MISKOLCI EGYETEM. Állam- és Jogtudományi Kar. Agrár- és Munkajogi Tanszék

MISKOLCI EGYETEM Állam- és Jogtudományi Kar Agrár- és Munkajogi Tanszék

Az öregségi nyugdíj jogi szabályozásának alakulása napjainkig kritikai értékeléssel The development of the legal regulation of the old age pension up-to-day with critical interpretation SZAKDOLGOZAT

Készítette: Nagy Anikó x9i51b Konzulens: Professor emeritus Dr. Prugberger Tamás Miskolc, 2013

Köszönet nyilvánítás

Szeretném vezetőmnek,

megköszönni Dr

és

tiszteletemet

kifejezni

konzulensemnek

és

téma

Prugberger Tamásnak, hogy hasznos ötletekkel, jó tanácsokkal és

odafigyeléssel segítette a dolgozat megszületését. Köszönettel

tartozom

munkatársaimnak

és

osztályvezetőmnek,

Bárdosné

Máté

Csillának, hogy sokszor és türelmesen mellőztek a munkám mellől és rugalmasságukról és segítőkészségükről bizonyítékot adva támogattak. Tiszta

szívvel

köszönöm

szüleimnek

és

gyermekeimnek,

hogy

felneveltek,

gondoskodtak rólam a legnehezebb pillanatokban is, kitartóan és türelmesen szerettek és szeretnek mind a mai napig. Még a akkor is amikor a könyv kupac alól ki sem látszottam. Végül,

de nem utolsó

támogatását,

sorban szeretném hálásan köszönni kedvesem végtelen

kitartó türelmét és a szürke mindennapok alatt nyújtott csöndes

menedékét, ahová bármikor visszavonulhattam, ha nyugalomra vágytam. Köszönöm! ISTEN kísérje mindannyijukat útjukon tovább.

1

TARTALOMJEGYZÉK

KÖSZÖNET NYILVÁNÍTÁS ....................................................................................... 1 TARTALOMJEGYZÉK ................................................................................................ 2 I.

BEVEZETÉS............................................................................................................ 4

1.

A témaválasztás indoklása ............................................................................................................................... 4

2.

A társadalombiztosításhoz kapcsolódó fog al mak .................................................................................... 6

II.

AZ ÖREGSÉGI NYUGDÍJ KIALAKULÁSA................................................11

1.

A társadalombiztosítás, ezen belül az öregségi nyug díj kialakulásának kezdetei .........................11

2.

A két világháború közötti fejlődés ................................................................................................................16 Az 1928. évi XL. törvénycikk az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére kötelező biztosításról .............................................................................................................................................................17 Az 1936. évi XXXVI törvény a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosításáról és az 1938 évi XII törvény a gazdasági munkavállaló k kötelező öregségi biztosításáról .........................20

3. A második világháború utáni rendszerek ........................................................................................................23 Az első egységes nyugdíjtörvény........................................................................................................................24 A második nyugdíjtörvény ...................................................................................................................................25 A harmad ik egységes nyugdíjtörvény ................................................................................................................26 4.

Az öregségi nyugdí j szabályozása az 1975. évi II. törvény al apján ...................................................29

5. A társadalombiztosítási rendszer reformját megelőző intézkedések, az öregségi nyug díjrendszer megújítása az 1997. évi törvényekig ....................................................................................32 Az 1991 évi II. törvény a társadalombiztosításról szóló 1975 évi II. törvény módosításáról...................34 Az 1991 évi LXXXIV. törvény ...........................................................................................................................34 Az 1992 évi IX. törvény .......................................................................................................................................35 Az 1992 évi LXIV. törvény .................................................................................................................................35 Az 1993 évi VIII. törvény ....................................................................................................................................35 Az 1993 évi LII törvény ......................................................................................................................................37 Az 1993 évi XCVI törvény az Ön kéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról ...............................................37 Az 1995 évi CXVIII törvény ...............................................................................................................................38 Az 1996 évi LIX törvény......................................................................................................................................38

III. AZ 1997 ÉVI TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI REFORM MAGYARORSZÁGON ...............................................................................................39 1. Az 1997. évi törvénycsomag...............................................................................................................................41

2

Az 1997 évi LXXX. törvény................................................................................................................................41 Az 1997 évi LXXXI törvény ...............................................................................................................................41 Az 1997. év i LXXXII. törvény............................................................................................................................44 Az 1998 évi XXXIX törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről..........................................................................................................................46 3.

Az önkéntes biztosítási rendszer változása ..............................................................................................46 A 2005. év i CLVI törvény a nyugdíj-előtakarékossági számlákró l ..............................................................46

4.

A 2006 évi újabb reform igény ....................................................................................................................47 A 2006. év i CVI. törvény .....................................................................................................................................47

5.

2007. évi CXVII. törvény a foglalkozt atói nyugdíjról és intézményeiről ...............................................48

IV.

A XXI. SZÁZAD VÁLTOZÁSAI....................................................................50

Az 2009. év i CXXVII. törvény ...........................................................................................................................50 1.

Széll Kál mán Terv hatása a nyug díjrendszerre .....................................................................................51

2.

A nők kedvezményes öregségi nyug díja és a hozzá kapcsolódó szolgálati i dő ...............................52

3.

A 2012. évi változások, különös tekintettel a mag ánnyug díj-pénztárakra......................................53 2011. év i CLXVII. törvény ..................................................................................................................................53

4.

2013. január 1.-jétől érvényes vál tozások .................................................................................................55 1700/2012. (XII.29.) Kormány határozat ..........................................................................................................55

V.

ÖSSZEGZÉS ......................................................................................................57

VI.

IRODALOMJEGYZÉK....................................................................................59

VII.

ISMERTETETT JOGSZABÁLYOK JEGYZÉKE .......................................60

3

„ Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja.” 1

BEVEZETÉS

I.

1. A témaválasztás indoklása Rohamosan változó világunkban fontos szerepet kellene kapnia az idősek és a betegek létfenntartásának. Az öregséggel, illetve betegségekkel együtt járó keresőképesség elvesztésével az ember egyre jobban törekedne a létfenntartásáról, melyhez segítséget a ledolgozott évek és a befizetett és lerótt kötelezettségek után joggal vár el az államtól. Egész felnőtt, aktív életünkben arra törekszünk, hogy az állam részére a nyugdíjjárulékfizetési

kötelezettségünknek

ellátásban

részesüljünk,

eleget

tegyünk,

illetve

hogy

öregségünk

hozzátartozóink

esetén

segítségként

halálunkig ellátásban

részesülhessenek. Már az első társadalmi közösségekben kialakult az egymáson való gondoskodás néhány formája,

családokban,

együtt dolgozók

között,

falvakban figyeltek egymásra és

segítették a rászoruló boldogulását. Az ókori államokban már az állam beavatkozásával is léteztek egymást segítő intézményes formák, melynek tagjait a keresőképtelenség, öregség, özvegység és árvaság esetén segítették, gondoskodtak róluk. Ekkor a segítés nem pusztán szociális indíttatásból történt, annak alapja a racionalitás volt, illetve annak felismerése, hogy a gazdaság leginkább úgy működik, ha tagjait átsegíti ezen időszakok igen nehéz periódusán. Napjainkban a jóléthez, megélhetéshez való jog emberi joggá vált, melyben az állam alapvető kötelessége a tagjairól való gondoskodás, a tagok közös kockázatvállalásával,

1

Magyarország Alaptörvénye XIX. cikk (4) bekezdés

4

az ezen rendszer által biztosított ellátások igénybevételéhez a közös kockázatvállalással működő rendszer fedezetéhez, a kötelezettségek teljesítése az egyén feladata. Az

állam

ezen

tevékenysége

az

újraelosztás

révén

működő

szociálpolitika

intézményrendszere, melynek része a társadalombiztosítás, illetve az öregség esetén járó ellátások. A társadalombiztosítás illetve ezen belül az öregség esetén járó ellátások kialakulása folyamatos változásokon ment keresztül napjainkig, a 21. századra a korhatárok emelkedésével komoly gondokat okozva az ezen ellátás igénybevétele előtt álló biztosítottaknak. A munkám során, amit 1994. szeptember 1.-je óta a közigazgatás leginkább ehhez kapcsolódó területén, a Hajdú-Bihar Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnál végzek, megfigyeltem az emberek

kiszolgáltatottságát

az öregségi nyugdíj jogosultsághoz

közeledve. Úgy gondolom, igazán segítséget akkor tudok adni a velem kapcsolatba kerülő ügyfelek részére, ha elhivatottan, elkötelezetten végzem munkahelyi feladataim, folyamatosan

képezve

magam

és

odafigyelve

az

emberekre.

Sajnos ebben a rohanó mindig változó világban elég nehéz ezt kellő figyelemmel megvalósítani,

de a munkámhoz való szeretetemmel igyekszek átsegíteni minden

ügyfelet a nyugdíjba vonulás előtti érzékeny időszakon. Szakdolgozatomban

szeretném bemutatni az öregségi nyugdíj intézményrendszerét

napjainkig Magyarországon, valamint rövid összehasonlításként a svéd és német modellt Dolgozatom

érinteném. tárgyát

képezi

még

a

magánnyugdíjrendszer

kialakulása

és

a

magánbiztosítási rendszerek rövid felvázolása, valamint ezek kritikai elemzése. A magyar nyugdíjrendszerrel kapcsolatosan elsősorban a jogszabályokra támaszkodtam, a nemzetközi összefüggésekre vonatkozóan azonban különböző tanulmányokat vettem figyelembe.

5

2. A társadalombiztosításhoz kapcsolódó fogalmak A

társadalombiztosítás

a

modern társadalom szervezett gondoskodása tagjainak

szociális biztonságáról, amelynek keretében a tagok meghatározott mértékű ellátásra jogosultak

azokban

hozzátartozójukról

az

élethelyzetekben,

átmenetileg,

vagy

amikor

tartósan

saját

nem

magukról,

tudnak

illetve

gondoskodni.

A társadalombiztosítás az állam által működtetett szociális ellátó rendszer egyik meghatározó része. Az anyagi jóléthez és biztonsághoz való jog mára emberi joggá vált, ehhez az államnak alapvető kötelessége minden tagjáról gondoskodni, az önmagukat ellátni részben vagy teljes

egészében

képtelen,

illetve

erre

képes

tagjai

tekintetében

egyaránt.

Az állam erre irányuló tevékenységét a szociálpolitika intézményrendszerével valósítja meg. Szociálpolitikának nevezünk minden olyan állami tevékenységet, amely újraelosztás révén kívánja növelni az általános társadalmi jólétet. A szociálpolitikának egyik jelentős részét képezi az önmaguk ellátására képtelen személyekről való gondoskodás. Az állami gondoskodásnak három formája alakult ki a történelem fejlődése során: -

társadalombiztosítási ellátások,

amelyek

körébe azon ellátások sorolhatóak,

melyek a kötelező járulék befizetésével és meghatározott biztosításban töltött idő megszerzését követően járnak -

állami ellátások: ezek központi költségvetésből finanszírozott, alanyi jogon járó ellátások, illetve

-

szociális segélyek és támogatások rendszere, melyek a nevéből adódóan az érintettek egyedi körülményeire tekintettel, szociális rászorultság alapján járó, alapvetően

állami

költségvetésből

finanszírozott

ellátások. 2

2

Fabók András – Prugberger Tamás Társadalombiztosítási Jog Egyetemi jegyzet Szent István Társulat Budapest 2007 16.

6

Ezen

gondoskodások

közül

a

társadalombiztosítási

ellátások

köré

különösen

rendszerezett jogszabályok épülnek. A társadalombiztosítás egy biztosítási elven alapuló, kötelező részvételt előíró rendszer. Fogalmát az alábbiak szerint határozhatjuk meg: „A társadalombiztosítás egy olyan társadalmi kockázatközösség, amelyben a törvényben megállapított szabályok szerint a részvétel kötelező. A biztosítási jogviszony a törvény erejénél fogva jön létre.” 3 A társadalombiztosítás az állam által működtetett szociális ellátó rendszer része, melyben az állama társadalom egyes rétegeit arra kötelezi, hogy megfelelő tartalékok képzésével gondoskodjanak a jövőjükről úgy, hogy ezen tartalékokat fizessék be a központi alapba. Ezért cserébe ellátásokra (betegség, öregség, illetve halál esetén hozzátartozójuk részére) lesznek jogosultak. 4 A társadalombiztosítás rendszere a Tbj.-ban meghatározott alapelvekre épül, illetve ezen joganyag tartalmazza az ellátásokkal összefüggésbe hozható szabályozásokat. A társadalombiztosítás rendszerében nyújtott ellátások az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás keretében vehetők igénybe. A társadalombiztosítás mai felépítése a következő: Egészségbiztosítási ellátások:

I. 1.

Egészségügyi szolgáltatás (természetbeli ellátások)

-

térítésmentesen igénybe vehető szolgáltatások (a betegség megelőzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatások, gyógykezelés céljából végzett ellátások, és egyéb egészségügyi szolgáltatások például betegszállítás, szülészeti ellátás, rehabilitációs gyógykezelés)

-

árhoz

nyújtott

gyógyászati

támogatással

segédeszközök,

igénybe

vehető

gyógyászati

szolgáltatások

ellátások

(gyógyszerek,

támogatása,

utazási

költségtérítés, költségtámogatás) -

részleges térítéssel igénybe vehető szolgáltatások (fogszabályozás, 18 év felett fogmegtartó ellátás, nem a beutaló orvos által kezdeményezett egészségügyi

3

Gecse Istvánné – Jakab Nóra – Menyhárt Szabolcs – Prugberger Tamás – Tóth Hilda –Varga Zoltán Szociális jog II. Novotni Kiadó Miskolc 2010. 12 oldal 4 Czúcz Ottó Társadalombiztosítás a változó világban Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1989 107. oldal

7

intézménytől történő ellátás, saját kezdeményezésű ellátás, magasabb színvonalú korházi ellátás) -

méltányosságból igénybe vehető szolgáltatások (az Országos Egészségbiztosítási Pénztár igazgatójának egyedi határozata alapján szolgáltatások térítési díja, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ára részben vagy egészben)

-

külföldön történő gyógykezelés (a magyar biztosítottak külföldi munkavállalása, külföldön folytatott tanulmányok esetén sürgősségi ellátásként vehető igénybe, melynek költségeit Magyarországon belföldi összegnek megfelelően térítenek meg)

2.

Pénzbeli ellátások

-

táppénz (keresőképtelenség miatti keresetpótló ellátás)

-

terhes-gyermekágyi

segély

(szülést

megelőzően

és

követően

MT.-ben

meghatározott hétig jár a jogosultnak) -

gyermekgondozási-díj (a szülő, ha a szülést megelőzően a külön törvényben meghatározottak alapján biztosított voltgyermekgondozási-díj illeti meg)

3.

Baleseti ellátások

-

baleseti

egészségügyi

szolgáltatás

(üzemi

baleset

vagy

foglalkozási

megbetegedés esetén járó gyógyszer vagy gyógyászati segédeszköz árához teljes összegű támogatás) -

baleseti táppénz (ha a keresőképtelenség üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatt következik be)

-

baleseti

járadék

(szintén

üzemi

baleset

vagy

foglalkozási

megbetegedés

következtében kialakult egészségi állapot csökkenés alapján járó ellátás)

5

4.

Megváltozott munkaképességűek ellátásai

-

rehabilitációs ellátás (a rehabilitálható megváltozott munkaképességű személy rehabilitációs ellátásra jogosult)

-

rokkantsági

ellátás6

(a

megváltozott

munkaképességű

személy

rokkantági

ellátásra jogosult, ha rehabilitációja nem javasolt, vagy foglalkoztathatósága rehabilitációval helyre állítható, igényel,

illetve

a

megváltozott

vagy aki tartós foglalkoztatási rehabilitációt munkaképességűek

ellátása

iránti kérelme

5

Károlyi Géza – Prugberger Tamás – Szilágyi Judit – Szűcs Péter – Törő Emese Munka- és szociális jog Kossuth Egyetemi Könyvkiadó Debrecen 2006 114-122 oldal 6 a rehabilitációs és rokkantsági ellátások elbírálása 2012. július 1.-jétől a Kormány Hivatal Rehabilitációs Szakigazgatási Szerve által történik

8

benyújtásának

vagy

a

felülvizsgálatának

időpontjában

a

re

irányadó

nyugdíjkorhatár betöltéséig 5 évnél nem hosszabb időtartam van hátra. II.

Nyugdíjbiztosítási ellátások

1. Saját jogú nyugellátás -

ÖREGSÉGI NYUGDÍJ7

2. Hozzátartozói ellátások -

özvegyi

nyugdíj

(házastárs,

különös

szabályozás

alapján

elvált,

különélő

házastárs, élettárs halála esetén járó ellátás) -

árvaellátás (annak a gyermeknek jár, akinek szülője elhunyt, és halálig a korcsoportjára előírt szolgálati időt megszerezte)

-

szülői nyugdíj (azt a szülőt illeti meg, akinek gyermeke a korcsoportjára előírt szolgálati idő megszerzése után vagy öregségi nyugdíjasként halt meg, és a szülő gyermeke halálakor megváltozott munkaképességű, vagy 65. életévét betöltötte, illetve a szülőt gyermeke a halálát megelőző egy éven át túlnyomó részben eltartotta)

-

baleseti hozzátartozói nyugellátások (hozzátartozó részére baleseti hozzátartozói ellátás akkor jár, ha a sérült üzemi baleset következtében hunyt el, szolgálati időre tekintet nélkül járó ellátás, a hozzátartozói ellátásokra vonatkozó szabályok alkalmazásával kell megállapítani azzal az eltéréssel, hogy a nyugellátás alapjául szolgáló öregségi nyugdíj-összeg hatvan százaléka jár)

-

özvegyi járadék (magánnyugdíjpénztárból visszalépett elhunyt jogszerző után járó ellátás, ha annak összege magasabb, mint az özvegyi nyugdíj összege lenne)

3. Rehabilitációs járadék állapítható

meg,

(kifutó

2014.

ellátás,

december

nyugdíjbiztosítási ellátások között)

2011. 31.-ét

december 31.-ét követően nem követően

már

nem

szerepel

a

8

A társadalombiztosítás rendszerében nyújtott ellátások

a nyugdíjbiztosítás és az

egészségbiztosítási ágazatban vehetők igénybe, ebben a Nyugdíjbiztosítási ág egyik fő része a saját jogú nyugellátások csoportjába tartozó öregségi nyugdíj, mely köré szakdolgozatom épül. Saját jogú nyugellátásoknak azokat a nyugellátásokat nevezzük, melyek a saját biztosításuk fennállásáért, illetve a teljesített járulékfizetésért cserébe a biztosítottak 7 8

dolgozatom témája HVG Társadalombiztosítási különszám 2013 alapján

9

szolgáltatásként kapnak. Tehát a keresettől függő rendszeres pénzellátás, amely a törvényben meghatározott szolgálati idő megszerzése és az előírt egyéb feltételek (öregségi nyugdíjnál mindenképpen a reá irányadó korhatár betöltése) fennállása esetén jár a biztosítottnak. Az öregségi nyugdíj a kötelező nyugdíjbiztosítási rendszer egyik legfontosabb és a nyugdíjrendszert

tulajdonképpen

leginkább

lekötő

szolgáltatása.

A

törvényben

meghatározott életkor elérése és a szolgálati idő megszerzése esetén járó saját jogú nyugellátás.9 A nyugdíjrendszer a társadalom egyik kiemelt intézménye, melyet alapelvekkel véd az öregség, rokkantság illetve az ezzel kapcsolatos jövedelem kiesés ellen. E miatt nevezzük a nyugdíjkockázatok kezelésére kialakult kockázatközösségnek.

9

Gecse Istvánné – Jakab Nóra – Menyhárt Szabolcs – Prugberger Tamás – Tóth Hilda –Varga Zoltán Szociális jog II. Novotni Kiadó Miskolc 2010. 151. oldal

10

II.

AZ ÖREGSÉGI NYUGDÍJ KIALAKULÁSA

1. A társadalombiztosítás, ezen belül az öregségi nyugdíj kialakulásának kezdetei

Már az első társadalmi közösségekben kialakult az egymáson való gondoskodás néhány formája,

családokban,

együtt dolgozók

között,

falvakban figyeltek egymásra és

segítették a rászorulók boldogulását. Az ókori államokban az állam beavatkozásával is léteztek egymást segítő intézményes formák, melynek tagjait a keresőképtelenség, öregség, özvegység és árvaság esetén segítették, gondoskodtak róluk. Ekkor a segítés nem pusztán szociális indíttatásból történt, annak alapja a racionalitás volt, illetve annak felismerése, hogy a gazdaság leginkább úgy működik, ha tagjait átsegíti ezen időszakok igen nehéz periódusán. A múltba tekintve azt figyelhetjük meg, hogy a társadalom támogatásánál elsőként az özvegyek és árvák megsegítése alakult ki, a kisebb közösségek egymás között tartalékot képeztek az elhunytak hozzátartozóinak megsegítésére. A társadalom fejlődésének kezdetén a társadalom tagjai kockázatelosztáson alapuló, közvetlen újrafelosztás elvén működő önsegítő rendszerbe tömörültek. Tipikus példa a vagyonbiztosításon alapuló, görög tengeri hajósok hajóelsüllyedés esetén kártalanító Rodosi Szerződése, amelyet i.sz. 408-ban kötöttek. A mezőgazdaságban az időjárási károk enyhítése céljából paraszti önsegélyezőönbiztosító szervezetek alakultak, melyek szervezeti formában működtek. A Római Birodalomban különböző szakmák szerint kollégiumok alakultak, a „pater familias”

elhalálozása

vagy

családfenntartásra

képtelenség

esetére

a

család

megsegítésére. Ezek a kollégiumok a saját önkormányzattal egyesületként működtek és különböző

foglalkozási

ágazatok

köré

alakultak.10

Ilyenek

voltak

még

a

személybiztosítás terén kialakult önsegélyező egyletek, késöbb a bányatársaságok önszervezéseként a bányatársládák. A társadalombiztosítás a szabad versenyes kapitalizmus elméletének megfelelően

10

Fabók András – Prugberger Tamás Társadalombiztosítási Jog Egyetemi jegyzet Szent István Társulat Budapest 2007 21. oldal

11

alakult, melyek a bányatársládák, mint legelső szociális jellegű intézkedések a magánjogi eszközök felhasználásával és a kölcsönös öngondoskodás biztosításávál valósultak meg.11 Magyarországon a bányavárosainkban a XV. századtól vannak feljegyzések a Fuggerek és Thurzók bányáiban kezdődő szervezkedésekről. Besztercebányán a Thurzó család bányáiban a bányamunkások már vallási jellegű egyesületet alakítottak. Először csak alamizsna nagyságú segítséget nyújtottak. A bérmunkásosztály kifejlődésével azonban segélyforrásokká alakultak. A bányászat veszélyessége folytán kialakultak a beteg, rokkant bányászok

megsegítése mellet a halott társaik

hozzátartozóit is segítő

bányatársládák, amelyek ekkor önkéntes alapon működtek. A társládák pénzügyi alapjait a munkásoktól levont járulékok,

tagi hozzájárulások

és a munkaadók

hozzájárulásai képezték. A megképzett, összegyűjtött tartalékot egy csatos ládában helyezték el, innen született az elnevezés. 12 Az önsegélyezés ilyen formája a XV. század végére szinte minden bánya városban teljesen elterjedt, ami a társadalombiztosítás már egy szervezettebb múltját mutatja, melyet a XVIII. század végéig mindennemű állami beavatkozás nélkül működött, önkéntes alapon, azonban a belépett tagok részére kötelező befizetések mellett.

13

Az emberre nagy hatást gyakorló vallás is rámutatott az elesettek megsegítésének követelményére, valamint az ezzel kapcsolatos példamutatásra.

14

A vallási követelményekből adódóan ezen szervezetek a történelem során nagy szerepet játszottak az adománygyűjtésben, illetve ezen adományok elosztásában. A középkorból ismert céhrendszer is elég korán felismerte a szociális helyzet kezelésének szükségességét, próbált gondoskodni tagjairól, s nagy figyelmet fordított azok életfeltételeinek biztosításáról, segítéséről. A munkások körében különböző önsegélyező egyletek alakultak ki, melyek jellemzője volt, hogy kölcsönösségen alapuló intézmény, mely a hirtelen, váratlanul kialakult

11

Csizmadia Andor – Kovács Kálmán – Asztalos László Magyar állam- és jogtörténet Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest 1998. 399. oldal 12 Czúcz Ottó- Gecse Istvánné- Prugberger Tamás Magyar és Európai társadalombiztosítási és munkaszociális jog Miskolci Egyetemi Kiadó 1994., 11. oldal 13 Laczkó István: A magyar munkás és társadalombiztosítás története, Táncsics, Budapest 1968., 7 -8 oldal 14 Gerencsér László: Ismerje meg a nyugdíjrendszert Urbis Könyvkiadó Budapest 2010. 12.oldal

12

szükséghelyzetekre adott megoldást. Ezen egyleteket a munkaadók kisebb nagyobb mértékben

támogatták.

(például a nyomdászok

segédegylete,

mely folyamatosan

megújulva működött, ennek bizonyítéka, hogy 1863-ban a Pest- Budai Nyomdászok Segítő Egyesületének alapszabályait a Helytartótanács jóváhagyta). Az állam egyre nagyobb mértékben vett részt a szociális biztonság fejlesztésében, törvényeket alkotott, kezdetben elsősorban az állami alkalmazottak részére, később a tagjainak legnagyobb részére kiterjesztve. Bár az állam szerepe egyre nőtt, de ezen kor mottója mégis az volt, hogy senkinek sincs joga teljes mértékben igénybe venni a közösség támogatását, hanem mindenki próbálja önállóan megállni helyét az öregkort követően is. Ez azt jelentette, hogy az iparosoknak életük végéig kellett magukat ellátni, mely nagyon nehéz körülményeket teremtett. A városok, falvak szegény rétegeit ugyanis ezek a kiöregedett vagy keresőképtelenné vált kisiparosok

alkották.

Az

elszegényedett

kisiparos a

község

vagy

az

egyház

lényeges

része

szegénygondozó-intézményeinek volt terhére. Németország

társadalombiztosítási

fejlődésének

bemutatása

dolgozatomnak, mivel a magyarországi társadalombiztosítás ezen mintára alakult ki. Németországban a munkások biztosítási ügyeivel először az 1845-ös iparrendtartás foglalkozott,

mely

segélypénztárainak

már

akkor

létesítését.

engedélyezte

Későbbiekben

a ez

segédek a

kölcsönösségén alapuló

törvény

még

szélesítette

biztosításokat, bevonták a gyári munkásokat és az ipari alkalmazottakat is. állam által megszervezett, szociális ellátórendszer az egységes Porosz

a

Az első,

Királyság 1871-

es megszervezése után született, de a munkásmozgalom fejlődése már ezt megelőzően is igen jelentős volt. Németország iparilag még elmaradt volt más nyugat-európai országokhoz képest, ezért egyre erősebben törekedett arra, hogy behozza elmaradását. Ennek megfelelően ipari proletariátusa gyorsan növekedett. A XIX. század közepére egyre

több

német

haladó

értelmiségű

foglalkozott

a

kialakuló

munkásosztály

problémájával, melynek legkiemelkedőbb alakjai Marx és Engels, valamint Ferdinand Lassalle voltak. Lassalle kezdetben arra törekedett, hogy a német burzsoázia is felfigyeljen a munkások problémáira, de később másként közelítette meg a problémát, a munkások figyelmét próbálta a politika felé fordítani, a marxizmust terjeszteni, de az államról vallott felfogása más volt, mint a marxi tanítások. Azt vallotta, hogy a 13

választójog útján a munkásság eljut a céljához. Komoly problémának tartotta, hogy a segélyezés csak egyes munkásokon segít, ezért az állam segélyező szerepét kell erősíteni. A német uralkodó osztály ezzel szemben a Schultze-Delitzsch tanait képviselő önsegélyező egyleteket támogatta, akik a német tőkés társadalomból szervezkedtek. Ezen mozgalmak leverése nem volt sikeres. Változást hozott az XIX század végén a Német Szociáldemokrata Párt előretörése az egységessé vált országban. Ekkor került hatalomra a konzervatív vezető Bismarck. Erőteljes munkásvédelmi és munkásvédelmi intézkedéseket hozott, de nem tagadta, hogy intézkedései nem a munkások érdekeit, mindinkább a munkásjólét emelésével a társadalmi és gazdasági élet zavartalan menetét biztosították. Bismarck felfogása szerint az állam és a társadalom számára a legnagyobb veszélyt

a szociáldemokrácia

jelentette.

A

szociáldemokrácia

veszélyét

konkrét

szociális reformokon keresztül próbálta elhárítani, azokat a rétegeket célozta meg, akik leginkább ki voltak téve a szocialista szabad szakszervezeteknek és ezzel együtt a marxi alapokon

álló

szociáldemokratáknak,

illetve

akiknek

és

családjaiknak

a

megélhetési biztonsága az iparosodás következtében rendkívüli mértékben függött keresőképességüktől. A Bismarck kormány legjelentősebb szociális intézkedése a társadalombiztosítás

bevezetése

volt.

Már

1876-ban

megalkották

a

bejegyzett

segélypénztárakról szóló törvényt, majd 1883. június 15.-én elkészült, és 1884. december 1.-jén életbe lépett a kötelező társadalombiztosítási törvény. A törvény alapján a pénztár szolgáltatásai a betegség esetén járó ingyenes orvosi kezelés, gyógyszer, segédeszköz, tápdíj volt.

15

1889-ben bevezetésre került a nyugdíj- és rokkantsági nyugdíj intézménye is. A

Bismarcki

rendszer

társadalombiztosítás

jelentőségét

nem

maga

az

elsőként

létrehozott

volt, hanem az, hogy nem elsősorban az adóterhek növelésével

kívánta előteremteni a szociális védelem kiadásait. A betegségi, baleseti, majd később a nyugdíjbiztosítás fedezete a munkavállalók saját béréből történő befizetése, illetve a munkaadók kötelező járulékfizetése volt. Így a társadalombiztosítási alapokat a felek (munkáltató, munkavállaló) közösen, önkormányzati elven kezelték. Ezek az intézkedések, illetve a munkaszerződések kötelezővé tétele, a munkáltatók társadalombiztosítási járulékfizetése, a szakszervezetek korlátozása ige nagy hatást

15

Laczkó István A magyar munkás és társadalombiztosítás története Táncsics 1968 35 -36 oldal

14

gyakoroltak az Európai kormányzatokra és szociális törvénykezési hullámot indított el.16 Magyarországon, a dualizmus korára jellemző volt a nagy ütemű kodifikáció, a fontosabb jogintézmények szabályanyagának egységes törvénybe foglalása 17 , illetve a gyors kapitalista polgári fejlődés, mely az iparosodás emelkedésével magyarázható. Ugrásszerűen megnövekedett az iparban dolgozók száma, azonban az ipari munkásság biztosítását csak magánbiztosítók útján tudták megoldani, ugyanis az állam az állami alkalmazottak

megélhetésével foglalkozott. Így a megszülető jogszabályok csupán

egyes ágban dolgozókra irányított figyelmet, nem volt egységes, teljes országra kiterjesztett jogszabályalkotás. Mivel a központosítást szolgálata a népoktatási igazgatás kiépítése18 , azért az 1868-as kötelező népoktatásról szóló törvényt a népoktatásban dolgozók nyugdíjazásával foglalkozó törvény követte, az 1875. évi XXXII. törvénycikk a Népoktatási nyilvános tanintézetek s nyilvános kisdedóvó intézetek tanítóinak s nevelőinek, valamint azok özvegyeinek és árváinak gyámolításáról, az 1875. évi LI. törvénycikk a közös hadsereg (haditengerészet) és a magyar királyi honvédség egyéneinek

katonai ellátásairól, illetve az 1885. évi XI törvénycikk Az állami

tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról.

Az 1891. évi XIV. törvény

meglehetősen munkásellenesre sikerült, ami kiélezte a helyzetet a munkások és az uralkodói osztály között. A századfordulóra az ipari munkásmozgalmak hatására kivételes, kiéleződött állapotok köszöntöttek be, melyek a kormány élére állított főispánnak volt köszönhető, akit az „erős kéz” politikájának megtestesítőjeként neveztek. Viszont az Ő politikája sem volt elég a munkásmozgalmak megállításához. A századfordulóban bekövetkező ipari válság azonban változásokat hozott, a nagyfokú munkanélküliség hatására a szociális helyzet javításáért

hatalmas

sztrájkmozgalmak

indultak,

melyben

egyre

jobban

kihangsúlyozásra került a társadalombiztosítás reformjának kérdése. Erre az vezethetett, hogy az 1891-es törvény megalkotásánál szóba sem jött többek között az öregségi biztosítás bevezetése. A Szakszervezeti Tanács 1891-es beadványában szorgalmazta az

16

Fabók András – Prugberger Tamás Társadalombiztosítási Jog Egyetemi jegyzet Szent István Társulat Budapest 2007 24-25. oldal 17 Csizmadia Andor – Kovács Kálmán – Asztalos László Magyar állam- és jogtörténet Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest 363. oldal 18 Csizmadia Andor – Kovács Kálmán – Asztalos László Magyar állam- és jogtörténet Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest 342. oldal

15

„aggkori” biztosítás bevezetését. A Magyar Szociáldemokrata Párt 1903. évi programja tartalmazott ilyen célú követeléseket. Ezen előzményeket követően született meg az 1907. évi XIX törvény, mely erőtelje előrelépés volt a társadalombiztosító intézeteket és a szolgáltatásokat tekintve egyaránt. Az 1938.december 21-én kiadott törvénnyel Németország rendezte a kisiparosok öregkori ellátását, és kötelezte őket a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetébe való belépésre. A nyugat-európai szabályozásban az 1950-es években a Német Szövetségi Köztársaság kódexben fésülte össze az addig keletkezett törvényeket,

melynek elnevezése a

„Socialgesetzbuch” volt. Ez a kódex egy 13 könyvből álló jogi elrendezés volt, melynek 6. könyve az öregségi nyugdíjbiztosítás. 2. A két világháború közötti fejlődés A

korának

megfelelően

működő

bányatársládák

dualista

korabeli

független

működésüket, melyet az 1907. évi XIX. törvénycikk biztosított számukra, igyekeztek megőrizni. A bányanyugbér reformját az 1925 évi XXXIV. törvénycikk szabályozta, az ezzel kapcsolatos feladatok az Országos Munkásbiztosító Pénztár kezébe helyezte, azonban a bányászokra vonatkozó jogszabály alkotásával a bányamunkások helyzete sok esetben romlott.19 A Tanácsköztársaság bukása után megszüntették az Országos Munkásbiztosító Pénztár önkormányzatát, és visszaállították az 1919. előtti állapotokat, a betegbiztosítás területének rendezésére kormánybiztost neveztek ki. Az szétágazó törvényekben szabályozott biztosítási szabályanyag egységesítésére történt előkészítési munkák az 1927-es törvény megszületéséhez vezettek.20

Az 1927. évi XXI.

törvénycikk bevezetése nyomán tovább erősödött a szervezeti centralizáció és újabb reformok valósultak meg. Kis mértékben tovább szélesítették a biztosítottak körét, és szabályozták

a

betegségben

Társadalombiztosítási Intézetre

szenvedő ruházta

át

ellátásait.

A

törvény

mindazon

feladatokat,

az

Országos

amit eddig az

időpontig az Országos Munkásbeteg-segélyező Pénztárak hatáskörébe tartoztak. A törvénycikk hiányossága, hogy a mezőgazdasági munkásokat kizárta a biztosításból.

19

A magyar társadalombiztosítás ötven éve 1892-1942 OTI Budapest 1942. 53. oldal Gecse Istvánné – Jakab Nóra – Menyhárt Szabolcs – Prugberger Tamás – Tóth Hilda – Varga Zoltán Szociális jog II. Novotni Kiadó Mis kolc 2010. 42-43. oldal 20

16

Már az 1928. évi XV. törvénycikk előkészítésénél megfigyelhető volt a kormányzat célja, mely szerint a bányanyugbér és az ipari munkásokra vonatkozó jogokat és kötelezettségeket egységesíteni kell. E törekvések eredményeként született meg a hazai szinten egyedüli törvény, mely megvalósította az első teljes állami ágazatokat átfogó nyugdíjrendszert.

Az 1928. évi XL. törvénycikk az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére kötelező biztosításról A társadalombiztosítás magyarországi történetének egyik legjelentősebb állomása a német mintára történő törvénycikk megalkotása, mely célja az volt, hogy az ipari munkásság részére biztosította a rokkantság, öregség esetén járó ellátásokat. Ezen törvénycikk

egyes

részei mai joganyagunkban

működését

váromány

fedezeti

elven

is

fellelhető.

működtette,

A

teljesen

nyugdíjrendszer elkülönülve

az

egészségbiztosítás rendszerétől, illetve lehetőséget adva magánbiztosítás rendszerének. A törvény 1929. január 1.-jén lépett hatályba. a) A biztosítási kötelezettség21 Az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére történő biztosítás biztosítási kötelezettségnek számít. A

törvénycikk

a

biztosítási kötelezettséget az 1927

évi XXI.

törvénycikkben

meghatározottakon túl kiterjeszti a „üzemeken, hivatalokon és foglalkozásokon felül más vállalatokra, üzemekre, hivatalokra és foglalkozásokra rendelettel kiterjessze még akkor is, ha betegségi biztosítási kötelezettség alá nem esnek, feltéve, hogy azok a 2. §ban felsorolt tiltó rendelkezések hatálya alá nem tartoznak.”22 A törvényben meghatározott biztosítási kötelezettséget azonban nem terjesztette ki a mezőgazdaságra és az erdei termelésre, halászatra, állattenyésztésre, kert és szőlő művelésre, különösen pedig ezen ágazatok otthoni művelésére, illetve még több foglalkozást megemlít, mint tiltott ágazatot. Ebből látszik, hogy még az ágazatok szerinti lebontás itt is jelentős volt.

21 22

bővebben: 1928. évi LX. törvénycikk 1-14. § 1928. évi XL. törvénycikk 1. § (2)

17

Az öregségi illetve rokkantsági ellátásra szóló biztosítottak meghatározása korra, nemre tekintet nélkül azok a munkavállalók voltak, akik a törvény értelmében a meghatározott üzemekben,

vállalatoknál

munkabér

fejében

munkát

végeztek.

Meghatározta

a

munkabér és a természetben nyújtott támogatások fogalmát, a mellékfoglalkozások körét, illetve jövedelem korlátot, akikre a biztosítás vonatkozik. b) Önkéntes biztosítás23 A törvény lehetőséget ad azok számára a önkéntes biztosításban való részvételre, akik kikerültek

a biztosítás alól és vállalták, hogy önként vállalták, hogy megfizetik a

szükséges járulékokat. Ehhez igénylési kötelezettség és már meglévő biztosítási idő volt szükséges. Az önkéntes biztosítást engedélyezte a kisiparos, kereskedők, vallásfelekezet tagjai, és számos ágazatban dolgozó részére, akikre a biztosítási kötelezettség a törvénycikk

az

1)-14)

paragrafus

alapján

nem

terjed

ki.

Meghatározta az önkéntes biztosítás megszűnésének feltételeit is. c) Biztosítási járulékok24 A

törvény

III.

fejezete

tárgyalta

és

határozta

meg

a

biztosítási

járulékok

megállapításának módját, 5 évenkénti felülvizsgálatának szükségességét, a járulékok kulcsát és számításának módját, mértékét. „Az öregség, betegség, özvegység és árvaság esetére szóló biztosítás költségeit a biztosítástechnikai

módszerrel

fedezi.”25

átlagjárulék

A

megállapított

járulékokat

a

és

minden

törvény

biztosított

utasítása

után

szerint

fizetendő

úgy

kellett

meghatározni, hogy a biztosítási ellátásként adott ellátások költségét teljes egészében fedezze. A kötelező és a biztosított önkéntes járulék megállapítása a miniszter feladata volt, erről rendeletben határozott. A járulékok fizetésére és a munkabérből való levonásra a munkáltatót kötelezte, „Az öregségi és rokkantsági biztosítási járulékokat vagy a tényleges javadalmazás alapján, vagy napibérosztályok szerint fizetik. A tényleges javadalmazás alapján fizetett járulékok

a

tényleges

javadalmazás

4%-át,

a

4.

§-ban megjelölt biztosításra

kötelezetteknél pedig a tényleges javadalmazás 5%-át nem haladhatják meg. A 23

bővebben: 1928. évi LX. törvénycikk 15-20. § bővebben: 1928. évi LX. törvénycikk 21-30. § 25 1928. évi LX. törvénycikk 21. § 24

18

napibérosztályok rendszerének alkalmazása esetén a járulékok az átlagos napibérnek legfeljebb 3.5%-át, a 4. §.-ban megjelölt biztosításra kötelezetteknél pedig az átlagos napibérnek legfeljebb 4.3%-át érhetik el.”26 A

járulékok

pontos

meghatározásán

túl

lehetőséget

biztosított

az

önkéntes

többletbiztosításra, biztosítási szüneteléseket szab meg, definiálja a többlet járulékok és a munkaadó fogalmát. A biztosítás váromány fedezeti rendszeren alapult. d) öregségi ellátások meghatározása „E törvény szempontjából az eléléssel járó biztosítási eset (öregség) a hatvanöt életév betöltése.”27 A törvény öregségi nyugdíj jogosultságként megszabja a 65 életév betöltését, a szükséges várakozási idő (életkor) és a várományi idő épségét.28 Várakozási időnek az az időtartam minősül, amely a törvényben meghatározottak alapján keletkezett biztosítási idő kezdete és a járadékra való igény benyújtása között telt el és a törvényben biztosított szolgáltatásra való jogosultság igénybevételéhez szükséges. A várományi időbe be kellett számítani a betegség miatti keresőképtelenség idejét, kivéve ha betegségét szándékosan okozta vagy felépülését késlelteti. A várományi idő épsége a következő jogosultsági feltétel, amely azt jelentette, hogy a várakozási időben nem lehet nagyobb megszakítást, mint azt a törvény engedélyezi. A törvényben meghatározott megszakítás miatt a várakozási idő elvész és az új biztosításba kerülést követően számítása újra kezdődik. Azonban a

törvény a

várományi idő feléledését is kihangsúlyozza, melyet meghatározott feltételekhez köt. 29 Az öregségi nyugdíj mértékét a 120 pengőben meghatározott fix összegű járuléktörzs és a fokozódó járadékrész adta, mely egy-egy évre a biztosított után lerótt járulék 24 %a.30 Az ellátás növelésének másik lehetősége volt a gyermeket nevelő szülőnek a

26

1928. évi LX. törvénycikk 22. § (2) bekezdése 1928. évi LX. törvénycikk 31. § 28 bővebben 1928. évi LX. törvénycikk 38-47. § 29 1928. évi LX. törvénycikk 45-46. § 30 1928. évi LX. törvénycikk 51. § (1)-(2) bekezdése 27

19

gyermekpótlék, ami a járadék 5%-át teszi ki, de nem haladhatta meg több gyermek esetén sem a 20 %-ot. 31 e) Vegyes rendelkezések A biztosítással kapcsolatos feladatok ellátását két országos intézmény kezébe helyezte, az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete (MABI), valamint a rendszerben részt vett néhány vállalati nyugdíjpénztár is. A

törvény

szolgáltatásain,

következő

paragrafusai különös

figyelmet

szentelnek

a

biztosítás

az igényjogosultság szünetelésén és megszüntetésén túl a biztosítás

szervezetének pontos meghatározására, a bejelentési kötelezettség részletezésére, az igényelbíráláshoz kapcsolódó szabályanyagok rendszerbe foglalására. A törvény értékelése: A fejlettségében, korszerűségében korának egyedülálló törvénye volt az 1928. évi LX törvénycikk, mely a mai joganyagokhoz hasonlóan igen kidolgozottnak tűnt. A törvény haladó szellemiségű volt, tekintettel arra, hogy a kötelező biztosítás mellett lehetőséget adott az öngondoskodásra az önkéntes biztosítások lehetőségével. További pozitívuma, hogy járulékfedezeti elven működött a rendszer, és lehetőséget biztosított a járulékok 5 évenkénti felülvizsgálatára. Sajnos a II. világháború merőben hátráltatta bevezetését. A nyugdíjrendszer az 1936-1938 közötti időszakban több jelentős változáson ment keresztül, többek között megoldást találtak a mezőgazdaságban dolgozók nyugdíjbiztosítására.

Az 1936. évi XXXVI törvény a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosításáról és az 1938 évi XII törvény a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról Az 1936. évi XXXVI. törvénycikk megjelenésével és hatályba lépésével biztosította a gazdatisztek

öregségi,

rokkantsági és haláleseti kötelező

biztosítását. A törvény

végrehajtását a az Országos Gazdasági Munkáspénztár kezébe helyezte, mely új néven, Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetként folytatta munkáját. Az ezen törvényben foglalt kötelező biztosítás csak és kizárólag a gazdatisztekre vonatkozott, ezen belül is meghatározta azon gazdatisztek körét, akik nem szereztek jogosultságot az ellátásokra.

31

1928. évi LX. törvénycikk 52. §

20

Előírta

a

gazdatisztek

bejelentését

az

Intézetnél,

valamint,

hogy

mindenkori

javadalmazásuk alapján biztosítási osztályokba kell sorolni őket. Kilenc féle biztosítási osztályt határozott meg, 1500 és 5700 pengő közötti éves jövedelem alapján. 32 Meghatározta a gazdatisztek után fizetendő járulékok összegét, melyet a munkaadó volt köteles fizetni a kifizetett jövedelem után. A járulék mértékét is az osztályokhoz igazította, az 1-es osztályban félévre 72 pengő, míg a többi osztályban félévenként 36 pengővel emelkedett.

33

Módot adott arra is, hogy a biztosításból kiesett gazdatiszt önkéntes tovább-biztosítást fizessen az utolsó foglalkoztatásában besoroltak vagy eggyel alacsonyabb osztály szerint, illetve hogy biztosítása nem vesszen el, átvételi lehetőséget adott a következő biztosításba.34 A gazdatisztek esetén járadékszerű szolgáltatásra az volt jogosult, aki a húsz félév várakozási időt letöltötte és jogosultsági feltétel a várakozási időn túl a 65. életév betöltése.

A

földművelésügyi

miniszter

külön

rendeletben

határozta

meg

azon

gazdatisztek körét, akik e törvény alapján 60. életév betöltésétől már nyugdíjba vonulhattak. Az öregségi nyugdíj összegét az alábbiak szerint határozta meg: „Az

öregségi vagy rokkantsági nyugdíj nyugdíjtörzsből és fokozódó nyugdíjrészből

áll. A nyugdíjtörzs évi 120 pengő, a fokozódó nyugdíjrész évenkint 19%-a a) a biztosított javára a folyósításig akár a jelen törvény alapján kötelező biztosításban, akár az önkéntes továbbiztosításban (7. §) befizetett díjak és b) az önkéntes többletbiztosításban (8. §), úgyszintén átutalt járuléktartalék (9. és 10. §-ok) fejében a biztosított javára írt összegek együttes összegének.”35

Abban az esetben ha a biztosított legalább három olyan gyermeket nevelt, akik halála esetén

nevelési

segélyre

lennének

jogosultak,

gyermekenként

további

5

%

gyermeksegéllyel növelte az öregségi ellátás összegét.

32

1936. évi XXXVI. törvénycikk 4. § (1)-(2) bekezdése 1936. évi XXXVI. törvénycikk 5. § (1)-(2) bekezdése 34 1936. évi XXXVI. törvénycikk 9-10. § 35 1936. évi XXXVI. törvénycikk 16. § (1) bekezdés 33

21

Az ellátás gyermeksegéllyel sem haladhatta meg a paragrafus szerint meghatározott összegeket.36 Az 1938 évi XII törvénycikk alapján minden olyan férfi gazdasági munkavállaló, aki a 18. életévét betöltötte öregség esetére biztosítási kötelezettség alá tartozik a törvényben meghatározottak kivételével.

37

A biztosítás alatti járuléklevonást és munkában töltött

idő biztosítási könyvbe, vagy igazolványba jegyezték. Ezen törvény szolgáltatásként csak az öregségi és haláleseti járadékot jelölte meg. A szolgáltatás előfeltétele a várakozási idő eltöltése volt. A biztosítási időbe csak azok az évek számítottak be, melyre a biztosítási kötelezettség keretében a járulékokat megfizették. Öregségi ellátásra az volt jogosult, aki a 65. életévét (tűzharcos esetén 63. életévét) betöltötte és legalább 15 év várakozási időt töltött el és járuléktartalékát más intézethez nem utalták át. Az öregségi járadék járadéktörzsből, járadéktörzs-pótlékból és fokozódó járadékrészből állt. „A

járadéktörzs évi 60 pengő. A járadéktörzset annyiszor 1 pengő 50 fillérrel kell

csökkenteni, mint ahány naptári évben a munkavállaló tizennyolcadik életévének betöltése és a jelen törvény hatálybalépése után biztosítási kötelezettség alá nem esett vagy biztosítási kötelezettség alá esett ugyan, de utána járulékot hat hétnél rövidebb időre róttak le. Nem lehet a járadéktörzset csökkenteni ama évek után, amelyekben a munkavállaló mindvégig keresőképtelen volt. A járadéktörzs-pótlék évi 1 pengő 50 fillér minden olyan naptári év után, amelyre a biztosított javára biztosítási kötelezettség alapján legalább huszonöt hétre a járulékot lerótták. Ilyen évnek kell számítani azt az évet is, amelyben legalább húsz hétre a járulékot lerótták, feltéve, hogy a járulékheteket önkéntes fizetéssel huszonötre kiegészítették.

36

1936. évi XXXVI. törvénycikk 16. § (4) bekezdés Az 1938. évi XII. törvénycikk (3) bekezdése sorolta fel a biztosítási kötelezettség alá nem eső munkavállalók körét. 37

22

A fokozódó járadékrész a kötelező biztosításban évenként húsz százaléka annak az összegnek, amelyet a járadékra vonatkozó igényjogosultság megállapításáig járulék címén leróttak.”38 A törvény részletesen taglalja az igényérvényesítés szabályait, többek között a fel nem vett ellátások igénylésére vonatkozóan, illetve a szünetelésre és végkielégítésre is kitér. A mezőgazdasági törvények értékelése: A II. világháború előtti mezőgazdasági munkásokra vonatkozó törvények hasonlóan az 1938. évi LX törvényhez részletesen szabályozták a jogosultsági feltételeket és szinte teljes körű lehetőséget biztosította a gazdasági ágazatban résztvevők számára. Azonban érdekes a gazdasági tisztek teljes javadalmazásának meghatározásánál a természetbeni vagyon bevonása az osztályba soroláshoz. Ezen járulék fizetési mód a korhoz mérve igazságosnak tekinthető, mivel a vagyon, földbirtok figyelembe vételével magasabb járulékot fizettek a jobb módban élő birtokosok. 3. A második világháború utáni rendszerek A második világháború nagymértékben megsemmisítette az állami vagyont, így a társadalombiztosítás vagyonát képező ingatlanok nagy része elpusztult, értékpapírjai elértéktelenedtek, és olyan mértékű adóság terhelte, hogy az állam szinte teljesen fizetésképtelenné vált. A Gazdasági Kutató Intézet akkori becslése szerint a pusztítás 40 %-os volt.

A nyugdíjrendszer teljesen összeomlott, az infláció elértéktelenítette a

befolyt összegeket, a járulékfizetők száma nagymértékben lecsökkent. A rekonstrukció időszakának egyik fő feladata a darabjaira esett szociális ellátó rendszer helyreállítása és újraszervezése volt. A háborút követő években megszűntek az önálló társadalombiztosítási intézmények, létrejött az Országos Nyugdíjintézet, mely a nyugdíjak és járadékok kifizetését végezte. A háborút követően az 1944-ben lecsökkentett nyugdíjkorhatárt visszaállították 65. évre a pénzügyi bevételek megőrzése, stabilizálása érdekében. Az elértéktelenedett fizető eszköz helyett bevezetésre került a forint, amely enyhítette az inflációt a nyugdíjak újraszámításával.39

38 39

1938. évi XII. törvénycikk 7. § (3)-(5) bekezdése Czúcz Ottó Szociális jog I. Unió Lap- és Könyvkiadó Budapest 2003 84. oldal

23

Az ország 1947.január 1-jétől áttért a felosztó-kiróvó nyugdíjfinanszírozási rendszerre, mivel az állami tartalékokat képtelen volt másként pótolni, ezáltal azonban biztosítani tudták a járadékok további kifizetését. A nyugdíjak reálértéke ezt követően jóval alacsonyabb volt az 1938-ban megállapított összegeknél. A kormány az állami bevételek növelése érdekében kiterjesztette a biztosítottak körét. Az 1950

évi 36.

számú

törvényerejű

rendelet

az állami társadalombiztosítás

szervezeteiről rendelkezett, melyben a szakszervezet részére ruházta át a az állami társadalombiztosítás Tanácsa,

igazgatását,

főfelügyeletét

pedig

melynek

irányítását

a

Szakszervezetek

a Minisztertanács látta el.

Országos

Mindazon feladatokat,

melyeket addig a Népjóléti Minisztert illették, a SZOT elnökségének hatáskörébe kerültek.40 Létrejött a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ, az OTI, a MABI és a többi társadalombiztosítási intézet pedig ezzel egyidejűleg megszűnt. 41 Az első egységes nyugdíjtörvény 1952. január 1-jén hatályba lép a 1951. évi 30. számú törvényerejű rendelet. Ez tekinthető

az

első

egységes

nyugdíjtörvénynek,

mely

szabályozta

az öregségi,

rokkantsági és hozzátartozói ellátásokra való jogosultságot. Öregségi nyugdíjra e szerint a 60. életévét betöltött férfi és az 55. életévét betöltött nő jogosult, legalább 10 év szolgálati idő megszerzése esetén. Emelt összegű ellátásra volt jogosult a 65. életévét betöltött férfi, illetve a 60. életévét betöltött nő. Az 1951. évi 30. törvényerejű rendelet 23 § (3) bekezdése kimondta, hogy az 1945 előtt szerzett biztosításban töltött időket csak

a Minisztertanács engedélyéve,

az általa meghatározott mértékben lehetett

figyelembe venni. Megjelent a korkedvezményre jogosultság. Az egészségre különösen ártalmas, vagy föld alatt, bányában végzett 15, 20, 25 év után korkedvezményre szerezhettek jogosultságot. Az öregségi nyugdíj két részből állt: a „nyugdíjtörzsből” és a

nyugdíj

kiegészítésből.

Kiegészítésre

a

nyugdíjkorhatár

betöltését

követően

továbbdolgozó volt jogosult. A törvény meghatározza, hogy 4 %-os nyugdíjjárulék fizetésre csak a munkáltató kötelezett, a munkavállalókat nyugdíjjárulék fizetése nem terheli. 40

Gerencsér László Ismerje meg a nyugdíjrendszert ! Urbis Könyvkiadó Budapest 2010, 60. oldal Fabók András – Prugberger Tamás Társadalombiztosítási Jog Egyetemi jegyzet Szent István Társulat Budapest 2007 40. oldal 41

24

Értékelés: az első egységes nyugdíjtörvény jogosultsági feltételei hasonlítanak a mai jogosultsági

feltételekhez,

a

különösen

veszélyes

munkát

végzőkre

vonatkozó

kedvezmények is pozitívan értékelhetőek, azonban messze alul marad az ellátások összegének tekintetében az 1928. évi LX törvénytől. Az 1945 év előtti szolgálati, illetve biztosítási idő beszámításának feltételeit elfogadhatatlannak érzem, illetve a biztosítás jellegének megszűnése is túlzott volt a kormány részéről. Jelentősége volt, hogy megszüntette a járulékok mértéke között a foglalkozás veszélyességi foka szerinti különbséget.42 A második nyugdíjtörvény A második egységes nyugdíjtörvény 1954. október 1-jén lépett hatályba, és a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról rendelkezett és meglehetősen fontos változásokat hozott az öregségi nyugdíjrendszer működésében. Alapjaiban megegyezett, azonban elsőként az 1951. évi 30. tvr.-ben meghatározott normál és emelt szintű ellátásra jogosító nyugdíjkorhatárt egyesítette. Az érvényben maradt nyugdíjra jogosító életkor férfiak esetében a 60., nők esetében az 55. életév betöltése volt.

43

Meghatározta a

különösen

a

korkedvezmény

veszélyes

munkakörben

foglalkoztatottak

részére

igénybevételét, a korhatár betöltését megelőző legkorábban 5 évvel hamarabbra. 44 Jelentősen megemelkedett a törzsnyugdíj, melyet a kereset 15 százalékáról 50 százalékra emeltek.

45

E törvényben meghatározták a nyugdíj összegének minimumát, valamint a figyelembe vehető kereset felső határát. A nyugdíj minimum összege 500,- Ft volt, a figyelembe vehető munkabér felső határa 6000,- Ft. 46 Nagyon fontos változásnak tekinthető, hogy az állam a bevételeket növelheti a munkavállalói járulék

beszedésével,

ezért bevezette a munkáltatói 4

százalékos

járulékfizetése mellett a 3 százalékos munkavállalói járulékot. A törvény értékelése: a korhatárok egységesítése, a különös méltánylást igénylő ellátások bevezetése nagyon pozitívan értékelhető. Komoly és átgondolt változásokat 42

Fabók András – Prugberger Tamás Társadalombiztosítási Jog Egyetemi jegyzet Szent István Társulat Budapest 2007 41. oldal 43 Czúcz Ottó Szociális jog I. Unió Lap és Könyvkiadó Budapest 2003 88. oldal 44 1954. évi 28. törvényerejű rendelet 2. § 45 1954. évi 28. törvényerejű rendelet 20. § 46 1954. évi 28. törvényerejű rendelet 32-33. §

25

hoztak ezzel a törvénnyel, a nyugdíjrendszer mind a fedezeti mind a jogosultság területén. A harmadik egységes nyugdíjtörvény47 1959. január 1-jén lépett hatályba egy addigiaknál sokkal racionálisabb, úgynevezett harmadik egységes nyugdíjtörvény. A törvény a biztosítottak körében, illetve az öregségi nyugdíjjogosultság feltételeiben az előző két törvényhez képest nem hoz változást. A nyugdíjjogosultságot továbbra is a korhatár betöltéséhez és a szükséges szolgálati idő megszerzéséhez köti, meghagyja a korhatárokat és a korkedvezmény intézményét. Ezzel szemben viszont lényeges változás az öregségi teljes és résznyugdíj bevezetése. Öregségi résznyugdíjra az lehetett jogosult, aki legalább 10 év szolgálati időt szerzett, a 25 év szolgálati idővel rendelkezők részére már öregségi teljes nyugdíjat állapított meg.48 Az öregségi nyugdíj összege két részből tevődik össze, a törzsnyugdíjból és a nyugdíj kiegészítésből. A törzsnyugdíj az öregségi teljes nyugdíj esetén a kereset 50 százaléka, mely 1929. után szerzett minden teljes év után 1 százalékkal került kiegészítésre. Az öregségi résznyugdíj összege ezzel szemben a kereset 50 százalékánál annyiszor 2 százalékkal kevesebb, ahány év hiányzott a 25 év szolgálati idő megszerzéséhez. A törvény egyben megszabta az öregségi nyugdíj minimum összegét, mely továbbra is 500 Ft, de meghatározta az ellátás maximumát is 3500,- Ft-ban.49 A nyugdíj összegét az utolsó 5 év kereset alapján kellet kiszámítani. Az előző

két nyugdíjtörvényhez képest továbbra is meghagyta a méltányosság

intézményét. A nyugdíjkiadások fedezetére szolgáló nyugdíjjárulékot csak a későbbiekben, 1966-tól kezdték megemelni, a munkavállalói járulék 3- és 10 százalék között mozgott, míg a munkáltatók

által fizetett nyugdíjjárulék az adóköteles munkáltatóknak 17 százalék

47

1958. évi 40. tvr a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról 1958. évi 40. tvr 2. § 49 1958. évi 40. tvr 30-31. § 48

26

(ebből 10 betegségi és 7 nyugdíjjárulék), míg az illetményadó-mentesek 10 százalék (6 betegségi és 4 nyugdíj) járulékban volt meghatározva. 50 A

kormány

ezen

törvény

felhatalmazása

alapján

a

nyugdíjbiztosítás rendszerét

fokozatosan kezdte kiterjeszteni más foglalkoztatási ágban dolgozókra is, így például a kisiparosokra,

bedolgozókra, ügyvédekre. Ezzel az engedéllyel és a törvény hatályának

kiterjesztésével egyre szélesebb körben kerültek a polgárok a nyugdíj rendszeréhez közelebb. Megfigyelhető, hogy 1945 és 1963 között a társadalombiztosítási ellátásra jogosultak népesség aránya 31 százalékról 97 százalékra emelkedett, így a teljes foglalkoztatottság mellett

a

tekintetében.

társadalombiztosítás

meghatározó

volt

az

egyének

létbiztonságának

51

Az 1975 évi törvény megszületését megelőzően a kormány egyik fő intézkedése volt még a mezőgazdaságban dolgozók nyugdíjrendszerének átalakítása, mivel eddig csak a 18. életévüket betöltött férfiakra voltak érvényben szabályozások, azokat viszont a háború

történései

meglehetősen

szétszedtek.

A

biztosítottak

körét

igyekeztek

kiszélesíteni és így a 18. életévét be nem töltött férfi és a nő is bekerült a mezőgazdasági biztosítottak közé. Az 1957 évi 65. törvényerejű rendelet nyugdíjbiztosításáról rendelkezett. gazdaságban

dolgozók

A

52

a termelőszövetkezeti tagok kötelező kölcsönös

kormány mindenképpen foglalkozni akart a

szociális biztonságával,

melyben különösen nagy szerepel

játszott az 1956-os forradalom. A termelőszövetkezeti tagok nyugdíjának jogosultsági feltétele volt az (5 évvel magasabb) öregségi korhatár betöltése, mely nőknél 60., férfiaknál 65. életév volt és legalább 20 év szolgálati idővel kellett rendelkezni. Kedvezmény, hogy amennyiben 1961.12.31.-ig a biztosított belépett a termelőszövetkezetbe 10 év is elegendő volt a nyugdíj megállapításához.

53

A nyugdíj megállapításának alapja az átlagkereset volt,

50

2/1966 (1.14) Kormányrendelet, 11/1967 SZOT szabályzat alapján Fabók András – Prugberger Tamás Társadalombiztosítási Jog Egyetemi jegyzet Szent István Társulat Budapest 2007 41. oldal 52 1957. évi 65. törvényerejű rendelet a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról 53 1957. évi 65. tvr. 3-5. § 51

27

mely alapján az egységes nyugdíjtörvényekhez képest igen alacsony, 33 százalékban határozta meg az ellátás összegét. Az ellátások sokkal alacsonyabb szinten voltak, mint az egységes nyugdíjrendszer ellátásai, ezért szükségképpen 1966.01.01.-től hatályba lépett az 1966. évi 30. törvényerejű rendelet54 , mely célja az ellátások színvonalának emelése, megközelítve az általános nyugdíjrendszert. Az új jogszabály meglehetősen bonyolulttá tette az ellátás kiszámítását, miszerint a szükséges szolgálati idő mértékét levitte 10 évre

55

, a

nyugellátás mértékét azonban továbbra is 33 százalékban határozta meg. A 33 százalékon túl a 10 szolgálati év felett szerzett minden teljes ledolgozott év után 2 százalék kiegészítést adott a 25 év szolgálati idő eléréséig, 25 év felett minden teljes év után 1 százalékkal növelte a nyugellátás mértékét.

56

A nyugdíj állami fedezetére azonos összegű nyugdíjjárulék fizetésére kötelezte a termelőszövetkezeti munkavállalót és a termelőszövetkezeti tagot, mely a kereset 7,5 százalékát tette ki. A kormány a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjrendszerének megalkotásával rendezni kívánta a még teljes biztosítás alatt nem lévők biztosítási ellátásait. Bár a második termelőszövetkezeti törvény már egy magasabb összegű ellátást biztosított, mégis úgy érzem, hogy a biztosítási jellegét ez a szabályozás sem állította helyre. Azonban mindenképpen előnyős változás volt a biztosítotti kör bővítése. (Az 1990-es évek végéig a magyar állam a 72/1989. (VII.4.) MT rendelet, a 104/1989. (X.4.) MT rendelet, a 108/1989. (XI.1.) MT rendelet és a 65/1990. (III.28.) MT rendelet megalkotásával lehetővé tette, hogy az 1945-1963 között egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedések és a később semmissé nyilvánított elítélések miatti személyek kivételes nyugdíjemelésben részesülhessenek. 57 )

54

1966. évi 30. tvr. a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról (mint második mezőgazdasági törvény) 55 1966. évi 30. tvr. 5. § 56 1966. évi 30. tvr. 22. § 57 Dr Tamási Judit A nyugdíjjogosultság feltételei Unió Könyvkiadó 1991 118. oldal

28

4. Az öregségi nyugdíj szabályozása az 1975. évi II. törvény alapján A törvény célja, hogy egységes szerkezetben foglalja és egységes elvek szerint szabályozza a szocialista társadalomban dolgozó személyek és hozzátartozóik az Alkotmány rendelkezései alapján járó társadalombiztosítási ellátásokat. 58 Lényegében ez a törvénykezés jelentette a társadalombiztosítás kodifikációját. Az 1960-as évek végér az állam csaknem minden tagja biztosítottá vált, ez a korábbi XX. század eleji 10 százalékot el nem érő biztosítottnak minősülőkhöz képest hatalmas fejlődés volt. Így elérkezettnek látszott az idő arra a feladatra, hogy a többféle munkaviszonyokban résztvevők ellátásaira vonatkozó joganyagokat egységes törvénybe foglalják.59 Felismerték, hogy a társadalombiztosítási jogot önálló jogágként kell kezelni, és elérkezett az idő az egységesítésre, egy olyan kódex megalkotására, amelynek általános részébe kell foglalni a sarkalatos pontokat. Ezen tények tudásának tükrében az alábbi alapelvek alapján került a törvény megalkotásra: -

a társadalombiztosítás állami feladat, melynek fejlődéséről az állam a gazdasági változások figyelembe vételével összhangban és tervszerűen gondoskodik,

-

az anyagi ellátások feltételei a végzett munka, illetőleg a szociális biztonság követelményei,

a

munkából

származó

jövedelmek,

azonban

a

minimális

feltételek elérését mindenkinek biztosítani kell, -

fokozott biztonságban részesíti a veszélyes, vagy egészségre ártalmas munkát végzőket, az üzemi baleseti sérülteket és hozzátartozóikat, valamint a nőket, a gyermekeseket, főként a nagycsaládosokat

-

a társadalombiztosítási kiadások fedezetére járulékot kell fizetni, a bevételeket meghaladó kiadásokat az állam fedezi

-

a társadalombiztosítás igazgatásába, valamint ezzel kapcsolatos jogi intézkedések megtételéhez továbbra is beengedi a szakszervezeteteket és a különböző érdekképviseleti szerveket

58 59

1975. évi II. törvény 1. § A magyar társadalombiztosítás ötven éve 1892-1942 OTI Budapest 1942. 1 oldal

29

-

társadalombiztosítási jogviszonyban

a

biztosított,

a

tb

szerv,

valamint

a

munkáltató az egyén és a társadalom érdekeivel összhangban együttműködnek -

az

ezen

törvény

kötelezettségekről,

alapján

meghatározott

ellátásokhoz

való

jogokról

és

az igényérvényesítés lehetőségeiről a társadalombiztosítási

feladatokat ellátó szerv a hozzáforduló biztosítottak tájékoztatja, segítséget nyújt, valamint jogorvoslati lehetőséget biztosít.60 A törvény 1975. július 1-jén lépett hatályba61 , és XI fejezetben tárgyalta az alapelveken át, az egyes ellátásokra jogosultságot, a kötelezettségeket, a társadalombiztosítási rendszert, az igényérvényesítés és jogorvoslat lehetőségeit. Meghatározta a biztosítottak körét: „a munkaviszonyban álló dolgozók, az ipari szövetkezetek tagjai, a mezőgazdasági és a halászati termelőszövetkezetek, a mezőgazdasági szakszövetkezetek (a továbbiakban: mezőgazdasági szövetkezet) tagjai, a szakmunkástanulók, a bedolgozók, továbbá a megbízás alapján rendszeresen és személyesen munkát végzők .”62 valamint annak lehetőségét, hogy a külföldi államot képviselő hatóságok és Magyarország területén tartózkodó külföldi munkavállalók a megállapodás keretében fizetett járulékok fejében ellátásra szerezzenek jogosultságot. Ezen joganyag IV. fejezete foglalkozik a saját és hozzátartozói ellátásokkal, ezen belül az öregségi nyugdíjra vonatkozó rendelkezésekkel. Öregségi nyugdíjra a 60. életévét beöltött férfi és az 55. életévét betöltött nő volt jogosult, ha legalább 10 év szolgálati időt szerzett. 63 A korkedvezményekre vonatkozó meghatározások olyannyira reálisak voltak, hogy az a mai napig változatlanul kerül bele a joganyagba. Így a korkedvezményre jogosító különösen

veszélyes

munkakörben

töltött

évek

száma,

korkedvezmény száma is változatlan maradt az évek során

és

az ezért

megillető

64

A törvény a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok esetében a korhatárt 1975-ben a férfiakat tekintve 65. életévben határozta meg, míg a nők esetében 60. életév betöltését 60

Fabók András – Prugberger Tamás Társadalombiztosítási Jog Egyetemi jegyzet Szent István Társulat Budapest 2007 42. oldal 61 Az 1975. évi II. törvény a végrehajtásáról szóló 17/1975 (VI.14) számú rendelettel együtt 1975.07.01.jén lépett hatályba 62 1975. évi II. törvény 10. § (1) bekezdése 63 1975. évi II. törvény 39. § 64 1975. évi II. törvény 40. §

30

jelölte ki, melyet 1976. január 1-jétől minden évben egy-egy évvel csökkenteni kell, hogy 1980. január 1-jétől azonos legyen a munkavállalókra vonatkozó feltételekkel. 65 Az öregségi nyugdíj mértékének megállapításakor a nyugdíjazást megelőző öt naptári évben elért keresetből azt a három évet kellet figyelembe venni a havi átlagkereset meghatározásánál, ami a biztosítottra nézve a legkedvezőbb. Ezen átlagkereset és a szolgálati idő besorolása alapján meghatározott százalékok adták a nyugellátás összegét. A szolgálati időhöz rendelt százalékok 10 év után 33 százalék, ezt követően évenként 2 százalékkal emelkedik a 25 év megszerzéséig, majd a 33 év eléréséig 1 százalékkal, e felett fél százalékkal emelkedett.66 A nyugdíj folyósítása alatt szerzett jövedelem és legalább 36 havi szolgálati idő esetén lehetőséget adott a nyugellátás módosítására is. Értékelés: az 1975 évi II. törvény jelentősen erősítette a társadalombiztosítás biztosítási jellegét,

azonban

a

szociális

elemek

is bővültek

a joganyagban.

A törvény,

egységességének és részletességének köszönhetően több mint két évtizeden keresztül érvényben

volt,bár

a

részletszabályok

időközben többször változtak,

mely úgy

gondolom, hogy a megfelelő előkészítés hiányának tekinthető. A nyugdíjrendszer gyakorlatilag lefedte a teljes népességet, így nem csoda, hogy jelentősége miatt a szabályainak

igen

nagy

része

megtalálható

az 1997-es reformtörvényekben is.

Megállapíthatjuk, hogy ezen törvény Magyarország társadalombiztosítása (ezen belül a nyugdíjrendszer is) az egyik legjelentősebb törvényalkotói munka volt. Az 1975. évi II törvény eredeti szemléletének megfelelően kimondja, hogy a társadalombiztosítás állami feladat, viszont közelített ahhoz a nyugat-európai elvhez, miszerint a munkáltatók, munkavállalók,

a társadalombiztosításban járulékfizetéssel és

biztosítotti védelemmel közreműködő önkormányzatok, valamint az állam együttes feladata.

67

A társadalombiztosítás, és ezen belül a nyugdíjrendszer egységesítése az 1975 évi II törvénnyel teljesen megvalósult. Ezt váltotta fel az 1998. január 1-jétől hatályba lépett 1997. évi LXXXI. törvény, mely kiegészült az 1997. évi LXXXII. törvénnyel, ami a 65

1975. évi II. törvény 41. § 1975. évi II. törvény 43. § 67 1975. évi II. törvény 7. §-a alapján, mely kimondja, hogy „A társadalombiztosítási jogviszonyban a biztosított, a társadalombiztosítási szerv, valamint a munkáltató az egyén és a társadalom érdekeivel összhangban együttműködnek.” 66

31

magánnyugdíjakról és a magánnyugdíj-pénztárakkal rendelkezett és az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény, melyek együtt határozták meg a magyar nyugdíjrendszert. 68

5. A társadalombiztosítási rendszer reformját megelőző intézkedések, az öregségi nyugdíjrendszer megújítása az 1997. évi törvényekig

A

és

kelt-

közép-európai

kommunista

és

szociális

államok

centralista

társadalomirányítási stílusa tartalmilag teljesen az állami mechanizmusba építette be a társadalombiztosítást. Ennek ellenére kétféle megoldást alakított ki a hatalom: állami társadalombiztosítási

intézményhálózatot

szakszervezeti hatáskörbe

helyezte

a

működtetett,

valamint

társadalombiztosítást

formálisan

és hatósági feladatok

ellátásával ruházta fel. A szakszervezettel együtt való működés lehetősége azért állt fent, mert a szakszervezeti rendszer az államhatalomba teljesen beépítve működött és maga is hatósági jogkört látott el. Ezt figyelembe véve Magyarországon 1960-as évekig állami intézményként, majd a rendszerváltásig

szakszervezetiként

működött

a

rendszer,

hatósági

jogkörrel

felruházva.69 A

társadalmi

folyamatok

Magyarországra

hatásának

következményeképpen

folyamatosan változott a rendszer, főként a járulék-fizetésekre, járulékalapot képező jövedelemre, a nyugellátás alapját képező és beszámítható jövedelemre, a szükséges szolgálati

időre

vonatkozóan.

Az

öregségi

nyugdíj

megállapításához

szükséges

szolgálati idő 20 évre emelkedett, bevezették az ellátások emelését, fix vagy százalékos mértékben.

70

Igen fontos reformot hajtott végre az állam az 1988. évi XXI. számú Társadalombiztosítási

Alapról

szóló

törvényének

meghozatalával,

mellyel

leválasztotta

a

társadalombiztosítást az állami költségvetéstől. 68

Gerencsér László Ismerje meg a nyugdíjrendszert! Urbis Könyvkiadó Budapest 2010 46. oldal Fabók András – Prugberger Tamás Társadalombiztosítási Jog Egyetemi jegyzet Szent István Társulat Budapest 2007 43. oldal 70 1980. évi 20. tvr. a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény egyes rendelkezéseinek módosításáról. 69

32

„A

Társadalombiztosítási Alap

(a továbbiakban: Alap) olyan elkülönített állami

pénzalap, amely a társadalombiztosítási ellátások, illetőleg a külön jogszabályok alapján járó, társadalombiztosítás által folyósított egyéb juttatások (a továbbiakban együtt: ellátások), valamint a társadalombiztosítás működésének fedezetére szolgál.”71 Az Alap forrásait a járulékok, az állami hozzájárulás és az Alap önálló gazdálkodásából származó bevételek voltak, kezelését az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság kezébe helyezte. A

rendszeresen

változó

szabályanyagok,

reformtörvények

között

kiemelkedő

jelentőségű volt, hogy az 1980-as évek végén megfogalmazódott a hárompilléres nyugdíjrendszer

gondolata,

mely

szerint

a

nyugdíjrendszer

társadalombiztosítási

nyugdíjból, magánnyugdíjból és önkéntes biztosításon alapuló nyugdíjból álljon. Az 1988-90-es évek politikai, társadalmi és gazdasági változásai, az infláció és az elszegényedett pénzügyi helyzet komoly változásokat hozott az ország életébe, melyek a nyugdíjrendszer változtatásának igényét is maguk után vonták. A változások több területen következtek be a társadalombiztosítással kapcsolatosan: visszaállították

a

társadalombiztosítás

önkormányzati rendszerét,

megszüntették

az

alanyi jogon járó betegellátást, ez maga után vonta az anyasági és a gyermeknevelést segítő ellátások rendszerét is. A befizetett munkáltatói és munkavállalói járulékok nagyságával arányos volt a megállapított nyugellátás összege. Az önkormányzati alapon 1991-ben életbe lépő önkormányzati rendszer72 létrehozta a Nyugdíjbiztosítási és Egészségbiztosítási Önkormányzatot, azonban működése nem volt zavartalan, mivel jelentős volt a be nem fizetett járulékok arány, csökkentek az állami támogatások, illetve szigorodott az egészségbiztosítási ellátások köre. Ez mind olyan jövedelme kiesés volt, ami nem tette lehetővé a kiegyensúlyozott működést.

73

71

1988. évi XXI. törvény 1. § A 60/1991. számú országgyűlési határozat a társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról, és a rövid távú feladatokról ( a három elemű nyugdíjrendszer megvalósításáról) 73 Gecse Istvánné – Jakab Nóra – Menyhárt Szabolcs – Prugberger Tamás – Tóth Hilda –Varga Zoltán Szociális jog II. Novotni Kiadó Miskolc 2010. 53. oldal 72

33

Az 1991. évi II. törvény a társadalombiztosítás ról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról Az öregségi nyugdíjjogosultság szempontjából a korhatárokat nem változtatta meg a törvény, azonban pontosan meghatározta az öregségi teljes és résznyugdíjra való jogosultságot. Az 1991. január 1-je előtt születetteknek meghagyta a szükséges 10 év szolgálati idő alapján járó ellátást, az ez időpont után születettek legalább 20 év megszerzése esetén szerezhettek jogot a nyugdíjra. Résznyugdíjhoz ugyancsak 10 év szolgálati időre volt szükség.

74

A nyugdíj mértékének megállapításánál a hiányzó

szolgálati idő miatti „büntetést” évenkénti 2 százalékban határozta meg.

75

Az „anyakedvezmény”-ként minden 1968. január 1.-je előtt született gyermek után 365 nap szolgálati idő vehető figyelembe, amennyiben az igénylő legalább egy nap szolgálati időt szerzett.

76

Bevezette a nyugellátás alapját képező átlagkereset kiszámításához a degressziós sávokat, ami azt jelentette, hogy 12000,- Ft feletti átlagkereset összegeket sávonként csökkentette, azaz a meghatározott százalékban lehetett figyelembe venni. 77 Az 1991. évi LXXXIV. törvény

78

A törvény bevezette a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatását és egyben létrehozott

a

feladatok

ellátására

két

különálló

szervet,

az Egészségbiztosítási

(Egészségbiztosítási Alap) és a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatot (Nyugdíjbiztosítási Alap).

Az

önkormányzatok

jogi

intézmények

voltak,

fő

feladatuk

a

társadalombiztosítási ellátások igazgatása és megszervezése volt. Az országgyűlés erre vonatkozó

joganyagban

határozta

meg

az

önkormányzatok

működési

elveit,

feladatkörét, jogállását, szabályanyagát, valamint a költségvetését. Az Országgyűlés azonban teljes körű felügyeletet gyakorolt az Önkormányzatok felett a Felügyelő Bizottságok révén. „Az Országgyűlés - a Társadalombiztosítási Alap (a továbbiakban: Alap) 1992.

évi költségvetéséről szóló

törvény hatálybalépéséig - az Alapból

finanszírozott ellátások, feladatok átmeneti pénzellátásáról”79

megalkotta az 1991 évi

XCIII törvényt.

74

1991. évi 1991. évi 76 1991. évi 77 1991. évi 78 1991. évi 79 1991. évi 75

II. törvény 1. § II. törvény 2. § (2) bekezdése II. törvény 5. § (4) bekezdése II. törvény 4. § LXXXIV. törvény XCII. törvény bevezető szakasz

34

Az 1992. évi IX. törvény80 „ E törvény célja, hogy egységes elvek szerint szabályozza az állampolgároknak az Alkotmány rendelkezései alapján a társadalombiztosítás keretében járó ellátásokat.” 81 A törvény a biztosítottak körére vonatkozóan részletes felsorolást tartalmaz

82

,

hasonlóan az 1997 évi törvényhez. Újdonság a megelőző törvényekhez képest, hogy lehetőséget ad arra, hogy az a személy aki a hatályos jogszabályok szerint nem jogosult ellátásra, járulékfizetés ellenében a társadalombiztosítás ellátásaira megállapodás alapján jogosultságot szerezzen. „Megállapodás köthető: a) a társadalombiztosítás valamennyi ellátására, b) szolgálati időre és egészségügyi szolgáltatásra, c) szolgálati időre, d) betegségi és anyasági ellátásra, baleseti ellátásra, e) anyasági és temetési segélyre, valamint egészségügyi szolgáltatásra.”83 Ezen törvény az öregségi nyugdíj szabályozásába „nem nyúlt bele” azt változatlanul hagyta. Az 1992. évi LXIV. törvény 1992-ben újra kettéválik a társadalombiztosítás rendszere, ennek előzménye ez a törvény:84 „A törvény hatálybalépését követően meg kell kezdeni az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság és szerveinek szétválasztásával és átszervezésével a nyugdíjbiztosítási és az egészségbiztosítási ágak központi és területi szerveinek kialakítását. ”85

Az 1993. évi VIII. törvény A törvény jelentős változást hoz a nyugdíjra jogosító életkor tekintetében, ugyanis 1995. január 1-jével határt húz a nők öregségi nyugdíjkorhatárához és az ezt követő életkort 80

1992. évi IX. törvény a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról és kiegészítéséről 81 1992. évi IX. törvény 1. § 82 1992. évi IX. törvény 2-5. § 83 1992. évi IX. törvény 37. § (3) bekezdése, bővebben 37-40. § 84 Gecse Istvánné – Jakab Nóra – Menyhárt Szabolcs – Prugberger Tamás – Tóth Hilda –Varga Zoltán Szociális jog II. Novotni Kiadó Miskolc 2010. 54. oldal 85 1992. évi LXIV. törvény 5. § (1) bekezdés

35

sávonként határozza meg. E szerint az 1995. január 1-jéig 55 életévét betöltött nő jogosult öregségi nyugdíjra, ezt követően két évenként egy évvel emelkedik, tehát a korhatár 1995. január 1-jétől 56, 1997.-től 57, 1999.-től 58, 2001.-től 59, és 2003.-tól 60. betöltött év.86 Ezzel egyidejűleg a résznyugdíjra való jogosultság is emelkedik, öregségi résznyugdíjra az lehetett jogosult, aki 20 év szolgálati időt nem szerzett, de az előzőekben meghatározott életkort 1991. január 1-je és 1993. június 30.-a között betölti és 10 év szolgálati időt szerzett, illetve 1993. július 1-jét követően a reá irányadó életkort betölti és legalább 15 év szolgálati időt szerzett.

87

Az öregségi résznyugdíjra jogosultat az

öregségi nyugdíj minimum összege nem illette meg (jelen joganyagban ez a rendelkezés szintén fellelhető), azt a szolgálati idő és átlagkereset alapján ténylegesen kiszámított összegben kellett megállapítani. A béridőszakot konkrétan megjelöli, az 1988. január 1jétől a nyugdíj megállapításáig főfoglalkozás keretében elért jövedelmek alapján kell az átlagkeresetet meghatározni.

A törvény bevezeti az infláció növekedése miatti

valorizálást, „a nyugdíjazást megelőző harmadik év előtti naptári években elért keresetet a magánszemélyek jövedelemadójának az adott naptári évre szóló és erre a keresetre képzett összegével történő csökkentés után, a nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve - törvényben meghatározott mértékkel - a nyugdíjazást megelőző második év kereseti szintjéhez kell igazítani.”88 A törvény rendelkezik a mezőgazdasági munkások napi tíz órás munkaidejének figyelembe vételéről, a béridőszakra a 900 napi bérezett nap hiányában a minimálbérrel (illetve annak harmincad részével) való kiegészítésről, illetve az első degressziós sávot 12000,- Ft-ról 14000,- Ft-ra emeli, és ehhez igazítja 80000,- Ft összeghatárig a figyelembe vehető átlagkeresetet.

89

Értékelés: fenti változásokat figyelembe véve igen jelentős és korszerű módosításokat hozott

a

törvény

az öregségi nyugdíj

megállapításához.

Lényeges

változásként

említhető, hogy a nyugellátás a figyelembe vehető szolgálati idő alapján már akár az átlagkereset 80 százalékában is megállapításra kerülhetett.

86

1993. évi VIII. törvény 11. § (2) bekezdés 1993. évi VIII. törvény 11. § (3) bekezdés 88 1993. évi VIII. törvény 13. § (2) bekezdés 89 bővebben az 1993. évi VIII. törvény 13-14. § 87

36

Az 1993. évi LII. törvény

90

Egy paragrafusos változás a nők öregségi nyugdíjra jogosultságáról, ami 1993. március 1-jétől kellett alkalmazni, miszerint annak a nőnek, aki 1993. december 31-ig legalább 3 évi korkedvezményt szerez, vagy korengedményes nyugdíjra, előnyugdíjra vagy átmeneti járadékra jogosultságot szerzett, illetve szerez, az öregségi nyugdíjkorhatára az 55. életév marad.

Az 1993. évi XCVI. törvény az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról Az állam Magyarország reformjának

részeként az önkéntes kölcsönös biztosító

pénztárak meghonosításáról rendelkezett. A szociális biztonságot szolgáló rendszerek újjáépítését, a szolidaritás, a rendszerszerűség, a kiszámíthatóság és önkéntesség elve alapján az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak új intézményes formát adnak az öngondoskodásnak, és elősegítik a hazai tőkepiac fejlődését. 91 Az országgyűlés, a három önálló filozófiával rendelkező nyugdíjrendszer harmadik pillérének magyar jogrendbe történő kodifikálása érdekében hozta meg a törvényt. A törvény hatálya alá tartozott minden olyan pénztári szervezet, mely a törvényben meghatározottak

alapján

tagjai,

vagy

megjelölt

közeli

hozzátartozója

részére

társadalombiztosítási vagy azt helyettesítő szociális vagy egészségvédelmi szolgáltatást nyújt. A pénztárak részére önkormányzati működést határozott meg, és a működéssel kapcsolatos alapelveket 7 pontba gyűjtötte össze. Ilyen a zárt gazdálkodás elve (mint például a pénztár tagok részére az egyéni számla vezetése, a tagság megszűnésére vonatkozó rendelkezés, illetve a finanszírozással kapcsolatosan, hogy „a pénztár szolgáltatásait rendszeres tagdíjbefizetésekből és egyéb bevételekből, a pénztártípusok sajátosságainak figyelembevételével, a közgyűlés által elfogadott pénzügyi terv alapján szervezi, finanszírozza és teljesíti”92 ), a kölcsönösség, az önkéntesség, a függetlenség, a szolidaritás, a társulási elv és a non-profit (nem haszonelvű) működés.

93

A törvény

fontos része annak szabályozása, hogy a pénztárnak juttatott pénzbeli adomány adócsökkentő tényező volt.94

90

1993. évi LII. törvény a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról 1993. évi XCVI. törvény, bevezető szakasz 92 1993. évi XCVI. törvény 3. § (2) g) pontja 93 bővebben az 1993. évi XCVI. törvény 3. § -a határozza meg a működési elveket 94 1993. évi XCVI. törvény 74. § 91

37

Az önkéntes nyugdíjpénztárak szerepe ebben az időszakban még elég jelentős volt, melyet a magánnyugdíj pénztárak 1997. évi megjelenése meglehetősen csökkentett. Az 1995. évi CXVIII. törvény95 A törvény ugyancsak az 1975. évi II. törvény módosítása volt, mely a biztosítottak körének bővítése mellett rendelkezett a nyugellátások emeléséről, 1992 évvel bezárólag meghatározta a valorizációs szorzókat és a degressziós első sávot 25001,- Ft-tól indította. Az 1996. évi LIX. törvény96 Ismét egy komoly korhatáremeléssel kapcsolatos törvény született és lépett hatályba és az öregségi nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseit az 1996. december 31-ét követő időponttól megállapított ellátásokra határozta meg. A cél az volt, hogy az öregségi nyugdíjra jogosító életkort mindkét nem esetében 62 évre emelje. Ennek érdekében a férfi öregségi korhatárát, ha 1938. január 1-je előtt született 60 évben, az 1938-ban született 61 évben, ezt követően 62 évben határozta meg. A

nők

esetében

az 55.

életév

betöltéséről indul az alábbiak

szerint:

„a nő öregségi nyugdíjkorhatára, ha a) 1940. január 1-je előtt született, az 55., b) 1940-ben született, az 56., c) 1941-ben született, az 57., d) 1942-ben született, az 57., e) 1943-ban született, az 58., f) 1944-ben született, az 59., g) 1945-ben született, a 60., h) 1946-ban született, a 61. betöltött életév.”97 95

1995. évi CXVIII. törvény a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, valamint a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény, továbbá a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról 96 1996. évi LIX. törvény az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról 97 1996. évi LIX. törvény 1. § (2) bekezdése alapján a korhatárt évenként (kivéve az 1942-ben születettek korhatárát) egy-egy évvel emelte, így már az 1947-ben született nők esetében megegyezett a férfiak korhatárával

38

Az öregségi teljes- és résznyugdíjhoz szükséges szolgálati időn nem változtattak, azonban

új

ellátásként

jelenik

meg

az

előrehozás

intézménye.

Az

öregségi

nyugdíjkorhatárnál korábban, nők esetében 5 évvel alacsonyabb életkorban, de legfeljebb az 55. életév, férfiak esetében legfeljebb 60. életév betöltésétől előrehozott öregségi nyugdíjra szerezhetett jogosultságot aki a születési ideje alapján sávosan meghatározott

szolgálati

megszerezte.98

időt

Ugyancsak

újdonság

a

gyermekkedvezmény, mely a nőt akkor illette meg, ha gyermeket szült és gyermekét háztartásában nevelte. Ez alapján gyermekenként 1 évvel kevesebb szolgálati idő megszerzése esetén is jogosulttá válhattak az előrehozott öregségi nyugdíjra. A gyermekkedvezmény megillette a férfit is, de csak abba az esetben ha gyermekét háztartásában egyedül nevelte. Amennyiben a gyermek(ek) tartósan betegnek minősül(tek) szolgálati idő kedvezmény gyermekenként 1,5 év volt. Csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj megállapítására is lehetőség volt abban az esetben, ha az életkorához előírt szolgálati időből legfeljebb 5 év hiányzott. A csökkentés összegét annak alapján határozta meg, hogy hány évvel kevesebb a szolgálati ideje, illetve hányszor 30 nap hiányzik a reá irányadó életkor betöltéséhez.

99

A joganyag teljes mértékben kidolgozta a nyugdíjnövelés rendelkezéseit, ami azt jelentette, hogy a nyugdíjkorhatárt betöltött, de továbbdolgozó részére az ellátás megállapításakor a korhatár betöltését követő szolgálati idővel növelte a nyugdíj mértékét, mely így az átlagkereset 80 százalékát is meghaladhatta. Úgy gondolom, hogy az 1996 évi LIX törvény részletes kidolgozásával lehetőséget adott az emelkedett nyugdíjkorhatár mellett azok ellátásainak megállapítására, akik magas szolgálati idővel rendelkeztek, valamint az anyaság elismerését is szolgálta a gyermekkedvezmény bevezetésével.

III.

AZ 1997 ÉVI TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI REFORM MAGYARORSZÁGON

98 99

1996. évi LIX. törvény 1. § (8)-(9) bekezdés 1996. évi LIX. törvény 1. § (10) bekezdés

39

Magyarországon is, mint az egész világon egyidejűleg a nyugdíjreform szükségessége lüktetett a levegőben. A nyugdíjreform célja a stabilitás, a biztonság, az igazságosság és a kiszámíthatóság megteremtése volt. A válság okát, illetve a reform szükségességét demográfiai okokra, a rendszerváltást követően végbement gazdasági változásokra és az ezeket

követően

kialakult

nyugdíjrendszerben

fellelhető

ellentmondásokra

lehet

visszavezetni. A reform előtti nyugdíjrendszer már rég mást adott, mint ami a megváltozott gazdaságnak és társadalomnak megfelelt volna. Igény volt arra, hogy az egyéni járulékok befizetése és a ledolgozott idő alapján egy reális

nyugdíjösszeg

alakuljon

ki,

azaz legyen látható

összefüggés a befizetett

nyugdíjjárulékok és a nyugellátás összege között; az egyéni öngondoskodás és az önmegtakarítások hangsúlyt kapjanak a kötelező társadalombiztosítás mellett.

A

magyar nyugdíjrendszer három pillérűségét az alábbi új törvények alapozták meg. Az 1975. évi II. törvényt 1998 január 1-jétől több, egymásra épülő törvény, ún. „törvénycsomag” váltotta fel, melynek törvényei a következők voltak: -A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény, -A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, - A magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény, majd, későbbiekben : - A kötelező egészségbiztosítás ellátásáról szóló 1998. évi LXXXIII,törvény - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény, amely az alanyi jogon járó ellátásokat szabályozza, - A TB. Pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről az 1998. évi XXXIX. törvény rendelkezik, amelynek hatályba lépésével megszűntek a TB önkormányzatok. Ezen törvényeket a második országgyűlés az 1997. július 15-én fogadta el.

40

Ezen törvényekből álló törvénycsomag elfogadása során teljes mértékben kettévált Magyarországon a társadalombiztosítás: elkülönülten, de szorosan egymás mellett élt tovább ez egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás rendszere. Az elfogadott rendszer négypillérű lett, az előzőekből ismert három pillér elé beilleszkedett egy „nulladik” pillér, amely az időkorúak járadéka volt. Ez egy segély típusú ellátás, amely azok számára biztosít ellátást, akik nyugdíjrendszer alapján nem szereztek nyugdíjjogosultságot.100 1. Az 1997. évi törvénycsomag Az 1997. évi LXXX. törvény „E törvény célja, hogy az egyéni felelősség és öngondoskodás követelményeinek és a társadalmi szolidaritás elveinek megfelelően szabályozza a társadalombiztosítás keretében létrejövő jogviszonyokat. A foglalkoztatók és a biztosítottak biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos kötelezettségeit: a biztosítottaknak a társadalombiztosítás rendszerében való részvételi kötelezettségét, a foglalkoztatók és a biztosítottak fizetési kötelezettségét és ennek a közteherviselésnek megfelelő teljesítését. Meghatározza a társadalombiztosítási ellátások körét és a társadalombiztosítási rendszerhez kapcsolódó magánnyugdíj keretében járó szolgáltatásokat.” 101 E bevezetés végrehajtásaként meghatározza a rendszerhez hozzárendelt fogalmakat és alapelveket, a biztosítottak körét, a társadalombiztosítási ellátásokat, az ellátások fedezetére

meghatározza

társadalombiztosítási magánnyugdíj szabályozást

a

ellátásra

rendszert tartalmaz

csak a

elszámolására vonatkozóan.

járulék köthető egy

fizetés

és

hozzájárulás

megállapodás

paragrafusban

magánnyugdíj-pénztári

említi,

szabályait, illetve

visszalépésekre

szabályait,

a

azonban

a

csak és

kiegészítő a

tagdíjak

102

Az 1997. évi LXXXI. törvény A társadalombiztosítás, ezen belül a nyugdíjbiztosítás egységesítése az 1975. évi II. törvénnyel valósult meg, amellyel maga alá vonta a foglalkoztatottak szinte teljes körét. Ezt a törvény váltotta fel az 1998. január 1-jén hatályba lépett 1997. évi LXXXI. 100

Gecse Istvánné – Jakab Nóra – Menyhárt Szabolcs – Prugberger Tamás – Tóth Hilda –Varga Zoltán Szociális jog II. Novotni Kiadó Miskolc 2010. 58. oldal 101 1997. évi LXXX. törvény 1. § 102 1997. évi LXXX. törvény 56. § c)- j) pontjai

41

törvény a Társadalombiztosítási nyugellátásról. A törvény célja a biztosítottak és hozzátartozóik részére nyújtott ellátások és a magánynyugdíj-rendszer ellátásainak egységes

elvek

szerinti szabályozása

volt.

Ezt egészítette ki a magánnyugdíj-

pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény és az Önkéntes és Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény. Ezen három szabályozás adta az egységes nyugdíjrendszer három pillérét. „A kötelező nyugdíjrendszer működtetése és fejlesztése az állam feladata.” A jogalkotó a törvényt tíz fejezetre osztotta és az 1975. évi II. törvényből megörökölt paragrafusok

közé

beillesztette

a

magánnyugdíjpénztár

tagokra

vonatkozó

rendelkezéseket. A törvény szerint saját jogú nyugellátás olyan keresettől, illetve jödelemtől függő ellátás, amely a biztosítottnak (és hozzátartozójának) a meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén jár. Öregségi nyugdíj fogalmát az alábbiak szerint határozza meg: meghatározott szolgálati idő megszerzése és maghatározott életkor betöltése setén járó saját jogú nyugellátás. A szolgálati idő az az időszak. melyben a biztosított járulék fizetésére kötelezett volt, vagy megállapodás alapján nyugdíjjárulékot fizetett. A

nyugellátás

alapján képező

átlagkereset az a kereset,

mely a törvényben

meghatározottak szerint figyelembe vehető nyugdíjjárulék-köteles kereset. Az öregségi nyugdíjra vonatkozó részletes rendelkezéseket a II. fejezet tartalmazza, ezen belül két részre osztja a jogosultsági feltételeket, az 1997. december 31-ét követően és 2009. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíjak és az 1997. december 31-ét követő és 2013. január 1-jét megelőző időpont között megállapításra kerülő öregségi nyugdíjak körére. Az 1997. december 31-ét követő és 2009. január 1-jét megelőző időpont között megállapításra kerülő öregségi nyugdíj A törvény az 1996. évi LIX. törvény 1. § -ában meghatározott korhatár emelkedését teljes egészében megtartotta mind a nők, mind a férfiak esetében103 , azonban az 103

1997. évi LXXXI. törvény 7. § (4)-(5) bekezdése

42

öregségi

teljes-

és

résznyugdíjhoz

szükséges

szolgálati

időre

vonatkozóan

módosításokat eszközölt.104 Az előrehozott öregségi nyugdíjra és a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra vonatkozó anyagot teljes egészében meghagyta. Öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki 1997. december 31.-ét követően és 2009. január 1.-jét megelőzően a 62 életévét betöltötte és húsz év szolgálati időt szerzett. 105 Fontos és jelentős változás az előző joganyaghoz képest, hogy az öregségi nyugdíj mértékének meghatározásánál is kétfelé bontja a törvényt, mégpedig az 1997. december 31.-ét követő és 2013. január 1.-jét megelőző időpont között megállapításra kerülő öregségi nyugdíj és a 2008. december 31.-ét követő időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíj esetére hozott rendelkezésekre. A havi átlagkereset megállapításánál a 2013. január 1.-je előtt megállapításra kerülő ellátások tekintetében a 37 év szolgálati idő megszerzését követően minden év után 1,5 százalékkal emelkedik az átlagkereset mértéke, amely így 40 év szolgálati idő esetén a 80 százalékot is eléri.106 Az 1997. december 31.-ét követő és 1999. január 1.-jét megelőzően megállapításra kerülő öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározásához az első degressziós sávot 35001,- Ft-ban határozta meg és a többi sávot ehhez igazította. 107 , valamint megszabta, hogy az 1998. december 31.-ét követően megállapított nyugdíjak esetében a törvény 16. §-ában meghatározott összeghatárok „a tárgyévet megelőző naptári év I-III. naptári negyedévi és az azt megelőző naptári év IV. negyedévi országos nettó

átlagkereset-növekedés,

továbbá

az

ehhez

hozzászámított

évenkénti

nyolcszázalékos növelés együttes mértékének megfelelő - ezres számra kerekített összeggel emelkednek.” Nyugdíjjogosultság A 2008. december 31.-ét követő időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíj esetében A

törvény

az

előrehozott

és

csökkentett

összegű

előrehozott

öregségi

nyugdíjjogosultságra vonatkozóan komoly változásokat vezet be.

104

1997. évi LXXXI. törvény 1997. évi LXXXI. törvény 106 1997. évi LXXXI. törvény 107 1997. évi LXXXI. törvény 105

7. § (2)-(3) bekezdése 7. § (1) bekezdés 12. § 16-17. §

43

Ezen rendelkezések szerint előrehozott öregségi nyugdíjra a reá irányadó korhatár betöltését megelőzően legfeljebb három évvel korábban az jogosult, aki 40 év szolgálati időt szerzett. Csökkentett összegben jár az előrehozott öregségi nyugdíj az 59 életévét betöltött részére, ha az előírt szolgálati időből legfeljebb 3 év hiányzik. 108 Az ellátás összege a szolgálati időtől és a jövedelme alapján meghatározott átlagkeresettől függ. Ez alapján a mértéket az határozza meg, hogy a biztosított a társadalombiztosítási

rendszer

magánnyugdíjpénztár-számlán

keretében

lévő

összeg

fizetett

átutalásra

járulékot,

kerül-e

a

vagy

a

Nyugdíjbiztosítási

Alaphoz. Ha magánnyugdíjpénztár tagjaként kéri a megállapítást, vagy a számlán lévő összeg átutalásáról nem intézkedett,

az ellátás mértéke 20 év szolgálati idő alapján az

átlagkereset 24.4 százaléka, ezt követően minden megszerzett év után 1,22 százalékkal emelkedik, ami azt jelentette, hogy 40 év alapján még az átlagkereset 50 százalékát sem érte el.109 Újdonságként

jelenik

meg,

hogy

meghatározásához az igénylőnek

a

nyugdíj

alapján

képező

az átlagszámítási időszak

havi átlagkereset

legalább

felére nincs

keresete, a hiányzó napokat, illetve időszakot az 1988. január 1-je elért legközelebbi tényleges jövedelme alapján kell kiegészíteni.110 A törvény a kihirdetés napján lépett hatályba és az 1995. december 31-ét követően megállapításra kerülő ellátásokra kellett alkalmazni. Az 1997. évi LXXXII. törvény A 1997. évi LXXXI. törvényhez szorosan kapcsolódva alkották meg a magánnyugdíjról és magánnyugdíj-pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvényt, mely új fejezetet nyitott a nyugdíjrendszer fejlődésének „életében”. Az állam az Alkotmányban foglalt elvek szerint a társadalombiztosítási rendszer és a hozzá kapcsolódó magánnyugdíj rendszer útján gondoskodik az állampolgárok biztonságáról.

108

bővebben 1997. évi LXXXI. törvény 18. §, mely az őrzött jogosultságról is intézkedik 1997. évi LXXXI. törvény 20. § (2) bekezdése 110 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (5) bekezdése 109

44

Ekkorra valósult meg a magyar nyugdíjrendszer hármas összetétele, a második pillért jelentő magánnyugdíjrendszer. Egységüket az adja, hogy mindhárom a nyugdíjas kori ellátás biztosítását szolgálják. A magyar nyugdíjrendszert így vegyes rendszernek nevezzük, amiben jelentős szerepe a társadalombiztosítási és magánnyugdíjnak van, hiszen az önkéntes nyugdíjrendszer a kötelező magánnyugdíjrendszer miatt kissé háttérbe szorít. A három elemet több cél teszi egységessé: a magán- és önkéntes nyugdíj tőkegyűjtő, a társadalombiztosítási és magánnyugdíjrendszert a kötelező

jellegük

köti szorosan

egymáshoz, a magánnyugdíjpénztár a szolgáltatásaival beépült a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe és azzal együttesen adja a nyugdíjpénztár tagok ellátásait, egyik a másikkal kiegészítve. A jogalkotó nem a szerves beilleszkedést akarta megvalósítani, azt célozta meg, hogy az új rendszer meghatározott esetekben kötelező legyen, járulék fizetés helyett tagdíjfizetés biztosítja az ellátást, és e mellett lehetősége legyen egy általa választott önkéntes biztosításra is.111 A törvény szerinti pénztári szolgáltatás a járadékszolgáltatás, az és egyösszegű kifizetés112 , azonban mindkét esetben a társadalombiztosítási ellátás ( a szolgálati idő és a havi átlagkereset alapján kiszámított nyugellátás) összegének a 75 százaléka illeti meg a biztosítottat, melyhez a magánnyugdíjpénztár szolgáltatása társul kiegészítésül. Tehát 25-75 százalékos arányban egymást kiegészítve adják a társadalombiztosítást. Azonban a válaszát lehetőségét fenntartotta, ugyanis csak a pályakezdőket kötelezte, hogy a magánnyugdíjrendszer részei legyenek. A magánnyugdíjrendszerbe kerülők a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer ellátásainak csak háromnegyed részére voltak jogosultak113 , a magánnyugdíjpénztárba való járulék rész utalásáért cserébe. A Pénztárak önkormányzati alapon működtek, a törvény meghatározta, hogy kik alapíthatnak Pénztárat, kiemelve a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatot. Felettes és ellenőrző szervük a Pénztárfelügyelet volt.

111

Károlyi Géza – Prugberger Tamás – Szilágyi Judit – Szűcs Péter – Törő Emese Munka- és szociális jog Kossuth Egyetemi Kiadó Debreceni Egyetem 2006 131. oldal 112 1997. évi LXXXII. törvény 113 Gerencsér László Ismerje meg a nyugdíjrendszert ! Budapest Urbis Kiadó 2010. 47-48. oldal

45

A tagsági viszony a kötelező magánnyugdíj-pénztár esetén a biztosítási jogviszony keletkezésével kezdődik, és nem szűnik meg abban az esetben sem, ha a járulék-fizetés nem történik meg. A járulék fizetés alapját és mértékét a társadalombiztosítás fedezetéről szóló törvény határozza meg. 114 Értékelés: Az állam a magánnyugdíj-pénztárak felé fizetett járulékokat a saját Nyugdíjbiztosítási Alapjától vonta el, ami miatt a költségvetés által kifizetett nyugdíjak összege nőtt. Megállapítható, hogy a vegyes rendszerrel a saját zsebéből húzta ki az átlépők járulékainak összegét, azonban ez a hiány átmeneti hiányként értelmezhető, ugyanis a később, magánnyugdíjpénztár-tagként nyugdíjba vonulók ellátását már nem csak az Alapból kell finanszírozni. Az 1998. évi XXXIX. törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről A törvény az Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Alap felügyeletét és irányítását az állam kezébe helyezi. Az Alapokat felügyeli, az irányítást a Kormány az illetékes minisztereken keresztül látja el. A törvény részletesen meghatározza az alapok kezeléséért felelős igazgatási szerv ellátások elbírálásával és megállapításával, a vagyon kezelésével, és a finanszírozott ellátásokkal kapcsolatos feladatköröket. A törvény létrejöttének oka valószínűleg az lehetett, hogy az önkormányzati irányítás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a Kormány irányítása alá helyezett Alapokkal a társadalombiztosítás állami, államháztartási jellegét erősítették. 3. Az önkéntes biztosítási rendszer változása A 2005. évi CLVI. törvény a nyugdíj-előtakarékossági számlákról Az

önkéntes

kölcsönös

biztosítási

rendszer

már

1993-ban

megjelent

a

társadalombiztosításban Magyarországon, mint a szociális biztonságot szolgáló rendszer egyik meghatározó eleme. A jogalkotó a jogszabályon 2005. évi CLVI. törvény megszületéséig különösen nem változtatott. Így az 1996.január 2.-án hatályba lépett jogszabály a rendszer negyedik pilléreként épült be a magyar nyugdíjrendszerbe.

114

Károlyi Géza – Prugberger Tamás – Szilágyi Judit – Szűcs Péter – Törő Emese Munka- és szociális jog Kossuth Egyetemi Kiadó Debreceni Egyetem 2006 132. oldal

46

A törvény célja az öngondoskodás ösztönzése, valamint a hazai tőkepiac fejlődésének elősegítése volt.

115

A

a

jogalkotó

takarékosság

fokozására

a

számlára

utalt

befizetések

után

adókedvezményt ad, melynek a célja a befektetések ösztönzése is volt. Jelentős előnye volt a rendszernek, hogy a magtakarító részére teljes összegben visszaszolgáltatja

az

átutalt

összeget

(hozamaival

együtt),

és

halál

esetén

a

kedvezményezett megnevezésével örökölhető volt. 116 A nyugdíj-előtakarékosság ezen tulajdonságai miatt sokkal inkább hasonlít egy állam által támogatott hosszú távú takarékosságra, mint a nyugdíjbiztosításra. 4. A 2006. évi újabb reform igény Az 1997. évi törvények olyan alapot adtak a nyugdíjrendszernek, melyekkel joggal elvárható

lett

volna

a

működése,

azonban

a magas létszámú korhatár előtt

nyugalmazottak számának további emelkedése azt vetette előre, hogy pár év leforgása alatt

a

nyugdíjrendszer

finanszírozhatatlanná

válik.

Ez

további

korhatáremelést

eredményezhet, így a cél annak elérése volt, hogy az aktív korúak minél tovább munkában maradjanak. Az újabb reform hibájaként említhető, hogy csak és kizárólag a kötelező

nyugdíjrendszerrel,

az első

pillérrel foglalkozott,

pedig ekkor már a

magánnyugdíj-pénztárak is igen nagy bajban voltak. A 2006. évi CVI. törvény117 A 2006 évi konvergencia program már kész tervekkel állt elő a nyugdíjrendszer reformjáról.

Megkezdte

a

társadalombiztosítási

járulékok

személyre

szóló

nyilvántartását, egy évvel megemelte az előrehozott öregségi nyugdíj korhatárát, az ellátások melletti munkavégzésből származó jövedelemhatárt a tárgyév első napján érvényes minimálbér tizenkétszeresében határozza meg a tényleges korhatár betöltéséig, illetve a hivatásos testületekben dolgozók nyugellátását az általános szabályok szerint járó ellátásokhoz kívánta közelíteni. A cél a mindenkire nézve hasonló, igazságos nyugdíjrendszer kialakítása volt. Sajnos a nettósítás szabályai nem túl kedvezőek voltak, azonban az infláció emelkedése miatti valorizálás már a nyugdíjazást megelőző 115

2005. évi LCVI. törvény bevezető rész 2005. évi LCVI. törvény IV. fejezet 8. § (5) bekezdés 117 a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról 116

47

éveket vette célba. A törvény a továbbdolgozásra való ösztönzés erősítésére a nyugdíjnövelés intézményét is kihangsúlyozza.

118

Lényegi szigorítás a biztosítással járó jogviszony megszűnésének megkövetelése az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság elbírálásánál, illetve ugyanezen ellátásnál eltűnik a korhatár és a szolgálati idő sávonként történő szabályozása. Az nyugdíjba vonulás

„előrehozásának”

feltételei

egyre

szigorúbb

szabályokhoz

van

kötve,

megcélozva annak igényét, hogy a társadalom tagjai minél tovább dolgozzanak, illetve a tényleges korhatárhoz egyre közelebb kerülhessenek. Nem sokkal később, pár hét elteltével a kormány már kiadta a törvény módosítását 119 , mely a korkedvezményes nyugdíj szabályait érintette leginkább. Ezen joganyag alapján a korkedvezményes nyugdíjazás rendeleti szint helyett immár törvényi szinten lett szabályozva, és a korkedvezményes járulék fizetését az állam „válláról” áthelyezi a munkáltatókra. 5. 2007. évi CXVII. törvény a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről A 2007. október 26.-án kihirdetett 2007. évi CXVII. számú törvénnyel egy új Európai Uniós irányelv került átültetésre a magyar jogba, a foglalkoztatói nyugdíj rendszere. Az új rendszer a már meglévő nyugdíjrendszerbe került beépítésre, a „foglalkoztatók nyugdíjcélú

megtakarítások

terén

történő

szerepvállalásának

elősegítése,

a

foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény hazai jogrendbe történő bevezetése, továbbá a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmények európai szinten megszervezett belső

piacának

megszilárdítása,

határokon

átnyúló

működésének

biztosítása

érdekében”120 A foglakoztatói rendszer Magyarországon az önkéntes nyugdíjcélú megtakarítások intézményrendszerét szélesíti, a rendszer negyedik pilléreként. Ezen

rendszer

működtetésében

a

foglalkoztató

a

vele

fennálló

szerződésben

meghatározottak alapján döntő szerepet vállal.

118

Tny. módosításának 5. §-a 2006. évi CXIX. törvény 120 2007. évi CXVII. törvény bevezető része 119

48

A foglalkoztató, mint nyugdíjszolgáltató intézmény a törvényben szabályozottak alapján nyugdíjszolgáltatást tervez és teljesít, a bevételeiből és az azokból képzett tartalékokból finanszírozza kiadásait, tagi számlákat vezet, melyeket teljesen elkülönítve kezel a foglalkoztatói vagyontól, illetve a zárt gazdálkodás elve alapján végzi tevékenységét. A

finanszírozási

működtettethető

módozatot befizetéssel,

a

foglalkoztató

szolgáltatással

határozza

meghatározott

meg,

amely

rendszer,

alapján

vagy

olyan

nyugdíjkonstrukció, mely befektetési egységekhez kötött. 121 A foglalkoztatóval fennálló munkaszerződés alapján a foglalkoztató meghatározott hozzájárulást fizet, melyet a tag önkéntes vállalással kiegészíthet. Ezen befizetéseket figyelembe

véve

szolgáltatásként

egyösszegű

nyugdíjszolgáltatást,

meghatározott

időtartamra járadék-szolgáltatást, vagy ezek kombinációját igényelheti. Tag a foglalkoztatóval munkaviszonyban álló személy lehet, ha a munkaszerződése tartalmazza a foglalkoztató ez-irányú kötelezettség vállalását.122 Hazánk jogrendszerében az Európai Unió második pilléréből ismert foglakoztatói nyugdíjrendszer az öngondoskodás egyik lehetséges módjaként jelenik meg. Értékelés: sajnos Magyarországon kevésbé elterjedt a foglalkozatói nyugdíj, pedig az elő-takarékosság egyik tökéletes eszköze lehetne. A munkáltatóktól kapott cafetéria helyett (melyet sok esetben nem szükséges, inkább mondhatni jelentéktelen dolgokra használnak fel) talán megfelelőbb lenne a majdani megélhetés biztosítására.

121

a fogalom meghatározását bővebben 2007. évi CXVII. törvény 2 . § 4., 5. és 30. pontja adja meg 2007. évi CXVII. törvény 26. § tartalmazza a tagsági jogviszonnyal kapcsolatos rendelkezéseket, többek között a tagság kezdetét és megszűnését, 122

49

IV.

A XXI. SZÁZAD VÁLTOZÁSAI

Az 1997. évi LXXXI. törvény, napjainkig igen komoly változásokon ment keresztül, melyeket néhol csak a lényeget kiragadva említenék. Mivel hazánk helyzete demográfiailag egyre romlik, már 2008-as változásokat nagy előhang kísérte. A Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeinek erősítésére és a kiadások csökkentésére volt szükség ahhoz, hogy az egyensúly helyre álljon. A 2008. évi kisebb változások nem érintették a nyugdíjkorhatárt, azonban az előrehozott öregségi nyugdíj igénybevételének feltételeit igen. Előrehozott öregségi nyugdíjra abban az évben csak a 60. életévét betöltött férfi és az 58. életévét betöltött nő szerezhetett jogosultságot, ha legalább 40 év szolgálati időt szerzett és biztosítással járó jogviszonya megszűnt. Tehát munkaviszonyban, biztosítási jogviszonyban nem állhat. A nyugdíj melletti munkavégzés szabályai az alábbiak voltak: ha valaki az öregségi nyugdíjkorhatár

betöltése

előtt

bármilyen

kedvezménnyel

(korkedvezmény,

korengedmény, előrehozás) öregségi nyugdíjban részesül, és biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt létesít, illetve kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vagy társas vállalkozóként

tevékenykedik,

és

járulékalapot

képező

havi

jövedelme

eléri a

minimálbér összegét, akkor a tevékenység tartamára, de legfeljebb a 62. életév betöltéséig a nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell. 2008. január 1-jétől módosultak a nyugellátás alapját képező havi átlagkereset meghatározásának

szabályai

is,

a

nyugdíjazást

megelőző

év

kereseti

szintjéig

valorizálunk. A korkedvezmény biztosítási járulék 2008 évi összegéből a költségvetés 75 százalékot átvállal. Az 2009. évi CXXVII. törvény123 Ezen módosítás iktatta törvénybe az előrehozott öregségi nyugdíjban, korkedvezményes nyugdíjban,

bányásznyugdíjban,

korengedményes

nyugdíjban,

egyes

művészeti

123

bővebben 2009. évi CXXVII. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról

50

tevékenységet

folytatók

öregségi

nyugdíjában,

országgyűlési

képviselők,

polgármesterek kedvezményes nyugdíjában (tehát olyan nyugdíjban részesülők, aki korhatár betöltése nélkül, törvényben meghatározott kedvezmény figyelembe vételével) részesülnek

és

vállalkozóként haladhatja

biztosítással

járó

biztosítással járó

meg

a

tárgyév

jogviszonyban,

jogviszonyban

első

napján

vagy

állnak,

érvényes

egyéni,

keresetük

illetve

társas

az adott nem

minimálbér tizennyolcszorosát.

Amennyiben jövedelmük ezt a keresetkorlátot eléri, a nyugdíj folyósítását a tárgyév december 31.-éig szüneteltetni kell, és azt újra folyósítani csak a követő év január 1.jétől lehet. A 2010. évi jogszabályváltozások komoly korhatár emelkedést hoznak: az 1952. évben születettektől kezdve születési évenként fél évvel emelkedik a nyugdíjkorhatár, ami azt jelenti, hogy az 1952. január 1.-je előtt születetteknek a 62. betöltött életév, míg az 1957. évben születetteknek már a 65. betöltött életév lesz. A hazai biztosítással járó jogviszony

megszűnésének

feltétele

mellé

még

külön

feltétel,

hogy

az EGT-

tagállamban dolgozó, továbbá a szociális biztonsági egyezmény hatálya alá tartozó személynek is meg kell szüntetni a szerződő államban lévő biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyát. A férfiak ebben az évben előrehozott öregségi nyugdíjra akkor lehetnek jogosultak, ha a 60. életévüket betöltötték és legalább 40 év szolgálati időt szereztek, míg a nők 57. életév betöltésétől, a korábbi szabályoknak megfelelően érvényesíthetik igényüket. A csökkentett előrehozott öregségi nyugdíj jogosultság még fellelhető a törvényben. 1. Széll Kálmán Terv hatása a nyugdíjrendsze rre A 2011. márciusában bejelentett Kormánynak az államadósság csökkentését és a gazdasági növekedés előmozdítását fő célkitűzésnek tekintő terve, mely 26 pontból áll. Ezek tervnek a 13. pontjában jelenik meg a nyugdíjrendszer átszervezése: „13. 2011. december 31.-éig megalkotjuk azokat a jogszabályokat, amelyek az új nyugdíjrendszer működéséhez szükségesek.”124 A Tervben közöltek szerint a komoly problémát jelent Magyarországon, hogy a kifizetendő

nyugdíjak

összege

nincs

egyensúlyban

a

nyugdíjkasszában,

a

finanszírozásra fordítandó összeggel, ezért a nyugdíjak egy részét csak államadósságból 124

Széll Kálmán Terv Összefogás az adóság ellen 13. pontja

51

tudjuk finanszírozni. Ennek javítás érdekében a Kormány célul tűzi ki az aktív, életerős, komoly munkaerő munkában tartását, illetve a nyugdíjjárulékként befizetett összegek nyugdíj kifizetésekre való fordítását. Ennek elérésére kimondja, hogy a nyugdíj, mint járandóság csakis a nyugdíjkorhatár betöltését követően biztosított ellátás lehet. Ehhez meg kell szüntetni minden olyan ellátást, amely a korhatár betöltését megelőzően járt, a nők kedvezményes öregségi nyugdíját kivéve. Egységessé kell tenni a nyugdíjra jogosultság

szabályait,

mindazokban

a

foglalkoztatási

ágakban,

ahol

kedvező

feltételekkel a korai nyugdíjazás lehetősége adott volt. Mindezt a foglalkoztatás növelése,

az aktív,

munkaképes biztosítottak munkában tartása, az államadóság

csökkentése érdekében, illetve, hogy a nyugdíjkiadások egyensúlyban kerüljenek a nyugdíjjárulékokból származó bevételekkel. Fontos döntés volt a magánnyugdíj rendszer kötelező jellegének megszüntetése, illetve a bent maradó tagok járulékainak kiegészítő jellegűvé tétele annak érdekében, hogy a kötelező nyugdíjjárulék az államkasszába folyjék be. 125 A nyugdíjrendszer átalakítását a júliusi alkotmánymódosítás tette lehetővé, mely kimondta, hogy a korhatár előtti ellátások átalakíthatóak szociális jellegű ellátássá, illetve megszüntethetőek.

126

2. A nők kedvezményes öregségi nyugdíja és a hozzá kapcsolódó szolgálati idő A 2011-es év komoly változásokat hozott a korhatár közelében lévő nők életében. Ugyanis az 1997. évi LXXXI. törvény 18. § (2a) bekezdése új korszakot nyit az életükben. A hivatkozott törvény ugyanis kimondja, hogy öregségi teljes nyugdíjra életkorára tekintet nélkül jogosult lehet az a nő is, aki legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik, és azon a napon amelytől a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjának folyósítását kéri, biztosítással járó jogviszonyban nem áll. Fenti jogszabály külön szolgálati idő elismerését követeli, tekintettel arra, hogy a nők kedvezményes öregségi nyugdíjának megállapításához megjelöli, hogy mely, illetve milyen biztosításban töltött időszakok adnak jogosultságot. Jogosító időnek minősül a 125

Az átalakítással érintett ellátások a következők: előrehozott öregségi nyugdíj,csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj, korkedvezményes nyugdíj, bányász-, művésznyugdíj, szolgálati nyugdíj, országgyűlési képviselők, polgármesterek kedvezményes nyugdíja, korengedményes nyugdíj 126

Lásd bővebben Széll Kálmán Terv Összefogás az adóság ellen

52

keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszony, a terhes-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás is (azonban a gyermekneveléssel töltött idő csak nyolc évet adhat ki a negyven év jogosító időből, tehát legalább 32 évet keresőtevékenységgel kell eltölteni).

127

A nők kedvezményes nyugdíjának esetében a nyugellátás alapját képező havi átlagkereset meghatározásánál az öregségi nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. 3. A 2012. évi változások, különös tekintettel a magánnyugdíj-pénztárakra 2011. évi CLXVII. törvény128 A törvény az előrehozott öregségi nyugdíjat, a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjat, korkedvezményes öregségi nyugdíjat, korengedményes- és bányásznyugdíjat, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíját, a polgármesterek és képviselők külön rendelkezések alapján megállapított öregségi nyugdíját valamint a szolgálati járandóságot közösen korhatár előtti ellátásnak nevezi el, utalva arra, hogy ezen ellátásokban részesülők a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt kedvezménnyel mehettek nyugdíjba. A hivatkozott jogszabály alapján 2011. december 1.-jét követően korhatár előtti ellátás nem állapítható meg, azonban a (előző elnevezésen) már korábban megállapított ellátásokat korhatár előtti ellátás elnevezésen tovább folyósítja, illetve a korábbi időponttól megállapítható

nyugdíjakat a folyósítás kezdő

napjának rendelkezéseit

figyelembe véve megállapítja. A reá irányadó korbetöltött személy részére 2012. január 1.-jétől ezen korhatár előtti ellátásokat öregségi nyugdíjként folyósítja tovább. A törvény egy esetben tesz kivételt és engedi a korhatár előtti ellátás megállapítását, mégpedig : „1953. évben született nő, aki 59. életévét betöltötte és a korhatár előtti ellátás kezdő napjáig, de legkésőbb 2012. december 31-éig legalább 37 év szolgálati időt szerzett,

127

HVG Társadalombiztosítás különszám 2011. 261. oldal * a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról, hatályos 2012.01.02.-től 128

53

c) az, aki a korhatár előtti ellátás kezdő napjáig, de legkésőbb 2012. december 31-éig a Tny. 2012. január 1-jét megelőzően hatályos szabályai szerint korkedvezményre jogosultságot szerzett, d) az, aki 2011. december 31-éig a bányásznyugdíjról szóló 150/1991. (XII. 4.) Korm. rendelet 2012. január 1-jét megelőzően hatályos szabályai szerint a bányásznyugdíjra való jogosultságot megszerezte, e) az, aki 2011. december 31-éig az egyes művészeti tevékenységeket folytatók öregségi nyugdíjra jogosultságáról szóló 5/1992. (I. 13.) Korm. rendelet 2012. január 1-jét megelőzően hatályos szabályai szerint öregségi nyugdíjra jogosultságot szerzett, f) az, aki esetében a biztosítással járó jogviszonyának megszüntetéséhez szükséges egyoldalú jognyilatkozatot 2012. január 1-jét megelőzően a másik féllel írásban közölték, vagy a jogviszonyt megszüntető megállapodást 2012. január 1-jét megelőzően írásban megkötötték, feltéve, hogy a biztosítással járó jogviszony megszűnését követő nap 2012. évben van, és a jogosult a biztosítással járó jogviszony megszűnését követő napon a 2011. december 31-én hatályos szabályok szerint az 1. § c) pont ca), cb), cd), ce) vagy cf) alpontja szerinti korhatár előtti nyugellátásra jogosult lett volna, feltéve, hogy a korhatár előtti ellátás kezdő napjáig az öregségi nyugdíjkorhatárt nem töltötte be, a korhatár előtti ellátás kezdő napján biztosítással járó jogviszonyban nem áll, átmeneti bányászjáradékra vagy balett művészeti életjáradékra nem jogosult, és a korhatár előtti ellátás kezdő napján rendszeres pénzellátásban nem részesül.”129 A korhatár előtti ellátás esetében is érvényesül a meghatározott szolgálati idő hiányában alkalmazandó csökkentés, valamint a keresőtevékenység miatti szünetelés. A törvény konkrétan meghatározza azon eseteken, amelyek bekövetkezésére tekintettel az ellátást meg kell szüntetni. A 2011. évi CXCIV. törvény elfogadásával a jogalkotó megváltoztatta az 1997. évi LXXXII. törvényt. Ennek értelmében a 2011. december 31.-ét követően magánnyugdíjpénztárak kötelező jellege megszűnik, ami azt jelenti, hogy a társadalombiztosítási rendszerbe vissza nem lépő tagoknak maguknak kell gondoskodni a tagdíj átutalásáról,

129

2011. évi CLXVII. törvény 7. § (1) bekezdése

54

tehát a jövedelméből levonásra kerülő 10 százalék nyugdíjjárulék teljes egészében az Állami Nyugdíjbiztosítási Alapba kerülnek. A magánnyugdíj-pénztárból a társadalombiztosítási rendszerben való visszalépést a jogalkotó nem teszi kötelezővé, azonban a további öregségi nyugdíj megállapításának feltételeit roppant mértékben megszigorította, de az állami nyugdíjra való jogosultságot meghagyja. A tagok 2012. március 31.-ig nyilatkozhattak, hogy tagsági jogviszonyukat fenntartjáke. Amennyibe nem tettek nyilatkozatot, a tagságuk a törvény erejénél fogva megszűnt, a pénztár

az

egyéni

számlájukon

felhalmozott

összeget

átutalta

az

állami

Nyugdíjbiztosítási Alapba. 4. 2013. január 1.-jétől érvényes változások A 2013. év nem hozott sok változást az öregségi nyugdíjjogosultság feltételeiben, annak ellenére, hogy a tervezetek komoly változásokat ígértek. Új

előírásként

szerepel,

hogy

a

nyugdíj

alapján

képező

havi

átlagkereset

megállapításánál továbbra is az 1988. január 1.-jétől a nettó jövedelmet veszik figyelembe, annak ellenére, hogy a tervezet szerint bruttó összeg alapján, adóköteles lett volna az ellátás.

130

Azonban a kormány a 2012. december 5. és 12. napi ülésén megtárgyalta az egyes törvényeknek az öregségi nyugdíjkorhatár közszférában történő egyes alkalmazásával összefüggő

módosításáról

visszhangot

adó,

és

szóló

legtöbb

előterjesztést,

mely

embert foglalkoztató

napjaink

egyik

legnagyobb

változása az ellátás melletti

munkavégzés feltételeiről. 1700/2012. (XII.29.) Kormány határozat A Kormány a fenti határozatban a megállapított ellátások melletti munkavégzésről elvi döntéseket hozott, mely elvek a következőek:

130

-

dupla juttatás megszüntetése

-

a közszférában a nyugdíjkorhatár elérése esetén kötelező nyugdíjba vonulás

-

ezen szabály alól csak egyéni mentesség szerezhető

HVG Társadalombiztosítás különszám 2013.

55

-

a dupla ellátás tilalmát a leghamarabb be kell vezetni. A dupla ellátás tilalma –a Kormány tagjainak kivételével- nem vonatkozik a választott tisztségviselőkre

A Kormány döntése alapján minden közszférában dolgozó embernek mérlegelnie kell, hogy továbbra is munkát vállal, vagy nyugdíjat vesz igénybe, a nyugdíj előtt állók pedig a korhatár betöltésével nem dolgozhatnak tovább, ha a jogosultsági feltételekkel rendelkeznek, munkaviszonyukat meg kell szüntetni. Ez alól csak azok kivételek, akiknek szakmájukban utánpótlás gondok vannak. Ezen egyedi mentességekről a Kormány dönt. Ágazati mentesség rögzítésére a felsőoktatás ás a tudományos világ (ahol 70. betöltött életévet jelöl meg) kivételével nem ad lehetőséget. A

dupla

juttatás

tilalmával

jogviszonyokkal együtt.

érintett

kört

A bejelentésre,

pontosan

meghatározza,

az

érintett

illetve a jogszabály alkalmazására való

felkészülés végső dátumaként 2013. június 30.-át tűzi ki. Az

ehhez

hasonló,

közszférában

alkalmazandó

nyugdíjpolitikai

elvekről

szóló

jogalkotásra még nem volt példa a magyar társadalombiztosítás rendszerén belül. 131

131

1700/2012. (XII.29.) Kormány Határozat alapján

56

V.

ÖSSZEGZÉS

Dolgozatom a társadalombiztosítási ellátórendszer, ezen belül a nyugdíjbiztosítás egyik legfontosabb, a társadalom teljes körét érintő ellátását, az öregségi nyugdíj kialakulását és jogszabály anyagának változásait kívánta bemutatni, egészen napjainkig. A szakdolgozat első része egy bevezetést tartalmaz, mely választásomat indokolja, illetve elhelyezi az öregségi nyugdíjat a társadalombiztosítás rendszerébe. A második

fejezet az öregségi nyugdíj nehézkes kialakulásáról ad képet, az

önsegélyezés

első

formájának

tartott bányatársládák

kialakulásától,

a történelem

sulytotta, háborúk tarkította Magyarországon, az állami gondoskodás kialakulásának igényéről, egészen az első nagyléptű nyugdíjreformot megelőző intézkedésekig, a biztosítottak körének lassú kibővülésén keresztül. Megfigyelhető a kötelező részvétel, az állami kezességvállalás kialakulása, és a folyamatos fejlődés utáni vágy. A harmadik fejezet a nyugdíjreformot sürgető kérdések megválaszolásával kezdődik és az egységes nyugdíjrendszer elvei alapján kialakult joganyag bemutatását vette célba. Az 1997. évi törvények olyannyira megalapozták a magyar nyugdíjrendszert, hogy azok a mai napig, kisebb nagyobb módosításokkal, de meghatározzák a nyugdíjbiztosítás rendszerét. Ezen törvények szerint szinte teljes országra kiterjedt a biztosítottak köre és a nyugdíjrendszer ellátásaiból a meghatározott feltételek fennállása esetén minden biztosított

részesülhetett.

Megjelenik

magánnyugdíj-pénztár tagság,

és

bizonyos

körben

kötelezővé

lesz

a

ezzel a társadalombiztosítás pillérei kialakulnak. Az

öregségi nyugdíj joganyagának ás annak változásának bemutatása volt a cél, mely a negyedik fejezetben taglalt, korunk komoly, döntő változásaival fejeződik be. A negyedik fejezet az államadóság, a gazdasági helyzet okozta (sok esetben negatív) változásokat mutatja be. A Széll Kálmán féle Tervben elhangzott kötelező jellegű változások komoly gondokat okoztak a kisemberek életében. A korhatár elérését megelőző ellátások és a magánnyugdíj-rendszer kötelező jellegének megszüntetése nem várt fordulat volt.

57

Nyugdíjbiztosítási igényelbírálóként nap mint nap találkozok olyan emberekkel, akik, szavaikkal élve ledolgozták rendelkeznek,

és

az

új

az életük nagy részét, 44-46 év szolgálati idővel törvények

megszületését

megelőzően

megszüntették

a

jogviszonyukat. Éppen beleesve a törvényváltozásba, ami a korhatár előtti ellátások megszűnését hozta, és elvette tőlük az esélyt a nyugdíjba vonulásra. Ezek az emberek sajnos munka nélkül tengetik az életüket, koruk miatt munkahely szerzésére nincs lehetőségük, régi munkahelyükön már pótolták őket. Esélyük sincs az emberi jogokhoz és emberi méltósághoz való

életre,

a mindennapokért küzdenek.

Családjuk a

létfenntartásért küzd, és minden nap azért imádkoznak, hogy javuljon a helyzetük. Miattuk vállalkoztam az öregségi nyugdíj jogszabály változásainak bemutatására.

58

VI.

IRODALOMJEGYZÉK

A magyar társadalombiztosítás ötven éve 1892-1942 OTI Budapest 1942 Laczkó István: A magyar munkás és társadalombiztosítás története, Táncsics, Budapest 1968 Czúcz Ottó Társadalombiztosítás a változó világban Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1989 Dr Tamási Judit A nyugdíjjogosultság feltételei Unió Könyvkiadó 1991 Czúcz Ottó- Gecse Istvánné- Prugberger Tamás Magyar és Európai társadalombiztosítási és munkaszociális jog Miskolci Egyetemi Kiadó 1994., Csizmadia Andor – Kovács Kálmán – Asztalos László Magyar állam- és jogtörténet Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest 1998 Czúcz Ottó Szociális jog I. Unió Lap- és Könyvkiadó Budapest 2003 Károlyi Géza – Prugberger Tamás – Szilágyi Judit – Szűcs Péter – Törő Emese Munka- és szociális jog Kossuth Egyetemi Könyvkiadó Debrecen 2006 Fabók András – Prugberger Tamás Társadalombiztosítási Jog Egyetemi jegyzet Szent István Társulat Budapest 2007 Gecse Istvánné – Jakab Nóra – Menyhárt Szabolcs – Prugberger Tamás – Tóth Hilda –Varga Zoltán Szociális jog II. Novotni Kiadó Miskolc 2010 Gerencsér László: Ismerje meg a nyugdíjrendszert Urbis Könyvkiadó Budapest 2010. HVG Társadalombiztosítás különszám 2011 HVG Társadalombiztosítás különszám 2013

59

ISMERTETETT JOGSZABÁLYOK JEGYZÉKE

VII.

Magyarország Alaptörvénye „Isten áldd meg a magyart!” 1928.

évi

LX.

törvénycikk

az

öregség,

rokkantság,

özvegység

és

árvaság

esetére kötelező biztosításról 1936. évi XXXVI. törvénycikk a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosításáról 1938. évi XII. törvénycikk a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról 1951. évi 30. törvényerejű rendelet a dolgozók egységes társadalombiztosítási nyugdíjáról 1954. évi 28. törvényerejű rendelet a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról 1958. évi 40. törvényerejű rendelet a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról 1957.

évi

65.

tvr.

a

mezőgazdasági

termelőszövetkezetek

tagjainak

kötelező

kölcsönös

a

mezőgazdasági

termelőszövetkezetek

tagjainak

kötelező

kölcsönös

nyugdíjbiztosításáról 1966.

évi

30.

tvr.

nyugdíjbiztosításáról 1975. évi II. törvény a társadalombiztosításról 1980. évi 20. tvr. a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény egyes rendelkezéseinek módosításáról. 1988. évi XXI törvény a Társadalombiztosítási Alapról A 60/1991. számú országgyűlési határozat a társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról, és a rövid távú feladatokról 1991. évi II. törvény a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról 1991. évi LXXXIV. törvény a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról 1992. évi IX. törvény a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról és kiegészítéséről 1992. évi LXIV. törvény a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló 1991. évi LXXXIV. törvény, a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról

60

1993. évi VIII. törvény a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról és kiegészítéséről 1993 évi LII törvény a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról 1993. évi XCVI. törvény az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról 1995. évi CXVIII törvény a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, valamint a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény, továbbá a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról 1996.

évi

LIX

törvény

az

öregségi

nyugdíjkorhatár

emeléséről

és

az

ezzel

összefüggő

törvénymódosításokról 1997. évi LXXX A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről 1997. évi LXXXI a társadalombiztosítási nyugellátásról 1997 évi LXXXII A magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról Az 1998 évi XXXIX törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről 2005. évi CLVI törvény a nyugdíj-előtakarékossági számlákról 2006. évi CVI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról 2007. évi CXVII. törvény a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről 2009 évi CXXVII. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról

Széll Kálmán Terv Összefogás az adóság ellen 2011-2012 2011. évi CLXVII. törvény a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról 1700/2012. (XII.29.) Kormány határozat a közszférában alkalmazandó nyugdíjpolitikai elvekről

61