„Modell és valóság”1
Az iskola alapvető feladata: a nevelés Mint ahogyan az elmúlt évben az Évkönyv hasábjain már írtam, az egyetemes nevelés története szorosan összefügg a kereszténységgel. A nevelést, oktatást szervezett keretek között az első egyházi iskolák valósították meg. A keresztény nevelés szerint az egyén a családba és a polgári társadalomba születik bele, és „(…) a nevelés lényegileg az ember kialakításában áll, hogy t. i. milyennek kell lennie, és hogyan kell viselkednie ebben a földi életben,(…)”olvassuk a Divini Illius Magistri kezdetű2enciklikában. A gyermek nevelésében a legmeghatározóbb a család, ahová a gyermek születik. „A nevelés első természetes és szükséges környezete a család,(…)” „Ezért (…) a leghathatósabb és legtartósabb nevelés az, amelyet az ember (…) családban kap, és ami annál hathatósabb, minél fényesebben (…) ragyog a szülők jó példája mindenekelőtt (…)”állapítja meg a idézett dokumentum. S ahogyan 1925. június 1-jén az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága egy vitás ügyben döntött: „A gyermek nem az államnak puszta teremtménye; azokat, akik nevelik és irányítják, megilleti az a jog s vele együtt a szigorú kötelesség, hogy neveljék és kötelességei teljesítésére előkészítsék.” Az államnak a nevelésben betöltött szerepét illetően a körlevél az államnak kettős feladatát határozza meg: „(…) a védelem és a segítség; nem pedig elnyelni a családot és az egyént,(…) Ezért a nevelés dolgában az államnak joga, vagy jobban mondva kötelessége, hogy törvényeiben megvédje a család elsődleges jogát (…) a gyermek nevelésére.” „Azonkívül az állam megkívánhatja és ezért gondoskodhatik is róla, hogy polgárai ismerjék hazafias és nemzeti kötelességeiket és tekintettel korunk helyzetére, a közjó érdekében megköveteli az értelmi, erkölcsi és fizikai kultúra bizonyos fokát.”
1
ANTALL JÓZSEF Modell és valóság I. Athenaeum Nyomda Rt. Budapest 1994.
XI. Pius pápa Mint földi helytartója az isteni Mesternek kezdetű körlevele Az ifjúság keresztény neveléséről, 1929. december 31. http://katolikus-honlap.freeweb.hu/0904/xipius-nev.htm. Letöltés: 2013. május 4. 2
1
Vajon egyet értünk-e azzal a megállapítással, amely szerint „(…) hamis minden pedagógiai naturalizmus3 (…) és téves minden nevelési módszer (…) amelyek a gyermek állítólagos autonómiájára és korlátlan szabadságára hivatkoznak és amelyek csökkentik, sőt mi több, elnyomják a nevelő tekintélyét és munkáját azáltal, hogy a nevelés művében a gyermeknek kizárólagos kezdeményezési elsőbbséget (…) tulajdonítanak”?
Hogy jól értsük, az oktatáspolitikai vitákban két alapvető ideológia összecsapásának vagyunk a tanúi. Az egyik a keresztény gyökereken alapuló, nemzeti hagyományokra támaszkodó keresztény – konzervatív nevelés, a másik pedig a vallási és a világnézeti tanítások igazságáról állásfoglalást megtiltó, az erről szóló kérdésekben semlegesnek maradó világnézet-semleges nevelés.
4
Ez utóbbi filozófiájának lényege, hogy „A közoktatás
szervezésében, irányításában, működésében, feladatainak végrehajtásában közreműködők döntéseik, intézkedéseik meghozatalakor a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe.”5! Mellesleg a közoktatási törvénynek ezt a felfogását és a világnézet-semleges nevelés elvét hívja a jelenlegi oktatáspolitika „értéksemleges közoktatásnak”. 6 Az elmúlt huszonöt év nevelésfilozófiája sajnos azt bizonyítja, hogy ez a két teljesen eltérő világnézet és az ezeken alapuló két pedagógia nem jut közös nevezőre egymással, kibékíthetetlen ellentétek feszülnek közöttük. Mindez pedig a láncszem végén, az iskolán csapódik le hátrányosan. Az iskola így egyre nagyobb társadalmi nyomásnak van kitéve, s ez nem segíti alapvető feladatában: a tanulók nevelésének a minél teljesebb megvalósításában.
Kedves Kollégák! Tisztelt Szülők és Tanulók, az idei Évkönyvet olvasók! A 2014/2015. tanév végéhez közeledve lehetőségem szerint újra szólni kívánok az Olvasóhoz. Miközben megfogadtam, hogy nem folytatom az előző két Évkönyvben megkezdett gondolatot: a filozófiai és az oktatáspolitikai, történelmi háttér megvilágítását, mint látják, ezúttal sem tudtam a kísértésnek ellenállni. A felfogásom szerint ugyanis a Kölcsey Ferenc 3
Kiemelés tőlem A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 4.§ (2). 5 Kt. 4.§ (7); kiemelés tőlem 6Kiemelés tőlem. DR. GLOVICZKI ZOLTÁN: „Az értéksemleges a mi olvasatunkban azt jelenti, hogy nincs értéke. Vagy ha van is, ezt nem képviselheti.” AZ OKTATÁS MEGÚJÍTÁSA – SOKSZÍNŰ ISKOLARENDSZER. XII. Országos Közoktatási Szakértői Konferencia, Hajdúszoboszló, 2010. október 19-21. Suliszervíz Oktatási és Szakértői Iroda. Debrecen, 2010. november, p. 37-38. 4
2
Gimnázium az 1958-as alapítását, Kölcsey Ferenc nevének a felvételét követően 57. éve része a magyar nevelés-oktatás ügyének. Ezt az ügyet pedig pedagógusként, igazgatóként a legfontosabb ügynek tekintem. Meggyőződéssel vallom, a tanítványainknak minden fontos üzenetemben, ünnepi beszédemben elmondom, hogy a magyar jövő útja, egyben a gyermekeink, diákjaink személyes boldogulásának, sikerének a záloga az oktatásban és a tanulásban rejlik. Azért is vázolom a hátteret, hogy a mélyebb összefüggéseket is meg lehessen érteni, továbbá természetesen bizonyos társadalmi jelenségek és oktatáspolitikai törekvések az iskolánkban is leképeződnek. Nyilvánvalóan az iskola mindenkori nevelőtestülete a saját felfogása, tapasztalata, hite, meggyőződése, tudása és a gimnázium megélt hagyományai szerint a nem kívánatosnak tartott törekvéseknek igyekezett gátat szabni. Ezt finomabban úgy fogalmaztam meg az elmúlt években, hogy a folytonosság és a reform egyensúlya jellemezte eddigi pedagógiai munkánkat: a közoktatásban végbemenő folyamatok értelmezésekor és az iskolai életbe való átültetésekor az iskolai hagyományok egészét vettük figyelembe, a változásokat a Kölcsey Ferenc Gimnáziumra specifikusan, az iskola céljainak megfelelően „kölcseys érzülettel” alkalmaztuk.
A köznevelési rendszer megújításának lépései Talán nem sokan emlékeznek André Kostolányira, aki 1906-ban született Kosztolányi Endre néven, tőzsdeguru volt és spekuláns, külföldön is több országban élt. Korát tekintve 90 felé járt, amikor elmondta egy vele készült riportban, hogy megtisztelőnek érzi, hogy a közgazdász tanárok egy része nem rajong a nézeteiért, „sarlatánnak” tekintik őt. A kevésbé sikeres közgazdász tanárokról erre azt triumfálta, hogy „százszor inkább legyek sarlatán, mint egyszer egy rossz tanár”. A megújuló köznevelés célkitűzéseként bevezetésre került a pedagógus életpálya-modell, amellyel szorosan összefügg a pedagógus-minősítés. A 2013-ban életbe lépő pedagógus előmeneteli rendszer várhatóan növelni fogja a pálya presztízsét, és érdemes lesz a jövő nemzedék elhivatott tagjainak a tanári hivatást választani. Fontos kormányzati célkitűzés volt, hogy a tanárképzés megújításával és a Klebelsberg ösztöndíj bevezetésével megszűnjön az a negatív szelekció, amely jellemezte a tanári szakokat választó hallgatókat. 3
Az életpálya kötelező (a Gyakornok után a Pedagógus I., majd a Pedagógus II.) és nem kötelező (Mesterpedagógus, Kutatótanár) fokozatai egyrészt anyagilag is elismerik a pedagógus iskolában végzett minőségi nevelő-oktató munkáját, másrészt a minősítési vizsga és a minősítési eljárás ki is kényszeríti, hogy a pedagógus minél nagyobb elszántsággal, modern módszertani eszköztárral végezze a munkáját. Az öt évente ismétlődő tanfelügyelet hármas tagoltságú: a pedagógusra, az intézményvezetőre és az iskolára is kiterjed majd. Lényegét tekintve tükröt tart majd az elvégzett munkáról: a tanfelügyelet ugyanis szakmaipedagógiai ellenőrzés, amely beszámít a pedagógus minősítésének százalékos eredményébe is. A köznevelés megújításának legfontosabb célkitűzése azonban az volt, hogy orvosolja, de legalábbis enyhítse azokat a társadalmi problémákat, amelyekre a korábbi, önkormányzati fenntartói szerkezetben nem volt lehetőség, hiszen az egyes önkormányzatok eltérő anyagi helyzetben voltak. A jelenlegi oktatáspolitika szerint az állam képes ugyanis egyenlő esélyeket teremteni. Ez indokolta az iskolák állami fenntartásba vételét a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ létrehozásával. Hangsúlyozom, hogy nem a jelenkor találmánya, hogy az állam kézbe vegye az iskoláztatás irányítását. Mária Terézia 1777-ben adta ki a Ratio Educationist, amelyben érvényesítette a hazai közoktatásban az állami irányítást. Ennek köszönhetően létrejöttek egy tanítóval a falusi, két tanítóval a mezővárosi, három tanítóval a városi anyanyelvű iskolák, illetve a tanítóképzés bázisát képező „normális iskolák”. Mária Terézia uralkodása a felvilágosult abszolutizmus jegyében magával hozta a központosítást és az egységesítő törekvéseket az iskolaügy területén is. 7 Ennek értelmében az államnak tartotta fenn a jogot alattvalóinak nevelésére, mindehhez pedig szükségesnek tartotta az iskolák irányítás alá vonását és ellenőrzését. A katolikus egyház tiltakozása nem is maradt el, mire az uralkodó kijelentette, hogy „az iskola politikum, és az is marad”. Ahogyan összefoglalóan Antall József Az egységes magyar iskolarendszer megszületése 8 című tanulmányában megfogalmazza:”A reformkorban (1825-1848 között) szinte minden országgyűlésen fölvetődött az iskoláztatásnak és a nevelésnek a kérdése. De (…) valamennyi megbukott, (…) a modern magyar közoktatásügyi rendszer megalapozása csak 1848-ban,
7 8
PUKÁNSZKY BÉLA – NÉMETH ANDRÁS Neveléstörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999. ANTALL JÓZSEF Modell és valóság I. Athenaeum Nyomda Rt. Budapest 1994., p. 193-198.
4
illetőleg az 1867-es kiegyezést követően jött létre. De még akkor is csak kölcsönös engedmények árán, igen nagy ellenállás legyőzésével (,…)” Mind 1848-ban, mind 1867-ben a parlamentáris államszervezet létrehozása, s ezzel a liberális állam modelljének megalkotása állt báró Eötvös József kétszeri vallás – és közoktatásügyi miniszteri tevékenységének a középpontjában.
Ahogy Eötvös írta: „Kevés kivétellel
elmondhatjuk, hogy tanulók s népek nem nyernek, ha a tanári széket és a kormányt lángész foglalja el. Arra, hogy közönséges viszonyok alatt haszonvehetők legyünk, semmi nem szükségesebb, mint egy bizonyos középszerűség.” És ahogy a néhai miniszterelnök, egykori művelődéstörténész írta: „A liberalizmus gondolatrendszere (…) a korszak valamennyi nagy alakjának világnézetévé, politikai hitvallásává vált. Modell és valóság9 határozta meg szemléletüket”.
A valóság a Kölcseyben: a pedagógiai munka eredményei
9
ANTALL JÓZSEF Modell és valóság I. Eötvös József a kiegyezési politika sodrában. p.19., 26., 34-40. Kiemelés tőlem.
5
