ÜGYVEZETŐK
I. BIZTOSÍTÁSI JOGVISZONY
1. jogviszony-történet Azért tartottam indokoltnak, hogy az ügyvezetők biztosítási kötelezettségéről készítsek egy összefoglaló anyagot, mert egyrészt az ügyfelek levelei nagy részben az ügyvezetőkkel kapcsolatos problémákat érintik, másrészt a Tbj. hatálybalépése óta folyamatosan változott az ügyvezetők biztosítási kötelezettségének megítélése, főképp a háttérjogszabályok (Gt., Ptk.) változásai miatt, amely a régóta könyvelő szakembereknek nem feltétlenül könnyítette meg a helyzetét. A Tbj. hatályba lépését követően, még a kétezres évek elején is az adóhatóság álláspontja az volt, hogy a gazdasági társaság ügyvezetője társas vállalkozónak minősül, mivel az ügyvezetői feladatok ellátását úgy minősítették, hogy az tulajdonképpen a gazdasági társaság tevékenységi körébe tartozó tevékenység személyes folytatásának minősült, vagyis a Tbj. 4. § d) bekezdés 1. pontja alapján társas vállalkozónak tekintette az adóhatóság az ügyvezetőt is. Természetesen a társas vállalkozó fogalma alapján az ügyvezető tagnak lehetősége volt arra is, hogy az ügyvezetést megbízási jogviszonyban, vagy munkaviszonyban lássa el (1225699189/2002. – APEH Járulék Főosztály). A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 22. § 2006. július 1-jétől 2007. augusztus 31-éig hatályba levő rendelkezései alapján az ügyvezetői tisztség ellátására kizárólag megbízási jogviszonyban volt lehetőség, munkaviszonyban, illetve társas vállalkozói jogviszonyban azonban nem (az ügyvezetés munkaviszonyban való ellátását kizárólag abban az esetben engedte meg a Gt., ha az ügyvezető már 2006. július 1-je előtt is munkaviszonyban látta el a tisztséget). A hivatkozott rendelkezés hatályba lépése természetesen azt eredményezte, hogy az ügyvezető tagok biztosítása az esetek döntő többségében megszűnt, mivel megbízási jogviszony esetében a biztosítási kötelezettséget a társadalombiztosítás ellátásira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) akkor hatályos 5. § (1) bekezdés g) pontja alapján kellett meghatározni. A hivatkozott rendelkezés szerint ugyanis a biztosítási kötelezettség kizárólag abban az esetben jön létre, ha a tárgyhavi ügyvezetői díjazás a minimálbér harminc százalékát eléri. Miután nem volt hatályban olyan rendelkezés, amely megtiltotta volna, hogy a tag nulla forintért lássa el az ügyvezetői tisztséget, ezért értelemszerűen radikálisan lecsökkent azon tagok száma, akik az ügyvezetői tisztségükre tekintettel biztosítottnak minősültek. 2007. szeptember 1-jétől ismét változott az ügyvezetők megítélése a Gt-ben, ettől az időponttól ugyanis az ügyvezetői tisztséget a megbízási jogviszony mellett (polgárjogi szerződés alapján) munkaviszonyban is el lehetett ellátni. Ráadásul a Gt. 91. § (1) bekezdése a bt-k és kkt-k vonatkozásában kifejezetten kiemelte, hogy az üzletvezetés és képviselet ellátása 1
nem minősülhet személyes közreműködésnek. Ez azt jelenti, hogy nem volt már meg az a jogszabályi háttér, amely alapján az ügyvezetőket társas vállalkozónak lehetett volna tekinteni, vagyis a gyakorlat továbbra is az lett, hogy az ügyvezetők megbízási jogviszonyban nulla forintért látták el az ügyvezetői tisztséget. Az előzőekben ismertetett jogszabályi háttér alapján szépen lassan eljutottunk arra a pontra, hogy igen sok bt. úgy létezett, hogy egy tagját sem jelentették be biztosítottként, vagyis a btben a járulékfizetés nem valósult meg. Ez úgy fordulhatott elő, hogy az ügyvezető tagok megbízási jogviszonyban nulla forintért látták el az ügyvezető tisztséget, és azt állították, hogy egy tag sem végez ténylegesen személyesen olyan gazdasági tevékenységet, amely a Gt. tevékenységi körében szerepel. Megjegyzendő, hogy ez a gyakorlat azért annyiban sántított, hogy a Tbj. 10. § (2) bekezdésének a) pontja, valamint a Tbj. végrehajtásáról szóló 195/1997. (IX.5.) kormányrendelet (Tbj.Vhr.) 5. § (2) bekezdése felállított egy vélelmet, hogy amennyiben nem állapítható meg a személyes közreműködés kezdetének tényleges napja (pl. hogy a fodrász tag mikor kezdett fodrászként dolgozni a bt. által bérelt széken), és a társasági szerződés sem állapít meg kezdő napot, akkor a személyes közreműködés kezdő napja az a nap, amikor a társaság a tevékenységét ténylegesen megkezdheti. Ez a nap pedig az, amikor az előtársaság a cégbejegyzési kérelmet benyújtja. Az előzőekben ismertetett kialakult adózói gyakorlat miatt került sor a Tbj. 5. § (d) bekezdés 5. pontjának hatályba léptetésére 2012. január 1-jével. A hivatkozott rendelkezés szerint ugyanis társas vállalkozónak minősül a kkt., bt., illetve a kft. tagja az ügyvezetői tisztségre tekintettel is, ha az ügyvezetést nem munkaviszonyban látja el, illetve, ha a biztosítási kötelezettségét a Tbj. 4. § d) bekezdés 1. pontja alapján nem lehet megállapítani. A hivatkozott rendelkezés tehát az említett három cégforma ügyvezető tagjára terjed ki, vagyis pl. részvénytársaság tagja esetében a társas vállalkozói státusz sem az 1. pont, sem pedig az 5. pont alapján nem merülhet fel. A gyakorlatban sok problémát okozott a hivatkozott rendelkezés, mivel a Gt. 22. § és a 2014. március 15-én hatályba lépő 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:112. §-a úgy rendelkezett, hogy a társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő megbízási jogviszonyban, vagy munkaviszonyban láthatja el. A Gt. és a Ptk. előzőekben említett rendelkezései alapján a bt-k és kft-k úgy próbálták elkerülni a járulékfizetési alsó határ utáni járulékfizetést {ld. Tbj. 27. § (2) bekezdése}, hogy külön megbízási szerződést kötöttek a tagokkal az ügyvezetői tisztség ellátására, vagy a társasági szerződésben rögzítették, hogy a tag megbízási jogviszonyban (és nem munkaviszonyban) látja el a tisztséget, esetleg harmadik személlyel kötöttek megbízási szerződést az ügyvezetői tisztség ellátására. A probléma az, hogy a Ptk hivatkozott rendelkezése alapján hiába köt a gazdasági társaság külön megbízási szerződést a taggal az ügyvezetői tisztség ellátására, illetve hiába szerepel ez a társasági szerződésben az, hogy a tag megbízási jogviszonyban látja el az ügyvezetést. a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség tekintetében akkor is társas vállalkozónak fog minősülni az ügyvezető, vagyis a biztosítási kötelezettség tényének megállapítására a Tbj. 5. § 2
(2) bekezdését nem lehet alkalmazni. A Tbj. 4. § d) bekezdés 5. pontja szerint ugyanis a bt. illetve kft tagja a biztosítási kötelezettség tekintetében társas vállalkozónak minősül, ha a tisztséget nem munkaviszonyban látja el, és a társaság tevékenységi körébe tartozó gazdasági tevékenységek valamelyikében nem működik ténylegesen személyesen közre, vagyis a személyes közreműködésére tekintettel a társas vállalkozóként fennálló biztosítási kötelezettséget nem lehet megállapítani. Felhívom a figyelmet arra is, hogy a Ptk. rendelkezései alapján a kkt. és bt. tekintetében harmadik személlyel nem lehet megbízási szerződést kötni az ügyvezetői tisztség ellátására. Ezek a gazdasági társaságok ugyanis személyegyesítő társaságok, vagyis kizárólag tagot lehet megbízni, illetve tagot lehet megválasztani ügyvezetőnek. Betéti társaságok esetében ráadásul a Ptk. kiköti, hogy az ügyvezető tisztséget kizárólag a beltag láthatja el (a kültag nem, mivel a társaság kötelezettségeiért nem tartozik helytállási kötelezettséggel) {Ptk. 3:144. §, 3:154-156 §}. Ez azt jelenti, hogy a bt. és kkt. ügyvezetője ezen tisztségére tekintettel minden esetben társas vállalkozónak minősül, ha a tisztséget nem munkaviszonyban látja el, és a társas vállalkozói státuszt a személyes közreműködésére tekintettel nem lehet megállapítani. Más a helyzet a kft-k esetében. A Ptk. ugyanis nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a kft. ügyvezetését kizárólag tag láthatná el. Ez azt jelenti, hogy kft-k esetében nincs jogszabályi akadálya annak, hogy egy harmadik személy megbízási szerződés alapján lássa el a társaság ügyvezetését. Ebben az esetben a biztosítási kötelezettséget a Tbj. 5. § (2) bekezdése alapján kell meghatározni, vagyis a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség kizárólag abban az esetben áll fenn, ha az ügyvezetői díjazás alapján megállapított nem önálló tevékenységből származó jövedelem a minimálbér harminc százalékát eléri. Természetesen, ha mégis tag a vezető tisztségviselő, és a tisztséget nem munkaviszonyban látja el, és az általános szabályok szerint {Tbj. 4. § d) bekezdés 1. pontja} nem társas vállalkozója a kft-nek, akkor az ügyvezetői tevékenységére tekintettel társas vállalkozónak fog minősülni. 2. munkaviszonyt érintő problémák Az előzőekben ismertetettek alapján tehát megállapíthatjuk, hogy a bt. illetve kft. tagja biztosítási kötelezettség szempontjából kizárólag munkaviszonyban, vagy társas vállalkozóként láthatja el az ügyvezetői tisztséget, feltéve, hogy a társaság gazdasági tevékenységében nem működik személyesen közre, vagyis az általános szabályok szerint nem társas vállalkozója a társaságnak. Tekintettel arra, hogy a munkaviszonyban történő foglalkoztatás kevesebb költséggel járhat (ha pl. heti 10 órában foglalkoztatja munkaviszonyban a cég az ügyvezető tagot, vagyis ebben az esetben a járulékalap akár a tárgyhavi minimálbér negyede is lehet), ezért felmerül a kérdés, hogy mennyiben befolyásolja a tag tulajdoni részesedése azt, hogy milyen jogviszonyban láthatja el az ügyvezetést. Mivel a Ptk. kifejezetten kiemeli, hogy az ügyvezetés munkaviszonyban is ellátható, ezért abban az esetben is lehet munkaszerződést kötni, ha pl. a kft. tagja minősített többséget biztosító befolyással rendelkezik, vagyis a tag a szavazatok legalább hetvenöt százalékával rendelkezik. Sőt egyszemélyes kft. esetében is elláthatja a tag az ügyvezetést 3
munkaviszonyban, ha a társasági szerződés ezt kifejezetten rögzíti. A tulajdoni hányaddal összefüggésben felhívom a figyelmet arra, hogy a kft.-k esetében az állami adóhatóság továbbra is fenntartja azt az álláspontját, hogy a minősített többséget biztosító befolyással rendelkező tag az ügyvezetői tisztségen kívül egyéb tevékenységre tekintettel nem köthet a kft-vel munkaszerződést, mert a szavazatok legalább hetvenöt százalékával rendelkező tag döntően befolyásolni tudja a társaság működését. Érdekes kérdés a bt-k. esetében is, hogy az ügyvezető beltag a társaság egyéb gazdasági tevékenységére köthet-e munkaszerződést. A beltagok ugyanis az esetek döntő többségében jóval nagyobb tulajdoni hányaddal rendelkeznek a bt-ben, mint a kültagok. A Ptk. 3:143 §-a azonban kiemeli, hogy a bt. tagjai függetlenül attól azonos mértékű szavazattal rendelkeznek, hogy mekkora a tulajdoni hányaduk, vagyis szavazatok tekintetében döntő befolyásról nem beszélhetünk pusztán azért, mert a beltag a többségi tulajdonos. A NAV jelenlegi álláspontja egyébként az, hogy mivel az adóhatóság a bt. és tagja közötti szerződés átminősítésére nem rendelkezik hatáskörrel, ezért ezt a kérdést bírói gyakorlatnak kell ledönteni. Ez azt jelenti, hogy ha a többségi tulajdonos beltag társas vállalkozóként látja el az ügyvezetői tisztséget, és emellett heti negyven órás munkaviszonyban fodrász a bt-ben, akkor az adóhatóság nem vizsgálja, hogy a beltag köthetett volna-e munkaszerződést a bt-vel, hanem elfogadja, hogy ügyvezetői díjazás hiányában a társas vállalkozói biztosítási jogviszonyra tekintettel a járulékfizetési kötelezettség nem áll fenn {Tbj. 31. § (4) bekezdés a) pontja}. Összefoglalásképp: A bt., illetve kft. tagja az ügyvezetői tisztségre tekintettel akkor minősül a Tbj. 5. § (1) bekezdés f) pontja szerint biztosított társas vállalkozónak, ha egyrészt a társaság tevékenységi körébe tartozó tevékenységek valamelyikében tagként nem működik ténylegesen személyesen közre. Ebben az esetben ugyanis a tag a Tbj. 4. § d) bekezdés 1. pontja alapján a személyes közreműködésre tekintettel fog társas vállalkozónak minősülni, vagyis a 1041-esen társas vállalkozóként be kell jelenteni, és emellett ügyvezetőként a Tbj. 5. § (2) bekezdése alapján kizárólag akkor lesz biztosított, ha a díjazása a minimálbér harminc százalékát eléri. Másrészt akkor sem lehet társas vállalkozónak tekinteni az ügyvezető tagot, ha az ügyvezető tisztséget munkaviszonyban látja el a tag. Ebben az esetben a tagot a Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontja alapján munkavállalóként kell a 1041-esen bejelenteni. A társas vállalkozónak minősülő ügyvezető biztosítási kötelezettsége a Tbj. 10. § (2) bekezdés b) pontja alapján a vezető tisztségviselői jogviszony létrejötte napjától annak megszűnéséig tart. Vagyis a biztosítási kötelezettség időtartama szempontjából nem azt kell vizsgáljuk, hogy ténylegesen személyesen mikortól és meddig látta el a tisztséget, hanem azt, hogy a megbízási szerződés vagy a társasági szerződés szerint melyik naptól látta el megbízás alapján az ügyvezetői feladatot. 3. cégvezető Szeretném kihangsúlyozni, hogy az ügyvezetőtől meg kell különböztetni a cégvezetőt. A cégvezető ugyanis az ügyvezetők munkáját segítő olyan személy, aki a cég folyamatos működéséért felel, tehát nem képviseli a céget, hanem gyakorlatilag a cég gazdasági 4
tevékenységét irányítja. A cégvezető a Ptk. 3:113. § alapján munkaviszonyban köteles ellátni a tisztséget, vagyis a cégvezetőt nem társas vállalkozóként, hanem munkavállalóként kell bejelenteni. Cégvezető személyére tekintettel a Ptk. nem tartalmaz korlátozást, vagyis tag és harmadik személy is lehet cégvezető. 4. végelszámoló Kitérnék arra az esetre is, ha a bt., illetve kft. végelszámolás alá kerül, és az addig ügyvezető tag lesz a kijelölt végelszámoló. A végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 99. § rendelkezései szerint a végelszámoló személyére a Ptk. vezető tisztségviselőre vonatkozó általános szabályait kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a cég választhat, hogy munkaviszonyban, vagy megbízás alapján látja el a végelszámoló tisztséget, ami a Tbj. fogalomrendszerében társas vállalkozói jogviszonyt jelent, amennyiben az előzőekben ismertetett feltételek fennállnak. Amit érdemes tudni, hogy a végelszámolás kezdő napjához a hivatkozott törvény számos joghatást fűz. Ami az ügyvezetői tisztség szempontjából a legfontosabb, hogy a végelszámolás kezdő időpontjával megszűnik a korábbi ügyvezetők, vezető tisztségviselők megbízatása, vagyis az ügyvezetőként fennálló társas vállalkozói jogviszony a végelszámolás kezdő napját megelőző nappal megszűnik, és az ügyvezetőként fennálló társas vállalkozói jogviszony megszűnését a 1041-es nyomtatványon be kell jelenteni. A Tbj. 10. § (2) bekezdés b) pontja alapján viszont a társas vállalkozónak minősülő vezető tisztségviselő társas vállalkozói jogviszonya a jogviszony létrejöttének napjától a megszűnés napjáig tart, ezért ebben az esetben a végelszámoló végelszámolóként fennálló társas vállalkozói jogviszonya a végelszámolás kezdő napjától áll fenn. Vagyis abban az esetben, ha ugyanazon tag volt az ügyvezető és a végelszámoló is, akkor az ügyvezetői tisztség alapján létrejött társas vállalkozói jogviszony megszűnését a végelszámolás kezdő napját megelőző nappal be kell jelenteni, majd ezt követően a végelszámolás kezdő napjával be kell jelenteni a végelszámolói megbízatásra tekintettel létrejött társas vállalkozói jogviszonyt. Összegzésképp: a végelszámoló tag a Tbj. 5. § d) bekezdés 5. pontja alapján társas vállalkozónak minősül, amennyiben a végelszámolói tisztséget nem munkaviszonyban látja el, és értelemszerűen a végelszámolás alatt álló cég gazdasági tevékenységében nem működik közre. II. JÁRULÉK-FIZETÉS A társas vállalkozónak minősülő ügyvezető az ügyvezetői díjazás (Tbj. 27. § (4) bekezdése), de legalább a Tbj. 27. § (3) bekezdésében meghatározott járulékfizetési alsó határ után teljesíti a járulékkötelezettséget. Ügyvezetők esetében minimálbér alatt nem a garantált bérminimumot, hanem a tényleges tárgyévben hatályos minimálbért értjük, mivel a NAV központi álláspontja szerint az ügyvezetői tisztség ellátása nem igényel semmiféle szakképzettséget. A járulékfizetési alsó határ a 10 % nyugdíjjárulék tekintetében a minimálbér, a 8,5 % mértékű egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék tekintetében a minimálbér másfélszerese. Tekintettel arra, hogy az ügyvezetői díjazás a járulék-fizetési alsó határnál kevesebb összegű
5
–akár nulla forint- is lehet, ezért az Szja-alap és a járulék-alap elválhat egymástól, tényleges díjazás hiányában ugyanis nincs személyi jövedelemadó kötelezettség. Amennyiben a cég ügyvezetését munkaviszonyban látják el, akkor értelemszerűen csak a tárgyhavi bérjövedelem képez nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékalapot.
anyasági ellátásban részesülő ügyvezető Gyakori kérdés, hogy hogyan alakul az ügyvezető biztosítási és járulékfizetési kötelezettsége akkor, ha valamelyik anyasági ellátás alatt továbbra is megbízott ügyvezetőként szerepel a társasági szerződésben. A Tbj. 28. § (1) bekezdés a) pontja a következő anyasági ellátásokat sorolja fel: csecsemőgondozási díj, gyermekgondozási díj (gyed), gyermekgondozási segély (gyes), gyermeknevelési támogatás (gyet), és az ápolási díj, ha a gyermekét ápolja a szülő. Ahogy az előbb említettem, a biztosítási kötelezettség időtartama szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az ügyvezetést a tag folytatja-e vagy sem, a járulékfizetési kötelezettség szempontjából azonban jelentősége lehet a tevékenység személyes folytatásának. A Tbj. 28 §. § (1) bekezdés a) pontja által felsorolt ellátások folyósítása alatt a társas vállalkozónak minősülő ügyvezető nem köteles a járulékfizetési alsó határ után teljesíteni a járulékkötelezettségét, abban az esetben azonban, ha a tárgyhónapban keletkezik járulékalapot képező jövedelem (ügyvezetői díjazás), akkor a díjazás természetesen járulékalapot képez. A járulékfizetési alsó határ utáni járulékkötelezettség alóli mentességet két ellátás esetében további feltételekhez köti a jogalkotó. Ez a két ellátás a gyes és az ápolási díj. Ezeknél az ellátásoknál ugyanis vizsgálni kell, hogy a folyósításuk alatt az ügyvezető folytatta-e vagy sem. Abban az esetben ugyanis, ha a gyes vagy az ápolási díj folyósítása alatt az ügyvezető ezen tevékenységét személyesen folytatta, akkor a járulékfizetési kötelezettségét az általános szabályok szerint legalább a járulékfizetési alsó határ után kell teljesítenie. Az adóhatóság az ügyvezetői feladatkör személyes folytatásának tekint bármely olyan esetet, amikor a társas vállalkozónak minősülő ügyvezető az üzletvezetés vagy képviselet feladatkörébe tartozó bármilyen feladatot személyesen ellát. Az adóhatóság jelenleg hatályos álláspontja szerint pl. nem végzi a tevékenységét személyesen az ügyvezető, ha a cég képviseletét az adóhatóság előtt a könyvelő látja el, és az üzletvezetés körébe tarozó feladatok sem igénylik azt, hogy a gyes vagy az ápolási díj folyósítása alatt az üzletvezetői feladatot az ügyvezető személyesen lássa el. A tevékenység személyes folytatásának tényét tehát kizárólag a gyesben vagy ápolási díjban részesülő ügyvezetők esetében kell vizsgálni. A gyedben, gyetben (gyermeknevelési támogatás) részesülő ügyvezetők esetében a tevékenység személyes folytatását sem kell vizsgálni. Ilyen ellátások esetében függetlenül
6
attól fennáll a járulékfizetési alsó határ alóli mentesség, hogy az ügyvezető személyesen látja el a cég képviseletét, vagy sem. A hivatkozott rendelkezés még megemlíti a táppénzt, baleseti táppénzt, illetve csecsemőgondozási díjat is, amely ellátások alatt nem áll fenn a járulékfizetési alsó határ utáni járulékkötelezettség. Itt értelemszerűen azért nem említi a tevékenység személyes folytatásának tényét a jogalkotó, mert ezek az ellátások keresőképtelenséghez köthetők, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII.) kormányrendelet 1. § (2) bekezdés p) pontja pedig keresőtevékenységnek minősíti a Tbj. 5. §-ában felsorolt biztosítási jogviszonyok keretében végzett személyes tevékenységet. Ez azt jelenti, hogy az ügyvezetői tisztség társas vállalkozóként vagy munkavállalóként történő személyes ellátása esetén nem áll fenn a táppénzre, vagy a csedre való jogosultság. Összefoglalásképp: abban az esetben, ha az ügyvezető az előzőekben felsorolt anyasági ellátásokban részesül, és ápolási díj vagy gyes alatt nem folytatja személyesen az ügyvezetői tisztséget, és a tárgyhónapban nem részesül ügyvezetői díjazásban, akkor a tárgyhónapban a járulékfizetési kötelezettség nem áll fenn. Fontos kihangsúlyozni, hogy az ügyvezető társas vállalkozóként továbbra is biztosított marad (nem szünetel a biztosítás, nem kell kijelenteni a 1041-es nyomtatványon) csak ezt az időtartamot járulékmentes időtartamként lehet szerepeltetni a 08-as bevallás M-es lapján. Abban az esetben, ha az említett ellátások folyósítása hónap közben kezdődik, vagy fejeződik be, vagy az ügyvezetői tisztségre tekintettel hónap közben nem jön létre a társas vállalkozói jogviszony, akkor a tárgyhavi járulékfizetési alsó határt úgy állapítjuk meg, hogy először megnézzük, hogy a hónapban hány napot állt fenn a járulékfizetési alsó határ utáni járulékkötelezettség. Például a gyetet 2015. január 15. napjáig folyósították, vagyis a hónapból 16 napra áll fenn a járulékfizetési alsó határ utáni járulékkötelezettség. Utána megállapítjuk a járulékfizetési alsó határ harmincad részét. Miután ügyvezetők esetében nem a garantált bérminimumból, hanem a Tbj. 4. § s) bekezdés 1. pontja szerinti tárgyhónap első napján érvényes legkisebb alapbérből kell kiindulni, ezért nyugdíjjárulék tekintetében 2015-ben a minimálbér (105 000 forint) harmincad része, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék tekintetében pedig a minimálbér másfélszeresének (157 000 forint) harmincad része lesz a járulékfizetési alsó határ napi összege. Végezetül megszorozzuk 16-tal a harmincad részeket, és azután teljesítjük a járulékkötelezettséget. A Tbj. 28. § (2) bekezdése alapján tehát kieső idő esetében úgy állapítjuk meg a tárgyhavi járulékfizetési alsó határt, hogy először megállapítjuk a minimálbér, vagy a minimálbér másfélszerese harmincadát, ez a napi járulékfizetési alsó határ. Ez követően azt nézzük meg, hogy a tárgyhónapban hány napra kell az alsó határ után teljesíteni a járulékkötelezettséget.
7
Végezetül a járulék-fizetési alsó határ utáni járulékkötelezettséggel érintett napok számát megszorozzuk az alsó határ harmincad részével. A járulékfizetési alsó határ utáni járulékkötelezettség alóli mentesség abban az esetben is fennáll, ha a társas vállalkozóként biztosított ügyvezető fogvatartott, vagy katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona. ügyvezető munkaviszony mellett, egyetemi hallgató ügyvezető {Tbj. 31. § (4) bekezdés a) és b) pontja} Az ügyvetőnek minősülő társas vállalkozók esetében is él az a járulékkedvezmény, hogy nem köteles a járulékfizetési alsó határ után járulékot fizetni az az ügyvezető, ha ezen társas vállalkozói jogviszonya mellett legalább heti harminchat órát elérő foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll. Ez azt jelenti, hogy ha a társas vállalkozónak minősülő ügyvezető egyben a cég cégvezetője is, és a cégvezetőként fennálló munkaviszonyban a foglalkoztatás 40 órában megvalósul, akkor az ügyvezető tényleges járulékkötelezettsége a tárgyhónapban esetlegesen elszámolt ügyvezetői díjazás után áll fenn. Fontos kiemelni, hogy a NAV továbbra is tartja azt az álláspontját, hogy a foglalkoztatásnak ténylegesen meg kell valósulnia ahhoz, hogy a társas vállalkozó után ezt a kedvezményt érvényesíteni lehessen. Ez azt jelenti, hogy ennél a kedvezménynél nem az a fontos, hogy a munkaszerződésben milyen mértékű foglalkoztatási kötelezettség szerepel, hanem az, hogy ténylegesen mennyit dolgozik a munkaviszonyban a magánszemély. Abban az esetben, ha a gyesen lévő társas vállalkozóként biztosított ügyvezető heti negyven órás munkaviszonnyal is rendelkezik, de a gyes folyósítása alatt fizetés nélküli szabadságon van, akkor ő már nem a Tbj. 31. § (4) bekezdés a) pontja alapján élvez mentességet a járulékfizetési alsó határ utáni járulékkötelezettség alól (a tényleges foglalkoztatás ugyanis itt nem valósul meg). Amennyiben ez a társas vállalkozó az ügyvezetői tisztséget a gyes folyósítása alatt nem látja el személyesen, akkor a kedvezményt a Tbj. 28. § (1) bekezdés a) pontja alapján tudja érvényesíteni. A Tbj. 31. § (4) bekezdés b) pontja alapján nem kell a társas vállalkozóként biztosított ügyvezetőnek legalább a járulékfizetési alsó határ után a járulékkötelezettségét teljesítenie akkor sem, ha az ügyvezető közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű képzésben folytat tanulmányokat. Itt kiemelt jelentősége van annak, hogy a hallgató ténylegesen részt vegyen a nappali képzésben. A hallgatói jogviszonyukat szüneteltető hallgatók esetében ezt a kedvezményt nem lehet érvényesíteni. A hallgató jogviszonyokkal kapcsolatosan gyakori kérdés, hogy érvényesíthető-e a kedvezmény akkor, ha az ügyvezető külföldön, külföldi egyetemen tanul. A külföldi egyetemen folytatott tanulmányokat a NAV álláspontja szerint akkor sem lehet ennél a kedvezménynél figyelembe venni, ha az ügyvezető más EGT tagállam egyetemén, vagy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet (uniós szociális biztonsági egyezmény) hatálya alá tartozó más államban folytat tanulmányokat, vagy olyan állam egyetemén, amely állammal Magyarország kötött szociális biztonsági egyezményt. A hivatkozott uniós szociális biztonsági egyezmény, illetve az egyes bipoláris szociális biztonsági egyezmények nem tartalmaznak ugyanis olyan 8
kitételt, hogy az ilyen jogviszonyokat egyenértékűként kellene elismerni akkor, amikor egy szerződő állam saját nemzeti joga szerint állapít meg járulékfizetési kötelezettséget. Abban az esetben azonban, ha a hallgató a magyar nemzeti felsőoktatási törvény hatálya alá tartozó egyetemen folytat tanulmányokat, és meghatározott időre egy másik állam egyetemén úgy tanul, hogy továbbra is a magyar egyetem (PTE) hallgatója marad, akkor álláspontom szerint érvényesíthető ez a kedvezmény. ügyvezető - társas vállalkozó, ügyvezető-egyéni vállalkozó Abban az esetben, ha a társas vállalkozónak minősülő ügyvezető egy másik gazdasági társaság társas vállalkozója, akkor a Tbj. 31. § (5) bekezdése alapján január 31-éig választhat, hogy melyik jogviszonyában kívánja a járulékfizetési alsó határ után teljesíteni a járulékkötelezettségét. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a társas vállalkozó ír egy kötetlen formájú nyilatkozatot, hogy melyik jogviszonyban fog „főfoglalkozású” társas vállalkozóként járulékot fizetni. Amennyiben az ilyen többes biztosítási jogviszony év közben keletkezik, akkor a Tbj.Vhr. 7. § (2) bekezdése szerint év közben is fennáll ez a választási kötelezettség. Kicsit eltérő a szabályozás abban az esetben, ha a társas vállalkozóként biztosított ügyvezető egyéni vállalkozói jogviszonnyal is rendelkezik. Ebben az esetben ugyanis a Tbj. 31. § (6) bekezdése értelmében csak tárgyév január 31-éig áll fenn a választási lehetőség még akkor is, ha az egyéni vállalkozói jogviszony év közben keletkezik. Vagyis ilyen esetben mindig egyéni vállalkozóként áll fenn legalább a járulékfizetési alsó határ után a járulékkötelezettség. Itt szeretném ismételten hangsúlyozni azt, hogy nem jön létre feltétlenül többes biztosítási jogviszony abban az esetben, ha a tag egyszerre ügyvezető, és emellett ténylegesen személyesen tagként vesz részt a cég gazdasági tevékenységében. Ebben az esetben ugyanis a tag a Tbj. 4. § (d) bekezdés 1. pontja alapján a gazdasági tevékenység személyes folytatására tekintettel lesz társas vállalkozóként biztosított, az ügyvezetői tisztsége alapján pedig a Tbj. 5. § (2) bekezdése értelmében akkor kell a biztosítási kötelezettséget megállapítani, ha a tárgyhavi ügyvezetői díjazás a minimálbér harminc százalékát eléri. Ilyen esetekben, ha havi rendszeres ügyvezetői díjazás valósul meg, akkor havi rendszerességgel kell vizsgálni, hogy a tárgyhavi díjazás a minimálbér harminc százalékát eléri vagy sem. Ha eseti jellegű ügyvezetői díjazásban részesül az ügyvezető, akkor a Tbj.Vhr. 4. § (6) bekezdése alapján a két díjazás között eltelt időtartam lesz a jogviszonyban töltött idő biztosítási kötelezettség szempontjából. Ez azt jelenti, hogy ha a két díjazás között 45 nap telt el, akkor a díjazás kifizetésének napján azt kell megállapítani, hogy a minimálbér harminc százalékának harmincad része és a 45 napnak a szorzatának megfelelő összeget eléri-e a díjazás, vagy sem (első díjazásnál az ügyvezetővé választás napja és az első díjazás napja között eltelt napok száma alapján állapítunk meg biztosítási kötelezettséget). A 1041-es nyomtatvánnyal, illetve a 1508 számú nyomtatvánnyal kapcsolatban jelezném, hogy a Tbj. 31. § szerinti többes biztosítási jogviszonyokkal kapcsolatos változásokat a 1041es nyomtatványon kell bejelenteni, vagyis 1041-esen jelezzük, hogy az eddig munkaviszony melletti társas vállalkozó „főfoglalkozású” társas vállalkozó lesz akkor, ha gyermeket szül, és az anyasági ellátások alatt a munkaviszonyában fizetés nélküli szabadságot vesz ki (ebben az esetben ugyanis a heti harminchat órát elérő tényleges foglalkoztatás nem valósul meg). A 9
1041-es nyomtatvány tehát kifejezetten a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyokkal kapcsolatos változások bejelentésére szolgál. Abban az esetben azonban, ha a társas vállalkozóként biztosított ügyvezető gyedben részesül, akkor a díjazás hiányában fennálló járulékmentesség időtartamának a 1508 számú bevalláson kell szerepeltetni (tekintettel arra, hogy konkrétan a gyed folyósításának ténye a járulékfizetési kötelezettséget befolyásolja, a társas vállalkozó biztosítási kötelezettségét (tehát, hogy „főfoglalkozásúnak” minősül-e az ügyvezető, vagy többes biztosítási jogviszonyosnak) azonban nem. ügyvezető-kisadózó Többször felmerült a kérdés, hogy abban az esetben, ha a társas vállalkozóként biztosított ügyvezető emellett (akár egyéni vállalkozóként, akár kisadózó vállalkozás tagjaként) kisadózónak is minősül, akkor választhat-e, hogy melyik jogviszonyban lesz főfoglalkozású. Erre a választásra azonban sem a Tbj. 31. § (5) és (6) bekezdése, sem pedig a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (Katv.) 2. § 8. pontjának g) bekezdése nem ad lehetőséget. A Tbj. hivatkozott rendelkezése ugyanis kifejezetten akkor alkalmazható, ha a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség a Tbj. rendelkezései alapján jött létre, mivel a hivatkozott rendelkezés csak a Tbj. rendelkezései által szabályozott járulékfizetési alsó határok között biztosít választási lehetőséget. A Katv. hivatkozott rendelkezése pedig azt rögzíti, hogy nem minősül főfoglalkozásúnak az a kisadózó, aki a kisadózói státusza mellett társas vállalkozói (jelen esetben ügyvezetői tisztségre tekintettel fennálló társas vállalkozói) jogviszonnyal is rendelkezik. Összegzésképp: ilyen esetben nincs választási lehetőség, az ügyvezető (társas vállalkozó) legalább a járulékfizetési alsóhatár után teljesíti a járulékkötelezettségét, kisadózóként pedig nem lesz biztosított (25 ezer forint tételes adó fizetésére lesz kötelezett). családi járulékkedvezmény A Tbj. 24/A § rendelkezései alapján természetesen a társas vállalkozóként biztosított ügyvezető is érvényesíthet családi járulékkedvezményt, de a Tbj. 24/A § (6) bekezdése alapján kizárólag a tárgyhónapban ténylegesen keletkezett ügyvezetői díjazást terhelő járulékok erejéig érvényesíthető a családi járulékkedvezmény. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az ügyvezető a járulékfizetési alsó határ után teljesíti a járulékkötelezettségét és egyáltalán nem részesül ügyvezetői díjazásban, akkor nincs lehetősége családi járulékkedvezmény érvényesítésére. Amennyiben az ügyvezető részesül díjazásban, de az alacsonyabb összegű, mint a járulékfizetési alsó határ, akkor csak a díjazás mértékének megfelelő összegű természetbeni egészségbiztosítási járulékkal, pénzbeli egészségbiztosítási járulékkal és nyugdíjjárulékkal szemben érvényesíthető a családi járulékkedvezmény. SZOCIÁLIS HOZZÁJÁRULÁSI ADÓKÖTELEZETTSÉG A társas vállalkozónak minősülő ügyvezetők után fennálló 27 % mértékű szociális hozzájárulási adókötelezettséget nagyon sok esetben a járulékkötelezettségnél ismertetett módon kell megállapítani (ld. többes biztosítási jogviszony, anyasági ellátás folyósítása mellett fennálló ügyvezetői tisztség, ügyvezetői tisztség hónap közbeni létesítése…stb.).
10
Ami a fontos különbség, hogy a 2011. évi CLVI. törvény szociális hozzájárulási adóról szóló IX. fejezete (Eat.) 455. § (2) bekezdés c) pontja alapján a kkt., bt., kft. ügyvezetői tisztséget nem munkaviszonyban ellátó tagja és a gazdasági társaság között létrejött jogviszony szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszony, vagyis a társas vállalkozónak minősülő ügyvezető esetében legalább a minimálbér 112,5 százaléka után fennáll a szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség. Abban az esetben, ha a tag az ügyvezetői tisztsége mellett személyesen is közreműködik a társaság tevékenységében (vagyis a Tbj. 4. § d) bekezdés 1. pontjában meghatározott általános szabályok szerint kell a biztosítási kötelezettséget megállapítani), akkor az ügyvezető díjazásának teljes összege a 455. § (2) bekezdés h) pontja alapján fog szociális hozzájárulási adóalapot képezni (vagyis ebben az esetben az ügyvezetői díjazás akkor is szociális hozzájárulási adóalapot képez, ha a biztosítási jogviszony nem jön létre). A 458. § (1), (2) (5) és (6) bekezdése tartalmazza a szociális hozzájárulási adó alóli mentesség szabályait. Ezek a szabályok gyakorlatilag egy az egyben lefedik a biztosítási kötelezettséggel kapcsolatos szabályokat. Ld.: csak a tényleges ügyvezetői díjazás képez szociális hozzájárulási adóalapot, ha a társas vállalkozóként biztosított ügyvezető heti 36 órát elérő foglalkoztatással járó munkaviszonnyal is rendelkezik, ha a másik tagi jogviszonyában, illetve egyéni vállalkozóként teljesíti a minimálbér 112,5 százaléka után a szociális hozzájárulási adó kötelezettségét, ha anyasági ellátásban részesül stb.. Abban az esetben, ha hónap közben keletkezik, vagy fejeződik be a minimálbér 112,5 százaléka utáni szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség, akkor ebben az esetben is az ilyen adóalappal érintett napok számát szorozzuk meg a minimálbér 112,5 százalékának harmincadával. Természetesen a szociális hozzájárulási adókedvezményeket akkor tudja a gazdasági társaság érvényesíteni, ha az ügyvezető munkaviszonyban látja el a tisztséget. Ami érdekes, hogy a szabad vállalkozási zónában működő vállalkozások utáni adókedvezményt {Eat. 462/E §} is érvényesíteni lehet akkor, ha a cég munkaviszonyban foglalkoztatja az ügyvezetőt, és csak ő az egyetlen munkavállaló a cégben. Itt csak arra kell figyelni, hogy a kedvezményezett időszakban az átlagos állományi statisztikai létszám ne csökkenjen, vagyis a tárgyhónapban a munkavállaló foglalkoztatása ne csökkenjen havi hatvan óra alá. A főbb munkaügyi statisztikai fogalmakról és azok definícióiról szóló 3/2010. (IV. 2.) KSH közlemény (a továbbiakban: KSH útmutató) I./1.1. pontja értelmében alkalmazásban állónak tekintendő az a munkavállaló, aki a munkáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll, s munkaszerződése alapján havi átlagban legalább 60 munkaórában, munkadíj ellenében munkavégzésre kötelezett. A KSH útmutató I./5. pontja értelmében az átlagos statisztikai állományi létszám megállapításánál a tényleges állományi létszámból kell kiindulni, vagyis minden személyt a munkaidő hosszától függetlenül, egy-egy egész főnek kell tekinteni. Az előzőekben ismertetett jogszabályi rendelkezések értelmében a munkavállaló akkor tekinthető egy fő alkalmazásban álló személynek, ha a foglalkoztatása legalább a havi 60 órát eléri. Abban az esetben, ha a munkavállaló foglalkoztatása egy vizsgált hónapban legfeljebb heti 10 óra, akkor a havi 60 órás foglalkoztatás az adott hónapban nem valósul meg, vagyis a hónapban ez a munkavállaló alkalmazásban álló személyként nem szerepelhet az átlagos állományi statisztikai létszámban.
11
ÜGYVEZETŐ-KÜLFÖLD Gyakori kérdés, hogy hogyan kell a biztosítási és járulékfizetési kötelezettséget akkor, ha a cég tagja az ügyvezetői tisztséget nem szünteti meg, és elmegy külföldre dolgozni. Először is szeretném kihangsúlyozni, hogy ilyen esetben a biztosítási kötelezettség megállapítása szempontjából elengedhetetlen annak ismerete, hogy az ügyvezető pontosan melyik államba megy dolgozni. Magyarország ugyanis számos állammal kötött szociálpolitikai, illetve szociális biztonsági egyezményt, illetve az uniós szociális biztonsági egyezmény rendelkezéseit kell alkalmazni akkor, ha az ügyvezető uniós tagállamba, vagy valamelyik EFTA tagállamba megy dolgozni. Az állam ismerete azért fontos, mert ezek az egyezmények esetenként eltérő módon állapítják meg a biztosítási kötelezettség helye megállapításának szabályait. A modern kori szociálisbiztonsági egyezmények jellemzően követik asz Európai Unió és az EFTA tagállamok biztosítási szabályait koordináló uniós szociális biztonsági egyezmények alapelvét, vagyis az egy tagállam joghatósága alá tartozás jogelvét. Az egy tagállam jogelve azt jelenti, hogy az a magánszemély, aki párhuzamosan két egyezményes államban folytat olyan kereső tevékenységet, amely az adott állam nemzeti társadalombiztosítási joga alapján biztosítási kötelezettséget eredményezne, akkor az adott egyezmény rendelkezései alapján csak az egyik állam nemzeti joga alapján lehet a biztosítási kötelezettséget megállapítani {ld.: uniós szociális biztonsági egyezmény 11. Cikk (1) bekezdés}. Ez azt jelenti, hogy az ilyen jogelv alapján köttetett egyezmények alapján pl. ha az egyik szerződő államban ügyvezető, a másik szerződő államban pedig munkaviszony szerinti munkavállaló ugyanaz a magánszemély, akkor a magánszemély csak az egyik állam biztosítási joga alá fog tartozni. Egy gyakorlati példával érzékeltetve, ha egy magánszemély a társasági szerződés szerint ügyvezető tagi jogviszonyban biztosított társas vállalkozó, és emellett Kanadában munkaviszonyban dolgozik, akkor a kormányhivatal egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szerv döntése alapján vagy a magyar, vagy a kanadai jog hatósága alá fog tartozni. Fontos kihangsúlyozni, hogy az egy tagállam joghatósága alá tartozás jogelve nem azt jelenti, hogy párhuzamos munkavégzés esetén csak az egyik jogviszony alapján jön létre a biztosítási kötelezettség, a másik államban fennálló munkaviszony alapján viszont egyáltalán nem jön létre biztosítás. Az egy tagállam alá tartozás jogelve azt jelenti, hogy az uniós szociális biztonsági egyezmény hatálya alá tartozó tagállamban munkavállalóként megvalósuló munkavégzés esetében, ha a magánszemély a Tbj. joghatósága alá tartozik, akkor a Tbj. 56/A § rendelkezései értelmében a másik tagállamban létrejött munkaviszony alapján is a Tbj. szerint jön létre a biztosítási kötelezettség. Az egyes egyezmények azonban ebből a szempontból is eltérhetnek egymástól. Az egyik legrégebb ideje hatályban lévő szociálpolitikai egyezmény az 1963. évi 16. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett szovjet magyar szociálpolitikai egyezmény (az egyezmény hatálya alá tartozik többek között Ukrajna és Oroszország is) pl. csak a munkaviszonyra vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket (tekintettel arra, hogy az egyezményt akkor kötötték, amikor munkaviszonyon kívül még egyéb munkavégzésre irányuló jogviszony nemigen volt 12
elképzelhető). Ez az egyezmény példának okáért azt rögzíti, hogy abban az esetben, ha az egyik szerződő állam állampolgára a másik szerződő államban dolgozik, akkor a munkavégzés helye szerinti állam társadalombiztosítási joga szerint kell a munkaviszonyra tekintettel a biztosítási kötelezettséget megállapítani. Nem tartalmaz azonban semmilyen kizárólagos joghatóságra vonatkozó rendelkezést, tehát, ha a Tbj. szerint társas vállalkozóként biztosított magyar állampolgár ügyvezető ezen tisztsége mellett munkaviszonyt létesít Ukrajnában, akkor az ukrán munkaviszony alapján az ukrán társadalombiztosítási jog, az ügyvezetői tisztség alapján pedig a Tbj. hatálya alá fog tartozni. Ebben az esetben azonban az ukrán munkaviszonyt a Tbj. 31. § (4) bekezdés a) pontja vonatkozásában nem lehet főállású munkaviszonyként figyelembe venni, mivel ez a munkaviszony nem tartozik a Tbj. hatálya alá. Abban az esetben pedig, ha a társas vállalkozóként biztosított ügyvezető olyan államba megy dolgozni, amellyel Magyarország nem kötött szociálisbiztonsági szerződést, akkor a biztosítási kötelezettséget mindkét jogviszonyra tekintettel a munkavégzés helye szerinti állam nemzeti társadalombiztosítási joga szerint kell megállapítani. Az előzőekben tehát arra szerettem felhívni a figyelmet, hogy a járulékkötelezettség teljesítése szempontjából elengedhetetlen a konkrét állam megjelölése. Amit nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy párhuzamosan fennálló jogviszonyok esetében a biztosítási kötelezettség helyének megállapítására az uniós szociális biztonsági egyezmény végrehajtásáról szóló 987/2009/EK rendelet 16. cikke, valamint a Vhr. 27. § rendelkezései alapján nem az állami adóhatóság, hanem a gazdasági társaság székhelye szerint illetékes Megyei Kormányhivatal Egészségbiztosítási Pénztári Szakigazgatási Szerve rendelkezik hatáskörrel. Tekintettel arra, hogy a biztosítási kötelezettség helyének megállapítására az állami adóhatóság nem jogosult és kötelezett, ezért a biztosítási kötelezettség helyének megállapítására irányuló kérelmet a cég székhelye szerint illetékes- Baranya Megyei Kormányhivatal Egészségbiztosítási Pénztári Szakigazgatási Szervéhez (
[email protected]), postai cím:7623 Pécs, Nagy Lajos Király u. 3.) kell benyújtania. A biztosítási kötelezettség helyét megállapító igazolás benyújtásához szükséges nyomtatvány az Országos Egészségpénztár honlapján – www.oep.hu - érhető el. Amit azért érdemes tudni, hogy a Tbj.Vhr. 23. § (2) bekezdés a) pontja alapján az uniós szociális biztonsági egyezmény és az egyéb hatályos szociálisbiztonsági egyezmények alkalmazásában a Tbj. szerinti társas vállalkozónak minősülő ügyvezető munkavállalónak minősül. Ez azt jelenti, hogy amikor az egészségbiztosítási szerv a Tbj. Vhr. 27. § és a 27/A. § alapján a magyar joghatóságot megállapítja (és az A1 igazolást kiadja), vagy kizárja a joghatóságot, az uniós szociális biztonsági egyezmény 13. Cikkének 1) bekezdés a) pontjából kell kiindulni. Ez azt jelenti, hogy az egészségbiztosítási szerv munkaviszonynak minősíti a párhuzamos munkavégzéseket (amennyiben az ügyvezető a másik tagállamban is munkavállalóként, és nem önálló vállalkozóként végez munkát), és azt dönti el, hogy mely tagállamban folytatja a tevékenysége jelentős részét a munkavállaló. Abban az esetben például, ha a Tbj. szerint biztosított társas vállalkozó Németországban heti 36 órát elérő foglalkoztatással járó munkaviszonnyal rendelkezik, és az egészségbiztosítási 13
szakigazgatási szerv a magyar joghatóságot megállapítja, akkor a német munkaviszonyt a 1508INT és 15T1041INT nyomtatványon munkaviszonyként kell bejelenteni, és a munkaviszonyra vonatkozó teljes járulékkötelezettséget is teljesíteni kell. Tekintettel arra, hogy a német jog hatálya alá tartozó munkaviszony a Tbj. fogalomrendszerében is munkaviszonynak minősül {Tbj. 4. § h) bekezdés}, ezért ha a magánszemély német munkáltatója igazolja a legalább harminchat órás foglalkoztatást, akkor a Tbj. 31. § (4) bekezdés a) pontja szerinti járulékkedvezmény alkalmazható. Ha azonban a magánszemély Németországban tagként ügyvezető, és ezért a Tbj. Vhr. alapján kizárólag az egyezmény vonatkozásában munkavállalónak minősül, és a német jogviszonyt a 15T1041INT nyomtatványon bejelenti, akkor nem alkalmazható a Tbj. 31 § (4) bekezdés a) pontja szerinti kedvezmény. Ez a jogviszony ugyanis csak a joghatóság tekintetében minősül munkaviszonynak, a Tbj. 4. § h) bekezdése alapján azonban nem (az ügyvezetői tisztség ugyanis nem a német munkajogszabályok szerint létrejött jogviszony). Az uniós tagállamokból, vagy egyezményes államokból folyósított anyasági ellátásokkal kapcsolatban elmondható, hogy az ilyen anyasági ellátásokat a Tbj. 28. § rendelkezései tekintetében nem lehet figyelembe venni. Az ott felsorolt ellátások ugyanis az Ebtv. és a Cst. által szabályozott nevesített ellátások, és a más államból folyósított ellátás nem tartozik ebbe a körbe. Fontos megjegyezni, hogy az uniós szociális biztonsági egyezmény 11. § (2) bekezdése alapján azok a személyeket, akik egy tagállamban fennálló munkaviszonyukra, önálló vállalkozói jogviszonyukra tekintettel anyasági ellátásban, vagy munkanélküli ellátásban részesülnek, úgy kell tekinteni, mintha a munkavállalói, önálló vállalkozói jogviszonyukat ténylegesen folytatnák. Ez azt jelentheti, hogy egy szlovák munkaviszonyra tekintettel szlovák anyasági ellátásban részesülő-, és a magyar ügyvezetői tisztségére tekintettel társas vállalkozónak minősülő magyar állampolgár esetében az egészségbiztosítási szerv akár azt is megállapíthatja, hogy a magánszemély nem tartozik a Tbj. személyi hatálya alá. Az előzőekben ismertetettekkel csak azt kívántam érzékeltetni, hogy párhuzamos munkavégzés esetén korántsem egyszerű a biztosítási kötelezettség helyének és a járulékfizetési kötelezettség módjának megállapítása. Ami nagyon fontos tehát, hogy a járulék kötelezettséggel kapcsolatosan az adóhatóság akkor tud pontos tájékoztatást adni, ha a kormányhivatal egészségbiztosítási szakigazgatási szerve a joghatóság helyét megállapította. A szociális hozzájárulási adókötelezettséggel kapcsolatosan szeretném kiemelni, hogy az Eat. 465. § (3) bekezdése értelmében az uniós szociális biztonsági egyezmények rendelkezéseit a szociális hozzájárulási adókötelezettség tekintetében is figyelembe kell venni.
14
