Molnár István János
A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga I.
Molnár István János
A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga I. Elméleti megalapozás – a nemzetközi gazdasági kapcsolatok közjoga
Patrocinium Budapest, 2016
Tartalomjegyzék
oldalszám
Előszó ...................................................................................................................11 Rövidítések jegyzéke .............................................................................................13 I. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának elméleti megalapozása ............15 1. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának tárgya és a szabályozás módszere ...............................................................................................................15 1.1. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának kialakulása ...............................15 1.2. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának tárgya .......................................19 1.3. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga szabályozásának a módszere .............22 2. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának fogalma, a jogági probléma ....22 2.1. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának fogalma ....................................22 2.2. A jogági probléma ........................................................................................23 2.3. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának viszonya a nemzetközi magánjoghoz ......................................................................................................24 3. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának rendszere .................................25 3.1. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának rendszeréről általában ................25 3.2. A magyar megoldások ..................................................................................26 3.3. Nemzetközi kitekintés ..................................................................................27 II. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok közjogával kapcsolatos általános kérdések ................................................................................................................30 1. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok közjogáról általában .............................30 1.1. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok közjogának rendszere – a szabályozott viszonyrendszerek ................................................................................................30 1.2. Külső és belső feltételrendszer a nemzetközi gazdasági kapcsolatok közjogában .........................................................................................................31 2. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok külső feltételrendszere ..........................32 2.1. A külső feltételrendszerről általában ..............................................................32 2.2. Az államok gazdasági együttműködésére vonatkozó nemzetközi jogi alapelvek ............................................................................................................33 2.3. A bánásmódra vonatkozó nemzetközi standardok ..........................................34 2.3.1. Minimum standard vagy a méltányos bánásmód elve .........................35 2.3.2. A nemzeti bánásmód vagy a belföldi jogegyenlőség elve .....................35 2.3.3. A legnagyobb kedvezményes elbánás elve ...........................................36 2.3.4. A kivételes elbánás elve ......................................................................36 2.3.5. A tagállami elbánás elve .....................................................................37
2.4. A gazdasági kapcsolatok fejlesztésében nagy jelentőséggel bíró nemzetközi szervezetek .........................................................................................................38 2.4.1. A legfontosabb univerzális jellegű gazdasági szervezetek ......................39 2.4.2. A legfontosabb regionális gazdasági szervezetek és integrációk ............43 2.5. A nemzetközi kapcsolatok közjogának nemzetközi forrásai .............................45 2.5.1. Multilaterális nemzetközi egyezmények a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban ............................................................................................45 2.5.2. Bilaterális egyezmények a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban ........46 2.5.3. Egyéb nemzetközi jogi szabályozó eszközök .......................................48 3. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok belső feltételrendszere ...........................48 3.1. A belső feltételrendszer kétszintűvé válása ......................................................48 3.2. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok közjogának belső forrásai ........................48 III. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok multilaterális jogi szabályozása ........50 1. Az áruk nemzetközi kereskedelmének a liberalizálása ....................................50 1.1. A szabadkereskedelemtől Bretton Woods-ig .....................................................50 1.2. A GATT 1947 egyezmény létrejötte ..............................................................52 1.3. A GATT működése 1947 és 1994 között ......................................................54 1.4. Az Uruguay Forduló és a Marrakesh-i Egyezmény .........................................56 2. A Marrakesh-i Egyezmény legfontosabb rendelkezései ...................................57 2.1. Az egyezmény-csomag főbb elemei és kötelező ereje .........................................57 2.2. A Világkereskedelmi Szervezet ......................................................................58 2.3. Az áruk nemzetközi kereskedelmére vonatkozó szabályok a GATT 1994 szerint ................................................................................................................59 2.3.1. A GATT 1994 alapelvei .....................................................................59 2.3.2. A GATT 1994 szabályozásának tárgya: a vámok és nem vám jellegű kereskedelmi korlátozások .................................................................61 2.3.3. Kivételek a GATT 1994 szabályai alól ...............................................65 2.4. A szolgáltatások nemzetközi kereskedelmére vonatkozó szabályok a GATS szerint ................................................................................................................67 2.5. A szellemi tulajdonjogok kereskedelmi aspektusai a TRIPS Egyezmény alapján ..............................................................................................................69 3. Az utóbbi 20 év fejleményei .............................................................................70 3.1. Szingapúrtól Doháig ...................................................................................70 3.2. A Doha Forduló és a jelen ............................................................................71 IV. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok közösségi jogi szabályozásának alapvető kérdései ..................................................................................................75 1. Az Európai Unió szerepe a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban .................75 1.1. A belső piac jelentősége az Európai Unió tagországainak nemzetközi kereskedelmében ..................................................................................................75
1.2. Az Európai Unió szerepe a világkereskedelemben ...........................................76 2. A belső piaci szabályozórendszer elemei ..........................................................76 2.1. Az áruforgalom alapszabadsága ....................................................................76 2.2. A liberalizációs kötelezettség alóli mentességek ................................................77 3. A hazai piac védelmének közösségi jogi eszközei ............................................78 3.1. A közösségi vámjog ......................................................................................78 3.2. A piacvédelmi eljárások ................................................................................79 3.2.1. Védintézkedés alkalmazása .................................................................80 3.2.2. Az antidömping-eljárás ......................................................................81 3.2.3. A szubvencióellenes eljárás .................................................................83 V. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok belső feltételrendszere .......................85 1. Az állam lecsökkent szerepe a belső feltételrendszer kialakításában ...............85 2. A nemzetközi kereskedelmi forgalom nemzeti szervezetrendszere ..................86 3. A nemzetközi kereskedelmi forgalom engedélyezési, illetve korlátozási rendje ....................................................................................................................88 3.1. Történeti áttekintés ......................................................................................88 3.1.1. A külkereskedelem, mint állami monopólium - az egycsatornás forgalmazási rendszer (profilmonopólium) időszaka .....................................88 3.1.2. Átmeneti időszak és a Kktv. megalkotása ............................................89 3.1.3. A külkereskedelem, mint alanyi jog ....................................................90 3.2. Az engedélyezési rendszer elemei ...................................................................91 3.2.1. A külkereskedelemmel kapcsolatos hatósági feladatok ellátása ............91 3.2.2. Az engedélyezés rendje .......................................................................92 3.2.3. A külkereskedelmi közigazgatási eljárás szabályai ................................94 3.2.4. A bírságolás szabályai .........................................................................95 3.2.5. Speciális szabályozás ...........................................................................95 4. A hazai piac védelmének egyéb eszközei ..........................................................96 4.1. A tisztességtelen piaci magatartás tilalma ......................................................96 4.2. Az árszabályozás kérdései .............................................................................96 5. A devizajog ........................................................................................................97 5.1. Devizajogi alapfogalmak ..............................................................................97 5.2. A forint konvertibilitásának a megvalósítása ...............................................100 VI. A külföldi tulajdon és a külföldi beruházások védelme a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban ..................................................................................102 1. A tőke nemzetközi áramlása, mint a szabályozás kiváltó oka ........................102 1.1. A tőkeáramlás jelentősége a világgazdaságban ..............................................102 1.2. A tőkeáramlás jogi kereteiről általában ........................................................104 2. A külföldi tulajdon elvonásának kérdései ......................................................105 2.1. Államosítások a nemzetközi gyakorlatban ...................................................105
2.2. A külföldi tulajdon elvonásával kapcsolatos nemzetközi jogi jogelvek .............107 2.3. Az Act of State doktrína .............................................................................110 3. A külföldi beruházásokkal kapcsolatos univerzális szabályozás ....................112 3.1. Az első univerzális szabályozási kísérletek ....................................................112 3.2. A nemzetközi beruházásokkal kapcsolatos multilaterális egyezmények ............113 3.2.1. A Washingtoni Konvenció ...............................................................113 3.2.2. A Szöuli Egyezmény ........................................................................115 4. A tőkeáramlás regionális jogi szabályozása ....................................................117 4.1. A Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezetének szabályozása ............117 4.2. Az Európai Unió szabályozása ...................................................................118 5. A nemzetközi tőkeáramlást érintő bilaterális egyezmények ..........................118 5.1. A beruházásvédelmi egyezmények ...............................................................119 5.2. A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények ........................................125 6. A külföldi befektetések szabályozásának eszközei a nemzeti jogokban ........126 6.1. A külföldi befektetések szabályozásának eszközei általában ...........................127 6.1.1. A működőtőke-export hatósági engedélyeztetése ..............................127 6.1.2. A működőtőke-import hatósági engedélyeztetése .............................128 6.1.3. Befektetési garanciák a nemzeti jogokban .........................................128 6.1.4. A külföldi befektetések ösztönzésének egyéb eszközei .......................128 6.2. A külföldi befektetések szabályozása a magyar jogban ...................................130 VII. A jogviták rendezése a nemzetközi gazdasági kapcsolatok közjogában ....133 1. A közjogi természetű jogvitákról általában ....................................................133 1.1. A közjogi természetű jogviták tipizálása ......................................................133 1.2. A nemzetközi egyezmények közvetlen hatálya az Európai Bíróság gyakorlatában ..................................................................................................134 2. A WTO vitarendezési mechanizmusa .............................................................135 2.1. A WTO integrált vitarendezési rendszerének jellege ......................................136 2.2. A WTO vitarendezési eljárás menete ...........................................................137 2.2.1. A tagállamok közötti konzultáció .....................................................137 2.2.2. A vitarendezési panel létrehozása és eljárása ......................................138 2.2.3. A Vitarendezési Testület döntése ......................................................138 2.2.4. A fellebbezési eljárás .........................................................................139 2.2.5. A Vitarendezési Testület döntésének a végrehajtása ...........................139 2.3. Kiegészítő vitarendezési eszközök a WTO-n belül ........................................140 3. Vitarendezés az ICSID keretében ...................................................................140 3.1. Az ICSID vitarendezési eljárások általános kérdései .....................................140 3.1.1. Az ICSID joghatósága .....................................................................140 3.1.2. Az eljárások helye .............................................................................142 3.1.3. A panelek összetétele ........................................................................142 3.1.4. Eljárási költségek .............................................................................143
3.2. Az ICSID békéltetési eljárása .....................................................................143 3.3. Választottbíráskodás az ICSID keretein belül ...............................................144 4. Vitarendezési szabályok a Szöuli Egyezményben ...........................................146 4.1. A MIGA és a tagállamok közötti jogviták ....................................................146 4.2. A biztosítottakat vagy viszontbiztosítottakat érintő viták ..............................147 4.3. Az Ügynökséggel kapcsolatos egyéb jogviták .................................................147
Irodalomjegyzék ................................................................................................148
Előszó 2015 végén a szerző tollából napvilágot látott a Nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga II. kötete, amely a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának, mint komplex jogterületnek a magánjogi részét tárgyalta. Ahogyan a II. kötet előszava rögzítette is, a mű megalkotásának célja az volt, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok magánjogát az utóbbi évek jogfejlődésére (különösen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépése) tekintettel átfogóan mutassa be. A szerzőnek ez a törekvése most utolérte a nemzetközi gazdasági kapcsolatok közjogát is, amire ugyancsak ráfért már egy alapos átgondolás. A Marrakesh-i egyezménycsomag nemcsak a Világkereskedelmi Szervezetet hozta létre, de összetett szabályrendszerével gyökeresen átalakította a globális kereskedelem jogi kereteit, amelyek kellően rendszerezett és részletes bemutatásával a korábbi munkák adósak maradtak. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok belső feltételrendszerében új tényezőként jelent meg hazai jogunkban az Európai Unió szabályozása, amelynek releváns szabályanyaga mindeddig ugyancsak részletes feldolgozás nélkül maradt. A Mádl és Vékás profes�szorok által is a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogával szemben támadt legújabb, „talán az eddigi legnagyobb” kihívásaként meghatározott nemzetközi tőkeforgalom jogi szabályozásának a bemutatása is a korábbiaknál átfogóbb megközelítést igényelt. A jelen I. kötet első fejezetében a tantárgy elméleti megalapozása történik meg. A következő fejezet a nemzetközi gazdasági kapcsolatok közjogának általános részeként funkcionálva a külső és belső feltételrendszer alapjait igyekszik bemutatni. Önálló fejezetekben kerülnek tárgyalásra a nemzetközi gazdasági kapcsolatok multilaterális, közösségi jogi és belső jogi szabályozásának az elemei. Végül, de nem utolsósorban, a magánjogi résznél már megismert módon külön fejezetben kaptak helyet a nemzetközi gazdasági kapcsolatok közjogával kapcsolatos jogvitákra irányadó szabályok. A szerző
11
Rövidítések jegyzéke Ártv. Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény BIT Bilateral Investment Treaties CAN Comunidad Andina CEFTA Central European Free Trade Agreement EACU Eurasian Customs Union EBRD European Bank of Reconstruction and Development ECA United Nations Economic Commission for Africa ECE United Nations Economic Commission for Europe ECLAC United Nations Economic Commission for Latin America and the Caribbean ECOSOC United Nations Economic and Social Council EFTA European Free Trade Association EGK Európai Gazdasági Közösség EGT Európai Gazdasági Térséget EK Európai Közösség ENSZ Egyesült Nemzetek Szervezete ESCAP United Nations Economic and Social Commission for Asia and the Pacific ESCWA United Nations Economic and Social Commission for Western Asia EUMSz Európai Unió működéséről szóló szerződés FDI foreign direct investment GATS Egyezmény Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (1994) GATT General Agreement on Tariffs and Trade GSP Generalized System of Preferences IBRD International Bank for Reconstruction and Development ICC International Chamber of Commerce ICSID International Centre for the Settlement of Investment Disputes IDA International Development Association IFC International Finance Corporation
13
Rövidítések jegyzéke IMF International Monetary Fund ITO International Trade Organization Ket. 2004. évi CXL. törvény KGST Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Kktv. a külkereskedelemről szóló 1974. évi III. törvény Kptk. a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvének a külgazdasá gi kapcsolatokra történő alkalmazásáról szóló 1978. évi 8. törvé nyerejű rendelet Külkereskedelmi Rendelet az egyes áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok vám határt vagy országhatárt átlépő kereskedelméről szóló 52/2012. (III. 28.) Korm. rendelet LDC least-developed countries MFN most favoured nation treatment MIGA Multilateral Investment Guarantee Agency MKEH Rendelet a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalról és a területi mé résügyi és műszaki biztonsági hatóságokró szóló 320/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet MKEH Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal NAFTA North American Free Trade Agreement OECD Organization for Economic Cooperation and Development OEEC Organization for European Economic Co-operation OPEC Organization of the Petroleum Exporting Countries Pp. a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény SAFTA South Asian Free Trade Area UNCTAD United Nations Conference on Trade and Development WTO World Trade Organization
14
I. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának elméleti megalapozása
1. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának tárgya és a szabályozás módszere 1.1. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának kialakulása Korábbi tanulmányaik során, a nemzetközi magánjogi stúdium keretein belül a hallgatók megismerkedhettek a nemzetközi magánjogi tényállás fogalmával, amely – emlékezhetünk – olyan tényállást jelentett, amelyben valamilyen lényeges külföldi elem található. Arról is esett szó, hogy ezeknek a nemzetközi magánjogi tényállásoknak a megítélésére, eldöntésére a történelem folyamán az egyes államok jogában kialakult egy – részben közös vonásokat tartalmazó, részben azonban egymástól igen eltérő – kollíziós szabályrendszer. Ezt a kollíziós szabályrendszert, amely egy-egy állam jogrendszerében különböző kapcsolóelvek alkalmazásával meghatározta, hogy egy lényeges külföldi elemet tartalmazó magánjogi – polgári jogi, családjogi vagy munkajogi – jogviszonyra mely állam jogát kell alkalmazni, a jogtudomány nemzetközi magánjognak nevezte el. Ez a XIX. századra teljesen kibontakozott és az egyetemes jogi gondolkodás részévé vált jogág (Mádl – Vékás: 17. old.) egy ideig elégségesnek bizonyult a nemzetközi magánjogi tényállások eldöntésére. A XIX. század utolsó évtizedeitől kezdődően azonban, először csak szórványosan, majd egyre nagyobb intenzitással olyan új tényezők jelentek meg a nemzetközi magánjogi tényállásokban, amelyekkel a kollíziós szemléletű nemzetközi magánjog már nem tudott megbirkózni. Bánrévy rámutat arra, hogy ezek az – elsősorban a nemzetközi gazdasági forgalom kiszélesedésével összefüggő – új tényezők a II. világháborút követő évtizedekben – a „klasszikus” nemzetközi magánjogi szabályrendszer felbomlásához, sőt egyenesen „szétrobbanásához” vezettek (Bánrévy 1: 9. old.). A nemzetközi magánjogban a XIX. század második feléig – ugyanúgy, mint a magánjogban általában – a jogi szabályozás modelljéül az egyedi ügyletek, jogviszonyok szolgáltak. Az államok közötti kereskedelmi kapcsolatok növekedése, a kereskedelmi forgalom nemzetközivé válása ugyanakkor azt eredményezte, hogy a nemzetközi magánjogi tényállásokban mind sűrűbben fordultak elő tömeges méretű ügyletek, amelyeknek a jogi megítélésére, elbírálására a kollíziós jogi megoldások már nem voltak maradéktalanul alkalmasak. Bánrévy kifejti, hogy a problémát tetézte az is, hogy éppen azokban az országokban, amelyekben a kereskedelmi forgalom a leginkább növekedett (Nagy-Britannia, Franciaország, Németország) a nemzetközi magánjog nem volt kodifikálva, így a jogi szabályozás kialakítása a bírói gyakorlatra maradt, „ez pedig az ügyek lassabb és bizonytalanabb elbírálásával járt együtt” (Bánrévy 1: 9. old.).
15
I. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának elméleti megalapozása A nemzetközi kereskedelem növekedése azonban nemcsak a nemzetközi magánjogi jogviszonyok számának a megnövekedésével járt együtt. A mennyiségi növekedés ugyanis gyorsan „átcsapott” minőségi változásba (Mádl – Vékás: 20. old.). A XX. században a nemzetközi termékforgalomban olyan új típusú üzleti tranzakciók, „új gazdasági kapcsolat-típusok” is megjelentek (Vörös: 17. old.), amelyek csak nagy nehézségek árán (ha egyáltalán) voltak beilleszthetők a hagyományos kötelmi jogi – és az azt leképező kollíziós nemzetközi magánjogi – keretek közé (Bánrévy 1: 9. old.). Ilyenek voltak a nemzetközi kooperációs szerződések, a technológia átadására szolgáló licencia szerződések, a komplett gyárak, üzemek, nagyberendezések szállítására és beüzemelésére vonatkozó szerződések, a külföldi beruházások és azoknak az államosítástól való védelme, a külföldi vegyesvállalatok alapítása, a speciális bankügyletek, stb. A forgalom tömegméretűvé válása már önmagában felvetette annak az igényét, hogy az újonnan létrejött jogviszonyokat vonják ki a rájuk amúgy is nehézkesen alkalmazható, kollíziós szabályok által kijelölt nemzeti jogok hatálya alól és kerüljenek nemzetközileg egységes, anyagi jogi szabályok megítélése alá. Az ennek szellemében a XIX. század végén megindult nemzetközi jogegységesítési folyamat már a kezdetekben olyan látványos eredményeket hozott, mint a nemzetközi fuvarozásra, az egyes nemzetközi fizetési eszközökre (váltó és a csekk), a szerzői jogra és az iparjogvédelemre vonatkozó nemzetközi szabályozás létrehozása. Ugyancsak meg kell említeni a jogszabálynak ugyan nem minősülő, de a gyakorlatban a jogszabály erejével ható olyan jogforrások megjelenését, mint a kereskedelmi szokványok. Ezzel a nemzetközi magánjogban hirtelen a kollíziós szabályok mellett anyagi jogi szabályok is megjelentek. Ezt az új fejleményt az 1960-as években ismerte fel a magyar jogtudomány és ekkor, Szászy István és Világhy Miklós munkássága nyomán változott meg úgy a nemzetközi magánjog fogalma, hogy az a kollíziós jogi szabályok mellett már bizonyos nemzetközi eredetű anyagi magánjogi normákat is magában foglalt (Szászy: 12. old., Világhy: 9. old.) További fontos jellegzetességként alakult ki a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban, hogy az alapvetően magánjogi természetű viszonyok szabályozásában szinte a jogrendszer valamennyi ága részt vesz. Ennek felismerése már a XX. század végén megtörtént a magyar jogtudományban. Abban, hogy a szabályozásban még a fejlett országokban is megtalálhatók az alkotmányjogi, közigazgatási jogi, pénzügyi jogi és büntetőjogi normák, „a közvetlen állami irányítás jut kifejezésre” (Bánrévy 1: 11. old.). A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara már 1969-ben egy tanulmányban foglalta össze azokat a közjogi természetű előírásokat és intézkedéseket, amelyek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok irányítását, befolyásolását szolgálják. Ilyenek például a) a vámok és más vámjellegű közterhek, a vámeljárások, b) az exportot és importot terhelő adók, vagy az ezekhez kapcsolódó pénzügyi támogatások, c) a különféle kiviteli és behozatali engedélyezési eljárások, d) a mennyiségi korlátozások (kontingensek, kvóták),
16
1. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának tárgya és a szabályozás ... e) a gazdasági verseny korlátozására vonatkozó szabályok (dömpingellenes és piaczavarási eljárások), f ) különböző okmányok és más formalitások előírása, g) speciális büntetőjogi tényállások kidolgozása a gazdasági forgalom „tisztasága” védelmében, stb. Az áruk és a szolgáltatások nemzetközi forgalma már a XIX. század vége óta rendezett nemzetközi jogi keretek között bonyolódik. E szabályozás részben a szellemi alkotások védelmére vonatkozó, korábban már említett sokoldalú (multilaterális) egyezmények, részben pedig a kétoldalú, ún. kereskedelmi és hajózási és egyéb egyezmények keretében valósult meg (Mádl – Vékás: 25. old.). A II. világháborút követően bekövetkezett robbanásszerű gazdasági fejlődés számára ugyanakkor ezek a keretek már szűknek bizonyultak és ezen a területen is alapvető változások következtek be. Gomba módra szaporodtak a különböző, a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban jelentőséggel bíró nemzetközi szervezetek. Ezek a későbbiek során részletesebben bemutatásra kerülnek. Közül ehelyütt most az Egyesült Nemzetek Szervezetét és szakosított szerveit vagy a Világkereskedelmi Szervezetet (World Trade Organization – WTO) elégséges megemlíteni. Megjelentek „a gazdaságilag egymásra utalt államcsoportok” (Bánrévy 1: 12. old.) olyan gazdasági integrációi, mint az Európai Közösségek (Közös Piac, majd Európai Unió). Végezetül ugrásszerűen megnőtt a világ független országainak a száma is. A XX. század kezdetén a világon mintegy 65 független állam létezett, ma a számuk 200 körüli. Az országok körében fontos különbségtétel alakult ki a fejlett gazdasággal rendelkező és a (jellemzően gyarmati sorból felszabadult) fejlődő országok között, mely utóbbiak a II. világháborút követően speciális bánásmódot harcoltak ki maguknak. Ezt a képet színesítették csaknem fél évszázadon keresztül a volt kommunista blokk országai, az úgynevezett „szocialista” országok, illetve azok nemzetközi gazdasági integrációja, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST). A különféle integrációk sajátossága a kereskedelem-politika valamilyen szintű és mértékű összehangolása. Nem volt ez másképpen az Európai Unió, illetve jogelődje esetében sem, hiszen a közös kereskedelem-politika már az 1970-es évektől kezdődően a közösségi politikák közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy az ennek a közös kereskedelem-politikának a kialakítására és fejlesztésére szolgáló jogi eszközök túlnyomó többsége (példaként említve a vámrendszer kialakítását vagy a piacvédelmi intézkedések alkalmazását) az állami kompetenciából közösségi hatáskörbe került és még a nemzeti hatáskörben maradt eszközök (például az engedélyezési rendszer) is az Európai Unió által megszabott keretek között működnek. Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz 2004. május 1. napjával ilyenformán alapvető változást hozott hazánkban is a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szervezése és a jogi-igazgatási keretek kialakítása tekintetében.
17
I. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának elméleti megalapozása A csatlakozást követően szükségszerűen teljesen átértékelődött a külkereskedelem fogalma is. Bánrévy rámutat arra, hogy a korábban szinonimaként használt „külkereskedelem” és „nemzetközi kereskedelem” fogalmak jelentése elvált egymástól. 2004. május 1. napját követően ugyanis külkereskedelemről már csak, mint az Európai Unión kívüli országokkal folytatott kereskedelemről beszélhetünk, míg az Európai Unió más tagországaival folytatott kereskedelem belső-kereskedelemnek minősül, annak ellenére, hogy az formailag „a rá irányadó hazai és nemzetközi, magán- és kereskedelmi jogi szabályokat tekintve ma még ugyanúgy nemzetközi kereskedelemnek tekintendő, mint az Unión kívüli országokkal folytatott kereskedelem” (Bánrévy 2: 35. old.). Összefoglalva az eddig leírtakat, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogára vonatkozóan az alábbi fejlődési folyamatot vázolhatjuk fel: a) A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogába tartozó jogviszonyok kezdetben a nemzetközi magánjog részét és szabályozási tárgyát képezték. b) A nemzetközi kereskedelem növekedése nemcsak a nemzetközi magánjogi jogviszonyok számának a megnövekedésével, hanem a jogviszonyok diverzifikálódásával is együtt járt, amit a nemzetközi magánjog már nem volt képes lekövetni. c) A nemzetközi gazdasági viszonyok szabályozásában a kollíziós normák mellett megjelentek, majd egyre nagyobb szerepet kaptak az anyagi jogi szabályok, amelyek között mind nagyobb számban fordultak elő a nemzetközi jogegységesítési folyamat eredményeként létrejött nemzetek fölötti szabályok. d) Az alapvetően magánjogi természetű viszonyok szabályozásában megjelentek a közjogi természetű, nemzetközi jogi, közigazgatási jogi, stb. normák is. e) Nemzetközi szervezetek, gazdasági integrációk megjelenésével átalakultak a nemzetközi gazdasági kapcsolatok nemzetközi keretei. f ) Az Európai Unióban, mint a legfejlettebb gazdasági integrációban a kereskedelem-politikát alakító, korábban nemzeti hatáskörben lévő eszközök egy része közösségi hatáskörbe került, így a szabályozásnak a nemzetközi és belföldi szintje mellett egy harmadik, közbenső szintje is létrejött. Mádl és Vékás a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogával szemben támadt legújabb, „talán az eddigi legnagyobb” kihívásként határozzák meg a nemzetközi tőkeforgalom jogi aspektusait (Mádl – Vékás: 26. old.). Annak ellenére, hogy a globális tőkeáramlás mértéke nagyságrendileg növekedett meg, az áruk és szolgáltatások nemzetközi forgalmával ellentétben jogilag sokáig teljesen szabályozatlan maradt. Az 1990-es évektől kezdődően a tőkeáramlás korlátait megszüntették, a világpiacon pedig egyre másra jelentek meg a különféle bonyolult és átláthatatlanságuk miatt ellenőrizetlen pénzügyi termékek. Még a kimondottan erre a célra létrehozott Nemzetközi Valutaalap is képtelen volt a folyamatok felügyeletére és kontrollálására. Ez a szabályozatlanság vezetett a 2008-ban kirobbant nemzetközi pénzügyi válsághoz, amely rámutatott arra,
18
1. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának tárgya és a szabályozás ... hogy elkerülhetetlen ennek a területnek az átfogó szabályozása. Mindazonáltal ez az átfogó szabályozás egyelőre még várat magára. 1.2. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának tárgya Az akkori jogi gondolkodásnak megfelelően az 1970-es években már a hazai jogtudományban is jelen volt az a felismerés, hogy a nemzetközi magánjogi tényállások kollíziós jogi és anyagi jogi megoldását egyaránt a nemzetközi magánjog részének kell tekinteni. Az anyagi jogi szabályok mennyiségének és a nemzetközi magánjogi jogviszonyok rendezésében betöltött súlyának szignifikáns növekedése azonban hamar szükségessé tette ennek az elméletnek a gyökeres átgondolását. Mádl Ferenc volt az első a hazai jogtudományban, aki vizsgálat tárgyává tette az általa „tények lázadásának” nevezett jelenséget (Mádl: 248. old.). Szerinte a tények alapvetően két dolog ellen lázadtak: egyfelől a nemzetközi magánjog hagyományos (kollíziós jogi) módszere ellen, másfelől pedig az ellen, hogy a nemzetközi személyi és vagyoni forgalom új megnyilvánulási formáit a nemzetközi magánjog hagyományos fogalma alá vonják. Végső következtetése pedig az volt, hogy a nemzetközi magánjogot meg kell szabadítani a korábban is csak beleerőszakolt „rendszeridegen” elemektől annak elérése érdekében, hogy a nemzetközi magánjog ne terjeszkedjen túl a nemzetközi magánjogi tényállások kollíziós jogi megoldásán. (Itt érdemes megjegyezni, hogy napjaink nemzetközi magánjogában hasonló tendenciát mutat az, hogy az újabb művek már leválasztják a kollíziós nemzetközi magánjogról az eljárásjogi – a joghatósággal, a külföldi határozatok elismerésével és végrehajtásával kapcsolatos – vetületeket.) Bánrévy rámutat arra, hogy a nemzetközi magánjog fogalmának ilyetén pontosítása vezetett a nemzetközi magánjogi tényállások rendezésére szolgáló, de nem kollíziós jogi szabályok leválasztásához és elkülönítéséhez (Bánrévy 2: 17. old.). Ez az ily módon leválasztott joganyag rendkívül összetett, annyiban azonban feltétlenül egységes, hogy szabályozási tárgyát a nemzetközi gazdasági kapcsolatok alkotják. Mádl Ferenc volt az első, aki a nemzetközi magánjogról a fentiek szerint leválasztott joganyagra a „nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga” elnevezést használta (Mádl: 248. old.). Elismerte azonban, hogy ez a „normakomplexum” még arra vár, hogy „a gyakorlattal racionálisan ölelkező tudomány (…) megfelelő gyakorlati, illetőleg tudományos célú munka rendszerében kibontsa” (Mádl: 266. old.). Az elnevezést aztán nemcsak hogy magáévá tette a magyar jogtudomány, de egészen a mai napig meg is őrizte. Bár a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának az elméleti leválasztása a nemzetközi magánjogról ily módon megtörtént, a tárgykörben megjelent első munkák még egységben tárgyalták a nemzetközi magánjog szabályait a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogába tartozó szabályanyaggal. Bánrévy Gábornak „A nemzetközi gazdasági forgalom és személyi viszonyok jogi szabályozása” című munkája 1980-ban jelent meg a JATE Kiadó (Szeged) gondozásában, Mádl Ferenc és Vékás Lajos „Nemzetközi magánjog
19
I. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának elméleti megalapozása és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga” című műve pedig egy évvel később került először kiadásra. Ez utóbbi mű azóta további hét kiadást ért meg, a legutóbbi, 8. kiadás 2015-ben került a könyvesboltokba. Az ELTE tudós professzorai mind a mai napig megőrizték könyvük sajátos, a szabályokat egyetlen átfogó munkában tárgyaló struktúráját, Bánrévy ugyanakkor később szakított ezzel a felfogással és könyvének későbbi, átdolgozott változatai (1998-tól) már nem tárgyalják a nemzetközi magánjogi szabályokat és „A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga” címet viselik (a 8. kiadás megjelenésének éve 2011 volt). Vörös Imre ugyancsak a két joganyag egymástól elkülönült tárgyalását választotta, amikor külön munkában foglalta össze a nemzetközi magánjogra (Burián – Kecskés – Vörös: „Magyar nemzetközi kollíziós magánjog”, Budapest, 2002) és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogára vonatkozó szabályokat („A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga” I–III., Budapest, 2004). Amint láthattuk, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga, mint önállósult terület már csaknem fél évszázada jelen van a jogi gondolkodásban. Ennek ellenére a jogtudomány mindezidáig csak tétova kísérleteket tett a „nemzetközi gazdasági kapcsolatok” definiálására. Vörös ezt a fogalmat, hangsúlyozva a „külkereskedelem” fogalmától való elhatárolást, úgy határozza meg, mint „a külkereskedelmen túlmenő, túlmutató, nemzetközi elemmel bíró, nyereségre törekvő, üzletszerű gazdasági tevékenységet a maga egészében” (Vörös: 18. old.). Ezt a definíciót magunk is elfogadhatónak találjuk. Ehelyütt szükséges megemlíteni azt, hogy a tételes magyar jog nem vette át az elmélet által „kitalált” terminológiát. Az egyetlen olyan jogszabály, az 1978. évi 8. törvényerejű rendelet, amely kimondottan a nemzetközi gazdasági kapcsolatok körébe tartozó jogviszonyokra tartalmazott anyagi jogi szabályozást, „a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvének a külgazdasági kapcsolatokra történő alkalmazásáról” címet viseli (Kptk.), azaz a „külgazdasági kapcsolatok” megfogalmazást használja. (A jogszabály az új Polgári Törvénykönyv, a 2013. évi V. törvény hatálybalépésével vált jogtörténeti emlékké.) A jogszabályba beleolvasva azonban nyilvánvalóvá válik, hogy a Kptk. által használt „külgazdasági kapcsolatok” kifejezés nem is fedi le teljes egészében mindazt, amit általában a „nemzetközi gazdasági kapcsolatok” alatt értünk. Ez a jogszabály ugyanis a külgazdasági kapcsolatok körébe tartozónak minősítette a) a külkereskedelmi tevékenységgel, b) a nemzetközi bank- és biztosítási tevékenységgel, c) a nemzetközi postai és távközlési, személyfuvarozási és belföldi által teljesített árufuvarozási szolgáltatásokkal, d) a tudományos-műszaki együttműködéssel, valamint e) az idegenforgalommal összefüggő és egyfelől gazdálkodó, másfelől külföldiek között létrejövő polgári jogi jogviszonyokat [Kptk. 1. § (2) bek.].
20
1. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának tárgya és a szabályozás ... Ebből is látható, hogy a Kptk. szabályozási tárgyát alapvetően kizárólag kötelmi jogi jogviszonyok képezték, és a jogszabály a Polgári Törvénykönyv kötelmi jogi szabályaihoz képest fogalmazott meg a külgazdasági kapcsolatok körében érvényesülő eltéréseket. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának tárgya azonban ennél lényegesen összetettebb, sokrétűbb, hiszen több különböző jogviszony szabályozása tartozik ide. Ezek Vörösnél: a) Egyrészt a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga körébe tartozó szerződéseket megkötő felek közötti „mellérendeltséget involváló” horizontális jogviszonyai, amelyekre a felek által választott, a kollíziós szabályok által kijelölt vagy a jogegységesítési folyamat eredményeképpen létrejött nemzetközi polgári anyagi jog alkalmazandó; b) Másrészt a gazdasági vállalkozások és a honosságuk szerinti államok közötti – „alá- és fölérendeltséget involváló” – vertikális jogviszonyai, amelyek elsősorban a külgazdasági szerződések megkötésére vonatkozó esetleges engedélyezési rendszer alapvetően közigazgatási jogi szabályaiban testesülnek meg; c) Harmadrészt a gazdasági kapcsolatok nemzetközi kereteit rögzítő (elsősorban szabadkereskedelmi tárgyú és a külföldi beruházások védelmét szolgáló nemzetközi egyezményekben szabályozott), az államok egymás közötti – a szuverenitásukon alapuló – mellérendeltséget tükröző horizontális, a nemzetközi jogba tartozó jogviszonyok (Vörös: 24–25. old.); d) Vörös felsorolását ugyanakkor ki kell egészítenünk egy negyedik viszonyrendszerrel, mégpedig a gazdasági vállalkozások és egy másik állam közötti jogviszonyok rendszerével, amelyek részben a vállalkozásnak adott államban folytatott gazdasági tevékenységével (ennek feltételrendszerével), részben pedig a vállalkozás adott államban fennálló tulajdonával, beruházásaival kapcsolatos – részben polgári jogi, részben pedig közigazgatási jogi – szabályokat tartalmazza. A jogi szabályozás összetettsége a jogszabályok eredete szempontjából is megvalósul, hiszen abban egyaránt előfordulnak a (belső) nemzeti jogok és a nemzetközi jog által alkotott szabályok, sőt, ma már ezt a felosztást ki kell egészítenünk a közösségi joggal is, amely a szabályozás egy közbenső szintjét alkotva szintén részt vesz a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szabályozásában. Végezetül, ami a nemzeti jogok szabályozását illeti, abban részt vesz a polgári jog, a közigazgatási jog, sőt a beruházások védelme tekintetében még az alkotmányjog is. Összefoglalva tehát a leírtakat, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga szabályozásának a tárgyát a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban létrejövő, lényeges nemzetközi elemmel bíró jogviszonyok képezik azzal, hogy a szabályozás több jogág normarendszerén keresztül valósul meg.
21
