Miskolci Egyetem. Állam- és Jogtudományi Kar. Agrár- és Munkajogi Tanszék A REHABILITÁCIÓ. Készítette: Kanyó Edina. Konzulens: Dr. Jakab Nóra

Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Agrár- és Munkajogi Tanszék

A REHABILITÁCIÓ

Készítette: Kanyó Edina Konzulens: Dr. Jakab Nóra

2013 Miskolc

University of Miskolc Faculty of Law Agricultural and Labour Law Department

THE REHABILITATION

Author: Kanyó Edina Consultant: Dr. Jakab Nóra

2013 Miskolc

MISKOLCI EGYETEM Állam- és Jogtudományi Kar TANSZÉKI IGAZOLÓ LAP a szakdolgozat benyújtásához (alapképzési szakos hallgatók számára) Név:............................................................. Szak: …………………………..tagozat: ......................... A szakdolgozat címe: ...................................................................................................................... ………................................................................................................................................................ A szakdolgozat angol nyelvű címe: ……………………………………………………………….…. ………………………………………………………………………………………………………… Az engedélyező tanszék: ....................................................................................................................... Első konzultáció: (a szakdolgozat tárgyának elfogadása, tájékoztatás a szakirodalomról és egyéb forrásokról). Miskolc, 20...................................... .................................... konzulens Ezt az igazolást a nappali és a levelező tagozaton egyaránt a II. félévi vizsgaidőszak végéig köteles a hallgató a Dékáni Hivatalban bemutatni és nyilvántartásba vétetni. Nyilvántartásba vettem: Miskolc, 20............................. ..................................... Dékáni Hivatal Második konzultáció: (A szakirodalom áttanulmányozása után a dolgozat vázlatának elkészítésekor.) Miskolc, 20............................ ..................................... konzulens Harmadik konzultáció: (Az első fogalmazvány elkészülésekor.) Miskolc, 20........................... .................................... konzulens Negyedik konzultáció: (a dolgozat végleges elkészülte előtt) Miskolc, 20………………… ……………………… konzulens Az igazoló lapot a szakdolgozathoz csatolni kell, anélkül a szakdolgozat nem fogadható el

Ezt a lapot a szakdolgozathoz csatolva, azzal együtt kell megőrizni!

MISKOLCI EGYETEM Állam- és Jogtudományi Kar

Szakdolgozati értékelő lap (alapképzési szakos hallgatók számára) Név:........................................Szak:……………………………….tagozat:................................ A szakdolgozat címe: ...................................................................................................................................................... 1. Teljes-e a szakdolgozat? (A kidolgozás megfelel-e a választott témának?) ....................................................................................................................................................... 2. A szakirodalom és a források értékelése: (Ismeri-e és kritikai módon értékeli-e a hallgató a téma szakirodalmát?).............................................................................................................................................. 3.A szakdolgozat szakmai színvonala, értékelése: ....................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................. 4. A szakdolgozat stílusa (nyelvhelyesség, tömörség, pontosság stb.) és apparátusa (a hivatkozások, bibliográfia, mellékletek, ábrák színvonala): ....................................................................................................................................................... ....................................................................................................................................................... 5. A jelölt által megválaszolandó kérdések: 1................................................................................................................................................ 2……………………………………………………………………………………………… 6. Javasolt érdemjegy: ................................... Dátum: ................................ ........................................... szakdolgozati bíráló A védés eredménye: .................... A védés eredményének indoklása: .................................................................................................................................................. .................................................................................................................................................. .................... Dátum: .............................. ....................................... a bíráló bizottság elnöke

..................................... konzulens

..................................... a bizottság kijelölt tagja

Oldalszám: 16

MISKOLCI EGYETEM

Szabályzat a szakdolgozat készítéséről

8. sz. melléklet Változat száma: A2

SZERZŐI JOGI NYILATKOZAT

Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy benyújtott szakdolgozatom kizárólag saját, önálló munkám. A benne található másoktól származó, nyilvánosságra hozott vagy közzétett gondolatok és adatok eredeti lelőhelyét a hivatkozásokban (lábjegyzetekben), az irodalomjegyzékben, illetve a felhasznált források között hiánytalanul feltüntetem.

Miskolc,……………………..

Név:________________________ Neptun kód:______________________ Aláírás:_________________________

Tartalomjegyzék I. BEVEZETÉS .............................................................................................................. 1 II. A REHABILITÁCIÓ KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE EURÓPÁBAN ........ 2 1. 2. 3.

AZ EURÓPAI UNIÓ SZABÁLYOZÁSA ..................................................................... 4 INTEGRÁCIÓS MODELLEK .................................................................................... 7 JOGI SZABÁLYOZÁS ............................................................................................. 8 3.1. Az Európai Szociális Karta ................................................................................. 8 3.2. Az Egyesül Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről ................................................................. 10 3.3. Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményei ................................... 14 3.4 Közösségi jogi szabályozás ............................................................................... 16

III. A FOGLALKOZÁSI REHABILITÁCIÓ KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON ............................................................................................... 18 1. 2. UTÁN

JOGI SZABÁLYOZÁS ........................................................................................... 21 MEGVÁLTOZOTT MUNKAKÉPESSÉGŰ SZEMÉLYEK ELLÁTÁSAI 2012 ELŐTT ÉS .......................................................................................................................... 27

IV. A FOGYATÉKOSSÁG ÉS A MEGVÁLTOZOTT MUNKAKÉPESSÉG - A CSÉLCSOPORT MEGHATÁROZÁSA .................................................................... 33 1. A REHABILITÁCIÓ ÁLTALÁNOS DEFINÍCIÓJA RÉGI ÉS MODERN MEGKÖZELÍTÉSBEN .. 35 2. FOGLALKOZÁSI REHABILITÁCIÓ ............................................................................... 36 V. INTÉZMÉNYI HÁTTÉR ...................................................................................... 39 1. NEMZETI FOGLALKOZTATÁSI SZOLGÁLAT .............................................................. 39 2. NEMZETI FOGLALKOZTATÁSI ALAP ........................................................................ 41 VI. REHABILITÁCIÓS PROGRAMOK ................................................................. 42 1. 2. 3.

ÚJ MAGYARORSZÁG FEJLESZTÉSI TERV ............................................................. 42 TÁMOGATOTT FOGLALKOZTATÁS ..................................................................... 43 4M PROGRAM .................................................................................................... 44

VII. ÖSSZEGZÉS ........................................................................................................ 45 VIII. SUMMARY......................................................................................................... 48 IX. IRODALOMJEGYZÉK ....................................................................................... 50 X. HIVATKOZÁSJEGYZÉK ................................................................................... 52 XI. JOGSZABÁLYJEGYZÉK ................................................................................... 56

I.

Bevezetés

Köztudott, hogy Magyarországon sok a megváltozott munkaképességű, rokkantnyugdíjas személy és az is, hogy ezek az emberek még az egészséges társaiktól is nehezebben találnak munkát. Mindenki emlékszik még arra az időszakra, amikor pályaválasztás előtt állva számot tettünk arról, hogy mi az, ami érdekel, amivel foglalkozni szeretnénk, megvan-e ahhoz minden tudásunk és képességünk, és milyen akadályok, korlátok állnak előttünk. A megváltozott munkaképességű személyek is hasonlóan mérlegelnek, azonban a mérlegelés után számukra még szűkebb lehetőségek állnak fenn. Bár már évtizedek óta próbálnak hatékony megoldást találni ezeknek az embereknek a foglalkoztatási problémáira és a lehető legteljesebben érvényre juttatni az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód követelményét, mégis folyamatos változtatásokra, újításokra van szükség. Ahhoz, hogy az esélyegyenlőség a munkaerő-piacon valóban megvalósuljon, szükséges az állam által megteremtett jogi feltételek biztosítása, valamint a társadalomnak is arra kell törekednie, hogy az előítéletek megfékezésre kerüljenek és hozzájáruljanak, hogy ezen emberek is aktív tagjává váljanak a társadalomnak. Dolgozatom megírását az a probléma indokolta, hogy 2012. január 1-jét követően rengeteg változtatás lépett életbe a rokkantnyugdíj-rendszer, szűkebben a rehabilitációval kapcsolatban, amivel a biztonság, az átláthatóság és a munkára ösztönzés volt a kormány célja. A változtatásokat az indokolta, hogy a korábbi nehezen átlátható ellátások egyszerűbbek és rugalmasabbak legyenek, megteremtődjön a foglalkoztatás-központú rehabilitáció és a megmaradt képességek fejlesztése. Dolgozatomban az alábbiakat törekszem bemutatni: -

a rehabilitáció, különösen a foglalkozási rehabilitáció milyen fejlődési mechanizmusokon ment keresztül a kezdetektől napjainkig

-

milyen jogi szabályozások alakították a rehabilitációt

-

mennyiben lett egyszerűbb vagy éppen bonyolultabb a mostani ellátási rendszer a régebbihez képest

-

milyen intézmények és programok segítik a megváltozott munkaképességű személyek csoportját

1

II.

A rehabilitáció kialakulása és fejlődése Európában

A munkaképes korú megváltozott munkaképességű állampolgárok foglalkoztatásának megoldása minden korszakban gazdasági és társadalmi érdeke volt az államoknak. Mivel lakosságon belüli arányuk az egyik legszélesebb a fejlett országokban is, így egyik ország sem engedhette meg magának azt, hogy egy ilyen nagy számú csoportot kirekesszen a munka világából és járadékossá minősítse megváltozott munkaképességű állampolgárait. Viszont az újraintegrálódásnak elbátortalanító tényezői vannak mind munkavállalói, mind munkáltatói oldalon. A munkavállalók részéről kockázati okként jelentkezik a járadékcsapda és a járadékok elvesztése, munkaadói oldalról pedig visszatartó erőként jelentkezik, hogy a munkáltatók félnek a jelentős költségekkel járó munkahely átformálásától. A megváltozott munkaképességű emberek munkaerő-piaci helyzetének megoldása azonban egyre fontosabb feladattá vált és válik a különböző korokban és társadalmakban.1 A francia forradalom győzelme után, mely Európa történetének meghatározó eseménye volt a XVIII. század végén, állami célkitűzésnek tekintették – a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavak keretei között – a munkalehetőségek megteremtését a forradalomban szerencsétlenül járt polgárok számára és azt, hogy segíteni kell a munkaképtelenné váltakat. Ezen elvek rögzítésével sikerült megfogalmazni először a foglalkozási rehabilitáció társadalmi igényét, melyek ma már minden civilizált állam jogrendszerében megtalálhatóak. A foglalkozási rehabilitáció igénye az ipari forradalommal erősödött a XIX. században. Az egyre növekvő gépesítéssel és a gyáripar kialakulásával párhuzamosan nőtt az üzemi balesetek száma, ugyanis a gyors fejlődés ellenére a védőberendezések teljes hiánya volt jellemző erre a korszakra. Ennek eredményeképp a kialakuló munkásosztály több államban sikeresen lépett fel amellett, hogy a munkáltatónak kártérítést kell fizetnie az üzemi balesetek következtében rokkanttá vált munkavállalóknak.

1

Bárány Lajos: A foglalkozási rehabilitáció rendszere és jogi szabályozása Magyarországon, Budapest, Tankönyvkiadó, 1987. 2

Ennek következtében született meg elsőként a század végén Angliában és Poroszországban az első társadalombiztosítási törvény, amellyel megindult egy folyamat a rokkantak megsegítése érdekében.2 A 20. század első felében a szakszervezeti mozgalmak erősödésével párhuzamosan Európa-szerte felerősödött a kötelező társadalombiztosítás gondolata is, illetve az, hogy a megváltozott munkaképességűek továbbfoglalkoztatása hogyan és milyen feltételek között valósítható meg. A második világháborút követő időszakban mind Európában, mind az USA-ban nagy gondot fordítottak a háborús rokkantak és megváltozott munkaképességű polgárok foglalkoztatására, illetve képzésére, ugyanis a több millió háborús sebesült szervezett megsegítésére mind gazdasági, mind társadalmi szempontból ezt találták a legjobb megoldásnak. A második világháború befejezése után tehát erőteljesen megindul a foglalkozási rehabilitáció rendszerének kialakítása, mely rendszer fejlesztését minden korszakban nagyon fontos és folyamatos feladatnak tekintenek. Az alábbi öt állam kiemelkedő szerepet töltött be a foglalkozási rehabilitáció rendszerének kiépülésében3: Franciaország: 1975-tól ismerik el a rokkantak munkához való jogát, ekkortól szabályozza törvény a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását. Olyan rehabilitációs központot hoztak létre, ahol a dolgozni vágyó rokkantak különböző vizsgálatait végzik el (egészség-és készségvizsgálat), majd tájékoztatják az adott személyt, hogy milyen lehetőségei vannak az elhelyezkedésre. Nagy-Britannia: 1945 óta kötelező a munkáltatóknak megváltozott munkaképességű egyént foglalkoztatniuk. Ebben az évben jött létre egy olyan nagyvállalat, amelynek célja a rokkantak és megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása. Hasonlóan Franciaországhoz, itt is létrehoztak rehabilitációs központokat, ahol tájékoztatják az érintetteket a foglalkoztatási lehetőségeikről és szakmai tanácsokkal is ellátják őket.

Bárány Lajos: A foglalkozási rehabilitáció rendszere és jogi szabályozása Magyarországon, Budapest, Tankönyvkiadó, 1987. 3 Bárány Lajos: A foglalkozási rehabilitáció rendszere és jogi szabályozása Magyarországon, Budapest, Tankönyvkiadó, 1987. 2

3

Dánia: az állam lehetőséget teremtett arra, hogy ha a munkaadó ugyanabba a munkakörbe visszahelyezi a rokkant személyt, ahol balesete előtt dolgozott, a társadalombiztosítástól 50%-os visszafizetést kérhet. Finnország: 1946-ban jelent meg a rehabilitációs törvényük. Kimondja, hogy a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási és képzési költségeit a munkaadók az államtól visszaigényelhetik. Itt is találkozhatunk rehabilitációs központokkal, valamint egy koordinációs bizottsággal is, melyet a Szociális Minisztérium hozott létre a rehabilitációban közreműködő szervek összehangolására. Belgium: 1963-tól végzi állami szervezet az érintettek rehabilitációját. Felkutatják és regisztrálják őket, valamint segítik az elhelyezkedésüket. A munkáltatók állami támogatást vehetnek igénybe, amennyiben vállalják, hogy egy meghatározott számú megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztatnak.

1. Az Európai Unió szabályozása Az aktív, munkaképes korú megváltozott munkaképességűek rehabilitációja manapság is fontos és megoldandó probléma az Európai Unióban. Az Unió fontosnak tartja, hogy minden tagállam az állampolgárai számára egyenlő hozzáférést biztosítson a munkához, illetve a különböző képzésekhez. Foglalkozási stratégiája közé tartozik az alacsony munkaerő-piaci státusszal rendelkező aktív és inaktív fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatottságának javítása. Ezek az emberek egy olyan csoportot képeznek, amin belül vannak, akiknek a hiányos, elavult szakmai tudását, alacsony iskolai végzettségét, megkopott képességeit kell növelni, illetve fejleszteni, másoknak viszont hosszabb utat kell bejárni addig, amíg elegendően motiváltak lesznek a munkavállalásra és rendelkeznek az ahhoz szükséges képességekkel és ismeretekkel. Ehhez persze szükség volt arra, hogy hosszú évek során az esélyegyenlőség szabályozása teljes körűen kiépüljön4: 1948 – Az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) jóváhagyta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amely szerint minden embernek joga van a megfelelő életszínvonalhoz, az élelemhez, ruhához, lakáshoz, orvosi és szociális ellátáshoz.

4

Farkasné Jakab Eszter, Horváth Péter, Mészáros Andrea, Nagy Janka Teodóra, Petróczi Ferenc, Sima Ferenc, Szellő János: Szekszárdi Szociális Műhely Tanulmányok 3. – A komplex rehabilitáció, Szekszárd, 2012. 42. 4

• 1950 – Az Európa Tanács elfogadta az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről szóló Római szerződést, amely kinyilvánította az emberi jogokat – beleértve a fogyatékos személyek jogait is. • 1961 – Az Európai Szociális Karta az 1.,9.,10. cikkében külön megemlíti a fogyatékkal élő és megváltozott munkaképességű emberek érdekében hozott intézkedéseket. • 1966 – az ENSZ által elkészített Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogokról Szóló Nemzetközi Egyezmény a szociális jogokra vonatkozóan tartalmaz egy általános közleményt. • 1969 – Újabb ENSZ dokumentum, a Nyilatkozat a társadalmi fejlődésről és haladásról már deklarálja a fogyatékossággal élő emberek jogait, jólétük biztosítását. • 1971 – Az ENSZ Közgyűlése elfogadja az Értelmi Fogyatékos Személyek Jogainak Deklarációját. • 1982 – A Közgyűlés által 37/52 sz. határozataként elfogadott, a fogyatékossággal élő emberekre vonatkozó akcióprogram, amely azt hangsúlyozta, hogy a fogyatékossággal élő embereket is ugyanazok a lehetőségek illetik meg, mint az összes többi állampolgárt. • 1983 – Megfogalmazásra kerül a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 1983. évi 159. egyezménye A Fogyatékos Személyek Szakmai rehabilitációjáról és Alkalmazásáról. Ezáltal garantálták a fogyatékkal élők képzését és foglalkoztatását. • 1983 – Az ENSZ bejelentette, hogy a következő 10 év a Fogyatékos Személyek Nemzetközi Évtizede lesz (1983-1992). • 1988 – Az Európai Unió meghirdeti a HELIOS I. Közösségi programot (1988-1991), amelynek fő törekvése a fogyatékkal élő személyek integrációja, képzése, rehabilitációja. • 1989 – Elfogadásra kerül a Közösségi Charta a Munkavállalók Alapvető Szociális Jogairól. Itt jelenik meg először a kötelezettségvállalás a fogyatékos munkavállalók vonatkozásában. • 1992 – Az Európa Tanács elfogadja az Átfogó politika a fogyatékos személyek rehabilitációjára címmel megjelent ajánlást. Ez az ajánlás több mint egy évtizeden át volt az alapja a fogyatékosságügyi szakpolitikáknak. • 1993 – Megalakul az Európai Fogyatékosügyi Fórum. • 1993 – Az ENSZ elfogadja A fogyatékossággal élő személyek esélyegyenlősítését célzó általános szabályokat (Standard Rules).

5

• 1993 – Az Európai Unió elindítja a HELIOS II. (1993-1996) akcióprogramot, melynek fókuszában az esélyegyenlőség és az integráció áll. • 1996 – Az Európai Szociális Karta a 15. cikkben külön felhívja a figyelmet a fizikailag vagy szellemileg fogyatékos személyek képzésére, rehabilitációjára. • 1997 –Létrejött a Római Szerződést módosító Amszterdami Szerződés, amely: a.) egyértelműen tiltja a fogyatékosság alapján történő hátrányos megkülönböztetést. Ennek következtében a fogyatékos személyeket ért diszkrimináció esetén az Európai Bírósághoz fordulhatnak. b.) Módosítja a Római Szerződés 136. cikkét: „a közösség támogatja és kiegészíti a tagállamok tevékenységét … a munkaerőpiacról kirekedt személyek beilleszkedése” kérdésében. c.) a Római Szerződés 95. cikkét kiegészítette az alábbiakkal: „a közösségi intézményeknek a hatályos számozás szerinti 95. cikke alapján meghozott minden egyes jogszabály esetében figyelembe kell venniük a fogyatékkal élő személyek igényeit”5. • 2000 – Az Európai Unió Tanácsa kihirdeti a 2000/78/EK Irányelvet a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód követelményeiről. • 2001 – Az ENSZ Közgyűlése létrehoz egy bizottságot a fogyatékos szervezetek szakértőinek közreműködésével, melynek feladata a fogyatékos személyek jogait védő szerződés létrehozása. • 2002 –Madridi Nyilatkozat, amely megfogalmazza, hogy a fogyatékos személyeket is megilletik az alapvető emberi jogok. • 2003 – Az Európa Tanács kezdeményezésére „eAccessability” néven egy olyan információs adatbázist létrehozására törekedtek, amely lehetőséget teremt a fogyatékos személyek számára is az információhoz való jog érvényesítésére. • 2003 – Az Európa Tanács elfogadja a diszkriminációellenes Malagai Nyilatkozatot. • 2004 – Elfogadásra kerül az Európai Unió által az Európai Fogyatékosügyi Stratégia (2004-2010). • 2007 – Az ENSZ szervezésében elfogadják A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló egyezményt. • 2007 – Az Esélyegyenlőség Éve Európában

5

Farkasné Jakab Eszter, Horváth Péter, Mészáros Andrea, Nagy Janka Teodóra, Petróczi Ferenc, Sima Ferenc, Szellő János: Szekszárdi Szociális Műhely Tanulmányok 3. – A komplex rehabilitáció, Szekszárd, 2012. 44. 6

• 2007 –Elindul a PROGRESS, amely a fogyatékossággal élő személyeket is segítő foglalkoztatási és társadalmi program. • 2010 – Az Európai Bizottság elfogadja az Európai Fogyatékosügyi Stratégiát (20102020), amelynek törekvése az integrált oktatás elősegítése, a szegénységből adódó hátrányok leküzdése és a gazdasági válság következményeinek enyhítése. Az Európai Unióban a fogyatékkal élő, megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatási stratégiája hosszú távú program, mely során célul tűzték ki, hogy ezek az emberek is egyenlő esélyekkel vegyenek részt a munkaerő piacon, és biztosított legyen ezen csoport számára is a képességeik megvalósítása. Mindezek végrehajtása érdekében az Európai Közösségek Bizottsága a holisztikus szemléletű stratégiák megvalósítását ajánlotta a tagállamoknak: -

„A holisztikus szemlélet szerint a megváltozott munkaképességű ember egész személyével (személyiségével) kell foglalkozni. Beleértve az egészségi és szellemi állapotát, képességeit, készségeit. Fel kell tárni a problémák okait, és az okokat kell kezelni, megszüntetni. A holisztikus szemlélet fontos eleme a megelőzés.”6

2. Integrációs modellek7 Egyesült Királyság: Központi szerepet kapott a fogyatékkal élők munkaerő piaci esélyegyenlősége. Felismerték, hogy mind társadalmi, mind gazdasági érdek fűződik a fogyatékkal élők foglalkoztatásához és éppen ezért minden segítséget megadnak ezeknek az embereknek, hogy visszajussanak a munkaerő piacra és állás találjanak. Megreformálták a rokkantsági segélyezés intézményét és olyan programokat dolgoztak ki, amelyek hosszú távú segítséget nyújtanak a gazdaságilag inaktív, munkaképes korú, fogyatékkal élő személyek munkaerő-piaci integrálódásához. Ausztria: Nagy hangsúlyt fektetnek a megelőzésre. 4 megelőzési szintet állítottak fel: -

első szint: munkavédelem és foglalkozási megbetegedések megelőzése

-

második szint: az egészség megromlása már bekövetkezett, de cél a munkahely elveszítésének és a munkanélkülivé válásnak a megelőzése

6

7

A komplex rehabilitáció (2012) 17. A foglalkozási rehabilitáció rendszere és jogi szabályozása Magyarországon (1987)

7

-

harmadik szint: megelőzni az egészség további romlását és a tartós munkanélküliséget

-

negyedik szint: reintegráció a társadalomba és a munka világába

Rehabilitációs központok segítik a fogyatékkal élők munkába állását. Németország: Foglalkozási Rehabilitációs Központ segíti az érintettek elhelyezkedését igény- és képesség felmérésekkel, képzésekkel, álláskeresési technikák oktatásával. Írország: Véleményük szerint a munkaadók hozzáállása, a munkahelyekre történő eljutás nehézségei és a magas közlekedési költségek mind a fogyatékos személyek elhelyezkedését nehezítik. A Fogyatékosügyi Törvény, és az erre alapozott Fogyatéskosügyi Stratégia segíti az érintettek elhelyezkedését. Franciaország: Bevezették a kompenzációhoz való jogot, ezáltal elismerték a fogyatékkal élők hátrányos helyzetét és tiszteletben tartották céljaikat, igényeiket.

3. Jogi szabályozás A különböző nemzetközi jogszabályok, szerződések ugyanolyan hatással vannak a megváltozott munkaképességű személyek védelmére, akárcsak a hazai jogalkotás termékei. Több nemzetközi egyezmények, alapdokumentumok, szabályok vonatkoznak a rehabilitációra, melyek közül az alábbiakat tekintjük relevánsnak:

3.1. Európai Szociális Karta8 1961-ben Torinóban fogadták el az Európa Tanács munkájának eredményeként, melyet Magyarországon az 1999. évi C. törvénnyel hirdettek ki. Többek között az alábbi alapvető jogokat garantálja: -

a munkához való jogot

-

az igazságos munkafeltételekhez való jogot

-

a biztonságos és egészséges munkakörülményekhez való jogot

-

a tisztességes munkadíjazáshoz való jogot

-

a szervezkedéshez való jogot

-

a gyermekek és a fiatalok védelméhez való jog

-

a szakmai képzéshez való jog

-

a szociális biztonsághoz való jog

8

Az Európai Szociális Charta http://www.esely.org/kiadvanyok/1991_2/azeuropai_szoc.pdf (Letöltés ideje: 2012.10.30) 8

-

a fizikailag vagy mentálisan rokkant személyek joga a szakmai képzésre, rehabilitációra és a szociális ellátásra

-

a családok szociális, jogi és gazdasági védelemre való joga

„15. cikk – A fogyatékossággal élő személyek joga a függetlenséghez, a társadalmi integrálódáshoz és a közösség életében való részvételhez. Annak érdekében, hogy a Felek biztosítsák a fogyatékossággal élő személyeknek, tekintet nélkül a korukra és fogyatékosságuk eredetére, illetve természetére, hogy hatékonyan gyakorolhassák a függetlenséghez, a társadalmi integrálódáshoz való jogot és azt, hogy részt vehessenek a közösség életében, vállalják különösen, hogy: 1. megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy a fogyatékossággal élő személyek ahol csak lehetséges, az általános programok keretén belül kapják meg a pályaválasztási tanácsadást, oktatást és szakmai képzést, és ahol ez nem lehetséges, biztosítsák ezt speciális magán vagy állami testületek révén; 2. minden olyan intézkedéssel előmozdítják foglalkoztatásukat, amelyek arra bátorítják a munkáltatókat, hogy a mindennapos munkakörnyezetben alkalmazzanak és tartsanak meg fogyatékossággal élő személyeket és igazítsák a munkavégzési feltételeket szükségleteikhez, vagy pedig, ahol ez a fogyatékosság miatt nem lehetséges, rendezzenek be, vagy hozzanak létre a fogyatékosság szintjének megfelelő védett foglalkoztatást. Bizonyos esetekben ezek az intézkedések speciális elhelyezést és segítő szolgáltatásokat tehetnek szükségesség; 3. különösen előmozdítják teljes társadalmi integrálódásukat és a közösség életében való részvételüket olyan intézkedések segítségével, beleértve a technikai segédeszközöket is, amelyek célja leküzdeni a kommunikációs és mozgási korlátokat és lehetővé tenni a hozzájutást a közlekedéshez, lakáshoz, kulturális tevékenységhez és szabadidőhöz.”9 Fentiek értelmében tehát a fogyatékossággal élő személyeknek függetlenül a korukra és fogyatékosságuk eredetére, joguk van:

9

-

szakmai oktatáshoz, képzéshez

-

szociális ellátásokhoz

-

rehabilitációhoz

Módosított Európai Szociális Karta, Strasbourg, 1996. 10-11. 9

3.2

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyaté-

kossággal élő emberek esélyegyenlőségéről10 Az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik nagyon komoly feltétele volt az, hogy az állampolgárok egyenlő esélyekkel indulhassanak el az élet bármelyik területén, részesüljenek azonos szociális és egészségügyi ellátásban, iskoláztatási és munkalehetőségekben – ide értve és kiemelt figyelmet kapva természetesen a megváltozott munkaképességű, valamilyen fogyatékossággal élő személyeket is. A tagállamok ezen elvárásokat szem előtt tartva alapvető feladatukként tartják számon, hogy a fogyatékos emberek foglalkoztatási mutatóit javítsák. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének évtizedek óta hangsúlyos politikája a fogyatékos emberek jogainak biztosítása. A szabályok kidolgozásával célul tűzték ki azt, hogy a fogyatékossággal élő emberek is teljes értékű tagjai legyenek a társadalomnak és ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezzenek, mint bárki más. Történeti előzmények: A Közgyűlés 1982. december 3-án – a Rokkantak Nemzetközi Évének (1981) hatására – meghozta a 37/52 számú határozatát, mely egy világszintű akcióprogram volt a fogyatékossággal élő emberek helyzetének fejlesztésére vonatkozóan. Alapvető cél volt, hogy a fogyatékos személyek számára is megteremtődjön az esélyegyenlőség az élet minden területén. 1987-ben egy szakértői találkozót tartottak, ahol a világszintű akcióprogram végrehajtását ellenőrizték. Olyan vezérelvek megfogalmazását javasolták, amelyeknek alapja a „fogyatékossággal élő emberek jogainak elismerése.”11 A találkozón vetették fel egy olyan nemzetközi egyezmény gondolatát, amely felszámolja a fogyatékossággal élő emberekkel szembeni diszkriminációt és amihez minden tagállamnak hozzá kell járulnia. A Közgyűlés 42. ülésszakára Olaszország elkészítette az egyezmény vázlatát, a 44. ülésszakra pedig Svédország további javaslatokat tett a tervezetre vonatkozóan. Azonban az egyezmény tervezet megosztotta a résztvevők véleményét, ugyanis több delegá-

10

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 11 Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 6. 10

ció szerint az emberi jogi dokumentumok is biztosítják ugyanazokat a jogokat a fogyatékossággal élők számára, mint bármely más polgár számára. A Gazdasági és Szociális Tanács 1990. évi első rendes ülésén felkérte a Szociális Fejlesztési Bizottságot, hogy szervezzen meg egy szakértőkből álló, támogatott csoport felállítását, amely alapvető szabályokat dolgoz ki a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségének garantálására, együttműködik a különböző kormányzati és nem kormányzati szervekkel, valamint a fogyatékossággal élők szervezeteivel. A kidolgozott szabályok számos delegáció támogatását nyerte el, ennek következtében 1991. február 20-án a 32/2 számú határozatban lefektették a „nyílt ad hoc bizottság”12 létrehozásának alapjait. A szabályok kidolgozására nagy hatással volt a Rokkantak Évtizede (1983-1992). Ezen szabályok alapként szolgálhatnak a fogyatékossággal élő személyek szervezetei tevékenysége számára, és amennyiben a tagállamok azzal a szándékkal kezdik el használni ezeket, hogy biztosítsák a fogyatékos személyek esélyegyenlőségét, akár nemzetközi szokásjoggá is válhatnak. A szabályok 4 nagy témakör köré csoportosulnak: 1. Az egyenlő részvétel előfeltételei: 

1. szabály: a tudatosság növelése



2. szabály: egészségügyi ellátás



3. szabály: rehabilitáció



4. szabály: segítő szolgáltatások

2. Az egyenlő részvétel célterületei: 

5. szabály: hozzáférhetőség



6. szabály: oktatás



7. szabály: foglalkoztatás



8. szabály: a jövedelem szinten tartása és a szociális biztonság



9. szabály: családi élet és személyes integritás



10. szabály: kultúra



11. szabály: pihenés és sport



12. szabály: vallás

12

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 7. 11

3. A végrehajtás lépései 

13. szabály: információ és kutatás



14. szabály: politikai irányelvek formálása és tervezés



15. szabály: törvényhozás



16. szabály: gazdasági irányelvek



17. szabály: a tennivalók koordinálása



18. szabály: a fogyatékossággal élő személyek szervezetei



19. szabály: a munkatársak képzése



20. szabály: a szabályok végrehajtásával összefüggő fogyatékosügyi programok országos szintű ellenőrzése és értékelése



21. szabály: műszaki és gazdasági együttműködés



22. szabály: nemzetközi együttműködés

4. Ellenőrző mechanizmusok 3.szabály: A rehabilitáció Ez a szabály kimondja, hogy a tagállamoknak meg kell teremteni azokat a szolgáltatásokat, amelyek a fogyatékossággal élő emberek igényeihez igazodnak, fenntartva önállóságukat és tekintet nélkül, minden fogyatékos ember érje el ezeket a szolgáltatásokat. Olyan programokat kell kidolgozniuk, amelyek a leginkább alkalmazkodnak a fogyatékos személyek igényeihez és természetesen az esélyegyenlőség elvéhez. -

„az ilyen programok tartalmazzák a tevékenységek széles skáláját, pl. alapvető ügyességi tréning egy érintett funkció javítására vagy pótlására, tanácsadás a fogyatékossággal élő embereknek és családtagjainak, az önállóság fejlesztése és alkalmi szolgáltatások, pl. felmérés és útmutatás.”13

Ez a szabály mondja ki továbbá, hogy minden személy, akinek szüksége van rehabilitációra, érje el és kapja meg azt, valamint a családtagjaik számára is biztosítsák a részvételt ezen programok, szolgáltatások tervezésében és szervezésében. Bátorítani kell továbbá azokat a fogyatékossággal élő embereket és családjukat, akik már rendelkeznek valamilyen szakképesítéssel, hogy vegyenek részt a rehabilitációban mint pl. képzett oktatók vagy tanácsadók.

13

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 13. 12

-

„minden rehabilitációs szolgáltatás legyen elérhető abban a helyi közösségben, ahol a fogyatékossággal élő ember lakik. Egyes esetekben azonban bizonyos képzési célok elérése érdekében, meghatározott idejű rehabilitációs tanfolyamokat lehet szervezni, indokolt esetekben bentlakásos formában.

-

a tagállamok használják fel a fogyatékossággal élő emberek szervezeteinek szakértelmét a rehabilitációs programok kialakításában és értékelésében.”14

7.szabály: Foglalkoztatás A fogyatékossággal élő embereknek – lakóhelyüktől függetlenül – egyenlő esélyekkel kell rendelkezniük a munkaerőpiacon való integrációban. A foglalkoztatásügyi politika nem tehet különbséget a fogyatékossággal élőkkel szemben és képessé kell tenni ezeket az embereket arra, hogy gyakorolják az őket megillető jogokat, leginkább a foglalkoztatás területén. Ehhez azonban támogatásra van szükségük a tagállamok részéről mind a dolgozni vágyó fogyatékos személyeknek, mind pedig a munkaadóknak. -

„a tagállamok akcióprogramjai tartalmazzanak: a) olyan intézkedéseket, amelyek alapján úgy tervezzék és alakítsák át a munkahelyeket és munkaterveket, hogy hozzáférhetőek legyenek a különböző fogyatékosságokkal élő emberek számára; b) támogatást az új technológiák alkalmazására és a segédeszközök, szerszámok és berendezések kifejlesztésére és gyártására, hogy azok könynyebben hozzáférhetők legyenek a fogyatékossággal élő emberek számára, és ők képesek legyenek elhelyezkedni és megtartani munkahelyüket; c) lehetőséget a megfelelő képzésre, elhelyezésre és folyamatos támogatásra a személyi segítők és tolmácsszolgáltatások vonatkozásában.”15

A szakszervezetek és munkaadók összefogásával olyan munkafeltételek kialakítására, felvételi eljárásokra, munkavédelmi intézkedésekre törekszik ezen szabály, hogy lehető-

14

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 14. 15

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 18. 13

séget biztosítsanak a munkahelyi balesetet szenvedtek számára a rehabilitációra, valamint megakadályozzák a további sérüléseket. -

„az legyen mindig a cél, hogy a fogyatékossággal élő emberek a nyílt munkaerőpiacon nyerjenek alkalmazást. Azon fogyatékossággal élő emberek számára, akiknek igényeit nem elégíti ki a nyílt munkaerőpiac, védett vagy támogatott kis foglalkoztató egységek jelenthetik az alternatívát. Fontos az, hogy ezeknek a programoknak a minőségét mérjék fel abból a szempontból, megfelelő és elégséges alkalmat teremtenek-e a fogyatékossággal élő embereknek a munkaerőpiacon való foglalkoztatásra.”16

3.3

Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményei:

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet az ENSZ első szakosodott szervezete, amely munkaügyi normákat fogalmaz meg Egyezmény vagy Ajánlás formájában. 159. számú egyezmény a foglalkozási rehabilitációról és a foglalkoztatásról: A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 1983. június 1-jén ült össze. A konferencián javaslatot tettek egy új, korszerűbb egyezmény létrehozására, hivatkozva arra, hogy a foglalkozási rehabilitációról szóló 1955. évi ajánlás elfogadása óta a tagállamok kapcsolódó jogszabályaiban, valamint a rehabilitáció gyakorlatában olyan változások mentek végbe, amik szükségessé teszik egy új nemzetközi előírás elfogadtatását. Az igények megfogalmazásakor figyelembe vették azt is, hogy a Rokkantak Nemzetközi Évének (1981) hatására egyre több nemzetközi program és intézkedés született meg arra, hogy a fogyatékkal élő emberek is teljes értékű tagjai legyenek a társadalomnak és a munka világának városban és vidéken egyaránt. Ezeket a javaslatokat foglalták össze egy nemzetközi egyezmény formájában, amelyet 1983. június 20-án fogadott el az ILO „A foglalkozási rehabilitációról és a foglalkoztatásról szóló 1983. évi egyezmény” néven. Az egyezmény hatására a tagállamok olyan politikát fejlesztenek ki, amelyek segítségére lesznek a megváltozott munkaképességű emberek elhelyezkedésé-

16

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 19. 14

ben és garantálják a fogyatékkal élő személyek és a többi munkavállalók közötti egyenlő bánásmódot. Az egyezmény 4 részből tevődik össze: I. rész: Fogalommeghatározás és Hatály „Az egyezmény alkalmazása során minden tagállam vegye figyelembe, hogy a szakmai rehabilitáció célja az, hogy a megváltozott munkaképességű embereket képessé tegye megfelelő munka vállalására, megtartására és az abban való előrehaladásra, ezáltal elősegítve e személyeknek a társadalomba való beilleszkedését, illetve visszailleszkedését.”17 II. rész: A foglalkozási rehabilitáció elvei és a megváltozott munkaképességű emberekre vonatkozó foglalkoztatáspolitika „A jelzett politikának a megváltozott munkaképességű és a többi munkavállaló közötti egyenlő lehetőségek elvére kell épülnie. Tiszteletben kell tartani a fogyatékos férfi és női munkavállalók lehetőségeinek egyenlőségére és az egyenlő elbánásra vonatkozó követelményt. A megváltozott munkaképességű és a többi munkavállaló közötti ténylegesen egyenlő lehetőségek és egyenlő elbánás biztosítására irányuló külön pozitív intézkedéseket nem lehet a többi munkavállalóval szembeni diszkriminációként értelmezni.”18 III. rész: a megváltozott munkaképességű emberek foglalkozási rehabilitációjára és foglalkoztatására létrejött szolgáltatások fejlesztése érdekében végzett nemzeti szintű tevékenység „Az illetékes hatóságok, hogy képessé tegyék a megváltozott munkaképességű embereket a munka megszerzésére, megtartására és az abban való előrehaladásra, tegyenek intézkedéseket a pályaválasztási tanácsadó, képzési, elhelyező, foglalkoztató és egyéb kapcsolódó szolgáltatások biztosítása és munkájuk értékelése útján; a munkavállalók

17

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Háromoldalú Egyezményei a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatásáról, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 6. 18 A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Háromoldalú Egyezményei a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatásáról, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 7. 15

számára létező általános szolgáltatásokat – ahol lehetséges – a megfelelő változtatások elvégzése után fel kell használni.”19 IV. rész: Záró rendelkezések Ez az Egyezmény az 1958. évi 9. törvény erejű rendelet által vált a magyar jog részévé. 111. számú egyezmény a foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetésről: A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa 1958. június 4-én hívta össze Genfben a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciáját. Napirendi pontként szerepelt az ülésen a munka és a foglalkozás megkülönböztetése. A Tanács, figyelembe véve a Philadelphiai Nyilatkozatot, mely szerint fajra, nemre és felekezetre való tekintet nélkül mindenkinek joga van „anyagi jólétének és szellemi fejlődésének kiteljesítésére a szabadság és méltóság, a gazdasági biztonság és az esélyegyenlőség feltételei közepette”20, valamint azt, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata szerint a megkülönböztetés sérti az emberi jogokat, 1958. június 25-én elfogadott egy egyezményt, amely „A hátrányos megkülönböztetésről (foglalkoztatás és foglalkozás) szóló 1958. évi Egyezmény” néven vált ismertté. Az Egyezményt ratifikáló tagállamok kötelezik magukat arra, hogy megteremtik az egyenlő bánásmód feltételeit a foglalkoztatás és foglalkozás vonatkozásában, valamint gondoskodik arról, hogy a munkaadói és munkavállalói szervezetek és testületek elfogadják és kövessék ezt a politikát. Az Egyezmény a 2000. évi LX. törvény keretében vált a magyar jog részévé, mely tilt minden olyan különbségtételt vagy előnyben részesítést, ami az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód korlátozását vagy kizárását okozza.

3.4

Közösségi jogi szabályozás21

Az elsődleges közösségi jogi szabály a Római Szerződés, amit hat alapító tagállam (Belgium, Hollandia, Luxemburg, Franciaország, Németország, Olaszország) 1957. március 25-én írt alá Rómában. A Szerződés az alábbi célok megvalósítását tűzte ki: 19

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Háromoldalú Egyezményei a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatásáról, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 7. 20 111. sz. Egyezmény a foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetésről 21 Foglalkozási rehabilitáció, Szociális és Munkaügyi Minisztérium, 2007. 16

-

vámok, mennyiségi korlátozások és az ezekkel azonos hatású intézkedések megszüntetése

-

vámunió létesítése és közös kereskedelempolitika folytatása a kívülálló országokkal szemben

-

az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad mozgásának biztosítása

-

jogharmonizáció

A munkavállalók szabad mozgásának a korlátozását eredményezné ha a különböző országokban megszerzett jogosultságok megsemmisülnének egyik tagállamból a másikba történő költözés, mozgás esetén. Ennek megakadályozására született meg a szociális biztonsági rendelkezésekről szóló 1408/71/EGK rendelet, illetve az annak végrehajtására vonatkozó 574/72/EGK rendelet, melyek koordinálják a tagállamok szabályait. A Szerződés fő szabályként írja elő a verseny biztosítását és a versenytorzító intézkedések tilalmát, ennek következtében nem nyújtható olyan támogatás a vállalkozásoknak, amely torzítja a versenyt. Kivételek azonban vannak, erről az Unió jogszabályt is alkotott a 2204/2002/EK Rendelet vonatkozásában, mely lehetővé teszi, hogy bizonyos megváltozott munkaképességű személyek alkalmazásához támogassák az őket foglalkoztató munkáltatók. Az egyenlő bánásmód követelménye is alapvető területe a közösségi jogi szabályozásnak, melynek fő irányelve a fogyatékkal élő emberekre irányuló diszkrimináció elleni küzdelem a foglalkoztatásban. A munkáltatók kötelezettsége a megváltozott munkaképességűek számára alapvető feltételek biztosítása a munkaszerzésben, a munkában való részvételben és előmenetel vonatkozásában.

17

III. A foglalkozási rehabilitáció kialakulása és fejlődése Magyarországon Magyarországon a kilencvenes évek közepéig nem történt olyan társadalmi intézkedés, amely elősegítette volna a foglalkozási rehabilitáció kiépülését, a foglalkoztatás elősegítését és a fogyatékkal élő személyek munkaerő piaci hátrányainak csökkentését. A rendszerváltás előtti időszakban az állami tulajdonban lévő vállalatok alkalmaztak ugyan megváltozott munkaképességű munkavállalókat, azonban nem volt igény a foglalkozási rehabilitáció alkalmazására, így annak nem is alakultak ki a feltételei. 1990 után a gazdasági átalakulás következtében több millió ember veszítette el az állását, mely átalakulás elsősorban a fogyatékkal élő, megváltozott munkaképességű embereket érintette. A helyzetük megoldására a rokkantsági nyugdíj és a különböző szociális ellátások tűntek a legjobb lehetőségnek, alapvetően tehát passzív ellátásra kényszerültek és tartósan kirekesztették őket a munkaerőpiacról. Ennek eredményeképp „Magyarországon 1990-ben 233 ezren voltak azok a rokkantnyugdíjasok, akik még nem érték el az öregségi nyugdíjkorhatárt. Számuk 2003-ra megduplázódott. A korbetöltött rokkantnyugdíjasokkal együtt nagyjából 800 ezret regisztráltak.”22 Hazánk költségvetése szempontjából azonban ez a megoldás hosszú távon tarthatatlan volt, amire a Világbank 1995-ös jelentésében is rávilágított. E szerint a társadalombiztosítási alapban jelentkező hiány csökkentésének legrövidebb útja a szociális és rokkantsági ellátások szigorítása lenne. A legnagyobb problémát az okozza, hogy a munka világából kikerülő fogyatékkal élők szinte soha nem térnek vissza a munkaerőpiacra. Még a kilencvenes évek közepén is nagyon csekély volt azon megváltozott munkaképességű személyek száma, akik álláskeresőként regisztráltak a munkaügyi központokban. A munkavállalásra való hajlandóságot csökkentette az is, hogy a munkaügyi szervezetek nem alkalmaztak rehabilitációs programokat, valamint az érintettek munka világában történő visszakerüléséhez való hozzáállása sem segítette a folyamatot. „Az alacsony szintű biztonság sokak számára vonzóbb volt, mint a munka világába való visszatérés lehetőségét hordozó aktivitás.”23 Tekintettel arra, hogy hazánkban minimális a különbség a jövedelmek és a szociális juttatások között, a megváltozott munkaképességű személyek sokkal inkább választják a 22 23

A Komplex rehabilitáció, (2012) 14. A komplex rehabilitáció, (2012) 14. 18

biztos segélyt, mint a bizonytalan rehabilitációt. Ugyanakkor a munkáltatók sem szívesen alkalmaznak megváltozott munkaképességű, de dolgozni akaró személyeket, sokkal inkább fizetnek rehabilitációs hozzájárulást. A munkaügyi hivatalok, munkaügyi központok próbálkoztak ugyan ún. „rétegprogramokkal”, igyekeztek többlettámogatásokat biztosítani a fogyatékkal élő csoportok számára, azonban ezek a törekvések nem hozták meg a hozzá fűzött reményeket. A foglalkozási rehabilitáció fejletlen helyzetét mutatja az is, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalók munkajogi védelme jelentősen meggyengült. Míg a 8/1983. (VI.21.) EüM-PM együttes rendelet tiltotta a 20 főnél több dolgozót foglalkoztató munkaadók számára a megváltozott munkaképességűek munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetését, 1996-ra azonban ezen csoport munkavállalóinak munkajogi védelme azonos szintre került az egészséges munkavállalókéval. Az 1990-es évek végére gyökeres változás következett be a hazai foglalkoztatáspolitikában. Megerősödött a „segély helyett munkát” felfogás és elterjedtek a megváltozott munkaképességűek igényeire szabott munkaerő piaci programok. Ez azért volt jelentős lépés, mert ezen csoporton belül is vannak olyanok, akik már rendelkeznek a munkavégzéshez szükséges szaktudással, csupán fel kell azt frissíteni, viszont másoknál legelőször azt kell elérni, hogy motiválttá váljanak a munkavállalásra. 1997 decemberében szakértői bizottságot alakított a Miniszterelnöki Hivatal, amely a munkáltatók és munkavállalók, illetve a fogyatékos szervezetek képviselőinek segítségével kidolgozták azokat a feltételeket, amelyek megteremtik a megváltozott munkaképességűek ellátó rendszerének korszerűsítését. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény módosítása határozta meg, hogy a foglalkozási rehabilitáció konkrét megvalósítása és igazgatása az Állami Foglalkoztatási Szolgálat jogkörébe szerveződött. Célul tűzték ki, hogy a szolgáltatások minden megyében elérhetőek legyenek, azonban az ehhez szükséges feltételek, kapacitások nem álltak rendelkezésre. A feltételek megteremtéséhez központi programokat dolgoztak ki, melynek állomásai a következők: -

megyei rehabilitációs munkacsoportokat állítottak fel, a kisebb kirendeltségeken ügyintézők működtek közre

-

a fogyatékkal élő, megváltozott munkaképességű személyek elhelyezkedését támogatási és szolgáltatási rendszer felállításával igyekeztek elősegíteni

-

kapcsolatrendszer kialakítása

19

Ennek eredményeként 1998. január 1-jétől: -

„meghatározásra került a foglalkozási rehabilitáció szabályozásának, irányításának és minisztériumok közti koordinációjának feladat és jogosultsága a Munkaügyi Minisztérium feladatkörében,

-

megjelent a korábban nem ismert elem, a megváltozott munkaképességű munkáltatótól független foglalkozási rehabilitáció intézményrendszerének kialakítása

-

a megváltozott munkaképességű munkanélküliek foglalkozási rehabilitációjának irányítását az Flt. 1998. január 1-tól a munkaerő-piaci szervezet feladatává tette, egyidejűleg több területen kedvezőbb szabályokat állapított meg a megváltozott munkaképességű munkanélküliek munkaközvetítése, foglalkoztatásának elősegítése terén.

-

A munkanélküli járadék folyósítási szabályainak módosítása a megváltozott munkaképességűek járadékainak és rokkantsági nyugdíjának folyósítási idejét követően is lehetőséget nyújtott munkanélküli ellátásra, lehetővé téve ezzel az ellátásból kikerülők foglalkozási rehabilitációját.”24

Innentől kezdve elindult egy újfajta foglalkozási stratégia kidolgozása, tartalmi és minőségi átalakítása, a komplex rehabilitáció alkalmazása. 2008-ban bevezették a rehabilitációs járadékot és ez magával vonzotta a foglalkozási rehabilitáció rendszerének újragondolását. Olyan irányelvek fogalmazódtak meg, amelyek elősegítik a sikeres rehabilitáció megteremtését, a teljes foglalkoztatás előmozdítását és a munkafeltételek javítását az alábbi kondíciók alkalmazásával: -

„aktív és preventív intézkedések a munkanélküliség és az inaktivitás ellen

-

a vállalkozókészség erősítése és a munkahelyteremtés elősegítése

-

felkészülése a munkában bekövetkező változásokra és az alkalmazkodás elősegítése

-

a nemek közötti esélyegyenlőség biztosítása

-

az integráció elősegítése és küzdelem a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő emberek diszkriminációja ellen

-

ösztönzés a munkavállalásra a munka vonzóbbá tételével”25

24

Dr. Gere, Ilona: A megváltozott munkaképességű emberek bekapcsolása a munka világába, OFA, EU-konform foglalkoztatáspolitika, 2001. 10. 25 A komplex rehabilitáció (2012) 14. 20

2012-ig a munkakereső megváltozott munkaképességű személyek a megfelelő és jól kidolgozott rehabilitáció hiányában nem feleltek meg a mai munkaerő-piaci követelményeknek. Többségük alulképzett, munkaképességeik meggyengültek, ezáltal alkalmatlanok voltak a korszerű képességeket igénylő munkakörök betöltésére. Ugyanakkor a munkaadók is kétkedve alkalmaztak megváltozott munkaképességűeket, féltek a munkafeltételek átalakításával járó többlet költségektől, a táppénz gyakori igénybevételétől, és attól, hogy ezen munkavállaló nem képes a feladatok teljes értékű ellátására.

1. Jogi szabályozás Dr. Gere Ilona a Foglalkozási rehabilitáció című munkájában három csoportba sorolja a megváltozott munkaképességűeket érintő jogszabályokat. -

alapjogok, esélyegyenlőség

-

megváltozott munkaképességhez kapcsolódó ellátások, támogatások

-

megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása

Alapjogok, esélyegyenlőség: Alaptörvény: Magyarország alaptörvénye rögzíti minden ember alapvető jogait, így a megváltozott munkaképességűek jogait is. Többek között a munkához és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot, továbbá, hogy mindenkinek joga van az egyenlő munkáért egyenlő bér mindenféle megkülönböztetés nélkül. Rögzíti továbbá, hogy Magyarország törekvése, hogy minden ember, aki munkaképes és dolgozni akar, dolgozhasson. „Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz. Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához.” Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson.26” „Minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez.”27

26 27

Magyarország Alaptörvénye, XII. cikk (1), (2). Magyarország Alaptörvénye, XVII. cikk (3). 21

Polgári Törvénykönyv: Ennél a résznél az alábbi két alapfogalmat szükséges meghatározni: -

jogképesség

-

cselekvőképesség

A Polgári Törvénykönyv szerint: „8. § (1) Minden ember jogképes: jogai és kötelességei lehetnek. (2) A jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő. (3) A jogképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis.”28 Ennek értelmében a jogképesség: -

feltétlen: a jogképességről nem lehet önként lemondani. A törvény tiltja, hogy bárki olyan szerződést kössön vagy nyilatkozatot tegyen, amely a jogképessége korlátozására irányul. Ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy az embernek az őt megillető jogait minden helyzetben gyakorolnia kell. Mindenki saját maga dönti el, hogy adott helyzetben érvényesíti-e a jogait vagy sem.

-

egyenlő: a jogképesség minden emberre nézve egyenlő, tekintet nélkül fajra, nemre, életkorra, nemzetiségre vagy felekezeti hovatartozásra.

-

általános: a jogképesség minden embert megillet.

A Ptk. értelmezésében cselekvőképesség: „11. § (1) Cselekvőképes mindenki, akinek cselekvőképességét a törvény nem korlátozza vagy nem zárja ki. (2) Aki cselekvőképes, maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot. (3) A cselekvőképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis.”29 A fentiek szerint tehát a cselekvőképesség személyek azon képessége, hogy saját akarat elhatározásukból saját nevükben jogokat szerezzenek és kötelezettséget vállaljanak. A jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit több jogi irodalom is bírálta.30 Felhívta a figyelmet a szabályozás rugalmatlanságára, vagyis arra, hogy egy bírósági perben a bíróságok csak általánosságban állapítják meg azt, hogy az adott egyén korlátozottan cselekvőképes vagy a cselekvőképessége teljes egészében hiányzik. Változott ugyanakkor a nemzetközi jog is. Németországban lényeges alapelveket fektettek le a

28

1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 30 Dósa Ágnes: A nem teljesen cselekvőképes személyek jogai: rugalmasabb szabályozás felé, Fundamentum/2000. 2. szám. 29

22

cselekvőképességet érintő gondnokságra vonatkozóan. Ennek értelmében arra törekedtek, hogy az adott egyént csak annyira korlátozzák cselekvőképességében, amennyire az állapotától függően az mindenképp szükséges. Ennek hatására Magyarországon megszületett a 2001. évi XV. törvény, a cselekvőképességgel, gondnoksággal összefüggő egyes törvények módosításáról. Ezen törvény már sokkal inkább figyelembe veszi az egyén állapotát és csak olyan mértékben korlátozza a cselekvőképességüket, amennyire az feltétlenül szükséges. 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról: A törvény két különböző rendelkezést szabályoz: az egyenlő bánásmódra és az esélyegyenlőségre vonatkozó alapvető rendelkezéseket. Sorra veszi az egyenlő bánásmód megsértéseinek formáit: -

közvetett és közvetlen hátrányos megkülönböztetés

-

zaklatás

-

jogellenes elkülönítés

-

megtorlás

-

előnyben részesítés

A törvény külön nevesíti többek között a foglalkoztatás területén bekövetkező sérelmeket pl. sérti az egyenlő bánásmódot a hátrányos megkülönböztetés egy álláshirdetés, felvétel alkalmával, azonban nem jelent sérelmet az az indokolt és jogszerű megkülönböztetés, amit a munka természete és jellege követel meg.

Megváltozott munkaképességhez kapcsolódó támogatások, ellátások, szolgáltatások 1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról: A törvény által kitűzött célok megvalósítását állami foglalkoztatási szerv segíti. Ezen szerv a tevékenysége során munkaerő-piaci szolgáltatásokat és támogatásokat nyújt a megváltozott munkaképességű munkavállalók részére a képzésekhez, elhelyezkedéshez. 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról: A törvény szabályozza a különböző ellátások formáit, a jogosultság feltételeit, valamint az igénybevétel módját. Ezen ellátások között találhatók meg olyanok, amelyek a megváltozott munkaképességűeket megilletik. 23

1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről: A különböző egészségügyi szolgáltatások között ezen törvény munkaegészségügy fejezete rendelkezik arról, hogy „55. § A foglalkozás-egészségügy feladata, hogy h) a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációját kezdeményezze, illetőleg abban részt vegyen.”31 1998. évi XXVI. törvény 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól: A támogatás az esélyegyenlőség kivívása és a társadalmi hátrányok mérséklése érdekében járó havi pénzbeli juttatás. 2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól: mivel az ellátások részletesebben bemutatásra kerülnek a következő részben, így csak röviden teszünk erről néhány megállapítást. Ez a törvény határozza meg azt, hogy mi az az egészségi állapot, amelynek mértéke irányadó az ellátásra való jogosultság megállapításához. 2012. január 1-jétől kétféle ellátásról beszélhetünk: rehabilitációs és rokkantsági ellátás. Megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása Ezen címszó keretei között mindenképpen érdemes megnézni a már hatályon kívül helyezett és a 2012. január 1-jétől hatályos Munka Törvénykönyvében rögzített felmondási védelmet. Az 1992. évi XXII. törvény értelmében a munkaviszony megszüntethető: -

a munkáltató és a munkavállaló közös megegyezésével

-

rendes felmondással

-

rendkívüli felmondással

-

azonnali hatállyal a próbaidő alatt

A rehabilitációs járadékban, rehabilitációs ellátásban részesülő személy esetén a keresőképtelenség teljes időtartama alatt a munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt, továbbá rögzítésre került, hogy a felmondási védelem elteltét követően csak akkor szüntethető meg a munkaviszonya ha már eredeti munkakörében nem foglalkoztatható tovább, valamint a számára felajánlott, egészségi állapotának

31

1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről 24

megfelelő munkakörben történő foglalkoztatásához nem járul hozzá. Ha a munkáltató ilyen körülmény alatt vagy az adott körülmény megszűnését követő 30 napon belül felmond a munkavállalónak, az jogellenes cselekedetnek minősül és a felmondás érvénytelen. A Munka Törvénykönyvében rögzített szabályok kiegészültek a már szintén hatályon kívül helyezett 8/1983. (VI.29) EüM-PM együttes rendelettel a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról. Ezen rendelet részletesen tárgyalta a megváltozott munkaképességű dolgozók munkajogi védelmét, mely szerint: „11. § (1) Nem lehet felmondással megszüntetni a munkaviszonyát, bedolgozói jogviszonyát a) A 2. § (1) bekezdés a) pontjának hatálya alá tartozó dolgozónak, ha munkaképességváltozásának mértéke az 50 százalékot eléri, b) a 2. § (1) bekezdés b) pontjának hatálya alá tartozó dolgozónak, amíg baleseti járadékban részesül, c) a 2. § (1) bekezdés c) pontjának hatálya alá tartozó gümőkóros beteg dolgozónak mindaddig, amíg a foglalkoztatási tilalmat okozó betegsége a tüdőbeteg-gondozó intézet igazolása szerint fennáll. (2) Az (1) bekezdésben foglalt felmondási tilalom nem vonatkozik arra a megváltozott munkaképességű dolgozóra a) aki a munkáját ismételten nem megfelelően látja el, illetőleg a munka elvégzésére alkalmatlan, kivéve ha a nem megfelelő munkája vagy az alkalmatlansága a megváltozott munkaképességével függ össze; b) akinek a munkáltató működési körén belül, vagy azonos helységben más munkáltatónál - a helyi rehabilitációs bizottság véleményének figyelembevételével - egészségi állapotának, korának, képzettségének megfelelő új munkahelyet biztosít, illetőleg a betanítására vagy az átképzésére, továbbképzésére vonatkozóan javaslatot tesz, de azt a megváltozott munkaképességű dolgozó nem fogadja el; c) aki öregségi, rokkantsági nyugdíjra, baleseti rokkantsági nyugdíjra, öregségi vagy munk képtelenségi járadékra jogosult; d) akinek a részére sem a munkáltató, sem a munkáltató telephelye szerint illetékes rehabilitációs bizottság alkalmas munkahelyet biztosítani nem tud;

25

e) aki húsz főnél kevesebb dolgozót foglalkoztató munkáltatóval áll munkaviszonyban, bedolgozói jogviszonyban, vagy húsz főnél kevesebbet foglalkoztató szövetkezettel áll munkavégzésre irányuló jogviszonyban.32 A jelenleg hatályos jogszabály szerint a munkaviszony megszüntethető: -

közös megegyezéssel

-

felmondással

-

azonnali hatályú felmondással

Látható tehát, hogy a felmondás intézményét már nem választja szét rendes és rendkívüli felmondásra. A munkáltató nem szüntetheti meg felmondással a munkaviszonyt: -

a várandósság

-

a szülési szabadság

-

a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság

-

a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés, valamint

-

a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésének számított hat hónap tartama alatt.

A törvény csupán az alábbiakat rögzíti: „A munkáltató a rehabilitációs ellátásban vagy rehabilitációs járadékban részesülő munkavállaló munkaviszonyát a munkavállaló egészségi okkal összefüggő képességével indokolt felmondással akkor szüntetheti meg, ha a munkavállaló eredeti munkakörében nem foglalkoztatható tovább és a munkavállaló számára állapotának egészségi szempontból megfelelő munkakört nem tud felajánlani, vagy a munkavállaló a felajánlott munkakört alapos ok nélkül nem fogadja el.33” Ez már felmondási korlátozásnak minősül, ami annyiban tér el a felmondási védelemtől, hogy ez már nem jelent abszolút védelmet, ugyanis bizonyos körülmények fennállása esetén a felmondás lehetséges, azonban speciális feltételekhez kötött. Látható, hogy ebben az esetben a felmondási korlátozás csak a munkavállaló egészségi okkal összefüggő képességeire terjed ki és más esetekben (munkáltató működésével összefüggő ok, munkavállaló magatartása) az általános szabályok szerint kell alkalmazni a felmondás szabályait.

32

8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról 33 2012. évi I. törvény a Munka Törvénykönyvéről, 66 §. (7). 26

Megváltozott munkaképességű személyek ellátásai 2012 előtt és

2.

után Ennél a fejezetnél mindenképpen szükséges beszélni a már hatályon kívül helyezett 2007. évi LXXXIV. törvény a rehabilitációs járadékról és a helyébe lépett 2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításairól. A már hatályon kívül helyezett törvény abból a célból került megalkotásra, hogy az egészségkárosodott személyek megmaradt vagy fejleszthető képességeit elősegítsék, megteremtve ezzel a társadalomba és a munka világába történő integrációjukat. Bevezetésre került a rehabilitációs járadék és a komplex rehabilitáció rendszere. Jól látható, hogy itt még a vizsgálat tárgya az egészségkárosodás, az egészségkárosodott személy volt. A rehabilitációs járadék saját jogú nyugellátásnak minősült, melynek célja az egészségkárosodott személy továbbfoglalkoztatása a megfelelő munkakörben. „3. § (1) Rehabilitációs járadékra az jogosult, aki a) 50-79 százalékos egészségkárosodást szenvedett, és ezzel összefüggésben a jelenlegi vagy az egészségkárosodását megelőző munkakörében, illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas, és aa) kereső tevékenységet nem folytat, vagy ab) a keresete, jövedelme legalább 30 százalékkal alacsonyabb az egészségkárosodást megelőző négy naptári hónapra vonatkozó keresete jövedelme havi átlagánál, továbbá b) rehabilitálható, és c) az életkora szerint szükséges szolgálati időt megszerezte.34” A komplex rehabilitációt szolgáló minősítési és ellátási rendszer bevezetésének a célja az volt, hogy megteremtse a lehetőséget a megváltozott munkaképességűek számára az elhelyezkedéshez és növelje a foglalkoztatottságot. Ennek keretében a rehabilitációs szakértői szerv végezte el a komplex minősítést és szakvéleményt adott:

34

-

az egészségkárosodás mértékéről

-

a szakmai munkaképességről

2007. évi LXXXIV. törvény a rehabilitációs járadékról, 3 §. (1) 27

-

a rehabilitálhatóságról

-

a rehabilitáció időtartamáról

Mint az már fentebb említésre került, a jelenleg hatályos 2011. évi CXCI. törvény annak az egészségi állapotnak a mértékét határozza meg, amely irányadó lesz az ellátásra való jogosultság megállapításánál. Egészségi állapot: „az egyén fizikai, mentális, szociális jólétének betegség, illetve sérülés után kialakult vagy vele született rendellenesség következtében fennálló tartós vagy végleges kedvezőtlen változásait (egészségkárosodás) figyelembe véve meghatározott állapot.35” Ebből tehát kitűnik az első változás, miszerint a vizsgálat alapja az egészségi állapot (egészségkárosodás helyett). Jogosultság feltételei a törvény alapján: -

akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítési alapján 60 %-os vagy annál kevesebb

-

a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül legalább 1095 nap biztosítási jogviszonya van

-

keresőtevékenységet nem végez (az 1993. évi III. törvény 4. § (1) j) pontja alapján keresőtevékenység minden olyan munkavégzéssel járó tevékenység, amelyért ellenérték jár, kivéve a tiszteletdíj alapján végzett tevékenységet, ha a havi tiszteletdíj mértéke a kötelező legkisebb munkabér 30%-át nem haladja meg, valamint a mezőgazdasági őstermelői igazolvánnyal folytatott tevékenység)

-

rendszeres pénzellátásban nem részesül (az 1993. évi III. törvény 4. § (1) i) pontja szerint rendszeres pénzellátásnak minősül: 

táppénz



TGYS



GYED



öregségi nyugdíj



korhatár előtti ellátások



szolgálati járandóság



balett művészeti életjáradék



átmeneti bányászjáradék



rokkantsági nyugdíj

35

2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításairól, 1 § (2). 28



rehabilitációs járadék



megváltozott munkaképességű személyek ellátásai



munkaképtelenségi járadék



özvegyi járadék



özvegyi nyugdíj



baleseti táppénz



baleseti rokkantsági nyugdíj



baleseti hozzátartozói nyugellátás



átmeneti járadék



rendszeres szociális járadék



GYES



GYET



bérpótló juttatás



foglalkoztatást helyettesítő támogatás)

2012. január 1-jétől rehabilitációs járadék, rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, átmeneti járadék, rendszeres szociális járadék nem állapítható meg. Helyette az alábbi kétféle ellátás vehető igénybe36: 1. rehabilitációs ellátás: a rehabilitációs hatóság megállapítása alapján az adott személy még rehabilitálható. Két lehetőség: a) foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható b) tartós foglalkoztatási rehabilitációt igényel 2. rokkantsági ellátást: a rehabilitációs hatóság megállapítása alapján az adott személyt rehabilitációra nem javasolják. Négy lehetőség: a) foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, de nem javasolt b) tartós foglalkoztatási rehabilitációt igényel, de nem javasolt c) kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztatható d) egészségkárosodása jelentős és önellátásra nem vagy csak segítséggel képes Nagyon fontos azonban, hogy a rehabilitációs ellátás fent említett két esetében is rokkantási ellátást állapítanak meg abban az esetben ha az adott személynek a nyugdíjkorhatár betöltéséig nem több mint öt év van hátra.

36

2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról 29

Ezeket az ellátásokat a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság állapítja meg és a Nyugdíjfolyósító igazgatóság folyósítja, finanszírozása pedig az Egészségbiztosítási Alapból történik. Most nézzük meg részletesebben a két ellátási formát. Rehabilitációs ellátás: a megváltozott munkaképességű személyek a Munkaügyi Központok által végzett rehabilitációs szolgáltatásra, valamint rehabilitációs pénzbeli ellátásra jogosultak. A Munkaügyi Központ vagy a rehabilitációs hatóság rehabilitációs tervet készít, és az abban foglalt időpontokban a rehabilitációban részesülő személy köteles megjelenni, továbbá értesítési kötelezettségének eleget tenni. Köteles értesítést tenni az alábbiakról: -

ha keresőtevékenységet folytat

-

ha keresőképtelen állapotban van

-

ha egészségi állapotában olyan tartós romlás vagy javulás következett be, amely a rehabilitáció jelentősben befolyásolja vagy szükségtelenné teszi

Kötelezettségei: -

aktív munkahely keresés

-

a felajánlott rehabilitációs képzés vagy szolgáltatás elfogadása

-

munkaerő-piaci programokban való részvétel

-

felajánlott állás elfogadása

Folyósítás időtartama: legfeljebb 3 évre állapítható meg. Ha a 3 év vagy az ennél kevesebb megállapított idő eltelt, és olyan újabb betegsége van az adott személynek, amit korábban nem vettek figyelembe, az ellátást ismételten megállapíthatják. A pénzbeli ellátás havi összege: -

foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható csoport esetén: havi átlagjövedelem 35%-a, de legalább a minimálbér 60%-a és legfeljebb a minimálbér 40%-a.

-

tartós foglalkoztatási rehabilitációt igénylő csoport esetén: havi átlagjövedelem 45%-a, de legalább a minimálbér 40%-a és legfeljebb a minimálbér 50%-a.

A rehabilitációs megszűnése és megszüntetése: Megszűnik a felek akaratától függetlenül az ellátott halált követő hónap első napjától Meg kell szüntetni: -

ha az ellátott kérte

-

letelt az ellátásának időtartama

-

ha más rendszeres pénzbeli ellátásban is részesül 30

-

ha olyan tartós romlás következett be az egészségi állapotában, ami a további rehabilitációt lehetetlenné teszi

-

olyan tartós javulás következett be az egészségi állapotában, ami alapján már nem minősül megváltozott munkaképességű személynek

-

együttműködési, értesítési vagy rehabilitációs tervben foglalt kötelezettségének nem tesz eleget

Rokkantsági ellátás: legkorábban a kérelem benyújtásának napját megelőző 6. hónap 1. napjától igényelhető, megfelelő jogosultsági feltételek fennállása esetén. Az ellátás havi összege: -

foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, de nem javasolt csoport esetén: a havi átlagjövedelem 40%-a, de legalább a minimálbér 30%-a és legfeljebb a minimálbér 45%-a

-

tartós foglalkoztatási rehabilitációt igényel, de nem javasolt: havi átlagjövedelem 60%-a, de legalább a minimálbér 45%-a és legfeljebb a minimálbér 150%-a

-

kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztatható: havi átlagjövedelem 65%-a, de legalább a minimálbér 50%-a és legfeljebb a minimálbér 150%-a

-

egészségkárosodása jelentős és önellátásra nem vagy csak segítséggel képes csoport esetén: havi átlagjövedelem 70%-a, de legalább a minimálbér 55%-a és legfeljebb a minimálbér 150%-a.

Megszűnése és megszüntetése: Megszűnik a felek akaratától függetlenül az ellátott halálát követő hónap első napjával. Meg kell szüntetni: -

ha az ellátott kéri

-

ha más rendszeres pénzbeli ellátásban is részesül

-

ha olyan tartós javulás következik be az egészségi állapotában, ami alapján nem minősül megváltozott munkaképességű személynek

-

ha keresőtevékenységet folytat és három egymást követő hónap havi átlaga legalább a minimálbér 150%-a

-

értesítési kötelezettségének nem tesz eleget

31

Bevezetésre került a Rehabilitációs Kártya, amelynek előnye, hogy a munkáltatóknak nem kell munkaadói járulékot fizetni azután a munkavállaló után, aki ilyen kártyával rendelkezik. Biztosítja az állam a bér-és költségkompenzációt is azoknak a cégeknek, vállalatoknak, akik megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztatnak. Ennek két fajtáját támogatja az állam: -

azoknak az embereknek a foglalkoztatását, akik rehabilitációs ellátásban részesülnek. Nekik tranzit foglalkoztatáson keresztül érvényesül a foglalkoztatása. Ebben az esetben arra ösztönzik a munkáltatót, hogy engedje ki a nyílt munkaerő-piacra a munkavállalót. A megváltozott munkaképességű személye esetében a támogatás az első évben 100%, a második évben 90%, a harmadik évben pedig 80%.

-

vannak olyanok is, akik nem tudnak a nyílt munkaerő-piacon dolgozni, az őket foglalkoztató támogatott munkahelyeket tartós támogatás illeti meg.

A 2011. évi CXCI. törvény végrehajtási rendelete a 327/2011. (XII. 29.) Kormányrendelet a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaival kapcsolatos eljárási szabályokról: a rendelet rögzíti, hogy melyek azok a kormányszervek, amelyek felelősek a jogszabály megvalósulásáért, valamint rendelkezik a megváltozott munkaképességű személyeknek járó ellátások megállapításáról. Taglalja továbbá a komplex minősítés szabályait.

32

A fogyatékosság és a megváltozott munkaképesség –

IV.

a célcsoport meghatározása Ebben a fejezetben mindenképp szükséges tisztázni a fogyatékosság/fogyatékos személy, valamint a megváltozott munkaképességű személy fogalmakat. A Pécsi Tudományegyetem Szociális Munka és Szociálpolitikai Intézet A komplex rehabilitáció c. tanulmánya szerint a fogyatékos emberek heterogén, sokrétű csoportot képeznek. Ez alapján ide tartoznak a mozgássérült, látás- és hallássérült, értelmi sérült személyek. A fogyatékosság fogalma A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása (FNO) alapján: Az FNO az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által 2001-ben kiadott munkája. Eszerint a fogyatékosság: „a károsodásokat, a tevékenység akadályozottságát, és a részvétel korlátozottságát felölelő gyűjtőfogalom. Egy kóros egészségi állapottal rendelkező egyén és kontextuális (környezeti és személyes) tényezői közötti kölcsönhatás negatív oldalait jelöli meg.37” Az FNO tehát a munkavégzésben való korlátozottságot nevezi fogyatékosságnak. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) definiálja a fogyatékos személy fogalmát: „Az a személy, akinek állásszerzési, állásban maradási és előmeneteli kilátásai lényegesen romlottak, testi vagy értelmi képességeinek hivatalosan megállapított megváltozása miatt.38” A definíció három szempontot különböztet meg: az első az állás megszerzése, amikor még az érintett munkanélküli, aztán a már elnyert állás megtartását és az előrehaladás lehetőségét. Az ILO meghatározza a megváltozott munkaképességű személy fogalmát is: „Megváltozott munkaképességű személy: olyan egyént jelent, akinek alkalmas munka vállalására, megtartására és az abban való előrehaladásra vonatkozó kilátásai valamely megfelelően megállapított testi vagy értelmi károsodás miatt lényegesen csökkentek.39”

37

A komplex rehabilitáció, 21. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Háromoldalú Egyezményei a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatásról, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, 2003. 17. 39 A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Háromoldalú Egyezményei a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatásról, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, 2003. 6. 38

33

Nagyon fontos látni, hogy az ILO a fogyatékosság fogalmát is a munka világával kapcsolja össze és a testi vagy értelmi képességek korlátozottságát még nem tekinti fogyatékosságnak. Mindkét fogalomból kitűnik, hogy az ILO azokat tekinti a rehabilitáció célcsoportjának, akiknek munkaerő-piaci esélyei nagymértékben csökkentek. A magyar jogrendszer fogalmai közül ahhoz, hogy megértsük a megváltozott munkaképesség fogalmát, először is fontos tisztázni magának a munkaképességnek a definícióját40: A szakmai munkaképesség definícióját a már hatálytalan 2007. évi LXXXIV. törvény a rehabilitációs járadékról adja. Eszerint: „a jelenlegi vagy az egészségkárosodást megelőző munkakörben, illetve a képzettségnek megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra való alkalmasság.41” A középpontban azok a munkaviszonnyal rendelkező egészségkárosodott személyek állnak, akiknél megállapították a munkaképesség-változást, azonban a megmaradt képességeikre koncentrálva megteremtik a lehetőséget számukra a munkaerő-piacra való visszatérésre, a megfelelő munkahely biztosításával.42 A hatályon kívül helyezett törvény helyébe a 2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításairól lépett, ahol a szakmai munkaképesség fogalma beolvad a rehabilitáció értelmezésébe, miszerint: „orvosi, szociális, képzési, foglalkoztatási és egyéb tevékenységek komplex rendszere, amelynek célja a megváltozott munkaképességű személy munkaerő-piaci integrációja, megfelelő munkahelyen történő foglalkoztatásra való felkészítése, továbbá a munkaképességének megfelelő munkahelyen történő elhelyezés biztosítása.43” A fentiek alapján látható, hogy a szakmai munkaképesség nem a fogyatékos személy veleszületett rendellenességére koncentrál, hanem sokkal inkább a munkavállalók megváltozott munkaképességeit helyezi a középpontba. A 2011. évi CXCI. törvény azonban rögzíti az egészségi állapot fogalmát, mely egybeveti a fogyatékos személy és a megvál40

A foglalkozási rehabilitáció elmélete és gyakorlata, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest, 2009. 41 2007. évi LXXXIV. törvény a rehabilitációs járadékról, 1 §. 42 Dr. Jakab Nóra: A cselekvőképesség elméleti háttere és munkajogi kérdései, Phd értekezés, Miskolc, 2011. 43 2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításairól, 1 §. 34

tozott munkaképességű személy meghatározását. „az egyén fizikai, mentális, szociális jóllétének betegség, illetve sérülés után kialakult vagy veleszületett rendellenesség következtében fennálló tartós vagy végleges kedvezőtlen változásait (a továbbiakban: egészségkárosodás) figyelembe véve meghatározott állapot.”44

1. A rehabilitáció általános definíciója régi és modern megközelítésben A rehabilitáció a habilitáció szóból származik. Azonban amíg a habilitáció az egészségügyben az elveszett képességek pótlását jelenti, addig a rehabilitáció (melynek eredeti jelentése: újra alkalmassá tétel) a megmaradt képességek fejlesztésén alapul. Magyarországon a két világháború között a rehabilitáción a büntetettség jogi hátrányainak eltörlését értették. Ezt a definíciót mára már kibővítették és pontosították: a börtönviselt emberek reintegrálására a társadalomba és a munka világába, valamint a társadalom peremére szorult emberek visszailleszkedésére. Ritter von Buss használta először a kifejezést 1843-ban, aki azt emelte ki, hogy a gyógyítható betegeket a betegségük előtti állapotba kell visszasegíteni. A rehabilitáció hivatalos értelmezését a World Health Organization (WHO) alkotta meg 1980-ban: olyan szervezett segítség, melyre egészségükben, testi, szellemi épségükben tartósan vagy véglegesen károsodott emberek rászorulnak a társadalomba, a közösségbe történő visszailleszkedésük érdekében.45 A cél tehát az, hogy a vissza integrált embereknek minden segítséget meg kell adni ahhoz, hogy teljes értékű és azonos rangú tagjai legyenek a társadalomnak. DeLisa-Currie-Martin 1998-ban definiálta a rehabilitációt. E szerint az a folyamat, amelyben hozzásegítik az adott személyt, hogy elérhesse teljes maximumát fizikai, lelki, szociális, szakmai, szakmán kívüli és oktatási vonatkozásokban, oly módon, hogy az összhangban legyen az anatómiai és élettani károsodás természetével, a környezete adta korlátozottságokkal, a saját vágyaival és életéről alkotott elképzeléseivel.46 A megfogalmazás szerint tehát a fogyatékkal élő személyek a rehabilitáció különböző formáival

44

2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról 45 Könczei, György (2009): Bevezetés a komplex rehabilitációba, ELTE GYK, Budapest, 5. 46 Könczei, György (2009): Bevezetés a komplex rehabilitációba, ELTE GYK, Budapest, 16. 35

érhetik el azt, hogy teljes értékű tagjai legyenek a társadalomnak az élet minden területén összhangban a saját és környezetük lehetőségeivel. Salgó László megfogalmazásában a rehabilitáció az a komplex tevékenység, mely a fogyatékos egyének testi és szellemi képességeinek felhasználásán és fejlesztésén alapul, s a társadalmi életben való részvételük minél magasabb szintjének megvalósulására irányul. Másik megközelítése szerint: „az a folyamat, melynek eredményeként az egészségkárosodott személy saját erőit mozgósítva, hátrányait kiegyenlítve, életvitelében és életminőségében a hasonló társadalmi helyzetű emberek életvitelét és életminőségét megközelíti.”47 Mára a rehabilitáció fogalma sokkal összetettebb, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Egyre nőtt a rehabilitációra szorultak köre és egyre több új betegség jelent meg, amely hatására kialakult a komplex rehabilitáció, mely magába foglalja az egészségügyi (orvosi), mentálhigiénés, pedagógiai, foglalkoztatási és szociális rehabilitációt. A modern megközelítésben már nem vizsgálják az egészségkárosodás okát, hanem azt tényként kezelik, emellett azonban foglalkoznak azzal is, hogy a megváltozott képességek a munkavállalási és megtartási esélyek csökkenését is okozzák-e. A 2011. CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól az alábbiakban határozza meg a rehabilitáció fogalmát: „orvosi, szociális, képzési, foglalkoztatási és egyéb tevékenységek komplex rendszere, amelynek célja a megváltozott munkaképességű személy munkaerő-piaci integrációja, megfelelő munkahelyen történő foglalkoztatásra való felkészítése, továbbá a munkaképességének megfelelő munkahelyen történő elhelyezés biztosítása.”

2. Foglalkozási rehabilitáció Könczei György az alábbiak szerint definiálja: „mindazon intézkedések összessége, amelyek segítségével el lehet érni, hogy a károsodott, aktivitásában korlátozott és/vagy társadalmi részvételében akadályozott személy kenyérkereső foglalkozást űzhessen és így minél teljesebb társadalmi részvételét elérhesse.48”

47

Könczei, György (2009): Bevezetés a komplex rehabilitációba, ELTE GYK, Budapest, 16. 48 Könczei, György (2009): Bevezetés a komplex rehabilitációba, ELTE GYK, Budapest, 32. 36

Dr. Gere Ilona pedig megfogalmazza a foglalkozási rehabilitáció céljait: „Célja a tartósan akadályozott emberek munkaerő-piaci integrációját elősegítő minimumfeltételek megteremtése, hogy az érintett emberek alkalmassá váljanak a minél teljesebb értékű foglalkoztatásra; érdekeltek legyenek a munkavállalásban, másfelől a munkáltatók befogadóvá váljanak a fogyatékos emberek iránt. Növekedjék a fogyatékossággal élő emberek között a foglalkoztatottak, mindenekelőtt az integráltan foglalkoztatottak száma és aránya.49” A foglalkozási rehabilitáció törekvése tehát, hogy növelje a megváltozott munkaképességű személyek munkavállalási aktivitását, valamint a munkaadók alkalmazási kedvét, ezáltal javuljanak a foglalkoztatottsági arányok. Ez azonban csak akkor érhető el ha a megváltozott munkaképességű ember tisztában van a saját adottságaival, fejleszthető képességeivel, emellett azonban fontos tudnia, hogy a leendő munkáltatója milyen támogatásokat vehet igénybe. A foglalkozási rehabilitáció első lépése az állapotfelmérés, a diagnózis. Egyrészről meg kell ismerni az adott munkavállaló fogyatékosságának típusát, a meglévő és fejleszthető képességeit, a szaktudását és terhelhetőségét. „E célból külföldön számítógéppel ellenőrzött berendezéseket alakítottak ki, amelyekkel igen sokféle munkafolyamat és munkahelyi követelmény modellezhető."50 Másrészről meg kell vizsgálni a munkahelyi környezetet, hogy az mennyire alkalmas a fogyatékkal élő személy befogadására, milyen akadályokkal kell szembesülnie munkavégzése során és hogy milyen fizikai elvárásokat támasztanak vele szemben. Fontos tudni azt is, hogy a munkahely rendelkezik-e azokkal az ergonómiai feltételekkel, amelyek szükségesek a megváltozott munkaképességű személyek alkalmazásához. Ez a felmérés fontos és hasznos a munkáltatóknak és munkavállalóknak egyaránt, hiszen ennek eredményeként tudhatják meg, hogy az adott fogyatékkal élő személy alkalmas-e a munka vállalására vagy sem. Ezután derül ki, hogy az eredményes foglalkozási rehabilitáció érdekében a munkahelyi feltételeket kell javítani, vagy a személy képességeit kell fejleszteni, vagy esetleg mindkettő szükséges. Kedvező esetben egy időben történik meg az egyén adottságainak fejlesztése az orvosi és képzési rehabilitáció

49

Foglalkozási rehabilitáció, Szociális és Munkaügyi Minisztérium, 2007. 11.

50

Könczei, György (2009): Bevezetés a komplex rehabilitációba, ELTE GYK, Budapest, 32. 37

közreműködésével, emellett pedig zajlik a munkahelyi környezet korszerűsítése a megváltozott munkaképességű személyek igényeinek figyelembevételével. Ezen tevékenységek után derül ki az, hogy az adott munkavállaló számára a legkedvezőbb megoldás következik és visszakerül eredeti munkakörébe vagy a munkáltatónál kell keresni egy másik, képességeinek megfelelő munkakör lehetőségét. Bekövetkezhet azonban olyan kedvezőtlen eset, amikor az adott munkahelyen nincs lehetőség arra, hogy kialakítsák a szükséges feltételeket. Ilyen esetekben munkaközvetítő irodák segítségét lehet igénybe venni és új munkahelyet keresni. Ilyenkor a fenti folyamaton újra végig kell menni, ez azonban megnöveli a munkanélküliség időtartamát, ami rontja a sikeres munkavállalás lehetőségeit. Az eredményes foglalkozási rehabilitációt rengeteg tényező befolyásolja. Az adott személy részéről ilyen befolyásoló tényezők a nem, kor, egészségi állapot, munkában töltött idő, munkából való kiesés időtartama. Hatással vannak ugyanakkor a foglalkozási rehabilitációra a munkahelyi körülmények is. Támogatja az eredményes visszaállást a munkaadók segítő és támogató magatartása és a végzendő munka jellege. A számtalan tényező mellett szükség van olyan felmérő módszerekre, amelyek segítenek abban, hogy a foglalkozási rehabilitáció eredményes legyen. Könczei György a Work Life 26 kérdéses kérdőívet említi, mint szubjektív felmérő módszert, amely az alábbi kérdéseket tartalmazza: a munka szervezésének követelménye, statikus és dinamikus munkaterhelés, értelmi és pszichés terhelés, szociális követelmények és eredmény követelmények. Nagyon fontos látni, hogy a sikeres foglalkozási rehabilitációhoz csapatmunkára van szükség, melyhez elengedhetetlen a munkaadók és munkavállalók együttműködése a munkaközvetítőkkel, orvosokkal és pszichológusokkal.

38

V.

Intézményi háttér

1. Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat A foglalkozási rehabilitáció fejlődése Magyarországon fejezetben már említésre került, hogy a ’90-es évek végén a foglalkozási rehabilitáció megvalósítása az Állami Foglalkoztatási Szolgálat feladatkörébe szerveződött. A cél az volt, hogy a rehabilitációs szolgáltatások az ország valamennyi megyéjében elérhetőek legyenek, ennek következtében megyei rehabilitációs munkacsoportokat állítottak fel. A munkaügyi központok elsődleges feladata a foglalkozási rehabilitáció összehangolása, és a megváltozott munkaképességű személyek visszaállítása a munkaerő-piacra. Ennek keretében:51 -

gondoskodik azokról a szolgáltatásokról, amelyek hozzájárulnak a fogyatékkal élő álláskeresők foglalkoztathatóságához

-

együttműködik a helyi és kisebbségi önkormányzatokkal, valamint a megváltozott munkaképességű személyek elhelyezkedését elősegítő szervekkel

-

dönt a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási pénzeszközeinek a régióban történő felhasználásáról, ellátja az ezen alaprészből finanszírozott munkahelyteremtés támogatásával összefüggő feladatokat

Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat irányítása a Szociális és Munkaügyi Minisztérium miniszterének feladata volt. Az ÁFSZ a Foglalkoztatási és Szociális Hivatalból és a Regionális Munkaügyi Központokból állt. A Kormány a 315/2010. (XII.27.) Kormány rendelettel létrehozta a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatot (NFSZ). Az NFSZ a Foglalkoztatási Hivatalból és a munkaügyi központokból áll. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatnak fontos szerepe van a foglalkozási rehabilitáció eredményességének javításában, melyhez versenyképes szolgáltatásokat kell nyújtania mind a munkáltatóknak mind pedig a munkavállalóknak. Az NFSZ által nyújtott munkaerő-piaci szolgáltatások52:

51

Foglalkozási rehabilitáció (2007) 103. Könczei, György (2009): Bevezetés a komplex rehabilitációba, ELTE GYK, Budapest, 62. 52

39

-

munkavállalási tanácsadás: különböző csoportfoglalkozások keretében adnak szakmai segítséget pl. az önéletrajz elkészítéséhez, a felvételi elbeszélgetésre történő felkészüléshez, valamint a foglalkozások alkalmával megismerkedhetnek a sikeres álláskeresés módszereivel.

-

álláskeresési technikák oktatása: az oktatások alkalmával szerepjátékok segítségével olyan módszereket, fogásokat sajátíthatnak el az álláskeresők pl. bemutatkozás, interjúkra történő jelentkezés stb, amelyekkel rövid időn belül juthatnak megfelelő munkakörhöz.

-

Foglalkozási Információs Tanácsadás (FIT): az álláskeresők, valamint a pályamódosítás előtt állók részére nyújt segítséget kérdőívekkel, tájékoztatókkal több mint 300 szakmáról, kisfilmekkel a különböző foglalkozásokról.

-

Rehabilitációs tanácsadás: célja, hogy feltárja a megváltozott munkaképességű személyek képességeit, fejlesszék az önismeretüket, megismerkedjenek a munkaerő-piaci kilátásaikkal. Ehhez azonban olyan munkatársakra van szükség, akik rendelkeznek a megfelelő tudással és képességekkel ahhoz, hogy a foglalkozási rehabilitáció minél eredményesebb legyen. Ehhez járul hozzá a Rehabilitációs Információs Centrum (RIC) ahol a megváltozott munkaképességű személyek részére biztosítanak tájékoztatókat, jogszabályokat, ismertetőket.

-

Pszichológiai tanácsadás: nagy segítség lehet az egészséges munkavállalók mellett a fogyatékkal élő személyek számára is, hogy magabiztos legyen saját magával és képességeivel kapcsolatban, ezáltal megalapozottabban tud dönteni a munka kiválasztásában.

40

2. Nemzeti Foglalkoztatási Alap 2012. január 1-je előtt még Munkaerő-piaci Alap, az az elkülönített állami pénzalap, mely a Munkanélküliek Szolidaritási Alapja, a Foglalkoztatási Alap, a Szakképzési Alap, továbbá a Rehabilitációs Alap és a Bérgarancia Alap egybeolvasztásával megalkotott alaprész. Lényeges változás, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Alapon belül a foglalkoztatási, szolidaritási, bérgarancia és képzési alaprészt különítjük el, a rehabilitációs alaprész kikerült a felsorolásból. Célja a képzési rendszer fejlesztéséhez, a foglalkoztatáshoz és a munkanélküliséghez kapcsolódó pénzeszközök összevonása és kezelése.53

53

1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról, VI. fejezet. 41

VI. Rehabilitációs programok 1. Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT):

54

célja a foglalkoztatás bő-

vítése és a tartós növekedés feltételeinek megteremtése. A foglalkoztatás bővítéséhez az alábbi módszereket dolgozták ki: -

növelni a munkaerő-kínálatot, tehát javítani az egyén foglalkoztathatóságát

-

bővíteni a munkaerő-keresletet, tehát minél több munkahelyet teremteni

-

megteremteni azt a foglalkoztatási környezetet, amely garantálja a kereslet és kínálat harmóniáját

Ezen célok eléréséhez azonban olyan projektek szükségesek, amelyek hozzájárulnak a társadalmi problémák megoldásához. A társadalom megújítását szolgálja a foglalkoztathatóság javítása, melyet az alábbi eszközökkel igyekeznek fejleszteni: -

munkavállalásra ösztönző szolgáltatások bevezetése

-

a szakmai képességek, készségek és tudás fejlesztése

-

munkanélküliség csökkentése és megelőzése

-

a fogyatékkal élők, hátrányos helyzetű emberek elhelyezkedését segítő támogatások

-

foglalkozási rehabilitáció elmélyítése

A foglalkozási rehabilitáció fejlesztéséhez pedig egyik kiemelkedő projekt a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) 1.1.1 rendelkezése A megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjának és foglalkoztatásának segítése c. projekt, melynek keretében új szolgáltatásokkal és programokkal segítik a régi munkahelyre történő reintegrációt vagy az ismételt elhelyezkedést. Részt vehet a programban az, aki: -

külön törvény szerint rehabilitációs járadékra jogosult személy,

-

az az álláskereső, akinek a) „a munkaképesség-csökkenése – az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (a továbbiakban: ORSZI), 2007. augusztus 15-ét megelőzően az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézetének szakvéleménye, illetőleg 2001. január 1-jét megelőzően, vasutas biztosítottak esetében a Magyar Államvasutak Orvosszakértői Intézetének szakvé-

54

Új Magyarország Fejlesztési Terv, Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakerete 2007-2013, Foglalkoztatás és növekedés 42

leménye szerint – 50-66 százalékos mértékű, illetőleg az egészségkárosodás – az ORSZI szakvéleménye szerint – 40-49 százalékos mértékű, vagy b) az egészségkárosodása – az ORSZI szakvéleménye szerint – 50-79 százalékos mértékű, és ezzel összefüggésben a jelenlegi, vagy az egészségkárosodását megelőző munkakörében, illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas és rehabilitálható.”55 2. Támogatott Foglalkoztatás (TF): ezt a szolgáltatást az Amerikai Egyesült Államokban fejlesztették ki az 1970-es években, amely a fogyatékos emberek elleni diszkrimináció megszüntetését tekintette fő célnak. Kezdetben értelmi sérült és a tanulásban korlátozott emberek számára nyújtotta különböző szolgáltatásokat, később viszont már egyéb betegséggel és sérüléssel küzdő személyek számára is kiterjesztették ezt a szolgáltatást. Az Európai Unióban a 80-as években jelent meg a TF szolgáltatás, az ENSZ pedig 1990-ben megalakította a Támogatott Foglalkoztatás Európai Egyesületét, amely az „Európai Fogyatékossági Fórum révén gyakorol hatást az európai foglalkoztatáspolitikai irányelvek, Nemzeti Akciótervek alakítására.”56 Magyarországon 1996-ban a Salva Vita Alapítvány dolgozta ki a Támogatott Foglalkoztatás módszereit és 2003-ban kérte fel az Alapítványt az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány arra, hogy minél több ember számára tegye ismertté és elérhetővé a szolgáltatást. 2007-ben pedig még hét szervezet csatlakozott a szolgáltatás működtetéséhez: -

Szimbiózis a Harmonikus Együtt-létért Alapítvány, Miskolc

-

Életet Segítő Alapítvány, Veszprém

-

Kék Madár Alapítvány, Szekszárd

-

Fogd a Kezem Alapítvány, Pécs

-

Down Alapítvány, Budapest

-

Esélyegyenlőség Alapítvány, Székesfehérvár

-

Szt. Cirill és Method Alapítvány, Győr

55

Tájékoztató a TÁMOP 1.1.1 „Megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjának és foglalkoztatásának segítése” című kiemelt projektről http://www.afsz.hu/engine.aspx?page=full_tamop_tamop111 Letöltés dátuma: 2012.11.25 56 A Támogatott Foglalkoztatási Szolgáltatás, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, 2009. 15. 43

Szimbiózis a Harmonikus Együtt-létért Alapítvány: 1999-ben hozták létre, melynek célja a társadalom szélére szorult, sérült emberek oktatása, társadalmi reintegrációjuk elősegítése. A támogatott foglalkoztatás 2004 óta működik az Alapítványnál azzal a törekvéssel, hogy a fogyatékkal élő, értelmileg sérült emberek munkavégzését elősegítsék.

3. 4M program: Megoldás Munkáltatóknak és Megváltozott munkaképességű Munkavállalóknak. A program 2002-ben indult Zala megyében a magyar szociális és munkaügyi szervezet és a Brit Munka-és Nyugdíjügyi Minisztérium támogatásával. A szolgáltatás célja az inaktív, de dolgozni akaró megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztathatóságának támogatása, valamint a fenti csoport társadalmi elfogadtatása az esélyegyenlőség érdekében. A 4M program célcsoportja: -

„A 4M szolgáltatás kiemelt célcsoportja azon aktív korú, gazdaságilag inaktív, megváltozott munkaképességű, fogyatékossággal élő személyek, akik az OOSZI minősítés szerint legalább 50%-os munkaképesség csökkenéssel, vagy az ORSZI minősítés szerint legalább 40%-os össz-szervezeti egészségkárosodással rendelkeznek.

-

Megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató, vagy foglalkoztatásukra nyitott munkáltatók, illetve bármilyen cég, mely tevékenysége által rendelkezik megváltozott munkaképességű munkavállalók által betölthető munkakörökkel.

-

Azon állami és civil szervezetek, melyek érintettek a rehabilitáció témájában, segítséget tudnak nyújtani a fenti két célcsoport egymásra találásában, az említett cél (tehát a foglalkoztathatóság, elhelyezkedés elősegítésének) megvalósításában.”57

A 4M szolgáltatás nagy sikerrel működik hazánkban, hiszen bárki számára könnyen hozzáférhető, önkéntes és költségmentes, valamint nagy szakértelemmel rendelkező dolgozók segítik a célcsoportot a személyre szabott szolgáltatások kidolgozásában.

57

http://www.megvaltozott.hu/mi_az_a_4m.html Letöltés ideje: 2012.11.24 44

VII. Összegzés A megváltozott munkaképességű személyek munkaerő-piaci helyzetének megoldása minden korban és társadalomban fontos feladat volt. Mivel számuk jelentős, egyik ország sem engedhette meg magának azt, hogy kirekessze őket a munka világából és járadékossá minősítse. A foglalkozási rehabilitáció társadalmi igénye a francia forradalom győzelme után fogalmazódott meg és ma már minden civilizált állam jogrendszerében megtalálható. Az Európai Unió fontosnak tartja, hogy minden tagállam az állampolgárai számára egyenlő hozzáférést biztosítson a munkához. Foglalkozási stratégiájának célja a megváltozott munkaképességű aktív és inaktív emberek foglalkoztatottságának javítása. Dolgozatom megírását az a probléma indokolta, hogy 2012. január 1-jét követően rengeteg változtatás lépett életbe a rokkantnyugdíj-rendszer, szűkebben a rehabilitációval kapcsolatban, amivel a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának elősegítése, az egészségi állapotuknak és képzettségüknek megfelelő munkavégzés biztosítása, biztonság, az átláthatóság és a munkára ösztönzés volt a kormány célja. A változtatásokat az indokolta, hogy a korábbi nehezen átlátható ellátások egyszerűbbek és rugalmasabbak legyenek, megteremtődjön a foglalkoztatás-központú rehabilitáció és a megmaradt képességek fejlesztése. Dolgozatomban az alábbiakat igyekeztem bemutatni: -

a rehabilitáció, különösen a foglalkozási rehabilitáció milyen fejlődési mechanizmusokon ment keresztül a kezdetektől napjainkig

-

milyen jogi szabályozások alakították a rehabilitációt

-

mennyiben lett egyszerűbb vagy éppen bonyolultabb a mostani ellátási rendszer a régebbihez képest

-

milyen intézmények és programok segítik a megváltozott munkaképességű személyek csoportját

Magyarországon 2012. január 1-jét követően jelentős változások következtek be. A korábbi rehabilitációs járadék, rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, átmeneti járadék és rendszeres szociális járadék helyett már kétféle ellátási forma vehető igénybe:

45

-

rehabilitációs ellátás: a rehabilitációs hatóság megállapítása alapján az adott személy még rehabilitálható. Két lehetőség:

-



foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható



tartós foglalkoztatási rehabilitációt igényel

rokkantsági ellátás: a rehabilitációs hatóság megállapítása alapján az adott személyt rehabilitációra nem javasolják. Négy lehetőség: 

foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, de nem javasolt



tartós foglalkoztatási rehabilitációt igényel, de nem javasolt



kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztatható



egészségkárosodása jelentős és önellátásra nem vagy csak segítséggel képes

Ezek már olyan táppénz jellegű ellátások, amelyeket az Egészségbiztosítási Alapból finanszíroznak. Bevezetésre került a Rehabilitációs Kártya, amelynek előnye, hogy a munkáltatóknak nem kell munkaadói járulékot fizetni azután a munkavállaló után, aki ilyen kártyával rendelkezik. Biztosítja az állam a bér-és költségkompenzációt is azoknak a cégeknek, vállalatoknak, akik megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztatnak. Ennek két fajtáját támogatja az állam: -

azoknak az embereknek a foglalkoztatását, akik rehabilitációs ellátásban részesülnek. Nekik tranzit foglalkoztatáson keresztül érvényesül a foglalkoztatása. Ebben az esetben arra ösztönzik a munkáltatót, hogy engedje ki a nyílt munkaerő-piacra a munkavállalót. A megváltozott munkaképességű személye esetében a támogatás az első évben 100%, a második évben 90%, a harmadik évben pedig 80%.

-

vannak olyanok is, akik nem tudnak a nyílt munkaerő-piacon dolgozni, az őket foglalkoztató támogatott munkahelyeket tartós támogatás illeti meg.

A fentiek alapján úgy tűnik, hogy hipotézisünk megállja a helyét és valóban leegyszerűsödött és rugalmasabbá vált az ellátások rendszere. Ez a rendszer azonban nagyon friss még ahhoz, hogy magabiztosan kijelenthessük, hogy ez a megoldás a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatási problémáira. Az azonban mindenképp

46

látható, hogy jó kiindulási pont lehet, viszont ebben megerősíteni minket két dolog tudna: -

maga a célcsoport pozitív visszajelzései

-

a rehabilitációs és rokkantsági ellátásban részesülők számának csökkenése és a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatási rátájának növekedése.

47

VIII. Summary The solution of the disabled people’s labour market situation was an important task in every age and society. None of the countries can afford that exclude these people from the world of the work and make them annuitant. The claim of the occupation rehabilitation was composed after the french revolution and now it can find in every civilised state’s jurisdiction. Accordint to the European Union it’s important that ensures equal accessing to the work of every state’s citizens. The aim is: repair of the employment of activ and inactive disabled people. There were remarkable changes in Hungary after 2012. Two services can be reached: -

-

service of rehabilitative: it can be claimed if the authority of rehabilitation determins that the disabled people is dischargeable. There are two possibilites:  employment can repair with rehabilitation  don’t need long rehabilitation service of disability: the authority of rehabilitation doesn’t suggest to rehabilitation. There are four possibilites:  employment can repair with rehabilitation but they doesn’t suggest  need long rehabilitation but they doesn’t suggest  disabled people can employ only with long support  disabled people’s health damage is remarkable and he is not able to selfsufficiency or only with help

These cash-benefit services are financed from the Base of Healt Insurance. Rehabilitation Card has been added in. The Card’s advantage is that the employer doesn’t have to pay allowance after these people. The government ensures the wage and cost compensation of those companies which employ disabled people. The government assists two possibilites: -

-

employment of those people who get rehabilitation service. Employment of these people prevails through transit employment. They inspire the employer to let the employee to the free labour market. There are some people who can’t work in the free labour market. They can work in supported workplaces, which places get long supports.

Based on the aboves, it seems that our hypothesis stands it’s ground and the system of the services has become simplier and more flexible. At the same time this system is very fresh to say that this is the solution of the employments problems of disabled people. However it can be a good basis, but only two things could stablish us in it:

48

-

positive feedbacks of the disabled people reduction of the number of people who get rehabilitation and disability services and the increase the number of disabled people’s employment.

49

IX. Irodalomjegyzék

A foglalkozási rehabilitáció Magyarországon: a szabályozás múltja, jelene, jövője, Budapest, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása, Szeged, 2003. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Háromoldalú egyezményei a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatásról, Budapest, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, 2003. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről, Budapest, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, 2003. Állami Számvevőszék jelentése a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása költségvetési támogatási rendszerének és a támogatások hasznosulásának ellenőrzéséről, Állami Számvevőszék, Budapest, 2012. Bárány Lajos: A foglalkozási rehabilitáció rendszere és jogi szabályozása Magyarországon, Budapest, Tankönyvkiadó, 1987. Csányi Zsuzsanna – Jásper Éva – Vég Katalin: Támogatott foglalkoztatás szolgáltatás, Budapest, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, 2009. Dósa Ágnes: A nem teljesen cselekvőképes személyek jogai: rugalmasabb szabályozás felé, Budapest, Fundamentum, 2000. Dr. Gere Ilona: A megváltozott munkaképességű emberek bekapcsolása a munka világába, OFA, EU-konform foglalkoztatáspolitika, 2001. Dr. Gere Ilona: Foglalkoztatási stratégia a tartósan akadályozott emberek integrációja érdekében, Kapocs V. évf. 5. szám 2006. Dr. Gere Ilona – Szellő János: Foglalkozási rehabilitáció, Kiadó: Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány Dr. Pulay Gyula: Általános és rehabilitációs, magyar és nemzetközi munkaerő-piaci ismeretek, Budapest, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, 2009.

50

Farkasné Jakab Eszter – Horváth Péter – Mészáros Andrea – Nagy Janka Teodóra – Petróczi Ferenc – Sima Ferenc – Szellő János: A komplex rehabilitáció, Szekszárd, 2012. Foglalkoztatási rehabilitációs kisokos, ÁFSZ, 2007. Fogyatékos és megváltozott munkaképességű emberek munkaerő-piaci esélyeinek növelése, Budapest, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Kar, 2009. Fogyatékosság-politikai szakismeretek, Budapest, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, 2009. Könczei György: Bevezetés a komplex rehabilitációba, Budapest, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, 2009. Könczei György: Fogyatékosságtudományi tanulmányok XI.: A foglalkozási rehabilitáció Magyarországon: A szabályozás múltja, jelene, jövője, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, 2009 Könczei György: Fogyatékosságtudományi tanulmányok XIV.: A támogatott foglalkoztatási szolgáltatás, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, 2009 Scharle Ágota: Foglalkoztatási rehabilitációs jó gyakorlatok Magyarországon, Budapest, Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet, 2011. Szellő János: A foglalkozási rehabilitáció elmélete és gyakorlata, Budapest, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, 2009.

51

X.

Hivatkozásjegyzék

[1] Bárány Lajos: A foglalkozási rehabilitáció rendszere és jogi szabályozása Magyarországon, Budapest, Tankönyvkiadó, 1987. [2] Bárány Lajos: A foglalkozási rehabilitáció rendszere és jogi szabályozása Magyarországon, Budapest, Tankönyvkiadó, 1987. [3] Bárány Lajos: A foglalkozási rehabilitáció rendszere és jogi szabályozása Magyarországon, Budapest, Tankönyvkiadó, 1987. [4] Farkasné Jakab Eszter, Horváth Péter, Mészáros Andrea, Nagy Janka Teodóra, Petróczi Ferenc, Sima Ferenc, Szellő János: Szekszárdi Szociális Műhely Tanulmányok 3. – A komplex rehabilitáció, Szekszárd, 2012. [5] Farkasné Jakab Eszter, Horváth Péter, Mészáros Andrea, Nagy Janka Teodóra, Petróczi Ferenc, Sima Ferenc, Szellő János: Szekszárdi Szociális Műhely Tanulmányok 3. – A komplex rehabilitáció, Szekszárd, 2012. [6] A komplex rehabilitáció (2012) 17. [7] A foglalkozási rehabilitáció rendszere és jogi szabályozása Magyarországon (1987) [8]

Az

Európai

Szociális

http://www.esely.org/kiadvanyok/1991_2/azeuropai_szoc.pdf

Charta (Letöltés

ideje:

2012.10.30) [9] Módosított Európai Szociális Karta, Strasbourg, 1996. 10-11. [10] Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. [11] Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 6. [12] Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 7. [13] Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 13.

52

[14] Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 14. [15] Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 18. [16] Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 19. [17] A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Háromoldalú Egyezményei a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatásáról, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 6. [18] A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Háromoldalú Egyezményei a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatásáról, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 7. [19] A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Háromoldalú Egyezményei a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatásáról, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. 7. [20] 111. sz. Egyezmény a foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetésről [21] Foglalkozási rehabilitáció, Szociális és Munkaügyi Minisztérium, 2007. [22]A Komplex rehabilitáció, (2012) 14. [23]A komplex rehabilitáció, (2012) 14. [24] Dr. Gere, Ilona: A megváltozott munkaképességű emberek bekapcsolása a munka világába, OFA, EU-konform foglalkoztatáspolitika, 2001. 10. [25] A komplex rehabilitáció (2012) 14. [26] Magyarország Alaptörvénye, XII. cikk (1), (2). [27] Magyarország Alaptörvénye, XVII. cikk (3). [28] 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről [29] 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről [30] Dósa Ágnes: A nem teljesen cselekvőképes személyek jogai: rugalmasabb szabályozás felé, Fundamentum/2000. 2. szám. [31] 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről

53

[32] 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról [33] 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről, 66 §. (7). [34] 2007. évi LXXXIV. törvény a rehabilitációs járadékról, 3 §. (1) [35] 2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításairól, 1 § (2). [36] 2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításairól [37] A komplex rehabilitáció, 21. [38] A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Háromoldalú Egyezményei a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatásról, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, 2003. [39] A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Háromoldalú Egyezményei a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatásról, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, 2003. [40] A foglalkozási rehabilitáció elmélete és gyakorlata, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest, 2009. [41] 2007. évi LXXXIV. törvény a rehabilitációs járadékról, 1 §. [42] dr. Jakab Nóra: A cselekvőképesség elméleti háttere és munkajogi kérdései, Phd értekezés, Miskolc, 2011. [43] 2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításairól, 1 §. [44] 2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításairól [45] Könczei, György (2009): Bevezetés a komplex rehabilitációba, ELTE GYK, Budapest, 5. [46] Könczei, György (2009): Bevezetés a komplex rehabilitációba, ELTE GYK, Budapest, 16. [47] Könczei, György (2009): Bevezetés a komplex rehabilitációba, ELTE GYK, Budapest, 16. [48] Könczei, György (2009): Bevezetés a komplex rehabilitációba, ELTE GYK, Budapest, 32. [49] Foglalkozási rehabilitáció, Szociális és Munkaügyi Minisztérium, 2007. 11.

54

[50] Könczei, György (2009): Bevezetés a komplex rehabilitációba, ELTE GYK, Budapest, 32. [51] Foglalkozási rehabilitáció (2007) 103. [52] Könczei, György (2009): Bevezetés a komplex rehabilitációba, ELTE GYK, Budapest, 62. [53] A komplex rehabilitáció (2012) 63. [54] 1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról, VI. fejezet. [55] Új Magyarország Fejlesztési Terv, Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakerete 2007-2013, Foglalkoztatás és növekedés [56] Tájékoztató a TÁMOP 1.1.1 „Megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjának

és

foglalkoztatásának

segítése”

című

http://www.afsz.hu/engine.aspx?page=full_tamop_tamop111

kiemelt Letöltés

projektről dátuma:

2012.11.25 [57] A Támogatott Foglalkoztatási Szolgáltatás, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, 2009. 15. [58] http://www.megvaltozott.hu/mi_az_a_4m.html Letöltés ideje: 2012.11.24

55

XI. Jogszabályjegyzék

Magyarország Alaptörvénye 1951. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról 2001. évi XV. törvény a cselekvőképességgel, gondnoksággal összefüggő egyes törvények módosításáról 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség elmozdításáról 2007. évi LXXXIV. törvény a rehabilitációs járadékról 2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításairól 2012. évi I. törvény a Munka Törvénykönyvéről 8/1983 (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól 327/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaival kapcsolatos eljárási szabályokról

56