Alistál a poszonyi fı- és a dunaszerdahelyi alesperességhez tartozott. Ösi katolikus egyház. Védöszentje Toursi Szent Márton püspök, akinek a templomot is felajánlották. A templom eredetileg a 15. századból való, de a Szent István korából származó templom alapjai valószínőleg a templom alatt vannak. Anyakönyvei 1713-ból fennmaradtak, református anyakönyvekrıl van szó, amelyeket 1732-ben a templommal elvettek. A Series parochiarum et parochorum 1894-ben kiadott könyvben 1675-tıl ismerteti a katolikus papokat. A 16. században, még a reformáció kezdetén Alistál lakossága a református hitre tért át. 1615-ben már a csallóközi egyházmegye tekintélyes egyháza volt. Az ellenreformáció fél évszázados árvaságra juttatta a gyülekezetet. 1732. április 30-án a templomukat és iskolájukat is erıszakkal elvették, és Csehi Péter lelkészt előzték. II. József türelmi rendelete után újraalakult az egyház. Iskolamesternek Betze Miklóst, prédikátornak pedig a Bécsben idızı kolozsnémai Gyıri Pétert hívták meg. Már elızıleg telket vásároltak, erre felépítették nádból az ideiglenes református templomot, majd késıbb ide épült az új templom is. A XXII. századbeli egyházmegyei kimutatásból tudjuk, hogy az alistáli anyaegyházhoz tartozott a tınyei és felistáli leányegyház. A zsidó hitközség a faluban valószinőleg a XIV. század elején, 1320 körül alakult. Alapítói nyugatról származtak ide. A zsidók életérıl kevés emlék maradt fenn, de fejlıdésüket a zsinagóga építése is igazolja. Az ortodox hitre való áttérés a Stern és Paschkun családok nevéhez főzıdik, ös rabbijaik is ezekbıl kerültek ki. 1929-ben 69 családban 259 lelket számláltak. Gazdálkodók, kereskedık és iparosok voltak. A hitközségük életét elımozdította az elemi iskolájuk is.
A község körjegyzıségi székhely volt. Postája és vasútja van. 1925-ben alakult meg az Önkéntes Tőzoltó Szervezet. A község lakosainak fı foglalkozása a földmővelés. A falu 1938-45 között Magyarországhoz tartozott. Felistál neve, 1291-ben Faliztar, 1463-ban Felystal, 1553-ban Felistál, 1927-ben Horný Štál, németül Fel Ischtal. Korabinszky 1786-ban így említi: „Fel-Ischtal Al-Ischtallal szemben a Csallóközben a hajdani pécsi és váci püspök Dawid Pál szülıhelye 2 mérföldre Somorjától 1 ¼ mérföldre Szerdahelytıl délkeletre.“ A községet 1291-ben Feliztar néven Bazini Kozma comes birtokaként említik. Egy évvel késıbb Faristar néven szerepel, amikor Bazini Pál comes István fia Lászlónak adományozza. Lakosai nemesi kiváltságokat nyertek. Az 1553-i portális összeírásban Felistál néven szerepel, ahol Serédy Gáspár 4, Mérey Mihály meg 3 portával rendelkezett. 1828-ban 29 háza volt 209 lakossal, 1851-ben 31 evangélikus, 104 református és 7 zsidó lakosa volt. Földesura az Erdıdi család sarja: gróf Pálffy, majd 1848-ig a falu egy része az éberhardi uradalomhoz tartozott. A falu 1938-ban Magyarországhoz csatolták. Tıne községet 1261-tıl említik Thon és Thungs néven, 1254-55-ben Tuuna, 1381-ben Teu és Tinye néven szerepelt, a bısi levéltár oklevele Tonye néven nevezi, 1927-ben Tône. Az Alistál és Felistál közötti település, fejlıdése nagyban összefonódott a két szomszéd faluéval. 1553-ban a nyúlszigeti, 1647-ben a pozsonyi klarissza apácáké volt, 1787-ben földesura a Királyi Kincstári Kamara, késıbb az Amadék birtoka, majd a Batthyány családélett. A századfordulón Pálffy Béláné Batthyány Blanka grófnınek volt itt nagyobb birtoka. 1828-ban 35 háza és 252 lakosa volt. A lakosság földmőveléssel foglalkozott. Volt egy ısi temploma, amelyet a Pázmány-féle jegyzék is említ. Ma a községben semmi nyoma sincs a templomnak. A faluhoz tartozott a Tınyepuszta és a Papsziget major. Néhány statisztikai adat tükrében tekintsünk át a falu népességének fejlıdését:
Alistál Felistál Tıne
1828 928 209 252
1869 1085 269 299
1900 1098 281 372
1930 1119 320 433
1940 1764
1961 1915
1970 1909
1995 1958
A község lakóinak fı foglalkozása a földmővelés és a termékek eladása. Jellegzetes foglalkozás volt még a kosárfonás, melynek hírmondói még a 20. század elején is mővelték ezt a mesterséget. Alistálon gazdag közéleti tevékenység is folyt. Itt kell megemlíteni az Alistáli Nıszövetség megalakulását 1948-ban. A Živena elsı elnöknıje Kiss Mária volt. A szervezet 1950-ben kapta a Nıszövetség elnevezést. Ebben az idıben Zsemlye Erzsébet volt az elnöke. Az egyesület célja a faluba a közösségi-közérdekő és a családi tevékenység. 1949. április 4-én megalakult a CSEMADOK.
MŐEMLÉKEK A Szent Márton r. katolikus templom Alistál közepén egy kis dombon áll. Késı gótikus építmény. Ipolyi Arnold tanulmányaiban azt olvashatjuk, hogy a templom körül védıfal rommaradványai is láthatók, egy része a plébániaépület hátterében még jelentékeny magasságban fönnáll, és lırésekkel is el van látva. Úgy tőnik, hogy ezek a nagyobb mérető bástyafalak egy korábbi kisebb erıd vagy vár maradványai is lehettek, amelyek közepén állhatott a jelenlegi egyház. A Szent Márton r. katolikus templom A r. katolikus templom alaprajza
Erre utal még az a körülmény is, hogy a templom északi oldalán álló és még lırésekkel is ellátott torony a kis templomhoz képest tetemes szélességő. A plébánia levéltárában fellelhetı 17.századi pöriratok szerint a torony négy ágyúval volt felszerelve, a portyázó törökök ellen. A kıfal és a mocsaras vidék oltalmat biztosított a templomnak, és a törökök sem tudták bevenni. Az 1694. évi egyházlátogatási jegyzıkönyvben már a templomot mint egész régi épületet említik, és alapítója ismeretlen. A Szent Márton püspöknek felajánlott templom eredetileg gótikus stílusú, és a 15. századból származik. Fény derült arra is, hogy a poligonális szentélyzáródású egyhajós szakrális teret 1746-ban és a 19. század elsı felében átalakították. Szentélye fölé gótikus keresztboltozat, a hajótér fölé pedig fiókos dongaboltozat kerül. A tér egyhajós, a szentély sokszögő záródásával, a hajó nyugati oldalába épített
karzattal. A templom homlokzatát lizénák és eresz alatti párkány tagolják. Nyugati bejárati portáléja és a szentély díszkapuja a XV. századból való és késı gótikus. Széles, hangnyílásos zömök tornyát flazott gúlasisak fedi. Fıoltára klasszicista, Sz. Márton püspök 18. század végi oltárképével, amelyet Árpád-házi Szent Erzsébet és Szent Margit falképei fognak közre. Ezek szintén a 18. század végérıl valók. A szentély evangéliumi oldalfalán megmaradt a pasztofórium. Hangsúlyos tornyát gúla alakú, négy kis tornyocskával kiegészített kısisakok fedik. Legutoljára kívőlrıl 1977-ben, belül 1986-ban újították fel. Ez utóbbi A plébánia épülete munkálatok folyamán találtak rá a déli oldalhajó falában az egykori, félköríves ülıfülkékre.Az ekkori erıdfal már eltőnt, helyette kerítés határolja a templomkertet. A templom a védett mőemléki épületek közé tartozik. A r. katolikus templom gótikus szentélye Az Alistáli Mária-szobor vagy alistáli madonna az esztergomi Keresztény Múzeum szoborgyőjteményének egyik legkiválóbb darabja. Az életnagyságú szobor meglepıen érdekes stílusú. Szinte teljesen különválik a többi korabeli szobroktól. Eredetileg a pozsonyi dóm egy szárnyasoltárának fı figurája lehetett, ahonna ismeretlen idıben és okok miatt az alistáli templomba került. A pozsonyi dóm gótikus szentélyét 1476-1487 táján építették,
ekkor épülhetett a templom és a portálé. Tehát ez az idıpont tökéletesen megfelelt az alistáli szobor stílusának, illetve készítése dátumának. Alistáltól vásárolta meg 1941-ben a Keresztény Múzeum, ahol ma is megtekinthetı ez az értékes és ritkaságnak számító faszobrászati alkotás. A református templom. A küzdelmes éveknek II. József türelmi rendelete vetett véget, és újraalakult az alistáli egyház. Ekkor 566 volt a hívık száma. Prédikátornak Gyıri Pétert hívták meg, ı 1784. május 2-án foglalta el helyét. Telket vásárolt az egyház, és rajta nádból épített egy templomot, melyet 1784. március 21-én vettek használatba. A parókia 1784 nyarán épült. 1784. november 5-én ünnepélyesen leteszik a nádtemplom helyén a mostani templom alapjait. Másfél év alatt fel is épült az új templom, és 1786 ádventjének elsı vasárnapján (dec. 3.) szentelték fel. A református gyülekezet egyre gyarapodott a nehézségek ellenére. Szószéket 1793-ban csináltattak. Aranyosi Csóka Pál prédikátor vezetése alatt 1821ben tornyot építettek a templomhoz, és 1825-ben egy hárommázsás harangot öntettek Pozsonyban. A nagyharang mellé nagyobbra öntették az 1721-bıl való kis harangot. Amíg nem volt torony, egy fenyıfából készült haranglábon volt elhelyezve.
A református templom
A református templom alaprajza
A lélekszámban növekedı gyülekezet számára kicsinynek tőnt a templom, így 1886-ban Pethes Endre lelkész buzdítására teljesen átalakítják, tíz méterrel megnagyobbítják, a falakat s a tetıt is megemelték. Belül új padokat, szószéket és karzatokat építettek. Az elsı világháború idején beolvasztott nagyobb harang helyett 1922-ben öntetnek egy 266 kg-os harangot. 1939-ben Rieger Ottó királyi udvari orgonagyárában 6610 pengı költségével elkészült a kétmanuálos szép orgona. A templomban két emléktábla is látható Az egyiket 1917-ben helyezték el a reformáció 400. évfordulójának emlékére, a másik, egy díszes kovácsoltvas kerető márványtábla az I. világháborúban elesett egyháztagok emlékét ırzi. Ez utóbbit a nagy templomjavítást követı templomszentelés alkalmával, 1927. július 10-én leplezték le. 1970—ben a templomot ismét felujították: a fıbejárattal szembeni karzatot eltávolították, és az új szószéket oda áthelyezték. A templom sokszögő lezárású, és sík mennyezető. Sima homlokzatát az eresz alatt karéjos álfríz zárja le. Hmlokzati tornyát sarokpilaszterek és választópárkányok tagolják. Bejárati portálja fölött ikerablakok vannak. A református templomban látható emléktáblák Tornyát gúlasisak fedi. Belsı berendezése 20. századi
Református templom orgonája
Az egykori parókia épülete-elbontva 1986-ban A zsinagóga a szidó hitközség egyik legrégibb épülete volt. 1570-ben épült közadakozásból. Ma már nincs meg. Valahol a falu közepén egy kis mellékutcában állt. A II. világháborúban lerombolták. Áttelenben a zsinagógával állt egy kis rituális fürdı, ezt is utolérte a végzete, és lebontották. A zsidó temetı ma is létezik. A község iskoláinak alapításáról még a legöregebb lakosok sem tudnak érdemben felvilágosítást adni. A katolikus iskola a reformáció elıtt létezett, a kántorlakással egy volt, hátrább, északnak egy tanteremmel. Téglalap alapon épült fala vályog, tetızete zsindely volt. Az iskolát a hívek tartották fenn. A református iskola szintén régi keletkezéső, alapítási ideje ismeretlen. Az bizonyos, hogy 1732 elıtt is volt a reformátusoknak iskolájuk. 1784-ben került ide rektornak Miklós, még Gyıri Péter elıtt. A falu közönséges földjébıl került ki az a hely, ahol azóta is van az iskola és a rektorház, amelyet 1786-ban építették. Ezt az épületet a krónika írója így jellemezte: „Az iskola épületje ált, egy szobából, pitvarból,
iskolából, egy kamrából, egy istálóból.“ Az elsı iskolarektor Betze Miklós volt 1784 ben. A ref. egyházközség híveinek száma ez évben 566 fı volt. Késıbb 1789-ben 57 diák járt az iskolába. Az 1890-es években már 2 tanító mőködött, 140 tanköteles diákkal. Az izraelita iskola 1886-ban alakult újra, egy tanítóval mőködött, és 35 tanköteles gyerek járt ide. 1930ban már mintegy hetven zsidó család élt Alistálban. A közösségük tartotta fenn az iskolát, és 64 volt a tanulók száma. A falu építkezési módja még ma is látható a néhány megmaradt házon. Ezek a 19. század végérıl való három lakóteres agyagházak. Döngölt anyagból és mórtéglából épültek. Nyeregtetısek, szalma- és nádborításúak. A falu közepén található két tipikus parasztház. A tájház a 70. szám alatt van. A mestergerendába vésett évszám arról tanúskodik, hogy a nádfedeles házikó 1848-ban épült. Eredeti tulajdonosa Németh Gyula alistáli lakos volt. A község 1973-ban vásárolta meg, és 1975. június 20-án múzeummá avatta fel.A Szlovák Mőemlékvédelmi Alap nyilvántartásában mint mőemlék szerepel. Fıhomlokzatán aszimetrikusan helyezkedik el az egyetlen ablak, a deszkahomlokzat a tetı elé ugrik. Nyílt udvara be van építve gazdasági épületekkel, s egy gémeskút is van rajta. A tájházban régi mezıgazdasági eszközök, a kosárfonás kelékei és a régi oklevelek másolatai vannak kiállítva.
A tájház
Út menti kereszt. A kıkereszt a padányi út mentén áll, és aránylag jó állapotban található. Kovács László plébános újíttatta fel.
A padányi út menti kereszt Az I. és II. világháborúban elesettek emlékmőve a falu fıterén, a templom mögötti területen áll. Az emlékmővet a komáromi származású Nagy János szobrászmővész készítette, s 1994. október 9-én állíttatta fel az önkormányzat.
Az I. és II. világháborúban elesettek emlékmőve Kereszt a templomkertben: keltezés nélküli, több mint valószínő, hogy a XX. század elıtti.
Kereszt a r. katolikus templom kertjében
A II. világháborúban elesettek emléktáblája az alistáli temetı ravatalozójának falán van elhelyezve. 1990-ben készült ez az emléktábla.
A II. világháborúban elesettek emléktáblája
Temetıi kıkereszt: Rutkay Rozália allíttatta 1904-ben.
Kıkereszt az alistáli temetıben
Út menti szoborfülkés képoszlop: a fıút és a faluba letérı út keresztezıdésében áll. Elhelyezésének idıpontja ismeretlen, XX. század elıtti lehet.
Út menti szoborfülkés képoszlop
A falu alapításának emlékmőve Alistál és Tınye határában áll. Az önkormányzat állíttatta 1992-ben a falu alapításának emlékére. Az emlékmő Ferdics Gábor dunaszerdahelyi szobrász alkotása. A tőzoltószertár elıtti kis téren állították fel. A három község egyesítését jelképezı szobor.
A falu alapításának emlékmőve
Temetıi fakereszt: a tınyei régi temetıben áll. A századforduló táján állították. Temetıi kereszt: a felistáli temetıben 1909-ben emeltette Kanovics Ferenc és Fekete Mária. Említésre méltók az alistáli temetıben található nevesebb személyek sírjai: Pethes Endre (1833-1902) református lelkész, Ábrahám Kornél (1914-1985) lelkipásztor, Molnár Benı (1858-1916) református kántortanító, Boda Domonkos (1891-1926) református kántortanító, Gyurkovics József (1912-1973) r. katolikus plébános, Bíró Ignác (1843-1882) ügyvéd, P. László Mór (1856-1926) patikus, Martsa Sándor (1887-1929) református lelkész, Padányi László Mihály (1818-1871) földbirtokos, Aranyosi Csóka Pál (1781-1845) református lelkész, Bíró Márton (+ 1867.8.10) orvostudor sírja. Kıkereszt a felistáli temetıben
A FALU IPARTÖRTÉNETÉBİL A Mária-hengermalom a községben és a környéken megtermelt gabonafélék feldolgozására épült. Két malom is mőködött a faluban. A komárom-dunaszerdahelyi fıút mellett találjuk meg a ma is mőködı hengermalmot. A Kahay Józsefné-féle Mária-hengermalmot visszakapták az eredeti tulajdonosai . A malom 1935-ben épült, a belsı berendezését a Bárdos és Brachfeld cég készítette Manheimbıl. A malom technikai mőemléknek is beillik, hiszen még ma is az eredeti gépei mőködnek. Teljesítménye napi 30 tonna gabona feldolgozása, 4-5 fajta lisztet és korpát készített.
A Mária-hengermalom
Belsı eredeti berendezése
A Fekete-féle kismalom a Mária-hengermalomtól kb. kétszáz méterre állt. Ez volt az elsı malom, de az 1930-as évek táján tőzvész martaléka lett. Már nem újították fel, teljesen elbontották. Napi teljesítménye 1220 mázsa gabona feldolgozása volt. A három falura jellemzı volt az iparosok nagy száma. Összesen 35 iparos mőködött.
ALISTÁL SZELLEMI NAGYJAI Engelmajer Sámuel (?-?) teológiaidoktor, 1732. augusztus 21-tıl 1734. augusztus 18-ig Alistálon volt plébános. 1746-ban egri kanonok, székesegyházi esperes, püspök és nagyprépost. Egyházi író, több kötetnyi egyházi jellegő könyve jelent meg. Szalay György (? Szilvágy-1767. október 31., Buda) Vas megyében született. 1734. szeptember 3. és 1749. február 5. között alistáli plébános és egyúttal tábori pap. 1749. február 5-én Galántán lett plébános. 1758-ban pozsonyi kanonokká nevezték ki, utána a budai Széchenyi-szeminárium kormányzója. Több egyházi témájú mőve jelent meg. Edényi (Kondvicska) Márton (1819., Bánhida-1877. március 9., Bajta) Filozófiát és teológiát tanult Nagyszombatban. 1844-ben szentelték fel, utána vásárúti, majd dunaszerdahelyi káplán. 1848. június 10-tıl Alistál adminisztrátora, 1848. október 3-tól plébánosa. 1872. november 26-ig szolgált Alistálon. Az év végén elkerült a Hont megyei Bajtára, ott halt meg 1877-ben. Alistáli Farkas Jakab (1630? Alistál?) Ref. lelkész, Alistál szülötte. A gimnáziumot Komáromban kezdte, majd Sárospatakon folytatta tanulmányait, 1647-ben egy évig hallgatta a felsıbb tudományokat. Utána Tokajban tanított. 1650-ben már Utrechtben tanult. Az oktatási témájú értekezéseit Utrechtben írta és adta ki
1652-ben. 1656-ban Göncön volt rektor. Késıbb szınyi lelkész és a komáromi egyházmegye espereshelyettese volt. 1654-ben érdekes tanulmányt írt a politikai értelemben vett nemességrıl. Szenici Juda (?-1843, Óbuda) A 19. század elején Szenicén mőködött, mint az ottani régi hitközség rabbija. 1832 elıtt Alistálon szolgált. 1832-ben Óbudán választották meg rabbisági ülnöknek. Stern Salamon (?-1858) A 19. század elsı felében Alistálon mőködött az izraelita hitközségben, mint apósának, Freidmann Salamonnak utóda, amikor ıt Galgócra hívták meg. Élénk tudományos levelezést folytatott a kor tudósaival. Padányi Bíró Márton (1693. április. 15. Padány, - 1762. aug. 10., Veszprém) A nyitrai gimnázium után a nagyszombati akadémián végezte bölcseleti és teológiai tanulmányait. 1744-ben püspök lett. Tanulmányt is írt Padányról és Alistálról. Alistáli György (?-?) Gályarab prédikátor. Gályáról való szabadulása után Szınyben élt. Neve a gályarabok debreceni emlékmővén olvasható. Alistáli Márton (?-?) a híres törörökverı, Thury György íródeákja, krónikása. Valószínőleg (Az) vitéz T. Györgynek holáláról c. históriás ének szerzıje.
