Mi formáljuk a világot, vagy a világ formál minket?

a Kecskeméti Református Egyházközség Hírmondója

XV. évf., 3. sz. 2007.

Mi formáljuk a világot, vagy a világ formál minket? A reformáció ünnepére készülve igen nagy kérdés ez. A keresztyénség lényegi kérdése. Mi formáljuk a világot, vagy a világ formál minket? Isten „formálta” az embert a földnek porából. Formát, alakot, tartalmat adott az ember életének. Méltóságot, gerincet, arcot, lelket. Az ember azután formált magának isteneket. Ember-, vagy éppen állatarcút, s elnevezte őket sokféleképpen, majd eltévedt közöttük. Az egyik ember hozzálátott a másik ember formálásához, hatalmat vett felette, meghatározta értékét és lehetőségeit, s felépítette a történelem sokféle fellegvárát, törvényoszlopát, épületeit, kultúráját. Formáció – deformáció. Az eredeti forma, az Isten által jónak teremtett forma tönkrement. A közösség, a szeretet, a szövetség megszakadt, s maradt a magány, az önzés és a hűtlenség.

Ezért reformációra volt szükség. Visszaformálásra. Vissza az eredetire. Vissza az Isten által teremtett ember eredeti céljának betöltésére. Az első Ádám vétkében megrekedt emberhez eljött a „második Ádám”, Jézus Krisztus. De a kezünk között így történt a Szentírással is. Az Isten Lelke által ihletett írások sokak magyarázata által deformálódtak. Túlságosan is emberarcú lett a szent könyv, s túlságosan sok lett az ember által tanácsolt, ajánlott életszabály. Elvesztette a közvetlen Isten által való vezetés és engedelmesség felelősségének terhét. A szavak képpé szelídültek, az igehirdetés aktualitása szép történetekké. Az élet valósága és a templom szentsége kettévált. Ezért volt szükség a reformációra. Hogy újra megszólaljon az IGE. Hogy érvényt nyerjen a KIJELENTÉS, hogy ÉLETTÉ VÁLJON a keresztyén üzenet. Hogy formáljuk a világot, mert különben

2

Magvetõ

Szõlõskert 2007/3

a világ formál minket. Vállaljuk-e reformátusok az IGE formálását? Hogy velünk kezdődjön, folytatódjon, s legyen teljessé a reformáció. Ma, itt, közöttünk? Hogy mi alakuljunk Isten vezetése alatt olyanná, amilyenné Ő akarja, hogy bátrak legyünk kiállni, szólni, élni azt, amit igaznak tartunk? Vagy mi formálódunk a világ sodrása által, s leszünk erőtlenné, kiszolgáltatottá, bizonytalanná, gerinctelenné? A vizuális világ félelmes, tömeges deformációra képes. Engedjük magunkat deformálni? Olyan könyv van a kezünkben, mely sok évezreden keresztül megőrizte Isten SZAVÁT, mely ma sem vesztett semmit aktualitásából. Ma is csak ez tart meg. Hatalmak jöhettek, mehettek, jöhetnek, mehetnek – egyik sem tart meg. Csak az IGE.

Őrizzük az Igét, hogy megőrizzen minket. Formálódjunk Isten akarata által, hogy megőrizzen minket minden hamis formától, minden deformációtól. Hogy formálódjunk életünk minden napján, mígnem kiábrázolódik bennünk, rajtunk a Krisztus arca. Vele együtt, s Általa formálva a világot – betölthetjük feladatunkat, küldetésünket. „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az ÚR dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az ÚR Lelke által..” (2Kor 3,18) Áldott reformációi ünnepet minden református testvérünknek! Fodorné Ablonczy Margit intézeti lelkész és vallástanár

Imádkozzunk! - Dicsérjük Urunkat megújító szeretetéért, a reformáció csodájáért és könyörögjünk, hogy mindig megújulhasson hitünk! - Imádkozzunk egymásért, azokért, akik még nem jutottak hitre, hogy Istenhez találhassanak, a hitben járókért, hogy abban megmaradhassanak! - Adjunk hálát az elindult Pálmácska óvodáért, imádkozzunk az ott szolgálókért és munkájukért! - Adjunk hálát a gyülekezetünkben élő és szolgáló kisebb közösségekért! - Imádkozzunk a betegekért és gyászolókért, hogy a feltámadott Kriszusba vetett hit adjon erőt nekik! - Könyörögjünk nemzetünkért, lelki ébredésért, erkölcsi megújulásért!

Szõlõskert 2007/ 3

Gyülekezeti élet

3

Ki tartozik a Kecskeméti Református Egyházközséghez? Az egyháztagságról Városunkban a népszámlálási adatok szerint 14976 ember vallotta magát a református egyházhoz tartozónak, reformátusnak, mintegy a lakosság 14%-a. Ezenkívül még 26810 ember él itt úgy, hogy jelenleg nem tartozik egyetlen egyházi közösséghez sem. Természetesen minden magát reformátusnak valló embert egyházközségünkhöz tartozónak tekintünk, mégis szeretnénk megnyerni mindnyájukat annak, amit Isten népének, gyülekezetének „nagy családja” jelent. „Az Isten háza alapjában véve családi ház. A családfő maga Isten, mi, a körülötte letelepedő sereg az Ô házanépe.” - írta Dr. Ravasz László, egyházkerületünk volt püspöke, az 1942-ben megjelent Magyar Református Templomok című könyv egyik tanulmányában. Valóban, a „templomos gyülekezet” így élhet közösségben Urunkkal és egymással, mint Isten Jézus Krisztusban megváltott gyermekei. Mégis a címben feltett kérdésre szükséges részletesebb választ is adni. A Magyarországi Református Egyház „Az egyház alkotmányáról és kormányzatáról” szóló törvényében a következőket fogalmazza meg: Az egyháztagok 22. § (1) A Magyarországi Református Egyház tagja minden magyar – illetve

Magyarországon élő nem magyar – állampolgár, akit a református egyház szertartása szerint megkereszteltek, valamint az a nagykorú keresztyén, aki magát reformátusnak vallja. (2) Teljes jogú egyháztag az, akit megkereszteltek, konfirmációi fogadalmat tett, a gyülekezeti istentiszteleten és az úrvacsorai közösségben részt vesz, és egyházközségében az egyház fenntartásához hozzájárul. Az ilyen egyháztagnak nagykorúsága elérésétől kezdődően választó joga van és választható. 23. § A református egyháztag kötelességei: (1) Az evangélium szerinti tiszta erkölcsű, mértékletes és józan életet éljen. (2) Az istentiszteleteken és az úrvacsorában részt vegyen, házassága kötésénél, gyermeke keresztelésénél, halottja eltemettetésénél az egyház rendje szerint járjon el. (3) Gyermekeit a református vallásban neveltesse, és konfirmálásukról gondoskodjék. (4) Az egyházi közterheket az egyházi előírásokban megszabott módon és mértékben viselje. (5) Az elfogadott egyházi tisztséget vagy megbízást híven betöltse. 24. § A református egyháztag jogai: (1) Az egyházközség istentiszteleti szolgálati közösségében való részvétel; a konfirmált egyháztag az úrvacsorai közösség részese. (2) Házasságának megkötése,

4

Nagyító

Szõlõskert 2007/3

gyermekének megkeresztelése, halottjának temettetése végett az egyház szolgálatának igénybevétele. (3) Gyermekének vallásos oktatását az egyház iskoláiban vagy egyházi iskolákon kívül is igényelheti. (4) Az egyházi tisztségek betöltésekor az egyházi törvényben megszabott feltételek mellett választó és választható, az egyházközség presbitériuma által összeállított névjegyzék alapján. Összefoglalva tehát: az egyházi törvények szerint teljes jogú tagja lehet az egyházközségnek minden olyan, az egyházközség területén lakó konfirmált református személy, aki látogatja a gyülekezet alkalmait, részt vállal annak anyagi terheiből, és kéri felvételét a választói névjegyzékbe. Csak a névjegyzékben szereplő egyháztagok vehetnek részt a döntéshozatalban, ők választhatnak, illetve választhatók. A választói névjegyzékünkben esetenként egy név egy házaspárt, illetve egy egész családot takar. Sokszor az időközben felnőtt és konfirmált gyerekek – bár ünnepélyesen a gyülekezet tagjává fogadjuk őket – mégsem jelennek meg a névjegyzékben. Hasonlóképpen

azok közül is sokan talán nem is értesültek erről a lehetőségről, akiket ismerősük, kollegájuk hívott egyszer közénk, és Isten igéje itt megszólította őket, s azóta rendszeres látogatói alkalmainknak. Vannak, akik azóta szolgálatot is vállalnak, hivatalosan mégsem tartoznak közénk. Kérünk, és bíztatunk tehát mindenkit, hogy ellenőrizze és rendezze gyülekezeti tagságát! Sem névtelen sem névleges módon nem jó tartozni sehova. Isten népe közé pedig, ahol Isten néven nevez és nevünkön hív el nem is lehet igazán. Aki pedig szív szerint ide tartozik már, de még nem keresztelték meg, még nem konfirmált, lehetősége nyílik arra, hogy megismerve református keresztyén hitünk tanításait, egyházunk életét, Jézus Krisztus követőjeként teljes elkötelezettséggel vallja és vállalja idetartozását. Szeretettel hívjuk és várjuk alkalmainkra s a felnőtt konfirmációi előkészítőre. A lelkészi hivatalban készséggel segítünk további felvilágosítással minden kedves testvérünknek. Somogyi Péter lelkipásztor

Tűz - az Ige fényében Ha a nyáron bekapcsoltuk a híreket, sok országból tudósítottak arról, hogy égnek az erdők. Döbbenetes volt a kétségbeesett embereket látni, akiknek el kellett hagyni az otthonukat, szinte tehetetlenül próbáltak küzdeni a lángokkal! Mi sem voltunk kivételek ez alól. Az ország több pontján oltották az erdőtüzet a tűzoltók. Minket a legérzékenyebben a nyárlőrinci érintett, hiszen az a gyülekezet Emmaus házát

veszélyeztette! Legalább két héten keresztül sokan imádkoztunk az Emmaus környéki tűz miatt! Miközben kértük az Urat, olvastuk a napi Igéket a Bibliából. Szeretnék most arról írni, miről beszélt Isten akkor az Igén keresztül! Sokhelyütt a tűz a nagy forróság miatt keletkezett. Itt Emmaus mellett egyértelműen gyújtogatás okozta. Egy ember rossz döntése, bűne, sokmilliós

Szõlõskert 2007/ 3 kárt okozott, emberek javait, életét tette tönkre, két hétig rengeteg tűzoltónak adott éjjel-nappali munkát, hogy a nagy bajt megállítsák. A következmény pedig az elpusztult, hamuval beborított erdő. Ilyen a bűn természete. Létszükséglet Isten szabadító kegyelmét kérni, különben mindent tönkretesz bennünk, és a környezetünkben. Jakab a levelében a nyelv kapcsán erről így ír: „Íme egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat! A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv a tagjaink között, hogy az egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől.” (Jk 3,5) Voltak napok, amikor egész közel jött a tűz gyülekezeti házunkhoz. Sokan kijöttek a testvérek közül, hogy az oltásban segítsenek. Mások nyaraltak, és csak telefonon értesültek a szorító helyzetről. Azonban olvasták a napi Igét, Ézsaiás könyvét. Olyan jó volt látni azokat, akik készségesen indultak segíteni, és hallani, mikor a nyaralás után egyik gyülekezeti tag azt mondta: - Tudtam, hogy megállnak a lángok, amikor azt olvastam a Bibliában: „De eljön Sionhoz a Megváltó, Jákob megtérő bűnöseihez! – így szól az Úr…Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad.” Csakis Isten csodája és nagy kegyelme volt, hogy nem terjedt tovább a tűz az Emmaus Házig. Mikor már

Nagyító

5

40 méterre jött a házhoz, mindenki érezte, hogy bármi megtörténhet, ha elérnek a lángok a gáztartályig, a robbanás sokszoros pusztítást okoz. Isten azonban kegyelmesen megőrzött Bennünket. Megváltoztatta a szélirányt. Egy ideig az Emmaus felé fújt a szél, és arra terjedt is a tűz, de a ház közelében ellenkező irányt vett, és így arra haladtak tovább a lángok. Isten elfújta a tüzet az Emmaus elől. Az Újszövetségből ekkor az Apostolok cselekedetei 27. részét olvastuk. A Pált fogságba vivő hajó a széllel küzd. Nézzük meg az első 25 verset, mennyire ki voltak szolgáltatva a viharos szélnek a hajó, a legénység, az utasok. Nem engedte őket oda jutni a szél, ahova Pál fogvatartói igyekeztek. Bármennyire okos, jól képzett emberek voltak, nehezen haladtak, mert ellenszél volt. Isten kegyelme Emmausban a javunkra fordította a szelet! Közben a napi Igék sorában a 64. részt olvastuk Ézsaiás könyvéből. Döbbenetes versek voltak ezek azokban a nehéz napokban: „Ahogy a tűz lángra lobbantja a rőzsét, és felforralja a tűz a vizet, úgy ismertesd meg nevedet ellenségeiddel: reszkessenek tőled a népek, ha majd váratlanul félelmetes dolgokat művelsz: ha leszállsz, meginognak tőled a hegyek. Soha senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna Isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért… Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint

6

Gyülekezeti élet

a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél… Uram Atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian. Tekints ránk: mindnyájan a te néped vagyunk!” Amikor 8 évet Budapesten szolgáltunk, a fasori gyülekezetnek Tahiban volt táborhelye. Nyaranta ott tartottuk a heteket. Többször is küzdöttünk a vízzel, mert ott a Duna

Szõlõskert 2007/3 öntött ki, és a tábor széléig víz alatt volt minden. Itt a tűz fenyeget, talán a felmelegedés miatt a következő években is. Egy dolog azonban biztos. A mi Urunk, Istenünk Ura a szélnek, a víznek és a tűznek is. Mert mindezek engednek neki! Ő mindennél hatalmasabb! Az a legjobb, hogy az Ő kezébe tehetjük le és tudhatjuk gyülekezetünket, és a jövőnket! Somogyiné Ficsor Krisztina lp.

Nõszövetségi konferencia Dunaújvárosban Verőfényes szép őszi reggelen bizakodva és nyitott szívvel indultunk el szeptember 29-én Dunaújvárosba 10 nőtestvéremmel a Kecskeméti Nőszövetségből. Időben érkeztünk a konferencia helyszínére. Ott szíves szóval és kedves vendéglátással fogadtak bennünket és a 18 másik küldöttséget. Pontosan 10 órakor a templomban elkezdődött az egész napos programsorozat. A fő téma a szolgálat volt. A szolgálat, melynek alapja az élő kapcsolat Krisztussal. Böttger Antal és felesége köszöntötték az egybegyűlteket, majd Ibolya, a helyi

Nőszövetség elnöke szólt hozzánk. A nyitó áhítatot Szénásiné Judit, a Dunamelléki Egyházkerület Nőszövetségének főtitkára tartotta. A vezérige Jn 15, 1-8, 16 versei voltak. Jézus mondja: „Én választottalak titeket, hogy igaz gyümölcsöt teremjetek”. A mi Gazdánk számon kéri tőlünk, hogy milyen gyümölcsöt teremtünk ebben az évben. Továbbá bele kell épülnünk a szőlőtőbe, Krisztusba, mint a szőlővesszők. Ekkor fog igazi gyümölcsöt teremni az életünk. Majd sorba vette a Lélek gyümölcseit. Számomra a békességre jutás a legnagyobb probléma, mert sokszor türelmetlen vagyok. Itt értettem meg, hogy a béketűrés segít a békét megteremteni önmagammal és a környezetemmel is. Az áhítat végén felszabadultan énekeltük: „Az Úr csodásan működik, bár útja rejtve van…” Ezt követően Ábrahám János főgondnok úr bemutatta a 100 éves gyülekezetet. 1907-ben Báthory Zsigrai Pál szervezte meg Dunapentelén a református egyházat. 1952-2002-ig Kassai Sándor volt a lelkipásztor. Szívesen

Szõlõskert 2007/ 3 emlékeznek rá. A templomot is az ő idejében, 1985-ben szentelték fel. 2002-től a Böttger házaspár vezeti a gyülekezetet. Új lendületet hoztak a közösségbe. Ma már a templomon kívül, a Városháza Tanácstermében is van rendszeres istentisztelet. Nagy hangsúlyt fektetnek a családok lelkigondozására, bevonják őket a gyülekezeti életbe, családi táborokat szerveznek, sokat beszélgetnek a fiatal házasokkal. Legfontosabb számukra a testvéri közösségek erősítése a Jézus Krisztusban. A következőkben öt 5 perces bizonyságtételt hallgattunk a szolgálatról. Lenkeiné Teleki Mária paksi lelkész örömmel mondta el, hogy kezdetektől érzi, Isten szereti és nem engedi el a kezét. Isten áldása segíti, hogy nyitott szívvel közeledjen az egyre bővülő gyülekezet minden tagjához. Kádár Andrásné műtősnő még Kassai Sándor idejében tért meg. A kórházban megtapasztalta, hogy a könnyek olyan távcsövek, amelyek közelebb visznek az Úrhoz. Szabó Péterné cecei lelkipásztor bizonyságtételének fő mondanivalója: szolgáljatok az Úrnak örömmel. Örömünket fokozta egy szép kánon, amit meg is tanított nekünk: “Jézus békességet ad, Krisztus üdvösséget ad, Ámen”. Váli Margit angoltanár is megerősítette, hogy az Úr választotta ki őt a szolgálatra. Férjével együtt minden vasárnap istentisztelet utáni beszélgetésre invitálják a híveket, gyermekeket, felnőtteket. Mind többen jönnek ezekre az alkalmakra. Erősödik a közösség. Szabó Julianna alapi lelkipásztor sok helyen szolgál, ami meglehetősen nehéz. Mégis úgy érzi, ajándék ez, mert a vigasztalás igéjének hirdetésével a

Gyülekezeti élet

7

gyülekezetekkel együtt ráérzett, milyen jó, hogy Isten bennünk van. A bizonyságtételeket követően előadás hangzott el a Nőszövetségről. Fontos dolgokat hallottunk: a Nőszövetség a 20. század elején alakult. A második világháború után lelki ébredés következett, amelyben evangélizációk, hitmélyítő alkalmak segítették népünk talpra állását. A munka 1952-ben megszűnt, majd 1990 után újraindult. Vezérigéjük a Galata 6, 2: „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét!”. A Nőszövetség feladatának vallja a református nők közötti imaszolgálatot, a bel-, és külmissziót, ifjúsági és családi napok szervezését. A Nőszövetség tagjai a lelkipásztorok segítői, munkatársai is. A közös ebéd után csoportos beszélgetések következtek. Itt mondhattuk el, hogyan dolgozunk, szolgálunk városokban és falvakban. Sokat tanulhattunk az egyes csoportokban elhangzott tapasztalatokból, feladatvállalásokból, programokból.

8

Betlehem kapuja

A záró áhítat a 100. zsoltár alapján szólt. A lelkész a diakóniai szerepvállalásra biztatott. A ránk bízott munkát úgy kell végeznünk, mint az apostolok. A Krisztustól kapott szolgálatot föltétlen hittel kell végeznünk. A konferenciát úrvacsorával zártuk, majd felszabadultan énekeltük: „Tégy Uram engem áldássá!” Ezt követően mindannyian bizakodva,

Szõlõskert 2007/ 3 feltöltődve, tettre készen jöttünk el a konferenciáról. Jó volt együtt lenni Dunaújvárosban, éreztük a közösség Istentől kapott áldását. Hálásak vagyunk a csodálatosan megszervezett napért, a testvéri szeretetért, a lelki útravalóért. Lakó Sándorné Judit

Betlehem Kapuja Játszóház „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal.” Jn 3,18 Ez a választott igéje a Betlehem Kapuja Játszóháznak, mely a parókián 2006 májusától működik a családok szolgálatában. Ez a kedves hely vasárnap t e m p l o m o v i k é n t , gyermekmegőrzőként várja kis lakóit. Szerdán a baba-mama kör veszi birtokba, 10-12 óráig. A hét többi napján se árválkodjanak a játékok Somogyiné Ficsor Krisztina nagytiszteletű asszony és Ritter–Mészáros Ida testvérünk javaslata alapján, Istennek hála, megnyithattuk a gyermekmegőrző játszóházat. Az indulásban és azóta is sokan sokat segítettek, segítenek. Soli Deo Gloria! – Egyedül Istené a dicsőség! A játszóházban 9 órakor indul az élet: totyogó apróságok, kis óvodások érkeznek és veszik kézbe a sok- sok játékot. Ismerősként köszöntik Eta

nénit – Tóthé Krajner Etelkát – aki indulás óta állandó munkatárs. Az ő munkáját segíti naponta egy-egy szolgáló. Erre a feladatra, szolgálatra folyamatosan várjuk (nemcsak) az asszonytestvérek jelentkezését. A gyerekek délben elfáradnak, ezért hazamennek, a játékok pedig katonás rendben a helyükön várják a következő napot. A berendezés, felszerelés – játékok, függönyök, szőnyegek – jó szándékú adományozóktól kerültek a játszóházba. A szolgáltatásért perselypénzt fogadunk el, a fenntartási költségek fedezésére. Ajánlatunk: 300Ft/ óra, vagy adományjegy. Szívesen veszünk és elfogadunk bármilyen segítséget, ami a játszóház életét segíti! Édesanyákként tapasztalatból tudjuk, hogy milyen nagy könnyebbséget jelent, ha kapunk néhány szabad órát, amikor elintézhetjük a bevásárlást, vagy a család hivatalos ügyeit. Ebben szeretnénk segítséget nyújtani, arra is törekedve, hogy a hozzánk érkező gyerekeknek tartalmas elfoglaltságot biztosítsunk, melynek során azt is


Bizonyságtétel

9

megtapasztalhatják, milyen nagy ajándékot jelent az ember életében a közösséghez tartozás. Szeretettel várjuk az 1-3 éves gyermekeket 9-12 óra között a játszóházban! Kérjük és bíztatjuk a kedves testvéreket, hogy látogassanak el a játszóházba, személyesen győződjenek meg az áldásos szolgálatról. Részletesebb információt a 20/9725709 vagy 20/4284032 telefonszámon lehet kérni. Simonné Bakó Mária presbiter

Az Úr erejével „És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőt lenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.” (2Kor 12,9) Az 50. évemhez közeledve hálát adok az Úrnak, hogy a fenti verset megerősítette bennem. Hosszú küzdelem után kellett rájönnöm erőtlenségemre. Nagymamámon keresztül kerülhettem Isten közelébe. Halálával azonban kicsúszott alólam a talaj. Sorra értek a kudarcok a tanulásban és a baráti kapcsolataimban. Emberi közbenjárás miatt nem vettek fel főiskolára, amit végképp nehezen viseltem. Kerestem a helyem, a békességem és nem tudtam, hogy a baj forrása egyedül én vagyok: elhagytam Istent. Egyedül akartam megoldani mindent, bizonyítva, hogy nem véletlenül voltam jeles tanuló éveken keresztül, és ami velem történik, csak tévedés lehet. Azt gondoltam, hogy

akkor számítok, akkor vagyok valaki az emberek szemében, ha megmutatom nekik, hogy mire vagyok képes. Minél jobban akartam bizonyítani, annál nagyobbat buktam és annál jobban kétségbe estem. Amikor a legnagyobb mélységben voltam, nem tudtam senkibe se kapaszkodni, lehajolt hozzám az Isten. Az nyújtotta a kezét felém, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte. Értem is! Pedig én csak bánatot és szomorúságot okoztam Neki! Szeret engem, önzetlenül, őszintén. Szeret engem és minden nap megelégít nem csak a lelki, hanem az anyagi szükséges javakkal is. Egészségi állapotom az utóbbi időben megromlott, leszázalékolt lettem. Naponként szembesülök erőtlenségemmel. A társadalom számára értéktelen, mihaszna élősködő vagyok. „Hátrányos helyzetemet” tetézi, hogy négy gyermeket nevelünk férjemmel, akivel 23 éve járjuk közös utunkat. Isten számára azonban fontos vagyok! Terve van velem, használni

10

Bizonyságtétel

akar erejének elvégeztetésében. Jó megtapasztalni ígéreteinek beteljesedését. Nem hagy magunkra! Legutóbb is, amikor gyermekeink készültek az új tanévre, csütörtökön még nem tudtuk, hogy szombaton miből fizetik be a kollégiumi díjat, mire pénteken csöngetett a postás és éppen annyi pénzt hozott, amennyi szükséges volt. Csodálatos érzés, hogy minden nap megelégíttetünk, megvannak az adott napra rendelt javak. Ez csak a hab. A torta: a kegyelemből

Szõlõskert 2007/ 3 megtartott életünk. Hálás vagyok az Úrnak a családomért: a férjemért és a gyerekekért. Mindannyian mérhetetlen nagy ajándékok Istentől. Velük együtt, rajtuk keresztül ömlik hozzám a szeretet. Ezt a szeretetet kívánom továbbadni azoknak, akik leginkább rászorulnak. Tudom, hogy az Úristen velem van minden napon a világ végezetéig! Tóthné Krajner Etelka

Felnõtt konfirmandusok vallomásai „Mert valahány ígérete van Istennek, azokra Őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk. Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az. Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe. Én pedig az Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett.”(2 Kor 1,20-23a.) Dolmány Mihály vagyok és néhány hónapja kerültem Kecskemétre, illetve ebbe a gyülekezetbe. Arról szeretnék beszélni, hogy mit jelent számomra Isten. Kanyarodjunk vissza másfél évvel ezelőttre! A főiskolára járok, egy hét van még az államvizsgáig. Sokan mondják, hogy az érettségi után várja az embert a nagybetűs élet, mégis azt gondolom, hogy ez csak az első munkába állás kapcsán történik meg. Nálam ez a főiskola után következett be. Rengeteget imádkoztam azért, hogy Isten olyan munkahelyet adjon, ahol látni szeretne, ugyanakkor mindig is nyomdavezető szerettem volna lenni. Volt egy álláshirdetés, ami nagyon megtetszett. A kedves testvérek

ismerik a szöveget: „23 éves szakmai tapasztalattal, ebből 11 év vezetői gyakorlattal és lehetőleg 3 nyelvvizsgával keresünk lehetőleg 20 éves nyomdász kollégát”. Minden jó lett volna, de nekem ebből egyik sem volt meg. Nincs mit veszítenem, gondoltam, legalább látok egy modern nyomdát. Természetesen én lepődtem meg a legjobban, amikor behívtak második interjúkörre. Uram, lesz, ami lesz, Te vagy a Főnök. Megdöbbenésem akkor lett még nagyobb, amikor azt mondták, hogy hétfőn kezdhetek. Álmomban nem gondoltam volna, hogy teljesen fiatalon, vezetői gyakorlat hiányában megkapom az állást. Így vezethettem több mint egy évig egy vidéki kisnyomdát. Azután emberi okok miatt sajnos nem tudtam vállalni tovább a feladatomat. Választanom kellett, hogy vagy Isten, vagy a karrier. Isten nekem többet ér. Pestországban kerestem munkát. Úgy gondoltam, hogy Istennek nagy tervei vannak velem, így hát elébe mentem, hogy segítsek Neki: csak vezetői állásokat kerestem. Ennyit igazán megérdemlek! Találtam is egyet, alkalmaztak. Jól kerestem, de


Bizonyságtétel

11

a lelkemet ki kellett dolgoznom, hogy eredményes legyen a munkám. Napi 10-12 óra, minden nap. A próbaidőmet nem is hosszabbítottam meg. Nem azért döntöttem Isten mellett, hogy azután mégis a karrier győzzön. Mókás, hogy mennyire nagyon komolyan tud imádkozni az ember, amikor a saját életéről van szó. Végül is eljutottam oda, hogy inkább megyek a mezőre búzát kaszálni, vagy a bányába követ törni, de Uram, legyen meg a Te akaratod! Cseng a telefon, volt osztálytársam keres, hogy Kecskeméten éppen nyomdavezetőt keresnek, pont egy

olyan embert, mint én. Istennek van humora. Minthogy itt állok, nem kell részleteznem, hogy hogyan sikerült a személyes beszélgetés. Van egy nagyon jó főnököm, szeretem a kollégáimat. Van időm a munkámra és van időm Istenre. Soha nem hittem volna, hogy egy munkahelyen is ennyire együtt lehet élni Istennel. Hálát adok Istennek a kedvesemért, a családomért, a barátaimért, a gyülekezetemért és a munkahelyemért. Az egész életemért. Ezért szeretnék megkeresztelkedni és ezért szeretnék konfirmálni. Hogy Isten dicsőségét hirdessem másoknak ez által is: el vagyok pecsételve.

Lukács Gabriella vagyok. Salgótarjánban születtem 1976-ban. Katolikusnak kereszteltek, de a párt miatt nem tehettem első áldozó. Ez akkor nagyon fájt. Emlékszem, alsó tagozatos koromban nagyon érdekelt a hittan. A barátnőm is járt. Az oktatás a szomszédos faluban volt. A pap egyszer haza vitt, Trabanttal mentünk. Akkor azt mondta nekem, hogy hivatalosan nem járhatok hittanra, mert nem írhat be a könyvbe, de ha nagyon érdekel, mehetek és leülhetek a hátsó padban. Aztán a házunk elé értünk. Én kiszálltam és becsuktam a Trabant ajtót, de nem eléggé, mert Ő újra kinyitotta és jól becsapta. Mert ezek az ajtók nem záródnak be elsőre, ha nincs elég erő hozzá, és gyermekként nekem nem volt. Felnőttem. Anyukám nyugdíjas lett és végre teljesült a vágya, járhatott a templomba. Hívott engem is, de nem mentem. Megismerkedtem a férjemmel. Ő református emberként járt templomba Salgótarjánban. Nem is vettem észre addig azt a szép

épületet kakassal a tetején, a kicsi utcában. Megtetszett, hát bementem. Meglepett, hogy a templom fala dísztelen és egy nő prédikál. A falusi kis templomunkban vannak díszek, képek,és nők csak a padokban! Kezdett érdekelni a dolog, de még nem eléggé. Előbb el kellett költözni a szüleimtől, a barátaimtól ide Kecskemétre. Megszületett a kisfiunk, Nándor. Telt az idő. Nagyon magányosak lettünk. A férjem eljött a templomba, néha én is jöttem vele, de akkor mindig arra figyeltem, hogy a gyermek csendben maradjon, ami persze sosem volt úgy. Egy ilyen alkalommal, amikor idegesen rohangáltam vele fel-alá a templom kapujában megláttam egy plakátot református mamakör felirattal. A következő szerdán elindultam a fiammal mamakörre. Úgy írta a plakát, hogy a könyvesbolt melletti nagy kapun kell bemenni A kapu zárva volt. Áltatában ha ilyen akadály van előttem, megtorpanok. Eddig. Bementem a könyvesboltba és csak egy szavamba került s nyílt a kapu. Mentem nagy örömmel, akkor föl

12

Bizonyságtétel


sem fogtam, hogy a magam határát is áttéptem. Nagyon jól éreztük magunkat a kedves Krisztina és a többi anyuka között. Aztán már nem volt akadály, jártunk rendszeresen. Megszületett bennem a vágy, hogy teljes tagja legyek a gyülekezetnek. Nagy izgalommal mentem az első konfirmációi előkészítőre. Nagyon jó volt. Örömmel újságoltam otthon amiket az előkészítőn hallottam. Férfi lelkésszel utoljára a Trabantban beszélgettem és az merőben más hatással volt rám. Olvasgattam a tankönyvet, elkezdtem olvasni a Bibliát. Megfogalmazódtak bennem kérdések, amiket megosztottam a férjemmel. Jó volt vele Istenről beszélgetni. Megújult a kapcsolatunk. Eljött az Advent. Még

soha nem volt ilyen szép, mint most. A mamakörös készülődés közben Jézusról beszélgettünk. Szenteste a templom után, otthon a Bibliát olvastuk. Teljes lett az életünk. Sokszor sajnálom, hogy nem vettem észre Őt korábban, hiszen hívott. Szebb, teljesebb tett volna az esküvőnk, a gyermekvárásunk, a tinikorom, a gyermekkorom. Mégis boldog vagyok, mert beléptem a nyitott kapun, ami nyitva marad a gyermekem számára is, hogy ő is találkozhasson az Úrral. „Kérjetek és adatik, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér kap;aki keres talál és aki zörget, annak megnyittatik. (Lk 11, 9-l0.)

Elhivatottság „Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha.” 2Pt 1, 10 Ezt az Igét nem csak úgy választottam ki, nem olvasás alapján jött a gondolat, hanem több esemény hatására vettem elő a Bibliát és kerestem meg. Tíz éve járok a református iskolába. Előtte még gyermekistentiszteletre is jártam az óvoda alatt. Hosszú évek után azt gondolom kimondhattam, hogy hívő vagyok. Később azonban valami nem működött. Egyre jobban eltávolodtam a templomtól, a hittől. Ám ami legjobban elgondolkoztatott, az az, hogy ez alatt az idő alatt is és most is folyamatos visszaigazolást kapok, hogy Valaki figyel rám. Hiszen talán már az sem volt véletlen, hogy egy református iskolába írattak a szüleim, akik egészen távol

állnak a vallástól. Szóval az elmúlt hetekben megállított a szomszédom, Dr. Dömötör Endre, aki gyülekezetünk egyik presbitere. Egy emléklapot adott át nekem kedves gondolatokkal, miszerint mindig maradjak a hit mellett. Ez azért volt nagy hatással rám, mert előtte mondtam ki hangosan is, hogy eltávolodtam a hittől. Mióta kapcsolatom van Istennel, a Bibliával, mindig akkor tudtam hinni, elhinni valamit, ha saját bizonyságtételeket kaptam. Ha valaki őszintén elmondta, hogy ő hogyan élte meg elhívását és hogyan kapott visszajelzést a jó útról. Hiszen szerintem nem lehet olyanban hinni, ami önmagában elég hihetetlen. Szükségem volt és van is mindig a kézzel fogható dolgokra, hogy hinni tudjak. Nem tudom, ez mennyire rossz gondolat, hozzáállás, számomra ez mégis így van. Azt hiszem kimondhatom, hogy az az

Szõlõskert 2007/ 3 emléklap, amit rögtön visszajelzésként kaptam elég konkrét élmény ahhoz, hogy újra közelítsek Istenhez. Amikor a pünkösdi istentiszteleten a konfirmandusok áldásait hallgattam eszembe jutott a saját konfirmációm. Amikor hazaértem el is olvastam: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim m e g m a r a d n a k tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.” (Jn 15,7) Ha eddig

Bizonyságtétel

13

nem tettem volna, most megköszönöm Mitka néni. Ez az Ige beletalált az én világomba, gondolataimba. Akármit teszek mindig kapok valami visszaigazolást, amitől mostanában még inkább hiszem, hogy Valaki figyel és vigyáz rám. És tudom, hogy ez Isten. Horváth Flóra 11. évfolyamos tanuló

Szeretettel meghívjuk Önt és kedves családját az ELSŐ KECSKEMÉTI REFORMÁTUS BÖRZÉRE A rendezvényt 2007. november 10-én, 9-15 óráig tartjuk az Ókollégium tornatermében A megnyitó 10 órakor a Betlehem Kapuja Játszóház apróságainak bemutatkozásával kezdődik. A rendezvény célja a Betlehem Kapuja Játszóház fennmaradásának és továbbműködésének segítése, valamint Támogatói Kör szervezése (akik vállalják, hogy egy éven keresztül havonta egy kis összeggel segítik a Játszóház működését). A Börze teljes bevétele a fenti célt szolgálja. Belépő 100 forint (10 éves kortól), melynek keretében mindenki vendégünk egy sütire. Amit kínálunk: Aki szeretne túladni használható, jó állapotban lévő, de már otthon feleslegessé vált bármilyen tárgyon, annak egy asztalt biztosítunk, hogy értékesítse azokat. Amennyiben csak 1-2 tárggyal szeretné segíteni a börze sikerét, erre is van lehetőség, ezek a mama-kör közös standján kerülnek értékesítésre és teljes áruk a Játszóházat segíti. A felajánlott tárgyak a Református Könyvesboltban leadhatók. Amit kérünk: Szeretettel kérünk mindenkit, akinek asztalt biztosítunk,hogy bevétele egy harmadát, de minimum 1000 forintot a Játszóház javára felajánlani szíveskedjék. Ha valaki árulni szeretne, kérjük, előre jelezze a 06-30/6365802 telefonszámon, november 7-ig. A Börzéhez kapcsolódóan a presbiteri szobában ruhavásár lesz! A Mama-kör szeretettel várja a gyülekezet tagjait!

14

Testvérgyülekezet


Magyarbikalon jártunk „Uram, Te voltál nekünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre” Zsolt 90,16 „Hazamegyek végre, hazátlan árva Hol éltem annyi boldog ifjúévet S hol férfivá érlelt a harcos élet, Míg nem sodort el sorsom más határra. Milyen öröm, ha állomáshoz érek! Az út, amelyen új hazát keresve A szívem hoztam erre csüggedezve, Most megszépül, mert újra visszatérek” Fülöp Károly E két szívből szóló idézettel érkezett a meghívó a Kecskeméti Református Egyházközséghez. Lukács Endre református lelkipásztor tolmácsolásában a falu közössége nevében szólt a meghívás a Magyarbikali Napokra, melyet 2007. augusztus 25-26 között tartottak. 12 fős kis csapatunk augusztus 24-én, pénteken reggel vágott neki a 330 km-es útnak. Rövidebb megállókkal 11 óra körül megérkeztünk Nagyváradra, ahol a városban található három református templom közül a legrégebben (1787-ben) épült Olaszi (Körös-parti) református templomba látogattunk el. A templom érdekessége, hogy először torony nélkül került megépítésre, majd kereken 100 év múlva tornyot is emeltek elé. A váratlan érkezésünk ellenére nagyon baráti fogadtatásban

volt részünk és a helyi lelkipásztor azonnali templom és egyházközségi bemutatót tartott számunkra. A részletes beszámolóból számomra kiemelendő az az összetartás, mely ezt a gyülekezetet jellemzi. (Csak egy példát említve, ahhoz, hogy legyen a templomban orgona, a gyülekezeti tagok családonként vásárolták meg az orgona sípjait, és a mai napig látható az adományozó család neve minden egyes orgonasípon). Nagyváradról pedig egy rövid gondolat, mely a város prospektusán is olvasható: ”Szent László városa, Ady Pece - parti Párizsa, a Tiszántúl legfontosabb városa, virágzó kultúrák bölcsője és nagy pusztulások színhelye, - de mindig elég erős ahhoz, hogy hitében és hamvaiból újra éledjen, ismét Boldog Várad legyen”. Utunkat egy kis belvárosi séta után 12 óra körül folytattuk. Este fél 7-re értünk Magyarbikalra, ahol a falu fogadóbizottsága élén a lelkipásztorral igazi magyar vendégszeretettel fogadott minket. A helyi, házi szilvapálinka és a még meleg kürtöskalács elfogyasztása után megismerkedtünk a bennünket elszállásoló családokkal. A vacsorát már ki-ki a saját szállásadójánál töltötte. Az erdélyi emberek vendégszeretete világhírű, melyről most saját magunk is személyesen meggyőződhettünk. Az asztalon minden jóval, ami szem szájnak ingere, fogadtak bennünket. Csak egy

Szõlõskert 2007/ 3 kis ízelítő, amit fogyasztottunk az ott töltött idő alatt: töltött káposzta, rántott hús, töltött tojás, padlizsánkrém, házi kecskesajt és még sorolhatnám. Az italokról nem is beszélve. Minden család vezet valamekkora gazdaságot. A veteményeskerten túl szinte mindenkinek vannak állatai (tyúk, tehén, malac, ló stb.) és gyümölcsöse vagy szőlője. Szeptember végén a legnagyobb esemény a faluban a szüret, melyen együtt dolgoznak. Így az összes családnál megtalálható a házi készítésű bor, illetve pálinka. Mindezek megkóstolása után nyugovóra tértünk, hogy másnap kellő lelkesedéssel folytathassuk tervezett programjainkat. Szombaton a bőséges reggeli után egy kiránduláson vettünk részt a Nyugati Havasokba. A falu apraja–nagyja a mi kényelmünkön, és szórakoztatásunkon munkálkodott. Míg az asszonyok a faluban maradtak, hogy a kirándulás után hazaérkezők számára estebédet készítsenek, addig az alpolgármester és a lelkipásztor vezényletében a gyerekek és néhány férfi elkísért bennünket az autós túrára. Kb. 1,5 órás út után megérkeztünk egy csodaszép vízeséshez, majd pedig egy pihenőhelyen letáboroztunk. Itt egy grillpartit rendeztek számunkra szalonnasütéssel, miccsel (helyi specialitás, amely 3 különböző darált húsból készül) és pácolt húsokkal. Egy kellemes beszélgetés keretében, gyerekzsivajjal a háttérben élveztük a jobbnál jobb ízeket és illatokat, melyet a sült mangalicaszalonna és a hagymás kenyér illata hordozott. Pár óra eltöltése után visszaindultunk a

Testvérgyülekezet

15

faluba, ahol már rotyogott a bográcsos és a helyi Rehobot ház (régi felekezeti iskola) udvarán egy csodásan megterített asztal várt bennünket, mely a délelőtt folyamán ott tüsténkedő asszonyok jóvoltából készült. Laczay András lelkipásztorunk meg is jegyezte, hogy a mai nap egyfolytában ettünk, és még nincs vége! Ez is mind arról tanúskodik, hogy az egyébként nem igazán bőségben élő pár száz lelkes faluközösség mindent megtett annak érdekében, hogy az általuk meghívott vendégek igazán ne szenvedjenek hiányt semmiben és esetenként erőn felül is vállalták ezt a vendégfogadást, amit ezúton is köszönök mindannyiunk nevében. A kora este a helyi kultúrotthonban folytatódott, ahol dr. Sebestyén Kálmán előadását hallgathattuk meg Magyarbikal történetéről. Ezt követően a Szarkaláb néptáncegyüttes bemutatóját láthattuk, melyet kitörő tapsviharral jutalmazott a közönség. Az ünnepi program másnap a templomban a 11 órakor kezdődő ünnepi istentisztelettel folytatódott, melyen Laczay András kecskeméti lelkipásztorunk prédikált. Itt még a régi hagyományok szerint zajlik egy-

16

Testvérgyülekezet

Kupa Kati néni, templomunk úrasztali terítőjének készítője egy istentisztelet. A nők többsége helyi népviseletben jelent meg. Az asszonyok fején kendő, az eladó sorban lévő lányok fején párta, egyedül a még nem konfirmált lányok lehettek fedetlen fejjel. Eszerint különbözött a ruhájuk színe és díszítése is. Természetesen a legékesebb ruhát a még férjhez nem ment lányok viselték. Ők viselhetnek csak gyöngyöt és bojtot, mert a helyiek elmondása szerint ez az asszonyoknak már nem illendő. A templomban megvolt a szigorú ültetési rend is. A nők mentek be először és foglalták el helyüket, őket követték az eladó sorban lévő lányok, akiknek az első sorban volt a helyük, hogy mindenki láthassa őket. Miután ők is elfoglalták a helyüket, akkor jöhettek be a férfiak egy másik, azaz a férfibejárón. Kor szerinti sorrendben. Először az idősebb korosztály, majd a fiatal férfiak és

Szõlõskert 2007/ 3 végül a legények, akik a karzaton az orgona mellé ülhettek (legtávolabb a lányoktól). Ezután érkezett a lelkész felesége és gyermekei, majd pedig a lelkipásztorok. Maga a liturgia is eltért a nálunk megszokottól. Elhangzott egy bűnbánati imádság, mely ott minden istentiszteleten szerepel, azonban nálunk ez nem ismert. A templomból való eljövetelnek ugyanilyen szigorú rendje van, mint az érkezésnek. Először a nők távoznak üléssorrendben, majd őket követik a férfiak. A templomból kijőve körbeálltuk a falu korábbi lelkipásztora, Ferencz Miklós nagytiszteletű úr sírját és a helyi nőszövetségi kórus éneke alatt a jelenlegi lelkipásztor Lukács Endre és felesége elhelyezték a gyülekezet koszorúját. Az alkalom után köszöntőket hallhattunk az ünnepi alkalmon részt vevő meghívott vendégektől. Majd pedig a helyi kézművesek bemutatóját csodálhattuk meg, ahol szebbnél szebb hímzéseket, faragásokat láthattunk. Külön öröm volt nekünk fiatalabb kecskemétieknek megismerkedni a 80 esztendős Kupa Kati nénivel. Ő volt az, aki több mint 20 éve varrta azt a kalotaszegi vagdalásos úrasztali terítőnket, mely tavasztól őszig díszíti templomunkat. Az ünnepi program egy hatalmas lakomával zárult. Ekkor elérkeztünk a búcsú pillanatához, és a kecskeméti viszontlátás reményében köszöntünk el egymástól, mely minden bizonnyal mihamarabb eljön. A bőséges útravalóval táskáinkban nekivágtunk a hazafelé vezető útnak. Virág Gabriella


Gyermeksarok

17

Megnyitottuk a Pálmácska Református Óvodát Köszöntés istentiszteleten:

a

tanévnyitó

Nyitott, örömteli és hálatelt szívvel köszöntjük itt a templomban ezen az évnyitó istentiszteleten a gyülekezet közösségében, a most induló Református Pálmácska Óvoda óvodásait, a kedves szülőket, a dadusokat és az óvónőket. A templom alapvetően családi ház, a családfő maga az élő Isten, a mi Mennyei Atyánk és mi a köré sereglő emberek vagyunk az Ő gyermekei. Mennyei Atyánk szeretete immár a harmadik testvér születését is lehetővé tette, a két oktatási testvérintézmény után. Nagyon vártuk az érkezését! Sok imádság közben sok emberi segítség bábáskodott a születésénél, hálásak vagyunk mindezért. A két nagyobb testvér és sok családtag vesz most körül titeket. Egy nagycsaládban tudjuk, mit jelent egy újabb gyermek érkezése, milyen örömet jelent, milyen közös feladatot, s Hálás szívvel mondunk köszönetet Mennyei Atyánknak mindazokért a jelekért, melyeken keresztül mutatta utunkat. Hosszú vágyakozás és imádság előzte meg Egyházközségünk szándékát az óvoda megnyitása iránt. Az idei esztendő áprilisában megcsillant ennek reménye, az Úr úgy rendezte óvodánk ügyét, hogy a szükség kaput nyitott

az élet befogadása mindig áldást. Az Úr Jézus azt mondta ilyenkor Őt fogadjuk be. Ez a mi örömünk ma különösen is. „És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.” (Lk 9,48) S ebben a kijelentésben az is benne van, hogy Nála a legkisebb a nagy. Így szeretnénk mi is Rátok nézni. S hogy milyen a mi Urunk, hogyan bánik velünk? Csodálatosan jelenti ki ezt az Ő Szavában: „Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti.” (És 40,11) Mindnyájunkról szertettel gondoskodik. Így fog Titeket is karjára venni és megáldani. Somogyi Péter lelkipásztor nekünk: így vettük át a várostól a Munkácsy utcai óvodát működtetésre. Egy csoporttal indultunk el az idei tanév szeptemberétől. 30 „Pálmácska” óvodással, két óvodapedagógussal és két dajkával nyitottuk meg kapuinkat. A Lelkészi Hivatalban dolgozók és lelkészek: Szabó Gábor esperes úr, Somogyi Péter nagytiszteletű úr áldozatos segítségével és vezetésével

18

Gyermeksarok


július végére túljutottunk a jogi procedúrákon, majd lázasan nekiláttunk az óvoda nyári karbantartó, „megújító” munkálatainak. A közös akarat és lelkes munkálkodás meghozta gyümölcsét: 2007.augusztus 27-én megnyílt a Pálmácska óvoda a gyermekek előtt, ahol kezdődhet a magvetés. Óvodánkat a kollégiumi rendszerhez kapcsolódva működtetjük. Most már minden láncszem megvan ahhoz, hogy Kecskeméten a gyermekek keresztyén nevelésben részesüljenek és a családok Isten népének nagy családjába tartozzanak - óvodától az egyetem elvégzéséig -. Varga László főigazgató, püspök helyettes úr áhítattal és imádságos szívvel nyitotta meg és adta át

óvodánkat, a megnyitón a szülők és gyermekek is részt vettek. Reméljük Jézus szavai beköltöznek lelkünkbe, mely óvodánk nevelési programjának fő gondolata: Jézus mondja: „Engedjétek, hogy a kisgyermekek énhozzám jöjjenek!” (Lk 18,16) Köszönjük a Kecskeméti Református Egyházközség tagjainak, Vezetésének, a Presbitériumnak és a szülőknek imádságaikat, adakozásaikat. Jövőnkre Isten áldását kérve kezdjük meg nevelőmunkánkat. Sáriné Czakó Erzsébet,Tapolcsányi Nóra óvodapedagógusok

Cserkésztábor A cserkészcsapatunk 2007 nyarán is megtartotta szokásos nyári táborát. Idén az északi országhatár mentén, a Nógrád megyei Litke falu mellett vertük fel sátrainkat közvetlenül az Ipoly szomszédságában. Ez alkalommal több különlegessége is volt a tábornak: egyrészt a cserkészet megalakulásának százéves évfordulóját ünnepeltük, másrészt az ünneplést másik 5 cserkészcsapat (Abony, Jászberény, Jászfényszaru, Törökszentmiklós, Vezseny) társaságában tehettük még emlékezetesebbé. A 150 cserkész 10 napon keresztül táborozott együtt augusztus első felében. A Kecskeméti Református Kollégium cserkészcsapata (121. sz. dr. Vetéssy Géza) 47 cserkésszel képviseltette magát. Az Ipoly árterébe húzódtunk a nap forró sugarai elől, és egy délután alatt felállítottuk sátrainkat, kialakítottuk őrsi körleteinket. A bőséges faanyagnak

köszönhetően változatos tábori építmények bukkantak elő a sátrak mellett: asztalok, padok, kerítések, körletkapuk, szemetesek és egy szerszámtartó. Varázslatos volt, ahogy a vad természet megszelídült a szorgos munka hatására, tágas utak kígyóztak a sűrű aljnövényzetben, csábították a cserkészt, látogatót egyaránt a sátrakhoz. Az altáborunk alakulóterén barátságos kis lámpások bújtak ki a földből, hogy éjszaka halvány fénnyel árasszák el a teret, biztonságot adva az arra járóknak. Fantasztikus élmény volt az esti tábortűz után a csillagos ég alatt az altáborunkhoz visszasétálni, majd ott, a lámpások fényében jó éjszakát kívánni a többieknek. Vezetőink remek programot állítottak össze nekünk, maximálisan kihasználva a táborhely adottságait. Alkalmunk nyílt az Ipoly folyón kenuzni, amely a Kecskemét homokbuckáihoz


A zene nyelvén

szokott cserkészeink felettébb élveztek. Délutánonként focibajnokság kötötte le a csapatok figyelmét. A lelkes küzdelem eredményeképpen miénk lett a trófea mindkét kategóriában, sőt, a gólkirály is tőlünk került ki Bibó Zoltán személyében. Napközben alkalmunk nyílt néptáncolni, célba lőni, kézműveskedni, népi játékokat játszani, végigmenni egy akadálypályán. A harmadik cserkésztörvény szellemében (A cserkész ahol tud, segít.) pedig segítettük megtisztítani Litkét a hulladéktól. A hagyományokhoz híven ismét elhagytuk a tábor területét, hogy portyázni induljunk. A Palóc Grand Kanyon különösen szép volt, azonban a legnagyobb élményt a kora délután kezdődő zivatarhullámok jelentették. Bár bőrig áztunk, az eső nem szegte kedvünk és inkább

19

énekelve, menetelve, néha futva, de töretlen jókedvvel igyekeztünk vissza a táborba. Örülök, hogy részt vehettem idén is a nyári Nagytáborban és tanúja lehettem, ahogy 15 újonc cserkészfogadalmat tett. Csodálatos volt tapasztalni Isten kegyelmét, hogy ekkora hagyományokkal rendelkező ifjúsági mozgalom nem szűnik meg gyarapodni létszámban, tapasztalatban, tudásban, sokszínűségben. Köszönettel tartozunk a gyülekezetnek, amely gondoskodó szeretettel vesz körül bennünket, támogatásuk nélkül, bizony, alig lenne lehetséges munkálkodni az emberibb emberekért és magyarabb magyarokért. Mező Zsófia

A zene nyelvén “Mely igen jó az Úr Istent dicsérni, Felségednek, én Uram, énekelni.” – 255. dicséret A fenti idézet valóban igaz. És ez így áll a 92. zsoltárral is, amelynek alapján írta az ének írója, jelenlegi ismereteink szerint Sztárai Mihály. Csak buzdítani tudok mindenkit az éneklésre. Énekelni (de orgonálni, hegedülni, harsonázni, egyáltalán valamilyen hangszeren játszani) jó dolog, felemelő tevékenység, tapasztalatom szerint minden más foglalatosságnál fontosabb és nemesebb. Ha bármelyik szent éneket (főként zsoltárt) eléneklünk, az segít a jó gondolatok előtérbe kerüléséhez, lecsendesít, ha arra van szükség, közelebb segít minket egymáshoz, ráhangol Isten dolgaira. Ha csak két ember énekel együtt, már jól teszi azt, hiszen éppen pletykálhatna is egy

harmadikról. Summa summárum: minden kedves olvasó szíves figyelmébe ajánlom hétfői zsoltárkörünket és énekkari alkalmainkat is. Egyébként 2009-ben Kálvinévforduló lesz, és mi mással tudnánk méltóbban ünnepelni, mint hogy minél többet énekeljük a magyarra fordított genfi zsoltárokat. Otthon a családban kisebb gyermekeink sokat énekelnek és minden este – néha csak egy-egy éneket – énekelünk nekik. Televíziót este nem nagyon nézünk. A Krónikák könyvében találjuk Ezékiás király parancsát, aki parancsba adta az éneklést. E parancs után azt olvassuk, hogy a léviták „örömmel dicsérték az Urat”. December 1-jén különleges alkalomra hívom a testvéreket, hiszen adventváró éneklés lesz templomunkban. Hogy az énekek ne

20

Kincsestár

Szõlõskert 2007/ 3 csak felsorolásszerűen kövessék egymást, az orgona folyamatosságot biztosít az énekek között. A közös éneklésen elhangzó énekek: 33. zsoltár, 218. dicséret, 273. dicséret, a 369. ének Kodály feldolgozásában, valamint a 311, 309, 40, 296, 317, 195, énekek. A Kodály-művet kivéve minden ének unisono (egy szólamban) fog szólni orgonakísérettel, tehát be lehet kapcsolódni a közös éneklésbe. December 1-jén du. 2 órára szeretettel várom a testvéreket. Mikesi Tibor kántor

Kincsestár Már több, mint egy éve, nincs közöttünk dr. Szíj Rezső egykori lelkipásztor, történész, író, irodalomtörténész, könyvkiadó. A címeket még tovább is sorolhatnánk, s ha élne most azt mondaná: ugyan hagyjátok már, én magamat csak röviden, egy művészetszerető, érdeklődő embernek tartom, a többi mind ebből következik.” Dr. Szíj Rezső a műgyűjtő életművének egy jelentős részét itt őrizzük a Kecskeméti Református Egyházközség és Kollégium gyűjteményeként. Élete utolsó évtizedében igen jelentős energiát fordított arra, hogy halála után a Gyűjtemény megfelelő kezekbe kerüljön. A magas mércének, melyet dr. Szíj Rezső állított megfeleltünk; a Szíj Rezső-Kovács Rózsa Művészeti és Tudományos Gyűjtemény képek, szobrok, egyéb műtárgyak és könyvek-kiadványok Egyházunk és Kollégiumunk tulajdonában vannak

a képek a falakat díszítik s a ki nem állított anyag az Ókollégium épületében van gondosan elraktározva és katalogizálva. Gyűjteményünket korban a huszadik század első felére tehetjük. Olyan alkotók nevei fémjelzik ezt a kort a kollekcióban mint Bernáth Aurél, Rudnay Gyula, Szőnyi István, Xantus Gyula, Borsos Miklós, Szalay Lajos, később Molnár C Pál, Szász Endre, Kass János, Würtz Ádám, Demjén Attila, Kondor Béla Farkas Vladimír, Gyarmati Tihamér, Csohány Kálmán, akik festők, grafikusok vagy pl. a szobrászok: Szandai Sándor, Kelemen Kristóf, Mikus Sándor, Medgyessy Ferenc, Józsa Lajos, Hallgass Jenő Zoltán stb… Kiemelkedő az éremgyűjtemény is, egy-két neves alkotót említsünk meg: Beck Ö. Fülöp, Búza Barna, Csucs Ferenc, Ferenczy Béni, Percz János, Solymári Valkó László stb… Külön említést érdemelnek a

Szõlõskert 2007/ 3 Németországban működő, ott 1997-ben elhunyt Tokay János, csodálatos népművészeti ihletésű fadúcai és az azokról készült színes nyomatok, melyeknek gazdag kollekciója a Pálma Hotelben van. A Kollégium folyosóin diákjaink olyan alkotók munkái előtt sétálhatnak, mint Saly Német László, akinek egy nagyméretű olajfestménye, Nagymarosi halászcsalád címmel valóban olyan mint egy oltárkép, ahogy Rezső bácsi fogalmazott, - vagy Szentiványi Lajos, a sejtelmes hangulatú Tavaszi udvar c. képével, és még sorolhatnánk…

Kincsestár

tette.

21

A felmérések során már több mint négyezer műtárggyal találkoztunk, ezeket katalógusba gyűjtöttük, de még mindig vannak felfedezésre váró kincsek a dossziékban. Egyházközségünk és Kollégiumunk nagy kincse a Szíj-RezsőKovács Rózsa Művészeti és Tudományos gyűjtemény. Nagy szeretettel és tisztelettel emlékszünk dr. Szíj Rezsőre aki életművével a mi életünket is gazdaggá Dunszt István

Templomszentelés Ágasegyházán Szeptember 8-án volt az újjáépített Ágasegyházai Református Egyházközség templomának felszentelő istentisztelete. Az 1934-ben épült ágasegyházai református imaházból 2007ben templom lett. Az imaterem továbbfejlesztésének gondolata a presbitériumban már 2004ben megtörtént. Az Ágasegyházai Református Egyházközségnek 2007ben adatott meg, hogy – nagy részben a Kecskeméti Református Egyházközség adományából melyet egy jelentős összeggel kiegészített a Dunamelléki Református Egyházkerülettől kapott építési segély – átépíthesse imaházát templommá, ehhez jöttek később a hívek nagylelkű adományai, megbecsülve az özvegyasszonyok két fillérjét is. Az épület délnyugati oldalához egy kisebb

termet építettünk, mely bibliaóra, ifjúsági óra, gyermek-istentisztelet, egyéb alkalmak megtartására megfelelő. A bejáratot megtartva, a falakat megerősítve pedig egy kicsi, de látványos és hatásos tornyot kapott az egykor volt imaház, melybe a korábbi haranglábból áthelyeztük a meglévő harangunkat. A harang felirata („Te Benned bíztunk eleitől fogva!”) a 90. zsoltár alapján adott nekünk bíztatást, hogy a megálmodott templomot, ha egyszer elkezdtük be is tudjuk fejezni. A tervezési, engedélyezési eljárások után, örömmel vettük, hogy ez év márciusának végén elkezdődött építkezés augusztus végére be is fejeződött. Az istentiszteleten Jn 13,17 alapján hirdette az igét közöttünk dr. Szabó István püspök. Az egyházkerület

22

Eseménynaptár

Szõlõskert 2007/ 3 a támogató kecskeméti gyülekezet nevében Szabó Gábor elnöklelkész, tb. esperes szólt a gyülekezethez. Egy olyan épületet szentelhettünk az Úr Házává, amely emberileg nézve, korszerűen és esztétikusan elégítheti ki ennek a kis református közösségnek az igényeit. Büszkeséggel töltheti el az ágasegyházai reformátusok szívét. Ágasegyháza, 2007. szeptember 11.

képviseletében köszöntötte a gyülekezetet Varga László főjegyző, püspökhelyettes, a Bács-Kiskunsági egyházmegye részéről Hegedűs Béla,

Váradi Péter beosztott lelkész

Eseménynaptár Augusztus 14-én Öregcserkészek kárpát-medencei találkozója kezdődött templomunkban Augusztus 20-án ökumenikus kenyéráldáson szolgáltunk városunk főterén Augusztus 24-26-án testvérgyülekezetünkbe, Magyarbikalra látogatott gyülekezetünk egy csoportja. Augusztus 26-án a Rajnai Református Egyház küldöttsége járt nálunk. Szeptember 1-én Nagykőrösön az Országos Református Tanévnyitón vett részt iskolánk küldöttsége. Gimnáziumunk és általános iskolánk tanévnyitója szeptember 2-án volt. Szeptember 2-án ökumenikus gyermekáldásra került sor városunk főterén. Szeptember 7-8-án Kórházi szolgálattevő csoportunk töltött csendesnapokat Emmausban.

Szeptember 8-án templomszentelésen lehettünk együtt Ágasegyházán. Szeptember 10-én egyházmegyei közgyűlésen vett részt egyhgázközségünk küldöttsége Érsekcsanádon. Szeptember 28-án a Ravasz László emléknapok megnyitásaként istentiszteleten vehettünk részt templomunkban, majd a Ráday Múzeumban megnyílt a Ravasz László emlékkiállítás. Október 2-án egy, a Liebenzelli Misszióban szolgáló házaspár előadását hallgathattuk Japánban eltöltött szolgálati éveikről. Október 3-6-ig gimnáziumunk diákjainak szokásos aradi kerékpártúrájára került sor. Október 7-én, Tallós-Prohászka István és Szász Endre grafikáiból nyílt kiállítás az Újkollégiumban. Október 13-án a Református


Hívogató

Temető újraindulásának 15 véves évfordulója alkalmából emlékkiállítást és konferenciát szerveztünk. Október 12-13-án az egyházi ének szerepéről tartott konferencia volt egyházközségünkben. Október 18-án a Theológiai Szemle c. újság kibővített szekesztőségi ülést és konferenciát rendezett egyházközségünk gyülekezeti termében.

23

Október 23-án avattuk fel Batka Ferenc, kollégiumunk öregdiákja, református lelkész emléktábláját az Újkollégiumban. Batka Ferenc az 1956. október 25-i Kossuth téri sortűzben vesztette életét. Október 23-án gimnáziumunk 10.a osztálya adta a városi ünnepi műsort. A felkészítő tanárok Kiss Zsuzsanna és Jámbor Zsolt voltak.

Alapítvány Kollégiumi Alapítvány Megköszönjük tisztelt támogatóinknak a 2005. évi személyi jövedelemadójukból felajánlott 1%-ok összegét, összesen 4.173.981 Ft.-ot. A felajánlásokból befolyt összeget a Kecskeméti Református Kollégium tanuszodája és tornacsarnoka építésére felvett kölcsön törlesztésére használtuk fel. Egyben megköszönjük a 2006. évi SZJA 1%-nak felajánlását és kérjük, hogy a jövőben is támogassa alapítványunkat.

Gaál Tibor Alapítvány A „Gaál Tibor Díj Alapítvány” 2006. évben, a személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlásából 185.977 Ft összeget kapott. Az alapítvány a felajánlott összeget vívóedző képzésére és vívófelszerelések vásárlására fordította. A támogatóknak ezúton is köszönetet mondunk Adószámunk: 19048507-1-03 Az alapítvány kuratóriuma

Kecskeméti Református Kollégiumi Alapítvány Kecskemét, Szabadság tér 7. Adószám: 18348464-1-03

Dr. Zsolczai Sándorné kuratóriumi tag

Havi összejöveteleink Házi bibliaórát tartunk: Mészáros Jánoséknál (Hegedűs köz 24.) minden hónap első szerdáján 18 órakor Varga Sándoréknál (Béke fasor 12.) minden hónap első szerdáján 17 órakor Khin Józsefnénál (Budai hegy 236.) minden hónap második keddjén 17 órakor Közös bibliaóra: Minden hónap harmadik péntekjén 5 órakor Közös Bibliaórát tartunk a Tóth Endre teremben. Családos délutánt tartunk minden hónap utolsó vasárnapján 4 órától a Tóth Endre teremben

24

Hívogató


Heti összejöveteleink Hétfő: 3-kor Kézimunkakör a Sion I Nyugdíjasházban (Budai u.) Fél 5-től Zsoltárkör majd Énekkar a Presbiteri szobában. 6 órakor „Reményforrás” bibliakör a Tóth Endre teremben Kedd: 5 órakor Imaóra a gyülekezeti teremben 5 órakor Bibliaóra Katonatelepen Szerda: 10 órakor Mamakör a Betlehem Kapuja Játszóházban Fél 11-kor Bibliaóra a Sion III Nyugdíjasházban 3-kor Bibliaóra a Sion I Nyugdíjasházban Fél 4-kor Bibliaóra a Sion II Nyugdíjasházban

6 órakor Kék Kereszt Missziói alkalma a gyülekezeti teremben Csütörtök: 3 órakor a Tüdőosztályon áhítat 3 órakor a Széchenyivárosban bibliaóra 5 órakor Bibliaóra a gyülekezeti teremben Péntek: Fél 3-kor és 5 órakor Ifjúsági óra 5 órakor Bibliakör a Presbiteri szobában 6 órakor Fiatal felnőttek bibliaórája Fél 7-kor összevont ifjúsági óra minden csoport számára. Szombat: 5 órakor hétvégi hálaadó istentisztelet Hétköznap és szombaton reggel negyed 8-kor istentisztelet a templomban

Bibliai barangolás az Újszövetségben Sok szeretettel hívjuk a Testvéreket egy minden bizonnyal emlékezetes napra, amikor a Bibliával ismerkedhetünk. A Bibliai Barangolás átfogó képet ad a Szentírásról, segít, hogy jobban tudjuk olvasni, és megérteni. A sok ismeretet pedig játékos formában sajátíthatjuk el, 77 kézjel segítségével. Így akár évek múlva is emlékszünk az egész tartalomra. Közben pedig bárhol kezdjük el olvasni a Bibliát, a kézjelek segítenek a megértésben. Az ószövetségi

barangolást már évek óta tanítják Magyarországon, de az Újszövetséget csak egy éve kezdték el. Ez egy egész napos tanfolyam lesz. Szenteljük oda a napot a Biblia megértésére! November 3-án, szombaton 10-16.30-ig. A tanfolyam ára 950 FT, mely tartalmazza a munkafüzet és egy egyszerű ebéd árát. Jelentkezni lehet: a Református Lelkészi Hivatalban, vagy tel: 30-6835583 sms-ben. Jöjjön velünk barangolni az Újszövetség korába!

a Kecskeméti Református Egyházközség Hírmondója

Kiadja: Kecskeméti Református Egyházközség Kecskemét, Szabadság tér 7. Tel.: 500-389, Fax: 500-387 [email protected] www.krek.hu Felelős kiadó: Somogyi Péter Szerkesztő: Laczay András

Mi formáljuk a világot, vagy a világ formál minket?

Recommend Documents