MŰHELYES ÍRÁSOK A NYOLCADIK SZÁM ELÉ GONDOLATOK BEKÖSZÖNTŐ ÚJABB ÚJ ÉV... HENTER MARCI: BOLDOGABBAK-E A GAZDAG EMBEREK?

BEKÖSZÖNTŐ

GONDOLATOK

A NYOLCADIK SZÁM ELÉ

MŰHELYES ÍRÁSOK

ÚJABB

ÚJ ÉV...

Beköszöntött az újesztendő, és habár egy kissé késve ugyan, de megérkezett a Forma második évfolyamának utolsó száma is. Szokásos rovataink mellett a most induló Műhely évfolyam – melybe nagy örömünkre nyolcan is jelentkeztek helyi Regnumunkból - felvételije apropóján három rövid „dolgozatot” is olvashattok, melyet a vezetőképzőre készülő újpesti fiatalok írtak jelentkezésük részeként. Hagyományos Ünnep rovatunk helyett a Műhelyes írásokon keresztül gondolkodhatunk el mi is arról, ami talán túl ritkán is kerül figyelmünk középpontjába: az Úr napjáról, vagyis a vasárnapról olvashattok pár gondolatot. Emellett a szám vége felé is találhattok további rendhagyó tartalmat, mivel közreadjuk az RMÚE újpesti levelezőlistáján a lista céljáról és használatáról kialakult vita hatására megszületett kérdőív eredményeit és annak konklúzióit. Reméljük, hogy ez a „netikett” hozzájárul a lista további problémamentes és hatékony használatához.

A Mi történt? rovatban az előző számból sajnálatosan kifelejtett Vöcsök tábori beszámoló mellett olvashattok a szokásos őszi újpesti kirándulásról, valamint a vezetői hétvégéről, méghozzá mindkettőről több nézőpontból is. Az egy kis szünet után visszatérő Interyou rovatban ezúttal Kölnei Líviával ismerkedhettek meg kicsit jobban, a szintén rövid pihenő után folytatódó Látogatóban rovatban pedig a Poszáták csapata mutatkozik be. Szokásos szám végi rovataink is folytatódnak, tehát ismét olvashatjátok öt újpesti egymáshoz intézett kérdéseit és válaszait az immáron már két éve szakadatlanul kígyózó Láncban, ismét tanulhattok egy új receptet a Tortaformában, az unalmas percek elütésére pedig az Agytorna ismét elegendő fejtörőt tartogat, aki pedig a hátoldalon nemcsak az impresszumot böngészi, az olvashat három humoros Cankó-anekdotát. Jó szórakozást kívánunk nyolcadik számunkhoz, és áldásokban gazdag új évet kívánunk mindnyájatoknak! A szerkesztők

Továbbra is számítunk észrevételeitekre, várjuk a rejtvény-megfejtéseket, valamint kedvenc receptjeiteket a [email protected] címre!

2

A HÉT JELÖLT:

Az idei Műhelyre való jelentkezés feltételei szigorodtak: az ajánlás mellett egy rövid fogalmazást is vártak a felvételizőktől. A jelölteknek előre megadott témákból kellett választaniuk egyet, melyről egy oldalban foglalhatták öszsze véleményüket, meglátásukat. Elnökünk nyolc újpesti ifjút ajánlott a stáb figyelmébe, közülük most hárman osztják meg velünk gondolataikat.

HENTER MARCI: BOLDOGABBAK-E A GAZDAG EMBEREK? Nemrég láttam egy képet egy Afrikában élő családról és volt alatta egy szöveg, amit pontosan nem tudok idézni, de a lényege az volt, hogy nekik nincs semmijük és mégis ők a legboldogabb emberek. Annyira megtetszett és gondolkodásra bírt ez a kép, hogy főként emiatt választottam ezt a témát, annak ellenére, hogy eredetileg egy másikat terveztem. Úgy gondolom, hogy nem a pénz teszi boldoggá az embert. Ez persze nem azt jelenti, hogy baj, ha sok pénzünk van. Az említett képet látván arra gondoltam, hogy hiába mondják és gondolják is sokan úgy, hogy a pénz boldogít, itt elsősorban nem arról van szó. A boldogság sokkal inkább a szeretetről és az élet szépségeinek a felfedezéséről szól. Arról, hogy az ember hogyan néz a barátaira, szeretteire és felebarátaira egyaránt. Mit tesz értük és hogyan szól hozzájuk. A nagyon gazdag emberek semmit nem tudnak úgy értékelni, mint ahogyan a szegények akár csak egy egészen apró dolgot is. Például, ha egy milliárdos családban az egyik gyerek kap egy autót, azt természetesnek veszi, és ha nézünk egy szegény családot, ahol mindig éheznek, ott akár egy szelet kenyérnek is sokkal jobban tudnak örülni, mint a gazdag családbeli gyerek az autónak. Véleményem szerint az az egésznek a kulcsa, hogy mit tudunk értékelni és minek tudunk örülni egyáltalán. Mert ha a legkisebb dolgoknak is

Szigeti Blanka - Gémek (Göd) Árkosy Anna - Gémek (Göd) Oláh Tamás - Gémek (Göd) Henter Marci - Kavicsok Pejtsik Panka - Szalonkák Rácz Annamari - Galambok Gerber Luca - Kiwik Agárdi Marica - Őszapók

igazán tudunk örülni - legyen ez akár egy szelet kenyér, vagy egy mosoly, ami nem kerül semmibe, mégis hatalmas örömöt szerezhetünk vele a másiknak - akkor boldog embernek mondhatjuk magunkat és nem számít, mennyi pénzünk van. Persze másrészről jó, hogyha meg van a kellő anyagi hátterünk, mert ha szeretnénk családot, akkor el kell tartani a gyerekeket, esetleg olyan házba kell költözni, ahol van kert és játszhatnak kint az udvaron. Sokkal könnyebb úgy élni, hogy meg van a kellő hátterünk és az anyagiak miatt nem kell aggódnunk nap, mint nap. Már az sok családnál óriási dolog, ha a gyerekeiket meg tudják etetni. Itt főleg az afrikai országokra gondolok, ahol naponta rengeteg ember hal éhen, de sajnos Magyarországon is sokan éheznek. A pénz szerintem megoldás lehet például az éhezők számára akár Afrikában is, csak akkor létre kell hozni olyan intézményeket, amik azzal foglalkoznak, hogy az éhezőket ellátják élelemmel. Én úgy látom, hogy a környezetemben nem azon múlik a boldogság a családoknál, hogy mennyi pénzük van, hanem sokkal inkább azon, hogy milyen a családtagok egymáshoz való viszonyulása, hogyan beszélnek egymással, hány gyerek van, vallásosak-e stb. Már láttam nagyon szegény embereket is sokkal boldogabban élni azoknál, akik azt se tudják, hogy mit kezdjenek a pénzükkel. A tapasztalataim alapján összességében úgy gondolom, hogy jó, ha az embernek van pénze, - annyi legalább, hogy ne kelljen folyamatosan arra gondolnia, hogy hogyan fogja a különböző számlákat kifizetni és miből veszi az élelmét mert ez nagy könnyebbséget jelent, de a boldogság kulcsa nem ez, hanem a szeretet. Henter Marci

3

GONDOLATOK

GONDOLATOK

MŰHELYES ÍRÁSOK

MŰHELYES ÍRÁSOK

GERBER LUCA: AZ ÚR

NAPJÁT SZENTELD MEG

IDŐ FONTOSSÁGA „Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett. Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után.” (Ter 2,2-3) Csodálatos, ahogy a Szentírásban bár nem direkt módon, de megtalálható a boldog élet receptje, minden élethelyzetre és problémára megoldást kínál. Különösen tetszik nekem a fenti részlet a Teremtés könyvéből, mert egyértelmű példát mutat nekünk, embereknek. Saját képmására alkotott minket az Atya, ezért igyekszünk egészen hozzá hasonlóvá válni, hiszen ő a tökéletes. Ha pedig Isten, a Mindenható, hat nap után megállt és megpihent, tán nem így kéne cselekednünk nekünk is? De először is nem azt a legfontosabb tisztázni, hogy hogyan szenteljük meg az Úr napját, hanem hogy miért van erre egyáltalán szükségünk. Sokszor nagyon szépeket fogalmazunk meg egy adott kérdéssel kapcsolatban, csupán a lényeget felejtjük el megemlíteni, a miértjét. Ha ez világossá válik számunkra, sokkal könynyebben megtaláljuk a hogyanját is. Nap mint nap ezerfele rohangálunk, ezt intézzük, azt szervezzük és egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy kimerültek, fáradtak és nyűgösek vagyunk, valahogy nincs meg a kiegyensúlyozottság érzése. Pedig mindenki egyet szeretne: boldognak lenni. Ezt természetesen számos úton el lehet érni, de az egészen biztos, hogy az alapja a jó Isten kapcsolat. Ő ott van mindenben és mindenkiben, ezért akármit is csinálunk, vele találkozunk. De úgy vélem, ahhoz hogy észre vegyem Istent tudatosan figyelnem kell rá. Ez vajon megvalósítható úgy, hogy a hétköznapok rohanásában egy perc nyugtom sincs? Nehezen. Szükségünk van vala-

-

AVAGY AZ ISTENRE SZÁNT

miből töltekeznünk, hogy aztán abból tudjunk meríteni erőt és jókedvet a feladatainkhoz és ki más lehetne ez a forrás, mint maga az Úr? Isten nagyon jól tudja, nekünk mire van szükségünk, hogyan hozhatjuk ki magunkból a legtöbbet a világ számára és szeretne ebben segíteni nekünk, ha hagyjuk. „Jöjjetek hozzám mind, akik megfáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket.” (Mt 11, 28). Isten vágyik arra, hogy érezzük az ő szeretetét és békéjét, de ez nem megy anélkül, hogy időt és energiát ne szánnánk rá. Nemrég részt vettem egy jezsuiták által tartott lelkigyakorlaton Dobogókőn, a Manrézában. Csupán pár napot töltöttem ott, de teljesen feltöltődve tértem haza, valamint azóta átértékeltem az Istenre szánt idő szerepét és fontosságát. Óriási élmény volt számomra elszakadva a világ zajától, csöndben, csak az Úrra figyelni. Egyfajta folyamatos ima volt a puszta jelenlétem és vágyam, hogy oda adjam magam egészen neki. Csodálatos érzés megpihenni nála. Viszont hogyan tarthatjuk meg ezt az állapotot a hétköznapjainkban? Talán erre találta ki maga a Teremtő is a hetedik napot. Hat nap munka és egymásért tevékenykedés után, egy nap melyet Istenre, magunkra, a töltekezésre szánunk. E nélkül a nap nélkül az összes többi is kevesebbet érne. Sokféleképpen figyelhetünk vasárnaponként az Úrra a szentmisén túl. Az a fontos, hogy ne teher legyen az elvégzett tevékenység, hanem igazi öröm. Valaki könnyebben megtalálja az Istent a természetben, egy kirándulás közben. Valakinek egy rózsafüzér elmondása segít ráhangolódni Istenre. Találjuk meg azt, ami minket segít Isten felé. Olyannyira jóságos hozzánk az Úr, hogy számtalan lehetőséggel ajándékoz meg minket életünk során, amelyen tetten érhetjük az ő szeretetét. Nekünk csupán nyitni kell felé. A vasárnap erre egy különleges alkalom. Gerber Luca

4

PEJTSIK PANKA: VASÁRNAP,

AZ

ÚR

„Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az Úr a nyugalom napját.” (2Móz 20,8-11) Hívő nagycsaládos lévén mindig is fontosnak tartottam a vasárnapot, ezért érint meg a téma. Számomra ez az a nap, amikor kicsit félretoljuk a mögöttünk és az előttünk álló hét gondjait, és inkább Istennek, és a családnak próbáljuk szentelni. Persze ez így nagyon szépen hangzik, de sajnos a mai világban már egyre nagyobb áldozatokat kell hozni annak érdekében, hogy ezt a parancsot betarthassuk. “Az Úr napját szenteld meg”, olvashatjuk a Tízparancsolatban. Manapság sok keresztény ember azt hiszi, hogy ha elmegy misére, azzal le van tudva a nap megszentelése, a nap többi részében pedig folytatódik ugyanaz, mint bármelyik hétköznap. Szerintem a nap megszentelése nem csak azt jelenti, hogy elmegyünk az Úr házába, persze kétségkívül ez a legfontosabb, de majdnem ugyanannyira fontos az is, hogy pihenjünk, töltekezzünk, hagyjuk meg a testünknek, lelkünknek ezt a napot a fellélegzésre. Ez a parancs sajnos egyre kevésbé kap hangsúlyt, annak ellenére hogy a Tízparancsolatban is benne van. Egész héten dolgozunk, rohanunk, elfáradunk, a végére pedig már azt sem tudjuk, hogyan is kéne pihenni. Egész nap lustálkodni az ágyban? Elmenni szórakozni a barátokkal? Én azt gondolom, hogy ezt az időt minden keresz-

NAPJA tény embernek önmaga tisztázásával, Istenre fordított minőségi idővel és a családi összetartás erősítésével kellene töltenie. Saját életemben is igyekszem a szórakozást, összejöveteleket inkább pénteki vagy szombati napra szervezni, mert a vasárnap általában a családé: közösen misére megyünk, majd közösen ebédelünk. Vannak olyan családok, akik közösen elmennek vásárolni, plázába, vagy étteremben ebédelnek. Én ezt nem tartom jó ötletnek, mert egyrészt ez nem pihenés, a figyelmünket is más köti le, másrészt pedig más embertársainkat úgymond kényszerítjük arra, hogy lemondjanak a vasárnapi munkaszünetükről. Sok olyan munka van, ahol vasárnap is ugyanannyira szükség van az emberekre, és egy keresztény embert igen nehéz helyzetbe hozhatja a munka és a parancs betartásának ellentéte. Sokszor nem megoldható, hogy az ember ne dolgozzon. Egyik lelkigyakorlat alkalmával nagy vitába keveredtünk, miszerint vasárnap zárva kéne-e lennie a boltoknak, bevásárlóközpontoknak, cukrászdáknak, éttermeknek? Mert ezeknél a szolgáltatásoknál is ugyanúgy emberekre van szükség, akik vasárnap kénytelenek dolgozni, ezáltal Ők nem tudják ezt a napot a családjuknak szentelni. Sokan azon a véleményen voltak, hogy a nem keresztények attól még ugyanúgy el fognak menni, és soha nem fogjuk elérni hogy vasárnap a lehető legkevesebb ember dolgozzon. Én azon a véleményen vagyok, hogy nekünk keresztényeknek azzal is jó példát kéne mutatni, hogy vasárnap nem megyünk semmilyen bevásárlóközpontba, sem cukrászdába, inkább otthon közösen sütünk a családdal, és előző nap mindent bevásárolunk. Talán ettől többen ráébrednek a vasárnap igazi lényegére. Úgy gondolom, a keresztény emberek a vasárnap tényleges megszentelésével hiteles tanúságot tudnak tenni, példák lehetnek a hitet nem gyakorló embereknek, ezért mindenképp fontos, hogy tőlünk telhetően meghozzuk ezt az áldozatot, és jobban odafigyeljünk az Úr napjának megszentelésére. Pejtsik Panka

5

MI TÖRTÉNT?

MI TÖRTÉNT?

ÚJPESTI VEZETŐI HÉTVÉGE

ÚJ VEZETŐJE VAN A MEGGYVÁGÓKNAK

ÚJPESTI

VEZETŐI HÉTVÉGE,

2011.

Péntek este gyülekeztünk a bajóti plébánián. Aki tudott hamarabb, aki pedig csapaton volt az később. Tán senki sem maradt le elnökünk által (is) készített hurkáról, kolbászról, merthogy másnap ebédre is maradt belőle. Pedig nem hagytuk otthon falánkságunkat, de hát találkozott a jó mennyiség és a jó minőség. Pont velünk. Szombatra is maradt mindkét jóból (mennyiség és minőség) , csak éppen Lukács József atya előadásához csatlakoztak. Az RMÚE kirándulásról sokan ismerhetjük őt. A család és ünnep témakör maradt meg bennem, remélem másokban is (meg a cukrászda, ahova nem tilos vasárnap menni; a cukrászokon kívül másokat viszont ne kárhoztassunk vasárnapi munkára – a tájékoztatás nem teljes körű!). Hogyan tudunk együtt ünnepelni a családban, vagy régebben hogyan ünnepeltünk a családban? Kinek–kinek adottságai, korosztálya szerint szólt a kérdés, amit kisebb csoportokban is átbeszélgettünk, majd megosztottunk a nagy plénummal is. Közös szentmisével zártuk a délelőtti lelki részt. Ebéd (krumpli és pörkölt) után kis kirándulásra vitt minket Andrejszki Toma (fuj, döfönye) Elnökünk megbízásából. Néhányan meghosszabbítottuk ezt, volt Elnökünk hívására. Azt gondoltuk szabadon választott, hogy ki melyikükre hallgat, habár ez nem biztos, hogy jó döntés volt részünkről, mindenesetre elnézte nekünk Dundusa, merthogy mi is elnéztük neki (az igazolt!) délelőtti hiányzását. Ezután került sor az RMÚE közösségeiről való beszélgetésre. Az elején egy rövid bemutatkozó kört tettünk, merthogy sok az új vezető hála Istennek, az ő vezetőiknek, meg szülői neveltetésüknek. A Faratulokkal együtt - akik ellátásunkról gondoskodtak - voltunk vagy harmincan. (Múltkor azt mondta Annamari lányom, hogy a mérnöki pontosság mindig az igényekhez igazodik. Egészen élvezem ennek az alkalmazását.) A szeptemberben indult Keltető vezetői, és a gödi Gémek is rájátszottak erre a

NOVEMBER

11-12., BAJÓT

CZÖNDÖR JANI BEMUTATKOZÁSA ÉS BESZÁMOLÓJA AZ ÚJPESTI VEZETŐI HÉTVÉGÉRŐL

létszámra. A bemutatkozás után a megosztottuk egymással, hogy melyik csapat hogyan érzi magát. Szó esett még közösségünk gödi terjeszkedéséről és ifjúsági csapataink lelkületének megújításáról is. Végül pedig Elnökünk kiosztotta az általa alapított SÍP-díjat, melyet első ízben Gerber Balázs kapott meg (többek között a népvezetésért, a majális szervezéséért, lelkesedéséért, lelkesítéséért és így tovább). Tudjuk, hogy a dicséretek mindig a házastársnak is szólnak: köszönjük Andi és Balázs a sok jókedvvel végzett munkát és gratulálunk! Meg szeretném köszönni Elnökünknek, minden „újpesti” vezetőnek és nem vezetőnek a munkáját! Sokak imája, összehangolt munkája, bátorítása, lendülete, vidámsága, türelme kell ahhoz, hogy jól működjön egy ekkora közösség. Köszönet a Faratuloknak a lelkinap szolgálataiért, és az egyesületet anyagilag támogatóknak is hála , hiszen nélkülük nehezebben tudnánk a lelkibb dolgokra figyelni! Rácz Pisti

TUDOD, MI AZ A SÍP-DÍJ? A SÍP-díjat idén adták át először az Újpesti vezetői hétvégén. Gerber Balázs tíz éves nagyszerű vezetéséért és a 2010-es újpesti majális szervezéséért kapta meg elsőként a díjat, melyet elnökünk, Dundusa alapított. Gratulálunk!

6

Remek dolog jó és új dolgokban részt venni! Viszont szerintem igazi kihívás mindenki által jónak ismert dolgokról élvezetesen írni. Ez jut eszembe először, mikor most a remek foRMa újság kérésére röviden írok arról, hogy éreztem magam a novemberi újpesti vezetői hétvégén. Szerkesztői kérésre azonban arra is ki kell térnem néhány szóban, hogy egyáltalán hogy kerültem oda. A válasz egyszerű: ahogy azt előre sejtettem, utolért a Meggyvágók táján kialakuló „fiúvezető-hiány” problémája. Úgyszólván tavaly az utolsó Kercerécéről hazafele menet már benne volt a szeptemberi este levegőjében... Idén tavasszal aztán ténylegesen is utolért a felkérés Esztiék részéről. Jelenlegi Elnök Urunknak is volt benne szerepe, hogy igent mondtam. Hangsúlyozom, nem minden felkérésnek tettem volna eleget, de az RMÚE-ről sok jót hallottam, meg ismertem már egy csomó embert (igazi és kevésbé igazi Tomákat, jelenlegi és volt elnököket, stb.). Azelőtt vezettem Nagykovácsiban (ahol lakom) a Delfineket, aztán, ahogy arról már esett említés, a Nomádban egy rövid ideig a Kercerécéket. Jártam Műhelyre. Aztán Patkolóra, ahol abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy együtt végeztem jelen újság szerkesztőgárdájának túlnyomó többségével a Hunyor évfolyamban. Felnőtt népem a Sasok szintén Nagykovácsiban. A vezetés mellett az aktuális Műhely évfolyam stábjának munkáját akadályozom már néhány éve. Mostanában néha Patkolón is bomlasztok. No, ennyit rólam. (A sötét titkokat személyesen mindenkinek szívesen feltárom, csak két, két és fél órát kell rászánnia, aki kíváncsi.) Szóval a vezetői hétvége. A Regnum legutóbbi évtizedeiben oly fontos szerepet betöltő Bajótra tértünk -mintegy- vissza ez év novem-

berében. Mivel igen nagy lelkesedéssel indultam neki újpesti vezetői karrieremnek, ezért vártam, hogy végre láthassam egyben a vezetői kollektívát. Van itt élet: a különféle napokról elnevezett felnőtt csapatoktól egészen a Keltető lelkes segítőiig. Persze számítottam is rá, de jó volt látni. Végérvényesen megérkeztem, és azt kaptam, amit vártam. Jó helyen vagyok! Czöndör Jani

7

MI TÖRTÉNT?

MI TÖRTÉNT?

RMÚE ŐSZI KIRÁNDULÁS

RMÚE ŐSZI KIRÁNDULÁS

HENTER MARCI

BESZÁMOLÓJA

hetően egy mise erejéig, amelyet Lukács József atya tartott. A prédikáció alatt az atya bevonta a gyerekeket, ami láthatólag tetszett nekik, mert nagyon aktívak voltak. Köszönjük mindenkinek, aki bármilyen módon segített a szervezésben és persze mindenkinek, aki eljött. Nagyon örültem, hogy ennyien részt vettünk a nem túl „kirándulóbarát” időjárás ellenére is. Remélem, hogy a jókedv és a hangulat kárpótolt mindenkit az esetleges nehézségekért. Nagyon büszke vagyok, főként a Keltetősökre, hogy a több, mint tíz kilométeres túra alatt nem nyavalyogtak, hanem inkább hősiesen leküzdötték a távolságot. Ez volt a csapatunk első nagy önálló program szervezése. Lehet, hogy ezért is sikerült ennyire jól!? Henter Marci

Idén sem maradhatott el az RMÚE őszi kirándulása, amelyet most mi, Kavicsok szerveztünk. Tavaly a Szalonkák magasra tették a mércét, így nem volt könnyű dolgunk, hogy megfeleljünk az előzetes elvárásoknak. Úgy gondoltuk, hogy most jó lenne a Pilisbe menni, mert ott ritkábban vagyunk, ezért esett végül a választásunk a Leányfalutól Pilisszentlászlóig vezető útvonalra. Október 9-én (pontosan egy évvel a tavalyi kirándulás után) reggel indultunk külön buszszal, hogy megkezdjük túránkat. Mindenki nagy örömére az idén induló Keltetősök is részt vettek már, kis híján teljes létszámban. A leányfalui buszmegállóban megvártuk a kocsival érkező társainkat, de hogy a várakozás is felejthetetlen legyen, arról főként Dörnyei Kristóf gondoskodott, aki rendkívül nagy beleéléssel mutatta be a különböző játékokat. Mikor mindenki megérkezett, a jelenlévő csapatok bemutatkoztak egy spontán csapatnév kiáltással és ezután elindultunk első úti célunkhoz, a Vörös-kőhöz. Már legalább egy hónappal a túra előtt nem esett az eső, így természetesen a kirándulás napján ez már nem maradhatott el. A Vörös-kőnél először uzsonnáztunk egyet, majd mivel mindenki fázott már, ezért egy jó kis Laurencia következett, amit a társaság nagy része igen lelkesen csinált. Sajnos az önfeledt laurenciázásnak is egyszer vége kellett, hogy legyen, így tovább mentünk a Papp-rétre. Ott nagyon finom és meleg gulyás várt ránk, amit ezúton is köszönünk a Tyukász családnak. A gulyás illatát már akkor éreztük, amikor még a rétet nem is láttuk. Sajnos a betervezett játék és a szabadtéri mise az időjárás miatt elmaradt, de ez se szegte kedvünk. Miután megebédeltünk, tovább mentünk Pilisszentlászlóra. Útközben még a nap is kisütött, amint azt már hetekkel a kirándulás előtt megszerveztünk a Kavicsokkal. A nap zárásaként megkaptuk a pilisszentlászlói templomot Krómer Eszternek köszön-

KIRÁNDULÁS — EGY

KICSIT MÁSKÉPP

A kirándulás a téma, amiről írnom kell, de nekem, nekünk leginkább az alábbiakról szólt, hiszen a lelki részre én magam jobban emlékszem mint némely fizikai történésre. Kisebbik fiam, Tomi ősszel csatlakozott az induló Keltetőhöz és nagyon vártuk már a családi kirándulást, ahol mindannyian részt vehetünk. Indulás előtt többen próbáltak minket lebeszélni a túrán való részvételről, az e-mailben érkezett (és korábban szóban is említett) „szigorú” szabályok miatt, de mi bíztunk abban, hogy ezek a keretek értünk vannak. A megélt várakozás fő mondanivalója számomra a „Ne ítélj!” volt, és ez az egész túrát végigkísérte ha valaki számomra szokatlan módon nyilvánult meg. Az indulás reggelének hideg időjárása sem futamított meg bennün-

8

9

MI TÖRTÉNT?

MI TÖRTÉNT?

RMÚE ŐSZI KIRÁNDULÁS

NYÁRI TÁBORI BESZÁMOLÓ Sajnálatos szerkesztőségi baki miatt az előző számból kimaradt a Vöcskök tábori beszámolója, így ezt most olvashatjátok. Egyúttal elnézést kérünk az Olvasóktól és a Vöcsköktől is.

ket, így a külön busszal elindultunk Újpestről. Jó volt látni, hogy ilyen sokan voltunk! Leányfalun vártuk meg a máshonnan érkezőket, ahol Kristóf mókás tornával melegítette át fázós végtagjainkat, majd a közös ima során lelkiekben is összehangolódtunk és felkészültünk az útra. Kegyelmet kértünk és kaptunk, és nem csak az időjárás tekintetében. Már az elején megtapasztaltuk az elfogadást és a másikra figyelést. Az út során mindannyian megmásztuk az emelkedőket és valószínűleg megéltünk holtpontokat is. Ilyenkor szembesülhettünk azzal, hogy magunkon és a segítő környezeten kívül elsősorban az Égi segítségre számíthatunk. Le kellett győzni az akadályokat és akár a belső ellenállást is. Hinni kellett abban, hogy tudjuk folytatni. Időnként eleredt az eső, széthúzódott a társaság, de az öröm közös maradt és remélem a belső béke is. Az egész kirándulásra jellemző volt a tagok feltétel nélküli szeretete és elfogadása egymás iránt. A közös étkezés – ahol rendkívül finom meleg étellel szolgáltak ki bennünket – szintén az egységet erősítette. A szentmisére érkezve már a napsugarakat is elénk küldte az Úr. Köszönjük, hogy veletek lehettünk és reméljük még sokszor találkozunk, mivel a kirándulás alatt nagyobbik fiam, Gábor is felvételét kérte a Pivikhez. Azóta ennek a fantasztikus közösségnek a tagja. Hála és köszönet a vezetőknek a sok munkával járó szervezésért és a gördülékeny kivitelezésért. Palkovicsné Pesti Kinga és családja

VÖCSÖK TÁBOR Búbosfalva hajdanán volt nagy dicsősége sajnos megkopottá lett. Lakosságuk igencsak megfogyatkozott a gaz óriások és sárkányok megjelenése óta. Ezért Eliza királynő és Tankréd király úgy érezte, hogy a nemes vérű környező aprónépek legkiválóbb ifjait ideje összegyűjteni, hogy ismét régi pompájában tündökölhessen a királyság. Így hát a Manók, a Koboldok és a Törpök családjainak rangidős fiai elindultak Bodzfás-kút irányába Szent Jakab havának 25. napján. Miután felépítették házaikat, hidat építettek a közeli patakra, fát gyűjtöttek és zászlót készítettek, sorverseny jellegű tornával készültek az esetleges összecsapásra. Az esti programokat mindig az ősi hagyomány szerint tartották meg. Előbb frissítő fürdőt vettek a patak fodrai között, majd elfogyasztották a lakomát. Ezek után megtartották a királyi gyűlést, melyen a királyi pár varázsbabokat osztott ki, az aznapi jeles tevékenységek után. Utána pedig következhetett az igazi vigadalom a tábortűz körül, ahol széles e világ minden énekét eldalolták a búbosfalvaiak. Második napjuk reggelén levelet kaptak Porduktól, az Észak-Börzsönyi Birodalom királyától, melyben megbízatást adott arra, hogy a búbosfalvaiak mérjék fel a drégelyi vár állapotát: védhető-e az egy esetleges óriás- vagy sárkánytámadástól? Úgyhogy útra keltek és teljesítették a nemes küldetést. A hosszú út alatt szinte észre sem vették, hogy milyen összeszokottá váltak a közös cél összekovácsoló ereje által. Hazaérkezvén, bár erejük a végét járta már, becsületesen eleget tettek az ősi hagyományok esti szertartásainak. A harmadik napon is levél érkezett hozzájuk, amelyet a Börzsönyi Egyházmegye püspöke küldött. Azt írta, hogy elküld egy lelkipásztort, Vitold atyát, hogy az aprónépek lelkét ápolhassa. Meg is érkezett közéjük Vitold atya az esős délelőttön. Közös lelki munkájuk eredménye-

10

képp egy csodálatos fát készítettek, melynek minden része kapcsolódott Istenünkhöz. A délután folyamán pedig Zónakövi Matyi, az Emberke kért tőlük segítséget, mert a gonosz Senor Lopez elrabolta. A családok külön-külön indultak el segítségére, és az összefogás eredményeképpen sikerült is megmenteniük Matyit a bolíviai maffiózó kezei közül. Ennek tiszteletére este óriási ünnepség keretein belül kapták meg jutalmukat a bátran küzdők, és a mulatozások után fáradtan tértek nyugovóra. A másnapi levélben arról értesültek, hogy, hála a búbosfalvai kezdeményezésnek, a Börzsöny felszabadult az óriások és sárkányok uralma alól. Porduk király azt kérte, hogy küldetésüket vigyék tovább, és más országrészekbe is vigyék el a békét. Útra is keltek egyből a szent célért. Egy elültetett varázsbab őrzi Búbosfalván emléküket, amely a dolgos évek alatt remélhetőleg égig érő paszullyá növi ki magát. Akárcsak a Vöcskök… Vöcskök

11

INTERYOU

INTERYOU

KÖLNEI LÍVIÁVAL

KÖLNEI LÍVIÁVAL

A RMÚE

ELNÖKSÉGI TAGJÁVAL

Ez alkalommal Kölnei Lívia volt interjúalanyunk. A beszélgetésből többek között kiderül, hogy minden tevékenységet, mely a családtól a Regnumon át a tudományos munkáig terjed, érdemes örömteli hivatásként megélni... Mesélj magadról pár szóban! Három nagy gyermekem van, mindhárman újpesti regnumi csapatokba járnak. Gyuri, a férjem szolfézstanár és kántor. Rákospalotán lakunk. Művészettörténész vagyok, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Könyvtár a munkahelyem. Újabban egy pénzügyi igényfelmérő-tanácsadó cégnél is dolgozom. Ez a kettő jól megfér az én személyiségemben. Hogyan kerültél be a Regnumba? Gimnazista társam, Ruff Klári vitt el Sebők Sándor atyához, aki akkor Újpesten volt káplán. Pontosabban nemcsak hozzá, hanem a nála vasárnap esténként összegyűlő fiatalok közé kísért el. Sokan ültünk Sanyi atya ócska heverőjén, csoda, hogy nem szakadt össze! Vidám, zajos társaság volt, tele ötletekkel, programokkal, ahová Sanyi atya biztatására engem is elhívtak. Ráadásul ott ismertem meg a jövendőbeli férjemet, Gedai Gyurit is. Kétévi ismeretség után elkezdtünk együtt járni. Gyuri azt mondta, el se tudná képzelni, hogy ne legyek a tagja annak a regnumi népnek, ahová ő jár. Így kerültem a Szeszóba. Tudsz mesélni valamilyen számodra nagyon emlékezetes regnumi eseményről? A nomád táborok mind-mind nagy élményeim. Én nem nőttem bele, hanem felnőttként tapasztaltam meg, milyen nagyszerű felülkerekedni a testi gyöngeségeimen, megtalálni az otthonomat a természetben. Különösen kedves élmény az a zempléni Szeszo-vándortábor, amikor Tomsics Feri kétségbe esetten kutatott a megáradt patakban a záró tábortűzre tartogatott

borosüveg után. De ugyanilyen nagy élmény volt az a Bunda-tábor is, amikor a sátrainkat majdnem legázolta a patakhoz inni lezúduló marhacsorda. Mikor vezetted a Bundát? A házasságkötésünk után nem sokkal, 1989 októberében hívtuk össze Gyurival azokat a kamasz hittanosokat, akik még nem tartoztak regnumi néphez. Nem akartuk, hogy ők kimaradjanak ebből a jóból. Így alakítottuk meg a Bundát, aminek olyan oszlopos tagjai voltak, mint Gilyén Mari és Elemér, Fülöp Detti, Csornai Melinda, Mikesy Orsi… Remélem, nem haragszanak meg, akiket nem említettem. A második gyermekünk megszületésekor hagytam abba a vezetésüket, Gyuri még egy kicsit tovább kísérte őket. Mi a szereped ma az újpesti Regnumban? A gyerekeim felnőttek, így lehetőségem nyílt rá, hogy „könnyített munkára” visszatérjek a Regnumhoz. Persze közben is jelen voltam, hiszen a Szeszóban éltük a családos népek életét. Hatodik éve az újpesti elnökség tagja vagyok. Mit gondolsz a hivatásról? Lehet több hivatása az embernek? Feltétlenül. Életkoronként változunk, és másmás hivatásra helyeződik a hangsúly az életünkben. Számomra a legfontosabb, hogy feleség és három gyerek anyukája vagyok. Igyekeztem és igyekszem ma is kibontakoztatni a körülöttem élők jó tulajdonságait, ez a legfőbb feladatom. Nem lehetek ugyanakkor csak anya, mert tudomásul kell vennem, hogy a gyerekeim már majdnem felnőttek, nincs szükségük a mindennapi pátyolgatásra. A fokozatosan felszabaduló energiáimat másra is fordíthatom ma már. Egyrészt visszamentem dolgozni a tanult és szeretett szakmámba. A kultúra történetével foglalkozni számomra nem csak munkahelyi kötelesség, hanem nagy öröm is. Sok tanulmányt írtam az elmúlt években, és néhány

12

könyvem is megjelent, amikre büszke vagyok. A felszabaduló idő tette lehetővé, hogy az RMÚE elnökség munkájában részt vegyek. Újabban pedig egyik szerkesztője vagyok a Talita.hu nevű internetes, keresztény női magazinnak. Mesélj a Talitáról egy kicsit! Hárman szerkesztjük, Kóczián Mari barátnőm, Konkoly Edit újságíró és én. Rájöttünk, hogy nincsen ehhez hasonló, keresztény szellemiségű női portál a neten. Vannak ezoterikusak, főzősek, divatosak, sztárpletykásak meg mindenféle, de keresztény nincs. Mi létrehoztuk. Egyelőre még pénz nélkül, pusztán lelkesedésből, de már így is igen szép írásokkal és olvasottsággal büszkélkedhetünk. Többen írnak nekünk, köztük férfiak is, de írásokból soha nem elég! A foRMa olvasóit is biztatom, nézzék meg a rovatainkat, cikkeinket, és írjanak a Talitára! Tekinthető ez missziós feladatnak is, hiszen sok istenkereső olvas minket. Csak hobbi ez, vagy van vele komolyabb célotok? Célunk az evangélium hirdetése a hétköznapok legapróbb eseményeiben és az emberi kapcsolatokban. Életszagúan, emberközelien, ugyanakkor egy percre sem feledve, hogy mindent Isten hat át! Ez elég komoly cél. Persze vannak távlati elgondolásaink, például nyári táborok gyerekeknek (hogy ne csak a regnumiaknak jusson ebből a jóból), azután keresztény párkereső oldal, mert nagyon nehéz jó párra találni még köreinkben is. Mindehhez hamarosan létrehozunk egy alapítványt, mert pénz azért kell. Első lépésként Talita Klubot indítottunk, havikéthavi rendszerességgel. A jezsuiták segítenek minket azzal, hogy helyet adnak a Párbeszéd Házában. Mi a véleményed a nők szerepéről az Egyházban? Itt a helyünk, mert sok a munka, jut mindenkinek bőven. A mi sajátos, női lelkiségünk nem hiányozhat az Egyházból!

Mit gondolsz a Regnum szerepéről az Egyházban? A Regnum Marianum az én kedves közösségem. Nagyon hasznosnak tartom, ahogy ötvözzük a gyakorlatiasságot a lelki élettel! Szeretem a bizakodó, problémamegoldásra összpontosító, vállalkozó kedvű közösségi szellemet. Úgy érzem, a lelkiségi mozgalmak közül a Regnum nem hajlamos a keresztény „babonaságra”, itt mindent józan ész és lélek hat át. A máriás, megtartó lelkületet is szeretem. Ezzel lényegében már meg is válaszoltam a kérdésedet. Nagyon hiányozna az Egyházból, ha nem volna egy ilyen egészséges szemléletű, túlzásoktól többnyire mentes, természetszerető, a kereszténységet a hétköznapokban is megélő, gyereknevelő lelkiségi mozgalom. Merre kellene tartania az újpesti és a Nagyregnumnak? Folyamatos változásban, forrongásban, alakulásban élünk, és ez így van rendjén, azt hiszem. Az irány jó, hasznos dolgot teszünk, és jó újítások vannak kibontakozóban. Talán kicsivel nagyobb figyelmet szentelhetnénk Máriára, égi édesanyánkra. Ha nem feledkezünk el arról, hogy megimádkozzuk az utunkat, akkor minden Isten útmutatása szerint halad majd. Meditz Juli

TALITA.HU - KERESZTÉNY NŐI PORTÁL

13

KÖZÖSSÉGÜNK

KÖZÖSSÉGÜNK

rmue-mindenki LEVELEZŐLISTA

rmue-mindenki LEVELEZŐLISTA

December elején, az rmue-mindenki listán mutatkozó véleménykülönbségek okán arra jutott az elnökség, hogy megkérdezi a Tisztelt Felhasználókat: mire is szeretnénk használni a levelezőlistát. Ugyan a csaknem 280 listatag közül 73-an érezték szívügyüknek e kérdést (szántak rá három percet) az eredményeket a különböző grafikonok szemléltetik. MIÉRT VAGY FENN A LISTÁN?

EL SZOKTAD-E OLVASNI A MEGNYITOTT LEVELEKET? Mindig. Általában igen. Terjedelemfüggő. Általában nem. Soha.

Csak azért, mert feltettek.

0

A közösséghez ilyen módon is szeretnék hozzátartozni. Érdekelnek a listán keringő levelek.

6

12 18 24

30 36

MENNYIRE HASZNOSNAK A LISTÁN LENNI?

Egyéb.

30 0

10

20

30

40

50

60

MEG SZOKTAD-E NYITNI A LISTÁRA ÉRKEZŐ LEVELEKET?

25

0: egyáltalán nem hasznos, 5: Nagyon is.

20

Mindig.

15

Általában igen. (Nem csak a címtől függ)

10

A címtől függ.

5

Általában nem. (Nem csak a címtől függ)

0

Soha 0

7

14

21

28

35

0

1

Regnummal kapcsolatos programok, felhívások (Szerdai Szócső, foRMa, hittan stb. Egyéb felhívások. Hirdetések. Álláslehetőségek.

3

Vélemény-nyilvánítások. „Küldöm, mert tetszett” Egyéb. 0

13

26

39

52

65

14

3

4

5

RENDELTETÉSE SZERINT MŰKÖDIK A LISTA? 1: Egyáltalán nem 2: Általában nem. 3: Általában igen. 4: Teljes mértékben

MILYEN LEVELEKET NYITSZ MEG?

2

2 1 4

A 73-ból válaszolóból 22-en gondolják, hogy olyan listának kéne lennie az rmue-mindenki-nek, ahol szigorúan csak az RMÚE-t érintő levelek mozognak. Első ránézésre összhangban van ezzel az az 53 szavazat, ami azt mondja, hogy az rmuemindenki-re, a tagok szabadon írhatnak, de érdekes, hogy nem feltétlenül ugyanazok gondolták ezt, mint akik az előző kérdésre, hogy szigorúan csak RMÚE-t érintő levelek legyenek-e a listán, nemmel szavaztak. A felmerülő probléma lehetséges megoldásának tűnő két lista (egy tartalmilag korlátozott, ill. egy szabad lista) létrehozását csak a válaszadók 27 %-a gondolja megfelelő lépésnek. Ettől függetlenül, ha mégis két lista lenne, akkor a „csak RMÚE-t érintő listá”-ra a válaszadók többsége szerint felkerülhetnének: • Regnummal kapcsolatos programok, felhívások (Szerdai Szócső, foRMa, hittan stb.): 93 % • Egyéb felhívások: 62 % • Álláslehetőségek: 55 % Ezen túl viszont ott nem lenne helye a vélemény-nyilvánításoknak (34 %), a hirdetéseknek (47 %) és a „Küldöm, mert tetszett” (25 %) tartalmú leveleknek. Ha lenne egy „csak RMÚE-t érintő” lista, akkor 34-en (47 %) szeretnének egy olyan listát is, ahova szabadon lehet küldeni azt, ami szerintük a közösségi élet növekedését szolgálja. Egyik társunk egy helyi „netikett” létrehozásánál a tárgy mező kitöltésének szabályozását tartja indokoltnak: „A tárgy szabados legyen és szükség esetén tartalmazza a kategóriát (RMÚE; tetszett, küldöm; hirdetés stb.), Választ a tényleges levélre küldjék. • Válasz esetén erősen ajánlott, hogy a tárgyat pl. gondolatjel, vagy egyéb egyezményes jel után kategorizálja a küldő (pl.: eltérő vélemény, csipkelődés, információ hiány, stb.), • Lényegesnek tartanám, hogy mindenki tisztelje meg a listatagokat azzal, hogy fél percet rászán a tárgy jó megfogalmazására, kategorizálásra! • Az érvényes netikettre link mutasson minden levél alján.”

Az RMÚE elnöksége köszöni minden kitöltőnek a kérdőívre szánt időt és hamarosan döntés hoz RMÚE elnökség. ez ügyben. Várható az rmue-mindenki netikett kialakítása.

15

LÁTOGATÓBAN

LÁTOGATÓBAN

A POSZÁTÁKNÁL

A POSZÁTÁKNÁL

Hosszabb szünet után újra jelentkezik Látogatóban rovatunk. Ezúttal a Poszátákat kerestük fel. Hogyan néz ki nálatok egy Poszáta alkalom? Talán mondhatjuk, hogy „szokásos” regnumi keretben megy a dolog, bár most éppen nincsen arról konszenzus, hogy az elején, vagy a végén együnk-e. A kaja eddig az elején volt, hogyha valaki késik, akkor ne a csapat fontos részéről maradjon le, de ezen lehet, hogy mostantól kezdve változtatunk... Ezen túl általában a csapat héttől kilencig tart. Egy imával kezdünk, majd következik a téma vagy egy komolyabb beszélgetés. Végül egy játékkal fejezzük be. Mi az éves témátok? Az éves témánk a közösségépítés és egymás jobb megismerése. Ezzel kapcsolatban terveztünk mindenféle programot is. Ezeket és az éves menetrendet már a kisvezetők találták ki. Mik voltak a legjobb élményeitek a csapattal? A táborok mindig emlékezetesek. (az előző számban olvasható a legutóbbi története - a szerk.) A Poszátahétvégék is mindig jól sikerültek. Talán ehhez is kötődik egy konkrét, emlékezetes élményünk: Nagymaroson voltunk, éppen döfönyéztünk. A fiúk az ablaknál álltak és elkezdtek a kint játszó helyi srácokkal beszélgetni. Megkérdezték tőlük, hogy milyen lett a félévi bizonyítványuk, amin nagyon kiakadtak, és elkezdték dobálni az ablakot hógolyóval. Mondtuk nekik, hogyha nem hagyják abba, idehívjuk a vezetőnket. Végül valóban szóltunk Balázsnak, adtunk a kezébe egy métaütőt is, és ezzel sikerült elijeszteni őket... De nem hagyták annyiban a dolgot, egész éjszaka csöngettek, és dobálták hógolyóval az ablakot, nem hagytak minket aludni. Ki is kellett kötni a csengőt, hogy ne szóljon folyton, míg végül aztán sikerült elijesztenünk őket. Balázs borsófőzeléke is legendás. Tavalyelőtt vándortáborban voltunk. Csilla lebetegedett az első nap, úgyhogy ő másnap haza is ment. Se-

gítő nem volt, úgyhogy csak Balázs maradt velünk. Második nap Ági is megbetegedett, majd a harmadik nap Balázsnak is hőemelkedése lett, mire visszaért a faluból, ahol Ágit feltette a vonatra. Ekkorra már Laura is beteg volt, valószínű valami vírus szedte áldozatait, úgyhogy végül úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk. De előtte, második este Balázs csinálta a vacsorát, borsófőzeléket. A dolog egészen jól indult, csak aztán túl sok lett benne a liszt, annyira, hogy megállt benne kanál. Amúgy finom volt, pirítottunk hozzá kolbászt is, de egy fél tányérral bőven jól lehetett belőle lakni, annyira laktató volt. Mire nem emlékeztek vissza ilyen szívesen? Bagolyirtáson volt már jó pár éve egy biciklis táborunk. Éppen gyereknap volt, királyt választottunk. Egyikünk valamiért kiment az erkélyre, és a többiek rázárták az ajtót. Amikor a még nyitott ablakon vissza akart mászni, azt is rázárták, de a küzdelem hevében kitört az üveg. Végül szerencsére sérülés nem lett, de büntetésül az egész házat ki kellett takarítani, így az utolsó nap, ami ráadásul gyereknap is volt, nagyon „kellemes” munkával telt. Ezen túl van még egy fájó pont a csapat történetében: amikor a Tubicák levertek minket métában. Nagy trauma volt, főleg azért, mert náluk csak lányok vannak. Második táborunkban történt Bernecebarátin. A szomszéd réten táboroztak, és kihívtuk őket métázni. Nagyonnagyon megvertek minket. Bár az igaz, hogy többen is voltak, mi meg még tapasztalatlanok voltunk... Újra ki kéne őket hívni...

16

Mi az, ami büszkeséggel tölt el Titeket a csapattal kapcsolatban? A majálison az újpesti Regnum huci-puciját mi csináltuk, a vezetők közreműködése nélkül, mivel a Balázs és Andi a „főszervezéssel” foglalkoztak. Ha nem Újpest rendezte volna a majálist, biztos a mienk lett volna a győztes, de így „bundagyanús” lett volna, valószínűleg csak ezért nyertek a szentendreiek... Ezen kívül egyetlen újpesti csapatként indultunk a Zászlónk kupán, és majdnem továbbjutottunk. Pedig előzőleg azt mondták nekünk, hogy „örüljetek, ha gólt rúgtok”. Valóban sokkal összeszokottabb csapatok ellen kellett kiállnunk, de úgy gondoljuk megálltuk a helyünket. Az utolsó meccsen is megvolt még az esélye, hogy továbbjutunk, ami végül nem történt meg, de így is büszkék vagyunk az eredményre. Vannak-e hagyományaitok? Poszátahétvége egy hagyományos dolog. Legtöbbször Nagymaroson vagyunk, ekkor szoktuk ünnepelni a születésnapunkat is. Játékokhoz is kötődnek hagyományok. Például minden táborban szokott lenni egy olyan Speed-meccs, aminek a tétje egy hajvágás. Jó pár éve volt egy szokásunk, hogy sheriffeset játszottunk. Volt egy sheriff csillagunk, ami már egy ideje Zolinál pihen, de akkoriban minden év végén a nyertes vihette azt haza, aki arra az évre a megtisztelő Poszáta sheriff címet a csillaggal együtt birtokolhatta. Lehet, hogy ezentúl Sá-zni kellene... Karácsonyi húzás volt nálatok? Eddig minden évben volt, de idén elmaradt. Úgy gondoltuk, hogy már „kinőttünk” belőle, nem szerettünk volna értelmetlen kacatokat ajándékozni egymásnak. Már tavaly is úgy volt, hogy mindenki sütit sütött a húzottjának, amit aztán közösen ettünk meg. Idén pedig egy óriási vacsora volt, amihez mindenki vállalt egy ételt, így járulva hozzá a közös ünnepléshez. Milyen a kapcsolatotok a réteggel? Minden rétegprogramon ott vagyunk. Egyre jobb a réteghez való viszonyunk.

Milyen csapaton kívüli, karitatív dolgokat szoktatok csinálni? Tavaly több dolgot is csináltunk a csapaton kívül. Voltunk levelet gereblyézni, a Regnum Irodán is segítettünk borítékolni, a majális szervezésében is részt vett a csapat, ahol ugyan nem állítottunk sátrat, de segítettünk Balázséknak és mi főztük az RMÚE huci-puciját. A külön programok végül egy kicsit soknak bizonyultak. Volt, hogy három egymás utáni csapaton volt extra program (keresztút, utána gereblyézés, majd szentségimádás), és nem igazán jutott idő egymásra, a csapat építésére. Többek között ezért is lett idén a közösség építése a témánk. Lassan az önállósodás közelében jártok. Hogyan készültök erre? Az önállósodás gondolata folyamatosan felmerül a csapatokon. Egyre több szerep hárul a kisvezetőkre. Idén már az éves témához kapcsolódó programokat és a Poszátahétvégét is ők szervezték. Tehát mondhatjuk, hogy elindult a folyamat. Lesz egy réteggyűlés nemsokára, ahol a következő nyári rétegtáborról lesz szó, ezen már csak a kisvezetők vesznek majd részt. Ezentúl mindenki egyre többet tesz hozzá egyénileg is a csapathoz a saját készületeken keresztül. Az éves témánk is ezt segíti. Minden alkalommal valaki „bemutatkozik”, elmondja mik az aktuális tervei, hobbijai, eredményei, és egyáltalán mi történik mostanság vele kapcsolatban. Ezek nagyon jól szoktak sikerülni, érezhetően közelebb hozza az embereket egymáshoz. Hartmann Gergő

17

LÁTOGATÓBAN

LÁTOGATÓBAN

A POSZÁTÁKNÁL

A POSZÁTÁKNÁL

A beszélgetés után feltettünk a Poszátáknak két körkérdést is, melyre aztán a jelenlévők egyesével válaszoltak is. Alább ezeket a gondolatokat olvashatjátok, név nélkül, kicsit szerkesztve, de talán ebből is kaphatunk egyfajta képet a csapatról. A „+1” a vezetők „összesített” válaszát jelzik, akik szintén megfogalmazták gondolataikat.

MIK

A CÉLJAITOK A JÖVŐRE NÉZVE?

1. Az egyes személyek között feszülő ellentéteket föl kellene oldani, ez néha az egész csapatot eléggé bomlasztani tudja. 2. A mostani alapokon kellene továbbfejlődni.

MIÉRT

SZERETSZ

POSZÁTA

LENNI?

1. Én nem tudom konkrétan megfogalmazni, hogy mi miatt jó, de az biztos, hogy szeretek a Poszátákkal lenni! 2. Nagyon jó lezárása a hétnek, jó öszszejönni, vidámnak, felszabadultnak lenni. 3. Egészen más emberek vesznek itt körül, mint a suliban, itt érzem, hogy „jó helyen vagyok”. 4.

Bár én az iskolában is szeretek lenni, itt is nagyon jó a társaság.

3.

Ha valakinek van valami feladata, azt komolyabban vehetné a jövőben.

4. Bár ezt nem valószínű, hogy meg fogjuk változtatni, de jobb lenne, ha nem pénteken lenne a csapat. Annyiféle más program is van péntek esténként, amikről lemaradok a Poszáta miatt. Bár másfél évvel ezelőtt belenyugodtam, hogy ezekről lemondok a Poszáta kedvéért... 5. Remélem jövőre visszaáll a csapat tavaly kicsit megbomlott egysége. Jó úton haladunk efelé.

5. Jó a közösség, jó a sok vidámság, meg

6.

6. A tavalyi sok program miatt én sokszor

+1: Úgy gondolom, hogy sokkal több van a

a finom kaják!

úgy éreztem, hogy megszakadt az egység a csapaton belül, és néha arra is gondoltam, hogy talán fel is bomlunk, de idén nagyon pozitív volt a változás. A téma keretében újra közelebb kerültünk egymáshoz, így most nagyon jó, úgy érzem, újra felfelé ívelünk.

7. Jól érzem magam, mert egyszerűen jó

a csapat.

+1: Nekünk (vezetőknek) egy kötelesség is Poszátára járni, tehát egy kicsit „szeretni itt lenni” is kötelesség. Persze örömteli kötelesség, jó együtt lenni, jó érzés látni, a munkánk eredményét a csapaton, jó érezni, hogy valami átment abból, amit szerettünk volna Nekik adni.

Meg kell tanulni önállósodni és akkor minden rendben lesz!

csapatban, mint amit kihoznak magukból. Jobb lenne, ha egyre aktívabbak lennének. Mindegyikük nagyon okos és értelmes, de fejlődni kéne még az önálló gondolataik kifejtésében, hiszen ez is hozzátartozik az önállósulás folyamatához. Egy csapat élete úgy kezdődik, hogy először a vezetők raknak bele rengeteg energiát. Ez a súlypont az idők folyamán azonban el kell, hogy tolódjon, míg végül a dolog megfordul, a csapat önállóvá válik és a vezetőkre már nem is lesz szükség. Azt hiszem ezen a téren egészen jól állunk, de még akad tennivaló a következő pár évben...

18

KAPOSI BRÚNÓ

BERNOLÁK CSILLA

BERKES TOMI

DÖRNYEI ZOLI

LOTZ ANDRIS

SÁROSPATAKI BÁLINT

TYUKÁSZ KOLOS

KEMÉNY ÁGI

KOVÁCS REBEKA

FORGÁCS LAURA

HAJDU TOMI

GERBERNÉ JUHÁSZ ANDI

GERBER BALÁZS

19

KÉRDEZZ, FELELEK

TORTAFORMA-FORMATORTA

FOLYTATÓDIK A LÁNC...

KIFLI KOCH BERNOLÁK DÓRI

TAKÁCS ÁGOSTON (FARATUL) KÉRDÉSE AZ ELŐZŐ SZÁMBÓL:

RECEPTJE

Mi újság a Kakasokkal?

FÁBIÁN ALINKA (KAKAS): A Kakasok most félig-meddig szünetelnek, mert a csapat nagy része külföldön tartózkodik, de akik vagyunk, kb. két hetente összejárunk. Voltunk például Esztergomban a kispap Zoli társunkat meglátogatni. Próbáljuk különböző programokkal, közös eseményekkel életben tartani a közösséget. Adventben volt „retró Kakas”, ami azt jelenti, hogy minden jelenlegi és régi csapattagot meghívtunk. Mit üzennél a tíz évvel későbbi regnumi önmagadnak?

SLEZÁK CILI (FARATUL): Nehéz kérdés. Azt hiszem, tíz év múlva más élethelyzetben leszek és a Regnumról is mást fogok gondolni. Most úgy érzem, akkor jó lenne szem előtt tartani, hogyan adjam tovább gyerekeimnek mindazt, amivel gyarapodtam, azt a sok jót, és mély élményt, ami által alakultam. Másrészt nagy bölcsességet igénylő feladat lesz majd megtalálni a regnumi hagyományőrzés és hagyományteremtés közti egyensúlyt. Mondhatni Te leszel a Patkoló „First Lady”-je. Milyen érzés?

KOVÁCS MÁRTI (FARATUL): Nem érzem magam annak. Azt hiszem, hogy ez csak abból a szempontból fontos, hogy a Berkét támogassam, segítsem, hogy a vállalt feladatát jól tudja csinálni. Ez nem mindig könnyű. Milyen érzés a babátok mozgását érezni az Eszti pocakjában?

Ma ebédfőzés közben arra jutottam, hogy elküldöm nektek a mai ebédünk receptjét. Ez gyerekkoromból jött, a mi háztartásunkban is sok szombatot megörvendeztetve.

MIRE LESZ SZÜKSÉGED? • nyolc kifli • hat dl tej • egy csomag vaníliás cukor • öt dkg vaj • hat tojás • hét ek. cukor • egy-két alma • őrölt fahéj • dió a tál kikenéséhez: • vaj • zsemlemorzsa

LÁSSUNK NEKI! A felkarikázott kiflit forró tejjel leforrázzuk. A tejben legyen egy evőkanál cukor, vaníliás cukor és vaj. Állni hagyjuk egy órát. A tojássárgáját a maradék cukorral kikeverjük, a fehérjét felverjük habnak és mindkettőt összekeverjük a megáztatott kiflivel. Egy tűzálló tálat kivajazunk, megszórjuk zsemlemorzsával. A massza felét belerakjuk és rakunk rá vékonyan szeletelt almát, cukros fahéjat, diót, majd a massza másik felét rátesszük. Lassú tűzön megsütjük (kb. egy óra hosszat) és melegen tálaljuk.

NAGY ÁRON (FARATUL): Szuper érzés. Nagyon mozgékony baba, különösen élénkké válik, ha beszélnek körülötte, ha Eszti tornázik, vagy evés után. Újabban simogatni is tud belülről (ezt én nem érzem, de úgy hallottam, ez is szuper). Sikerült visszavágni a Szaracénoknak a táborban elszenvedett vereségért?

LANTOS DORCI (MEGGYVÁGÓ): A Szaracénok egy késő este támadtak meg minket és aznap este nem volt időnk a visszavágásra, ezért a tábor vége előtt egy nappal, miután visszaszereztük az ellopott kürtöt, számháborúban súlyos vereséget mértünk rájuk.... Hogy Dorci kitől kérdez és mit, az majd a következő számban kiderül! Légy készen, ki tudja, lehet, hogy pont te leszel a következő!

20

VÁRJUK A TI RECEPTJEITEKET IS! [email protected]

21

AGYTORNA

AGYTORNA

JÁTÉKOS FELADVÁNYOK

JÁTÉKOS FELADVÁNYOK

FIGYELTÉL?

KERESSÉTEK MEG AZ ÖT KÜLÖNBSÉGET!

KÉRDÉS: MIT KÉRDEZEL ATTÓL,

1 2 3

AKINEK NINCS FEDÉL A FEJE FELETT?

4 5 6 7 8 3. Lívia társszerkesztésében készülő keresztény női portál. 4. A Börzsönyi Egyházmegye püspöke.

5. Itt várt a gulyás. 6. Az első Síp-díjas. 7. Parancs. 8. 2011.10.09.

AGYTÖRŐ FELADVÁNYOK Néhány Poszáta lány, akiknek a haja szőke, barna, vagy fekete, moziba mentek. Közülük 3 kivételével mind szőke, 4 kivételével mind barna, 5 kivételével mind fekete hajú. Hányan vannak?

SZÓTAGOLÓ Melyik az a szó, ami mindegyik szótaggal értelmes szót alkot? (A pontok a betűk számát jelzik)

lás ...

Három Poszáta fiú mindegyikénél van valamennyi pénz. Az egyik ad a másik kettő mindegyikének negyedannyi pénzt, mint amennyi épp nála van. Ezután ugyanezt teszi a másik, majd a harmadik fiú. Végül mindegyiküknél 160-160-160 forint lesz. Hány forint volt a találkozáskor a leggazdagabb fiúnál?

...

... A vezetői hétvégén egy kör alakú asztalnál ülő társaság tagjai felállnak. Amikor ugyanők visszaülnek, azt veszik észre, hogy mindenkinek mások a szomszédai, mint előzőleg. Hány tagú lehet a társaság?

AZ ELŐZŐ AGYTORNA MEGOLDÁSAI

...

as

ka

... ász

ló

kan

os

z

oz

..

nik

da

osta

ász

bély

ka

as

an av

3 C és 2 R K: 3 cipó és 2 rúd kolbász. 24 Gy van K-n: 24 gyerek van Keltetőn. 9 É-ig volt E az E: 9 évig volt Eljoe az elnök. 3 napos volt a dínom-dánom 3 N-os volt a D-D S-en: Sümegen. 30 kerék indult a Fürjek 30 K indult a F T-ba: táborába. 2 újpesti regnumi volt a 2 Ú-i R-i volt a N T-ón: Nagymarosi Találkozón. 3 S a V Cs: 3 soros a Vöcsök csapatkép. 2 K-nak voltak FP-i: 2 Kavicsnak voltak fékproblémái. 10 Sz lesz J-ig: 10 Szentségimádás lesz júniusig. 13 N B T: 13 nagyon bátor tengerész

... ász

ó

2 kenutúra volt a SzeSzo táborban. 7 N-os volt a P T: 7 napos volt a Poszáta tábor. 8 F van: 8 faratul van.

2 K volt a Sz T-ban:

6 T-ból áll az E-i S: 6 tagból áll az elnöki stáb.

r

ok

NAGY-BETŰ-FEJTŐ

... ó ba

22

KÜLÖNBSÉGEK A KÉPEKEN 1. A bal oldali kislánynak hosszabb a haja. 2. Hosszabb az olló. 3. A középső lánynak hiányzik a csat a hajából. 4. A jobb oldali kislánynak a karszalagjáról hiányzik a pötty. 5. A háttérben sétáló emberek eltűntek.

HELYREIGAZÍTÁS: Az előző szám megfejtéseinek közlésénél sajnálatos hiba történt: Papír+keresztül = nyeles szerszám megoldása természetesen: LAPÁT és nem ásó, amint azt írtuk...

KULCSTARTÓ!

1. A Bernolák család sok szombatját megörvendeztette. 2. Korábban ilyen cím is volt a Poszátáknál.

KÜLDJÉTEK TI IS BÁTRAN A MEGOLDÁSOKAT! [email protected]

23

VIDÁM CANKÓ ANEKDOTÁK FARSANG

ELŐTTI HANGULATFOKOZÓK:

A Cankók kissé kibővítve mentek támadni a Jegesmackókat kb. öt éve. A Jegeseknek éppen indián táboruk volt, úgyhogy a vezetők gondosan eldugták az indián fegyvereket a támadás előestéjén. Be is indult a Mackók történetének első támadása, megvolt a káosz, mindenkit kivertek a sátrakból, ám ekkor egy végzetes hiba történt: a konyhasátorban megtalálták a kicsik a fegyvereket... Úgyhogy a kezdeti közelharcok után a lelkes indiánok nyílzáport eresztettek a támadókra, akikből így nagyon rövid idő alatt üldözöttek lettek. Szerencsére senki nem sérült meg komolyabban, úgyhogy kedves emlék maradhatott ez mindenkinek. A Cankókkal egyszer régen Hegymászós kerettörténetű vándortáborunk volt a Mecsekben. Edmund Hillary-ék történetét olvasták nekünk az étkezésnél, gyűjthettük a Serpa-pontokat és a sokféle hegymászós történettel tarkított faliújságokat folyamatosan böngésztük, hogy a kvízekben minél jobbak legyünk. Az akadályversenyen ennek megfelelő feladatok kerültek elő. Az egyik állomásnál egy sérült hegymászó fogadott bennünket, aki csak feküdt a földön. Körülötte volt sokféle holmi: pulóverek, pokróc, táska, benne elsősegély könyv, rádió adó-vevő, meleg tea meg hasonlók úgyhogy a figyelmesek sokféleképpen „javíthattak” a sérült állapotán. Az egyik csapatnak azonban nem igazán jött le, hogy mi is lenne itt a megoldandó probléma: megállapították, hogy az illető meghalt, ezt ellenőrizvén belerúgtak egyet, majd állítottak egy keresztet és elmondtak egy imát. Körülbelül 10 évesek lehettünk, amikor apostolokként voltunk jelen egy Cankó táborban. Az akadályversenyen a sátán kísértését szimbolizáló állomásnál egy meglehetősen gyanús alak (Bárdossy Lackó) nutellás piskótával kínált minket. Igazából már nem emlékszem, hogy pontosan mit is kellett volna tennünk cserébe, mert egyből rájöttünk az akadály nyitjára (ahogy a csapatok nagy része is), úgyhogy az egész erdő zengett a „Távozz tőlünk Sátán” kiáltásoktól. A táborba visszaérkezvén mindegyik csapat megosztotta, hogy melyik állomás milyen volt, és ekkor kiderült, hogy az egyik páros nem jött rá, hogy a Sátánnak ellene kellett volna mondani. Először jól kiröhögtük őket, hogy milyen lúzerek, aztán elmondták, hogy milyen finom volt a nutellás piskóta, és akkor már inkább úgy éreztük, hogy mi vagyunk a lúzerek...

az újpesti Regnum Marianum lapja megjelenik negyedévente szerkesztik az Őszapók főszerkesztő: Dörnyei Kristóf szerkesztők: Gerber Kriszti, Gerber Luca, Meditz Juli, Darvas Marci, Hartmann Gergő Kovács Peti rajzok: Gerber Kriszti címlap, arculat: Darvas Marci tördelés, arculat: Hartmann Gergő A fényképeket mindenkinek köszönjük! Címlapfotó: Käfer Zsombor korrektúra: Meditz Juli Tyukász Toma kapcsolat: [email protected] Megjelenteti az újpesti Regnum Marianum. Nyomtatás: Budafoki úti Fénymásolószalon (Bp. XI. Budafoki út 13.) Készült 2012-ben.

24