Mészöly Focisuli Kódex Az Ürömi Mészöly Focisuli Sportegyesület szakmai, pedagógiai-egészségnevelési, szervezési alapelvei
1
Bevezetés Az Ürömi Mészöly Focisuli Sportegyesület 2010-ben alakult. Az alapításkor kitűzött fő célok hosszú távra szólnak. A tevékenység legfontosabb eszköze – az 5-13 éves gyermekek éltető eleme - a játék. Az egyesületben megteremtjük a lehetőségét annak, hogy a gyermekeink a harmadik évezred követelményeinek megfelelően fejlődjenek. Egyszerre szolgálunk általános egészségnevelési és labdarúgó szakmai célokat úgy, hogy fontos számunkra a gyermekek egészséges testi-lelki fejlődésének elősegítése, a rendszeres sportolás életmód részévé tétele, a kis focisták személyiségének formálása a sport és a labda eszközként való felhasználásával, valamint mindezekkel párhuzamosan a labdarúgásban legügyesebb gyerekek kiválasztása és képzése. A Mészöly Focisuli megalakulásakor „ráérzett” a legkorszerűbbnek ítélt képzési-nevelési elvekre, és ezek szellemében foglalkoztatja gyermekeit. A képzeletbeli focisulis zászlón a következő jelszavak díszelegnek: játékközpontúság, életkori sajátosságok figyelembe vétele, következetesség, rendszeresség, hatékonyság, egészséges életmód, vidámság, türelem, eredménykényszer-nélküliség, élményadás. Ezek a fogalmak beépültek (be kell, hogy épüljenek) edzőink, szervezőink napi munkájába, ezeket kell percről-percre következetesen szem előtt tartanunk, hogy örömünk legyen gyermekeinkben, és nekik a foci varázsában. A Mészöly Focisuli Kódex összegyűjti azokat a legfontosabb elveket, szabályokat, tapasztalatokat, tanácsokat, módszereket és követelményeket, amelyek ismerete és elfogadása a szakembereink számára nélkülözhetetlenek. Gyerekeink foglalkoztatásának legfontosabb elveit három, egymással párhuzamosan futó témakör mentén mutatjuk be. A szakmai, a pedagógiai-egészségnevelési és a szervezési alapelvek közé nem teszünk fontossági sorrendet. A szakma, vagyis a labdarúgás oktatásának művészete, a pedagógia, vagyis a gyermek nevelésének művészete és a szervezés, vagyis a hatékonyan, célszerűen végzett munka művészete egy tőről fakadnak, és egy célhoz vezetnek: a játszani szerető gyermektől a játszani szerető - és tudó - felnőttig. I. Szakmai alapelvek Klasszikusan a labdarúgó képzés fő területeit a technikai, a taktikai és a fizikai képességek fejlesztésére osztjuk fel. Amikor ezek művelésének legfontosabb alapelveit akarjuk megfogalmazni, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ezek, ha megfelelő feladatokat, játékokat alkalmazunk, akkor a legtöbb esetben egymással párhuzamosan, egyidőben fejleszthetők. Nálunk dominál a játék, a játékosság, a jó hangulat. Mindeközben szem előtt tartjuk a labdarúgó jellegű, sportág specifikus mozgások alkalmazásának fontosságát, a játékhoz szükséges technikai feltételek megteremtését. A játék folyamán több poszton (védő, csatár) játszatjuk tanítványainkat, hogy minél több inger érje őket. Nem posztra nevelünk, hanem lehetőséget adunk tapasztalatszerzésre a pálya több zónájában és a kapuban is. Ebben a korban nem szabad beskatulyázni a játékosokat! Észre kell vennünk, hogy napról napra változnak, fejlődnek. Sok ismétlés szerepel a tanulás, gyakorlás során a programban. 2
Mi hagyjuk gondolkodni, önállóan dönteni gyermekeinket. Engedjük egyéniségük érvényesülését, nem akarunk játék közben állandóan mi diktálni! Ehelyett minél több megoldási variációt tanítunk meg számukra! A labdarúgó palánta szemében az edző szava szent! Vigyázunk hát, hogy mit, mikor és hogyan mondunk. Állandó bekiabálásainkkal például zavart okozhatunk a gyerekek koncentrálásában, megfoszthatjuk őket az önfeledt játék örömétől. Az önálló döntéseket (cselezés elkezdése, kapura törés, kapura lövés), önálló felelősségvállalást dicsérni, erősíteni fogjuk. Nem korholunk, inkább dicsérünk! A hibajavítást higgadtan és nyugodt stílusban tesszük. Bíztatjuk, motiváljuk tanítványainkat! Otthoni gyakorlásra adunk egyszerű házi feladatokat. A labdabiztonság (zsonglírozás) fejlesztésének az életkor nem szab határt, ez a tudás a kezdő 5 évestől a 36 éves profi labdarúgóig mélyíthető. A labdával való „játszadozás”, a különböző testrészek bevonása (láb, térd, váll, fej) gyorsítják a fejlődést. Nem feledkezünk meg persze arról, hogy a 5-13 éves kor a mozgástanulás kiemelkedően fontos szakasza. Amit ekkor elmulasztunk, azt vagy egyáltalán nem, vagy csak többszörös energia befektetéssel tudjuk pótolni. A segédeszközök használata színesíti, változatossá teszi a foglalkozást. Éppen ezért használunk bójákat, gátakat, kiskapukat. Egyenkénti, de komplex használatuk is nagy szolgálatot tesz az ügyesség fejlesztésben, és a képzés egész területén, élünk vele. Előre megtervezzük a foglalkozások menetét, anyagát! Felkészülésünk feltétlenül kamatozódik, a gyermekek tudásán keresztül mérhetővé válik. Ha tanítványainknak rendszeresen változatos, tudatos, színes, labdarúgó jellegű foglalkozást biztosítunk, nem fognak kimaradni, elmaradni a csoportból. Mindig új és új feladat megoldásra kell „kényszerítenünk” őket, melyek elsajátítása záloga az öröm és sikerélmény megszerzésének. Megtanítjuk az alapvető szabályokat! Kérdéseket teszünk fel: Mikor van gól? Mikor van középkezdés? Milyen a szabályos bedobás? Mikor van csere? Mikor van hazaadás? Mikor van szöglet? Mikor van szabadrúgás? Melyek a kapus játékának szabályai? Mik a közvetlen, közvetett szabadrúgás esetei? A kérdésekre meg kell tanítanunk a választ, hisz ezek ismerete teszi lehetővé a sportszerű játékot és teljessé a felkészítést. Igyekszünk mindenkit játszatni. 5-13 éves korban szakmailag és pedagógiailag is helytelen negatív megközelítéssel különbséget tenni tanítványaink között, egyiket a másik rovására túlszerepeltetni. Az azonos erősségű és mennyiségű edzésinger valakinél gyorsabb, másnál lassúbb fejlődést eredményez. Nem feledjük; a sport, a mozgás megszerettetése az elsődleges cél. Az ebben a fejlődési korszakban szerzett negatív élményeknek egész életre szóló rossz kihatásai lehetnek. A szülőkkel való kapcsolattartás nagyon fontos! Törekszünk a diplomatikus, barátságos távolságtartásra. Önmagunk munkáját segítjük ezzel. Év elején, a foglalkozások, edzések elkezdése előtt célszerű tisztázni az apukákkal, anyukákkal, hogy kinek mi a szerepe, felelőssége. Igyekszünk közösen kialakítani, illetve megismertetni, megértetni velük az alapvető szülői viselkedési normákat, amelyek szükségesek a korrekt együttműködéshez.
3
II. Pedagógiai – egészségnevelési alapelvek 1. Az edző, mint példakép Az 5-13 éves gyermekekkel foglalkozó szakembernek soha nem szabad elfelejtenie, hogy az irányítása alatt focizni tanuló labdarúgó palánták felnéznek rá, szinte „vakon” követik! Mivel érjük el ezt? A tekintélyt, az elismerést és a gyerekek szeretetét, a minden helyzetben követhető emberi példamutatásunkkal, a minél sokrétűbb és széles alapokon nyugvó labdarúgó szakmai felkészültségünkkel, és a markáns, következetes sportemberi tartásunkkal vívhatjuk ki. A gyerekek tudatos képzéséhez elengedhetetlen a mindenkor aktuális célok pontos meghatározása. Éppen ezért kijelöljük számukra a soron következő rövidebb és hosszabb időszakok feladatait. A foglalkozásokat edzésterv alapján vezetjük. Az edzésre mindig felkészülten érkezünk és pontos időbeosztással, előre eltervezett programmal dolgozunk. Minden alkalomra létezik rövid és hosszú távú szakmai, pedagógiai stratégiánk. Edzésvezetésünk határozott, áthatja a következetesség. Világos, egyszerű, jól érthető kifejezéseket, vezényszavakat használunk. Folyamatosan vezetjük be a labdarúgó szakterminológiát. Nem sajnáljuk az időt, ha azt tapasztaljuk, hogy egyegy részfeladat megoldása nehézséget okoz tanítványainknak. A megfelelő ismétlésszámmal változatos, érdekes feladatok alkalmazásával – csodát tehetünk, és a gyerekek is észrevétlenül, élvezettel sajátítják el a számukra nehezebbnek tűnő kunsztokat is. Sokszor személyesen mutatjuk be a gyakorlatokat, így tanítunk egy-egy új technikai elemet. Ezt a gyerekek nagyra értékelik, hálásak lesznek érte, és fölnéznek ránk. Nem szégyellünk tanulni, önmagunk képzése soha nem fejeződik be, hiszen saját érdekünk és a kezünk alatt lévő gyermekek érdeke is ezt kívánja. Nem szabad pillanatnyi eredményeket hajszolni és mi nem is tesszük! A legjobb „ajánlólevél” az edző-pedagógus és saját csapata számára a mérkőzéseken nyomon követhető folyamatos fejlődés, amely elsősorban nem a gólok számában mérhető. Látjuk és láttatjuk (például a szülőkkel) az igazi célt. Nem lehet egy-egy mérkőzés, egy torna megnyerése, vagy elvesztése „élet-halál” kérdése. A tanítványunk válláról le kell venni a felelősség terhét! Buzdítanunk, bátorítanunk kell, hogy merjen játszani! Példamutatás: Az emberi példamutatás rettentően fontos, éppen ezért a viselkedésünk – edzésen és a mérkőzések során – „minta” értékű kell, hogy legyen! Minden körülmények között megőrizzük emberi méltóságunkat! Ezzel is példát mutatunk gyerekeinknek, és áttételesen szüleiknek, valamint az ellenfélnek is. Semmilyen helyzetben nem hagyjuk magára és nem hozzuk kiszolgáltatott helyzetbe tanítványainkat. A megbízhatóság az egyik legnagyobb erényünk.
4
Egész lényünkkel azt „sugározzuk”, hogy a labdarúgás csodálatos sport, amit öröm játszani, amelyért érdemes jól, jobban tanulni, érdemes áldozatot hozni, és amivel rengeteg sikerélményhez jutnak a gyerekek és hozzátartozóik egyaránt. Összhang van (kell, hogy legyen!) az elvárt, követendő elvek és a valós viselkedés között. Sportemberi tartás. Alázat a játék iránt. Tiszteld az ellenfelet!: Tudunk emelt fővel veszíteni, illetve sportemberhez méltóan nyerni! Erre feltétlenül megtanítjuk labdarúgóinkat is. Minden körülmények között betartjuk és betartatjuk a játékszabályokat! Elfogadjuk és elfogadtatjuk gyermekeinkkel is a játékvezetői döntéseket! Ezért már egészen pici koruktól fogva tanítjuk a gyerekeket az alapvető szabályokra. A fokozatosság elvét itt is szem előtt tartjuk, mert a tudás hosszú folyamat eredménye lesz. Mérkőzések előtt üdvözöljük az ellenfelet, a játékvezetőt, a szurkolókat. Mérkőzés után mindig megköszönjük a meccset a játékvezetőnek, az ellenfél edzőjének és ehhez szoktatjuk hozzá a játékosokat is. Tanítjuk és tudatosítjuk a gyerekekkel a sportpályán tartózkodás, a mérkőzésen való jelenlét szabályait. Természetesen az élet egyéb területén megszokott viselkedési normák érvényesek a futballközegben is. Van, amiben nem lehet engedményt tenni sem magunk, sem tanítványaink számára. Az öltözőben és a pályán fegyelemnek, rendnek kell lennie! A pontos érkezést mindig megköveteljük és számon is kérjük. 2. Általános érvényű pedagógiai alapelvek Számunkra mindennél fontosabb a gyerek szeretete és tisztelete. Bármit tesz – jót, vagy rosszat –, egy fejlődő, a világról még nagyon keveset tudó és értő kisfiúról, vagy kislányról van szó, aki segítséget, útmutatást, a helyes irány megerősítését várja a felnőttől. Ezt csak pozitív szemlélettel és a jóban való töretlen hittel szabad tenni, mert a gyerek egészséges fejlődése ezt kívánja meg. Élünk a dicsérés módszerével. A gyerek nagyon „érzékeny műszer”, szomjazza a dicséretet, élvezi a jutalmat az elismerést. Az edzőink közvetlenek, barátságosak a tanítványaikkal. A foglalkozásokon egy-egy jó megmozdulásért, szép cselért, kapura rúgásért (stb.) dicsérünk, megsimogatjuk a gyerek buksiját, egy kacsintással erősítjük meg, amit jól csinál. Az edzőink munkájuk során egyenlő mércével mérnek, de nem tesznek egészségtelenül kirívó pozitív, vagy negatív megkülönböztetéseket. Ugyanakkor élünk a differenciálás lehetőségével, hiszen a tanítványaink is különbözőek. Tudjuk, hogy a gyerekek kisiskolás kori életszakasza még nem ad végleges választ a tehetség kérdésében. A kritikát, a negatív értékelést is csak oly módon közöljük tanítványainkkal, hogy emberi méltóságukban ne alázzuk meg őket. Soha nem használunk sportemberhez méltatlan szavakat velük szemben. 5
Kötelességünk odafigyelni játékosaink „pályán kívüli” életére is! Ez alapfeladat! A gyerekek családi háttere, életmódja, iskolai előmenetele, étkezése, baráti köre nagymértékben kihat „labdarúgó jövőjük” alakulására. A gyerek kötődése erősödik nevelőjéhez azáltal, ha érzi, hogy személye, életének minden részlete valóban fontos, figyelnek rá. Közismert, hogy a sport, a rendszeres mozgás pozitív hatással van a gyerekek lelki egyensúlyára, szellemi teljesítményére, koncentráló képességére. Tudatosítjuk ezt a régi felismerést pedagógus kollégáinkban, a szülőkben és játékosainkban egyaránt. Korrekt, jó kapcsolatot tartunk tanítványaink szüleivel, hiszen az edzőnek a gyerekekről kialakítandó összkép megértéséhez ismernie kell a szülők hozzáállását is. Ugyanígy elengedhetetlen az iskolával és az óvodával való folyamatos kapcsolattartás. Minél fiatalabbak játékosaink, annál hamarabb elfáradnak „fejben”, ezért az edzés menetébe becsempészünk játékokat, humorral a gyerekek számára váratlan helyzet-, és feladat megoldásokkal színesebbé tesszük foglalkozásainkat. Az együttlétünk alatt adódó pedagógiai szituációkat felhasználjuk. Mind az edzésen, mind a gyakorló, vagy „éles” mérkőzésen az egymásért való küzdést, a sportszerűség szellemiségét, a becsületes versenyzést tartatjuk szem előtt gyerekeinkkel. Mindig a fair-play szellemében neveljük és versenyeztetjük a csapatainkat. Soha nem szerepeltetünk jogosulatlanul játékost! A sportszerűtlenségek mellett nem megyünk el szó nélkül. Ezzel saját emberi-edzői hitelünket rombolnánk ugyanis le tanítványaink és környezetünk előtt. Focistáinkat napi, heti, havi rendszerességgel értékeljük. A foglalkozások végén megbeszéljük velük az elvégzetteket. Az úgynevezett „tétmérkőzések” értékelését nyugodt körülmények között - nem közvetlenül a mérkőzés után - tesszük, az egész csapatra vonatkozóan és egyénre szabottan egyaránt. Kiegészítő programokon veszünk részt a csapattal! Ezt nagyon szeretik és sokra értékelik a gyerekek. A név-, és születésnapok közös megünneplése, uszodalátogatás, de akár egy-egy kirándulás, felnőtt labdarúgó mérkőzés megtekintése erősíti a csapatszellemet, emellett az ilyen alkalmak jó lehetőséget nyújtanak a játékosok reálisabb megismerésére is. A tisztálkodást is tanulni - tanítani kell a kisgyermekeknek. Minél fiatalabbak, annál többször ellenőrizzük őket. Csak sportöltözetben engedjük edzeni a játékosokat! Ráneveljük őket arra, hogy legyenek igényesek önmagukkal szemben is, ezért soha ne edzenek piszkos, elhanyagolt felszerelésben. Ehhez kérjük a szülők segítségét is! Játékosaink figyelmét felhívjuk a helyes táplálkozás fontosságára! Beszélünk nekik az ételek minőségi jellemzőiről, a különböző tápanyagok, vitaminok fontosságáról, az étkezési aktusok rendszerességének jelentőségéről, és mindennek az egészségre, a sporttevékenységre, a test és a szellem fejlődésére való hatásáról. A szülők, hozzátartozók, az ellenfél elismerésének kivívásához elengedhetetlen a kultúrált labdarúgó játékosok nevelésének kiemelt célként való megfogalmazása. Gyerekeink számára is legyen világos, hogy a foci csak egy – igaz nagyon fontos - területe életüknek. A teljes, és minden szempontból sikeres emberi életnek még számtalan eleme van. 6
III. Munkánk megszervezésének alapelvei Az edzések megszervezése: Hetenként két-három foglalkozás nem ad lehetőséget arra, hogy kényelmesen, alacsony hatékonysággal folyjék a munka. Arra törekszünk, hogy a ráfordítható idő alatt maximális intenzitást érjünk el, minél több élményt és tudást adjunk a gyerekeknek. A rendelkezésünkre álló idő korlátozottsága ellenére is betartjuk a foglalkozás klasszikus hármas felosztását. Mindig van rövid bemelegítő rész, amely a sérülések elkerülése és a pszichológiai ráhangolás miatt fontos; fő rész, amely a szakmai munka, az oktató és mérkőzésjátékok alapvető bázisideje; valamint befejező rész, amely a szervezet lenyugtatására, a felszabaduló indulatok levezetésére szolgál. Minden pillanatot, amelyet a gyerekkel töltünk felelősen használunk ki. A Mészöly Focisuliban a foglalkozás nem a pályán kezdődik; a gyerekeknek a helyi adottságok szerinti helyen való összegyűjtésétől a foglalkozás után a szülőknek való átadásig tart. A foglalkozások technikai előkészítésébe bevonjuk a gyerekeket is. Szükség esetén segítenek összegyűjteni a labdákat, elrendezni a bójákat, vagy a mozgatható kapukat a megfelelő helyükre állítani. A különböző feladatokat, játékokat úgy szervezzük meg, hogy egyidőben minél több gyerek végezhesse azokat. Éppen ezért a csoporton belül állandó kettes, hármas, négyes, ötös csoportokat alakítunk ki. Az Ürömi Mészöly Focisuli Sportegyesület minden munkatársa és segítője számára a költő szavaival kívánunk örömteli és sikeres munkát!
„Nem elég jóra vágyni: a jót akarni kell! És nem elég akarni: de tenni, tenni kell!” /Váci Mihály/
Az Ürömi Mészöly Focisuli Sportegyesület alapító tagjai: Árvay Zoltán Bicski Tamás Gömöri Izabella Kozma István Lévay Gyöngyi Lévay István Mészöly Géza Mészöly Kálmán Orbán Katalin Újvári Gábor / Üröm, 2010. / 7
