Name: Galácz Karolina Order: 12066 Köszönjük a vásárlást a szerző és a kiadó, valamint a terjesztő nevében is. Vásárlásával támogatta, hogy Magyarországon az elektronikus könyvkiadás fejlődni tudjon, a digitális kereskedelemben kapható könyvek választéka egyre szélesebb legyen. Köszönjük, és reméljük webáruházunkban hamarosan viszontlátjuk.
Borítószöveg Ez a kötet tíz emberi jog i jog sértés történetét mutatja be. Az áldozatokat az Amnesty International lelkiismereti fog lyoknak tekinti, rajtuk keresztül próbálja felhívni a fig yelmet rendszerszintű jog sértésekre, és hétköznapi embereket mozg ósítva javulást elérni az esetükben. Az olvasó most tíz mag yar író interpretációjában találkozhat a sorsukkal. Az Amnesty International füg g etlen, demokratikus szervezet, több mint hétmillió ember g lobális mozg alma. Az emberi jog ok védelmét kormányoktól, politikai pártoktól, eg yházaktól, ideológ iáktól és g azdaság i érdekektől füg g etlenül vég zi, tőlük pénzt nem fog ad el, és az általa védett személyek nézeteivel nem fog lalkozik – kivéve, ha azon nézetek erőszakra uszítanak, amit a szervezet elutasít. Az AI kutatásokat vég ez, melyek alapján az emberi jog i sérelmek meg szüntetésére ajánlásokat fog almaz meg , hog y lobbizást és sajtómunkát is mag ában fog laló kampányok seg ítség ével ig yekezzen érvényesíteni ezeket a hatóság oknál, kormányoknál és más döntéshozóknál. Tudjon meg többet az Amnesty International Mag yarország ról, és leg yen Ön is részese a változásnak: www.amnesty.hu
Szövegek © Dragomán György 2015 © Gerlóczy Márton 2015 © Karafiáth Orsolya 2015 © Kemény Zsófi 2015 © Kiss Tibor Noé 2015 © Maros András 2015 © Parti Nagy Lajos 2015 © Simon Márton 2015 © Tasnádi István 2015 © Vámos Miklós 2015 Illusztrációk © Berta Ágnes 2015 © Kalászi Benjámin 2015 © Orosz Richárd 2015 © Pucz Dániel 2015 © Vidák Zsolt 2015 Felelős kiadó a Libri Kiadó ügyvezetője A Libri Kiadó az LS Kiadói Csoport tagja Felelős szerkesztő Nagy Boglárka Olvasószerkesztő Kiss Béla Borítóterv Tillai Tamás Borítógrafika Berta Ágnes Műszaki szerkesztő Kovács Balázs Sándor (print) és Lovas Anna (e-könyv) Az elektronikus verziót készítette az eKönyv Magyarország Kft. www.ekonyv.hu ISBN 978-963-310-632-7
A keskeny úttesten akadozik a kétirányú g épkocsiforg alom, lépésben halad minden jármű, a rozog a riksáktól a Toyotákon át a csillog ó luxuskocsikig . Állott víz bűze száll fel az úttal párhuzamosan futó, vég telenbe tartó árokból. Járda nincs, a g yalog osok az úttest és az árok közti poros, törmelékes sávot használják. Itt csoszog az anya, szemét lesütve; sötét rózsaszín hosszú szoknyájának alja a talajt súrolja. Hazafelé tart az Okere börtönből. Eg y utcával kijjebb, a főúton kényelmesebb volna a séta, de a kényelem már rég nem szempont a számára. Ráadásul ott ismerősökbe botolhat, azt meg semmi esetre sem szeretné. Amint belerúg véletlenül eg y kiálló betonlapba, félretaposott papucsának pántja kipattan a helyéről, de az asszony nem vesz róla tudomást, fájdalmat eg yáltalán nem érez. Néha meg áll, felpillant, körbehordozza kiüresedett tekintetét, aztán csoszog tovább. A börtön a dél-nig ériai Warri városának déli részén található, innen másfél óráig tart az út haza. (Otthonról a börtönbe fél órával rövidebb a séta, noha a távolság ug yanaz.) E hónapban már másodszor látta a fiát, ezzel ki is merítette a havi „eng edélyezett kapcsolattartást”. Ki tudja, hányszor láthatja még ? Láthatja még ? A fiút, miután nyolc éven át várt ítéletére a börtönben, halálbüntetéssel sújtották. Akasztás. Most a siralomházban vár az ítélet vég rehajtására. Vag y a csodára? Moses Akatug ba barátság os mosolyú, jó képesség ű fiú volt, íg éretes jövő állt előtte. Már tizenhat évesen tudta, embereken akar seg íteni, orvosnak készült. Szépen haladt is a célja elérése felé… eg észen 2005. november 27-ig . E napon, izg atottan készülve a félévi g imnáziumi eredmény kihirdetésére, felfog hatatlan fordulat következett be az életében, a leg sötétebb rémálomba illő fejezet első napja lett belőle, és a fejezet még ma, kilenc évvel később is íródik – a hatóság elképzelései szerint már nem sokáig … A nig ériai hadsereg emberei másodpercek alatt letartóztatták a kiskorú Mosest, rablás vádjával, mobiltelefonok és feltöltőkártyák eltulajdonításáért, eg yetlen állítólag os szemtanú vallomása alapján. Moses értetlenül állt a vád előtt, kijelentette, hog y ő nem követett el semmi ilyesmit, de a katonák, meg se hallva a szavait, a hadsereg helyi támaszpontjára szállították, ahol ütötték-verték, a fejét, a hátát, átlőtték a kezét, majd arra szólították fel, azonosítson eg y elé tolt holttestet; felduzzadt száján át Moses két szót préselt ki: „Nem ismerem.” Meg verték meg int. Később, meg unva a kínzásokat, átadták a rendőrség nek. De itt sem hallg atták ki (meg ). Hanem folytatták a kínzást. Széles peng éjű kés lapjával és g umibottal ütötték; felkötötték fejjel lefelé, órákon át hag yták lóg ni. A szülei ekkor már huszonnég y órája nem tudtak semmit a hollétéről – Moses eng edélyt kért, hog y felhívhassa őket, meg tag adták. Üg yvédet akart, nem kapott. Valahonnan előkerült eg y harapófog ó és eg y teleírt papírlap, alján Moses teljes nevével, fölötte kipontozott rész a fiú aláírásának. Moses részletes vallomása volt, készen, csak alá kellett írnia. Ha nem teszi, mondták, ott a harapófog ó, annak seg ítség ével talán menni fog . És Moses oda is firkantotta a nevét – miután a harapófog óval
kihúzg álták a körmeit. Rabolt, lopott: bevallotta. Börtönben a helye. Már vitték is. Moses anyja meg áll, felpillant az ég re, belebámul a már-már g iccsesen kék messzeség be, aztán ahog y ismét az utca szintjére fordítja pillantását, eg y ismerős asszonyra lesz fig yelmes: Busayo jön szembe vele, jóban voltak eg ykor. Hog y a találkozást elkerülje, a csoszog ó nő leg ug g ol, és visszadug ja a papucsából kipattant pántot. Miután feleg yenesedik – abban bízva, hog y Busayo már továbbment –, észreveszi, hog y a nő mellette áll, hog y felteg ye a kérdést, amit mindenki, a kérdést, amit Moses anyja hallani sem bír: „Mi van a fiaddal?” „Semmi”, feleli Moses anyja. Busayo az Amnestyt emleg eti, hog y azok biztosan kijárják az utat, ami Moses szabadulásához vezet, levelet fog nak küldeni Delta tag állam vezetőjének a világ összes lakosának aláírásával, lehet ám hallani, hog y tesznek lépéseket ebbe az irányba, nem fog ják felakasztani Mosest, hig g ye el, ez nem történhet meg , ki fog ják hozni, ki kell hog y szabaduljon, ilyet nem eng edhet meg a világ , hog y tárg yalás nélkül, eg y kikényszerített vallomás alapján… ráadásul eg y kiskorút… mindenki tudja, hog y ez nemzetközi jog okat sért… Moses kézzel írt levele bejárta az eg ész világ ot, az arcképe – azzal a nyolc évvel ezelőtti mondattal („A kínzások fájdalma elviselhetetlen volt, nem hittem, hog y ezt túl lehet élni”) – szintén bejárta a világ ot, vissza fog ják vonni a halálos ítéletet, az emberek nem hag yják, hog y ilyesmi előfordulhasson, vissza kell hog y vonják az ítéletet, vissza fog ják vonni, és ki fog ják vizsg álni Moses kínzásokkal kapcsolatos vádjait, ki kell hog y vizsg álják, és az ig azi bűnösök fog nak vég ül meg bűnhődni… Busayo eg yre tüzesebben beszél, de Moses anyja hirtelen félbeszakítja; elnézést kér, de mennie kell, elköszön, és meg y: csoszog tovább a poros úton, a papucs pántja ismét kipattan a helyéről.
Moses Akatugbát 16 éves korában tartóztatták le fegyveres rablás vádjával Nigériában. A rablást saját bevallása szerint nem követte el. A börtönben megkínozták, így kényszerítették ki belőle azt a vallomást, amely alapján halálra ítélték. Az Amnesty International ezekben a pillanatokban is harcol Moses szabadságáért. Az illusztrációt Berta Ág nes készítette.
Raif Badawi kicsi és fontos szeme a világ hálónak, amibe a leg eszementebb diktatúrák is vesztükre g abalyodnak bele, akkor is, ha trag ikomikus dúlásuknak reng eteg és nem virtuális áldozata van. Félek, hog y Raif Badawit a diktatúrák majdani veszte ez idő szerint nem vig asztalja. Ül a cellájában, és be kell látnia, az a szekuláris és szabad világ , amiben hitt és hisz, rövid távon és praktikusan szinte tehetetlen. Az ég ő szemű, hosszú szempillájú, okos arcú fiatalember Szaúd-Arábiában él, hog y meddig , nem tudom. Bő két éve tud róla a világ , nem sokat, de az is csoda, hog y ennyi tudható. Ha még el nem kezdték, bármikor elkezdhetik végrehajtani rajta az ítéletet. Minthogy a tíz év börtön, a tíz év utazási és médiahasználati tilalom, az egymillió ryalos (kb. hatvanmillió forint) pénzbüntetés mellett 1000, azaz egyezer korbácsütésre ítélték, ha elkezdik, egyhamar nem hagyják abba. Az ítélet szerint ötven egymást követő pénteken, az utolsó ima után nyilvánosan kell megkapnia az alkalmankénti húsz korbácsütést. Ez maga a lassú, egy éven át tartó kivégzés, nem lehet túlélni. Ön, aki ezt olvassa, péntekenként nézzen fel az ég re alkonyatkor! Ez az európai ég , ne leg yenek illúziói, ug yanaz az ég . Íg y nézzen hát bele a nag y, hematómás kékség be, és játsszon el a g ondolattal, hog y utoljára látja, mert, ahog y eddig is, most is mindjárt elájul. Bár ennyi empátia alig ha g yűjthető össze, próbálja átérezni, hog y alvadatlan, vörös lucsok mindene, teste és lelke eg yaránt, hog y ember volta puszta nyüszítés, sűrű, keserű könny és kocsonyás fájdalom. A messzi Szaúd-Arábia közelebb van, mint hinnénk. Szép és hihetetlenül g azdag ország , olajkincse páratlan. Abszolút monarchia, királyának nag y és kis államférfiak udvarolnak, Obamától Orbán Viktorig . Utóbbi 2014 tavaszán Rijádban oda nyilatkozott, hog y „Mi nem azért jövünk ide, hogy kioktassunk bárkit emberi jogokból vagy modern világfelfogásból. Mi azért jövünk ide, mert tiszteljük az arab kultúrát, és elismerjük azt, ahogyan ők berendezték és a világ egyik legsikeresebb részévé tették a saját világukat.” A világ és az „arab kultúra” e roppant sikeres része hatalomtechnikailag valóban mag a a földi paradicsom. Autokraták és emberjog i mozg almaktól, liberális ármánytól frusztrált diktátorok épp ilyen berendezésről álmodnak: birodalomról, hol bársonyos trónszékük alatt kifog yhatatlan a folyékony arany, az arra érdemes alattvalóknak Rolex karórából van a kerítés. Ezzel szemben az arra nem érdemeseket, pláne a másként g ondolkodókat, bármikor lefejezhetik, de vég telen bölcsesség ükben csak azt fejezik le, aki nem tetszik nekik. Szaúd-Arábiában általános választások nincsenek, kormány nincs, parlament nincs, az alkotmány a Korán, a jog rend az iszlám jog rendje, a saría. A meleg eket, a hitehag yókat, a boszorkányokat, a drog csempészeket, a házasság törőket nyilvánosan kivég zik. Idén februárban életbe lépett a terrorizmus elleni új törvény, amely szerint bárki terrorista, aki bírálja a királyság ot, a vallást, vag y bármi módon sérti a nemzeti eg ység et, amit a király testesít meg . Raif Badawi bűne, hog y létrehozta a világ hálón a Szaúd-arábiai Liberálisok fórumát, s online
párbeszédet kezdeményezett vallás és társadalom viszonyáról. Többek között azt merte mondani, hog y az iszlámhívők, a zsidók és a keresztények eg yenrang ú emberek. Cikket írt továbbá a Valentin-napról, ami a sivatag i királyság ban be van tiltva. Raif Badawit 2012 júniusában számítóg épes bűnözésért letartóztatták, azóta Dzsiddában – Oszáma bin Láden született itt –, a Vörös-teng er partján, a Briman börtönben ül. Üg yvédje, Walid Abu al-Khair, akinek sokat köszönhet, most kezdte meg tizenöt éves börtönbüntetését, ig az, ha ig az: korbácsütések nélkül. Raif Badawi első fokon hét év és három hónapot kapott (a három hónapot azért, mert eng edetlen volt az apjával, s a fiúi eng edetlenség et a saría bünteti), valamint hatszáz korbácsütést. Ezt az ítéletet eg y fellebbviteli bíróság enyhének találta és újratárg yalta az üg yet. A tét nag y volt, ha hitetlenség ért sikerül elítélni, lefejezik. Ki tudja, hog y, de nem sikerült, íg y „csak” súlyosabb büntetést, tíz évet és ezer korbácsütést kapott, mely ítélet 2104 szeptemberében jog erőre emelkedett. Raif Badawi három g yerek édesapja, cukorbeteg , vékony, törékeny alkat. Az ütéseket, ha lesznek, nem fog ja fel se háj, se izom. A korbács, leg alábbis a képek alapján, nem az európai több-, olykor kilencág ú kínzóeszköz. Látszatra még szolidabb is, mindössze eg y rug almas bőrbot, nem hosszabb másfél méternél. Becsukom a szemem, próbálom elképzelni, ahog y suhog , sűrített ang yalszárny, suhog és lecsap. Eg yszer, kétszer, húszszor, ez már felfog hatatlan. Inkább repeszti a bőrt, mintsem szakítja. Hurkásodik, kékül, kireped, vérzik, levedzik, elg ennyed. Raif Badawit és minden sorstársát félmeztelenül hasra fektetik, vag y állva eg y oszlophoz kötözik. Hog y mennyit bír ki, sok mindentől füg g . Hog y például mekkora a vérveszteség , mekkora a hőség , ig az, Dzsiddában e téli hónapokban harminc foknál nem szokott meleg ebb lenni. Túlélése attól is füg g , hog y a kirendelt korbácsnok mennyire üg ybuzg ó és/vag y mennyire nag y erejű. Továbbá attól, hog y ájultában meg fullad-e, infarktust kap-e a sokktól, sebei, vég ül ő mag a, mint eleven seb, elfertőződik-e. A lash ang olul korbács is, szempilla is. Raif Badawi a Vörös-teng er partján a jog erős büntetés, vag yis a halál árnyékában néz mag a elé a hosszú szempilláival. Nem tehet mást, mint hog y bízik a világ , eg y másik világ szolidaritásában, hívőkében és hitetlenekében. Bízik a csodában, hog y a tiltakozás, a királynak írt levelek és petíciók eg yszer csak anyag i erővé válnak, s még tán a cellája ajtaját is kinyitják. Raif Badawi minden fenyeg etett napjával Európa lesz kevesebb, mindannyian kevesebbek leszünk eg yütt és külön. Nem tudom nem idézni John Donne nég yszáz éves, nag yon időálló mondatát, miszerint „ha eg y g öröng yöt mos el a teng er, Európa lesz kevesebb, éppúg y, mintha eg y heg yfokot mosna el, vag y barátaid házát, vag y a te birtokod”.
Raif Badawit az iszlám megsértéséért tíz évre és ezer korbácsütésre ítélték. A bűne: létrehozott egy online fórumot, ahol az emberek szabadon megbeszélhették egymás között hazájuk politikai-társadalmi kérdéseit. Raifot 2015 januárjában nyilvánosan ötvenszer megkorbácsolták, majd azóta többször ismeretlen okból elhalasztották a büntetés végrehajtását. Az Amnesty a világon mindenhol tiltakozásokat szervez Raif kiszabadításáért. Az illusztrációt Mlinarics Máté készítette.
Mi lesz azzal, akiről beszélnek? Akinek nem sikerül, nem úg y sikerül, nem meg y? Szétbeszélik, darabokra beszélik, lebeszélik róla a húsát. Kibeszélik – kívülre beszélik át. Kikerülik, kívül kerül, ezt csinálják a szavak. Csendet is csinálhatnak köré, épp akkor, mikor talán beszélni kéne, ha létezne könnyebbség et hozó beszéd. Nekem azért elmondják, mert nekem jó, „neked olyan jó, Anashe” – mondják vag y sírják –, és a jóhoz jó menni menedékért, szig etre a dermedt hallg atásból. Mert itt eg yedül mennek a nők az erdőbe, és ketten jönnek vissza akkor, ha visszatérnek. Fog g al harapják el a köldökzsinórt, a méhlepényt otthag yják, és nem beszélnek róla, mi történt. Csak néha nekem, Anashénak, talán mert az én nevem azt jelenti, Istennel, és Isten valóban velem van. Ez bizonyosság , ez biztos, hiszen én meddő vag yok. Meddő, tehát élek, tehát tudok élni, alkalmam van élni, pusztán azért, mert nem kell szülnöm. Mivel meg állt bennem az élet, vihetem tovább a sajátom. Ezért tanultam meg jól hallg atni, meg hallg atni – ezért bízzák rám a történeteket. „Te könnyen beszélsz Anashe – mondta rég en Bophelo, kinek a neve azt jelenti, Élet –, de hog yan mennék kórházba? Nem lehet ezt, el sem jutok odáig , nag yon messze van, meg történne a poros úton, amíg g yalog olok, még a fák se rejtenének.” „Te könnyen beszélsz – mondta évekkel később Botle, aki valóban g yönyörű volt, amint neve, a Szépség is sug allta –, de nem mehetek el oda, minek is mennék, nem lehet.” Persze ők ketten nem jöttek vissza az erdőből aztán, de azok sem voltak mind túl szerencsések, akik még is eljutottak a városba. Lineo, az Ajándék, Masing ita, a Csoda, Mbali, a Virág . Szépek, szép nevűek, fiatalok. Lányok, nők, feleség ek, út mentén elkapottak, a szűzen meg erőszakoltak. Mert az állítólag g yóg yítja azt. Nandi, az Édes, Nothembi, a Remény. Némák már, mint a nevük, semmit nem jelentenek. Mikor Ayanda jött, és kérdezte, mit teg yen, kértem, már csak a szép nevéért, melyben ott van, hog y a Család Növekedik, már csak ezért is menjen a városba, ez jel, ez útmutatás. De ő se ment, azt mondta, fél, hog y kinevetik a széttárt lábát, elmondják mindenkinek, amit ott láttak, kiveti őt akkor mag ából az élet… Ayanda visszajött vég ül az erdőből, karján húsos babája bömbölt. „Fiú, fiú!” – mutatta nekem nevetve. És nevettem én is. Ha fiú, akkor rendben van. Neki nem kellenek majd a szavaim, a mi szavaink, meg se hallja őket. Felnő, és meg y tovább. A neve Filemone, a Szerelmesek Csókja. Szép név.
A nők és a lányok a dél-afrikai Mkhondóban nem jutnak megfelelő terhesgondozáshoz, sokszor napokat, heteket kell várniuk a vizsgálatokra. Az egészségüket veszélyeztető körülmények a tiltakozás óta javultak: egy kórházban a hét minden napján ellátáshoz juthatnak. Az Amnesty tovább harcol azért, hogy szexuális és reproduktív jogaik érvényesüljenek. Az illusztrációt Vidák Zsolt készítette.
Titkok, amiket nem tudhatnál. Titkok, amiket tudhatsz, de nem mondhatsz el senkinek. Titkok, amiket őriznek előled, titkok, amiket neked kellene meg őrizned mások elől. Mindent látó szuperszemek, mindent halló szuperfülek g yűjtik és g yűjtik és g yűjtik a titkokat. A titkok elektronikus suttog ássá alakulva sistereg nek át a hálózatokon, ahog y leülsz a képernyő elé, és azonosítod mag ad, és rácsatlakozol a rendszerre, eg yszerre olyan, mintha mindent látnál és hallanál te is, feneketlen mélység nyílik alattad, az ég en repülsz, halált hordozó drón vag y, rakétáid kioldanak, tüzet okádva ölnek. A titkok már ordítva és üvöltve zsong anak a füledben, a koponyádban, az ag yadban, az üvöltésüktől szinte már nem is tudod, hog y te mag ad ki vag y. Te nem számítasz, te nem vag y. Eg y hatalmas csikorg óg épezet része vag y, meg y előre csörömpölve, zörög ve, ölve, irányíthatatlanul. A háború része vag y. Katona. Azt érzed, elég , azt érzed, mindenkinek tudnia kell mindent. Hog y mi a háború, milyen a háború, mindenkinek tudnia kell, mi történik, és hog yan, és miért. Mindenkinek tudnia kell mind a titkokat. Hog y ne leg yenek többet. El fog od mondani a titkokat, nyilvánosság ra hozod az összeset. Meg fog od tenni, bármi áron. Akkor is, ha meg ölnek érte. Meg teszed.
Chelsea Manninget 35 év katonai börtönben letöltendő büntetésre ítélték, miután titkosított kormányzati anyagokat szivárogtatott ki a WikiLeaksnek. Chelsea lehetséges jogsértésekre és a nemzetközi humanitárius jog megsértésére hívta fel a közvélemény figyelmét, amiket a külföldi kiküldetésben lévő amerikai csapatok, a velük együttműködő iraki és afgán erők, hadiipari cégek és a CIA követtek el. Még mindig börtönben van. Az illusztrációt Kalászi Benjámin készítette.
Jerryme Corre buszvezető a Fülöp-szig eteken. 2012. január 10-én váratlanul letartóztatták, és eg y kihallg atószobába hurcolták. Rúg ták, ütötték, ahol érték. Jerryme-nek azon sem volt ideje g ondolkodni, hog y miért. Bekötözték a szemét, meg bilincselték a bokáját, és eg ész éjszakán át ütötték a talpát eg y fapálcával. Vallatták. Ha nem tudott felelni eg y kérdésre, akkor meg ütötték. Márpedig nem tudott. Nem tudott semmiről. Szétfeszítették a száját, eg y ruhát szorítottak rá, aztán öntötték belé a vizet. Még ekkor sem volt hajlandó bevallani, hog y ő ölte meg a rendőrt. Mert ezzel vádolták. És mert nem ő ölte meg . Áramot vezettek a hátába. A combjába. A bordái közé. Meg fenyeg ették, hog y meg ölik, ha nem ismeri el tettét, és miközben verték, az eg yik rendőr többször Boyet-nek szólította. Jerryme ekkor értette meg , hog y összekeverték valakivel. Összekeverték eg y g yilkossal. A hír a rendőröket is meg lepte, de már nem volt visszaút. Nem eng edték el Jerryme-t. Kábítószer-birtoklással vádolták meg . Azóta is börtönben ül. Az eg yik titkosrendőrség i fog dában készült ez a felvétel az úg ynevezett „kínzáskerékről”. A rendőrök számára szerencsekerék ez, melyben a fog oly a játék tárg ya. Az áldozat számára orosz rulett. Ő pörg eti meg a kereket, aztán vár. Várja, hog y mi történik majd vele. A kínálat bőség es. A „paniki” denevért jelent, azt jelenti, hog y a fog lyot fejjel lefelé lóg atják, mint eg y denevért. A „Manny Pacman” Manny „Pacman” Pacquiaóra, a Fülöp-szig eteki bokszolóra utal. A fog lyot húsz másodpercen keresztül ütik folyamatosan. A „zombie” áramütés. A „duck walk” áldozata g ug g olva kell járjon körbe-körbe, mint eg y kacsa. És íg y tovább. Jerryme Corre lassan három éve ül ártatlanul börtönben. A Fülöp-szig eteki drog törvények értelmében kábítószer birtoklásáért leg kevesebb tizenkét évet lehet kapni, tehát leg korábban 2024ben szabadulhat.
Jerryme Corre, a Fülöp-szigeteki buszsofőr csendes életet élt egészen 2012-ig, amikor civil ruhás rendőrök erőszakot alkalmazva letartóztatták rablás, valamint egy külföldi állampolgár és egy rendőrtiszt meggyilkolásának vádjával. Őrizetbe vették, megkínozták, és kábítószer-birtoklás vádjában bűnösnek találták. Azóta börtönben ül. Az Amnesty tiltakozása nyomán vizsgálat indult a Fülöpszigeteki kínzások ügyében, és felesége meglátogathatta. Az illusztrációt Falvay László készítette.
Teg yük fel, hog y nő vag y, harmincas, eg y kisvárosban élsz. Teg yük fel, hog y van eg y tizeneg y éves g yereked és eg y fog yatékkal élő unokaöcséd. Teg yük fel, hog y eg y tetszőleg es napon az az ötleted támad, hog y elmész velük bevásárolni. Merthog y elfog yott ez-az, őket pedig nem lehet otthon eg yedül hag yni. Beültök a kocsiba, az úton zenét hallg attok, beszélg ettek, lehet, hog y veszekedtek is, mert ők ketten ott hátul folyton hülyéskednek, piszkálják eg ymást, de leg alább elvannak, amíg araszolsz a délutáni csúcsforg alomban, úg yhog y, teg yük fel, ez most nem is annyira bosszant. A parkolóban kiszálltok, szerzel eg y bevásárlókocsit, vag y inkább kettőt, mert mind a ketten szeretik tolni. És akkor, teg yük fel, hog y odalép néhány ismeretlen férfi, és meg üt. Botokkal üt. És kiabál. Hog y te az vag y, aki, és azért kapod a verést, hog y ne ott leg yél az, aki, ahol ő más. Ő, aki különbözik. Teg yük fel, hog y a fog yatékos unokaöcséd próbál védeni, ezért őt is meg verik. Mert hát ő is úg y különbözik tőlük, ahog y nem szeretik, ha különbözve van. Sőt még kevésbé szeretik, mert hát ő nyomorék. Eg y idióta. Eg y selejt. Neki még annyira sem lenne jog a ott lenni, eg yáltalán lenni, mint neked. Mondják, miközben rúg nak. Hulljon a férg ese. A g yereket nem bántják, hát nem állatok ők, a g yerek csak vég ig nézi. Elveik vannak, ig azság érzetük, tradícióik, melyek alapján méltán érezhetik úg y, hog y ők a Minőség ileg Különbözőek. Fekszel a földön, a Különbek rug dosnak, és nézed a g yereked, ahog y tég ed néz. A járókelők közben csak járnak és kelnek, azért járókelők, senki nem avatkozik közbe, senki nem seg ít, senki nem kiált rendőrért, nyílnak a csomag tartók, lendülnek az akciós termékekkel teli nejlonzacskók. A járókelők most csendben örülnek, hog y ők nem pont úg y különböznek, ahog y te. Nem olyan feltűnően. Senki nem akar mag ának problémát, van úg yis elég . Fekszel hát a földön, és tűrsz. Eg yszer csak vég e lesz. Teg yük fel, hog y eg y olyan világ ban élsz, ahol ez meg történhet. De teg yük fel azt is, hog y vannak emberek, akik bár szintén különböznek tőled, még is akarnak tenni érted valamit. Vag yis hát meg tesznek mindent, ami tőlük telik. Teg yük fel.
2012 októberében városuk főterén megtámadták és bántalmazták Paraskevi Kokonit és huszonhárom éves, értelmi fogyatékos unokatestvérét, Kostast. Bevásárlás közben több férfi rontott rájuk, és a közeli útról felkapott fatuskókkal kezdték el verni őket. Az Amnesty International közbenjárása és a nemzetközi tiltakozás nyomán végül a három elkövetőt rasszista indíttatású támadásért három évre felfüggesztett, nyolc hónapos börtönbüntetésre ítélték. Az illusztrációt Kalászi Benjámin készítette.
Az ötvenedik születésnap meg rázó s eg yben fölemelő is lehet. Minden a körülményeken múlik. Úg y mondják, nőknél trag ikusabb felhang okkal zeng a lelki karének a fejben s a szívben. Próbálom elképzelni, milyen lehet ug yanez a börtönben. Szintén sokat számítanak a körülmények. Más eg y szovjet Gulag , s meg int más eg y korszerű svéd feg yintézet. Hősnőnk azonban valahol Kínában raboskodik, helyszíne inkább előbbire, mint utóbbira emlékeztethet. Mi lehet könnyebb, ártatlanul ülni, vag y bűnösség ünk tudatában? Vitathatatlanul eg yszerűbb, ha valamilyen szempontrendszer alapján meg érdemeljük a ránk kirótt szabadság vesztést. Hősnőnket, Liu Ping et nem ismerem. Csak annyit tudok róla, hog y december másodikán tölti be az ötvenedik ikszet. Tavaly, 2014-ben ítélték el, hat és fél évre. A vád: aktivistaként ig yekezett hallatni a szavát az eg yre terjedő korrupció ellen, az Új Polg árok Mozg alma tag jaként. Állítólag a vallatás során keg yetlenül meg kínozták. Sajátság os, hog y a huszoneg yedik század elején sem a korruptak kerülnek tömlöcbe, hanem azok, akik tiltakoznak az uram-bátyám alapon szétlopott pénzeket szerző, adó vag y kapó bűnözők tevékenység e ellen. Az a rendszer fog ta el s dug ta rács mög é, amelyik váltig állítja, heves harcot folytat a g azdaság át behálózó korrupció ellen. A diktatúráknak mindig vég ük lesz. Vag y úg y, hog y szétrobbantja őket az ellenük forduló sokaság , vag y úg y, hog y halk és hosszú rothadással múlnak ki. A szocializmus utóbbi módon pusztult el Európában. Emiatt viszont az ag ónia utolsó pontja nehezen jelölhető ki, örökség e a béka levág ott lábaként ideig -óráig ma is remeg még . A világ más tájain pedig láthatóan valamennyire életben maradt, ámbár többé-kevésbé halálos beteg en. Amíg el nem enyészik vég leg , szedni fog ja áldozatait. Mit mondhatnánk? Mit tehetnénk? – a fáma szerint Sir Winston Churchill írta vag y mondta ezt, miután a náci haláltáborokról szóló első hiteles beszámolót elolvashatta. Azután az aktát csöndesen irattárba küldte, vag yis nem mondott és tett semmit. Ug yancsak neki tulajdonítják az alábbit is: Mindig számíthatunk arra, hogy az amerikaiak helyesen cselekszenek – miután már minden egyébbel megpróbálkoztak. Hát a mag yarok? Mit teg yünk mi, e kicsi ország ig azság szerető és demokrata érzelmű polg árai? Mindenekelőtt g yújtsunk ötven g yertyát Liu Ping nek. Ötszázat. Ötezret. Aztán majd meg beszéljük, kitaláljuk.
Liu Ping lelkiismereti fogoly Kínában, akit azért zártak börtönbe, mert megpróbálta felhívni a figyelmet a kormány korrupciójára. Hat és fél év börtönbüntetésre ítélték, és fogva tartása során megkínozták. A fokozott nemzetközi kampány eredményeként lánya meglátogathatta a börtönben. Az
Amnesty International tovább harcol Liu Ping szabadságáért. Az illusztrációt Pucz Dániel készítette. A szerző – többekkel egyetemben – lemondott a honoráriumáról az Amnesty International Magyarország javára.
– Emlékszel arra az érzésre, mikor átsuhant rajtad eg y madár árnyéka, te meg azt hitted, hog y eg y labda, ami mindjárt eltalál, és állatira meg ijedtél? – kérdezte Daniel Quintero Daniel Quinterótól a félsötét cellában. – Hag yj aludni. – Az őrök nem hag ynak, nem én. Hidd el, hog y ha meg lehetett volna g yőzni őket bármiről, akkor nem lennél fenn annyi ideje, amennyit még sohasem töltöttél ébren, sőt akkor meg sem vertek volna, sőt akkor már rég nem is lennél itt. Eg yébként ha hag ynának, sem tudnál aludni, mert annyira fáj mindened. – Te sose aludtál még úg y, hog y, mondjuk, el volt törve valamid? Én már aludtam úg y. Fájt, de aludtam. Maximum arról álmodtam, hog y fáj. Nem emlékszem. – Ha te aludtál már úg y, akkor én is. Ha te nem emlékszel, akkor én se. Viszket az arcom. – Az enyém is. Meg vakarnám, de hát a bilincs. – Tudom. – Szerintem hang okat hallok. – Lehet, hog y én is. Aludni kéne. Nag yon kéne. – Mit akartál azzal a madárárnyékos példával? – Semmit. Hog y rohadtul félek. – Mitől? Hülye vag yok, ne is mag yarázd meg ; pontosan tudom, hog y mitől. – Hog y soha többet nem alszom. És íg y álmodni sem fog ok többet. – Álmodni semmiképpen nem fog sz többet.
A venezuelai Daniel Quintero huszonegy éves volt, amikor 2014-ben részt vett egy kormányellenes tüntetésen. Elmondása szerint a megmozdulásról hazafelé tartva a venezuelai Nemzeti Gárda tagjai elfogták és megkínozták. Az Amnesty International küldöttsége találkozhatott vele, hogy átadják a hírt: a világ minden táján vannak emberek, akik harcolnak érte. Az illusztrációt Orosz Richárd készítette.
Sok van, mi csodálatos, de az embernél semmi sem csodálatosabb – ez íg y meg van, ez ismerős, ezt (ideális esetben) tizennég y-tizenöt éves korunkban valaki meg próbálja a fejünkbe verni, hog y (ideális esetben) valamivel lassabban felejtsük majd el, mint a teg napi reg g elit. Hog y mit jelent valójában, ha jelent bármit is, azt nehéz meg mondani. Valami pozitív izé, nézd, a heg ymászók, nézd, az űrhajók, nézd, Shakespeare. Eg yáltalán mi az, hog y „csodálatos”? Inkább hag yjuk is, nem? Eg yébként nem ismerem Erkin Musaev üg yének minden részletét, és soha nem voltam Üzbeg isztánban. Ismerem viszont a nyíltan vag y burkoltan autoriter politika g esztusrendszerét, az ijesztően kerek hivatalos állásfog lalásokat arról, hog y mondjon bár eg y üg y minden résztvevője homlokeg yenest mást, az eg ész valójában nem is úg y volt, és a szeg ény hatalom csak a leg jobbat akarja, sőt még ő az áldozat, hát nyilván. És pontosan tudom – hang ozhat ez bármilyen idealista ökörség nek, a húsba vág ó realitását nem nehéz meg tapasztalni, pillantsunk csak körül –, nem az számít, hog y a szomszédban történik-e, ami, vag y a világ túlsó felén, hanem az, hog y ilyesmi eg yáltalán történhet. Ug yanis akkor itt is és mindenhol előbb-utóbb ug yanúg y meg fog alkalomadtán, efelől ne nag yon leg yenek kétség eink. Nem azért, mert bármi, hanem azért, mert nem kizárt, és a tapasztalat azt mutatja, hog y ez már elég . Ig en, veled, a szomszéddal, a családtag jainkkal, ellenzéki politikai szereplőkkel vag y bárkivel az ég világ on. Akkor ug yanis nincs rá semmilyen g arancia, hog y az államhatalom nem válik eg yszer csak jól működő, adóból (és ki tudja, mi mindenből) fenntartott, g ejl álideológ iákkal meg támog atott maffiává, ami úg y tüntethet el bárkit, hog y még a torkát sem kell meg köszörülnie utána. Ezt kéne meg értenie lassan mindenkinek, ennek kéne átmennie, hog y aztán lassabban felejtődjön el (horribile dictu) bármelyik reg g elinél. Hog yha eg y bíróság i „tárg yaláson” a vallomás eg y hónapnyi verés és a vádlott családjának (rendőri) fenyeg etése után íródik alá, ha az üg yvéd csak dekorációs elem tud lenni, ha súlyos, még is komolyan vehetetlen vádakkal összevissza dobálózva ítélnek el eg y embert húsz év börtönre, akkor [kurva]nag y baj van. És eg észen addig a pontig [kurva]nag y baj is lesz, ameddig valaki ki nem áll, és azt nem mondja, hog y schuldig ung , ezt, én (mi?), íg y, nem. Ilyen nincs, ha van, ne leg yen, ha volt, számoljuk fel, és soha többet. Ha senki nem áll oda, akkor az azt jelenti, hog y mindenütt baj van, volt, lesz. A hallg atás beleeg yezés, erre ug ye emlékszünk. És ez nem GPSkoordináták kérdése, a közönyre eg y szint fölött eg yszerűen nincs mentség . Ciki, de tényleg nincs, lévén azt onnantól sötétség nek, rosszabb esetben meg kollaborációnak szokta nevezni a többnyire tisztább fejűnek remélt utókor. (Bár ez utóbbi tényleg merő idealizmus.) Talán keves(ebb)en tudják, hog y az idézetnek, amivel kezdtem, létezik eg y másik értelmezése is: sok van, mi szörnyűség es, de az embernél semmi sem szörnyűség esebb. Szerintem rag aszkodni kéne az első verzióhoz, ameddig még lehet. Mit jelent a csodálatos? Csinálni valamit, nem hag yni annyiban, az csodálatos lenne, nem? Itt a lehetőség .
Erkin Musaev, az üzbegisztáni Honvédelmi Minisztérium egykori munkatársa az ENSZ Fejlesztési Programjának dolgozott Üzbegisztánban, amikor 2006 januárjában letartóztatták. Ezután három különböző tisztességtelen tárgyaláson hazaárulás és hivatali visszaélés bűntettéért összesen húsz év börtönbüntetésre ítélték. Családja szerint kínzással kényszerítették ki belőle a vallomásokat. Kiszabadításáért fáradhatatlanul dolgoznak. Az illusztrációt Hujber Áron készítette.
Ötéves koromban húztam mag amra először női ruhát. Azt hiszem, anyám hálóing e volt. A selyem meg nyug tatott és felkavart, éreztem, hog y erről senkinek sem szabad beszélnem. Az iskolában nemcsak a lányok tetszettek, hanem azok a holmik is, amiket hordtak. A tornadresszt szerettem a leg jobban. Ráfeszült a felsőtestemre, eltakarta a fenekemet. Mint eg y női ruha. Aztán mindenhol elkezdett nőni a szőröm, a hang om mélyült, beírattak a katonai iskolába. A családomban még a nag yapám nag yapja is katona volt, nem mondhattam ellent a szüleimnek. Szerettem őket, és ők is szerettek eng em. Huszonöt éves koromig bírtam. Aztán eg y farsang i mulatság on pomponlánynak öltöztem, és tudtam, ez a vág y sosem fog elmúlni. Odahaza néha szoknyát húztam, a munkahelyemen soha. Hosszú évtizedek teltek el íg y. Eg y teng eralattjárón dolg oztam, én voltam a kapitány. Három hónapot töltöttem a víz alatt eg y szűk vascsőben, mire újra láthattam a napot és a családomat. Nehéz volt meg szokni. A teng eralattjárón soha nem volt elég az oxig én. Néhány nég yzetméter jutott mindenkinek, a fekhelyünket csak úg y neveztük, koporsó. Eg yszer valaki szívrohamot kapott. A testét kénytelenek voltunk a mélyhűtőbe tenni, a fag yasztott marhahús és a zöldség ek mellé. Sárg arépa vag yok, kiáltotta eg y másik kadét, majd fejest ug rott a teng erészképző harmadik emeleti erkélyéről. Hatvanöt éves vag yok. Nőként folytatom az életemet. Mert mindig is nőként kellett volna élnem, csak nem volt hozzá elég bátorság om. Meg érdemlem, mindent meg tettem a családomért és a hazámért. A norvég népért. De most is ug yanott tartok, mint huszonöt éves koromban, rág om a ceruza vég ét, besatírozom a rubrikákat. Gyűlölöm a pszichológ iai teszteket. Akkor alkalmasnak találtak teng erésznek, most azt kell bebizonyítanom, hog y normális vag yok. Utána következhet az úg ynevezett nemi átalakító műtétsorozat az Állami Kórházban. Hormonkezelésnek vetnek alá, sterilizálnak. De ebből nem kérek. Csak azt szeretném, ha vég re hivatalosan is a női nevemet használhatnám. Ha átírnák az útlevelemet. F, mint férfi, még most is az szerepel a második sorban. Gyűlölöm az F betűt. John, John. Sosem felejtem el a recepciós lekicsinylő hang súlyát, miközben a nevemet ízlelg ette. Ez a név áll a bankkártyámon. Én pedig ott álltam előtte Jeannette-ként, selyemsállal a nyakamban, kisminkelve. Addig ra már odag yűltek a londinerek is, eleinte csak kuncog tak, aztán kitört belőlük a nevetés. Még a hotel ablakán keresztül is néztek, ahog y a kocsim felé sietek. A szél felkapta a szoknyámat, az eső zuhog ott, pedig Lillehammerben ritkán esik. Beültem az autóba, de nem indítottam be a motort. Eszembe jutott, hányan szorong atták meg hálásan a kezemet. A hős teng erészkapitányét. A szélvédőn lassan csorog tak alá az esőcseppek. A párát bámultam az üveg en, a műszerfal vörös jelzőfényeit. Eg y g ombnyomással lerombolhattam volna Szentpétervárt.
John Jeanette Solstad Remø transznemű nőként él Norvégiában. Az ellen tiltakozik, hogy jogi nemének megváltoztatása nem lehetséges pszichiátriai vizsgálat és sterilizáció nélkül. A norvég kormány a világméretű tiltakozás hatására már felállított két munkacsoportot, amelyek átdolgozzák a diszkriminatív szabályokat. Az illusztrációt Falvay László készítette.
Ismerd meg szerzőinket és műveiket a libri-kiado.hu weboldalon, kövesd az újdonság okat és nézz filmeket a nyug atiter.hu blog unkon, csatlakozz közösség ünkhöz a Facebookon! Ismerd meg az Amnesty International Mag yarország munkáját: http://www.amnesty.hu/blog http://www.amnesty.hu/tamog asd-munkankat https://www.facebook.com/Amnesty.International.Mag yarorszag
