államok intervencióját –, és szándékosan azzal ámította a népet, hogy Irak és a szeptember 11-ei terrortámadásokkal vádolt szervezet, az al-Kaida között kapcsolat állt fenn. Ha a jogi bizottság csak egyetlen vádpontot is elfogadna – létezhet olyan mûködõképes agy, amelyik külön tudná választani egymástól a több mint egy millió áldozatot követelõ iraki hódítást Dick Cheney személyétõl? –, akkor a teljes képviselõház elé kerülne szavazásra, majd elítélõ döntés esetén a szenátus feladata lenne a hûtlenségi tárgyalás lefolytatása. Erre azonban a jelenlegi helyzetet figyelemmel kísérve semmi kilátás nincs. Akik eddig kételkedtek benne, mára azok számára is egyre nyilvánvalóbb, hogy a demokraták nem akarnak véget vetni Bush-Cheney imperialista elnökségének, hanem örökölni akarják tõlük. Minden jel erre mutat. A demokrata színekben játszó hatalmi „elit” ugyanúgy sóvárogja az olajból, a Tigris-Eufrátesz vízébõl, a fegyverkezésbõl vagy a rekonstrukcióból származó busás profitot és a stratégiai fölényt, mint a republikánus mezben játszók. Az országos érdek, a népakarat, a véráldozat egyiküknek sem számít. A népakarat semmibevételére jó példa a következõ: idén, május 28-án az MSNBC Politika rovatában több órás élõ szavazásra volt lehetõség. A feltett kérdés az volt, vajon Bush elnök hivatalos eljárása, mint a saját állampolgárai ellen elrendelt illegális kémkedés, a háborút elõidézõ félrevezetései és egyéb törvényszegései elég indokként szolgálnak-e a törvény elõtti felelõsségre vonáshoz?

21

Pár óra alatt elképesztõ számú, majdnem fél millió válasz futott be (lásd a mellékletet). A szavazók 4,2%-a szerint a felelõsségre vonás NEM lenne jogos, mivel Bush a többi elnökökhöz hasonlóan elkövetett ugyan néhány „félrelépést”, de semmi komolyat. 5,7% szintén úgy vélte, hogy NEM jogos, mivel az elnök „abszolút semmi rosszat” nem tett, a kérdõre vonása tehát politikai lincselés lenne. 1.8%-nak, akik nyilván átaludták az utolsó 7 évet, nem volt véleménye. Nyolcvannyolc százalék (88%!) viszont, úgy ítélte meg, hogy IGEN, az elnöknek megelõlegezett bizalom kétségbevonása és döntéseinek kivizsgálása, tehát az impeachment jogos. Semmi kétség, hogy ha a kérdés Cheneyre vonatkozott volna, a válaszok aránya nem sokban különbözne. Hubert G. Locke a Seattle Post Intelligence-ben közölt cikkében (Az impeachment hangja egyre erõsebb) egy magas rangú diplomatára hivatkozik, aki azt mondta: Cheney „a saját maga törvényei szerint jár el”, ezért fõvádlottnak kellene len-

nie az USA törvényeinek cinikus megszegéséért. Véleménye szerint az alelnök „a jelenlegi kormány arroganciájának, minden aljasságának és hitványságának szimbólumává vált”, és elrettentõ példája a mindenkori veszélynek, mikor az ország irányító pozíciók egyike egy machiavellista ideológiájú személy kezébe kerül. Ennek veszélyére többek között Norman Mailer is figyelmeztetett. Februárban egy Los Angelesben tartott elõadása során megjegyezte, hogy a demokrácia egy különleges állapot, amely az elkövetkezendõ években ugyancsak komoly védelemre szorul. Ezt a 80 évesen halálához közeledõ író „a fasizmust megelõzõ atmoszférát idézõ Amerikában” elképzelhetetlenül nehéz feladatnak jósolta – és az azóta eltelt 9 hónap teljes mértékben õt igazolta. Mi a veszélye annak, ha az elnök az alkotmányt figyelmen kívül hagyva megszünteti a kormányszervek közti ellenõrzést és egyensúlyt? Fein szerint „ez hatalmas prob-

léma, mert ez alapvetõen diktatúra.” Éppen ezért Boyd szerint a jelenlegi nagy tét nem csak Bush és Cheney felelõsségre vonása, hanem egyben az alkotmány védelme és az elnöki hivatal eredeti feladatának és szerepének helyreállítása. A Kucinich- Conyers- és Webb-féle határozati javaslatok talonba tétele egyértelmûen arra utaló jel, hogy a demokrácia követelményeinek megfelelõen hivatalos úton történõ próbálkozások eleve halálra vannak ítélve. Más utat kell keresni, de egyelõre senki sem tudja, hol és merre. A végsõkig kiábrándult és tanácstalan egyénnek az alkotmány és az igazi demokrácia védelmével kapcsolatos szerepét és kötelességét illetõen mi sem idõszerûbb, mint az amerikai imperializmust ellenzõ kiváló író, novellista és szatirikus Mark Twain tanácsa: „Légy hûséges a hazádhoz mindenkoron, a kormányhoz viszont csak akkor, mikor érdemes rá.” Forrás: Kuliffay Hanna – gondola

Ehud Olmert izraeli miniszterelnök szerint mindenképpen meg kell állapodni az újraindult béketárgyalások során két állam létrehozásáról a palesztinokkal. Ha nem, a lassan többségbe kerülõ palesztinok „dél-afrikai típusú“ harcot indíthatnak az egyenlõ választójogért, ami a zsidó jellegû ország végét jelentené. Az izraeli miniszterelnök Ehud Olmert szerint akár Izrael végét is jelentheti, ha nem sikerül két állam létrehozásáról megállapodni a palesztinokkal. „Ha eljön az a nap, hogy a két állam megteremtését célzó megoldás nem vezet sikerre, Dél-Afrika típusú harc kezdõdik az egyenlõ választójogokért. Amikor ez megtörténik, Izrael államnak vége lesz“ – idézi a politikust a Haárec. A Guardian egyébként úgy látja, hogy a miniszterelnök elsõsorban támogatást akar szerezni az újabb béketárgyalásokhoz az egyébként eléggé szkeptikus izraeli lakosságtól. „Nem könnyû megérteni, hogy miért gondolja még mindig úgy annyi izraeli, hogy egy nagy Izrael béke nélkül jobb, mint egy kisebb Izrael békésen“ – nyilatkozta a Haárecnak Tom Segew, elismert izraeli történész. Nem ez az elsõ alkalom, hogy Olmert a dél-afrikai példával figyelmeztet: 2003-ban ugyanakkor a Haárecnek adott interjújában azzal érvelt, hogy Izraelnek egyoldalúan kellene meghatároznia a határokat, és ezzel párhuzamosan a gázai kivonulásról is beszélt. FIGYELIK ÕKET Az annapolisi tárgyalások után a Fehér Ház a korábbi Nato parancsnok James Jones tábornokot nevezte ki az Egyesült Államok új közel-keleti megbízottjának. Jones feladatai közé tartozik majd, hogy figyelje mennyire tartják be az izraeliek és a palesztinok a biztonsági kérdésekben vállalt kötelezettségeket, amelyek az amerikaiak szerint a késõbbi megállapodások alapját jelentik. „A biztonság megteremtése a Közel-Keleten a legbiztosabb út a közel-keleti békéhez“ – kommentálta a kinevezést Condoleeza Rice amerika külügyminiszter. Az elõrejelzések szerint néhány éven belül kiegyenlítõdhet az arabok és a zsidók száma a térségben, és idõvel a zsidók kisebbségbe is kerülhetnek. A Guardian cikke szerint néhány palesztin továbbra is egy államot akar, amiben viszont egyenlõ szavazati és állampolgári jogokat kapnának a palesztinok. 22

2008-BAN MÁR MEGBÉKÉLNÉNEK A nyilatkozat azután jelent meg, hogy Olmert hazaérkezett az annapolisi nemzetközi Közel-Kelet konferenciáról az Egyesült Államokból, ahol Mahmud Abász palesztin vezetõvel ígéretet tettek a hivatalos béketárgyalások újrakezdésére. A két vezetõ tervei szerint amerikai támogatással még 2008-ban megállapodnának a békérõl. George Bush amerikai elnök szerint az annapolisi találkozó volt az elmúlt hét évben az elsõ érdemi megbeszélés a felek között, ami egyben reményteljes kezdetnek tekinthetõ a közel-keleti béke felé vezetõ úton. A külföldi elemzõk a legelején nem vártak túl sokat az eseménytõl, azonban kicsivel a konferencia hivatalos megnyitása elõtt a két oldal egyetértet, hogy tárgyalásokat kezdenek egy olyan egyezményrõl, ami mindre kitér majd, beleértve a legfontosabb kérdéseket is. A korábbi tárgyalási kísérleteket mindig meghiúsító kényesebb kérdések közé tartozik például Jeruzsálem jövõje, a pontos határok vagy éppen a menekültek problémája. Forrás: Index

jó ha figyelünk

Jól megalapozott feltételezések szerint Soros egy millió dollárral járult hozzá Evo Morales elnöki kampányához. • A Bolíviai ásványkincsek és energiahordozók a mágnás célkeresztjén. A PÁRHUZAMOS TÖRTÉNET Nemet mondani egy olyan vacsorai meghívásnak, New Yorkban, egy olyan valakinek, kinek magánvagyona megközelíti a hét ezer millió dollárt, felér egy fõbenjáró bûnnel. Ember legyen a talpán, aki egy ilyennek meghívásnak ellenáll. Evo nem akart kivétel lenni, elment és kísérõnek magával vitte a legszorosabb munkatársát, a kancellária minisztert, Juán Ramón Quintana-t, aki egyben a latin- amerikai regionális igazgatója a magyar multimilliomos által kezelt egyik legfontosobb alapítványnak: az Open Society Institute, Soros globális üzletcsináló „cége”. Morales USA látogatásának kiemelkedõ és – talán egyetlen- említésre méltó eseménye a Sorossal együtt elköltött vacsora. Ettek és üzletrõl tárgyaltak. Ezután az éjszaka után, a Bolíviai elnök nyilvánosan képviselt álláspontja 180 fokos fordulatot vett. Az a hír járja, hogy a választási kampány idején Soros egy millió USA dollár támogatást nyújtott a MAS (Mozgalom a szocializmusért) kampányához…. QUINTANA –SOROS ÜGYINTÉZÕJE BOLÍVIÁBAN? Ama bizonyos vacsora során, a magyar-zsidó filantróp még szorosabbra vonta kapcsolatát a bennszülött elnökkel, annyira, hogy elérte, járuljon hozzá, a norvég kormánnyal együtt Soros támogatni fogja azokat a képzési és továbbképzési formákat melyeknek révén a bennszülött tisztviselõk megtanulhatnak kezelni-igazgatni a nemrégiben államosított energiahordozó üzletet. Nem véletlenül kiáltott fel a bennszülött, fehérgyûlölõ Morales májusban, Chaparéban, a cocatermelõ terület bunkerjében, hogy „nem vagyunk egyedül”. Természetesen a projektek megvalósításáért, „in situ”, azaz helyben nem más személy felel mint Juán Ramón Quintana, kancelláriaminiszter, aki egyben az Open Society bolíviai kuratóriumának elnöke. Soros, a bennszülött elnökkel karöltve új üzleti lehetõségek után kajtat a dél-Amerikai országban. Szaftos, kövér üzletek után. Bolivíában, és a Mozgalom a szocializmusért (MAS) kormányának hála Soros megtalálta az „El Dorado”-jat. Soros fõ helyi híve és viszont támogatója, már most célba vette a 2008-as választásokat –Morales hatalmon kíván maradni, és államát szocialista köntösbe kívánja burkolni Fidel Castro Kubája, illetve Chavez ezredes bolivárista Venezuelai köztársasága mintájára. Mindkét baloldali vezér, természetesen „feltételnélküli szövetségese” a bennszülött elnöknek. Akinek viszont – nem minden feltétel nélkül- egyik fõ anyagi és ideológiai partnere –minõ parajó ha figyelünk

dox! – az ultra-liberális vagy neo-konzervatív, vagy kitudja, megaspekuláns Soros (György) George. Evo Morales együtt vacsorázott Sorossal New Yorkban. A Soros által javasolt menü hasonlatos volt ahhoz a 2003-ashoz, amikor vendégül látta Néstor Kirchner-t, Argentína frissen választott elnökét. (Anyagunk második részében rátérünk Soros argentin tevékenyégére) A magyar mágnás megismételte a receptet és, úgy tûnik, több mint kielégítõ eredménnyel. BÁNYÁK ÉS FÖLDGÁZ Soros ezüst éren hatolt be Bolíviába. Megvette a leggazdagabb ezüst bányát –a San Cristobal-t- mely paradox, Potosíban, az ország legelmaradottabb tartománya dél-keleti csücskén található. Az ezüst kitermelésének kezdetét 2007 utolsó harmadára tervezték. 23

Érdekes, hogy Soros, testvérével együtt, Paul Sorossal, rendelkeznek az Apex Silver Mines –ezüstbányák felkutatására és fejlesztésére szakosodott nemzetközi konszern, részvényeinek majdnem 20 %-kával. A cég, melynek székhelye a Kajmán Szigetekben van, tulajdonában van egy másik, termelõ ezüstbánya is az országban. A lelõhely, a szakértõk szerint, az egyik legnagyobb és leggazdagabb az ismert ezüstlelõhelyek közül az egész világon. De nem csak az ezüst az, ami Sorost mozgatja Bolíviában. A másik kincs, amelyre most áhítozik a mega-spekuláns a földgáz, és céljai eléréséhez, ott van neki a hálás bennszülött keze… ÜZLETEK ARGENTÍNÁBAN ÉS BRAZÍLIÁBAN A fogadás milliós nagyságrendû. A cérnaszál vége Argentínában és Brazíliában van és a Trójai faló neve Adecoagro, a Soros által Pilagától vásárolt cég. Jelenleg ez a cég 105.000 hektár földet kezel Argentínában, 20.000 hektárt Brazíliában és 5 ezret Uruguayban. Mennyi földre fáj a foguk Bolíviában? A bennszülött elnök által kezdeményezett agrár „forradalom” –magyarul: a gyûlölt, fehér –azaz nem bennszülött- közép és nagybirtokosok földjeinek erõszakos államosítása majd árúba bocsátása, természetesen „törvényes” aukciók keretében- és pártja, a Mozgalom a szocializmusért (MAS) parlamenti többsége megnyitja majd az újabb „aránybányát” Soros számára Bolíviában? A földgáz és a termõföldek üzleti pókhálója észak-Argentína és dél-Bolívia felõl terjeszkedik… Morales és Kirchner nemrég aláírtak azt a megállapodást melynek értelmében a két ország közötti napi földgázforgalmat 2010-re 20,7 millió köbméterre kívánják növelni. Buenos Airesbõl szármázó információim szerint ez a nagyon is szaftos megállapodás, úgy látszik, felébresztette Soros üzleti étvágyát: bejelentette segíteni, szeretne Bolíviának a földgáz értékesítésében…

Soros György „argentin” partnere az az Eduardo Elsztain, aki a hivatalos tulajdonosa a fent említett IRSA Holding ingatlan befektetõ cégnek. Elsztain üzleti partnere viszont, Edgar Bronfman, a Zsidó Világtanács elnöke (World Jewish Congress) www.worldjewishcongress.org

A Zsidó Világtanács, nemzetek fölötti szervezet melynek elsõdleges célja „Izrael megsegítése” Eduardo Elsztain jelenleg a Zsidó Világtanács pénztárnoka. Alább, a Zsidó Világtanács (WJC) vezetõsége. • WJC STEERING COMMITTEE MEMBERS • Edgar M. Bronfman, President, WJC (elnök) • Pierre Besnainou, • President, European Jewish Congress • Zeev Bielski, • Chairman, Jewish Agency for Israel/ World Zionist Organization • Matityahu Droblas, • Chairman, WJC Israel Branch • Eduardo Elsztain, WJC Treasurer (kincstárnok) • Mendel Kaplan, Chairman, WJC Executive • Alexander Machkevich, President, Euro-Asian Jewish Congress • Israel Singer, Chairman, WJC Governing Board • Evelyn Sommer, Chairman, North American Jewish Congress, President WJC American Section • Jack Terpins, President, Latin American Jewish Congress • Stephen E. Herbits, Secretary General,

AZ ELÕZMÉNYEK… MIÉRT ÉPPEN ARGENTÍNA? 1. Még ha nincs is pontos adat arról, hogy Soros György teljes vagyona hány százmillió (vagy milliárd?) dollárt tesz ki, azt tudni lehet, hogy a mega-spekulátor a legnagyobb ingatlan, ingó és szarvasmarha befektetõ Argentínában, és igen szaftos érdekeltségei vannak Brazíliában és Venezuelában is. Az argentin lap Pagina 12 „Argentína új tulajdonosa”-ként apostrofálta, egy olyan országról van szó, ahol csak a 90-es évek elején jelent meg befektetõként. Az ingatlanok vásárlására szakosodott IRSA nevû cégén keresztül, Soros, Argentína legnagyobb ingatlan vállalkozójává vált. Tulajdonában van több bevásárló központ Buenos Airesben, évi eladásai évi 800 millió dollárt tesznek ki, és 130 különbözõ ingatlan ország szerte. Többek között két felhõkarcoló, egy luxus igényeket kielégítõ kikötõ, luxus lakóépületek, lakóparkok, a Buenos Airesi központi vásárcsarnok, stb. Ezen kívül, birtokában van az argentin Loans Bank össztõkéjének 27, 5 %, amely a jelzáloghitel piac 40%-át birtokolja. Soros közel áll ahhoz, hogy a dél-Amerikai ország legnagyobb földbirtokosává váljon. Nevén van több mint 500.000 hektár föld, és 150.000 szarvasmarha –ezzel õ a legnagyobb vágó marha tulajdonos Argentínában. (Érdekességképpen: 60 év után most „hirtelen” megnyílt az amerikai (USA) piac, az argentin hús termékek importja elõtt!) Tervei között szerepelnek további pénzügyi beruházások az élelmiszeriparban és az élelmiszer kereskedelemben is.

2. HERZL TIVÁDAR ” PALESZTINA VAGY ARGENTINIA*? Palesztinát vagy Argentiniát részesítsük-e elõnyben? A Society azt fogja venni, amit adnak neki, és ami mellett a zsidónép közvéleménye meg fog nyilatkozni. A Society mind a két tényt szem elõtt fogja tartani. Argentinia a föld egyik természetileg leggazdagabb országa, nagy kiterjedésû sík felülettel, gyér népességû és mérsékelt klímájú. Az argentiniai köztársaságnak legnagyobb érdekében állana, hogy javunkra területének egy részérõl lemondjon. A mostani zsidó beszivárgás természetesen lehangoltságot okozott ott; fel kellene Argentiniát az új zsidó vándorlás lényeges különbségei felõl világosítani. Palesztinia a mi felejthetetlen történelmi hazánk. Ez a név egymagában hatalmasan megragadó varázzsal lenne népünkre. Ha a szultán Õ felsége nekünk adná Palesztinát, ennek fejében magunkra vállalhatnók Törökország pénzügyeinek teljes rendezését. Európa számára ott egy darab sáncot alkotnánk Ázsiával szemben, ellátnók a kultúra elõõrsi szolgálatát a barbársággal szemben. Mint semleges állam, egész Európával összeköttetésben maradnánk, amely egész existenciánkat biztosítani volna hivatva. A kereszténység szent helyei tekintetében a területenkívüliség valamely népjogi formáját lehetne felállítani. Mi képeznõk a szent helyek mellett a díszõrséget és létünkkel biztosítanók ezen kötelezettségünk betartását. Ez a díszõrség lenne a zsidókérdés megoldásának nagy szimbóluma tizennyolc ránk nézve szenvedésekkel telt évszázad után.”

(Forrás: Institute for Global Communications – CG és InterPress Third World News Agency)

Forrás: Rózsa-Flores Eduardo

AZ APEH VISSZAVÁGHAT AZ ADÓSZAKÉRTÕKNEK Megüthetik a bokájukat azok az adószakértõk és ügyvédek, akik vagyonosodási vizsgálatok alanyait képviselték az APEH ellen. A piacon keringõ hírek szerint az idén ezeket a szakembereket is meglátogatja az adóhatóság. Az APEH cáfolja ezt a hírt, többen mégis attól tartanak: a hivatal célzottan indít majd eljárásokat a szakemberek ellen. Nem elképzelhetetlen, hogy az adóhatóság úgy gondolkodik: amíg az adószakértõ a saját ügyével foglalkozik, addig sem képvisel másokat. Forrás: Jakubász Tamás – Magyar Nemzet

24

jó ha figyelünk

Kedves Barátok és Kollégák! Amint azzal Önök is mindnyájan tisztában vannak, az emberiség jelenleg számos fontos és különbözõ természetû kihívással néz szembe, és ezek közül néhányról szólni fogok. 1. Szervezett próbálkozások a család intézményének szétrombolására, valamint a nõk státusának gyengítésére. A család a legszentebb és legértékesebb emberi intézmény, amely az anyák, apák és gyermekek közötti legtisztább kölcsönös szeretet és gyöngédség központja. Egy biztonságos környezet az emberi nemzedékek nevelésére, termékeny talaj a tehetségek és az együttérzés kifejlesztésére. Ezt az intézményt mindenkor tiszteletben tartotta valamennyi nép, vallás és kultúra. Ma egy szervezett inváziónak vagyunk tanúi, amit az emberiség ellenségei és fosztogatói azért indítottak, hogy elpusztítsák e nemes intézményt. A kéjelgés és az erõszak elõtérbe állítása, a szemérem és az illendõség (jóérzés) kötelmeinek lerombolása az eszköz. A nõk becses létét – amely az isteni szépség megnyilvánulása, a kedvesség, szeretet és tisztaság csúcspontja – az elmúlt évtizedekben a hatalom, a média és a vagyon birtokosai általi súlyosan kihasználták. Némely társadalomban e szeretett emberi lényt a reklám eszközévé alacsonyították, eltiporva a szemérem, tisztaság és szépség minden korlátját és védõpajzsát. Ez egy hatalmas csalás, amelyet nemzedékeken keresztül az emberi társadalommal szemben elkövettek, és egy orvosolhatatlan csapás a társadalom fenntartó oszlopára, a családra.

possá vált a titkos börtönök létesítése, az emberek elrablása, a titkos perek és büntetések gyakorlata, eljárási szabályok semmibe vételével, a telefonbeszélgetések folyamatos lehallgatása, s személyes levelezés ellenõrzése, a gyakori rendõrségi és titkosszolgálati beidézés. Tudósokat és történészeket zaklatnak, ha elmondják véleményüket fontos globális problémákról. Vátozatos ürügyeket használnak, hogy szuverén államokat megszállhassanak, bizonytalanságot és megosztást okozva, hogy aztán a kialakult helyzetre hivatkozva folytathassák a megszállást. Kárpótlásul az európai háborúban elszenvedett veszteségért, a törvénytelen cionista rezsim több mint hatvan éve megszállás alatt tatja Palesztinát. A palesztinokat kitelepítették vagy súlyos katonai nyomás alatt, gazdasági ostromállapotban tartják, vagy iszonyatos körülmények közt bebörtönözve. A megszállókat védik és dicsõítik, míg az ártatlan palesztin nép politikai, katonai és propaganda támadásnak van kitéve. Palesztina lakosai – büntetésül, mert szabadságot követeltek – ivóvíz, elektromosság és gyógyszerek híján élnek, és az emberek által szabadon megválasztott kormány a támadások célpontja. Az emberek életére és vagyonára törõ terrorista támadások szervezõdnek, a nagy hatalmak politikusainak és katonai vezetõinek áldásával. A brutális cionisták irányítottan mészárolnak le palesztinokat otthonaikban, városaikban. A terroristák béke kitüntetésekben és a nagyhatalmak támogatásában részesülnek. Másrészrõl, hamis propagandával összegyûjtenek zsidókat a világ különbözõ tájairól, és állami támogatás, állások és élelem ígéretével, betelepítik õket az elfoglalt területekre, a legszigorúbb korlátozásoknak, lelki nyomásnak és folyamatos fenyegetéseknek kitéve õket. Megakadályozzák, hogy ezek az emberek hazatérjenek szülõföldjükre. Kényszerrel és félretájékoztatással gyûlöletet keltenek bennük a bennszülött palesztin nép iránt. Irakot egy diktátor megdöntésének és tömegpusztító fegyverek létezésének ürügyével szállták meg. Az iraki diktátort ugyanazok a megszállók váltották le, akik támogatták ez idáig, tömegpusztító fegyvereket nem találtak, a megszállás – különbözõ ürügyekkel.–mégis máig tart. Nem telik el nap emberek meggyilkolása, megsebesítése vagy elhurcolása nélkül, mégis a megszállók nemhogy elszámolnának és szégyenkeznének tetteik miatt, katonai kalandozásaik következtében kialakult új fegyverpiacról beszélnek. Szembeszállnak az alkotmánnyal, a Nemzetgyûléssel és a nép szavazata folytán létrejött kormánnyal, miközben még arra sincs merszük, hogy vereségüket elismerjék és kivonuljanak Irakból. Sajnos tanúi vagyunk annak a szomorú igazságnak, hogy egyes hatalmak nem tartanak tiszteletben sem nemzeteket, sem embereket, és egyedül önmaguk, politikai pártjaik és csoportjaik fontosak számukra. Az õ meglátásukban az emberi jogok egyenértékûek vállalataik és barátaik nyereségével. Önös érdekeikért a hatalom birtokosai az amerikai állampolgárok jogait és méltóságát is feláldozzák.

2. Az emberi jogok széleskörû megsértése, terrorizmus és megszállás Sajnálatos, hogy bizonyos hatalmak az emberi jogokat növekvõ mértékben megsértik, leginkább azok, amelyek azt állítják, hogy õk az emberi jogok kizárólagos védelmezõi. Közhellyé és mindenna-

3. A bennszülött kultúrák és a nemzeti értékek elleni agresszió. A kultúra az identitás kifejezõje, a nemzetek megmaradásának és más nemzetekkel való kapcsolatainak alapja. Azok a benszülött kultúrák, amelyek az istenhit, szeretet és testvériség képviselõi, egy szervezetten cselekvõ, átfogó és pusztító agressziónak célpontjai.

Elnök Úr, Excellenciák, Hölgyeim és Uraim! Örömömre szolgál, és hálás vagyok a Mindenhatónak, hogy újból részt vehetek ezen a fontos nemzetközi fórumon. A mai zsúfolt és zajos világban, mely segélykiáltásoktól hangos, fenyegetések és feszültségek közepette, olyan idõben, amikor a nagyhatalmak képtelenek megoldani a jelen problémáit, amikor regionális és nemzetközi téren a bizalmatlanság növekedõben van, amikor a társadalmak lelki biztonságát politikai és propaganda hadmûveletekkel támadják, és a nemzetközi szervezetek egy tartós béke és biztonság felállítására irányuló politikájának és cselekedeteinek hatékonysága csalódást okozott, az emberi jogok védelme gyengül, szándékomban áll megmutatni és megmagyarázni ennek az állapotnak a gyökereit és az innen kivezetõ utakat is, valamint a legfontosabb kihívásokat, amelyekkel világunknak szembe kell néznie. Beszélni fogok Önöknek a jelenlegi helyzet jobbításának szükségességérõl, egy fényesebb, reménytelibb jövõ kilátásairól, a fenséges és a szép megjelenésérõl, együttérzésrõl és nagyvonalúságról, igazságról és az istenadta emberi tehetségek virágzásáról, az Istenben való hit kiemelkedésérõl, és Isten ígéreteinek valóra válásáról. Ezek után az Önök megítélésére bocsátom Irán atomprogramját, amely próbaköve lesz a becsületességnek, a hatékonyságnak, az állhatatosságnak és a beteljesülésnek. Felszólalásom záró részében néhány javaslatomat ajánlom figyelmükbe.

jó ha figyelünk

25

Nemzeti szokásokat, értékeket gyaláznak, a nemzetek önbecsülését és jellegzetességeit nevetségessé teszik és becsmérlik. A cél a vak utánzás, a fogyasztói társadalom, Istennel és az emberi értékekkel szembeni szkepticizmus elterjesztése, valamint az emberek javainak kifosztása a nagyhatalmak által. 4. Nyomor, írástudatlanság, egészségügy, a gazdagok és szegények közti szakadék Miközben Ázsia, Afrika és Latin Amerika természeti értékeinek jelentõs részét bizonyos hatalmak politikai és gazdasági fölényüket kihasználva kifosztják, a nyomor és a nélkülözés egyre aggasztóbb. Engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmüket az ENSZ által közölt néhány adatra: – Minden nap, közel 800 millió ember fekszik le éhesen és 980 millió szenved teljes nyomorban, kevesebb mint napi egy dollár vásárlóerõvel rendelkezve. – 31 ország, tehát a világ lakossága 9 %-nak várható átlagéletkora 46 év, ami 32 évvel kevesebb, mint a fejlett államokban. – A szegények és gazdagok közti szakadék negyvenszeresére nõtt a világ egyes részein. – A világ számos országában az emberek többségének nincs lehetõsége tanulásra és iskolázásra. – A fejlõdõ országokban a magzathalál terhesség alatt 450 a 100 ezerbõl, míg a fejlettebb országokban 7. Az újszülötthalál ugyanakkor 59 a fejlett országok 6-os átlagával szemben. – A világ haláleseteinek egy harmada, azaz napi 50 000 halál a nyomor miatt következik be. Úgy gondolom ezek az adatok világosan bizonyítják a világ gazdasági kapcsolataiban uralkodó tragikus állapotokat. 5. A nemes értékek semmibe vétele, a csalás és a hazugság elõsegítése Némely hatalmak feláldoznak bármilyen emberi értéket, beleértve a tisztességet, tisztaságot és bizalmat is, céljaik elérésének érdekében. Bizalmatlanságot és csalást terjesztenek az emberek és államok közti viszonyokban. Nyíltan hazudnak, alaptalan vádakat emelnek mások ellen, a törvényes szabályokkal ellentétben cselekszenek, és károsítják a bizalom és barátság légkörét. Nyíltan semmibe veszik az erkölcsöt és a nemes értékeket másokkal szembeni viszonyaikban, önzésre, elnyomásra, gyûlölködésre, visszaélésre váltják fel az igazságot, egymással szembeni tiszteletet, szeretetet és becsületet. Feláldozzák a jót és magasztosat harácsolásukért. 6. A nemzetközi jog szabályainak megsértése és a kötelezettségek megszegése Néhányan azok közül, akik maguk voltak a nemzetközi jog megalkotói, nyíltan és könnyedén szegik meg azt, diszkriminatív eljárásmódot és kettõs mércét alkalmazva másokkal szemben. Leszerelési szabályzatokat hoznak létre, miközben naponta tesztelnek és halmoznak fel új és új halálos fegyvereket. Õk körvonalazták az ENSZ Alapokmányát, de nem tartják be szuverén államok önrendelkezéshez és függetlenséghez való jogát. Érdekeiknek megfelelõen hatályon kívül helyezik elõzõ szerzõdésiket, és nem tartják be a környezetvédelmi szabályokat. A nemzetközi kötelezettségek megszegését túlnyomóan ezen globális hatalmak követik el. 7. A növekvõ fenyegetések és a fegyverkezési verseny Némely hatalmak minden alkalommal, mikor a logikájuk megbicsaklik, egyszerûen a fenyegetés nyelvét használják. A hatalmas fegyverkezési verseny az erõszakkal való fenyegetés árnyékát veti a világra. 26

Európa nemzetei két világháború és számos más pusztító konfliktusnak voltak áldozatai, valamint évtizedeken keresztül a hidegháború következményeinek. Az európaiak továbbra is fenyegetésben élnek, érdekeiket, biztonságukat és országaikat a nagyhatalmak fegyverkezési versenye veszélyezteteti. Egy erõszakos hatalom jogot formál arra, hogy rakéta rendszert létesítsen, ezáltal egy földrész lakosainak életét megkeserítse és megalapozza a fegyverkezési versenyt. Egyes, látszólag hatalmasnak tûnõ vezetõk úgy gondolják, hogy a rendelkezésükre álló eszközöket bármikor, bármilyen célra felhasználhatják, folyamatosan fenyegethetnek másokat, és bizonytalanságban tarthatnak nemzeteket, régiókat. 8. A nemzetközi eljárások alkalmatlansága ezen kihívások kezelésére, valamint a tartós béke és biztonság helyreállítására Nemzetközi szervezetek és eljárások nyilvánvalóan képtelenek orvosolni a felmerülõ problémákat és kihívásokat, helyettük igazságos és becsületes kapcsolatokat, békét, testvériséget és biztonságot teremteni. Alig van kormány vagy nemzet, amely reményt fûzne ezen eljárásokhoz, hogy jogaikat biztosítanák vagy függetlenségüket, területi egységüket illetve nemzeti érdekeiket megvédenék. Kedves Barátok és Kollégák! A kihívások száma többszöröse annak, mint amit én most felsoroltam, és tudom, hogy bárki többet bemutathatna, ha érinteni akarná, én azonban a felsoroltakra szorítkozom. Nos, a lényeges és döntõ kérdés ezen problémák gyökereire és okaira vonatkozik. Egy tudományos és figyelmes elemzés azt mutatja, hogy a jelen helyzet két alapvetõ tényezõre vezethetõ vissza. Kétségkívül az elsõ tényezõ a II. világháború következményeként kialakult kapcsolatokból ered. A háború gyõztesei megrajzolták a világuralom felé vezetõ utat, és politikájukat nem az igazságosság alapján fogalmazták meg, hanem a gyõztesek érdekeit biztosítandó a legyõzött nemzetek felett. Így, az ebbõl származó és ehhez kapcsolódó politikák hatvan éve nem eredményeztek igazságos megoldásokat a globális problémákra. Néhány nagyhatalom még mindig a világháború gyõzteseként viselkedik, és úgy kezel államokat és nemzeteket – még azokat is, akiknek nem volt köze a háborúhoz-, mint legyõzõtteket, megalázva õket, behódolást követel, hasonlóan a középkor feudalista úr-szolga viszonyaihoz. Úgy gondolják, több joguk kellene legyen másoknál, és nem tartoznak elszámolással a nemzetközi szervezeteknek. Elnök Úr! Az összes hatékonyság nélküli szervezet közt, sajnos az ENSZ Biztonsági Tanácsa élen jár. Olyan körülményeket teremtettek, amelyben egyes hatalmak kizárólagos és különleges vétójoggal rendelkeznek a Biztonsági Tanácsban, egyszemélyben vádló, bíró és hóhérként viselkednek, holott tulajdonképpen vádlottak – esetleg alperesek. Természetes, hogy azoknak az országoknak, amelyek ezen hatalmak jogsértéseinek estek áldozatul, reményük sincs arra, hogy a Tanácstól olyan ítéletet kapjanak, amilyet megérdemelnek. Sajnos az emberiség tanúja volt, hogy minden hosszantartó háborúban – mint a koreai és vietnámi, a cionisták háborúja Palesztina és Libanon ellen, Szaddam háborúja az irániak ellen, az európai és afrikai etnikai háborúk – a Biztonsági Tanács valamely tagja a hadviselõk közé tartozott, vagy egyik felet támogatta – általában a támadót – vagy magát a konfliktust. Nézzük Irakot. Elõször megszállták az országot, majd csak utólag kaptak engedélyt a Biztonsági Tanácstól, ugyanattól a Tanácstól, amiben ugyanazon megszállóknak vétójoga van. Kire kellene az irakijó ha figyelünk

aknak panaszt tenniük, és ki elé vigyék panaszukat jogaik biztosításának reményében? Libanonban láthattuk, hogy némely hatalmak harminc éven keresztül megakadályozták a Biztonsági Tanácsot abban, hogy bármit léphessen a cionista rezsim ellen, idõt adván a rezsimnek céljai eléréséhez. Amikor reményeik nem valósultak meg, úgy döntöttek, hogy egy határozat elfogadásával véget vetnek az ellenségeskedésnek. De a Biztonsági Tanács dolga abban áll, hogy megelõzze a konfliktusok kiterjedését, fegyverszünetet eszközöljön, békét és biztonságot teremtsen. Kinek és milyen szervezetnek tegyen panaszt Libanon népe? Excellenciák, Hölgyeim és Uraim! Egyes monopolisztikus hatalmak jelenléte megakadályozta a Biztonsági Tanácsot legfontosabb feladatának végrehajtásában, az igazságosságon alapuló nemzetközi béke és biztonság fenntartásában. A Tanács hitelességén folt esett, és hatékonysága az ENSZ tagállamainak jogvédelmében aláásatott. Sok nemzet elvesztette bizalmát a Tanácsban. Más eljárások, úgy mint a pénzügyi és banki tevékenységek, hasonlóan nemkívánatos helyzetben vannak, mert eszközévé váltak ezen hatalmaknak akaratuk más nemzetek feletti érvényesítésében. Nyilvánvaló, hogy ezek az eljárások alkalmatlanok az aktuális szükségletek kielégítésére, a kihívások megoldására, korrekt és fenntartható kapcsolatok létrehozására. Kedves Kollégák! Úgyszintén nem fér kétség ahhoz, hogy a második legfontosabb tényezõ, hogy bizonyos nagyhatalmak semmibe vesznek erkölcsöt, isteni értékeket, a próféták tanítását, a Mindenható Isten rendelkezését, továbbá a hozzánemértõk uralma. Hogy vezethetnék a hozzánemértõk az emberiséget és képviselhetnék ügyét, akik nem képesek önmagukat irányítani, sem magukon uralkodni? Sajnos Istennek képzelik magukat! Saját szeszélyeik rabjai, és mindent maguknak szeretnének megkaparintani. Számukra az emberi méltóság és élet, mások tulajdonának és területeinek tiszteletben tartása nem létezik. Az elnyomó erõk századok óta mély sebet ejtettek az emberiség megtöretett testén. Ma, az emberiség elõtt álló problémák oka nagyrészt az emberi értékek és erkölcsök semmibe vétele, valamint a magának valók és a hozzánemértõk uralma. Barátaim, Hölgyeim és Uraim! Az egyedüli vállalható út az emberiség helyzetének jobbítására a visszatérés az isteni küldöttek tanításaihoz, az egyistenhithez, az emberek méltóságának tiszteletben tartásához, ha a szeretet minden viszonyt, köteléket és szabályozást áthat, és ha ezek alapján a jelenlegi struktúrákat megreformáljuk. Ennek eléréséért kérek mindenkit, hogy alakítsunk egy testvériség, barátság és fenntartható békét képviselõ frontot, amely istenhiten és igazságon alapul, Béke Koalíció néven, a portyázások és arrogancia megelõzéséért, valamint a szeretet és az igazságosság kultuszának terjesztéséért. Ezennel bejelentem, hogy a független, igazság- keresõ és béke-szeretõ nemzetekkel egyetemben, az Iráni Iszlám Köztársaság ezen az úton fog tovább haladni. Istenhit, igazság és emberi együttérzés legyen az ENSZ alappillére, és ez a szervezet legyen az igazság fóruma, minden tagja egyenlõ lelki és jogi támogatásban részesüljön. jó ha figyelünk

A Közgyûlés, mint a nemzetközi közösség képviselõje, az ENSZ legfontosabb pillére legyen, hogy – minden nyomástól és a nagyhatalmak fenyegetéseitõl mentesen – megfelelõ intézkedésekkel az ENSZ struktúráit megújítsák, és legfõképp a Biztonsági Tanács jelenlegi státusát megváltoztassák, új szerkezeteket hozzanak létre, igazságra és demokráciára alapozva, hogy megfelelhessenek a jelenlegi követelményeknek, a létezõ problémákat megoldhassák egy tartós stabilitás és biztonság megalapozásának reményében. Elnök Úr, Excellenciák! Az iráni atomprogram rávilágít ezen eljárások mûködésére és a mögötte meghúzódó szándékokra. Önök mindannyian tudatában vannak, hogy Irán tagja a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek (NAÜ). Mindenkor figyelembe vette ennek szabályait, elõírásait és minden területen teljes mértékben együttmûködött az Ügynökséggel. Minden nukleáris tevékenységünk teljesen békés és átlátható volt. Az NAÜ alapszabályának megfelelõen minden tagnak vannak bizonyos jogai és kötelezettségei. Tulajdonképpen a tagoknak a béke útján kell maradniuk és az Ügynökség megfigyelése mellett segíteniük kell más tagokon. Ugyanakkor minden tag jogosult az Ügynökség támogatására, valamint a nukleáris fûtõanyaghoz való hozzáférésre az Ügynökség és tagjai segítségével. Habár Irán teljesítette minden kötelezettségét, más tagok mégis megvonták technikai segítségüket tõle, sõt adott esetben az Ügynökség is megvonta támogatását. A fent említett hatalmak öt éven át akadályozták az iráni nemzetet jogai gyakorlásában, súlyos nyomást gyakorolva a NAÜ-re. Eltérítették Irán atomprogramját a jogi pályáról, és lehetõségeikkel visszaélve, akaratuk szerint átpolitizálták a légkört. Az iráni kormány nem sajnálta az erõfeszítést a bizalom építésére, de õk nem érték be kevesebbel, mint a tevékenység teljes felfüggesztése, még az egyetemi és kutatási területeken is. Csak az elégítette ki õket, mikor az iráni népet megfosztották elidegeníthetetlen jogaitól, addig elmenõen, hogy bezárattak olyan központokat is, amelyek nem vettek részt a fûtõanyag-ellátásban, és nem szorultak az Ügynökség felügyeletére. Három évi tárgyalás és próbálkozás után, ami a bizalmi légkör megteremtésére irányult, az iráni nemzet arra a határozott meggyõzõdésre jutott, hogy ezen hatalmak fõ gondja nem Irán nukleáris tevékenységének a NAÜ szabályitól való esetleges eltérése, hanem Irán tudományos elõrehaladásnak akadályozása ezen ürüggyel. És ha ez a tendencia folytatódik, Iránnak nem lesz lehetõsége élvezni jogait az elkövetkezendõ 20 évben sem. Ezért Irán úgy döntött, hogy a kérdést a megfelelõ jogi úton közelíti meg, azon, ami a NAÜ keretein át vezet, és nem veszi figyelembe az arrogáns hatalmak törvénytelen és politikai követeléseit. Az elmúlt két évben, kihasználva a Biztonsági Tanácsot, ezek az erõszakos hatalmak ismételten vádolták Iránt, katonailag fenyegették és törvénytelen büntetéseket szabtak ki rá. Mindemellett, Istenbe vetett hite és nemzeti egysége által, Irán továbbhaladt lépésrõl-lépésre, és mára országunk elismerten egyike a békés célú nukleáris fûtõanyag ipari mértékû termelésére képes államoknak. Sajnos a Biztonsági Tanácsot e nyilvánvalóan jogi kérdés kezelésében erõszakos hatalmak befolyásolták, ezért képtelen volt fenntartani az igazságot és megvédeni az iráni nép jogait. Szerencsére a NAe mostanában megpróbálta visszaszerezni szerepét, hogy a nukleáris tevékenység felügyeletén túl tagjainak jogait is védje. Ezt helyes megközelítésnek látjuk. 27

Korábban törvénytelenül ragaszkodtak Irán atomprogramjának elpolitizálásához, de jelenleg az iráni nép ellenállásának köszönhetõen, a kérdés visszakerült az Ügynökség elé, és hivatalosan bejelentem, hogy a mi meglátásunkban az iráni atomprogram ügye le van zárva és az Ügynökség köznapi kérdésévé vált. Manapság sok fontos kérdés felmerül az Ügynökségben bizonyos hatalmak nukleáris tevékenységével kapcsolatban, amelyeket megfelelõen kell kezelni. Természetesen Irán eddig is és ezután is készen áll építõ beszélgetést folytatni bármely féllel. Köszönetet szeretnék mondani mindazon nemzeteknek és országoknak, akik védték nemzetem és szülõföldem jogait ebben a nehéz krízisben, és ugyanakor az el nem kötelezett országok közösségének, barátainknak a Biztonsági Tanácsban és a NAÜ Elnökségében, az Ügynökség elhivatott, törvénykövetõ szakembereinek és Igazgatójának a törvény betartásáért. Azt is bejelentem, hogy a monopolisztikus hatalmakkal ellentétben, Irán készen áll megosztani tapasztalatait más nemzetekkel oktató programok keretében, az Ügynökség statutumában foglalt kötelességeként és ennek felvigyázása alatt. Most azokhoz fordulok, akik öt éven keresztül ellenségesen viszonyultak az iráni nemzethez, megsértették és vádolták nemzetemet, amely jelentõsen hozzájárult a világ és a civilizáció történetéhez, és azt tanácsolom, hogy okuljanak a történelembõl és közelmúltbeli cselekedeteikbõl. Súlyosan bántalmazták az iráni nemzetet, de vigyázniuk kellene, hogy nemzetközi szervezetek más tagjaival ne járjanak el hasonlóképpen, és ne áldozzák fel ezen szervezetek méltóságát saját törvénytelen akaratuk érvényesítéséért. Ma a föld nemzetei éberek és ellenállóak. Ha önmagukat megreformálják, az egész világ megreformálódik. A nemzetek alapjában véve jók és képesek a békés együttélésre. Saját népük szolgálatán kellene fáradozzanak, nem másokén, akiknek nincs szüksége rájuk. Nem lenne itt az ideje, hogy ezek a hatalmak visszatérjenek az arrogancia és a sátánnak való engedelmeskedés útjáról az Istenbe vetett hit útjára? Nem szeretnének megtisztulni tisztátalanságuktól, engedelmeskedni Isten akaratának és hinni benne? Az Istenbe vetett hit egyet jelent a becsületbe, tisztaságba, igazságba és együttérzésbe vetett hittel! Biztosak lehetnek abban, hogy hasznuk származik az tisztaságból, becsületbõl, igazságból és szeretetbõl, valamint az emberi méltóság tiszteletébõl. Abban is biztosak lehetnek, hogy ezen értékeket egyre inkább helyénvalónak, megbecsültnek és szépnek tartják a világ nemzetei. Ez minden isteni prófétának hívása Ádámtól Noéig, Ábrahámtól Mózesig, Jézus Krisztustól Mohamedig, Isten hírnökéig (Béke legyen vele!). Ha elfogadják ezt a hívást, megmenekülnek, ha nem, ugyanazon csapások fognak lesújtani rájuk, mint régen. A Szent Koránnak megfelelõen: ,,Az aki nem hallgat az isteni üzenetre, ne gondolja, hogy Isten hatalmát gyengíti a földön. Istenen kívül nincs más társa és elnyeli õt a sötétség.” Semmijük nincs önmaguktól, és Isten ítélete elõl nem térhetnek ki, sem akarata elõl. Ezen a fontos találkozón emlékeztetnem kell õket a Mindenható szavaira, amit a Szent Koránban találunk: ,, Nem nézik a hatalmakat és kormányokat, amelyek elõttük voltak? Ha a múlt emberei birtokoltak volna bármit, megõrizték volna azt, és nem hagyták volna nektek. Isten elpusztította õket bûneik miatt, és senki nem védhette meg õket Isten akaratától.” Tudniuk kell, hogy az elnyomásra és igazságtlanságra alapuló gondolatok és módszerek halálra vannak ítélve. Nem látják az éberség és ellenállás jeleit, amelyek az istenhitre, emberszeretetre és a nemzetek igazságkeresõ szellemére alapoznak? Nem látják, hogy a birodalmak kora leáldozott? Remélem ennek a hívásnak foganata lesz. 28

Excellenciák! Az emberek és kormányok nem kötelesek engedelmeskedni egyes hatalmak igazságtalanságainak. Ezek a hatalmak nem képesek vezetni a világot, a fentnevezett okokból kifolyólag. Hivatalosan kijelentem, hogy a II. világháborúból következõ viszonyok és az arroganciára és elnyomásra alapuló anyagias eszmék kora rég lejárt. Az emberiség túljutott egy veszélyes szakadékon és elkezdõdött az istenhit, tisztaság, testvériesség, igazság, õszinte békeszeretet, és mások tiszteletének kora. Isteni ígéret, hogy az igazság gyõzedelmeskedni fog és a földet az igazak fogják megörökölni. Ti, akik szabadok vagytok, hívõk és a Föld minden népe, tegyétek bizodalmatokat Istenbe. Ti, akik magasztos értékekre vágytok, bárhol lennétek, készítsétek elõ a talajt ez isteni ígéret beteljesedésére az emberek szolgálatával és az igazság keresésével. A sötétség kora véget ér, a foglyok hazatérnek, az elfoglalt területek felszabadulnak, Palesztina és Irak fel fog szabadulni elnyomói uralma alól, Amerika és Európa népe pedig megszabadul a cionisták által gyakorolt nyomástól. A jószívû és emberszeretõ kormányok az agresszív és uralkodó hatalmak helyébe kerülnek. Az emberi méltóság visszanyeri értékét. Az igazság szele bejárja a világot és az emberek testvéri és szeretetteljes módon tudnak élni. Ezen az úton való haladás, az igazak és a Tökéletes Lény, a Megígért az igazi gyógyszer az emberiség sebeire, a megoldás a problémákra, és az út a szeretet, szépség, igazság és méltó élet fele világszerte. Ez a hit és viselkedés a kulcs az egységhez és az építõ jellegû együttmûködéshez nemzetek, szervezetek, emberek és igazságkeresõk közt. Kétségen kívül, a Megígért, a Megváltó, Jézus Krisztussal és a többi Szent Megmentõvel együtt, el fog jönni. A hívõkkel, az igazság keresõivel és a jótevõkkel együtt egy fényes jövõt fog megalapozni, szépségben és igazságban. Ez Isten ígérete és ezért beteljesedik. Legyünk részesei a szépség és gyõzelem beteljesedésének. Szebb jövõt kívánok minden emberi teremtménynek, a felszabadulás és szabadság hajnalát minden embernek, szeretet uralmát a világon, és az elnyomás, gyûlölet és erõszak kiirtását. Remélem, hogy e kívánság a közeljövõben valóra fog válni. Köszönöm. Forrás: IRNA, fordítás: HONLEVÉL szerkesztõség

jó ha figyelünk