Phare-korszak Magyarországon A PHARE PROGRAM ÉS AZ INTEGRÁCIÓ BÚCSÚ A VILÁGÍTÓTORONYTÓL HONNAN HOVÁ MIT ADOTT A PHARE? SZERTEÁGAZÓ FEJLESZTÉSEK
2007 / 1.
2007
Területfejlesztési és területrendezési szakmai folyóirat
A Falu-Város-Régió folyóirat támogatója: Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Felelôs kiadó: VÁTI Kht. Vezérigazgató: Csanádi Ágnes A kiadó címe: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30-32. A szerkesztôbizottság tagjai: Dr. Bujdosó Sándor, dr. Csemez Attila, Fülöp Judit, Gauder Péter, Ongjerth Richárd, Salamin Géza, dr. Szaló Péter, Szoboszlai Zsolt A szerkesztôség vezetôje: Bálintné Réffy Edit, Szerkesztô: Czáka Sarolta Nyomdai elôkészítés: Remetecom Bt. Nyomás: Pátria Nyomda Zrt.
ISSN: 1218-2613
A lap olvasható az interneten: www.vati.hu
TA R TA L O M
MIT ADOTT A PHARE?
Bajnai Gordon A PHARE CSAK A KEZDET VOLT…
3 Tóthné Pálfi Katalin ZÖLD ELVEK NYOMÁBAN
Interjú Michael Lake nagykövettel A PHARE PROGRAM ÉS AZ INTEGRÁCIÓ
4
35
Interjú dr. Vajda Lászlóval
A KERETEK
ELISMERTÉK A MAGYAR AGRÁRGAZDASÁGOT
Dr. Heil Péter
A Phare projektek kettôs haszna
BÚCSÚ A VILÁGÍTÓTORONYTÓL Visszatekintés a Phare programra
A környezetvédelmi fejlesztés mindannyiunk érdeke
38
8 Dr. Kenéz Gyôzô ALTERNATÍVA NÉLKÜLI KÖZÖS JÖVÔ
Dr. Thuma Róbert – Földiák Gergely – Filep Nándor
A közlekedés fejlesztése
CENTRALIZÁLT PÉNZÜGYI KOMMUNIKÁCIÓ AZ EURÓPAI BIZOTTSÁGGAL A nemzeti alap szerepe a Phare-támogatásokban
11
41
Dr. Braun Márton A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK FEJLÔDÉSE A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány és a fejlesztési programok
Interjú Dr. Boros Imrével A PHARE KITELJESEDÉSE Minden tételért meg kellett küzdeni
44
14 Dr. Tátrai Ferenc NE HALAT ADJ…
Interjú Dr. Baráth Etelével
Modellprogramok a foglalkoztatásban és a képzésben
RAGYOGÓ TELJESÍTMÉNY A Phare szerepe Magyarország uniós csatlakozásában
47
17 Interjú Bartal Attilával ESÉLYEGYENLÔSÉG A MUNKA VILÁGÁBAN
Dr. Szegvári Péter
Az ESZA céljaival összhangban
ALAPOZÁS ÉS ÉPÍTKEZÉS Hatékonyabb lett az intézményrendszer
52
19 Interjú Köves Alexandrával TERÍTÉKEN A TELJES PROBLÉMAKÖR
Interjú dr. Szaló Péterrel
Az elsô helyes lépések roma-ügyben
HONNAN HOVÁ JUTOTT A TERÜLETFEJLESZTÉS? A Phare megmutatta a kiutat a nehéz helyzetbôl
54
24 Váczy Zsuzsa – Kovács István Vilmos SOKSZOROSAN MEGTÉRÜL
Rónaszéki Gábor
„Útépítés” a digitális írástudáshoz az általános iskolákban
SZERTEÁGAZÓ FEJLESZTÉSEK A KPSZE kezelésében megvalósított Phare programok hét éve
2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
56
27
1
Interjú Vissi Andrással
Interjú Lunk Tamással és Galovicz Mihállyal
A HATÁR MENTI HELYZET IS LEHET ELÔNYÖS
TERÜLETFEJLESZTÉSI PROGRAMOK Régiók, intézmények, határtérségek
56
Autonóm fejlesztési politika
80
Karlik Csilla – Füle Gábor
Interjú Polgár Tiborral
CÉL: A TERÜLETI KÜLÖNBSÉGEK MÉRSÉKLÉSE
TÍZ ÉV A HATÁR MENTÉN
Regionális Phare programok
64
A HATÁROK ÁTSZELÉSE
ELÔNYT KOVÁCSOLNI A HÁTRÁNYBÓL 69
Együttmûködések a magyar-román szakaszon
Interjú dr. Kovács Katalinnal
Interjú Veres Csillával
A RÉGIÓK INDULÁSA: DÉL-DUNÁNTÚL
ÚJ LEHETÔSÉGEK
Két program, nagy aktivitás
71
Interreg: nemzetközi együttmûködés a határ mentén
83
„CSAK TISZTA FORRÁSBÓL”
FOLYAMATOS ÉPÍTKEZÉS 72
A Phare programok pénzügyi szemmel
Interjú Takács Laurával
Interjú Dr. Velikovszky Lászlóval
ERÔSÍTÉS A RÉGIÓKNAK
AZ EU DELEGÁCIÓBÓL A MAGYAR OLDALRA
A Phare-tól a ROP-ig
82
Barna Viktor
Interjú Böhönyey Ágnessel Terület- és intézményfejlesztési programok
81
Interjú Kalapáti Magdolnával
Interjú Török Zoltánnal Az elsô Phare-lépések a területfejlesztésben
Uniós szabályok elsô kézbôl
74
Csalagovits Imre János – Gordos Márta
85
Nyolc nagy stratégiai változás
88
SUMMARIES
90
PHARE PROGRAMOK VEZETÔI
92
A HATÁRON ÁTNYÚLÓ EGYÜTTMÛKÖDÉSEK A Phare CBC tizenkét esztendeje
2
76
FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
A Phare csak a kezdet volt… Vajon lehet-e tanulópénznek nevezni másfél évtized mintegy 1,5 milliárd eurónyi uniós támogatását? Ez így talán túlságosan is sarkos és leegyszerûsítô megfogalmazás volna. Az azonban bizonyos, hogy a politikailag is történelmi jelentôségû Phare program az elmúlt 16 évben nem csak Magyarország általános fejlôdéséhez járult hozzá jelenôsen, hanem bevezette hazánkat az uniós támogatások sokszor bonyolultnak tûnô világába is. Új készségeket, gondolkodásmódot hozott, megalapozta a fejlesztéspolitika új rendszerét, amely jó irányú és máig is tartó kultúraváltást indított el – remélhetôleg nem csak saját területén. Fô eredményeit nézve a Phare a szervezett bûnözés elleni küzdelemtôl a mezôgazdaságon és a határôrizeti tevékenységen át az egészségügyi és szociális intézményrendszer támogatásáig számos területen segítette hazánk közeledését az Európai Unióhoz, illetve az unió tagállamainak általunk mindig is irigyelve figyelt hatékony, olajozottnak tûnô mûködéséhez. Ebbôl a mintegy másfél milliárd euróból az elmúlt tizenhat évben számos kézzelfogható infrastrukturális beruházás, közterületfelújítás, informatikai eszközbeszerzés vagy éppen akadálymentesítési beruházás valósult meg. A programnak azonban több olyan eredménye és hatása van, amely nem érhetô tetten egy-egy épületben, térfelújításban, mégis: talán ezek vannak leginkább hatással mindennapjainkra, gondolkodásmódunkra. A fogyatékkal élô emberek társadalmi befogadását és beilleszkedését oktatással segítô programok, a civil szervezeteknek a közösségi joganyag átvételéhez nyújtott segítség, vagy éppen a munka világából való kirekesztés ellen kidolgozott közmunkaprogram mind ilyen beavatkozás, amelyek hatása nagyon áttételesen, akár csak hosszú távon érezhetô, de elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy egy egészségesen, kiegyensúlyozottan mûködô országban, társadalomban élhessünk. 2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
Most visszatekintve, a program által támogatott sikeres projektek, tanulságok és általános eredmények tételes számbavételén túl (amit e kiadvány szakavatott szerzôi megtesznek), érdemes emlékeztetnünk magunkat a Phare program hosszú távú és aktuálisan talán legfontosabb közvetett hatására: Magyarországon több száz önkormányzat, vállalkozás, civil szervezet tanult meg segítségével tervezni, pályázni és vállalásait teljesíteni. A másik oldalon, az állam részérôl pedig egy hosszadalmas és számos kudarccal terhelt folyamat során elkezdett kialakulni az az intézményrendszer, ami ugyan ma is folyamatos korrekciók mellett, de szabályosan és nemzetközi összehasonlításban is sikerrel képes kezelni a közösségi támogatásokat, felügyelni azok felhasználását. Elsajátítottunk egy új filozófiát, rendszerszemléletet, amit elônyünkre tudunk fordítani a következô hét év több mint 22 milliárd eurós támogatásainak célszerû, hatékony, az ország egészének boldogulását segítô befektetetésében. A Phare program ebben segített: miközben halat adott, megtanított bennünket hálót készíteni. Az elmúlt tizenhat év az átmenet és a tanulás idôszaka volt a fejlesztéspoltikában is. Ebben az idôszakban a Phare program jelentôs tapasztalatokkal gazdagította minden résztvevôjét az állami, a civil, a vállalkozási vagy az önkormányzati oldalon. Az I. Nemzeti Fejlesztési Terv jelentette fôpróbának is a vége felé közeledünk, és most jön az a nagy lehetôség, amelynek sikeres kihasználásához, az ország hosszú távú boldogulásának megalapozásához minden eddigi tapasztalatunkra, elhivatottságunkra és kitartásunkra szükség lesz. 2007-2013 között hét év átlagában évente kétszer annyi forrást használhatunk fel, mint amennyi a Phare-ban 1990 és 2003 között rendelkezésünkre állt. A siker rajtunk múlik, na meg persze a közösen készített háló minôségén. Bajnai Gordon kormánybiztos 3
A Phare program és az integráció Interjú Michael Lake nagykövettel, az Európai Bizottság Magyarországi Delegációjának egykori vezetôjével „A Phare projekteket eleinte gyakran »hirtelen felindulásból« hajtottuk végre , vagyis ha egy projekt jónak tûnt, akkor rögtön neki is láttunk a megvalósításának. Az én idômben minden egyes projektnek az acquis communautaire valamely részét kellett megcéloznia, azaz Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozását kellett elôkészítenie. Az évek során projektek százait hajtottuk végre . Magyarországi tartózkodásom alatt mintegy 400 ezer euró értékben írtam alá p rojektszerzôdéseket” – mondta el lapunknak Michael Lake volt EU nagykövet, akit az Európai Bizottság Magyarországi Delegációjának vezetôjeként szerzett tapasztalatairól kérdeztünk.
– Az Európai Unió döntéshozóit milyen megfontolások vezérelték a Phare program elindítására? – A második világháború után Sztálin visszautasította a Marshall-tervben való részvételt. A Marshall-terv a háború után a szétrombolt Európa újjáépítéséhez adott rendkívül nagyvonalú, ámbár részben öncélú amerikai segélyt, amelyben így csak Nyugat-Európa részesülhetett. Ezt követôen a szovjet blokkal (ideértve Közép- és KeletEurópát is) az együttmûködés egyetlen színtere a NATO maradt. Ezen a helyzeten változtatni kellett. Az 1980-as években határozott liberalizációs folyamatot figyelhettünk meg a Szovjetunióban. A Mihail Gorbacsov nevével fémjelzett új politikai irány két alapelve a peresztrojka (átalakítás) és a glasznoszty (nyitottság) volt, ami jelentôs változást hozott a korábbi kommunista eszközökhöz – az erôszakhoz, a hazugsághoz és a titkolózáshoz – képest. Lengyelországban a Szolidaritás – a lengyel pápa hatalmas befolyásával támogatva – a lengyelországi kommunizmus alapjait veszélyeztette. Magyarországon pedig, különösen Kádár János halála után, egyre nyíltabban merült fel a liberalizáció iránti igény: környezetvédelmi csoportok alakulhattak meg anélkül, hogy megsemmisítették volna ôket, diákvezetôk és mások szabadon kinyilváníthatták véleményüket, anélkül, hogy bebörtönözték volna ôket. 4
Az Európai Közösség (EK, a késôbbi Európai Unió) számára 1989-re nyilvánvalóvá vált, hogy az arra leginkább fogékonynak tûnô országok gazdaságában lehetôség nyílik a szerepvállalásra, s ez az érintett országokban nem fogja a fenyegetettség érzését kelteni. A Párizsban megrendezett G7 talákozón az EK vezetôi arról döntöttek, hogy pénzügyi és strukturális támogatást nyújtanak lengyelországi és magyarországi reformmozgalmaknak. Ennek eredményeként indult útjára a Phare program, teljes nevén a „Poland-Hungary, Assistance for the Reconstruction of the Economy”, azaz a Lengyelország-Magyarország segélyprogram a gazdaság újjáépítésére. Szerencsés véletlen, hogy a betûszó jelentése franciául: világítótorony. Ez volt az elsô eset, hogy az Európai Közösség a „vasfüggöny mögötti” eseményekben vállalt szerepet. Tizenöt évvel késôbb ez a két ország – további nyolc országgal karöltve – belépett az Európai Unióba. Személyesen is jelen voltam a párizsi G7 csúcstalálkozón. Emlékszem, amikor megkérdeztem egy kollégámat, aki az Európai Bizottság akkori elnökének, Jacques Delors-nak a kabinetjében dolgozott, hogy nem lenne-e szükség egy speciális Task Force felállítására, amely csak a Phare programmal foglalkozna, akkor ô szkeptikusan felnevetett. A bizottságban szinte arra sem volt elég ember, hogy a tagországok által igényelt munkát el tudja végezni. FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
– Mennyire segítették elô a Phare programok Magyarország uniós csatlakozását? – Senki nem számított arra, hogy a kelet-európai kommunista diktatúrák összeomlanak, arra pedig végképp nem, hogy csupán két esztendôvel késôbb a Szovjetunió is darabjaira hullik. Addigra azonban a Phare program – meghatározott célkitûzésekkel – már megkezdte mûködését. Az EU hatalmas kihívás elôtt állt. Nem kellett sokáig várni, hivatalosan 1992ig, hogy az EK mérlegelje a korábbi szovjet befolyási övezetbe tartozó országok EU-tagságának lehetôségét. Ezekkel az országokkal kapcsolatban negyvenötven éve, sôt talán soha nem beszélhettünk demokráciáról, független bíróságról, jogrendrôl, piacgazdaságról. 1992-tôl tehát az volt a cél, hogy ezek az országok beléphessenek az EU-ba. Ehhez viszont hatalmas intézményépítô programokra volt szükség: létre kellett hozni a demokratikus intézményrendszert, a különbözô állami szerveket és az ezeket támogató civil szervezeteket, az országgyûlésnek elszámolással tartozó, független és hatékony bíróságokat. Mindezt nagyszabású infrastrukturális beruházások kísérték. Ugyanakkor – a hivatalos megközelítésen túl – törekedni kellett az EU által igen szárazon „gazdasági és társadalmi kohéziónak” nevezett cél felé, amely sok mindent foglalt magában: a diszkrimináció számos formájának felszámolásától a civil társadalom non-profit szervezeteinek kiépítésén, a szabad sajtó megteremtésén, a turizmus fejlesztésén át a független kulturális eseményekig. Magyarország és Lengyelország úttörô szerepet játszott abban, hogy a projekt-menedzsment feladatát – amelyet Brüsszelben meglehetôsen személytelen és bürokratikus feladatként kezeltek és ezért rendkívül lassan haladt – a helyi delegációkhoz helyezzék át. Bár a projektek irányítása itt is eléggé személytelen volt, de az áthelyezéssel két éven belül sikerült megszüntetnünk azt a várólistát, amelyen mintegy 48 millió euró összértékû megvalósítandó projekt szerepelt. A Phare program tervezése és adminisztrációja Budapesten történt. Ennek számos oka volt: hatékonyabbá tudtuk tenni az adminisztrációt, egyszerûbbé vált a munkatársak betanítása, és ne felejtsük el, hogy a program gyakorlatilag kormányközi együttmûködés volt, Magyarország és az Európai Unió „kormányai” között. Évente mintegy 90 millió euró értékben terveztünk és finanszíroztunk projekteket. 2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
Mindezt az EU-csatlakozás elôtt kellett elvégeznünk. Így a Phare-támogatásokat egyre inkább elôcsatlakozási támogatásoknak kezdtük tekinteni. A támogatások éves tervezése, pályáztatása, monitorozása és végrehajtása mind a befogadó országoknak, mind az EB delegációinak a legfôbb feladatai közé tartozott. Én – a Magyarországon eltöltött majd négy évem alatt – személyes felelôsséget vállaltam a Phare programért, és az itt elköltött minden egyes euróért. Minden projektszerzôdést én írtam alá, hacsak nem voltam éppen szabadságon. – Milyen programok indultak, mely területek fejlesztését érintették és milyen nagyságrendû uniós források álltak rendelkezésre? – A Phare olyan projektekhez nyújtott támogatást, amelyek a demokrácia megteremtését szolgálták. E programok lehettek országos vagy helyi szintûek, sôt egészen kis projektek is léteztek, amelyek „az utca emberét” is bevonták a folyamatba. Kifejezetten ösztönöztük, hogy az egyének is kapcsolódjanak be, mert ezáltal megtanultak önálló döntéseket hozni, szerepet vállalni a helyi közösségi életben. Más szóval: hozzá tudtuk szoktatni az embereket a demokráciához és a demokrácia nyújtotta lehetôségekhez. Természetesen a Phare keretében többnyire olyan projekteket finanszíroztunk, amelyek Magyarország EU-hoz való csatlakozását készítették elô. Ehhez Magyarországnak át kellett vennie a teljes acquis communautaire-t, azaz az EU joganyagát. 5
Elsô lépésként ez azt jelentette, hogy a magyar parlamentnek át kellett ültetnie a magyar jogba ezeket a jogszabályokat. Magyarországon ezen a téren erôs volt a politikai és társadalmi konszenzus. Ez hatalmas elôny volt, nem véletlen, hogy Magyarország Közép-Európában „osztályelsôként” vizsgázott. Az uniós jogszabályok átvétele azt is jelentette, hogy az érintett minisztériumoknak végre kellett hajtaniuk azokat. Ehhez a minisztériumi munkatársak továbbképzésére és megfelelô eszközökre volt szükség. A bírók például gazdaságjogi és EU-jogi képzésben részesülhettek, de szükségük volt például számítógépekre is. Így a Phare program gyakorlatilag két fô részbôl állt: az intézményépítési és egy kisebb, beruházásokkal foglalkozó programból. Hasonló megközelítést alkalmaztunk a vámhatóságnál és a határôrségnél és olyan további, kevésbé általános területeken is, mint például a mezôgazdaság, ahol ez a megközelítés kifejezetten jól alkalmazható. Így jártunk el a Belügyminisztérium esetében, amely a rendôrségen és egyéb nyilvánvaló kötelezettségein túl a helyi önkormányzatokért is felelôs volt, sôt a környezetvédelem, a közúti, a vasúti és légi, valamint a belföldi vízi közlekedés fejlesztése terén is. Szinte minden minisztérium és költségvetési szerv, például a Gazdasági Versenyhivatal is bekapcsolódott a munkába. A Phare projekteket eleinte gyakran „hirtelen felindulásból” hajtottuk végre, vagyis ha valami jónak tûnt, akkor rögtön neki is láttunk a megvalósításának. Az én idômben minden egyes projektnek az acquis communautaire valamely részét kellett megcéloznia, azaz Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozását kellett elôkészítenie. Az évek során projektek százait hajtottuk végre. Magyarországi tartózkodásom alatt mintegy 400 ezer euró értékben írtam alá projektszerzôdéseket. Nem tudok pontos adatokkal szolgálni, de becslésem szerint a Phare elôcsatlakozási támogatások összköltsége Magyarországon körülbelül 700-800 millió és egymilliárd euró közötti összegre tehetô. Minden uniós támogatás a fogadó ország társfinanszírozásával valósult meg. Számításaink szerint az EU a csatlakozási költségek mintegy 25 százalékát vállalta át. – Hogyan lehetetett megismertetni és elfogadtatni a programokat az átalakuló magyar társadalommal? 6
– A munka alapvetôen a budapesti irodákban folyt, de a programok hatása minden régióban érezhetô volt. Jól emlékszem például az új románmagyar határátkelôhely megnyitására új vámellenôrzô berendezésekkel. A környezetvédelem területén az „acquis” 80 százalékát a régiókban hajtottuk végre. A magyar közvélemény lehetô legszélesebb körû tájékoztatása érdekében úgynevezett EU információs programot csináltunk. Regionális EU info-pontokat állítottunk fel az ország különbözô helyein, hogy az emberek megértsék, mi zajlik körülöttük. A belsô kommunikációért – meglepô módon – a Külügyminisztérium volt a felelôs, igaz, a tárca koordinálta a csatlakozási folyamatot is, ennek következtében valóban nekik volt a legjobb rálátásuk a dolgok menetére. Sok évvel ezelôtt a bizottságnál újságírással foglalkoztam, ezért nagyon fontosnak tartottam, hogy minél több témában és a legnagyobb részletességgel tájékoztassuk a magyar közvéleményt. Ennek érdekében egy teljes sajtórészleget hoztam létre, sajtófônökkel, a Budapesten kívüli tájékoztatási tevékenységért felelôs regionális tájékoztatási tisztségviselôkkel, személyi asszisztenssel, szövegíróval és egy tolmáccsal. De nem szeretném kihagyni a sorból a nagyon odaadó gépkocsivezetômet sem. Munkatársaimmal ugyanis rengeteget utaztunk Magyarország különbözô régióiba és városaiba. A média, azaz az írott sajtó, a rádió és a televízió nagyon fontos szerepet játszott az uniós kommunikációban. Kezdetben a riporterek és a szerkesztôk sem voltak tisztában a fogalmakkal. A rengeteg munkaebéd, szeminárium, interjú, személyes találkozó azonban meghozta gyümölcsét: a különbözô médiumok egyre többet tudtak az EU-ról, egyre jobban értették a csatlakozási folyamatot, annak minden kis technikai és politikai részletével együtt. Következésképpen mind jobb színvonalon járultak hozzá a magyar közvélemény tájékoztatásához. Meggyôzôdésem, hogy ezzel jelentôs mértékben elôsegítettük az EU-val kapcsolatos politikai és társadalmi konszenzus megteremtését. – Magyarországon mely területeken tartja legsikeresebbnek a Phare-t? – Összességében a Phare program hatalmas siker. Kezdetben nehéz dolgunk volt, hiszen a program végrehajtása rengeteg bürokráciával és technikai részlettel járt, és mivel az európai adófizetôk FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
A
pénzét költöttük, kínosan ügyeltünk arra, hogy minden rendezett jogi háttérrel, méltányosan, pontosan és átláthatóan mûködjön. Ezért a magyar minisztériumok fiatal munkatársainak nehéz volt elsajátítaniuk a projektírás és a projektmenedzsment feladatait. Nagyon gyakran teljesen magukra maradtak a feladattal, sokszor felhalmozódtak az ügyek és a delegációnak gyakran kellett beavatkoznia. Ragaszkodtam hozzá, hogy a minisztériumokban dolgozó idôsebb generáció is kapcsolódjon be a Phare munkájába. Így megnôtt a miniszterek személyes felelôsségvállalása. Nagy segítséget jelentett, hogy a magyar kormány kinevezett egy csak a Phare-ügyekért felelôs minisztert. A Phare tevékenység így minden heti kormányülésen napirendre került. Mindenki számára világos volt, hogy ha Magyarország nem tudja teljesíteni a programot, akkor kérdésessé válik, sikerülhet-e csatlakoznia az EU-hoz. Fokozatosan javult a helyzet: sokat fejlôdött a felkészítés, már nem volt szükség arra, hogy a delegáció újraírja a projekteket, vagy megóvja ôket attól, hogy kifussanak az idôbôl. A cél az volt, hogy a csatlakozás idejére minden ország megfelelô szakmai háttérrel rendelkezzen, és ne csak az elôcsatlakozási Phare-alapokat, de az ennél jóval nagyobb strukturális, illetve a kohéziós alapokból származó támogatásokat is kezelni tudja. Számítani lehetett arra, hogy a csatlakozás után hatalmas pénzösszegek áramlanak majd az országba. Mindannyian emlékszünk arra, hogy Portugáliának öt évébe tellett, mire megfelelôen felkészült az uniós támogatás fogadására. Mivel az EU nem vág bárki után pénzeket a strukturális alapból, csak annyit folyósít, amennyit az adott ország képes befogadni, Portugália jelentôs összegektôl esett el. A legnagyobb sikernek azt könyvelem el, ha sikerült elérni, hogy Magyarország és a többi tagjelölt ország az EU teljes jogú tagjaként fogadni tudja a maximális támogatási összeget. – Milyen nehézségekkel kellett szembenézni a programok megvalósítása során? Melyek azok a magyar tapasztalatok, amelyeket a többi csatlakozó ország felzárkóztatásánál is figyelembe vehetett az unió? – Természetesen a program végrehajtása gyakran feszültségekkel járt. Követtünk el hibákat, eleinte többet, majd egyre kevesebbet, végül pedig leginkább csak sikerekrôl számolhattunk be. 2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
KERETEK
Feldolgoztuk a felgyülemlett ügyeket és a mûködés egyre zökkenômentesebbé vált, a krízisek egyszer csak a múlté lettek. Ezek a tapasztalatok az úgynevezett „best practice”, azaz a „bevált gyakorlat” részévé váltak, amelyeket továbbadtunk más delegációknak és országoknak. A Phare egyik spinoff hatása a twinning, azaz a „testvérkapcsolatok” kialakítása volt, melynek során az EU-tagországok minisztériumi munkatársai a csatlakozó országok minisztériumába látogatnak az acquis megfelelô részeivel kapcsolatos tapasztalat átadása céljából. Ez a rendszer nagyon jól mûködött. Az itt szerzett tapasztalatok értékét napjainkban leginkább Törökországban érzékelhetjük, ahol az Európai Bizottságnak minden eddiginél nagyobb delegációja mûködik. Évente 200 millió euró értékû projekt tervezéséért és adminisztrációjáért felelnek, de az összeg a jövôben 500 millióra is emelkedhet. Ehhez járulnak még hozzá az Európai Befektetési Bank kölcsönei is. – Hogyan értékeli az EU a Phare program eredményességét Magyarországon? Maradéktalanul betöltötte-e a feladatát? – A Phare program hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország felkészüljön az Európai Unióhoz való csatlakozásra. E nélkül a magyarok még mindig azért küzdenének, hogy megfelelô anyagi és szakmai háttérrel rendelkezzenek az acquis átvételéhez és végrehajtásához, és a csatlakozás is csak a távoli remények közé tartozna. A csatlakozás idôpontjára a minisztériumok és az ügynökségek szakértônek számítottak a Phare projektek menedzselésében. Az ország, emberek ezrei, az állam központi és helyi alkalmazottai, akik a mindennapi életük során kapcsolatba kerültek az EU valamilyen aspektusával, érezhették azt, hogy készen állnak az EU-tagságra. De nem várhatunk csodákat. Még mindig sok feladat hárul a független kormányokra, a döntéshozókra, a nemzeti és regionális vezetôkre. Azonban fel kell tennünk magunknak a kérdést: akart-e valaha is bármely tagország kilépni az EUból? Egy sem. Hosszú távon a tagság lehetôséget nyújt az európai döntésekben való részvételre, a komolyabb nemzetközi szerepvállalásra, ugyanakkor az egyének és a nemzetek sorsában is fellendülést hoz. Kalocsay Katalin
7
Búcsú a világítótoronytól Visszatekintés a Phare programra
Ezt is megértük: 2006 decemberében befejezôdött az EU elsô kelet-európai támogatási programjának hazai pályafutása. A búcsú csendes volt. Az immár harmadik éve EU-tag Magyarország rég hozzászokott a strukturális alapok csak ezermilliárdokban leírható fejlesztési terveihez. A Phare végét így jobbára csak a benne részt vett szakemberek tartották számon, talán még ôk sem valamennyien. Pedig a mérleg igenis figyelemre méltó: több mint másfél évtized együttmûködés, közel 200 ágazati és regionális fejlesztési program, több ezer projekt, másfél milliárd euró támogatás. És sok minden más, ami számokkal nem fejezhetô ki: szimbolikus, de annál fontosabb segítség a magyar demokrácia és piacgazdaság születéséhez. Kapu Európára: tanulási lehetôség az öreg kontinens egyetemein több ezer diák, oktató és kutató számára. Jó néhány fontos infrastrukturális projekt – mint pl. az esztergomi Duna-híd újjáépítése. Úttörô jelentôségû kezdeményezések egy sor ágazatban: a fejlesztéspolitikában, a vállalkozásfejlesztésben, a foglalkoztatáspolitikában, a határ menti együttmûködésekben. De talán mindenekelôtt: ahogy a program neve is utalt rá – megbízható igazodási pont, mással nem pótolható szakmai és anyagi támogatás az EU-tagságra való felkészülés hosszú, gyakran nehéz, de végül sikeres folyamatában.
CSEPPBEN A TENGER – A P H A R E É S A Z Á TA L A K U L Ó EURÓPA A Phare – az OECD tagállamok által nyújtott további bilaterális és multilaterális segély- és hitelprogramokkal egyetemben – a nyolcvanas évek legvégén, rendkívül dinamikus történelmi helyzetben indult útjára. A Közép- és Kelet-Európában meginduló változásokra a nyugati országok gyorsan és pozitívan reagáltak. Az átmenet elôsegítése érdekében kereskedelmi könnyítéseket és erôforrástranszfert ígértek. Ezt a pozitív választ átfogó, megalapozott stratégia nem támasztotta alá. Amint az 1990-1991 folyamán kiderült, az Európai Unió még nem állt készen arra, hogy a keleti szomszédokat egyenrangú partnerként integrálja a kontinens nyugati felének együttmûködési szervezeteibe, és érdekeit elsôsorban a szabad kereskedelem fejlesztésében, a keleti piacok és befektetési lehetôségek feltárásában kereste. Ennél „komplikáltabb" politikai célról – a teljes jogú tagság felajánlásáról – az unió tagországai csak lassan tudtak megállapodni. 8
A Kelet-Európának felajánlott „segélycsomagon” belül a hitelekhez és a magántôke-beruházásokhoz képest a vissza nem térítendô segélyek alárendelt szerepet játszottak. Ennek alapvetô oka a donor államok korlátozott teherviselô képessége, amelyet a nem mindig kedvezô makrogazdasági körülmények, a német egyesítés forrásigénye és a monetáris unióval összefüggô szigorú stabilizációs és fiskális követelmények határoltak be. Megjegyzendô azonban az is, hogy az unió a kérdéses idôszakban jelentôsen bôvítette a belsô erôforrástranszferekre felhasználható anyagi eszközök mennyiségét. Ezeket a tagállamok saját kompetitív érdekeik miatt sem voltak hajlandók KeletEurópával megosztani. A keleti piacok összeomlása, a gazdaság alapvetô strukturális átalakítási kényszerei miatt azonban a volt szocialista országok komoly belsô és külsô egyensúlyproblémákkal küzdöttek, így a felajánlott többé-kevésbé kedvezményes hiteleket sem a magánszektor, sem az állami szféra nem tudta igazán kihasználni. A szerkezetátalakítást szolgáló külsô forrásbevonás legfôbb tényezôi ezért a privatizáció és a zöldmezôs magántôke-beruházások voltak. FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
A
Igaz az is, hogy a keleti gazdasági segítségnyújtási programokat a donor államok nem egy esetben saját gazdasági és politikai érdekeik elômozdítására használták fel. Egyrészt megkötéseket alkalmaztak az átengedett erôforrásokból finanszírozható eszközök és szolgáltatások származási helyével kapcsolatban, másrészt a programokhoz olyan intézményi struktúrákat és eljárási rendszereket hoztak létre, amelyeken keresztül esetenként komolyan befolyásolhatták a fogadó országok gazdasági-társadalmi politikáját. A Phare fejlôdése mindig hûen tükrözte a keletnyugati kapcsolatok állapotát. Amíg a Nyugatnak nem volt átfogó kelet-európai stratégiája a Phare program is meglehetôsen fókuszálatlan maradt. Az EU-segélyek az 1994-es év végétôl kaptak új rendeltetést, amikor a gazdasági és politikai átmenetet segítô szakértôi programot a csatlakozási folyamatot szolgáló, infrastrukturális fejlesztéseket is támogató eszközzé léptették elô. A Phare-nak ez a karaktere tovább erôsödött 1998-tól, a csatlakozási tárgyalások megkezdésétôl kezdve. Az 1998-ban bevezetett reformok (az „új orientáció”) azonban a Phare-t nem csak tartalmilag, hanem hatékonysági szempontból is felértékelték. Bár a szervezeti rendszer hosszú ideig húzotthalasztott reformja ügyében az áttörés a 2000 utáni idôszakra maradt, az unió már a kilencvenes évek végén megtett néhány olyan fontos reformlépést, melyek a Phare-t fokozatosan „elôcsatlakozási eszközzé”, a strukturális alapok tényleges elôfutárává tették.
SEMMI SEM TÖKÉLETES A reformfolyamat korántsem volt zökkenômentes. A segélyprogram intézményi és eljárási rendjét az unió mindvégig a maga igényei szerint alakította. Ennek során egyik fô intézményi törekvése a különbözô államokban alkalmazott struktúrák teljes uniformizálása, a fogadó országok költségvetési és jogrendszerérôl való leválasztása, egyfajta „üvegházba zárása” volt. Az EU intézményei számára ez a módszer minden bizonnyal komoly elônyökkel járt. A csatlakozni kívánó országok szemében ugyanakkor a Phare-t nehézkes, drága és néha kellemetlen eszközzé tette. Ráadásul a Phare nem csupán a kedvezményezett országok 2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
KERETEK
államigazgatásától, hanem a strukturális alapok rendszerétôl is idegen volt, így egyes területeken egyenesen akadályozta a csatlakozási felkészülést. Így például a magyar kormány több olyan lépése, mellyel a segélyeket – az EU kinyilvánított célkitûzésének egyébként megfelelô módon – már a csatlakozás elôtt a strukturális alapokhoz kívánta volna közelíteni, összeütközésbe került a bizottság „fontolva haladó” politikájával, mely a Phare program menedzsment rendszerén csak nagyon lassan, az egyes államok felkészülésére, relatív helyzetére és sajátosságaira való tekintet nélkül volt hajlandó változtatni. Pedig a gyorsabb változtatás pusztán hatékonysági okokból is indokolt lett volna. Egyrészt azért, mert a programok nagyobb része jelentôs késéssel valósult meg, és a vizsgált idôszak alatt a fel nem használt források mennyisége Kelet-Európában folyamatosan növekedett. Másrészt azért, mert az elôírt közbeszerzési folyamat olyan mértékben bonyolult volt, hogy az már jelentôsen veszélyeztette a megcélzott fejlesztések megvalósíthatóságát is. A programok lassúsága, késései és egyes fontos fejlesztések teljes kudarca a Phare-t végül kiszámíthatatlanná, ha úgy tetszik, megbízhatatlanná tették nem csupán a kedvezményezettek, hanem az esetleges társfinanszírozó partnerek számára is. Így jelentôs mértékben romlottak annak az esélyei is, hogy az EU-segélyeket – ahogy a támogatási összegek korlátozott volta miatt kissé talán pironkodó donorok elôszeretettel fogalmaztak – „katalitikus” eszközként vethessék be, és így azok komoly szerepet játsszanak a gazdasági és társadalmi felzárkózás folyamatában is. A Phare eredményességét sokáig rontotta az alkalmazott tervezési és ellenôrzési módszerek fejletlensége. A benyújtott pályázatok a program kezdeti szakaszától sok esetben csak gyengén voltak elôkészítve. 1995-ig az EU nem alkalmazott egységes tervezési metodológiát sem, a „value for money” típusú ellenôrzések, a folyamatos monitoring és a megszerzett tapasztalatoknak az új programokba való visszacsatolása pedig csak 2000 után vált némileg rendszeresebbé. Igaz, a ’95 után elterjesztett eszközök egy része – a logframe módszer, a projektciklus menedzsment – a strukturális alapok mai rendszerében is elterjedtek. A Phare komoly problémákkal küzdött a humánerôforrások oldaláról is. Ez utóbbi megmutatkozott 9
a programciklus minden szakaszában. A tervezésprogramozás során – elsôsorban a kedvezményezett államok – sok esetben nem voltak képesek prioritásaik konzekvens rendezésére, az erôforrások koncentrálására, így a segélyek szükségtelen mértékben elaprózódtak. A végrehajtás idôszakát mindkét oldalon a Phare bonyolult végrehajtási rendszeréhez képest túl kicsi és jelentôs részben képzetlen apparátus sziszifuszi küzdelme jellemezte, melynek során az eredmények helyett végül az adminisztráció kapott fôszerepet.
A Z É L E T N E K TANULTUNK A Phare akkor felelhetett volna meg igazán az eredeti elvárásának – mely szerint a gazdasági és társadalmi átmenetet, illetve az integrációs folyamatot katalitikus beruházásokkal segítô finanszírozási eszközként mûködjék –, ha fókuszált, gyors és rugalmas segítséget tud nyújtani. A szükséges flexibilitás azonban legfeljebb a programozásra, a projektszelekcióra volt jellemzô. A priorizálási, koncentrálási képesség hiánya esetenként ebbôl a kevés rugalmasságból is a „rosszabbat hozta ki” és a források szétszórásához, elaprózásához vezetett. A projektek lebonyolítását ugyanakkor egyértelmûen a bürokratizmus, a túlzott adminisztráció és a közigazgatás mindkét oldalon megjelenô felesleges túlterhelése jellemezte. Nem volt könnyû iskola, de paradox módon éppen ezek a fogyatékosságok azok, melyek a Phare-t az integrációs folyamat számára hosszú távon pótolhatatlanul értékes eszközzé teszik. Kétségkívül a Phare program kínálta az egyik legjobb alkalmat arra, hogy a magyar államigazgatás a gyakorlatban, kívülrôl-belülrôl megismerhesse az Unió mûködését, kitapasztalja a bizottsággal szemben követhetô tárgyalási taktikákat és a tagsággal járó adminisztratív követelményeket. Az ún. „csatlakozási partnerség” keretében – 1998-tól – az államigazgatás minden ága részesült Phare-segélyben. A Phare igénybevétele valójában kötelezô gyakorlat volt. Minden tárcának, minden szakterületnek számba kellett vennie a közösségi joganyag rá jutó részét: hol van még szüksége elôrelépésre, milyen erôforrásokra, milyen jogalkotási, intézményfejlesztési, képzési és eszközbeszerzési intézkedéseket kellett végrehajtania annak 10
érdekében, hogy képessé váljék a tagállami feladatok ellátására. A Phare által finanszírozott számtalan szakmai tapasztalatcsere, tanulmányút, képzés, tucatnyi új számítógépes rendszer, speciális laboratórium vagy éppen felújított határátkelôhely nélkül a csatlakozás minden bizonnyal tovább tartott volna. A viszonylag alacsony támogatási összegek ellenére a Phare-nak kulcsszerepe volt a gazdaságfejlesztés, a területfejlesztés szempontjából is. A Phare szakértôket küldött a területfejlesztési törvény kialakításához, pótolhatatlan gyakorlóterepként szolgált a területi gazdaságfejlesztési programok tervezéséhez és végrehajtásához, segített felépíteni és kiképezni a minisztériumok szakapparátusát és a regionális fejlesztési ügynökségeket. Sôt – az elsô, még „elôzetes” Nemzeti Fejlesztési Tervet is a Phare program keretében készítettük el 2000-2001ben. Elsô ízben próbálhattuk ki a magyar gyakorlatban az unió foglalkoztatáspolitikáját, és elôször indíthattunk EU-támogatással esélyegyenlôségi programokat a hátrányos helyzetûek, a romák felzárkóztatására, a nemek közötti diszkrimináció felszámolása érdekében. A csatlakozási felkészülés kapcsán a Phare segítô kezet nyújtott a civil szervezetek és az önkormányzatok fejlesztéseihez is: a 2004-2006 közötti strukturálisalap-fejlesztések legalább 20 százalékát a Phare program projektelôkészítô alapja segítette világra. A világítótorony fénye kihunyt, Magyarország pedig révbe ért, vagy, ha úgy tetszik, éppenséggel kihajózott a nyílt vízre. Teljes jogú és teljes értékû tagként már nem csak igazodunk, hanem részt veszünk az unió alakításában. Egy-egy regionális kisprojekt-alap irányítása helyett a feladat ma már az egész nemzetgazdaság felzárkóztatása, a regionális különbségek érdemi csökkentése. Mostanság évente már közel tíz Phare programnyi EU-támogatást használunk fel, de nélküle aligha tartanánk itt.
Dr. Heil Péter elnökhelyettes Nemzeti Fejlesztési Ügynökség FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
Centralizált pénzügyi kommunikáció az Európai Bizottsággal A nemzeti alap szerepe a Phare-támogatásokban Az Európai Bizottság és a magyar kormány 1998ban írta alá azt az együttmûködési megállapodást, amelyben létrehozták a nemzeti alapot, hogy centralizálják az uniós elszámolások rendszerét. Az EUcsatlakozásig tartó idôszakban mind a nemzeti alap, mind az azt felügyelô nemzeti programengedélyezô központi szerepet vállalt abban, hogy a Phare-források felhasználása átlátható és eredményes legyen, továbbá a kialakult Phare intézményrendszer a csatlakozás után az elôzetes brüsszeli kontroll helyett az EU Bizottság utólagos ellenôrzésével bonyolíthassa le a folyamatban lévô programokat. A nemzeti alap az elmúlt években összesen több mint száz pénzügyi elszámolást állított ki és küldött el az EU Bizottságnak, hogy a hazai társfinanszírozás mellé biztosítsa az uniós hozzájárulást. AZ INTÉZMÉNYRENDSZER ÚJ SZEREPLÔJE Az Európai Unió Bizottsága a Magyar Köztársaság kormányával 1998. december 17-én írta alá azt az együttmûködési megállapodást, amely a Magyar Államkincstárban létrehozta a nemzeti alapot. Ennek az a célja, hogy egységesítse és egy csatornába terelje a pénzügyi elszámolások rendszerét. A Phare-támogatások magyarországi rendszere ekkor már túljutott elsô fázisán. Az EU Bizottság értékelhette az elsô országprogramok tapasztalatait és levonhatta következtetéseit arról, hogy a lebonyolítási rendszer rendkívül elaprózott, ezáltal nehezen átlátható és nem elég hatékony. Phare irodák mûködtek a minisztériumok többségében, költségvetési intézményekben és az állam által alapított más szervezetekben. Együttesen több mint száz bankszámlával rendelkeztek, amelyeket alprogramonként nyitottak különbözô kereskedelmi bankokban. Ezekre a bankszámlákra utalta az EU Bizottság a támogatásokat, és valljuk meg, elég érdekes lehetett, hogy bár Magyarország a támo2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
gatási összegeket tekintve alig kapott valamit az akkori tagországokhoz képest, mégis hozzájuk viszonyítva sokkal több bankszámlával rendelkezett. Változtatnia kellett a bizottságnak és meg is fogalmazta igényét egy „központi kincstári egység” létrehozására, ami a fenti megállapodásban konkretizálódott. Hosszas tárgyalási sorozatot követôen és alapos elôkészületek után írták alá a megállapodást, ami új fejezetet nyitott nem csak a mi életünkben, hanem a Phare irodákéban illetve a továbbiakban kissé átalakult Phare végrehajtó szervezetekben is. A kapcsolatfelvételeket követôen a Phare irodákkal, a nemzeti segélykoordinátorral és az EU Bizottság budapesti delegációjával is el kellett magunkat fogadtatni, hiszen külsôsként csöppentünk bele egy világba, amely már öt-hat éve mûködött. Az egyik legfontosabb partnerünk a Központi Pénzügyi és Szerzôdéskötô Egység (KPSZE) lett, melyet velünk egy idôben hozott létre az EU Bizottság, egyszerre voltak a felvételi interjúk, egyszerre álltak föl a csapatok és egyszerre szembesültünk a kihívásokkal is. E lépésekkel párhuzamosan, illetve bizonyos szempontból azt megelôzôen (a fentiek okán, meg az EU Bizottságnak az akkori magyar bankrendszerrel szembeni aggodalmai miatt is) egy másik komoly követelmény is megfogalmazódott, mégpedig a Phare támogatások pénzforgalmát szolgáló bankszámlák áttelepítésének szükségessége a kereskedelmi bankoktól egy biztonságos központi pénzintézetbe, a Magyar Államkincstárba. A kincstár addig a pillanatig nem tudott euró-számlákat kezelni, meg kellett hát teremteni ennek a feltételeit is. Szervezeti egység alakult, informatikai fejlesztés kezdôdött, hogy zökkenômentesen folyjon a számlák átvétele, a kifizetésekben ne legyen semmilyen fennakadás. 1999 folyamán megteremtettük a nemzeti alap mûködésének a feltételeit, és megkezdôdhetett a munka. Megnyitottuk elsô euró-számláinkat, havi 11
pénzügyi adatszolgáltatást indítottunk be az EU Bizottság budapesti delegációja számára. Ezzel az átutalás-igényléssel valami olyan dolog kezdôdött el, ami túlmutat a Phare programon, és az akkor még szinte elérhetetlen messzeségben lévô uniós tagságunk során betöltendô szerepünket vetítette elô, azt, ami mára már a legmeghatározóbb funkciónk: mégpedig a strukturális és kohéziós alapok kifizetô hatósági szerepét. A Phare irodák addigi kis összegû, gyakori átutalás igényléseit fölváltották a nemzeti alap sokkal nagyobb összegeket tartalmazó, 10-15 programot és alprogramot átfogó igénylései. E döntések hatására jelentôsen csökkent a Phare végrehajtó szervezetek pénzügyi függetlensége, nôtt az ellenôrzöttségük, de még így is a leginkább decentralizáltan – azaz az EU Bizottság ex-ante jóváhagyásától függetlenül – mûködhetett, szemben a pályáztatással vagy a szerzôdéskötéssel. A NEMZETI P R O G R A M E N G E D É LY E Z Ô A nemzeti programengedélyezôt (továbbiakban NAO, kezdetben a Magyar Államkincstár elnöke) nem volt egyszerû beilleszteni a hazai végrehajtórendszerbe, ugyanis az uniós együttmûködési megállapodás szövegezése miatt valamennyi szereplô minden elôzményrôl megfeledkezve hirtelen ôt állította fôfelelôsnek minden korábban elkezdett ügyben, jelentôsen megnehezítve a pozíció megfelelô szakmai körülhatárolását. Tehették ezt azért, mert a Phare elsô éveiben jórészt átfogó hazai szabályozási háttér nélkül mûködött. Az ezredforduló környékén az új jogintézmények bevezetése miatt azonban ez a helyzet már nem volt tovább tartható, a szokásjogi és töredék-szabályozás alapján mûködô rendszert „nagykorúsítani” kellett. A NAO a Pénzügyminisztérium (PMP) közigazgatási államtitkára lett, aki kiemelt közjogi pozícióján keresztül elérte, hogy megszülessen az elsô átfogó hazai szabályozás az uniós támogatások történelmében. Ezzel a jogszabállyal új kor vette kezdetét, ettôl kezdve a fôszereplôk mellett a lebonyolítási alapfolyamatok is megfelelô szintû jogi védelemben részesültek, így megteremtôdhetett a késôbbi teljes mértékben decentralizált támogatási rendszerek kiépítésének az alapja. Alighogy ez megtörtént, az EU ismét új feladatot 12
„akasztott a jégtörôként funkcionáló NAO nyakába”: a kiterjesztett decentralizáció, az EDIS országos rendszerének kiépítéséért való felelôsséget. Ez azért volt nehéz, mert más minisztériumok felügyelete alá tartozó szervezetek intézményfejlesztését kellett elômozdítani, amihez vagy egy miniszterelnöki pozíció vagy egy jóval operatívabb NAO tevékenység illett. Így lett aztán a NAO a PM európai integrációért és nemzetközi ügyekért felelôs helyettes államtitkára, aki több évre elôre tekintve új munkaszervezetet hozott létre a szilárd kiindulási alapokat jelentô nemzeti alapból és a PM Phare iroda integrációjából létrehozott nemzeti programengedélyezô iroda formájában. E döntés beváltotta a hozzá fûzött reményeket, ugyanis a Phare mellett felgyorsult a NAO vezette SAPARD akkreditáció, és az EDIS folyamatok az új csatlakozók között elôször Magyarországon jutottak nyugvópontra. A NAO szerepe a csatlakozás utáni támogatási eszközök tekintetében – az átmeneti támogatás kivételével – átalakult. A csatlakozást követôen az ugyanezekre az intézményi alapokra és személyekre épülô strukturális alap kifizetô-igazoló hatóságot már nem az unió által mesterségesen kiemelt köztisztviselô neve fémjelzi, sokkal inkább a NAO feladatot betöltô vezetô köztisztviselôk szakmai szemléletét tükrözô, ugyanakkor csapatszintû együttmûködést megvalósító szervezeti munkakultúra. ÚT AZ ÖNÁLLÓSÁG FELÉ – AZ EDIS AKKREDITÁCIÓ A hazánk uniós csatlakozásához kapcsolódó felkészülési folyamatnak az egyik állomása volt a Phare EDIS akkreditáció. A folyamatot a nemzeti programengedélyezô teljes pénzügyi felelôsségének szem elôtt tartásával a NAO iroda fogta össze és irányította. Az akkreditációs folyamat leginkább a projekt és a pénzügyi lebonyolítás egységesítését, beépített ellenôrzéseinek megerôsítését, illetve korábban nem alkalmazott, de az EU Bizottság által szükségesnek tartott eljárások bevezetését jelentette. Az akkreditáció után az intézményrendszer a teljes program-lebonyolítást az EU Bizottság utólagos ellenôrzésével végezhette, így tulajdonképpen „nagykorúvá” válhatott a brüsszeli adminisztráció szemében. Az egész felkészülés során az is egyértelmû volt, hogy ez a munka nem kizárólag a Phare FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
A
KERETEK
Nemzeti Programengedélyezô Iroda
program, illetve utóda, az átmeneti támogatás forrásainak átlátható elköltését teszi lehetôvé, hanem elôsegíti a csatlakozás utáni uniós támogatások szabályszerû felhasználását. Az akkreditációban résztvevô szervezetek ugyanis a jövôbeni strukturális és kohéziós alapok végrehajtási rendszerében is szerepet kívántak játszani. Az akkreditáció sokkal hosszabb és „munkásabb” lett, mint amilyenre az elején számítani lehetett. A Kormányzati Ellenôrzési Hivatal által 2002 februárjában befejezett állapotfelmérés rengeteg hiányosságot tárt fel a résztvevô szervezeteknél, annak ellenére, hogy a bizottság által kiadott útmutatók több olyan lebonyolítási és ellenôrzési elemet tartalmaztak, amelyeket korábban a végrehajtó szervezetek már alkalmaztak, és ezeket csak bôvíteni, illetve ellenôrzési listák összeállításával formalizálni kellett. A következô 15 hónap során jelentôs szellemi és elsôsorban hazai költségvetési források felhasználásával kialakításra került lebonyolítási struktúra komoly fejlesztésen ment keresztül. Az EU Bizottság néhány, általa kiemelten kezelt területen (közbeszerzés, belsô ellenôrzés) forrásokat biztosított a témákban jártas, külföldi és hazai tanácsadók rövid távú alkalmazására is. A felkészülési folyamatot egy szintén uniós forrásokból finanszírozott, nemzetközi könyvvizsgáló cég által elvégzett megfelelôségi ellenôrzés zárta, amely az EU Bizottság által meghatározott kritériumok alapján világította át az intézményrendszert. A könyvvizsgálók által kiadott szakvélemény birtokában az akkreditálandó szervezetek magabiztosan nézhettek a Bôvítési Fôigazgatóság brüsszeli bürokratáinak szigorúnak ígérkezô ellenôrzése elé. A brüsszeli funkcionáriusok nem is hazudtolták meg önmagukat: 2004. június 21-én, a frissen csatlako2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
zott tíz ország közül elsôként Magyarország kapta meg a pozitív EDIS akkreditációs határozatot. A határozatban megfogalmazott kisebb hiányosságok kijavítása a napi munkák elvégzése mellett rendszeresen külön figyelmet igényelt az akkreditált szervezetek munkatársaitól; a hibajavítást az EU Bizottság is folyamatosan ellenôrizte. Az auditorok az akkreditációs döntés után egy évvel újabb helyszíni vizsgálaton gyôzôdtek meg a kialakított eljárások gyakorlati alkalmazásáról, és a vizsgálat után újabb hiánypótlások sorozata borzolta a hazai intézményrendszer tagjainak idegeit. Gyakran felmerült bennünk, hogy az EU Bizottság megpróbálja megalkotni a megalkothatatlant: a tökéletes lebonyolítási rendszert, amely egyrészt agyonellenôrzött és a végletekig kontrollált, másrészt rendkívül hatékony és gyors. Hosszú idôbe telt, amíg sikerült elfogadtatni az EU Bizottsággal a kialakított Phare lebonyolítási rendszert. A nemzeti alap az azóta eltelt évek során összesen 39 számlát nyitott, és több mint 100 átutalási igénylést állított össze és hagyatott jóvá a bizottsággal, melynek eredményeképpen közel 600 millió eurót írt jóvá a számláinkon és megszámlálhatatlan elôlegigénylést követôen biztosította a fedezetét több tízezer Phare projektnek. 2006 végével benyújtottuk az utolsó Phare átutalási igénylésünket a bizottságnak, és a 2003-as Phare programok pénzügyi zárásával befejeztük ezt a tevékenységünket. Dr. Thuma Róbert igazgató Pénzügyminisztérium, Nemzeti Programengedélyezô Iroda
Földiák Gergely igazgatóhelyettes Filep Nándor csoportvezetô 13
A Phare kiteljesedése Minden tételért meg kellett küzdeni
Dr. Boros Imre tárca nélküli miniszterként 1998 nyarán vette át a Phare-támogatások ügyét. Akkoriban a Phare-pénzek felhasználásában jelentôs lemaradás volt, ezen változtatott ô a minisztersége idején.
– Hogyan jellemezné azt az idôszakot, amikor átvette a Phare programok felügyeletét? – Korábban különbözô minisztériumok foglalkoztak a témával. A Phare program kezdeti idôszakában még az uniónak sem volt elképzelése a felhasználásról; jellemzô volt például, hogy bizonyos összeghatárig elfogadták az országok által összeállított igénylistákat. Magyarországnak 100 millió ECU-t szántak évente, és ezen belül elfogadták a benyújtott javaslatokat. Az 1989-1995 közötti idôszakra jellemzô volt, hogy a források jórészét különösebb ellenôrzés nélkül költötték el. Amikor mindkét félben megérlelôdött az az elképzelés, hogy elôbb-utóbb a rendszerváltó országok jelentkezni fognak az Európai Unióba, akkor a Phare programok forrásait a csatlakozás igényeire irányították. – Ezt követôen hogyan viszonyult az EU a Phare programokhoz? – Ekkor a programok csatlakozás-orientálttá váltak, a korábbi gyakorlattal ellentétben már nem fogadtak el mindenféle igénylistát. Az 1995-ös program volt az elsô, amikor megjelent a csatlakozási szemlélet. Az összeghatárok többnyire változatlanok maradtak. Magyarország számára továbbra is mintegy 100 millió ECU-t terveztek évente, és azt nézték, hogy az ország törvényhozásában milyen módon veszik át az uniós ajánlásokat. Ha az ország ennek a szempontnak megfelelô programot adott be, akkor a támogatás összeghatára egy kicsit feljebb is mehetett. – Hogyan változott meg a Phare-források felhasználása az Ön felügyelete alatt? 14
– Amikor átvettem a területet, azt tapasztaltam, hogy nagyon nagy lemaradás van a Phare-pénzek igénybevételében. 1998 közepén az 1995. évi pénzek nagy része felhasználatlan volt. Az akkori szabályok szerint három évig lehetett felhasználni a pénzt, azaz az 1995. évit 1998 végéig lehetett igénybe venni. Gyors tûzoltásba fogtunk. Megnéztük, mit hogyan lehet megmenteni. Ez viszonylag jól sikerült, mert az 1995. évi forrás 80 százalékát sikerült lekötni. Az arány késôbb javult, akadt 95 százalék körüli forráslekötés is. Ez kiérdemelte az Európai Unió elismerését. Az éves jelentésben 2000-ben azt mondták, hogy nagy a javulás, 2001-ben pedig rendkívül jónak minôsítették a pénz felhasználását. – Milyen pénzügytechnikai változást hozott az uniós támogatás? – A minisztériumok és a fôhatóságok elfelejtették, hogy nekik is dolguk van a Phare-támogatás felhasználásával. Elôfordult, hogy költségvetésükben nem számoltak az önrésszel sem. Éppen ezért az 1999ben pénzügyi teljesítést is igényelô programokat az érintett tárcáknál átvezettük a központi költségvetésbe. Ettôl kezdve fogta fel a magyar költségvetés azt, hogy az EU-ból érkezô pénz is az övé, amit költségvetési szigorral, költségvetési tételként kell kezelnie. Az a jelentôs gyakorlati különbség a Phare-idôszak és a mostani között, hogy a programokért a pénzügyi felelôsség a Phare-idôszakban az Európai Unióé volt, a mostaniban a magyar kormányé. Az EU rendkívül izzasztó gyakorlatot hajtatott végre velünk: mindent elôre ellenôrzött, és csak utána folyósított pénzt. Mindenki bírálta ezt a rendszert a FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
A
bürokratikussága miatt. Igaz, igen bürokratikus volt, de nagyon hatékony. – Mely tárcák használták fel többnyire a Pharepénzeket? – A Phare-pénzek fô felhasználói között volt a környezetvédelmi tárca, a vízügy, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Belügyminisztérium, az egészségügyi és szociális terület, a Gazdasági Minisztérium. Például a földmûvelésügynél rendszereket kellett létrehozni a növény- és az állategészségügy területén. Általában törvénymódosításra is sor került, és erre építve különféle intézményfejlesztéseket kellett megvalósítani. Az EU mezôgazdasági támogatási rendszere a felhasznált földterületet kiemelten figyelembe veszi, ezért kulcskérdés volt, hogy korszerûsödjön a földnyilvántartás. Az új rendszer kialakítását egy 1995. évi programban az unió 10 millió ECU-val támogatta. Hivatalba lépésemkor úgy nézett ki, hogy ez a program nem megy, elveszítjük a pénzt. Utánanéztem, és kiderült, hogy az FVM-ben már eredményt hirdettek erre a programra, de Brüsszelben elakadt az ügy, amit szóvá tettem. Két évvel késôbb ezt a programot a pénzügyi forrásokkal együtt visszakaptuk, de két év mégis csak elveszett. – Hogyan viszonyult az EU akkoriban a régiók kérdéséhez? – Az Európai Uniónak akkor is az volt az elve, hogy régiók szerint finanszíroz. Ez nem jelentette azt, hogy választott régiónak kellett lennie, de programrégiónak minimum. Hans Beck volt az elsô itteni uniós követ, aki rendkívüli úttörô munkát végzett akkor, amikor 1996-1997-ben beiktatta a Phare programba a regionális kísérleti programokat a Dél-Dunántúlon és a hat megyét érintô Északkelet-Magyarországon. Ebben a regionális fejlesztési célokat szolgáló alapvetések már benne voltak. Eredetileg lett volna kockázati tôketársaság is a programban, de ez az ötlet a magyar hatóságnak nemigen tetszett, pedig rendkívül hatékony és jó célt szolgált volna. Ismét szó van arról, hogy a vállalkozási területre alapvetôen nem ingyen pénzt szórnak szét, hanem kockázati tôkét adnak. Akkoriban az Európai Unió a Dél-Dunántúlon ötmillió, Északkelet-Magyarországon 15 millió eurót adott volna kockázati tôkealapként. Ugyanakkor sikerült jó eredményeket elérni a mikrohitel konstrukcióval. A hitellehetôség hatmillió forintra 2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
KERETEK
is nôtt az évek során, azután a következô kormány csökkentette ezt a határt, majd megemelte, így lett mostanra ötmillió forint. – Milyen lehetôség volt a pénzek átcsoportosítására? – Ha idôben szóltunk, át lehetett tenni a pénzeket a kevésbé sikeres programokból a sikeresebbekbe. Például az egyik, privatizációval kapcsolatos program nemigen ment, ezért a források egy részét a mikrohitelbe, a másik részét pedig a hátrányos helyzetû romák programjára fordítottuk. A hátrányos helyzetûek kezelésére született roma programok is úttörô munkát produkáltak. Egyrészt olyan programokat indítottunk, ahol munkát adtunk, másrészt roma bentlakásos iskolák épültek. Ez most is követendô példa lehetne. – Hogyan emlékszik vissza a határon átnyúló programokra? – Ezek némi remény adtak arra, hogy az Európai Unió oldja az elszigetelt, mesterséges határokat. Két nagyon komoly projekt valósult meg. Az egyik Szlovénia és Magyarország között teremtette meg a vasúti összeköttetést. Ebben az ügyben nemzetközi közelharc folyt, de végül az EU hozzájárult a programhoz, és így megvalósult, ami az V-ös közlekedési fôcsatornának a legfontosabb hiányzó szakasza volt. Azután 2000-tôl beindultak a további elôcsatlakozási alapok. Ezt követôen a Phare teljes mértékben az intézményfejlesztést segítette, az ISPA a késôbbi kohéziós alapnak, a Sapard pedig a mezôgazdasági és vidékfejlesztési alapnak lett az elôképe. Azzal, hogy sikerült a vasútépítést megvalósítani, 2000-ben az EU arra biztatta Magyarországot, hogy készítsen vasútfejlesztési terveket, amit befogadnak. A szakma már akkor is az autópálya-építést tolta volna elôtérbe, de ezt Brüsszel visszapasszolta. Megbeszéltem a MÁV-os szakemberekkel, hogy készítsenek a bobai, a hegyeshalmi, valamint a Budapest-Cegléd-Szolnok szakaszokra fejlesztési terveket. Ezek a tervek elkészültek, egy pénteken kiküldtük ôket Brüsszelbe, és hétfôn már jött a visszaigazolás: elfogadták. A nagy csúszások ellenére mind a három projekt befejezéshez közeledik. A magyar vasút fôvonala a Phare, majd az ISPA programjában nagyot lépett elôre. A határon átnyúló együttmûködésnek jelentôs projektje volt a Mária Valéria-híd megépítése. Ezen kívül határon átnyúló csatornázások történtek, rengeteg kisút épült, kishatár-átkelôhelyek nyíltak. 15
– Hogyan emlékszik vissza a regionális tervezésre? – A 2000-2001. évi Phare programban azt terjesztettük elô, hogy létrehozzuk a Nemzeti Fejlesztési Terv lebonyolításához szükséges intézményeket. Hosszas és eredményes munkát folytattunk annak érdekében, hogy a régióknak legyen külön önálló programjuk. 2000-ben és 2001-ben három régióra az unió adott pénzt, négyre pedig a magyar kormány. Minden régió elkészítette az operatív programját, majd ezeket összegereblyézték és lett egy regionális operatív program. Úgy érzem, hogy kidobták azt az erôfeszítést, amit akkor tettünk a régiókért.
16
– Hogyan emlékszik vissza a pénzek kifizetésére? – Ez nem ment könnyen. Már minden feltételnek eleget tettünk, a pénz mégis késôbb érkezett. Minden tételért meg kellett küzdeni. Most sokkal egyszerûbb a helyzet. Elôleget ad az unió az államkincstárnak. Havonta számolnak el vele az uniónak, majd utófinanszírozásban térít a közösség. Jellemzô volt, hogy a rendelkezésre álló keretet nagy arányban lekötöttük, de a kivitelezés olcsóbb lett a versenyeztetés miatt. Mindig az unió közbeszerzési kézikönyve szerint kellett lebonyolítani a tenderezést, ezekre a programokra az EU nem engedte alkalmazni a magyar közbeszerzési eljárást. Pekár Erzsébet
FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
Ragyogó teljesítmény A Phare szerepe Magyarország uniós csatlakozásában
Politikai államtitkárként, majd tárca nélküli miniszterként felügyelte dr. Baráth Etele az európai uniós támogatások felhasználását, köztük a Phare programot. A volt minisztert a Phare-források felhasználásának tapasztalatairól, Magyarország európai uniós csatlakozásában játszott szerepérôl kérdeztük.
– Mennyire segítette a Phare program Magyarország európai uniós csatlakozását? – A kezdet ellentmondásos volt. Azt lehetett tudni, hogy a Phare segíteni fogja az intézményi, személyi, szakmai felkészülést a csatlakozásra. Az elején sok olyan mellékjelenség volt, ami a tervezésben, elôkészítésben, fejlesztésben, beruházásban részt vevô magyar szereplôket gyanakvással töltötte el. A Phare-pénzbôl megkezdett szakértôi munka sokkal inkább támaszkodott a nyugat-európai szakemberekre, mint a hazai képességek finanszírozására, megerôsítésére. Azután kiderült, hogy a magyar szaktudás, a itteniek képessége legalább olyan jó, mint a külföldieké. Ezt követôen fokozatosan bôvült a magyar szakértôk bekapcsolása a programba, majd kiegyenlítôdött. Végül a Phare program elnyerte Magyarországon a szakmai megbecsülést. Összességében nagyon pozitív mérleget lehet vonni a Phare programokból. – Milyen változásokat hozott a program? – Alapvetôen európai normarendszert honosított meg Magyarországon a szemléletmódban, a viselkedési formákban, a tervezésben, a fejlesztésben, a beruházásban, az elôkészítésben, a pályáztatási eljárásrendben. Ez segített minket a világ felé. A Phare megjelenése nagyon sok magyar szakembert késztetett arra, hogy tanulja meg ezt a folyamatot. Megkezdôdött egy nagyon komoly önképzés, ami rendkívül fontos volt. Úgy gondolom, hogy önbizalmat adott azoknak az embereknek, akik a Phare programok közelébe kerültek. Bizalmat is adott az iránt, hogy ebbôl ki fog bontakozni az európai uniós csatlakozás. Állandóan hordozta 2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
azt az üzenetet, hogy a Phare olyan támogatás, amelynek egy része ugyan visszamegy az unióba, de eközben felkészíti az országot egy nagyságrenddel nagyobb együttmûködésre. Az egész jogharmonizációs folyamat, a hozzá tartozó intézményrendszer mind a Phare programból táplálkozott. Véleményem szerint enélkül a csatlakozás elképzelhetetlennek tûnt. – Mik voltak a program buktatói? – Visszatekintve már nem látok túl nagy buktatókat a Phare-programban. Amikor felügyeltem, éreztem, hogy vannak kockázatai. Például éreztem azt, hogy információk sokasága kerül külföldi tanácsadói cégekhez, amelyeket inkább ôk és a mögöttük lévô erôk hasznosítottak. Ezek a rossz érzések egy rövid, kezdeti periódusban támadtak rám. Késôbb kiderült, az a lényeg, hogy Európa pénzt ad és ebbôl maga is gazdagodik. Azután rájöttünk, hogy az így elôkészített terepre beruházók, befektetôk jönnek, akik munkahelyeket teremtenek. Végül az egész átalakult egy fegyelmezett fejlesztési folyamattá. – Mely programok segítették a felkészülést a csatlakozásra? – A legfontosabbnak az egész intézményrendszer modernizációját tartom. Kiemelném az ellenôrzési rendszerek kidolgozását, a határátkelôhelyek kialakítását, az informatikai rendszerek fejlesztését. Ezek mind komoly beruházások voltak, amelyek nélkül most nem lenne modern Magyarország. Ez nagyságrendileg ugyan jóval kisebb volt, mint késôbb a strukturális alapok támogatása, mégis jelentôs eredményeket hozott. 17
– Mennyire volt könnyû az unióval megállapodni Phare-ügyekben? – A program indításában nem vettem részt, akkoriban tanácsadóként dolgoztam. A Phare program vége felé kerültem a területre. Ám a vége felé is, az indulástól számított tíz év után még mindig komoly gondot okozott az, hogy hogyan lehet nagyon átlátható, jól ellenôrizhetô, világos folyamatot szervezni, hogyan lehet eleget tenni annak a látszólag bürokratikus, de végül is nagyon fontos elszámolási rendszernek, amit a Phare elôírt a teljesítések igazolása, ellenôrzése kapcsán. Amikor hozzám tartozott a felügyelet, a programokra már mi magunk tehettük a javaslatokat, szabadon határozhattuk meg, hogy a pénzeket milyen konkrét tartalmi elemekre, projektekre költjük. – Voltak nehéz pillanatok az elszámolásnál? – Egy szakképzéssel kapcsolatos milliárdos program elszámolása nehezen ment. Úgy gondolom, hogy a jövôben többször lesznek elszámolási nehézségek. Ha valamiben érdemes volna a Phare tanulságait végiggondolni, akkor az az, hogy hogyan tudjuk megelôzni a strukturális és a további alapokban majd a mind gyakoribb elszámolási gondokat. Hasonló nehézségekkel nem csak mi magyarok küzdünk, hanem egész Európa. – Milyen megoldást javasolna ezekre a problémákra? – Miközben egyszerûsíteni és gyorsítani kell az egész pályázati rendszert, nem baj az, hogy az elszámolás túlbiztosított. A mostani túlbiztosított rendszerben is 12 ezer reális pályázatra 38 ezer a pályázó. Ezzel a rendszerrel ôket is féltjük. A túlbiztosított rendszerrel minden szereplô védve van: a központi költségvetés, a pályázó, az Európai Unió. Nagyon fontos tudni, hogy ha több a szabálytalanság, nô az el nem költött pénzek nagyságrendje, akkor az Európai Parlament, a Tanács egyre kevesebb pénzt fog megszavazni a tagországoknak. Ezzel az bizonyosodik be, hogy nem vagyunk rá érettek. Inkább legyen valami túlbiztosított, és fegyelmezetten költsük el a rendelkezésre álló forrásokat, mert akkor elmondhatjuk, hogy teljesítjük az uniós normákat. Egy határig persze liberalizálni kell a dolgot, de vigyázzunk arra, hogy hol ez a határ. – Amikor létrejött a Nemzeti Fejlesztési Terv és az EU-támogatások hivatala, mennyiben támaszkodott ez a korábbi intézményre? – Teljes mértékben támaszkodott az elôdjére. 18
Azok a kollégák, akik a Phare-támogatások hivatalában dolgoztak, átjöttek az új intézménybe. A minisztériumokban a Phare programban dolgozók közül is többen átkerültek a strukturális alapok területére. Ezeken a helyeken megvolt az a nyelvtudás, szakmai kapcsolatrendszer, amely lehetôvé tette, hogy az ügynökségek, munkaszervezetek felépüljenek a különbözô tárcáknál. – Akadtak-e kudarcok a Phare programok során? – Nem nagyon tudok ilyet mondani. Voltak késedelmes programindulások, de amikor a nemzetközi ellenôrzô szervezet itt járt nálunk Phare-ügyben, akkor mindig kiderült, hogy a már elôkészített, szerzôdés elôtt álló projektek száma az európai norma felett volt. Magyarország a Phare-ban ragyogóan, 94-97 százalékban teljesített. Ezt mindenki nagyszerû eredménynek értékelte az Európai Unióban. Rengeteg vita volt egyes projektek kapcsán, az elôkészítésben elôfordultak hibák, de végül is természetes, hogy akadtak problémák. – Vajon mi került át a Phare-ból az elsô Nemzeti Fejlesztési Tervbe? – Sok minden, fôleg tudás, tapasztalat. A Phare programban rengeteg elôkészített önkormányzati programmal találkoztunk, az oktatáson keresztül a szakképzésig. A Phare eszközrendszere is segítette a strukturális alapok felhasználásának elindítását. Az I. Nemzeti Fejlesztési Terv intézményrendszerének nagy része Phare-támogatással jött létre. – Milyennek értékeli a Phare-hoz kötôdô közbeszerzési eljárást? – Drámai volt. Bár a Phare finanszírozta, hogy megtörténjenek a szükséges törvény-elôkészítések, haladjon a jogharmonizáció, de a közbeszerzési törvény állatorvosi ló volt. Egyrészt szerettünk volna gyorsan haladni, minél több forrást felhasználni, a másik oldalon pedig iszonyatos terheket rótt ránk az adminisztráció. Az eljárási rend többször is változott. Úgy látom, hogy a közbeszerzési folyamat adta a legtöbb munkát és okozta a legtöbb bajt. Akadályozott és kényszerhelyzetet teremtett. A közbeszerzési eljárási rendszer sok esetben drágította az eljárást. Bürokratikus volt, és nem tette átláthatóbbá a dolgokat. A társadalmi–gazdasági átalakulás más fejlettségi szintjén lépett be a közbeszerzés, ami még egy darabig vergôdni fog. Ezen a folyamaton végig kell menni. Pekár Erzsébet FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
Alapozás és építkezés Hatékonyabb lett az intézményrendszer
A csatlakozást elôkészítô tárgyalássorozatok korai fázisában nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarországon is nagy változtatásra lesz szükség a regionális politika terén. Az Európai Megállapodásokban a társult tagországok, így Magyarország is vállalták, hogy bizonyos területeken jogrendszereiket, szabályozásaikat közelítik az EU normáihoz. Ennek tükrében az 1990-es évek közepétôl megkezdôdött a magyar regionális politika európai regionális politikává való átalakítása vagy inkább kialakítása, mert egyes vélemények szerint 1996 elôtt Magyarországon tulajdonképpen nem lehetett beszélni tényleges regionális politika létezésérôl. A területfejlesztés széttagolt és ellentmondásos volt, így igazából csak válságkezelés folyt az éppen krízisben lévô vidékeken.
Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozásának elôkészítése során felismerte, hogy a támogatások feltételeként létre kell hoznia egy olyan hierarchikus terület-beosztást, amely felépítésében megfelel az uniós rendszernek. Elsô lépésként már az 1994-es önkormányzati törvényben közzétették, hogy a megyei önkormányzatok mellett meg kell alakulnia egy regionálisan mûködô rendszernek. 1996-ban a Területfejlesztésrôl és Területrendezésrôl szóló XXI. számú törvény az EU regionális politikájával összhangban rögzítette a területfejlesztés céljait és feladatait. Fô célként a gazdaságitársadalmi térszerkezet harmonikus fejlesztését jelölte meg, s stratégiai célként a területi egyenlôtlenségek mérséklését, a Budapest központú térszerkezet oldását, az innováció térbeli terjedésének elôsegítését. E törvény rendelkezett a területfejlesztés intézményrendszerének létrehozásáról. A törvénynek az intézményrendszerre vonatkozó rendelkezéseit az Országgyûlés 1999-ben és 2004-ben módosította, erôsítvén a regionális és kistérségi területfejlesztési tanácsok szerepét és jelentôségét.
AZ INTEGRÁCIÓS FELKÉSZÍTÉS Az Európai Unió támogatási programjában helyet kaptak az úgynevezett elôcsatlakozási alapok is, ezek segítették a felkészülést a csatlakozni kívánó 2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
országok számára. Az alapokból a többi, keleti bôvítésben részt vevô ország mellett a 2004-es csatlakozásig Magyarország is részesült. A csatlakozási alapokat különbözô idôpontokban állították fel. Az elsô alap felállításának kezdete a közép-keleteurópai országokban végbe menô átalakulásokhoz köthetô, mikor még csak a gazdasági kapcsolatok kiterjedése volt a cél Nyugat- és Kelet-Európa között, s csak az 1990-es évek közepén alakult át az alap a csatlakozási feltételek megteremtését segítô támogatássá. Az EU az elôcsatlakozási idôszak alatt elôcsatlakozási programokkal segíti a tagjelölt országok felkészülését, amelyhez jelentôsen hozzájárult a korábban Magyarország csatlakozását is támogató ISPA, Sapard- és Phare-programok sikeres alkalmazása, s ezt Magyarország tagállamként is támogatja a közösségi politika szintjén. A szocialista rendszer összeomlása után a középkelet-európai országokban a megszületô demokráciák önmagukban gazdasági és politikai szempontból egyaránt instabilak voltak. A Nyugat azon az állásponton volt, hogy szorosabbra kell fûzni a kapcsolatokat az újonnan kialakuló országokkal, és a közép-kelet-európai országok is jelezték, hogy szívesen alakítanak ki szorosabb kereskedelmi kapcsolatot a Nyugattal és az EK-val. Magyarországgal és Lengyelországgal az EK már igen hamar tárgyalásokba kezdett a kapcsolatok javításáról. Az Európai Közösség a Phare programot (PolandHungary Assistance for Restructuring the 19
Economy) 1989-ben indította el azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson Magyarországnak és Lengyelországnak a gazdaság újjáépítéséhez, s hogy elôsegítse a gazdasági szerkezetátalakítást és a demokrácia kiépítését. 1996-ban a programot kiterjesztették a tíz közép-kelet-európai országra, s céljául az EU tagságra való felkészülést és az integrációs folyamat támogatását jelölték meg. Ezt a programot tehát nem az Agenda 2000 hozta létre, hiszen már1992-tôl nyújtott kísérleti jelleggel regionális támogatást, ugyanakkor a Phare 2000-tôl kezdôdô szakasza vette fel kiemelt prioritásai közé a gazdasági és társadalmi kohézió erôsítését. A Phare 2000-tôl indított új szakaszát továbbra is az 1997 márciusában elfogadott irányelvek képezik, melyeket 1999 márciusában megújítottak. A program fô célja az integrációs felkészítés elôsegítése. A Phare ennek megfelelôen két prioritásra helyezi a hangsúlyt: az intézményfejlesztésre és a beruházások támogatására. Költségvetésének közel 30%-át az elôbbire, 70%-át az utóbbira fordítja. A támogatások odaítélésének alapját az elôzetes fejlesztési terv (ENFT) képezi. A csatlakozási tárgyalások felgyorsulásával párhuzamosan az EU alapvetôen átértékelte a középés kelet-európai társult államok számára nyújtott segélyprogramok szerepét; 2000. január 1-jétôl új alapokra helyezte a csatlakozni kívánó országok számára nyújtott támogatási rendszerét. Az Agenda 2000 óta a Phare programot az európai uniós tagságra váró országok felkészítésére használják, azon belül is az intézményépítésre és a beruházások támogatására. Magyarországon 2003-ban indult utoljára Phare Nemzeti Program, s az 19902003-as idôszakban az EU összesen mintegy 369,256 milliárd forintnyi támogatást nyújtott Magyarország számára. A 2004-2006. közötti idôszakban a Phare-program három konkrét prioritással rendelkezett: az intézményfejlesztés, a közösségi vívmányokhoz kapcsolódó beruházások, valamint a gazdasági és szociális kohéziót erôsítô beruházások. Az intézményfejlesztés lényege, hogy olyan demokratikus intézményeket, közigazgatási szervezeteket kell létrehozni, amelyek biztosítják a közösségi jogrend betartását. A Phare támogatásból az intézményfejlesztési programok 30%-os arányt képviselnek, 70%-os az aránya a beruházási projekteknek. A Phare 2000-tôl már nem ad befektetési támoga20
tást a közlekedés, a környezet, illetve vidékfejlesztés számára, mivel a program ilyen feladatait két új elôcsatlakozási alap, az ISPA és a Sapard vette át. Magyarországon a területfejlesztési Phare-programok a következôk voltak: a regionális Phare-program a Phare CBC-program (cross-border cooperation, határ menti együttmûködés) az Interreg és a Credo-programok (Phare-Phare határ menti együttmûködési program, amely támogatást nyújtott az egymással határos Phare-országok kereskedelmi kapcsolatainak fejlesztéséhez, a regionális fejlesztéshez, a tudományos-mûszaki együttmûködéshez és az infrastruktúra fejlesztéséhez). A régiók számára az egyik legjelentôsebb pályázati lehetôség a Phare-programban rejlett. Ez az eddigi legfôbb eszköz az unióhoz csatlakozni kívánó közép- és kelet-európai országok, valamint az Európai Unió pénzügyi és technikai együttmûködésében. A program a szükséges létesítmények felépítésére és különbözô befektetések támogatására helyezi a hangsúlyt. Az elôcsatlakozási alap jelentôsen hozzájárult a magyarországi regionalizációs folyamathoz. 1997-tôl a támogatásokban nagy hangsúlyt kapott a területfejlesztés. 2000-tôl három hazai régió: Észak-Magyarország, Észak-Alföld és Dél-Alföld fejlesztését is közvetlenül Phare-forrásokból finanszírozták.
JÓ SZOMSZÉDSÁG Magyarország határ menti regionális és szomszédsági politikája szempontjából különös jelentôsége volt a Phare Cross-Border Co-operation (CBC) programjának, amely 1994-ben, az EU országai között sikeresen mûködô Interreg program mintájára azon a felismerésen alapulva indult, hogy a határ menti együttmûködéseket és a kelet-közép-európai országok integrációját támogatni szükséges. A CBC tevékenységeket az EU strukturális alapok és az Interreg program figyelembe vételével kell végrehajtani, úgy, hogy ténylegesen konvergens programok alakuljanak ki, amelyek valós, határon átnyúló eredményeket hoznak. A szomszédos országokkal történô együttmûködés elmélyítése érdekében létrehozott Phare FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
A
program határ menti együttmûködésének célja a gazdasági és kulturális kapcsolatok megerôsítése és az érintett területek fejlesztésével kapcsolatos elképzelések egyeztetése. Lényegében itt a környezetvédelemmel, természetvédelemmel, turizmussal, infrastruktúrával és humán-erôforrásokkal kapcsolatos projektekrôl van szó. A programot a közös programozó és ellenôrzô bizottság (a Joint Programming and Monitoring Committee, JPMC) koordinálja. A JPMC mellett mûködik a szakértôi egyeztetésekkel és a döntések technikai elôkészítésével foglalkozó munkacsoport, amelybe a két ország egyenlô számban delegál tagokat. Ez az intézményes megoldás nagyban hozzájárult a hazai területfejlesztési intézményrendszer szabályozásának fejlôdéséhez, annak eljárási rendjét a magyar szabályozáshoz történô adaptálásával. A Phare CBC program tehát az unió külsô határain is megnyitott egy támogatási keretet, amelynek célja a határ menti térségek közötti színvonalkülönbségek mérséklése. 1995 óta két háromoldalú CBC program is mûködött Magyarország részvételével: a Magyarország–Szlovénia–Ausztria és a Magyarország–Szlovákia–Ausztria Phare CBC program. 1996 óta Phare–Phare határokra is megnyílt a program, így a román-magyar és a szlovákmagyar határ menti régiók támogatása is lehetôvé vált. 1999-ben indult a magyar-szlovák kétoldalú Phare CBC program, a Magyarország-Románia Phare CBC program indításához szükséges döntésben pedig jelentôs szerepet játszott a korábbi tapasztalatok kedvezô hatása. A Phare CBC 1995-1999. között jóváhagyott programokra összesen 64 millió euró költségvetés jutott. A legtöbb program (1995., 1996., 1997., 1999.) Magyarország és Ausztria között zajlott, és a jóváhagyott költségvetés is itt volt a legmagasabb: 42 millió euró. A kedvezményezett megyék: Gyôr-Moson-Sopron, Vas és Zala. Magyarország, Ausztria és Szlovénia között 1995-ben és 1996-ban kezdôdött program. A kedvezményezett megyék: Vas és Zala, 3 millió eurós költségvetéssel. Ugyanilyen összeget hagytak jóvá a Magyarország–Ausztria–Szlovákia programokra, melyek kedvezményezettje Gyôr-Moson-Sopron megye. A Magyarország–Románia Phare CBC programok 1996-ban, 1997-ben és 1999-ben összesen 14 millió euró támogatást fordíthattak a térségi 2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
KERETEK
kapcsolatok fejlesztésére, területfejlesztésre, infrastruktúrára, kereskedelmi együttmûködésre és környezetvédelemre. A kedvezményezett megyék: Csongrád, Hajdú-Bihar, Békés és Szabolcs-SzatmárBereg. Szlovákiával egyetlen CBC program bontakozott ki 1999-ben. A hosszú határszakaszon Gyôr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Pest, Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén megyék a kedvezményezettek, a jóváhagyott költségvetés azonban itt a legalacsonyabb összegû: 2 millió euró. A CBC programok mindegyike komplex területfejlesztési jellegû, azaz az érintett területek legfontosabb fejlesztési prioritásai, valamint az EU területfejlesztési elvei (programozás, koncentráció, partnerség, addicionalitás) érvényesültek bennük. Ezáltal a Phare CBC programok az érintett térségek részére az európai területfejlesztési politika alkalmazására való felkészülésük legfontosabb eszközévé váltak. A területfejlesztési és CBC programok közös célja a szubszidiaritás elvének erôsítése, a helyi szereplôk fokozott bevonása. Ebbôl adódóan a programok decentralizációja és hatékonysága közötti összefüggés épp a területfejlesztésben a legerôsebb. Az Európai Bizottság 2760/1998. számú határozata értelmében integrált regionális programok keretében került sor a CBC folytatására. Az EB az EU jelenlegi külsô határai és a szomszédos kelet-közép-európai országok közötti együttmûködést továbbra is fontosnak tekinti a határrégiók gazdasági fejlesztése és az EU fejlettségi színvonalának elérése szempontjából. Teszi ezt annak érdekében is, hogy a jelölt országokat a lehetô leghatékonyabban felkészítsék az Interreg programban való esetleges részvételre. Ez a felkészítô tevékenység azonban csak úgy lehet sikeres, ha az integrált regionális programok tervezése és kivitelezése során egyaránt figyelembe veszik az együttmûködésbe bevont térségek gazdasági, kulturális, nemzetiségi és más jellemzôit is. A határozat rendelkezései elôsegítették a CBC programok Interreg-hez való közeledését. A két program összecsiszolását mozdíthatná elô azoknak a határ menti együttmûködésekkel kapcsolatban felmerülô konkrét igényeknek a CBC programba történô beemelése, amelyeknek támogatása valós igényekre válaszolna (így például kisebb léptékû 21
önkormányzati projektek vagy turisztikai fejlesztések társfinanszírozása).
Á TA L A K U LT D Ö N T É S I E L J Á R Á S O K A Phare program 2006 novemberében végleg lezárult, s ez alatt Magyarország csaknem 370 milliárd forintnyi támogatást, a Phare pénzek 96,3%-át használta fel, ami igen jó eredménynek számít. Összehasonlítva a korábban csatlakozott, de hasonló felkészülési, elôcsatlakozási támogatásban nem részesülô tagállamokkal, az ilyen módon támogatást élvezô országok érezhetôen jobb adminisztratív kapacitással érkeztek az Európai Unió közösségébe. Magyarország számára mindez hatékonyabb intézményrendszert teremt az abszorpciós kapacitáshoz, a strukturális alapok felhasználásához. A magyar adminisztrációs és területfejlesztési rendszerre való hatását értékelve elmondható, hogy a Phare CBC programok területi kiterjedtsége jelentôsen befolyásolta az 1998-ban elfogadott Országos Területfejlesztési Koncepcióban meghatározott regionális felosztást. A Nyugat-magyarországi régiót a jelenlegi formában az Ausztria–Magyarország Phare CBC programban érintett megyék és települési önkormányzatok javaslatára alakították ki, eltérve a korábbi kormányzati javaslatoktól. Ugyanakkor ennek a tapasztalatait felhasználva Magyarország jelentôs eredményt ért el a hazai területfejlesztési intézményrendszer döntési eljárásának átalakításában, valamint a CBC programok nem európai uniós országokkal való kiterjesztése tekintetében. A Phare nyújtotta lehetôségek kihasználásából adódó gondok miatt a kezelés rendszerét 1998-ban és 1999-ben átalakították. Az átláthatóság érdekében Magyarországon racionalizálták a Phare programok megvalósításának struktúráját, és 1998 decemberétôl az államkincstáron belül mûködô Nemzeti Alapon keresztül folyósítják a Phare-t és más EU-alapokat. A pénzügyi igazgatás, a könyvelés és a kifizetés fokozott átláthatósága céljából az államkincstáron belül létrehozták a Központi Pénzügyi és Szerzôdéskötési Egységet is. A Phare a belépésre várományos országokban 2000-tôl évi 1,5 milliárd euró költségvetésével az intézmények létrehozására és fejlesztésére és 22
azokra a beruházásokra koncentrál, amelyek nem tartoznak sem az ISPA, sem a mezôgazdasági támogatás körébe, ugyanakkor szorosan kapcsolódnak a közösségi vívmányok átvételéhez, alkalmazásához, azaz a csatlakozás elôkészületeihez, illetve a strukturális alapok fogadására való felkészüléshez. 2000-2002-ben, kísérleti jelleggel, a Phare-források korlátozott volta miatt csak három magyarországi régióban: az Észak-alföldiben, a Dél-alföldiben és az Észak-magyarországiban kezdôdött a strukturális alapok 1. célterületének megfelelô területfejlesztési program. Az Észak-magyarországi tehát az Észak-alföldi és Dél-alföldi régióval együtt 1999-tôl kormánydöntés értelmében Phare célrégió. Ez a lehetôség biztosította egyedi, a régiót érintô Phare-programok meghirdetését és lebonyolítását. 2004-ben az ügynökség kilenc regionális szintû program végrehajtásán, illetve zárásán dolgozott. A programok kerete összesen 36,6 millió euró, (mintegy 9,5 milliárd forint). A támogatásban részesülô projektek száma 84. A vissza nem térítendô támogatás mértéke önkormányzatoknál, non-profit szervezeteknél általában 90%, profitorientáltaknál 50%. A programok természetesen meghatározott forráskerettel rendelkeznek, végrehajtásuk kötött, Phare módszerbeli elôírásokkal történhet. A régiót érintô Phare forrású pályázati kiírásokat minden esetben a Váti Területfejlesztési Igazgatóság, illetve az ESZA Kht. hirdette meg. A támogatási döntéseket bizottságok hozták, melyek tagjai bizottságonként más-más személyi összetételûek: a Phare képviselôi (EU delegáció) a Váti vagy az ESZA Kht. képviselôi a régió képviselôi. Ez a mûködési rendszer jelentôsen befolyásolta a hazai intézményrendszer szabályozásának átalakítását is. A bizottságok által hozott támogatási döntések csak az EU delegáció jóváhagyásával léptek életbe. Az ügynökség feladatai a programok végrehajtásában – a Váti TFI (területfejlesztési igazgatóság), valamint az ESZA Kht. és a regionális fejlesztési ügynökség között megkötött szerzôdések alapján – a következôk: marketing tanácsadás pályázatok befogadása FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
A
támogatási szerzôdések elôkészítése tendereztetés (Phare „közbeszerzés” végrehajtása) helyszíni ellenôrzés számlák befogadása, ellenôrzése monitoring (közbensô, végsô).
Ez a megoldás jelentôsen eltér a strukturális alapok alkalmazásának mechanizmusától, de tartalmában segítette a hazai intézményrendszer mûködési feltételeinek kialakítását a 2004-2006. közötti tervidôszakban. A regionális Phare pályázati rendszerek között volt úgynevezett Európai Regionális Fejlesztési Alap típusú, és Európai Szociális Alap típusú program is, tehát a nyertes pályázóknak és az ügynökségnek lehetôsége volt a strukturális alapok (ERFA, ESZA) felhasználásához jelentôsen hasonló vagy megegyezô módszerek elsajátítására.
V O LTA K Z Ö K K E N Ô K Természetesen a Phare-programok mûködtetése számos esetben nem ment zökkenômentesen. A programok végrehajtásában az esetleges problémák nagy része a következô stratégiai elemekre vezethetôk vissza: 1. a végrehajtásért felelôs szervezetek és a kedvezményezettek bizonyos mértékû (Phare-) tapasztalatlansága; 2. a pontos eljárási szabályok az egyes munkafázisok megjelenése után, a gyakorlati tapasztalatok figyelembe vételével alakultak ki, véglegesedtek (elôfordult, hogy késôn);
2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
KERETEK
3. a tenderek („Phare közbeszerzés”) nagy száma; 4. megfelelô ajánlattételek hiányában a tenderezési folyamatok elhúzódása; 5. a számlaellenôrzések és a támogatások utalásának lassúsága. Összességében elmondható, hogy a Phare programok segítették Magyarország csatlakozási felkészülését az Európai Unióhoz, s hozzájárultak ahhoz, hogy a csatlakozást követôen olyan adminisztratív kapacitás alakuljon ki tagállami szinten, amely segíti abszorpciós képességünk fejlesztését. Az ebben szerzett tapasztalatok azt is lehetôvé tették, hogy Magyarország az unió tagjaként támogassa az elôcsatlakozási alapok alkalmazását a csatlakozásra váró országok számára, illetve a közösségi kezdeményezésû programok megvalósítása során. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni azt is, hogy a Phare-programok eljárási rendje és partnerségre épülô intézményrendszere jelentôsen befolyásolta a hazai területfejlesztési eljárási és intézményrendszer jogi és adminisztratív fejlôdését.
Dr. Szegvári Péter vezérigazgató-helyettes, c. egyetemi docens Regionális Fejlesztési Holding Zrt., ELTE Állam- és Jogtudományi Kar
23
Honnan hová jutott a területfejlesztés? A Phare megmutatta a kiutat a nehéz helyzetbôl A Phare program kezdetén nem kapott szerepet a területfejlesztés, csak késôbb terelôdött rá a figyelem. Végül a források felhasználásában jelentôs feladata volt. A Phare programnak a területfejlesztésre gyakorolt hatásáról beszélgettünk dr. Szaló Péterrel, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium szakállamtitkárával, aki a Phare-idôszak alatt végig a programok irányító tisztségviselôje volt.
– Hogyan kezdôdött a területfejlesztés támogatása a Phare programban? – Elôször 1992-ben kapott támogatást a területfejlesztés, mégpedig 10 millió ECU-t, ami jelentôs forrásnak számított. A kormányzaton belül akkoriban nagyon gyengék voltak a területfejlesztés pozíciói. Nem számítottunk arra, hogy szûkös forrásaink és kapacitásaink mellett érdemi részt kapjunk az akkori Phare nemzeti programban. – Miként sikerült elérni, hogy a területfejlesztés is bekerüljön a programba? – A nemzeti program elôkészítése érdekében Magyarországra látogatott Alain McGarvey, a Phare programok európai uniós felelôse. Egész nap tárgyalt a potenciális kedvezményezett tárcákkal. Aznap este Hans Beck, az Európai Közösség (EK) Magyarországi Delegációjának vezetôje vacsorát adott a tiszteletére. A véletlen hozta, hogy Alain McGarvey mellett ülhettem, és a protokoll-beszélgetésbôl valódi eszmecsere lett. Nagy érdeklôdést mutatott Magyarország problémái iránt. Lelkes volt, de mondtam neki, hogy amit ô itt Budapesten lát, az nem tükrözi a valós magyar helyzetet. Budapest kirakat, ami egy európai város arcát mutatja, és ez a látszat eltakarja az ország más térségeinek súlyos társadalmi-gazdasági helyzetét. – Mivel támasztotta alá érveit? – Akkor, 1992-ben a munkanélküliség BorsodAbaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében meghaladta a 20 százalékot. A magyar gaz24
daság korábban nem tapasztalt válságjeleket mutatott. A mezôgazdaság elvesztette a legfôbb partnerét, a szovjet piacot, a szövetkezetek összeomlottak, a kárpótlás éppen hogy beindult. A hagyományos nehézipar súlyos válságot élt át. Szemléletesen vázoltam Alain McGarvey-nak mit jelent az, hogy egy kistelepülésen 60 százalékos a munkanélküliség, s nincs munkahely, csupán az önkormányzati hivatal, az iskola, az állami intézmények jelentik a foglalkoztatást. El sem tudta képzelni ezt a helyzetet. Számot adtam az akkori erôfeszítésekrôl is: akkor dolgoztuk ki a területfejlesztési alap mûködését, akkor jelenítettük meg elôször a kistérségek fontosságát a területfejlesztésben. – Milyen küzdelmet kellett még megvívni? – A székesfehérvári ipari vállalatok egy része 1991-ben bezárt. Ebben a helyzetben a foglalkoztatási tárca szerette volna elérni, hogy a területfejlesztési pénzekbôl oldjuk meg a város válságkezelését. Ennek a területfejlesztési szakma ellenállt, mondván, ilyen jó infrastrukturális, szellemi és termelési feltételek között az ottani magas munkanélküliség az átalakulással együtt járó láznak a jele. Ahol viszont a problémák helyi eszközökkel kezelhetetlenek – például Borsod és Szabolcs megyében –, ott kell segíteni állami eszközökkel. – Milyen eszközök álltak akkor rendelkezésre? – A területfejlesztési alap nagyon szerteágazó, ma is mintaszerû rendszert mûködtetett vissza nem térítendô, illetve visszatérítendô támogatások forFA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
A
májában, továbbá tôkerészesedést vállalhatott, illetve kamattámogatást adhatott a fejlesztések megvalósításához. Tervezésre is adtunk forrásokat az alapból. Hatékonyan mûködött, komoly beruházásokat indukálhattunk. – Mi történt az esti beszélgetés után? – Talán el is felejtettem volna ezt az estét, hiszen számos ilyen találkozót éltem meg abban az idôszakban. Késôbb tudtam meg, hogy a beszélgetés mély nyomot hagyott Alain McGarvey-ban. Találkozónkon nem mondott, nem ígért semmit. Utólag megtudtam, az akkori budapesti megbeszélésein egy informatikai rendszerrôl folyó tárgyaláson az egyik tárca helyettes államtitkára nem mutatott kellô együttmûködési szándékot az EK Delegációval. A vacsora után Alain McGarvey úgy döntött, hogy a területfejlesztés terén olyan törekvéseket tapasztalt, amihez indokolt közösségi forrásokat biztosítani Magyarországon. Másnap reggelre átdolgoztatta munkatársaival a magyar nemzeti programot. Elvette az említett tárca 5 millió ECU-jét, még valahonnan további 5 milliót átcsoportosított, és így kapott a területfejlesztés három komponensre: a területfejlesztési törvényre, két megye szerkezetátalakítására, a kistérségi fejlesztési programok támogatására 10 millió ECU-t, amit három év alatt használtunk fel. – Hogyan láttak hozzá a program megvalósításához? – A területfejlesztési törvény akkori elképzelései szerint a két érintett megyében közalapítvány formájában mûködô területfejlesztési tanács kialakítására tettünk kísérletet. Az ott folyó tevékenység – a döntési mechanizmus, az érdekeltek bevonása, mindaz a folyamat, amit a késôbbi törvény intézményesített – már megjelent az akkori munkában. Az EK Delegáció aktívan részt vett a programban, figyelte a folyamatot, például a decentralizáció érvényesülését, nehogy túl erôsek legyenek az állam jogosítványai. A delegáció is – mint alapítványtevô – visszavonult, nem kívánt erôs jogokat magánál tartani, de felügyelte a pénzfelhasználás tisztaságát. A kistérségek hallatlan mértékû ösztönzést kaptak a kísérleti projekt alapon keresztül. A mai napig nagyon büszke vagyok arra, hogy a villányi borút elsô igazán jelentôs projektje a harmadik komponens keretében kezdôdött el. Végül a törvényhozásban is nagy szerepet játszott ez a program. A törvény szövegét mi dolgoz2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
KERETEK
tuk ki, úgy, hogy az elveket, a mechanizmusokat folyamatosan egyeztettük az EK Delegációval. A havonta tartott megbeszéléseken rendszeresen rákérdeztek a decentralizációra. Akkoriban Hans Beck volt az EK Delegáció vezetôje, aki a föderalista Németországból származott, és a decentralizáció apostola volt. Nagyon nagy figyelmet fordított a területfejlesztésre. Egyrészt kitüntetett bennünket a figyelmével, másrészt ez nagyon szigorú kontrollt jelentett. Mindig azt mondta, hogy érdemi decentralizáció nélkül a mi jó szándékunk nem kecsegtet sikerrel. Egyébként is a jó szándék kevés, a helyi szereplôket kell helyzetbe hozni, a helyi együttmûködéseket kell segíteni. Ezért ezek a programok önmagukon túlmutattak. – Hogyan bôvült a program? – Az eredmények láttán újabb támogatást kapott a területfejlesztés: 1995-ben megkezdôdtek a Phare CBC határ menti programok. Késôbb az ország egész területén is megjelentek a Phare területfejlesztési programok. Ez hatalmas lökést adott a területfejlesztésnek Magyarországon, szellemi és anyagi értelemben egyaránt. Azonosultunk az Európai Unió regionális politikai elveivel, magától értôdô követelmény volt a decentralizáció, a partnerség, a szubszidiaritás, és próbáltuk érvényesíteni az addicionalitás, a transzparencia elvét. Amikor megszületett az államháztartási törvény végrehajtásának szabályairól szóló kormányrendelet, abban a támogatásokra vonatkozó elôírás alapvetôen a területfejlesztési pénzeszközök mûködési elôírásaira épült. Ez azt mutatja, hogy még a pénzügyi szabályozásban is tetten érhetô az a hatás, amit a területfejlesztés a Phare programban kifejtett. A területfejlesztési törvény kidolgozása, parlamenti vitája, elfogadása nemzeti ügy volt. Nem mondhatjuk, hogy az unió átnyomta a törvényt, nem másoltunk semmit, az elveket adaptáltuk hazai körülményekre. – Milyen hatással volt a területfejlesztés más területekre? – Nagyon sajátos, csakis Magyarországra jellemzô területfejlesztési törvény született. Az uniós elvrendszer mélyen áthatotta a törvény születését is, akkoriban, a 1990-es évek elején a parlamenti bizottságban intenzív eszmecsere zajlott errôl a kormánypárt és az ellenzék között, a különbözô pártok között, sôt a pártokon, a frakciókon belül is. A Phare területfejlesztési program szellemi hatása 25
messze túlmutat azon a körön, amit a beruházásokkal lehet beazonosítani. Ezekben a vitákban mindig megjelent referenciaként a program, az elvrendszer. Ha nem sikerült visszavezetni egy érvet ezekre az elvekre, akkor az nemigen tudott kibontakozni. A megye, a megyei jogú város, a kormány együttmûködését intézményesíteni kellett, amikor a kilencvenes évek elején alacsony szintû kooperáció jellemezte a településeket. A két megyére vonatkozó kísérleti programban egy-egy közalapítvány jött létre, amelyek elôrevetítették a késôbbi területfejlesztési törvényt, ahol a kuratóriumban helyet kaptak a kormány, a megye, a kistérségek képviselôi és a gazdaság szereplôi. Ezt a fejlesztési tanács elôfutáraként is lehet értékelni. A törvény kapcsán komolyan foglalkoztunk azzal az alter-
26
natívával, hogy a területfejlesztési tanács jogállása közalapítvány legyen. Megvizsgáltuk a közalapítványt és összehasonlítottuk más jogi formákkal. Valamilyen területen mindegyik problematikus volt, ezért lett végül jogi személyiség. A törvény elôtti közalapítványi forma jól mûködött. Az alapítvány kuratóriuma rendelkezett a Phare-forrásokkal, volt egy munkaszervezete, amit a területfejlesztési ügynökség csírájának is lehet tekinteni. Nagyon fontos hatása volt a Phare programnak abban, hogy például Szabolcs-SzatmárBereg megye periférikus térségeiben azt érezték, figyelnek rájuk, Brüsszelbôl támogatják elképzeléseiket. Ez azt az üzenetet hordozta, hogy van kiút a nehéz helyzetbôl. Pekár Erzsébet
FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
Szerteágazó fejlesztések A KPSZE kezelésében megvalósított Phare programok hét éve
Az 1999. március 1-jén létrejött Központi Pénzügyi és Szerzôdéskötô Egység (KPSZE) eredetileg intézményfejlesztési Phare programok megvalósítására alakult; elôször mint a Magyar Államkincstár, jelenleg mint a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség önálló szervezete. Tevékenysége valójában minden olyan fejlesztési területre kiterjedt, amely nem tartozott a területfejlesztési programokat kezelô Váti Kht., illetve a szociális témákkal foglalkozó ESZA Kht. hatáskörébe. Ily módon a mezôgazdaságtól kezdve a környezetvédelmen, az uniós jogharmonizáción, a gazdasági és szociális kohézión, az egészségügyön, az államháztartási pénzügyeken át a határôrizeti illetve a bel- és igazságügyi területekig a KPSZE által kezelt p rogramok mintegy húsz szakterületet fedtek le. A különbözô fejlesztések az Európai Bizottság által meghatározott szektorokba csoportosítva valósultak meg.
A következô diagram a Phare támogatások szektoronkénti megoszlását szemlélteti.
ún. ikerintézményi segítségnyújtási (twinning, twinning light) szerzôdés született, elôsegítve a
A Phare támogatások megoszlása szektoronként
Politikai és gazdasági kritérium: 7%
Foglalkoztatás, gazdasági és szociális ügyek: 13%
Intézményi kapacitás: 14%
Strukturális Alapok elôkészítése: 10%
Környezet: 6%
Bel- és igazságügy: 28%
Mezôgazdaság: 22%
I N T É Z M É N Y I K A PA C I T Á S A szektor projektjeinek célja az államigazgatási intézmények és az adminisztratív kapacitás megerôsítése volt annak érdekében, hogy teljes körûen alkalmazhatók legyenek a közösségi vívmányok. Ezek megvalósításához számos tanácsadói illetve 2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
csatlakozási folyamat és az adminisztratív valamint igazságügyi kapacitás akcióterv és ellenôrzô dokumentum kidolgozását. Az Európai Bizottság álláspontja alapján a tagjelölt államok számára az EU normákhoz való igazodás nem csupán a közösségi szabályok átvétele, hanem sokkal inkább e jogszabályok alkalmazása, végrehajtása, monito27
ringja és hatályba léptetése. A támogatási programok megfelelô menedzselése érdekében a magyar kormány információ-technológiai (IT) monitoring rendszer felállításáról döntött. Ez a programokat és projekteket menedzselô hatóságokat támogatta a programok és projektek monitoringjával kapcsolatos különbözô feladatok teljesítésében.
Más projektek a magyar vámszabályozások és folyamatok közelítését célozták az EU-sztenderdekhez, illetve hozzájárultak az ehhez szükséges informatikai rendszerek bevezetéséhez. A kapacitás-fejlesztés további projektjei a pénzügyekkel és adókkal kapcsolatos belsô piaci, acquis (közösségi jogrend) átvételét célozták.
1. táblázat Az intézményi kapacitás szektor
PROJEKTEK HU9703 Európai integráció
9 903
HU9803-01 Az intézményi és adminisztratív kapacitás megerôsítése
1 716
HU9803-02 Intézményi és adminisztratív kapacitások megerôsítése
2 775
HU9803-03 BTI és BOI rendszerek átvétele
2 399
HU9804-01 Belsô piac (engedélyezés, piacfelügyelet és jogharmonizáció)
2 583
HU9809-01 Kiegészítô pénzügyi támogatás nyújtása támogatásban részesülôk számára
2 904
HU9810-01 KPSZE – Központi Pénzügyi és Szerzôdéskötô Egység
572
HU9905-01 A pénzügyi acquis átvételében nyújtott segítség, illetve a magyar adózási rendszer EU harmonizációja
4 753
HU9912-01 Végfelhasználói támogatás – Kiegészítô pénzügyi támogatás közösségi programokkal kapcsolatos juttatásban részesülôk számára
2 911
HU0102-01 A piacfelügyelet megerôsítése
2 468
HU0102-02 A közösségi környezetvédelmi jog átvétele
5 069
HU0102-03 Az állat- és növény-egészségügyi acquis átvétele
7 326
HU0102-04 Az erdészeti információs rendszer fejlesztése
3 355
HU0102-05 A közúti forgalom szabályozására vonatkozó acquis átvétele
3 649
HU0102-06 Az energiaszektor fejlesztése
2 470
HU0102-07 „Twinning Light” (közintézmények felkészítése a csatlakozásra)
615
HU2002-000-180-06-01 Unallocated IB Envelope - Intézményfejlesztési keret 2002
2 210
HU2003-004-347-04-01 Unallocated IB Envelope 2003 - Intézményfejlesztési keret 2003
3 503
ÖSSZESEN
28
FELHASZNÁLT TÁMOGATÁS (ezer euró)
61 180 FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
A PROJEKTEK
FELHASZNÁLT TÁMOGATÁS (ezer euró)
HU9805-01 Bel-és igazságügyi együttmûködés: a határigazgatási rendszer megerôsítése HU9805-02 Határátkelôk korszerûsítése HU9907-01 A határellenôrzés további erôsítése, a szervezett bûnözés elleni harc, migráció és vízumpolitika HU0005-01 Vám modernizáció 2000 HU0005-02 Vámhatár modernizáció HU0005-03 Schengen-kompatibilis határôrizeti rendszer HU0007-01 Ügyészségi szervezet adatfeldolgozó rendszere HU0007-02 Justicia.net – Bírósági információs rendszer és hálózatfejlesztés HU0103-01 A határôrizet megerôsítése HU0103-02 Bírák és ügyészek képzése az EU jog terén HU0103-03 Határátkelôhelyek modernizálása HU2002-000-180-05-01 A Legfôbb Ügyészség IT rendszerének további fejlesztése HU2002-000-180-05-02 A kábítószerügyi egyeztetô fórumok tervezetének fejlesztése és intézményesítése HU2002-000-315-02-01 A törvényi végrehajtás informatikai rendszerének fejlesztése (igazságügy illetve belügy) HU2002-000-315-02-02 Börtön kondíciók javítása a fiatalkorú bûnözök könnyebb újraszocializációjáért (társadalomba történô visszailleszkedés) HU2002-000-315-02-03 Az EU TARIC és NCTS rendszerek integrálása a vámügyek IT környezetébe HU2003/004-03-01 A bírói kapacitás további megerôsítése HU2003/004-03-02 A magyar Határôrség NOCS (National Operation Control System – Határôrizeti tevékenységet támogató rendszer) rendszerének fejlesztése HU2003/004-03-03 A rendôrség nyomozói kapacitásának megerôsítése a szervezett bûnözés kiemelt területein HU2003/004-03-04 Rendôrségi fogházak modernizációja HU2003/004-03-05 Vámügyekkel kapcsolatos vívmányok alkalmazási elôkészületeinek végrehajtása ÖSSZESEN
KERETEK
5 368 7 000 20 923 1 670 11 680 10 796 4 246 10 399 10 556 2 950 2 848 3 359 1 755 10 077
3 806 3 679 240
3 530 4 837 1 860 1 085 122 664
2. táblázat A bel- és igazságügyi szektor
Magyarországnak az Unió belsô piacába történô további integrációját elôsegítô projektek folytatták a Fehér Könyv rendelkezéseinek átvételét és végrehajtását, ezen belül a megfelelôség értékelési tes2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
tületek és a felügyeleti szervek fejlesztését. A programok részét képezte az országos piaci felügyeleti és információs hálózat létrejötte. A projekt elôsegítette a magyar tesztelô-értékelô és ellenôrzô 29
szervek fejlesztését is, IT, illetve a teszteléshez szükséges eszközök beszerzése, a know-how átadása, valamint a képzések és tanulmányi mûhelyek szervezése révén. BEL- ÉS IGAZSÁGÜGY A bel- és igazságügyi együttmûködés területének prioritásai legfôképp a szervezett bûnözés elleni küzdelem és a határmûködtetések hatékonyságának növelése volt, a Magyarország és a tagállamok
közötti kooperáció fejlesztése mellett. A csatlakozási partnerségben és az NPAA-ban (közösségi vívmányok átvételének nemzeti programja) megnevezett prioritások alapján megtörtént a hatékony adminisztráció kialakítása az igazságügy, a belügyek és az igazságügyi kooperáció területén. A külsô határok védelme és a határokon átívelô szervezett bûnözés visszaszorítása érdekében a magyar rendészeti szerveknek lehetôségük nyílt az együttmûködés erôsítésére az EU tagállamainak partnerszervezeteivel. A schengeni acquis-nak megfelelôen
3. táblázat A mezôgazdasági szektor
FELHASZNÁLT TÁMOGATÁS (ezer euró)
PROJEKTEK HU9806-01 Állatorvosi, állategészségügyi problémák
4 893
HU9806-02 Növény-egészségügyi rendszer kifejlesztése
2 906
HU9806-03 A KAP bevezetéséért felelôs intézmények fejlesztése
2 318
HU9806-04 A mezôgazdasági szektor minôségbiztosítása – a magyar termékek megnövekedett versenyképessége
2 935
HU9806-05 Tervezési kapacitás kifejlesztése a strukturális alapok és az agrár-környezet szabályozásához
1 844
HU9909-03 Agrárstatisztika fejlesztése
24 881
HU0003-01 Állategészségügyi és élelmiszer-higiéniai kontroll
12 061
HU2002-000-180-01-01 A CMO-eljárások elôcsatlakozási bevezetése
1 425
HU2002-000-180-01-02 TSE kontroll
6 711
HU2002-000-180-01-03 Felkészülés a közösségi támogatású intézkedések alkalmazására a vidékfejlesztés, a halászat és az acquakultúra területein HU2002-000-180-01-04 A magvak, szaporítóanyagok és takarmányok minôsítésének és tanúsításának javítása
3 092
HU2002-000-180-01-05 Juh és kecske azonosítási és nyilvántartási rendszer
1 625
HU2002-000-180-01-06) Élelmiszerbiztonsági hivatal HU2003-004-347-01-01 Az integrált adminisztrációs és ellenôrzô rendszer fejlesztése
906 18 776
HU2003-004-347-01-02 Országos növény-egészségügyi diagnosztikai kontroll rendszer felállítása
3 080
HU2003-004-347-01-03 Erdei veszettség kiirtása
8 606
Összesen
30
662
96 722 FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
A
olyan struktúrákat hoztak létre, amelyek megfelelnek az EU jövôbeni határainak védelmét szolgáló követelményeknek. A szektorban megvalósuló projektek a személyi és intézményi kapacitásokat is prioritásként kezelték, ezért célul tûzte ki a teljes bírói és ügyészi társadalom felkészítését a közösségi jogszabályok alkalmazására, és ehhez oktatókat is képeztek. A bírák és ügyészek képzése mellett a képzés intézményi kereteinek megerôsítése is a projekt feladata volt, elsôsorban a Bíróképzô Akadémia létrehozásának elôsegítése útján.
MEZÔGAZDASÁG A mezôgazdasági szektor projektjei a mezôgazdasági és vidékfejlesztési támogatások, az állat- és növényegészségügy, valamint az élelmiszer-biztonság kulcsterületein kívánták a csatlakozási felkészülést segíteni. A közös agrárpolitika keretében nyújtott támogatások feltétele a közösségi jog által elôírt igazgatási mechanizmusok és adminisztratív struktúrák megléte volt. Ezen a területen a Phare elsôsorban az Európai Bizottság országjelentéseiben és részletes monitoring jelentésében kiemelt feladatok végrehajtásához járult hozzá. E feladatok között külön említhetô a kifizetô ügynökség létrehozása,
KERETEK
az integrált irányítási és ellenôrzési rendszer kiépítése, illetve a támogatások igénybevételét alátámasztó programok létrehozásához szükséges ismeretek megszerzése. A nemzeti hatóságok és a közösségi intézmények gyors, pontos és összehangolt fellépése alapvetô fontosságú a fertôzô állat- és növénybetegségek terjedése elleni küzdelemben. Ez egyrészt az EU külsô határain elôírt ellenôrzések személyi, tárgyi és szervezeti feltételeinek biztosítása. A projektek egy másik jelentôs csoportja a fertôzô állatbetegségeknek (elsôsorban a zoonózisoknak), illetve a növényi kultúrák károsítóinak (elsôsorban a karantén károsítóknak) az egységes piacon való megjelenését és terjedését megakadályozni hivatott intézmények mûködésének jogi, tárgyi, és személyi feltételeinek megteremtését, illetve további erôsítését célozza.
KÖRNYEZETVÉDELEM A programok célja többek között a magyar monitoring rendszer fejlesztése annak érdekében, hogy a magyar környezetvédelmi szabályozás beiktatási feltételeivel összhangba kerüljön. Szintén szektorális csatlakozási feltétel volt a környezetvédelmi törvényhozás további harmonizálása Magyarországon, a környezetvédelmi európai uniós tör-
4. táblázat A környezetvédelmi szektor
PROJEKTEK
FELHASZNÁLT TÁMOGATÁS (ezer euró)
HU9807-01 Magyarország környezetvédelmi szabályozásának közelítése az EU szabályozásokhoz
3 520
HU9807-03 Környezetvédelmi laboratóriumok (II. fázis)
2 998
HU9911-02 A tûzoltóság eszközfejlesztése katasztrófa megelôzés és mentés céljából
4 476
HU0004-01 A magyar levegôminôség ellenôrzési rendszerének kifejlesztése
2 854
HU0004-02 Átfogó hulladékgazdálkodási információs rendszer a regionális hulladékgazdálkodási szabályozás megtervezéséhez
1 895
HU2002-000-180-04-0 A víz keretirányelv végrehajtásának támogatása
7 051
HU2002-000-180-04-02 A környezetvédelmi felügyeletek intézményi megerôsítése Összesen 2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
980 23 774
31
FELHASZNÁLT TÁMOGATÁS (ezer euró)
PROJEKTEK HU9918-01 PPF (Project Preparation Facility - Projekttervezô alap)
2 136
HU0105-01 Felkészülés az EU strukturális és kohéziós alapjainak menedzselésére
7 751
HU0008-01 RPP - Regional Preparatory Programme (regionális elôkészítô program)
3 601
HU2002-000-180-03-01 Elôkészületek az Interreg III közösségi kezdeményezés végrehajtására
665
HU2002-000-315-01-03 PGF (Project Generation Facility - projekt elôkészítô alap)
25 769
HU2003-004-347-05-01 Az EQUAL 2004-2006 közösségi kezdeményezés beiktatásának elôkészítése Magyarországon
959
HU2003-004-347-05-02 A 2003-as Interreg III közösségi kezdeményezés beiktatásának elôkészítése
932
Összesen
41 814
5. táblázat A strukturális alapok elôkészítése szektor
vényhozáshoz való közelítés, beleértve a jogi transzponálást, jelentéseket, beiktatást, monitoringot és a környezetvédelmi irányelvek erôsítését. A környezeti szektor projektjeinek azonnali céljai közé tartozott az EU-konform hulladékgazdálkodási információáramlás meghonosítása, amelyet egy közös szervezeti struktúrán keresztül koordinálnak, amely struktúra magában foglal minden érintett minisztériumot és intézményt. Kiegészítô elvárás volt a hulladék ártalmatlanítását és újrahasznosítását szolgáló hálózat javított mûködésének kialakítása, az irányelvek elkészítése a regionális hulladékgazdálkodási tervek kidolgozásához,
a környezetvédelmi acquis végrehajtása érdekében. Fontos elem volt a Seveso II irányelv hatékony végrehajtása azáltal, hogy megvalósította a Tûzoltóság Országos Parancsnoksága katasztrófaelhárítási és technikai mentési kapacitásainak kibôvítését. A STRUKTURÁLIS ALAPOK ELÔKÉSZÍTÉSE A Csatlakozási partnerség „regionális politikáról és a strukturális elemek koordinációjáról” szóló fejezetében leírja, hogy biztosítani kell a minisztéri-
6. táblázat A politikai és gazdasági kritérium szektor
PROJEKTEK HU9904-01 Roma oktatási program
11 710
HU0101-01 Roma kisebbség szociális integrációja
8 498
HU0002-01 Roma társadalmi integráció program
4 424
HU2002-000-315-01-01 A roma integrációt elôsegítô irányvonalak és programok hatékonyságának növelése HU2002-000-315-01-02 A roma kisebbség felé irányuló anti-diszkrimináció és tolerancia elôsegítése Összesen
32
FELHASZNÁLT TÁMOGATÁS (ezer euró)
704 3 999 29 335 FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
A
umok közötti hatékony együttmûködést központi és regionális szinten egyaránt, a strukturális és kohéziós alapok bevonhatósága érdekében. Az NPAA szerint folytatni kellett a teljes körû intézményi felkészülést az európai strukturális alap programok kidolgozásához és irányításához. E célrendszer keretében számos, a strukturális alapok fogadására történô felkészülést segítô projekt valósult meg, többek között a területfejlesztési, az Interreg, illetve az EQUAL programok tekintetében. A szektoron belül született meg a magyar intézményrendszer és kedvezményezetti kör abszorpciós kapacitását erôsítô Projekt elôkészítô alap, amely számos
KERETEK
pályázónak nyújtott segítséget sikeres pályázatok elôállításához. POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI KRITÉRIUM A programok átfogó célja a hátrányos helyzetû csoportok társadalmi integrációjának elôsegítése az iskolázottsághoz és a munkához való egyenlô hozzáférés biztosítása révén. A projektek közvetlen célja a többségi és a hátrányos helyzetû – elsôsorban roma – lakosság közötti szociális távolság csökkentése, a hátrányos helyzetû és roma fiatalság
7. tábla A foglalkoztatási, gazdasági és szociális ügyek szektor
PROJEKTEK HU9910-01 Népegészségügyi laboratóriumok fejlesztése HU9917-01 CONSENSUS HU0006-01 Munkahelyi egészségvédelem és biztonság HU0006-02 Kábítószer-ellenes harc HU0010-01 Access 2000 HU0101-02 Az egészségügy pénzügyi rendszerének fejlesztése
FELHASZNÁLT TÁMOGATÁS (ezer euró) 9 832 810 3 622 527 1 535 270
HU0104-01 Szociális párbeszéd megerôsítése
2 426
HU0104-02 A nôk és férfiak közötti esélyegyenlôség megteremtése a munkaerôpiacon
4 392
HU0104-03 Access 2001
2 559
HU2002-000-180-02-01 Emberi erôforrás fejlesztés a munkahelyi biztonság és egészség területén
1 119
HU2002-000-180-02-02 Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat modernizálása
3 488
HU2002-000-180-02-03 A fertôzô betegségekkel kapcsolatos járványügyi biztonság fenntartása és fejlesztése Magyarországon
12 007
HU2002-000-315-02-04 ACCESS 2002
2 561
HU2003-004-347-02-01 A fogyatékkal élôk egyenlô esélyeinek növelése
6 035
HU2003-004-347-02-02 ACCESS 2003
2 849
ÖSSZESEN 2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
54 032
33
Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum
iskolázottságának és iskolai sikerének növelése az általános, közép- és felsôoktatásban, illetve a hátrányos helyzetû – különösen a roma – csoportok számára a munkaerô-piaci esélyek növelése. A projekt eredményeként új és fejlesztett helyi oktatási, kulturális, adminisztratív és képzési szolgáltatások
Dugonics András Piarista Gimnázium, Szeged
Eötvös József Fôiskola, Baja
voltak elérhetôek a hátrányos helyzetû, illetve a roma lakosság számára. F O G L A L K O Z TAT Á S , G A Z D A S Á G I É S SZOCIÁLIS ÜGYEK Az EU Phare-támogatással segítette Magyarország felkészülését az európai uniós csatlakozásra, a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos jogszabályok közelítésével is. A programok szektoron belüli céljai közé tartozott az EU munkahelyi egészségvédelemrôl és biztonságról szóló keretirányelvének (89/391/EEC) összehangolt alkalmazását hatékonyan megvalósító szervezeti struktúra felállítása. A munkahelyi egészségvédelem és biztonság egységes megvalósítása gyors és megbízható információs rendszer felállítását követelte meg. Összességében elmondható, hogy a KPSZE által lebonyolított közel 120 milliárd forint értékû, több mint száz projekt az érintett intézményrendszer technikai és tudáskapacitásának jelentôs fejlesztése útján nagy mértékben hozzájárult Magyarország csatlakozási felkészüléséhez.
Rónaszéki Gábor igazgató Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Központi Pénzügyi és Szerzôdéskötô Egység, Budapest 34
FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
MIT
ADOTT A
PHARE?
Zöld elvek nyomában A környezetvédelmi fejlesztés mindannyiunk érdeke
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM), illetve jogelôdje a kezdetektôl, tehát 1989-tôl részt vesz a Phare programban, melynek keretében az Európai Unió a gazdasági-társadalmi szerkezet-átalakítási folyamatokat támogatja a közép-kelet-európai államokban. A környezetvédelmi fejlesztésekre nyújtott Phare-támogatás mértéke összességében meghaladja a 100 millió eurót.
K E Z D E T B E N S O K AT ÉPÍTKEZTÜNK 1990 és 1998. között a Phare-segélyek jelentôs részét a különbözô önkormányzatok és vállalatok környezetvédelmi beruházási projektjeire költöttük. Számos csatornázási és hulladékgazdálkodási beruházás valósult meg ebben az idôszakban szerte az országban. Többek között európai színvonalú hulladéklerakót építettünk Sárbogárdon,
Sárbogárdi hulladéklerakó-panorámakép átadáskor
Salgótarjánban, veszélyeshulladék-tárolót Dunaújvárosban. Korszerûsítettük – csak példaként említve – Vértesacsa, Mezôcsát, Eger, Szigetszentmiklós szennyvízrendszerét, valamint az észak-
A vértesacsai szennyvíztisztító telep
pesti szennyvíztisztítót, amely a maga 16 millió eurós támogatásával az idôszak legjelentôsebb környezetvédelmi beruházása volt. Támogatást 2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
kaptak ezen kívül közlekedési zajellenôrzési, természetvédelmi, energia-megtakarítással összefüggô és laboratóriumi eszközfejlesztési projektek.
KÉSÔBB A JOGHARMONIZÁCIÓRA KONCENTRÁLTUNK Az 1997-ben elfogadott, a Phare program folytatásának elveit rögzítô, ún. New Orientation (új irányvonal), a támogatást elsôsorban a közösségi vívmányok (Acquis communautaire) átvételének elôsegítésében határozta meg, tekintettel az Európai Unió bôvítésének napirendre kerülésére. Ezért és ezzel összhangban 1998-tól kizárólag olyan projektek támogatására került sor, amelyek az Acquis átvételének nemzeti programjában megfogalmazott célok elérését segítették elô. Emellett az Európai Unió „Agenda 2000” dokumentumban megfogalmazódott a környezetvédelem kiemelt szerepe a csatlakozást elôkészítô szakaszban. Az 1998-as program egyik újdonsága az volt, hogy az EU-csatlakozásra való felkészítéséhez ún. twinning programok keretében folyamatos, egész éves szakértôi jelenléttel segítették a munkamódszerek átvételét. A program három kiemelt témában nyújtott támogatást a KöM hatáskörébe tartozó területeken: a jogharmonizáció, a korábbi Központi Környezetvédelmi Alap (késôbb KAC) korszerûsítése, valamint a környezetvédelmi felügyelôségek laboratóriumainak eszközfejlesztése. Mindhárom témakör szervesen kapcsolódik a közösségi vívmányok átvételéhez. 35
2003 februárjában fejezôdött be az 1999. évi program keretében a Landfill direktíva (1999/31/EC) átvételét segítô projekt, melynek célja a magyarországi hulladéklerakók helyzetének pontos felmérése, a meglévô mintegy 2700 lerakó vizsgálata, egy országos számítógépes nyilvántartás létrehozása, továbbá az elkövetkezô évekre vonatkozóan egy átfogó, koordinált hulladékgazdálkodási stratégia kidolgozása. Több másikhoz hasonlóan ez a Phare projekt is a késôbbi nagyberuházások elôkészítését szolgálta. Phare támogatással, flamand szakértôk közremûködésével létrehoztuk és üzembe helyeztük a Hulladékgazdálkodási Informatikai Rendszert (a HIR-t), amely összegyûjti és egységes adatbázisba rendezi a jellemzô adatokat. A rendszerbe valamennyi gazdálkodó szervezetnek és hulladékkezelô vállalkozásnak évente adatokat kell szolgáltatnia a tevékenységébôl származó hulladékokról. A rendszer a KvVM honlapjáról érhetô el, az adatbázis bárki számára lekérdezhetô. Ha valaki tudni szeretné, hogy például Zala megyében, a bôriparban az elmúlt évben mennyi és milyen hulladék keletkezett és annak mi lett a sorsa, itt megtalálja. A levegôminôséget mérô konténerekkel már mindenki találkozott a városban. Az automata monitoring mérôhálózat korszerûsítésére 2003-ban került sor. Új állomások létrehozásával kiépült az Országos Légszennyezettségi Mérôhálózat (OLM). Német szakértôk közremûködésével kialakítottuk a levegôminôségi akkreditációs rendszert, átvettük az EU interkalibrációs módszerét. A projekt keretében összesen mintegy 2 millió euró összértékben szereztünk be mérômûszereket és informatikai eszközöket a monitoring rendszer számára. A KvVM honlapján keresztül bárki kapcsolatba léphet az állomással és megtudhatja, hogy Szegeden az adott pillanatban milyen a levegô állapota.
Prevention and Control) szóló 96/61/EK irányelve az EU kiemelkedô fontosságú környezetvédelmi jogszabálya. Az integrált megközelítés a korszerû környezetvédelem egyik alapelve, ami azt jelenti, hogy a különbözô környezeti elemek terhelését és szennyezését nem külön-külön, hanem egységesen kell vizsgálni. A levegôbe, vízbe vagy talajba történô kibocsátások egymástól elkülönült kezelése ugyanis inkább a szennyezés egyik környezeti elembôl a másikba történô átvitelére ösztönözhet, mintsem a környezet egészének védelmére. A 2000. évi IPPC projektünk keretében, német szakértôk közremûködésével útmutatók készültek az egyes iparágakban alkalmazható elérhetô legjobb technika (BAT - Best Available Technics) meghatározására a környezetvédelmi felügyelôségek, valamint az iparágak képviselôi számára, próbaengedélyezések folytak, képzéseket és szakmai fórumokat tartottak az érintett hatóságok és az ipar képviselôinek. A projekt keretében jelentôs informatikai fejlesztésre is sor került, melynek célja a kialakított adatbázis mûködéséhez szükséges hardver háttér kialakítása, valamint az adatok begyûjtésére, feldolgozására, közzétételére alkalmas szoftver létrehozása. Az Európai Parlament és Tanács környezeti zaj értékelésérôl és kezelésérôl szóló 2002/49/EK. számú direktívájának célja, hogy a tagállamok készítsék el a nagyvárosi agglomerációkra és a fô közlekedési útvonalakra a stratégiai zajtérképet. Ezek alapján a lakosságot tájékoztatni kell a környezeti zaj állapotáról, és intézkedési terveket kell kidolgozni a zajterhelés csökkentésére. A zajtérkép-készítés módszertanának megismerését, illetve egy költségbecslés elkészítését tette lehetôvé egyik twinning projektünk, amely alapul szolgált a KIOP (Közlekedési és A budapesti V. kerület zajtérképe
CÉLUNK: MEGFELELNI AZ IRÁNYELVEKNEK Az Európai Unióhoz való csatlakozásával Magyarország vállalta számos környezetvédelmi irányelv (direktíva) hazai megvalósítását, több projektünk közvetlenül ezt célozza. Az Európa Tanács integrált szennyezés-megelôzésrôl és csökkentésrôl (IPPC - Integrated Pollution 36
FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
MIT
Infrastruktúra Operatív Program) forrásból jelenleg megvalósuló budapesti zajtérkép projekthez. A képen az V. kerület zajtérképe látható. A víz keretirányelv (VKI, 2000/60/EK) elôírásai szerint az Európai Unió tagállamaiban 2015-ig jó állapotba kell hozni minden olyan felszíni és felszín alatti vizet, amelyeknél ez egyáltalán lehetséges, és fenntarthatóvá kell tenni a jó állapotot. A keretirányelv jelentôségét elsôsorban az adja, hogy egységes alapokon szabályozza a felszíni, felszín alatti vizek mennyiségi és minôségi védelmét, a pontszerû és diffúz szennyezô forrásokkal szembeni fellépést, és elôírja a vizek jó állapotának eléréséhez vezetô intézkedések vízgyûjtô szintû összehangolását. Ennek számunkra kiemelt jelentôsége van, mert Magyarország egész területe a Duna vízgyûjtôjében fekszik, és a víz keretirányelv szerint az egész Duna-medencét kell vízgyûjtô területnek tekinteni.
ADOTT A
PHARE?
Vízminôségi kárelhárítási gyakorlat a Nyugat-Dunántúlon
ségét, hogy vizeink jó állapotba kerüljenek, s e cél mindannyiunk közös érdeke.
Itt kezdôdik a társadalom bevonása
Vízgyûjtô-gazdálkodási tervezési részegységek
A VKI hazai végrehajtását számos mintaprojekt támogatja, köztük több Phare projekt. Ezek keretében vízminôség-kárelhárítási tervek készültek, védelmi eszközöket és felszereléseket vásároltunk a vízügyi szolgálat számára. Két nagyszabású felmérés keretében 2005-ben megvalósult a felszíni vizek ökológiai monitoringja, valamint a felszín alatti vizek kémiai állapotfelmérése. Európai színvonalú képzést tartottunk a VKI végrehajtásában érintett szakértôk számára. Most folyik a vízhasználat gazdasági elemzési rendszerének, módszertanának kifejlesztése, a társadalmi részvétel támogatása a vízügyi információs központok létrehozásával, immár az átmeneti támogatási program keretében (www.vizeink.hu). Mindezek hasznos segítséget nyújtanak ahhoz, hogy Magyarország teljesítse uniós kötelezett2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
A Phare programok végrehajtása során sok hasznos tapasztalatra tettünk szert, amelyek segítenek minket a tisztább és egészségesebb környezet kialakításában és megôrzésében. Programjaink fontos szerepet töltöttek be a társadalom környezettudatos magatartásának fejlesztésében és jó alapot teremtettek a strukturális alapokból és a kohéziós alapból megvalósuló környezetvédelmi fejlesztések elôkészítéséhez.
Tóthné Pálfi Katalin osztályvezetô Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Fejlesztési igazgatóság, Budapest 37
Elismerték a magyar agrárgazdaságot A Phare projektek kettôs haszna
A Földmûvelésügyi Minisztériumban 1990-ben alakult meg a Phare Iroda, melynek munkájáról sokat elárul, hogy a több tucat agrárgazdasági Phare projekt zöme kiváló vagy jó minôsítést kapott. Ezekrôl az idôkrôl kérdeztük dr. Vajda Lászlót, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fôosztályvezetôjét, aki már az induláskor tagja volt a tárca Phare csapatának.
– Ön és a Phare Iroda többi munkatársa tizenöt éven át az ország uniós csatlakozásán fáradoztak. Mennyire hatott ez a személyiségükre? – A Phare program összességében kiváló segítségnek bizonyult és nagyszerû lehetôség volt a tapasztalatszerzésre mind a felmerülô feladatok megoldásában, mind az uniós fejlesztési módszerek megismerésében. Kezdettôl fogva uniós elôírások szerint mûködött, úttörô szerepe katalizátornak fogható fel. Az ismeretek alapján, amelyeket összegyûjtöttünk, világossá vált számunkra, hogy miként kell a minisztériumnak uniós szellemben mûködnie. Egy-egy projekt nem csak azzal a konkrét haszonnal járt, aminek az érdekében elindítottuk, hanem azzal is, hogy megtanultunk uniós módon gondolkodni és cselekedni. – Az agrárgazdaságot mikor vették fel a Phare programba? – Az agrárium már 1990-tôl, a legelsô évtôl kezdve része volt a Phare programnak, tehát az Európai Unió tulajdonképpen elismerte, hogy ez az ágazat Magyarországon nagyon jelentôs, jelenleg és a jövôt illetôen is fontos szerepet játszik a gazdaságban, ezért úgy döntöttek, hogy a mezôgazdaságot beveszik a programba. Én ekkor már itt dolgoztam az akkori Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban. Az elsô négy évben külföldi szakértôk is segítették a Phare Iroda mûködését, azóta a magyarok teljesen önállóan végzik ezt a munkát. – Milyen mértékû támogatást kapott az agrárium a Phare-tól? – Az elsô évben összesen mintegy 100 millió ECU-t szántak Magyarországnak, s ebbôl 10 milliót 38
az agrárgazdaságnak. Ez így zajlott több éven keresztül. Az elsô nyolc esztendôben két olyan év akadt, amikor nem indult Agrárgazdasági Phare program, de megvolt a folyamatos jelenlét. Az elsô évtizedben összesen 100 millió ECU támogatást kapott a Phare-tól a magyar agrárgazdaság. Egy ideig nem írtak elô társfinanszírozást a Phare forrás mellé, így a teljes összeg az unióból érkezett, ám 1998-tól megköveteltek bizonyos mértékû, 20-30 százalékos hazai hozzájárulást. 1990 és 2003 között összesen 199 millió eurót tett ki a Phare programok keretében az agrárgazdaságba juttatott támogatás, ám ebbôl 35 millió hazai pénz volt. A Phare-segély viszont nem a gazdálkodók számára mûködött, hiába kérdezték egyének és vállalkozások, hogy hol hirdetnek meg pénzeket. Az unió a központi szerveknek, az agrárgazdasági intézményfejlesztésre, a szerkezetátalakítás elôsegítésére adta a támogatást. – Milyen projekteket támogatott a Phare? – Segítségével már az elsô évben létrejött az Agrár-vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány, amely ma is mûködik. Erre igen nagy szükség volt, mert a mezôgazdasági kisvállalkozások tôkehiányban szenvedtek, s a bankok két-háromszoros garancia ellenében nyújtottak hitelt, ráadásul csak ingatlant vagy nyugati gépkocsit fogadtak el. Az alapítvány viszont átvállalta a garanciát. Büszkén mondhatjuk, hogy bár az Agrár-vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány tizenöt év alatt sok ezer hitelkérelmet karolt fel, a gazdálkodók túlnyomó többsége visszafizette a felvett pénzeket, így az alapítvány újra és újra feltöltôdött, s újabb vállalkozókat tudott segíteni. FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
MIT
Mivel a földhivatalok végzik az országban található összes ingatlan kezelését, rendkívül fontos Phare projektnek bizonyult e hivataloknál az adatkezelés modernizálása, ezen belül a számítógéppark kialakítása, amely többek között lényegesen lerövidítette az ügyintézés idejét. Piaci információs rendszer, illetve a tesztüzemi rendszer kialakítására is létezett ilyen program. A kukoricára, a búzára és a tejre létrehozott információs rendszer számított közülük a leglényegesebbnek. Létrehoztunk egy országos megfigyelô hálózatot, s egy központot, amely feldolgozta az adatokat és közzétette a piaci árinformációkat. Ezek a mai napig megjelennek, már csak azért is, mert e rendszer uniós követelménnyé vált, egyik feltétele volt a tagságunknak. A központ az Agrárgazdasági Kutató Intézetbe került, s jelenleg is ez az intézmény teszi közzé interneten és küldi el Brüsszelbe az adatokat. – Hallhatnánk néhány szót a tesztüzemi rendszerrôl? – Ennek az a lényege, hogy a hazai agrárgazdaságot reprezentáló mezôgazdasági üzemek adatokat küldenek a gazdálkodásukról, amelyeket a központban összegeznek. A magyar tesztüzemi rendszer országos és regionális szinten reprezentatívnak mondható. A kutatóintézet rendelkezik azokkal a súlyszámokkal, amelyek alapján megállapítható, hogy egy adott régióban, egy bizonyos tevékenységen és méretkategórián belül egy tesztüzem hány másik üzemet reprezentál. Ennek birtokában a kutatóintézetben kiszámolják, hogy országos, regionális vagy megyei átlagban mekkora egy adott tevékenység – például a sertéstenyésztés – termelési költsége. – A támogatások mértéke alapján mely programokat emelné még ki? – Nagyon sok pénz jutott az állat- és növényegészségügynek. Ebben benne vannak a laboratóriumi fejlesztések: többek között rengeteg mûszert s vegyszereket vásároltunk, de megalapoztuk azt is, hogy a legkorszerûbb eszközökkel történjen az élelmiszerek vizsgálata. Jó néhány laboratóriumot hozzásegítettünk az akkreditáció megszerzéséhez. A laboratóriumok mellett Phare-pénzeket használtunk fel az ország keleti és déli határállomásain – vagyis az Európai Unió akkor még leendô külsô határain – az állategészségügyi ellenôrzô állomások kiépítésére. A Ferihegyi repülôtér is ebbe a kategóriába tartozik, s magam is részt vettem az 2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
ADOTT A
PHARE?
ellenôrzôközpontban, ahol a laboratóriumoktól az állatorvosi részlegig jól felszerelt, komplett épületeket kellett létrehoznunk. Az Uniónak mindenre kiterjedô elôírásai vannak. Magyarországnak tíz ilyen ellenôrzôpontot kellett kiépítenie, s a költségek több mint a felét a Phare fedezte. Karantén üvegházakat is létesítettünk. E projekt egyik része ismétlôdött, hiszen a laboratóriumi mûszerek állandóan cserélôdtek, korszerûsödtek. Újabb eszközöket is be kellett szerezni, mert a programok egyre több összetevô vizsgálatát írták elô, nem is beszélve arról, hogy a sertésinformációs rendszert is ki kellett építeni. – Az 1998-as esztendô jelentôs változásokat hozott. – Igen, Magyarország ebben az évben kezdte meg a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval, s az integráció idôpontjára vonatkozó célkitûzések többször változtak. Uniós politikusok a kilencvenes évek közepén még 2000-re ígérték a csatlakozást. Ám amikor megkezdôdtek a tárgyalások, az EU úgy döntött, hogy az európai tagság feltétele többek között, hogy az uniós intézményrendszert a csatlakozásig kifejlesszük. A kifizetô ügynökség felállítása alapvetôen az adott tagállam költségvetését terheli, de Phare-eszközöket is bevonhattunk. A Phare ez esetben is döntôen az informatikai rendszer kiépítését támogatta. A kifizetô ügynökség esetében ez az úgynevezett IIER, vagyis az Integrált Irányítási és Ellenôrzési Rendszer. A közvetlen kifizetésektôl a különbözô vidékfejlesztési kifizetésekig, helyzetirányításokig s mindezek ellenôrzéséig e projekt sok mindent követelt. Az IIER ráadásul épp olyan fontos, mint a gazdálkodók nyilvántartása: földnyilvántartási rendszert, a támogatások nyilvántartását s mindennek az ellenôrzését követeli meg. Emlékezetem szerint a tagság kezdetén, a rendszer indulásakor, amikor a kifizetô ügynökség megkezdte szolgáltatását, az IIER 88 támogatási jogcímet fogott össze, s ezek száma többször gyarapodott. Mint említettem, a Phare ennek részben a szoftverfejlesztését, de a hozzá tartozó hardverek – például számítógépek, távérzékelôk – beszerzését is támogatta. – Mit emelne még ki a Phare programok közül? – Erdészettel kapcsolatos Phare projektek is voltak, az unió követelményeinek megfelelôen statisztikai adatok és információs rendszerek nyilván39
tartását is meg kellett oldani. Létre kellett hozni például az erdôtûz-megfigyelési rendszert, s hozzáigazítani az uniós rendeletekhez, ugyanakkor ezek betartatásáról sem feledkezhettünk meg. Az utolsó években az élelmiszerbiztonság fejlesztésére is sikerült Phare-pénzt szereznünk, az Élelmiszerbiztonsági Hivatal felállításához és az uniós jogrendszer átvételéhez. – Miként értékeli azt a csapatot, amelynek tagjaként másfél évtizeden át Phare projekteken dolgozott? – Miután a Phare pénzek szorosan kötôdnek az unióhoz, a munkatársaimmal együtt nekünk éknek kellett lennünk a program kezdetétôl fogva a csatlakozás létrehozásában. Amikor a Phare elkezdôdött, a minisztériumban egy önálló fôosztály foglalkozott a hozzá kapcsolódó feladatokkal. Ám 1998 óta az Agrárgazdasági Phare Iroda, az uniós fôosztály osztályként mûködik az irányításom
40
alatt. Ez azt is jelenti, hogy a legtöbb Phare projekt esetében a Senior Project Officer, azaz a projektek fô felelôse vagyok. Szerencsére a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Phare Irodája a kezdetektôl fogva olyan kitûnô szakemberekbôl áll, akik mind a tervezés, mind a végrehajtás során magas színvonalú munkát végeznek, s a tevékenységük az utóbbi 15 évben kiállta a hazai és az uniós ellenôrzések próbáját. A több tucat Phare projekt zöme kiváló vagy jó minôsítést kapott. A Phare irodán dolgozó munkatársak nagy része sokéves tapasztalattal rendelkezik, s akadtak néhányan, akik távoztak: volt, aki Brüsszelbe a bizottsághoz vagy más tárcák irodáihoz, illetve a minisztériumon belül más részlegekbe. Akárhová is kerültek, új munkahelyükön is megbecsült szakemberekként tartják számon ôket. K. Tóth László
FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
Alternatíva nélküli közös jövô A közlekedés fejlesztése
Az Európai Unió a kelet-közép-európai országok sorában Magyarországnak is jelentôs segítséget nyújtott a közlekedési ágazat fejlesztéséhez a Phare program különféle elemei révén. Ez a programsorozat a térség államai közül elsôként Lengyelországban és Magyarországon, a nyolcvanas évek második felében megkezdôdött rendszerváltási folyamat egyik legelsô katalizátora volt, hiszen kezdetben e két országnak, majd utóbb valamennyi környékbeli tagjelölt ország gazdaságának, társadalmának, intézményrendszerének átformálását volt hivatva elôsegíteni.
A kilencvenes évek elejétôl napjainkig a Phare támogatási keret terhére Magyarországnak folyósított támogatás több mint egymilliárd eurót tett ki. Ebbôl az összegbôl 120 milliót meghaladó (mai árfolyamon mintegy harmincmilliárd forintnyi) összeg közvetlen segítség jutott a közlekedési ágazat fejlesztésére. A gyakorta kölcsönös bizalmatlansággal, legfeljebb megelôlegezett bizalommal, a hazai kedvezményezettek idegenkedésével kísért kezdeti évek intézményfejlesztési, szakismeret-átadási, társszakértôi programelemein túlmutató volumenû és sokrétû támogatás szakmai értelemben véve a közlekedési ágazat számára, ha úgy tetszik, „transzfúziót” jelentett, hozzásegítve a paradigmaváltáshoz, közlekedési stratégiánk és rendszereink modern európai dimenziókba helyezéséhez, beleértve ebbe az ágazat infrastruktúrájának hosszabb távon megvalósítható korszerûsítését is. Nem csökkentette ennek jelentôségét az sem, hogy a tanácsadási projektek keretében a kezdetekben elsôsorban az Európai Közösség, a „tizenötök” szakértôinek munkáját honoráltuk, hiszen egyúttal megindulhatott a naprakész szakismeretek és követelményrendszer átadása–átvétele a közlekedési ágazatban is.
VILÁGOS DÖNTÉSI MECHANIZMUS Az egyes szakterületeken természetesen nem csak a gondolkodásmódot kellett megváltoztatni. Az eredetileg a gazdasági reformfolyamat elôsegítését 2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
célzó Phare teljesebb mértékben, hatékonyabban töltötte be küldetését attól kezdve, hogy az unióbeli és a hazai döntéshozók felismerték, mekkora szükség van e források révén elérhetô támogatásra olyan részterületeken is, mint a piacgazdasági kibontakozásnak, majd a versenyképesség fokozásának elôfeltételét jelentô közlekedési–szállítási ágazat, nem is beszélve a kutatásról, az oktatásról, az egészségügyrôl, a fogyasztóvédelemrôl. Megkülönböztetett jelentôsége volt annak is, hogy a támogatás már Magyarország sokak által és soká áhított uniós csatlakozását évekkel megelôzôen hozzáférhetôvé vált. Ezáltal sok területen számottevôen, másokon legalább némileg rövidebb lett az európai felzárkózásunkhoz szükséges idô, a fokozatos átmenet hosszabb alkalmazkodási idôszakot tett lehetôvé, nem utolsó sorban (más fejlesztési célokra szánt és csak azokra igénybe vehetô támogatási forrásokkal együtt) mód nyílt ezek igénybevételi technikájának elsajátítására. Ezzel párhuzamosan: elkerülhetetlenné vált a megfelelô tudásszintû és nyelvismerettel bíró tervezô, engedélyezô, forrás-fogadó és -közvetítô, projektfinanszírozó, beruházó, kivitelezô, ellenôrzô apparátus kialakítása, felfejlesztése. A döntéshozóknak is hozzá kellett szokniuk a korábbi struktúrákhoz viszonyítva átláthatóbb, nyomon követhetôbb, elszámoltathatóbb, egyszóval világosabb, tisztességesebb döntési mechanizmushoz, utóbb a megszületô törvényi keretekre támaszkodó közbeszerzés megkerülhetetlenségéhez, ami – hosszú okulási szakasz után, kellôen 41
szigorú szabályozás és kontroll mellett – legalábbis esélyt ad a kontraszelekció, a korrupció fokozatos visszaszorulására (hozzátéve, hogy ezek a káros kísérôjelenségek olykor az EU döntéshozatali rendszerében, apparátusában is elôadódhatnak.)
J Ó M U N K A K A P C S O L AT A közlekedési ágazat sajátosságaiból adódóan a Phare-forrásokat itt egyidejûleg számos részterület fejlesztésére kellett és lehetett fordítani. Az intézményfejlesztési, programozási, modern európai szakismeret-átadási, társszakértôi programok eredményessége nyomán sikerült az Európai Bizottság (Közlekedési és Energiaügyi-, továbbá a Környezeti-, valamint a Bôvítési Fôigazgatóságának) egyetértésével kiterjeszteni a források igénybevételét a fizikai értelemben vett infrastruktúra fejlesztésére is. Elôsegítette ezt a kilencvenes évektôl az Európai Közösség Magyarországi Delegációja több felvilágosult gondolkodású, korrekt munkatársa, progresszív beállítottságú vezetôje, a szaktárca, a vezetô ágazati szolgáltató nagyvállalatok (így a MÁV), a tárcához tartozó fôfelügyelet, az Útgazdálkodási Igazgatóság, a megyei szintû közlekedési szervezetek csakúgy, mint a regionális közlekedésfejlesztés ügyében eljáró Váti Kht. szakembereivel, közvetlenül illetékes döntéshozóival kialakult jó munkakapcsolat. Ez már elôrevetítette a késôbbi tagállami létünk szakmai kritériumok és kölcsönös bizalom által determinált együttmûködési formáit, megkönnyítette az ágazati jogharmonizációt, megalapozta az Európai Bizottság és a szaktárca felkészült szakemberei közötti ágazati, szakdiplomáciai, adaptációs együttmûködést a tagállami „hétköznapokban”. Kevesen sejthették akkoriban, hogy ebben az ágazatban is hosszan elhúzódó folyamattá lassul a ciklikusan cserélôdô döntéshozók körében az uniós normarendszernek, eljárási rendnek, a döntési mechanizmusoknak a tudatosulása majd adaptációja. Az infrastruktúra-modernizációs folyamat tehát a tervezés szintjén a kilencvenes évek közepén kezdôdött, és az évtized második felében fordult „termôre”, azaz jutott el egyes beruházások megtervezésének, engedélyeztetésének, majd kivitelezésének szakaszaiba. A folyamat természetesen nem 42
zárult le a kelet-közép-európai tagjelölt államok csatlakozásával, hiszen egyrészt továbbra is rendelkezésre álltak forrásmaradványok, másrészt a célterületek jelentôs része változatlanul igényelte a támogatást. A Phare támogatásnak a kilencvenes évek végén már mintegy hetven százalékát fordíthattuk beruházási jellegû célokra, és már csak harminc százalékot a „technical” azaz szakértôi segítségnyújtás finanszírozására. (A 2000. évtôl pedig már az addigi juttatás többszörösét jelentô ISPA keret volt hivatva fedezni az infrastruktúra-beruházások döntô részét.)
UTA K , H I D A K , VA S U TA K A közlekedésügy számára a felzárkózás szükséglete s egyben kényszere a mûszaki, gazdasági, jogi, intézményi (közlekedés-felügyeleti és egyéb szakmai hatósági), a mûködési rendszerektôl, a nyugateurópaitól eltérô technikai paraméterektôl kezdve a kereskedelmi, gazdálkodási, nyilvántartási, elszámolási vonatkozásokon keresztül a vasúti, közúti, vízi- és légi közlekedési teljes infrastruktúrája vonatkozásában parancsoló sürgôsséggel mutatkozott meg. Az adott idôszakban a Phare (valamint jelentôs egyéb, két- és többoldalú támogatás) nélkül, a nemzetgazdasági források szûkössége miatt ezek modernizációja aligha kezdôdhetett volna meg és haladhatott volna elôre legalább annyit, hogy kellô idôben elérjük a csatlakozásunk megkívánta, többnyire nemzetközi szerzôdésekben is vállalt szinteket, paramétereket, lévén a közlekedési infrastruktúra rendkívül tôkeigényes és – különösen keletközép-európai viszonyok között – szélsôségesen leromlott állapotú, gazdaságosan aligha mûködtethetô eszközállomány. A Phare ún. „Multi-Country” közlekedési programja keretében lehetôség nyílt az ágazat infrastrukturális szükségleteinek átfogó közép- és keleteurópai felmérésére, tudományos alaposságú elemzésére. Ez a munka a kilencvenes évek közepétôl folyó adatfelvétel alapján, az érintett EU-tagországok, valamint kelet-közép-európai tagjelölt államok szakértô csoportjainak közremûködésével, Phare finanszírozással vezetett el az ún. TINAtanulmány elkészültéhez (Felmérés a kelet-középFA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
MIT
Az Esztergomot és Párkányt összekötô Mária Valéria-híd
európai közlekedési infrastruktúra-szükségletrôl, 1999.). Ennek végkövetkeztetései, rekonstruálandó illetve kiépítendô közúti, vízi közlekedési, vasúthálózati vonalak, csomópontok részletes „leltáráig”, mûszaki paraméterek rögzítéséig menô meghatározásai szakmai orientációt adtak az Európai Unió donor tagországai, az Európai Bizottság és a nemzetközi közlekedési ágazati partnerek, csakúgy, mint a kedvezményezett tagjelölt országok szakemberei számára. Támpont volt ez a 2000-2002 folyamán zajló sokmenetes csatlakozási tárgyalások résztvevôi számára is. Az egyeztetések során többek között rögzítették azt is, mely témákban, milyen megfontolásból és határidôig kapnak a felek idôszakos mentességet egy adott paraméter, szempont, szabály érvényesítésére vagy épp kiiktatására. Konkrét példán szemléltetve: a korábbi évtizedek hazai közútépítése és -fenntartása az elsôrendû fôutakon a tehergépjármûvek vonatkozásában 10 tonna tengelyterhelés tartós elviselésére tette alkalmassá a burkolatot. Az uniós norma ezzel szemben 11,5 tonna, azaz 115 kiloNewton/tengely. (Könnyen átlátható a pénzügyi összefüggés: e 15 százalékos fizikai különbség ötven (!) százalékos költségtöbblettel jár.) A magyar fél a csatlakozási tárgyalások keretében kötelezettséget vállalt az érintett (és a TINAtanulmányban is definiált) gerinc-úthálózati elemek l430 kilométernyi részének burkolat-megerôsítésére, egyidejûleg lehetôséget kapott arra, hogy a többéves átmenet ideje alatt a 10 t/tengely küszöbérték feletti igénybevételért úthasználati díjat szedjen e jármûvek üzemeltetôitôl. Ezzel egyidejûleg, a „Phare-korszakban” kialakított stratégiának megfelelôen, a 2000-ben életre hívott uniós ISPA támogatás keretében, igaz, késés2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
ADOTT A
PHARE?
sel, de megkezdôdhetett az immár az EU-normának megfelelô teherbírású közúti rekonstrukció, amelynek határideje egyre sürgetôbb: 2008. december 31. Néhány példa illusztrálja a Phare támogatás hatását a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére. Ennek révén valósulhatott meg többek között a vasúton a záhonyi-eperjeskei határtérség teherforgalmi átrakó-kapacitásának korszerûsítése, a Budapest Ferencváros-Soroksár vasútvonal rekonstrukciója, a magyar-szlovén vasútvonal alagútjának, valamint völgyhídjának építése; közúton számos nagyközség és város elkerülô útjai, feltáró utak, határátkelô-állomások közúti kapacitásbôvítése csakúgy, mint a szakma büszkesége: az Esztergom–Párkányi közúti híd. Felavatása óta a megújult híd a határtérségi közúti infrastruktúra-fejlesztésnek s egyben a javuló szomszédsági kapcsolatoknak is jelképe, amelynek megújítását a beruházási költségnek mintegy nyolcvan százalékát kitevô Phare-támogatás mind Szlovákia, mind Magyarország számára 5-5 millió euró összeggel segítette, és a kivitelezés is szlovák-magyar konzorciumi keretben valósult meg.
Elkerülô út Fertôszentmiklóson
Joggal mondhatta az EU magyarországi nagykövete, M. Lake 2001-ben a Phare segítséggel megújított vasúti infrastruktúra-elem avatóünnepségén: itt az Európai Unió saját jövôjébe invesztál. Mára elmondhatjuk: alternatíva nélküli, közös jövônkbe.
Dr. Kenéz Gyôzô M.A., a TEAM EUROPE szakértôcsoport tagja 43
A kis- és középvállalkozások fejlôdése A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány és a fejlesztési programok A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítványt (MVA) 1990. március 21-én alapította tizenkilenc alapító, többek között a Magyar Köztársaság Kormánya, valamint bankok, érdekképviseleti szervek és más szervezetek. Az alapítók célja olyan szervezet létrehozása volt, amely elôsegíti új kis- és középvállalkozások (kkv-k) létrejöttét, hozzájárul számuknak a gyarapodásához, valamint a már mûködôk növekedéséhez, t ô k e e rejük gyarapításához. Az MVA-t még alapításának évében a Phare kis- és középvállalkozói programok végrehajtó ügynökségévé (implementing agency) jelölte ki az Európai Unió bizottsága. Ezt a szere pet az MVA egészen az 1999-es Phare program zárásáig, 2003. június 30-ig töltötte be. Az MVA azóta is olyan független magánalapítványként mûködik, amely segíti a kormány gazdaságfejlesztési stratégiájának, valamint a kis- és középvállalkozások fejlesztését célzó munkaprogramjának megvalósítását.
Az MVA tehát a kezdetek óta részt vett az Európai Unió Phare programja által finanszírozott kis- és középvállalkozói programok végrehajtásában, méghozzá a teljes programciklusban, a tervezéstôl az értékelésig. A kis- és középvállalkozás-fejlesztési Phare programok története – és ezzel az MVA-nak a programokban betöltött szerepe – három szakaszra osztható, amelyek a felfutás, a zenit és a kifutás fogalmakkal írhatók le a legpontosabban.
I. SZAKASZ: A FELFUTÁS A kis- és középvállalkozás-fejlesztési Phare programok történetében az elsô szakasz volt a leghosszabb. A legtöbben úgy emlékeznek vissza erre, mint az „aranykorra”. Ez az idôszak csaknem egy évtizeden keresztül, 1991-tôl 1999-ig tartott. Ekkor az MVA céljai között a leghangsúlyosabb az új vállalkozások létrehozásának támogatása. Legfontosabb eszközei voltak a kezdô vállalkozásoknak, illetve vállalkozást indítani szándékozóknak szóló képzések, az alapfokú tanácsadás, az inkubátorház program, valamint a vállalkozások indulását segítô mikrohitel program. Ezeket a programokat az MVA az 1990-es évek elsô felében alapított helyi vállalkozói központok (hvk-k) hálózatán keresztül 44
bonyolította le. 1997-re Magyarország valamennyi megyeszékhelyén, valamint a fôvárosban is önálló hvk mûködött, amelyek többségében az MVA alapítóként vett részt. Ugyanebben az idôszakban a kkv-fejlesztési Phare programok nagy hangsúlyt fektettek és jelentôs forrásokat allokáltak az életképes, saját lábukon megállni tudó hvk-k kialakítására, valamint munkatársaik képzésére idehaza és uniós tagállamokban. Ma már elmondható, hogy ennek a fejlesztésnek az eredménye felemás lett. A hvk-k különbözô mértékben éltek a lehetôséggel. Nagy számban folytak továbbá a vállalkozásfejlesztést megalapozó kutatások, készültek helyzetleíró és -elemzô, valamint információs kiadványok (pl. MVA füzetek).
II. SZAKASZ: A ZENIT A vállalkozásfejlesztés számára és a strukturális alapok majdani magyarországi fogadásának szempontjából az MVA és a Phare kkv programok történetében az 1999-2002. közötti szakasz volt a legfontosabb. Ez összefüggött a magyar gazdaságban az 1990-es években lefolyt változással, valamint ezzel párhuzamosan a kkv-k helyzetében FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
MIT
beállt változásokkal. Az 1990-es évek második felének vége felé a feladat már nem a vállalkozások számának növelése, hanem a mûködô vállalkozások megerôsítése, a növekedni kész és képes vállalkozások növekedésének beindítása, illetve segítése volt. Ennek megfelelôen alakultak át az MVA által lebonyolított Phare programok is. A változás az 1997-es Phare programmal kezdôdött (HU9706), majd az 1999-es Phare programmal tetôzött (HU9906-01). Az alapszintû tanácsadás mellett mind nagyobb szerepet kapott a növekedésorientált vállalkozásokra koncentráló emelt szintû tanácsadás. Ráadásul az ehhez szükséges forrásokat sem automatikusan és kvóta alapján, hanem versengô projekttervek (pályázatok) alapján kapták a hvk-k. Folyamatosan emelkedett a mikrohitel maximális összege. A kezdeti 300 ezer forinttal szemben 2002ben ez már 6 millió forint volt. A növekedés finanszírozása nagyobb összegeket igényelt, mint a kezdeti vállalkozásindítás. Ebben az idôszakban jelentôsen növekedett a mikrohitelre fordítható források összege, a mikrohitelben részesült vállalkozások száma és a kihelyezett mikrohitelek összege. Amíg például 1992 és 2000 közepe között, nyolc év alatt összesen mintegy 10 milliárd forintnyi mikrohitelt folyósítottak, addig 2000 nyara és 2001 ôsze között 15 hónap alatt ez csaknem elérte a 7 milliárd forintot. Ebben az idôszakban összesen 3139 mikrohitel-szerzôdést kötöttek. 2001 ôsze és 2003 nyara között – amikor a felvehetô mikrohitel maximális összege 6 millió forint volt –, 22 hónap alatt összesen 4253 mikrohitel szerzôdés köttetett, és 13 milliárd forintot meghaladó mértékben került sor folyósításra. A megnövekedett összegû és számú mikrohitel kihelyezését segítette, hogy az Európai Bizottság és a magyar kormány megállapodásának eredményeként 2000. július 1-jével létrejött az Országos Mikrohitel Alap (OMA), amelybe összevonták valamennyi, korábban fragmentáltan rendelkezésre álló forrást. A HU9906-01 program keretében komoly források álltak rendelkezésre vállalkozásoknak nyújtott közvetlen vissza nem térítendô támogatásokra, illetve a vállalkozói környezet (inkubátorházak) fejlesztésére is. E források nagyságrendje természetesen jóval kisebb volt, mint a mikrohitelé, hiszen visszafizetés nélküli végleges pénzrôl volt szó, szemben a visszafizetendô mikrohitellel, amely 2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
ADOTT A
PHARE?
folyamatosan visszatöltötte a mikrohitel alapot. Ráadásul mikrohitelre az 1990-es évek legeleje óta rendelkezésre bocsátott valamennyi magyar és uniós forrás elérhetô volt, míg a vissza nem térítendô támogatásokra csak a HU9906-01 program forrásai (amelyek 50%-át szintén a magyar költségvetés biztosította). A vissza nem térítendô támogatások jelentôségét az adta, hogy ezek a konstrukciók jelentôs részben megelôlegezték a késôbbi strukturális alapok pályázatait. A HU9906-01 program keretében vissza nem térítendô támogatásban részesült csaknem 200 mikrovállalkozás, egyenként 5-10 ezer euró értékben (összesen 1,7 millió euró, vagyis cca. 513 millió forint került folyósításra), 20 olyan projekt, amelyet már mûködô inkubátorházak indítottak (összesen 10 millió forint támogatás), és kialakításra került egy új inkubátorház is (1085 ezer euró, vagyis 291 millió forint támogatás). A vállalkozások közvetlen támogatása 500 millió forintot meghaladó magánberuházást generált, hiszen a vállalkozók projektjeikhez 50%-os támogatást kaptak. Az inkubátorházak fejlesztése pedig összesen 480 vállalkozást érintett.
III. SZAKASZ: A KIFUTÁS Ez a szakasz részben összefüggött a Phare programok kifutásával, de a vállalkozásfejlesztés – és ennek következtében az MVA kkv fejlesztési programjai számára – a kifutás hamarabb kezdôdött és elôbb is fejezôdött be, mint más Phare programoknál (pl. területfejlesztés, humánerôforrás-fejlesztés). A 2000. évtôl módosult a Phare program. Az a szakmailag többféle módon értékelhetô döntés született, hogy a vállalkozásfejlesztés a továbbiakban önállóan nem, csak a területfejlesztés részeként jelenik meg. Ezzel párhuzamosan a végrehajtó ügynökségi feladatokat a területfejlesztési Phare programok végrehajtó ügynöksége, a Váti Területfejlesztési Igazgatóság (a késôbbiekben Váti Kht.) vette át. A HU0008-05 programban együttmûködô vállalkozások közös beruházásaihoz lehetett támogatást igényelni a három kelet-magyarországi régióban (Észak-Magyarország, Észak-Alföld, DélAlföld). A program magját már a Váti Kht. hajtotta végre. Az MVA ugyanakkor a program részeként 45
egy kiterjedt marketingkampányt szervezett és egy sikeres tanácsadói rendszert mûködtetett. Ez utóbbi keretében az MVA tanácsadói hálózata pályázataik elkészítésében segítette az együttmûködéseket létrehozni és pályázatot benyújtani kívánó vállalkozókat. A tanácsadás eredményeként sikerült elkerülni azt, amitôl a program kezdetén mindenki félt, hogy nem lesz elegendô jó minôségû pályázat a rendelkezésre álló források lehívásához. Az ellenkezôje történt: a programra más, kevésbé sikeres Phare programok forrásait is át lehetett csoportosítani. Az elemzések bebizonyították, hogy támogatott tanácsadás nélkül rendkívül kevés megfelelô pályázat érkezett volna be a beruházási támogatásra. A 2001. évi Phare programban tovább csökkent a kkv-fejlesztés szerepe, az mindössze egyetlen ekereskedelem programra szûkült le, amelynek végrehajtója a Váti Kht. volt. A 2002-2003-as Phare
46
programokban pedig már egyáltalán nem indult vállalkozásfejlesztési. ÖSSZEFOGLALÁS A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány és a Phare kkv-fejlesztési programok története szorosan összefonódott az MVA alapítása és Magyarországnak az Európai Unióhoz történt csatlakozása között. Az MVA elsô 15 éve nem értelmezhetô a Phare kkv-fejlesztési programok nélkül, és a Phare kkv-fejlesztési programok nem értelmezhetôek az MVA nélkül. Dr. Braun Márton ügyvezetô igazgató Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány
FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
Ne halat adj… Modellprogramok a foglalkoztatásban és a képzésben a strukturális alapok Európai Szociális Alap típusú fejlesztéseihez
Az Európai Szociális Alap (ESZA) a strukturális alapok (SA) egyik része, pénzügyi tekintetben a SA költségvetésének mintegy 30 százaléka felett diszponál. Áttekintve az Európai Szociális Alap támogatási területeit, egyértelmûnek tûnik, hogy az a „Ne halat adj, halászni tanítsd meg” elvén alapul. Az ESZA fô támogatási területei: aktív munkaerô-piaci eszközök (a munkanélküliség megelôzése és munkaerô-piaci re-integráció), egyenlô esélyek biztosítása (szociálisan hátrányos helyzetûek esélynövelése képzéssel), szakmai képzés, szakképzés és élethosszig tartó tanulás, képzett és flexibilis munkaerô, alkalmazkodó munkaszervezet és vállalkozások, a nôk munkaerô-piaci esélyeinek növelése speciális programokkal.
2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
AZ ESZA ÉS A PHARE PROGRAM HUMÁNERÔFORRÁS-FEJLESZTÉSI PROGRAMJAI Valamennyi támogatás arra irányul, hogy a programban résztvevôket a szociális szóval gyakran összefonódó segélyezés helyett alkalmassá tegye az önmagukról való gondoskodásra, és ezzel megszûnjön a munka világából és a társadalomból való kirekesztôdésük. Ebben az értelemben a „szociális” szó a társadalomra utal. Az ESZA típusú programok alapvetôen a humánerôforrás-fejlesztés eszközeit használják szociális (társadalmi kohéziós) céljaik megvalósítására. Az Európai Szociális Alap Nemzeti Programirányító Iroda Társadalmi Szolgáltató Kht. 2000 októberében jött létre, több, ESZA típusú intézke-
47
4 412
1 359
0 683 1 382 0 765
3 409
6 967
HU0008-02 HU0008-03 HU0105-02 HU0105-03 HU-0201-04 (Küzdelem I.) HU-0201-05 és HU-0305-04 (IT) HU-0305-03 (Küzdelem II.)
1. ábra Az Esza Kht. PHARE projektjei szerzôdéseinek értéke (mrd Ft)
désekben érdekelt minisztérium összefogásával. Jelenlegi tulajdonosa a Szociális és Munkaügyi Minisztérium. Alapításának célja olyan intézmény létrehozása volt, amely hazánk EU-csatlakozásáig ESZA-típusú Phare programokat hajt végre, majd a csatlakozást követôen – uniós programokban szerzett tapasztalatait felhasználva, a strukturális alapok intézményrendszerének részeként – az ESZA támogatású intézkedésekben közremûködô szervezeti feladatokat lát el. Az ESZA Kht. a Phare elôcsatlakozási alapok keretében nyolc, a fenti kérdéskörökben indított program végrehajtását irányította. Négy program az (akkori) Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, négy pedig az (akkori nevén) Oktatási Minisztérium szakmai közremûködésével zajlott, megközelítôleg egyenlô anyagi támogatással. Az ESZA Kht. által végrehajtott Phare programok összköltségvetése hozzávetôlegesen 70 millió euró volt. A programok alapvetôen a munkaerô-piaci integráció és foglalkoztatás, az oktatás-nevelés és a hátrányos helyzetû lakosságcsoportok 48
esélyegyenlôségének biztosítása témakörében valósultak meg. Közös jellemzôik: Alapvetô eszközük a humánerôforrás-fejlesztés Finanszírozásuk: EU-támogatás + hazai költségvetés + önrész Pályázatos projektek, grant típusú szerzôdések, limitált beruházási hányad Jellemzôen konzorciumok pályázhatnak Állandó komponensek: felnôttoktatás (élethosszig tartó tanulás), távoktatás, munkaerô-piaci igényekhez való alkalmazkodás elôsegítése, a közoktatásban: a lemorzsolódás csökkentés, az iskolarendszerbe való visszavezetés, második esély, szakképzés, felsôoktatás-fejlesztés hátrányos helyzetû csoportok társadalmi integrációja. Az ESZA Kht. a kezdeti betanulási idôtôl eltekintve (amely alatt a Váti Kht. támogatta), önálló programvégrehajtó ügynökségként valósította meg Phare programjait, 2004-ben megszerezve az Európai Bizottság akkreditációját is. Ma a strukturális alapok hazai intézményrendszerében teljes jogú közremûködô szervezet. Az ESZA Kht. összesen mintegy 19 milliárd forint értékû Phare programot kezelt (1. ábra).
A Z E S Z A K H T. O K TAT Á S I PHARE PROGRAMJAI Az ESZA Kht. oktatási Phare programjait az 1.táblázatban foglaltuk össze. Valamennyi program ismertetése helyett itt csak az utolsó, egyben legjelentôsebb program eredményeit foglaljuk össze. Az Információs technológia az általános iskolákban projekt nem volt tipikus abban az értelemben, hogy jelentôs volt a beruházási hányada. Ugyanakkor a megközelítés komplex módja komplex fejlesztést tett lehetôvé. A program keretében az ország általános iskoláinak közel 5 százalékában részleges felújítás vagy bôvítés mellett korszerû információtechnológiai tantermeket, illetve közösségi tereket alakítottunk ki, azokat berendeztük, internet kapcsolattal láttuk el, az iskolák e-tananyagokat fejlesztettek és vezettek be különbözô tantárgyak oktatásába és FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
MIT Cím
Támogatási keret
ADOTT A
PHARE?
Szerzôdések száma
Régiók
HU0008-02: A képzésbôl a munka világába történô átmenet támogatása
5,33 millió euró (1,36 milliárd Ft)
74
Dél-Alföld, Észak-Alföld, Észak-Magyarország
HU0105-03: Vállalkozói készségek fejlesztése a középfokú és felsôoktatásban
3,2 millió euró (kb. 800 millió Ft)
29
Dél-Alföld, Észak-Alföld, Észak-Magyarország
HU-0201-05 és HU-0305-04: Információs technológia az általános iskolákban (a 2002-es és 2003-as program együttesen)
25,9 millió euró (kb. 7,0 milliárd Ft)
186
valamennyi régió
Támogatási keret
Szerzôdések száma
Régiók
2,235 millió euró (kb. 683 millió Ft)
13
Dél-Alföld, Észak-Alföld, Észak-Magyarország
HU0105-02: A fogyatékkal élô emberek munkaerôpiacra jutásának elôsegítése
5,05 millió euró (kb. 1,360 milliárd Ft)
16
Dél-Alföld, Észak-Alföld, Észak-Magyarország
HU02-0104: Küzdelem a munka világából történô kirekesztôdés ellen I. HU03-0503: Küzdelem a munka világából történô kirekesztôdés ellen II.
29,9 millió euró (kb. 7,8 milliárd Ft)
59
valamennyi régió
1. táblázat Oktatási programok
Cím HU0008-03: Halmozottan hátrányos helyzetû lakosságcsoportok foglalkoztathatósága és tartós foglalkoztatása
2. táblázat Foglalkoztatási és szociális programok
nagyszámú pedagógus kapott információtechnológiai és e-tananyagfejlesztési képzést. Az eredmények számokban: Felújított iskolai termek területe: 40 000 m2 Átadott épület-felújítás: 128 Számítógépek és IKT eszközök száma: 3200 41 iskola 1840 pedagógusa részesült informatikai és e-tanítási módszertani képzésben 29 intézményben 180 e-tananyag készült el Összességében 50 ezer tanulót érintett a program
A Z E S Z A K H T. H Á T R Á N Y O S HELY Z E T Û C S O P O RT O K AT É R I N T Ô F O G L A L K O Z TAT Á S I P H A R E PROGRAMJAI Az ESZA Kht. hátrányos helyzetû társadalmi csoportokat érintô foglalkoztatási Phare programjait a 2. táblázatban foglaltuk össze. A programok a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium valamint a Munkaerô-piaci Alap társfinanszírozásával valósultak meg.
3. táblázat Phare programok és HEFOP folytatásuk
Phare
HEFOP intézkedés
HU0008-03: Halmozottan hátrányos helyzetû lakosságcsoportok foglalkoztathatósága
2.3. Hátrányos helyzetû emberek foglalkoztathatóságának javítása
HU0104-02 Nôk munkaerôpiaci re-integrációja
1.3. A nôk munkaerô-piacra való visszatérésének segítése
2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
49
45.00 40.00 35.00 30.00 25.00 20.00 15.00 10.00 5.00 0.00
HEFOP központi programok
HEFOP pályázatok PHARE
2002
2003
2004
2005
2006 elsô negyedév
2. ábra Az ESZA Kht. által kezelt támogatási összeg alakulása (milliárd Ft)
Valamennyi program ismertetése helyett itt csak az utolsó, egyben legjelentôsebb program eredményeit foglaljuk itt össze. A Küzdelem a munka világából történô kirekesztôdés ellen címû programban a projektek térbeli elhelyezkedése illeszkedett a munkaerôpiac hátrányos helyzetû régióihoz: 77 kistérség, az összes (168) kistérségnek csaknem a fele volt érintett a két meghirdetésben. A kétkörös pályázati rendszerben összesen 350 település szerepelt, amelyek lakossága (3 millió fô) az ország egyharmadát adja. Az érin-
50
tett települések nagy részének (60%-ának) 2000-nél kevesebb a lakója. Az 59 projekt közül 35-nek a gazdája (gesztora) valamilyen önkormányzat. A településekre egyaránt jellemzôek voltak a területi és a társadalmi hátrányok. A programba bevont mintegy 3000 személy egyharmada, mintegy ezer ember roma etnikumhoz tartozónak vallotta magát. A célcsoport képzettsége, munkatapasztalata, földrajzi elhelyezkedése meghatározta a projektek jellegét, a foglalkoztatás területeit, lehatárolta a választható szakmák körét.
FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
MIT
ÉLET A PHARE UTÁN: A MODELLPROGRAMOK F O LY TAT Á S A A S T R U K T U R Á L I S ALAPOK HUMÁNERÔFORRÁSFEJLESZTÉSI PROGRAMJAIBAN Az ESZA típusú Phare programok modellezték az Európai Szociális Alapból támogatható strukturális alap programokat. A Phare és a hazai ESZA típusú SA programok ezer szállal kötôdnek egymáshoz: a folytonosság kimutatható az intézményrendszerben, a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) I. végrehajtását szabályozó rendeletekben éppúgy, mint a végrehajtást irányítók személyében. Mégis, a legfontosabb talán az, hogy bizonyos sikeresnek talált projekt típusok megjelentek már az NFT I. Humánerôforrás Operatív Programjának (HEFOP) intézkedéseiben is. A teljesség igénye nélkül néhány példát foglaltunk össze a 3. táblázatban.
A PHARE PROGRAMOK VÉGREHAJTÁSÁNAK HASZNA É S TA N U L S Á G A I Az ESZA típusú ún. Phare modellprogramok eredménye: felkészítettünk egy pályázói kört a strukturális alapok ESZA programjaiban való részételre, kiépítettük a strukturális alapok fogadására alkalmas (akkreditált) intézményi hátteret, mindkét oldalon – pályáztatók és pályázók – megtanulták az ESZA típusú programok végrehajtását. A „tanpálya” a Phare volt. Az ESZA Kht. intézményi fejlôdését a leginkább talán a kezelt támogatások mértékének változásával lehet illusztrálni (2. ábra). Az intézményrendszer fejlôdését áttekintve, a Phare programok történetében is több fázist különböztetünk meg: Kezdeti idôszak: a Phare irodák (Phare Program Management Unit, Phare PMU) minisztériumi hatáskörben, de önálló pénzkezelési hatáskörrel. Jellemzôen kevés a szabály. Minden fontos kérdésben az EU delegáció dönt. Második fázis: az önálló Phare irodák megszüntetése, a központi szerzôdéskötô és kifizetô egység létrehozása a Pénzügyminisztériumban. A minisztériumi Phare irodák csak a szakmai 2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
ADOTT A
PHARE?
végrehajtást végzik, kialakul az ún. szakmai programfelelôsi (SPO) rendszer, a programengedélyezô tisztviselô (PAO) a KPSZE vezetôje. Szabályrendszer: PRAG (Practical Guide to Phare, ISPA and Sapard Programs). Pénzkezelést csak a KPSZE végez. Harmadik fázis: lehetôvé válik önálló programvégrehajtó ügynökségek (VÜ) létrehozása. A PAO az illetô VÜ vezetôje. Az önálló VÜ egyben a támogatást is kezeli. Szabályrendszer: PRAG. Negyedik fázis: három végrehajtó ügynökség (KPSZE, ESZA Kht., Váti Kht.), a NAO iroda és az Nemzeti Fejlesztési Hivatal EU akkreditációja, az ún. EDIS akkreditáció. Szabályrendszer: EDIS (Extended Decentralised Implementation System). Ez teszi lehetôvé az EU-csatlakozás után a Phare programok folytatását, és 2,5 évvel a csatlakozás után a sikeres befejezést. A csatlakozáskor az EU delegáció szerepe megszûnik. A strukturális alapok intézményrendszere sajnálatos módon az NFT I. végrehajtásában, az intézményrendszer tekintetében nem mindenben hasznosította a Phare tapasztalatokat. Volt olyan operatív program, amelyben – annak ellenére, hogy EDIS akkreditációval bíró, teljes jogú Phare végrehajtó ügynökséggel rendelkezett a tárca – a végrehajtást három intézmény között osztották meg. Ez a végrehajtást hátráltatta, a kifizetéseket késleltette. Három év elteltével, a megalakuló Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kimondta az „egy intézkedés–egy KSZ” elvet, ami voltaképpen megfelelt a Phare végrehajtási rendszer befejezô szakaszában kialakult és hatékonynak bizonyult struktúrának.
Dr. Tátrai Ferenc ügyvezetô igazgató, PAO, egyetemi docens ESZA Kht. 51
Esélyegyenlôség a munka világában Az ESZA céljaival összhangban
Az Európai Szociális Alap Nemzeti Programirányító Iroda 2000-ben alakult egyebek közt a foglalkoztatottság elôsegítését és az esélyegyenlôség megteremtését célzó Phare programok kezelésére. Az elért eredményeket Bartal Attila, a z ESZA Kht. programvezetôje értékeli.
– Az ESZA Kht. által megvalósított Phare programok összköltségvetése körülbelül 70 millió euró. Mit lehetett ebbôl a pénzbôl támogatni? – Az ESZA Kht. által irányított Phare programok mindegyike – összhangban az Európai Szociális Alap céljaival – a munkaerô-piaci integrációt elôsegítô, a hátrányos helyzetû csoportok számára egyenlô esélyeket biztosító és társadalmi beilleszkedésüket elôsegítô projekteket támogatott. A programok fele-fele arányban a foglalkoztatáspolitika illetve az oktatás-szakképzés területén kínáltak lehetôséget a projektgazdák (önkormányzatok, civil szervezetek, oktatási intézmények) és a foglalkoztatást vagy támogató szolgáltatásokat biztosító partnereik számára. – Mikor nyíltak meg az elsô pályázati lehetôségek az ESZA Kht. által kezelt programok számára? – 2001-ben, A képzésbôl a munka világába történô átmenet támogatása és a Halmozottan hátrányos helyzetû lakosságcsoportok foglalkoztathatósága és tartós foglalkoztatása elnevezésû programokkal. Ezeket követték 2002-ben a Fogyatékkal élô emberek munkaerô-piacra jutásának elôsegítése és a Vállalkozói készségek fejlesztése a középfokú és felsôoktatásban címû programok. A következô két évben a Küzdelem a munka világából történô kirekesztés ellen és az Információs technológia az általános iskolákban elnevezésû Phare programok nyújtottak – immár nem csak a kiemelt 52
régiók szervezetei számára – jelentôs forrásokat. – Mennyire voltak eredményesek a képzési programok? – A fejlesztések akkor eredményesek és életképesek, ha egy adott rendszer több meghatározó elemét a kitûzött célok irányába, összehangoltan elôbbre viszik. A közoktatás munkaerô-piaci elvárásokhoz történô igazítása igazi rendszerfejlesztés, ennek megfelelôen óriási kihívás is. A Phare programok többségéhez hasonlóan, „A képzésbôl a munka világába történô átmenet támogatása” is kísérleti program volt. Az oktatási rendszer különbözô szintjeinek fejlesztését célzó komplex terv keretében a projektek egyebek között az iskolai lemorzsolódás csökkentésére dolgoztak ki és alkalmaztak személyre szabott fejlesztô programokat. Kilenc megye munkaügyi központja fogott össze, hogy három, regionális szintû pályaválasztási és pályaorientációs hálózatot hozzon létre adatbázisokkal és hozzáférési pontokkal. A felsôoktatási intézményekben beindultak a fiatal felnôttek és pályakezdôk kompetencia alapú kurzusai. Ezen kívül több mint 200 munkaerô-piaci tanácsadó szakember képzése is megvalósult a projektek keretében. Hasonló eredmények születtek a Halmozottan hátrányos helyzetû lakosságcsoportok foglalkoztathatósága és tartós foglalkoztatása pályázat keretében is. Ez a program a célcsoport képzése és átképzése révén már kifejezetten a munkába helyezést és a foglalkoztatásban való tartós bennFA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
MIT
maradást célozta. Szót kell ejteni az úgynevezett tranzitfoglalkoztatás modelljére épülô projektekrôl is: ezek a „learning by doing” elve alapján a szakképzést és foglalkoztatást összekapcsolva, egyéni fejlesztés biztosításával törekedtek a foglalkoztathatóság szempontjából leghátrányosabb helyzetû (roma, fogyatékos, hátrányos helyzetû fiatal) célcsoportok tartós munkaerô-piaci integrációjára. – Ezek az oktatási-képzési projektek tulajdonképpen elég nagy visszhangot kaptak az elmúlt évek folyamán. Talán kevesebbet foglalkozott a média a fogyatékkal élôk és megváltozott munkaképességû emberek munkapiaci esélyegyenlôségének megteremtését célzó programmal. Ez mennyire volt sikeres? – A program a foglalkozási rehabilitáció négy kulcselemének együttes fejlesztését célozta: vagyis a szakképzési feltételek fejlesztését, a rehabilitációs és szociális intézetekben élôk terápiás foglalkoztatását, a munkaerô-piaci szolgáltatások biztosítását és a célcsoport megmaradt képességekre építô, integrált foglalkoztatását. A tizenöt komplex projekt eredményeképpen 250 embert sikerült bevonni a képzésbe, 330-at intézményi keretek közötti, úgynevezett fejlesztô-felkészítô foglalkoztatásba és 200 fôt tartósan (több mint két évre) integrált, nyílt munkaerô-piaci foglalkoztatásba. Ezen kívül száz rehabilitációval foglalkozó szakember továbbképzése is megvalósult. – Segített-e a program az elôítéletek leküzdésében? – A fogyatékos, megváltozott munkaképességû emberek munkaerô-piaci és általában társadalmi integrációjához valóban szemléletváltásra van szükség. Ehhez a program, legalábbis helyi szinten, ténylegesen hozzájárult. A projektek eredményeként oldódtak a sérült emberek fejleszthetôségével, valamint piaci körülmények közötti foglalkoztathatóságával kapcsolatos kétségek. A munkáltatók számára is bizonyítottá vált, hogy az ilyen hátránnyal érkezô alkalmazott munkavégzése nem alacsonyabb értékû, mint másoké, továbbá az illetô sok esetben motiváltabb és megbízhatóbb munkaerô, hiszen nagyra értékeli a magasabb társadalmi státuszt és a nehezen megszerzett állást. Természetesen hosszú idô kell még, amíg a szemléletváltásban és a fizikai környezet akadálymentesítésében elérjük a nyugat-európai szintet, de minden ilyen projekt egy lépés ebbe az irányba. 2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
ADOTT A
PHARE?
– Milyen tapasztalatokat lehet majd hasznosítani a foglalkoztatási programokban? – Rengeteg tapasztalat gyûlt össze a Phare programok megvalósítása során, most csak a legfontosabbakat emelném ki. Mindenekelôtt a szakképzésnek különös jelentôsége van a foglalkoztathatóság vonatkozásában, nem csak az egyén szakmai felkészültsége, hanem a személyiség fejlôdése szempontjából is. Ugyanakkor a munkaerô-piaci igényeknek nem megfelelô képzések (az egyén sikerélményének, így önértékelésének csorbulása miatt) többet árthatnak, mint használnak. Fontos tapasztalat, hogy a munkaerô-piacról rövidebbhosszabb ideje kiszorult emberek számára a gyors képzés és munkaközvetítés nem csodafegyver; a kulcsképességek és a személyiség fejlesztésére, egyénre szabott segítségre, azaz differenciált munkaerô-piaci szolgáltatásokra van szüksége a munkába kerülés és tartós bennmaradás érdekében. Meg kell említeni, hogy a foglalkoztatás projekten belüli, nem átgondolt támogatása sok esetben a piacon életképtelen tevékenységek mesterséges fenntartását jelenti: ilyen jellegû projektek esetében fenntarthatósági tanulmányok, elôzetes piackutatás és alapos szakmai bírálat szükséges. Végül megfelelô piaci környezet és több munkaerô-piaci (civil, állami, gazdasági) szereplô jó együttmûködése nélkül a projektek korlátozott eredményeket érnek csak el. Ezért egy adott térség komplex gazdasági fejlesztése, valamint megfelelô partnerek jelenléte a színvonalas és eredményes projektmegvalósítás elsôdleges feltétele. A következô tervezési idôszakban különös hangsúlyt kell fektetni az integrált fejlesztésekre. (losonczi) 53
Terítéken a teljes problémakör Az elsô helyes lépések roma-ügyben
Magyarországon mintegy félmillió roma él, akiknek jó része halmozottan hátrányos helyzetû, hiszen a munkaerôpiacon s az iskolázottság és a jövedelem tekintetében is a társadalmi ranglétra alsó fokait foglalja el. Nem véletlen, hogy a Phare is célul tûzte ki hazánkban a romák életkörülményeinek jobbítását. A Phare roma programjairól Köves Alexandra, az ESZA Európai Szociális Alap Nemzeti Programirányító Iroda Kht. programigazgatója tájékoztatta lapunkat.
– Mikor kezdôdtek el a Phare roma programjai? – A kifejezetten roma témával foglalkozó Phare programok közül az elsô 1999-ben kezdôdött, mégpedig az oktatást célozta meg. Ettôl kezdve a Phare támogatásával minden esztendôben indult roma program. Ezek nagy része modell program volt, szinte mindegyik kísérleti jelleggel jött létre, azzal a céllal, hogy nézzük meg, ezen a területen hogyan lehet a legjobb eredményeket elérni. A Phare nagyon sok témát ölelt fel, a hátrányos helyzetûek oktatásától kezdve jogvédô irodák felállításán, telepfelszámoláson, közösségfejlesztésen, diszkrimináció ellenes kampányokon át a romák foglalkoztatásáig. A komplex problémakör minden elemével egy-egy program próbált meg szembenézni. – Akadtak-e gondok a programok kezelése során? – A Phare programoknál az egyik oldalon nehézség lehetett az, hogy az intézményrendszer miként szólítja meg a célcsoportot. Abban az idôszakban a programok sikeresebbek voltak, amikor az intézményrendszeren belül romák is dolgoztak, s bevették ôket a tervezésbe és a lebonyolításba. Ekkor a romaszervezetek kezdtek megerôsödni, s a programoknak nagyon sok visszatérô kedvezményezettje volt, akik a projekteket mind komolyabb sikerrel hajtották végre. E programok jelentôs elônye abban rejlett, hogy inspirálta az önszervezôdéseket, miközben az intézményrendszer is tapasztalatokat gyûjtött ebben a témában. Azt sem54
miképp sem mondanám, hogy e programok a roma problémák megoldásában átütô sikereket értek el, de egyértelmûen a helyes irányba tett elsô lépésnek tekinthetôk. – Milyen mértékû támogatás társult a programokhoz? – A célzottan roma Phare programok össztámogatása közel 16 milliárd forint volt. A teljes keret – bár jelentôs – a megoldásra váró feladatok finanszírozására nyilvánvalóan nem elegendô. Ezek modellprogramok voltak, ezért nem is gondolta senki, hogy ilyen összegekkel kiemelkedô eredmény, átütô siker érhetô el. Megalapozták viszont a Phare után következô programokat, és remélhetôleg muníciót adtak a kormányzati roma stratégiák sikeres megalapozására. Ezek a programok egyértelmûen alátámasztották a szakértôk által már régóta hangsúlyozott tényt, hogy e problémákat kizárólag komplexen lehet kezelni, mert egy partikuláris program nem érheti el a kívánt hatást. A Phare által finanszírozott roma programok továbbélnek a Nemzeti Fejlesztési Terv I. és a Nemzeti Fejlesztési Terv II., azaz az Új Magyarország Fejlesztési Terv kapcsán is, mindkettôben nagyon hasonló programok szerepelnek. – Említene konkrét programokat támogatási összegekkel is? – Az 1999-es „A halmozottan hátrányos helyzetû, elsôsorban roma fiatalok társadalmi beilleszkedésének támogatása” címû Phare program az FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
MIT
Oktatási Minisztérium kezelésében 3,2 milliárd forintos kerettel rendelkezett. Ennek a 2001-es folytatása további 2,5 milliárd forintot fordított a roma fiatalokra. A 2000-ben kezdôdött – elôször a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, késôbb a Miniszterelnöki Hivatal Romaügyi Hivatala által kezelt – „Roma Társadalmi Integrációs Phare program” egymilliárd forintot meghaladó támogatással futott, s több elemet is magában foglalt. Ez volt az elsô olyan program, amely komplex problémaként kezelte a roma kérdéseket. A „Jóléti innovációs projekt” keretében négy olyan térséget választottunk ki, ahol kísérleti jellegû komplex program kezdôdött. Ennek keretében infrastruktúra- és közösségfejlesztést párosítottunk össze. Az infrastruktúra fejlesztése magában foglalt többek között ivóvízellátást és vízvezeték-kiépítést, útépítés, óvodabôvítést, közösségi ház építését. A tevékenységek a romák által sûrûn lakott településrészek infrastrukturális elmaradottságának enyhítését célozták meg. Ezzel párhuzamosan ugyanezeken a helyeken a közösségfejlesztés jelentett többek között helyi foglalkoztatási, oktatási és családsegítési programokat. A program olyan komponenst is tartalmazott, amely a diszkrimináció-ellenes tevékenységet helyezte elôtérbe, ezen belül jogvédô irodákat támogatott eszközbeszerzéssel, valamint azzal, hogy ilyen irodák munkatársainak speciális jogi képzést adott. A 2000-es programon belül létezett olyan projekt is, amelynek keretében egy, a diszkrimináció felszámolására irányuló képzési tematikát fejlesztettünk ki, s azt több mint 400 embernek – fôként az oktatási, szociális, egészségügyi, munkaügyi és önkormányzati intézményekben dolgozó köztisztviselôknek, közalkalmazottaknak, szakembereknek – oktatták. A képzés újszerûsége volt, hogy a résztvevôk egy önállóan kifejlesztett mikroprojekt keretében a saját munkájukba, saját környezetükbe építették be a képzés elemeit. Ugyanennek a programnak az alprogramja volt egy információszolgáltatási projekt, amely azzal az eredménnyel járt, hogy többek között számítógépeket adott roma közösségi házaknak, ezzel fejlesztve az információhoz való hozzáférést, s létrehozta a www.romaweb.hu honlapot, hogy a célcsoport tagjai minél könnyebben és jobban hozzájussanak a számukra nélkülözhetetlen információkhoz. 2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
ADOTT A
PHARE?
– Ezt követôen hogyan folytatódtak a roma Phare programok? – A 2001. évi a már említett oktatásügyi program volt. A 2002-ben kezdôdött Diszkriminációellenes Phare program pedig több komponenssel célozta meg az elôítéletek lebontását. Az Összetartó társadalom megteremtéséért elnevezésû program egy komolyabb országos kampány keretében hívta fel a figyelmet a romákkal szembeni elôítéletekre. Bizonyára emlékeznek az olvasók a hirdetésekre vagy a plakátokra. A programot kísérô kutatás azt mutatta, hogy az emberek közel 90 százaléka hallott a kampányról. A kampány mellett a helyi közösségekben toleranciaerôsítô projekteket is támogatott a program. Mindemellett a program iskolai tananyagok kidolgozásával és pedagógusképzéssel is kísérletet tett a szemléletformálásra. – Mit történt a foglalkoztatás terén? – Az ESZA Kht.-ban már 2000-ben futott egy program, a „Halmozottan hátrányos helyzetû lakosságcsoportok foglalkoztathatósága és tartós foglalkoztatása” címmel, amelynek a roma projektjeiben együttesen szerepelt a képzés és a foglalkoztatás. A 2002-ben megkezdett „Küzdelem a munka világából történô kirekesztôdés ellen” címet viselô foglalkoztatási Phare program hétmilliárd forintos keretösszeggel, két pályázati részben a 2000-es program továbbfejlesztéseként jelent meg. Önkormányzatok és civil szervezetek jelentkezhettek rá, s a kiírás szerint legalább ötven ember foglalkoztatását és képzését kellett vállalniuk. Újdonságként azonban a nyertes szervezeteknek kötelezôen vállalniuk kellett, hogy különbözô pszichoszociális szolgáltatásokkal segítik a tartósan munkanélkülieket annak érdekében, hogy visszavezessék ôket a munkába. – Vajon a Phare befejeztével is folytatódnak a roma programok? – Igen. A 2002-ben és a 2003-ban futó programok nagy részének a Humánerôforrás operatív program volt a folytatása, s a most kezdôdô Társadalmi megújulás operatív programban (TÁMOP), és a Társadalmi infrastruktúra operatív programban (TIOP) is megjelennek a Phare programok megfelelôi. A TÁMOP és a TIOP a 2007 és 2013 közötti programozási idôszakot öleli fel.
K. Tóth László 55
Sokszorosan megtérül „Útépítés” a digitális írástudáshoz az általános iskolákban
Az „Információs technológia az általános iskolákban” címû program a Phare és az Oktatási Minisztérium társfinanszírozásával jött létre. Két egymást követô évben a 2002-es és 2003-as országos Phare p rogramból kapott támogatást. Mind a kettô azonos pályázati feltételeket tartalmazott, ezért egy kiírásban hirdették meg.
A korszerû, 21. századi közoktatással szemben támasztott követelmények alapvetôen új kihívások elé állítják az iskolarendszert. Az iskolában megszerzett ismeretek, végzettségek többsége a gyors fejlôdés következtében hamar elavul, az egész életen át tartó tanulás megalapozása, fejlesztése, a képességek, készségek fejlesztése, a tanulás tanítása kerül az oktatás középpontjába. A leghatékonyabban, az egyén és a gazdaság szempontjából is legeredményesebben mûködô oktatási rendszerek hosszú idô óta egyenletesen fejlesztik ilyen módon iskolarendszerüket.
EGÉSZ ÉLETEN ÁT A közoktatás-fejlesztés hazai irányát illetôen a mostanában elhangzó kérdésekre nagyon egyszerû választ lehet adni: az új kihívásoknak megfelelôen új, korszerû oktatási környezet megvalósítása szükséges, amely infrastrukturális szempontból is alkalmas az új tartalmak, fejlesztések befogadására, széles körû elterjesztésére. Emellett termé-
szetesen azonos súllyal esik latba az is, hogy a tanuláshoz egyenlô eséllyel jusson hozzá mindenki. Törekvéseinket akadályozó súlyos probléma a közoktatás infrastruktúrájának leromlott állapota, a korszerû tanulásszervezés szolgálatába állítható eszközök hiánya. Ezek nélkül az új tartalmak, eljárások és metodikák alkalmazása is nehézségekbe ütközik. Az iskolák csak kis mértékben képesek ellensúlyozni a társadalmi hátrányok tanulási eredményekre gyakorolt negatív hatását, fôleg azért, mert nemigen terjedt el a differenciált pedagógiai gyakorlat. A közoktatás fejlesztése – az egész életen át tartó tanulás átfogó koncepciója részeként – az önálló ismeretszerzésre való felkészítés, a „tanulás tanulása”, a képességfejlesztés, az egyenlô hozzáférés biztosításával folyik az uniós országokban is. A 2003-ban megjelent „Információs technológia az általános iskolában” címû Phare program talán a legjobb példa arra, hogyan lehet az uniós forrásokat közvetlenül és komplex módon a fejlesztés szolgálatába állítani. A 90-es évektôl ugyanis egyenlôtlenül alakultak a közoktatás infrastrukturális
Bekecs
56
FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
MIT
ADOTT A
PHARE?
Boldva
fejlesztésének, korszerû eszközellátásának, elsôsorban az info-kommunikációs eszközök elterjesztésének feltételei. Elsôsorban a középfokú, azon belül is a szakképzési intézményeknek sikerült megfelelô eszközöket beszerezni közösségi és világbanki forrásokból. Az alapfokú intézmények, az általános iskolák ellátottsága elmaradt, ezért éppen az alapozó szakasz, a digitális írástudás, az IKT kompetenciák fejlesztése nem alakult megfelelôen. KÉT ALPROGRAM A 2002-ben közzétett pályázati felhívás általános célként a gazdasági és társadalmi kohézió erôsítését tûzte ki célul a hátrányos helyzetû régiókban élô gyermekek oktatási esélyegyenlôségének elôsegítésével. A általános iskolai minôségi oktatás lehetôségének javítása a gyéren lakott területeken, illetve a gazdaságilag elmaradott kistérségben élô gyerekek számára közvetlen pályázati célként fogalmazódott meg. E célok eléréséhez komplex pályázati terv készült, amely két alprogram kereté-
ben kívánta a fejlesztéseket megvalósítani. Az elsô alprogramban lehetôség nyílt az infrastrukturális feltételek megteremtésére, eszközbeszerzésre, illetve az épületek alkalmassá tételére az eszközök, a felhasználást lehetôvé tévô módszerek befogadására, legalább 12 munkaállomást és alkalmazói szoftvereket tartalmazó hálózat kiépítésére. A második alprogramban pedig az e-tanuláshoz szükséges tananyagfejlesztésre, célzottan az anyanyelvi kommunikáció, az olvasás-szövegértés, a matematikai képességek fejlesztésére, a pedagógusok IKT-ra irányuló továbbképzésére szólt a pályázati kiírás. A programban odaítélhetô támogatás összege 25 520 000 euró volt, amelyet a két alprogram között osztottak meg: az elsôre 22 970 000, a másodikra pedig 2 550 000 euró volt az elnyerhetô támogatási összeg. Az intézmények mindkét alprogramra nyújthattak be pályázatot. A pályázati kiírásra 1090 pályázat érkezett 2003. október végéig. A formai és szakmai értékelés 2004 márciusában fejezôdött be, a hivatalos végeredmény április végén született meg az Európai Unió
Gyomaendrôd
2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
57
Gelse
Magyarországi Delegációja jóváhagyásával. A szerzôdéskötést követôen szeptember végén elkezdôdött a projektmegvalósítás az iskolákban, amelyre 18 hónapos futamidô állt rendelkezésre. A két alprogramban összesen 196 pályázó nyert támogatást, amelybôl 126 pályázó az elsô és 70 a másodikban valósíthatta meg terveit. A támogatott pályázók (kedvezményezettek): általános iskolák és általános iskolák fenntartói. A projektek végsô kifizetési határideje 2006. november 30. volt. Mind a 196 pályázó sikeresen megvalósította a pályázatát. A program eredményeként a nyertes intézményekben korszerû, többcélú, az IKT befogadását lehetôvé tevô, az oktatás és nevelés mellett közösségi, mûvelôdési, sport és szabadidôs tevékenységekre is alkalmas épületeket, épületrészeket alakítottak ki. Kiépült az információs és kommunikációs technológia befogadására alkalmas környezet: korszerû eszközparkkal gyarapodnak az intézmények, az e-tanulás feltételeinek eszközigénye mellett az IKT kompetencia-fejlesztés és az IKT alkalmazása a mindennapi pedagógiai tevékenységben
is teret nyert. A második alprogramban kifejlesztett digitális tananyagok, programok közhasználatba kerültek, de elsôsorban az intézmények pedagógiai munkájába, tanítási programjába vittek új színt, új ismerteket, élvezetes, új tanulási tartalmakat és módszereket, egyszóval vonzóbbá tették a tanulást. A siker titka minden bizonnyal a szakmailag jól elôkészített pályázati program tervezése, a szaktárca, a közremûködô szervezet, a pályázó intézmények közötti folyamatos együttmûködés volt. A program megvalósítását közremûködô szervezetként nagy hozzáértéssel, kimagasló színvonalon segítette az ESZA Kht. Az IT Phare program eredményeit és megvalósítását tekintve igen sikeres volt. A közelmúltban elkészült Interim Evaluation of the Development of SME értékelésében ez a program kiváló minôsítést kapott, ami meglehetôsen ritka a Phare magyarországi történetében. A program tartalmát, fejlesztéseit illetôen a strukturális alapok támogatásainak felhasználását is kiválóan elôkészítette, eljárásrendjét, megvalósítását mintaként használtuk késôbbi kiírásainkban, programjainkban. A Nemzeti
A kedvezményezettek regionális megoszlása: Régió Dél-Dunántúl Észak-Alföld Észak-Magyarország Közép-Dunántúl Közép-Magyarország Nyugat-Dunántúl Dél-Alföld Összesen
58
1.alprogram
2.alp. 1.komp.
2.alp. 2.komp.
Összesen
15 21 44 11 7 13 15
6 3 2 2 5 3 8
6 5 15 5 3 2 5
27 29 61 18 15 18 28
126
29
41
196
FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
MIT
ADOTT A
PHARE?
Isaszeg
Fejlesztési Terv még megvalósítás alatt álló programjaiban az IKT kompetenciák fejlesztése prioritást kapott a kulcskompetenciák fejlesztési feladatai között. Ezekben a programokban kiemelt feladatként jelent meg mind a tanulói kompetenciafejlesztés, mind a pedagógusok info-kommuniká-
ciós eszközhasználatának elterjesztése a pedagógiai kultúraváltás, a tanulás tanítása folyamatának modernizációjában. Az NFT I. fejlesztéseit a közoktatásban az IT Phare kiválóan megalapozta, tapasztalataira, tanulságaira – mind tartalmát, mind eljárásrendjét, a szakmai irányítást tekintve – építet-
Szuhakálló
Lovasberény
2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
59
Miske
tünk, sôt az Új Magyarország Fejlesztési Terv közoktatási fejlesztéseinek elôkészítésében, tervezésében is felhasználjuk azokat.
A MINDENNAPOK RÉSZE Az információs és kommunikációs technológiák a mindennapok részévé válva már az általános iskolától kezdve bizonyosan nagy jelentôségû változást hoznak a tanulók, az intézmények szûkebb és tágabb környezetében, közvetve elôsegíthetik a foglalkoztatási helyzet javítását, a gazdasági fellendülést is. Jól látható, hogy az egyik legnagyobb európai uniós kihívás, az egész életen át tartó tanulás megalapozásában ez a tudás nélkülözhetetlen, és így nélkülözhetetlen az információ világában, az információs társadalomban, a mindennapi munkában is. Azok a gyerekek, fiatalok, akik ma az iskoláinkban tanulnak, néhány év múlva a hazai munkaerôpiacon keresnek majd boldogulást, sôt, ezek elôtt a fiatalok elôtt már az európai munkaerôpiac is nyitva áll. Biztosak lehetünk abban, hogy korszerû info-kommunikációs ismeretekkel, idegennyelvtudással, biztos alapkészségek birtokában, saját életpályájuk építésére is felkészítve sikeresebb felnôttekké válnak. Az egész életen át tartó tanulás megalapozása ezekben a meghatározó években történik az iskolákban. Az iskola felelôssége, hogy úgy engedje útjára a fiatalokat, hogy biztosan tudja: a majdani felnôtt életükben rájuk váró kihívásoknak, az egész életen át tartó tanulásnak a többszöri pályakorrekciónak rugalmasan, sikeresen meg fognak felelni. 60
Mindazok a beruházások, fejlesztések, amelyek ezt a célt, gyermekeink boldogulását segítik elô, sokszorosan megtérülnek. A sikeresen tanulni tudó, korszerû ismeretekkel bíró gyerekbôl, fiatalból sikeres felnôtt lesz, és mindez persze elvezet a biztonságos foglalkoztatáshoz és az eredményes gazdasághoz. A tervezôk, projektmenedzserek, szakmai irányítók, közremûködô szervezetek, tanárok, intézményvezetôk, mindazok, akik a korszerû, megújuló iskolákért ezen a programon, fejlesztésen munkálkodtak, jó ügyet szolgáltak.
Váczy Zsuzsa osztályvezetô Oktatási és Kulturális Minisztérium Közoktatási fôosztály, Budapest
Kovács István Vilmos elnökhelyettes Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, Budapest FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
Területfejlesztési programok Régiók, intézmények, határtérségek
A Phare programban jelentôs részarányt képviselt a területfejlesztés. Ennek magyarországi alakulásáról, hatásáról kérdeztük Lunk Tamást, aki a Váti Kht.-ban a Phare program idején programengedélyezô ügyvezetô (PAO) volt.
– Mit jelentettek a Phare-ban a területfejlesztési programok? – Három fajta területfejlesztési program volt a Phare-on belül. A regionális programok az adott régióban fejlesztettek, elsôsorban gazdasági, infrastrukturális, szociális területen, és decentralizált módon bocsátották a forrásokat fejlesztésre. A határon átnyúló CBC programok szintén komoly területfejlesztési hatást fejtettek ki. Harmadikként az intézményfejlesztési programokat említem. Lényeges eleme a programoknak, hogy az intézményfejlesztés mindig jelen volt a célokban, még akkor is, ha jelentôs számban támogattak konkrét társadalmi-gazdasági fejlesztési projekteket. – Milyen területfejlesztési programok valósultak meg? – Az elsô területfejlesztési Phare program Magyarországon 1992-ben kezdôdött, ez elsôsorban a megyei szintet célozta meg, Borsod és Szabolcs megye volt a célterülete. Akkor mintegy nyolcmillió ECU-t osztott szét, de ennek is volt kifejezetten intézményfejlesztési eleme, hiszen, a megyei fejlesztési alapok mellett részben a területfejlesztési törvény megalkotásához, részben a kistérségi szintû együttmûködések ösztönzéséhez kapott jelentôs segítséget a magyar államigazgatás. A következô lépés, az 1996-os program már a régiós szintet célozta meg. Ez összességében mintegy 10 millió ECU-t hozott. Majd következett az 1997-es, amely 34 millió ECU-s költségvetéssel rendelkezett. A Phare utolsó éveiben a területfejlesztési programok egyre inkább az Európai Unió strukturális 2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
alapjainak céljait követték, oly módon is, hogy bizonyos elemek – például a vállalkozásfejlesztési Phare projektek – területfejlesztési programként indultak, de Magyarország uniós csatlakozása után ágazati programban folytatódtak. Ebben a vonatkozásban jól látható az összefüggés a 2000-20012002. évi Phare programok, a regionális fejlesztési operatív program, illetve a gazdaságfejlesztési operatív program egyes intézkedései között. A Phare utolsó két évére szóló területfejlesztési program az Orpheus nevet kapta. Ez városközpontok megújításában vállalt jelentôs szerepet, és mint ilyen, talán a leglátványosabb eredményekkel büszkélkedhet a programok sorában. – A területfejlesztési programok mennyiben járultak hozzá az adott térség felzárkóztatásához? – Ha csak azt nézzük, hogy mennyi pénz lett elköltve és a forrásmennyiség idézett-e elô bármilyen makroökonómialig értékelhetô változást, akkor talán az adott térség felzárkóztatásához ilyen módon nem járult hozzá. Ugyanakkor a képességfejlesztés területén nagyon sokat jelentettek a Phare-források. Ezek a programok döntô szerepet játszottak abban, hogy önkormányzatok, vállalkozók, civil szervezetek megtanultak EU-konform módon pályázni, projektet menedzselni. Sokat segítettek a területfejlesztési programok abban, hogy a részt vevôk megtanulták, hogyan kell egy projektet összerakni, pályázattá formálni, és nem utolsó sorban megvalósítani, azaz „menedzselni”. Többek között erre is vezethetô vissza, hogy Magyarország viszonylag a vele egyszerre csat61
lakozottak mezônyében jól teljesít az Európai Unió strukturális alapjainak felhasználásában. Ez a képességfejlesztô hatás nemcsak a pályázókra igaz, hanem a rendszer irányításában dolgozókra, központi és regionális szinten egyaránt. – Milyen kedvezô, illetve kedvezôtlen tapasztalat volt a különbözô programok megvalósítása során? – A kedvezôvel kezdem. Az egész programcsokor jelentôsen támogatta a területfejlesztés decentralizált modelljét. Ez segített abban, hogy a helyiek pályázatok iránti elkötelezettsége, ambíciója megnôtt, olyan újszerû, innovatív javaslatokat dolgoztak ki, ahol a képzelôerejükre, kreativitásukra volt szükség. Nagyon sok példaértékû összefogás született. Bebizonyosodott, hogy érdemes együtt pályázni, erôsödött a partnerség. Kedvezô az is, hogy megjelent a döntés felelôssége. Összességében, azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló, hogy a kedvezô hatások jelentôsen meghaladják a
program jellegzetességeibôl adódó kisebb kellemetlenségeket, az eredmények bôven ellensúlyozzák a kedvezôtlen tapasztalatokat. Nem kedvezett viszont, hogy a korai idôszakban, 1992-1996 között kissé túlzott szerepet kaptak az elsôsorban külföldi tanácsadók, sok esetben a programok beruházási elemeinek rovására. A külföldi szakemberek megismertették az EU-tagállamok mûködési modelljeit, eljárásait, ám akadtak olyan esetek, amikor a tanácsadókra kevésbé lett volna szükség, hiszen ôk nem ismerték a magyar helyzetet, ezért javaslataik nem voltak mindig relevánsak, megalapozottak. A program második részében a túlburjánzó bürokrácia okozott nehézséget. A túlbonyolított, túlszabályozott rendszerek, a hosszadalmas folyamatok teljes mértékben tönkre tehetik a pályázóban kialakult pozitív hatást. A program végére, az Európai Bizottság elôzetes pénzügyi és szakmai kontrolljának megszûnte után azonban enyhült, javult a helyzet.
Az Európai Unió kiemelt figyelmet fordított a határ menti együttmûködésre. Ezt a célt szolgálta a Phare CBC program. Errôl kérdeztük Galovicz Mihályt, aki 2003. decembertôl 2007. januárig programengedélyezô ügyvezetô (PAO) volt a Váti Kht.-ban.
– Mikor és miért kezdôdtek a határ menti együttmûködési programok a Phare keretében? – Az Európai Unió, felismerve a határ menti térségek hátrányos helyzetét, a határrégiók meglévô gazdasági-társadalmi lemaradásának kiegyenlítésére 1990-tôl Interreg támogatási programokat indított. Ezek célja a közösségi határok két oldalán élôk közötti kapcsolatok erôsítése, a vállalkozói, intézményi és civil szférán belül az együttmûködések ösztönzése. Ehhez hasonlóan, az Európai Unió külsô határaihoz kapcsolódó térségek felzárkóztatására kezdôdött 1994-tôl a Phare CBC (Cross-Border Cooperation) program. A csatlako62
zásra váró országok határterületein, olyan határon átnyúló hatással rendelkezô projektek megvalósítását támogatta, amelyek hozzájárulnak az adott határ menti térség fejlôdéséhez, a határon átnyúló gazdasági, kulturális kapcsolatok kialakulásához, a szomszédos országok közötti történelmi, etnikai gyökerû ellentétek oldásához, végsô soron pedig a határok formálissá válásához. Magyarország lakosságának mintegy 82 százaléka él határ menti térségben. Hazánk 1995-ben, az osztrák EU-csatlakozást követôen kezdett részesedni e forrásokból. Késôbb az együttmûködés mind a hét határ menti térségre kiterjedt. A Phare FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
MIT
CBC program teljes idôszaka alatt az ország számára mintegy 150 millió euró állt rendelkezésre a határ menti együttmûködés fejlesztésére a Magyarország-Ausztria (1995-2003.), Magyarország-Ausztria-Szlovénia (1995., 1996.), Magyarország-Ausztria-Szlovákia (1995., 1996.), Magyarország-Románia (1996-2003.), Magyarország-Szlovákia (1999-2003.), Magyarország-Szlovénia (2000-2003.), Magyarország-Ukrajna (2002-2003.), Magyarország-Horvátország (2002-2003.) Magyarország-Szerbia és Montenegró (2003.) programok keretében. Ezek a programok mintegy ezer projekt megvalósulását tették lehetôvé, amelyeknek közel 70 százaléka legfeljebb 10-12 millió forint összértékû, úgynevezett. „kisprojekt” volt. A határ menti programokban hagyományosan nagy a pályázati aktivitás, a pályázók száma és az általuk igényelt támogatás átlagosan másfél-kétszerese volt a rendelkezésre álló forrásoknak. – Milyen tapasztalatokat hoztak a Phare CBCprogramok? – A több programban is érintett Nyugat-Dunántúl kivétel az egyes határszakaszok mentén elhelyezkedô kistérségekben, megyékben megvalósult összes beruházáshoz képest. A Phare CBC programból támogatott fejlesztések nem képviseltek jelentôs segítséget, ám egyes térségek konkrét problémájának megoldásában mégis nagy lépés volt egy-egy projekt megvalósulása. Például a magyar-román program keretében a Battonya-Mezôkovácsháza-Orosháza közötti közút korszerûsítésére fordított összeg a mezôkovácsházi kistérségben 1996-2000. között a megvalósított fejlesztések 21 százalékával ért fel. A határ menti programok mintegy tízéves történetét összegezve megállapítható, hogy nemcsak a pályázók tudásá-
2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
ADOTT A
PHARE?
nak, stratégiai gondolkodásának a fejlesztéséhez járultak hozzá, hanem nagymértékben segítették a programok tervezésében, a pályázatok értékelésében, kiválasztásában részt vevô megyei, regionális, illetve központi intézményrendszer és döntéshozók felkészülését az uniós támogatások decentralizált felhasználására. Pozitív hatással voltak e programok olyan személy- és szervezetközi kapcsolatok és hálózatok feléledésére-kialakulására, amelyek a rendszerváltás elôtt jórészt korlátozva voltak. A határ menti programok közös gondolkodást és problémamegoldást kiváltó folyamatainak hatására, a különbözô térségi és különbözô nemzetiségû szereplôk között kialakultak azok az együttmûködési formák, hálózatok, amelyekbôl újabb és újabb projektötletek jöhetnek létre. Több esetben a pályázati kiírások tervezési tevékenységet is támogattak, segítve olyan regionális projektcsatornák kialakítását, amelyek révén azóta számos sikeres Phare, Interreg, illetve a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében finanszírozott fejlesztés jött létre. – Milyen jelentôsebb projektek segítették a határ menti együttmûködést? – Nehéz kérdés. Azok a projektek, amelyek megvalósultak, minôségüktôl és tartalmuktól függôen minden esetben hozzájárultak a határ menti együttmûködés fejlesztéséhez. Ha ki kell emelnem valamit, akkor említeném a vépi szélerômû felépítését a magyar-osztrák, a csengersimai határátkelôhely fejlesztését a magyar-román, a balassagyarmati elkerülôút megépítését a magyarszlovák, a pécsi Miroslav Krleza ˇ oktatási központ rekonstrukcióját a magyar-horvát program keretében. Pekár Erzsébet
63
Cél: a területi különbségek mérséklése Regionális Phare programok A Phare programok másfél évtizedes történetének rövid bemutatása és elemzése azzal a megállapítással kezdôdhet, hogy a rendszerváltozást követôen segélyprogramként kezdôdtek, majd 2006-ban, EU-tagságunk második évében tagállami programként zárultak le. Ez a periódus amelyet röviden bemutatunk, számos programot ölel fel. Látható, hogy igen színes, változatos a pálya, de vannak benne visszatérô elemek és állandó sarokpontok is. Elôbbire sokatmondó hivatkozás lehet a „kísérleti jelleg”, ami végig követte a Phare életútját, utóbbi esetében pedig megemlíthetjük a Váti Kht.-t, ahol a 15 éves mûhelymunka folyt, természetesen sok szereplôvel. Amit a regionális Phare adott az elmúlt években, az 19 regionális Phare program és a kifizetett támogatások mellett a hozzáadott érték.
A regionális Phare program a nemzeti program részeként segítette a területfejlesztés jogi hátterének kialakítását, támogatta a területfejlesztési törvény megalkotását, a magyar területfejlesztési intézményrendszer struktúrájának kiépítését. A regionális programok fô célja kezdetben a legkedvezôtlenebb helyzetû területek, elsôként a megyék, majd a régiók gazdaságának, vállalkozásainak, infrastruktúrájának fejlesztése. Az évek során nôtt, mind nagyobb lett a regionális Phare programokkal érintett terület. Az egy megyés programtól a három keleti régiót érintôen át eljutottunk a hét régiós programokig, s ezzel párhuzamosan gyarapodott az egyes programok sikeres megvalósítására fordítható támogatás összege is.
A Z E L S Ô , M E G Y E I H AT Ó K Ö R Û PROGRAMOK 1992. Az elsô területfejlesztési Phare program Magyarországon 1992-ben indult 10 millió ECU értékben. Ennek keretében sor került a decentralizált területfejlesztési intézmények kísérleti bevezetésére, a Kísérleti programalap mûködtetésére; SzabolcsSzatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében megyei fejlesztési tanácsokat és ügynökségeket hoztak létre. 64
1995. A második területfejlesztési Phare program 1995ben a kormány borsodi integrált szerkezetátalakítási programjához kapcsolódott 5 millió ECU értékben, Borsod-Abaúj-Zemplén megye gazdasági szerkezetátalakítását segítette a gazdasági tevékenységek szélesítésével és önfenntartó fejlesztések generálásával.
REGIONÁLIS PROGRAMOK 1996. Az Európai Unió 1996-os költségvetésében elfogadott 1996. évi programot a regionális szintû tervezési-fejlesztési régió magyarországi modelljét kialakító kísérleti programként határozták meg. A Kísérleti programalap elindítására állt össze a négy dél-dunántúli és három dél-alföldi megye, megalakítva a kísérleti régiókat, amelyek a késôbbiekben is fennmaradtak és fejlesztési régióként jelenleg is mûködnek (késôbb Zala megye kivált a Déldunántúli régióból és a Nyugat-dunántúli régióhoz csatlakozott). A Dél-dunántúli régióban négy fejlesztési célra lehetett pályázatokat benyújtani: falusias térségek összehangolt fejlesztése, kis- és középvállalkozások versenyképességének javítása, a régió idegenforFA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
MIT
galmi adottságainak kiaknázása, regionális marketing, befektetôk vonzása. A Dél-Alföld nyertes projektjei az agrárinnovációk, termelési integrációk és együttmûködések fejlesztését, az idegenforgalom, a régiómarketing fejlesztését, a gazdasági infrastruktúra javítását szolgálták. 1997. Az ebben az évben, decemberben útjára indított regionális Phare program a korábbiaknál jóval nagyobb – 34 millió eurós – költségvetésébôl ÉszakkeletMagyarország (Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) és Dél-Dunántúl (Baranya, Somogy, Tolna és Zala) részesült támogatásban az ipari szerkezetátalakítási, a humánerôforrás-fejlesztési és a vidékfejlesztési alprogramok keretében. 2000. A 2000. évi Phare programok keretén belül a három keleti régió – Dél-Alföld, Észak-Alföld és ÉszakMagyarország – a kis- és középvállalkozások képzésére, együttmûködésük erôsítésére indított programot, továbbá négy nagy infrastrukturális projekt is támogatásban részesült. A kis- és középvállalkozások menedzsment képességeinek fejlesztésére irányuló képzési program keretében a kis- és középvállalkozói szektor számos képviselôje jutott a versenyképessége növelését segítô tudáshoz, illetve sor került oktatási anyagok elkészítésére és oktatók képzésére is a célrégiókon belül annak érdekében, hogy a program a befejezést követôen is fenntartható legyen. Kkv-k közötti együttmûködés elôsegítése - Phare 2000
2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
ADOTT A
PHARE?
A vállalkozások közötti együttmûködés erôsítése címû programban a támogatás célja a regionális kisés középvállalkozói szektor növekedésének és versenyképességének fejlesztése, a szektorban a foglalkoztatás növelése, illetve a kkv-k termelékenység növekedésének elôsegítése volt, a kkv-k közötti együttmûködések támogatásával. A 2000-es regionális Phare program keretében négy infrastrukturális nagyprojekt támogatása is megvalósult, melyek célja a gazdaságilag és turisztikailag kiemelkedô potenciállal rendelkezô területek közúti elérhetôségének javítása, illetve a kommunális és folyékony hulladék elhelyezésének megoldásához vezetô feltételek megteremtésének támogatása volt. Mindezek keretében megvalósult Pétervására és térsége regionális csatornázása és szennyvíztisztító építése, a Záhony határátkelôhelyhez vezetô út kapacitásbôvítése. Gyomaendrôdön és Vaskúton regionális kommunális hulladéklerakók épültek, valamint a Dél-alföldi régióban fejlesztették az összekötô utak hálózatát. 2001. A 2001. évi forrásból finanszírozott programok a turizmusfejlesztésre, a kkv-k innovatív tevékenységének ösztönzésére, illetve további infrastrukturális nagyberuházások megvalósítására összpontosítottak. Az Észak-magyarországi régió komplex turizmusfejlesztési programja keretében megvalósított infrastrukturális beruházások a gyógy- és termálturizmus, illetve az üzleti és konferencia-turizmus fejlesztését, a szezonális ingadozások csökkentését és a helyi értékekre alapozott turisztikai termékek és szolgáltatások nemzetközi versenyképességének biztosítását segítették. A Dél-alföldi régióban az innovatív kis- és közepes vállalkozások részesültek támogatásban a K+F eredmények gyakorlati felhasználásához, illetve innovációs központokat alakítottak ki. Önálló program szolgált az elektronikus kereskedelem elônyeinek a kkv-kkal történô megismertetésére. Fentieken túl felújítottuk a Baradla-barlang vörös-tavi szakaszát, Ibrányban és Nagyhalászban a helyi igényeknek megfelelôen bôvítettük a szennyvíztisztító kapacitását, a debreceni iparterületet csatlakoztattuk a nemzeti úthálózathoz, infratrukturális fejlesztések születtek a szolnoki ipari 65
Békéscsaba, Innovációs központ - Phare 2001
park területén s felújítottunk négy dél-alföldi termálfürdôt (Ballószögön, Gyomaendrôdön, Mórahalmon, Szarvason) azzal a céllal, hogy az összehangolt, egymást kiegészítô szolgáltatásokat nyújtó gyógyfürdôk rendszere megfelelô hátteret nyújtson a gyógyturizmus megerôsödéséhez. 2002-2003. Az „Integrált helyi fejlesztési akciók ösztönzése” címû 2002-2003. évi területfejlesztési Phare program teljesen innovatív, hazánk eddigi legkomplexebb, legösszetettebb támogatási konstrukciója. Európában is kevés ehhez hasonló integrált program valósult meg eddig. Százmillió eurós költségkeretével ez volt hazánk legnagyobb s egyben az elsô hét régiós területfejlesztési Phare programja, melynek célja helyi kezdeményezésekre és széles körû partnerségre épülô integrált településfejlesztési akciók támogatása három egymásra épülô, egymás hatását erôsítô komponens megvalósításával. A program keretében kihasználatlan gazdasági potenciállal rendelkezô, leromlott állapotú településrészek, használaton kívüli vagy gyengén hasznosított iparterületek, katonai területek rehabilitációja, új funkciókkal történô ellátása mellett a 66
Kôszeg, Fô tér - Phare 2003 FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
MIT
ADOTT A
PHARE?
régión belüli elérhetôséget javító közúti közlekedési infrastruktúra fejlesztésére, illetve foglalkoztatási, képzési programok megvalósítására együttesen lehetett pályázni. Ennek keretében 51 településen valósítottunk meg látványos és eredményes beruházásokat.
„TANULÓPÉNZ”
A szegedi víztorony - Phare 2002/2003
A Pécsi Ipari Park - Phare 1997
2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
A területiség kezdetben tehát egészen mást jelentett, mint az utolsó években. A regionális lépték eleinte a megyei szint volt, majd 1996-tól a Területfejlesztési törvény elfogadásának évében történt egy ugrás a NUTS 2 szintre, ami jobban megfeleltethetô az EU regionális fejlesztési gyakorlatának. 2002-ig a rászorultság elve alapján az elmaradottabb régiók vettek részt a programokban, majd a 2002-2003-as utolsó nagy program már minden régiónak megadta a lehetôséget. A regionális politika hosszú távú célja a régiók közötti területi különbségek mérséklése. Ehhez járul hozzá többek között olyan konstrukciókkal, amelyek vissza nem térítendô támogatást nyújtanak regionális léptékû, illetve hatású projekteknek. Az egyik kézzel fogható eredmény a fel-
67
használt támogatások euróban kifejezhetô összege, illetve a megkötött szerzôdések száma. Ez valóban fontos indikátor, de a néhány millió eurós forrásoktól nem várható el igazán mérhetô hatás, különösen a kilencvenes évek elején gazdasági válsággal küszködô északkeleti megyékben. Ez az „egyszerûsített mérleg” kiegészül azzal a szemponttal, hogy a Phare „tanulópénzként” állt rendelkezésre, az EU alapelveinek és gyakorlatának megfelelôen mûködô intézményrendszer és kedvezményezetti kör kialakítására. Az alapelvek között kiemelhetô a programozás, ami új szemlélet elsajátításával jár és összefügg a források koncentrált, tudatosan megtervezett felhasználásával, reális célok kitûzésével, ütemezéssel, mérhetô eredmények elérésével. Miután vissza nem térítendô támogatás felhasználásáról van szó, alapvetô elvárás a pályázati rendszer átlátható, esélyegyenlôséget és pártatlanságot biztosító szigorú szabályozottsága. Ez utóbbi talán a legérzékenyebb fejezete a történetnek. A segélyprogramokra szabott DIS és PraG lebonyolítási eljárások lehetôséget adtak a közbeszerzések hazai tesztelésének is, de sokan túlzott bürokráciának élték meg ezek alkalmazását az EU Delegáció ex ante értékelési rendszerében, ami néha fordított arányban állt a költséghatékonyság és fenntarthatóság szempontjaival. A fenti elvek alkalmazói köre, intézményrendszere folyamatosan alakult, fejlôdött a 15 év során, aminek eredményeként ma már minden régióban
68
mûködik regionális fejlesztési tanács és ügynökség. A tervezés, végrehajtás és értékelés programciklusa egy néhány fôs Phare irodával indult a Váti Kht. keretei között, amely mára kiterjedt területi hálózattal rendelkezô menedzsment-szervezetté alakult át. A programok során kiválasztott nyertes pályázók százai tapasztalták meg azt az alapszabályt, hogy a támogatás elnyerése fontos mérföldkô, de a munka dandárja a pályázat szabályos és sikeres megvalósítása.
Karlik Csilla helyettes programengedélyezô tisztviselô (DPAO) Váti Kht., Budapest
Füle Gábor ROP igazgató Váti Kht., Budapest
FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
Elônyt kovácsolni a hátrányból Az elsô Phare-lépések a területfejlesztésben
Az elsô Phare programok Borsod-Abaúj-Zemplén megyében kezdôdtek. A tanulási folyamatról, a pro g r a m o k e redményeirôl, hatásairól kérdeztük Török Zoltánt, az Észak-Magyarországi Regionális Fejlesztési Ügynökség p rogramigazgatóját.
– Mit jelentettek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az elsô Phare programok, mi volt ennek az elônye, a hátránya? – Az Észak-magyarországi régió az Észak-alföldi és Dél-alföldi régióval együtt 1999-tôl – kormánydöntés értelmében – Phare célrégió volt. Ez tette lehetôvé az egyedi, a régiót és azon belül a megyét érintô Phare programok meghirdetését és lebonyolítását. Ez egy fajta úttörô szerep volt, és mint minden ilyen, kezdetben nem ment gördülékenyen. A pályázatokat kezelô, koordináló szervezetek és a pályázók együtt tanulták az új típusú, Magyarországon még ismeretlen pályázati rendszereket. Nem volt tapasztalat, nem volt elôzô jó példa, ahonnan ötletet, segítséget lehetett volna meríteni. A kezdeti nehézségek leküzdése után azonban elônyt lehetett kovácsolni a hátrányból, hiszen megyénk ezzel az úttörô szereppel lépéselônybe került a többi megyével szemben, amelyek csak ezután kezdték az ismerkedést az új pályázati rendszerekkel. A befektetett munka többszörösen is megtérült, hiszen a Borsod megyei pályázók – önkormányzatok, iskolák vagy vállalkozások – a mai napig kiemelkedô eredményeket érnek el az aktuális pályázatokon a hasonló adottságú megyékkel összehasonlítva. – Hogyan alakult a tanulási folyamat? – A kezdeti nehézségekhez hozzájárult, hogy a pályázók számára új volt a sajátos nyelvezet, az egyedi pénzügyi elszámoló rendszer, a kissé bürokratikus jelleg. Mindez sok esetben elrettentette ôket, így az elsô pályázati kiírásoknál még gyér volt az érdeklôdés, kevés pályázat érkezett be, és 2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
ezek között is alig akadt jó minôségû. Ezután egy sajátos marketing alkalmazásával (például hirdetések országos és helyi lapokban, egyéb fórumokon, a lehetséges pályázók direkt megkeresése, nyílt információs napok szervezése stb.) elértük azt, hogy mind szélesebb körben terjedt el az információ a pályázati lehetôségekrôl. A szaporodó pályázatok között pedig mind több értékes és jó minôségû anyag került feldolgozásra. A nyertes pályázók tapasztalatszerzése, az idôközben elkezdôdött pályázatíró, pályázatkezelô és uniós ismereteket oktató képzések, valamint a már befejezôdött programok eredményei, sikerei mind nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy bôvüljön a pályázók köre. Eközben egyre színvonalasabb, egyre jobb minôségû anyagokat adtak be, amelyek közül mind több lett a nyertes. Pozitív jelenség volt továbbá, hogy a projektek elôrehaladásával nôtt a partnerek egymás iránti toleranciája. Megértették, hogy a lehetô legjobb eredményt csak egymást segítve érhetik el, így az egymással amúgy is kapcsolatban lévô pályázók teljes körû együttmûködésre törekedtek. – Mely programok hoztak eredményt, mi volt ez, továbbá mely programok és miért nem váltották be a hozzájuk fûzött reményeket? – A Phare programok összessége sikeres volt. A nyertes vállalkozások, iskolák, önkormányzatok olyan, a 21. század igényét kielégítô projekteket valósítottak meg, amelyekre támogatás nélkül esélyük sem lett volna. A típusától függôen minden program hozott eredményt, akár a szociális, akár a vállalkozói szférában, akár az oktatásban vagy 69
Miskolc-Tapolca, Barlang-fürdô
éppen a turizmusban. Nézzünk néhány adatot! Felépült vagy megújult nyolc komplex fürdô, strand vagy termálfürdô (medencék, gyógymedencék, szaunák, zuhanyozók, sportpályák, konferencia-terem), épült egy gyógyfürdô, egy 13 szobás, 75 fôt befogadó panzió. Felépült, vagy megújult 44 általános iskola, 11 iroda, 13 üzemcsarnok vagy raktár, számos kisebb helyiség, bútorzattal, informatikai eszközökkel. Beszereztek 1229 számítógépet, egy kamiont, 24 tehergépjármûvet, hat mikrobuszt. Szakképzettséget szerzett, majd átmeneti ideig vagy tartósan munkát vállalt 1070 fô (hátrányos helyzetûek, romák, fogyatékossággal élôk, tartós munkanélküliek). Tizenöt fogyatékos ember számára új, korszerû munkahely létesült. Mindez tíz program, 171 pályázat és 44 024 740 euró megítélt támogatás 2002 és 2006 között. Egyértelmûen eredménytelen pályázat nem született. Természetesen kisebb problémák adódhattak a programok futása közben, illetve elôfordult, hogy gyér érdeklôdés mutatkozott egy-egy program iránt. Ezeknek az oka a már említett ténye70
zôkre vezethetô vissza: még új, ismeretlen, sokszor bürokratikus pályázati rendszer típus, a hozzáadandó szükséges nagy önerô stb. – Milyen tanulságokat lehet levonni a Phare programok megvalósításából? – A Phare programok elôfutárai voltak a késôbbi, már csatlakozás utáni uniós programoknak, ezért igen fontos tanuló idôszaknak is tekinthetjük. Természetesen több volt ez, mint tanulás, hiszen nagyon sok értékes és fontos dolog született. Fejlôdést, elôrelépést generált kis településeken, megújultak épületek, elkészültek épületszárnyak, munkahelyek létesültek stb. Ugyanakkor érezhetô volt a pályázók menedzsmentjének fejlôdése is. Egyre jobb minôségû pályázatokat adtak be, és talán a legfontosabb, hogy sokat változott a szemlélet is. A „Csak ezen legyünk túl és soha többé nem pályázunk” gondolata helyett elkezdték keresni az új lehetôségeket, ráébredtek arra, hogy ez igen fontos és sok esetben egyetlen módja a fejlesztéseknek, az elôrelépésnek. Pekár Erzsébet FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
A régiók indulása: Dél-Dunántúl Két program, nagy aktivitás
A régiók kialakulásában fontos szerepet játszottak a területi Phare programok. Errôl beszélgettünk dr. Kovács Katalinnal, a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség akkori vezetôjével.
– A Phare-források felhasználása mennyire segítette a régiók kialakulását? – Abszolút mértékben: egyrészt szervezeti, másrészt humán oldalon. Szervezeti értelemben olyan kényszerhelyzetet teremtettek, hogy kötelezô volt megalakítani a régiókat, ha forráshoz akartak jutni. Az 1996-os területfejlesztési törvény alapján 1997ben kezdôdött a régiók elôkészítése. 1998 tavaszán fogalmazódott meg az, hogy a Dél-Alföldön és DélDunántúlon kezdôdjön el a Phare regionális kísérleti programja. Ez azt jelentette, hogy a rendelkezésre álló források teljes mûködtetése a regionális fejlesztési tanácsok, illetve a regionális fejlesztési ügynökségek keretében valósulhatott meg. Az 1996-os finanszírozású programok hatására 1998 elsô felében megalakult a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács, majd 1998. július elsején a 2 milliárd forintos program meghirdetésére létrejött a regionális fejlesztési ügynökség. Az 1998. július elsején meghirdetett pályázatoknak 1998. szeptember eleje volt a beadási határideje. A rövid határidô együttmûködésre kényszerítette a szereplôket. A Phare forrásoknak az intézményi kényszer mellett humán oldalon megjelenô regionális szervezô ereje is volt: elôsegítette az emberek együttmûködését, regionális humán hálót hozott létre. A program kötelezôvé tette a partnerséget, és egyegy pályázatnál elôny volt, ha a régiót alkotó mind a négy megyébôl szerepelt benne partner. A program meghirdetése arra az idôre esett, amikor az 2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
önkormányzatoknál nyári ülésszünet, szabadságolási idôszak van, és szeptember 4-re készen kellett lenniük a négy megyét érintô pályázatoknak. A gyakorlat felszínre hozta azt a látensen meglévô partneri hálót, amely lehetôvé tette a pályázatok kidolgozását. Szeptemberre 71 pályázatot nyújtottak be, amelynek a kétharmada négy megyét érintett. Vagyis az 1996-os program erôs lökést adott a regionalizációnak az intézményi és partneri viszonyok tekintetében. A következô területi programot 1999 márciusában hirdették meg, akkorra intézményileg már minden rendben volt, a látens humán regionális háló tovább erôsödött. Nagy volt a pályázati érdeklôdés, két és félszeres a túljelentkezés. A partnerség is rendkívül jól mûködött a Dél-Dunántúlon: projektenként 5,6 volt az átlagos partnerségi szám. Ebben az is közrejátszhatott, hogy ez a régió aprófalvas terület, ahol az együttmûködést normál állapotnak tekintik. – Milyen jelentôsebb Phare programok valósultak meg a Dél-Dunántúlon? – Az erôs partnerségnek köszönhetôen az 1996-os programban teleházakra épülô regionális kommunikációs rendszer jött létre négy megye kistérségeinek együttmûködése révén. Mezôgazdasági beruházásként került sor a szántóföldi gazdálkodás átállítására bioélelmiszerekre. Talán az egyik legsikeresebb projektnek lehetne nevezni a borutak kialakítását Dél-Dunántúl történelmi bor71
vidékein. Eredményes volt a Dél-dunántúli régió gyógyturizmusának fejlesztése, ami a gyógyfürdôk együttmûködését jelentette. Elektronikusan is elkészült a Dél-Dunántúl idegenforgalmi térképe. Az 1997-es programból érdemes kiemelni a drávai kishajós turizmus fejlesztését – amelynek során kikötôket építettek –, illetve a dél-tolnai gyümölcstermelési rendszert. Sok humán programot bonyolítottak le a munkaügyi központok aktív részvételével. Az 1997-es támogatású programban a legnagyobb projekt a pécsi innovációs és technológiai központ létrehozása volt az ipari parkban. – Mennyiben járultak hozzá az uniós programok Dél-Dunántúl fejlôdéséhez? – Abszolút pozitívumként kell értékelni a nagy pályázati aktivitást. Az elsô két területi Phare programban 104 támogatott projekt volt, nagyjából 500 kedvezményezett, akik megtanulták, hogyan kell az európai uniós forrással bánni. Az I. Nemzeti Fejlesztési Tervnél is tetten érhetô a Dél-Dunántúl pályázati aktivitása, amely meghaladja az országos átlagot. Az európai uniós tapasztalatok bátorítottak
mindenkit a további pályázásra. Ugyanakkor negatívum, hogy e két területi Phare program sem tudott a Dél-Dunántúl leszakadási folyamatain – ami visszavezethetô a balkáni háborúra, a régió rendkívül rossz közlekedési helyzetére – segíteni, ehhez túlságosan kicsi volt, és az alapprobléma ebbôl nem volt korrigálható. – Milyen buktatói voltak a programoknak? – Mindkét program idôben rendkívül elhúzódott elsôsorban a tenderezés miatt. Nem volt könnyû, hogy EU-szabályok szerint angol nyelven kellett a tenderezést lebonyolítani. Az elhúzódó tenderezési idôszakot azok a pályázók vészelték át sikeresen, akik nem biológiai ciklushoz – például erdôtelepítéshez – kötötték a forrás felhasználását. Egy másik problémacsomag a fenntarthatóság kérdése és a folyamatosság hiánya. Fontos tanulság a II. Nemzeti Fejlesztési Tervre vonatkozóan, hogy fenn kell tartani a tematikus folyamatosságot, hogy a projektek egymásra épüljenek, mert ezzel lehet eredményt elérni. (k-p-e)
Folyamatos építkezés Terület- és intézményfejlesztési programok Már az elsô területfejlesztési Phare program keretében megkezdôdött a hazai intézményrendszer kiépítésének folyamata. Az ország uniós csatlakozásának közeledtével pedig az intézményeknek a strukturális alapok fogadására történô felkészítésére indultak Phare programok. Böhönyey Ágnes a kezdetektôl részt vett a területfejlesztési Phare programokban, ôt kérdeztük a programok hátterérôl, céljairól.
– Ön mikor került a területfejlesztési Phare programokat megvalósító intézményhez? – Az elsô program 1993-ban kezdôdött, ebben az évben kapcsolódtam be a munkába, amikor a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumon belül létrehozták a Területfejlesztési Phare programirodát. A program három komponensbôl állt. Az elsônek az volt a célja, hogy továbbfejlessze a hazai területpolitikát, összhangba hozza az Európai Unió területpolitikájával, abban az értelemben, 72
hogy az uniós elvek és a legjobb gyakorlatok Magyarország területpolitikájában is megjelenjenek. E komponens szakértôi támogatást nyújtott az 1996-ban elfogadott, nemzetközi szinten is elismert területfejlesztési törvény megalkotásához, részben közvetlen tanácsadással, részben számos tanulmányút szervezésével. Ezek keretében a minisztérium munkatársai számára lehetôvé vált, hogy megismerjék más tagországok gyakorlatát, és azt adaptálják a hazai intézményi, jogi keretekhez. FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
MIT
Amikor a gyakorlatról beszélünk, áttértünk a második komponensre. Ennek keretében jöttek létre kísérleti jelleggel a megyei területfejlesztési tanácsok és ügynökségek két megyében: Borsod-AbaújZemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. – E programban mit jelentett a gyakorlatba történô átültetés? – Azt, hogy ezek a megyei fejlesztési tanácsok partnerségi testületekként jöttek létre, amelyek munkájában szerepet kaptak a térség meghatározó döntéshozói: a megyei és városi önkormányzatok képviselôi, a kistérségi önkormányzati társulások képviselôi, a vállalkozói és a civil szféra, s az oktatás–kutatás reprezentánsai, a felsôoktatási intézmények képviselôi. A tanácsoknak az volt a feladatuk, hogy meghatározzák az adott megye fejlesztési stratégiáját, azt, hogy mi legyen a fejlesztések fô iránya, amivel az országos átlaghoz képest elmaradott megyék fejlôdési pályára állíthatók. Eszközt is kaptak arra, hogy az általuk elfogadott stratégia végrehajtását megkezdjék. Mindkét megyében Phare-forrásból úgynevezett kísérleti program alapot hoztunk létre. Ebbôl tudták finanszírozni azokat a projekteket, amelyeken keresztül fejlesztési stratégiájukat megvalósíthatták. Ez a két kísérleti jellegû megyei területfejlesztési tanács egyben decentralizált területfejlesztési modellként is szolgált, hiszen a tanács döntötte el – a kialakított döntéshozási mechanizmus szerint –, hogy mely pályázatok részesülhetnek támogatásban. Ez a hazai kísérleti tapasztalat is hozzájárult a területfejlesztési törvény formálásához. – A kísérleti program keretében összesen hány projektet támogattak? – A két megyében összesen 143-at: BorsodAbaúj-Zemplénben 75-öt, Szabolcs-Szatmár-Beregben pedig 68-at. A harmadik komponenst, a települések közötti együttmûködést segítette. Ehhez a komponenshez is tartozott forrás – a településközi együttmûködési alap –, amely nem megyei szinten mûködött, hanem országos pályázati felhívás keretében. Az értékelés és a döntés is Budapesten zajlott, illetve született meg. E programelem keretében is jöttek létre a mai napig mûködô, minta értékû projektek, amelyek jelentôsen hozzájárultak a területek fejlôdéséhez. Ilyen például a Villányi borút vagy a Jászsági Értékesítô Szövetkezet. Úgy érzem, ez volt az egyik legsikeresebb területfejlesztési program Magyarországon, amely egy2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
ADOTT A
PHARE?
szerre hatott országos, megyei és települési szinten is. Ehhez kapcsolódik az a 2002-ben szerzett tapasztalat is, hogy egy programot csak akkor tekinthetünk lezártnak, ha az utolsó audit is befejezôdött, és nem akkor, amikor a program véget ér. – Ön a Borsodi Integrált Szerkezetátalakítási Programban is részt vett, amely 1995-ben indult. Mit takar ez az elnevezés? – Ennek az 5 millió ECU értékû programnak Borsod-Abaúj-Zemplén megye volt a kedvezményezettje. A Phare itt egy kormányzati programhoz csatlakozott, amelynek, az említett integrált szerkezetátalakítás volt a célja a megyében. Kéttípusú integrációról beszélhettünk: integráció a program meghatározásában és a források felhasználásában, amelyben a Phare-támogatás és a központi források együtt finanszírozták a Phare program projektjeit. A program keretében kapacitásépítés és képességfejlesztés, kistérség-fejlesztés, helyi kis és közepes méretû vállalkozások fejlesztése, valamint turizmusfejlesztés valósult meg, mint a kormányzati integrált program egy része. Ez a program számomra két, ma már talán evidenciaként kezelt tanulsággal szolgált: a projektgenerálásra, projektfejlesztésre külön hangsúlyt kell fektetni, mert a megfelelô számú és színvonalú projektekért keményen meg kell dolgozni. A másik pedig az, hogy a valódi partnerség, annak kialakítása, létrehozása és fenntartása az együttmûködésnek állandó figyelmet kívánó formája. – Ön az úgynevezett twinning-programokban is jelentôs szerepet töltött be. Bemutatná ezeket? – E három program azt a célt szolgálta, hogy az uniós csatlakozásra készülô Magyarországon az intézményrendszerben dolgozók felkészülését olyan szakértôk segítsék, akik a saját – uniós tagként jegyzett – hazájukban a strukturális alapok felhasználásával foglalkoznak. Az elsô a Különleges felkészítô program a strukturális alapokra (röviden SPP - Special Preparatory Programme) néven futott, s 7 millió euró támogatást hozott Magyarország számára. Ennek célja a különbözô területfejlesztési tevékenységekhez kapcsolódó országos és regionális szintû szervezetek felkészítése volt annak érdekében, hogy képesek legyenek az elôcsatlakozási pénzügyi eszközök (Phare, Ispa, Sapard), majd a strukturális alapok és a kohéziós alap mûködését irányítani. Az SPP-n belül 2,6 millió euró támogatással 73
valósult meg a twinning-program, amely a magyar közigazgatás központi szervezeteit készítette fel európai uniós köztisztviselôk segítségével az említett alapok mûködtetésére és programkészítésre. A twinning-programkomponens keretében egy szakértôi konzorcium hosszú és rövid távú segítséget nyújtott több magyar minisztériumnak. A konzorciumot a francia DATAR (közvetlenül a miniszterelnök alá tartozó francia nemzeti területfejlesztési ügynökség) vezette, de spanyolok, finnek és angolok is dolgoztak benne. A twinningen kívüli (non-twinning) programkomponens konzorciumát a holland NEI vezette, s ír szervezetek is közremûködtek a munkában. A twinning-program kiegészítéseként rövid távú szakmai segítséget, képzések és szemináriumok szervezését jelentette ez a komponens. A kétmillió eurós Phare forrás és a magyar társfinanszírozás három olyan kísérleti jellegû, integrált területfejlesztési projektet támogatott, amelyek a strukturális alapokból is támogathatóak lettek volna: fürdô-, térségfejlesztést, inkubátorház beruházását. A következô program a Regionális felkészítô program (RPP-Regional Preparatory Programme) nevet viselte, s 2001–2003 tavasza között zajlott, négymillió eurós költségvetéssel. A felkészüléshez
a Phare négy hosszú távú és 170 rövid távú szakértôt biztosított. Célja a regionális szintû területfejlesztési intézményrendszer felkészítése volt a regionális fejlesztési programok hatékony mûködtetésére, s a strukturális alapok eredményes felhasználásának elôsegítése érdekében a kormányzati és a regionális szint közötti koordináció fejlesztésére. A program a ROP megvalósítása során hozzájárult a regionális fejlesztési ügynökségek szerepének meghatározásához. A harmadik és Phare intézményfejlesztési programként az utolsó, a KTK és az operatív programok, köztük a regionális fejlesztés operatív program irányító hatósága számára az intézményi keretek pontosításában és a megvalósítás feltételrendszerének kialakításában nyújtott segítséget a tagországi gyakorlat és menedzsment-technikák megismerésével, alkalmazásával. – Miként összegezné, mit adott a Phare az országnak? – A válaszom az, hogy elsôsorban jól hasznosítható tapasztalatot. Úgy érzem, hogy valamennyi területfejlesztési, intézményfejlesztési Phare program elôsegítette hazánk uniós csatlakozását, és már tagállamként a jó teljesítést. K. Tóth László
Erôsítés a régióknak A Phare-tól a ROP-ig A Phare programok segítették a felkészülést Magyarország európai uniós csatlakozásához. A Phare programtól a Regionális Fejlesztés Operatív Programig (ROP) vezetô út részleteirôl kérdeztük Takács Laurát, a Váti Kht. Operatív p rogram végrehajtó igazgatóságának korábbi igazgatóját (DPAO).
– Milyen folyamat vezetett a Phare programoktól a ROP-ig? – 1990-tôl a Phare, majd 2000-tôl az Ispa és Sapard források mint elôcsatlakozási alapok segítették a felkészülést az Európai Unióhoz történô csatlakozásra, illetve a strukturális alapok forrás felhasználási gyakorlatára. A Phare programok közül a területfejlesztési alapozta meg a késôbbi regionális fejlesztés operatív programot. Az 1992-es és 74
1995-ös program még megyei fejlesztési területeket jelölt meg alapdokumentumaiban, az 1996-os programtól kezdôdôen azonban egy-egy célrégió volt a fejlesztés kijelölt területe. A területfejlesztési Phare program eredménye kettôs. Elsôsorban azt a fejlôdést emeljük ki, amely a támogatott területeken a beruházási és humánerôforrás-fejlesztési támogatásoknak köszönhetôen valósult meg. Másrészt segítségével a programvégrehajtásban részt vevô FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
MIT
intézmények megszerezhették azokat az ismereteket és azt a gyakorlatot, amely késôbb a strukturális alapok által társfinanszírozott programok végrehajtásához szükségeltettek. A Phare program már a kezdetektôl erôsen hatott a területfejlesztés eszköz- és intézményrendszerének kialakítására, ezáltal a területfejlesztési törvény elôkészítésére. Eleinte a kistérségi és megyei, késôbb, az 1996-os programtól a regionális szintet erôsítette, segítette a program végrehajtó kapacitás kialakítását, az EU regionális politikája alapelveinek elterjesztését. – A Phare programoknak milyen elemeit lehetett hasznosítani az I. Nemzeti Fejlesztési Terv regionális operatív programjában? – A területfejlesztési Phare programban a források az adott program keretében kijelölt célterületek számára voltak elérhetôek, olyan elôre meghatározott célokra, amelyeket a program alapdokumentumai a stratégiai tervek, késôbb project fichek jelöltek ki. A ROP ugyanezt a gyakorlatot követi. Alapdokumentuma, az operatív program és a program kiegészítô dokumentum mintegy keretként tartalmazza a megvalósítás feltételeit, a fejlesztési prioritásokat, az egyes támogatható intézkedéseket, az intézményi keretet, a pénzügyi forrásokat. Az európai uniós gyakorlat meghonosításának eredményeképpen a Phare programok tervezésénél és a megvalósításnál olyan alapelvek jelentek meg, mint programozás, partnerség, addicionalitás, koncentráció, szubszidiaritás, decentralizáció és fenntarthatóság. Ezeknek az alkalmazása az operatív programokban folytatódik tovább. A területfejlesztési Phare programokban ugyanúgy, ahogy késôbb az operatív programban az egyes projektek kiválasztása nyílt pályázati rendszerben történt. A Phare programban a projektek megvalósítása során a közbeszerzési szabályoknak megfelelôen kellett eljárni elôször a DIS, késôbb a PraG, majd a magyar közbeszerzési törvény rendelkezései voltak irányadóak. A ROP nyertes pályázói számára a forrásfelhasználás szintén megfelel a magyar közbeszerzési törvénynek. – Mennyire segítették a Phare programok a régiókban a tanulási folyamatot? – Egyrészt a pályázók, kedvezményezettek a Phare program során megismerkedtek az európai uniós pályázati és megvalósítási gyakorlattal, így ennek a tudásnak a birtokában készítették elô és kísérték végig a ROP-os pályázatokat. Másrészt a 2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
ADOTT A
PHARE?
regionális intézményrendszer – gondolok itt a regionális fejlesztési ügynökségekre és a Váti regionális képviseleteire – a Phare programok eredményeit ismerô, felkészült szakember-gárdával kezdte el a pályáztatást, a pályázatok értékelését, a szerzôdéskötést és a projektek megvalósítását felügyelô monitoring tevékenységet. A korábbi tapasztalat megkönnyítette és meggyorsította a megvalósítás menetét, segítette a problémák megoldását. – Mik voltak a Phare programok nehézségei, buktatói? – A Phare programokat gyakran érte az a vád, hogy a támogatásként Magyarországnak megítélt keretösszeg egy hányada visszaáramlott az Európai Bizottsághoz. A támogatások egy részének sikertelen felhasználása különbözô okokra vezethetô vissza. Ilyenek például a programtervezés hiányosságai. A rövid tervezési idôintervallumok miatt ugyanis egy-egy projekt-összefoglaló dokumentum készítésekor nem maradt idô az igények felmérésére, megalapozó tanulmányok készítésére, így több esetben a program megvalósításakor került erre sor. Ekkor viszont, ha az derült ki, hogy a program a jóváhagyott formában nem valósítható meg, akkor az alapdokumentumokat kellett módosítani bizottsági jóváhagyással. Ez a folyamat csökkentette a program megvalósítására jutó, amúgy is rövid idôt. A jóváhagyás idôigényessége a tenderezési folyamatoknál is problémás volt abban az idôszakban, amikor még az EU Magyarországi Delegációjának elôzetes jóváhagyása szükségeltetett az egyes beszerzési szakaszokban. További nehézséget okozott a kezdeti idôszakban az angol nyelv kizárólagos használata, mivel nem elégséges és nem megfelelô minôségû ajánlat érkezett a közbeszerzési ajánlati felhívásokra, illetve az ajánlatadás szigorú formai követelményei tovább nehezítették a projektek megvalósítását. E problémák jó része csökkent, illetve megszûnt a Phare támogatások utolsó éveiben, mivel az EDIS akkreditációt követôen már nem volt szükség elôzetes jóváhagyásra, a csatlakozással pedig lehetôség nyílt a magyar nyelvû pályázati kommunikációra és a magyar közbeszerzési törvény használatára. A sikertelen közbeszerzési eljárások azonban a Phare programok utolsó évében, éppúgy, mint késôbb, az OP megvalósítása során, komoly nehézséget okoznak a projektek életében. Pekár Erzsébet 75
A határon átnyúló együttmûködések A Phare CBC tizenkét esztendeje Az Európai Bizottság – az európai térség kohéziója érdekében – hosszú évtizedek óta törekszik olyan területek fejlesztésére is, amelyeknek a kiemelt támogatása elsôsorban az európai közösség egésze számára lényeges. A teljes európai területet érintô kohéziós célok mellett fontossá váltak bizonyos együttmûködési területek, amelyeket az érintett tagállamok vagy régiók nem automatikusan támogatnának, mert nem esik egybe a mûködési-szabályozási területükkel. Az ilyen jellegû együttmûködések tipikus példája a határ menti, amely mindig több (általában két) ország régióinak közös szándékán alapul. Határon átnyúló együttmûködés a kezdetekben csak az Európai Unió tagállamai közötti határokon volt, de nemsokára megjelent az igény arra, hogy elôbb a csatlakozó (majd késôbb az egyéb szomszédos) országok határain is megkezdôdjenek az ilyen jellegû programok. Az Európai Bizottság a csatlakozást támogató eszközök részeként – részben az érintett tagállamok nyomására – a Phare programok keretein belül és az általános Phare szabályrendszeren alapulva – létrehozta a Phare CBC (Phare Cross-BorderCo-operation) határon átnyúló programokat.
Sajnos azonban a Phare szabályozás jelentôs mértékben eltért a strukturális alap szabályai szerint mûködô, a tagállamok által elérhetô Interreg IIA, késôbb Interreg IIIA programoktól, ezért a valódi, közös programok kezdeményezésére és végrehajtására nem voltak meg az adminisztratív feltételek. Annak ellenére azonban, hogy a Phare CBC programok, eltérô szabályrendszerük miatt nem tették lehetôvé valóban közös programok és közös intézményi struktúrák kiépítését, a források mértékével arányosan jelentôsen hozzájárultak az adott térségek fejlesztéséhez és segítséget nyújtottak a pénzügyi-ellenôrzési kapacitások kialakításához.
SIKERES KÍSÉRLETEK Magyarországon a Phare határon átnyúló együttmûködési programok (Phare CBC-k) 1995 óta segítik az ország határ menti térségeit abban, hogy periférikus helyzetüket leküzdve, a rendelkezésre álló lehetôségeiket kiaknázva, igyekezzenek kihasználni a fejlesztési lehetôségek lehetôleg teljes tárházát. E programokon keresztül nemzeti és regionális szinten egyaránt kiépültek a szükséges partnerkapcsolatok. Részben a több mint tíz éve elkezdôdött együttmûködésnek köszönhetôen a Magyarország európai uniós csatlakozásával hozzáférhetôvé vált Interreg programok támogatási lehetô76
Írottkô, tanúsítvány
ségeit elsôsorban a Phare programokon „edzôdött” szervezetek, önkormányzatok igyekeznek kihasználni. A határon átnyúló programok tehát mindenképpen jelentôs katalizáló hatással bírtak a határ menti területek általános fejlôdése, a támogatások hatékony felhasználására való felkészítése, valamint a határ két oldalán élôk kapcsolatépítése terén. A Phare program 1995-tôl csupán az ország Ausztriával határos területein biztosított támogatást a kapcsolatok építéséhez. Ennek oka mindenekelôtt az volt, hogy – összhangban a tagállamok érdekeivel – elsôsorban az EU külsô határaira koncentrálták a támogatásokat. Ennek ellenére, kísérleti jelleggel – „multycountry” Phare forrásokból finanszírozva (tehát az FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
MIT
ADOTT A
PHARE?
ÚJ MÓDSZEREK
Kerékpárút Héderváron
elsô idôszakban nem Phare CBC forrásokból támogatva) – a többi határon is megkezdôdhetett az együttmûködés. E keretekben a magyar-román kétoldalú program mellett háromoldalú (magyarszlovén-osztrák és magyar-szlovák-osztrák) kezdeményezések is voltak 1995-ben és 1996-ban. Mivel a kísérleti programok viszonylag sikeresek voltak, az Európai Bizottság 1998 végén, a Phare CBC rendelet kiadásával párhuzamosan lehetôvé tette, hogy a csatlakozó országok közötti határokon is kezdôdjenek programok. A kilencvenes évek végén így elôbb a szlovák, majd a szlovén határ mentén vált lehetôvé az európai uniós források felhasználása határon átnyúló beruházások, valamint kisebb léptékû projektek megvalósítására – a kétoldalú magyar-szlovák program keretében. Annak ellenére, hogy a források döntô része továbbra is a magyar-osztrák határra jutott, paradox módon a szlovák és a szlovén program – kihasználva azt, hogy a forrásokra vonatkozó szabályok („Phare-Phare határ”) megegyeznek – a határ két oldalán jelentôs elôrelépést jelentett a kétféle szabályrendszerrel küszködô „Interreg-Phare határok” erôteljesebben szétszabdalt struktúráihoz és folyamataihoz képest. 2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
2000-tôl tehát „kiteljesedett” a Phare CBC program, hiszen ettôl az évtôl kezdve 2003-ig rendszeres éves keret állt rendelkezésre a román, a szlovák és a szlovén határon is. Míg az osztrák-magyar program volt továbbra is a legnagyobb (hiszen az EU évente 10 millió eurót bocsátott e határszakasz rendelkezésére), a román határ mentén évi 5 millió, a szlovák és a szlovén határtérségekben évi 2-2 millió euró vált felhasználhatóvá. Mivel a Phare programok felhasználási ideje a pénzügyi megállapodások aláírásától számított három esztendô volt, az utolsó, 2003. évi programok csak néhány hónapja, 2006 végén zárultak le. Számtalan megvalósult projekt tanúskodik a határon átnyúló Phare programok eredményeirôl: környezetvédelmi beruházások az árvízvédelem, hulladékkezelés és feldolgozás, a szennyvízkezelés, illetve az alternatív energiaforrások kihasználása terén; közlekedési infrastruktúra-fejlesztések a közúthálózat fejlesztése, kerékpárutak kialakítása érdekében; gazdaságfejlesztési projektek a vállalkozások határon átnyúló kapcsolatainak fejlesztését, a határ menti turisztikai kínálat színvonalának javítását célozva; humánerôforrás-fejlesztési kezdeményezések a lakosság képzettségi szintjének növelése, illetve munkaerô-piaci esélyeinek emelése érdekében. Az együttmûködési projektekkel nem csak a pályázóknak kellett új módszereket elsajátítaniuk, hanem a döntéshozók számára is új követelményként jelent meg a közös bizottságok kereteiben a programszintû stratégiai döntések meghozatala. Két-két ország kormányzati, regionális és helyi szereplôinek bevonásával állították fel azokat az együttmûködési vegyes bizottságokat, amelyek felelôsek voltak az együttmûködési programok jóváhagyásáért, illetve az EU által biztosított éves keretösszegek hatékony felhasználásáért. A kapcsolatok építésének egyik legfontosabb eszköze az úgynevezett kisprojekt alap volt, amely valamennyi program esetében a teljes periódus alatt, éves kiírásokon keresztül mûködött. Ezeknek a keretében kisebb méretû, ötezer és ötvenezer euró közötti projektek megvalósítására lehetett 77
A pécsi Miroslav Krleza ˇ Oktatási Központ
pályázni. A határ két oldalán élôk így a mindennapi életükhöz kapcsolódó fejlesztéseket is megvalósíthattak, szomszéd országbeli társszervezeteikkel közösen. Szép számmal találhatunk a megvalósult elképzelések sorában iskolák közötti együttmûködéseket, kereskedelmi és iparkamarák közös munkájával megvalósult programokat, turisztikai kínálat együttes kialakítását, a határok mindkét oldalát aktívan érintô környezetvédelmi akciókat, a határ menti infrastruktúra fejlesztését célzó terveket. A 2004-tôl felhasználhatóvá vált Interreg III típusú programok elôfutáraként 2002-ben és 2003-ban jelentek meg az Interreg programok megvalósítására felkészítô úgynevezett Interreg Phare programok. Ezek keretében már az ukrán, a horvát, majd a szerb határ mentén is bevezették kísérleti formában a kisprojekt alapokat, hogy elôsegítsék az addig egymástól elzárt közösségek együttmûködését. Az ukrán és a horvát programok keretében 1-1 millió euró, míg a szerb programhoz ötszázezer euró állt rendelkezésre a kisléptékû fejlesztések megvalósítására.
A K Ü L S Ô H AT Á R O K O N I S A határon átnyúló Phare programok speciális területét alkotja a Külsô határok menti kezdeményezés program, amely a 2003. évi pénzügyi megállapodás 78
Határátkelô Csengersimán
keretében 5,3 millió euró forrást nyújtott az ukrán és a horvát határtérségben, nagyobb infrastrukturális beruházások megvalósításához. E támogatás segítségével újjáépítették az ukrán határhoz vezetô 4-es számú fôút Fényeslitke és Tiszabezdéd közötti szakaszát, valamint kiépült a horvát határ menti területek közlekedését javító harkányi elkerülô út. A program további figyelmet érdemlô projektje a ˇ Oktatási Központ fejlesztése, pécsi Miroslav Krleza amelynek keretében az épület-rekonstrukción és - bôvítésen kívül kidolgozták az európai nemzeti értékek fontosságát szem elôtt tartó tananyagot is. Folytatásként mind a horvát, mind a magyar kormány további forrásokat biztosít a fejlesztésekhez. Magyarország 1998 óta teljes jogú tagként részt vesz a CADSES transznacionális program végrehajtásában, és folyamatosan használt fel Phare forFA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
MIT
ADOTT A
PHARE?
Magyar-Ukrán kulturális szabadidôs csereprogram
rásokat a magyar partnerek támogatására, a közös projektekben történô részvételére. A teljesen közös keretekben mûködô transznacionális programban szerzett tapasztalatok alapvetô és döntô hatást gyakoroltak az Interreg programok elôkészítéséhez és végrehajtásához szükséges ismeretek megszerzésében. Tökfesztivál
folyamatok kialakulását, az együttmûködés programszintû követelményei mindenképpen hozzájárultak a szükséges kapcsolatrendszer kialakulásához és így a kooperáció alapjainak megteremtéséhez. A jelenleg futó Interreg programok átmenetet jelentenek a már valódi együttmûködés felé, az új rendszerekben a projektkiválasztás (az osztrák és román program kivételével) már technikai szinten is teljesen közös folyamat keretében történt, míg az egyes projektek végrehajtása továbbra is nemzeti szinten maradt. Az elôkészítés alatt álló Európai Területi Együttmûködési Programok mindenképpen jelentôs elôrelépések, mert már nemcsak a projektkiválasztás, hanem a teljes végrehajtási rendszer is közös alapokon fog nyugodni.
Csalagovits Imre János ügyvezetô igazgató Váti Kht. Interreg Igazgatóság
A Phare CBC és a kapcsolódó hasonló programok kétségkívül nagyban hozzájárultak a határtérségek fejlesztéséhez. Bár a Phare speciális szabályai és különösen az országonkénti eltérô szabályozás nem tette lehetôvé a valóban közös struktúrák és 2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
Gordos Márta igazgató Váti Kht. Interreg Igazgatóság Programvégrehajtó Egység 79
A határ menti helyzet is lehet elônyös Autonóm fejlesztési politika – A Nyugat-dunántúli régió számára mindig nagy jelentôsége volt a határo n átnyúló programoknak – erôsíti meg a Váti Kht. Szombathelyi Területi irodájának tapasztalatait Vissi András, a Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó munkatársa. Miközben a nemzeti területfejlesztés fôként a kelet-nyugati fejlettségbeli különbség mérséklésére összpontosított, ugyanakkor a régiónak a Phare CBC kisprojekt alapok jelentették szinte az egyedüli forrást.
A felkínált elôcsatlakozási program lehetôségeit jól kihasználták a régió területfejlesztési szereplôi: az országban elsôként már a kilencvenes évek végére ütôképes regionális intézményrendszer és végrehajtó szakember-állomány állt fel az autonóm, kezdeményezô területfejlesztési politika mûködtetésére. Vissi András a program egyik kézzelfogható eredményének tartja, hogy a végrehajtására létrehozott regionális Phare iroda tapasztalatai alapján 1999-ben felállították a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökséget, amely azóta a régió területfejlesztésének motorjává vált. A szervezet országosan egyedülálló együttmûködést alakított ki a Phare CBC és Interreg programok végrehajtásával megbízott regionális Váti irodával. Az ügynökség regionális és nemzetközi hálózatán keresztül a határon átnyúló fejlesztések kezdeményezôjévé, a pályázók közvetett tanácsadójává és a partnerkeresésben, -közvetítésben elsô számú partnerévé vált. A Phare programok teremtették meg egyébként a valós alapját, hogy a határ térsége fokozatosan ismét szerves egységgé váljon, illetve hogy megalakuljon a West-Pannonia EuRegio mint politikai és szakmai irányítótestület – hangsúlyozza Vissi András. Véleménye szerint a határtérség fejlesztéspolitikai céljai közül szinte minden területen voltak kiemelhetô mintaprojektek. Ezek közül (megadva egyúttal a részletes információkat tartalmazó honlapok címét) a következôket említi : 80
a soproni Liszt Ferenc fesztivált, (www.lisztfestival.hu), az Osztrák-magyar fenntartható közlekedésfejlesztési koncepciót, (www.sze.hu/ep/arc/irod/SA2003_FenntarthatoKozlfejlFerto/), az elsô európai Solar iskolát Magyarországon (www.ptszki.sulinet.hu/Adat/Page/Partner.htm) és a pornóapáti biomassza fûtômûvet (www.vati.hu). Ez utóbbi két projekt kapcsán Vissi András fontosnak tartja, hogy az osztrák-magyar határszakaszon a Phare CBC programban kiemelt jelentôsége volt a megújuló energiának. Több szélkereket állítottak fel például Vépen, megújuló energiaközpont épül Nagypáliban, most készülnek a téti biogáz erômû telepítésének a kiviteli tervei és a szombathelyi Puskás Tivadar Szakképzô Iskola valósította meg Magyarország elsô Solar iskola projektjét. Mindehhez a hátteret Burgenland és KeletAusztria mintaprojektjei szolgáltatják: Güssing (Németújvár) Európa egyik 100 százalékosan önálló energiaellátású kisvárosa, ahol kutatási és fejlesztési központ is található, Burgenland pedig tíz éven belül szeretné teljes egészében megújuló energiákból fedezni a szükségletét. (losonczi)
FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
MIT
ADOTT A
PHARE?
Tíz év a határ mentén Uniós szabályok elsô kézbôl A Phare programon belül 1994-tôl kezdôdôen támogatást lehetett szerezni a határon átnyúló együttmûködésre is. A támogatás célja a határtérségek fejlesztése, az ott élôk vállalkozói, intézményi és civil kapcsolatainak fejlesztése. A Phare CBC (Cross Border Co-operation) programról kérdeztük Polgár Tibort, a Váti Kht. Szombathelyi területi irodájának vezetôjét.
– Mikor kapcsolódott be Magyarország a Phare CBC programokba? – Az osztrák EU-csatlakozást követôen, 1995-ben kezdtünk részesedni e forrásokból. Egy évvel késôbb már elkezdôdhetett a magyar–román határszakasz programja is, akkor még egyedülálló módon, két tagjelölt ország között. A Phare CBC program teljes idôszaka alatt Magyarország hét határszakaszán mintegy 150 millió euró (körülbelül 36 milliárd forint) állt rendelkezésre a határ menti együttmûködés fejlesztésre. – Milyen tevékenységekre lehetett támogatást szerezni a program keretében? – Egyebek közt környezetvédelmi, gazdasági és közlekedésfejlesztési projektekre, munkaügyi és natúrpark programokra. Kiemelt jelentôségûek voltak a kisprojekt alapok, amelyek a kilencvenes évek közepétôl kezdve fôként a határon átnyúló személyek közötti kapcsolatok kialakítását segítô, úgynevezett „people-to-people” kezdeményezéseket, valamint nagyobb projektek elôkészítési költségeit finanszírozták. Ez rendszeres és a Phare program egészéhez képest stabilabb és egyszerûbb feltételekkel nyújtott támogatás volt; jelentôsen javította az érintett megyék hátrányos helyzetû perifériáinak fejlôdési esélyeit, nem csak a kisprojektek által mozgósítható társfinanszírozási pénzekkel, hanem a partnerségen alapuló helyi kezdeményezések támogatásával is, amelyek nélkül egyetlen fejlesztési projekt sem mûködhet jól. Olyan változásokat indított el települési és kistérségi szinteken, amelyek versenyelônyt adtak és adhatnak a jövôben is a régió számára az uniós források hatásos és hatékony felhasználásában. 2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
– Az osztrák-magyar határszakaszon melyek voltak a legjelentôsebb fejlesztések? – Nehéz fontossági sorrendet felállítani a tíz év alatt megvalósult több száz beruházás között. A leglátványosabbak közé tartozik talán a soproni Liszt Ferenc Konferenciaközpont, valamint a régió számos ipari parkjának és innovációs központjának infrastrukturális fejlesztése. Meg kell említeni a határ menti vízbázisokat védô, szennyvíztisztítási és szelektív hulladékkezelési fejlesztéseket több tucat határ közeli faluban és városban, a megújuló energiahasznosítási projekteket, mint például a biomassza fûtôrendszer Pornóapátiban és a vépi közösségi szélerômû. Fontos közlekedési fejlesztések is megvalósultak, mint a gönyûi Ro-Ro kikötô, a Szombathelyet Bucsuval összekötô út valamint tucatnyi határon átnyúló helyi út és kerékpárút kiépítése, felújítása. Kezdetben – a már akkor nagyon aktív ôrségi területek kivételével – a fejlesztések a határ menti városokban és agglomerációkban sûrûsödtek, késôbb azonban kisebb települések alkotta térségek is nagymértékben és sikerrel aktivizálódtak. Nagyon fontos, hogy a meghiúsult projektek aránya százalékokban sem mérhetô; az uniós forrásokat sikerült maradéktalanul felhasználni. – Ki tud-e emelni valamit, ami a Phare CBC programon belül csak erre a határszakaszra volt jellemzô? – Ez volt az a vidék, ahol a határ túloldalán egy uniós tagállam, Ausztria volt a partner. Ez nem csak a többi programhoz képest nagy összegû éves költségvetés miatt volt kedvezô, hanem jó alkalmat adott arra, hogy a részt vevô pályázók és kedvezményezettek, pályáztató és döntéshozó intézmé81
nyek elsô kézbôl tanulják meg a Phare gyakorlata mellett a tagállami programokra jellemzô uniós szabályokat, fejlesztési logikát. Ennek a tényezônek fontos szerepe volt a régiós szereplôk és nem
utolsósorban a Váti Kht. felkészülésében a strukturális alapok fogadására, azon belül kiemelten az Interreg program tervezésére és megvalósítására. L. L.
A határok átszelése Együttmûködések a magyar-román szakaszon A Phare CBC programba 1996 óta kapcsolódhattak be a magyar-román határszakaszon Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye önkormányzatai, egyesületei, gazdasági kamarái, oktatási intézményei. Az együttmûködés már kezdetben sikeres volt, ez hozzájárult ahhoz, hogy az Európai Bizottság 1999-tôl módosította a program szabályozását – idézi fel a kezdeteket Kalapáti Magdolna, a Váti Kht. Békéscsabai Területi Irodájának vezetôje.
– Hogyan kezdôdött a határon átnyúló együttmûködési program ezen a szakaszon? – A magyar-román határ menti együttmûködési program – kísérleti jelleggel – 5-5 millió eurós kerettel indult mind Magyarország, mind Románia részére. Rendkívül gyorsan megalakultak a program irányításához szükséges vegyes bizottságok, és megszülettek azok a jelentôs projektek, amelyek megvalósítását mindkét ország támogatta. Az eredményeket figyelembe véve az Európai Bizottság úgy módosította a Phare CBC szabályozást, hogy 1999-tôl kezdve a csatlakozásra váró országok között rendszerszerûvé vált a határ menti együttmûködési programok végrehajtása. – Milyen haszna volt az együttmûködésnek az érintett térségek számára? – A Phare CBC program Magyarország számára ezen a határszakaszon 34 millió eurós keret felhasználását tette lehetôvé, és nagymértékben hozzájárult a hazai és romániai intézmények, közösségek közötti együttmûködés bôvítéséhez. Az egyik legfontosabb terület az infrastruktúra fejlesztése volt: 1996 és 2003 között 11,78 millió euró támogatás jutott határátkelôk fejlesztésére és határátkelôkhöz vezetô utak építésére, modernizálására. Csaknem 8 millió eurót lehetett fordítani a 82
környezetvédelemre, illetve árvízvédelmi és vízgazdálkodási projektek megvalósítására. Ugyancsak fontos területe a programnak a határon átnyúló gazdaságfejlesztés, ez biztosíthatja a térség periférikus helyzetének ellensúlyozását. A projektek a szükséges infrastruktúra kialakítását vagy vállalkozások tevékenységét, együttmûködését voltak hivatottak biztosítani, összesen 10,34 millió euró támogatási kerettel. – Mi volt a jellemzô erre a határszakaszra: a nagyobb projektek, a kiemelt beruházások, vagy inkább a kisprojekt alapokat vették igénybe? – A program nagyon sokrétû eredmény eléréséhez biztosította a szükséges pénzügyi kereteket. Ezek közül említésre érdemes az elsônek befejezôdött határ menti beruházás: a békéscsabai inkubátorház, amely induló vállalkozások támogatását tûzte ki céljául, a határ menti kapcsolataik erôsítése érdekében. A Phare CBC program keretében megvalósult legnagyobb projekt a Csengersima-Petea-i határátkelôhely modernizálása, amely nagymértékben gyorsítja a határon áthaladó személy- és áruforgalmat. Ugyancsak a gazdaság területén fontos fejlesztés a Makói Üzleti és Szolgáltató Központ, amely szoros együttmûködésben tevékenykedik a Temesvári Regionális FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
MIT
Üzleti Központtal. A nagyobb támogatási kereteket felhasználó beruházási projektek mellett nagy népszerûségnek örvendett a kisprojekt alap, amely kisebb összegek felhasználásával nagyon változatos tevékenységek megvalósítását tette lehetôvé. Ezek közül érdemes megemlíteni a Diákunió címû projektet, amely a diákok demokráciával kapcsolatos ismereteit hivatott bôvíteni. Ki kell emelni a kulturális kapcsolatok, együttmûködések fejlesztését célzó projekteket, mint például a Békés és Arad megyei képzômûvészek közös kiállításait, eszmecseréit, a kutatás-fejlesztés területén pedig az egyetemek közötti együttmûködések támogatását. Nem lehet kihagyni a felsorolásból azt a tanulmányt és gazdasági hatásvizsgálatot, amelyet a Csongrád Megyei Állami Közútkezelô Kht. készített a Maros folyó egykori hídjának helyreállítására.
ADOTT A
PHARE?
– Hogyan folytatódik a már megkezdett együttmûködés? – A Phare CBC program által elkezdett együttmûködés Magyarország uniós csatlakozása után is tovább folytatódott, a 2004-2006-os programperiódusban, a háromoldalú program keretében, az Interreg IIIA Magyarország–Románia és Magyarország–Szerbia Határon Átnyúló Együttmûködési programban. Románia uniós csatlakozásával a magyar-román határszakasz az EU belsô határává vált, és a korábbi forrás szerint felszabdalt együttmûködést 2007-tôl kezdôdôen felváltja egy új program, amelyet az összehangoltabb, közös pályáztatás és megvalósítás jellemez. (L-czi)
Új lehetôségek Interreg: nemzetközi együttmûködés a határ mentén A Phare program lezárása után az Interreg Közösségi Kezdeményezések k e retében folytatódik a határ menti együttmûködés fejlesztése. Az Interreg feladata a gazdasági és szociális összetartozás erôsítése az Európai Unióban a szomszédos határ menti régiók közötti fejlesztés elôsegítésével (A pillér), a közösségen átívelô, nemzetközi területi integráció elômozdításával (B pillér) és a régiók közötti, transznacionális együttmûködés fejlesztésével (C pillér). Magyarország ma már az Interreg mindhárom programjában részt vesz és jól hasznosítja a Phare CBC tapasztalatait – hangsúlyozza Veres Csilla, a Váti Kht. Mátészalkai Területi Irodájának vezetôje. – Milyen források állnak rendelkezésre az INTERREG programban? – Az Interreg IIIA program pénzügyi kerete a tagállamok rendelkezésére áll, az Európai Unió külsô határain fekvô határ menti területek harmonikus fejlesztése érdekében a tagjelölt és egyéb szomszédos országok számára az Unió más forrást biztosít. Emiatt a 2004-2006 közötti periódusban az osztrák-magyar határ menti területeken élôk vehettek részt Interreg IIIA programban, a magyar–szlovák–ukrán, valamint a szlovén–magyar–horvát határrégiók esetében az eltérô források miatt úgynevezett Szomszédsági Programokat dol2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
goztak ki, míg Szerbia-Montenegró, valamint Magyarország és az újonnan csatlakozó Románia határtérségében élôk az Interreg IIIA, a Phare CBC és a ogram forrásából finanszírozott Határ menti együttmûködési programból részesülhettek. Magyarország teljes jogú tagként 2004-tôl vehet részt az B és a C pillér fejlesztését célzó Interreg IIIB CADSES és az Interreg IIIC EAST programokban. – Össze lehet hasonlítani az Interreg és a Phare programot? Mik a különbségek? – A Phare CBC-t 1994-ben vezették be, hosszú távú célkitûzése a tagjelölt országok gazdasági felzárkózásának gyorsítása volt olyan kiegyensúlyo83
zott módon, amely megakadályozza periférikus gazdasági övezetek kialakulását, és felkészíti a tagjelölt országokat az Interreg programokban való késôbbi részvételre. Tehát míg a Phare CBC programok fô célkitûzése az adott gazdaság és társadalom átalakítása, addig az Interreg program már a tagállam országok új külsô határainak fejlesztését tûzte ki célul. – Magyarország mikor kapcsolódhatott be az Interreg programba? – Az új tagállamok számára 2003 volt a Phare programok utolsó éve, így a Phare CBC végrehajtási idôszaka Magyarországon 2006 végéig párhuzamosan futott a 2005-ben útjára indított Interreg programmal. Ez kiemelt figyelmet követelt a végrehajtó szervezettôl, hiszen amellett, hogy a Phare CBC program az Interreg elôfutára, tervezésükben és végrehajtásunkban jelentôsen eltérnek. Míg az Interreg egy teljes hétéves tervezési perióduson végighúzódó program, addig a Phare CBC pénzügyi kereteit évenkénti pénzügyi döntések határozták meg. Az Interreg programban teljes jogú, egyenrangú tagállamok vesznek részt, így a döntéshozatal is az országok vagy a régiók szintjére került. Míg a Phare CBC programok végrehajtásánál a különbözô pénzügyi szabályok és eltérô beszerzési törvények megnehezíthették egy-egy projekt harmonikus végrehajtását, addig az Interreg projektek esetében azok végrehajtását a tagállamok összehangolt eljárásai határozzák meg, melyet a közös jelentéstevô, monitoring rendszer tesz ellenôrizhetôvé és elszámoltathatóvá. – Ha ilyen sok az eltérés, lehet-e hasznosítani a Phare CBC program tapasztalatait? – Az EU-tagállamok számára rendelkezésre álló pénzügyi keret (Interreg program) és a tagjelölt országok támogatására biztosított Phare CBC
84
program tervezése, döntéshozatali mechanizmusai, projektjeinek végrehajtása is eltérnek egymástól, azonban a Phare CBC program nyújtott lehetôséget Magyarország számára, hogy a határ menti térségeinek gazdasági és társadalmi átalakítása révén a csatlakozást követôen az Interreg program forrásai elérhetôvé váljanak. Az Interreg projekteket az teszi különlegessé, hogy mindig különbözô országokból származó partnerek nemzetközi együttmûködésén alapulnak, és a közös projektek bázisát jelentô partneri együttmûködéseket, nemzetközi munkakapcsolatokat a Phare CBC program alapozta meg. – Várható-e további változás a határ menti együttmûködést célzó programokban? – 2006 után az Európai Bizottság a jelenlegi Interreg Kezdeményezés tapasztalataira alapozva új célkitûzés létrehozását javasolta, Európai Területi Együttmûködés néven. Az elképzelések szerint ez kapná a strukturális alapok teljes költségvetésének négy százalékát, ami az Interreg források megháromszorozódását jelentené. A bizottság javasolja továbbá olyan interregionális hálózatok létrehozását, amelyek európai szintû tapasztalatcserét és a legjobb gyakorlatok terjesztését szolgálnák, mint például az Interact kezdeményezés. Most folyik a több országot érintô (a jelenlegi B pillér), illetve az interregionális együttmûködések (a jelenlegi C pillér) végsô formájának egyeztetése. A viták középpontjában az együttmûködések legmegfelelôbb formájának meghatározása, illetve az áll, hogy a tágabb területfejlesztési programok részét képezzék-e az interregionális együttmûködések. Abban azonban teljes az egyetértés, hogy az eddig felhalmozott értékes tapasztalatokat nem szabad hagyni kárba veszni. (L.L.)
FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
MIT
ADOTT A
PHARE?
„Csak tiszta forrásból” A Phare programok pénzügyi szemmel
A Phare programok elsôdleges célja a kelet-európai országok fejlesztése, az infrastruktúra, a gazdaság modernizációja volt, évrôl évre bôvülô keretösszegekkel. A fejlesztések fô irányának, céljának kijelölése után – vagyis a tervezési, programozási munka lezárultával – megkezdôdött a projektkiválasztás. Ebben a szakaszban a megpályázható keretösszegek növekedésével mind hangsúlyosabbá vált, hogy a fejlesztésre szánt pénzek mely projekteket fogják társfinanszírozni. Hamar megtanultuk, hogy mit is jelent a Financing Memorandum és a Project Fiche, hiszen ezeken a bûvös kifejezéseken múlt, hogy mikor nyílik meg a fejlesztési forrásokat rejtô Phare címkéjû ládikó. Ahhoz ugyanis, hogy a projektek elindulhassanak, a két dokumentumot (egészen pontosan egyet, mivel a Project Fiche a Financing Memorandum mellékletét képezte) jóvá kellett hagynia az Európai Uniónak és a magyar kormánynak. Ezt követôen elkezdôdhetett a végrehajtás a minisztériumokban és a Phare irodákban, illetve a késôbbiekben a végrehajtó ügynökségekben.
Kezdetben a szolgáltatás- és árubeszerzési projektek domináltak, ahol a végrehajtó intézmény feladata fôképp a beszállító kiválasztása volt, és a lefolytatott „közbeszerzési” eljárás (errôl a késôbbiekben még lesz szó) kedvezményezettje részesült a szolgáltatásban, illetve kapta a megrendelt árut. A késôbbiekben mind nagyobb teret hódítottak a grant (támogatás) típusú projektek, ahol a kedvezményezettek egy-egy projektre kaptak támogatást, és a projektet teljes körûen – beleértve a beszerzések lebonyolítását is – erre a célra szerzôdtetetett szakembereiknek, a projektmenedzsment csoportnak kellett végrehajtania.
GRANT KAPITÁNY GYERMEKEI A Phare-projektek menedzserei nagy feladatot vállaltak magukra: meg kellett ismerniük a projektfinanszírozás színét és fonákját, amibôl inkább a fonákot érezték. A pályázat részeként be kellett adniuk egy nagyon részletes, tevékenységekre és költségtípusokra lebontott költségvetést, és a megvalósítás során ettôl az értékelô bizottság által elbírált, idônként itt-ott csökkentett, végül jóváhagyott költségvetéstôl csak a végrehajtó ügynök2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
ség írásbeli hozzájárulásával lehetett eltérni. Ha a projekthez szükséges tevékenység vagy költségtípus kimaradt – ez gyakran elôfordult, mivel a pályázatot és ezen belül a költségvetést jellemzôen pályázatírók állították össze és nem a végrehajtásért felelôs projektmenedzsment tagok –, azt bizony utólag már nem lehetett elszámolni a projekt terhére, és maradt a projektmenedzsereknek nem túl szimpatikus megoldás: projekten kívüli forrásból kell finanszírozni. Ez a mondat sokszor elhangzott a végrehajtó ügynökség munkatársai részérôl, annak ellenére, hogy a kedvezményezett és a végrehajtó ügynökség munkatársai mindkét oldalon közösen igyekeztek megoldást találni a jogszabályok és a PraG elôírásainak útvesztôjében. Kicsit olyan volt a Phare-projektek menedzselése – tisztelet a kivételnek! –, mint amikor valaki elindul egy tájékozódási futóversenyen „zsákbanfutásban”, úgy, hogy két zsákot is kap a lábára – az egyik zsák a hazai jogszabályokból áll, a másik az Európai Unió Phare-programokra vonatkozó elôírásaiból – és úgy próbál bukdácsolva végigmenni az idônként megváltozó akadálypályán, hogy a verseny elején kapott térkép készítôi nem sokat tudtak sem a versenyzô képességeirôl, sem a pályáról. 85
Külön említést érdemel az a gyakori eset, amikor 2–6 (de elôfordult, hogy 25) tagból álló konzorcium pályázott, és nem egy versenyzôt kellett a „pályán” tartani, hanem mindenkit. Csoda-e, hogy ezek után a projektek jelentôs részét a végrehajtó ügynökség népes munkatársi gárdája próbálta jó irányban tartani, hogy valahogy – egyes akadályokat kihagyva, másokon átgázolva – mégis beérjen a versenyzô a célba, és még az EU által jó elôre meghatározott és mozdíthatatlan kifizetési határidô elôtt sikerüljön elszámolni a projekttel kapcsolatban felmerült költségekkel. Az áldozatos munka azonban meghozta az eredményét: átlagosan 90-95%-os pénzfelhasználási arányt (elszámolt összeg/leszerzôdött összeg) sikerült felmutatni, és utólag már mindenki csak azt látja, hogy sikeresen zajlott le a támogatási program. Ám térjünk még vissza arra a bizonyos akadálypályára, amit Phare projektvégrehajtásnak nevezünk. Még ha gondosan készítette is el a pályázatot a kedvezményezett, és felkészült, netalán még a projektvégrehajtásban is járatos menedzsereket sikerült összeválogatnia (és a projekt alatt nem cserélôdött le a menedzsment két alkalommal teljesen), akkor is keletkeztek olyan külsô körülmények, amelyek lényegesen befolyásolták a projekt lebonyolítását. A legjelentôsebb ilyen változás a közbeszerzésben volt, ahol eleinte a PraG-ban elôírt – a magyar közbeszerzési törvénnyel csak nagyon távoli rokonságban álló – szabályokat kellett alkalmazni, majd 2004. május 1-je után át kellett állni a magyar közbeszerzési törvényre. Mire megtanulták az egyiket, már a másikat kellett használni. Mindezt tetézte, hogy a beszerzett eszközökrôl származási bizonyítványra is szükség volt, mert az Európán kívülrôl származó áru nem volt elszámolható a projekt terhére.
J O G S Z A B Á LY O K ÚTVESZTÔJÉBEN A hazai jogszabályalkotás egyik érdekes terméke volt az a rendelet, amely az Európai Unió és Magyarország között megkötött szerzôdés értelmében a Phare-támogatásból megvalósult beszerzések áfa-mentesítését volt hivatott biztosítani. Eszerint a projektek beszerzései során, ha a kedvezményezett átutalással fizet, a szállító által ki86
bocsátott számlát meg kell bontani a Phare-forrás és a hazai források arányában, és a Phare-forrásból finanszírozott nettó összegre 0%-os áfát kell felszámítani. Ha ez nem lenne elég, még a végrehajtó ügynökség is vegyen részt a munkában: a szállító által kibocsátott számlához – még a számla pénzügyi kiegyenlítése elôtt – bocsásson ki áfa-nyilatkozatot három eredeti példányban, mert csak ez alapján válik jogossá a számla áfa-mentesítése. A Pénzügyminisztériumhoz intézett levelünkre, amelyben kértük, hogy legalább egy ésszerû értékhatár (pl. 200 ezer forint nettó értékû számla) felett kelljen ezt a bonyolult eljárást elvégezni, azt a választ kaptuk, hogy a jogszabály nem fog változni, mert vélelmezhetô, hogy a kedvezményezettek a kis összegû beszerzéseiket készpénzzel egyenlítik ki, és ilyenkor nem kell a számla megbontásával foglalkozni. Az ESZA Kht. a Phare programok végrehajtása során több mint 5500 áfa-nyilatkozatot bocsátott ki, és a számlák igen jelentôs része kis összegû beszerzésekrôl (irodaszer, kis értékû munkaeszközök) szólt. A legutolsó, 2004-ben leszerzôdött Phare programnál állt vissza a jogi szabályozás arra a 2000. év elôtti megszokott eljárásrendre, hogy a számlák áfa-mentesítése utólag, a végrehajtó ügynökség nyilatkozata alapján történik. A leglátványosabb vesszôfutás azonban nem a közbeszerzéshez és nem is az áfa-mentesítéshez, hanem az Phare-projektek elôlegeihez kapcsolódik. A támogatási szerzôdések megkötéséig nem volt baj: sem az Európai Bizottság Magyarországi Delegációjának, sem a szerzôdéseket kidolgozó hazai szakembereknek, a kedvezményezetteknek pedig végképp nem volt kifogásuk a kedvezményezetteknek nyújtandó, akár a teljes támogatási összeg 80%-át kitevô elôleg folyósítása ellen. Amikor a konkrét kifizetésre került volna sor, kiderült, hogy az ún. kincstári körbe tartozó költségvetési intézmények – például egyetemek, fôiskolák, amelyek oktatási projekteket nyújtottak be – nem részesülhetnek elôlegben az Áht. és az Ámr. elôírásai miatt. Mintegy félévnyi utánajárás és egyeztetés eredményeképpen sikerült kidolgozni azt a jogszabályoknak is megfelelô eljárást, amelynek révén a fenti intézmények hozzájuthattak a szerzôdés szerint járó támogatáshoz. A projektek természetesen addig is haladtak elôre, költötték a pénzt, de támogatás híján csak a saját forrásaik terhére. FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
MIT
M I T K A P T U N K A TANULÓPÉNZÉRT? A Phare-projektek menedzsereitôl szinte minden zárókonferencián elhangzott az a mondat, hogy ha újra kezdhetnék, teljesen másképp csinálnák az egészet. Aki elôször hajtott végre Phare-projektet, az különösen így gondolhatta. Volt is rá lehetôség, hogy kipróbálják másképpen: akik egyszer végigküzdötték magukat egy Phare-projekten, nem ritkán ismét felbukkantak egy újabb Phare-projektben vagy egy HEFOP pályázat kapcsán. Jól jellemezte ezt a munkát az egyik Phare program címe: Küzdelem a munka világából történô kirekesztôdés ellen, amit prózai egyszerûséggel csak küzdelemnek neveztünk. Küzdelem volt bôven, a pályázók és a végrehajtó ügynökség számára egyaránt, pedig a cél általában közös volt: eljuttatni a meggyötört versenyzôt a projektzárásig, lehetôség szerint minél kisebb mértékû további tanulópénz megfizetésével. A végrehajtó intézményrendszer is sokat profitált a Phare programok tapasztalataiból: a strukturális alapok közremûködô szervezetei között a legjobb teljesítményt – független külsô értékelés szerint – a Phare-támogatások kezelésében részt vevô ügynökségek nyújtják. A strukturális alapokból származó támogatások kezelése is kifinomultabb lett, mint a Phare progra-
2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
ADOTT A
PHARE?
mok végrehajtása. Csupán néhány példát említünk: az euró-forint árfolyamkockázat nem a kedvezményezett szintjén, hanem nemzeti szinten jelentkezik, az európai uniós források esetleges késése nem lassítja le a projektvégrehajtást, mert a támogatási összeget hazai forrásból kell megelôlegezni, a pályázók számára kitöltendô költségvetési táblák egyszerûsödnek és egyúttal praktikusabbá, jobban ellenôrizhetôkké válnak és még hosszan folytathatnánk a sort. Azt, hogy az intézményrendszer fejlôdôképes, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a HEFOP-ban 2004-2006 között fennállt, párhuzamosan három közremûködô szervezetet foglalkoztató végrehajtási struktúrája 2007-tôl átállt az egy intézkedés – egy közremûködô szervezet modellre, amely nagyban hasonlít a Phare érában bevált végrehajtó ügynökégi megoldásra.
Barna Viktor gazdasági igazgató, DPAO
87
Az EU Delegációból a magyar oldalra Nyolc nagy stratégiai változás
Az EU Közbeszerzési Koordinációs és Szabályossági Egység vezetôje, Dr. Velikovszky László a Phare programoknak az uniós és a magyar oldalán is dolgozott. Úgy látja, hogy hazánkban sikeres volt a Phare lebonyolítása és hatékonysága, annak ellenére, hogy a folyamatos változtatásokkal az EU megbolondította a rendszert és a benne tevékenykedôket.
– Ön mikor találkozott munkájában elôször a Phare programokkal? – 1996-ban kerültem az Európai Unió Magyarországi Delegációjába, és elkezdtem az agrárterülettel, többek között terület- és vidékfejlesztési Phare programokkal is foglalkozni. Eléggé beleástam magam a delegáció mûködésébe. 1997 végén jött az új Phare szabvány, amelyet 1998-ban kezdtek bevezetni, de már az elôzô esztendôben kötelezték az aspiráns – az uniós csatlakozásra készülô – országokat, hogy hozzanak létre Központi Pénzügyi Szerzôdéskötô Egységeket – angolul Central Finance and Contracts Unit –, azaz CFCU-kat, hogy a Phare programok jelentôsebb dekoncentrációját végre lehessen hajtani. Ekkor azon nyolc országban, amelyekkel az unió megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, létrehozták a CFCU-kat a Phare program keretében alapított szervezetek sorában, az intézményfejlesztési feladatok lebonyolítására. 1998 elôtt tizennyolc Phare iroda volt, s a CFCU-kat arra utasították, hogy átvegyék a projekt- és pénzügyi menedzsmentet. Az elsô programengedélyezô tisztviselô (PAO) Rózsa Judit volt, aki az EU Delegáció területfejlesztésért felelôs projektmenedzsereként szerzett EU-projekt lebonyolítási tapasztalatokat. 1999 márciusában elôbb projektmenedzserként, majd a projektekért felelôs igazgatóhelyettesként a CFCU-ba kerültem, a magyar oldalra. A területfejlesztési és az Európai Szociális Alaphoz tartozó 88
programok kivételével az összes többi terület hozzánk tartozott. A projekt-elôkészítésben nem vettünk részt, ám utána a CFCU végezte a lebonyolítást. – Magyarországnak 1999-ben el kellett kezdenie a felkészülést a csatlakozásra. Ez milyen változással járt? – Ekkor lépett be az EDIS fokozat, vagyis az Extended Decentralised Implementation System, magyarul a Kiterjesztett Decentralizált Végrehajtási Rendszer, 2002-ben pedig megkezdôdött a Phare fokozottabb decentralizációja. A leendô tagállamok készítették fel a szervezeteket az elôzetes ellenôrzési rendszer, a teljes projekt- és a pénzügyi menedzsment komplett átvételére. Ezáltal kizárhatták az uniós menedzsmentet, de ez nem történt meg. – S az Ön személyes sorsa miként alakult? – 2002-ben „átigazoltam” a Pénzügyminisztériumba: a Nemzeti Programengedélyezô Iroda fôigazgató-helyettesévé avanzsáltam, s azonnal elkezdtem az EDIS-szel foglalkozni. A Nemzeti Programengedélyezô Tisztviselô (NAO) és az általa felügyelt NAO iroda, volt a felelôs Magyarországon az összes Phare program engedélyezéséért. Ez a szervezet ma az EU-támogatások úgynevezett kifizetô ügynöksége. Ám akkor, amikor ott dolgoztam, mi készítettük elô a NAO irodán belül a három terület, a Phare, a Sapard és az ISPA programok akkreditációját, amelyek a csatlakozás után átalakultak. Magyarország 2003-ban megkapta a FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
MIT
SAPARD akkreditációját, s így a három elôcsatlakozási program közül az agrár- és vidékfejlesztés területén elôzetes jóváhagyás nélkül használhatta fel a forrásokat. A másik két területen (Phare és ISPA) két éven keresztül folyt az elôkészítés, ám az Európai Bizottság nem volt arra felkészülve, hogy a csatlakozás elôtt megadja az akkreditációt. Ennek az lett a következménye, hogy bár Magyarország teljesítette az összes akkreditációs feltételt, a Phare program esetében mégis csak a csatlakozás után, 2004 júniusában kapta meg az akkreditációt, amikor már az új tagállamokban nem is mûködött az EU Delegáció. Ez a kétéves csatlakozási felkészülés – EDIS – sokat segített abban, hogy a strukturális alapokban közremûködve jóval könnyebben ellássuk a szervezési munkát, s az új feladatokhoz tartozó dokumentációs igényeknek is sokkal jobban meg tudjunk felelni. 2004-ben új Phare program már nem indult, de a még le nem zártak tovább folytak, közülük az utolsók 2006-ban fejezôdtek be. Így ma már mérleget készíthetünk, s elmondhatjuk, hogy Magyarország komoly sikerrel zárta le a Phare programot. – Ez mit jelent? – Az utolsó, 2003-as Phare programok lekötöttségi rátája 90% fölött volt. Idôközben az EU Delegáció szerepét bizonyos fokig átvéve (a folyamatba épített minôségbiztosítási rendszert megteremtve) a NAO iroda és az akkori Nemzeti Fejlesztési Hivatal létrehozta az EU Közbeszerzési Koordinációs és Szabályossági Egységet (ez az EKKE), mert a Phare programokat és a strukturális alapokat át kellett állítani közbeszerzésre, vagyis a magyar közbeszerzési törvényt kellett „ráhúzni” a pályáztatásra. Ez volt az utolsó lépcsôfok. Az intézményrendszer a jelentôs változás ellenére sikerrel teljesítette a feladatot. Itt zárul le a folyamat; a Phare tavaly végleg befejezôdött, gyakorlatilag sikerült, s mind a három
2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
ADOTT A
PHARE?
szervezet, a Váti Kht., az ESZA Kht. és a CFCU – amelyek a Phare lebonyolításában sikereket arattak – most már a strukturális alapok lebonyolításában vesz részt, s a tudás, ami 1990 és 2006 között, a Phare programok 17 éve alatt felgyülemlett, ezután is hasznosul az ország javára. – A Phare program során semmilyen gond nem akadt az uniós tisztségviselôkkel? – Magyarország és Lengyelország profitált eddig a leghosszabb idôn keresztül a Phare programból, s ilyen szempontból a lengyelekkel együtt hazánkban folytatták a Phare-ral kapcsolatos tevékenységeket a legtovább, így a mi tapasztalataink talán a legmélyebbek és a legsokoldalúbbak. Ezért talán mi okoztuk a legtöbb csuklást és hasfájást az EU bürokratáinak. Ezt jól példázza, hogy nyolc nagy stratégiai változást kellett végrehajtanunk. Ahány az Európai Bizottság felépítésével, szervezetével kapcsolatos reform volt – így a Phare programok is attól függôen, hogy melyik fôigazgatósághoz tartoztak éppen (ebbôl is volt négy), s hogy hány lebonyolítási szabályrendszer létezett – a DIS (Decentralised Implementation System, azaz a Decentralizált Végrehajtási Rendszer), az Edis, a PRAG 1., a PRAG 2., a PRAG 3. s végül a közbeszerzési törvény –, nem csoda, hogy az állandó változások miatt többen azóta is tudathasadásos állapotban végzik tevékenységüket a strukturális alapokban. Ahány fôigazgató jött, mindegyik változtatott, s ettôl mindenki majdnem megbolondult. Az Európai Bizottság folyton bôdületes ötletekkel állt elô, amelyek megzavarták a rendszert, de azokat is, akik ezen a területen dolgoztak. Ám boldog bolondan jelenthetjük és üzenjük, hogy most már a mi – a korábban elôcsatlakozásban edzett – szakembereink is ott ülnek az EU különbözô szervezeteiben, és csak a revansra várnak a sok bosszúságért… K. Tóth László
89
SUMMARIES
FA R E W E L L T O T H E L I G H T H O U S E When at the end of 2006 the last of Hungarian Phare programmes came to a conclusion it was all but a handful of professionals who took notice. It was a quiet farewell, although there is plenty to remember. With a history of 17 years, 200 programmes, thousands of projects, and a number of crucial initiatives Phare provided a truly unique contribution to Hungary’s moderisation and European integration. The journey wasn’t always easy. Just like the whole enlargement process, the planning of Phare programmes often lacked a clear strategy. Management was often bureaucratic and cumbersome. Still, the knowledge transferred by foreign experts, the experience gained during the implementation of countless development projects, a whole range of new or revised legislative acts, sectoral and regional policies, newly established computer networks, refurbished laboratories or border stations, all co-financed by Phare, were a conditio sine qua non of Hungary’s EU accession. Without her, we would not be where we are today. Dr. Péter Heil
CENTRALISED FINANCIAL MANAGEMENT WITH THE EUROPEAN COMMISSION On the 17th of December 1998. the European Commission has signed the Memorandum of Understanding on the establishment of the National Fund for the Phare Programme in Hungary to create a central treasury entity in the state administration. Parallel to that the bank accounts used for the Phare payments were closed in the commercial banks and re-opened in the Hungarian State Treasury, which financial institution is the „bank” of the central state budget. By the time of Hungary’s EU accession the National Fund and its supervisor the National Authorising Officer 90
became one of the main driving force behind the transparent and efficient use of the Phare funds and that following the accession the existing institutional system works based on the ex-post control of the EU Commission in contrary to the long early day of ex-ante control of Brussels. The National Fund has compiled and sent to the EC more than 100 Request of Fund documentation amounting almost 600 million euro till now to draw down the Community contribution to finance thousands of projects. Dr. Róbert Thuma – Gergely Földiák – Nándor Filep
P H A R E P R O G R A M S H AV E H E L P E D HUNGARY to join to EU and to strength his administrative absorption capacity after the accession, furthermore have based Hungary as a member state to support the implementation of pre-accession tools for other accession countries in the level of EU. Meanwhile the PHARE Programs have influenced the Hungarian domestic regional policy regulation and instruments to reform the public administration system and process. Dr. Péter Szegvári
DO NOT GIVE THEM FISH… Model projects for ESF type Structural Funds programs in the area of employment and education The paper summarizes the ESF type Phare model projects managed by the ESF National Implementing Agency (ESF NIA), a government agency established in 2000 with the aim of implementing ESF type Phare and Structural Funds projects. It gives an account of the main features of the ESF type projects and tries to establish a link between the model projects supported under the Phare program and the projects directly supported FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1
SUMMARIES
from the European Social Fund (as part of the Structural Funds) after the succession of Hungary into the EU. Both the educational and the employment-type programmes are accounted for, each illustrated by an example. It also draws the conclusions with respect to the Development of the project activities and management abilities of the target groups The institutional development and the Development of ESF project models and procedures. Dr Ferenc Tátrai
„ I N F O R M AT I O N T E C H N O L O G Y I N P R I M A RY S C H O O L S ” The programme titled started in 2003 and ended at the end of 2006. Altogether 196 applicants were granted support within two subprogrammes, 126 of which in subprogramme 1 and 70 in subprogramme 2 could accomplish the goals of the programme. The projects were to be implemented within at most 18 months. As a result of the call modern, multifunctional buildings and building parts were put into shape, which allow to receive the ICT and beside education they are also suitable for social, cultural, sport and leisure activities. An appropriate environment was built up for receiving the information and communication technology: the institutions were equipped with up-to-date devices, furthermore beside the instrumental needs of e-learning ICT competence development and application of ICT in everyday pedagogical work also gained currency. We strongly believe that information and communication technologies becoming part of our everyday life already from the primary school
2 0 0 7 / 1 FA L U V Á R O S R É G I Ó
bring a major change in the life of the pupils as well as the community, because in supporting lifelong learning - one of the greatest challenge of the European Union - this „knowledge” is indispensable, but it is also indispensable in the world of information, in the information society and in day to day work too. Zsuzsa Váczy – István Vilmos Kovács
F I N A N C I A L I M P L E M E N TAT I O N OF PHARE PROJECTS The implementation of Phare projects was a real challenge for both the Beneficiaries and the Implementing Agencies. The Beneficiaries learned the meaning of project financing as they had to follow strictly the budget proposal that they had submitted. Until 2004 the Beneficiaries had to follow the rules of the Practical Guide issued by the European Commission. After 1st May 2004 as Hungary joined the European Union, the Hungarian procurement law became obligatory for Phare projects instead of the Practical Guide, so Beneficiaries had to learn the new procedures. In some cases the Hungarian law decelerated the implementation e.g. declaration of VAT, banning the advance payment for budgetary institutions. The experiences of implementing Phare programmes are useful for the participants: first most of the Beneficiaries are now capable to implement projects co-financed by the European Social Fund; on the other hand the Implementing Agencies have developed advanced procedures for handling the financial sources from the EU Structural Funds. Viktor Barna
91
Phare programok vezetôi 1990-2007. Nemzeti segélykoordinátor
Nemzeti programengedélyezô tisztviselô
(NAC – National Aid-Coordinator)
(NAO – National Authorising Officer)
Bajnai Gordon Dr. Baráth Etele Dr. Boros Imre Náthon István
Király Péter Kovács Álmos Naszvadi György
Programengedélyezô tisztviselô (PAO – Programme Authorising Officer) Barátossy Györgyné Dr. Becker László Dr. Béres Béla Dr. Braun Márton Bús László Csanádi Ágnes Csap Mikolt Faragó Csaba Dr. Fáy Barnabás Galovicz Mihály Gansperger Gyula Dr. Gordos Árpád Hajdú András Kazatsay Zoltán Dr. Kóti László Kovács István Dr. Kovács Ferenc Dr. Kraft Péter Lunk Tamás Mihály Zoltán Molnár Mihály
Dr. Nagy Tibor Gyula Ôri István Dr. Papp József Pataki Zsolt Rajczy Lajos Dr. Rapcsák János Rónaszéki Gábor Rózsa Judit Dr. Somogyi Zoltán Spakievics Sándor Dr. Szaló Péter Dr. Szegvári Péter Dr. Tátrai Ferenc Tóth Sándor Dr. Udvardi Iván Dr. Vági Márton Dr. Vajda László Vályi György Vargha Ágnes Vass Nándor Dr. Verebélyi Imre
Lehetséges, hogy a lista nem teljes körû, ez esetben ezúton kérünk elnézést.
92
FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 1