2. Az alkohol-politika alapelvei

ALKOHOLPOLITIKA- ÉS STRATÉGIA 2006 Országos Addiktológiai Intézet (Tervezet)

Dr. Buda Béla Mb. igazgató

1

ALKOHOLPOLITIKA- ÉS STRATÉGIA 1. Helyzetelemzés

Kutatások alapján bizonyított tény, hogy az alkohol a modern ipari társadalmakban az egyik legjelentősebb károsító tényező a testi és lelki egészség terén és szerepet játszik a korai ill. megelőzhető halálozások nagy hányadában. Sok ember életminőségét – és nem kizárólag az alkohol-fogyasztókét – rontja számottevően és társadalmi költségei messze meghaladják az előállításból és árusításból származó bevételeket. Az alkohol közel azonos népegészségügyi ártalom, mint a nikotin ill. a dohányzás, a kábítószerek, és több más kockázati tényezővel ill. életstílusból fakadó viselkedésmóddal (egészségtelen táplálkozás, mozgásszegény életvitel, veszélyes szexuális magatartásmódok, stb.) együtt a lakosság egészségi állapotának egyik fő meghatározója. Jelentősége és összetettsége miatt az alkoholfogyasztás visszaszorítására a társadalmigazdasági élet számos szektorában zajló, magas szinten koordinált tevékenységgel, a korszerű egészségfejlesztés eszköztárát együttesen használva lehet és kell fellépni. Tudatosan és tervezetten kell felhasználni az elérhető tudományos eredményeket ill. a tapasztalatilag hatékonynak bizonyult intervenciókat. Jelen dokumentumnak nem célja és feladata azon koncepcióknak a részletes bemutatása, amelyek az alkohol-betegség kialakulására, az alkohol-probléma értelmezési, megközelítési modelljeire, azok történeti alakulására vonatkoznak. Az ez iránt érdeklődők a hazai szakirodalomban is hozzáférhető, színvonalas monográfiákhoz fordulhatnak1. Jelen dokumentum nem törekszik továbbá minden bemutatott kórállapotnak, betegségnek a definícióját, diagnosztikus kritérium-rendszerét megadni, csak ott és annyira, amennyire a politika-tervezési és –megvalósítási célok megértéséhez szükséges. A részletes kórállapot, pathomechanizmus, diagnosztika és terápiás megközelítések megismerése érdekében ismételten javasolt a Magyarországon is elérhető szakirodalomhoz, diagnosztikus kritériumrendszerekhez (pl. DSM-IV.) és szakmai irányelvhez fordulni2. E dokumentumban az alkohol-problémával, annak magyarországi kiterjedtségével és jellemzőivel kapcsolatos számos adat, információ került összegyűjtésre, ugyanakkor a dokumentum alapvető célja és a terjedelmi korlátok nem tették lehetővé – és nem is indokolták – minden részterület kifejtését. Ezek önállóan is egy-egy részletes elemzés tárgyai kell legyenek, számos területen pedig önálló kutatási projektek megtervezése és megvalósítása szükséges.

1 2

pl. Környey–Kassai-Farkas: Az alkoholbetegség és neuropszichiátriai szövődményei, Medicina 2002 Az alkohol-betegség szakmai irányelvei – Pszichiátriai Szakmai Kollégium, 2006

2

Alkohol-politika és –stratégia viszonya Számos kérdést vet fel az alkohol-stratégia és az alkohol-politika viszonyának pontos meghatározása, az egyes fogalmak hierarchiájának tisztázása. Az alkohol-stratégia az alkoholproblémával, illetve annak kezelésével kapcsolatos legfontosabb célok és a célok eléréséhez szükséges alapvető eszközök összességét jelenti. Jelenti emellett a célok elérésében közreműködő entitások (szervezetek, intézmények) hierarchiájának meghatározását, az alkohol-probléma kezelésére hivatott rendszer belső szerveződésének meghatározását, a forrás-elosztás legfontosabb alapelveit is. Az alkohol-politika definíciója és keretei az elmúlt két évtized során tapasztalható elméleti és gyakorlati fejlődés, jelentős számú tapasztalat, egyes szerzők más és más hatókörben értelmezik az alkohol-politika céljait és eszközeit. A magunk részéről az alkohol-politika tágabb értelmezését kívánjuk használni, mely az alkohol-probléma kezelését egy tágabb, népegészségügyi kontextusban képzeli el. Ez az értelmezés egymást támogató, kiegészítő eszközökként kezeli az egészséget támogató közpolitikát, a társadalmi környezet tudatos alakítását, a közösségek probléma-megoldó és az egyén megküzdési készségeinek erősítését és az egészségügyi ellátórendszer hatékonyságának és szerepének növelését az alkohol-probléma kezelésében. Az alkoholpolitika fogalmába tartoznak ilyen módon mindazok a szabályozó és allokatív intézkedések, melyek az alkohol-fogyasztásból eredő társadalmi és egyéni kockázatok megelőzését és a bekövetkezett károk felszámolását vagy enyhítését kívánják szolgálni. Az alkoholpolitika tehát az állam- és közigazgatás minden szintjének, valamennyi társadalmi szektor és ágazat koordinált tevékenységére vonatkozik, amely a lakosságot is mozgósítani igyekszik, a civilszervezetek, nem-kormányzati szervezetek (NGO), társadalmi mozgalmak és az önsegítés különféle formáinak bevonásával a stratégia által meghatározott célok elérése érdekében, a stratégiában definiált legfontosabb alapelveknek megfelelően. Az alkohol-stratégia cél-hierarchiára, prioritásokra, alapvető eszköztárra és különféle szervezeti struktúrákra, az alkohol-politika a megvalósítás tételes szabályozási és allokatív, redisztributív eszközeire, míg a program fogalma tevékenységi algoritmusokra utal. Amíg korábban a politika, stratégia, program elsősorban nemzeti (és esetleg azon belül regionális) intézkedéseket jelentett, most határokon túlnyúló területekre vagy akár ország-csoportokra (pl. az Európai Unióra) is vonatkozhat, ill. mindinkább kell, hogy vonatkozzon – különös tekintettel a határok nyitottságára (szabad kereskedelem, megnövekedett mobilitás, nagyobb személyes autonómia). Máris látható, hogy az alkohol-stratégia és alkohol-politika leginkább tágabb nemzetközi keretek között lehet igazán hatékony.

3

Az alkohol-probléma kezelése – elvi megfontolások Az alkohol-probléma kezelése során több, egymás mellett létező osztályozási rendszer használata lehetséges. Irányadónak tekinthetők a WHO megelőzéssel kapcsolatos osztályozási irányelvei (elsődleges, másodlagos, harmadlagos), ill. a drogpolitika terén kialakult kategóriák: az univerzális, célzott és indikált prevenció rendszere, esetleg a kínálatcsökkentésen, keresletcsökkentésen és ártalomcsökkentésen alapuló megközelítés. Elterjedt a populációs, a kockázati csoportra vagy magatartásra célzott és az egyénre összpontosító célok és intervenciók szerinti osztályozás. Jelen anyagban ez utóbbi kategorizálást kívánjuk használni, mivel ez elterjedt és a többinél alkalmasabbnak bizonyult az alkohol-probléma kezelését szolgáló beavatkozások rendszerezésére. Történetileg az alkohol-probléma morális megközelítése volt az első átfogó koncepció, melyből alapvetően korlátozó, restriktív intézkedések következtek. Ezt követően a betegségmodell alapján történő értelmezés volt a meghatározó megközelítés Ezzel kapcsolatban terjedt el az alkoholizmus fogalma. Ebből eredően a kezelésbevétel és a gyógyítás mozzanata kapott nagy hangsúlyt és hosszú ideig számos országban az egészségügyi és egyéb (pl. civilszervezeti, önsegítő) terápiás viselkedésváltoztatás fejlesztését tekintették elsődlegesnek. Ma is fontos a terápiás, és a fogyasztást a keresletcsökkentés terén orvosi, szociális és lélektani eszközökkel megszüntető vagy módosító, megközelítés, de ennek nem szoktak kiemelt szerepet adni az alkoholpolitikában, noha a keresletcsökkentésben alkalmazott módszerek között fontos lehet a korai kezelésbevétel (amit sokan a másodlagos prevenció körébe sorolnak). A terápiás megközelítés nehézsége viszonylag alacsony hatékonyságában, s különösen költséghatékonyságában rejlik, hasonlóan más, döntően egészségügyi ellátórendszer-alapú prevenciós technikákhoz. A korábbi megközelítések tapasztalatait követően, az egészségfejlesztés koncepciójának kialakulásával, fejlődésével párhuzamosan jelent meg az átfogó alkohol-politikai megközelítés, mely az egyéni és szűk csoportszint mellett populációs és közösségi szinten is értelmezte az alkohol-problémát és válaszai is megfogalmazódtak e szinteken. Ez a megközelítés integrálja a széles körű lakossági fogyasztás-csökkentő technikákat, a kiemelt kockázatú csoportok vagy magatartás-formák intervenciós eszközeit és az alapvetően individuális, kezelésbe vételi és terápiás programokat valamint a magas kockázatú személyek, családok célzott prevenciós programjait.

4

2. Az alkohol-politika alapelvei 2.1.Az alkohol, mint termék Az alkohol különleges termék, amely más hasonló – élelmiszeripari, fogyasztási, élvezeti – cikkeknél nagyobb társadalmi figyelmet és ellenőrzést igényel sokféle, közvetlen és közvetett egészségi és társadalmi ártalmai, kárai miatt. Nem hihetjük azt, hogy az alkoholmentes társadalom Magyarországon elérhető cél lenne és jelen alkohol-politikai dokumentum ezt nem is jelöli meg elérendő célként. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy nem teszünk meg mindent az alkohol-probléma csökkentése érdekében, kihasználva az ezzel kapcsolatos, egyre bővülő tudományos ismereteket. Az „alkoholmentes társadalom”, mint cél elérhetetlensége nem korlátozhatja erőfeszítéseinket a passzív politikai irányultságot feltételező, kizárólag ártalomcsökkentési célú beavatkozásokra és az egyébként dinamikusan változó társadalmi egyensúlyi állapotok puszta szemlélésére. 2.2.Egyén és társadalom, az alkohol-politika célrendszere Az alkohol okozta ártalmak és károk össztársadalmi szinten szorosan összefüggnek az egy főre jutó átlagos alkoholfogyasztás mértékével. Az alkohol-politika régi, de mára már megválaszolt problémája a célrendszer kérdése. A két nagy intervenciós irány – az egy főre jutó alkohol-fogyasztás mennyiségének csökkentése és az alkohol-fogyasztáshoz kapcsolódó egyes kockázati magatartások, a nagyivás elterjedtségének csökkentése – bizonyos felfogások szerint egymást helyettesítő célok lehetnek. Ez elsősorban egyes alkohol-ipari érdekcsoportok retorikájában és javasolt intervenciós irányaiban jelenik meg markánsan, amelyek kizárólag egyes kockázati magatartások előfordulásának csökkentésére koncentrálnak és elvetik az átlagos alkohol-fogyasztást csökkentő intézkedéseket (l. pl. ICAP-dokumentumok). Ezzel szemben többirányú kutatások alapján tudjuk, hogy a nagyivók száma és a teljes lakosság átlagos alkohol-fogyasztása összefügg egymással (Babor és mts., WHO), azaz „amikor egy országban az összes alkoholfogyasztás nő, valószínűsíthető, hogy a nagyfogyasztás prevalenciája szintén nő az adott országban. Sőt, a nagyfogyasztás prevalenciája sokkal nagyobb mértékben növekszik, mint az összes fogyasztás: átlagosan, ha az alkoholfogyasztás megkétszereződik, akkor a prevalencia-érték (a nagyfogyasztásé) az eredeti négyszeresére fog nőni” (Bruun és mts. Elekes-ben). Ennek a jelenségnek a magyarázata elsősorban az, hogy az egyének befolyásolják egymás ivási szokásait saját ivási magatartásukkal és így a problémás ivók számaránya és magatartása a társadalmi közeg ivási szokásai által erősen befolyásolt. (Skog és mts.) Társadalmi csoportok és egyének vonatkozásában is elsősorban a mennyiségi szempontok, a fogyasztás tartama, összetétele és módja határozza meg a negatív következményeket.„Összességében megállapíthatjuk, hogy az egy főre jutó alkoholfogyasztás, minden kritika és fenntartás ellenére, az alkoholprobléma mérésének egyik legelfogadottabb közvetett indikátora, amely jellegéből adódóan nemzetközi összehasonlításokra és időbeli trendek mérésére alkalmas”3. Tehát az egy főre jutó fogyasztás mértékének csökkentése fontos alkoholpolitikai cél.

3

Elekes Zsuzsanna: Alkohol és társadalom, OAI, 2005.

5

2.3.A kockázatot jelentő ivás csökkentése – célzott intervenciók Egyes ivási magatartások, minták, formák és színterek speciális, az alkoholfogyasztáshoz köthető kockázatokat hordoznak és a problémás ivás fogalmával írhatók le. A problémás ivók megnövekedett valószínűséggel okoznak vagy szenvednek el alkohollal összefüggő károkat. Ezekre célszerű fogyasztáskorlátozó ill. viselkedésváltoztató módon is hatni. Különösen a lerészegedéssel járó, nagy mennyiségű ivás lehet sokféle ártalom forrása, valamint a közlekedésben és a mozgó eszközökkel folytatott ipari munkában lehet az alkoholfogyasztás különösen veszélyes. Bizonyos népességcsoportokban kockázatosnak és ártalmasnak tekinthető az alkoholfogyasztás általában csekélynek mondott mértéke is (kiskorúak, terhes anyák, pszichoaktív és más gyógyszeres kezelési rendszerben állók esetében). Végül jogos az alkohol okozta ártalmakról és károkról beszélni olyan esetekben is, amikor a végzett munka, tevékenység kockázattartalma jelentős, és azt az alkoholfogyasztás befolyásolhatja (pl. fegyveres testületek, építőipar, egészségügy, közlekedés stb. keretében dolgozók munkája), továbbá, ha a társadalmi magatartás példaadó jellegű, ill. ha neveléssel, fejlesztéssel, gondoskodással kapcsolatos felelős tevékenységben vesz valaki részt (tanárok, lelkészek, vagy akár szülők). 2.4.Komplex, összehangolt intervenciók A különféle jellegű és szintű alkoholpolitikai rendszabályok, intézkedések együttesen és összehangoltan lehetnek hatékonyak. Nem tudunk a korszerűen koncipiált alkoholpolitika hatékony mintáira támaszkodni (talán egyedül az ún. skandináv vagy északi alkoholpolitika tekinthető ilyennek, amely azonban az európai csatlakozás és a belső liberalizáció miatt ma már nem tekinthető eredeti formájában létező rendszernek), de nem is valószínű, hogy az egyenként hatékonynak bizonyult vagy feltételezhetően hatékony intervenciók aránya és egymásutánisága egyszerűen másolható lenne Magyarországon. Ezért csak feltételezhetjük, hogy a különböző, önmagukban „evidence based” alapon hatékonyságukban igazolt intézkedések, eljárások, rendszabályok együttesen hogyan, mennyire, milyen népegészségügyi mértékben hatékonyak. De ez a feltételezés a komplexitás, az összehangoltság, a szinergizmus mértéke és tartama függvényében igen valószínűnek tetszik, és a hatékonyság mértéke az egész társadalom vetületében e tengelyek mentén fejleszthető, növelhető. A többsíkúság, a koordináció és a korszerűen – monitorozással és értékeléssel összekapcsolt – koncipiált folyamatosság miatt van szükség elsősorban alkohol-stratégiára és -politikára. 2.5. Alkohol-politika és kommunikáció Az alkohol-politika lényegi eleme a megtervezett társadalmi szintű kommunikáció, ennek minden formájában, az egyes célcsoportok számára világosan megfogalmazott üzenetekkel és a célcsoportok számára adekvát kommunikációs csatornákon keresztül, különös tekintettel az alkohol-fogyasztással kapcsolatos egyéni ismeretek és készségek fejlesztésére, valamint az alkohol-fogyasztás megítélésének, elfogadottságának elmozdítására egy olyan irányba, mely elősegíti az abból adódó egyéni és társadalmi károk megelőzését és enyhítését. Ez érinti a médiapolitikát, a nevelés minden szintjét, az alkohollal kapcsolatos nyilvánosságot, közbeszédet, tematizációt, az alkohol-stratégia és az egyes alkohol-programok kommunikációs kampányfolyamatait. E kommunikációban a társadalmi marketing elveinek és módszereinek célszerű működniük. Jelentős szerepet kell kapnia a tudománynak, az

6

alkoholfogyasztással kapcsolatos kutatásokat végző minden tudományágnak (medicina, társadalomtudományok). A kommunikáció síkján kezelni kell a kisebb mértékű, ill. egyes italfajtákra vonatkozó rendszeres alkohol-fogyasztás egészségre jótékony hatásait is, mert ezek is a mai alkohol-diskurzusok fontos tételei, számos félreértés és hibás érvelés forrásai. Alkohol-politikáról lévén szó, a hatékonysági vizsgálatok negatív eredményei ellenére is fenntartásra és fejlesztésre érdemes a kommunikatív érték-képviselet (propaganda, egészségnevelés, értékelvű, szimbolikus intervenciók – pl. bizonyos színtéri vagy alkalmi tiltások, stb.), különös tekintettel a nevelés és a társadalmi viselkedés-befolyásolás szervezeti struktúráira és folyamataira. 2.6. Alkohol-politika viszonya más társadalom-politikákkal Valószínűsíthető és argumentálható az alkohol-politika együttműködése, szinergizmusa más társadalompolitikákkal és egészségfejlesztési célú stratégiákkal, programokkal pl. drogpolitika (nálunk most: drogstratégia), dohányzáspolitika, testi és lelki egészségfejlesztés (pl. nálunk most: népegészségügyi program), bűnmegelőzés, esélyegyenlőségi, családvédelmi, ifjúságpolitika, stb., ugyanis mindezen ágazatoknak van – többnyire fontos kapcsolata – az alkoholüggyel. Közös szervezeti, mozgalmi, kommunikációs, stb. alapok és projektek hozhatók létre ilyen együttműködésből. Ebből a szempontból át kell gondolni az egyes politikák, programok célrendszerét, eszköztárát és szakmai network-jeit. 2.7. Alkohol-politika és egészségügy Kiemelt az együttműködés az egészségüggyel ill. az egészségpolitikával. Az alkoholstratégia céljainak és az alkohol-politikának ki kell terjednie az alkoholbeteg-ellátás fejlesztésére is. Függvénye ez a pszichiátriai ellátás színvonalának és hatékonyságának, s még általánosabban függ a segítő szakmák, különösen a pszichoterápia, a szociális munka ill. tanácsadási szolgálatok fejlettségétől, és általában a segítés szervezeti és közösségi kultúrájától. Ezek magas színvonala teszi lehetővé az employee assistance programokat (EAP) vagy a közösségi intervenciós formákat. A problémás ivók, alkohol-betegek ellátása során törekedni kell a különböző ellátási formák, szolgáltatások összehangolásából, koordinálásából adódó hatékonyság-növelésre. Az egészségügyi ellátórendszer által nyújtott szolgáltatásokat a jelenleginél jobban össze kell hangolni az önsegítő csoportok, civil szervezetek által nyújtott szolgáltatásokkal, az egyes ellátási formákhoz és szolgáltatásokhoz kötődő kompetenciák, szakmai-tartalmi kritériumok és finanszírozási technikák meghatározása után. Az alkohológiai ellátás fejlesztése, szemléletbeli és szervezeti modernizációja, a hatékony és korszerű ellátási modalitások megjelenése elengedhetetlen az egészségügyön belül a korai felismerés, a szűrés és korai kezelésbevétel bizonyítottan hatékony formáinak alkalmazásához. Ehhez az egészségbiztosítás, egészségpénztárak, mentálhigiénés mozgalmak partnerviszonya, együttműködése szükséges. Átértékelésre szorul a rehabilitáció helye és szerepe az ellátási folyamatban. Az alkohol-problémával küzdők kezelési folyamatának mindegyik elemébe be kell építeni az egészségi állapot minél magasabb szintű megőrzésének, helyreállításának szempontjait, továbbá az alkoholfogyasztás miatt testi, lelki és szociális egészség-károsodást szenvedett családtagok rehabilitációját is. Mindezek a célok a szakmai előírások, eljárás-rendek, kompetenciák és képzettségek áttekintését és szükség esetén újrafogalmazását, az addiktológiai oktatási, képzési (különös tekintettel az addiktológiai irányú szakorvos- és szakpszichológus-képzésre és továbbképzésre) rendszer felülvizsgálatát igénylik. Meghatározandó azon tevékenységek köre, ahol a speciális addiktológiai képzettséggel rendelkező szakemberek előnyt élveznek (kompetenciák, működési feltételek). Mindezek a finanszírozási, támogatási rendszerek ehhez 7

csatlakozó átalakítását teszik szükségessé. Ebből a szempontból – az egyén és a család egészsége szempontjából –gondolandó át az alacsonyküszöbű szolgáltatások köre, tartalma és működési standardjai az alkohol-ellátásban. Az egészségügyi alapellátás jelenlegi passzivitása az alkohol-probléma kezelésében nem tartható fenn, a háziorvosi, védőnői tevékenység részét képező preventív, korai diagnosztikai és kezelésbe vételi módszerek a leghatékonyabbak a forrás-hasznosulást és a nyújtott ellátások hozzáférhetőségét tekintve. Átgondolandó az is, hogy a területi alkohológiai (ill. általában az addiktológiai) ellátások esetében a jelenlegi teljesítmény-szabályozási eszközrendszer mennyiben alkalmazható és nem okoz-e a remélt megtakarításnál nagyobb társadalmi károkat. Általában a társadalom pszichológiai kultúráltsága és ebből fakadóan a pszichológiai segítő szolgáltatások iránti igény és igénybevétel meghatározza a pszichológiai segítő szakmák fejlettségét, szervezeti struktúráját és ilyen módon az alkohol-politika egyik feltételi tényezője ill. esetleges – nem-specifikus – fejlesztési célterülete. 2.8. Alkohol-politika és szociál-politika Az alkohol-fogyasztás a társadalmi egyenlőtlenségek, a marginalizáció következménye is lehet, de önmagában ezeknek az egyenlőtlenségeknek okozójaként, a hátrányos helyzet egyik fenntartójaként is felelős az alkohol okozta társadalmi károk jelentős részéért. A túlzott alkohol-fogyasztás a nyomor konzerválója, az egyéni és generációkon átívelő társadalmi felemelkedés gátja. Az alkohol-probléma hatékony kezelése emiatt elképzelhetetlen a szociális intézményrendszer aktív közreműködése nélkül, a szociális intézmény-háló és az egészségügyi ellátórendszer együttműködése az alkohol-probléma kezelésének egyik kulcsmozzanata. A jól működő helyi együttműködések hozzájárulnak az egyéni és közösségi károk enyhítéséhez, az alkohol-betegek és családjuk, környezetük megfelelő kezeléséhez, gondozásához (családsegítő központok, gyermekvédelmi intézmények, gyermekjóléti intézményrendszer, közösségi addiktológiai ellátások). A szociális és egészségügyi ellátók koordinált tevékenysége nélkül értelmezhetetlen a nemzeti és helyi alkohol-politika, az erre a célra fordított források felhasználása alacsony hatékonyságú. A nemzeti és helyi koordinatív kapacitások és mechanizmusok kialakítása, konkrét szakmai problémák azonosítására és kezelésére való alkalmassá tétele sürgető feladat. 2.9. Alkohol-politika és esélyegyenlőség A marginalizálódó társadalmi csoportok elérése érdekében a hatékony alkohol-politika igénybe veszi a társadalmi ellátó-rendszerek és civil szervezetek nyújtotta lehetőségeket. A munkanélkülieket ellátó rendszerben a korai felismerés és korai kezelésbe vétel elősegítése, célzott szolgáltatások megjelenítése hozzájárul az alkohol-problémával küzdők gyógyulásához és a munkaerő-piacra történő visszajutásukhoz. A roma társadalmi szervezetek partneri viszonyba vonása, az alkohol-problémával kapcsolatos képzésük és bevonásuk a prevenciós tevékenységbe szintén szükséges. Összességében célul tűzendő ki, hogy az alkohol-problémával kapcsolatos, feladat- és problémamegoldásra létrejövő helyi intézményháló és koordináltan működő szolgáltatás-rendszer (egészségügyi, szociális ellátások, munkaügyi ellátók, civil szervezetek, önkormányzat) alakuljon ki.

8

2.10. Együttműködés az alkohol-politikában A politika a szövetségek, kompromisszumok művészete ill. tudománya, ezért az alkoholpolitika megvalósítása során meg kell keresni azokat a szövetségeseket, partnereket, amelyekkel együtt a megvalósítás hatékonyabb lehet, illetve meg kell találni azokat a technikákat, amelyekkel a potenciális konfliktusok kezelhetőek vagy akár megelőzhetőek. A közösségi, civil szervezeti cselekvés lehetőségeit nem, vagy alig aknázzuk ki jelenleg. A helyi közösségekben szinte mindenütt megtalálhatóak azok a személyek, kiscsoportok, akik, és amelyek tenni kívánnak saját közösségükön belül az alkohol-probléma kezeléséért. Számukra a hatékony cselekvéshez megbízható módszertanok, a tevékenységhez kötődő finanszírozás és védő-támogató szakmai háló, a helyi és nemzeti szintű együttműködések keretei hiányoznak. Világossá kell tenni, hogy a stratégiai célok megvalósítása nem jár szükségszerűen veszteségekkel az alkoholt előállítók és forgalmazók minden csoportja számára. Példaként: az illegális alkohol-termelés elleni hatékonyabb fellépés a legális termelők érdeke is, ill. az egészség szempontjából kevésbé ártalmas fogyasztási formák előtérbe kerülése egyes termelői csoportok számára kedvező is lehet (pl. minőségi bort előállító gazdák). Lehetséges az együttműködés egyes, jól körülhatárolható területeken (pl. ittas vezetés elleni programok, szórakozóhelyek biztonságosabbá tétele, személyzet képzése). 2.11. Tények és bizonyítékok – kutatás és alkohol-politika Az alkohol-probléma kutatása a jelenleginél (gyakorlatilag nincs ilyen célra rendelkezésre álló forrás) nagyobb figyelmet kell kapjon. Mivel az egyes prevenciós, kezelési módszerek hatása, hatékonysága erősen függ az adott társadalmi környezettől, a külföldön használt intervenciók hazai adaptációja, a preventív és gyógyító, rehabilitációs szolgáltatások eredményességének vizsgálata, az alkohol-probléma sajátos vetületeinek alaposabb megismerése, az egyes társadalmi csoportok, rétegek ivási szokásainak, okainak és az ivás következményeinek ismerete nélkülözhetetlen a hatékony alkohol-politika megvalósításához. Az egyetemi központok egészségtudományi karai, intézetei, az ÁNTSZ regionális egészségmonitorozási struktúrái egy kiszámítható finanszírozás és középtávú munkaterv ismeretében képesek aktívan részt venni a kutatási feladatok megvalósításában. 2.12. Alkohol-politika – intézményrendszer Az alkoholpolitikának intézményes bázissal, koordinációs mechanizmusokkal kell rendelkeznie, amely gondoskodik arról, hogy az alkohol-kérdést társadalmi ügyként felszínen tartsa, köréje társadalmi szervezeteket állítson, kapcsolatokat építsen és ápoljon, kutatásokat kezdeményezzen, monitorozó és értékelő feladatokat valósítson meg, centruma legyen az alkoholfogyasztással kapcsolatos terápiaformák és viselkedés-változtató módszerek gyakorlatának.

9

3. Helyzetelemzés 3.1 Az alkohol-fogyasztási szokások bemutatása 3.1.1. Az egy főre jutó alkohol-fogyasztás jelentősége és változása Az egy főre jutó alkohol-fogyasztás mértéke, mennyisége az alkohol-probléma mértékének egyik legjobb indikátora (l.2.2.). A magyarországi alkohol-fogyasztás évtizedek óta világviszonylatban is magasnak mondható, a 80-as évek 13 liter tiszta alkohol/fő/év fölötti fogyasztási adatai a 90-es években valamelyest csökkentek, majd 2000 után 11-12 liter között stabilizálódtak (2002-ben 11,27 liter). Uniós összehasonlításban 2002-ban csak Csehország és Luxemburg egy főre jutó fogyasztása volt magasabb 2002-ben, de egyik országban sem valószínűsíthető az illegális előállítás olyan mértéke, mint Magyarországon. 3.1.2. Az alkohol-fogyasztás megoszlása alkohol-tartalmú ital-típusonként A magyarországi alkohol-fogyasztás mintázata is jelentősen eltér az EU legtöbb országában észlelttől. Hazánkban kiemelkedően magas az össz-alkohol-fogyasztáson belül a tömény italok formájában elfogyasztott alkohol-mennyiség, a legálisan forgalmazott alkohol tekintetében meghaladja az össz-fogyasztás 30%-át. Ilyen magas arányt Magyarországon és a volt-szovjet tagköztársaságokon kívül még Szlovákiában láthatunk, a legtöbb uniós tagállamban a tömény italok aránya jóval ez alatt marad. Hangsúlyozni szükséges, hogy az illegális produkció ezt a számot nagy valószínűséggel tovább növeli. Az Egészségügyi Világszervezet vizsgálatai szerint Magyarország az alkohol-fogyasztási mintázat alapján az. ún. Európai C régióhoz tartozik. Az Európai Unió tagállamai közül csak a balti köztársaságok tartoznak ide, továbbá a szláv dominanciájú volt-szovjet köztársaságok (pl. Oroszország, Ukrajna). Ezt a régiót a magas egy főre jutó alkohol-fogyasztás, a tömény italok magas aránya vagy dominanciája az össz-fogyasztáson belül, a magas kockázatú ivók magas aránya és az alkohol-függő személyek magas arányszáma jellemzi. Az EU legtöbb tagállama az ún .Európai A régióhoz sorolható, viszonylag magas egy főre jutó fogyasztással, sör vagy bor dominanciával, a kockázatos ivás alacsonyabb arányával és az alkohol-függők alacsonyabb számával. A magyarországi fogyasztási trendek is eltérőek az Unió más tagországaiétól. Míg pl. Németországban vagy Franciaországban az elmúlt évtizedben csökkent az egy főre jutó alkohol-fogyasztás, Magyarországon a kilencvenes évek közepe óta növekszik ill. stagnál. 3.1.3. Az elfogyasztott alkohol-tartalmú italok összetétele és minősége Lényeges körülmény az elfogyasztott italok előállítási feltételrendszere, a fogyasztott italok minősége. Ismeretes, hogy a megfelelő minőségű alkoholos italok előállítása a technológiai előírások betartásán, az alapanyagok minőségén múlik. Elsősorban az illegálisan előállított italokra, főként égetett szeszekre jellemző az, hogy az alapanyagok szennyezettek, továbbá a gyártási (főzési) technológiát az előállítók nem tartják be, gyakran nem is ismerik. A metil-alkohol mérgezések száma szerencsére alacsony, a helytelen növényvédelmi, gyümölcs-tárolási és erjesztési, valamint főzési módszerek miatt azonban igen gyakori a házilag főzött tömény italok kémiai szennyezettsége (vegyszerek, nehézfémek), az ún. kozmaolajok magas szintje. Ezek a szennyeződések kockázati tényezői a májzsugornak, 10

neurotoxikusak és valószínűsíthetően rákkeltőek is. Egyes vizsgálatok, melyek a keleti határ mentén az illegálisan előállított és forgalmazott tömény italokat vizsgálták, ennek megfelelő szennyezettségi viszonyokat észleltek. A metanol, izobutanol, 1-propanol, 1-butanol, 2butanol és izo-amilalkohol-szint jelentősen magasabb volt a házilag előállított termékekben, mint a kereskedelmi forgalomban legálisan vásárolhatókban (Szűcs és munkatársai, 2005). Ezek az adatok arra utalnak, hogy az illegálisan előállított tömény italok az alacsony ár és így jobb hozzáférhetőség mellett a technológiai problémákból adódó számos további egészségkárosító kockázatot is hordoznak, kiemelt kockázati tényezői a májcirrhózisnak. 3.1.4. Alkohol-fogyasztás a fiatalok körében Kiemelt figyelmet érdemel egyes társadalmi csoportok, rétegek körében az alkoholfogyasztás. Elsősorban a fiatalkori alkohol-fogyasztási szokások ismerete fontos, mivel a fiatalok ivási mintázatában a kockázatos ivási módok lényegesen gyakoribbak, mint a felnőtt populációéban, továbbá, mert a fiatalkori kockázatos ivás, túlzott alkohol-fogyasztás előre jelzi a felnőttkori túlzott alkohol-fogyasztást és kockázatos ivást, a mértéktelen alkoholfogyasztást. A 2003-as Iskoláskorú Gyermekek Egészségmagatartása (Health Behaviour in School-aged Children, EVSZ) c. nemzetközi vizsgálat magyarországi adatfelvétele alapján a 9. osztályos tanulók több, mint 80%-a már kipróbált alkoholos italt. Ebben a korcsoportban a fiúk közel fele (48,3 %), a lányok több, mint negyede (27,9%) volt már kétszer vagy többször részeg életében. Nemzetközi összehasonlításban Magyarország a fiúk esetében a vizsgálat országok felső harmadához tartozik a 2001-2002-es adatfelvétel adatai alapján; az Egyesült Királyság tagállamai (Anglia, Skócia, Wales), egyes skandináv országok (Dánia, Finnország) és két balti köztársaság (Észtország, Litvánia) mutatnak rosszabb értékeket. Lányok esetében ugyanebben a korcsoportban jobb a helyzet, Magyarország a vizsgált országok alsó harmadában foglal helyet. A 11. osztályos korban a két vagy többszöri lerészegedés élet-prevalencia értéke a fiúk esetében csaknem a korcsoport 2/3-ára emelkedett (63,7%), lányoknál meghaladta a 40%-ot (40,8%). Az élet-prevalencia értékek mellett a túlzott alkohol-fogyasztás gyakorisága is fontos adat a fiatalkorú populáció ivási szokásainak vizsgálatakor. Az adatfelvételt megelőző 30 napban a 11. osztályos fiúk több, mint fele (51,1%) fogyasztott legalább egyszer jelentős mennyiségű alkoholt (5 vagy több pohár alkohol egy alkalommal). A lányoknál ez 28,4% arányban fordult elő. A legnagyobb mennyiségben fogyasztott ital-típus a tömény ital, ennél kevesebb bort fogyasztanak a fiatalok, a legkevesebbet sört isznak. A fenti adatok egyfelől jelzik, hogy a magyar fiatalok alkohol-fogyasztási szokásai nem mutatnak kiugró eltérést az európai fiatalokéitól, a lányok esetében – európai viszonylatban – inkább kedvezőnek mondható fogyasztási mintázattal találkozunk. A fiatalok körében mért alkohol-fogyasztási trendek mindazonáltal felhívják a figyelmet a fiatalabb korosztályok fokozódó kitettségére és hatékony ifjúságvédelmi intézkedéseket tesznek indokolttá az alkohol-megelőzés területén is.

11

3.2.

Az alkohol-fogyasztással kapcsolatos epidemiológiai adatok

3.2.1. Alkohol-intoxikáció előfordulása Az alkohol-intoxikáció az alkohol-fogyasztással összefüggő egyéni és társadalmi kockázatok és terhek jelentős közvetítője. Számos kóroki tényező, halálok, kockázati tényező elsősorban az alkohol-fogyasztás mintázatával (lerészegedések előfordulási gyakorisága, binge drinking) van összefüggésben és kevésbé az elfogyasztott alkohol mennyiségével. Ezek közé tartoznak egyes szív- érrendszeri megbetegedések és halálokok (pl. szívritmus-zavarok), az öngyilkosság, balesetek – beleértve a háztartási, közúti és munkahelyi baleseteket is, a közrend elleni bűncselekmények, a családon belüli erőszak és általában az erőszakos bűncselekmények, beleértve az emberölést is. A lerészegedéssel, annak egészségre és a társadalomra gyakorolt hatásaival kapcsolatos vizsgálatok és az azokból származó adatok, ismeretek átalakították azt a korábban elterjedt felfogást, mely szerint az alkohol-probléma kizárólagos hordozója az alkohol-függőség, és emiatt a kezelés önmagában bármiféle megoldást jelent az alkohol-probléma társadalmi kezelésére. Világossá vált, hogy károk jelentős része nem alkohol-függőktől, hanem az alkalmanként lerészegedő, többé-kevésbé rendszeres ivóktól származik, akik az egészségügyi ellátórendszerben egyáltalán nem jelennek meg (leszámítva a balesetek következményeit), ivásuk problémás voltát maguk nem érzékelik. Ez az ún. prevenciós paradoxon egyik megjelenési formája, konkrétan az alkohol-fogyasztás területén és jelentős konzekvenciái vannak a prevenciós és ártalomcsökkentési stratégiákra nézve. Az alkohol-intoxikáció előfordulási gyakoriságának mérése a fentiek miatt számos bizonytalanságot hordoz. Becsléseket lehet tenni a lakossági ivási szokások felmérése alapján a lerészegedés bevallott gyakorisága vagy a fogyasztott alkohol-mennyiség figyelembevételével, az egészségügyi ellátórendszeri adatok (pl. detoxikálásra felvett betegek száma) alapján, esetleg a rendőrségi bűnügyi statisztikák adatait felhasználva. Az nagy biztonsággal megállapítható, hogy a magyar lakosság, különösen a férfilakosság, jelentős része – közel 20%-a – nagyivónak tekinthető4,5. A nagyivás definíciója, kritériumai részletesen az Országos Epidemiológiai Központ honlapján találhatók meg, lényegében ez a férfiak esetében az előző héten legalább 14 egységnyi (1 egység= 15 gramm), vagy egy nap alatt több, mint 5 egységnyi elfogyasztott alkoholt jelent. Az alábbi táblázat (OLEF 2003 Kutatási jelentés, OEK) a férfiak körében a problémás ivás előfordulási gyakoriságát mutatja be.

4

Ádány és mts: A magyar lakosság egészségi állapota az ezredfordulón, Medicina, 2003 Országos Lakossági Egészségfelmérés – Kutatási jelentés, Országos Epidemiológiai Központ, 2003, www.oek.hu

5

12

Látható, hogy a magyar férfiak 11%-a az ivási alkalmak során nem képes kellően kontrollálni az elfogyasztott ital mennyiségét, több, mint 6%-uk pedig egyenesen kontrollvesztésről számol be az ivási események során, a középkorú férfiak esetében ez az arány csaknem 9% (az események elmúlt 12 hónapban történt bekövetkezésére kérdezett a kérdőív). A nők esetében ez az arány a férfiaknál észleltnek a töredéke (1,4%). Optimista feltételezéssel élve (az elmúlt 12 hónapban legfeljebb kétszer következett be kontrollvesztés az ivási alkalom során) ez is a különböző fokú lerészegedések előfordulásának több, mint egymilliós nagyságrendjét valószínűsíti. Ennek a számnak töredéke jelenik meg az egészségügyi ellátórendszerben detoxikálási ellátás miatt, nagy része feltételezhetően nem is igényel akut orvosi ellátást. Budapesten és vonzáskörzetében például 2004-ben 4.788 detoxikálás történt (nem beleértve ebbe a gyógyszer v. egyéb szer intoxikációval szövődött eseteket), 2005-ben pedig 5.0726.

3.2.2. Alkohol-függőség előfordulása Az alkohol-függők száma a legközvetlenebb jelzője az alkohol által okozott egyéni és társadalmi károknak. Az alkohol-függőség az elsődleges oka a testi tünetek megjelenéséhez vezető rendszeres, jelentős mennyiségű alkohol-fogyasztásnak és oka azoknak a szűkebb (család) és tágabb közösségi károknak, amelyek az alkohol-fogyasztásból erednek. Több módszer áll rendelkezésre az alkohol-függők számának megbecslésére, amely annak a következménye, hogy jelenleg nincsen teljes mértékben megbízható módszerünk a függők számának megállapítására. A rendelkezésre álló nemzeti statisztikák7 szerint a pszichiátriai és addiktológiai gondozókban nyilvántartott alkoholisták száma 2004-ben 33.219 volt, 2003-ban 35.072. Ez a szám azokat az alkohol-dependens személyeket tartalmazza, akik megjelentek a gondozókban és kezelési programban vettek részt. Ez a szám mindenütt a világon az összes alkohol-függő töredékét teszi csak ki, az ellátórendszer hatékonyságától, működési elveitől, szervezettségétől függően kisebb-nagyobb arányban. Éppen a fenti probléma miatt – azaz, hogy minden időpillanatban csak a valóban alkoholfüggők töredéke van éppen kezelésben, gondozásban – becsléseket alkalmaznak az alkoholfüggők valós számának megbecslésére. A Jellinek-képlet alapján – amely a májzsugoros halálesetek számából, az alkoholos eredetű májzsugorok arányából az összes májzsugor között, továbbá az alkoholbetegek körében észlelt májzsugor-kialakulási arányból és az alkohol-betegek körében észlelt össz-szövődmény arányból kalkulálja az alkohol-függők 6 7

Nyírő gyula Kh., Addiktológiai Osztály és Délpesti Kórház Addiktológiai Osztály szíves közlése alapján Egészségügyi Statisztikai Évkönyv, KSH, 2004

13

számát – 2004-ben közel 700.000 (692.352 fő) volt az alkoholisták száma Magyarországon, amelyből 178.272 volt nő és 514.080 férfi. Ez a szám alacsonyabb a megelőző években számítottaknál, 2000-ben 829.008, 2003-ban 717.984 volt. 1995-ben az alkoholisták becsült száma meghaladta az 1 millió főt, azonban a betegség-besorolási rendszer (BNO) változása miatt ez az adat nem vethető össze az 1996 utáni adatokkal. E kalkulációk alapján kb. 8%-nyira tehető a 15 év fölötti lakosság körében az alkoholfüggők számaránya.

3.3.

Az alkohol-fogyasztás által okozott egészség-terhek

A túlzott alkohol-fogyasztás bizonyítottan emeli számos megbetegedés előfordulási kockázatát és rontja annak prognózisát. Egyre bővülő epidemiológiai szakirodalom áll rendelkezésünkre az alkohol-fogyasztás és egyes megbetegedések előfordulása közötti összefüggések kimutatásával kapcsolatosan. Az alkohol-fogyasztás számos megbetegedés kialakulásának kockázatát növeli, azonban csak kevés olyan kórállapot van, amely kizárólagosan az alkohol-fogyasztáshoz volna köthető. Az epidemiológiai vizsgálatok egyre bővülő köre azonban kellő bizonyítékot szolgáltat ezeknek az összefüggéseknek a fennállására és így az alkohol egyéni és társadalmi egészség-kockázatainak értékelésére. Ezek közé a betegségek közé tartoznak – a rendelkezésre álló irodalmi adatok alapján – a következők: - emlőrák; - egyes fej-nyaki tumorok; - emésztőszervi daganatok, különösen a gyomorrák; - májrák; - coronária-betegség; - agyi érbetegségek; - májcirrhózis; - hasnyálmirigy-gyulladás; - alacsony születési súly és méhen belüli növekedési retardáció; Az egyes konkrét megbetegedések okozta halálozási mutatókat az alábbiakban tárgyaljuk. Természetesen a halálozási adatok nem szükségszerűen tükrözik vissza a megbetegedési mutatókat, az egészségügyi ellátórendszer fejlettsége, szűrési rendszerek működtetése (pl. emlőszűrés) jelentősen befolyásolja a halálozási mutatókat. Ugyanakkor a halálozási adatok országról országra jóval megbízhatóbbak, mint a megbetegedési adatok, nem is minden országban állnak rendelkezésre megbízható megbetegedési adatok. Emiatt a továbbiakban, az összehasonlíthatóság érdekében, elsősorban a halálozási mutatókat használjuk, értelemszerűen tudva azok viszonylagosságát az alkohol-probléma mértéke tekintetében. A nemzetközi szakirodalomban, az egyes betegségek kialakulásában való felelősség értékelése mellett számos megközelítés létezik az alkohol okozta betegségterhek megbecslésére és ilyen módon országok közötti összehasonlítások megbecslésére. A magyarországi alkohol-probléma súlyosságát jól lehet illusztrálni azzal az összevont mutatóval, amelyet az Egészségügyi Világszervezet Európai Régiója is használ az alkohol okozta halálozások becslésére és országok közötti összevetések elősegítésére. Ez az összevont mutató a nyelőcső- és gégerák, az alkohol-függőség szindróma, az idült májbetegség és májzsugor és a külső halálokokra visszavezethető halálozást foglalja magában. Ez a mutató számos alkohol-fogyasztással szintén összefüggő halálozást nem foglal magában, önmagában

14

nem alkalmas az alkohol-fogyasztás okozta teljes társadalmi egészség-veszteség leírására, ugyanakkor hasznos eszköze az összehasonlító elemzéseknek (WHO-EURO HFA-adatbázis). A 100.000 lakosra jutó alkoholos eredetű halálozás Magyarországon 149,55 volt 2003ban, ugyanez a szám Csehországban 89,74, Szlovákiában 92,8 (2002-es adat), 86,54 Lengyelországban, az Európai Unió 25 átlagában pedig 104,63 (beleszámítva a 2004-ben csatlakozott országok adatait is). Százezer férfira vonatkoztatva 236,52 a 2003. évi magyarországi adat, ugyanez 138,14 Csehországban, 144,44 Lengyelországban, 157,15 Szlovákiában (2002-es adat) és 171,75 a kibővített EU-átlagban. A többlet-halálozás a magyar nők esetében meg is haladja az 50%-ot ugyanezen összehasonlításban. A magyar adatok tehát csaknem 50%-os többlethalálozást mutatnak még a kibővített EU-átlaghoz viszonyítva is, a teljes európai összehasonlításban csak a Szovjetunió egyes volt tagköztársaságaiban rosszabb a helyzet (Baltikum országai, Ukrajna, Oroszország, Kazahsztán, Moldova). 3.3.1. Az alkohol által okozott daganatos megbetegedések Amint a fejezet bevezetőjében szó volt róla, nincs olyan daganatos megbetegedés, amelyet kizárólag az alkohol-fogyasztásnak tulajdoníthatnánk. Ugyanakkor tény az is, hogy az alkohol-fogyasztás számos daganat esetében kóroki tényező. Az alkohol-fogyasztással gyakran együtt járó dohányzás és táplálkozási zavarok hatásait is figyelembe véve az alkoholfogyasztás önmagában is emeli ezen tumorok előfordulási gyakoriságát a populációban és kialakulásának esélyét az egyénben. 3.3.1.1. Fej-nyaki tumorok Az ajak-, szájüregi és garatdaganatok standard halálozási aránya 100.000 lakosra vonatkoztatva Magyarországon a legmagasabb az Európai Régió (EVSZ) összes országa közül8, 2003-ban elérte a 15,52-t. Ebben az évben az EU-átlag 6,89 volt (a 2004-ben belépett 10 tagállam adataival visszamenőleg korrigálva), a következő legrosszabb adatokat mutató szlovák adat is csak 10,63. Korai halálozás (0-64 év) tekintetében ez az adat 13,89/100.000 fő, a férfiaknál meghaladva a 25-öt (25,3), nőknél csaknem elérve a 4-et (3,87). Minden esetben jellemző az, hogy a magyarországi adatok kiugróan a legrosszabbak a teljes európai régióban, tendenciájukat tekintve pedig a 80-as évek óta folyamatosan emelkednek, az utóbbi négy év folyamán a férfiaknál stagnálnak. Természetesen a dohányzás szerepe is kiemelkedő ennél a betegség-típusnál, az alkohol-fogyasztás (különösen a tömény italoké) kóroki szerepe nem kérdéses.

8

European Mortality Database, WHO Europe

15

SMR(0-64), férfiak, Az ajak, szájüreg és 30

25

20 Csehország Magyarország Lengyelország Szlovákia EU 25

15

10

5

0 1980

1985

1990

1995

2000

2005

2010

3.3.1.2. Nyelőcső-daganat A nyelőcső daganatos megbetegedési esetében szintén az alkohol-fogyasztás az egyik legfontosabb oki tényező, elsősorban itt is a tömény italok fogyasztása. Emellett a dohányzás kóroki szerepe is ismert. A magyarországi adatok – hasonlóan a szájüregi és garat-daganatokéihoz – Európa legrosszabb adatai közé tartoznak9. A 100.000 lakosra jutó nyelőcső-rák eredetű halálozás 6,06 volt 2003-ban, ennél a brit és a holland adatok voltak rosszabbak az EU-n belül, korai halálozásra (0-64 év) számolva azonban a magyarországi adatok a legrosszabbak az Unióban (4,92), több, mint 30%-kal meghaladva a következő legrosszabb adatot produkáló (3,61) Egyesült Királyságot. Férfiaknál a teljes Európai Régióban a magyar korai halálozási adatok a legijesztőbbek (9,18/100.000 fő), bár az elmúlt évtized adatai lassú javulást mutatnak.

9

European Mortality Database, WHO Europe

16

SDR(0-64) férfiak, nyelőcsőrák,100.000 főre 12 11 10 9 8

Csehország Franciaország Magyarország Lengyelország Szlovákia Egyesült Királyság EU 25

7 6 5 4 3 2 1980

1985

1990

1995

2000

2005

2010

Nők esetében nem ennyire rossz a helyzet, itt több uniós tagállam (Egyesült Királyság, Hollandia, Írország, Luxemburg) és egyes volt-szovjet közép-ázsiai köztársaságok is magasabb halálozási arányszámot mutatnak. A tendenciát tekintve azonban érzékelhető, hogy a brit adatok az elmúlt évtizedben javultak, a hollandok stagnáltak, míg a magyarországiak dinamikusan romlottak. 3.3.1.3. Gyomorrák A gyomorrák halálozás tekintetében az EU-országok felső harmadában van Magyarország, 2002-ben a 100.000 főre jutó SMR 16,7 volt. Ennél magasabb értéket az EU-n belül a balti köztársaságok és Portugália mutatott. A legrosszabb mutatókkal e betegségcsoport vonatkozásában a volt-szovjet köztársaságok rendelkeznek. Ugyanilyen rangsor állítható fel a férfiak és nők korai (0-64 év) gyomorrák-halálozása alapján. 3.3.1.4. Májrák A máj és intrahepatikus epeutak rosszindulatú megbetegedéseinek hátterében a leggyakoribb ok az alkoholos májcirrhózis, illetve a vírusos májgyulladás (B és C) miatt kialakuló májcirrhózis.

17

SDR(0-64), Májrák, 100.000 főre, 2002

Albánia Moldova Románia Bulgária Magyarország . Macedonia Franciaország Szerbia és Montenegró Görögország Csehország Horvátország Észtország Szlovákia Oroszország Spanyolország Ausztria EU 25 Portugália Szlovénia Lettország Lengyelország Németország. Belarusz Litvánia Svédország Írország Finnország Egyesült Királyság Hollandia

0

1

2

3

4

5

6

7

Magyarország az EU-országok között az elsők közé tartozik a halálozások magas arányát tekintve, különösen a korai halálozási adatok tekintetében. A mediterrán és egyes balkáni országokban magas hepatitisz B fertőzöttség alacsonyabb alkohol-fogyasztási adatok mellett is magas májrák-előfordulást okoz, ennek tudhatóak be magas májrák-halálozási adataik. A rossz magyarországi adatok elsősorban a magas férfi halálozásnak köszönhetőek (5,86/100.000 fő 2002-ben)10. Hazánkban a hepatitisz B-fertőzöttség nem magas, a magas májrák-halálozás elsősorban az alkohol-fogyasztás következménye. 3.3.1.5. Hasnyálmirigy-rák A hasnyálmirigy-daganatoknak is oki tényezője a túlzott alkohol-fogyasztás. A hasnyálmirigy-daganat esetében Magyarország az EU-tagországok közül a második legmagasabb halálozási arányszámot mutatja, az első Csehország. 3.3.1.6. Emlőrák Az emlőrák kockázati tényezői között az alkohol-fogyasztás is szerepel. Nem könnyű ugyanakkor az alkohol szerepét pontosan azonosítani, számos más tényező (pl. szülések időpontja, szoptatás, családi halmozódás stb.) szintén kockázati tényezője az emlőráknak. Irodalmi összefoglalók (meta-analízisek adatai) szerint11 az alkohol-fogyasztás mértéke szignifikáns mértékben összefüggésben van az emlőrák kialakulásának kockázatával. További meta-analízisek szerint a mérsékelt ivás is kockázati tényezője az emlőráknak. Emiatt az alkohol okozta daganatos megbetegedések között az emlőrák is tárgyalandó, tudva, hogy az alkohol-fogyasztás ebben az esetben kevésbé meghatározó ok, mint az előbbiekben tárgyalt daganatok esetében. Az Európai Unió tagországaiban az elmúlt tíz évben az emlőrák-halálozás minden tagországban csökkenő tendenciát mutatott (Lettország és Szlovákia kivételével), a 10 11

European Mortality Database, WHO Europe Babor et al., Alcohol: No Ordinary Commodity, Oxford University Press, 2003

18

legmagasabb Hollandiában volt (2003-ban 31,67/100.000 lakos), Magyarország az Unión belül a második legmagasabb arányszámot mutatta 2003-ban (31,22)12. SDR, nők, emlőrák 100.000 főre 50

40 Csehország Franciaország Németország Magyarország Lettország Hollandia Lengyelország Szlovákia Spanyolország Egyesült Királyság EU 25

30

20

10 1980

1985

1990

1995

2000

2005

2010

Vélhetően az emlőrák halálozás az, ahol az egészségügyi ellátórendszer fejlettsége és a hatékonyan működő szűrési programok a leginkább hatással vannak a halálozási mutatókra. Ebből a szempontból rossz holland adatok nehezen magyarázhatók. 3.3.2. Az alkohol által okozott szív-érrendszeri megbetegedések A szív- érrendszeri megbetegedések esetében az alkohol-fogyasztás szerepe eltérőnek tűnik a daganatos megbetegedések esetében észleltektől. Számos tanulmány eredménye volt az, hogy kis-mennyiségű alkohol rendszeres – naponta-kétnaponta egy ital – fogyasztása (legfeljebb napi 25 ml tiszta alkoholnak megfelelő szeszes ital férfiaknál, 20 ml nőknél) kardioprotektív hatású. Ez a védő hatás a 40 év fölötti korcsoportban volt észlelhető, mivel a szív-érrendszeri megbetegedések is ebben a korcsoportban fordulnak elő. Az utóbbi időben azonban olyan tanulmányok is megjelentek, amelyek megkérdőjelezik a kis mennyiségű alkohol-fogyasztás kardioprotektív hatását, a védő hatást egyszerűen téves mintavételnek tulajdonítva13. A kutatócsoport 54, e témában publikált tanulmány metaanalízisét végezte el. Megállapították, hogy a legtöbb vizsgálatban az absztinensek csoportjában benne hagyták azokat a személyeket is, akik betegség vagy idős koruk miatt a vizsgálatot megelőzően rövid idővel hagyták abba az alkohol-fogyasztást. Azok a vizsgálatok, amelyek ezt a hibát nem követték el, azaz az absztinensek közé csak a valóban hosszú ideje absztinenseket sorolták, nem tudták egyértelműen igazolni az alkohol-fogyasztás szívérrendszeri védő hatását. 12

European Mortality Database, WHO Europe Fillmore et al: Moderate alcohol use and reduced mortality risk: Systematic error in prospective studies, Addiction Research and Theory, Vol 14, 2, April 2006 13

19

A protektívnek vélt mennyiség fölött azonban mindenképpen az alkohol-fogyasztás negatív hatásai dominálnak, különösen veszélyes az egyszerre nagyobb mennyiség formájában való fogyasztás (ún. binge drinking). A szív-érrendszeri betegségek közül a cerebrovascularis betegségek asszociálódása az alkohol-fogyasztással a legjellemzőbb. 3.3.2.1. Agyi érbetegségek Európai uniós összehasonlításban a magyarországi adatok a legmagasabbak közé tartoznak, a 100.000 lakosra jutó agyi érbetegség eredetű standard halálozása 134,59 volt 2003-ban. Ennél magasabb szám csak Észtországban és Lettországban volt észlelhető. Az 1990-es évek elején még a cseh és portugál adatok is magasabbak voltak a magyarországiakénál, de az egyébként minden országban észlelhető csökkenő tendencia itt kifejezettebb volt, Magyarországot csak a két említett balti köztársaság előzi meg az agyi éreredetű halálozási listán. Korai halálozásban ugyanez a sorrend, csakúgy, mint a férfiak és a nők külön mért korai (0-64 év) korai halálozása esetében.

SDR(0-64), Cerebrovascular diseases, per 100000 70

60

50 Czech Republic Estonia France Germany Hungary Latvia Lithuania Poland Portugal Slovakia Slovenia EU members since May 2004

40

30

20

10

0 1980

1985

1990

1995

2000

2005

2010

Természetesen itt is figyelembe kell venni, hogy az egészségügyi ellátórendszer fejlettsége (különösen a sürgősségi ellátás és a korai adekvát intervenció elérhetősége) meghatározó a már kialakult agyi érbetegség fatális következményének megelőzésében, a mortalitási adatok összevetése a magyarhoz hasonló fejlettségű ellátórendszerrel rendelkező országokéval (pl. Csehország, Lengyelország, Szlovákia) azonban mindenképpen informatív. Az Európai Régió keleti országaiban (volt-Szovjetunió, balkáni államok) az EU minden tagállamánál jóval magasabb halálozási adatokat látni, ennek összetevői a magas előfordulású kockázati magatartás, továbbá a viszonylagosan fejletlen egészségügyi ellátórendszer. A következő ábra Magyarország régióit hasonlítja össze agyi éreredetű halálozás szempontjából.

20

SMR(0-64), Cerebrovasculáris betegségek, 100.000 főre régiónként

<= 45 <= 40 <= 35

2003

<= 30

Magyarország 29.65

<= 25 Nincs adat Min = 20

3.3.3. Az alkohol által okozott neuro-pszichiátriai megbetegedések Az alkohol közvetlen neurotoxikus hatása bizonyított. Emellett azonban az alkohol által okozott idegrendszeri eltérések a túlzott alkohol-fogyasztás miatti táplálkozási és felszívódási zavarok következményeiként is létrejöhetnek. Az alkohol-fogyasztás miatti neuropszichiátriai kórképek közül az akut alkohol-intoxikáció és az alkohol-függőség előfordulását már tárgyaltuk, a következőkben csak a legsúlyosabb eltéréseket említjük részletesebben. 3.3.3.1 Delirium tremens Az alkohol-megvonás következtében kialakuló delírium a leggyakoribb alkoholos eredetű pszichózis, az alkoholbetegek 10-15%-ában kialakul. Hazai előfordulásának pontos adatai nehezen becsülhetőek, mivel nem ritkán belgyógyászati osztályon, baleseti sebészeti osztályon, intenzív osztályon stb. alakul ki a kórkép, ahol azután nem delírium diagnózissal írják ki a beteget, nem ritkán nem is szerepel külön kórismeként a zárójelentés diagnózisai között. Különösen jellemző ez a nem teljesen kialakult delíriumokra. 3.3.3.2. Alkoholos pszichózis Az alkoholos pszichózisok számát a pszichiátriai gondozók és pszichiátriai osztályok éves jelentései alapján adjuk meg14. A gondozókban 246 főt kezeltek alkoholos pszichózis miatt, pszichiátriai osztályokon pedig 333 főt. Nem ismeretes az átfedés a két csoport között. A lehetséges legnagyobb számmal számolva (579) a 100.000 főre jutó incidencia 5,8 körüli. A WHO adatai15 szerint ez a szám Szlovákiában 130 körüli (129,91), Csehországban 64,72, Lengyelországban 167,36, Németországban 311,66. A jelentős variancia oka a diagnózis felállításában keresendő, nem valószínű, hogy e szövődmény megjelenési gyakorisága ekkora (akár 50-szeres) különbségeket okozna. Magyarországon a finanszírozási rendszer anomáliái okai lehetnek az alkoholos pszichózis alacsony diagnózis-arányának. 14 15

Egészségügyi Statisztikai Évkönyv, 2004, KSH WHO Europe, Health for All Database, 2006

21

További gyakori kórképek az alkoholos személyiségváltozás, az alkoholos dementiaszindróma, a Wernicke-Korsakow-szindróma, a neuropathiás kórképek mind viszonylag gyakori kísérői a krónikus alkohol-fogyasztásnak. Ezek részletesen nem kerülnek említésre. 3.3.4. Az alkohol-fogyasztás okozta emésztőszervi megbetegedések 3.3.4.1. Alkoholos májcirrhosis A májzsugor-halálozás az egyik legérzékenyebb indikátora az alkohol-fogyasztás okozta egészség-károknak. Az alábbi ábra a magyarországi adatokat mutatja (korai halálozás, mindkét nemre, 47,57 2003-ban) az Európai Unió többi 24 tagországával összehasonlítva. A különbség több, mint kétszeres a következő legmagasabb adatot mutató tagországhoz képest is. Hasonló arányok figyelhetőek meg mind a férfiak, mind a nők összesített és korai halálozásának vonatkozásában. A teljes Európai Régióban a magyarországihoz hasonló kiugróan magas májzsugor-halálozást csak Románia és Moldova mutat, illetve egyes középázsiai köztársaságok a nők halálozása vonatkozásában16. SMR(0-64), Krónikus májbetegség és cirrhózis, 100.000 főre 80

70

Magyarország

60

50

40

30

20

10

0 1980

1985

1990

1995

2000

2005

2010

Régóta ismert ez az anomália, azaz, hogy a magyarországi alkohol-fogyasztási adatok (még a becsült illegális előállítást is hozzáadva) nincsenek arányban a súlyos májcirrhózismegbetegedési és halálozási mutatókkal. Több kutató felveti17, hogy az illegálisan előállított és elfogyasztott alkoholos italok gyenge minősége az előállítás során bekerülő vagy keletkező szennyező anyagok felelősek a többlet-halálozásokért. Erre utaló kutatási adatok már 16

Szükséges megjegyezni, hogy 1996. január 1-től a BNO X. revíziója miatt a betegcsoportokba sorolhatóság feltételei változtakt, az adatok összevethetősége a korábbi évekével csak korlátozottan lehetséges. 17 Ádány és munkatársai: A magyar lakosság egészségi állapota az ezredfordulón, Medicina, 2003

22

rendelkezésre állnak, nyilván további kutatások szükségesek a részletes magyarázathoz (l. 2.1.3. szakaszban). A magyarországi régiók szerinti megoszlásban az észak-magyarországi és a középdunántúli régió vezet, a nők esetében alig vannak regionális különbségek. A megyék közül Szabolcs-Szatmár-Bereg és Zala a leginkább sújtott, az adott régiók többi megyéi azonban jobb adatokat mutatva a régió átlagát javították.

SMR, férfiak, Chronikus májbetegség és cirrhózis, 100.000 főre

<= 120 <= 110 <= 100

2002

<= 90

Magyarország 85.98

<= 80 No data Min = 70

A krónikus májbetegségek elterjedtségének sajátos indikátora az, hogy a donornak alkalmas személyek esetében végzett állapotfelmérések alapján a nemzetközi átlagnál jóval alacsonyabb az épnek (átültethetőnek) talált májak száma. Az ország keleti részén alig találnak a transzplantációval foglalkozó szakemberek az erre alkalmas (balesetet szenvedett stb.) donorok között ép májat. Az alkohol okozta emésztőszervi megbetegedések között mindenképpen megemlítendő az akut és krónikus pancreatitis, részben azért, mert az akut formának közvetlenül életet fenyegető szövődményei lehetnek, részben pedig azért, mert az idült hasnyálmirigy-gyulladás kiinduló állapota lehet az előbbiekben említett pancreas-ráknak, ill. másodlagos cukorbetegséget okozva rontja a betegek életesélyeit. 3.3.5. Az alkohol okozta terhességi szövődmények Az anya alkohol-fogyasztása a terhesség során kockázati tényezője a koraszülésnek és az alacsony születési súlynak, továbbá az intrauterin magzati retardációnak. Az ábra a magyarországi élveszülések körében a 2.500 grammos vagy azt meghaladó születési súlyú újszülöttek százalékos arányát mutatja. A magyar adatok 91,5% körüliek, azaz az újszülöttek 8,5%-a volt 2.500 gramm alatt. Ez a 91,5%-os adat az EU-ban a legalacsonyabbnak számít, a

23

többi uniós tagállam adatai 92,5-96% közöttiek (azaz az alacsony súlyú újszülöttek aránya 47,5 % közötti). 2.500 g vagy nagyobb újszülöttek az összes %-ában (3 éves mozgóátlag) 97

96

95 Bulgária Csehország Észtország Magyarország Lettország Litvánia Lengyelország Portugália Románia Szlovákia EU 25

94

93

92

91

90

89 1970

1980

1990

2000

2010

A környező országok között a romániai és bulgáriai adatok rosszabbak a magyar adatoknál. Természetesen ez az adat sem független a terhesgondozás hatékonyságától, az élve megszületett kis súlyú újszülöttek számarányától. Ugyanakkor az alacsony súly kockázati tényezőjeként a terhességi alkohol-fogyasztás hatásait nem lehet elhanyagolni. 3.3.6. Alkohol szerepe a balesetekben Az alkohol-fogyasztás a közlekedési balesetek egyik legfontosabb kockázati tényezője. Az ismertté vált ittas vezetéses bűnelkövetők száma 2003-ban 12.052 volt, 2004-ben ez a szám 13.001-ig emelkedett (ERÜBS). Országos átlagban az ittas vezetések számaránya a közlekedési bűncselekmények számához viszonyítva 0,68 volt 2004-ben, KözépMagyarországon ez az arány 0,66, Észak-Magyarországon 0,70 fölötti, a Dél-Alföldön 0,72 fölötti, azaz az ittas vezetéses közúti bűncselekmények aránya, súlya az ország egyes régióiban jelentősen meghaladja az országos átlagot (ERÜBS). Ez a régiónkénti eltérés megjelenik az ittasan okozott baleseteknek az összes közlekedési balesethez viszonyított számarányában (l. 2.3.6.1.) is, tehát az ittasság következtében megvalósuló közúti bűnelkövetések magasabb aránya az érintett régiókban az ittasság által okozott balesetek magasabb számarányával is együtt jár. Az OLEF 2003 Kutatási jelentéséből kiderül, hogy a magyar férfiak több, mint 5%-a az adatfelvételt megelőző egy évben legalább egyszer ittasan vezetett. Ez évi egyszeri alkalmat feltételezve és az aktívabb, fiatalabb korcsoport nagyobb arányával történő korrekció nélkül is minimum 400-500.000 ittas vezetéses alkalmat jelent évente.

24

Ismeretes ugyanakkor, hogy az adatfelvétel technikája inkább alulméri a problémás magatartásokat. Mindehhez hozzáadva a nők jóval alacsonyabb adatait (0,7% a teljes felnőtt női lakosság körében, de 1,7% a fiatal nők körében) az ittas vezetési események száma meghaladja a 600.000-et (továbbra is évi egy alkalmat feltételezve a bevallóknál). Figyelembe véve az évi 13.000 körüli eljárás-számot, ez legfeljebb 2% körüli (legoptimistább feltételezésekkel élve) felderítési arányt jelent. A valós számok ennél jóval alacsonyabbak lehetnek. 3.3.6.1. Közlekedési balesetek Magyarországon évente kb. 20.000 közlekedési baleset történik. A közúti balesetek száma az 1990-es évek elején volt a legmagasabb, csaknem elérte a 28.000-et (27.801). 2000re ez a szám kb. 10 ezerrel csökkent, az elmúlt években azonban évről évre növekszik, 2003ban 19.976, 2004-ben 20.957 volt, ebből 1.168 halálos (Egészségügyi Statisztikai Évkönyv, 2004). Az országos átlag 207,3 közlekedési baleset/100.000 fő volt, régiónként jelentős eltérést mutatva. A legmagasabb Közép-Magyarországon volt (234,4), a legalacsonyabb Észak-Magyarországon (179,0) és a Dél-Alföldön (189,2). Ez a szám összefügg az adott terület motorizációjának szintjével és az átmenő forgalommal is. Az ittasan okozott közlekedési balesetek száma 2004-ben 2.909 volt, ebből 177 halálos és 1.066 súlyos sérüléses. Az ittasan okozott közúti balesetek aránya jelentősen eltér a 100.000 főre jutó közlekedési balesetek számától. A legalacsonyabb ez KözépMagyarországon, ahol 100 közúti balesetből 8-at okoz ittas vezetés, a legmagasabb viszont Észak-Magyarországon és a Nyugat-Dunántúlon (18,0, ill. 18.1), valamint Dél-Alföldön (17,5). 3.3.6.2. Munkahelyi balesetek A munkahelyi balesetek alkohollal való összefüggéséről nincs megbízható magyarországi adat. Ennek oka kettős: egyfelől a jogi helyzet rendezetlen, a kilégzéses alkoholteszt, ill. szükség esetén a vérvétel elvégzésére a munkáltató jogosultsága nem egyértelmű, továbbá a már megtörtént baleset esetén mind a munkavállaló, mind a munkáltató érdeke az alkoholos eredet rejtése. 3.3.7. Alkohol és öngyilkosság Bizonyított, hogy a túlzott alkohol-fogyasztás emeli az öngyilkosság elkövetésének és befejezésének kockázatát. Elsősorban a lerészegedés gyakorisága az a tényező, amely a kockázat-emelkedést befolyásolja, ennél kisebb mértékben az elfogyasztott alkohol összmennyisége. Populációs szintű vizsgálatok az egy főre jutó fogyasztás és az öngyilkosságok számának növekedése közti összefüggést igazolták, bár az alkohol-fogyasztás növekedésével járó elkövetés-szám növekedés elsősorban azokban a kultúrákban volt jellemző, amelyek a lerészegedéssel járó ivási mintázatot mutatják (pl. északi országok)18. 18

Babor et al.: Alcohol: No Ordinary Commodity, Oxford University Press, 2003

25

Rihmer és munkatársai19 2002 és 2004 között végzett vizsgálatukban az öngyilkosok között az alkoholt túlzott mértékben fogyasztók és alkohol-függők arányát háromszor magasabbnak (27,8%) találták, mint a hasonló paraméterekkel rendelkező nem-suicid csoportban. Balázs és munkatársai 2003-ban közölt cikkükben 100 öngyilkossággal kísérletező személy körében 55%-ban találtak alkoholizmust.20 Magyarország hosszú ideig világelső volt az öngyilkosságok számában. Ez a helyzet az elmúlt 15 évben folyamatos, lassú javulást mutat. 2003-ban az EU-tagországok közül Litvánia (41,07) és Szlovénia (25) is magasabb értékeket mutatott, mint Magyarország (24,81)21. Az Európai Régióban a volt-szovjet köztársaságok közül többnek is rosszabb értékei vannak, mint Magyarországnak (Fehéroroszország, Oroszország, Kazahsztán). Ez a sorrend mind a nők, mind a férfiak öngyilkosságai esetében hasonlóan fennáll, csakúgy, mint a 0-64 éves korcsoport öngyilkossági halálozását vizsgálva. Az öngyilkosságok számának csökkenésében számos tényező játszik szerepet. A depresszió mind gyakoribb felismerése és adekvát gyógyszeres és pszichoterápiája, a társadalmi-gazdasági környezet változása okai a helyzet javulásának. A továbbra is magas egy főre jutó alkohol-fogyasztás és a rendszeresen lerészegedők magas aránya azonban jelentős mértékben hozzájárulnak a nemzetközi összehasonlításban továbbra is magas öngyilkossági adatokhoz. SMR, öngyilkosság és önsértés 100.000 főre 50

40

Csehország Észtország Finnország Németország Magyarország Lettország Litvánia Lengyelország Portugália Szlovákia Szlovénia EU 25

30

20

10

0 1980

1985

1990

1995

2000

2005

2010

Magyarországon belül jelentős regionális eltérések észlelhetőek az öngyilkosságból eredő halálozások előfordulásában. Nyugat-Magyarországon ez az adat 2003-ban 17,18 volt, a

19

Rihmer et al.: Risk factors for suicide in a society in transition: A case Control psychological autopsy study in Hungary, in preparation 20 Balázs et al. J Affect Disord 2003, 76:113-119 21 WHO Mortality Database, WHO Europe

26

Dél-Alföldön ennek csaknem a kétszerese (33,95). Ez a nagyjából kétszeres különbség a nők és a férfiak adataira is igaz. 3.3.8. Alkohol és erőszakos halálozás Az alkohol-fogyasztás és az erőszakos cselekmények közötti kapcsolat fennállására számos bizonyíték van. Az alkohol-fogyasztás mértéke és az erőszakos cselekményekben való részvétel között gyakorlatilag lineáris az összefüggés. Az erőszakos cselekményekben való részvétel (akár aktív, akár szenvedő félként) kockázatát elsősorban a lerészegedések gyakoriság emeli. Kutatók a lerészegedés gyakoriságát nagyobb kockázati tényezőnek találták, mint az alkohol-fogyasztás össz-mennyiségét22. Populációs vizsgálatok is igazolni látszanak az egy főre jutó fogyasztás mértékének emelkedése és az erőszakos cselekmények száma közötti összefüggést, elsősorban azokban az országokban, ahol az alkohol-fogyasztás gyakori lerészegedések formájában történik meg. Az alkohol és az erőszakos bűncselekmények összefüggéseit a következő fejezetben tárgyaljuk.

3.4. Az alkohol-fogyasztás közvetlen társadalmi kárai 3.4.1. Erőszakos bűncselekmények és a közrend megzavarása alkohol-fogyasztás miatt A túlzott alkohol-fogyasztás miatti társadalmi károk egyik jelentős összetevője az alkohol-fogyasztásból eredő vagy azzal szorosan összefüggő különböző bűncselekmények és szabálysértések köre. Ide tartoznak az ittas vezetés és az ittasság miatti közlekedési balesetek is, de ezeket a probléma sajátosságai, társadalmi veszélyessége, a nemzetközi szakirodalomban elfoglalt helye, a hatékony intervenciók eltérő megközelítései miatt külön célszerű tárgyalni. Az OLEF 2003-as adatfelvétele során a megkérdezett férfiak jelentős része számolt be legalább egyszeri vitáról, veszekedésről (18,9%, de fiatalokon 20% fölött), tettlegességről (fiatal férfiak 5,4%-a), sérülésről vagy egyéb anyagi természetű kárról az adatfelvételt megelőző egy év során.

22

Wells et al.: Alcohol-related aggression in the general population. Journal of Studies on Alcohol, 2000, 61, 626-632.

27

Önmagában ez a szám valószínűsíti az alkohol-fogyasztással összefüggő jogsértések magas számát, amely tükröződik a bűnüldözési statisztikákban is. 2003-ban 118.030 bűnelkövető vált ismertté a bűnüldöző szervek számára, 2004-ben ez a szám 129.987-re emelkedett. Az ERÜBS adatai alapján 2003-ban a 118.030 bűnelkövető esetében az alkohol hatása 22.019 személy esetében szerepelt oksági tényezőként, ez 18,6%, 2004-ben a 129.987 elkövetőből 24.042 személy esetében volt oki kapcsolat az alkoholfogyasztás és a bűncselekmény elkövetése közt, ez 18,5%. Elmondható, hogy az összes bűnelkövető csaknem 20%-a (minden ötödik) esetében az alkohol oki tényezőként jelent meg a bűnelkövetés hátterében. A bűncselekmény-típusok szerint ide tartozónak tekinthetők értelemszerűen a közlekedési jellegű bűncselekményeken túl a személy elleni bűncselekmények (emberölés és különböző súlyosságú testi sértések, a közrend elleni bűncselekmények, pl. garázdaság ) Az ún. objektív (környezeti) okok közül az alkoholista családi környezet 2003-ban 483 esetben volt azonosítható a bűnelkövetőknél, 2004-ben 465 esetben. Feltételezhetjük, hogy a többi objektív ok hátterének jelentős részében (pl. családi probléma, iskolai, lakóhelyi konfliktusok, munkahelyi gondok, rossz baráti környezet, dezorganizált család, durva szülői bánásmód stb.) is szerepe van a mértéktelen alkohol-fogyasztásnak; ismert, hogy mindezen kockázati tényezők bizonyítottan alkohol-hátterűek, az arányszám országonként, kultúránként más és más. A szubjektív (személyes) okok közül az iszákos életmód 2003-ban 1.821 esetben volt oksági tényező, 2004-ben 1.832 esetben. A szubjektív tényezők között is számos olyan további van (kóros elmeállapot, agresszivitás, figyelmetlenség, fegyelmezetlenség, munkakerülő életmód stb.) amelyek hátterében a rendszeres, túlzott alkohol-fogyasztás vagy alkohol-függőség állhat, bár erre vonatkozóan nincsenek konkrét hazai bűnözési statisztikai adatok.

3.4.2. Alkohol okozta családi problémák Hétköznapi tapasztalat, hogy a túlzott alkohol-fogyasztás negatívan befolyásolja a családi élet számos aspektusát, a problémás vagy súlyos ivó személyek családjában gyakoribb a válás és a gyermekek elhanyagolása. Nehéz ugyanakkor mindezeket tudományos igényű vizsgálatokkal egyértelműen bizonyítani a problémák rejtett volta miatt. Nincs vagy csak kevés jól megtervezett epidemiológiai vizsgálat áll rendelkezésre ezen a területen. 3.4.2.1. Válások Több vizsgálat igazolta, hogy a túlzott alkohol-fogyasztás gyakrabban jár együtt válással, mint a mérsékelt alkohol-fogyasztás. Egyes vizsgálatok azt is igazolták, hogy a túlzott alkohol-fogyasztás emeli a válás vagy a különélés kockázatát nem-ivókhoz viszonyítva. Azt is kimutatták, hogy a férj túlzott alkohol-fogyasztása valószínűbbé teszi a házasságon belüli erőszakot. Mindezek a bizonyítékok amellett szólnak, hogy az alkohol okozta társadalmi károk a családok dezintegrációján keresztül is működnek, a túlzott alkoholfogyasztás és annak terjedése a társadalom alapvető építőelemét kérdőjelezi meg. 3.4.2.2. Gyermek-abúzus Az utóbbi időben világszerte több vizsgálat igazolta, hogy a súlyos ivók családjában gyakoribb a gyermekbántalmazás, bár közvetlen dózis-következmény összefüggést nem tudtak igazolni. A hazai vizsgálatok közül említésre érdemes Elekes és Paksi tanulmánya a gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő fiatalokról. Kimutatható volt, hogy a 28

gyermekotthonban elhelyezett fiatalok vér szerinti családjában az országos átlagot meghaladó mértékben – több, mint 40%-uk esetében – volt legalább egy nagyivó a családban. 3.4.3. Alkohol és munkahelyi problémák Bizonyított, hogy az alkohol-fogyasztás kapcsolatban van a munkahelyi problémák megjelenésével. A munkahelyi hiányzások, a munkahely elhagyása, fegyelmi problémák, esetlegesen lopások előfordulása, ill. általában véve az alacsony munkahelyi morál összefüggésbe hozható az egyén alkohol-fogyasztásával, ill. a munkavállalók körében a nagyivók számával. Az összefüggés ugyanakkor gyenge, mivel a fenti problémák megjelenési esélyét számos egyéb tényező is növelheti (munka jellege, munkahelyi stressz és munkahelyi környezet, stb.), amelyek ráadásul önmagukban is növelhetik a problémás alkohol-fogyasztás megjelenésének esélyét. 3.4.4. Az alkohollal kapcsolatos illegális gazdasági tevékenységek és szervezett bűnözés Illegális alkoholkészítés, beszerzés, árusítás – pl. tiltott pálinkafőzés, borhamisítás, csempészet, alkalmi árusítás („bögrecsárdák”) – itt az intézkedések multifunkcionálisak lehetnek – pl. a hozzáférés korlátozása, minőségi fogyasztóvédelem, bűnmegelőzés, stb. – nem is beszélve az állami pénzügyi érdekek védelméről.

29

4. Válaszok az alkohol-problémára Magyarországon 4.1.

Az alkohol-probléma kezelését szolgáló reguláció, jogszabályi környezet – lakossági szintű intézkedések

A korábban vagy másutt, más országokban hatékonynak bizonyult törvények és rendszabályok megalkotása és érvényesítése az alkoholpolitika egyik fő célja. Az Egészségügyi Világszervezet 2004 évi Alkohol-politikai Jelentése23 megállapítja többek között, hogy: •

„a legtöbb bizonyíték a közpolitika hatékonyságára az alkohol-tartalmú italok forgalmának ár-érzékenységére vonatkozóan gyűlt össze, az alkohol-tartalmú italok iránti kereslet érzékenyen reagál az árváltozásokra, vagyis, ha az ár emelkedik, a kereslet csökken és fordítva;

•

a nagyivókról bebizonyosodott, hogy az alkohol-politikai intézkedések hatásosak ezen a csoporton, beleértve az árképzést, az alkohol-tartalmú italok elérhetőségének korlátozását és egyéb alkohollal kapcsolatos szabályozásokat;

az alkohol-politika, amely az elérhetőség korlátozásán, a fiatalkori ivás befolyásolásán keresztül befolyásolja az ivási szokásokat, valószínűbben csökkenti az egyes ivási szokásokhoz köthető károkat…” A meglévő tiltások és korlátozások betartatása tehát bizonyítottan hatékony megelőzési mód. Ezekhez a tevékenységekhez a szükséges ellenőrzési és végrehajtási akciók során más programformák kapcsolhatók (pl. médiakampányok, elterelési beavatkozások, stb.). A hazai alkoholpolitikában a meglévő szabályok betartatása nagy lehetőség, s ehhez a különféle érdekelt partnerekkel (civilszervezetek, alkoholipar, stb.) érdemes együttműködni. Ezek közül a legfontosabbak: a fiatalkorúak és ittas személyek kiszolgálásának tilalma, családon belüli erőszak esetén az alkohol-fogyasztás szerepének tisztázása, kezelési elem beépítése a szankció-rendszerbe, akár alternatív (választható) büntetési formaként, a munkahelyi, munkavégzés közbeni alkohol-fogyasztási tilalom betartatása a munkahelyi alkohol- és drogpolitikák elemeként, együtt a korai kezelésbe vételi és támogató programokkal. Emellett lényeges a legálisan árusított alkohol-tartalmú termékek rendszeres minőség-ellenőrzése, fogyasztóvédelmi aspektusok erőteljesebb képviselete, a termelői felelősség hatékony érvényesítése a minőségi követelményeknek nem megfelelő termékek előállítása esetén. •

Hatékony eszköz lehet a forgalmazó felelősségének fokozottabb érvényesítése az alkoholelárusítás szabályainak megszegése, az abból adódó egyéni és társadalmi károk megjelenése és kompenzálása során. Számos törvényből és rendszabályból következhet alkoholforgalmazási, reklámozási vagy fogyasztási tilalom, és ezek betartatása prevenciós értékű lehet (pl. ifjúsági rendezvények színterei, gyermekvédelem italozó szülőkkel szemben, stb.). Ugyanakkor ez nem egyszerű kérdés. Jogi előkészítő munka, költségszámítások, módszertani előkészületek szükségesek, számos akadály merülhet fel (pl. infrastrukturális hiányok, stb.).

23

Global Status Report: Alcohol Policy, WHO, Department of Mental Health and Substance Abuse, Geneva, 2004

30

Mai ismereteink szerint (ld. ehhez a mellékelt háttéranyagot) a népegészségügyi szinten leghatékonyabb alkohol-politikai módszer az adópolitika, valamint a hozzáférés, elérhetőség korlátozása.

4.1.1

Adópolitika és árképzés

Bevált módszere az ár-ill. adópolitikának az egészség érdekeit is figyelembe vevő kialakítása. Ezt szokták a kereslet-csökkentéshez is sorolni, mert a vásárlási ill. fogyasztási döntésekben megváltoztatja a prioritási viszonyokat, s az egyén saját döntése alapján vásárol és fogyaszt kevesebbet. „Az alkohol adóztatása hatékony módszer a fogyasztás csökkentésére, különösen az ár-érzékenyebb fiatal fogyasztók körében. Az adók emelése bizonyítottan képes csökkenteni a közúti balesetek számát, a cirrhózis okozta halálozások gyakoriságát, az erőszakkal kapcsolatos problémákat és a szexuálisan terjedő betegségek gyakoriságát.”24 Az alkohol-termékekből befolyó jövedéki adó mennyiségét az alábbi táblázat mutatja. Jövedéki adó bevételek folyó áron mFt Motorbenzin Gázolaj Üzemanyagok összesen Sör Pezsgő Gyümölcspálinka, borpárlat Köztes alkoholtermék Egyéb alkoholtermékek (etilalkohol)

1998 141 073 118 142 259 388

1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 164 893 166 509 173 153 189 034 200 020 201 106 206 756 162 017 172 277 182 760 196 926 210 200 222 829 248 272 327 109 339 865 357 638 387 881 412 189 428 392 458 398

25 214

23 957

26 168

27 014

29 177

29 979

32 759

31 232

447

1 576

1 475

1 604

1 708

1 513

1 664

1 647

3 528

4 101

4 162

4 296

4 285

4 331

127

580

654

675

713

693

608

663

643

15 764

16 368

20 289

20 599

22 181

23 729

31 429

34 800

456

1 138

1 229

1 004

1 494

1 367

52 780

55 370

59 274

61 165

68 136

69 716

Szőlőbor Alkohol összesen Dohánygyártmányok összesen Egyéb Összesen

45 533

46 656

68 591

98550 102 478 111 791 126 543 221 238 187 101 191 809

1 638 374 977

2 192

3 091

1 538

1 308

1 406

760

531

474 308 498 214 526 337 575 006 695 998 684 389 720 454

A 2005-ös év folyamán az alkohol-termékekből befolyó jövedéki adó valamivel 70 milliárd Ft alatt maradt, amelynek kb. a fele a tömény italokból adódott (34,8 MrdFt), közel ekkora volt a sörökből befolyó jövedéki adó is. Az EU-csatlakozással egyes alkohol-termékek definíciója megváltozott, ezért szűnik meg 2004-től a gyümölcspálinka, borpárlat típusú termékekből befolyó adó, és nő meg hirtelen az egyéb alkohol-termékek, etilalkohol kategóriából befolyó adó mennyisége. Az összes jövedéki termékből (üzemanyagok, alkohol, dohánytermékek, egyéb) származó bevételekből az alkohol részesedése a 10%-ot sem éri el (kevesebb, mint 70 MrdFt az összesen több, mint 720 Mrd-ból) azaz az összes jövedéki adó 9,7%-át szedi be a költségvetés alkoholos italokból.

24

Barta J.- Kopik Tamás: Adópolitikai áttekintés 2006.

31

A következő táblázat a beszedett jövedéki adó alapjául szolgáló alkohol-mennyiséget mutatja be idősorban. Egyes italok esetében (sör, tömények) a hektoliterfok a megadott mértékegység, a boroknál a pontos koncentrációtól függetlenül literben adja meg a táblázat az adóalap-mennyiséget.

Sör Pezsgő Gyümölcspálinka, borpárlat Köztes alkoholtermék Egyéb alkoholtermékek (etilalkohol) Szőlőbor

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

88 471

76 785

78 347

76 965

79 937

82 135

77 998

74 362 ezer HLB

7

24

21

21

22

19

18

3 637

3 661

3 330

3 125

2 828

2 594

7 260

7 370

6 913

6 711

6 027

5 287

5 022

4 858

ezer liter

12 413

11 692

13 526

12 955

13 282

14 209

16 369

18 125

ezer hlf

227 597 227 281 207 335 180 180

171 215

ezer liter

91 296

18

ezer liter ezer hlf

Az idősorokból látható, hogy a tömény ital fogyasztás nagyjából változatlan mennyiségű (2004 előtt a gyümölcspálinka, borpárlat sort is hozzáadandó), míg a sör-fogyasztás mennyisége a 2003-as csúcs után évről évre csökkent. „Számos tanulmány született az alkohol-fogyasztás és az adózás/a termékárak változásainak kölcsönhatásáról, azaz a termékek árrugalmasságáról. Elemzések elsősorban a fejlett országokra vonatkozóan kimutatták, hogy a sör vonatkozásában 1%-os áremelés 0,3%os fogyasztáscsökkentést okoz, míg a bornál ez a fogyasztáscsökkenés 1%-os és a tömény italoknál 1,5%-os.25”. A fiatalok esetében az árérzékenység kifejezett, viszont más tanulmányok kimutatták, hogy az alacsonyabb árkategóriájú termékek (pl. sör) árának emelkedése kevésbé csökkenti a fogyasztást.26 A szeszes italok adótartalma egyes országokban hagyományosan magas, az adórendszer alkalmas lehet a vásárlási, fogyasztási szokások befolyásolására, a fogyasztási mintázat kedvező irányú befolyásolására. Az EU vonatkozó szabályozását, ill. Magyarország és környező EU-tagállamok alkohollal kapcsolatos adópolitikáját részletesen a mellékelt Adópolitikai áttekintésben (Dr. Barta Judit és Kopik Tamás tanulmánya az OAI megbízásából) lehet tanulmányozni. Az adóemelések hatása a fogyasztásra alkohol-típusonként változó. A sörfogyasztás általában nem vagy csak kevéssé változik az adóemelések hatására, hasonlóan a borhoz. A köztes alkoholtermékek és a tömény italok fogyasztása jóval érzékenyebb az adóváltozásokra. „A kereszt árrugalmasságok alapján az egyes alkohol-termékek egymásnak meglehetősen gyenge helyettesítői, tehát a relatív árváltozások képesek a relatív fogyasztást megváltoztatni, de csak igen csekély mértékben.”27 A sör, bor és tömény szeszesital fogyasztását leginkább a reál GDP befolyásolta e jelentés szerint, leginkább a sörfogyasztás és a GDP között volt a legerősebb a kapcsolat az EU régi tagállamaiban. Nem lényegtelen kérdés az adópolitika megvalósításának technikája, az adó-megállapítás gyakorlata a jövedéki termékek, köztük az alkoholos italok vonatkozásában. Magyarországon

25

Barta J.- Kopik Tamás: Adópolitikai áttekintés 2006. Ebben: Leung és Phelps: My kingdom for a drink…? A review of estimetes of the price sensitivity of demand for alcoholic beverages. 26 Ugyanott. 27 Customs Associates Ltd.: study ont he competition between alcoholic drinks; Final report, February 2001 Barta J.-Kopik T: Adópolitikai áttekintés c. tanulmányában

32

a jövedéki adó megállapítási módszere „mellőz minden egészségpolitikai vagy társadalmi megfontolást, mechanikusan tervezi a kivetendő adó mértékét”. Az alábbi ábra a WHO Global Status Report: Alcohol Policy c. 2004. évi jelentéséből való.

Magas fölött)

(medián

750 ml tömény ital relatív ára

Alacsony alatt)

(medián

alacsony (35% alatt) jövedéki adó a teljes ár %-ában

magas (35% fölött)

Látható, hogy Magyarországon a tömény italok 2003-ban viszonylagosan alacsony árúak voltak, összehasonlítva a világ más országaival, a jövedéki adó-tartalom a kiskereskedelmi ár alacsony százalékát tette ki. Mindezen feltételek mellett a legnagyobb egészség-kockázattal (akut és krónikus) járó töményital-fogyasztás nem változott, míg a sör és bor-fogyasztás az utóbbi években valamelyest csökkent – megelőzően persze volt egy jelentősebb növekedési periódus. Mindezeken túl adóemelés társadalmilag akkor leginkább elfogadható – és ezt több ország gyakorlata is igazolja –, ha a bevételek részben visszacsatolódnak az alkohol-probléma megelőzésébe és társadalmi kezelésébe. Ez hatékony forrásteremtési mód lehet (ráadásul politikai ciklusoktól, költségvetéstől függetlenül) pl. az alkoholbeteg-ellátás, az alkoholellenes propaganda vagy az alkohollal kapcsolatos kutatások fejlesztéséhez. Az ár- és adópolitika árusítási monopóliumok ill. szigorú szabályozási lehetőségek mellett lehet hatékony. Nem lehet önmagában alkalmazni az adópolitikát, mint eszközt, hiszen az illegális előállítás mértéke, az illegális termékek elérhetősége és az előállítás kockázata (vagy éppen kockázatmentessége) jelentős mértékben befolyásolja minden adópolitika hatékonyságát. Nem érdek az illegális előállítás és kereskedelem felé terelni a lakossági fogyasztást, de azt is érdemes szem előtt tartani, hogy nincs olyan alacsony jövedéki adó, amely mellett az illegális termelés és forgalmazás ne érné meg. Jó példa erre a bor-termékek alacsony (jelenleg éppen nulla százalékos) jövedéki adója, amely mellett is virágzott-virágzik a borhamisítás. Azaz az alkohol-politika eszköztárában az adópolitika fontos, hatékony elem, de az illegális termelés és előállítás minden formája elleni fellépés nélkül ezek a politikák adverz hatásokat is produkálhatnak. Az ár- és adópolitikában érvényesíteni kell az egyes italfajták veszélyességének megkülönböztetését, diszpreferálását is. Az alacsonyabb alkoholtartalmú italok (pl. 2,8%

33

alatti sörök) esetében az egységnyi alkoholtartalomra vonatkoztatott adótartalom alacsonyabb lehet, mint a magasabb alkohol-tartalmúakéban. A tömény italok egységnyi alkoholra vonatkoztatott adótartalma minden esetben jelentősen meg kell haladja a borok vagy sörök adótartalmát. Minden eszközt meg kell ragadni, hogy a tömény italok fogyasztását csökkentsük, ill hogy a sörfogyasztáson belül az alacsonyabb alkohol-tartalmú sörök fogyasztása felé mozdítsuk el a fogyasztási mintákat. 4.1.2

Az alkoholhoz való hozzáférés és fogyasztás szabályozása

A törvényeken és rendszabályokon át történő hozzáférhetőség-korlátozásnak sokféle válfaja ismeretes, például a gorbacsovi időszakban a munkahelyek biztonságát védte a reggeli alkoholvásárlási tilalom. A könnyű alkoholok fogyasztása ellen próbált hatni az utcai ivás tilalma és szankcionálása. Számos országban (Nagy-Britanniában is) sokáig érvényben volt a vasárnapi alkoholvásárlás tilalma, stb. Ahol az alkohol-monopólium érvényesült, mint a skandináv országokban, csak speciális, licenccel rendelkező üzletekben lehetett szeszes italokat vásárolni, s ezeknek az üzleteknek a nyitvatartási idejét is korlátozták. Ezen belül még az egyszerre megvehető italmennyiség is szabályozott volt, akárcsak a külföldről bevihető vámmentesen vásárolt alkohol mennyisége. Alapvetően az alkoholfogyasztás, -vásárlás, -árusítás szabadon folytatható tevékenység Magyarországon, speciális esetekre vonatkozó korlátozások azonban léteznek a különböző szintű jogszabályokban. Ezek a szabályozások főként a 18 éven aluliakat hivatottak védeni, illetve korlátozzák a nyilvános és egyes speciális helyeken történő alkoholfogyasztást. Az egyes önkormányzatok például helyi rendeletben szabályozzák a közterülethasználatot, a közterület rendjét és közterület-felügyelet feladatait, saját hatáskörükben meghatározva a közterületen történő alkohol fogyasztásának szabályait, korlátait is. Arra az esetre, ha valaki megsérti a különböző szintű előírásokat, az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII.28.) Kormányrendelet a következőképpen rendelkezik:

Szeszesital-árusítás, –kiszolgálás és –fogyasztás tilalmának megszegése 12. § (1) Aki a) a szeszes ital árusítására vagy a közterületen történő fogyasztására vonatkozó - törvényben, kormányrendeletben, illetőleg önkormányzati rendeletben meghatározott - tilalmat megszegi, b) vendéglátó üzletben 18. életévét be nem töltött személy részére szeszes italt szolgál ki, c) a szeszes ital eladása során közterületen vagy nyilvános helyen szemmel láthatóan részeg állapotban lévő személynek szeszes italt szolgál ki, d) közterületen vagy nyilvános helyen fiatalkorút szándékosan lerészegít, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

A fenti szabályozás visszatartó ereje csekély, mivel az ellenőrizhetősége és emiatt a betartathatósága minimális (pl. nincsen tisztázva a 18. életév betöltésének a megállapítása), ill. ilyen irányú célzott ellenőrzések alig vannak. Jelen formájában ez a jogszabály hatástalan, talán csak a közterületi alkohol-fogyasztás tekintetében észlelhető szándék – főként az elárusítóhelyek tulajdonosai részéről – arra, hogy a szeszesital-vásárlók figyelmét felhívják a közterületen történő fogyasztás korlátozott voltára. Az előbbiek miatt, miután a jogszabály céljai alapvetően megfelelő irányba mutatnak, szükséges átgondolni a jogkövető magatartás kikényszeríthetőségének feltételeit, szabályozva a jelenleg tisztázatlan részkérdéseket is. Bizonyos további korlátozásokat a szakemberek is szeretnének bevezetni.

34

Ilyenek lehetnek pl. a tömeges részvétellel kísért sport- és kulturális vagy politikai események alkalmával a rendezvények meghatározott kiterjedésű környéke, akár az érintett városrészre kiterjedően. Jelenleg csak sportrendezvény esetén a sportlétesítményen belül tilos alkoholt árusítani a sportrendezvény ideje alatt, ill. előtte és utána egy órán belül. Ilyenkor az erőszak-megelőzés, ill. kriminológiai prevenció lenne a cél. Ezen intézkedések hatásosságára vonatkozóan vannak tapasztalatok. A hozzáférést korlátozó szabályok eredményessége bizonyított, és azon a lélektani megfigyelésen alapul, hogy az italfogyasztási motiváció hamar veszít az erejéből, és abból a feltevésből indul ki, hogy a hosszas beszerzési folyamat, energia- és időráfordítás esetén a motiváció könnyen elhal, majd más késztetésnek adja át a helyét. 4.1.2.1. Az alkohol-elárusító helyekre vonatkozó általános szabályozás A hozzáférést általában véve lehet szabályozni az árusítóhelyek számának és nyitva tartásának szabályozásával, az alkohol-elárusítás külön engedélyhez kötésével, különösen a területi megoszlást illetően, az ún. denzitás bizonyos szint alatt tartásával, továbbá egyes színterek tilalmával. A világ különböző országaiban erre vonatkozóan vannak jó és hatékonynak bizonyult gyakorlatok. Magyarországon nincs a vendéglátóhelyeken és üzletekben történő alkoholárusításra vonatkozó időkorlátozás az egységes központi szabályozás szerint, és az sincsen meghatározva, hogy ilyen kereskedelmi egységet egymástól milyen távolságra lehet létesíteni. Kormányrendeletben (4/1997. (I. 22.) kormányrendelet az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről) szabályozott módon viszont megjelenik az ún. védett intézmények (pl. oktatási intézmény, sportlétesítmény) köre, ahol az árusításra vonatkozó korlátozások a következőképpen jelennek meg: 15. § (1) Tilos a melegkonyhás vendéglátó üzlet kivételével szeszes italt kimérni az alsó- és középfokú oktatási, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi intézmény bármely bejáratától számított 200 méteres közúti (közterületi) távolságon belül. (2) A kereskedő a szeszesital-kimérést köteles az árusítás helye szerint illetékes vámhivatalnak és a rendőrhatóságnak bejelenteni. (3) A jegyző az (1) bekezdésben megjelölt intézmények hivatali működési idejének lejárta után az árusítás helye szerint illetékes vámhatóság és rendőrhatóság előzetes véleményének figyelembevételével engedélyezheti a szeszes ital kimérését, árusítását.

továbbá: 16.§ (2) Tilos szeszes italt árusítani: a) diáksport egyesület és az iskolai sportkör sportlétesítményében; b) sportlétesítmény területén: a bajnoki, a kupa-, valamint a nemzetközi mérkőzések kezdetét megelőző egy órától a mérkőzés befejezését követő egy óráig terjedő időszakban; c) belföldi távolsági autóbuszjáraton.

Az alkohol-elárusító helyek (vendéglátó egységek és más üzletek) engedélyezési eljárása a jelenleginél határozottabb szabályozásra szorul, az elárusítási engedély kiadása külön önkormányzati bevételt jelenthet, ill. az elárusításra, nyitva tartásra stb. vonatkozó szabályok megszegése az engedély azonnali bevonásának szankciójával vagy meghatározott időtartamra való felfüggesztésével (és az alkohol-készlet zárolásával) hatékonyabb eszköz lehet a jogkövető magatartás elérésére, mint egy jelképes pénzbüntetés. A védett intézmények köre bővíthető, ill. a védett körzet nagysága bővíthető, ahol erre voltak Magyarországon kísérletek egyes önkormányzatok részéről (pl. Miskolc, 35

Balassagyarmat), azokat az Alkotmánybíróság megsemmisítette a magasabb szintű jogszabályba – jelen esetben kormányrendeletbe – való ütközés miatt. Egyes italfajták forgalmazásának (tömény italok, a fiatal vásárlói réteget megcélzó ún. party-italok-„alco-pops”) elválasztása az élelmiszer-kiskereskedelemtől szintén hatékony hozzáférés-korlátozó reguláció, az engedélyezési eljárás átalakítása erre lehetőséget biztosítana. Van arra példa, hogy csak bizonyos alkohol-koncentrációjú italok forgalmazása lehetséges az élelmiszerekkel együttesen, Magyarországon ezek az étkezési kultúra részét képező sör és bor lehetnek. Szintén az elérhetőséget korlátozza az elárusítóhelyek nyitva tartásának szabályozása. Ez vonatkozhat a teljes elárusítóhelyre vagy csak az alkohol-tartalmú italokra, vagy azok közül csak a meghatározott koncentráció fölöttiekre. Ugyanígy a tömény italok csomagolásának, kiszerelésének a szabályozása is hatékony hozzáférés-korlátozó (áron keresztül) eszköz. A féldecis, decis kiszerelésű tömény italok forgalmazásának megszüntetése alapvető cél, hasonló reguláció pl. a dohánytermékek esetében már létezik (min. 19 szálas csomagolás).

4.1.2.2. Az alkohol-árusítás korlátozása fiatalkorúak számára A törvények és rendszabályok fontosak lehetnek bizonyos kiemelt társadalmi célok biztosítása érdekében. A fiatalkorúak alkoholfogyasztásának növekedése és az ebből származó ártalmak terjedése folytán például a WHO Európai Regionális Irodájának egészségügyi miniszteri értekezletén (2001 elején) az ifjúság fokozott védelmét ajánlották a tagországoknak. Ennek érdekében módosították az ún. Európai Alkoholellenes Akciótervet (EAAP – ld. a mellékelt háttéranyagot), s ennek nyomán több országban változtattak a törvényeken, új rendszabályokat léptettek életbe (pl. ifjúsági színtereken fokozott alkoholtilalmat, fiatalokra irányuló reklámok tilalmát vezették be). A magyar jogrendben a fiatalkorúak alkohol fogyasztásának korlátozása közvetett módon, a számukra történő árusítás szabályozásával, illetve a kiszolgálás tiltásával valósul meg. a magyar jogban. Magyarországon 1997-ig csak vendéglátóhelyen volt tilos a 18 éven aluliak kiszolgálása, 1997-2002 között élelmiszerboltban 14 éven alulit, vendéglátó helyen 18 éven alulit nem lehetett alkohollal kiszolgálni, 2002 óta 18 év a korhatár mind a vendéglátó-ipari, mind a kiskereskedelmi értékesítés során. A 4/1997. (I. 22.) kormányrendelet az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről előírja: 16. § (1) Vendéglátó üzletben, valamint kiskereskedelmi értékesítés során a 18. életévét be nem töltött személy részére szeszes italt kiszolgálni, illetve értékesíteni tilos.

Megerősíti ezt a 2005. évi CLXIV. törvény a kereskedelemről: 5.§. (7) 18. életévét be nem töltött személy részére szeszes italt, szexuális terméket, valamint dohányterméket kiszolgálni, illetve értékesíteni tilos. Az e bekezdésben meghatározott korlátozás érvényesítése érdekében a kereskedő feladatkörében eljáró személy, kétség esetén - saját eljárási jogosultságának igazolását követően - életkorának hitelt érdemlő igazolására hívhatja fel a terméket vásárolni kívánó személyt. Az életkor megfelelő igazolásának hiányában a termék kiszolgálását meg kell tagadni.

36

Az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII.28.) kormányrendelet kimondja: Szeszesital-árusítás, -kiszolgálás és -fogyasztás tilalmának megszegése 12. § (1) Aki b) vendéglátó üzletben 18. életévét be nem töltött személy részére szeszes italt szolgál ki, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

Ennek a jogszabálynak is alacsony a visszatartó ereje. Ez egyrészt látható a fiatalok fogyasztási szokásait felmérő vizsgálatokból. Visszautalunk itt a 2.1.4. pontra. A megelőző 30 napban a 11. osztályos fiúk több, mint fele (51,1%) fogyasztott legalább egyszer jelentős mennyiségű alkoholt (5 vagy több pohár alkohol egy alkalommal). A lányoknál ez 28,4% arányban fordult elő. Azaz minden második 17 éves fiú és minden negyedik lány az elmúlt egy hónapban legalább egyszer jelentősebb mennyiségű alkoholt fogyasztott, ezt nyilván beszerezte valahol. Nincs okunk feltételezni, hogy minden esetben 18 év feletti segítőkön keresztül jutottak az alkohol-tartalmú italhoz. Igazolja ezt a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség 2003-ban végzett vizsgálata, amelynek során többek között az is vizsgálták, hogy fiatalkorút kiszolgálnak-e alkohol-tartalmú itallal a kiskereskedelmi egységekben. Összesen 631 esetben ellenőrizték a kiszolgálást, 359 esetben a fiatalkorút kiszolgálták alkoholtartalmú itallal vagy dohányáruval. A következő években a vizsgálatot megismételték, legutóbb 2005 februárjában28. 1517 elárusítóhelyet vizsgáltak: 641 kiskereskedelmi egységet és 876 vendéglátóüzletet. 315 esetben észleltek szabálytalanságot, ebből 120 esetben a fiatalkorút dohányáruval és alkoholtartalmú itallal, 63 esetben alkoholtartalmú itallal szolgálták ki. A Főfelügyelőség 2550.000 Ft bírságokat szabott ki esetenként az alkohol-kiszolgálás tilalmának megszegése miatt . A vizsgálat erre vonatkozó összegzése megállapítja: „A lefolytatott ellenőrzések tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a dohánytermékek és a szeszes italok kiszolgálása és értékesítése a 18. életévüket be nem töltött személyek részére sajnálatosan továbbra is létező jelenség, amely gyakorlat az élelmiszer-kiskereskedelemben és a vendéglátásban egyaránt kimutatható. A legtöbb ellenőrzés tapasztalata az volt, hogy az eladók szinte automatikusan kiszolgálták a fiatalkorút, még akkor is, amikor egyetlen vevőként volt jelen az üzletben, így időhiány sem zavarhatta az eladót a szükséges kontroll gyakorlásában.” 4.1.3

Alkoholmentes színterek és események

Az alkoholmentes színterek és események, rendezvények törvényileg szabályozott módon, de jogi szabályozás nélkül is alkalmas eszközei az alkohol-hozzáférhetőség korlátozásának. Egyes színtereken és eseményeken (pl. egészségügyi intézmények, sportlétesítmények sportrendezvények során, oktatási intézmények) jogszabály tiltja az alkohol-elárusítást, a munkahelyeken a munkáltató korlátozza az alkohol-forgalmazást. Számos más lehetőség is van azonban arra, hogy egyes rendezvények szervezői, intézmények fenntartói saját döntésük alapján tekintsenek el az alkohol-forgalmazástól rendezvényeiken, intézményeikben. Különösen ott indokolt ez, ahol fiatalkorúak 28

Összefoglaló jelentés: Az alkoholtartalmú italok és dohánytermékek reklámozására és értékesítésére vonatkozó jogszabályok betartásának ellenőrzése a 18. életévét be nem töltött személyek védelmében című vizsgálatról – Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, 2005 április

37

nagyszámban jelennek meg, ill. olyan rendezvényeken, amelyeken gyermeke és kiskorúak is részt vesznek szüleikkel. Ezeknek a rendezvényeknek a terjedését segítheti az egészségpolitika, vagy akár az állam is, pl. előírva, hogy közfinanszírozásban (pl. pályázat, támogatás stb.) részesülő rendezvényen milyen hozzáférés vagy fogyasztáskorlátozó intézkedéseket hozzon a kedvezményezett szervező, vagy akár külön forrásokat rendelkezésre bocsátva ilyen célokra. Magyarországon az alkoholmentes rendezvények gyakorlata nem terjedt el, hagyománya gyakorlatilag nincs (kivéve a kifejezetten gyermekrendezvényeket), a nemzetközi szakirodalom azonban számos jó példát és fenntartható gyakorlatot ismer, amelyeket érdemes lehet adaptálni itthon is. 4.1.4

Az alkoholtartalmú termékek reklámozása és szponzoráció

Sokat vitatott korlátozási forma az alkohol-reklámozás szabályozása. Az alkohol-politikai koncepciók általában külön törvényt igényelnek az alkohol-reklámok médiaközvetítésének, tartalmának és célcsoportjának meghatározására (pl. a francia szabályozás ezt igen radikálisan – és sikeresen – valósítja meg.). Az alkohol-reklámok jelentős része igazolhatóan a fiatalokat célozza meg, akár a képi megjelenítésen és sugallt értékrenden keresztül, akár a reklámozás helyszíneinek segítségével. Az is bizonyított, hogy a reklámoknak jelenlegi formájukban biztosan fogyasztásnövelő hatásuk van, ellentétben az ipari érdekcsoportok érvrendszerével, mely a termékek közötti választás befolyásolását deklarálja a reklámozás egyedüli céljának: „A reklámtevékenység esetén az alaphelyzet az, hogy a reklám minden további körülménytől függetlenül fogyasztásra ösztönöz, …”(BH2002.82)

Az alkohol-reklámok korlátozását az alkoholipar – nyilván nem véletlenül – erősen vitatja, de fontosságát (és lényegében hatékonyságát) implicite elismeri azzal, hogy önszabályozást, önkorlátozást alkalmaz ill. vagy inkább csak ígér, olyan elveket is elfogadva, amiket a reklám-korlátozók követelnek, pl. az ifjúsági célcsoport mellőzését. Ugyanakkor az alkoholipar ragaszkodik más gyakorlatokhoz, melyeket az ellenzők tiltanának – például a sporteseményekkel kapcsolatos reklám- és szponzorációs tevékenység. Azt tudnunk kell, hogy az ún. önszabályozás önmagában, monitorozó és szankcionáló alrendszerek nélkül működésképtelen, a piaci verseny ill. a fogyasztók körének bővítési igénye minden ilyen kezdeményezést gyorsan felülír. Látható ez a magyarországi gyakorlatban is, ahol a Reklámetika Kódexben megfogalmazottak (1) „ A reklám nem állíthatja, hogy az alkoholtartalmú italok fogyasztásának serkentő, nyugtató vagy bármilyen betegséget megelőző, kezelő, vagy jótékony – gyógyító – egészségügyi hatása van, illetve, hogy ezen italok a személyes problémák megoldásának egyik eszközét jelentik. (2) Az alkoholtermékek reklámja nem kelthet olyan benyomást, hogy az alkoholtartalmú italok fogyasztása hozzájárul a társadalmi vagy szexuális sikerekhez. (14. cikkely)”

ellenére számos példa áll arra rendelkezésre, hogy alkohol-tartalmú italt kifejezetten szexuális sikerességgel történő összekapcsolással reklámoznak (elég csak az Unicum vagy a Bacardi reklámfilmjeire gondolnunk, de más példák is rendelkezésre állnak). A reklámozás magyarországi törvényi szabályozása a viszonylagosan megengedők közé tartozik Európában. Az 1997. évi LVIII. törvény a gazdasági reklámtevékenységről szerint: 12. § (1) Tilos alkoholtartalmú italt reklámozni a) olyan sajtótermékben, amely alapvetően gyermek-, illetve fiatalkorúakhoz szól, b) sajtótermék címoldalán,

38

c) színházban vagy filmszínházban 20 óra előtt, illetve gyermek- vagy fiatalkorúak számára készült műsorszámot közvetlenül megelőzően, annak teljes időtartama alatt és közvetlenül azt követően, d) játékon és annak csomagolásán, e) közoktatási és egészségügyi intézményben és annak bejáratától számított 200 méteres távolságon belül. (2) Tilos közzétenni dohányáru vagy alkoholtartalmú ital olyan reklámját, amely a) gyermek-, illetve fiatalkorúaknak szól, b) gyermek-, illetve fiatalkorút mutat be, c) túlzott dohány- vagy alkoholfogyasztásra hív fel.

A rádiózásról és televíziózásról következőképpen szabályozza:

szóló

törvény

az

alkohol-reklámozást

a

13.§ (2) Az alkoholtartalmú italok reklámja a) nem szólhat kiskorúakhoz, és nem ábrázolhat alkoholt fogyasztó kiskorút, b) nem ösztönözhet túlzott alkoholfogyasztásra, és nem ábrázolhatja a túlzott alkoholfogyasztást pozitív, az alkoholfogyasztástól való tartózkodást negatív megvilágításban, c) nem kelthet olyan benyomást, hogy az alacsony alkoholtartalmú italok fogyasztása esetén a túlzott alkoholfogyasztás elkerülhető, illetve, hogy a magas alkoholtartalom az ital pozitív tulajdonsága, d) nem állíthatja, hogy az alkoholtartalmú italok fogyasztásának serkentő, nyugtató vagy bármilyen jótékony egészségügyi hatása van, illetve, hogy az alkoholtartalmú italok a személyes problémák megoldásának egyik eszközét jelentik, e) nem tehető közzé főműsoridőben, az alacsony alkoholtartalmú ital kivételével, f) nem tehető közzé kiskorúak számára készült műsorszámot közvetlenül megelőzően, illetve közvetlenül azt követően, g) kiemelkedő fizikai teljesítményt vagy járművezetést nem mutathat be alkoholtartalmú italok fogyasztásának hatásaként, h) nem kelthet olyan benyomást, hogy az alkoholtartalmú italok fogyasztása hozzájárul a társadalmi vagy szexuális sikerekhez.

továbbá 24.§ (4) Közszolgálati műsorszolgáltató és a közműsor-szolgáltató műsorában alkoholtartalmú ital nem reklámozható. A közszolgálati műsorszolgáltató és a közműsor-szolgáltató műsorszámát nem támogathatja a fő tevékenysége szerint alkoholtartalmú ital előállítója és forgalmazója.

Mindez nem szab korlátot annak, hogy a fiatalkorúak által látogatott helyszíneken és eseményeken (pl. sportesemények) megjelenjenek alkohol-reklámok, a szponzorációs tevékenység szabályozása nem egyértelmű. Az egyes reklámokat megvizsgálva látható, hogy definíciók hiányoznak a rendszerből, a személyes problémák megoldása (pl. konfliktushelyzetek megoldása, családi harmónia megteremtése), vagy a szexuális sikerek bemutatása nem ritkán eleme az alkohol-reklámoknak, gyakran explicit formában. Az alkohol-reklám célú kiadások éves szinten elemezhetőek. 2004-ben – listaáron számolva – az alkoholipari cégek több, mint 21,5 milliárd forintot (21.581.472 Ft) költöttek alkoholreklámra29. A következő évben, 2005-ben ez az összeg csaknem elérte a 18 milliárd forintot (17.801.734 Ft). A legnagyobb hirdetők 3,5-4,5 milliárd Ft közötti összegekkel a multinacionális hátterű sörgyárak (Borsodi, Dreher, Brau Union), ill. a Zwack Unicum Rt. (kb. 2,3 milliárd Ft) voltak. Ezek az összegek a reklám-kiadásokat foglalják magukban, az esetleges szponzori szerződések összegét (pl. labdarúgás, kulturális események, fesztiválok) nem. A reklámkiadások legnagyobb felvevője az elektronikus média, azon belül is a televíziók, 2005-ben a közel 18 milliárd forintos alkohol-reklámkiadások túlnyomó részét, több, mint 15 milliárd forintot a televíziókon és kábeltelevíziókon keresztül költötték el az alkoholipari cégek. Az alkohol-reklámok megjelennek a mindennapi élet minden területén, a közterületeken, a nyomtatott sajtóban, rádiókban, de elsősorban a televíziókban, nem ritkán kifejezetten fiatalkorúakra célozva az üzeneteket.

29

TNS Media Intelligence adatai

39

A fentiekből következően a jelenlegi reklám-tevékenység további korlátozása szükséges Magyarországon, elsősorban a fiatalok elérését biztosító helyszínek és médiumok, valamint a manipulációjukat célzó tartalmak (pl. alkohol és társadalmi sikeresség, szexualitással való összekötése) vonatkozásában. A szponzorációs és reklámozási szabályok szigorítása elsősorban az elektronikus médiumokra kell vonatkozzon, alkohol-koncentrációtól függetlenül bizonyos időpont előtt – pl. a médiatörvény szerinti főműsoridőben és azt megelőzően – tiltani kell az alkoholreklámozást, az alkoholmentes sörök terméknevét világosan meg kell különböztetni az alkoholmentes sörökétől, forrásokat kell biztosítani az alkohol-reklámok tartalmának és üzeneteinek monitorozására és a gyors intervenció lehetőségére, hogy a jogszabályok jelenleg nem ritka kijátszása ne történhessen meg következmények nélkül. Erre alkalmas forrásteremtési lehetőség egy olyan egészség-kommunikációs alap létrehozása, mely az alkohol-reklámok és szponzoráció meghatározott részét, pl. 10%-át megkapja és célzott lakossági kommunikációs programokat bonyolít le az aktuális alkoholpolitikai prioritások mentén. Ez a rendszer képes lehet arra, hogy közpénzek jelentősebb felhasználása nélkül megkísérelhesse ellensúlyozni az alkohol-reklámok káros hatásait, a lakossági kommunikáció során a kivett források jórészt visszakerülnek a reklámiparba ill. a „szennyező fizet” elve alapján kifejezetten a nagy reklámozók befizetései kerülnek vissza az alkohol-ellenes kommunikációba.

4.1.5

Az alkoholpolitika nemzeti szintű intézményrendszere

Számos országban – elsősorban a brit nemzetközösség fejlett országaiban – működik valamilyen alkoholpolitika, másutt kidolgozás alatt áll. Teljes körű és korszerűen működő alkoholpolitika azonban sehol sem található. Kimunkálása nem egyszerű. Lehet az alapvető irányelvekből kiindulni, s akkor lebonthatók a tennivalók államigazgatási ágazatokra, tárcákra, egészségi és életformaszínterekre, intézményekre, valamiféle implementációs folyamatban. Lehetséges nemzeti alkoholprogram – komplex megelőzési és visszaszorítási intézkedési sor alapján, a Nemzeti Népegészségügyi Program keretében elindulni és közvetlen hazai tapasztalatokat szerezni a feltételeket, erőforrásokat, lehetőségeket illetően. Ez utóbbi mellett szól, hogy az alkoholfogyasztás visszaszorításával kapcsolatosan rendelkezésre álló jelenlegi egyetlen egészségpolitikai érvényű dokumentum a Népegészségügyi Programról szóló Országgyűlési Határozat, mely kijelöli a cselekvés főbb irányait, elsősorban a közösségi szintű tevékenységek területén. A Programban megfogalmazott célrendszer szinkronban van a korszerű alkohol-stratégiai irányelvekkel, megfelelő kiindulópont a részletes alkoholpolitikai tervezéshez. A stratégia megvalósítása során kiemelt figyelmet kell fordítani az intézményi és személyi háttér fejlesztésére. Az alkohol-politika megvalósításához a központi államigazgatásban, a területi munkában, a tudományos és civil szektorban számos szakemberre, az ő koordinált együttműködésükre van szükség. Ehhez – jelenleg e funkciójukban nem létező – szervezeti struktúrák, finanszírozási modellek, együttműködési és koordinációs mechanizmusok, értékelési és nyomon követési rendszerek szükségesek. Szükséges egy kis létszámú alkoholpolitikai centrum létrehozása, mely a politikai tervezés, elemzések, ellátórendszeri fejlesztés, módszertani tevékenység területén tevékenykedik. Erre a legalkalmasabbnak az Országos Addiktológiai Intézet tűnik, ellátórendszeri kapcsolatai és prevenciós kapacitásai okán, az országos jelentési rendszer kiépítése és működtetése másutt pedig nehezen valósítható meg.

40

Az OAI alkoholpolitikai központja az erre kijelölt főosztály(ok)on keresztül kapcsolódhat az államigazgatási rendben felette álló Egészségügyi Minisztériumhoz. Az alkohol-politika tárcaközi koordinációja a Népegészségügyi Tárcaközi Bizottságon (NTB) keresztül és a szokásos államigazgatási egyeztetési folyamatokban valósul meg. Az alkohol-stratégia megvalósításában szerepet játszó szereplők rövid- és középtávú munkatervét az NTB vitatja meg és fogadja el az alkohol-politikai központ előkészítő munkája nyomán. Az egyes konkrét feladatok és feladatkörök vonatkozásában számos már jelenleg is azonosítható, ezek részletes azonosítása a részletes alkohol-politika első feladatai közé tartozik. Továbbra is kiemelt kérdés egy mégoly korszerű alkohol-stratégia és a hozzá kapcsoló megvalósítási, intézmény- és humán erőforrás-fejlesztési tervek fenntarthatósága. Az állam már számos alkalommal kudarcot vallott, mint az alkohol-kérdés megbízható finanszírozója. Az évenkénti költségvetési céltámogatások inkább kevésbé, mint többé funkcionáló rendszere mellett az automatizmusok beépítése mindenképpen szükséges. Ez lehet a preventív tevékenységeknek a központi költségvetésből történő normatív típusú finanszírozása, amely azonban szűkülő lehetőségű finanszírozási környezetben (csökkentendő államháztartási hiány, a központi költségvetés kiadási oldalának várható korlátozásai) valószínűsíthetően nem megvalósítható. Hatékony finanszírozási eszköz lehet ebben a közegben az alkoholtartalmú termékekre kivetett és a prevencióba visszaforgatott termékdíjtípusú adó, illetve az alkohol-termékekkel kapcsolatos reklámtevékenység megadóztatása a társadalmi kommunikáció finanszírozása érdekében. Az alkohol-politika hatékony megvalósításának intézményrendszere néhány alapelvben megfogalmazható: • Képzett, szervezeti háttérrel és a feladathoz kapcsolódó finanszírozással, továbbá ilyen célra forrásokkal rendelkező területi prevenciós szakemberek hálózata, pl. a kialakítandó kistérségi egészségfejlesztési koordinátor-hálózat feladataként; • Helyi egészségpolitikák (egészségtervek), koordinációs mechanizmusok és azokat támogató finanszírozási modellek a helyi alkohol-politika megvalósítása érdekében (önkormányzat, egészségügyi, szociális ellátók, társadalmi szervezetek, közoktatás stb.); • Az alkohol-ellátás elemeinek kötelező megjelenése a normatív vagy teljesítmény-elven finanszírozott ellátásokban, a helyi ellátó-hálók (egészségügy, szociális, civil szervezeti) koordinált tevékenysége; • A monitorozás és értékelés elemei a helyi, regionális és országos feladatok ellátása során; • A jogszabályok betartatásának intézményi és eljárásrendi feltételei, hatásaiknak és működésüknek monitorozása; • Nemzeti szintű koordináció és intézmények közötti munkamegosztás mechanizmusai. A fenti alapelvek (ha tetszik, „minimumfeltételek”) természetesen nem határozzák meg a politika-tervezés e fázisában a pontos szervezeti elrendezéseket, a szükséges funkciókat és azok egymásra utaltságát azonban jelzik. A megvalósítás részletes megtervezése során rendezendőek el ezek a kérdések, amelynek azonban az alapelvek jóváhagyása és a

41

legfontosabb feltételrendszerek biztosítása (pl. finanszírozás, jogszabályi környezet) a feltétele. A részletes cselekvési terv és időbeni ütemezés kidolgozása a fenti alapelvek és fő cselekvési irányok elfogadása után lehetséges. A jelenlegi pénzügyi és szervezeti feltételrendszerben is megkezdhető egyes feladatok megvalósítása, előkészítő szakmai munkák elindítása, a szélesebb körű, társadalmi szintű megjelenés azonban tervezhető, kiszámítható forrásokat igényel. 4.1.6

Helyi alkohol-politikák

Minden nemzeti politika annyit ér, amennyi helyi szinten meg tud valósulni belőle. A helyi cselekvésben bonthatóak le a legkönnyebben az inter-szektoriális együttműködés korlátai és célozhatóak a programok a leginkább veszélyeztetett csoportokra és személyekre. A helyi és regionális megelőzési programok hatékony megvalósítását képzési, továbbképzési programok, az egészségfejlesztéssel foglalkozó szakemberek hálózatának fejlesztése és finanszírozási modellek kialakítása szolgálják, ezek lehetnek az alkohol-politika sikeres területi/helyi megvalósításának kulcselemei. Az alkohol-politika helyi, városi, kistérségi megvalósítása nem konfliktusmentes tevékenység. A rendszabályok betartatása érdekeket sérthet, a legtöbb országban létezik egy sor törvény és rendszabály, amelyek az alkoholfogyasztásra, forgalmazásra, hozzáférhetőségre, stb. vonatkozóan tiltanak, vagy korlátoznak, ám a gyakorlatban nem mindenütt tartatják be ezeket, esetleg igen lazán érvényesülnek. Az alkohol-probléma kezelésére hivatott együttműködése is okozhat eleinte feszültségeket.

helyi

intézményrendszer

szereplőinek

Mindezeken túl a közösségi programok, megelőzési, ártalomcsökkentési feladatok megvalósítása forrásokat (emberi, intézményi és pénzbeni) igényel. Mindezen feltételrendszer helyi szinten történő biztosítása és a megvalósulások monitorozása, értékelése a nemzeti szintű alkohol-politika egyik legfontosabb feladata. A magyar egészségpolitika nemcsak az alkohol-politika területén adós a helyi szintű infrastruktúra, kapacitások és források biztosításával, hanem szinte minden más részterületén is a korszerű egészségfejlesztésnek.

4.2 A problémás ivás előfordulásának csökkentése, magas kockázatú csoportokra és magatartásokra irányuló intervenciók

4.2.1

Az ittas vezetés megelőzése

Magyarországon bármekkora mennyiségű alkohol fogyasztása esetén történő járművezetés tilos, illetve szabálysértésnek vagy bűncselekménynek minősül. A szankció lehet akár szabadságvesztés is (bűncselekmény esetén), ha pedig valaki ezzel testi sértést okoz, mindenképpen szabadságvesztés a büntetése. A szabálysértési és a bűncselekményi alakzat között (tehát aközött, hogy valakinek a szervezetében alkohol van és aközött, hogy alkoholtól befolyásolt állapotban van) a bírói gyakorlat szerint 0,8 ezrelék (0,08%) a választóvonal, illetőleg az adott körülmények figyelembe vételével mérlegelnie kell:

42

„Ittas járművezetésnél a 0,8 ezrelék alatti alkohol-koncentráció esetén a bíróságnak vizsgálnia kell a klinikai tüneteket, az elkövető által tanúsított magatartást, az ittasság szemmel látható megnyilvánulási formáit, valamint az elkövetés körülményeit, és ezek ismeretében kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a vádlott szeszes italtól befolyásolt állapotban vezette-e a gépi meghajtású járművet” (BH2004. 98) A különböző szintű jogszabályok a következőképpen szabályozzák, szankcionálják az ittas vezetést: •

1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól (KRESZ):

4. § (1) Járművet az vezethet, aki c) a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt nem áll, és szervezetében nincs szeszes ital fogyasztásából származó alkohol. (2) A jármű vezetését az üzemben tartó nem engedheti meg, illetőleg a vezető nem engedheti át olyan személynek, aki az (1) bekezdésben meghatározott feltételeknek nem felel meg.

•

218/1999.(XII.28.) Korm. rendelet az egyes szabálysértésekről: Ittas vezetés

42. § (1) Aki a) vasúti vagy légi járművet, gépi meghajtású vízi járművet, úszó munkagépet, továbbá közúton vagy a közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású járművet úgy vezet, hogy szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van, vagy a jármű vezetését ilyen állapotban lévő személynek engedi át, b) nem gépi meghajtású járművet szeszes italtól befolyásolt állapotban vezet vagy hajt, százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. (2) Az (1) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott szabálysértés miatt a szabálysértési hatóság járművezetéstől eltiltást alkalmazhat. (3) Az (1) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott szabálysértés miatt közúti határátkelőhelyen a határőrség helyszíni bírságot szabhat ki.

•

1978. évi IV. törvény (Büntető törvénykönyv): Járművezetés ittas vagy bódult állapotban

188. § (1) Aki szeszes italtól befolyásolt állapotban vagy a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt vasúti vagy légi járművet, valamint gépi meghajtású vízi járművet vagy úszó munkagépet, avagy közúton gépi meghajtású járművet vezet, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. (2) A büntetés bűntett miatt a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést, b) öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást, vagy tömegszerencsétlenséget, c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált, d) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz. (3) Aki szeszes italtól befolyásolt állapotban vagy a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt nem gépi meghajtású vízi jármű vagy úszó munkagép avagy közúton nem gépi meghajtású jármű vezetésével a (2) bekezdésben meghatározott következményt idézi elő, az ott tett megkülönböztetés szerint büntetendő.

A jogszabályok önmagukban csekély visszatartó erővel bírnak, Magyarországon az emberek jelentős hányada vezet gépjárművet ittasan (l.2.3.6.). A felelősségre vonás kockázata azonban meglehetősen alacsony, a legoptimistább számítások szerint is csak legfeljebb az ittas vezetéses esetek 2%-ában, reálisan számolva legfeljebb néhány ezrelékében történik

43

meg. Emiatt a rendőri tevékenységnek az alkohol-tesztelések számának emelésére kell koncentrálnia, ill. az egészségpolitikának az ittas vezetés valós kockázatait bemutató, lakossági attitűd-formáló kommunikációs kampányokat lebonyolítania. Hatékony módszer az ittas vezetések számának csökkentésére eladó-felelősségi (ún. server liability) programok megszervezése és végrehajtása, azaz az ittas vezetés miatt felkutatni és felelősségre vonni azt az alkohol-árusító üzletet, ahol az ittas vezetéshez kapcsolódó alkohol-fogyasztás történt. Prioritás kell legyen a közlekedési alkoholtilalom, a zéró-tolerancia fenntartása és az ellenőrzés (random kilégzéses-alkoholtesztelés) hatékonyabbá tétele. A szankció-rendszerbe a kezelési elem beépítése alternatív magatartási szabályként. 4.2.2

Munkahelyi és egyéb baleset-megelőzési programok

Számos kezdeményezés ismeretes, amely az alkohol-probléma munkahelyeken történő kezelését szolgálja. Ezeknek többsége az alkoholos befolyásoltság kiszűrésére szorítkozik. A komplex munkahelyi alkohol- (és drog)politika, amely egészségfejlesztési, fegyelmi, korai kezelésbe vételi és gondozási, támogató elemet is tartalmaz rendkívül ritka, részben a finanszírozás és a munkáltatói érdekeltség hiánya, részben módszertani korlátok és emberi erőforrásbeli kapacitás-hiányok miatt. A szemléletváltásra nagy szükség volna, a jelenlegi helyzetben az alkohol-problémával küzdő alkalmazott kevés szervezetnél számíthat segítségre, a leggyakoribb megoldási eszköz az elbocsátás. Ez a munkáltató számára rövid távon nyereséges stratégia lehet, főként a speciális felkészültséget nem igénylő munkakörök betöltői esetében, nemzeti szinten azonban bizonyosan károkkal jár, mert hozzájárul az elbocsátott munkavállaló alkoholos karrierjének folytatásához, súlyosabb esetben marginalizálódásához és a munkaerő-piacról történő kiszorulásához vezethet. A szervezeti és nemzeti érdek harmonizálása a közeljövő egyik jelentős alkohol-politikai kihívása. A másik oldala ennek a kérdésnek természetesen az, hogy minden munkavállalónak joga az alkohol- (és drog)fogyasztás kockázataitól mentes környezetben végeznie munkáját, ennek minden implikációjával együtt. 4.2.3

Az ivás környezetének, feltételeinek befolyásolása

Az italozás szűkebb és tágabb társadalmi környezete befolyásolni képes az elfogyasztott ital mennyiségét, valamint az iváshoz kapcsolódó bizonyos kockázatokat. Ezeknek a kockázatoknak a csökkentése a célja számos különböző intervenciónak. Ilyenek lehetnek az ittas vezetés megelőzését célzó egyes programok, pl. a kijelölt sofőr (designated driver) program vagy a hazaszállítási szolgáltatások (ride service). Ezek a programok az alkoholt fogyasztó társaságban kijelölt vezető számára alkoholmentes italokat kínálnak, ill. hazaszállítási (saját vagy bérelt autóval) szolgáltatásokat az ittas személyeknek. Az alkohol-fogyasztáshoz kapcsolódó agresszív megnyilvánulások okozta kockázatok csökkentésére irányulnak azok a programok, amelyekben a bárok, más vendéglátó-helyek személyzetét készítik fel az ittas személyek kezelésére, konfliktus-kezelésre erőszak alkalmazása nélkül. Egyes helyeken olyan üvegeket és poharakat alkalmaznak amelyek szilánkmentesen törnek, nem alkalmasak sérülések okozására. Ezek a programok attraktívak, mert közvetlenül a problémát okozó magatartás kezelésére vagy a kockázatos szituációk megelőzésére irányulnak. A megközelítés attraktivitása azonban csekély hatékonysággal párosul, ezek a programok nem vagy csak alig csökkentik az alkoholfogyasztásból származó károkat.

44

Magyarországon ilyen programokra irányuló kezdeményezések voltak már (pl. ride service program), de ezek sporadikusak maradtak.

4.3 Az alkohollal kapcsolatos ismeretek és készségek fejlesztése – megelőzési programok Az alkoholpolitika felhatalmazhat, aktiválhat, preferálhat bizonyos színtereket és közösségi tevékenységeket. Adhat például több jogot a lakóhelyi közösségeknek – fogyasztáskorlátozó megegyezésekhez, alkoholmentes színterek adókedvezményére, hozzáférési korlátozásokra, stb.. Az látható, hogy sürgősen fejlesztendő az alkohol-prevenció, közösségi munka módszertani bázisa, a területen végzett preventív tevékenység szakmai intézményi háttere. Ugyanez vonatkozik az önsegítő csoportok szakmai tevékenységére. A korábbi programok, program-kísérletek tapasztalatai alapján nyilvánvaló hogy a sikeres alkohol-stratégia megvalósításának egyik legnagyobb akadálya a megfelelő szakmai jártassággal rendelkező szakemberek szinte teljes hiánya, mind a központi, koordinatív feladatkörökben, mind a területi prevenciós munkában. Elképzelhetetlen sikeres megvalósítás a kitartó humán-erőforrás fejlesztés nélkül. 4.3.1

Alkohol a tömegkommunikációban

Kiemelt figyelmet érdemel az alkohol megjelenése a tömegkommunikációban. Az alkohol-probléma érzékelése, annak befolyásolása szempontjából a tömegkommunikáció kiemelt jelentőségű terület, másrészt alkalmas az alkohol-problémával kapcsolatos diskurzusok kezdeményezésére, részben lefolytatására. Kevés magyarországi adat áll rendelkezésünkre az alkohol-fogyasztás megjelenéséről a tömegkommunikációban. Az alkoholipari cégek marketing-tevékenységét a 4.1.4. fejezetben tárgyaltuk. Az alkoholnak nem, mint eladandó terméknek a megjelenése a médiumokban kevésbé ismert. Nincsenek ilyen irányú kutatások, ill. a média-monitorozás gyakorlata nem alakult ki, holott ezek a megjelenések képesek befolyásolni korosztályok, lakossági csoportok viszonyát az alkohol-fogyasztáshoz. Nyilván nem véletlen, hogy az alkoholipari szponzoráció jelentős része sportrendezvényekhez, sporteseményekhez illetve kulturális eseményekhez kötődik, ezzel is pozitív értékeket, dinamizmust, fiatalságot, illetve szórakozást asszociáltatva az alkoholhoz. Ezekhez az életmódokhoz, viselkedésmódokhoz, státusz-jegyekhez kapcsolás hatékonyabban képes az attitűd-formálásra, mint a közvetlen reklámok. A másik oldalról nagyon ritkán jelenik meg az alkohol-fogyasztással kapcsolatos kockázatok bemutatása, az alkohol-probléma valós súlyának érzékeltetése. Az alkohol-ellenes üzenetek megjelenítésének lehetősége nincs kihasználva. Ezen a területen szükséges kialakítani a média ilyen irányú monitorozásának rendszerét, továbbá hatékonyan igénybe venni a modern tömegkommunikáció nyújtotta lehetőségeket az alkohol-problémával kapcsolatos figyelemfelkeltésre, az alkohol-problémáról szóló diskurzusok megkezdésére és lefolytatására.

45

4.3.2

Lakossági információs programok

Ezek a programok Magyarországon teljesen hiányoznak. Jelenleg nem áll rendelkezésre forrás a lakosság egészére vagy egyes célcsoportokra irányuló tájékoztató kampányokra. Számos célt szolgálhatnak ezek a kampányok. Az üzenetek megkísérelhetik az ivás bizonyos helyzetekben való csökkentését, egyes alkohol-politikai regulációs intézkedések bevezetésekor a lakosság tájékoztatásán keresztül a közvélemény támogatásának megszerzését, az alkoholhoz kapcsolódó egyes konkrét kockázatokra való figyelemfelhívást (pl. ittas vezetés), ill. általában a hatásuk lehet az alkohol-fogyasztás iránti attitűdök megváltoztatása a konkrét példákon keresztül. Nem mindegyik cél érhető el ilyen programokkal, elsősorban a konkrét helyzetekre, kockázatokra irányuló üzeneteket tartalmazó programoknak lehetnek hatásai, az általános alkohol-ellenes üzenetek megfogalmazása és kommunikációja nem hatásos. Bizonyos, hogy Magyarországon is szükség van lakossági tájékoztatásra, főként, ha be szándékozunk tartatni a jelenleg hatályos jogszabályokat vagy újakat alkotunk. Ezek megvalósítása, bevezetése minden esetben igényli a széles körű és célzott kommunikációt is. A kommunikációs programok finanszírozására lehet alkalmas az alkohol-reklámok költségeinek egy részéből létrehozott prevenciós alap. 4.3.3

Termékjelzés, figyelmeztető feliratok

Keresletcsökkentés és tájékoztatás a célja a szeszes italok alkoholtartalmának és lehetséges ártalmai jelzésének. Ezt sok helyen törvény írja elő. Az ivási „egységek” megjelölése (nagyjából egy pohár bor, egy üveg sör vagy féldeci tömény alkoholtartalmának hasonlóságából kiindulva) az ivás önszabályozását hivatott szolgálni, míg a veszélyesség feltüntetése – a cigaretta-csomagok felirataihoz (súlyosabb ártalmakat ábrázoló képeihez) hasonlóan – az elrettentést célozza. Az ilyen jelzések törvényi előírásának inkább szimbolikus és értékjelző szerepe van, de ennek is lehet fontossága, különösen alkohol-politikai rendszerösszefüggésben. Magyarországon ez egyelőre ismeretlen, az egészségvédő feliratok elhelyezése az alkohol-termékeken kívánatos fejlődési irány. 4.3.4

Iskolai programok

Önmagukban az ismeret-átadó, általános üzenetű programok hatástalanok, nem képesek az italozás megkezdésének időpontját késleltetni, sem az elfogyasztott mennyiséget befolyásolni. Az iskolai egészségfejlesztési stratégia része kell legyen viszont az alkohol-fogyasztással kapcsolatos kockázatok bemutatása, az alkohol-fogyasztás közvetlen és közvetett veszélyeinek (balesetek, nemi erőszak stb.), személyes és közösségi következményeinek ismertetése, az áldozatként vagy fogyasztóként való érintettség esetén a segítség lehetőségeinek bemutatása. Mindezek kiegészíthetők a visszautasítás, konfliktus-kezelés gyakorlati készségeinek átadásával, bár fennáll a kockázata az ún. normalizációs hatásnak, azaz a célcsoport tagjai a program eredményeként az alkohol-fogyasztás szokványos voltát, mindennapiságát és elterjedtségét érzékelik, ami könnyen a fogyasztás növekedéséhez vezethet. Kiegészíthető ez a megközelítés emiatt az alkohol-fogyasztás valós előfordulását bemutató üzenetekkel.

46

4.4 Az alkohol-betegek és problémás ivók kezelése, gondozása Az alkohol-betegek és problémás ivó kezelés, gondozása, illetve korai kezelésbe vétele az alkohol-problémára adott társadalmi válaszok egyike. A személyre (problémás ivóra, alkoholbetegre) célzott kezelési, gondozási intervenciók lényegi elemei minden sikeres alkohol-politikának, a rászorulóknak nyújtott segítség elengedhetetlen része a problémás ivó családtagjainak nyújtott támogató segítség is. Az Egészségügyi Világszervezet Egészséget Mindenkinek a 21. században című stratégiai dokumentuma30, együtt az Európai Alkohol Chartával, az alkohol-problémával küzdők és családtagjaik számára hozzáférhető és szakszerű kezelési és rehabilitációs szolgáltatásokat javasol megszervezni. Az alkohol-betegek és problémás ivók kezelési, gondozási programjainak megvalósítása azonban nemcsak Magyarországon, hanem a világ legtöbb országában is számos, hasonló problémával küzd. A legtöbbször nem egyértelműen azonosítható a kezelési szükséglet egy adott társadalmon belül, vagy akár egy körülhatárolható földrajzi területen. A Magyarországon kezelésben, gondozásban lévő kb. 30-35.000 alkoholbeteg és a kb. 700.000 becsült alkoholfüggő számának összevetése azt jelzi, hogy a kezelés iránt igény csak a valóban problémás ivók számának töredékében jelentkezik. Ezen túl a kezelési igény általában súlyos egyéni és közösségi problémák felbukkanása idején jelenik meg, vagyis a kezelésbe kerülő alkohol-problémás személy későn, már súlyos egyéni károkat elszenvedve és közösségi károkat okozva kerül kezelésbe, gondozásba vételre. Az egészségügyi és szociális szolgáltatások személyzete általában nem kellően érzékeny az alkohol-probléma megjelenései iránt, gyakran nem rendelkezik megfelelő információval vagy készség-szinten alkalmazható módszerekkel a beavatkozáshoz. Nem él a hazai ellátórendszer a korai intervenció és kezelésbevétel eszözeivel. Nemcsak Magyarországon, hanem másutt is problémát jelent31 az alkohol-problémával küzdők és az általuk veszélyeztetett családtagok ellátása az intézményrendszer fragmentáltsága és a szolgáltatások széttagoltsága miatt. Mindezek a problémák, hiányosságok indokolttá és szükségessé teszik a magyarországi kezelési és rehabilitációs szolgáltatások fejlesztését, mind az egészségügyi, mind a szociális ellátórendszeren belül Szükséges jelezni azonban, hogy a kezelési, gondozási programok csak kismértékben képesek csökkenteni az alkohol-probléma társadalmi kiterjedését, hiszen elsősorban a már súlyos személyes és környezeti problémákkal küzdők kerülnek a rendszerbe. Kivételt ez alól a korai kezelésbe vételi programok jelentik, ahol az időben alkalmazott, szakszerű intervenciók még a legsúlyosabb károk kialakulása előtt képesek befolyásolni a kockázatos ivók ivási szokásait32. 4.4.1. Korai kezelésbe vételi programok Magyarországon nincsenek rendszerszerűen működő, stabil és kiszámítható finanszírozással rendelkező korai kezelésbe vételi programok. Voltak és vannak sporadikus kísérletek munkahelyi korai kezelésbe vételi programok megszervezésére és megvalósítására, ezek azonban kevés munkavállalóra terjednek ki, jobbára pályázati forrásokból voltak finanszírozottak. 30

WHO Europe, Health for All int he 21st Century, 1999 Alcohol Harm Reduction Strategy for England, 2004 32 Babor et al.: Alcohol: No Ordinary Commodity, Oxford University Press, 2003 31

47

Az egészségügyi alapellátásban a minimális intervenció (minimal intervention v. brief intervention) gyakorlata alig terjedt el, a háziorvosok többsége nem törekszik aktívan a problémás ivók vagy alkoholbetegek azonosítására, tanácsadásra az ivással kapcsolatosan, holott ezeknek a hatásossága bizonyított33 és tömeges alkalmazásuk társadalmi szinten is képes lehet az alkohol-probléma kiterjedtségét befolyásolni. Az egészségügyi ellátórendszer struktúraváltásához kapcsolódóan az ún. lakosság közeli ellátások keretében végezhető el az alkoholbetegek és problémás ivók korai kezelésbe vételi programjainak kialakítása, a finanszírozás rendszerének létrehozása, a munkahelyi bázisú korai kezelésbe vételi programok terjesztése, a TÁMASZ-hálózat reaktivációja, szakmai standardok kidolgozása és integrált programok megvalósítása.

4.4.2

Alkoholbetegek kezelési és rehabilitációs programjai és intézményi hátterük

A problémás ivók és alkoholbetegek kezelési, gondozási és rehabilitációs programjait az egészségügyi ellátórendszerben az egészségügyi alapellátás, a járóbeteg-szakellátás, a fekvőbeteg-ellátó osztályok, a rehabilitációs profilú ellátó egységek végzik. A szociális ellátórendszerben a szociális alapellátás intézményei (családsegítő központok, gyermekvédelmi szolgálatok, közösségi pszichiátriai és közösségi addiktológiai szolgálatok), a nappali ellátást nyújtó intézmények, az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények és a tartós bentlakásos intézmények (ápolást, gondozást nyújtó intézmények és a rehabilitációs intézmények) végeznek alkoholbeteg-ellátást. Az önsegítésen és önkéntes segítés kategóriáján belül az alkoholbetegek önsegítő csoportjai, alkohol-ellenes társadalmi szervezetek, egyházi hátterű és támogatású csoportok szerepe emelendő ki. Ezeknek az ellátási modalitásoknak a rövid áttekintése segíthet meghatározni azokat a kiemelt fejlesztési célokat, amelyek az alkoholbeteg-ellátásban a következő években prioritást kell élvezzenek. Az egészségügyi alapellátás problémás ivó és alkoholbeteg-ellátási kapacitásai alig vannak kihasználva, a rövid intervenciók, a korai kezelésbe vétel gyakorlata nem terjedt el. A hazai ellátórendszer egyik potenciálisan leghatékonyabb intézményi formája a fejlesztési tevékenység kiemelt terepe kell legyen. A járóbeteg-ellátásban az addiktológiai gondozók jelentik az alkoholbeteg-ellátás gerincét. Az ún. nyilvántartott alkoholbetegek számának legnagyobb részét az addiktológiai gondozókban kezelik. Az utóbbi néhány évben az addiktológiai gondozók forgalmának visszaesése figyelhető meg, akárcsak az 5 évvel ezelőttinek is kb. 10%-ával csökkent az addiktológiai gondozók betegforgalma és kb. 20%-kal az addiktológiai gondozókban nyilvántartott betegek száma. Ennek az okai részletesebb vizsgálatot igényelnek, mivel jelenlegi ismereteink szerint az alkohol-probléma kiterjedtsége érdemben nem változott, emellett az addiktológiai gondozók közül számos felvállalta az illegális szerfogyasztók és gyógyszer-függőségben szenvedők ellátását is, azaz a betegkör elvileg bővült. A változások hátterében szervezeti-szervezési okok, de finanszírozási anomáliák is állhatnak.

33

Babor, T.F.; De La Fuente, J.R.; Saunders, J.; and Babor, M. AUDIT: The Alcohol Use Disorders Identification Test, Guidelines for Use in Primary Health Care. Geneva: World Health Organization, 1989.

48

Addiktológiai gondozók főbb adatai34 Év

Addiktológiai gondozók száma

1980 1990 2000 2003 2004

Betegforgalom 85 133 136 138 133

227 017 209 069 177 722 171 131 161 953

Nyilvántartott gondozottak száma az év végén 43 323 58 350 43 319 36 430 34 528

Az OEP által megadott adatok szerint a gondozóintézeti gondozási formára, alkohológia és drogellátás feladatra 2003-ban 899 millió forintot fizetett ki az OEP. A 2004. évi előirányzott összeg erre a célra 911,9 millió Ft volt. Összehasonlításul, ez kb. 1/20-a az alkohol-marketingre költött éves összegnek. Az addiktológiai gondozók mellett a pszichiátriai gondozók is szerepet vállalnak az alkoholbetegek ellátásában, 2004-ben kb. 1.500 alkoholbeteg gondozását végezték a pszichiátriai gondozók, továbbá közel 250 alkoholos pszichózisban szenvedőt láttak el. A pszichiátriai gondozókban nyilvántartott betegek száma kórjelzés, nem és korcsoport szerint, 200435 0–19

20–34

35–54

55–64

65–x

A kórjelzés megnevezése

Összesen éves Férfi

Alkoholabúzus és -függőség Alkoholos pszichózisok

2

157

691

228

66

1 144

11

115

49

22

197

– 0–19

20–34

35–54

55–64

65–x

A kórjelzés megnevezése

Összesen éves Nő

Alkoholabúzus és -függőség

–

37

227

81

19

364

Alkoholos pszichózisok

–

1

27

13

8

49

Összességében ez a szám a valós kezelési szükségletek töredékét teszi csak ki. A fekvőbeteg-ellátás adatai hasonló viszonyokat mutatnak, azaz a valós kezelési szükségletekhez nem adekvátak a rendelkezésre álló kapacitások. A közép-magyarországi régióban (kb. 2,5 millió fő) összesen 358 addiktológiai ágy van, egész Magyarországon 1.11936.

34

Egészségügyi Statisztikai Évkönyv, KSH, 2004 Egészségügyi Statisztikai Évkönyv, KSH, 2004 36 Porkoláb Lajos, OPNI, Informatikai osztály szíves közlése 35

49

10 ezer lakosra

Működő ágyak megoszlása szakmák szerint Közép-Magyarország (Budapest és Pest megye)

gyermek és ifj. pszich. pszichiátriai addiktológiai

75 2 715 358

0,27 9,60 1,27

Magyarország összesen

összesen gyermek és ifj. pszich. pszichiátriai addiktológiai

3 148 236 8 156 1 119

11,13 0,23 8,05 1,10

összesen

9 511

9,39

A szociális intézményrendszer részletes bemutatásával kapcsolatosan a Kapocs c. folyóirat (Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet) 2005. évi 4., 5. és 6. számában megjelent részletes elemzésekhez fordulhat a részletek iránt érdeklődő, itt csak a legfontosabb adatok kerülnek megemlítésre. A szociális intézményrendszerben a közösségi addiktológiai ellátások kb. 60-70 településen működnek országszerte. Mivel ez az intézményi forma jelenleg kialakítás alatt áll és a területi egységek száma folyamatosan bővül, a pontos szám és a részletes működési adatok nem állnak rendelkezésre. A nappali ellátást nyújtó intézményekben 2004-ben összesen 486 főt gondoztak addiktológiai betegként, ezeknek legnagyobb része alkoholbeteg.

A nappali ellátást nyújtó szociális intézmények adatai fenntartók szerint, 200437 Szenvedélybetegek nappali intézménye Fenntartó intézmények ellátottak Önkormányzat

6

202

Egyház

–

–

Közhasznú társaság

–

–

Alapítvány

4

42

Egyesület

4

180

Központi költségvetési intézmény Egyéb Összesen

–

– 1

62

15

486

Az elhelyezéssel igénybe vehető szociális szolgáltatások közül a szenvedélybetegek otthonaiban 1.677 fő volt gondozásban 2004-ben, az átmeneti ellátást nyújtó intézményekben pedig 82 fő.

37

Szociális Statisztikai Évkönyv, KSH, 2004

50

A szenvedélybetegek otthonaiban elhelyezettek jelentős része (több, mint 25%-a) demens, egyéb pszichiátriai kórképben további 15%-uk szenved. A gondozottak 6-6%-a depressziós, ill. skizofrén volt38. A tartós bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó szociális intézményekben ellátottak száma típus szerint Típus

1993

1995

2000

2003

2004

Szenvedélybetegek otthona ebből: lakóotthon

Tartós bentlakásos intézmények 640 772 1 100 1 549 1 677 – – – 17 8

Szenvedélybetegek otthona

Átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények 36 29 61 94 82

Szenvedélybetegek otthona ebből: lakóotthon

676 –

Összesen 801 1 161 – –

1 643 17

1 759 8

A szenvedélybetegek bentlakásos intézményeiben lehelyezettek fele (53,4%) képes az önellátásra, a fennmaradók önellátásra részben képesek, 7%-uk egyáltalán nem képes önellátásra. A szenvedélybetegek számára rendelkezésre álló rehabilitációs intézmények száma 2003ban 36 volt, a férőhelyek összes száma 1.558 volt39. A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet ugyanebben az évben 24 intézményről tudott. A számok összevethetőségét a definíciós különbözőségek nehezítik. Egy 2004. évi vizsgálat szerint40 a szenvedélybetegek rehabilitációs intézményeiben lévők 58%-a alkoholfüggőség miatt kerül ellátásba, további 14% politoxikománia miatt. Az intézményi háttér ezen szolgáltatások esetében sem felel meg a szükségleteknek, a gyógyulni kívánók várakozni kényszerülnek, ill. nem áll rendelkezésre lakókörnyezetükben nem-bentlakásos rehabilitációs szolgáltatás. A fentiek alapján szükséges az alkoholbetegek számára rendelkezésre álló szolgáltatási spektrum áttekintése és átalakítása, továbbá az intézményi háttér biztosítása a szükséges szolgáltatásokhoz. A korai kezelésbe vétel terjesztése és megfelelő finanszírozása alapvető prioritás, csakúgy, mint a járóbeteg-gondozási programok és intézmény-rendszerük fejlesztése. A szociális intézményrendszerben a közösségi addiktológiai szolgáltatások fejlesztése megkezdődött, a tapasztalatok mielőbbi levonása és a jó gyakorlatok terjesztése kiemelten fontos. Emellett az alkoholbetegek rendelkezésére álló, nappali ellátást nyújtó szolgáltatások fejlesztése elkerülhetetlen, főként mert az ellátások súlypontja számos országban – szervezési, hatékonysági okokból – a nappali ellátások felé mozdul el a bentlakásos intézmények dominanciája felől. Összegezve: át kell gondolni a területi megelőző és gyógyító munka intézményi hátterét, a jelenlegi alkohol-gondozókból vagy velük együttműködve olyan intézményi bázist létrehozni, mely háttérül szolgál a korai kezelésbe vételi programok szakembereinek, az önsegítő csoportok szakmai támogató feladatainak és képes a helyi társadalmakban az alkohol38

Forrai E.: A szenvedélybetegek ápolást, gondozást nyújtó intézményeiről, Kapocs, IV. évf. 5. szám, 2005. október 39 Szociális statisztika Évkönyv, KSH, 2003 40 Forrai E.: A szenvedélybetegek rehabilitációs intézményeiről, Kapocs, IV. évf. 6. szám, 2005. december

51

probléma kezelésre javaslatokkal, kezdeményezésekkel élni. Mielőbb újra kell koncipiálni a célzott addiktológiai ellátás rendszerét, profilosztályok- és részlegek, speciális járóbetegellátási formák és rehabilitációval foglalkozó intézmények, részlegek szükségesek. Az ellátórendszer fejlesztésének a korszerű ellátás-szervezési elvek szerint kell történnie, a kistérségi-regionális hierarchia figyelembevételével. Minderre a II. Nemzeti Fejlesztési Terv egészségügyi ellátórendszeri fejlesztései során mód nyílhat, összehangolva a más szakterületeken történő, de szintén a regionális, kistérségi dimenzióban tervezett ellátórendszeri fejlesztéseket. Régiónként célszerű legalább egy komplex addiktológiai centrum kialakítása, amely fekvőbeteg-ellátással, ambulanciákkal rendelkezik, képes hatékonyan ellátni a detoxikációs feladatokat, továbbá képes az addikciók pszichiátriai és egyéb medikális szövődményeit komplexen kezelni. Részt vesz klinikai kutatási programokban, felkészültsége és regionális szakmai szerepvállalása lehetővé teszi az új ismeretek, technológiák átadását a régióban tevékenykedő többi szolgáltató számára, azaz képes addiktológiai tudásközpontként is működni a betegellátás mellett. A regionális addiktológiai centrum megkezdi, majd megszervezi a betegek rehabilitációs programjait. Az alkoholbetegek ellátása során a különböző szolgáltatások tartalmi elemeinek és minőségi standardjainak, továbbá a különböző intézmények, intézménytípusok teljesítménymutatóinak az összehangolása szükséges annak az érdekében, hogy az ellátórendszeren belüli betegutakat optimalizálni lehessen és az intézményrendszer értékelése az alkoholbetegek és családtagjaik állapotának megfelelően is történhessen. 4.4.3

Gyógyult alkoholbetegek önsegítő csoportjai

Magyarországon több, különböző spirituális-ideológiai alapon szerveződő alkohol-ellenes szervezet tevékenykedik. Célrendszerük, közösségi és nyilvános szerepvállalásuk egymástól eltérő. Jelentős erőforrást képviselnek a detoxikált, gondozási programban lévő alkoholbetegek hosszú távú felépülésében, az absztinencia-arány önsegítő csoportok támogatásával minden esetben magasabb, mint anélkül. Társadalmi és orvos-szakmai elfogadottságuk változó, az addiktológiai ellátók egy része a hatékony terápiás és rehabilitációs program fontos elemének tekinti az önsegítő csoportokat, sok helyen azonban az egészségügyi ellátás elutasításával találkoznak, ami rontja munkájuk (és a betegek absztinensként maradásának) hatékonyságát. Az Anonim Alkoholisták ivásproblémával küzdő férfiak és nők nemzetközi szervezete41. A közösség tagjai segítenek egymásnak elérni és megőrizni józanságukat. Az AA programja elsősorban az alkoholizmusból való felépülés elősegítésére megalkotott 12 lépésből áll. A közösség önfenntartó, kizárólag AA-tagok hozzájárulásaiból fedezi költségeit. Az AA jelenleg Magyarország 47 településén működik, vidéken 79, Budapesten 28 csoportja van, jelenleg kb. 2.000 fő vesz részt a csoportokban42. Évente kb. 500 fő lép be új betegként, az elmúlt öt évben kb. 4.000 fő vett részt AA-gyűlésen. Az AE-klubok szervezete is országos hálózatként működik. Budapesten 10 klub aktív, vidéken kb. 70 településen vannak jelen. Az AE-klubok a gyógyuló alkohol-betegek támogatása mellett prevenciós tevékenységgel, tanácsadással, helyi közéleti szerepvállalással is foglalkoznak.

41 42

AA média kapcsolattartó információi Becslés, mivel tagnyilvántartás az AA elvei szerint nincs

52

Az egyházi kezdeményezésű szervezetek közül a Magyar Kékkereszt Egyesület, a katolikus egyház Alkoholistamentő Szolgálata, ill. a velük együttműködő társadalmi kezdeményezések emelkednek ki. A közelmúltban jött létre az Embermentő Szövetség, amely a legtöbb alkohol-ellenes egyházi és társadalmi szervezetet tömöríti, egyfajta ernyőszervezetként, elősegítve ezzel a közös célok érdekében történő fellépést. 4.4.4

Az alkoholbetegek ellátásnak minőségbiztosítási rendszere

Az alkoholbetegség kezelésének szakmai irányelvei megjelentek, a rendszerszintű alkalmazás, protokollok kialakítása a további feladat. A szakmai irányelvek megvalósulásának mértékéről, részleteiről jelenleg nincs információ, az országos szakfelügyeleti munka következő jelentős lépése lehet a minőségbiztosítási rendszer kiépítése.

53

5. A magyar alkohol-politika legfontosabb céljai és keretei – 2006-2011 5.1.

Információhoz való jog biztosítása

Leírás: Minden állampolgárnak biztosítani kell a jogot ahhoz, hogy részletes, tudományosan megalapozott és elfogulatlan ismeretekhez, információhoz jusson az alkohol-fogyasztás egyéni és társadalmi következményeiről már ifjúkorától kezdődően. Indoklás: A társadalom számos tagja nem rendelkezik megbízható információkkal az alkoholfogyasztás valós kockázatairól. Alapvető ismeretek hiányoznak, a súlyos egyéni és csoportos kockázatokkal járó alkohol-fogyasztás széles körben elfogadott magatartás Indikátorai: Az általános és középiskolában ilyen irányú, adekvát technikákat alkalmazó oktatásban részesülő fiatalok száma. Évente lebonyolított tömegkommunikációs kampányok száma Eszközei: célzott lakossági kommunikációs kampányok finanszírozása, továbbá iskolai prevenciós tevékenység finanszírozása,. Az alkohol-reklámra és szponzorációra a cégek által fordított összegek meghatározott százalékát (min. 20%) az alkohol-fogyasztás valós kockázatait bemutató lakossági kommunikációra kell fordítani. Figyelmezető feliratok elhelyezése az alkohol-tartalmú italok csomagolásán az alkohol-fogyasztás kockázatairól.

5.2.

Adópolitika az alkohol-probléma csökkentése érdekében

Leírás: A népegészségügyi szempontoknak és ismereteknek meg kell jelenniük az adópolitika tervezési folyamatában, mechanizmusaiban, az adópolitikának az egészség-érdekeket is figyelembe kell vennie. Indoklás: Az alkohol-termékekkel kapcsolatos jövedéki adópolitikának nem kizárólag a költségvetés bevételi szükségleteit és a termékek adóteher-viselési képességét kell figyelembe vennie. Az alkohol-termékekkel kapcsolatos adópolitika az egészségpolitika egyik hatékony eszköze. Indikátorai: Az alkohol-termékekkel kapcsolatos államigazgatási tervezési folyamatok folyamatleírása. A tervezési folyamatban megjelennek a fogyasztási és bevételi indikátorok mellett az egészségre gyakorolt hatások becslései, fogyasztási mintázatok alakulása. Működő az alkohol-fogyasztás monitorozó rendszer. Alkohol-termékek jövedéki adójának alakulása. Eszközei: A Pénzügyminisztérium ezirányú tervezési folyamatainak folyamatszabályozása, alkohol-politikai monitorozó kapacitások bevonása a tervezési folyamatba. Az alacsonyabb alkohol-tartalmú (2,8% alatti) sörök enyhébb adóztatása a normál sörökhöz képest, a normál sörök adóemelése mellett. A tömény italok jövedéki adójának emelése 900 Euro/hl tiszta etilalkohol érték fölé, a köztes alkohol-termékek jövedéki adójának emelése 75 Euro/hl fölé. 5.3 Adópolitika a fenntartható alkohol-politika érdekében Leírás: Az alkohol-termékek jövedéki adójának meghatározott százalékát (3%) az alkoholpolitika finanszírozására (megelőzési tevékenységek, közösségi programok, célzott

54

kockázatcsökkentési tevékenységek, monitorozás-értékelés) kell fordítani.

ártalomcsökkentési

tevékenységek,

kutatás,

Indoklás: az adóbevételekből történő finanszírozás stabil, kiszámítható alapot teremt az alkohol-politika számára, ill. az alkoholt nem vagy alig fogyasztó lakosság-csoport számára nem jelent külön terhet. Indikátorok: alkohol-tartalmú termékek jövedéki adójának alakulása, a jövedéki adóból származó alkohol-politikai alap bevételei. Eszközök: jövedéki törvény módosítása, automatizmusok beépítése az adóztatásba. 5.4 Hozzáférés Leírás: Az alkoholos italokhoz való hozzáférés korlátozása szabályozási eszközökkel, különös tekintettel a fiatalkorúakra. Ezen belül az étkezésekhez rutinszerűen nem fogyasztott italok kiskereskedelmi forgalmának leválasztása az élelmiszerek forgalmazásáról. A fiataloknak történő árusítás intenzív ellenőrzése és határozottabb szankcionálása (pl. a pénzbüntetés mellett az alkohol-tartalmú termékek forgalmazásának tiltása meghatározott ideig, a meglévő készlet erre az időre történő zárolása). Szükséges meghatározni a szeszes (különösen a tömény) italok esetében kiszerelés legkisebb mennyiségét, a féldecis-decis kiszerelésű forgalmazás tiltása. Indoklás: A hozzáférés szabályozási eszközökkel történő korlátozása igazoltan hatékony módszer az össz-fogyasztás csökkentésére. Indikátorok: Jogi szabályozás (kereskedelmi törvény), a jogszabályok betartásának hatékonyabbá tétele, a rendszer folyamatos monitorozása. Eszközök: A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény felhatalmazása (5.§ (8), ill. 12.§ (1) a.) alapján kormányrendeletben szabályozni az alkohol-termékeket árusító üzletek működési engedélye kiadásának rendjét és feltételeit, az üzletben történő árusítás feltételeit, az engedélyezésben közreműködő szakhatóságok körét, az engedélyben foglaltak megtartása ellenőrzésének szabályait, valamint a jogszabályban előírt kötelezettségek be nem tartásának esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket

55

5.5 Alkohol-elárusítás engedélyezési rendszerének átalakítása Leírás: az alkoholtartalmú italok forgalmazásának szabályozása, az elárusítás (vendéglátóipari és kiskereskedelmi egyaránt) részletes feltételrendszerének kialakítása, a tömény italok, likőrök, „alco-pop”-ok, stb. kiskereskedelmi forgalmazásának külön engedélyhez kötése, legalább részben elválasztva az élelmiszer-kiskereskedelemtől. Indoklás: az engedélyezési rendszer lehetőséget ad az elárusító-helyek denzitásának (sűrűségének) szabályozására, az alkohol-kiszolgálás személyi feltételeinek meghatározására (pl. felszolgáló-tréningek), továbbá a szabálysértések hatékony szankcionálására. Indikátorok: működő engedélyezési rendszer, az egyes paraméterek rendszeres monitorozása Eszközök: mint előbb, kormányrendelet az alkohol-forgalmazás részletes szabályairól. 5.6 Ittas vezetés Leírás: a jelenlegi zéró véralkohol-szint megtartása vezetéskor. Az alkohol-fogyasztás fokozottabb, nem-kampányszerű ellenőrzése, kilégzéses teszt minden közúti járműellenőrzéskor. Indoklás: A közlekedés, mint színtér a legkockázatosabbak közé tartozik. Az alkoholmentesség fenntartása kiemelt társadalmi érdek. Az ittas vezetés megelőzése közvetlenül képes emberi életeket megmenteni és baleseteket megelőzni. Jelenleg az ittas vezetők lebukási kockázata csekély, a szabályozásnak önmagában nincs visszatartó ereje. Indikátorok: Közúti alkohol-ellenőrzések száma, ittas vezetés miatti balesetek száma, ittas vezetés miatti halálos balesetek száma. Eszközök: rendőrség technikai eszközökkel való felszerelése, az ittas vezetés megelőzésének priorizálása a közlekedés-rendészet munkájában és források hozzárendelése. Közlekedési alkohol-prevenciós alap létrehozása és finanszírozása a gépjármű-felelősségbiztosítás meghatározott részéből. Kijelölt vezető (designated driver) programok és sofőr-szolgálat propagálása vendéglátóhelyeken, e két területen együttműködés az alkohol-iparral elképzelhető. Ittas vezetők addiktológiai vizsgálata, sz.e. gondozási programban való részvétel előírása. Az ittas vezetők esetében az utolsó ital elfogyasztási helyének felderítése és figyelmeztetése, az esetek halmozódása esetén az elárusítási engedély bevonása (ún. server liability). 5.7 Illegális előállítás visszaszorítása Leírás: az illegális alkohol-előállítás és forgalmazás visszaszorítása a rendelkezésre álló jogi eszközök felhasználásával Indoklás: az illegális előállítás és forgalmazás, csempészet az egyik legjelentősebb kihívás az alkohol-politika számára. Az illegális alkohol-termék képes növelni az alkohol iránti keresletet (az ár csökkenése révén), általában toxikusabb, mint a legálisan forgalmazott alkohol-termékek (az előállítási technológia, szennyezettség stb. miatt), továbbá jelentős adóbevételektől fosztja meg a költségvetést. Indikátorok: lefoglalások száma, értéke, alkohol-feketekereskedelem becsült mértéke

56

Eszközök: jövedéki ellenőrzések számának emelése, cukor jövedéki termékké tétele. 5.8 Marketing Leírás: az alkohol-reklámozás és –szponzoráció határozottabb szabályozása, főként a fiatalkorúakat érő káros hatások minimalizálása. Indoklás: az alkohol-reklámok igazoltan fogyasztás-növelő hatásúak, üzeneteik gyakran a fiatal korosztályt célozzák meg. Indikátorok: reklámtörvény tartalmi elemei, jogkövető magatartás aránya a reklámozó között, kiszabott bírságok és egyéb szankciók. Eszközök: a reklámtevékenységről szóló jogszabályok és a kereskedelmi médiumokról szóló törvény módosítása. Az alkoholipari szponzoráció tiltása sportrendezvényeken, a közterületi reklámozás korlátozása (pl. óriásplakátokon), az elektronikus médiumokban történő reklámozás szűkítése, mindenféle alkohol-reklám tiltása 21 óra előtt. AZ alkoholreklámozásra és –szponzorációra fordított összegek meghatározott (10%) részéből lakossági prevenciós-kommunikációs alap létrehozása. 5.9 Területi egészségügyi és szociális intézményrendszer közös indikátorai Leírás: az egészségügyi alap- és szakellátás, gondozói tevékenység és a szociális ellátórendszer tevékenységének összehangolása Indoklás: a problémás ivók és alkohol-betegek ellátásáért felelős intézmények, szakemberek tevékenységének összehangolása, egységes szempontrendszer szerinti értékelése. Indikátorok: közös működési elvek, meglévő indikátor-rendszer, amelynek bizonyos elemei megjelennek az egyes szervezetek teljesítmény-értékelésében és finanszírozásában is. Eszközök: egységes, eset-kimenetelhez kötött indikátor-rendszer kidolgozása a területen tevékenykedő ellátó-szervezetek számára. 5.10 Szociális nappali intézmények fejlesztése Leírás: rendkívül alacsony azon gondozott problémás ivók vagy alkohol-betegek és családtagjaik száma, akik a nappali szociális ellátásokban részesülnek gondozásban. Az ellátóhelyek férőhelyei számának növelése és elérhetőségének javítása kiemelt cél. Indoklás: a nappali ellátások költséghatékony eszközei az alkohol-fogyasztás által okozott egyéni és közösségi károk enyhítésének. Jelenleg az ellátórendszer ilyen irányú lehetőségei alig vannak kihasználva, igen alacsony a gondozottka száma. Indikátorok: kapacitás-adatok, gondozottak száma, hozzáférhetőségre (földrajzi és társadalmi) jellemző adatok Eszközök: lakosságközeli ellátások fejlesztése, ebben a szociális és egészségügyi intézményrendszer fejlesztésének összehangolása, szociális nappali ellátók kapacitásának fejlesztése.

57

5.11 Egészségügy korai kezelésbe vételi programjai Leírás: a területen tevékenykedő egészségügyi szolgáltatók együttműködési kapacitásának növelésével a különböző színtereken (pl. alapellátás, egészségügyi szakellátások, szociális ellátórendszer, munkahelyek) a problémás ivó azonosítása és kezelésbe, gondozásba vonása. Indoklás: a korai kezelésbe vételi programok képesek a súlyosabb károk kialakulását megelőzően támogatást nyújtani a problémás ivóknak ivási szokásaik megváltoztatásához, ill. családtagjaik számára. Indikátorok: programok száma, szakmai minőségi kritériumok, kezelésbe vontak száma. Eszközök: korai kezelésbe vételi programok finanszírozása, módszertani feltétel-rendszer kidolgozása, finanszírozási érdekviszonyok átalakítása. 5.12 Közösségi önsegítő tevékenységek Leírás: a gyógyult alkohol-betegek önsegítő csoportjainak támogatása és közösségi, helyi alkohol-politikai kapacitásuk kiaknázása. Indoklás: a kezelt alkohol-betegek körében a hosszú távú absztinencia-arány magasabb, ha önsegítő csoportban vesznek részt. Ezeknek a csoportoknak a megtartó képessége képes javítani az egészségügyi ellátórendszer által nyújtott szolgáltatások hatékonyságát. Indikátorok: önsegítő csoportok száma, létrejött támogatási módszertani, együttműködés szakmai feltételrendszere és az együttműködések száma az egészségügyi és szociális ellátórendszerrel. Eszközök: szakmai-módszertani mechanizmusok kialakítása 5.13 Célzott kutatási megismeréséért

program

fejlesztés, az

képzési

alkohol-probléma

programok,

finanszírozási

különböző

aspektusainak

Leírás: kutatási alap létrehozása és középtávú finanszírozási prioritás-rendszer kialakítása az alkohol-probléma megismerése érdekében. Indoklás: az alkohol-probléma számos, kulcsfontosságú területéről nem rendelkezünk megbízható minőségű és elegendő információval. A kutatási tevékenység beindítása és fenntartható módon való üzemeltetése az alkohol-politika hatékonyságát is növeli. Indikátorok: kutatási alap nagysága, támogatott kutatási projektek száma, publikációk száma, ismeretek hasznosulása az ellátásban, prevencióban és tervezési folyamatokban. Eszközök: jövedéki adó meghatározott részének visszaforgatása alkohol-politikai célok megvalósítása (pl. kutatás) érdekében. Alkohol-kutatási koordinációs mechanizmus kialakítása.

58

5.14 Alkohol-jelentés infrastruktúrája és módszertana Leírás: az alkohol-probléma rendszeres leírásának, értékelésének lehetőségét megteremteni. Indoklás: a rendszeres alkohol-politikai riport lehetőséget ad trendek, folyamatok vizsgálatára és értékelésére, továbbá hatékony kommunikációs eszköz a probléma egyes vetületeinek bemutatására. Indikátorok: alkohol-politikai jelentés rendszerének kialakítása Magyarországon. Eszközök: finanszírozási feltételek módszertanok meghonosítása.

kialakítása,

szakember-gárda

képzése,

korszerű

5.15 Alkohol-koordinációs mechanizmusok Leírás: a nemzeti alkohol-politika egyes szereplőinek közös tervezési és egyeztetési folyamatainak és a szükséges intézményi feltételeknek a kialakítása. Politika-monitorozási és –értékelési módszerek és gyakorlatok meghonosítása. Indoklás: a koordinált tevékenység hatékonysága nagyobb, mint az izolált kezdeményezéseké. Számos probléma egyetlen tárca hatáskörében, egyetlen szektoron belül meg sem oldható. Indikátorok: létező koordinációs mechanizmusok, közös döntések és megvalósításuk aránya, politika-monitorozási és –értékelési rendszer létrehozása. Eszközök: Kijelölt szervezet, intézmény felhatalmazási a koordinatív tevékenységre, az egyes szereplők monitorozásának és értékelésének működtetése.

59