Name: Tóth Istvánné Order: 316786 Köszönjük a vásárlást a szerző és a kiadó, valamint a terjesztő nevében is. Vásárlásával támogatta, hogy Magyarországon az elektronikus könyvkiadás fejlődni tudjon, a digitális kereskedelemben kapható könyvek választéka egyre szélesebb legyen. Köszönjük, és reméljük webáruházunkban hamarosan viszontlátjuk.
SYLVIA DAY Egymásba fonódva Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2013
A fordítás alapjául szolgáló mű: Sylvia Day: Enwined with You A Crossfire novel Fordította Hoppán Eszter
Az alábbi irodalmi mű szerzői jogi védelem alatt áll a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján. A mű illegális terjesztése, illetve a szerzői jog bármilyen megsértése jogi következményeket von maga után.
1. FEJEZET A New York-i taxisok különös szerzetek. Természetellenes nyug alommal cikáznak őrületes sebesség g el a forg almas utcákon. Józan eszem meg őrzése érdekében meg tanultam, hog y jobb, ha inkább a telefonom kijelzőjére koncentrálok a mindössze centiméterekre elsuhanó autók helyett. Valahányszor elkövettem azt a hibát, hog y felpillantottam, önkéntelenül is keményen beletapostam a padlóba – ösztönösen próbáltam fékezni. Most az eg yszer azonban nem volt szükség em fig yelemelterelésre. Rag adtam az izzadság tól a hajtós krav mag a-edzés után, és az ag yam akörül forg ott, hog y mit tett a férfi, akit szeretek. Gideon Cross. Máris forró vág yakozás öntötte el elkínzott testemet, ha csak a nevére g ondoltam. Amint meg láttam – és a félelmetesen vonzó külső mög ött észrevettem a sötét és veszedelmes férfit –, éreztem a vonzást, mert meg leltem énem másik felét. Olyan szükség em volt rá, mint a szívemre, ő pedig óriási veszedelemnek tette ki mag át, és kockára tett mindent – értem. Éles dudálás zökkentett vissza a jelenbe. A szélvédőn keresztül lakótársam milliódolláros mosolya rag yog ott rám eg y busz oldaláról. Cary Taylor szája amolyan „g yere közelebb” stílusban g örbült, és mag as, vékony alakja szinte elfog lalta a kereszteződést. A taxisofőr folyamatosan nyomkodta a dudát, mintha ez bármit is seg ített volna. De persze nem íg y volt. Se Cary nem moccant, se mi. Az oldalán hevert, csupasz mellkassal, mezítláb, kig ombolt farmerban, mely látni eng edte alsója vonalát és hasizmai domborulatát. Sötétbarna haja szexisen kócos, smarag dzöld szeme pajkosan csillog ó. Hirtelen szíven ütött a tudat, hog y valami szörnyű dolg ot el kell titkolnom a leg jobb barátom, Cary elől. Ő volt a talpkövem, a józanság hang ja, a kedvenc vállam, amire a fejemet hajthatom – afféle testvér, minden értelemben. A g ondolatát is g yűlöltem, hog y nem oszthatom meg vele azt, amit Gideon tett értem. Nag yon szerettem volna kibeszélni mag amból, hog y kiverhessem vég re a fejemből, de tudtam, hog y sosem mondhatom el senkinek. Még a terapeutámat is kötötte volna az etika és a jog , hog y meg törje az orvosi titoktartást. Zömök, rikító zöld mellényes forg almi rendőr bukkant fel, és terelni kezdte a buszt a saját sávja felé, parancsoló fehér kesztyűs kézmozdulatokkal és határozott vakkantásokkal. Még épp azelőtt eng edett át minket a kereszteződésen, hog y a lámpa váltott volna. Hátradőltem, karomat a hasamon összefonva ring atóztam. Az út Gideon Ötödik sug árúti lakásától a saját felső West Side-i bérleményemig nem volt hosszú, még is szinte örökkévalóság nak tűnt. Az információ, amelyet Shelley Graves detektív a New York-i rendőrség től az imént meg osztott velem, örökre meg változtatta az életemet. És arra is rákényszerített, hog y elhag yjam az eg yetlen embert, akire szükség em van.
Mag ára hag ytam Gideont, mert nem bíztam Graves indítékaiban. Nem vállalhattam a kockázatot, hog y azért mondja el a g yanúját nekem, hog y én aztán rohanjak Gideonhoz, és bebizonyítsam, hog y a szakításunk csak jól kitervelt hazug ság volt. Istenem. Hevesen vert a szívem az érzelmek kavarg ásában. Gideonnak szükség e van most rám – és leg alább annyira nekem is rá –, én még is mag ára hag ytam. Elveszett tekintete, amelyet akkor láttam, amikor becsukódott köztünk a liftajtó, a szívembe tépett. Gideon. A taxi befordult a sarkon, és meg állt a háztömbünk előtt. Az éjszakai kapus már nyitotta a kocsiajtót, mielőtt szólhattam volna a sofőrnek, hog y forduljunk meg és vig yen vissza, s a rag acsos aug usztusi hőség beömlött a kocsiba. – Jó estét, Miss Tramell – bökte meg a kalapja karimáját a kapus, és türelmesen várt, amíg lehúztam a bankkártyámat. Mikor vég eztem a fizetéssel, hag ytam, hog y kiseg ítsen a kocsiból, és láttam: diszkréten elkapja tekintetét könnyáztatta arcomról. Mosolyog va, mintha minden a leg nag yobb rendben volna, vég ig siettem az előcsarnokon, és eg yenesen a lift felé ig yekeztem, miközben intettem a recepció felé. – Eva! Hátrafordulva eg y karcsú barna nőt pillantottam meg stílusos szoknya-blúz összeállításban, aki épp felállt az eg yik várakozásra szolg áló kanapéról. Sötét haja sűrű hullámokban omlott a vállára, s telt, fényes rózsaszín ajkát mosolyra húzta. A homlokomat ráncoltam – sosem láttam azelőtt. – Ig en? – kérdeztem hirtelen támadt óvatosság g al. Volt valami a szeme csillog ásában, ami elővig yázatossá tett. Annak ellenére, hog y milyen összetört voltam kívül és belül, kihúztam mag am, és a szemébe néztem. – Deanna Johnson – mutatkozott be, és felém nyújtotta szépen manikűrözött kezét. – Szabadúszó riporter. Felvontam a szemöldökömet. – Helló! Elnevette mag át. – Nem kell g yanakodnia. Csak beszélg etni szeretnék mag ával pár percet. Eg y sztorin dolg ozom éppen, és elkelne a seg ítség e. – Ne veg ye sértésnek, de semmi olyan nem jut eszembe, amiről szívesen beszélg etnék riporterekkel. – Gideon Crossról sem? Felállt a tarkómon a szőr. – Leg inkább róla nem. A világ huszonötödik leg vag yonosabb embereként, a mag a felfog hatatlanul g azdag New York-i
ing atlan-portfóliójával Gideon mindig hálás téma. De az is hírértékű volt, hog y szakított velem, és újra összejött a volt menyasszonyával. Deanna karba fonta a kezét, s a mozdulat kiemelte a dekoltázsát, de ezt csak azért vettem észre, mert most már fig yelmesebben szemüg yre vettem. – Ug yan már – biztatott. – Kihag yhatom a nevét a dolog ból, Eva. Nem lesz semmi, ami alapján azonosítani lehetne mag át. Itt az alkalom, hog y vég re mag a is kibontakozhasson. Kődarab telepedett a g yomromba. Annyira Gideon zsánere ez a nő – mag as, vékony, sötét hajú, aranyszín bőrű. Annyira más, mint én. – Biztos, hog y vég ig akar menni ezen az úton? – kérdeztem halkan, mert ösztönösen sejtettem, hog y valamikor a múltban meg volt neki a pasim. – Nem olyan ember, akivel szívesen összekülönböznék. – Csak nem fél tőle? – vág ott vissza a nő. – Mert én nem félek. A pénze nem jog osítja fel arra, hog y bármit meg teg yen, amit csak akar. Mély léleg zetet vettem, és eszembe jutott, amikor dr. Terrence Lukas – eg y másik ember, aki ellentétben állt Gideonnal – valami nag yon hasonlót mondott. Nem mintha tudtam volna, hog y Gideon mire képes, vag y meddig hajlandó elmenni a védelmemben, de attól még válaszolhattam őszintén és fenntartás nélkül: – Nem, nem félek tőle. De már meg tanultam, hog y nem szabad mindig harcolni. A továbblépés a leg jobb bosszú. A nő felszeg te az állát. – Nem mindeg yikünknek van eg y rajong ó rocksztár a tarsolyában. – Ug yan már. – Némán felsóhajtottam eg ykori barátom, Brett Kline említésére, aki eg y feltörekvő banda énekese volt, és az eg yik leg szexibb férfi, akivel valaha is találkoztam. Gideonhoz hasonlóan belőle is szinte áradt a vonzerő. Viszont ő nem volt életem szerelme. Ebbe a pocsolyába nem lépek bele még eg yszer. – Ide hallg asson… – húzott elő Deanna eg y névjeg ykártyát a szoknyája korcából. – Nemsokára rájön majd, hog y Gideon Cross kihasználta mag át, hog y féltékennyé teg ye és visszaédesg esse Corinne Giroux-t. Ha szükség ét érzi, hívjon fel. Várni fog om a hívását. Elvettem a névjeg yet. – Miért g ondolja, hog y bármi olyat tudok, ami közlésre érdemes? Elvékonyodott a szája. – Mert bármi is volt Cross indoka, hog y felszedje mag át, mag a közel került hozzá. A jég ember kissé felolvadt. – Lehet, hog y íg y volt, de már vég e. – Ez nem jelenti azt, hog y mag a nem tud semmi érdekeset, Eva. Én seg íthetnék kideríteni, hog y mi az, aminek hírértéke van.
– Mit akar kihozni a dolog ból? – Leg yek átkozott, ha ölbe tett kézzel nézem, hog y valaki ártani akar Gideonnak. Ha ez a nő elszánta mag át, hog y fenyeg etni kezdje, akkor én meg arra szánom el mag am, hog y eltérítsem ettől. – Hog y annak a férfinak van eg y sötét oldala is. – Hát nincs mindnyájunknak? – Vajon mennyit láthatott Gideonból? Mi minden tárult fel előtte, amíg … eg yütt voltak? Ha ug yan íg y történt. Nem voltam benne biztos, hog y valaha is eljutok odáig , hog y ne kapjon el vad féltékenység , amikor arra g ondolok, hog y Gideon eg yütt volt eg y másik nővel. – Miért nem meg yünk el valahová eg y kicsit beszélg etni? – kérdezte Deanna. A recepciósra pillantottam, aki úg y tett, mintha nem fig yelne ránk. Érzelmileg még túl sebzett voltam ahhoz, hog y lekezeljem Deannát, és még mindig forg ott a fejem a Graves detektívvel folytatott beszélg etéstől. – Talán majd máskor – feleltem, nyitva hag yva a lehetőség et, mert szándékomban állt szemmel tartani a nőt. Mintha meg érezte volna feszültség emet, Chad, az eg yik éjszakai műszakos elindult felénk. – Ms. Johnson épp indulni készül – mondtam neki, tudatosan ellazulva. Ha Graves detektív nem volt képes semmit rábizonyítani Gideonra, akkor eg y szabadúszó riporter sem tudja ezt meg tenni. De sajnos tisztában voltam vele, miféle információk szivárog hatnak ki a rendőrség től, s hog y ez milyen könnyen és g yorsan meg történhet. Az apám, Victor Reyes zsaru volt, úg yhog y hallottam épp elég sztorit ebben a témában. A liftek felé fordultam. – Jó éjt, Deanna. – Várni fog ok – kiáltotta utánam. Beszálltam a felvonóba, és meg nyomtam az emeletem g ombját. Ahog y az ajtó bezáródott, a kapaszkodóra roskadtam. Fig yelmeztetnem kell Gideont, de nem tudok észrevétlenül kapcsolatba lépni vele. A fájdalom a mellkasomban eg yre erősödött. A kapcsolatunk romokban hever. Még csak nem is beszélhetünk eg ymással. Kiszálltam a lakásomnál, és bementem. Átvág tam a nappalin, és az eg yik bárszékre dobtam a táskámat. Manhattan látképe a nappali faltól falig érő üveg ablakának keretében hideg en hag yott. Túlság osan ideg es voltam ahhoz, hog y érdekeljen, hol vag yok. Csak az számított, hog y nem Gideon mellett. Mikor elindultam a szobámhoz vezető folyosón, tompa zeneszót hallottam Cary szobája felől. Vajon társaság a van? És ha ig en, ki az? Kedves barátom úg y döntött, hog y meg próbál két párhuzamos kapcsolattal zsong lőrködni – eg yszer eg y lánnyal, aki elfog adja őt olyannak, amilyen, másszor eg y fiúval, akinek nem tetszik a g ondolat, hog y Cary mással is fut.
Ledobáltam a ruháimat a fürdőszoba padlójára, útban a zuhany felé. A vízsug ár alatt lehetetlen volt nem g ondolni azokra az alkalmakra, amikor Gideonnal eg yütt zuhanyoztunk itt, amikor eg ymás iránti szenvedélyünk szikrázóan erotikus találkozásokat eredményezett. Annyira hiányzott. Szükség em volt az érintésére, a vág yára, a szerelmére. Ez a sóvárg ás szinte szétmart, nyug talanná és feszültté tett. Fog almam sem volt, hog yan fog ok elaludni, amikor azt sem tudom, mikor beszélhetek meg int Gideonnal. Annyi mindent kellene elmondanom neki! Törülközőt csavartam mag am köré, és kimentem a fürdőszobából. Gideon állt a hálószobám csukott ajtaja mög ött. A látványa olyan hirtelen fizikai reakciót váltott ki belőlem, mintha meg ütöttek volna. Elakadt a léleg zetem, és a szívem vadul kalapálni kezdett. Eg ész lényem hirtelen támadt vág g yal reag ált. Mintha évek óta nem láttam volna, nem pedig csak eg y órája. Adtam neki kulcsot, de amúg y is az övé volt az eg ész épület. Ilyen előnnyel lehetség es volt, hog y ne hag yjon követhető nyomot mag a után… ahog y Nathannek is a közelébe tudott kerülni. – Veszélyes itt lenned – jeg yeztem meg . Ettől persze még nem örültem kevésbé a jelenlétének. Szinte ittam a tekintetemmel izmos, vállas alakját. Fekete nadrág ot és méltán közkedvelt Columbia pulóvert viselt, s ebben az összeállításban pontosan annak nézett ki, ami volt: huszonnyolc éves embernek, nem pedig annak a milliárdosnak, akinek a világ ismerte. Yankees sapkát húzott a homlokába, de az ellenző árnyéka sem rejthette el elképesztően kék szemét. Áthatóan meredt rám, érzéki ajka komor vonallá keskenyedett. Nem tudtam visszafog ni mag am. Gideon Cross hihetetlenül vonzó férfi volt, annyira fantasztikus, hog y az emberek meg álltak és meg bámulták, amerre járt. Valaha szexistenként g ondoltam rá, és g yakori – valamint roppant lelkes – teljesítménye eng em ig azolt, de azt is tudtam, hog y eg yben túlság osan is emberi. Meg tört személyiség , akárcsak én. Minden az ellen szólt, hog y mi ketten eg yütt maradjunk. Mellkasom emelkedett-süllyedt, testem reag ált a közelség ére. Noha több méterre állt, éreztem kábító vonzerejét, lelkem másik felének mág neses vonzását. Ez mindig íg y volt, már az első találkozásnál is – elkerülhetetlenül húzott minket valami eg ymás felé. Ezt a kölcsönös füg g őség et először tévesen puszta szexuális vág ynak véltük, de aztán rájöttünk, hog y leveg őt sem tudunk venni a másik nélkül. Ellenálltam a késztetésnek, hog y a karjába vessem mag am, pedig leg szívesebben ezt tettem volna. De ő hig g adt volt és visszafog ott. Vártam, hog y jelt adjon. Istenem, annyira szeretem! A keze ökölbe szorult a teste mellett, miközben meg szólalt: – Szükség em van rád. A bensőm összeszorult a hang jától, forró, selymes rekedtség étől. – Látom, nag yon örülsz neki – incselkedtem elfúlón, hog y kissé felderítsem, mielőtt mag a alá
g yűr. Szerettem vadnak, és szerettem g yeng édnek. Bárhog yan elfog adtam volna, de annyi idő telt el… A bőröm máris várakozón bizsereg ni és feszülni kezdett, az érintésére áhítozva. Féltem, mi fog történni, ha teljes lendülettel rám veti mag át most, amikor ennyire ki vag yok éhezve a testére. Darabokra tépnénk eg ymást. – Belehalok – felelte mog orván –, ha nem lehetek veled. Hiányzol. Tőled füg g a józan eszem, Eva, és azt akarod, hog y még örüljek is neki? A nyelvemmel körbenyaltam kiszáradt számat, és Gideon felmordult. Meg borzong tam. – Hát… én azért örülök neki. Láthatóan enyhült a feszültség a tartásában. Biztosan rettenetesen ag g ódott, hog yan fog om fog adni, mit tett értem. Tulajdonképpen én is ag g ódtam. Vajon a hálám azt jelenti, hog y torzabb vag yok, mint g ondoltam? Aztán eszembe jutott, ahog yan a mostohafivérem tapog atott… ahog y a súlya belepréselt a matracba… a feszítő fájdalomra, ahog yan belém hatolt, újra és újra… Meg remeg tem az újjáéledt dühtől. Ha a Nathan halála felett érzett öröm azt jelenti, hog y torz a lelkem, akkor leg yen úg y. Gideon mély léleg zetet vett. Felemelte a kezét, és meg dörg ölte a szívtájékát, mintha fájna neki. – Szeretlek – mondtam, és szememet szúrták a könnyek. – Annyira szeretlek. – Ang yalka… – Néhány g yors lépéssel előttem termett, a földre dobta a kulcsait, és két kézzel beletúrt nedves hajamba. Reszketett, én pedig sírtam a tudattól, hog y mennyire szükség e van rám. Gideon a meg felelő szög ben oldalra hajtotta a fejem, és izzó birtoklási vág g yal csapott le a számra. Lassú, mély nyalintásokkal ízlelg etett. Szenvedélye és vág ya túlfeszítette érzékeimet… felnyög tem. Kezem a pulóverébe g abalyodott. Válaszhördülése vég ig vibrált rajtam, meg keményítette a mellbimbóimat, és libabőrössé tett. Szinte beleolvadtam, és levettem a sapkáját, hog y ujjaimat selymes fekete sörényébe mélyeszthessem. Belezuhantam a csókba, mag ával rag adott kéjes mohóság a. Zokog ó hang tört fel belőlem. – Ne csináld – lehelte, és meg fog ta az arcomat. Mélyen a szemembe nézett. – Meg szakad a szívem, amikor sírsz. – Csak túl sok volt – remeg tem. Gideon kék szeme is éppolyan elcsig ázott volt, mint az enyém. Sötéten bólintott. – Amit tettem?… – Nem az. Hanem amit érzek irántad. Hozzám dörg ölte az orra heg yét, és áhítatosan vég ig simított meztelen karomon – kezén ott száradt a közmondásos láthatatlan vér, amitől csak még jobban szerettem az érintését. – Köszönöm – suttog tam.
Lehunyta a szemét. – Istenem, amikor az este elmentél… Nem tudtam, visszajössz-e valaha is… Ha elveszítettelek volna… – Nekem is szükség em van rád, Gideon. – Nem kérek bocsánatot, semmit sem bánok. Újra meg tenném bármikor. – Erősödött a szorítása. – Eg yébként csak az lett volna a meg oldás, hog y szoros felüg yelet, éberség … életed hátralévő részében. Semmi g arancia nem lett volna a biztonság odra, amíg Nathan nem halott. – Kitettél. Kizártál. Te meg én… – Örökre – tapadtak ujjai a számra. – Vég e, Eva. Ne vitatkozz olyasmin, amit már nem lehet meg változtatni. Eltoltam a kezét. – Tényleg vég e? Most már eg yütt lehetünk, vag y még mindig titkolni kell a kapcsolatunkat a rendőrség elől? És van eg yáltalán kapcsolatunk? Gideon állta a pillantásomat, semmit sem rejtett el előlem. Látni eng edte a fájdalmát, a félelmét. – Azért vag yok itt, hog y ezt meg kérdezzem tőled. – Ha rajtam múlik, soha nem eng edlek el – feleltem hevesen. – Soha. Gideon keze lesiklott a nyakamon, a vállamra, izzó nyomot hag yva mag a után. – Kell, hog y ez ig az leg yen – mondta lág yan. – Attól féltem, hog y elfutsz… Hog y meg ijedsz. Tőlem. – Gideon, ne… – Tég ed sosem tudnálak bántani. Elkaptam a pulóvere szeg élyét és meg ráng attam, bár persze tudtam, hog y nem érek el semmit. – Azt tudom. És fizikai értelemben nem is volt szemernyi kétség em sem: mindig nag yon vig yázott rám, mindig óvatos volt. Érzelmileg azonban kínzó precizitással használták ki a szerelmemet. Küzdött bennem a bizalomérzés, hog y Gideon tisztában van a szükség leteimmel, meg az óvatosság , mely az összetört, még g yóg yulófélben lévő szívben élt. – Valóban? – nézett kutatón az arcomba, szokása szerint ráhang olódva arra, amit nem mondok ki. – Belehalnék, ha eleng ednélek, de sosem bántanálak, csak hog y meg tartsalak. – Nem akartam én sehova se menni. Hallhatóan kifújta a leveg őt. – Holnap az üg yvédeim beszélnek a rendőrökkel, hog y mi a helyzet. Hátrahajtottam a fejem, ajkamat a szájára tapasztottam. Éppen eg y bűntény eltitkolására szövetkeztünk, és hazudnék, ha azt mondanám, hog y ez nem zavart – elvég re rendőr volt az apám –, a másik lehetőség re azonban még g ondolni is túl szörnyű lett volna. – Tudom kell, képes vag y-e eg yütt élni azzal, amit tettem – mondta halkan, és ujja köré tekerte a
hajamat. – Szerintem ig en. És te? A szája meg int meg találta az enyémet. – Én bármit túlélek, amíg te itt vag y nekem. Benyúltam a pulóvere alá, meleg bőrét keresve. Izmai keményen, domborúan simultak a tenyerem alá, teste csábító, eleven műalkotás. Meg nyaltam a száját, és finoman beharaptam az alsó ajkát. Gideon felnyög ött. Élvezete olyan volt nekem, mint a simog atás. – Érints meg . – Parancsoló szavak, de a hang esdeklő. – Máris. A háta mög é nyúlt, elkapta a csuklómat, aztán előrehúzta. Szég yentelenül a markomba nyomta a farkát, és dörg ölőzni kezdett. Ujjaim a vastag , súlyos szerszám köré fonódtak, és a szívverésem felg yorsult a felismeréstől, hog y nincs rajta alsó. – Istenem – leheltem. – Annyira felizg atsz. Kék szeme az enyémbe mélyedt, arca kipirult, szép metszésű ajka elnyílt. Sosem próbálta leplezni, milyen hatással vag yok rá, sosem tett úg y, mintha több hatalma lenne a miattam keletkező reakciói felett, mint nekem az iránta érzettek felett. Mindez még izg atóbbá tette az ág ybéli dominanciáját – a tudat, hog y éppannyira tehetetlen a köztünk lévő vonzalommal szemben. Összeszorult a mellkasom. Még mindig nem tudtam elhinni, hog y az enyém, hog y íg y láthatom, ilyen nyitottnak, kiéhezettnek és pokolian szexinek… Gideon letépte rólam a köpenyt. Élesen szívta be a leveg őt, amikor a ruhadarab a földre hullott, és meztelenül álltam előtte. – Ó, Eva… A hang jában vad érzések lüktettek, és nekem szúrni kezdett a szemem. Lerántotta az ing ét, és félredobta. Hozzám lépett, meg nyújtva a pillanatot, mielőtt meztelen bőrünk összeér. Elkapta a csípőmet, ujjai nyug talanul feszeng tek, a lég zése g yors és reszelős volt. Először a mellbimbóm heg ye ért hozzá, és az érzés vég ig szág uldott a testemen. Elállt a léleg zetem. Eg y hördüléssel mag ához húzott, felemelt a földről, és az ág y felé indult velem.
2. FEJEZET Hanyatt estem a matracra, és Gideon rám hajolt. Középre ig azított az ág yon, mielőtt fölém helyezkedett volna. Máris a mellemen volt a szája, lág yan és meleg en, mohó szopó mozdulatokkal. Közben birtokló szenvedéllyel dag asztott. – Istenem, mennyire hiányoztál – nyög ött fel. Bőre forrón tapadt hűvös testemre, s a súlya élvezet volt a hosszú, mag ányos éjszakák után. A vádlija köré fontam a lábam, és a nadrág ja alá nyúlva belemarkoltam feszes fenekébe. Mag amra húztam, és a csípőmet felfeszítve éreztem a farkát a pamuton keresztül, amely elválasztott bennünket. Azt akartam, hog y bennem leg yen, hog y biztosan tudhassam: újra az enyém. – Mondd ki – sürg ettem, mert szükség em volt a szóra, amelyet ő szükség telennek tartott. Feltámaszkodott, és lenézett rám, aztán szelíden elsimította a hajamat a homlokomból. Nag yot nyelt. Felág askodva csókot nyomtam g yönyörű metszésű szájára. – Akkor előbb én mondom: szeretlek. Lehunyta a szemét, és meg remeg ett. Körém fonta karját, és olyan erővel szorított meg , hog y alig kaptam leveg őt. – Szeretlek – suttog ta. – Túlság osan is. Szenvedélyes szavai vég ig visszhang oztak bennem. A vállába fúrtam a fejemet, és sírva fakadtam. – Ang yalka – markolt bele a hajamba. Felemeltem a fejem, és elfog adtam a száját. Csókunkat könnyem sós íze fűszerezte. Szám kétség beesetten tapadt az övére, mintha bármelyik pillanatban elveszíthetném, és most g yorsan fel kellene töltekeznem vele. – Eva. Eng edd… – fog ta a tenyere közé az arcomat, és mélyen meg csókolt. – Eng edd, hog y szeresselek. – Csináld – suttog tam, s ujjaim a nyakára fonódtak, fog lyul ejtették. Erekciója forrón, súlyosan feszült a szeméremajkamnak, és súlya tökéletes nyomást g yakorolt lüktető csiklómra. – Ne hag yd abba. – Soha. Képtelen lennék rá. Meg markolta a fenekemet, és beleemelt a csípőmozdulatába. Felhördültem, amikor a kéj vég ig sug árzott rajtam, mellbimbóim keményen feszültek Gideon mellkasának. A durva szőrszálak könnyed súrlódása elviselhetetlen ing ert jelentett. A bensőm belesajdult, és szinte esdekelt a farka kemény lökéseiért. Körmeim válltól csípőig vég ig szántották a hátát. Halk hördüléssel feszült bele a durva simog atásba, fejét kéjesen hátravetette.
– Még – rendelkezett mog orván, kipirulva, elnyíló szájjal. Fog aimat a mellizmába mélyesztettem, épp a szíve fölött. Gideon felszisszent és összerándult, de állta. Képtelen voltam mag amban tartani az érzelmek kitörni készülő áradatát – a szerelmet, a vág yat, a dühöt és a félelmet. Meg a fájdalmat. Istenem, az a fájdalom! Még mindig annyira élesen élt bennem! Bele akartam marni Gideonba. Meg akartam büntetni, g yönyört akartam neki adni. Hog y eg y kicsit ő is meg tapasztalja azt az érzést, amikor ellökött mag ától. Nyelvem vég ig siklott a fog aim nyomán, és Gideon csípője felém lendült, a farka besiklott szétváló szeméremajkam közé. – Most én jövök – suttog ta sötéten. Gyönyörűen kidag adó bicepsszel a fél karján támaszkodott, másik kezével meg markolta a mellemet. Lehajtotta a fejét, szája rátapadt a mellbimbómra. Perzselően forró volt, a nyelve durva bársony ostorcsapás a húsomon. Mikor a fog ai is belemélyedtek a bimbómba, meg remeg tem, és éles nyíl hasított az alhasamba. Belemarkoltam a hajába. Túlság osan mag ával rag adott a szenvedély ahhoz, hog y g yeng éd leg yek. Átkulcsoltam a lábammal, és meg szorítottam, hog y a mag amévá teg yem. Hog y birtokba veg yem. Hog y újra az enyém leg yen. – Gideon – nyög tem fel. Arcomon nedvesen csillog tak a könnyek, a torkom fájdalmasan összeszorult. – Itt vag yok, ang yalka – lehelte, és a másik mellem után nyúlt. Ördög i ujjaival csipkedni kezdte, amíg feljebb nem emelkedtem és a kezébe nem toltam. – Ne harcolj ellenem. Hag yd, hog y szeresselek. Csak ekkor tudatosult bennem, hog y a hajába markolva próbálom eltávolítani mag amtól, még akkor is, amikor mag amhoz húzom. Gideon ostrom alatt tartott, elkábított férfiúi tökéletesség ével és a testem beható ismeretével. Én pedig meg adtam mag am. A mellem elnehezedett, a szeméremajkam meg duzzadt és benedvesedett. Kezem nyug talanul bóklászott, miközben a lábammal fog va tartottam. Még is eg yre távolabb húzódott tőlem, s kísértéseket suttog ott a hasamba. Annyira hiányoztál… kellesz… légy az enyém… Forró nedvesség et éreztem a bőrömön, és amikor lenéztem, láttam, hog y ő is sír, s szép arcát ug yanaz az érzelmi zűrzavar torzítja el, mint ami eng em is mardosott. Remeg ő ujjakkal érintettem meg az arcát, és próbáltam elsimog atni a nedvesség et, de hiába. Halk, panaszos nyög éssel fúrta arcát a tenyerembe, és én képtelen voltam ezt elviselni. Az ő fájdalmát rosszabbul bírtam, mint a sajátomat. – Szeretlek – mondtam neki. – Eva… – Feltérdelt, a lábát széttárta az enyémek között, farka vastag on, keményen lüktetett saját súlyától. Minden meg feszült bennem, rag adozó mohóság g al. Hatalmas testén kirajzolódtak a kőkeményen
domborodó izmok, napbarnított bőre fénylett a verítéktől. Mindene erőteljesen eleg áns volt a farka kivételével, ami inkább durván állatiasnak tűnt duzzadó ereivel és vastag tövével. A heréi is nag yok és súlyosak voltak. Éppoly g yönyörű volt, mint Michelang elo Dávidja, csak épp sokkal erotikusabb. Mintha Gideon Cross arra lett volna teremtve, hog y észvesztésig dug ja a nőket. – Az enyém – mondtam rekedten, és szég yentelenül hozzátörleszkedtem, testem a testéhez simult. – Az enyém vag y. – Ang yalka – kapta el a számat eg y durva, kéjes csókra. Felemelt, és úg y fordult, hog y a háta volt az ág y feje felé, én pedig kiterülve rajta. Testünk eg ymáson csúszkált a verítéktől. A keze ott volt mindenütt, izmos teste felfelé ívelt, ahog y az enyém is. Tenyerembe fog tam az arcát, belenyaltam a szájába, próbáltam kielég íteni a szomjamat iránta. Benyúlt a lábam közé, ujjai áhítattal nyomultak előre. Aztán körbesimog atták a csiklómat és remeg ő résemet. Belenyög tem a csókba, és körözni kezdtem a csípőmmel. Ő kényelmesen ujjazott, fokozva vág yamat, és csókja mély és lassú lett, mintha a nyelvével dug ná a számat. Nem kaptam leveg őt a g yönyörtől, s eg ész testem beleremeg ett, amikor alám nyúlt, és hosszú középső ujja lassan belém csusszant. Tenyerével a csiklómat dörg ölte, ujjheg ye érzékeny pontra tapintott. A másik kezével meg fog ta a csípőmet, és a helyemen tartott, lefog ott. Gideon tökéletesen uralta a helyzetet, a csábítása g onoszul precíz, még is erősebben reszketett, mint én, és a mellkasa emelkedett-süllyedt. Bűntudatos, könyörg ő hang okat hallatott. Elhúzódtam, és két kézre fog tam a farkát, jó erősen. Én is ismertem az ő testét, és tudtam, mire van szükség e, mire vág yik. Tövétől a heg yéig vég ig húztam, mire a makk tetején meg jelent az átlátszó kis csepp. Nyög ve a háttámlának dőlt, és az ujja meg hajlott bennem. Én lenyűg özve fig yeltem, ahog y a csepp lecsorog a kezem fejére. – Ne csináld – zihálta. – Majdnem elmentem. Újra vég ig simog attam, s összefutott a nyál a számban, amikor újabb adag előváladék lövellt ki belőle. Nag yon felizg atott a kéje és az a tudat, hog y ilyen nag y hatással vag yok eg y zsig erien érzéki férfira. Szitkozódott, és kihúzta az ujját. Elkapta a csípőmet és leszedett mag áról. Előrerántott, aztán lefelé, és a farka durván belém nyomult. Feljajdultam, és meg szorítottam a vállát. Hüvelyem rászorult a beléje hatoló vastag ság ra. – Eva. – Állkapcsa és nyaka meg feszült, és hirtelen elélvezett bennem, forró, kemény kilövelléssel. A síkos ondótól meg nyíltam, és még jobban rácsúsztam lüktető erekciójára, amíg már túlság osan is kitöltött. Körmeimet kőkemény izmaiba vájtam, szám kétség beesett leveg ővételre nyílt. – Fog add be – hörög te, és kissé elmozdított, hog y az utolsó millimétereimet is meg nyerje mag ának, és tövig belém mélyedhessen. – Fog adj be!
Felnyög tem az ismerős, fájdalmasan kellemes érzéstől, hog y mélyen bennem van. Az org azmus meg lepetésszerűen kapott el, ívbe hajlott a hátam, ahog yan a forró kéj meg rázott. Az ösztönök vették át az irányítást, a csípőm mag ától kezdett mozog ni, combom összeszorultkieng edett, miközben csak a pillanatra fig yeltem, arra, hog y a pasim újra az enyém. A szívem újra az enyém. Gideon meg adta mag át a követelésemnek. – Ez az, ang yalka – biztatott rekedten, továbbra is kőmerev erekcióval, mintha nem épp az előbb lett volna fog csikorg ató org azmusa. Karja lehanyatlott. Keze ökölbe szorult. Bicepsze meg feszült minden mozdulatára. A hasizmai meg keményedtek, valahányszor tövig mag amba fog adtam, és meg csillant rajtuk a veríték. A test jól olajozott g épezetnek tűnt, melyet én a teljesítőképesség e határáig hajtottam. Ő pedig hag yta. Átadta mag át nekem. A csípőmet ring attam, élveztem a kéjt, és a nevét nyög tem. A belsőm ritmikusan összerándult, újabb org azmus készülődött, túlság osan is hamar. Leálltam, az érzékeim túltelítődtek. – Kérlek – ziháltam. – Gideon, kérlek! Meg támasztotta a csípőmet és a hátamat, és leeresztett, amíg fekvő helyzetbe nem kerültünk az ág yon. Leszorított, hog y ne tudjak mozog ni, és felnyársalt… újra és újra… erős, g yors mozdulatokkal. A súrlódás, amit vastag farka keltett bennem, túl sok volt. Keményen összerándultam és újra elmentem, ujjaimat az oldalába vájva. Gideon remeg ve követte példámat, és úg y meg szorított, hog y alig kaptam leveg őt. Hörg ő léleg zetét szívtam be a tüdőmbe. Alávetett voltam és védtelen. – Istenem, Eva – fúrta arcát a nyakamba. – Szükség em van rád. Kellesz. – Bébi – öleltem mag amhoz. Még mindig féltem eleng edni.
MIKOR hunyorog va a mennyezetre pillantottam, rádöbbentem, hog y elaludtam. Aztán beütött a pánik, a szörnyű elkerülhetetlen, hog y eg y kéjes álomból a lidérces valóság ra ébredek. Hirtelen felültem, és próbáltam összeszoruló mellkasomba leveg őt szívni. Gideon. Majdnem elsírtam mag am, amikor ott találtam kiterülve mag am mellett. A szája kissé elnyílt álmában, és eg yenletesen léleg zett. A szerelmem, akiért összetört a szívem, visszatért hozzám. Istenem… Visszaereszkedtem a matracra, és próbáltam meg nyug odni, hog y kiélvezhessem a ritka csemeg ét, amikor aludni láthatom. Ilyenkor, öntudatlanság ában, eg észen más volt az arca, és mindig eszembe juttatta, hog y valójában milyen fiatal. Pedig ezt könnyű volt elfelejteni, mikor éberen azt a szig orú erőt sug ározta, mely szó szerint levett a lábamról, amikor először
találkoztunk. Áhítatos ujjakkal simítottam ki tintafekete tincseit az arcából, és új vonalakat láttam a szeme és a szája körül. Azt is észrevettem, hog y lesoványodott. A különélés meg viselte, hiába titkolta olyan jól. Vag y talán csak én láttam őt hibátlannak és sérthetetlennek. Én képtelen voltam titkolni a kétség beesésemet. Már azt hittem, hog y köztünk vég e mindennek, és ezt mindenki láthatta is, aki rám nézett – Gideon pedig épp erre számított mindvég ig . Hihető tagadhatóság, íg y nevezte. Én viszont pokolnak éreztem, és ha nem hag yjuk abba a szakítás színlelését, akkor továbbra is ez lesz az osztályrészem. Óvatosan meg mozdultam, a kezemre támaszkodtam, és néztem a dekadens férfit, aki meg tisztelte az ág yamat. Karját a párnája köré fonta, s szépen kirajzolódtak kidolg ozott bicepszei és izmos háta a körmömtől származó karmolásokkal és ívecskékkel. A fenekét is összekarmoltam, miközben őrülten felizg atott, ahog y meg szorítottam és eleng edtem, miközben ő fáradhatatlanul kefélt, és ki-be mozg atta bennem hosszú, vastag farkát. Újra és újra… A lábam nyug talanul meg rándult, testemet felébresztette az újraéledő vág y. Kifinomult városiasság a dacára Gideon féktelen vadállat volt leg belül, olyan szerető, aki lecsupaszította a lelkem, valahányszor szeretkeztünk. Védtelenné váltam vele szemben, amikor hozzám ért, s tehetetlen voltam a kábító örömmel szemben, hog y széttárhatom a combomat eg y ilyen pompás, szenvedélyes hím előtt… Kinyílt a szeme, és újra meg döbbentett íriszének fantasztikus kékje. Lustán csábító pillantást vetett rám, amitől kihag yott a szívverésem. – Hmmm… Olyan „dug j meg ” arcot vág sz – búg ta. – Az meg lehet, hiszen ellenállhatatlan vag y – vág tam vissza. – Rád felébredni olyan… mint meg találni az ajándékokat karácsony reg g elén. Felkunkorodott a szája széle. – A biztonság kedvéért már ki is bontottam mag am. És nem elemmel működöm. A szívem összeszorult a rettenetes sóvárg ástól. Annyira szerettem. Folyamatosan azon ag g ódtam, hog y nem fog om tudni meg tartani. Olyan volt, mint a palackba zárt villám, vag y eg y álom, amit a markomba akarok szorítani. Reszketve fújtam ki a leveg őt. – Csodálatosan különleg es pasi vag y, tudod jól. Pazar, étvág yg erjesztő… – Fog d be. – Átg ördült, és mag a alá g yűrt, mielőtt észbe kaphattam volna. – Valamint mocskosul g azdag , de te persze csak a testemért szeretsz. Felpillantottam rá, és meg csodáltam a g yönyörű arcot keretező g yönyörű hajat. – Nekem a szív kell abból a testből. – A tiéd. – Átfog ott oldalról, a lábait összefonta az enyéimmel. A szőre csiklandozta
hiperérzékeny bőrömet. Lefog ott. Birtokba vett. Elképesztően jó volt meleg , kemény testét érezni az enyém mellett. Felsóhajtottam, és azon kaptam mag am, hog y enyhül a félelmes tétovázás. – Nem lett volna szabad elaludnom – mondta halkan. Meg simog attam a haját. Tudtam, hog y ig aza van, hog y a rémálmai és az atipikus szexuális parasomniája miatt veszedelmes vele aludni. Néha csapkodott álmában, és ha túl közel voltam hozzá, akkor meg perzselt a benne izzó düh. – Azért én még is örülök neki. Elkapta a csuklómat, és a szájához húzta a kezemet eg y csókra. – Úg y is eg yütt kell lennünk, hog y nem kell folyton a hátunk mög é nézeg etni. – Ó, istenem. Majdnem elfelejtettem. Deanna Johnson járt itt az este. – Amint a szavak elhag yták a számat, már meg is bántam, mert falat húztak közénk. Gideon pislog ott, és abban a pillanatban eltűnt szeméből a meleg ség . – Tartsd mag ad távol tőle. Riporter. Köréje fontam a karomat. – Vérszag ra meg y. – Valamiből élni kell. – Miért érdeklődik annyira? Szabadúszó. Senki sem küldte utánad. – Felejtsd el, Eva. Elutasító hozzáállása felpaprikázott. – Tudom, hog y meg dug tad. – Nem, nem tudod. És most inkább arra kellene koncentrálnod, hog y tég ed fog lak meg dug ni. Hát ig en. Eleresztettem, és elhúzódtam. – Hazudtál. Hátrahőkölt, mintha pofon vág tam volna. – Sosem hazudtam neked. – Nekem azt mondtad, hog y amióta velem vag y, többet szexeltél, mint előtte két év alatt, ug yanakkor dr. Petersennek meg azt mondtad, hog y előtte eg y héten kétszer. Most akkor melyik? A hátára fordult, és a mennyezetre meredt. – Muszáj ezt most? Ma este? A testbeszéde olyan merev és védekező volt, hog y azonnal elszállt belőlem minden bosszúság az elkerülő viselkedése miatt. Amikor feljön a nap, meg int színlelhetjük tovább, hog y nem vag yunk eg yütt. Fog almam sem volt, mennyi ideig kell még fenntartanunk ezt a látszatot, hog y mikor lehetünk meg int eg yütt. – Csak fig yelmeztetni akartalak, hog y kutakodik. Vig yázz vele. – Dr. Petersen a szexuális élményekről kérdezett, Eva – mondta tompán. – Ami nem
szükség képpen dug ás, leg alábbis szerintem. Nem g ondoltam, hog y ez a kis különbség tétel számít. De hadd leg yek világ os: vittem nőket a szállodába, de nem mindig dug tam velük. Az volt a ritkább, ha ig en. A szerelmi fészkére g ondoltam, a szex játékszerekkel telezsúfolt lakosztályra az eg yik szállodájában. Szerencsére már felszámolta, de én nem tudtam elfelejteni. – Talán jobb is, ha nem tudok többet. – Kinyitottad az ajtót – csattant fel. – Akkor menjünk is be rajta. Felsóhajtottam. – Rendben. – Voltak időszakok, amikor nem bírtam eg yedül maradni önmag ammal, de beszélg etni sem akartam. Még gondolkodni se, nemhog y érezni. Kellett, hog y valaki másra fig yeljek, és a farkamat használni túl nag y elköteleződés lett volna. Meg tudod ezt érteni? Sajnálatos módon meg tudtam. Eszembe jutottak azok az idők, amikor simán letérdeltem eg y pasi elé, csak hog y eg y időre kikapcsoljam az ag yam. És az ilyen eg yüttlétek sosem az előjátékról vag y a szexről szóltak. – És ő azok közé tartozott, akikkel dug tál, vag y sem? – Gyűlöltem feltenni a kérdést, de muszáj volt a vég ére járnom. Felém fordult, rám nézett. – Eg yszer. – Klassz lehetett, ha ilyen mély nyomokat hag yott benne. – Nem tudom – felelte Gideon. – Nem emlékszem. – Részeg voltál? – Nem. Te jó ég ! – dörg ölte meg az arcát. – Mi a fenét mondott neked? – Semmi személyeset. Csak annyit, hog y van eg y sötét oldalad. Felteszem, hog y ezt szexuális értelemben g ondolta, de nem kérdeztem a részletekről. Arra játszott, hog y ő meg én sorstársak vag yunk, mert mindkettőnket dobtál. A „Gideon Eldobott Csajai Rend”. Gideon hideg tekintettel meredt rám. – Ne lég y szarkasztikus. Nem illik hozzád. – Hé – vontam össze a szemöldököm. – Bocs. Nem akartam nag yon undok lenni. Csak eg y kicsit. Azt hiszem, jog om van hozzá, mindent eg ybevetve. – Mi a fenét kellett volna tennem, Eva? Akkor még azt sem tudtam, hog y a világ on vag y. – Gideon hang ja elmélyült, eldurvult. – Ha tudtam volna, hog y létezel, meg kerestelek volna. Eg y percet se vártam volna, hog y rád találjak. De nem tudtam, ezért meg elég edtem kevesebbel is. És te is. Mindketten érdemtelenekre pazaroltuk mag unkat. – Bizony ám. Mi, hülyék. Csend támadt.
– Harag szol? – Nem, minden oké. Gideon rám meredt. Elnevettem mag am. – Pedig veszekedésre készültél, nem ig az? Játszhatjuk azt is, ha akarod. Én a mag am részéről inkább dug ni szerettem volna. Gideon már rajtam is volt. Az arcán tükröződő meg könnyebbüléssel veg yes hálától összeszorult a szívem. Eszembe jutott, milyen fontos neki, hog y bízzam benne, és meg oszthassa velem az ig azság ot. – Te annyira más vag y – érintette meg az arcomat. Hát persze. A férfi, akit szeretek, g yilkolt értem. Eg y ilyen áldozat után már sok minden jelentéktelenné válik.
3. FEJEZET Még mielőtt kinyitottam volna a szemem, meg éreztem a kávé illatát – Ang yalka… – Gideon? – Hm? – Ha nincs leg alább hét óra, fenéken billentelek. Lág y nevetésétől beg örbültek a lábujjaim. – Még korán van, de beszélnünk kell. – Ig en? – nyitottam ki először az eg yik, aztán a másik szemem, hog y teljes valójában meg csodálhassam háromrészes öltönyében. Olyan kívánatos volt, a leg szívesebben letéptem volna róla – a fog ammal. Leült az ág yam szélére – mag a a meg testesült csábítás. – Csak biztos akarok lenni benne, hog y minden rendben van köztünk, mielőtt indulok. Felültem, és nekidőltem az ág ytámlának. Nem is próbáltam eltakarni a mellemet, mert tudtam, hog y úg yis az exmenyasszonyánál fog unk kikötni. Tudok én mocskosan is játszani, ha kell. – Ahhoz szükség em lesz arra a kávéra. Gideon odaadta a bög rét, és ujja heg yével meg simog atta a mellbimbómat. – Gyönyörű vag y – morog ta. – Minden eg yes porcikád. – El akarod terelni a fig yelmemet? – Te tereled el az enyémet. Roppant hatásosan. Lehetség es lenne, hog y éppannyira lenyűg özi őt az én külsőm és testem, mint amennyire eng em az övé? A g ondolatra elmosolyodtam. – Hiányzott a mosolyod, ang yalka. – Ismerem az érzést. – Valahányszor találkoztunk, és nem ajándékozott meg a mosolyával, az eg y szúrás volt a szívembe, amíg már csupa seb nem lettem. Nem is voltam képes visszag ondolni ezekre az alkalmakra fájdalom nélkül. – Hol rejteg etted az öltönyt, nag yfiú? Mert a zsebedben biztos nem. Csak átöltözött, és máris nag y hatalmú, sikeres üzletemberré változott. Az öltöny makulátlan volt, az ing és a nyakkendő tökéletesen összeillő. Még a mandzsettag ombjából is sug árzott a visszafog ott eleg ancia. A kissé hosszúra hag yott fekete sörény azonban arra fig yelmeztetett, hog y korántsem szelíd jószág rejtőzik a finom öltözékben. – Ez is az eg yik olyan dolog , amiről beszélnünk kell – eg yenesedett fel, de tekintetében meg maradt a meleg ség . – Elfog laltam a szomszéd lakást. Úg y kell csinálnunk, mintha a kibékülésünk fokozatos lenne, úg yhog y fenntartom a látszatot, mintha jobbára a tetőlakásomat
használnám, de azért a lehető leg több időt a szomszédodban töltöm majd. – Biztonság os lesz íg y? – Nem vag yok g yanúsított, Eva. Még csak nem is érdekes a személyem az üg yben. Az alibim bombabiztos, és nincs ismert indítékom. Eg yszerűen csak meg tiszteljük a nyomozókat azzal, hog y nem nézzük hülyének őket. Seg ítünk, hog y belenyug odjanak a vég következtetésbe: zsákutcába jutottak. Belekortyoltam a kávémba, hog y leg yen időm átg ondolni, amit mondott. A veszély talán nem közvetlen, de a bűntudatával eg yütt járt. Éreztem a nyomást, hiába próbált meg nyug tatni. De ismét közeledni kezdtünk eg ymáshoz, és a vág yából, hog y meg nyug tasson, kiéreztem, hog y ki fog unk lábalni az elmúlt hetek feszültség éből és eltávolodásából. Szándékos könnyedség g el válaszoltam: – Ezek szerint a rég i pasim az Ötödik sug árúton lesz, de kaptam eg y jó testű új szomszédot, akivel játszadozhatom? Ez érdekes lenne. Felvonta a szemöldökét. – Szerepjátékot szeretnél, ang yalka? – Ki akarlak elég íteni. Folyamatosan – vallottam be brutális őszinteség g el. – Azt akarom, hog y én leg yek minden, amit valaha is meg találtál más nőkben. – Azokban a nőkben, akiket felvitt a szobájába a játékszerek közé. A szeme hideg kék láng volt, de a hang ja sima és szenvtelen. – Képtelen vag yok nem hozzád érni. Ez talán elég ahhoz, hog y lásd: semmi más nem kell. Néztem, ahog y feláll. Elvette a bög rémet, és az éjjeliszekrényre állította, aztán meg fog ta a takaró szélét, és eg y mozdulattal felrántotta. Ott maradtam fedetlenül. – Feküdj le – rendelkezett. – Nyisd szét a lábad. Gyorsuló szívveréssel eng edelmeskedtem. A hátamra ereszkedtem, és hag ytam, hog y széttáruljon a combom. Ösztönös késztetést éreztem, hog y betakarózzam, annyira sebezhetőnek éreztem mag am az átható tekintet sug arában, de ellenálltam. Nem lennék őszinte, ha nem vallanám be, hog y roppant izg ató meztelennek lenni, miközben ő talpig fel van öltözve. Ez komoly erőelőnyt jelentett neki, ami ig encsak beg erjesztett. Eg y ujját vég ig húzta a szeméremajkam közt, s ing erlőn vég ig simított a csiklómon. – És ez a csodás punci az enyém. Beleremeg tem a hang ja rekedtség ébe. Alám nyúlt, és a szemembe nézett. – Roppant birtokló típus vag yok, Eva, mint azt már észrevehetted. Reszkettem, amikor az ujja heg ye körbejárt összeszoruló nyílásom körül. – Ig en. – Szerepjáték, lekötözés, járművek, helyek… Már alig várom, hog y mindezt felfedezzem veled. –
Csillog ó szemmel tolta belém az ujját, lassan, nag yon lassan. Halk doromboló hang ot hallattam, és a fog am közé kaptam az alsó ajkát. A szeme felizzott – meg érezte bennem saját ondóját. A behatolástól és a g yeng éd g yönyörtől eg y pillanatra elakadt a szavam. – Látom, tetszik – mondta lág yan. – Ühüm. Az ujja mélyebbre hatolt. – Szerintem műanyag tól, üveg től, fémtől vag y bőrtől nem tudnál elélvezni. Mr. Vibrátornak és a barátainak más szórakozást kell keresniük. A bőrömön forróság söpört vég ig . Meg értette. Gideon fölém támaszkodott, eg yik kezét a matracra tette, és a szája az enyémet kereste. Hüvelykujja a csiklómra tapadt, és szakértő módon dörzsölni kezdte. Érintésére átjárt a g yönyör, a hasam meg feszült, meg keményedett a mellbimbóm. Meg markoltam a mellemet, és éreztem, ahog y duzzad. A vág ya, az érintése valóság os csoda volt. Hog yan élhettem valaha is nélküle? – Úg y akarlak, hog y fáj – mondta rekedten. – Eg yfolytában kívánlak. Eg yet csettintesz, és máris kemény vag yok. – Nyelvével vég ig ment az alsó ajkam vonalán, és beszívta ziháló léleg zetemet. – Amikor elmeg yek, neked meg yek el. A szád miatt, a kezed miatt, a kielég íthetetlen kis puncid miatt. És ez nálad is íg y lesz cserében. A nyelvem miatt, az ujjaim miatt, a spermám miatt, benned. Csak te meg én, Eva. Nyersen és összefonódva. Semmi kétség em nem volt afelől, hog y amikor hozzám ér, én vag yok a világ középpontja a számára, az eg yetlen dolog , amit lát, amire g ondol. De nem lehetünk eg yfolytában fizikai kapcsolatban. Valahog y meg kell tanulnom hinni abban, amit nem látok kettőnk között. Szég yentelenül vonag lottam az ujján. Bedug ta eg y másik ujját is, és én a matracba vájtam a sarkamat, hog y felfelé feszülve élvezzem a lökéseit. – Kérlek… – Ha majd lág y és álmatag lesz a tekinteted, akkor az miattam lesz, nem eg y játékszer miatt. – Belekapott az arcomba, aztán áttért a mellkasomra, csípőjével félretolva a kezem. Szelíd harapással mag évá tette a mellbimbómat, aztán lág yan szívni kezdte. Tűszúrásnyi kis fájdalmat okoztak a fog ai, s vág yamat csak fokozta az érzés, hog y van köztünk valami szakadék, valami, amit még nem ismertünk fel és nem oldottunk meg . – Még – hörög tem, de leg alább annyira akartam az ő kéjét is, mint a sajátomat. – Bármikor – morog ta, és szája g onoszkodó mosolyra húzódott a bőrömön. Tehetetlenül felnyög tem. – A farkadat akarom, mag amban. – Nag yon helyes. – Nyelve a mellbimbóm köré tekeredett, és incselkedőn verdesett, amíg mindennél jobban nem vág ytam rá, hog y szívni kezdje. – Rám kellene vág ynod, ang yalka, nem az org azmusra. Az én testemre, az én kezemre. A vég én az lesz, hog y nem is tudsz majd elmenni
anélkül, hog y a bőrünk össze ne érjen. Vadul bólog attam, a szám túlság osan kiszáradt ahhoz, hog y meg tudjak szólalni. A vág y kíg yóként összetekeredve lapult az alhasamban, és eg yre szorosabb g yűrűkbe feszült Gideon ujjának minden körére a csiklóm körül és másik ujjának minden eg yes döfésére. A vibrátoromra g ondoltam, és tudtam, hog y ha Gideon most abbahag yná, amit csinál, sehog y sem tudnék elmenni. Tényleg rá vág ytam, és szenvedélyemet az ő szenvedélye korbácsolta fel. Meg remeg ett a combom. – Eee… el fog ok élvezni. A szája az enyémre tapadt, lág yan és ing erlőn. A szerelem, ami benne volt abban a csókban, az billentett át. Felkiáltottam és meg remeg tem a g yors, kemény org azmusban. Hosszú, meg tört hördülést hallattam, és a testem vadul reszketett. A zakója alá dug tam a kezem, hog y a hátába kapaszkodjam, mag amhoz szorítsam, s szájam az övét kereste, amíg a romboló kéj alább nem hag yott. Miután lenyalog atta a nedveimet az ujjáról, azt mondta: – Mondd el, mire g ondolsz. Tudatosan próbáltam fékezni kalapáló szívemet. – Nem g ondolkozom. Csak nézni akarlak. – De nem mindig . Néha lehunyod a szemed. – Azért, mert szeretsz az ág yban beszélni, és annyira szexi a hang od – nyeltem nag yot a fájdalom emlékére. – Szeretlek hallani, Gideon. Szeretem tudni, hog y te is olyan jól érzed mag ad velem, mint én veled. – Most szopj le – suttog ta. – Hadd menjek el neked. Sietve kicsusszantam az ág yból és mohón nyúltam a slicce felé. Kemény és vastag volt az erekciója. Felhajtottam az ing ét, letoltam a bokszeralsóját és kiszabadítottam hímtag ját. Súlyosan bukott a kezembe, a makk heg yén már ott csillog ott az előcsepp. Lenyaltam. Imádtam az önuralmát, ahog yan kordában tartotta a saját éhség ét, hog y kielég ítse az enyémet. A szemébe néztem, miközben nyitott szám rácsusszant a selymes fejecskére. Láttam, hog y elnyílik a szája, élesen beszívja a leveg őt, és a szempillái elnehezülnek, mintha elkábítaná a kéj. – Eva. – Félig hunyt tekintete forrón perzselte az arcomat. – Ó… Ig en. Íg y. Istenem, mennyire imádom a szádat. A dicséret felpörg etett. Olyan mélyen vettem a számba, ahog yan csak tudtam. Imádtam ezt csinálni vele, imádtam eg yedien férfias ízét, illatát. Vég ig húztam a számat a farkán, és g yeng éden szívtam. Áhítatosan. És nem alázatosan borultam le a férfiasság a előtt – kiérdemeltem. – Te is imádod – mondta mog orván, és a hajamba túrt. – Épp annyira, mint én. – Még jobban. Órákig tudnám csinálni. Hog y újra és újra elélvezz nekem. Mordulás zeng ette meg a mellkasát.
– Én is. Nem tudok betelni vele. A nyelvem heg yével vég ig haladtam eg y lüktető éren a makkig , aztán újra a számba vettem, és a g erincem hátrafeszült, miközben leültem a sarkamra, kezemet a térdemre tettem, és felajánlkoztam neki. Gideon lenézett rám, szemében vág y és g yeng édség csillog ott. – Ne hag yd abba. – Szélesebb terpeszbe helyezkedett. A farkát a g aratomig nyomta, aztán kihúzta, krémes előfolyadékkal vonva be nyelvemet. Lenyeltem, ízlelg ettem. Felnyög ött, és két kézre fog ta az arcomat. – Ne hag yd abba, ang yalka. Szívj ki belőlem mindent. Az arcom behorpadt, miközben meg találtuk a ritmust, a mi ritmusunkat, szívverésünk és léleg zetvételünk, sóvárg ásunk harmóniáját. Az eszünk sokszor rossz útra vezetett minket, a testünk azonban sosem tévedett. Amikor eg ymáshoz értünk, mindketten tudtuk, hog y épp ott, azon az eg yetlen helyen vag yunk, ahol lennünk kell, azzal a valakivel, akivel lennünk kell. – Nag yon jó – csikordultak össze hallhatóan a fog ai. – Istenem, mindjárt elmeg yek. A farka meg dag adt a számban. Marokra fog ta a hajamat és meg rántotta, miközben remeg ő testtel elélvezett. Gideon szitkozódott, miközben én nyeltem. Sűrű, forró kilövellésekkel ért a csúcsra, és úg y elárasztotta a számat, mintha sosem akarná abbahag yni. Mire befejezte, már ziháltam és remeg tem. Nehézkesen ledőlt, mag ához szorított. A tüdeje vadul zihált. – Nem ezt terveztem, amikor idehoztam neked azt a kávét – nyomott g yors, kemény csókot a homlokomra. – Persze nem panaszképpen mondom. Hozzásimultam, és elmondhatatlanul boldog voltam, hog y újra a karomban tarthatom. – Lóg junk el a munkából, pótoljuk az elmulasztott időt. A nevetése még fátyolos volt az org azmustól. Eg y darabig mag ához szorított, ujjai a hajamba mélyedtek, aztán vég ig simított a karomon. – Majdnem meg szakadt a szívem – mondta halkan –, mikor láttam, milyen meg bántott és dühös vag y. És tudtam, hog y én okozom neked ezt a fájdalmat, és hog y elsodródsz tőlem… Mindkettőnk számára mag a volt a pokol, de nem vállalhattam a kockázatát, hog y g yanúsítottá válj. Meg merevedtem. Ez az eshetőség fel sem merült bennem. Felmerülhetett volna, hog y én voltam Gideon indítéka. És feltételezhető lett volna, hog y én is tudtam a g yilkosság ról. Nem a tudatlanság om volt az eg yetlen menedék; Gideon g ondoskodott róla, hog y sziklaszilárd alibim leg yen. Mindig védett eng em, bármilyen áron. Elhúzódott. – Betettem eg y eldobható telefont a táskádba. Van benne eg y szám, amin kapcsolatba léphetsz Ang usszal. Ha bármire szükség ed lenne, íg y el tudsz érni. Ökölbe szorult a kezem. A sofőrjén keresztül kell keresnem a pasimat.
– Utálom ezt. – Én is. De az elsődleg es prioritás az, hog y visszajöhessek hozzád. – Nem veszélyes Ang usra nézve, hog y belekeverjük? – Valaha MI6-os üg ynök volt. Az ilyesfajta közvetítés neki g yerekjáték. És elmondom a teljes ig azság ot, Eva: a telefon révén követni tudlak, és meg is teszem. – Micsoda? – kipattantam az ág yból. Gondolataim ide-oda cikáztak az MI6 – brit titkos üg ynök! – és a mobiltelefonos követése között. – Szó sem lehet róla. Ő is felállt. – Ha már nem lehetek veled, és nem beszélhetünk, leg alább azt tudni szeretném, merre jársz. – Ne lég y ilyen, Gideon. Összeszedett volt az arca. – Nem kellett volna elmondanom. – Ez komoly? – A szekrényhez viharzottam, hog y előszedjek valami ruhát. – És még te mondtad, hog y nem mentség , ha valakit a nevetség es viselkedésére fig yelmeztetni nem eleg endő. – Íg y jártam. Rámeredtem, és belebújtam eg y vörös selyemköntösbe, meg csomózva az övet. – Nem. Szerintem irányításmániás vag y, aki szeret követni eng em. Karba fonta a kezét. – Szeretlek életben tartani. Meg dermedtem. Néhány pillanat után leperg ett bennem az elmúlt néhány hét – most már Nathannel a képben. Eg yszeriben minden értelmet nyert: az, ahog yan Gideon kiakadt, amikor g yalog akartam dolg ozni menni valamelyik reg g el, meg az, ahog yan Ang us állandóan a nyomomban volt, meg Gideon dühe, amikor lifttel mentem… Vég ig , amíg én már-már seg g fejnek hittem, ő mindig csak az én biztonság omra g ondolt. Hog y meg védjen Nathantől. Elg yeng ült a térdem, és dicstelenül összerog ytam. – Eva! – Adj eg y percet. – A dolog nag y részére már rájöttem azalatt, amíg külön voltunk. Rájöttem, hog y Gideon sosem hag yta volna, hog y Nathan csak úg y ki-be masírozzon az irodájába a fotóimmal, amelyeken meg g yaláz és kihasznál. Brett Kline nem tett többet, csak meg csókolt, és Gideon őt is kis híján ag yonverte. Nathan viszont évekig folyamatosan erőszakot tett rajtam, és ezt képekkel és videókkal dokumentálta. Rettenetes lett volna Gideon reakciója az első találkozásra. Nathan bizonyára ott járt a Crossfire Building ben aznap, amikor Gideont frissen zuhanyozva találtam a vörös folttal az ing én. Amit rúzsnak hittem, az Nathan vére lehetett. A kanapé meg a párnák verekedés miatt mozdultak el, nem pedig eg y g yors déli numerától Corinne-nal.
Letérdelt elém. – A fenébe is. Komolyan azt hiszed, hog y tényleg minden percedről tudni akarok? Csak a különleg es körülmények teszik. Hig g y bennem, hog y képes leszek eg yensúlyt teremteni a füg g etlenség ed és a biztonság od között. Huh. A visszamenőleg es meg világ osodás nem tette tisztává a dolg okat, inkább a fejem tetejére állított, és némi józan belátást adott. – Értem. – Szerintem nem. Ez – mutatott vég ig mag án – csak eg y nyavalyás héj. Te mozg atsz eng em, Eva. Meg tudod érteni? Te vag y a szívem és a lelkem. Ha veled valami történne, én is belehalnék. A te védelmed önmag am védelme! Bírd ki értem, ha mag adért nem is! Odarohantam hozzá, és ledöntöttem a lábáról. Keményen csókolni kezdtem. Vadul vert a szívem, és a vér a fülemben lüktetett. – Utállak meg ijeszteni – morog tam két csók között –, de nag yon nehéz volt nekem is. Felnyög ött, és mag ához szorított. – Akkor minden rendben köztünk? Az orromat ráncoltam. – A követőtelefonnal talán nem. A telefonos követés g áz. De tényleg . Cseppet sem menő. – Ez csak ideig lenes. – Tudom, de… A számra tette a kezét. – Arról is tettem be eg y útmutatót a táskádba, hog yan tudod te követni az én telefonomat. Elakadt a szavam. Gideon vig yorg ott. – Nem is olyan rossz ötlet néha szerepet cserélni. – Fog d be – csúsztam le róla, és meg szorítottam a vállát. – Teljesen diszfunkcionálisak vag yunk. – Én inkább azt mondanám, hog y szelektíven deviánsak. De ez maradjon köztünk. A meleg ség , amit eddig éreztem, elpárolg ott, és helyét pánik vette át, mikor eszembe jutott, hog y titkolnunk kell a kapcsolatunkat. Vajon mikor fog om újra látni? Napok múlva? Az elmúlt néhány hetet nem akartam újra átélni. Még a g ondolattól is rosszul voltam, hog y nélküle kell léteznem. Lenyeltem a torkomban g yülekező fájdalmas g ombócot. – Mikor lehetünk újra eg yütt? – Ma este, Eva – mondta űzött tekintettel. – De nem bírom elviselni, amikor íg y nézel. – Csak leg yél velem – suttog tam, és meg int szúrni kezdett a szemem. – Szükség em van rád. Gideon ujjai lassan vég ig siklottak az arcomon. – Veled voltam. Eg ész vég ig . Eg y pillanat sem múlhatott el, hog y ne g ondoltam volna rád. A
tiéd vag yok, Eva, és bármit teszek is, hozzád tartozom. Hozzásimultam, szinte mag amba szívtam, hog y elűzze a fag yos hideg et. – De ne leg yen több Corinne. Nem bírom elviselni. – Nem lesz több – eg yezett bele, leg nag yobb meg lepetésemre. – Már mondtam is neki. Reméltem, hog y barátok lehetünk, de neki az kell, ami rég en volt köztünk, nekem viszont te kellesz. – Azon az éjszakán, amikor Nathan meg halt… ő volt az alibid. – Ennél többet nem bírtam mondani. Fájt beleg ondolni is, hog yan töltötték azokat az órákat eg yütt. – Nem, a konyhatűz volt az alibim. Az éjszaka nag y részét a tűzoltókkal meg a biztosító embereivel töltöttem, meg azzal, hog y szerezzek valami ennivalót a vendég eknek. Corinne is ott volt eg y ideig , és amikor elment, épp eleg en maradtak mellettem ahhoz, hog y tanúsíthassák a hollétemet. A meg könnyebbülés meg látszódhatott az arcomon, mert Gideon tekintete ellág yult, és meg telt azzal a meg bánással, amit mostanában annyiszor láttam. Felállt, és a kezét nyújtotta, hog y felseg ítsen. – Az új szomszédod szeretne meg hívni eg y kései vacsorára. Leg yen, mondjuk, nyolckor. A kulcsot, meg a tetőlakás kulcsát ott találod a kulcscsomódon. Elfog adtam a kezét, és eg y incselkedő meg jeg yzéssel próbáltam oldani a pillanatot. – Klasszul néz ki a pasi. Vajon már az első randin próbálkozik? A mosolya olyan kaján volt, hog y eg észen felpörög tem tőle. – Azt hiszem, meg lehetősen jó esélyed van rá, hog y lefektet. Színpadiasan felsóhajtottam. – Milyen romantikus! – Majd adok én neked romantikát! Gideon mag ához rántott, és játszi könnyedség g el meg döntött. Miközben lábtól csípőig hozzátapadva ívben hátrafeszültem, éreztem, hog y a köntösöm szétcsúszik, és a mellem szabaddá válik. Gideon lejjebb eresztett, amíg a szeméremajkam a combjának nem feszült, és nem tudtam nem érezni testének hatalmas erejét, miközben az én súlyomat is tartotta a sajátja mellett. Ilyen g yorsan képes volt elcsábítani. Hosszú órákig tartó kéj és eg y friss org azmus után eg y pillanat alatt meg int készen álltam, mert felizg atott az üg yesség e, az ereje, a mag abiztosság a, az uralma önmag a felett és felettem. Lassan vég ig csúsztam a lábán, és meg nyaltam a számat. Felhördült, szája a mellbimbómra tapadt. Nyelvével a meg keményedett pontokat izg atta. Minden erőfeszítés nélkül meg tartott, felizg atott, birtokba vett. Lehunytam a szemem, és meg adóan felnyög tem.
A forróság és a pára miatt könnyű vászonruhát választottam, és lófarokba fog tam szőke hajamat. Kis aranykarika fülbevalót vettem fel hozzá, és halványan kisminkeltem mag am. Minden meg változott. Gideon és én újra eg yütt voltunk. És eg y olyan világ ban élek, melynek többé nem része Nathan Baker. Már sosem fordulhat elő, hog y eg y sarkon véletlenül összefutunk. Nem fog eg yszer csak meg jelenni a lakásomon a semmiből. Nem kell többé ag g ódnom, hog y Gideon olyasmiket tudhat meg a múltamból, ami éket verhet közénk. Hisz tud mindent, és íg y is kellek neki. Az újonnan meg lelt békét azonban beárnyékolta a Gideon iránti ag g odalom – tudnom kellett, hog y biztonság ban van az ig azság szolg áltatástól. De hog yan is lehetne bebizonyítani, hog y ártatlan, amikor tényleg esen elkövetett valamit? Vajon állandó félelemben kell majd élnünk amiatt, hog y a tettei eg yszer visszahullnak a fejünkre? És hog yan változtatta ez meg a kettőnk kapcsolatát? Mert már soha nem lesz ug yanaz, aki korábban volt. Eg y ilyen horderejű esemény után semmiképp sem. Kimentem a szobámból, hog y dolg ozni induljak. Már alig vártam, hog y munkám a Waters Field & Leamannél, az ország eg yik vezető reklámcég énél jólesőn elvonja a fig yelmemet. Mikor el akartam venni a táskámat a reg g elizőpultról, Carybe botlottam a konyhában. Látszott rajta, hog y ő is olyan tartalmasan tölthette az éjszakát, mint én. Háttal állt a pultnak, és a barátja, Trey, két kézre fog ta az arcát és szenvedélyesen csókolta. Treyn farmer és póló volt, Caryn viszont csak eg y szürke meleg ítőfelső, ami hosszan, szexin lóg ott rá keskeny csípőjére. Mindkettejüknek csukva volt a szeme, és annyira belefeledkeztek eg ymásba, hog y észre sem vettek. Illetlenség volt meg bámulni őket, de nem tudtam levenni róluk a szemem. Először is mindig lenyűg özött, ha két férfi csókolózik. Másodszor, roppantul sokatmondónak találtam Cary testtartását. Míg csinos arca védtelennek mutatta, az a tény, hog y inkább a pult szélét fog ta a szeretett férfi helyett, elárulta távolság tartását. Felkaptam a táskámat, és lábujjheg yen kiosontam. Mivel nem akartam teljesen szétolvadni, g yalog lás helyett leintettem eg y taxit. A hátsó ülésről néztem, ahog yan a Gideon Crossfire épülete lassan feltűnik előttünk. A csillámló, különleg es zafírtű volt a Cross-vállalat és a Waters Field & Leaman székhelye is eg yben. Asszisztensi állásom Mark Garrity reklámos mellett szinte valóra vált álomnak tűnt. Míg eg yesek – főként a mostohaapám, Richard Stanton milliomos vállalkozó – képtelenek voltak meg érteni, miért fog adok el eg y kezdő pozíciót az én kapcsolataimmal és tudásommal, én büszke voltam rá, hog y lentről kezdem. Mark remek főnök volt, irányított, de szabadjára is eng edett, ami azt jelentette, hog y tanulhattam az instrukcióiból és az önálló munkából is. A taxi befordult, és meg állt eg y fekete Bentley terepjáró mög ött, amelyet jól ismertem. A szívem
meg dobbant a látványára, mert tudtam, hog y Gideon a közelben van. Kifizettem a sofőrt, és kimásztam a lég kondicionált hűvösből a párás délelőttbe. Tekintetem a Bentleyre tévedt, annak reményében, hog y esetleg meg pillanthatom Gideont. Fura volt, mennyire izg at a g ondolat, főleg azután, hog y eg ész éjjel meztelenül hempereg tünk eg yütt. Fanyar mosoly ült az arcomon, míg bejutottam a Crossfire hatalmas előcsarnokába a rézkeretes forg óajtón. Ha eg y épület képes meg testesíteni eg y embert, akkor a Crossfire kétség kívül Gideon meg testesülése volt. A márványfalak és padlók a hatalom és g azdag ság auráját sug ározták, míg a kobaltüveg külső homlokzat éppolyan léleg zetelállító hatást keltett, mint Gideon öltönyei. Összesség ében a Crossfire áramvonalas és szexi volt, sötét és veszedelmes – akárcsak az ember, aki meg alkotta. Imádtam itt dolg ozni. Átnyomakodtam a biztonság i forg ókorláton, és lifttel felmentem a huszadikra. Kiszállva meg pillantottam Meg umit – a recepcióslányt – a pultja mög ött. Már nyitotta is a csupa üveg biztonság i ajtót. – Helló! – üdvözölt. Sikkes fekete nadrág ot és aranyszínű selyemblúzt viselt. Sötét, mandulavág ású szeme csillog ott az izg alomtól, szép száját merészen karmazsin árnyalatúra festette. – Már meg akartalak kérdezni, hog y mit csinálsz szombat este. – Ó… – Gideonnal akartam lenni, de persze semmi g arancia nem volt rá, hog y ez íg y is lesz. – Nem is tudom. Még nincsenek konkrét terveim. Miért? – Michael eg yik barátja nősül, és szombaton lesz a leg énybúcsú. Ha otthon maradok eg yedül, meg őrülök. – Michael volt a vakrandi? – kérdeztem, mert tudtam, hog y találkozg at eg y fickóval, akivel a lakótársa hozta össze. – Ig en. – Meg umi arca eg y pillanatra felrag yog ott, aztán elborult. – Tényleg nag yon kedvelem, és azt hiszem, ő is eng em, de… – Mondd csak – biztattam. Bizonytalanul vállat vont, tekintete elkalandozott. – Elkötelezettség -fóbiás. Tudom, hog y odavan értem, még is azt mondja, hog y nem komoly a dolog , és eg yszerűen csak érezzük jól mag unkat. De sokat vag yunk eg yütt – folytatta. – És kétség telenül átrendezte az életét, hog y többet lehessen velem, nem csak testi értelemben. Szánakozva húztam el a szám. Ismertem ezt a típust. Az ilyesfajta kapcsolatokból nag yon nehéz kilépni. A veg yes jelzések miatt mindig mag as a feszültség és az adrenalin, és nehéz meg szabadulni attól a fantasztikus reménytől, hog y a pasi eg yszer csak elfog adja a kockázatot. Ug yan melyik lány ne vág yna elérni az elérhetetlent? – Szabad vag yok szombaton – feleltem, hog y támog assam. – Mit terveztél? – Iszog atás, tánc, vadulás – tért vissza Meg umi mosolya. – Talán neked is találunk eg y klassz bút felejtető pasit.
– Huh… – Jaj. Ez g áz. – Ami azt illeti, ez nem ig azán érdekel. Felvonta a szemöldökét. – Fáradtnak látszol. Az egész éjszakát Gideon Cross alatt töltöttem… – Kemény volt a teg napi edzés. – Mi? Mindeg y. De azért sosem árt szemrevételezni a felhozatalt, nem ig az? Meg ig azítottam a vállamon a táskát. – Nem kell semmilyen pasi – erősködtem. – Hé! – tette csípőre a kezét Meg umi. – Csak annyit mondtam, hog y leg yél nyitott a lehetőség ekre. Tudom, hog y nehéz lehet Gideon Cross nyomába lépni, de hidd el, az a leg jobb bosszú, ha túlteszed mag ad rajta. Erre elmosolyodtam. – Ig yekszem majd nyitott lenni – fog adkoztam. Meg szólalt a telefon Meg umi asztalán, mire intettem neki, és elindultam a folyosón az íróasztalom felé. Szükség em volt eg y kis időre, hog y vég ig g ondoljam, hog yan kéne játszanom a szing li lány szerepét, miközben nag yon is fog lalt vag yok. Gideon az enyém volt, én meg az övé. El sem tudtam képzelni, hog y valaki máshoz tartozzam. Már éppen azon tűnődtem, hog yan adom be a szombat estét Gideonnak, amikor Meg umi utánam kiáltott. Visszafordultam. – Van itt eg y hívásom tartásban, átkapcsoljam? – kérdezte. – És remélem, privát, mert állati szexi a hang ja. Mint a szex csokiba mártva, tejszínhabbal. Ideg es izg alom vett erőt rajtam, hog y felmeredt a szőr a tarkómon. – Meg mondta a nevét? – Aha. Brett Kline.
4. FEJEZET Odaértem az asztalomhoz, és a székbe rog ytam. Már a g ondolattól is meg izzadt a tenyerem, hog y beszélnem kell Brett-tel, és felkészítettem mag am a kis elektromos töltésre, amit majd a hang ja hallatán érzek, meg az utána következő bűntudatra. Nem mintha vissza akartam volna menni hozzá, vag y vele akartam volna lenni. Csak annyi, hog y volt némi közös múltunk, meg eg y tisztán hormonális szexuális vonzalom. Ezt nem tudtam kikapcsolni, de eszem ág ában sem volt meg adni mag am neki. Beletettem a táskámat meg a cipős szatyromat az asztalfiókba, és szememmel meg simog attam a bekeretezett fotókollázst, amely Gideont és eng em ábrázolt eg yütt, különféle helyeken. Tőle kaptam, hog y mindig g ondoljak rá – mintha nem íg y lett volna amúg y is. Még álmodni is róla szoktam. Cseng ett a telefon. A recepcióról átkapcsolt hívás. Brett nem adta fel. Eltökéltem, hog y üzleties leszek, és emlékeztetem, dolg ozom, nincs időm személyes fecseg ésre. – Mark Garrity irodája, itt Eva Tramell. – Eva! Hát itt vag y. Itt Brett. Lecsukódott a szemem, miközben mag amba szívtam azt a csokoládéba mártott, tejszínes szexi hang ot. Most dekadensen még erotikusabb volt, mint amikor énekelt. Ez a hang sokat seg ített abban, hog y a siker kilövőállásáig repítse az eg yüttesét, a Six-Ninthst. Szerződtek a Vidal Recordsszal, azzal a zenei cég g el, melyet Gideon mostohaapja, idősb Christopher Vidal vezetett, s melyben Gideon többség i részesedéssel rendelkezett. Kicsi a világ . – Szia – üdvözöltem. – Hog y meg y a turné? – Olyan valószerűtlen. Próbálom valahog y felfog ni. – Már rég óta akartad, és meg is érdemelted. Most élvezd. – Kösz. – Elhallg atott, és ezalatt mag am elé képzeltem. Amikor utoljára láttam, fantasztikusan nézett ki, a haja tüskékbe állítva, ezüsttel fényezve, smarag dzöld pillantása forró és vág yakozó. Mag as és izmos volt, de nem nag ydarab, teste szálkás az állandó nyüzsg éstől és a rocksztárélet kívánalmaitól. Aranyszín bőre csupa tetoválás, a mellbimbójában pírszing , amit mindig meg szívtam, amikor érezni akartam, ahog y a farka meg keményedik bennem… De g yertyatartó sem lehetett volna Gideon mellett. Csodáltam Brettet, mint bármely más nő, de Gideon eg észen más kateg ória volt. – Ide hallg ass – folytatta Brett. – Tudom, hog y dolg ozol, úg yhog y nem akarlak feltartani. Nemsokára visszameg yek New Yorkba, és szeretnélek látni. – Azt hiszem, ez nem lenne túl jó ötlet.
– A Times Square-en fog juk először bemutatni a „Golden” videoklipjét – folytatta Brett. – Azt akarom, hog y ott leg yél velem. – Ott leg yek veled… Tyűha! – dörzsöltem meg a homlokomat. Annyira kizökkentett a kérése, hog y inkább arra g ondoltam, mennyire letolna anyám, amiért az arcomat dörg ölöm, merthog y az ráncosít. – Ig azán hízelg ő, hog y rám g ondoltál, de előbb tudnom kell, hog y részedről oké-e az, ha csak barátok vag yunk. – Ug yan, dehog y – nevetett. – Szing li vag y, aranylány. Amit Cross elveszített, azt én találom meg . A francba. Már majdnem három hete, hog y Gideon és Corinne meg rendezett eg ymásra találásának képei meg jelentek a pletykaoldalakon. Láthatóan mindenki úg y g ondolja, hog y ideje továbblépnem eg y másik pasihoz. – Ennyire azért nem eg yszerű. Még nem állok készen eg y új kapcsolatra, Brett. – Csak eg y randit kértem tőled, nem életre szóló elköteleződést. – De Brett, én… – Ott kell lenned. – A hang ja átcsúszott abba a csábító tónusba, amelytől mindig leesett rólam a bug yi. – Ez a te dalod. A nemet nem fog adhatom el válasznak. – Pedig kénytelen leszel. – Nag yon meg bántasz, ha nem jössz el – mondta halkan. – És ez nem mellébeszélés. Barátokként meg yünk, ha ez kell, de ott kell lenned. Felsóhajtottam, és fejemet az asztalra hajtottam. – Nem akarlak bátorítani – Vag y Gideont felherg elni… – Íg érem, hog y úg y fog om venni mint baráti szívesség et. Nem feleltem. Még sem adta fel. Sosem adja fel. – Oké? – nyag g atott. Eg y bög re kávé bukkant fel a könyökömnél, és mikor felpillantottam, Markot láttam a hátam mög ött. – Oké – eg yeztem bele, leg inkább azért, hog y vég re elkezdhessek dolg ozni. – Ig eeeen! – Szinte hallani lehetett, hog y diadalmasan a leveg őbe öklöz. – Csütörtök vag y péntek este lesz, még nem tudom. Add meg a mobilszámodat, hog y küldhessek SMS-t, ha már biztosat tudok. Sietve ledaráltam a számot. – Meg van? Rohannom kell. – Leg yen jó munkanapod! – felelte, csak hog y rossz érzésem támadjon, amiért türelmetlen és barátság talan voltam vele. Rendes srác volt, és szuper barát lehetett volna belőle, de azt már akkor elrontottam, amikor meg csókoltam. – Kösz. Brett… És tényleg nag yon örülök. Szia. – Letettem a kag ylót, és Markra mosolyog tam. –
Jó reg g elt! – Minden rendben? – kérdezte, és kissé felvonta a szemöldökét. Ébenfekete bőréhez remekül illő teng erészkék öltönyt viselt mélybíbor nyakkendővel. – Ig en. Kösz a kávét. – Szívesen. Készen állsz a munkára? Elvig yorodtam. – Mindig !
Nem telt bele sok időbe, hog y rájöjjek: valami nem stimmel Markkal. Fig yelmetlenül és nyűg ösen viselkedett, ami eg yáltalán nem volt jellemző rá. Eg y ideg ennyelv-tanító szoftver kampányán dolg oztunk, de lélekben nem volt jelen. Javasoltam, hog y térjünk át eg y kicsit a „helyben termelt teljes értékű élelmiszer” kampányra, de ez sem seg ített. – Minden oké? – kérdeztem vég ül. Feszeng ve léptem erre a kényes területre, ahová eg yikünk sem akart átmenni munka közben. Néha félretettük a munkát, és meg hívott ebédelni a partnerével, Stevennel, de eg yébiránt üg yeltünk rá, hog y meg tartsuk a főnök-beosztott viszonyt. Én ezt nag yra értékeltem, hiszen tudtam, hog y tisztában van vele: a mostohaapám kőg azdag . Nem örültem volna, ha emiatt másképp bánnak velem. – Tessék? – pillantott rám, aztán vég ig simított rövid haján. – Elnézést. Az ölembe fektettem a tabletemet. – Úg y tűnik, valami nyomaszt tég ed. Vállat vont, aztán hintázni kezdett Aeron székében. – Vasárnap lesz a hetedik évfordulónk Stevennel. – De hisz ez fantasztikus! – mosolyodtam el. Azok közül a párok közül, akiket életemben láttam, Mark és Steven volt a leg stabilabb, leg szeretetteljesebb kettős. – Gratulálok! – Kösz – préselt ki mag ából eg y erőtlen mosolyt. – Elmentek valahová? Fog laltatok már helyet, vag y intézzem? Mark a fejét rázta. – Még nem döntöttem el. Nem tudom, mi lenne a leg jobb. – Akkor ag yaljunk eg yütt. Nekem még nem volt túl sok ilyen évfordulóm, sajnos, de az anyám nag yon jó az ilyesmiben. Tanultam tőle eg yet-mást. Miután három g azdag férj mellett játszotta a háziasszony szerepet, Monica Tramell Barker Mitchell Stanton akár profi rendezvényszervezőnek is elmehetett volna, ha valaha is fog lalkoznia kellett volna bármivel a meg élhetésért. – Valami meg hittet szeretnél – kérdeztem –, édes kettesben? Vag y bulit a családdal, barátokkal?
Ajándék lesz? – Össze akarok házasodni vele! – csattant fel. – Ó. Oké – dőltem hátra. – Ezt elég nehéz lenne überelni. Mark szárazon elnevette mag át, aztán nyomorúság os pillantást vetett rám. – Romantikusnak kellene lennie. Tudod, amikor Steven pár évvel ezelőtt meg kérdezett a házasság ról, minden csupa szív meg virág volt. Ismered őt, imádja a látványosság ot. És teljesen kikészült. Meg lepetten pislog tam. – Nemet mondtál? – Azt mondtam, hog y még nem. Épp csak sikerült meg vetnem a lábam itt, az üg ynökség nél, éppen kezdtek bejönni a jobb munkák, meg éppen próbáltuk összeszedni mag unkat eg y fájdalmas szakítás után. Nem tűnt alkalmasnak az idő, és abban sem voltam biztos, meg alapozott okokból akarja-e a házasság ot. – Azt soha nem lehet biztosan tudni – mondtam halkan, leg alább annyira mag amnak, mint neki. – De nem akartam, hog y azt hig g ye, kételyeim vannak kettőnkkel kapcsolatban – folytatta Mark, mintha meg se szólaltam volna. – Úg yhog y az eg észet arra fog tam, hog y a házasság ot mint intézményt vetem el. Tiszta hülye vag yok. Elfojtottam eg y mosolyt. – Nem vag y hülye. – Az elmúlt évek során nemeg yszer meg jeg yezte, hog y milyen ig azam volt, amikor nemet mondtam. – De hát nem mondtál nemet. Csak azt, hog y még nem, ig az? – Nem is tudom. Nem is tudom, mit mondtam – dőlt előre, és könyökére támasztott kezébe temette az arcát. Halk és fojtott lett a hang ja. – Pánikba estem. Huszonnég y éves voltam. Talán vannak olyan emberek, akik ilyen fiatalon is készen állnak az elköteleződésre, de én… én nem ilyen voltam. – Most viszont már huszonnyolc vag y, és készen állsz? – Ug yanannyi idős, mint Gideon. És ettől a g ondolattól meg borzong tam, részben mert én is annyi idős voltam, mint Mark, amikor még nem állt készen, és bele tudtam élni mag am a helyzetbe. – Ig en. – Mark felemelte a fejét, a szemembe nézett. – Túlság osan is készen. Mintha valami számláló dolg ozná le a perceket, óráról órára türelmetlenebb leszek. De félek, hog y nemet mond. Lehet, hog y neki nég y évvel ezelőtt volt az alkalmas pillanat, és mostanra túllendült rajta. – Nem szeretek okoskodni, de sosem fog od meg tudni, ha nem kérdezed meg – küldtem felé eg y meg nyug tató mosolyt. – Szeret tég ed. Nag yon. Szerintem elég jó esélyed van rá, hog y ig enlő választ kapj. Elmosolyodott, kivillantva bájosan ferde fog ait.
– Kösz. – Akkor hová fog laljak helyet? – Nag yra értékelem – józanodott ki. – Ne harag udj, hog y ilyesmivel terhellek, épp eg y nehéz szakítás közepén. – Miattam ne ag g ódj. Én rendben vag yok. Mark eg y pillanatig kutatóan nézett rám, aztán bólintott.
– Meg yünk ebédelni? Felpillantottam Will Grang er nyílt arcába. Will volt a leg újabb asszisztens a Waters Field & Leamannél, és én seg ítettem a betanulását. Barkója volt és szög letes keretű fekete szemüveg e, amitől enyhén retro beatnik kinézete lett, de jól állt neki. Nag yon laza volt, kedveltem. – Persze. Mit ennél? – Tészta és kenyér. Meg süti. Esetleg héjában sült krumpli. Felvontam a szemöldököm. – Rendben. De ha az lesz a vég e, hog y szénhidrátkómában visznek el az asztalom mellől, meg g yűlik a bajod Markkal. – Te eg y szent vag y, Eva. Natalie valami szénhidrátszeg ény diétát tart, én viszont nem bírok ki még eg y napot keményítő és cukor nélkül. Kezdek sorvadni. Nézz rám. Will és középiskolai szerelme, Natalie jól meg voltak eg yütt, ahog y hallottam. Nem kételkedtem benne, hog y Will a tüzes parázson is vég ig menne Natalie-ért, és a lány is törődött vele, bár Will időnként jóindulatúan morg olódott Natalie kényeskedése miatt. – Ahog y mondod – feleltem, és hirtelen elszomorodtam. Kész kín volt Gideontól távol lenni. Főleg olyanokkal körülvéve, akiknek meg van a mag uk jól működő kapcsolata. Dél lett, és míg Willre vártam, írtam eg y g yors SMS-t Shawnának – Mark kvázi sóg ornőjének –, hog y ráér-e eg y csajos estére szombaton. Épp rányomtam a küldésre, amikor meg csörrent az asztali telefonom. Felvettem. – Mark Garrity irodája… – Eva. A lábujjaim beg örbültek Gideon halk, rekedt hang jára. – Helló, nag yfiú. – Csak annyit mondj, hog y jól vag y. Beharaptam az alsó ajkam, és a szívem összefacsarodott. Biztosan ő is érzi azt a nyug talanító szakadékot köztünk, ami eng em is zavar. – Jól vag yok. Vag y nem íg y g ondolod? Valami baj van?
– Nem. – Elhallg atott. – Csak hallanom kellett meg int. – Hát nem voltam világ os az este? – Amikor a hátadat karmoltam… – Vag y ma reg g el? – Amikor letérdeltem eléd… – Hallani akartam akkor is, amikor nem látsz. – Gideon hang ja szinte simog atta az érzékeimet. Meleg em lett, annyira zavarba jöttem. – Ne harag udj – suttog tam félszeg en. – Tudom, hog y bosszant, ha a nők tárg yiasítanak. Tőlem sem kell elviselned. – Sosem panaszkodnék arra, hog y az vag yok, ami kell neked, Eva. Jesszusom! – Elkomorult a hang ja. – Nag yon is örülök, hog y tetszik, amit látsz, mert én meg imádok rád nézni. Lehunytam a szemem. Rám tört a vág yakozás. A tudat, hog y fontosnak tart eng em, még nehezebbé tette, hog y távol maradjak tőle. – Hiányzol. És olyan furcsa az eg ész, mert mindenki azt hiszi, hog y szakítottunk, és biztatnak, hog y lépjek tovább… – Nem! – robbant bele a szó az éterbe. Ug rottam eg yet. – A mindenség it. Várj meg , Eva. Én eg ész életemben vártam rád. Nyeltem eg y nag yot. Felnéztem, és láttam, hog y Will közeledik. – Én is örökké várok rád, amíg az enyém vag y. – Nem kell örökké várni. Mindent meg teszek, amit csak tudok. Bízz bennem. – Bízom. A háttérben eg y másik telefon csörrent meg nála. – Pontosan nyolckor találkozunk – mondta g yorsan. – Rendben. Eg y kattanással meg szakadt a vonal, és én eg yszeriben nag yon mag ányosnak éreztem mag am. – Készen állsz a nag y zabálásra? – dörzsölg ette a kezét várakozón Will. Meg umi épp az elkötelezettség -fóbiásával ebédelt, úg yhog y már elment. Maradt Will, én meg a tészta, amit majd enni fog unk. Mivel úg y éreztem, hog y éppen a szénhidrátkábulat az, amire szükség em van, felálltam. – Abszolúte.
Mag amhoz vettem eg y szénhidrátmentes energ iaitalt a Duane Reade drog ériában ebédről visszafelé menet. Mire elérkezett a délután öt óra, már tudtam, hog y futóg épezni fog ok. Az Equinoxba volt tag ság im, de eg y Cross-Trainer terembe akartam inkább menni. Élesen érzékeltem a szakadékot mag am és Gideon között. Talán seg ít, ha olyan helyen vag yok, amelyhez annyi szép emlék köt. Valamint a lojalitás is működött bennem. Gideon a pasim. És bármit meg teszek, hog y az életem hátralévő részét vele tölthessem. Ez meg azt jelenti, hog y támog atom
mindenben, amit csinál. Gyalog mentem haza, és nem zavart, hog y meg izzadok, hiszen úg yis az edzőterembe tartottam. Mikor kiszálltam a liftből az emeletemen, pillantásom a szomszéd ajtóra tévedt. Játszadozni kezdtem a kulccsal, amit Gideontól kaptam. Izg ató volt a g ondolat, hog y benézzek a lakásába. Vajon hasonló, mint az Ötödik sug árúti lakás? Vag y teljesen más? Gideon tetőlakása elképesztő volt a mag a békebeli stílusával és óvilág i bájával. Eleg anciát árasztott, még is meleg és barátság os maradt. Éppúg y el tudtam képzelni benne g yerekeket, mint külföldi méltóság okat. Vajon milyen lehet az ideig lenes tanyája? Kevés bútor, semmi műtárg y, üres konyha? Mennyire lakta be? Meg álltam a lakásom előtt, az ajtajára meredtem, és tusakodtam mag ammal. Vég ül ellenálltam a kísértésnek. Úg y lesz a leg jobb, ha ő mutatja meg . A nappaliba lépve női nevetés ütötte meg a fülemet. Nem voltam meg lepve, amikor a fehér kanapémon Cary mellett eg y hosszú lábú szőkeség et pillantottam meg , akinek Cary ölében volt a keze, és a meleg ítőn keresztül simog atta őt. Caryn nem volt felső, és fél kézzel átfog ta Tatiana Cherlin vállát. Szórakozottan simog atta a lány bicepszét. – Hé, kislány – vig yorg ott rám. – Hog y ment a munka? – Mint mindig . Szia, Tatiana! Válaszul a lány csak biccentett. Félelmetesen jól nézett ki, ami nem is csoda, hisz modellként dolg ozott. Ennek ellenére nem kedveltem meg az első találkozáskor, és azóta sem ig azán. Viszont Caryt látva el kellett ismernem, hog y most éppen Tatianára van szükség e. Cary zúzódásai elmúltak, de még mindig lábadozott a súlyos verés után, melyet Nathan szervezett meg , s ami beindította azokat az eseményeket, amelyek miatt most külön kellett lennem Gideontól. – Átöltözöm, és már meg yek is edzeni – indultam a szobám felé. A hátam mög ül hallottam, amint Cary azt mondja Tatianának: – Eg y pillanat, beszélnem kell a kislánnyal. Bementem a szobámba, és az ág yra dobtam a táskámat. Épp a szekrényemben kotorásztam, amikor Cary bejött. – Hog y vag y? – érdeklődtem. – Jobban – csillant fel zöld szeme dévajul. – És te? – Jobban. Karba fonta a kezét meztelen mellkasán. – Köszönhetően annak a valakinek, akivel teg nap éjjel hancúroztál? Eg y csípőmozdulattal belöktem a fiókot. – Ez komoly? Én nem hallok semmit a te szobádból. Hog yan hallasz te eng em?
Meg kocog tatta a halántékát. – Szexradar. Nekem van ilyen is. – Ezzel meg mit akarsz mondani? Hog y nekem nincs? – Inkább csak Cross kiég ette a biztosítékaidat az eg yik szexmaratonján. Eg yszerűen nem tudom elhinni, hog y valakinek ilyen állóképesség e lehet. Bírnám, ha ő is bírna, és eng em is kikészítene. Hozzávág tam a sportmelltartómat. Üg yesen elkapta, és nevetett. – Akkor? Ki volt az? Beharaptam a számat, mert nem akartam hazudni annak, aki mindig őszinte volt velem, még akkor is, ha fájt. De most muszáj volt. – Eg y fickó a Crossfire-ből. Cary arcáról lehervadt a mosoly. Becsukta az ajtót mag a mög ött. – És csak úg y eg yszerűen g ondoltál eg yet, felhoztad a lakásodra, és eg ész éjjel dug tál vele? Azt hittem, krav mag a-edzésed is volt. – Volt is. Az illető a közelben lakik, és edzés után összefutottunk. Az eg yik dolog hozta a másikat… – Kezdjek ag g ódni? – kérdezte Cary nyug odtan, az arcomat fürkészve, miközben visszaadta a melltartót. – Rég óta nem volt ilyen random randid. – Ez nem olyan. – Kényszerítettem mag am, hog y álljam Cary tekintetét, mert tudtam, hog y ha nem íg y teszek, nem fog hinni nekem. – Hát… találkozg atunk. Ma este eg yütt vacsorázunk. – Én is találkozhatok vele? – Persze. De nem ma este. Nála leszünk. Cary csücsörített. – Valamit nem mondasz el nekem. Nyög d csak ki! Fig yelmen kívül hag ytam a nóg atást. – Láttalak Treyjel csókolózni reg g el a konyhában. – Oké. – Jól mennek a dolg ok kettőtök közt? – Nem panaszkodom. Ez az. Ha Cary rákap valamire, nem eng edi el. Úg yhog y folytattam a terelést. – Beszéltem ma Brett-tel. – Ezt olyan lazán mondtam, ahog y csak telt tőlem, mintha nem lenne nag y dolog . – Bent hívott fel. És nem, nem ő volt a teg nap esti pasi. Cary felvonta a szemöldökét. – És mit akart? Lerúg tam a cipőmet, és a fürdő felé indultam, hog y lemossam a sminket. – Jön vissza New Yorkba a videoklipje bemutatójára. És hívott, hog y menjek vele. – Eva… – kezdte azon a hang on, amelyen a szülők beszélnek a makrancos g yerekkel.
– Szeretném, ha te is jönnél. Erre kicsit visszahőkölt. – Gardedámnak? Nem bízol mag adban? A képét néztem a tükörben. – Nem akarok újra összejönni vele, Cary. Ha már itt tartunk, ig azából soha nem is voltunk ig azán eg yütt, úg yhog y emiatt ne ag g ódj. Azért akarom, hog y ott leg yél, mert szerintem jól fog od érezni mag ad, plusz nem akarok hiú reményeket kelteni Brettben. Beleeg yezett, hog y barátokként menjünk, de tartok tőle, hog y ezt valahog y bele is kell verni az ag yába, a biztonság kedvéért. És a tisztesség kedvéért. – Nemet kellett volna mondanod. – Próbáltam. – A nem az nem, kislány. Annyira nem bonyolult. – Fog d be! – kezdtem dörzsölg etni a szemem eg y sminkeltávolító lapocskával. – Már az is épp elég baj, hog y bűntudatból belementem. Azt hitted, vicces lesz, hog y elmeg yek eg y koncertre anélkül, hog y tudnám, kit fog ok látni? Semmi szükség em szarra még tőled is. Mert abból kaptam épp eleget Gideontól… Cary a homlokát ráncolta. – Mi a fenéért kéne bűntudatot érezned? – Mert Brettnek szétrúg ták a seg g ét miattam. – Nem! Azért rúg ták szét a seg g ét, mert meg csókolt eg y szép lányt anélkül, hog y beleg ondolt volna a következményekbe. Sejthette volna, hog y fog lalt vag y. Valami más? – Nincs szükség em kioktatásra Brett-tel kapcsolatban, oké? – Leg inkább Cary támog atására lett volna szükség em Gideonnal kapcsolatban, de ezt most nem mondhattam el neki. És ettől minden, ami elromlott az életemben, csak még nyug talanítóbb lett. Mag ányosnak és félresiklottnak éreztem mag am. – Már meg mondtam, hog y nem követem el még eg yszer ug yanezt a hibát. – Ezt örömmel hallom. Elmondtam neki az ig azság ból annyit, amennyit elmondhattam, mert tudtam, hog y ő nem fog ítélkezni. – Még mindig szeretem Gideont. – Hát persze hog y szereted – helyeselt eg yszerűen. – Amennyire látom a dolg okat, biztos vag yok benne, hog y őt is bántja a szakítás. Meg öleltem. – Köszi! – Mit köszönsz? – Azt, hog y az vag y, aki vag y. Felhorkant.
– Nem azt mondom, hog y várj rá. Nem számít, mit g ondol Cross, mert aki kimarad, lemarad. De azért nem kéne eg yből fejest ug rani eg y másik pasi ág yába. Nem szabad alkalmi szexbe belemenned, Eva. A szex sokat jelent neked, ezért érzed aztán rosszul mag ad, amikor csak úg y eg yszerűen belemész. – Tényleg nem szokott működni – léptem arrébb, hog y lemossam az arcomat. – Akkor eljössz velem a klipbemutatóra? – Persze, elmeg yek. – Akarod hozni Treyt vag y Tatianát? Meg rázta a fejét, aztán a tükör felé fordult, és g yakorlott mozdulatokkal beállította a haját. – Akkor olyan lenne, mint eg y kettős randi. Szívesebben vag yok elefánt. Hatásosabb. Néztem a tükörképét, és halványan elmosolyodtam. – Szeretlek! Csókot dobott nekem. – Akkor vig yázz mag adra, kislány. Nekem csak ennyi kell.
A kedvenc lakásavató-ajándékom a Waterford martinispohár volt. Számomra ez a pohár a luxus, a szórakozás és a haszontalanság tökéletes eleg yét jelentette. Adtam már ajándékba főiskolai barátomnak, akinek fog alma se volt róla, mi az a Waterford kristály, viszont imádta a martinit, és adtam eg y készletet anyámnak is, aki ug yan nem iszik martinit, viszont imádja a Waterfordot. Olyan meg lepetés volt ez, amit még Gideon Crossnak is el tudtam képzelni, pedig neki több pénze van, mint amit el lehet képzelni. De most nem ez volt a kezemben, amikor kopog tattam az ajtaján. Ideg esen álltam eg yik lábamról a másikra, és meg ig azg attam a ruhámat. Miután hazajöttem az edzőteremből, rendbe szedtem mag am, és rászántam az időt, hog y kijátsszam új Eva frizurámat és füstös szemfestési stílusomat. Halvány rózsaszín rúzsom csókálló volt, és fekete ruhát választottam mély dekoltázzsal és még mélyebb hátkivág ással. A rövid fazon alól nag yrészt kilátszott a lábam, s erre rátettem még eg y lapáttal a Jimmy Choo tűsarkúval. A g yémántos karikákat vettem fel, amelyek az első randinkon is rajtam voltak, meg a g yűrűt, amelyet Gideontól kaptam, az összefonódó aranykötelekkel és a g yémántos x-ekkel. Az x-ek azt jelképezték, ahog yan Gideon belekapaszkodik a szálaimba. Az ajtó kinyílt, és kissé meg tántorodtam, mikor meg láttam a fantasztikus, bűnösen szexi férfit, aki fog adott. Gideont is elkaphatta a szentimentalizmus. Ug yanaz a fekete pulóver volt rajta, mint amit a diszkóban viselt aznap este, amikor először mentünk el úg y ig azán eg yütt. Csodásan festett rajta – könnyed és eleg áns, és abszolúte szexi. A g rafitszürke nadrág g al és a mezítelen lábfejjel eg yütt mindez azonnal felkorbácsolta bennem a vág yat.
– Jesszusom – mordult fel. – Fantasztikusan nézel ki. Leg közelebb fig yelmeztess, mielőtt ajtót nyitok. Elmosolyodtam. – Helló, Mr. Sötét Veszedelem!
5. FEJEZET Gideon szája ellenállhatatlan mosolyra húzódott, miközben a kezét nyújtotta. Mikor ujjaim a tenyeréhez értek, elkapott és berántott, és a számra tapadt. Az ajtó becsukódott mög öttem, és átnyúlt mellettem, hog y bezárja. Hog y kizárja a világ ot. Belemarkoltam a pulóverébe. – A kedvenc pulcsim van rajtad. – Tudom. – Váratlanul leg ug g olt, és a vállára tette a kezemet. – Helyezd mag ad kényelembe, ang yalka. Erre a tűsarkúra nem lesz szükség , csak majd amikor készen állsz arra, hog y meg dug jalak. A bensőm várakozón összerándult. – És mi van, ha máris készen állok? – Még nem. Majd tudni fog od, ha eljön az ideje. Miközben Gideon levette a cipőmet, a testsúlyomat eg yik lábamról a másikra helyeztem. – Tényleg ? És hog yan? Felpillantott rám azzal az átható kék szemével. Bár térdelt, és épp a cipőmet húzta, még is tag adhatatlanul uralkodott fölöttem és önmag a fölött is. – Úg y, hog y beléd dug om. Most más okból álltam eg yik lábamról a másikra. Csináld… Feleg yenesedett, és újra fölém mag asodott. Ujjai vég ig simítottak az arcomon. – Mi van a zacskóban? – Ó… – Gondolatban próbáltam lerázni mag amról a szexuális bűbájt, amit rám bocsátott. – Lakásavató ajándék. Körbepillantottam. A lakás az enyém valóság os tükörképe volt. Szép és kényelmesen hívog ató. Félig -meddig eg y alig belakott helyre számítottam, a leg szükség esebb holmikkal. Ehelyett nag yjából kész otthont találtam. Melyet g yertyafény világ ított be, arany rag yog ásba vonva a bútort, amelyet felismertem, mert Gideoné és az enyém volt. Csodálkozásomban alig vettem észre, hog y elveszi a zacskót meg a táskámat. Mezítláb mentem utána, és láttam a saját kávézóasztalomat meg kanapévég i kisasztalomat a szófája meg a fotelei mellett; ott volt a hifi-felszerelésem és a mozirendszerem is az ő csecsebecséivel meg kettőnk fotóival; az én füg g önyeim az ő padló- és asztali lámpáival. A falon, ahol nálam a lapos tévé lóg ott, itt eg y fotó volt rólam, amint csókot dobok neki – az a kép kinag yítva, amelyet az asztalán tartott a Crossfire-irodában. Lassan körbefordultam, hog y mag amba szívjak mindent. Eg yszer már sikerült íg y meg döbbentenie, amikor berendezte a hálószobámat a lakásában, hog y leg yen eg y ismerős hely,
ahová behúzódhatom, ha a dolg ok túl keményre fordulnak. – Mikor költöztél be? – Imádtam a helyet. Az én modern-hag yományos stílusom az ő óvilág i eleg anciájával furcsán tökéletes párosítást jelentett. Épp a meg felelő darabokat kombinálta össze, hog y létrehozzon eg y teret, amely… a kettőnké. – Azon a héten, amikor Cary kórházban volt. – Ez komoly? Gideon akkoriban kezdett eltávolodni tőlem. Eg yre többet mutatkozott Corinne-nal, és eg yre nehezebb volt elérni. Ennek a helynek a berendezése is alaposan elfog lalhatta. – A közeledben kellett lennem – mondta szórakozottan, és belenézett a zacskóba. – Biztos akartam lenni benne, hog y könnyen elérlek. Még Nathan előtt. Döbbenet hullámzott vég ig rajtam. Akkor, amikor eg yre távolibbnak éreztem Gideont, fizikailag a közelemben volt. És vig yázott rám. – Amikor felhívtalak a kórházból… – nyeltem eg y nag yot – valaki volt veled… – Raúl. Ő koordinálta a költözést. Vég eznem kellett, mielőtt te meg Cary hazajöttök. – Felnézett rám. – Törülközők, ang yalka? – kérdezte némi derültség g el. Előszedte a zacskóból a CROSSTRAINER felirattal hímzett kéztörlőket. Az edzőteremből hoztam őket. Akkor még azt hittem, hog y a csupasz ag g leg énylakásba jövök. Most viszont nevetség esnek hatottak. – Ne harag udj – mondtam, még mindig szédeleg ve a lakás hatásától. – Eg észen másképp képzeltem el ezt a helyet. Gideon elhúzta a törülközőket, amikor utánuk nyúltam. – A te ajándékaid mindig tele vannak g ondolattal. Mondd csak el, mire g ondoltál, amikor vetted. – Arra, hog y szeretném, ha én jutnék róluk eszedbe. – A nap minden percében eszembe jutsz – morog ta. – Akkor hadd pontosítsak: hog y én jussak eszedbe, amint kéjesen és forrón vág yom rád. – Hmmm… Sokszor játszom ezzel a fantáziaképpel. Hirtelen meg jelent előttem az emlékkép, ahog yan Gideon a fürdőszobámban önkielég ít. Tényleg nem voltak szavaim rá, milyen meg döbbentő volt a látvány. – Rám g ondolsz, amikor mag adnak csinálod? – Nem szoktam maszturbálni. – Micsoda? Ug yan már. Minden pasi szokott. Gideon meg fog ta a kezemet, és az ujjaim közé fonta az ujjait, aztán a konyha felé húzott, ahonnan mennyei illatok áradtak. – Beszélg essünk tovább eg y kis bor mellett. – Le akarsz itatni?
– Nem. – Eleresztett, és letette a törülközőcsomag ot a pultra. – Tudom, hog y a te szívedhez az ennivalón keresztül vezet az út. Felültem az eg yik bárszékre, ami éppolyan volt, mint a sajátjaim, s ettől mindjárt otthonosan éreztem mag am. – A szívemhez? Vag y a bug yim alá? Elmosolyodott, és töltött a vörösboros palackból, amelyet már előzőleg kinyitott, hog y szellőzzön. – Nincs is rajtad bug yi. – Harisnya sincs. – Óvatosan, Eva – nézett rám szig orúan Gideon. – Különben tönkreteszed a próbálkozásomat, hog y annak rendje s módja szerint elcsábítsalak, mielőtt meg döntelek a lakás minden létező sík felületén. Kiszáradt a szám. A pillantásától, ahog yan átadta a poharamat, elpirultam és meg részeg ültem. – Előtted… – mormolta a pohara szélébe – zuhanyozás előtt mindig kivertem mag amnak. Ez éppúg y hozzátartozott, mint a hajmosás. Ezt már elhittem. Gideon nag yon erős szexualitású férfi. Amikor eg yütt voltunk, meg dug ott lefekvés előtt, reg g el ébredéskor, és esetleg délben is lenyomtunk eg y g yors menetet. – Amióta te vag y, csak eg yszer csináltam – folytatta. – De akkor is ott voltál. A pohár félúton meg állt a kezemben. – Tényleg ? – Tényleg . Ittam néhány kortyot, és próbáltam összeszedni a g ondolataimat. – És miért hag ytad abba? Az elmúlt hetekben… sokat voltunk külön. Halovány mosoly jelent meg az arcán. – Eg y cseppet sem veszteg ethetek el, ha tartani akarom a lépést veled. Letettem a poharat, és meg löktem a vállát. – Mindig úg y beszélsz, mintha nimfomániás lennék! – Szereted a szexet, ang yalka – dorombolta Gideon. – Nincs ezzel semmi baj. Mohó és kielég íthetetlen vag y, és én ezt imádom. Szeretem tudni, hog y ha eg yszer benned vag yok, akkor csontig kiszívsz. És utána meg int akarom. Éreztem, hog y forróság önti el az arcomat. – Csak jelezném, hog y én eg yszer sem élveztem el azalatt, amíg külön voltunk. És még csak nem is éreztem rá késztetést, hisz nem voltál ott. A fekete g ránitlapra könyökölt. – Hmmm. – Azért szeretek szexelni veled, mert te te vag y, és nem azért, mert farokra éhes kis kurva
vag yok. Ha nem tetszik, akkor növessz pocakot, vag y ne zuhanyozz többet, vag y akármi. – Lecsusszantam a székről. – Vag y eg yszerűen mondj nemet, Gideon. Átmentem a nappaliba, s próbáltam meg szabadulni a nyug talanító érzéstől, ami eg ész nap kísértett. Gideon átkarolt hátulról, és meg állított. – Állj – mondta azzal az ismerős, ellentmondást nem tűrő hang hordozással, amitől mindig beg erjedtem. Próbáltam kiszabadulni. – Most azonnal, Eva. Feladtam, és kezem az oldalam mellé hanyatlott. Belemarkoltam a ruhámba. – Mag yarázd meg , hog y mi a fene történik – folytatta Gideon hig g adtan. Lehajtottam a fejem, és nem mondtam semmit, mert nem tudtam, mit mondjak. Eg y pillanatnyi csend után felkapott és a kanapéhoz vitt. Az ölébe ültetett. Én belebújtam. Az álla a fejem tetejéhez simult. – Veszekedni akarsz, ang yalka? – Nem – motyog tam. – Akkor jó. Mert én sem. – A hátamat simog atta. – Úg yhog y akkor inkább beszélg essünk. A nyakába fúrtam az orromat. – Szeretlek. – Tudom – billentette hátra a fejét, hog y jobban befészkelhessem mag am. – Nem vag yok szexfüg g ő. – Nem látom be, miért lenne probléma, ha az lennél. Isten a tudója, hog y a veled való szeretkezés az, amit a leg jobban szeretek csinálni. Sőt, ha bármikor azt akartad volna, hog y többet törődjem veled, akár addig is elmentem volna, hog y beépítem a napirendembe a szexet veled. – Tyűha! – kaptam bele a fog aimmal, ő pedig elnevette mag át. Gideon az ökle köré tekerte a hajamat, és hátrahúzta a fejemet. Gyeng éden, még is komolyan nézett rám. – Nem a fantasztikus szexuális életünk miatt vag y ideg es. Hanem valami más miatt. Felsóhajtottam. – Nem is tudom, mi az. Csak úg y… mag am alatt vag yok – vallottam be. Gideon meg ig azg atott az ölében és közelebb húzott, bele a teste meleg ébe. Olyan tökéletesen illettünk eg ymáshoz – az én vonalaim összesimultak az ő kemény idomaival. – Tetszik a lakás? – Imádom. – Az jó – mondta elég edetten. – Láthatólag csak eg y példa, eg y próbálkozás, a szélsőség ekig eltúlozva.
A szívem meg dobbant. – Ahhoz, hog y milyen lenne a közös lakásunk? – Persze mindent a nulláról kezdenénk. Mindent újonnan. Meg indított a bejelentése. Még is azt mondtam: – Nag yon kockázatos volt ez a dolog . Ideköltözni, ki-be járkálni az épületbe. Már attól is ideg es leszek, ha csak rág ondolok. – Papíron valaki más lakik itt. Nyilván hozott bútorokat, és jön-meg y. És a g arázson keresztül jár-kel, akárcsak a többi autós lakó. Ha őt játszom, eg y kicsit másképp öltözöm, a lépcsőn járok, és ellenőrzöm a biztonság i kamerákat, hog y lássam, belefutok-e útközben valakibe. Ez az átg ondoltság elképesztett, de vég ső soron már akkor is volt ebben rutinja, amikor Nathant cserkészte be nyom nélkül. – Ennyi g ond és költség ! Miattam! Nem is… nem tudom, mit mondjak. – Mondd azt, hog y össze akarsz költözni velem. Ízlelg ettem az édes örömet, amit a szavai okoztak. – Gondoltál valamilyen határidőre ez üg yben? – Minél hamarabb – szorította meg szelíden a combomat. Rátettem a kezem az övére. Annyi minden állt az eg yüttélésünk útjában: múltunk lappang ó traumái; az apám, aki utálja a g azdag pasikat, és szélhámosnak tartja Gideont; és én mag am, mert szeretem a lakásomat, és hog y eg y új városban boldog ulni azt jelenti, hog y mire vag yok képes önállóan. De még sem ez volt a lényeg . – És Cary? – A tetőlakásnak van eg y hozzáépített vendég szárnya is. Hátrahúzódtam és rámeredtem. – Meg tennéd Caryért? – Nem. Érted tenném meg . – Gideon, én… – A hang om elcsuklott, mert nem voltak szavaim. Teljesen paff lettem. Valami meg mozdult bennem. – Tehát nem a lakás miatt vag y ideg es – mondta Gideon. – Valami más ag g aszt. Úg y döntöttem, hog y Brettet utoljára hag yom. – Szombaton csajos estém lesz. Meg merevedett. Talán az, aki nem ismeri annyira jól, mint én, nem vette volna észre azt a kis változást, de én ig en. – Eg észen pontosan milyen csajos este? – Táncolás. Iszog atás. A szokásos. – Pasizás?
– Nem – nyaltam meg a számat, és elképesztett a változása. Meg hitt játékosból hihetetlenül koncentrált lett. – Mind fog laltak vag yunk. Leg alábbis azt hiszem. Meg umi lakótársa felől nem vag yok biztos, Meg uminak van barátja, és Shawnának is ott van a séfje. Eg yszeriben hivatalos lett. – Én intézek mindent. A kocsit, a sofőrt, a biztonság ot. Ha az én klubjaimba mentek, a testőröd a kocsiban marad. Ha máshová, akkor veled meg y. Meg lepve pislog tam. – Oké. A konyhában felberreg ett a sütő időzítője. Gideon, velem a karjában, eg yetlen kecses mozdulattal felállt. Tág ra nyílt a szemem. A vér dübörög ni kezdett az ereimben. A nyaka köré fontam a karomat és hag ytam, hog y átvig yen a konyhába. – Imádom, hog y ilyen erős vag y. – Könnyű elkápráztatni tég ed. – Letett eg y bárszékre, aztán g yors csókot adott, mielőtt a sütőhöz ment. – Te főztél? – Nem is tudom, miért lepett meg a g ondolat. – Nem. Arnoldótól hozattam sütésre kész lasag nát és salátát. – Klasszul hang zik. – Mivel már ettem Arnoldo Ricci sztárséfnél, tudtam, hog y a vacsora fantasztikus lesz. Meg markoltam a poharamat, és elpazaroltam a remek bort azzal, hog y ledöntöttem az eg észet a torkomon, hog y bátorság ot merítsek, mert úg y éreztem, ideje elmondani, amit Gideon nem akar hallani. Vettem eg y nag y léleg zetet. – Brett ma felhívott. Eg y-két percig nem is tudtam, hog y Gideon hallotta-e, amit mondok. Fog ókesztyűt vett fel, kinyitotta a sütőt, aztán kihúzta a lasag nát, anélkül hog y felém pillantott volna. Csak akkor láttam, hog y eg yetlen szót sem mulasztott el, amikor a sütő tetejére helyezte a tepsit. A pultra dobta a fog ókesztyűt, meg fog ta a borosüveg et, és odalépett hozzám. Hig g adtan újratöltötte a poharamat, aztán szólalt meg : – Gondolom, látni akar, ha majd New Yorkba jön a jövő héten. Pillanatnyi szünet után válaszoltam: – Tehát te tudtad, hog y visszajön! – szeg eztem neki. – Már hog yne tudtam volna. Nem tudhattam, hog y ez azért van-e, mert Brett bandája a Vidal Recordsnál van, vag y azért, mert Gideon fig yelteti. Mindkét meg oldás eg yaránt valószínűnek tűnt. – Belementél, hog y találkozzatok? – Sima és lág y volt a hang ja. Veszedelmesen az. Fig yelmen kívül hag ytam g yomrom ideg es ráng atózását, és álltam a tekintetét.
– Ig en, az új Six-Ninths-klip bemutatóján. Cary is jön. Gideon bólintott, én pedig tanácstalan voltam afelől, hog y mit érez vag y g ondol. Lecsusszantam a székről, és odamentem hozzá. Átölelt, és a fejem búbjára hajtotta az arcát. – Visszamondom – ajánlottam fel sietve. – Amúg y sem akartam ig azán elmenni. – Hag yd. – Ring atni kezdett, és a fülembe suttog ta: – Összetörtem a szíved. – De nem azért eg yeztem bele, hog y elmenjek! Beletúrt a hajamba, hátrasimította a homlokomból. Gyeng édség étől könny szökött a szemembe. – Nem feledkezhetünk meg az elmúlt hetekről, Eva. Mély sebet ejtettem, ami még mindig vérzik. Ekkor döbbentem rá, hog y idáig még nem álltam készen rá, hog y összeszedeg essem kapcsolatunk darabkáit, mintha mi sem történt volna. Eg y részem tovább duzzog ott, és Gideon rájött erre. Kibontakoztam a karjaiból. – Mit beszélsz? – Hog y nincs jog om bármilyen okból otthag yni tég ed, bántani tég ed, és aztán azt várni, hog y rög tön elfelejtsd, milyen érzés volt, és azonnal meg bocsáss. – Meg öltél eg y embert értem! – Nem vag y az adósom – csattant fel. – Az irántad érzett szerelmem nem kötelezettség . Még mindig pisztolyg olyóként hasított belém, valahányszor kimondta, hog y szeret, hiába bizonyította be ezerszer is a tetteivel. Sokkal lág yabb volt a hang om, amikor meg szólaltam: – Nem akarok fájdalmat okozni neked, Gideon. – Akkor ne okozz – csókolt meg szívszakasztó g yeng édség g el. – Eg yünk, mielőtt kihűl a vacsora.
Átöltöztem eg y Cross Industries pólóba meg Gideon eg yik pizsamaalsójába, aminek az alját feltűrtem. Gyertyákat állítottunk a dohányzóasztalra, és törökülésben ettünk a földön. Gideon mag án hag yta a kedvenc pulcsimat, de a nadrág ot fekete házi nadrág ra cserélte. Lenyaltam a számról a paradicsomszószt, és elmeséltem neki a napomat. – Mark épp erőt g yűjt, hog y meg kérje a pasija kezét. – Ha jól emlékszem, már elég rég óta eg yütt vannak. – Főiskola óta. Gideon elhúzta a száját. – Attól még nehéz meg tenni, még akkor is, ha biztos a válasz. A tányéromba bámultam. – Corinne is ideg es volt, amikor meg kért tég ed? – Eva! – Meg várta, hog y a hosszú csendre felemeljem a fejem. – Erről nem fog unk beszélg etni.
– Miért nem? – Mert nincs jelentőség e. Kutatón néztem az arcába. – Te hog y éreznéd mag ad, ha tudnád, hog y van valaki, akinek ig ent mondanék? Elviekben. Ing erülten meredt rám. – Az más lenne, mert te csak akkor mondanál ig ent, ha az a fickó tényleg jelent neked valamit. Én viszont… pánikba estem. És ez az érzés nem is múlt el, amíg fel nem bontottuk az eljeg yzést. – Vettél neki g yűrűt? – A g ondolat, hog y eg y másik nőnek vásárol g yűrűt, fájdalommal töltött el. Lenéztem a kezemre, a g yűrűre, amit kaptam tőle. – A közelébe se járt ennek – felelte Gideon halkan. Ökölbe szorult a kezem, úg y óvta az ékszert. Gideon átnyúlt az asztal felett, kezét az enyémre tette. – Corinne g yűrűjét az első boltban vettem meg , ami az utamba került. Nem volt semmi elképzelésem, úg yhog y olyat választottam, ami hasonlított az anyjáéra. Teljesen mások voltak a körülmények, ug ye eg yetértesz? – Ig en. – Azt a g yűrűt, amit Gideon tőlem kapott, nem én terveztem ug yan, de hat boltot jártam vég ig , mire meg találtam az ig azit. Platina volt, fekete g yémántokkal berakva, és Gideonra emlékeztetett a mag a hűvös, férfias eleg anciájával és merész, domináns stílusával. – Ne harag udj – remeg tem meg . – Idióta vag yok. A szájához emelte a kezemet, és meg csókolta. – Én is az vag yok sokszor. Erre elvig yorodtam. – Szerintem Mark és Steven remekül összeillenek, de Marknak van eg y elmélete, hog y a férfiakban eg yszer támad fel a házasodási vág y, aztán elmúlik, ha nem cselekszünk elég g yorsan. – Szerintem inkább a meg felelő partner a lényeg , nem a meg felelő idő. – Mindenesetre drukkolok, hog y minden jól sikerüljön náluk – fog tam meg a poharam. – Nézünk tévét? Gideon nekidőlt a kanapénak. – Én csak veled akarok lenni, ang yalka. Mindeg y, mit csinálunk.
Eg yütt szedtük össze a vacsora maradványait. Mikor az elöblített tányér után nyúltam, amelyet Gideon felém nyújtott, hog y a mosog atóg épbe teg yem, hirtelen kicselezett. Elkapta a kezemet, és a tányért letette a pultra. Derékon fog ott, és táncba vitt. A nappaliból valami csodálatos zene hallatszott, tiszta, átható női hang g al. – Ki ez? – kérdeztem, és máris alig kaptam leveg őt Gideon nekem feszülő testétől. A vág y, mely
állandóan ott parázslott köztünk, most felizzott, és vibrálóvá, elevenné tett. Minden ideg vég ződésem érzékennyé lett, készült Gideon érintésére. Belsőm meg feszült a várakozástól. – Fog almam sincs – sodort vég ig a konyhaszig et körül, be a nappaliba. Meg adtam mag am mesteri vezetésének, és örültem, hog y a tánc közös szenvedélyünk. Elbűvölt az a nyilvánvaló öröm, amely Gideonból áradt, pusztán amiatt, hog y velem van. Ug yanez az öröm pezsg ett bennem is, és tette könnyűvé lépteimet, amíg már szinte siklottunk. Ahog y közelítettünk a hifihez, a zene hang osabb lett. Ki tudtam venni a sötét és veszedelmes szavakat a szöveg ben, és majdnem meg botlottam meg lepetésemben. – Sok volt a bor, ang yalka? – incselkedett Gideon, és közelebb vont mag ához. Én azonban a zenére fig yeltem. Az énekes fájdalmára. A fájdalmas kapcsolatra, melyet a nő ahhoz hasonlított, mintha eg y szellemet szeretne. A szavai eszembe juttatták azokat a napokat, amikor azt hittem, hog y örökre elvesztettem Gideont, és meg sajdult a szívem. Felnéztem rá. Sötéten csillog ó szemmel fig yelt eng em. – Olyan boldog nak tűntél, amikor apáddal táncoltál – mondta, és tudtam, hog y értékes közös emlékeket akar teremteni kettőnknek. – Most vag yok boldog – nyug tattam meg , pedig szúrt a szemem, mikor láttam rajta a sóvárg ást, a vág yat, amit azonnal felismertem. Ha lelkeket összekötnének a kívánság ok, akkor a mieink eltéphetetlenül összefonódnának. Meg fog tam a tarkóját, és mag amhoz húztam. Mikor a szánk összeért, kiesett a ritmusból. Meg állt, és olyan erővel ölelt mag ához, hog y a lábam elemelkedett a padlótól. A meg tört szívű énekesnőhöz hasonlóan én nem eg y szellembe voltam szerelmes. Hanem eg y hús-vér férfiba, aki ug yan követett el hibákat, de tanult is belőlük, és próbálta tökéletesíteni mag át a kedvemért. Aki éppolyan elszántan akarta, hog y jól működjön kettőnk kapcsolata, mint én. – Sosem vag yok olyan boldog , mint veled – mondtam neki. – Ó, Eva… Aztán eg y csókkal belém fojtotta a szuszt.
– A kölyök volt az – mondtam. Gideon ujjai a köldököm körül köröztek. – Ez beteg . A kanapén hevertünk, és a kedvenc rendőrös sorozatomat néztük. Gideon mög ém simult, álla a vállamon, lába összeakasztva az enyémmel. – Íg y működnek a dolg ok – feleltem. – Kell a sokkolás, meg ilyenek. – Én azt hittem, a nag ymama volt. – Édes istenem! – néztem rá félrebillentett fejjel. – És szerinted az nem ug yanannyira beteg ?
Elvig yorodott, és arcon csókolt. – Fog adunk, hog y kinek lesz ig aza? – Nem fog adok. – Ug yan már. – A könyökére támaszkodott, hog y lenézhessen rám. – Nem. – Éreztem a testét a fenekem íve mentén. Nem állt fel neki, de attól még az övé volt a fig yelmem. Kíváncsian benyúltam kettőnk közé, és marokra fog tam. Azonnal meg keményedett. – Tapog atózol, ang yalka? Szelíden meg szorítottam. – Be vag yok g erjedve, és nem tudom, hog y az új szomszéd miért nem kezdeményez. – Talán nem akar tolakodó lenni, nehog y elijesszen. – Gideon szeme meg csillant a tévé fényében. – Csakug yan? A halántékomhoz dörg ölte az orrát. – Ha van eg y csöpp kis ag ya, akkor tudja, hog y nem eng edhet el tég ed. – Ó… Talán nekem kéne meg tennem az első lépést – suttog tam, és a csuklója köré fontam az ujjaimat. – De mi van, ha azt hiszi, hog y túl könnyen kapható vag yok? – Nem fog ráérni, mert azzal a g ondolattal van elfog lalva, hog y milyen szerencsés. – Hát akkor… – Szembefordultam vele. – Helló, szomszéd! Az ujja heg yével vég ig simított a szemöldökömön. – Helló. Szép errefelé a kilátás. – Az ellátás sem rossz. – Ó. Adnak sok törülközőt? Meg löktem a vállát. – Akarsz csőrözni, vag y sem? – Csőrözni? – Hátravetette a fejét, úg y kacag ott, éreztem, ahog yan remeg a mellkasa. Eg észség es, telivér hang volt, és a lábujjaim beg örbültek tőle. Gideon ritkán nevetett. A kezem becsúszott a pulóvere alá. A szám vég ig siklott a pofacsontján. – Ezt veg yem nemnek? – Ang yalka, én bármimet szívesen összeérintem veled. – Akkor kezdd itt – nyújtottam a szám, és ő lassan rátapadt. Nyelve vég ig haladt az ajkam peremén, aztán belém nyomult, incselkedő nyalintásokkal. Belefészkeltem mag am a testébe, és felnyög tem, amikor félig rám feküdt. A kezem fel-le simog atta a hátát, lábammal átkulcsoltam a derekát. A fog aim közé kaptam az alsó ajkát, és meg simog attam a nyelvem heg yével. Olyan erotikusan nyög ött fel, hog y azonnal nedves lettem. Hátrafeszült a hátam, amikor a keze betévedt a pólóm alá, és a puszta bőrömhöz ért, aztán a
hüvelykujja és mutatóujja közé vette a mellbimbómat. – Olyan puha vag y – morog ta. Csókolg atni kezdte a halántékomat, aztán a hajamba fúrta az arcát. – Imádok hozzád érni. – Tökéletes vag y. – A nadrág dereka alá nyúltam, hog y meg szoríthassam a fenekét. A bőre illata és meleg e valóság g al meg részeg ített, kéjes vág g yal töltött el. – Mint eg y álom. – Te vag y az én álmom. Istenem, annyira g yönyörű vag y! – Szája az enyémre tapadt, és én belemarkoltam a hajába. Mag amhoz szorítottam kézzel és lábbal is. A világ om teljesen beszűkült, őrá. Az érintésére. A hang jára. – Szeretem, hog y ennyire kívánsz – mondta Gideon rekedten. – Eg yedül nem bírnám elviselni. – Én veled vag yok, bébi – mondtam a szájába. Gideon eg yik kezével a nyakamat, másikkal a derekamat fog ta át. Fölém helyezkedett, és keménység ét az én lág yság omhoz irányította, a farkát a hüvelyemhez, és előretolta a csípőjét. Elállt a léleg zetem, és körmeim a hátsója kőkemény izmaiba vájtak. – Ig en – nyög tem fel szég yentelenül. – Annyira jó vag y. – Még jobb lenne benned – dorombolta. Beleharaptam a fülcimpájába. – Rá akarsz beszélni, hog y menjünk vég ig az úton? – Nem kell sehova mennünk, ang yalka. – Szelíden meg szívta a nyakam, amitől éhesen összerándult a hüvelyem. – Itt is be tudom tenni. És íg érem, hog y jó lesz. – Nem is tudom. Meg változtam. Már nem vag yok olyan lány. Letolta a bug yimat. Tessék-lássék ellenkeztem. A bőröm bizserg ett, ahol hozzám ért, és a testem felébredt. – Pssszt – súrolta szájával az ajkamat. – Ha már benned van, és nem lenne jó, íg érem, hog y kiveszem. – Ez a szöveg eddig bejött bárkinél is? – Nem kábítani akarlak. Komolyan g ondolom. Meg markoltam acélos hátsóját, és hozzásimultam, hisz jól tudtam, hog y nincs szükség e semmiféle szöveg re. A mutatóujja eg y mozdításával bármilyen nőt le tud fektetni. De szerencsére csak eng em akart. Élveztem a játékosság át, úg yhog y tovább húztam: – Fog adni mernék, hog y minden lánynak ezt mondod. – Milyen minden lánynak? – Elég rossz a híred. – De rajtad van a g yűrűm. – Mikor felemelte a kezét, ujjaival elsimította a tincseket a homlokomból. – Az életem akkor kezdődött, amikor tég ed meg ismertelek. Ezek a szavak szinte mellbe vág tak. Nyeltem eg yet.
– Meg g yőztél. Elfog adom. Az árnyak elenyésztek az arcáról, elűzte őket a mosolya. – Istenem, meg őrülök érted! Visszamosolyog tam: – Tudom.
6. FEJEZET Hideg verítékben ébredtem, a szívem vadul kalapált. A nag y ág yban feküdtem zihálva, g ondolataim az álom mélység eiből próbáltak a felszínre törni. – Szállj le rólam! Gideon. Istenem. – Hozzám ne érj! Lerúg tam a takarót, és átrohantam a vendég szobába. Kétség beesetten kerestem a villanykapcsolót, és a tenyeremmel rácsaptam. Fény árasztotta el a szobát, és látszott, hog y Gideon verg ődik az ág yban, az ág yneműbe g abalyodott lábbal. – Ne. Istenem… – A háta meg feszült, keze ökölbe szorult, úg y markolta a takarót. – Fáj! – Gideon! Vadul meg rándult. Odarohantam az ág yhoz, és elszorult a szívem, mikor láttam, hog y kivörösödött és verejtékezik. A mellkasára tettem a kezem. – Ne nyúlj hozzám! – sziszeg te. Elkapta a csuklómat, és olyan erősen meg csavarta, hog y felkiáltottam a fájdalomtól. A szeme nyitva volt, de nem látott – fog va tartotta a rémálom. – Gideon! – Próbáltam kitépni mag am a szorításából. Hirtelen felült, ziháló mellkassal, vad tekintettel. – Eva! Úg y eng edett el, mintha ég etném. Hátravetette arcából az izzadt tincseket, és kiszállt az ág yból. – Jesszusom. Eva… Bántottalak? A csuklómat dörzsölg ettem, és a fejemet ráztam. – Látni akarom – mondta rekedten, és remeg ő kézzel felém nyúlt. Leeresztettem a karom, és odaléptem hozzá. Olyan erősen szorítottam mag amhoz, ahog yan csak tudtam, arcom izzadt mellkasához simult. – Ang yalka – kapaszkodott belém remeg ve. – Annyira sajnálom. – Csss, bébi. Minden rendben. – Hadd öleljelek – suttog ta, és eg yütt leereszkedtünk a padlóra. – Ne eng edj el. – Soha – íg értem, a bőrébe suttog va. – Soha.
Fürdővizet eng edtem, és vele eg yütt beültem a háromszög letű sarokkádba. Mög ötte kuporog tam a leg mag asabb lépcsőfokon, meg mostam a haját, vég ig szappanoztam a mellkasát és a hátát, hog y eltüntessem róla a rémálom jeg es verítékét. A víz meleg étől meg szűnt a remeg ése, de a szemében továbbra is ott honolt a sötét kétség beesés.
– Beszéltél már valaha is valakinek ezekről a rémálmokról? – kérdeztem, és a szivacsból meleg vizet csorg attam a vállára. Meg rázta a fejét. – Akkor itt az ideje – mondtam szelíden. – És én vag yok a csajod. Sokáig nem válaszolt. – Eva, amikor neked rémálmaid vannak… akkor azok a tényleg es események rekonstrukciói? Vag y az ag yad eltorzítja őket? Meg változtatja? – Főként emlékek. Valódiak. A tieid nem? – Időnként. De néha mások. Képzeletbeliek. Ezt eg y darabig emésztg ettem, és szerettem volna, ha elég képzettség em és tudásom lett volna ahhoz, hog y seg íthessek. Íg y csak meg hallg athattam és szerethettem. Reméltem, hog y ennyi elég is, mert a rémálmai éppannyira kínoztak eng em, mint őt. – És rossz irányban változnak? Vag y jóban? – Ellenállok – felelte halkan. – És akkor is bánt? – Ig en, akkor is ő nyer, de leg alább visszatartom, ameddig tudom. Újra a vízbe mártottam a szivacsot, és vizet facsartam Gideonra. Próbáltam fenntartani a meg nyug tató ritmust. – Nem szabad elítélned mag adat. Csak g yerek voltál. – Te is. Lehunytam a szemem, mikor arra g ondoltam, hog y Gideon látta a képeket és videókat, amelyeket Nathan csinált rólam. – Nathan szadista volt. Természetes dolog küzdeni a fájdalom ellen, én is csak ezt tettem. Ez nem bátorság . – Bár nekem is jobban fájt volna – bökte ki. – Gyűlölöm, hog y még azt is elérte, hog y élvezzem. – Nem élvezted. Kéjt éreztél, és az nem ug yanaz. Gideon, a testünk ösztönösen reag ál a dolg okra, akkor is, ha tudatosan nem akarjuk. – Átöleltem hátulról, államat a feje búbjára támasztottam. – A terapeutád asszisztense volt, olyasvalaki, akiben elvileg meg kellett volna bíznod. Meg volt a képzettség e ahhoz, hog y összezavarja a fejed. – Nem érted. – Akkor mag yarázd el. – Ő… elcsábított. Én pedig hag ytam. Nem tudta elérni, hog y akarjam, de azt ig en, hog y ne álljak ellen. A halántékához szorítottam az arcomat. – Attól félsz, hog y biszex vag y? Eng em az se zavarna. – Nem. – Gideon elfordította a fejét, szája az enyémet súrolta. Keze kinyúlt a vízből, ujjai összefonódtak az enyéimmel. – Sosem vonzódtam a férfiakhoz. De az, hog y te elfog adnál akkor is,
ha úg y lenne… Annyira szeretlek, hog y szinte fáj. – Bébi – csókoltam meg g yeng éden, és ajkunk összetapadt. – Én csak azt akarom, hog y boldog lég y. Lehetőség szerint velem. És tényleg azt akarom, hog y ne emészd mag ad amiatt, ami történt veled. Meg erőszakoltak. Áldozat voltál, most pedig túlélő. Nincs ezen mit szég yellni. Meg fordult, és mélyebbre húzott a vízbe. Leültem mellé, kezem a combján. – Beszélhetnénk valamiről? Valami szexdolog ról. – Bármikor. – Eg yszer azt mondtad, hog y análisan nem játszol. – Éreztem, hog y meg feszül. – És még is… még is… – Beléd dug tam az ujjamat meg a nyelvemet – fejezte be, és kutatóan nézett rám. A témaváltással ő is meg változott, tétovaság át hűvös határozottság váltotta fel. – Élvezted. – És te? – kérdeztem, mielőtt elvesztettem volna a bátorság omat. Nehezen vette a leveg őt, arca kipirult a meleg víztől, arcát fedetlenül hag yta hátrasimított, nedvesen csillog ó fekete haja. Hosszú idő telt el, és már attól féltem, hog y nem is válaszol. – Szívesen meg adom neked, Gideon, ha szeretnéd. Lecsukódott a szeme. – Ang yalka. Benyúltam a lába közé, és meg markoltam súlyos g olyóit. Középső ujjamat kinyújtottam alatta, és könnyedén meg simog attam a recés nyílást. Meg rándult, és összezárta a lábát, amitől felfröccsent a víz. A farka kőkeménnyé merevedett az alkarom mellett. Kiszabadítottam fog ság ba esett kezemet, meg markoltam az erekcióját, és simog atni kezdtem. Amikor felnyög ött, meg csókoltam. – Bármit meg teszek érted. A mi ág yunkban nincsenek korlátok. Nincsenek emlékek. Csak mi ketten. Te meg én. És a szerelem. Annyira szeretlek. A nyelve a számba nyomult, mohón és kissé dühödten. Keze meg feszült a derekamon, a másik kezével pedig a kezemet fog ta meg , és késztetett, hog y meg szorítsam. Enyhe hullámok keltek a kádban, miközben a farkát masszíroztam. Nyög éseitől meg merevedett a mellbimbóm. – Az enyém a g yönyöröd – suttog tam bele a szájába. – És elveszem, ha nem adod. Felhördült, a feje hátrabukott. – Elég íts ki. – Ahog y csak akarod – feleltem.
– A kék nyakkendőt vedd fel. Amelyik olyan, mint a szemed. – Beláttam a g ardróbhelyiség be, ahol Gideon válog atott az öltönyei között a hétvég ére.
Az ág y szélén ültem a nag y hálószobában, kezemben kávéval. Rám nézett, szája kéjes mosolyra húzódott. – Imádom a szemed – mondtam könnyed vállrándítással. – Fantasztikus. Leakasztotta a nyakkendőt, és karján eg y g rafitszürke öltönnyel visszalépett a hálószobába. Csak eg y fekete bokszeralsó volt rajta, úg yhog y meg csodálhattam szálkásan izmos testét és feszes, aranyszín bőrét. Elmosolyodtam. Lóbálni kezdtem a lábamat. Túlság osan tele voltam szerelemmel és boldog ság g al ahhoz, hog y nyug ton üljek. Gideon az ág yra fektette a ruhákat, és odalépett hozzám. Hátrahajtottam a fejem, hog y felnézhessek rá, a szívem pedig erősen és biztosan vert. Meg fog ta két oldalról az arcomat, hüvelykujja vég ig simította a szemöldökömet. – Milyen csodálatos viharszürke. Roppant kifejező. – És ig azság talan előny neked. Úg y olvasol bennem, mint eg y könyvben, miközben neked van a leg jobb pókerarcod, amit valaha is láttam. Odahajolt, és csókot nyomott a homlokomra. – Még sem marad titokban semmi előtted. – Mondod te. – Néztem, ahog y öltözködni kezd. – Hallg ass ide. Szeretném, ha meg tennél nekem valamit. – Bármit. – Ha hölg ykísérő kell, és én nem érek rá, vidd Irelandet. Meg állt a g ombolkozásban. – De hát ő még csak tizenhét éves, Eva. – És? Gyönyörű és stílusos lány, aki bálványoz tég ed. Büszke lehetsz rá. Sóhajtva nyúlt a nadrág után. – Unatkozna bármilyen eseményen, ahová elvihetném. – Amikor eljöttetek hozzám vacsorára, akkor is azt hitted, hog y unatkozni fog , és mekkorát tévedtél! – De akkor ott voltál te – ellenkezett, és felhúzta a nadrág ját. – Miattad érezte jól mag át. Beleittam a kávémba. – Azt mondtad, bármit – emlékeztettem. – Nem fenyeg et a társtalanság veszélye, Eva. És mondtam, hog y többet nem fog ok találkozni Corinne-nal. Rámeredtem a bög re pereme fölött, és nem szóltam semmit. Gideon látható frusztráltság g al tűrködte az ing ét a nadrág ja derekába. – Leg yen. – Kösz.
– De azért nem kéne úg y vig yorog nod, mint lónak a rohadt tökre – morog ta. – Nem kéne. Meg merevedett, és összehúzott szeme vég ig pásztázott a testemen odáig , ahol a köntös szabadon hag yta a lábamat. – Ne g ondolj semmire, nag yfiú. Már meg volt a ma reg g eli adag om. – Van útleveled? – érdeklődött. A homlokomat ráncoltam. – Persze. Miért? Szapora bólog atások közepette nyúlt a kedvenc nyakkendőm után. – Szükség ed lesz rá. Izg alom bizserg ett bennem. – Mihez? – Utazáshoz. – Jaj – tettem le a lábam a padlóra. – És hova kéne utazni? A szeme pajkosan csillant, miközben szakértő módon meg kötötte a nyakkendőt. – Valahova. – Az ismeretlenbe akarsz transzportálni? – Szívesen meg tenném – morog ta. – Te meg én eg y lakatlan trópusi szig eten, ahol mindig meztelen lennél, és bármikor beléd dug hatnám. Kezemet csípőre tettem, és csúnyán néztem rá. – Napég etetten és karikalábbal. Nag yon szexi. Nevetett, és a lábujjaim a szőnyeg be mélyedtek. – Látni akarlak este – bújt a mellényébe. – Csak meg int belém akarod tenni. – Hát, te mondtad, hog y ne hag yjam abba. Többször is. Felhorkantam, letettem a bög rémet az éjjeliszekrényre, és leráztam mag amról a köntöst. Meztelenül átmentem a szobán, és kikerültem, amikor utánam nyúlt. Éppen nyitottam a fiókot, hog y válasszak eg yet a g yönyörű Carine Gilson melltartó-bug yi szettek közül, amelyeket a kedvemért szerzett be, amikor mög ém állt, benyúlt a hónom alatt, és meg markolta a mellemet. – Esetleg az emlékezetedbe idézhetem – dorombolta. – Nincs munkád, ami vár? Mert nekem van. Gideon a hátamhoz simult. – Gyere, dolg ozz nekem. – Főzög essek kávét, amíg arra várok, hog y meg dug j? – Komolyan beszélek. – Én is. – Olyan g yorsan fordultam meg , hog y levertem a táskámat.
– Van munkám, amit nag yon szeretek. Te is jól tudod. – És jól is csinálod – kapta el a vállam. – Csináld jól inkább nekem. – Nem lehet, ug yanazért, amiért a nevelőapámtól sem fog adtam el seg ítség et. Saját erőből akarok boldog ulni. – Tudom. És ezt tisztelem is benned – simog atta meg a karomat. – Én is verejtékesen küzdöttem fel mag am idáig , miközben a Cross név állandóan visszahúzott. Nem akarom elvenni tőled ezt az erőfeszítést. Nem kapnál meg semmit, amit nem érdemeltél ki. Elnyomtam mag amban az eg yüttérzési rohamot, mely elfog ott. Gideon apja afféle pénzüg yi pilótajáték-szervező volt, aki inkább eldobta mag ától az életet, mint hog y börtönbe kerüljön. – Tényleg azt g ondolod, bárki is elhinné, hog y nem azért kaptam meg az állást, mert én vag yok a tyúk, akit éppen kefélg etsz? – Fog d be – rázott meg . – Dühös vag y, és ezzel semmi baj, de ne beszélj íg y kettőnkről. Meg löktem. – Mindenki más íg y fog . Morog va eleresztett. – Csináltattál CrossTrainer tag ság it, pedig van Equinox tag ság id meg krav mag a-bérleted is. Mag yarázd meg , miért. Mag amra rántottam eg y bug yit, hog y ne anyaszült meztelenül kelljen vitatkoznom. – Az más. – Nem. Szembefordultam vele, és ráléptem a holmikra, amelyek a táskámból g urultak szét, s ettől csak még ing erültebb lettem. – A Waters Field &Leaman nem versenytársa a Cross vállalatnak. Te mag ad is ig énybe veszed a szolg áltatásainkat. – Gondolod, hog y sosem csinálnál kampányt valamelyik versenytársamnak? Ahog y ott állt kig ombolt mellényében és makulátlan nyakkendőjében, nehezen tudtam tisztán g ondolkodni. Gyönyörű volt, szenvedélyes, minden, ami valaha is kellett nekem. Lehetetlen lett volna bármit is meg tag adnom tőle. – Nem erről van szó. Nem lennék boldog , Gideon – feleltem őszintén. – Gyere ide. – Kitárta a karját, és átölelt, amikor odabújtam. Aztán belesuttog ott a halántékomba: – Eg y nap a „Cross” név a Cross Industriesban nem csak eng em fog jelenteni. Felizzott bennem a düh és frusztráció. – Nem beszélhetnénk ezt meg máskor? – Még eg y utolsó dolog : pályázhatsz az állásra ug yanúg y, mint bárki más, ha íg y akarod. Nem fog ok közbeavatkozni. Ha meg kapod a munkát, másik emeleten fog sz dolg ozni, nem a Crossfire-én, és saját mag ad haladsz előre a karrierlétrán. Nem rajtam fog múlni az előrejutásod.
– Ez fontos neked. – Ez nem kérdés volt. – Hát persze hog y az. Keményen dolg ozunk rajta, hog y eg yütt építsük a jövőnket. Ez eg y természetes lépés ebbe az irányba. Kelletlenül bólintottam. – Füg g etlennek kell maradnom. Meg fog ta a hátamat, és mag ához szorított. – Ne felejtsd el, hog y mi az, ami a leg többet számít. Ha keményen dolg ozol, és tehetség es vag y, az emberek e kép alapján fog nak meg ítélni. – Készülődnöm kell, dolg ozni meg yek. Gideon kutatóan nézett az arcomba, és lág yan meg csókolt. Aztán eleng edett, és lehajoltam a táskámért. Láttam, hog y a tükrös kompaktomra léptem, és összetörtem a fedelét. Nem nag yon sajnáltam, mert bármikor vehettem másikat a Sephorában hazafelé. Inkább attól dermedtem meg , hog y valami elektromos drót kandikált ki a törött műanyag alól. Gideon leg ug g olt mellém, hog y seg ítsen. Rámeredtem. – Mi ez? Elvette tőlem a kompaktot, és letörte a fedél maradékát. Eg y mikrocsip került elő pici antennával. – Lehallg ató. Vag y nyomkövető. Elszörnyedve meredtem rá. A szám némán mozg ott. A rendőrség? – Vannak jelzavarók a lakásban – felelte, újabb sokkot okozva. – És nem. Eg yetlen bíróság sem eng edélyezne ilyesmit. Ezt semmi sem indokolja. – Jézusom! – Visszahuppantam a fenekemre, és felkavarodott a g yomrom. – Majd meg nézetem a fiúkkal. – Térdre ereszkedett, és hátrasimította a haját a homlokából. – Elképzelhető, hog y anyád csinálta? Tehetetlenül meredtem rá. – Eva… – Istenem, Gideon – állítottam meg felemelt kézzel, a másikkal pedig a telefonomért nyúltam. Clancyt hívtam, a mostohaapám testőrét, és amint felvette, azt mondtam neki: – Mag uk tették a lehallg atót a sminkdobozomba? Kis szünet támadt. – Nyomkövető, nem lehallg ató. Ig en. – Az ég szerelmére, Clancy! – Ez a munkám. – Le van szarva a munkája – fortyantam fel, és mag am elé képzeltem. Clancy masszív izomtömb volt. Piszkosszőke haját katonásan rövidre nyírva viselte, és halálosan veszedelmes leveg őt
árasztott. Én persze nem féltem tőle. – Süket duma, ezt mag a is tudja. – A mag a biztonság a sokkal fontosabb lett, amikor Nathan Barker felbukkant. Alattomos alak volt, úg yhog y mindkettejüket szemmel kellett tartanom. De amint jelentették, hog y meg halt, lekapcsoltam a jelfog ót. Lehunytam a szemem. – Nem a nyomkövetőről van szó! Azzal semmi bajom. Hanem ezzel a titkolózással, ami több sebből vérzik. Ez sértő rám nézve, Clancy. – Nem hibáztatom önt, de Mrs. Stanton nem akarta, hog y ag g ódjon. – Felnőtt ember vag yok! Én döntöm el, hog y mi miatt ag g ódjam és miért ne. – Gideonra pillantottam, amikor ezt mondtam, mert mindez rá is vonatkozott. Felvonta a szemöldökét – vette az adást. – Nem fog ok mag ával vitatkozni – szólt mog orván Clancy. – Az adósom – mondtam neki, és már tudtam is, mit fog ok kérni. – De vastag on. – Tudja, hol talál meg . Kinyomtam, aztán küldtem eg y SMS-t anyámnak: Beszélnünk kell. Meg rog g yant a vállam a tehetetlenség től és csalódottság tól. – Ang yalka! Fig yelmeztető pillantást vetettem Gideonra, hog y ne piszkáljon. – Ne merj mentség eket keresni, se neki, se mag adnak. A tekintete lág y és borong ós volt, de az álla határozott. – Ott voltam, amikor meg tudtad, hog y Nathan New Yorkban van. Láttam az arcodat. Nincs senki, aki szeretne, és ne tenne meg bármit, hog y ettől meg óvjon. Ez volt nekem a leg nehezebb, mert nem tag adhattam, hog y örültem, amiért nem tudtam Nathan jelenlétéről eg észen a halála utánig . Ug yanakkor azt sem akartam, hog y elszig eteljenek a rossz dolg októl. Hozzá tartoznak az élethez. A keze után nyúltam és meg szorítottam. – Én ug yanezt érzem veled kapcsolatban. – Én elbántam a mag am démonaival. – Meg az enyémekkel is. – De attól még mindig külön aludtunk. – Szeretném, ha visszamennél dr. Petersenhez – mondtam halkan. – Kedden ott voltam. – Tényleg ? – Képtelen voltam palástolni meg lepettség emet afelett, hog y tartotta mag át a kezelési rendhez. – Ig en. Csak eg y alkalmat hag ytam ki. Amikor megölte Nathant… Hüvelykujjával vég ig simított a kézfejemen.
– Most már csak te vag y meg én – mondta, mintha olvasna a g ondolataimban. Szerettem volna hinni, hog y íg y van.
Alig tudtam mag am bevonszolni az irodába, ami nem volt túl jó előjel a nap további részére. De leg alább már pénteket írtunk, és tudtam, hog y a hétvég én nyug odtan kornyadozhatok majd, amire várhatóan szükség em is lesz vasárnap, ha szombat este túl zúzós lesz a buli. Ezer éve nem volt csajos estém, és úg y éreztem, rám fér néhány ital. Az elmúlt neg yvennyolc órában tudtam meg , hog y a pasim meg ölte a mumusomat, az eg yik exem le akar fektetni, a pasim eg yik exe be akar minket mártani a sajtóban, és hog y az anyám becsipezett, mint eg y nyavalyás kutyát. Mennyit kellene még elviselnem? – Készen állsz a holnapra? – érdeklődött Meg umi, miután beeng edett az üveg ajtón. – Persze. Shawna barátnőm reg g el írt, hog y ő is jön. – Sikerült kipréselnem eg y ig azi mosolyt. – Szereztem eg y bulilimót is. Tudod, olyat, amelyik elviszi az embert az összes tuti helyre. – Micsoda? – Nem tudta palástolni izg atottság át, de attól még muszáj volt meg kérdeznie: – És mennyi volt? – Semennyi. Baráti szívesség . – Nem rossz. – Az ő vig yorától én is jókedvű lettem. – Szuper lesz! Majd elmeséled a részleteket ebédnél. – Rendben. De akkor te is elmondod a teg napi ebédedet. – Elég g é veg yesek a jelzések – panaszolta. – „Csak érezzük jól mag unkat”, aztán meg bejön a munkahelyemre? Én sosem ug ranék be eg y pasi irodájába eg y rög tönzött ebédre, ha csak úg y kavarnánk. – Férfiak – sóhajtottam fel eg yütt érzőn, de közben g ondolatban hálás voltam a sajátomért. Az asztalomhoz mentem, és előkészültem a munkanapra. Mikor meg láttam Gideon fotóit a fiókban, hirtelen elfog ott a vág y, hog y jelezzek neki. Tíz perc múlva meg kértem Ang ust, hog y küldessen feketésvörös rózsákat Gideon irodájába az alábbi szöveg g el: Elvarázsoltál. Még mindig csak rád gondolok. Mark akkor jött oda, amikor épp becsuktam a böng észőablakot. Elég volt eg y pillantást vetni rá, hog y tudjam: nincs valami jó kedvében. – Kávé? – kérdeztem. Bólintott, én pedig felálltam. Eg yütt indultunk a konyha felé. – Shawna átjött teg nap este – kezdte Mark. – Azt mondta, holnap este bulizni mentek. – Ig en. De ug ye nem g ond? – Mi nem g ond?
– Hog y a sóg ornőd meg én eg yütt lóg unk – feleltem. – Ó… dehog y. Menjetek csak – Nyug talanul simított vég ig sötét fürtjein. – Klassz. – Akkor jó. – Tudtam, hog y valami bántja, de nem akartam fag g atni. – Biztos szuper lesz. Már alig várom. – Ő is. – Előszedte a kávékapszulákat, én meg a bög réket. – Azt is nag yon várja, hog y Doug visszajöjjön. És meg kérje. – Tyűha! Ez aztán fantasztikus! Két esküvő a családban eg y év alatt… Hacsak nem hosszú jeg yesség et terveztek… Odaadta nekem az első kávét, én pedig a hűtőhöz mentem tejért. – Nem lesz belőle semmi, Eva. Mark hang ja tele volt lemondással, és amikor ránéztem, láttam, hog y lecsüg g eszti a fejét. Meg vereg ettem a vállát. – Meg kérdezted? – Nem. Semmi értelme. Steven meg kérdezte Shawnát, hog y ő meg Doug terveznek-e azonnal g yereket, mivel Shawna még részben tanul, és amikor Shawna azt mondta, hog y nem, Steven elkezdett prédikálni arról, hog y a házasság azoknak való, akik készen állnak a családalapításra. Különben is jobb az eg yszerűség . Ug yanazt a dumát nyomta, mint amit én neki annak idején. Meg kerültem, és tejet öntöttem a kávémba. – Mark, nem tudhatod, mit válaszol Steven, amíg meg nem kérdezed. – Félek – vallotta be, g őzölg ő csészéjébe meredve. – Többre vág yom annál, mint ami van, de nem akarom elrontani sem. Ha nemmel válaszol, és azt mondja, hog y ő másképp képzeli a kapcsolatunkat… – Túl messzire szaladtál, főnök. – És ha nem tudok eg yütt élni eg y „nem”-mel? Jaj. Hát ezt meg tudtam érteni. – És azzal eg yütt tudsz élni, hog y nem tudsz biztosat? Meg rázta a fejét. – Akkor kénytelen leszel elmondani neki azt, amit most nekem elmondtál – jelentettem ki keményen. Lebig g yedt a szája. – Ne harag udj, hog y rád zúdítottam. De mindig olyan jól meg tudod világ ítani nekem a dolg okat. – Tudod, mi a dolg od. Csak eg y seg g be rúg ás kellett, hog y meg is csináld. És ebben jó vag yok. Elvig yorodott, mint a telihold. – Akkor ma inkább ne a válóperes üg yvéd anyag án dolg ozzunk. – Mit szólnál inkább a lég itársaság hoz? – javasoltam. – Van pár ötletem.
– Hát jó. Ug orjunk neki.
Délelőtt keményen hajtottunk, és eg észen feltöltődtem a haladásunktól. Le akartam kötni Markot, hog y ne leg yen ideje ag g ódni. Nekem mindig seg ített a munka, és hamar kiderült, hog y nála is beválik. Épp ebédelni indultunk, és meg álltam az asztalomnál, hog y leteg yem a táblag épem, amikor meg pillantottam a házon belüli borítékot. A szívverésem meg lódult az izg alomtól, és a kezem enyhén remeg ett, amikor kibontottam a vékony zsinórt, és hag ytam, hog y kicsusszanjon a kis kártya: Te vagy a varázslat. Valóra váltod az álmokat. x
A mellemhez szorítottam a kártyát, és szerettem volna, ha inkább az írója van ott velem. Éppen az ág yunkon szétszórandó rózsaszirmokra g ondoltam, amikor meg csörrent az asztali telefonom. Cseppet sem voltam meg lepve, amikor anyám piheg ő hang ját hallottam. – Eva! Beszéltem Clancyvel. Kérlek, ne izg asd fel mag ad! Meg kell értened… – Értem. – Kinyitottam a fiókomat, és a táskámba csúsztattam Gideon drág a üzenetét. – De hadd mondjak valamit: ha van még valami ürüg yed Nathanen kívül arra, hog y mindenféle kütyüket építtess a holmimba, akkor jobb, ha most szólsz. Mert meg íg érhetem, hog y ha bármi mást találok még , akkor az visszavonhatatlanul károsítani fog ja a kapcsolatunkat. Anyám felsóhajtott. – Nem beszélhetnénk inkább személyesen? Elviszem Caryt ebédelni, és aztán ott maradok, amíg haza nem érsz. – Leg yen. – A kezdődő bosszúság éppoly hamar elpárolg ott belőlem, mint amilyen g yorsan keletkezett. Tetszett, hog y anyám ug yanúg y testvéremként kezelte Caryt, ahog y én. Meg adta neki azt az anyai szeretetet, amelyben sosem volt része. És hát mindketten annyira külső- és divattudatosak, hog y remekül meg értették eg ymást. – Szeretlek, Eva. Mindennél jobban. Felsóhajtottam. – Tudom, anya. Én is szeretlek. A telefon jelezte, hog y a recepcióról is hívnak, úg yhog y elbúcsúztam, és átkapcsoltam. – Helló! – Meg umi hang ja fojtottan szólt a kag ylóból. – A csaj, aki már eg yszer volt itt, és mondtad, hog y nem akarod látni, meg int itt van, és tég ed keres. Homlokráncolva g ondolkoztam, ki lehet az.
– Mag dalene Perez? – Ig en. Ő az. Mit csináljak? – Semmit. – Felálltam. Eltérően az előző alkalomtól, amikor Gideon több mint barátnője eljött, most késznek éreztem mag am arra, hog y lekezelően bánjak vele. – Máris meg yek. – Nézhetem? – Hah! Eg y perc, és ott vag yok. Nem fog sokáig tartani, és aztán meg yünk ebédelni. A hiúság om nem eng edte, hog y ne teg yek fel eg y kis szájfényt, mielőtt a vállamra kerítettem volna a táskámat, és elindultam kifelé. Gideon üzenetére g ondoltam, és őszinte mosollyal tudtam üdvözölni Mag dalene-t az előcsarnokban. Felállt, amikor meg látott, és olyan jól nézett ki, hog y csak csodálni tudtam. Amikor először találkoztunk, hosszú és sima volt a haja, mint Corinne Giroux-é. Most klasszikus bubira vág va hordta sötét fürtjeit, ami kiemelte arca eg zotikus szépség ét. Krémszínű nadrág és fekete ujjatlan felső volt rajta, a derekánál meg kötött masnis övvel. Gyöng yös fülbevaló és nyaklánc eg észítette ki az eleg áns meg jelenést. – Mag dalene! – intettem neki, hog y üljön vissza, és letelepedtem vele szemben eg y fotelbe. – Mi szél hozott? – Ne harag udj, hog y csak íg y rád török a munkahelyeden, Eva, de épp Gideont látog attam meg , és g ondoltam, beug rom. Valamit kérdeznem kell tőled. – Ó! – Letettem mag am mellé a táskámat, és keresztbe vetettem a lábam, aztán lesimítottam burg undivörös szoknyámat. Irig yeltem, hog y ő nyíltan találkozhat a pasimmal, amikor én nem. De hát ezen nem lehetett seg íteni. – Eg y riporter jött be az irodámba ma délelőtt, és személyes kérdéseket tett fel Gideonról. Ujjaim belemélyedtek a fotel karfájába. – Deanna Johnson? Ug ye nem mondtál neki semmit? – Persze hog y nem. – Mag dalene előrehajolt, könyökét a térdére támasztotta. Komoly volt a tekintete. – Azt mondta, veled már beszélt. – Inkább csak próbált. – Tisztára Gideon zsánere – jeg yezte meg Mag dalene, és kutatón nézett rám. – Én is észrevettem – feleltem. – Az a fajta, aki nem húzza sokáig . – Vörös ajka szánakozva lebig g yedt. – Gideon meg mondta Corinne-nak, az lesz a leg jobb, ha inkább távoli barátok lesznek, nem pedig társaság iak. De úg y sejtem, erről már tudsz. Kissé felderültem erre a hírre. – Honnan tudnék? – Biztosan meg vannak a csatornáid – csillant fel Mag dalene szeme sokat tudó derűvel. Furcsamód kezdtem eg észen fesztelenül érezni mag am mellette. Talán azért, mert olyan
könnyednek tűnt, nem úg y, mint a korábbi alkalmakkor. – Úg y látom, jól vag y. – Alakulok. Volt valaki az életemben, akit barátnak hittem, de inkább méreg volt. Most, hog y nincs már mellettem, újra képes vag yok g ondolkodni – húzta ki mag át. – És elkezdtem találkozg atni valakivel. – Az jó. – Ilyen szempontból csakis a leg jobbakat kívántam neki. Szörnyen kihasználta Christopher, Gideon féltestvére. És ő nem is tudta, hog y tudom. – Remélem, hog y beválik. – Én is. Gag e annyira más, mint Gideon. Afféle borong ós művésztípus. – Mély lélek. – Ig en. Nag yon mély, azt hiszem. Remélem, hamarosan meg tudom. – Felállt. – De nem akarlak feltartani. Csak ag g asztott az a riporter, és szólni akartam Én is felálltam, és kijavítottam: – Az ag g asztott, hog y én mit mondhattam Gideonról annak a riporternek. Nem tag adta. – Viszlát, Eva. – Viszlát. – Fig yeltem, ahog y kimeg y az üveg ajtón. – Nem nézett ki olyan rosszul – jött oda Meg umi. – Semmi karmolászás vag y sziszeg és. – Majd meg látjuk, meddig fog tartani. – Mehetünk ebédelni? – Éhen halok. Induljunk.
Mikor öt és fél órával később beléptem az ajtón, Cary, az anyám meg eg y csillog ó ezüst Nina Ricci alkalmi ruha üdvözölt. – Hát nem fantasztikus? – lehelte anyám, aki mag a is remekül festett az ötvenes évek stílusát idéző, széles kézelőjű, cseresznyemintás cuccában. Szőke haja vastag , fényes csig ákban övezte szép arcát. Azt meg kellett adni, hog y bármely korban rag yog óan nézett ki. Eg ész életemben azt hallg attam, hog y pont úg y nézek ki, mint ő, de apám szürke szemével az ő búzavirág kékje helyett, és a domborulataim is inkább a Reyes-ág ra ütöttek. A fenekemet semmiféle edzés nem volt képes eltüntetni, a mellem miatt pedig nem tudtam semmit felvenni jókora mennyiség ű alátámasztás nélkül. Még mindig elképesztett, hog y Gideon ellenállhatatlannak találja a testemet, mikor korábban kizárólag a mag as, karcsú barnákhoz vonzódott. Az eg yik bárszékre dobtam a táskámat. – Milyen alkalomra? – Jótékonyság i bál lesz eg y otthonnak, csütörtökhöz eg y hétre. Caryre pillantottam meg erősítésért, hog y eljön velem. A biccentése után vállat vontam és azt
mondtam: – Oké. Anyám szinte sug árzott, rag yog ott. Rég óta támog atott mindenféle nemes célt bántalmazott nők és g yerekek meg seg ítésére. Amikor ilyen formális jótékonyság i eseményekre került sor, mindig elvitt Caryt meg eng em. – Bort? – érdeklődött Cary, aki észrevehette nyug talanság omat. Hálás pillantást vetettem rá. – Kösz, kérek. Miközben Cary a konyhába ment, anyám odalejtett hozzám szexi, piros sarkú cipőjében, és meg ölelt. – Milyen volt a napod? – Fura – öleltem meg én is. – De szerencsére már vég e. – Vannak terveid a hétvég ére? – húzódott hátrébb, és ag g odalmasan tanulmányozta az arcomat. Észbe kaptam. – Bizonyos mértékig . – Cary azt mondja, van valami új randid. Ki az? Mivel fog lalkozik? – Anya! – Szóval helyben vag yunk. – Akkor most jóban vag yunk? Tiszta lap, meg minden? Vag y van még valami, amit el akarsz mondani? Babrálni kezdett, szinte már a kezét tördelte. – Eva. Nem fog od ezt meg érteni, amíg nem lesznek neked is g yerekeid. Szörnyű. És az a biztos tudat, hog y veszélyben vag y… – Anya! – Plusz az, hog y eg yszerűen csak szép vag y – folytatta sietve. – És nag y hatalmú emberekkel állsz kapcsolatban. Ettől nem feltétlenül vag y nag yobb biztonság ban… – Hol van a többi, anya? Anyám fújt eg yet. – Nem kéne íg y beszélned velem. Én csak próbáltam… – Talán menned kéne – vetettem közbe hűvösen, és a hideg ség , amit belül átjárt, a hang omban is jól érezhető volt. – A Rolexedben – csattant fel, és eng em mintha arcul csaptak volna. Hátratántorodtam, és ösztönösen odakaptam a bal csuklómon viselt órához, melyet a diplomázásomra kaptam Stantontól meg tőle. Olyan ostobán szentimentális elképzelésem volt, hog y eg yszer majd a lányomra hag yom, már ha leszek olyan szerencsés, hog y lesz lányom. – Te szórakozol velem? – Feltéptem a csatot, és az óra tompa puffanással hullott a szőnyeg re. Már nem volt ig azi ajándék. Inkább bilincs. – Komolyan átléptél eg y határt! Anyám elvörösödött. – Eva, túlreag álod a dolg ot! Ez nem…
– Hog y túlreag álom? Hah! Te jó ég , hisz ez nevetség es! – Összecsippentettem két ujjamat. – Ilyen közel vag yok ahhoz, hog y hívjam a rendőrség et. És bepereljelek a mag ánéletem meg sértéséért. – Az anyád vag yok! – Elcsuklott a hang ja. – Az a dolg om, hog y vig yázzak rád. – Huszonnég y éves felnőtt ember vag yok – feleltem hideg en. – A törvény szerint képes vag yok g ondoskodni mag amról. – Eva Lauren… – Ne csináld! – emeltem fel a kezem, aztán leeresztettem. – Kérlek, ne csináld. Most elmeg yek, mert annyira ideg es lettem, hog y látni se bírlak. És nem akarok hallani rólad, hacsak nem kérsz őszintén bocsánatot. Amíg el nem ismered, hog y helytelenül cselekedtél, nem bízhatom abban, hog y nem fog od újra meg tenni. A konyhába mentem, felkaptam a táskámat, és tekintetem találkozott Caryével, aki éppen meg jelent a félig töltött borospoharakkal. – Majd jövök. – Nem mehetsz el csak íg y! – kiáltotta anyám, láthatóan hisztériás rohamai eg yikének határán. Tudtam, hog y most képtelen lennék elviselni. – Fig yeld csak – mormog tam az orrom alatt. Az istenverte Rolex. Már a g ondolat is rettenetesen fájt, mert az az óra sokat jelentett nekem. Most pedig az eg észet elvesztettem. – Hag yd elmenni, Monica – mondta Cary halkan, csillapítóan. Ő mindenkinél jobban tudta, hog yan kell kezelni a hisztit. Nem volt szép dolog mag ára hag yni őt most anyámmal, de muszáj volt mennem. Ha most a szobámba meg yek, akkor addig sír és könyörög az ajtóm előtt, amíg ki nem borulok. Utáltam őt íg y látni, és utáltam, hog y miattam ilyen. Kiléptem a lakásból, és Gideon szomszédos ajtajához léptem, hog y g yorsan belül leg yek, mielőtt sírva fakadok, vag y anyám utánam jön. Máshová nem mehettem. Nem mehetek ki az utcára szétesve és bőg ve. Nem anyám az eg yetlen, aki szemmel tart. Ott volt még a rendőrség is, meg Deanna Johnson, meg pár lesifotós. Gideon kanapéjáig jutottam, elterültem a párnákon, és eleng edtem mag am.
7. FEJEZET – Ang yalka! Gideon hang ja és az érintése ébresztett álmomból. Tiltakozón motyog tam, amikor az oldalamra fordított, aztán a teste meleg íteni kezdte a hátamat. Izmos karját a derekamra fonta, és mag ához szorított. Összesimulva, állam alatt a bicepszével visszasüllyedtem az álom öntudatlanság ába. Mikor felébredtem, mintha napok teltek volna el. A kanapén feküdtem, és még percekig nem nyitottam ki a szemem. Mag amba szívtam Gideon erős testének meleg ét, bőre illatát. Eg y idő után eldöntöttem, hog y ha tovább alszom, az csak még jobban összezavarja a biológ iai órámat. Amióta meg int összejöttünk, sok éjszakázás és kora reg g eli kelés volt, és ez kimerített. – Te sírtál – morog ta, és arcát a hajamba temette. – Mondd el, mi a baj. Átfog tam a karját, és hozzá bújtam. Elmeséltem neki az órát. – Talán tényleg túlreag áltam – fejeztem be. – Fáradt voltam, és olyankor ing erlékeny vag yok. De akkor is… Annyira fájt. Elrontott eg y olyan ajándékot, ami reng eteg et jelentett nekem, tudod? – El tudom képzelni. – Ujjai szelíd köröket rajzolg attak a hasamra a blúzom selymén keresztül. – Nag yon sajnálom. Az ablak felé pillantottam, és láttam, hog y beesteledett. – Mennyi az idő? – Kicsivel múlt nyolc. – Mikor jöttél? – Fél hétkor. Szembefordultam vele. – Nálad az korai. – Mivel tudtam, hog y itt vag y, nem voltam képes meg maradni máshol. Veled akartam lenni attól fog va, hog y a rózsáid meg érkeztek. – Tetszettek? Elmosolyodott. – Hát, a te szavaidat olvasni Ang us kézírásában… leg alábbis érdekes volt. – Próbálok üg yelni a biztonság ra. Meg csókolta az orrom heg yét. – És továbbra is kényeztetsz eng em. – Azt is akarom. El akarlak rontani, hog y más nők ne kelljenek. Hüvelykujja vég ig simított az alsó ajkamon. – Ezt elérted, alig hog y meg láttalak.
– Nag y dumás. – A depresszióm máris enyhült, csak attól, hog y Gideonnal lehettem, és hog y tudtam: csak rám fig yel. – Meg int bug yin belül akarsz kerülni? – Nincs is rajtad bug yi. – Ezt veg yem nemnek? – Inkább ig ennek. A szoknyád alá. – A szeme elsötétült, amikor meg haraptam a hüvelykujját. – És a forró, nedves, szűk kis puncidba. Eg ész nap csak erre vág ytam. Mindennap erre vág yom. És most is, de meg várom, amíg jobban leszel. – Ha meg csókolod, jobban leszek. – Eg észen pontosan mit kéne meg csókolnom? – Mindent. Mindenhol. Tudtam, hog y hozzá tudnék szokni, hog y csak az enyém leg yen. Tudtam, hog y ezt akarom. Ami persze lehetetlen. Ezernyi apró darabja kapcsolódott ezernyi más emberhez és elkötelezettség hez. Ha tanultam valamit anyám sikeres üzletemberekkel kötött számos házasság ából, akkor azt, hog y a feleség ek leg többször szeretők, akik szinte törvényszerűen csak a második helyre szorulhatnak, mert a férjük ig azi feleség e a munka. Mindig van oka annak, ha eg y férfi kiemelkedő lesz a mag a területén – belead mindent. A nő csak azt kapja meg az életéből, ami emellett marad. Gideon a fülem mög é simította a hajamat. – Ez kell nekem. Hog y hozzád jöhessek haza. Mindig meg döbbentett, amikor úg y tűnt, mintha olvasna a g ondolataimban. – Jobb lett volna, ha mezítláb találsz a konyhában? – Nem lett volna kifog ásom ellene, de meztelenül az ág yban, az a leg jobb. – Eg ész jól főzök, de neked persze csak a testem kell. Elmosolyodott. – A tested a doboza annak a sok mindennek, amit még szeretek benned. – Meg mutatom az eg észet, ha te is meg mutatod a tiédet. – Szívesen. – Ujjai vég ig simítottak az arcomon. – De először látni akarom, hog y meg felelő állapotban vag y az anyáddal való találkozás után. – Majd túl leszek rajta. – Eva! – A hang jából tudtam, hog y nem hag yja annyiban. Felsóhajtottam. – Meg bocsátok majd neki, ahog y mindig . Tulajdonképpen nincs más választásom, mert szeretem, és tudom, hog y jót akar, még ha olykor nag yokat téved is. De ez a dolog az órával… – Folytasd csak. Meg dörg öltem a mellkasomat, ahol fájt. – Az valamit összetört a kapcsolatunkban. És bármerre meg yünk tovább, az a repedés mindig
meg marad. Ez az, ami fáj. Gideon sokáig hallg atott. Az eg yik keze a hajamba mélyedt, míg a másikkal védelmezően fog ta a csípőmet. Vártam, hog y kimondja, ami a fejében van. – Én is összetörtem valamit a kapcsolatunkban – mondta vég ül sötéten. – És attól félek, hog y ez mindig is meg marad köztünk. A szemében sötétlő fájdalom belém mart. – Eng edj felkelni. Kelletlenül eng edett, és ag g odalmasan fig yelt. Tétováztam kicsit, mielőtt lehúztam volna a szoknyám cipzárját. – Most már tudom, milyen érzés, amikor elveszítelek, Gideon. Hog y mennyire fáj. Ha elzársz mag adtól, akkor valószínűleg pánikba esem. Erre vig yáznod kell, nekem pedig abban kell bíznom, hog y a szerelmünk meg marad. Bólintott, hog y érti és elfog adja, de láttam, hog y rág ódik rajta. – Mag dalene járt nálam ma – mondtam, hog y ne g ondoljon a köztünk lévő törésre. Meg feszült. – Mondtam neki, hog y ne csinálja. – Nem baj. Biztosan ag g ódott, hog y neheztelek rá, de szerintem rájött, hog y túlság osan szeretlek ahhoz, hog y ártsak neked. Gideon felült, amikor leeng edtem a szoknyám. Láthatóvá vált a harisnyatartóm meg a combfixem. Felszisszent. Visszamásztam a kanapéra, a combjára ültem, és a nyaka köré fontam a karomat. Lehelete forrón hatolt át a blúzom selymén, és felforralta a véremet is. – Hé! – Mindkét kezemmel a hajába túrtam, és arcomat az övéhez dörg öltem. – Ne ag g ódj már annyit kettőnk miatt. Inkább Deanna Johnson miatt kellene ag g ódnunk. Mi a leg rosszabb, amit kideríthet rólad? Gideon hátravetette a fejét, a szeme résnyire szűkült. – Ő az én problémám. Elbánok vele. – Szerintem valami ig azán zaftosat akar. Szívtelen playboynak beállítani tég ed nem lesz elég . – Ne izg ulj. Csak azért fog lalkozom vele eg yáltalán, mert nem akarom, hog y az arcodba tolja a múltamat. – Túlság osan mag abiztos vag y. – Kezem a mellkasára vándorolt, és g ombolni kezdtem a mellényét. Kiszabadítottam az ing ét, levettem a nyakkendőjét, amit g ondosan a kanapé hátára hajtottam. – Akarsz vele beszélni? – Leveg őnek fog om tekinteni. – Vajon ez a leg jobb meg oldás? – babráltam tovább az ing ével. – A fig yelmemet akarja, és nem fog ja meg kapni. – Akkor majd kitalál mást.
Belesüppedt a párnákba, és hátrahajtott fejjel nézett fel rám. – Eg y nő csak akkor képes mag ára vonni a fig yelmemet, ha te vag y. – Nag yfiú. – Meg csókoltam, és bontog atni kezdtem az ing ét. Meg mozdult, hog y könnyebb leg yen kihúzni a nadrág jából. – Meg kell mag yaráznod ezt a Deannát – morog tam. – Mitől bőszült fel íg y? Gideon felsóhajtott. – Hibát követtem el, több szempontból is. Eg yszer felajánlkozott, én pedig követtem a mag am alkotta szabályt, miszerint kerülöm a túl készség es nőket második alkalommal. – És nem g ondolod, hog y ez úg y hang zik, mintha valami seg g fej mondaná. – Nem tudok változtatni azon, ami már meg történt – felelte hideg en. Láttam rajta, hog y zavarban van. Ő is tudott éppolyan idióta lenni, mint bármelyik pasi, de leg alább nem volt büszke rá. – Deanna történetesen épp eg y olyan eseményről tudósított, ahol Anne Lucas kellemetlen perceket okozott nekem – folytatta. – Deannát használtam fel arra, hog y távol tartsam mag amtól Anne-t. Utólag nem éreztem tőle túl jól mag am, és nem is kezeltem jól. – Összeáll a kép – húztam szét az ing ét, és láthatóvá vált feszes, meleg bőre. Miután emlékeztem, hog yan viselkedett az első szex után, el tudtam képzelni, hog yan bánt Deannával. Velem azonnal bezárult és eltávolított mag ától, amitől kihasználtnak és értéktelennek éreztem mag am. Utána aztán küzdött, hog y visszaszerezzen, a riporternő viszont nem volt ilyen szerencsés. – Nem akarsz neki tippet adni semmiféle kapcsolatról – összeg eztem. – Valószínűleg még mindig ácsing ózik utánad. – Azt kétlem. Nem hinném, hog y összesen tucatnyi szót szóltam volna hozzá. – Velem is seg g fej voltál, még is beléd szerettem. Szeretettel vég ig simítottam kemény mellkasán, aztán a selymes fekete ösvényen, ami a hasától az ág yéka felé vezetett. A hasa meg remeg ett az érintésem alatt, és a lég zése ritmusa meg változott. Az ölébe ereszkedtem, és meg csodáltam a testét. Hüvelykujjammal körözni kezdtem apró mellbimbója körül, és fig yeltem a reakcióját. Vártam, hog y meg adja mag át az érintésemnek. Lehajtottam a fejem, és csókot nyomtam a torkára. Éreztem, hog y a pulzusa felg yorsul az ajkam alatt, és beszívtam bőre férfias illatát. Nem tudtam betelni azzal, hog y élvezzem a reakcióját, mert mindig visszahatott rám. Gideon felnyög ött, és a hajamba nyúlt. – Eva. – Szeretem, ahog y reag álsz rám – suttog tam, mert elbűvölt, hog y eg y ilyen hihetetlenül szexis hím van a hatalmamban. – Mintha nem lennél a mag ad ura. – Nem vag yok. – Vég ig húzta ujjai közt alvástól kusza fürtjeimet. – Úg y érsz hozzám, mintha
imádnál. – Imádlak is. – Érzem a kezeden… a szádon. Ahog y rám nézel. – Látszott, hog y nyel eg yet, és én követtem a mozdulatot a szememmel. – Sosem akartam semmi mást jobban. – Simog attam a testét, az izmokat, a bordák vonalát. Mint eg y műértő, aki eg y csillag ászati értékű alkotást csodál. – Játsszunk! Lassan körbenyalta a száját, amitől irig yen összerándult a hüvelyem. Ő is tudta. Láttam abból, ahog y a szeme meg villant. – A szabályoktól füg g . – Ma este az enyém vag y, nag yfiú. – Mindig a tied vag yok. Kig omboltam a blúzomat, és leráztam mag amról. Fehér csipke fél-melltartó és fehér tang a volt rajtam. – Ang yalka – lehelte, és olyan forró volt a tekintete, hog y szinte ég ette a bőrömet. A keze már mozdult, hog y meg érintsen, de elkaptam a csuklóját. – Első szabály: én fog lak szopni, simog atni, izg atni eg ész éjjel. Te pedig élvezel. – Meg fog tam a nadrág on keresztül, és masszírozni kezdtem a keménység ét. – Második szabály: te csak fekszel és élvezkedsz. – Semmi viszonzás? – Semmi. – Arról szó sem lehet – felelte határozottan. – Több lelkesedést. – Ang yalka, a te org azmusod az én örömöm kilencvenöt százaléka. – De olyankor annyira el vag yok fog lalva mag ammal, hog y nem tudlak elég g é élvezni – ellenkeztem. – Csak most az eg yszer, ma éjszaka azt akarom, hog y leg yél önző. Azt akarom, hog y eleng edd mag ad, leg yél vadállat, élvezz csak azért, mert jó, és mert jön. Elvékonyodott a szája. – Veled nem meg y. Kell, hog y te is élvezz. – Tudtam, hog y ezt fog od mondani. – Mert eg yszer azt mondtam neki, hog y ha eg y férfi használ, az eng em sokkol. Éreznem kell, hog y szeretnek és akarnak. Hog y nem eg y véletlenszerű női test vag yok, hanem Eva, az eg yén, akinek őszinte vonzalomra is szükség e van a szexhez. – De ez most az én játékom, és az én szabályaim szerint játszunk. – Még nem eg yeztem bele, hog y játsszunk. – Akkor g yerünk. Gideon lassan kifújta a leveg őt. – Nem meg y, Eva.
– Más nőkkel ment – ellenkeztem. – De beléjük nem voltam szerelmes! Olvadoztam. Nem tehettem róla. – Bébi… nekem ez kell – suttog tam. – Nag yon. Kétség beesett hang ot hallatott. – Seg íts, hog y meg értsem. – Nem hallom, hog yan ver a szíved, amikor leveg ő után kapkodok. Nem érzem, ahog y remeg sz, amikor én is remeg ek. Nem érzem az ízedet, amikor azért könyörg ök, hog y elég íts ki. Gyönyörű arca ellág yult. – Elvesztem az eszem, valahányszor beléd élvezek. Leg yen ennyi elég . Meg ráztam a fejem. – Azt mondtad, olyan vag yok, mint eg y valóra vált leg jobb nedves álom. Azok az álmok nem szólhatnak mind arról, hog y kielég íted a lányokat. Mi van a szopással? A kézimunkával? Imádod a mellemet. Nem akarod meg dug ni őket, és aztán rájuk élvezni? – Jesszusom, Eva – keményedett meg még jobban a farka a kezemben. A szájához dörg öltem a számat, és kinyitottam a sliccét. – A leg mocskosabb fantáziád akarok lenni – suttog tam. – Mocskos akarok lenni, neked. – Máris épp az vag y, ami kell nekem – felelte sötéten. – Tényleg ? – húztam vég ig a körmeimet könnyedén az oldalán, és beharaptam a szám, amikor felszisszent. – Akkor csináld nekem. Imádom azokat a pillanatokat, amikor eng em már elrendeztél, és a saját org azmusoddal fog lalkozol. Amikor meg változik a ritmusod és a fókuszod, és meg vadulsz. Tudom, hog y olyankor csak arra g ondolsz, hog y mennyire jó, és mennyire durván fog sz elélvezni. Nekem nag yon jó érzés, hog y íg y felpörg etlek. Eg y eg ész éjszakán át akarom ezt. Meg szorította a combomat. – Eg y feltétellel. – És mi az? – Ma este meg kapod. Jövő hétvég én pedig enyém a pálya. Tátva maradt a szám. – Én csak eg y éjszakát kapok, te meg eg y eg ész hétvég ét? – Aha. Eg y eg ész hétvég e, amikor veled fog lalkozom. – Te jó ég – morog tam. – Jól tárg yalsz. Peng eéles volt a mosolya. – Ez a terv.
– Anya azt mondja, hog y apa ig azi szexg ép.
Gideon rám pillantott, és elvig yorodott mellettem a padlón. – Fura g yűjtemény van a fejedben filmes beszólásokból, ang yalka. Húztam eg yet a vizesüveg emből, aztán idéztem még eg yet az Ovizsaruból: – Az én apám nőg yóg yász és eg ész nap puncikat nézeg et. A nevetésétől olyan jókedvű lettem, hog y repülni tudtam volna. Csillog ott a szeme, és jobban eleng edte mag át, mint bármikor eddig . Ehhez persze hozzájárult az a kemény szopás is, amiben a kanapén részesítettem, meg a hosszú, alapos kézimunka, amit a fürdőszobában kapott. De tudtam, hog y a többi miattam van. Ha én jó hang ulatban voltam, akkor ő is. Elképesztett, hog yan lehetek ekkora hatással eg y ilyen pasira. Gideon mag a volt az elemi erő, a vég telen mag abiztosság , mely mindenki mást az árnyékába hajtott mag a körül. Mindennap láttam ezt tőle, és ámulatba is ejtett, de korántsem annyira, mint az az elbűvölő, fanyarul szórakoztató szerető, akit csak én láthattam, amikor kettesben voltunk. – Hé – mondtam. – Nem fog sz íg y nevetni, amikor majd a g yerekeid ilyeneket mondanak rólad az iskolában. – Mivel csak tőled hallhatnának ilyeneket, tudni fog om, hog y ig azából kit kell majd elfenekelni. Elfordult, hog y tovább nézze a filmet, mintha nem épp elállította volna a léleg zetemet. Gideon olyan ember volt, aki tökéletesen mag ányos életet élt eddig , még is olyannyira befog adott eng em ebbe az életbe, hog y képes volt elképzelni eg y olyan jövőt, amilyet én nem mertem. Én féltem, hog y csak szívfájdalomnak teszem ki mag am, amit nem élek túl. Mikor észrevette a hallg atásomat, a térdemre tette a kezét, és rám nézett. – Éhes vag y még ? Tekintetem a bontott kínai dobozokra vándorolt az asztalon, meg a fekete rózsákra, amelyeket Gideon hazahozott mag ával, hog y a hétvég én is lássa őket. Mivel nem akartam nag yobb üg yet csinálni a meg jeg yzéséből, azt feleltem: – Csak rád. Az ölébe tettem a kezem, és éreztem farka puha halmát a fekete bokszer alatt, amit vacsorához eng edélyeztem neki. – Veszedelmes nő vag y – morog ta, és közelebb hajolt. Gyors mozdulattal elkaptam a száját a számmal, és beszívtam az alsó ajkát. – Muszáj – morog tam –, ha lépést akarok tartani veled, Sötét Veszedelem. Elmosolyodott. – Meg int beszélnem kell Caryvel – sóhajtottam. – Hog y anya elment-e már. – Jól vag y? – Persze – hajtottam a vállára a fejem. – Nincs jobb eg y kis Gideon-terápiánál, ha fel akarok vidulni. – Mondtam már, hog y házhoz is meg yek? Nonstop.
A bicepszébe mélyesztettem a fog aimat. – Hadd intézzem el ezt, aztán újra kielég ítelek. – Én is jól vag yok, kösz – vág ott vissza derűsen. – Pedig még nem is játszottunk a lányokkal. Lehajolt, és arcát a dekoltázsomba fúrta. – Helló, lányok! Nevetve löktem el, ő pedig hátranyomott, amíg el nem terültem a földön a kanapé és a kávézóasztal között. Fölém mag asodott, és feszülő izmokkal tartotta mag át. A pillantása vég ig siklott a melltartómon, aztán a meztelen hasamon, aztán a tang án és a harisnyatartón. A zuhanyzás utáni összeállítás tűzvörös volt, hog y meg maradjon a pörg ető hatás. – Te vag y az én kabalám – mondta Gideon. Meg szorítottam a bicepszét. – Tényleg ? – Bizony – nyalta meg a mellem felső domborulatát. – Varázslatosan finom vag y. – Te jó ég ! – nevettem. – Ez tiszta csöpög és. Mosolyg ott a szeme. – Már fig yelmeztettelek, hog y mi a helyzet velem meg a romantikával. – Hazudtam. Te vag y a leg romantikusabb pasi, akivel valaha randiztam. Nem tudom elhinni, hog y kiakasztottad azokat a CrossTrainer törülközőket a fürdőszobádba. – Miért ne tettem volna? És nem vicceltem, hog y szerencsét hozol. – Meg csókolt. – Épp azon dolg oztam, hog y meg szabaduljak a részesedésemtől eg y milánói kaszinóban. Azok a fekete rózsák akkor érkeztek, amikor az ajánlattevő bedobott eg y kis bordeaux-i borg azdaság ot, amit már rég óta kinéztem mag amnak. És találd ki, mi a neve… La Rose Noir. – Eg y borg azdaság eg y kaszinóért, mi? Csak hog y meg maradhass a szex, a bűn és a szórakozás istenének. – Az ilyen dolg ok seg ítenek, hog y mindig elég edetten tarthassalak, vág yam, kéjem és vicces beszólásaim istennője. Vég ig simítottam az oldalán, és a bokszer alá csúsztattam a kezemet. – Mikor kóstolhatom meg a bort? – Ha majd seg ítesz kitalálni neki valami reklámkampányt. Felsóhajtottam. – Te aztán soha nem adod fel. – Nem, ha ig azán akarok valamit – térdelt fel, és eng em is felhúzott. – Tég ed pedig akarlak. Nag yon, nag yon. – A tiéd vag yok – feleltem, az ő szavaival. – A szíved meg az elképesztően szexi tested ig en. De most az ag yadat is akarom. Mindent akarok.
– Valami kell, hog y maradjon nekem is. – Nem. Meg kapsz eng em helyette. – Gideon meg markolta a fenekemet. – Persze nem eg yenlő üzlet, tudom jól. – Durván alkudozol ma. – Giroux elég edett volt az üzlettel. És te is az leszel, íg érem. – Giroux? – dobbant meg a szívem. – Corinne rokona? – A férje. Bár már rég elhideg ültek, és válni készülnek, mint tudod. – Ez nem lehet ig az. Te üzletelsz a férjével? Elhúzta a száját. – Ez volt az első alkalom. És valószínűleg az utolsó is, bár meg mondtam neki, hog y eg yütt vag yok eg y nag yon különleg es nővel, és az nem az ő feleség e. – A g ond az, hog y az a nő még mindig szerelmes beléd. – Nem ismer eng em – fog ta meg a tarkómat Gideon, és az orromhoz dörg ölte az orrát. – Siess, és hívd Caryt. Én addig rendet csinálok. Aztán csőrözünk. – Vadállat. – Szexfazék. A táskámhoz másztam, hog y előszedjem a telefonomat. Gideon pattintott eg yet a harisnyatartómon, ami alaposan meg csípte a bőrömet. Meg lepő módon beg erjesztett a villanásnyi fájdalom. Rácsaptam a kezére, és g yorsan arrébb húzódtam. Cary a második cseng ésre felvette. – Helló, kislány. Még mindig minden rendben? – Persze. És még mindig te vag y a leg jobb barátom. Anya még ott van? – Eg y kicsit elszaladt kábé eg y órája. Te maradsz a pasidnál? – Ig en, hacsak nincs rám szükség ed. – Ug yan, én jól vag yok. Trey is átjön. Ettől máris sokkal jobban éreztem mag am, miután a második estét is nélküle töltöm. – Üdvözlöm. – Átadom. Majd helyetted is meg csókolom. – Hát, ha helyettem, akkor ne túl nyálasan. – Rendicsek. De emlékszel, hog y meg kértél, nézzek utána kicsit a jó Lucas doktornak? Eddig semmire nem jutottam. Úg y tűnik, nem nag yon csinál semmit a munkán kívül. Nincs g yereke. A feleség e is orvos. Pszichomókus. Gideonra pillantottam, hog y nehog y hallja. – Ez komoly? – Miért? Fontos? – Nem, talán nem. Csak… azt hiszem, azt feltételeztem, hog y a pszichológ usok jó emberismerők.
– Ismered a spinét? – Nem. – Mi a fene folyik itt, Eva? Újabban olyan rejtélyes vag y. Kezd ideg esíteni. Felmásztam eg y bárszékre, és elmondtam annyit, amennyit elmondhattam. – Eg y jótékonyság i vacsorán futottam össze dr. Lucasszal, aztán akkor, amikor te a kórházban voltál. Mindkét alkalommal ocsmány dolg okat mondott Gideonról, én pedig próbálok rájönni, hog y mi áll emög ött. – Ug yan, Eva. Mi más állhatna azonkívül, hog y Cross meg döntötte a feleség ét? Mivel nem akartam beszélni eg y olyan múltról, aminek nem voltam részese, nem feleltem. – Holnap délutánra otthon leszek. Este elmeg yek a csajokkal. Biztos nem akarsz jönni? – Válts csak témát – undokoskodott Cary. – Ig en, biztos, hog y nem akarok menni. Még nem állok készen rá, hog y meg jelenjek. Már a g ondolatba is beleborzong ok. Nathan eg y klub előtt támadta meg Caryt, aki ezt még mindig nem tudta feldolg ozni. Valahog y én is elfelejtettem, hog y az elme g yóg yul a leg lassabban. Meg játszotta a kemény fiút, de tudhattam volna, mi van mög ötte. – Jövő utáni hétvég én eljössz San Dieg óba? Meg látog atni apát meg a haverokat… akár még dr. Travist is, hmm? – Necces, Eva – felelte szárazon. – De azért jól hang zik. Szükség em lesz rád, hog y finanszírozz, mert éppen nincs munkám. – Nem g ond. Én mindent elintézek, aztán majd később elrendezzük. – Jaj, mielőtt még leteszed. Valami barátnőd hívott, eg y bizonyos Deanna. Az előbb elfelejtettem mondani. Van valami híre, és szeretné, ha visszahívnád. Gideonra pillantottam. Ő elkapta a tekintetem, és lehetett valami az arcomon, ami elárult, mert a szemében meg jelent az az ismerős kemény csillog ás. Hosszú, kecses lépteivel már ott is termett mellettem. A vacsora maradéka takarosan el volt csomag olva a dobozokba. – Mondtál neki valamit? – kérdeztem halkan Caryt. – Hog y mondtam-e? Például mit? – Például olyasmit, amit eg y riporternek nem mondanál el, merthog y ő is az. Gideon arca meg merevedett. Elment mellettem, hog y kidobja a szemetet, aztán visszajött. – Te riporterekkel haverkodsz? – kérdezte Cary. – Meg őrültél? – Nem, nem a barátom. Fog almam sincs, honnan szerezte meg az otthoni számomat, hacsak nem a portáról kapcsolták fel. – És mi a francot akar? – Gideont eláztatni. És kezdi kihúzni a g yufát. Mindenhol a nyomában van. – Majd lerázom, ha meg int hív. – Ne, ne csináld. – Álltam Gideon tekintetét. – Csak épp nem mondj neki semmit semmiről. Mit
mondtál, hol vag yok? – Házon kívül. – Tökéletes. Kösz, Cary. Hívj, ha van valami. – Érezd mag ad baszott jól. – Jesszusom, Cary – csóváltam a fejem, és kinyomtam. – Deanna Johnson hívott? – kérdezte Gideon karba font kézzel. – Ig en. És vissza fog om hívni. – Nem. Nem fog od. – Fog d be, ősember. Hag yjuk az „én Cross, te kicsi Cross lány” dumát – csattantam fel. – Ha már elfelejtetted volna, akkor meg állapodtunk. Én a tiéd, te az enyém. És én meg védem, ami az enyém. – Eva, ne vívd meg helyettem a harcaimat. Tudok én mag amra vig yázni. – Tudom. Eg ész életedben azt csináltad. De most már itt vag yok én. Ezt majd csinálom én. Valami meg változott az arcán, olyan g yorsan, hog y nem tudtam eldönteni, vajon felbőszült-e. – Nem akarom, hog y fog lalkoznod kelljen a múltammal. – Te is fog lalkoztál az enyémmel. – Az más volt. – A fenyeg etés az fenyeg etés, nag yfiú. Mindkettőnket érint. Most éppen velem próbálkozik a nő, ami remek lehetőség arra, hog y meg tudd, mire készül. Tehetetlenül ég nek emelte a kezét, aztán a hajába túrt. Tartanom kellett mag am, hog y ne vonja el a fig yelmemet, amikor a teste meg feszül az ideg esség től, a hasizma, a bicepsze meg keményedik. – Eng em nem érdekel, hog y mire készül. Te tudod az ig azság ot, és csak ez számít. – Ha azt hiszed, hog y ölbe tett kézzel fog ok ülni, amíg ő keresztre feszít tég ed a sajtóban, akkor sürg ősen g ondold át a dolg ot! – Nem árthat nekem, csak úg y, ha neked árt, és elképzelhető, hog y valójában ezt tervezi. – Sosem tudjuk meg , ha nem beszélünk vele. Előszedtem Deanna névjeg yét a táskámból, és hívtam, számkijelzés nélkül. – Eva, a mindenség it! Kihang osítottam a telefont, és letettem a pultra. – Deanna Johnson – jelentkezett be a nő. – Deanna, itt Eva Tramell. – Szia, Eva. – Eg észen meg változott a hang ja, mintha rég i barátok volnánk. – Hog y vag y? – Remekül. És te? – Néztem Gideont, hog y milyen hatással van rá a hang . Ő visszanézett, édesen dühösen. Kénytelen voltam belenyug odni, hog y bármilyen hang ulatában ellenállhatatlannak látom. – Kezdenek forrni a dolg ok. És az én szakmámban ez mindig jó. – Az is, ha tényeket kapsz.
– Többek közt ezért hívtalak. Van eg y forrásom, aki azt állítja, hog y Gideon eg yszer rajtakapott tég ed a lakótársaddal meg eg y másik sráccal, és dührohamot kapott. A srác kórházba került, és perel testi sértésért. Ez ig az? Meg dermedtem. A hallásomat eltompította a fülemben doboló vér. Azon az estén, amikor először találkoztam Corinne-nal, hazatérvén g ruppenszexbe merülve találtuk Caryt két lánnyal meg eg y Ian nevű fiúval. Mikor Ian szemérmetlenül – és meztelenül – javasolta, hog y csatlakozzunk hozzájuk, Gideon ököllel válaszolt. Gideonra pillantottam, és összeszorult a g yomrom. Hát ig az. Ian beperelte. Láttam az arcán a bizonyítékot, mindenféle érzelem nélkül. Tökéletes maszk mög é rejtette a g ondolatait. – Nem, nem ig az – feleltem. – Melyik része? – Több mondanivalóm nincs. – Van eg y másik első kézből való beszámolóm is eg y nézeteltérésről Gideon és Brett Kline között, ami állítólag amiatt tört ki, hog y te Kline-nal ölelkeztél. Ez ig az? Elfehéredő ujjakkal szorítottam a pult szélét. – A lakótársadat is támadás érte nemrég – folytatta Deanna. – Gideonnak esetleg ehhez is van valami köze? Ó istenem… – Neked elment az eszed – feleltem hideg en. – Az a felvétel, amin Gideon a Bryant Parknál veszekszik veled, mutatja, hog y nag yon ag resszív, és fizikailag durva volt veled. Bántalmazó kapcsolatban vag y Gideon Cross-szal? Erőszakos és féktelen? Félsz tőle, Eva? Gideon sarkon fordult és kiment, az irodája felé. – Menj a francba, Deanna – nyög tem ki. – Tönkre akarod tenni eg y ártatlan ember jó hírét, csak mert nem tudsz kezelni eg y eg yéjszakás kalandot? Te aztán remekül képviseled a kifinomult modern nőt. – Felvette a telefont – sziszeg te Deanna. – Mielőtt vég zett volna. Felvette azt a rohadt telefont, és valami vizsg álatról kezdett beszélg etni az eg yik ing atlanán. Közben rám nézett, ahog y ott feküdtem és vártam rá, és azt mondta: „Elmehetsz”. Csak íg y. Úg y kezelt, mint eg y kurvát, csak épp nem fizetett. Még eg y itallal sem kínált meg . Lehunytam a szemem. Jesszusom. – Nag yon sajnálom, Deanna. És ezt őszintén mondom. Én is találkoztam már épp elég seg g fejjel, és úg y tűnik, hog y ő is úg y viselkedett veled. De attól még nem helyes, amit teszel. – Ha ig az, akkor helyes. – De nem az. Felsóhajtott.
– Sajnálom, hog y ott vag y a közepében, Eva. – Nem, nem sajnálod. – Kinyomtam, aztán csak álltam lehajtott fejjel, és kapaszkodtam a pultba. Forg ott körülöttem a világ .
8. FEJEZET Gideont az asztalánál találtam. Fel-alá járkált, mint eg y rab párduc. A fülében ott volt a telefon hang osítója, de vag y hallg atta a hívót, vag y várt, hog y beszélhessen vele, mert semmit sem szólt. Elkapta a pillantásomat, és kemény, hajthatatlan volt az arca. Még eg y szál bokszeralsóban is sebezhetetlennek tűnt. És ezt bárki tudhatta, akinek volt eg y csepp esze. Fizikailag is látható volt az ereje minden eg yes izomköteg ében. De ezen túlmenően is kíméletlen fenyeg etést árasztott, amitől meg borzong ott a g erincem. A laza, derűs férfi, akivel vacsoráztam, eltűnt, és eg y városi rag adozónak adta át a helyét, aki uralja a terepet. Nem fog lalkoztam vele. A táblag épe kellett, és meg is találtam az irattáskájában. Jelszóval volt védve, és sokáig bámultam a képernyőre, aztán rádöbbentem, hog y reszketek. Minden bekövetkezett, amitől féltem. – Ang yalka! Felpillantottam, és találkozott a tekintetünk, ahog y felbukkant az átjáróból. – Az a jelszó – mag yarázta. – Hog y angyalka. Ó. Elszállt belőlem minden vad energ ia. Hirtelen üresnek és fáradtnak éreztem mag am. – Mondhattad volna, hog y a srác beperelt, Gideon. – Jelenleg nincs szó perről, csak a lehetőség éről – felelte simán. – Ian Hag er pénzt akar, én pedig titoktartást. Peren kívül meg eg yezünk, és ennyi. Visszasüppedtem a kanapéba, és a combomra eresztettem a g épet. Néztem, ahog y felém jön, és mag amba ittam a látványt. Olyan könnyű belefeledkezni a külsejébe, hog y az ember elfelejti, mennyire mag ányos a lelke. De már rég meg tanulhatta, hog y eng em is bevonjon, ha nehézség ei vannak. – Nem érdekel, hog y nem következett be – ellenkeztem. – Akkor is mondhattad volna. Karba fonta a kezét. – El akartam mondani. – El akartad mondani? – pattantam fel. – Előadom neked, hog y kiakaszt, ha anyám nem mond el nekem valamit, te pedig eg y szót se szólsz az üg yeidről? Eg y pillanatig még kemény és rendíthetetlen maradt. Aztán elkáromkodta mag át, és leeresztette a kezét. – Direkt korán jöttem, hog y elmondjam, de aztán elmesélted anyádat, és úg y g ondoltam, hog y ez épp elég eg y napra. Összeroskadtam. – Eg y kapcsolat nem íg y működik, nag yfiú.
– Csak most kezdelek visszakapni, Eva. Nem akarok minden időt azzal tölteni, amikor eg yütt vag yunk, hog y arról beszéljünk, mi a rossz, és mit rontottunk el. Meg ütög ettem a párnát mag am mellett. – Gyere csak ide. Inkább velem szembe ült le a kávézóasztal elé, és széttárt lába közé fog ta az enyémet. A kezemet a szájához emelte, hog y meg csókolja. – Nag yon sajnálom. – Nem hibáztatlak. De ha van még más is, amit el akartál mondani, akkor itt az alkalom. Előrenyomult, hog y kénytelen leg yek vég ig feküdni a kanapén. Fölém emelkedett, és azt suttog ta: – Szerelmes vag yok beléd. Annyi rossz között ez számított az eg yetlen jó dolog nak. És ennyi elég is volt.
A kanapén aludtunk el, összefonódva. Hol mag amnál voltam, hol nem, kínzott az ag g odalom meg a délutáni alvás miatti kizökkenés. De elég éber voltam ahhoz, hog y lássam a változást Gideonon, a lég zése g yorsulását, a szorítása erősödését. Meg rándult a teste, és eng em is meg rázott. A nyöszörg ése a szívembe döfött. – Gideon! – Szembefordultam vele, és a mozg ásom felébresztette. Úg y aludtunk el, hog y ég ve maradtak a lámpák, és most örültem a fénynek. A szíve vadul vert a tenyerem alatt, bőrét veríték borította. – Mi az? – zihálta. – Mi a baj? – Azt hiszem, épp kezdtél belecsúszni eg y rémálomba – nyomtam csókokat felhevült arcára, hog y szerelmemmel elűzzem az emlékeket. Fel akart ülni, én pedig belekapaszkodtam, hog y visszatartsam. – Jól vag y? – tapog atott vég ig . – Nem bántottalak? – Semmi baj. – Istenem! – Visszahanyatlott, és az alkarjával eltakarta a szemét. – Nem tudom meg állni, hog y el ne aludjak veled. És a g yóg yszeremet is elfelejtettem bevenni. A francba, nem lehetek ennyire g ondatlan. – Hé! – támaszkodtam fel a könyökömre, és meg simog attam a mellkasát. – Nem történt semmi baj. – Ne vedd ilyen könnyen, Eva – nézett rám vad pillantással. – Ezt ne. – Sose tenném. – Nag yon elg yötörtnek tűnt, a szeme alatt fekete árkok, érzéki szája mellett mély vonalak.
– Meg öltem eg y embert – mondta sötéten. – Sosem vag y biztonság ban mellettem, amikor alszom, és ez most csak még inkább ig az. – Gideon… – Hirtelen meg értettem, miért törnek rá g yakrabban a rémálmok. Tudatosan feldolg ozta, amit tett, de a lelkiismeretére nehezedő súlytól nem szabadulhatott. Kisimítottam a homlokából a haját. – Ha küszködsz, akkor beszélg ess velem. – Azt akarom, hog y biztonság ban lég y – motyog ta. – Sosem érzem mag am nag yobb biztonság ban, mint melletted. Abba kell hag ynod ezt az önostorozást. – Az én hibám. – Hát nem volt az életed tökéletesen problémátlan, mielőtt én felbukkantam? – kérdeztem. Fanyar pillantást vetett rám. – Úg y látszik, szeretem a problémákat. Bementem a hálószobába, és a harisnyatartó meg a melltartó helyett eg y túlméretezett Cross Industries pólót vettem föl. Lehúztam az ág y vég éről a velúr fedőtakarót, aztán átmentem Gideon szobájába, és meg kerestem a g yóg yszerét. Követett a tekintetével, mikor ledobtam a takarót meg a g yóg yszert, aztán a konyhába mentem vízért. Nemsokára meg int eg yütt feküdtünk összebújva a takaró alatt, és a fények nag y részét lekapcsoltam. Közelebb bújtam, és átfog tam a lábammal. A parasomniára szedett g yóg yszer nem jelentett g yóg yulást, de Gideon áhítatos szertartásosság g al szedte. Csak még jobban szerettem ezért az elkötelezettség ért, hiszen értem tette. – Tudod, mit álmodtál? – érdeklődtem. – Nem. Bármi volt is, inkább rólad kellett volna álmodnom. – Szerintem is. – A mellére hajtottam a fejem, és hallg attam a szívverését, ahog y meg nyug szik. – Ha rólam álmodtál volna, akkor az mi lett volna? Éreztem, hog y ellazul. – Eg y felhőtlen nap eg y karibi teng erparton – mormog ta. – A fehér homokon álló kunyhóval, eg y privát partrészen, amely három oldalról zárt, de elöl ki lehet látni. És te ott feküdnél eg y füg g őág yban. Meztelenül. – Naná. – Napsütötte lennél és lusta, a hajad lobog na a szélben. Úg y mosolyog nál, ahog y akkor szoktál, amikor épp kielég ítettelek. Nem kéne mennünk sehová, senki sem várna ránk. Csak ketten lennénk, a világ minden idejével. – Mag a a paradicsom – mormog tam, és éreztem, hog y eg yre súlyosabb lesz a teste. – Remélem, hog y úsznánk is meztelenül.
– Hmmm… – ásított. – Aludnom kell. – És kelleni fog eg y vödör jég behűtött sör is – folytattam, hátha nem alszik el a karomban. – Citrommal. Rácsavarnám a levét a hasadra, és lenyalnám. – Istenem, annyira szeretem a szád. – Akkor álmodj arról. És azokról a dolg okról, amiket csinál. – Mondj példát. Mondtam eg y csomót, halk, nyug tató hang on, miközben simog attam. Mély léleg zetvételekkel merült álomba. Én pedig a karomban tartottam, amíg fel nem kelt a nap.
Gideon tizeneg yig aludt. Én addig ra már órák óta talpon voltam, és az irodájában talált rám, az asztala tele a jeg yzeteimmel és rajzaimmal. – Helló! – üdvözöltem, és csókra nyújtottam a szám, mikor meg kerülte az asztalt. Kócos és szexi volt a bokszerében. – Jó reg g elt. A munkámra nézett. – Mit csinálsz? – Előbb ig yál eg y kávét, aztán elmondom – dörzsöltem össze izg atottan a tenyeremet. – Akarsz eg yet zuhanyozni, amíg én elkészítem? Aztán beleáshatjuk mag unkat ebbe. Az arcomat fürkészte, majd derűsen elmosolyodott. – Rendben. De leg yél ott te is a zuhanyzóban, és utána kávézzunk meg ássunk. – Tartog asd ezt az ötletet meg a lelkesedést estére. – Mi? – Meg yek bulizni, nem emlékszel? – kérdeztem. – És sokat fog ok inni, amitől beg erjedek. Ne felejtsd el bevenni a vitaminjaidat, nag yfiú. Meg rándult a szája. – Hát jó. – Bizony. Örülhetsz, ha holnap reg g el ki bírsz kelni az ág yból – fig yelmeztettem. – Akkor tennem kell róla, hog y eleg et hidratálj. – Remek ötlet. – Meg int a táblag épre fordítottam a fig yelmemet, de muszáj volt utána néznem, amikor kiment azzal a klassz fenekével. Amikor újra előkerült, vizes volt a haja, és fekete tréning felső volt rajta, ami elég hosszan lelóg ott ahhoz, hog y tudjam, nincs rajta alsó. Próbáltam a tervekre koncentrálni. Átadtam neki a helyet az asztalnál, és mellé álltam. – Oké – kezdtem. – Annak alapján, hog y a támadás a leg jobb védekezés, kicsit meg néztem a rólad kialakult általános médiaképet.
Belekortyolt a kávéjába. – Ne nézz íg y rám – morog tam. – Nem a mag ánéleted érdekelt, mert az én vag yok. – Jó kislány – vereg ette meg joviálisan a fenekemet. Kiöltöttem rá a nyelvem. – Leg inkább azzal fog lalkoztam, hog yan lehetne szembeszállni eg y olyan kampánnyal, amely a heves vérmérsékletedre utazik. – Sokat seg ít, hog y korábban nem volt ilyenem – jeg yezte meg Gideon szárazon. Amíg velem nem találkoztál… – Szörnyű hatással vag yok rád. – Te vag y a leg jobb dolog , ami valaha történt velem. Erre kapott eg y g yors, nyálas csókot a halántékára. – Borzalmasan sok időbe telt, mire rátaláltam a Crossroads Alapítványra. – Nem tudtad, hol kell keresni. – Bénán van keresésre optimalizálva – ellenkeztem, és meg nyitottam az oldalt. – Különben is csak ez az eg y oldalacska van, ami takaros, de nevetség esen sivár. Hol vannak a linkek, amelyek a támog atott jótékonyság i alapok felé mutatnak? Hol van a Rólunk oldal, és hog y mit akarsz elérni? – Évente kétszer kiküldünk eg y csomag ot minden információval a szervezeteknek, kórházaknak, eg yetemeknek. – Remek. Most pedig hadd mutassam meg neked az internet nevű varázslatot. És miért nincs az alapítvány a te nevedhez kötve? – A Crossroads nem rólam szól, Eva. – Már hog y a fenébe ne szólna rólad. – Én is felvontam a szemöldökömet az ő pillantására, és eléje toltam eg y akciótervet. – Hatástalanítjuk a Deanna-bombát, még mielőtt felrobban. Hétfő reg g elre fel kell tuning olni ezt a weboldalt, azokkal az oldalakkal és információkkal, amelyeket leírtam. Gideon futó pillantást vetett a papírra, aztán meg markolta a bög réjét, és hátradőlt a székben. Én tudatosan a bög rét fixíroztam, nem a csodálatos testet. – A Cross Industries oldalnak kapcsolódnia kell az alapítványhoz az önéletrajzi oldaladon keresztül – folytattam. – Ami ug yancsak némi frissítésre szorul. Újabb papírt toltam elé. Olvasni kezdte az általam felvázolt önéletrajzot. – Ezen világ osan látszik, hog y olyan írta, aki szerelmes belém. – Nem szabad túl visszafog ottnak lenned, Gideon. Néha muszáj pofátlannak lenni és feltűnősködni. Jóval több vag y dög ös arcnál, szuper testnél és őrült libidónál. De inkább koncentráljunk azokra a dolg okra, amelyeket hajlandó vag yok a világ g al is meg osztani. Gideon elvig yorodott.
– Mennyi kávét ittál már ma reg g el? – Épp eleg et ahhoz, hog y lenyomjalak, úg yhog y vig yázz – löktem meg a karját a csípőmmel. – Arra is g ondoltam, hog y sajtóközleményt adhatnál ki a La Rose Noir meg vételéről, hog y a neved kapcsolatba kerüljön Giroux-éval. Emlékeztesd az embereket, hog y Corinne, akivel annyit láttak mostanában férjes, asszony, íg y Deanna nem áztathat el azért, hog y szívtelen alak vag y, amiért leépítetted. Már ha ez a terve. Gideon rajtaütésszerűen az ölébe húzott. – Ang yalka, meg ölsz eng em. Meg teszek bármit, amit akarsz, de meg kell értened, hog y Deannának semmije sincs. Ian Hag er nem fog ja kockára tenni a zsíros bánatpénzét eg y sztoriért. Alá fog ja írni a papírokat, elveszi a pénzt, és eltűnik. – De mi van a… – A Six-Ninths sem fog ja akarni, hog y az „Arany” lányt eg y másik pasival hozzák kapcsolatba. Az elrontaná a dal love storyját. Majd beszélek Kline-nal, és eg yeztetjük az álláspontunkat. – Te beszélő viszonyban vag y Brett-tel? – Közös bizniszben vag yunk – húzta el a száját. – Úg yhog y ig en. A Cary elleni támadás dolg a pedig blöff. Mindketten jól tudjuk, hog y ott tényleg semmi nincs. Vég ig g ondoltam a dolg okat. – Úg y véled, eng em akar piszkálni? De miért? – Mert a tiéd vag yok, és ha volt sajtóbelépője bármelyik olyan eseményre, ahol eg yütt mutatkoztunk, akkor tudja ezt – támasztotta a homlokomhoz a homlokát. – Ha veled vag yok, nem tudom eltitkolni az érzéseimet, és ezért lettél te is célpont. – Előlem elég jól sikerült eltitkolnod. – Mert a bizonytalanság od elvakított. Ezzel nem vitatkozhattam. – Akkor teg yük fel, hog y eng em akar meg ijeszteni ezekkel a sztorikkal. Mit akar ezzel elérni? Gideon hátradőlt. – Gondolj csak bele. Épp kitörni készül eg y botrány a kettőnk főszereplésével. Mi a leg g yorsabb módja annak, hog y ezt elhárítsuk? – Az, hog y távol tartod mag ad tőlem. Elhatárolódás a botrány forrásától, a krízismenedzsment alapszabálya. – Vag y épp ellenkezőleg , feleség ül is vehetnélek – mondta lág yan Gideon. Meg dermedtem. – Ez most?… Te?… – Nyeltem eg y nag yot, és suttog va folytattam: – Ne most. És ne íg y. – Ne íg y – helyeselt Gideon, és a számhoz dörzsölte a száját. – Hidd el nekem, ang yalka, hog y ha én meg kérlek, azt tudni fog od. Összeszorult a torkom. Csak bólintani tudtam.
– Léleg ezz – biztatott g yeng éden. – Még eg yszer. Most pedig mondd, hog y nem estél pánikba. – Nem ig azán. Nem. – Beszélj hozzám, Eva. – Én csak… – Ig yekeztem g yorsan kibökni. – Azt akarom, hog y olyankor kérj meg , amikor ig ent tudok mondani. Meg feszült a teste. Sebzett tekintettel ráncolta a homlokát. – Most nem tudnál ig ent mondani? Meg ráztam a fejem. Gideon szája eltökélt vonallá keskenyedett. – Írd össze, mire van szükség ed tőlem az ig enhez. Átfog tam a vállát, hog y érezze a kapcsolatot kettőnk közt. – Annyi minden van, amit nem tudok. És nem ahhoz kéne többet tudnom, hog y elhatározzam mag am, mert semmi sem állhat annak az útjába, hog y szeresselek. Semmi. Csak úg y érzem, hog y azért vonakodsz meg osztani velem a dolg okat, mert még te nem állsz készen. – Azt hiszem, értem – morog ta. – Nem vállalhatom a kockázatot, hog y ig azából nem akarsz örökre velem lenni. Én sem élnélek túl tég ed, Gideon. – Mit szeretnél tudni? – Mindent. Csalódott hang ot hallatott. – Leg yél eg y kicsit konkrétabb. Induljunk ki valamiből. Ami először eszembe jutott, azt rög tön ki is böktem, hisz az üzleteivel fog lalkoztam eg ész délelőtt. – Vidal Records. Miért te irányítod a nevelőapád cég ét? – Mert kezdett hanyatlani – feszült meg Gideon álla. – Anyám már vég ig élt eg y pénzüg yi összeomlást; nem akartam, hog y újra meg történjen vele. – És mit csináltál? – Meg g yőztem, hog y beszélje rá amazokat, Christ és Christophert, hog y teg yék nyilvánossá a cég et, aztán eladta nekem Ireland részvényeit. Azzal eg yütt, amit már előbb meg szereztem, az enyém lett a többség . – Tyűha – szorítottam meg a kezét. Találkoztam már idősb Chris és ifjabb Christopher Vidallal is. Úg y sejtettem, hog y amennyire hasonlítanak külsőleg sötétvörös hajukkal és zöldesszürke szemükkel, annyira különböző emberek. Azt mindenesetre biztosan tudtam, hog y Christopher g örény. És úg y g ondoltam, hog y az apja nem az. Vag y leg alábbis reméltem. – És aztán mi volt? Gideon felvont szemöldöke meg adta a választ. – Chris kikérte volna a tanácsomat, de Christopher mindig elutasított, és a nevelőapám nem akart állást fog lalni.
– Akkor hát meg tetted, amit meg kellett tenni – csókoltam meg az állát. – Köszönöm, hog y elmondtad. – Ennyi? Elmosolyodtam. – Nem. Éppen tovább akartam fag g atni, amikor meg hallottam, hog y a telefonomon meg szólal anyám cseng őhang ja. Meg lepett, hog y csak most hív; körülbelül tízkor vettem le a némítást a készülékről. Felnyög tem. – Ezt muszáj felvennem. Eng edett felállni, de még g yorsan meg simog atta a fenekemet. Mikor az ajtóból visszanéztem, a feljeg yzéseimet böng észte. Elmosolyodtam. Mire odaértem a reg g elizőpulton fekvő telefonhoz, az már elhallg atott, de aztán azonnal meg szólalt újra. – Anya! – csaptam le rá, mielőtt meg int abbahag yta volna. – Ma átmeg yek, jó? És beszélünk. – Eva! El sem tudod képzelni, mennyire ag g ódtam! Ezt nem teheted velem! – Eg y órán belül ott vag yok – szóltam közbe. – Csak felöltözöm. – Eg ész éjjel nem aludtam, annyira felizg attam mag am. – Hát, én se aludtam valami sokat – vág tam vissza. – Nem mindig minden csak rólad szól, anya. Az én mag ánszférám sérült. Te csak lebuktál vele. Csend. Ritkán fordult elő, hog y ilyen határozott tudtam lenni az anyámmal, hisz mindig olyan törékenynek tűnt, de itt volt az ideje újradefiniálni a kapcsolatunkat, ha nem akarjuk, hog y teljesen vég képp zátonyra fusson. A csuklómra pillantottam, hog y meg nézzem az időt, aztán eszembe jutott, hog y már nincs órám, és a tévé alatti kábelboxról olvastam le inkább. – Eg y körül ott vag yok. – Küldök érted kocsit – mondta halkan. – Kösz. Akkor találkozunk. – Letettem. Már épp el akartam tenni a telefont a táskámba, amikor SMS jött Shawnától: Mit veszél fel estére? Jó néhány ötlet vég ig futott az ag yamon, a lazától a felháborítóig . Noha hajlottam a felháborító felé, visszatartott Deanna g ondolata. Üg yelnem kell a kinézetemre, ha már felbukkanok a pletykalapokban. Kis feketét, válaszoltam, maradva a klasszikusoknál. Magas sarkúval. Sok bizsu. Értettem! Tali hétkor!, írta vissza. A hálószoba felé menet meg álltam Gideon irodájánál, és a kilincsre támaszkodva fig yeltem. Órákig tudtam volna nézni, annyira élveztem. És nag yon szexi volt, amikor koncentrált. Halovány mosollyal pillantott fel, és tudtam, hog y tudta, hog y fig yelem.
– Nag yon jó az eg ész – dicsért meg , vég ig mutatva az asztalon. – Főleg ha azt vesszük, hog y pár óra alatt dobtad össze. Eg y kicsit hízott a májam. Örültem, hog y sikerült elkápráztatnom eg y olyan üzletembert, aki a világ eg yik leg sikeresebb vállalkozója. – Kellesz nekem a Cross vállalatnál, Eva. A testem reag ált hang ja rendíthetetlen eltökéltség ére, és az jutott eszembe, ahog yan azt mondta, „Meg akarlak dugni, Eva”, amikor először próbálkozott. – Te is nekem – mondtam. – Az íróasztalodon. Felcsillant a szeme: – Ünnepelhetünk úg y is. – Szeretem a munkámat. Szeretem a kollég áimat. Szeretem a tudatot, hog y meg dolg ozom mindenért, amit elérek. – Én meg tudom adni neked ug yanezt, és még többet is – dobolt ujjaival a kávésbög re oldalán. – Gondolom, azért mentél a reklámszakmába, mert szereted a pörg ést. Mit szólnál a PR-hoz? – Túlság osan propag andaízű. A reklámnál leg alább világ os az elfog ultság . – Ma reg g el említetted a krízis-menedzsmentet. És úg y látszik – mutatott meg int az asztalra –, hog y van hozzá érzéked. Hadd aknázzam ki. Karba fontam a kezem. – A krízis-menedzsment az PR, és ezt te is jól tudod. – Te született problémameg oldó vag y. Én ig azi válság kezelőt csinálhatok belőled. Valódi, sürg ető problémákkal. Mindig lenne kihívás, amin dolg ozhatsz. – Ne már – toppantottam. – Hány válság od szokott lenni eg y héten? – Sok – felelte derűsen. – Szóval érdekel a dolog . Látom a szemeden. Kieg yenesedtem. – Már vannak embereid ilyesmire. Gideon hátradőlt, és elmosolyodott. – De nekem több kell. És neked is. Szerezzük meg eg yütt. – Olyan vag y, mint mag a az ördög , tudod? És makacs, mint eg y öszvér. Én mondom, rossz ötlet lenne eg yütt dolg oznunk. – Most is remekül dolg ozunk eg yütt. Meg ráztam a fejem. – Csak mert eg yetértesz az értékelésemmel és a javaslataimmal, meg az öledbe ültetsz, és a fenekemet csipkeded? Ez nem ug yanaz, mint amikor helyzet van, és ott veszekszünk az irodádban mások előtt. Akkor haza kellene hoznunk a bosszúság unkat, és itt elintézni. – Meg eg yezhetünk, hog y a munkát kint hag yjuk az ajtó előtt. – A tekintete vég ig siklott rajtam, elidőzött a lábamon, ami javarészt kilátszott a selyemköntös alól. – Nem fog g ondot okozni, hog y
kellemesebb dolg okkal fog lalkozzam. Ég nek emeltem a szememet, és kihátráltam a szobából. – Szexmániás. – Imádok szeretkezni veled. – Ez nem ig azság os – morog tam, mert ez ellen nem tudtam védekezni. Ellene nem tudtam védekezni. Gideon vig yorg ott. – Sosem mondtam, hog y sportszerűen játszom.
Mikor tizenöt perc múlva beléptem a lakásomba, minden olyan furcsának tűnt. Az alaprajz ug yanolyan volt, mint Gideoné, csak tükörfordított. Az ő meg az én bútoraimból létrehozott keveréket otthonosnak éreztem, de a sajátjaim hirtelen… ideg ennek tűntek. – Helló, Eva! Treyt pillantottam meg a konyhában, aki éppen tejet töltött két pohárba. – Szia! – köszöntem vissza. – Hog y vag y? – Jobban. Látszott is rajta. Általában kócos szőke haja most szépen be volt állítva – ez eg yike volt Cary különleg es képesség einek. Dióbarna szeme rag yog ott, és elbűvölően mosolyg ott a rég i törés emlékét hordozó orr alatt. – Örülök, hog y mostanában g yakrabban látlak – mondtam. – Eg y kicsit átalakítottam az időbeosztásomat – nyújtotta felém az eg yik pohár tejet, de én meg ráztam a fejem. – És te hog y vag y? – Riporterek elől menekülök, reménykedem, hog y a főnököm eljeg yzi mag át, helyre kell tennem az anyámat, fel kell hívnom apámat, este pedig elmeg yek bulizni a lányokkal. – Elképesztő vag y. – Mit mondhatnék erre? – mosolyog tam. – Hog y meg y a suli? És a munka? Tudtam, hog y Trey állatorvosnak tanul, és mindenféle munkát elvállal, hog y fizetni tudja az iskolát. Többek közt eg y fotós asszisztenseként is dolg ozott, íg y ismerkedett meg Caryvel. Összerándult. – Mind a kettő brutális, de eg yszer majd meg térül. – Rendezhetnénk eg y újabb filmnézős, pizzázós estét, ha lesz időd. – Nem tehettem róla, de Treynek drukkoltam a Tatianával szembeni vetélkedésben. Lehet, hog y csak én éreztem úg y, de Tatiana mindig is ellenség esen viselkedett velem szemben. És az se tetszett, ahog yan riszálta mag át Gideon előtt. – Feltétlenül. Majd meg látjuk, hog y ér rá Cary.
Meg bántam, hog y Treynek hoztam fel a dolg ot és nem Carynek, mert Trey kissé elkomorult. Tudtam, hog y arra g ondol: Carynek be kell őt illesztenie a prog ramjába Tatiana mellé. – Hát, ha ő nem tudja meg oldani, még mindig meg tarthatjuk nélküle. Felg örbült a szája. – Jó terv.
Eg y óra előtt tíz perccel kimentem az előcsarnokból, és Clancy már várt rám. Elhesseg ette a kapust, és ő mag a nyitotta ki előttem a kocsi ajtaját. De persze, aki látta, azonnal tudhatta, hog y nem csak eg yszerű sofőr. Ordított róla, hog y halálos feg yver, és amennyire emlékszem, soha nem láttam mosolyog ni. Beült a kormány mög é, lekapcsolta a rendőrség i vonalat, mert általában azt szokta hallg atni, és lejjebb tolta napszemüveg ét, hog y rám nézzen a visszapillantóból. – Hog y van? – Azt hiszem, jobban, mint anya. Profi volt, íg y aztán semmit sem árult el az arca. A helyére tolta a szemüveg et, és összehang olta a telefonomat a kocsi Bluetooth rendszerével, hog y lejátssza a zenéimet. Aztán indított. Eszembe jutott a fig yelmesség e. – Bocs, hog y mag ára zúdítottam ezt az eg észet. Csak a munkáját vég ezte, és nem volt jog os, hog y veszekedtem mag ával emiatt. – Ön nem csak munka, Miss Tramell. Eg y darabig hallg attam, és próbáltam ezt meg emészteni. Clancy meg én távoli, udvarias viszonyban álltunk. Meg lehetősen sokszor találkoztunk, mert az ő feladata volt, hog y fuvarozzon a brooklyni edzésekre meg vissza. De sosem g ondoltam arra, hog y bármi személyes érdekeltség e lenne a biztonság omban, bár elég log ikusnak tűnt. Clancy az a fajta ember volt, aki büszke a munkájára. – Nem csak erről az eg y dolog ról volt szó – mag yaráztam. – Eg y csomó minden történt még azelőtt, hog y mag a meg Stanton a képbe került. – Elfog adom a bocsánatkérést. Ez a válasz annyira rá vallott! Mosolyog nom kellett. Kényelmesebben helyezkedtem el az ülésen és kinéztem az ablakon a városra, melyet mag amévá fog adtam, és szenvedélyesen meg szerettem. A járdán eg y pultnál vadideg enek álltak eg ymáshoz zsúfolódva, és pizzaszeletet falatoztak. Bármilyen közel voltak eg ymáshoz, még is távol maradtak – eg y New York-i mindig képes szig et lenni az emberek áradatában. Gyalog osok húztak el mellettük mindkét irányba, g ondosan kikerülve a vallásos szórólapokat osztog ató férfit, akinek a lábánál kutya hevert.
Ennek a városnak az eleven lüktetése mintha g yorsabbnak mutatta volna az időt, mint bárhol másutt. Gyökeres ellentéte volt ez Dél-Kalifornia lusta érzékiség ének, ahol apám lakott, és ahol iskolába jártam. New York portyázó domina volt, kezében korbáccsal, édes bűnökkel. A táskám vibrálni kezdett, és belenyúltam a telefonomért. A kijelzőn láttam, hog y apu az. A szombatok voltak a kapcsolattartó napjaink, és mindig nag yon vártam a beszélg etéseinket, de most szívesen elhalasztottam volna a hívást, amíg jobb lelkiállapotba nem kerülök. Felzaklatott anyám, apám pedig túlzottan ag g ódott értem, amióta itt járt leg utóbb. Éppen ott volt, amikor a nyomozók eljöttek a lakásomba, és közölték, hog y Nathan New Yorkban van. Előbb elsütötték ezt a bombát, csak aztán mondták meg azt is, hog y Nathant meg g yilkolták, én pedig nem tudtam leplezni, mennyire meg ijeszt a közelség e. Apám azóta is folyton nyag g atott az akkori vad reakcióm miatt. – Helló! – vettem fel, leg inkább azért, mert nem akartam eg yszerre mindkét szülőmmel feszült viszonyba kerülni. – Hog y vag y? – Hiányzol – felelte mély, mag abiztos hang ján, amelyet annyira imádtam. Apu volt a leg tökéletesebb ember, akit valaha ismertem: sötéten jóképű, határozott, okos és sziklaszilárd. – És te? – Nem panaszkodhatom nag yon. – Jó, akkor csak eg y kicsit panaszkodj. Csupa fül vag yok. Felkacag tam. – Anyu eg y kicsit az ideg eimre meg y. – Mit művelt meg int? – kérdezte meleg derűvel. – Beleütötte az orrát a dolg aimba. – Ó. Mi szülők teszünk ilyesmit néha, ha ag g ódunk a kicsinyeinkért. – Te sosem csináltál ilyet – ellenkeztem. – Még nem – felelte. – De ez nem jelenti azt, hog y nem is fog ok, ha túlság osan ag g ódom. Csak abban reménykedem, hog y rá tudlak venni, hog y bocsáss meg érte. – Nos, most éppen anyuhoz tartok. Lássuk, hog y ő mennyire tud meg g yőző lenni. Sokat seg ítene, ha beismerné, hog y hibázott. – Sok szerencsét hozzá. – Hah – sóhajtottam. – Hívhatlak holnap? – Persze. Amúg y minden rendben, kicsim? Lehunytam a szemem. A zsaruösztönnel párosuló apai ösztönt nehéz volt kijátszani. – Persze. Csak már majdnem ott vag yok anyuéknál. Majd elmesélem, mi volt. Ja, és lehet, hog y a főnököm házasodik. Majd elmondok mindent. – Reg g el be kell majd ug ranom az őrsre, de a mobilomon bármikor elérsz. Szeretlek. Hirtelen rám tört a honvág y. Bármennyire szerettem is New Yorkot és az új életemet, nag yon
hiányzott apu. – Én is szeretlek, apa. Holnap beszélünk. Kinyomtam, aztán az órámra néztem, és a hiánya eszembe juttatta a rám váró összecsapást. A múlt miatt harag udtam anyámra, de jobban ag g asztott a jövő. Olyan sokáig lappang ott mög öttem Nathan miatt, hog y talán már nem is képes máshog y viselkedni. – Hé! – hajoltam előre, mert valamit tisztázni akartam, ami nyomta a beg yemet. – Aznap, amikor anya, Meg umi meg én g yalog jöttünk vissza a Crossfire-be, és anyu úg y kiakadt… Nathant látta? – Ig en. – Eg yszer már odament, és Cross kirúg ta. Miért ment volna vissza? Clancy rám pillantott a tükörből. – A véleményemre kíváncsi? Azért, hog y meg mutassa mag át. Hog y nyomást g yakoroljon. Valószínűleg meg akarta ijeszteni mag át, de helyette Mrs. Stantont sikerült meg rémítenie. Persze az se haszontalan. – És nekem senki sem szólt – mondtam halkan. – Ezen nem tudom túltenni mag am. – Nathan azt akarta, hog y mag a féljen. És senki sem akarta meg adni neki ezt az elég tételt. Ó. Erre nem is g ondoltam. – Csak azt bánom – folytatta Clancy –, hog y Caryre nem fig yeltem. Rosszul kalkuláltam, és ő fizette meg az árát. Gideon sem számított rá, hog y Nathan meg támadja Caryt. És nekem is bűntudatom volt, elvég re az én barátság om sodorta bajba Caryt. Az viszont őszintén meg hatott, hog y Clancyt is fog lalkoztatja a dolog . Kihallottam a hang jából. Valóban, nem csak munkát jelentek a számára. Ő jó ember, aki belead mindent abba, amit csinál. El kellett tűnődnöm azon, hog y vajon mennyi kapacitása marad ezek után az élet eg yéb dolg aira. – Van barátnője, Clancy? – Házas vag yok. Ostobának éreztem mag am, amiért ennyit sem tudok. Vajon milyen lehet az az asszony, aki hozzáment ehhez a sötét, komoly férfihoz? Aki eg ész évben zakót hord, hog y alája rejthesse a feg yvert, mert anélkül eg y lépést sem tesz? Vajon otthon meg lág yul és g yeng éd lesz? A feleség ét is ug yanilyen hevesség g el védelmezi? Gyilkolna érte? – Mire lenne hajlandó azért, hog y meg védje a feleség ét? – kérdeztem. Lassítottunk eg y lámpánál, és hátrapillantott. – Mire nem lennék hajlandó?
9. FEJEZET – Mi volt a baj vele? – kérdezte Meg umi, miközben a távozó srác után nézett. – Gödröcskék voltak az arcán. Ég nek emeltem a tekintetem, és ledöntöttem az áfonyás vodkát. A Primal, bulikörútunk neg yedik állomása tömve volt. A sor a sarkon túl kíg yózott, és a súlyos g itárakkordok illettek a helyhez. A sötétben primitív, csábító ritmus dübörg ött. A dekoráció fényes fémfelületek és sötét faanyag ok eklektikus keveréke volt, állatfig urákat formázó, színes lámpákkal. Akár túl sok is lehetett volna, de mint Gideonnál minden, ez is meg maradt a dekadens túlzás határán, és nem lendült át rajta. Életig enlő lazaság volt a leveg őben, ami csodákat művel alkoholtól fűtött libidómmal. Nem tudtam nyug ton ülni, a lábam szüntelenül dobog ott a padlón. Meg umi lakótársa, Lacey, aki pazarul feltupírozta sötétszőke haját, felhördült: – Akkor miért nem flörtölsz vele te? – Flörtölhetnék – felelte Meg umi. Ki volt pirulva, csillog ott a szeme, és remekül nézett ki aranyszín pántos ruhájában. – Ő talán hajlandó lenne elkötelezni mag át. – És mit vársz az elkötelezettség től? – kérdezte Shawna, kezében itallal, mely éppolyan vörös volt, mint a haja. – Monog ámiát? – A monog ámiát túldimenzionálják – csusszant le Lacey a bárszékről, és meg riszálta a fenekét. A félhomályban meg csillantak a strasszok a farmerján. – Nem ig az – fortyant fel Meg umi. – Én történetesen szeretem. – Michael más nőkkel is lefekszik? – hajoltam előre, hog y ne kelljen üvöltenem. Aztán rög tön dőlhettem is hátra, hog y helyet adjak a pincérnőnek, aki újabb kör italt hozott, és elvitte a poharakat. A klub jelleg zetes fekete tűsarkú csizma és rózsaszín váll nélküli miniruha összeállítása kivilág lott a tömeg ből, könnyű volt észrevenni. És szexi is volt – akárcsak a pincérlányok, akik viselték. Vajon Gideonnak benne volt a keze a ruha kiválasztásában? És ha ig en, vajon felvette neki valaki? – Nem tudom. – Meg umi szomorú képpel szívott bele az italába. – Nem merem meg kérdezni. Felkaptam eg yet az asztal közepén álló nég y pohár közül, meg eg y szelet citromot. – Piáljunk és táncoljunk! – rikkantottam. – Ez az! – Shawna ledöntötte a mag a Patrónját anélkül, hog y meg várt volna minket, aztán eg y lime-szeletet tömött a szájába. Miután visszatette a kiszívott g erezdet a poharába, vég ig nézett rajtunk: – Gyerünk, bénaság ok! Én következtem. Beleborzong tam, ahog y a tequila lemosta az áfonyás vodkát. Lacey és Meg umi harsány „Kanpai!” kiáltás után eg yszerre döntötték le a mag ukét. Eg yütt pattantunk ki a parkettra, Shawna vezetésével, akinek metálkék ruhája majdnem olyan
feltűnő volt a sötétben, mint a pincérnők eg yenszerelése. Elnyelt minket a táncolók tömeg e, és hamarosan izzadt férfitestek g yűrűjében találtuk mag unkat. Én nem törődtem vele. Átadtam mag am a zene lüktetésének és a klub nyüzsg ő hang ulatának. A leveg őbe emelt kezekkel ring atóztam, és lassan kiszállt belőlem az anyámmal töltött hosszú, céltalan délután feszültség e. Elérkezett az a pont, amikor már nem bíztam benne. Bármennyire is fog adkozott, hog y Nathan nélkül minden más lesz, rájöttem, hog y képtelen vag yok hinni neki. Túl sokszor lépte már át a határvonalat. – Gyönyörű vag y – üvöltötte valaki a fülembe. Hátranéztem a mög öttem álló sötét hajú fiúra. – Kösz! Tudtam, hog y csak bókol. A hajam nyirkosan, kócosan tapadt a halántékomra, de nem törődtem vele. A zene dübörg ött tovább, a számok eg ymásba olvadtak. Lubickoltam a hely érzéki hullámaiban és az alkalmi szex kisug árzásában, amelyet mintha minden jelenlévő árasztott volna mag ából. Épp eg y párocska két tag ja közt voltam – mög öttem a lány, előttem a fiú –, amikor észrevettem eg y ismerőst. Ő már korábban kiszúrhatott eng em, mert javában ig yekezett felém. – Martin! – rikkantottam, és kitörtem a szendvicsből. Rég ebben csak a szünetekben találkoztam Stanton unokaöccsével. Eg yszer itt New Yorkban is összefutottunk, de reméltem, hog y ez többször is meg ismétlődik majd. – Szia, Eva! – ölelt meg , aztán hátrébb húzódott, hog y szemüg yre veg yen. – Fantasztikusan nézel ki. Hog y vag y? – Ig yunk valamit! – üvöltöttem, mert túlság osan ki voltam tikkadva ahhoz, hog y a tömeg ben szükség es hang erővel ordítsak tovább. Meg fog ta a kezem, és kivezetett a táncolók közül. Az asztalunkra mutattam. Amint leültünk, a pincérnő már ott is termett eg y újabb áfonyás vodkával. És ez íg y ment eg ész éjjel, bár azt észrevettem, hog y az italok eg yre sötétebbek az idő előrehaladtával, ami biztos jele volt annak, hog y az áfonyalé-vodka arány eg yre inkább eltolódik az áfonyalé javára. Tudtam, hog y ez nem véletlen, és lenyűg özött Gideonnak az a képesség e, hog y íg y érvényesítse az akaratát klubról klubra. De mivel senki sem akadályozott meg abban, hog y tequilát is ig yam, nem bántam túlság osan. – Nos – ittam eg y kortyot, mielőtt a homlokomhoz szorítottam volna a kellemesen hideg poharat. – Hog y vag y mostanában? – Klasszul – vig yorg ott Martin, és eg ész jól nézett ki teveszín V nyakú pólójában és fekete farmerjében. Sötét haja nem volt olyan hosszú, mint Gideoné, de vonzóan hullott a homlokába. A szeméről tudtam, hog y zöld, bár ez a klub sötétjében nem látszott. – És neked hog y jön be a reklámszakma?
– Imádom a munkámat! Nevetett a lelkesedésemen. – Bár mindenki elmondhatná mag áról ug yanezt. – Azt hittem, te is szívesen dolg ozol Stantonnál. – Úg y is van. És a pénz is jó. De azt nem mondanám, hog y imádom a munkámat. A pincérnő meg hozta neki a jeg es whiskyt, és koccintottunk. – Kivel vag y? – kérdeztem. – Eg ypár barátommal – nézett körül –, akik elvesztek valahol a dzsung elben. Te? – Ug yanúg y. – Elkaptam a táncoló Lacey tekintetét. Feltartotta a két hüvelykujját. – És jársz valakivel? Szélesebb lett a mosolya. – Nem. – És szereted a szőkéket? – Fel akarsz szedni? – Nem eg észen. – Laceyre néztem, felvontam a szemöldököm, és Martin felé biccentettem. Lacey eg y pillanatra meg lepődött, aztán elvig yorodott és odajött. Bemutattam őket eg ymásnak, és örömmel láttam, hog y jól boldog ulnak. Martin mindig is szórakoztató és kedves srác volt, Lacey pedig eleven és vonzó a mag a különleg es módján – inkább karizmatikus, mint szép. Meg umi is visszajött, és ittunk még eg y kört, mielőtt Martin felkérte Laceyt. – Nincs még eg y jó srác a tarsolyodban? – kérdezte Meg umi, mikor Martinék eltűntek. Jó lett volna, ha ott van a telefon a zsebemben. – Elég g é letörtnek tűnsz, nag ylány. Hosszan bámult rám, aztán elhúzta a száját. – Részeg vag yok. – Az is. Kérsz még eg y rövidet? – Miért is ne? Ittunk, és épp a szánkat törültük, amikor Shawna érkezett vissza Laceyvel, Martinnal és Martin barátaival, Kurttal és Andréval. Kurt klassz pasi volt, homokszőke hajjal, szög letes állal, hetyke mosollyal. Andre is jól nézett ki, sötét szemében dévaj csillog ással, és vállig érő hosszú hajjal. Azonnal rárepült Meg umira, akit ez ig encsak felvidított. Nemsokára már dőltünk a nevetéstől. – És amikor Kurt visszajött a budiból – fejezte be a sztorit Martin –, meg zacskózta az eg ész éttermet. Andre és Martin hahotázni kezdett. Kurt lime-g erezdekkel dobálta őket. – Az mit jelent? – kérdeztem mosolyog va, noha nem fog tam fel a poént.
– Hog y kilóg va hag yta a g olyóit a sliccéből – mag yarázta Andre. – Az emberek először fel sem fog ják, hog y mit látnak, aztán azt hiszik, hog y nem tudsz róla. Senki sem szól eg y árva szót se. – Semmi kötözködés? – Shawna majdnem leesett a székről. Annyira eldurvultunk, hog y a pincérnőnk ránk szólt, veg yünk vissza a lendületből – persze mosolyog va. Mielőtt elment, meg fog tam a könyökét. – Van itt valahol eg y telefon, amelyiket használhatnám? – Csak szólj valamelyik pultosnak – felelte. – Mondd, hog y Dennis, mert ő az üzletvezető, eng edélyezte. – Köszi. – Lecsusszantam a székemről, ő pedig továbbment eg y másik asztalhoz. Fog almam sem volt róla, ki lehet ez a Dennis, de amúg y is eg ész éjjel csak sodortattam mag am az árral, mert tudtam, hog y Gideon úg yis mindent tökéletesen meg szervezett. – Kér valaki vizet? – kérdeztem a többieket. Mindenki huhog ni kezdett, és szalvétag alacsinnal dobáltak meg . Nevetve mentem a pulthoz, és vártam, hog y valahol nyílás keletkezzen és kérhessek eg y Palleg rinót meg eg y telefont. Gideon mobilját hívtam, mert csak azt tudtam fejből. Úg y g ondoltam, hog y ez nem kockázatos, hiszen nyilvános helyről hívom, ami az övé. – Cross – mondta keményen. – Helló, nag yfiú – támaszkodtam a pultra, és befog tam a fülemet. – Éppen részeg en telefonálg atok neked. – Azt hallom. – Meg változott a hang ja: lelassult és meleg ség g el telt meg . Még a zajban is rabul ejtett. – Jól mulatsz? – Ig en, de hiányzol. Bevetted a vitaminjaidat? Kiéreztem a hang jából a mosolyt, amikor válaszolt. – Csak nem g erjedtél be, ang yalka? – A te hibád! Ez a klub olyan, mint a Viag ra. Meleg em van, izzadok, és fürdöm a feromonokban. És rossz kislány voltam. Úg y táncoltam, mintha szing li lennék. – A rossz kislányok büntetést kapnak. – Akkor lehet, hog y tényleg ig azán rossznak kéne lennem. Hog y meg érje a büntetés. Gideon felhördült. – Gyere csak haza, és rosszalkodj nekem. A g ondolat, hog y otthon vár készenlétben, fokozta a vág yamat. – Nem mehetek sehova, amíg a lányok nem vég eznek, ami nem várható eg yhamar. – Elmehetek érted. Húsz percen belül benned lehet a farkam. Szeretnéd? Körülnéztem a klubon, s testem beleremeg ett a kemény zenébe. Elképzeltem, ahog y meg dug ezen a korlátok nélküli helyen, és beleborzong tam a várakozásba. – Ig en. Szeretném.
– Látod a füg g őfolyosót? Hátrafordultam, felnéztem, és meg láttam a fal mentén futó füg g esztett g yalog járót. Táncosok imitáltak dug ást a zene ütemére, vag y három méter mag asban. – Ig en. – Van eg y olyan része, ahol van eg y tükrös sarok. Ott találkozunk. Készülj, Eva – adta ki az utasítást. – Azt akarom, hog y csupasz és nedves leg yen a puncid, amikor meg érkezem. Meg remeg tem az ismerős parancstól, mert tudtam: azt jelenti, hog y durva és türelmetlen. Épp ami kell nekem. – A ruhám… – Ang yalka, eg ymilliós tömeg ben se bújhatnál el előlem. Meg fog lak találni. Mindig meg talállak. Izzó vág y perzselte a véremet. – Siess. Letettem a kag ylót a pult túloldalán, fog tam a vizemet, és addig ittam, amíg az üveg ki nem ürült. Aztán a mosdó felé indultam, ahol beálltam a vég telen sorba, hog y előkészítsem mag am Gideonnak. Szédeleg tem az italtól meg az izg alomtól, annyira feldobott, hog y a pasim – a világ talán eg yik leg elfog laltabb embere – mindent félretesz, csak hog y… a kedvemben járjon. Meg nyaltam a számat, és eg yik lábamról a másikra álltam. Átviharzottam a mosdón az eg yik szabad fülkéig , és leráng attam a bug yimat, aztán az eg yik mosdóhoz pattantam, hog y felfrissítsem mag am eg y nedves törlőkendővel. A sminkem nag yja már lefolyt. A szemem karikás volt, az arcom vörös a meleg től és a tánctól. A hajam kócos. De furcsamód nem néztem ki annyira rosszul. Szexinek és tettre késznek éreztem mag am. Lacey is a sorban várakozott, és meg álltam mellette, miközben kifelé araszoltam a szűk átjáróban. – Jó a buli? – kérdeztem. – Ja – vig yorog ta. – Kösz, hog y bemutattál az unokatesódnak. Nem vacakoltam azzal, hog y kijavítsam. – Szívesen. Kérdezhetek valamit? Michaelről? Vállat vont. – Kérdezz csak. – Először te kezdtél el járni vele. Mi nem tetszett rajta? – Nem volt meg a kémia. Jól néz ki. Sikeres. De sajnos nem volt kedvem dug ni vele. – Dobjad – szólt közbe eg y lány mög öttünk. – Már meg történt. – Oké. – Meg tudtam érteni, hog y nem meg y bele eg y olyan kapcsolatba, amelyikből hiányzik a szexuális hév, de akkor is zavart a helyzet. Nem volt jó Meg umit ilyen elkeseredettnek látni. – Meg yek, keresek eg y klassz pasit.
– Rajta, bébi – biccentett Lacey. Elmentem, hog y meg keressem a füg g őhídra vezető lépcsőt. Eg y biztonság i ember őrizte, aki számolta, hog y hányan mehetnek fel. Jókora sor várakozott. Kétség beestem. Miközben azon tépelődtem, hog y mennyit fog ok késni, a kidobó a fülében lévő hallg atóra koncentrált. Látszott, hog y utasítást hallg at. Szamoai vag y maori lehetett, sötét karamellszín bőrrel, tar fejjel és masszív hordómellkassal meg jókora bicepsszel. Már-már babaarca volt, és eg észen szimpatikus lett, amikor mog orva arckifejezését széles vig yor váltotta fel. Leeresztette a kezét a fülhallg atóról, és intett felém. – Mag a Eva? Bólintottam. Hátranyúlt, és kiakasztotta a feljáratot elzáró bársonykötelet. – Menjen fel. A várakozók soraiban felzúdulás támadt. Bocsánatkérően elmosolyodtam, aztán felrohantam a lépcsőn, amilyen g yorsan csak a mag as sarkúm eng edte. Mikor felértem, eg y nő eng edett tovább, és bal felé mutatott. Meg láttam a sarkot, amelyet Gideon említett, ahol két tükrös fal találkozott. Átvág tam a vonag ló testek között, a szívverésem minden eg yes lépéssel tovább g yorsult. A zene itt kevésbé volt hang os, és a leveg ő kevésbé száraz. Veríték csillog ott a mezítelen bőrfelületeken, és a mag asság némi veszélyérzetet adott, bár az üveg korlát vállmag asság ig ért. Már majdnem a tükrös részhez értem, amikor valaki elkapta a derekamat, és vonag ló csípőjéhez húzott. Hátranézve azt a fickót pillantottam meg , akivel eg yszer már táncoltam, aki g yönyörűnek nevezett. Elmosolyodtam, és táncolni kezdtem. Lehunyt szemmel adtam át mag am a zenének. Amikor a keze elindult a csípőmön, elkaptam és leszorítottam. Nevetett, és meg rog g yantotta a térdét, hog y eg yforma mag asak leg yünk. Három szám ment le, mire úrrá lett rajtam az érzés, hog y Gideon a közelben van. Az elektromos töltés meg bizserg ette a bőrömet, kiélesítette az érzékeimet. A zene hirtelen hang osabb lett, a leveg ő forróbb, a klub érzékiség e még izg atóbb. Elmosolyodtam, és kinyitottam a szemem. Láttam, ahog y felém siet. Azonnal rág erjedtem, amint meg láttam sötét pólóban és farmerban, haja hátrasimítva. Aki most íg y látta, annak biztosan nem a nemzetközi pénzember jutott az eszébe. Ez a pasi fiatalabbnak és keményebbnek tűnt, akit csak elképesztően jó kinézete tett feltűnővé. Várakozón nyaltam meg a számat, nekidőltem a mög öttem álló fickónak, és kéjesen hozzádörg öltem a fenekem. Gideon keze ökölbe szorult az oldala mellett, testtartása rag adozósan ag resszív lett. Nem lassított, amikor a közelünkbe ért, pedig ütközőpályán mozg ott velem. Elfordultam, és az utolsó lépésnél belementem. A testünk összeütközött, átfog tam a vállát, és lehúztam a fejét, hog y mohón meg csókolhassam. Gideon eg y hördüléssel meg markolta a fenekemet, és mag ához rántott. A lábam elemelkedett a földtől. Szenvedélyesen falta a számat, nyelve kemény, mély mozdulatokkal hatolt belém, s ez
vág ya sötét árnyalataira fig yelmeztetett. A fickó, akivel eddig táncoltam, mög ém lépett, meg fog ta a hajamat, szája a lapockámhoz közelített. Gideon fenség es dühvel húzódott hátrébb. – Kopj le. A fickóra pillantottam, és vállat vontam. – Kösz a táncot. – Bármikor, szépség em. – Azzal elkapta eg y arra járó lány derekát, és továbbállt. – Ang yalka. – Gideon eg y hördüléssel nekinyomott az eg yik tükörnek, és kemény combját a lábam közé nyomta. – Rossz kislány vag y. Szég yentelenül, mohón másztam meg , s elállt a léleg zetem a farmer dörzsölésétől csupasz bőrömön. – Csak neked. Meg markolta csupasz fenekemet a ruha alatt, amivel még jobban felizg atott. Fog ával elkapta a fülcimpámat, lecsüng ő ezüst fülbevalóm a nyakamat súrolta. Akadozva vette a leveg őt, mellkasát mély hördülések remeg tették meg . Éreztem az illatát, és a testem reag ált – ezt az illatot a leg vadabb, leg forróbb g yönyörrel kapcsolta össze. Táncoltunk, eg ymásnak feszülve, mintha nem lenne köztünk ruharéteg . A zene ott lüktetett körülöttünk, bennünk, és Gideon elképesztően mozg ott, rabul ejtve eng em. Táncoltunk már korábban is, olyan bálosan, de íg y még soha. Ilyen izzadtan, mocskosan. Meg lepődtem és beindultam. Még jobban beleszerettem. Gideon félig hunyt szemmel nézett, és elkábított a vág ya, g átlástalan mozg ása. Teljesen belefeledkeztem, ráfonódtam, és szorítottam, hog y minél közelebb lehessünk eg ymáshoz. Gyúrni kezdte a mellemet a ruhám vékony fekete anyag án keresztül. A beépített melltartó sem jelentett akadályt. Ujjai simog atták-húzog atták a meg keményedett bimbókat. Nyög ni kezdtem, a fejem hátrabillent a tükörhöz. Tucatnyi ember vett körül minket, de nem törődtem vele. Csak az kellett, hog y meg érintsen, hog y hozzám simuljon, hog y érezzem a leheletét a bőrömön. – Te kívánsz eng em – mondta rekedten. – Itt és most. Meg remeg tem a g ondolattól. – Képes lennél rá? – Akarod, hog y nézzék. Akarod, hog y lássák, ahog y beleteszem a farkam a mohó kis puncidba, amíg nem csöpög a spermától. Be akarod bizonyítani, hog y az enyém vag y. – Fog ai a vállamba mélyedtek. – Érezni akarod. – Azt akarom bizonyítani, hog y te vag y az enyém – vág tam vissza, és kezemet a farzsebébe mélyesztettem, hog y érezzem feneke keménység ét. – És azt akarom, hog y ezt mindenki tudja.
Gideon fél kézzel a fenekem alá nyúlt és felemelt, a másik kezét pedig eg y kis lapra nyomta a tükör mellett. Halk búg ást hallottam, és eg y ajtó tárult fel a tükörben a hátam mög ött. Majdnem teljes sötétség be kerültünk. A titkos ajtó becsukódott mög öttünk, és eltompította a zenét. Eg y irodában voltunk, íróasztallal, székekkel és detektívtükörrel, mely bentről száznyolcvan fokos rálátást biztosított a klubra. Gideon letett és meg fordított, hog y arccal az átlátszó üveg felületnek leg yek. A klub ott nyüzsg ött alattam, a fenti átjáró táncosai pedig szinte karnyújtásnyira tőlem vonag lottak. Gideon benyúlt a szoknyám alá. Ujjai a résembe csúsztak, másik keze a mellbimbómat masszírozta. Csapdába estem. Hatalmas teste nekem feszült, átölelt, törzse leszorította a csípőmet, a vállamba mélyedő fog ak sem eng edtek mozdulni. Teljesen birtokba vett. – Szólj, ha túl sok – indult el a szája a nyakamon. – Mondd ki a biztonság i jelszót, mielőtt meg ijesztenélek. Elöntöttek az érzelmek, a hála Gideon felé, aki mindig , mindig rám g ondolt előbb. – Én provokáltalak. Azt akarom, hog y meg szerezz. Hog y birtokba veg yél. – Nag yon kívánatos vag y – dorombolta, és keményen belém nyomta két ujját. – Dug ásra vag y teremtve. – Neked vag yok teremtve – ziháltam, és leheletem elhomályosította az üveg et. Láng oltam érte, és vág yam fékezhetetlenül tört elő bensőmből, a szerelem kútjából. – Mintha elfeledkeztél volna erről az előbb. – A keze mag amra hag yott, hog y kinyissa a sliccét. – Amikor más férfiak fog dostak, meg dörg ölőztek hozzád. Elfelejtetted volna, hog y az enyém vag y? – Soha. Soha nem felejtem el. – Lecsukódott a szemem, amikor az erekciója forrón és keményen meztelen fenekemnek feszült. Én is nag yon kívántam. Túlság osan. – Én hívtalak tég ed. Kellettél. Ajka perzselőn vég ig siklott a bőrömön a számig . – Akkor veg yél el, ang yalka – nyalog atta a nyelvemet incselkedve. – Teg yél mag adba. Lenyúltam a lábam közé, és kitapog attam a keménység ét. Ő meg hajlította a térdét, hog y ig azodjon hozzám. Elfordítottam a fejemet, hog y az arcához simíthassam az arcomat. Imádtam, hog y vele lehetett… íg y eg yütt lenni. Körözni kezdtem a csípőmmel, hog y a farka széles feje simog assa a csiklómat, és síkos leg yen az izg almamtól. Gideon meg szorította duzzadt mellemet. – Told hátra mag ad, Eva. Támaszkodj az üveg nek. Tenyeremmel a detektívtükrön hátranyomtam mag am, fejemet a vállán nyug tattam. Keze a torkomra simult, a másik a csípőmet fog ta, és olyan keményen döfött belém, hog y a lábam elemelkedett a padlótól. Aztán ott tartott, a karjában lóg va, kitöltve a farkával, és hördülése vég ig vibrált az érzékeimen. Az üveg túlsó oldalán a klubélet még mindig tombolt. Átadtam mag am a látszólag nyilvános
szex g onoszul intenzív g yönyörének. Ez a tiltott fantázia mindig is meg vadított bennünket. Tekerg őzni kezdtem, nem bírtam elviselni az erős nyomást. Gideon g olyóit simog attam a lábam között. Feszesek voltak és telítettek. Ami pedig bennem volt… – Istenem, de kemény vag y! – Arra születtem, hog y tég ed dug jalak – suttog ta, és kéjesen meg borzong tam. – Csináld csak – támaszkodtam mindkét kezemmel az üveg nek. – Csináld. Gideon visszaeresztett a padlóra, és meg tartott, miközben derékból előrehajoltam és kitárulkoztam neki, hog y mélyen belém csúszhasson. Halk nyüszítés szakadt fel belőlem, amikor elkapta a csípőmet és beállított, ahog yan a leg jobb volt. Túl nag y volt hozzám, túl hosszú és vastag . Szétfeszített. De jó volt. Meg remeg ett a hüvelyem, és kétség beesetten ráfeszült. Gideon durva, kéjes hang ot hallatott, és kihúzta, aztán visszadug ta. Újra és újra. A makkja széles pereme olyan ideg csomókat masszírozott bennem, amelyeket csak ő érhetett el. Ujjaim csíkokat húztak a párás üveg en. Felnyög tem. Fájdalmasan tudatában voltam a zene távoli lüktetésének és a tömeg nek, melyet olyan tisztán láttam, mintha ott lett volna velünk. – Ez az, ang yalka – mondta sürg etően Gideon. – Hadd halljam, mennyire ízlik. – Gideon… – A lábaim meg remeg tek eg y különösen erős döfésnél. Csak az üveg és az ő karja tartotta a súlyomat. Elviselhetetlenség ig fokozódott az izg almam és a mohóság om. A póz eg yszerre volt behódolás, és annak a fensőbbség e, hog y kiszolg álnak. Csak annyit tehettem, hog y elveszem, amit Gideon ad, a ritmikus döfést és visszahúzódást, a kéjt kísérő hang jait. A farmerja súrlódása a combomon jelezte, hog y csak addig tolta le, hog y kiszabaduljon a farka. Ez a türelmetlenség felizg atott. Eg yik kezével eleng edte a csípőmet, és a fenekemet markolta. Éreztem, ahog y a hüvelykujja vég e a nyálától nedvesen a feszes záróizmokat dörzsöli. – Ne – könyörög tem, mert féltem, hog y teljesen elvesztem az eszem. De ez nem a biztonság i jelszóm volt – a Crossfire –, és meg is nyíltam neki a fokozódó nyomás alatt. Hörög ve nyomult beljebb az ujjával. Rám hajolt, a másik kezével széthúzta a szeméremajkamat, és masszírozni kezdte lüktető csiklómat. – Az enyém – mordult fel. – Az enyém vag y. Ez már sok volt. Eg y sikollyal elélveztem, vadul remeg ve, és ujjaim sivítva csúsztak az üveg en. Gideon eg yre csak döfött, hüvelykujja a hátsómban ellenállhatatlan kín, üg yes ujjai a csiklómon őrjítőek. Eg yik org azmus jött a másik után, hüvelyem szinte hullámzott mozg ó farkán. Gideon rekedten felhördült, és meg nőtt bennem, a csúcspont felé közeledve. – Ne g yere! Még ne! – ziháltam. Gideon lassított, lég zése reszelősre váltott. – Hog y akarsz?
– Nézni akarlak – nyög tem fel, amikor meg int meg feszültem. – Látni akarom az arcodat. Visszahúzódott és felállított. Meg fordult, felemelt. Az üveg hez szorított, keményen belém hatolt. A birtokbavételnek ez a pillanata kellett nekem. A sebezhetőség futó pillanata, mielőtt a kéj átveszi az uralmat. – Azt akarod látni, ahog y elvesztem a fejem – mordult fel. – Ig en. – Lehúztam a ruha pántját a vállamról, és szabaddá tettem a melleimet. Gyúrni kezdtem őket, játszottam a mellbimbómmal. Az üveg remeg ett a zene dübörg ésétől a hátamnál, Gideon pedig előttem lüktetett, alig féken tartott testtel. Számat az ajkára nyomtam, és beszívtam ziháló léleg zetét. – Jöhetsz – suttog tam. Minden erőfeszítés nélkül meg fog ott, aztán visszahúzódott, és vég ig súrolta vastag , súlyos makkjával a belsőm érzékeny szövetét. Aztán teljes erőből visszanyomta, a határaimat feszeg etve. – Istenem – verg ődtem a szorításában. – Olyan mélyen vag y. – Eva! Keményen dug ott, mint eg y meg szállott. Én kitartottam, remeg ve, szétfeszítve a merev farok kíméletlen döféseinek. Teljesen eluralta az ösztön, a párosodás ellenállhatatlan vág ya. Nyers hörg ések szakadtak fel belőle, amitől olyan forró és síkos lettem, hog y a testem már nem állt ellen, hanem mag ába fog adta kétség beesett sóvárg ását. Durva volt, kemény, és őrülten szexi. A nyaka hátrafeszült, és a nevemet zihálta. – Élvezz nekem – feszültem meg rajta. Az eg ész teste összerándult, aztán meg remeg ett. A szája eltorzult a kéj kínjában, a szeme elrévedt a tetőpont közeledtével. Állati üvöltéssel élvezett el, olyan erős kilövelléssel, hog y éreztem mag amban. Újra és újra, ahog y elönti bensőmet a forró sperma. Teljesen ráfeszültem, kézzel-lábbal szorítottam. Rám hanyatlott, kapkodva szedte a leveg őt. Még nem volt vég e.
10. FEJEZET Mikor vasárnap reg g el felébredtem, az első dolog , amit meg pillantottam, eg y palack volt, felirattal, rég ies betűkkel. Rafiamasni ékesítette a nyakát, és dug ófog ó őrizte a g yomorforg ató tartalom épség ét. A kúra azonban működött, mint azt meg tudhattam, amikor Gideon leg utóbb adott belőle, a látvány még is azt juttatta eszembe, mennyi alkoholt döntöttem le előző este. MÁSNAPOSSÁG ELLENI GYÓGYSZER
Összeszorított szemmel nyög tem fel, fejemet a párnába temettem, és próbáltam visszaaludni. Az ág y meg mozdult. Meleg , kemény ajak indult meg a g erincemen. – Jó reg g elt, ang yalkám! – Nevetség esen elég edettnek tűnsz mag addal – morog tam. – Ig azából veled. – Vadállat. – Én a krízismenedzsment javaslatodra g ondoltam, de persze a szex is észveszejtő volt, mint mindig – dug ta be a kezét a derekam köré g yűrt takaró alá, és meg szorította a fenekemet. Felemeltem a fejem és láttam, hog y a támlának támaszkodva üldög él, ölében a laptopjával. Szédítően nézett ki, mint mindig , és tökéletesen relaxáltnak tűnt meg kötős derekú otthoni nadrág jában. Biztos voltam benne, hog y én mag am jóval kevésbé festek vonzóan. Hazavittem a lányokat a limóval, aztán a lakásán találkoztunk Gideonnal. Már majdnem hajnalodott, mire vég eztem vele, és annyira fáradt voltam, hog y vizes hajjal feküdtem le a g yors zuhany után. Öröm áradt szét bennem, amikor mag am mellett találtam. A vendég szobában aludt, és volt irodája, ahol dolg ozhatott volna. Az, hog y még is az ág yat választotta, ahol aludtam, azt jelentette, hog y a közelemben akar lenni, még akkor is, amikor nem vag yok ébren. Elfordítottam a fejem, hog y az ág y melletti órára pillantsak, de tekintetem a csuklómra tévedt. – Gideon… – Az óra, ami azalatt került a kezemre, amíg aludtam, eg yszerűen elbűvölt. Az Art Déco ihlette kis szerkezeten több száz apró g yémánt szikrázott. A szíja krémszínű szatén, a g yöng yház számlapon pedig a Patek Philippe és a Tiffany & Co. márkajelzések ékeskedtek. – Ez valami csodálatos! – Mindössze huszonnég y létezik belőle a világ on, tehát közel sem olyan eg yedi, mint te vag y, de hát mit tehetünk? – mosolyg ott le rám. – Imádom – térdeltem fel. – És tég ed is imádlak. Félretolta a laptopot, hog y rámászhassak és mag amhoz szoríthassam. – Köszönöm – mormoltam, meg hatva a fig yelmesség étől. Biztosan addig szerezte be, amíg anyámnál voltam, vag y miután elindultam a lányokkal. – Hmm. Mondd, mit kell csinálnom, hog y mindennap kapjak ilyen meztelen ölelést?
– Csak add önmag ad, nag yfiú – dörg öltem hozzá az arcomat. – Te vag y az, ami kell. Kimásztam az ág yból, és a fürdőszobába trappoltam, kezemben a kis borostyánszín üveg g el. Borzong va lehajtottam a tartalmát, meg mostam a fog amat és a hajamat, aztán az arcomat is. Felvettem eg y köntöst, és visszamentem a hálószobába. Gideon nem volt ott, a laptop szétnyitva hevert az ág y közepén. Az irodájában találtam rá, széles terpeszben, karba font kézzel állt az ablaknál. A város lustán nyújtózkodott alatta. Nem az eg et látta a Crossfire-béli irodájából vag y a tetőlakásából, de elég közel járt hozzá. Íg y közelebb volt a földhöz, és sokkal intimebb maradhatott kapcsolata a lenti világ g al. – Nem osztom az ag g odalmát – mondta a fejmikrofonjába. – Tisztában vag yok a kockázattal… Hag yjuk. Ez nem vitatéma. Állítsa össze a meg állapodást a specifikációnak meg felelően. Felismervén hang jának acélos üzleti tónusát, kimentem. Még mindig nem tudtam biztosan, mi volt abban az üveg ben, de úg y sejtettem, valami alkohol vitaminokkal. Kutyaharapást szőrével. Kellemesen meleg ítette a g yomromat, úg yhog y a konyhába mentem, és csináltam mag amnak eg y bög re kávét. Koffeinnel ellátva lerog ytam a kanapéra, és meg néztem a telefonomat, van-e üzenetem. Ráncba szaladt a homlokom, látva, hog y három nem fog adott hívásom van aputól, mind kaliforniai idő szerint reg g el nyolc előttről. Ug yancsak találtam tucatnyi nem fog adott hívást anyámtól, de úg y éreztem, hog y vele ráérek hétfőn fog lalkozni. Aztán volt eg y SMS Carytől, ami szinte kiáltott: HÍVJ FEL! Először aput hívtam vissza, és próbáltam lenyelni eg y korty kávét, mielőtt felvette volna. – Eva! Az ag g odalom, amivel apu kimondta a nevemet, elárulta, hog y valami baj van. – Apu… Minden rendben? – Miért nem szóltál nekem Nathan Barkerről? – Rekedt és fájdalmas volt a hang ja. Libabőrös lettem. Ó, a francba. Meg tudta. Remeg ni kezdett a kezem, a kávé a kezemre és a combomra loccsant. Még csak nem is éreztem, úg y pánikba estem apám fájdalmától. – Apu, én… – Nem hiszem el, hog y nem mondtátok el. Se te, se Monica. Istenem… Leg alább ő szólhatott volna. Szólhatott volna – szívta be reszketeg en a leveg őt. – Jog om lett volna tudni! A fájdalom szinte savként mardosott. Apám, akinek önuralma vetekedett Gideonéval, úg y tűnt, sír. Letettem a bög rét az asztalra. Kapkodva, felszínesen vettem a leveg őt. Nathan titkosított kamaszkori aktáját felnyitották a halálakor, és napvilág ra került a múltam iszonyata mindazok számára, akik rendelkeztek kellő tudással és eszközzel, hog y rátaláljanak. És zsaru lévén apám
mindezzel rendelkezett. – Semmit sem tehettél volna – mondtam. Próbáltam összeszedett maradni a kedvéért. A telefon bejövő hívást jelzett, de nem törődtem vele. – Sem előtte, sem utána. – Ott lehettem volna melletted. Vig yázhattam volna rád. – Meg tetted, apu. Az, hog y összehoztál dr. Travisszel, meg változtatta az életemet. Eg észen addig ig azából semmit sem tettem az üg yben. El sem tudom mondani, mennyit seg ített. Felnyög ött, mintha kínlódna. – Harcolnom kellett volna érted anyáddal szemben. Mag am mellett kellett volna tartanom tég ed. – Ó, istenem – rándult össze a g yomrom. – Nem hibáztathatod anyát. Sokáig ő sem tudta, mi történik. És amikor meg tudta, mindent elkövetett, hog y… – De nekem nem szólt! – ordított fel apám. – El kellett volna mondania. És hog yhog y nem tudta? Biztosan voltak jelek… Hog yhog y nem vette észre őket? Jesszusom. Bezzeg én láttam, amikor eljöttél Kaliforniába. Zokog ásban törtem ki. Nem bírtam tovább visszatartani. – Én könyörög tem neki, hog y ne mondja el neked. Meg íg értettem vele. – Ezt nem neked kellett volna eldöntened, Eva. Te még g yerek voltál. Neki kellett volna több eszének lennie. – Ne harag udj! – zokog tam. A bejövő hívás makacs pittyeg ésétől kiakadtam. – Annyira sajnálom. Csak nem akartam, hog y Nathan másnak is fájdalmat okozzon, akit szeretek. – Odameg yek hozzád – felelte apám, hirtelen támadt nyug alommal. – Felülök a következő g épre. Majd hívlak, ha meg érkeztem. – Apa! – Szeretlek, kicsim. Te vag y a mindenem. Azzal letette. Összetörten, mag amba roskadva ültem. Tudtam, hog y ami velem történt, elevenen elemészti apámat, de nem tudtam, hog yan szálljak szembe ezzel. A telefonom vibrálni kezdett a kezemben, és anyám nevét jelezte ki. Csak bámultam a képernyőre, és fog almam sem volt, mit teg yek. Bizonytalanul felálltam, és úg y csaptam le a telefont az asztalra, mintha ég etné a kezem. Képtelen voltam beszélni anyámmal. Senkivel sem akartam beszélni. Csak Gideont akartam. Vég ig botladoztam a folyosón, vállammal a falat súrolva. Hallottam Gideon hang ját, ahog y közeledtem az irodájához, és még sűrűbben záporoztak a könnyeim, a lépteim pedig meg g yorsultak. – Nag yra értékelem, hog y rám g ondoltál, de nem – mondta halk, határozott hang on, ami eg észen más volt, mint az előbbi. Szelídebb, bensőség esebb. – Hát persze hog y barátok vag yunk. Tudod, miért… Nem tehetem meg , amit kérsz. Odaértem az irodájához, és meg láttam az asztalánál. A fejét lehajtva fig yelt.
– Hag yd ezt abba – mondta aztán jeg esen. – Ne próbálkozz nálam ilyesmivel, Corinne. – Gideon – suttog tam, és elfehéredő ujjakkal szorítottam az ajtó g ombját. Felpillantott, aztán felpattant. Kisimult az arca. – Most mennem kell – tépte ki a fülhallg atót a füléből, és az asztalra dobta. – Mi a baj? Rosszul vag y? Odarohantam hozzá. Meg könnyebbülés öntött el, amikor mag ához húzott és átölelt. – Apu meg tudta – fúrtam az arcomat a mellkasába, és még tele volt a fejem apám fájdalmának utórezg éseivel. – Mindent tud. Gideon a karjába kapott, és ring atni kezdett. A telefonja meg szólalt. Némán átkozódva ment ki a szobából. A folyosón hallottam, hog y az enyém is rezeg a kávézóasztalon. Az eg yidejűleg cseng ő két telefon zaja szorong ást keltett bennem. – Fel akarod venni? – kérdezte Gideon. – Anyám az. Biztos apu már őt is hívta, és nag yon dühös volt. Istenem… Gideon. Teljesen odavan. – Meg értem, mit érez. Gideon bevitt a vendég szobába, és berúg ta mag a mög ött az ajtót. Lefektetett az ág yra, felkapta a távirányítót az éjjeliszekrényről és bekapcsolta a tévét. A hang erőt olyanra állította, hog y minden más zajt elnyomjon, kivéve csukladozó zokog ásomat. Aztán lefeküdt mellém és átölelt, miközben a hátamat simog atta. Addig sírtam, amíg meg nem fájdult a szemem, és semmi sem maradt bennem. – Mondd meg , mit teg yek – szólt, amikor meg nyug odtam. – Apu idejön, New Yorkba. – A g yomrom g örcsbe rándult a g ondolatra. – Azt hiszem, még ma indulni akar. – Ha kiderül, mikor jön, érte meg yek. – Azt nem lehet. – Már hog yne lehetne – felelte hig g adtan. A számat nyújtottam, és felsóhajtottam, amikor meg csókolt. – Nekem kellene érte mennem. Eg yedül. Nag yon meg van bántódva. És g ondolom, nem akarja, hog y bárki más lássa ilyen állapotban. Gideon bólintott. – Vidd az én kocsimat. – Melyiket? – Az új szomszédod DB9-esét. – Mi? Gideon vállat vont. – Felismered, ha meg látod.
Ebben nem kételkedtem. Bármi leg yen is, biztosan áramvonalas, g yors és veszedelmes – akárcsak a tulajdonosa. – Félek – mormoltam, és még szorosabban öleltem a lábammal. Ő erős és szilárd. Örökké belé akartam kapaszkodni, hog y soha ne eng edjem el. Meg simog atta a hajamat. – Mitől? – A dolg ok már íg y is épp elég g é rosszul állnak anyám meg köztem. Ha a szüleim közt kenyértörésre kerül a dolog , én nem akarok középen lenni. Tudom, hog y nem fog ják jól viselni, főleg anyu nem. Őrülten szeretik eg ymást. – Nem is g ondoltam. – Mert nem láttad őket eg yütt. Szinte sistereg a leveg ő – mag yaráztam, mikor eszembe jutott, hog y Gideon meg én épp külön voltunk, amikor rádöbbentem, hog y a szüleim között még mindig izzik a kémia. – És apu be is vallotta, hog y még mindig szerelmes belé. Ami szomorú, ha beleg ondolok. – Mert nincsenek eg yütt? – Ig en, mert én eg y nag y boldog családot szeretnék – feleltem. – A g ondolat is szörnyű, hog y anélkül kell élned, akit szeretsz. Mikor elvesztettelek tég ed… – Sosem veszítettél el. – Mintha eg y részem meg halt volna. És íg y leélni eg y életet… – Mag a lehet a pokol – simog atta meg az arcomat Gideon, és láttam az arcán a sötét árnyat, Nathan kísértő szellemét. – Hadd rendezzem el én Monicát. Pislog ni kezdtem. – Hog yhog y? A szája széle felkunkorodott. – Majd én felhívom, és meg kérdezem, hog y vag y, hog yan boldog ulsz. A nyilvános visszatérés folyamatának kezdeteként. – Tudja, hog y elmondtam neked mindent. Meg harag udhat rád. – Inkább rám, mint rád. Ez már majdnem elég volt ahhoz, hog y elmosolyodjam. – Kösz. – Majd én elvonom a fig yelmét, és más g ondolkodnivalóval látom el. – A kezem után nyúlt, és meg érintette a g yűrűmet. Esküvői harang ok. Nem mondta ki, de azért én meg értettem. És persze anyám is erre fog g ondolni. Eg y olyan férfi, mint Gideon, nem az anyján keresztül tér vissza eg y nőhöz – főleg nem eg y Monica Stantonon keresztül –, hacsak nem komolyak a „szándékai”. De ezzel a témával majd máskor küzdünk meg .
Az elkövetkező órában Gideon úg y tett, mintha nem követne. A közelemben maradt, és különféle ürüg yekkel jött utánam szobáról szobára. Mikor meg kordult a g yomrom, azonnal kicibált a konyhába, és szendvicset meg makarónisalátát dobott össze, hozzá csipszet kínált. A konyhaszig eten ettünk, és hag ytam, hog y fig yelmesség ének ideg csillapító hatása érvényesüljön. Bármilyen rosszul állnak is a dolg ok, ő itt van, rá támaszkodhatok. Ettől sokkal leg yőzhetőbbnek tűnt a nehézség ek nag y része. Ug yan mit ne tudnánk mi ketten leg yőzni, ha eg yütt vag yunk? – Mit akart Corinne? – érdeklődtem. – Mármint rajtad kívül. Meg keményedtek a vonásai. – Nem akarok Corinne-ról beszélni. Volt valami él a hang jában, ami nyug talanított. – Minden rendben vele? Gideon ing erült hang ot hallatott, de aztán válaszolt: – Feldúlt. – Kiabálós vag y sírós? – Mit számít ez? – Számít. Eg észen más, ha az ember harag szik eg y pasira, vag y ha sír utána. Példának okáért Deanna harag szik, és ezért tönkre akar tenni, én viszont mag amba roskadva sírtam, és nap nap után alig bírtam kikelni az ág yból. – Istenem, Eva – tette a kezét az enyémre. – Annyira sajnálom. – Hag yjuk már a bocsánatkéréseket! Azt tartog asd anyámnak. Szóval Corinne dühös vag y szomorú? – Sírt – rezzent össze Gideon. – Istenem. Veszített. – Sajnálom, hog y ez történik. De azt se hag yd, hog y bűntudatot keltsen benned. – Kihasználtam – felelte halkan Gideon. – Hog y meg védjelek tég ed. Letettem a szendvicsemet, és összehúzott szemmel meredtem rá. – Hát nem mondtad meg neki már az elején, hog y csak a barátság odat adhatod? – Tudod, hog y meg mondtam. Ug yanakkor szándékosan tápláltam azt a látszatot is, hog y esetleg ennél többről is szó lehet; a sajtó meg a rendőrség kedvéért. Veg yes jeleket küldtem neki. Emiatt van bűntudatom. – Hát ne leg yen. Az a nő meg próbálta elhitetni velem, hog y meg dug tad – mutattam fel két ujjamat. – Kétszer! És amikor először csinálta, annyira fájt, hog y még mindig nem hevertem ki. És még férje is van, a fenébe! Nem lenne szabad rástartolnia az én pasimra, amikor van neki sajátja. – Maradjunk a dug ós résznél. Miről beszélsz?
Elmeséltem neki a két esetet – a rúzsfoltos ing et a Crossfire-ben, meg rög tönzött látog atásomat a lakásán, amikor meg próbálta elhitetni velem, hog y Gideon épp az előbb kefélte meg . – Nos, ez jelentősen változtat a dolg okon – felelte Gideon. – Akkor tényleg nincs mit mondanunk eg ymásnak. – Köszönöm. Odanyúlt, és a fülem mög é simította a hajamat. – Eg yszer majd túl leszünk ezen az eg észen. – Akkor vajon mit kezdünk majd mag unkkal? – motyog tam. – Biztos vag yok benne, hog y kitalálunk valamit. – A szexre g ondolsz, ug ye? – csóváltam meg a fejem. – Szörnyeteg et teremtettem. – Ne feledd a munkát sem, eg yütt. – Szent ég . Te aztán nem adod fel! Rág csálni kezdett eg y csipszet. – Szeretném, ha meg néznéd az átdolg ozott Crossroads és Cross Industries weboldalt, ha meg ebédeltünk. Meg töröltem a számat eg y szalvétával. – Tényleg ? Ez g yors volt. Lenyűg öző. – Inkább nézd meg , mielőtt ezt mondod.
Gideon jól ismert. A munka nekem menekülés, és ő beledobott a közepébe. Beültetett a laptopjával a nappaliba, kikapcsolta a telefonomat, és átment az irodájába, hog y felhívja anyámat. Néhány perccel azután, hog y mag amra hag yott, hallg attam hang ja halk mormolását, és próbáltam koncentrálni a weboldalakra, amelyeket meg nyitott nekem, de hiába. Túl szétszórt voltam ahhoz, hog y fig yelni tudjak. Vég ül felhívtam Caryt. – Hol a francban vag y? – vakkantotta köszönés helyett. – Tudom, hog y őrültség volt – feleltem g yorsan, mert arra g ondoltam, hog y anyu meg apu nyilván a lakásomon kerestek, miután nem vettem fel a mobilt. – Ne harag udj. A háttérzaj elárulta, hog y Cary valahol az utcán lehet. – Elmondanád, mi a franc van? Mindenki eng em hívog at: a szüleid, Stanton, Clancy. Mindenki tég ed akar, te meg nem veszed fel a mobilt. A frász tört ki, hog y mi van veled! A francba. Lehunytam a szemem. – Apu meg tudta a Nathan-dolg ot. Cary hallg atott, csak a távoli forg alom zaja zúg ott a vonalban. – Szent szar. Jaj, kislány. Az baj. A hang jában cseng ő eg yüttérzéstől elszorult a torkom. Nem akartam többet sírni.
A háttérzaj hirtelen elhalkult, mintha valami csendesebb helyre ért volna. – És hog y viseli? – kérdezte Cary. – Kiborult. Istenem, Cary, borzalmas volt. Szerintem sírt is. És őrülten dühös anyura. Valószínűleg Monica emiatt hívog atott annyit. – És mit fog csinálni apád? – Idejön New Yorkba. Nem tudom, hog y mikor, de azt mondta, majd hív, ha leszállt. – Máris jön? Talán még ma? – Szerintem ig en – feleltem nyomorultul. – Bár nem tudom, hog yan tud szabadnapot szerezni ilyen hamar. – Ha hazaérek, meg csinálom a vendég szobát, ha te még nem csináltad meg . – Majd én elintézem. Te hol vag y? – Ebédelek meg moziba meg yek Tatianával. Muszáj volt eg y kicsit kimozdulnom. – Bocs, hog y rád zúdultak a hívásaim. – Semmi g ond – rázott le a mag a carys módján. – Inkább csak ag g ódtam. Mostanában nem sokat voltál otthon. Nem tudom, mit csinálsz, sem azt, hog y kivel. Olyan furcsán viselkedsz. A vádló felhang tól csak erősödött a bűntudatom, de nem mondhattam el neki az ig azság ot. – Ne harag udj. Várt, mintha mag yarázatot akarna, aztán morg ott valami érthetetlent. – Néhány óra és otthon leszek. – Rendben. Viszlát akkor. Letettem, aztán hívtam a mostohaapámat. – Eva! – Helló, Richard – vág tam eg yből a közepébe. – Apu hívta anyát? – Eg y pillanat. – Csend volt a túlvég en, aztán ajtócsapódást hallottam. – Ig en, hívta. Elég g é… kellemetlen élmény volt anyádnak. Ig en nehéz volt neki ez a hétvég e. Nincs túl jó állapotban, ag g ódom miatta. – Mindnyájunknak nehéz most – feleltem. – Csak szólni akartam, hog y apa útban van New Yorkba, és szeretnék némi időt nyug odtan eltölteni vele. – Meg kellene beszélned vele, hog y leg yen eg y kicsit meg értőbb anyáddal azok után, amin keresztülment. Eg yedül volt eg y traumatizált g yerekkel. – Meg kell értened, hog y időre van szükség e, míg feldolg ozza – vág tam vissza. Kicsit keményebb voltam, mint akartam, de leg alább kiadtam az érzéseimet. Nem leszek hajlandó választani a szüleim között. – Csak annyit kérek tőled, hog y fog lalkozz anyuval, és vedd rá, hog y ne hívog asson állandóan eng em meg Caryt. Beszélj dr. Petersennel is, ha kell – ajánlottam, anyám terapeutájára célozva. – Monica éppen telefonál. Ha vég zett, meg beszélem vele.
– Ne meg beszéld. Csinálj valamit. Dug d el valahová az összes telefont, ha kell. – Ez őrület. És szükség telen. – Nem az, ha nem hajlandó abbahag yni! – doboltam ujjaimmal az asztalon. – Te meg én mindketten hibásak vag yunk abban, hog y csak lábujjheg yen kerülg etjük anyát: „jaj, csak nehog y Monica felizg assa mag át!”, mert ez eg yszerűbb, mint elviselni a kiborulásait. De ez érzelmi kizsákmányolás, Richard, és én teljesen kiürültem. Stanton eg y darabig nem szólt. – Nag y nyomás alatt vag y most. És… – Úg y g ondolod? – Mag amban visítottam. – Mondd meg anyának, hog y szeretem, és majd hívom, ha tudom. De az nem ma lesz. – Clancy meg én a rendelkezésedre állunk, ha bármi kell – mondta Stanton mereven. – Köszönöm, Richard. Nag yra értékelem. Kinyomtam, és leg yűrtem mag amban a késztetést, hog y a falhoz vág jam a telefont.
Sikerült elég g é lehig g adnom ahhoz, hog y átnézzem a Crossroads oldalát, mielőtt Gideon visszajött az irodájából. Kifacsartnak és kissé zavartnak tűnt, ami érthető volt. Anyámmal beszélg etni feldúlt állapotában bárki számára kihívás lett volna, és Gideonnak nem volt túl sok tapasztalata ezen a téren. – Én fig yelmeztettelek – mondtam. A feje fölé emelte a karját, és nag yot nyújtózott. – Minden rendben lesz vele. Szerintem sokkal keményebb, mint amilyennek mutatja mag át. – El volt bűvölve, hog y hall tég ed, nem ig az? Gideon vig yorg ott. Ég nek emeltem a szememet. – Ő úg y g ondolja, hog y nekem eg y g azdag férfira van szükség em, aki g ondoskodik rólam és meg védelmez. – Már meg kaptad. – Feltételezem, hog y ezt nem ősemberi minőség edben mondtad – álltam fel. – De most mennem kell, hog y felkészüljek apura. Otthon kell lennem esténként, amíg itt van, és valószínűleg az se lenne bölcs dolog , ha te szöknél be hozzám. Ha véletlenül betörőnek néz, akkor az csúnya lesz. – Meg tiszteletlen is. Majd kihasználom az időt, hog y a másik lakásban is leg yek. – Akkor hát meg van a terv – dörg öltem meg az arcomat, aztán újra meg csodáltam az új órámat. – Leg alább most eg y ilyen g yönyörűség g el számolhatom a perceket, amíg újra eg yütt leszünk. Odajött, meg fog ta a tarkómat. Hüvelykujja kéjes köröket rajzolt a nyakam hátuljára.
– Tudnom kell, hog y minden rendben van veled. Bólintottam. – Belefáradtam abba, hog y Nathan irányítsa az életemet. Most mindent újra fog ok kezdeni. Elképzeltem eg y olyan jövőt, ahol az anyám nem kémkedik utánam, apám meg nyug szik, Cary boldog , Corinne eg y távoli ország ban lakik, Gideon meg én pedig vég re nem a múltunk árnyékában élünk. És vég re kész voltam harcolni is érte.
11. FEJEZET Hétfő reg g el. Ideje munkába indulni. Nem hallottam apám felől, úg yhog y készülődni kezdtem. Épp a szekrényben kotorásztam, amikor kopog tattak a hálószobám ajtaján. – Gyere be – kiabáltam ki. Nemsokára Cary kiabálását hallottam: – Hol a fenében vag y? – Itt vag yok! Meg jelent az árnyéka az ajtóban. – Van hír apádról? – Még nincs. Küldtem neki SMS-t, de nem válaszolt. – Tehát még a g épen van. – Vag y lekéste az átszállást. Ki tudja? – Homlokráncolva nézeg ettem a ruháimat. – Tessék. – Cary bejött, és eg y bővülő szárú szürke vászonnadrág ot emelt ki az alsó polcról, meg eg y fekete, rövid ujjú csipkeblúzt. – Köszi. – És mivel ott volt mellettem, meg öleltem. Olyan erővel szorított vissza, hog y szinte kinyomta belőlem a szuszt. Hevesség étől meg lepődve eg y darabig átölelve tartottam, és a mellkasára hajtottam a fejem. Néhány nap óta először ismét farmer és póló volt rajta, és ismét sikerült íg y is fantasztikusan és eleg ánsan kinéznie. – Minden rendben? – kérdeztem. – Hiányoztál, kislány – morog ta bele a hajamba. – Csak nem akartam, hog y meg unj. – Próbáltam könnyedség g el elütni a dolg ot, de a hang ja mélyen meg érintett. Hiányzott belőle a meg szokott hetykeség . – Taxival meg yek munkába, úg yhog y van eg y kis időm. Nem iszunk eg y kávét? – De. – Elhúzódott, és rám mosolyg ott. Kisfiúsan szép volt. Meg fog ta a kezem, úg y mentünk ki a g ardróbból. Az eg yik székre dobtam a ruhákat, aztán a konyhába mentünk. – Mész valahová ma? – érdeklődtem. – Lesz eg y fotózásom. – Hát ez jó hír! – A kávéfőzőhöz léptem, ő pedig elővette a tejet a hűtőből. – Újabb lehetőség Cristal dolg ának felderítésére. – Szó sem lehet róla – morog ta. – Most, amikor ez van apáddal. – Ug yan mi mást kéne csinálnunk? Ülünk és nézzük eg ymást? Most már nincs mit tenni. Nathan halott, de még ha nem volna az, akkor is már rég elmúlt, ami elmúlt. – Cary felé toltam eg y g őzölg ő bög rét, és meg töltöttem mag amnak eg y másikat. – Én kész vag yok örökre elásni az
emlékét eg y hideg , sötét lyukba, és örökre meg feledkezni róla. – Számodra már vég e – öntött tejet a kávémba, aztán visszaadta. – De apádnak még újdonság . Ő biztosan akar róla beszélni. – Nem fog ok erről beszélg etni vele. Soha. – Lehet, hog y neki ez nem fog tetszeni. Szembefordultam vele, nekitámaszkodtam a pultnak, kezemben a bög rével. – Csak arra van szükség e, hog y lássa: jól vag yok. Ez az eg ész nem róla szól. Hanem rólam, és arról, hog y én túléltem. Még hozzá elég jól, azt hiszem. Cary meg keverte a kávéját, és töpreng ő arcot vág ott. – Ig en, valóban – mondta némi hallg atás után. – És a rejtélyes pasiról beszélsz majd neki? – Nem rejtélyes. Eg yszerűen csak nem beszélhetek róla, és ennek semmi köze a barátság unkhoz. Bízom benned, szeretlek, és számítok rád, mint azelőtt. A zöld szempár kihívóan meredt rám a bög re pereme fölött. – Nem úg y tűnik. – Te vag y a leg jobb barátom. Ha majd ősz és öreg leszek, akkor is az leszel. Az, hog y nem beszélek a pasiról, mit sem változtat ezen. – Miért ne leg yen olyan érzésem, hog y nem bízol bennem? Mi van ezzel a pasival, hog y még csak a nevét sem árulhatod el, vag y ilyesmi? Felsóhajtottam, és eg y részig azság g al feleltem. – Nem is tudom a nevét. Cary dermedten meredt rám. – Te szórakozol velem. – Sosem kérdeztem meg tőle – mondtam kitérően, minteg y felhívásként kering őre. Cary hosszan nézett rám. – És még ne ag g ódjam? – Ne. Nekem ez teljesen jó íg y. Mindketten meg kapjuk, amire szükség ünk van, és fontos vag yok neki. Cary kutatón meredt rám. – Hog yan szólítod, amikor elélvezel? Valamit biztosan kiabálsz, ha jól csinálja. És felteszem, hog y jól csinálja, miután láthatóan nem beszélg etés révén ismerkedtek eg ymással. – Huh… – Sarokba szorultam. – Csak annyit mondok, hog y „Ó, istenem”. Cary hátravetett fejjel hahotázott. – És te hog yan zsong lőrködsz eg yszerre két kapcsolattal? – kérdeztem vissza. – Jó vag yok – dug ta zsebre a kezét, és hintázni kezdett a sarkain. – Szerintem ennél közelebb nem is állhatnék a monog ámiához, mint Tattel és Treyjel. Eddig bevált. Elképesztett ez a felállás.
– Te sosem ag g ódsz amiatt, hog y nem a meg felelő nevet kiáltod, mikor elmész? Felszikrázott a szeme. – Nem. Mindkettőt csak bébinek hívom. – Cary! – csóváltam a fejem. Javíthatatlan volt. – Be fog od mutatni Tatianát Treynek? Vállat vont. – Nem hiszem, hog y jó ötlet lenne. – Nem? – Tatiana eg y rohadék, Trey pedig aranyos fiú. Nem a leg jobb párosítás, az álmoskönyv szerint. – Eg yszer azt mondtad, hog y nem nag yon bírod Tatianát. Ez meg változott volna? – Tatiana az, aki – felelte elutasítóan Cary. – Eg yütt tudok élni ezzel. Rámeredtem. – Szükség e van rám, Eva – mondta Cary csendesen. – Trey akar eng em, és azt hiszem, szeret is, de nincs rám szükség e. Ezt meg értettem. Időnként jó, ha az emberre szükség van. – Ki mondja, hog y csak eg yetlen ember van a világ on, aki mindent meg adhat nekünk? – horkantotta Cary. – Nem biztos, hog y én ezt beveszem. Nézz csak mag adra meg erre a névtelen pasira. – Ez a kombinálás talán bejöhet olyanoknak, akik nem féltékenyek. De nálam nem működne. – Ja – nyújtotta a bög réjét, és koccintottunk. – Akkor Cristal, és?… – Hmmm… – csücsörített. – Tapas? Pislog tam. – El akarod vinni valahová aput? – Rossz ötlet? – Remek ötlet, ha rá tudjuk venni, hog y belemenjen – mosolyodtam el. – Hajrá, Cary. Rám kacsintott, és eg y kicsit meg nyug odtam. Mintha minden felfordult volna az életemben, leg alábbis a kapcsolatom azokkal, akiket leg jobban szerettem, biztosan. Ezt nehéz volt feldolg oznom, mert eddig ők tartottak eg yensúlyban. De talán, majd ha minden elrendeződik, én is erősebb leszek. És eg y kicsit jobban meg állok a mag am lábán. Ha íg y lenne, akkor meg érne minden zűrzavart és fájdalmat. – Meg csináljam a hajad? – kérdezte Cary. Bólintottam. – Szuper.
Az irodában csalódottan láttam eg y roppant boldog talan Meg umit. Letarg ikusan intett nekem,
mikor beeng edett, aztán visszaroskadt a székére. – Ki kéne rúg nod Michaelt, lányom – mondtam neki. – Úg y látom, nem nag yon működik a dolog . – Tudom – simította hátra aszimmetrikus frizurája hosszú tincseit. – Leg közelebb lekoptatom, amikor találkozunk. Péntek óta nem is jelentkezett, én pedig meg őrülök, ha arra g ondolok, hog y esetleg felszedett valakit azon a leg énybúcsún. – Au. – Tudom, tudom. Nem menő azon ag g ódni, hog y a fiú, akivel alszom, mással is lefekszik. Akaratlanul is eszembe jutott a beszélg etésem Caryvel. – Én meg a Ben & Jerry csak eg y telefonhívásnyira vag yunk. Visíts, ha kellünk. – Ez a titkod? – nevetett fel kurtán. – Melyik íz juttatott túl Gideon Crosson? – Még nem vag yok túl rajta – vallottam be. Bölcsen bólintott. – Tudtam. De szombaton azért jól érezted mag ad, nem? Különben is idióta. És eg y nap rá fog jönni erre. És akkor majd kúszva fog visszamenni hozzád. – Felhívta anyámat a hétvég én – támaszkodtam rá az asztalára, és lehalkítottam a hang omat. – És felőlem érdeklődött. – Tyű! – Meg umi is előrehajolt. – És mit mondott? – Részleteket nem tudok. – Te visszamennél hozzá? Vállat vontam. – Nem tudom. Azon múlik, hog y mennyire ig yekszik. – Abszolúte – csapott feltartott kezembe. – És a hajad is klassz, mellesleg . Meg köszöntem a bókot, az asztalomhoz mentem, és mag amban készültem, hog yan fog ok elkéredzkedni, ha apu jelentkezik. Alig fordultam be a folyosó vég én, amikor Mark rontott ki az irodájából, széles vig yorral. – Te jó ég ! – torpantam meg . – Eszelősen boldog nak látszol. Hadd találg assak. El vag y jeg yezve. – Ig en! – Hurrá! – csaptam le a táskámat a földre, és tapsikolni kezdtem. – Annyira izg atott vag yok! Gratulálok! Lehajolt a holmimért. – Gyere be az irodámba. Intett, hog y menjek előre, aztán az üveg ajtó becsukódott mög öttünk. – Kemény volt? – ültem le az asztala előtt. – A leg keményebb, amit valaha is csináltam – adta oda Mark a szatyraimat. A székébe süppedt, és hintázni kezdett. – És Steven hag yta, hog y fortyog jak a saját levemben. El tudod ezt képzelni?
Eg ész vég ig tudta, hog y meg fog om kérni. Azt mondta, látta abból, hog y mennyire kivag yok. Elvig yorodtam. – Ő aztán jól ismer tég ed. – És várt is vag y eg y percet, mielőtt válaszolt. És mondhatom neked, én óráknak éreztem. – Azt el tudom képzelni. Akkor az eg ész házasság ellenes duma csak álca volt? Vig yorog va bólintott. – Csorbát szenvedett a büszkeség e, amikor annak idején visszautasítottam, és most eg y kicsit vissza akart fizetni érte. Azt mondta, mindig is tudta, hog y vég ül majd meg g ondolom mag am. Csak eg y kicsit meg akart dolg oztatni. Ez Stevenre vallott, aki mindig játékos társas lény volt. – Hol történt a dolog ? Mark nevetett. – Meg tehettem volna valami olyan helyen, ahol meg van a meg felelő lég kör, nem ig az? A g yertyafényes étteremben vag y a sötét bárban az előadás után. De nem, nekem addig kellett várnom, amíg a limo ki nem tett minket otthon az éjszaka vég én. Ott álltunk a járdán és tudtam, hog y el fog szállni a lehetőség . Úg yhog y ott, az utcán nyög tem ki. – Szerintem ez állati romantikus. – Szerintem te vag y állati romantikus – vág ott vissza Mark. – Kit érdekel a bor meg a rózsa? Azt bárki meg tudja csinálni. De kimutatni azt, hog y nem tudsz élni a másik nélkül? Ez az ig azi romantika. – Most is jók a meg látásaid, mint mindig . Meg fújkáltam a körmeimet, és beletöröltem a blúzomba. – Mit is mondhatnék erre? – Steven majd elmeséli neked az eg észet szerdán ebédnél. Már eg y csomószor előadta, de teljesen be van indulva. – Már alig várom. – Én is olyan izg atott voltam, mint Mark, tehát Steven leg alábbis fel-alá pattog . A nag ydarab, izmos építési vállalkozónak leg alább olyan élénk volt a személyiség e, mint amilyen vörös a haja. – Nag yon örülök nektek. – Be akar tég ed szervezni, hog y seg íts majd Shawnának a tervezésben, ug ye tudod? – Az asztalra könyökölt. – A húg a mellett összetrombitál minden nőt, akit csak ismerünk. Biztos vag yok benne, hog y az eg ész hatalmas őrület lesz vég ig . – Jól hang zik! – Most még ezt mondod – fig yelmeztetett nevető szemmel. – Szerezzünk eg y kávét, és vág junk neki a hétnek, oké? Felálltam. – Nem szívesen kérek ilyesmit, de az apám sürg ős üg yben ide fog jönni a városba. És nem tudom
pontosan, mikor érkezik. Ki kell majd mennem érte és elhelyeznem, ha meg érkezik. – Szabadság ot szeretnél? – Csak lerakom a lakásban. Leg feljebb néhány óra. Mark bólintott. – Azt mondtad, sürg ős üg yben jön. Minden rendben? – Rendben lesz. – Oké. Minden további nélkül elmehetsz, amikor kell. – Köszönöm. Mikor az asztalomra tettem a cuccomat, arra g ondoltam – immár vag y ezredszer –, hog y mennyire szeretem a munkámat és a főnökömet. Meg értettem, hog y Gideon mennyire szeretné, ha mindig a közelében lennék, és értékeltem a közös eredmények vízióját, de a mostani munkám kellett a személyiség em táplálásához. Nem akartam feladni, és nem akartam, hog y vég ül meg bánja, amiért rávett. Úg yhog y elő kellett állnom valami olyan érvvel, amit Gideon is elfog ad. El is kezdtem g ondolkodni rajta, amikor Markkal elindultunk a konyha felé.
Noha Meg umi még nem mondott búcsút Michaelnek, kivittem ebédelni eg y közeli büfébe, ahol szuper wrapet és Ben & Jerryt adtak. Chunky Monkeyt választottam, ő pedig Cherry Garciát, és mindketten élveztük a hideg csemeg ét a forró délben. Eg y kis fémasztalkánál ültünk hátul, köztünk eg y tálcán az ebéd maradványai. Ez a hely még ilyenkor sem volt olyan zsúfolt, mint a közeli éttermek, és ez mindkettőnknek tetszett. Íg y leg alább nyug odtabban beszélg ethettünk. – Mark szinte röpköd – jeg yezte meg Meg umi a kanalát nyalog atva. Lime-zöld ruha volt rajta, amely remekül illett sötét hajához és világ os bőréhez. Meg umi mindig merész színű és fazonú ruhákat viselt. Irig yeltem azt a képesség ét, hog y olyan jól párosítja őket. – Tudom – mosolyodtam el. – Olyan jó valakit boldog nak látni. – Bűntudat nélküli boldog ság . Nem úg y, mint ez a fag yi. – Ug yan mit számít eg y kis kileng és néhanapján? – És a nag y fenék? Felnyög tem. – Kösz, hog y emlékeztettél: menjek ma le a terembe. Napok óta nem edzettem. Hacsak a lepedőgimnasztika nem számít… – Te hog yan tudsz ilyen motivált lenni? – kérdezte Meg umi. – Én is tudom, hog y csinálnom kellene, de mindig találok valami kifog ást. – És még is ennyire jól nézel ki! – csóváltam meg a fejem. – Ez undorító. Elvig yorodott.
– Te hova jársz? – Eg y állandó edzőterembe meg eg y krav mag a-stúdióba Brooklynban. – Munka előtt vag y után szoktál menni? – Utána. Nem vag yok reg g eli pacsirta – feleltem. – Az alvás a barátunk. – Nem bánnád, ha néha veled tartanék? A krav izére nem, csak a terembe. Hova jársz? Lenyeltem eg y darabka csokit, és éppen válaszolni akartam, amikor meg szólalt eg y telefon. – Felveszed? – kérdezte Meg umi, mire észbe kaptam, hog y az én telefonom az. A titkos telefon. Azért is nem ismertem meg azonnal. Gyorsan előástam, és elfúló léleg zettel szóltam bele: – Halló! – Ang yalka. Eg y pillanatra kiélveztem Gideon rekedt hang ját. – Szia. Mi van? – Az üg yvédeim most szóltak, hog y a rendőrség talált eg y g yanúsítottat. – Micsoda? – Kihag yott a szívverésem, és összeszorult a g yomrom. – Szentség es isten. – De nem én vag yok az.
Nem emlékszem, hog y jutottam vissza az irodába. Mikor Meg umi az edzőterem nevét kérdezte, kétszer is meg kellett ismételnie a kérdést. Olyan félelem lett úrrá rajtam, amilyen még soha. Az a leg rosszabb, ha valaki olyanért ag g ódunk, akit nag yon szeretünk. Hog y lehet, hog y a rendőrség valaki mást g yanúsít? Az a szörnyű érzésem támadt, hog y csak Gideont akarják meg zavarni. Vag y eng em. És ha ez volt a céljuk, akkor elérték. Leg alábbis nálam. Gideon hig g adtnak és összeszedettnek tűnt rövid beszélg etésünk alatt. Azt mondta, ne izg assam fel mag am, és hog y csak fig yelmeztetni akar, hog y esetleg meg keres a rendőrség . De az is lehet, hog y nem. Jesszusom. Lassan kullog tam vissza az asztalomhoz, romokban heverő ideg ekkel. Úg y éreztem mag am, mintha eg y kancsó kávét ittam volna meg . Remeg ett a kezem, és vadul vert a szívem. Leültem az asztalomhoz, és próbáltam folytatni a munkát, de képtelen voltam koncentrálni. Csak bámultam a monitort, de látni nem láttam semmit. Mi van, ha a rendőrség nek tényleg van eg y g yanúsítottja, aki nem Gideon? Mit teszünk akkor? Nem hag yhatjuk, hog y eg y ártatlan ember börtönbe kerüljön. Eg y aprócska hang még is azt súg ta a fejemben, hog y Gideon biztonság ban lesz, ha valaki mást ítélnek el. De amint ez a g ondolat felmerült bennem, már meg is undorodtam tőle. Apám fényképére tévedt a tekintetem. Eg yenruhában volt, és roppant vonzóan festett járőrkocsijának támaszkodva. Összezavarodtam, és rémült voltam.
Mikor a telefonom vibrálni kezdett az asztalon, összerezzentem. Apám neve és száma villog ott a kijelzőn. Gyorsan felvettem. – Szia! Hol vag y? – Cincinnatiban. Épp átszállok. – Diktáld le a járataidat. – Felkaptam eg y tollat és lekörmöltem az adatokat. – Ott leszek a repülőtéren, amikor leszállsz. Már alig várom, hog y lássalak. – Jó… Eva. Drág ám – sóhajtotta. – Nemsokára ott leszek. Letette, és hirtelen fülsiketítő csend támadt. Tudtam, hog y leg inkább a bűntudat mardossa. Ez volt a hang jában is, és összeszorult tőle a mellkasom. Felálltam, és Mark irodájához mentem. – Apám épp most hívott. Néhány óra múlva leszáll a La Guardián. Mark a homlokát ráncolta, és kutatón meredt rám. – Akkor menj haza, készülj össze, és menj ki érte. – Kösz. – Be kellett érnie ennyivel. De úg y látszott, meg érti, hog y nem akarok erről többet beszélni.
A titkos telefonon küldtem az SMS-t, miközben hazafelé taxiztam: Megyek haza. 1 óra múlva indulok apuért. Tudsz beszélni? Tudnom kellett, mit g ondol Gideon… Mit érez. Romokban hevertem, és nem tudtam, mit csináljak. Mikor hazaértem, eg yszerű, könnyű nyári ruhába és szandálba öltöztem át. Válaszoltam Martin SMS-ére, meg erősítve, hog y tényleg jó volt eg yütt bulizni szombat este, és ismételjük meg máskor is. Benéztem a konyhába, hog y meg van-e minden ennivaló, amit apunak vettem előre. Meg néztem a vendég szobát is, bár előző nap már mindent elrendeztem. Aztán felmentem a netre, és meg néztem apu járatát. Kész. Még épp elég időm van, hog y az őrületbe kerg essem mag am. Rákerestem a Goog le-n arra, hog y „Corinne Giroux és férje”, különös tekintettel a képekre. Azt találtam, hog y Jean-François Giroux ig azán jóképű pasi. Annyira persze nem, mint Gideon, de hát ki lehetne olyan? Gideon önmag ában eg y külön kateg ória volt, de ez a Jean-François is roppant vonzónak tűnt a mag a módján, hullámos sötét hajával és halvány jádeszínű szemével. Napbarnított volt, és csíkszakállat viselt, amely tényleg nag yon jól állt neki. Nag yon szép pár voltak Corinne-nal. A titkos telefon meg szólalt, én pedig felpattantam és odarohantam. Kikaptam a táskámból: – Halló! – Itt vag yok a szomszédban – mondta Gideon. – Nincs sok időm. – Máris meg yek. Felkaptam a táskámat, és kimentem a lakásból. Az eg yik szomszéd épp az ajtaját nyitotta, mire
udvariasan, távolság tartón rámosolyog tam, és úg y tettem, mintha a liftet várnám. Amint hallottam, hog y bement, odarohantam Gideon ajtajához, és az kinyílt, még mielőtt bedug tam volna a kulcsomat a zárba. A rám váró Gideon farmerben és pólóban volt, fején baseballsapka. Elkapta a kezemet, és berántott, aztán lekapta a sapkát, és meg csókolt. A csókja meg lepően édes volt, az ajka lág y és meleg . Ledobtam a táskámat és átöleltem, hozzásimultam. Az ereje meg nyug tatott annyira, hog y mély léleg zetet vehessek. – Szia – morog ta. – Nem kellett volna hazajönnöd. – Csak elképzelni tudtam, hog y ez derékba törhette a napját. Átöltözés, utazás ide-oda… – De ig en. Szükség ed van rám. – Keze felfelé siklott a hátamon, aztán kicsit hátrébb húzódott, hog y az arcomba nézzen. – Ne ag g ódj emiatt, Eva. Elintézem. – Hog yan? Kék szeme hideg volt, az arca mag abiztos. – Most még további információkra várok. Kit fig yelnek? És miért fig yelik? Jó eséllyel nem lesz semmi baja. Ezt te is tudod. Az arcát fürkésztem. És ha még is? – Hog y hag yom-e, hog y más fizessen meg az én bűnömért? – Meg feszült az álla. – Ez érdekel? – Nem – simítottam meg a homlokát. – Tudom, hog y úg ysem hag ynád, hog y ez meg történjen. Csak az érdekel, hog yan akadályozod meg . Elmélyültek a ráncok a homlokán. – Azt kéred, hog y jósoljam meg a jövőt, Eva. Erre nem vag yok képes. De bíznod kell bennem. – Bízom – feleltem hevesen. – De annak ellenére még félek. Nem tehetek róla. – Tudom. Ag g ódom én is – simított vég ig az alsó ajkamon. – Graves nyomozó roppant intellig ens nő. A meg jeg yzése talált. – Ig azad van. Máris jobban érzem mag am. Nem ismertem Shelley Gravest, leg alábbis úg y ig azán nem. De néhány találkozásunk során az a benyomásom alakult ki, hog y intellig ens és talpraesett. Őt nem kalkuláltam bele az eg yenletbe, pedig kellett volna. Furcsa volt ez a helyzet, hog y félek tőle, de csodálom is. – Mész apádért? Erre részben visszatért a szorong ásom. – Minden készen áll. Kivéve eng em. Ellág yult a tekintete. – Van valami elképzelésed, hog yan fog od kezelni?
– Cary már dolg ozott ma, úg yhog y ezt meg ünnepeljük eg y kis pezsg ővel, aztán elmeg yünk vacsorázni. – Gondolod, hog y alkalmas lesz rá? – Azt sem tudom, hog y én alkalmas leszek-e rá – vallottam be. – Elég fura pezsg őt inni és vig adni, miközben mindenfelé tetőzik a baj. De mi mást tehetnék? Ha apa nem azt látja, hog y jól vag yok, akkor nem fog túljutni Nathan dolg án. Meg kell neki mutatnom, hog y ez a mocsok a múlté. – Szükség ed van rám, hog y meg oldjak minden mást – felelte Gideon. – És én g ondoskodni fog ok rólad, kettőnkről. Te csak koncentrálj a családodra eg y ideig . Hátraléptem, meg fog tam a kezét, és a díványhoz vezettem. Furcsa volt ilyen hamar otthon lenni azután, hog y elindultam a munkába. A kint rag yog ó délutáni napfény eg észen különös volt, és meg erősítette az érzést, hog y lopott időt töltünk eg yütt. Leültem, mag am alá húztam a lábamat, és szembefordultam Gideonnal, aki leült mellém. Annyira hasonlóak vag yunk sok szempontból, beleértve a múltunkat is. Gideonnak is mindent ki kellett tálalnia az eg ész család előtt? Talán ez kéne ahhoz, hog y teljesen meg g yóg yuljon? – Tudom, hog y vissza kell menned dolg ozni – mondtam. – De nag yon örülök, hog y hazajöttél a kedvemért. Ig azad van, szükség em volt arra, hog y lássalak. A számhoz emelte a kezét. – Tudod, mikor meg y vissza apád Kaliforniába? – Nem. – Dr. Petersen miatt holnap amúg y is csak későn találkoztunk volna – nézett rám Gideon halovány mosollyal. – Majd találunk módot rá, hog y eg yütt lehessünk. A közelemben tudni őt… hozzáérni… látni a mosolyát… hallani ezeket a szavakat. Bármit elviselek, amíg mellettem van eg y-eg y hosszú nap után. – Kaphatok öt percet? – kérdeztem. – Bármit meg kapsz, amit akarsz, ang yalka – felelte lág yan. – Csak ez kell – húzódtam közelebb, és hozzásimultam. Gideon átfog ta a vállamat. A kezünk összekulcsolódott. Tökéletes kört alkottunk. Nem olyan csillog ót, mint eg y g yűrű, de annál értékesebbet. Eg y pillanat múlva éreztem, hog y ellazul. Felsóhajtott. – Nekem is nag yon kellett már ez. Még szorosabban öleltem. – Teljesen rendben van, hog y szükség ed van rám, nag yfiú. – Bár kevésbé volna. Épp csak annyira, hog y elviselhető leg yen. – És abban mi lenne a jó? Nevetett, és én még jobban beleszerettem.
Gideonnak ig aza volt a DB9-essel kapcsolatban. Miközben néztem, ahog y a londiner odahozza elém az áramvonalas szürke Aston Martint, az jutott eszembe, hog y tiszta Gideon nég y keréken. Szex g ázpedállal; annyi brutális eleg ancia, hog y szinte beg örbült tőle a lábujjam. Iszonyatosan féltem a volán mög é ülni. New Yorkban vezetni eg észen más volt, mint Dél-Kaliforniában. Tétováztam, mielőtt elvettem a kulcsot a csokornyakkendős londinertől, és arra g ondoltam, hog y talán inkább taxit kellett volna hívnom. A titkos telefon meg szólalt, g yorsan előszedtem. – Halló! – Vág j bele! – dorombolta Gideon. – Ne ag g ódj, csak vezess! Meg pördültem, tekintetemmel a biztonság i kamerákat kerestem. Vég ig borzong ott a g erincem. Éreztem mag amon Gideon tekintetét. – Mit művelsz? – Szeretnék veled lenni. Szeretnélek rádönteni a motorháztetőre és jó lassan meg dug ni. Mélyen beléd nyomni a farkamat. Kicsit meg táncoltatni azokat a leng éscsillapítókat. Hmm. Istenem, de kemény vag yok. Én is benedvesedtem tőle. Bármeddig tudtam volna hallg atni; imádtam a hang ját. – Félek, hog y tönkreteszem a szép kis autódat. – Nem érdekel az autó, csak a te biztonság od. Úg yhog y húzd meg , ahog y akarod, csak ne sérülj meg . – Ha ezzel meg akartál nyug tatni, nem sikerült. Hunyorg ó szemmel pillantottam a londinerekre, akik úg y tettek, mintha nem fig yelnének. – Ag g ódnom kellene amiatt, amitől olyan kanos lettél az alatt a rövid idő alatt, amíg lejöttem? – Felizg at a g ondolat, hog y vezeted a DB9-est. – Tényleg ? – fojtottam vissza eg y mosolyt. – Juttasd eszembe, hog y melyikünk is fetisizálja a szállítóeszközöket. – Ülj csak be a volán mög é – incselkedett. – Képzeld el, hog y ott ülök melletted. A kezem a lábad között. És ujjazom azt a puha, síkos puncidat. Remeg ő lábbal közelebb léptem a kocsihoz, és azt motyog tam: – Ez valami halálvág y lehet nálad. – Elővenném a farkamat és masszíroznám, miközben ujjaználak, hog y mindketten beg erjedjünk. – Elképesztő, mily kevéssé tartod tiszteletben a kárpitozást. – Beültem a vezetőülésbe, és vag y eg y percig keresg éltem, hog yan lehet előrébb tolni. Gideon hang ja szólalt meg az autó hang rendszeréből:
– Milyen érzés? Rá vallott, hog y a titkos telefonomat az autó Bluetooth-rendszerére szinkronizálta. Gideon mindig mindenre g ondol. – Drág a – feleltem. – Te meg őrültél, ha hag yod, hog y vezessem. – Érted őrültem meg – felelte, és jó érzés töltött el. – A La Guardia bele van prog ramozva a GPSbe. Örültem, hog y ennyire felvidította ez a rövid találkozás. Tudtam, mit érezhet. Odahúztam a GPSt, és indítottam. – Tudod, mit, nag yfiú? Le akarlak szopni, miközben vezeted ezt az izét. Beteszel eg y párnát ide középre, és mérföldeken keresztül a számban tartalak. – Eg yszer majd még szavadon fog lak. Mondd el, milyen érzés. – Sima. Erőteljes. – Intettem a londinereknek, miközben felmentem a föld alatti g arázsból. – És nag yon jól reag ál. – Akárcsak te – morog ta. – Nem véletlenül te vag y a kedvenc járg ányom. – Milyen édes. Te meg az én kedvenc botkormányom. – Óvatosan besoroltam a forg alomba. Nevetett. – Szívesebben lennék az eg yetlen botkormányod. – Én se vag yok az eg yetlen járg ányod – vág tam vissza. Annyira szerettem, mert tudtam, hog y vig yáz rám, g ondoskodik róla, hog y jól leg yek. Kaliforniában a vezetés olyan volt nekem, mint a léleg zés, de amióta New Yorkba költöztem, nem ültem volánnál. – Te vag y az eg yetlen, akit meztelenül hajtok – mondta. – Szerencséd, mert nag yon erős bennem a birtoklási vág y. – Tudom. – A hang ja telve volt férfiúi elég edettség g el. – Hol vag y? – Az irodában. – Eg yszerre ezerfélét csinálsz, g ondolom. – A g ázra léptem, és imádkoztam, miközben váltog attam a sávokat. – Ug yan mi is eg y kis nyug tató fig yelemelterelés a barátnődnek a szórakoztatóipari világ uralom közepette? – A világ forg ását is meg állítanám érted. Ez az ostoba kis mondat furcsamód meg hatott. – Szeretlek. – Tetszett, mi? Elvig yorodtam. Tetszett a humorérzéke. Kiélezetten érzékeltem a környezetemet. Mindenfelé táblák tiltottak mindenfélét. A vezetés Manhattanben g yors út volt a semmibe. – Fig yelj, nem tudok se jobbra, se balra kanyarodni. Azt hiszem, a Midtown Tunnel felé tartok.
Lehet, hog y ott meg szakadunk. – Eng em sose veszítesz el, ang yalka – mondta. – Bárhová mész, bármilyen messze vag y, én mindig veled leszek.
Mikor észrevettem aput a csomag kiadónál, hirtelen elszállt belőlem minden mag abiztosság , amit Gideon ültetett belém indulás előtt. Apám elcsig ázottnak tűnt, a szeme vörös volt, az álla borostás. Éreztem, hog y könnyek tolulnak a szemembe, amikor feléje mentem, de visszapislog tam. Széttártam a karomat, s néztem, ahog y leteszi a táskáját, és az összes leveg ő kiment a tüdőmből, amikor átölelt. – Szia, apu – mondtam, és reméltem, hog y nem vette észre a remeg ést a hang omban. – Eva! – Ajkát keményen a halántékomra nyomta. – Fáradtnak tűnsz. Mikor aludtál utoljára? – Amikor elindultunk San Dieg óból. – Hátrébb húzódott, és az enyémhez oly hasonló szürke szeme vég ig mért. Az arcomat fürkészte. – Van még csomag od? Meg rázta a fejét, és tovább nézett. – Éhes vag y? – kérdeztem. – Ettem valamit Cincinnatiban. – Vég re felvette a táskáját. – De ha te éhes vag y… – Nem. De arra g ondoltam, hog y majd elvihetnénk Caryt vacsorázni, ha neked is jó. Ma kezdett el újra dolg ozni. – Persze. – Meg torpant, kezében a táskával, és kissé elveszettnek, bizonytalannak tűnt. – Jól vag yok, apu. – De én nem. Valahová oda akarok csapni, és sehová se tudok. Ez adott eg y ötletet. Meg fog tam a kezét, és kivezettem a repülőtérről. – Ezt a g ondolatot tárold el.
12. FEJEZET – Jól meg dolg oztatta Dereket – törölte le a csillog ó verítéket a homlokáról Parker eg y kis törülközővel. Hátrafordultam, és néztem, ahog y apám birkózik a kétszer akkora edzővel, pedig ő sem volt kicsi. Victor Reyes a mag a több mint száznyolcvan centijével és majdnem száz kiló tiszta izomtömeg ével erős ellenfél volt. Meg azt is mondta korábban, hog y meg nézi mag ának ezt a krav mag át, miután meséltem neki róla, és úg y tűnt, valóban meg tette – jó néhány mozdulatot már ismert. – Kösz, hog y bejöhettünk. Parker rám nézett a mag a szokásos hig g adt módján. Többet tanított puszta önvédelemnél. Arra is kiképzett, hog y a szükség es lépésekre koncentráljak, ne a félelemre. – Általában az a véleményem, hog y nem az edzésen kell levezetni az ember dühét – jeg yezte meg . – De Dereknek kellett a kihívás. Bár nem mondta ki, éreztem benne a kérdést. Úg y g ondoltam, hog y jobb lesz, ha választ adok neki, miután szívesség et tett nekem azzal, hog y áteng edte apunak a seg édedzőjét. – Nemrég tudta meg , hog y valaki bántott eng em sok évvel ezelőtt. Most már semmit sem tehet az üg yben, és ezt nehezen tudja feldolg ozni. Parker felvette a küzdőtér szélén álló vizes üveg ét. Eg y idő után azt mondta: – Nekem is van eg y lányom. El tudom képzelni, mit érezhet. Mikor rám nézett ivás előtt, láttam az eg yüttérzést hosszú pillájú, sötét szemében, és meg nyug odtam, hog y a lehető leg jobb helyre hoztam aput. Parker laza és mosolyg ós srác volt, és olyan hiteles, amilyennel ritkán találkozik az ember. Még is volt benne valami, ami tudvalevővé tette, hog y óvatosan kell bánni vele. Első pillantásra látni lehetett, hog y botorság lenne kikezdeni vele. A vag ányság a éppolyan szembetűnő volt, mint a tetkói. – Íg y aztán idehoztad – mondta. – Hog y kiadja mag ából, és lássa, hog y meg tudod védeni mag ad. Jó ötlet. – Nem jutott eszembe jobb – vallottam be. Parker stúdiója Brooklyn eg yik renovált neg yedében volt, eg y átalakított raktárházban, és a csupasz tég lafalak meg a hatalmas hang árajtók kemény jelleg et kölcsönöztek a helynek. Itt mag abiztosnak és önállónak érezhettem mag am. – Nekem van pár ötletem – vig yorodott el Parker, és a szőnyeg felé biccentett. – Mutassuk meg neki, mire vag y képes. A vizes üveg emre dobtam a törülközőmet és bólintottam. – Csináljuk.
Eg yik eg yenruhás londinert sem láttam, amikor beg ördültünk a ház föld alatti g arázsába. De mivel amúg y is mag amnak akartam a dicsőség et, nem bántam. Beálltam a DB9-essel eg y üres helyre, és levettem a g yújtást. – Remek. Pont a liftnél. – Tényleg – mondta apám. – Ez a te kocsid? Már vártam a kérdést. – Nem. Az eg yik szomszédomé. – Elég barátság os szomszéd lehet – felelte szárazon. – Eg y bög re liszt. Eg y Aston Martin. Mi a különbség ? – néztem rá vig yorog va. Elnyűttnek és fáradtnak tűnt, de nem az edzéstől. A kimerültség e belülről fakadt, és ez nag yon fájt. Kicsatoltam mag am, és felé fordultam. – Apu! Kikészít, hog y ennyire feldúlt tég ed ez a dolog . Nem bírom elviselni. Kifújta a leveg őt. – Csak eg y kis időre van szükség em. – Nem akartam, hog y valaha is meg tudd – fog tam meg a kezét. – De örülök, hog y vég ül is íg y történt, ha most vég re örökre meg szabadulhatunk Nathantől. – Olvastam a jelentéseket… – Istenem. Apu… – nyeltem vissza eg y adag keserű epét – nem akartam, hog y ilyesmi leg yen a fejedben. – Tudtam, hog y valami nem stimmel. – Olyan elkeseredett fájdalommal nézett rám, hog y alig bírtam a tekintetét. – Ahog y Cary odament és melléd ült, amikor Graves nyomozó kimondta Nathan Barker nevét… Tudtam, hog y valamit nem mondtál el. És reméltem, hog y majd el fog od. – Nag yon ig yekeztem vég leg elfelejteni Nathant. És te voltál az eg yik a kevés dolog közül az életemben, amit nem fertőzött meg . És azt akartam, hog y ez íg y is maradjon. Szorítása meg erősödött a kezemen. – Mondd meg nekem az ig azat. Tényleg jól vag y? – Apu! Ug yanaz a lány vag yok, akit néhány hete meg látog attál. Ug yanaz a lány, aki veled lóg ott San Dieg óban. Jól vag yok. – Terhes voltál… – csuklott el a hang ja, és könny csorg ott az arcán. Letöröltem, és nem törődtem a sajátommal. – Eg yszer majd leszek meg int. Talán nem is eg yszer. Lehet, hog y csak úg y nyüzsög nek majd körülötted az unokák. – Gyere ide.
Áthajolt a két ülés között, és meg ölelt. Sokáig ültünk az autóban íg y, sírva. Hog y mindent kiadjunk mag unkból. Vajon Gideon látta a biztonság i kamerákon keresztül, és némán drukkolt? A g ondolat meg nyug tatott.
A vacsora nem volt olyan fesztelenül vidám, mint amilyen szokott, ha Caryvel elmeg yünk valahová, de leg alább olyan búbánatos se, mint amitől tartottam. Az étel finom volt, a bor még finomabb, és Cary mesélni kezdett. – Még Tatianánál is rosszabb volt – mondta, arra a modellre célozva, akivel eg yütt csinálta a fotózást aznap. – Állandóan a „jó oldalát” emleg ette, amiről én személy szerint azt g ondolom, hog y a leg jobb oldala a feneke hátulról, amikor kimeg y az ajtón. – Fotóztál Tatianával is? – kérdeztem, aztán mag yarázón apuhoz fordultam: – Tatiana eg y lány, akivel Cary találkozg at. – Ja, ja – nyalta le Cary a vörösbort az alsó ajkáról. – Tulajdonképpen eg észen sokat dolg ozunk eg yütt. Én vag yok a Tatiana-szelídítő. Ha elkezd hisztizni, én le tudom csillapítani. – És hog yan… Hag yjuk – kaptam észbe g yorsan. – Nem akarom tudni. – Már tudod – kacsintott rám Cary. Apámra néztem, és a szememet forg attam. – És veled mi a helyzet, Victor? – kérdezte Cary eg y falat g omba mög ül. – Randizg atsz valakivel? Apám vállat vont. – Semmi komoly. Ő döntött íg y. Láttam már elég szer, hog yan viselkednek a jelenlétében a nők – kezüket-lábukat törik, hog y mag ukra vonják a fig yelmét. Apám klassz pasi volt, kig yúrt testtel, jóvág ású arccal, latin érzékiség g el. Időnként összejött nőkkel, és tudtam, hog y nem szent, de úg y tűnt, hog y még nem találkozott olyannal, aki ig azán meg rag adta volna. És csak nemrég döbbentem rá, hog y azért nem, mert ott van anyám. – Gondoltál már rá, hog y esetleg még lehet g yereked? – kérdezte Cary, amivel eng em is meg lepett. Én már rég beletörődtem, hog y eg yke vag yok. Apám meg rázta a fejét. – Nem mintha ellene lennék a g ondolatnak, de Eva többet jelent nekem, mint valaha is g ondoltam volna. – Olyan szeretettel nézett rám, hog y összeszorult a torkom. – És ő tökéletes. Minden, amit valaha remélhettem. Nem vag yok benne biztos, hog y lenne hely a szívemben bárki másnak. – Jaj, apu! – A vállára hajtottam a fejem, és nag yon örültem, hog y ott van velem, még ha a lehető
leg rosszabb okból is. Mikor visszaértünk a lakásba, úg y döntöttünk, hog y meg nézünk eg y filmet lefekvés előtt. A szobámba mentem átöltözni, és döbbenten láttam eg y csodás fehér rózsacsokrot az öltözőasztalomon. A kísérőkártyától, mely Gideon jelleg zetes, merész betűivel íródott, majdnem kiug rottam a bőrömből. Rád gondolok, mint mindig. És itt vagyok. A Te G-d Csak ültem az ág yon, mag amhoz szorítottam a kártyát, és biztos voltam benne, hog y tényleg rám g ondol, abban a percben is. Kezdett az is dereng eni, hog y valószínűleg akkor is mindig én jártam a fejében, amikor oly hosszú hetekig külön voltunk eg ymástól. Aznap éjjel a díványon nyomott el az álom a Dredd bíró után. Eg y pillanatra kissé mag amhoz tértem, mikor éreztem, hog y felnyalábolnak és átvisznek a szobámba. Álomittasan mosolyog tam, amikor apu ág yba dug ott, mint eg y g yereket, és meg csókolta a homlokomat. – Szeretlek, apu – mormoltam. – Én is szeretlek, kicsim.
Másnap még azelőtt fölébredtem, hog y meg szólalt volna az ébresztő, és jobban éreztem mag am, mint rég óta bármikor. Hag ytam eg y üzenetet apunak a konyhapulton, hog y hívjon, ha velem akar ebédelni. Nem tudtam, tervez-e valamit mára. Carynek délután fotózása volt. Miközben ültem a taxiban munkába menet, válaszoltam Shawna lelkendező SMS-ére az eljeg yzést illetően. Nagyon örülök, mindnyájatoknak. Majd megírom a részleteket, jelzett vissza. Lemosolyog tam a telefonra. Mi az? Akadozik a jel… nem foglak… Mikor a taxi meg állt a Crossfire előtt, a Bentley látványa szokás szerint meg borzong atott. Kiszálltam, bekukucskáltam elöl, és integ ettem, amikor meg láttam bent Ang ust. Kiszállt, és meg ig azította sofőrsapkáját. Clancyhez hasonlóan rajta sem lehetett látni, hog y feg yvert hord, annyira természetesen viselte. – Jó reg g elt, Miss Tramell – üdvözölt. Noha nem volt már fiatal, és vörös hajába ezüst szálak veg yültek, soha eg y percig sem kételkedtem benne, hog y képes meg védeni Gideont. – Üdv, Ang us. Jó látni mag át. – Csodásan néz ki ma. Vég ig néztem halványsárg a ruhámon. Azért választottam ezt, mert élénk és vidám – ilyen benyomást akartam kelteni apámban. – Köszönöm. Remélem, jó napja van – hátráltam a forg óajtó felé. – Viszlát!
Kék szemében kedvesség ült, mikor meg biccentette a sapkáját. Felérve az irodába láttam, hog y Meg umi kissé összekapta mag át. Széles és ig azi volt a mosolya, és a szeme úg y csillog ott, ahog y rég ebben mindig . Meg álltam az asztalánál. – Hog y vag y? – Remekül. Michaellel ebédelek, és ki fog om rúg ni. Kedvesen és civilizáltan. – Durva a ruhád – mondtam, meg csodálva a smarag dzöld kreációt. A szeg élyek bőrrel voltak kivarrva, ami különleg essé tette az eg észet. Meg umi felállt, és meg mutatta térdcsizmáját is. – Tiszta Khalinda Shamra – mondtam. – Michael kezét-lábát fog ja törni, csak hog y meg tarthasson. – Biztos – húzta el a száját. – Nem azért vettem fel. Teg nap estig nem is hívott, tehát nég y napig színét sem láttam. Nem trag édia, de nekem olyan pasi kell, aki odavan értem. Olyan pasi, aki éppolyan sokat g ondol rám, mint én rá, és rosszul érzi mag át, ha nem vag yunk eg yütt. Bólintottam, és Gideon jutott eszembe. – Érdemes keresg élni. Akarod, hog y rád csörög jek ebéd közben, mintha menned kellene? Meg umi elvig yorodott. – Nem. De azért köszi. – Oké. De szólj, ha esetleg meg g ondolnád mag ad. Az asztalomhoz mentem, és beleástam mag am a munkába, hog y behozzam a teg napi távollétem miatti lemaradást. Mark is fel volt pörög ve, épp csak annyi időre szakadt el a munkától, hog y közölje: Stevennek van eg y eg ész mappája tele esküvői ötletekkel, amelyeket már évek óta g yűjtög etett. – Miért is nem vag yok meg lepve? – kérdeztem. – Amiért én sem – mosolyodott el Mark szeretettel. – Eg ész idő alatt az irodájában dug dosta, nehog y véletlenül meg találjam. – És láttad már? – Vég ig néztük eg yütt az eg észet. Órákig tartott. – Ez lesz az évszázad esküvője – poénkodtam. – Az. – Ezt kissé csüg g edten mondta, de amúg y olyan boldog volt, hog y csak mosolyog ni tudtam. Apu tizeneg y előtt hívott. – Szia, kicsim – mondta szokásos hivatalos bejelentkezésemre. – Hog y halad a napod? – Remekül. – Hátradőltem a székemben, és a képét néztem. – Hog y aludtál? – Mélyen. Még most is próbálok mag amhoz térni. – Minek? Feküdj vissza, és lustálkodj bátran.
– Csak szólni akartam, hog y ma nem ebédelek veled. Majd holnap. Most beszélnem kell anyáddal. – Ó… – Ismertem ezt a hang ot. Ezt használta akkor, amikor leállította az autókat: a fensőbbség és rosszallás tökéletes keveréke. – Ide hallg ass. Én nem fog ok közétek állni ebben a dolog ban. Felnőtt emberek vag ytok, és én nem fog ok választani köztetek. De tudnod kell, hog y anyu el akarta mondani neked. – El is kellett volna mondania. – Eg yedül volt – folytattam, és nyug talanul mozg ott a lábam a szőnyeg en. – Vég ig csinálta a válást, Nathan perét és az én felépülésemet. Biztos vag yok benne, hog y nag yon jól jött volna neki eg y erős váll, amelyre támaszkodhat; ismered, milyen. De bűntudata volt. Bármire rá tudtam volna venni akkor, és meg is tettem. A vonal másik vég én csend volt. – Csak azt akartam, hog y tartsd ezt szem előtt, amikor beszélsz vele – fejeztem be. – Rendben. Mikor érsz haza? – Kicsivel öt után. Lejössz az edzőterembe? Vag y Parkerhez? – Majd meg látjuk, hog y leszek, amikor hazaértél – felelte. – Oké. – Próbáltam elnyomni mag amban az ag g odalmat a szüleim küszöbönálló beszélg etése miatt. – Hívj, ha bármire szükség ed van. Letettük, és folytattam a munkát. Örültem, hog y van mivel elfog lalni mag am. Mikor eljött az ebédidő, úg y g ondoltam, veszek valamit, és az asztalomnál eszem meg , hog y addig is dolg ozhassak. Kimerészkedtem a déli párás forróság ban a közeli Duane Reade-be eg y marhahúsos szendvicsért meg eg y üveg es vitaminitalért. Amióta újra összejöttünk Gideonnal, elég sok edzést kihag ytam, és úg y éreztem, ideje kicsit vezekelni. Éppen azon tűnődtem, bölcs dolog lenne-e küldeni Gideonnak eg y „Mindig rád g ondolok” üzenetet, miközben kiviharzottam a Crossfire forg óajtaján. Csak valami apróság , hog y meg köszönjem a virág okat, amelyek seg ítettek átvészelni eg y nehéz napot. Aztán meg pillantottam azt a nőt, akit soha többé nem akartam látni – Corinne Giroux-t. És éppen a pasimmal beszélg etett, tenyerét meg hitten Gideon mellkasán nyug tatva. Oldalt álltak, eg y oszlop védelmében, kissé távolabb az irodaház forg almas bejáratától. Corinne hosszú fekete haja majdnem a derekáig ért, és csillog ása még az eg yszerű fekete ruha mellett is érvényesült. Mindketten profilból látszottak, úg yhog y nem láttam a szemét, de emlékeztem, hog y fantasztikus akvamarinkék. Gyönyörű nő volt, és szép pár voltak eg yütt. Főleg íg y, hog y mindketten feketébe öltöztek, csak Gideon nyakkendője volt kék. A kedvencem. Gideon hirtelen elfordította a fejét és rám nézett, mintha meg érezte volna, hog y fig yelem. Amint találkozott a tekintetünk, éreztem, hog y eltölt az a lélekig hatoló felismerés, az a primitív bizonyosság , amit csak vele kapcsolatban éreztem. Valami zsig eri ösztön tudta bennem, hog y ő az enyém. Attól a pillanattól fog va, hog y először meg láttam.
És most eg y másik nő keze van rajta. A szemöldököm néma kérdéssel szaladt fel. Ebben a pillanatban Corinne is követte Gideon tekintetét. Nem tűnt boldog nak, hog y íg y lát, ahog y állok eg y forg almas előcsarnok közepén, és őket bámulom. Szerencséje volt, mert nem mentem oda, és nem ráng attam el a hajánál fog va. Ekkor Corinne meg fog ta Gideon állát, és visszakényszerítette mag ára a fig yelmet, aztán lábujjheg yre emelkedett, és csókot nyomott Gideon kemény szájára. Komolyan fontolóra vettem, hog y még iscsak elráng atom. Még tettem is eg y lépést feléjük. Gideon azonban hátrakapta a fejét, mielőtt Corinne elérhette volna célját. Elkapta a karját, és eltolta mag ától. Úrrá lettem hirtelen felindulásomon, kifújtam a dühömet, és mag ukra hag ytam őket. Nem mondhatnám, hog y nem voltam féltékeny, mert persze hog y az voltam – Corinne bátran mutatkozhatott vele nyilvánosan, én pedig nem. De nem volt a g yomromban az a beteg es félelem, amit korábban éreztem, az a rettenetes bizonytalanság , ami azt súg ta, hog y el fog om veszteni a férfit, akit mindennél jobban szeretek. Furcsa volt, hog y nem érzem ezt a pánikot. Eg y kis hang a fejemben még mindig óva intett a túlzott mag abiztosság tól, és fig yelmeztetett, hog y jobb, ha félek, ha meg óvom mag am a sérüléstől. De ezúttal képes voltam fig yelmen kívül hag yni. Azok után, amin Gideonnal keresztülmentünk, és amin most is keresztülmeg yünk, azok után, amit tett értem… nehezebb volt elhinni, mint nem. Beug rottam eg y liftbe. A szüleim jutottak eszembe. Jó jelnek vettem, hog y sem anyám, sem Stanton nem hívott, hog y kíg yót-békát kiabáljanak apámra. Drukkoltam és reménykedtem, hog y mire hazaérek, vég re mag unk mög ött tudhatjuk Nathant. Már készen álltam rá. Nag yon is készen, hog y az életem következő szakaszába lépjek, bármi leg yen is az. A lift meg állt a tizediken, és amikor kinyílt az ajtó, fúrók sivítását és kalapácskopog ást hallottam. A liftajtó előtt műanyag füg g öny lóg ott. Eddig észre sem vettem, hog y a Crossfire bármelyik részén felújítás lenne, és próbáltam kikukucskálni az előttem állók mög ül. – Kiszáll valaki? – kérdezte az ajtónál álló férfi, hátranézve a válla fölött. Kihúztam mag am, és meg ráztam a fejem, mintha személy szerint hozzám szólt volna. Senki sem mozdult. Vártuk, hog y becsukódjon az ajtó, és ne hallja a zajt. De az ajtó nem mozdult. Mikor a fickó nyomog atni kezdte az ajtózáró g ombot, és még sem történt semmi, rádöbbentem, mi történik. Gideon. Mag amban somolyog va meg szólaltam: – Elnézést. A többiek félrehúzódtak, hog y kieng edjenek, és eg y másik férfi is kiszállt velem eg yütt. Az ajtó bezárult mög öttünk, és a lift továbbment. A másik lift érkezését jelző csöng ést majdnem elnyomta az építkezés zaja. Mikor a másik liftajtó
kinyílt, Gideon szállt ki, édesen, sietősen és bosszúsan. A leg szívesebben ráug rottam volna, olyan jól nézett ki. Meg hát azt is el kell ismernem, hog y beg erjesztett, amikor alfahímként viselkedett velem. A világ forgását is megállítanám érted. Néha úg y éreztem, hog y tényleg meg tenné. Az orra alatt morg olódva a fickó, aki az előbb kiszállt velem, beszállt a másik liftbe, és otthag yott minket. Gideon csípőre tette a kezét, és a zakója eleje szétvált, láthatóvá téve a mellény áramvonalas szabását. Mindhárom öltönyrész fekete volt, finom fénnyel, melyen látszott az anyag drág aság a. Az ing e is fekete volt, a mandzsettag ombja az ismerős arany-ónix. Éppúg y volt felöltözve, mint amikor először találkoztunk. És már akkor is rá akartam mászni, hog y szétdug jam vele az ag yam. Ez mit sem változott annyi hét elteltével. – Eva – kezdte azon a lábujjg örbítően szexi hang ján. – Ez nem az volt, aminek hiszed. Corinne idejött, mert nem vettem fel a telefont, amikor ő hívott… Felemelt kézzel hallg attattam el, és ajándékára, a csodálatos órára pillantottam a csuklómon. – Harminc percem van. Szívesebben dug nék veled, mint hog y az exedről beszélg essünk. Eg y percig csak állt némán, mozdulatlanul, és merőn nézett rám, próbálta felmérni a hang ulatomat. Láttam rajta, ahog y kattog az ag ya, és lassan átvált az ing erültség e tudatosság ra. A szeme összeszűkült és elsötétült. A pofacsontja kipirult, az ajka szétvált. Élesen szívta be a leveg őt. Kicsit változott a testtartása, ahog y a vére felforrósodott, és a farka meg vastag odott. Szexualitása ébredezni kezdett, mint eg y szunyókálás után nyújtózkodó párduc. Szinte éreztem kettőnk közt a szikrákat. Úg y reag áltam, ahog y meg tanultam: meg lág yultam és felg yorsultam, a hüvelyem enyhén összeszorult. Könyörg ött érte. A körülöttünk dübörg ő zűrzavar csak még jobban felizg atott, felg yorsította a pulzusomat. Gideon benyúlt az eg yik belső zsebébe, és elővette a telefonját. Gyorshívót nyomott, aztán a füléhez emelte a készüléket, és a tekintetünk összekapcsolódott. – Harminc percet késem. Ha Andersonnak nem felel meg , akkor beszéljetek meg új időpontot. Letette, és visszadug ta a telefont a belső zsebébe. – Annyira kívánlak – mondtam neki vág ytól fojtottan. Meg ig azította a nadrág ját, aztán odajött, izzó tekintettel. – Gyere. A derekamra tette a kezét, azzal a mozdulattal, amelyet annyira szerettem. A nyomása és a meleg ség e a várakozás hullámait küldte szét a testemben. Fölnéztem rá a vállam felett, és láttam a halvány mosolyt a szája szélén, annak a bizonyítékát, hog y tudta, mit művelt velem a látszólag ártatlan érintés. Átnyomakodtunk a plasztikfüg g önyön, és mag unk mög ött hag ytuk a lifteket. Előttünk
mindenfelé napfény, beton és további plasztikfüg g önyök. A műanyag on keresztül a munkásokból csak homályos, elmosódó foltok látszottak. Zenét hallottam, épp csak kivehetően a zúg ásban, és eg ymásnak kiabáló embereket. Gideon vezetni kezdett. Ismerte a járást. A hallg atása még jobban felizg atott, és minden lépéssel eg yre nőtt bennem a várakozás. Odaértünk eg y ajtóhoz. Gideon kinyitotta. Bevezetett a helyiség be, amely sarokiroda volt. A modern nag yváros dzsung ele ott nyújtózott előttem jelleg zetes épületeivel, melyek büszkén viselték múltjukat. Pára emelkedett a felhőtlen ég felé szabálytalan időközönként, és a kocsik folyamokká eg yesülve áramlottak tova. Hallottam, ahog y az ajtó bezárul mög öttünk, és szembefordultam Gideonnal, aki már rázta is le mag áról a zakót. Volt bútor is a szobában. Eg y asztal és székek, meg eg y ülőg arnitúra a sarokban. Mindent ponyva fedett. Gideon módszeresen vette le a mellényét, nyakkendőjét, ing ét. Én fig yeltem, és lenyűg özött férfias tökéletesség e. – Ránk nyithatnak – mondta. – Vag y meg hallhatnak. – És ez zavarna? – Csak ha tég ed zavar. – Nyitott sliccel közeledett, kilátszott a bokszeralsója. – Te provokálsz eng em. Sosem kockáztatnád meg , hog y rajtakapjanak. – Nem mintha abbahag ynám akkor. Semmi sem állíthat meg , ha eg yszer már benned vag yok. – Elvette a táskámat, és az eg yik székre tette. – Túl sok ruha van rajtad. Gideon átfog ott, és g yakorlottan húzta le a ruhám cipzárját hátul, miközben belesuttog ta a számba: – Próbállak nem nag yon összeg yűrni. – Szeretem, ha összeg yűrsz. Kiléptem a ruhámból, és épp ki akartam kapcsolni a melltartómat, amikor a vállára kapott. Felvisítottam meg lepetésemben, és két kézzel csépelni kezdtem kemény ülepét. Ő ráhúzott a fenekemre, aztán olyan üg yesen dobta félre a ruhámat, hog y épp a zakójára esett. Átment a szobán, és leráng atta rólam a bug yit. A kanapét fedő ponyvát eg yetlen mozdulattal felrántotta, letett, és elém g ug g olt. Miközben áthúzta a bug yit szandálos lábamon, meg kérdezte: – Minden rendben, ang yalka? – Ig en – mosolyodtam el, és meg érintettem az arcát. Tudtam, hog y ebben a kérdésben minden benne volt a szüleimtől kezdve a munkámig . Mindig ellenőrizte a lelkiállapotomat, mielőtt birtokba vette a testemet. – Minden rendben. Gideon kihúzott a kanapé szélére, lábam közrefog ta, és szétnyíltam. – Akkor mondd el, mire vág yik ma ez a csinos kis punci.
– Rád. – Remek válasz. Meg löktem a vállát. – Ug yanaz az öltöny van rajtad, mint amikor először találkoztunk. Akkor mindenáron szerettem volna dug ni veled, de esélyem se volt rá. Most viszont van. Szelíden széthúzta a combomat, és hüvelykujjával simog atni kezdte a csiklómat. A hüvelyem összerándult a kéjtől. – Most viszont van – mormog tam, és a sötét fej hozzám hajolt. Vadul szorított – nyög tem, markoltam a párnát mag am alatt, és meg feszült a hasam, amikor a nyelve lustán belecsusszant a résembe. Körbejárta a remeg ő nyílást, ing erelt, mielőtt meg int belém nyalt volna. Hátrafeszültem, miközben az érzékeny területet kényeztette. – Hadd mondjam el neked, hog yan képzeltelek el tég ed aznap – dorombolta, és nyelve heg yével körözni kezdett a csiklóm körül, és lefog ott, amikor meg rándultam volna a simog atástól. – Kiterítve alattam fekete szaténlepedőn, a hajad szétterülve, a tekinteted forró és kéjes a farkamtól, ami ki-be jár a feszes, selymes puncidban. – Istenem. Gideon – nyög tem. Felizg atott a látvány, hog y ilyen meg hitten csókolg at. Valóra vált a fantáziálás – a sötét és veszedelmes szexisten a léleg zetelállító öltönyében eng em kényeztet azzal a szép metszésű szájával, amely arra termett, hog y meg őrjítse a nőket. – Elképzeltelek, ahog y leszorítom a csuklódat – folytatta rekedten. – És kényszerítelek, hog y elviseld, újra és újra. A mellbimbóid duzzadtak a számtól. A szád vörös és nedves, mert a farkamat szoptad. És a szobát betöltik a szexi hang ok… azok a tehetetlen nyöszörg ések, amikor nem bírsz mag addal, és elélvezel. Most is felnyög tem, és beharaptam a szám szélét, miközben a nyelve g onosz kis csapásaival remeg ett a csiklómon. A vállára vetettem a lábam, meztelen teste szinte ég ette az érzékeny bőrt a térdhajlatomban. – Nekem is az kell, ami neked. Elvig yorodott. – Tudom. Meg szívta a csiklóm feszes ideg köteg ét. Hang talan kiáltással élveztem el, és lábam meg remeg ett a meg könnyebbüléstől. Még mindig reszkettem a g yönyörtől, amikor lefektetett a kanapéra, fölém állt, és a farka előbukkant letolt bokszere felett. Utánanyúltam, hog y érezzem a kezemben, de elkapta a csuklómat, és leszorította a karomat. – Imádlak íg y – mondta sötéten. – A vág yam fog lya vag y. Gideon az arcomba bámult, a szája nedves az élvezetemtől, a mellkasa zihál. Lenyűg özött a különbség a vad hím között, aki éppen arra készült, hog y a mag áévá teg yen, és a civilizált
üzletember között, aki kezdetben felébresztette perzselő vág yamat. – Szeretlek – ziháltam, amikor a farka széles feje nehézkesen benyomult duzzadt résembe. Nekem feszült, hog y tág ítsa a nyílást. – Ang yalka… – Eg y nyög éssel a nyakamba fúrta az arcát, és belém hatolt, merev farka eg yre mélyebbre fúrta mag át bennem. A nevemet hörög ve nyomta hozzám a csípőjét, hog y minél beljebb kerüljön, és eg yre mozg ott, körözött. – Istenem, annyira kellesz! Kétség beesett hang ja meg lepetésként ért. Meg akartam érinteni, de lefog ott, és tovább törleszkedett a csípőjével. Az érzés, ahog y bennem volt, és ahog y a farka dörzsölt és masszírozott belülről, elvette az eszemet. Én is vonag lani kezdtem, meg állíthatatlanul, és a testünk eg ymásnak feszült. Szája a halántékomat súrolta. – Amikor most meg láttalak, ahog y ott álltál az előcsarnokban a csinos kis sárg a ruhádban, sug árzó és g yönyörű voltál. Tökéletes. Összeszorult a torkom. – Gideon. – A nap mög üled sütött, és már-már valószerűtlennek tűntél. Próbáltam kiszabadítani a kezemet. – Hadd érintselek meg . – Azért mentem utánad, mert képtelen voltam távol maradni tőled, és amikor rád találtam, te akartál eng em. – Mindkét csuklómat eg y marokra fog ta, a másik kezével pedig a fenekembe markolt, úg y emelt meg , hog y még mélyebbre döfhessen. Felnyög tem, és meg remeg tem rajta, a hüvelyem mohón szorult rá vastag ság ára. – Istenem, de jó érzés. Annyira jó vag y… – Rád akarok élvezni, mindenhová, elélvezni benned. Akarlak térden és háton fekve. Te pedig így akarsz engem. – Íg y kellesz nekem. – Beléd hatolok, és elvesztem a fejem – szívta meg a számat. – Annyira kívánlak. – Gideon. Hadd érintselek meg . – Fog lyul ejtettem eg y ang yalt. – Nedves, szenvedélyes volt a csókja. A szája az enyémre tapadt, és mélyen, g yorsan kefélt a nyelvével. – És vég ig tapog atlak a mohó kezemmel. És bemocskollak. És te imádni fog od. – Tég ed imádlak. Belém döfött, én meg vonag lottam, combommal meg szorítottam mozg ó csípőjét. – Dug j meg . Ó, Gideon. Dug j szét. Meg támaszkodott a térdén, és meg tette, amire kértem. A farka újra és újra belém lökött, és hördülései, forró szavai a fülemet perzselték.
Meg feszült a méhem, a csiklóm pedig lüktetett csípője minden lökésére. Súlyos g olyói a fenekem ívét verdesték, és a kanapé döng ött a puszta betonpadlón, eg yre előrébb araszolva, ahog y Gideon belém döfött. Minden eg yes izma meg feszült. A vad szex hang jai elfeledtették a munkások közelség ét. A csúcspont elérésének vág ya vezérelt mindkettőnket, testünk átvette érzéseink féktelen vág táját. – Beleélvezek a szádba – hörög te Gideon, és veríték ütött ki a homlokán. Már a g ondolat is felizg atott, hog y íg y elég ítsem ki. A hüvelyem összerándult a kéjtől, szorong atta mozg ó farkát, s az org azmus vég telen hullámai szétáradtak bennem. És még nem hag yta abba, a csípője vadul nyomult tovább, szakértő módon kielég ítve, míg el nem ernyedtem. – Eva. Most. – Hátrahúzódott, és én követtem. Feltérdeltem, és a számba vettem csillog ó farkát. Az első szívásra elélvezett. Erőteljes kilövellésekkel fröcskölt a nyelvemre. Én nyeltem és nyeltem, szinte ittam mag amba, és élveztem a mellkasából feltörő kielég ült hörg éseket. A hajamba markolt, fölém hajtotta a fejét, a hasán veríték csillog ott. A szám fel-alá siklott a farkán, az arcom behorpadt a szívástól. – Állj – hörög te, és meg fog ott. – Meg int meg fog ok keményedni. Még mindig kemény volt, de nem akartam szóvá tenni. Gideon meg fog ta az arcomat és meg csókolt, az ízeink összekeveredtek. – Köszönöm. – Mit köszönsz? Te csináltál mindent. – Tég ed meg dug ni nem munka, ang yalka. – Lusta mosolya mag a volt a színtiszta kielég ültség . – Inkább kiváltság . Visszaültem a sarkamra. – Meg ölsz. Nem lehetsz ennyire szexi, jóképű, kívánatos, meg minden. Ez túlzás. Kisül az ag yam. Elolvadok. Még szélesebb lett a mosolya, és újra meg csókolt. – Ismerem az érzést.
13. FEJEZET Talán az tehette, hog y én is nemrég szexeltem, de azonnal észrevettem a jeleket Meg umin. Vag y talán a szexradarom tette, ahog y Cary nevezte, amely ezek szerint újra aktiválódott. Bármi is az ok, tudtam, hog y a lány lefeküdt a sráccal, akivel szakítani akart, és tudtam, hog y nem túl boldog ettől. – Széna vag y szalma? – könyököltem a pultra. – Ó, kirúg tam – mondta komoran. – De előtte még lefeküdtünk. Azt g ondoltam, az majd felszabadít. Meg ki tudja, aztán mikor lesz rá alkalmam leg közelebb. – Nem bizonytalanodtál el a szakítást illetően? – Nem ig azán. Meg sértődött, mintha csak kihasználtam volna, szexre. Ami talán ig az is, de ha eg yszer olyan füg g etlen típus. Gondoltam, semmi g ondja nem lesz eg y jó kis füg g etlen déli numerával. – Akkor jól össze lehetsz zavarodva – mosolyog tam rá eg yütt érzőn. – Ne feledd, ez az a pasi, aki péntek óta nem hívott. Még is hozzájutott eg y ebédhez eg y g yönyörű lánnyal, meg eg y org azmushoz. Annyira nem rossz mérleg . Meg umi félrehajtotta a fejét. – Valóban. – Valóban. Láthatóan felderült. – Ma este elmész edzeni, Eva? – Kéne, de apám itt van, és hozzá kell alkalmazkodnom. Ha meg yünk, szívesen látunk, de csak munka után fog kiderülni. – Nem szeretnék a terhetekre lenni. – Csak nem kifog ást hallok? Félénken mosolyg ott. – Talán eg y picikét. – Ha akarod, hazaviszlek mag ammal munka után, és bemutatlak neki. Ha úg y dönt, hog y akar edzeni, adok neked valami ruhát. Ha nem, akkor még mindig kitalálhatunk valami mást. – Benne vag yok. – Oké, akkor meg beszéltük. – Jót fog tenni mindkettőnknek. Apa láthatja, milyen normális életet élek, Meg umi meg nem tépelődik annyit Michaelen. – Ötkor indulunk.
– Itt laksz? – nézett fel hátrahajtott fejjel Meg umi a házunkra. – Klassz.
Akár a többi háznak az utcában, ennek is története volt, és ezt büszkén hirdette olyan építészeti részletekkel, amelyeket korunk tervezői már nem használtak. Persze azóta korszerűsítették, és a bejárat fölött modern üveg tető védte az érkezőket. A kieg észítés meg lepően jól illett a homlokzatba. – Gyere – mondtam Meg uminak, és rámosolyog tam Paulra, aki kinyitotta nekünk az ajtót. Mikor kiszálltunk a liftből az emeletünkön, szándékosan nem néztem Gideon ajtaja felé. Vajon milyen lenne eg y barátot hazavinni eg y Gideonnal közös lakásba? Nag yon szerettem volna. Eg yütt meg teremteni ezt a lehetőség et. Kinyitottam a lakásom ajtaját, és elvettem Meg umitól a táskáját. – Érezd mag ad otthon. Szólok apunak, hog y meg jöttünk. Meg umi nag y szemmel bámulta az eg yterű nappali-konyhát. – Hatalmas! – Tulajdonképpen nincs is szükség ünk ennyi helyre. Meg umi elvig yorodott. – De azért nem panaszkodtok, ug ye? – Bizony nem. Befordultam a vendég szoba folyosójára, amikor anyám bukkant elő a hálószobám felől, amely a nappali másik oldalán volt. Meg torpantam, látva, hog y az én szoknyám és blúzom van rajta. – Anya! Hát te mit csinálsz itt? Kivörösödött szeme valahová a derekam köré fókuszált, és sápadt bőrén eltúlzottnak tűnt a smink. Ekkor döbbentem rá, hog y az én sminkszereimet használta. Noha sokszor néztek minket nővéreknek, szürke szememet és olívaszín bőrömet apámtól örököltem, és ezek más színeket követeltek meg , mint azok a pasztell árnyalatok, amelyeket általában anyám viselt. Összerándult a g yomrom. – Anya? – Mennem kell. – Kerülte a tekintetemet. – Észre sem vettem, hog y íg y elszaladt az idő. – Miért vag y az én ruhámban? – kérdeztem, pedig tudtam. – Valami ráömlött az enyémre. Ezeket majd visszaküldöm. – Elviharzott mellettem, aztán meg int meg torpant, amikor meg látta Meg umit. Mozdulni sem bírtam, mintha földbe g yökerezett volna a lábam. A kezem ökölbe szorult. Felismertem a szég yent, ha ott volt előttem. A szívem összeszorult a dühtől és a csalódottság tól. – Szia, Monica – ölelte meg anyámat Meg umi. – Hog y vag y? – Meg umi. Szia – kereste a szavakat anyám. – Örülök, hog y látlak. Bár maradhatnék eg y kicsit veletek, lányok, de tényleg rohannom kell. – Clancy itt van? – kérdeztem, mivel nem fig yeltem meg a kocsikat az utcán hazafelé. – Nem, taxival meg yek. – Anyám még mindig nem nézett eg yenesen rám, még akkor sem,
amikor felém fordította a fejét. – Meg umi, nem bánnád, ha anyuval kéne menned taxival? Ne harag udj, hog y ideráng attalak, de kicsit kezdem rosszul érezni mag am. – Ó, semmi g ond. – Meg umi az arcomat fürkészte, és láttam, hog y érti a hang ulatváltozásom okát. Anyám ekkor nézett rám, és semmi nem jutott eszembe, amit mondhattam volna neki. Majdnem annyira undorított az arcán ülő bűntudat, mint a g ondolat, hog y meg csalhatta Stantont. Ha meg tette, leg alább vállalja fel. Apám ezt a pillanatot választotta, hog y előkerüljön. Besétált a szobába farmerban és pólóban, mezítláb, zuhanyozástól nedves hajjal. Mint mindig , most sem volt szerencsém. – Apa, ez itt a barátnőm, Meg umi. Meg umi, ez itt az apám, Victor Reyes. Amikor apám odajött és kezet fog ott Meg umival, nag y ívben kerülték eg ymást anyával. Persze ez mit sem seg ített azon, hog y szinte szikrázott köztük a leveg ő. – Arra g ondoltam, hog y elmeg yünk eg yütt valahová – mondtam neki, hog y meg törjem a hirtelen támadt csendet. – De most már nincs hozzá hang ulatom. – Nekem mennem kell – ismételte meg anyám, és felkapta a táskáját. – Meg umi, velem tartasz? – Ig en, köszönöm. – Meg umi meg ölelt és elköszönt. – Majd hívlak. – Köszi. – Meg szorítottam a kezét. Amint becsukódott mög öttük az ajtó, a szobám felé indultam. Apám utánam jött. – Eva, várj! – Most nem akarok beszélg etni. – Ne lég y g yerekes. – Micsoda? – fordultam szembe vele. – A mostohaapám tartja fenn ezt a lakást. Biztonság os helyet akart nekem, Nathan miatt. Gondoltál erre, amikor meg dug tad a feleség ét? – Vig yázz a szádra. Még mindig a lányom van. – Ig azad van. És tudod, mit? – hátráltam a folyosó felé. – Eddig nem is kellett szég yenkeznem ezért.
Lefeküdtem az ág yamra, és a mennyezetet bámultam. Gideonnal szerettem volna lenni, de tudtam, hog y épp terápián van dr. Petersennél. Inkább Carynek írtam SMS-t: Szükség van rád. Azonnal gyere haza. Már majdnem hét óra volt, mire kopog tattak az ajtómon. – Kislány! Én vag yok az. Eng edj be!
Odarohantam kinyitni, és Cary nyakába ug rottam. Szorosan átöleltem. Felkapott, hog y a lábam se érte a földet, átvitt a szobájába, és berúg ta mag a mög ött az ajtót. Letett az ág yára, és mellém ült. Átfog ta a vállamat. Jó illata volt, ismerős kölni. Hozzábújtam, és hálás voltam feltétel nélküli barátság áért. Néhány perc múlva meg szólaltam: – A szüleim lefeküdtek eg ymással. – Ig en, tudom. Felnéztem rá. Elhúzta a száját. – Hallottam őket, amikor elindultam a délutáni fotózásra. – Aúú. – Felfordult a g yomrom. – Ja, nekem se jött be – morog ta, és a hajamba túrt. – Apád a kanapén hever, totál le van sújtva. Mondtál neki valamit? – Sajnos ig en. Gonosz voltam, és most rosszul érzem mag am miatta. Beszélnem kell vele, de olyan fura az eg ész, mert leg inkább Stanton pártján állok az üg yben. Pedig még csak nem is kedvelem különösebben. – Mindig jó volt hozzád meg anyádhoz. És meg csalni valakit sose jó. Felnyög tem. – Kevésbé lennék kiakadva, ha valahol máshol csinálták volna. Persze akkor is rossz lenne, de ez itt Stanton bérleménye. Íg y még rosszabb. – Valóban – helyeselt Cary. – Mit szólnál eg y költözéshez? Felvonta a szemöldökét. – Csak mert a szüleid itt keféltek? – Nem. – Felálltam és járkálni kezdtem. – A biztonság miatt jöttünk ide. Ésszerűnek tűnt elfog adni Stanton seg ítség ét, amikor Nathan még fenyeg etést jelentett, és a biztonság mindennél fontosabb volt, de most… – néztem rá. – Most már minden más. Most már nem jó íg y. – És hova kéne költözni? Eg y olyan helyre itt, New Yorkban, amit eg yedül is meg tudunk fizetni? Vag y valahová New Yorkon kívülre? – Nem akarom itt hag yni New Yorkot – nyug tattam meg . – Itt van a munkád. Meg az enyém is. Meg Gideon. Cary vállat vont. – Hát persze. Bármiben benne vag yok. Odamentem hozzá, meg öleltem. – Rendelnél valamit vacsira, amíg beszélek apuval? – Van valami elképzelésed?
– Nincs. Lepj meg !
Kimentem apuhoz a nappaliba. A táblag épemen netezett, de amikor beléptem, letette. – Ne harag udj azért, amit mondtam – kezdtem. – Nem g ondoltam komolyan. – De ig en – dörg ölte meg fáradtan a tarkóját. – És nem is hibáztatlak. Én sem vag yok büszke mag amra. És mentség em sincs. Lehetett volna több eszem. Meg anyádnak is. Leültem, mag am alá húztam a lábamat, és szembefordultam vele, vállammal a háttámlának dőlve. – Nag yon erős köztetek a kémia. Én aztán tudom, milyen az. Kutató pillantást vetett rám, szürke szeme sötét és komoly. – Közted meg Cross között is az van. Láttam, amikor átjött vacsorára. Próbálod vele rendbe hozni a dolg okat? – Szeretném. Nem örülnél neki? – Szeret tég ed? – Ig en – mosolyodtam el. – De ami még ennél is több, szükség e van rám. Nincs semmi, amit meg ne tenne értem. – Akkor miért nem vag ytok eg yütt? – Hát… ez bonyolult. – Hát nem mindig az? – felelte szomorúan. – Ide hallg ass. Ezt tudnod kell… Azóta szeretem anyádat, hog y először meg láttam. Ami ma történt, annak nem lett volna szabad meg történnie, de nag yon sokat jelentett nekem. – Értem. – A keze után nyúltam. – És most mi lesz? – Holnap hazameg yek. Próbálok észhez térni. – Caryvel arról beszéltünk, hog y jövő utáni hétvég én el kéne mennünk San Dieg óba. Csak úg y. Hozzád meg dr. Travishez. – Travisszel beszéltél arról, ami veled történt? – Persze. Az életemet mentetted meg azzal, hog y elküldtél hozzá – mondtam őszintén. – Nem lehetek neked elég hálás érte. Anyu hiába hajtotta fel a leg menőbb orvosokat, eg yikkel sem tudtam kapcsolatot teremteni. Úg y éreztem mag am, mint valami esettanulmány. Dr. Travis szemében viszont normális voltam. És Caryvel is ott találkoztam. – Rólam beszélg ettetek? – Minteg y vég szóra, Cary lépett be a nappaliba, eg y házhoz szállítósok étlapját lobog tatva. – Tudom, hog y lenyűg öző vag yok, de inkább tartog assátok a szátokat a thai kajára. Vag y eg y tonnányit rendeltem.
Apu eg y tizeneg y órai járatot csípett el, úg yhog y Caryvel kellett kivitetnem. Elbúcsúztunk, mielőtt munkába indultam, és meg íg értem, hog y ha leg közelebb beszélünk, meg tervezzük a San Dieg ó-i utazást. A taxiban ültem munkába menet, amikor Brett hívott. Eg y pillanatig arra g ondoltam, hog y nem veszem fel, hag yom üzenetre futni, de aztán még is felvettem. – Szia! – Helló, széplány! – A hang ja úg y ömlött vég ig az érzékeimen, mint a forró csoki. – Készen állsz a holnapra? – Majd ig en. Mikor lesz a premier? Mikor kell a Times Square-en lennünk? – Hatkor kell odaérnünk. – Oké. Nem tudom, mit veg yek fel. – Bármiben fantasztikus leszel. – Reméljük. Hog y meg y a turné? – Soha ilyen jól nem éreztem mag am – nevetett, és a fojtott, szexi hang rég i emlékeket idézett fel bennem. – Nag yon messzire jutottam Pete csehójától. – Ó, Pete csehója! – Sosem fog om elfelejteni azt a helyet, bár eg yes esték, amelyeket ott töltöttem, kissé elmosódottak voltak. – Izg ulsz a holnap miatt? – Persze, hisz látni fog lak. Már alig várom. – Én nem erre g ondoltam, tudod jól. – A videopremier miatt is – nevetett meg int. – Bár ma este is találkozhatnánk, de későn fog ok leszállni. Viszont holnap számíts eg y vacsorára. – Cary is jöhet? Már meg hívtam a videopremierre. Ismeritek eg ymást, úg yhog y g ondoltam, nem bánod. Leg alábbis nem nag yon. Felhorkant. – Nincs szükség g ardedámra, Eva. Bírok mag ammal. A taxi meg állt a Crossfire előtt, és a taxis lecsapta az órát. Betoltam a pénzt a plexiüveg nyílásán, aztán kiszálltam, és nyitva hag ytam az ajtót a fickónak, aki már le is csapott a kocsira. – Azt hittem, kedveled Caryt. – Valóban, de nem annyira, hog y osztozzam vele rajtad. Mit szólnál eg y köztes meg oldáshoz? Hog y Cary eljönne a premierre, a vacsorára meg csak te eg yedül? – Rendben. – Úg y g ondoltam, nem fog ártani, ha meg könnyítem Gideon helyzetét azzal, hog y olyan éttermet választok, ami az övé. – Fog lalhatom én a helyet? – Pazar lesz. – Akkor most rohanok. Most értem be a munkahelyemre. – Írd meg a címedet, hog y tudjam, hol veg yelek fel. – Úg y lesz. – Áthaladtam a forg óajtón, és a biztonság i korlát felé indultam. – Holnap beszéljünk.
– Már alig várom. Akkor öt körül. Eltettem a telefonomat, és beszálltam a leg közelebbi liftbe. Mikor felértem és bejutottam az üveg ajtón, Meg umi a képembe nyomta a telefonját. – El tudod ezt hinni? – kérdezte. Kissé hátrébb léptem, hog y jobban lássam. – Három nem fog adott hívás Michaeltől. – Utálom az ilyen pasikat – panaszkodott Meg umi. – Hol hideg , hol forró. Addig akarnak, amíg meg nem kapnak, hog y akkor aztán valaki mást akarjanak. – Akkor mondd ezt el neki is. – Tényleg ? – Persze. Meg teheted, hog y nem veszed fel, de csak az őrületbe kerg eted mag ad. Abba viszont ne menj bele, hog y találkozzatok. És szexelni se kéne meg int. – Oké – bólintott Meg umi. – A szex rossz, még ha jó is. Nevetve indultam az asztalomhoz. Más dolg om is volt az ismerőseim szerelmi életének rendezésén kívül. Mark többféle meg bízással zsong lőrködött eg yszerre, és három kampány már a vég ső fázisban járt. A kreatívok bőszen munkálkodtak, és lassan érkeztek a tervek. Ez volt a kedvenc részem – látni, ahog y az eg ész stratég ia összeáll. Tízre már javában ag yaltunk Markkal azon, hog yan lehetne hozzáfog ni a válóperes üg yvéd kampányához. Próbáltuk meg találni a meg felelő keveréket eg y nehéz élethelyzetnél mutatott eg yüttérzésből és a leg értékesebb üg yvédi kvalitásokból – hog y valaki ravasz és kíméletlen. – Nekem erre sosem lesz szükség em – jeg yezte meg Mark, némiképp váratlanul. – Nem – feleltem, amint eljutott az ag yamig , hog y a válóperes üg yvédekről beszél. – Sosem. Már alig várom, hog y g ratulálhassak Stevennek ebédnél. Izg atott vag yok. Mark kivillantotta kissé ferde fog ait, amelyeket én mindig is aranyosnak találtam. – Még sosem voltam ennél boldog abb. Tizeneg yre járt, és áttértünk eg y g itárkészítő kampányára, amikor meg csörrent az asztali telefonom. Kirohantam a helyemre, felkaptam, és beleliheg tem a szokásos szöveg et. – Istenem, Eva! Épp most tudtam meg , hog y holnap mindketten ott leszünk a Six-Ninths-izén! – Ireland? – Ki más? – Gideon húg a repkedett az izg alomtól, és még tizenhét événél is fiatalabbnak tűnt a hang ja. – Imádom a Six-Ninthst. Brett Kline nag yon klassz pasi. És Darrin Rumsfeld is. Ő a dobos. És valami szuper. Nevettem. – Ne adj’ isten, a zenéjük is tetszik? – Pfff. Az alap. Hallg ass ide… – fordította komolyra a szót. – Szerintem meg próbálhatnál beszélni holnap Gideonnal. Tudod, csak úg y odajönni és ráköszönni. Ha te kinyitnád az ajtót, ő berontana
rajta, abban biztos vag yok. Őrülten hiányzol neki. Hátradőltem a székemben, és belementem a játékba. – Úg y g ondolod? – Ez nyilvánvaló. – Tényleg ? Hog yhog y? – Nem tudom. De például meg változik a hang ja, ha rólad beszél. Nem tudom meg mag yarázni, de mondhatom, majd’ meg hal, hog y visszakapjon. Te mondtad neki, hog y holnap vig yen mag ával, nem? – Hát, nem eg észen… – Haha! Tudtam! Amit te mondasz, azt mindig meg csinálja – nevetett. – Mindenesetre, köszi. – Köszönd neki. Én csak örülök, ha újra látlak. Ireland volt az eg yetlen ember a családban, akit Gideon fenntartás nélkül szeretett, bár próbálta erősen titkolni. Szerintem félt, hog y csalódhat vag y attól, hog y elrontja. Nem voltam biztos benne, mi az ig azság , de Ireland hősként imádta őt, Gideon pedig távolság ot tartott tőle, noha iszonyú szükség e volt szeretetre. – Íg érd meg , hog y meg próbálsz beszélni vele – erősködött Ireland. – Még mindig szereted, ug ye? – Jobban, mint valaha – feleltem hevesen. Eg y pillanatig hallg atott, aztán azt mondta: – Nag yon meg változott, amióta veled találkozott. – Szerintem is. És én is meg változtam – ültem fel, amikor Mark kilépett az irodájából. – Most vissza kell mennem dolg ozni, de holnap találkozunk. És találj ki valamit a csajos napra, amiről a múltkor beszéltünk. – Szuper. Akkor majd még beszélünk. Letettem, és örültem, hog y Gideon hallg atott rám: prog ramot csinál Irelanddel. Előreléptünk, eg yütt is, külön-külön is. – Az első babalépések – suttog tam. Aztán visszamentem dolg ozni.
Délben Markkal kimentünk, hog y találkozzunk Stevennel eg y francia bisztróban. Amikor beléptünk, könnyű volt észrevenni Mark partnerét, még a reng eteg vendég közt is. Steven Ellison hatalmas ember – mag as, széles vállú, izmos. Építkezési vállalkozó, és szeret terepen dolg ozni. De ig azából pompás vörös haja vonzotta mag ára a tekintetet. A húg ának, Shawnának ug yanilyen a haja – és hasonlóképpen vidám természetű. – Helló! – üdvözöltem, és meg pusziltam. Vele közvetlenebb lehettem, mint a főnökömmel. – Gratulálok!
– Köszi, kedves. Mark vég re becsületes embert akar farag ni belőlem. – Ahhoz eg y házasság nál több kellene – vág ott vissza Mark, és kihúzta nekem a széket. – Mikor nem voltam becsületes veled? – ellenkezett Steven. – Hmm, lássuk csak… – Mark leültetett, aztán ő is helyet fog lalt. – Mondjuk, amikor azt mondtad, hog y a házasság nem neked való. – Azt sosem mondtam, hog y nekem nem való – kacsintott rám Steven dévaj tekintettel. – Csak azt, hog y a leg több embernek nem való. – Mark sokat őrlődött, amíg meg kért – mondtam neki. – Már-már meg sajnáltam. – Ja – lapozg atta az étlapot Mark. – Ő a tanúja, hog y mennyit szenvedtem. – Sajnálj inkább eng em – jeg yezte meg Steven. – Én borral, rózsával meg heg edűsökkel kértem meg annak idején. Napokig g yakoroltam a szöveg emet. És még is pofára estem. Mókásan forg atta a szemét, de én sejtettem, hog y mély sebet kapott, mely még mostanra sem g yóg yult be eg észen. Mikor Mark meg fog ta és meg szorította Steven kezét, tudtam, hog y jól g ondolom. – És ő hog yan csinálta? – érdeklődtem, noha Mark már mindent elmondott. A pincérnő odajött, és meg kérdezte, kérünk-e vizet. Kértünk, és az ételt is meg rendeltük, aztán Steven elkezdte mesélni az évfordulós estét. – Úg y izzadt, mint eg y ló. Percenként törölg ette az arcát. – Nyár van – morog ta Mark. – Az éttermek meg a színházak ellenben lég kondicionáltak – vág ott vissza Steven. – Íg y csináltuk vég ig az eg ész estét, aztán elindultunk haza. Már kezdtem azt hinni, hog y nem fog ja meg tenni. Hog y vég et ér az éjszaka, és nem fog ja kinyög ni azokat az átkozott szavakat. És akkor arra g ondoltam, talán nekem kell majd meg int meg kérni, hog y vég re túl leg yünk rajta. És ha meg int nemet mond… – Először se mondtam nemet – szólt közbe Mark. – …akkor elveszem. Kiütöm, felpakolom eg y g épre, és elrepülök vele Veg asba, mert én sem leszek már fiatalabb. – De nem is szelídülsz a korral – morog ta Mark. Steven ránézett. – Szóval másztunk ki a limóból, én meg próbáltam visszaemlékezni a rég i fantasztikus szöveg emre, amikor eg yszer csak elkapta a könyökömet, és kinyög te, „Steve, a francba is. Hozzám kell jönnöd”. Nevettem, aztán hátradőltem, amikor a pincérnő elém tette a salátát. – Csak íg y? – Csak íg y – bólintott Steven. – Milyen romantikus! – tartottam fel elismerően a hüvelykujjamat Marknak. – Bele a közepébe.
– Látod? – felelte Mark. – Meg csináltam. – Ti fog játok írni az esküvői fog adalmatokat? – kérdeztem. – Mert az lesz csak ig azán érdekes. Steven hahotázni kezdett, mag ára vonva a környező asztaloknál ülők fig yelmét. Lenyeltem a koktélparadicsomot, aztán azt mondtam: – Tudod, hog y nag yon szeretném meg nézni az esküvői dossziédat? – Hát, eg észen véletlenül… – Ez nem lehet ig az – rázta a fejét Mark, amikor Steven lenyúlt, és előszedett eg y tömött dossziét a széke melletti futártáskából. A paksaméta olyan vastag volt, hog y mindenütt kitüremkedett a fedőlapok alól. – Nézd csak meg ezt a tortát – tolta arrébb Steven a kenyérkosarat, hog y helyet csináljon a dossziénak. Visszafojtottam eg y mosolyt, látva az elválasztó lapokat és a tartalomjeg yzéket. – Nem lesz felhőkarcoló formájú tortánk darukkal és óriásplakátokkal – jelentette ki eltökélten Mark. – Tényleg ? – kérdeztem kíváncsian. – Na, hadd nézzem csak!
Mikor este hazaértem, ledobtam a táskámat a szokásos helyre, lerúg tam a cipőmet, és levetettem mag am a kanapéra. Kiterültem, és a mennyezetet bámultam. Meg umi várt a CrossTrainerben fél hétkor, úg yhog y nem volt sok időm, de úg y éreztem, muszáj szusszannom eg yet. Előző délután kezdődött a menzeszem, úg yhog y ing erlékeny és házsártos voltam, ráadásul elég g é kifacsart is. Felsóhajtottam, amikor arra g ondoltam, hog y anyámmal is rendezni kell majd a dolg okat. Reng eteg tisztáznivalónk volt, és a halog atás kezdett zavarni. Örültem volna, ha vele is olyan könnyű dolg om lehetett volna, mint apámmal, de ez persze nem lehetett mentség arra, hog y szembenézzek a problémákkal. Ő az anyám, és szeretem. Nehezen viseltem, ha nem jövünk ki eg ymással. Aztán a g ondolataim Corinne felé szálltak. Nyilván sejthettem volna, hog y eg y olyan nő, aki képes otthag yni a férjét, és Párizsból New Yorkba költözni eg y férfi miatt, nem fog ja eg ykönnyen feladni, de még is. Ismerhetné annyira Gideont, hog y tudja: ez a nyag g atás nem fog működni. És Brett… Vele mit kezdjek? Felzúg ott a házi telefon. Morcosan feltápászkodtam. Meg umi talán félreértette, és azt hiszi, hog y itt találkozunk? Nem mintha számítana, de… – Ig en? – Szia, Eva – mondta a recepciós derűsen. – Michna és Graves nyomozó van itt a rendőrség től. A francba! Abban a pillanatban minden más elveszítette a jelentőség ét. A félelem jeg es ujjakkal markolt a szívembe.
Üg yvédet akartam, azonnal. Ez már túl sok volt. De nem szerettem volna olyan benyomást kelteni, mintha titkolnivalóm lenne. Kétszer is nyelnem kellett, mielőtt válaszolni tudtam. – Köszi. Felküldöd őket?
14. FEJEZET A szívem vadul vert, miközben a táskámhoz ug rottam, és elnémítottam a titkos telefont, aztán bedug tam eg y cipzáras oldalzsebbe. Körülnéztem, nincs-e valahol áruló jel, bármi, amit el kéne rejtenem. A virág ok a hálószobámban, és a kártya. Bár ha a nyomozóknak nincs házkutatási eng edélyük, csak azt nézhetik meg , ami szem előtt van. Rohantam becsukni az ajtómat, aztán Caryét is. Liheg tem már, mire a cseng ő meg szólalt. Erővel kényszerítettem mag am, hog y lelassuljak, és nyug odtan menjek vissza a nappaliba. Mikor az ajtóhoz értem, mély, nyug tató léleg zetet vettem, csak azután nyitottam ki. – Jó napot, nyomozók. Graves, az inas, sovány, komoly képű, rókaszemű nő jött elöl. A társa, Michna volt a nyug odtabb, idősödő férfi ritkuló ősz hajjal, pocakkal. Volt valami ritmus bennük – Graves a kemény, aki lekötötte és kizökkentette az alanyokat, Michna pedig a háttérben maradt, és zsaruszeme mindent reg isztrált, semmit sem hag yott fig yelmen kívül. Biztosan sikeres párost alkottak. – Bejöhetünk, Miss Tramell? – kérdezte Graves olyan hang on, amitől a kérés parancs lett. Hátrafog ta g öndör barna haját, és feg yvere felett blézert viselt. A kezében zacskó. – Hog yne – tártam ki az ajtót. – Hozhatok önöknek valamit? Kávét? Vizet? – Eg y kis víz jó lenne – felelte Michna. A konyhába vezettem őket, és palackozott vizet vettem elő a hűtőből. A nyomozók a reg g elizőpultnál várakoztak. Graves szeme rám szeg eződött, míg Michna a környezetet vizslatta. – Most ért haza a munkából? – kérdezte. Sejtettem, hog y tudják a választ, de azért feleltem: – Pár perce. Leülünk a nappaliban? – Jó lesz itt is – felelte Graves a mag a józan módján, és letette az elnyűtt bőrzacskót a pultra. – Csak néhány kérdést szeretnénk feltenni, ha nincs ellenére. És mutatunk néhány fotót. Meg dermedtem. Vajon el tudom viselni azoknak a képeknek a látványát, amelyeket Nathan csinált rólam? Eg y vad pillanatig arra is g ondoltam, hog y a tetthelyen készült képeket vag y éppen boncolási jelentést akarnak mutatni. De aztán rájöttem, hog y ez felettébb valószínűtlen. – Miről van szó? – Néhány új információ került napvilág ra, amelyek kapcsolatban állhatnak Nathan Barker halálával – mondta Michna. – Minden szálat próbálunk vég ig járni, és mag a talán seg íthet. Mély, reszketeg léleg zetet vettem. – Szívesen seg ítek. Csak nem tudom, hog yan. – Ismer eg y bizonyos Andrei Yedemskyt? – kérdezte Graves. A homlokomat ráncoltam.
– Nem. Ki ő? Graves a táskájába nyúlt, és eg y köteg nyolcszor tízes fényképet szedett elő, majd letette elém. – Ez a férfi. Látta már valahol? Remeg ő kézzel húztam mag am elé a képeket. Eg y ballonkabátos férfit láttam, amint eg y másik férfival beszél, aki beszállni készül eg y várakozó taxiba. Vonzó külsejű volt, nag yon szőke hajjal és napbarnított bőrrel. – Nem. Biztos emlékeznék rá, ha találkoztam volna vele – néztem fel Gravesre. – Ismernem kéne? – Képeket találtunk mag áról a lakásán. Utcai pillanatfelvételeket. Barkernél ug yanilyen fotók voltak. – Nem értem. Honnan szerezte őket? – Feltehetőleg Barkertől – felelte Michna. – Ezt ez a Yedemsky mondta? Miért adott volna neki Nathan képeket rólam? – Yedemsky nem mondott semmit – szólt Graves. – Ug yanis halott. Meg ölték. Éreztem a közelg ő mig rént. – Nem értem. Nem tudok semmit erről az emberről, és fog almam sincs, hog y ő honnan tudhatott bármit is rólam. – Andrei Yedemsky az orosz maffia eg yik ismert alakja volt – mag yarázta Michna. – Alkohol- és feg yvercsempészet mellett leánykereskedelemmel is g yanúsították. Elképzelhető, hog y Barker arra készült, hog y eladja vag y elcserélje mag át ezen a vonalon. Meg ráztam a fejem. Képtelen voltam feldolg ozni, amit hallottam. Az, hog y Nathan követ, elképzelhető volt. Kezdettől fog va g yűlölt. Nem tetszett neki, hog y az apja újra meg házasodott, ahelyett hog y örökké g yászolta volna a feleség ét. Gyűlölt azért, mert pszichiátriai kezelésre került miattam, és hog y ötmillió dolláros bánatpénzt kaptam, ami az ő örökség ét csökkentette. De hog y az orosz maffia? Emberkereskedelem? Ezt eg yáltalán nem értettem. Graves vég ig pörg ette a fotókat, eg y platina-zafír karkötőig . L alakú skála volt mellette – nyilván bizonyítékfotó. – Felismeri? – Ig en. Nathan anyjáé volt. Nathan átalakíttatta mag ának. Soha eg y lépést sem tett nélküle. – Yedemskyn volt a halálakor – felelte Graves közönyösen. – Nyilván afféle szuvenír volt. – Honnan? – Barker meg g yilkolásából. Gravesre meredtem, aki persze tudta az ig azság ot. – Arra céloz, hog y esetleg Yedemsky lehet a felelős Nathan haláláért? De akkor őt ki ölte meg ? Graves állta a tekintetemet, értette a kérdésem mög ötti indítékot. – Nyilván a saját társai. – Biztos benne? – Tudnom kellett, hog y tudják: Gideonnak nincs köze semmihez. Ig en, ölt értem, hog y meg védjen, de azért sose g yilkolna, hog y ne kerüljön börtönbe.
Michna a homlokát ráncolta. Graves válaszolt: – Minden kétség et kizáróan. A g yilkosság ot biztonság i felvétel rög zítette. Az eg yik üzlettárs meg neheztelt amiatt, hog y Yedemsky a kiskorú lányával hált. Feltámadt bennem a remény, majd a jeg es félelem. – És akkor most mi lesz? Ez mivel jár? – Ismer valakit, aki kapcsolatban van az orosz maffiával? – kérdezte Michna. – Te jó ég , dehog y – feleltem hevesen. – Az… eg y eg ész más világ . Nehezen tudom elképzelni, hog y Nathannek bármi dolg a lehetett velük. De persze rég óta nem tudtam, mit csinált. Meg dörzsöltem elszoruló mellkasomat, és Gravesre pillantottam. – Szeretném már mag am mög ött tudni ezt az eg észet. Hog y vég re ne rontsa meg az életem. Vajon sikerülhet valaha is? Vag y még a halála után is kísérteni fog ? Graves g yorsan és üg yesen összeszedte a fotókat. Az arca semmit sem árult el. – Mi meg teszünk mindent, amit lehet. A többi a mag a dolg a.
Neg yed hétkor értem a CrossTrainerbe. Elmentem, hisz meg íg értem Meg uminak, és a múltkor is cserbenhag ytam. Hatalmas nyug talanság is munkált bennem, valami mozg ásig ény, amit le kellett vezetnem, mielőtt meg bolondulok. Küldtem eg y SMS-t Gideonnak, amint a nyomozók elmentek, hog y találkoznunk kell, de nem kaptam választ addig ra, amire beraktam a telefont az öltözőszekrénybe. Mint minden, ami Gideoné, a CrossTrainer is lenyűg öző volt mind méretében, mind felszereltség ében. A háromszintes klub – melynek több száz testvére volt ország szerte – mindennel rendelkezett, ami csak eg y fitneszkedvelőnek kell, beleértve a spa szolg áltatásokat és a g yümölcslébárt is. Meg umi kissé elveszettnek tűnt, és seg ítség re szorult némelyik hig h-tech g épnél, úg yhog y ig énybe vette az új tag oknak és vendég eknek járó edzői asszisztenciát. Én eg y futóg épet választottam. Lendületes g yalog lással indítottam bemeleg ítésképpen, aztán futni kezdtem. Amikor beállt a ritmusom, a g ondolataim is meg lódultak. Lehetség es lenne, hog y Gideonnal szabadon rendelkezünk az életünkkel, és továbbléphetünk? Hog yan? Miért? Az ag yamban csak úg y nyüzsög tek a kérdések, amelyeket fel akartam tenni Gideonnak – abban a reményben, hog y ő éppolyan tanácstalan, mint én. Nem lehet köze Yedemsky halálához. Nem tudom elhinni, hog y lehet. Addig futottam, amíg ég ni nem kezdett a combom és a vádlim, amíg verítékben nem úszott a testem, és nem láng olt a tüdőm. Vég ül Meg umi állított meg . Integ etett nekem, amikor elhaladt a g ép előtt. – Lenyűg özöl. Úg y futsz, mint eg y g ép.
Kocog ásra lassítottam, aztán sétára, majd meg álltam. Fog tam a törülközőmet és a vizemet, leléptem a g épről, és azonnal éreztem, hog y túlerőltettem mag am. – Utálok futni – vallottam be liheg ve. – Neked hog y ment? Meg umi még edzőszerelésben is eleg ánsan festett. Fecskehátú sporttrikója élénk kékkel volt szeg ve, ami illett spandex nadrág jához. Az összeállítás nyárias és stílusos volt. Meg lökte vállával a vállamat. – Melletted lustának érzem mag am. Én csak eg y kört csináltam, és kinéztem a jó pasikat. Az én edzőm is jó, de jobb szerettem volna inkább azt a srácot. Követtem az ujját. – Az Daniel. Bemutassalak neki? – Persze! Elindultam Meg umival a nyílt terep közepénél lévő matracok felé, és intettem Danielnek, amikor felpillantott és meg látott minket. Meg umi kirántotta a g umit a hajából, pedig szerintem copffal is remekül nézett ki. Gyönyörű bőre volt, és mindig is irig yeltem a száját. – Eva, örülök, hog y újra látlak – nyújtotta a kezét Daniel. – Kit hoztál? – Ő a barátnőm, Meg umi. Ma jött először. – Láttam, ahog y edzett Tarával – villantotta Meg umira eg y meg awattos mosolyát. – Daniel vag yok. Ha bármiben szükség ed van seg ítség re, csak szólj! – Szavadon fog lak – felelte Meg umi, és meg rázta Daniel kezét. – Csak bátran. Van valamilyen konkrét fitneszcélod? Miközben ők elmerültek a részletekben, bámészkodni kezdtem. Valami könnyebb g épet kerestem, amivel elvag yok, amíg ők beszélg etnek. Ehelyett valami mást találtam. A vállamra vetettem a törülközőmet, és eg y jól ismert riporternő alakját pillantottam meg . Nag y léleg zetet vettem és odamentem hozzá, miközben ő ötkilós súlyt emelg etett. Sötétbarna haját hátul összefog ta, hosszú lábát testhezálló sortban villog tatta, és hasa lapos, feszes volt. Remekül nézett ki. – Szia, Deanna. – Kérdezhetném, hog y g yakran jársz-e ide – tette vissza a súlyt az állványra –, de az túl sablonos lenne. Hog y vag y, Eva? – Jól. És te? A mosolyában olyan él volt, hog y attól mindig éber lettem. – Nem zavar, hog y Gideon Cross minden bűnét pénz alá ássa el? Tehát Gideonnak ig aza volt, hog y Ian Hag er el fog tűnni, amint meg kapta a pénzét. – Ha azt hinném, hog y tényleg az ig azság ot keresed, meg adnám neked. – Ez ig az, Eva. Beszéltem Corinne Giroux-val. – Ó! Hog y van a férje?
Deanna nevetett. – Gideonnak tég ed kéne szerződtetnie píárosnak. Ez kellemetlenül betalált. – Miért nem mész eg yszerűen oda az irodájába és vág od a szemébe? Kapja csak meg . Boríts rá eg y pohár italt, vag y pofozd fel. – Az nem zavarná. Semmit sem számítana neki. Letöröltem a verítéket a halántékomról, és be kellett vallanom, hog y ebben van valami. Pontosan tudtam, hog y Gideon milyen hideg szívű seg g fej tud lenni. – De leg alább te jobban éreznéd mag ad. Deanna felkapta a törülközőjét. – Pontosan tudom, mitől érezném mag am jobban. Kellemes edzést, Eva. Biztos vag yok benne, hog y hamarosan újra beszélünk majd. Elvonult, és nem tudtam szabadulni az érzéstől, hog y van valami a tarsolyában. Ideg esített, hog y nem tudom, mi lehet az. – Oké, kész vag yok – jött oda Meg umi. – Ez meg ki volt? – Senki fontos. – A g yomrom ezt a pillanatot választotta, hog y nag yot morduljon, hang osan jelezve, hog y elég ettem a marhaszeletet, amit ebédre ettem. – Én is mindig meg éhezem az edzéstől. Eszünk valamit? – Persze. – A zuhanyzók felé indultunk, a g épeket és embereket kerülg etve.– Felhívom Caryt, hátha ő is jön. – Jó – nyalta meg a száját Meg umi. – Mondtam már, hog y szerintem klassz pasi? – Nem is eg yszer – intettem búcsút Danielnek, mielőtt kimentünk. Mikor az öltözőkhöz értünk, Meg umi beledobta a törülközőjét az erre a célra kirakott szennyestartóba. Én vég ig simítottam a hímzett CrossTrainer feliraton, mielőtt követtem a példáját. A Gideon fürdőjében lóg ó törülközőim jutottak eszembe. Talán leg közelebb már őt is elhívhatom vacsorázni a barátaimmal. Talán már túl vag yunk a leg rosszabbon.
Találtunk eg y indiai éttermet az edzőterem közelében, és Cary is eljött Treyjel. Kéz a kézben érkeztek. Az asztalunk a bejáratnál volt, az eg yik utcai ablakban, úg yhog y a város forg almának élménye feldobta az étkezést. Párnákon ültünk a földön, eg y kicsit túl sok bort ittunk, és Cary kommentálta az odakint elhaladó embereket. Szinte láttam a kis szívecskéket pattog ni Trey szemében, amikor ránézett, én pedig örültem, hog y Cary is nyílt vonzalmat mutat. Mikor Cary tényleg beleszeretett valakibe, nem volt hajlandó hozzáérni az illetőhöz. Én most szántszándékkal úg y értelmeztem a Treyt érintő
mozdulatait, mint a közeledés jeleit, nem pedig a távolodásét. Meg umi újabb hívást kapott Michaeltől evés közben, de nem vette fel. Mikor Cary meg kérdezte, hog y a nehezen meg kaphatót játssza-e, Meg umi elmesélte neki az eg ész sztorit. – Ha meg int hív, hadd beszéljek vele én – mondta Cary. – Atyaég , csak azt ne – nyög tem fel. – Miért? – pislog ott Cary ártatlanul. – Meg mondhatom neki, hog y Meg umi el van fog lalva, nem ér rá a telefonhoz jönni, Trey pedig kiabálhatna mindenféle szexparancsokat a háttérben. – Ördög i! – dörzsölte össze a kezét Meg umi. – Michael nem a meg felelő személy ehhez, de eg yszer még élni fog ok az ajánlatoddal, amennyire ismerem a szerencsémet a pasikkal. A fejemet csóváltam, és lopva a táskámba nyúltam a titkos telefon után. Letörten láttam, hog y még mindig nincs válasz Gideontól. Cary látványosan meg bámult az asztal fölött. – A titkos pasi hívását várod? – Micsoda? – maradt tátva Meg umi szája. – Te jársz valakivel, és nem is mondod nekem? Összehúzott szemmel meredtem Caryre. – Bonyolult. – Épp hog y nem az – zöttyent vissza Cary a párnáira. – Eg yszerű szex. – És mi van Cross-szal? – kérdezte Meg umi. – Kivel? – kérdezett vissza Cary. Meg umi kötötte az ebet a karóhoz. – Vissza akarja kapni Evát. Most Caryn volt a sor, hog y rám meredjen. – Mikor beszéltél vele? Meg ráztam a fejem. – Anyut hívta fel. És nem mondott semmi olyasmit, hog y vissza akarna kapni. Cary ravaszul elmosolyodott. – Feláldoznád az új pasidat eg y felmeleg ítésért Cross-szal, a maratonistával? Meg umi meg bökte a lábam. – Gideon Cross maratonista az ág yban? Szent ég … És még úg y is néz ki, ahog y. Jesszusom – leg yezg ette mag át a kezével. – Leszállnátok vég re a szexuális életemről? – morog tam, és seg élykérőn néztem Treyre. Ő közbe is avatkozott. – Cary azt mondja, hog y holnap valami videopremierre mentek. Én azt hittem, hog y a könnyűzenei klipeknek már bealkonyult. Hálásan kaptam el a mentőövet. – Eng em is meg lepett a dolog .
– És ott van a jó öreg Brett is – hajolt át Cary az asztalon Meg umi felé, mintha titkot akarna meg osztani vele. – Nevezzük csak színpad mög ötti embernek. Vag y hátsó ülés embernek. Belemártottam az ujjamat a pohárba, és vizet fröcsköltem rá. – Na, Eva! Összevizezel! – Ha nem fejezed be sürg ősen, akkor csöpög ni fog sz! – fig yelmeztettem.
Mikor hazaértünk háromneg yed tízkor, még mindig nem volt semmi hír Gideon felől. Meg umi metróval ment haza, mi pedig Caryékkel taxival. A fiúk azonnal bevették mag ukat Cary szobájába, de én maradtam a konyhában. Azon tépelődtem, átmenjek-e a szomszédba, hátha Gideon otthon van. Éppen a kulcsokat keresg éltem, amikor Cary jött ki a konyhába, félmeztelenül, mezítláb. Tejszínhabot vett elő a hűtőből, de mielőtt visszament, meg állt eg y pillanatra. – Jól vag y? – Persze. – Beszéltél már anyáddal? – Nem, de hamarosan fog ok. Csípőjével a pultnak támaszkodott. – És még mik a terveid? Elhessentettem. – Menj csak, érezd jól mag ad. Jól vag yok. Majd beszélünk holnap. – Mikorra leg yek kész? – Brett ötkor akar felvenni minket, úg yhog y g yere értem a Crossfire-ba, jó? – Nem probléma. – Odahajolt, és csókot nyomott a fejem búbjára.– Szép álmokat, kislány. Meg vártam, amíg Cary ajtaja becsukódik, aztán fog tam a kulcsokat, és átosontam a szomszédba. Amint beléptem a sötét, csendes lakásba, azonnal tudtam, hog y Gideon nincs ott, de azért vég ig mentem a szobákon. Nem szabadulhattam a g ondolattól, hog y valami… nincs rendben. Hol lehet Gideon? Úg y döntöttem, felhívom Ang ust. Visszamentem a saját lakásomba, fog tam a titkos telefont, és bevittem a hálószobámba. És ott találtam Gideont eg y rémálom közepén. Döbbenten csuktam be mag am mög ött az ajtót, és be is zártam. Gideon az ág yon dobálta mag át, háta ívbe feszült. Fájdalmasan felszisszent. Még most is farmer és póló volt rajta. Úg y nézett ki, mintha várakozás közben nyomta volna el az álom. A laptopját leverte a földre, és papírok zörög tek alatta, amikor meg mozdult. Odarohantam hozzá, és próbáltam kitalálni, hog yan ébresszem fel anélkül, hog y kockáztatnám
saját épség emet, mert tudtam, hog y g yűlölné mag át, ha véletlenül meg ütne. Állatiasan felhördült. – Soha – nyög te. – Soha többet nem nyúlhatsz hozzá. Meg dermedtem. A teste vadul meg rándult, aztán Gideon felnyög ött, és remeg ve összeg ömbölyödött az oldalán. A fájdalma látványa mag amhoz térített. Az ág yra másztam, és meg érintettem a vállát. A következő pillanatban már a hátamon feküdtem, leszorítva, és Gideon ott sötétlett fölöttem, semmibe néző, üres szemmel. Meg bénított a félelem. – Most meg tudod, milyen érzés – suttog ta sötéten, és csípője az enyémhez ütődött, a szeretkezés beteg es utánzataként. Elfordítottam a fejem, és beleharaptam a bicepszébe. Alig tudtam kárt tenni a merev izomban. – A francba! – rándult arrébb, én meg ledobtam mag amról, ahog y Parkertől tanultam. Felpattantam, és elszaladtam. – Eva! Meg pördültem, harcra készen. Lecsúszott az ág yról, és majdnem térdre esett, mielőtt visszanyerte volna az eg yensúlyát. – Ne harag udj. Elaludtam… Istenem. Annyira sajnálom. – Nincs semmi bajom – feleltem erőltetett nyug alommal. – Nyug odj meg . A hajába túrt, mellkasa zihált. Az arcán veríték csillog ott, a szeme vöröslött. – Istenem. Közelebb merészkedtem, küzdve a maradék félelmemmel. Ez hozzátartozik az életünkhöz. Mindkettőnknek szembe kell nézni vele. – Emlékszel az álmodra? Gideon nag yot nyelt, és meg rázta a fejét. – Nem hiszem el. – A fenébe. Meg kell… – Nathanről álmodtál. Milyen g yakran történik ez? – Meg fog tam a kezét. – Nem tudom. – Ne hazudj nekem. – Nem hazudok! – csattant fel. – Nag yon ritkán emlékszem az álmaimra. A fürdőszoba felé vonszoltam, hog y mozg ásban tartsam, mind testileg , mind lelkileg . – A nyomozók ma nálam jártak. – Tudom. A hang ja rekedtség e ag g asztott. Vajon meddig aludt és álmodott? A g ondolat, hog y itt szenvedett eg yedül, a saját elméje áldozataként, túl fájdalmas volt számomra. – Nálad is voltak?
– Nem. De kérdezősködtek. Felkapcsoltam a fényeket. Meg torpant, és eng em is meg állított. – Eva! – Pattanj a zuhany alá, nag yfiú. Majd beszélünk még , ha vég eztél. A kezébe fog ta az arcomat, hüvelykujja a járomcsontomat simog atta. – Túl g yors vag y. Lassíts. – Nem akarok lerag adni, valahányszor rémálmod van. – Várj eg y percet – mormolta, és homlokát az enyémnek döntötte. – Meg ijesztettelek. Én is meg ijedtem. Várjunk eg y percet. Ellág yultam, és tenyeremet vadul dobog ó szívére tapasztottam. A hajamba temette az orrát. – Hadd érezzem az illatodat, ang yalka. Hadd érezzelek tég ed. Hadd kérjek bocsánatot. – Nincs semmi baj. – De van – ellenkezett hevesen. – A saját lakásunkban kellett volna várnom rád. A mellére hajtottam az arcomat, és nag yon tetszett a „saját lakásunk” szóhasználat. – Eg ész este fig yeltem a telefont, vártam, hog y írj vag y üzenj. – Későig dolg oztam. – A keze a blúzom alá siklott, a hátamat simog atta. – Aztán ide jöttem. Meg akartalak lepni… szeretkezni akartam veled… – Azt hiszem, talán meg szabadultunk – suttog tam, és meg markoltam az ing ét. – A nyomozók… Szerintem nem lesz semmi baj. – Mesélj. – Nathannek volt az a karkötője, amelyet állandóan hordott… – Zafíros. Nőies. Ránéztem. – Ig en. – Folytasd. – Meg találták eg y halott maffiózón. Orosz maffiózón. Úg y g ondolják, hog y eg y bűntársa ölte meg . Gideon mozdulatlanul, összehúzott szemmel nézett. – Roppant érdekes. – Inkább fura. Nála voltak a fotóim, és a nyomozók leánykereskedelmet emleg ettek, ami eg yszerűen nem vall a… Gideon a számra tapasztotta a mutatóujját, hog y elhallg attasson. – Az a fura, hog y Nathanen rajta volt a karkötő, amikor otthag ytam.
Néztem, hog yan zuhanyozik Gideon, és közben fog at mostam. Szappanos keze takarékosan közönyös mozdulatokkal járt a testén, keményen, céltudatosan. Eg észen más volt ez, mint az én áhítatos simog atásaim, szeretetem. Percek alatt vég zett, és meztelen szépség ének teljes dicsőség ében lépett ki a zuhanyfülkéből, aztán fog ott eg y törülközőt, és ledörg ölte mag át. Mikor elkészült, mög ém lépett, meg fog ta a csípőmet, és csókot nyomott a tarkómra. – Nincsenek alvilág i kapcsolataim – mormolta. Kiöblítettem a számat, és ránéztem a tükörből. – Zavar, hog y ezt kell mondanod nekem? – Inkább mondom én, mint hog y te kérdezd. – Valaki elég messzire elment, hog y meg védjen tég ed – fordultam szembe vele. – Csak nem Ang us? – Nem. Meséld el, hog y halt meg a maffiózó. Ujjaim a hasizmain babráltak. Szerettem, ahog y meg feszülnek az érintésemre. – Az eg yik társa vég zett vele. Meg torlás. Fig yelték, úg yhog y Graveséknek bizonyítékuk van. – Akkor olyan valaki, aki vag y a maffiával, vag y a rendőrség g el tart kapcsolatot, vag y mindkettővel. Bárki áll is a dolog mög ött, olyan embert választott eszközül, aki elviszi a balhét, és még meg is ússza. – Eng em nem érdekel, ki áll mög ötte, amíg te biztonság ban vag y. Meg csókolta a homlokomat. – Óvatosnak kell lennünk – mondta. – Akik meg akarnak védeni, azok tudják, mit tettem.
15. FEJEZET Alig valamivel hajnali öt óra után hirtelen felébredtem. Az álmok még hozzám tapadtak, és az eg yikben azt hittem, hog y szakítottunk Gideonnal. A g yász és a mag ány mázsás súllyal nehezedett rám, és percekig az ág yhoz szeg ezett. Jó lett volna, ha Gideon ott lett volna mellettem. Ha eg yszerűen csak átfordulhattam volna, hog y hozzásimuljak. Részben a menstruáció miatt nem szexeltünk előző éjszaka. Eg yszerűen csak élveztük, hog y eg yütt lehetünk. Összebújtunk az ág yamon, és néztük a tévét, amíg a futópadozás okozta kimerültség miatt el nem nyomott az álom. Szerettem ezeket a nyug almas pillanatokat, amikor csak íg y átöleltük eg ymást. Amikor a szexuális vonzalom csak úg y izzott a felszín alatt. Szerettem a bőre érzését a bőrömön, és a domborulataim úg y illeszkedtek kemény körvonalaihoz, mintha eg ymáshoz terveztek volna bennünket. Felsóhajtottam, mert tudtam, mitől vag yok feszült. Csütörtök van, és Brett már útban van New York felé, ha ug yan nincs máris itt. Gideon meg én kezdtük meg találni az új ritmust, tehát Brett a lehető leg rosszabb pillanatban lépett vissza az életembe. Ag g ódtam, hog y valami elromolhat, becsúszhat eg y félreérthető szó, eg y g esztus, ami aztán újabb problémákat okoz majd Gideonnak és nekem. Ez lesz az első alkalom, hog y Gideon meg én eg yütt fog unk meg jelenni valahol nyilvánosan a „szakításunk” óta. Kínszenvedés lesz Brett mellett állni, miközben a szívem Gideonnál van. Felkeltem, kimentem a fürdőszobába és meg mosakodtam, aztán sortot és trikót húztam mag amra. Gideonnal akartam lenni. Eg yütt kell töltenünk eg y kis időt, mielőtt bosszúval folytatódik a nap. Halkan átosontam a lakásába, némileg rossznak érezve mag am, ahog y a folyosón szaladok az ő ajtaja – a mi ajtónk – felé. Odabent lecsaptam a kulcsomat a konyhapultra, és a vendég szoba felé indultam. Gideon nem volt ott, és összeszorult a szívem, de tovább kerestem, mert éreztem, hog y itt kell lennie. Ott volt az a bizserg ő érzés, amit csak akkor tapasztaltam, ha a közelben van. A hálószobában találtam rá, a párnámat ölelve, félig hason. A takaró a derekára tekeredett, de izmos háta és karja szabadon maradt, és feszes fenekének felső része is kilátszott. Olyan volt, mint eg y meg elevenedett erotikus fantázia. És az enyém. Annyira szerettem! És azt akartam, hog y rám ébredjen, leg alább eg yszer, a félelem, szomorúság és bánat helyett g yönyörrel. Halkan levetkőztem a hajnal csendjében, és a körül forog tak a g ondolataim, hog yan tudnám a leg jobban kényeztetni az emberemet. Vég ig akartam simog atni, hog y elakadjon a léleg zete és
forró leg yen, hog y érezzem, ahog y meg remeg a teste. Meg akartam erősíteni a kötelékünket, teljes és visszavonhatatlan elkötelezettség emet iránta, még mielőtt a kemény valóság közénk áll. Amikor térdem a matracba süppedt, meg mozdult. Odamásztam hozzá, a derekára tapasztottam a számat, és lassan elindultam felfelé. – Hmmm. Eva – morog ta fojtottan, és kicsit nyújtózott alattam. – Csak remélheted, hog y én vag yok, nag yfiú – kaptam bele a lapockájába. – Mert ha nem, akkor rosszul jársz. Ráereszkedtem, betakartam a testemmel. Fantasztikus volt a meleg e, és eg y pillanatra meg álltam, hog y kiélvezzem. – Még korán van neked – morog ta, és ellazult, éppolyan elég edetten a kontaktussal, mint én. – Bizonyos értelemben – helyeseltem. – Az én párnámat ölelg eted. – Olyan illata van, mint neked. Seg ít elaludni. Félresimítottam a haját, és a nyakához nyomtam a számat. – Ezt szépen mondtad. Bár íg y feküdhetnék veled eg y eg ész napon át. – Tudod, hog y el akarlak vinni a hétvég ére. – Persze – simog attam vég ig a bicepszét, s ujjaim kitapog atták a kemény izmokat. – Már alig várom. – Indulunk, amint vég zek pénteken, és hétfőn is csak akkor jövünk vissza, ha már munkába kell menni. Nem lesz szükség ed semmire az útleveleden kívül. – Csak rád – csókoltam meg a vállát, aztán sietősen folytattam: – Akarlak, és felkészülten jöttem, de nem ilyen eg yszerű. Úg y értem, hog y most nem ig azán alkalmas, mert ha a menstruáció alatti szex nem a te stílusod, amit tökéletesen meg értek, mert az enyém se… – Te vag y a stílusom, ang yalka. Mindenhog y jó vag y nekem. Meg feszült, jelezvén, hog y meg fog fordulni. Arrébb húzódtam, és néztem, ahog y harmonikusan mozog nak az izmai. – Ülj fel – mondtam neki, és arra g ondoltam, hog y még elképesztőbb, mint eddig g ondoltam. Vag y kanosabb, de ezzel sosem volt bajom. – Háttal a támlának. Elrendezkedett az utasításom szerint. Álmatag volt és szexi, enyhén borostás. Az ölébe másztam, és meg lovag oltam. Hosszú pillanatokig élveztem a helyzetet, a finom, provokatív veszélyesség et, amit még pihenés közben is árasztott mag ából. Mert Gideont sosem lehetett meg szelídíteni. A párducnak is meg vannak a karmai, akkor is, ha behúzza őket. Ez volt az eg yik leg nag yobb élvezetem. Szelíd volt velem, de azért hű maradt önmag ához. Az az ember volt még mindig , akibe beleszerettem – kemény és érdes –, de ug yanakkor változott is. Ő volt nekem minden, amit akartam, és amire szükség em volt eg yetlen tökéletlen emberben. Kisöpörtem a haját az arcából, és nyelvem heg yével vég ig követtem az alsó ajka ívét. Meleg , erős keze meg markolta a csípőmet. Kinyílt a szája, a nyelve az enyémet érintette.
– Szeretlek – suttog tam. – Eva – hajtotta hátra a fejét, és mélyebben befog adta a csókom. Ajka szilárdan, még is puhán simult az enyémhez. A nyelve mélyen belém nyalt, ízlelg etett. A lág y súrlódás a szám belsejében libabőrössé tett. Gideon farka kezdett meg keményedni és meg vastag odni közöttünk, a selymes bőr alhasamhoz feszült. A mellbimbóim meg merevedtek, és hozzádörg ölőztem. Eg yik kezével meg fog ta a tarkómat, és szenvedélyesen csókolt tovább. Szája rag adozón, kutatóan tapadt az enyémre, és szívta a nyelvemet, az ajkamat. Nyög ve simultam hozzá, ujjaim fekete hajába túrtak. – Istenem, annyira felizg atsz – hördült fel, és felhúzta a térdét. Hátratolt, és teste szinte bölcsőt formált, úg y tartott meg . Tenyerébe fog ta a melleimet és hüvelykujja körözni kezdett kemény bimbóim körül. – Nézz vég ig mag adon. Gyönyörű vag y. Meleg ség áradt szét bennem. – Gideon… – Néha olyan jeg es, távolság tartó szőkeség vag y. – Meg feszült az állkapcsa, miközben a lábam közé csúsztatta a kezét, és ujjai g yeng éden siklottak be szeméremajkam közé. – Máskor meg ilyen. Forró és készség es. Aki a simog atásomat akarja, a farkamat akarja. – Neked vag yok ilyen. Te csinálod ezt velem. Te műveled ezt velem attól a pillanattól kezdve, hog y meg láttalak. Gideon pillantása vég ig siklott rajtam, és a keze követte. Mikor az ujjai eg yszerre simog atták a mellem körvonalát és a csiklómat, meg remeg tem. – Akarlak – mondta mog orván. – Én meg itt vag yok, meztelenül. Szája lassan szexi mosolyra g örbült. – Ezt nem hag yhatom ki. Ujjai körbejárták a résemet. Eg y kicsit meg emelkedtem, hog y jobban hozzáférjen, a kezem a vállára siklott. – De én nem a szexre g ondoltam – morog ta. – Bár azt is akarom. – Velem. – Csakis veled – felelte. Ujja pihekönnyedség g el repkedett a mellbimbómon. – Mindig és örökké. Felnyög tem, és a farka után nyúltam. Meg markoltam, és vég ig simog attam a tövétől a heg yéig . – Nézlek tég ed, ang yalka, és rettentően kívánlak. Veled akarok lenni, hallg atni tég ed, beszélni hozzád. Hallani akarom a nevetésed, és ölelni tég ed, amikor akarsz. Melletted akarok ülni, ug yanazt a leveg őt szívni, mint te, ug yanazt az életet élni. Íg y akarok felébredni rád minden reg g el, örökre. Akarlak. – Gideon – hajoltam előre, és lág yan meg csókoltam. – Én is akarlak tég ed. Tovább játszott a mellem heg yével, ujjai közt morzsolg atta a bimbómat. A csiklómat is
masszírozta, és halk nyög és szakadt fel belőlem. Meg keményedett a kezemben, a teste reag ált fokozódó vág yamra. A szoba eg yre világ osodott, ahog y emelkedett a nap, de a kinti világ mintha fényévekre lett volna tőlünk. A pillanat meg hittség e perzselő és édes volt eg yszerre. Elöntött a boldog ság . Gyeng éd áhítattal simog attam a keménység ét, s csak az volt a célom, hog y örömet szerezzek neki, és meg mutassam, mennyire szeretem. Ő is ug yaníg y ért hozzám, szeme ablak eg y sebzett lélekre, melynek éppoly nag y szükség e volt rám, mint az enyémnek őrá. – Boldog vag yok veled, Eva. Te teszel boldog g á. – Boldog g á teszlek eg ész további életedben – íg értem neki. A csípőm meg rándult, a vág y forrón áradt szét az ereimben. – Nincs más, amit ennél jobban akarnék. Gideon előrehajolva vég ig húzta nyelve heg yét a mellbimbómon, s a g yors mozdulat futó fájdalmat keltett. – Imádom a melledet, tudtad? – Szóval ez fog ott meg , a lökhárító… – Csak incselkedj, ang yalka. Adj ürüg yet, hog y elfenekelhesselek. A fenekedet is imádom. A hátamra tette a kezét, és a szája felé tolt. Forró nedvesség fog ta körül mellem érzékeny heg yét. Az arca behorpadt a mély szívástól, és a hüvelyem összerándult, a farkára éhesen. Mindenhol éreztem őt, mag am körül és mag amban. A meleg ét, a forróság át. A szenvedélyét. A farka keményen lüktetett a kezemben, a bársonyos fej síkos volt az előváladéktól. – Mondd, hog y szeretsz – esdekeltem. Gideon tekintete összekapcsolódott az enyémmel. – Tudod, hog y íg y van. – Képzeld el, milyen lenne, ha én sosem mondanám neked. Ha sosem hallanád tőlem. Kitág ult a tüdeje. – Crossfire. Meg állt a kezem. Nehézkesen nyelt. – Ez a te szavad, ha túl keményre fordulnak a dolg ok, ha már kezd túl sok lenni. És az én szavam is, mert ezt érzem veled. Mindig . – Gideon, én… – Elállt a szavam. – Ha kimondod, azt jelenti, hog y állj. – Az ujjai otthag yták a mellemet, és vég ig siklottak az arcomon. – Ha én mondom ki, azt jelenti, hog y soha ne hag yd abba. Bármit csinálsz is velem, azt akarom, hog y tovább csináld. Föléje emelkedtem. – Hadd csináljam. – Ig en… – Az ujja elhag yta a résemet, és eg y pillanattal később már jött is a farka. A széles fej érzékeny szöveteimet feszeg ette.
– Lassan – utasított lág yan, és a tekintete elborult, miközben hosszú, érzéki nyelvcsapásokkal nyalni kezdte az ujját. Gonosznak és szég yentelenül dekadensnek tűnt. – Seg íts! – Mindig nehezebb volt íg y mag amba fog adnom, pusztán a g ravitáció és a testem súlya révén. Bármennyire felizg atott, attól még vastag volt nekem. Meg fog ta a csípőmet, és lassan fel-le kezdett mozg atni kemény erekcióján. – Érezz minden centimétert, ang yalka – búg ta. – Érezd, milyen kemény leszek tőled. A combom meg remeg ett, amikor eg y különösen érzékeny pontot érintett bennem. Elkaptam a csuklóját, és meg feszült a hüvelyem. – Ne élvezz még el – fig yelmeztetett azzal a parancsoló hang hordozással, amely mindig beg erjesztett. – Ne, amíg be nem fog adtál teljesen. – Gideon… – Az óvatos behatolással járó lassú, állandó súrlódás meg őrjített. – Gondolj arra, milyen jó érzés, amikor benned vag yok, ang yalka. Amikor a mohó kis puncidnak van mire ráfog nia, amikor elmész. Ing erlően rekedt hang jától meg feszültem. – Siess. – Neked kell mag adba eng edned. – A szemében derű csillog ott. Hátradöntött, meg változtatva a behatolás szög ét. Rácsúsztam, és tövig befog adtam. – Ó! – A francba! – hanyatlott hátra a feje, és durván kapkodta a leveg őt. – Csodálatos vag y. Úg y szorítasz, mint eg y ököl. – Bébi… – Hang omból kiérződött a könyörg és. Olyan kemény és vastag volt bennem, hog y alig kaptam leveg őt. Perzselő pillantást vetett rám. – Ezt akarom. Te meg én, és semmi nincs köztünk. – Semmi – ziháltam forrón. Vonag lottam. Elvesztettem az eszem. El akartam élvezni. – Ssss. Meg vag y. – Gideon a szájához emelte és meg nyalta a hüvelykujját, aztán benyúlt kettőnk közé, és szakértően alkalmazott nyomással dörzsölni kezdte a csiklómat. A bőröm átforrósodott és verítékezni kezdett, és szinte láz öntött el. Izzó kéjhullámmal élveztem el, a hüvelyem kemény, kétség beesett rándulásokkal szorult össze. Ő zsig eri, állati élvezettel hördült fel, és a farka meg nőtt mohó testem fog ásában. De nem ment el, ami még intimebbé tette az org azmusomat. Nyitva voltam, sebezhetően, kiszolg áltatva a kéjnek. És ő nézte azzal a kísérteties kék szemével, hog yan hullok szét, miközben ő ura a helyzetnek. Nem mozdult, csak tartotta mag át bennem, mélyen. Könny perg ett az arcomon, az org azmustól túlcsordultak az érzelmeim. – Gyere ide – mondta rekedten, és mag ához vont. Lenyalta a könnyeket, aztán az orra heg yével
kedvesen meg bökdösött. Mellem a mellkasához préselődött, átfog tam a derekát, és becsusszantam közé meg az ág ytámla közé. Mag amhoz szorítottam, s a testem remeg ett az utórezg ésektől. – Olyan g yönyörű vag y – morog ta. – Puha és édes. Csókolj meg , ang yalka. Oldalra hajtottam a fejemet, és felkínáltam a számat. Az összeolvadás forró és nedves volt, az ő kielég ítetlen vág yának és az én túláradó szerelmemnek érzéki keveréke. A hajába fúrtam az ujjaimat, és meg markoltam a tarkóját, hog y meg tartsam. Ő is ug yanezt tette velem, és szavak nélkül is értettük eg ymást. A szája rám tapadt, és dug ni kezdte nyelvével a számat, miközben a farka mozdulatlanul bennem maradt. Éreztem a lappang ó feszültség et a csókjában és az érintésében, és tudtam, hog y őt is ag g asztják a nap várható történései. Meg hajlítottam a hátamat, nekifeszültem, és szerettem volna, ha elválaszthatatlanokká válunk. Fog aival elkapta az alsó ajkam, és óvatosan meg harapta a duzzadt ívet. Nyöszörög ni kezdtem, ő pedig mormog ott, és nyelve ritmikus csapásokkal csillapítg atott. – Ne mozdulj – recseg te, és meg tartott a tarkómnál fog va. – Úg y akarok elmenni, hog y csak érezlek mag amon. – Csináld – leheltem. – Élvezz belém. Hadd érezzelek. Tökéletesen összefonódtunk, eg ymásba kapaszkodva. A farka merev bennem, a kezünk eg ymás hajában, nyelvünk vadul párosodott. Gideon az enyém volt, teljesen. Valahol a lelkem mélyén még sem hittem el, hog y íg y van itt velem, meztelenül, a közös ág yban, hog y itt van bennem, a részemmé válik, elveszi a szerelmemet, a szenvedélyemet, és sokkal többet ad vissza. – Szeretlek – nyög tem, és meg szorítottam a hüvelyemmel. – Annyira szeretlek. – Eva. Istenem! – Mag remeg ett, és elélvezett. Belenyög ött a számba, a keze a hajamban, a lehelete forró. Éreztem, hog y belém lövell, kitölt, és meg remeg tem az újabb org azmusban, mely szelíden lüktetett vég ig rajtam. A keze nyug talanul járt a hátamon, a csókja a szerelem és a vág y tökéletes eleg ye. Éreztem a háláját és a vág yát. Felismertem, mert én is ug yanezt éreztem. Csoda volt, hog y rátaláltam, hog y íg y érezhettem mellette, hog y ilyen mélyen, teljesen és érzékien szerethettem eg y férfit mindazzal a teherrel, amit mag ammal cipelek. És hog y én is ug yanezt a menedéket nyújthattam neki cserében. Arcomat a mellére hajtva hallg attam a szívverését. Verítéke elkeveredett az enyémmel. – Eva – fújta ki a leveg őt hevesen. – Azok a válaszok, amiket tőlem vársz… Kérdezz. Hosszú percekig öleltem, és vártam, hog y a testünk mag ához térjen, a pánikom alábbhag yjon. Még mindig ott volt bennem. Olyan közel voltunk eg ymáshoz, ahog y csak lehettünk, de neki még ez sem volt elég . Neki több kellett, minden fronton. Nem szállt ki, amíg meg nem szerezte minden porcikámat, és át nem hatotta az életem minden pillanatát.
Hátrahúzódtam, és ránéztem. – Nem meg yek sehová, Gideon. Nem kell erőlködnöd, ha még nem állsz készen. – Készen állok. – A tekintete összefonódott az enyémmel, tele erővel és elszántság g al. – Neked kell készen állnod. Mert hamarosan én is felteszek neked eg y kérdést, Eva. És azt akarom, hog y helyes választ adj rá. – Még korai – suttog tam elszoruló torokkal. Kissé meg emelkedtem, és próbáltam eltávolodni, de visszahúzott, lefog ott. – Nem tudom, hog y képes vag yok-e rá. – Mindenesetre nem mész sehova – emlékeztetett feszes állkapoccsal. – És én sem. Miért is halog atnánk az elkerülhetetlent? – Nem íg y kell nézni a dolg ot. Túl sok trig g erünk van. Ha nem vig yázunk, valamelyikünk vag y mindkettőnk „áramköre” lekapcsol, és meg szakítja a másikat… – Kérdezz, Eva – utasított Gideon. – Gideon… – Most. Makacsság ától frusztráltan fortyog tam eg y darabig , aztán úg y g ondoltam, hog y bármi leg yen is az ok, vannak kérdéseim, amelyekre választ kell kapnom, akárhog y is. – Dr. Lucas. Tudod, miért hazudott anyádnak? Összeszorította a fog ait, a tekintete kemény és hideg lett. – A sóg orát védte. – Micsoda? Anne fivérét? A nőét, akivel lefeküdtél? – Akivel dug tam – javított ki durván. – Anne családjában mindenki a lélektan területén dolg ozik. Az eg ész nyavalyás bag ázs. Ő mag a is pszichiáter. Ezt meg találtad a Goog le-n? Szórakozottan bólintottam, mert inkább az a vehemencia ag g asztott, amellyel kiejtette a pszichiáter szót. Hát ezért nem keresett korábban seg ítség et? Ennyire szeret, hog y miattam hajlandó volt felkeresni dr. Petersent, minden irtózása ellenére? – Nem tudtam azonnal – folytatta. – Nem jöttem rá rög tön, miért hazudik Lucas. Hiszen g yerekorvos, az ég szerelmére. Seg ítenie kellene a g yerekeken. – Ug yan már. Ő is csak ember. – Düh támadt fel bennem, izzó vág y, hog y valami csúnyát teg yek Lucasszal. – Nem tudom elhinni, hog y belenézett a szemembe, és elmondta mindazt a sok szemetet, amit elmondott. Gideont hibáztatta mindenért… Éket akart verni közénk. – Csak akkor kezdtem meg érteni a dolg ot, amikor veled találkoztam – folytatta, és szorosabban fog ta át a derekamat. – Szereti Anne-t. Talán ug yanannyira, mint én tég ed. Elég g é erősen ahhoz, hog y elnézze neki a meg csalást, és fedezze a fivérét, hog y meg kímélje őt az ig azság tól. Vag y a szég yentől. – Nem lenne szabad g yóg yítania.
– Nem mondok ellent. – Akkor hog y lehet az irodája a te eg yik házadban? – Én vettem meg a házat, épp azért, mert ott az irodája. Íg y könnyebben szemmel tudom tartani, és látom, jól boldog ul-e… vag y nem. A „vag y nem”-ben volt valami, ami miatt eltűnődtem, hog y vajon mennyi köze lehet Lucas kevésbé jól jövedelmező korszakához? Eszembe jutott, milyen különleg es elbánásban részesültünk, amikor Cary kórházban volt, mert hisz Gideon olyan bőkezű adakozó. Mi mindent befolyásolhatott ezáltal? Ha Lucasnak valahog y ártani lehetett, Gideon biztosan tudta a módját. – És a sóg or? – kérdeztem. – Vele mi lett? Gideon álla meg feszült, szeme résnyire szűkült. – Elévült már az üg yem, de elmentem hozzá, és meg mondtam neki, hog y ha valaha is praktizálni mer, vag y ha más g yerekhez nyúl, akkor mindent elkövetek, hog y polg ári és büntetőjog i felelősség re vonassam az összes áldozata nevében. Nem sokkal később öng yilkos lett. Ezt szenvtelenül mondta, amitől felállt a szőr a hátamon. Meg borzong tam. Vég ig dörzsölte kezével a karomat, hog y felmeleg ítsen, de nem húzott mag ához. – Hug h házas volt. És volt eg y g yereke. Alig pár éves. – Gideon – öleltem át. Meg értettem. Az ő apja is öng yilkos lett. – Az, amit Hug h tett, nem a te hibád. Nem vag y felelős az ő döntéséért. – Csakug yan? – kérdezte jeg esen. – Nem, nem vag y az – szorítottam, ahog yan csak bírtam, hog y szerelmemtől feleng edjen a feszült, merev test. – És a kisfiú… Az apja halála talán meg akadályozta, hog y átélje ug yanazt, amit te. Erre g ondoltál már? Gideon mellkasa vadul emelkedett-süllyedt. – Ig en, én is g ondoltam erre. De ő nem tudja, ki volt az apja. Csak azt tudja, hog y meg halt, a saját akaratából, ő pedig mag ára maradt. Azt fog ja hinni, hog y nem volt elég fontos az apjának. – Bébi – húztam mag amhoz a fejét, hog y hozzám simuljon. Nem tudtam mit mondani. Nem találtam mentség et Geoffrey Cross számára, és tudtam, hog y Gideon rá g ondol, meg a kisfiúra, aki valaha volt. – Semmi rosszat nem tettél. – Szükség em van arra, hog y maradj, Eva – suttog ta, és vég re átölelt. – Te pedig húzódozol. Ez meg őrjít. Gyeng éden ring atni kezdtem. – Csak óvatos vag yok, mert annyira fontos vag y nekem. – Tudom, hog y nem jog os azt kérnem, hog y velem leg yél… – Hátrahajtotta a fejét. – Amikor még csak eg y ág yban sem alhatunk. De én jobban fog lak szeretni, mint bárki más képes lenne rá. Törődöm veled, és boldog g á teszlek. Tudom, hog y képes vag yok rá.
– Az vag y – simítottam ki a haját a homlokából, és a leg szívesebben elsírtam volna mag am, amikor láttam arcán a sóvárg ást. – Hinni akarom, hog y veled maradok. – Te félsz. – Nem tőled – sóhajtottam, és próbáltam úg y meg fog almazni, hog y érthető leg yen. – Csak… nem lehetek a te meg hosszabbításod. – Eva – lág yult el az arca. – Nem tudok változtatni azon, ami vag yok, és azon sem szeretnék változtatni, ami te vag y. Csak azt akarom, hog y mi ketten azok leg yünk, akik vag yunk; eg yütt. Meg csókoltam. Nem tudtam, mit mondjak. Azt akartam, hog y közös életet éljünk, és minden szempontból eg yütt leg yünk. De ug yanakkor úg y g ondoltam, hog y erre még eg yikünk sem áll készen. – Gideon – csókoltam meg újra. – Te meg én még nem vag yunk elég erősek külön-külön. Fokozatosan fejlődünk, de még nem jutottunk el odáig . És nem csak a rémálmokról van szó. – Akkor miről? – Mindenről. Nem is tudom… Nem helyes, hog y Stanton lakásában lakom most, hog y Nathan már nem jelent fenyeg etést. És főleg azután nem, hog y a szüleim összefeküdtek. Felvonta a szemöldökét. – Tessék? – Bizony – mondtam. – Kész őrület. – Költözz hozzám – dörg ölte a hátamat nyug tatóan. – Ug orjam át a saját lakás fázisát? Mindig valaki máson élősködjem? – A fenébe is – hördült fel. – Jobban éreznéd mag ad attól, ha közösen fizetnénk? – Ha! Mintha meg eng edhetném mag amnak a tetőlakásodat, vag y akár csak a bére harmadát is. Cary meg vég képp nem. – Akkor ideköltözünk a szomszédba, ha akarod, és fizetjük mi. Nekem mindeg y, hol, Eva. Rámeredtem. Tetszett, amit mondott, de attól féltem, hog y elnézek valami hatalmas buktatót, aztán később ráfizetek. – Azonnal átjöttél ma reg g el, amint felébredtél – jeg yezte meg . – Te sem szeretsz tőlem távol lenni. Miért kínoznánk mag unkat? Az eg yüttlakás lenne a leg kisebb problémánk. – Nem akarom elrontani. – A mellkasán rajzolg attam az ujjammal. – Dolg oznunk kell, Gideon. Elkapta a kezemet, és a szívére szorította. – Szerintem is dolg oznunk kell, ang yalka. És ilyen reg g eleket meg ilyen éjszakákat akarok, miközben dolg ozunk. – Senki sem tudja, hog y találkozg atunk. Hog yan meg yünk át szakításból eg yüttélésbe? – Már ma elkezdjük. Te mag addal viszed Caryt a videopremierre. Én meg odameg yek hozzátok Irelanddel köszönni… – Ireland felhívott – szóltam közbe. – És mondta, hog y menjek oda hozzátok. Azt szeretné, ha újra
összejönnénk. – Okos kislány – mosolyodott el Gideon, és felvillanyozott a g ondolat, hog y talán meg nyílhat Ireland előtt. – Tehát eg yikünk odameg y a másikhoz, és váltunk pár szót, üdvözlöm Caryt. Nem kell színlelni a vonzalmat kettőnk közt. Holnap pedig elviszlek ebédelni. A Bryant Park Grill tökéletes lesz. Előadjuk mag unkat. Az eg ész olyan szépnek és könnyűnek tűnt, de… – Nem lesz belőle baj? – Nathan karkötője a halott maffiózón épp elég kételyre ad okot. És nekünk ennyi pont elég . Eg ymásra néztünk, és közös volt bennünk a remény, az izg alom és a jövő iránti várakozás , mely teg nap még jóval bizonytalanabbnak tűnt. Meg érintette az arcomat. – Fog laltál asztalt a Tableau One-ba ma estére? Bólintottam. – Ig en, be kellett dobnom a nevedet, hog y bejussak, de Brett el akart hívni vacsorázni, és olyan helyet szerettem volna, ami a tiéd. – Ireland meg én is ott vacsorázunk. Csatlakozunk hozzátok. Mocorog ni kezdtem ideg esség emben, és Gideon meg keményedett bennem. – Huh… – Ne ag g ódj – morog ta, és látszott, hog y elkalandoznak a g ondolatai. – Jó lesz. – Ja, persze. Gideon átfog ta a derekamat meg a vállamat, és mozg atni kezdett. – Bízz bennem. Válaszolni akartam, de csókjával elnémított, aztán a vég kimerülésig kefélt.
Gideonnál lezuhanyoztam és felöltöztem, aztán visszasiettem a saját lakásomba a táskámért, miközben próbáltam nem úg y kinézni, mint aki lopakodik. Könnyű volt készülődni Gideon lakásában, mert felszerelte a fürdőszobát az összes általam használt tisztálkodó- és sminkszerrel, valamint eleg endő ruhát és fehérneműt szerzett be ahhoz, hog y semmire se leg yen szükség em otthonról. Kicsit túlzásba vitte, de hát ő már csak ilyen volt. Éppen a bög rét öblítettem el, amelyikből eg y g yors kávét ittam, amikor Trey jelent meg a konyhában. Félénken elmosolyodott. Cary eg yik pizsamanadrág jában és a saját pólójában úg y nézett ki, mint aki otthon van. – Jó reg g elt.
– Neked is – tettem a bög rét a mosog atóg épbe. – Örülök, hog y eljöttél velünk vacsorázni. – Én is. Jól szórakoztam. – Kávét? – kérdeztem. – Köszönöm, kérek. Mennem kéne dolg ozni, de alig vonszolom mag am. – Ezt ismerem. – Készítettem neki eg y bög re forró italt, és odacsúsztattam elé. Elvette, és köszönetképpen rám emelte. – Kérdezhetek tőled valamit? – Ki vele. – Tatianát is kedveled? Nem furcsa, hog y mindketten járunk ide? Vállat vontam. – Valójában nem nag yon ismerem Tatianát. Ő nem szokott úg y eg yütt lóg ni velem meg Caryvel, mint te. – Ó. Indulni készültem, és meg szorítottam a vállát. – Szép napot. – Neked is. Ránéztem a telefonomra a taxiban. Jobb lett volna g yalog olni, mert a sofőr lehúzta az első ablakokat, és érezhetően mellőzte a hónaljdezodor használatát. Csak az volt a szerencse, hog y íg y g yorsabban odaértem, mint g yalog . Brett küldött eg y SMS-t reg g el hat körül: Leszálltam. Alig várom az estét! Visszaküldtem neki eg y szmájlit. Meg umi jól nézett ki, amikor az irodában összetalálkoztunk, aminek örültem, Will viszont búbánatosnak látszott. Mikor beraktam a táskámat a fiókba, meg állt az asztalomnál, és rátámaszkodott a fülkém alacsonyabbik falára. – Mi a baj? – kérdeztem felpillantva. – Seg íts. Szénhidrátra van szükség em. Nevetve ráztam a fejem. – Szerintem nag yon aranyos, hog y eg yütt szenveded vég ig ezt a diétát a barátnőddel. – Nem kéne panaszkodnom – felelte. – Több mint két kilót fog yott – bár szerintem nem is kellett volna –, fantasztikusan néz ki, és tele van energ iával. Én meg úg y érzem mag am, mint a mosott rong y. Az én testem nem íg y működik. – El akarsz vinni ebédelni? – Kérlek – tette össze a kezét, mintha imádkozna. – Te azon kevés nők eg yike vag y, aki ig azán szeret enni. – Meg is van hozzá a fenekem – feleltem g yászosan. – De jól van. Benne vag yok. – Te vag y a leg jobb, Eva – hátrált, épp neki Marknak. – Hoppá. Elnézést.
Mark elvig yorodott. – Semmi baj. Will visszament a helyére. Mark rám mosolyg ott. – A Dysdel-team jön fél tízre – emlékeztettem. – Bizony. És van eg y ötletem, amelyet szeretnék kidolg ozni, mielőtt ideérnek. Felkaptam a tabletemet, és felálltam. – Te aztán veszélyesen élsz, főnök. – Csak íg y lehet. Gyerünk. A nap g yorsan elszállt, és én teljes erővel dolg oztam, tele nyug talan energ iával. Sem a korai kelés, sem az ebédre befalt pirog nem tudott lelassítani. Pontosan ötkor összepakoltam, és a mosdóban g yorsan átöltöztem. Szoknya-blúzomat lazább, halványkék dzsörzéruhára cseréltem. Felvettem eg y ék sarkú szandált, g yémánt fülbevalóm helyett ezüst karikát tettem be, lófarkamból pedig kócos kontyot készítettem. Aztán elindultam le, az előcsarnokba. A forg óajtó felé menet láttam, hog y Cary odakint beszélg et Brett-tel. Lassítottam, és adtam mag amnak eg y percet, hog y jó alaposan meg nézzem eg ykori pasimat. Brett rövidre nyírt haja természetes sötétszőke volt, de a vég eit fehérre szívatta, és jól is állt neki napbarnított bőréhez és g yönyörű, smarag dzöld szeméhez. A színpadon általában félmeztelenül volt, de most bő fekete zsebes nadrág ot és vérvörös pólót vett fel. A karját vég ig tetoválások borították. Hirtelen benézett az előcsarnokba, és én meg indultam. A g yomrom összeug rott eg y kicsit, amikor meg pillantott, és vag ányul csinos arcára mosoly telepedett, ellenállhatatlan g ödröcskével. Pokolian szexi volt. Kissé védtelennek éreztem mag am, ezért előkaptam a napszemüveg emet, és felvettem. Aztán mélyet léleg eztem, és kirontottam a forg óajtón. Futólag a Bentleyre pillantottam, amely Brett limója mög ött állt. Brett füttyentett. – A mindenit, Eva. Eg yre klasszabbul nézel ki, valahányszor látlak. Erőltetett mosolyt villantottam Caryre, és meg lódult a pulzusom. – Helló. – Jól nézel ki, kislány – nyúlt a kezem után Cary. A szemem sarkából láttam, hog y Ang us kiszáll a Bentleyből, és ez annyira elvonta a fig yelmemet, hog y nem vettem észre, amikor Brett felém nyúlt. Miután rádöbbentem, hog y átfog ta a derekamat, kapcsoltam, hog y meg akar csókolni, és alig tudtam időben elrántani a fejem. A szája a szám sarkát érintette, ismerős meleg ség g el. Hátratántorodtam, és belebotlottam Carybe, aki elkapta a vállam.
Zavaromban mindenhová néztem, csak Brettre nem. És eg yszer csak Gideon jég kék tekintetével találtam szembe mag am.
16. FEJEZET A Crossfire forg óajtaja előtt állva Gideon olyan intenzitással meredt rám, hog y feszeng eni kezdtem. Ne harag udj, formáltam némán a számmal, mert tudtam, hog y én mit éreztem volna, ha Corinnenak sikerült volna meg csókolnia a múltkor. – Szia – üdvözölt Brett, aki olyannyira csak rám fig yelt, hog y észre sem vette a sötét, ökölbe szoruló kezű alakot, aki alig néhány lépésnyire állt tőle. – Szia. – Éreztem mag amon Gideon tekintetét, és fájt, hog y nem mehetek oda hozzá. – Indulhatunk? A fiúkkal nem is törődve feltéptem a limo ajtaját, és bemásztam. Alig tettem le a fenekem az ülésre, máris előkotortam a titkos telefont, és írtam Gideonnak: Szeretlek. Brett mellém ült, aztán Cary is beszállt. – Mindenfelé a te képedet látom, haver – mondta Brett Carynek. – Ja – vig yorodott el Cary. Remekül festett g yűrt farmerjében és márkás pólójában, a bakancsához illő bőrpántokkal a csuklóján. – A banda többi tag ja is veled eg yütt érkezett? – kérdeztem. – Persze, mind itt vannak – villantotta meg a g ödröcskét meg int Brett. – Darrin kifeküdt, ahog y a szállodába értünk. – Nem tudom, hog y képes órákon keresztül dobolni. Nézni is fárasztó. – Amikor fel vag y dobva, hog y színpadon lehetsz, nincs g ond az energ iával. – Mi van Erikkel? – kérdezte Cary puszta udvariasság nál erősebb érdeklődéssel, mire újra eltűnődtem, hog y esetleg volt-e valami közte meg a basszusg itáros között. Amennyire tudtam, Erik hetero, de bizonyos jelek arra mutattak, hog y talán kísérletezhetett eg y kicsit Caryvel. – Eriknek felmerült néhány problémája a turné során – felelte Brett. – Lance pedig összejött azzal a lánnyal, akit akkor ismert meg , amikor leg utóbb itt voltunk New Yorkban. De nemsokára úg yis találkozunk velük. – A rocksztárok élete – incselkedtem. Brett vállat vont, és mosolyg ott. Elfordítottam a fejem, és bánni kezdtem, hog y elhoztam Caryt. Mert az ő jelenlétében nem mondhattam meg Brettnek azt, amit akartam – hog y valaki mást szeretek, és nincs esélye. Brett-tel minden eg észen más lett volna, mint Gideonnal. Reng eteg et lettem volna eg yedül, amíg ő turnézik. Mindent meg csinálhattam volna, amit akarok, mielőtt meg állapodom – élhettem volna a mag am életét, és szabadon lehettem volna a barátaimmal. Mindenből a leg jobb: pasim is van és ug yanakkor füg g etlen is vag yok. De hiába ag g ódtam amiatt, hog y a főiskolás évek után eg yből életre szóló elkötelezettség be
ug rom, semmi kétség em nem volt afelől, hog y Gideon az a férfi, aki kell nekem. Csak az időzítésünk nem esett eg ybe – én nem láttam okot a sietség re, ő viszont a halog atásra nem látott. – Meg érkeztünk – nézett ki Brett az ablakon a tömeg re. A forróság ellenére a Times Square éppúg y tele volt, mint mindig . A Duffy Square rubinvörös lépcsőjénél emberek fotózták eg ymást, és a g yalog osforg alom feltorlódott a zsúfolt járdákon. Rendőrök álltak az utcasarkokon, és éles szemmel fig yelték a tömeg et. Utcai előadók próbálták túlkiabálni eg ymást, és a büfésbódékból áradó illatok összekeveredtek az utca kevésbé kellemes szag aival. Az épületek oldalára szerelt elektromos hirdetőtáblák küzdöttek a fig yelemért, az eg yiken Cary volt látható eg y modell-lánnyal, aki hátulról ráfonódott. Operatőrök és technikusok matattak eg y videoképernyő körül, melyet mozg ó platformra szereltek, és a lelátószerű lépcső elé állították. Brett szállt ki elsőnek a limóból, és azonnal felcsapott a rajong ók izg atott sikoltozása – leg inkább lányoké. Felvillantotta észvesztő mosolyát és integ etett, aztán a kezét nyújtotta, hog y kiseg ítsen a kocsiból. Eng em jóval hűvösebben fog adtak, főleg miután Brett átfog ta a derekam. Cary felbukkanása azonban némi morajt keltett. Amikor felvette a napszemüveg ét, ő is meg kapta a neki járó izg atott kiabálást. Kicsit sok benyomás ért eg yszerre, de g yorsan mag amhoz tértem, amikor meg pillantottam ifjabb Christopher Vidalt, aki eg y pletykaműsor vezetőjével beszélg etett éppen. Gideon öccse ing ben, nyakkendőben és teng erészkék nadrág ban feszített. Sötét vörösbarna haja mag ára vonta a tekintetet még az épületek kora esti árnyékában is. Integ etett, amikor meg látott, mire a műsorvezető is felfig yelt rám. Visszainteg ettem. A Six-Ninths többi tag ja a lelátó előtt autog ramot osztog atott, lubickolva a fig yelemben. Brettre pillantottam. – Menj, tedd a dolg od. – Biztos? – mért vég ig , hog y tényleg mag amra hag yhat-e. – Persze – intettem. – Ez itt most rólad szól. Élvezd ki. Ha kezdődik a show, ott leszek. – Oké – mosolyodott el. – Ne menj sehova. Elment. Caryvel odasétáltunk a Vidal Records jelével ellátott sátorhoz. A biztonság iak által védett hely valóság os kis oázis volt a Times Square őrületében. – Hát, kislány, most aztán lesz mivel fog lalkoznod. Már el is felejtettem, mennyire össze voltatok cuppanva. – Voltunk, ez itt a kulcsszó – feleltem. – Más, mint azelőtt – folytatta Cary. – Olyan… hig g adtabb. – Örülhet neki. Főleg most, hog y ilyen az élete. Cary vég ig mért. – Eg y kicsit sem fog lalkoztat a g ondolat, hog y kipróbáld, még mindig szét tudná-e dug ni az
ag yadat? Csúnyán néztem rá. – A kémia az kémia. És biztos vag yok benne, hog y reng eteg alkalma volt csiszolg atni az amúg y is fantasztikus képesség eit. – Csiszolg atni, hehe! Ez vicces – fenyeg etett meg az ujjával. – Nag yon eltökéltnek tűnsz. – Nem kerg etek illúziókat. – Ni csak, ki van ott – morog ta Cary, és meg láttam Gideont, aki Irelanddel az oldalán közeledett. – És eg yenesen felénk tart. Ha meg verekszenek érted, majd a lelátóról nézem. Meg löktem. – Kösz már! Elképesztett, hog y Gideon ebben a meleg ben is ilyen makulátlanul fest az öltönyében. Ireland is remekül nézett ki alacsonyan szabott bő szoknyájában és hasvillantó topjában. – Eva! – kiáltott fel. Odarohant hozzám, hátrahag yva a bátyját. Meg ölelt, aztán hátralépett, és szemüg yre vett. – Csodás! Gideon odalesz. Gideonra pillantottam mög ötte, és az ing erültség jeleit kerestem az arcán Brett miatt. Ireland meg fordult, és Caryt is meg ölelte, akit váratlanul ért a g esztus. Közben Gideon eg yenesen odajött hozzám, szelíden meg fog ta a felkaromat, és kétfelől arcon csókolt. – Szia, Eva. – A hang jában volt némi rekedt íz, amitől beg örbült a lábujjam. – Jó látni tég ed. Pislog va meredtem rá – nem kellett tettetnem a meg döbbenést. – Ööö, szia, Gideon. – Hát nem klasszul néz ki? – Ireland meg sem próbált visszafog ottan viselkedni. Gideon nem vette le a szemét az arcomról. – Mindig klasszul néz ki. Eg y percre elrabolnálak, Eva. – Hog yne. – Értetlen pillantást vetettem Caryre, aztán hag ytam, hog y Gideon a sátor sarkához vezessen. Néhány lépés után meg szólaltam: – Harag szol? Kérlek, ne tedd. – Már hog yne harag udnék – felelte hig g adtan. – De nem rád vag y rá. – Oké. – Fog almam sem volt, mire céloz. Meg torpant, és szembefordult velem. Beletúrt pompás hajába. – Elviselhetetlen ez a helyzet. Amikor nem volt más meg oldás, kibírtam, de most… – meredt rám izzó tekintettel. – Az enyém vag y. És azt akarom, hog y ezt a világ is meg tudja. – Meg mondtam Brettnek, hog y tég ed szeretlek. És Carynek is. És apunak is. Meg Meg uminak. Sosem hazudtam azzal kapcsolatban, hog y mit érzek irántad. – Eva! – Christopher jött oda hozzám, és arcon csókolt. – Annyira örülök, hog y Brett elhozott. Nem is tudtam, hog y valamikor jártatok. Kipréseltem mag amból eg y mosolyt, kínos tudatában Gideon tekintetének. – Az már nag yon rég en volt.
– Nem annyira rég en – vig yorg ott Christopher. – Hiszen most is itt vag y, nem? – Christopher – mondta Gideon, üdvözlés helyett. – Gideon – Christopher arcáról nem hervadt le a mosoly, de szemmel láthatóan lehig g adt eg y kicsit. – Nem lett volna muszáj eljönnöd. Elintéztem volna én is. Féltestvérek voltak, de eg yáltalán nem hasonlítottak eg ymásra. Gideon jóval mag asabb és erősebb volt, és sötét tónusú, mind színeiben, mind viselkedésében. Christopher jóképű, szexis mosolyú fiú volt, de nyomát sem lehetett látni benne Gideon sisterg ő vonzerejének. – Eva miatt vag yok itt – felelte Gideon hűvösen. – Nem a show miatt. – Valóban? – pillantott rám Christopher. – Én azt hittem, hog y újra összejöttetek Brett-tel. – Brett-tel csak barátok vag yunk – feleltem. – Semmi közöd Eva mag ánéletéhez – szólt Gideon. – De neked se – nézett Gideonra Christopher olyan ellenség esen, hog y kezdtem rosszul érezni mag am. – Az a tény, hog y az „Arany” ig az történet, és hog y Brett meg Eva eg yütt voltak, komoly marketing eszköz a Vidalnak meg a bandának. – Az a dal a történet vég ét jelenti. Christopher felvonta a szemöldökét, és a zsebébe nyúlt, hog y előveg ye a telefonját. A kijelzőre pillantott, aztán a bátyjára. – Hívd már vissza Corinne-t, jó? Nag yon el akar érni. – Eg y órája beszéltem vele – felelte Gideon. – Ne adj neki ellentmondó jelzéseket – csattant fel Christopher. – Ha nem akarsz beszélni vele, akkor nem kellett volna átmenned hozzá teg nap este. Meg feszültem, és meg lódult a szívverésem. Gideonra néztem, akinek meg feszült a pofacsontja, és eszembe jutott, hog y mennyire vártam tőle azt a válasz SMS-t. Nálam volt, amikor hazaértem, de azt nem mondta el, miért nem felelt. És arról vég képp semmit nem közölt, hog y járt Corinne-nál. És nem azt mondta korábban, hog y nem fog adja a hívásait? Összeszoruló g yomorral kezdtem hátrálni. Eg ész nap furcsán éreztem mag am, és a Gideon meg Christopher közt feszülő utálat már túl sok volt. – Elnézést. – Eva – csattant fel élesen Gideon. – Jó volt látni benneteket – morog tam a szerepem szerint, aztán sarkon fordultam és visszaindultam Caryhez. Gideon két lépés után utolért, és a könyökömnél fog va elkapott. Belesuttog ta a fülembe: – Eg yfolytában hívog at a mobilomon is, meg az irodában is. Muszáj volt beszélnem vele. – Meg mondhattad volna. – Ennél sokkal fontosabb dolg okról kellett beszélg etnünk. Brett felénk pillantott. Túl messze volt ahhoz, hog y kivehessem az arckifejezését, de a testtartása
feszültnek tűnt. Tülekedő tömeg vette körül, de ő nem erre fig yelt, hanem rám. A francba. Látja, hog y Gideonnal vag yok, és ez elrontja élete nag y napját. Az eg ész este kezdett nag yon rossz felé haladni, ahog y előre sejtettem. – Gideon! – szólalt meg mög öttünk Christopher. – Még nem fejeztem be. Gideon rápillantott. – Eg y perc és meg yek. – Most kell beszélnünk. – Menj innen, Christopher – mondta Gideon az öccsének olyan hideg en, hog y meg borzong tam a hőség ben. – Mielőtt olyan jelenetet okozol, ami minden fig yelmet elvon a Six-Ninthsról. Christopher pár pillanatig füstölg ött mag ában, aztán mintha felfog ta volna, hog y a bátyja nem tréfál. Elmorzsolt eg y szitkot az orra alatt, meg fordult, de Irelanddel találta szembe mag át. – Hag yd őket békén – támadt rá csípőre tett kézzel Ireland. – Azt akarom, hog y meg int összejöjjenek. – Maradj ki ebből. – Ug yan már – húzta fel az orrát a lány. – Gyere, vezess körbe. Christophernek összeszűkült a szeme, de aztán felsóhajtott, meg fog ta Ireland könyökét és elvezette. Látszott, hog y nag yon közel állnak eg ymáshoz. Elszomorított, hog y Gideonnak nincs meg ez a kötődése hozzájuk. Gideon újra mag ára terelte a fig yelmemet azzal, hog y meg simog atta az arcomat. Gyeng éd mozdulatában annyi szeretet volt… és annyi birtoklási vág y. A körülöttünk állók nem értelmezhették félre a g esztust. – Mondd, hog y pontosan tudod: semmi sem történt Corinne-nal. Felsóhajtottam. – Tudom, hog y semmit sem csináltál vele. – Akkor jó. Ki van fordulva mag ából. Azelőtt sosem láttam ilyennek… A fenébe. Nem is tudom. Követelőző. Irracionális. – Kétség beesett? – Talán. Ig en – lág yult meg az arca. – Amikor felbontottam az eljeg yzést, nem volt ilyen. Rosszul éreztem mag am mindkettőjük miatt. A csúnya szakítások senkinek sem jók. – Akkor csak úg y elment. De most itt vag y te. Mindig nehezebb elhag yott félnek lenni. – Próbálom majd lecsillapítani, de meg kell íg érned, hog y soha nem fog közénk állni. – Nem fog om hag yni. És te se ag g ódj Brett miatt. Pár pillanatig hallg atott, de vég ül azt mondta: – Ag g ódni fog ok, de kezelem. Nem lehetett azt mondani, hog y ez könnyű eng edmény volt a részéről. Elvékonyodott az ajka.
– De most Christophert is kezelnem kell. Akkor rendben vag yunk? Bólintottam. – Én ig en. És te? – Ig en, amíg Kline meg nem csókol. – Nyilvánvaló fig yelmeztetés volt a hang jában. – Ug yanez vonatkozik rád is. – Ha eng em meg csókol, akkor annyi neki. Nevettem. – Tudod jól, mire céloztam. Meg fog ta a kezemet, és meg simog atta a g yűrűmet. – Crossfire. A szívem meg sajdult, de most nem bántam. – Én is szeretlek, nag yfiú.
Brett lerázta a rajong ókat, és meg lehetősen komor arccal a sátor felé ig yekezett. – Jó a buli? – kérdeztem, hog y tartsam benne a lelket. – Cross vissza akar szerezni tég ed – bökte ki kertelés nélkül. Nem haboztam. – Ig en. – Ha neki adsz eg y második esélyt, akkor nekem is adhatnál. – Brett… – Tudom, hog y nehéz velem, mert állandóan úton vag yok… – És San Dieg óban laksz – jeg yeztem meg . – …de g yakran át tudnék jönni ide, és mindig láthatnál. Új helyeket ismerhetnél meg . A turné amúg y is vég et ér novemberben. Itt maradhatnék az ünnepekre – meresztette rám zöld szemét, és a vonzalom szinte szikrázott közöttünk. – Apád még mindig Kaliforniában él, úg yhog y eg g yel több okod lenne eljönni. – Te is elég ok lennél. De nézd, Brett… Nem is tudom, hog y mondjam. Szeretem őt. Karba fonta a kezét, és pontosan hozta a g onoszul édes rosszfiút, aki volt. – Nem érdekel. Nem fog működni ez a dolog köztetek, és én mindig itt leszek a közelben, Eva. Rámeredtem, és meg értettem, hog y semmi sem fog ja meg g yőzni, csak az idő. Közelebb lépett, és vég ig simított a karomon. Fölém hajolt, a testünk összesimult. Emlékeztem arra, amikor annak idején íg y álltunk – ilyenkor aztán rendszerint nekidöntött valaminek, és keményen meg dug ott. – Elég lesz eg yetlen alkalom – suttog ta bele a fülembe bűnre csábító hang on, mint mindig . – Csak eg yszer leg yek benned, és eszedbe fog jutni, mi van kettőnk között.
Kiszáradt a torkom. – Ez nem fog meg történni, Brett. Elmosolyodott, és a g ödröcskéje elmélyült. – Azt majd meg látjuk.
– Nem tudom elhinni, hog y ennyivel jobban néznek ki élőben – pillog ott Ireland arrafelé, ahol a banda tag jai éppen interjút adtak a tévés műsorvezetőnek. – De te is, Cary. Cary elmosolyodott, meg villantotta fehér fog ait. – Köszönöm, édesem. – Szóval… – nézett rám Ireland a Gideonéhoz annyira hasonló kék szemével. – Te valamikor jártál Brett Kline-nal? – Úg y ig azából nem. Tulajdonképpen csak kavartunk. – Szerelmes voltál belé? Ezen eg y kicsit g ondolkodtam. – Közel jártam hozzá, azt hiszem. Más körülmények között beleszerettem volna. Remek srác. Ireland csücsörített. – És veled mi a helyzet? – érdeklődtem. – Te jársz valakivel? – Ig en – húzta el a száját. – Kedvelem nag yon, de fura, mert a szülei nem tudhatják, hog y járunk. – Miért nem? – A nag yszülei abban a prog ramban vesztették el a pénzük nag y részét, amit Gideon papája talált ki. Caryre pillantottam, aki felvonta a szemöldökét a napszemüveg e mög ött. – Erről te nem tehetsz – mondtam, és helyette is dühös voltam. – Rick azt mondja, a szülei szerint „mag ától értetődő”, hog y Gideon most olyan g azdag – morog ta Ireland. – Mag ától értetődő? Szerintük az? – Ang yalka! Gideon hang jára hátrafordultam. Észre sem vettem, hog y odalépett mög ém. – Mi az? Csak nézett rám. Olyan bosszús voltam, hog y eltartott eg y darabig , mire észrevettem arcán a halvány mosolyt. – El ne kezdd – mondtam neki, és fig yelmeztetőn összehúztam a szemem. Visszafordultam Irelandhez. – Mondd meg Rick szüleinek, hog y nézzenek utána a Crossroads Alapítványnak. – Ha vég eztél azzal, hog y meg sértődj helyettem – húzódott közel a hátamhoz Gideon –, akkor öt perc múlva kezdik a videót.
A tekintetemmel Brettet kerestem, aki újra elveg yült a tömeg ben. Integ etett, hog y menjek oda. Caryre pillantottam. – Menj csak – biccentett az állával. – Én elvag yok itt Irelanddel meg Cross-szal. Odamentem a bandához, és mosolyog va néztem, milyen izg atottak. – Nag y pillanat ez, srácok – mondtam nekik. – Az, ja – vig yorg ott Darrin. – Az eg ész eseményt azért hozták össze, hog y belekerüljünk ebbe a tévéműsorba meg a netes élő közvetítésbe. Vidal csak íg y tudta elérni, hog y fog lalkozzanak velünk. Remélem, lesz valami haszna, mert kibaszott meleg van. A műsorvezető bejelentette a videó exkluzív premierjét, aztán a képernyőn a show log ója helyett a klip tűnt fel, és felcsendültek az első akkordok. A kivetítő hirtelen kivilág osodott, és Brett jelent meg eg y mag as széken ülve, mikrofon mög ött, eg yetlen puszta fénykörben. Mélyen, reszelősen énekelni kezdett. Őrülten szexi volt. A hang ja erőteljes és azonnali hatást g yakorolt rám, mint mindig . A kamera lassan elhátrált Brett-től, és láthatóvá vált a színpad előtere. Emberek táncoltak, csupa fekete-fehérben, csak eg y mag ányos szőke lány virított színesen. Meg dermedtem a sokktól. A kamera g ondosan csak hátulról és profilból mutatta a lányt, de nyilvánvaló volt, hog y eng em szimbolizál. Ug yanolyan mag as volt, a haja ug yanolyan színű, a frizura is olyan, mint ahog y azelőtt hordtam, hog y levág attam volna. Kerek fenék, széles csípő, és az enyémhez hasonló profil. Azonnal tudni lehetett, hog y eng em akartak utánozni. Az életem következő három perce rémült kábulatban telt. Az „Arany” erős szexuális töltéssel rendelkező dal, és az eng em játszó színésznő mindent meg csinált, amiről Brett énekelt – letérdelt eg y Brett-hasonmás elé, ölelkezett vele eg y kocsma mosdójában, meg lovag olta eg y olyan Mustang ’67 hátsó ülésén, amilyen Brettnek is volt. Ezek az intim emlékképek az ig azi Brett képeivel váltakoztak, aki a színpadon énekelt az eg yüttes többi tag jával. Az, hog y színészek játszottak el minket, valamennyire seg ített, de elég volt eg y pillantás Gideon kőmerev arcára, hog y tudjam: neki ez mit sem számít. Ő csak az életem eg yik leg vadabb szakaszát látta meg elevenedni a szeme előtt, túlság osan is valóság osan. A videó úg y vég ződött, hog y Brett arcát mutatták, mély érzésektől dúltan, amint eg yetlen könnycsepp csorog vég ig rajta. Szembefordultam vele. Lassan lehervadt a mosoly az arcáról, amikor észrevette az arckifejezésemet. Nem tudtam elhinni, hog y ennyire személyesre vette a videót. Rosszul voltam a g ondolattól, hog y hamarosan emberek milliói fog ják látni. – Hú – szólt a műsorvezető, és a bandához fordult, kezében mikrofonnal. – Brett, itt aztán tényleg kitárulkoztál. Ez a dal hozott újra össze benneteket Evával? – Bizonyos értelemben ig en.
– És Eva, te játszottad mag adat a videóban? Pislog tam, és rádöbbentem, hog y mostantól én leszek az Eva a tévében. – Nem, ez nem én voltam. – Milyen érzéseid vannak az „Arany”-nyal kapcsolatban? Meg nyaltam kiszáradt ajkamat. – Eg y fantasztikus dal eg y fantasztikus banda előadásában. – Eg y fantasztikus szerelmi történetről – mosolyg ott bele a műsorvezető a kamerába, és tovább fecseg ett, de én nem is hallottam. Gideont kerestem a tekintetemmel, de sehol sem láttam. A beszélg etés a bandával folytatódott, én viszont elosontam keresg élni. Cary jött oda hozzám Irelanddel. – Nem semmi volt a videó – jeg yezte meg . Nyomorúság os pillantást vetettem rá, aztán Irelandre néztem. – Tudod, hol van a bátyád? – Christopher jópofizik. Gideon elment. – Bocsánatkérően vonta meg a vállát. – Meg kérte Christophert, hog y vig yen haza. – A fene eg ye meg . – Feltúrtam a táskámat a titkos telefon után, és g yors SMS-t küldtem: Leszálltam. Alig várom az estét! Vártam a választ. Amikor percek múltán sem érkezett meg , csak szorong attam a kezemben a készüléket, várva, hog y vibráljon. Brett oldalg ott oda hozzám. – Kész vag yunk. Lépjünk le? – Ja. – Irelandhez fordultam: – A következő két hétvég én nem leszek itt, de utána jöjjünk össze. – Tartani fog om neked a helyet a naptáramban – ölelt meg . Caryhez fordultam, és meg szorítottam a kezét. – Kösz, hog y eljöttél. – Hülyéskedsz? Ezer éve nem szórakoztam ilyen jól. – Ő meg Brett valami komplikált kézfog ást váltottak. – Szép munka volt, haver. Minden elismerésem. – Kösz, hog y eljöttél. Majd még találkozunk. Brett a derekamra tette a kezét, és elindultunk.
17. FEJEZET Gideon nem volt ott a Tableau One-ban. Bizonyos szempontból örültem ennek, mert nem akartam, hog y Brett azt hig g ye: szándékosan szerveztem íg y. A kapcsolatunk felmeleg ítésére vonatkozó reményeitől eltekintve Brett olyan ember, aki valaha fontos volt nekem, és szerettem volna, ha barátok maradunk. De teljesen lefog lalt annak a találg atása, vajon mit érezhet és g ondolhat most Gideon. Csak piszkáltam az ételt, túl ideg es voltam az evéshez. Mikor Arnoldo Ricci csinos fehér séfruhájában odaköszönt, rosszul éreztem mag am, hog y annyit otthag yok a remek vacsorájából. A celeb főzőmester Gideon jó barátja volt. Gideon csendestársként szerepelt a Tableau One-ban, és épp ezért választottam ezt a helyet. Ha Gideonnak bármi kételye lett volna afelől, hog y mi történt ezen a vacsorán, íg y nyug odtan meg kérdezhette olyanoktól, akikben meg bízott. Persze abban reménykedtem, hog y Gideon bennem is elég g é bízik ahhoz, hog y nekem is hig g yen, de tudtam, hog y a kettőnk kapcsolatának meg vannak a mag a buktatói, amelyeknek eg yike a kölcsönös féltékenység ünk. – Örülök, hog y látlak, Eva – mondta Arnoldo kedves olasz akcentusával. Arcon csókolt, aztán odahúzott eg y széket, és leült hozzánk. A kezét nyújtotta Brettnek. – Üdvözöllek a Tableau One-ban. – Arnoldo nag y Six-Ninths-rajong ó – mag yaráztam. – Ő is ott volt a koncerten Gideonnal meg velem. Brett elhúzta a száját, miközben kezet ráztak. – Örülök, hog y meg ismertelek. Mind a két bulit láttad? A verekedésre célzott, Gideonnal. Arnoldo értette is. – Ig en. Eva nag yon fontos Gideonnak. – Nekem is fontos – markolta fel Nastro Azzurro sörét Brett. – Hát akkor – mosolyodott el Arnoldo –, che vinca il migliore. Győzzön a jobbik. – Huh – dőltem hátra. – Én nem eg y díj vag yok. Vag yis inkább: nem vag yok díj. Arnoldo rám meredt. Látszott, hog y valamilyen szinten eg yetért velem. Nem hibáztattam: tudta, hog y meg csókoltam Brettet, és látta, hog y ez milyen hatással volt Gideonra. – Valami baj van az étellel, Eva? – kérdezte Arnoldo. – Ha ízlene, akkor üres lenne a tányérod. – Jó nag yok az adag ok – jeg yezte meg Brett. – Eva pedig sokat tud enni. Brett rám nézett. – Tényleg ?
Vállat vontam. Kezdi kapiskálni, hog y tulajdonképpen milyen keveset tudunk eg ymásról? – Ez eg yike számos hibáimnak. – Szerintem nem – mondta Arnoldo. – Milyen volt a videobemutató? – Azt hiszem, jól ment – felelte Brett, és az arcomat fürkészte. Bólintottam, mert nem akartam elrontani azt, ami ünnepnek számított a banda szempontjából. Ami történt, meg történt. Nem kárhoztathattam Brett szándékait, leg feljebb a kivitelezést. – Jó úton vannak a meg asztárság felé. – Én mindig tudtam – mosolyg ott rá Arnoldo Brettre. – Már akkor meg vettem az első dalotokat az iTuneson, amikor még az volt az eg yetlen. – Értékelem a támog atásodat, haver – felelte Brett. – A rajong ók nélkül nem sikerülhetett volna. – Akkor nem sikerülhetett volna, ha nem vag ytok ilyen jók – nézett rá Arnoldo. – Kértek desszertet, ug ye? Meg még eg y kis bort. Mikor Arnoldo hátradőlt a széken, rájöttem, hog y a g ardedám szerepét akarja eljátszani. Brettre pillantottam, láttam a fanyar mosolyból, hog y ő is ug yanerre g ondol. – Na – kezdte Arnoldo. – Akkor meséld csak el, mi van Shawnával, Eva. Némán felsóhajtottam. Arnoldo leg alább szórakoztató bébiszitter.
Brett bérelt sofőrje nem sokkal tíz után rakott ki a lakásomnál. Behívtam Brettet, mert ha nem teszem meg , az durva udvariatlanság lett volna. Némi meg lepetéssel szemlélte az épület homlokzatát, akárcsak a kapust meg a recepciót. – Jó melód lehet – jeg yezte meg , amikor a lift felé mentünk. Tűsarkak kopog ása eredt a nyomomba. – Eva! Összerezzentem Deanna hang jára. – Riporterveszély! – súg tam oda Brettnek, mielőtt hátrafordultam volna. – És az rossz? – fordult hátra Brett velem eg yütt. – Helló, Deanna – üdvözöltem a lányt erőltetett mosollyal. – Helló! – Sötét szeme tetőtől talpig vég ig pásztázta Brettet, aztán a kezét nyújtotta: – Brett Kline, ig az? Deanna Johnson. – Örvendek, Deanna – kapcsolta be az elbűvölő üzemmódot Brett. – Mit tehetek érted? – kérdeztem, miközben kezet ráztak. – Bocs, hog y meg zavarom a randit. De nem is tudtam, hog y meg int eg yütt vag ytok, amíg nem láttalak titeket a Vidal-rendezvényen – mosolyg ott rá Brettre. – Ezek szerint nincs harag a Gideon Cross-szal történt összetűzés után? Brett felvonta a szemöldökét.
– Nem tudom, miről beszél. – Úg y hallottam, hog y volt eg y kis ütésváltás Cross-szal. – Valakinek túl élénk a fantáziája. Gideon beszélt volna vele? Vag y a médiaszereplés tanította meg Brettet arra, hog y bizonyos témákat kerüljön? Utáltam, hog y Deanna ott volt és fig yelt. Vag yis Gideont fig yelte. Ő az ig azi célpont. Én csak könnyebben meg közelíthető vag yok. Kényszeredetten mosolyg ott. – Biztos rossz volt a forrás. – Előfordul – felelte Brett könnyedén. Deanna visszafordult hozzám. – Ma láttam veled Gideont, Eva. A fotósom készített rólatok néhány remek felvételt. Azért ug rottam be, hog y nyilatkozatot kérjek tőled, de most, hog y látom, kivel jöttél, mesélnél inkább a kapcsolatod jelleg éről Brett-tel? Hozzám intézte a kérdést, de Brett közbelépett, és meg villantotta fantasztikus mosolyát. – Szerintem az „Arany” mindent elmond. Van a közös múlt, és van a barátság . – Ez g yönyörű volt, köszönöm – meredt rám Deanna. Én visszabámultam rá. – Oké. Nem akarlak feltartani benneteket. Köszönöm, hog y időt szántatok rám. – Hog yne. – Meg fog tam Brett kezét és meg ráng attam. – Jó éjt. A lifthez vonszoltam, és csak akkor hig g adtam le, amikor becsukódott az ajtó. – Meg kérdezhetem, hog y eg y riportert miért érdekel annyira, hog y te kivel jársz? Brettre meredtem. A kapaszkodókorlátnak támaszkodott, kétoldalt markolva a rudat a dereka mellett. A póz erotikus volt, ő pedig tag adhatatlanul szexi, de a g ondolataim Gideonnál jártak. Már alig vártam, hog y vele lehessek, hog y beszélg ethessünk. – Gideon eg yik sértett exe. – És ez nem indítja be benned a vészcseng őt? Meg ráztam a fejem. – Nem, úg y nem, mint ahog y te g ondolod. A lift meg állt az emeletünkön, és előrementem a lakásom felé. Rossz volt elmenni Gideon ajtaja előtt. Vajon ő is íg y érezte mag át, amikor Corinne-nal volt? Bűntudatosan, ag g odalommal telve? Kinyitottam az ajtót, és sajnáltam, hog y Cary nem hever ott a kanapén. Úg y tűnt, nincs otthon. Minden sötét volt. Mindig felg yújtotta a lámpákat, amikor hazaért. Meg nyomtam a kapcsolót, s épp időben fordultam vissza, hog y lássam Brett arcát, amikor a rejtett mennyezeti világ ítás fénybe borította a szobát. Mindig furcsa érzés volt, amikor az emberek először döbbentek rá, hog y g azdag vag yok. A homlokát ráncolta.
– Újra kell g ondolnom a karrierdöntéseimet. – Nem a munkámból finanszírozom ezt az eg észet. A mostohaapám fizeti. Leg alábbis eg yelőre. – A konyhába mentem, és eg y bárszékre dobtam a táskámat. – Te meg Cross ug yanazokban a körökben mozog tok? – Időnként. – Én túlság osan kilóg ok a sorból? A kérdés nyug talanná tett, noha érthető volt. – Én nem a pénzük alapján ítélem meg az embereket, Brett. Kérsz valamit inni? – Nem, kösz, jó íg y. A kanapéra mutattam, és leültünk. – Szóval nem tetszett a videó – tette karját a háttámlára. – Nem mondtam ilyesmit! – Nem is volt rá szükség . Láttam az arcodon. – Annyira… személyes. Elpirultam a tekintetétől. – Minden pillanatra emlékszem veled kapcsolatban, Eva. A videó bizonyítja ezt. – De csak azért, mert nem volt olyan sok dolog , amire emlékezhetsz – jeg yeztem meg . – Azt hiszed, hog y nem ismerlek, pedig fog adni mernék, hog y olyan oldalaidat is láttam, amiket Cross sohasem, és nem is fog . – Ez fordítva is ig az. – Meg lehet – adta be a derekát, s ujjai némán doboltak a párnán. – Holnap reg g el elvileg rohadtul korán indulnánk, de én majd eg y későbbi járattal meg yek. Gyere velem. Seattle-ben és San Franciscóban lépünk fel a hétvég én. Vasárnap este vissza tudsz jönni. – Nem lehet. Más prog ramom van. – Jövő héten San Dieg óban leszünk. Akkor g yere oda – siklott vég ig az ujja a karomon. – Olyan lesz, mint rég en, csak éppen húszezerrel többen lesznek. Pislog tam. Mekkora lehetett annak az esélye, hog y ug yanakkor meg yünk haza? – Akkor épp Dél-Kaliforniában leszek. Csak Cary meg én. – Akkor jövő hétvég én randizunk. – Találkozunk – javítottam ki, és felálltam, amikor ő is. – Már mész is? Közelebb lépett. – Talán szeretnéd, ha maradnék? – Brett… – Na, jó – mosolyodott el szomorkásan, és a szívem meg ug rott eg y kicsit. – Akkor jövő hétvég én találkozunk. Eg yütt mentünk az ajtóhoz.
– Kösz, hog y elhívtál az estre – mondtam, és furcsamód sajnáltam, hog y máris elmeg y. – Sajnálom, hog y nem tetszett a klip. – Tetszett – fog tam meg a kezét. – Tényleg . Nag yszerű munka. Csak fura íg y kívülről látni mag amat, tudod? – Ig en, meg értem – fog ta meg az arcomat, és meg akart csókolni. Elfordítottam a fejem, és íg y csak az orrunk ért össze, aztán az orra vég ig simított az arcomon. A kölnije illata a bőre aromájával keveredve ing erelte az érzékeimet, és forró emlékeket idézett fel. A teste közelség e fájdalmasan ismerős volt. Valaha őrülten odavoltam érte. Azt akartam, hog y ő is ug yaníg y érezzen irántam, és most, hog y ez meg valósult, keserédes volt a diadal. Brett meg fog ta a felkaromat, és halkan felnyög ött. A hang ja vég ig vibrált rajtam. – Emlékszem, milyen érzés vag y – suttog ta fojtottan. – Belülről. És alig várom, hog y meg int érezzem. Kezdtem g yorsabban venni a leveg őt. – Kösz a vacsorát. A szája az arcomat érintette. – Hívj majd. Én mindenképp hívlak, de azért örülnék, ha néha te is jelentkeznél. Oké? Bólintottam, és nag yot nyeltem. – Oké. Aztán már ott sem volt, én pedig rohantam a táskámhoz meg a titkos telefonhoz. Nem volt se üzenet Gideontól, se nem fog adott hívás. Fog tam a kulcsaimat és átmentem hozzá, de minden sötét és élettelen volt. Amikor beléptem, azonnal tudtam, hog y nincs ott, még csak a művészien színesre festett üveg tálat sem kellett meg néznem, amelybe a zsebei tartalmát szokta kirakni. Azzal az érzéssel mentem haza, hog y valami nag yon nincs rendjén. A pultra dobtam a kulcsaimat és a szobám felé indultam, hog y lezuhanyozzam. A g yomromban remeg ő nyug talanság nem múlt el, még akkor sem, amikor lemostam mag amról a nap rag acsos porát. Besamponoztam a fejemet, és vég ig g ondoltam a történteket. Eg yre dühösebb lettem, hog y Gideon isten tudja, merre jár és mit csinál épp, ahelyett hog y itt lenne velem, és seg ítene kibog ozni a dolg okat. Aztán hirtelen meg éreztem. Kimostam a szappant a szememből, meg fordultam, és meg pillantottam, amint épp belép, és leráng atja a nyakkendőjét. Fáradtnak és elcsig ázottnak tűnt, ami sokkal jobban zavart, mint amennyire eddig dühös voltam. – Szia! –mondtam. Miközben g yors, módszeres mozdulatokkal vetkőzni kezdett, vég ig eng em nézett. Diadalmas
meztelenség ében odajött mellém a zuhany alá, és mag ához szorított. – Hé – viszonoztam az ölelését. – Mi a baj? Felzaklatott a klip? – Gyűlölöm azt a filmet – mondta kertelés nélkül. – Meg kellett volna szűrnöm előre, amikor rájöttem, hog y rólad szól a dal. – Sajnálom. Elhúzódott, és lenézett rám. A vízpárától nedves lett a haja. Ezerszer szexibb volt, mint Brett. És milliószor mélyebben érzett irántam – én pedig iránta. – Corinne hívott, épp a klip vég e előtt. Hisztérikus volt. Ag g ódni kezdtem, és elmentem hozzá. Mély léleg zetet vettem, hog y leküzdjem a féltékenység i rohamot. Semmi jog om nem volt íg y érezni, főleg azután, hog y én meg Brett-tel voltam. – És mi történt? Szelíden hátrahajtotta a fejem. – Hunyd le a szemed. – Beszélj, Gideon. – Mindjárt. – Miközben a hajamat öblítette, folytatta: – Azt hiszem, rájöttem, mi a probléma. Antidepresszánsokat szed, de nincs jól beállítva. – Ó, jaj. – Elvileg be kellett volna számolnia az orvosának arról, hog y van, de észre sem vette, milyen bizarrul viselkedik. Órákig kellett beszélnem hozzá, mire felfog ta, és mire rájöttünk az okára. Kihúztam mag am, és meg töröltem a szemem. Próbáltam visszanyomni a bosszúság omat, hog y eg y másik nő sajátítja ki mag ának a pasim fig yelmét. Nem tartottam lehetetlennek azt sem, hog y az eg ész csak színjáték, amivel mag a mellett akarja tartani Gideont. Gideon a helyemre állt a vízsug ár alá. A víz vég ig csorg ott fantasztikus testén, a kemény izomköteg eken. – És most mi lesz? – kérdeztem. Komoran vállat vont. – Holnap elmeg y az orvoshoz, és meg beszéli vele, hog y abbahag yja a g yóg yszert, vag y kap helyette valami mást. – És neked vele eg yütt kell vég ig csinálnod? – kérdeztem panaszosan. – Nem vag yok felelős érte – nézett a szemembe, és szavak nélkül is tudtam, hog y meg érti a félelmeimet, ag g odalmaimat, a dühömet. Ahog y mindig is meg értett. – És ezt meg is mondtam neki. Aztán felhívtam Giroux-t , és neki is meg mondtam, hog y jöjjön és veg ye g ondjaiba a feleség ét. A samponja után nyúlt, amely eg y üveg polcon állt a többi személyes holmijával eg yütt. Szinte azonnal beköltöztette a dolg ait hozzám, amint belementem, hog y randizzunk, de ug yanúg y ő is felszerelte a lakását az én mindennapi tárg yaimmal.
– De valaki provokálta, Eva. Deanna járt nála korábban a fotókkal, amelyeket rólad meg rólam készített a videopremieren. – Remek – morog tam. – Ez meg mag yarázza, hog y Deanna miért lesett rám lent. – Tényleg ezt tette? – dorombolta Gideon vészjóslóan, mire rög tön sajnálni kezdtem Deannát… eg y másodpercig . Tudtam, hog y a saját sírját ássa. – Nyilván rólad is voltak képei Corinne lakásánál, azzal meg eng em akart herg elni – fontam karba a kezem. – Nag yon rád szállt. Gideon visszadug ta a fejét a víz alá, hog y leöblítse, és meg feszült a bicepsze, ahog y a hajába túrt. Arcátlanul, erotikusan, csodálatosan férfias volt. Meg nyaltam a számat, és az exeivel kapcsolatos bosszúság om ellenére is felizg ultam. Kinyomtam eg y kicsit a tusfürdőjéből a tenyerembe. Aztán vég ig simítottam a mellkasán. Felhördült, és lenézett rám. – Imádom a kezed érintését mag amon. – Az jó, mert úg ysem bírom meg állni, hog y ne érjek hozzád. Gyeng éd tekintettel hozzáért az arcomhoz. Kutatón nézett rám, talán a „dug j meg ” tekintetet kereste. De most nem láthatta rajtam. Persze kívántam őt mindig , de azt is élvezni akartam, hog y eg yszerűen csak eg yütt vag yunk. Noha ez nem volt eg yszerű, amikor majd’ meg őrjített. – Annyira kellett ez – mondta. – Hog y veled lehessek. – Elég sok minden zúdul ránk mostanság , nem ig az? Eg y pillanatig sem lazíthatunk. Ha valami elmúlik, jön más. – Ujjaim heg yével vég ig jártam hasizma kemény dombjain. Felzümmög ött köztünk a vág y, és csodálatos érzés volt ilyen közel lenni valakihez, aki ennyire drág a és nélkülözhetetlen. – De azért jól meg vag yunk, nem? Ajka a homlokomat érintette. – Szerintem remekül boldog ulunk. De már alig várom, hog y holnap elvig yelek. El innen, távol mindenkitől, ahol csak az enyém vag y. Elmosolyodtam. Tetszett a g ondolat. – Én is alig várom.
Felébredtem, amikor Gideon felkelt. Pislog va észleltem, hog y a tévé még mindig be van kapcsolva, bár hang nélkül. Hozzábújva aludtam el, kiélvezve, hog y vég re kettesben lehetünk a kényszerből külön töltött hosszú órák után. – Hova mész? – suttog tam. – Lefeküdni – érintette meg az arcomat. – Elnyomott az álom. – Ne menj. – Ne kérd, hog y maradjak. Felsóhajtottam. Meg értettem a félelmét.
– Szeretlek. Gideon fölém hajolt és meg csókolt. – Ne felejtsd el betenni az útleveledet a táskádba. – Nem fog om elfelejteni. Biztos, hog y ne vig yek semmi mást? – Semmit. – Újra meg csókolt, ezúttal hosszabban. Aztán elment.
Világ os dzsörzé átkötős ruhát vettem fel pénteken, ami munkához is meg repüléshez is alkalmas. Fog almam sem volt, hová akar vinni Gideon, de leg alább kényelmesen leg yek öltözve. Amikor beértem az irodába, Meg umi éppen telefonált, úg yhog y csak integ ettünk eg ymásnak, és eg yenesen az asztalomhoz indultam. Ms. Field állt meg mellettem, amikor épp leültem. A Waters Field & Leaman üg yvezető elnöke erőteljesnek és mag abiztosnak tűnt halványszürke nadrág kosztümjében. – Jó reg g elt, Eva – mondta. – Kérem, szóljon majd Marknak, hog y ug orjon be az irodámba, ha beért. Bólintottam, és meg csodáltam a háromsoros fekete g yöng y nyakláncot. – Rendben. Mikor öt perc múlva átadtam Marknak az üzenetet, meg csóválta a fejét. – Fog adni mernék, hog y nem kaptuk meg az Adrianna Vineyards-üzletet. – Úg y g ondolod? – Utálom az ilyen nyavalyás „adj uramisten, de rög tön” ajánlatkéréseket. Az ilyeneknek nem tapasztalat és szakértelem kell, hanem olyan üg ynökség , amely elég mohó ahhoz, hog y olcsón is hajlandó leg yen adni mag át. Annak idején minden mást félbehag ytunk, hog y tartani tudjuk a határidőt az ajánlatkérésre, amelyet azért nyert meg Mark, mert a King sman Vodka biznisszel olyan remekül teljesített. – Úg y kell nekik – mondtam. – Tudom, de akkor is… Én mindent meg akarok nyerni. Drukkolj, hog y ne leg yen ig azam. Biztatóan feltartottam a hüvelykujjamat, ő pedig elindult Christine Field irodája felé. Meg csörrent az asztali telefonom, épp amikor felálltam, hog y szerezzek eg y kávét a konyhából. – Mark Garrity irodája – szóltam bele. – Itt Eva Tramell. – Eva, drág ám! Fújtam eg yet, mikor meg hallottam anyám könnyes hang ját. – Szia, anya. Hog y vag y? – Hajlandó vag y találkozni velem? Esetleg ebédelhetnénk eg yütt? – Persze. Ma?
– Ha lehet. – Zokog ásszerűen szívta be a leveg őt. – Tényleg muszáj találkoznunk. – Oké – szorult g örcsbe a g yomrom. Nem szerettem anyámat ilyen feldúltnak hallani. – Érted menjek valahová? – Majd mi felveszünk Clancyvel. Délben szoktál ebédelni, ig az? – Ig en. A ház előtt várlak. – Jó. – Elhallg atott. – Szeretlek. – Tudom, anyu. Én is szeretlek. Letettük, és bambán meredtem a készülékre. Vajon merre tart a családunk? Gyors SMS-t küldtem Gideonnak, hog y nem tudunk eg yütt ebédelni, mert helyre kell hoznom a kapcsolatomat anyámmal. Éreztem, hog y kelleni fog az a kávé, úg yhog y elindultam a konyhába.
Pontosan délben álltam fel az asztalomtól, és lementem az előcsarnokba. Ahog y haladt előre a nap, eg yre izg atottabb lettem attól, hog y elutazunk Gideonnal. Messzire Corinne-tól, Deannától, Bretttől. Alig haladtam át a biztonság i forg ókorláton, amikor meg pillantottam. Jean-Francois Giroux a biztonság i pultnál állt. Félreismerhetetlenül látszott rajta, hog y európai, és mellesleg roppant vonzó is volt. Hullámos sötét haja hosszabb, mint a képeken, az arca sápadtabb, a szája keményebb. Szemének halványzöldje sokkal mellbevág óbbnak tűnt élőben, még ha körben vörös volt is a fáradtság tól. A lábánál álló kis bőröndből ítélve eg yenesen a repülőtérről jött ide, a Crossfire-be. – Mon dieu. Ilyen lassúak a liftek ebben a házban? – kérdezte a biztonság i őrtől ropog ós francia akcentussal. – Lehetetlen, hog y húsz percig tartson fentről leérni. – Mr. Cross már útban van – felelte az őr szenvtelenül. Mintha meg érezte volna a tekintetemet, Giroux felém fordította a fejét, és összehúzta a szemét. Elindult felém. Az öltönye szűkebb fazonú volt, mint Gideoné, keskenyebb a csípőnél és vádlinál. Túlság osan is makulátlannak és rideg nek láttam, olyan embernek, aki a szabályok betartásának kikényszerítésével irányít. – Eva Tramell? – kérdezte. Meg döbbentett, hog y felismer. – Mr. Giroux… – nyújtottam a kezem. Elfog adta, aztán váratlan fordulattal kétfelől arcon csókolt. Futó, szórakozott puszi volt, de nem ez a lényeg . Még eg y franciától is furcsa g esztus volt ez eg y vadideg ennel szemben. Amikor hátrahőköltem, felvonta a szemöldökét. – Lenne eg y kis ideje beszélni velem? – kérdezte, és még mindig fog ta a kezem. – Attól tartok, hog y ma semmiképp sem – húzódtam el óvatosan. Elveg yülhettem a körülöttem
nyüzsg ő tömeg ben, de Deannával a nyomomban íg y is vig yáznom kellett, hog y kivel mutatkozom. – Most ebédmeg hívásom van, munka után pedig azonnal indulnom kell. – Akkor holnap? – Elutazom a hétvég ére. Leg korábban hétfőn. – Elutazik. Cross-szal? Félrebillentett fejjel vettem szemüg yre, és próbáltam olvasni benne. – Ez nem tartozik mag ára, de csakug yan. Azért mondtam el az ig azság ot neki, hog y tudja: Gideonnak van eg y nő az életében, aki nem Corinne. – Nem zavarja mag át – folytatta Giroux, érzékelhetően hűvösebben –, hog y a feleség emet használta fel, hog y mag át féltékennyé teg ye és visszaédesg esse? – Gideon azt akarta, hog y barátok maradjanak Corinne-nal. És a barátok olykor lehetnek eg yütt. – Mag a ug yan szőke, de nem lehet olyan naiv, hog y ezt elhig g ye. – Mag a ug yan ideg es – vág tam vissza –, de nem lehet olyan ostoba, hog y ne tudja, mekkora seg g fej. Meg éreztem Gideon jelenlétét, még mielőtt a karomra tette volna a kezét. – Kérjen bocsánatot, Giroux – szólt közbe veszedelmes nyug alommal. – De őszintén. Giroux olyan dühödt és meg vető pillantást lövellt rá, hog y feszeng eni kezdtem. – Nem túl ízléses, hog y meg váratott, Cross, még a mag a mércéjével sem. – Ha szándékos sértés volt, akkor úg yis tudja – keskenyedett vonallá Gideon szája. – Halljam azt a bocsánatkérést, Giroux. Én mindig udvarias és tisztelettudó voltam Corinne-nal. Mag a is adja meg ug yanezt Evának. Ha valaki messziről látta, lazának és nyug odtnak hihette, de én éreztem benne a harag ot. Mindkettőjükben éreztem – az eg yikben jeg es hideg ség g el, a másikban fortyog va, s a feszültség pillanatról pillanatra nőtt. Mintha összeszűkült volna körülöttünk a tér, pedig az előcsarnok nem csak nag yon tág as volt, de iszonyú mag as is. Mivel tartottam tőle, hog y ütésváltásra kerülhet sor, hiába vannak annyian, odanyúltam és meg fog tam Gideon kezét, aztán g yeng éden meg szorítottam. Giroux tekintete összekulcsolt kezünkre szeg eződött, aztán rám. – Pardonnez-moi – hajtott fejet könnyedén felém. – Mag a semmiben sem hibás. – Nem akarunk feltartani – morog ta oda nekem Gi-deon, és hüvelykujjával meg simog atta a kézfejemet. Nekem azonban nem nag yon akarózott elmennem. – Mag ának a feleség e mellett kellene lennie – mondtam Giroux-nak. – Neki kellene mellettem lennie – javított ki. Emlékeztettem mag am, hog y Giroux nem jött Corinne után, amikor az elhag yta. A házasság a
rendbetétele helyett azzal fog lalkozott, hog y Gideonra kenje az eg észet. – Eva! – kiáltotta anyám, aki bejött, hog y meg keressen. Drapp Louboutin cipőt viselt, hozzáillő árnyalatú pántos selyemruhával. A sötét márvány előcsarnokban valóság g al világ ított. – Menj csak, ang yalka – mondta Gideon. – Eg y perc, Giroux. Tétováztam, mielőtt elindultam volna. – Ég önnel, monsieur Giroux. – Miss Tramell – felelte, elszakítva pillantását Gideontól. – A viszontlátásra. Elmentem, mert nem volt más választásom, de nem nag yon volt ínyemre a dolog . Gideon meg előzött abban, hog y útját álljam anyámnak, és láttam az arcán az ag g odalmat. De a tekintete meg nyug tatott. Észrevettem benne azt a lappang ó erőt és kérlelhetetlen önuralmat, amit az első találkozásunkkor. El tud bánni Giroux-val. El tud bánni bárkivel. – Kellemes ebédet! – mondta Gideon, és arcon csókolta anyámat, aztán kemény csókot nyomott a számra. Néztem, ahog y elmeg y, és nyug talanított az az intenzitás, amellyel Giroux fig yelte a visszatérését. Anyám belém karolt, és ezzel mag ára vonta a fig yelmemet. – Szia – mondtam, és próbáltam elhesseg etni rossz érzéseimet. Vártam, hog y meg kérdezi, nem jönnek-e a fiúk is, mivel imádott g azdag és jóképű férfiak társaság ában lenni, de nem kérdezte meg . – Te meg Gideon próbáljátok rendbe hozni a dolg aitokat? – érdeklődött. – Ig en. Vég ig néztem rajta, mielőtt átmentem előtte a forg óajtón. Törékenyebbnek tűnt, mint valaha, és szeméből hiányzott a szokásos csillog ás. Vártam, hog y csatlakozzon hozzám odakint, s érzékeim küszködve próbáltak alkalmazkodni az utca zajos, nyüzsg ő hőség éhez a benti csend és hűvös után. Rámosolyog tam Clancyre, aki kinyitotta a kocsi hátsó ajtaját. – Jó napot, Clancy! Miközben anyám kecsesen becsusszant a hátsó ülésre, Clancy visszamosolyg ott. Vag y leg alábbis azt hiszem, hog y mosoly volt. Mintha meg rándult volna a szája. – Hog y van? – kérdeztem. Válaszul bólintott. – És mag a? – Meg lehetősen. – Minden rendben lesz – mondta, amikor beültem anyám mellé. És ezt sokkal mag abiztosabban mondta, mint ahog y én éreztem.
Az ebéd első perceit kényelmetlen csendben töltöttük. A New American bisztró, amelyet anyu választott, napfényben fürdött, s ez csak kihang súlyozta a köztünk vibráló feszültség et. Vártam, hog y anyám kezdeményezzen, hisz ő akart beszélg etni. Nekem is reng eteg mondanivalóm lett volna, de először tudni akartam, mik a prioritásai. A bizalom, amely meg tört, amikor nyomkövetőt tetetett a Rolexembe? Vag y az, hog y meg csalta Stantont apuval? – Gyönyörű óra – nézett az új darabra a csuklómon. – Kösz – takartam el védelmezőn a kezemmel. Felbecsülhetetlen értékű volt számomra, mélyen személyes. – Gideontól kaptam. Rémültnek tűnt. – Ug ye nem szóltál neki a nyomkövetőről? – Mindent el szoktam neki mondani, anya. Nincsenek titkaink eg ymás előtt. – Neked talán nincsenek. És neki? – Szilárd a kapcsolatunk – feleltem mag abiztosan. – És napról napra erősebb. – Ó – bólintott, és rövid fürtjei meg lebbentek. – Ez… csodálatos, Eva. Biztosan jól g ondoskodik majd rólad. – Már most is azt teszi, úg y, ahog y én szeretném, és ennek semmi köze a pénzéhez. Anyám szája meg feszült keserű szavaim hallatán. Nem ráncolta a homlokát – ilyet sose tett, mert féltette a bőrét. – Ne vedd ennyire könnyen ezt a pénzdolg ot, Eva. Sosem tudhatod, mikor lesz rá szükség ed. Feltámadt bennem az ing erültség . Ő mindig is a pénzt tette az első helyre, bárkit bántott is meg ezzel – többek közt az apámat. – Nem veszem könnyen – ellenkeztem. – Csak épp nem hag yom, hog y irányítsa az életemet. És mielőtt valami olyat találnál mondani, hog y persze, te könnyen beszélsz, biztosíthatlak, hog y ha Gideon az utolsó centjét is elvesztené, akkor is mellette maradnék. – Túl okos ahhoz, hog y mindent elveszítsen – felelte anyám feszesen. – És ha eg y kis szerencséd van, soha nem fog olyasmi történni veled, ami anyag ilag tönkretenne. Kétség beesetten sóhajtottam fel. – Tudod jól, hog y ebben sosem fog unk eg yetértésre jutni. Szépen manikűrözött keze az evőeszközt babrálta. – Látom, harag szol rám. – Tudatában vag y annak, hog y apa szerelmes beléd? Úg y maradt, és nem tud továbblépni. Szerintem soha nem fog meg nősülni. Soha nem lesz eg y állandó nő az életében, aki g ondoskodna róla. Anyám nag yot nyelt és eg y könnycsepp csordult le az arcán. – Ne merészelj sírni – hajoltam előre. – Ez nem rólad szól. Itt nem te vag y az áldozat. – Nekem talán nem szabad fájdalmat éreznem? – vág ott vissza, keményebben, mint amilyennek
valaha is hallottam. – Nem sirathatok meg eg y összetört szívet? Én is szeretem apádat. Bármit meg adnék érte, hog y boldog leg yen. – Nem szereted elég g é. – Mindent, amit tettem, szerelemből tettem. Mindent – nevetett keserűen. – Istenem… Nem is tudom, hog yan vag y képes velem lenni, amikor ilyen rossz véleménnyel vag y rólam. – Az anyám vag y, és mindig mellettem álltál. Mindig próbáltál védelmezni, még ha nem is mindig a meg felelő módon. Szeretlek tég ed is, meg apát is. Ő jó ember, aki meg érdemli, hog y boldog leg yen. Reszketeg en ivott eg y korty vizet. – Ha te nem lennél, talán jobb lett volna, ha soha nem is találkozunk. Mindketten boldog abbak lennénk. De ezen most már nem lehet seg íteni. – Vele kéne lenned. Boldog g á kéne tenned. Úg y tűnik, te vag y az eg yetlen nő, aki képes lehet erre. – Az lehetetlen – suttog ta. – De miért? Mert nem g azdag ? – Ig en – nyúlt a nyakához. – Mert nem g azdag . Micsoda brutális őszinteség ! Összeszorult a szívem. Anyám szemében olyan üresség honolt, amilyet még sosem láttam. Miért van ilyen kétség beesetten nag y szükség e a pénzre? Vajon meg tudom vag y meg értem valaha is? – De hát te g azdag vag y. Az nem elég ? A három válás során többmilliós személyes vag yont halmozott fel. – Nem. Hitetlenkedve meredtem rá. Elfordította a tekintetét, s háromkarátos g yémánt fülbevalói szivárványszínekkel szórták szét a fényt. – Ezt te nem értheted. – Mag yarázd meg , anya. Kérlek. Visszanézett rám. – Talán majd eg yszer. Amikor nem vag y ennyire dühös rám. Hátradőltem, és éreztem, hog y kezdődik a fejfájás. – Hát, jó. Azért vag yok dühös, mert nem értem, te pedig nem vag y hajlandó elmag yarázni, mert dühös vag yok. Íg y nem jutunk sehova. – Ne harag udj, drág ám – mondta esdeklő pillantással. – Ami apád meg köztem történt… – Victor. Miért nem nevezed soha a nevén? Összerezzent. – Meddig akarsz még büntetni? – kérdezte csendesen. – Nem akarlak büntetni. Eg yszerűen csak nem értem.
Őrület volt, hog y ott ültünk eg y napfényes, forg almas, emberekkel teli helyen, és a fájdalmas személyes szennyesünket tereg ettük. Jobb lett volna, ha hozzá meg yünk, a Stantonnal közös lakásukba. De, g ondolom, kellett neki a nyilvánosság védelme, nehog y túlság osan elrag adtassam mag am. – Hallg ass ide – mondtam elcsig ázottan. – Cary meg én kiköltözünk a lakásból, és szerzünk valamit önerőből. Anyám válla kieg yenesedett. – Micsoda? Miért? Lég y észnél, Eva! Erre semmi szükség … – De ig en. Nathan nincs többé. És Gideon meg én többet szeretnénk eg yütt lenni… – És ennek mi köze van ahhoz, hog y el akarsz költözni? – telt meg könnyel anyám szeme. – Nag yon sajnálom, Eva. Mi mást mondhatnék erre? – Ennek semmi köze hozzád, anyu – simítottam a hajam a fülem mög é, hog y ne sírjam el mag am. – Oké, ha őszinte akarok lenni, zavar, hog y ott élek Stanton lakásában azok után, ami közted meg apa között történt, de ennél többről van szó. Gideon meg én össze akarunk költözni. És az a log ikus, ha tiszta lappal indulunk eg y új helyen. – Összeköltözni? – Anyám könnyei eg y csapásra felszáradtak. – Házasság nélkül? Eva, ne tedd! Ez vég zetes hiba lenne. És mi lesz Caryvel? Te hoztad ide, New Yorkba. – És velem is fog maradni. – Nem volt kedvem meg említeni neki, hog y Carynek még nem vázoltam a Gideonnal eg yütt lakás tervét, de biztos voltam benne, hog y nem fog ja ellenezni. Többet lehetnénk eg yütt, és a lakbér is kevesebb, ha harmadoljuk. – Hárman leszünk. – Nem élhetsz eg yütt eg y olyan férfival, mint Gideon Cross, ha nem vag y a feleség e – hajolt előre anyám. – Ebben a dolog ban muszáj hallg atnod rám. Várd meg a g yűrűt. – Nekem nem sürg ős férjhez menni – mondtam, miközben titkon meg dörg öltem a hüvelykujjammal a g yűrűm hátulját. – Szentség es isten – csóválta a fejét anyám. – Miket beszélsz? Hisz szereted. – Korai lenne. Túl fiatal vag yok. – Huszonnég y éves vag y. Ez a leg jobb kor – húzta ki mag át anyám eltökélten. Ez eg yszer nem bántam, mert leg alább visszatért belé az élet. – Nem fog om hag yni, hog y tönkretedd mag ad, Eva. – Anya… – Nem. – Szemébe számító csillog ás költözött. – Hig g y nekem, és lassíts. Majd én elintézem. Jesszusom. Cseppet sem volt meg nyug tató, hog y Gideon oldalán áll a házasság kérdésében, nem az enyémen.
18. FEJEZET Még mindig anyám járt az eszemben, amikor ötkor kimentem a Crossfire-ból. A Bentley ott várt a járdaszélen, és amikor odamentem, Ang us kiszállt, és rám mosolyg ott. – Jó estét, Eva. – Jó napot – mosolyog tam vissza. – Hog y van, Ang us? – Remekül. – Meg kerülte a kocsi hátulját, és kinyitotta nekem a hátsó ajtót. Az arcát fig yeltem. Vajon mennyit tud Nathanről meg Gideonról? Tudhat annyit, mint Clancy? Vag y akár még többet is? Becsusszantam a hűvös ülésre, előszedtem a telefonomat, és Caryt hívtam. Hang postára futottam, úg yhog y hang üzenetet hag ytam: – Csak szólok, hog y a hétvég ére elutazom. És g ondolkozz el azon, hog y Gideonnal eg yütt költözzünk át valahová, aztán majd meg beszéljük, ha hazajöttem. Valami új helyre, amelyet mind meg eng edhetünk mag unknak. Mondjuk, neki nem nag yon kell ag g ódnia emiatt – tettem hozzá, mert elképzeltem, milyen arcot fog vág ni erre Cary. – Oké, ha kellek, és nem érsz el a mobilon, küldj e-mailt. Szeretlek. Épp kinyomtam a telefont, amikor kinyílt az ajtó, és Gideon ült be mellém. – Szia, nag yfiú! Elkapta a hátamat és a nyakamat, és meg csókolt, ajka az enyémre tapadt. Nyelve belenyalt a számba, meg ízlelt, és a g ondolataim azonnal meg torpantak. Mikor eleng edett, leveg őért kapkodtam. – Szia, ang yalka – mondta rekedten. – Tyűha. Felkunkorodott a szája széle. – Milyen volt az ebéd anyáddal? – Nem is tudom. Elég fura. Ang us beült a helyére, és elindultunk. – Fura? – kérdezett vissza Gideon. – Vag y kellemetlen? – Mindkettő – néztem ki a sötétített üveg en, miközben lassítottunk a forg alom miatt. A járda tele volt emberekkel, de ők g yorsan haladtak. Csak az autóforg alom dug ult be. – Annyira csak a pénzre koncentrál. Ez persze nem újdonság , de ahhoz vag yok szokva, hog y úg y tesz, mintha ez eg yszerű józanság lenne, törekvés az anyag i biztonság ra. De ma… szomorúnak tűnt. Lemondónak. Gidoen csillapítóan simog atta a kézfejemet. – Talán bűntudata van a félrelépés miatt. – Kellene, hog y leg yen. De szerintem nem erről van szó. Valami más lehet, csak azt nem tudom, mi.
– Akarod, hog y kiderítsem? Ránéztem, de nem válaszoltam azonnal. – Ig en, akarom. De eg y kicsit fázom is tőle. Utánanéztem már neked, dr. Lucasnak, Corinne-nak… Emberek titkait bányászg atom ahelyett, hog y eg yenesen meg kérdezném tőlük. – Akkor kérdezd meg őt is – felelte a mag a tárg yilag os férfi módján. – Már meg tettem. Mire azt mondta, hog y majd akkor mondja el, ha nem leszek olyan dühös. – Nők! – morog ta Gideon meleg derűvel a tekintetében. – Giroux mit akart? Tudtad, hog y jön? Gideon meg rázta a fejét. – Valakit muszáj hibáztatnia a házasság a csődjéért, és én kézenfekvő választás vag yok. – Miért nem hag yja abba a vádaskodást és próbálja inkább helyrehozni az életüket? El kéne menniük tanácsadásra. – Vag y el kéne válniuk. Meg merevedtem. – Hát ezt akarod? – Tég ed akarlak – dorombolta, és eleng edte a kezemet, hog y az ölébe húzhasson. – Vadállat. – Pedig még sejtelmed sincs róla, milyen ördög i terveim vannak veled a hétvég ére. Izzó pillantása alatt a g ondolataim eg yszeriben sokkal bujább irányba kalandoztak. Éppen mag amhoz húztam a fejét eg y csókra, amikor a Bentley elfordult, és hirtelen sötét lett. Körülnéztem és láttam, hog y eg y g arázsban vag yunk. Két szintet jártunk vég ig , aztán beálltunk eg y helyre, majd azonnal ki is álltunk. Nég y másik hasonló fekete Bentley terepjáróval eg yütt. – Mi folyik itt? – kérdeztem, amikor újra a kijárat felé indultunk, két Bentleyvel előttünk és kettővel mög öttünk. – Eg y kis meg tévesztés – bökte meg orrával a nyakamat Gideon. Kimentünk a forg alomba, és különböző irányokba szóródtunk szét. – Valaki követ bennünket? – kérdeztem. – Eg yszerű elővig yázatosság . – Gideon fog a g yeng éden a bőrömbe mélyedt. Meg keményedtek a mellbimbóim. Meg támasztotta a hátamat az eg yik kezével, a másikkal pedig a mellemet simog atta. – Ez a hétvég e csak a miénk. Épp mélyen és buján meg csókolt, amikor eg y újabb g arázsba hajtottunk be. Beálltunk valahová, és kinyílt az ajtó. Éppen próbáltam rájönni, hog y mi történik, amikor Gideon már lendítette a lábát, és velem a karjában kiszállt, hog y azonnal beszálljon a mellettünk álló kocsiba. Eg y percen belül már ismét úton voltunk, s a Bentley előttünk haladt a forg alomban, aztán elfordult az ellenkező irányba. – Ez kész őrület – mondtam. – Azt hittem, elhag yjuk az ország ot.
– Azt csináljuk. Bízz bennem. – Bízom. Gyeng éden nézett rám. – Tudom. Többször már nem álltunk meg a repülőtérig . Rövid biztonság i ellenőrzés után eg yenesen az aszfaltra g ördültünk, és Gideon előtt mentem fel az eg yik mag áng épe lépcsőjén. A kabin fényűző volt, még is visszafog ottan eleg áns, jobb oldalon kanapéval, baloldalt asztallal és székekkel. A lég iutas-kísérő jóképű fiatal fiú volt fekete öltönynadrág ban és Cross Indutries emblémás mellényben, rajta névtábla. Eric. – Jó estét, Mr. Cross, Miss Tramell – üdvözölt minket Eric mosolyog va. – Óhajtanak valamit inni felszállás előtt? – Áfonyalét és King smant kérnék – mondtam. – Ug yanazt nekem is – felelte Gideon, miközben levette a zakóját, és odaadta Ericnek, aki meg várta, hog y Gideon kibújjon a mellényéből és a nyakkendőjéből is. Élvezettel fig yeltem, még füttyentettem is eg yet, a biztonság kedvéért. – Máris kezd tetszeni ez az utazás. – Ang yalka – csóválta a fejét nevető szemmel. Eg y kék eg yenruhás férfi szállt fel a g épre. Meleg en üdvözölte Gideont, aztán meg rázta a kezem, amikor Gideon bemutatott, majd az útleveleinket kérte. Éppoly hamar el is tűnt, mint ahog y jött, és a kabinajtó bezárult. Bekötöttük mag unkat az asztalnál, és a repülő nekiindult a kifutópályának. – Elárulnád, hová tartunk? – emeltem koccintásra az italomat. Hozzáérintette kristálypoharát az enyémhez. – Nem akarod, hog y inkább meg lepetés leg yen? – Attól füg g , hog y mennyi idő alatt érünk oda. Lehet, hog y beleőrülök a kíváncsiság ba, mielőtt leszállunk. – Szerintem túlság osan el leszel fog lalva ahhoz, hog y ezen g ondolkozz – kunkorodott felfelé a szája. – Elvég re most is járművön vag yunk. – Ó – néztem hátra, a kis ajtókra a g ép farában. – Mennyi időnk van? – Több óránk – dorombolta. Behajlottak a lábujjaim. – Ó, nag yfiú. Annyi mindent fog ok veled csinálni. Meg rázta a fejét. – Elfelejtetted, hog y ez az én hétvég ém, amikor én csinálok veled azt, amit csak akarok. Ez volt az eg yezség . – Útközben? De hát ez nem ig azság os. – Ezt már mondtad.
– Akkor is ig az volt. Még szélesebb lett a mosolya, és kortyolt az italából. – Amint a kapitány meg adja az eng edélyt, hog y felálljunk, azt akarom, hog y azonnal menj a hálószobába, és vetkőzz le. Aztán feküdj az ág yra, és várj rám. Felvontam a szemöldökömet. – Nag yon tetszik neked a g ondolat, hog y meztelenül hempereg ve várjam, hog y meg dug j. – Hát persze. Úg y emlékszem, neked is voltak ilyen fantáziáid velem kapcsolatban. – Hmmm. – Ittam eg y kortyot én is, és élveztem, ahog y a vodka simán, jég hideg en folyik vég ig a torkomon, hog y aztán meleg íteni kezdje a g yomromat. A g ép beállt utazómag asság ba, és a kapitány bejelentette, hog y kicsatolhatjuk mag unkat. Gideon rám nézett. Na? Szaladj már! Összehúzott szemmel meredtem rá. Felálltam, és fog tam az italt. Nem siettem el, provokálni akartam. És mag amat is felizg atni. Szerettem kiszolg áltatva lenni neki. Imádtam azt is, ahog y elveszti a fejét miattam, de nem tag adhattam, hog y az önuralma izg at leg inkább. Tudtam, milyen tökéletes lehet ez a kontroll, s épp emiatt tökéletesen meg bíztam benne. Úg y g ondoltam, nincs olyan, amit ne tennék meg neki. Amikor beléptem a hálókabinba, és meg láttam a fehér paplanra takarosan elhelyezett vörös selyemvelúr kötelékeket, éreztem, hog y ezt a meg g yőződésemet hamarosan ig encsak próbára fog ja tenni. Mire hátranéztem, Gideon már eltűnt. Üres pohara állt csak az asztalon, s a jég kockák g yémántként csillantak meg a fényben. Meg lódult a szívverésem. Bementem a hálóba, és ledöntöttem a maradék vodkát. Nem bírtam elviselni, ha leszorítanak szex közben, hacsak nem Gideon csinálta. A kezével vag y izmos teste puszta súlyával. De ennél tovább sosem mentünk. És nem voltam biztos benne, hog y képes lennék rá. Letettem üres poharamat az éjjeliszekrényre, s kissé meg remeg ett a kezem. Nem tudtam, hog y a félelemtől vag y az izg alomtól. Tudtam, hog y Gideon sosem bántana. Nag yon keményen dolg ozott azért, hog y ne féljek tőle. De mi van, ha csalódást okozok neki? Mi van, ha nem tudom meg adni neki azt, amire vág yik? Korábban már említette a kikötözést, és az eg yik kedvenc fantáziája az, hog y kifeszít, mag atehetetlen vag yok, és úg y tesz mag áévá. Meg értettem ezt a vág yat, az ig ényt, hog y teljesen birtokoljon. Én is éreztem ilyet vele kapcsolatban. Levetkőztem. Lassúak, meg fontoltak voltak a mozdulataim, mert már íg y is vadul lüktetett a pulzusom. Szinte ziháltam, és fájdalmasan éles volt bennem a várakozás. Felakasztottam a ruháimat eg y fog asra a kis szekrényben, aztán az ág yra másztam. A kezembe vettem a kötözőt, s kétkedve vizsg álg attam, amikor Gideon belépett.
– Nem feküdtél le – mondta szelíden, és bezárta mag a mög ött az ajtót. Felmutattam a köteléket. – Csináltattam, csakis neked – jött közelebb, és már g ombolta az ing ét. – A vörös a te színed. Gideon éppolyan lassan vetkőzött, mint az előbb én, lehetőség et adva rá, hog y értékeljem kivillanó bőre minden eg yes nég yzetcentiméterét. Pontosan tudta, hog y izmainak hullámzása barna bőrének durva selyme alatt valóság os afrodiziákum a számomra. – Készen állok én erre? – tettem fel halkan a kérdést. Nem vette le rólam a tekintetét, miközben kibújt a nadrág jából. Ott állt előttem eg y szál bokszeralsóban, elöl kidudorodott a farka. – Sosem lesz több, mint amennyit elbírsz, ang yalka. Ezt meg íg érem. Nag y léleg zetet vettem és lefeküdtem, a bilinccsel a hasamon. Odajött, arca meg feszült a vág ytól. Leült mellém az ág yra, a szájához emelte a kezemet, meg csókolta a csuklómat. – Nag yon g yors a pulzusod. Bólintottam, mert nem tudtam, mit mondjak. Meg fog ta a bilincseket, és üg yesen kioldotta a vörös selyemzsinórt, mely összetartotta a két velúr csuklópántot. – A lekötözés seg ít, hog y alárendelődj, de ennek nem kell szó szerint íg y lennie. Csak annyira, hog y a meg felelő lelkiállapotba kerülj. A hasam meg remeg ett, amikor rátette a pántot. Az eg yik bilincset a combjára fektette, a másikat felemelte. – Add ide a csuklódat, ang yalka. Nyújtottam a kezem, és felg yorsult a léleg zetem, amikor üg yesen meg szorította a velúrt. Az anyag érintése lüktető pulzusomon meg lepően izg ató volt. – Ug ye nem szoros? – kérdezte. – Nem. – Érezned kell, hog y rajtad van, hog y mindig tudatában leg yél, de nem szabad, hog y fájjon. Nyeltem eg yet. – Nem fáj. – Remek. – Hasonlóképpen meg kötötte a másik csuklómat is, aztán feleg yenesedve csodálta a művét. – Gyönyörű – mormolta. – Az a piros ruha jut eszembe róla, amelyik akkor volt rajtad, amikor először meg kaptalak. Több se kellett. Teljesen kikészítettél. Onnan már nem volt visszaút. – Gideon… – Elszállt belőlem a félelem, elűzte a szerelme és a vág ya meleg e. Értékes vag yok a számára. Sosem kényszerítene többre, mint amire hajlandó vag yok. – Nyújtsd fel a kezed, és fog d meg a párna szélét – folytatta, és felállt, hog y levesse az utolsó ruhadarabját is. Erős izg alomban volt, vastag farka enyhén hajladozott saját súlya alatt, a makk fényes volt az előváladéktól. Összefutott a nyál a számban, és szinte éheztem rá. Olyan forró volt,
olyan mohó, a hang jából és a nyug almából még sem lehetett volna észrevenni semmit. Tökéletes önuralmától benedvesedtem. Gideon volt mindenből a leg jobb a számomra, olyan férfi, aki szenvedélyesen kíván eng em – amire nag y szükség em volt, hog y biztonság ban érezzem mag am –, de ug yanakkor vissza tudja fog ni mag át annyira, hog y ne leg yen nekem sok. – Azt akarom, hog y tartsd lehunyva a szemed, ha tudod – folytatta halk, nyug tató hang on. – Ám ha nem meg y, nyisd ki. De előbb mondd ki a biztonság i jelszót. – Oké. Fog ta a szaténszíjat, és könnyedén vég ig húzta a bőrömön. Az eg yik oldalon a csat fémje hozzáért a mellbimbómhoz, amitől rög vest meg keményedett. – Eg yvalamit tisztázzunk, Eva. A biztonság i jelszó nem nekem van, hanem neked. Nekem elég , ha annyit mondasz, hog y ne vag y állj, de mint ahog y a bilincstől összekötve érzed mag ad, a biztonság i jelszód kimondása is helyre fog ja tenni a g ondolataidat. Érted? Bólintottam, és eg yre nyug odtabb, eg yre kíváncsibb voltam. – Csukd be a szemed. Eng edelmeskedtem a parancsnak. Szinte azonnal élesen tudatosult bennem a csuklómra fonódó nyomás. A g ép hajtóműveinek vibrálása és zúg ása érezhetőbb lett. Szétnyílt a szám. Felg yorsult a lég zésem. A szíj a dekoltázsomon keresztül a másik mellemre siklott. – Gyönyörű vag y, ang yalka. Tökéletes. Fog almad sincs róla, mit művel velem, hog y íg y látlak. – Gideon – suttog tam, és őrülten szerettem. – Meséld el. Szétterpesztett ujjaival vég ig simított a nyakamon, aztán a testemen. – A szívem ug yanolyan g yorsan ver, mint a tied. Meg feszültem, és remeg tem kissé csiklandó érintésétől. – Ez jó. – Olyan kemény vag yok, hog y fáj. – Én meg nedves. – Mutasd – mondta durván. – Nyisd szét a lábad. – Ujja vég ig siklott a szeméremajkam között. – Ig en. Síkos és forró vag y, ang yalka. A hüvelyem mohón összerándult, eg ész testem reag ált az érintésére. – Ó, Eva. A tiéd a leg mohóbb kis punci. A hátralévő életemet azzal akarom tölteni, hog y kielég ítve tartsam. – Akár el is kezdhetnéd. Felnevetett. – A száddal kezdjük. Azt akarom, hog y leszopj, hog y addig tudjalak dug ni, amíg le nem szállunk. – Ó, istenem – nyög tem. – Mondd, hog y nem tízórás az út.
– Ezért most elfenekellek – dorombolta. – De hiszen jó kislány vag yok! A matrac meg süllyedt, ahog y rámászott. Éreztem, hog y közeledik felém. A vállam mellé térdelt. – Most leg yél jó kislány, Eva. Fordulj felém, és nyisd ki a szád. Abban a pozícióban, a hátamon fekve és a párnát szorítva, csak a széles makkot tudtam a számba venni. Nyelvem röpködött az érzékeny felső nyíláson, és meg borzong atott az élvezet, hog y csak Gideonra koncentrálok. A szopás ig azából nem önzetlenség volt a részemről. Tulajdonképpen én szerettem annyira. – Ez az – biztatott, és ritmikusan dug ni kezdte a számat. – Szívd csak a farkam, íg y… annyira jó, ang yalka. Olyan kemény leszek tőled. Beszívtam az illatát, és éreztem, hog y a testem reag ál rá – ösztönösen átadja mag át a társának. Miután minden érzékem eltelt Gideonnal, átadtam mag am a közös g yönyörnek.
Azt álmodtam, hog y zuhanok, és eg y rándulással felébredtem. Nag yot dobbant a szívem, aztán rádöbbentem, hog y a g ép esett lejjebb hirtelen. Lég örvény. Semmi baj. Gideon is jól volt, mély álomba merült mellettem. Elmosolyodtam. Majdnem elájultam, amikor vég ül org azmushoz juttatott, miután olyan alaposan meg dug ott, hog y szinte szétestem a vág ytól, hog y elélvezzek. Az volt a leg kevesebb, hog y eg y kicsit ő is elpilledt. Az órámra pillantottam. Majdnem három órája repültünk. Talán húsz percet alhattunk, vag y még annál is kevesebbet. Meg lehetősen biztos voltam benne, hog y Gideon majdnem két órán át kefélt. Még mindig éreztem a bizserg ő emlékét, ahog yan vastag szerszáma ki-be járt bennem, meg nyomkodva és meg dörzsölve minden érzékeny pontomat. Óvatosan felkeltem, nehog y felébresszem, és szinte zajtalanul csuktam be a kis mellékhelyiség ajtaját mag am mög ött. A sötét fából és krómozott elemekből készült helyiség eg yszerre volt férfias és eleg áns. A vécé kartámlával is rendelkezett, és ettől már-már trónszerűnek tűnt, a kinti fényt pedig homályosított üveg ablak eng edte be. A kis zuhanyzónak kézi zuhanyfeje volt, amely erősen csábított, de még mindig rajtam voltak a csuklószíjak. Úg yhog y elvég eztem a dolg omat, kezet mostam, aztán az eg yik fiókban kézápolót is találtam. Az illata finom volt, fantasztikus. Miközben a kezemre kentem, g onosz ötlet jutott eszembe. Fog tam a tubust, és átvittem a hálószobába. A látványtól, amely fog adott, elállt a léleg zetem. Gideon vég ig hevert a jókora ág yon, amely szinte aprónak tűnt hatalmas testéhez mérten. Az eg yik karját a feje fölé tette, a másikat a hasán nyug tatta. Az eg yik lába behajlítva lóg ott le oldalt, a másik kinyújtva, a lábfeje már a leveg őben a matrac vég én túl. A farka az alhasán nyug odott, a vég e majdnem a köldökéig ért.
Nag yon férfias jelenség volt. Mellbevág óan az. A teste valóság os tanulmány volt fizikai erőről és kecsesség ről. Én még is térdre tudtam kényszeríteni. Ez a g ondolat alázatossá tett. Amikor visszamásztam az ág yba, felébredt, és pislog va meredt rám. – Hé – mondta mog orván. – Gyere ide. – Szeretlek – mondtam, és kinyújtott karjára ereszkedtem. A bőre olyan volt, mint a meleg bársony. Hozzásimultam. – Eva. – Édes, mohó csókkal tapadt a számra. – Még korántsem vég eztem veled. Nag y léleg zetet vettem, hog y bátorság ot merítsek, és a hasára tettem a kézkrémes tubust. – Benned akarok lenni, nag yfiú. Homlokráncolva nézett le, aztán meg merevedett. Elég közel voltam, hog y érezzem a lég zése változását. – Nem ez volt a meg eg yezés – mondta óvatosan. – Újra kell g ondolnunk. Különben is még csak péntek van, úg yhog y nincs is hétvég e. – Eva… – Már a g ondolat is felizg at – suttog tam, és lábamat a combja köré fontam. Hozzádörg ölőztem, hog y érezze a nedvesség emet. Felnyög tem a durva szőrzet érintésétől, mely érzékeny résemhez súrlódott, és élveztem a pajkos szég yentelenség et. – Ha azt mondod, állj, abbahag yom. Csak hadd próbáljam meg . A fog ai hallhatóan összecsikordultak. Meg csókoltam. Hozzásimultam. Mikor Gideon bevezetett valami újdonság ba, mindig beszélt közben. De vele szemben valahog y nem a beszéd volt az eszköz. Néha eg yszerűbbnek tűnt inkább seg íteni neki kikapcsolni az ag yát. – Ang yalka… Rácsúsztam, meg lovag oltam, és félretettem a tubust, hog y ne g ondoljon rá annyit. Ha valami új terepre akarom vinni, eg yikünknek sem szabad sokat g ondolkoznia a dolg on. És ha nem érződik természetesnek, nem csinálom. Túl értékes volt az, ami köztünk kialakult, hog ysem elrontsam. Vég ig simítottam a mellkasán, és kényeztettem, hog y érezze a szerelmemet. Azt, hog y mennyire imádom. Azt, hog y nincs semmi, amit meg ne tennék érte. Csak arra nem vag yok hajlandó, hog y feladjam. Átölelt, eg yik kezét a hajamba mélyesztette, a másikkal átkarolt, és közelebb vont. Kinyitotta a száját, a nyelve nyalog atott, ízlelg etett. Belesüppedtem a csókba, odahajtottam a nyakam. A farka kezdett meg keményedni, finoman nyomta a hasamat. Felfelé feszítette a csípőjét, hog y fokozza a nyomást, én pedig belenyög tem a szájába. Ajkam lesiklott a nyakára, és lenyaltam bőréről a sót, mielőtt rátapadtam volna. Ritmikusan szívtam, harapdáltam. Ő a tarkómnál fog va mag ához húzott, és ajkam alatt nyers, kéjes hördülések vibráltak. Elhúzódtam, és szemüg yre vettem a vörös foltot, amelyet hag ytam rajta.
– Az enyém – suttog tam. – A tiéd – fog adkozott rekedten, fátyolos, forró pillantással. – Minden eg yes centimétered – húzódtam lejjebb, és birtokba vettem a mellbimbók lapos korong ját. Nyalni kezdtem a kis heg yes vég eket, aztán körbe, pihekönnyedség g el. Gideon felszisszent, én pedig behorpadó arccal szívni kezdtem. Meg markolta a takarót a dereka mellett. – Kívül és belül – mondtam lág yan, mikor a másik mellbimbójára tértem át, és hasonló módon kényeztetni kezdtem. Miközben lefelé haladtam a testén, éreztem, hog y fokozódik benne a feszültség . Mikor a nyelvem a köldöke széléhez ért, vadul összerándult. – Sss – nyug tatg attam, és lüktető farkához dörg öltem az arcomat. Már meg mosakodott a korábbi menet után, illatos és kívánatos volt. A g olyói súlyosan csüng tek a lába közt, a selymes bőr csupaszra nyírva. Imádtam, hog y ő is éppen olyan sima, mint én. Amikor bennem volt, az érintkezés teljes lehetett, az érzéseket felfokozta a bőrfelületek találkozása. Meg fog tam a belső combját, és arra késztettem, hog y szélesebbre tárja a lábát, hog y kényelmesen elférjek. Aztán vég ig nyaltam az érdes csíkot heréjén. Gideon felhördült. A féktelen, állati hang eg y pillanatra meg rémített. Még sem hag ytam abba. Nem tudtam abbahag yni. Túlság osan kívántam. Kizárólag a számmal kényeztettem, g yeng éd szívásokkal és nyelvmozdulatokkal. Aztán a hüvelykujjammal felfog tam a heréit, hog y hozzáférjek az alatta lévő érzékeny részhez. A g olyók felhúzódtak, a bőr meg feszült és összerándult. A nyelvem kissé lejjebb siklott, vég ső célom felé kalandozva. – Eva. Állj – zihálta. – Nem meg y. Ne csináld. Eg ymást kerg ették a g ondolataim, miközben folytattam. Meg markoltam a farkát, és simog atni kezdtem. Még mindig túlság osan eszénél volt, és túlság osan fog lalkoztatta az, ami következik, ahelyett hog y a jelennel törődött volna. De én tudtam, hog yan lehet elterelni a fig yelmét. – Miért nem csináljuk eg yütt, nag yfiú? – fordultam el, és hátrafelé lovag oltam meg . Elkapta a csípőmet, még mielőtt teljesen elhelyezkedtem volna, és várakozó szája felé rántotta a résemet. Felkiáltottam meg lepetésemben, amikor rácuppant a csiklómra, és mohón szívni kezdte. A korábbi szextől duzzadtan és érzékenyen alig bírtam elviselni a hirtelen g yönyört. Vad és erőszakos volt, szenvedélyét a frusztráció és félelem táplálta. A számba vettem a farkát, és visszaadtam neki azt, amit kaptam tőle. Miközben keményen szoptam az erekcióját, a nyög ései meg remeg tették a csiklómat, és majdnem elélveztem. Mag ához szorított, és ujjai rag adozó erővel mélyedtek a csípőmbe. Imádtam. Kezdte elveszteni a fejét, és míg ő félt, hog y ez mivel járhat, eng em lenyűg özött. Nem
bízott önmag ában velem kapcsolatban, én viszont bíztam benne. Keményen meg dolg oztunk ezért a bizalomért, sok vért és könnyet ontottunk érte. Minden másnál drág ább volt számomra az életben. Az öklömbe szorítottam a farkát, és húzog attam, szétkenve az előváladék cseppjeit. Amikor oldalra dőltünk, akkor láttam, hog y reszket. Most eg ymás mellett feküdtünk, nem eg ymáson. Keményen és g yorsan falt, a nyelve benyomult a résembe, és meg őrjített vad döféseivel. Én az ujjam heg yével meg érintettem a feneke nyílását, és a szám hevesen csúszkált fel-alá a farkán. Meg remeg ett, és a mély mordulás, ami felszakadt belőle, libabőrössé tette verítékes bőrömet. A csípőm szinte mag ától mozg ott, síkos szeméremajkamat a szájához dörg ölve. Fékezhetetlenül nyöszörög tem, és a hüvelyem aprókat ráng ott a g yönyörtől. Olyan jól dug ott a nyelvével… Elvette az eszemet. Aztán az ujja az enyémet kezdte utánozni, és dörzsölni kezdte a hátsó nyílásomat. Szabad kezemmel vakon tapog atóztam a krém után. Gideon a kezemhez nyomta a tubust, annak néma jelzéseként, hog y benne van a játékban. Alig pattintottam fel a kupakot, amikor már bennem is volt az ujja. Amikor meg feszítettem a hátamat, a farka kicsusszant a számból, és a nevét ziháltam, miközben testem próbálta feldolg ozni a váratlan behatolás sokkját. Bekente az ujját, mielőtt lepasszolta volna a tubust. Eg y pillanatra teljesen elárasztott. Ő volt mindenhol – körülöttem, bennem, mellettem. És nem finomkodott. Az ujja ki-be járt a fenekemben, úg y dug ott, és erőteljes mozdulataiban még ott volt az a kis düh. Oda vittem, ahová nem akart menni, és most meg büntet ezzel a kéjjel, mely túl g yorsan jött ahhoz, hog y kezelni tudjam. Én szelídebb voltam vele. Kinyitottam a számat, és szopni kezdtem a farkát. Hag ytam, hog y a krém meg meleg edjen az ujjamon, mielőtt meg int dörzsölni kezdtem. És meg vártam, hog y kinyíljon nekem, mielőtt beledug tam az ujjamat. Az a hang , ami akkor feltört belőle, semmihez sem volt hasonlítható, amit valaha is hallottam. A sebzett állat hördülése lélekig hatoló fájdalommal átitatva. Meg dermedt mellettem, beleliheg ett a csiklómba, és az ujja ott maradt bennem. Eg ész testében remeg ett. Eleng edtem a farkát a számmal, és azt búg tam: – Most benned vag yok, bébi. Annyira jó vag y. És nag yon jó lesz neked. Felhördült, amikor mélyebbre mentem, ujjheg yem a prosztatáját tapintotta. – Eva! A farka még jobban meg nőtt, kivörösödött. Az erek vastag on dudorodtak ki, és az előváladék a hasára fröccsent. Kemény volt, mint a kő, és a köldöke fölé ért. Még sosem láttam őt ennyire beg erjedni, és eng em is mérhetetlenül felizg atott. – Meg vag y – simog attam g yeng éden belülről, és nyalog atni kezdtem a farkát. – Annyira szeretlek, Gideon. Imádlak íg y meg érinteni… íg y látni. – Istenem – rándult össze hevesen. – Dug j meg , ang yalka. Most – nyög te, és én még jobban
dörg öltem. – Keményen. Újra a szájamba vettem, és meg adtam neki, amit akart. Masszírozni kezdtem azt a pontot benne, amitől vonag lott és szitkozódott, miközben teste küzdött az érzések lavinája ellen. Eleng edett, és hatalmas teste hátrafeszült, de én rajta maradtam a számmal és a kezemmel, és hajszoltam tovább. – Istenem – zokog ta, és g örcsösen beletépett a takaróba. A reccsenés visszhang zott a zárt térben. – Állj, Eva. Hag yd abba. A franc eg ye meg ! Mélyen belényomultam, és eg yidejűleg keményen szoptam, ő pedig olyan erővel élvezett el, hog y majdnem meg fulladtam a forró áradattól. A számra fröcskölt, s amikor elhúzódtam, a hasamra és a mellemre, olyan szökőárral, mintha nem ment volna már el kétszer korábban. Éreztem az ujjamon az összehúzódásokat, a g örcsös lökéseket, melyek kilőtték az ondót a farkából. Csak akkor húzódtam arrébb, amikor elcsitult a teste. Reszketeg en átfordultam, hog y a karomba zárjam. Izzadtak és rag acsosak voltunk, de nem számított. Imádtam. Gideon a mellem közé fúrta nedves arcát, és sírt.
19. FEJEZET A hely, amelyet Gideon választott, mag a volt a paradicsom. A pilóta a Szél felőli szig etekre repített minket, alacsonyan szállva a Karib-térség hihetetlenül csodálatos kék vizei felett eg y mag ánrepülőtérre, mely nem esett messze vég ső úti célunktól, a Crosswinds üdülőteleptől. Meg lehetősen kábák voltunk, amikor a g ép landolt. Gideon vég ül is élete org azmusát élte át nemrég iben. Mikor lepecsételték az útlevelünket, még nedves volt a hajunk, és szorosan fog tuk eg ymás kezét. Alig szóltunk, eg ymáshoz is, máshoz is. Szerintem mind a ketten elég g é kikészültünk. Beszálltunk eg y várakozó limuzinba, és Gideon töltött mag ának eg y italt. Az arca semmit sem árult el, maszkja kemény és áthatolhatatlan volt. Meg ráztam a fejem, amikor néma kérdéssel felém mutatta a kristálypalackot. Ledőlt mellém az ülésre, és átfog ta a vállam. Hozzábújtam, ölébe tettem a lábam. – Minden rendben köztünk? Kemény csókot nyomott a homlokomra. – Ig en. – Szeretlek. – Tudom. – Kiitta a maradékot, és az üres poharat eg y g yűjtőbe tette a palacktartóban. Nem beszéltünk többet a repülőtértől az üdülőhelyig tartó hosszú úton. Mire odaértünk, besötétedett, de a nyitott előcsarnok fényben úszott. A buja cserepes növényekkel, sötét faanyag g al és színes kerámialapokkal díszített recepció laza, még is eleg áns stílusban fog adta a vendég eket. A szállodaig azg ató már várt minket a kocsibehajtónál. Makulátlan volt a meg jelenése, a mosolya széles. Szemlátomást izg alommal töltötte el, hog y Gideont láthatja vendég ül, és még inkább lenyűg özte, hog y Gideon a nevét is tudja – Claude. Claude élénken szóval tartott minket, miközben szorosan összekulcsolt kézzel haladtunk a nyomában. Aki most Gideonra nézett, nem tudta volna elképzelni, milyen intim és kiszolg áltatott helyzetben voltunk néhány órával ezelőtt. Míg az én hajam kócos kazallá száradt, az övé éppolyan szexi volt, mint mindig . Az öltönye ránctalan és eleg áns, míg az én ruhámat kissé meg viselte a hosszú nap. A zuhany alatt lemostam a sminkemet is, íg y csupasz voltam, halovány mosómedveszemmel. Gideon irántam meg nyilvánuló birtoklási vág ya még is világ osan látszott abból, ahog y fog ott, ahog y bekormányozott a lakosztályunkba, keze a derekamon. Mellette úg y érezhettem, biztonság ban vag yok, hog y értékelnek, pedig a munkaszemélyiség e uralkodott éppen, én viszont korántsem voltam csúcsformában. Imádtam ezért.
Csak azt szerettem volna, ha nem ilyen hallg atag . Ez ag g asztott. És kezdtem kételkedni benne, hog y bölcsen cselekedtem, amikor üg yet sem vetettem arra, hog y meg akart állítani, többször is. Ug yan mit tudhatok én arról, hog y neki mi a jó? Miközben az ig azg ató tovább beszélt Gideonhoz, én lassan körbejártam a hatalmas nappalit, a nyitott teraszt és a bambuszpadlón álló fehér kanapékat. A hálószoba is hasonlóan látványos volt, szúnyog hálós, hatalmas ág g yal és másik terasszal, amely eg yenesen eg y saját medencére nyílt. A medence a semmiben vég ződött, mintha összeérne a csillámló óceánnal. Meleg szellő áramlott be, meg simog atta az arcomat, felborzolta a hajam. A kelő hold ezüsthidat vont a vízre, és a távoli kacag ás és reg g ae zene hang ja az elszig eteltség nem túl kellemes érzését keltette bennem. Semmi se volt jó, ha Gideon bezárkózott. – Tetszik? – kérdezte halkan. Szembefordultam vele, és hallottam, ahog yan becsukódik az ajtó a nappaliban. – Fantasztikus. Kurtán bólintott. – Ide kérettem a vacsorát. Tilapia rizzsel, friss g yümölcs és sajt. – Szuper. Farkaséhes vag yok. – Vannak ruhák neked a szekrényben meg a fiókokban. Bikiniket is találsz, de a medence meg a partrész privát, úg yhog y nem muszáj felvenned, ha nem akarod. Ha bármi hiányzik, csak szólj, és meg hozatom. Rámeredtem, és érzékeltem, hog y több lépésnyi távolság van köztünk. Szemében meg csillant a tompított világ ítás és az éjjeli lámpák fénye. Feszült és távoli volt, és én éreztem, hog y könny marja a torkomat. – Gideon… – nyújtottam felé a kezem. – Hibát követtem el? Valamit elrontottam kettőnk között? – Ang yalka – sóhajtotta. Olyan közel jött, hog y meg fog hatta a kezemet, és a szájához emelte. Közelről láttam, hog y kerüli a pillantásomat, mintha nehezére esne rám nézni. Rossz érzés fészkelte be mag át a g yomromba. – Crossfire. Ezt olyan halkan mondta, hog y azt hittem, csak képzelődöm. Aztán mag ához húzott, és édesen meg csókolt. – Nag yfiú. – Lábujjheg yre emelkedtem, meg fog tam a tarkóját, és teljes erőmből visszacsókoltam. Ő azonban g yorsan elhúzódott. – Öltözzünk át, mielőtt a vacsora meg érkezik. Szívesebben lennék valami lazább holmiban. Kelletlenül hátraléptem, és tudomásul vettem, hog y meleg e lehet az öltönyben, de azt is éreztem, hog y valami nincs rendben. Ez az érzés csak fokozódott, amikor Gideon kiment átöltözni, és rádöbbentem, hog y nem eg y hálóban fog unk aludni.
Lerúg tam a cipőmet a g ardróbszobában, amely eg y hétvég i kiruccanáshoz képest túlság osan sok ruhával volt tele. Leg inkább fehérrel. Gideon szerette, ha fehérben vag yok. Talán azért, mert ang yalként g ondolt rám. Vajon még most is íg y van? Vag y ördög g é lettem? Önző bestiává, aki szembesítette azokkal a démonokkal, amelyeket a leg szívesebben elfelejtett volna? Rövid fekete lenvászon ruhát választottam, az illett jól g yászos hang ulatomhoz. Mintha valami meg halt volna köztünk. Gideonnal már több botlásunk is volt, de még sosem éreztem ekkora elzárkózást a részéről. Ilyen feszeng ést és nyug talanság ot. Más pasikkal már éreztem, olyankor, amikor épp azt készültek benyög ni, hog y már nem kellek nekik. Meg érkezett a vacsora, és szépen fel is tálalták a partra néző teraszon. Láttam eg y fehér sátrat a parton, és eszembe jutott Gideon álma, ahog y a kétszemélyes füg g őág yban hemperg ünk a víz mellett, és szeretkezünk. Elszorult a szívem. Ledöntöttem két pohár friss, g yümölcsös ízű fehérbort, és csak imitáltam az evést, mert elment az étvág yam. Gideon velem szemben ült eg y szál fehér, meg kötős derekú vászonnadrág ban, és ez csak rontott a helyzeten. Olyan jól nézett ki, és olyan hihetetlenül szexi volt, hog y képtelen voltam nem meg bámulni. Ug yanakkor mérföldes messzeség ben volt tőlem. Eg yre nőtt köztünk az érzelmi szakadék. Nem tudtam áthidalni. Félretoltam a tányéromat, és kitöltöttem mag amnak a maradék bort. Vettem pár mély léleg zetet, aztán azt mondtam: – Ne harag udj. Nem kellett volna. Én tényleg nem… – Nag yot nyeltem. – Ne harag udj, bébi – suttog tam. Hang os csikorg ással hátratoltam a széket, és kirohantam a teraszról. – Eva! Várj! Talpam a forró homokot tapodta, ahog y futottam az óceán felé, menet közben lehúztam a ruhámat, és belecsobbantam a fürdővíz meleg ség ű habokba. Sokáig sekély volt a víz, aztán hirtelen mélyült, hog y a fejem is eltűnt benne. Behajlítottam a térdemet, és süllyedtem. Jobb volt alámerülve sírni. A súlytalanság meg nyug tatta nehéz szívemet. A hajam lustán lebeg ett körülöttem, és éreztem az elsuhanó halak lág y érintését, amint cikáztak a behatoló körül, aki meg zavarta néma, békés világ ukat. Köpködtem és csapkodtam, amikor valaki visszarántott a valóság ba. – Ang yalka – mordult fel Gideon, és keményen, vadul csókolni kezdett, miközben kifelé ment velem a vízből. A kunyhóhoz cipelt, a heverőre dobott, aztán már rajtam is volt, mielőtt léleg zethez jutottam volna.
Még szédeleg tem, amikor felhördült, és azt mondta: – Leg yél a feleség em! De nem a szédelg és miatt válaszoltam azt, hog y „ig en”.
Gideon nadrág ban ug rott utánam a vízbe. Az ázott anyag a lábamra tapadt, miközben Gideon rajtam feküdt, és úg y csókolt, mintha csak én elég íthetném ki g yötrő szomjúság át. Belemarkolt a hajamba, és lefog ott. A szája szenvedélyesen falt, ajka duzzadt, mint az enyém, a nyelve mohó és birtokló. Mozdulatlanul feküdtem alatta. Sokkoltan. De döbbent ag yam hamar mag ához tért. Emiatt volt olyan g ondterhelt és feszült, nem azért, mert el akart hag yni. – Holnap – folytatta, és arcát az enyémhez dörg ölte. Eg észen kicsit kezdett kiütközni a borostája, és a szúró érzés kissé mag amhoz térített azzal kapcsolatban, hog y hol vag yunk, és mit akar. – Én… – Az ag yam meg int meg dermedt. – Az „ig en” a meg felelő szó, Eva – támaszkodott fel, és vadul meredt rám. – Nag yon eg yszerű. Ig en. Nyeltem eg yet. – Nem házasodhatunk össze holnap. – De ig en – felelte hevesen. – És meg is tesszük. Szükség em van erre, Eva. Szükség em van az esküre, a törvényesség re… Enélkül meg őrülök. Meg lódult velem a világ , mintha a vidámparki forg ó hordóban lennék, ahol az ember a hordó falához szorul a centrifug ális erőtől, ha elveszti a talajt a lába alól. – Ez túl g yors – ellenkeztem. – Képes vag y ezt mondani ez után a repülőút után? – csattant fel. – Birtokba vettél, Eva. És én sem nyug szom addig , amíg az enyém nem leszel. – Nem kapok leveg őt – hápog tam meg mag yarázhatatlan pánikban. Gideon átfordult és mag ára húzott, aztán átölelt. Birtokba vett. – Neked is szükség ed van rá – erősködött. – Hisz szeretsz eng em. – Persze hog y szeretlek – hajtottam a homlokomat a mellére. – De túlság osan sietsz a… – Gondolod, hog y csak úg y ötletszerűen kérlek meg ? Eva, ennél jobban ismerhetnél! Hetek óta tervezem. Csak ezen járt az eszem. – Gideon… Nem szökhetünk meg és bújhatunk el. – Nem is csinálunk ilyesmit. – És a családunk? A barátaink? – Nekik majd rendezünk eg y másik esküvőt. Olyat is szeretnék – söpörte ki a nedves hajat az arcomból. – Képeket akarok az újság okban, a mag azinokban, mindenhol… De azt hónapokig tart
meg szervezni. Addig nem tudok várni. Ez most csak a mi kettőnké. Nem kell elmondani senkinek, ha nem akarod. Nevezhetjük eljeg yzésnek. Lehet a mi titkunk. Rámeredtem, és nem tudtam, mit mondjak. A sietség e eg yszerre volt rémisztő és romantikus. – Apádat is meg kérdeztem – folytatta újabb sokkoló bejelentéssel. – Neki sem volt semmi… – Micsoda? Mikor? – Amikor New Yorkban volt. Lehetőség em nyílt rá, és én éltem vele. Ez valamiért fájt. – Nem is mondta nekem. – Mert meg kértem. Mondtam neki, hog y nem most azonnal. Hog y még dolg ozom rajta, hog y visszaszerezzelek. Felvettem, úg yhog y meg hallg athatod a beszélg etést, ha nem hiszel nekem. Pislog va meredtem rá. – Felvetted? – ismételtem. – Nem akartam semmit a véletlenre bízni – mondta, minden szabadkozás nélkül. – Azt mondtad neki, hog y nem most azonnal. Hazudtál. Peng eéles volt a mosolya. – Nem hazudtam. Azóta már eltelt jó pár nap. – Szentség es isten. Te meg őrültél. – Meg lehet. Ha ig en, te tehetsz róla – nyomott kemény csókot az arcomra. – Nem tudok nélküled élni, Eva. Még csak el sem tudom képzelni, hog y meg próbáljam. Már a g ondolatba is beleőrülök. – Ez az őrület. – De miért? – ráncolta a homlokát. – Tudod, hog y eg yikünk számára sem létezik senki más. Mire várnánk? Érvek suhantak át az ag yamon. Minden eg yes indok, minden eg yes buktató tökéletesen világ osnak tűnt. A számon azonban semmi sem jött ki. – Ez nem döntés kérdése, Eva – mondta eltökélten, és felnyalábolt. – Meg csináljuk, Eva. Élvezd ki a lányság od utolsó néhány óráját.
– Gideon – ziháltam, és ide-oda dobáltam a fejem az org azmus önkívületében. Izzadság a a mellemre csöpög ött, és fáradhatatlanul döfködte belém csodálatos farkát, hol kevésbé, hol mélyebben. – Ez az – dicsért rekedten. – Szorítsd csak íg y a farkamat. Olyan jó benned lenni, ang yalka. Meg int el fog ok menni. Leveg őért kapkodtam, kifacsartan és fáradtan vég eérhetetlen követelőzésétől. Már előzőleg kétszer felébresztett, és rutinos precizitással mag áévá tett, beleég etve az ag yamba és a testembe, hog y hozzá tartozom. Hog y az övé vag yok, és azt tehet velem, amit csak akar.
És ez felizg atott. – Hmmmmm… – dorombolta, és belém mélyesztette a farkát. – Olyan síkos vag y a spermámtól. Szeretlek íg y, hog y eg ész éjjel benned voltam. Eg y életen át tudnám csinálni, Eva. Sose hag ynám abba. Köréje fontam a lábamat, és mag amban tartottam. – Csókolj meg . Gonosz vonalú szája az enyémhez súrlódott. – Szeress – parancsoltam, és körmeim a csípőjébe mélyedtek, amikor meg feszült bennem. – Azt csinálom, ang yalka – suttog ta széles mosollyal. – Azt csinálom.
Amikor felébredtem, nem volt ott. Eg y kupac Gideon- és szexillatú ág ynemű közt feküdtem, és beszívtam a teraszról beáramló sós teng erszag ot. Eg y darabig csak feküdtem, és az éjszakára meg a teg napi napra g ondoltam. Aztán az elmúlt hetekre és arra a pár hónapra, amióta eg yütt voltam Gideonnal. Aztán annál is rég ebbre. Amikor még Brett-tel jártam. Amikor még annyira biztos voltam benne, hog y sosem fog om meg találni azt a férfit, aki olyannak szeret, amilyen vag yok, az összes érzelmi sebemmel és terhemmel és ig ényemmel. Mi mást is mondhatnék az ig enen kívül, most, hog y valamilyen csoda folytán rátaláltam? Felkeltem, és futó izg alom fog ott el a g ondolatra, hog y meg keresem Gideont, és közlöm vele, hog y fenntartások nélkül hajlandó vag yok hozzámenni. Tetszett az ötlet, hog y elszökjem vele a világ elől, hog y kettesben mondjuk ki az első esküt, és senki se fig yeljen bennünket kétkedve vag y éppen rosszindulattal. Mindazok után, amiken keresztülmentünk, log ikus volt, hog y az új kezdetnél ne leg yen jelen semmi más, csak szerelem, remény és boldog ság . Tudhattam volna, hog y mindent tökéletesen eltervezett, a zavartalanság tól az exkluzív helyszínig . Mert persze a teng erparton fog unk esküdni. A teng erpart mindkettőnk számára kedves emlékeket hordozott, nem utolsósorban a múltkori közös Outer Banks-i kiruccanásunk miatt. Mikor meg láttam a reg g elizőtálcát a hálószoba asztalán, elmosolyodtam. A szék támlájára valaki fehér selyemköntöst terített. Gideon sosem hag yott ki eg yetlen lehetőség et sem. Felvettem a köntöst, és kávét akartam tölteni mag amnak. Kellett a koffein, mielőtt átmeg yek hozzá és meg adom a választ. Ekkor pillantottam meg a házasság i szerződést a letakart tányér alá dug va. A kezem meg állt félúton a kávéskanna felé. A dokumentum ízlésesen volt elhelyezve a karcsú fehér vázában álló eg y szál vörös rózsa alá. Az ezüst evőeszköz kivillant a művészien összehajtott szalvéta mög ül. Nem tudom, miért voltam olyan meg lepett… és olyan lesújtott. Persze hog y Gideon mindent az utolsó részletig meg szervezett – kezdve a szerződéssel. Hiszen az eg ész kapcsolatunkat is eg y
meg állapodással akarta kezdeni, nem ig az? Minden szertelen boldog ság om eg y pillanat alatt elszállt. Csüg g edten fordultam el a tálcától, és inkább zuhanyozni mentem. Lassan, ráérősen szappanoztam mag am. Úg y döntöttem, inkább nemet mondok, mintsem hog y elolvassak eg y jog i dokumentumot, amely árcédulát big g yeszt a szerelmemre. Arra a szerelemre, amely olyan drág a és felbecsülhetetlen értékű a számomra. De attól féltem, hog y máris késő, a baj meg történt. A puszta tudat, hog y házasság i szerződést készített, mindent meg változtatott, de nem hibáztathattam érte. Hisz ő Gideon Cross. A világ leg g azdag abb huszonöt emberének eg yike. Az lett volna a furcsa, ha nem akar szerződést. Nem voltam naiv. Nem a szőke herceg re vártam, aki fehér lovon érkezik, és az ég ben van palotája. Lezuhanyozva, könnyű nyári ruhában, lófarokba fog ott hajjal mentem vissza kávéért. Kitöltöttem eg y csészével, tejszínt és édesítőt tettem bele, aztán kihúztam a tányér alól a szerződést, és kimentem a teraszra. A parton már folytak az esküvő előkészületei. Virág okkal borított boltívet helyeztek ki a homokra, és fehér szalag okkal jelölték ki a rög tönzött utat. Úg y döntöttem, hog y inkább háttal ülök le, mert fájt a látvány. Ittam eg y korty kávét, hag ytam, hog y leülepedjen, aztán ittam még eg yet. Már félig kiürült a csésze, amikor elég bátorság ot g yűjtöttem ahhoz, hog y elkezdjem olvasni a nyavalyás iratot. A nyitóoldalak azokat a vag yontárg yakat sorolták fel, amelyekkel a házasság előtt rendelkezünk. Gideon vag yona mellbevág ó volt. Vajon mikor volt ideje aludni? A nekem tulajdonított dollárösszeg tévesnek tűnt, amíg bele nem g ondoltam, milyen sokáig feküdt a kártérítés befektetésekben. Stanton meg duplázta a kezdeti ötmilliómat. Hirtelen belém hasított, hog y milyen ostoba voltam, amiért én csak ültem rajta, ahelyett hog y befektettem volna olyan helyekre, ahol szükség van rá. Úg y tettem, mintha a vérdíj nem létezne, ahelyett hog y munkára fog tam volna. Mag amban meg jeg yeztem, hog y indítsam be ezt a projektet, amint visszatérek New Yorkba. Az olvasás azonban csak ezek után kezdett érdekessé válni. Gideon első kikötése az volt, hog y veg yem fel a Cross nevet. Meg tarthatom a Tramellt középső névként, de nem kötőjellel, csak úg y, simán. Eva Cross – ez meg fellebbezhetetlen volt. És annyira jellemző rá. Domináns szeretőm cseppet sem szég yellte ősemberi hajlamait. A második kikötés az volt, hog y tízmilliót kapok tőle a házasság kötéskor, meg duplázva személyes vag yonomat, csak az ig en kimondásáért. És onnantól kezdve minden évben ad még . Bónuszt kapok minden eg yes közös g yermekért, fizetést azért, ha párterápiára meg yek vele. Beleeg yezem, hog y tanácsadáson és békéltetésen veszek részt válás esetén. Beleeg yezem, hog y eg yütt lakom vele, kéthavonta vele nyaralok, rendszeresen randizunk… Minél tovább olvastam, annál jobban meg értettem. A szerződés eg yáltalán nem arra szolg ált, hog y Gideon vag yonát védje. Azt önként meg osztotta, sőt odáig elment, hog y kikötötte: mindennek, amit a házasság unkat követően szerez, az ötven százaléka eng em illet. Hacsak meg
nem csal. Mert ha ez meg történik, az nag yon sokba kerülhet neki. A szerződés arra szolg ált, hog y meg védje a szívét, hog y mag ához kössön és ráveg yen, hog y mellette maradjak, bármi áron. Mindent odaadott, amije volt. Akkor jött ki a teraszra eg y szál félig beg ombolt farmerben, amikor az utolsó oldalhoz értem. Tudtam, hog y tökéletesen időzített érkezése eg yáltalán nem véletlen. Biztosan fig yelt eng em valahonnan, és nézte a reakciómat. Beg yakorlott nemtörődömség g el töröltem le a könnyeimet. – Jó reg g elt, nag yfiú. – Reg g elt, ang yalka – hajolt fölém, és csókot nyomott az arcomra, aztán leült a bal oldalamra az asztal vég éhez. Eg y szállodai alkalmazott jött ki reg g elivel és kávéval, fürg én és üg yesen meg terített, aztán éppoly g yorsan el is tűnt. Gideonra pillantottam, és néztem, hog yan simog atja a trópusi szellő, hog yan játszik szexi sörényével. Ahog y ott ült, lazán és természetes szépség ében, eg yáltalán nem az a jól fésült dollárpapa volt, aki a szerződésből rajzolódott ki előttem. Hag ytam, hog y a lapok visszapörög jenek az első oldalra, aztán rátettem a kezem a paksamétára. – Ami ebben a dokumentumban van, az nem g arantálja, hog y a feleség ed maradjak. Gyors, mély léleg zetet vett. – Akkor átírom. Mondd el a feltételeidet. – Nekem nem kell a pénzed. – Nekem ez kell – mutattam rá. – És főleg ez. – Előrehajoltam, a szívére tettem a kezem. – Te mag ad vag y az eg yetlen dolog , ami meg tarthat eng em, Gideon. – Én nem tudom, hog yan csináljam, Eva – fog ta meg a kezem, és a melléhez szorította. – El fog om rontani. Te pedig el akarsz majd futni. – Már nem – ellenkeztem. – Hát nem vetted észre? – Azt vettem észre, hog y teg nap beleszaladtál az óceánba, és elsüllyedtél, mint eg y nyavalyás kődarab! – hajolt előre, és a szemembe nézett. – Ne ellenezd eleve a szerződést. Ha nincs is benne semmi, ami neked számítana, akkor is élj eg yütt vele. Az én kedvemért. Hátradőltem. – Hosszú utat kell még meg tennünk, neked és nekem – mondtam halkan. – Eg y dokumentum nem tud minket rávenni arra, hog y hig g yünk eg ymásban. A bizalomról beszélek, Gideon. – Nos, ig en… – tétovázott. – Én nem bízom mag amban, hog y nem fog om elrontani, te meg nem bízol abban, hog y meg van benned, ami kell nekem. Eg ymásban elég g é jól meg bízunk. A többit meg meg oldjuk. – Oké. – Néztem, ahog y felderül a tekintete, és tudtam, hog y jó döntést hozok, noha részben még mindig meg voltam róla g yőződve, hog y kissé korán. – Eg yetlen változtatást szeretnék. – Mondd.
– A névről van szó. – Abból nem eng edek – jelentette ki szenvtelenül, és leg yintett. Felvontam a szemöldököm. – Ne csinálj már úg y, mint eg y nyavalyás Neander-völg yi. Apu nevét is fel akarom venni. Mindig is szerette volna, és eg ész életében zavarta ez a dolog . Most itt az alkalom, hog y teg yek valamit. – Akkor Eva Lauren Reyes Cross? – Eva Lauren Tramell Reyes Cross. – Ez aztán valami, ang yalka – búg ta. – De teg yél bármit, ami boldog g á tesz. Eng em csak ez érdekel. – Eng em meg csak te – feleltem, és előrehajolva csókra nyújtottam a számat. Az ajka az enyémhez ért. – Akkor teg yük hivatalossá.
Mezítláb lettem Gideon Geoffrey Cross feleség e eg y karibi teng erparton, a szállodaig azg ató és Ang us McLeod tanúk előtt. Addig nem is tudtam, hog y Ang us is itt van, de nag yon örültem neki. Gyors és szépség esen eg yszerű szertartás volt. A tiszteletes és Claude sug árzó mosolyából látszott, hog y meg tiszteltetés a számukra Gideon esküvőjén közreműködni. A leg szebb ruhát vettem fel a szekrénybeliek közül. Pánt nélküli, melltől csípőig ráncolt darab volt, a lábamig leomló org anzaszirmokkal. Cuki és szexi, még is romantikus öltözék. A hajam eleg ánsan kócos kontyban, eg y szál beletűzött vörös rózsával. A szálloda szerzett eg y fehér szalag g al átkötött jázmincsokrot. Gideon g rafitszürke nadrág ot és kitűrt fehér ing et viselt. Ő is mezítláb volt. Sírtam, amikor elmondta az esküjét, erős, határozott hang on. Csak a szemében izzott forró sóvárg ás. Annyira szeret. Az eg ész szertartás nag yon bensőség es és személyes volt. Tökéletes. Hiányzott anyu, apu és Cary. Hiányzott Ireland és Stanton és Clancy. De amikor Gideon lehajolt, hog y házasság unkat csókkal pecsételje meg , odasúg ta: – Meg fog juk ismételni. Ahányszor csak akarod. Annyira szerettem. Ang us odajött, és mindkét oldalról arcon csókolt. – Jó látni, hog y mindketten ilyen boldog ok. – Köszönöm, Ang us. Mag a nag yon sokáig g ondoskodott róla. Elmosolyodott, és csillog ni kezdett a szeme, amikor Gideonhoz fordult. Mondott valamit, olyan erős skót akcentussal, hog y azt sem tudtam, eg yáltalán ang olul van-e. De bármi volt, Gideonnak is fényes lett a szeme tőle. Vajon Ang us mennyire vált Gideon pótapjává az évek során? Tudtam, hog y
mindig is hálás leszek neki azért, amiért szeretetet és támog atást nyújtott Gideonnak akkor, amikor a leg nag yobb szükség e volt rá. Felvág tunk eg y kis tortát, és pezsg ővel koccintottunk a teraszon. Aláírtunk a könyvben, amelyet a tiszteletes hozott, aztán kaptunk házasság levelet is, és azt is aláírtuk. Gideon áhítattal simított vég ig rajta. – Hát ez kellett neked? – cukkoltam. – Ez a darab papír? – Te kellesz, Mrs. Cross – vont mag ához. – Ez kellett. Ang us mag ához vette a házasság i bizonyítványt és a szerződést, amikor elvonult. Mindkettőt meg felelő módon ellenjeg yezte a szállodaig azg ató, eltették valahová, ahol Gideon tartani szokta ezeket a dolg okat. Gideon meg én a kunyhóban kötöttünk ki, meztelenül eg ymásba g abalyodva. Hideg pezsg őt iszog attunk, és mohón, játékosan öleltük eg ymást, aztán csak lustán csókolóztunk, ahog y telt a nap. Ez is tökéletes volt.
– Nos, hog yan fog juk kezelni ezt az eg észet, ha visszameg yünk? – kérdeztem Gideont, amikor g yertyafényes vacsoránkat költöttük el a lakosztály ebédlőjében. – Ezt az eg ész „elfutott, de elkaptam” dolg ot. Gideon vállat vont, és lenyalta hüvelykujjáról az olvadt vajat. – Ahog y akarod. Kipiszkáltam a húst eg y darab ráklábból, és mérleg eltem a lehetőség eket. – Carynek mindenképp el akarom mondani. És szerintem apuval is rendben lesz minden. Céloztam rá, amikor nemrég hívtam, és elmondta, hog y meg kértél tőle, úg yhog y ő fel van készülve. Szerintem Stantont sem fog ja túlság osan izg atni, már elnézést. – Nem sértődtem meg . – De anyám miatt izg ulok. Már íg y is elég g é elmérg esedett a kapcsolatunk. Ki fog akadni, hog y összeházasodtunk… – Eg y pillanatra meg álltam, és vag y ezredszer is jólesően ízlelg ettem a szót. – De nem szeretném, ha azt hinné, hog y elhag ytam, mert harag szom rá. – Mondjuk azt eg yszerűen neki is, meg mindenkinek, hog y eljeg yeztük eg ymást. Olvasztott vajba mártottam a rákhúst, és arra g ondoltam, hog y szeretném még nag yon sokat látni Gideont íg y, ing nélkül, jóllakottan és ellazulva. – Hisztériás rohamot kap, ha meg tudja, hog y az esküvő előtt összeköltözünk. – Akkor g yorsan kell terveznünk – felelte Gideon szárazon. – A feleség em vag y, Eva. Nem érdekel, hog y mások tudják-e vag y sem. Én tudom. És hozzád akarok hazamenni, veled akarok felkelés után kávézni, felhúzni a ruhád cipzárját reg g el és lehúzni este.
Néztem, ahog y kettétör eg y ráklábat, és azt kérdeztem: – Fog sz jeg yg yűrűt hordani? – Már alig várom. Erre elmosolyodtam. Rám meredt. – Mi az? – kérdeztem, amikor nem mondott semmit. – Vajas az arcom? Mély sóhajjal dőlt hátra. – Csak olyan szép vag y. Imádlak nézni. Éreztem, hog y forró lesz az arcom. – Te se vag y rossz. – Kezd elmúlni – morog ta. Lehervadt az arcomról a mosoly. – Mi? Mi kezd elmúlni? – Az… ag g ódás. Olyan biztonság os ez az érzés, nem? – kortyolt a borába. – A meg állapodottság . Annyira jó. Szeretem. Nag yon. Nekem még nem volt ennyi időm hozzászokni a házasélet g ondolatához, de amikor hátradőltem, és jobban beleg ondoltam, ig azat kellett adnom neki. Most már az enyém. Senki sem kételkedhet benne. – Én is szeretem. A szájához emelte a kezem. A g yűrűn, amelyet tőle kaptam, meg csillant a g yertyafény, és színes sug arakat szórt. Ízlésesen nag y Asscher-metszésű g yémánt volt klasszikus fog lalatban. Tetszett az ékszer időtlen kifinomultság a, de még jobban tetszett, hog y ezzel a g yűrűvel vette el az apja az anyját. Noha Gideont mélyen meg sebezte a szülei árulása, az ő családi hármasuk volt az élete utolsó boldog időszaka azelőtt, hog y meg ismerkedtünk. És még ő nem romantikus. Észrevette, hog y a g yűrűben g yönyörködöm. – Látom, tetszik. – Ig en – pillantottam rá. – Olyan eg yedi. Arra g ondoltam, a lakásunk is lehetne eg y kicsit rendhag yó. – Ó – szorította meg a kezemet, és folytatta az evést. – Meg értem, hog y külön kell aludnunk, de az nem tetszik, hog y falak és ajtók vannak közöttünk. – Nekem sem. De első a biztonság . – Mit szólnál, ha lenne két hálószoba, eg y ajtó nélküli fürdőszobával összekötve? Csak boltívekkel vag y ajtónyílásokkal. Akkor technikailag eg y lég térben lennénk. Gondolkozott eg y kicsit, aztán bólintott. – Rajzold le, és szerzünk eg y építészt, aki meg csinálja. Maradunk az Upper West Side-on még eg y darabig , amíg átalakítják a tetőlakást. Cary meg nézheti a szomszédos eg y hálószobás lakást, és eg y füst alatt ő is meg csináltathatja, ha akar valami változást.
Nekidörzsöltem meztelen lábamat a vádlijának, minteg y köszönetképpen. Zene hang jait hozta az esti szél, ami eszembe juttatta, hog y nem eg y lakatlan szig eten vag yunk eg yedül. Vajon Ang us éppen szórakozik valahol? Vag y a lakosztályunk ajtaja előtt strázsál? – Hol van Ang us? – kérdeztem. – Valahol a környéken. – Raúl is itt van? – Nem. Ő New Yorkban maradt, kideríteni, hog y került Nathan karkötője oda, ahova. – Ó. – Hirtelen elment az étvág yam. A szalvétába töröltem az ujjaimat. – Ag g ódjam? Ez pusztán költői kérdés volt, hisz mást se csináltam állandóan. Annak a rejtélye, hog y ki küldte hamis nyomra a rendőrség et, folyton ott lappang ott az ag yam mélyén. – Valamit adott nekem eg y „ing yen kijöhetsz a börtönből” kártyát – felelte Gideon szenvtelenül, és meg nyalta a felső ajkát. – Arra számítottam, hog y ez sok pénzbe fog kerülni, de eddig még senki sem jelentkezett. Úg yhog y akkor nekem kell meg keresnem az illetőt. – Ha ug yan meg találod. – Meg fog om találni – morog ta sötéten. – És akkor meg tudjuk, miért tette. Az asztal alatt átfog tam lábammal a lábát, és belekapaszkodtam.
A hold fényénél táncoltunk a parton. A buja pára érzékivé csillapodott éjszaka, és mi élveztük. Gideon azon az estén velem aludt az ág yamban, bár nag yon nehezére esett vállalni a kockázatot. De nem tudtam elképzelni, hog y a nászéjszakánkon eg yedül aludjam, és bíztam benne, hog y a g yóg yszerei meg az előző éjszakai alváshiány seg ít majd. Íg y is történt. Vasárnap a következő lehetőség eket kínálta fel: elmeg yünk eg y csodálatos vízeséshez, vag y kimeg yünk a teng erre a hotel katamaránjával, vag y vég ig raftolunk eg y erdei folyón. Elmosolyodtam, és azt feleltem, hog y majd leg közelebb. Eg ész nap lustálkodtunk, meztelenül fürödtünk a medencében, aztán szundikáltunk, amikor olyan kedvünk támadt. Éjfél után indultunk haza, és nag yon rosszulesett elmenni. Túl rövid volt ez a hétvég e. – Eg y eg ész élet összes hétvég éje előttünk áll – morog ta, miközben a repülőtér felé tartottunk. Mintha olvasott volna a g ondolataimban. – Olyan önző vag yok veled. Csak mag amnak akarlak. Amikor beszálltunk a g épbe, a ruhák, amelyek a hotelben vártak minket, velünk jöttek. Elmosolyodtam, amikor arra g ondoltam, hog y milyen keveset viseltünk közülük az elmúlt napokban. Mag ammal vittem a hálóba a piperetáskát, hog y fog at tudjak mosni, mielőtt vég ig alszom az utat. Ekkor láttam meg a ráerősített bőr és bronz csomag cédulát a belevésett névvel: Eva Cross.
Gideon bejött mög ém a mosdóba, és meg csókolta a vállamat. – Haladjunk, ang yalka. Aludnunk kell eg y kicsit munka előtt. A címkére mutattam. – Ennyire kiszámítható volt, hog y ig ent fog ok mondani? – Úg y készültem, hog y addig fog lak túszként ott tartani, amíg meg nem teszed. Ebben eg y percig sem kételkedtem. – Ig azán hízelg ő. – Most már férjes asszony vag y – csapott a fenekemre. – Gyerünk, Mrs. Cross. Sietve vég eztem, aztán bebújtam mellé az ág yba. Azonnal hozzám simult hátulról, és szorosan átölelt. – Szép álmokat, bébi – suttog tam, és átfog tam a hasamra tapadó kezét. A szája a nyakamhoz ért. – Az én álmaim már valóra váltak.
20. FEJEZET Furcsa volt úg y munkába menni hétfőn, hog y senkinek sem volt fog alma róla, mennyire alapjaiban változott meg az életem. Ki g ondolta, hog y néhány szó kimondása és eg y kis fémkarika felhúzása ennyire meg változtathatja az ember önmag áról alkotott képét? Most már nem csak Eva voltam, a New York-i újonc, aki a barátjával próbál g yökeret verni a városban. Most már eg y pénzmog ul feleség e lettem. Új felelősség ekkel és elvárásokkal. Már a g ondolat is meg ijesztett. Meg umi felállt, amikor beeng edett a Waters Field & Leamanbe. Szokásos stílusában fekete ujjatlan ruhát viselt, aszimmetrikus mellvonallal, meg fukszialila tűsarkút. – Hűha! Fantasztikus színed van! Irig yellek. – Kösz. Neked milyen volt a hétvég éd? – A szokásos, a szokásos. Michael már nem hívog at – ráncolta az orrát. – Hiányzik a nyag g atása. Akkor leg alább éreztem, hog y szükség van rám. Meg csóváltam a fejem. – Te nem vag y normális. – Tudom. Úg yhog y mondd el inkább te, merre jártál. És a rocksztárral, vag y Cross-szal? – Nem mondhatok semmit. – Erős kísértést éreztem, hog y mindent elmondjak, csak az tartott vissza, hog y még Carynek sem árultam el, és neki akartam elsőként. – Ug yan már! – húzta össze sötét szemét. – Komolyan nem akarod elmondani? – Dehog ynem – kacsintottam. – Csak még nem most. – Tudom, hol dolg ozol! – kiabálta utánam, mikor az asztalomhoz mentem. A helyemen SMS-t akartam írni Carynek, és láttam, hog y ő is küldött párat a hétvég e során, de csak most jöttek át. Mikor szombaton beszéltem apuval, még nyomuk sem volt. Ebédelünk együtt?, üzentem. Mikor nem kaptam azonnal választ, elnémítottam a telefont, és betettem a felső fiókba. – Hol töltötted a hétvég ét? – kérdezte Mark, amikor beért. – Jó barna vag y. – Kösz. Kicsit lazítottam a Karib-szig eteken. – Tényleg ? Én is néztem a szig eteket nászúthelynek. Tudod ajánlani a helyet, ahol voltatok? Felnevettem, boldog abban, mint hosszú idő óta bármikor. Vag y talán életemben bármikor. – Abszolúte. – Add meg a részleteket. Hozzáírom a listámhoz. – Nászúthelyszínt kereső küldetésed van? – Felálltam, hog y szerezzek eg y kávét, mielőtt elkezdjük a napot. – Bizony – g örbült felfelé Mark szája. – Az esküvőt meg hag yom Stevennek, ha már olyan rég óta
tervezg eti. De a nászút az enyém. Nag yon boldog nak tűnt, és tudtam, mit érez. Feldobott hang ulata csak még jobbá tette számomra a nap kezdetét.
A sétag aloppnak azonban vég e szakadt, amikor Cary hívott a cég es telefonon nem sokkal tíz után. – Mark Garrity irodája – szóltam bele. – Eva Tramell… – …aki meg érdemelne eg y nag y seg g berúg ást – fejezte be Cary. – Nem is emlékszem, mikor voltam utoljára ilyen dühös rád. Összerándult a g yomrom. – Cary, mi a baj? – Nem fog ok ilyen fontos dolg okat telefonon meg beszélni, Eva. Ellentétben eg yesekkel. Ebédeljünk eg yütt. És hog y tudd, lemondtam eg y délutáni üg ynökség i bemutatkozást, hog y helyre teg yelek, mert a barátoknak ez a dolg uk – folytatta dühösen –, időt szakítani arra, hog y meg beszéljék a fontos dolg okat. Nem csak hang üzeneteket hag yog atnak, mintha ezzel minden el lenne intézve! A vonal ezzel meg szakadt. Én csak ültem ott döbbenten, és kicsit rémülten. Hirtelen hatalmas csikorg ással lefékezett az életem. Cary volt a horg ony. Ha kettőnk közt nem voltak rendben a dolg ok, hamar szétestem. És tudtam, hog y nála is ez a helyzet. Amikor elszakadtunk eg ymástól, mindig minden rosszul alakult. Előástam a mobilomat, és felhívtam. – Mi van? – csattant fel. De az azért jó jel volt, hog y eg yáltalán felvette. – Ha elrontottam volna valamit, akkor bocsánatot kérek érte, és helyre fog om hozni – mondtam. – Rendben? Felhorkant. – Kurvára ki tudsz akasztani, Eva. – Jó vag yok abban, hog y kiakasszak másokat, ha még nem vetted volna észre, de veled utálom csinálni – sóhajtottam. – Meg őrülök tőle, Cary, amíg meg nem oldjuk. Tudod, milyen nag y szükség em van rá, hog y minden oké leg yen köztünk. – Mostanában nem eg észen úg y viselkedtél – felelte mog orván. – Csak mellesleg jutok eszedbe, és ez rohadtul rosszulesik. – Mindig g ondolok rád, Cary. Ha nem látszott, az az én hibám. Erre nem mondott semmit. – Szeretlek, Cary. Még akkor is, amikor mindent összekavarok. Belesóhajtott a mikrofonba. – Dolg ozz nyug odtan tovább, és ne stresszeld mag ad emiatt. Majd ebéd közben elintézzük.
– Nag yon sajnálom. Tényleg . – Délben találkozunk. Letettük, és próbáltam koncentrálni, de nem volt könnyű. Az eg y dolog , hog y Cary harag szik rám, de az már más tészta, hog y tényleg meg bántottam. Azon kevesek közé tartoztam az életében, akikkel kapcsolatban bízott abban, hog y sosem hag yják cserben. Tizeneg y harminckor eg y kis köteg irodán belüli borítékot kaptam. Örömmel láttam, hog y az eg yik Gideontól érkezett. Én csodálatos, szexi kis feleségem, Állandóan rád gondolok, A tiéd, X
Lábam boldog táncba kezdett az asztal alatt. Elromlott napom meg int helyrebillent eg y kicsit. Visszaírtam: Sötét Veszedelem, Őrülten szeretlek. A te láncod és golyód, Mrs. X Az írást eg y borítékba dug tam, és betettem a kimenő postába. Éppen eg y g rafikusnak fog almaztam a választ, aki eg y ajándékkártya-kampányban dolg ozott, amikor meg szólalt a telefon. A szokásos módon szóltam bele, és ismerős francia akcentus válaszolt. – Eva, itt Jean-François Giroux. Hátradőltem ültömben. – Bonjour, monsieur Giroux. – Mikor tudnánk ma találkozni? Mi az ördög öt akar tőlem? Ha meg akarom tudni, bele kell mennem a játékba. – Mondjuk, ötkor? Van itt eg y borbár, nem messze a Crossfire-től. – Az remek lesz. Elmondtam neki az útvonalat, és letettem a telefont. Kissé ledorong olt a hívás. Töpreng ve forog tam a székemben. Gideon meg én ig yekszünk továbblépni az életünkkel, de vannak olyan emberek és dolg ok a múltunkból, amelyek továbbra is meg próbálnak visszahúzni minket. Vajon a házasság unk, vag y akár csak az eljeg yzésünk bejelentése változtatni fog ezen? Nag yon reméltem. De hát mikor könnyű bármi is? Az órára pillantottam, és folytattam a levélírást.
Öt perccel tizenkettő után értem le az előcsarnokba, de Cary még nem volt sehol. Miközben vártam, eg yre ideg esebb lettem. Újra és újra vég ig játszottam mag amban a beszélg etésünket Caryvel, és rájöttem, hog y ig aza van. Mag amat meg g yőztem, hog y neki is jó lesz, ha Gideon összeköltöztet mindhármunkat, csak mert nem voltam képes szembenézni más eshetőség g el – nehog y dönteni kelljen a leg jobb barátom és a pasim között. Most pedig már nincs választási lehetőség . Férjnél vag yok. És majd’ szétvet a boldog ság . Még is örültem, hog y a táskám cipzáras zsebébe tettem el a jeg yg yűrűt. Ha Cary úg y érzi, hog y eltávolodunk eg ymástól, nem seg ítene, ha rájönne, hog y bekötötték a fejem a hétvég én. Összeszorult a g yomrom. Eg yre több volt köztünk a titok. És ez elviselhetetlennek tűnt. – Eva! Cary hang ja riasztott fel borong ásomból. Bő zsebes sortban és V nyakú pólóban érkezett. A napszemüveg ét mag án hag yta, kezét a zsebébe dug ta. Távolság tartónak és hűvösnek látszott. Utánafordultak a fejek, de ő csak velem fog lalkozott. Mozdult a lábam. Már rohantam is hozzá, mielőtt g ondolkodtam volna. Úg y nekiszaladtam, hog y felhördült. Meg öleltem, és arcomat a mellkasába fúrtam. – Hiányoztál – mondtam teljes szívemből, de ő nem tudhatta, mi ennek az oka. Motyog ott valamit az orra alatt, és mag ához szorított. – Néha szörnyű tudsz lenni, kislány. Elhúzódtam, és ránéztem. – Ne harag udj. Kézen fog ott, és kivezetett a Crossfire-ből. Ug yanarra a tacós helyre mentünk, ahová leg utóbb is, amikor eg yütt ebédeltünk. Kitűnő alkoholmentes marg aritájuk is volt, úg yhog y tökéletes választás a forró nyári napon. Körülbelül tízperces sorban állás után mindössze két tacót rendeltem, elvég re rég nem voltam már edzeni. Cary hatot kért. Elcsíptünk eg y asztalt, ahonnan épp felálltak, Cary már be is kebelezett eg y adag ot, mire én kicsomag oltam az enyémet. – Ne harag udj a hang üzenet miatt – mondtam. – Nem érted, miről van szó – törölte meg a száját, mellyel értelmes nőket is vihog ó bakfisokká változtatott, ha éppen mosolyra állt. – Az eg ész helyzetről, Eva. Hag ysz nekem eg y üzenetet arról, hog y mi lenne, ha eg yütt laknánk Cross-szal, miután úg y adod elő ezt anyádnak, mintha ez már kész tény lenne, és mielőtt eltűnsz a semmiben eg y eg ész hétvég ére. És látom, hog y rohadtul nem számít neked, mit g ondolok az eg észről. – Ez nem ig az! – Különben is miért akarnál lakótársat, amikor eg yütt élsz a pasiddal? – folytatta
belemeleg edve. – És miből g ondolod, hog y szeretnék harmadik lenni? – Cary… – Nekem nem kell keg yelemkenyér, Eva – szűkült össze smarag dzöld szeme. – Vannak helyek, ahol lakhatom, emberek, akikkel összeköltözhetek. Nekem ne teg yél szívesség et. Összeszorult a szívem. Nem álltam készen rá, hog y eleng edjem Caryt. Eg yszer talán majd elválnak útjaink. De még nem most. Nem lehet. Már a g ondolattól is rosszul voltam. – Ki mondta, hog y a te kedvedért csinálom? – vág tam vissza. – Talán csak arról van szó, hog y én nem bírom elviselni, ha nem vag y a közelemben. Felhorkant, és beleharapott a tacóba. Dühösen meg rág ta, aztán lenyelte. – Mi vag yok én, a hároméves csiped, ami a g yóg yulásodat mutatja? Anonim Eva szerencsekabalája? – Ne harag udj – hajoltam előre. – Értem, hog y mérg es vag y. És már mondtam, hog y sajnálom. Szeretlek, és szeretem, hog y itt vag y az életemben, de nem fog ok itt ülni és rug dostatni mag am, csak mert eg yszer hibáztam. Felálltam. – Majd hívlak később. – Összeházasodtok Cross-szal? Lenéztem rá. – Meg kért. Én pedig ig ent mondtam. Cary bólintott, mintha cseppet sem lenne meg lepve, és harapott még eg yet. Leakasztottam a táskámat a szék támlájáról. – Nem mersz eg yedül lakni vele? – kérdezte tele szájjal. Sejthető volt, hog y erre g ondol. – Nem. Lesz saját hálószobája. – Az elmúlt néhány hétvég én is külön szobában aludt, amikor eg yfolytában keféltetek? Rámeredtem. Ez tényleg tudja, hog y Gideon a titkos szerető, akivel lóg ok? Vag y csak találg at? Úg y döntöttem, nem érdekel. Eleg em volt a hazudozásból. – Jobbára ig en. Letette a tacóját. – Vég re valami ig azság a szádból. Már kezdtem azt hinni, hog y elfelejtetted, hog yan kell őszintének lenni. – Elmész a fenébe. Vig yorog va mutatott a székre. – Ülj vissza, kislány. Még nem fejeztük be. – Undok vag y. Lehervadt az arcáról a mosoly, és a tekintete meg keményedett.
– Morcos leszek, ha heteken keresztül hazudnak nekem. Ülj csak le. Leültem, és rámeredtem. – Tessék. Most boldog vag y? – Eg yél csak. Most jön a java. Tehetetlen dühvel kifújtam a leveg őt, visszaakasztottam a táskámat a székre, aztán felvont szemöldökkel néztem rá. – Ha azt hiszed – kezdte –, hog y a józanság meg a folyamatos munka kiüti a süketdumamérőmet, akkor több eszed lehetne. Tudtam, hog y Cross-szal kavarsz meg int, amint elkezdted. Beleharaptam a tacómba, és szkeptikus pillantást vetettem rá. – Eva drág a, nem g ondolod, hog y ha lenne még eg y olyan pasi New Yorkban, aki eg ész éjszaka bírja a strapát, mint Cross, akkor már nem találtam volna meg ? Köhög őroham fog ott el, majdnem kiköptem az ételt. – Senki sem lehet olyan szerencsés, hog y két ilyen férfit is talál eg ymás után – morog ta. – Még te sem. Vag y kell előtte valami hosszú rossz átok, meg pár balul sikerült dug ás. Hozzávág tam az összehajtott szalvétát, de ő nevetve kitért előle. Aztán elkomolyodott. – Azt hitted, hog y elítélnének azért, mert újra összejöttél vele, miután kitolt veled? – Ennél sokkal bonyolultabb a dolog , Cary. Minden… összekeveredett. Nag y volt a nyomás. És még most is, mert az a riporternő kémkedik Gideon után… – Kémkedik? – Abszolúte. Nem akartam, hog y te is… – Veszélybe kerülj. Sebezhető légy. Vádolható. – Csak ki kellett játszanom – fejeztem be esetlenül. Töpreng ett, aztán bólintott. – És most hozzámész. – Ig en. – Ittam eg y kortyot, hog y feloldjam a g ombócot a torkomban. – De rajtunk kívül te vag y az eg yetlen, aki tud róla. – Vég re eg y titok, amelybe beavatsz – csücsörített. – És még is azt akarod, hog y veletek lakjam. Újra előrehajoltam, és a keze után nyúltam. – Tudom, hog y máshová is mehetnél, máshoz is. De nem akarom. Még nem állok készen rá, hog y nélküled létezzem, házasság ide vag y oda. Olyan erővel szorította meg a kezemet, hog y összenyomódtak a csontjaim. – Eva… – Várj – mondtam g yorsan. Hirtelen kezdett túl komolyra fordulni a dolog . Nem akartam, hog y lerázzon, mielőtt minden adumat kijátszanám. – Gideon a tetőlakása melletti eg y hálószobás kis lakást nem használja. – Eg y hálószobás lakás. Az Ötödik sug árúton. – Bizony. Klassz, mi? Az lenne a tiéd. Saját hely, külön bejárat, kilátás a Central Parkra. Még is
mellettem. Mindenből a leg jobb – folytattam sietősen, hog y mondjak valamit, ami esetleg meg tetszik neki. – Eg yelőre még maradunk eg y ideig az Upper West Side-on, amíg átalakíttatjuk a tetőlakást. Gideon azt mondta, hog y a te lakásodat is meg csinálhatnánk eg yidejűleg , ha szeretnél valamit változtatni rajta. – Az én lakásom – meredt rám, amitől rettentően ideg es lettem. Eg y férfi meg eg y nő próbált bepréselődni az asztalunk meg eg y fog lalt szék hátulja közé, de nem törődtem velük. – Szó sincs alamizsnáról – nyug tattam meg . – Csak arra g ondoltam, hog y meg kéne dolg oztatni a pénzt, amelyen eddig csak ültem. Csinálni eg y alapítványt vag y valamit arra, hog yan támog assunk olyan üg yeket és jótékony célokat, amelyekben hiszünk. Szükség em van a seg ítség edre. És meg is fizetlek érte. Nem csak a munkádért, hanem az arcodért is. Azt akarom, hog y az alapítvány szóvivője leg yél. Cary szorítása lazult a kezemen. Riadtan kezdtem el én szorítani. – Cary! Meg roskadt a válla. – Tatiana terhes. – Micsoda? – Éreztem, hog y a vér kiszalad az arcomból. – A kis étterem zsúfolásig volt, és alig lehetett valamit hallani a kiabálásban és edénycsörg ésben, még is olyan élesen érzékeltem Cary két utolsó szavát, mintha az arcomba üvöltötte volna. – Ez komoly? – Sajnos – húzta el a kezét, és feltette a napszemüveg ét. – Nem mintha nem akarnék g yereket. Az a része klassz. De… a francba is. Nem most, tudod? És nem tőle. – És hog y a fenébe esett teherbe? Cary szinte vallásos eltökéltség g el védekezett, mivel nag yon jól tudta, hog y roppant kockázatos életstílust folytat. – Hát, beledug tam a farkamat, és ki-be húzog attam… – Pofa be – mondtam. – De hát te mindig vig yázol. – Hát, a g umi nem jelent g arantált védelmet – felelte elcsig ázottan –, és Tat nem szed tablettát, mert azt mondja, kiütéses lesz tőle, meg éhes. – Jesszusom. – Ég ni kezdett a szemem. – És biztos, hog y tőled van? Cary felhorkant. – Nem, de ez még nem azt jelenti, hog y nem is lehet. Hathetes, úg yhog y elképzelhető. Muszáj volt meg kérdeznem: – És meg tartja? – Nem tudom. Át kell g ondolnia. – Cary… – Nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Sajg ott a szívem érte. – Mit fog sz most csinálni? – Mit csinálhatnék? – roskadt vissza a székbe. – Az ő döntése.
Biztos, hog y majd’ belehalt a tehetetlenség be. Miután az anyja meg szülte, nem kívánt g yermekként, abortuszokkal intézte a további születésszabályozást. Tudtam, hog y ez az emlék kísérti. Eg yszer elmesélte nekem. – És ha úg y dönt, hog y vég ig csinálja a terhesség et? Akkor csináltatsz apaság i tesztet, ug ye? – Te jó ég , Eva – nézett rám kivörösödött szemmel. – Ilyen távoli jövőről még nem g ondolkodtam. Mi a francot fog ok mondani Treynek? Épp kezdenek alakulni kettőnk közt a dolg ok, és akkor előállok ezzel? Ki fog rúg ni. Vég e. Nag y léleg zetet vettem, és kihúztam mag am. Nem hag yhatom, hog y Cary meg Trey szétmenjenek. Most, hog y én rendben vag yok Gideonnal, ideje elkezdeni fog lalkozni olyan dolg okkal is, amelyeket eddig elhanyag oltam. – Haladjunk lépésről lépésre. És menet közben találjuk ki a dolg okat. Meg fog juk oldani. Nag yot nyelt. – Szükség em van rád. – Nekem is rád. Összetartunk, és leg yőzzük a g ondokat. – Sikerült kipréselnem eg y mosolyt. – Én nem meg yek sehova, és te sem. Leg feljebb San Dieg óba a hétvég ére – javítottam ki mag am sietősen, és eszembe jutott, hog y Gideonnal is kéne erről beszélnem. – Hála istennek – ült fel Cary. – Mit meg nem adnék, ha most dr. Travisnél dobálhatnék kosárra. – Ja. – Én nem kosaraztam, de tudtam, hog y nekem sem ártana eg y kis konzultáció a doktorral. Vajon dr. Travis mit szólna hozzá, ha látná, mennyire elsodródtunk a néhány New York-i hónap alatt? Valaha nag y álmokat szőttünk, amikor még mindhárman eg yütt beszélg ettünk. Cary eg y Super Bowl-hirdetés sztárja akart lenni, én pedig a hirdetés meg valósítója. Most viszont neki esetleg hamarosan g yereke lesz, én meg hozzámentem a leg komplikáltabb pasihoz, akivel valaha is találkoztam. – Dr. Trav kiakadna – morog ta Cary, mintha olvasna a g ondolataimban. Valamilyen oknál fog va ezen mindketten addig nevettünk, amíg el nem sírtuk mag unkat.
Mikor visszamentem az irodába, újabb adag boríték várt. Az alsó ajkamat beharapva futottam át őket, míg meg nem találtam azt, amelyiket vártam. Ki tudok találni más funkciókat is annak a láncnak, mrs x. És mindet nagyon fogod élvezni. A tiéd, X
Az ebéd sötét felleg ei részben eloszlottak a fejem fölül.
Cary elképesztő bejelentése után a találkozás Giroux-val már alig rezg ette meg a mutatót a „mi romolhat még el” skálán. Már a borbárban volt, amikor meg érkeztem. Tökéletesen vasalt khakinadrág ot és feltűrt ujjú, kig ombolt nyakú ing et viselt. Jól nézett ki. Lazán. De attól ő még nem volt laza. Feszültnek tűnt, mint eg y felajzott íj, szinte vibrált. – Eva! – üdvözölt. Ug yanazzal a nyíltság g al, amit már az első alkalommal is utáltam, most is mindkét arcomat meg csókolta. – Enchanté. – Talán ma nem vag yok mag ának elég szőke? – Ó. – A szája mosolyg ott, de a szeme nem. – Meg érdemeltem. Csatlakoztam hozzá az ablak melletti asztalnál, és hamarosan kiszolg áltak minket. A hely rég ies hang ulatot árasztott. Pléhlemezek fedték a mennyezetet, míg az öreg keményfa padló és a díszesen farag ott pult arra utalt, hog y a hely eg y időben kocsma lehetett. Króm rátétekkel modernizálták, meg eg y borállvánnyal a pult mög ött, amely absztrakt szobornak is beillett volna. Giroux leplezetlenül nézett, miközben a pincér kitöltötte a bort. Fog almam sem volt, mit keres rajtam, de kétség telenül keresett valamit. Mikor belekortyoltam a csodálatos shirazba, kényelmesen elhelyezkedett, és körbelötyög tette a bort a pohárban. – Mag a ismeri a feleség emet. – Ig en. Nag yon szép asszony. – Ig en, az – nézett a borára. – Mi mást g ondol még róla? – Mit számít az, hog y én mit g ondolok? Meg int rám nézett. – Riválist lát benne? Vag y fenyeg etést? – Eg yiket sem. – Újabb kortyot ittam, és láttam, hog y eg y fekete Bentley terepjáró áll le eg y szűk kis helyre a járda mellett, épp annál az ablaknál, ahol ültünk. Ang us volt a volánnál, és szemlátomást üg yet sem vetett a PARKOLNI TILOS feliratra. – Ennyire biztos Crossban? Visszanéztem Giroux-ra. – Ig en. De ettől füg g etlenül azt szeretném, hog y mag a pakolja össze a feleség ét, és vig ye vissza Franciaország ba. Szája komor mosolyra húzódott. – Mag a szereti Crosst, ug ye? – Ig en. – Miért?
Erre elmosolyodtam. – Ha azt hiszi, hog y annak alapján, amit én látok benne, rá tud jönni, hog y Corinne mit látott, akkor felejtse el. Ő meg én… eg észen mások vag yunk eg ymással, mint más emberekkel. – Azt láttam. – Giroux ivott eg y kortyot, és hosszan ízlelg ette, mielőtt lenyelte. – Bocsásson meg , de nem tudom, miért ülünk itt. Mit akar tőlem? – Mag a mindig ilyen lényeg re törő? – Ig en – vontam vállat. – Türelmetlen vag yok, ha összezavarnak. – Akkor én is a lényeg re térek. – Kinyúlt, és meg fog ta a bal kezemet. – Mag a g yűrűben barnult le. Még hozzá jó nag y g yűrűben, úg y tűnik. Talán eljeg yzési g yűrű? A kezemre pillantottam és láttam, hog y ig aza van. Jókora folt volt a g yűrűsujjamon, amely árnyalatokkal világ osabb volt, mint a környező bőr. Anyámmal ellentétben, aki világ os bőrű, én apám meleg bőrszínét örököltem, és könnyen barnultam. – Mag a nag yon jó meg fig yelő. De örülnék, ha meg tartaná mag ának a találg atásait. Elmosolyodott, most először őszintén. – Talán vég ül még is visszakapom a feleség emet. – Szerintem sikerülne, ha meg próbálná – húztam ki mag am, és úg y döntöttem, ideje távozni. – Tudja, mit mondott nekem eg yszer a mag a feleség e? Azt, hog y mag a közönyös. Ahelyett, hog y várná, hog y visszamenjen, vissza kéne vinnie. Szerintem ez kell neki. – Felálltam. Ő is felállt, és fölém mag asodott. – Ő üldözte Crosst. Nem hinném, hog y eg y olyan nő, aki üldöz eg y férfit, vonzónak találna eg y olyan férfit, aki őt üldözi. – Ezt nem tudom. – Húszdollárost húztam elő a zsebemből, és az asztalra tettem, hiába vág ott csúnya arcot. – Ig ent mondott, amikor mag a meg kérte a kezét, nem? Bármit csinált előtte, csinálja meg int azt. Ég önnel, Jean-François. Szóra nyitotta a száját, de én már félig kint voltam az ajtón.
Ang us ott várt a Bentley mellett. – Haza szeretne menni, Mrs. Cross? – kérdezte, amikor becsusszantam a hátsó ülésre. Elmosolyodtam a meg szólításon. A Giroux-val folytatott beszélg etéssel párosulva felébresztett bennem eg y g ondolatot. – Tulajdonképpen valahová máshová mennék, ha nem bánja. – Cseppet sem. Elmondtam neki, hova meg yünk, aztán hátradőlve élveztem a autózást.
Fél hét körül ért vég et a napom, de amikor meg kérdeztem Ang ust, hol van Gideon, kiderült, hog y még bent, az irodában. – Elvisz hozzá? – kérdeztem. – Természetesen. Furcsa volt munkaidő után visszamenni a Crossfire-be. Noha lézeng tek még emberek az előcsarnokban, eg észen más volt, mint nappal. Mikor felértem a leg felső emeletre, a Cross Industries iroda biztonság i üveg ajtaját nyitva találtam, és a takarítók javában ürítették a szemeteseket, törölg ették az ablakokat, és porszívóztak. Eg yenesen Gideon irodája felé indultam, és néztem a sok üres íróasztalt, köztük Gideon asszisztenséét, Scottét. Gideon az asztalánál állt, a fülében fülhallg atóval, zakója a sarokban álló fog asra akasztva. A keze a csípőjén, úg y beszélt. A szája g yorsan mozg ott, arca a koncentrálás valóság os maszkja. A vele szemközti fal tele volt képernyőkkel, melyeken a világ hírei villództak. Jobbra kis bár volt ékköves palackokkal az üveg polcokon, melyek az eg yetlen színt jelentették az iroda hűvös feketefehér-szürke palettáján. Három elkülönülő leülős rész kínált kényelmes helyet a kevésbé formális meg beszélésekhez, míg Gideon fekete asztala mag a volt a modern technika csodája – a szoba minden elektronikáját lehetett innen vezérelni. Drág a játékszere között a férjem ug yanolyan ennivaló volt, mint mindig . Mellénye és nadrág ja tökéletes szabása kiemelte tökéletes testét, és az, hog y íg y láttam a főhadiszállásán, átitatva a hatalommal, melyre birodalma épült, meg dobbant a szívem. A padlótól mennyezetig érő ablakok, melyek két oldalról közrefog ták az irodát, imponáló mag asság ból kínáltak rálátást a városra, de a fenség es látvány cseppet sem tette őt kisebbé. Gideon ura volt mindannak, ami körülvette, és ez meg is látszott rajta. Benyúltam a táskámba, kihúztam a kis zseb cipzárját, és kiszedtem belőle a g yűrűket. A sajátomat fel is vettem. Aztán közelebb mentem az üveg falhoz és a kettős ajtóhoz, amely elválasztotta őt mindenki mástól. A feje felém fordult, és a tekintetébe meleg ség költözött, mikor meg pillantott. Meg nyomott eg y g ombot az asztalán, és a kétszárnyú ajtó lendületesen kinyílt. Eg y pillanat múlva az átlátszó üveg elhomályosult, hog y senki ne lásson be kintről. Bementem. – Rendben – mondta annak, akivel éppen beszélt. – Csináld meg , aztán számolj be. Amikor kivette füléből a hallg atót, és kitette az asztalra, folyamatosan nézett. – Kellemes meg lepetés vag y, ang yalka. Mesélj a találkozódról Giroux-val. Vállat vontam. – Honnan tudtad? Elhúzta a száját, és olyan pillantást vetett rám, mintha azt mondaná: Ezt most tényleg komolyan
kérdezed? – Maradsz még ? – érdeklődtem. – Van eg y konferenciahívásom a japán cég g el fél óra múlva, de aztán kész vag yok. Utána elmehetünk vacsorázni. – Vig yünk inkább haza valamit, és eg yünk Caryvel. Gyereke lesz. Gideonnak felszaladt a szemöldöke. – Micsoda? – Nos, lehet, hog y g yereke lesz – sóhajtottam. – Totál ki van készülve, és mellette akarok lenni. Meg hozzá kell szoknia, hog y meg int vag y. Vég ig mért. – Te is ki vag y készülve miatta. Gyere ide. – Meg kerülte az asztalt, és kitárta a karját. – Hadd öleljelek meg . A földre ejtettem a táskámat, lerúg tam a cipőmet, és odamentem hozzá. A karja körülfog ott, és a szája keményen, meleg en tapadt a homlokomra. – Majd meg oldjuk – morog ta. – Ne ag g ódj. – Szeretlek, Gideon. Még szorosabban ölelt. Hátradőlve néztem fel vonzó arcába. A szeme fantasztikusan kék volt, talán még inkább annak tűnt most, hog y ő is lebarnult a hétvég én. – Hoztam neked valamit. – Ó! Hátrébb léptem, és elkaptam a bal kezét, mielőtt lehanyatlott volna. Ráhúztam a g yűrűt, amit az imént vettem. Kissé meg mozg attam, hog y átcsusszanjon a leg alsó ujjpercén is. Vég ig mozdulatlan maradt. Mikor eleresztettem a kezét, hog y jobban meg nézhesse, akkor sem mozdította meg , hanem tartotta tovább, mintha jég g é dermedt volna. Félrehajtott fejjel csodáltam rajta a g yűrűt, és úg y éreztem, éppen azt a hatást értem el, amit akartam. De amikor eg y perc is eltelt, és még mindig nem szólt, felpillantottam, és rádöbbentem, hog y úg y mered a kezére, mintha most látná először. Összeszorult a szívem. – Szóval nem tetszik. Kitág ult orrlyukakkal vett eg y mély léleg zetet, és meg fordította a kezét, hog y a g yűrű hátoldalát is lássa, ami ug yanolyan volt, mint az elülső. A minta folyamatosan haladt körbe. A platinag yűrű sokban hasonlított a jobb kezén viselt darabhoz. Ug yanolyan rézsútos vésetek voltak rajta, ami hasonlóan ipari, férfias jelleg et kölcsönzött neki. De a jeg yg yűrű rubinokkal volt berakva, nem lehetett nem észrevenni. A vérvörös szín nag yon elütött lebarnult bőrétől és sötét ruháitól, a tulajdonjog om szembetűnő jeleként.
– Túlzás – mondtam csendesen. – Mindig túlzás – felelte rekedten. Aztán már rajtam is volt, két kézre fog ta az arcomat, és vadul csókolt. Elkaptam a csuklóját, de túl g yors volt, és a derekamnál fog va felemelt, hog y a lábam elemelkedett a földtől, és odavitt ug yanahhoz a kanapéhoz, amelyen először feküdt rám oly sok héttel ezelőtt. – Nem érsz rá most erre – ziháltam. Letett, a fenekem a kanapé szélén. – Nem fog sokáig tartani. Nem tréfált. Benyúlt a szoknyám alá, lehúzta a bug yimat, aztán széttárta a lábamat, és közé hajtotta a fejét. Ott, az irodájában, ahol épp az imént csodáltam meg hatalmát és tiszteletet parancsoló meg jelenését, Gideon Cross betérdelt a combom közé, és kíméletlen szakértelemmel nyalni kezdett. A nyelve addig verdeste a csiklómat, amíg vonag lani nem kezdtem a vág ytól, hog y elélvezhessek, de a látványa – az öltöny, az iroda, a térdelés – volt az, ami vég ül a csúcsra juttatott, és a nevét kiáltottam. Reszkettem a kéjtől, amikor belém nyalt, s az érzékeny szövet meg remeg ett g onoszul üg yes nyelve alatt. Amikor kinyitotta a sliccét, és kiszabadította az erekcióját, vadul meg kívántam, s szég yenkezés nélküli, néma esdekléssel toltam feléje a csípőmet. Gideon meg fog ta a farkát, és a széles makkot a résembe nyomta, beletemetkezve org azmusom nedvébe. Az a tény, hog y teljesen fel voltunk öltözve, a leg szükség esebb részeket kivéve, csak még izg atóbbá tette az eg észet. – Add meg mag ad – mondta Gideon sötéten. – Hajolj előre, és terpessz. Mélyen akarlak meg dug ni. Felnyög tem a g ondolatra, de siettem eng edelmeskedni. Mivel tudtam, hog y sokkal mag asabb nálam, a kanapé széléhez húzódtam, és a karfára támaszkodtam, aztán hátranyúltam, és felhúztam a szoknyámat. Nem tétovázott. Már bennem is volt néhány erőteljes lökéssel. Szinte szétfeszített. – Eva. Elakadó léleg zettel markoltam bele a kanapé párnáiba. Vastag volt, kemény, és nag yon, nag yon hosszú. Hasam a kanapé karfájához szorult, és esküdni mertem volna, hog y érzem, ahog y kinyom belülről. Rám hajolt, átfog ott, és a nyakamba mélyesztette a fog át. A primitív g esztustól összeszorult rajta a hüvelyem, szinte simog atni kezdte. Felhördült, és vég ig csókolt, finoman reszelve a borostájával. – Annyira jó vag y – mondta rekedten. – Imádlak meg dug ni.
– Gideon… – Add ide a kezed. Mivel nem voltam benne biztos, hog y mit akar, a testem mellett hátranyúltam, ő pedig körözni kezdett a csuklómon az ujjaival, majd g yeng éden a derekamra húzta a kezem. Aztán elkezdett rendesen dug ni. Lankadatlan erővel kefélt, és a karomnál fog va húzott vissza, hog y álljam a lökéseit. A heréi a csiklómhoz verődtek, és a ritmikus csapások újabb org azmus felé hajtottak. Minden döfésre felhördült, én pedig feljajdultam. Vág tája az org azmus felé vadul izg ató volt, akárcsak az, hog y teljesen uralta a testemet. Én csak elviseltem az ő vág yát és éhség ét, kiszolg áltam, ahog y az előbb ő eng em. A lökések súrlódása kellemesen dörzsölt, és az állandó ki-be mozg ás g yönyöre meg őrjített. Szerettem volna most látni; látni a szemét, amikor elveszti fókuszát, és hatalmába keríti a g yönyör, arcát eltorzítja a fájdalmas eksztázis. Imádtam, hog y ekkora hatással vag yok rá, és hog y ennyire élvezi a testemet. A szex lerombolta a védelmi vonalait. Meg remeg ett, és káromkodott. A farka meg hosszabbodott, meg vastag odott, a g olyói felhúzódtak. – Eva… Istenem. Szeretlek. Éreztem mag amban kilövellő spermáját, forrón és sűrűn. Beharaptam a szám, hog y ne jajduljak föl. Annyira kívántam, annyira közel volt. Eleng edte a csuklómat, és átfog ott. Eg yik ujjával masszírozni kezdte duzzadt csiklómat. Elmentem, miközben még dug ott, s hüvelyemmel szorong attam, miközben belém lövellt. A szája az arcomra simult, a lehelete forrón érte az arcomat, és mély torokhang ok szakadtak fel belőle, miközben hosszan, keményen elélvezett. Mindketten ziháltunk az org azmus után, és elterültünk eg ymáson. Nag yot nyeltem, úg y nyög tem ki: – Ezek szerint még is tetszik a g yűrű. Rekedt nevetésétől elöntött az öröm.
Öt perccel később én még ziláltan, jóllakottan hevertem a díványon, Gideon viszont jól vasaltan és tökéletesen ült az íróasztalánál, eg y kielég ült hím eg észség es életörömével. Eg yetlen kihag yás nélkül csinálta vég ig a telekonferenciát, jobbára ang olul, de japánul kezdve és fejezve be a beszélg etést. Időnként rám pillantott, és halványan elmosolyodott, némi tag adhatatlan hím diadallal. Úg y g ondoltam, hog y meg is érdemlem, mivel annyi posztorg azmikus endorfin kering ett a szervezetemben, mintha részeg lennék. Gideon befejezte a hívást, felállt, aztán meg int levetette a zakóját. A szeme csillog ása elárulta,
miért. Nag y erőfeszítéssel felvontam a szemöldökömet, és meg kérdeztem: – Nem indulunk? – Dehog ynem. Csak még nem most. – Talán kevesebb vitamint kéne szedned, nag yfiú. Meg rándult a szája, miközben kig ombolta a mellényét. – Túl rég óta fantáziálok arról, hog y meg dug lak ezen a kanapén. És még a fantáziáim felét sem váltottuk valóra. Nyújtózkodni kezdtem, és szándékosan meg kísértettem. – Rosszalkodhatunk még most is, hog y már összeházasodtunk? A döbbenetes szemében felvillanó szikrából ki tudtam találni, mit g ondol erről. Mire elhag ytuk a Crossfire-t, majdnem kilenc órakor, Gideon határozottan meg válaszolta a kérdést.
21. FEJEZET Gideon meg én éppen a földön ültünk a nappalimban, és meleg ítőbe öltözve pizzát falatoztunk, amikor Cary meg érkezett, kicsivel tíz után. Tatiana is vele volt. Átnyúltam Gideonon eg y doboz parmezánért, közben odasúg tam neki: – A kismama. Gideon meg rezzent. – Ez a nő durva. Szeg ény srác. Én is épp ezt g ondoltam, amikor a mag as szőke lány besétált, és modortalanul elhúzta az orrát a pizzánkra. Aztán észrevette Gideont, és amolyan „g yere ide” mosolyt villantott rá. Mély léleg zetet vettem, és annyiban hag ytam a dolg ot. – Szia, Cary – üdvözölte Gideon a barátomat, aztán átfog ta a vállamat, és a nyakamba fúrta az orrát. – Sziasztok – felelte Cary. – Mit néztek? – Az utolsó műszakot – válaszoltam. – Eg ész jó. Jöttök ti is? – Persze. – Cary a kanapéhoz vezette Tatianát. Tatianában nem volt annyi báj, hog y palástolhatta volna nemtetszését. Leültek a kanapéra és összebújtak, láthatóan meg szokott módon. Gideon feléjük tolta a pizzás dobozt. – Eg yetek bátran, ha éhesek vag ytok. Cary kivett eg y szeletet, Tatiana meg elkezdett panaszkodni, hog y miért lökdösi. Meg döbbentett, hog y nem képes fesztelenebb lenni. Ha meg akarja szülni Cary g yerekét, akkor az én életemnek is részese lesz, és nem szerettem volna, ha feszült a kapcsolatunk. Vég ül nem is maradtak sokáig a nappaliban. Tatiana közölte, hog y hánying ere van a filmben lévő kézi videofelvételektől, és Cary elvitte a szobájába. Később viszont hallottam őket nevetg élni, és kezdtem azt hinni, hog y leg inkább csak Caryt akarta kisajátítani mag ának. Pontosan ismertem ezt a bizonytalanság ot. Mag am is sokszor átéltem. – Nyug i – morog ta Gideon, és a mellére húzott. – Majd kialakul velük is. Adj a dolog nak eg y kis időt. Elkaptam a bal kezét a vállamon, és játszadozni kezdtem a g yűrűjével. A halántékomra szorította az ajkát, és vég ig néztük a filmet.
Noha Gideon a szomszéd lakásban aludt, idejében átjött reg g el ahhoz, hog y felhúzza a cipzárt a ruhámon, és kávét főzzön nekem. Épp beraktam eg y g yöng yös fülbevalót, és kiléptem az átjáróba, amikor Tatiana bukkant fel a konyha felől, kezében két vizesüveg g el. Meztelen volt. Majdnem balhét csaptam, de aztán uralkodtam mag amon. Még nem látszott rajta
a terhesség , de a tudat is elég volt, hog y visszafog jam mag am. – Bocs, de veg yél mag adra valamit, ha járkálsz a lakásomban. – Ez nem csak a te lakásod – felelte, és hátradobta szőke haját, ahog y elment mellettem. A falnak támasztottam a tenyeremet, és elálltam az útját. – Ne szórakozz velem, Tatiana. – Mert? – Veszíteni fog sz. Hosszan meredt rám. – Eng em fog választani. – Ha erre kerülne a sor, akkor már emiatt is neheztelne, szóval mindenképp elveszítenéd – eresztettem le a karomat. – Ezt ne felejtsd el. Kinyílt mög öttem Cary ajtaja. – Mi a francot művelsz, Tat? Hátrafordultam és láttam, hog y Cary eg y szál bokszerben áll az ajtóban. – Csak ürüg yet akar adni neked, hog y veg yél neki valami szép ruhát, Cary. Meg feszült az álla, és leg yintett, aztán kitárta az ajtót, minteg y felszólításképpen, hog y Tatiana vonszolja be a pucér fenekét. Folytattam utamat a konyhába, közben összecsikordultak a fog aim. A hang ulatom még rosszabb lett, amikor Gideont a konyhában találtam. A pultnak támaszkodva itta a kávéját. Fekete öltöny és halványszürke nyakkendő volt rajta, és szinte elviselhetetlenül jól nézett ki. – Élvezed az előadást? – kérdeztem feszesen. Bosszantott, hog y eg y másik nőt látott meztelenül. És nem akármilyen nőt, hanem eg y modellt, aki épp az a karcsú, lég ies típus, amelyet Gideon annyira szeret. Vállat vont. – Nem különösebben. – Szereted a mag as, vékony lányokat – nyúltam a kávésbög réért, ami rám várt. Gideon a kezemre tette a kezét. A g yűrű rubinjai meg csillantak az éles konyhai fényben. – A feleség em, akinek képtelen vag yok ellenállni, leg utóbb még kicsi és buja volt. Látványos módon az. Lehunytam a szemem, és próbáltam úrrá lenni a féltékenység emen. – Tudod, miért választottam ezt a g yűrűt? – Mert a piros a mi színünk – mondta csendesen. – Piros ruha a limóban. Piros „dug j meg ” tűsarkú a kerti partin. És a vörös rózsa a hajadban, amikor hozzám jöttél. Meg nyug tatott, hog y meg ért. Hozzásimultam. – Hmmmm – dorombolta, és átölelt. – Puha, édes kis csoda vag y, ang yalka. Meg ráztam a fejem, és a dühből elkeseredettség lett. Az arcomhoz dörg ölte az orrát.
– Szeretlek. – Gideon. – Hátrahajtottam a fejem, és a számat nyújtottam, hog y csókkal hesseg esse el a rosszkedvemet. Az ajka érintésétől mindig beg örbült a lábujjam. Kissé kába voltam, amikor abbahag yta. – Ma estére időpontom van dr. Petersennél. Ha vég eztem, hívlak, és meg látjuk, mi lesz a vacsorával. – Oké. Elmosolyodott laza válaszomon. – Csütörtökre kérhetek időpontot kettőnknek is. – Leg yen inkább jövő csütörtök – feleltem kijózanodva. – Nem szívesen hag yok ki még több alkalmat, de anyu azt akarja, hog y menjek el Caryvel eg y jótékonyság i g álára most csütörtökön. Vett eg y ruhát is, meg minden. Attól tartok, hog y rosszul értelmezné, ha nem mennék el. – Akkor meg yünk eg yütt. – Ig en? – Gideon szmoking ban valóság os afrodiziákum volt a számomra. Persze Gideon bármiben roppant izg atóan nézett ki. De szmoking ban… Abban eg yenesen elképesztő. – Ig en. Ez is jó alkalom arra, hog y eg yütt mutatkozzunk. És bejelentsük az eljeg yzésünket. Meg nyaltam a számat. – Használhatlak eg y kicsit a limóban? A szeme rám nevetett. – Feltétlenül, én ang yalkám.
Mikor beértem, Meg umi nem volt a helyén, tehát nem tudhattam meg , hog y van. Ez eg y kicsit ürüg yet is adott arra, hog y felhívjam Martint, és kiderítsem, milyen tempóban haladnak Laceyvel a Primal-beli vad éjszaka után. Előszedtem a telefonomat, hog y beleírjam az emlékeztetőt, és láttam, hog y anyám hang üzenetet hag yott még az este. Tudni szerette volna, hog y meg akarom-e csináltatni a hajamat a csütörtöki vacsora előtt, és azt ajánlotta, hog y átjön eg y szépség teammel, és eg yütt készülődhetünk. Mikor a helyemre értem, visszaírtam neki, hog y nag yon tetszik az ötlet, de nem lesz rá időm, mert ötig dolg ozom. Éppen rendezkedtem, amikor Will toppant be. – Van már terved ebédre? – kérdezte. Aranyos volt a kockás ing ben, ami rajta kívül senkinek nem állt volna jól, és a teng erészkék nyakkendőjében. – De ne leg yen több szénhidrát-lakoma. Árt a fenekemnek. – Nem lesz – vig yorodott el. – Natalie már túl van a diéta brutális szakaszán, úg yhog y javult a helyzet. Levesre és salátára g ondoltam.
Elmosolyodtam. – Abban benne vag yok. Meg kérdezzük Meg umit is? – Ma nincs bent. – Ó! Csak nem beteg ? – Fog almam sincs. Csak azért tudom, mert nekem kellett felhívni a munkaerő-kölcsönzőt, hog y küldjenek valakit helyette. Homlokráncolva dőltem hátra. – Fel fog om hívni, meg kérdezem, hog y van. – Mondd meg neki, hog y üdvözlöm – dobolt ki eg y ütemet Will a falamon, aztán elment.
A nap további része eg yetlen homályos villanásban telt el. Üzenetet hag ytam Meg uminak, és munka után is próbáltam elérni, miközben Clancy Brooklyn felé fuvarozott a krav mag a-edzésre. – Ha te túl beteg vag y, akkor szólj Laceynek, hog y ő hívjon vissza – mondtam rá az üzenetrög zítőre. – Csak azt akarom tudni, jól vag y-e. Vég eztem az üzenettel, aztán hátradőltem, és élveztem a Brooklyn-híd nag yszerűség ét. Az East River fölött mag asodó hatalmas kőboltozatok közt mindig úg y éreztem, mintha eg y más világ ba kerültem volna. Odalent a víz tele volt komphajókkal. Eg y mag ányos vitorlás épp kifelé ig yekezett a forg almas New York-i kikötőből. Kevesebb mint eg y perc alatt értük el a hosszú lehajtót, és visszafordultam a telefonomhoz. Martint hívtam. – Eva! – szólt bele vidáman, mivel nyilván benne voltam a névjeg yzékében. – Örülök, hog y hallok felőled. – Hog y vag y? – Jól. És te? – Meg vag yok. Valamikor össze kéne futnunk – mosolyog tam rá a rendőrnőre, aki művészien irányította a forg almat a brooklyni oldal bonyolult kereszteződésében. A fog ai között füttyög ve, határozott mozdulatokkal tartotta mozg ásban a dolg okat. – Eg yszer meg ihatnánk valamit munka után, vag y ebédelhetnénk eg yütt nég yesben, kettős randi jelleg g el. – Tetszene. Jársz most valakivel? – Gideonnal kezdenek rendbe jönni a dolg aink. – Gideon Cross-szal? Hát, ha valaki meg tudja szerezni, az te vag y. Nevettem, és örültem volna, ha rajtam van a g yűrű. Napközben nem hordtam, de Gideon viselte az övét. Nem érdekelte, ki tudja, hog y elkötelezte mag át, de én személyesen akartam elmondani a környezetemnek. – Kösz a bizalmat. És veled mi van? Neked van barátnőd? – Lacey meg én találkozg atunk. Kedvelem. Szórakoztató.
– Szuper. Ezt örömmel hallom. Ide hallg ass, ha beszélsz ma vele, meg kérnéd, hog y hívjon fel, és mesélje el, mi van Meg umival? Nem volt ma dolg ozni, és szeretném tudni, minden rendben van-e, és nincs-e szükség e valamire. – Hog yne. – Hirtelen zaj lett a telefonban, amiből tudni lehetett, hog y éppen kilép valahová. – Lacey elutazott, de elvileg ma este felhív. – Köszi. Nag yra értékelem. De hallom, úton vag y, úg yhog y hag ylak. Ütemezzünk be eg y találkozót a jövő hétre, majd később meg beszéljük a részleteket. – Jól hang zik. Örülök, hog y hívtál. Elmosolyodtam. – Én is. Letettük, de mivel be voltam sózva, küldtem eg y SMS-t Shawnának meg eg yet Brettnek. Csak eg y sziát meg eg y szmájlit. Mikor felpillantottam, észrevettem, hog y Clancy merőn néz a visszapillantóból. – Hog y van anya? – érdeklődtem. – Túl fog ja élni – felelte a mag a szokásos szenvtelen módján. Bólintottam, és kinéztem az ablakon. Eg y csillog ó buszmeg álló-fülkét pillantottam meg Cary hirdetésével. – A család néha elég kemény tud lenni. – Tudom. – Van testvére, Clancy? – Nővérem meg fivérem is. Vajon milyenek lehetnek? Kemények és halálosak, mint Clancy? Vag y éppen ő a fekete bárány a családban? – És tartják a kapcsolatot? Már ha nem veszi tolakodásnak. – Közel állunk eg ymáshoz. A nővérem másik államban él, ritkán találkozunk, de leg alább hetente eg yszer beszélünk telefonon. A bátyám itt lakik New Yorkban, úg yhog y őt többet látom. – Az jó. – Próbáltam elképzelni eg y ellazult Clancyt, amint söröket g urít le eg y hasonló kinézetű pasival, de nem nag yon sikerült. – Ő is biztonság i területen van? – Még nem – rándult meg a szája azzal a mosolyféleség g el. – Most az FBI-nál van. – És a nővére szintén feg yveres testületnél dolg ozik? – A teng erészg yalog ság nál. – Tyű, ez már valami. – Ig en, az. Szemüg yre vettem őt meg a katonás frizuráját. – Mag a is szolg ált a sereg ben, ig az? – Ig az. – Ennél többet nem mondott.
Mikor már nyitottam a számat, hog y tovább fag g assam, befordultunk eg y sarkon, és láttam, hog y meg érkeztünk Parker stúdiójához. Felkaptam a sporttáskámat és kiszálltam, mielőtt Clancy kinyithatta volna az ajtót. – Eg y óra múlva találkozunk! – Csapjon szét köztük, Eva – felelte, és nem mozdult, amíg be nem értem. Alig csukódott be mög öttem a terem ajtaja, amikor meg pillantottam eg y ismerős barna nőt, akit soha többé nem óhajtottam látni. Soha. Oldalt állt, a matracok mellett, karba font kézzel. Fekete sportnadrág ban volt, melynek élénk kék oldalsó csíkja illett hosszú ujjú trikójához. Göndör barna fürtjeit szig orú copfba fog ta. Meg fordult. A hideg kék szempár tetőtől talpig vég ig mért. Szembenézve az elkerülhetetlennel, nag y léleg zetet vettem, és odamentem. – Graves nyomozó… – Eva – biccentett. – Jó színe van. – Kösz. – Cross elvitte valahová a hétvég ére? Ez nem véletlenszerű kérdés volt. Kihúztam mag am. – Lazítottam eg y kicsit. Elhúzta vékony száját. – Óvatos, mint mindig . Helyes. A mag a apja mit g ondol Crossról? – Szerintem az apám meg bízik az értékítéletemben. Graves bólintott. – Én a mag a helyében Nathan Barker karkötőjére g ondolnék. Eng em kiráz a hideg az elvarratlan szálaktól. Nyug talanul meg borzong tam. Eng em az eg ész dolog tól kirázott a hideg , de ug yan kinek is mondhatnám el? Eg yedül Gideonnak, viszont őt elég jól ismertem ahhoz, hog y tudjam: nyilván elkövet mindent, ami nem kis hatalmában áll, hog y meg oldja a rejtélyt. – Kellene eg y edzőpartner – jeg yezte meg váratlanul a nyomozó. – Velem tart? – Tessék? – pislog tam rá. – Hog y én?… – Az üg yet ejtették, Eva. – Fellépett a matracra, és nyújtani kezdett. – Siessen. Nem érek rá eg ész este.
Graves darabokra szedett. Vékony, inas nő létére volt benne erő. Koncentrált volt, precíz és kíméletlen. Tulajdonképpen reng eteg et tanultam tőle a másfél órás közös g yakorlás alatt, leg inkább azt, hog y sose hag yjam mag am védtelenül. Villámg yorsan mozg ott, és azonnal kihasznált minden előnyt.
Mikor kicsivel nyolc után beestem a lakásomba, eg yenesen a fürdő felé vettem az irányt. Hosszan áztattam mag am a vaníliaillatú vízben, g yertyákkal körülvéve, és reméltem, hog y Gideon befut, mielőtt vég zek. Vég ül éppen akkor érkezett, amikor mag am köré csavartam a törülközőt. A nedves hajból meg a farmerból tudtam, hog y ő is edzeni volt. – Szia, nag yfiú. – Szia, feleség . – Odajött hozzám, kicsomag olt a törülközőből, és a mellemre hajtotta a fejét. Elállt a léleg zetem, amikor beszívta a mellbimbómat, és ritmikusan szopni kezdte, amíg meg nem keményedett. Aztán feleg yenesedett, és meg csodálta a művét. – Istenem, mennyire szexi vag y! Lábujjheg yre emelkedtem, és állon csókoltam. – Hog y mentek a dolg ok ma este? Fanyar mosollyal nézett rám. – Dr. Petersen g ratulált nekünk, majd azzal folytatta, hog y mennyire fontos a párterápia. – Úg y g ondolja, hog y túl hamar keltünk eg ybe. Gideon nevetett. – Még azt se akarta, hog y szexeljünk, Eva. Az orromat ráncolva visszarendeztem a törülközőt, és kerestem eg y fésűt. – Hadd csináljam én – vette el a fésűt, és a kád széléhez vezetett. Leültetett. Miközben fésült, elmeséltem neki Graves nyomozót a krav mag a-edzésen. – Az üg yvédeim azt mondják, hog y az üg yet félretették – mondta Gideon. – És ez milyen érzés neked? – Te biztonság ban vag y. Csak ez számít. Semmi érzelem nem volt a hang jában, amiből azonnal tudtam, hog y a dolog sokkal többet számít neki, mint ahog y azt hajlandó bevallani. Tudtam, hog y valahol a lelke mélyén Nathan emléke állandóan kísérti. Ug yanis engem is kísértett az, amit Gideon tett értem, és mi ketten ug yanannak a léleknek a két fele voltunk. Ezért is akarta annyira, hog y összeházasodjunk. Én voltam neki a biztos rév. Én voltam az eg yetlen, aki ismerte minden sötét, fájdalmas titkát, és ettől eltekintve is szenvedélyesen szerettem. És nag yobb szükség e volt szeretetre, mint bárkinek, akivel valaha találkoztam. Valami meg bizserg ette a vállamat. – Valami új játékszer van a zsebedben, nag yfiú? – Le kellett volna kapcsolnom ezt a vacakot – morog ta, és előásta a telefonját. A kijelzőre nézett, majd kurta „Cross”-szal felvette. Eg y nő izg atott hang ját hallottam, de a szavait nem tudtam kivenni.
– Mikor? – Vég ig hallg atta a választ, aztán meg int kérdezett: – Hol? Ig en. Máris indulok. Letette, és beletúrt a hajába. Felálltam. – Mi a baj? – Corinne kórházban van. Anyám azt mondja, súlyos az állapota. – Azonnal öltözöm. Mi történt? Gideon rám meredt. Libabőrös lettem. Még sosem láttam őt ennyire… lesújtottnak. – Tabletták – mondta rekedten. – Lenyelt eg y eg ész doboz tablettát.
A DB9-essel mentünk. Amíg vártuk, hog y felhozzák a kocsit, Gideon felhívta Raúlt, és meg hag yta neki, hog y a kórháznál várjon, és veg ye át az Aston Martint, ha odaértünk. Mikor Gideon beült a volán mög é, teljes összpontosítással vezetett; minden kormányforg atása és minden g ázadása rutinos és precíz volt. Összezárva vele a szűk kis térben tudtam, hog y lehúzta a rolót. Érzelmileg hozzáférhetetlen. Mikor a térdére tettem a kezemet, meg nyug tatásul és támaszul, még csak meg sem rezzent. Talán nem is érezte. Raúl már várt ránk, amikor meg álltunk az intenzív osztálynál. Kinyitotta nekem az ajtót, aztán elfog lalta a vezetőülést, miután Gideon kiszállt. A csillog ó autó már el is hajtott, mielőtt bementünk volna az automata ajtón. Fog tam Gideon kezét, de szerintem ezt sem érezte. Teljesen lekötötte a fig yelmét az anyja, aki már a privát váróban állt, ahová irányítottak minket. Elizabeth Vidal alig méltatott eg y pillantásra. Eg yenesen a fiához ment, és meg ölelte. Gideon nem viszonozta az ölelést. De nem is húzódott el. Erősebben szorította a kezemet. Mrs. Vidal tudomást sem vett a jelenlétemről. Hátat fordított, és intett eg y párnak, akik nem messze ültek. Corinne szülei voltak. Éppen Elizabethtel beszélg ettek, amikor meg érkeztünk Gideonnal, amit furcsának találtam, mert Jean-François Giroux meg eg yedül állt az ablaknál, és éppolyan kívülállónak tűnt, mint amilyenként Elizabeth kezelt eng em. Gideon szorítása elernyedt, amikor az anyja Corinne családja felé kezdte vonszolni. Mivel rossz volt eg yedül ácsorog ni az ajtóban, odamentem Jean-François-hoz. Halkan köszöntöttem. – Nag yon sajnálom. Halott tekintettel meredt rám, s mintha évtizedeket öreg edett volna azóta, hog y a borbárban találkoztunk. – Mag a meg mit keres itt? – Mrs. Vidal idehívta Gideont. – Hát persze – nézett az ülőhelyek felé Giroux. – Az ember azt hinné, hog y ő volt a férje, nem én.
Követtem a tekintetét. Gideon ott g ug g olt Corinne szülei előtt, és fog ta az asszony kezét. Rettenetes, rossz érzés lett úrrá rajtam, kihűltem tőle. – Inkább meg halt volna, mint hog y nélküle éljen – folytatta színtelenül Giroux. Ránéztem, és hirtelen mindent meg értettem. – Elmondta neki, ig az? Az eljeg yzésünket. – És ennyire jól fog adta a hírt. Szentség es isten. Remeg ve húzódtam a falhoz, hog y meg támaszkodjam. Pontosan tudnia kellett, milyen hatással lesz eg y öng yilkosság i kísérlet Gideonra. Nem lehet ennyire vak. Vag y ez a reakció, ez a bűntudat volt a célja mindvég ig ? A g ondolattól is rosszul voltam, hog y valaki ilyen manipulatív lehet, de az eredmény tag adhatatlan volt. Gideon meg int itt van mellette. Leg alábbis eg y időre. Eg y orvos jelent meg , kedves arcú nő rövid ezüstszőke hajjal és halványkék szemmel. – Mr. Giroux? – Oui – lépett elő Jean-François. – Dr. Steinberg vag yok. Én kezelem a feleség ét. Beszélhetnénk nég yszemközt? Corinne apja felállt. – Mi vag yunk a családtag jai. Dr. Steinberg szelíden elmosolyodott. – Meg értem. De nekem Corinne férjével kell beszélnem. Viszont elmondhatom, hog y Corinne pár nap pihenéssel helyre fog jönni. Ő és Giroux kiment, a hang jukat már nem lehetett hallani, de az üveg falon keresztül láthatóak maradtak. Giroux a jóval alacsonyabb doktornő fölé tornyosult, de aztán szemlátomást összetört attól, amit a nő mondott. A váróban már-már elviselhetetlenné fokozódott a feszültség . Gideon meg állt az anyja mellett, és fig yelte a szemünk láttára kibontakozó szívfacsaró drámát. Dr. Steinberg Jean-François karjára tette a kezét, és tovább beszélt. Aztán befejezte, és elment. Giroux csak állt ott, a padlóra meredt, és a válla meg roskadt, mintha hatalmas teher nehezedne rá. Már éppen oda akartam menni hozzá, de Gideon meg előzött. Amint kilépett a váróból, Giroux rávetette mag át. A csattanás, amivel a két férfi eg ymásnak ütközött, hátborzong atóan erős volt. A szoba meg remeg ett, amikor Gideon az üveg falnak vág ódott. Valaki meg lepetten felkiáltott, aztán a biztonság iakat hívta. Gideon ellökte Giroux-t, és hárított eg y csapást. Aztán lebukott, kikerülve eg y ütést az arcába. Jean-François üvöltött valamit, s az arca eltorzult a dühtől és a fájdalomtól. Corinne apja ug yanakkor rohant oda, amikor a biztonság iak is befutottak kábító feg yvereikkel, és céloztak. Gideon újra ellökte Jean-François-t. Úg y védekezett, hog y ő mag a nem ütött. Az arca merev volt, a tekintete hideg , és majdnem olyan élettelen, mint Giroux-é.
Giroux ráüvöltött Gideonra. Mivel Corinne apja után nyitva maradt az ajtó, részben hallottam, mit mondott. Az enfant szó nem szorult fordításra. Halálosan csend lett bennem, csak a fülem zúg ását hallottam. Mindenki kirohant, amikor Gideont és Giroux-t meg bilincselték, és elvezették a szolg álati lift felé. Pislog tam, amikor Ang us jelent meg az ajtóban. Biztos voltam benne, hog y csak képzelődöm. – Mrs. Cross – mondta halkan, és sapkájával a kezében odajött. Csak elképzelni tudtam, hog y nézek ki. Lerag adtam a gyerek szónál, és annál, amit ez jelenthetett. Elvég re Corinne már azóta New Yorkban van, hog y meg ismerkedtünk Gideonnal… de a férje nem. – Azért jöttem, hog y hazavig yem. Felvontam a szemöldököm. – Hol van Gideon? – SMS-ben üzent nekem, hog y jöjjek el mag áért. Zavarodottság om éles fájdalomba csapott át. – De hát szükség e van rám! Ang us tekintetében valami szánalomféle csillant. – Jöjjön velem, Eva. Későre jár. – Nem akarja, hog y itt leg yek – mondtam tompán, belekapaszkodva az eg yetlen dolog ba, amit értettem. – Azt akarja, hog y mag a otthon leg yen, biztonság ban. Mintha földbe g yökerezett volna a lábam. – Ezt írta az SMS-ben? – Ezt g ondolja. – Nag yon kedves – indultam el g épiesen. Elhaladtam az eg yik takarító mellett, aki összeszedte a dolg okat, amiket Giroux szórt szét, amikor nekiesett eg y kiskocsinak. Kerülte a tekintetemet, és ez meg erősíteni látszott a keserű valóság ot. Félre lettem állítva.
22. FEJEZET Gideon nem jött haza aznap éjjel. Mikor munkába menet benéztem a lakásába, érintetlenül találtam az ág yát. Bármivel töltötte is az éjszakát, az biztos, hog y nem a közelemben. Corinne terhesség ének kiderülte után döbbenetes volt, hog y minden mag yarázat nélkül mag amra hag y. Úg y éreztem, mintha eg y nag y bomba robbant volna fel az orrom előtt, és ott állnék a romok közt, mag ányosan és összezavarodva. Ang us meg a Bentley odalent várt, amikor kiléptem a házból. Izzott bennem a bosszúság . Valahányszor Gideon eltávolodott tőlem, mindig Ang ust küldte pótléknak. – Magához kellett volna hozzámennem, Ang us – morog tam, miközben beültem hátulra. – Mag ára mindig számíthatok. – Gideon jóvoltából – felelte, mielőtt becsukta az ajtót. Örökké hűséges, g ondoltam keserűen. Mikor beértem, és meg tudtam, hog y Meg umi még mindig beteg szabadság on van, eg yenlő arányban ag g ódtam miatta és könnyebbültem meg mag am miatt. Nem vallott rá, hog y elbliccelje a munkát – mindig korábban a helyén volt már –, úg yhog y hosszas távolléte arra utalt, hog y komolyabb baj van vele. Viszont ha nincs itt, nem veheti észre a hang ulatomat, és nem tehet fel olyan kérdéseket, amelyekre nem akarok válaszolni. Vag y inkább nem tudok. Mert fog almam sem volt, hol a férjem, mit csinál és mit érez. Dühös és sértett voltam. Csak eg yvalami nem: rémült. Gideonnak ig aza volt abban, hog y a házasság a meg állapodottság érzését adja. Most már olyan kötelék fűz össze minket, amelyet nag yon nehéz lenne elszakítania. Nem tűnhet csak úg y el, és nem hag yhat örökre fig yelmen kívül. Valamikor kénytelen lesz fog lalkozni velem. Az eg yetlen kérdés csak az, hog y mikor. A munkára koncentráltam, úg y próbáltam hajtani az időt. Mikor ötkor elindultam, még mindig nem hallottam Gideon felől, de nem is próbáltam keresni. Úg y véltem, hog y neki kell áthidalnia a szakadékot, mert azt ő ásta közénk. Munka után elmentem edzésre, és Parker eg y órán keresztül csak velem fog lalkozott. – Nag yon tüzes vag y ma – jeg yezte meg , amikor már hatodszor vag y hetedszer vág tam oda a matrachoz. Nem mondtam neki, hog y Gideont képzelem a helyébe. Mikor hazaértem, Caryt Treyjel találtam a nappaliban. Torpedó szendvicset ettek, és valami víg játékot néztek. – Tessék – tolta felém Trey a szendvicse felét. – És sör is van a hűtőben. Remek srác, fantasztikus személyiség g el. És szereti Caryt. Eg y pillanatra Caryre néztem, és ő
hag yta, hog y lássam zavarát és fájdalmát. Aztán hirtelen elrejtette sug árzó mosolya mög é. Meg vereg ette a párnát mag a mellett. – Gyere, ülj ide, kislány. – Jó – feleltem, nag yrészt azért, mert nem tudtam elviselni a g ondolatot, hog y eg yedül maradjak a szobámban a g ondolataimmal. – Csak hadd zuhanyozzam le. Amint felfrissültem, és felvettem kényelmes meleg ítőmet, csatlakoztam hozzájuk. Amikor meg próbáltam rákeresni Gideon telefonjára, „Nincs találat” üzenetet kaptam. Vég ül a nappaliban nyomott el az álom. Jobb volt a kanapé, mint az ág y, aminek az illata eltűnt férjemre emlékeztethetett volna.
Íg y is az ő illatára ébredtem, és a karja érintésére, ahog y felemelt. Elcsig ázottan hajtottam a fejem Gideon mellkasára, és hallg attam a szívverése erős, biztos hang ját. Átvitt a hálóba. – Hol voltál? – motyog tam. – Kaliforniában. Kipattant a szemem. – Micsoda? Meg rázta a fejét. – Majd elmondom reg g el. – Gideon… – Majd reg g el, Eva – jelentette ki határozottan, betett az ág yba, és homlokon csókolt. Elkaptam a csuklóját, amikor felállt. – Ne merj itt hag yni. – Majdnem két rohadt napja nem aludtam – felelte olyan éllel, hog y meg szólaltak bennem a vészcseng ők. Felkönyököltem, és próbáltam kivenni az arcát a homályban, de nem nag yon sikerült, és álmos is voltam. Annyit láttam, hog y farmerben van meg hosszú ujjú ing ben, és ennyi. – És? Van itt is ág y. Fáradtan, elkeseredetten fújta ki a leveg őt. – Feküdj le. Hozom a g yóg yszeremet. Csak amikor már túl sokáig volt távol, akkor döbbentem rá, hog y az én fürdőszobámban is tart eg y dobozzal a g yóg yszerből. A pirula csak ürüg y volt, hog y elmehessen. Lerúg tam mag amról a takarót, és kibotorkáltam a szobából, aztán átmentem a sötét nappalin, hog y meg keressem a kulcsaimat. Átmentem Gideon lakásába, és majdnem keresztülestem eg y bőröndön, amit g ondatlanul elöl hag ytak. Nyilván éppen csak ledobta, mielőtt átjött. Még sem akarta az éjszakát az én ág yamban tölteni.
Miért jött át? Csak hog y lássa, alszom-e? Hog y ellenőrizzen? A francba. Vajon meg értem-e valaha is ezt az embert? Keresni kezdtem, és meg is találtam hason fekve, ruhástul a hálószobában. A feje a párnámon. A csizmája az ág y vég énél hevert, a telefonja és a tárcája az éjjeliszekrényen. Képtelen voltam ellenállni a telefonjának. Kézbe vettem, beírtam a jelszót, angyalka, és minden szég yenkezés nélkül keresg élni kezdtem. Az se zavart, ha rajtakap. Ha ő nem hajlandó nekem meg adni a válaszokat, akkor nekem kell meg keresnem őket. Amire cseppet sem számítottam, az a reng eteg rólam készült kép volt a fotóalbumában. Több tucat – mi ketten eg yütt, lesifotósok képein, és én, olyan fotókon, amelyeket úg y készített, hog y nem is tudtam róla. Lopott pillanatfelvételek, melyek lehetővé tették, hog y az ő szemével lássam mag amat. Mintha elvág ták volna az ag g odalmamat. Ez az ember szeret eng em. Imád. Különben nem csinált volna ilyen képeket rólam, kócosan, smink nélkül, amint eg yszerűen csak olvasok, vag y tanácstalanul ácsorg ok a nyitott hűtő előtt. Alszom, eszem, vag y éppen elmélyülten ráncolom a homlokomat… Unalmas, hétköznapi helyzetek. A híváslistájában leg inkább Ang us szerepelt, Raúl meg Scott. Voltak hang üzenetek Corinne-tól, melyek meg hallg atásával nem kínoztam mag am, de azt láttam, hog y Gideon jó ideje nem hívta, és nem üzent neki. Voltak még hívások közte meg az üzlettársai között – néhány Arnoldóval, és elég sok az üg yvédeivel. Valamint három hívás közte és Deanna Johnson között. Összehúztam a szemem. Ezek a hívások több percig , illetve eg y esetben neg yed óráig tartottak. Meg néztem az üzeneteit, és meg találtam, amit Ang usnak küldött a kórházba. Szeretném, ha elvinnéd onnan. Fotelba süppedtem, és az üzenetre meredtem. Szeretném, nem pedig akarom. Valamilyen oknál fog va a meg fog almazás teljesen más meg világ ításba helyezte mindazt, ami történt. Még mindig nem értettem mindent eg észen, de már nem éreztem annyira azt, hog y… félretoltak. Volt üzenetváltás Irelanddel is, ami örömmel töltött el. Nem olvastam el, de láttam, hog y az utolsó hétfőn történt. Visszatettem a telefont a helyére, és néztem a férfit, akit szeretek, mély, kimerült álmában. Íg y kiterülve, ruhástul, meg látszott rajta a kora. Annyi felelősség van a vállán, és látszólag olyan könnyedén viseli… olyan ösztönös eleg anciával, hog y könnyű elfelejteni: ő is éppannyira túldolg ozhatja vag y túlstresszelheti mag át, mint bárki más. Mint feleség nek, az a dolg om, hog y seg ítsek neki. De nem tudom meg tenni, ha elzárkózik előlem. Ha mindent mag ára vesz, hog y eng em meg kíméljen az ag g ódástól. Majd meg beszéljük, ha kialudta mag át.
Nyakrándulással ébredtem, és azzal az érzéssel, hog y valami nincs rendben. Óvatosan, hog y le ne verjek valamit, kiszálltam a fotelből, amelyben összeg ömbölyödve aludtam, és láttam, hog y hajnalodik. Rózsaszínes narancs fény szüremlett be az ablakon, és az ág y melletti órán láttam, hog y lassan reg g el lesz. Gideon felnyög ött, és én meg dermedtem. Rémület fog ott el. Szörnyű volt ez a hang , eg y testben és lélekben eg yaránt sebzett lény hang ja. Fag yos hideg kúszott a g erincembe, amikor meg int felhördült. Minden porcikám belesajdult a kínlódásába. Odarohantam az ág yhoz, Gideon mellé térdeltem, és rázni kezdtem a vállát. – Gideon! Ébredj fel! Eg y rándulással elhúzódott tőlem. A párnám köré g ömbölyödött, és meg szorította. Meg rándult a teste, ahog y felzokog ott. Mög éje simultam, és átfog tam a derekát. – Cssss, bébi – suttog tam. – Itt vag y velem. Itt vag yok. Ring attam, miközben sírt álmában. Pólóm nedves lett a könnyeitől.
– Ébredj, ang yalkám – morog ta Gideon, és szája az államat súrolta. – Szükség em van rád. Kinyújtóztam, és itt-ott fájtak a tag jaim az elmúlt napok edzéseitől és a fotelban alvástól. A pólóm felg yűrődött, szabadon hag yva a mellemet mohó szájának. Eg y kéz nyomult be nadrág om dereka, aztán a bug yim alá. Meg kereste a résemet, és üg yesen, g yorsan felizg atott. – Gideon… – Éreztem érintésében a vág yat, a szükség letet, ami a felszínnél sokkal mélyebbről fakadt. Eg y csókkal befog ta a számat. A csípőm felfelé feszült, amikor az ujja belém nyomult, és g yeng éden dug ni kezdett. Válaszolva néma követelésére, lejjebb toltam a nadrág ot, és addig rúg kapáltam, amíg le nem jött rólam. A farmerja slicce felé nyúltam, kig omboltam, és elhúztam az útból a farmeranyag ot meg a pamutbokszert. – Teg yél mag adba – suttog ta a számba. Ujjaimmal körbesimog attam vastag erekcióját, beállítottam, aztán felemelkedtem, hog y mag amba fog adjam a vég ét. Arcát a nyakamba temette, és belém nyomult, elmerült bennem. Felnyög ött a kéjtől, amikor meg szorítottam belül. – Istenem, Eva. Annyira szükség em van rád. Átfog tam a karommal és a lábammal.
Az idő és minden eg yéb meg szűnt létezni. Gideon meg újította minden fog adalmát, amit a karibi part homokján tett nekem, én pedig meg próbáltam meg g yóg yítani, hog y leg yen ereje szembenézni az új nappal.
Éppen sminkeltem, amikor Gideon bejött hozzám a fürdőszobába, és g őzölg ő kávéscsészét tett le mellém a márványpultra. Csak pizsamaalsó volt rajta, úg yhog y úg y tűnt, nem meg y be az irodába, leg alábbis eg yhamar nem. A tükörből néztem, és találg attam, vajon emlékszik-e az álmára. Még sosem láttam ennyire elg yötörtnek. Mintha meg szakadni készülne a szíve. – Eva – mondta halkan. – Beszélnünk kell. – Benne vag yok. Nekidőlt a pultnak, és két kézre fog ta a bög réjét. Hosszú percekig meredt a kávéjába, mielőtt meg szólalt volna: – Csináltál szexvideót Brett Kline-nal? – Micsoda? – fordultam szembe vele, és kezem meg szorult a sminkecset nyelén. – Nem. Te jó ég , dehog yis. Miért kérded? Állta a tekintetem. – Mikor a minap jöttem el a kórházból, Deanna lecsapott rám az előcsarnokban. A Corinne-üg y után úg y éreztem, hog y nem lenne bölcs dolog lerázni. – Meg mondtam neked. – Tudom. Ig azad volt. Úg yhog y elvittem eg y közeli bárba, meg hívtam eg y pohár borra, és bocsánatot kértem tőle. – Szóval elvitted borozni – ismételtem meg . – Nem. Meg akartam mondani neki, hog y sajnálom, ahog yan bántam vele. És azért hívtam meg eg y borra, hog y leg yen indokunk ott ücsörög ni abban a nyavalyás bárban – felelte ing erülten. – Gondoltam, jobban örülsz eg y nyilvános helynek ahelyett, hog y felhozom ide, ami pedig sokkal kézenfekvőbb lett volna. Ig aza volt, és értékeltem, hog y g ondol a reakciómra. De azért még bosszantott, hog y Deanna ki tudott csikarni tőle eg y randiféleség et. Gideon tudhatta, mit érzek, mert lebig g yedt a szája. – Nag yon birtokló vag y, ang yalka. Szerencséd, hog y ezt is szeretem. – Fog d be. Mi köze Deannának a szexvideóhoz? Azt mondta neked, hog y létezik ilyen? Ez hazug ság . Hazudik. – Nem hazudik. A bocsánatkérésem elég g é lecsillapította ahhoz, hog y odavessen nekem eg y csontot. Elmondott mindent a videóról, és hog y hamarosan aukcióra kerül.
– Mondom, hog y eg y szava sem ig az – ellenkeztem. – Ismersz eg y Sam Yimara nevű fickót? Meg dermedtem. Ag g odalom szorította g örcsbe a g yomromat. – Ig en. Ő volt a banda videósa. – Értem. – Gideon belekortyolt a kávéjába, és kemény tekintettel meredt rám a bög re széle fölött. – Távvezérelt kamerákat állított be az eg yik koncerten a színpad mög é, hog y vág óanyag ot veg yen fel. És azt állítja, hog y újravág ta az „Arany” videót, ig azi pikáns felvételekkel. – Szent isten – kaptam a szám elé a kezem. Hánying er tört rám. Már az is épp elég rossz volt, hog y ideg enek látják, ahog y Brett-tel dug ok, de milliószor rosszabbnak tűnt, hog y Gideon is látja. Még mindig emlékeztem az arcára, amikor a videoklipet nézte, és szörnyű volt. Ha meg nézi az ig azi anyag ot, akkor a kapcsolatunk többé már nem lesz ug yanaz. Tudtam, hog y én sem lennék képes soha kitörölni az ag yamból, ha eg y másik nővel látnám eg yütt. És az idők során szétrág nának ezek a képek. – Hát ezért mentél Kaliforniába – suttog tam elszörnyedve. – Deanna elmondta, amit tudott, én pedig ideig lenes vég zést szereztem, ami meg akadályozza, hog y Yimara levédethesse vag y eladja a videót. A testbeszédéből nem tudtam rájönni, hog y mit g ondol vag y érez. Teljesen bezárkózott, és kontrollálta mag át. Miközben én úg y éreztem, hog y lassan széthullok. – Nem fog od tudni meg akadályozni, hog y napvilág ra kerüljön – suttog tam. – Meg van az ideig lenes vég zés. – Ha a videó kikerül valamelyik fájlmeg osztó oldalra, pillanatok alatt elterjed. Meg rázta a fejét, tintafekete haja a vállát súrolta. – Eg y teljes IT csapatot állítottam rá arra, hog y huszonnég y órában folyamatosan fig yeljék a netet, de Yimara amúg y sem tudna pénzt csinálni belőle. Nem fog ja mag a alatt vág ni a fát, mielőtt kimerítené az összes többi lehetőség et, többek közt azt, hog y eladja nekem. – Deanna majd szétkürtöli. Neki az a dolg a, hog y feltárja a titkokat, nem az, hog y őrizze őket. – Neg yvennyolc órás exkluzivitást íg értem neki az esküvői képeinkre, ha tartja a száját. – És belement? – kérdeztem szkeptikusan. – Az a nő nag yon rád van kattanva. Biztos nem örül neki, hog y kivonódsz a forg alomból. Tartósan. – Van eg y pont, ahonnan már nyilvánvaló, hog y nincs remény – mondta fanyarul. – Szerintem én meg mutattam neki ezt a pontot. Hidd el, hog y épp elég g é örült annak a pénznek is, amit majd az esküvői tudósítással keres. A vécéhez mentem, lehajtottam a tetejét, és ráültem. – Rosszul vag yok ettől az eg észtől, Gideon. Letette a kávéját az enyém mellé, és elém g ug g olt. – Nézz rám.
Meg tettem, amit kért, de nem volt könnyű. – Soha nem eng edem, hog y bárki is bántson tég ed – mondta. – Érted? Ezt is el fog om rendezni. – Ne harag udj – leheltem. – Annyira sajnálom, hog y ilyesmivel kell fog lalkoznod. Miközben annyi minden más dolg od van… Gideon meg fog ta a kezemet. – Valaki meg sértette a mag ánéletedet, Eva. Emiatt nem kell bocsánatot kérned. Az pedig , hog y elintézem… jog omban áll. És meg tiszteltetés. Nekem mindig te vag y az első. – A kórházban nem úg y tűnt, mintha én lennék – ellenkeztem. Ki kellett adnom mag amból ezt a sérelmet, mielőtt elmérg esedett volna. És azt akartam, hog y meg mag yarázza, miért tol mindig félre, amikor meg akar védeni. – Minden elromlott, te meg lepasszoltál Ang usnak, amikor pedig melletted akartam lenni. Elmentél eg y másik államba, és még csak fel sem hívtál… Ne mondj semmit. Meg feszült az álla. – De nem is aludtam. Kihasználtam minden pillanatot és minden összeköttetésemet, hog y időben meg szerezzem azt a vég zést. Bíznod kell bennem, Eva. Még ha nem érted is, mit csinálok, bízz benne, hog y mindig rád g ondolok, és azt teszem, ami a leg jobb neked. Nekünk. Elfordítottam a tekintetemet. Utáltam ezt a választ. – Corinne terhes. Gideon keményen kifújta a leveg őt. – Az volt, ig en. Nég y hónapig . Az eg yik szó meg dermesztett. – Volt? – Elvetélt a g yóg yszer-túladag olástól. Szeretném azt hinni, hog y nem tudott a terhesség ről. Kutatóan néztem az arcába, és próbáltam palástolni szánalmas meg könnyebbülésemet. – Nég y hónapos? Akkor hát Giroux-é volt a g yerek. – Remélhetően – felelte kurtán. – Giroux szemlátomást íg y g ondolta, és meg van g yőződve róla, hog y én vag yok a felelős, amiért Corinne elveszítette. – Jesszusom. Gideon feje az ölembe hanyatlott, arcát a combomhoz simította. – Biztosan nem tudott róla. Nem kockáztatta volna a g yerekét ilyen ostobaság g al. – Nem fog om hag yni, hog y mag adat hibáztasd, Gideon – jelentettem ki határozottan. Átfog ta a derekamat. – Istenem. El vag yok átkozva? Abban a pillanatban annyira g yűlöltem Corinne-t, hog y szinte fájt. Biztosan tudja, hog y Gideon apja is öng yilkos lett. Ha eg y kicsit is ismeri Gideont, tudhatta, hog y a próbálkozása mennyire kikészíti őt.
– Te nem vag y felelős ezért – babráltam a haját. – Hallod? Eg yedül Corinne felelős azért, ami történt. Neki kell eg yütt élnie azzal, amit tett, nem neked meg nekem. – Eva – ölelt át, és éreztem lehelete meleg ét a ruhámon keresztül.
Azután, hog y Gideon mag amra hag yott a mosdóban, hog y beszéljen Raúllal, én még mindig a tükörnél álltam, és a mosdókag ylóba meredtem. – El fog sz késni – mondta szelíden Gideon, és hátulról átölelt. – Épp most akartam beteg et jelenteni. – Még sosem csináltam ilyet, de most vég telenül fáradtnak és csüg g edtnek éreztem mag am. Nem tudtam elképzelni, hog y annyira összeszedjem mag am, amennyire a koncentrált munkához kellene. – Meg teheted, de nem fog ja jól kivenni mag át, ha az esti g álán meg lefotóznak. Ránéztem a tükörből. – Nem meg yünk. – De ig en. – Gideon, ha az a felvétel rólam meg Brettről előkerül, nem fog od akarni, hog y a neved kapcsolatban leg yen az enyémmel. Meg merevedett, aztán felém fordult. – Mondd ezt még eg yszer. – Hallhattad. A Cross név kapott már épp eleg et, nem g ondolod? – Ang yalka, ennél közelebb még sosem álltam ahhoz, hog y a térdemre fektesselek és elfenekeljelek. Szerencséd, hog y nem durvulok, ha mérg es vag yok. Mog orva incselkedése azonban nem téríthetett el attól az elhatározásomtól, hog y meg védjem a lányt, aki valaha voltam, a lányt, akit szég yelltem. Gideon pedig a botrány és közém akart állni, hog y meg védjen, és velem eg yütt viselje a csapásokat, ha erre kerül a sor. Szerintem nem lehetett volna őt jobban szeretni, mint ahog y én szerettem, de folyamatosan rám cáfolt. Két kézre fog ta az arcomat. – Bármivel kell is szembenéznünk, eg yütt nézünk szembe vele. Az én nevemmel. – Gideon… – El nem tudom mondani, mennyire büszke vag yok rá, hog y viseled – simított vég ig szájával a homlokomon. – Hog y mennyit jelent nekem az, hog y felvetted, és a mag adénak fog adtad. – Ó, Gideon – emelkedtem lábujjheg yre, és hozzásimultam. – Annyira szeretlek.
Fél órát késtem a munkából, és eg y helyettesítőt találtam Meg umi helyén. Mosolyog va
köszöntöttem, de közben rág ott az ag g odalom. Bedug tam a fejem Mark irodájába, és elnézést kértem a késésért. Aztán hívtam Meg umi mobilját, de nem vette fel. Átmentem Willhez. – Kérdésem van hozzád – mondtam neki. – Reménykedjünk, hog y fog ok tudni válaszolni – felelte a székében hintázva, és felpillantott rám menő szemüveg kerete fölött. – Kit hívott fel Meg umi, amikor beteg et jelentett? – Daphne a felettese. Miért? – Csak ag g ódom. Nem hív vissza. És arra g ondolok, hog y talán valamivel meg bántottam – álltam eg yik lábamról a másikra. – Nem szeretem a bizonytalanság ot, meg amikor nem tudok seg íteni. – Hát, annyit tudok, hog y Daphne szerint szörnyű volt a hang ja. – Az baj. De azért köszi. Visszamentem a helyemre. Mark intett, hog y nézzek be hozzá. – Ma teszik ki a hatemeletes hirdetést a Tung sten sálaknak. – Tényleg ? Elvig yorodott. – Meg nézzük? – Ez komoly? – Bármennyire szét voltam is esve, még a kinti aug usztusi hőség is jobbnak tűnt, mint az asztalomnál ülni. – Az szuper lenne! Leakasztotta a zakóját a széke támlájáról. – Akkor menjünk.
Amikor nem sokkal öt után hazaértem, azt láttam, hog y a nappalit meg szállták a fehér köpenyes szépség technikusok. Cary és Trey a kanapéra szorult, arcukon zöld pakolás, fejük alatt törülköző, nehog y összekenjék a kárpitot. Anyám cseverészett, miközben a haját szexi hullámokba és csig ákba rendezték. Gyorsan lezuhanyoztam, aztán csatlakoztam hozzájuk. Eg y órán belül sikerült elnyűttből rag yog óvá varázsolniuk, és közben volt időm g ondolkodni mindenen, amit kíméletlenül elnyomtam mag amban eg ész nap – a videón, Corinne-on, Giroux-n, Deannán és Bretten. Valakinek szólnia kell Brettnek. És ez a valaki én vag yok. Mikor a sminkes odajött a rúzsecsettel, felemeltem a kezemet. – Vöröset kérek. Meg torpant, és félrebillentett fejjel tanulmányozott. – Valóban, ig aza van. Visszatartott léleg zettel viseltem az utolsó hajlakkozást, aztán a telefonom rezeg ni kezdett a köntösöm zsebében. Gideon nevét mutatta a kijelző.
– Szia, nag yfiú. – Milyen színű lesz a ruhád? – kérdezte köszönés nélkül. – Ezüst. – Tényleg ? – mondta dorombolva, amitől beg örbültek a lábujjaim. – Már alig várom, hog y láthassalak benne. És nélküle. – Nem kell sokat várnod. Tíz percen belül leg yél itt. – Ig enis, asszonyom. Összehúztam a szemem. – Siess, különben nem lesz időnk a limóban. – Hmmm… Akkor öt perc, és ott vag yok. Kinyomtam, aztán mosolyog va szorong attam a telefont. – Ki volt az? – kérdezte anyám. – Gideon. Anyámnak felcsillant a szeme. – Ő lesz a kísérőd ma este? – Ig en. – Ó, Eva – ölelt meg . – Nag yon örülök. Miközben átöleltem, úg y g ondoltam, hog y akár most is meg oszthatnám vele az eljeg yzés hírét. Tudtam, hog y Gideon sem fog sokáig várni azzal, hog y világ g á kürtölje a házasság unkat. – Meg kérte a kezemet aputól – mondtam halkan. – Valóban? – Mosolyg ott. – Richarddal is beszélt, ami szerintem nag yon szép tőle, nem ig az? Már elkezdtem tervezg etni. Júniusra g ondoltam, a Pierre-ben, természetesen. Majd… – Leg később december. Anyámnak elállt a léleg zete, és elkerekedett a szeme. – Ne lég y nevetség es. Nem lehet eg y esküvőt íg y elsietni. Ez lehetetlen. Vállat vontam. – Mondd csak Gideonnak, hog y te jövő júniusra g ondoltál. És nézd meg , mit szól hozzá. – Előbb meg kell várni, hog y tényleg esen meg kérjen! – Bizony. – Meg pusziltam. – Meg yek öltözni.
23. FEJEZET A szobámban voltam, és épp a pánt nélküli melltartó fölé húztam a váll nélküli ruhát, amikor Gideon belépett. Szó szerint elállt a léleg zetem, és szinte ittam mag amba a látványát a tükörből. Remekül nézett ki a méretre készíttetett szmoking ban, a csodálatos szürke nyakkendővel, ami nag yon illett a ruhámhoz. Pompásan festett. – Tyűha – hüledeztem. – Nag yon lefektetni való vag y. Meg rándult a szája. – Ez azt jelenti, hog y ne is húzzam fel a cipzáradat? – Ez azt jelenti, hog y esetleg kihag yhatjuk a ma esti prog ramot? – Szó sem lehet róla, ang yalka. Ma este a feleség emmel akarok villog ni. – Senki sem tudja, hog y a feleség ed vag yok. – De én ig en – állt mög ém, és felhúzta a cipzárt. – És nemsokára, nag yon nemsokára, a világ is meg fog ja tudni. Nekidőltem, és meg csodáltam közös tükörképünket. Nag yon jól mutattunk eg yütt, és erről eg észen más képek is eszembe jutottak… – Íg érd meg nekem, hog y sosem fog od meg nézni azt a videót. Nem válaszolt. Szembefordultam vele. Mikor láttam arcán az elzárkózást, kezdtem meg rémülni. – Gideon! Csak nem láttad máris? Meg feszült az álla. – Eg y-két percet. Semmi látványos. Épp csak annyi, hog y látszódjon, hog y valódi. – Ó, istenem. Íg érd meg , hog y nem nézed meg – emelkedett meg a hang om, ahog y kezdett eluralkodni rajtam a pánik. – Íg érd meg ! Átfog ta a csuklómat, és úg y meg csavarta, hog y elállt a léleg zetem. Én csak néztem rá elkerekedett szemmel. Meg zavart a váratlan erőszak. – Hig g adj le – mondta nyug odtan. Furcsa meleg ség áradt szét bennem. A szívem g yorsabban, de szabályosabban kezdett verni. A kezünkre pillantottam, és meg láttam a rubing yűrűt rajta. Vörös. Mint a bilincs, amelyet csináltatott nekem. Most is hasonlóan lekötöttnek, fog olynak éreztem mag am. És ez, érthetetlen módon, meg nyug tatott. De Gideon szemlátomást tudta, mit csinál. Ezért is féltem tőle, hog y ilyen hamar hozzámenjek. Erre csak most döbbentem rá. Olyan utazásra vitt, melynek nem ismertem a vég célját, és vakon kellett követnem. Nem arról volt szó, hog y hová tartunk mint pár, hisz ez sosem volt kérdés. Meg szállottan füg g tünk eg ymástól, mint a drog osok. Azt nem tudtam, hog y én hová jutok, és ki leszek a vég én.
Gideon átalakulása szinte mellbevág ó volt, és eg yetlen meg világ osító pillanat alatt történt, amikor meg értette, hog y nem akar, nem tud nélkülem élni. Az én változásom fokozatosabb volt, olyan pontosan kiporciózott, hog y már-már azt hittem, nem is kell meg változnom. De tévedtem. Lenyeltem a g ombócot a torkomból, és meg szólaltam: – Gideon, ide hallg ass. Bármi van azon a videón, az semmi ahhoz képest, ami közted meg köztem van. Azt akarom, hog y csak olyan emlékek leg yenek rólam a fejedben, amelyek kettőnkhöz kötődnek. Amink eg yütt van… csak az valóság os. Csak az számít. Úg yhog y kérlek… Íg érd meg ! Lehunyta a szemét eg y pillanatra, aztán bólintott. – Rendben. Meg íg érem. Felsóhajtottam a meg könnyebbüléstől. – Köszönöm. A szájához emelte a kezemet, és meg csókolta. – Az enyém vag y, Eva.
Ki nem mondott kölcsönös eg yezség alapján nem estünk eg ymásnak a limóban, mielőtt először meg jelentünk volna a nyilvánosság előtt házaspárként. Én ideg es voltam, és míg eg y org azmus enyhíthetett volna ezen, a külsőm lepusztulása rontott volna a dolg on. És az embereknek feltűnt volna. Nemcsak az ezüst ruhám volt feltűnő, hanem az ennivaló kis férjem is, úg y is mint fig yelemfelkeltő kieg észítő. Biztosan felfig yelnek majd ránk, és Gideon eltökéltnek tűnt, hog y ez íg y is maradjon. Kiseg ített a limóból, mikor az Ötödik sug árút – Central Park South-hoz értünk, és g yorsan meg csókolta a halántékom. – Klasszul fog mutatni a ruhád a hálószobám padlóján. Nevettem a poénon, és tudtam, hog y ez is volt a szándéka. Vakuk villog tak. Ahog y elfordult tőlem, minden meleg ség eltűnt az arcáról, zárkózott lett. A derekamra tette a kezét, és vég ig vezetett a szőnyeg en a Ciprianiba. Odabent találtunk eg y helyet, amely meg felelt neki, és ott is maradtunk eg y órán keresztül. Üzlettársak és ismerősök g yűltek körénk. Gideon azt akarta, hog y vég ig mellette leg yek, ő pedig mellettem, és ezt be is bizonyította, amikor a táncparkett felé indultunk. – Mutass be – mondta eg yszerűen, amikor követtem a tekintetét Christine Field és Walter Leaman felé a Waters Field & Leamanból, akik nevetg élve álltak eg y társaság ban. Christine eleg áns és visszafog ott volt fekete g yöng yös ruhájában, mely nyaktól csuklóig és bokáig elfedte, a hátát kivéve, Walter pedig , aki nag ydarab ember volt, sikeresnek és mag abiztosnak tűnt jól szabott szmoking jában és csokornyakkendőjében. – Szerintem tudják, ki vag y – jeg yeztem meg .
– Azt is tudják, hog y neked ki vag yok? Kicsit elhúztam az orrom, mert jól tudtam, hog y drasztikusan meg fog változni a világ om, ha szing li lány énemet elnyomja az Eva Cross identitás. – Gyere, nag yfiú. Odamentünk a fehérrel meg terített asztalok közt, melyeken virág füzérrel díszített g yertyatartók álltak, csodálatos illatot árasztva. A főnökeim persze először Gideont vették észre. Szerintem eng em fel sem ismertek, amíg Gideon előtérbe nem tolt azzal, hog y eng em beszéltetett először. – Jó estét – mondtam, és kezet ráztam Christine-nel meg Walterral. – Gondolom, már ismerik Gideon Crosst, a… Elhallg attam, s az ag yam csikorog va lefékezett. – Vőleg ényét – fejezte be Gideon, és mindenkivel kezet rázott. Röpködtek a g ratulációk, és a szemek felcsillantak, a mosolyok kiszélesedtek. – Ez ug ye nem azt jelenti, hog y elveszítjük mag át? – kérdezte Christine, és fülében meg csillant a csepp alakú g yémánt. – Nem. Nem meg yek sehová. Erre Gideon jó erősen belecsípett a fenekembe. Tudtam, hog y ezt a munkadolg ot még meg kell oldanunk, de reméltem, hog y leg alább a következő esküvőnkig képes leszek tartani a frontot. Beszélg ettünk eg y kicsit a King sman vodka kampányáról, leg inkább azért, hog y kidomborítsuk, milyen remek munkát vég zett az üg ynökség , hog y esetleg újabb munkákat is kapjanak a Cross vállalattól. Gideon persze jól ismerte ezt a játékot, és jól is játszotta. Udvarias volt, elbűvölő, és szemlátomást olyan ember, akit nem lehet eg ykönnyen befolyásolni. Ezután kifog ytunk a témából, és Gideon kimentett bennünket. – Táncoljunk – súg ta a fülembe. – Ölelni akarlak. Kimentünk a táncparkettre, ahol Cary parádézott eg y g yönyörű vörös lánnyal. A smarag dzöld ruha hasítékából néha kivillantak a fehér, formás lábak. Cary meg pörg ette, aztán hátradöntötte. Tag adhatatlanul sármosan. Trey nem tudott eljönni eg y esti órája miatt, amit roppantul sajnáltam. Azt is sajnáltam, hog y örülök, amiért Cary nem hozta el helyette Tatianát. Az ilyen g ondolatoktól undok banyának éreztem mag am, márpedig mindig utáltam az undok banyákat. – Nézz rám. Gideon szavára félrehajtottam a fejemet, és a szemébe néztem. – Szia, nag yfiú. Eg yik kezével a hátamon, a másikkal a kezemet fog va lazán siklott velem a parketten. – Crossfire – suttog ta izzó tekintettel.
Meg érintettem az arcát az ujjaimmal. – Kezdünk tanulni a hibáinkból. – Te olvasol a g ondolataimban. – Jó érzés. Elmosolyodott, és olyan kék volt a szeme és olyan szexi a haja, hog y a leg szívesebben ott helyben összekócoltam volna. Közelebb vont mag ához. – Annyira nem, mint te. Még két számot vég ig táncoltunk. Aztán abbamaradt a zene, és a zenekarvezető bejelentette, hog y rövidesen tálalják a vacsorát. Az asztalunknál Richard ült még , Cary, eg y plasztikai sebész a feleség ével meg eg y fickó, aki elmesélte, hog y épp most vég zett az újabb epizóddal eg y új sorozathoz, amelyet remélhetően eg ész évadra műsorra tűznek majd. Az étel valamiféle ázsiai fúziós dolog volt, és mindent meg ettem, mert ízlett, és az adag ok nem voltak túl nag yok. Gideon az asztal alatt fog ta a combomat, és hüvelykujjával kis karikákat rajzolt rá, amitől fészkelődnöm kellett. Odahajolt hozzám. – Ülj nyug odtan. – Akkor hag yd abba – súg tam vissza. – Ha sokat mocorog sz, beléd dug om az ujjamat. – Úg ysem mered. Elvig yorodott. – Próbáljuk ki. Mivel nem tartottam lehetetlennek, hog y még is meg teszi, inkább mozdulatlanná dermedtem, pedig majd’ elpusztultam. – Elnézést – mondta hirtelen Cary, és felállt az asztaltól. Néztem, ahog y elmeg y, és láttam, hog y eg y közeli asztal felé nézeg et. Amikor a zöld ruhás vörös lány utánament, nem voltam túlság osan meg lepve, de hatalmas csalódottság ot éreztem. Tudtam, hog y ideg es Tatiana miatt, és tudtam, hog y az alkalmi szex Cary csodag yóg yszere, de ug yanakkor tönkretette az önbecsülését, és több problémát okozott, mint amennyit meg oldott. Szerencsére már csak napok választottak el minket attól, hog y találkozzunk dr. Travisszel. Odahajoltam Gideonhoz: – Caryvel lemeg yünk San Dieg óba a hétvég én. Felém fordította a fejét. – És ezt most mondod? – Hát, a te exeid meg az én exeim, meg a szüleim, meg Cary dolg a és minden más mellett elfeledkeztem róla. És g ondoltam, jobb lesz, ha most szólok, amíg újra el nem felejtem. – Ang yalka… – csóválta meg a fejét.
– Maradj – álltam fel. Emlékeztetnem kellett, hog y Brett is ug yanakkor lesz San Dieg óban, de előbb el akartam kapni Caryt. Gideon kérdőn meredt rám, és felállt. – Mindjárt jövök – mondtam, aztán halkan hozzátettem: – Vissza kell tartanom eg y dug ástól. – Eva… Kihallottam hang jából a fig yelmeztetést, de nem törődtem vele. Felfog tam a szoknyámat, és Cary után siettem. Éppen kimentem a bálterem ajtaján, amikor ismerős arcot pillantottam meg . – Mag dalene! – torpantam meg döbbenten. – Nem is tudtam, hog y te is itt leszel. – Gag e-nek dolg a volt, úg yhog y kicsit késtünk. A vacsoráról lemaradtunk, de leg alább azokból a csokikrémes kis dolg okból jutott, amelyeket desszertként szolg áltak fel. – Tényleg nag yon finomak voltak – helyeseltem. – Abszolúte – mosolyodott el Mag dalene. Úg y találtam, hog y jól néz ki. Lág yabb, kedvesebb. És remekül festett félvállas vörös csipkeruhájában, sötét hajával, karmazsinvörös ajkával. Jót tett neki, hog y meg szabadult Christopher Vidaltól. És hog y új férfi lett az életében. Emlékeztem, hog y már a múltkor is emleg ette ezt a Gag e-et, amikor pár hete találkoztunk. – Láttalak Gideonnal – jeg yezte meg . – És láttam a g yűrűdet is. – Odajöhettél volna beköszönni. – A desszerttel voltam elfog lalva. Elnevettem mag am. – Fontosság i sorrend is van a világ on. Mag dalene kinyújtotta a kezét, és eg y pillanatra meg érintette a karomat. – Őszintén g ratulálok neked, Eva. És Gideonnak is. – Köszönöm. Gyere majd oda, és mondd meg neki is. – Rendben. Akkor majd találkozunk. Elment, és sokáig bámultam utána. Még mindig tartottam tőle, de úg y láttam, hog y talán már nem annyira vészes. A találkozásnak csak eg y hátulütője volt: elvesztettem szem elől Caryt. Mire folytattam a keresését, már behúzódhatott valahová. Visszamentem Gideonhoz, és mag amban már fog almaztam a szentbeszédet, amit leadok majd Carynek. Elizabeth Vidal állta utamat. – Elnézést – mondtam neki, amikor kis híján nekiütköztem. Elkapta a könyökömet, és eg y sötét sarokba vonszolt. Aztán meg fog ta a kezemet, és szemüg yre vette a csodálatos Asscher g yémántot. – Ez az én g yűrűm. Kiszabadítottam a kezem.
– Csak volt. Most már az enyém. A fiától kaptam, amikor meg kérte a kezem. Rám meredt a fiáéra – és Irelandéra – oly nag yon emlékeztető kék szemével. Gyönyörű nő volt, csillog ó és eleg áns. Hasonlóan fig yelemfelkeltő szépség , mint anyám, de Gideon jeg esség ével. – Nem hag yom, hog y elvedd tőlem – szűrte vakítóan fehér fog ai közt. – Rosszul látja a dolg ot – fontam karba a kezemet. – Én éppen össze akarom hozni mag ukat, hog y mindent tisztázhassunk. – Hazug ság okkal tömöd a fejét. – Szent ég . Tényleg ? Ha leg közelebb elmondja, mi történt, és teszek róla, hog y elmondja, akkor mag a is hinni fog neki. És bocsánatot fog kérni, és ki fog találni valamit, hog y könnyebbé teg ye neki a dolg okat. Mert azt akarom, hog y rendbe jöjjön, és eg észség es leg yen. Elizabeth füstölög ve meredt rám. Szemlátomást nem volt elrag adtatva a tervemtől. – Vég eztünk? – kérdeztem, undorodva szándékos vakság ától. – Korántsem – sziszeg te, és közelebb hajolt. – Tudok mindent rólad meg arról az énekesről. Rajtad tartom a szemem. Meg csóváltam a fejem. Vajon Christopher mondott valamit? És vajon mit? Azok után, amit Mag dalene-nel művelt, nag yjából bármire képesnek tartottam. – Hihetetlen. Mag a elhiszi a hazug ság okat, és üg yet sem vet az ig azság ra. Már elindultam volna, de meg álltam. – Szerintem az érdekes, hog y miután a múltkor szóltam mag ának, nem kérdezte meg Gideont, hog y mi történt. „Hé, fiam, az őrült barátnőd mesélte ezt az őrült sztorit.” Nem tudom elképzelni, miért nem kérdezte meg . Gondolom, nem akarja elmondani. – Menj a francba. – Sejtettem. Otthag ytam, mielőtt újra kinyithatta volna a száját, és elronthatta volna az estémet. Sajnos, amikor az asztalunk felé indultam, Deanna Johnsont pillantottam meg Gideon mellett, az én helyemen. – Ez valami vicc? – morog tam mag amban, és összeszűkült a szemem, amikor láttam, hog y a riporter többször is Gideon karjára teszi a kezét beszélg etés közben. Cary még mindig nem jött vissza; anyám és Stanton táncolt. Deanna meg odasiklott, mint valami kíg yó. Bármit is g ondol Gideon, én úg y láttam, hog y a nő nag yon is érdeklődik iránta. És bár Gideon semmivel sem biztatta azonkívül, hog y meg hallg atta, amit Deanna mondani akart, már a fig yelme puszta ténye is táplálta a reményt. – Az a nő jó lehet az ág yban. A pasi sokat dug ja. Meg merevedtem, aztán a meg szólaló felé fordultam. Cary vöröskéje volt az, akinek kipirult, csillog ó szemű ábrázata friss org azmusra utalt. Idősebb volt, mint messziről tűnt. – Vig yázz vele – nézett a lány Gideonra. – Használni szokta a nőket. Én már láttam. Többször,
mint kéne. – Meg oldom. – Mind ezt mondják – felelte eg yütt érző mosollyal. – Két nőről is tudok, akik súlyos depresszióba estek miatta. És biztosan nem ők lesznek az utolsók. – Nem kéne odafig yelned a pletykákra – csattantam fel. Bosszantóan komoly mosollyal ment el, és meg lapog atta a haját, miközben az asztalához tartott. Már félúton járt, mire vég re bevillant az arca. – A francba. Visszasiettem Gideonhoz. Felállt, amikor odaértem. – Nag yon sürg ősen szükség em van rád – mondtam, mielőtt még vég ig mértem volna Deannát a helyemen. – Deanna, mindig örülök, ha látlak. Deanna nem zavartatta mag át. – Szia, Eva. Épp indulni készültem… De már kizökkentettem őket. Elkaptam Gideon kezét, és meg ráng attam. – Gyere már. – Jó, várj. – Mondott valamit Deannának, amit nem hallottam, csak ráng attam. – Jesszusom, Eva. Minek ez a nag y rohanás? Meg álltam a falnál, és vég ig pásztáztam a termen, a vörös-zöld jelenség et keresve. Mintha észrevette volna eg ykori szeretőjét – hacsak nem épp szándékosan kerülte. Nag yon más volt ezzel a hajjal, és ősz férjét sem láttam sehol, pedig úg y hamarabb felismertem volna. – Tudod, hog y Anne Lucas itt van? Meg feszült a keze a kezemen. – Nem láttam. Miért? – Smarag dzöld ruha, hosszú vörös haj. Láttad? – Nem. – Ő táncolt Caryvel. – Nem fig yeltem. Rámeredtem. – Jesszusom, Gideon. Elég nehéz volt nem észrevenni. – Bocsáss meg nekem, amiért csak a feleség emet látom – felelte szárazon. Meg szorítottam a kezét. – Ne harag udj. Csak tudnom kell, hog y ő-e az. – Mag yarázd meg , miért. Odament hozzád? – Ig en. Odalökött eg y kis szart, aztán elsétált. Szerintem Cary vele tűnt el. Eg y g yors numerára. Gideon arca meg keményedett. Vég ig nézett a termen, eg yik vég étől a másikig , lassú, kutató pillantással.
– Nem látom. Senki olyat, aki meg felel a leírásodnak. – Anne nem terapeuta? – Pszichiáter. Baljós érzés lett úrrá rajtam. – Nem mehetnénk haza? Gideon szemüg yre vett. – Mondd el, mit mondott. – Semmi olyat, amit már nem hallottam volna korábban. – Ez ig azán meg nyug tató – morog ta. – Induljunk, persze. Visszamentünk az asztalunkhoz a táskámért, és elbúcsúztunk a többiektől. – Mehetek veletek? – kérdezte Cary, miután átölelte anyámat. Gideon bólintott. – Gyere csak.
Ang us ránk csukta a limo ajtaját. Cary, Gideon meg én elhelyezkedtünk, és már mag unk mög ött is hag ytuk a Ciprianit. Cary rám nézett. – Ne kezdd el. Utálta, amikor számon kértem rajta a viselkedését, és nem is hibáztattam ezért. Elvég re nem voltam az anyja. Viszont szerettem, és jót akartam neki. Tudtam, milyen önpusztító tud lenni, ha nem vig yáznak rá. De pillanatnyilag nem ez volt a leg főbb g ondom. – Mi volt a neve? – kérdeztem, és nag yon reméltem, hog y tudni fog ja, mert akkor biztosan azonosíthatom a vörös nőt. – Kit érdekel? – Uram atyám – szorítottam meg a táskámat. – Tudod vag y nem? – Nem kérdeztem – felelte. – Szűnj meg . – Vig yázz a szádra, Cary – mondta halkan Gideon. – Problémád van, oké. De ne bántsd Evát azért, mert törődik veled. Cary álla meg feszült. Kinézett az ablakon. Hátradőltem, és Gideon a vállára vonta a fejemet, aztán simog atni kezdte a karomat. Senki sem szólt többet hazáig .
Amikor a lakásomba értünk, Gideon a konyhába ment eg y üveg vízért, aztán telefonálni kezdett, de
a szemét rajtam tartotta a konyhapult és a minket elválasztó távolság ellenére. Cary a szobája felé oldalg ott, aztán hirtelen visszafordult, és odajött, hog y meg öleljen. Jó erősen. Arcát a nyakamba fúrta. – Ne harag udj, kislány. Visszaöleltem. – Jobbat érdemelsz annál, mint ahog y saját mag addal bánsz. – Nem is dug tam meg – mondta halkan, és hátrébb lépett. – Csak akartam. Azaz azt hittem, hog y akarom. De amikor oda került a sor, eszembe jutott, hog y útban van a g yerekem. Eg y g yerek, Eva. És nem akarom, hog y úg y nőjön fel, és úg y g ondoljon az anyjára, mint én g ondoltam az enyémre. Helyre kell tennem a dolg okat. Meg int meg öleltem. – Büszke vag yok rád. – Na, ja – húzódott el szég yenlősen. – Persze meg ujjaztam, ha már oda jutottunk, de a farkam a nadrág omban maradt. – Elég , Cary – mondtam. – Ennyi nekem bőven elég . – Azért még elmeg yünk holnap San Dieg óba? – Reménykedő tekintetétől elfacsarodott a szívem. – Hát persze. Már alig várom. Meg könnyebbülten elmosolyodott. – Akkor jó. Nyolc harminckor indul a g ép. Gideon éppen ekkor ért oda, és a tekintete azt sug allta, hog y még nem vég eztünk a hétvég e meg beszélésével. Ám amikor Cary elindult a szobája felé, elkaptam Gideont, és keményen meg csókoltam, halog atandó a kínos tárg yalást. Ahog y reméltem, Gideon habozás nélkül mag ához rántott, és kéjesen visszacsókolt. Nyög ve hag ytam, hog y elsodorjon. Eg y éjszakára meg őrülhet a világ nélkülem is. Holnap épp elég lesz szembenézni vele, meg mindazzal, amit el kell rendeznünk. Elkaptam a nyakkendőjét. – Ma éjszaka az enyém vag y. – Minden éjszaka a tiéd vag yok – mondta azon a meleg , rekedt hang on, amely a leg vadabb fantáziákat ébresztette bennem. – Akkor kezdjük máris – hátráltam a szobám felé, és mag ammal húztam. – És ne hag yjuk abba. Nem is hag ytuk. Eg észen reg g elig .
A SZERZŐ UTÓSZAVA Igen, kedves Olvasó, jól gondolod. Ez nem lehet a befejezés. Gideon és Eva utazása még korántsem ért véget. Már alig várom, hogy lássam, hová jutnak. A legjobbakat, SYLVIA
Copyright © 2013 by Sylvia Day All rights reserved Hungarian translation © Hoppán Eszter, 2013 © Ulpius-ház Könyvkiadó, 2013 ISBN 978-963-254-900-2 Felelős kiadó Kepets András Felelős szerkesztő Palkó Katalin
Table of Contents CÍMOLDAL MEGJEGYZÉS 1. FEJEZET 2. FEJEZET 3. FEJEZET 4. FEJEZET 5. FEJEZET 6. FEJEZET 7. FEJEZET 8. FEJEZET 9. FEJEZET 10. FEJEZET 11. FEJEZET 12. FEJEZET 13. FEJEZET 14. FEJEZET 15. FEJEZET 16. FEJEZET 17. FEJEZET 18. FEJEZET 19. FEJEZET 20. FEJEZET 21. FEJEZET 22. FEJEZET 23. FEJEZET A SZERZŐ UTÓSZAVA COPYRIGHT
3 4 5 13 21 32 43 55 70 83 96 106 116 129 141 152 162 175 184 198 209 222 237 247 257 266 267
