munkavállalói oldal képviselőinek TANULMÁNYA PHARE

AZ

ÉPÍTŐIPARI ÁGAZAT munkavállalói oldal képviselőinek TANULMÁNYA

Készült: az ágazati párbeszéd bizottságok létrehozását célzó

PHARE Projekt megbízásából

“Csak ott mennek a dolgok jól – ahol pl. a szabó, szappanfözö – cukrász etc. és mindenki más is meg van gyözödve róla, hogy az ö iparán, az ö üzletén fordul meg az állam sorsa! " Széchenyi István: Napló

Budapest, 2002. január 30. Kemecsei József ÉFÉDOSZSZ elnökség tagja

2 1. Az ágazat jellegének, struktúrájának bemutatása Az építési tevékenység és az építőipari ágazat a gazdaság sokszínű, összetett szakterülete. Tájékozódási pontként a KSH hivatalos a besorolási és a nyilvántartás rendszerét vehetjük figyelembe. Nehezíti a tisztánlátást az, hogy időnként megváltozik az adatgyűjtés szerkezete. A jelenlegi ; TEAOR – ’98 osztályozási rendszere szerint az építőipar alágazatai; 451.Építési terület előkészítése, 452. Szerkezetkész épület (rész), egyéb építmény építése, 453.Épületgépészeti szerelés, 454. Befejező építés, 455. Építési eszközök kölcsönzése. A szakma jellemzően az alábbi, belső kategóriákat használja; Magasépítés, Mélyépítés, Anyagipar, Faipar, Szak és szerelőipar , lakossági építés, vasúti, vízügyi építés. 1.1 Az iparág sajátosságai ! ! !

!

Az ember ősidőktől művelt tudása az építés. Az építészet a történelmi korszakok és népcsoportok fejlettségének, kultúrájának fontos kifejezési eszköze. Az építőipar a mindenkori társadalmi, gazdasági folyamatok érzékeny jelzőrendszere. Az iparág érzékeli először a kereslet, a beruházások csökkenését, a recesszió közeledtét, de a termelés bővítéséhez szükséges beruházások indulását, a fellendülés a konjunktúra kezdetét is. Az építőipar stratégiai ágazat. Teljesítményéhez fontos nemzeti, gazdasági, és társadalompolitikai érdekek kapcsolódnak, ezért Magyarországon az iparágon belüli tulajdonviszonyok, vállalatszerkezet, foglalkoztatási viszonyok, stb. a mindenkori politikai elvárások szerint alakultak és alakulnak ki.

1.2 Az építőipari ágazat jellemző vonásai 1990 előtt 1.2.1

1.2.2

1.2.3 1.2.4 1.2.5

A rendszerváltás előtti korszak építési ágazatában szinte kizárólag a magánvállalkozások, szövetkezetek államosításával, összevonásával, trösztösítésével kialakított, több ezer fős létszámot foglalkoztató állami (köz) tulajdonban álló nagyvállalatok és jellemzően szerényebb kapacitással rendelkező tanácsi (önkormányzati) irányítású építőipari vállalatok működtek. Az iparág ágazattá szervezésére 1946-1950 közötti években került sor. Az átszervezést követően állami tulajdonú vállalati formában működtek a magasépítő, mélyépítő, szak- és szerelőipari cégek mellett az épületfenntartással, korszerűsítéssel, valamint a tervezéssel, beruházással, a tudományos kutatással és az építőipari minőségellenőrzéssel foglalkozó vállalatok is. A tulajdonosi jogokat az ágazatot szakmailag is irányító ágazati minisztérium, illetve az illetékes (önkormányzat) tanács gyakorolta. Az iparágban a köztulajdon dominált, de az építőipari palettán mindvégig képviseltették magukat a kisiparosok, később a termelőszövetkezetek építőipari melléküzemágai is. Az iparág összteljesítményén belül akkor is jelentős hányadot képviselt és képvisel ma is a lakosság házilagos, "kalákában" végzett építőipari tevékenysége. ( ld.még: melléklet 12.sz. táblázat )

1.3 A szakszervezeti jelenlét 1990 előtti építőipari struktúrában 1.3.1

Az állami vállalatok illetve az ágazati struktúra kialakításával egyidejűleg a magyar szakszervezeti mozgalom politikailag irányított átalakítására is sor került.

3 1.3.2 A szakszervezetek jellemzően ellenzéki szerepköre megváltozott azáltal, hogy a munkavállalók érdekvédelmi szervezetei hatalmi tényezővé váltak. 1950 végére 50 szakmai szakszervezetet 19 országos iparági-ágazati szervezetté vontak össze, így megvalósulhatott az "egy vállalat - egy szakszervezet" elv alkalmazása. Az új szakszervezetek politikai irányítással a demokratikus centralizmus módszerét követve végezték munkájukat. 1.3.3. Az iparági-ágazati szerkezet működésének kezdetén a vállalatok mozgástere kizárólag a központilag kijelölt gazdasági tervfeladatok és a politikai elvárások végrehajtására korlátozódott. A szakszervezetek feladata a párt és a nép közötti összekötő szerep betöltésére, a termelés növelését célzó mozgósításra, a munkafegyelem erősítésére irányulhatott. Szerepük, és hatáskörük volt az ellenőrzésben is. 1.3.4. A vállalatoknak munkájuk mellett társadalmi, politikai és szociális funkciókat is el kellett látniuk. Ez a működési mód volt jellemző az építési ágazat vállalataira is. Igazgatók és a helyi szakszervezet titkárai által lényegében a rendszerváltásig közösen működtetett intézményesült feladatok; termelést, gazdálkodást segítő tevékenység, brigád, munkaverseny, újítómozgalom, társadalmi munka, tömegsport, könyvtár fenntartás, vállalati lakásépítés szervezése, kamatmentes kölcsönök odaítélése, munkásszállás, üzemi étkeztetés, üzemi négyszög, nőnapi, május elsejei, építők napi ünnepségek, családos vállalati és külföldi üdülések szervezése, kollektív szerződés, munkavédelmi szabályozás, munkahelyi szociális szemlék, téliesítési tervek előkészítése, betartásának ellenőrzése, tisztségviselői képzés szervezése, nyereségrészesedés felosztása, VMDB, üzemi demokrácia fórumainak működtetése, közösségi tudat formálása stb. 1.4 Az építőipari ágazat struktúrájának változása a rendszerváltás folyamatában 1.4.1

Az előző pontokban vázolt merev, állami tervutasításos szerkezet az 1968-as gazdasági reformok nyomán enyhült. A vállalati önállóság relatíve legmagasabb szintjét az építőipari vállalatok az 1980-as évek elején, közepén érték el. Ez azt jelentette, hogy az állami, önkormányzati finanszírozású beruházások kivitelezési jogának elnyeréséért a vállalatoknak ajánlatadással pályázniuk, versenyezniük kellett.

1.4.2

Az építőiparon belüli piaci folyamatok erősödését jelentette a teljesítési segédek (alvállalkozók) egyre nagyobb számú bevonása is. Az első alvállalkozók a vidéki termelőszövetkezetek építőipari melléküzemágaiból, az államközi szerződések alapján foglalkoztatott külföldi (elsősorban lengyel) munkavállalókból, a honvédségtől vezényelt, tényleges sorkatonai szolgálatot teljesítők állományából, majd a vállalaton belüli saját munkavállalók többletteljesítményének hasznosítására szerveződő gazdasági munkaközösségek (VGMK-k) köréből kerültek ki.

1.4.3

A nyolcvanas évek végére ezek a lassú, belső iparági-piaci evolúciós folyamatok a világ gazdasági és politikai folyamatainak fő irányába simulva rendkívül gyors és alapvető változásokhoz vezettek.

1.4.4

Ezt az időszakot olyan események, folyamatok jelezték, mint pl. tagság az IMF-ben, Világbankban, GATT-ban, OECD-ben, a többszintű bankrendszer kialakítása, a társasági és privatizációs törvények előkészítése, jogszabályi dereguláció, a működtőke-befektetések ösztönzése, stb . Majd indul a nyugati tőkebeáramlás, és a spontán privatizáció

4 1.5 A szakszervezeti struktúra változása a rendszerváltás folyamatában 1.5.2

Magyarországon az 1950-es évektől egyetlen szakszervezeti központ létezett. A SZOT érdekvédelmi monopóliumát az első független szakszervezet, a TDDSZ megalakulása (1987) törte meg. A változások felgyorsulását jelezte, hogy a SZOT 1988 decemberében országos értekezletet hívott össze, ahol kimondta a kettős funkció és a demokratikus centralizmus feladását, és kinyilvánította a szakszervezetek pártoktól való függetlenségét. Néhány nap múlva megalakult a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája (1988), megalakult az Országos Érdekegyeztető Tanács (1988), létrejött a Szolidaritás Független Szakszervezet (1989), a Munkástanácsok Országos Szövetsége (1990). A volt Szakszervezetek Országos Tanácsa 1990-ben további négy konföderációra bomlott: az ipari és szolgáltató szektorban létrejött a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ), az akadémiai és felsőoktatási dolgozók körében az Értelmiségi Szakszervezetek Tömörülése (ÉSZT), a közalkalmazottak, köztisztviselők szakszervezetei körében a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF), a vegyipari szakszervezetek körében pedig az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége (Autonómok). Az alapvető változásokat két fontos törvény megszületése is jelezte. Az egyesülési jogról szóló 1989. évi I. tv. és a sztrájk jogról rendelkező 1989. évi VII. tv.

1.5.3

Az országos szakszervezeti konföderációkat - mint a szövetségek szövetségeit - már az Egyesülési jogról szóló 1989. évi I. tv. alapján önálló bírósági bejegyzéssel rendelkező ágazati, szakmai szakszervezetek, szövetségek hozták, hozhatták létre. A bírósági bejelentkezés a szakszervezeti vagyon megszerzése irányában is egy szükséges, elkerülhetetlen lépés volt. Az ágazatok megerősítése, a területi, regionális szerveződésre való felkészülés megkezdése valamiért szóba sem került.

1.5.4

A korábban egységesen alapszervezeti státusban működő munkahelyi szakszervezetek egy része szintén önálló jogi személlyé vált, másik része továbbra is megőrizte származtatott jogi személyiségű alapszervezeti státusát. A munkahelyi szerveződés koncepciója nem változott, pedig tízezer számra szűntek meg a munkahelyek, és dömpingszerűen özönlötték el iparágunkat az 5-10 fős kisvállalkozások. Olyan szerveződések, ahová az érdekegyeztetés fogalmai, normái ma sem tudnak eljutni. ( ld.még: melléklet 4. 5.és 6. sz. táblázat )

1.6 Az építőipari ágazat privatizációja, a tulajdonosi szerkezet összetétele az egyes alágazatokban Az építőipari privatizáció egyik sajátossága, hogy az állam, mint a korábbi köztulajdon egyetlen “örökösként” nevesített képviselője, egyik alágazatban sem kívánta tulajdonosi többségét megőrizni. Ez a tény a szakma berkein belül, különösen a vezető menedzserek körében meglepetést és átmeneti egzisztenciális bizonytalanságot váltott ki. Az állam ugyanis lemondott stratégiai ágazatáról, így szabad lett a vásár. Tőkeerős külföldi befektetőt várt, de tartott tőle szinte mindenki. A pozícióban lévő menedzsereknek (mint ahogyan azt 2002 elején már tudjuk) nagyobb szerencsét jelentett az, ha nem jelentkezett a külső vevő… ( ld.még: melléklet 9. és 10.sz. táblázat )

5 A privatizáció kezdetének időszakában 1998-1991. között a magyar ipar vállalatai az alábbi szerkezetben működtek 1988

Megnevezés Vállalat Szövetkezet Gazdasági társaság Ebből: Korlátolt felelősségű társaság Részvénytársaság Összesen

2378 7414 919 450 116 10711

1989 1990 december 31. 2400 2363 7546 7641 5191 19401 4484 307 15137

18317 646 29405

1991 2233 7764 42697 41206 1072 52694

GKI adatok

1.6.1. Privatizáció a magas-építőiparban Az alágazat privatizációs folyamatát gyorsította, hogy az építőipar teljesítménye iránti fizetőképes kereslet 1987.- től 1993.-ig jelentősen, közel 40 % ponttal csökkent. Ez a körülmény a teljes építőipari vertikumban kikényszerítette az átalakulási folyamat végigvitelét, a fölösleges termelési és munkaerő-kapacitás leépítését. A magasépítőipari vállalatok privatizációja során az állam kedvező hitelkonstrukcióval (Egzisztencia-hitel) ösztönözte a menedzsment és a munkavállalók közös (MRP-s) tulajdonszerzését.(pl: ARÉV Rt, KÖZÉV Rt, stb) Az ESOP kedvező angol és amerikai, tapasztalatai mellett valószínűsíthetően ebben közrejátszott az a körülmény is, hogy a mélyépítő vállalatok iránti nagy külföldi kereslet miatt jelentős cég szinte nem maradt nemzeti tulajdonban. A külföldi érdekeltségű vállalkozások száma, a külföldi tulajdon részaránya

év Építőipar

1998 1999 2000

Kizárólag külföldi Külföldi többségi Hazai többségi tulajdonú vállalkozások száma 458 336 292 511 327 296 Előzetes adatok

Összesen 1086 1134 1056

KSH adatok

1.6.2. Privatizáció a mélyépítőiparban A biztos állami megrendelésekkel kecsegtető ágazat vállalatai vonzották leginkább a tőkeerős nyugati befektetőket. Az alágazatban jellemzően a külföldi, és a külföldi többségi tulajdoni arány a meghatározó. A privatizációt követően a korábban hagyományosan mélyépítő profilt követő vállalkozások a kereslethez alkalmazkodva, saját finanszírozási képességükre alapozva a magas-építőipar területén is jelentős megrendeléseket nyertek el.(pl: STRABAG Rt) 1.6.3. Privatizáció az építési szak- és szerelőiparban Az építőipar legmunkaigényesebb ágazata. A specializálódott szakvállalatok egy része megszűnt, vagy külföldi tulajdonba kerülve megerősödött. Hagyományosan ebben a szakágazatban működnek legnagyobb számban önálló vállalkozási formában az iparosok.

6 1.6.4

Privatizáció az építőanyag iparban Az iparág az építőipar nyersanyagbázisa, melynek termelési volumene 1990-től az évtized közepéig mintegy 50%-kal csökkent. A privatizáció az iparág meghatározó súlyú vállalatainak külföldi tulajdonba kerülését hozta. Néhány rendkívül sikeres MRP- s cég azért színesíti a palettát.(pl Herendi Porcelán, Tatai Cserép, BVM Épelem, stb) A megvásárolt cégekben meghonosított korszerű technológia, a foglalkoztatott munkavállalói létszám megfelezésével, leépítésével járt együtt. (ld.még: melléklet 10. és 11.sz. táblázat )

A vállalkozások száma, jegyzett tőkéje és külföldi tőkéje Külföldi érdekeltségű vállalatok Jegyzett tőkéje ebből külföldi száma milliárd forint 1 086 48,8 44,8 1 134 43,9 39,8 1 056 38,7 35,7

év Építőipar

1998 1999 2000

Egy szervezetre jutó jegyzett tőke ebből külföldi millió forint 44,9 41,3 38,7 35,1 36.6 33.8

KSH adatok

1.6.5. Privatizáció az Épületfenntartás és épületüzemeltetés terén Az alágazat cégei a magas-építőiparhoz hasonlóan többségi nemzeti tulajdonban vannak. A külföldi befektetések megoszlásának aránya ágazatonként A külföldi befektetések megoszlása (%) 1998 1999 0,9 1,1 0,5 0,4 38,4 37,4 14,8 11,1 1,9 1,5 12,3 12,0 1,8 1,9 7,1 8,2 10,7 10,4 10,1 13,5 0,0 0,0 0,1 0,1 1,4 2,3

Ágazatok Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat Bányászat Feldolgozóipar Villamosenergia-, gáz-, gőz- és vízellátás Építőipar Kereskedelem, javítás Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Szállítás, raktározás, posta és távközlés Pénzügyi tevékenység Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás Oktatás Egészségügyi és szociális ellátás Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás Összesen

100,0

100,0

KSH adatok

1.6.6. Az építőipar tulajdonosi szerkezetének összetétele, a változások trendjei Építőipar Állami tulajdon Külföldi tulajdon Belföldi társasági tul. Egyéb belföldi tul. Összesen/ százalék

1992 45 17 15 23 100

1993 31 25 19 25 100

1994 19 34 24 23 100

A megfigyelt időszak 1995 1996 17 15 37 39 22 21 24 25 100 100

Forrás: Ipari és kereskedelmi Minisztérium ° Gazdasági Minisztérium kiadványa

( ld. még: melléklet 9.és 10.sz. táblázat )

1997 12 29 33 26 100

1998 11 27 35 27 100

7 1.7. Az építőipari ágazatban foglalkoztatottak létszáma és állománycsoportonkénti megoszlása Év

Építőipar

Fizikai fő 82 600

Szellemi fő 24 391

Összesen fő 106 991

Ebből: Szerkezet-kész épület építése

59 436

18 055

77 491

Épületgépészeti szerelés

14 399

4 379

18 778

5 842

1 296

7 138

Összesen

85 522

25 903

111 425


60 095

18 823

78 924


Összesen 1999

Befejező építés

2000

2001. I-XII hó

15 919

4 735

20 645

Befejező építés

6 088

1 472

7 560

Összesen (fő)

88 900

28 300

117 300

KSH adatok

1.8.

Az építőipar foglalkoztatási szerkezete a munkaidő jellege szerint Év

1999

Építőipar

Teljes munkaidős fő 104 649 75 919

Összesen Ebből: Szerkezet-kész épület építése Épületgépészeti szerelés Befejező építés

Összesen Fő 106 991 77 491

18 266 6 959

512 179

18 778 7 138

108 124

3 301

111 425


76 617

2 307

78 924


20 051

603

20 654

7 307

253

7 560

Összesen 2000

Nem teljes munkaidő/fő 2 332 1 574

Befejező építés KSH adatok

A MAGYAR GAZDASÁG JELLEMZŐ ADATAI 1992-2000 1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

82.4

81.9

84.3

85.5

86.6

90.6

95.1

99.1

104.3

(%)*

-3.1 -9.7 23.0 9.8 -

-0.6 4.0 22.5 11.9 -2.3

2.9 9.6 18.8 10.7 -2.0

1.5 4.6 28.2 10.2 -1.9

1.3 3.4 23.6 9.9 -0.8

4.6 11.1 18.3 8.7 -0.1

4.9 12.5 14.3 7.8 1.4

4.2 10.7 10.0 7.0 3.1

5.2 18.3 9.8 6.4 1.0

Munkaerő termelékenysége ( % ) a ) *

-

-1.7

5.0

3.5

2.1

4.7

3.5

1.1

4.2

(%)*

1.7

-0.5

5.1

-8.9

-2.6

3.4

3.5

5.5

3.4

*

-1.4

-3.9

7.2

-12.2

-5.0

4.9

3.6

2.5

1.5

GDP- mutatók

(1989 = 100 )

GDP- növekedés Ipari termelés növekedése Fogyasztói árak növ. mutatója Munkanélküliségi ráta (ILO ) Foglalkoztatottak száma

Bruttó reálbér növekedése Nettó reálbér növekedése

(%)* (%)* (%)*

a)*= GDP/munkavállaló * = előző év = 100 % Forrás: KSH adatok / A Munkaadó Lapja 2002. 1.sz

8 1.9.

A működő építőipari vállalkozások száma jogállás és létszám kategóriák szerint

Építőipar Létszám kat. 5 fő alatt 5 -9 fő 10-19 fő 20-49 fő 50-249 fő 250 fő felett Összesen

Év

Jogi személyiségű társas vállalkozás

1999 2000 1999 2000 1999 2000 1999 2000 1999 2000 1999 2000 1999 2000

Jogi személyiség nélküli társaság vállalkozás

7 973 8 627 1 929 2 006 1 456 1 525 979 968 351 364 33 35 12 721 13 525

Egyéni vállalkozó

12 382 14 360 973 1 063 371 360 60 54 8 8 13 794 15 845

Összesen

40 282 41 769 721 769 182 187 38 39 4 1 41 227 42 765

60 737 64 756 3 623 3 838 2 009 2 072 1 077 1 061 363 373 33 35 67 742 72 135

KSH adatok

1.10.

Az építőiparban foglalkoztatottak munkavédelmi helyzete Az építőiparban foglalkoztatottak munkavédelmi helyzetét az ÉFÉDOSZSZ rendszeresen áttekinti. Legutóbb 2001. május hónapban tűzte napirendjére. A munkavédelem helyzetéről az OMMF ez alkalomra készített hivatalos tájékoztató anyagának szó szerinti idézésével kívánunk információkat adni. “Az OMMF Fővárosi Felügyelőségének ellenőrzési tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a fővárosban a tőkeerős építőipari cégek által lebonyolított nagy beruházások a jellemzőek. Munkabiztonsági és munkaügyi szempontból a gondot elsősorban az e körbe tartozó irodaházak, bevásárlóközpontok és szórakoztató centrumok építési kivitelezése jelenti. A fővállalkozók a kivitelezési munkákba számtalan kisebb céget, mint alvállalkozót vonnak be, a fővállalkozók által bevont alvállalkozók pedig a legtöbb esetben nem maguk végzik a konkrét kiviteli tevékenységet, hanem újabb - esetenként egy-egy azonos munkára több – szubalvállalkozóval kötnek szerződést a kivitelezési munkák elvégzésére. Ez kaotikus állapotot eredményez és a munkabiztonsági előírások és munkaügyi szabályok kijátszásához vezet. Az előzőekben vázolt vállalkozói láncban – tapasztalataink szerint – a lánc vége felé egyre alacsonyabb díjért vállalkoznak a munkáltatók, és csak a munkabiztonság rovására tudják a munkát elvégezni, mert az igen alacsonyra szorított vállalkozói díjból már nem tudnak megfelelő összeget fordítani a biztonságos munkakörülmények kialakítására. Nehezíti az alvállalkozók helyzetét, a fővállalkozó által diktált rövid határidő, a határidő csúszással járó kötbérfizetési kötelezettség veszélye, a vállalkozói díjak kifizetésének elmaradása (jellemző a vállalkozói díj több hónapos késéssel történő átutalása), illetőleg a jelentős kintlévőségek. E nehézségeket a legalapvetőbb munkabiztonsági előírások szándékos megsértésével, a védelmi megoldások mellőzésével, a megfelelő munka- és védőeszközök beszerzésének elmulasztásával, illetőleg a műszaki karbantartás elhanyagolásával igyekeznek áthidalni. Törekvéseiket a következő megrendelés reményében, a megrendelő (fővállalkozó) irányában való mindenáron megfelelni akarás jellemzi. Ebben a helyzetben szinte természetes, hogy kiadásaikat a minimálisra szorítják, és a munkabiztonság személyi és tárgyi feltételeinek kialakítására még az elvárható minimális összeget sem fordítják.” Összes munkabalesetből

Ágazat Mezőgazdaság Bányászat Feldolgozó ip. Villamosenegia ip. Építőipar Oktatás

Összesen 1963 4 594 334 1543 993

Előző év %- ában 98.1 57.1 106.6 93.3 93.2 110.1

Halálos 9 3 2 35 7

Súlyos csonkulásos 2 12 2 3

Egyéb súlyos 2 2 1 13 -

Súlyos összesen 13 17 3 50 10

Csonkulásos összesen 16 42 1 28 10

OMMF adatok Az iparág elfogadhatatlan munkavédelmi és munkaegészségügyi helyzetét objektív forrásokkal bizonyítjuk. Az abban foglaltakhoz egy szakszervezet csak azt teheti hozzá; a változtatás elkerülhetetlen.

9 1.11.

Az építőiparban foglalkoztatottak bérhelyzete, bruttó és nettó keresetek alapján

Év

1999

Fizikai bruttó kereset (Ft/hó)

Építőipar

Szellemi bruttó kereset (Ft/hó)

Összesen (Ft/hó)

Összesen

45524

99857

57778


46971

108183

61070


43965

78944

52088

Befejező építés

37635

68956

43226

Összesen

51982

109387

65193


53319

116264

68181


52463

94980

62012

Befejező építés

39619

76009

46576

2000

KSH adatok,

Év

1999

Fizikai nettó kereset (Ft/hó)

Építőipar

Szellemi nettó kereset (Ft/hó)

Összesen (Ft/hó

Összesen

32354

61523

38932


33205

65957

40748


31526

50477

35927

Befejező építés

27510

44848

30604

Összesen

36103

66540

43108


36890

70173

44751


36316

58642

41390

Befejező építés

28915

48890

32734

2000

KSH adatok

A legalacsonyabb átlagkeresetű ágazatok nettó átlagkeresetének alakulása 1999-ben Ágazat

Fizikai foglalkozásúak (Ft)

Szellemi foglalkozásúak (Ft)

Alkalmazottak összesen (Ft)

Textília, bőrtermék gyártása, ruházati ipar

30 649

57 795

33 756

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

27 762

55 935

34 766

Szociális ellátás

29 333

39 202

35 128

Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat

33 122

53 750

37 452

Építőipar

32 029

60 285

38 360

Humán-egészségügyi ellátás

32 444

47 569

43 318

Kereskedelem, javítás

30 439

63 916

44 102

Nemzetgazdaság összesen

38 206

66 165

50 076

KSH adatok

Az építőipar bérpozíciói néhány év alatt radikálisan leromlottak. Korábban a bányászat után a második legjobban fizető ágazat volt az építőipar, ma pedig a személyes tapasztalat és a statisztika is az egyik legrosszabb bér pozíciót igazolja vissza. Az okok valószínűsithető forrásai: túlkínálat a munkaerőpiacon, a munkavállalók alacsony érdekérvényesítő képessége, a fekete gazdaság dominanciája.

10 1.12. A magyar építési vállalkozások költségszerkezete Megnevezés Anyag- és energiaköltség Igénybe vett anyagi jell. szolg. Eladott áruk beszerzési értéke Alvállalkozói teljesítmények értéke Bérköltség és személyi jell. egyéb kif. TB járulék Értékcsökkenési leírás Egyéb költségek Egyéb ráfordítások Összesen

Év

Építőipar

1999 2000 1999 2000 1999 2000 1999 2000 1999 2000 1999 2000 1999 2000 1999 2000 1999 2000 1999 2000

293 797 343 953 60 309 76 922 48 756 59 345 426 310 496 294 97 878 112 394 27 985 31 832 1 7642 21 973 67 879 78 234 25 854 38 699 1066410 1259647

Megoszlás (%) 27.55 27,26 5.66 6,11 4.57 4,71 39.98 39,40 9.17 8,92 2.62 2,52 1.65 1,74 6.37 6,21 2.42 3,07 ≈100,0 ≈100,0

szerkezetkész épület 213 076 254 218 49 274 62 631 23 930 30 600 366 206 432 117 72 349 80 942 21 189 23 621 13 532 16 152 52 486 60 660 19 829 31 556 831 872 992 497

Ebből Ép. gépészeti szerelés 60 180 62 578 7 151 8 299 20 108 20 281 41 254 44 975 18 118 22 272 4 687 5 540 2 402 2 990 9 877 10 948 4 131 4 465 167 909 182 347

befejező építés 14 274 17 334 2 052 2 312 3 768 6 984 12 465 11 723 5 055 5 351 1 383 1 559 929 992 3 176 3 277 1 228 1 309 44 330 50 841

Az adatok összevetése alapján vitatható a magas bér és közterhekre vonatkozó hiedelem. Különösen akkor ha a változás irányát is figyelembe vesszük. 1.13. Jellemezze az ágazat jelenlegi gazdasági helyzetét 1.13.1. Az építőipar a nemzetgazdaság integráló ágazata. A többi iparág közel 15 000 féle termékét építi be, használja fel, ezért az iparág teljesítményének növekedése húzó hatást vált ki az ipar termelésére. Emellett fejlesztéseket indukál a különböző iparágakban, így új munkahelyek létrehozását is lehetővé teszi. Az ágazatot ugyanakkor hátrányosan érinti az építési igények ciklikussága. Az építőipar a GDPhez átlagosan 4-7%-os nagyságrenddel járul hozzá a munkaviszonyban állók 4-6%-os foglalkoztatási arányának fenntartása mellett. ( ld.még: melléklet 8.sz. táblázat )

1.13.2. Az építőipar domináns szereplői a kisvállalkozások. Az építőipari termelés több mint 60%-át - hasonlóan a EU-hoz - az 50 fő alatti kisvállalkozások adják, akik a globalizáció kihívásaira jellemzően tevékenységük specializációjával próbálnak reagálni. A kisvállalkozások termékeik, technológiájuk szűk körében a minőségi követelmények egyre magasabb szintjét teljesítve kívánják piaci pozíciójukat megőrizni, növelni. ( ld.még: melléklet 4.sz. táblázat )

1.13.3. Az ISO Fórum 2000 decemberében lezárt adatai szerint 3423 vállalkozás rendelkezik ISO 9000-es szabványsorozat szerint tanúsított minőség irányítási rendszerrel. Ebből 712 gazdasági társaság építőipari tevékenységet folytat. Kiépített környezetirányítási rendszerrel (ISO 14000) az építőipari ágazatban 22 cég rendelkezik

11 1.13.4. Az építőipar egészét a foglalkoztatottság radikális leépülése jellemezte a piacgazdaságra történő átállással. 1.13.5. A foglalkoztatás csökkenése jóval meghaladta a termelés visszaesésének mértékét. Az élőmunka hatékonysága évről évre növekvő tendenciát mutat. ( ld.még: melléklet 4.sz. táblázat

)

1.13.6.A hatékonyság növekedésével nem áll arányban az ágazatban foglalkoztatottak jövedelmi pozíciója. 1.13.7. Az építési piac negatív jelensége a fekete foglalkoztatás. Becsült aránya az EU országaiban tapasztalt mértékeket vélhetően meghaladja A fekete foglalkoztatás és munkavállalás elleni fellépés alapvetően kormányzati, hatalmi feladat. Eszköze az ellenőrzés, a szigorú szankcionálás, illetve szabályozáson keresztül az érdekeltségi viszonyok átalakítása. ( A jelenségről, annak lehetséges belső okairól bővebben az 1.15 pontban) 1.13.8. A Státus-törvény és ahhoz kapcsolódóan a magyar munkaerőpiac megnyitása munkaerő-túlkínálat révén veszélyeket jelent a magyar munkavállalók foglalkoztatására, rövid és hosszú távon munkakörülményeikre, jövedelmi viszonyaikra, tárgyalási és érdekérvényesítési pozícióikra egyaránt. 1.13.9. A kormány középtávú gazdasági stratégiája prioritásai között szerepel a beruházásösztönzés. EU elvárás az infrastruktúra fejlesztés. Az új lakáspolitika és a lakástámogatási rendszer megújítása, az önkéntes lakástakarék-pénztárak megtakarításainak piaci megjelenése, a stratégiai jelentőségű közlekedési hálózatok (közút, vasút) fejlesztése, a vízgazdálkodással összefüggő kikötő és kombinált szállítási rendszerek fejlesztési igényei is a növekedést segítik. A bevásárló- és szórakoztató központok vidéki városokra kiterjedő építési igénye, az épület felújítások tömeges megkezdése, a műemlékvédelem, kézműves szakmák iránti fokozódó igény, és a külföldi befektetők, továbbá az iparban megvalósuló fejlesztések mind azt a valószínűsítik, hogy 2002-2008 közötti években az építőipar az egyik legdinamikusabban fejlődő szektor lehet. 1.13.10.A magyar építési vállalkozások a minőségi követelmények és szellemi színvonal tekintetében jelenleg már képesek eleget tenni a megnövekedett vevői igényeknek, tőkeerejük, műszaki fejlesztésre és technológiai megújulásra fordítható forrásaik hiánya azonban rontja versenypozíciójukat. 1.13.11.Az ágazat számára hatalmas kihívást jelent az európai integrációs folyamat. Különösen nagy, pénzben és szellemi kapacitásban megtestesülő erőfeszítést igényel a fenntartható, környezetbarát építési folyamathoz, az innovációhoz, a kutatásfejlesztéshez és az építési ágazat információs társadalomba kapcsolásához fűződő elvárások teljesítése. 1.14. Várhatóan milyen mértékben, és milyen módon érinti az ágazat munkaadói és munkavállalói körét az EU csatlakozás 1.14.1. Egymondatos meghatározások az iparág munkáltatói szervezeteinek nézőpontjából Erősségek, remények ! A más ágazatoknál korábban megkezdett piaci verseny,

12 nagy intenzitással lezajlott az iparág strukturális átalakulása, végbement a privatizáció, ! élő külföldi kapcsolatok révén megszerzett szakmai tapasztalat, ! a minőségbiztosítási rendszerek átvétele, működtetése, ! tapasztalt, nemzetközi szinten elismert szakember, és szakértőgárda, ! az EU-hoz képest olcsóbb munkaerő háttér, ! alkalmazkodó képesség, ! a hazai építőipari vállalkozók szabad külföldi vállalkozási lehetőségei, ! nemzetközi kapcsolatok fejlődése, ! kiterjedtebb, megbízhatóbb piaci információk, ! érdekérvényesítési lehetőségek megerősödése. Gyengeségek, veszélyek ! A tőkehiány, ! a kis K+F kapacitás, ! a hitelgarancia intézményének fejletlensége, ! a hazai munkakörülmények és életvédelmi helyzet állapota, ! nyelvtudás jellemző hiánya, ! a megfelelő mélységű vállalkozási menedzsment ismeretek hiánya, ! likviditási, projektfinanszírozási nehézségek, ! a fizetési fegyelem hiányosságai, ! a környezet tudatos építési gyakorlat esetlegessége, ! az információs társadalomba kapcsolódás viszonylagos elmaradottsága, ! az iparág gyenge érdekérvényesítő képessége, ! erősödő versenyhelyzet, ! az üzleti morál alacsony színvonala, ! szabály- és jogkövető magatartásra való áttérés nehézségei, ! késedelmes fizetések gyakorlata, láncolata, ! az építőipari korrupció jelenléte, ! a munkavállalói érdekérvényesítő képesség erősödése, ! az egyre általánosabbá váló megállapodások, munkabérek, munkafeltételek, javításának növekvő költségei, ! az építőipar és az építőiparos negatív hazai megítélése. !

1.14.2. Egymondatos megállapítások a szakszervezetek és a munkavállalók nézőpontjából Várakozások, remények !

! ! !

! !

Maximális elvárás; egyeztetett, átütő erejű és határozott politikai, munkáltatói, szakszervezeti közös szándék egy új EU-kompatibilis, versenyszféra egészét átfogó érdekegyeztetési struktúra kialakítására és annak végigvitele. Minimális elvárás; a megváltozott munkahelyi viszonyokhoz, vállalatszerkezethez igazodó középszintű érdekegyeztetés megalapozása, elindítása. Az ágazati érdekegyeztetés számára "támogató környezet" biztosítása. A munkáltatói és ezúttal kiemelten a munkavállalói érdekvédelmi szervezetek helyzetbe hozása, ágazati, területi, regionális működési feltételeik megteremtésének költségvetési támogatása. A munkáltatói és munkavállalói érdekvédelmi szervezetek reprezentativitási szabályainak újragondolása. A munkáltatói és munkavállalói érdekvédelmi szervezetek jogköreinek újraszabályozása, kormányzati intézkedésekkel egymásrautaltságuk, megállapodási kényszereik erősítése.

13 !

! !

! ! !

!

! ! !

A szakszervezetek megkerülhetetlen részeseivé válnak a tisztességes bérek szabályozásának, az emberhez méltó egészséges és biztonságos munkafeltételek megteremtésének. Szakmán belül biztosítottak az építés munkahelyi átöltözés, a folyóvizes napi tisztálkodás és az étkezés feltételei. Szakszervezetek részesei a szakmán, régión, ágazaton, országon belüli versenyfeltételek közelítésének, melynek eszköze az országosan kiterjesztett ágazati kollektív szerződés és bértarifa megállapodás. A szakszervezetek eszközeikkel segítik az építőmunkások, alkalmazottak középosztályi életszínvonalának elérését. Szolidáris bérpolitikájukkal hozzájárulnak a fogyasztói társadalom kiterjesztéséhez A szakszervezetek eszközöket kapnak a szakmán belüli "piszkos verseny" elleni fellépéshez, a foglalkoztatási, munkavédelmi törvények betartásának ellenőrzéséhez. Munkavállalók érdekvédelmi szervezetei erre képesek tehát segítenek a nyelvi, számítástechnikai, EU ismereti képzésben, és a munkavállalók munkaerő piaci pozíciójának javításában. A politika végre felismeri előnyeit ezért támogatja hogy a kreatív, szorgalmas magyar munkavállalók cégükben tulajdont szerezhessenek. Az építési ágazat és a munkaügy önálló kormányzati képviselettel rendelkezik. Végre javul a magyar építőmunkások jelenleg negatív hazai megítélése.

Gyengeségek, veszélyek !

!

!

!

!

!

! ! !

! !

Az építőipar kaotikus belső viszonyainak megváltoztatásában szinte egyedül a gyenge érdekérvényesítő képességű, viszonylag kis létszámú, munkaviszonyban álló munkavállalók érdekeltek. Az ágazatban működő szakszervezetek és a munkaviszonyuk elveszítésével fenyegetett munkavállalók egyaránt felkészületlenek, eszköztelenek a felhalmozó, kizsákmányoló kapitalizmus nyílt, durva de magyar viszonyok között “törvényes” módszereivel szemben. A politikailag befolyásolt szembeállított országos szakszervezeti konföderációk, és a szakszervezeti vagyon birtoklásával megosztott ágazati szakszervezetek napjainkra elveszítették tagjaik jelentős részét, de szakértői apparátusuk tudását is. A munkahelyi szakszervezeti alapszervezetek nem képesek egyéni érdekvédelem gyakorlására, de segélyező, üdültetési funkciójuk is kiürült Működésük tárgyi és személyi feltételeinek biztosítása alapvetően a munkáltató jóindulatától függ. A KSZ kötés, bérmegállapodás, a rendszeres bérfejlesztés nem kötelező; új munkavállaló alkalmazása első bérmegállapítása, a munkaidő beosztás, teljesítmény-követelmények meghatározása pedig kizárólagos munkáltatói jog. A szakszervezettel kötött minden megállapodás korlátoz. Az önkéntesen vállalt teher és kötöttség a piaci pozíciót rontja, így az ellentétben áll a munkáltató üzleti érdekeivel. Az építőipari átlagos bérek a minimálbér közelére estek vissza. A súlyos, halálos munkahelyi balesetek száma az építőiparban a legmagasabb. Alacsony a munkavállalók nyílt, konfliktusvállaló készsége, az eredményeket több évtizedes beidegződés, és a munkáltatók határozott kemény fellépése miatt készen várják. Hiányzik a közös fellépés sikerélménye, nem fejlődött ki a "civil kurázsi". A több százezer főt érintő építőipari leépítések, a hazai munkanélküliek jelenléte, a külföldi magyarok és a Státus-törvényhez kapcsolódóan megnyitott lehetőségek a

14

! ! !

!

!

túlkínálati munkaerőpiac fenntartását, és a magyar munkavállalók sakkban tartását szolgálják. A hazai munkaügyi ellenőrzés formálisnak tekinthető, elrettentő szankciók nincsenek. A mai foglalkoztatási viszonyok nem ösztönöznek a szakképzés, a tudás támogatására. Az építőiparban foglalkoztatottak 94.6%-a 10 főnél kevesebbet foglalkoztató vállalkozásnál dolgozik, így az önálló munkahelyi szintű KSZ kötés jogi, tárgyi és ( ld.még: melléklet 4.sz. táblázat ) személyi feltételei egyaránt hiányoznak. Az állam és a munkáltatók érdekeltsége továbbra is fennmarad az olcsó, de átláthatatlan, korrupt építőipari kép fenntartásában, mert így továbbra sem apad el a kenőpénz csatorna, de nem növekszik az infláció sem a "teljesítmény nélküli felzárkóztató bérkiáramlás" miatt. A politikai akarat és az első generációs kapitalisták érdeke túl közel áll egymáshoz, és az nem a demokratikus viszonyok erősítésére irányul.

1.15. Verseny és feketegazdaság A magyar építőipart a feketefoglalkozás, a feketefoglalkoztatás és a korrupció gyanúja veszi körül. Amennyiben az EU szabályozások átvételének időszakában ezen a kétségtelenül létező hátrányos megítélésen változtatni akarunk, akkor első lépésként tudnunk kell beszélni arról, hogy mivel állunk szemben. Jelen tanulmány összeállításához elkerülhetetlenül szükséges anyaggyűjtés során akadt meg a szemem a KSH könyvtárában “Kapitalizmus alapjainak lerakása Magyarországon” című GKI-Rt. kiadványában írottakon. Az írás közvetlenül nem a magyar építőipar belső viszonyairól szól, ennek ellenére a tanulságok leszűrése és hasznosítása érdekében néhány sorát, megállapítását, átszerkesztés nélkül, folyamatos közléssel idézem: “A vállalkozások számának növekedése, az állami monopóliumok nagy hányadának lebontása, a magánszektor dinamikus bővülése, az import liberalizálása, a transznacionális cégek Magyarországi megjelenése a gazdaság számos területén pozitív hatásokkal járt: így a verseny erősödéséhez, a választék bővüléséhez, a minőség és a műszaki színvonal javulásához, a szolgáltatási kultúra fejlődéséhez, az áremelkedések némi fékezéséhez vezetett. Ezek az eredmények azonban elmaradnak a várakozásoktól. Igen szívósnak bizonyulnak az éveken át megszokott magatartásformák. A belföldi értékesítési lehetőségek visszaesésére a vállalkozók tetemes hányada alacsonyabb árak, figyelmesebb kiszolgálás és jobb minőség helyett éppen ellenkezőleg, magasabb árakkal és a szerződéses kötelezettségek elhanyagolásával reagál, hogy az így elért költségmegtakarítással pótolja kisebb forgalom miatti jövedelem kiesést. Számos területen nem teljesült az a várakozás, hogy a Magyarországon beruházó külföldi cégek magukkal hozzák a vevők kiszolgálásának az anyaországban megszokott kultúráját. Ezek a cégek általában következetesen alkalmazzák a vállalaton belüli termelési és pénzügyi fegyelmet, valamint a korszerű irányítási módszereket, de - mint mindenütt a világon - a vevők kiszolgálásában könnyen követik az adott országban (ez esetben Magyarországon) megszokott normákat. Egyes helyeken a korább állami monopóliumok helyére nem a szabad verseny, hanem magáncégek monopóliuma lépett, s a monopolhelyzettel való visszaélés megakadályozására hivatott intézmények tapasztalatlanok és bátortalanok. A vállalkozás szabadságára való hivatkozással olyankor is tétlenül szemlélik az eseményeket, amikor egy fejlett piacgazdaságban a hatóságok már régen keményen beavatkoztak volna. Makacsul tartja állásait a fekete és szürke -az egyértelműen illegális és a féllegális , "csak" a költségvetési és TB befizetéseket elkerülő - összességében rejtett gazdaság. A magyar gazdaság szereplői annak érdekében, hogy vállalkozói jövedelmeit maximalizálni, ugyanakkor az ezeket terhelő adó, társadalombiztosítási és egyéb kötelezettségeiket minimalizálni tudják, a következő tipikus módszereket alkalmazzák: ! az árbevétel egy részének kihagyása a nyilvántartásból ! fel nem merült anyagi jellegű termelési költségek kimutatása a ráfordítások között

15 ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !

saját háztartás fenntartásával kapcsolatos költségek túlzott részének elkönyvelése a termelési költségek között személyi használatú gépkocsi vásárlásának és üzemeltetésének a vállalkozás terhére való elszámolása külföldi üzleti és tanulmányutak szervezése reprezentációs és reklámköltségek terhére nyújtott juttatások üzletszervezési jutalék vásárlási kedvezmények termékek, anyagok, szerszámok jogtalan eltulajdonítása külföldi vállalkozások extra juttatásai készletek év végi leértékelése, vagy átadása a bejelentett alkalmazottak zsebből fizetett bére be nem jelentett alkalmazottak foglalkoztatása nem azonos értékű termékek, illetve szolgáltatások barter ügyletei párhuzamos cégalapítások és az így létrejött hálóban jövedelemtranszferek nem regisztrált magánszemélyek gazdasági tevékenysége és az abból származó jövedelem stb

Az áttörés e téren csak évek múlva várható, akkor, amikor a legális gazdaság vezető körei - akiknek az üzleti érdekeit a mai helyzet mélyen sérti - kellően meg erősödnek és latba vetik befolyásukat, a szükséges gazdasági, törvénykezési és hatósági intézkedések kikényszerítésére.” A GKI megállapításaiból az tűnik ki hogy a feketegazdaság létének olyan spontán törvényszerűségei vannak, amelyek szinte akarat nélkül léteznek, hatnak. Ezt vitatjuk. Az alábbiakban azokat a jelenségeket, folyamatokat tekintjük át, amelyek hátterében vitathatatlanul tudatos döntések húzódnak meg.

1.16. Az építőipar magasépítő szakágazatában működő szabálykövető vállalkozások és foglalkoztatottak pozícióját az utóbbi tíz évben hátrányosan befolyásoló intézményes változások, tendenciák és gyakorlat • Megszűnt az építési ágazat kormányzati szintű irányítása, képviselete. Jelenleg hét kormányzati tárca között oszlik meg a “felelősség”. • Megjelent, állandósult és tartóssá vált a munkanélküliség. • Az 1992. évi Munka Törvénykönyv minimális szintű juttatások és kötöttségek mellett megvalósította a munkavállalói érdekvédelem jogköreinek minimalizálását. • Megszűnt a Munkaügyi Minisztérium. • Megszűnt az Érdekegyeztető Tanács, a helyében lépő OMT konzultációra, és tájékozódásra korlátozott jogosítványai működését súlytalanná, formálissá tették . • Az infláció és a forint leértékelés elértéktelenítette az addig megszerzett juttatásokat, pozíciókat. ( ld.még: melléklet 13. 14.sz. táblázat ) • Megszűnt az Ágazati Kollektív Szerződés (munkáltatói oldal felmondása miatt). • Megszűntek a Munkaügyi Döntőbizottságok és több évre elhúzódtak a munkaügyi perek. • Megszüntették a Munkakönyv intézményét, melynek nyomán a bejelentés nélkül foglalkoztatott százezreknek egészen bizonyosan nem lesz nyugdíjuk. • Általánossá vált az alvállalkozók láncolatszerű alkalmazása, nyomában megjelent a fekete foglalkoztatás, a fekete pénz és a korrupció. • Bevezetésre került a munkajogi jogutódlás intézménye. (Kihatása: a munkavállalók szerzett jogainak felszámolása egy év elteltével, éppen a védelem látszatának keltésével, továbbá az MRP törvény keretében széles körben megszerzett munkavállalói tulajdon kisajátítás szerű koncentrálása.)

16 • Szigorú foglalkoztatási kvóták hiányával védtelenné és túlkínálativá tett hazai munkaerőpiac (lásd. még: státus-törvény és az ahhoz kapcsolódó államközi külön megállapodásokat). • Kényszervállalkozók száma tömegessé vált. • Megjelentek a fiktív, csalásra alapított vállalkozások. • Megegyezéses érdekegyeztetés felváltása olyan konfliktusos érdekegyeztetéssel, melynek alapvető feltételei hiányoznak a munkavállalók oldaláról (károkozásra való hajlandóság és az anyagi terhek vállalásának realitása). • Szerződéses szabadság, üzleti titok, személyiségi jogok, adatvédelem túlhangsúlyozása és felhasználása, tudatos visszaélések leplezésére. • Számlavásárlások, jogtalan ÁFA visszaigénylések napi gyakorlattá válása. • Általánossá vált az önzés társadalmi csoportok szembeállítása, az elemeiben még létező társadalmi szolidaritás erőszakos felszámolása. • A szakszervezetek kirekesztése munkaügyi és munkavédelmi ellenőrzések rendszeréből. • Szigorú közbeszerzési szabályok - mint elvárás - az egyik oldalon, a fekete gazdaság és a korrupció támogatása közpénzekkel - a másik oldalon. • Formális állami ellenőrzés és látszat szankciók alkalmazása. • Mivel költségesek jellemzően megszűntek az építés munkahelyi elemi tisztálkodás, meleg étkeztetés feltételi, miközben folyamatosan romlanak a munkabiztonság feltételei is. Visszajött a "ceglédi kannás - lavóros" korszak. • A kivitelező építőiparban ismét vannak olyan munkahelyek, ahol a munkások kézben hordják a téglát, a betont, mert az emberi erő olcsóbb mint a gépi. • Magyarországon ismét vannak kilakoltatások, amelynek veszélye a munkaviszonyban álló, de alacsony keresetű építőipari fizikai és beosztott szellemi munkavállalókat is közvetlen közelről fenyegeti. • Általánossá és kifizetődővé vált a bűnöző életmód folytatása, amely egyben azt is sugallja, hogy nem érdemes becsületesnek lenni, mert tisztességes munkából nem lehet megélni. • Általánossá vált az egyénre is értelmezhető társadalmi jövőkép hiánya, és tömegessé a feleslegesség, kiszolgáltatottság érzése. • A nehéz helyzetbe jutott munkavállalók gondjaival, a tudás alapú társadalom elvárásainak megfeleltetésével, EU polgárrá felkészítésével úgy tűnik, egyetlen sikerorientált politikai erő sem kíván foglalkozni. • Az igazságosnak tűnő egyenlő bérfejlesztési százalékoknak is köszönhetően aránytalanul és elfogadhatatlanul nagyra nőttek a kereseti különbségek. A magyar keresetek átlagosan is, csak mintegy 10 %-át teszik ki az uniós szintnek, miközben a teljesítmények és az árszínvonal összevetése nagy aránytalanságot jelez. • A privatizáció során vagyonhoz juttatottak azt jellemzően nem működtetik, hanem “realizálják” és jelentős részét külföldön fektetik be, luxus fogyasztásként költik el. • Tendenciaszerűen kopik-romlik a magyar építőmunkások versenyképessége, mert a vállalkozások jellemzően nem költenek pénzt a beosztott munkavállalók tudásának karbantartására, fejlesztésére. Így törvényszerűen egyre távolabb kerülnek a tudásalapú társadalom olyan szükséges kellékeitől, mint a nyelvtudás, számítógép, INTERNET használata, kulturált életvezetés egyéb feltételei. Összefoglalva: a munka világában, pontosabban a valóságos építési munkahelyeken általunk tapasztaltakból az tűnik ki, hogy az állam a szabálykövető vállalkozásokat súlytó döntéseivel, a demokrácia háttérbe szorításával, a jogállami normák nagyvonalú kezelésével, a szakszervezeti ellensúly kiiktatásával szinte tudatosan szürke és fekete gazdaság irányába tereli a vállalkozásokat és a munkavállalókat egyaránt . Valamilyen rejtélyes okból ez még mindíg érdekében áll. Különben nem tenné!

17 1.17. Szakszervezetek, munkavállalók pozíciója az építőiparban Mivel Magyarországon a minimális szintű juttatásokat és jogokat tartalmazó Mt. felett egyáltalán nincs országos tarifa-megállapodás, jellemzően nincs ágazati-, szakmai-, szakmaközi-, pláne területi-középszintű megállapodás, így a munkahelyi Kollektív Szerződés szerepe aránytalanul felértékelődött. Érdekvédelmi szempontból léte, döntő fontosságú. Ezért a munkahelyi Kollektív Szerződés és Bérmegállapodás megkötésénél a "szerződéses szabadság" korlátlan érvényesítése, a KSZ felmondásának lehetősége (Mt. 39. §-ban írott max. 3 hónapos felmondási idővel) az egyik oldalról a munkavállalók és a szakszervezetek korlátlan kiszolgáltatottságát jelzi, a másik oldalról pedig a munkáltatók totális erőfölényét jelenti. 1.17.1. A munkahelyi megállapodások kiemelt jelentősége és pénzügyi háttérének ellentmondásai "Történelmileg úgy alakult", hogy Magyarországon munkahelyi szakszervezetek, alapszervezetek léteznek, ezért "kívülről" természetesnek tűnik, hogy a munkahelyi szintű megállapodások, Kollektív Szerződések számaránya a meghatározó. Azonban ”belülről” a helyzet több szempontból is ellentmondásos. • A munkahelyi szakszervezet, alapszervezet tisztségviselője, titkára jellemzően az adott vállalat munkajogi állományába tartozik. Választott tisztségét gazdasági munkája mellett, társadalmi megbízatásként, a törvényben biztosított munkaidő kedvezmény felhasználásával látja el. A munkáltatói és a munkavállalói érdekek egyre élesebb elkülönülésének időszakában joggal felvethető, hogy az Mt. 32. §ban, a KSZ kötés előfeltételeként elvárt függetlenségi követelmény és az Mt. 3. § /3/ bekezdésében a vezető tisztségviselőt - mint munkavállalót - a munkáltató gazdasági érdekeinek védelmére kötelező előírás ellentmondása áthidalható-e. • Jelen gyakorlat szerint az ágazati szakszervezetek, szövetségek a saját vagyonuk, pénzügyi eszközeik terhére a független és állandó munkahelyi jelenlétet, képviseletet biztosítani és fenntartani nem tudják. A munkahelyi tagdíjbevételek reálisan számolva nem fedezik a fél állásban dolgozó tisztségviselők béreinek, közterheinek és a folyamatos működés infrastruktúrájának (helyiségbér, korszerű irodatechnika, telefonköltség, papír, áram, javíttatások, .....stb.) költségeit. • A Munka Törvénykönyvének szakszervezeteket hátrányosan érintő szabályozása az, hogy megállapodásaik előnyeit minden munkavállalóra alkalmazni kell, ugyanakkor a munkaidő kedvezmény meghatározásánál csak a szakszervezeti tagok létszámát lehet figyelembe venni. • A megállapodások pénzügyi hátterének rendezetlensége és annak ellentmondásai egyre feszítőbbek. A szakszervezeti vagyon tényleges felosztására a munkahelyi szinteken megtartott 1993-1995. évi ÜT választásokon a szakszervezeti jelöltekre leadott szavazatok alapján került sor. • Annak jellemzően az önálló bírósági bejegyzéssel rendelkező szakmai szakszervezetek, szakszervezeti szövetségek és az ágazatok lettek a tulajdonosai. Éppen azok a szervezetek, amelyek partnerek hiánya, elzárkózása vagy egyéb okból, de jellemzően nem tudnak megállapodásokat felmutatni. A Kollektív Szerződések jellemzően munkahelyi szinten kerülnek kidolgozásra és megkötésre. A szakszervezeti-ágazati vagyon hozadéka viszont jellemzően nem, vagy csak korlátozottan vesz részt a helyi tagszervezeti, alapszervezeti munka finanszírozásában. A gyakorlat az, hogy az alapszervezetek, területi szakmai szövetségek az ágazati, szövetségi tagságuk révén rendszeres befizetői

18 pozícióban vannak. Az megint egy másik kérdés hogy a befolyó tagdíjak nem elegendőek egy létszámában és szakmai összetételében is ütőképesebb ágazati apparátus fenntartásához. 1.17.2. A szakszervezetekkel szembeni elvárások és működési feltételeik ellentmondása. A Magyar Alkotmány 4. §-a kimondja, hogy "A szakszervezetek .... védik és képviselik a munkavállalók ....érdekeit." A Munka törvénykönyve ugyan szigorú reprezentativitási szabályokhoz kötötten, de biztosítja a szakszervezetek kollektív szerződés kötési jogát. (Igaz 2000-ben KSZ kötési, megállapodási monopóliumuk megszűnt.) Ugyanakkor az Mt. 27. § azt is rögzíti, hogy tilos bármely jogosultságot vagy juttatást szakszervezethez tartozástól, vagy attól való távolmaradástól függővé tenni. Így a bérmegállapodás, a kollektív szerződés vívmányai a munkavállalók teljes körére kiterjednek. Ez azt jelenti, hogy az állam, aki adóbevételekkel, közpénzekkel rendelkezik, azt a jogot és kötelezettséget rója a szakszervezetekre, hogy a gazdaságilag erős munkaadók profit éhségét korlátozva, társadalmi felelőségét követelésekkel ébren tartva, "egyenrangú partnerként", tartsa egyensúlyban a munka világát. Miközben ennek teljes anyagi hátterét, költségeit kizárólag a szakszervezet tagságot vállaló munkások anyagi és közéleti áldozatvállalására hárítja! A mai magyar szabályozás egy termelő vállalatnál dolgozó szakszervezeti tag helyzetére értelmezve azt jelenti: a szakszervezet eredménytelen, a tag nézőpontjából rossz érdekvédelmi munkája miatt is alacsony munkabéréből fizesse a kialakult szakszervezeti intézményhálózat és az eredmények felmutatására képtelen szakszervezeti apparátus fenntartását. Fogadja el, hogy országos és ágazati szinten helyzetének javításáért a szakszervezetek a tárgyalóasztalnál, szinte semmit sem tudnak tenni. A szakszervezetek, tagjaik részére már üdülő-beutalót sem tudnak adni. Az egyéni bérfejlesztésében - főként annak elmaradásába - a tisztségviselő nem szólhat bele. Fogadja el azt is, hogy egyre inkább elvárják tőle: ne csak passzívan fizesse a tagdíját, hanem érdekeiért helyi szinten kiállva, lényegében a munkáltatójával nyíltan szembeszegülve képviselje saját érdekeit. A szakszervezeti tagnak tehát a sztrájkok, demonstrációk költségeit is vállalva, jogaikat önmaguknak kell megvédelmezniük, miközben a kockázatokkal elért eredmények gyümölcseit a biztonságban lapító "potyautas" munkatársa jogszerűen, diszkrimináció mentesen élvezi. Ez egy rendkívül igazságtalan, szakszervezet ellenes szabályozás. 1.17.3. A munkahelyi szakszervezeti tisztségviselők védtelensége. Az 50 éve létező "egy munkahely-egy szakszervezet" elvének öröksége és a 10 éve létező magyar érdekvédelmi struktúra sajátossága, hogy a szakszervezet "ütköző" emberei a jellemzően a munkaszervezeten belül gazdasági feladataik mellett tevékenykedő érdekvédelmi munkájukat törvényszerűen, állandó konfliktusos helyzetben ellátó, éles helyzetben egzisztenciálisan is kiszolgáltatott helyzetbe sodródó választott tisztségviselők. A jelenleg hatályos szabályok szerint a munkáltatóknak anyagi helyzetüket megrendítő szankciókkal, a legsúlyosabb törvénysértésük esetén sem kell számítaniuk. Így valós kockázat nélkül a tisztségviselő-munkavállalók státusát egy jogszerűtlen felmondással könnyedén visszavásárolhatják! Arról nem is beszélve, hogy a munkáltatónak számtalan közvetett vagy közvetlen, kifinomult vagy durva befolyásolási eszköze van

19 arra, hogy demokratikusnak tűnő és az érdekeinek is megfelelő jelölések, visszalépések, lemondások, vagy választási eredmények szülessenek meg. Ennek a visszás helyzetnek a kezelése, kulcskérdés. Keresni kell az anyagilag is finanszírozható, jó szakszervezeti választ. Az egyik hatékony megoldás a független, területi, szakmai, regionális szakszervezeti struktúra kialakítása és anyagi feltételeinek a biztosítása lehet. 1.17.4. A munkaviszonyban állók kiszolgáltatottságát eredményező, vagy ahhoz vezető szabályok. Tény, hogy a szakszervezet ma teljesen eszköztelen az egyéni, személyre szóló érdekvédelem terén. • Nincs törvényen, vagy megállapodáson alapuló együttdöntési, így megállapodásra kötelező képviseleti jogosítványa a munkavállaló egyéni alapbér besorolásának, bérfejlesztési mértékének, juttatásainak, minősítésének, a munkaviszony megszüntetésének alapvető kérdéseiben. • A szakszervezet még nyilvánvaló jogsérelem esetén sem élhet a halasztó hatályú kifogás (Mt. 23. § /1/ bek.) jogával, ha az intézkedéssel szemben a munkavállaló egyénileg jogvitát kezdeményezhet (Mt. 23.§ /3/ bek.). A munkavállaló számára nyitva álló jogorvoslati út, a per kezdeményezése, részére hátrányos, mert a jogi képviselet költséggel, munkaidő kieséssel jár, arról nem is beszélve, hogy a jog által támogatott munkaadó profi cégképviselőjével szemben, vitatható kimenetelű perben, (mert a törvény betűje alapvetően a vállalkozót, a munkaadót támogatja) akár évekig elhúzódó eljárásban kell igazát, újra és újra bizonyítva helytállnia. • A munkáltató KSZ szabályozás nélkül maga állapíthatja meg a munkaidő beosztást (Mt. 119. §) A teljesítmény-követelményt szintén saját hatáskörében, egyoldalúan a munkáltató állapítja meg! (Mt. 143. § /2/ bek.) . • Amennyiben a munkáltató a teljes 8 órai, általa meghatározott helyen és időbeosztással, az általa elvárt minőségben, és a munkáltató által meghatározott 100 %-os teljesítmény-követelmény szerinti munkáért megfizeti a kötelező minimális 2001. január 1-től a bruttó 40.000,- Ft, 2001. január 1-től a bruttó 50.000,- Ft összegű munkabért - akkor minden törvényes kötelezettségének maradéktalanul eleget tett! Mivel az évenkénti rendszeres bérfejlesztésre vonatkozóan a versenyszektorban nincs törvényi kötelezettség, viszont a legálisan elrendelhető túlórák száma eddig tendencia-szerűen növekedett (1992-ben 144 óra, 2000-ben max. 300 óra), ez logikusan és automatikusan, a folyamatos terhelésű munkavégzés mellett elszegényedő munkavállalók számának növekedéséhez és az "élő szerszám" státusuk erősödéséhez vezet. 1.17.5.A legális foglalkoztatás közterheinek megsértésének nagyvonalú kezelése.

fokozása,

a

törvények

tömeges

Az állam a közterhek behajtását logikusan ott ellenőrzi, ahol az a legkisebb költséggel, és a legnagyobb hozadékkal jár. Az utóbbi tíz évben szinte kizárólag a legálisan bejegyzett, törvényes telephellyel ütőképes, 50-100 fő feletti szakembergárdával tevékenykedő cégek számíthattak rendszeres munkaügyi és adóhatósági ellenőrzésekre. Az állam ezzel a gyakorlattal biztosította, biztosítja, hogy a közkiadásainak fedezetéhez hozzájusson. A gazdaság minden normális és tisztességes szereplője tudja, érzi hogy ez és igazságtalan, de létező gyakorlat!

20 A politika, a végrehajtó hatalom tíz éve tartósan szemet huny, ezzel indirekt módon ösztönzi is a "feketegazdaság" erősödését, mert - úgy tűnik - az rövid távon az érdekeit szolgálja. Egyrészről úgy véli, hogy a "feketegazdaság" rideg világa végre megfegyelmezi a teljes foglalkoztatáson, laza munkanormákon, munkahelyi étkezésen, téli-nyári üdülési beutalókon, munkaruha juttatáson, rendszeres, kiszámítható munkaidőn, fizetett szabadságon és vállalati lakásépítési akciókon elkényelmesedett, ráadásul erős, államilag intézményesített érdekvédelemmel is kényeztetett munkásokat. A “nyertesek teremtésével” polgárosodásra kiszemeltek - a múlt rendszerben "üldözött" szakmai és politikai elit tagjai - végre felhalmozhatnak, vagyonosodhatnak. A hivatalos havi fix fizetés, legyen az bármilyen magas, erre nem nagyon alkalmas. Amit a törvény nem tilt azt szabad! A tehetetlen, állam vagyonát sikk elsíbolni! 1.17.6.A túlkínálati munkaerőpiac fenntartásának biztosítása, kormányzati-politikai eszközökkel. A magyar munkavállalók és szakszervezetek csak késve szembesültek azzal, hogy a magas szintű szaktudás ide, szorgalom oda, a kezdeti kapitalizmus viszonyai között a munkaerő árát és a munkás érdekérvényesítési pozícióját szinte kizárólag, a kereslet és a kínálat rideg törvénye határozza meg. Tíz év múltán azt is látjuk, hogy ennek makro- esetleg mezoszintű befolyásolására a szakszervezetek mind a mai napig eszköztelenek. Jogszabályon, tárgyaláson alapuló jogaik, említésre sem méltóak. A tárgyalások eredménye kizárólag az ellenérdekű munkáltatói fél önkéntes hajlandóságán múlik! A sztrájk és a demonstráció - mint a nyomásgyakorlás eszköze - a magyar gazdaság jelenlegi állapotában használhatatlan fegyver. A szakszervezeti tag munkavállalók és a szakszervezeti vezetők elszoktak attól, hogy a jogos érdekek védelmében konfliktust vállalva is ki kell állni, és az utcára kell vonulni. Ennek személyes tapasztalataim szerint az alábbiakban részletezett, objektív okai vannak, lehetnek: A túlkínálati munkaerőpiac: • A hazai gazdasági szerkezetváltással kényszerűen és hirtelen megszűnt egy millió munkahely és kialakult egy több százezer fős, tartós munkaerő felesleg. Megjelenése, léte, döntően, látványosan és ellentmondásosan befolyásolta a munkavállalók és a szakszervezetek helyzetét és belső viszonyát. • Néhány kivételtől eltekintve a munkavállalók a kezdetben két évig fizetett munkanélküli járadékban, a végkielégítésben és a közel fél millió forint összegű pályakezdési kölcsönben és privát egzisztencia megteremtési esélyében bízva, szívesen fogadták ha munkahelyükről kitették őket. A szakszervezetek szerepe - ez időben - reálisan csak a leépítések korrekt menedzselésére szorítkozhatott. • A tömeges munkanélküliség megjelenése, "a tartalék munkaerőhad" léte, a munkaviszonyban állók juttatási szintjét gyorsan és folyamatosan erodálta, és jelentősen rontotta a szakszervezetek korábban megszokott tárgyalási pozícióját is.

21 Ráadásul kezdett kiderülni, hogy a legnagyobb összegű munkanélküli segély is elfogy egyszer, a vállalkozások pedig nem csak sikeresek lehetnek, különben vége! • A szakszervezetek az új helyzetre, a tartós és tömeges munkanélküliség kezelésére felkészületlenül és - ma már tudjuk - rosszul válaszoltak. Készpénzvagyonuk terhére jellemzően a munkanélküliek készpénzes segélyezésébe fogtak, Pl. a munkaközvetítés, mint szolgáltatás megszervezése, a képzés és a munkahely teremtés, munkahely megtartás látványos, hatékony követelése helyett. • E közben az állami tulajdon magánkézbe adása, a privatizáció, lényegében a szakszervezetek opponálása nélkül zajlott. A szakszervezetek - a pluralizmus jegyében létrehozott új konföderációk segítségével - ez időben egymással vívták érdekharcukat. Ráadásul a politika a szakszervezeteket azzal a cinikus érveléssel támadta, hogy nem tudják megvédeni a munkavállalók munkahelyeit. Mivel feladatukat nem tudják ellátni logikus, hogy a vagyonukat is zárolni kell! (Lásd. 1991. évi szakszervezeti vagyon zárolásáról és a tagsági viszony megújításáról szóló törvényeket.) A fekete foglalkoztatás tudomásulvétele: A munkanélküliek átképzésére, újból munkába állításukra az államnak jellemzően nem kellett pénzt költenie, csak azt elfogadnia, hogy a munkások, korábbi szakmai tevékenységüket felkínálva, azt "fekete" munkásként az alvállalkozók alvállalkozóinak láncolatában végezhessék, immár végtelenített munkaidőben, zsebből fizetett bérért - esetleg éppen a korábbi vállalattal megkötött bérmunkaszerződés keretében, esetleg ugyanannál a munkapadnál. Természetesen ebben a közegben teljes a munkáltatói szabadság, nincs szakszervezet, sem a munkavállaló irányába védelmet, így munkáltatói terhet jelentő szabályok. Külföldiek foglalkoztatásának tömegessé tétele: A munkaerőpiac kínálati oldalának erősítését szolgálja az a gyakorlat, amely a szomszédos országok magyar és nem magyar lakosai számára legálisan és illegálisan is korlátlan magyarországi munkavállalást tesz lehetővé. Úgy tűnik, a politika számára a státus-törvény elfogadása több előnnyel jár. Fel lehet mutatni az anyaország önzetlen segítőkészségét (munkavállalás, ingyenes egészségügyi ellátás, stb.). Ezzel a segítőkész magyarok többsége is azonosul. Az olcsó külföldi magyarok, és nem magyarok foglalkoztatása bizonyára előnyös a munkaadók számára. Jól jön az infláció ellen is. A hazai munkavállalók viszont csak a hátrányokkal szembesülnek. Most tekintsünk el a kereslet-kínálat munkabérre gyakorolt, kétségtelenül létező negatív kihatásaitól is. Napi, személyes tapasztalatokból tudjuk, hogy a munkájukban még viszonylag igényes külföldi magyar szakemberek, és szakképzettség nélküli “építőmunkások” munkakörülményeikben, rendkívül igénytelenek. Ők az “antiszociális” építés munkahelyi viszonyok elfogadásával rontják, lerontották- a magyar munkavállalók európaibbnak számító szociális jogait, amely ez esetben csak annyit jelent, hogy korábban volt öltözőszekrényük, napi tisztálkodási, fürdési lehetőségük, és megfelelő számban vízöblítéses WC helyiségük. Ma már jellemzően nincs.

22 2.

Munkaügyi kapcsolatok szereplői az ágazatban

2.1.

Az építőipari ágazatban érintett szakszervezetek

Építőipari és Faipari Dolgozók Európai Szövetsége EFBWW

Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége SZSZNSZ

Nemzetközi Munkaügyi Szervezet ILO

Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége MSZOSZ

Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet

Építő, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége ÉFÉDOSZSZ

Munkástanácsok országos Szövetsége

Közúti Dolg. Munkástanácsok Szakszervezete országos Szövetsége Építőipari tagozat

Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete alapszervezetek száma: 35 képviselt tagok száma: 3900 Fa és Bútoripari Dolgozók Szakszervezete alapszervezete k száma: 18 képviselt tagok száma: 1250 Szerkezetgyártó és Kivitelező Dolgozók Szakszervezete alapszervezetek száma: 14 képviselt tagok száma: 1126 Közlekedésépítő és Mélyépítő Dolgozók Szakszervezete alapszervezetek száma: 12 képviselt tagok száma: 2012 Építőipari Szakértelmiségiek Szakszervezete alapszervezete száma: 10 képviselt tagok száma: 290 Építő, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Zala. megyei Szakszervezete alapszervezetek száma: 12 képviselt tagok száma 1174 Építő, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók B.A.Z. megyei Szakszervezete alapszervezetekszáma: 1 képviselt tagok száma Építőipari Dolgozók Tatabányai Szakszervezete alapszervezetek száma: 5 képviselt tagok száma 156 Építőipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége alapszervezetek száma: 16 képviselt tagok száma: 1214 Tagok száma összesen:

11055

ÉFÉDOSZSZ adatgyűjtése

Az ÉFÉDOSZSZ 1995-től közvetlen kapcsolatot tart a Dán Általános Munkásszövetség storström megyei nemzetközi bizottságával és az Építőipari Felmérők Szövetségével. Az együttműködés keretében 1996-ban, 1998-ban és 2000-ben magyar szakszervezeti tisztségviselők közvetlen tapasztalatokat szerezhettek egy kiérlelt demokrácia működéséről.

23 2.2.

Az építőipari ágazatban érintett munkáltatói szövetségek

Európai Unió Hő és Hangszigetelő Szövetsége FESI

Ablakgyártók Európai Érdekvédelmi Szervezete EUROWINDOOR

Építőipari Szövetségek Európai Uniója FIEC

Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége

MGYOSZ Építési Vállalkozók Országos Szövetsége ÉVOSZ Tagvállalatainak száma: 532 A foglalkoztattak becsült létszáma: 10500 fő Tel:201-0333

Ipartestületek Országos Szövetsége IPOSZ

Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége VOSZ Magyar Munkaadói Szövetség MMSZ

Magyar Joint Venture Szövetség Magyar Iparszövetség OKISZ Bútorvállalkozók Országos Szakmai Szövetsége Magyar Építőanyagipari Szövetség MÉASZ Kis és Középvállalkozások Egyesülete Magyar Cementipari Szövetség Magyar Épületgépészek Szövetsége Magyar Üvegipari Szövetség


2.3 Az építőipari ágazatban működő egyéb szervezetek ; kamarák, egyesületek

KAMARÁK

EGYESÜLETEK

Magyar Mérnöki Kamara

Magyar Építéstudományi Egyesület

Magyar Kereskedelmi és Iparkamara

Épületfenntartók Országos Egyesülete

Magyar Kézműves Kamara

Magyar Minőség Társaság

Innovációs Kamara

Országos Szakképzési Tanács

ÉFÉDOSZSZadatgyűjtése

SZÖVETSÉGEK Magyar Építész Szövetség

24

2.4.

Az építőipari ágazatban érintett munkáltatói szövetségek Európai Unió Hő és Hangszigetelő Szövetsége FESI

Ablakgyártók Európai Érdekvédelmi Szervezete EUROWINDOOR

Építőipari Szövetségek Európai Uniója FIEC

Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége

MGYOSZ Építési Vállalkozók Országos Szövetsége ÉVOSZ Tagvállalatainak száma: 532 A foglalkoztattak becsült létszáma: 10500 fő Tel:201-0333

Ipartestületek Országos Szövetsége IPOSZ

Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége VOSZ Magyar Munkaadói Szövetség MMSZ

Magyar Joint Venture Szövetség Magyar Iparszövetség OKISZ Bútorvállalkozók Országos Szakmai Szövetsége Magyar Építőanyagipari Szövetség MÉASZ Kis és Középvállalkozások Egyesülete Magyar Cementipari Szövetség Magyar Épületgépészek Szövetsége Magyar Üvegipari Szövetség

ÉFÉDOSZSZ adatgyűjzése

3.

Kollektív alku jellemzői

3.1. Van-e / volt-e az ágazatban középszintű ágazati, alágazati, többmunkáltatós regionális kollektív szerződés? 3.1.1. Az 1992. évi XXII. tv., a Munka Törvénykönyve 1992. július 1-jén lépett hatályba. Felhatalmazása alapján az ÉFÉDOSZSZ és az akkor közel 800 tagszervezetet tömörítő Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége 1992. szeptember 15-én megkötötte az "Építőipari Ágazati Kollektív Keretszerződés"-t. Az KSZ 4. pontja a szerződés személyi hatályát a következők szerint szabályozta: ! "a személyi hatály kiterjed az ÉVOSZ teljes jogú tagvállalkozóira illetve azok alkalmazottaira, amennyiben és akiknek felhatalmazásából az ÉFÉDOSZSZ érdekképviseleti szerződéskötési jogosultsággal bír ! az ÉVOSZ nem tagvállalkozóira, amennyiben csatlakozási szándékukat írásban terjesztik elő és magukra nézve a szerződést kötelező érvénnyel elismerik ! az ÉVOSZ teljes jogú tagvállalkozóira illetve azok alkalmazottaira akkor is, ha azok nem ÉFÉDOSZSZ tagszervezet tagjai.

25 3.1.1

Az 1992. szeptember 15-én megkötött Építési Ágazati Kollektív Keretszerződést az ÉVOSZ 1994. február 28-i kezdőnappal 3 hónapos felmondási idővel 1994. május 28ra felmondta.

3.1.2

A szakszervezeti oldal kezdeményezésére az 1996-ban megkezdett egyeztető tárgyalások befejezéseként 1997. augusztus 28-án új megállapodás aláírására került sor, az ÉFÉDOSZSZ, az ÉDSZSZ és az ÉVOSZ jelentős munkavállalói létszámot foglalkoztató 5 tagvállalata részére. Az aláírt dokumentum pontos címe: "Ajánlás az üzemi szintű kollektív szerződések megkötéséhez az építőipari ágazatban". A megállapodást tartalma szerint az aláírók több munkáltatóra kiterjedő kollektív szerződésként kezelik, az jelenleg is hatályban van.

Sorsz.

Csatlakozást aláíró vállalkozások Békés megyei Általános Építőipari és Vállalkozási Rt. Betonútépítő Nemzetközi Építőipai Rt.

Hatálya alá tartozó foglalkoztatottak létszáma (fő)

ÉKSZ-hez csatlakozók szövetséghez tartozása Szakszervezeti Munkáltató Szövetség Szövetség

246

ÉVOSZ

SZKDSZ

720

ÉVOSZ

KMDSZ

Betonút Szolgáltató és Építő Rt.

460

ÉVOSZ

KMDSZ

4.

Középületépítő Rt.

672

ÉVOSZ

ÉDSZSZ

5.

Rheinhold & Mahla Építő és Szigetelő Kft.

460

ÉVOSZ

ÉDSZSZ

Összesen

2558

1. 2. 3.


3.1.3

Sorsz.

1. 2. 3.

Az ágazatban három szakmai kollektív szerződés van érvényben.

Megnevezése Cementipari Szakmai Kollektív Szerződés Fa és Bútoripari Szakmai Kollektív Szerződés Szakértelmiségi Dolgozók Szakmai Kollektív Szerződése

Aláíró Munkaadói Szövetség

Aláíró Szakszervezet

Magyar Cementipari Szövetség Bútorvállalkozók Országos Szakmai Szövetsége

Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Fa, és Bútoripari Dolgozók Szakszervezete Építőipari Szakértelmiségiek Szakszervezete


Hatálya alá tartozó munkavállalók száma 2 269 2 520 426


3.1.4

Az ágazatban nincs és nem is volt hatályban regionális szintű kollektív szerződés.

3.2 Van-e/volt-e az ágazatban középszintű (ágazati, alágazati, többmunkáltatós) bérmegállapodás? 3.2.1

Az 1992. szeptember 12-én aláírt Ágazati Keret Kollektív Szerződés 10 besorolási kategória és a gyakornoki beosztású munkavállalók bértételeinek alsó határait rögzítette. Az országos minimálbér szintje fölött szabályozta az ágazati minimálbér mértékét.

26 3.2.2

Az ágazati szintű bérmegállapodás és az KSZ 1994. évi felmondásával megszűnt az ágazat egészére kiterjedő megállapodás. Érvényes bértarifa megállapodás jelenleg nincs érvényben.

3.2.3

Az 1997. augusztus 28-án aláírt, több munkáltatóra kiterjedő ÁKSZ 2. sz. melléklete mindössze a szellemi besorolásúak minimálbérének mértékét (17 000 Ft/hó) és a fizikai besorolású munkavállalók minimális órabérét (98 Ft) rögzíti. Az ÉFÉDOSZSZ - mint az egyik aláíró - többször kezdeményezte a minimálbér mértékek, bértarifák újraszabályozását, azonban erre ténylegesen nem került sor.

3.2.4

A Cementipari, Faipari és a Szakértelmiségi Szakszervezetek szakmai kollektív szerződése a mindenkor érvényes minimálbérhez bérszorzókat rendel. A besorolási rendszer a 6/1992 (VI. 27) MÜM rendelet szerint épül föl. A szorzók mértéke 1,3.tól6,0-os tartományig terjed.

3.3 Mutassa be, jellemezze a jelenleg érvényben lévő középszintű kollektív szerződéseket és/vagy bérmegállapodásokat! 3.3.1

Az ágazatban jelenleg nincs érvényben középszintű kollektív szerződés.

3.3.2

Az ágazatban jelenleg nincs érvényben középszintű bérmegállapodás.

3.4 Amennyiben jelenleg nincs érvényes középszintű kollektív szerződés/bérmegállapodás az ágazatban, azonban korábban léteztek, melyek voltak azok az okok, melyek megszűnésükhöz illetve megújításuk elmaradásához vezettek? 3.4.1 Mivel az ágazati szintű Építőipari Ágazati Kollektív Keretszerződés (ÉÁKSZ) felmondásának hivatalos indoklására nem került sor, de az Mt. 39.§ /1/ bekezdése ilyen kötelezettséget nem is ír elő, a kérdés hiteles megválaszolását csak a munkaadói szövetség tudja teljesíteni. A szakszervezeti oldalnak csak feltevései lehetnek, melyeket az alábbiakban összegzünk: ! Az ÉVOSZ, mint a legjelentősebb ágazati munkáltató szervezet 1992-ben a megállapodás megkötésekor egy korrekt partner erényeiről tett tanúbizonyságot. Közel 800 tagszervezete számára tette kötelezően alkalmazandóvá az általa aláírt, Mt. szabályozását követő, tartalmában sem különösebben erős, de 65 témakört mégis közösen szabályozó megállapodást. ! Az 1989-ben alakult munkáltató partner induló üzleti korrektségét alátámasztja, hogy saját piaci tisztességi normáit nyilvános "Etikai Kódex"-ben rögzítette, melynek megsértéséhez belső eljárási rendet, és szankcionálást kapcsolt. ! 1992-ben a munkaadói és munkáltatói érdekképviseleti szervezetek még hittek a rendszerváltáskor meghirdetett új típusú, háromcsatornás érdekképviseleti struktúra kialakításában. Ez a rendszer a Munka törvénykönyve minimális de kötelező juttatási szinteket és eljárási rendeket előíró szabályain, a jóléti elven és a mikro-, mezo-, makroszintű érdekegyeztetési modell működésén alapult volna. Ebbe és csak ebbe a struktúrába illett az ÉVOSZ és az ÉFÉDOSZSZ 1992-es megállapodása. ! A KSZ megkötésétől eltelt rövid időszak tapasztalatai azonban alapvetően új, és gyakorlatias felismerésekhez vezettek. A politikai hatalom mégsem ösztönözte, segítette a jellemzően hiányzó ágazati szintű érdekegyeztetési struktúra kiépítését, a kollektív szerződések és bértarifa megállapodások megkötését.

27 !

!

!

!

!

Sem a hatalomban lévő polgári pártok, sem a lassanként tulajdonossá váló munkáltatói jogokat gyakorló menedzsment nem volt érdekelt abban, hogy a szakszervezetekkel érdemi alkuba bocsátkozzanak. Ezzel legitimálták volna a "múlt rendszerből átmentett”, abban az időben viszonylag még erős "régi" szakszervezeteket, azok érdekérvényesítő képességét, az akkor még nyilvánvalóan meglévő szakmai hozzáértését, tárgyalási jártasságát. A politikai hatalom éppenséggel a korábban munkásoknak, alkalmazottaknak adott juttatások inflációs leértékelésével, a munkáltatói szervezetek és a menedzsment pedig saját cégeik magánosításával volt elfoglalva. A rendezett munkaügyi kapcsolatok megteremtése, a bérek, juttatások növelése, felzárkóztatása egyáltalán nem illett és úgy tűnik, még ma sem illik a képbe. A polgári kormányzat és a polgárosodó menedzsment érdekei ezen a ponton egybeestek, egybeesnek. Mivel az érdekegyeztetés legmagasabb szintjén fennmaradt a munka világát érintő érdekegyeztetés látszata (heves viták az 1 elemes minimálbér évenként meghatározásáról…), az ágazati és munkahelyi szinten pedig jellemzően senki nem törődött a foglalkoztatásra, munkaviszonyra vonatkozó törvények betartásával, annak megsértése sem érdemi kockázattal, sem elrettentő szankcióval nem járt, a munkaadók részéről hamar rájöttek arra, hogy az ÉÁKSZ aláírásával időben gyorsan és feleslegesen túlvállalták magukat. A megállapodás felmondásához nyilvánvalóan az is hozzájárult, hogy az építési ágazatban az ÉÁKSZ felmondásának időszakában közel 70 000 vállalkozás működött, lényegében szabadon, minden kötöttség nélkül az ÉVOSZ 800 tagszervezete pedig önkéntesen vállalt pénzben is kifejezhető olyan terheket, amelyek számára relatíve piaci hátrányt jelentettek. Mivel a kollektív szerződés és a bérmegállapodás megkötése, továbbá az évenkénti bérfejlesztések teljesítése a hatályos törvények szerint nem kötelező, annak hiányában a tulajdonosok, munkáltatók szabadon gazdálkodhatnak bérrel, munkaidővel, munkavállalók munkaviszonyával, foglalkoztatásával, teljesen természetes, hogy az ÉVOSZ felmondta az Építőipari Ágazati Kollektív Szerződést.

3.5 Amennyiben jelenleg nincs érvényes középszintű kollektív szerződés, megállapodás az ágazatban, volt-e egyáltalán törekvés arra, hogy ezek megkötésre kerüljenek? 3.5.1

A szakszervezet folyamatos kezdeményezései nyomán közel kétéves, változó intenzitású egyeztető munkával sikerült a 3.1.3 pontban írott új ÉKSZ-t kidolgozni. Az, hogy az 1997. augusztus 28-án aláírt megállapodás hatálya csak az egyedi csatlakozó nyilatkozatok útján - tehát korlátozottan - fog érvényesülni, az közvetlenül az aláírás előtt, az ÉVOSZ elnökségének erre vonatkozó egyedi döntése miatt alakult így.

3.5.2

Az ÉFÉDOSZSZ elnöke a 2001. évi Mt. módosításokra és az ÉVOSZ vezetésében bekövetkezett személyi változásokra tekintettel 2001. július 3-án ÉFÉDOSZSZÉDSZSZ-ÉVOSZ vezetői szintű egyeztetést kezdeményezett. A megbeszélésen a szakszervezet felvetetése alapján elvi egyezség született abban, hogy az ÉVOSZ, mint a legjelentősebb munkaadói szervezet csak abban az esetben hajlandó ágazati szintű kollektív szerződést kötni, ha annak szabályai kiterjesztés révén az összes, ágazatban tevékenykedő építőipari vállalkozásra kötelező érvénnyel kiterjednek. A szakszervezetek képviselői az "előzetese kiterjesztési szándéknyilatkozat" ügyében a Gazdasági Minisztériumnál megkezdték az egyeztetéseket. A megbeszélések 2002. 01.28.-án, az elvi támogatás kinyilvánításával eredményesen zárultak.

28 3.6

Milyen trendek érvényesültek a Kollektív alku területén az elmúlt években?

3.6.1

Megítélésünk szerint a kérdés megválaszolása nem szűkíthető le az építési ágazatban a középszinten tapasztaltak összegzésére. Célszerűbbnek tartjuk az országos, az ágazati és helyi szintű alkupozíciók változásának áttekintését is. Szakszervezeti nézőpontunk szerint az elemzésnél mindenképpen a munka, a munkás pozíciójának változásából kell kiindulni. Erre teszünk kísérletet az alábbiak szerint.

3.6.2

A munka és munkás alkupozíciójának alakulása A társadalmi és gazdasági rendszerváltozás elmúlt 10 évének mérlege a bérből és fizetésből élő alkalmazottakat és fizikai termelő munkát végző munkásokat azzal az egyre nyilvánvalóbb felismeréssel szembesíti, hogy az új társadalom nem becsüli az értékalkotó munkát és a felemelkedés, a polgárrá válás lehetőségéből kirekeszti a szak, és beosztott szellemi munkát végzőket, munkásokat. Rájuk az új rend csak a gazdasági alávetettség szintjén számít. Miközben családbarát munkahelyek megteremtését hirdeti a hivatalos politika, végveszélybe sodorja a tőke nélküli, csak szaktudással rendelkező munkavállaló számára viszonylagos jogbiztonságot adó legális munkahely és a munkaviszony évszázados intézményét. Teszi ezt anélkül, hogy a kényszervállalkozói, vagy munkanélküli státuson kívül már reális alternatívát kínált volna fel részükre. A munkajogi és adózási szabályozókkal a "flexibilitás" jegyében ellehetetlenített munkaviszony eddig betegség, baleset és az aktív életpálya befejezése esetén is biztosította az emberhez méltó önfenntartás lehetőségét, a közösséghez tartozás és a kollektív érdekérvényesítés lehetőségét. A legális munkahely fenntartása a versenyszektorban ma luxusnak számít. A túlkínálati munkaerőpiac állandósult fenyegetettségében élő munkások ezredfordulós társadalmi státusát reálisan szemlélteti az a tény, hogy az általuk elvégzett ügyviteli, kivitelezési feladatokért nyújtott ellenérték, a bér, számukra pusztán az olcsó jellemzően feketepiaci tömegfogyasztást, az alapszintű, gyenge színvonalú képzést, oktatást, egészségügyi ellátást és a lakhatás legelemibb szintjének fenntartását teszi lehetővé. Úgy tűnik mindez törvényszerűen, elkerülhetetlenül a tömeges elszegényedéshez, előbb vagy utóbb a szabálykövető magatartás társadalmi szintű feladásához vezethet.

3.6.3

A bérek és munkajövedelmek helyzete A munkavállalók magasabb szintű fogyasztását "eredményesen" korlátozza az 1950-es években kialakított, ingyenességen, állami támogatáson és kétkeresős családmodellen nyugvó, de szerkezetében a mai napig változatlan, irreálisan alacsony, a túlkínálati munkaerőpiaccal kordában tartott bérstruktúra. A bérből, fizetésből élők megalázó életminőségét és a rendszerváltó politika folyamatos felelőtlenségét jelzi az a tény, hogy az új évezred első évében, 2001. januárjában 670 000 magyar munkavállalónak a 8 órás teljes munkaidőhöz és 100 %os teljesítményéhez között havi munkabére nem érte el a bruttó 40 000 Ft-os összeget! A 2002. januártól érvényes új, 50 000 Ft-os minimálbér immár 1 000 000 főt érint. Érdemes felfigyelni arra, hogy a “megemelt” kereset a pénztárcában már csak 37 500 Ft-ot ér! Hogyan lehet ilyen jövedelemből családot eltartani, és megélni?! Érdemes végig számolni, ha tudjuk egy átlagos reggeli árát.(20dkg felvágott, fél kg kenyér, fél liter tej; kb 300 ft) A jelenlegi bérszínvonal azon túl, hogy akadályozza a hazai tényleges piaci árak kialakítását, pl. az energiaszolgáltatás, gyógyszer, közlekedés, lakhatás, egészségügyi ellátás.... stb. terén, gátja lehet az EU csatlakozással együttjáró négy szabadságelv (áru - tőke - szolgáltatás - munkaerőáramlás) érvényesülésének is .

29 3.6.4

Munkavállalói, érdekvédelmi, érdekképviseleti szervezetek helyzete, alkupozíciója Tények sorával igazolható, hogy a működő tőke beáramlásától remélt előnyökért (modern technológia, korszerű munkaszervezési tapasztalatok, a fejlett ipari és munkakultúra ...stb. meghonosításáért,) cserébe az olcsó, jól képzett, de érdekeinek szervezett, hatékony, intézményes képviseletére, védelmére képtelen sőt képtelenné tett munkavállalók kiszolgáltatottságának fenntartását ajánlotta fel a magyar politikai közmegegyezés. Ezt a nyilvánvaló törvényhozói szándékot fogalmazza meg az 1992. évi XXII-es törvény, más szóval a Munka Törvénykönyv szövege. A szabályozás a munkavállalók számára csak minimális jogokat, a szociális és gazdasági érdekeiknek intézményes, szervezett védelme, tehát a szakszervezeti és üzemi tanácsi jogok helyett pedig formális deklarációk sorát vonultatja fel. A szabályozásból kimaradtak az egyéni érdekvédelem eszközei, a kollektív munkajog erősen megnyirbált jogköreit pedig egy új intézménnyel, az üzemi tanáccsal kellett a szakszervezeteknek megosztaniuk. Tény, hogy egyes EU tagországokban a munka világának szintén része az üzemi tanács. Azonban, amíg egy német, holland, belga, osztrák, spanyol munkavállalót illetően az üzemi tanács a vállalatirányításban olyan döntés-részvételi jogokkal rendelkezik, mint pl. ! a munkaidő és szabadidő meghatározása, a fizetési és teljesítményrendszer meghatározása, megváltoztatása, módosítása, az üzembiztonság, üzemegészségügy, munkaerő-felvétel, elbocsátás kérdései, a foglalkoztatottak előléptetési, továbbképzési politikájának meghatározása, a személyzet minősítésének elveinek egyeztetése, a vállalati szociális intézményekre, fiatalok és csökkent munkaképességűek foglalkoztatására vonatkozó kérdések eldöntésében való részétel, stb. ! a magyar munkajogban a munkavállalónak, és a munkavállalói képviseleteknek együttesen (szakszervezet és üzemi tanács) sincs ezen demokratikus jogokat közelítő felhatalmazása. Összegezve: Tényekkel igazolható, hogy a magyar állam illetve a munkajogot megalkotó politikai szándék a munkabéke fenntartásának egy egészen sajátos útját választotta: nem az egzisztenciálisan eleve gyengébb, kiszolgáltatottabb fél, a munkavállaló érdekeit kiegyensúlyozva, hanem éppen ellenkezőleg mintegy politikai revansként, büntetésként a szakszervezetek és a munkavállalók esélytelenségét és kilátástalanságát végletekig fokozva avatkozik be a munka világába.

3.6.5

A magyar érdekegyeztetés struktúrájának rövid áttekintése, jellemzése A minimális standardokat tartalmazó 1992-es Mt. feltételezi az országos, az ágazati és a munkahelyi szintű, jóléti elven egymásra épülő megállapodások rendszerét. Ez a rendszer elvileg jól is működhetne, de a közel 10 éves gyakorlat éppen az életképtelenségét bizonyítja. Jóindulatú megközelítés szerint, mert működésének alapfeltételei hiányoznak. !

Országos szinten: a monolitikus munkavállalói érdekvédelem nem a tagság, hanem a politika szándékai szerint pluralizálódott. Ennek ellenére a mindenkori kormányzat a munka világát befolyásoló legfontosabb kérdésekben, újabban már az egy elemes minimálbér ügyében sem kíván a partnereivel alkuba bocsátkozni.

30 Különösen nincs szándéka a Munka törvénykönyvének minimális paraméterei felett megállapodni! Mondván: hová lenne így a kormányzati felelősség? Az országos érdekegyeztetés válságának mélypontjához 2000. év folyamán érkeztünk el. Összegezve: az országos érdekegyeztetés egyszerűen nem működik. !

Ágazati szinten: Az elmúlt 10 év alatt a tervgazdálkodás ágazati struktúrája a magánosítással egyidejűleg drasztikusan átalakult. A nagyvállalatok szétesésével tízezer számra jöttek létre néhány főt foglalkoztató építőipari kisvállalkozások. Új munkáltatói-munkavállalói szervezetek, szövetségek alakultak ki. Tények igazolják, hogy mire a szociális partnerek egymásra találtak, találnak, a munkaadók szervezeteinek a szerződéses szabadság birtokában szinte az első felismerése az volt: nem áll érdekükben a többletterheket jelentő kollektív megállapodások létrehozása. Ha véletlenül előbb cselekedtek és KSZ alkuval, megállapodás megkötésével kezdték létüket, hibájukat gyorsan korrigálva felmondták azt. Segítette ezt a felismerést, hogy vagyoni helyzetüket súlyosan megrendítő szankciók veszélye és ellenőrzés hiányában a törvény minimális terheket jelentő előírásait is szabadon, kockázat nélkül megsérthették, megsérthetik. A munkáltatók és a munkáltatói szövetségek rájöttek arra, hogy az egyezkedéstől elzárkózó magatartásuk több előnnyel jár. Megfelelnek a kemény, "vérkapitalista" magatartást díjazó hivatalos politikai elvárásnak, így növelik saját munkáltatói önbizalmukat, polgárosodó önérzetüket és az ölükbe hullott vállalati vagyonon keresztül még anyagilag is jól járnak. Összegezve: Az ágazati szintű érdekegyeztetés formailag mintha létezne, de egykét stratégiailag fontos ágazat (vasút, közlekedés, energetika, posta, vasas), és néhány önmagáért sikeresen harcoló szakma,(pl: anyagipar,faipar) eredményességét leszámítva a szakszervezeti mozgalom átütő eredményességet ezen a szinten sem tud felmutatni.

!

Munkahelyi szinten: A versenyszektorban domináns 5-10 főt foglalkoztató gazdasági szervezeteknél jellemzően nincs Kollektív Szerződés, nincs érdekegyeztetés, mert a szakszervezek jelen sincsenek. Új Kollektív Szerződések még a törvényeket követő, hagyományos nagyvállalatoknál, esetleg a munkajogi jogutódlással magyar vagy külföldi tulajdonba került társaságoknál is csak aránytalanul nagy erőfeszítés árán, kis számban és kifejezetten gyenge paraméterekkel jönnek létre. E helyen kell szólni arról, hogy az országos és ágazati megállapodások hiányában a jóléti elv kedvező hatása sem érvényesül!

!

Így a közepes 250-500 fős vállalkozások kollektív megállapodásai is annak árán maradhatnak fenn, ha az aktuális módosítások során a szakszervezet elfogadja, hogy tartalma egyre inkább közelítsen az Mt. "minimális"- így egyre általánosabbá váló tarifáihoz. Összegezve: Ugyan az egy munkahely, egy szakszervezet elve fölött (az 1-5 főt foglalkoztató vállalkozások tízezreinek létrejötte miatt) eljárt az idő, de a munka világában, Magyarországon döntően mégiscsak a munkahelyi megállapodások léteznek. Tartalmuk a munkavállalók nézőpontjából folyamatosan gyengül, erodálódik. Fentiek ismeretében is él a remény, az Európai Unióhoz közeledve, belső elhatározással és külső segítséggel a “területi” érdekegyeztetés feltételeinek megteremtésével ez a trend ma még viszonylag rövid idő alatt megváltoztatható. A magyar építőmunkás - ma még - kreatív, szorgalmas és szabálykövető.

31 4. Középszintű szociális párbeszéd további fórumai 4.1.

4.1.1

Van-e/volt-e az ágazatban olyan intézmény, amely a érdekképviselet/munkáltató és a szakszervezetek közötti együttműködésének formalizált keretet nyújt?

munkaadói folyamatos

Az építési ágazat legjelentősebb munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti szervezetei között 1997. január 16-án létrejött Együttműködési Megállapodás célja szerint éppen a partneri kapcsolat intézményesítésére, rendszeressé válására irányult. A határozatlan időre megkötött egyezség együttműködést irányzott elő. ! ! ! ! ! ! !

az ágazatot érintő törvényi és jogszabályi változások előkészítésében a hazai vállalkozások és hazai foglalkoztatás védelme terén az ágazati kollektív szerződés lehetséges tartalmára vonatkozóan a megállapodás nevesítette a munkavédelmi terén az együttműködési szándékot a képzések támogatására, bértarifák alkalmazására a közös kitüntetés alapítására vonatkozó szándékot a feketefoglalkoztatás szankcionálására és az Építők Napja évenkénti közös megrendezésére irányuló szándékot a megállapodás egyik pontja rendelkezik arról, hogy az együttműködés tárgyi, személyi, anyagi feltételeiről az aláíró szervezetek vezetői döntenek

Fenti egyezségben foglaltak elvezettek egy több munkáltató által aláírt, egyebekben országos szintű ágazati ajánlás kidolgozásához. Az ÉVOSZ, az ÉFÉDOSZSZ és ÉDSZSZ által aláírt megállapodás továbbra is hatályban van, de létezése nyomán nem vált intenzívebbé, szorosabbá a szociális partnerek együttműködése. 4.2

Milyen munkaadói érdekképviselet/munkaadók és szakszervezetek által kezdeményezett/támogatott közös ágazati akciók/események voltak az elmúlt években?

4.2.1

A szakma ünnepének közös megrendezése Az egységes építőipari ágazat szervezeti kialakításától, 1950-től kezdődően a szakma képviselői rendszeresen, minden év június havának első hetében megünneplik az Építők Napját. Ez a hagyomány a rendszerváltás után is fennmaradt. A munkaadói, munkavállalói és szakmai szervezetek által közösen szervezett központi rendezvény évenként egyszer lehetőséget biztosít az ágazat irányításában érintett kormányzati képviselők, a munkáltatói, munkavállalói képviselők személyes találkozására. A rendezvény méltó keretet biztosít az adott évben kiemelkedő teljesítményt nyújtók kitüntetéseinek átadására is. A közös rendezvényt hagyományosan a szakszervezeti szövetség elnöke nyitja meg, a zárszót a munkáltatói szövetség elnöke mondja el. Az Építők Napja hagyományőrző színfoltja, hogy az mindig közös virsli evéssel és sörözéssel zárul.

32 4.2.2

Közös sajtótájékoztató a fekete munkavállalás és fekete foglalkoztatás elleni széleskörű fellépés jegyében. Az ÉDSZSZ vezetősége által 1995. július 9-én elindított, szakszervezeti konföderációk, szakértők, hazai és külföldi hatóságok, intézmények képviselőinek meghallgatásával és bevonásával előkészített, az ÉVOSZ mint munkaadói partnerszervezettel egyeztetett javaslatcsomagról 1995. október 6-án közös sajtótájékoztató keretében adtunk tájékoztatást. A javaslatcsomag szakszervezeti, munkaadói, kormányzati és törvényhozói feladatok nevesítésével összehangolt fellépést kezdeményezett. Az anyag írásos változatát minden parlamenti képviselettel rendelkező párt részére megküldtük. Visszajelzés egyedül az akkor ellenzékben lévő Fidesztől érkezett, annak ígéretével, hogy kormányzati pozícióba kerülésük esetén érdemben foglalkoznak felvetéseinkkel. Fontos megjegyezni, hogy a rendszerváltás után ez volt az első olyan közös akció, amelyben a munkáltatói partner mellett meghívásunkra, kezdeményezésünkre az ágazatban érintett új szakszervezeti konföderáció a Liga Szakszervezet is részt vett.

4.2.3

Parlamenti vitanap az építés ügyéről Az egész napos rendezvényre 1996. november 8-án került sor. Az ágazatunkban meghatározó szervezetek képviselői vettek részt a nyílt vitanapon. A rendezvény aktualitását az új építési törvény előkészületei és az ágazati, munkaadói, munkavállalói szervezeteinek aktivizálódása adta meg. Az ÉVOSZ elnöke az ágazat kormányzati képviseletének szükségességére irányította rá a figyelmet. A szakszervezet képviselői a "mélyponton a húzóágazat" és a "rendszerváltás nagy vesztesei az építésügy és az építőmunkások" gondolatok köré csoportosították mondanivalójukat. A munkaügyi államtitkár segítséget ígért, a pénzügyi pedig biztató jövőképet vázolt fel.

4.2.4

Konferencia "A magyar építőipar, az iparosok és a foglalkoztatottak jövőképe" címmel. Az ÉFÉDOSZSZ és az ÉDSZSZ nagyszabású közös rendezvénye az ágazatban érintett egyesületek, szövetségek, kamarák, érdekvédelmi szervezetek közös gondolkodását, kapcsolatkeresését, kapcsolatfelvételét szolgálta 1996 végén.

4.3

KSZ lefedettség az ágazaton belül

4.3.1

Egy munkáltatóra kiterjedő kollektív szerződések és a hatálya alá tartozók létszáma Év

Építőipar

GM adatok

10 fő alatt

11-50

51-500

501-2000

Összesen

db

fő

db

fő

db

fő

db

fő

db

fő

1999

-

-

7

208

31

6 928

7

6 007

45

13 143

2000

-

-

8

247

39

7 955

8

5 976

55

14 178

33 4.3.2

Sorsz.

Több munkáltatóra kiterjedő kollektív szerződések és a hatálya alá tartozók létszáma

Csatlakozást aláíró vállalkozások

Hatálya alá tartozó foglalkoztatottak létszáma (fő)

Békés megyei Általános Építőipari és Vállalkozási Rt. Betonútépítő Nemzetközi Építőipai Rt.

1. 2.

ÉKSZ-hez csatlakozók szövetséghez tartozása Szakszervezeti Munkáltató Szövetség Szövetség

246

ÉVOSZ

SZKDSZ

720

ÉVOSZ

KMDSZ

3.

Betonút Szolgáltató és Építő Rt.

460

ÉVOSZ

KMDSZ

4.

Középületépítő Rt.

672

ÉVOSZ

ÉDSZSZ

5.

Rheinhold & Mahla Építő és Szigetelő Kft.

460

ÉVOSZ

ÉDSZSZ

Összesen

2558


4.3.3

Szakmai kollektív szerződések

Sorsz.

1. 2. 3.

Megnevezése Cementipari Szakmai Kollektív Szerződés Fa és Bútoripari Szakmai Kollektív Szerződés Szakértelmiségi Dolgozók Szakmai Kollektív Szerződése

Aláíró Munkaadói Szövetség

Aláíró Szakszervezet

Magyar Cementipari Szövetség Bútorvállalkozók Országos Szakmai Szövetsége

Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Fa, és Bútoripari Dolgozók Szakszervezete Építőipari Szakértelmiségiek Szakszervezete


Hatálya alá tartozó munkavállalók száma 2 269 2 520 426


4.3.4

Az építési ágazat kollektív szerződéseinek összesítését, a KSZ lefedettséget bemutató táblázat

KSZ típusa 2001 év. Egy munkáltatóra kiterjedő Több munkáltatóra kiterjedő Szakmai kollektív szerződés Összesen

db

Hatálya alá tartozó munkavállalók (fő)

Ágazatban foglalkoztatott munkavállalók száma (fő)

KSZ lefedettség (%)

55

14 178

117 300

-

1

2 558

-

-

3

5 215

-

-

59

21 951

117 300

18,71

ÉFÉDOSZSZ adatok

5. Részvételi intézmények az építőipari ágazatban 5.1. Milyen arányban választottak participációs intézményeket (Üzemi Tanácsokat, Közalkalmazotti Tanácsokat, stb.) az ágazat vállalatainál, intézményeinél.

34 2001 évi Üzemi Tanács és munkavédelmi képviselő választások tapasztalatai a már beérkezett, feldolgozott, de még nem végleges adatok szerint építőipari szakágazatban

Üzemi Tanács és munkavédelmi képviselő választások Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége MSZOSZ

Munkástanácsok országos Szövetsége területén

területén Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet

Építő, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége ÉFÉDOSZSZ Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete alapszervezetek száma: 35 képviselt tagok száma: 3900 Fa és Bútoripari Dolgozók Szakszervezete alapszervezete k száma: 18 képviselt tagok száma: 1250 Szerkezetgyártó és Kivitelező Dolgozók Szakszervezete alapszervezetek száma: 14 képviselt tagok száma: 1126 Közlekedésépítő és Mélyépítő Dolgozók Szakszervezete alapszervezetek száma: 12 képviselt tagok száma: 2012 Építőipari Szakértelmiségiek Szakszervezete alapszervezete száma: képviselt tagok száma:

10 290

Építő, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Zala. megyei Szakszervezete alapszervezetek száma: 12 képviselt tagok száma 1174 Építő, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók B.A.Z. megyei Szakszervezete alapszervezetekszáma: 1 képviselt tagok száma Építőipari Dolgozók Tatabányai Szakszervezete alapszervezetek száma: 5 képviselt tagok száma 156 Építőipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége alapszervezetek száma: 16 képviselt tagok száma: 1214

Közúti Dolg. Munkástanácsok Szakszervezete országos Szövetsége Építőipari tagozat

Választó gazdasági társaságok száma : ÜT: 24 Munkavéd. k. : 16 Választó gazdasági társaságok száma : ÜT: 6 Munkavéd. k. : 12 Választó gazdasági társaságok száma : ÜT: 6 Munkavéd. k. : 3 Választó gazdasági társaságok száma : ÜT: 6 Munkavéd. k. : 2 Választó gazdasági társaságok száma : ÜT: 2 Munkavéd. k. : Választó gazdasági társaságok száma : ÜT: 9 Munkavéd. k. : 8 Választó gazdasági társaságok száma : ÜT: Munkavéd. k. : Választó gazdasági társaságok száma : ÜT: 5 Munkavéd. k. : 5 Választó gazdasági társaságok száma : ÜT: 12 Munkavéd. k. : 10

Tagok száma összesen:

11055

Üzemi tanácsi, üzemi megbízotti választást tartó gazdasági társaságok száma:

70

Munkavédelmi képviselők száma:

58

ÉFÉDOSZSZ adatgyűjtés

35 5.2.

Van-e az ágazatban olyan transznacionális vállalat, amelynél európai üzemi tanács van? Európai üzemi tanács munkájában az építőanyag ipar területén két cég rendelkzik képviselettel: ♦ Hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelánárúgyár, VILLEROY cég – Franciaország, ♦ WIENERBERGER Téglaipari Rt. – Budapest, WIENERBERGER cég – Ausztria.

5.3.

Szerepvállalás az EU-s ágazati bizottságok munkájában. Az ÉFÉDOSZSZ mint az építőipari ágazat meghatározó súlyú reprezentatív munkavállalói érdekvédelmi szervezete erre vonatkozó felkérés, megkeresés hiányában eddig nem képviselhette a magyar építőiparban foglalkoztatott munkavállalók érdekeit ilyen szintű fórumokon

Budapest, 2002. január 30. Kemecsei József ÉFÉDOSZSZ Elnökség tagja tel : 06209240 158 A tanulmányhoz felhasznált források jegyzéke: ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦

Ipari és építőipari statisztikai évkönyv (KSH 2000) Külföldi működő tőke Magyarországon (KSH) A kapitalizmus alapjainak lerakása Magyarországon (GKI Rt.) Helyzetkép Magyarország társadalmáról és gazdaságáról (GKI Rt.) Magyarország évtizedkönyve (KSH) KSH könyvtár adatszolgáltatása A Magyar Köztársaság Alkotmánya Munka Törvénykönyv Prugberger Tamás – Ploetz Manfred: Magyar és európai munkajog MSZOSZ: Civil Országjelentés Építőipari Ágazati Kollektív Szerződés A magyar építőipar a ’90-es években (Horváth Sándor – GM) ÉVOSZ Közgyűlési beszámolók, kiadványok Lux Judit: A Szakszervezeti Tanács 100 éve Tóth András: Érdekérvényesítés a rendszerváltozás után (MTA) Robert Costel: A bérmunka társadalma Barbara J. Fick: A kollektív munkajog áttekintése és értékelése nyolc közép-európai országban. Az ÉFÉDOSZSZ tag szakszervezetei, elnöke és szakértői által rendelkezésre bocsátott anyagok A Középületépítő 50 éve

Csatolt dokumentumok; - ÉPÍTŐIPARI ÁGAZATI KOLLEKTÍV KERETSZERZŐDÉS (1992. 09. 15. – 1994.05.28.) - ÉPÍTŐIPARI ÁGAZATI KOLLEKTÍV SZERZŐDÉS (AJÁNLÁS) (1997. 08. 28. - hatályban ) - KÖZÉPÜLETÉPÍTŐ Rt KOLLEKTÍV SZERZŐDÉSE (1996. 01. 01. - hatályban )

36 ADATOK-TÁBLÁZATOK 1.

számú táblázat: Időszak 2001

január február március április május június július augusztus szeptember október

Az építőipari termelés volumenindexe a fontosabb ágazatokban előző év azonos időszaka =100 Szerkezetkész épület/rész egyéb építmény építése 101.4 94.6 105.0 102.0 119.0 110.0 108.2 124.4 114.2 103.9

január-október


109.6

(%) Befejező építés

105.3 110.5 93.9 102.8 99.7 88.1 123.6 115.6 94.2 99.6

132.4 152.8 126.3 141.5 130.3 143.3 113.5 115.2 132.4 159.7

102.4

133.4

Forrás:KSH és GM

2.

számú táblázat: Az építőipari termelés értéke a fontosabb alágazatokban Időszak 2001


( folyó áron milliárd Ft ) Szerkezetkész épület/rész egyéb építmény építése 29,1 32.4 43.6 49.2 63.6 68.8 69.1 79.6 79.7 76.7

január-október


591.9

Befejező építés 12.0 15.1 16.7 17.7 16.9 17.7 19.5 20.9 18.8 24.1

5.8 7.7 9.0 9.5 10.7 13.6 12.1 11.2 12.6 13.8

179.4

106.0

Forrás:KSH és GM

3.

számú táblázat: Időszak 2001

Az építőipar teljesítményének alakulása Az építőipari termelés Értéke folyó áron milliárd Ft


49.4 57.5 71.6 79.9 95.7 104.6 105.1 116.9 115.8 121.0

január-október

917.5

Forrás:KSH és GM

Volumenindexe ( % ) előző év azonos id.= 100.0 előző hónap = 100.0 107.3 101.3 105.2 102.4 105.1 97.0 107.1 100.9 117.0 112.0 109.2 97.7 112.2 103.4 122.4 108.6 110.4 93.5 107.4 96.2 110.8

37 4. számú táblázat: A bejegyzett építőipari vállalkozások létszámnagyság szerinti összetétele Bejegyzett szervezetek

300fő feletti 50 - 300 fő közötti 20 - 49 fő közötti 10 - 19 fő közötti 5-9 fő közötti 1-4 fő közötti

2000.szeptember 30. megoszlás változás a % bázishoz 21 -4 0.3 393 17 0.5 1293 -149 1.5 2521 196 3.1 3933 226 4.7 72523 2603 89.9

Összesen:

80684

Létszámkategóriák

száma db

100.0

2497

2001. szeptember 30. megoszlás változás a % bázishoz 21 0.3 0 401 0.5 8 1265 1.5 -28 2560 3.1 139 4160 4.7 127 75225 89.9 2702

száma db

83632

100.0

2948

Forrás:KSH és GM

5. számú táblázat: A bejegyzett építőipari szervezetek gazdálkodási formák szerinti összetétele Szervezetek száma Gazdálkodási forma

2000.szeptember 30.

2001. szeptember 30.

változás a bázishoz

Jogi személyiségű szervezetek Nem Jogi személyiségű szervezetek Egyéni vállalkozások

15692

16436

734

17670

19531

1861

47322

47665

343

Összes építőipari szervezet

80684

83632

2948

Forrás:KSH és GM

6. számú táblázat: A működő építőipari szervezetek gazdálkodási formák szerinti összetétele Működő szervezetek száma Gazdálkodási forma

2000.szeptember 30.

2001. szeptember 30.

változás a bázishoz

Jogi személyiségű szervezetek Nem Jogi személyiségű szervezetek Egyéni vállalkozások

13140

13859

719

15168

16599

1431

42465

41295

-1170

Összes építőipari szervezet

70773

71753

980

Forrás:KSH és GM

7. számú táblázat: Az építőipari alkalmazottak az 5 fő felett foglalkoztatók adatai alapján

Gazdálkodási forma 45.1. Építésiterület előkészítése 45.2. Szerkezetkész épület egyéb építmény építése 45.3. Épületgépészeti szerelés 45.4. Befejező építés 45.5. Építési eszközök kölcsönzése személyzettel Építőipar összesen Forrás:KSH és GM

2000. I-III. né. átlaglétszám ( fő ) 3581 81698 21391 7949 549 115168

2001. I-III. né. átlaglétszám ( fő ) 4460 81713 21301 8830 544 116848

Index (%) 124.5 100.0 99.6 111.1 99.1 101.5

38 8. számú táblázat: A működő építőipari szervezetek gazdálkodási formák szerinti összetétele

építőipar aránya a nemzetgazdaságonbelül, (%)

Bruttóhozzáadott érték, milliárd Ft

ÉV

nemzetgazdasági ágazatok összesen 2299.0 2624.3 3142.3 3919.4 4932.9 6061.3 7556.0 8873.0 9973.0 11414.4

1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000

ebből: építőipar 123.5 153.9 167.4 201.5 227.8 260.7 345.9 405.8 463.8 520.0

5.4 5.9 5.3 5.1 4.6 4.3 4.6 4.6 4.7 4.6

Forrás:KSH és GM

9. számú táblázat: Az építő és építőanyagipar tulajdonosi struktúrájának alakulása 1995-2000

Jegyzett tőke ( kettős könyvvitelt vezetők )

Megnevezés 1995 mdFt

1996 mdFt

1997 mdFt

1998 mdFt

1999 mdFt

2000 mdFt

1995 %ban

1996 %ban

1997 %ban

1998 %ban

1999 %ban

2000 %ban

Építőipar Vállalkozások összesen

128.2

142.0

151.0

134.1

141.9

146.1

100

100

100

100

100

100

Ebből: - állami tulajdon - belf. magántulajdon - belf. társasági tulajdon - MRP tulajdon, egyéb - szövetkezeti tulajdon - külföldi tulajdon

19.1 20.0 30.5 2.0 1.4 45.7

15.7 23.0 32.3 1.8 0.2 58.1

10.3 47.4 2.1 1.1 50.7

10.2 47.2 38.5

24.7 38.1 35.6 7.8 0.7 35

11.7 50.9 45.0 7.6 0.7 30.1

14.9 15.6 23.8 1.6 1.1 35.6

11 16.2 22.7 1.3 0.1 41.0

6.8 31.4 1.4 0.7 33.6

7.5 n.a. 35.0 28.7

17.4 26.9 25.1 5.4 0.5 24.7

8.0 34.9 30.8 5.3 0.5 20.6

Építőanyagipar Vállalkozások összesen

60.0

64.8

83.7

77.5

89.7

90.4

100

100

100

100

100

100

Ebből: - állami tulajdon - belf. magántulajdon - belf. társasági tulajdon - MRP tulajdon, egyéb - szövetkezeti tulajdon - külföldi tulajdon

2.7 2.9 10.3 2.3 0.1 41.2

2.7 2.9 12.5 1.5 0.1 44.8

2.6 22.0 1.1 0.1 59.4

0.1 15.3 56.2

0.6 5.3 18.2 1.3 0.0 64.4

0.6 5.9 18.1 1.1 0.1 64.5

4.5 5.0 17.1 4.0 0.2 68.7

4.1 4.5 19.2 2.2 0.1 69.3

3.1 26.3 1.3 0.1 71.0

0.8 n.a. 19.7 72.5

0.7 5.9 20.3 1.4 71.7

0.6 6.6 20.1 1.3 0.1 71.4

Forrás:KSH és GM

39 10. számú táblázat: Az építő és építőanyagipar tulajdonosi struktúrájának alakulása 1995-2000

Jegyzett tőke ( egyszeres könyvvitelt vezetők )

Megnevezés 1995 mdFt

1996 mdFt

1997 mdFt

1998 mdFt

1999 mdFt

2000 mdFt

1995 %ban

1996 %ban

1997 %ban

1998 %ban

1999 %ban

2000 %ban

2.623 2.144 0.307 0.007 0.165

100 75.6 4.9 0.2 19.3

100 80.5 4.0 0.2 15.2

100 65.4 7.1 17.8 9.7

100 85.3 6.0 0.3 8.4

100 85.4 6.1 0.3 8.2

100 81.7 11.7 0.3 6.3

100 79.4 7.1 6.2 7.4

100 90.2 2.6 0 7.2

100 81.9 4.2 0.6 13.2

100 79.4 5.6 0.8 14.3

100 79.3 6.6 0.2 13.9

100 93 3.9 0.2 2.9

Építőipar Vállalkozások összesen Ebből: - állami tulajdon - belf. magántulajdon - belf. társasági tulajdon - egyéb (MRP) tulajdon - szövetkezeti tulajdon - külföldi tulajdon

1.215 0.919 0.059 0.003 0.234

1.515 1.22 0.061 0.003 0.231

1.764 1.154 0.125 0.314 0.171

2.063 1.76 0.123 0.007 0.173

2.152 1.837 0.132 0.007 0.176

Építőanyagipar Vállalkozások összesen Ebből: - állami tulajdon - belf. magántulajdon - belf. társasági tulajdon - MRP tulajdon, egyéb - szövetkezeti tulajdon - külföldi tulajdon

0.155 0.123 0.011 0.01 0.011

0.153 0.138 0.04 0 0.011

0.144 0.118 0.06 0.001 0.019

0.126 0.1 0.07 0.001 0.018

0.13 0.103 0.09 0 0.018

0.129 0.12 0.05 0 0.04

Forrás:KSH és GM

11. számú táblázat: Az építőanyagipari termelés alágazatonként 2001

Időszak

Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szept. Jan-Szept.

Üveg,üveg Kerámia Kerámia teermékek termékek csempe, lap gyártás gyártás gyártás mrd index mrd index mrd index % Ft % % Ft F 4.6 4.5 4.8 4.4 4.8 4.5 4.8 4.7 4.7 41.9

111.4 98.7 95.7 100.1 100.3 95.3 101.3 101.7 96.9 99.9

3.4 3.5 3.9 3.7 4.2 4.0 3.3 3.3 4.0 33.3

Égetett cement, Beton,gipsz agyag ép. mész, gipsz cem. term. anyag gyártás gyárt mrd index mrd index mrd index % % % F F F

129.5 2.17 111.4 2.63 93.2 3.08 104.5 3.20 94.0 4.54 86.9 3.65 103.6 4.04 89.0 4.24 85.9 4.10 97.6 31.65

159.4 1.76 117.2 2.14 109.0 4.06 127.3 4.38 155.4 5.49 117.0 5.15 151.0 5.55 109.9 5.53 121.4 5.19 127.2 39.25

mrd F

Export Jan- 23.51 103.8 19.29 92.6 Szept Belf. ért. 17.94 94.4 12.56 109.8 Jan-Szept Össz. ért. 41.45 99.5 31.85 98.7 Jan-Szept Forrás:KSH és GM

0.87

93.2

4.69

89.3 26.09 108.1 35.68 111.7 49.98 101.9

1.43 144.5 27.20 177.0

5.56

89.3 30.35 115.8 39.74 108.0 52.93 100.0

1.47 136.0 36.31 132.1

83.5

2.95

0.16 0.11 0.10 0.15 0.18 0.15 0.18 0.22 0.25 1.50

76.5

0.04

%

0.57 0.58 0.64 0.63 0.69 0.66 0.68 0.69 0.64 5.78

4.06

121.2 94.8 88.2 109.4 101.0 101.4 102.9 97.9 105.4 101.3

index

Máshova nem sorolt termékek mrd index % F

99.6 97.0 80.6 123.7 118.2 101.8 104.8 98.8 106.5 102.2

4.26 204.2

131.5 2.46 89.2 3.91 108.3 4.80 101.7 5.89 105.2 7.37 95.3 6.68 131.4 6.93 112.4 7.67 108.3 7.96 108.0 53.67

Kőmegmunkálás

359.3 2.16 145.7 2.45 95.6 3.38 143.4 3.72 115.1 4.96 89.6 4.56 130.3 4.96 147.9 5.15 184.7 5.53 139.4 36.87 42.4

9.11

120.2 138.9 119.5 124.9 130.1 131.9 144.7 145.0 131.6 132.5 81.3

40 12. számú táblázat: Az építési szerelési tevékenység alakulása,megoszlása ( Mrd Ft ) Év

Nem építőipari szervezetek

Lakosság és kisipar

1990 1991 1992 1993

122 82 75 70

Építőipar 98 72 61 56

Összesen 213 195 199 202

432 348 335 328

A KSH ettől az évtől a kisipar teljesítményét az " Építőipar" sorában tartja nyílván 1993 1994 Forrás: ÉVOSZ kiadványok

30 34

56 47

242 255

328 336

13. számú táblázat: Átlagos keresetek vásárlóértéke munkaidő ráfordításban, termékben

Termék, szolgáltatás

hamburger tej benzin

Amegfigyelt időszak 1997 2001 szükséges munkaidő szükséges munkaidő 21 perc 31perc 21.5 perc 25 perc 33.5 perc 34.75 perc

Index % 47.6 16.2 3.7

KSH adatokon alapuló VH összeállítás (2002. 01.20.)

14. számú táblázat: Átlagos összehasonlító keresetek Ország Románia Bulgária Szlovákia Magyarország Horvátország Ausztria Német Magyar Kereskedelmi és Iparkamara adatai

Átlagos kereseti arányok EURÓ- ban kifejezve (2001) 126 126 261 348 688 1392

41 Néhány bebejező mondat, gondolat…… Azzal kezdem, amit az utolsó pont leírása után, a várt megkönnyebbülés helyén érzek. Biztosan tudom, hogy tartozom. Mégpedig köszönettel, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetei Szövetségének, személy szerint Csorvási József elnöknek, hogy a PHARE programban való részvételre engem választott ki, folyamatoson segített, így végül aktív részese lehettem ennek a nagyszabású, közös munkának. Feladatom az építőipari ágazat belső viszonyainak, folyamatainak felmérésére, a múlt és jelen leltározására irányult. Hangsúlyoznom kell, hogy állapot felmérést végeztem , és nem kutatást! Tisztában vagyok azzal, hogy még ennek a viszonylag szerény elvárásnak is csak részben tudtam megfelelni. Azt különösen sajnálom, hogy a projekt nézőpontjából rendkívül fontos területen, a szociális párbeszéd területén ágazatunkban szinte csak deficittel, érdekegyeztetési hiányosságok sorával szembesültem. Immár 15 éve az érdekegyeztetés frontvonalában élve tisztában vagyok azzal, hogy az általam nevesített gondok nem ágazat specifikus jelenségek. Ezért bennem is felmerült, hogy talán még látszat szintjén sem igazságos így "kiadni" magunkat, mintegy ágazatunkra "bevállalva" a negatív megítélést. Röviden azt kellett mérlegeltem; lesz e időszerűbb, jobb alkalom a nyílt szembenézésre a közeljövőben ennél a projektnél, amelynek éppen az a célja, hogy valós tapasztalatokra alapozva egy új, működőképes mezo-szintű érdekegyeztetést építsen ki, ráadásul nem egy, hanem a teljes középszint 18 ágazatára ?! Saját válaszomat elsősorban az 1.15, 1.16, 1.17. pontok leírásával adtam meg. Közismert tény, hogy a házépítéshez biztos, stabil alapok kellenek, a gyógyító munkához pedig megfelelő diagnózis. Megítélésem szerint az általam képviselt kritikus szemléletmód különösen indokolt abban az esetben, ha minden érintett számára nyilvánvaló, hogy a teljes magyar érdekegyeztetés ügye beteg! Ha már gyógyításához külföldi szakembereket kellett konzíliumra hívnunk, akkor nézetem szerint a tisztesség minimuma az, hogy előttük a valós tünetekről, részben még a "család belső bizalmas ügyeiről" is őszintén beszéljünk. Különösen akkor, ha végre egy új, működőképes EU kompatíbilis érdekegyeztetési modell kiépítése a tét! Közös munkánk valódi eredménye és személyes örömöm

lenne, ha a napi munkám során az új ágazati

párbeszéd működtetésében is rész vehetnék. Én ugyanis makacsul hiszek abban, hogy az eleve hátrányosabb helyzetű munkavállalók szervezett érdekvédelme, felelős bevonásuk saját sorsuk alakításába polgári, demokratikus viszonyok között természetes dolog. Nyugat-Európában, de főleg Dániában szerzett közvetlen tapasztalataim igazolják, hogy a kollektív fellépésnek, és a munka világának megkerülhetetlen szereplője a munkavállalókat képviselő szakszervezet! A szakszervezet feladatáról, felelősségéről, és tisztségviselői munkánk jelentőségéről éppen úgy gondolkodom, ahogyan arról Széchenyi István 1930. szeptember 22-én, híres naplójába lejegyzett sorai tanúskodnak:

“Csak

ott mennek a dolgok jól – ahol pl. a szabó, szappanfözö – cukrász etc. és mindenki más is meg van gyözödve róla, hogy az ö iparán, az ö üzletén fordul meg az állam sorsa!”

Budapest, 2002. január 30.

Kemecsei József

42

TARTALOMJEGYZÉK: 1.

Az ágazat jellegének, struktúrájának bemutatása………………………. 2

1.1.

Az iparág sajátosságai……………………………………………………………….……….. 2

1.2

Az építőipari ágazat jellemző vonásai 1990 előtt……………………………………………. 2

1.3

A szakszervezeti jelenlét 1990 előtti építőipari struktúrában……………………….……….. 2

1.4

Az építőipari ágazat struktúrájának változása a rendszerváltás folyamatában………………. 3

1.5

A szakszervezeti struktúra változása a rendszerváltás folyamatában……………….………. 4

1.6

Az építőipari ágazat privatizációja, a tulajdonosi szerkezet összetétele az egyes alágazatokban………………………………………………………………………………… 4

1.7

Az építőipari ágazatban foglalkoztatottak létszáma és állomány-csoportonkénti megoszlása……………………………………………………………………………………….. 7

1.8

Az építőipar foglalkoztatás szerkezete a munkaidő jellege szerint………………………….. 7

1.9

A működő építőipari vállalkozások száma jogállás és létszám kategóriák szerint….……….. 8

1.10

Az építőiparban foglalkoztatottak munkavédelmi helyzete………………………………….. 8

1.11

Az építőiparban foglalkoztatottak bérhelyzete, bruttó és nettó keresetek alapján…………… 9

1.12

A magyar építési vállalkozások költségszerkezete…………………………………………..10

1.13

Jellemezze az ágazat gazdasági helyzetét………………………………………….……….. 10

1.14.

Várhatóan milyen mértékben és milyen módon érinti az ágazat munkaadói és munkavállalói körét az EU csatlakozás?…………………………………….. 11

1.15.

Verseny és feketegazdaság………………………………………………………………….. 14

1.16.

Az építőipar magasépítő szakágazatában működő szabálykövető vállalkozások és foglalkoztatottak pozícióját az utóbbi 10 évben negatívan

2.

befolyásoló intézményes változások, tendenciák és gyakorlat……………………... 15 Munkaügyi kapcsolatok szereplői az ágazatban……………………. 22

2.1.

Az építőipari ágazatban érintett szakszervezetek…………………………………………… 23

2.2.

Az építőipari ágazatban érintet munkáltatói szövetségek……………………………………23

2.3.

Az építőipari ágazatban működő egyéb szervezetek: kamarák egyesületek………………………………………………………………………………….. 23

2.4.

Az építőipari ágazatban érintett munkáltatói szövetségek………………………………….. 24

3.

A kollektív alku jellemzői……………………………………………. 24

3.1. Van-e/volt-e az ágazatban középszintű ágazati, alágazati, töb munkáltatós regionális Kollektív Szerződés?…………...…………………………………..24 3.2.

Van-e/volt-e az ágazatban középszintű (ágazati, alágazati több munkáltatós bérmegállapodás?………………………………………………………………25

3.3.

Mutassa be, jellemezze a jelenleg érvényben lévő középszintű Kollektív Szerződéseket és/vagy bérmegállapodásokat……………………………………. 26

43 3.4.

Amennyiben jelenleg nincs érvényes középszintű KSZ/bérmegállapodás az ágazatban, azonban korábban léteztek, melyek voltak azok az okok amelyek megszűnésükhöz, illetve megújításuk elmaradásához vezettek?………………….. 26

3.5.

Amennyiben jelenleg nincs érvényes középszintű KSZ, megállapodás az ágazatban, volt-e egyáltalán törekvés arra, hogy ezek megkötésre kerüljenek?………………………………………………………………………………….. 27

3.6.

Milyen trendek érvényesültek a kollektív alku területén az elmúlt években?…………………………………………………………………………………….. 28

4.

Középszintű szociális párbeszéd további fórumai…………………...31

4.1.

Van-e/volt-e az ágazatban olyan intézmény, amely a munkaadói érdekképviselet/munkáltató és a szakszervezek közötti folyamatos együttműködésének formalizált keretet nyújt?……………………………………………... 31

4.2.

Milyen munkaadói érdekképviselet/munkaadók és szakszervezetek által kezdeményezett/támogatott közös ágazati akciók/események voltak az elmúlt években……………………………………………………………………. 31

4.3.

KSZ lefedettség az ágazaton belül………………………………………………………….. 32

5.

Részvételi intézmények az építőipari ágazatban……………………. 33

5.1.

Milyen arányban választottak participációs intézményeket (Üzemi Tanácsokat, Közalkalmazotti Tanácsokat, stb.) az ágazat vállalatainál, intézményeinél?………………………………………………………………. 33

5.2.

Van-e az ágazatban olyan transznacionális vállalat, amelynél európai Üzemi Tanács van?…………………………………………………………………………. 35

5.3.

Szerepvállalás az EU-s ágazati bizottságok munkájában…………………………………… 35

Forrásjegyzék:……………………………………………………………………………… 35 Mellékletek, táblázatok: 1. számú táblázat: 2. " " 3. " " 4. " " 5. " " 6. " " 7. " " 8. " " 9. " " 10. " " 11. " " 12. " " 13. " " 14. " "

Az építőipari termelés volumenindexe a fontosabb ágazatokban ……………………..36 Az építőipari termelés értéke a fontosabb alágazatokban……………………………….36 Az építőipar teljesítményének alakulása…………………………………………………36 A bejegyzett építőipari vállalkozások létszámnagyság szerinti összetétele……………...37 A bejegyzett építőipari szervezetek gazdálkodási formák szerinti összetétele…………..37 A működő építőipari szervezetek gazdálkodási formák szerinti összetétele……………37 Az építőipari alkalmazottak az 5 fő felett foglalkoztatók adatai alapján………………...37 A működő építőipari szervezetek gazdálkodási formák szerinti összetétele……………38 Az építő és építőanyagipar tulajdonosi struktúrájának alakulása 1995-2000 …………...38 Az építő és építőanyagipar tulajdonosi struktúrájának alakulása 1995-2000……………39 Az építőanyagipari termelés alágazatonként 2001………………………………………39 Az építési szerelési tevékenység alakulása,megoszlása…………………………………40 Átlagos keresetek vásárlóértéke munkaidő ráfordításban, termékben …………………..40 Átlagos összehasonlító bérek……………………………………………………….……40

44

munkavállalói oldal képviselőinek TANULMÁNYA PHARE

Recommend Documents