Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Civilisztikai Tudományok Intézete Polgári Jogi Tanszék
A HÁZASSÁG FELBONTÁSÁVAL FELMERÜLŐ VAGYONJOGI KÉRDÉSEK A GYAKORLATBAN
S Z A K D O L G O Z AT
Konzulens:
Szerző:
Dr. Heinerné dr. Barzó Tímea
Szilágyi Mária
egyetemi docens
igazságügyi igazgatási szak III. éves hallgatója Miskolc, 2015.
University of Miskolc Faculty of Low Institute of Civil Science Department of Civil Low
PROPERTY ISSUES ARISING IN THE PRACTICE OF DIVORCE
THESIS
Consultant:
Author:
Dr. Heinerné dr. Barzó Tímea
Szilágyi Mária
reader
judicial management student Miskolc, 2015. 2
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés.......................................................................................................................4 1.2. Határozatok anonimizálásának szerepe.................................................................4 2. A családjogi szabályozás fejlődése..............................................................................5 2.1. A családjog történeti áttekintése.............................................................................5 2.2. A Polgári Törvénykönyv kodifikációjának törekvései a családjog területén.........9 2.3. A családjog jelentősége napjainkban....................................................................11 2.4. A megelőző és jelenlegi szabályozás párhuzamos alkalmazása..........................13 3. A házastársi vagyonközösség fogalma és keletkezése.............................................14 4. A házassági vagyonjogi szerződés.............................................................................16 4.1. A házassági vagyonjogi szerződés joghatásai......................................................16 4.2. A közszerzeményi rendszer és a vagyonelkülönítés............................................18 4.3.A szerződés megszűnése ......................................................................................19 5. A házastársi közös vagyon megosztása ...................................................................19 5.1. A vagyonmegosztás házassági bontóperben .......................................................20 5.2. A megosztandó vagyonszerkezet ........................................................................23 5.2.1. A különvagyon.............................................................................................24 5.2.2. Közös vagyon...............................................................................................24 5.3. Megtérítési igények .............................................................................................28 5.4. Rendelkezés a közös vagyonnal a házastársi vagyonközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időben...................................................................30 5.5. A rendelkezési jog gyakorlásából eredő felelősség következményei a házastársi közös vagyon megosztásakor .....................................................................................31 5.6. A vagyontárgyak és tartozások szétosztása..........................................................35 5.7. Vagyonrészek kiadása .........................................................................................36 5.8. Üzleti vagyon megosztásának kérdései...............................................................37 5.9. A házastársi közös lakás használata és megosztásának kérdései.........................42 6. Záró gondolatok.........................................................................................................52 Irodalomjegyzék............................................................................................................53 Jogszabályjegyzék..........................................................................................................55 Hivatkozások jegyzéke..................................................................................................56
3
1. Bevezetés A jogalkotásnak választ kell adnia a társadalmi viszonyok során felmerülő jogvitákra, a törvényalkotás eszközével úgy, hogy levonja a következtetést a múltbeli szabályozás előnyeiből, hátrányaiból, kiküszöböli a társadalmi igények miatt szükségessé vált hiányosságokat, elvárás az is, hogy korszerű, aktuális, a korszak átalakult viszonyaira választ adni képes jogszabályozás valósuljon meg, mely maximálisan figyelembe veszi a megváltozott életviszonyokat. Maga a jogalkalmazás folyamatosan formálódik. Hazánkban 2013. március 15. napján lépett hatályba a 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről. A Polgári Törvénykönyvbe Negyedik Könyv-ként épült be a Családjog. Szakdolgozatom témája az összetett családjog egy kiemelt fontosságú részéhez, a házassági vagyonjoghoz, a vagyonjogi kérdésekről történő döntések gyakorlatához, az ide vonatkozó, fellelhető, tanulmányozható anonimizált esetjoghoz kapcsolódik, jelezve a családjogi szabályozás változásait. 1.2. Határozatok anonimizálásának szerepe A határozatok anonimizálása törvényben előírt kötelezettség. Az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény rendelkezik arról, hogy a közfeladatot ellátó szerveknek így az akkori Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak, jelenleg mint jogutódjának, az Országos Bírósági Hivatalnak, mint a bíróságok központi igazgatási szervének közzé kell tennie a Bírósági Határozatok Gyűjteményét, ezen belül a bírósági ítélkezés folyamán – a Kúria, valamint az ítélőtáblák által megalkotott érdemi határozatokat (így az előzményi határozatokat is). Így a polgári, gazdasági és közigazgatási ügyszakban: a Pp. 212. § (1) bekezdése értelmében az érvényesíteni kívánt igény tekintetében hozott ítéletet, valamint a közzététellel érintett nemperes eljárásban hozott végzéseket, amelyek anyagi jogi igényről érdemben határoznak. A 2007. július 1. napján hatályba lépett 2007. évi 3. számú OIT szabályzat (mely az Országos Bírósági Hivatal jogutódlása után is hatályban maradt OIT szabályzatok egyike) tartalmazza a közzététel végrehajtásának szabályozását amely folyamat végén a határozatok elektronikus, anonimizált formában megjelennek az Anonim Határozatok 4
Központi Adattárában, ezzel egy olyan ismerettőkét realizálva a jog területén hivatásukat teljesítők számára és a jogkereső közönség számára, mely esetjogként bármikor, bárhol fellelhető, tanulmányozható, feldolgozható szakmai anyagot (viszonyítási pontot) jelent. Ezen „példatárban” nehézségét csak az jelent, hogy az anonimizálás során „egyéni megoldások” is születnek, olyannyira, hogy adott esetben a határozat nem is értelmezhető (például pertárgyat sem tartalmazó anonimizált határozat). A 2011. évi CXII. az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően feltétlenül indokolt az adatvédelem érvényesítése, azonban - a törvény által meg sem kívánt - óvatosság használhatatlanná teheti a maga nemében értékes ismeretanyagot, de ez a ritka kivétel, összességében egy hatalmas méretű, rendkívül értékes, a valós, a napi szinten megszülető, megalkotott jogalkalmazás gyűjtőhelye, mélységében feltárva a bíróságok gyakorlatát. Lényegében az elvárás ezen dokumentumokra vonatkozóan adatvédelmi szempontból tömören fogalmazva az, hogy a határozatok személyes, valamint beazonosításra alkalmas adatokat semmiképpen ne tartalmazzanak. Az anonimizálásnak azért nagy a jelentősége, mert első- másod- és harmadfokon is bírált ügyek döntéseit, az ügy menetét, a kereset elbírálásának lépéseit, az anyagi jogi, eljárásjogi szabályok alkalmazását lépésről lépésre követhetjük végig, - jelen esetben a házasság felbontásával felmerülő vagyonjogi döntésekre vonatkozóan. 2. A családjogi szabályozás fejlődése 2.1. A családjog történeti áttekintése A jogalkotással szabályozni szükséges, jogvitákat keltő társadalmi problémák korszakonként változhatnak, azonban a legbensőbb, legmélyebb emberi kapcsolat a családi kötelék minden korszaknak alapköve. Szabályozása évezredes múltra tekint vissza, a szabályozás formája és tartalma azonban minden korszakra külön-külön jellemző vonásokat hordoz.
5
A magyar történelemben a legkorábbi együttélési szerveződési rend a törzsi-nemzetségi szerveződésben jelenik meg, sajátos szokásrenddel, mely a honfoglalás után a monogám házasság kialakulásával és az itt talált népektől átvett szokásokkal is kiegészülve, gazdagodva fejlődött tovább. A kereszténység felvétele után az egyháznak a házasságról való szemléletalkotása játszotta a döntő szerepet a házasság, az együttélés megítélésében, és szabályrendszerének kialakításában. Kizárólagos jogforrások az 1500-as évek derekán a római katolikus egyház anyagi joga, eljárási szabályai, illetve egyházi bíróságai voltak, de az egyházi bíráskodás polgári érvényessége az állam elismerésén nyugodott. Az egyházrendek saját tanaik szerint határozták meg a házassági kötelék szabályrendjét, egészen II. József koráig, aki a házassági jog egészére nézve az állami szabályozást tekintette előremutatónak. 1852-ben Magyarországon életbe léptették az osztrák polgári törvénykönyvet, mellyel megszilárdult az addig is érvényesülő szabályozás. Az ezt követő időszakban azonban, az 1873-as évet követően napirenden volt a polgári házasság bevezetésének gondolata, a házasság megkötésének, felbontásának kérdései, ezen belül a megegyezéses, illetve feldúltsági rendszer, tehát a polgári házasság és állami szabályozásának kérdései. E szabályozás kialakításának neves személyiségei Grosschmid Béni (a törvény létrejötte előzményi feldolgozásával), Sztehlo Zoltán (törvényjavaslatával). A Magyarországon ekkor párhuzamosan érvényesülő nyolcféle jogrendszer a továbbiakban nem volt tartható. Ilyen körülmények között jött létre az 1894. évi XXXI. törvénycikk (Ht.) a házasságról, és a XXXII. és XXXIII. törvénycikkek a gyermekek vallásáról és az állami anyakönyvezésről, mely szabályozások révén valósult meg az állam és egyház függetlensége. Ezen törvénycikkek a magánjog modernizációjának első lépcsőfokai. A Ht. egységes házassági jogot alkotott, hatálya kiterjedt polgári házasság intézményének az állami igazságszolgáltatás keretében történő elbírálására, a házasság érvénytelenségének eseteire, a házasságnak – a vétkességet középpontba helyező – felbontása, és hátrányos következményei kérdésére. A házassági vagyonjogi viszonyok szabályozását e törvénycikk mellőzte, mert célszerűbbnek tartották egy készülő polgári törvénykönyv házassági vagyonjogra vonatkozó részében, egységes elvek alapján szabályozni ezt a kérdéskört. Új elvi alapokat a történeti fejlődésben a Tanácsköztársaság bontójogi szabályozása jelentett, mely szakított a vétkességi elvvel és megállapította a bontás közös megegyezésen illetőleg egyoldalú kérelmen való alapulását. 6
Törvényalkotását tekintve az 1938-tól 1942-ig tartó időszak törvénykezése a faji megkülönböztetés elvén határozott a házasság törvényi szabályozásának egyes kérdéseiről is. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 200/1945. ME sz. rendeletében helyezte hatályon kívül, és tiltotta meg a zsidótörvények használatát az Ideiglenes Nemzetgyűlés által 1944. évi december hó 22. napján adott felhatalmazás alapján. Legközelebb az 1945. évi 6800/11945. ME rendelet módosította az 1894. évi XXXI. törvénycikk (Ht.) rendelkezéseit, új elveket megszilárdítva a házasság felbontásának kérdéseiben (pl.: szakított a vétkességi elvvel, a házasság felbontását a bontásra okot adó fél is kérhette). Hazánk 1949. évi XX. törvénye, Alkotmánya fektette le alapvetésként, hogy a Magyar Népköztársaság védi a házasság és a család intézményét, a nők és férfiak egyenjogúságát, az anya- és a gyermekvédelem mellett az ifjúság védelmét is. A házassági vagyonjog fejlődése párhuzamosan szintén a honfoglalás előtti időkre nyúlik vissza, amikor is a leány adásvétel útján került férjhez, az ún. hitbér a jogintézmény részévé alakult. A középkorban jogunk ismerte a nők házasságból származó vagyoni jogait, mint a •
jegyajándék; ingóságok, ékszerek, ruhák melyet a menyasszony a házasság előtt kapott a vőlegénytől vagy más személytől. Visszakövetelésére akkor volt lehetőség, ha a házasság a nő vétke miatt nem jött létre, egyébként e felett a nő szabadon rendelkezhetett,
•
hozomány; ingó, ingatlan vagyonrészekből álló vagyon volt, melyet a feleség a házasság megkötésekor magával hozott és a férjnek átadott. Ezt a továbbiakban a férj kezelte, közösen használták, de a nő tulajdona maradt. A házasság megszűnésekor a nőt vagy örököseit megillette a hozomány, ahhoz való jogát házasságtöréskor sem veszítette el,
•
hajadoni jog; apátlan árva leánynak a joga, ahhoz, hogy az atyai vagyon fiú örököseitől rangjának megfelelő lakást és hozományt, kiházasítást igényelhetett,
•
hitbér; a törvényes feleség jutalma volt a házassági kötelesség teljesítéséért. A törvényes hitbérnél magasabbat is meg lehetett állapítani, az erre való jogosultság a házasságkötéssel keletkezett, de kifizetését csak a házasság megszűnése után követelhette az asszony a férj örököseitől. Házasságtörés esetén a hitbérre való igényét a nő elvesztette, 7
•
közszerzemény; a kor rendi jellegének megfelelően elkülönült egymástól a nemesek, a városi polgárok és a jobbágyok családi vagyoni viszonyainak szabályozása. Általános szabály volt, hogy nemes embernek a házassága alatt szerzett és örökölt vagyonát nem lehetett közszerzeménynek tekinteni, és az özvegységre jutott asszony ily módon nem részesült a házasság alatt keletkezett szerzeményben, kivéve ha birtokszerzéskor a szerzési okiratban az asszony is szerepelt. Az özvegyet a férj halála után a férj vagyonának haszonélvezeti és házának használati joga illette meg.
Az 1852-ben életbe léptetett osztrák polgári törvénykönyv a házassági vagyonjog tekintetében első helyre a szerződési rendezést helyezte. Jogalkotó és jogfejlesztő szerepet a bírói gyakorlat töltött be. A XIX. század végén még mindig többféle házassági vagyonjogi rendszer volt életben. Különbség volt a nemesek és a közrendűek házastársi vagyoni viszonyainak szabályozása között. A nemesség körében a férjet kellett „főszerzőnek” tekinteni. A közrendűek tekintetében pedig közszerzeményi viszony állt fenn. A házastársak a házassági életközösség fennállása alatt is megtartották vagyoni különállásukat, és mindegyik házastárs a saját tevékenységével szerzett vagyonnal az életközösség fennállása alatt egyedül rendelkezhetett mint a különvagyonával. A házasság megszűnése után a házastársak közszerzeményi vagyonában mutatkozó tiszta vagyonszaporulat került megosztásra, ami az adósságoknak és a házastársak különvagyonának levonása után fennmaradt. A hiányzó vagyont pedig a közös vagyonból pótolták. 1889-ben a TÜH -kúria teljes ülési határozatától- kezdve csak számadási viszony állt fenn a felek között. A felek házassági szerződéssel eltérhettek a vonatkozó rendelkezésektől (kiköthettek vagyonközösséget, kizárhatták a szerzeményi közösséget). Az 1894. évi XXXI. törvénycikk korlátozott körben szólt vagyonjogi joghatásokról, mégpedig az eljegyzésnek, a házasság felbontásának ajándék visszakövetelésének egyes eseteiről. Az 1946. évi XII. törvény megszüntette a rendi megkülönböztetésen alapuló kettős rendszert, és a szerzeményi közösség rendszerét mindenkire kiterjedő hatályúvá tette, meghagyva a felek szerződési szabadságát.
8
1952-ben készült el a Családjogi törvény, az 1952. évi IV. törvény (Csjt.) a családjog első átfogó kodifikációja. A törvény a reálszerzésen alapuló közszerzeményi rendszert vezette be, mely szerint a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve a törvényben taxative felsorolt különvagyoni tárgyakat. Célként megfogalmazódott a háztartásban vagy a gyermekek nevelésében kifejtett tevékenység elismerése a házastársi vagyonközösség értéket képviselő részeként. A házassági vagyonjogi szerződés intézménye az 1986. évi IV. törvényhez (Csjtn.) kötődik. Lehetőséget adott arra a házastársak számára, hogy vagyoni viszonyaikat házassági vagyonjogi szerződéssel rendezzék. 1 2.2. A Polgári Törvénykönyv kodifikációjának törekvései a családjog területén A Polgári Törvénykönyv kodifikációja 2003. és 2007. évek között zajlott, majd az Igazságügyi Minisztérium magához vonta a tervezet elkészítését, majd a Vékás Lajos egyetemi tanár vezette Kodifikációs Főbizottság 2010-ben kapta vissza a kódex megalkotásának feladatát. Mint jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv a 2013. évi V. törvény lefekteti a rendszerváltás utáni vagyoni viszonyok jogi kereteit, az emberi személyiségnek, a családon belüli személyi viszonyoknak, és a jogi személyeknek a személyhez fűződő jogai szabályozását, a szerződéses szabadság elvét, természetesen az uniós irányelvek figyelembevételével. (Leginkább a német Ptk., a BGB rendszeréhez hasonló). A törvény a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait. A törvénykönyv Negyedik Családjogi Könyve az általános alapelvek mellett saját speciális alapelveit is kinyilatkoztatja.
1
Barzó Tímea: A magyar családjog múltja, jelene és jövője 1. Rész: A házassági jog és a házassági vagyonjog fejlődésének rövid történeti bemutatása. In: Családi jog 2006. (4. évf.) 1. sz. 1-10. p.
9
Az új Polgári Törvénykönyv megalkotásának elméleti előkészítése során merült fel a gondolat, hogy egy a személyek vagyoni és személyi viszonyait átfogóan szabályozó törvénykönyvnek – ha önálló részben is – a családjogot is magában kellene foglalnia, szabályoznia kellene. A kérdésben az érvek és ellenérvek figyelembevételével, a különböző szempontok mérlegelésével a családjog szabályainak az új Polgári Törvénykönyvbe való integrálása került elfogadásra. A Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyve azokban a kérdésekben tér el az 1952. évi IV. törvény szabályaitól, amelyekben ez az eltérés mindenképpen szükséges, illetve a családi élet vagy a gazdasági élet változásai megkövetelték, vagy ahol ezt a nemzetközi jogfejlődéshez való közeledés indokolta.2 A családjogi változások hangsúlyosak a házassági vagyonjog területén, így kiterjedtebb szabályozás jellemző a vállalkozás, az üzleti vagyon, a foglalkozás gyakorlásához szükséges vagyon körében, másrészt az élettársi kapcsolat szabályozása területén, valamint a szülői felügyelettel kapcsolatos szabályok területén. Ez a szabályozás a társadalmi-gazdasági változásokra tekintettel alakult ki, több esetben a kiforrott bírói gyakorlatot jogszabályi formába öntve. Kevesebb változás jelenik meg a házastársi tartás szabályaiban és a házastársi közös lakásra vonatkozó szabályozás körében. A Polgári Törvénykönyv országgyűlési vitája során a törvény elfogadásáig számos módosítási javaslat került benyújtásra, ezért a törvény csak két lépcsőben került volna hatályba lépésre. Ennek következtében az Alkotmánybíróság a 436/B/2010. AB határozatával a jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok alapján – dr. Kiss László alkotmánybíró párhuzamos indokolásával és dr. Bragyova András alkotmánybíró különvéleményével megállapította, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 2010. évi XV. törvény 1. § (1) bekezdése, valamint 208. §-a alkotmányellenes, ezért azokat – a határozat közzétételének napjával – megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a hatályba léptető jogszabály alkotmányellenességének pontos 2
Weiss Emília: Tanulmány Az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvéről. In: Jogtudományi Közlöny: Az új Ptk.-val foglalkozó tanulmánysorozat negyedik tanulmánya. LXVIII. évfolyam 2013. szeptember. 405-406. p. {továbbiakban: Tanulmány}
10
okát határozatának indoklásában az alábbiak szerint adja meg: „2. A két lépcsőben történő hatályba léptetéssel kapcsolatosan az indítványozó kifejtette, hogy az új Ptk. első és második könyvét 2010. május 1. és december 31. közötti időben együttesen kell alkalmazni a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) rendelkezéseivel. Értelmezési és alkalmazási problémát eredményez az a helyzet, hogy a sok tekintetben új koncepcióra épülő új Ptk. első két könyve nem feltétlenül hozható összhangba a régi Ptk. dologi jogi, kötelmi jogi, öröklési szabályaival. A jogalkotó ezt a dilemmát úgy próbálta feloldani, hogy az új Ptk. további öt könyvének 2011. január 1-jei hatálybalépéséig, 8 hónapra átmeneti rendelkezéseket alkotott. Mindez azzal az eredménnyel jár, hogy a jogkereső állampolgárok és a jogalkalmazók egyidejűleg kötelesek figyelemmel lenni a teljes egészében új szabályok mellett a hatályban tartott, korábbi szabályokra és az átmeneti, pár hónapos időtartamra megalkotott rendelkezésekre is. Az indítványozó az Alkotmánybíróság gyakorlatára utalással a hatályba léptetés ezen technikáját a jogállamiság alkotmányos elvébe ütközőnek ítélte.”3 Ezt követően teljes egységében hazánkban 2013. március 15. napján lépett hatályba a 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről, magában foglalva a családjog törvényi szabályozását is. 2.3. A családjog jelentősége napjainkban A bontóperek minden felmerülő következményükkel és vagyonjogi hatásukkal széles körben érintik a társadalom tagjait, ezzel kapcsolatban néhány mutatószám, csak jelzés jelleggel; A válások évenkénti száma az elmúlt évtizedben 24–25 ezer körül alakult, az utóbbi három esztendőben viszont 24 ezer alatt maradt. A 2012-ben bíróságok által kimondott 22 ezer válás (országosan) számszerűen 1335-tel, 5,7 százalékkal volt kevesebb az előző évinél, és mintegy 1873-mal, 7,8 százalékkal maradt el a két évvel korábbi szinttől. Az elmúlt évtizedben magas szinten stagnáló – és 2004 óta emelkedő – számú váláshoz 3
http://www.efoesz.hu/download/uptk_ab_436_b_2010._ab_hatarozat.pdf Letöltés időpontja: 2015. március 01.
11
képest figyelemre méltó az utóbbi évek határozott csökkenése. A mérséklődő számú válás azonban nem feltétlenül jelenti a párkapcsolatok növekvő stabilitását, mivel a házasságban élők aránya is jelentősen visszaesett.4 /Kevesebből kevesebbet lehet felbontani/. Borsod-Abaúj-Zemplén Megye területén lévő járásbíróságok, valamint a Miskolci Törvényszék adatait abban a vonatkozásban tartalmazza a következő diagram, hogy adott évben a megye területén található járásbíróságok összesen hány házassági perről döntöttek, ebből hány per határozatát fellebbezték meg (kb. 2-3 %-át), ezután pedig tartalmazza a törvényszéken első fokon indult vagyonjogi perek számát, és e számból kimutatva tartalmazza a törvényszéken lefolytatott házastársi vagyonközösség megosztása iránti perek számát. 5 3000 2691
2671 2500
2473
a megye járásbíróságaira összesen érkezett házassági perek száma:
1930
db ügy
2000
1987 ebből fellebbezett ügy:
1500 törvényszéken elsőfokra érkezett vagyonjogi perek száma:
1000 500 0
19 10
258 41 14
248 30 17
196 26 8
159 39 8
2009
2010
2011
2012
2013
240
törvényszékenaz első fokra érkezett vagyonjogi perekből házastársi vagyonközösség megosztása iránti perek száma:
vizsgált év
A következtetésem az tehát, hogy a törvényszéken megindult, vagyonközösség megosztása iránti perek százalékos aránya az összes törvényszéki vagyonjogi perek számának 2009-ben: 4 %-a, 2010-ben: 5 %-a, 2011-ben 6 %-a, 2012-ben 4 %-a, 2013ban 5 %-a.
4
KSH Statisztikai Tükör 2013/30.
5
http://www.birosag.hu/kozerdeku-informaciok/statisztikai-adatok/statisztikai-evkonyvek Letöltés dátuma: 2014. 09. 18.
12
Tehát a házassági perekben a házasság felbontása és vagyonjogi kérdéseiben már a járásbíróságokon megszületik a döntés, és látható az is, hogy igen kevés számban kerül sor fellebbezés benyújtására a törvényszékre. Ha pedig a házassági perben a vagyonjogi kérdésekben nem születik döntés a járásbíróságon indult perben, és a vagyonmegosztás iránti per később értékénél fogva a törvényszéken indul meg, a törvényszéken, mint elsőfokú bíróságon a házassági vagyonközösség megosztása iránti perek számának nagyságrendje a fentiek szerint a vagyonjogi pereken belül visszamenőleg öt évre 6 % vagy annál kevesebb arányszámot mutat. Tehát a bíróságokon a házassági perekben és azok vagyonjogi kérdései tekintetében is, nagyrészt a járásbíróságokon megtörténik a vagyonközösség megosztása és döntés is születik.
Ez az adat jelzi, hogy a járásbíróságokon házassági pereket tárgyaló bírák milyen munkaterhet vállalnak fel és oldanak meg, és lényeges a jogtárgy társadalmi jelentősége, bár nem média érdeklődéssel övezett büntetőeljárásokról van szó, amelyek ítélete más szempontból ugyan, de a társadalom figyelmének központjában álló, és olyannyira fontos -, hanem az ilyen figyelemmel ugyan nem övezett, - de még fontosabb módon ható - gyermekek sorsát is egy életre meghatározó döntések meghozataláról.
Az igazságszolgáltatás kívánalma az, hogy a törvényben írt szabályozás az ítélkezés során időszerűen, szakszerűen rendezze a jogvitákat a felek által is elfogadottan, anélkül, hogy akár harmadfokot is megjárt jogvitákat eredményezne. A fenti grafikon ezen igény teljesedését igazolja. 2.4. A megelőző és jelenlegi szabályozás párhuzamos alkalmazása Jelenleg még párhuzamosan él a régi és új szabályozás. Az átmeneti időszakot segíti a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) mely törvény azokat az átmeneti rendelkezéseket tartalmazza, amik a gyakorlat számára egyértelművé teszik, hogy az adott időpontban melyik törvény alkalmazandó. A Ptké. 1. §-a szerint, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a Ptk. rendelkezéseit a 13
hatályba lépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megtett jognyilatkozatokra kell alkalmazni. A Ptké. 23. §-a szerint pedig ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a Ptk. hatálybalépésekor fennálló családjogi jogviszonyokra, valamint az e jogviszonyokkal kapcsolatos, a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett tényekre, megtett jognyilatkozatokra a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. E mellett a Kúria Polgári Kollégiumának 1/2014. Polgári jogegységi határozata ad számot az új Ptk. alapján elbírálandó ügyekben irányadó elvi iránymutatásokról. A jogegységi határozat kimondja, hogy a jogszabály változásával egyidejűleg azokat az elvi iránymutatásokat is meghaladottnak nyilvánítja, melyeket a jogszabály változásán túl az életviszonyok megváltozása is meghaladottá tett. 3. A házastársi vagyonközösség fogalma és keletkezése Maga a házassági vagyonjog a Családjogi Könyv VI. Címeként került beépítésre a Polgári Törvénykönyvbe. Maga a házassági vagyonjog szűkebb értelemben azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyek egyrészt a házastársak egymás közötti (belső), másrészt pedig a házastársak harmadik személyekkel szemben fennálló (külső) jogviszonyát szabályozzák mind a házasság időtartamára, mind pedig a házasság megszűnésének esetére, míg tágabb értelemben a házassági vagyonjog magában foglalja a házastársi vagyonközösséggel, annak megosztásával, a házastársi közös lakás használatával és a házastársi tartás érvényesítésével kapcsolatos igényt is.6 A Ptk. 4:34. § (2) bekezdése szerint ha házassági vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik, a házastársak között a házassági életközösség időtartama alatt házastársi vagyonközösség (törvényes vagyonjogi rendszer) áll fenn. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. A törvényes vagyonjogi rendszer már az életközösség kezdetétől hatályosul. A házasság megkötésével az életközösség létrejöttét vélelmezni kell. Az életközösség átmeneti megszakadása ezen törvényes – vagy szerződésben kikötött – vagyonjogi 6
Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog. In: Sári Péterné Vass Margit (szerk.): A Családjogi Törvény magyarázata. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 2002. 158. p.
14
rendszer folyamatosságát nem érinti, kivéve ha a felek között vagyonmegosztásra került sor. Ha az átmeneti életközösség megszakadását követően volt vagyonmegosztás (törvényes vagy szerződéses) akkor nem lehet már folyamatosnak tekinteni a kikötött vagyonjogi rendszert. Magyarországon a házassági vagyonjog rendszerében háromféle vagyonjogi rendszer alakult ki; • vagyonelkülönítő rendszer; melyben mind a meglévő, mind a megszerzett vagyon külön tulajdon, • a vagyonösszesítő rendszer: mind a meglévő, mind a megszerzett vagyon egységes, közös tulajdon, • a vegyes rendszer / a Családjogi Törvény Magyarázata Közgazdasági és Jogi Kiadó - 2002. évi kiadásának 160. oldalán olvasható meghatározás szerint szerzeményi közösségen alapuló rendszer / érvényesül. A vegyes rendszer jellemzője az, hogy megmarad a házastársak különvagyona, melyek a házasság megkötésekor meglévő, valamint a házasság alatt ingyenesen szerzett vagyontárgyak, és megjelenik a házassági életközösség alatt szerzett szerzeményi közös vagyon. A vegyes rendszerbeli vagyon összetétel tehát; az egyik házastárs különvagyona, a másik házastárs különvagyona, és a házastársi közös vagyon, valamint mindezek aktívumai és passzívumai. A magyar házassági vagyonjog a szerzeményi közösség alapulvételéből indul ki. 7 A házassági vagyonközösség keletkezésének feltétele a házasság megkötése és a házassági életközösség létrejötte és fennállása. Vagyonjog tekintetében a házasságot megelőző életközösség egybeolvad a házassági életközösséggel: a házasságkötés előtti együttélésre is a törvényes vagyonjogi rendszer szabályai irányadóak: fő szabályként az egyenlő arányú, osztatlan szerzés. Ez a tény csak a törvényes vagyonjogi rendszerre vonatkozik, vagyonjogi szerződésben a felek maguk határozhatják meg a szerződés hatályának időpontját. 8
7
Heinerné Barzó Tímea: Családi jog. Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért, Miskolc, 2004.
8
http://projektjeink.birosag.hu/sites/default/files/allomanyok/ptk_e_learning/ptk6/lecke7_lap1.html Letöltés időpontja: 2015. 03. 02.
15
4. A házassági vagyonjogi szerződés 4.1. A házassági vagyonjogi szerződés joghatásai
Amennyiben nem törvényes vagyonjogi rendszer szabályozását kívánják alkalmazni a házastársak, a 2013. évi V. törvény 4:34. § (1) bekezdése alapján lehetőség van a házastársaknak egyéni, szerződésben meghatározott módon rendelkezni vagyonukról. A házassági vagyonjogi szerződés az életközösség megszűnése esetében tölti be funkcióját. Házassági vagyonjogi szerződés esetén a feleknek az életközösség megszűnése után már nem kell, hogy a házastársi közös vagyon megosztásáról rendelkezzenek, mivel azt már elsődlegesen megtették. A házassági vagyonjogi szerződésben közszerzeményi rendszer, vagyonelkülönítési rendszer, illetve a törvényes rendszertől történő eltérés lehetőségeit is választhatják, meghatározhatják, hogy mely vagyon kerül közös, illetőleg különvagyonba, tehát diszpozitivitás a jellemző. Viszont vagyonelkülönítés esetében is a közös háztartás, a gyermek(ek) megélhetéséhez, neveléséhez szükséges kiadásokat közösen viselik. A felek vagyonjogi viszonyaikról házassági vagyonjogi szerződéssel már a Csjt. alapján is rendelkezhettek. A Ptk. ugyanakkor e tárgykörben elsőként a házasulók és házastársak egymás közötti vagyoni viszonyának - a házassági életközösség időtartamára vonatkozó - vagyonjogi szerződéssel történő rendezését első sorba helyezte, a Ptk. 4:34. § (1) bekezdésében. A szabályozás üzenete az, hogy a mai szerteágazó vagyoni viszonyok (ingatlanok, ingók, cégbeli tulajdon) rendezése a jövőre nézve szerződéssel helyes, előnyös, gazdaságos – tekintve az eljárási illetékeket és egyéb költségeket is – megoldás lehet az ilyen jellegű vagyonnal rendelkezni kívánók számára, közös döntésükre alapozottan.
16
„Ugyanakkor – véleményünk szerint – némileg illúziórontó, hogy a felek házassági együttélésüket olyan szerződés megkötésével kezdik, mely számol a házasság megszűnésével, különös tekintettel arra, hogy a fiatal házasoknak a házasságkötéskor általában még nincs komoly vagyonuk.”9 Mondja ki véleményét Jobbágyi Gábor a hivatkozott kommentárban. A házassági vagyonjogi szerződést a felek a házassági életközösség fennállásának idejére kötik. A házassági életközösség fennállásának ideje mint fogalmi elem, sem a Csjt.-ben, sem a Ptk.-ban nem kerül meghatározásra.10 Viszont meghatározza a Nagykommentár a 63. oldalán, hogy a házassági életközösség alapját gazdasági és családi tények adják, így gazdasági tényei a közös lakásban lakás, közös háztartás, közös gazdálkodás, családi tényei: rendszeres nemi élet, gyermek(ek) közös gondozása, nevelése, más hozzátartozók ellátása, gondozása és a belső személyes viszony. Ez alapján meg lehet határozni az időszakot, mely az életközösség kezdete és megszűnésének ideje. A házassági vagyonjogi szerződés kötésének kritériumait a törvény részletesen lefekteti, egyenjogú házastársak vagy házasulni kívánók meghatározott formába öntött személyesen kötött és meghatározott alakisággal létrehozott szerződésükkel vagyoni viszonyaikról döntenek. Kritériuma az írásbeliség és a közokirati, vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokirati forma. Házassági vagyonjogi szerződés a házasulandók, valamint házastársak által bármikor, akár többször is köthető, meghatározott időponttól kezdődik, módosítható, megszüntethető, de az életközösség megszűnésével ipso iure szűnik meg. A házassági vagyonjogi szerződés alapvetően polgári jogi szerződés, vonatkoznak rá a Polgári Törvénykönyv kötelmi jogi szabályai. Jobbágyi Gábornak a Nagykommentárból a házastársi vagyonjogi szerződésekről fentebb idézett véleménye ellenére több, jogos elvárás felmerül a házastársi vagyonjogi szerződésekkel szemben. 9
Jobbágyi Gábor: Családjog In: Osztovits András (szerk.): Ptk. a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja II. kötet. Opten Informatikai Kft. Budapest, 2014. 61. p. {továbbiakban: Nagykommentár}
10 Nagykommentár 62. p.
17
Ilyen elvárás a gazdaságbeli változások miatti igény, a mai gazdasági viszonyok között a harmadik személyekkel szembeni hatály érvényesülésére vonatkozó szabályozás; a házastársakkal vagy azok egyikével üzleti, gazdasági viszonyban lévő, vagy azt kezdeményező felek számára a kiszámíthatóbb jogi környezetet a törvény több rendelkezése is biztosítja. Mind e harmadik személyek védelme, mind tájékoztatásuk érdekében a Törvénykönyv bevezeti a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásba vételét, azzal, hogy a házassági vagyonjogi szerződés harmadik személlyel szemben csak akkor hatályos, ha azt ebbe a nyilvántartásba bejegyezték, vagy ha a házastársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról tudott, vagy tudnia kellett. A Törvénykönyv megállapítása szerint a szerződés nem tartalmazhat olyan visszamenőleges hatályú rendelkezést, amely bármelyik házastársnak harmadik személlyel szemben a szerződés megkötése előtt keletkezett kötelezettségét a harmadik személy terhére változtatja meg. 11 A MOKK nyilvántartás a szerződések tartalmát nem tárja fel, csak a létezését, fennállást, módosulását, vagy megszűnését igazolja, tájékoztatás adás csak ezen tényekről történhet, a szerződési tartalomról nem. 4.2. A közszerzeményi rendszer és a vagyonelkülönítés A Családjogi Könyv úgy rendelkezik, hogy a közszerzemény megosztását az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonból a törvényes vagyonjogi rendszernek a közös vagyon megosztására vonatkozó rendelkezései alkalmazásával lehet követelni. A házastárs azonban nem tarthat igényt a másik házastárs foglalkozásának vagy egyéni vállalkozásának gyakorlásához szükséges vagyontárgyakra és a másik házastárs gazdasági társaságbeli részesedésére akkor sem, ha azok anyagi fedezetének biztosításában részt vett. A házastársat a közszerzeményi vagyon fele része illeti meg. A vagyonelkülönítés választása esetén mind a vagyontárgyak használata, azok fölötti rendelkezés, vagyontárgyak kezelése és használata önálló felelősségük.
11 Tanulmány 409. p.
18
4.3.A szerződés megszűnése A házassági vagyonjogi szerződést a felek még az életközösség előtt felbonthatják, vagy bármelyikük elállhat, az életközösség fennállása alatt pedig a jövőre nézve szüntethetik meg. Megszüntetését a bíróság rendelheti el. Amennyiben a házassági vagyonjogi szerződés megszűnik, a házastárs igényelheti a szerződésben kikötött vagyonjogi rendszernek megfelelő elszámolást és a közös vagyon megosztását. A házassági vagyonjogi szerződésből eredő jogviták rendezését bíróság előtt lehet kezdeményezni, ugyanígy a vitássá tett követelések rendezését, vagy a szerződésben nem rendezett kérdésekben való döntéshozatalt szintén, ugyanígy a szerződésbeli rendelkezés feltűnő értékaránytalanságára
hivatkozással
való
bírósági
eljárásban
a
szerződés
érvénytelenségét. A házastársak között a vagyoni viszonyaik rendezésére vonatkozó szerződésnek a feltűnő értékaránytalanságára alapított megtámadásánál az általános szempontok mellett a családi viszonyok sajátosságait is figyelembe kell venni.12 „Megállapítható, hogy a házassági vagyonjogi szerződés egy nem éppen népszerű, de igen fontos és egyedi jogintézménye a házassági vagyonjognak. Egyszerre viseli magán a szerződések kötelmi jogi jellemzőit és a házassági vagyonjogi viszonyokból eredő sajátosságokat” 13 5. A házastársi közös vagyon megosztása
A Ptk. 4.57. § {A közös vagyon megosztása} (1) bekezdése szerint a vagyonközösség megszűnése esetén bármelyik házastárs igényelheti a közös vagyon megosztását. A házastársi
közös
vagyon
megosztására
vonatkozó
igény
a
vagyonközösség
megszűnésével nyílik meg. Az életközösség megszűnésének jogkövetkezményei közül csak egyik a közös vagyon megosztásának igénye.
12 BH 537/1994. 13 Barzó Tímea: A házassági vagyonjogi szerződés múltja, jelene és jövője. In: Somfai Balázs (szerk.) Ünnepi tanulmánykötet Filó Erika kandidátus egyetemi docens 70. születésnapjára. PTE ÁJK. 2010. 34-35 p.
19
Ha a házastársak között nem jött létre szerződés a közös vagyon megosztása tárgyában, vagy az nem terjed ki a vagyonközösség megszűnéséhez kapcsolódó valamennyi igényre, a házastársi közös vagyon megosztását és a rendezetlenül maradt igények elbírálását a bíróságtól lehet kérni. {Ptk. 4:57.§ (3) bekezdés). A házastársi közös vagyon megosztása történhet a felek akarata (szerződés) vagy bírósági bontás alapján. 5.1. A vagyonmegosztás házassági bontóperben
A magyar családi jog az objektív bontás elvének rendszerét valósítja meg. Feldúltságon alapszik, vagyis a bontó ok a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlása, meggondolt, megfontolt, végleges döntést feltételez, és nem teszi a bontást függővé a házastársak valamelyikének vétkességétől.14 A házasság felbontása közös megegyezéses és a tényállásos bontás formájában történhet. A közös megegyezéses bontás esetében fontos, kiemelendő változtatás történt a Családjogi Könyvben. A közös megegyezés esetén ha a szülők a gyermek(ek) vonatkozásában megállapodnak a szülői felügyelet közös gyakorlásában és azt közösen gyakorolják, akkor a gyermek lakóhelye, tartása, a házastársi közös lakás további használata, opcióként a házastársi tartás kérdéseiben kötnek egyezséget. /Ebben az esetben nincs szükség a kapcsolattartás rendezésére/. Ha nem tudnak megállapodni a közös szülői felügyeletről, akkor az egyezség tartalmi eleme, hogy melyik szülő gyakorolja a szülői felügyeleti jogot, tartalmi eleme a gyermektartásdíjról való rendelkezés, a kapcsolattartás szabályozása, a házastársi közös lakás használata, és igény esetén eleme lehet a házastársi tartás is. A közös megegyezéssel történő bontásnak nem tárgya a vagyoni kérdések rendezése.
A bíróság a keresetlevél keretei között, valamint - egyes kérdésekben hivatalból is- dönt a házasság felbontásáról és járulékos kérdéseiről a tényállásos bontóper esetén, széleskörű bizonyítás alapján. Tényállásos bontóper során a bíróság erre irányuló kereseti kérelem alapján a házastársi közös vagyon körében előterjesztett kérelemről is dönt. 14 Pusztahelyi Réka-Kriston Edit-Sápi Edit: Polgári Jogi Alapok. Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért. Miskolc, 2014. 258. p.
20
A közös megegyezésen és nem közös megegyezésen alapuló bontási esetekben közben bármikor lehetséges áttérés egyik féle bontásról a másikra. Fő szabály, hogy a vagyonmegosztásból eredő igényeket egységesen kell rendezni. A házastársi vagyonközösség megosztásának másik fő elve a véglegesség igénye. Számos határozat esetében előfordul, hogy egy jelenlegit megelőző házasság felbontását követő vagyonmegosztási határozat egyes tételek kérdésében a kiindulópontja az adottkövetkező - házasság felbontását követő vagyonmegosztásról történő döntésnek. Így az érintett fél bármennyire szeretne egy ítélt dolgot - a számára jelenleg másként kedvező fényben feltüntetni, (pl. életközösség időpontjának meghatározása), az előző bírósági határozat ezt kizárja, lehetetlenné téve az érdekorientált kaotikus zűrzavart. 5.1.1. Vagyonmérleg A bírósági eljárás során a kereseti kérelem és ellenkérelem alapján meg kell határozni, hogy mely vagyontárgy melyik házastársé legyen. Elsődleges jelentősége a felek egyező nyilatkozatának van a közös vagyonról történő döntés során, a megosztás folyamatában. A felek megegyezhetnek a vagyonmérleg különböző tételei vonatkozásában, rendelkezhetnek, hogy melyik vagyontárgy melyikükhöz kerüljön. Megegyezés hiányában a bíróságnak az eset összes körülményét figyelembe véve kell dönteni, a célszerűség, azaz az okszerű gazdálkodás, továbbá az arányosság, valamint a vagyoni viszonyokban az adott helyzetben fennálló körülmények,
a
megtett
nyilatkozatok
ismeretében,
és
a
méltányosság
figyelembevételével.15 A vagyonmérlegen belül mind az aktívumok és passzívumok szerepelnek, így ingatlan vagyon, (ház, lakás, telek, valamint ezeken feltüntetett igények és várományok, zálog- illetve végrehajtási jog, illetve egyéb igények) ingó vagyon, (személygépkocsi, egyéb használati tárgyak), mindennapi életet szolgáló vagyon, a házastársak foglalkozásának gyakorlását, 15 Kőrös András – Makai Katalin – Szeibert Orsolya: Házassági vagyonjog. In: Vékás Lajos (szerk.) A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2013. 279. p.
21
az üzleti életben való részvételét szolgáló (vállalkozói, üzleti, cég, társasági) vagyon,
mindezek pozitívumai, negatívumai, (ráfordítások, értékesítésből befolyt összegek) beruházások-megtérítési igénye, (értéknövelő volt, illetőleg állagmegőrző eredménnyel történt, ráépítés szabályai alkalmazása a tulajdoni igény érvényesítéssel, vagy megtérítési igény), tartozások, pénzintézeti, magánszemélyek által nyújtott kölcsönök tartozása, közüzemi tartozások-túlfizetések, törlesztések, rezsi helytállás) valamint ezek variációi (pl: különvagyoni tartozás, közös vagyoni tartozás), egyéb elszámolási igények (lakáshasználati jog ellenértéke azaz a lakás beköltözhető és lakott forgalmi értékének különbözete), elmaradt haszon, valamint az ezzel kapcsolatos kártérítés), személyes tárgyak kiadása (a házasfelek érdekeinek figyelembe vételével kell, hogy történjen, természetesen az értékmeghatározás így sem marad el). Egyező nyilatkozat hiányában szükséges lehet a keletkezési idők megállapítására, de fontos a birtokállapot (kinél van, ki kéri birtokba) is. Szintén nagyon fontos a képviselt érték meghatározása, (forgalmi értéket értve alatta), a tárgyakra vonatkozóan egyazon időben, mégpedig a megszűnéskori értéken történő figyelembevétel. Ha előzetesen vagyonmérleget készítenek a felek, célszerű a tételes, besorszámozott, beazonosítható értékmeghatározott felsorolás. „A bíróság a házastársi közös vagyon megosztásáról vagyonmérleg alapján dönt. A gyakorlatban
sokszor
használt
„vagyonleltár”
kifejezés
nem
pontos;
a
„vagyonmérlegben” fel kell sorolni a vagyontárgyak értékét, a vagyoni jogok és kötelezettségek értékét, a megtérítési igényeket, s végül a vagyon egyenlegét. A vagyonmérleg felállításánál azt kell számba venni, hogy milyen vagyontárgyak tartoztak a házastársak közös vagyonához az életközösség megszűnésekor, akár később, melyik fél birtokába kerültek, és mi történt velük. Egyúttal el kell különíteni egymástól a felek közös és különvagyonát.”16
16 Nagykommentár 85. p.
22
A vagyonmérlegben meghatározásra kerül a vagyonösszérték, ennek mínuszai, a különvagyoni részek, a jutók. A teljesítésre igaz, hogy a különbözet kifizetésre is kerülhet. A közös kiskorú gyermek használatára szolgáló személyes használati tárgyakat a közös vagyon értékelésénél és megosztásánál figyelmen kívül kell hagyni.17 Szintén kiejtésre kerülhetnek a vagyonmérlegből azok az ingók, melyek már a felek egyező nyilatkozata szerint megosztásra kerültek, a megosztás közöttük foganatba ment. 5.2. A megosztandó vagyonszerkezet A vagyontárgy fogalma széleskörű; az értelmező rendelkezések szerint kiterjed mind a dolgokra (birtokba vehető testi tárgyakra, pénzre és értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre), mind a vagyoni értékű jogokra, mint pl. haszonélvezet, használat, jelzálogjog stb. és a követelésekre is. 18 A vagyonjog a házastársak között a reálszerzés elvén alapszik. A házastársak vagyona három elkülönült alvagyonra bontható: férj különvagyona, feleség különvagyona, valamint a közös vagyonuk. A közös vagyon mellett a házastársaknak az életközösség kezdetekor meglévő és az életközösség ideje alatt meghatározott jogcímeken szerzett vagyona a különállását megtartja.19 A törvény meghatározza a különvagyoni és közös vagyoni tételeket. Ez az elkülönítés szükséges ahhoz, hogy a bonyolult vagyoni viszonyokban rendet lehessen tenni. Meghatározza a vagyontárgyaknak az együttélés során, az idő múlásával történő státuszváltozását. Nem tartoznak a közös vagyonba azok a vagyontárgyak, terhek, tartozások, amelyek különvagyonnak minősülnek.
17 Heinerné Barzó Tímea: A családi jog alapjai. Novotni Alapítvány a Magánjog fejlesztéséért Miskolc, 2004. 18 http://projektjeink.birosag.hu/sites/default/files/allomanyok/ptk_e_learning/ptk6/lecke7_lap3.html Letöltés időpontja: 2015. 03. 03. 19 Kőrös András: Házastársi közös vagyon, közös lakás. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2002. 44-45. p.
23
5.2.1. A különvagyon Különvagyon a házastársi vagyonközösség létrejöttekor meglévő vagyontárgy, a házastársi vagyonközösség fennállása alatt örökölt vagy ajándékozott vagyontárgy (az ajándékozó nyilatkozata döntő tényező vita esetén a különvagyonhoz tartozás megítélése szempontjából)20, valamint az ingyenes juttatás, a házastárs mint szellemi tulajdon tulajdonosát megillető vagyoni jog, (kivéve ennek esedékes díját), a személyi sérelemért kapott juttatás (a régi szabályozásban: a nem vagyoni kártérítés, jelenleg: sérelemdíj), a személyes használatú szokásos mértékű vagyontárgy, a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy vagy helyébe lépő érték (ennek minősül pl. a kártérítési összeg). Az ún. „vagy helyébe lépett érték” azonban a különvagyonok vegyülése következtében képezheti elszámolás kérdését. A különvagyon passzívumait is meghatározza a törvény. Terhek és tartozások vonatkozásában különvagyoni tartozás (a törvényen alapuló tartás kivételével) az a tartozás, amely a házassági életközösség megkezdése előtt keletkezett jogcímen alapul, vagyontárgy terhe, külön adósság kamata, a különvagyon megszerzésével vagy fenntartásával együtt járó tartozás a különvagyonon való rendelkezésből eredő kötelezettség, az ingyenesen a másik házastárs egyetértése nélkül vállalt kötelezettség, a jogellenes, szándékosan vagy súlyosan gondatlan magatartással okozott tartozás. Eltérő álláspont esetén a különvagyoni jelleget annak a félnek kell bizonyítania, aki erre hivatkozik, ez változatlan szabályozás maradt. 5.2.2. Közös vagyon Házastársi közös vagyon a vagyonközösség fennállása alatt együtt vagy külön szerzett vagyon (vagyongyarapodás), amely osztatlanul, egyenlő arányban illeti meg a házastársakat, kivéve a különvagyon. A közös vagyon fogalomköre nagy vonalakban nem változott meg az új törvénykönyvben. A közös vagyon vélelme, a közös szerzés ténye irányadó, elsősorban ez az elv érvényesül az életközösség fennállása időtartamára.
20 BH 19/1990. Ajándékozással elérni kívánt cél
24
Konkrétan közös vagyon például a szellemi alkotás díja, a külön vagyon tiszta haszna (pl.: termény, szaporulat, kamat), öt év után a különvagyonhoz tartozó és a mindennapi életvitelt szolgáló szokásos mértékű berendezési tárgy helyébe lépő tárgy, vagy a tartásdíj, a foglalkozás űzéséhez szükséges nagy értékű dolgok, nagy értékű gyűjtemények, illetőleg jogok és követelések. Kiegészítő vélelem a szabályozásban, hogy a vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonra vagy valamelyik házastárs különvagyonára vonatkozó kötelezettség teljesítéséről azt kell vélelmezni, hogy a teljesítés a közös vagyonból történt. Tételes felsorolás esetén pl.: nyeremény, tudományos kitüntetés díja, munkáltatói kölcsön, vissza nem térítendő támogatások (pl. szociálpolitikai kedvezmény, a házastársaknak juttatott ajándék, (a házastársaknak az életközösség fennállása alatt juttatott ajándék általában a házastársi közös vagyonba tartozik, de a szülő által adott ajándék általában a gyermeknek juttatott ajándékként kerül számításba vételre - PK 281. sz. állásfoglalás), szintén közös vagyonként funkcionálnak. „Közös vagyonba kerül mindaz a vagyontárgy vagy vagyoni érték, amelyet a házastársak a házassági együttélés alatt visszterhes jogügylettel közösen vagy különkülön szereztek. A vagyontárgyakat leggyakrabban adásvételi szerződéssel szerzik közösen a házastársak, közömbös, hogy mindketten vagy csak egyikük írta alá a szerződést. Közös vagyonba kerül az a vagyontárgy is, amit a házastársak tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződéssel szereztek. Ha bármelyik házastárs elbirtoklással szerez tulajdont, az szintén a közös vagyonba kerül.”21 A törvény itt is meghatározza a passzívumokat. Közös passzívum a vagyonközösség fennállása alatt vállalt kötelezettségből eredő tartozás. Mivel az életközösség ideje alatt a kereső tevékenységből eredő jövedelem közös, így közös tartozás az ezen jövedelmet terhelő teher (pl. jövedelemadó, stb.) is. A közös vagyon vélelme szerint a vagyonközösség fennállása alatt meglévő vagyontárgyakról vélelmezni kell a közös vagyonhoz való tartozást. 21 Nagykommentár 65. old.
25
A fenti közös vagyoni passzívum törvényi szabályozásának magyarázata többek között azon döntés a házas felek osztatlan közös tulajdonszerzéséről, mely a közös vagyon aktív és passzív elemeit magyarázza. A jogeset elemzése szerint a házastársak több közös adósságából egy esetben a közös adósság vélelmét sikerült megdönteni, mely így különadósságként került megítélésre, azonban a további esetben az életközösség alatt szerzett aktívum és passzívum a házastársak belső jogviszonyában közös. „E vélelem megdönthető annak bizonyításával, hogy az adott pénztartozás vagy egyéb kötelezettség a házasfelek valamelyikének különadóssága. Az a tartozás tekinthető különadósságnak, amely az életközösség létesítését megelőzően avagy annak megszűnését követően keletkezett, továbbá amely a különvagyon tárgyait terheli, vagy valamelyik házasfél különvagyonát gazdagította, illetve amely a különvagyon megszerzésével kapcsolatban merült fel.”22 Jelen esetben a perben a házastársak adóstársak, adósságuk közös adósság, sőt az alperesi hivatkozás, mely szerint kártyaadósságra került felhasználásra a felvett kölcsön, még ennek bizonyítása esetén sem különadósság, mert a szerencsejáték vesztesége illetőleg nyeresége is közös vagyoni aktívum illetőleg passzívumként veendő figyelembe ha a közös vagyonból történt, vagy azt gyarapította. Az alperes akkor mentesülhetett volna az adósság alól, ha bizonyítja, hogy a tevékenység ellen tiltakozott, vagy arról nem volt tudomása. Ezen bizonyítás hiányában pedig a felperesi különadósság jelleg nem nyert bizonyítást. Nagyon lényeges eleme a döntvénytári jogesetnek még az, hogy az alperesi beszámítási kifogás előterjesztésére nem került sor az elsőfokú eljárás során, így elbírálásra nem került, előterjeszteni a másodfokú eljárásban pedig akkor lehetett volna, ha az ellenérdekű fél elismeri, vagy az elsőfokú eljárás berekesztését követően jár le. Az elszámolás nehézségének egy példájaként pl. külön jellegzetesség az értékpapírok esetében, hogy a jogalkalmazás a különvagyoni részvény árfolyam emelkedését különvagyonként nevesíti, az osztalékát közös vagyonként. Szintén a gyakorlatban alakult ki az a megoldás, hogy a különvagyonra szánt értékemelő beruházás által megvalósult értéknövekedés a közös vagyont gyarapítja.
22 BDT2012. 2754 I. A házasfelek osztatlan közös tulajdonszerzése
26
A Bírósági Határozatok között számos a megosztási nehézségeket szimbolizáló és magyarázattal szolgáló határozat ad útmutatást. Ilyen például a megosztás elszámolási nehézségeit magyarázó jogeset, mely tisztázza és megállapítja, hogy nem minősül a különvagyon hasznának, ezért nem közös vagyon az egyik házastárs személyéhez fűződő (termőföld utalvány) kedvezmény, mely csak törvényben meghatározott többletkövetelmény személyes teljesítése következményeként szerezhető. Ez a joganyag pervezetési kérdésről is ad magyarázatot, a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem vonatkozásában: „A csatlakozó fellebbezés (felülvizsgálati kérelem) járulékos jellegének nem mond ellent, hogy amennyiben az egységes kereseti kérelmen belül csupán egyes kérdésekre vonatkozik a fellebbezés, akkor a csatlakozó fellebbezés kiterjedhet a fellebbezéssel nem érintett kérdésekre is. Különösen igaz ez, amikor a per tárgya a házastársi közös vagyon megosztása (lásd a BH1994.140. határozattal leszögezett, együttes, összefüggő, végleges elbírálás követelményét). Ezért terjeszthetett elő joghatályosan az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a mezőgazdasági gépekre vonatkozóan, azt állítva, hogy azok a közös vagyon részét képezik, noha a felperes csak a mezőgazdasági földterületek tekintetében élt felülvizsgálati kérelemmel. A többlethasználati díjra vonatkozó alperesi követelés azonban nem tartozik az egységes elbírálást kívánó házassági vagyonjogi igények körébe, a per önálló főtárgyának minősül (valóságos tárgyi keresethalmazat), így azt érintő felülvizsgálati kérelem hiányában csatlakozó felülvizsgálati kérelmet azzal kapcsolatban az alperes nem terjeszthet elő.”23 Folytatva ugyanezen jogeset közös és különvagyoni részeinek megállapítására vonatkozó elemzést, ugyanezen házastársi életközösség fennállása alatt hitel igénylésével történt mezőgazdasági gépek beszerzése. A BH ezzel összefüggésben kimondja, hogy ”nem lehet különbséget tenni aszerint, hogy a ráfordítás hitel igénybevételével vagy anélkül történt-e. A feleknek nyújtott hitel és egyéb támogatás teljes egészében közös vagyoni ráfordításnak minősül és az abból létrehozott érték is közös vagyon, függetlenül attól, hogy a kölcsönből az életközösség megszűnését követően melyik fél mennyit törlesztett. A felperes arra hivatkozott, hogy az OTP kölcsönt egyedül törlesztette, ez azonban különvagyoni igényt nem alapoz meg, csak megtérítési igénye lehet adóstársával, az alperessel szemben.” 24 Ugyanezen BH a jogkérdés bizonyítási technikáját is magyarázza. Ugyanis a közös és különvagyoni kör 23 BH2008. 39. I.Nem minősül a különvagyon hasznának. 24 BH2008. 39. II. Az életközösség alatt felvett hitel.
27
megállapítása során „az alperes hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet indoklásában foglaltakkal szemben nem neki kellett bizonyítania, hogy a gépek vásárlása a házastársi közös vagyonból történt, hanem a felperesnek az ellenkezőjét. A bíróságnak a tényállás részletes feltárása a bizonyítékok aggálymentes értékelése után a közös vagyon vélelme alapján kellett volna döntenie a mezőgazdasági gépek közös vagyoni vagy különvagyoni jellegéről, (és a bíróság nem hivatkozhatott volna a közös vagyoni vélelem méltányosságára vagy nem méltányosságára, mert a méltányosság alkalmazása nem a részletes bizonyítás lefolytatásának mellőzését szolgálja, hanem éppen a pontosan feltárt adatok elszámolása folytán – kivételesen – adódó, nyilvánvaló aránytalanság kiküszöbölését.) 25 A különvagyonból a közös vagyonba történt utalás esetében határozott lemondás hiányában az értéket el kell számolni a házastársak között. Nem lehetnek megtérítési igények, ha lemondás szándékával történt a különvagyonból a közös vagyonba történő beruházás (meg kell jegyezni, hogy ez eset nincs kötelező alakisághoz kötve) és a közös vagyon javára történő lemondást vélelmezni – már az új szabályozás szerint – nem lehet. Bizonyítás tekintetében a bizonyítási teher a lemondásra hivatkozóé. Nincs helye megtérítési igénynek az elhasznált, illetve felélt közös, illetőleg különvagyon tekintetében (csak kivételes esetben), valamint megtérítésnek nincs helye a hiányzó külön vagy közös vagyon tekintetében, ha a vagyonközösség megszűnésekor nincs közös vagyon és a kötelezettnek különvagyona sincs. 5.3. Megtérítési igények A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 4:59 §-a szerint a közös vagyon és a különvagyon közötti megtérítési igények fő szabálya, hogy a közös vagyon megosztása során igényelni lehet a közös vagyonból a különvagyonra, a különvagyonból a közös vagyonra és az egyik házastárs különvagyonából a másik házastárs különvagyonára történő ráfordítások és a másik vagyonból teljesített tartozások megtérítését. A megtérítési igények elszámolására a vagyoni hányad értékének megállapítására vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell. A közös vagyonba betett különvagyon kivétele értékarányosan számolandó. 25 BH2008. 39. III. A méltányossági szabály.
28
A szabályozás értelmezése során azonban életszerűtlen, hogy valamely dolog csak különvagyoni vagy akár csak közös vagyoni lehessen. Áteshet státuszváltozáson. Az alábbi határozat az önálló bérleménynek minősülő önkormányzati bérlakások témájához ad iránymutatást. A jogesetben harmadfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság a jogerős döntést hatályon kívül helyezte az ilyenkor szokásos módon megadva a jogeset elbírálása „módszertanának” leírásával. A jogesetben ugyanis az elsőfokú bíróság előtt indult közös tulajdon megszüntetése iránti eljárásban a szóban forgó ingatlan az alperes édesanyja által örökölt ingatlan kisajátítását követően cserelakásként került az alperes birtokába, házasságkötése után utalták ki részére az ingatlant, a bérlő az alperes volt. Későbbiekben a házastársak az önkormányzati lakást megvásárolták az alperesi szülők által biztosított összegből, fel is újították. A per kimenetele az volt, hogy az ingatlan az alperes különvagyona. A felperesi fellebbezési kérelem elbírálása során a másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A fellebbezés szerint a közösvagyonként tekintendő közös tulajdon megszüntetése iránti perben az ingatlan házastársi közös vagyon az ellenkező bizonyításáig, és a másodfokú bíróság azonban az elsőfokú eljárásban az alperesi hozzátartozói által tanúsított – érdektelennek nem mondható bizonyítékokat vette alapul, a felperest a további bizonyítás lehetőségétől elzárva. Mindezekre tekintettel a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A Legfelsőbb Bíróság fent említett határozata arra utalt, hogy a házastársi közös vagyon magában foglalja mindazt, amit a házassági életközösség alatt a felek akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik, a vagyonba nemcsak a tulajdonjog tárgyai, hanem a vagyoni értékű jogosultságok és kötelezettségek is beletartoznak. Az önkormányzati lakás bérleti joga mint vagyoni értékű jog az alperes különvagyonának tekintendő, a bérlakás megvásárlására, a vételár kifizetésére viszont az életközösség fennállása alatt került sor, és a tulajdonjogot az ingatlan-nyilvántartásba a felek egyenlő arányú közös tulajdonaként bejegyezték. Mivel a vételár különvagyoni jellege nincs megnyugtatóan bizonyítva, ezért a Legfelsőbb Bíróság határozatának a jövőre néző iránymutatásában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kifejtettek alapján a lakás részben közös, részben különvagyoni jellegűnek tekintendő. 26 26 BH2001. 18. Az önálló bérleménynek minősülő önkormányzati bérlakásnak a házassági életközösség alatt történt megvásárlása
29
5.4. Rendelkezés a közös vagyonnal a házastársi vagyonközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időben
A vagyonközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időben a házastárs szerződéshez való hozzájárulásának vélelme már nem alkalmazható. Teljesen új szabály jelenik meg a vagyonközösség megszűnése és a megosztás közötti időben a közös vagyonnal történő rendelkezésre a Ptk. 4:47 §-ában: e szerint a házastárs a rendes gazdálkodás szabályai szerint a másik házastárs hozzájárulása nélkül is (feltéve, hogy a rendelkezés nem érinti a közös vagyon megosztásakor fennálló megtérítési kötelezettséget) rendelkezhet a foglalkozásának gyakorlása, egyéni vállalkozói tevékenysége körében használt, ezek céljára lekötött vagyontárgyakkal, rendelkezhet azon ingó dolgokkal, melyek a vagyonközösség megszűnését követően házastársának egyetértésével kerültek a kizárólagos birtokába, vállalhat olyan kötelezettséget, mely a közös vagyontárgyak megóvását, fenntartását, helyreállítását és értékállandóságának biztosítását szolgálják, teljesítheti a közös vagyont terhelő tartozásokat, oly módon, hogy a tartozás a közös vagyon számára nem válhat terhesebbé. A vagyonközösség megszűnése és a megosztás közötti időszakban, valamint a vagyonközösség fennállása időszakában is vélelemre alapozottan – hogy a házastárs tud a rendelkezési szándékról – nem lehet eljárni a közös lakást magában foglaló ingatlanra vonatkozó rendelkezések során, valamint gazdasági társaságba történő apportálás során. A törvény ily módon védi a családi otthont, valamint akadályozza a vagyon egyoldalú kivonását valamely üzleti társaságba. A házastársi közös vagyon megosztásának stádiumában a házastársak közötti vita esetén a tartozás fennállása miatti helytállási kötelezettség alakulása a tartozás és járulékai esedékességének időpontjában meglévő tartozás mértékéhez kapcsolódik bárhogy változott meg ezen időponttól a közös vagyon értéke (meg van, nincs meg), a tartozási felelősség a szerződéskötésben részt nem vevő házastárs felelőssége is, és a tartozás esedékessége ideje szerinti ráeső közös vagyoni rész erejéig áll fenn ezen házastárs felelőssége.
30
5.5. A rendelkezési jog gyakorlásából eredő felelősség következményei a házastársi közös vagyon megosztásakor A Ptk. Negyedik Könyvének VI. Cím VI. Fejezet 4. pontja a rendelkezési jog gyakorlásából eredő felelősség címet viseli. Ezen rendelkezések szabályozzák a házastárs hozzájárulása nélkül kötött szerződés joghatásait. A fedezetelvonás lehetőségének kiiktatása a célja a szabályozásnak, valamint a fedezetelvonással sújtott házastárs vagyonközösségi igényének – ha vagyonmegosztás előtti időszakban is valósult meg – a vagyontárgyból való kielégítését és a végrehajtás lehetőségét valósítja meg (4:50 §), viszont a jogalap nélküli gazdagodásért ő is köteles helytállni (4:51. §), a 4:52 § pedig a szerződésen kívül okozott kár megtérítési szabálya a házastársak között. „A CSJK az ilyen helyzetekre nem a megbízás nélküli ügyvitel szabályait rendeli alkalmazni, hanem a házastársak belső jogviszonyában a tényleges hozzájárulás nélküli rendelkezésre speciális kártérítési szabályt állít: az ilyen rendelkezéssel okozott kár megtérítése alól a házastárs nem a kártérítés általános formulájával mentheti ki magát (bizonyítja, hogy magatartása nem felróható – vö.6:519), hanem azt kell bizonyítania, hogy a szerződés megkötése megfelelt a másik házastárs érdekében és feltehető akaratának {a kimentési ok tehát lényegében megfelel annak, amikor megbízás nélküli ügyvitel esetén a beavatkozás helyénvalónak minősül – vö:6:548}”27 Mindezen szakaszok fontossága az, hogy a vagyonmegosztás kérdéséhez akár szervesen kapcsolódhatnak ezen szabályok következményei, akár kiindulási pontként is szolgálhatnak bizonyos vitás kérdésekben az ezeken a paragrafusokon alapuló döntések. (Úgy mint a közös ingatlanra vonatkozó intézkedések, melyekről a házastárs nem tud, vagy a vagyonkimentés céljával történő apportálás). A joggyakorlatra vonatkozó bírósági határozat a jelenlegi 4:50 §-nak jogeset általi magyarázata, állásfoglalás. A bírósági határozat I. része szerint „Az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak az ügylethez való hozzájárulására vonatkozó törvényi vélelem nem érvényesül, ha az ügyletkötő harmadik személy tudott, vagy a körülményekből 27 Kőrös András: Házassági vagyonjog In: Kőrös András (szerk.) Polgári jog Családjog. Az új Ptk. magyarázata. III/IV. Kötet. HVG Orac Lap és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2013. 106. p. {továbbiakban: Az új Ptk. magyarázata}
31
tudnia kellett arról, hogy a házastárs az ügylethez nem járult hozzá. Az eladósodott férj (I. r. alperes) által a közös vagyoni lakás (mely csak I. r. alperes nevén szerepelt az ingatlan-nyilvántartásban) munkatársának (II. r. alperesnek) történő eladásáról a feleség nem tudott. Az ügylet átvezetésre került az ingatlannyilvántartásban is. Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy a perbeli lakás 1/2-ed hányada házastársi közös vagyon címén a felperes tulajdona, és elrendelte a felperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzését. Megállapította, hogy az I. és II. r. alperesek között létrejött adásvételi szerződés a felperessel szemben hatálytalan, és kötelezte az alpereseket, hogy 15 nap alatt az eredeti állapotot állítsák helyre. II. r. alperes – mely szerint ő az ingatlan-nyilvántartásban bízva jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett tulajdonjogot, és a felperesnek, mint házastársnak az ügylethez való hozzájárulását vélelmezni kell – hivatkozással nyújtotta be fellebbezését. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – az I. r. alperes tulajdonjogának az ingatlannyilvántartásba történt visszajegyzése határidejének módosításával – helybenhagyta. A helybenhagyás legfőbb érve szerint az ügyletben részt nem vevő házastárs ügylethez való hozzájárulása nem érvényesül, ha a harmadik fél tudott, vagy a körülményekből tudnia kellett arról, hogy a házastárs az ügylethez nem járult hozzá. A harmadik fél ilyen tudomása a bizonyítás során igazolódott. Sőt harmadfokon még azt is kimondta a bíróság, hogy a hozzájárulás hiánya nem csak akkor állapítható meg, ha az ügyletkötésben részt nem vett házastárs azt a harmadik személy tudomására hozta, hanem akkor is, ha a körülmények arra mutatnak, hogy az ügylet nyilvánvalóan ellentétes a házastársak közös érdekeivel.28 Ezen határozat II pontja szerint pedig a jogvita érdemi elbírálása szempontjából nincsen jelentősége annak, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó fél (I. r. alperes, aki a vételár visszafizetésére kötelezve lett) az ítéletben elrendelt fizetési kötelezettségének miként fog eleget tenni.29 Ezen BH II. rész, mely szerint a bíróság határozatában elrendelt fizetési kötelezettség mikénti teljesedése bizonytalan, sajnos sok perben meghozott határozatra érvényes. 28 BH1996. 98-I. Az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak az ügylethez hozzájárulása. 29 BH1996. 98 II. A jogvita érdemi elbírálása.
32
A Ptk. 4:51. §-a a harmadik személlyel szembeni helytállási kötelezettséget szabályozza a jogalap nélküli gazdagodás esetében. A házas felek a jogalap nélküli gazdagodás miatti felelősség elhárításának lehetőségét a következő példaként hozott bírósági határozat elemzése szerint a házassági vagyonközösségük megszüntetésében látták, – eredménytelenül. A bírósági határozatban követhető a helytállási kötelezettségről határozó jogeset: „A házastárs felelőssége a másik házastárs bűncselekményével okozott kár megtérítéséért.” A II. r. alperest, (férj) büntető eljárásban a bíróság bűnösnek mondta ki folytatólagosan, jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntettében. A cselekménnyel okozott kár megtérítésének polgári jogi igényét pedig egyéb törvényes útra utasította a bíróság. A felperesi jogelőd a munkaügyi bíróság előtti keresete alapján a II. r. alperest 1.588.824,-Ft. és 1993. október 28. napjától a kifizetés napjáig járó kamatának megfizetésére kötelezte. A II. r. alperes, valamint házastársa (I. r. alperes) 1993. évben a már
megkezdett
építkezésüket
bankkölcsön
és
szociálpolitikai
kedvezmény
igénybevételével befejezték. 1994. február 15-i dátummal az alperesek házassági vagyonközösséget megszüntető okiratot írtak alá, melyben rögzítették – többek között – azt, hogy közöttük a házassági életközösség 1993. szeptember elején megszakadt. A perbeli ingatlanon fennálló tulajdonközösségüket megszüntették, a II. r. alperesi rész az I. r. alperes nevére került bejegyzésre házassági vagyonközösség megszüntetése címén. Ezen okirat szerinti változások átvezetésre is kerültek mind a bank, mind az ingatlannyilvántartás esetében. A munkaügyi bírósági határozat alapján a II. r. alperesi tartozás behajtása végett végrehajtási lap kiállítására került sor, mely eredményre nem vezetett. 1997. szeptember 25-én pedig a házastársak házassága felbontásra került, és egyezségük szerint a korábban vagyonközösség megszüntetése címen I. r. alperes nevére bejegyzett ingatlan tulajdonjog ellenértéke fejében megegyeztek, hogy a II. r. alperesnek nincs gyermektartásdíj fizetési kötelezettsége. A felperesi kereseti kérelemre a bíróság a büntetőeljárás, a munkaügyi eljárás, a házasság felbontása iránti eljárás határozatai és eljárása során megállapította, hogy a házastársak között 1994. február 15-i keltezésű házassági vagyonközösséget megszüntető okirat az 1959. évi IV. tv. 203. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján a felperessel szemben hatálytalan. Az alperesek a károkozás időszakában házastársak voltak, és a munkaügyi perben II. r. alperes terhére megállapított kártérítés összege az 1952. évi IV. tv. 27. §-ának (1) bekezdése, valamint 33
(30) §-ának (2) és (3) bekezdése alapján olyan közös adósságnak minősül, amelynek megfizetéséért az I. r. alperes a felperessel szemben helytállni tartozik. A házastársi vagyonközösséget megszüntető megállapodás megkötésével az alperesek célja az volt, hogy a felperesi követelés kielégítési alapját elvonják. Az elsőfokú határozat ellen mindhárom peres fél fellebbezéssel élt. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta, hiszen helyes az elsőfokú bíróság jogi álláspontja, hogy a munkaügyi bíróság által megítélt kártérítési össze az alperesek olyan közös adósságának minősül, amelynek megfizetéséért az I. r. alperes a közös vagyonból rá eső rész erejéig helytállni tartozik (a bűncselekménnyel okozott haszon a közös vagyonba került). A másodfokú bíróság állásfoglalása szerint is a rendelkezésre álló bizonyítékok helyes értékelése alapján állapította meg az elsőfokú bíróság tényként azt, hogy az alperesek által a szerződéskötés időpontjaként megjelölt dátum nem valós időpontot jelent, és helyesen jutott arra a következtetésre, hogy közöttük a hozzátartozói viszony fennállott, így az alperesek rosszhiszeműségét, illetve a szerződés ingyenességét vélelmezni kell. A szerződés megkötésével az alperesek célja a felperes kielégítési alapjának az elvonása, a végrehajtás sikerességének a megakadályozása volt. Az I. r. alperesi felülvizsgálati kérelem alapján, mely a bírósági ítélet megváltoztatására, a felperesi kereset elutasítására, illetve az ítélet hatályon kívül helyezésére irányult azzal az indokolással, hogy a bűncselekményével szerzett haszon kizárólag a saját céljaira került felhasználásra, másrészt a vagyonközösséget megszüntető okirat a II. r. alperessel kötött házasságának a fennállása alatt, de a házassági életközösség megszakadását követően kelt, amikor is a II. r. alperes már tudta azt, hogy a munkáltatójával szemben elkövetett bűncselekményéért marasztalni fogják, tehát a két kiskorú gyermekéről gondoskodnia kellett, tehát nem volt rosszhiszemű az alperesek eljárása akkor amikor a gyermektartásdíj megváltása fejében az ingatlanhányad átruházásra került, és nem is ingyenes, mivel gyermektartásdíj volt az ellenérték. Azonban ezen felülvizsgálati kérelembeli érvelést a felülvizsgálat során a bíróság nem találta alaposnak, és a közös és különvagyoni adósságkénti minősítést az általános bírói gyakorlat szerint minősítette, tehát az anyagi és eljárásjogi szabályok helyes alkalmazásával foglalt állást az elsőfokú és másodfokú bíróság, hogy a II. r. alperes által elkövetett bűncselekménnyel a felperesnek okozott kár az alperesek közös adósságának minősül. A perbeli esetben a II. r. alperes felperessel szembeni kártérítési felelősségét a bíróság a munkajog szabályai 34
alapján állapította meg. Az I. r. alperes a felperessel szemben munkaviszonyban nem állott, a közöttük lévő jogviszonyra tehát a Ptk. rendelkezései voltak az irányadók. A jogalap nélküli vagyoni előny, gazdagodás, valamint a II. r. alperes bűncselekménye alapján, az alperesek (házastársak) egymás közötti, a családjogi szabályozáson alapuló kötelezettsége együttesen eredményezik a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerinti felelősségvállalást, sőt olyan felelősségvállalás, melyben a felelősség mértéke nem korlátozott (jogalap nélküli gazdagodás esete), azonban a felülvizsgálati kérelem a felelősség mértékének megállapítására nem irányult. 30 5.6. A vagyontárgyak és tartozások szétosztása Szintén lényeges érintett harmadik személyek esetében, pl: bank esetében a banki hozzájárulás, vagy engedély a kölcsöntartozás átvállalására, és lényeges az erről történő rendelkezés, valamint hogy megtörténjen a tulajdoni viszonyok és adósi jogállás hatályosulása a pénzintézet felé a pénzintézet hozzájárulásával (itt súlyozottan merül fel, hogy a bank hogyan jár jobban, ha senki nem fizet, vagy valaki tovább vállalja a kölcsöntartozás törlesztését). A Ptk. 4:61. § (4) bekezdése szerint ha a vagyontárgyat tartozás terheli, azt a házastársak egymás közti viszonyában az a házastárs viseli, aki a megosztást követően a vagyontárgy tulajdonosa lett. A tartozások megosztása a jogosulttal szemben a tartozásátvállalás szabályai szerint hatályos. A tartozás átvállalásához a tartozás átvállalás új szabályai szerint a jogosulttal is meg kell állapodniuk {6:203. §} Ellenkező esetben szerződésük vagy a bíróság rendelkezése csak teljesítés átvállalásnak {6:205} értékelhető, amely szerint az átvállaló köteles a tartozást teljesíteni vagy a kötelezettet (másik házastársat) olyan helyzetbe hozni, hogy az a lejáratkor teljesíthessen, a jogosulttal szemben azonban a tartozás alóli mentesülésre egyikük sem hivatkozhat.
30 BH2000. 546. A házastárs felelőssége a másik házastárs bűncselekményével okozott kár megtérítéséért.
35
Felek eltérő szerződése hiányában ha valamelyikük olyan vagyontárgyhoz jut, melyet tartozás terhel, ezt a tartozást a tulajdonba került házastárs viseli (pl: a tulajdonába kerülő lakást terhelő jelzálogjoggal biztosított hitelt). A közös tulajdon megszüntetését, a vagyontárgynak a megosztásba való bevonását nem lehet mellőzni önmagában azon az alapon, hogy azt nagy összegű kölcsöntartozás (hiteltartozás) terheli. „Nem akadálya a házastársak ingatlanán fennálló közös tulajdon megszüntetésének, ha a jelzálogjogos hitelező pénzintézet az egyik házastárs által történő magához váltáshoz csak a kölcsönkötelem érintetlenül hagyása mellett járul hozzá. Ilyen esetben a bíróság az ítélet rendelkező részében megállapítja, hogy a tartozást a házastársak egymás közti viszonyában a magához váltó fél tartozik viselni. Ez a megoldás nem alkalmazható, ha az ingatlant terhelő tartozás az ingatlan forgalmi értékét meghaladja” {EBH 2011.2404.} 31 5.7. Vagyonrészek kiadása
A vagyontárgyak megosztására a közös tulajdon megszüntetésének szabályait kell alkalmazni, azaz: természetbeni megosztás, ellenérték adás, értékesítés és a befolyt ellenérték megosztása, (korlátai azonban: az alkalmatlan idő -5:83. § (2) bek.; - azt a megszüntetési módot a bíróság nem alkalmazhatja, amely ellen mindkét házastárs tiltakozik: - 5:84. § (6) bek. - és a házastársak között természetbeni megosztást sem rendelhet el, ha ellene bármely házastárs tiltakozik (tekintettel pl. valamely dologösszesség indokolatlan megbontására, illetőleg a házastárs számára előszereteti értékkel bíró tárgynak a másik házastárshoz kerülésére), vagy ha a gyermek használatára szolgáló vagyontárgyaknak a kiadására kerülne sor.)32
31 Az új Ptk. magyarázata 118. p. 32 Az új Ptk. magyarázata 115. p.
36
5.8. Üzleti vagyon megosztásának kérdései Az új Ptk. erényei közé soroljuk, hogy megkülönbözteti a házastársak mindennapi életviteléhez, a foglalkozásuk gyakorlásához, illetőleg az üzletrészek, üzleti vagyonukhoz tartozó vagyonrészek megosztására vonatkozó rendelkezéseket. Mindennek kapcsán a Ptk. 4:43. § még a vagyonközösség fennállása idején érvényesülő magatartási elveket is megfogalmazza a foglalkozás gyakorlásához szükséges és az üzleti célú vagyon használatáról és kezeléséről; a vagyontárgyak a közös vagyon részei, használatának és kezelésének a joga azt a házastársat illeti, aki a foglalkozást gyakorolja, vagy a vállalkozói tevékenységet folytatja, valamint a tevékenység a másik házastárs hozzájárulásával történik (1) bek.). A (2) bek. szerint a tevékenységet folytató vagy üzletrésszel rendelkező fél cégbeli jogosultságait törvény szerint önállóan folytatja és gyakorolja. Tehát a házastársak között a foglalkozásbeli illetőleg az üzleti vagyonrészbeli viszony belső jogviszony, de a fent írt alapvetések keretében. A (3) bekezdés le is szögezi, hogy a házastárs üzleti tevékenysége körében felróható magatartásával okozott kárért házastársával szemben a kártérítés általános szabályai szerint felel. Megerősíti a házastárs védelmét a Legfelsőbb Bíróság 1/2002. PJE határozata is, ahol a rosszhiszeműen, vagyonkimentés céljából apportot, illetőleg vagyoni hozzájárulást ilyen módon és céllal a társaság részére teljesítő tag vagyoni hozzájárulása „relatív” hatálytalan, és a társaság köteles a hitelező jogerősen megítélt kielégítését tűrni. A fenti foglalkozási és üzleti célú vagyonról történő szabályozás a Ptk. 4:61. §-ában a vagyontárgyak és a tartozások szétosztásával összefüggésben úgy rendelkezik, hogy a (2) bekezdés szerint az egyik házastárs foglalkozásának gyakorlása vagy egyéni vállalkozói tevékenysége folytatásának céljára szolgáló vagyontárgyak elsősorban az adott foglalkozást gyakorló vagy egyéni vállalkozói tevékenységet folytató házastársat illetik meg.
37
A (3) bekezdés szerint ha az egyik házastárs olyan gazdasági társaság tagja vagy részvényese, amelyben e házastárs vagyoni hozzájárulását a közös vagyonból biztosították, a bíróság a másik házastársnak - kérelmére - a társasági tagsági jogok átruházására vonatkozó szabályok szerint akkor juttathat a gazdasági társaságban vagyoni hányadot, ha részesedése a házastársi közös vagyonból a közös vagyoni hányad kiadására vonatkozó szabályok és az (1) bekezdésben foglaltak figyelembevételével más módon nem adható ki. A (4) bekezdés szerint pedig ha a vagyontárgyat tartozás terheli, azt a házastársak egymás közti viszonyában az a házastárs viseli, aki a megosztást követően a vagyontárgy tulajdonosa lett. A tartozások megosztása a jogosulttal szemben a tartozásátvállalás szabályai szerint hatályos. „ A (2) bekezdésről: foglalkozásának vagy egyéni vállalkozásának gyakorlásához szükséges vagyontárgyak a foglalkozást gyakorló házastársat kell, hogy megillessék, hogy gyakorolhassa tevékenységét. (pl. orvosi praxisjog, vagyoni értékű jog, de a gyakorlása személyhez kötött (2000. évi II. tv.). Ha mindketten gyakorolták a foglalkozást, akkor ahogyan a körülmények a megosztást indokolják. A (3) bekezdésről: a gazdasági társaságba „bevitt” házastársi közös vagyon megosztása. A rendelkezés arra az esetre vonatkozik, amikor az egyik házastárs olyan gazdasági társaság tagja (részvényese), melyben a vagyoni hozzájárulását a házastársi közös vagyonból biztosították. A megoldás lényege, hogy a másik házastárs csak a társasági jogok átruházásra vonatkozó szabályok szerint szerezhet a gazdasági társaságban vagyoni hányadot. Ha tehát a gazdasági társaság személyegyesítő jellegű (közkereseti társaság, betéti társaság) a másik házastársnak a bent lévő közös vagyoni érték fejében elsősorban elszámolási igénye lehet a házastársával szemben, társasági részesedést a társasági szerződés módosítása esetén szerezhet {3:141. §, 3:155. §} Abban az esetben viszont, ha kft.-ről vagy részvénytársaságról van szó, amelyben a tagsági jogokat az üzletrész, illetőleg a részvény testesíti meg, amely – főszabály szerint – szabadon átruházható, a másik (nem tag) házastárs kivételesen igényt tarthat az üzletrész (részvény) közös vagy kizárólagos tulajdonjogára, illetve az üzletrész felosztása útján önálló üzletrészre a 3:172. §-ban és a 3:173. § (1) bek. d./ pontjában foglaltaknak megfelelően. A részvény házastársi vagyonközösség címén történő megszerzésére pedig a 3:219. § rendelkezései az irányadók. 38
Mindezekre természetesen nem kerülhet sor, ha a társasági jogi szabályok a nem tag házastárs tulajdonszerzését kizárják (pl. az üzletrész felosztásához a taggyűlés nem járul hozzá, a dolgozói részvény megszerzésének a feltételeivel a házastárs nem rendelkezik). A CSJK a társasági jogi szabályok alkalmazására utaláson túlmenően azt a feltételt támasztja a nem tag házastárs kérelme alapján a vagyoni hányad megszerzéséhez, hogy a közös vagyonból őt megillető részesedés más módon {a 4:60§ (2) bek. és a 4:61. § (1) bekezdésében meghatározott elvek alapján, kompenzációval} ne legyen kiadható. A társasági jogi szabályok és a CSJK tehát együttesen behatárolja azokat a lehetséges módokat, amelyek alapján a bíróság a nem tag házastárs igényének kielégítéséről rendelkezhet. Mindezek természetesen irányadók akkor is, ha a házastársak szerződéssel rendezik a társasági vagyoni hányad jogi sorsát: erre az esetre értelemszerűen a 4:61. § (3) bekezdésének utolsó fordulatában lévő korlátozás (más módon a jutó ne legyen kiadható) nem vonatkozik. Amennyiben mindkét házastárs ugyanazon Kft.-nek önálló üzletrésszel rendelkező tagja, de üzletrészeik névértéke különböző (eltér a házassági vagyonjogi rendelkezések szerint őket illető hányadoktól), a vagyonközösséghez tartozó Kft. üzletrészek házastársak közötti elsődleges módjának a bírói gyakorlat az üzletrészek felosztása útján két önálló, azonos névértékű üzletrész létrehozását és az újonnan kialakított üzletrészeknek a volt házastársak külön-külön tulajdonba adását tartja {EBH 2009-2051.}”33 A vállalkozói tevékenység körében használt közös vagyontárgyak esetén sem azok könyv szerinti értékének, hanem az életközösség megszünésekori tényleges forgalmi értékének (azok elidegenítése esetén az adásvételi szerződésben kikötött eladási árnak) van jelentősége {EBH 2001.424-II}.” 34 (BH2006/213., BH.2008.150., BH2008.39.). A Ptk. fordítókulcs kategorikus kijelentése, hogy a Csjt. nem tartalmazza a vagyontárgyak és tartozások szétosztására vonatkozó szabályt (az új Ptk. beli 4:61. §nak a Csjt.-ben megfelelése tehát nem volt).35
33 Az új Ptk. magyarázata 117-118.p. 34 Az új Ptk. magyarázata 114. p. 35 Gadó Gábor-Németh Anita-Sáriné Simkó Ágnes (szerk): Ptk. fordítókulcs oda-vissza a 2013. évi V. tv. és az 1959. évi IV. törvény normaszövegének összehasonlító táblázata. HVG-ORAC Budapest, 2014. 4:61. §
39
Mindezt visszafordítva tehát; az új Ptk. már tartalmaz az üzleti vagyontárgyak és tartozások szétosztására vonatkozó szabályozást (a fentebb is említett Ptk. Harmadik Könyv 3:172. §, 3:173. §) a Jogi Személy Könyv szakaszaiban. A befektetési és vállalkozási célokat szolgáló közös vagyontárgyak megosztása a fent írtaknak megfelelően tehát illeszkedik a már alkalmazott alapelvbe, hogy – az egyéb vagyontárgyakhoz hasonlóan – elvileg kétféle módon lehetséges a megosztás: a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonybeli tulajdonos, illetve jogosult személyében - változást (tagváltozást) nem eredményező és ezért a külső jogviszonyt nem is érintő módon, - változást (tagváltozást) eredményező, és ezért a külső jogviszonyt is érintő módon. Az utóbbi esetben a megosztás csak „olyan módon történhet amely alkalmas arra, hogy a közös vagyonból a házastársak kizárólagos tulajdonába kerülő vagyontárgyak tulajdonjoga, kötelmi vagy egyéb jellegű jogosultsága érvényes megszerzésének a tényét a házastársak és a harmadik személyek közötti jogviszonyban az adott vagyontárgyra irányadó jogág szabályai szerint mindkét házastárs igazolni tudja.” 36 Amennyiben az üzleti vagyon különvagyon vagy különvagyoni értéken szerzett különvagyon és nem képezi vita tárgyát, akkor a különvagyoni jellege irányadó. A befektetési és vállalkozási célú vagyontárgyak megosztásának a lehetőség szerint az egyéb vagyontárgyakkal együtt kell megtörténnie. E vagyontárgyaknak, egyebek mellett tehát pl. a szövetkezeti üzletrészeknek a vagyonmérlegből történő kihagyása sérti a – teljes körű vagyoni rendezés elvét. 37 Visszafordítva ez azt jelenti, hogy a felek vagyonmegosztása során az üzleti vagyon vonatkozásában is érvényesülnie kell (és lényegében célszerű is) a teljes körű és végleges megosztásra törekvésnek. Több esetben már egy lezajlott vagyonmegosztásra irányuló bírósági eljárás után, újabb, közös vagyon megosztása iránti keresettel élnek a felek az addig meg nem osztott, pl. üzleti vagyonukról. Ilyen vonatkozású a következő eljárás pertörténete is. Az ügy elemzéséhez szükséges a másodfokú határozatának 36 Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései. Complex Kiadó Budapest, 2006. 531.p. {továbbiakban: Házassági vagyonjog gyakorlati kérdései} 37 Házassági vagyonjog gyakorlati kérdései 525.p.
40
részletét felidézni, mely a valamikori házasság felbontása során keletkezett, de bíróság előtt be nem mutatott megállapodást szó szerint közli a jelenlegi, az üzleti vagyon megosztása iránt indított perben /ekkor már bemutatásra kerül az akkori rejtett megállapodás/: “Megállapodásuk szerint az üzletrészek vonatkozásában a ténylegesen fennálló közös tulajdont nem szüntetik meg, de az üzletrészek után járó osztalék nettó összegének felét a férj a felvételt követően nyomban kifizeti a feleségnek. Ha pedig az üzletrészek értékesítésre kerülnének, ehhez szükséges a feleség hozzájárulása, és a nettó ellenérték fele őt illeti meg. A szerződés 4. pontjában kötvényeket,
kölcsönkövetelést,
bankkártyán
lévő
egyenleget
vonnak
be
az
elszámolásba a peres felek, az 5. pont szerint pedig a V. utónevű gyermek taníttatási költségeiről állapodnak meg. A 6. pont szerint különvagyona egyik félnek sincs, és a vagyonleltárból kimaradt tételeket is elosztották. A rejtett megállapodás 7. pontja szerint rögzítik a felek, hogy a vagyonközösséget megszüntető szerződésben megjelölt 12.000.000,-Ft pénzeszköztől eltérően, ténylegesen 32.000.000,-Ft pénzeszközzel rendelkeznek, amelyből 7.500.000,-Ft illeti meg a feleséget. A teljes összeg különböző betétekben a férj nevén van, ezért kötelezte magát arra az alperes (a férj), hogy 2001. június 30-ig kifizeti a felperesnek (a feleségnek) az őt megillető 7.500.000,-Ft-ot. Ehhez képest a keresetlevél benyújtásakor, 2009. januárjában, /a jelenlegi perben/ már csak a Kft-nél lévő üzletrész volt a felek közös tulajdonában. … A felperes (a feleség) úgy tudja, hogy a társaság tagjai a Kft. megszüntetését tervezik, így az üzletrész felosztásának nincs értelme. A felperes (a feleség) személyes nyilatkozatában arra is hivatkozott, hogy a Kft. egy ingatlanának szabálytalan értékesítése miatt várhatóan adóhiány vagy más adóteher keletkezik, ezért, mivel erre neki nem lehetett ráhatása, terhelt üzletrészt nem kíván szerezni. ” 38 Így most ezt a vagyoni részt a megosztáskori, azaz az ezen eljáráskori értékén kell elszámolni. A bíróság végül árveréssel történő megszüntetést rendelt el. Összegzés: Tehát a megosztásra nem került üzleti vagyon jelenlegi értéke lényegesen lecsökkent.
38 http://birosag.hu/ugyfelkapcsolati-portal/anonim-hatarozatok-tara Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.134/2010/4.
41
Az üzleti vagyon formák elszámolási és megosztási kérdéseiben, így az •
értékpapírok
•
részvények
•
egyéni cég vagyona
•
szövetkezeti üzletrész
•
gazdasági társaságok vagyona
megosztása kérdésében az új Ptk. szabályozásával összhangban az adott cégformára irányadó egyéb szabályozást is figyelembe kell venni. 5.9. A házastársi közös lakás használata és megosztásának kérdései „A házassági jog egyik legneuralgikusabb kérdése a házasság felbontása során rendezésre szoruló, a házasság felbontása utáni lakáshasználat kérdése. Ez a kérdés a magyar jogban szorosan kapcsolódik a házassági vagyonjog kérdéséhez. Egyfelől azért, mert a lakhatásnak Magyarországon önálló vagyoni értéke van, másfelől azért is, mert szemben számos nálunk sokkal gazdagabb nyugati országgal, mára Magyarországon olyan helyzet alakult ki, amelyben sokkal magasabb a tulajdoni lakások aránya, mint a bérlakásoké. A házastársi lakáshasználat és a házassági vagyonjogi igények együttrendezése, egymással összekapcsolt rendezése ezért korántsem kivételes igény.”39 A Ptk. 4:76. §-a kimondja, hogy házastársi közös lakás az, amelyben a házastársak egyikük vagy mindkettőjük tulajdonjoga, haszonélvezeti joga vagy bérleti joga alapján együtt laknak, illetőleg a 4:77. § (1) bekezdése következetesen kimondja, hogy mind az életközösség fennállása alatt, mind a megszűnésétől a lakáshasználat rendezéséig együttesen vagy egymás hozzájárulásával rendelkezhetnek a felek, és ezt a hozzájárulást vélelmezni nem lehet. A lakáshasználat kérdésében a kiskorú (közös) gyermek(ek), illetőleg a kizárólagos használatra jogosult házastárs kiskorú gyermeke, valamint a másik házastárs kiskorú gyermeke lakáshasználati jogosultságát is figyelembe kell venni.
39 Weiss Emilia: A családjogi kodifikáció elvi kérdései. In: Közjegyzők Közlönye. 12. évf. LIV évf. 1. szám 6. p. HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2007.
42
A házastársi közös lakás használat rendezhető előzetesen a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetére az alakiságnak megfelelő, közokirati vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokirati formában elkészített szerződésben vagy házassági vagyonjogi szerződésben is. Ekkor a szerződés teljesítése során (tehát az életközösség vagy a házasság megszűnése esetén, a kiskorú gyermek jogai érvényesülését az új Ptk. ekkor is biztosítja (vagy a bíróság per esetén a gyermek érdekében a szerződésben foglaltaktól eltérő határozattal biztosíthatja a lakáshasználatra jogosult gyermek lakáshasználati
joga
érvényesülését,
összhangban
a
szülői
felügyeleti
jog
gyakorlásával). A Családjogi Könyv VI. Cím VIII. Fejezete 4:80. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a használatot előzetesen rendező szerződés vagy az életközösség megszűnése után kötött egyéb megállapodás hiányában a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetén a házastársi közös lakás további használatáról – bármelyik házastárs kérelmére – a bíróság dönt, méghozzá a (3) bekezdés szerint a lakáson fennálló közös tulajdon megszüntetésének kérdésében is (ha a kérelem ilyen tartalommal is bír, erre is irányul). A felek megállapodhatnak a használatról, ez történhet írásban, szóban, ráutaló magatartással is, ha a megállapodás harmadik személy jogait érinti, akkor a megállapodás hatályosulásához a harmadik személy hozzájárulása is szükséges. 40 Megállapodás hiányában tehát a lakáshasználat rendezése illetőleg a fennálló közös tulajdon megszüntetésének kérdése a bíróság döntési körébe tartozik. Lakáshasználat kérdésének, de a közös lakástulajdon megosztása kérdésének is előkérdése a tulajdonviszonyok tisztázása. Csak ezt követheti a lakáshasználatról való döntés, majd pedig optimális esetben a bontóperben, vagy a házastársi közös vagyon megosztása iránti perben a lakáson fennálló közös tulajdon megszüntetéséről is végleges döntés születik, nem csak a lakáshasználatról. A közös jogcímű lakás használatról való döntés elsődleges formája az osztott használat, azonban van amikor ez nem szükséges, (pl. több közös ingatlan is van), van amikor nem lehetséges, (pl. másik házastárs felróható magatartása a kiskorú gyermekre súlyos sérelmet jelentene. Utóbbi esetben megilleti az elhagyásra kötelezettet a lakáshasználati jog ellenértéke). 40 Az új Ptk. magyarázata 135. old.
43
A lakáshasználati jog ellenértékének megtérítésére vonatkozó szabályok esetében a jogosult az a házastárs, aki szerződés vagy a bíróság döntése alapján a lakás elhagyására köteles. A jogosult a korábbi használati joga vagyoni értékének megfelelő térítésre tarthat igényt (bérlakás esetén járó térítés, tulajdon esetén a beköltözhető üres, és a lakott forgalmi érték különbözete). Az érték, vagyis a térítés a használati jog forgalmi értéke, mely térítés a lakás elhagyásakor esedékes a törvény által meghatározott eseteket kivéve. A gyermek használati joga forgalmi értéke azt a házastársat illeti, aki a szülői felügyeleti joga alapján a gyermek részére a lakáshasználatot biztosítja. Az egyik házastárs kizárólagos jogcíme alapján használt lakás használati joga a tulajdonost illeti, azonban a törvény itt is alkalmaz méltányosságot a szülői felügyeletet gyakorló házastárs és a kiskorú gyermek, valamint a lakás elhagyására kötelezéssel való súlyos méltánytalanság eseteire. 5.9.1. A közös tulajdon megszüntetése a lakás ingatlanon Míg a lakáshasználat az új Ptk. Negyedik Könyve VI. Címének VIII. Fejezetében kerül szabályozásra, a közös tulajdonra és megszüntetésére az Ötödik Könyv rendelkezései az irányadóak. Az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetésére irányuló kereseti kérelmekről való döntés során a természetbeni megosztás, ellenérték fejében történő tulajdonba adás (értékesítés, illetőleg magához váltás), valamint árverés útján történő értékesítés lehetőségei állnak fenn. A bíróság a közös tulajdon megszüntetését nem rendelheti el, ha a közös tulajdon megszüntetés alkalmatlan időre esik, valamint nem rendelheti el a közös tulajdon megszüntetésének olyan módját, mely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik, a fent említett Negyedik Könyv VI. Címének XIX. Fejezete 5:83. és 5:84. §-aiban foglalt alapvetések szerint. A közös tulajdon tárgyait elsősorban tehát természetben kell megosztani. E törvény szerint ha a közös tulajdon más módon nem szüntethető meg, vagy a természetbeni megosztás jelentős értékcsökkenéssel járna vagy gátolná a rendeltetésszerű használatot, a közös tulajdon tárgyait értékesíteni kell, és a vételárat kell a tulajdonostársak között megfelelően felosztani. Az 1/2008. (V.19.) PK vélemény a PK 10. számú állásfoglalás meghaladottá nyilvánításáról és a közös tulajdon megszüntetésének egyes kérdéseiről, számos iránymutatást ad az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetéshez is. /A 44
vélemény VIII. a) szerint a keresetlevélhez mindig csatolni kell a közös ingatlan tulajdoni lapjának hiteles kivonatos másolatát. A b) pontja szerint valamennyi tulajdonostársnak perben kell állnia./ Elsődleges megosztási mód a természetbeni megosztás. Hogy ez lehetséges vagy sem, függ a megosztás műszaki feltételeinek meglététől, fizikailag elkülönült, önállóan használható, vagy társasházzá alakítással önálló lakás(ok) és közös használatban lévő helyiség(ek) formájában használható tulajdonok létrehozásával is történhet. A d) pont szerint még az ítélethozatal előtt gondoskodni kell arról, hogy a bíróság rendelkezésére álljon a megosztáshoz szükséges jogerős közigazgatási engedély és az ingatlan-nyilvántartási foganatosításra alkalmas vázrajz. Ezek beszerzése végett a per tárgyalásának a felfüggesztése mellett a feleknek megfelelő határidőt kell szabni. 5.9.2.
Gyakorlati
példa
a
magához
váltással
történő
közös
tulajdon
megszüntetéshez, anonimizált határozat összegzése A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a közös tulajdon megszüntetése iránt az elsőfokú bíróságon megindított és másodfokon a megyei bíróság ítéletével befejezett perben a másodfokú határozat ellen a felperesi felülvizsgálati kérelem folytán ítéletet hozott, melyben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Ez a hatályában fenntartott ítélet az elsőfokú bíróság ítélete a következő volt: A bíróság a hatvani perbeli ingatlan közös tulajdonát akként szünteti meg, hogy az alperes 1/2-ed tulajdoni hányadát a felperes tulajdonába adja a felperes által 90 nap alatt az alperesnek fizetendő 9.500.000.-(Kilencmillió-ötszázezer) Ft megváltási ár megfizetése, és a megváltási ár megfizetésekor az alperes által az ingatlanból való kiköltözése ellenében. A peres felek valamikori bontóperükben egyezségükben osztott használatban állapodtak meg a vétellel szerzett, fele-fele tulajdoni arányú, és jelzálogjog jogosultja javára bejegyzett jelzálogjog és elidegenítési és terhelési tilalommal terhelt ingatlanukra vonatkozóan. Az elsőfokú bíróság feltárta az ingatlan tulajdoni viszonyait, megállapította, hogy a szerzéshez igénybe vett szociálpolitikai kölcsönt a fennmaradt összeg tekintetében rendezték. A felek életközösségének megszakadásakor a munkáltatói kölcsön kivételével a hitelek visszafizetése megtörtént. A felperes keresetében a közös tulajdon megszüntetését kérte, oly módon, hogy az alperes tulajdonát meg kívánja váltani 6.500.000.-Ft ellenében. A felperes vállalta a 45
munkáltatói kölcsön visszafizetését. A közös tulajdon árveréssel való megszüntetését ellenezte. Az alperes
a közös
tulajdon
megszüntetését
nem
ellenezte,
de
magánszakvéleményt csatolt, amely szerint az ingatlan valódi értéke 21 millió Ft. A felperes ezen összeget túlzottnak tartotta. Hivatkozott kalkulációira, az alperesi rezsitartozás beszámítást kérte, szakértő kirendelését, valamint a kk. gyermekük lakhatását 10 %-ban jelölte meg, melyet az alperesnek járó vételárba be kívánt számítani, okirati bizonyítékokat csatolt. A felek álláspontja a megváltási ár tekintetében nem közeledett. A bíróság a felek kérelmére tanúbizonyítást is foganatosított. Felperes hivatkozott különvagyoni pénzeszközei ráfordítására, alperes pedig a közös tulajdonon eszközölt felújítási munkálatok elvégzésére. Kiegészítő szakvéleményt is kértek. A peres felek egyéb bizonyítási indítványt nem tettek. A bíróság ezen felperesi keresetet az alább kifejtendők szerint találta alaposnak: A Ptk. 147. §; a közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti; az e jogról való lemondás semmis. A 148. § (1) bek. szerint a közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani. A (2) bek. szerint a közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét - ha ez a tulajdonostársak körülményeire tekintettel indokolt megfelelő ellenérték fejében a bíróság egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adhatja. Ehhez a tulajdonjogot megszerző tulajdonostárs beleegyezése szükséges, kivéve, ha a bíróság a közös tulajdonban álló ingatlanrészt az abban lakó tulajdonostárs tulajdonába adja, és ez nem sérti a bennlakó méltányos érdekeit. A (3). bek szerint ha a közös tulajdon más módon nem szüntethető meg, illetőleg a természetbeni megosztás jelentékeny értékcsökkenéssel járna, vagy gátolná a rendeltetésszerű használatot, a közös tulajdon tárgyait értékesíteni kell, és a vételárat kell a tulajdonostársak között megfelelően felosztani. A tulajdonostársakat az elővásárlási jog harmadik személlyel szemben az értékesítés során is megilleti. A bíróság nem alkalmazhatja a közös tulajdon megszüntetésének olyan módját, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik (4.bek.). A bíróság tehát nincs kötve a kereseti kérelemhez a közös tulajdon megszüntetésének módját illetően. Jelen perben a felperes nem kívánt tulajdoni hányad módosítást, csupán azt kérte, hogy az általa ajánlott vételár milyen összeg legyen. A Pp.164.§.1.bek.szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A bíróság hivatalból csak akkor rendelhet el bizonyítást, ha azt törvény megengedi. Jelen 46
perben tehát a felperes tartozott bizonyítani, különvagyonát. Az általa bejelentett tanú vallomása alapján nem bizonyosodott be a különvagyoni hivatkozás, így az elutasításra került. Az ingatlan tehát a felek 1/2-ed 1/2-ed tulajdoni arányú ingatlana. A peres felek gyermeke nagykorú, ezért a feleknek már nem kell a gyermek lakhatásáról gondoskodni. Emiatt a felperest nem illeti meg a vételár egy része, illetve ilyen kötelezettségvállalása az alperesnek nincs ( BH.1995.569.sz.). A felperes ragaszkodott ahhoz, hogy az alperes tulajdoni hányadát megváltsa. A felperes nem igazolta, hogy a megváltási árral rendelkezne, de úgy nyilatkozott, hogy a megváltási árat pénzintézeti hitelből kívánja megfizetni. A bíróság ezért 90 napos teljesítési időt szabott a megváltási ár megfizetésére melynek megfizetésével megszerzi az alperes tulajdoni hányadát. Az alperes a vételár megfizetésekor vállalta az ingatlan elhagyását. (Ezért a bíróság lakottani érték megfizetéséről nem is rendelkezett!) Ha a határidő eredménytelenül telik el, kérhető lesz a későbbiekben a közös tulajdon más módon való megszüntetése. A bíróság megjegyezte, hogy a munkáltatói kölcsön mindaddig fennmarad az ingatlanon amíg azt a felek vissza nem fizetik, az egyébként közös adósságot bármelyik fél fizeti ki, a felét a másik féltől igényelheti.41 Másodfokú eljárás: Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kereseti kérelmét pontosította, és annak helyt adását kérte, illetőleg az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését bizonyítás kiegészítés okából. Az alperes megismételte az elsőfokú eljárásban tett előadásait, és az elsőfokú határozat helybenhagyását kérte. A másodfokú bíróság a fellebbezést nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság tehát a rendelkezésére álló bizonyítékokat ekörben a Pp.206. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően okszerűen és teljeskörűen értékelte, az azt támadó fellebbezés hivatkozása így nem foghatott helyt. A másodfokú bíróság - az elsőfokú bírósággal egyezően - az eredeti szakvéleményben meghatározott forgalmi értéket fogadta el a megváltási ár összegének alapja meghatározásánál. A fentiek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes és jogilag megalapozott ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján - helyes indokainál fogva – helybenhagyta. Az
eredménytelen
fellebbezés
az
alperes
vonatkozásában
szükségtelen
többletköltséget okozott. Erre figyelemmel a Pp.78. § (1) bekezdés alapján az 41 http://birosag.hu/ugyfelkapcsolati-portal/anonim-hatarozatok-tara Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.21.823/2007/6. Hatvani Városi Bíróság P.20.138/2006. Heves Megyei Bíróság 2.Pf.25.398/2007/4. Letöltés dátuma: 2014.10.03.
47
eredménytelenül
fellebbező
felperest
marasztalta
az
alperes
másodfokú
költségeinek összegében. Felülvizsgálati eljárás: A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, a megváltási árba különvagyona értékének beszámításával keresetének való helyt adás, másodlagosan a közös tulajdon árverési értékesítéssel való megszüntetése iránt a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint az eljárt bíróságok az eljárás során elmulasztották annak vizsgálatát, hogy a felperes a megváltási ár megfizetésére képes-e, és az eljárt bíróságok a bizonyítékokat kellő súllyal nem értékelték és ennek indokát sem adták. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem bizonyult alaposnak. Az elsőfokú bíróság a felperes
különvagyonával
kapcsolatos
ítéleti
tényállást
a
rendelkezésre
álló
bizonyítékok összességében és a Pp. 206. § (1) bekezdésben foglalt elveknek megfelelő mérlegelésével állapította meg és a Pp. 164. § (1) bekezdésben foglalt bizonyítási teher főszabályának helyes alkalmazásával értékelte a felperes terhére mindazon tények bizonyítatlanságát, amelyeket illetően a felperesnek állt volna érdekében, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A másodfokú bíróság pedig egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással. A tényállás megállapítás módjára vonatkozó és az ügy érdemi elbírálására is lényegesen kiható eljárási szabálysértés hiányában nincs jogi lehetőség a szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás felülvizsgálati eljárás keretében történő felülmérlegelésének, a bizonyítékok újbóli értékelésének. Alaptalanul sérelmezi ezért a felperes az érdemi döntést is. Olyan körülmény, amelyre az eljárás során a fél nem hivatkozott, és amellyel a bíróság emiatt nem is foglalkozhatott, jogszabálysértést nem alapoz meg. A jogerős ítéletnek a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó rendelkezése a Ptk. 148. § (2) bekezdésében írt anyagi jogszabályt nem sérti. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
48
Összegzés a fenti eljárásról: 2007. május 16. - 2008. február 26., az első és harmadfokú határozatok kelte. Pertartam tekintetében csupán egy év alatt három fokot megjárt, de végleges döntés született, tükrözve az egységes joggyakorlatot. A bizonyítatlan tények bizonyítása - melyekre felperes a másodfokú eljárásban hivatkozott, a felperesi érdeket szolgálta volna, azonban ennek foganatosítása a felperesi érdekkörben lett volna szükséges. Az elsőfokú bíróság ítélete elleni felperesi fellebbezés, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását akként kérte, hogy a pontosított keresetében foglaltaknak adjon helyt, és másodlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére csak eljárási illeték fizetési kötelezettséget eredményezett számára azért, mert másodfokon újabb, illetőleg teljes körű bizonyítási indítványt a felperes nem terjesztett elő, mindeközben a bizonyítottság hiányára hivatkozott. 5.9.3. Gyakorlati példa az árverési értékesítés útján történő közös tulajdon megszüntetéshez, anonimizált határozat összegzése Elsőfokú eljárás: A törvényszék peres eljárásában a felperesnek az alperes ellen közös tulajdon megszüntetése iránt indított perében ítéletet hozott. Ítéletében a bíróság a H. települési 1. helyrajzi szám alatt felvett, a valóságban H. település, H. u. alatti ingatlanon fennálló közös tulajdont árverési értékesítéssel szünteti meg. A legkisebb vételárát 25.000.000.- (Huszonötmillió) Ft-ban állapítja meg, a peres felek a végrehajtási költségeket egymás között ½ - ½ arányban kötelesek viselni. Sikeres árverés esetén a befolyó vételárból a felperest illeti a végrehajtási költségekkel csökkentett vételár 50%-a, az alperest illeti a végrehajtási költségekkel csökkentett vételár 50%-a. Az értékesítés sikere esetén az alperes köteles az ingatlant az árverési vevő rendelkezésére bocsátani azzal, hogy elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. Ha az árverés során a legkisebb vételárnál magasabb összeget sikerül elérni, a többletet a felperes és az alperes között fele-fele arányban kell megosztani. Árverés során a végrehajtót nem illeti meg a legkisebb vételár alá történő leszállás joga. A peres feleket az árverés során elővásárlási jog illeti meg. A bíróság az ítélet indoklásában megállapította, hogy jelen per előzményeként a felek bontóperük során egyezségükben akkori utolsó közös lakásuk osztott használatában állapodtak meg. Ezt követően élettársi kapcsolatra léptek, és költöztek be a fele-fele 49
arányú közös tulajdonukat képező, ezen ítélettel érintett ingatlanba. Élettársi kapcsolatuk során szerződéssel rendelkeztek ezen ingatlan megosztott használatáról. Az életközösség megromlása miatt a későbbiekben pert indítottak a közös tulajdonuk megszüntetése iránt. A felperes az ingatlant magához kívánta váltani 12.500.000,- Ft. megváltási ár fejében, másodlagosan árverési értékesítéssel történő közös tulajdon megszüntetést kért. Alperes vitatta felperes teljesítőképességét, az árverési értékesítést ellenezte. Az elsőfokú bíróság a fent idézett ítélet indoklásában hivatkozott a közös tulajdon megosztásának jogszabályi szakaszaira, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság 1/2008. (V. 19.) Polgári Kollégiumának véleményére a PK. 10. számú állásfoglalás meghaladottá nyilvánításáról és a közös tulajdon megszüntetéseinek egyes kérdéseiről II. pontjára, mely főszabály szerint akként rendelkezik, hogy az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése esetén az abban lakó volt tulajdonostársat a bíróság kiköltözésre kötelezi. Ingatlanon fennálló közös tulajdon megváltás vagy értékesítés útján történő megszüntetése esetében többnyire a bennlakó tulajdonostárs érdekét is az szolgálja, ha a megváltásra nem képes tulajdonostárs kiköltözésre kötelezését a bíróság elrendeli. Ilyenkor a tulajdoni hányadának megváltása vagy az ingatlan árverési értékesítés ún. beköltözhető érték alapul vételével történik, és a kiköltözésre kötelezett tulajdonostárs az ennek megfelelően megállapított megváltási árat, illetve az árverési vételárból reá eső összeget önálló lakás vásárlására fordíthatja, vagy abból lakhatását egyéb módon megoldhatja. Ugyanakkor az alperes méltánylást érdemlő körülményekre sem hivatkozott, ami miatt nem lenne kötelezhető a lakásból való kiköltözésre. Megjegyezte a bíróság, hogy az alperes a perbeli ingatlanon felül is rendelkezik további beköltözhető ingatlantulajdonnal. Egyébként is az alperes bentlakását csak abban az esetben rendelhette volna el a bíróság, ha az ingatlan elkülönült használatra alkalmas lenne, a bennlakó tulajdonostárs ingatlanhasználatát használati jog alapításával tényleges szükségleteire korlátozná és az életviteléhez nem szükséges elkülönült használatra alkalmas ingatlanrészek kiürítésére és birtokba bocsátására kötelezné. A perben kirendelt szakértő véleménye szerint a lakóépület a felek között teljes elkülönített használatra jelenlegi állapotában viszont nem alkalmas. A Legfelsőbb Bíróság 1/2008. (V. 19.) PK. Vélemény VII/G. pontja akként rendelkezik, hogy a perköltség viselésének általános szabálya az, hogy a készkiadások megosztása mellett mindegyik fél viseli a saját költségét. Erre tekintettel a bíróság az alperest 50
kötelezte a szakértői díj fele összegének a megfizetésére perköltség címén és kötelezte a feleket az eljárás során felmerült eljárási illeték fele-fele összegének megfizetésére. 42 Másodfokú eljárás: Az Ítélőtábla felperes és alperes fellebbezése folytán tárgyaláson kívül meghozott határozatával a fentiekben idézett elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét részben megváltoztatta, és mellőzte az elsőfokú ítéletnek a felperest és az alperest eljárási illeték megfizetésére kötelező rendelkezését, (mivel az ítélőtábla a másodfokú eljárásban a felperes és az alperes részére teljes személyes költségmentességet engedélyezett) így a felmerült eljárási illetéket az állam viseli, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolásban az olvasható, hogy a másodfokú bíróság megállapításai szerint a felperes fellebbezésében hivatkozott körülmények egy része (pl. a birtokháborítás, a büntetőeljárás ténye) kívül esik azon a perbeli magatartáson, amelyet a bíróság az alperes terhére értékelhetett volna. Közös tulajdon megszüntetése iránti perekben pedig az a magatartás sem értékelhető valamelyik fél terhére, ha a közös tulajdon megszüntetését ellenzi, avagy annak módját a felperesi keresettől eltérően határozza meg. Az alperesi fellebbezés csak a költségviselés felülbírálatára irányult. 43 Összegzés: a fenti anonimizált másodfokú határozat az elsőfokú bíróságnak csak a költségviselésről rendelkező döntését változtatta meg, azt is azért, mert az ítélőtábla a felek részére teljes személyes költségmentességet engedélyezett. A peres feleknek számolniuk kell azzal, hogy amennyiben a közös tulajdon megosztásának egyik módjában sem tudnak megegyezni, akkor a bíróság dönt, valamint ha a meghatározott áron nem teljesül az értékesítés, akkor csak közös megegyezéssel lehet az árat csökkenteni. Fontos, hogy a feleket elővásárlási jog illeti meg. Az árverési értékesítés során számolni kell a végrehajtási eljárás lefolytatásának menetével. „A költségmentességhez alapul szolgáló feltételeknek az eljárás folyamán történő bekövetkezése, illetve megváltozása esetén költségmentesség engedélyezhető, illetve az módosítható vagy visszavonható.” 44
42 http://birosag.hu/ugyfelkapcsolati-portal/anonim-hatarozatok-tara Debreceni Törvényszék P.20.285/2010/24. Letöltés időpontja: 2014.12.06. 43 http://birosag.hu/ugyfelkapcsolati-portal/anonim-hatarozatok-tara Debreceni Ítélőtábla Pf.20.210/2011/8. Letöltés időpontja: 2014.12.06. 44 http://www.bpxv.hu/index.php?page=ugyleirasok&id=26 Letöltés ideje 2014. 12. 27.
51
6. Záró gondolatok Véleményem szerint az anonimizált határozatokban olvasható döntések és felülbírálatok útmutatást nyújtanak az érdekeltek számára számos területen, így a házasság felbontásával felmerülő vagyonjogi kérdésekben is. A jelenleg fellelhető határozatok gyűjteménye még az 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyről szabályozását tükrözi vissza, de tanulmányozva a jelenlegi Polgári Törvénykönyvet, látható, hogy a magán autonómia, a szerződéses szabadság elve vezérelte a törvényalkotást, a társasági jog és családjog beépülése az új Ptk-ba, a társadalmi igények következményeként forrott össze ebbe az új polgári kódexbe, mely kiszámítható, átlátható szabályozásra törekszik. A bíróságok alaptörvényi felhatalmazása, hogy ezen jogszabályokat megfelelően alkalmazva döntsenek jogvitákban. A bíróságnak fel kell vállalni a felelősséget, az másra át nem hárítható. Ezen jogterület, a családjog társadalmi jelentősége kiemelkedő, gyakorlatilag minden második család és tagjai, szűkebb, tágabb köre ilyen ügyben részt vesz. A döntés a bíró kezében van, de a megegyezés a felek preferációja. Anonimizált joggyakorlatból vett mintákon keresztül megegyezési sémák, megoldási vázak kerülhetnek köztudatba és alkalmazásra az érdekelt felek számára /őszintén szólva: esély a mások hibáiból történő tanulásra/. A bírósági mediáció intézménye is célt tűz ki, méghozzá a peres eljárás mellett a gyors megegyezés célját, mely eljárás szlogenje: „Perbeszéd helyett párbeszéd”, azaz vitarendezés bírósági közvetítéssel, gyors, ingyenes, idő és költségkímélő eljárás, és a döntés a felek kezében maradhat – amennyiben a személyiségük, habitusuk erre alkalmas. Ezek a felsorolt tényezők, a bíróságok nyitottságra törekvése, reményeim szerint növelik majd a bíróságok iránti bizalmat, illetve a bíróságok szemszögéből nézve pedig a hatékony, eredményes ítélkezést még inkább lehetővé teszik vagy épp gyorsítják. Ezeknek a célkitűzéseknek a „pillérei”, hiteles és elkötelezett emberek, és nem „intézmények” és „szabályok”. Amennyiben a jogalkalmazás minőségében összehangoltan működik és folyamatosan fejlődik, akkor igaz, hogy: „Ius est ars boni et aequi A jog a jó és a méltányos művészete” Celsus, Ulp. D. 1,1,1,1.45 45 http://hu.wikipedia.org/wiki/Jog Letöltés időpontja: 2014.10.03.
52
Irodalomjegyzék Barzó Tímea. A magyar családjog múltja, jelene és jövője 1. Rész: A házassági jog és a házassági vagyonjog fejlődésének rövid történeti bemutatása. In: Családi jog 2006. (4. évf.) 1. sz. Barzó Tímea: A házassági vagyonjogi szerződés múltja, jelene és jövője. In: Somfai Balázs (szerk.) Ünnepi tanulmánykötet Filó Erika kandidátus egyetemi docens 70. születésnapjára. PTE ÁJK. 2010. Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog. In: Sári Péterné Vass Margit (szerk.): A Családjogi Törvény magyarázata. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 2002. Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései Complex Kiadó Budapest 2006. {továbbiakban: Házassági vagyonjog gyakorlati kérdései} Csűri Éva Katalin: Házassági vagyonjog. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest 2009. Dr. Csűri Éva: A házassági vagyonjog
In: Banicz Erika (szerk.) Országos
Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala: fogalmazói vázlat. Magyar Bíróképző Akadémia 2006. Heinerné Barzó Tímea: Családi jog. Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért, Miskolc, 2004.
Heinerné Barzó Tímea: A családi jog alapjai. Novotni Alapítvány a Magánjog fejlesztéséért Miskolc, 2004.
Gadó Gábor-Németh Anita-Sáriné Simkó Ágnes (szerk): Ptk. fordítókulcs odavissza a 2013. évi V. tv. és az 1959. évi IV. törvény normaszövegének összehasonlító táblázata. HVG-ORAC Budapest, 2014.
Bíró György-Juhász Ágnes-Pusztahelyi Réka-Révész Katalin: A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény Tükrös Szerkezetben az 1959. évi IV. törvénnyel I. kötet. Novotni Alapítvány Miskolc, 2014. Jobbágyi Gábor: Családjog In: Osztovits András (szerk.): Ptk. a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja II. kötet. Opten Informatikai Kft. Budapest, 2014. {továbbiakban: Nagykommentár} 53
Kőrös András: Házassági vagyonjog In: Kőrös András (szerk.) Polgári jog Családjog. Az új Ptk. magyarázata. III/IV. Kötet. HVG Orac Lap és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2013. {továbbiakban: Az új Ptk. magyarázata} Kőrös András: Házastársi közös vagyon, közös lakás. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2002. Pusztahelyi Réka – Kriston Edit – Sápi Edit: Polgári Jogi Alapok. Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért. Miskolc, 2014. Kőrös András – Makai Katalin – Szeibert Orsolya: Házassági vagyonjog. In: Vékás Lajos (szerk.) A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2013. 279. p. Weiss Emília: Tanulmány Az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvéről In: Jogtudományi Közlöny:
Az új Ptk.-val foglalkozó tanulmánysorozat
negyedik tanulmánya. LXVIII. évfolyam 2013. szeptember. {Tanulmány} Weiss Emilia: A családjogi kodifikáció elvi kérdései. In: Közjegyzők Közlönye. 12. évf. LIV évf. 1. szám.
HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2007.
54
Jogszabályjegyzék Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról 1952. évi IV. törvény a házasságról a családról és a gyámságról 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 1990. évi XCIII. törvény az illetékekről 1997. évi CXLI. törvény az ingatlan-nyilvántartásról 2005. évi XC. törvény az elektronikus információszabadságról 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról 2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról 2008. évi XXV. törvény az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi törvény módosításáról 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 2013. évi CLXXVII. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről
55
Hivatkozások jegyzéke Normatív utasítás 2007. évi 3. sz. OIT szabályzat az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény szerint a Bírósági Határozatok Gyűjteményének közzétételével kapcsolatban a bíróságokra háruló feladatok végrehajtásáról Bírósági Határozatok, joggyakorlat, Bírósági Döntvények Tára, Alkotmánybírósági határozat ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG 436/B/2010. AB határozata BDT2012. 2754. I. BH19/1990. BH1994.140. BH 537/1994. BH.1995.569.sz. BH1996. 98. I. BH1996. 98.II. BH 2000.546. BH 2001.18. BH2006/2013. BH.2008.150. BH2008.39.I. BH2008.39.II. BH2008.39.III. EBH 2001.424-II. EBH 2009-2051. EBH 2011.2404. Kúria 1/2014.Polgári jogegységi határozat
56
Legfelsőbb Bíróság 1/2008. (V. 19.) Polgári Kollégiumának véleménye a PK. 10. számú állásfoglalás meghaladottá nyilvánításáról és a közös tulajdon megszüntetéseinek egyes kérdéseiről Legfelsőbb Bíróság 1/2008. (V. 19.) PK. vélemény VII/G. Legfelsőbb Bíróság 1/2002. PJE határozata PK 281. sz. állásfoglalás Internetes portálok http://www.efoesz.hu/download/uptk_ab_436_b_2010._ab_hatarozat.pdf Letöltés dátuma: 2015. 03. 01. http://www.birosag.hu/kozerdeku-informaciok/statisztikai-adatok/statisztikai-evkonyvek Letöltés dátuma: 2014. 09. 18. http://projektjeink.birosag.hu/sites/default/files/allomanyok/ptk_e_learning/ptk6/lecke7_lap1.ht ml Letöltés időpontja: 2015. 03. 02. http://projektjeink.birosag.hu/sites/default/files/allomanyok/ptk_e_learning/ptk6/lecke7_lap3.ht ml Letöltés időpontja: 2015. 03. 03. http://birosag.hu/ugyfelkapcsolati-portal/anonim-hatarozatok-tara Letöltés dátuma: 2014. 10. 03; 2014. 12. 06.
http://www.bpxv.hu/index.php?page=ugyleirasok&id=26 Letöltés ideje 2014. 12. 27.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Jog Letöltés időpontja: 2014.10.03.
57
Anonimizált határozatok: Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.134/2010/4. Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.21.823/2007/6. Heves Megyei Bíróság 2.Pf.25.398/2007/4. Hatvani Városi Bíróságon P.20.138/2006. Debreceni Ítélőtábla Pf.20.210/2011/8. Debreceni Törvényszék P.20.285/2010/24.
58