George Michael
George Michael A poplegenda Rob Jovanovic
First Published in Great Britain in 2007 by Portrait
Copyright © Rob Jovanovic 2007
George Michel – A poplegenda Írta: Rob Jovanovic
© Fordította: Miskolczy Edit © Irodalmi lektor: Pallai Péter
Nyomdai előkészítés: ElektroPress Stúdió
Nyomdai munkák: Akadémiai Nyomda, Martonvásár
© Kiadó: T.bálint Könyvkiadó, 2045, Törökbálint, Dózsa György u. 32.
Kiadásért felel: Juhász Gyula Kiadó igazgató
www.tbkiado.hu
www.facebook.com/tbkiado 2012
előhang
„Final”
1 utolsó (hely, sorrend vagy idő szerint): az év utolsó megbeszélése 2 végső: A végső cél a világbéke. 3 végleges, döntő: végleges döntés 4 vég-: végeredmény 5 cél-: célhatározói mellékmondat
„Mindig elolvasom, mit mondanak rólam az emberek. Általában nem túl hízelgő a véleményük. A munkámban sohasem lehetett abból kiindulni, hogy az emberek azért kedvelnek annyira, mert itthon sikeres vagyok. Folyamatosan védekeznem kellett. Ha meg az ember védekezik, folyton csak igazolást keres: azon kapja magát, hogy elemzi, mit miért csinált. Vigyáznom kell, nehogy túlságosan mellre szívjam a sajtótól kapott sértéseket. De mindig is szerettem boncolgatni önmagamat, a dalaim is mindig ilyenek voltak. És, persze, valószínűleg sok olyasmi is vagyok, ami nem lehettem volna, ha nem leszek híres.”
George Michael
Ge or g e M ic h a e l
„Miután a Wham! felbomlott, mindenki jobbat várt tőlem. Én azonban nem bánom, hogy szétmentünk. Fel voltam rá készülve, hogy egyszer sor kerül rá. Az utóbbi két évben a Wham! egyébként is inkább már csak rólam szólt. Szóval, nem volt az annyira ijesztő. Most inkább Andrew-ra nehezedik nyomás. Egy albumon dolgozik. Tőlem kapott ötleteket, tanácsokat. Természetes, hogy a közönség fenntartásokkal fogadja, amit csinál. De meglepődnek majd, mert sokkal jobb zenész, mint hinnék.”
George Michael
A
Wembley Stadion 1923. április 28-án először adott otthont rendezvénynek. A West Ham United – Bolton Wanderers kupadöntőre mindenki ki akart menni. A hivatalos adatok szerint 126 947 néző volt, de mindenki tudta, hogy 200 000-nél is többen zsúfolódtak be aznap délután a lelátókra. Koncertet csaknem ötven múlva, 1972-ben rendeztek a stadionban először. De csak a 80-as években lett a leghíresebbek helyszíne. A Queen koncertfelvételt készített itt, a Genesis, a U2, Madonna, Bruce Springsteen és Michael Jackson koncertjeire pedig néha minden estére előre is elkelt mind a 72 000 jegy. Egy évtized múlva, amikor a „minél nagyobb annál jobb” volt a vezérelv, és a pénz volt az úr, az jelentette a sikert, ha az ember a legnagyobb és legjövedelmezőbb közönség előtt léphetett fel. Ha valaki a Wembley-ben játszhatott, az befutott. Élt Bushey-ben, a stadion ikertornyaitól mindössze néhány kilométernyire, egy kisfiú, aki – egy-egy szerencsés napon – hallhatta, hogy a szurkolók „Wem-ber-ley, Wem-ber-ley” kiáltásaitól visszhangzik egész Észak-London. Felnőttként többször is koncertezett a stadionban: énekelt az AIDS leküzdésére rendezett jótékony célú koncerteken, ott volt ezek leghíresebbikén, amelyet a jó öreg stadion valaha látott, a Live Aiden. Leénekelt mindenkit 6
„ F i n a l”
a Freddie Mercury tiszteletére rendezett koncerten, és fellépett Nelson Mandela előtt is. A stadionban adta elő a Wham! hattyúdalát is. Mondanom sem kell, ez a fiú George Michael volt. A Wham!, vagyis George és barátja, Andrew Ridgeley az 1980-as évek legsikeresebb könnyűzenei duója lett. A két fiú, mindketten bevándorló apák gyermeke, 1982-ben robbant be a könnyűzene világába. Egészséges, napbarnított testük, dús hajuk, vakítóan fehér foguk sokaknak jelentette magukat a 80as éveket. Számos csúcsot állítottak be: a Beatles óta ők voltak az elsők, akiknek a kislemeze egymás után lett listavezető az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is. Csak a Bay City Roller körül 10 évvel korábban kialakult hisztériához volt mérhető, ami körülöttük kialakult. Sikerült megszólítaniuk a hormontúltengéses generációt, amelyről úgy tűnt, hogy a punkokkal és a diszkóval együtt már kihalt. A Duran Durannal együtt megnyitotta az utat a hisztéria hullámán lovagló fiú zenekarok előtt: szinte egyik napról a másikra a Bros, a New Kids on the Block és a hozzájuk hasonló együttesek koncertjein visongtak világszerte a tini lányok. Amikor pedig lemezboltokban dedikáltak, leállt a forgalom a városban. De 1986-ra a Wham! már mindent kihozott magából. Az évtized popzenéjének kultikus alakjai úgy döntöttek: ennyi volt. Több millió lemezt adtak el, végigkoncertezték az egész világot, még Kínában is felléptek, s több pénzt kerestek, mint amen�nyit el tudtak volna költeni. És hol máshol lehetne a búcsúkoncertet megrendezni, mint a Wembley-ben? És lehetett volna-e találóbb elnevezést keresni az utolsó fellépésre azon a helyen, amely arról híres, hogy akkor már 63 éve rendeztek ott kupadöntőket1, mint, hogy „finálé”? 1 A „döntő” angolul „final” – a fordító megjegyzése
7
Ge or g e M ic h a e l
A Wham! egy évvel korábban is játszott teltházas Wembleyben: a Live Aid-koncerten léptek fel a Bob Geldof és a Midge Ure által összeverbuvált nagy nevek egyikeként. George Michael szűk körben már elárulta, hogy szóló karrierbe kezd 1985 végétől. A Wham! utolsó fellépéséig vezető eseményeket pedig ettől kezdve gondosan megtervezték. Fél év múlva, amikor Michael betöltötte a 23-at, az együttes éppen a slágerlistákat vezette „The Edge of Heaven” című számával és egy válogatásalbumot készült megjelentetni. Minden újságban – a csernobili katasztrófáról szóló nyugtalanító beszámolókon kívül – hetekig csak a Wham!-ről lehetett olvasni. A Wham! búcsúkoncertjére órák alatt kelt el minden jegy. Az a hír járta, hogy pénteken tartanak egy „elődöntőt”-t, de még az is kevés lett volna – akár egy hétig is telt házat vonzottak volna. De itt és most nem a pénzről szólt a dolog: két óriáskivetítővel együtt a koncert nagyjából 750 000 fontba került (amennyibe annakidején a stadion építése), és végül csak nullszaldós lett. Az volt az igazán fontos, hogy a banda egyetlen koncertet akart, amellyel látványosan tehet pontot a történet végére. Amikor kisfiú volt, Andrew Ridgeley arról ábrándozott, hogy egy nap profi labdarúgó lesz. És tessék! Most itt fog játszani a Wembley-ben. Nem erre gondolt eredetileg, de, végül is, ez is megteszi második legjobbnak… Azon az 1986. júniusi, nyári rekkenő szombat délutánon a stadion környéke olyan volt, mintha kupadöntőt rendeztek volna. Zászlókat lobogtatott az enyhe szellő, és a Wembley Way, az ikertornyokhoz vezető út tömve volt a Wham! rajongóival. Sokakon Wham!-póló, -sál, -sapka. A szervezők több ezer jegyet hagytak meg tartaléknak, hogy a jegyüzérek ne tudjanak kaszálni. A bejáratnál elhelyezett forgóvilláknál órákon át gyülekezett a tömeg, s ahogy megnyitották a kapukat, az emberek betódultak a stadionba. Mindenki a jó helyeket vadászta. 8
„ F i n a l”
Elöl, órákig senki sem volt hajlandó megmoccanni, a biztonságiak pedig vizespalackokat osztogattak a tömegnek. A vizespalackból később vizestömlő lett. Közben pedig az a sokmillió rajongó a világ minden táján, akiknek nem sikerült jegyet venniük, virrasztott vagy a Wham! kislemezeit hallgatta meg újra és újra egész álló nap. Sok tini könny folyt aznap. Mintha valaki meghalt vagy valami elpusztult volna. Sokaknak a Wham! felbomlása a fiatalságuk végét szimbolizálta. Ideje volt felnőni, ami egyeseknek ijesztő perspektíva volt. Miért nem maradhat minden a régiben? A színfalak mögött szomorúság keveredett izgalommal, de a darab főszereplőiben minden összemosódott. A brit könnyűzene krémje vegyült itt barátokkal és családtagokkal. Elton John egy kis medencét alakíttatott ki a 30 fokos hőségben és pezsgőt szolgált fel a lakókocsijából. Videójáték-gépeket állítottak fel, ahol kezdés előtti, végtelenbe nyúló várakozásban mindenki elfoglalhatta magát. Röviddel az előtt, hogy színpadra lépett volna, George Michaeltől megkérdezték, nem bánja-e, hogy feloszlik a zenekar. A kérdésre határozott „nem”-mel válaszolt. Közben Andrew Ridgeley tréfásan úgy tett, mintha meg akarná fojtani zenésztársát. Volt is ebben a mozdulatban egy szemernyi igazság, bár Ridgeley csak 2004-ben, egy dokumentum-összeállításban mesélte el társának, hogyan is érzett valójában. „Nem élveztem annyira, mint a többi fellépést – mondta a gitáros. – Az egész előtte lévő időszak nehéz volt nekem. Végig arra gondoltam, ha a ráadásnak vége, akkor kész, ennyi volt. Nehéz volt megbékélni a gondolattal. Egyszerűen nem tudtuk, hogyan lépjünk át a Wham!-mel a felnőtt korba.” Egy jobb napokat is látott Gary Glitter nyitotta meg a műsort délután négykor, a még mindig rekkenő hőségben. Őt követte az egykori Haircut 100-os Nick Heyward, aki a tömeg ked9
Ge or g e M ic h a e l
vencével, a „Fantastic Day”-jel zárt, de aki egyébként mindazt szimbolizálta, amit George Michaelnek majd el kell kerülnie: egy balul sikeredett szóló karriert. Voltak más attrakciók is a közönség szórakoztatására. Például a Foreign Skies, a Wham! 1985-ös kínai turnéjáról készült film újraszerkesztett változatának premierje. A filmet a színpadot szegélyező a két óriáskivetítőn mutatták be, a színpadot pedig egy „A finálé” szavakat formáló nehéz függöny takarta. A valódi cselekmény fél 8-kor kezdődött. 72 000 fő fölött harsogtak az „Everything She Wants” kezdő hangjai, amelyeket a tömeg nagy sikongással fogadott. Pillanatokkal később, még élesebb sikongás közepette, a függönyt széthúzták. Ha lehet, még ennél is hangosabb sikítások köszöntötték a jobb oldalon két férfi táncossal színpadra lépő George Michaelt. Szűk fekete farmerben, bőrcsizmában, dzsekiben és az elhagyhatatlan napszemüvegben. Ő és táncosai elindultak. Michael szólóban rótta a közönség közé messze benyúló kifutókat. Amikor, néhány perc múlva, visszatért a színpadra, megjelent Andrew Ridgeley két háttérénekestáncossal, Pepsivel és Shirlie-vel. Ő is hosszasan járt fel s alá, mielőtt – látványosan és pózolva – levetette volna hos�szú fekete kabátját. Amikor véget ért a közel hetven perces bemutatkozás, és rákezdtek a tulajdonképpeni számra, az egész közönség énekelt. Minden csípőringást, a közönségre vetett minden pillantást, minden apróságot fültépő tetszésnyilvánítás fogadott. Hosszúnak ígérkezett az este. Az elérzékenyült George Michael többször is szólt a közönséghez a koncert alatt. Azt mondta, „négyévnyi köszönnivalónk van”. A nyolcvanas évek közepének könnyűzenéjét meghatározó összes sikerszámot eljátszották: elhangzott a „Wake Me Up Before You Go Go”, az „I’m Your Man”, a „Last Christmas” és a „Club Tropicana”, és a számok egyre csak folytatódtak. Pepsi és 10
„ F i n a l”
Shirlie többször is átöltözött a koncert során, a „Bad Boys”-hoz óriási parókát húztak a fejükre. – Az egész nap csupa vibrálás volt – emlékezett vissza Shirlie Holliman. – Jókor ért véget: a csúcson!. Mindenkinek jókedve volt, Pepsi fején meg az enyémen ott díszelegtek ezek a méhkaptár-méretű parókák. Jó nehezek és murisak voltak. Ronald McDonald, aki igazából Elton John volt jelmezben, megjelent a zongoránál, miközben George Michael a közönséget vezényelte az „The Edge of Heaven” című szám alatt. A bohóc a színpadon maradt és George-dzsal elénekelte a „Candle in the Wind”-et –akkor, persze, még egyikük sem sejtette, hogyan kötődik majd a dal Michael későbbi barátjához, Diana hercegnőhöz. Ahogy sötétedni kezdett és a stadion is sötétségbe burkolózott, a zenekar tovább fokozta az izgalmakat a „Wham Rap”-pel és egy titokzatos „különleges barát”-nak ajánlott érzelmes „A Different Corner”-rel. A főmenüt a dinamikus „Freedom” zárta. A ráadásban ott volt a „Careless Whisper”, a „Young Guns (Go For It)” és az „I’m Your Man” Simon Le Bonnal – a fináléra pedig minden előadó visszajött színpadra. George és Andrew tiszteletkört futott a kifutón, majd Ridgeley megragadta a mikrofont és így szólt: – Köszönjük, George! És azzal vége is volt a műsornak. Látványos befejezése egy látványos, bár rövid könnyűzenei karriernek. A koncert után a szereplők és a stáb átment a Hippodrome-ba, ahol éjszakába nyúló buli vette kezdetét. És bár több millió rajongó gyászolta a Wham!-et, ez a vég George Michaelnek a kezdetet jelentette. A Wham! 1986-os felbomlását George Michael még a zenekarénál is csodásabb – szóló – karrierje követte. Már szóló énekesként – első világkörüli turnéját megszakítva – ismét fellépett a 11
Ge or g e M ic h a e l
Wembley-ben a Nelson Mandela 70. születésnapja tiszteletére rendezett koncerten. És miután a szomszédos Wembley Arenaban többször is énekelt jótékony célú eseményeken, 1992-ben visszatért a stadionba. Azt követően, hogy Freddie Mercury, a Queen enigmatikus frontembere 1991 novemberében elhunyt, a zenekar többi tagja koncerttel hívta fel a figyelmet az AIDSre. A koncerten ismert vendégművész-énekesek énekelték a Queen egykori számait. Michael mindenkit leénekelt a színpadról: pályafutásának egyik legnagyobb hatású, legszenvedélyesebb énekesi teljesítményét nyújtotta. A közönség csak évek múltán tudta meg, miért. A kilencvenes évek végén bejelentették, hogy a Wembley-t lebontják és egy új nemzeti stadion építenek a helyén. Parázs viták folytak arról, hogy beépítsék-e a híres ikertornyot az új szerkezetbe, de végül 2002-ben megjelent a légkalapács. A Chelsea 2002-ben megnyerte az „öreg” Wembley-ben utoljára rendezett FA-kupadöntőt, Anglia elveszítette a Németország elleni mérkőzést és a Bon Jovi, az amerikai rock formáció koncertje volt az utolsó, amelyet itt rendeztek. Ahogy a kilencvenes években a Wembley állaga egyre ros�szabb lett, úgy ment tönkre George Michael magánélete is. Miután elveszítette a hozzá legközelebb álló két embert, olyan fájdalom érte, amelyet csak a következő évszázadban tudott teljesen kiheverni. Nyilvános botrányok sorozatába keveredett, igaz, sok túlzás is volt abban, amit írtak. Ami a szakmát illeti, egy elhúzódó perbe keveredett a lemezkiadójával; amerikai közönsége pedig megcsappant. De 18 év szünet után, a könnyűzenei iparban eltöltött 25. évben, úgy érezte, elérkezett az ideje, hogy ismét koncertturnéra induljon. A bulvárlapok újabb botránykrónikái közepette Michael 2006-ban ismét turnézni kezdett. Egymás után lépett fel Európa különböző stadionjaiban. 12
„ F i n a l”
A korszerűsített és felújított Wembley kulcsait a kivitelező 2007 márciusában adta át az angol Labdarúgó Szövetségnek. Az elkészült stadion lenyűgöző volt: 300 méter magas boltívét már több kilométerről lehetett látni, az ülőhelyek száma pedig 90 000 volt. A Muse rock együttes bejelentette, hogy 2007. június 16-án fellép az átépített stadionban, később viszont az a bejelentés hangzott el, hogy George Michaelt éri az a megtiszteltetés, hogy az első koncertet adhatja június 9-én. Az első előadásra olyan gyorsan elfogytak a jegyek, hogy még egyet szerveztek másnapra. Alex Home, a Wembley ügyvezetője „óriási hír”-nek nevezte a bejelentést, s hozzátette: – [George Michael] már jól ismeri ezt a remek színpadot, hiszen fellépett a régi stadionban a Wham!-mel a Live Aiden és szóló énekesként is. Ez a stadionhoz méltó nyitó buli lesz. Már nagyon várjuk, hogy a stadion visszakerüljön a fontos zenei célállomások világtérképére. Amikor diadalmasan színre lépett a Wembley-ben, George Michael is visszakerült a világ zenei pódiumára. Mint a régi híres stadion, ő is – aki ugyancsak brit ikon – újjászületett és ragyogó jövő elé nézhetett. George Michael dinamikus férfi. Szorgalmas és büszke, gondot okoz neki a pénz és bizonytalan, ugyanakkor hihetetlenül gazdag és híres ember. Nagyon zárkózott, de nemrégiben nyíltan kezdett beszélni magánéletéről. Gyakran elmondta interjúkban, hogy azoknak a celebeknek, akiket ismer, van egy közös vonásuk. Valami, ami a hivatásuk csúcsára repíti őket. Nem valami különleges tulajdonság vagy tehetség, amellyel a sors megáldotta őket. Mindössze arról van szó, hogy mindegyikükben van valami hiányérzet. Mindegyiküknek le kellett győznie vagy bizonyítania kellett valamit, vagy az életükben valami hiányt kellett pótolni. Mindez céltudatossá tette őket és segített elérni a céljukat. 13
Ge or g e M ic h a e l
George Michael is ilyen volt. Ahány embert kérdezünk meg, annyiféle véleményt hallhatunk róla. De ha elég sok pillanatfelvétel készül, ha elég sok szempontból közelítjük meg, az eredmény nem egy halom töredék és nem milliónyi összefüggéstelen tény lesz. Akkor teljes képet kapunk George Michaelről. Íme, a történet, amely róla szól.
14
