2011. JÚLIUS
6. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM
Összefogással szépül a falu TAKÁCSNÉ GYENES ILDIKÓ
T
alán sok mindenkinek feltűnt, hogy az elmúlt két hónap alatt megújult a játszótér és a park. Lelkes dömösiek egyesületünk anyagi támogatásával újrafestették az „Üdvözöljük Dömösön” feliratot. A felújított köztéri padok némelyikét pedig a gyerekek varázsolták művészi alkotássá. Elkészült a közkút is, amire méltán büszkék lehetnek készítői. Mire az újságcikk megjelenik, a játszótér is bővül két új játékkal. Az egyiket egy egykori dömösi lakos, Schleer Gábor ajándékaként fogadják sok szeretettel a szülők és gyerekek! A nagy mászóvár is ki van javítva, már biztonsággal használható.
A fagyalsövény burjánzik, köszönhetően a jó alapanyagnak és a gondos ültetésnek. A virágágyásokban is megtörtént a növénycsere, így az első fagyokig újra szépek lesznek. A köztéri padok cseréje ősszel fog folytatódni – újra lesz munkája a lelkes festőcsapatnak –, s így az egész faluban kényelmesen lehet majd megpihenni akár csak egy percre, vagy egy félórára elgondolkodni a világ folyásáról. Három új asztal-pad garnitúrát ástak be önkéntesek a közterületekre, kettőt a Prépostsághoz, egyet a parkba, hogy akár a kirándulók, akár mi falusiak, kedvünkre használhassuk. A plébániakertben is megkezdődtek a sportpálya földmunkái, sajnos az időjárás nem kedvez a munkának, de lelkesedésből
és akaratból ott sincs hiány! A nagyon sok munka, és a nagyon sok munkás kéz az, ami értéket teremt! Épül és szépül a falu, még akkor is, ha ezt képviselő-testületünk nagy része nem így látja, sőt most már egyértelműen kiderült, hogy hátráltatja a fejlődést a személyeskedés. Az utolsó szó a köszöneté, amit annak a sok embernek kell mondani, akik örömmel és odaadással vettek részt a közös értékteremtésben! Idejüket, energiájukat anyagi javaikat felajánlva a közösségért, újra hitet tettek amellett, hogy együtt, egymásért érdemes tenni, érdemes élni! KÖSZÖNET!
A tartalomból – Képviselő-testületi ülés 3. oldal – Nyár, vízpart, pihenés 4. oldal – Búcsú az óvodától – Nyárköszöntő 5. oldal – Kórustalálkozó – Táborozni jó!
6. oldal 7. oldal
– Többes szám első személyben 8. oldal – Hitélet
10. oldal
2
Dömösi Élet
2011. július
2011. július
Dömösi Élet
Képviselő-testületi ülés dióhéjban SZILÁGYI GÁBOR
J
úniusban két alkalommal ülésezett a képviselő-testület. Először június 23-án rendkívüli ülésre jöttek össze a képviselők, majd 30-án került sor a munkaterv szerinti rendes ülésre. A június 23-i ülésnek egyetlen napirendi pontja volt: 1. A Malom patak áradásai miatt az önkormányzati tulajdonban keletkezett károk helyreállítása kapcsán indult közbeszerzési eljárásból két ajánlat érvénytelenné nyilvánítása – A képviselőtestület négy céget hívott meg a közbeszerzési eljárásba: a Hídépítő-Soletanche Bachy Mélyalapozó Kft-t, a Varga Fuvarozási Kft-t, a V.V. Gép Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft-t és a Ringmasters Építő Kft-t. A Ringmasters Építő Kft. ajánlatában azonban a közbeszerzés értékének negyven százalékos mértékében igénybe venni kívánt alvállalkozóként jelölte meg a V.V. Gép, Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft-t, vagyis egy másik ajánlat ajánlattevőjét. A közbeszerzési törvény szerint az ajánlattevő ugyanabban a közbeszerzési eljárásban más ajánlattevő – a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt – alvállalkozójaként nem vehet részt, ezért az érintett ajánlatok érvénytelenek. A közbeszerzési bírálóbizottság javasolta a képviselő-testületnek a V.V. Gép Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft és a Ringmasters Építő Kft ajánlattevőknek a közbeszerzésből való kizárását. A képviselőtestület a két céget kizárta a közbeszerzésből. A június 30-i képviselőtestületi ülésen napirend előtt szót kért Szilágyi Gábor és Pálmai József. Szilágyi Gábor köszönetet mondott a trianoni békediktátumról tartott megemlékezés szervezőinek és résztvevőinek, továbbá szóvá tette, hogy míg Pilismarótról három képviselő volt jelen az eseményen, addig a dömösi képviselő-testületből egyedül ő vett részt a megemlékezésen. Pálmai József beszámolt a visegrádi Áprily iskola évzárójáról és a czestochowai lengyel-magyar találkozóról, továbbá kifogásolta az előző képviselő-testületi ülés
előtti aláírás-gyűjtést, valamint a Dömösi Élet legutóbbi számában a polgármester cikkének egyetlen kitételét, és a „JUJJ” című cikk bizonyos tartalmi elemeit. Ezután következett a tizennégy napirendi pont tárgyalása. 1. Beszámoló a két ülés között történt eseményekről – A valamikori iskola megszüntetése után a pedagógusok nem kaptak végkielégítést, majd az adósságrendezési eljárásban az Alsóréten ingatlanokhoz juttatta őket az önkormányzat, amelyeket azonban nem tudtak értékesíteni. Ezért pert indítottak az önkormányzat ellen, melynek legutóbbi tárgyalására most júniusban került sor. – Az Esztergomi Rendőrkapitányság jelezte, hogy nem sikerült megállapítani, ki tette a feljelentéseket a polgármester ellen, továbbra se lehet tudni, hogy valójában ki rejtőzik a Pintér Alajos és Péntek János (ál) nevek mögött. A rendőrség befejezte a nyomozást, a feljelentők – a polgármesteri hivatalban kifüggesztésre kerülő értesítés szerint – a rendőrségen személyesen átvehetik a jegyzőkönyveket. Továbbá újabb feljelentés érkezett a rendőrségre a Malomgaléria épületének megvásárlásával kapcsolatban. – A múlt ülésen a folyószámla-hitelszerződés meghoszszabbításáról döntött a képviselőtestület, a Raiffeisen Bank azonban egy év helyett csak két hónapos hosszabbítást fogadott el a készülőben levő új önkormányzati törvény miatt. – Július elsejétől augusztus végéig újabb két fő közmunkás dolgozik a faluban. – Ezután Csonka József képviselő kérte számon a polgármesteren a korábban neki a képviselő-testület többsége által kiadott feladatok végrehajtását. Végül a testület többségi része határozatot hozott, miszerint a polgármester tizenöt napon belül pótolja az általuk megállapított hiányosságokat (amit a polgármester vitatott ugyan, de figyelmen kívül hagyták), ellenkező esetben fegyelmi eljárást kezdeményeznek ellene. 2. A képviselőtestület és szervei Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 13/2007. (X.26.) önk. rendelet módosítása –
A képviselő-testület április 28-i ülésén elfogadta a településfejlesztési bizottságnak a Szervezeti és Működési Szabályzat módosítására vonatkozó javaslatát, és felkérte Dr. Szabó Attila jegyzőt, hogy a javasolt módosítások alapján készítsen egy előterjesztést. A képviselő-testület többségi szavazással elfogadta az SZMSZ módosítását. 3. Pénzügyi Bizottság megalakítására vonatkozó polgármesteri javaslat megtárgyalása – A község nehét pénzügyi helyzetére való tekintettel a polgármester javasolta a testületnek pénzügyi bizottság létrehozását. A képviselő-testület többségi szavazással elutasította a javaslatot. 4. Az önkormányzati tulajdon és vagyongazdálkodás szabályairól szóló 7/2009. (VI.23.) önk. rendelet módosítása – Bartók László képviselő módosító javaslatot nyújtott be a módosító javaslathoz. A képviselő-testület többségi szavazással mindkettőt elfogadta. 5. Pilismarót-Dömös körjegyzőség létrehozásának megvitatása – A készülő önkormányzati törvény szerint várhatóan meg fognak szűnni az 1500-2000 lakosnál kisebb településeken az önálló polgármesteri hivatalok. Ez a szabályozás előreláthatóan nem érinti majd a körjegyzőségeket. Dömösnek egyetlen lehetősége van a hivatal megőrzésére, ha Pilismaróttal közösen körjegyzőséget hoz létre. Ehhez egyelőre egy elvi döntés szükséges, hogy a körjegyzőség létrehozásáról meg lehessen kezdeni a tárgyalásokat, ki lehessen dolgozni annak részletes szabályait. A körjegyzőség legkorábban 2012. január elsejével hozható létre. A képviselőtestület a körjegyzőség mellett döntött. 6. A Malom-patak áradásai miatt bekövetkezett károk helyreállítására indított közbeszerzési eljárás nyertes ajánlattevőinek megvitatása – A közbeszerzési eljárás során kiadott hiánypótlásra való felszólításnak a két még versenyben levő pályázó közül csak a Varga Fuvarozási Kft. tett maradéktalanul eleget, továbbá az ő ajánlata volt a kedvezőbb. A képviselő-testület ezért név szerinti szavazással (Bartók Lászó:
3 igen, Csonka József: igen, Novák Lajos: tartózkodás, Dr. Pálinkási Csaba: igen, Pálmai József: igen, Szilágyi Gábor: tartózkodás) a Hídépítő-Soletanche Bachy Mélyalapozó Kft-t kizárta a közbeszerzésből, és a Varga Fuvarozási Kftt nyilvánította a pályázat nyertesének. 7. 38/2011. (IV.28.) számú határozat (061 hrsz-ú ingatlanon a Pharos 96 Építőipari Kft. (bérlő) által felépítésre kerülő pihenőház, istálló és fedett-nyitott tartózkodó építési engedélyezéséhez tulajdonosi hozzájárulás) módosítása – A napirendi pont tárgyalása előtt a polgármester Csonka József kérésére öt perc szünetet rendelt el a Pharos 96 Építőipari Kft. jelenlevő képviselőivel történő újabb egyezetés céljából. A településfejlesztési bizottság végre véglegesen megállapodott a bérlővel az új bérleti szerződés feltételeiről, és javasolta a képviselő-testületnek, járuljon hozzá az általuk tervezett építmények felépítéséhez. A képviselőtestület megadta a hozzájárulást. 8. Kompok, révek felújítására kiírt pályázaton való részvétel – Szalay Balázs, az Ankerkette Kft. ügyvezetője kérelemmel fordult a képviselő-testülethez, miszerint szeretné, ha Dömös Község Önkormányzat Képviselőtestülete a közforgalmú, közútpótló folyami révek, kompok és az azokhoz szükséges parti létesítmények, kiszolgáló utak fenntartási, felújítási, valamint új eszköz beszerzési támogatása igénybevételére a nemzeti fejlesztési miniszter által kiírt pályázaton részt venne. A pályázat előkészítését és az önrészt is magára vállalja, illetve vállalja a rév üzemeltetését az előírt határidőig. A képviselőtestület támogatta a pályázaton való részvételt. 9. Dani-Szabó Eszter falutérkép készítésére érkezett kérelmének megvitatása – Dani-Szabó Eszter felajánlotta, hogy az önkormányzat tulajdonába került fényreklám táblára művészi kivitelű falutérképet készít, ami bemutatja a falu összes látnivalóját, létesítményeit és vállalkozóit. A térkép a faluban levő információs táblákon is elhelyezésre kerül, továbbá A3-as méretű kézi térkép és zsebtérkép formájában is kiadásra kerülne. Ehhez kérte a képviselőtestület hozzájárulását. A településfejlesztési bizottság támogatta a kérést. A képviselő-testület helyt adott a kérésnek.
Dömösi Élet
4 10. A Dömösi képújság szerkesztésére kötött vállalkozási szerződés felmondása – A településfejlesztési bizottság költségmegtakarítás céljából javasolta a képviselő-testületnek, hogy a Szilágyi Gáborral a dömösi képújság szerkesztésére kötött vállalkozási szerződést mondja fel, és a jövőben önkormányzati alkalmazott végezze ezt a munkát külön díjazás nélkül. Szilágyi Gábor felajánlotta, hogy szívesen szerkeszti a képújságot tovább díjmentesen is. A képviselő-testület ezt elfogadta. 11. Az óvodavezető munkaköri leírása – Az óvodavezető nem írta alá a jegyző által készített munkaköri leírást, mert nem értett vele egyet. Pálmai József képviselő benyújtott egy módosított munkaköri leírást, melyben – többek között – az óvodavezető közvetlen feletteseként a polgármester helyett a kulturális bizottságot jelölte meg. A jegyző jelezte, hogy az önkormányzati törvény szerint az intézményvezetők fölötti egyéb munkáltatói jogokat a polgármester gyakorolja. A képviselőtestület vita után az önkormányzati törvénnyel összhangban levő változatot fogadta el. 12. Esztergom és Nyergesújfalu Többcélú Kistérségi Társulás Társulási megállapodásának ismételt módosítása – A képviselőtestület hozzájárult a társulási megállapodás módosításához. 13. Áprily Lajos Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Intézmény alapító okiratának ismételt módosítása – A képviselő -testület hozzájárult az alapító okirat módosításához. 14. Egyebek – A polgármester elismerését fejezte ki a szervezőknek a nagysikerű kórustalálkozóhoz. – Köszönetet mondott a díszkút felállításában résztvevőknek az elvégzett munkáért. – Schleer Gábor felajánlásából és az ÖDKE támogatásával hamarosan újabb játékokkal bővül a dömösi játszótér. – Dr. Pálinkási Csaba képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy Molnár V. József A Kárpát-haza és a Pilis címmel előadást tart a községházán, június 8-án 18 órai kezdettel. – A közönségből Csepi Ildikó köszönetet mondott a szervezőknek a június 18-án megtartott, igen sikeres „Nyárköszöntő” című rendezvényért. Ezt követően a polgármester berekesztette az ülést.
2011. július
Nyár, vízpart, pihenés! OROSZ FERENC R. TZLS.
A
nnak érdekében, hogy pihenésük, nyaralásuk gondtalanul végződjön, kérjük, szívleljék meg tanácsainkat és tartsák be a szabad vizeken való tartózkodás alapvető szabályait. Ahhoz, hogy a víz jó barát maradjon, érdemes szeszélyeivel megismerkedni. A víz felszínét figyelve megállapítható a folyássodrás iránya és nagysága, látható az örvények helye. Az örvények elsősorban ott alakulnak ki, ahol a folyó medrében valamilyen tárgy található, pl.: hídpillér vagy más fizikai akadály. Minél gyorsabb egy folyó és minél nagyobb tárgy található a vízben, annál nagyobb, intenzívebb az örvény, ezáltal veszélyesebb is. Természetes fürdővízben fürödni a kijelölt fürdőhelyen, illetőleg ott lehet, ahol a fürdés nem esik az alábbi tiltó rendelkezés hatálya alá. TILOS FÜRDENI: – hajóútban, – a hajóutat és hajózási akadályt jelző bóják, nagyhajók, úszó munkagépek és fürdés célját nem szolgáló úszóművek 100 méteres körzetében, – vízlépcsők és vízi munkák 300 méteres, hidak, vízkivételi művek, egyéb vízi műtárgyak, komp és révátkelőhelyek 100 méteres körzetében, – kikötők, veszteglő- és rakodóhelyek, kijelölt zárt vízisí és vízi robogó (Jet-Sky), valamint egyéb motoros vízi sporteszköz közlekedésére szolgáló pályák, hajóállomások területén, – egészségre ártalmas vizekben, – a kijelölt fürdőhelyek kivételével a határvizekben és a városok belterületén lévő szabad vizekben, – éjszaka és korlátozott látási viszonyok között, kivéve, ha a vízterület megvilágított, és legfeljebb a mélyvíz határáig, – ahol azt tiltó tábla jelzi. Kérjük, hogy a tiltó rendelkezés hatálya alá tartozó vízterületeken saját biztonságuk érdekében ne fürödjenek! Jó tudni, hogy aki tiltott helyen fürdik nemcsak testi épségét, életét veszélyezteti, hanem szabálysértést is elkövet, mely húsz-
ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Szabadvizek mentén legbiztonságosabb a kijelölt fürdőhelyen történő fürdőzés. Ezeket a helyeket szakemberek választják és jelölik ki. Itt vannak meg a feltételek, amelyek lehetővé teszik – szükség esetén – a gyors mentést. Itt rendelkezésre áll a gyors és szakszerű mentéshez a személyi és tárgyi feltétel. Azonban itt is ügyelni kell, hogy a fürdőhelyet kijelölő bóják között történjen a fürdőzés, mivel a biztonság itt garantálható. A fürdőhely határait a parton 60×30 cm méretű, fehér alapú, kék hullámzó vízen fekete felsőtestet ábrázoló táblával, a vízen vörös-fehér függőlegesen csíkozott, henger alakú, legalább 50×50cm-es bójákkal jelölik. A 120 cm-nél mélyebb víz határát tavakon és állandó vízterületeken „120 cm” feliratú, folyókon „mély víz” feliratú, a fürdési tilalmat pedig 60 × 30 cm méretű, fehér alapú, kék hullámzó vízen fekete felsőtestet ábrázoló és átlósan 3 cm széles piros csíkkal áthúzott táblával jelölik. Néhány jó tanács: – Gyengén úszók csak sekély vízben fürödjenek! – Ne fürödjön közvetlenül étkezés után, teli gyomorral! – Szeszesitaltól befolyásolt, gyógyszer vagy kábító hatású más szer miatti bódult állapotban tartózkodjon a fürdőzéstől! – Napozás után testét zuhanyozással, vagy más módon hűtse le, felhevült testtel soha ne menjen a vízbe! – Lehetőség szerint ismerje meg a fürdésre igénybe venni kívánt vízterület sajátosságait, mederviszonyait, tájékozódjon a várható időjárásról és a segélykérés módjairól! – Szív- és érrendszeri-, légző -, továbbá mozgásszervi betegségben szenvedők egyedül soha ne fürödjenek! – Aki nem tud úszni, mély vízben ne használjon felfújható fürdőeszközt (gumicsónak, gumimatrac), azon lehetőleg ne aludjon el! – Az úszóeszközök (vízibicikli, gumimatrac, illetve más felfújható eszköz) használata szintén fürdésnek minősül, így
ezek használatára is a fürdés szabályai vonatkoznak. Fürdőzők közelében úszóeszközöket használni csak úgy szabad, hogy azok a fürdőzőket ne veszélyeztessék. – Gumimatrac, vízibicikli használata során felhevült testtel nem szabad vízbe ugrani, és ne ugorjanak a vízbe anélkül, hogy előzetesen nem győződtek meg a meder mélységéről. Fejesugrás a sekély vízbe súlyos sérülést okozhat! – A szélben elsodródott fürdőeszközök, felfújható vízi játékeszközök után ne ússzanak, mert életüket veszélyeztetik, ha ezt mégis megteszik és elsodródnak, maradjanak a felfújható eszközön míg a segítség megérkezik és ne hagyják el azt! – Ha fázik, remeg a vízben, azonnal menjen ki a partra és törölközzön vagy szárítkozzon meg! – Ismeretlen helyen ne ugorjon vízbe, ugyanis a vízfelszín alatt található és nem látható kövek, cölöpök, karók és egyéb tárgyak maradandó csigolya- és gerincsérülést, rosszabb esetben akár halált is okozhatnak! – Az úszni nem tudó gyermekeknek mindenféleképp, de a jól úszóknak is célszerű a mentőmellény vagy mentő-gallér használata. Az úszógumi használatánál figyelembe kell venni – mivel egységes méretben készülnek –, hogy ha nem megfelelő szorosságú, akkor a használója könnyen kicsúszhat belőle, ha pedig túl szoros, felbillenés esetén fizikailag nehéz a megfelelő testhelyzet újbóli felvétele, ezért ez könnyen végzetessé válhat. A karúszó nem nyújt megfelelő biztonságot! Biztonságos például a megfelelő méretű, nyakgallérral rendelkező mentőmellény. – Gyermeket még a vízparton sem hagyunk felügyelet nélkül! – Gyermek és ifjúsági csoportok esetén a csoport vezetőjének a fürdőzők létszámának megfelelő számú, úszni tudó és a vízi mentésben jártas felnőtt személyekből figyelő és mentőőrséget kell állítania. Biztos talaj nélkül A vízi sportolás is veszélyeket rejt magában. Minden folyón a víz áramlását befolyásolja a meder
Dömösi Élet
2011. július alakzata, a part szegélye. A folyóvizek sodorvonalát leginkább a hordalékok mozgásáról ismerhetjük fel. Ezen a részen halad a leggyorsabban a víz. Ha lefelé haladunk a vízen, érdemes a sodorvonalat használnunk, ha pedig az áramlással ellentétesen, felfelé, kerüljük el ezt a vonalat. Csónakunk épségét veszélyeztethetik az álló hullámokat okozó sziklák, kőhányások. Ha nem figyelünk erre a hullámzásra, a víz alatti akadályon könnyen felborulhat csónakunk. Ha mégis ráfutunk egy zátonyra, rögtön szálljunk ki a csónakból, tehermentesítsük azt. A csónak felborulásának veszélye miatt fontos, hogy ha gyerekek is vannak velünk, legyen rajtuk mentőmellény. A kapcsolódó jogszabályok értelmében 16 év alatti és úszni nem tudó személy köteles a csónakban mentőmellényt viselni.
Ne feledkezzünk meg a csónak kötelező tartozékairól sem, melyek a következők: – mentőmellény – a csónakban tartózkodó kiskorúak és úszni nem tudó felnőttek együttes számának megfelelően, – evező – a csónakban tartózkodó személyek számának és a csónak hajtásának megfelelően, de legalább 1 db, – horgony – 1 db, a csónak horgony nélküli tömegének legalább 5%-ával egyenlő tömegű horgony (a horgony a mederhez történő ideiglenes rögzítésre alkalmas, más számára veszélytelen kialakítású eszközzel, tárggyal helyettesíthető), – kikötésre és horgonyzásra alkalmas, és megfelelő állapotú kötél vagy lánc – legalább 10 fm, – legalább 1 liter űrméretű vízmerő eszköz – 1 db,
Búcsú az óvodától „Erdők-mezők dalos madárkája repülj a mi kedves óvodánkra. Kicsik voltunk mikor idejöttünk, három évet tarisznyánkba tettünk. A három év sok-sok vidám napja kísér minket el az iskolába. Szálljon érte boldogság és béke óvónénik szerető szívére.” GYŐZŐNÉ FRIEDMANN RITA
E
zekkel a sorokkal búcsúzott el az iskolába készülő kilenc óvodás óvodájuktól és az óvó néniktől. Elbúcsúztak attól a helytől, ahol életük felét töltötték. Szerettek ide járni, mert naponta újabb élményekkel lettek gazdagabbak. Mi szülőként is szívesen hagytuk ott őket, mert lelkiisme-
retes, odaadó óvó nénik és dadák foglalkoztak velük, akik anyjuk helyett anyjuk voltak. Mikor délután értük mentünk, öröm volt látni a boldogságot az arcukon. Köszönjük a szeretet, gondoskodást, példamutatást, amit nap mint nap kaptunk! Köszönet, amiért minden reggel nyugodtan mehettünk dolgozni, napi teendőinket elvégezni, mert tudtuk, legdrágább kincsünk jó helyen van! Kedves Jutka néni, Andi néni, Csilla néni, Zsuzsa néni, Vali néni, Juti néni, Ibolya néni és Ági néni! Köszönünk minden jót és szépet és ígérjük mosolyotokat a gyerekekkel együtt mi szülők is elvisszük a szívünkbe!
5
– fehér kézi villamos jelzőlámpa tartalék izzóval és tartalék elemmel – 1 db, – a csónak üzemben tartójának nevét és lakcímét (telephelyét) tartalmazó – a csónaktesten belül tartósan rögzített – tábla. Ne ijedjünk meg a nagyobb hajók keltette hullámzástól, az ilyen hullámzás csupán sekély, szűk vízszakaszon jelenthet problémát a partvonalról visszacsapódó reflexhullámok miatt. Kellemetlen lehet még a folyásiránnyal szemben fújó szél hatása is, különösen, ha a szél okozta hullámzást felerősíti a hajóktól eredő hullámzás. A szél elsodró hatását kormányzással kell ellensúlyoznunk. Minél erősebb a szél, annál inkább kell csónakunk orrát a szél ellen tartani. A folyón haladva figyelnünk kell a partszakasz közelében vesz-
teglő hajók kötelére is. Imbolyogva közlekedő csónakot, kenut lehetőleg nagy ívben, jobbra tartva kerüljük ki, lehet, hogy annak evezőse nem tud irányt tartani, könnyen nekünk ütközhet. Ha másik csónakot előzünk meg, ezt is annak jobb oldalán tegyük. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy a nagy hajók nem tudnak minket kikerülni, ezért jobb, ha a part közelében evezünk. Bízunk abban, hogy megfogadja tanácsainkat és betartja az Ön és embertársai biztonságát szolgáló szabályokat, ezáltal kellemesen és gondtalanul pihenhet, szórakozhat és élvezheti a nyár örömeit a szabad vizeken. Kellemes és gondtalan pihenést kívánunk! Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság, Nagymarosi Vízirendészeti Rendőrőrs
Nyárköszöntő
Dömösi Élet
6
2011. július
Szomszédolás a szeretet jegyében Világi és egyházi kórusok hangversenye Dömösön a Szent István-plébániatemplomban MEZEI ANNA
J
únius 25-én négy kórus találkozott Dömösön. A rendezvényt hagyományteremtési célzattal a Zöld Kendő Énekkar Egyesület indította útjára azzal az elképzeléssel, hogy főleg a szomszédos településeken működő énekkarok bemutathassák repertoárjukat, ismerjék meg egymást, közös énekléssel erősítsék a kórusok, települések kapcsolatát. A fellépő kórusok: a pilismaróti Szent Lőrinc Énekkar, a Nagymarosi Férfikar, a visegrádi Német Kisebbségi Önkormányzat Vegyeskara és a rendezvénynek otthont adó dömösi Zöld Kendő Énekkar. Egyházi és világi dalok, neves zeneszerzők művei és népdalfeldolgozások következtek egymás után; mintegy negyven dal, majd a közösen betanult és előadott három kórusmű: Verdi: Nabucco – Rabszolgakórus, Beethoven: IX. szimfónia zárótétele, a Schiller-versre komponált Örömóda, és Carpentier: Tedeum a fiatal Kálmán Antal atya trombitaszólójával.
Ennyit a tényekről és a szűken vett tárgyszerű tudósításról. A kórustalálkozó minden mesterkéltség nélkül volt felemelő. Szerémy György konferálásával néhány mondatos tájékoztatást kapott a telt házas hallgatóság a kórusok történetéről, profiljáról, eddigi eredményeiről. A pilismaróti templomi kórus Lukácsné Fabi Katalin vezényletével ismert és kevésbé ismert egyházi énekeket mutatott be szép, finom intonálással. Nagy sikert aratott Halmos László: Minden földnek című, modern hangvételű, gitárkísérettel előadott kompozíciója. A visegrádi Német Nemzetiségi Kórus is egyházi énekekkel
kezdett, melyet én még gyermekkoromban élőben hallhattam a baranyai Majs község templomában, s amikor áttértek a kedves, vidám sváb dalokra, mindenki mosolyogva hallgatta azokat, mert miről is szóltak ezek a dalok? A természetről, a hazáról, a szerelemről, a kedvesről, az élet komolyságáról és örömeiről. Jó érzés volt visegrádinak lenni, büszkék voltunk dalosainkra és karnagyukra, Németh Tamásra. S aztán jött a ,,nagyágyú”, a legendás Nagymarosi Férfikar egy törékeny, fiatal karvezetővel, Juhász Orsolyával, aki az ujja köré tekerte, mozdulatával és tekintetével lenyűgözte a markáns férfiakat és a közönséget. Nyilvánvaló, hogy a nagymarosiak a legrégebbi, legtapasztaltabb, legpatinásabb kórus itt a Dunakanyarban. Van mit tanulni tőlük, s egyúttal erőt gyűjteni a példájukból, hogy szeretettel, türelemmel és kitartással más is eljuthat erre a szintre, és tudják, mint az angol gyep példája: kell hozzá még száz év. S abban is példát vehetünk róluk: hogyan lehet a fiatalokat is megnyerni a közös éneklés örömének. Szívem őszintén legmelegebb hangján gratulálok a dömösi zöld kendőknek! A legfiatalabb, két éve alakult kórus minden hangja egy ütemre dobbant: a szívből fakadó lelkesedés, ajándékozni akarás dobbanásából. Nem lehet véletlen a találkozó mottójának gondolata: ,,Szeretni szüntelenül, / elégni szeretetből, / így oszd szét mindenedet, / s légy maga a szeretet!” Ennek a kórusnak is Lukácsné Fabi Katalin a karnagya, akihez személy szerint engem olyan emlék is köt, hogy Visegrádon a mi iskolánkban tanult zongorázni, s így egy kicsit talán nekünk is közünk lett ahhoz, hogy életpályául ezt a szép hivatást választotta. S ha már itt tartunk: elgondolkodtam azon is, hogy milyen emlék köt az egyes településekhez. Dömöshöz sok kedves barát, ismerős, volt diák, kolléga. Pilismaróthoz a Bozóky Mihályénekversenyek, azok kitalálói és szervezői. Nagymaroshoz a közös iskolai programokon és rendezvényeken kívül azok a kollégák,
akiknek segítségével tudtuk biztosítani Visegrádon a zeneoktatást a hetvenes évektől. A férfikórushoz pedig az elhunyt Kismartoni Ferenc és Heincz Endre (1968–69ben művelődési ház igazgatója). A kórustalálkozó végén, a fehér asztalnál ezek is eszembe jutottak, és minden résztvevő nevében szeretném megköszönni mindazoknak, akik megteremtették ezt az alkalmat: Kálmán Antal atyának, a Zöld Kendő Egyesületnek, és annak két lelkes szervezőjének (úgyis, mint volt visegrádiaknak): Schreck Erikának és Schreck Tibornak.
S végszóként a közösen bemutatott három kórusmű előadásáról. Mindhárom dal magyarul hangzott el, mindhárom a szabadság, a szeretet, az összetartozás örömét zengette, és a lelki összetartozás ritka pillanatát élhettük át. Kodály Zoltán gondolatai jutottak eszembe: ,,…nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondjuk majd csak igazán: ÖRVENDJEN AZ EGÉSZ VILÁG!”
Dömösi Élet
2011. július
Táborozni jó! PAULUSZNÉ TÓTH ANNA
N
yár, nyár, hol vagy már – írtam előző cikkem címében. Nagyon várták már kicsik és nagyok egyaránt. A felnőttek közül a szülők már nem mindanynyian. Nagy gond, hová is tesszük gyermekeinket nyáron, amíg mi nem vagyunk otthon. Jó esetben ott a nagymama, vagy ha a családi költségvetés ezt lehetővé teszi, mehet a gyerek tábor(ok)ba. Iskolánk tavaly napközis tábort szervezett, melyet közkívánatra idén is megrendeztünk. Bár idén csak négy naposra tereztük, de rögtön a tanév befejése után kezdődött, tehát a gyerekekre csak június 22-től várt a feltétlen szabadság. Valahogy kevesebben voltunk, mint tavaly, tehát „csak” negyven nebulóra szerveztük a programokat. Úgy gondoltuk, hogy idén a beiskolázási körzetünket látogatjuk végig, hisz sosem árt, ha megismerjük, hol és hogyan is él iskolatársunk. Első nap Dömösön jártunk. Szakértőként Paulusz Józsi bácsi (az ifjabb) kalauzolt bennünket, miután leszálltunk a buszról. Csütörtökön a dömösiek már ott vártak bennünket, jó házigazdához illően. Rövid Dömöstörténet következett, majd útnak indultunk, hogy meghódítsuk a hegyet. Közösen kezdtük a túrát, majd a nagyobbak –természetesen felnőtt kísérettel- a Rám-szakadék felé vették az útjukat. A kisebbek nagy háborúba keveredtek a Lukács-árok mentén, no nem valami végzetesbe, hanem a számokkal.
A számháború után lefelé már kényelmes és kellemes volt sétálni. Közben mardosni kezdte valami gyomrunkat. Ennek lecsillapítására a Szőkeforrás Étterembe masírozott be seregünk, ahol Újváry Ferenc és felesége, Ica néni főzött nekünk nagyonnagyon finom milánóit. Mindenki annyit ehetett, amennyi belefért. Nagyon finom volt, köszönjük nekik! Jólesően elfáradva, teli pocakkal indultunk vissza a buszmegállóba, hogy ismét buszra szállva hazamehessünk. Egyöntetű vélemény volt: Dömös gyönyörű, érdemes volt eljönni! Pénteken a sport és a kézműveskedés volt a főszereplő. Új játszóterünk sokféle akadálypályát kínált, amelyeken átjutva sokféle édesség és apróság várt jutalom gyanánt. A finom ebéd után – melyet a napközis konyhán főztek nekünk a nénik – a visegrádi játszóparkban töltöttünk el pár órát, ahol igazán kifutkoshattuk magunkat. Délután a hazamenetel idejét várva papírból készítettünk díszeket, mellyel a másnapi ballagásra fel is díszítettük a kis épületet. Igazán szép lett. Hosszú volt a hétvége, ráadásul szombaton még a ballagá-
7
son és évzárón is részt vettünk. Büszkén vihették haza a legkiemelkedőbbek a jutalomkönyveket, melyeket az Áprily Iskoláért Alapítvány Kuratóriumi tagjainak felajánlásaként az Összefogás Dömösért Közhasznú Egyesület jóvoltából kaphattak tanulóink. Hétfőn ismét útra keltünk, hogy megmásszuk a Kálvária-
néztük és persze ki is próbáltuk Kisoroszi játszóterét és itt már össze is ismerkedtünk néhány jövőbeni iskolatársunkkal. A játék után az iskola felé menet végignéztük a szépen felújított házakat és megtudtuk, hogy ehhez a nemes célhoz az önkormányzat is ad segítséget helyi pályázat útján.
dombot, majd a bobozás után a Mogyoró-hegyen játszhassunk. Babgulyás és bukta volt ebédre, ezt bizony nem ártott ledolgozni délután. A számháború visszavágója következett. A számokat köszönjük Bártfai Ildinek! Délután kétfelé osztódott a csapat. Az egyik fele hazament aludni, mert jobb a saját ágy (ezzel én is egyet értek), a csapat másik fele pedig indult a buszmegállóba, hogy útra keljen Kisorosziba, hiszen ott töltöttük az utolsó éjszakát az iskolában. Rita néni finom gyógyteával várt bennünket a Duna túloldalán, és kiállításon érezhettük magunkat, hisz szakszerű vezetést kaptunk Tőle a házában kiállított képekhez. Meg-
A finom vacsora után melegedhettünk a tábortűznél és éjjeli sétát tettünk a faluban. A kiadós alvás és reggeli után következett egy túra a Szigetcsúcsra. Itt aztán iszapolás, napozás, homokvárépítés minden mennyiségben. A Rácz-fogadóban ebédeltünk, aztán még egy fagyi is belénk fért... Késő délután érkeztünk vissza Visegrádra, ahol búcsút vettünk egymástól, hiszen a tábor véget ért. Reméljük, a szülőknek segítséget jelentett, hogy jó helyen volt gyermekük, hisz a négy nap alatt több mint tízféle programon vehettek részt. A kollégáknak köszönjük, hogy ilyen tartalmas időtöltést gondoltak ki, valósítottak meg és mindezt szívvellélekkel tették. Mindez persze nem jöhetett volna létre támogatók nélkül, akik: Sas Mária (Napsugár Bob Kft.), Szalay Balázs (rév), Mátyás Király Történeti Játszópark. Köszönjük, hogy térítés nélkül vehettünk mindent igénybe! Sokat jelent minden segítség a mai világban, hiszen kedvezményt kaptunk a Szőke-forrás Étteremben, a Mogyoróhegyétteremben és a Rácz-fogadóban is. Örülünk, hogy minden gyermek és felnőtt élményekkel telve, jó érzéssel indult haza a tábor végén. Szeptemberben újra találkozunk!
Dömösi Élet
8
Többes szám első személyben SZERÉMY GYÖRGY
N
em tudom, van-e, lehet-e a gyászünnep szónak szabatos, feltételes viszonyok és viszonylatok fölötti mértékkel meghatározható-kifejezhető jelentése. Nem tudom, kell-e, fontos-e, hogy legyen neki ilyen. A szó részei (látszólag) egymást kizáró tartalmúak. A gyász: sötét és magányos, az élet-folyamatból önmagát rövidebb-hosszabb időre kizártnak tételező, egyénisége-alá taglózott ember egyik leginkább lélek-zsugorító, kárba-kábító élménye. Sokunknak ismerőse, kevesebbünknek rokona. Az ünnep: fényes és felfokozott, önmagunkon túl-emelő, lélek-nyitogató, mámoros kiteljesedés. Sokunknak ismerőse, kevesebbünknek táncosa. Szent nap. Üd-nap. Az üdv rövidebb-hosszabb időre jelenvalónak tetsző emlékezete. Vagy a feléje mozduló, reményes vágyakozás. Mégis és éppen az ellentét okán: ünnep és gyász oda-vissza is feltételezi a másikat, és az ég alatti világon túl legalább: egybetartozik. (Ha) itt halál, (akkor) ott születés. Ünnep, ha a gyász enyhül, és oldódni kezd végre, gyászos, ha az ünnepnek egyszer vége szakad. Ilyen (vagy efféle) sok szólamon át egybe-hangzó gyászünnepet rendezett, és tartott magának (?) Dömös nyíltabbnyitottabb (ez alkalommal is távol maradó, szűkebb szívű „képviselőinél” eltagadhatatlanul felelősebb) lelkű közössége 2011. június negyedikének délutánján. Helyhez és helyzethez illően borult és morajló ég alatt, Golgota és Csillagösvény között hét összetartó felvonásban ünnepelve Hitért, Hazáért, Szabadságért magukat áldozó, vagy áldozatra adó elődeink Hűségét, példaadó Tisztaságát. És gyászolva az űrt, ami utánuk maradt. Hét helyszín és hét időpont (Muhi, Mohács, Szatmár – vagy nem Szatmár – Arad, Trianon, Don-kanyar, 1956. november negyedike) közül az egyiket, a legtragikusabbat: mert Trianonnak nem volt hőse, csak áldozata. Most is van. Még van. Úgy hívják: Magyarország. – Most ott állunk, hogy nem tudjuk, hol állunk – kezdte beve-
zetőjét a folytatásban is megindítóan meghatott szervező-rendező, Schreck Tibor. Mert/és mondott mást is: bezárt iskolákról, vergődő kórházakról, fogyatkozó életlehetőségekről, az egy-formává lepleződő korrupció (a.m. megrontott, megtört el-veszt-egetett lét) látszat-különbségeiről. Folttalan indulattal, magunkért-haragvóan. – Itt is minden olyan, mint otthon… és mégis más – idézte, egészítette ki a garamkövesdi „rakodópart alsó kövénél” még pár lépéssel innen csodálkozó gyerekét Takácsné Gyenes Ildikó. És mondott mást is: Buddha és Kisagotámi asszony 2500 éves történetét a meghalt gyermek visszahozhatatlanságáról, a marék mustármagról és a veszteségfájdalom-szenvedés vigasztaló közösségéről. A múlttal való szembenézés, a fejben-szívben történő rend-tétel, az összetartozás felismerésének szükségességéről. Nemzeti érdekről, határtalanságról, Európa „keretet és lehetőséget” kínáló szándékáról. Magyarrá lelkesült Széchenyi Istvánról, aki 1830-ban azt mondotta volna: „a jövendőnek urai vagyunk”. És szólt mindenről a benne élő, belőle sugárzó béke, az anyák ős-bölcsességének önfeledő dinamizmusával. Hasonlóra törekedett a tőle megszokott méltósággal, lélekben érlelt pátosszal Reményik Sándor versét előadó Szilágyi Gábor is; akinek éppen itt említett erényei által sikerült csak ezt a címében és egynéhány kitételében nem egészen szerencsés reminiszcenciákat idéző költeményt eredeti színvonala fölé emelnie. Kálmán Antal atya az igazak mind több érdemet gyűjtő és szétosztó „Minorese”-ként feltétlen mértékkel mért szavakkal szólt az egymást-elválasztó, magunkat szorító falakat áttörő megbocsátás és a közös, korlátok nélküli létezésig röpítő, élőt az ÉletFölöttivel összekapcsoló ima erejéről. Kiss Péter református lelkész a Történelem Urának megnyilvánított akaratával-adományával biztatott, ígérve: „összenő végül, ami összetartozik”, és „a távlatban élőnek már nem kell útlevél”.
Kiss Menyhért Magyar Miatyánkját formálta szépen szóló szóval a valódi szövegnél élőbb-igazabbá Márkosi Kitti, „szégyen, gyalázat és baj terhe” fölébe-elébe valósággal is világosságot tartva, hogy az vezessen minket érvényes irányba Haza, Hit, Templom – és az irántuk érzett felelős Hűség felé. Ezzel a vallomásos üzenettel csengett szépen egybe, erre rezonált az összejövetelt záró újabb közös ima: a Zöldkendő Énekkar igazi „lelki felhajtóerőt” adó Mária-fohásza. Emelkedtünk is – többen könnyes szemmel – gyászból az ünnepig, sérelmek fölé, az indulatoktól is szabadító, tiszta emlékezés magasságába. És mintha „ez a föld” ott és akkor már nem vérzett volna annyira, és az Ég is sejtetetett volna valamit: mert mire fölgyulladtak a mécsesek, szinte valamennyi (addig esővel, dörgéssel fenyegető) felhő elvonult… Szeretem az ÖDKÉ-t (meg a vele „tettleg” is rokonszenvezőket), már ha lehetséges egy egyesületet szeretni. Nem annak okán persze (azért „csak” becsülöm), hogy – ifj. P. J. szavaival – „dolgozik, programokat szervez, minden pénzét a falura költi, támogat más egyesületeket, az óvodát, az egyházat…”, azaz végzi a dolgát, teszi, amire Dömös köz-hasznáért vállalkozott. Nem is azért, mert ebbéli tevékenységében másoknak „szemet szúr”, akik aztán – nyilván ráérős emberek lévén – „komoly névtelen levélben” (vagy költött szignatúrával) itt-ott feljelentik, elszámoltatják. Habár éppen azért, mert azok utálják, akiket jó-többedmagammal nem is, hogy nem sokra, de kifejezetten kártékonynak tartok – ez a fura áttételes viszony akár szeretetként is megnyilatkozhatna. Örülök annak, hogy az ÖDKE van, főként: ahogy van, és ahogy működik. Nem a „körülmények ellenére”, hanem a magunknak megteremtendő, közösen is, egyénileg is élhető körülményekért. És mert időről időre, rendezvényről rendezvényre tapasztalom: ez az egyesület nem csak névlegesen legitim társulás,
2011. július hanem meglétét, céljait, erkölcsét tekintve is hiteles kollégium. Amit az – amúgy – egykedvűségre törekvő, de az alkalmankénti pátosztól sem visszariadó szurkoló (a szó eredeti értelmét tekintve) úgy is nevezhet akár: eklézsia. Mindemellett – persze – még megközelítő precizitással sem tudnám megmondani: mi a szeretet. Valamelyes mentség, hogy az ég alatti világban „még csak tükörben, homályosan látó”, ugyanezért csupán „töredékes megismeréssel” bíró tarzuszi Szent sem tudta pontosan, s egyik leginkább megragadó – a „legkiválóbb adomány” fő ismérveit sorra vevő – himnuszában is „mindössze” annyit állított róla, hogy nélküle a legnagyobb áldozat, a legmeszszebbre nyújtózó tehetség is: mit sem ér. „Fajtájában” ilyen, mértékében nyilván jóval szűkösebb szeretettel és töredékesebb tudással igyekezhetem tehát csak félbe’szerbe’ eleget tenni annak a felkérésnek, hogy a trianoni gyászünnep kapcsán elgondolt, kimondott, elhallgatott eszmék-okok-emlékek-legendák általam megismert tartalmáról számot adjak, s megosszam a türelmesebb olvasókkal azt, amire ezzel kapcsolatban jutottam, s ami minderről: megosztható. A nemzet egészére releváns eseményekről szóló megemlékezések leggyakrabban használt tíz szava-szócsoportja (a már úgyahogy körülírt ünnepen, gyászon és szereteten kívül): hit-hűség, haza, közösség, lélek, áldozat, felelősség, rend, sorscsapásveszteség-szenvedés, félelem, elégtétel eredet-, szókincs- és jelentéstanilag is egyazon fogalomkört jelöl: a hiányzó vagy meglevő, sérült vagy sérthetetlennek képzelt közös örökséget, hagyományt, sorsot, lelkületet, felelősséget kínáló-feltételezőkövetelő összetartozást. Ami a József Attila-i „sok egymásra törő nemzedék… honfoglalók… meghódoltak… török, tatár, tót, román” és még ki tudja, hányféle fajtából-nációból „összetorlódott múltú”, külön-istennel büszkélkedő, fogyatkozó sokaságban valóban közös: ami – miként a régi Magyarország – már csak a lelkekben létezik. Merész kijelentésnek tűnhet, de megkockáztatható: Magyarországnak legalább négyféle – és egymással meglehetősen sajátos
2011. július viszonyban álló – őstörténelme van (vagy legalábbis egzisztál). Az egyik a „krónikás”: a csak mérsékelten minősítő, dokumentált, emlékeken és személyes élményeken is alapuló históriás vonal. A másik a „megszégyenítő”: a bécsi kancellária 1821-ben kelt leirata alapján kreált, a „rebellis büszkeséget” letörni hivatott uralisztikai-finnugorisztikai spekuláció. A harmadik a „dzsentri”: a „régi dicsőséget” kételyek és tudatosság nélkül bálványozó, a viszontválaszokat sorscsapásnak, isteni büntetésnek deklaráló, elégtételért bömbölő „sírva vigadás”. A negyedik a „rejtett”: élettani jellemzőket, szellemi-tárgyi kultúrát, nyelvet őrző dalokba, mesékbe, legendákba is kódoló népi. A középső kettő az évek során önmagát minősítette érvénytelenné. A két szélső azonban (főleg, ahol összeér) éppen a hagyomány(ozódás) önszabályozása okán: legitim. Ezek közül az átfedések közül vessünk most arra egy pillantást, amelyik bennünket talán a legjobban érint, és érdekel: amelyik a Pilis „rejtélyével”, történetével és jelentőségével foglalkozik, és amely – nem is olyan meglepő módon – a Trianon-jelenség egynémely okára is magyarázatot ad. A latin-olasz-francia-német forrásokra támaszkodó Kézai Simon mester Gesta Hungarorumát, hozzá a Francia Krónikát is kiválóan ismerő Amadé Thierry történeti munkáit és a sárospataki református kollégium „háromszoros honfoglalásról” szóló 4-500 éves dokumentumait (is) szinkronban vizsgáló Belitzky János Sashegyi Sándor szerzőpár – s az övékével szinte mindenben analóg eredményre jutó Práczki István – a következőkről tudósítanak: Traianus császársága alatt, a Kr.u. 98 körül Ulcisia Castránál (a mai Szentendrénél) elkészült első épített Duna-hídtól ugyancsak épített út vezetett a Noéhegy (a mai Hosszú-hegy) és a Sycan-hegy (Száraz-hegy, Kopárhegy, ma nagy valószínűséggel Visegrád) között létesített „nyaralóváros”, Sicambria (a mai Pomáz) felé. Ezt a várost a Duna túlsó felén táborozó barbár törzsek 253-ban lerombolták, majd Galerius még császárrá választása előtt Florentia (!) néven építtette újjá Kr.u. 300 körül.
Dömösi Élet Az ő halála után újra megkezdődtek a barbár (germán, gót, kelta, gall, avar, gepida, szarmata) támadások, melyek okán a császári udvar gyorsan vissza is költözött Rómába. A Francia Krónika szerint a Trójából érkező gallok itt építettek maguknak először fővárost, és nevezték el saját nevük (sicamber-avar-barna) alapján megint csak Sicambriának. Az ő (pontosabban a szarmaták és a gepidák) megfékezésére hívta be a római császár Pannóniába a Meotis vidékén élő hunokat, akik aztán az egész területet elözönlötték. Attila (395-453) az immár másodjára elpusztult Sicambria romjain építette föl fővárosát, Űsi -várt (űsz-ősz-fehér), amit németesen Etzelburgnak, „hunosan” Ős-Budának neveztek. A hunok elől menekülő szikemberek (gallok, burgundok, bretonok, savojárdok = szittyák!) leszármazottai lettek azok a frankok, akik a Rajna-Szajna-Majna mellett letelepedvén a későbbi Meroving-Caroling dinasztiát megalapították. Az Attila halálával széthulló hun birodalom helyére 568-tól visszaköltöztek a frank-avarok, s 800-ban vívták meg utolsó csatájukat a hun-avar seregekkel Nagy Károly császár vezérlete alatt. Mindezek után már cseppet sem meglepő, hogy a 895-896ban hont foglaló Árpád is Attila hajdani fővárosában, azaz Sicambriában építette föl székhelyét. A genius loci (a hely szelleme) tehát közel ezer éven át hatott és működött, amiként megfog, lenyűgöz, és munkálkodik ma is. S nem csak azért, mert az Árpád-kori Insula Pilis (a „Csúcssziget”) földrajzilag pontosan Európa közepe. Hanem, mert az ország – a Kárpát-medence – szíve (a 11-es és a 10-es főutak nyomvonala, a Duna-könyök és a Vörösvári-árok szinte anatómiai pontossággal egy óriási szív körvonalait adja ki): az egész Föld szíve is. Szakrális energiaközpont. Tudta ezt – a legendák szerint Nagy Sándor, tudták a rómaiak, a gallok, a hunok, a frankok, tudta Árpád, tudta Batukán, tudta Murád szultán, tudták a Habsburgok, és tudták a szlávok is. Tudta Brzezinski, az USA nemzetbiztonsági tanácsadója, aki a 70-es években leírta: Aki a világ fölötti uralmat meg akarja szerezni, annak el kell foglalnia a
Föld szívét. Tudták a pálosok, akik Boldog Özséb vezetésével itt építették föl 1250-ben első kolostorukat, s akiknek „a magyarok bűneivel megbántott Istent engesztelő” imáik mellett fő jelmondatuk: „Te is Magyarország, édes hazám, a pálosokkal – Pilissel – fogsz növekedni és ugyanazokkal hanyatlani.” Tudta a Dalai láma, aki 1988-ban azt nyilatkozta, hogy a magyaroknak energiaközpont-védő hivatásuk van. Ugyanezt igazolta a NASA kiadásában megjelent Gaia elmélet című tanulmány, amely a Föld szívcsakráját ugyancsak a Pilisben (a Pólusban) gondolta megtalálni. És tudták ezt azok a francia döntéshozók is, akik Trianonban az Antant többi delegáltjának átadott, bizonyítottan hazug és hamis okmány- és adattár segítségével – David Lloyd George brit miniszterelnök Londonban 1928. október 4-én előadott szavait idézve – „a diplomácia történetének legigazságtalanabb békéjét létrehozták”. Mert a Trianoni – és az azt kiegészítő 1947. szeptember 15-i Párizsi – Békeszerződésnek, ennek a nemzetközi jog alapján (is) elfogadhatatlan kollektív büntetésnek jószerivel egyetlen célja volt csupán: a Magyar Királyság, az európai nemzeteknek és államoknak minden elgondolható szinten idegen, sőt a nyugati kereszténységtől úgyszintén távol álló kopt-egyiptomi-anakoréta Pantokrátor-képpel szakralizált koronával bíró Magyar Királyság megszüntetése. Úgy fest, Trianon átka folytatódik ma is, ráadásul most már az Európai Unió (meg az EU-nak és még ki tudja kiknek-miknek kiszolgáltatott magyar állami vezetés) kézi vezérlésével. Ennek „eredményeként” – az országos méretű elszegényedés miatt egyre többen kénytelenek megválni földjüktől és azt idegenek kezébe adni; – a termelőket olyan mértékű nehézségek gyötrik, hogy kétségbeesésükben (vagy gazdagodási maláriájukban) nem a termelőüzemet, hanem annak pénzbeli árát – ráadásul nem is az általuk megszabott árát – választják; – a magyar találmányok többségének érvényesülését éppen a hazai vezető réteg akadályozza; – 2004. áprilisában aláírták az Izraellel, napjainkban pedig a
9 Kínával kötött betelepülésibefektetési egyezményt; – az egészségügy romokban, miközben az idegenkezű gyógyszer-kereskedelem soha nem tapasztalt módon burjánzik; – több bank van ma Magyarországon – arányaiban és hitelkamataiban, mint bárhol a világon, stb. Ne legyünk paranoiások! Rabok se… De ha nem vagyunk, attól azért még üldözhetnek… Nem tehetek róla, de egy idő óta nyomasztanak a nemzeti ünnepek. Rendkívül hasonló mindegyik forgatókönyv: kesergés a megtorlások és üldöztetések, gyász a „haza elvesztése” miatt, amire minden átmenet és következetesség nélkül pubertáskori zavarokat idéző, felelőtlen, üres melldöngetés következik. Már Szent István ünnepe sem olyan „igazi”. Már október 23-a sem. Lehet, azért, mert az én generációmnak (a mai ötveneseknek) felelős és lényegi döntés nem adatott meg. Az én (a mi) nemzedékem (nemzedékünk) a hazának „mindössze” a múltját cipeli. És fizeti. Úgy fest: nem csak visszamenőleg, hanem előre is. De nem a gyerekeink-unokáink rég remélt tehermentesítése, hanem idegen, agresszív, pohosra hízott potrohok-bankszámlák további gyarapítása okán. A „három kenyér” tanmeséje (eggyel a szüleimnek törlesztek, egy a magamé, egyet a gyerekeimnek adok kölcsön) régen érvényét vesztette. Más a gazda, más a pék, mások – és tragikusan, természet-tagadóan mások – a hitel- és csereviszonyok. Valaminek itt – úgy tűnik – egyszer s mindenkorra vége. Az élet-kerék egyre gyorsuló sebességgel közelít az alsó holtpont felé. A beszűkült (vagy éppen láthatatlanná lett-lopott) horizont drága emlékű Hofi Géza zokogóvonyító vadászkutya-dalát idézi: „az Igazságból elveszett, az Igazságból elveszett, az Igazságból elveszett – az I”. Legyünk rajta, hogy megkeressük! Hogy ne menjen füstbe végképp az örökség! Vegyük tudomásul: a szenvedés nem tisztít. Akkor sem, ha törvényes. Ami tisztít: a megszabadulás. A Hit, hogy mégsem történt semmi se hiába. Hogy eleink áldozata, a mi törlesztő-részleteink nem voltak, nem lesznek, nem lehetnek fölöslegesek. Hogy a sors és az adósság megváltható. Föntről vagy bentről: végül is egyre megy.
Dömösi Élet
10 Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld, mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát. (Máté Péter - Auth Ede) DOBOS KÁROLY
B
enne vagyunk a kalászérlelő nyárban, s községünk határában is jó reménységgel tekinthetünk az aratás, a jövő évi kenyér ígéretére. Reménységgel, hogy lesz elegendő ennivalónk akkor is, mikor a Föld népességének nagyobb része szűkében van annak. A sárguló búzavetések nemcsak reménységgel, de boldog hálaadással töltenek el bennünket, különösen a földet művelő emberek szívét, hogy a sok munka, és nem utolsósorban a gondos odafigyelés és szakértelem nem volt hiábavaló, s a Teremtő is kegyes volt az időjárásban, hogy kellő
időben adott növelő esőt és érlelő napsugarat. A „paraszti” munkában is de életünk minden pillanatában döntenünk kell, hogy mit és hogyan teszünk, mert való igaz, amit Máté Péter, zseniális zeneszerzőnk is írt: következményekkel jár! Mikor ezeken a júliusban megjelenő sorokon gondolkoztam, számtalan lehetőség ötlött eszembe: politikai helyzet a világban és hazánkban, gazdasági nehézségeink, soros EU elnökség, lengyel-magyar barátság, vagy szűkebb pátriánk eseményei, önkormányzatunk parttalan vitái. Döntenem kellett, hogy mi legyen ezen írásom üzenete?
Vadkacsa KÁLMÁN ANTAL ATYA
E
lhatároztam, hogy minden reggel sportolok egy kicsit. Feltekerek Szentlélekre, majd onnan visszagurulok. Jó kis reggeli testmozgás, hajnali ötkor még nincs nagyon meleg, és a távolság sem hatalmas, odavissza egy óra alatt megjárható (oda negyven perc, visszafelé, húsz perc). A múltkor nagy lendülettel tekertem éppen felfelé, amikor egy vadkacsát pillantottam meg az út közepén. Meglepődtem, mit keres ez itt? A Duna-parton hajózás közben természetes, hogy találkozom velük, de itt az erdő közepén? Ahogy tovább tekertem, előttem ment az úton, de nem repült el, és mintha a szárnyát maga után húzta volna. Tehát megsérült! – gondoltam, és lassan hajtottam mögötte, de ő csak továbbra is előttem ment. Talán egy róka támadta meg, vagy nekirepült egy fának, és ezért nem tudott eljutni a Dunához. Itt éhen fog halni, nagyon kevés halat lehet találni a Pilisben – gondoltam magamban, miközben araszoltam utána. Szegény, hogy szenved! Valamit kellene csinálnom vele. Utolérem, aztán meglátjuk. Lehet, hogy sínbe lehet tenni a szárnyát,
vagy csak ki van ficamodva, és helyre lehet rakni… Bár másfelől nagyon finom a vadkacsa húsa. Nagyon sovány, de egy kis szalonnával megtűzdelve nagyon finom, sőt lehet mellé tenni kis hasábburgonyát, szilvamártást és egy kis vörösbort hozzá. Összefutott a nyál a számban, és egy kicsivel gyorsabban tekertem. Már majdnem utolér-
2011. július
Egyedül! Segítségemre jött egyik nap a tévéadásban megjelenő emlékezés, melynek mottóját most én is felhasználtam. Eszembe jutottak az elhunyt zeneszerzőn kívül azok a kedves előadók, akiknek sikeréhez ez a szám is hozzájárult (Rúzsa Magdi, Tabáni István) ők akkor jól döntöttek, hogy felhasználták ezt a mind dallamban mind szövegben gyönyörű dalt ahhoz, hogy megalapozzák előadói pályájukat, érezvén a lelki késztetést talentumaik, adottságaik kamatoztatására. Hogy vagyunk mi a döntéseinkkel? A kézműves mesterember, ha munkájában hibát észlel, újat készít, hogy tökéletes legyen,
de a kimondott szavát, elmulasztott tetteit ő sem s mi sem tudjuk korrigálni, és az apró hiba rossz döntés, elhamarkodott szó, vagy tett, „megbosszulja önmagát!” Hordozzuk a következményeket egy életen át. „Most vigyázz, hogy jól csináld!” – mondja a dal, de hogyan csináljuk? Annyi, de annyi „jó” tanácsot hallunk politikai szónoklatokban, – látunk a tévés celebek tetteiben. Kire hallgassunk? Kit kövessünk? Döntenünk kell még most, amíg élünk: a média, vagy Isten szava? Hogyan? Egyedül a Szentírásból, egyedül kegyelemből, egyedül hitből! Egyedül Jézus Krisztus által!
tem, amikor hirtelen beugrott az erdőbe. Ó én botor! Hát bedőltem neki! A fiókáit védte! Régi trükk a ragadozók ellen, elcsalja őket a fészektől, aztán vissza. De lehet, hogy még nem keltek ki azok a kiskacsák. Tojásrántotta, kis paprikával, sajttal… Hol is van az a fészek? Ma reggel egy nyúl ugrált előttem az erdőben…
amikor valamit el akarnak érni. Őket mindenki utálja, sőt keresztbe tesznek nekik, életük egy hatalmas tragédia, a teremtésnek nincs más vesztese, csak ők. És tényleg vannak olyanok, akikre rájár a rúd, akik nehezen tudnak megbirkózni a feladatukkal, de hogy minden, és mindenki ellenük fordult volna, azt nehezen tudom elképzelni. Ők a nagy színészek, akik a másik sajnálatából szeretnének erkölcsi, anyagi támogatást nyerni, amit meg is kapnak általában, kivéve, ha egy csúcsragadozóval találkoznak…
Egyébként nem ismerős ez a viselkedés? Vannak olyanok, akik szintén ezt a szerepet játsszák el,
2011. július
Dömösi Élet
Egy kupaknyi segítség!
K
öszönjük mindenkinek, akik eddig is segítettek beteg gyerekek részére műanyag kupakokat gyűjteni. Már 47 kg kupak gyűlt össze! Kérjük segítsék továbbra is munkánkat, gyűjtsük egész évben szorgalmasan ezt az apró, ám számunkra fölösleges tárgyat. Gyűjtődobozokat helyeztünk ki több helyre: szelektív hulladékgyűjtők mellé, Koller zöldségesbe, Szilvi-Rita kisboltba és a Vigyorex büfébe. Ha valaki otthon gyűjti, szívesen elmegyünk érte. Forgács Éva
11
Gumiszerelés, centrírozás, javítás Visegrádon 06 20 661 7803 Várjuk olvasóink írásait! Aki úgy érzi, hogy közérdeklődésre számot tartó mondanivalója, javaslata, kérdése van, írja le, és küldje el nekünk. Bárkitől elfogadunk cikket, ha az közlésre alkalmas, még akkor is, ha mondandójával nem mindenben értünk egyet. Ilyen módon kívánunk fórumot biztosítani a különböző véleményeknek. A beküldött írásokat nem változtatjuk meg, csak az esetleges nyelvi, illetve helyesírási hibákat javítjuk ki. Nem közlünk rasszista, kirekesztő, gyűlöletkeltésre alkalmas, a jó ízlést és az alapvető emberi jogokat sértő vagy trágár, stb. írásokat. Kéziratot nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. Lapzárta minden hónap elsején éjfélkor van. Dömösi Élet Kiadja: az Összefogás Dömösért Közhasznú Egyesület Felelős kiadó: Takácsné Gyenes Ildikó Felelős szerkesztő: Szilágyi Gábor Szerkesztőség: Pauluszné Tóth Anna, Vanekné Vakán Anikó A szerkesztőség címe: 2027 Dömös, Táncsics M. u. 10. Telefon: 20-579-7829; E-mail:
[email protected] Készült az iGlobe Team Kft. nyomdájában, 500 példányban Ingyenes kiadvány. Eng.sz.: 2.9/595-1/2006 Az újság összes eddig megjelent száma a www.domos.hu internetes oldalon olvasható.
[email protected]
12
Dömösi Élet
2011. július
