NEMZETKÖZI SZEMLE Engler Lajos E G Y JOBB V I L Á G É R T Az el nem kötelezett országok V I L , delhi csúcsértekezlete
Alig fél évvel az el nem kötelezett országok V I I . csúcsértekezletének megkezdésére kijelölt időpont előtt rniég úgy t ű n t , hogy a m o z g a l o m el lenségeinek sikerül a lehető legsúlyosabb csapást m é r n i ü k az „emberiség lelkiismereteként" n y i l v á n t a r t o t t , k o r u n k legnagyobb horderejű politikai megmozdulására: a V I . csúcsértekezleten, H a v a n n á b a n kijelölt vendég látó, I r a k egy végeláthatatlan háborúba bonyolódott a szomszédos, úgy szintén el nem kötelezett I r á n n a l , a nemzetközi politikai és gazdasági v i szonyok m é l y válságából eredő polarizálódás egyidőben azzal fenyege tett, hogy a H a v a n n á b a n felvetett „természetes szövetségesről" a l k o t o t t mondvacsinált dilemma vonalán végérvényesen megoszlik a külső be avatkozásokból eredő és belső ellentétektől egyébként is szétfeszített moz galom. A z erőpolitika tényezői m i n d e n t megtettek, hogy erre sor kerüljön, s ezzel elfojtsák a fejlődő országok és n é p e k politikai és gazdasági ö n állóságra v a l ó törekvését. A z idejétmúlt, igazságtalan világgazdasági rendszer törvényszerűségeinek hatására a fejlett és fejlődő országok k ö zötti különbségeket a hatalmasok t u d a t o s a n a n n y i r a elmélyítették, hogy a végsőkig legyöngült, a szó szoros értelmében a l é t m i n i m u m legalsó h a t á r á n tengődő országok „érett g y ü m ö l c s k é n t " kellett volna h o g y a v i lág érdekövezetekre osztásának politikáját szorgalmazó n a g y h a t a l m a k ölébe hulljanak. A t ö m b ö k közötti viszonyok kiéleződése, a szűnni nem a k a r ó , k é p t e len méreteket öltött fegyverkezési verseny, az egyre fokozódó gazdasági és politikai feszültség olyan helyzetet teremtett tehát, amely k ö z v e t lenül veszélyeztette a világbékét. S h o g y a helyzet még b o n y o l u l t a b b le gyen, a béke vagy h á b o r ú k ö z ö t t i választás lehetősége nemcsak a meg levő világpolitikai rendszer d ö n t ő tényezőinek, hanem a nemzetközi ügyek intézésében illetékes intézményeknek és a világszervezeteknek a ke zéből is fokozatosan kicsúszott. A kilátástalan helyzet világos felismerése arra késztette az el nem kötelezett országok m o z g a l m á n a k legérettebb tagjait (köztük Jugoszlá-
viát is), hogy a végzetes negatív i r á n y z a t o k feltartóztatása végett m i n dent megtegyenek a V I I . csúcsértekezlet mielőbbi megtartásáért. A szer teágazó, szívós diplomáciai tevékenység eredményeként, s n e m utolsó sorban Bagdad józan megítélése alapján, végül is megszületett a döntés, h o g y erre 1982 ősze helyett 1983 tavaszán, I n d i a fővárosában kerül sor. A h a t á r o z a t megvalósítása n y o m á n nemcsak az bizonyosodott be, hogy az el nem kötelezett országok szempontjából, de az egész világ érdekeit is szem előtt t a r t v a , ez talán k o r u n k egyik legjelentősebb politikai h a t á rozata volt, s a döntés az egész nemzetközi közösség számára — 'bele értve még a t ö m b p o l i t i k a h o r d o z ó i n a k létérdekeit is — rendkívüli fontos sággal bírt. A háború veszélye ugyanis m á r a n n y i r a közvetlen, a világ gazdasági helyzet pedig olyan áldatlan v o l t , hogy a kiútkeresés lehetősé gét megkönnyebbüléssel fogadták azok is, akik a iegfelelősebbek a V I I . csúcsértekezlet előtti időszakban előállt á l d a t l a n helyzetért. A delhi csúcsértekezleten történtek alapján tehát m á r teljes bizonyos sággal állítható, hogy az utólagos vendéglátó megválasztása minden t e kintetben jó húzásnak bizonyult. India, e hatalmas, mintegy hétszázmillió lakosú, szabadságszerető ázsiai ország (az utóbbi k ö r ü l m é n y sem mel lékes) nemcsak hogy mind az el nem kötelezettek, m i n d pedig az egész nemzetközi közösség szemében kellő tekintélynek örvend, nemcsak hogy M a h a t m a G a n d h i és J a w a h a r l a l N e h r u h a g y o m á n y a i r a épülő politikai jártassággal és tapasztalattal rendelkezik, h a n e m a szerencsés k ö r ü l m é n y folytán, h o g y úgyszólván közvetlenül a csúcsértekezlet előtt értek véget Delhiben az Ázsiai sportjátékok, egy ilyen jelentős összejövetel szerve zéséhez ós kíséréséhez szükséges egyéb adottságokkal is rendelkezett. Ehhez járult a p á r a t l a n erőfeszítés, amellyel az illetékesek igen rövid idő alatt teljesen tisztává, széppé varázsolták Delhi új városrészét. A csúcsértekezlet kísérői meggyőződhettek arról, hogy erre a változásra, a csúcsértekezlet előkészítő m u n k á l a t a i r a Delhi v a l a m e n n y i lakosa, s a több tízezer tagú szervezési bizottság is igen büszke volt. A sikeres kimenetel szempontjából elsőrendű fontosságú diplomáciai előkészítő m u n k á t a csúcsértekezlet vendéglátója számos más el nem •kötelezett ország segítségével úgyszintén hibátlanul l á t t a el. Ennek ered m é n y e k é n t 1983. március 7-étől 11-éig I n d i a fővárosában az el nem kötelezett országok minden idők legtömegesebb és legmagasabb szintű értekezletére került sor. Delhiben a V I I . csúcsértekezleten a m o z g a l o m következő teljes jogú tagjai jelentek meg: Afganisztán, Algéria, Angola, A r a b Emírségek, Argentína, B a h a m a szigetek, Bahrein, Bangladesh, Barbados, Belize, Bénin, Bhután, BissauGuinea, Bolívia, Botswana, Burundi, Ciprus, Comore-szigetek, Csád, Djibouti, Ecuador, Egyiptom, Elefántcsontpart, Egyenlítői Guinea, Etiópia, Felső-Volta, Gabon, Gambia, G h á n a , G r e n a d a , Guinea, G u a y a n a , India, Indonézia, Irán, Irak, Jamaica, Jemeni A r a b Köztársaság, Jemeni N D K , Jordánia, Jugoszlávia, K a m e r u n , K a t a r , Kenya, Kolumbia, K o n g ó , K o reai N D K , Közép-afrikai Köztársaság, K u b a , K u v a i t , Laosz, Lesotho,
Libanon, Libéria, Líbia, Madagaszkár, M a l a w i , Malaysia, Maldive-szigetek, Mali, Málta, M a r o k k ó , Mauritánia, Mauritius, Mozambik, N e p á l , N i c a r a g u a , Niger, Nigéria, O m á n , Pakisztán, a P F S Z , P a n a m a , Peru, R u a n d a , Sao T o m e és Principe, Sierra Leone, Seychelle-szigetek, a S W A P O , Sri L a n k a , Suriname, Szaúd-Arábia, Szenegál, Szingapúr, Szí ria, Szomália, Szudán, Swaziföld, T a n z á n i a , Togo, T r i n i d a d és Tobago, Tunézia, U g a n d a , V a n u a t u , Vietnam, Zaire, Zambia, Zimbabwe, Z ö l d foki-szigetek. (A felsoroltak között v a n n a k a V I I . csúcsértekezleten fel vett új tagok is.) Megfigyelői státusban a k ö v e t k e z ő országok és népfelszabadító m o z galmak képviselői voltak jelen: Antigua és Barbuda, Brazília, Costa Rica, Dominica, Fülöp-szigetek, Mexikó, P á p u a Új-Guinea, Salvador, Venezuela, az A N C , az Afro-ázsiai N é p e k Szolidaritási Szervezete, az A r a b Liga, az Afrikai Egységszerve zet, az Iszlám Konferencia Szervezete, az Azániai ö s s z a f r i k a i Kongreszszus', a P u e r t o Rico-i Szocialista P á r t és az Egyesült N e m z e t e k Szer vezete. Vendég státusában pedig Ausztria, a D o m i n i k a i Köztársaság, Finnor szág, Portugália, Románia, San M a r i n o , Spanyolország, Svájc, Svédor szág, a V a t i k á n , v a l a m i n t tizenhat különböző nemzetközi szervezet k é p viselői jelentek meg.
A csúcsértekezlet
közvetlen
előkészületei
A csúcsértekezlet közvetlen előkészületei március l-jén, a szakértői és nagyköveti szintű tárgyalásokkal kezdődtek. Ez a fórum, melynek munkája kevésbé látványos, de annál jelentősebb, hivatalosan két napig ülésezett, valójában pedig a külügyminiszteri és az állam-, illetve kor mányfői értekezlettel p á r h u z a m o s a n a csúcsértekezlet egész folyamata alatt — különböző szak- és alkalmi bizottságokban, m u n k a c s o p o r t o k b a n — tevékenykedett. Elsődleges feladata m á r h a g y o m á n y o s a n a minisz teri értekezlet napirendjének megállapítása és a vendéglátó által b e n y ú j tott z á r é o k m á n y - t e r v e z e t megvitatása, az ezzel kapcsolatos álláspontok összehangolása, de hatásköre m i n d e n egyéb vitás kérdés tisztázására is kiterjedt. A z á r t ajtók mögött m e g t a r t o t t üléseken m a r a d é k t a l a n u l k i fejezésre jut a mozgalom v a l a m e n n y i országának álláspontja, úgyhogy ennek a szakértői bizottságnak a m u n k á j a valahányszor rávilágít a m o z galomban u r a l k o d ó helyzetre és erőviszonyokra, s így előrevetíti a csúcs értekezlet kimenetelét. Ebből a szemszögből szemlélve a delhi csúcsértekezlet szakértői szintű tanácskozása világosan utalt a vendéglátó alapos előkészítő munkájából, s a súlyos világpolitikai helyzet egyértelmű felismeréséből eredő általános törekvésre, hogy a m o z g a l o m ezúttal •— a h a v a n n a i csúcsértekezlettől eltérően — ne m a g á v a l a m o z g a l o m m a l , az azon ibelül felmerülő p r o b lémákkal, h a n e m elsősorban az el nem kötelezett és fejlődő országokat
egyformán sújtó, átlényegesítésre érett világpolitikai ós -gazdasági rend szer visszásságaiból eredő égető p r o b l é m á k k a l , ezek k o n k r é t megoldási lehetőségeivel foglalkozzon. A fent említett okokból még a legviharosabb szakértői ülések is m i n d végig a megoldáskeresés légkörében f o l y t a k , s m é g a szöges ellentétek tisztázása sem járt szükségtelen, bonyolult szópárbajjal. Ebben is jelen tős szerep jutott a vendéglátónak: a z I n d i a által beterjesztett z á r ó d o k u mentum-tervezetet kezdettől fogva csaknem v a l a m e n n y i ország képvise lői megelégedéssel f o g a d t á k . Jugoszlávia például úgy ítélte meg, hogy a dokumentumtervezet nemcsak jó alapot n y ú j t egy megfelelő z á r ó o k m á n y kidolgozására, hanem egyúttal m e g a d t a a konszenzushoz szükséges kellő alapot is. A több m i n t tíznapos m u n k a során ez egyébként be is bizo nyosodott: az indiai javaslat ugyan számos változáson m e n t át — szövege végül jelentősen ki is b ő v ü l t —, de alapvető elvi hozzáállásait senki sem kérdőjelezte meg. Természetesen elkerülhetetlen velejáróként ezúttal is olykor előtérbe kerültek az egyes országok a d o t t belpolitikai és geostratégiai helyzetéből eredő egyéni problémák, ami teljesen érthető, de jel lemző, hogy még ilyen esetekben is a felszólalók és vitázok igyekeztek tiszteletben tartani a kialakult k o n s t r u k t í v légkört, s így mindvégig azok az általános problémák d o m i n á l t a k a m u n k a c s o p o r t o k napirendjén, ame lyek az egész m o z g a l m a t , illetve az egész emberiséget érintik. Mindez azonban nem zárta ki a m o z g a l o m berkeiben d ú l ó ellentétek, sőt háború megoldására, illetve megfékezésére irányuló törekvéseket. Így m á r a közvetlen előkészületek első ülésétől kezdve világos volt, hogy az úgynevezett „belső p r o b l é m á k " közül a csúcsértekezleten legtöbb szó az iraki—iráni háború befejezésének lehetőségéről, a V I I I . csúcsértekezlet vendéglátójának kijelöléséről és K a m b o d z s a képviseletének a megálla pításáról fog esni, m í g a H a v a n n á b a n d o m i n á l ó „természetes szövetséges", illetve „természetes ellenség" m o n d v a c s i n á l t dilemmája körüli h u z a v o n a ezúttal teljesen elmaradt. A z említett kulcskérdésekkel kapcsolatban is úgyszólván azonnal k i kristályosodott a helyzet: míg K u b a fővárosában (a vendéglátó által) kierőszakolt „konszenzus" eredményeként m a r a d t üresen K a m b o d z s a szé k e , Delhiben a Szihanuk herceg és a D e m o k r a t i k u s K a m b o d z s a k é p v i seleti jogát t á m o g a t ó t ú l n y o m ó többség j ó z a n megítélése folytán m a r a d t meg az előző csúcsértekezleten h o z o t t „üres s z é k " képlete. A m o z g a lom alapelveiért síkraszálló országok — ugyanis — k ö z t ü k Jugoszlá via, bár m a r a d é k t a l a n u l t á m o g a t t á k a D e m o k r a t i k u s K a m b o d z s a k é p viselőinek jogát, hogy részt vegyenek az értekezleten — szem előtt t a r t va a tényt, hogy a konszenzusra épülő m o z g a l o m b a n ezúttal sem le hetne az értekezlet kimenetelének veszélyeztetése nélkül a kérdésben egyöntetű megállapodásra jutni, m a g u k é v á tették a m á r meglevő h a t á rozatot, világosan kifejtve, h o g y t o v á b b r a is Szihanuk herceg k é p v i seleti jogát rartják egyedül legálisnak, a m i n t azt az Egyesült N e m z e t e k Szervezete is megállapította. Ezzel ugyan n e m sikerült teljes egészében helyrehozni a V I . csúcsértekezlet egyik 'igazságtalanságát, d e Szihanukék
lényegében erkölcsi elégtételt k a p t a k , az értekezlet pedig mentesült egy végeláthatatlan vitától. A z irak—iráni háború tekintetében a csúcsértekezlet kezdete előtt még a b e a v a t o t t a k .is „sokat ígérő p o z i t í v v á l t o z á s t " v á r t a k . Abból a feltevésből k i i n d u l v a , h o g y az értelmetlen háború a végsőkig legyöngítette mindkét országot, s n a p r ó l n a p r a egyre jobban kimeríti azok gaz daságát, a d e r ű l á t ó k vérmes reményeket főztek ahhoz, hogy a csúcs értekezletnek sikerül a h a d b a n álló feleket jobb belátásra bírnia, annál is inkább, m e r t az előkészületek során B a g d a d többszörösen megismételte készségét, hogy véget vessen a h á b o r ú n a k , s jószándékáról azáltal is t a núságot tett, hogy a csúcsértekezlet sikerének érdekében önként lemondott a V I I . csúcsértekezlet vendéglátójának szerepéről, a n n a k ellenére, hogy anár csaknem minden költséges előkészületet megtett a summit megtartása érdekében. C s a k h a m a r bebizonyosodott azonban, h o g y a béke helyre állításának eredménye a l a p t a l a n : T e h e r á n egy olyan, előre megszer vezett, bőséges, kiváló minőségű, kiadósan illusztrált n y o m t a t o t t anyag gal t á m o g a t o t t p r o p a g a n d a h a d j á r a t o t folytatott Delhiben a csúcs értekezlet első napjától kezdve, amely ékesen bizonyította, hogy k é p viselői nem békülékeny szándékával érkeztek I n d i a fővárosába. Bagdad erre szemlátomást nem volt kellőképpen felkészülve, s ezzel voltaképpen m á r eleve h i á b a v a l ó v á vált minden békéltetési igyekezet, amelyekben egyébként a kedvezőtlen kilátások ellenére mindvégig mégsem volt hiány. A z el nem kötelezett országok k ö v e t k e z ő csúcsértekezlete színhelyének kijelölése, illetve a V I I , summit vendéglátójának megállapítása közvet lenül kötődik az előbbi p r o b l é m á h o z : I r a k ugyanis azzal m o n d o t t le — hosszadalmas rábeszélés után, a kényszerhelyzetből kiindulva, de mégis ö n k é n t — a V I I . csúcsértekezlet vendéglátójának szerepéről, hogy a k ö vetkezőre, . az el n e m kötelezett országok N e w York-i külügyminiszteri értekezletének ígéretéből kifolyólag, feltétlenül Bagdadban kerüljön sor. I r á n kezdettől fogva nemcsak, hogy e l v i t a t t a I r a k n a k ezt a jogát, h a n e m számos vélemény szerint ez a kérdés volt egyik o k a annak, hogy Tehe rán mindvégig állhatatosan visszautasított m i n d e n békülésre irányuló ja vaslatot és igyekezetet.
A külügyminiszterek
hozzájárulása
így aztán az úgynevezett politikai problémakörnek ezek a legkénye sebb kérdései, még n é h á n y kevésbé v i t a t o t t témával együtt a március 3-án megkezdődött külügyminiszteri szintű tanácskozás asztalára k e r ü l tek. A mozgalom csúcsértekezletének h a g y o m á n y a szerint, a d i p l o m á ciai főnökök gyülekezete egyúttal az az utolsó „szűrő", amelyen m á r v i lágosan k ö r v o n a l a z ó d i k az el nem kötelezett országok legrangosabb szin tű t a n á c s k o z á s á n a k a kimenetele. Amiben a külügyminisztereknek nem sikerült közös nevezőre jutniuk, az m á r a csúcsértekezlet végéig n y í l t kérdés m a r a d . Természetesen a külügyminiszteri értekezlet is — b á r
hivatalosan k é t - h á r o m napig tart —, szükség szerint, a csúcsértekezlet végéig ülésezik, s b á r m i k o r összehívható teljes összetételben, vagy né h á n y ország képviselőjéből összeállított, egy-egy probléma megoldására megalakított különbizottságként. Ezúttal az általános légkörnek megfelelően a külügyminiszterek öszszejövetelét is teljes egészében a megoldáskeresés szelleme h a t o t t a át. Ez zel m a g y a r á z h a t ó például, h o g y végül a diplomáciai főnökök szintjén lezárult a K a m b o d z s a képviseletének kérdése. A konszenzussal hozott h a t á r o z a t a h a v a n n a i döntést, az „üres s z é k " képletét fogadta el, ez úttal azonban, mint m á r említettük, egészen m á s megfontolásból, m i n t K u b a fővárosában: a felszólalók nagy többsége ezen a szinten is Szih a n u k és a D e m o k r a t i k u s K a m b o d z s a k o r m á n y á n a k képviseleti jogáért szállt síkra, de végül mégis úgy d ö n t ö t t , h o g y az abszolút konszenzus h i á n y á b a n ezzel a kompromisszumos megoldással gátolja meg, hogy egy kérdés körül a végeláthatatlan viták i n g o v á n y á b a n elsüllyedjenek a csúcs értekezlet közérdekű problémái. Ezzel az állam-, illetve k o r m á n y f ő k ér tekezlete végérvényesen mentesült egy olyan problémától, amely körül H a v a n n á b a n majdnem végzetesen megoszlott nemcsak a V I . csúcsérte kezlet, hanem az egész mozgalom is. A z építő jellegű légkör k i h a t o t t t o v á b b á az egyébként sok vitát és nézeteltérést okozó protokoláris kérdések megoldására is. Így például nemcsak a csúcsértekezlet napirendjének elfogadása történt meg zökkenésmentesen, hanem a mozgalom leendő koordinációs bizottságának öszszetétele körüli h u z a v o n a is kedvezően oldódott m e g : a jövőben a moz galomnak n y í l t koordinációs bizottsága lesz, melynek tagja lehet m i n den ország képviselője, amennyiben záros h a t á r i d ő n belül bejelenti ez irányú igényét, d e ettől függetlenül, a k o r á b b i g y a k o r l a t n a k megfele lően, b á r m e l y tagország részt vehet a két csúcsértekezlet k ö z ö t t i idő szak legjelentősebb gyülekezetének m u n k á j á b a n . A külügyminiszteri szintű értekezlet befejeztével lényegében már a csúcsértekezlet z á r ó o k m á n y á n a k legnagyobb része is véglegesen megszövegeződött. Ezen a szinten is megállapítást n y e r t a politikai és g a z dasági p r o b l é m á k szerves együvé tartozása, s a tény, hogy a világbéke kérdése szorosan összefügg a súlyos világgazdasági helyzet problémáival, a meglevő igazságtalan gazdasági rendszer gyökeres megreformálásának kérdésével. „ A fejlett és a fejlődő országok k ö z ö t t i szakadék elmélyülése valamennyi politikai válság melegágya, amely veszélyezteti a világ bé kéjét és biztonságát" — olvashatjuk többek k ö z ö t t az értekezlet z á r ó o k m á n y á n a k szövegében, s ezt a megállapítást a csúcsértekezlet közvet len előkészületeinek egyetlen szintjén sem v o n t a senki kétségbe. A
csúcsértekezlet
A z állam-, illetve kormányfői értekezlet március 7-én egy p r o t o k o l láris furcsasággal k e z d ő d ö t t : Eidel C a s t r o kubai elnök, a V I . csúcsérte kezlet vendéglátójának nevében, s a mozgalom két ülésszaka közötti
k o o r d i n á t o r tisztségében a h a g y o m á n y o k n a k megfelelően m e g n y i t o t t a a V I I . csúcsértekezletet, de a szokásoktól eltérően még a délutáni ülés szakon is elnökölt, ami némi z a v a r t keltett az értekezlet napirendjé ben is. A z ünnepélyes megnyitás n a p j a azonban mégsem erről, h a n e m Fid el C a s t r ó n a k a k o o r d i n á t o r két csúcsértekezlet közötti munkásságát ismertető beszámolójáról m a r a d t emlékezetes: a két óra és 36 percig t a r t ó — minden i d ő k leghosszabb — beszámolójában a kubai elnök lényegé ben ismételten azokért az elvekért szállt síkra, amelyeknek t a r t h a t a t l a n ságára m á r a h a v a n n a i csúcsértekezlet is világosan r á m u t a t o t t , s ami a k é t értekezlet közötti időszakban világosan be is bizonyosodott: a m o z galomnak nincsenek „természetes szövetségesei" és „természetes ellensé gei" a n a g y h a t a l m a k k ö z ö t t , m e r t az el nem kötelezettek, a mozgalom alapelveiből kiindulva, a n a g y h a t a l m a k minden egyes cselekedetét az alapelvek és az Egyesült N e m z e t e k Szervezetének o k m á n y a i és h a t á r o z a tai szemszögéből ítélik meg, s ezek után támogatják, illetve ítélik azo k a t el. A csúcsértekezlet több mint 80 felszólalójának t ú l n y o m ó többsége egye nesen és egyértelműen emellett foglalt állást. Ezzel m a g y a r á z h a t ó , hogy a felszólalók nagy része felidézte a mozgalom múltját, kezdetét, és meg emlékezett Tito, N e h r u , Nasszer és a többi megalapító történelmi jelen tőségű érdemeiről. A V I I . csúcsértekezlet jellegzetességeit keresve két ségkívül megállapítható, hogy ezúttal a mozgalom nagyjainak felidézése és az alapelvekhez való ragaszkodás hangoztatása volt a legkiemelkedőbb. A másik jellegzetesség a világgazdasági problémák egyértelmű előtérbe helyezése volt. A szó szoros értelmében egyetlen felszólaló sem mulasz t o t t a el, hogy rávilágítson az egész világot érintő, de elsősorban a fej lődő országokat sújtó visszás világgazdasági helyzetre, s a n n a k a világ politikai válságokkal való szerves összefüggésére. H a a n n a k idején a csúcsértekezlet z á r ó o k m á n y á b a n abból a megfontolásból kellett a poli tikai és a gazdasági kérdéseket elválasztani, h o g y rámutassanak a v a lahányszor háttérbe szoruló gazdasági problémák fontosságára, a k k o r ezúttal a gazdasági problémák súlya egyértelműen „visszahelyezte" a v i lággazdasági rendszer megreformálásának szükségét a legsúlyosabb poli tikai kérdések közé. Azzal, h o g y a mozgalom Delhiben nem m a r a d t meg a felszólítások és elméle'ti eszmefuttatások szintjén, hanem azonnali k o n k rét lépések foganatosítását is javasolta, ez a csúcsértekezlet jelentős elő relépést tett az előbbiekhez viszonyítva, s a javaslatok valóra váltásáért a mozgalom m á r a csúcsértekezlet óra eltelt rövid időszakban is rendü letlenül síkraszáll. A V I I . csúcsértekezlet legjelentősebb m o z z a n a t a tehát az, hogy a V I . csúcsértekezletet, s az azt követő időszak g y a k o r l a t á t t ú l h a l a d v a a mozgalomnak sikerült kilépnie a saját m a g á v a l való foglalkozás — rákényszerített — bűvköréből. Ü g y is m o n d h a t n á n k , hogy h a H a v a n n á ban az alapelvekért v í v o t t ádáz szócsaták során volt egy kis előrevivő m u n k a is, a k k o r a delhi csúcsértekezlet legfőbb jellegzetessége, h o g y az alapelvekre épülő, előremutató, é p í t ő jellegű m u n k á b a o l y k o r egy kis
vita is vegyült, de a m o z g a l o m alapelveit ezúttal lényegében senki sem kérdőjelezte, nem is kérdőjelezhette meg. S ezt minden bizonnyal a jövőben sem teheti senki anélkül, hogy a mozgalom szemében súlyo san ne k o m p r o m i t t á l n á szándékát.
A
záródokumentum
Ilyen légkörben a várakozásnak, a vendéglátónak és a túlnyomó többség óhajának megfelelően egy valóban építő jellegű z á r ó o k m á n y szü letett. Politikai részében a d o k u m e n t u m leszögezi, h o g y a V I I . csúcs értekezlet részvevői ismételten megerősítették a m o z g a l o m alapelveit, s ezek közül is elsősorban a mások bel- és külügyeibe v a l ó be nem a v a t kozás, az önállóság és a szuverenitás elve tiszteletben tartásának fon tosságát s megállapítja, hogy ezeknek az alapelveknek a megszegése bár mely ország részéről és bármilyen k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t történjen is, tel jesen elfogadhatatlan. A z o k m á n y többek k ö z ö t t r á m u t a t arra, h o g y „a nemzetközi viszonyok olyan szakaszba j u t o t t a k , amelyben a világ va lamennyi országa szempontjából létfontosságú kérdésekről v a l ó döntés hozatal nem lehet az országok kis csoportjainak kiváltsága, bármiiyen hatalommal rendelkezzenek is". Megállapítva, hogy a világbéke és a nemzetközi biztonság csakis az általános és teljes leszerelés révén érhető el, a V I I . csúcsértekezlet rész vevői felszólítják az a t o m h a t a l m a k a t , h o g y tegyenek sürgős lépéseket az atomfegyverkezési verseny megfékezésére, majd a d o k u m e n t u m külön kitér k o r u n k legégetőbb válságaira, síkraszállva a z o k n a k az igazságos, a népek jogait szem előtt t a r t ó megoldásáért. A z á r ó o k m á n y gazdasági része, m i n t m á r említettük, megállapítja, hogy „a nemzetközi gazdasági kapcsolatok válsága, a fejlett és fejlődő országok k ö z ö t t egyre mélyülő szakadék, rendkívül súlyos problémákat szül, miáltal az általános bizonytalanság melegágya és veszélyezteti a világ békéjét és biztonságát". A z egész világot érintő válság természete sen elsősorban a fejlődő országokat sújtja, s ezért „a mostani világgaz dasági válság megoldásának érdekóben, az állam-, illetve k o r m á n y f ő k r á m u t a t n a k a n n a k szükségére, hogy egyidejűleg kell intézkedéseket fo ganatosítani a világgazdaság fellendítésére, felélénkítésére és a mostani nemzetközi gazdasági kapcsolatok á t a l a k í t á s á r a " , ami más szóval azt jelenti, hogy az új világgazdasági rendszer kialakítására irányuló erő feszítésekkel párhuzamosan h a t é k o n y , sürgős intézkedéseket is kell tenni a fejlődő országok gazdaságának fellendítése érdekében. Ez magában foglalja a fejlődő országok egymás közötti gazdasági kapcsolatainak, a saját erőkre való támaszkodás elvének a nagyobb fokú valóra váltását is. Az első jelentős alkalom, hogy a nemzetközi közösség átfogóan meg vitassa a világgazdasági helyzetet, az U N C T A D júniusban, Belgrádban sorra kerülő V I . értekezlete lesz, amelytől az el nem kötelezett országok
joggal elvárják, h o g y a közismert szólamokon túlmenően végre beindítsa a világgazdaság újjászervezésére és fejlődésére v o n a t k o z ó átfogó akció programot. Egyébként a globális tárgyalások eddigi k u d a r c á é r t az el nem k ö t e lezettek „egy meghatározott számú iparilag fejlett" országot tesznek fe lelőssé, azok közül is „főleg egy n a g y i p a r i országot", mely elutasította, hogy kedvező választ adjon a z o k r a az építő jellegű javaslatokra, ame lyeket a 77-es csoport 1982 júliusában terjesztett be. A delhi csúcsértekezletre jellemző újdonságnak számít, h o g y a z á r ó o k m á n y az általános jellegű és hosszú t á v ú intézkedések szükségének feltérképezése mellett a gyors intézkedések programját is meghozta. A p r o g r a m a z o k a t a k o n k r é t azonnali intézkedéseket t a r t a l m a z z a , amelye ket a fejlődő országok számára létfontosságú területeken kell megtenni, s mindenekelőtt az igazságtalan és elavult nemzetközi pénzügyi és va lutarendszer megreformálásának szükségét helyezi előtérbe. Ezenkívül intézkedéseket irányoz elő az élelmiszer-termeléssel, a Világbanknak az energiaforrások fejlesztését t á m o g a t ó segélyével, a N e m z e t k ö z i V a l u t a A l a p n a k a fejlődő országok fizetési mérlegének kiegyensúlyozását szol gáló támogatásával, a nemzetközi kereskedelemmel és a nyersanyaggal kapcsolatban. A V I I . csúcsértekezlet külön o k m á n y k é n t fogadta el az el nem köte lezett és fejlődő országok kölcsönös együttműködésének programját, bár meg kell említeni, hogy egyes — elsősorban kőolajtermelő-országok a kőolaj á r á n a k jelenlegi csökkenésére h i v a t k o z v a erélyesen elutasították egy külön pénzügyi intézménynek (az el nem kötelezett országok b a n k ja) az alapítási gondolatát, amiről Delhiben sok szó esett. M i n d e n t egybevetve, a csúcsértekezlet z á r ó o k m á n y a nemcsak az el nem kötelezettek m o z g a l m á n a k legjobb h a g y o m á n y a i r a épül, s ilyen ér telemben az alapelvekre való t á m a s z k o d á s folyamatának továbblépését jelenti, hanem a két csúcsértekezlet közötti viszonylagos válság végleges áthidalásával kedvező alapot nyújt a m o z g a l o m szerteágazó világpolitikai és gazdasági tevékenységének fellendítéséhez. Ez v o n a t k o z i k teljes egészében a V I I . csúcsértekezlet egyéb k ü l ö n d o k u m e n t u m a i r a is.
Jugoszlávia
a VII.
csúcsértekezleten
Közismert, hogy a csúcsértekezlet bonyolult előkészületeinek során h a z á n k rendkívül élénk diplomáciai tevékenységet fejtett k i . E z t az ál datlan világpolitikai helyzeten k í v ü l az a tény is szükségessé tette, hogy a nemzetközi politikai élet általános pangása közepette a mozgalomnak is egy újabb lendületre volt szüksége. S hogy ezt a z ösztönzést meg is k a p t a , ahhoz kétségkívül Jugoszlávia is jelentősen hozzájárult. Jóllehet ez volt az első csúcsértekezlet, amelyre küldöttségünk T i t o óriási szemé lyes tekintélyét és hozzájárulását nélkülözve érkezett, de c s a k h a m a r k i -
tűnt, hogy Jugoszlávia helye a m o z g a l o m b a n t o v á b b r a is titói m a r a d t . Elsősorban azért, m e r t a m o z g a l o m h o z való viszonyulása változatlanul elvszerű, s ebben — a m i n t az P e t a r Stambolicnak, a J S Z S Z K E l n ö k sége elnökének és küldöttségünk vezetőjének felszólalásából világosan kitűnik — t o v á b b r a sem ismerünk megalkuvást. Ezenkívül azért is, mert küldöttségünk v a l a m e n n y i tagjának a m u n k a c s o p o r t o k b a n és a rajtuk kívül kifejtett tevékenysége mindvégig elvszerű volt, olyan ami lyet Jugoszláviától az egész m o z g a l o m s a csúcsértekezlet vendéglátója is elvárt. Említésre méltó például, hogy a V I I I . csúcsértekezlet vendég látójának r e n d k í v ü l kényes és b o n y o l u l t kérdése körüli megoldáskere sésben a m e g m e n t ő képlet megfogalmazása is lényegében küldöttségünk érdeme. A z ilyen jelentős összejövetelek szerves része az a tevékenység is, amely a nyilvánosság számára — legalábbis t a r t a l m á t illetőleg — job bára ismeretlen m a r a d ; az állam-, illetve k o r m á n y f ő k és egyéb rangos diplomáciai tisztségviselők négy v a g y t ö b b szem közötti találkozásai. Delhiben, az ezúttal i m m á r százegy tagúra növekedett mozgalom k ö r é ben ezen a téren is olyan redkívüli aktivitás b o n y o l ó d o t t le, hogy a n n a k pozitív következményei kétségkívül m á r i s k i h a t o t t a k a mozgalom so raiban levő ellentétek, d e a világ egyes problémáival kapcsolatos meg oldáskeresés folyamatainak pozitív alakulására. Küldöttségünk ezen a téren is, ezúttal is, egyike volt a legaktrvahbaknak.
