Építészeti leírás Helyszín Tervezési helyszínnek egy olyan zöld parkot kerestem, mely könnyen megközelíthető, viszont el van szigetelve a város zajától, így alkalmassá válva az elmélyült megemlékezésre. Budapesten egy ilyen helyszínt, a Vérmezőt találtam alkalmasnak ezen a feltételek alapján. Budapest többi hasonló méretű, adottságú területei vagy nehezebben megközelíthetőek Népliget - vagy túlterheltek - Városliget - és a jövőbeni sorsuk bizonytalan. Vérmező jelenleg egy nagy közlekedési csomópont - a Déli pályaudvar - közvetlen szomszédságában illetve Budapest egy másik nagy közlekedési csomópontjától -Széll Kálmán tér - pár száz méterre helyezkedik el. Ezen tulajdonságok lehetővé teszi, hogy bárki könnyen megközelíthesse. A park mellett jelenleg kialakított parkolók esetleges bővítéssel, pedig a személygépkocsik parkolását teszik lehetővé megemlékezések alkalmával is. A déli pályaudvar jövőbeni sorsa kérdéses, viszont egy fejlesztés mindenképp a Vérmező felfrissítését is magával hozhatja. A helyszíntől nem messze található a most felújított Széll Kálmán tér felől szintén nagyszámú forgalommal lehet számolni a jövőben is. A Budai vár közelsége egy másik vonzó szempont a helyszínválasztásnál. Az oda érkező turisták könnyen megközelíthetik onnan a parkot. Telepítés A Vérmezőre érkező emberek jellemzően az északnyugati-délkeleti irányban haladnak át a parkon. A park belső főútvonalai is eszerint alakultak ki. Az emlékmű telepítése is az említett közlekedési rendszerbe illeszkedik. Az emlékmű a meglévő közlekedési sávokat meghagyva, ahhoz finoman simulva próbálja az arra közlekedőket magába vonzani. A direkt átközlekedést elkerülve a fák között kanyarogva húzódik meg az emlékmű. A legnagyobb forgalom a két közlekedési csomópont felől várható, ezért a kapu bejárata is ebbe az irányba tárulkozik ki.
MŰLEÍRÁS
01
Építészeti koncepció Célul tűztem ki, hogy az emlékmű ne csak az elesett emberek neveinek dokumentálásáról szóljon. Ne csak számokat, tartalmatlan formákat hozzunk létre. A háború szenvedéseinek, borzalmainak az emlékműben kell manifesztálódnia az emlékezetünk számára. A kialakított formának, tereknek, anyagában kell manifesztálódnia. Az parkba érkező emberek nagyobb része a déli pályaudvar illetve a Szél Kálmán tér felől érkezhet. Az bejárat ennek megfelelően ezekbe az irányokba tárulkozik ki. A tölcsér alakú fejrész nyugodtságot áraszt, mely teret enged a gyülekezéshez. A megemlékezések alkalmával az egybegyűltek itt róhatják le tiszteletüket az áldozatok emlékére. Beljebb haladva a tér egyre szűkül, nyomasztóbbá válik. Az emlékmű középső harmada fedett. A födémet csak kisebb nyílások lyuggatnak át, melyeken keresztül fénysugarak türemkednek be, amelyek a reményt szimbolizálják a sötét, zárt térben. A lesüllyesztett részen a padló vonala egészen -2,22-ig lemegy. A belmagasság itt 3 méter. A közlekedő közepén egy kisebb süllyesztett udvar töri meg a fal zárt vonalvezetését. A kialakult nyíláson keresztül látható az építményt körbevevő fák lombkoronái, melyeken keresztül átsüt a fény. Pontosan olyan hatást keltve mint mikor a világháború alatt a katonák kitekintettek az Isonzó-i lövészárkokból. A folyosó mint egy 14 méter hosszú szakaszon még az áttört födémmel fedett. Az utolsó egyharmadban felülről nyitott, csak a falak fölé hajoló környező fák vetnek egy kis árnyékot a megemlékezőkre. Az emlékműből kiérve egy nyugodt fás területen találjuk magunkat, ahol az elhelyezett padokra leülve tovább merenghetünk a történelmi tragédián.
MŰLEÍRÁS
02
Az emlékmű külső formája azt a lendületességet próbálja magában hordozni ahogy a katonák kitörnek a lövészárkokból és elkezdenek előrenyomulni az ellenségek csapatok ellen. Továbbá szeretném azt a lendületet is belelátni, ahogy a magyar állampolgárok kiállnak céljaikért és összefogva fonódnak egy meghatározó erővé. Lehetne ez az építmény szimbóluma a magyarok jobb jövőre való törekvésének. A bejárati résznél a fal 6,5 méter magas, mely lecsökken egészen 1 méteresre a falszakasz középső harmadában. Ez a megoldás próbálja tiszteletben tartani a környezeti természet dominanciáját illetve a lendületesség is érzékelhetőbb. A kijárat már kevésbé hangsúlyos eleme az emlékműnek. A falak felső síkjai itt is emelkednek, viszont itt már csak 3 méter magasra emelkedik fel a falszakasz. A fal teljes felületén acéltáblák vannak elhelyezve, nevek viszont csak az olvasható magasságokban találhatóak rajtuk. A többi tábla üresen maradna a névtelenül maradt halottak illetve más nemzetiségű elesett katonák tiszteletére. A táblák mérete a nevek hosszúságától függően változhat. Nagyságrendileg 8*80 mm-es lapokkal és 3mm-es hézaggal számolva a 661.000 név elhelyezésére 604m2 felületre van szükség. A falak teljes belső felülete 910m2, tehát a névvel ellátott táblák kényelmesen elhelyezhetőek és marad hely a névtelen halottak számára is. A táblák szabálytalanabb kiosztása kicsit lazítaná a felület textúráját. Továbbá a táblák síkjait előre-hátra kissé mozgatva elhelyezve egy rusztikusabb felületet kapunk. Ez a fal megjelenésében a lövészárkokban alkalmazott fonott vesszőfalakra hasonul.
MŰLEÍRÁS
03
Az emlékmű teljes hossza 120m. Ez a méret nem csupán a nevek elhelyezhetősége miatt fontos, hanem hogy legyen esélye elmélyülni a látogatóknak a végigjárás során. A nevek ilyen irdatlan mennyiségű megjelenítése önmagában sokkoló lehet az emberek számára. Talán ily módon érzékelhetőbbé válik az irdatlan embertömeg akik életüket vesztették az I. világháborúban. Fontos szempont volt továbbá, hogy a bejárat és kijárat között ne helyezzünk el ülőfelületeket, így kényszerűen nem helyezzük magunkat kényelmes pozícióba. Ezáltal egy fontos elem az emlékmű meglátogatásának a mozgás, a séta válik. A régi görög filozófusok is sétálva gondolkodtak. Mi magunk is gyakran felállunk és járkálunk, amikor épp törjük a fejünket valamin. Persze ma már számos kutatás támasztja alá a séta és a kreatív gondolkodás közti összefüggéseket. Amikor sétálni megyünk, gyorsabban ver a szívünk, felpörög a vérkeringésünk és több oxigén jut el az izmainkba és más szerveinkbe (így az agyunkba is), mint ha csak egy helyben ülnénk. A sétát Budha meditációra is használta és a szerzetesek ma is gyakorolják az un. sétáló meditációt. Kiválasztanak egy kb. 15-30 lépés hosszúságú szakaszt és oda-vissza megteszik hosszú időn keresztül, lehetőleg mezítláb és szemlesütve, az itt és mostra koncentrálva, befelé figyelve.Megemlékezések alkalmával az ünnepi beszédek után az embertömegek mint ritu átkelhetnének a „lövészárkon”. Egy közös élménnyel emlékezhetnének meg a halottakról, nem csak üres mondatok ismételgetésével rónák le tiszteletüket. Együtt élhetnék át az árok adta nyomasztó, de mégis megnyugtató hatást. Anyagok Szándékolt cél volt, hogy az emlékmű csak rideg anyagokból készüljön a már korábban említett nyomasztó hatás elérése érdekében. A falak vasbetonból készülnek, melynek külső felülete durva. A belső oldalon kis acéllemezekre vannak felírva az áldozatok nevei. A földön friss aljzatbetonra szórt szürke kőzúzalék kerül, így egy kissé természetesebb, de kényelmetlenebb járófelületet kialakítva. Ez a megoldás is csökkenti a kényelmesség érzetét és növeli az éberségünket.
Műszaki megoldások A falak vasbetonból készülnek, melyből egyszerűen kialakíthatóak a mozgalmas faltestek. A falak alapozása cölöpalapozással megoldott, így csak pontonként kell lefúrni a talajba ezzel megvédve a környezetben levő fák gyökérzetét. Felületei látszóbeton minőségben készülnek. A feliratok utólagosan kerülnek a falak felületeire, a zsaluzatba előre elhelyezett fogadótüskék segítségével. Az áldozatok neveit ábrázoló táblák acéllemezből készültek. A járófelületek kavics ágyazatra öntött betonfelületek, melynek felső rétege kavicsszórást kap.
MŰLEÍRÁS
04
Történeti kontextus Az első világháború alatt Magyarország területén nem voltak katonai összecsapások, így nincs olyan terület amely magán hordozza a háború sebeit. A csaták nagy része a lövészárkokban dőltek el. „A 20. században kibontakozó technikai forradalom hatására olyan nagy hatású fegyverek születtek, mint a gyorstüzelő lövegek (6-8 lövés/perc) és a géppuskák (250 lövés/perc). A hadseregek tűzereje a 20. század elejére - alig 50 év alatt - több mint húszszorosára nőtt, miközben a katonák szinte semmiféle védőeszközzel nem rendelkeztek. Az első világháborúban az óriási pusztítóerővel szemben a katonák megtalálták a védekezés egyetlen lehetőségét - beásták magukat a földbe. Az első árkok mögött újabb és újabb vonalak, fedezékek, föld alatti bunkerek százai épültek ki. Egy hadsereg védelme elérte a 20-25 kilométeres mélységet, amely rendszerint két védőövből, övenként 2-3 állásból, az állások pedig 2-3 összefüggően kiépített lövészárokból álltak. Már 1915-re az a furcsa helyzet állt elő, hogy a támadásra felkészített és támadófegyverekkel felszerelt hadseregek képtelenek voltak elfoglalni a védők állásait - innen ered az állásháború kifejezés - és betörni az ellenség területére. Az emlékmű formavilágával a jellemző katonai frontok előtt is akar tisztelegni. A szélesedő falak, a szűkölő folyosók a háború legborzasztóbb helyszíneit, a lövészárkokat szimbolizálják, ahol katona hatalmas tömege vesztette életét. Emberek ezrei élték ezeken a helyeken mindennapjait akár hetekig a háború alatt. A zártság, az átláthatatlanság, a nyomasztó tömör falak az emberekre gyakorolt hatása elgondolkodásra kényszeríti. A város eme csendes pontja lehetőséget ad az elmélkedésre a csöndes megemlékezésre.
Fa mint szimbólum Az emlékmű környezetében rendkívül sok fa található mely egy nyugodt környezetet biztosít a nyomasztó hatást kiváltó emlékmű környezetében. Továbbá szimbolikus elem is a fronton történtek miatt. „Az első világháború olaszországi frontján elesett magyar katonák szimbóluma a doberdói fa. Az olasz fronton harcolt a szegedi 46. gyalogezred, az Osztrák−Magyar Monarchia hadseregének egyetlen olyan alakulata, amely mind a tizenkét isonzói csatában részt vett. A csaták óriási emberáldozattal jártak, a tüzérségi tűzben és a rohamok következtében az 1915 májusában 2730 fővel az frontra érkezett magyar alakulat létszáma két hónappal később már csak 439 katona volt. A sziklás, köves terepen, megfelelő fedezék hiányában a szétlőtt sziklák szilánkjai is sok katona halálát, sebesülését okozták. A környéken szinte csak egyetlen védelmet nyújtó menedék volt a részükre: a templomdombon álló terebélyes szederfa. Ám a lövedékek a fát sem kímélték, a robbanások és a repeszek ágait, koronáját letörték, törzsét szétszaggatták. Zeiss Oszkár alezredes, az alakulat parancsnoka kivágatta a fa maradványát és hazaküldte Szegedre, hogy így állítson emléket katonái helytállásának és hősiességének. Az ezred katonai tiszteletadással búcsúzott el a tábori pap által felszentelt törzstől, Szeged városa pedig vállalta, hogy múzeumban helyezi el, „ahol nem érheti halált okozó golyó”. Szegedre - természetesen megfelelően konzerválva - 1916. július 16-án, szekéren érkezett a doberdói fa.
MŰLEÍRÁS
05
