AZ
ÉPÍTŐIPARI ÁGAZAT munkaadói oldal képviselőjének TANULMÁNYA
Készült: az ágazati párbeszéd bizottságok létrehozását célzó
PHARE Projekt megbízásából
Budapest, 2002. január 30.
összeálította:
Nagy János ÉVOSZ ügyvezető igazgató
2
TARTALOMJEGYZÉK:
1.AZ ÁGAZAT JELLEGÉNEK, STRUKTÚRÁJÁNAK BEMUTATÁSA………
2
1.1 A magyar gazdaság jelenlegi helyzete…………………………………………
2
1.2. Az építőipar helye, szerepe a gazdaságban……………………………………
3
1.3 Ágazat jellege, struktúrája………………………………………………………
3
1.4 Az építőipar helyzete …………………………………………………………
4
1.5 Az építőipar termelése 1990-2000. Között………………………………………
7
1.6 Az építőipari termelés az Európai Unióban a FIEC adatai szerint………………
8
1.7 A lakásépítés helyzete…………………………………………………………..
8
1.8. Összefoglalás…………………………………………………………………
10
1.9 Az ágazat legjelentősebb munkáltatói…………………………………………
11
2. AZ ÁGAZATBAN TEVÉKENYKEDŐ MUNKAADÓI SZÖVETSÉGEK ÉS SZERVEZETEK……………………………………………………………….
12
3. AZ ÉPÍTÉSÜGY HELYZETE, JAVASLATOK A KORMÁNYZATNAK ….
13
4. JELENTŐSEBB MUNKAADÓI SZERVEZETEK……………….. ……. ….
16
5. ÁGAZATI, TEVÉKENYSÉGI SAJÁTOSSÁGOK ÉS PROBLÉMÁK, GONDOK A MUNKÁLTATÓI ÉS MUNKAVÁLLALÓI OLDALON……………………
22
6. FEKETEMUNKA AZ ÉPÍTŐIPARBAN, HELYZETFELTÁRÁS……………….
24
TÁBLÁZATOK, DIAGRAMMOK ………………………………………….. ….
26
3
2. AZ ÁGAZAT JELLEGÉNEK ÉS STRUKTÚRÁJÁNAK BENUTATÁSA, AZ ÁGAZAT GAZDASÁGI HELYZETE 1.1 A magyar gazdaság jelenlegi helyzete Magyarország gazdasági növekedése az utóbbi években meghaladta az Európai Unió átlagos növekedési ütemét. Nemcsak a nyugat európai folyamatokat kell figyelembe vennünk önmagunk minősítése során, hanem a közép európai folyamatokkal is szükséges összehasonlítani a magyar gazdaság helyzetét és fejlődését. A közép európai országok közül Magyarország az ahol a gazdasági fejlődés az elmúlt három évben töretlen. Az infláció tekintetében is egy folyamatosan csökkenő tendencia érzékelhető Magyarországon. A munkanélküliségi rátát tekintve is sikereket tudunk elkönyvelni az utóbbi években. Az adósságállományunk a GDP-hez mérten jelentősen csökkent. A magyar gazdasági konjunktúra 2000. évben az év eleji gyengülés után fokozatosan erősödött. A GDP az 1999 évinél lassabban, de negyedévről negyedévre gyorsuló ütemben nőtt. Az év egészét tekintve a GDP 5,2%-kal nőtt 1999 évhez képest. A külső egyensúly stabil maradt, a folyó fizetési mérleg hiánya kisebb, mint 1999-ben volt. A foglalkoztatás szintje nőtt. A munkanélküliek száma jelentősen csökkent. Mára Magyarországon a rendszerváltás befejeződött. Az elmúlt tíz évben kiépültek a jogállamiság, a piacgazdaság és a demokrácia intézményei. Lezárult egy olyan tíz éves időszak, amelyben a társadalom minden tagjának áldozatot kellett hoznia az átalakulás érdekében. A magyar gazdaság utolérte önmagát és európai mércével mérve is jelentős növekedést produkál. A magyar gazdaság teljesítményét elismeri a külföld is. A világ fejlettebb részéhez való csatlakozás jó ütemben halad. A kedvező tendenciák fenntartása, olyan politikai és gazdaságpolitikai intézkedéseket igényel, amelyek hosszú távon előnyös feltételeket biztosítanak a fejlődés erőinek kibontására. Az 1990-es évek végére Magyarország integrált piacgazdasággá vált, amelyben a gazdaság fejlődését már nem az állam, hanem az üzleti szektor és a régiók alakítják. Ennek ellenére az állam nem vonulhat ki teljesen a gazdaság fejlesztéséből. Az állam feladata, hogy meghatározza, és támogassa azokat a prioritásokat, amelyek a gazdaság egészének a fejlődése szempontjából meghatározó jelentőségűek Az ezredfordulóra Magyarországon az Európai Unióhoz való csatlakozás, a gazdasági felzárkózás, valamint a társadalmi jólét előkészítése megtörtént. A továbblépéshez új, reális, gyakorlati jellegű programok megalkotására van szükség, a makrogazdasági egyensúlyok fenntartása mellett. Ezt a tényt a magyar Kormány felismerte és megalkotta a Nemzeti Fejlesztési Tervet a “Széchenyi Tervet”. A szeptember 11.-i eseményeket követően, a világgazdasági helyzet kedvezőtlen alakulásának hazánkra gyakorolt hatásainak mérséklésére, a Kormány továbbfejlesztette és kibővítette a “Széchenyi Tervet”. A Kormány felismerte, ha például támogatja az otthonteremtést, hogy a családok méltó körülmények között élhessenek, nevelhessék gyermekeiket, akkor a gazdasági fejlődés számára egy “láncreakciót” indít el. Az otthonteremtéshez, a több lakás építéséhez több építőanyag, több munkaerő szükséges. Az újabb munkahelyek új munkavállalókat jelentenek. Mindez több bevételt, több adót jelent az állami költségvetés számára. Így a programokra fordított minden forint sokszorosan megtérül és a gazdasági eredmények mellett a társadalmi célok elérését is segíti. A megfogalmazott prioritások közül a gyorsforgalmi- és közúthálózat fejlesztés, a lakásprogram, az ár- és belvíz védelem, mely magában foglalja a viziközmű fejlesztést is
4
közvetlenül érinti az építőipart és munka lehetőséget nyújt. A többi prioritás, pedig közvetve nyújt munkalehetőséget a magyar építőipar számára Összességében ilyen nagyságrendű gazdaságélénkítő program az elmúlt időszakban nem volt, amely az építésügyet, az építőipart is érintette volna. Ez a nagy ívű már megkezdett program csak a kiegyezést követően a XIX.- XX. század fordulói építési programokhoz hasonlítható. A programok végrehajtásához teljes körű szakmai, társadalmi összefogásra van szükség. Ezért lényeges, hogy az építésügy, az építőipar nagyobb kormányzati figyelmet kapjon. 1.2. Az építőipar helye, szerepe a gazdaságban Az építőipar különleges helyet foglal el a nemzetgazdaságban. A nemzetközi és a hazai gyakorlat, valamint a tudományos kutatások igazolják, hogy az építőipari termelés hozzájárul; • a gazdaság növekedéséhez, • a környezet formálásához, • a szegénység csökkentéséhez, • a lakosság életkörülményeinek javításához, elégedettségéhez. Az építőipar olyan gazdasági ág, amelynek tevékenységét, eredményességét a nemzetgazdaságban bekövetkezett változások alapvetően befolyásolják. Így az állami, az önkormányzati beruházásokra fordítható pénzeszközök mennyisége, a vállalkozások pénzügyi helyzete, a lakosság életkörülményei, megtakarításai, lakásépítési kedve alapvetően meghatározzák az építőipar teljesítményét. Az építőipar nem telephelyhez kötött, hanem változó helyen és időben végzi tevékenységét. Mindezek alapján az építőipar érzékeny jelzőrendszerként működik, statisztikai mutatói a gazdasági konjunktúra fontos jelzőszámai. 1.3 Ágazat jellege, struktúrája A Központi Statisztikai Hivatal az építőipari ágazatot mint az építéssel foglalkozó jogi és nem jogi személyiségű szervezetek és egyéni vállalkozók összességét definiálja és ilyen vonatkozásban kezeli. A KSH a 45. sz. jelölt építőipari ágazatán belül 5 alágazatot különböztet meg: 45. 1. Építési terület előkészítése 2. Szerkezetkész épület, egyéb építmény építése. 3. Épületgépészeti szerelés. 4. Befejező építés. 5. Építési eszközök kölcsönzése személyzettel. E rendszerben az épület az általános értelemben vett magasépítési létesítmény és az egyéb építmény kategória tartalmazza a magyar gyakorlatban mélyépítésnek nevezett út, vasút, vízi építmény, vezetékrendszerek építése és az ezekhez kapcsolódó műtárgyak építésének munkáira vonatkozó adatokat is.
5
A KSH létszám tekintetében a vállalkozásokat az alábbiak szerint különíti el: 300 fő feletti 50-290 fő közötti 20-49 fő közötti 10-19 fő közötti 10 fő alatti – melyet kettéválaszt 5-9 fő közötti 5 fő alatti létszámot foglalkoztató szervezetekre. A napi gyakorlatban a 300 főnél nagyobb szervezetek nagyvállalatnak, az 50-300 közöttiek közepes, az 50 főnél kevesebbek kisvállalkozásnak minősülnek, és újabban teret kap a mikrovállalkozás elnevezés is, amely alatt a 10-nél kisebb létszámú vállalatokat, egyéni és családi vállalkozásokat is értik 1.4 Az építőipar helyzete Az építőipar a magyar nemzetgazdaság negyedik ágazata. A bruttó hazai termék mintegy 5%-át állítja elő és a munkavállalók több mint 6%-át foglalkoztatja. Az elmúlt tíz évben a gazdasági folyamatok liberalizálását sajátosan és ellentmondásosan élte meg a magyar építőipar. Azok a változások, amelyek az építési piac keresleti oldalán bekövetkeztek, döntően a kereslet rohamos csökkenésével, az általános gazdasági helyzet romlásával függtek össze. A piac igényeinek megváltozása, a kereslet struktúrájának módosulása a nyolcvanas évtized végén, a kilencvenes évtized elején nyilvánvalóvá vált. A struktúra azonban nem azért módosult, mert a piac mást igényelt, racionálisabban gondolkodó megrendelők vették át a régiek helyét, vagy gazdaságossági szempontok kerültek előtérbe a közpénzek elköltésénél. A változás azért következett be, mert a különböző területeken nem egy időben fogyott el a pénz. Az állam először a lakásfinanszírozásból vonult ki. A támogatások leépítésének híre esetenként még növelte is egy-egy év teljesítményét. Az a tény, hogy megrendelői csoportok nagyon eltérő ütemben követték a recesszió általános tendenciáját, a gazdaság “köztes állapotának” volt köszönhető. Lényegében sem tervutasításos gazdaság, sem piacgazdaság nem volt. A korábbi érdekeltségi rendszer már, a piacgazdaság logikájából adódó érdekeltség még nem működött. A torz érdekeltségi rendszer működésére jellemző, hogy először a nagyberuházások, majd az egyéb központi beruházások, ezt követően az önkormányzatok körében történt meg az építési kereslet visszaesése. Az állampolgárok építési kereslete a folyamat legvégén csökkent. Az oktatás, egészségügy, infrastruktúra területén úgy apadtak el a források a minimumra, hogy közben a felhasználás módja nem változott. Ezzel egyidejűleg romlottak a külpiaci feltételek, összeomlottak a keleti piacok, recesszió volt a fejlett országokban is. A keleti regionális gazdasági rendszer megszűnése nemcsak piacvesztéssel járt, hanem a fejlett régiók piacán a konkurencia növekedésével is. A belső piac szűkülése az életszínvonal romlása, a fizetőképes kereslet csökkenése és az importverseny együttes hatása következett be.
6
A recessziót elősegítette a korszerűtlen termékszerkezet, az alacsony színvonalú gyártási kultúra, a rosszul funkcionáló érdekeltségi rendszer. A privát szektor versenye is sajátos vonásokat mutatott. Az állami tulajdonú gazdálkodók ebben a versenyben csak alacsony hatásfokkal tudták érdekeiket védeni, sok esetben szorosan együttműködtek a leépülésben. Magyarországon sokáig az új vállalkozások alapításának dinamizmusából kiindulva sokan azt várták, hogy a magánszektor dinamikus fejlődése ellensúlyozza az állami szektor teljesítményének visszaesését. Ez azonban a vártnál lassabban ment végbe. Ebben az időszakban még a közpénzek, illetve az állami vállalati megrendelések játszották a főszerepet. A belföldi építési piacot tíz éven keresztül, 1991-ig a fizetőképes kereslet erőteljes csökkenése jellemezte, amelynek eredményeként az építőipar teljesítménye 1980-hoz viszonyítva 1991-re 60%-ra esett vissza. 1993-ig csak a források csökkenése és ezzel párhuzamosan az egyes beruházási területek visszafogása, fejlesztési célok feladása történt. Az építési piacon fordulat 1994-ben következett be a magántőke dominánssá válásával. Ehhez kapcsolódott a gazdasági növekedés beindulása. A megrendelői oldalon ekkor következtek be azok a változások, amelyeket a gazdasági rendszerváltás során mindenki várt. 1994-től a fizetőképes kereslet élénkülése volt tapasztalható, melynek eredményeként 1994-ben az 1980.évi termeléshez viszonyítva 73%-ra emelkedett az építőipar termelése. Mint utóbb bebizonyosodott ez az emelkedés csak átmeneti jellegű volt a makrogazdasági folyamatok stabilitásának és a folyó fizetési mérleg hiányának köszönhetően. A közpénzekből megvalósítandó építési feladatok legnagyobb megrendelői csoportját az önkormányzatok jelentik. Nem volt racionális ebben a szférában sem az építésre fordítható pénzek felhasználása. Bár a kisebb települések esetén az építési beruházások már a rendszerváltás előtt is erősödő lakossági kontroll alatt folytak, ez azonban nem terjedt ki az egész folyamat gazdasági ellenőrzésére. Ehhez hiányoztak a feltételek, a gazdasági szemlélet, az alapvető információk és a választópolgárok kontrolljának intézményesített keretei. Az építési szerelési tevékenység területi megoszlásában az 1990-1996 években jelentős arányeltolódás alakult ki a főváros, Pest megye és a dunántúli területek javára, összefüggésben a térségek általános gazdasági helyzetével. Az építési vállalkozások építési- szerelési tevékenységének 30%-a Budapesten és agglomerációs övezetében valósult meg. A gazdasági növekedés ütemének folyamatos mérséklődése és azzal egyidejűleg az igénystruktúra gyökeres megváltozásának kényszerű hatására a magyar építőipar már a 80as években megkezdte saját öntörvényű leépülését, strukturális átalakulását. Ez a több éves alkalmazkodási folyamat mentette meg az építőipari ágazatot attól, hogy a gazdaság elmélyülő recessziója ellenére sem került drasztikus válsághelyzetbe. Mára Magyarországon is kínálati piac alakult ki az építőiparban, egyre növekvő számú hazai és külföldi tulajdonú szervezet van versenyben a kereslet elnyerésére. Az elmúlt időszakban végbement szerkezeti átalakítás és a privatizáció eredményeként a magyar építőipar szereplői köre sokkal rugalmasabb, a változó viszonyokhoz alkalmazkodóbb lett, mely a korábbi időszakkal összevetve alkalmasabb az európai minőségi követelmények elérésére.
7
Az elmúlt tizenöt év alatt a fizetőképes építési kereslet reálértékben közel 30-40%-kal mérséklődött. Az állami és önkormányzati megrendelések aránya csökkent. Az építőipar termelési volumenének 1993-1994.évi emelkedését követően, 1995.-ben jelentős 17,6%-os visszaesés követte. 1996 év második felétől ismét növekedés kezdődött, ami 19971998-ban is folytatódott. A bővülés üteme 1998-ban gyorsult, a termelés 13,7%-kal haladta meg az előző évit. 1999-ben a termelés 8,3%-kal nőtt az 1998 évhez képest és 2000-ben 7,5%-kal nőtt az 1999 évihez képest. Az infrastruktúra fejlesztése (mélyépítés) 1992-1994 között kiugróan növekedett, míg 1995ben kiugróan visszaesett. 1999-ben az infrastruktúra építés volumene 6,5%-kal haladta meg az 1998 évit, 2000-ben 1,8%-kal esett vissza. A kínálati oldal változásai az előbbieknél is meghatározóbbak. A tulajdonosi struktúra és a szervezeti összetétel módosulása érdemel kiemelést. Az évtized elején még 80%-os részarányt képviselő állami tulajdon jelenleg alig haladja meg a 10%-ot. Ez részben a privatizált vállalatokban még meglévő kisebbségi részvény tulajdoni hányadából, részben a felszámolás alatt álló vállalatok vagyonából tevődik össze. A korábbi nagy állami tulajdonú vállalatok privatizációja során a mélyépítő vállalatok döntően nyugat-európai multinacionális cégek tulajdonába kerültek. A piacon maradt magasépítő vállalatokat viszont magyar magántulajdonosok – döntően a menedzsmentek – birtokolják. Több multinacionális cég nem a privatizáció útját választotta a magyar építési piacon való jelenlétének, hanem létrehozta magyarországi szervezetét. Az építőipari szervezetek jegyzett tőkéjének volumene meghaladja a 150 milliárd forintot. Ennek közel kétharmada magyar tulajdonú. Ez az arány az építőipar különböző alágazataiban azonban más és más. A magasépítési szektorban az összes jegyzett tőke mintegy 54 milliárd forintot tesz ki. Ebből a vegyes-vállalatok által jegyzett tőke 53,8%. A tisztán külföldi tőke aránya az összes tőkéhez viszonyítva 38%. A mélyépítőiparban a külföldi jelenlét nagyságára és belső arányaira jellemző, hogy az összes jegyzett tőkéhez viszonyítva a vegyes- vállalatok által jegyzett tőke 37%, míg a tisztán külföldi tőke aránya az összes tőkéhez viszonyítva 79%. Az épület-felújítással és épületkorszerűsítéssel foglalkozó építőipari szervezetekre döntően a magyar többségi tulajdon a jellemző. A külföldi jelenlétre jellemző, hogy az épület-felújítás és korszerűsítés területén az összes jegyzett tőkének 22%-a a vegyes-vállalatok által jegyzett tőke. A tisztán külföldi tőke aránya az összes tőkéhez viszonyítva 20%. Az építőipar ezen szektorára a kis (50 fő alatti létszámú) szervezetek a jellemzőek. A szervezeti struktúra alapvető módosulásának legszembetűnőbb változása, hogy jelentősen megnőtt a vállalkozások száma és a kisvállalkozások ( 50 főnél kevesebbet foglalkoztatók) adják az építőipari termelés nagyobb részét. Az építőipar területén a működő vállalkozások száma 2000-ben mintegy 80 000, ebből a jogi személyiségű gazdálkodó szervezetek száma több, mint 15 000.
8
A nagyszervezetek (300 főnél többet foglalkoztatók) 1990-ben még az építőipar termelésének mintegy 60%-át adták. Ez az arány mára alig haladja meg a 20%-ot. A kisszervezeteknél éppen ellentétes folyamat zajlott le, ma ők adják az építőipari termelés több, mint 60%-át. Az építőipar bérhelyzete az ágazatok között az egyik legkedvezőtlenebb. A statisztikai besorolás szerinti 14 ágazatból az építőipar csak a mezőgazdaságot és a vendéglátást előzi meg. 1.5 Az építőipar termelése 1990-2000. között Év Folyó áron (millió forint) 1991=1 00 (millió forint)
1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
165069 171280 206619 238503 307037 320728 410588 545271 677080 794850 969500
194042 171280 177429 182967 203940 168451 174042 192690 207515 227100 255132
Forrás: KSH 1000000 900000 800000 700000 600000 500000 400000 300000 200000 100000 0 1990
1991
1992
1993
1994
1995
1991 áron (millió forint)
1996
1997
1998
1999
2000
Folyó áron (millió forint)
Az építőipar a 2001. év első hét hónapjában 562,2 milliárd forint termelési értéket produkált folyó áron, ami az előző év termelési értékét mintegy 9,1%-kal haladta meg. Ezen belül a mélyépítés (egyéb építmények építése) viszont közel 14%-os csökkenést mutat az előző évhez képest. Bízunk abban, hogy a beindított úthálózat fejlesztési programok ezt a kedvezőtlen tendenciát megfordítják. Az adatokból és a grafikonból is látható, hogy az építőipar teljesítménye 1999 évtől meghaladta az 1994 évi un. kiugró értéket. Az előrejelzések szerint 2001-ben további 10%-os növekedésre lehet számítani. Ehhez szükséges ugyanakkor a közpénzekből megvalósuló beruházásoknál a nemzeti építőipar preferálása. Ezt az Európai Uniós csatlakozásunkig
9
mindenképpen megteheti a kormányzat, sőt azt követően is, ismerve az EU tagországok kifinomult gyakorlatát. 1.6 Az építőipari termelés az Európai Unióban a FIEC adatai szerint (%-ban az előző év azonos időszakához viszonyítva) Ország Németország Nagy Britannia Franciaország Olaszország Spanyolország Hollandia Belgium Portugália Svédország Ausztria Dánia Finnország Írország EU 13
2001 október -5,5 % +0,2 % +1,3 % +2,6 % +5,4 % +2,0 % +2,6 % +1,1 % +4,2 % -1,2 % -4,9 % -0,4 % +1,6 % -0,3 %
2000 december 0,0 % +2,5 % +2,9 % +2,5 % +5,5 % +2,4 % -0,1 % +2,4 % +4,2 % +0,9 % -5,3 % +4,4 % NA +1,7 %
A táblázat adatai is jól mutatják az előzőekben leírtakat, miszerint az építőipar teljesítményének alakulása nagy mértékben befolyásolja egy adott ország GDP növekedését, húzóágazata a nemzetgazdaságoknak. Ezért nagyjelentőségű a Kormány lakásépítési, közúthálózat fejlesztési és egyéb építési (pl: Millenniumi városközpont) programja, mert ezekkel lehetővé válik más iparágak fejlődése, a tőkeerős befektetési kedv növelése. Szükség van a Közbeszerzési törvény hatálya alá nem tartozó, kisebb értékű munkáknál szabályozási formájában egyszerűbb, határidőben rugalmasabb eljárásra. El kell érnie a kormányzatnak, hogy a közpénzekből megvalósuló építési beruházásokra kiírt versenytárgyalások ne legyenek nemzetköziek. Mert a verseny kiindulási alaphelyzetében jelentős különbség van a hazai tulajdonú és a külföldi tulajdonú, de hazai bejegyzésű vállalkozások között. A külföldi tulajdonúak tőkeereje messze meghaladja a hazaiakét. A magyar tulajdonú vállalkozások legnagyobb gyengéje a tőkeszegénység. Egyéb területeken – minőségi követelmények, szakmai színvonal – versenytársai a nyugat-európai vállalkozásoknak. A magyar építési vállalkozók is felismerték az Európai Unióban elfogadott minőségbiztosítási rendszerek jelentőségét. Ma már nemcsak a legnagyobb vállalkozások, de a közepes méretűek közül is egyre többen szerzik meg ennek tanúsítását. A minőségbiztosítási rendszerek bevezetése és általánossá tétele mellett kiemelt figyelmet kellene fordítani az ellenőrzésre is. Az építés-felügyelet működését biztosítani kell. 1.7 A lakásépítés helyzete Az 1999.év elején regisztrált lakások száma Magyarországon 4.047.813. Pusztán a lakásszámot tekintve ez a mutató nem rossz, de összetételét, minőségét, korát nézve már korántsem kedvező a helyzet. Amennyiben csak a lakásszámot tekintjük a 1970-es évtized volt a magyar lakásépítés legtermékenyebb időszaka. Ebben a tíz esztendőben épült a lakásállomány több, mint 21%-a.
10
Ez volt a panelos lakótelep építés csúcskorszaka, a kedvezőtlen lakásállomány összetétellel és a sok kívánnivalót mutató minőségi jellemzőkkel. Az 1940-es évekig vályogból épült a legtöbb lakás. A jelenlegi lakásállománynak is közel negyede, több, mint 1 millió lakás vályog. A téglából épült lakások aránya mintegy 54%. A lakások több, mint 40%-a két szobás, az egy szobás lakások még mindig 16%-ot képviselnek. A háromszobás lakások aránya meghaladta a 30%-ot, a négy és ennél nagyobb lakások aránya 11% a lakásállományon belül. A három és több szobás lakások nagyobb arányban épültek a kilencvenes évtizedben, de ez a lakásállomány belső arányaiban jelentős változást nem eredményezett az új lakásépítések alacsony száma miatt. Az elmúlt évtizedek során a legnagyobb változás a lakástulajdon viszonyokban történt. Az 1980-as évek közepén az önkormányzati bérlakás-állomány még 20%-ot tett ki. A kilencvenes évek elején ez az arány 18,3% volt, mára 5,4%-ra csökkent. Az állami és a magán lakásberuházások terén is lényeges változások történtek. Az állami szerepvállalás folyamatosan és jelentősen csökkent. Az állami lakásberuházások hányada 1990-ben még 6,9% volt, 1998-ban az 1,3%-ot érte csak el. Magyarországon – ami Európa egyik régiójára sem jellemző – a lakásépítés közel 60%-a házilagos kivitelezésben valósul meg és ennek mintegy 90%-a lakossági kivitelezésben történik. Ugyancsak nem jellemző, hogy a jogi személyiségű gazdasási társaságok a lakásépítésnek alig több, mint 10%-át valósítják meg. Az egyéni vállalkozók által épített lakások is közel ilyen nagyságrendet mutatnak. A lakásépítés jellemzőit alapvetően az ország gazdasági helyzete, növekedési üteme és ezen belül a lakástámogatási rendszer határozza meg. A nyolcvanas évtized végére a rossz lakáspolitikát felváltotta a lakáspolitika hiánya. Ez a lakásépítés oly mértékű visszaeséséhez vezetett az 1990-es években ami csak a II. világháborús évekhez mérhető. (1.sz.melléklet) A kiadott építési engedélyek és az átadott lakások számának alakulása Magyarországon az 1990 – 2000 években
Év
1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
Enge- 42913 29296 28659 28848 27152 39053 30462 30500 23400 30577 44709 dély Átadott 43771 33164 25807 20925 20947 24718 28257 28000 20300 19287 21583 lakás
Forrás: KSH 2001 első félévében az új lakások építésére kiadott engedélyek száma: 21029, az átadott új lakások száma: 8182. A kiadott új építési engedélyek számának növekedése biztató, jóllehet köztudott, hogy ezek alapján 1,5-2 év múlva lehet csak felépített lakásokról számot adni. Ezért 2001-ben, mintegy 27000 új lakásépítési eredménnyel számolhatunk.
11
Az egészséges lakásállományhoz és a megfelelő lakás-mobilitáshoz évente – az európai gyakorlatnak megfelelően – minimálisan 40000 új lakás felépítésére lenne szükség hazánkban is. Ha a lakásépítés nem éri el hosszabb idő átlagában ezt a minimális szintet, akkor a lakásállományban megtestesülő nemzeti vagyon súlyos értékvesztése folytatódik. A ténylegesen felépített lakások száma 1991-től napjainkig végig ez alatt a szám alatt maradt. A kumulált eltérés 2000 év végére meghaladta a 150.000 lakást. (2.sz.melléklet) A Kormány is felismerte a hazai lakáshelyzet tarthatatlan voltát és a Nemzeti Fejlesztési Tervben a lakásprogram prioritást élvez. A Terv lakásprogram részében a Kormány megfogalmazta a hazai lakáshelyzet feszültségeit. Ezek: • az átlagjövedelemhez viszonyítva magas a lakásár, • a teljes beruházási költséghez képest alacsony a lakáshitelek aránya, • akadozik a jelzáloghitelezés és mérsékelt a pénzintézeti verseny, • a teljes lakásállományon belül alacsony a bérlakások aránya, • hiányosak a lakáspolitika helyi, önkormányzati és regionális módszerei, eszközei. A Kormány lakásprogramjának célja, hogy évente 35 – 40.000 új lakás épüljön oly módon, hogy a bérlakás-szektor is növekedjék. A Kormány – 2001 októberi döntésével – újabb jelentős intézkedéseket hozott a hazai lakáshelyzet javítására. Ennek eredményeként várható, hogy az elkövetkezendő években a nagycsaládosok és a fiatalok lakáshoz jutása és a tömb-rehabilitáció kedvező módon alakul. Ugyanakkor a megfelelő lakás-mobilitáshoz elengedhetetlenül szükséges a használt lakások piacának élénkítésére újabb intézkedéseket meghozni. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy az egyedülállók, már gyermekeiket felnevelt, de még aktív állampolgárok is részesülhessenek kedvezményben használt lakásuk minőségi (nagyobb) cseréjére. Megfontolandó az illetékek mérséklése is. 1.8. Összefoglalás • •
• • • •
Az építőipar a nemzetgazdaság húzó ágazata, mely jelentős hatást gyakorol a többi iparágra. A Széchenyi Terv és annak kibővítését jelentő gazdaságélénkítő programcsomag prioritásai kedvező jelzést adnak a magyar építésügy, az építőipar számára. Ezt igazolják a kivitelező építőiparban alkalmazásban állók adatai is. 2000-ben az építőiparban foglalkoztatottak száma: 116.400 fő volt, míg 2001 második negyedévében ez a szám 120.800 főre növekedett 2001-ben az építőipari termelés mintegy 10 %-os bővülésével lehet számolni. A nemzeti építőipar preferálása szükséges a közpénzekből történő beruházások során. A lakásépítéssel kapcsolatos újabb intézkedések 2-3 év alatt eredményezhetik a kívánt célok – az évi 35 – 40.000 új lakás felépítését – elérését. Ezzel párhuzamosan szükséges a használt lakások piacán újabb intézkedéseket is hozni. A már megkezdett gazdaságélénkítő program csak a kiegyezést követően a XIX.XX. századfordulói építési programokhoz hasonlítható.
12
•
A programok végrehajtásához teljes körű szakmai, társadalmi összefogásra van szükség. Ezért lényeges, hogy az építésügy, az építőipar nagyobb kormányzati figyelmet kapjon.
1.9 Az ágazat legjelentősebb munkáltatói Strabag Építő kft. Külföldi tulajdonú (100%) Magyarországon bejegyzett vállalkozás. 2000. évi árbevétele 101,8 Mrd Ft.(forrás: Világgazdaság) Tevékenységi köre: Fővállalkozás és generál-kivitelezés; magasépítés, szerkezetépítés és építőmesteri munkák; út, - térburkolat és autópálya-építés és felújítás, hídépítés és mérnöki tárgyak építése, közmű, - és vasútépítés. Alkalmazotti létszám: 3187 Érdekképviseleti tagság: ÉVOSZ KÉSZ Kft Magyar tulajdonú (100%) vállalkozás 2000. évi árbevétele 33,45 Mrd Ft. (forrás: Világgazdaság) Tevékenységi köre: Fővállalkozás és generál-kivitelezés; tervezés, középületek építése; csarnokszerkezetek és acélszerkezetek építése; Alkalmazotti létszám: 1050 Érdekképviseleti tagság: ÉVOSZ Magyar Építő Rt. Magyar tulajdonú (100%) vállalkozás 2000. évi árbevétele 22,880 Mrd Ft. (forrás: BBJ Listák Könyve) Tevékenységi köre: Fővállalkozás és generál-kivitelezés; középületek építése; magasépítés, szerkezetépítés és építőmesteri munkák; szakipari, asztalos, épületgépészeti és villamosségi munkák. Alkalmazotti létszám: 634 Érdekképviseleti tagság: ÉVOSZ, BKIK. Vegyépszer Rt. Magyar tulajdonú (100%) vállalkozás 2000. évi árbevétele 110 Mrd Ft. (forrás: BBJ Listák Könyve) Tevékenységi köre: Fővállalkozás és generál-kivitelezés; ipari létesítmények építése; autópályák, hidak építése; technológiai szerelés. Alkalmazotti létszám: 770 Érdekképviseleti tagság: ÉVOSZ, BKIK. Középületépítő Rt. Magyar tulajdonú (100%) vállalkozás 2000. évi árbevétele 13,454 Mrd Ft. . (forrás: BBJ Listák Könyve) Tevékenységi köre: Fővállalkozás és generál-kivitelezés; új középületek építése és rekonstrukciós munkák, mély-és magasépítés, szerkezetépítés és építőmesteri munkák; szakipari, asztalos, épületgépészeti és villamosségi munkák, ingatlanfejlesztés. Alkalmazotti létszám: 460 Érdekképviseleti tagság: ÉVOSZ, BKIK.
13
2. AZ ÁGAZATBAN TEVÉKENYKEDŐ MUNKAADÓI SZÖVETSÉGEK ÉS SZERVEZETEK Az ágazatban tevékenykedő munkaadói szervezetek céljaikat, működési rendjüket, létszámukat, az általuk regisztrált vállalkozások számát, gazdasági erejét, súlyát, az érdekképviseleti munka természetes hatékonyságát illetően nagyon különbözőek és sokfélék. Az építőipart közvetlenül vagy közvetve érintő szövetségeket, szervezeteket többféle megközelítésben és csoportosításban érdemes bemutatni, mivel fontos, hogy a szoros értelemben vett munkaadói szervezetek mellett röviden említésre kerüljenek azok a szakmai, társadalmi, oktatói, fejlesztői, tudományos és kutatói szervezetek is, amelyek munkája szorosan kapcsolódik az építő és építőanyag-ipari tevékenységéhez és annak megfelelő szakmai, társadalmi és tudományos hátteret biztosít. Noha tevékenységterületüket és érdekképviseleti munkájuk természetét illetően is számtalan átfedés jellemző, mégis fontos megtenni a szervezetek közötti differenciálást. Fontos megemlíteni, hogy 1999 óta a kormányzat és az építőipari ágazat közötti a korábbinál szervezettebb információcsere és kapcsolatrendszer megteremtése és működtetése érdekében létrejött az un. Építési Fórum, amelynek keretében az építőipari ágazat jelentős szervezeteinek és a kormányzat, a minisztériumok építéssel foglalkozó hivatalainak, osztályainak képviselői havi rendszerességgel vitatják meg az építésügy aktuális kérdéseit és fogalmaznak meg tervezeteket, ajánlásokat és állásfoglalásokat az építésügy és annak egyes részterületei tekintetében. A Fórum – különösen a munkaadók és a munkavállalók közötti kapcsolatok tekintetében nem minősíthető érdekegyeztető szervezetnek – ennek ellenére az építőipart érintő fontos kérdések megtárgyalásával, az ágazaton belüli érdekegyeztetés és konszenzuskeresés igényével, és azoknak politikai szféra felé való közvetítésével jelentős szerepet tölt be az építésügy területén és annak jövőjére is hatni képes. Az építőipar jelenlegi helyzete és jövőbeni szerepének megítélése szempontjából fontosnak tartom röviden összefoglalni az építésügy kormányzati irányításával kapcsolatos elvárások és az elmúlt esztendőben ebben a kérdésben felerősödött viták lényeges elemeit, szempontjait. Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy ezek a felvetések elsősorban a szakmai munkaadói, vállalkozói érdekképviseletek és szövetségek részéről fogalmazódtak meg, a kormányzat azonban nem zárkózott el azok megvitatásától. Az Építési Fórum különböző felvetések összegyűjtése és elemzése, többszöri megvitatása alapján az ÉVOSZ által beterjesztett “Az építésügy helyzete, javaslatok a kormányzatnak” című dokumentumot hagyta jóvá, amelyet a különböző kormányszerveknek, politikai pártoknak, építésben érdekelt társadalmi szervezeteknek és a médiáknak kíván eljuttatni. A közelgő parlamenti választásokhoz is kapcsolódóan a kérdés igen élénk politikai és társadalmi érdeklődést váltott ki. Egyetértés látszik abban a kérdésben, hogy az építésügy szabályozási, felügyeleti, finanszírozási vonatkozásban is széttagolt ennek a kérdésnek a megoldásában – különös tekintettel önálló lakásügyi vagy építésügyi minisztérium létrehozásának szükségességére
14
– a politikai pártok eltérő állásponton vannak. Az Építési Fórum tagjai jelenleg a következő szervezetek és intézmények: a. Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) Magyar Munkaadók és Vállalkozók Országos Szövetsége (VOSZ) Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) Magyar Iparszövetség (OKISZ) b. Építési Vállalkozók Országos Szövetsége (ÉVOSZ) c. Magyar Asztalosipari Szövetség Építőgépész Vállalkozók Országos Szövetsége Magyar Épületgépész Szövetség d. Magyar Építő-anyagipari Szövetség (MEASZ) e. Magyar Cementipari Szövetség Magyar Betonszövetség Magyar Üvegipari Szövetség Magyar Tanácsadó Mérnökök Szövetsége Magyar Építész Kamara Magyar Mérnök Kamara Építéstudományi Egyesület Szilikátipari Tudományos Egyesület Építésügyi Minőségellenőrző Intézet Magyar Tudományos Akadémia Építészeti Tagozata Magyar Urbanisztikai Társaság f. Az építésüggyel kapcsolatos kormányzati szervek, minisztériumok (pl.GM, FVM, KöVim). g. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem 3. AZ ÉPÍTÉSÜGY HELYZETE, JAVASLATOK A KORMÁNYZATNAK (Az ÉVOSZ előterjesztésében az Építési Fórum javaslata) 1. Bevezetés: A Magyar Köztársaság Kormánya döntött arról, hogy a világgazdasági recesszió begyűrűzésének enyhítésére erőteljesebben kívánja a lakásépítéseket és az út, híd és autópálya építéseket központilag támogatni. Ilyen nagyságrendű gazdaságélénkítő program az elmúlt időszakban nem volt, amely az építésügyi szakmát érintette volna. Magyarország a 2012.évi olimpiai játékok rendezőjeként kíván pályázni. Mind ehhez teljeskörű szakmai, társadalmi összefogásra van szükség. Mindezek alapján az építés ügyéért elhivatott szakmai, civil szervezetek szükségesnek tartják az építés, az építésügy helyzetének áttekintését és javaslatok megfogalmazását a kormányzat felé.
15
2. Az építés, az építésügy: Az építés az egyik legősibb alkotó emberi tevékenység, mely a társadalom és a szűkebb közösségek igényeit valósítja meg. Az épített környezet alakítása, gondozása és védelme jó szervező, mozgósító célkitűzés, a jóirányú közösségi szerveződések eszköze, a nemzeti kultúra hordozója. 3. Az építés és a gazdaságfejlesztés: Az építési tevékenység produktumaként létrejött épületvagyon a nemzeti vagyon jelentős és tartós eleme. Az épületvagyon, mint ingatlanvagyon, műszaki-gazdasági értékén túl is alkalmas jelentős értékképzésre, fejlesztések beindítására. E hatalmas nemzeti vagyonrész értékeinek megőrzése és növelése rendkívül fontos nemzetgazdasági cél. Az építési kereslet a többi iparág fejlesztési igényeiből, infrastruktúra-fejlesztésekből, intézményi és kereskedelmi építmények építéséből, lakásépítésből és a meglévő lakás és épületállomány felújításából, átalakításából, korszerűsítéséből tevődik össze. Ebből adódóan az építőipar munkaellátottságát, teljesítményét alapvetően az ipari gazdálkodó szervezetek és a lakosság jövedelmi helyzete, az állam és az önkormányzatok szerepvállalása, azaz a mindenkori gazdasági helyzet határozza meg. Ugyanakkor az építés produktuma elősegíti a működő tőke beáramlását (infrastruktúra fejlesztéseken keresztül), munkahelyet teremt, illetve javítja a polgárok életkörülményeit (lakásépítéssel és felújítással, a települési környezet alakításával) következésképpen a munkavállalók jobb munkavégzését segíti elő. Az építés, ugyanakkor nemcsak igényeket elégít ki, hanem értékteremtőként jelentősen hozzájárul a nemzeti jövedelemhez és fontos tényezője a makró és mikró környezet alakításának. Összefoglalva: Az építés foglalkoztatáspolitikai, gazdaságélénkítési szempontból kiemelten fontos terület és különösen nagy jelentősége van akkor, amikor a világgazdasági recesszió amúgy is súlyos gondokat ró a társadalomra. 4. Az építés és az építésügy helyzete, megoldandó problémái: Az építési tevékenység sajátos és az épített környezet összetett volta, rendkívül széleskörű társadalmi-gazdasági és politikai beágyazottsága az építésügy problémáinak átgondolt kezelését igényli. Kormányzati feladat: az építés teljes komplexitását felölelő szakmai, irányítási és ellenőrzési feltételek megteremtése, a közérdekű, országos szintű szabályozási tevékenység ellátása, az építés gazdaságélénkítő szerepének fokozatos érvényesítése, valamint az építés kultúra teremtő és kultúra hordozó jellegének erősítése. Elmondható, hogy a kormányzat a szabályozási hátteret megteremtette “az épített környezet alakításáról és védelméről” szóló 19997. évi LXXVIII.sz. törvénnyel és annak előírásaiból adódó jogszabályokkal. Ugyanakkor az építés ügyének összetett funkciói és felelősségi viszonyai a kormányzati szférában széttagoltak , - abban osztozik a Földművelésügyi és
16
Vidékfejlesztési Minisztérium mellett a Gazdasági Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Belügyminisztérium, a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium – és ez természetszerűleg inkább konkurenciát, párhuzamos kapacitásokat és gazdaságtalan, gyengébb hatékonyságú munkát eredményez, mint célirányos együttműködést. A jelenlegi problémák közül kiemeljük: • • •
•
Mélyre süllyedt az építési fegyelem, az engedély nélküli, vagy szabálytalan építkezések száma jelentősen növekedett. Gyenge és túltagolt, szakmailag felkészületlen és magárahagyott a települési önkormányzatok szervezetében működő építésügyi hatóság. A különböző vállalkozások és politikai indíttatású – területet érintő – akciók nagyon gyakran az önkormányzatok rövidtávú érdekeit szolgálják csak és a belterületek extenzív jellegű felhasználásával, indokolatlan növekedésével, továbbá a táji, természeti és kulturális, műemléki értékek sérülésével, pusztulásával járnak együtt. A Közigazgatási Hivatalokon belül sem az építésügyi hatósági ellenőrzés, sem építésfelügyelet nem működik az építőipari kivitelezési tevékenység és az építési célra szolgáló anyagok és szerkezetek ellenőrzése tekintetében.
5. Javaslatok: 5.1. Az építésügy részét képező, olyan kormányzati feladatokat, mint: • a terület- és településfejlesztés, • a terület- és településrendezés szabályozása, koordinációja és kontrollja, • a lakásépítés, • az építésügyi szabályozás, illetve a hatósági munka, jogalkalmazás hatékony felügyelete, • az építési minőség ügyének szabályozása és felügyelete, • az építési szabványosítás és EU jogharmonizáció, • a települési és építészeti értékvédelem szabályozása és szervezése, • a műemlékvédelem, • az építészeti környezetkultúra menedzselése, • az építési innováció támogatása összefüggésben az oktatás és a szakképzés szakmai kérdéseivel, • az építési piac kontrollja és védelme célszerű koncentrálni és szervezetileg is közelíteni a közeli jövőben. 5.2. Szükséges a terület-és településrendezés jogi szabályozásának és szakmai rendszerének elterjesztése. Meg kell teremteni, illetve általánossá kell tenni a kistérségek, településcsoportok összehangolt fejlesztési, rendezési tevékenységét összhangban a régiókkal. Mindezekre az EU csatlakozásunk és a regionális tervezés érdekében is szükség van, mert a terület és településrendezés, olyan tervező, összehangoló és végrehajtó tevékenység, melynek célja a települések terület-felhasználásának és infrastruktúrájának (beleértve a lakásépítést is) kialakítása. Továbbá az építés helyi rendjének szabályozása, a természeti, a táji és az épített
17
környezet értékeinek védelme, az országos, a települési és az egyéni érdekek összhangjának megteremtése, az érdekütközések megfelelő kezelésének biztosítása, továbbá az erőforrások kíméletes hasznosításának elősegítése. 5.3. Az építésügyi igazgatásban egyértelműen szét kell választani a “helyi közügyet” ami az építésügy tekintetében elsősorban a település fejlesztési, rendezési célkitűzéseinek meghatározását jelenti, és a szakmai, jogalkalmazói profizmust, ami a szakszerűség és a jogszerűség követelményeit figyelembe véve működik. 5.4. Működőképessé kell tenni az építésfelügyeleti rendszert az építési minőség és a rendezettség érdekében. Az építésfelügyeletet országos hatáskörű, önálló szervként célszerű működtetni, kivonva a Közigazgatási Hivatalokból. Összefoglalva: Ahhoz, hogy az építés gazdasági, szociálpolitikai, környezeti és kulturális szempontjai megfelelő szinten érvényesülni tudjanak, határozottabb politikai akarat, széleskörű szakmaitársadalmi összefogás és mindenekelőtt hatékony, megfelelő szintű, egységes és a többi gazdasági ággal egyenrangú kormányzati képviselet szükséges.
4. JELENTŐSEBB MUNKAADÓI SZERVEZETEK •
Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ)
Az ÉVOSZ a magyar építőipar kiemelkedő jelentőségű szervezete. 1989-ben alakult, abban az esztendőben amikor az akkori építésügyi minisztérium az ÉVM megszűnt. A szövetség óriási feladatot vállalt magára az érdekképviselet és a koordináció felvállalásával. Jelenleg 530 tagszervezete van, melynek többsége közepes vállalkozású szervezet, de az összes jelentős nagyvállalkozás is tagja. A tagság egyötöde kisvállalkozás , de csaknem ugyanennyi a nagyszervezet is. Feladatának tekinti a tagszervezetek érdekképviseletének ellátását, szakmai műszaki fejlődés elősegítése, versenyképesség biztosítása, információcsere. A hagyományos érdekképviseleti feladatok ellátása mellett az építőipar műszaki, szakmai fejlődésének is zászlóvivője. Nagymértékben hozzájárul a tagszervezetek közötti információáramláshoz, a versenyképességük növeléséhez és az Európai Uniós felkészítéshez. Ellátja a Vállalkozói Érdekegyeztető Fórum (VÉF) tikársági feladatait. Tanfolyamokat, információs napokat szervez tagvállalatai részére az aktuális szabályzók jobb megismerésére és megértésére. Közreműködik az építőipari szakoktatás és építőipari szakemberképzés színvonalának fejlesztésében pl. a Leonardo da Vinci programok keretében. Támogatja a kis – és középvállalkozások ISO minősítési rendszerek kiépítését. Információt és támogatást nyújt a tagvállalatok külföldi munkavállalásához valamint ellátja a Németországban szervezett munkavállalásban érdekelt vállalkozások érdekképviseletét. Érdekképviseletet nyújt szakmai-etikai ügyekben. Felméréseket, tanulmányokat készít országos jelentőségű szakmai ügyekben , pl. a szakmunkás-utánpótlás helyzetének felmérése, vagy a “feketemunka az építőiparban” címmel helyzetfeltárást végzett. A szakmai képzés jó színvonalú és folyamatban van többféle EU szintnek megfelelő képzési és továbbképzési rendszer bevezetése. A hagyományos építőmester képzés újraindítására az ÉVOSZ átvette és akkreditálta a svájci posztgraduális építőmester-
18
szakmérnök képzést amely a korszerű szakmai ismeretanyag mellett jelentős mértékben nyújt vállalkozói, menedzsment, marketing, PR, minőségbiztosítási, pénzügyi és költségvetési ismereteket. A kurzusok a szakintézmények (műszaki főiskolák) bevonásával jelenleg is sikeresen működnek. A Szövetségen belül a különböző szakmai csoportok adottságaiknak megfelelő ún. szakmai tagozatokba tömörülnek a szakma-specifikus érdekérvényesítés érdekében. Ezek a tagozatok a következők: Egyéni-és kisvállalkozók, Alumínium szerkezetépítők, Készház-építők, Németországi Vállalkozási Tagozat, Hő-és hangszigetelő, Szárazépítő és Szerelőipari. Az igen aktív Tagozatok számos eredménnyel büszkélkedhetnek. Megjelentették a szárazépítő kézikönyvet, megalakították a MAKÉSZ (Magyar Készház) minőségi követelményrendszert, vagy elkészítették az országosan is hiánypótló műnek számító munkavédelmi kézikönyv segédletet amely megkönnyíti a kis-és középvállalkozásoknak a munkavédelmi igényeknek való megfelelőségét. A munkavédelmi szabályzat
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara és az ÉVOSDZ döntött arról, hogy elkészíti és közreadja azt a Munkavédelmi Szabályzatot, mely használata, alkalmazása biztosítja a kis- és középnagyságú vállalatok munkavédelmi feladatellátásának alapjait. A munkahelyi balesetek súlyos következményekkel járnak, mind az érintettekre, mind a vállalkozókra és a nemzetgazdaságot anyagilag is terhelik. Nagy jelentősége van a munkahelyi veszélyek, veszélyhelyzetek elhárítására. A munkahelyi veszélyhelyzetek elhárítására, csökkentésére különféle törvények, előírások betartása kötelező. Az építés-kivitelezési munkák fokozott biztonsága megkívánja azt, hogy a Munkavédelmi Szabályzat alaposan, körültekintően készüljön, továbbá azt, hogy könnyen egyszerűen alkalmazhassák azt a vállalkozók. A szerzők egy olyan Munkavédelmi Szabályzatot készítettek, melynek alkalmazása különös tekintettel a kis- és közepes vállalatok számára is biztosítani tudja a belső vállalkozói szabályozást. A Munkavédelmi Szabályzathoz csatolt mellékletek használata (a táblázatok kitöltése) az önellenőrzés lehetőségére is ad megoldást. Az 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről és végrehajtásról szóló 20/1997. (XII.19.) MÜM rendelettel módosított 5/1993. (XII.26.) MÜM rendelet alapján a munkáltató köteles meghatározni az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit, valamint a veszélyforrások elleni védekezést. A munkáltató ezen túlmenően írásban is köteles meghatározni: • Egyéni védőeszköz juttatás rendjét, az eszközök kockázatértékeléssel történő kiválasztását. • Munkabalesetek nyilvántartását. • Rákkeltő anyagokkal kapcsolatos feladatokat. • Veszélyes gépek technológiák munkavédelmi üzembe-helyezését. • Munkaköri alkalmassági vizsgálatok rendjét és az ezzel kapcsolatos feladatokat.
19
Az alábbiakban közreadott Munkavédelmi Szabályzat az általános igényeknek megfelelően készült. Minden ettől eltérő igény, vagy speciális feladatokhoz tartozó szabályozás is része lehet, illetve sok esetben kell hogy legyen a vállalkozó munkavédelmi szabályzatának. Az ÉVOSZ keretén belül megalakult a Munkavédelmi és Munkabiztonsági Tagozat. Itt tevékenykednek e fontos szakterületnek speciális részterületein működő legjobb szakemberek is. A Tagozat a vállalkozók további igényeinek kielégítésére, megfelelő képesítésű szakembereket tud és kíván nyújtani, annak érdekében, hogy az építési munkahely biztonsága az elérhető legmagasabb szinten valósuljon meg. A Szövetség a hagyományos információs csatornákon túl az Internet, hírlevél és e-mail útján is segíti a tagszervezetek részére az információáramlást. Az ÉVOSZ jelentős szerepet vállal az Építési Fórum tevékenységében, emellett számos jogszabály előkészítésében és kezdeményezésében is aktív. Hazai kapcsolattartás, tagsági viszony más csúcsszervezetekben • Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) • Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) • Magyarországi Exportálok Egyesülete (MESZ) • Magyar Szakképzési Társaság Külföldi kapcsolattartás, tagsági viszony Európai Uniós szakmai szervezetekben • Európai Építőipari Szövetség (FIEC) • Ablak és Függönyfal Gyártók Egyesületeinek Európai Szövetsége (FAECF) • Ablakgyártók Európai Érdekvédelmi Szervezete (EUROWINDOOR) • Európai Unió Hő- és hangszigetelő Szövetsége (FESI) Az ÉVOSZ a nemzetközi szervezetekben vállalt tagságával biztosítja az aktuális szakmai információk cseréjét ezáltal az Európai Uniós kihívások megismerését. Az ÉVOSZ és a FIEC (Európai Építőipari Szövetség) kapcsolata Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége 1989-ben alakult meg. Jelenleg mintegy 600 tagszervezete van, melynek többsége közepes nagyságú szervezet. A tagság közel egyötöde kisvállalkozó, de csaknem ugyanennyi a nagy szervezet is. Az ÉVOSZ feladata a hazai építési vállalkozók érdekképviseletének ellátása, az építőipar műszaki, szakmai fejlődésének elősegítése, a tagszervezetek versenyképességének javítása, a tagszervezetek felé, illetve közötti információcsere biztosítása. A “Fédération de l’Industrie Européenne de la Construction (FIEC)” az Európai Építőipari Szövetség 1905-ben alakult. A szövetségnek jelenleg 24 ország a tagja. 14 EU tagország, 2 EFTA, Cseh Köztársaság, Lengyelország, Ciprus, Bulgária, Törökország és nem utolsósorban Magyarország. Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége 1989 évi megalakulását követően 1992 óta képviseli a hazai építőipart a nemzetközi szervezetben.
20
A FIEC szoros kapcsolatot tart fent együttműködő partnerként más európai és nemzetközi szervezetekkel mint EFRTC (Vasútépítő Vállalkozók Szövetsége), CEN (Európai Szabványosítási Tanács), ECCREDI (Európai Építőipari Kutatási és Fejlesztési Tanács), CICA (Építőipari Vállalkozók Nemzetközi Szövetsége), EIC (Európai Nemzetközi Vállalkozók Szövetsége), ECF (Európai Építőipari Fórum) tagja, az Euro-Info Centre tagja, valamint együttműködő szakági partnere az European social dialogue (Európai szociális párbeszéd) fórumnak. A FIEC tagszervezetei által képviselt mintegy 1,9 millió vállalkozás az EU GDP-jének 10%át képviseli, ezen vállalkozások 97 %-a közepes és kisvállalkozás. Ez réteg az európai munkaerő 7,0 %-át teszi ki. Az EU-ban közel 26 millió dolgozó közvetlenül, vagy közvetve függ az építőipari szektortól. A FIEC munkáját munkabizottságok területén felosztva végzi. Ezek: • Gazdasági és Jogi Bizottság • Szociális Bizottság • Technikai Bizottság • Kis és Középvállalkozói Koordinációs Bizottság • Közép- és kelet-európai Ad Hoc Bizottság A FIEC tagságot az ÉVOSZ kiemelt fontosságúnak tartja. Aktívan működik szakbizottságaiban különösen a szabványosítás, a jogharmonizáció , technikai fejlesztések, oktatás és továbbképzés terén. A FIEC és az Európai Építőipari Szövetség az EU bővítése kapcsán egyik legfontosabb feladatának tekinti a és közép- és kelet-európai tagszövetségek munkájának támogatását. Ennek érdekében hozták létre a Közép- és kelet-európai Ad Hoc Bizottságot. Külön jelentősége van a Közép- és kelet-európai Ad Hoc Bizottság működésének, amely az 1999. évi pozsonyi FIEC kongresszuson még nagyobb felhatalmazást kapott a tevékenységének bővítésére. A bizottság 1999. évben Budapesten, majd Berlinben, illetve 2000-ben a Bukarestben és Varsóban, majd 2001-ben ismét Budapesten ülésezett. A bizottság egyik kiemelt feladta a hatékony és célirányos tájékoztatás és információ csere. A FIEC által a tagszervezetek számára közvetített nagy mennyiségű információ hatékony feldolgozása és hasznosítása még a nagy apparátussal működő nyugat európai szövetségek számára is gondot jelent. Éppen ezért megfogalmazottak alapján olyan átvilágítási rendszert dolgoztak ki, amely segíti a szövetség tagjait, illetve a további jelölteket abban, hogy a régió országai számára stratégiai fontosságú témakörökben a FIEC szakmai segítségére támaszkodhassanak. A FIEC az EIC–vel (Európai Nemzetközi Vállalkozók Szövetsége) kiemelt figyelmet fordít a Közép- és kelet-európai országok a gazdasági felzárkózását segítő programokban való közreműködésre, a megfelelő információk nyújtásával szakmai, technikai, gazdasági, pénzügyi téren egyaránt. A legfőbb csatorna e téren az EU és e térség közötti gazdasági és technológiai közreműködésben a PHARE programok. Az EU 2000-2006 közötti időszakra közel 1,5 billió euro/év Phare program támogatást nyújt ezen országoknak, az EU-hoz való felzárkózást segítendő, melynek 30 %-a beruházás élénkítés és építési célú, 70 %-a ipari és
21
infrastrukturális beruházásokat jelent. Ez ugyancsak kiemelt jelentőséget teremt az építőipari ágazat számára a térségben, mely még inkább kiemeli a nemzetközi szervezetekkel való még szorosabb és hatékonyabb együttműködést. Összességében elmondhatjuk, hogy rendkívül fontos a FIEC tagság az ÉVOSZ számára mivel a szövetségünkön keresztül ezzel biztosított a hazai építőipar kivitelező vállalkozó rétegének képviselete e nemzetközi szervezetben. A szövetség munkájában való részvételünkkel, az ott szerzett tapasztalatokkal és információkkal pedig hatékonyabban tudjuk segíteni az ágazat felkészítését és felzárkózását az Európai Unióhoz való csatlakozásban.
• Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) A magyar kisvállalkozások legnagyobb országos és munkaadói és szakmai szövetsége.. 286 bejegyzett önálló szervezetből áll., kb. 80 000 fő a kisvállalkozói taglétszáma. Az IPOSZ jelenleg tag az összes lényeges háromoldalú érdekegyeztető fórumnak. •
Magyar építőanyagipari Szövetség (MÉASZ)
Magyar Építőanyagipari Szövetség (MÉASZ) 1991-ben alakult a magyar építőanyaggyártók szakmai érdekképviseletének ellátására, valamint a hazai építőanyag-gyártás fejlesztésének előmozdítására. Jelenleg 170 tagja van, és tagvállalatai adják a hazai építőanyag-ipari termelés közel kétharmadát. Tagjai között jelentős építőanyag-gyártó és épület-felszereléseket készítő cégek mellett építőipari vállalkozások, az építőiparhoz kapcsolódó kutató, tájékoztató, marketingvállalkozások, oktató és fejlesztő szervezetek és építőanyag kereskedelemmel foglalkozó vállalkozások, kereskedőházak is találhatók. Az építési ágazat GDP-jének mintegy 25 %-át állítják elő a szövetségben képviselt tagvállalatok. A MÉASZ célkitűzéseit az érdekvédelem, érdekegyeztetés, információgyűjtés és tájékoztatás, műszaki szabályozás, oktatás, rendezvények, kiadványok, kapcsolatépítés, PR tevékenység területeihez kapcsolódva fogalmazta meg és gyakorolja . Az érdekvédelem területén kiemelten foglalkozik a verseny tisztaságát érintő kérdésekkel, beleértve a közbeszerzési ügyek alakulását is. A verseny tisztaságát és a magyar építőipari produktumok minőségét egyaránt veszélyeztetik a külföldről behozott dömping árú építőanyagok, e területen a MÉASZ több sikeres akciót hajtott végre, szorgalmazza a megfelelő piacvédelmi intézkedések bevezetését. A munkáltatói érdekvédelem keretében képviseli a szakma munkáltatóit a munkavállalói szervezetekkel történő tárgyalásoknál és megállapodásoknál. Piacélénkítő akciókat szorgalmaz pl. építési ÁFA visszatérítés, lakás-felújítási adókedvezmény, zajvédelem, központi támogatások. A Szövetség az építőanyagok sokrétűsége következtében szakmailag inhomogén területet fog össze. Ezt a kört jelentősen kibővítette az Európai Unió meghatározása, amely direktíváiban az építőanyag helyett az “építési célú” termékek fogalmát használja idesorolva minden építménybe beépített vagy felszerelésre kerülő terméket. Ez tette indokolttá, hogy a MÉASZ-on belül szakmai tagozatok alakuljanak, mert az érdekvédelem, piacvédelem, minőségi kérdések kezelése nagy részben csak szakmai körben ésszerű és biztosítható.
22
A jelenleg működő tagozatok: Beton Tagozat,, Ajtó-Ablak Tagozat, Építési Kémiai Termék Tagozat Építési Információs Tagozat, Fémszerkezetgyártó Tagozat, Szigetelőanyag Tagozat, Kerámia Tagozat és a Csőtagozat. A tagozatok saját szakmai vonatkozású működési szabályzatot és munkatervet dolgoznak ki, szakmai konferenciákat szerveznek, különböző pályázatokon vesznek részt szövetségi támogatással. A MÉASZ saját szakemberei közül minden tagozatba titkárt nevez ki, aki a tagozat által képviselt szakma jó ismerője.
• Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség (FAGOSZ) A FAGOSZ a faipari, erdészeti, fakereskedelmi és vállalkozások országos érdekképviselete, érdekegyeztetés hazai és nemzetközi szinten. A taglétszám 167 szervezet.
Egyéb munkaadói szervezetek • • • • • •
Magyar Építész Szövetség (MÉSZ) Magyar Iparszövetség (OKISZ) Magyar Építőanyag-ipari Szövetség (MÉASZ) Magyar Cementipari Szövetség Magyar Üvegipari Szövetség Magyar Épületgépészek Szövetsége
Kamarák • • • •
Magyar Mérnöki Kamara Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Magyar Építész Kamara
Egyesületek Magyar Építéstudományi Egyesület (ÉTE) Épületfenntartók Országos Egyesülete Magyar Minőség Társaság
23
Országos Szakképzési Tanács
24
5. ÁGAZATI, TEVÉKENYSÉGI SAJÁTOSSÁGOK ÉS PROBLÉMÁK, GONDOK A MUNKÁLTATÓI ÉS MUNKAVÁLLALÓI OLDALON. Reprezentativitás, a kis- és nagyvállalatok közötti érdekellentétek a munkáltatói oldalon stb. Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége, az Építő-, Fa-, és Építő-anyagipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége, valamint az Építőipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége 1997. augusztus 28-án ajánlást tett közzé az üzemi szintű kollektív szerződések megkötéséhez az építőipari ágazatban. Az ajánlást az ÉVOSZ tagvállalatai részére megküldtük csatlakozási céljából. Sajnos az ÉVOSZ tagvállalatai érdektelenséget mutattak az ágazati kollektív szerződéshez való csatlakozás iránt, ezért megkötésére sem kerülhetett sor az ÉVOSZ, mint reprezentatív érdekképviselet részéről. Konkrét kifogás az ágazati kollektív szerződés által előírtakkal szemben nem merült fel. Az ÉVOSZ szervezet nagyságtól függetlenül képviseli országosan az építési ágazat szakmai érdekképviseletét. Tagjai között meghatározó arányban találhatók a kis- és középvállalkozások, melyek érdekei sok esetben eltérnek a nagy cégekétől. Ilyennek mondható pl. a minimálbér tervezett kötelező mértéke. a.) Állami szabályozási problémák a szociális partnerek közötti együttműködés, a szociális partnerség intézményét illetően. A szociális partnerek közötti együttműködés, jóllehet állami szabályozás segíti, napjainkban nem működik. Az OMT, illetve GT Munkaadói Oldalát az MGYOSZ (Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége – ennek az ÉVOSZ is tagszervezete) képviseli, melynek elnöksége elégtelennek tartja a társadalmi szintű párbeszéd rendszerének működését. Az új rendszer eddigi tapasztalatai kedvezőtlenek: a gazdasági és a munkaügyi egyeztetés merev, intézményes szétválasztásával csökkent a vállalkozások vélemény nyilvánítási, beleszólási lehetősége a gazdaság működési feltételeinek alakításába, még az általuk közvetlenül finanszírozott Alapok felhasználásába is (Munkaerőpiaci Alap). b.) Az állam, illetve Kormány szerepe a szociális partnerek közötti együttműködésben, az ezzel kapcsolatos problémák. A tripartit rendszer (Kormány, munkáltatók, munkavállalók) szerepe, az ezzel kapcsolatos problémák. A tripartit, az ágazati és vállalati megállapodások közötti kapcsolat, az ezzel kapcsolatos problémák. c.) Milyen érvek és ellenérvek vannak a részmunkaidő kiterjesztésére és az éves munkaidőelszámolás alkalmazására vonatkozó együttműködés és a megállapodások megkötése tekintetében a munkáltatói és munkavállalói oldalon? Az építőiparban abszolút módon jellemző az ún. kétkeresős családmodell, mely egyes cégek megítélése szerint a részmunkaidős foglalkoztatás ellen ható tényező. Mind a részmunkaidős foglalkoztatás esetében, mind pedig az éves munkaidő elszámolás alkalmazásával kapcsolatban felmerültek a jövedelemmel kapcsolatos kérdések.
25
Részmunkaidős foglalkoztatás esetében jelentősen csökkenne a megszerezhető jövedelem, amely jelenleg sem átlagon felüli az ágazatban, csökkenne a túlóradíj összege. Az éves munkaidő elszámolás miatt pedig igen változó lenne a havonta megszerezhető jövedelem, illetve ez esetben is csökkenne a túlóradíj. A részmunkaidős foglalkoztatás, illetve az éves munkaidő elszámolás alkalmazását, elősegítését ellenérvek között kell megemlíteni: -
az ágazat foglalkoztatott összetételét, vagyis minimális mértékű a kisgyermekes nők, nyugdíjasok, diákok stb. foglalkoztatása;
-
a változó munkahelyen történő munkavégzést;
-
a munkacsúcsok megoldására a cégek többsége alvállalkozókat alkalmaz, vállalkozási jogviszony keretében;
-
részmunkaidős foglalkoztatása brigádokban történő munkavégzésnél csaknem lehetetlen;
-
a munkáltatók szempontjából kedvező, ha nem kell túlóradíjat fizetni, ugyanakkor a választ adó cégek mégis e szempontból is negatívan nyilatkoztak, hiszen a munkaerő megtartása, stabil gárda kialakítása fontos számukra;
d.) Az éves munkaidő-elszámolás alkalmazásával és a részmunkaidő bővítésével kapcsolatos megállapodásokban a munkavállalók mit kaphatnak cserébe a túlóradíjak elmaradásáért, illetve a jövedelemcsökkenésért (pl. munkaidő-csökkentés, megnövekedett szabadidő nagyobb egységekben – több hét, vagy több hónap – való kiadása stb.). e.) A részmunkaidő bővítése és az éves munkaidő-elszámolás alkalmazása során, illetve az ezzel kapcsolatos megállapodásokban hogyan, milyen módszerekkel biztosítható és garantálható a rugalmasság és az állásbiztonság egyensúlyának megvalósulása? f.) Az EU irányelv teljesítésének feltételei, az ezzel kapcsolatos javaslatok a részmunkaidő bővítése és az éves munkaidő-elszámolás alkalmazása, illetve ezzel kapcsolatban a munkajogi, társadalombiztosítási, adózási és szociális ellátó-rendszeri szabályozás és a szociális partnerek közötti együttműködés tekintetében. Az ÉVOSZ 1999. őszén ún. bértarifa bizottságot hozott, amely az építőipari tevékenységet folytató cégek körében felmérést végzett a hazai bérképzésről. Ennek különös indoka volt az EU- csatlakozáshoz történő magyar felkészülés elindítása. A felkészülés munkálatai azért is időszerűek, mert a munkaerő szabad áramlásának jelentős korlátja lehet a “munkabér”, hiszen jelenleg is az adott ország bértarifa rendszerén kötelesek foglalkoztatni az egyes EU- tagországok. Az építési szakma felkészülését jól szolgálná egy hazai bértarifa rendszer kidolgozása, de szükség lenne az EU-n kívüli országokkal való kétoldalú szerződések megkötésére is – elsősorban és döntően – a hazai piacvédelem érdekében. Jelenleg azonban ellentmondás van az építési szakmán belül a cégek között atekintetben, hogy szükséges-e bértarifa rendszer vagy sem.
26
Ma csak a minimálbér az a szint, ami rögzítésre kerül, ugyanakkor a szakmánkénti minimálbérek megfogalmazására kellene áttérni. Az ágazati kollektív szerződés része lehetne egy bértarifa rendszer, melyet a Munkaügyi Minisztériumhoz kellene beterjeszteni jogszabály szintű kormányzati támogatás biztosítása érdekében. Az ÉVOSZ bértarifa bizottsága a korábban már megfogalmazott EU- csatlakozással összefüggő célokat szem előtt tartva fontosnak tartja az alábbiakat: -
a bértarifa rendszer a munkaviszony keretében megszerzett béreket foglalja magában;
-
A szakmacsoportok és felelősségi szintek szerinti besorolás a fizikai állományra vonatkozóan kerüljön kidolgozásra, a minimál értékeket meghatározva;
-
Az ÉVOSZ -nak , mint reprezentatív munkaadói érdekképviseletnek, ilyen minőségében további munkaadói partnereket kell megnyernie a szakmában;
-
A bértarifa rendszer jogszabályi szintű meghatározása, az ellenőrzés megteremtése.
6. FEKETEMUNKA AZ ÉPÍTŐIPARBAN, HELYZETFELTÁRÁS Az illegális foglalkoztatás terjedőben van Magyarországon, felmérések szerintjövedelemszerzés oldaláról megközelítve- számuk 2,6-3,7 millióra becsült. Fő tevékenységük szerint ez 300-400 ezer fő lehet, ezen belül az építőipar területét érinti leginkább ez a jelenség. Sokszor lehetünk tanúi annak, hogy a feketemunkát azonosítják az építőiparral. A feketemunka nagyságának vonatkozásában a főváros a legszámottevőbb terület. A keleti megyékben az építőipari fekete-foglalkoztatás "utánpótlása" főként Romániából és Ukrajnából érkezik, míg a nyugati megyékben leginkább magyar munkavállalókkal valósul meg. A fekete munkaerő fogalma A fekete munkaerő foglalkoztatása a munkáltató, illetve a munkavállaló közös megegyezése s törvényesen el nem ismert jogviszonya, amely a két fél jogellenes magatartásán alapul. A munkáltatónak feltétlenül rendelkezni kell azokkal az ismeretekkel, amelyek kikerülésével megvalósítja a fekete munkaerő foglalkoztatását, így eleve nem állítható az, hogy csak az egyik fél követi el a “fekete foglalkoztatást”. A munkát elvállaló személytől is joggal elvárható, hogy saját munkaviszonyát kellő gondossággal létesítse, bontsa fel. Nem vitatható, hogy a munkavállaló kényszerhelyzetbe is kerülhet jogellenes munkáltatói fellépések következtében, de lehetősége és joga, hogy ezt a fekete jogviszonyt a kényszer megszűnését követően legalizálja (pl. bírósághoz fordulhat).
27
A fekete munkaerő alkalmazása olyan közösen megvalósított jogellenességnek tekinthető, amelyben mind a két fél arra törekszik, hogy "jogviszonyuk " eltitkolt maradjon. Az eltitkolás a jogi normák, a hatályos kollektív megállapodások kijátszására irányul. A fekete munkaerő foglalkoztatása lehet szóbeli megállapodáson és színlelt szerződésen alapuló. - A szóbeli megállapodás esetén elmaradnak a munkaviszonyhoz kötött jogszabályi előírások szerinti kötelezettségek (adó, TB, munkaadói-, munkavállalói járulékfizetés, stb. - Színlelt munkaszerződés esetén a felek nem a munkaviszonyra vonatkozó,-törvényben előírtak szerint szerződnek. - További problémát jelent a munkavállalási engedéllyel nem rendelkezők száma, akik a hatályos Mt. szerint munkaviszony alanyai nem lehetnek. Az ÉVOSZ tagvállalatait hátrányosan érinti az illegális foglalkoztatás, mert: - a jogellenes magatartás hátrányosan érinti a jogkövetőket, a szabályokat maradéktalanul betartókat; - nincs versenysemlegesség; - egyenlőtlen az állammal szembeni kötelezettség és a teherviselés aránya; - rontja a piaci helyzetüket. Az építőiparban, s azon belül is főként a nagyarányú élőmunkát felhasználó magasépítésben a napjainkra kialakult fekete munkaerő foglalkoztatásának visszaszorítására az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) csak több intézkedés együttes megtétele esetén lát lehetőséget: ! az építőipar ágazati képviseletének kormányzati szintű megerősítése; ! a feketemunka visszaszorítására irányuló jogszabályok véleményezésében való részvétel mind a munkaadói, mind a munkavállalói érdekképviseletek részéről a piac értékítéletének szem előtt tartásával; ! a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának újraszabályozása; ! jogszabály által megerősített építőipari bértarifa rendszer kidolgozása; ! az építés-kivitelezési jogosultság regisztrációjában való részvétel (az ÉVOSZ országos kiépítettsége valamint szakmai felkészültsége alapján indokolt a szakszerű részvétel biztosítása); ! a munkaügyi ellenőrzésekben való részvétel jogszabályi megteremtése; ! a munkaügyi ellenőrzések nyilvánosságának megteremtése a médiák segítségével; ! a feketemunka visszaszorítására hozott jogszabályok következetes ellenőrzése, szankcionálása; ! a legális foglalkoztatás adó- és járulékterheinek csökkentése.
28
TÁBLÁZATOK, DIAGRAMMOK
