Munkaerő piacok és regionalitás I. Regionalitás és tudásgazdaság ........................................................................................ 2 II. Világtendenciák ............................................................................................................. 3 III. Regionális differenciák az Európai Unióban ............................................................... 5 IV. Magyarország 2008; 3:7:174:3152 – Két ország? ....................................................... 7 IV.1. Magyarország: regionális munkapiacok ................................................................. 12 Irodalom ........................................................................................................................... 15 1. sz. melléklet.................................................................................................................. 18
Borbély Tibor Bors www.borbelytiborbors.extra.hu
2008
I. Regionalitás és tudásgazdaság A munkaerőpiacok regionalitásának országhatáron belül és az Európai Unió viszonylatában is hatalmas irodalma van. A gazdasági fejlődés regionális eltérései magukkal hozzák a földrajzi térségek közötti differenciálódást. Amíg az emberiség történelmében évszázadokon át a mezőgazdasági termelés volt a domináns termelési szektor, addig az ipari forradalmak sorozat elvezetett oda, hogy a fejlett világban a szolgáltató szektor a meghatározó. A világgazdaság rövid idő alatt lezajlott átrendeződésével pedig a korábban fejletlen államokként emlegetett dél-amerikai és ázsiai országok egyre meghatározóbb szerepet hasítanak ki a világgazdaságból. Ami az ipari társadalmakat megkülönbözteti a preindusztriálisaktól, az a mezőgazdaság csökkenő foglalkoztatottsága, amely mögött hatalmasra nőtt termelékenység áll. A XVIII. század elejétől Nagy-Britanniában megindult iparosodás vége a XX. század eleje, amely során a foglalkoztatottak tömegesen kerültek át a premier szektorból a szekunderbe. Az indusztriális majd a posztindusztriális gazdaságokban a munkaerőpiaci egyenlőtlenségek minden olyan mértéket és értéket meghaladnak, mint ami évszázadokon keresztül elképzelhető lett volna, ugyanakkor a piacok átalakulása gyorsan megy végbe. A lassan adaptálódó gazdaságok, régiók néhány évtized alatt kerülhetnek a világgazdaság élvonalából a hátsó sorokba. Igaza az átrendeződés visszafelé is működőképes, még ha sokkalta több munka, tett is szükséges hozzá. Pounds (2003:15. o.) Európa 25 évszázados történetét bemutató könyvében egy egyszerű három tényezős modellre építi fel mondandóját. A környezeti adottságok, a technika színvonala és az emberi magatartásminták, felfogásmódok és a társadalomszerkezet egymást feltételező, egymással állandó kölcsönhatásban álló tényezők, amelyek együttesen alakítják a terület gazdasági- foglalkoztatási fejlődését. A hazánkra is jellemző tudásintenzív gazdaság, a kimerülő természeti erőforrások (Amelyek tekintetében a Trianon utáni Magyarország eleve meglehetősen szegény volt.) A három tényező közül a legutóbbi az emberi magatartásminták, a mai megszokott felfogásban a HRD (Human Resource Development) a meghatározói. 1. sz. ÁBRA A fejlődés három eleme
Magyarország tekintetében a regionális széthúzás a rendszerváltástól erősödő és tartósodó tendenciát mutat fel, miközben Ady Endre (1905) találó megfogalmazásában „kompország” vagy Szűcs Endreii(1983) prózai de szintén kifejező Európa három fejlődési régióját bemutató elemzésében az ország jelentős fejlődési lemaradást halmozott fel történelem során Európa gazdasági – társadalmi középpontjához képest. Ez a hátrányunk- együttesen a többi posztszocialista Közép-európai országgal- 2004. májusi uniós tagságunkkal aligha csökkenthető
egyik pillanatról a másikra. Az Európai Unió regionális és kohéziós politikái (vö. ERFAiii), az EU történelmében egyre erősödő jelleggel, folyamatos felértékelődés alatt állnak. A korábbi agrárium túlsúlyos brüsszeli büdzsében növekvőben vannak a regionális differenciákat kiegyenlíteni szándékozó alapok. Az EU célrendszere és hazánk vállalásai tehát ránézésre egy irányban hatnak, ugyanakkor az elmúlt 18 év történései (lásd a későbbi térképeket) nem igazolják vissza, sem a kormányzati, sem a szakpolitikai szándékot. Ebben a tanulmányban a munkaerőpiacok regionális (helyi, kistérségi ~ járásnyiiv) különbözőségeire hívjuk fel a figyelmet. Bemutatva a globális – európai és hazai – kistérségi tendenciákat és politikai dokumentumokat.
II. Világtendenciák A világgazdaságot hagyományosan jelentős regionális különbségek jellemzik a foglalkoztatásban. A XIX. századi bérmunka társadalom megjelenésétől kezdődően, előbb csak a fejlett világra, később a Föld országainak mind nagyobb részére jelenteknek napi olvasmányt az összehasonlító elemzések, amelyek a foglalkoztatási színvonalat, a munkanélküliség alakulását, a béreket, később a vásárlóértékben számolt kereseteket hasonlítják össze. A mai globális világgazdaságban ezek az elemzések döntő tényezőkké válnak a befektetésekben, a beruházók adott ország mellett meghozott döntéseiben. ..sz. grafikon
(forrás: EiE 2007) A XX. században folyamatosan alakultak ki a nemzetközi szervezetek gazdaságelemzési nomenklatúrái. Elsőként a Népszövetség intézménye a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO / fr. OIT) lépett fel, majd a II. világháború után, már mint az ENSZ szervezet él tovább. Az 50-es évek Európájában kap gazdaságfejlesztési szerepet a Nemzetközi Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés (OECD/ fr. OCDE) elődszervezete. A 70-es évektől egyre gyorsuló és mind technológiaintenzívebb világgazdaság- leszámítva az ekkor még a vasfüggöny mögött szorongó szocialista államokat- egyre nagyobb mértékben kapcsolódnak be a nemzetek feletti munkamegosztásba. A gazdaság átalakulása együtt jár a
világátrendeződésével, a korábbi gyarmatbirodalmak végérvényes felbomlásával Ázsiában és Afrikában. A 90-es évekre az évszázadokon át domináns európai gazdaság még inkább visszaszorul. Az USA, a spanyol- amerikai háborút követően kialakuló, majd a II. világháború után meghatározóvá váló világgazdaságot vezető szerepe azonban még a volt harmadik világ államainak gazdasági fejlődésének következményeként sem romlik. A mai világgazdaságot a bretton woodsi (1994) amerikai- brit világrend vége jellemzi. A korábban a triász (EU (Németország, Franciaország, Nagy- Britannia), USA, Japán) országaira épült piacok helyett előtérbe kerülnek a BRIC (Brazília, Oroszország, India, Kína) országok. Afrika államaiban megjelentek a kínai beruházók, tőkeexportőrök, ezzel összhangban Európa gazdasági szerepe leértékelődőben van. A korábbi világgazdasági szerepleosztás pedig átalakul. Rövidesen Kína és India, valamint az ázsiai kistigrisek válnak a világ motorjává. Ezzel összhangban, ha hihetetlen egyenlőtlenségek közepette is, de Kína, Brazília, India… lakosságának egy része belép, belépett a fogyasztói társadalomba. Ezzel párhuzamosan az új nagy gazdaságú államok belső munkaerőpiacai hihetetlen módon megosztottakká váltak. Például, Kínában egyszerre van jelen a nagyvárosi nyugati értelembe vett luxus életmód (Shanghai) és a vidéki nyomor, ahol az elemi munkásbiztosítás sem létezik. ..sz. ÁBRA
(forrás: Employment Outlook 2007 OECD 36. old. ) A világgazdaság fejlődésével a BRIC országok kialakult olcsó szalagmunka szerepe átalakulóban van (ld. a fenti grafikonon a manufaktúraiparban a bérek növekedését). Az indiai egyetemek például már mai is nagyobb létszámban bocsátanak ki IT mérnököket, mint az USA egyetemei. Könnyen elképzelhető, hogy 2050-re Európa szerepe marginálissá válik a világgazdaságban. Miközben a volt harmadik világ munkaerőpiacain a bérek az élet és munkakörülmények jelentősen javulnak majd, de fennmaradhat az erőteljes foglakozási szegregáció.
III. Regionális differenciák az Európai Unióban Az Európai Unió területi statisztikája az un. NUTS (Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques) rendszerre épül, amely öt méret szerint szintekre osztja a 27 tagállam területét. Az uniós terület- és vidékfejlesztés politika tehát – bármely furcsa is ezt nemzetállami, tagállami szintről megközelíteni- területi alapon szerveződik, amely egyes esetekben nem azonos az országhatárokkal. A felosztás az alábbi módon építkezik: o NUTS 1 – nagyobb régió, tartomány, kisebb országok esetén országos szint, Magyarország három NUTS I. földrajzi területi elemből épül fel: Közép-Magyarország, Dunántúl és Észak és Dél Alföld (3) (statisztikai nagyrégiók) o A NUTS 2 – nagyobb közigazgatási egység, Magyarország esetében ez a hét régió (7) (tervezési régiók) o A NUTS 3 - kisebb közigazgatási egység, ilyenek a magyar megyék (20) o A LAU 1 vagy (NUTS 4)– helyi körzetek, kistérségek, Magyarországon a 2007. évi kistérségi törvény ezek számát a korábbi 168-ról 174-re emelte (174) végül o A LAU 2 vagy (NUTS 5)– települések, idehaza 3152 településv. Az uniós munkaerőpiac, bár a Római Szerződéstől (1957) alapvető cél az egységes piac(ok) megteremtése mélyen szegmentált. Az európai munkaerő mobilitást támogató rendszer a SEDOC 1985-ben alakul, a munkaerő valódi mobilitást megalapozó Egységes Európai Okmány (EEO) 1972-ben születik meg, segítségével a régi tagállamok tekintetében 1992.-re valóra válik az évszázados állom, a nemzetiségtől független munkaerőmozgás. A SEDOC helyére 1993-ban lép az egységes Európai Foglakoztatási Szolgálat az EURESvi. A big banggel csatlakozó tíz új tagállam esetében azonban a régi tagállamok belpolitikai csatározásainak eredményeképpen 2004-ben erőteljes korlátozás lép életbe. 2007-ben további két poszt-szocialista ország (Románia, Bulgária) csatlakozásakor így tesznek a korábban belépet államok is. Magyarország például csak egy évvel később nyitja meg teljes egészében munkaerőpiacát Románia előtt. A magyar munkaerő pedig csak 2011 után mozoghat majd minden korlát nélkül a 27 tagú unióban. Az Európai Unió 2000-ben tűzte ki a maga, mára túlzottan ambiciózussá vált agendáját, a Lisszaboni Dekrétumot. Az Európai Foglalkoztatási Stratégia 1997-ben vált egységessé. Ugyanakkor az európai munkaerőpiacról a mai napig nem lehet egységes piacként beszélni, még az olyannyira nagyszámú migráns munkavállalóval együttesen sem. Az uniós tagállamok meglehetősen eltérő foglalkoztatási helyzete mellett a tagállamok regionális és kistérségi piacai is számos eltérést mutatnak fel. A Lisszaboni Célokat, a 70%-os általános foglakoztatási rátát a 491 milliós lakosságból csak a britek, svédek, dánok és hollandok érték el évekkel korábban. A csoporthoz tavaly előtt csatlakozott Ausztria. Miközben számos állam megközelíti a célszámot, Magyarország a legutolsók között van (15-64 évesek foglakoztatási rátája 57,3%), amelyet tovább nehezítenek a belföldi differenciák. A vidéki Európa messze elmarad a városiasodott kontinens fejlett, városi területei mögött. Ez a probléma a Bizottságot 2007-ben konkrét állásfoglalás megjelentetésére késztette.
sz. térkép Az uniós és csatlakozásra váró államok foglalkoztatási rátája (forrás: Eurostat 2006)
’A népsűrűség alapján a vidéki térségek a EU-27 területének 93%-át teszik ki. A lakosság 20%-a túlnyomóan vidéki területeken és 38% kiemelkedően vidéki területeken él. A 27 tagú EU-ban a vidéki térségek teremtik elő a bruttó hozzáadott érték 45%-át állítják elő és a munkahelyek 53%-át biztosítják, de egyre inkább elmaradnak a túlnyomóan városi térségek mögött. A 27 tagú EU-ban a túlnyomóan városi térségekben az egy főre eső jövedelem csaknem kétszer annyi mint a túlnyomóan vidéki térségben. Az alacsony jövedelemszint megnehezíti a képzett munkaerő megtartását és vonzását. A 25 tagú EU-ban, 1996 és 2001 között, a városi térségekben nőtt a leggyorsabban a foglalkoztatás. A túlnyomóan városi térségekben a foglalkoztatási ráta 3,6%-kal nőtt, szemben a túlnyomóan vidéki térségek 1,9%-ával. Ez, a városi és vidéki területeket összehasonlítva, a foglalkoztatás területén mutatkozó egyre szélesebb szakadék kialakulását mutatja5. 2004-ben az EU 27 tagállamában a foglalkoztatási ráta csaknem 5%-kal volt magasabb a túlnyomóan városi térségekben (64,7%), mint a túlnyomóan vidéki térségekben (60,1%). Hangsúlyozni kell azonban a vidéki régiók sokszínűségét. Néhány vidéki térségben,
különösen a városi térségek közelében, magas volt a foglalkoztatás növekedése, összhangban az OECD országok általános tendenciájával. Szubregionális szinten az irányvonalak jelentős mértékben eltérhetnek a regionális szinten jellemző tendenciától, különösen azokon a területeken, ahol a mezőgazdaságból kivonuló munkaerőt a városok és a nagyobb falvak piaca elszívta. A munkanélküliségi ráta általában jelentősen magasabb a vidéki térségekben, mint a városi térségekben. A város és vidék közötti különbségek különösen markánsak a magas munkanélküliségi rátát mutató országokban. A tartós munkanélküliség csak a kiemelkedően vidéki térségekben viszonylag magas, ami az alacsony jövedelmű csoportok növekvő kizárását jelezheti. A becslések szerint a „rejtett munkanélküliség” (ideértve az alulfoglalkoztatott mezőgazdasági termelőket és a mezőgazdasági dolgozókat) körülbelül 5 millió embert érint a vidéki térségekben. A szolgáltatási ágazat lassabb fejlődése A szolgáltatási ágazat a legnagyobb foglalkoztató Európa vidéki térségeiben, de a városi térségekkel összehasonlítva kisebb és a közszféra benne a meghatározó. Ennek oka a magánszolgáltatások fejletlensége, melyek főként a városokban jellemzőek. 2002-ben az ágazat aránya 57% és 65% volt a túlnyomóan, illetve a közepesen vidéki térségekben, szemben a túlnyomóan városi térségek 75%-ával. Ezt tükrözi a tudásalapú gazdaságra jellemző tevékenységek felé történő lassabb elmozdulás is. Képzettség és a humántőke A képzettség és a humántőke szintje általában alacsonyabb a vidéki térségekben, mint a városi térségekben. Sok tagállamban az elemi vagy a középiskola alsóbb évfolyamain folyó oktatást követő oktatás általánosabb a városi térségekben. A városi térségekben körülbelül a felnőtt lakosság 20%-ának van felsőfokú végzettsége, míg a vidéki térségekben az arány körülbelül 15%7. A felsőoktatási végzettség gyakran a képzett személyek elvándorlásához vezet a vidéki térségekből a városi térségekbe, akik a tanulmányaik után ott maradnak a jobb munkalehetőségek miatt.(COM 2006 857)
IV. Magyarország: 3-7-174-3152 – Két ország? Az 1989/90-es rendszerváltást követően a magyar területi igazgatási rendszer, a kialakuló önkormányzatiság Európában szinte egyedülálló módon töredezett rendszert hozott létre. Az 1990-ben elfogadott önkormányzati törvény alapján 3152 települési önkormányzat vált önálló entitássá a korábbi tanácsrendszer helyében. A 90-es évek elején a diktatúrából kiemelkedő önkormányzatiság már a 90-es évek közepétől a területfejlesztés gátlójává vált (vö. 1996. évi XXI. számú első területfejlesztési törvényünk). Nem csoda, hogy a magyar Országgyűlés által először elfogadott Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK 35/1998. évi OGY. hat.) kevés eredményt tudott felmutatni. A települési önkormányzat - megyei önkormányzatországos politikai vezetés a mai napig meghatározó szembehelyezkedése pedig oda vezetett, hogy a 80-as években meginduló területi egyenlőtlenségekkel szemben tett kormányzati intézkedések hatékonyatlanok maradtak. A 2005 októberében elfogadott második OTK már az ország EU belépést követő első Nemzeti Fejlesztési Terv időszakában készült, mintegy felkészülésként a 2007 és 2013 közötti hét éves uniós fejlesztési ciklusra, amelyben Magyarország 22,6 milliárd Euros (a vidékfejlesztési támogatások nélkül) támogatást hívhat le, ennek az összegnek valamivel több, mint ötöde kerülhet az un. regionális operatív
programokban felhasználásra.. A második nemzeti- uniós fejlesztési ciklus során felhasználandó forrásokat egy soklépcsős és kétosztatú rendszerben kezdi el költeni az ország. Egyszerre léteznek a választási törvény és az önkormányzati törvények folytán (kétharmados parlamenti döntést igénylő) a választott megyei önkormányzatok és majd 3200 települési önkormányzat. Amíg a másik oldalról a Kormány kísérletet tett a hét statisztikai tervezési régió valósággá váltására (NUTS II) a megyék helyett és helyi szinten a kistérségek felépítésére a települések helyett. Mindkét szerveződést a költségvetési törvényeken keresztül többedik éve támogatja (vö. többcélú kistérségi társulás a költségvetési törvény mellékletében). Ezt a célt szolgája a hét regionális OP is. Így egyszerre létezik a régió (7) és kistérség (174) valamint a megye (20) és a település (3152) alapon szerveződő ország, közigazgatásilag két országunk van egyszerre: egy jogilag legitim és megkérdőjelezhetetlen és egy fiskálisan – közigazgatásilag működtethető. ..sz. TÁBLA Az ÚMFT dedikált keretek operatív program szintű bontásban
(Forrás: ÚMFT 2007-2013, 2007. május 7.)
Az NFT1 felosztásával szemben nem egy ROP, hanem a hét tervezési régióra szabva hét terv készült el. Ugyanakkor a szocialista – liberális kormány és a konzervatív vezetésű helyi és megyei önkormányzatok szembeállásból adódóan a regionális programok felhasználásáról valójában nem a területileg szerveződő regionális önkormányzatok, hanem a központi kormány és a minisztériumok delegáltjai által dominált Regionális Fejlesztési Tanácsok (RFT) hoznak döntést. Így formálisan az uniós direktíva, azaz a szubszidiaritás eleve teljesül, valójában gyakorta az oroszág centralizált vezetése marad a gyakorlatvii. A 2005-ben az Országgyűlés által megszavazott új OTK célrendszere az alábbi:
..sz. ábra Az új OTK célrendszere
JÖVŐKÉP HOSSZÚ TÁVÚ, ÁTFOGÓ TERÜLETFEJLESZTÉSI POLITIKAI CÉLOK 1. Térségi versenyképesség
2. Területi felzárkózás
3. Fenntartható térségfejlődés, örökségvédelem
4. Területi integrálódás Európába
5. Decentralizáció és regionalizmus
KÖZÉPTÁVÚ TERÜLETI CÉLOK 1. 2. 3. 4.
5. 6. 7.
Versenyképes budapesti metropolisz-térség Fejlesztési pólusok és városhálózati kapcsolatrendszer fejlesztése Külső és belső perifériák, elmaradott térségek felzárkóztatása Országos jelentőségű integrált fejlesztési térségek és tématerületek A, Balaton térség tartós versenyképességének megteremtése B, Tisza térség fenntartható felzárkóztatása C, A Duna–mente fenntartható fejlesztése D, A termálvíz kincs térségi hasznosítása Határ menti területek együttműködésének erősítése Rurális (vidékies) térségek területileg integrált fejlesztési prioritásai Területi prioritások a szakpolitikák számára
ESZKÖZ- ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER RÉGIÓK FEJLESZTÉSI IRÁNYAI
Regionális területi célok keretei - Közép-Magyarország - Közép-Dunántúl - Nyugat-Dunántúl - Dél-Dunántúl
- Dél-Alföld - Észak-Alföld - Észak-Magyarország
2007-ben újra módosult a kistérségek felosztása, számuk a korábbi 168-ról az új kormánydöntés alapján 174-re nőtt. Az új törvény (2007. évi CVII.) valamint a 311/2007 (XI. 7.) Korm. hat. A 174 kistérésből 33-at sorolt a leghátrányosabb helyzetűek közé (ld. pirossal a térképen a 7 régión belül ábrázolva). A besorolásban a munkaerőpiaci helyzet, a helyi munkapiac elérhetősége és a települések foglalkoztatási, munkanélküliségi rátája is szerepet játszik Itt érdemes megjegyezni, hogy 2006-ban még csak 150 kistérség volt az országban. Számuk tehát alapvetően a lokális – országos politika alapján folyamatosan változik és esetenként nem organikus járásokról van szó. A magyar munkaügyi szervezet (ÁFSZ) munkaerőpiaci körzetei például évek óta nem egyeznek a kistérségekkel. 2008 elején a 174 kistérségre 168 munkaerőpiaci körzet jutott, ugyanakkor pl. a 90-es évek közepén 174 munkaerőpiaci körzet volt az 1996-os első területfejlesztési törvény megszületésekor. A 67/2007. (VI.28.) OGY. határozat alapján a hátrányos helyzetű kistérségek támogatása az alábbiak szerint számítódik ki: • Alkalmazott mutatócsoportok: – Korábban is alkalmazott: gazdasági, infrastrukturális, foglalkoztatási – Új: önálló társadalmi és önálló szociális • Sávok a besorolás alapján: – Hátrányos helyzetű kistérségek: a komplex mutatójuk kisebb, mint az összes kistérség komplex mutatójának átlaga. – Leghátrányosabb helyzetű kistérségek: a hátrányos helyzetű kistérségeken belül azok a legalacsonyabb komplex mutatóval rendelkező kistérségek, ahol az ország lakónépességének 15%-a él. – „Zászlóshajó kistérségek”: a leghátrányosabb helyzetű kistérségeken belül azon legalacsonyabb komplex mutatóval rendelkező kistérségeket, ahol az ország lakónépességének 10%-a él. – Regionális szempontból hátrányos helyzetű kistérségek: a Regionális Fejlesztési Tanácsok jelölhetik ki azokban a régiókban, ahol a hátrányos helyzetű kistérségek lakónépessége nem éri el a régió lakónépességének 30%át.
(készítette: Bari Laura FSZH, 2007)
IV.1. Magyarország: regionális munkapiacok – töredezett ország Amennyiben a hét tervezési régió (NUTS II) szintjén nézzük az ország munkaerőpiacát, már ebben az esetben is nagyfokú a hetereogenitás; a foglalkoztatási ráta, az inaktivitási ráta, a munkanélküliek (ÁFSZ és ILO szerinti mérései is) száma, az egy főre jutó GDP, a HDI ráta 2001-ben Budapesten 0,865 Szabolcs-Szatmár-Bereg-Megye 0,764 (Nemes-Jakobi 203)- , az eltartotti index … mind-mind egy földrajzilag mélye szegmentált országról tanúskodnak. Amely barázdákat eddig egyetlen kormányzatnak sem sikerült érdemben módosítania sem uniós, sem nemzeti források bevonásával. A régiók szintjén tekintve ma két fejlett (KözépMagyarország, Közép-Dunántúl) és öt fejletlen régió van az országban. sz. TÉRKÉP A 7 tervezési statisztikai régió gazdasági és munkaerőpiaci mutatói
forrás: HVG Amennyiben az egy főre jutó GDP öt évese tendenciózus alakulása alapján állítjuk sorrendbe a régiókat az előbb már bevezettet helyzetleíráshoz hasonló eredményt kapunk. Az ország motorja Budapest és kis kiegészítéssel Pest Megye, amelynek azonban csak a fővároshoz ingázási közelségbe elhelyezkedő (cca. 40 km) területei tekinthetőek fejlettnek. Ezen települések még abszolút nyertesei is voltak a rendszerváltásnak, Budapest dezurbanizációs folyamatainak. (vö. Budaörs mint a legfejlettebb település az egy főre vetített GDP rangsorban a KHS mérései alapján.) A regisztrált 1 millió 282 ezer gazdasági szervezetből 516 ezer található a Közép-magyarországi régióban, a közel három milliós lakosság foglalkoztatási rátája (15-64 évesekre vetítve) majd 5% ponttal haladja meg az országos átlagot (56,6%), amint a munkanélküliség elenyésző (4,3%) szemben az országos 7%-kal.
(forrás TÉRPORT 2008) A magyar munkaerőnek ugyanakkor alig 4%-ka mobilizálható földrajzi értelemben éves szinte. Budapestnek a versenyszférában kimutatható nettó bérelőnye az ÁFSZ Bértarifafelvétele alapján 48,6% volt. Amely regressziós becsléssel 22,8%-ra csökken (Köllő 2003). A legnagyobb természetes fogyást és a legalacsonyabb aktivitási szintet Észak-Magyarország mutatja. Hamarosan 200%-os eltartotti rátát mutat majd fel. Miközben a képzetlen roma kisebbség létszámaránya jelentősen növekszik.
(forrás TÉRPORT 2008) A foglalkoztatás ugyanakkor településtípus szerint is eltérő. A városokban a férfiak 2-4 a nőknek 3-4 százalékkal van nagyobb esélyük az elhelyezkedésre, mint a községekben. (Nagy 2003)
(forrás TÉRPORT 2008)
A fejlett régiók bérelőnye Köllő (2003) vizsgálatai szerint 1986 és 2000 között 5-8 százalékos sávból 10-14 százalékos sávba emelkedett. A hazai lakásállomány rendszerváltás utáni privatizációja a munkásszállások, ma munkásmotelek számának drasztikus csökkenése sem tett jót az országon belüli munkaerő mobilitásnak. A lakások 96% van magántulajdonban. Hazánkban a lakosság 3,5-4% költözik évente új lakásba Nyugat-európában ez az arányszám lényegesen magasabb (Hegedűs 2001)
(Forrás: KSH 2007) A KSH nyers összesítései alapján a 231 ezer Forintos bruttó budapesti átlagfizetés és a 141 ezer Forintos Jász-Nagykun- szolnoki bérek között jelentős a különbség.
Irodalom NEMES-NAGY JÓZSEF – NÉMETH NÁNDOR A "HELY" ÉS A "FEJ" A REGIONÁLIS TAGOLTSÁG TÉNYEZŐI AZ EZREDFORDULÓ MAGYARORSZÁGÁN BUDAPESTI MUNKAGAZDASÁGTANI FÜZETEK BWP. 2003/7 MTA KTI 58 OLD. RECHITZER JÁNOS – SMAHÓ MELINDA A HUMÁN ERŐFORRÁSOK REGIONÁLIS SAJÁTOSSÁGAI AZ ÁTMENETBEN MTA KTI 2005 80 OLD. FALUVÉGI ALBERT A TÁRSADALMI-GAZDASÁGI JELLEMZŐK TERÜLETI ALAKULÁSA ÉS VÁRHATÓ HATÁSAI AZ ÁTMENET IDŐSZAKÁBAN MT–DP. 2004/5 MTA KTI 50 OLD. CSATÁRI BÁLINT MERRE HALADJON A MAGYAR MAGYAR VIDÉK? LEHETŐSÉGEK ÉS KORLÁTOK (ELŐADÁS) HALMOS CSABA: MUNKAERŐPIAC ÉS REGIONALITÁS - FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA EURÓPAI UNIÓS SZEMMEL. (I. RÉSZ) 2000/3. HALMOS CSABA: MUNKAERŐPIAC ÉS REGIONALITÁS - FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA EURÓPAI UNIÓS SZEMMEL. (II. RÉSZ) 2000/4. DÁVID JÁNOS- FÜLÖP EDIT : A MUNKAERŐ SZAKMASZERKEZETI KERESLET ELŐREJELZÉSE, A KERESLET ÉS KÍNÁLAT EGYBEVETÉSE IN BORBÉLY TIBOR BORS (SZERK.) MUNKAERŐPIACI KUTATÁSOK HEFOP 1.2. ZÁRÓKÖTET FSZH BUDAPEST 2008 (MEGJELENÉS ALATT) KÖLLŐ JÁNOS – FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI ESZKÖZÖK AZ ÉRETTSÉGIVEL NEM RENDELKEZŐK MUNKAERŐ-PIACI HELYZETÉNEK JAVÍTÁSÁRA ÉS AZ OKTATÁSI REFORMOK ELŐMOZDÍTÁSÁRA IN MAGYARORSZÁG HOLNAP HTTP://OKTATAS.MHOLNAP.DIGITALNATIVES.HU/WIKI/FOGLALKOZTAT%C3%A1SPOLI TIKAI_ESZK%C3%B6Z%C3%B6K GYÖRGYI ZOLTÁN- MÁRTONFI GYÖRGY VISSZA A MUNKAERŐPIACRA A TRANZITFOGLALKOZTATÁSI PROGRAM TAPASZTALATAI OKTATÁSKUTATÓ INTÉZET 2001 NO. 232 EMPLOYMENT IN EUROPE EC BRUSSELS, 2007 EMPLOYMENT OUTLOOK 2007 OECD EUROSTAT HTTP://EPP.EUROSTAT.EC.EUROPA.EU/PORTAL/PAGE?_PAGEID=1996,45323734&_DAD=P ORTAL&_SCHEMA=PORTAL&SCREEN=WELCOMEREF&OPEN=/&PRODUCT=STRIND_EM PLOI&DEPTH=2 TEIR ORSZÁGOS TERÜLETFEJLESZTÉSI ÉS TERÜLETRENDEZÉSI INFORMÁCIÓS RENDSZER ÖTM- VÁTI KHT. 2007 HTTPS://TEIR.VATI.HU/RQDIST/MAIN?RQ_APP=LOGIN 1999. ÉVI XCII. TV. 2007. ÉVI CVII. TV.
2007. ÉVI CLXIX TV. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG 2008. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉRŐL 311/2007 (XI.7.) KORM R. A LEGHÁTRÁNYOSABB HELYZETŰ KISTÉRSÉGEKRŐL BÉRTARIFA-FELVÉTEL 2006. MÁJUS FSZH HTTP://INTERNET.AFSZ.HU/SYSRES/ADATTAR/INDEX.HTML ORSZÁGOS TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ (OTK) 2005. OKTÓBER ORSZÁGOS TERÜLETFEJLESZTÉSI HIVATAL CAMERON, RONDO (1994) {1989} A VILÁGGAZDASÁG RÖVID TÖRTÉNETE MAECENAS, BUDAPEST POUNDS, NORMAN J.G. {1990}2003 EURÓPA TÖRTÉNETI FÖLDRAJZA OSIRIS, BUDAPEST A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK FOGLALKOZTATÁS A VIDÉKI TÉRSÉGEKBEN: A MUNKAHELYHIÁNY ENYHÍTÉSE {SEC(2006) 1772} BRÜSSZEL, 21.12.2006; COM(2006) 857 VÉGLEGES KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL FŐBB MUNKAÜGYI FOLYAMATOK 2007. JANUÁR– JÚNIUS ÚJ MAGYARORSZÁG FEJLESZTÉSI TERV MAGYARORSZÁG NEMZETI STRATÉGIAI REFERENCIAKERETE 2007–2013 FOGLALKOZTATÁS ÉS NÖVEKEDÉS AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG DÖNTÉSÉNEK DÁTUMA: 2007. MÁJUS 7. CSERES-GERGELY ZSOMBOR (SZERK.) KÖZELKÉP MUNKAERŐPIACI EGYENLŐTLENSÉGEK ÉS FÖLDRAJZI MOBILITÁS MAGYARORSZÁGON IN: FAZEKAS KÁROLY MUNKAERŐPIACI TÜKÖR 2003 WORLD ECONOMIC OUTLOOK WB/IMF 2003 CH. 4. UNEMPLOYMENT
2. sz. melléklet
A nemzeti szintű területi adminisztráció és a NUTS nomenklatúra átváltásai (2007) NUTS 1
NUTS 2
BE
Gewesten/ Régions
3
BG
Rajoni
CZ
Provincies/ Provinces
NUTS 3
LAU 1
LAU 2
11
Arrondissementen/ Arrondissements
44
-
2 Rajoni za planirane
6
Oblasti
28
Obshtini
264
Naseleni mesta
5 329
Území
1 Oblasti
8
Kraje
14
Okresy
77
Obce
6 249
DK
-
1 Regioner
5
Landsdeler
11
Kommuner
99
Sogne
2 148
DE
Länder
16 Regierungsbezirke
39 Kreise
429
Verwaltungsgemeinschaften
1457 Gemeinden
EE
-
1 -
1
Groups of Maakond
5
Maakond
15
Vald, linn
IE
-
1 Regions
2
Regional Authority Regions 8
Counties/Cities
34
Electoral Districts
GR
Groups of development regions
4 Periferies
13 Nomoi
51
Dimoi/Koinotites
Demotiko diamerisma/ 1034 Koinotiko diamerisma
ES
Agrupación de comunidades autónomas
Comunidades y 7 ciudades autónomas
19 Provincias + islas + Ceuta y Melilla
59
-
FR
Z.E.A.T + DOM
9
Départements + DOM
100
Cantons de rattachement
IT
Gruppi di regioni
5 Regioni
21 Provincie
107 -
CY
-
1 -
1
-
1
Eparchies
6
Dimoi, koinotites
613
LV
-
1 -
1
Reģioni
6
Rajoni, republikas pilsētas
33
Pilsētas, novadi, pagasti
527
LT
-
1 -
1
Apskritys
10
Savivaldybės
60
Seniūnijos
518
LU
-
1 -
1
-
1
Cantons
13
Communes
116
Régions + DOM
26
Gemeenten/ Communes
589
12 379 227 3 441
6 130
Municipios
8 111
3787 Communes
36 683
Comuni
8 101
HU
Statisztikai nagyrégiók
3
MT
-
NL
Tervezési-statisztikai régiók
7
Megyék + Budapest
20
Statisztikai kistérségek
174
Települések
1 -
1
Gzejjer
2
Distretti
6
Kunsilli
Landsdelen
4 Provincies
12 COROP regio's
40
-
Gemeenten
443
AT
Gruppen von Bundesländern
3 Bundesländer
9
35
-
Gemeinden
2 357
PL
Regiony
6 Województwa
16 Podregiony
66
Powiaty i miasta na prawach powiatu
379
Gminy
2 478
PT
Continente
Comissőes de 3 Coordenaçăo Regional 7 + Regiőes Autónomas
Grupos de Concelhos
30
Concelhos Municípios
308
Freguesias
4 260
RO
Macroregiuni
4 Regiuni
8
Judet + Bucuresti
42
-
Comuni + Municipiu + Orase
3 174
SI
-
1 Kohezijske regije
2
Statistične regije
12
Upravne enote
58
Občine
SK
-
1 Oblasti
4
Kraje
8
Okresy
79
Obce
FI
Manner-Suomi, Ahvenanmaa/ Fasta Finland, Ĺland
2
Suuralueet / Storomrĺden
5
Maakunnat / Landskap
20
Seutukunnat / 77 Ekonomiska regioner
Kunnat / Kommuner
416
SE
Landsdelar
3 Riksomrĺden
8
Län
21
-
Kommuner
290
Gruppen von Politischen Bezirken
3 152 68
210 2 928
Counties (some Upper tier authorities or grouped); Inner and groups of lower tier 12 37 Outer London; Groups authorities (unitary of unitary authorities authorities or districts)
Lower tier authorities (districts) or individual unitary authorities; 133 443 Individual unitary authorities or LECs (or parts thereof); Districts
EU-25
91
257
1233
8140
113 098
EU-27
97
271
1303
8404
121 601
UK:
Government Office Regions; Country
Wards (or parts thereof)
10 664
FORRÁS: EUROSTAT HTTP://EC.EUROPA.EU/EUROSTAT/RAMON/NUTS/INTROANNEX_REGIONS_EN.HTML MÓDOSÍTVA 2007. ÉVI CVII. TV. ALAPJÁN (168→174 KISTÉRÉSÉG)
i
Hasonlóan egyre elfogadottabbak az emberi fejlettségi/ bizalmi indexeket bemutató gazdaságelemzések, mint a Human Development Index (HDI), vagy a bizalomra épített gazdaságszociológiai magyarázatok pl. Fukuyama Bizalom. ii Szűcs Jenő Vázlat Európa három történeti régiójáról iii ERFA: Európai Regionális Fejlesztési Alap iv A magyar nyelv leleménye a járás fogalma, amely a motorizáció tömegessé válás előtt az egy nap alatt bejárható földterületet és az „ingázási” munkavállalási akciórádiuszt jelentette. Ld. még http://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A1r%C3%A1s v A magyar NUTS rendszert lásd bővebben: http://hu.wikipedia.org/wiki/NUTS:HU Az EU-27 régiói http://ec.europa.eu/eurostat/ramon/nuts/introannex_regions_en.html vi EURES European Employment Service vii Pl. a Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácsban a megyei területfejlesztési tanácsok elnökei, a régió öt megyei jogú városának polgármesterei, a kistérségek képviselői, a Regionális Idegenforgalmi Bizottság elnöke, valamint a kormányzatot képviselő 9 miniszteri delegált rendelkeznek szavazati joggal, így a taglétszám 21 fő. A létszám régiónként eltérő.
