Te mi vagy? Menedzser vagy cégvezető? Miért lesz valakiből vállalkozó? A legtöbben szerte a világon azért, mert egy szép napon az unalmas munkahelyükön ücsörögve egyre elégedetlenebbek. Nem becsülik a munkájukat, nem fizetik meg az értékükön őket, az ostoba főnökeik folyton beleszólnak a munkájukba, úgy érzik kizsigerelik a képességeiket. Mennyivel másképp lenne, ha saját maga ura lenne! – sóhajtanak fel. Ha az idejét maga osztaná be, és ha többszörösét kapná a munkája értékének. Vannak, aki másképp gondolkodnak, mielőtt a Cégbíróságra beadják a papírokat. Ők pénzt akarnak keresni. Kezdjük a vállalkozásban a szabadságot és az önmegvalósítást kereső emberekkel. Ők akár fodrászok, mérnökök, tanárok, kereskedők, vagy tanácsadók, a cégalapítást követő első időkben élvezik a munkájukat. Bizonyosságot szereznek arról, hogy lám, egyedül is megállják a helyüket. Barátaik, volt kollégáik irigykednek is rájuk. Ám nagyon hamar szembesülniük kell azzal, hogy a vállalkozásuk nem csak „szakmunkából” áll. Rengeteg az adminisztráció, hivatali ügyeket kell intézni a hatóságokkal, a könyvelővel, ismerni kell a törvényeket, a szabályozókat. Nekik kell gondoskodni a beszerzésről, a marketingről, és a legfontosabbat hagytam a legvégére: ügyfeleket is kell szerezni. Vállalkozónk ekkor szembesül vele, hogy milyen nehéz is önállóan dolgozni. Eszébe sem jut, hogy ő most tulajdonképpen nem vállalkozó, hanem egy „szakmunkás”, aki csinált magának egy munkahelyet. A legtöbben nem érzik jól magukat így, és nagyon hamar visszamennek alkalmazottnak. A bizonytalan piaci helyzetre fogják sikertelenségük okát ahelyett, hogy saját képességeiket és határaikat mérnék fel, akár külső segítséggel is, majd hoznák meg a végső döntést. Aki nem adja fel, az tulajdonképpen ekkor lép arra az útra, amivel egy céget fel lehet építeni. Ugyanis ez a vállalkozó már felismeri, hogy egyedül – de még a házastársa segítségével is – kevés. Alkalmazottakra, együttműködő partnerekre, alvállalkozókra, külső tanácsadókra, tevékenység kihelyezésére van szüksége, hogy magát tehermentesítse. Ekkor érkezik el vállalkozói életének első nagy kérdése: megmaradjon-e annál a „szakmunkánál”, amit kiválóan végzett idáig, vagy menedzseri feladatokat lásson el.
1
Azt tapasztalom, hogy a magyar vállalkozó semmit nem akar kiengedni a kezéből. Tehát húzza tovább az igát, majd beleszakad. Hogy ennek milyen hatásai vannak az egészségére és a családjára, azt a Vállalkozói karrier című írásomban kifejtettem. Mindenről tudni akar, mindenbe beleszól, és ha fel is vesz valakit, olyat keres, amilyen ő maga. Persze ilyet nem talál, de óvja Isten is az ilyentől, mert ez a típus lép le nagyon hamar, és viszi el az ötletét, az egész know-how-t, sőt a legjobb embereket is. A legtöbb problémája természetesen az értékesítőkkel, az ügynökökkel van, nem véletlen, hogy itt a legmagasabb a fluktuáció.
Leader vagy menedzser? Ha most magadra ismertél, akkor biztosan megkérded, van-e megoldás? Természetesen van, de ehhez gondolkodásod megváltoztatására van szükség. És most térnék vissza azokhoz az igazi vállalkozókhoz, akik nem állást akarnak maguknak kreálni, hanem pénzt termelő céget, és akik nem úgy akarnak dolgozni, hogy minden nap a kaptafához ülnek. Ők vezetők akarnak lenni. (Az angol szakirodalom őket nevezi leadernek). Most vésd az eszedbe: a menedzser nem vezető. A menedzser olyan feladatokat lát el, ami a „szak”munka elvégzéséhez a hátteret biztosítja. A vezető mást csinál: folyton a jövőt és a lehetőségeket kutatja, felállítja a célt, stratégiát alkot, motivál, a kapcsolati hálót szövi folyamatosan, így önmagát és a cégét adja el. Például nem abban kell dönteniük, kit léptessen elő, hanem azon kellene gondolkoznia szükség van-e egyáltalán az előléptetésre. Magyarán felülről tekint a vállalkozására. A magyar rögvalóság A sikeres, keményen dolgozó, teljesíteni akaró vállalkozók többsége soha nem kér segítséget, mindent egyedül akar csinálni, mert amit az ember maga csinál, arról tudja, hogy az meg van csinálva. Sokat segítene, ha kifejlesztené a delegálás képességét magában.
2
A segítségkérés nehézségei mögött az irányításhoz való görcsös ragaszkodás húzódik meg. Sok országban jártam már életem folyamán, de olyan munkamániás országot, mint a miénk, nem sokat láttam. Ugye ismerős? A cégvezetőnek állandó sürgősség-érzése van. Egy magas követelménynek akar megfelelni, amit általában maga állít fel önmagának, ám sohasem pontosít. Teljesítsen bármennyit, bármilyen kiválóan, sosem elég. Mivel nem számszerűsíti a magával szemben támasztott követelményeket -- amelyeket teljesítve pihenhetne és élvezhetné az eredményt --, egyre jobban és jobban hajszolja magát. Ennek okát egyrészt a tervezés hiányában látom, másrészt abban, hogy bizonytalanok az értéküket illetően. Különösen a női vállalkozók. De ez egy másik tanulmányt igényelne. A hazai vállalkozók sosem lazítanak, és az a szomorú, hogy erre még büszkék is. A mókuskerékből nincs lehetőség lazítani, nem mennek szabadságra, vagy csak pár napra, a telefon ott is állandóan bekapcsolva. Hogy válhat így valaki vezetővé? Hogy lehet így felülemelkedni, stratégiát alkotni?
Hol helyeznéd el ebben a pillanatban a belső energiaforrásodat egy tízpontos skálán, ahol az egyes a teljesen lemerültet, a tízes pedig a színültig teljest jelenti? Naponta többször ellenőrizd az erőforrásskáládat! Valószínű, hogy az értékek állandóan változni fognak. Egy idő elteltével rá fogsz jönni arra, melyik pont a te töréspontod, ami alatt már nem érzed magad kiegyensúlyozottnak, ahol nyugtalan és zaklatott vagy. Ha pedig ez megtörtént, a körülményeknek megfelelően használd azt a technikát, ami számodra a leghatásosabb. Ha csak ritkán csenget a vészcsengő, akkor számos lépés azonnal elvégezhető: egy kis séta, légzés szabályozás, alfa állapot, forró zuhany, baráti beszélgetés, ölelések stb. Ha nagyon sokszor ez alá kerülsz, akkor hosszú távú életvezetési módszert kell kialakítanod. (Forrás:Brian Tracy)
Mire jó a készségeink fejlesztése? A másik nagy baj, hogy a vállalkozások vezetői nem ismerik fel a képzések, tréningek hasznát és jelentőségét, ahol számos olyan technikát megtanulhatnának, amivel magukat segíthetnék. Daniel Goleman, az érzelmi intelligencia kutatója szerint a vezetői képességek akkor fejlődnek, ha szándékosan fejlesztjük személyiségünk
3
bizonyos vonásait. Sikerünket 85%-ban az határozza meg, hogy milyen jártassággal rendelkezünk az emberi kapcsolatok alakításában, milyen eredményességgel működünk másokkal, hogyan tudjuk rávenni őket, hogy segítsenek céljaink elérésében. Ezt hívják kapcsolatépítési vagy társadalmi jártasságnak. Egy felmérés szerint az emberek 95%-át nem azért bocsátják el munkahelyükről, mert rosszul látják el munkájukat, hanem azért, mert nem tudnak kijönni az emberekkel. Az élet örömeinek legnagyobb része a boldog kapcsolatokból fakad, a boldogtalanság pedig jórészt a boldogtalan kapcsolatok eredménye. Az élet problémáinak zöme emberi probléma. A kiváló atléták hónapokig, évekig készülnek a gyakran csupán néhány percig tartó versenyre. A cégvezetők általában nem gyakorolnak, viszont minden idejüket a megmérettetéssel töltik. Ezek után nem csodálkozhatunk, hogy a vezetők oly kevéssé tudnak megbirkózni problémáikkal: az eredmények és a siker utáni hajszában nem jut idejük arra, hogy fejlődjenek, és jobb vezetőkké váljanak. Így maradnak csak menedzserek. „Először önmagunkat kell megvizsgálnunk, ezután a feladatokat, amelyeket vállalunk, s végül azokat, akikért és akikkel vállaljuk. Mindenekelőtt saját magunkat kell felmérnünk, mivel jóformán mindannyian úgy látjuk, többre vagyunk képesek, mint amire valójában képesek vagyunk. Az egyes feladatok nem annyira nagyok, mint inkább szerteágazóak, és sok részfeladatot vonnak maguk után. Kerüljük azokat, amelyekből új, sokrétű elfoglaltság származik, és abba sem szabad belefogni, amiből nem visszakozhatunk.” Ezeket a tanácsok sajnos nem tőlem származnak, hanem a több mint 2000 évvel ezelőtt élt római filozófustól, Senecától. Engem mindenesetre megnyugtat, hogy ez a probléma nem csak a miénk. Önirányított tanulás Az önirányított tanulás modelljét Richard Boyatzis dolgozta ki három évtizedes vezetőképzői és tudományos munkája során. Első felismerés: Én-ideál – milyen szeretnék lenni? Második felismerés: Reális én-kép – ki vagyok valójában? Mik az erősségeim illetve a hiányosságaim? Harmadik felismerés: Tanulási munkatervem – Hogyan építhetek erősségeimre, miközben pótolom hiányosságaimat? Negyedik felismerés: Új magatartásminták, gondolkodásmódok és érzelmek kikísérletezése, majd tökéletes begyakorlása. Ötödik felismerés: A változáshoz szükséges stabil, megbízható kapcsolatok kialakítása.
4
Nézzük mit is jelentenek ezek!
1.
Én-ideál: az a személy, akinek látni szeretnénk magunkat. Mindegy, hogy ez a kép álmunkban vagy képzeletünkben jelenik meg csupán, vagy életcéljaink és értékrendünk kikristályosodása révén tudatosul, a lényeg az, hogy lelkesítsen és reményt adjon. Ez a kép ad majd erőt és bátorítást a változás nehézségei és átmeneti kudarcai között.
2.
Reális én-kép: a fentieken kívül ide tartozik, mi mozgatja tetteinket, milyennek látnak bennünket mások. Felfedezéseink egy része egyezik majd ideális én-képünk elemeivel: ez lehet erőforrásunk. Mások pedig elválasztanak attól, amik szeretnénk lenni: ezek a hiányosságaink. Mindkettő ismerete készíti el bennünk a változásokat. Ez tehát az ún. vezérbetegség ellenszere.
3.
A kívánt változást akkor érjük el, ha tanulási tervet készítünk a képességek fejlesztése érdekében. Ez a terv alkalmazkodjon életvitelünkhöz, munkarendünkhöz. Minden napra adjon feladatot lépésről-lépésre.
4. 5.
Be kell gyakorolni. Legalább 8 hét kell a készségszint eléréséhez.
Az első négy pontot végrehajtani csak más emberekkel együtt tudjuk. Szükségünk van kapcsolatainkra a maguk bonyolultságában, a bennük rejlő összes lehetőséggel együtt. Másoktól kapunk megerősítést, vagy rosszallást.
5
Zárógondolatként hadd erősítsem meg: céget vezetni soha nem volt könnyű, és nem is lesz az. A vezetés mindenképpen eleve stresszel jár. Aki folyamatosan stresszhelyzetben van, természetesen nem érzi magát biztonságban, s még kevésbé van kedve új magatartásformák kipróbálásához. Ellenkezőleg, védekező álláspontra helyezkedik, és leginkább bevált szokásaihoz folyamodik. A vezetéssel járó stressznek van még egy másik, hátrányos következménye is. Az elhúzódó stressz folyamatos kortizol kiválasztódással jár, ez pedig gátolja az új szokások kialakulását, mivel blokkolja agysejtjeinek tevékenységét, amelynek döntő szerepe van a tanulás folyamatában. Ezért a sikeres vezetői képességek fejlesztéséhez legjobb a biztonságos közeg – amelyben még nem lazultunk el annyira, hogy elveszítsük motiváltságunkat. A lelki értelemben vett biztonság tudatában alakulhat ki az a légkör, amelyben nem félünk kockázatot vállalni és nem tartunk esetleges tévedéseink következményeitől. Egy ún. rezonáns csoport a változások kidolgozásának legalkalmasabb terepe. Ez ideális esetben egy többé-kevésbé sikeres vezetőkből álló társaság vagy klub lehet, amelyhez érdemes minél előbb csatlakozni.
Joó Zsuzsanna tanácsadó, tréner, mester coach
Tanári és marketing szakközgazdász diplomával rendelkezik. Több mint 10 év tanítás, 10 év főszerkesztői-ügyvezetői múlt után 6 éve alapította saját vállalkozását, a Karrieriskola Kft-t, amely felnőttképzéssel, tréningek tartásával, karrier tanácsadással foglalkozik. Az elmúlt években több száz cikk, kommentár jelent meg tőle illetve a vele készített interjúk formájában az egyéni érvényesülés, a karrierépítés, life coaching témában, közülük az írott sajtóban (Népszabadság, Haszon Magazin, Világgazdaság, ELLE) valamint televíziók (RTL Klub, MTV, Duna Tévé, Hír TV, ATV), és rádiók (Lánchíd Rádió, Klubrádió, Civil Rádió, Kossuth Rádió, Inforádió) műsoraiban szakértőként. Előadásokat tart cégeknél, felsőoktatási intézményeknél, civil szervezeteknél (Corvinus Egyetem, Széchenyi István Egyetem, Budapesti Műszaki Egyetem, Gábor Dénes Műszaki Főiskola, Győr-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamara stb.) Több honlap tulajdonosa (Karriertanácsadó.hu, Éva-karrier.hu, Karrierkedd.hu, Lifecoaching.hu) Elérhetősége:
[email protected] telefon: 06 30 9317 940
6
