Aetna figyelme elkalandozott az üzenetei között. Trojáéit nem olvasta fel, azok egy része a gyertyakoppantó hollétét firtatta. E probléma megoldódása után kérdésessé vált a bornyitó szerkezet tartózkodási helye. A lány belátta: túl alaposan takarít, ezen majd lazítania kell. Gyermekkori barátnője szellemjárásos, boldog karácsonyt kívánt. A másik kebelbéli azt írta, kivetette kártyán a jövőt, Aetna különös időszak előtt áll, a részleteket majd szóban átfecsegik, addig is fokozottan vigyázzon magára. A szexpilóta-feleség elárulta, hogy várandós, viszont lövése sincs, ki az apa: a biszex repülős vagy a maratoni udvarló? A negyedik barátnő csupán egy webcímet küldött, tizenkét darab vigyorpiktogram kíséretében. Aetna felcsapta laptopja fedelét. Kisvártatva ezt olvasta egy nőmagazin oldalán: Minden, amit a /moderál/tatásról tudni szeretnél. A /moderál/tatás nagyon fontos a babának, mert egészséges. Az anyáknak nem szabad félteniük a /moderál/üket a /moderál/tatástól, az anyatej / moderál/ása elengedhetetlen. /moderál/tatás előtt le kell mosni a /moderál/bimbókat. Ha a baba nem / moderál/ja ki az összes tejet a /moderál/ből, igénybe kell venni a fejőkészüléket, amelynek használata megelőzi a /moderál/gyulladást, serkenti a tejtermelést, ily módon tehát elősegíti a folyamatos / moderál/tatást. Ha mégis begyullad a /moderál/, tegyünk rá /moderál/ókás védőharangot, így /moderál/tassunk.
243
Theodora Lavin, a Paganini Zeneház világhírű /moderál/ránja üzeni az anyáknak, hogy feltétlenül /moderál/tassák kicsinyeiket, hiszen még házi kedvenceink is így tesznek, a kutyatej /moderál/ ása védetté teszi a kölyköket a betegségekkel, például a /moderál/ornyicával szemben, de persze a védőoltások is rettentő fontosak. A lány végigsírta az utolsó bekezdést. Zokogása érdeklődőket vonzott köré. Mindnyájan átböngészték a megnevelt szöveget. Aetna és Rosco egymás könnyeit szárítgatta. – Fő az erény és a szemérem! – kuncogott Geneva. – Ilyen egy jótársasági weboldal. Valdus a fejét csóválta: – Hát ez /moderál/be vágott! Imogen hozta az égősort és az angyalhajfürtöket. A sudár férfiak elvégezték a végső simításokat. A szépre díszített tűlevelűn felragyogtak a karácsonytarka izzók, a csengettyű magától megkondult az asztalon. A csillárfények kialudtak, a kandallóban parázsló tűz lángra lobbant. Az asztali bongattyú elhallgatott. Az ingaóra rázendített antik szekrényében. Tizenkét ütéssel jelezte a szellemidő beálltát.
244
Fehér leples, sovány nőalak tűnt fel a kandallónál. Kezét tördelve le-föl járkált, olykor térdre roskadt, imához. Derékig érő, fekete haja időnként teljesen megőszült, majd újra visszasötétült. Földig érő inge hol elpiszkolódott, hol fehérre tisztult. A karácsonyfát csodáló vendégek háttal álltak neki, egyedül Imogen láthatta a kísértetet. Igyekezett oda se nézni, nehogy felhívja rá a többiek, kivált – a médiummal riogató – Valdus figyelmét. Aetna mégis észlelt valamit. Elfordult a pazar angyalfától, és megpillantotta a szellemet. Ő sem akarta felzaklatni a társaságot. Csupán néhány apróbb mimikai izmával jelezte nagynénjének, hogy látja a közös ismerőst. Az özvegy úgy tett, mintha nem értené a közlendőt. Értetlenkedő bámulására válaszul a lány tovább jelezgetett az arcizmaival, egyre többel, mind intenzívebben. Imogen tenyerét a bal mellére simítva, tágra nyílt szemmel hajolt felé. Arcáról döbbenet áradt: nem értem, mi lelt, kuzinom! A már-már grimaszoló Aetnáéról pedig ez: ne szeniliskedj, nézz már oda! Ott járkál a Befalazott Nő! Vagyis a szelleme. A kínosodó helyzetet tovább tetézte a szerzetes felbukkanása. A csuhás megállt a kandallónál, a tenyerén tartott imádságoskönyv fölé hajolt, mormolva olvasott. Aetna arcjátéka fergetegesre élénkült.
245
Uly Özvegye nem és nem akarta érteni, mi ütött a kuzinba. Geneva felneszelt a köztük zajló metakommunikációra. A testnyelv-fordításra kiképzett nyomozók is felfigyeltek rájuk. Ezt észlelvén mindketten ártatlanul lebámultak a szőnyegre, visszagyönyörödtek az égőfüzéres, angyalhajas tűlevelűre, a tulajdon körmükre. Rosco megfordult. Szólni kívánt, hogy kísértetet lát, mint még soha, sőt nem is egyet, ám hangja a torkában szorult. Mutogatással igyekezett értésre adni a látomást. Többen követték példáját. Boldogultné a nyakát nyújtogatva érdeklődött: – Mi van? Történt valami? Aetna ellazította mimikáját, és megszólalt:. – Nem titkolhatod tovább. Látják. – Micsodát? Mit látnak? Nem szedtem le valahol a pókhálót? Repedéses a plafon? Valdus is szemügyre vette a jelenéseket. Rosszallóan sóhajtott: – Na, ütött a szellemóra! Megint kezdődik! Hányszor kértelek téged és Ulyt, hogy ne zaklassatok fel ilyesmivel? – Milyesmivel, drágám? – nyögte Imogen. Végignézett a jobbára hűdéses arcokon. – De hát mi ütött belétek? Mindnyájan meghibbantatok? – Miért van hálóingben a nőnéni? – kérdezte Boston. – Miért térdepel annyit? Rossz volt? Azért sír? Mi-
246
lyen klafa színváltós a haja! Másmilyen színbe nem tud váltani? – Ő a fehér leples nő szelleme, akit a kísértetbizniszről ábrándozó Vahinának nem is kéne felfogadnia, mivel már eleve itt van. A hölgy a tizenhatodik században élt e falak között. Megszegte házassági esküjét, ezért a férje befalaztatta őt a pincében – mesélte Aetna. – Hogyan szegik meg a házassági esküt? – firtatta Bökkenő. – Azt ígérte a profnak, hogy hozzámegy, de közben Rosco úgy nézett rá, mint én a pralinéra, és aztán ő is viszonozni kezdte a csokiolvasztó nézést? – Ki válaszol? – kérdezte Hudson. A lány fejrázása láttán folytatta: – A fehér ruhás hölgy nyilván nem szerelmi házasságot kötött, vagy ha igen, nem volt alapos az a szerelem. Épp ezért huss, elmúlt. Akkor a hölgy szívében rettentő hideg lett, ám egy napon összetalálkozott egy… khm… lovaggal, és… Aetna visszavette a szót: – A hölgy megingott. Vándorszínészek jártak a városban, férje megvendégelte házukban a társulatot, és neki megtetszett az egyik csepűrágó. A vonzalom kitudódott, a hiúságában sértett, haragvó hitves mindörökre befalaztatta asszonyát. – Hát a pap bácsi? Megrontotta a kisfiúkat a kórusból? Láttam a tévében ilyet! Utána kérdezgettem a gondozókat: hogyan csinálják a megrontást? Azt válaszolták, mostantól csak a vetélkedőket nézhetem. – Valamikor rendházként szolgált az épület. Az itt élő szerzetesek egy viharos téli estén befogadtak két utazót, elszállásolták őket a pincében. Hamarosan fegyve-
247
