VII. évfolyam 3. szám
2010. december
Meglátogat minket a FÉNY Ha elgondolkodunk, mi az érdekes a karácsony estében, elõbb vagy utóbb elérkezünk a fényekhez. Mert ilyenkor, valahogy egészen mások a fények. A gyerekeknek különösen, de nekünk felnõtteknek is valahogy többet jelent, mint máskor. Mintha melegebb lenne a lámpa, gyertya, égõk fénye. Másképp látjuk benne egymást… Ezt a különleges élményt látjuk szenteste a bibliai történetben is. Különleges fényt látnak a pásztorok: Meglátogat minket a felkelõ fény a magasságból; „hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára." Lk 1,78-79 Megnyílik az ég és egy másik világ ragyogása tör be a földi élet megszokott fényei közé. Az Úr dicsõsége körülvette õket! És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta õket az Úr dicsõsége, és nagy félelem vett erõt rajtuk. Lk 2,9 Ady Endre is átélt hasonlót “…megvakultak hiú szemeim. Meghalt ifjúságom. De õt, a fényest, a nagyszerût – Mindörökre látom.” Mintha a Betlehemi pásztorok mondanák: elveszítettük a földi látásunkat, mert olyan fényességgel találkoztunk, mint még elõtte soha. Ady sokat megélt, miután ezt írta. Addigra megértette: az emberi fény, és annak hiúsága nem tart soká. Hamar elveszíti élességét. Még akkor is, ha már nem csupán az utcák, de a fák, sõt az ágak is ki vannak világítva. Mintha azt hirdetnék: itt van a csoda! Nem a tanyán, nem a kis faluban. Ha világot akarsz látni, ide kell jönnöd. Hívogatnak: add fel az otthonod, múltad, és élj abban a ragyogásban, ami feléd sugárzik. Élj álom életet, álom körülmények között... Persze tudjuk, hogy mindez csupán káprázat, olyan külcsíny, amire azt hisszük, hosszú út után a sivatagban vizet találunk, közben nincs ott semmi. Az a fény nem az életre vezet. Ehhez képest a napkeleti bölcsek egy kis csillagfényre elindultak és tudjuk, hogy (mivel más úton tértek haza) megváltozott az életük. Hosszú utat tettek meg, de ELJUTOTTAK JÉZUSIG. Karácsonykor azt ünnepeljük:
www.pilis.reformatus.hu
„Mert megjelent az Isten üdvözítõ kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítõnk, Jézus Krisztus dicsõségének megjelenését.” Titusz 2,11-13 „Meglátogat minket a felkelõ fény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára." Lk 1,78 Mit jelent ez? Gondoljunk csak Megváltónk földi életére! Mit látunk? Gyûjtött, magának mit szerzett? Szinte mindig MÁSOKÉRT tett. Összességében elmondhatjuk: Másokért élt! Van egy hûtõ mágnesünk: Akkor boldog egy szív, ha másokért dobog… Vajon hány ember élete válik azért sivárrá, unalmassá, mókuskerékké, mert csak magával, a saját életével van eltelve? Mikor karácsonykor megjelent az angyal, nagy fényesség vette körül a pásztorokat és félelem volt bennük. Olyan fényesség, amihez foghatót a világ sohasem tud adni. Ezek a karácsonyi fények ma is az Isten dicsõségérõl tanúskodnak, és égi otthonunkra emlékeztetnek. Beengedve magunkba ezt a fényt, életváltozást tapasztalunk majd, és akkor nem lesz már nehéz a megbocsátás, magától való lesz a szelídség, és természetes lesz a tiszta öröm, a szeretet és a békesség világa. Ilyen karácsonyt adjon nekünk a Betlehemben született Krisztus. Ámen
Áldott karácsonyt és új évet kívánok, szeretettel Morva Ákos lelkipásztor
2. oldal Valcsó Mihály:
Idõnként, mikor sikerül napi gondjainkon túlra is
Istennek kegyelme tekinteni, elgondolkodunk életünkön, létünk értelmén. Milyen jó lenne pontosan tudni, érezni, mivégre jöttünk Erõs, gúzsba kötve szívem, lelkem láncon, e világra. a sátán szolgájaként éltem e világon . Sokszor gondolkodtam Keresztelõ Jánoson. Milyen Sok rosszat is tettem, amire csak rá vehetett, könnyû neki, gondolhatnánk, hisz már születése elõtt a társadalmon belül, a megvetett. eldõlt életútja, sorsa, küldetése. Még anyja méhében sem volt, mikor ezt olvassuk a Bibliában, vele kapcsolatosan: Szenvedéseimért nem szánt meg senki sem, „Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert nem ajánlottak föl segítséget nekem. meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Érzéketlen szívem ajtaját bezárva, Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az õ nevét Jánosnak. életem zajában, nem figyeltem másra. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan Nem tudtam, hogy valaki már régen keresett, fognak örvendezni az õ születésén; Mert nagy lészen az lejött értem a mennybõl, az élõ szeretet. Úr elõtt, és bort és részegítõ italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az õ anyjának méhétõl fogva. És az Az Isten küldte Fiát, hogy engem megmentsen, az ajtóm elõtt állva várt, hogy beengedjem. Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az õ Istenükhöz. És ez Õ elõtte fog járni az Illés lelkével és Talán már régen zörgetett a szívemnek ajtaján, erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az ám a zajhoz szokott füllel én azt meg sem hallám. engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen Szívem zárva maradt, nem nyílt meg elõtte, az Úrnak tökéletes népet.” (Lukács 1: 13-17) Milyen de nem mondott le rólam, nem hagyott el mégsem. könnyû neki, gondolhatnánk! De vajon nem is volt választása? Vajon kényszerítve volt eme nemes Úgy rémlik, hallottam valahol, nem tudom hol, feladatra? Nem hiszem! Természetesen neki is volt talán egy templomban, hogy Isten hozzám szól. Legyetek csak kissé áldott csendben, gyermekkora, de mikor eljött az elrendelt idõ, tudott zörgetését meghalljátok menten. helyesen dönteni, tudott engedelmeskedni. Egész eddigi életemben úgy gondoltam Keresztelõ Jánosra, mint egy Ahhoz szól Õ, kinek szíve nyitva, tökéletes emberre, aki tökéletesen hajtotta végre nincs az Isten elõtt semmi rejtett titka. küldetését. Aztán pár hónappal ezelõtt, egyik igehirdetés Rábízva életét a Megváltóra, alkalmával hangzott el, hogy János, Jézus elé küldte így válik a remény akkor valóra. tanítványait, hogy megtudja, valóban Õ-e az, akire várt, Nyisd meg hát ajtódat, ha Õ zörget rajta, Õ-e a Messiás? Ekkor döbbentem rá, hogy bizony õ is ne élj avval tovább, ki a hazugságnak atyja. tökéletlen és bár az egyik legnemesebb feladatot bízta rá Engedd, hogy megmentsen az Isten Szent Fia, Úr, õ mégsem valami különleges teremtménye Istennek, és igazzá lesz benned az élõ Biblia. éppúgy ember mint mi, de legtöbbünkkel ellentétben képes volt elvonatkoztatni a földi dolgoktól, képes volt Úgy döntöttem én is, hogy jöjjön a kegyelem, az Úrra figyelni! Nekünk is ezt kell tennünk! Ha eljön az hisz nincs az üdvösségben semmi érdemem. idõ, tudnunk kell helyesen dönteni! Tudnunk kell az A többit tudjátok, mert megírtam már máskor, Úrra figyelni! V.E. élõ hitet kaptam, Mennyei Atyámtól. Õsi norvég vers:
Tanulj! Tanuld meg a víztõl követni utadat, tanuld meg a tûztõl, minden hamu marad, tanulj az árnyéktól õrködni éberen, tanulj a sziklától megállni helyeden. Tanuljál az Naptól, mely nyugovóra tér, Tanulj a szellõtõl, mely lombok közt pihen. hogyan kell életed leélni csendesen. Hammarskjöld
Gyülekezeti csendesnap
Legyen áldott örökké szent neve, mert mindig tudja, hogy mikor minek van ideje. Az örömnek, a gyásznak, a születésnek és az elmúlásnak. Az Õ szent nevét áldom, míg élek, imádom, életemnek uram legszentebb királyom. Szabaddá tett az Úr, nincs semmi hiányom, adja meg nektek is, szívembõl kívánom.
Aranymondás
Kol 3, 12-13
Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is
3. oldal Szenvedélyeink 1.
A szomszéd bezzeg nagyon megszerette: az autót is és a
Életünket sok dolog megkönnyíti, de – okosan élni vele – „polcra tett” feleséget is. bizony kevesen tudnak… Andrást semmi nem érdekelte, csak a számítógép!
Mottó: akinek inge, vegye magára…
Idõ- és pénznyelõ gépeink A telefon Emma néninek közel 86 ezer forint nyugdíja van, ehhez jön még 40 ezer forint, amit az albérlõjétõl kap. Ez bizony összesen 126 ezer forint. Országunkban sok család kevesebbõl él, Emma néninek még nincs soha pénze… egyik hitel a másik után, egyik kölcsönbõl ki- a másikat épp most veszi fel. Gyermekei mindenrõl mit sem tudtak, titkon úgy hitték, anyjuk a pénzét félreteszi. Mennyire tévedtek! Emma néni egyszer kórházba került, a postaláda ajtaja majdnem kidõlt a sok felszólító és követelõdzõ levéltõl. Ekkor derült fény Emma néni „turpisságára”. Emma néni mindig is szerette a társaságot. Fodrászként dolgozott, de a lábai megöregedtek. A beszélõkéje viszont nem… Ezért a vaskos telefonszámlák. Emma néni szeretett játszani is, de jósoltatni is. A tévétársaságok között talált ilyet is, meg olyat is… Tehát tárcsázott rendületlenül, szenvedéllyel… s, amikor nem tudta a hatalmas számlákat kiegyenlíteni, akkor jöttek a különbözõ kölcsönök. A lyukakat hol itt, hol ott tömködte, de így is a létminimum alatt élt. Fogadkozott, persze, hogy fogadkozott, de oly nehéz ellent állni egy kis csevejnek, meg egy kis játéknak… gyermekei ritkán keresték, családja futott a forintok, az unokák után, így nem jutott idõ a mamára… Keservesen megbánták mindannyian a könnyelmûséget… A számítógép András sokat túlórázott, emiatt felesége sûrûn korholta: -Miért gürizünk, gyûjtögetünk, ha a pénzünk ott pihen a bankban? Lakásunk van, autónk nincs. Vásárolhatnánk egy jobb fajtát, s utazhatnánk! -Mindennek meg lesz az ideje! – okoskodott András. Kati sok perlekedése miatt vásároltak egy csilivili autót. Semmi nem állt a pár útjába. Indulhattak felfedezõ útjaikra. Elõbb a bel-, majd a külföld volt a cél. A betervezett belföldi túrákat még negyedéig sem teljesítették, amikor is megszólalt a vészcsengõ. -Nagyon sokba kerülnek ezek a kirándulások! Sokat költünk benzinre – zsémbelt András. – Veszünk egy számítógépet, s annak segítségével „utazhatunk”. Az interneten keresztül itt van az egész világ! – okoskodott. – Még a múzeumokat is meglátogathatjuk! Belülrõl! Sok a játék is! – mind sûrûbben érvelt a férj a feleségének. Megvásárolták a számítógépet, csilivili a garázsba került. Igaz, rendszeresen porszívózták, olajozták, simogatták. Hamarosan András az autóját, feleségét a családját is rendre elhanyagolta.
Társasjátékozott, levelezett, lassan de biztosan kialakult körülötte, mind több szellem-baráti kör is, aminek aktív tagja lett. Andrásnak „új barátaival” nem kellett sörözni menni, feleslegesen beszélgetni, mert netes cimboráit célzottan kereste meg. Hatalmas eszmefuttatások, internetes beszélgetések történtek barkácsolásokról, de közben kirohadt a kilincs a kapujukból. A vízszerelésrõl, de csöpögött a csap a mosogatónál, a fürdõszobában pedig nem ment le a zuhanyozóban a víz. Beszéltek fociról is, de még tévét sem néztek. Kertápolásról, s közben az udvarukat térdig felverte a dudva és a gaz. A feleség nem tudta felvenni a kesztyût, amit a számítógép dobott. Elhagyta férjét, s a szomszédba költözött. András borostásan, fáradtan, de a gép elõtt ült és ül – egyre többször. Hosszú és még hosszabb ideig. Hideget és konzervet eszik, hogy a fõzéssel sem kelljen tölteni a drága idejét. A számítógép Andrást pórázon, vagy inkább láncon tartja! Magára maradt, már az igényei is elfogytak. Igaz, ideje nincs – semmire. Önmagára sem. Az életét veszítette el, nem élvezi a harmatos nyári esõt, a napsütést, a hûs árnyékot, a hulló hópelyhek látványát, nem hallgat zenét sem madárcsicsergést. A világ költözött be a szobájába, s közben eljátszotta a saját világát – az ÉLETÉT! Az emlékeit nem tudja begyûjteni, hiszen nap, mint nap a gép mellett ül. Tegnap is, ma is, sõt holnap is ott ül majd és pizzát vagy felvágottat eszik… (-v -é) Felvezetésnek szánom ezt a pár sort, amit e vers elé meg kell írni. A közelgõ ünnepek, a gyermekek mosolya a decemberi hónap ékkövei. S, amíg boldogan öleljük magunkhoz egészséges gyermekeinket, nem is gondolunk azokra, akik ezt már nem tehetik meg… A megrázó ebben a versben, hogy igaz, s egy egészséges, hetedikes kisleánynak jutott eszébe, milyen nagy érték, mennyire fontos az egészség, a szeretet, a hit, Jézus és a Teremtõ Isten közelsége… Németh Adrienn: Virrasztás a gyermekekért Ha a Nap feljön az égre, árvák millióinak könny ül a szemére. S, míg másnak ez a reggel egy átlagos hajnal, addig sok gyermek kûzd ezer bajjal… Lehet, hogy ez lesz utolsó napja, s, már nem tekinthet föl többé a Napra…. A sok kis árva hiába várja, hogy legalább még egyszer nézhessen anyjára… És mi, amíg habzsoljuk az életet, millió gyermek az életéért küzd, míg lehet. A nincstelen szegény kisgyermekek, kik többet érnek, mint pénzbõl több ezer köteg. Õk még sokra fogják vinni, mert tudnak Istenben hinni. S, ki Istent szereti, s csodálja, azt a Mindenható megáldja. És aki hisz Istenben, abban szeretet, jóság lakozik benn.
4. oldal Bácsi Zoltán László és Busi Anna temetési igehirdetés és imádság Drága Úr Jézus! Engedd meg, hogy szívünk teljes õszinteségével, bánatával, kérdésével fordulhassunk Hozzád! Mert megvalljuk Uram, úgy vagyunk most elõtted, mint Lázár testvére Márta, és tõle vesszük a bátorságot, mikor azt érezzük: Ha itt lettél volna, nem halt volna meg a mi testvérünk! És bár biztosan tudjuk, hogy Zoli és Anna már Nálad vannak, mégis úgy érezzük, hitünk kõsziklára épített házának falai hetek óta remegnek. Hiába tudjuk Uram, hogy emberi hiba (talán hibák) következménye mindez, de valahogy azt gondoltuk, hogy Te még egy ilyen helyzetbõl is megmented õket. Mert olyan kivételes, szelíd, tiszta fiatalokat veszítettünk, akiknek (úgy érezzük) még köztünk lenne a helyük. Azt gondoltuk, rájuk még nagy szükség lett volna a családban, zenésztársadalomban, egyházadban, iskolában. Tudom Uram, hogy nincs átjárás élõk és holtak között, ezért nem szólítom Zolit és Annát. De abban biztos vagyok, hogy Veled vannak, és Te elmondhatod nekik. Kérlek Drága Úr Jézus, mond el nekik, hogy most még nem tudjuk elképzelni az életünket nélkülük. Mondd el, hogy szürkébb nélkülük a világ, hogy hiányzik az a jellegzetes „zolis” kacaj és valami az énekünkkel sincs rendben. Kérlek, mondd el nekik, amit nem tudok most szavakkal kifejezni, de mindannyian érezzük, és Te pontosan tudod Uram. Ámen Kedves Testvérek! Végtisztességet tévõ, gyászoló gyülekezet. Mert meg vagyok gyõzõdve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendõk, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétõl, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. Rm 8,38-39
Mikor egy kisgyermek megijed, magához ragadja legkedvesebb játékát, vagy megszorítja apját, anyját és nem engedi, míg el nem múlik a félelme. Így vagyok ma én is ezzel az igével. A Szentlélek által belekapaszkodom, mert nem értem, nem tudom elfogadni, sõt lázadozom ez ellen. Sokakkal együtt, mi azt gondolnánk, hogy két ilyen õszinte, tiszta szívû, áldozatkész, erõs hitû fiatallal nem történhet baj. Bácsi Zoli is, Anna is mindig adott, szolgált, másokért éltek, s csak utána figyeltek magukra. S valójában az élet egyik alapkérdésénél vagyunk: miért nem a láthatóan gonoszok, gyilkosok mennek el? Elgondolkoztam, hogy hitünk hõsei közül, a Szentírásban kinek volt gond és problémamentes az élete? Akinek nem kellett szenvednie? Nincs ilyen. Bárkire is gondolok, akár az Ószövetségi idõkben, akár a tanítványok és az õsegyház történetében. Persze az egyháztörténelemben mind a mai napig találhatunk olyan egyházi vezetõket, lelkészeket, papokat, akik különösebb szenvedés nélkül, nagy pocakkal élnek, királyi
életet… De én azokra gondolok, akik személyes kapcsolatban voltakvannak az élõ Krisztussal. Azok nem gazdagságban, hatalomban, jóllakottságban élnek, hanem éppen ellenkezõleg. Krisztus élõ hitû követõi magukat háttérbe helyezik, és másokért élnek. Épp, mint Anna és Zoli. Pál írja ezt az igét: Mert meg vagyok gyõzõdve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendõk, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétõl, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. Õ sem élt fájdalommentes életet. Hite miatt sokat szenvedett testileg-lelkileg. De tudta, hogy az élet több annál, mint amit most láthatunk belõle. Az élet: élõ kapcsolat Istennel és embertársainkkal. És ez a kapcsolat nem szakad meg a halállal. Mert él bennük a Krisztus. Aki legyõzte a halált és akiben ezt ígérte: Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sõt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. Jn 5,24 Nem tudunk mást tenni, csak ráhagyatkozunk Megváltónkra, aki maga az Út, Igazság és az Élet. Mint Jákob a Jabbók gázlónál Megragadunk, magunkhoz szorítunk, és addig „Nem engedünk el, míg meg nem áldasz minket.” Belekapaszkodok abba, hogy Zolit és Annát senki és semmi nem szakíthatja el Jézustól. Végül szeretnék egy segítséget adni a gyászoló családnak: Dávid király is hasonló helyzetet élt át. Gyermeke született, aki súlyosan megbetegedett. Dávid böjtölt és küzdött Istennel, hogy tartsa meg a gyermekét, -aki mégis meghalt. De amikor észrevette, felkelt, evett és ivott. Barátai teljesen elcsodálkoztak ezen, és megkérdezték viselkedésérõl. Azt mondta a kérdezõknek: "De most, hogy meghalt, miért böjtöljek? Vissza tudom-e még hozni õt? Én megyek majd õhozzá, de õ nem tér vissza hozzám" (2Sám 12,23). Dávid két fontos dolgot tudott: 1./ Semmit sem tud a helyzeten változtatni. Fia elvesztése tudatával kell élnie, mert élete folyatódik. 2./ Reménysége volt, hogy találkozik fiával az örökkévalóságban. Hogy õ fog hozzá menni. Ezt szeretném most én is mindkettõtöknek útravalóul adni: Semmit sem változtathatunk a jelenlegi helyzeten. Mégis, reméljük, egy napon ti fogtok hozzájuk menni. Ámen.
5. oldal Bácsi Zoltán és Busi Anna temetése
„Mert meg vagyok gyõzõdve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendõk, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétõl, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. Rm 8,38-39
„Az Úrban jó nekem” Ige: „Az én békességemet adom néktek…(János 14: 27)
Az a békesség, amit Jézus ad, olyan biztonságérzetet nyújt, hogy bármi is történik, te tudod: „az Úrban jó nekem”. Jézus azt nekünk: „az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” Az a békesség, amit Jézus ad, nem feltételek vagy körülmények függvénye. Abból ered, hogy tudod, Isten gyermeke vagy, és Atyád irányítja az egész világmindenséget, szeret téged, és mindig szívén viseli, hogy mi a legjobb számodra. Ezért van az, hogy olyan emberek, akik mindenüket elvesztették, gyakran azt mondják, hogy sohasem cserélnék el azt, amit így megtanultak, még akkor sem, ha visszanyernék mindazt, amit elveszítettek. Joni Erikson Tada természetfeletti békét talált, amikor egy baleset miatt tolószékbe kényszerült, és Corrie Ten Boom békességet talált a náci haláltáborban. Elisabeth Elliot is békére lelt, amikor abban az indián törzsben missziózott, akik közül valók gyilkolták meg a férjét. Ezt írta:”Csak az elfogadásban van békesség… nem a belenyugvásban”. És ez nagy különbség! Creath Davis író rámutat: „A belenyugvás az, hogy megadjuk magunkat a sorsnak. Az elfogadás az, hogy megadjuk magunkat Istennek. A belenyugvás csendben lefekszik egy üres univerzumban. Az elfogadás felkel, hogy találkozzon Istennel, aki a világmindenséget céllal és rendeltetéssel tölti meg. A belenyugvás azt mondja: képtelen vagyok rá. Az elfogadás azt mondja: Isten képes rá. A belenyugvás megbénítja az életfolyamatot. Az elfogadás felszabadítja az életet a legnagyszerûbb kreativitásra. A belenyugvás azt mondja:” Számomra mindennek vége. Az elfogadás azt mondja: Hát itt vagyok, most mit legyen, Uram? A belenyugvás azt mondja: Micsoda veszteség! Az elfogadás azt mondja: „Hogyan tudod ezt a bajt üdvösségemre használni, Uram? A beletörõdés azt mondja: egyedül vagyok. Az elfogadás azt mondja: Tied vagyok, Uram.”
Anyakönyvi hírek 2010 július-december Keresztség sákramentumát kapta:
Bálint-Nagy Alex Lóránd (június 20.) Erdõs Dominik (július 4.) Erdõs Barbara Emma (július 18.) Gál-Szász János (július 31.) Nagy Alex és Nagy Marcell (augusztus 22.) Szrapkó Mihály (augusztus 23.) Léh Roland (október 10.) Müller Loretta (október 17.) Házassági szövetségére áldást kért:
Gál-Szász Dénes és Gál-Szász Melinda (július 31.) Szabó Balázs és Harmincz Krisztina (augusztus 14.) Temetés:
2010. július 20-án búcsúztattuk Szemõk Ferencné sz. Szabó Irént (80) 2010. augusztus 10-én búcsúztattuk gyülekezetünk kántorát és mennyasszonyát Bácsi Zoltán Lászlót és Busi Annát 2010. október 4-én búcsúztattuk Gila Pálné sz. Tarcsa Juliannát (73) 2010. október 8-án Erõs Józsefet (64) 2010. október 15-én Szabó Lajost (79) 2010. október 25-én Kukorda Istvánné sz. Simon Erzsébet (83) 2010. október 26-án Nagy Károly (61) 2010. október 28-án Szax István (49) 2010. november 9-én Solt Györgyné sz. Biros Margit (83) 2010. december 17-én Major Sándor (66)
6. oldal Lelkemben még mindig muzsikálnak Vallomás Bácsi Zoltán Lászlóról és Busi Annáról Folyamatosan bõvülõ szókincsemben keresgélek, botorkálok, hogy megfelelõ és méltó módon érzékeltessem a jelent… de nem találtam ilyen szót, keresésem így elkeseredetté lett. Miként az ember ösztönösen hajlik arra, hogy nehéz helyzetben valamilyen szót szóljon, s így kifejezésre kívánja juttatni hozzáállását, meglátását – az ilyen idõkben kimondott szavak mindent elárulnak rólunk, emberekrõl, akik igyekszünk életünkbe minduntalan beleépíteni a kiszámíthatóságot, a biztosságot, az egyenes utak vízióit- így én is kísérletet teszek meglátásom leírására. Lelkemben az elõbb említett életfölfogás töretett meg, töretett darabkákra, szilánkokra, akár egy díszes porcelán, amely nem bírja a zuhanást még egy kicsit sem. Bizony, elõtör kicsiségem is. Olykor a magas eget kémlelem, s érzem, hogy kicsi vagyok, esendõ, aki gyötrelmes helyzetében a miértet kutatja, de úgy, mint bányász, kinek nincs lámpása, és aki így nem lát. Szívemben ott kell, hogy legyen Jézus, a Krisztus, mert a mélybõl senki más nem tud kihúzni csak Õ. Ha csak a keseredés övezi át lelkem, szívembõl kiszorulna a Megváltó, aki még tud életünknek értelmet adni akkor is, ha az élet elvesztését nem értjük. Akikrõl írni óhajtok, azok megtalálták életüket a Megváltóban – ez, életvitelük által, az én szívemet is megérintette, formálta nem egyszer. Bárcsak azoknak is átadhatnám szívemnek gondolatait, akik a címben szereplõ embereket nem ismerték, nevüket nem hallották, vagy, ha igen, csak töredékben vélték fölfedezni e két személy nagyszerûségét, alázatosságát, fényét. Lelkemben még mindig muzsikálnak… Elsõ élményeim gyermekkorom világába nyúlnak vissza, ahol még a játék csoda, a zene ismeretlenül nagy volt számomra, és ahol szívemben több volt az alázat és a kétely. Nem felejtem el elsõ pilisi énekkari próbánkat, mely 2002 februárjában volt, ahol egy csöndes, hideg délelõttön megismerkedhettem Bácsi Zolival, tizenegy éves gyermekként. Emlékszem, rögtön a kedvébe akartam járni, igyekeztem mindent, de mindent úgy énekelni,
ahogy Õ elképzelte, figyelve azt, ahogy a mûvekben rejlõ szépséget és hitet kívánta nekünk, énekkarosoknak átadni. Ó, mennyi harmónia, akkord, hangzat, dallam, ütem, ritmus gazdagította református gyülekezetünk életét, mennyi kimondott szó, vallomás hirdeti Zoli munkásságát, az elmúlt nyolc év minden gyümölcsét! Mikor részletek jutnak az eszembe, rögtön a nagyra, az egészre gondolok, mert e nyolc év minden pillanata az Úr szolgálatának nemes képét mutatja azoknak, akik megélõi lehettek Zoli fáradozásainak. Gyakran azon mesterkedtem –emlékszem-, hogy az Õ gazdag és széleskörû tudásából valamit is ellessek. Úgy lehettem, mint a gyermek, aki titokban kémleli a felnõttek tevékenységét. Micsoda izgalom volt ez, önmagamban néha próbára tettem szeretett példaképemet, azt figyelve, vajon ugyanazt gondolja-e, mint én, magamat egy kicsit túlértékelve. Régi idõk mesélnek már e gyermekkori világról. Elmúltak ezek, kedvesek e képek elõttem, csak úgy, mint Bácsi Zoli, aki maga is értett a gyermekek nyelvén, élménnyé, varázslatossá formálta bennünk a zenét, az éneklést, melyhez Istentõl kapott talentumokat. Egyik elsõ, nem a gyülekezet elõtti, énekkari szereplésünk 2003-ban történt, a gombai Egyházmegyei Kórustalálkozón. Ekkor, tizenkét évesen éreztem elõször a kimondott szó erejét, melyet a zene övezett és emelte magasabb lelki síkokra. Ekkor tapasztaltam meg elõször Zoli tehetségét és tudását, lelki és szellemi gyümölcseit az énekkarunk tekintetében. A templomban a padsorok között titkon Zoli nevét súgták, látták a benne rejlõ tehetséget és sokoldalúságot, énekkari szereplésünk pedig szép volt, mindamellett, hogy halknak véltek egyesek. Jött Nagykõrös, Majosháza, Cegléd, Monor, Áporka, ahol ott lehettünk kórusunkkal, mindenhol úgy merült föl Zoli neve, mint aki Isten iránti szolgálatnak tekinti karnagyságát, és nem a dicsõség megszerzése miatt munkálkodik, egész élete hirdette, hogy egyedül Istené a dicsõség minden idõben és minden
körülmény között. Õ maga immáron négy éven keresztül vezette a kórusokat a közös darab eléneklésénél, ez mindig büszkévé tett engem, büszke voltam, vagyok és leszek Rá azt hiszem, egész életemben. Az udvari koncertek is maradandó élmények sorozatát indította lelkemben, melyet mindig Zoli vezetett és egyetlen
Udvari koncerten egy koncert sem maradt el Zoli tehetségének a megtapasztalása nélkül. Annával, Zoli kedvesével elõször ezen az alkalom találkozhattam. A legelsõ beszélgetésünktõl a legutolsóig Anna mindig is alázatos, szerény emberként jelent meg elõttem, aki szintén ének – és hangszertudásával gazdagította mind a gyülekezet, mind jómagam életét. Annát olyan értékes embernek ismerhettem meg, aki szeretetével, szerénységével kiegészítette Zoli munkásságát, ketten valóban egy egységet formáltak a szememben, amihez olykor én is igyekeztem a zene útján társulni. Sohasem fogom elfelejteni a 2010-es udvari koncertet, ahol Annával és Zolival együtt triót énekelhettünk. Még most is él a lelkemben a kép: Anna egyik vállán Zoli, a másikon pedig jómagam, így hárman szolgálhattunk Istennek két, középkori darab által. Most úgy érzem, valóban vesztes vagyok… e két ember már nem él. Oly hihetetlen számomra ez, néha egy másik világban járok, ahol még a múlt képei adják tudtomra a szépet és a jót, ahol vidám hangokat hallat a szél. E vidámság hatja át a Bácsi Zoliról és Annáról való vallomásomat. Zoli minden helyzetben tudott mosolyogni, részérõl ez nem menekülés, hanem „átadás” volt, az Õ erejének és hitének igaz megnyilvánulása. Sohasem volt magamutogató, pedig nagyon széles az a skála, ami az Õ tehetségének határát mutatja, fiatal korától kezdve lett
7. oldal
volna oka rá, hogy dicsekedjék. Nem tette, e nemes hozzáállást pedig az Õ, gyülekezetünk iránt tanúsított hûsége példázza a legjobban. Zoli maga is figyelemmel követte gyülekezetünk életét, Õ maga is látta azokat az embereket, akik elhagyták gyülekezetünket, ki valós, ki valótlan okokból kiindulva. Fiatal kántorunk, karnagyunk sohasem mondott nemet sem énekkarára, sem a gyülekezetre akkor is, amikor mindkét közösség változott az idõk során. Pedig voltak olyan idõszakok is, amikor mi, pilisiek nem becsültük meg Zoli hûségét, áldozatos munkáját, ez a mi hibánk, tévedésünk, kicsinyességünk. Bácsi Zoli elõtt sokkal nagyobb gyülekezetek, hatalmas orgonák és nagy gyülekezeti lehetõségek álltak, Õ rendszerint nemet mondott ezekre. Biztos vagyok abban, hogy hozzá hasonló kántorok eltávoztak volna gyülekezetünkbõl, ráadásul Zoli sohasem volt pilisi, mégis nyitott szívvel fordult közösségünkhöz. Az Õ jelentõségét bemutatná, ha most, e szûk keretek között fölsorolnám szebbnél szebb eredményeit. Szakdolgozata, államvizsgája, diplomája mind jeles minõsítést kapott, diploma-hangversenyét dicséretes jelesre, zárótanítását kitûnõre értékelték. Számos versenyen ért el dobogós helyezést, több énekkar aktív és megbecsült tagja volt, furulyatudását több helyen is megmutatta az udvari koncertjeinktõl kezdve egészen az operaházig. Munkaközösségek, iskolák, szellemi mûhelyek tanús-
kodnak Zoli leleményességérõl, fiatalos, lendületes személyiségérõl. A fönt írt sorok igazából csak töredékei szeretett kántorunk hagyatékának. Az a sok ölelés és kedves szavak sokasága, imádságai, a zenemûvekrõl szóló beszédjei – számomra mind a Léleknek való szünet nélküli vetést mutatják, errõl Pál apostol ír a galata 6, 8-ban. Annával együtt ezt a célt szolgálták, mind a ketten gyülekezetünk lelki, szellemi, hitbéli építõi voltak. Az interneten számos videón keresztül hallgathatjuk Zoli gyönyörû hangját. Oly sok szép, fantasztikus dallam – ezek egyrészrõl egy másik, szebb világba röpítenek el, másrészrõl azonban a szívembe belemarkolnak akár egy karvaly, mely az áldozatát nem akarja elengedni. Szívemben nagyon erõssé teszik a fájdalmat, úgy, hogy maradék erõm is elfogy, összeesek akár egy kártyavár. Most fülemben Mozart híres rekviemje szól, a Lacrymosa tétel, mely a könnyezést szimbolizálja. Ez a zene magában hordozza az emberi keserûséget, az õszinte gyászt, az elmúlás hihetetlenségét és puhaságát, megtorpan minden ember, aki csak egyszer is meghallja e remekmûvet. Szívemben tél van, hideg és fagy. Oly rossz, hogy odakint ragyogóan süt a Nap, e környezet nem enged emlékezni. Zoli és Anna fiatalságuk ellenére, vagy e fiatalság mellett, sok emberrel ismerkedhettek meg, nincs olyan e sokaságban, aki ne õrizne valamilyen kedves emléket Róluk. Tudnunk kell azt is, hogy nemcsak hazánkban emlékeznek szeretett kántorunkról, nemcsak hazánkban õriznek érzéseket Zoliról, hanem külföldön is. Most, e gyötrelmes idõszakban minden vád, minden számonkérés eltörpül, elnémul, mely ellenük emeltetett egyesek szívében. Most csak a fájdalom marad lelkünkben. Néha magam is úgy érzem, hogy az említett egységben én is részesülni szeretnék, Velük lennék. Nekünk azonban még megadatott, hogy megismerjük a földi jóságot, alázatot, szerénységet, hûséget, hitet, vagy, ha már ezeket megismertük, életünket formáló erõkké változtassuk. Bizony, mindannyiunk erõre, bátorításra, szeretetre szorul életünk minden pillanatában. Képesek vagyunk jót cselekedni, értsük meg mindannyian, hogy úgy tudjuk méltón hirdetni e két nagyszerû ember életét, ha azonosulunk az Õ általuk mutatott emberi erények-
kel, akár e néhány tulajdonsággal, amit fönt említettem. Helytelen lenne mindannyiunk részérõl, ha úgy zárnánk le a múltat, mint bezárt épületet egy hatalmas lakattal. Jómagam folytatni kívánom képességeimhez mérten azt az utat, amin e két ember elindult a gyülekezetünk tekintetében. Nincs végsõ elmúlás Krisztusban, tudom, s még e földi lét megszûnése sem emelhet gátat a Zoli és Anna által létrehozott lelki, szellemi, hitbéli örökség megõrzésének tekintetében. Õk még mindig erõt tudnak adni nemcsak nekem, hanem minden, õket ismerõ embernek. Szeretetük megmarad életünk során, akkor is, ha elménk már nehezen fog visszaemlékezni Rájuk. Nem szabad hagynunk, hogy bánatunkat a keserûség váltsa föl. Megmutatkozott elõttünk a földi lét kiszámíthatatlansága, mulandósága, de hittel vallom, hogy mindannyian kaptunk talentumokat, melyek embertársaink lelki épülését kell, hogy szolgálják. Lelkemben dallam szól, a 478. dicséret, mely Zoli kedvelt éneke volt. Ez mindent elárul Isten és Zoli kapcsolatáról. Nem írhatok én sem mást, mint e gyönyörû dal mondanivalóját, szeretett kántorunk utolsó pilisi szolgálatán is fölcsendült e dal halk, õszinte hitvallása, kérése: „Ó, irgalmas Isten, én könyörgésemben, Füledet hozzám hajtsad! Ó, igen jó Isten, minden szükségemben, Elmémet bátorítsad.”
2010. december 17-tõl az év végéig, a „Szegénység éve” program keretében a Pilisi Református Templomban látható a Kurt Lewin Alapítvány által készített 100 legszegényebb c. kiállítás. Érdekel, hogy milyen lelki szegénységben élik emberek az életüket? Gyere és láss! A kiállítás megtekinthetõ az istentiszteletek elõtt és után
(december 19,24,25,26), valamint elõzetes egyeztetéssel: 29/496-368
8. oldal Petróczy Ilona
A kilincs „Nem kell úgy félni! Gyere, próbáld ki! Az egész egy apró mozdulat... A kilincs szinte mozdul magától!" (Már ármánykodik az Õs-tudat.) Az elmém lázasan kutat. Keres egy varázsszót, fohászt, vagy imát, amellyel elûzheti lelkem kísértõ démonát. De nincs haladék, már folytatja tovább: "Repülni vágyol? suhogó szárnyakat lelsz az ajtón túl, bent...ODAÁT! Bölcsesség kell? Nos, megtalálod. Csak lépj be bátran! Rajta hát! Izgalmakat, kalandot óhajtsz? Minden, minden tiéd lehet! Csak tárd ki az ajtóm, Lépj felém végre! És add nekem a lelkedet!
Jótékonysági koncert a vörös iszapban károsultak részére
Hamarosan itt a Karácsony! Hol vannak a régi betlehemesek? Milyen szép is volt, amikor gyerekek házról-házra jártak… Saját maguk készítette bábukkal, szent énekeket adtak elõ. S, a szeretetet a levegõben éreztük. Régebben, nagyobb becsületük volt az idõs embereknek, mint a mai idõkben. Az öreg szülõket leintik, vagy nem törõdnek velük. Igaz, nagy a verseny! A munkahelyen, a családban a terveket meg kell valósítani. Pénz kell, s, hogy pénz legyen, azért sokat kell dolgozni. Kevés az idõ családra, magunkra, a szeretetre, a lelkizésre… Az idõ drága, s repül. Ezt mi is érezzük, nap, mint nap a fájós ízületeinkkel, az üresen maradt, széttárt karjainkkal… Gondolatainkat nem tudjuk megregulázni, mert fáj, hogy nem jönnek a gyerekek, fáj, hogy nem írnak, hogy ritkán telefonálnak… Megértjük, de része szeretnénk lenni az életüknek.
Adok pár jó évet cserébe! Vagyont, jó hírt, szép szeretõt! Viselkedj ösztönöd kényére-kedvére, és felejtsd el a temetõt! Sokat próbált, bús ember-szívem inog. Lágy, sárga szirmaikkal elsiratnak a nárciszok. És érzem: még egy pillanat, s örökre elpusztulhatok, ha ellenállni nem tudok. Szeretnék büszkén, egyenes gerinccel, megvetõn elfordulni, de ezt már nem bírom! Megtörten, öregen és zokogva vonszolom el magam, de a Pokolba be nem nyitok! pedig: "elérhetnék sok vágyott földi kincset, c s a k le kellene nyomnom a kilincset..." Gabriel Garcia Marquez: „Mindig mond azt, amit érzel és tedd azt amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erõsen átölelnélek… Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott idõd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra. Amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést…”
John Stott: Korunk égetõ kérdései- keresztyén szemmel. John Stott igazi lelkész, aki tudását nem olvashatatlan disszertációkra, hanem a gyülekezeti tagok segítésére, keresztyén gyülekezetek építésére fordítja. Évtizedek óta az egyik legjelentõsebb angol evangéliumi vezetõ, a királynõtõl magas rangú kitüntetésben részesült a „Világkeresztyénségért végzett szolgálatáért”. Bármelyik könyvét olvastam, az mindig érdekes, fontos témákkal foglalkozott, mégsem volt unalmas. Korunk égetõ kérdései címû könyvét Monty Taylor ajánlotta figyelmembe, és már a tartalomjegyzék is érdekes: Óvjuk a teremtett világot! Az emberi jogok. Nõk, férfiak és Isten. A házasság, az együttélés és a válás. Az új biotechnológia… Mit mond errõl a Szentírás? Milyen választ adhatunk a minket kérdezõ gyerekeknek, hitetlen vagy keresõ ismerõseinknek? Ráadásul bennünk is vannak még kérdések. Ajánlom ezt a könyvet, mert a felsorolt kérdésekre érthetõ, elfogadható, pontos válaszokat ad. MA.
9. oldal
Szállást keres a születõ
(cantabile, részlet) - Megígérte, megszületik. Hiszed-e? - Minden hit hallásból fakad. Süket világ, jól halló fül nem akad. - Megígérte, megszületik. Reménykedsz? - Reménytelenek az utcák. Belehalhatsz, túlélhetsz. - Megígérte, megszületik. Kérdezi: tényleg szeretsz? - Szeretni, - az milyen szoftver? Mi az ára, mi a márka, mit jelent? - Megígérte, velünk lakik. Hajlékát ma hol találja? - A ház posztmodern lét-doboz. Ennek otthon, annak ketrec. Elmehetsz. - Megígérte, MOST születik. A Végtelen – hajléktalan! - Te kopogtatsz a nevében? - Kopogtatok egy hajlékért. Befogadsz, vagy menjek el? - Tele házam fölösleggel. Szemét mellett nincs több hely. - Kopogtatok egy jó szóért. Meghallgatsz, tán megvendégelsz? - Fülemben a zene-drót, küszöbömön kemény bot – jobb, ha tovább szédelegsz. -Kopogtatás nélkül jövök hozzád - szelíd szamár, boldog bárány! Elférek-e itt a szalmán? -Térj be hozzánk vándor pár! Jászolunknál meleg vár. Hadd szülessen istállónkba Emberfia, Istenfia! Az a régi, megkopott Biblia… Szent Karácsony estéjén fényfüzérek, színes ezüst-arany papírba öltöztetett szaloncukrok, ragyogó üveggömbök díszítették a fenyõfát, mely ekkor, csillogva változott - csodálatos karácsonyfává… Kicsi, nagy és még nagyobb dobozok, szeretettel készült ajándékok, csupa, csupa szebbnél-szebb meglepetés... A karácsonyfa alatt szerényen „megbújt” egy piros bársonyba burkolt, kopott, öreg Biblia. Vajon kinek szánták? S, miért? Copfos kisleány, Zsuzsi - szaladt a karácsonyfához, s boldogan bontogatta a neki szánt ajándékokat. Minden megkapott játék után odaszaladt édesapjához, édesanyjához, nagyapóhoz, s átölelte õket hálával, szeretettel. -Kicsi Lánykám, van ott még valami! – figyelmeztette csendesen nagymamája. Zsuzsi szaladt vissza a fához, s meglátta a piros bársonyba burkolt kis csomagot. Izgatottan bontogatta, s egy öreg Biblia! Szálkás betûkkel van beleírva nagymamájának neve s az a dátum, amikor megszületett, majd édesanyjának a neve és születése, s a legvégén a saját nevét betûzgette s a születésnapját. Elcsodálkozott -Szeretettel adtam, Dédnagymamád Bibliája… - szólalt meg a csendben nagyanyó. Zsuzsinak könnyek szaladtak a szemébe, hogy ez a kincs most az övé! Egyedül az övé! S, szorosan átölelve nagyanyót azt súgta: -Megõrzöm, s majd egyszer én is az unokámnak adom, hogy ebbõl imádkozhasson Jézus nevében a Teremtõ Jó Istenhez… Karácsony elsõ napján, büszkén vitte magával a Bibliát a templomba. S, olyan gazdagnak, különlegesnek érezte ezt a csodás napot! Igen, egy kopott, öreg, régtõl õrzött Biblia értékesebb egy drága, boltban megvásárolt ajándéknál. Miért is? A szeretetnek nincs ára, megfizethetetlen! A gondosságnak sem… (-i)
Mári Sándor: Vasárnap, reggel issza a földet a fény áttör a csönd sürüjén mámoros úrnapi hang forrón bong a harang most átbillen imánk is az ég peremén
Hajnali ügynökök faredõnyök résein át a napsugarak belopóznak átkutatják a takarónk és álmaink közt szimatolnak
Inkarnáció száll az imádság füstje míg testet ölt az este igézõ tüzénél melegszem igézõ tüzénél melegszem míg testet ölt az Isten
A Csillagfészek Alapítvány szervezésében ANGOL és NÉMET nyelvtanfolyamokra várjuk felnõttek jelentkezését. Heti egy alkalommal hétfõi napon német, szerdánként angol kezdõ szintû kiscsoportos oktatáson lehet elsajátítani az idegen nyelv alapjait. További információ a 06/20/9805933 -as telefonszámon.
10. oldal
Mit tanít a Biblia az angyalokról? Elgondolkoztál már valaha az angyalokon? Mik vagy kik õk, milyen szerepük van? Íme néhány válasz, amelyeket a Bibliában találunk az angyalokról Paul Eymann és Dr. John Bechtle bibliai tanulmányozása nyomán, valamint Török István, Dogmatika könyve alapján. Még mielõtt rátérnék az angyalokkal kapcsolatos összefoglalások felsorolására, elõrevetítem Luther gondolatait, melyekben óvva int attól, hogy Isten helyett tiszteljük az angyalokat. Õk is teremtmények, mint a Nap és Hold s csak eszközök Isten kezében. De õrizõ tisztükért hálaadással tartozunk Istennek. KIK VAGY MIK AZ ANGYALOK? Az angyal szó valójában a görög “aggelos”-ból származik, ami hírnököt jelent. A mal'ak héber szónak ugyanez a jelentése. Általában lelkek egész sorára vonatkozik, akiket Isten teremtett, beleértve a jó és rossz, valamint a különleges angyalokat, mint a Kerúbok, Szeráfok és az Arkangyal. Az Újszövetség 165-ször, az Ószövetség pedig legalább 108-szor említi az angyalokat, tehát bõséges információ áll rendelkezésünkre a Bibliában, amire alapozhatjuk az angyali teremtményekkel kapcsolatos tudásunkat. A Biblia számos helyen említi az angyalokat s beszél démoni hatalmasságokról is, kiknek feje a Sátán. Ezeket hívjuk egy szóval középlényeknek. Szellemi lények, valóságos lelkek, akik látható alakban is megjelenhetnek. Bár az embernél magasabb rendû lények, több tekintetben hozzánk hasonlók. HOGYAN KELETKEZTEK AZ ANGYALOK? A Biblia említi az angyalok teremtését, tehát egyértelmû, hogy nem léteztek öröktõl fogva (Neh 9,6 Zsolt 148,2.5 1Tim 6,16). A Kol 1,16-17 jelzi, hogy minden angyal egyszerre teremtetett: „Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Õ elõbb volt mindennél, és minden õbenne áll fenn.” A teremtetésük ideje soha sincs pontosan megadva, de a legvalószínûbb, hogy a menny 1Móz 1,1-ben leírt teremtésével kapcsolatban zajlott le. Lehet, hogy Isten közvetlen a menny teremtése után, de még a föld teremtése elõtt teremtette õket - ugyanis Jób 38,4-7 szerint "ujjongtak mind az Istenfiak", mikor a földnek alapot vetett. HÁNY ANGYAL VAN ÖSSZESEN? A Szentírás nem említ határozott adatot, de megtudhatjuk, hogy az angyalok nagyon sokan vannak (Dán 7,10 Mt 26,53 Zsid 12,22). Úgy tûnik, hogy az összes angyal egyszerre teremtetett. Nem keletkeznek újabb angyalok. Az angyalok nincsenek kitéve halálnak vagy bármiféle pusztulásnak, ezért nem is csökken a számuk. VAN AZ ANGYALOKNAK TESTÜK?
Az angyalok alapvetõen “szolgáló lelkek” (Zsidó 1,14), és nincs fizikai testük, mint az embereknek. Jézus a Lk 24,37-39-ben kijelenti: "a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van". A Biblia ennek ellenére azt is világossá teszi, hogy az angyalok egyszerre csak egy helyen lehetnek. Létezésük mindig helyhez kötött. Az angyalok - ha az alkalom úgy kívánja - képesek emberi alakot ölteni. Másképp hogyan lehet, hogy "egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg"? (Zsidó 13,2) Más esetben viszont vakító fehérben és ragyogó dicsõségben jelennek meg (Mt 28,2-4). Néhol oly gyengéd, szinte légies kontúrokban mutatkoznak angyali lények, hogy alig foghatók, máshol konkrétabban, még a nevük is megnevezve. De még ahol fontos szerepet töltenek be, ott sincs határozottan megrajzolható egyéniségük. Szinte feloldódnak, szétködlenek szolgálatukban. HOGY NÉZNEK KI AZ ANGYALOK? Mivel az angyalok inkább lelkek, mint fizikai lények, egyáltalán nem kell, hogy láthatóak legyenek (Kol 1,16). Elizeus egyszer azért imádkozott, hogy a szolgája meglássa a várost körülvevõ angyalok seregeit, s a fiatalember ráeszmélt, hogy sok láthatatlan lény elkerülte a figyelmét (2Kir 6,17)! Amikor azonban láthatóvá válnak, az angyalok rendszerint emberi alakot öltenek. Az 1Móz 18-ban Ábrahám három angyali vendéget fogadott, akik elõször csak egyszerû utazóknak tûntek. A következõ fejezetben két angyal ment Sodomába, ahol egyszerû látogatóknak nézték õket. Néha egy angyal különleges képességekkel rendelkezõ emberként jelenik meg. Dániel egy olyan angyalt látott, aminek karja és lába csillogó fémhez hasonlított, arca pedig villámhoz (Dán 10,5-6). Az angyal, aki elgördítette a követ Krisztus sírja elõl, ragyogó fényt sugárzott (Mt 28,3 Lk 24,4). A Jelenések könyve néhány egészen különleges teremtményt ír le a Jel 4,6-8-ban, akik esetleg az angyalok egy fajtája lehetnek. A Bibliában az angyalok sohasem jelennek meg aranyos, pufók csecsemõként! Minden esetben felnõttek. Amikor a Bibliában az emberek angyalokat láttak, az elsõ reakciójuk rendszerint az volt, hogy félve és tisztelettel arcra borultak, nem pedig megcirógattak egy imádni való csecsemõt. Néhány rész a Bibliában szárnyakkal írja le az angyalokat (Ézs 6,2;6). Más versek repülõ angyalokról beszélnek, s feltételezhetjük, hogy ehhez szárnyra is szükség volt (Dán 9,21). Ennek ellenére elképzelhetõ, hogy az angyalok szárnyak nélkül is képesek a helyváltoztatásra. A legtöbb angyalokról szóló rész nem beszél szárnyakról, s az olyan részekben, mint az 1Mózes 18-19, biztos, hogy nem látszottak szárnyak. Képünkön a ANGYALOK HALÁLUK UTÁN AZ EMBEREK mesejáték „izgalmas„ pillanatai! LESZNEK?
11. oldal Nem, az angyalok nem megdicsõült emberi teremtmények. A Máté 22,30 elmondja, hogy nem házasodnak, s nem is szaporodnak, mint az emberek, a Zsidók 12,22-23 pedig azt mondja, hogy mikor a mennyei Jeruzsálembe érünk, “angyalok ezreivel” és "a tökéletességre jutott igazak lelkeivel" fogunk találkozni - két külön csoporttal. Az angyalok inkább egy társaság vagy egyesület, nem pedig egy közös õstõl leszármazott faj (Lukács 20,34-36). Minket “e világ fiainak” hívnak, de az angyalokat sosem hívják “angyalok fiainak”. MILYENEK AZ ANGYALOK AZ EMBEREKHEZ KÉPEST? -Erõsebbek, mint az emberek, de nem teljhatalmúak (Zsolt 103,20 2Pt 2,11). -Az embereknél nagyobb tudásúak, de nem mindentudók (2Sám 14,20 Mt 24,36). -Az embereknél nemesebbek, de nem mindenütt jelenlevõk (Dán 9,21-23; 10,10-14). MINDEN ANGYAL JÓ? A Biblia néhány angyalt "választottnak" (1Tim 5,21) vagy “szentnek” (Mt 25,31 Mk 8,38), nevez. Eredetileg minden angyal szent volt, Isten jelenlétét élvezve (Mt 18,10) és a mennyben élve (Mk 13,32). Más angyalok - a Sátán vezetése alatt - szemben állnak Istennel (Mt 25,41 Ef 6,12 2Pt 2,4 Júd 6). Valójában egy olyan nagy, láthatatlan háború dühöng, ami minden emberi képzeletet felülmúl. Azonban ez nem két egyenlõ és örök erõ közötti harc. Isten, aki mindent teremtett, még mindig hatalmon van, és miután felhasználta a bûnös angyalokat, hogy elérje célját, õk végsõ vereséget fognak szenvedni. MI AZ ANGYALOK FELADATA? Azt nem tudjuk, hogy minden angyal ugyanazt a feladatot végzi-e, vagy néhánynak speciális feladata van. A Biblia beszél az angyalok különbözõ fajtáiról, mint a Kerúbok (Ezékiel 1) és Szeráfok (Ézsaiás 6). Két angyalról név szerint is tudunk: Mihályról (vagy Mikál) (Dán 10,13 Júd 9) és Gábrielrõl (Dán 9,21 Lk 1,19;26). Az angyalok funkciója, mint nevük is mutatja: küldöttek. Isten hírnökei és bizonyságtevõi. Nincs saját hatalmuk és saját fontosságuk: mint égi küldöttek az isteni gondviselés eszközei és szolgái. Az Írás szerint számuk légió. (Mt 26,53; e katonai kifejezés ellenére is csak szolgálati rendjükrõl s nem rangkülönbségükrõl vagy hierarchiájukról beszélhetünk.) A Szentírásban leggyakrabban elõforduló névtelen
angyalok azonban különbözõ feladatokat látnak el mind Istent szolgálva: -Imádat és dícséret - ez a mennyben végzett legfõbb foglalatosság (Ézs 6,1-3 Jel 4-5) -Kinyilatkoztatás - hírvivõként szolgálnak, hogy átadják Isten üzenetét az embereknek. Õk segítettek közvetíteni Mózesnek a törvényt (ApCsel 7,52-53) és az üzenetek nagy részét is õk vitték Dániel és a Jelenések könyvében. -Vezetés - az angyalok adtak utasításokat Józsefnek Jézus születésérõl (Mt1-2), az asszonyoknak a sírnál, Fülöpnek (ApCsel 8,26) és Kornéliusznak (ApCsel 10,1-8). -Ellátás - Isten angyalokat használt arra, hogy élelmet adjon Hágárnak (1Móz 21,17-20), Illésnek (1Királyok 19,6) és Krisztusnak, megkísértése után (Mt 4,11). -Védelem - Isten embereinek távoltartása a fizikai veszélytõl, ahogy példa erre Dániel és az oroszlánok esete, vagy három barátja a tüzes kemencében (Dán 3 és 6). -Megszabadítás - Isten embereinek kiszabadítása a veszélybõl. Angyalok szabadították ki az apostolokat a börtönbõl az ApCsel 5-ben, és ezt megismételték Péterrel az ApCsel 12-ben. -Megerõsítés és bátorítás - angyalok erõsítették meg Jézust megkísértése után (Mt 4,11), bátorították az apostolokat a prédikálásra, miután kiszabadították õket a börtönbõl (ApCsel 5,19-20), és megmondták Pálnak, hogy mindenki túléli a bekövetkezõ hajótörést (ApCsel 27,23-25). -Imák megválaszolása - Isten gyakran angyalokat használ fel, hogy az õ gyermekeinek imáira válaszoljon (Dán 9,20-24; 10,10-12 ApCsel 12,1-17). - Gondoskodás a hívõkrõl a halál pillanatában - Lázár és a gazdag ember történetében azt olvassuk, hogy angyalok vitték Lázár lelkét “Ábrahám kebelére”, amikor meghalt (Lk 16,22). Konklúzióként elmondhatjuk, hogy az angyalok, Isten felénk nyújtott karjai. Isten nincs ugyan kötve hozzájuk, hiszen Õ angyalok nélkül is, egyetlen intésével megtehetné azt, amit akar; bölcsessége azonban felhasználja az angyalokat. Ez a csodálatos eljárási mód viszont azt mutatja: Isten nincs kötve a természeti világ folyásához, Õ természetfeletti eszközeivel is beleavatkozhat a világ folyásába. Ezért a beavatkozásért nem az eszközeit, hanem csakis Õt magát illeti imádat. A református gyülekezet karácsonyi, év végi alkalmai: December 24. péntek este 8 óra: Szentesti istentisztelet December 25. szombat délelõtt 10.30 óra: Karácsonyi, úrvacsorás istentisztelet December 26. vasárnap délelõtt 10.30 óra: Karácsonyi, úrvacsorás istentisztelet December 31. péntek este 6 óra: Hálaadó istentisztelet 2011. január 1. szombat délelõtt 10.30 óra: Újévi istentisztelet, gondnoki köszöntõ
Adventi koszorúkötés a gyülekezetben
Mindenkit szeretettel várunk.
12. oldal Baba-mama kör Hol? Református gyülekezeti házban ( Rákóczi u. 30. ) felekezeti hovatartozástól függetlenül jöhet mindenki. Mikor? Havonkénti rendszerességgel szerdánként 9-11 óráig Kinek? Minden gyesen lévõ és érdeklõdõ anyuka számára. 2011. január 12. Hogyan tartsunk rendet gyermekünk mellett, gyermekünkkel együtt. Játékdobozt készítünk. 2011. február 9. Gyermekeink hitre nevelése: honnan kezdõdik, merre tart. 2011. március 9. Ép testben, ép lélek… Mit egyen a gyermek, és a család! Vendégünk Dr. Néráth Andrea, akivel fõzni is fogunk. 2011. április 6. Mese, mese mátka, pillangós madárka…mesékrõl, könyvekrõl beszélgetünk és mindenki készíthet gyermekének egy mesekönyvet. 2011. május 4. A játék öröme: melyik korosztálynak melyik játékot válasszuk, serkentõ ötletek játszásra. Úton vagyunk…Pedig ki sem mozdulunk. Járjuk szorgos hangya-ösvényeinket: Kiságy-mosógép-konyha, bolt-óvoda-játszótér. És mégis, eljuthatunk valahová: kérdésekre, fölismerésekre, belátásra. Fõleg, ha néha megállunk és körültekintünk. Elérhetõség: Morváné Cserna Anett 06-29-496-368 és 06-30-370-69-51
“ Segítõ Kezek” “Egymás terhét hordozzátok és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” ( Gal.6,2) “ A jó cselekvésben pedig ne fáradjuk el” ( Gal:6,9), ”Ezért tehát míg idõnk van, tegyünk jót mindenkivel, “ ( Gal :6,10)
Gyülekezetünkben már évek óta mûködik a diakóniai szolgálat. Segítséget nyújtottunk különbféle élethelyzetekben lévõ családoknak, magányosoknak. Azon imádkoztunk és törtük a fejünket milyen hivatalos formában tudnánk folytatni a diakóniai szolgálatot. Egy alkalommal számba vettük a konkrét lehetõségeket, örömmel nyugtáztuk, hogy a házi segítségnyújtó szolgálat feltételeit meg tudjuk teremteni. Neki láttunk és az elõírásoknak megfelelõen mûködési engedély kérelmet adtunk be a Polgármesteri hivatalhoz. Istennek legyen hála a mûködési engedélyt 2010 októberében megkaptuk, így elindulhat “Segítõ Kezek” Református Házi Segítségnyújtó Szolgálatunk. Szolgálatunk 25 fõ ellátását tudja biztosítani. Szolgálat
Áldott karácsonyt és békés boldog új évet kívánunk minden olvasónknak és városunk lakóinak!
két fõállású és egy részmunkaidõs gondozóval és társadalmi segítõvel fog mûködni. Segíteni tudunk gyülekezeti tagjainkon és a városban élõkön, akik betegséggel küzdenek, magányosak, mentális problémákkal küszködnek. Igényelhetik: nyugdíjkorhatárt betöltött, egészségügyi állapotából illetve szociális körülményeibõl adódóan átmenetileg vagy tartósan önmagáról nem, vagy segítséggel gondoskodni tudó idõsek. Valamint öregségi nyudijkorhatárt még nem töltötték be betegségük és szociális helyzetük, vagy mentális állapotuk miatt igényelnek támogatást. A rászorultak a gondozást napi és heti rendszerésséggel kérhetik. Miben segítünk? Napi bevásárlásban, csekkek befizetésében, ügyek intézésében, gondozottak körüli takarításban, tisztálkodásban, gyógyszerek felíratásában, kiváltásában és adagolásában, és programok szervezésében. A szolgálatunk térítés mentes. Kérem a testvéreket, ha tudnak a környezetükben olyanokról, akik rászorultak, jelezzék. Elérhetõsegünk: Bretka Ferencné: +36705050813 Gyülekezet: +36306373183
A Pilisi Református Gyülekezet kiadványa. Megjelenik változó idõpontokban 250 példányban. Felelõs kiadó: Morva Ákos lelkipásztor, 2721. Pilis, Rákóczi út 30. Tel.:0629/496-368, mobil: 06-30/6373-183, email.:
[email protected]. Fõ és tördelõszerkesztõ: Varju Zoltán gondnok, Tel.: 06-29/498-803, email.:
[email protected] Kéziratok megküldését: P.Fné Györgyi email.:
[email protected] címre kérjük! Telefon: 06-20/569-9517
