NEMESEK DEBRECENBEN A XV-XVI. SZÁZADBAN. Balogh István

NEMESEK DEBRECENBEN A XV-XVI . SZÁZADBAN Balogh István

Ezt a kérdést közel 80 ével ezelőtt Debrecen történetének fáradhatatlan kutatója tárgyalta elsőnek.l Az akkori általános történeti felfogáshoz csatlakozva, azt a nézetet vallotta, hogy a város vezetősége általában nem nézte ellenérzéssel a nemesek beköltözését . A betelepülő nemesek, hamar és könnyen beleolvad tak a polgári társadalomba . Nemesi kúria a török hódoltságot megelőző időben csak egy volt Debrecenben. Nagyobb számú betelepülőről csak a török uradalomnak az Alföldre való kiterjedése után tudunk. A beköltözésnek sem nyelvi, sem vallási akadálya nem volt. A vonatkozó okleveleket már akkor is ismerték, de a mezőváros xnagisztrátusá~nak XVI, századi jegyzőkönyveit nem kutatták. Az oklevelek kivonatos ismertetése során azonban már Sz űcs István, a város története els ő feldolgozója is megállapította, hogy a XVI . században a magisztrátus és a nemesek viszonya nem volt mindig surlódásmentes . A viszálykodás a két fél között később megszűnt. Debrecen sokat nyert a nemesekkel, akik hamar és könnyen beolvadtak az ő si polgári társadalomba ." a Ezt a sommás - és csak a későbbi évszázadokra érvényes - felfogást folytatva, Herpay Gábor még tovább ment. A két világháború között eléggé elterjedt nézet alapján, egyenesen a beköltözött és a város vezetésében kivált nemeseknek tulajdonította Debrecen társadalmának emelkedését és a város megmaradását .3 A cívispolgárokká lett nemesek - ellentétben a maga érdekeit szem előtt tartó megyei nemességgel -  a város minden rendű lakosát egyenlő jogokkal és kötelességekkel egybefoglaló, magyar polgári társadalom kifejlesztésében jártak elöl tervszerű és céltudatos munkával." a Ő ugyan nemcsak kivonatokban ismertette az ide vonatkozó XVI-XVII, századi okleveleinket, a kor szelleme mégis győzött a pozitív ténye1 Zoltai Lajos : Vidékiek beköltözése Debrecenbe 1564-1640 között Db. 1902 -

Városunk története kutatásában máig utolérhetetlen érdemeket szerzett tudós könyvtári polcokat betölt ő művei között ez volt az első. De úttörő volt abban is - Szűcs István után elsőnek -, hogy a levéltár addig keveset használt gazdag iratanyaga felé fordítsa a figyelmét. A mai kutatók jórészt még mindig az ő általa tört utat szélesítik . 2 Zoltai L.: i, m. .16-18 . old. Szű cs István : Szabad királyi Debrecen város története. Db. 1872 . I. k. 190-191, 212-213, 215. old. 3 Herpay Gábor: Nemes családok Debrecenben . Db. 1925. 3-4, old. 4 Uo. : 4-5. old.

ken, mikor e mondatot leírta . Ú'gy tűnik, hogy most - két nemzedékkel később - sem jutottunk el a szerencsésen megmaradt XV-XVI, századi források megfelelő kritikai elemzéséhez . Legalábbis Debrecen történetének legutóbbi feldolgozása - a korábbiaknál jóval bővebb terjedelem ellenére is - felfogásában és részleteiben egyaránt némi korrekcióra szorul5 Újabban a kérdést Rácz Istvánnak, nagy tudományos apparátussal, az eddigieknél jóval szélesebb területre kiterjedő, el őre megfogalmazott tézisektől mentes vizsgálatú tanulmánya vetette fel. Rácz István az ösz szes alföldi mezővárosra kiterjed ően vizsgálja a beköltöző nemesség és a nem nemes többség társadalmi problémáit, a török hódoltság kezdetétől fogva a rendiség fennállásáig . E közel 300 év alatt a mezővárosi társadalom két különböző jogállású (a rendi joggal élő nemesek és a több-kevesebb személyi szabadsággal felruházott, szabadparaszti nemtelenek) együttélése ugyanis helyileg is, és időbelileg az összeütközés és a kompromisszum igen változatos formáit alakította ki.s Ezdkrő l legtöbbet a XVIIT.-XIX, századból tudunk, aarlit érthetővé tesz a forrásoknak erre az időre vonatkozó bővebb volta . A nemeseknek az alföldi lnezövárosban való tömegesebb beköltözése a török hódoltság következménye . Azelőtt városban lakó nemesekkel csak elvétve találkoztunk . A genealógiai vizsgálatok némely mezővárosban megengedi azt a feltételezést, hogy néhány család élettörténete a XVI. századra is visszanyúlik .' Zoltai Lajos eredményeire támaszkodva a debreceni nemes családok feltűnően magas számát nem tekinti többi felföldi mezővárosra jeIlemzőnek.8 A közel 80 év alatt beköltöző 118 nemes család azonban nem is olyan túl nagy szám, a XVI, század folyamán nemes jogállású városvezető szenátor és főbíró négy volt közülük. 9 5 Debrecen története I. k. (Szerk . : Szendrey István) Db. 1984. 213-215 . old. A vonatkoaó fejezet szerzSje szerint a városok vagyoni cenzushoz, háztulajdonhoz kötötték a polgárjog elnyerését. Másrészt mereven elzárkóztak a nemesek befogadásától, mert a nemes a város falain belül érvényesíteni tudta előjogait, kivonta magát a polgári joghatóság alól, s ezzel megtörte a város egységét. Debrecen ez ellen az elkülönülés ellen mereven küzdött és el is érte, hogy a városba beköltöző nem .érvényesíthette a kiváltságát" . - Az általános megfogalmazás annyiban módosításra szorul, hogy Debrecenben a beköltözés sem ebben a korbany sem a -rendiség egész ideje alatt nem volt cenzushoz kötve . A XVI . században a kommunitás befogadó nyilatkozata elég volt a betelepedéshez - nyilván a beköltöző tehervállalási hajlandósága ellenében . A háztulajdon megszerzése sem volt a polgárjoghoz kötve. Viszont a polgárjog egyes korszakokban változó mértékű haszonvételbeli részesüléssel járt. A polgári felvételért nem túl magas taksát kellett fizetni . De minden korszakban alapfeltétel volt a haszonvételek fejében a magisztrátus bírói illetékességének elismerése és a közös terhek vállalása. - A XVI . században a viszály két sarokpontja éppen ez volt. A XVIII. században Debrecenben a belső vitákat nem a nemesek és mezővárosi polgárok jogi állapota, hanem a patrícius-plebejus ellentét váltotta ki. 6 Rácz István : Városlakó nemesek az alföldi mezővárosokban. Bp. 1988. 137 . s köv . old. 7 Uo. : 31-32, old. 8 Uo. 31. old. A nemes családok számát a XVI, század második felében nem ismerjük, a panaszokból. ítélve számosan lehettek. A mezőváros vezetésében igazolhatóan csak hat családnak volt szerepe . Vö. Zoltai L. i. m. 21-23, old. 9 Uo.

Az eddigi kutatás nem fordított nagyobb figyelmet a nemesek és a mezőváros XVI, századi viszonyára, annak ellenére, hogy a vonatkozó oklevelek közismertek és hozzáférhetők voltak . Pedig ezek vizsgálatából kiderült volna, hogy a mezővárosokba beköltöz ő nemeseknek helyi vezető ségekt ől független, önálló autonóm testületi szervezetei létrehozására való törekvése még a. szabad királyi városokból ismert, hasonló mozgalmakat is megelőzte.

Nem minden mezővárosnak volt olyan szerencséje, hogy a magyar városfejlődés olyan sikeres korszakában, mint a XV. század volt, két uralkodó (Zsigmond és Mátyás) éS egy kormányzó (Hunyadi János) legyen a földesura. Mátyás uralkodása alatt a szabad királyi városi jogállás eléréséhez a gazdasági feltétel már meg volt, csak a királyi szabadalom levél hiányzott. Az 1459-ben kiadott oklevél ugyan felmentette a város lakóit a .főpapok, főurak, nemesi várnagyok, vármegyei tisztek szabad királyi városok és szabad falvak elöljárói bíráskodása alól, de ezt inkább Mátyás földesúri minőségben adta ki. Bizonyítja az a tény is, hogy a következő századokban újabb 160 évig a földesúri joghatóság nern szúm meg a város felett, mint ahogy nem sikerült Zsigmond 1405 . évi privilégiumának sem érvényt szerezni . io Csak mikor a három megyére kiterjedő egykori debreceni uradalom felbomlott, és a változó földesurak itteni tiszttartósága megszűnt, sikerült a mezőváros magisztrátusának közvetlenül - az uradalmi tisztek fellebbezési fórumát átugorva - az erdélyi fejedelem székéhez fordulni (1557, 1563)." A XVI. század első évtizedeiből származó szórványos adatok valószín űsítik azt a feltevést, hogy a főbíró és esküdt társai a város territóriumán (a belső telkek és határbeli tartozékok) és a lakók felett teljes joghatóságot gyakoroltak . Volt azonban két kivétel, a földesúri uradalmi központ és lakói, valamint az egyetlen nemesi kúria. Ezt 1484-ben Mátyás, mint földesúr adományozta officiálisának, Tar Ispán Albertnek és rokonainak . Az uradalmi központ (a XVI. században castellumnak nevezett építménnyel) valószínűleg megvolt már a Debreceni család birtoklása idején a XIV. században, de a Hunyadiak korában állandóan csak a földesúri tiszttartók székeltek ott. Debreceni tartózkodása alatt több ízben megszállott benne Szilágyi Erzsébet is. Enyingi Török Bálint felesége 1541 után ideköltözött és itt is halt meg. Az uradalom felomlása 1542 után felgyorsult és az itteni tiszttartóság jelentőségét vesztette. Enyingi Török János 1562-i oklevele szerint a castellum telkén két épület állott, a régi kúria konyhája és sütőháza Ez utóbbiakat a  telekkel, kertjével, földjével meghatározott és elkülön 10 HBML. XV. 1. Meo 41 . - 1459 11 Uo . XV . 1 . Muo . 15 . 1557 . márt . 2. ; 207. old.

Muo. 29 . 1563 . szept. 2. - Szűcs I. i. m. 187.,

tett határokkal" átengedte örök tulajdonul Máté szabónak, 1565-ben, a város kifosztásakor, Székely Antal a kastélyt felgyújtatta, az égés után nem épült újjá. A debreceni tiszttartóságot véglegesen 1584-ben Báthori Zsigmond szüntette meg, a telek külső határbeli tartozékait, a Nagyerdő melletti egész Urréte nevű kaszálót, az utánna járó minden királyi jogot, örökadományként átengedte a mez őváros bírájának és esküdtjeinek," Ezzel a kastélyhely" nemesi jellege megszünt.'2 A Mátyás adományozta nemesi telek birtokosait, Tar Ispán Albertet, Mihály és Imre testvérével, és utódait az adománylevél örök időkre felmentette a tiszttartók és a mezővárosi bírák joghatósága alól . Peres ügyeikben közvetlenül hozzá folyamodhattak. A kúria és a telke minden adó alól mentes, de a lakói a többi mezővárosi lakossal egyenlő mérték, ben részesültek a külső határbeli haszonvételekben .ia I. János 1527-ben és János Zsigmond 1563-tan az akkor élő utódoh számára a kiváltságot megújította . l4 A Tar Ispán Albertet és testvérei utódainak jogát a század második felében - amikor a tömegesen beköltöző nemesek testületi szervezkedése és a városi magisztrátus fölöttük gyakorolt joghatósága miatta vita a vá12 Szűcs I. i, m. 166-167 . old. - A castellum telke a mai Csapó-Vár utcák és a Kálvin tér által határolt területen állott. 1562-ben és 1568-tan egy részét már polgárok használták - talán nem is lakóteleknek . XV. 1. Muo 45. 1562. aug. 21.; IV. A. 1011/a. 2. - 227. old. 1568. febr, 2Q. - 1589-ben, a váradi káptalan által végzett vizsgálat szerint, a Csapó utcában, a romlott kastély telkén (vulgo castelhell) Dusk'ás Sára szőlővel beültetett és sövénnyel kerített kertje volt. A tulajdonos asszony eladta a kertet - ezt csak teljes birtoklási jog esetén tehette - és az eladás miatt fia, Káka Szabó János tiltakozott : uo. XV. 1. - Muo. 114, sz. 1588. nov . 23. - 1589. jan. 20. - Az uradalom bomlására vö. Lukinich Imre: Erdély területi változásai. Bp. 1918. 143. o. - A kastély romlására : Barta Boldizsár : Rövid' chronica . Db. 1984. 14, o. (HBMLT forráskiadványai. 11.) - A kastély határbeli tartozékára : XV. 1. Muo. 43. - 1584. okt. 31 . - Urréte uracsi folyóbeli kaszáló néven 1945-ig a város birtoka volt. A XIX . században Nyulas néven ismert legelő, marhavásártér és városi kertészet volt ott . Ma az Agrártudományi Egyetem és modern lakótelep áll a helyén . 13 HBML. XV. 1. - Muo 2. 14 Az oklevél az örökösök részére 1527-ben átírt diplomában maradt meg. Ekkor már Mihály fia Imrének özvegye, Józsa és Illés nevű fia s Klára leánya volt életben . A kúria telkét a mai Simonffy u. 1-2 . sz. házak telkével és az utca elejével azonosíthatjuk. A telek határai a város XVIII. századi térképein még jól megvonhatók, nyugat felől a mai piac és a Halköz nyugati telkei is ehhez tartoztak. Az egykori Kisuj utcának ugyanis nem volt kijárata a piac (Theatrum) felé, hanem a mai Széchenyi (egykori Német) utcára nyíló sikátoron lehetett megközelíteni . - A kúria rangos kőépület lehetett, 1528. telén János király is itt lakott, Szerémi György szerint Kardos Imrénénél, a szeretőjénél. Emlékiratai Magyarország romlásáról Pest, 1857. 206, old. (Magyar tört, emlékek. II. o. 1 . k.j - Szűcs 1, i. m . 136-137, old., Zoltai L. i. m. 16. old . -A város második csapszéke a múlt század közepéig viselte a Kardos nevet. 15 A kúriában a Kardos-örökösök nemesi jogon mérhették' a bort, és a mezőváros más lakóját a magisztrátus segítségével tiltották el a borméréstől. IV. A. 1011ja. 1. - 437. old. 1553. jan . 29. - 1582, febr. 13-án Klára asszony kötelezte magát, hogy a borát olyan áron adja, mint a város a maga házánál . IV: A. 1021fb. 88. sz - A 'két utolsó örökös, Kardos Józsa özvegye, Lónyay Erzsébet s Kardos Miklós, valamint a város között a viszály azért tört ki, mert az utóbbi el akarta adni a kúria őt illető háromnegyed részét Csukath Péternek', bajom vár prefektusának, A magisztrátus sorozatos hatalmaskodással igyekezetta a vev ő kedvét elvenni, az eladókat pedig a váras érszére való eladásra rásorítani. Négy éven keresztüZlZ Báthori István és Zsigmond elő tt folyt a pereskedés, végül a városnak sikerült elérni, hogy Csukath Péter, a Kardos Miklóst illető részt, a hozzá tartozó Német utca végén levő puszta major házza12300 magyar forintért örök

ros és új lakói között állandósult -, a kúria és telke kivételes jogállását a magisztrátus terhesnek találta. Minden módon akadályozni igyekezett a birtokosok nemesi jogát, elsősorban a bormérést. 1588-ban négyévi pereskedés után Báthori István lengyel király, és parancsára Zsigmond erdélyi vajda oklevelével a kúriát és telkét megvásárolta. Már a régi birtokos, a család utolsó férfitagja, Kardos Miklós az állandó háborgatás miatt cserélte el, de a vevő is ezért adott túl rajta. Ezzel a telek különleges jogi állapota is megszűnt .l' De nem sz űnt meg a beköltöz ő nemesek és a város közti vita, a nemesi jogállás és a bormérés miatt. A nemesek között első beköltöző alighanem Veres András volt, aki Fráter György levelével jelentkezett 1550-ben a betelepedés szándékával . A magisztrátus előtt azonban ki kellett jelentenie, hogy legyen az bérminémű adókivetés, vagy szolgálat, míg köztünk lakik kész lesz minden vonakodás nélküli megadni és a szolgálatot teljesíteni." is Kezdetben, talán míg egyenként kértek engedélyt a betelepedésre, talán nem is volt baja kötelezettségvállalással . De már 1561-ben a város esküdtjei - Nagy János és Du,skás Ferenc, János Zsigmond előtt panaszt emeltek, hogy a törökt ől való félelem miatt és javaik biztosabb védelme okából - Debrecen akkor már szultáni hász-város volt - sok nemes költözött be, házat vásárolt, de nem akarják a többi lakost terhelő fizetéseket vállalni . A magisztrátus 1561-ben, 1583~ban és 1584-ben megújított fejedelmi parancsokkal elérte ; és 1599-ben Rudolftól nyert kiváltságlevéllel megerősítette, hogy a nemesek János Zsigmond idézett parancslevele sze rint, amíg Debrecenben laknak, a város határán házat, földet, sz őlőt, rétet vagy hasonló javakatbirtokolnak, a nemesi kiváltságlevelük nem használ, és a nam nemes mezővárosi polgárokhoz ;hasonlóan kötelesek a főbíró illetékességét elismerni : minden szolgálatot el kell vállalniuk, taxát adót fizetniük.l'

tulajdonul átengedte a városnak. Átadta a kúriát illető oklevelet is. Lónyai Erzsébettel tovább folyt a viszálykodás, de végül ő is eladta a részét és 1588-ban a váradi káptalan a várost beiktatta a teljes kúria tartozékai birtokába . IV. A. 102 b. 103, sz. 1584, máj . 24. ; 93. sz, 1584, szept . 9. ; 95. sz . 1585. jan . 8. ; 94. sz. 1985. aug. 21 . ; 66. sz. 1585. szept. 17. ; 96. sz. 1585, okt . 9., 14., 15. ; 100 . sz. 1587, ápr. 5., 8., il. ; 101. sz. 1587 . máj . 4. ; 99. sz. 1587. okt. 6. ; XV. 1. Muo. 49. 1587. okt . 31., 1588. júl. 20. IV. A. 1021/b. 103. 1588. máj . 19. 16 IV. A. 1011!a. 1 . 226. old. 1550. jún . 17. - Veres András Martinuzzi György engedélyét hozta, de önként vállalta az adózást . Megerősítései XV. 1. Muo . 64. - 1599 . szept. 8. 17 XV. 1 . Muo. 19. - 1561. jún, 9. Megerősítései XV. 1 . Muo. 64. - 1599 . szept.8. János Zsigmond 1568-ban kelt parancsa szerint, mivel neki ez idő szerint sem prefektusa, sem kapitánya nincs, amíg ilyet nem állít, a nemesek a bíró pecsétjével törvényesen megidézve, előtte megjelenni, törvénye elé állapi, és az ítéletet elfogadni kötelesek", más mez ővárosi polgárok módjára . Fellebbezés esetén pereiket a fejedelem ítélőszékére vihették. HBML. XV. 1. Muo . 23. 1568 . máj. 28. - Báthori István 1583-ban és az ő rendeletére hivatkozva B. Zsigmond' 1584-ben egyenesen megtiltotta a nemeseknek, hogy polgárokkal folytatott pereiket Bihar vármegye nemesi törvényszéke elé vigyék. Csak a város territóriumán kívül levő javaik miatt kezdhetnek a vármegye elő tt pert. Uo . XV. 1. Muo . 66. 1583, jan . 8. és Muo . 24. 1584. márc. 22 . - 1601-ben az említett okleveleket Rudolf átírva megerősítette. XV. 1 . Muo . 86.

A mezővárasí főbíró perbehívási illetékességét a városban lakó nemesek felett 1568 óta több fejedelmi paranccsal sikerült elismertetni, többszöri megújításuk bizonyítja, hogy a nemesek ellenállása e tekintetben nem lehetett hatástalan . Néhány - egyenlőre szórványos - adat arra utal, hogy a testületi autonómia megalakítása is sikerült. 1571-ben a nemesek bírája végzi a ház becsűjét, két - feltehető en - nemes lakos közti perben, 1574-bő l a judex nobilium nevét is ismerjük . Működésüket természetszerű leg a magisztrátusi jegyz őkönyvek csak akkor örökítették meg, ha végrehajtásukról a mezőváros vezetőségének kellett gondoskodni . `s A megismételt fejedelmi parancsok a század végére már annyira megerősítették a magisztrátust, hogy volt ereje eltiltani a megbírságolt nemest a vármegyei törvényszék elé való felleb'bezéstől.'° A Kardos-örökösökkel folytatott és a nemesi telek s jogosítványai megszerzéséért folytatott perlekedés nem utolsó okozója a bormérés megszerzése volt, 1580-bon a város vezetősége Báthori István - immár lengyel királytól - kiváltságlevelet nyert, amelyben az megtiltotta, hogy nemes vagy arás jogállású személy a polgárok engedélye nélkül bort mérhessen, a korcsmállatás teljesen a mezőváros joga legyen .z° A kúria megszerzése után az eddig a város házánál a város hasznára folytatott bormérés mellett ott nyílott meg a közel 300 évig fennállott második bormérés . Rudolfnak 1599-ben kiadott, 1600-bon és 1601~ben megújított kiváltságlevele után a XVII. század elején a város vezetősége vitathatatlanul jogot nyert a beköltözött nemeseknek megadóztatására, és szoríthatta őket a mezővárosi bíró törvénykezési illetékességének fölöttük való elismertetésére . Ezt a jogot gyakorolta a beköltöző hajdúk felett is. A XVII. században már nincs a városban kiváltságolt telek, a bormérést egyedül a város gyakorolja és az itt élő nemesek nem vonják kétségbe a magisztrátus bírói illetékességét sem polgári, sem büntetőperekben egészen a század utolsó évtizedéig.zl 18 IV. A. 1011/a. 3. 174. old. 1571. aug. 29. és 469 . old. 1574. jún. 27. 19 Szegi Gáspár a főbíró és esküdtek által kLSZabott bírságot nem tette le. Le kell tennie, aztán perelhet, és nem apellálhat a vármegyére". HBML. IV. A, lOll~a. 5. 110. old. 1595. 20 HBML. XV, 1. Muo . 66. 1580. okt. 20. - Rudolf 1600. márc. 17-i oklevelében átírva. - Kardos Miklós a váradi káptalan előtt azzal indolcblta a kúria eladását, hogy a mezőváros lakói sokszori háborgatása és mesterkedése miatt háborítatlanul nem birtokolhatja, sem hasznát nem veheti . Előjogai és szabadsága védelme nem kevés költségébe került és félő, hogy napról napra terhesebb háborításokat lesz kénytelen eltúrni." Az utódai jövője érdekében is kénytelen a telkét biztonságosabb helyen levő házra elcserélni. IV. A. 1021/b. 94. sz. 1585. aug. 21 . 21 Idézi Zoitai L. - i. m. 18. old.

10

THE NOBILITY IN DEBRECEN IN THE 15-16TH CENTURIES István Balogh Beginning with the second half of the 16th century many noble families moved into the protected royal and manorial towns as a result of the Turkish occupation . Due to the maintenance of their noble franchises they confronted with the burghers in the free royal towns that had constitutional autonomy, and this struggle resulted the recognition of their privileges by the law . In market towns under landowners' power a similar struggle arose at the end of the 17th century and in the 18th century, consequently, the nobility dwelling in these towns formed autonomous organizations independently of the local administration, This study discusses the struggles in the 15-16th centuries against the privileges of the nobility settling down in large numbers in an autonomous market in the plain area after the middle of the 16th century . In the town there had been two noble land estates since the end of the 15th century the owners of wich were releasend from the authority of the magistratus" . These two estates were then bought by the town under support from the Princes of the independent Transylvania, thus the town was prevented from the organization of the nobility, while the noble inhabitants were forced to accept the authority of the magistratus in spite of them feudal status . Although some of the noble families were among the wealthiest inhabitants of the town, they could only become numbers of the municipal directorate on the basis of civic rights during the 16th century, jjsopRrten:ao a Jjeópe:senn a XV-XVI. a e~ax hIFnTBaF} Banor HavHHaA Co BTOp04f nOlIOBNHbI XVI Bexa - H3-3a OKKynal~}in Typxaílx - óonbfuoe vHCno JjBOpHHCKHX CCMCf~ nCpCCCJINJIOCb B óonee saígnf}leHHbíe xoponefscx}fe H nonfenl}1vbH rOpOJ~KN . B }íMCFO}L~}1X IOpnj{HYCCKyIO aBTOHOMHIO, j[BOp3IH Ű M 3THX CBOÚOJ~HbIX KOpOnCBCKHX IbpOJjK3X, npHWJIOCb OTCTa}íBŰTb CBOH npnB}}IICI'NpOBBHfibFC npaBa H B pC3ynbT3TC ÓOpbÓbl NM yJ~űnOCb OTCTORTb n 3aKpCn}1T6 3aKOH8MH CBOH npHBNJICrnn. B CP,JIbCKOX03SI3iCTBCHHbIX rOPOJ~KBX, HBXOJjAl1~}1XCA B pyKaX 3CMnCBnaJ{Cnbi(CB, B KOHf{C XVII HaYanC XVIII BCKOB pa3BHnaCb nOJ~0ÓH3A óopb6a, B pesynbTaTe ícoTOpoff npONCNBáB1I1CC B ropopxax jiBOQAHCTBO C03J~aJ10 CBOH aBTOHOMHbIC, HC 3aBHCftLL~HC OT MECTHOIb npaBHTCnbCTBa, OpraH H3al), }íN . B CTBTbC N3y9aCTCA 60pbÓa, npOHCXOJ~AIL~aH B CJ~}iHCTBCHHOM n0 CBOHM npaBŰM anb(~nbJ]CKOM rOpOJ~e J~eópefzene B XV-XVI Bexax, KOTOpaSi óblna Hanpaanena npoTHs npns}íner}1poBaFlFíb}x RaopsFHCx}1x npaB nepecensFrofq}lxca croAa MaccaMn J~BOpAH . C xoHt{a XV B . B ropope FfaxoRnnocb pBa eBO6oAHbíx psopx}lcxnx yvacTxa, xosaeffa xoTOpblx HC noAne~canH nOjjYHHCH}110 M ŰTF}CTp Ű T Ű . ArpapHbIN IbpOj], np}í nOJjj(CpNCKC KHA3C1f OÓp Ű 30B Ű BIllC1bCA CBOGOJ~HOI'O TpaHCnnbB ŰHCKOIb aOCyJ~apCTBa, 3 Ű Kynnn 3T}7 AB Ű j]BOpAHCKNX y9 Ű CTKŰ BMCCTC CO BCCMn np41BF}JICCHAMH, npCJ~OTBpaTNB OpraHN3 ŰI(HIO J~BOpfIHCK01'O npOTCCT Ő }f HCCMOTpA Ha COCIIOBHbIC npaBŰ )ICHTCJICH, 3aCT Ű BFin HX nOJy4NHHTbCA npaB Ű M MarHCTp ŰTŰ . J~BOpAHC - XOTA HCCKOnbKO CCMC}í OTHOCF1nOCb x C Ű MbIM óoraTbíM B ropope - Ha npoTa>1ceH}1H XVI sexa nonapamf B pyKOBOJ]An~FiC OPr Ű HbI TOnbKO H Ű OCHOB ŰHHN rpaxcgancxnx npaB.