Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Agrár- és Munkajogi Tanszék
Nyugdíjbiztosítási ellátások megállapíthatósága jogszerző idő hiányában Ascertainmentability of pension benefits in the abscence of qualifying period. SZAKDOLGOZAT
Készítette:
Konzulens:
Kiss Lászlóné
Dr. Tóth Hilda
AXMCOH
egyetemi docens
Miskolc, 2013.
Tartalom
1.
Bevezetés .............................................................................................................................. 3
2.
A társadalombiztosítás története Magyarországon ............................................................... 4 2.1.
Korai előzmények ......................................................................................................... 4
2.2.
Szakegyleti mozgalom .................................................................................................. 5
2.3.
Az Általános Munkás Betegsegélyző és Rokkantpénztár ............................................. 6
2.4.
Törvény a kötelező betegségi biztosításról ................................................................... 7
2.5.
Az 1907.évi törvény a betegségi és baleseti biztosításról ............................................. 8
2.6.
A mezőgazdasági biztosítás külön útja ......................................................................... 9
2.7.
A tanácsköztársaság társadalombiztosítása ................................................................. 10
2.8.
A társadalombiztosítás helyzete a Horthy-rendszerben .............................................. 11
2.9.
Az 1936.évi XXXVI. törvény ..................................................................................... 12 A társadalombiztosítás helyzete a felszabadulás után ............................................. 13
2.10. 3.
A nyugdíjbiztosítás – mint a társadalombiztosítás egyik ága – napjainkban. ..................... 16
4.
Nyugdíjbiztosítási ellátások ................................................................................................ 18 4.1.
Az öregségi nyugdíj .................................................................................................... 20
4.1.1.
Öregségi teljes nyugdíj ........................................................................................ 20
4.1.2.
Öregségi résznyugdíj ........................................................................................... 20
4.1.3.
Rögzített nyugdíj ................................................................................................. 21
4.2.
A nők kedvezményes öregségi nyugdíja ..................................................................... 22
4.3.
Rehabilitációs járadék ................................................................................................. 22
4.4.
Hozzátartozói ellátások ............................................................................................... 23
4.4.1.
Az özvegyi nyugdíj ............................................................................................. 24
4.4.2.
Árvaellátás........................................................................................................... 25
4.4.3.
Szülői nyugdíj ..................................................................................................... 26
4.4.4.
Baleseti hozzátartozói ellátások .......................................................................... 27
4.4.5.
Özvegyi járadék .................................................................................................. 27
5.
A nyugdíjbiztosítási ellátásokhoz szükséges szolgálati idő elismerése .............................. 27
6.
Ellátásra való jogosultság szolgálati idő nélkül .................................................................. 31
7.
Szolgálati idő hiányában nyújtható ellátások és más ellátást megalapozó intézkedések .... 33 7.1.
Időskorúak járadéka .................................................................................................... 33
7.2.
Egyösszegű megállapodás........................................................................................... 34 1
7.3.
Kivételes méltányosság ............................................................................................... 35
7.3.1.
Öregségi nyugdíj méltányossági alapon. ............................................................. 37
7.3.2.
Özvegyi nyugdíj méltányossági alapon............................................................... 39
7.3.3.
Árvaellátás megállapítása méltányossági alapon ................................................ 40
7.3.3.1.
Hivatalból indított eljárás 16. év alatti kivételes árvaellátás ügyben .......... 40
7.3.3.2.
Kérelemre történő 16. életévet betöltött kivételes árvaellátás ..................... 40
7.3.4. A 25. életévet betöltött személyek méltányosságból történő árvaellátás meghosszabbítására irányuló kérelme ................................................................................. 41 8.
Összegzés ............................................................................................................................ 44
9.
Irodalomjegyzék: ................................................................................................................ 48
10. Jogszabályjegyzék: ................................................................................................................ 49
2
1. Bevezetés
A napjainkban zajló gazdasági eseményeknek és a Kormány által az eseményekre válaszul hozott döntéseknek köszönhetően a szociálpolitika és annak részeként a nyugdíjbiztosítás a társadalom tagjai számára a mindennapok részévé vált az utóbbi években. Nincs olyan média, amely ne kommunikálná a nyugdíjbiztosítási rendszer átalakításáról szóló törvényeket vagy az egészségbiztosítási rendszert érintő változásokkal kapcsolatos döntéseket, melyeket nem pusztán az Alkotmány helyett hatályba lépő Alaptörvény bevezetése hívott életre. A társadalom egy bizonyos térségben – ami rendszerint egy állam területének felel meg - éló népesség tagjai és ezeknek csoportjai között kialakult és szüntelenül tovább szövődő összes emberközi viszony, kapcsolat, az az összműködés, amelyet a népesség kultúrájának relatív értelmű azonossága tart fenn és tart egységben.1 Az öregekről, a rokkantakról és az elhunytak eltartásra szoruló hozzátartozóiról való gondoskodás – a gyermekekhez és a betegekhez hasonlóan – minden társadalom sajátos feladatát képezi, mivel ők jellemzően nem, vagy csak korlátozottan tudnak magukról gondoskodni. A feladatot az ipari társadalom kialakulásáig döntően a családok, családszerű kötelékben élők végezték. Ezt követően egyre nagyobb – napjainkra már döntő – mértékben társadalmilag szervezetté vált a feladat ellátása a szociális biztonság rendszerének keretében2. Manapság, amikor a társadalom tagjai számára egyre nehezebb előteremteni az öngondoskodás feltételeit, hiszen nagyon sokan a napi megélhetésért küzdenek, még nagyobb az igény az állami segítségre. Az állam a maga fölényes hatalmával garantálja, a jog kényszerítő erejével pótolja az aktív munkavállalás időszakában az öngondoskodást az inaktív időszakra.
1 2
Kovrig Béla: Magyar Társadalompolitika Gondolat Kiadó Budapest 2011. 29.o. Gerencsér László: Ismerje meg a nyugdíjrendszert! Urbis Könyvkiadó 2010. 9.o. 3
Az állam a minimális szociális biztonságot a társadalombiztosítás intézményén keresztül garantálja, ahol a társadalom tagjai alkotnak egy nagy kockázatközösséget, amely kötelező részvételen alapul és a jövedelmekből kötelezően levont járulékok formájában valósul meg az öngondoskodás. Természetesen a társadalom tagjainak eltérő gondolkodásmódjából, életviszonyaikból következik, hogy egyes emberek a kötelező részvéten túl még milyen formákat választanak az öngondoskodás módjául, hiszen az állami gondoskodás a minimálisan elvárható szociális gondoskodást garantálja csak. Az ember életútja során gyakran találkozik olyan helyzetekkel, amikor mások segítségére van szüksége, különösen akkor, ha a megélhetéshez szükséges javakat nem képes előállítani. A szociális jog feladata, hogy az intézményrendszerén keresztül elhárítsa az állam polgárainak és a védelem alá vont további személyeknek az életük során a létüket fenyegető veszélyhelyzeteket. A veszélyhelyzetek különfélék lehetnek: betegség,
megváltozott
munkaképesség,
anyaság,
munkanélküliség,
öregség,
hozzátartozó halála stb. A világban végbemenő gazdasági változások, demográfiai folyamatok rákényszerítik az államokat arra, hogy szociális ellátórendszereiket felülvizsgálják és az új gazdasági környezethez igazítsák a nyújtott ellátásokat.3 Az ellátások igénybevétele, feltételei, a jogosultak köre pontosan körülhatárolt a jogszabályok által. 2. A társadalombiztosítás története Magyarországon A társadalombiztosítás viszonylag fiatal intézmény. Fejlődése alig több mint száz évvel ezelőtt kezdődött. A társadalombiztosítási ellátások rendszere valamilyen formában gyakorlatilag az ország egész lakosságára kiterjed. 2.1. Korai előzmények A társadalombiztosítás kezdeti nyomaival a feudális társadalmi rend keretén belül ott találkozunk, ahol először jelentkeznek a kapitalista gazdálkodás csírái: a bányaiparban. 3
Menyhárt Szabolcs: Az öregségi nyugdíjrendszer a reformfolyamatok tükrében, különös tekintettel az öregségi nyugdíjakra, PhD Értekezés, Miskolci Egyetem ÁJK, Miskolc, 2009. XVI. o. 4
Bányavárosainkban a XV. század végén a XVI. század elején a Fuggerek és a Thurzók kapitalista jellegű bányáiban a céhrendszer tilalma ellenére már több száz bérmunkást foglalkoztattak. Ebben az időben kezdődik a társadalombiztosítás – társládák – kialakulása. A társládák segélyezése könyörületből adott alamizsnából állt, jogcíme senkinek sem volt. A középkorban a köztestületek és a céhek vagyonukat fémpántos, különleges zárokkal ellátott ládákban helyezték el. A bányász-segélyszervezetek vagyonát is ilyen ládákban őrizték. Ennek a bútordarabnak a nevét vette fel maga az intézmény is. A bányatulajdonosok már a kezdettől fogva szintén hozzájárultak a bányatársládák fenntartásához, azonban nem akarták engedni, hogy a bányászok a bányatársládában összegyűjtött pénz fölött maguk rendelkezzenek.4 A XVII. században már majdnem minden bányavárosban találkozunk szabályzattal rendelkező társládával, amelyek közül egyeseknek önálló korházuk is van. A bányatársládák szolgáltatásai között megtalálható volt a munkások támogatása betegség esetén, a munkások végkielégítése, az özvegyek és árvák ellátása és a temetési segély. 2.2. Szakegyleti mozgalom A francia forradalom után Európa-szerte fejlődésnek indult az ipar. Magyarországon Ausztria, illetőleg a császári kormány fékező gazdaságpolitikája miatt a fejlődés igen lassú volt. A munkásság zöme a kisiparban dolgozott. A munkafeltétek romlottak, a kizsákmányolás pedig egyre nagyobb méreteket öltött. A hosszú munkaidő, egészségtelen körülmények, valamint az a tény, hogy ha a mesternek már nem volt szüksége a munkaerőre igyekezett megválni tőle, mind-mind hozzájárult a dolgozók helyzetének súlyosbodásához. A munkásság sem az államhatalomtól, sem a munkáltatóktól nem kapott segítséget nyomorúságos helyzetének javítására. Erre a célra alakultak az önsegély-egyesületek. Voltak közöttük kifejezetten szakmai, de megtaláljuk a területi alapon szervezett egyleteket is, mint például a Budai Általános Betegsegélyző Egylet, melyek igen rövid életűnek bizonyultak. A társadalombiztosítás megvalósításáért folytatott harcokban a kapitalizmus kezdeti időszakában a magára hagyott munkásság mindaddig, amíg politikai jellegű szervezetei nem voltak, még addig sem jutott el, hogy égető bajait segélyegyletekbe tömörülve Czizmadia-Kovács-Asztalos: Magyar Állam- és Jogtörténet Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest 89.o. 4
5
orvosolhassa. Még kevésbé lehetett szó arról, hogy helyesen mérjék fel a segélyezés sorrendjét és megállapítsák a segélyezés és teherviselés kellő arányát.5 2.3. Az Általános Munkás Betegsegélyző és Rokkantpénztár A munkásmozgalom fejlődésével előtérbe került az a gondolat, hogy a betegségi ellátás racionális megoldása csak a dolgozók nagy tömegét felölelő egységes szervezet keretében lehetséges. Így került sor 1870-ben az Általános Pénztár megalakítására és alapszabályának jóváhagyására. A Pénztárba való belépés önkéntes volt, a tagdíjat maguknak a dolgozóknak kellett megfizetniük az akkori gazdasági helyzet és fokozódó kizsákmányolás következtében rendkívül alacsony bérükből. A munkáltatók hozzájárulása és támogatása csak esetleges,
szinte
alamizsnaszerű
volt.
Működési
köre
kezdetben
mind
a
betegsegélyezésre, mind a megrokkant dolgozókról való gondoskodásra kiterjedt. A pénztárt azonban kellő érdeklődés hiányában még az alapítás évében fel kellett oszlatni és az alapszabályok átdolgozása és annak jóváhagyása után 1871-ben alakult újjá. A tagoknak belépési díjat kellett fizetniük. A pénztár szolgáltatásai keretében a pénztár által alkalmazott orvos a kerületében megbetegedett minden tagot anélkül, hogy a tagnak erre nézve külön kiadásai lennének, gyógykezelés alá veszi és díjtalanul rendeli számára a pénztár költségén kiszolgáltatandó szükséges gyógyszereket.6 Készpénzbeli segély járt a munkájára tényleg képtelen tagnak, melynek kimerítését követően a pénztár vezetőssége rendkívüli segélyt is adhatott. Szükség esetén a tagok a pénztártól díjtalanul kaptak fürdőt, sebészeti szereket, kötszert, gyógyvizet stb. Kórházban ápolt beteg tagok után szabályszerűen a pénztár fizette az ápolási díjakat, nőtagoknak szülési segély is járt. A pénztár célkitűzéséhez tartozott az elhalt tagok özvegyeinek és árváinak segélyezése is. A pénztári tag elhalálozása alkalmával annak hátramaradottjai részére temetési segélyt adott. Azonban, ha az ország egész munkáslétszámát nézzük, meg kell állapítani, hogy a pénztár működése csak annak kis részére terjedt ki. Szöveggyűjtemény a magyar társadalombiztosítási jog tanulmányozásához Népszava Budapest 1986. 36-45 o. 6 Szöveggyűjtemény a magyar társadalombiztosítási jog tanulmányozásához Népszava Budapest 1986. 47-48 o. 5
6
2.4. Törvény a kötelező betegségi biztosításról Az 1891.évi XIV. törvény a betegségi biztosítást kötelezően szabályozza. A mezőgazdasági munkásokat a törvény hallgatással zárta ki a biztosításból. A törvény az önkéntes biztosításról is rendelkezik. Ebben a vonatkozásban eléggé széles körnek adott belépési lehetőséget. Önkéntesen biztosíthatták magukat az önálló iparosok, a mezőgazdasági munkások, a munkavállalók családtagjai. Az önkéntes biztosítást azonban gyakorlatilag jelentéktelenné tette a munkások bérének alacsony volta. Az állami intézmények, a törvényhatóságok, a községek, az államvasutak, a posta és az állami gyárak kinevezett alkalmazottaira nem terjedt ki a törvény hatálya. A biztosítás hiányát jobb és elsősorban biztonságosabb munkakörülményeik pótolták. A törvény szerint a betegsegélyező pénztár tagjainak a következő segélyezést kellett nyújtani: 20 hétig ingyen orvosi segélyt a pénztártól kijelölt orvos által; szülés esetén ingyen szülészeti támogatást és gyógykezelést. Gyógyszereket és a szükséges gyógyászati segédeszközöket- szemüveg, mankó, sérvkötő – ingyen kaphatta a biztosított. Ha a munkavállaló betegsége keresetvesztéssel járt és tovább tartott 3 napnál, akkor a keresőképtelenség tartamára táppénz kellett folyósítani a megbetegedés napjától számítva és legfeljebb 20 héten át. Rendelkezik még e törvény gyermekágyi segély (a táppénzzel azonos összegben a betegség első napjától négy hétig), illetve elhalálozás esetére a hozzátartozóknak temetkezési segély folyósításáról. Megállapította a törvény azt a felső határt, amelynél magasabb összegű szolgáltatás nem volt folyósítható. A biztosítottakkal egy háztartásban élő családtagok ingyen orvosi segélyben és ingyenes gyógyszerellátásban részesültek. Fentieken kívül más segélyezést a betegsegélyező pénztár nem nyújthatott, így például sem rokkant-, sem özvegyi vagy árvaellátást nem folyósíthatott.
7
Az 1891. évi XIV. törvény nem intézkedett a baleset-biztosításról, de kimondta, hogy a törvényben felsorolt segélyezés azokra a betegségekre illetve halálozási esetekre is kiterjed, amelyek baleset következményei.7 2.5. Az 1907.évi törvény a betegségi és baleseti biztosításról Az 1891.évi XIV. törvény rendelkezéseivel sem a munkásság, sem a munkáltatók, a tőkések nem voltak megelégedve. A munkásság követelései két fontos intézkedés meghozatalára terjedtek ki. Az egyik az ipari és gyári alkalmazottak betegség esetére való segélyezéséről szóló törvénymódosítás, a másik az ipari munkások baleset esetére szóló biztosítása volt. Az 1891-es törvénynek nagy hiányossága volt, hogy a balesetbiztosításról egyáltalán nem intézkedett. Ez sérelmes volt a munkáltatókra is, bár egészen más okból. Az egykorú szakirodalom egységesen megállapítja, hogy a beleset-biztosítás tulajdonképpen nem szociálpolitikai intézkedés, hanem a munkáltatókat védő kárközösség. Ez a gyakorlatban Magyarországon is így nyilvánult meg. Az 1907. évi törvényt nagy várakozás előzte meg, és joggal mondhatjuk, hogy a törvény létrejötte döntően azoknak a harcoknak köszönhető, amelyeket a munkásosztály és a mezőgazdaság dolgozói következetesen vívtak szociális helyzetük javításáért. A törvény jelentős előrelépés volt mind a szolgáltatásokat illetően, mind a társadalombiztosító intézetek szervezete terén. A baleset-biztosítást abból a célból hozták létre, hogy fedezzék annak a kárnak az összegét, amely üzemi baleset folytán a biztosítottat érte. Baleseti kártalanításra igényük volt mindazoknak a munkavállalóknak, akik baleseti biztosításra kötelezve voltak. Testi sérüléssel járó baleset után a biztosítottnak a következő kártalanítás járt: ingyenes orvosi
gyógykezelés,
gyógyszerek,
gyógyászati
segédeszközök,
táppénz
munkaképtelensége illetve munkaképességének tartamára baleseti járadék.
és
Ha a
biztosított a baleset következtében meghalt, akkor a hozzátartozók részére temetési segélyt és az elhalálozás napjától özvegyi, illetőleg évjáradékot kellett fizetni.
7
Szöveggyűjtemény a magyar társadalombiztosítási jog tanulmányozásához Népszava Budapest 1986. 49-52. o 8
Ha a baleset következtében meghalt biztosított szüleiről életében gondoskodott, akkor hátramaradott szülei járadékban részesültek.8 2.6. A mezőgazdasági biztosítás külön útja A dolgozó parasztság helyzete a századforduló éveiben egyre romlott. A parasztság munkaideje kettő-három hónapra terjedt. Téli időszakban legfeljebb rőzse-, szecska-, vagy favágás maradt. Általában azonban teljesen munkanélküliek voltak. Az uralkodó osztályok nem sokat törődtek a parasztság nyomorúságos helyzetével, figyelmüket az kötötte le, hogy a kitörő elégedetlenségnek hogyan vessenek gátat. A cselédeket törvényileg a gazda fegyelmi joga alá rendelték, a gazda tudta nélkül jóformán semmit sem tehettek. Az 1898.évi törvény fő célja az volt, hogy a mezőgazdasági munkásokat teljesen visszatartsa a szervezkedéstől, megmozdulásaikat büntető szankciókkal sújtotta. Ez a törvény a „rabszolgatörvény”. A mezőgazdasági munkások szociális ellátása még az ipari munkásságénál is rosszabb volt. Az 1891.évi XIV. törvény a mezőgazdasági munkások biztosítását nem rendezte. Lehetőséget adott arra, hogy önkéntes tagként belépjenek a pénztárakba, azonban szűkös anyagi helyzetük, szervezetlenségük és nem utolsó sorban írástudatlanságuk oda vezetett, hogy ezzel a lehetőséggel nem éltek. A kormány 1900-ban látta szükségesnek, hogy a mezőgazdasági munkásság biztosítása terén is megtegye az első lépéseket. Az 1900. évi XVI. törvénnyel létrehozta az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegély Pénztárat, melynek alapító, rendes és rendkívüli tagjai voltak. A pénztár bevételeit a tagok befizetései, a munkaadók hozzájárulása, az állam hozzájárulása és az adományok képezték. A munkaadók kötelesek voltak minden egyes szolgálatban álló cseléd után évenként, előre befizetni a hozzájárulásukat, amit nem tudhattak be a cseléd bérébe, illetve nem kötelezhették a cselédeteket annak megfizetésére. Baleset esetén a sérültet a Pénztár orvosa gyógykezelte, a gyógyszerek, kötszerek árát a Pénztár fizette. Ha a tag egy hétnél hosszabb időre munkaképtelenné vált olyannyira, hogy bérének a felét sem tudta megkeresni, a Pénztár munkaképességének 8
Szöveggyűjtemény a magyar társadalombiztosítási jog tanulmányozásához Népszava Budapest 1986. 54-56. o 9
helyreállításáig, de legfeljebb 60 napig segélyt nyújtott. Ha a tag baleset miatt rokkant meg és 60 napnál hosszabb időre munkaképtelenné vált, akkor munkaképtelensége tartamára segélyezték. Ha a tag betöltötte a 65. életévét és nem részesült rokkantsági járadékban, úgy az egyéb segélyekre biztosított igényeinek épségben tartásával szintén ellátásban részesült. Kötelező biztosításként az említett törvény csak a baleset-biztosítást vezette be, de ezt is csak az éves gazdasági cselédekre. A róluk való gondoskodás – megbetegedés esetén – 6 hétig a cselédtörvénynek megfelelően a birtokosra, azután pedig a szegénygondozás keretében a községre hárult, ami gyakorlatilag egyet jelentett a teljes ellátatlansággal. A gazdasági cselédek betegség esetére szóló ellátását az 1907-ben megjelent cselédtörvény 45 nap időtartamon át a munkaadó kötelességévé tette. Az 1912.évi VIII. törvény csak a baleset-biztosítást terjesztette ki az összes gazdasági gépmunkásra. Így indult meg – az ipari dolgozóktól egészen elkülönített úton és azok biztosításánál sokkal elmaradottabb módon – a mezőgazdasági munkásság társadalombiztosítása.9 2.7. A tanácsköztársaság társadalombiztosítása A tanácsköztársaság állama a társadalombiztosítás vonatkozásában igen nehéz feladattal találta magát szemben. A feladatot nem csak az tette nehézzé, hogy mind az Országos Pénztár, mind annak kerületi pénztárai a régi időkből származó jogszabályok kötöttségei mellett a munkásság igényeit csak elég szegényesen tudták kielégíteni, de fokozta a nehézséget az is, hogy ezeknek a pénztáraknak gyógyító intézményeit a négy évig tartó háború tönkretette, felszerelését erősen megrongálta. A háború végével jelentkező infláció
pedig
anyagi
teljesítőképességüket
aláásta.
A
Tanácsköztársaság
a
rendelkezésére álló erők legjobb kihasználása érdekében elsősorban arra törekedett, hogy a régi jogszabályok alapján kialakult bonyolult társadalombiztosítási szervezetet egységesítse, a társadalombiztosítást egységes irányítás alá helyezte. A forradalmi kormányzótanácsnak a betegségi és baleset-biztosítással kapcsolatban kiadott rendelkezése hangsúlyozta, hogy a biztosítás hatálya alatt áll minden munkás, a
9
Szöveggyűjtemény a magyar társadalombiztosítási jog tanulmányozásához Népszava Budapest 1986. 56-60. o 10
földműves munkás is. Munkás mindenki. aki köz- vagy magánszolgálatban munkabér vagy fizetés fejében dolgozik. Kimondta, hogy a baleseti sérülteknek, mindaddig, amíg gyógykezelésre szorulnak, tehát időbeli korlátozás nélkül táppénz jár. Megoldotta a terhességgel és a szüléssel kapcsolatos sérelmes állapotot. A Munkásbiztosító Pénztár bírálta el mely balesetek minősültek üzemi balesetnek, az elsősegélyt nyújtó orvostól igazolást kellett beszerezni arra vonatkozólag, hogy a felgyógyulás után előreláthatólag milyen mérvű munkaképesség-csökkenés áll elő. Amennyiben a dolgozóknak a tett intézkedésekkel kapcsolatban kifogásuk merült fel, panasszal fordulhattak a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár panaszirodájához. A földmunkások azonos elbánásban részesültek az új rendelkezés alapján az ipari munkásokkal, ezzel a magyar mezőgazdasági biztosítás egész Európában az első helyre került. A proletárállam magas színvonalú egészségügyi ellátást kívánt biztosítani teljesen díjtalan orvosi kezelés mellett.10 2.8. A társadalombiztosítás helyzete a Horthy-rendszerben Az 1919 augusztusában uralomra jutott ellenforradalmi kormány legfőbb törekvése az volt, hogy a Tanácsköztársaság minden intézkedését eltörölje, emlékét befeketítse. Visszaállította a munkáltatók régi jogait. A társadalombiztosítás fejlődése az ellenforradalom első éveiben szinte teljesen megállt. Ennek oka nem csak az ellenforradalmi kormányok munkásellenes felfogása volt, hanem hozzájárult az egyre gyorsuló ütemű infláció is. 1926-ban került sor a betegségi és baleset biztosítási törvény reformjának előkészítésére. Az 1927. évi XXI. törvény megtartotta az 1907. évi XIX. törvény tárgyi biztosítási rendszerét. A biztosítási kötelezettség csak a törvényben felsorolt vállalatoknál állt fenn. A törvény hatálya nem terjedt ki a mezőgazdaságra és az erdei termelésre, az állattenyésztésre, a halászatra, a kert- és szőlőművelésre a selymészetre és a méhészetre.
Szöveggyűjtemény a magyar társadalombiztosítási jog tanulmányozásához Népszava Budapest 1986. 60-67. o 10
11
A betegségi biztosítás alapján a biztosítottat az alábbi szolgáltatások illették meg: orvosi gyógykezelés, gyógyszer, gyógyfürdők, gyógyvizek, a szükséges gyógyászati segédeszközök, táppénz, terhességi, gyermekágyi, szoptatási segély, temetési segély. A betegségre biztosított dolgozók csak az intézet által kijelölt orvost, esetleg több kijelölt orvos közül valamelyiket vehették igénybe, ellenkező esetben az így felmerült költségeket az intézmény nem fizette meg. Balesetbiztosítás alapján a munkavállalók az alábbi szolgáltatások közül igényelhettek, időbeni korlátozás nélkül: orvosi gyógykezelés, gyógyszer, gyógyfürdők, gyógyvizek, a szükséges gyógyászati segédeszközök. Táppénz maximum 20 héten át járt, melynek lejártától a gyógykezelés befejezéséig a biztosított járadékot kapott. Temetkezési segély a betegségi biztosításban meghatározott szabályok szerint, özvegyi járadék viszont a halál napjától kezdve az özvegy haláláig vagy férjhezmeneteléig járt. Az 1927. évi XXI. törvény rendelkezései szerint a betegségi és baleseti biztosítást az Országos Munkásbiztosító Intézet (OMI) teljesítette. Az intézet nevét az 1928.évi XL. törvény Országos Társadalombiztosítási Intézetre (OTI) változtatta.11 A Bethlen-kormány a munkanélküliek biztosítása helyett az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítás bevezetése mellett döntött, így tulajdonképpen az 1928. évi XL. törvényt nevezhetjük az első hazai nyugdíjtörvénynek. 2.9. Az 1936.évi XXXVI. törvény Az első lépést a mezőgazdasági társadalombiztosítás fejlesztése terén a gazdatisztek nyugdíjbiztosításának bevezetése jelentette. A biztosítást az Országos Gazdasági Munkás és Cselédsegély Pénztár látta el. A szervezet nevét a törvény megváltoztatta és ezentúl Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet (OMBI) néven működött. A gazdatiszteket (kiknek létszáma igen csekély volt) öregség, rokkantság és halál esetére biztosították,
azonban
nem
vonták
a
biztosításba
azokat,
akik
a
törvény
hatálybalépésének napjáig a 60. életévüket betöltötték. A rendelkezés alapján a biztosítási díjat a munkáltatónak kellett fizetnie, de joga volt a biztosítási díj felét a gazdatiszt jövedelméből levonni az esedékességtől számított egy éven belül.
11
Szöveggyűjtemény a magyar társadalombiztosítási jog tanulmányozásához Népszava Budapest 1986. 67-76. o 12
A biztosítás által nyújtott szolgáltatások igénybevételének feltételei voltak, az öregségi nyugdíjhoz húsz félévi várakozási idő és betöltött 65. életév; a rokkantsági nyugdíjnak a várakozási idő eltöltése és állandó rokkantság; özvegyi nyugdíjnál két évet házasságban és a halál időpontjában közös háztartásban kellett élni, sőt ha a korkülönbség meghaladta a húsz évet özvegyi nyugdíj csak abban az esetben járt, ha a házasságból gyermek született. A törvény nevelési segélyről is gondoskodott, minden kiskorú árvának járt, aki önálló keresettel nem rendelkezett, illetve felsőfokú tanulmányok folytatása esetén a nevelési segély tovább is járt. A mezőgazdasági dolgozók nagy tömegének, a gazdasági munkásoknak öregség esetére szóló biztosítására csak két évvel később került sor az 1938. évi XII. törvénnyel. Ebben a biztosítási kötelezettség alsó határaként a 18. életévet jelöli a férfi gazdasági munkavállalók tekintetében a nőket pedig kizárta. A szolgáltatás az öregségi járadékban és a haláleseti segélyben merült ki, melyeket szintén feltételekhez kötöttek, 15 év várakozási idő és betöltött 65.életév formájában. Rokkantsági, özvegyi és árvasegélyről a törvény nem beszélt. 2.10.
A társadalombiztosítás helyzete a felszabadulás után
A társadalombiztosítás szervezete széttagolt volt a felszabadulást megelőzően a biztosítási ágak, a foglalkozási ágak, a munkahelyek szerint. A betegségi biztosító intézetek száma 52, míg az öregségi biztosítóké 94 volt. Ezek közül a legnagyobb az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) volt, ide tartozott a biztosítottak kétharmada. A biztosítottak és családtagjaik orvosi ellátását az egyes biztosítóintézetek különböző módon oldották meg. Az OTI részben szerződött orvosokkal, részben saját rendelőintézetei útján látta el egészségügyi feladatait. Szükségessé vált, hogy azonos betegellátási feltételek legyenek az ipari és mezőgazdasági munkás, bányász, magán- és közalkalmazott számára. A különböző biztosítóintézetek összevonása terén az első lépés az OMBI megszűntetése volt 1945-ben, feladatait az OTI vette át, majd 1946-ban az Országos Családpénztárt is
13
beolvasztották az OTI-ba. Innentől a társadalombiztosításra jogosultak ugyanattól az intézettől kaphatták ellátásukat, amely egyéb szolgáltatásaikat is nyújtotta. 1950-re befejeződött a társadalombiztosító intézetek összevonása. Az egyesítés nem csak a jogoknak egy színvonalra hozását vonta maga után, hanem egyszerűsítette az ügyvitelt is, az ügyviteli költségekből felszabadult összegeket a szolgáltatásokra lehetett fordítani. Az Elnöki Tanács 1950. évi 36.sz törvényerejű rendelete kimondta, hogy „a társadalombiztosítás igazgatását maguknak a szakszervezetbe tömörült dolgozóknak kell átadni”. 1950.október elsejével létre jött a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ (SZTK), amely az állami társadalombiztosítás központi igazgatási és ügyviteli feladatait látta el. A társadalombiztosítás költségvetését az állami költségvetésben, elkülönítetten kellett előirányozni. Az egységes társadalombiztosítási szervezet lehetővé tette, hogy annak keretében a fejlesztés minden dolgozó rétegre vonatkozóan azonos elvek szerint, azonos mértékben és feltételekkel következzék be, szűnjenek meg a korábban fennállott különbségek. Az 1950. év másik, a társadalombiztosítást érintő, jelentős változása volt, hogy az állami egészségügyi kormányzat átvette az OTI által fenntartott és igazgatott egészségügyi intézményeket, ezzel a biztosítottak és családtagjaik egészségügyi ellátása – annak társadalombiztosítási szolgáltatásként való fenntartása mellett – az állami egészségügyi szervezet feladatává vált. A túlzottan központosított ügyintézés megszüntetésére, illetőleg a társadalombiztosítás demokratizmusának fejlesztése érdekében a száz főnél több dolgozót foglalkoztató vállalatoknál, hivatalokban létrejöttek az üzemi kifizetőhelyek a betegségi biztosítási szolgáltatásokkal, majd később a családi pótlékkal kapcsolatos ügyviteli feladatok ellátására. 1964-ben a társadalombiztosítás igazgatási és ügyviteli feladatainak végzésére létrehozták
a
SZOT
Társadalombiztosítási
Főigazgatóságot.
Az
egységesítés 14
következtében megszűnt az eddig önállóan működött Országos Nyugdíjintézet, az Újságírók Szanatórium Egyesülete és a KSZKBI, valamint az SZTK és mindezek feladatát a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság vette át. A társadalombiztosítás a felszabadulás óta sokat fejlődött és kevés kivétellel az ország egész lakosságára kiterjed.12 A társadalombiztosításról szóló 1975.évi II. törvény a társadalombiztosítást a szülés, a gyermekgondozás, az öregség, a betegség, a munkaképtelenség esetén járó anyagi ellátás biztosításában határozta meg. Ezt egészítette ki a terhességi és gyermekágyi, az anyasági és a temetési segély, valamint a családi pótlék, a nyugellátás és a baleseti ellátás. A törvény értelmében a társadalombiztosítás fedezésére a munkáltatók is és a munkavállalók is járulékot fizettek. Az anyasági, a terhességi, a gyermekágyi és a temetési segély meghatározott összeg volt, a baleseti ellátás kifizetett összege függött a sérülés vagy károsodás mértékétől.13 A társadalombiztosítás területén alapvető változások következtek be az 1990-es évek elején, megszűntették a betegellátás alanyi jogon történő biztosítását, betegellátás csak a tényleges munkaviszony és a havi fizetésből levont járulékok befizetése után járt. Az újonnan létrehozott – önkormányzati alapon működő – Nyugdíj-biztosítási és Egészségbiztosítási Önkormányzat nem rendelkezett olyan nagyságú vagyonnal, amely biztosította volna annak zavartalan működését tekintettel a gazdasági válság által be nem fizetett járulékok jelentős mértékére, az állami támogatás csökkentésére. A
társadalombiztosításból
kiesők
vagy
egyénileg
kötöttek
megállapodást
a
társadalombiztosítás intézetével, vagy betegellátásukat (életveszély illetve súlyos megbetegedés esetén) az önkormányzatok szociális kiadásaiból fedezték. 1992-ben ismét kettéválik a társadalombiztosítás, a befizetett járulékokat – a kiadások arányában – megosztották az egészségbiztosítás és a nyugdíjágazat között. Napjainkban a társadalombiztosítás az állam által működtetett szociális ellátási rendszer része. Az az intézmény, amelyben az állam a társadalom meghatározott rétegéhez tartozó tagjait arra kötelezi, hogy mindaddig, amíg képesek magukról saját munkájukkal 12
Szöveggyűjtemény a magyar társadalombiztosítási jog tanulmányozásához Népszava Budapest 1986. 83-91. o 13 Szociális jog II. Novotni Kiadó Miskolc 2010. 52.o. 15
gondoskodni, képezzenek tartalékokat úgy, hogy az általuk megtermelt javak egy részét (hozzájárulások formájában) fizessék be egy központi alapba. Ennek fejében e forrásból, betegségük, munkaképtelenségük idején, eltartójuk elvesztésekor, valamint a kockázatok előre meghatározott egyéb eseteiben jogosultak lesznek (ugyancsak előre rögzített módon megállapított mértékű) ellátásokat igénybe venni.14 3. A nyugdíjbiztosítás – mint a társadalombiztosítás egyik ága – napjainkban. A társadalombiztosítás egy olyan társadalmi kockázatközösség, amelyben törvényben magállapított szabályok szerint a részvétel kötelező, a biztosítási jogviszony a törvény erejénél fogva jön létre. A biztosítás lényege, hogy a biztosított személy díj fizetésére kötelezett, a biztosító pedig a biztosítási esemény (jövőbeni) bekövetkeztekor bizonyos összegnek a megfizetésére vagy szolgáltatás teljesítésére köteles. A
társadalombiztosításnak
két
nagy
ágát
különíthetjük
el
1992.
óta,
az
egészségbiztosítást és a nyugdíjbiztosítást. Mindkettőre jellemző, hogy kötelező részvételen és biztosítási elven alapul. A két biztosítási ágazat szerint különültek el a központi
szervek,
az
Országos
Egészségbiztosítási
Pénztár
és
Országos
Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, valamint az Alapok, az Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíjbiztosítási Alap. Már az 1980-as évek elején felmerült, hogy a nyugdíjrendszer megreformálásra szorul. Az 1990-es évek első felében rengeteg reformelgondolás, vitaanyag és számítás született. A Világbank 1992-ben ajánlotta Magyarország figyelmébe a „többpilléres” chilei modellt. Első pillérében egy kötelező felosztó-kirovó rendszer, mely minimális jövedelmi szintet biztosít, a második pillérben egy kötelező tőkésített és magánkézben kezelt nyugdíjrendszer, mely lehet egyéni megtakarítási számlákra épülő vagy szakmai szerveződésű, a harmadik pillérben pedig egy önkéntes rendszer, amely tőkésített és privatizált, erős kormányzati szabályozással nyújt kiegészítő megtakarítást és
14
Szöveggyűjtemény a magyar társadalombiztosítási jog tanulmányozásához Népszava Budapest 1986. 25.o 16
biztonságot. Ehhez járul egy „nulladik pillér”, amely a nyugellátásban nem részesülők számára nyújt valamilyen segélyt.15 A tényleges reformmunka 1994-ben indult el. A Kormány létrehozott egy államháztartási reformbizottságot, egy jóléti albizottságot, amely jó néhány független szakértő, később a Népjóléti Minisztérium és a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzattal együtt a felosztó-kirovó rendszer ésszerűsítésén dolgozott. Fontosnak tartották az átláthatóságot, azt, hogy az egyéni befizetések követhetőek legyenek a közös (felosztókirovó) rendszerben.16 Az országgyűlés 1997-ben a Világbank javaslatainak elfogadásával öt új törvényt fogadott el, módosításra került a szociális törvény és a magyar társadalombiztosítási jog legfontosabb szabályait az úgynevezett ’80-as törvények, valamint az ezek végrehajtásáról szóló kormányrendeletek tartalmazzák: -
a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997.évi LXXX. törvény (Tbj.),
-
a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997.évi LXXXI. törvény (Tny.),
-
a magánnyugdíjra és a magánnyugdíj pénztárakról szóló 1997.évi LXXXII. törvény (Mpt.),
-
a kötelező egészségbiztosítási ellátásokról szóló 1997.évi LXXXIII. törvény (Ebt.).
A Tbj. tartalmazza a társadalombiztosítás egész rendszerére vonatkozó általános alapelveket, a jogosultságot szerző biztosítottak körét és az ellátásokat megalapozó járulékfizetési kötelezettséget. A Tny. szabályozza a társadalombiztosítási nyugellátást 1998. január elsejétől kezdődően. Az új nyugdíjrendszer négypillérű lett.
15 16
Szociális jog II. Novotni Kiadó Miskolc 2010. 56-57.o. Szociális jog II. Novotni Kiadó Miskolc 2010. 57.o. 17
Az első pillér a kötelező, felosztó-kirovó elven működő, társadalombiztosítási nyugdíjrendszer. Az öregségi nyugdíjhoz 20 év (az öregségi résznyugdíjhoz minimum 15 év) szolgálati idő szükséges, az ellátás összege az elismert szolgálati idő és a nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset függvénye. A második pillér a magán-nyugdíjpénztárak. A munkáltató a levont nyugdíjjárulék törvényben meghatározott mértékét a munkavállaló által megjelölt pénztár részére utalta át 2011-ig. A Kormány 2011.január 31.-ig biztosította annak lehetőségét, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagok nyilatkozatot tegyenek tagsági viszonyuk fenntartásának szándékáról. Aki nem tett ilyen nyilatkozatot, az automatikusan visszakerült a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, az egyéni számláján lévő összeg pedig átutalásra került a Nyugdíjbiztosítási Alapba. Aki tagsági jogviszonyát ezek után is fenntartotta,
az
a
továbbiakban
tagdíjat
fizet,
a
levont
nyugdíjjáruléka
a
Nyugdíjbiztosítási Alapot illeti. A magánpénztár a befizetéseket nyilvántartja, kezeli, befekteti és az irányadó életkor elérésekor életjáradékot fizet. Ez a pillér mára gyakorlatilag szinte megszűnt. A harmadik pillérben az önkéntes pénztárak biztosítanak a magán-nyugdíjpénztárakkal megegyező tevékenységet. Az úgynevezett nulladik pillér az időskorúak járadéka, melyet szociális ellátásként igényelhet az a személy, aki nem szerzett jogosultságot nyugdíjbiztosítási ellátásra. Az állami nyugdíjkép az 1997-es reform óta – érdemben – kétszer változott, mindkét alkalommal egy újabb típusú öngondoskodási formát iktatott törvénybe a jogalkotó. Elsőként a nyugdíj-előtakarékossági számlák, majd a foglalkoztatói nyugdíj került bevezetésre. További öngondoskodást jelentenek a magánbiztosítások. 4. Nyugdíjbiztosítási ellátások A 2012-es év igen nagy változásokat hozott a nyugdíjbiztosítási ellátások tekintetében. Kivezetésre
kerültek
a
nyugdíjrendszerből
a
korhatár
előtti,
illetve
az
egészségkárosodáson alapuló ellátások. A társadalombiztosítási nyugellátást az 1997. évi LXXXI. törvény szabályozza.
18
A törvény célja, hogy a biztosítottak és hozzátartozóik számára nyújtandó társadalombiztosítási nyugellátásokat egységes elvek alapján szabályozza.17 E törvényben a társadalombiztosítási általános alapelveken - például a kötelező részvétel elve, a korlátozott biztosítási elv, az arányosság elve, a járulékfizetési kötelezettség elve, a foglalkoztató együttműködési kötelezettsége, célhoz kötött személyes adatközlés elve illetve az állam mögöttes felelőssége – túl további speciális alapelvek kerültek rögzítésre. Ilyenek a nyugdíjrendszer állami megszervezésének és működtetésének elve, a nemzetközi szabályok primátusának elve a szerződések hatálya alá
tartozó
személyek
esetében18
vagy
a
magánpénztári
tagok
eltérő
társadalombiztosítási nyugdíjának elve19. A törvény kimondja, hogy az 1997.december 31.-én hatályos jogszabályok alapján megszerzett jogosultságot megszűntetni, illetőleg korlátozni nem lehet.20 A magyar társadalombiztosítási nyugdíjrendszer a következő nyugdíjszolgáltatásokat nyújtja: Saját jogú nyugellátások, mint öregségi nyugdíj, a nők kedvezményes öregségi nyugdíja, vagy a külön jogszabály alapján járó rehabilitációs járadék; illetve a hozzátartozói ellátások, mint az özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülői nyugdíj, özvegyi járadék és baleseti hozzátartozói nyugellátások, továbbá az özvegyi járadék. Mind a saját jogú nyugellátás, mind a hozzátartozói nyugellátások tekintetében elmondható, hogy a nyugdíjbiztosítási járulékalapot képező jövedelemtől és az elismert szolgálati időtől függő rendszeres pénzellátás a biztosított, illetve hozzátartozója részére. Az ellátások igénylése az arra rendszeresített formanyomtatványon, minden esetben írásban szükséges – személyesen, postai úton vagy elektronikus ügyintézés keretében a
Kormányablakoknál,
vagy
a
lakóhely
szerint
illetékes
Kormányhivatal
Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságán. Az igényérvényesítés szabályai alapján nyugellátás legkorábban az igénybejelentést megelőző hatodik hónap első napjától állapítható meg, egyéb jogosultsági feltételek fennállása esetén. 17
1997. évi LXXXI. törvény 1997. évi LXXXI. törvény 1.§ (1)-(2). bekezdés 19 1997. évi LXXXI. törvény 2.§ (4) bekezdés 20 1997. évi LXXXI. törvény 3.§ (1) bekezdés 18
19
4.1. Az öregségi nyugdíj A nyugdíj az öregek és az elhunytak eltartásra szoruló hozzátartozóinak alapvető megélhetési forrását képező, rendszeres pénzbeli ellátás. Az öregségi nyugdíj a legfontosabb szolgáltatás a kötelező nyugdíjrendszerben. 4.1.1. Öregségi teljes nyugdíj A biztosított a reá irányadó életkor elérésének napjától öregségi teljes nyugdíjra szerezhet jogosultságot, amennyiben rendelkezik 20 év szolgálati idővel és a folyósítás kért kezdő időpontjában a külön jogszabályban21 rögzített biztosítási jogviszonyban22 nem áll sem belföldön, sem külföldön.23 A jogosultsági feltételek teljesülésének vizsgálatához az igénybejelentő lap mellé csatolni kell a munkaviszony, egyéb biztosítási jogviszony megszűnését igazoló okmányokat is. Az ellátás összege a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset és az elismert szolgálati idő függvénye, mely nem lehet kevesebb a minimálnyugdíj (jelenleg 28500.- Ft) összegénél kivéve, ha a havi átlagkereset nem éri el a nyugdíjminimum összegét. Ebben az esetben az ellátás összege azonos a havi átlagkereset összegével.24 4.1.2. Öregségi résznyugdíj Öregségi résznyugdíjra válhat jogosulttá az a személy, aki a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte, rendelkezik legalább 15 év szolgálati idővel és sem külföldön, sem belföldön nem áll biztosítási jogviszonyban.25
21
1997. évi LXXX. törvény 5.§ 1. bekezdés a)-b) és e)-g) pontja (munkaviszony, közalkalmazotti, illetve közszolgálati jogviszony, ügyészségi szolgálati jogviszony, bírósági jogviszony, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszony, hivatásos nevelőszülői jogviszony,ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony, közfoglalkoztatási jogviszony, rendvédelmi szervek tagjai,szövetkezet tagja, ha munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik, kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni és társas vállalkozó,munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében személyesen munkát végző személy) 23 1997. évi LXXXI. törvény 18.§ (1)-(2). bekezdés 24 1997. évi LXXXI. törvény 20.§ (2)-(3) bekezdés 25 1997. évi LXXXI. törvény 18.§ (3) bekezdés 22
20
Az ellátás igénylése és összegének kiszámítása azonos az öregségi teljes nyugdíjéval, ám ebben az esetben nem beszélhetünk minimum összegről. 4.1.3. Rögzített nyugdíj Aki a reá irányadó életkor betöltése időpontjában rendelkezik 20 év szolgálati idővel, de biztosítási jogviszonya nem szűnt meg, kérheti az öregségi nyugdíj folyósítás nélküli megállapítását, a rögzítést. Ha a rögzítés időpontját követően további 365 nap szolgálati időt szerez, a tényleges nyugdíjba vonuláskor kérheti a rögzített nyugdíj – időközi emelésekkel növelt – összegének folyósítását a biztosítási jogviszony megszűnése után kiszámított nyugdíj összege helyett, amennyiben számára ez kedvezőbb.
A 2012.01.01-től hatályba lépett nyugdíjjogi intézkedések következtében – azzal, hogy a korhatár előtti ellátások, illetve a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai kivezetésre kerültek a nyugdíjrendszerből – további lehetőségek nyíltak meg a nyugdíjszolgáltatások
igénybevételére.
Korábban
a
hatályos
jogszabály
arról
rendelkezett, hogy aki rokkantsági nyugdíjban részesült a rá irányadó öregségi korhatár elérésének időpontjában, az öregségi nyugdíjra nem volt jogosult. Ilyen esetben a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a korábban megállapított rokkantsági nyugdíjat új folyósítási törzsszámon, korbetöltött jogcímen, változatlan összegben folyósította tovább. Akik részére valamilyen kedvezmény alapján korhatáruk elérését megelőző időponttól került megállapításra öregségi nyugdíj (előrehozott öregségi nyugdíj, korengedményes nyugdíj), azok számára sem volt lehetőség korábban a korhatár betöltésének időpontjában kérni az öregségi nyugdíj újbóli megállapítását. Tekintettel arra, hogy az ilyen ellátásokban részesülő személyek fenti időponttól nem minősülnek saját jogú nyugdíjasnak, így egyéb feltételek fennállása esetén újra öregségi nyugdíjra válhatnak jogosulttá. Más-más feltételek vonatkoznak a korhatár előtti, illetve a megváltozott
munkaképességű
személyek
ellátásában
részesülők
esetében.
Természetesen a jogszabályi háttér biztosítja annak a lehetőségét, hogy amennyiben az újonnan kiszámított nyugdíj összege nem érné el a nyugdíjszolgáltatást igénybe venni kívánó személy részére a nyugdíjszolgáltatás kezdő napján folyósított ellátás összegét, akkor választhasson a két ellátás között.
21
4.2. A nők kedvezményes öregségi nyugdíja A 2011. január elsejétől bevezetett nyugdíjszolgáltatás életkorra tekintet nélkül megilleti azt a nőt, aki legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik, és a nyugdíj folyósításának kért kezdő időpontjában biztosítási jogviszonyban nem áll.26
Ennél az ellátásnál a jogalkotó szándékosan nem a szolgálati idő kifejezést használta, hiszen nem minden szolgálati időként figyelembe vehető időtartam minősül jogosultsági időnek, azaz keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonynak, illetve gyermekneveléssel töltött időnek. Tehát az elismert szolgálati időt csökkenteni kell a munkanélküli ellátások folyósításának időtartamával, a passzív táppénz idejével, a tanulmányok idejével, a nem gyermek gondozása címén igénybe vett - 1998.01.01-t megelőző - fizetés nélküli szabadság első harminc napjával. Ahhoz, hogy az ellátás valóban megállapítható legyen, legalább 32 év – ha súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbefogadott gyermekre tekintettel ápolási díjban részesült, akkor 30 év - tényleges munkavégzéssel eltöltött idő szükséges. Az ellátás igénylése és összegének kiszámítása azonos az öregségi teljes nyugdíjéval. Az elbírálás során fokozott figyelmet igényel a gyermekek számának, illetve a gyermekneveléssel töltött időnek a vizsgálata, melyhez általában az igénylő nyilatkozatán kívül a gyermekek anyakönyvi kivonata is bekérésre kerül. 4.3. Rehabilitációs járadék A külön jogszabály27 alapján korábban már megállapított ellátások folyósításra kerülnek a határozatban megjelölt időpontig, azonban új ellátás nem kerül megállapításra, így ez a szolgáltatás is kivezetésre kerül a közeljövőben a nyugdíjrendszerből. A jogalkotók szándéka szerint ez az ellátás azon biztosítottak számára kívánt keresetpótlást nyújtani, akik egészségkárosodást szenvedtek, de a komplex rehabilitáció segítségével újra visszavezethetők a munka világába.
26 27
1997. évi LXXXI. törvény 18.§ (2a)-(2d) pontja 2007. évi LXXXIV. törvény 22
A jogosultsági feltételek28 fennállása esetén a rehabilitációs járadékra jogosult, a rehabilitáció sikeres megvalósulása érdekében, az állami foglalkoztatási szervvel történő együttműködésre kötelezett. Az ellátást legkorábban az igénybejelentés napjától lehetett megállapítani, mely az általános szabályozástól eltérő, a rehabilitáció időtartamára, de maximum 3 évre. Az ellátás összege a III. csoportú rokkantsági nyugdíj 120 %-ában került megállapításra, legkisebb összege megegyezik a III. csoportú rokkantsági nyugdíj legkisebb összegének 120 %-ával. A folyósított ellátásból a nyugdíjjárulék levonásra kerül, így e tekintetben is eltér bármely más nyugdíjszolgáltatástól. 4.4. Hozzátartozói ellátások Az elhunyt a jogszerző és az ellátást igénybe vevő személy a hozzátartozó. A hozzátartozói ellátások igénylésének az alapfeltétele, hogy a jogszerző elhalálozzon. A nyugdíjbiztosítás szempontjából halálesetnek számít az eltűnés is, ha bíróság jogerősen megállapította,29 ezért az igény elbírálásához a halotti anyakönyvi kivonat vagy a bíróság ítélete elengedhetetlen. Az a személy, aki hozzátartozója halálát – bíróság jogerős ítélete szerint – szándékosan okozta, hozzátartozói ellátásra nem válhat jogosulttá!30 A hozzátartozói nyugellátások minden esetben a jogszerzőt - annak halála napján – megillető nyugellátás
összegéből
kerülnek
meghatározásra,
annak százalékos
mértékében. Az ellátások az igényérvényesítésre vonatkozó általános szabályok alapján igényelhetők és legkorábban a halál napjától állapíthatók meg. Ha az elhunyt nyugdíjasként halt meg, a hozzátartozói igény elbírálása a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság illetékességi körébe tartozik.
28
2007. évi LXXXIV. törvény 3.§ (1) bekezdés 1997. évi LXXXI. törvény 44.§ (1) bekezdés 30 1997. évi LXXXI. törvény 44/A.§ 29
23
4.4.1. Az özvegyi nyugdíj Özvegyi nyugdíj címén a jogosultat ideiglenes özvegyi nyugdíj vagy özvegyi nyugdíj illeti meg. Özvegyi nyugdíjat a házastárs, az elvált házastárs, és az élettárs kaphat egyéb jogosultsági feltételek fennállása esetén.31 Az igény elbírálásához a házassági anyakönyvi kivonat, elvált házastárs esetében a tartásdíj megállapításáról szóló bírói ítélet szükséges, míg az élettársi kapcsolat tanúbizonyítási eljárás során igazolható. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj annak a nyugdíjnak a 60 %-a, amely az elhunytat a halál időpontjában megillette, vagy megillette volna.32 Az ideiglenes özvegyi nyugdíj 1 évig jár főszabály szerint.33 Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően özvegyi nyugdíjra az jogosult, aki a jogszerző halálakor betöltötte a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, vagy megváltozott munkaképességű, vagy házastársa jogán árvaellátásra jogosult fogyatékkal élő, illetve tartósan beteg vagy legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik.34 Amennyiben a fenti feltételek valamelyike a házastárs (élettárs) halálától számított tíz éven belül következik be, akkor is jár az özvegyi nyugdíj a fentiekben ismertetett jogosultsági feltétel bekövetkezésének időpontjától.35 Az özvegyi nyugdíj mértéke attól függ, hogy az özvegy saját jogú ellátásban részesül-e. Amennyiben betöltötte a rá irányadó öregségi korhatárt, de nem részesül ellátásban, akkor az őt megillető ellátás annak a nyugdíjnak a 60 %-a, amely az elhunytat a halál időpontjában megillette vagy megillette volna, míg ha saját jogú ellátásban részesül, akkor az özvegyi nyugdíj mértéke 30 %.36
1997. évi LXXXI. törvény 45.§ (1) bekezdés 1997. évi LXXXI. törvény 50.§ (1) bekezdés 33 1997. évi LXXXI. törvény 47.§ (1) bekezdés 34 1997. évi LXXXI. törvény 47.§ (2) bekezdés 35 1997. évi LXXXI. törvény 47.§ (3) bekezdés 36 1997. évi LXXXI. törvény 50.§ (2)-(3) bekezdés 31 32
24
Több jogosult esetén az özvegyi nyugdíjat a jogosultak között egyenlő arányban meg kell osztani.37 4.4.2. Árvaellátás Árvaellátásra az a gyermek jogosult - ideértve a házasságban vagy az élettársi közösségben együtt élők egy háztartásban közösen nevelt, korábbi házasságból, élettársi együttélésből származó gyermekét is -, akinek szülője a haláláig az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi nyugdíjasként halt meg. 38 Árvaellátás jár a testvérnek és az unokának is, ha őt az elhunyt saját háztartásában eltartotta és a gyermeknek tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs.39 Az igény érvényesítéséhez – több gyermek esetében az igénylők számának megfelelő – formanyomtatvány kitöltése szükséges. A
jogosultság
megállapításához
a
16.
életévet
betöltött
gyermek
esetében
elengedhetetlen az iskolalátogatási igazolás, melynek tartalmaznia kell a tanulmányok kezdő és várható befejezésének az időpontját, illetve a képzés módját is. Az árvaellátás a gyermek 16. életévének betöltéséig jár. Ha a gyermek oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, az árvaellátás a tanulmányok tartamára, de legfeljebb a 25. életév betöltéséig folyósítható. Abban az esetben, ha a gyermek a jogosultság megszűnése előtt megváltozott munkaképességűvé válik, az árvaellátás az életkorára tekintet nélkül megilleti.40 Akkor is megállapítható és folyósítható az árvaellátás, ha az árva az iskola igazolása szerint
betegsége,
testi
vagy
szellemi
fogyatékossága
miatt
tanulmányait
magántanulóként végzi, vagy 25 évesnél fiatalabb, és a felnőttoktatás keretében folytat tanulmányokat. Közömbös, hogy a tanulmányokat belföldön vagy külföldön, középiskolában vagy felsőfokú oktatási intézményben folytatja a gyermek.
1997. évi LXXXI. törvény 51.§ 1997. évi LXXXI. törvény 54.§ (1) bekezdés 39 1997. évi LXXXI. törvény 54.§ (3) bekezdés 40 1997. évi LXXXI. törvény 55.§ (1) bekezdés 37 38
25
Az árvaellátás gyermekenként annak a nyugdíjnak a 30%-a, ami az elhunytat halála időpontjában öregségi nyugdíjként megillette, vagy megillette volna.41 Hatvan %-os mértékű árvaellátás illeti meg azt a gyermeket, akinek mindkét szülője elhunyt, vagy akinek életben lévő szülője megváltozott munkaképességű.42 Az örökbefogadott gyermeknek vérszerinti szülője jogán árvaellátás nem jár, kivéve, ha az árvát az elhunyt vér szerinti szülő házastársa fogadta örökbe.43 Az árvaellátás legkisebb összege 24250.- Ft árvánként. 4.4.3. Szülői nyugdíj A gyakorlatban igen ritkán előforduló ellátás. Szülői nyugdíjra az a szülő jogosult, akinek gyermeke (unokája) öregségi nyugdíjasként halt meg, vagy haláláig a hozzátartozói ellátásokhoz előírt szolgálati időt megszerezte, és
a
szülő
(nagyszülő)
a
gyermeke
(unokája)
elvesztésekor
megváltozott
munkaképességű, vagy 65. életévét betöltötte, és a szülőt (nagyszülőt) a gyermeke (unokája) a halálát megelőző egy éven át túlnyomó részben eltartotta.44 A feltételek fennállása esetén szülői nyugdíjra jogosult az a nevelőszülő is, aki a nevelt gyermeket tíz éven át eltartotta.45 Az ellátás összege szintén attól függ, hogy a nyugdíjszolgáltatást igénybe vevő személy részesül-e más, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság által folyósított ellátásban vagy sem. Amennyiben ellátásban nem részesül, akkor szülői nyugdíj címén annak a nyugdíjnak a 60 %-a illeti meg, amely az elhunytat a halála időpontjában megillette, vagy megillette volna; ha részesül valamilyen ellátásban, akkor a mérték 30 %.46
1997. évi LXXXI. törvény 56.§ (1) bekezdés 1997. évi LXXXI. törvény 56.§ (2) bekezdés 43 1997. évi LXXXI. törvény 54.§ (2) bekezdés 44 1997. évi LXXXI. törvény 58.§ (1) bekezdés 45 1997. évi LXXXI. törvény 58.§ (2) bekezdés 46 1997. évi LXXXI. törvény 59.§ (1) bekezdés 41 42
26
4.4.4. Baleseti hozzátartozói ellátások Baleseti hozzátartozói nyugellátás akkor jár, ha a sérült üzemi baleset következtében elhalálozott, illetőleg baleseti táppénz folyósításának időtartama alatt nem az üzemi baleset következtében hunyt el.47 A jogosultság elbírálásához szükséges az üzemi balesetet vagy a foglalkozási megbetegedést elismerő határozat, melyet a Kormányhivatal Egészségpénztári Szakigazgatási Szerve állít ki. A balestei özvegyi nyugdíj, a baleseti árvaellátás és a baleseti szülői nyugdíj a jogszerző szolgálati idejére tekintet nélkül megállapítható nyugdíjszolgáltatások. 4.4.5. Özvegyi járadék A magánnyugdíjpénztárból a társadalombiztosítási rendszerbe visszalépett jogszerző után az özvegyi nyugdíj jogosultsági feltételeinek megfelelő személy özvegyi járadékra lehet jogosult, ha annak összege magasabb, mint az özvegyi nyugdíj összege. 48 Az özvegyi járadék összegét a kormány rendeletben határozza meg. 5. A nyugdíjbiztosítási ellátásokhoz szükséges szolgálati idő elismerése Tekintettel arra, hogy - kevés kivétellel - a nyugdíjbiztosítási szolgáltatások igénybevételének egyik meghatározó feltétele az elismert szolgálati idő, valamint, hogy éppen napjainkban zajlik a korábbi szolgálati idő elismerésére vonatkozó szabályozás reformja és átalakítása, így ennek köszönhetően is előtérbe került nem csak a szakemberek számára. Az 1994. évben megfogalmazott reformcélok – miszerint egyénileg lehessen nyomon követni a ténylegesen befizetett nyugdíjjárulékok összegeit – mára realizálódni látszanak. Két évvel ezelőtt módosult először a szolgálati idő elismerésére vonatkozó szabályozás. Korábban szolgálati idő elismerése iránti igényt terjeszthetett elő minden olyan személy, aki a rá irányadó életkort 10 éven belül betöltötte. A tavalyi év ebben is 47 48
1997. évi LXXXI. törvény 60.§ (1),(3) bekezdés 1997. évi LXXXI. törvény 61/A.§ 27
változást hozott, hiszen bárki - életkorra tekintet nélkül - élhetett ezzel a lehetőséggel, az idei évtől viszont senki. A 2013.01.01-től hatályba lépett szabályozás adategyeztetési eljárás keretében biztosítja a társadalombiztosítási nyilvántartásban szereplő adatok megismerését a biztosítottak, volt biztosítottak számára.49 Korcsoportonként kerülnek kiértesítésre a személyek, az első körben az 1955-1959 években született férfiak és nők két éven belül, akik a kiértesítésben szereplő adatokat egyeztethetik majd a Kormányhivatalok Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságán, amennyiben a számukra rendelkezésükre álló okmányokon szereplő adatok eltérőek lennének a nyilvántartásban szereplő adatoktól.50 Az adategyeztetési eljárást kezdeményezheti a biztosított, volt biztosított is, azonban erre csak az elektronikus ügyintézés keretén belül van lehetősége, ügyfélkapun keresztül, szemben a korábbi papíralapú formanyomtatvánnyal.51 Természetesen az eljárás során már lehetősége van áttérni a hagyományos ügyintézésre is. A kiértesített személynek az egyeztetési eljárás során lehetősége nyílik a rendelkezésére álló – nyugdíjbiztosítási nyilvántartásban nem szereplő, vagy azzal ellentétes adatokat tartalmazó – okmányai bemutatására, egyéb észrevételeinek közlésére. Az eljárást a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság határozattal zárja le. A nyugdíjbiztosítási szolgáltatások igénylése iránt indult eljárásokban a szolgálati időt elsődlegesen a társadalombiztosítási nyilvántartásban szereplő adatok alapján kell figyelembe venni.52 Amikor egy igény előterjesztésre kerül, a személyhez rendelődnek az egyéni azonosítók alapján rá vonatkozó adatszolgáltatások. Az adatszolgáltatási kötelezettséget szintén jogszabály írja elő.
1997. évi LXXXI. törvény 96/B.§ 1997. évi LXXXI. törvény 96/C.§ (1) bekezdés 51 1997. évi LXXXI. törvény 96/B.§ (2) bekezdés 52 1997. évi LXXXI. törvény 43.§ (2) bekezdés 49 50
28
A szolgálati időre vonatkozóan a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságok nyilvántartásaiban az alábbi okmányok találhatók: -
1958 előtti időkre
1929.01.01 - 1952.01.31 vállalati nyugdíj-pénztári lapok
1939.01.01 - 1944. OMBI törzskönyvek
1937.07.01 - 1945.09.01 gazdatiszti törzslapok
1929.01.01 - 1945.09.02 OTI és MABI várományi lapok, háztartási alkalmazottat foglalkoztatók nyilvántartása, megszűnt önkéntes és önkéntes továbbfizetéssel biztosítási nyilvántartások
1954.03.31 előtt bányanyugbér törzslapok
1947.09.01 – 1952. házfelügyelői munkáltatói nyilvántartás
1947.04.01 – 1957.12.31 mezőgazdasági bélyeglapok, biztosítási igazolványok
1945.09.02 után biztosítóintézetektől havi jegyzékek
1945.09.02 – 1957.12.31 az ún. egyezményes könyvek vagy lajstromos könyvek
1958. előtti TSZ tag nyilvántartó karton
1958 előtti időre vonatkozó munkáltatói nyilvántartó könyvekből utólag felvezetett egyéni nyilvántartó lapok
-
1958-1996-ig terjedő időszakra
1958.01.01 - 1974.12.31 munkaviszony nyilvántartó lapok (MUNYI)
1949.05.01 – 1964.12.31 KSZKBI nyilvántartó lapok
1958.01.01 – 1992.12.31 mezőgazdasági szövetkezeti tagok egyéni nyilvántartó lapja
1975.01.01 – 1996.12.31 társadalombiztosítási egyéni nyilvántartó lapok (TENYI)
1988.01.01 – 1992.02.29 munkabér-jövedelem igazolás, mezőgazdasági dolgozók keresetigazolása (MBJI, MGKI)
1989.07.01 – 1996.12.31 járulék elszámolási lap (JEL)
1992.03.01 – 1996.12.31 járulék elszámolási nyilvántartó lap (JENYI)
29
-
1997-től
1997. nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási egyéni nyilvántartó lap (NYEENYI)
1998.01.01. után nyugdíjbiztosítási egyéni nyilvántartó lap (NYENYI)
A fenti adatszolgáltatások közül a biztosított személyéhez rendelt okmányokon szereplő, azonosító adatok segítségével (név, születési hely, születési idő, anyja neve, személyi szám,TAJ) kétséget kizáróan kell megállapítani, hogy valóban a biztosítottra vonatkoznak-e. Amennyiben kétség merülne fel a tekintetben, hogy a nyilvántartó lap valóban a személyhez tartozik-e, azonosító eljárást kell lefolytatni a biztosított nyilatkoztatásával. A biztosított tényleges szolgálati idejének elismerése az általa becsatolt okmányok értékelésével folytatódhat, mint a munkakönyv, társadalombiztosítási igazolvány, mely a munkakönyv melléklete, szakmunkás tanulmányi értesítő, ipari tanuló munkakönyv és szakmunkás bizonyítvány, leckekönyv és oklevél, katonakönyv vagy igazolás a katonai szolgálat teljesítésének időpontjáról, munkáltatói igazolásai a megszűnt jogviszonyok időtartamairól. Ilyenkor előfordulhat, hogy a biztosított által becsatolt okmányokban szereplő adat és a nyilvántartásban rendelkezésre álló adat eltér, melynek tisztázása szükséges; vagy az okmányokból megállapítható, hogy arra vonatkozóan a nyilvántartásban bejelentés nem szerepel, akkor annak beszerzéséről intézkedni kell. Ha az igénylő olyan jogviszonyt közöl, amelyre vonatkozóan okmánnyal nem rendelkezik és a nyugdíjbiztosítási nyilvántartásban sem szerepel, valamint az adatok utólagos beszerzése sem vezet eredményre, akkor a biztosított hitelt érdemlő egyéb módon, tanúbizonyítási eljárást kezdeményezhet. Az ily módon történő bizonyítás nem lehetséges olyan időtartamokra, amelyekre a jogszabály az igazolás módját egykorú okirathoz, társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség teljesítéséhez kötötte, vagy a vitatott idő biztosítási kötelezettsége a jövedelem nagyságától függött. Ahhoz, hogy egy okmány az elbírálás alatt figyelembe vehető legyen, nem elég fénymásolatban megküldeni.
30
A törvény részletesen szabályozza a szolgálati időként figyelembe vehető és figyelembe nem vehető időszakokat.53 Ha a biztosítottnak az 1996.12.31-t követően fennállott biztosítási jogviszonyából származó jövedelme nem éri el a külön jogszabályban meghatározott minimálbér összegét, akkor a biztosítási időnek is csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe.54 Az adatok teljes körű tisztázását követően áll rendelkezésre a ténylegesen elismerhető szolgálati idő. 6. Ellátásra való jogosultság szolgálati idő nélkül Az 1997.évi nyugdíjreformmal kapcsolatos törvényi szabályozás következtében a baleseti járadék, amely korábban a társadalombiztosításról szóló törvény alapján nyugellátás volt, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény által biztosított pénzbeli ellátás lett. A társadalombiztosítási baleseti ellátórendszer az üzemi baleseti sérültnek,55 és a foglalkozási megbetegedésben56 szenvedőnek fokozott gondoskodást nyújt. A fokozott gondoskodás az általánostól eltérő, kedvezőbb szabályozásban nyilvánul meg, mind az egészségbiztosítás, mind az ellátás terén. Az üzemi baleset, foglalkozási megbetegedés esetén az alábbi szolgáltatásokat nyújtja a társadalombiztosítás. Egészségbiztosítási baleseti ellátások: a baleseti egészségügyi szolgáltatás, a baleseti táppénz és a baleseti járadék. Baleseti nyugellátás: a baleseti hozzátartozói nyugdíj (baleseti ideiglenes özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj, baleseti árvaellátás, baleseti szülői nyugdíj)
1997. évi LXXXI. törvény 37-38.§ és 41.§, valamint 42.§ (1) bekezdés 1997. évi LXXXI. törvény 39.§ (1) bekezdés 55 Meghatározza az 1993. évi III. törvény 52.§ (1)-(2). bekezdése 56 Meghatározza az 1993. évi III. törvény 52.§ (3). bekezdése 53 54
31
Baleseti járadékra az jogosult, akinek üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében kialakult egészségkárosodása meghaladja a 13 százalékot, de a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai nem illetik meg.57 Igényét az illetékes Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságon terjesztheti elő az üzemi balesetet (foglalkozási megbetegedést) elismerő határozattal az erre a célra rendszeresített formanyomtatványon. A Nyugdíjbiztosítási Igazgatási Szerv felkéri a Rehabilitációs Szakigazgatási Szervet az üzemi balesetből eredő megváltozott munkaképesség véleményezésére, majd a szakhatósági állásfoglalást követően határozattal dönt. Az ellátás összege a balesetet közvetlenül megelőző 1 év kereseti adatai alapján számított
átlagkereset
százalékban
meghatározott
összege
a
megváltozott
munkaképesség mértékének megfelelően.58 Szintén a Nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél kell előterjeszteni a rokkantsági járadék iránti igényt is, amely ellátás megállapításához sem szükséges szolgálati idő. Az, aki a kijelölt orvos szakértői szerv szakvéleménye szerint, a 25. életéve betöltése előtt teljesen munkaképtelenné vált és részére nyugellátást, baleseti nyugellátást nem állapítottak meg rokkantsági járadékra lehet jogosult.59 A rokkantsági járadékot az előbb említett feltételek fennállása esetén az igénybejelentést megelőző 6. hónap első napjától, legkorábban azonban annak a hónapnak az első napjától lehet megállapítani, amelyben az igénylő a 18. életévét betöltötte.60 A kijelölt orvos szakértői szerv ebben az esetben is a Rehabilitációs Szakigazgatási Szerv Orvosi Bizottsága. Az ellátás összeg fix, 33330.- Ft/hó, amely a nyugdíjak emeléséről szóló jogszabályban rögzítettek szerint emelkedik.
1997. évi LXXXIII. törvény 57.§ (1) bekezdés 1997. évi LXXXIII. törvény 58.§, 59.§ (1) bekezdés 59 83/1987. (XII.27.) MT rendelet 1.§ (1) bekezdés 60 83/1987. (XII.27.) MT rendelet 1.§ (2) bekezdés 57
58
32
Az igényt formanyomtatványon lehet előterjeszteni a lakóhely szerint illetékes Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnál, gondnokolt esetében a gondnokkirendelő határozat illetve az igénylő születési anyakönyvi kivonatának csatolásával. 7. Szolgálati idő hiányában nyújtható ellátások és más ellátást megalapozó intézkedések Néhány kivételes esettől eltekintve általában elmondható, hogy a nyugdíjbiztosítási szolgáltatások igénybevételéhez több
jogosultsági feltétel egyidejű fennállása
szükséges. Nem elég elérni - a fokozatosan növekvő – irányadó korhatárt, vagy nem elég önmagában „sok év” szolgálati idővel rendelkezni. Az elutasítás tényleges oka mindig a határozat indoklási részében szerepel, így ha az elutasításra nem a szolgálati idő hiányában került sor, akkor a nyugdíjszolgáltatás igénybevételére még várni kell. 7.1. Időskorúak járadéka Ha az öregségi nyugdíj igény szolgálati idő hiányában került elutasításra – tehát az igénylő nem rendelkezik legalább 7 év 183 nap61 szolgálati idővel - , akkor nyugdíjbiztosítási szolgáltatásra nem válik jogosulttá. Ebben az esetben a korábbiakban említett, ún. nulladik pillér – a szociális ellátórendszer – keretében részesülhet ellátásban az idős személy. Az időskorúak járadéka62 a megélhetési jövedelemmel nem rendelkező időskorú személyek részére nyújtott támogatás. Az ellátás havi összege * jövedelemmel nem rendelkező igénylő esetében az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének (2013 évben 28.500 Ft) : a) a házastársával, élettársával közös háztartásban élő, a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltött személy esetében 80 %-a, ( jelenleg: 22.800 Ft)
61
a kivételes nyugdíjjogosultsághoz szükséges minimális szolgálati idő Az 1993. évi III. törvény 32/B-32/E §-a valamint a 63/2006. (III. 27.) Korm. rendelet 14.§-a szabályozza 62
33
b) az egyedülálló, a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltött de 75. évesnél fiatalabb személy esetében 95 %-a, (jelenleg: 27.075 Ft) c) az egyedülálló, 75. életévét betöltött személy esetében 130 %-a, (jelenleg: 37.050 Ft). * jövedelemmel rendelkező jogosult esetén az a) vagy b) vagy c) pont szerinti összegnek és a jogosult havi jövedelmének a különbözete. Ezer forintnak megfelelő összegű ellátás jár abban az esetben, ha az egyébként vonatkozó rendeletnek megfelelően történő számítás esetén ennél kevesebb összeg került megállapításra.63 Az ellátás a lakóhely szerint illetékes települési önkormányzat szociális ügyekkel foglalkozó osztályán, irodáján igényelhető, az arra rendszeresített formanyomtatványon. 7.2. Egyösszegű megállapodás Ha az öregségi nyugdíj azért került elutasításra, mert az igénylő nem rendelkezik legalább 15 év szolgálati idővel, de van legalább 10 éve, akkor a határozatban tájékoztatást kap arra vonatkozóan, hogy a jogorvoslati határidőn belül az öregségi résznyugdíjhoz szükséges hiányzó napokat megvásárolhatja. Ebben az esetben - a határozat kézhezvételét követő 15 napon belül - a lakóhely szerint illetékes Nyugdíjbiztosítási
Igazgatóságot személyesen felkeresve,
az igénylő
tájékoztatást kap az egyösszegű megállapodás feltételeiről; arról, hogy mennyi lenne az öregségi résznyugdíjának összege a megállapodás megkötését, illetve annak teljesítését követően; valamint, hogy a teljesítéshez mekkora összegre van szükség. Amennyiben az igénylő megköti a megállapodást és befizeti a megállapodás napján érvényes minimálbér alapján kötelező járulékterhek összegét a hiányzó napok számának megfelelően, akkor nyugdíjszolgáltatásra szerez jogosultságot a befizetés napjától, melyet új öregségi nyugdíjigény előterjesztésével érvényesíthet. A gyakorlatban igen ritkán, de azért előfordul, hogy valaki – élve a jogszabály által biztosított lehetőséggel – ily módon válik jogosulttá nyugdíjbiztosítási szolgáltatás igénybevételére.
63
Az 1993. évi III. törvény 32/C. § (2) bekezdés 34
Ennél gyakrabban fordul elő a megállapodás megkötésének az a formája, amikor valaki folyamatos megállapodást köt a Nyugdíjbiztosítási Igazgatósággal – biztosítási jogviszony fennállásának hiánya vagy nem munkavégzésre irányuló hosszabb távú külföldön tartózkodásának idejére – szolgálati idő szerzése céljából. Az 1997.12.31-ét követő, felső fokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok szolgálati időként történő elismeréséhez bármikor köthető megállapodás. 7.3. Kivételes méltányosság A kivételes nyugellátás megállapításának feltételeit, a méltányossági jogkör gyakorlóját a jogszabály határozza meg. 64 Kivételes nyugellátás a Nyugdíjbiztosítási Alap (a továbbiakban: Ny. Alap) éves költségvetésében az adott naptári évre, e célra előirányzott összeg keretén belül kerülhet sor. Az egységes és ellenőrizhető ügyvitel működtetése érdekében az ONYF, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek bevonásával decentralizált ügyviteli rendszert működtet. A költségvetésben biztosított éves előirányzat alapján a felhasználható havi keretösszegeket - a megyei nyugdíjas létszám figyelembevételével - az ONYF főigazgatója határozza meg. A havi keretmaradványok – ide nem értve a december havi maradványt - a következő hónapra átvihetők. Az esetleges évközi méltányossági pénzügyi előirányzatok közötti átcsoportosításra, pótkeret kiadására külön intézkedés keretében kerül sor. A
külföldön
élő,
a
Közösségi
jogszabályok,
illetőleg
szociális
biztonsági
(szociálpolitikai) egyezmény hatálya alá tartozó személy kivételes nyugellátás megállapítása iránti kérelmét a Főváros Kormányhivatalának Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága döntésre előkészítve terjeszti fel az ONYF főigazgatója részére. Az ONYF főigazgatójának jogkörébe tartozó méltányossági ügyek intézését, döntésre való előkészítését, valamint a szakmai feladatok koordinálását, a nyugdíjbiztosítási
64
1997. évi LXXXI. törvény 66. §-a és a végrehajtásáról rendelkező 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet 72/B. §-a 35
igazgatási szervek tekintetében az ONYF Jogi és Méltányossági Ügyek Főosztálya látja el. A kérelem előterjesztése az ONYF által rendszeresített a nyugellátás méltányossági alapon
történő
megállapítására
(ONYF
3515-315/A.)
szolgáló
„KÉRELEM-
ADATLAP” nyomtatványon történik. A kérelmek az elektronikus ügyintézés keretében elektronikus űrlapon is benyújthatók, az ügyintézés részletes szabályait külön rendelkezés tartalmazza. A jogszabályi feltételeknek nem megfelelő kivételes nyugellátás iránti kérelmeket határozatban utasítják el. A kivételes nyugellátás megállapítására irányuló kérelmet és az ahhoz kapcsolódó előzményiratokat - amennyiben a kérelem teljesítése nem ütközik jogszabályi akadályba - az igazgatási szerv vezetője a megalapozott javaslat elkészítéséhez szükséges utolsó adat beérkezését követő 15 napon belül – az elbírálásához, illetve a döntés meghozatalához szükséges adatokkal, igazolásokkal együtt - felterjeszti az ONYF Jogi és Méltányossági Ügyek Főosztályához. A javaslatnak tartalmaznia kell a kivételes nyugellátás iránti kérelem elbírálásához szükséges tényadatokat, a különös méltánylást érdemlő körülmények megjelölését, továbbá a kérelem teljesíthetőségére, a kivételes nyugellátás összegszerűségére, valamint engedélyezésének időtartamára vonatkozó javaslatot, egyéb tényeket, körülményeket. A „KÉRELEM-ADATLAP” méltányossági osztályra történt beérkezését követően először azt kell megnézni, hogy milyen típusú ellátás megállapítására irányul, illetve hogy az igény tárgyát képező ellátást illetően az ügyben van-e érdemben elbírált, jogerős döntés. Előfordulhat például, hogy az öregségi nyugdíj elutasítását követően - a jogorvoslati határidőn belül – a nyugdíjszolgáltatást igénybe venni kívánó személy él a fellebbezési jogával, fellebbezésébe foglalva a méltányosságból történő megállapítás iránti kérelmét. Ebben az esetben – tekintettel arra, hogy a fellebbezések elbírálására illetékes másodfokú szerv (ONYF) országos illetékességgel bír, így döntésének meghozatalához várhatóan hosszabb időre lesz szükség – a kérelmező írásban kap tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy méltányossági alapon történő nyugellátás iránti kérelmét az adott körülmények között érdemben nem tudják elbírálni. 36
Ugyanezt az eljárást követik akkor is, ha a korábban rokkantsági nyugdíjban (2012.01.01-től rokkantsági ellátásban) részesülő személy – korhatárát betöltve – méltányossági alapon kéri az öregségi nyugdíj megállapítását, hiszen ebben az esetben öregségi nyugdíj ügyben nem áll rendelkezésre jogerős döntés, öregségi nyugdíjigény nem került elbírálásra. Ilyenkor a tájékoztatás arról szól, hogy terjessze elő az öregségi nyugdíjigényét, amennyiben az elutasításra kerül, akkor ismételten igényelheti a nyugellátás méltányossági megállapítását. 7.3.1.
Öregségi nyugdíj méltányossági alapon.
Az ügyirati tényállás tisztázását követően, miután az elutasító határozatból kiderül a kérelmező tényleges elismert szolgálati ideje, az eljárás két irányban folytatódhat. Amennyiben megállapítást nyert, hogy a kérelmező nem rendelkezik a szükséges 7 év 183 nap elismert szolgálati idővel, a méltányossági alapon történő öregségi nyugdíj iránti kérelme elutasításra kerül. Ha a már rendelkezésre álló adatok alapján az látszik, hogy a kérelmező pozitív elbírálásban részesülhet, akkor az eljárás következő fázisában további adatok beszerzése szükséges. A kivételes nyugellátás megállapítására irányuló kérelem felterjesztése előtt a lakóhely szerint illetékes önkormányzat polgármesteri hivatalától és a járási hivataltól minden esetben tájékozódni szükséges, hogy a kérelmező rendszeres pénzellátásban részesül-e, illetve rendszeres pénzellátás iránti igénye van-e folyamatban. Amennyiben rendszeres pénzellátás megállapítására irányuló igény van folyamatban, felterjesztésre csak abban az esetben kerülhet sor, ha az érintett nyilatkozik, hogy a kivételes nyugellátást kívánja igénybe venni. Az elbíráláshoz szükséges, hiányzó adatok pótlására a jogkövetkezményekről való tájékoztatással együtt - tizenöt napi határidő kitűzésével - a kérelmezőt fel kell kérni. Ha a kérelmező a szükséges igazolásokat, adatokat felszólításra sem nyújtotta be az igazgatási szerv a kérelmet a rendelkezésre álló adatok, dokumentumok alapján bírálja el. A fenti hivataloknak küldött belföldi jogsegélyekkel egy időben, kimenő, belső elektronikus
megkeresés
formájában
felkérik
az
ellenőrzési
osztályt 37
környezettanulmány lefolytatására, majd a válaszok megérkezéséig az ügy határidőzésre kerül. Az ellenőrzési osztály dolgozója - a kérelmezőt lakóhelyén felkeresve - állítja ki a környezettanulmányt a kérelmező keresőtevékenységével, nem keresőtevékenységével, egyéb tevékenységből származó jövedelmével, vagyoni viszonyaival, szociális viszonyaival kapcsolatosan. Azt vizsgálják, hogy hányan, milyen körülmények között (van-e fűtés, víz, villany, mekkora a ház alapterülete, milyenek a berendezési tárgyak, stb.), mennyi jövedelemből élnek. Az összes válasz beérkezését követően még egyszer összehasonlításra kerülnek az adatok, egyezik-e az igénylő nyilatkozata az ellenőri megállapításokkal, a hivatalok válaszaival. Amennyiben a kérelem elbírálásához szükséges adatok ellentmondóak, azokat tisztázni kell. A különös méltánylást érdemlő körülmények értékelése során kiemelt figyelmet kell fordítani azokra a körülményekre, amelyek rendkívüli mértékben és módon veszélyeztetik a kérelmező megélhetését, a jövedelmi viszonyaihoz képest aránytalanul súlyos terhet jelentenek számára (tartós betegség, megnövekedett gyógyszer és lakásfenntartási költségek, rendszeres jövedelemmel nem rendelkezők eltartása, a házastárs halála, tartásra köteles és képes hozzátartozó hiánya stb.). A szociális szempontok mérlegelésénél figyelemmel kell lenni a házastárs, a saját háztartásban együtt élők szociális és jövedelmi viszonyaira is. Olyan esetekben, amikor a méltányosság gyakorlásához elengedhetetlenül szükséges adatok bekérése, vagy vizsgálata nem lehetséges – pl. a kérelmező életvitelszerűen nem Magyarországon tartózkodik –, a kérelem nem teljesíthető. Ha nincs ellentétes adat, az igénylő betöltötte a reá irányadó öregségi korhatárt és nem részesül rendszeres pénzellátásban sem, akkor készülhet a javaslat. A javaslatban a szolgálati idő és a környezettanulmányban foglaltak figyelembe vételével konkrét összeg kerül megjelölésre.
38
Az utolsó fázisban felterjesztésre kerül az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság részére az eredeti kérelem és adatlap, a jogerős elutasító határozat másolati példánya, az elektronikus formában érkezett környezettanulmány kinyomtatva, a belföldi jogsegélyre kapott válaszok eredetben, valamint a javaslat. Ezzel egyidejűleg a kérelmezőt tájékoztatják, hogy kérelme továbbításra került, az elbírálásról szóló döntést honnan fogja megkapni. Az eredetben elküldött okmányokról készült másolat a méltányossági ügyiratban kerül elhelyezésre. A végleges döntést – a felterjesztést követően – a méltányossági jogkör gyakorlója hozza. 7.3.2. Özvegyi nyugdíj méltányossági alapon. Ilyen kérelem elenyésző számban fordul elő. A törvény65 alapján különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén, az öregségi nyugdíjkorhatárt elérő személy, a megváltozott munkaképességű özvegy, illetőleg árva részére kivételes nyugellátás engedélyezhető. Még az alapeljárás során az özvegyi nyugdíj igénybejelentő lap tartalmazza a kérdést arra vonatkozóan, hogy az özvegy megváltozott munkaképességűnek érzi-e magát. Amennyiben erre a kérdésre igennel válaszolt, akkor az alapeljárás keretében beszerzésre került, tehát. ebben a szakaszban már rendelkezésre áll az orvosi bizottság szakvéleménye arra vonatkozóan, hogy megváltozott munkaképességű-e. Ha az özvegy nem érzi magát megváltozott munkaképességűnek, akkor nem kerül beszerzésre orvosi szakvélemény. Annak a kevés özvegynek, aki az igénybejelentő lap alapján megváltozott munkaképességűnek érezte magát, az orvosi szakvélemény nem igazolt megváltozott munkaképességet. Hajdú-Bihar Megye vonatkozásában özvegyi nyugdíj méltányossági alapon nem került megállapításra. 65
1997. évi LXXXI. törvény 66.§ (1) bekezdés a.) pontja 39
7.3.3.
Árvaellátás megállapítása méltányossági alapon
Az idei évtől hatályos jogszabályváltozás alapján, ha az árvaellátás iránti igény a jogszerző szolgálati idejére tekintettel került elutasításra, akkor a méltányosságból történő árvaellátás elbírálása iránt hivatalból indítja meg az eljárást az elutasító döntést hozó szerv. 7.3.3.1. Hivatalból indított eljárás 16. év alatti kivételes árvaellátás ügyben Ebben az esetben a határozat jogerőre emelkedését követően az első lépés, hogy kiküldésre kerül az értesítés az eljárás hivatalból történt megindításáról a törvényes képviselő vagy gondnok részére. Ehhez csatolásra kerül az adatlap az árvaellátás méltányossági alapon történő megállapításához - jogkövetkezményekre való felhívással -, visszavárólag. Amennyiben az adatlap a megadott határidőn belül nem érkezik vissza, az eljárás végzéssel megszűntetésre kerül. Ha az adatlap idejében visszaérkezik, de a tényállás teljes körű tisztázása során megállapítást nyer, hogy az árva nem felel meg a jogosultsági feltételeknek (tartós bentlakásos intézményben él,66 otthont nyújtó ellátásban részesül,67 illetőleg javítóintézetben van elhelyezve), akkor a kérelem elutasításra kerül. Ha az adatlap idejében visszaérkezik és teljesíthető lesz a kérelem, akkor az eljárás folytatódik a fent leírt környezettanulmány beszerzése érdekében történő intézkedéssel. 7.3.3.2. Kérelemre történő 16. életévet betöltött kivételes árvaellátás A 16. életévét betöltött iskolai tanulmányokat folytató árva kérelméhez minden esetben csatolni kell az aktuális tanévre szóló tanulmányi igazolást. Erre csak a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság által rendszeresített iskolalátogatási igazolás fogadható el. Ha megállapítást nyer, hogy a kérelmező nem folytat iskolai tanulmányokat, akkor a kérelem elutasításra kerül. Ha rendelkezésre áll az iskolalátogatási igazolás, akkor az eljárás folytatódik a fent leírt környezettanulmány beszerzése érdekében történő intézkedéssel. 66 67
1993. évi III. törvény 57.§ (2) bekezdés a)-c) pontja 1997. évi XXXI törvény 53.§ (1) bekezdés. 40
A méltányosságból történő árvaellátás megállapításához nem szükséges, hogy az elhunyt jogszerző akár egyetlen nap szolgálati időt is szerezzen. 7.3.4. A 25. életévet betöltött személyek méltányosságból történő árvaellátás meghosszabbítására irányuló kérelme A nappali tagozaton folytatott felsőfokú tanulmányok meghosszabbodása okán is jelentős mennyiségű kérelem kerül előterjesztésre. Az alábbi diagram azt mutatja, hogy 2005., 2007. és 2008. években e tárgyban előterjesztett kérelmekben milyen döntések születtek.
700 600 500 2005
400
2007 300
2008
200 100 0 teljesítő
elutasító
egyéb módon lezárt
1. Árvaellátás meghosszabbítása
Az árvaellátások méltányossági alapon történő megállapítására irányuló kérelmek esetében a továbbiakban a felterjesztés menete megegyezik az öregségi nyugdíj méltányosságból történő megállapításánál leírtakkal. A korábbi évek gyakorlatában a rokkantsági nyugdíj méltányosságból történő megállapítása iránt is számos kérelem került előterjesztésre. Az alábbi diagram azt mutatja, hogyan alakult az engedélyezett kivételes nyugellátások megoszlása 2005. évben. 41
A felhasznált keret százalékban
árvaellátás meghosszabbítása árvaellátás megállapítása öregségi nyugdíj rokkantsági nyugdíj
2. Engedélyezett ellátások megoszlása Az ONYF főigazgatója – a Jogi és Méltányossági Ügyek Főosztálya bevonásával – a kivételes nyugellátás megállapításáról legkésőbb a döntést követő 15 napon belül – kiskorú ügyfél esetében soron kívül – közvetlenül, írásban értesíti a kérelmezőt és az engedélyezést foganatosító szervet (NYUFIG). A határozat másolati példányát a javaslattevő
igazgatási
szerv
vezetőjének
kell
megküldeni,
és
őrzése
a
nyugdíjügyiratban történik. A NYUFIG a határozat alapján intézkedik a megállapított kivételes nyugellátás folyósításáról. A méltányossági eljárásban megállapított kivételes nyugellátás folyósításának tartama alatt a jogosultságot érintő változás esetén (állapotváltozás, tanulmányok megszűnése stb.) az ellátást módosító, illetve a jogosultságot megszüntető határozatok kiadásakor – mivel a kivételes nyugellátást úgy kell tekinteni, mintha az a jogosultsági feltételek megléte alapján illetné meg az igénylőt 68– a törvény adott ellátásra vonatkozó szabályai szerint kell eljárni függetlenül attól, hogy a döntést az ONYF főigazgatója hozta. Ennek figyelembevételével
az
intézkedés
megtételére
a
lakóhely
szerint
illetékes
nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv, vagy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság rendelkezik hatáskörrel. 68
168/1997. (XII.6.) Korm.r 72/B. § (3) bekezdése 42
A határozatnak meg kell felelnie az igazgatási szervek által, az adott ügytípus szerint alkalmazott határozat tartalmi és formai követelményeinek. A határozat indokolásának tartalmazni kell az arra való utalást is, hogy a kivételes nyugellátást úgy kell tekinteni, mintha az a jogosultsági feltételek megléte alapján illetné meg az igénylőt. Amennyiben az intézkedés megtétele a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóság hatáskörébe tartozik a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a kivételes nyugellátást megállapító határozatot megküldi a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek. A méltányossági jogkör gyakorlója köteles gondoskodni a rendelkezésre bocsátott éves és havi keretösszegek nyilvántartásba vételéről, továbbá a felhasználás rendszeres ellenőrzéséről. A nyugellátás megállapításáról szóló határozatot három példányban kell elkészíteni. Egy-egy példányt a kérelmező részére és a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak kell megküldeni. Egy példányt a döntéshozó igazgatási szervnek kell megőrizni. Az elutasítást tartalmazó határozatot két példányban kell elkészíteni. Egy példányt a kérelmező részére kell megküldeni, egy példányt a döntést hozó igazgatási szervnek kell megőrizni. A méltányossági keretek féléves/éves felhasználásáról tárgyév július 31-ig közbenső, a következő év január 25-ig pedig éves értékelő jelentést kell küldeni a Jogi és Méltányossági Ügyek Főosztálynak, amelyről a főosztály február 15-ig összefoglaló jelentést készít az ONYF főigazgatója részére. Méltányossági
ügyek
intézését
az
ONYF
főigazgatója
belső
ellenőrzés,
a
nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv vezetője szakmai ellenőrzés keretében legalább évente köteles vizsgáltatni. Az erről készült jegyzőkönyvet az ONYF Jogi és Méltányossági Ügyek Főosztálynak is meg kell küldeni. A nyugellátások méltányossági alapon történő megállapítása az egyetlen jogintézmény, amely alapján nyugdíjszolgáltatásra jogosultságot nem szerzett személy, illetve hozzátartozója mégis igénybe tud venni nyugdíjszolgáltatást.
43
8. Összegzés Szakdolgozatom témájának megválasztásában a személyesen tapasztalt társadalmi elégedetlenség és kétségbeesés gyakorolta hatás játszotta a legnagyobb szerepet. Manapság, amikor a magyar társadalom szinte minden polgára úgy gondolja, hogy az állam csak elvesz, de adni semmit nem akar, akkor nagyon nehéz meghatározni, hogy az állami gondoskodás keretében mennyire valósul meg a minimális szociális biztonság. A biztonság fogalma sajnos hiányzik a mindennapjainkból, helyette a bizonytalanság szó jellemzi életünket a családban, az iskolában, a munkában, de leginkább a jövőt illetően. Folyamatosan változik a jogi környezet, kiszámíthatatlan a jövő. Amikor egyik percben még dolgozik az ember – aki fiatal, életerős és egészséges – a következő percben pedig megköszönik az eddigi munkáját, mert „válság van”, akkor nem beszélhetünk biztonságról. Sajnos nagyon sok esetben a munkavállaló nem kapja meg az elvégzett munkájáért járó munkabérét sem. Ha valaki megbetegszik, akkor nem mer
elmenni
táppénzre,
nehogy
elveszítse
munkahelyét,
nem
beszélve
a
keresetkiesésről. Mindezen tényezők már a társadalom legkisebb egységében, a családban állandó feszültséghez vezetnek, amelyek – adódóan az emberközi viszonyokból – végül társadalmi méreteket öltenek. Nyugdíjbiztosítási előadóként számtalanszor teszik fel a kérdést: „Mikor mehetek nyugdíjba?” A válaszom lehetne egyszerű, mint régen, de ma már erre a kérdésre nem lehet – még a legnagyobb körültekintés mellett sem – tőmondatban felelni, a fokozatosan emelkedő irányadó korhatár, az egyéb jogosultsági feltételek fennállásának tisztázása miatt. A jogi szabályozás összetett, folyamatosan változó, viszont a szakma gyönyörű és érdekes. Nincs két egyforma ügyirat, nincs két egyforma életút. Mégis sokszor szembesülök azzal, hogy „egy helyen dolgoztunk, ugyanannyi ideig, az övé mégis több…”, vagy „egyszerre adtuk be az igényt, az övét már elbírálták…” és „ a szomszéd is kapja, akkor nekem miért nem jár?” . Természetesen az adatvédelmi előírások betartásával, általánosságban megpróbálok teljes körű tájékoztatást adni bármilyen kérdésre, de sokszor nem könnyű, hiszen a „hogy éljek meg ennyi pénzből?” vagy „a szomszéd soha nem dolgozott, mégis több a nyugdíja, ez hogy lehet?” kérdések megválaszolhatatlanok.
44
Vagy mégse? Vegyünk például egy olyan személyt, aki 19 éven keresztül fizetett nyugdíjjárulékot. A hatályos jogszabály alapján – mivel nincs 20 év szolgálati ideje – részére öregségi résznyugdíjat állapítanak meg. Ennek az összege, ha az átlagkereset nem éri el a minimum nyugdíj összegét, akkor az átlagkeresettel azonos összegű lesz, tehát például 21800.- Ft. Ennek a személynek lehetősége van arra, hogy a teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időből hiányzó napokat egyösszegű megállapodás megkötésével megvásárolhassa. Kifizet – család, barátok ismerősök bevonásával – több százezer forintot, így megkapja a minimum összegű teljes öregségi nyugdíjat, jelenleg 28500.- Ft-ot. A másik személy, aki nem fizetett járulékot csak 12 éven keresztül és méltányossági alapon 2013.03.01-től megállapítottak neki 23000.- Ft összegű ellátást. A nyugdíjösszegek nem mutatnak akkora eltérést, mint amennyit a járulékfizetéssel fedezett időtartam. Ezért is keserített el az, amikor tavaly év végén 44 ezer forintos öregségi nyugdíjat állapítottam meg egy olyan személynek, aki 44 éven keresztül - egy napot sem hiányozva a munkából – fizette a járulékokat, igaz mindig csak a minimálbér alapján. Sajnos az is elmondható, hogy aki kevesebb szolgálati idővel rendelkezik – mert a rendszerváltást követően már elvétve, vagy egyáltalán nem volt járulékfizetéssel fedezett időtartama – és a béridőszakot megelőző időre vonatkozó kereseti adatainak figyelembevételével kerül megállapításra az ellátása, sok esetben magasabb összegű nyugdíjban részesül, mint akinek csak a béridőszakban szerzett jövedelme alapján kerül kiszámításra az ellátás összege. Ugyanakkor a fenti kérdéseket joggal teszi fel bárki, hiszen a nyugdíjszolgáltatás összege általában nem éri el az aktív időszakban szerzett jövedelem összegét, így amennyiben nem sikerült egyéni módon tartalékot képezni, akkor a korábbi életszínvonalat sem lehet belőle tartósan fenntartani. Fentiekre tekintettel kezdtem a dolgozat bevezető részében a társadalom – mint egység – elvárásainak, illetve az államnak az elvárások tükrében játszott szerepének bemutatását. Véleményem szerint a társadalom tagjainak egységes szemléletmódra lenne szükségük, összefogásra és azonos gondolkodásra ahhoz, hogy egyforma elvárásokat támaszthassanak az állammal szemben. Ez soha nem fog megvalósulni, hiszen az emberek különbözőek. Mindenki számítana az állami gondoskodásra, azonban mást szeretne a munkavállaló, megint mást a vállalkozó illetve a munkaadó. Egységes elvárások a demokráciában csak az azonos érdekeltségű csoportok tagjai között merülhetnek fel. 45
A társadalombiztosítás magyarországi fejlődésének rövid áttekintését követően, annak egyik ágával, a nyugdíjbiztosítással foglalkoztam részletesebben. Az ellátások rövid ismertetését követően különös figyelmet fordítottam a szolgálati idő elismerésének módjában jelenleg zajló átalakításra. Lényeges változtatásnak tartom, hiszen az eljárás menete, az ügyvitel, valamint az eljárás befejezésekor majdan kiállításra kerülő okmány, teljesen eltérő a jelenleg megszokottól. Kíváncsian várom, hogy mindez a gyakorlatban hogyan fog működni. Miután már tudjuk, hogy a ránk irányadó korhatár elérésekor vagy hozzátartozóként jelenleg milyen nyugdíjszolgáltatásokra válhatunk jogosulttá és mi alapján, így a következőkben azt vizsgáltam, hogy milyen szolgáltatásra lehet jogosult, aki még nem töltötte be a rá irányadó korhatárt, de beteg vagy üzemi balesetet szenvedett. Végül pedig körbejártam mit tehet, aki nem szerzett elegendő szolgálati időt ahhoz, hogy a hatályos jogszabály alapján - hagyományos eljárás keretében – váljon jogosulttá nyugdíjszolgáltatásra. A nyugdíjrendszer végig kíséri felnőtt életünket. Aktív korunkban nyugdíjjárulékot kell fizetnünk ahhoz, hogy öregségünk esetén életünk végéig ellátásban részesülhessünk. Azonban ezeket a járulékokat nem a majdani ellátásunk fedezetéül fizetjük, hiszen a magyar nyugdíjrendszer lényege, hogy a jelenleg befizetett járulékokból fizetik a jelenleg folyósított ellátásokat. Ahhoz, hogy ez a mérleg egyensúlyban maradjon, nagyon sok feltételnek kellene teljesülnie, de nem teljesül. A rendszer megkívánná a 100%-os foglalkoztatást, a „feketemunkától” mentes, teljes jövedelem utáni járulékfizetést, valamint a gazdasági hatékonyságot. A Nyugdíjbiztosítási Alap folyamatos
hiányt
mutat,
hiszen
öregedő
társadalmunkban
egyre
kevesebb
járulékfizetőre jut egyre több eltartott. A kormány a nyugdíjkorhatár emelésével, illetve az
igénybe
vehető
nyugdíjszolgáltatások
számának
csökkentésével
próbálja
meghosszabbítani az aktív életpálya szakaszát. A kedvezmények eltörlése (előrehozott öregségi nyugdíj, korengedményes nyugdíj) mellett a megváltozott munkaképességű személyek részére történő szolgáltatásokat is kivezette a nyugdíjrendszerből. A nyugdíjrendszer alapvető kérdése, hogy kik kapjanak nyugdíjat. Az e kérdésre adott válaszok között elvileg persze az is ott van, hogy senki. Mindenki gondoskodjék magáról vagy hozzátartozóiról, lényegében a családra hárítva a feladatot. De hát éppen innen indult a nyugdíj. Az egész nyugdíjtörténet arról szól, hogy az idősek, rokkantak és a hátrahagyottak ellátását társadalmilag célszerű, illetve szükséges megszervezni a nyugdíjrendszer
segítségével,
amelynek
keretében
az
idősek,
rokkantak
és 46
hátrahagyottak rendszeres ellátásban részesülnek. Az elmúlt időszakban tartós társadalmi tendencia volt a nagycsaládok felbomlása, a generációk különélése, mely gyakran távoléléssel párosul. Ennek következtében még inkább szükség van a családon kívüli ellátó rendszerek fenntartására és fejlesztésére. Mind ez azt látszik igazolni, hogy bár 1980. óta folyamatosan próbálkoznak a nyugdíjrendszer megreformálásával, ez a kérdés napjainkban is ugyan olyan fontos, mint 30 évvel ezelőtt volt.
47
9. Irodalomjegyzék:
Csizmadia – Kovács – Asztalos: Magyar Állam- és Jogtörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest 1989. Gecse Istvánné – Jakab Nóra – Menyhárt Szabolcs – Prugberger Tamás – Tóth Hilda – Varga Zoltán: Szociális Jog II., „Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért” Kiadó Miskolc, 2010. Gerencsér László: Ismerje meg a nyugdíjrendszert, Urbis Könyvkiadó Budapest 2010. Kovrig Béla: Magyar Társadalompolitika, Gondolat Kiadó Budapest 2011. Laczkó István: A magyar munkás- és társadalombiztosítás története, Táncsics Kiadó Budapest, 1968. Menyhárt Szabolcs: Az öregségi nyugdíjrendszer a reformfolyamatok tükrében, különös tekintettel az öregségi nyugdíjakra, PhD Értekezés, Miskolci Egyetem ÁJK, Miskolc, 2009. Szöveggyűjtemény a magyar társadalombiztosítási jog tanulmányozásához Népszava Budapest 1986. Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság által kiadott Statisztikai Évkönyvek, évente megjelenő rendszeres kiadványok.
48
10. Jogszabályjegyzék: 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól 2007. évi LXXXIV. törvény a rehabilitációs járadékról 168/1997. (X.6.) Kormányrendelet a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról 83/1987. (XII. 27.) MT rendelet a rokkantsági járadékról 63/2006. (III.27.) Kormányrendelet a pénzbeli és természetbeni szociális ellátások igénylésének és megállapításának, valamint folyósításának részletes szabályairól
49
