POGRÁNY A zoboraljai falu

146_Pográny

4.4.2007

11:56

Stránka 1

146 POHRANICE

POGRÁNY A zoboraljai falu

146_Pográny

4.4.2007

11:56

Stránka 2

HONISMERETI KISKÖNYVTÁR Pográny

Pohranice

A CÍMLAPON: A római kat. templom szentélye A HÁTLAPON: A Szűz Mária kápolna

A r. k. templom alaprajza

Pográny_tm

4.4.2007

12:27

Stránka 1

Felhasznált irodalom: Blaskovics J.: Az újvári ejálet török adóösszeírásai, Pozsony 1993 Borovszky S.: Nyitra vármegye, Budapest 1898. Fehér S.: Pográny-Pohranice (1075-1995), Pográny 1995. Györffy Gy.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV., Budapest 1998. Karsay I.: N˘bl L.: Historia Parochiae Pograniceum ab anno 1930, kézirat az 19301947-es évekbŒl Obecné novinky Pohranice, Hlas ºudu 1998. aug. 28. SebŒk J.: Adalékok a Nyitragerencséri iskola történetéhez (1812-1920), kézirat 1994. Súpis pamiatok na Slovensku II., Bratislava 1968. Vlastivedn˘ slovník obcí na Slovensku II., Bratislava 1977. Vrábelová B.: ·kolstvo v období Rakúsko-Uhorskej monarchie (·kolstvo v Hrnãiarovciach a Pohraniciach), kézirat 1996. A pogrányi községi hivatal levéltárából. A pogrányi róm. kat. plébánia levéltárából. Tóth Gyula (Egerpuszta) családi levéltárából.

Honismereti Kiskönyvtár 146. szám Kiadja a Komáromi (Komárno) KT Kiadó Kft., a pogrányi önkormányzat megbízásából 2000. FelelŒs kiadó: Dr. Szénássy Árpád Munkatárs: Licskó Bálint, Andócs János, Mészáros János, Pindes Boldizsár és Pindes László Fényképek: Szénássy Árpád és a helyi levéltár A szöveget gondozta: Barci László Nyomdai elŒkészítés, nyomás: DOLIS Kft., Bratislava Minden jog fenntartva!

Ez a csaknem 1200 lakosú község Nyitrától 9 kilométernyire északkeletre, a zsitvai lösz-dombvidék északnyugati részén fekszik. A mai napig megŒrizte mezŒgazdasági jellegét. Azonban a kerületi székhely, Nyitra közelsége, a természeti adottságok, a jó borok és az ásványi anyagokban gazdag hŒforrás elŒsegíthetik a község további, üdülŒközponttá történŒ fejlŒdését. A KÖZSÉG TÖRTÉNETÉBÃL A község határában már az Œskorban, az eneolit idŒszakában letelepedett az ember, amit a régészek által itt feltárt badeni kultúrára utaló település bizonyít. További feltárt települések a kárpáti halomsíros kultúra telephelye a közép bronzkorból, valamint telephely a korai bronzkorból. Érdekes, hogy az ember tartózkodása a község határában a késŒbbiek folyamán nem bizonyított, bár nagy a valószínısége, s a régészek idŒvel nyilván rá is találnak e tartózkodás bizonyítékaira. A község határa eredetileg királyi szŒlŒtermelŒ birtok, melybŒl az egyházak adományokat kaptak. Szent István király uralkodása idején különféle nemzetségekkel együtt a zobori apátság birtokolt itt földeket; errŒl a Kálmán király 1113-ból származó újabb határleírásában történik említés. Ezen okirat szerint I. Géza király 1075-ben bizonyos birtokokat ajándékozott a szentbenedeki apátságnak (6 eke földet, 15 szolga házát és 16 szŒlŒföldet). A község itt Pagran név alatt szerepel. Az apátság e birtokait 1209-ben a pápa erŒsítette meg. Az „orosz“ László birtokában lévŒ szŒlŒföldeket László halála után II. Endre király az esztergomi érseknek ajándékozta; 1232-ben Róbert érsektŒl elkobozta és az egyháznak adta, de még ugyanabban az évben vissza

Malá vlastivedná kniÏnica 146. ãíslo Vydáva Vydavateºstvo KT, s.r.o., Komárno, z poverenia samosprávy v Pohraniciach 2000. Zodpovedn˘ vydavateº: Dr.Ing. Árpád Szénássy Spolupráca: Ing. Alexander Re‰ko Foto: Á. Szénássy a archív OcÚ Príprava a tlaã: DOLIS, s.r.o., Bratislava V‰etky práva vyhradené!

A sorozat kiadványok, megrendelhetŒk, megvásárolhatók: Komáromi (Komárno) KT Kiadó Kft., 945 01 Komárno Mederãská ã. 9, Tel.: 0819/7700-869

20

A köszég központja a termálvizı kis tóval és a nyilvános kórházzal (1910)

1

Pográny_tm

4.4.2007

12:27

Stránka 2

A római katolikus templom

is kapta Œket. A tatárjárás elŒtti összeírások szerint több mint 40 szerviens (az uralkodó osztálynak a király szolgálatára kötelezett tagja) élt itt és szŒlŒföldek voltak. 1271-ben a Berencsi nemzetségbeli nemesek lemondtak alsógerencséri birtokukról, melyet János fiától kaptak. 1287ben Debes fia, János lemondott pogrányi szŒlŒföldjeirŒl és szervienseirŒl KŒrösi Renold testvérének, Gerold (Gerult) fiának, Geroldnak a javára, ami 1300-ban volt írásba foglalva. 1318-ban a nyitrai káptalan panaszt tett, hogy az itteni jobbágyokat elhurcolták Csák Máté emberei. Tehát itt is rabolták Csák Máté katonái az egyházi birtokokat. 1322-ben Ádám fia, Smaragd comes (várispán) Kispogrányt szŒlŒföldjeivel együtt a nyitrai káptalannak ajándékozta, melynek itt 1326-ban 5 szŒlŒföldje és 5 vincellére volt. Ebben az idŒben itt önálló bencés apátságnak kellett lennie, amely azonban mindig a zobori apátság alá tartozott. A község egy része a g˘mesi váruradalom tulajdonában volt. 1479-ben az esztergomi érseknek, Esztei Hippolitnak voltak itt birtokai, 1496-ban a nyitrai püspök meg akarta szerezni az itteni dézsmát a nyitrai káptalan számára. 1521-ben a bencés apát az itteni birtokokat bérbe adta a nyitrai püspökségnek. Ugyanakkor itt találkozhatunk az esztergomi érsekség prediális nemeseivel. 1533-ban az érseken kívül birtokai voltak itt a nyitrai püspökségnek és káptalannak, a szentbenedeki apátságnak, a Forgách nemzetségnek, s kisebb birtokrészek egyes nemesek tulajdonában is voltak. 1549-ben az esztergomi érsekségnek 8 adóztatható portája volt a községben, a nyitrai püspökségnek 2 és különféle nemeseknek 10. 1563-ban az érsek szétosztotta Nagy Farkas pogrányi birtokait, mivel az átállt a törökökhöz. 1576-ban a község a törökök adófizetŒje lett, akiknek a portyázásai ugyanúgy tizedelték az itteni lakosságot, mint a török elleni hadseregbe történŒ verbuválás. A község az esztergomi szandzsákba (török közigazgatási területbe) tartozott. A zsitvatoroki béke megkötése viszonylagos nyugalmat jelentett, de a törökök ebben az idŒben is gyakran jártak ide rabolni, rabszolgákat vittek magukkal Esztergomba. Az érsekségnek, a nyitrai püspökségnek és a Forgáchoknak viszont továbbra is voltak itt birtokai. 1644-ben a törökök a községet földig lerombolták, lakóit pedig rabszolgaként elhurcolták vagy megölték. Érsekújvár erŒdjének törökök 2

általi bevétele után 1663 szeptemberében a község az érsekújvári török kormányzóság (vilajet) és a nyitrai török helytartóság (náhije) része lett. Pográny és Kispográny (amely tanya volt) az adókat a budai basának, Zeámet Redzsebnek szolgáltatták be, vagyis tulajdonképpen hozzá tartoztak. Mivel az adóösszeíráskor itt 81 háztartást jegyeztek fel, elmondhatjuk, hogy Pográny a szörnyı megrázkódtatásokból aránylag gyorsan magához tért. A törökök kiızése után a helyi lakosság sorsa alig változott, az adókat másoknak fizette, II. Rákóczi Ferenc Habsburg-ellenes szabadságharca inkább rontott a helyzetén. Az 1703-1708-as években a nyitrai vár a labancok székhelye volt, akik kitöréseik alkalmával nem kerülték el Pogrányt sem, s ugyanígy tettek az Érsekújvárban székelŒ kurucok is. 1715-ben a községnek termŒ szŒlŒföldjei voltak, melyek a török háború idején sem pusztultak el, s 27 háztartása, tehát a törökök általi adóösszeírással összehasonlítva a lakosság száma csökkent. Ezt a helyzetet a nemesek a 18. század elsŒ felében betelepítésekkel oldották meg. A község birtokosa továbbra is az esztergomi érsekség, a nyitrai püspökség és a nyitrai káptalan volt. SŒt, némely okirat szerint Pográny az esztergomi érsek prediális nemeseinek verebélyi nemesi széke alá tartozott. 1752-ben itt csak egy prediális nemes lakott. Egy 1767. május 25-én kelt levél tanúsága szerint a község egy része még mindig a verebélyi nemesi szék alá tartozott, tehát az esztergomi érsekség része volt. 1787ben a községben 120 ház és 920 lakos, 1828-ban 112 ház és 789 lakos volt összeírva. Az itteni lakosság mezŒgazdasággal és kosárfonással foglalkozott, jelentŒs volt továbbra is a pogrányi szŒlŒtermesztés. Az akkori idŒszakban Pogrányt is elérte a pestisjárvány, amely megtizedelte a lakosságot. Az 1848/49es magyar szabadságharc, a szabadság és egyenlŒség gondolata a pogrányiak között is nagy visszhangot váltott ki. Megszüntették a jobbágyságot, de a szabadságharc leverése után az egyszerı ember élete lényegében nem változott. Látástól vakulásig gürcölnie kellett. Fényes Elek 1851-ben így írja le a községet: „Pográny, magyar falu Nyitra vármegyében, észak keletre 1 1/4 mérföldnyire. 786 kath., 7 zsidó lak. Kat. paroch. templommal; van szép erdeje; szŒlŒhegye; jó rétjei, vizimalma. F. u. a prímás, esztergomi és Az Auyeszkyek kúriája

3

Pográny_tm

4.4.2007

12:27

Stránka 2

A római katolikus templom

is kapta Œket. A tatárjárás elŒtti összeírások szerint több mint 40 szerviens (az uralkodó osztálynak a király szolgálatára kötelezett tagja) élt itt és szŒlŒföldek voltak. 1271-ben a Berencsi nemzetségbeli nemesek lemondtak alsógerencséri birtokukról, melyet János fiától kaptak. 1287ben Debes fia, János lemondott pogrányi szŒlŒföldjeirŒl és szervienseirŒl KŒrösi Renold testvérének, Gerold (Gerult) fiának, Geroldnak a javára, ami 1300-ban volt írásba foglalva. 1318-ban a nyitrai káptalan panaszt tett, hogy az itteni jobbágyokat elhurcolták Csák Máté emberei. Tehát itt is rabolták Csák Máté katonái az egyházi birtokokat. 1322-ben Ádám fia, Smaragd comes (várispán) Kispogrányt szŒlŒföldjeivel együtt a nyitrai káptalannak ajándékozta, melynek itt 1326-ban 5 szŒlŒföldje és 5 vincellére volt. Ebben az idŒben itt önálló bencés apátságnak kellett lennie, amely azonban mindig a zobori apátság alá tartozott. A község egy része a g˘mesi váruradalom tulajdonában volt. 1479-ben az esztergomi érseknek, Esztei Hippolitnak voltak itt birtokai, 1496-ban a nyitrai püspök meg akarta szerezni az itteni dézsmát a nyitrai káptalan számára. 1521-ben a bencés apát az itteni birtokokat bérbe adta a nyitrai püspökségnek. Ugyanakkor itt találkozhatunk az esztergomi érsekség prediális nemeseivel. 1533-ban az érseken kívül birtokai voltak itt a nyitrai püspökségnek és káptalannak, a szentbenedeki apátságnak, a Forgách nemzetségnek, s kisebb birtokrészek egyes nemesek tulajdonában is voltak. 1549-ben az esztergomi érsekségnek 8 adóztatható portája volt a községben, a nyitrai püspökségnek 2 és különféle nemeseknek 10. 1563-ban az érsek szétosztotta Nagy Farkas pogrányi birtokait, mivel az átállt a törökökhöz. 1576-ban a község a törökök adófizetŒje lett, akiknek a portyázásai ugyanúgy tizedelték az itteni lakosságot, mint a török elleni hadseregbe történŒ verbuválás. A község az esztergomi szandzsákba (török közigazgatási területbe) tartozott. A zsitvatoroki béke megkötése viszonylagos nyugalmat jelentett, de a törökök ebben az idŒben is gyakran jártak ide rabolni, rabszolgákat vittek magukkal Esztergomba. Az érsekségnek, a nyitrai püspökségnek és a Forgáchoknak viszont továbbra is voltak itt birtokai. 1644-ben a törökök a községet földig lerombolták, lakóit pedig rabszolgaként elhurcolták vagy megölték. Érsekújvár erŒdjének törökök 2

általi bevétele után 1663 szeptemberében a község az érsekújvári török kormányzóság (vilajet) és a nyitrai török helytartóság (náhije) része lett. Pográny és Kispográny (amely tanya volt) az adókat a budai basának, Zeámet Redzsebnek szolgáltatták be, vagyis tulajdonképpen hozzá tartoztak. Mivel az adóösszeíráskor itt 81 háztartást jegyeztek fel, elmondhatjuk, hogy Pográny a szörnyı megrázkódtatásokból aránylag gyorsan magához tért. A törökök kiızése után a helyi lakosság sorsa alig változott, az adókat másoknak fizette, II. Rákóczi Ferenc Habsburg-ellenes szabadságharca inkább rontott a helyzetén. Az 1703-1708-as években a nyitrai vár a labancok székhelye volt, akik kitöréseik alkalmával nem kerülték el Pogrányt sem, s ugyanígy tettek az Érsekújvárban székelŒ kurucok is. 1715-ben a községnek termŒ szŒlŒföldjei voltak, melyek a török háború idején sem pusztultak el, s 27 háztartása, tehát a törökök általi adóösszeírással összehasonlítva a lakosság száma csökkent. Ezt a helyzetet a nemesek a 18. század elsŒ felében betelepítésekkel oldották meg. A község birtokosa továbbra is az esztergomi érsekség, a nyitrai püspökség és a nyitrai káptalan volt. SŒt, némely okirat szerint Pográny az esztergomi érsek prediális nemeseinek verebélyi nemesi széke alá tartozott. 1752-ben itt csak egy prediális nemes lakott. Egy 1767. május 25-én kelt levél tanúsága szerint a község egy része még mindig a verebélyi nemesi szék alá tartozott, tehát az esztergomi érsekség része volt. 1787ben a községben 120 ház és 920 lakos, 1828-ban 112 ház és 789 lakos volt összeírva. Az itteni lakosság mezŒgazdasággal és kosárfonással foglalkozott, jelentŒs volt továbbra is a pogrányi szŒlŒtermesztés. Az akkori idŒszakban Pogrányt is elérte a pestisjárvány, amely megtizedelte a lakosságot. Az 1848/49es magyar szabadságharc, a szabadság és egyenlŒség gondolata a pogrányiak között is nagy visszhangot váltott ki. Megszüntették a jobbágyságot, de a szabadságharc leverése után az egyszerı ember élete lényegében nem változott. Látástól vakulásig gürcölnie kellett. Fényes Elek 1851-ben így írja le a községet: „Pográny, magyar falu Nyitra vármegyében, észak keletre 1 1/4 mérföldnyire. 786 kath., 7 zsidó lak. Kat. paroch. templommal; van szép erdeje; szŒlŒhegye; jó rétjei, vizimalma. F. u. a prímás, esztergomi és Az Auyeszkyek kúriája

3

Pográny_tm

4.4.2007

12:27

Stránka 3

A Jánoky-kastély Egerpusztán

A községi hivatal épülete

nyitrai káptalanok.“ A község fejlŒdését elŒrejelzi, hogy 1871-ben egy téglagyár és négy malom mıködött itt. 1883-ban a tızvész 23 hajlékot semmisített meg, 1887-ben 2 ház égett le, 1897-ben 15 ház és 5 gazdasági épület, s 1898-ban ismét tızvész pusztított. 1888-ban Pográny a FEMKE szervezet tagja lett. 1894-ben megalakították a helyi hitelszövetkezetet. 1905 körül megalakult a fúvószenekar. 1906-ban ismét tız ütött ki a községben. 1910 körül megalakították az önkéntes tızoltótestületet. 1911-ben Pogrányban új malom épült fel. A község fejlŒdése az I. világháború évei alatt (1914-1918) megtorpant. A háború harcterein 20 lakos esett el. Pográny történetében fontos fordulatot jelentettek az elkövetkezŒ évek eseményei. A község az újonnan keletkezett I. Csehszlovák Köztársaság része lett. A 20. század 20-as éveinek kezdetén a községben hastífusz tört ki. 1929-ben patakszabályozási munkálatokat végeztek és autóbuszjáratot indítottak a Nyitra-Pográny-Család-Nyitrageszte útvonalon. Pográny 1931-tŒl a Jézus Legszentebb Szíve vallásos tisztelet gyakorlásának központja lett. 1936. szeptember 4-én a községet meglátogatta a Csehszlovák Köztársaság elnöke, Eduard Bene‰, akit a község polgármestere, Andocs István fogadott. A pogrányi fúvószenekar játszott az 1936. május 25-29-én Budapesten rendezett nemzetközi eucharisztikus kongresszuson (a zenekar kisebb szünetekkel jelenleg is szerepel). 1941-ben megalakították a helyi testnevelési egyletet, s ez alkalomból a helyi plébános, N˘bl felszentelte a futballpályát. Az 1936-1947 közötti években fokozatosan kiépítették a telefonhálózatot. 1948 februárja után, amikor a kommunista párt hatalomra került, a község újra fejlŒdésnek indult. 1952-ben megalapították a helyi efsz-t, késŒbb hozzácsatolták az alsóbodoki, családi, nyitragesztei, lapási efsz-eket. 1959-1960-ban megszólalt a községi hangszóró. 1961-ben befejezték az óvoda építését, 1965-1966-ban a község egy részében lefektették a vízvezetéket, valamint felépítették a ravatalozót. 1968-ban új vendéglátó üzem épült fel, a 70-es években átadták rendeltetésének a népmıvelési központot. Az utcákra szilárd útburkolat került, járdákat építettek, javultak a lakossági szolgáltatások. Az egyéni lakásépítkezés keretében sok családi házat építettek fel, ill. építettek át, a község arculata megváltozott. 1972-ben nŒi népi dal- és táncegyüttes alakult, amely kisebb szünetekkel azóta is képviseli a községet. A pogrányiak életére különösen súlyos teherként ne-

hezedett az a körülmény, hogy ebben az idŒben semmilyen hitvallást nem volt ajánlatos gyakorolni. Ennek ellenére számos bérmálást szerveztek itt, melyek szentségét nyitrai püspökök szolgáltatták ki (1956, 1963 Nécsey E., 1969, 1977, 1982, 1987 Pásztor J.). 1987-ben elkezdték a Jednota modern áruházának építését. Az 1987-1989-es években épült fel a sportpálya, modern öltözŒkkel. 1990 után a községben több jelentŒs változás is történt. A helyi és a környezŒ községek lakosait az egészségügyi központ magán-orvosai látják el. Az 1993-1995-ös években a helyi labdarúgócsapat a szakosztály elnökének, Csekei Lászlónak a vezetése alatt a 4. labdarúgó liga résztvevŒje volt. 1995-ben kibŒvítették a telefonhálózatot, 1997-ben pedig a községi vízvezeték-hálózatot s ugyanezen évben megtörtént a község komplex gázmıvesítése is. Pográny baráti kapcsolatot tart fenn a magyarországi Tápióság és Andocs községekkel és a szlovákiai Ekel községgel. Érdekes a lakosság számának alakulása. 1869-ben a községnek 830 lakosa volt és a növekedés pozitív fejlŒdési irányzata érvényesült. 1900-ig a lakosság száma 916-ra, 1921-ig 1143-ra nŒtt. Bár 1930-ban a létszám 1101-re csökkent, 1940-ben már 1279 lakost számoltak össze. 1948-ban ismét csökkent a lakosok száma – 1199-re, ugyanennyi volt 1960-ban is, majd 1970-ig 1218-ra növekedett, s ez a szám a mai napig állandósult. Egerpusztát mint települést 1630-ban említik elŒször Egeri vagy Nemes ülés néven, eredetileg a Pogrányi család birtoka volt. Aztán e település eléggé gyakran cserélt gazdát (Nyári, Jánoky, Jánoky-Madocsányi), de állandóan nemesi birtok volt. 1790-ben 26 személy lakott itt. KésŒbb a település elhagyatottá vált, lakói elköltöztek. Ma a kastély maradványain kívül egy volt nagy szövetkezeti borospince és nagy kiterjedésı gyümölcsöskert található itt. 1958-ban Egerpuszta tanyát Kislapás községhez csatolták.

4

5

TERMÉSZETI VISZONYOK A község határa a zsitvai lösz-dombvidék északnyugati részén terül el a

Pográny_tm

4.4.2007

12:27

Stránka 3

A Jánoky-kastély Egerpusztán

A községi hivatal épülete

nyitrai káptalanok.“ A község fejlŒdését elŒrejelzi, hogy 1871-ben egy téglagyár és négy malom mıködött itt. 1883-ban a tızvész 23 hajlékot semmisített meg, 1887-ben 2 ház égett le, 1897-ben 15 ház és 5 gazdasági épület, s 1898-ban ismét tızvész pusztított. 1888-ban Pográny a FEMKE szervezet tagja lett. 1894-ben megalakították a helyi hitelszövetkezetet. 1905 körül megalakult a fúvószenekar. 1906-ban ismét tız ütött ki a községben. 1910 körül megalakították az önkéntes tızoltótestületet. 1911-ben Pogrányban új malom épült fel. A község fejlŒdése az I. világháború évei alatt (1914-1918) megtorpant. A háború harcterein 20 lakos esett el. Pográny történetében fontos fordulatot jelentettek az elkövetkezŒ évek eseményei. A község az újonnan keletkezett I. Csehszlovák Köztársaság része lett. A 20. század 20-as éveinek kezdetén a községben hastífusz tört ki. 1929-ben patakszabályozási munkálatokat végeztek és autóbuszjáratot indítottak a Nyitra-Pográny-Család-Nyitrageszte útvonalon. Pográny 1931-tŒl a Jézus Legszentebb Szíve vallásos tisztelet gyakorlásának központja lett. 1936. szeptember 4-én a községet meglátogatta a Csehszlovák Köztársaság elnöke, Eduard Bene‰, akit a község polgármestere, Andocs István fogadott. A pogrányi fúvószenekar játszott az 1936. május 25-29-én Budapesten rendezett nemzetközi eucharisztikus kongresszuson (a zenekar kisebb szünetekkel jelenleg is szerepel). 1941-ben megalakították a helyi testnevelési egyletet, s ez alkalomból a helyi plébános, N˘bl felszentelte a futballpályát. Az 1936-1947 közötti években fokozatosan kiépítették a telefonhálózatot. 1948 februárja után, amikor a kommunista párt hatalomra került, a község újra fejlŒdésnek indult. 1952-ben megalapították a helyi efsz-t, késŒbb hozzácsatolták az alsóbodoki, családi, nyitragesztei, lapási efsz-eket. 1959-1960-ban megszólalt a községi hangszóró. 1961-ben befejezték az óvoda építését, 1965-1966-ban a község egy részében lefektették a vízvezetéket, valamint felépítették a ravatalozót. 1968-ban új vendéglátó üzem épült fel, a 70-es években átadták rendeltetésének a népmıvelési központot. Az utcákra szilárd útburkolat került, járdákat építettek, javultak a lakossági szolgáltatások. Az egyéni lakásépítkezés keretében sok családi házat építettek fel, ill. építettek át, a község arculata megváltozott. 1972-ben nŒi népi dal- és táncegyüttes alakult, amely kisebb szünetekkel azóta is képviseli a községet. A pogrányiak életére különösen súlyos teherként ne-

hezedett az a körülmény, hogy ebben az idŒben semmilyen hitvallást nem volt ajánlatos gyakorolni. Ennek ellenére számos bérmálást szerveztek itt, melyek szentségét nyitrai püspökök szolgáltatták ki (1956, 1963 Nécsey E., 1969, 1977, 1982, 1987 Pásztor J.). 1987-ben elkezdték a Jednota modern áruházának építését. Az 1987-1989-es években épült fel a sportpálya, modern öltözŒkkel. 1990 után a községben több jelentŒs változás is történt. A helyi és a környezŒ községek lakosait az egészségügyi központ magán-orvosai látják el. Az 1993-1995-ös években a helyi labdarúgócsapat a szakosztály elnökének, Csekei Lászlónak a vezetése alatt a 4. labdarúgó liga résztvevŒje volt. 1995-ben kibŒvítették a telefonhálózatot, 1997-ben pedig a községi vízvezeték-hálózatot s ugyanezen évben megtörtént a község komplex gázmıvesítése is. Pográny baráti kapcsolatot tart fenn a magyarországi Tápióság és Andocs községekkel és a szlovákiai Ekel községgel. Érdekes a lakosság számának alakulása. 1869-ben a községnek 830 lakosa volt és a növekedés pozitív fejlŒdési irányzata érvényesült. 1900-ig a lakosság száma 916-ra, 1921-ig 1143-ra nŒtt. Bár 1930-ban a létszám 1101-re csökkent, 1940-ben már 1279 lakost számoltak össze. 1948-ban ismét csökkent a lakosok száma – 1199-re, ugyanennyi volt 1960-ban is, majd 1970-ig 1218-ra növekedett, s ez a szám a mai napig állandósult. Egerpusztát mint települést 1630-ban említik elŒször Egeri vagy Nemes ülés néven, eredetileg a Pogrányi család birtoka volt. Aztán e település eléggé gyakran cserélt gazdát (Nyári, Jánoky, Jánoky-Madocsányi), de állandóan nemesi birtok volt. 1790-ben 26 személy lakott itt. KésŒbb a település elhagyatottá vált, lakói elköltöztek. Ma a kastély maradványain kívül egy volt nagy szövetkezeti borospince és nagy kiterjedésı gyümölcsöskert található itt. 1958-ban Egerpuszta tanyát Kislapás községhez csatolták.

4

5

TERMÉSZETI VISZONYOK A község határa a zsitvai lösz-dombvidék északnyugati részén terül el a

Pográny_tm

4.4.2007

12:27

Stránka 4

Kadany patak felsŒ folyása mentén. E túlnyomórészt erdŒtlenített, dombos határt melegkedvelŒ tölgyerdŒ-maradványaival, akácfáival és erdei fenyŒivel harmadkori üledékek alkotják. A környék növény- és állatvilága gazdag, sok védett faj is található benne. Értékes és védett az egerpusztai kastély melletti park maradványa, melyben nagyon ritka fák és cserjék vannak. Az eredeti parkot valószínıleg a 18. század elsŒ felének végén telepítették, majd a 19. század elsŒ felében bŒvítették és rendezték. A parkban egy kis tó is található. A nemesi udvarház mellett, Pográny központjában áll Rákóczi hársfája, a helyiek hagyománytiszteletének a legendás II. Rákóczi Ferenchez fızŒdŒ emléke. A pliocén-kori lerakódásokban barnakŒszén vékony rétegei fedezhetŒk fel, mindez a béládi szénmedence részét képezi. 1890 körül nyitották meg Pogrányban a mészkŒbányát (ma kŒbánya van itt) és az oltott mész készítésére szolgáló Braun-féle mészégetŒt, amely 1938-ig üzemelt. A község központjában fakad az ásványokban gazdag hŒforrás, mely itt kis hévízlavat alkot. Forrásai közül a Nagyharang és a Kisharang gyógyforrások, a Korpásharang pedig melegvizı forrás. 1923-ban a kis tavat rendezték. A községben több, különbözŒ minŒségı vizet adó kút volt. A legtöbbet használt kutak a Tízkei és a Poronnai kút voltak. A község lakosai különféle célokra a Csütörtöki, Kákai, Bodoki és Völgyi kutak vizét is felhasználták. A községet a szŒlŒtermesztése tette híressé, amirŒl már 1075-ben említést tettek – ettŒl csak egy régebbi, a mai Szlovákia területére vonatkozó, szŒlŒtermesztésrŒl szóló említéstétel létezik. Ezen a vidéken a Poronna és a Cserhát hegyek déli lejtŒin termesztették mindig a szŒlŒt, mégpedig a hagyományos fajtákat, mint pl. a Kadarka, Ezerjó, Malinger, Fehér- és Fekete Otelló, Izabella, Kecskecsöcsı, Mézesfehér, Oportó, ma ezeket a kor követelményeinek jobban megfelelŒ szŒlŒfajták váltották fel, pl. a Zöldveltelényi, Müller, Rizling, SzentŒrinci, Fehérburgundi és mások.

Nepomuki Szt. János szobra

MÙEMLÉKEK A község legrégibb mıemléke a Mindenszentek tiszteletére emelt római katolikus templom, mely valószínıleg a 12. században épült, ám egyes meghatározó jegyei szerint már a 11. században is épülhetett. E román stílusú templom a 14. században volt kibŒvítve és gótikus stílusban átépítve, 1400 körül pedig boltozatot kapott. A templomról e régi évszázadok idejébŒl keveset tudunk. Valószínıleg bencés kolostor kápolnája volt, melyet Szt. Mártonnak szenteltek. 1628-ban lehetett kibŒvítve toronnyal és hajóval és titulusa a Mindenszentek temploma lett. Az épület bizonyára megrongálódott a törökök állandó támadásai következtében, valamint II. Rákóczi Ferenc Habsburg-ellenes szabadságharca eseményei alatt is. Ezért 1723-ban javításokat kellett rajta

végezni és ismét új hajóval bŒvítették. 1780ban a fából készült hajót és tornyot lebontották és szilárd anyagból újakat építettek. 1795ben a templomot ismét javították és újra Mindenszenteknek szentelték. 1804-ben, bizonyos javítások keretében, sekrestyét építettek hozzá és torony-átalakítást végeztek. 1825-ben restaurálták az épületet, 1898-ban pedig a szentélyt. A templom utolsó javítását 1990-ben végezték. A templom épülete egyhajós, hosszú gótikus szentéllyel, késŒ barokk hajóval, hozzáépített sekrestyével és az ormos homlokzat elé épített magas toronnyal. A szentély homlokzatát egy sor támpillér tagolja, s a templom oromzatain félkörívben végzŒdŒ ablakok vannak. A hajót falsávkeretek tagolják, ugyanúgy a tornyot is, melynek emeleteit jellegzetes osztópárkányok, világítónyílás és félkörívben végzŒdŒ hangnyílások választják el egymástól. A torony sisakkal van befedve, alatta nyitott árkádos elŒcsarnok van. Az elŒcsarnokban mozaik látható, díszes kezdŒbetıkkel és évszámokkal: +A+D+ 1074 1794 1950 O A M G D. A sokszögben záródó szentély késŒ gótikus hálóboltozattal van befedve, melynek bordái két mélyedéssel vannak ráhelyezve a félkör alakú gyámkövekre. A hajóban a poroszsüveg-boltozat ívközötti sávjai rá vannak helyezve a párkányokba beékelŒdŒ pillérekre. A poroszsüveg-boltozat mennyezeti festményei 1957-bŒl származnak, s a templomfestŒ és restaurátor Pap Ferdinánd mıvei. A Szız Mária Mennybevétele és a Jézus Legszentebb Szíve mennyezeti festmények Massányi Ödön nyitrai festŒmıvész alkotásai 1951bŒl. A rokokó fŒoltár a 18. század 2. felébŒl a pilléres építészet alkotása középen a Mindenszentek oltárképével. ElŒtte Jézus Legszentebb Szívének szobra, valamint Szt. József és Árpádházi Szt. Erzsébet szobrai vannak elhelyezve. Kétoldalt álló angyalok plasztikái láthatók. A hajóban mellékoltárok vannak, rajtuk Szt. Imre herceg és Nepomuki Szt. János barokk képmásai. A szószék késŒ barokk a 18. század végérŒl. A Lourdesi-barlang 1930 körül épült, benne a Lourdesi Szız Mária szobra. A hajóban Szt. Teréziának, Szız Mária SzeplŒtelen Szívének és Szt. Antalnak a szobrai, a sekrestyében Jézus Legszentebb Szívének a szobra. A késŒbb odahelyezett keresztelŒkúton Krisztus Urunk Megkeresztelkedésének szobra. A Keresztút állomásainak 14 képe a 19. századból származik. A sekrestyében fából készült körmeneti kereszt van

6

7

Pográny_tm

4.4.2007

12:27

Stránka 4

Kadany patak felsŒ folyása mentén. E túlnyomórészt erdŒtlenített, dombos határt melegkedvelŒ tölgyerdŒ-maradványaival, akácfáival és erdei fenyŒivel harmadkori üledékek alkotják. A környék növény- és állatvilága gazdag, sok védett faj is található benne. Értékes és védett az egerpusztai kastély melletti park maradványa, melyben nagyon ritka fák és cserjék vannak. Az eredeti parkot valószínıleg a 18. század elsŒ felének végén telepítették, majd a 19. század elsŒ felében bŒvítették és rendezték. A parkban egy kis tó is található. A nemesi udvarház mellett, Pográny központjában áll Rákóczi hársfája, a helyiek hagyománytiszteletének a legendás II. Rákóczi Ferenchez fızŒdŒ emléke. A pliocén-kori lerakódásokban barnakŒszén vékony rétegei fedezhetŒk fel, mindez a béládi szénmedence részét képezi. 1890 körül nyitották meg Pogrányban a mészkŒbányát (ma kŒbánya van itt) és az oltott mész készítésére szolgáló Braun-féle mészégetŒt, amely 1938-ig üzemelt. A község központjában fakad az ásványokban gazdag hŒforrás, mely itt kis hévízlavat alkot. Forrásai közül a Nagyharang és a Kisharang gyógyforrások, a Korpásharang pedig melegvizı forrás. 1923-ban a kis tavat rendezték. A községben több, különbözŒ minŒségı vizet adó kút volt. A legtöbbet használt kutak a Tízkei és a Poronnai kút voltak. A község lakosai különféle célokra a Csütörtöki, Kákai, Bodoki és Völgyi kutak vizét is felhasználták. A községet a szŒlŒtermesztése tette híressé, amirŒl már 1075-ben említést tettek – ettŒl csak egy régebbi, a mai Szlovákia területére vonatkozó, szŒlŒtermesztésrŒl szóló említéstétel létezik. Ezen a vidéken a Poronna és a Cserhát hegyek déli lejtŒin termesztették mindig a szŒlŒt, mégpedig a hagyományos fajtákat, mint pl. a Kadarka, Ezerjó, Malinger, Fehér- és Fekete Otelló, Izabella, Kecskecsöcsı, Mézesfehér, Oportó, ma ezeket a kor követelményeinek jobban megfelelŒ szŒlŒfajták váltották fel, pl. a Zöldveltelényi, Müller, Rizling, SzentŒrinci, Fehérburgundi és mások.

Nepomuki Szt. János szobra

MÙEMLÉKEK A község legrégibb mıemléke a Mindenszentek tiszteletére emelt római katolikus templom, mely valószínıleg a 12. században épült, ám egyes meghatározó jegyei szerint már a 11. században is épülhetett. E román stílusú templom a 14. században volt kibŒvítve és gótikus stílusban átépítve, 1400 körül pedig boltozatot kapott. A templomról e régi évszázadok idejébŒl keveset tudunk. Valószínıleg bencés kolostor kápolnája volt, melyet Szt. Mártonnak szenteltek. 1628-ban lehetett kibŒvítve toronnyal és hajóval és titulusa a Mindenszentek temploma lett. Az épület bizonyára megrongálódott a törökök állandó támadásai következtében, valamint II. Rákóczi Ferenc Habsburg-ellenes szabadságharca eseményei alatt is. Ezért 1723-ban javításokat kellett rajta

végezni és ismét új hajóval bŒvítették. 1780ban a fából készült hajót és tornyot lebontották és szilárd anyagból újakat építettek. 1795ben a templomot ismét javították és újra Mindenszenteknek szentelték. 1804-ben, bizonyos javítások keretében, sekrestyét építettek hozzá és torony-átalakítást végeztek. 1825-ben restaurálták az épületet, 1898-ban pedig a szentélyt. A templom utolsó javítását 1990-ben végezték. A templom épülete egyhajós, hosszú gótikus szentéllyel, késŒ barokk hajóval, hozzáépített sekrestyével és az ormos homlokzat elé épített magas toronnyal. A szentély homlokzatát egy sor támpillér tagolja, s a templom oromzatain félkörívben végzŒdŒ ablakok vannak. A hajót falsávkeretek tagolják, ugyanúgy a tornyot is, melynek emeleteit jellegzetes osztópárkányok, világítónyílás és félkörívben végzŒdŒ hangnyílások választják el egymástól. A torony sisakkal van befedve, alatta nyitott árkádos elŒcsarnok van. Az elŒcsarnokban mozaik látható, díszes kezdŒbetıkkel és évszámokkal: +A+D+ 1074 1794 1950 O A M G D. A sokszögben záródó szentély késŒ gótikus hálóboltozattal van befedve, melynek bordái két mélyedéssel vannak ráhelyezve a félkör alakú gyámkövekre. A hajóban a poroszsüveg-boltozat ívközötti sávjai rá vannak helyezve a párkányokba beékelŒdŒ pillérekre. A poroszsüveg-boltozat mennyezeti festményei 1957-bŒl származnak, s a templomfestŒ és restaurátor Pap Ferdinánd mıvei. A Szız Mária Mennybevétele és a Jézus Legszentebb Szíve mennyezeti festmények Massányi Ödön nyitrai festŒmıvész alkotásai 1951bŒl. A rokokó fŒoltár a 18. század 2. felébŒl a pilléres építészet alkotása középen a Mindenszentek oltárképével. ElŒtte Jézus Legszentebb Szívének szobra, valamint Szt. József és Árpádházi Szt. Erzsébet szobrai vannak elhelyezve. Kétoldalt álló angyalok plasztikái láthatók. A hajóban mellékoltárok vannak, rajtuk Szt. Imre herceg és Nepomuki Szt. János barokk képmásai. A szószék késŒ barokk a 18. század végérŒl. A Lourdesi-barlang 1930 körül épült, benne a Lourdesi Szız Mária szobra. A hajóban Szt. Teréziának, Szız Mária SzeplŒtelen Szívének és Szt. Antalnak a szobrai, a sekrestyében Jézus Legszentebb Szívének a szobra. A késŒbb odahelyezett keresztelŒkúton Krisztus Urunk Megkeresztelkedésének szobra. A Keresztút állomásainak 14 képe a 19. századból származik. A sekrestyében fából készült körmeneti kereszt van

6

7

Pográny_tm

4.4.2007

12:27

Stránka 5

Szt. Vendel szobra

A Pieta-szobor

keresztre feszített színes (polikrómiás) Krisztustesttel, ami kora barokk népmıvészeti munka a 17. század végérŒl. A barokk szenteltvíztartó a 18. század elsŒ felébŒl származik. A karzaton, amely három konvex-konkáv (domború-homorú megoldású) mellvédes árkádon nyugszik, 1837bŒl származó orgona van elhelyezve; ezt a nyitrai káptalan költségén Klockner (Klokner) Károly pozsonyi mester készítette. Az orgona többszöri javítás után (legutóbb 1984-ben) ma is mıködik. Orgona már a 18. század 50-es éveiben is volt a templomban. A toronyban négy bronzharang van felfüggesztve. A nagyharang a Mindenszenteknek van szentelve, 1924-ben a nagyszombati Fischer testvéreknél öntötték, ugyanígy a kisharangot is, amelyet Szız Máriának, az Egek KirálynŒjének szenteltek. A másik kisharangot is a Fischer testvéreknél öntötték 1896-ban, a Szentháromságnak szentelték, jól olvasható rajta a felirat: MILENIUMI EMLÉK. A Szt. József lélekharang a negyedik, ugyanott öntötték. A templomi harangokról már a 18. században említés történik. 1916-ban két harangot katonai célokra koboztak el (ágyúöntésre), az egyik a Szt. Péter és Szt. Pál apostoloknak szentelt harang 1915-bŒl, a másik a Nepomuki Szt. Jánosnak és Szt. Imre hercegnek szentelt harang 1856-ból. A templom mellett volt a Boldogságos Szız Máriának szentelt bencés kolostor, melyet a 11. század végén vagy a 12. század elsŒ évtizedeiben építettek. Ennek keretébe tartozott a már említett Szt. Márton kápolna. Úgy tınik, nem sorolható a nagy kolostorok közé, bár mint apátsággal számoltak vele, de végig a zobori apátság alá tartozott, mely a régi Magyarország egyik legrégibb kolostora volt. Bizonyára minden megvolt benne, amit az ilyen építmény megkövetelt: kolostor udvar, cellák a szerzetesek számára, gazdasági épületek és kert. A kolostor valószínıleg a török háborúk idején nagyon megrongálódott és megszınt mıködni, a bencések többé nem újították fel. Utolsó maradványait 1825-ben távolították el a plébániakertbŒl Dvorszky Ferenc plébános mıködése alatt. A község közepén található a barokk-klasszicista nemesi udvarház (kúria), melyet a 18. század 2. felében építettek, régebbi alapokon, ezel valószínıleg még a 17. század 2. felébŒl maradtak meg. A községben lakott Barko (vagy Tarko) Imre „Juci néni“-nél (Barko Judit) és gyámjánál, Cilly Ambrusnál.

Barko Imre késŒbb kurucként harcolt II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában. A 18. század végén a nemesi udvarház tulajdonosa Tarko Imre volt, nyilván az elŒbb említett leszármazottja. Halála után az épületet feleségének a húga, Gyulai Gál Klára örökölte. KésŒbb az épület a Majthényi család tulajdonába megy át, akik elŒször M. János személyében 1769-ben jelennek meg a községben. Utánuk a Jánokyak, aztán a Luchkovicsok birtokolták az épületet, melynek utolsó tulajdonosa Czilling László helyi lakos volt. à 1930 elŒtt a kúriát a községnek adta el, s a község jegyzŒi hivatalt létesített benne. Ma az épületben az Agrocentrum cég székel. Természetesen többször is új homlokzatot kapott a nemesi udvarház, amely földszintes, három traktusból álló téglalap alakú épület manzárdtetŒvel fedve; ennek homlokzatát téglalap alakú keretes ablakok tagolják. A fŒhomlokzat középsŒ, lapos rizalitja háromszögletı timpanonban végzŒdik. Az udvar felŒl üvegezett, árkádos a homlokzat. A helyiségekben poroszsüveg-boltozatokat és teknŒboltozatokat láthatunk gipszvakolatból (stukkó) alkotott plasztikus geometrikus díszítŒ elemekkel. A malom mellett 1925 körül Aujeszky József, a nyitrai malom tulajdonosa építtetett neoklasszicista kúriát. Ez földszintes, téglalap alakú épület, héttengelyes fŒhomlokzattal, melynek középsŒ kiemelkedŒ rizalitja falazott oromban végzŒdik. Ablakai keretezettek, oldalaikon közös ablakpárkányokkal, a kiugró rizalit keretei félkörívben végzŒdnek. 1945 után a kúriát a helyi efsz használta, ma az épület üres. Egerpuszta tanyán fennmaradtak annak a kastélynak egyes részei, melyet nyilván a 17. század kezdetén épített Pogrányi-kúria helyén építettek fel. A Pogrányi család volt a tanya eredeti tulajdonosa. A tanya késŒbbi tulajdonosa Nyáry Zsigmond lett. Ennek a családnak már 1696-ban volt Pogrányban szŒlŒföldje. 1724-tŒl Egerpuszta tulajdonosa Jánoky György volt, aki ezt a birtokot az 1714-ben tanúsított hıségéért kapta. A Jánokyak a 19. század elején a régebbi épület felhasználásával klasszicista kastélyt építettek. A 19. század 2. felében a családba benŒsültek a Madocsányiak, így a Jánoky-Madocsányi kombinált családnevet kezdték használni. A kastélyt Jánoky-Madocsányi Gyula feleségétŒl, szül. Weisz Natáliától (+1961) kobozták el. Az épületbe 1948-ban Kislapás község alapiskoláját helyezték, de a kastély rossz állapota miatt 1953-ban ki is költöztették onnan. Az épületet a tulajdonos

8

9

Pográny_tm

4.4.2007

12:27

Stránka 5

Szt. Vendel szobra

A Pieta-szobor

keresztre feszített színes (polikrómiás) Krisztustesttel, ami kora barokk népmıvészeti munka a 17. század végérŒl. A barokk szenteltvíztartó a 18. század elsŒ felébŒl származik. A karzaton, amely három konvex-konkáv (domború-homorú megoldású) mellvédes árkádon nyugszik, 1837bŒl származó orgona van elhelyezve; ezt a nyitrai káptalan költségén Klockner (Klokner) Károly pozsonyi mester készítette. Az orgona többszöri javítás után (legutóbb 1984-ben) ma is mıködik. Orgona már a 18. század 50-es éveiben is volt a templomban. A toronyban négy bronzharang van felfüggesztve. A nagyharang a Mindenszenteknek van szentelve, 1924-ben a nagyszombati Fischer testvéreknél öntötték, ugyanígy a kisharangot is, amelyet Szız Máriának, az Egek KirálynŒjének szenteltek. A másik kisharangot is a Fischer testvéreknél öntötték 1896-ban, a Szentháromságnak szentelték, jól olvasható rajta a felirat: MILENIUMI EMLÉK. A Szt. József lélekharang a negyedik, ugyanott öntötték. A templomi harangokról már a 18. században említés történik. 1916-ban két harangot katonai célokra koboztak el (ágyúöntésre), az egyik a Szt. Péter és Szt. Pál apostoloknak szentelt harang 1915-bŒl, a másik a Nepomuki Szt. Jánosnak és Szt. Imre hercegnek szentelt harang 1856-ból. A templom mellett volt a Boldogságos Szız Máriának szentelt bencés kolostor, melyet a 11. század végén vagy a 12. század elsŒ évtizedeiben építettek. Ennek keretébe tartozott a már említett Szt. Márton kápolna. Úgy tınik, nem sorolható a nagy kolostorok közé, bár mint apátsággal számoltak vele, de végig a zobori apátság alá tartozott, mely a régi Magyarország egyik legrégibb kolostora volt. Bizonyára minden megvolt benne, amit az ilyen építmény megkövetelt: kolostor udvar, cellák a szerzetesek számára, gazdasági épületek és kert. A kolostor valószínıleg a török háborúk idején nagyon megrongálódott és megszınt mıködni, a bencések többé nem újították fel. Utolsó maradványait 1825-ben távolították el a plébániakertbŒl Dvorszky Ferenc plébános mıködése alatt. A község közepén található a barokk-klasszicista nemesi udvarház (kúria), melyet a 18. század 2. felében építettek, régebbi alapokon, ezel valószínıleg még a 17. század 2. felébŒl maradtak meg. A községben lakott Barko (vagy Tarko) Imre „Juci néni“-nél (Barko Judit) és gyámjánál, Cilly Ambrusnál.

Barko Imre késŒbb kurucként harcolt II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában. A 18. század végén a nemesi udvarház tulajdonosa Tarko Imre volt, nyilván az elŒbb említett leszármazottja. Halála után az épületet feleségének a húga, Gyulai Gál Klára örökölte. KésŒbb az épület a Majthényi család tulajdonába megy át, akik elŒször M. János személyében 1769-ben jelennek meg a községben. Utánuk a Jánokyak, aztán a Luchkovicsok birtokolták az épületet, melynek utolsó tulajdonosa Czilling László helyi lakos volt. à 1930 elŒtt a kúriát a községnek adta el, s a község jegyzŒi hivatalt létesített benne. Ma az épületben az Agrocentrum cég székel. Természetesen többször is új homlokzatot kapott a nemesi udvarház, amely földszintes, három traktusból álló téglalap alakú épület manzárdtetŒvel fedve; ennek homlokzatát téglalap alakú keretes ablakok tagolják. A fŒhomlokzat középsŒ, lapos rizalitja háromszögletı timpanonban végzŒdik. Az udvar felŒl üvegezett, árkádos a homlokzat. A helyiségekben poroszsüveg-boltozatokat és teknŒboltozatokat láthatunk gipszvakolatból (stukkó) alkotott plasztikus geometrikus díszítŒ elemekkel. A malom mellett 1925 körül Aujeszky József, a nyitrai malom tulajdonosa építtetett neoklasszicista kúriát. Ez földszintes, téglalap alakú épület, héttengelyes fŒhomlokzattal, melynek középsŒ kiemelkedŒ rizalitja falazott oromban végzŒdik. Ablakai keretezettek, oldalaikon közös ablakpárkányokkal, a kiugró rizalit keretei félkörívben végzŒdnek. 1945 után a kúriát a helyi efsz használta, ma az épület üres. Egerpuszta tanyán fennmaradtak annak a kastélynak egyes részei, melyet nyilván a 17. század kezdetén épített Pogrányi-kúria helyén építettek fel. A Pogrányi család volt a tanya eredeti tulajdonosa. A tanya késŒbbi tulajdonosa Nyáry Zsigmond lett. Ennek a családnak már 1696-ban volt Pogrányban szŒlŒföldje. 1724-tŒl Egerpuszta tulajdonosa Jánoky György volt, aki ezt a birtokot az 1714-ben tanúsított hıségéért kapta. A Jánokyak a 19. század elején a régebbi épület felhasználásával klasszicista kastélyt építettek. A 19. század 2. felében a családba benŒsültek a Madocsányiak, így a Jánoky-Madocsányi kombinált családnevet kezdték használni. A kastélyt Jánoky-Madocsányi Gyula feleségétŒl, szül. Weisz Natáliától (+1961) kobozták el. Az épületbe 1948-ban Kislapás község alapiskoláját helyezték, de a kastély rossz állapota miatt 1953-ban ki is költöztették onnan. Az épületet a tulajdonos

8

9

Pográny_tm

4.4.2007

12:27

Stránka 6

Szt. Orbán szobra

A róm. kat. templom melletti kereszt

A Lourdesi barlang

asszony visszakapta és 1955-ben nagyobb részét lebontatta. 1961 után az épületet a Tóth család örökölte. A kastély földszintes épület volt U alakú alaprajzzal, az udvar felŒli homlokzatának két kiugró falszakaszát deszkaborítás díszítette. A fŒhomlokzat középsŒ részén erkélyes oszlopos portikusz volt. A kastély homlokzatát falsávkeretek és téglalap alakú ablakok tagolták. A pincelejárat fölött a Madocsányi-címer dombormıve látható. A kastély épületébŒl egy sarokrész és a középsŒ épületszárnynak egy kis része maradt fenn. A kastély belsejében az eredeti berendezés részben megmaradt. Gyakori vendég volt itt Berecz Gyula, a kiváló komáromi szobrász. A községben ma is sok kisebb szakrális mıemlék található, s ezek jó állapota az itteni lakosságnak a római katolikus egyház iránti Œszinte odaadásáról tanúskodik. A Nyitragesztére vezetŒ út mentén a szŒlŒföldek elŒtt látható Szız Mária kápolnája, melyet 1891-ben épített Jancsovics Flóris és Brath Verona. Téglalap alakú építmény, homlokzatait falsávkeretek tagolják. A bejárati homlokzat, melyen táblába írt felirat látható, háromszögletı oromzatban végzŒdik, rajta öntöttvasból készült kereszt. A sarkakon és középen az oromzat fölött kis tornyocskák vannak keresztekkel. 1990 után a kápolna berendezési tárgyai közül sokat elloptak, ezért 1999-ben a felújítás után új szobrokat helyeztek el az épületben, a Lourdesi Szız Mária és Szt. Bernadett szobrát. A téren Nepomuki Szt. Já-nos polikrómozot kŒszobra áll egy magas oszlopon, mely ión oszlopfŒben végzŒdik. A szobrott a 18. század végén Nagy Gergely állíttatta, késŒbb több ízben felújították. Négyzet alakú talapzatán nincs felirat. Az Alsóbodok és Nyitrageszte felé tartó út keresztezŒdésében áll a polikrómozott Pieta szobor a 19. századból, szintén magas oszlopon. Az 1798-as egyházi átogatási jegyzŒkönyv szerint ezen a helyen egy rossz állapotban lévŒ oszlop állt, rajta

kép függött. Így a mai oszlop alapja eredeti lehet. A 110-es számú ház elŒtt áll Szt. Vendel polikrómozott kŒszobra, melyet 1908-ban Andocs János állíttatott. A négyzet alakú pillérre helyezett szobor fölött félkör alakú pléhtetŒ (baldachin) van. A cserháti szŒlŒföldön Szt. Orbánnak, a szŒlŒsgazdák pártfogójának polikrómozott kŒszobra látható, 1841-ben állították. A szobor magas, négyzet alakú pillérre van helyezve. A 438-as számú ház közelében van a kŒbŒl készült Lourdesi-barlang, melyet 1995-ben a község lakosai állítottak. Belsejében látható a Luordesi Szız Mária és Szt. Bernadett szobra. A Nyitra felé vezetŒ út mellett útmenti kŒkereszt látható, melyet a 19. század közepén Andocs Adalbert állíttatott és 1870-ben Szombath Flóris és neje Andocs Veron újíttatott fel. Az öntöttvas korpusz alatt Szız Mária dombormıve van. A keresztet azon a helyen állították fel, ahol az 1798-as egyházi ellenŒrzŒ vizsgálat szerint téglából és kŒbŒl készült szobor állt, ráfüggesztett képpel – ezt Andocs Mihály ajándékaként építették. A Csiffár felé vezetŒ út mellett kŒkereszt áll, rajta öntöttvas feszülettel, melyet Szombath József neje, szül. SüttŒ Etel állíttatott. A kereszt alatt Szız Mária arcképének öntöttvas dombormıve van. Az Égettmajor nevı dılŒben fakereszt áll öntöttvas feszülettel és félkör alakú, plébŒl készült baldachinal. A keresztet a 20. század 20-as éveiben szlovák kolonisták állíttatták, akik itt laktak a majorban, mely azonban késŒbb leégett, errŒl kapta a nevét. A keresztet több ízben felújíttatták. Egy kb. 200 éves körtefán a község határának Poronna szŒlŒ nevı részén van felfüggesztve Szız Mária názáreti házának utánzata, az ún. Mária-házikó, a lakosok tanúságtétele szerint a 19. századból származik. 1939-ben Andocs János újíttatta fel, aki a Pieta faszobrocskáját is megjavíttatta. Ezt azonban ellopták, s ma a házikóban gipszbŒl épült Pieta-szobor van elhelyezve. A templomkertben neogótikus kŒkereszt

10

11

Pográny_tm

4.4.2007

12:27

Stránka 6

Szt. Orbán szobra

A róm. kat. templom melletti kereszt

A Lourdesi barlang

asszony visszakapta és 1955-ben nagyobb részét lebontatta. 1961 után az épületet a Tóth család örökölte. A kastély földszintes épület volt U alakú alaprajzzal, az udvar felŒli homlokzatának két kiugró falszakaszát deszkaborítás díszítette. A fŒhomlokzat középsŒ részén erkélyes oszlopos portikusz volt. A kastély homlokzatát falsávkeretek és téglalap alakú ablakok tagolták. A pincelejárat fölött a Madocsányi-címer dombormıve látható. A kastély épületébŒl egy sarokrész és a középsŒ épületszárnynak egy kis része maradt fenn. A kastély belsejében az eredeti berendezés részben megmaradt. Gyakori vendég volt itt Berecz Gyula, a kiváló komáromi szobrász. A községben ma is sok kisebb szakrális mıemlék található, s ezek jó állapota az itteni lakosságnak a római katolikus egyház iránti Œszinte odaadásáról tanúskodik. A Nyitragesztére vezetŒ út mentén a szŒlŒföldek elŒtt látható Szız Mária kápolnája, melyet 1891-ben épített Jancsovics Flóris és Brath Verona. Téglalap alakú építmény, homlokzatait falsávkeretek tagolják. A bejárati homlokzat, melyen táblába írt felirat látható, háromszögletı oromzatban végzŒdik, rajta öntöttvasból készült kereszt. A sarkakon és középen az oromzat fölött kis tornyocskák vannak keresztekkel. 1990 után a kápolna berendezési tárgyai közül sokat elloptak, ezért 1999-ben a felújítás után új szobrokat helyeztek el az épületben, a Lourdesi Szız Mária és Szt. Bernadett szobrát. A téren Nepomuki Szt. Já-nos polikrómozot kŒszobra áll egy magas oszlopon, mely ión oszlopfŒben végzŒdik. A szobrott a 18. század végén Nagy Gergely állíttatta, késŒbb több ízben felújították. Négyzet alakú talapzatán nincs felirat. Az Alsóbodok és Nyitrageszte felé tartó út keresztezŒdésében áll a polikrómozott Pieta szobor a 19. századból, szintén magas oszlopon. Az 1798-as egyházi átogatási jegyzŒkönyv szerint ezen a helyen egy rossz állapotban lévŒ oszlop állt, rajta

kép függött. Így a mai oszlop alapja eredeti lehet. A 110-es számú ház elŒtt áll Szt. Vendel polikrómozott kŒszobra, melyet 1908-ban Andocs János állíttatott. A négyzet alakú pillérre helyezett szobor fölött félkör alakú pléhtetŒ (baldachin) van. A cserháti szŒlŒföldön Szt. Orbánnak, a szŒlŒsgazdák pártfogójának polikrómozott kŒszobra látható, 1841-ben állították. A szobor magas, négyzet alakú pillérre van helyezve. A 438-as számú ház közelében van a kŒbŒl készült Lourdesi-barlang, melyet 1995-ben a község lakosai állítottak. Belsejében látható a Luordesi Szız Mária és Szt. Bernadett szobra. A Nyitra felé vezetŒ út mellett útmenti kŒkereszt látható, melyet a 19. század közepén Andocs Adalbert állíttatott és 1870-ben Szombath Flóris és neje Andocs Veron újíttatott fel. Az öntöttvas korpusz alatt Szız Mária dombormıve van. A keresztet azon a helyen állították fel, ahol az 1798-as egyházi ellenŒrzŒ vizsgálat szerint téglából és kŒbŒl készült szobor állt, ráfüggesztett képpel – ezt Andocs Mihály ajándékaként építették. A Csiffár felé vezetŒ út mellett kŒkereszt áll, rajta öntöttvas feszülettel, melyet Szombath József neje, szül. SüttŒ Etel állíttatott. A kereszt alatt Szız Mária arcképének öntöttvas dombormıve van. Az Égettmajor nevı dılŒben fakereszt áll öntöttvas feszülettel és félkör alakú, plébŒl készült baldachinal. A keresztet a 20. század 20-as éveiben szlovák kolonisták állíttatták, akik itt laktak a majorban, mely azonban késŒbb leégett, errŒl kapta a nevét. A keresztet több ízben felújíttatták. Egy kb. 200 éves körtefán a község határának Poronna szŒlŒ nevı részén van felfüggesztve Szız Mária názáreti házának utánzata, az ún. Mária-házikó, a lakosok tanúságtétele szerint a 19. századból származik. 1939-ben Andocs János újíttatta fel, aki a Pieta faszobrocskáját is megjavíttatta. Ezt azonban ellopták, s ma a házikóban gipszbŒl épült Pieta-szobor van elhelyezve. A templomkertben neogótikus kŒkereszt

10

11

Pográny_tm

4.4.2007

12:27

Stránka 7

Út menti kereszt a 19. századból

A temetŒ központi keresztje

áll, amelyet 1873-ban Sima Venczel és neje, Taby Ágnes állíttatott. A keresztet kerítés veszi körül, sarkaiban kŒpillérekkel. A temetŒ központi kŒkeresztjét az 1798-as egyházi látogatás jegyzŒkönyve szerint Szombath Ferenc állíttatta Gódor László plébános mıködése idején. A magas pillé-ren elhelyezett keresztet, melyen öntöttvas feszület van, több ízben felújították, s aránylag jó állapotban van ma is. A temetŒben van elhelyezve az I. világháború áldozatainak emlékmıve, ezt a községi tanács nevében Takács István készítette. A keresztben végzŒdŒ kŒlapon ki van vésve az 1914-ben elesett 9 lakos neve, 1915-bŒl 7 név, 1916-ból és 1917-bŒl egy név és 1918-ból 2 név. Érdekes építmény lehetett a török torony, amelyet a községtŒl délre a Poronna szŒlŒskertek közelében, a Dombi dılŒben építettek, bizonyára mint megfigyelŒállást a közelgŒ török veszély elŒtt. A korabeli térképeken mint köralakú alaprajzú építmény szerepel, de ma már semmiféle nyoma nincs. A gyümölcsöskertben a fák között található a Jánoky család neoromán-gótikus stílusú mauzóleuma, melyet a 19. század elején építettek. Egy kisebb, téglalap alakú épület, melynek homlokzatait sávos rusztika és csúcsíves ablakok tagolják. A sarki falpillérek neogótikus fiatornyokban végzŒdnek. A bejárat homlokzata háromszögı oromban végzŒdik, melybe a Jánokyak címerének kŒbŒl készült dombormıve van behelyezve, s félkörös frízzel szegélyezve. A Keresztrefeszített Krisztus román stílusra utaló oltára a mauzóleum építésének idejébŒl származik. A mauzóleumban van Jánoky-Madocsányi Gyula (+1947) nyitrai ispán sírhelye. A kastély mellett áll a valószínıleg a 19. században fából készült harangláb, melyben egy kis, felirat nélküli harang van felfüggesztve. A harangláb eredetileg a kastélytól kb. 30 méternyire északra állt, s csak nemrég helyezték át mostani helyére. A tanya elhagyatott temetŒjében a temetŒ központi kŒkeresztje áll a feszülettel, melyet 1835-ben nyilván a Jánokyak állíttattak. Egerpusztán a Lapásgyarmatra (ma Golianovo) vezetŒ út mellett áll a Jánokyak által emelt Nepomuki Szt. János faszobra, amely már az 1798-as egyházi látogatás idején rossz állapotban volt. A szobornak késŒbb ismeretlen körülmények között nyoma veszett.

A KÖZSÉG TOVÁBBI ÉPÍTMÉNYEI Minden község fontos épülete az iskola, amely az egyszerı nép között a mıveltséget terjeszti, s ezzel a kultúrát is. Nagy a valószínısége, hogy a községben már a 15. században megkezdŒdött az oktatás, hiszen a bencések egyik fŒ feladata a mıveltség és a népmıvelés terjesztése volt. Azonban a tanulás csak némelyek osztályrésze volt, nem volt általános jelenség. Az 1798-as kanonoki látogatásról szóló jelentésben az áll, hogy a községben iskola nincs, mivel a régi épület egyszerıen összeomlott. Eszerint Pogrányban az iskolai oktatás már a 18. században kezdŒdött (s szünetekkel folytatódott). Abban az idŒben Jermani Pál kántortanító mıködött a községben, aki egyúttal a községi jegyzŒ feladatát is ellátta. 1816-ban az itteni igazgatótanító Dzurik János volt. Az 1817-es iskolai krónika szintén említést tesz a rozoga iskolaépületrŒl. 1828ban Pócsik Ferenc helyi születésı igazgatótanító mıködött itt, utána N. Czibulka Ferenc, majd Szteszkál N. 1858-ban a katonai raktárt alakították át iskolává, s ezzel az oktatásügy szomorú helyzetét a községben megoldották. 1868-ban vezették be Magyarországon a tankötelezettséget. Ezután Farkas Kálmán tanított itt, majd 1885-ig Benkovics Sándor, aki a helyi temetŒben van eltemetve. A felsŒ-nyitrai iskolai körzet jegyzŒkönyvében említés történik a helyi iskoláról is, melynek épületét meg kellene javítani, de egyébként a helyzetet kielégítŒnek tartották. A következŒ tanító Hanusz Antal lett – Œ volt a legnépszerıbb pogrányi pedagógus, aki itt nagy és hasznos munkát végzett. ElŒször az iskolák egyosztályosak voltak, késŒbb kétosztályosra bŒvítették Œket; a pogrányi iskola 1900-ban már háromosztályos volt, akkor 124 tanuló látogatta. A máig fennmaradt egyszerı téglalap alakú épület a parasztházakra hasonlít, az udvar felé fordított keskeny ereszaljával. 1926-ban az elhunyt Hanusz Antal megüresedett helyét Harmat (Harmath) JenŒ foglalta el. Mivelhogy Pogrányban a katolikus iskolai nevelésnek mindig nagy figyelmet szenteltek, a régi iskola már nem felelt meg a követelményeknek. Ezért az 1934-35-ös években új alapiskolát építettek, s épületét Jézus Legszentebb Szívének szentelték. Az új épületet Karol KmeÈko nyitrai püspök szentelte fel. 1936-ban az iskola vendége volt Eduard Bene‰, a Csehszlovák Köztársaság elnöke. Ebben a funkcionalisztikus épületben, melynek alaprajza L alakú, máig 1.-9. osztályokkal ren-

12

13

Pográny_tm

4.4.2007

12:27

Stránka 7

Út menti kereszt a 19. századból

A temetŒ központi keresztje

áll, amelyet 1873-ban Sima Venczel és neje, Taby Ágnes állíttatott. A keresztet kerítés veszi körül, sarkaiban kŒpillérekkel. A temetŒ központi kŒkeresztjét az 1798-as egyházi látogatás jegyzŒkönyve szerint Szombath Ferenc állíttatta Gódor László plébános mıködése idején. A magas pillé-ren elhelyezett keresztet, melyen öntöttvas feszület van, több ízben felújították, s aránylag jó állapotban van ma is. A temetŒben van elhelyezve az I. világháború áldozatainak emlékmıve, ezt a községi tanács nevében Takács István készítette. A keresztben végzŒdŒ kŒlapon ki van vésve az 1914-ben elesett 9 lakos neve, 1915-bŒl 7 név, 1916-ból és 1917-bŒl egy név és 1918-ból 2 név. Érdekes építmény lehetett a török torony, amelyet a községtŒl délre a Poronna szŒlŒskertek közelében, a Dombi dılŒben építettek, bizonyára mint megfigyelŒállást a közelgŒ török veszély elŒtt. A korabeli térképeken mint köralakú alaprajzú építmény szerepel, de ma már semmiféle nyoma nincs. A gyümölcsöskertben a fák között található a Jánoky család neoromán-gótikus stílusú mauzóleuma, melyet a 19. század elején építettek. Egy kisebb, téglalap alakú épület, melynek homlokzatait sávos rusztika és csúcsíves ablakok tagolják. A sarki falpillérek neogótikus fiatornyokban végzŒdnek. A bejárat homlokzata háromszögı oromban végzŒdik, melybe a Jánokyak címerének kŒbŒl készült dombormıve van behelyezve, s félkörös frízzel szegélyezve. A Keresztrefeszített Krisztus román stílusra utaló oltára a mauzóleum építésének idejébŒl származik. A mauzóleumban van Jánoky-Madocsányi Gyula (+1947) nyitrai ispán sírhelye. A kastély mellett áll a valószínıleg a 19. században fából készült harangláb, melyben egy kis, felirat nélküli harang van felfüggesztve. A harangláb eredetileg a kastélytól kb. 30 méternyire északra állt, s csak nemrég helyezték át mostani helyére. A tanya elhagyatott temetŒjében a temetŒ központi kŒkeresztje áll a feszülettel, melyet 1835-ben nyilván a Jánokyak állíttattak. Egerpusztán a Lapásgyarmatra (ma Golianovo) vezetŒ út mellett áll a Jánokyak által emelt Nepomuki Szt. János faszobra, amely már az 1798-as egyházi látogatás idején rossz állapotban volt. A szobornak késŒbb ismeretlen körülmények között nyoma veszett.

A KÖZSÉG TOVÁBBI ÉPÍTMÉNYEI Minden község fontos épülete az iskola, amely az egyszerı nép között a mıveltséget terjeszti, s ezzel a kultúrát is. Nagy a valószínısége, hogy a községben már a 15. században megkezdŒdött az oktatás, hiszen a bencések egyik fŒ feladata a mıveltség és a népmıvelés terjesztése volt. Azonban a tanulás csak némelyek osztályrésze volt, nem volt általános jelenség. Az 1798-as kanonoki látogatásról szóló jelentésben az áll, hogy a községben iskola nincs, mivel a régi épület egyszerıen összeomlott. Eszerint Pogrányban az iskolai oktatás már a 18. században kezdŒdött (s szünetekkel folytatódott). Abban az idŒben Jermani Pál kántortanító mıködött a községben, aki egyúttal a községi jegyzŒ feladatát is ellátta. 1816-ban az itteni igazgatótanító Dzurik János volt. Az 1817-es iskolai krónika szintén említést tesz a rozoga iskolaépületrŒl. 1828ban Pócsik Ferenc helyi születésı igazgatótanító mıködött itt, utána N. Czibulka Ferenc, majd Szteszkál N. 1858-ban a katonai raktárt alakították át iskolává, s ezzel az oktatásügy szomorú helyzetét a községben megoldották. 1868-ban vezették be Magyarországon a tankötelezettséget. Ezután Farkas Kálmán tanított itt, majd 1885-ig Benkovics Sándor, aki a helyi temetŒben van eltemetve. A felsŒ-nyitrai iskolai körzet jegyzŒkönyvében említés történik a helyi iskoláról is, melynek épületét meg kellene javítani, de egyébként a helyzetet kielégítŒnek tartották. A következŒ tanító Hanusz Antal lett – Œ volt a legnépszerıbb pogrányi pedagógus, aki itt nagy és hasznos munkát végzett. ElŒször az iskolák egyosztályosak voltak, késŒbb kétosztályosra bŒvítették Œket; a pogrányi iskola 1900-ban már háromosztályos volt, akkor 124 tanuló látogatta. A máig fennmaradt egyszerı téglalap alakú épület a parasztházakra hasonlít, az udvar felé fordított keskeny ereszaljával. 1926-ban az elhunyt Hanusz Antal megüresedett helyét Harmat (Harmath) JenŒ foglalta el. Mivelhogy Pogrányban a katolikus iskolai nevelésnek mindig nagy figyelmet szenteltek, a régi iskola már nem felelt meg a követelményeknek. Ezért az 1934-35-ös években új alapiskolát építettek, s épületét Jézus Legszentebb Szívének szentelték. Az új épületet Karol KmeÈko nyitrai püspök szentelte fel. 1936-ban az iskola vendége volt Eduard Bene‰, a Csehszlovák Köztársaság elnöke. Ebben a funkcionalisztikus épületben, melynek alaprajza L alakú, máig 1.-9. osztályokkal ren-

12

13

Pográny_tm

4.4.2007

12:27

Stránka 8

delkezŒ magyar tanítási nyelvı alapiskola mıködik. 1920 után elkezdŒdött a tanítás a szlovák tannyelvı iskolában is, amelyet Czillingék házában helyeztek el. Földszintes ház, alaprajza L alakú. 1945 után a szlovák tanulókat a magyar tannyelvı iskola épületébe helyezték át. A községi hivatal mellett 1993-ban befejezték az óvoda építését, de bizonyos idŒ után az 1.-4. osztályos szlovák tannyelvı alapiskolát költöztették be ebbe az épületbe. Pográny jelentŒs épülete a római katolikus plébánia, amely elŒször az itteni bencés kolostorban volt elhelyezve. Az elsŒ ismert pogrányi plébános Buljáky István volt, aki a 17. század 2. felében mıködött itt, Œt Urbanovics István váltotta fel. 1689-ben Csongrády Ferenc mıködött Pogrányban, az 1691-1713 közötti években Nyitrai (Kontoss vagy Kontyos) János, majd Haczkó (Haczkkó) György, Szabó István, ErdŒdy Ádám, Újlaky (Ujlaky) György, 1733-1738 között Pesti (Pesty) Imre, 1751-ig Császár András, 1759-ig Závody Sales Ferenc, 1778-ig Gódor (Godor) László, 1783-ig Hacskó (Hasko) István, Œt Podhorszky Imre váltotta fel, 1790-ig Molnár Juniperus, 1829-ig Palkovics János. Az Œ mıködése alatt az egyházi látogatás jegyzŒkönyve említést tesz a helyi plébánia felépítésérŒl 17921793-ban – ez szilárd építŒanyagból készült, három lakóhelyiség volt benne. Az eredeti régi plébánia helyén, melyet az építés elŒtt lebontottak, tejraktározásra szolgáló kamra állt. A plébániához tartozott egy kamra, két rozoga istálló, juhakol és kút. Az udvarban konyhakert volt. Az Isten igéjét hirdetŒ községbeli plébánosok a továbbiakban a következŒk voltak: 1829-1857 között Drnovszky

(Draskóczy) Ferenc, 1891-ig Spányik József, 1933-ig Karsay Imre, 1960-ig N˘bl László, 1990-ig Struãka Gyula, jelenleg Licskó Bálint. A többszöri felújítás és a javítások ellenére a plébánia épülete már nem felelt meg a követelményeknek, ezért új plébánia-épületet emeltek, melyet 1971-ben adtak át rendeltetésének. Ritkaságszámba menŒ olajfestményeket láthatunk a falakon, mint pl. Lotaringiai Ferenc császár, Mária Terézia és a Madonna acképeit – mindegyik barokk stílusú, a 18. század 2. felébŒl. A plébánián szép könyvtár és értékes levéltár is van. 1894-ben megalakították a községben a hitelszövetkezetet Karsay Imre plébános kezdeményezésére, aki e szervezet elsŒ elnöke lett; tevékenységéért 1915-ben az Országos Hitelszövetkezet Központjának oklevelével tüntették ki. A szervezet helyi székhelye a kis tó partján volt, ennek a helyén gŒzmalmot építettek. 1934-ben a már átszervezett fogyasztási szövetkezet székhelyét egy újonnan felépített objektumba költöztették át – ez lett a község egyik legfontosabb épülete. Sokan kértek és kaptak itt segítséget, kulturális rendezvényeket szerveztek benne, stb. Földszintes épület, emeletes középsŒ résszel, felsŒ részében méhkas dombormı látható. Az épület ma is kereskedelmi célokat szolgál. A 70-es évek elején a régi, kisebb épület helyén elkezdték az új kultúrház építését, amit 1976-ban fejeztek be, majd az 1986-1989-es években korszerısítették. A téren átellenben áll a községi hivatal épülete; a 20. század elején épült, s a korszerısítés céljából történt átalakítások után is eredeti feladatát látja el. Az öttengelyes fŒhomlokzatot téglalap alakú ablakok és falsávok tagolják. Érdekes épülete volt a községnek, a nyitrai megyei kórház nyilvános kórházrészlege, melyet 1907-ben Konrád JenŒ, a lipótmezŒi elmegyógyintézet igazgatója alapított. Az intézmény alapításának egyik kezdeményezŒje a helyi plébános, Karsay Imre volt. 1908-ban már 77 lelki beteg embert gyógyítottak itt, akiket rokonaik helyeztek el az intézetben, melyhez hasonló az akkori Magyarországon csak három további helyen volt. A kórház a kis tó közelében épült fel mint egyszerı, a parasztházakhoz hasonló földszintes épület. 1945 után mint kórház befejezte mıködését, az épületben körzeti egészségügyi központot rendeztek be, s más egészségügyi szolgáltatásokkal együtt ma is ezt a célt szolgálja. A ravatalozó téglalap alakú épülete ormos homlokzattal és fedett terasszal 1985-ben a pogrányi HNB kezdeményezésére épült. Az épület ormának szoborfülkéjében Jézus Legszentebb Szívének szobra van elhelyezve. A község valamikor molnárjai munkája révén is ismert volt. ErrŒl tanúskodik a valamikori vízimalmok száma. 1870-es feljegyzések négy malomról és egy téglagyárról beszélnek. Pográny alsó részén állt az ún. Kis malom, amely a nyitrai káptalan tulajdona volt. Ugyanezen a részen, a Beták-ház mellett egy további malom volt, amelyet a Kis vezetéknevı molnárcsalád mıködtetett, a helybeliek Vegyó malomnak hívták. Ezeket a deszkából készült, egykerék-meghajtású víz-

14

15

Mészáros János síremléke, aki 1915. május 20-án esett el Nagyszebenben, s oti is van eltemetve

Az I. világháború áldozatainak eemlékmıve

Pográny_tm

4.4.2007

12:27

Stránka 8

delkezŒ magyar tanítási nyelvı alapiskola mıködik. 1920 után elkezdŒdött a tanítás a szlovák tannyelvı iskolában is, amelyet Czillingék házában helyeztek el. Földszintes ház, alaprajza L alakú. 1945 után a szlovák tanulókat a magyar tannyelvı iskola épületébe helyezték át. A községi hivatal mellett 1993-ban befejezték az óvoda építését, de bizonyos idŒ után az 1.-4. osztályos szlovák tannyelvı alapiskolát költöztették be ebbe az épületbe. Pográny jelentŒs épülete a római katolikus plébánia, amely elŒször az itteni bencés kolostorban volt elhelyezve. Az elsŒ ismert pogrányi plébános Buljáky István volt, aki a 17. század 2. felében mıködött itt, Œt Urbanovics István váltotta fel. 1689-ben Csongrády Ferenc mıködött Pogrányban, az 1691-1713 közötti években Nyitrai (Kontoss vagy Kontyos) János, majd Haczkó (Haczkkó) György, Szabó István, ErdŒdy Ádám, Újlaky (Ujlaky) György, 1733-1738 között Pesti (Pesty) Imre, 1751-ig Császár András, 1759-ig Závody Sales Ferenc, 1778-ig Gódor (Godor) László, 1783-ig Hacskó (Hasko) István, Œt Podhorszky Imre váltotta fel, 1790-ig Molnár Juniperus, 1829-ig Palkovics János. Az Œ mıködése alatt az egyházi látogatás jegyzŒkönyve említést tesz a helyi plébánia felépítésérŒl 17921793-ban – ez szilárd építŒanyagból készült, három lakóhelyiség volt benne. Az eredeti régi plébánia helyén, melyet az építés elŒtt lebontottak, tejraktározásra szolgáló kamra állt. A plébániához tartozott egy kamra, két rozoga istálló, juhakol és kút. Az udvarban konyhakert volt. Az Isten igéjét hirdetŒ községbeli plébánosok a továbbiakban a következŒk voltak: 1829-1857 között Drnovszky

(Draskóczy) Ferenc, 1891-ig Spányik József, 1933-ig Karsay Imre, 1960-ig N˘bl László, 1990-ig Struãka Gyula, jelenleg Licskó Bálint. A többszöri felújítás és a javítások ellenére a plébánia épülete már nem felelt meg a követelményeknek, ezért új plébánia-épületet emeltek, melyet 1971-ben adtak át rendeltetésének. Ritkaságszámba menŒ olajfestményeket láthatunk a falakon, mint pl. Lotaringiai Ferenc császár, Mária Terézia és a Madonna acképeit – mindegyik barokk stílusú, a 18. század 2. felébŒl. A plébánián szép könyvtár és értékes levéltár is van. 1894-ben megalakították a községben a hitelszövetkezetet Karsay Imre plébános kezdeményezésére, aki e szervezet elsŒ elnöke lett; tevékenységéért 1915-ben az Országos Hitelszövetkezet Központjának oklevelével tüntették ki. A szervezet helyi székhelye a kis tó partján volt, ennek a helyén gŒzmalmot építettek. 1934-ben a már átszervezett fogyasztási szövetkezet székhelyét egy újonnan felépített objektumba költöztették át – ez lett a község egyik legfontosabb épülete. Sokan kértek és kaptak itt segítséget, kulturális rendezvényeket szerveztek benne, stb. Földszintes épület, emeletes középsŒ résszel, felsŒ részében méhkas dombormı látható. Az épület ma is kereskedelmi célokat szolgál. A 70-es évek elején a régi, kisebb épület helyén elkezdték az új kultúrház építését, amit 1976-ban fejeztek be, majd az 1986-1989-es években korszerısítették. A téren átellenben áll a községi hivatal épülete; a 20. század elején épült, s a korszerısítés céljából történt átalakítások után is eredeti feladatát látja el. Az öttengelyes fŒhomlokzatot téglalap alakú ablakok és falsávok tagolják. Érdekes épülete volt a községnek, a nyitrai megyei kórház nyilvános kórházrészlege, melyet 1907-ben Konrád JenŒ, a lipótmezŒi elmegyógyintézet igazgatója alapított. Az intézmény alapításának egyik kezdeményezŒje a helyi plébános, Karsay Imre volt. 1908-ban már 77 lelki beteg embert gyógyítottak itt, akiket rokonaik helyeztek el az intézetben, melyhez hasonló az akkori Magyarországon csak három további helyen volt. A kórház a kis tó közelében épült fel mint egyszerı, a parasztházakhoz hasonló földszintes épület. 1945 után mint kórház befejezte mıködését, az épületben körzeti egészségügyi központot rendeztek be, s más egészségügyi szolgáltatásokkal együtt ma is ezt a célt szolgálja. A ravatalozó téglalap alakú épülete ormos homlokzattal és fedett terasszal 1985-ben a pogrányi HNB kezdeményezésére épült. Az épület ormának szoborfülkéjében Jézus Legszentebb Szívének szobra van elhelyezve. A község valamikor molnárjai munkája révén is ismert volt. ErrŒl tanúskodik a valamikori vízimalmok száma. 1870-es feljegyzések négy malomról és egy téglagyárról beszélnek. Pográny alsó részén állt az ún. Kis malom, amely a nyitrai káptalan tulajdona volt. Ugyanezen a részen, a Beták-ház mellett egy további malom volt, amelyet a Kis vezetéknevı molnárcsalád mıködtetett, a helybeliek Vegyó malomnak hívták. Ezeket a deszkából készült, egykerék-meghajtású víz-

14

15

Mészáros János síremléke, aki 1915. május 20-án esett el Nagyszebenben, s oti is van eltemetve

Az I. világháború áldozatainak eemlékmıve

Pográny_tm

4.4.2007

12:27

Stránka 9

Népi építészet

imalmokat a Kadany patak vize hajtotta. 1920 után megszüntették mıködésüket. Hasonló malom állt ugyanezen patak mellett Határpuszta tanyán, a Jánoky, majd a Jánoky-Madocsányi család tulajdona volt. Ezt a malmot 1945 után zárták be. A molnárok tevékenységének irányítása 1920 körül Aujeszky János kezében volt, aki a község központjában, a kis ásványvizı tó partján növényi olaj készítésére szolgáló olajütŒt épített. Az olajütŒ gépi berendezését elŒször víz hajtotta, azonban ez a munka így nem volt kifizetŒdŒ. Ezért Aujeszky kibŒvíttette az épületet és villanymeghajtású malomra építtette át. A malomhoz akkumulátor-ház és dinamó tartozott. Innen bevezették a villanyt a község néhány épületébe is. A malmot 1964-ben zárták be, gépeit és berendezéseit elvitték, az épületben raktárt rendeztek be, ma pedig fémfeldolgozó mıhely van benne. Háromszintes téglalap alakú gyárépületre hasonlító épület, több földszintes hozzáépítéssel. Homlokzatait falsávok és téglalap alakú ablakok tagolják. Az épület falait támpillérek támasztják alá.

Az Aujeszkyek volt malma

A KÖZSÉG RÖVID NÉPRAJZA Az út vonala mentén csoportosan épült parasztházak kéttengelyes homlokzatukkal az utcára néznek. A 19. században épültek a háromosztatú, döngölt agyagból és vályogból készült házak, a pitvarba való belépés gádorral van megoldva. A tetŒk eredetileg kontyolt szalmatetŒk voltak, ma szilárd borításúak. Gyakori a nyitott udvarok mélységben történŒ beépítése három- és két lakóhelyiségbŒl álló házakkal, melyek mögött az udvar végében istállók és fészer következnek. Sok háznak saját kis utcája is van. A 20. század elsŒ

felében lebonyolított beépítés a régi elrendezéshez kapcsolódik, csak bŒvíti azt. Néhány udvarban jellegzetes emeletes galambházak vannak. Erre a katolikus községre jellemzŒ, hogy a házak homlokzati részén szoborfülkék vannak, ezekben vannak elhelyezve védŒszentjeik szobrocskái (a 152-es házszám alatti Jézus Legszentebb Szíve újabb, eredetileg itt faszobor volt, a 94-es és 155ös szám alatt SzeplŒtelen Szız Mária, a 96-os szám alatt Lourdesi Szız Mária, a 101-es szám alatt Jézus Krisztus képe, a 395-ös szám alatt Jézus Legszentebb Szíve). Hasonló szoborfülke nagyon sok van a községben, sajnos több közülülk üres (pl. a 402-es házon). 1945 után a négyzet alaprajzú házak a kertekben épülnek a község eredeti magván kívül. A szŒlŒskertekben megmaradt néhány régi borospince és bódé a jellegzetes halmazos beépítéses alakzatban. A pincelejáratok több esetben itt is gádorral vannak kihangsúlyozva. A temetŒben a 19. század második felébŒl fennmaradt néhány fából készült sírkereszt, a rájuk erŒsített kis pléhszívben az elhunyt nevének kezdŒbetıivel. Fennmaradt néhány öntöttvas-sírkereszt is. A Csipkés és Káka nevı dılŒkben az elkülönített péróban lakó cigányok vályogot vetettek. Ez a tevékenység azonban az I. Csehszlovák Köztársaság évei során fokozatosan megszınt. A pogrányi népviseletet a zoboraljai népviseleti csoportba soroljuk, legjobban a nyitragesztei és az alsóbodoki népviselet hasonló hozzá. A nŒk haja egy hajfonatba (copfba) volt befonva. Jellegzetes volt a fejkötŒjük, erre még kendŒt kötöttek, nyakukba pedig gyöngysort akasztottak. Hétköznapokon a nŒk kétfajta inget hordtak – hímzett hoszzúujjút és hímzett szık rövidujjút. Ünnepnapokon ráncolt inget hordtak. Az ingre bŒrmellényt öltöttek, ezt késŒbb a

16

17

Pográny_tm

4.4.2007

12:27

Stránka 9

Népi építészet

imalmokat a Kadany patak vize hajtotta. 1920 után megszüntették mıködésüket. Hasonló malom állt ugyanezen patak mellett Határpuszta tanyán, a Jánoky, majd a Jánoky-Madocsányi család tulajdona volt. Ezt a malmot 1945 után zárták be. A molnárok tevékenységének irányítása 1920 körül Aujeszky János kezében volt, aki a község központjában, a kis ásványvizı tó partján növényi olaj készítésére szolgáló olajütŒt épített. Az olajütŒ gépi berendezését elŒször víz hajtotta, azonban ez a munka így nem volt kifizetŒdŒ. Ezért Aujeszky kibŒvíttette az épületet és villanymeghajtású malomra építtette át. A malomhoz akkumulátor-ház és dinamó tartozott. Innen bevezették a villanyt a község néhány épületébe is. A malmot 1964-ben zárták be, gépeit és berendezéseit elvitték, az épületben raktárt rendeztek be, ma pedig fémfeldolgozó mıhely van benne. Háromszintes téglalap alakú gyárépületre hasonlító épület, több földszintes hozzáépítéssel. Homlokzatait falsávok és téglalap alakú ablakok tagolják. Az épület falait támpillérek támasztják alá.

Az Aujeszkyek volt malma

A KÖZSÉG RÖVID NÉPRAJZA Az út vonala mentén csoportosan épült parasztházak kéttengelyes homlokzatukkal az utcára néznek. A 19. században épültek a háromosztatú, döngölt agyagból és vályogból készült házak, a pitvarba való belépés gádorral van megoldva. A tetŒk eredetileg kontyolt szalmatetŒk voltak, ma szilárd borításúak. Gyakori a nyitott udvarok mélységben történŒ beépítése három- és két lakóhelyiségbŒl álló házakkal, melyek mögött az udvar végében istállók és fészer következnek. Sok háznak saját kis utcája is van. A 20. század elsŒ

felében lebonyolított beépítés a régi elrendezéshez kapcsolódik, csak bŒvíti azt. Néhány udvarban jellegzetes emeletes galambházak vannak. Erre a katolikus községre jellemzŒ, hogy a házak homlokzati részén szoborfülkék vannak, ezekben vannak elhelyezve védŒszentjeik szobrocskái (a 152-es házszám alatti Jézus Legszentebb Szíve újabb, eredetileg itt faszobor volt, a 94-es és 155ös szám alatt SzeplŒtelen Szız Mária, a 96-os szám alatt Lourdesi Szız Mária, a 101-es szám alatt Jézus Krisztus képe, a 395-ös szám alatt Jézus Legszentebb Szíve). Hasonló szoborfülke nagyon sok van a községben, sajnos több közülülk üres (pl. a 402-es házon). 1945 után a négyzet alaprajzú házak a kertekben épülnek a község eredeti magván kívül. A szŒlŒskertekben megmaradt néhány régi borospince és bódé a jellegzetes halmazos beépítéses alakzatban. A pincelejáratok több esetben itt is gádorral vannak kihangsúlyozva. A temetŒben a 19. század második felébŒl fennmaradt néhány fából készült sírkereszt, a rájuk erŒsített kis pléhszívben az elhunyt nevének kezdŒbetıivel. Fennmaradt néhány öntöttvas-sírkereszt is. A Csipkés és Káka nevı dılŒkben az elkülönített péróban lakó cigányok vályogot vetettek. Ez a tevékenység azonban az I. Csehszlovák Köztársaság évei során fokozatosan megszınt. A pogrányi népviseletet a zoboraljai népviseleti csoportba soroljuk, legjobban a nyitragesztei és az alsóbodoki népviselet hasonló hozzá. A nŒk haja egy hajfonatba (copfba) volt befonva. Jellegzetes volt a fejkötŒjük, erre még kendŒt kötöttek, nyakukba pedig gyöngysort akasztottak. Hétköznapokon a nŒk kétfajta inget hordtak – hímzett hoszzúujjút és hímzett szık rövidujjút. Ünnepnapokon ráncolt inget hordtak. Az ingre bŒrmellényt öltöttek, ezt késŒbb a

16

17

Pográny_tm

4.4.2007

12:27

Stránka 10

Gyermek-népviselet

színes, hímzett pruszlik váltotta fel. Az alsószoknya megnevezése a községben „pendel“ volt, efölé a lehetŒ legtöbb szoknyát húzták, de a felsŒszoknya alól nem volt szabad kilátszaniuk. A felsŒszoknya fölé rakott kötény került. Az asszonyok és lányok hétköznapokon cipŒt, ünnepnapokon csizmát viseltek. A férfiak fekete nadrágot és fehér inget hordtak, amelyre fekete mellényt öltöttek. Fekete színı kalapjukat különféle alkalmakra különbözŒképpen díszítették. Hétköznap durva lenvászonból készült inget és posztónadrágot hordtak, munka közben kötényt is vettek. Többnyire csizmát viseltek, csak néha, fŒleg az aratáskor, könnyı nyári cipŒt (pantokle). A menyasszony természetesen igyekezett a lehetŒ legszebben felöltözni, ráncolt inget, könnyı nŒi kabátot (kacabajka), szoknyát, csizmát vett fel, és az elengedhetetlen pártát. FelsŒszoknyája alá három szoknyát húzott, a kihímzett színes kacabajka pedig rozmaringgal és szalagokkal volt díszítve, s színes kendŒ övezte a dereka körül; ezt késŒbb fehér kendŒ váltotta fel. A menyasszony öltözékének legszebb darabja a párta volt, melyet színes szalagokból, többféle díszbŒl, rozmaring-ágacskákból alakítottak ki, a homlok-rész pedig gyöngyökkel volt szegélyezve. A vŒlegény öltözéke lényegében ugyanolyan volt, mint a férfiaké általában, a fekete kalapot rozmaringgal és szalagokkal díszítették. A gyerekek öltözéke az iskolábajárásig egyforma volt, csak ezután kezdett különbözni egymástól. A népszokások mindig ünnepnapokhoz vagy eseményekhez kötŒdtek és kizárólag a katolikus naptárhoz igazodtak. Sok ilyen szokás máig fennmaradt és a zoboraljai községek többségében egymáshoz hasonlóak. Vonatkozik ez pl.a rendkívül népszerı húsvéti korbácsolásra, karácsonyra, újévre, a negyven napos böjtre, pünkösdre, a Lucajárásra. Megünnepelték Szt. Orbán ünnepét, a Szt. János-ünnep elŒtti éjszakán, május 24-én a fiatalok a tábortıznél daloltak és átugrálták a tüzet. Virágvasárnap kitoloncolták a községbŒl a „Tél“ nevı szalmával kitömött babát és feldíszített fızfavesszŒk formájában behozták a tavaszt. A civil ünnepi eseményeknek is megvolt a varázsa, pl. a gyermek születésének, megkeresztelésének, az elsŒ áldozásnak. Ezek az ünnepi események ma is legtöbbnyire a régi szokások szerint zajlanak. Ezek közé tartozik továbbá a fiúk felnŒtté avatása is, de az egész falut megmozgató legnagyobb esemény mindig is az esküvŒ volt sajátos mondókáival, ünnepi ételeivel, s az egész Zoboralján egymáshoz hasonlatos további szokásokkal. Szomorú és jellegzetes volt a temetés, az elhunyttól való búcsúzás szertartása. Gazdag az itteni népdalok tárháza 18

E. Bene‰ elnök látogatása (1936)

és hagyománya, feltárásukkal több ismert néprajzkutató és

népdalgyıjtŒ is foglalkozott. A legismertebbek közülük a két világhírı magyar zeneszerzŒ, népdalgyıjtŒ és pedagógus, Kodály Zoltán (1882-1967) és Bartók Béla (1881-1945). A KÖZSÉG NEVEZETES SZEMÉLYISÉGEI A Pogrányi nemzetség Pogrányból származik, innen származtatta le vezetéknevét. ElsŒ ismert tagja Pogrányi Anna bárónŒ, akit 1299-ben említenek. A nemzetség késŒbb három ágra vált szét. A Pogrányi nemesek (Nemes-Pogrányi) Egerpuszta tanyán éltek, amely a községhez tartozott. A további két ág a Nemeskürthi és a Derfeli ág volt. Pogrányi János a 16. század elején kanonok volt, P. Mihály pedig 1540ben nyitrai alispán. P. Benedek a török elleni háborúk ismert hŒse volt a 16. század utolsó negyedében, majd Korpona várának kapitánya. A Pogrányiak a 17. század folyamán elköltöztek Pogrányból és Egerpusztáról. A Jánoky nemzetség (Jánoki és Nagy-Szuhai) a Hont-Pázmányok nemzetségébŒl származik, amely a magyar történelemnek több nevezetes személyiséget adott (püspököt, prépostot, II. Rákóczi Ferenc szenátorát, alispánt). A nemzetség Egerpusztán György személyében jelenik meg 1724-ben, a pogrányi temetŒben van eltemetve Jánoky Miklós (1789-1849) és Jánoky György (1795-1855). KésŒbb benŒsültek hozzájuk a Madocsányiak, akik a liptói Madocsány községbŒl származnak, s ezért kezdték el használni a Jánoky-Madocsányi kombinált vezetéknevet. Jánoky-Madocsányi Gyula 1917-ben nyitrai ispán volt. A család 1961-ben kihalt. A Tarko nemzetség a 17. század végén jelenik meg a községben, Barko vagy Tarko Imre a kuruc hadseregben harcolt. Az itteni temetŒben van eltemetve Tarko Gyula özvegye, Gyulai Gál Orsolya (+1814). A nemzetség tagjai Magyarország más részeiben rangú egyházi vagy világi tisztviselŒk voltak. Drnovszky Ferenc 1829-1857 között plébános volt Pogrányban, elsŒként írt tanulmányt a Zoboraljáról „Pográny és vidéke Nyitra vármegyében“ címmel, 1837-ben. A környék néprajzával foglalkozott. ªubomír Smrãok (1919-1970) a falu szülötte volt, eredeti neve Mészáros László. Smrãok színész, rendezŒ, drámaíró, író, szerkesztŒ és publicista volt. A Szlovák Nemzeti Színház tagja is volt, 17 regényt, 1 ismeretterjesztŒ mıvet írt, antológiát szerkesztett s megjelent két gyermekkönyv-fordítása is. Hevessi Sarolta (?-1981) pedagógus, költŒnŒ, aki csaknem egész életét Nyitrán élte le, de 19571959 között Pogrányban volt tanítónŒ. Petrovay R. Sándor Hajdú László Fehér Sándor mérnök 19

Pográny_tm

4.4.2007

12:27

Stránka 10

Gyermek-népviselet

színes, hímzett pruszlik váltotta fel. Az alsószoknya megnevezése a községben „pendel“ volt, efölé a lehetŒ legtöbb szoknyát húzták, de a felsŒszoknya alól nem volt szabad kilátszaniuk. A felsŒszoknya fölé rakott kötény került. Az asszonyok és lányok hétköznapokon cipŒt, ünnepnapokon csizmát viseltek. A férfiak fekete nadrágot és fehér inget hordtak, amelyre fekete mellényt öltöttek. Fekete színı kalapjukat különféle alkalmakra különbözŒképpen díszítették. Hétköznap durva lenvászonból készült inget és posztónadrágot hordtak, munka közben kötényt is vettek. Többnyire csizmát viseltek, csak néha, fŒleg az aratáskor, könnyı nyári cipŒt (pantokle). A menyasszony természetesen igyekezett a lehetŒ legszebben felöltözni, ráncolt inget, könnyı nŒi kabátot (kacabajka), szoknyát, csizmát vett fel, és az elengedhetetlen pártát. FelsŒszoknyája alá három szoknyát húzott, a kihímzett színes kacabajka pedig rozmaringgal és szalagokkal volt díszítve, s színes kendŒ övezte a dereka körül; ezt késŒbb fehér kendŒ váltotta fel. A menyasszony öltözékének legszebb darabja a párta volt, melyet színes szalagokból, többféle díszbŒl, rozmaring-ágacskákból alakítottak ki, a homlok-rész pedig gyöngyökkel volt szegélyezve. A vŒlegény öltözéke lényegében ugyanolyan volt, mint a férfiaké általában, a fekete kalapot rozmaringgal és szalagokkal díszítették. A gyerekek öltözéke az iskolábajárásig egyforma volt, csak ezután kezdett különbözni egymástól. A népszokások mindig ünnepnapokhoz vagy eseményekhez kötŒdtek és kizárólag a katolikus naptárhoz igazodtak. Sok ilyen szokás máig fennmaradt és a zoboraljai községek többségében egymáshoz hasonlóak. Vonatkozik ez pl.a rendkívül népszerı húsvéti korbácsolásra, karácsonyra, újévre, a negyven napos böjtre, pünkösdre, a Lucajárásra. Megünnepelték Szt. Orbán ünnepét, a Szt. János-ünnep elŒtti éjszakán, május 24-én a fiatalok a tábortıznél daloltak és átugrálták a tüzet. Virágvasárnap kitoloncolták a községbŒl a „Tél“ nevı szalmával kitömött babát és feldíszített fızfavesszŒk formájában behozták a tavaszt. A civil ünnepi eseményeknek is megvolt a varázsa, pl. a gyermek születésének, megkeresztelésének, az elsŒ áldozásnak. Ezek az ünnepi események ma is legtöbbnyire a régi szokások szerint zajlanak. Ezek közé tartozik továbbá a fiúk felnŒtté avatása is, de az egész falut megmozgató legnagyobb esemény mindig is az esküvŒ volt sajátos mondókáival, ünnepi ételeivel, s az egész Zoboralján egymáshoz hasonlatos további szokásokkal. Szomorú és jellegzetes volt a temetés, az elhunyttól való búcsúzás szertartása. Gazdag az itteni népdalok tárháza 18

E. Bene‰ elnök látogatása (1936)

és hagyománya, feltárásukkal több ismert néprajzkutató és

népdalgyıjtŒ is foglalkozott. A legismertebbek közülük a két világhírı magyar zeneszerzŒ, népdalgyıjtŒ és pedagógus, Kodály Zoltán (1882-1967) és Bartók Béla (1881-1945). A KÖZSÉG NEVEZETES SZEMÉLYISÉGEI A Pogrányi nemzetség Pogrányból származik, innen származtatta le vezetéknevét. ElsŒ ismert tagja Pogrányi Anna bárónŒ, akit 1299-ben említenek. A nemzetség késŒbb három ágra vált szét. A Pogrányi nemesek (Nemes-Pogrányi) Egerpuszta tanyán éltek, amely a községhez tartozott. A további két ág a Nemeskürthi és a Derfeli ág volt. Pogrányi János a 16. század elején kanonok volt, P. Mihály pedig 1540ben nyitrai alispán. P. Benedek a török elleni háborúk ismert hŒse volt a 16. század utolsó negyedében, majd Korpona várának kapitánya. A Pogrányiak a 17. század folyamán elköltöztek Pogrányból és Egerpusztáról. A Jánoky nemzetség (Jánoki és Nagy-Szuhai) a Hont-Pázmányok nemzetségébŒl származik, amely a magyar történelemnek több nevezetes személyiséget adott (püspököt, prépostot, II. Rákóczi Ferenc szenátorát, alispánt). A nemzetség Egerpusztán György személyében jelenik meg 1724-ben, a pogrányi temetŒben van eltemetve Jánoky Miklós (1789-1849) és Jánoky György (1795-1855). KésŒbb benŒsültek hozzájuk a Madocsányiak, akik a liptói Madocsány községbŒl származnak, s ezért kezdték el használni a Jánoky-Madocsányi kombinált vezetéknevet. Jánoky-Madocsányi Gyula 1917-ben nyitrai ispán volt. A család 1961-ben kihalt. A Tarko nemzetség a 17. század végén jelenik meg a községben, Barko vagy Tarko Imre a kuruc hadseregben harcolt. Az itteni temetŒben van eltemetve Tarko Gyula özvegye, Gyulai Gál Orsolya (+1814). A nemzetség tagjai Magyarország más részeiben rangú egyházi vagy világi tisztviselŒk voltak. Drnovszky Ferenc 1829-1857 között plébános volt Pogrányban, elsŒként írt tanulmányt a Zoboraljáról „Pográny és vidéke Nyitra vármegyében“ címmel, 1837-ben. A környék néprajzával foglalkozott. ªubomír Smrãok (1919-1970) a falu szülötte volt, eredeti neve Mészáros László. Smrãok színész, rendezŒ, drámaíró, író, szerkesztŒ és publicista volt. A Szlovák Nemzeti Színház tagja is volt, 17 regényt, 1 ismeretterjesztŒ mıvet írt, antológiát szerkesztett s megjelent két gyermekkönyv-fordítása is. Hevessi Sarolta (?-1981) pedagógus, költŒnŒ, aki csaknem egész életét Nyitrán élte le, de 19571959 között Pogrányban volt tanítónŒ. Petrovay R. Sándor Hajdú László Fehér Sándor mérnök 19

Pográny_tm

4.4.2007

12:27

Stránka 1

Felhasznált irodalom: Blaskovics J.: Az újvári ejálet török adóösszeírásai, Pozsony 1993 Borovszky S.: Nyitra vármegye, Budapest 1898. Fehér S.: Pográny-Pohranice (1075-1995), Pográny 1995. Györffy Gy.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV., Budapest 1998. Karsay I.: N˘bl L.: Historia Parochiae Pograniceum ab anno 1930, kézirat az 19301947-es évekbŒl Obecné novinky Pohranice, Hlas ºudu 1998. aug. 28. SebŒk J.: Adalékok a Nyitragerencséri iskola történetéhez (1812-1920), kézirat 1994. Súpis pamiatok na Slovensku II., Bratislava 1968. Vlastivedn˘ slovník obcí na Slovensku II., Bratislava 1977. Vrábelová B.: ·kolstvo v období Rakúsko-Uhorskej monarchie (·kolstvo v Hrnãiarovciach a Pohraniciach), kézirat 1996. A pogrányi községi hivatal levéltárából. A pogrányi róm. kat. plébánia levéltárából. Tóth Gyula (Egerpuszta) családi levéltárából.

Honismereti Kiskönyvtár 146. szám Kiadja a Komáromi (Komárno) KT Kiadó Kft., a pogrányi önkormányzat megbízásából 2000. FelelŒs kiadó: Dr. Szénássy Árpád Munkatárs: Licskó Bálint, Andócs János, Mészáros János, Pindes Boldizsár és Pindes László Fényképek: Szénássy Árpád és a helyi levéltár A szöveget gondozta: Barci László Nyomdai elŒkészítés, nyomás: DOLIS Kft., Bratislava Minden jog fenntartva!

Ez a csaknem 1200 lakosú község Nyitrától 9 kilométernyire északkeletre, a zsitvai lösz-dombvidék északnyugati részén fekszik. A mai napig megŒrizte mezŒgazdasági jellegét. Azonban a kerületi székhely, Nyitra közelsége, a természeti adottságok, a jó borok és az ásványi anyagokban gazdag hŒforrás elŒsegíthetik a község további, üdülŒközponttá történŒ fejlŒdését. A KÖZSÉG TÖRTÉNETÉBÃL A község határában már az Œskorban, az eneolit idŒszakában letelepedett az ember, amit a régészek által itt feltárt badeni kultúrára utaló település bizonyít. További feltárt települések a kárpáti halomsíros kultúra telephelye a közép bronzkorból, valamint telephely a korai bronzkorból. Érdekes, hogy az ember tartózkodása a község határában a késŒbbiek folyamán nem bizonyított, bár nagy a valószínısége, s a régészek idŒvel nyilván rá is találnak e tartózkodás bizonyítékaira. A község határa eredetileg királyi szŒlŒtermelŒ birtok, melybŒl az egyházak adományokat kaptak. Szent István király uralkodása idején különféle nemzetségekkel együtt a zobori apátság birtokolt itt földeket; errŒl a Kálmán király 1113-ból származó újabb határleírásában történik említés. Ezen okirat szerint I. Géza király 1075-ben bizonyos birtokokat ajándékozott a szentbenedeki apátságnak (6 eke földet, 15 szolga házát és 16 szŒlŒföldet). A község itt Pagran név alatt szerepel. Az apátság e birtokait 1209-ben a pápa erŒsítette meg. Az „orosz“ László birtokában lévŒ szŒlŒföldeket László halála után II. Endre király az esztergomi érseknek ajándékozta; 1232-ben Róbert érsektŒl elkobozta és az egyháznak adta, de még ugyanabban az évben vissza

Malá vlastivedná kniÏnica 146. ãíslo Vydáva Vydavateºstvo KT, s.r.o., Komárno, z poverenia samosprávy v Pohraniciach 2000. Zodpovedn˘ vydavateº: Dr.Ing. Árpád Szénássy Spolupráca: Ing. Alexander Re‰ko Foto: Á. Szénássy a archív OcÚ Príprava a tlaã: DOLIS, s.r.o., Bratislava V‰etky práva vyhradené!

A sorozat kiadványok, megrendelhetŒk, megvásárolhatók: Komáromi (Komárno) KT Kiadó Kft., 945 01 Komárno Mederãská ã. 9, Tel.: 0819/7700-869

20

A köszég központja a termálvizı kis tóval és a nyilvános kórházzal (1910)

1

146_Pográny

4.4.2007

11:56

Stránka 2

HONISMERETI KISKÖNYVTÁR Pográny

Pohranice

A CÍMLAPON: A római kat. templom szentélye A HÁTLAPON: A Szűz Mária kápolna

A r. k. templom alaprajza

146_Pográny

4.4.2007

11:56

Stránka 1

146 POHRANICE

POGRÁNY A zoboraljai falu