Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszék
A haszonélvezeti jogviszony, mint természetes jogviszony egyes kérdései TDK Dolgozat
Konzulens: Dr. Leszkoven László
Pályázó: Zakar
Annamária Egyetemi docens
J-305
Miskolc, 2010.október
Tartalomjegyzék
1. Bevezető gondolatok
3
2. A haszonélvezeti jog elhelyezkedése jogunkban
4
2.1. A haszonélvezeti jog a régi magyar jogban (kitekintéssel a római jogi gyökerekre)
4
2.2.A haszonélvezeti jog elhelyezkedése jogunkban – dologi jogi vagy öröklési jogi kérdés
10
2.3. A haszonélvezeti jog, mint személyes szolgalom mai magyar jogunkban
3. Hagyatékot terhelő szerződéses haszonélvezeti jog
16
4. Az özvegyi jog, azaz a házastárs ipso iure haszonélvezeti joga 4.1. Az özvegyi jog a leszármazók állagöröklése mellett 4.2. Az özvegyi jog az ági vagyon tekintetében
17
17
19
4.3. Az özvegyi jog tárgya, terjedelme, tartalma, korlátozása 4.4.Az özvegyi jog megváltása
10
20
25
5. Bírósági vagy hatósági rendelkezésnél fogva keletkező haszonélvezet
29
6. A haszonélvezeti jog egyidejű joggyakorlása 29 7. A haszonélvező és a tulajdonos jogai és kötelezettségei 8. A haszonélvezeti jogviszony megszűnése
30
35
9. A haszonélvezet speciális esetei 39 10. Az új Polgári Törvénykönyv javaslata a haszonélvezetről 41 11. Kitekintés
42
11.1. Vajon saját dolgon fennállhat-e haszonélvezeti jog?
42
11.2. haszonélvezőt megillető illetéktörvényben lefektetett illetékkedvezményről 43 12. Záró gondolatok 46 13. Irodalomjegyzék 47
1. Bevezető gondolatok
Tudományos diákköri dolgozatom témája a mindennapokban igen gyakran előforduló és népszerű polgári jogi jogintézmény, a haszonélvezet. Dolgozatom célja, hogy laikusok és e szakterület művelői számára hasznos információkkal, a szakirodalom papírra vésett tapasztalataival, speciális élethelyzetekkel és a bírói gyakorlat által kimunkált jogesetekkel ismertessem meg olvasóimat. Hiszen a haszonélvezet igen széles körben kerül alkalmazásra a mindennapokban – ideértve a túlélő házastárs haszonélvezeti jogát, a tulajdon-átruházásoknál gyakori haszonélvezeti jog fenntartását – ami a bírói gyakorlat jelentős részét teszi ki. Dolgozatom tárgya a haszonélvezeti jogviszony, melynek kapcsán – a teljesség igénye nélkül – kísérletet teszek bemutatni a régi magyar haszonélvezeti jogot, olyan elismert szerzők gondolatait feldolgozva, mint például Almási Antal, Szladits Károly vagy Katona Mór. Ezen túlmenően sor kerül a haszonélvezeti jogviszony fajtáinak ismertetésére, mint például a hagyatékot terhelő szerződéses haszonélvezeti jog; az özvegyi jog, mint a házastárs haszonélvezeti joga illetve a bírósági rendelkezésnél fogva keletkező haszonélvezet. Olyan érdekes témákat is megvilágítok, mint például hogyan történik a haszonélvezeti jogviszony egyidejű joggyakorlása, hogyan szűnhet meg, hogyan váltható meg és vajon saját dolgon fennállhat-e haszonélvezeti jogviszony. Témaköröm nagyon színes és érdekes, ugyanakkor feldolgozása nagyon összetett. Dolgozatomban az előbbieken túlmenően megemlítem a haszonélvezeti jogviszony kapcsán haszonélvezőt megillető illetéktörvényben lefektetett illetékkedvezményt. Módszereimet tekintve, megpróbáltam feldolgozni az összes témával kapcsolatos szaklapot, cikket, szakirodalmat, kommentárt illetve elismert szerzők munkásságát mindehhez természetesen alapul véve az 1959. évi IV. törvényt, azaz a Polgári Törvénykönyvet. Ugyanakkor meglehetősen nagy figyelmet szenteltem a bírói gyakorlatnak. Mint látni fogjuk ügyeltem arra, hogy komplex képet adjak a haszonélvezeti jog egyes eseteiről, de az elméleti kérdések mellett célom az volt, hogy mindenki kellőképpen megismerhesse az ehhez kapcsolódó bírói gyakorlatot. Sajnos a teljesség igénye nélkül, a dolgozatom nem engedte meg, hogy mindenre részletekbe menően kitérjek. Igyekeztem az általam fontosnak vélt vagy tartott problémákra kitérni, azokra megfelelően reagálni.
Remélem, hogy dolgozatomban megfelelően átláthatóak következtetéseim, mielőtt azonban rátérnék a jogviszony hatályos szabályozásának elemzésére, ismertetném a haszonélvezeti jogviszony történetét. Végezetül szeretném munkám által felhívni a figyelmet ennek az öröklési jogi és dologi jogi területnek a fontosságára, amely meghatározóvá vált mindennapjaink számára, napról-napra kiegészítve az aktualitásokkal.
2. A haszonélvezeti jog elhelyezkedése jogunkban 2.1.
A haszonélvezeti jog a régi magyar jogban (kitekintéssel a római jogi gyökerekre)
Mint a legtöbb polgári jogi jogintézménynek, a haszonélvezetnek a gyökerei is a római jogban találhatóak meg. A haszonélvezetnek a fogalmát egy kiváló római jogtudós, Paulus határozta meg. „Ususfructus est ius alienis rebus utendi fruendi salva rerum substantia.” Vagyis: „A haszonélvezet idegen dolgokon fennálló használati és gyümölcsöztetési jog, a dolgok állagának épségben tartása mellett.” A haszonélvezet megjelenése a Kr. e. III. századra tehető, ugyanis ekkor alakult ki az a szokás, hogy a végrendeletet tevők vagyonuknak illetve vagyontárgyaiknak tulajdonát hagyták örökösükre, miközben az örökölt vagyon élethossziglani használata, minden jövedelme valaki mást, általában egy közeli hozzátartozót illetett meg. Ezáltal kialakult a haszonélvezeti jog önálló, a jogosított haláláig tartó, in rem védelemmel ellátott joga. A haszonélvezet tárgya csak és kizárólag elhasználhatatlan dolog lehetett, hiszen a haszonélvező joga az állagot nem érinthette. Ennek ellenére a Kr. e. I. században elfogadott senatus consultum törvényesítette azt a gyakorlatot, miszerint egyszeri használattal felemésztendő dolgokon – res consumptibiles - lehetett haszonélvezeti jogot alapítani. A források ezt quasi ususfructusnak nevezték. Az esetleg elfogyasztott dolgok visszaadását vagy annak megtérítését ígért vagy adott óvadék (cautio) biztosította. A haszonélvezet tárgyát képezhette idegen dologbeli jog, illetve kamatozó követelés is. Kamatozó követelésnél a haszonélvezőt a kamatok illették meg. A haszonélvezet fennállása idején a tulajdonosnak csak a dolog tulajdonjoga maradt meg. A haszonélvezőnek az állagmegóvási kötelezettségéből (custodiakötelezettség) következik, hogy egyrészt nem változtathat az állagon, másrészt viszont
köteles a szokásos javítási, karbantartási munkálatokat elvégezni, és a közterheket viselni. A haszonélvezet leggyakrabban ebben az időszakban a következőképpen keletkezhetett: hagyománnyal, végintézkedéssel kapcsolatos deductio-val, illetve törvény erejénél fogva. Megszűnhetett consolidatio-val, a kikötött idő lejártával illetve, capitis demunitio maximával vagy mediával. Az ususfructus, mint személyhez tapadó jog nem volt átruházható, de a haszonélvező ingyenesen vagy visszterhesen mégis átengedhette joga gyakorlását harmadik személynek. A haszonélvezőt joga védelmére vindicatio (később: actio confessoria) illette meg, és később megkapta a birtokvédelem jogát is. A iustinianusi kodifikáció később megalkotta a telki szolgalmak és a személyi szolgalmak kategóriákat, és ez utóbbiba sorolták a haszonélvezetet, a használatot és a lakáshasználatot.
1
1928-as Magánjogi Törvényjavaslat Ez a kódex sosem került elfogadásra, de mégis hosszú időn keresztül ez
képezte a bírói gyakorlat alapját. E törvényjavaslat szabályait vette alapul Szladits Károly. Szladits Károly szintén a személyes szolgalmak körébe sorolta a haszonélvezetet. „A személyes szolgalom a telkitől abban különbözik, hogy a tárgya nemcsak ingatlan lehet, hanem ingó dolog, sőt jog is; és hogy a jogosított nem a dolog tulajdonosa, hanem valamely egyedileg meghatározott személy.” A személyes szolgalom szorosan az illető személyhez fűződik: át nem ruházható és az örökösre nem száll át, hacsak a felek ezt kifejezetten ki nem kötik. A személyes szolgalom fajai a haszonélvezet és a használat. Szladits megfogalmazása szerint: „A haszonélvezet az a jog, amelynél fogva valaki másnak a dolgát ingyen használhatja és gyümölcsöztetheti, de el nem használhatja, vagyis a jog megszűntével a dolgot állagának sérelme nélkül visszaadni köteles.” Ha elhasználható dolgok szolgálnak haszonélvezetül (pl. pénzösszeg): azok a haszonélvező tulajdonába mennek át, és a haszonélvező a haszonélvezet megszűntekor ugyanannyit köteles visszatéríteni; ez az ún. rendkívüli haszonélvezet (ususfructus irregularis). A tulajdonos azonban a haszonélvezőtől biztosíték adását követelheti, ha az érték megtérítésére irányuló követelése veszélyeztetve van.
A haszonélvező jogát másra nem ruházhatja át, de a jog gyakorlását másnak átengedheti, így a dolgot bérbe, haszonbérbe adhatja. A haszonélvező természetesen csak arra az időre adhatja a dolgot bérbe vagy haszonbérbe, ameddig az ő haszonélvezeti joga tart. Ha határozott időre adta bérbe vagy haszonbérbe az ingatlant és közben, a bérleti idő lejárta előtt meghal, a tulajdonos a bérletet a törvényes felmondási időre, a haszonbérletet a gazdasági év végére felmondhatja. Ha azonban a haszonélvező idő előtt lemond a haszonélvezetről, ez nem válhat a bérlő vagy a haszonbérlő kárára. Ilyen esetben a haszonbérlet a tulajdonossal szemben is fennmarad, és a tulajdonos azt a haszonbérleti idő lejárta előtt csak akkor szüntetheti meg, amikor a haszonélvezet a haszonélvező lemondása nélkül is (pl. a haszonélvező özvegy férjhez menésével) megszűnt volna. A haszonélvezőt megilleti a dolog birtoka. Így a birtokvédelem szabályai is megfelelően irányadóak rá. Megilletik továbbá a dolog összes hasznai, gyümölcsei, de az állag sérelme nélkül. Tehát a haszonélvező a haszonélvezet gyakorlásában a rendes gazdálkodás szabályai szerint köteles eljárni. Nem szabad a dolgot átalakítania vagy véglegesen megváltoztatnia. A haszonélvezet következtében egyfajta elszámolási viszony keletkezik a haszonélvező és a tulajdonos között természetesen kölcsönös követelésekkel és kötelezettségekkel együtt. A haszonélvező köteles a dolgot „jókarban tartani”, a dolog rendes használatából eredő értékcsökkenésért azonban nem felel. A javítások és helyreállítások a haszonélvezőt csakis a rendes fenntartási költségek keretében terhelik. Ha azonban a dolog rendkívüli javítása vagy helyreállítása válik szükségessé, – és azt a haszonélvező teljesíti – akkor a haszonélvezet megszűntével a tulajdonostól ennek megtérítését követelheti. A haszonélvező viseli a tulajdonossal szemben a dolog folyó terheit, mégpedig az adókat, egyéb közterheket, valamint a rendes gazdálkodással járó tűz- és egyéb kárbiztosítás díjait, illetve a jelzálogos tartozások kamatait. A haszonélvezet megszűntével külön elszámolásnak van helye az utolsó év hozadéka tekintetében. A haszonélvezet tárgya lehet továbbá kamatozó követelés vagy más hasznot hajtó jog (pl. részvény), ezen kívül egész vagyon vagy alvagyon (pl. örökség) is. A haszonélvezet alapulhat jogügyleten vagy törvényen. A jogügyleten alapuló haszonélvezetet ingatlanon csak telekkönyvi bejegyzéssel lehet szerezni. A törvényen alapuló haszonélvezet (pl. özvegyi jog) beáll ugyan már a törvény rendelkezése alapján, telekkönyvi bejegyzés nélkül is, de a telekkönyvbe be nem jegyzett ilyen haszonélvezet
nem érvényesíthető azok ellen, akik a telekkönyvben bízva az ingatlanon jogokat szereztek. A haszonélvezet személyhez kötött jog lévén, legfeljebb a jogosult élete végéig maradhat fenn. Megszűnik a személyes szolgalom akkor is, ha a jogosult lemond róla. Ha elpusztul az épület, amelyet a haszonélvezet terhel (pl. hatósági rendeletre lebontják), a jog szünetel. De ha a régi helyébe új épületet emelnek, a jog a régi terjedelmében feléled. Általában a kisajátítás, biztosítás, vagy árverés esetében a dologért befolyt pénzösszeg lép a haszonélvezet tárgya helyébe. Bármiként is szűnik meg a személyes szolgalom, a telekkönyvből a szolgalmat peren kívül csak úgy lehet törölni, ha erre a jogosult törlési engedélyt adott. Elvben ez áll akkor is, ha a szolgalom határidőhöz kötött, vagy ha a jogosult halálával szűnik meg. Az utóbbi esetben a törlési engedélyt a meghalt személy örököseitől kell beszerezni. Ha a törlési engedélyt nem sikerül megszerezni, akkor törlési pert kell indítani a jog megszűnése miatt. A tulajdonos viszont a haszonélvezet törlését engedély és per nélkül kérheti, ha a haszonélvező halálát anyakönyvi kivonattal bizonyítja és a halál napjától már 3 év eltelt. A 3 év éppen arra van kikötve, hogy az említett követelések erejéig a haszonélvezet bejegyzésének elsőbbségével jelzálogjogot szerezni és az ingatlanból a követelés kielégítését eszközölni lehessen. A haszonélvezeti jogviszony tárgyalásánál tehát érdemes betekintenünk a régi magyar jog rendelkezéseibe is. Már az 1930-as években is a haszonélvezetet a személyes szolgalmak körébe sorolták, és különféle ismérvekkel illették. A haszonélvezeti jog a szolgalmi jogok csoportjába tartozik. Dologbeli jogosultság valamint korlátolt dologi jog a szolgalom. Idegen dologbeli jogosultság, tehát elvileg saját dolgon nem állhat fenn, de az akkori jog elismerte a saját ingatlanon fennálló szolgalmat, legalább abban a keretben, mint a tulajdonosi jelzálogjogot. A szolgalom lehet igenleges és nemleges, hiszen megnyilvánulhat valaminek a tevésében, illetve a nem tevésben vagy tűrésben is. A személyes szolgalom megjelölése közvetlenül a szolgalmi dolgokra való utalással történik. „A szolgalom a tulajdonból konstitutív jogutódlás révén kivált jogosultság.” Szolgalom alatt az idegen dolgon lévő, határozott telek mindenkori tulajdonosa vagy határozott személy előnyére fennálló jogot értjük, amelynél fogva a terhelt dolog tulajdonosa annak tekintetében valamit tűrni vagy abbahagyni köteles. A tulajdonos teljesen megtartja tulajdonjogát, csupán átenged bizonyos uralmi jogosítványokat
másnak, amelyek a tulajdonost korlátozzák a tulajdonjoga gyakorlásában, de önmagában és minden harmadik személy irányában sértetlenül fennmarad. A szolgalmat nem lehet a szolgalmi dologtól önhatalmúlag elkülöníteni. A korábban szerzett szolgalomnak előnye van az újabb fölött. A szolgalmakat feloszthatjuk telki és személyes szolgalmakra. Személyes szolgalom az, amelynek rendeltetése bizonyos személy érdekeihez fűződik. A személyi szolgalom tartalma lehet: 1
Mindaz, ami a jogosítottra nézve értékkel bír
2
Valamely dolog egyes irányú haszonélvezése vagy használata
3
Hogy a jogosult személytől elválaszthatatlanok és ezért nem örökölhetők és el nem idegeníthetők.
A haszonélvezet (ususfructus, Niessbrauch) definíciójára Szladits, Katona és Almási más-más definíciót adtak, de lényegileg mind ugyanazt tartalmazza. Tehát a haszonélvezet, az a szolgalmi jog, amelynél fogva valaki a más dolgát használhatja és gyümölcsöztetheti, de el nem használhatja és a dolgot állagának sérelme nélkül vissza kell adnia. A haszonélvezet kiterjed a vagyon, illetve a jog hasznainak szedésére is. A haszonélvezet az anyadolgon kívül kiterjed az anyadologra és annak tartozékaira is. Dolog haszonélvezetének ügyleti alapításához gyakorlatunk az ügyletkötő feleknek jogcímes megegyezését és ingó dolgoknál a haszonélvezet tárgyául szolgáló dolog átadását, ingatlanoknál, pedig rendszerint a haszonélvezet telekkönyvi bejegyzését is megkívánja. A jogcím csak ingyenes lehet. Ingó dolognál a haszonélvezetet alapító szerződés átadásból és átvételből áll. „A haszonélvezeti jog ingókra visszterhes alapon jóhiszemű szerző fél javára a haszonélvezet tárgyának testi átadása nélkül: annak külsőleg harmadik személyek által is felismerhető pótlásai (constitutum possesorium, traditio brevi manu) útján is alapítható.” A haszonélvezetet a haszonélvező másra át nem ruházhatja, de a jog gyakorlását ingyenesen vagy visszterhesen másnak átengedheti, így például bérbe, haszonbérbe is adhatja, sőt a másnak zálogjogot is adhat a haszonélvezetre. Elhasználható dolgok esetében (pl. pénzösszeg) a haszonélvezet megszűntekor a haszonélvező ugyanannyit köteles megtéríteni. Ez az ún. rendhagyó haszonélvezet (ususfructus irregularis). A dolgot a haszonélvező csak a jó gazdálkodás szabályai szerint használhatja. A haszonélvező köteles a dolog minden terheit viselni, amelyek azzal a haszonélvezet keletkezésekor össze voltak kötve, köteles tehát a szolgáló telekre jelzálogilag bejegyzett tőkekövetelések kamatjait is fizetni. A haszonélvezőt terhelik a dologból
járó rendes és rendkívüli tartozások, és ő viseli azokat a költségeket, amelyek nélkül a hasznok el nem érhetők. Köteles a tulajdonosnak jelentést tenni, ha az épület óságánál vagy valamely véletlennél fogva építkezés válik szükségessé. A haszonélvezet el nem örökíthető és el nem idegeníthető. Gyakorlását akár viszontszolgáltatás fejében, akár ingyenesen át lehet ruházni. Az a személy, akire a haszonélvezet gyakorlását átruházták, kötelmi joggal bír, az idegen haszonélvezet gyakorlását saját jogánál fogva érvényesítheti – természetesen csak az átruházót illető jog tartalmának határai között. A haszonélvezet átruházott joggyakorlása is véget ér az átruházó halálával, a bontó feltétel vagy a kikötött időpont beálltával. A haszonélvezetet meg lehet terhelni jelzálogjogilag és szerződési zálogjoggal is az 1881. LX. tcz. 208. § alapján. A törvény azonban nem engedi meg a végrehajtás alá vont haszonélvezeti jog elárverezését, hanem annak zárgondnoki kezelését és a befolyt összegből hitelező kielégítést rendelvén magára a haszonélvezetre rendelt zálogjog hatályát a haszonélvezet gyakorlására korlátozza, így összeegyezteti a jog elidegeníthetetlenségét a jog gyakorlásának átruházásával.
2.2.A haszonélvezeti jog elhelyezkedése jogunkban – dologi jogi vagy öröklési jogi kérdés
A haszonélvezeti jogot a Polgári Törvénykönyv a használati jogok fejezetén belül tárgyalja, a tulajdonjog szabályait alkalmazza rá, anélkül azonban, hogy a korlátolt dologi jogok gyűjtőfogalmát ezek megjelölésére használná. De vajon öröklési jogi vagy dologi jogi kategóriába sorolhatjuk a haszonélvezeti jogot? A válasz az, hogy mindkettőbe beletartozik. Özvegyi jog címén a házastárs örökölhet haszonélvezeti jogot, ha az örökhagyónak vannak törvényes állagörökösei, ami természetesen korlátozható és megváltható. A dologi jog a korlátolt dologi jogon belül helyezi el a haszonélvezeti jogot, mint használati jog vagy állagjog. De miért is korlátolt? Azért mert a tulajdonjogtól, mint teljes dologi jogtól eltérően a korlátolt dologi jogok elnevezés alatt összefoglalt alanyi jogok kellő
pontossággal körülhatárolt tartalommal bírnak, tehát ezen kívül tetszőleges jogosultságokat nem foglalhatnak magukban. Úgyis mondhatnánk, hogy ezek a tulajdonjog önállósult részjogosítványai, hiszen magukban foglalják a birtoklás, a használat és a rendelkezés jogát. Az önálló részjogosítványok egy-egy jogviszonyban konkretizálódnak, és a tulajdonjoghoz hasonlóan abszolút-negatív szerkezetűek. A korlátolt dologi jogokat a tulajdonjog szelvényjogainak is nevezhetjük, hiszen olyan jogviszonyok, amelyek az abszolút-negatív szerkezetű tulajdonjog tartalmának egy-egy szelvényét foglalják magukban, emellett ránehezednek a tulajdonjogra, hiszen akadályozzák a tulajdonosi jogosultságok gyakorlását. A jogosultságok megoszlanak, de a tulajdonjog nem szűnik meg és az átruházott részjogosítványok, sem válnak teljesen elidegenítettekké, csak a tulajdonosnak dologi várománya marad.
2.3 A haszonélvezeti jog, mint személyes szolgalom mai magyar jogunkban Mai magyar jogunk, amelynek alapja az 1959. évi IV. törvény, a haszonélvezeti jogot és a használatot tekinti személyes szolgalomnak. A szolgalom olyan jogviszony, amelynél fogva a jogosult olyan dolognak, amely nem az övé valamely irányban a hasznát veheti. A személyes szolgalom mindig valamely név szerint meghatározott személy javára szól, tehát ehhez a személyhez van kötve. A személyes szolgalom alanyai a dolog mindenkori tulajdonosa és a szolgalom jogosultja. A szolgalom a dolog mindenkori tulajdonosát terheli oly mértékben, hogy a tulajdonos személyének változása a szolgalom fennállását nem érinti, a szolgalom gyakorlását tulajdonosváltozás esetében az új tulajdonos is tűrni köteles. A haszonélvezeti jog tehát személyhez kötött dologi jog, amelynek alapján a haszonélvező a más tulajdonában álló dolgot használhatja, hasznait szedheti, ugyanakkor köteles az ezzel járó terheket viselni és a jogviszony megszűnésekor a dolgot állagának sérelme nélkül a tulajdonos birtokába visszabocsátani. A haszonélvező in rem védelmet élvez, ami azt jelenti, hogy a jog gyakorlásának megzavarásától mindenki köteles tartózkodni, még a tulajdonos is. Ez az abszolút szerkezetű jogviszony forgalomképtelen és nem örökölhető, sem élők között, sem pedig halál esetére nem ruházható át. Ellenben a haszonélvezeti jog gyakorlását át lehet engedni ingyenesen - tulajdonosi előbérleti jog nélkül - példaként említve a szívességi lakáshasználatot.
Ide kapcsolódó a Bírósági Határozatok 1998/424-es jogesete. Ptk. 157. § A haszonélvezet tárgyának szívességi lakáshasználatra történt ideiglenes átengedése a haszonévező jogát nem szünteti meg. A perbeli ingatlan a felek 1/2 -1/2 részbeni közös tulajdonát képezte. Az alperes és férje a felperes (alperes anyja) rendeltetésszerű lakáshasználatát lehetetlenné tette, pedig a felperes az ingatlan holtig tartó haszonélvezeti jogával rendelkezett. Az alperes a felperes holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten ajándékozás és adásvétel útján szerzett tulajdoni illetőséget. A bíróság ebben a jogesetben kimondta, hogy a szívességi lakáshasználatot csak egész dologra vagy annak természetben meghatározott részére lehet létrehozni, tulajdoni hányadra nem. A használati jogra a haszonélvezet szabályai alkalmazandóak, annak létrejöttéhez az ingatlannyilvántartásba való bejegyzés szükséges. A szívességi lakáshasználatot a haszonélvező bármikor indokolás nélkül megvonhatja. Az alperes és házastársa részéről tanúsított felróható magatartás folytán az alperes és férje elhelyezési igény nélkül kötelesek kiüríteni az ingatlant. Hiszen a haszonélvezet tárgyának (vagy részének) használatra történt ideiglenes átengedése a haszonélvező jogát nem szünteti meg. A jogviszony fennállása alatt a tulajdonost a rendelkezési jog korlátlanul megilleti, és gyakorolhatja a dolognak a haszonélvezeti jog sérelme nélküli megterhelésének jogát, ami elég komplikált, hiszen a dolog értéke a haszonélvezeti jog megterhelésével jelentős mértékben csökken valamint időtartama bizonytalan.
1
A haszonélvezet alanya Lehet természetes vagy jogi személy egyaránt. A haszonélvezeti jog kötelezetti
személye változhat, ez azonban a haszonélvezeti jogot nem szünteti meg. A haszonélvezeti jog kötelezettje a dolog mindenkori tulajdonosa. Ugyanakkor a törvény kimondja, hogy a haszonélvezet legfeljebb a jogosult élete végéig állhat fenn. Ebben az esetben tehát jöhet-e létre a jogi személyek részére haszonélvezet? Ennek semmi jogi akadálya nincs azzal a kitétellel, hogy a határozott időtartam megkövetelésével jogi személyeknél e kérdés fel sem merülhetne. Az ún. zsebszerződések kérdése azonban már problémát jelent, hiszen a határozott időtartam meg nem határozása esetén a jogi személy részére bejegyzett haszonélvezet akár quasi tulajdont is keletkeztethet, s a földhivatalok e jogot határozott időtartam megjelölése
nélkül is bejegyzik jogi személy részére.
2
A haszonélvezet tárgya
Haszonélvezet létrejöhet elhasználhatatlan ingón, illetve ingatlanon. Ha elhasználható ingó dolog a haszonélvezet tárgya, akkor ez átmegy a haszonélvező tulajdonába és a haszonélvezet megszűnésekor köteles ugyanannyit visszaadni a tulajdonosnak. Ebben az esetben rendhagyó haszonélvezetről van szó. A haszonélvezeti jogviszony tárgya lehet még továbbá valamely kamatozó követelés vagy más hasznot hajtó jog, amelyre szintén a dolgokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A szerzői jog haszonélvezeténél a bírói gyakorlat alakította ki az irányadó álláspontot. A szerzői jog a bírói gyakorlat szerint quasi elhasználódó jog, a haszonélvezőt illetik meg a jogdíjak, hiszen ez elvileg nem szűnik meg a hasznosítással, hanem fennmarad, és lehetőséget nyújt az ismételt hasznosításra. A hasznosításból származó jogdíj tehát a dolog haszna sorsát osztja, vagyis a beszedés joga a haszonélvezőt illeti meg. A haszonélvező tehát a szerzői joggal a rendelkezés jogát is gyakorolhatja. A rendeltetésszerű használat során tönkrement dolgot a haszonélvező nem köteles pótolni és nem köteles annak értékét sem megtéríteni.
3
A haszonélvezet időtartama
Ptk. 157.§ (4): A haszonélvezeti jog korlátozott időre és legfeljebb a jogosult élete végéig állhat fenn. E mellett a haszonélvezet időtartama meghatározható a megszűnés időpontjának konkrét megjelölésével vagy valamely feltétel kikötésével. A haszonélvezeti jogot ingatlanok esetében be kell jegyeztetni az ingatlannyilvántartásba és nyilván ekkor meg kell jelölni annak időtartamát is. Szerződésen alapuló haszonélvezeti jog esetében, ha a felek nem határozták meg az időtartamot, a haszonélvezeti jog a jogosult haláláig áll fenn, tehát a bejegyzésnek is ezt kell tartalmaznia. Özvegyi jog megszűnése esetén az özvegy halála vagy újabb házasságkötésének időpontja. Szerződésen alapuló haszonélvezeti jog esetében kizárólag az időtartamot lehet kikötni, arra nincs lehetőség, hogy a tulajdonos érvényesen a maga javára felmondási vagy elállási jogot kössön ki.
A haszonélvező azonban lemondhat haszonélvezeti jogáról.
4
A haszonélvezeti jog terjedelme
A bírói gyakorlat számára is e fontos kérdést a haszonélvezeti jog keletkezésének időpontja határozza meg. A haszonélvezet tárgya haszonélvezet keletkezését követően gyarapszik, akkor a növekményre a haszonélvezet nem terjed ki. Amennyiben földön történik a haszonélvezeti jog alapítása, az nem terjed ki a keletkezést követően a földön emelt épületre, mint növekményre, ugyanakkor kiterjed a gyarapodás az erdőben nőtt vagy ültetett fákra, a föld terményére, a termésre és a szaporulatra is. Ha a felek megállapodással rendezik a haszonélvezet közvetett tárgyában bekövetkező változásoknak a haszonélvezeti jog terjedelmére gyakorolt hatását, akkor ez a megállapodás lesz irányadó. A bírói gyakorlat a következőképpen foglalt állást a szerződéssel létesített haszonélvezet kapcsán: „a szerződésen alapuló haszonélvezeti jog terjedelme pedig – ellenkező megállapodás hiányában – a dolog szerződéskori állapotához igazodik”. (Ptk. 158. § (1)) Ebből következik, hogy ha a dolog utóbb alkatrésszel, építkezéssel lényegesen növekszik, használati értéke jelentősen megváltozik, ez a körülmény a haszonélvezeti jog szerződés szerinti mértékén nem változtat.” Itt megjegyzendő azonban, hogy a haszonélvezeti jog terjedelmét illetően kialakult gyakorlat a Polgári Törvénykönyv T/5949. sz. javaslatának szabályai körében törvényi szabályozást nyert. A javaslat 4:169. § (3) bekezdése szerint: „a haszonélvezeti jog a felek vagy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában nem terjed ki arra, amivel a haszonélvezeti jog tárgya a haszonélvezet keletkezését követően gyarapszik, kivéve, ha a gyarapodás a haszonélvezet tárgyának a rendes gazdálkodás körében való hasznosításához tartozik.” Nincs azonban akadálya annak, hogy a felek úgy állapodjanak meg, hogy az építési telekre biztosított haszonélvezeti jog terjedelme a jövőben építendő felépítményre is kiterjed.
5
A haszonélvezet tartalma
Mint, ahogy már említettem a haszonélvező jogosult a dolog használatára, hasznai szedésére, birtoklására, továbbá ha nem él e jogának gyakorlásával, azt át is engedheti másnak. Mindenkivel, még a tulajdonossal szemben is birtokvédelem illeti meg.
Elválással tulajdonjogot szerez a dolog egyes alkotórészein (termék, termény, szaporulat). A haszonélvező az előbb említett jogok gyakorlására jogosult, a terhek viselésére köteles, azonban a haszonélvezet gyakorlására nem kötelezhető. A tulajdonost, a haszonélvezet tartalmát kitevő részjogosítványok, csak annyiban illetik meg, amennyiben a haszonélvező e jogokkal nem él. E jogok a tulajdonost csak ideiglenesen illetik meg, hiszen ha a haszonélvező úgy dönt, hogy jogát ismét gyakorolni akarja, akkor a tulajdonos köteles ezt tűrni. A haszonélvezeti jogról való lemondás csak és kifejezett, egyértelműen erre irányuló nyilatkozattal lehetséges. Ha a tulajdonos a dolgot a haszonélvező engedélye alapján birtokolja és használja, az engedély nem jelenti egyben azt is, hogy a haszonélvező e jogának gyakorlásával felhagyott. A haszonélvezet tárgyának (vagy egy részének) használatra történt ideiglenes átengedése a haszonélvező jogát nem szünteti meg, ezért a haszonélvező bármikor követelheti a haszonélvezet tárgyának birtokába és használatába történő visszaadását. Mi történik akkor, ha a haszonélvező teljesen távolt tartja magát a dologtól, és még a rendes gazdálkodás szabályait sem teljesíti? Ebben az esetben a tulajdonos számára nyitva állhat a rendes gazdálkodás szabályainak megsértésére irányadó lehetőség, valamint ott van a dolog használatának a lehetősége is. Nizsalovszky szerint a haszonélvező a tulajdonostól elvont jogosítványokat egyben jogosult és köteles is gyakorolni legalább az állag és rendeltetés fenntartása végett szükséges mértékben. Ingyenesség vagy visszterhesség? A haszonélvezeti jog nyilvánvalóan a jogosult oldaláról ingyenes, a tulajdonos nem kérhet ellenértéket annak gyakorlása fejében. Ugyanakkor a haszonélvezeti jogviszony alapítása leggyakrabban visszterhes ügyletként történik. A bírói gyakorlat szerint, az olyan szerződés, amelyben a jog gyakorlása fejében haszonélvezetet kötnek ki, haszonélvezeti jogot nem hozhat létre, annak alapján más, kötelmi alapú jogviszony keletkezik, amely lehet például bérlet vagy haszonbérlet.
6
A haszonélvezeti jog keletkezése
Ptk. 158. § (1) Szerződés alapján haszonélvezet azzal keletkezik, hogy a dolgot átadják, az ingatlanra vonatkozó haszonélvezeti jogot pedig az ingatlannyilvántartásba bejegyzik. (2) Ha az ingatlanon jogszabálynál, bírósági vagy hatósági rendelkezésnél fogva keletkezik haszonélvezet, a haszonélvezeti jogot az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni; ha ez elmarad, a haszonélvezet a dolognak csak rosszhiszemű vagy olyan megszerzőjével szemben érvényesíthető, aki a dologért ellenszolgáltatást nem adott. A haszonélvezeti jog keletkezés szerint megkülönböztethető típusait a későbbiekben tárgyalom.
3. Hagyatékot terhelő szerződéses haszonélvezeti jog A dolgon keletkező haszonélvezeti jog létesítéséhez – mivel a felek megállapodása önmagában nem hozza létre - a dolog átadása és ingatlanok esetében az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés szükséges. E tekintetben a közhitelű nyilvántartásba való bejegyzés konstitutív hatályú. Tehát a szerződés ún. kötelmi jogcímet keletkeztet a jogosult számára, azaz a haszonélvező követelheti a tulajdonostól a szükséges intézkedések megtételét, ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés esetén a bejegyzéshez szükséges tartalmi és alaki kellékekkel rendelkező okiratok kiállítását, továbbá követelheti a bejegyzéshez szükséges hozzájárulás megadását. Ha a haszonélvezeti jog létrejött, a felek meghatározhatják az időtartamát, de nem módosíthatják dologi hatállyal a feleket megillető jogokat és kötelezettségeket. Az Inytv. és a Ptk. rendelkezései szerint a szerződést csak írásban és az Inytv.ben meghatározott alakiságokkal – ügyvédi ellenjegyzés mellett vagy közjegyzői okirattal - lehet alapítani. Ha ezek elmaradnak a nyilvántartásba vétel nem történhet meg. A haszonélvezet alapítása történhet ingyenesen vagy visszterhesen. Haszonélvezet alapítására sor kerülhet élők között és halál esetére történő rendelkezéssel is. Ebben az esetben a kötelezetti pozícióba az örökös kerül, vagyis az új tulajdonos. Ugyanakkor az örökhagyó meghagyással is elrendelheti, hogy örököse meghatározott hagyatéki vagyontárgyakon másnak haszonélvezet engedjen. Ebben az esetben a szerződést a haszonélvezőnek kell megkötnie.
A haszonélvezetet alapító szerződés tartalmi kellékei A szerződésnek tartalmaznia kell a felek megjelölését, a haszonélvezet tárgyának megjelölését , annak terjedelmét illetve ellenértékét – ha az visszterhes volt – és a felek haszonélvezeti jog alapítására vonatkozó konszenzusát is, további az Inytv. által megkövetelt adatokat, nyilatkozatokat is. A haszonélvezet alapító szerződés formai kellékei Törvény szerint nincs kötelező alakiság előírva, de ahhoz, hogy az ingatlannyilvántartásba történő bejegyzés megtörténjen, közokirat vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat szükséges. Ellenjegyzésként a jogtanácsos ellenjegyzését is el kell fogadni, ha a szerződő felek valamelyike jogtanácsos által képviselt szervezet. Nem alkalmas bejegyzésre az olyan okirat, amelyen a készítő és ellenjegyző ügyvéd, illetőleg a közokiratba foglaló közjegyző szerződő félként van feltüntetve. A szerződés időtartama és tartalma tekintetében nincs helye bírósági módosításnak. Ez azért is lehetetlen, mert a szerződés egyszeri szolgáltatásra irányul, és a haszonélvezet létrejöttével a teljesítés megtörténik.
4. Az özvegyi jog, azaz a házastárs ipso iure haszonélvezeti joga A házastárs az örökhagyó nyilvánvalóan egyik legközelebbi hozzátartozója, ezért a Ptk. a régi magyar öröklési hagyományokhoz híven haszonélvezeti jogot biztosít a leszármazók által örökölt vagyonon. Ezt nevezzük özvegyi jognak. Az özvegyi jog mind a túlélő férjet, mind a túlélő feleséget megilleti. Az özvegyi jognak a Ptk-ban két esete van, ha az állagot a leszármazó örökli, vagy a hagyatékban ági vagyon van és azt az ági örökös örökli. Ezeket ismertetném röviden.
4.1. Az özvegyi jog a leszármazók állagöröklése mellett Ptk. 615. §. (1) Az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl. A leszármazók által örökölt hagyatékra nézve a házastársat ipso iure – a törvény
erejénél fogva- megilleti a haszonélvezeti jog, további jogcselekményre a haszonélvezeti jog megszerzéséhez nincs szükség. A törvényes öröklési jogi helyzet azt jelenti, hogy ipso iure száll át a jog a házastársra, valamint azt, hogy végrendelet esetén a házastárs csak köteles rész címén tarthat igényt bizonyos vagyontárgyak haszonélvezeti jogára. A törvényes öröklési jogi helyzet előfeltétele, hogy a hagyaték megnyíltakkor – azaz az örökhagyó halálának – időpontjában az örökhagyó és a házastárs között házassági köteléknek kell fennállnia, és a házastársra vonatkozólag nem lehet kiesési ok sem. Kiesési okok a házastársra nézve 1
a külön élő házastárs kiesése: nem örökölhet az örökhagyó külön élő házastársa, ugyanis a házastársi életközösség megszűnésével az öröklési jogi következmények elvesztik teljes tartalmukat.
Hiszen a Ptk. 601. § (1) kimondja: Törvény alapján nem örökölhet az örökhagyó házastársa, bejegyzett élettársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak, bejegyzett élettársak között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás. Végintézkedési örökösként a házastárs az életközösség megszakadása előtt tett végintézkedés alapján kiesik akkor, „ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, kivéve, ha a körülményekből az következik, hogy az örökhagyó végintézkedését azért nem vonta vissza, mert házastársát az életközösség megszakadása ellenére is juttatásban kívánta részesíteni”. Ha az örökhagyó végrendeletében a vagyonát vagy annak egy részét harmadik személyre hagyja, és a vele együtt élő házastársának haszonélvezeti jogáról nem rendelkezik, a hallgatással történt mellőzésből általában arra lehet következtetni, hogy a túlélő házastársát a törvényes öröklésből kizárta, illetőleg köteles részre szorította. Az állásfoglalás rámutat arra, hogy „az örökhagyónak a végrendelkezésen kívül, azt megelőzően vagy azt követően bármilyen alakban tett nyilatkozataiból, kijelentéseiből vagy akár ráutaló magatartásából is lehet következtetni arra, hogy a végrendelkezőnek mi volt a valódi akarata”. 2
Sajátos akadálya lehet az özvegyi jognak a szerződéses haszonélvezeti jog,
ugyanis az özvegyi jog csak a szerződéses határidő letelte után veszi kezdetét, hiszen elvileg ugyanarra a vagyontárgyra nézve két különböző jogcímen nem állhat fenn egyszerre haszonélvezeti jog. A végrendeletben biztosított holtig tartó haszonélvezeti jog korlátozását vagy megváltását nem lehet kérni úgy, mint az özvegyi jogét. A végrendeletben biztosított holtig tartó haszonélvezeti jog továbbá nem szűnik meg a túlélő házastárs újabb házasságkötésével. A végrendeletben alapított haszonélvezeti jog alapja a végrendeleti rendelkezés.
4.2. Az özvegyi jog az ági vagyon tekintetében
Sok esetben előfordul, hogy a gyermektelenül elhunyt örökhagyó vagyona jelentős részben a családjától származott. Ilyen esetben a magyar gondolkodás évszázadok óta méltánytalannak tartja, hogy az özvegy kapja meg ezt a vagyont, s ezáltal az örökség egy másik családba kerüljön. Emiatt jött létre az úgynevezett ági öröklés intézménye, amely egyfajta modern ősiségként biztosítja, hogy a vagyon az örökhagyó családjában maradjon.
A Polgári Törvénykönyv szerint, ha nem az
örökhagyó leszármazója a törvényes örökös, az örökhagyóra valamelyik felmenőjéről öröklés vagy ingyenes juttatás útján hárult vagyontárgy ági öröklés alá esik. Az ági igények érvényesítésénél minden esetben figyelemmel kell lenni arra, hogy a túlélő házastárs örökli az ági vagyontárgy haszonélvezeti jogát. A túlélő házastárs haszonélvezeti joga törvényes öröklési jog, így azt a túlélő házastárs a halál pillanatában megszerzi. Az ági öröklési igény elutasítására irányuló kérelem - a kereset teljesítése esetére - értelemszerűen a haszonélvezeti jog megállapítására vonatkozó igénynek tekinthető. A köteles részt csak úgy lehet az özvegyi jogtól mentesíteni, ha a köteles rész kiadása után a megmaradó vagyon a házastárs korlátozott haszonélvezetét biztosítja.
4.3. Az özvegyi jog tárgya, terjedelme, tartalma, korlátozása
Az öröklési jog a házastárs haszonélvezetének tartalmáról, a haszonélvező valamint az állagörökös jogállásáról nem rendelkezik. A haszonélvezet tartalmát tehát
a Ptk. általános szabályai határozzák meg (157-165. §). A házastárs ennek okán haszonélvezőként jogosult az állagörökös tulajdonában álló dolgot birtokolni, használni, és hasznait szedni. Az öröklési jog csupán két eltérést szabályoz. 3
A haszonélvezeti jog a házastárs új házasságkötésével megszűnik.
4
A haszonélvezeti jog korlátozása és megváltása csak özvegyi jog esetén kérhető. (PK. 83. szám)
Özvegyi jog esetében a haszonélvezeti jog keletkezése deklaratív hatályú, hiszen az özvegy a törvény erejénél fogva szerzi meg a haszonélvezeti jogot. 7
Az özvegyi jog tárgya Ha a haszonélvezeti jog tárgya ingatlan, minél hamarabb gondoskodni kell az
ingatlan-nyilvántartásba való bejegyeztetésről, mivel kívülálló harmadik személy számára akkor válik felismerhetővé, ha az ingatlan-nyilvántartás is tartalmazza. Ha az özvegyi jog készpénzen áll fenn, a haszonélvezeti jog zavartalan gyakorlása akkor biztosítható, ha a készpénzt fenntartásos takarékbetétkönyvben helyezik el, az özvegyi jog fennállása alatt a betéti összeg felett csak a túlélő házastárs hozzájárulásával lehet rendelkezni és annak kamatai a haszonélvezet fennállása alatt az özvegyet illetik meg. Ha az örökhagyó takarékbetéttel rendelkezett, az öröklés megnyíltakor annak tulajdonjogát az örökös szerzi meg, az örökhagyó házastársát ugyanakkor a betéti összeget is terhelő haszonélvezeti jog illeti meg. A haszonélvezeti jog azt jelenti, hogy az örökös csak a haszonélvező hozzájárulásával rendelkezhet a betéti összegről. A haszonélvezőt csupán a betéti összeg kamatai illetik meg. Ha a haszonélvezet a szerzői jogon áll fenn, akkor a szerzői jogdíjak beszedése a haszonélvezőt illeti meg. Az állagörökösök csupán a haszonélvezet korlátozását kérhetik. Amint láttuk a tőke, értékpapír, betétkönyv, kamatozó kötvény öröklése sajátos problémákat vet fel, amelynek egyik része technikai természetű, másik része a jelentős mértékű és elhúzó infláció következménye.
8
Az özvegyi jog terjedelme Az állagörökösök a haszonélvezet tartalmi jogait csak annyiban gyakorolhatják,
amennyiben azokat a házastárs átengedi nekik. A haszonélvezet tárgyának használatra történő ideiglenes átengedése a haszonélvező jogait nem szünteti meg, azok
gyakorlását a házastárs bármikor ismét követelheti. Időben a haszonélvezeti jog a házastársat haláláig megilleti. Azonban megszűnik a haszonélvezeti jog, ha a házastárs új házasságot köt, hiszen az özvegyi jog célja, hogy biztosítsa a házastársnak a házassági együttélés alatt megszokott életkörülményeket, újbóli házasságkötés esetén ez a szempont már lényegtelen lesz. A PK. 83. sz. állásfoglalása szerint a házastárs özvegyi joga nem szűnik meg, ha csupán élettársi viszonyt létesít.
9
Az özvegyi jogok versengése Ez akkor jön létre, ha ugyanarra a vagyontárgyra nézve egymást követően két
özvegyi jog is keletkezik. Előfordulhat, ha az özvegyi jogra jogosult életében meghal az állagörökös és így az ő tulajdonában lévő hagyatékra az ő özvegye nyer – ipso iure – özvegyi jogot. Az első özvegyi jog korlátlan haszonélvezeti jogot jelent, a második tényleges gyakorlására azonban csak az első megszűnése – tehát a házastárs halála, vagy újabb házasságkötés - esetén kerülhet sor. Ugyanakkor az özvegyi jogosult és az állagörökösök, továbbá az első és a második özvegyi jogra jogosult megállapodhatnak a haszonélvezet megszüntetéséről.
10 Az özvegyi jog korlátozása A Ptk. 616. § (1) alapján a haszonélvezeti jog gyakorlását a leszármazók kérhetik. Nyilván ez ági vagyon tekintetében lehetetlen, hiszen az özvegy az ági vagyon haszonélvezetét örökli, leszármazó nem volt. Ha leszármazó nincs, akkor a haszonélvezeti jog korlátozása sem kérhető ebben az esetben. Abban az esetben, ha több leszármazó van, azok bármelyike kérheti a haszonélvezeti jog korlátozását. Az örökbefogadott, mint leszármazó ugyanúgy kérheti az özvegyi jog korlátozását, mint a vér szerinti leszármazók. Ez a jog az örökbefogadottat két esetben illeti meg: az örökbefogadó illetve a vér szerinti szülője vonatkozásában is. Természetesen nem szükséges, hogy az összes leszármazó ilyen kérelmet terjesszen elő. Nincs akadálya annak sem, hogy a házastárs vagyoni viszonyaiban beállott jelentős javulás folytán sor kerüljön az ismételt korlátozásra. A túlélő házastárs özvegyi jogát korlátozó korábbi ítélet jogereje nem akadálya újabb kereseti kérelem előterjesztésének. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásában egy ilyen ügyben hozott ítéletet. Az örökhagyó gyermeke, a felperes örökölte az örökhagyó második
házastársának, az alperesnek az özvegyi jogával terhelten az örökhagyó hagyatékához tartozó ingatlanát, törvényes öröklés jogcímén. Az ingatlanban lévő lakás az örökhagyó és az alperes közös lakása volt, míg az ingatlanban lévő üzlethelyiséget bérbeadás útján hasznosították. Az örökhagyó halálát követően megindított perben a bíróság jogerős ítéletével az alperes özvegyi jogát az ingatlan ľ részére korlátozta akként, hogy a lakás kizárólag az alperes birtokában és használatában maradt, míg az üzlethelyiség mindenkori bérleti díjának felvételére ˝- ˝ arányban a peres feleket jogosította fel. Ezt követően az alperes az ingatlanból saját ingatlanába költözött, és a perbeli ingatlanban levő lakást lezárva tartotta, amely a természetes állagromlás, az indokolt fenntartási munkák elmaradása és a rendellenes használat miatt oly avult állapotba került, hogy a főépület teljes felújítása vált szükségessé, míg a melléképületeket le kellett bontani. E megváltozott körülményekre tekintettel a felperes újabb pert indított a haszonélvezet további korlátozása iránt. A jogerős ítélet a keresetnek helyt adott. A legfelsőbb Bíróság ítéletében kifejtette, hogy helytálló az eljárt bíróságok álláspontja abban, hogy a korábbi perben meghozott – az alperes özvegyi jogát korlátozó – jogerős ítélet nem akadálya az újabb, további korlátozásra irányuló kereseti kérelem előterjesztésének. Hivatkozott arra, hogy az özvegyi jog korlátozásának feltételeit a Ptk. 616. § (1) (2) tartalmazza, és meghatározza a házastárs alapvető szükségleteinek biztosítását is. H a házastárs körülményeiben, anyagi helyzetében változás következett be, akkor ez a megváltozott helyzet szerint új tényalap a korlátozásra irányuló jog újabb elbírálására jogi lehetőséget biztosít. A hagyatéki eljárás során a haszonélvezeti jog korlátozása iránti igényt nem a közjegyző bírálja el, ugyanis ez csak bírói úton érvényesíthető. A haszonélvezeti jog korlátozása bármikor kérhető az özvegyi jog fennállása alatt, azonban a megváltásra határidők vonatkoznak. A korlátozás csak olyan mértékű lehet, hogy a korlátozott haszonélvezet a házastárs szükségleteit biztosítsa, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, saját vagyonát és munkájának eredményét. A korlátozás mértéke ugyanakkor a házastárs szükségleteihez igazodik. A bírói gyakorlat szerint az ilyen tárgyú perekben fontos, hogy kiderítsük, hogy az örökhagyó és a házastársa milyen anyagi körülmények között élt, és az örökhagyó halála után a túlélő házastárs részére a szükségleteknek megközelítőleg azonos szintje milyen módon és milyen mértékben van biztosítva. Meg kell nézni, hogy a túlélő házastárs életkorára és egészségi állapotára figyelemmel kell-e számolni szükséges kiadásainak
növekedésével. A bírói gyakorlat álláspontja az, hogy a túlélő házastársat nem szabad kiragadni környezetéből, és a kialakult anyagi szükségleteit oly mértékben csökkenteni, hogy az a megszokott életviszony jelentős csökkenését eredményezze. E mellett kifejtette, hogy a haszonélvezeti jog korlátozásánál figyelembe kell venni a házastárs saját vagyonát, illetve keresetét is. Az özvegyi jog korlátozása mindezek mellett történhet úgy is, hogy a bíróság csupán egyes vagyontárgyakon szünteti meg a haszonélvezet, és azokat haszonélvezettől mentesen az állagörökös birtokába adja. Korlátozható úgy, hogy a vagyontárgyat a haszonélvező és az állagörökös egyaránt jogosult birtokolni, használni és hasznosítani megfelelően megosztva. Meg lehet szüntetni a haszonélvezetet a hagyatékhoz tartozó értékes vagyontárgyakra nézve. Viszont korlátozható úgy is a haszonélvezet, hogy a gyümölcsöst meghatározott részében a túlélő házastárs, míg a másik részében az állagörökös birtokolja, használja és hasznosítja, vagy a nyaralót az év meghatározott időszakában a haszonélvező, illetőleg az állagörökös használhatja. Az özvegyi jog korlátozására került sor abban az esetben is, amikor az örökhagyó özvegye, az alperes haszonélvezeti jogával terhelt ingatlanban két különálló házrész volt. Az örökhagyó életében az ingatlant házastársával és rokonával használta. Az elhunyt örökhagyónak a felperes a törvényes örököse, az alperes a túlélő házastársa. Az örökhagyó halála után az alperes az ingatlanban édesanyjának, majd később, pedig elvált és lakás nélküli gyermekének biztosított szívességi lakáshasználatot. Az alperes idős és beteg, a vele lakó gyermeke a ház körüli munkákban segítséget nyújt a számára. Az alperesnek az ingatlanon Ľ házrésze van, amelyben középső gyermeke lakik a családjával. A felek nincsenek jó viszonyban, a felperes az örökhagyó halála óta két alkalommal járt az ingatlanban. A felperes özvegyi jog korlátozása iránti keresetének az elsőfokú bíróság a Ptk. 616. § (2) bekezdése alapján utasított el azzal az indokkal, hogy az alperes az ingatlan állagának megóvását, magát egyedül nem képes ellátni, és ebben számíthat a vele lakó fia segítségére. A felperes az ingatlant életvitelszerűen nem lakná, mivel a feszült viszony miatt az alperes tőle segítségre nem számíthat. A másodfokú bíróság jogerős ítélete az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta: az alperes özvegyi jogát a főépületben lévő lakásra, az udvar – és kerthasználatra korlátozta, és kötelezte az alperest, hogy a melléképületben lévő lakrészt adja a felperes birtokába. Az ítélet indokolása szerint az alperes az örökhagyó életében is a főépületben lévő lakást használta, míg a különbejáratú szoba
és előszoba helyiségekből álló lakrészt hozzátartozói használták. A főépületben lévő lakás az alperes szükségleteit biztosítja, a melléképületben lévő lakáson megszüntetett özvegyi jog az alperes jövedelmét nem csökkentheti, mert az nem bérbeadás útján hasznosította. A felperes egészségi állapota folytán gondozásra, ellátásra, ápolásra nem szorul, a melléképületi lakrészben szívességi használatot biztosított a fia részére, aki a ház körüli és kerti munkák elvégzésében az alperest segíti. A főépület lakrészében az alperes fiának lakhatása megoldható, nem sérti az alperes érdekét. Rámutatott a másodfokú bíróság arra is, hogy az alperesi védekezésben hivatkozott rossz viszonynak nincs jelentősége, mert az örökhagyó halála óta a felperes mindössze kétszer járt az ingatlanban, és a lakrészt nem életvitelszerűen, csupán néha kívánja használni. A használat az alperest nem zavarná és méltánytalanságot sem eredményezne. A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörét a másodfokú bíróság magához vonta, és a bizonyítékokat felülmérlegelte. Arra hivatkozott, hogy számára elképzelhetetlen, hogy a felperessel közös háztartásban lakjon, egészségi állapota miatt a fia támogatására szüksége van, és tőle el nem várható, hogy felnőtt fiával közös lakásban éljen. A felperesnek az ingatlanra ténylegesen szüksége nincs. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásában meghozott ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
11 Az özvegyi jog és a tulajdonjog összeütközése Ha egy ingatlan fele részének tulajdonosa az örökhagyó gyermeke és másik fele részének tulajdonosa az örökhagyó özvegye, akkor vitás helyzetek alakulhatnak ki. Ha a gyermek ˝ tulajdoni illetőségét a társtulajdonos özvegy haszonélvezeti joga terheli, az özvegyi jog korlátozása a tulajdon korlátozásával is járna. A bírói gyakorlat a jogvitát végül is úgy rendezte, hogy az ingatlan kizárólagos használatára bizonyos hónapokban az egyik és bizonyos hónapokban a másik tulajdonost jogosítja fel, tehát az özvegy a tehermentes tulajdoni illetőséget bizonyos hónapokban nem használhatja. Végezetül fontos kiemelnünk, hogy a haszonélvezeti jog korlátozásának lehetősége kizárólag a törvényes öröklés címén megillető haszonélvezeti joggal szembeni igény, arra tehát csak özvegyi jog esetében van mód; végintézkedésen vagy szerződésen alapuló haszonélvezeti jog korlátozására nincs igény.
4.4.Az özvegyi jog megváltása
A törvényhozó az özvegyi jog szabályait a Ptk. módosításáról szóló 1977.évi IV.törvény egészítette ki a megváltás szabályaival. A rendelkezés 1978. március 1-jén lépett hatályba. Ez egy egyoldalú törvényes öröklési jogi igény, amely az érdekelt örökösök megegyezésével jön létre. A megváltás csak az özvegyi jog esetében alkalmazható, az öröklési szerződés alapján létesített vagy a végintézkedésen alapuló haszonélvezet megváltására nincs törvényben előírt lehetőség. A megváltást kérhetik a túlélő házastárs, a leszármazók, és – az özvegyi jog korlátozásával szemben – az ági örökösök is. Ha az özvegyi joggal terhelt vagyontárgynak több állagörököse is van, akkor a megváltást bármelyik örökös kérheti, nem szükséges tehát, hogy valamennyi állagörökös együttesen kérje a haszonélvezet megváltását. Ennek eredményeképpen, a kérelem csak a megváltást kérő örökös örökrésze tekintetében eredményezi az özvegyi jog megváltását és a többi örökösre nézve nem lesz kihatása. A megváltást – az előbb említettek alapján – kérheti a túlélő házastárs is. Itt kell a PK. 84. sz. állásfoglalására hivatkoznom, amely kimondja, hogy a megváltási igény személyhez fűződő jog, és a „túlélő házastárs halála esetén az örökösei nem folytathatják a megváltással kapcsolatos eljárást”. A Ptk. rendelkezéséből kiderül, hogy a megváltás csupán lehetőség a haszonélvezet megváltása iránti kérelem előterjesztésének, ugyanakkor nem teszi lehetővé a közjegyző, illetve a bíróság számára, hogy az előterjesztett kérelemnek feltétlenül helyt adjon. Indokolt esetben a bíróság el is utasíthatja a kérelmet, hiszen a kérelem nemcsak a haszonélvező jelentős érdeksérelmét eredményezheti, hanem az örökösök méltányos és jogos érdekeit is sértheti. Ebben az esetben célszerű a túlélő házastárs és az örökösök érdekeinek megvizsgálása és ezután kell dönteni. A PK. 84. sz. állásfoglalása lehetőséget ad továbbá arra is, hogy a jogszabály által kizárt vagyontárgyakra – a házastárs által lakott lakásra, az általa használt berendezési és felszerelési tárgyra - fennálló haszonélvezetet megváltsák, de ez a bíróság döntése alapján nem történhet, csak és kizárólag a felek konszenzusos megállapodása alapján. A haszonélvezet megváltásában tehát a haszonélvező és az állagörökösök egyetérthetnek, és azt a haszonélvezet általános szabályai szerint szerződéssel bármikor rendezhetik, akár a hagyatéki eljárásban, akár a bíróság előtti egyezségben. Megváltás esetén a házastárs olyan részre tarthat igényt, mint az örökhagyó gyermeke,
törvényes örökösként a leszármazókkal együtt örökölne. Az, hogy az egy gyermekrész a hagyatéknak mekkora hányadát képezi egyrészt a gyermekek számától függ, másrészt attól, hogy kik kérik a megváltást. Ha az özvegy vagy valamennyi leszármazó kéri az özvegyi jog megváltását, akkor a megváltás az özvegy számára az egész hagyatékra kiterjed, és az egész hagyatékra kiterjesztett gyermekrész illeti meg. Ugyanakkor, ha a megváltást nem kéri valamennyi leszármazó, akkor a megváltás csak a megváltást kérő leszármazó által örökölt részére terjed ki, ezért csak e hagyatéki rész tekintetében kerül a gyermekrész kiadásra. Nyilvánvalóan a túlélő házastárs is kérheti özvegyi jogának megváltását valamelyik leszármazóval szemben, a megváltás itt is csupán a megváltás által érintett leszármazó örökrészére terjed ki. Előfordulhat olyan eset is, hogy az özvegyi jog megváltását nem kérik a hagyatéki vagyon egészére, csak bizonyos vagyontárgyakra. Ez a részleges megváltás. Ági öröklés esetében a túlélő házastársat az ági vagyon 1/3-a illeti meg, függetlenül attól, hogy az ági vagyont hány ági örökös örökli. Részleges megváltással kapcsolatban az előbb elmondottak ági öröklés esetében is alkalmazandók. Az özvegyi jog megváltásával a házastárs törvényes örökössé válik, ezért felelőssége is olyan lesz, mint az állagörökösöké. A megváltásra kerülő vagyonból a házastársat vagy természetben vagy pénzben kell kielégíteni. Nyilván a természetbeni kiadásra kell törekedni, hiszen a pénzben történő megváltás az állagörököst nehezebb helyzetbe hozhatja a hagyatéki hitelezőkkel szemben. Ugyanis a hagyatéki hitelezőkkel szemben felelősségük cum viribus, tehát a vagyontárgyakkal illetve annak hasznaival felelnek. Olyan vagyontárggyal is felelnek, amelynek ellenértékét már a megváltás folyamán kifizették. 12 A megváltás korlátai Ptk. 616.§ (3) A házastárs vagy a bejegyzett élettárs által lakott lakásra, az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakra fennálló haszonélvezet megváltását nem lehet kérni. Ezzel a jogalkotó megakadályozza, hogy az örökösök megváltás ellenében a túlélő házastársat lakásától és legszükségesebb berendezési és felszerelési tárgyaitól megfosszák. A törvény ugyanakkor nem ad lehetőséget arra sem, hogy a túlélő házastárs kérje az általa lakott lakásra a haszonélvezeti jog megváltását. Házas ingatlan esetében a házastárs által lakott lakás jelenti a lakóépületet és a helyben szokásos mértékű telekingatlant is. Ha az ingatlan területe meghaladja a fenti mértéket, és lehetőség van
önálló telekingatlan kialakítására, erre a megváltás elvi lehetősége adott. A Polgári kollégium 84. számú állásfoglalásának II. pontja azonban kimondja, hogy a felek megállapodhatnak a házastárs által lakott lakásra, az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakra fennálló haszonélvezet megváltásában is. A Ptk. 616. §-ának (3) bekezdése csak és kizárólag azt tiltja, hogy a hagyatéki vagyontárgyakon fennálló haszonélvezet megváltását valamelyik érdekelt, a másik érdekelt ellenzése ellenére egyoldalúan kérje. Nincs azonban akadálya annak, hogy az érdekeltek contractus-ban rendezzék a haszonélvezet megváltását. Azonban ha a túlélő házastárs utóbb szerződési nyilatkozatát meg kívánja változtatni, attól el kíván térni, ezt csak a többi érdekelt hozzájárulásával teheti meg. A Fővárosi Bíróság rámutatott arra, hogy e nélkül csak arra van módja, hogy szerződési nyilatkozatát az általános ügyleti megtámadási alapokon bíróság előtt megtámadja.
13 A megváltás iránti igény érvényesítése A Ptk. 616.§ (5) rendelkezik arról, hogy a megváltást a hagyatéki eljárás során, ennek hiányában az öröklés megnyílásától számított egy éven belül, a hagyatéki eljárásra egyébként illetékes közjegyzőnél kell kérni legkésőbb a tárgyalás berekesztéséig. Ez alól egyetlen kivétel van: „ha a bíróság utóbb öröklési jogi vita felől dönt, és ez a megváltás alapjául szolgáló hagyaték megosztása tekintetében változást eredményezhet, az érdekelt megváltáshoz fűződő jogát a bíróság előtt legkésőbb az elsőfokú határozat meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig érvényesítheti.” A közjegyző a túlélő házastársat és a törvényes örökösöket a megváltásról köteles tájékoztatni. Az időbeli korlátozás indoka, hogy az örökösi minőség megállapítása és a hagyatéki terhek rendezése tekintetében ne álljon fenn hosszú ideig bizonytalan helyzet. A határidő jogvesztő, tehát nincs helye nyugvásnak, félbeszakadásnak, és igazolásnak sem. Lehetséges, hogy a jogosult egyszerre terjeszti elő a haszonélvezet korlátozásával és a megváltásával kapcsolatos igényét. A bíróság ilyenkor figyelembe veszi, hogy a korlátozásnál az igényérvényesítésre nincsenek határidők, még a megváltásnál igen. Ha a megváltásra még volt lehetőség, akkor a megváltás kérdésében hozott döntés elsődleges és csak ezt követi a haszonélvezet korlátozásának elbírálása. Haszonélvezeti
jog korlátozásával kapcsolatos határidő korlátlan, így, perindításnál az anyagi jogerő nem zárja ki újabb igény érvényesítését, ha az alapul szolgáló körülmények utóbb megváltoztak. Tvr. 16. § A házastárs haszonélvezeti jogának megváltását csak abban az esetben lehet kérni, ha a törvény hatálybalépéséig a hagyatékot nem adták át, vagy hagyatéki eljárás hiányában az öröklés megnyíltától egy év még nem telt el. Az özvegyi jog szorosan személyhez fűződő jog, tehát a túlélő házastárs halála után az örökösei nem folytathatják a megváltással kapcsolatos eljárást. Az özvegyi jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése deklaratív hatályú, és elmaradása vagy késedelme estén a haszonélvezet a dolognak a rosszhiszemű vagy ingyenes szerzőjével szemben érvényesíthető. Az özvegyi jogot a földhivatal teljes hatályú jogerős hagyatékátadó végzés, - ennek hiányában - amennyiben a haszonélvezet tárgya vitás volt, bíróság ítélete alapján jegyzi be.
5. Bírósági vagy hatósági rendelkezésnél fogva keletkező haszonélvezet Bírósági vagy hatósági határozattal inkább a használati jog keletkezése során kell jogot keletkeztető jogi tényként számolnunk (például amikor a bíróság a közös tulajdont lakottan történő megváltással vagy árveréssel a lakottság figyelembevételével szünteti meg és rendezi a bentlakó volt tulajdonostárs és a vevő jogviszonyát, PK. 10. sz. II. pont.). A bíróság a haszonélvezeti jogot - annak tartalmát vagy időtartamát tekintve - nem módosíthatja (BH 1983. 440.). Ha az érdekeltek között a haszonélvezeti jog alapítására - ingatlan esetében a haszonélvezeti jog keletkezéséhez szükséges ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre is kiterjedően - a megállapodás létrejött, ezzel az ellenérdekű fél kötelezettséget vállalt arra, hogy a jogosultnak a bejegyzéshez szükséges írásbeli jognyilatkozatot is megadja. Ha ezt elmulasztja, a bíróság a teljesítést ítélettel pótolhatja (BH1980. 126.). Be kell jegyeztetni az ingatlan-nyilvántartásba az ilyen haszonélvezeti jogot is, hiszen ha elmarad, a haszonélvezet a dolognak csak rosszhiszemű vagy olyan megszerzőjével szemben érvényesíthető, aki a dologért ellenszolgáltatást nem adott.
6. A haszonélvezeti jog egyidejű joggyakorlása Előfordulhat, hogy a haszonélvezeti jog gyakorlására egy időben több személy – természetes vagy akár jogi személy is – jogosult. E személyek a haszonélvezetet vagy egymás mellett egy időben vagy sorrendben egymás után gyakorolják. Ebben a kérdésben segítséget nyújt a PK. 8. sz. állásfoglalás, „ha a közös tulajdonban álló dolog birtoklása és használata (hasznosítása) kérdésében a tulajdonostársak nem értenek egyet, és a kisebbség a többség határozatát a Ptk. 143. § (1) alapján keresettel megalapozottan támadja meg, a bíróság a birtoklás és a használat (hasznosítás) módját a tulajdoni hányadoknak, a tulajdonostársak jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek, valamint az okszerű gazdálkodás követelményeinek megfelelően szabályozhatja.” Az egy időben több személyt megillető haszonélvezeti jog csak és kizárólag szerződés alapján keletkezhet. A felek akkor járnak el helyesen, ha szerződésükben rendezik, hogy a haszonélvezeti jog gyakorlására milyen arányban és milyen módon jogosultak, rendelkeznek a használati és a hasznosítási jog térbeli és időbeli arányos megosztásáról is. Ha ez nem történik meg, akkor a közös tulajdon szabályait kell alapul venni, mint jogalkalmazói analógiát, hiszen a bírói gyakorlat a PK. 8. sz. állásfoglalását alkalmazza az egyidejűleg fennálló haszonélvezeti jog esetében. Ezeknek az elveknek a közös haszonélvezetre való alkalmazásából következik, hogy ha több személyt egy időben illet meg ugyanannak a dolognak a haszonélvezete, és a haszonélvezők a birtoklás és a használat (hasznosítás) kérdésében nem tudnak megegyezni, a bíróság ennek módját a haszonélvezeti arányoknak, a tulajdonostársak jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek, valamint az okszerű gazdálkodás követelményeinek megfelelően szabályozhatja. Sorrendben egymás után is gyakorolható a haszonélvezet, például, ha az özvegy haszonélvezeti joggal terhelt hagyatéki vagyonra szerez haszonélvezeti jogot. A sorrendiségben hátrébb lévő haszonélvező a jogaival csak akkor élhet, ha a sorrendben előbb lévő haszonélvezeti joga megszűnt. Nyilván az ingatlannyilvántartásban az egyidejű joggyakorlást is fel kell tüntetni, illetve azt is, hogy a jogosultakat a jog közösen vagy egymást követő sorrendben illeti meg.
7. A haszonélvező és a tulajdonos jogai és kötelezettségei 14 A haszonélvező jogai A haszonélvező a haszonélvezet fennállása alatt jogosult a) A dolgot birtokolni és használni illetve annak hasznait szedni. E jogok gyakorlását törvényi keretek között át lehet engedni. A haszonélvezőt a dolog feletti rendelkezési jog nem illeti meg: a haszonélvezeti jog közvetett tárgyának, tehát a dolognak, a jognak vagy a követelésnek az elidegenítésére nem jogosult. A hasznosítás jogánál fogva a haszonélvező a dolog gyümölcsei felett az elválással tulajdont szerez. Megilletik őt a dolog egyéb hasznai is (pénz haszonélvezete esetében a kamatok, a dolog bérbeadása fejében kapott bérleti díj, haszonbér). Mivel a haszonélvezeti jog abszolút szerkezetű jog, ezért a haszonélvezőt például birtokvédelem is megilleti a tulajdonossal szemben. b) Jogosult elvégezni vagy elvégeztetni azokat a rendkívüli javítási vagy helyreállítási munkálatokat, amelyek elvégzését a törvény a haszonélvező és a tulajdonos döntésére bízza. Nyilván a tulajdonosnak van elsőbbsége a döntésben. A haszonélvező csak akkor jogosult azokat elvégeztetni, ha felszólításra azt a tulajdonos nem végezteti el.
Nem köteles
viselni a haszonélvező a neki nem felróható módon bekövetkezett rendkívüli károk helyreállítási, illetve javítási költségeit. E költségek megtérítését a haszonélvező a tulajdonostól a haszonélvezeti jog megszűnésekor kérheti a Ptk. 162. § (2) bekezdésében foglaltak szerint. Rendkívüli fenntartási kötelezettségnek minősülnek mindazon költségek, amelyek olyan munkával kapcsolatban merültek fel, amely a haszonélvezőtől kívülálló okból váltak szükségessé. A munkáknak a dolgot veszélyeztető súlyos károkat kell elhárítaniuk, és a helyreállítási munkálatok a használathoz, illetve haszonhoz képest nem jelenthetnek aránytalan terhet a haszonélvező számára. A dolog használhatóságának átmeneti csökkenéséért a haszonélvező kárigényt nem támaszthat, a tulajdonos, pedig nem érvényesítheti igényét a haszonélvezővel szemben az általa elvégeztetett munkálatok ellenértéke vagy az annak folytán előállt értékemelkedés megtérítésére.
15 A haszonélvező kötelezettségei a. Jogának gyakorlásában a rendes gazdálkodás szabályai szerint köteles
eljárni Rendes gazdálkodás körébe tartozik mindazon gazdálkodási tevékenység, amely az okszerű gazdálkodás irányába hat, a dolog értékét növeli, azt gyümölcsözőbbé teszi. Tilos minden olyan tevékenység, amely a dologban a rendeltetésszerű használaton felül kárt okoz, használhatóságát rontja, azt a szükségesnél jobban amortizálja, gyümölcsözőképességét korlátozza, vagy csökkenti. b. A rendkívüli javítások, és helyreállítások kivételével viseli a dolog fenntartásával járó terheket A dolog fenntartásával járó költségnek általában a dolog használatával általában járó és a rendszerint a hasznokból fedezett költség minősül (ilyen lehet a gépek rendes javítása, állagfenntartó munkák az épületeken, állatok oltása.) Rendes fenntartási költségnek azokat a költségeket kell tekintenünk, amelyek a dolog hasznaiból általában fedezhetők, vagy amelyek a dolog használatával rendszeresen együtt járnak. Rendkívüli javításnak és helyreállításnak minősülnek a szokásos mértéket túllépő, aránytalan terhek. A rendes költségeket tehát a haszonélvező köteles viselni, mert a haszonélvezet fennállása alatt ezek a költségek jellemzően nála térülnek meg. A rendkívüli kiadások és költségek a dolog tulajdonosát terhelik. A dolog állagának megőrzése a haszonélvező kötelezettsége, de a tulajdonos érdekeit is szolgálja, mert a haszonélvezeti jog megszűnésével a dolgot a tulajdonosa kapja vissza. A rendkívüli javítások és helyreállítások a haszonélvezet megszűnése után a tulajdonos hasznaként jelentkeznek, azonban a haszonélvezet fennállása alatt a haszonélvező érdekeit szolgálják. A közös költségviselés szabályozása során a tulajdonos az állandó, a haszonélvező az ideiglenes érdekelt, ezért a haszonélvező általában ideiglenes költségviselésre kötelezhető. A haszonélvezet fennállása alatt az következik, hogy a tulajdonost a rendkívüli javítási vagy helyreállítási munkálatok szükségességéről a haszonélvezőnek értesítenie kell. Ha a tulajdonos ezeket a munkálatokat maga végzi, vagy végezteti el mással, a haszonélvezővel szemben megtérítési kötelezettsége nem lesz, mert e költségek viselésére elsősorban a tulajdonos köteles. A tulajdonos azonban ezeket a munkálatokat nem köteles elvégezni, mivel a haszonélvezet tárgyának fenntartása nem őt terheli. c. Terhelik azok a kötelezettségek, amelyek a dolog használatával kapcsolatosak, és köteles viselni a dologhoz fűződő közterheket d. Köteles a tulajdonost a dolgot fenyegető veszélyről és a beállott kárról értesíteni, természetesen akkor is, ha őt harmadik személy akadályozza
joga gyakorlásában e. Köteles tűrni, hogy a tulajdonos a veszély elhárításához, illetőleg a kár következményeinek megszüntetéséhez a szükséges intézkedéseket megtegye. d-e) Az értesítés célja, hogy lehetőséget biztosítson a tulajdonos számára a fellépés szükségességéről. Dolgot fenyegető veszélyen értünk minden olyan eseményt, amely az állagát vagy a használhatóságát veszélyezteti, legyen ez akár kívülről várt behatás, vagy akár természetes folyamat következménye. A haszonélvezőnek csak akkor kell értesítenie a tulajdonost, ha a fenyegető veszély elhárítása nem a haszonélvező kötelessége, hiszen akkor a haszonélvező jogosult és köteles ellátni azt. Kár alatt a dolog állagának, használhatóságának csökkenését kell érteni. Véleményem szerint nyilvánvalóan ebben az esetben is elengedhetetlen a tulajdonos értesítése. Ha a haszonélvezőt harmadik személy akadályozza joga gyakorlásában, a károkra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Akkor is terheli az értesítési kötelezettség, ha a zavarás kiküszöbölésére maga is fellép, hiszen amennyiben a tulajdonjog vitás lesz, akkor az ügy elbírálásához a tulajdonos perben állása is szükséges. A lényeg, hogy a haszonélvezőt mindkét esetben terheli az értesítési kötelezettség. A haszonélvező tűrési kötelezettsége a veszély elhárításához vagy a kár következményeinek megszüntetéséhez szükséges intézkedésekhez igazodik, nem köteles tehát tűrni az ezen felüli beavatkozást. Az intézkedések elvégzése miatt kártérítést tekintettel arra, hogy azok elvégzése a haszonélvező érdekében is történt, jogellenesség hiányában nem követelhet, kivéve, ha a tulajdonos eljárása a szükséges mértéket túllépi.
16 A tulajdonos jogai a haszonélvezet fennállása alatt A tulajdonos jogosult a haszonélvezet fennállása alatt a) a haszonélvezet gyakorlását ellenőrizni Ez kiterjed a dolog állagával vagy használatával, gyümölcsözőképességével kapcsolatos körülményekre, hiszen ha e jogok gyakorlása nem megfelelően
történik, az sértheti a tulajdonos érdekeit a haszonélvezet megszűnésekor. Ugyanakkor a tulajdonos ellenőrzési tevékenységével nem zaklathatja a haszonélvezőt, hiszen ez joggal való visszaélésnek minősül, amit a törvény tilt. A tulajdonos ellenőrzési jogát átruházhatja harmadik személyre, akit az ellenőrzés során a haszonélvező ugyanúgy köteles segíteni, mintha a tulajdonost segítené. Ha a tulajdonos vagy az ellenőrzési joggal ”megbízott” személy nem csak a szükséges körben és gyakorisággal ellenőrzi a jog gyakorlását, illetve a haszonélvező gátolja az ellenőrzést, akkor a sérelmet szenvedő fél kereseti jogával élhet. b) törvényi feltételek fennállása esetén biztosítékot követelni Ha a tulajdonos bármely módon arról szerez tudomást, hogy a haszonélvező a dolgot rongálja vagy rendeltetésszerű használattal ellentétes módon használja, illetve a haszonélvezeti jog megszűntével való visszaadását bármely módon veszélyezteti, úgy jogosult a tulajdonos tiltakozni, vagy eredménytelen tiltakozás esetében biztosítékot kérni. Evidens, hogy ha a tulajdonos eredménytelenül tiltakozik, akkor a haszonélvező biztosítékadási kötelezettségének sem fog eleget tenni. Ebben az esetben a bíróság határoz, és a biztosíték adásáig a haszonélvezetet felfüggesztheti erre irányuló kérelem esetében. A bíróság ideiglenesen is felfüggesztheti a haszonélvezet gyakorlását, ha ennek feltételei adottak. A bíróság azonban nem korlátozhatja – sem térben, sem időben - a haszonélvezetet. Ha perre kerül sor, a tulajdonos kérheti a kérdéses magatartás felhagyását, valamint kérhet biztosítékot is. Azonban a haszonélvező részéről a biztosítékadási kötelezettség csak akkor irányadó, ha azt megelőzően a tulajdonos felhívta a haszonélvezőt a sérelmezett magatartás felhagyására. A tiltakozás esetében a legcélszerűbb az írásbeli forma, hiszen annak kifejezettnek, konkrétnak és bizonyíthatónak kell lennie tartalmazva a sérelmezett magatartást. A bírói gyakorlat szerint a kisebb kötelezettségszegés esetén a magatartástól való eltiltás alkalmazandó. A bíróság nem köti ki a biztosítékadás módját vagy összegszerűségét, de bírói gyakorlatunkban a pénzben meghatározott vagy letétbe helyezett pénzösszeg az általános, ugyanis ebben az esetben a pénzösszeget nem lehet más célra felhasználni. A biztosíték összegszerűségét a bíróság úgy határozza meg, hogy az a tulajdonosnak elegendő fedezetet nyújtson a dolog rongálódása esetén, tehát elegendő legyen
a dolog helyreállítására vagy pótlására. Ha a kötelességszegő magatartás megszűnik a haszonélvező részéről, akkor a biztosítékadási kötelezettsége is megszűnik, azt a javára fel kell oldani. A biztosítékadási kötelezettségről, ha azt nem oldották fel, a haszonélvezet megszűnésekor kell dönteni. c) a haszonélvezeti jog fennállása alatt a birtoklás, használat és a hasznok szedésének jogát gyakorolni, amennyiben a haszonélvező nem él e jogaival Ebben az esetben a dolog használhatóságának átmeneti csökkenéséért a haszonélvező nem érvényesíthet kárigényt, a tulajdonos pedig nem kérheti az általa elvégeztetett munkálatok ellenértékét, vagy az értékemelkedés megtérítését. d) a haszonélvezeti jog gyakorlásának átengedését azonos feltételekkel követelni, mint amilyen feltételekkel a haszonélvező azt másnak átengedné. A haszonélvezeti jog, - mint már tudjuk - személyhez kötött és forgalomképtelen jog, tehát sem átruházással, sem jogutódlással (örökléssel) másra nem szállhat át. Azonban a jog gyakorlását át lehet engedni, nemcsak harmadik személynek, hanem a tulajdonosnak is. Hiszen a tulajdonost elsőbbségi jog illeti meg, vagyis részére a dolgot azonos feltételek mellett fel kell ajánlani, és a jog gyakorlása csak akkor engedhető át harmadik személy részére, ha a tulajdonos e jogával nem kívánt élni. A haszonélvezeti jog átengedése történhet ingyenesen vagy visszterhesen. A tulajdonos a haszonélvezeti jog gyakorlásának átengedésére akkor bír elsőbbségi joggal, ha az ellenérték fejében történik. Ez az előjog azonban a haszonélvező gazdálkodását jelentősen megnehezíti, hiszen ez a tényleges szerződéskötési kötelezettséget teremtő korlátozás csak a tulajdonos érdekeit szolgálhatja. Természetesen az átengedés nem eredményez alanyváltozást. A dologi jogviszony jogosultja ugyanúgy a haszonélvező marad, míg kötelezettje a tulajdonos. Ettől függetlenül létrejön a haszonélvező és a használó között egy sajátos kötelmi alapú jogviszony, tehát a használó használati vagy hasznosítási jogot kap.
17 A tulajdonos kötelezettségei a haszonélvezeti jog fennállása alatt A tulajdonos köteles a haszonélvezeti jog fennállása alatt a) A haszonélvező jogszerű és rendeltetésszerű joggyakorlását tűrni
b) a rendkívüli javítás és helyreállítás költségeit viselni c) a dolog elpusztulása esetén nem köteles a dolgot helyreállítani, de tűrnie kell a helyreállított dolgon vagy a dolog helyébe lépett értéken feléledő és keletkező haszonélvezetet, vagy a dolog helyébe lépő pénzösszeget helyreállításra vagy pótlásra kell fordítania, ha ezt a haszonélvező kéri.
8. A haszonélvezeti jogviszony megszűnése A haszonélvezeti jogviszony megszűnik, ha arról a haszonélvező lemond ebben a tulajdonossal megállapodnak (megszüntetés jogügylettel) lejár a meghatározott időtartam meghal a jogosult elpusztul a dolog a haszonélvező szerzi meg a dolog tulajdonjogát az ingatlant kisajátíták
Szerződésen alapuló haszonélvezet esetében a szerződés, jogszabályon vagy hatósági rendelkezésen alapuló haszonélvezet esetében a jogszabály vagy a rendelkezés a megszűnés más eseteit is megállapíthatja. Így a szerződésen alapuló haszonélvezet megszűnhet például valamely feltétel bekövetkeztével, vagy a kikötött időtartam végeztével, a törvényen alapuló özvegyi haszonélvezeti jog megszűnik, ha a túlélő házastárs új házasságot köt. A nem egyértelmű megszűnési módok közül néhányat kifejtenék.
Lemondás A lemondásnak kifejezett, de alakszerűségekhez nem kötött egyoldalú jognyilatkozatnak kell lennie, ami a haszonélvezetet a tulajdonos elfogadó nyilatkozata nélkül megszünteti.
Megszüntetés jogügylettel
Ehhez szükséges a haszonélvező lemondó nyilatkozata, ingatlanon vagy telekkönyvbe bejegyzett jogon fennálló haszonélvezet esetében a haszonélvezeti jog telekkönyvből való törlése is szükséges.
A dolog elpusztulása A dolog teljes vagy részben történő elpusztulása során a főszabály az, hogy azt a tulajdonos nem köteles helyreállítani és erre a haszonélvező sem jogosult. A dolog elpusztulása a fizikai megsemmisülésen kívül jelenti azt is, hogy az eredeti rendeltetésének megfelelő célra alkalmatlanná válik. Amennyiben a tulajdonos a dolgot helyreállítja, a haszonélvezet feléled, és a birtoklásra, használatra, hasznok szedésére ismét a haszonélvező lesz a jogosult. A tulajdonos azonban kérheti a haszonélvezeti jog korlátozását. Erre akkor jogosult, ha a helyreállítás nagyobb terjedelemben történt, vagy kérheti a helyreállítás költségeinek arányában. Nyilván a korlátozás nem érintheti a haszonélvezőnek a dologhoz fűződő alapvető érdekeit. A bíróságnak ilyen ügyben a tulajdonos és a haszonélvező érdekeinek mérlegelésével kell a döntést meghoznia. Ha a tulajdonos a dolgot nem állítja helyre, a haszonélvezet megszűnik, ha azonban a haszonélvezet helyébe más dolog lép, a haszonélvezet erre fog kiterjedni. Ha a dolog helyébe pénzösszeg lépett, akkor a haszonélvező követelheti a dolog helyreállítására vagy pótlására fordítását. A dolog elpusztulása esetén a dolog tulajdonosa tulajdonosként, a haszonélvezet jogosulja haszonélvezőként viseli a veszélyt. Tehát ha dolog elpusztul, a haszonélvezet is megszűnik. Ha az elpusztult dolog helyébe más dolog lép, akkor azon keletkezik haszonélvezet. Abban az esetben, ha a tulajdonos a saját költségén állítja elő újra vagy pótolja a dolgot, a tulajdonos és a haszonélvező közötti megfelelő érdekkiegyenlítést szolgálja, és egyúttal megakadályozza a haszonélvező jogalap nélküli gazdagodását az a szabály, amely lehetővé teszi a haszonélvezeti jognak a helyreállításra fordított összeghez mért korlátozását. [ Ptk. 163. § (2)] Ennek hiányában a tulajdonos általában nem lenne érdekelt a dolog helyreállításában sem. Ha a dolog elpusztulásáért biztosítási szerződés vagy más okból megtérítés jár, és ezt az összeget a haszonélvező a haszonélvezeti jogtól mentesülve kapná meg, a haszonélvezeti jog alól mentesülne, valamint ezzel jogalap nélkül gazdagodna. A dolog helyébe lépett dolognak minősül az a pénzösszeg vagy követelés, amelyen a
haszonélvező haszonélvezeti joga tovább fennmarad. A haszonélvező számára megadja a jogot annak követelésére, hogy a dolog helyébe lépő követelés nyomán befolyt pénzösszeg a dolog helyreállítására vagy pótlására fordítódjék feltéve, hogy ez a rendes gazdálkodás szabályainak megfelel. Amennyiben a tulajdonos vagy a haszonélvező felel a dolog elpusztulásáért, a kártérítés általános szabályait kell alkalmazni. Ha a dolog elpusztulása harmadik személy magatartása miatt következett be, a kártérítést a tulajdonos nemcsak jogosult, hanem köteles is érvényesíteni, hiszen felelőssége az igényérvényesítés elmulasztása esetén is megállapítható. A haszonélvezőt megillető, hasznosítási jog keretében kötött bérleti szerződés a haszonélvező halálával általában nem szűnik meg.
Kisajátítás Megszűnik a haszonélvezeti jog az ingatlan kisajátításával is. Ebben az esetben a haszonélvezőt teljes egészében kártalanítani kell. Csereingatlan esetében a csereingatlanra teljes körűen átszáll a haszonélvezet.
18 Eljárás a haszonélvezet megszűnésekor A haszonélvezőt haszonélvezeti jogának megszűnése esetén a következő kötelezettségek terhelik: köteles a dolgot visszaadni felelős a dologban bekövetkező károkért, kivéve, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható a rendeltetésszerű használattal járó értékcsökkenést nem köteles megtéríteni Követelheti a tulajdonostól a szükséges költségek megtérítését, levonva azokból az időközi értékcsökkenésnek megfelelő összeget azzal, hogy ha a tulajdonos gazdagodása az így megállapított összeget meghaladja, a tulajdonos a különbözetet is köteles megtéríteni. A haszonélvezet megszűnésekor a jogosult köteles a haszonélvezet tárgyát a tulajdonos birtokába visszabocsátani. A dolognak olyan állapotban kell lennie, ahogy
azt a rendes gazdálkodás vagy rendeltetésszerű használat az eltelt időre figyelemmel indokolttá teszi. Ha a rendes gazdálkodás vagy a rendeltetésszerű használat folytán a dologban kár vagy értéknövekedés következett be, egyik fél sem léphet fel kártérítésért a másik féllel szemben. Ezek a szabályok csak és kizárólag a rendeltetésszerű használat mellett alkalmazhatóak. Nem érintik a haszonélvező jogát, ha értéknövelő beruházásokat vitt véghez. A haszonélvező felelős a dologban beállott minden olyan kárért, amelyek úgy álltak be, hogy a haszonélvező nem a rendes gazdálkodás szabályai szerint járt el. Annak bizonyítása, hogy a haszonélvező a rendes gazdálkodás szabályai szerint járt el a haszonélvező feladata, ha ez eredménytelen, akkor felelős lesz a tulajdonos által bizonyított károkért. Ide kapcsolódik az az eset is, ha a haszonélvező nem tesz eleget értesítési kötelezettségének, és ezzel kárt okoz. A haszonélvező károkozó magatartása főszabály szerint a haszonélvezet megszűnéskori esedékességgel keletkeztet követelést, mint ahogy a kár mértékének megállapítása is ehhez az időponthoz kötődik. A haszonélvező a jog megszűnésekor fennálló károkat köteles megtéríteni. A tulajdonos felelősségére az általános kártérítési szabályok az irányadóak. Ptk. 339.§ (1) Aki másnak jogellenesen kárt okoz köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. (2) A bíróság a kárért felelős személyt rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a felelősség alól részben mentesítheti.
9. A haszonélvezet speciális esetei Mint ahogy korábban említettem a haszonélvezet nemcsak dolgokon állhat fenn, lehetnek a dologhoz hasonló egyéb tulajdonsággal rendelkező tárgyai is.
1
Haszonélvezet jogon és követelésen A haszonélvezet tárgya lehet kamatozó követelés vagy más hasznot hajtó jog
is, ezekre szintén a dolgokra vonatkozó haszonélvezeti szabályokat kell alkalmazni. Jogot vagy követelést terhelő haszonélvezet szerződéssel való alapítására a jogok, és
követelések átruházására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmaznunk. A hasznot hajtó jog vagy kamatozó követelés lehet készpénz, takarékbetét, vagy egyéb kamatozó követelés, de ide tartozik a szerzői jog, a szabadalmi jog, illetve itt tárgyalandóak a hitel vagy más hasznot hajtó jogviszonyt megtestesítő értékpapírok is, leggyakrabban a készpénz vagy bankszámlapénz. A követelés haszonélvezője haszonélvezeti jogánál fogva nem jogosult a követelésről rendelkezni, azt nem ruházhatja át, és nem terhelheti meg. Kódexünk csak a kamatozó követelésen ismeri el a haszonélvezetet, hiszen a haszonélvező jogosultsága csak ebben az esetben terjedhet ki a kamatok beszedésére. Nem kötelező, de célszerű, hogy a követelés beszedéséhez kapcsolódó, ahhoz szükséges nyilatkozatokat a haszonélvező és a tulajdonos közösen tegye meg, hiszen a követelés tőkerészére a tulajdonos, míg a mindenkori hozadékra a haszonélvező tarthat igényt. Jogok haszonélvezete esetén fennáll az a veszély, hogy a haszonélvezettel terhelt jog jogosultja valamely rendelkezésével a haszonélvezetet csorbítja, vagy a jog megszüntetésével azt megszünteti. A Ptk. szabályai csak a hasznot hajtó jogot tekintik haszonélvezeti jog lehetséges tárgyának. Mára már a jogon és követelésen fennálló haszonélvezeti jogra vonatkozó szabályok elavultak, és véleményem szerint rengeteg bizonytalanságot hordoznak magukban.
2
Haszonélvezet komplex jogosultságokon A komplex jogosultságok esetében a tulajdonos és a haszonélvező által
gyakorolható jogok nem válnak el egymástól. Nehezen kezelhetők tehát a jogon, pénzen, követelésen, értékpapírokon és tagsági jogokon fennálló haszonélvezet. Ezek a haszonélvezet tárgyán fennálló jogok olyan megosztását eredményezik, amik eléggé bizonytalanok. Vegyünk egy példát: Valakinek egy korlátolt felelősségű társaság üzletrészén van haszonélvezete. Nyilván, hogy az illető nem fog taggá válni, tehát a tagsági jogok gyakorlására sem jogosult. Ugyanakkor az üzletrész hasznaként keletkező hozadék - a fizetett osztalék vagy a társaság megszűnése esetén felosztott vagyon mértéke - a tag döntésétől is függ. Ezeknek a javaknak az átruházása esetén is gondot jelenthet a haszonélvezeti joggal való terheltség. Ráadásul a cégnyilvántartás adatainak és a társaság iratainak megtekintése alapján sem állapítható meg minden esetben az
ületrészt terhelő haszonélvezet fennállása.
3
Rendhagyó haszonélvezet A haszonélvező a haszonélvezet keletkezésekor meglévő elhasználható
dolgokkal, gazdasági felszereléssel és állatállománnyal a rendes gazdálkodás által indokolt mértékben rendelkezhet, a haszonélvezet megszűnésekor köteles ezeket pótolni, ha pedig ez eredménytelen, értéküket meg kell téríteni. A haszonélvezet tárgyát olyan ingó dolgok képezik, amelyek természetüknél fogva elhasználhatók, illetőleg amelyek értékesítése vagy tulajdonjogának átruházása a rendes gazdálkodás szabályai alá tartozik, mint rendhagyó haszonélvezet. A haszonélvezőnek elsődleges feladata, a haszonélvezet keletkezéskori értékének megőrzése – tehát nem az állag megőrzése - amit a Ptk. szabályai a pótlás, valamint a megtérítési kötelezettséggel biztosítanak. A haszonélvezet keletkezésekor a haszonélvező rendelkezési jogai közül élhet elidegenítési jogával, de a megterhelés jogát már nem gyakorolhatja. A rendhagyó haszonélvezet tárgyai nem kerülnek a haszonélvező tulajdonába, azonban a haszonélvező ipso iure megszerzi a tulajdon átruházásának jogát. A haszonélvezőt pótlási kötelezettség terheli azzal szemben, aki a haszonélvezeti jognak a haszonélvezet fennállása alatt tulajdonosa volt. Ugyanakkor, ha a rendhagyó haszonélvezet tárgyait a haszonélvező értékesítette vagy elhasználta, esetleg elfogyasztotta, annak értéke őt illeti meg. Nyilvánvalóan a pótlási illetve értékmegtérítési kötelezettség a haszonélvezet alatt létrejött hasznokra – kamatokra, más hozadékra – nem terjed ki, mivel az a haszonélvezőt illeti. A pótlási kötelezettség alapján a haszonélvezőnek a haszonélvezet megszűnésekor ugyanannyi és ugyanolyan dolgot kell a tulajdonos részére visszaadni, mint amit elhasznált vagy elidegenített. Indokolt esetben a haszonélvező az elhasznált dolog helyett mást is adhat. Ha a pótlás nem lehetséges, a dolog értékét meg kell téríteni. A haszonélvezőnek kötelessége biztosítékot adni, ha nem a rendes gazdálkodás szabályai szerint járt el, illetve ha a tulajdonos felé a pótlási és értékmegtérítése kötelezettsége veszélyeztetve van. A bírói gyakorlat vonakodik elfogadni a pénzen fennálló haszonélvezetet, általában csak a pénz kamatait biztosítja a haszonélvező számára. Azonban ezt a törvény sehol sem mondja ki egyértelműen.
10. Az új Polgári Törvénykönyv javaslata a haszonélvezetről
A Javaslat változtat a szülők és a házastárs törvényes öröklési jogi helyzetén. Ha az örökhagyó leszármazók nélkül hal el, a Javaslat azt célozza, hogy a házastárs mellett a szülők is részesedjenek gyermekük hagyatékából. Hiszen az idős szülő nemcsak gyermekét, hanem eltartóját is elveszíti gyermeke halálával. Mint tudjuk, a szülő az ági örökséget a házastárs haszonélvezeti jogával terhelten kapja meg. A Javaslat szerint a hagyaték egyik felét a házastárs, másik felét az örökhagyó szülei örökölnék. A Javaslat nyilvánvalóan azt is célozza, hogy az özvegy a házastársa halála után is élvezhesse a megszokott környezetet. E célból a házastárs és a szülők az özvegy által lakott lakáson, berendezési és felszerelési tárgyakon felüli vagyonon osztoznak. Az ági vagyont az ági örökösök kapják törvényes öröklés címén, az ági vagyonra a házastársat haszonélvezeti jog illeti meg. Haszonélvezeti joga van a túlélő házastársnak a leszármazók által örökölt hagyatékon és az ági öröklés tárgyain. A szerzeményi vagyon szülők által megörökölt törvényes örökrészén a házastársnak nincs özvegyi joga. A Javaslat ellenkezik a jelenleg hatályos Ptk-beli rendelkezéssel, miszerint az özvegy új házasságkötése megszünteti a haszonélvezeti jogot. Ugyanis elképzelhető, hogy az özvegynek döntenie kell, hogy megtartja eddigi életszínvonalát, vagy új házasságot köt. Az élettársi kapcsolat azonban nem szünteti meg a haszonélvezeti jogot. Bár az új házasságkötésre tekintettel a leszármazók kérhetik az özvegyi jog korlátozását. A Javaslat a megváltás szabályaiban is változásokat eszközölne. A haszonélvezőnek és az állagörökösöknek is lehetőséget biztosítana, ha azok a haszonélvezeti jogból adódó hátrányoktól vagy kellemetlenségektől szabadulnának. A Javaslat kimondja, hogy a megváltásra az érintetteknek alanyi joguk van. Eltörli a megváltásra vonatkozó időbeli korlátot a házastárs és az állagörökösök tekintetében is. A Javaslat szerint csak házastárssal szemben nem lehet kérni az özvegyi jog megváltását az általa lakott lakáson, az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakon, de a házastárs e tárgyak vonatkozásában is élhet megváltási jogával. A Javaslat az özvegyi jog korlátozásával kapcsolatban nem veszi figyelembe a haszonélvező saját vagyonát és munkájának eredményét. Ezt az elvet követi a Javaslat az özvegyi jogra alapított köteles rész mértékének megállapítására javasolt rendelkezésnél.
11. Kitekintés 11.1. Vajon saját dolgon fennállhat-e haszonélvezeti jog? A Polgári Törvénykönyv Magyarázata a következőt határozza meg: a tulajdonost saját dolga felett korlátolt dologi jog nem illetheti meg (nemini res sua servit). A consolidatio elve szerint, ha a tulajdonjog és a korlátolt dologi jog jogosultjává ugyanaz a személy válik, megszűnik a korlátolt dologi jog. Tehát, ha a haszonélvezeti jog és a tulajdonjog jogosultja ugyanaz a személy, a haszonélvezeti jog megszűnik. Hiszen a Polgári Törvénykönyv is azt mondja: „Haszonélvezeti jogánál fogva a jogosult a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja, és hasznait szedheti.” Tehát a haszonélvezeti jog, mint idegen dologbeli jog, csak idegen dolgon állhat fenn. Szladits Károly véleménye azonban a következő: „…elképzelhetni korlátolt dologi jogot, amely a tulajdonost a saját maga dolgán illeti meg avégből, hogy más teherjogait a tulajdonossal szemben elhárítsa.” Szászy István szerint: „…a magyar magánjog szerint általában nincs akadálya annak, hogy a korlátolt dologi jognak ugyanaz legyen az alanya, mint aki a tulajdonos.” Ugyanígy gondolta Nizsalovszky Endre is. Hatályos jogunkban a bírói gyakorlat rögzítette, hogy a „…a tulajdonjog erősebb jogcím, és az magába foglalja a használatot, a hasznok szedésének a jogát, amire a haszonélvezet a haszonélvezőt feljogosította”. Ez a megállapítás akkor irányadó, ha a tulajdonjog ténylegesen a tulajdonos rendelkezésére áll, és tartósan biztosítja számára a tulajdonjogban benne rejlő valamennyi jogosultságot, ideértve a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének a jogát is. Ebben az esetben a haszonélvezet az „egy kézben való egyesüléssel” megszűnik, de ez nem jelent a tulajdonos számára jogvesztést, hiszen a haszonélvezeti jog beleolvad a tulajdonjogba, és a tulajdonost fogja szolgálni. A joggyakorlás innentől kezdve tulajdonosi joggyakorlás címén fog folytatódni. Abban az esetben, ha a haszonélvezeti jog elenyészik, és ez sérti a tulajdonos érdekeit, szükséges a tulajdonost illető haszonélvezeti jog fenntartása. Tehát ha a tulajdonos javára fennálló haszonélvezeti jog valamely védelmet érdemlő gazdasági érdeket sért, a jognak el kell ismernie, és támogatnia kell a saját dolgon fennálló
haszonélvezetet. A már fennálló haszonélvezeti jogot nem szünteti meg a consolidatio, ha a tulajdonjognak a haszonélvező általi megszerzésével egy időben későbbi rangsorú haszonélvezeti jog is keletkezik. Különösen indokolt lesz ez abban az esetben, ha a tulajdonjogot megszerző fél a haszonélvezeti jogot visszterhesen szerezte. Összegzésként fontos meghatároznunk, hogy hatályos jogunkban nincs olyan elv, amely kimondaná, hogy a haszonélvezeti jog ipso iure megszűnik, ha a tulajdonjog és a haszonélvezeti jog egy kézben egyesül. Olyan tételes szabály sincs, amely szerint a haszonélvezeti jog olyan idegen dologbeli jog, amelynek létezése saját tulajdonban álló dolog felett kizárt.
11.2. haszonélvezőt megillető illetéktörvényben lefektetett illetékkedvezményről Ingatlan esetében a túlélő házastárs az 1990. évi CXIII. törvény alapján illetékmentességet élvez. Ha a vagyonszerzéssel egyidejűleg haszonélvezetet, vagy használatot is alapítanak az ingatlanon, akkor a vevő mellett (akié a tulajdonjog lesz) valaki másnak is lesz valamilyen joga az ingatlanon. Emiatt az értékcsökkenés miatt a vevőnek a forgalmi érték – az ingatlanon alapított jogok értéke után kell illetéket fizetnie. A haszonélvező, használó pedig a megszerzett vagyoni értékű jog után fizet illetéket (így végül is kijön a teljes forgalmi érték után fizetendő illeték). Ezt a csökkentett illeték alapot kell figyelembe venni az alábbi esetekben is: 1
Az ingatlant úgy idegenítik el (értékesítik), hogy az eladás előtt az ingatlanon fennálló haszonélvezet, használat továbbra is fennmarad
2
Az eladó személy (akinek tulajdonában volt az ingatlan; és semmilyen vagyoni értékű jog azt nem terhelte) fenntartja magának a használat, haszonélvezet jogát
3
A haszonélvező, vagy használó szerzi meg a tulajdonjogot.
Használat, haszonélvezet jogának illetékalapja: A vagyoni értékű jog értékének kiszámításánál a vagyoni értékű jog 1 évi értéke a kiindulópont. 1
Vagyoni értékű jog 1 évi értéke = a vagyoni értékű joggal terhelt dolog (terhekkel nem csökkentett) forgalmi értéke x 1/20
2
Határozott időre szóló vagyoni értékű jog értéke: az egyévi érték és a
meghatározott évek szorzata, o de maximum az egyévi érték 20-szorosa (ami már az ingatlan teljes forgalmi értékével egyenlő; tehát 20 évi haszonélvezet mellett a tulajdon jog után nem kell illetéket fizetni) o és természetes személy javára kötött haszonélvezet esetében nem haladhatja meg az egyévi érték 4, 6, 8, 10-szeresét. 25 évesnél fiatalabb: 10x
3
25 – 50 éves:
8x
51 – 65 éves:
6x
65 évesnél idősebb:
4x
Határozatlan időre szóló vagyoni értékű jog esetén a jog értéke az egyévi érték 5-szöröse (5x).
Kivétel.: valamely személy életének, házasságának, özvegységének idejére terjed ki ekkor a vagyoni értékű jog értékét a fenti táblázat alapján kell számítani, azzal hogy ha a vagyoni értékű jog tartalma több egyidejűleg jogosult személy élettartamától függ, akkor: Ha a legelőször elhalt személy halálával megszűnik a jogosultság, akkor a legidősebb személy életkora az irányadó Ha a legkésőbb elhalt személy haláláig tart, akkor a legfiatalabb személy életkora az irányadó Házasság idejére terjed ki (tehát váláskor, vagy halálozáskor megszűnik), akkor az idősebb házastárs életkora az irányadó A vagyonszerzési illetéket az egyes jogosultak olyan arányban viselik, mint amilyen arányt az életkoruk szerint számított vagyoni értékű jogok értéke, ezek együttes értékében képviselne. Haszonélvezeti jog megszerzése esetén a fizetendő illeték összegét úgy kell számolni, hogy a tulajdonszerzés szabályait a vagyoni értékű jog értékének megállapítására vonatkozó szabályokkal együtt alkalmazzák. Azonban fontos meghatároznunk, hogy haszonélvezeti jogról ellenérték fejében
történő lemondás esetén a törvényben írt feltételes illetékkedvezmény nem alkalmazható.
12. Záró gondolatok
A haszonélvezet egy igen szerteágazó és elterjedt része a polgári jognak. Óriási jelentősége van minden egyes részletszabálynak. Ezernyi szállal kapcsolódik más jogintézményekhez, különösen a tulajdonhoz, és a kötelmi jogi szerződésekhez. Az általam ismertetett néhány jogesetből minden bizonnyal fény derült arra is, hogy a haszonélvezetnek ez idő szerint az öröklési jogban, valamint a családtagok, és más hozzátartozók vagyoni viszonyaiban van a legnagyobb jelentősége. A túlélő házastárs haszonélvezeti joga – özvegyi jog - öröklési jogi szempontból több speciális rendelkezés alá esik, tartalmában azonban azonos a más módon keletkezett haszonélvezeti joggal. A családtagok (más hozzátartozók) között gyakori az olyan ajándékozás, hogy az ajándékozó saját részére fenntartja a haszonélvezeti jogot. Előfordul az is, hogy a tulajdonos ingatlanát úgy adja el, hogy a haszonélvezeti jogot fenntartja magának. Bár a haszonélvezet, már több mint 2300 éves múltra tekint vissza, még ma is az egyik leggyakrabban – különösen az ingatlan-adásvételeknél – alkalmazott polgári jogi jogintézmény, s ezen belül személyes szolgalom. A haszonélvezet fejlődését, fajtáit, a haszonélvező jogait és kötelezettségeit
abban a reményben mutattam be, hogy ezzel segítséget nyújthatok azok számára, akik e téma feldolgozásába eddig még nem merültek bele, illetve, bízva abban, hogy ha valaki haszonélvezeti jogot szerez, vagy a jogosulttal szemben kötelezetti pozícióba kerül tisztában legyen e terület jogaival és kötelezettségeivel.
13. Irodalomjegyzék
Felhasznált irodalom 1) Földi András-Hamza Gábor: A római jog története és institúciói, 1996, Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., 361-364.oldal 2) Almási Antal: A dologi jog kézikönyve, 1932, TÉBE Kiadóvállalata, 1105.oldal 3) Szladits Károly: A magyar magánjog tankönyve, 1930, Grill Károly Könyvkiadó, 242-255.oldal 4) Katona Mór: Magyar magánjog, 1958, Singer és Wolfner Kiadó, 581605.oldal 5) Szladits Károly: A magyar magánjog vázlata (első rész), 1933.Grill Károly könyvkiadó, 295-301.oldal 6) Lenkovics Barnabás: Dologi jog, 2006, Eötvös József Könyv és Lapkiadó Bt., 206-210., 213-219.oldal 7) Vékás Lajos: Öröklési jog, Eötvös József Könyvkiadó, 2002, 4556.oldal 8) A Polgári Törvénykönyv Magyarázata II. Dologi jog, Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 246-270. oldal
9) Menyhárd Attila: Dologi jog, 10) Leszkoven László: A saját dolgon fennálló haszonélvezeti jog kérdéséhez (egy öröklési eset kapcsán), Miskolci Jogi Szemle, 4.évfolyam (2009) 1. 11) A Polgári Törvénykönyv Magyarázata : V. Öröklési jog, Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 136-156.oldal 12) Kommentár a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez 13) Nagy Éva in: Collage 3/2001 14) Vékás Lajos: Szakértői javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez 2008, Complex Kiadó, 197-204. oldal
Felhasznált jogszabályok jegyzéke 1) 1959. évi IV. törvény 2) 1990. évi CXIII. Törvény 3) Polgári Törvénykönyv T/5954. sz. javaslata 4) Polgári Kollégium 82. sz., 84.sz. állásfoglalása 5) Hagyatéki eljárásról szóló törvény, 72/B. § (1)
Internetes portálok www.cegvezetes.cegnet.hu www.eduline.hu www.matarka.hu
Felhasznált Bírósági Határozatok 1) BH 1972/7096. 2) BH 1996/24. 3) BH 2002/53. 4) BH 1987/400. 5) BH 1987/162. 6) BH 1979/367 7) BH 1972/6. 8) BH 1987/11. 9) BH 1994/364. 10) BH 1979/417.
11) BH 1986/233 12) BH 1986/232. 13) BH 1981/18. 14) BH 1982/461. 15) BH 1994/189. 16) BH 1997/487. 17) BH 2007/277.
