Mesés elemek a fantasy műfajban

Szerző: Kálmán Anna BA Magyar szak

Mesés elemek a fantasy műfajban

Konzulens: Dr. Kőrizs Imre egyetemi adjunktus Összehasonlító Irodalom- és Kultúratörténeti Intézeti Tanszék

Miskolc, 2014.

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezető ............................................................................................................................3 A fantasy ...........................................................................................................................5 A fantasy fogalma ..........................................................................................................5 A fantasy története..........................................................................................................8 A fantasy Magyarországon ........................................................................................... 12 A fantasy műfaj felosztása ............................................................................................ 15 A fantasy műfaj megítélése hazánkban ......................................................................... 16 Szerepjáték és szociológia ............................................................................................ 18 Fantasy és a mese ......................................................................................................... 20 Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan-elemzés................................. 22 Marija Morevna és a Halhatatlan rövid tartalma .......................................................... 22 A forrásanyagoktól való eltérések ................................................................................. 24 Mesés szerkezetek, elemek és funkciók ........................................................................ 25 Mégsem mese ............................................................................................................... 30 Kleinheincz Csilla: Ólomerdő-elemzés ............................................................................ 32 Ólomerdő rövid tartalma............................................................................................... 32 A forrásanyagoktól való eltérések ................................................................................. 33 Mesés szerkezetek, elemek és funkciók ........................................................................ 35 Mégsem mese ............................................................................................................... 37 Összegzés ........................................................................................................................ 39 Felhasznált szakirodalom ................................................................................................. 40 Idegen nyelvű összefoglaló .............................................................................................. 41 Mellékletek ...................................................................................................................... 42 Jegyzetek ......................................................................................................................... 46

2

Bevezető Mindannyian

meséken

királykisasszonyokról,

nőttünk

meggazdagodott

fel:

hallottunk

koldusokról,

történeteket a

király

megmentett

legokosabb

és

legszemfülesebb legkisebb fiáról. Akadtak olyan történetek, amelyeknek a szereplői állatok voltak: rókák, malacok, farkasok, akik emberi tulajdonságokkal rendelkeztek, de megesett az is, hogy csodáknak beillő varázslatok és események oldották meg a hősök problémáit. Bármelyik variációt is ismerjük, a szórakoztató jellege mellett, a jó mese mögött egy olyan erkölcsi tanulság lapul, amely megalapozza a későbbiekben a társadalomba való beilleszkedésünket. Ahogy sorra magunk mögött hagyjuk az éveket, a történetek alapján felépített idealizált világ képe megkopik, szelektálódnak elemei aszerint, melyik illeszthető bele a valóságba és melyik nem. Például előfordulhat, hogy egy apa legkisebb fia okosabb és szemfülesebb a többinél, de ettől még nem válik mesebeli hőssé, beszélő állatokról pedig végképp nem hallani a való életben. Így hát, ahogy öregszünk, a mesék elveszítik a ránk gyakorolt hatásukat, elfordulunk tőlük, társadalmi szerepét pedig a személyes tapasztalatok, a narratív irodalmi alkotások, illetve a média veszi át, azonban teljesen nem tudjuk kizárni őket az életünkből. A popkulturális filmek és könyvek teli vannak hihetetlen, csodás, rendszerint valószerűtlen elemekkel, sőt, sokan pont ezek miatt fordulnak a téma felé, előszeretettel hagyják maguk mögött a reális világot és menekülnek egy kitalált, képzeletbeli univerzumba. Számomra ezt a gondolatot képviseli sok más műfaj mellett a fantasy is, amiben gyakran gyerekkorom meséi öltenek új alakot. Dolgozatom elején rövid áttekintés keretében próbálom meghatározni a fantasy fogalmát, illetve felvázolni kialakulásának történetét, bővebben kifejteni magyarországi helyzetét, megnevezni fontosabb képviselőit, ismertetni fajtáit. Boncolgatom, miért foglal el olyan kétes helyet a magas irodalom és ponyva között, hogyan forrhatott elválaszthatatlanul össze a szerepjátékkal, és egy apró kitérő keretében megemlítem szociológiai szerepét is. A továbbiakban az általam választott két fantasy irodalmi műben Catherynne M. Valente Marija Morevna és a Halhatatlan, valamint Kleinheincz Csilla Ólomerdő című művében keresek mesére jellemző stilisztikai elemeket, narratívát, motívumokat, valamint poétikai jellemzőket és vizsgálom azok hasonlóságát, illetve torzulását. Dolgozatom végén konklúzió keretében szeretném meghatározni a fantasy és a mese kapcsolatát, megállapítani, hogy mikor, mit és mennyit vesz át az előbbi az utóbbitól. A Mellékletek című fejezetben képeket, rövid szószedeteket csatolok a felvetett témákkal kapcsolatban (például: szerepjátékos kifejezések, a regényekben előforduló lények 3

meghatározása). Remélem, munkám révén valamennyit javul a műfaj rossz megítélése, és bebizonyítom, hogy a felnőtt olvasók is örömüket lelhetik a régi mesék újraélésében, valamint, hogy az ismert regék tartogatnak még meglepetést a modern ember számára.

4

A fantasy

A fantasy fogalma Meghatározni a fantasy fogalmát, meghúzni a műfaj határait koránt sem olyan egyszerű, mint azt elsőre gondolnánk. Már a terminológia megalkotásánál problémákba ütközünk. A Világirodalmi lexikon elég egyértelmű támpontot ad, vagyis hogy a műfaj a fantasztikum része, mert fantasztikus elemeket tartalmaz. 1 Habár ez a kijelentés helytálló, azt meghatározni, hogy mely fantasztikus elemek használatával lesz a fantasy különb a fantasztikumtól már elég nehéz lenne szavakba önteni. Judy Allen definíciója közelebb áll a valósághoz, bár konkrét választ tőle sem kapunk. „Meghatározni, hogy mi a fantasy olyan, mintha hálóval próbálnánk megfogni a ködöt. A fantasy képlékeny és szüntelenül változó, állandó határai nincsenek […] Ha az ellentétével kíséreljük meghatározni a fantasyt, az sem megy. A fantasy ellentéte a valóság – ám azt mondani, hogy a fantasy nem valóságos, azt jelentené, hogy nem létezik, holott van.” 2 Ezt a ködhasonlatot csak még jobban alátámasztja Hargitai Henrik, A Gyűrűk Ura kapcsán indított, Tolkien Világa című rádiósorozata, ahol az Aurin fantázia-irodalmi és művészeti online lap szerkesztőinek felett kérdésre (Fantasynek tekinthető-e az Odysseia?) az alábbi választ kapjuk: „Az Odysseiát is lehet fantasynek is tekinteni, nagyon fontos az, hogy hogyan definiáljuk a fantasyt. Ha úgy alkotjuk meg a definíciónkat, hogy az Odysseia beleférjen, akkor belefér. Ha úgy alkotjuk meg, hogy ne férjen bele, akkor nem fér bele.” Persze azért túlzásokba nem esnek a szerkesztők, sietnek tisztázni, hogyha valóban ilyen tág definíciót szeretnének adni a műfajnak, akkor a világirodalom nagy része is beleférne, ami az egész beszélgetést értelmetlenné tenné. 3 Tick Péter szerint a fantasy a külső jelekre koncentrál, ahol egy távoli, többnyire középkorszerű környezetben játszódik egy kalandos történet, varázslóval, misztikával, mágiával, egy másik, a miénktől eltérő, kitalált világban. A tematikus megközelítés mellé még hozzá teszi, hogy mióta léteznek szerepjátékok, a szó annak szinonimájaként is gyakran használatos.4 Kornya Zsolt, a fantasy egyik legszínvonalasabb hazai képviselője sem mer konkrétumokba

bocsátkozni,

helyette

egy

összehasonlítással

próbál

valamiféle

1

LENGYEL 2014 ALLEN 2005 3 HARGITAI 2014 4 HARGITAI 2014 2

5

magyarázattal szolgálni. A science fictiont és fantasyt gyakran egymás alá rendelik – megjegyezném, tévesen –, hasonlóságuk abból fakad, hogy valamilyen ponton mindkettő elrugaszkodik az általunk ismert valóságtól, így tér el a non-fiction irodalomtól. A különbség az elrugaszkodás mikéntjénél kezdődik. Míg a science fiction az eltéréseket racionálisan, a tudomány révén próbálja megmagyarázni, levezetve egy olyan folyamatot, ami akár a későbbiekben meg is valósulhat, idomulva ezzel a világunkhoz, addig a fantasy az irracionálistól függ, nem magyaráz meg semmit, éppen hogy a rejtélyre törekszik az öntörvényűen megalkotott térben. Megjegyezném, hogy habár a fantasy kívülről nem akar valóságosnak mutatkozni, belső törvényszerűségei nagyon is azok (például a szavak, gesztusok ugyanolyan jelentéssel bírnak, mint a való életben, az emberi kapcsolatok és érzelmek is életszerű mintákon alapulnak, napszakok és évszakok, természeti elemek, a tér földrajzi felépítése is valós törvényszerűségekből ered). Kornya még hozzáteszi definíciójához, hogy minden jó és igényesen felépített történet szerves része a logika, így a jó fantasyből sem hiányzik, még ha a képzelt univerzum törvényszerűségei miatt számunkra gyakran szokatlannak mondható gondolkodásmódon is alapul. 5 Varju Zsuzsanna tanulmányában még kiegészíti Kornya Zsolt definícióját azzal, hogy a fantasy már túlmutat kezdeti irodalmiságán, könyveken kívül a filmiparban, játékiparban és művészeti alkotásokban is akadnak reprezentatív példányai. Az irodalomban megalkotott öntörvényű világok saját történelemmel, idő- és térbeli jellemzőkkel, mitológiával, szabályrendszerrel operálnak, amik felszabadítják az embert a kötöttségek alól, eltávolítja mindattól, ami reális. A fantasy elutasítja a modern és technológiai civilizációt, valamint irracionalizmus, transzcendens elemek és misztikum jellemzi. Tárgyköri azonosságot mutat ősi mesékkel, sagákkal, mítoszokkal, amelyek évezredes múltra tekintenek vissza, de a belőlük sugárzó mögöttes üzenet nem sokat veszített aktualitásából. Feltűnnek ismétlődő, sajátos szerephez jutó rögzített motívumok (mint például kard, kehely, oltár, templom), természeti jelenségek és helyszínek, mágikus képzeteket felidéző tárgyak, számok, mint a fantasy alapvető kellékei. Gyakori a mítoszalkotás, illetve a meseszövés újrateremtésének kísérlete. Ábrázolásmódja erősen heroikus, a cselekedetek tétje általában emberfeletti. Főszereplőinek külső és belső tulajdonságai idealizáltak, a szó szoros értelmében hősök, amit a velük szembe állított gonosz karakterek kegyetlenségével emelnek ki. Céljaik nem önkényesek, az egyensúlyából kibillent világot kell a helyretenniük. Jellemző továbbá a csatajelenetek 5

KORNYA 1988b – KORNYA Zsolt, A képzelet egy másik világa. Amit a fantasyról tudni illik, Metamorf, 1988, 3. sz., 14–18.

6

részletes leírása, a harcok brutálisan naturalisztikus bemutatása is. Női karakterek ritkák, de ha főszerephez is jutnak, gyakran sablonosak: vagy fiús kamaszlányok, vagy hagyományos női szerepekben tűnnek fel (gyógyító, háziasszony, feleség vagy komforttényezőként), vagy pedig távolinak, megközelíthetetlennek és ismeretlennek ábrázolják őket.6 Ha a férfi hősöknek akad is szerelme, az gyakran áruló lesz, vagy meghal, ezzel csavart adva a történéseknek és elindítja a főszereplőt egy cselekményes bosszúhadjáraton, vagy a renegát úton. Ennek talán az lehet az oka, hogy a fantasy szerzők többsége férfi, még napjainkban is, habár a női alkotók száma növekvő tendenciát mutat. A huszadik századra felborult a női- és férfiszerepek felosztása, a férfiak egyedüli családfenntartó szerepe például teljesen eltűnőben van. Ezt próbálja kompenzálni, hogy a fantasy művekben egy régi kor értékrendjei uralkodnak, ahol a nő mindig gyengébb, így nem alkalmas a történet szerkezetének egyik szilárd pillérjeként állni, és állandóan védelemre, megmentésre szorul. Varga Illés is megfogalmaz négy szűk definíciót, amik együttesen, a felsoroltak közül talán a legpontosabb meghatározást alkotják. „A fantasy első pontban lehet egy fantasztikus irodalmi, képzőművészeti és iparművészeti jelenség. Ennél valamivel komplexebb és már konkrétabb meghatározása, hogy a profanizálódott, deszakralizálódott világ azon fantasztikus irodalmi és képzőművészeti jelenségeinek, törekvéseinek és irányzatainak gyűjtőfogalma, amelyeket az archaikum, az archaikus világ felé fordulás jellemez. […] a 19-20. század fordulóján induló, a 20. század második felében kibontakozó fantasztikus irodalmi, képzőművészeti és iparművészeti stílus, amely […] egy önálló stílusirányzattá fejlődött. […] A fantasy negyedik meghatározása szerint zsáner. Olyan műalkotás, amelynek témája a közösségek, népek, nemzetek sorsára kiható küzdelem, amelybe földöntúli, emberfeletti vagy éppen emberalatti erők, hatalmak is beavatkoznak, illetve amely történetek hátterében ilyen események állnak, és amelyhez a földrajzi és kulturális kereteket egy preindusztriális kor technikai színvonalán álló képzelt, nem ritkán prehisztorikus vagy posztapokaliptikus világ adja. Ezeknek a történeteknek a főszereplői rendszerint idealizált, kiemelkedő, nem ritkán különleges, emberfeletti képességekkel és adottságokkal rendelkező hősök. Az ilyen alkotások jellemzik leginkább ma a fantasy-irodalmat.”7

6 7

VARJU 1999 HARGITAI 2014

7

A Könyv és nevelés folyóirat cikkében8 olvashatjuk, hogy a mai fantasy erősen vonzódik az epikus formákhoz, hajlamos regényciklusok létrehozására. Szerzői szeretik az epikai formát, a vastag könyveket, amelyekben bőven van hely világok részletes bemutatására. A fantáziavilágokat gyakran terjedelmes adathalmazok biztosítják, és a fantasztikus szerzők általában a germán vagy kelta mondákra építik történeteiket. A fantasztikus helyszínek és az utaztatás szerepe kiemelkedően fontos. A szereplők utaztatása által vele együtt, vagy a hős kíséretével ismeri meg az olvasó a világot. A reális világból való kiszakadás egyúttal a pikareszk-regények hagyományait is feleleveníti. A fantasztikum szerepeltetése triviális jellegzetessége, hiszen ez az irányzat lényege. Nyelvezetére az archaizálás jellemző. Korábbi nyelvi állapotokat idéznek a régi, már csak mesékben, illetve nyelvemlékekben vagy néprajzi gyűjteményekben fellelhető szavak, a mondatalkotások, a középkori oklevelek, kódexek stílusa. Habár még mindig nem rendelkezünk konkrét definícióval, a fantasyvel kapcsolatban, a fentebb leírtak alapján már meghúzhatunk ideiglenes határvonalakat, amelyekkel konkretizálhatjuk a műfajt: a fantasy a fantasztikus irodalom 19–20. században kialakult stílusirányzata, ami külső jelekre koncentrál, és a valóságtól elrugaszkodva az irracionálistól függ. Legfontosabb eleme a rejtély, egy kitalált világban játszódik, ami saját szabályokra épül, történetvezetése mégis logikán alapul. Ismétlődő, sajátos motívumokkal, szerepekkel, helyszínekkel operál, heroisztikusan, gyakran naturalistán ábrázol. Egy olyan zsáner, amelyet archaikum jellemez, karakterei pedig idealizáltak. A fantasy története A fantasy gyökerei mélyre nyúlnak, hisz az ember fantáziája régóta foglalkozik természetfölötti, megmagyarázhatatlan dolgokkal. Azonban ugyanolyan helytelen volna az ókori eposzoktól kezdeni a műfaj tárgyalását – az Odysseia kapcsán kifejtett okok miatt –, mint Tolkientől – akit tévesen a műfaj atyjának tartanak –, így érdemes ahhoz a műfajhoz nyúlni, amelyből kinőtt. A Világirodalmi lexikon szerint a fantasztikus irodalom alatt természetfölötti jelenségeket valószerű környezetben, reális kősökkel együtt megjelenítő szépirodalmi műveket értünk. Közeli rokona a mese, a mítosz és a legenda, de egyik sem tartozik hozzá. A mesében az ember elérhetetlen vágyait megvalósító öntörvényű csodavilág uralkodik,

8

VARJU 1999

8

amit az ember természetesnek vél, a mítosz – mivel rengeteg vallásos elemmel átitatott – alaprendeltetése hitbeli, az irodalomtörténeti értelemben vett legenda szereplőinek sorsát pedig emberfölötti hatalmak befolyásolják, amelyek az olvasók hite szerint ténylegesen léteznek, emellett közbelépéseik a morális értékrendet képviselik. Ezzel szemben a fantasztikum az ember és a képzeletbeli világ közötti ellentéteken alapul, csak a művön belül elhihető és erői függetlenek az emberi világtól. A fantasztikus irodalom két fő tárgyköre a fantasztikus utazás (például másvilági utazás) és a kísértet- és varázslótörténetek válfajai, utóbbi az egyiptomi szépirodalom legrégebbi darabjai közé tartoznak. Európában az ókor végén vált népszerűvé, a középkori keresztény latin irodalomtól ellenben idegen a fantasztikum, csak a nemzeti irodalmak kialakulásakor, a 12. században jelenik meg. A kelta mesekincs elemei bekerülnek a francia lovagi eposzba, innen több európai epikus költészetbe, majd a spanyol kalandos lovagi regénybe is. A reneszánszkori olasz eposzköltészet (Ariosto, Tasso) előszeretettel alkalmaz epizódok formájában fantasztikus történeteket. A fantasztikus irodalom szócikk végén olvashatjuk, hogy a modern fantasztikus irodalom a romantika korában, a 18. század végén született meg, főleg angol és német nyelvterületen maradt népszerű. Korai darabjai az irodalomban az ál-történelmi regények. Szimbolikus-misztikus jelleggel használja a fantasztikumot G. K. Chesterton 1908-ban, valamint az angol sajátosság értelmetlenségét L. Carroll Alice Csodaországban 1865-ös műve viszi be az irodalomba. A németeknél a romantika sejtelmes meséiből alakul ki a fantasztikus elbeszélés a 18. század végén (E. T. A. Hoffmann). 9 A fantasy, Kornya Zsolt szerint, a modern fantasztikum 19-20. századi stílusirányzata, amit William Morris News from Nowhere 1890-es megjelenésétől tartjuk számon. 10 Hargitai Henrik rádiósorozatából11 tudhatunk meg többet a fantasy két nagy elindítójáról: William Morrisról és Lord Dunsany-ről. Morris fordító volt, szerkesztő és író, festő, a preraffaelista későromantikus irányzat kiemelkedő képviselője. Tolkiennel ugyanabban az iskolában tanítottak, és Morris – a Völsung-saga fordítója, amit átdolgoz Wolfing-ház című verses epikus költeményében, továbbá ugyanilyen átdolgozást készít a Kalevala Kullervotörténet alapján – munkássága révén Tolkiennek követendő mintául szolgált. William Morrist tartják az első fantasy-írónak, The Wood Beyond the World című 1895-ben megjelent, illetve Well at the World's End címmel 1896-ban publikált regényei kapcsán. 9

KIRÁLY 1975 KORNYA 1988a – KORNYA Zsolt, Röviden a fantasyről, Helios, 1988/1., 29–30. 11 HARGITAI 2014 10

9

Ezekben az elbeszélésekben már számos olyan elem, írói eszköz megjelenik, amelyek később tipikusan és kimondottan a fantasy-irodalomra jellemző stíluselemek lesznek. Ilyenek az archaikus nyelv, a középkori környezet, a másodlagos világ, a heroikus kalandok, a varázslók és szörnyek, mint szereplők. Ő még nem alkot saját isteneket, történeteiben keresztény értékrend uralkodik. Morris neve hazánkban nem annyira ismert, magyarul nagyon kevés műve jelent meg. Az első fantasy szerzők között tartják még számon Lord Dunsany-t is. A 19. században született és 1957-ben elhunyt angol arisztokrata, katona, író, sakkmester, klasszikus műveltséggel rendelkezett, és ismerte az ír folklórt is. Első fantasy műve a The Gods of Pegana, ami egy nyolcrészes prózavers-ciklus első darabját képezi, ahol isteneket szerepeltet, ötvözi a keleti, klasszikus és indoeurópai elemeket. Az ő nevéhez kapcsolható a kitalált nevek és mitológiák használata a fantasyben, művei nem helyezhetőek el időben és térben. Morris és Dunsany munkásságáról keveset hallhattunk hazánkban, de akadnak néhányan, akiknek a neve ismerősen csenghet. Kornya például megemlíti Edgar Rice Burroughs Tarzan könyveit, amelyben rengeteg fantasy-motívum alapot találhatunk, mint az Elveszett Város, emellett nálunk is megjelent Mars-ciklusa hatalmas löketet adott a műfaj fejlődésének. Ide tartozik még Abraham Merrit is, a gazdag amerikai újságíró, akinek hősei különös körülmények által kerültek ismeretlen helyekre, varázslatos lények közé. Nála már feltűnik az elpusztítandó főgonosz és az istenszerű hatalom. Ők ketten határozták meg a harmincas években feltűnő Weird Tales-nemzedék irányvonalát. Röviden a fantasyről12 cikkében részletezi, hogy mivel a műfajba tartozó írások terjesztése magazinokban történt, ezért kezdetben a rövidebb elbeszélések váltak uralkodóvá. Egy termékenyebb korszak következett a fantasy számára, ekkori szerzőiről már Magyarországon is hallottunk, többségüket inkább science fiction munkásságukról ismerjük, ugyanis a monopol helyzetben álló Weird Tales biztosította egyedül a non-fiction irodalomnak a publikációs lehetőséget. Az ekkor keletkezett írások többsége a hard fantasy vagy sword and sorcery kategóriába tartoztak. Varga Illés és Tick Péter Burroughs és a Wierd Tales-nemzedék összekötő kapcsaként emeli ki Howard Philips Lovecraftot, aki egyúttal új fejezetet nyitott a fantasy és a horror történetében. Lovecraft elsősorban gótikus regények szerzője volt, hozzá köthető a Cthulhu mítosz is, ami a mai napig inspirálja a horror-írókat. Lovecraft nélkül nem létezhetne most

12

KORNYA 1988a – KORNYA Zsolt, Röviden a fantasyről, Helios, 1988/1., 29–30.

10

Stephen King, vagy Clive Barker sem. Kevés műve nem tartozik a horror műfajához, de azok szinte mind heroikus fantasynek nevezhetőek. Dunsany terelte a fantasy irányába, Álomföldek-ciklusa többi történetével ellentétben nem a Földön játszódik. Dunsany módszerét követve ő is megalkotta saját isteneit, amik a világűrből kerültek a Földre.13 Raoul Renierként publikáló Kornya még egy texasi alkotót is a felemel az alapítók közé. A Weird Tales-nemzedék legsikeresebb tagja a texasi Robert E. Howard, akinek ha sajátja nem is, de hősének, Conannek a neve beleégett a köztudatba. Az első Conantörténet 1932-ben jelent meg Főnix a kardon címmel. A barbár i.e. 10000 körül, a „hybóriai korszakban” keresett kalandjairól olvashatunk Howard novelláiban, azonban karakterét nem szabad azonosítani a köztudatban élővel. Az író fiatalon elkövetett öngyilkossága után egy külön munkaközösség vállalta fel, hogy kidolgozzák Conan teljes élettörténetét a „hybóriai korral” együtt, utána pedig elindult a barbár történeteinek sorozatgyártása. Lovecraft és Howard halála után, a harmincas évek végén a mélypontjához érkezett a fantasy, két legnagyobb magazinja a Weird Tales és az Unknown megszűnt. A műfaj megrekedt, és az áttörést az 1945–1955-ben megjelent brit nyelvprofesszor, Jhon Ronald Renel Tolkien A Gyűrűk Ura című trilógiája hozta.14 Ha a fantasy kezdete nem is, de a pszeudoközépkori világ megteremtésének hagyományai tőle származnak, világteremtő törekvése elsősorban nyelvészeti ihletésből fakadt.15 Igaz 1937-ben már megjelent a trilógia előfutára A Hobbit, de az pont felvezető mivoltából és terjedelméből fakadóan még nem tudta meghozni számára a sikert. Középfölde világalapító munkájának befejezését, a Szilmarilokat, halála után, Christopher Tolkien szerkesztésében kaptuk kézhez, 1977-ben.16 A hatvanas évek közepén a fantasy újra hatalmas népszerűségnek örvendett, azonban az egyre több szerző rontotta a műfaj színvonalát és eltolta az epigonizmus irányába. Éppen ezért a hatvanas évek végén radikális megújulás következett, elindult mind a fantasy, mind a science fiction a new wave-nek nevezett mozgalom irányába. Az egyik legforradalmibb újító Michael Moorcock volt, aki a műfajt alapjaiban értékelte át, leginkább a hős legyőzhetetlenségét és a fekete-fehér jellemek sarkítottságát támadta.17 Helyszínei bizarrok és hátborzongatóan ijesztőek, de egyben kreatívok is. Hol máshol olvashattunk olyan kardról, amely issza a lelkeket? 13

HARGITAI 2014 KORNYA 1988a – KORNYA Zsolt, Röviden a fantasyről, Helios, 1988/1., 29–30. 15 VÉGH 2007 16 BOKODY 2002 17 KORNYA 1988a – KORNYA Zsolt, Röviden a fantasyről, Helios, 1988/1., 29–30. 14

11

A new wave felfrissítette a fantasyt, és a mai napig meghatározza a műfaj összes produktumát. Kiemelném még Brandon Sanderson munkásságát, aki a huszonegyedik század egyik legszínvonalasabb fantasy képviselője. A „második Tolkienként” emlegetett író külföldön hatalmas elismerésnek örvend, és az elmúlt években hazánkban is elkezdték könyveinek terjesztését. A fantasy Magyarországon Bár fantasyről világviszonylatban szép számmal születnek értekezések, arról, hogy hazánkba miként érkezett meg ez a műfaj, lényegesen kevesebb forrás áll a rendelkezésünkre. Voltaképp egyedül Tick Péter vállalkozik a feladatra, hogy összefoglalja a történéseket A magyar zsáner fantasy története dióhéjban című cikkében. 18 A fantasy a rendszerváltás után érkezik Magyarországra, az 1980-as évek elején, leginkább Kuczka Péter nevéhez köthetően, a fantasztikus irodalmi élet szellemi és infrastrukturális keretei közt. Kuczka magyar író, költő és műfordító, aki egész fiatalon, 1949-ben a Baumgarten-díj jutalmazottja, 1950-ben József Attila-díjat nyer és egy Kossuth-díjjal is gyarapodik 1954-ben. 19 Az ő nevéhez fűzhető az 1972-ben induló Galaktika, amely a 60. számig negyedévente megjelenő SF-antológiaként működött, 1985 után pedig a népszerűségének köszönhetően havonta megjelenő magazinná avanzsált. 20 A fantasy szempontjából lényeges darab a Galaktika antológia 45. száma, ami kifejezetten a sword and sorcery bemutatására tesz kísérletet, valamint a J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura művének fordítása is nagy előrelépésnek számított a műfaj tekintetében. Ebben az időszakban hallunk először a magyar fantasy máig legszínvonalasabb hazai képviselőiről: Gáspár András (Wayne Chapman), Kornya Zsolt (Raoul Renier), Nemes István (Jhon Caldwell) és Szalkai László (Ryan Hawkwood). (Érdekességként megjegyezném, hogy még Nemere István is írt fantasy regényt Richard Stone álnéven. A LAP-ICS kiadó gondozásában jelent meg Atlan fiai című műve 1997-ben.21) Szalkai írta hazánkban az első műfajba tartozó művet, A völgy (Analog "H" 1.; Bp., Móricz Zsigmond Gimnázium KISZ-szervezete, 1983.) címet viselő novellát. Kornya cikkíró tevékenysége mellett kiadványokat szerkeszt (Oberon Könyvek, Helios), amelyekben saját fordításait közli (Robert E. Howard, H. P. Lovecraft, J. L. Borges, stb.) valamint polgári nevén két 18

TICK 2006 SZEPES 2014 20 FEKETE 1990 21 TICK–VARGA 2014 19

12

novellát is publikáltat. Két esszét is írt, amely segítségével próbálta bemutatni a fantasy zsánert a Röviden a fantasyről (Helios 1., 1988) és A képzelet egy másik világa, amit a fantasyról tudni illik (Metamorf 3., 1988), melyek máig használatos terminológiákat fogalmaznak meg. 1989-ben új kiadók alakulnak, többen kezdenek fantasy témájú könyvsorozatok publikálásába. Az első magyar fantasy regény Micheal Aschroft (Koch György) Hoimÿla című alkotása ekkor jelenik meg az Unikornis kiadónál, továbbá a két legnépszerűbb magyar szerepjáték világ születése is innentől datálható: a Káosz (Jhon Caldwell, A Káosz Szava regényével) és a M.A.G.U.S. (Wayne Chapman [Gáspár András és Novák Csanád], Halál havában regényével). Az Unikornis mellet jelentős kiadó a 90-es éveke elején a debereceni Art Phoneix is, ahol Science Fiction&Fantasy emblémával ellátott sorozatában gyakran szerepelnek magyar szerzők művei is, továbbá a Találkozás című képregény magazinjában helyt kapnak novellák is. 1989 végén jelenik meg az első fantasy témával foglalkozó magazin, a Fantasy, amelynek szerkesztői a Galaktika köreiből kerülnek ki. 1990-ben Atlantisz néven havilapként fut tovább, majd 1991 januárjáig tizenhárom szám keretein belül mutatja be az angolszász törekvéseket hazánkban. A Káosz Szavával beindult Nemes István karrierje: az egyik legtermékenyebb fordítóvá válik, szerkeszti a Csokonai kiadó fantasztikus köteteit, közreműködik a Science Fiction&Fantasy sorozatában, Jeffrey Stone álnéven pedig megírja a Cherubion sagát. 1991-ben megalapítja a Cherubion Könyvkiadót, 1992-ben pedig elindítja az Osiris könyvek c. fantasy sorozatot. Máig az egyik legtermékenyebb és legnépszerűbb hazai képviselője a műfajnak: 2001-es adatok szerint több mint 38 regényt és 30 novellát írt a fantasy témájában. 1991-ben magalakul a Walhalla Páholy könyvkiadó (1992-től Valhalla Páholy néven fut tovább) Novák Csanád és Gáspár András vezetésével. A szerzőpáros munkáiból fejlődik ki Gáspár Andrásnak egyik legkiemelkedőbb epikája, a Tier Nan Gorduin-ciklus, amelyre alapozva 1993-ban elindul Magyarország első jelentős szerepjáték, a M.A.G.U.S. avagy a Kalandorok Krónikái. 1992-ben útjára indul az első szerepjátékos szaklap, a Bíborhold, ami később Holdtölte néven fut tovább, és rövidebb prózai művek publikálására kínál lehetőséget, 1994-ben pedig a Rúna magazin a Valhalla Páholy gondozása alá kerül. Utóbbiban, illetve a Legendák és Enigmák című antológiasorozatban kapnak helyet az Ynevben (a M.A.G.U.S. világa) játszódó rövidebb művek. Kialakul a kiadó írói csoportja is, melynek tagjai: Csigás Gáspár, Galántai János (Ray O’Sullvan), Galántai Zoltán (W. 13

Hamilton Green), Gáspár Péter (Jan van de Boomen), Juhász Viktor, Nyulászi Zsolt (Dale Avery), dr. Pálinkás Imre (Alan O’Connor), dr. Szalkai László (Ryan Hawkwood). 1994-ben indul el a Cherubion Fantasy Exkluzív keményfedeles, főként magyar szerzőktől publikált sorozata. Az előbb említett sorozat és az Osiris Könyvek írói gárdájába tartozik Bán János (Bán Mór), Berke Szilárd (Eric Muldoom), Bihon Tibor (Robert Knight), Hüse Lajos (Colin J. Fajard), Paksi Dániel (Daniel Duncan Parker), Szántó Tibor (Benjamin Rascal), Tóth Norbert (Allen Newman), Tölgyesi László (Douglas Rowland) vagy Vikopál Zsuzsa (Susan Salina). Az Exkluzív sorozatban publikál nagyobb nyilvánosság előtt Kornya Zsolt Raoul Renier álnéven. Dark fantasy típusú Ynevben játszódó alkotásai a Valhalla Páholy gondozásában jelennek meg. Az első antológiában megjelent novellájából (Az örökség, 1994) növi ki magát a legismertebb, M.A.G.U.S.-tól független, Sötét Mersant-ciklusa. Margaret Weis és Tracy Hickman Dragonlance Krónikák regényfolyamának 1992 hazai megjelenésétől számítva reflektorfénybe került a szerepjáték fantasy, és a fantasy szó a szerepjáték szinonimájává válik. Ezt még jobban erősíti az a tény, hogy A Káosz Szava és a Halál havában című művekre is nagy hatást gyakorolt a külföldön népszerű Dungeons&Dragons szerepjáték. A 90-es évek közepére az angolszász fantasy divatos zsánereit követve megújítják a hazai fantasztikus irodalmat, de utána megmerevedik és folyamatosan önmagát ismétli. A hazai fantasy próbál új utakat keresni. A Beneficium kiadó Dagon-árnyai (1999) címmel a Cthulhu-mítoszhoz kapcsolódó novelláskötet ad ki. A Valhalla Páholyból ismert Nyulászi Zsolt és Dr. Szalkai László saját kiadót hoznak létre, a Nîtort, ahol új szerzőknek is teret engednek. Ezek közül kiemelkedik Goldman Júlia (J. Goldenlane), akinek novellái után a Beholder kiadó gondozásában jelennek meg regényei. 2001-ben megszűnik a Valhalla Páholy és a M.A.G.U.S. könyvek kiadását előbb az Inoim, majd 2005-ben a Tuan kiadó veszi át. Az addig csak külföldi, elsősorban szerepjátékhoz kapcsolódó kalandregényekkel foglalkozó Delta Vision kiadó 2004-től saját írói műhely szervezésébe kezd. Az évtized végére a Delta Vision magába olvasztja szinte az összes régi fantasy kiadót, és monopolhelyzetbe kerül, legalábbis ami a műfaj további kiadatásait illeti. Kleinheincz Csilla (a Delta Vison, és az Ad Astra kiadó alapító tagja) Város két fül között c. regényén, valamint a Hetvenhét antológián már a fantasyn túlmutató törekvések érződnek.

14

A fantasy műfaj felosztása A Holmi egyik cikkében,22 Végh Dániel a következő képen jellemzi a műfajt: máshol és máskor játszódik, lakói hibrid lények, nagy számban fordul elő benne a keleti alapokra épített mágikus-ezoterikus hitvilág. A fantasy angolszász eredetének köszönhetően a kelta mitológia is gyakran szolgál ihletforrásként, de más népcsoportoktól is kölcsönöz motívumokat (pl.: zsidó, hindu). A regények cselekményvezetése a kommersz filmek narrációjával hasonlatos. A cselekmény általában nem in medias res, még ha alkalmaz is kihagyásokat, a narráció lineáris. Ezen állításai a fantasy egészére érvényesek, mondhatni alappillérei a műfajnak. Azonban a fantasy nagyon sokrétű és színes, különösen érdemesnek látszik két szempontból, mégpedig egyrészt a kifejezésmód, másrészt a profil alapján külön kategóriákba sorolni az ide tartozó műveket. Az alábbiakban Kornya cikkeit felhasználva profil alapján határozom meg a különböző csoportokat. Mindenképpen érdemes a hard fantasyvel kezdenünk, ugyanis ebbe a kategóriába tartoznak a műfaj kezdeti darabjai. Gyakran sword and sorcery-ként is nevezik, tipikusan ide tartoznak a Conan írások. Kornya a következőképpen határozza meg a fantasy ezen vonulatát: „A hard fantasy világa nyüzsög az izmoktól duzzadó barbár hősöktől, sötét varázsigéket suttogó gonosz varázslóktól, és rendkívül attraktív félpucér hölgyektől.” 23 A hard fantasy a harmincas-negyvenes évek Amerikájában élte fénykorát, napjainkban kezd eltűnni, hála az egyre több női szerzőnek. Az epikus műfajokkal szorosabb viszonyt ápol a high fantasy, a mítoszteremtő irodalmi ág. Ennek az irányzatnak az elindítója nem más, mint Tolkien, a hatvanas évektől ő teremti meg a fantasynek ezt a fajtáját.24 Az alkotások gyökerei itt mélyre nyúlnak, a világalkotó aktus a legpontosabb részletességre törekszik (például Tolkien saját nyelvet is alkotott világához), éppen ezért monumentális méreteket öltenek a művek, terjedelmük gyakran túllépik egy regény kereteit. Szintén a hatvanas évektől jött létre a fantasy new wave, ami a műfaj olyan alapjait támadja, mint a jó és a rossz sarkalatos szembeállítása, vagy a boldog befejezés. Ezekre az alkotásokra jellemző a bizarrság, gyakran meghökkentőek, néha még szürreálisak is. Elsősorban Michael Moorcock és M. John Harrison műveit lehet ide sorolni. 22

VÉGH 2007 KORNYA 1988b – KORNYA Zsolt, A képzelet egy másik világa. Amit a fantasyról tudni illik, Metamorf, 1988, 3. sz., 14–18. 24 KORNYA 1988b – KORNYA Zsolt, A képzelet egy másik világa. Amit a fantasyról tudni illik, Metamorf, 1988, 3. sz., 14–18. 23

15

A sword and sorcery ellentéteként funkcionál a soft fantasy, alkotói túlnyomó részben nők. Itt nem a nyers erő a mérvadó, hanem az intelligencia; a karakterek lélekrajza gazdagon kidolgozott és érzelmileg motiváltak. Míg a hard fantasyben a mágia a legyőzendő gonosz, itt az a hősök egyik legfontosabb fegyvere. A kilencvenes évektől egyre több ilyen alkotás jelent meg. Semmiképpen sem hagyható ki a listából a dark fantasy sem. Gyakran gótikus elemeket alkalmaz, világa komor és nyomasztó, a szereplők inkább szürke, mintsem fekete-fehér jellemek, előfordulnak antihősök is. A dark fantasy áll a legközelebb a horrorhoz, állandóan csak sejtet és mindig jelen van a sötét misztikum. Raoul Renier Sötét Mersant ciklusa is ide sorolható. A fantasy következő válfajának nincsen konkrét neve, de rendkívül népszerű és rengeteg mű sorolható alá. A humoros, ironikus fantasy hazánkban különösen kedvelt, ritkán nyúlnak bolondos, szinte már lehetetlen szereplőinek kalandjai egy köteten túl. A komikum forrása a karakterek, vagy konfliktusaik, néha a helyzetből adódnak a poénok. Ezek a művek nem törekednek részletes világok megteremtésére, vagy több oldalon átívelő tájleírásokra, inkább a párbeszédekre koncentrálnak. Hazánkban leginkább J. Goldenlane gazdagította a fantasy ezen irányát, a kétezres években több humoros regénye is megjelent. Kiegészíteném Kornya csoportosítását még egy hetedik kategóriával is, amelyet low fantasynek neveznek. Az ide tartozó művek a történelmi regényekhez hasonlatosak, világuk van, hogy megegyezik a miénkkel, vagy annak egy olyan változatával, amely kisebb-nagyobb földrajzi és kultúrabeli tulajdonsággal különbözik csupán a miénktől. Ezek az alkotások elvétve tartalmaznak fantasztikumot, néhány ritkán előforduló mágikus elemet leszámítva realisztikusak. Hangsúlyos szerephez jut az akkori mindennapi életmód és hierarchia hű ábrázolása is. Napjainkban a legnépszerűbb ilyen műalkotás George R. R. Martin A tűz és jég dala nevet viselő, jelenleg is futó sorozata. Érdekességként megjegyezném, hogy ezek a kategóriák nem csak az irodalomban, de a művészetben is fellelhetők. A hard fantasy profilját reprezentálják Boris Vallejo és Luis Royo képei, a dark fantasy hangulatát pedig Victoria Frances kelti életre képein. Dolgozatom végén a mellékletek közé csatolok néhány képet az alkotók munkásságából. A fantasy műfaj megítélése hazánkban A kánon szó a klasszikus kor, majd a hellénizmus filozófiai szaknyelvében a szabály, norma, a más dolgok számára mértékül szolgáló tökéletesség műszava, irodalmi 16

értelemben pedig a mértékadó művek jegyzéke.25 A kanonizálódott művek mindig mérceként szolgálnak, egy bizonyos színvonalat képviselnek. Más szavakkal esztétikai értéket kell társítanunk a művekhez, és ha világirodalmi szemszögből nézzük (és még nagyobb elvárásokba ütközünk hazai terepen), akkor a fantasy olyan értékkel rendelkezik, amely ugyan nem elhanyagolandó, de nem is elég ahhoz, hogy a kánon része legyen. Ennek több oka is van. A legfőbb talán az, hogy sokan igyekeznek nem tudomást venni a modern fantasztikus irodalom ezen részéről. Annak idején A Gyűrűk Ura hazánkban először például nem is fantasyként jelent meg, hanem mint szépirodalmi mű 26, és habár Magyarországon már néhány iskolában kötelező olvasmánnyá tették Tolkien írásait, vagy a Harry Pottert, de úgy kezelik a zsáner magyar képviselőit, mintha nem is léteznének. Ez persze azzal is magyarázható, hogy a műfaj népszerűsödésével együtt minősége rendkívül felhígult, és hogy a huszadik századtól egyre inkább a realizmus a meghatározó és nem a fantasztikum, legalábbis hazánkban. Tény, hogy az epigonizmus miatt rengeteget romlott a műfaj színvonala, de ez is csak azt bizonyítja, hogy adott olyan értékű alkotásokat a fantasy irodalom, ami érdemes az „utánzásra”. A fantasy megítélésén íróinak vélekedése sem szolgálja a javát. Kornya Zsolt például saját munkásságáról nem művészetként nyilatkozik. Egy széklábfaragó hasonlattal magyarázza a helyét az irodalomban, ő tisztes iparos, aki a közönséges tömegtermelő és a művész között áll. Kijelentéséből egyértelműen adódik a kérdés, hogy akkor mi az, amit ő művészetnek nevezne? „Sci-fi, fantasy vonatkozásban például nagyon kevés […] Hogy egyébként mit nevezek művészetnek, hát mondjuk Baudelaire-t, vagy Babitsot, vagy Dantét.”27 Innen is látszik, hogy a fantasy megítélése során elkerülhetetlen a szembekerülés a populáris és a magas irodalom kettősségével. A fantasy legitimálására törekvőket sem kell azonban félteni, ügyük mellett ők is remek érveket képesek felsorakoztatni. Az egyik meggyőző álláspontot Varga Illéstől hallhatjuk, aki felhívja a figyelmünket, hogy nem egy fantasztikus irodalom kapott már Nobel-díjat (Günter Grass, Gabriel García Márquez, Thomas Mann stb.), és hogy a bírálóbizottság gyakran az élénk képzeletvilágra hivatkozva ítélte oda a kitüntetést. 28 Az sem elhanyagolandó tény, hogy a fantasy-írók gyakran vesznek nem csak meséket és mítoszokat alapul, de a magas irodalomból is kölcsönöznek elemeket. Raoul Renier Sötét 25

KIRÁLY 1979 HARGITAI 2014 27 VÉGH 2007, 1155. 28 VÉGH 2007, 1159. 26

17

Mersant ciklusának A kárhozott című művében például a főszereplő bárd Villon verseket énekel, és Alain O’Connor pedig úgy nyilatkozik, hogy kész regény mellett leül klasszikusokat olvasni, hogy a csinosítás, a feldúsítás ne rutinból menjen. 29 Itt is látszik, hogy a fantasy területén szépen kirajzolódik a magas és tömegkultúra kapcsolata, az összemosódásra tett kísérletek. A fantasy – például a fentebb említett módon – klasszikusok átemelésével szeretne felmutatni olyan presztízst, mint az elit irodalom. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a műfajba tartozó regények kereskedelmi forgalma meglepően magas. Ez azt támasztja alá, hogy mint szórakoztató irodalom a fantasy népszerű, megállja a helyét, azonban mint műfaj nincs kanonizálva, a magas és populáris irodalom, illetve kultúrák összemosódásának irányába mutató tendenciák ellenére sem. Ráadásul a korábban bemutatott epigonizmus mindenképpen tartós bélyeget nyomott a műfajra: időnek kell eltelnie, és magas esztétikai értékű alkotásoknak kell napvilágot látniuk ahhoz, hogy ez megváltozzon. Itt megemlíteném a formalista irodalomelmélet azon fejlődési elvét, miszerint a centrumban elhasználódott elemek által keletkezett vákuumot a periférián ragadt, népszerű műfajok eszközeivel próbálja helyettesíteni az irodalom. 30 Lehetséges, hogy egyszer a fantasy-irodalom szolgál majd hasonló pótlásként? Mindenesetre egyelőre a fantasy eltengődik az aranyközépúton, és próbálja a nagyérdemű tudtára adni, hogy létezik. Szerepjáték és szociológia A fantasy egyik legnépszerűbb, jól definiált területe a szerepjáték-irodalom. Szinte a műfajjal egyszerre született, és a hetvenes években vált népszerűvé a Dungeons&Dragons nevezetű világgal, hazánkban azonban csak a nyolcvanas évek végén jutott el, és nálunk a M.A.G.U.S. avagy a Kalandorok Krónikái uralja a piacot. Ma Magyarországon a kereskedelmi forgalomban megjelent fantasy-művek majdnem felét teszi ki a különböző, asztali játékként is funkcionáló világok történetei. 31 A regények, novellák mögött egy olyan kitalált világ tartalmas kulturális, történelmi és földrajzi tudásanyag áll, amit szabálykönyveknek nevez a játékos közösség. Itt mindent megtalálhatunk az adott világról, fajokról és konfliktusokról, ez az alapja a játéknak. A karaktereket, azok háttértörténetét, megjelenését, kasztját és értékeit a játékos határozza 29

VÉGH 2007, 1162. JEFFERSON–ROBEY 2003 31 Erről bővebb információt a Delta Vision, a fentebb említett szerepjáték irodalom legfőbb magyar forgalmazó kiadójának a honlapján találhatunk (http://www.deltavision.hu/konyvek/). 30

18

meg, a szabályok betartására a játékmester 32 figyel, ő irányítja a nem játékos karaktereket (rövidebb nevükön npc-ket): szörnyeket, a város lakosságát, a legyőzendő ellent, ő meséli el az előre megírt történéseket és kiegészíti, formálja a játékosok cselekedeteihez. Ezáltal a játék egy újfajta társas élményként jelenik meg a 20-21. században. A szerepjáték-irodalom kezdetben (és sokszor most is) az eljátszott kalandok dokumentált változatai voltak (például Dragonlance krónikák). A szinte már szájbarágós mozzanatok megörökítésből, a karakterek tipikus vonásaiból, a hosszadalmas, legkisebb részletekbe menő leírásokból és a nem túlbonyolított történetből a mai napig ki lehet következtetni a művek ilyen eredetét. Napjainkban sokkal jellemzőbb, hogy egy kaland során megszületett karakter története lát nyomdafestéket a konkrét kaland helyet (ma a leghosszabb ilyen sorozata tudomásom szerint R. A. Salvatore Drizzt Do’Urden krónikái, amely már a huszonhatodik résznél tart, és a sötételf eseménydús élete még messze nem ért a végéhez). 33 Persze a lehetőségek tárháza korlátozott, hiába dúsították fel a játékélményt az írók, az elemek száma, amelyekből táplálkoznak, véges, és az ismétlésen ezek kombinálása sem javít már. Ezért a szerepjáték irodalom elcsépelt, szinte már az unott kategóriába csúszik át, esztétikai értéke erősen megcsappant a huszonegyedik századra, annak ellenére, hogy akadnak kiemelkedő alkotások is ezen a területen. Tovább súlyosbítja a helyzetet a világok bonyolultsága. A regények mellé nem kapunk kész világleírást – és nem hiszem, hogy az olvasó hajlandó volna csak azért végigolvasni a lexikonszerű, vaskos mellékletet, hogy tisztában legyen annak kultúrájával és konfliktusaival –, egyesek lábjegyzetekkel próbálják írásaikhoz csatolni a szükséges háttérinformációkat, de gyakoribb eset, amikor semmilyen magyarázattal nem szolgálnak, elvárják, hogy a közönség tisztában legyen a képzeletbeli univerzum törvényeivel és történelmével. Ilyenkor az áldozatul esett tudatlan olvasó eltéved a történetben, nem érti a cselekményt, zavarosnak látja a szöveget. Máskor épp az ellenkezője a probléma forrása: az alkotó mindent részletekbe menően leír, hogy kitöltse a fehér foltokat, de ezzel az írások élvezhetőségét kockáztatja. Nehéz feladat kiegyensúlyozottan kivitelezni a háttér információk kontextusba helyezését, de azért nem lehetetlen. Hernád Péternek (Soren Ward) Leceai játszma című regényében például sikerült megteremteni az egyensúlyt (például a párbeszédekbe szőve tájékoztat, és az olvasót nem terheli a történet 32

A játékmester, npc és még hasonló szerepjátékos alapfogalmak magyarázatát jegyzet formában mellékeltem dolgozatom végén. 33 Könyvészeti adatokat az alábbi honlapon találhatunk: http://www.rasalvatore.com/bookstore/default.aspx

19

szempontjából felesleges információkkal), az íjászverseny körüli események érthetők és élvezhetők, miközben megismerjük az Ammerúnia bonyolult világát terjedelmes leírások nélkül. A szerepjátékok nem csak az irodalmat érintik, hanem a szociológiát is. Cikkében 34 Varju Zsuzsanna megállapítja, hogy a játékosok többsége tizenegy-tizenhárom éves kortól került be a közösségbe, amelynek nagy részét kamaszok és huszonéves egyetemisták alkotják. Fel is teszi a kérdést, hogy a jövő nemzedékének, egy technikailag fejlett társadalomban, miért a fantasy-világok szolgálnak kreativitásuk kifejezőeszközeként, és ötleteik megvalósításának területeként? Varju ezt azzal magyarázza, hogy a gyerekek iskolai terhelése megnőtt és sokkal kevesebb idő marad a játékra, vagy olyan cselekvésekre, amelyek az értelem helyett a tudatalattit szólítják meg. A fantasy (és ezzel együtt a szerepjáték is), lehetőséget ad a mesekorszak határainak kitolására. Serdülőkorban a fiatalok a helyüket keresik, ezért sokféle szerepet kipróbálnak, keresik az ideákat, amelyekkel azonosulhatnak. Erre szintén alkalmas a szerepjáték, teret biztosít a tettek következményeinek átélésére. A felsőoktatásban résztevők pedig a se nem gyerek se nem felnőtt pozícióba szorulva egy kreált világ keretein belül aktív és fontos részét képezhetik a képzelt kalandok struktúrájának. Míg az előző századok fiataljainak elégedetlensége demonstrációkban, néha radikális társadalom-átalakítási kísérleteikben nyilvánult meg, addig most épp ellenkezőleg, a társadalomból való kivonulásával tiltakozik a mostani nemzedék, amelynek egy speciális formája a fantasy és a szerepjáték – fűzi hozzá Varju. Pósa Zoltán megjegyzi, hogy a fiatal generáció napjainkban csekély transzcendens élményben részesül, a vallás már inkább csak szimbolikusan van jelen az életben. Transzcendens élményt közvetítő művekre éppen ezért nagy az igény, és szerinte erre nyújt lehetőséget a fantasy. 35 Fantasy és a mese A mese „epikai műfajcsoport. Az ide tartozó alkotások fantasztikus-csodás […] elemekkel átszőtt, általában […] időben és térben is fiktív – tehát se kor se földrajzi hely tekintetében nem konkretizálható – körülmények között játszódó eseményeket ábrázolnak. A reális világot képviselő hősei jobbára elvont típusok […] ezek legtöbbször képzeletbeli 34 35

VARJU 1999 PÓSA 1991

20

hősökkel […] és fantasztikus tulajdonságokkal felruházott jelenségekkel […] állnak szemben. […] Jellegzetes vonása a mesének a szinte mindig pozitív főhős köré rajzolt egyszerű, kétpólusú világkép”. 36 Már ezt a rövid bekezdést olvasva is észrevehetjük, a mese mennyi közös tulajdonságon osztozik a fantasyvel. A két műfajt összeköti az epikus ábrázolásmód és a mesés elemek, a fiktív környezet, de mivel különböző célközönséghez szólnak, sok az eltérés is: a mesével ellentétben a fantasynek nincs mindig boldog vége, előfordulnak szürke jellemek (akik se nem rosszak, se nem jók), nem kötik különösebb szerkezeti szabályok (lásd: V. J. Propp A mese morfológiája), előfordul a brutalitás és az erőszak is stb. A mesét tulajdonképpen tekinthetjük a fantasy azon elődjének, amelyet még nem határoz meg a logika és a naturalisztikus ábrázolásmód. A fantasy bizonyos értelemben továbbfejlesztett mese felnőtt olvasóknak, és ezt mi sem bizonyítaná jobban, mint hogy a műfaj előszeretettel merít a meseelemek tárházából, sőt, konkrét meséket is használ forrásául. A következő fejezetekben olyan fantasy regényekkel fogok foglalkozni, amelyek meséket és mesés elemeket tartalmaznak, vizsgálatom tárgya lesz, hogy a művek mennyit tartanak meg a forrásanyagból, illetve mennyit hagynak el. Példákkal szeretnék szolgálni, amelyek bebizonyítják, hogy hogyan ültethető át egy mese fantasy környezetbe, és hogy ettől függetlenül miért nem valók az ilyen könyvek gyerekkézbe.

36

KIRÁLY 1982

21

Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan-elemzés Marija Morevna és a Halhatatlan rövid tartalma „Egy tengerparti városban, amelyet egykor Szentpétervárnak neveztek, majd Petrográdnak, aztán Leningrádnak, és jóval később ismét Szentpétervárnak, állt egy hosszú, keskeny ház egy hosszú, keskeny utcában. Egy hosszú, keskeny ablakban pedig világoskék ruhában és fakózöld papucsban egy gyermek arra várt, hogy egy madár feleségül vegye.”37 Így kezdődik a Marija Morevna és a Halhatatlan. Catherynne M. Valente könyve 2011-ben jelent meg, magyarul pedig 2012-ben vehettük kezünkbe a művet az Ad Astra kiadásában. Valente előszeretettel használ nem csak konkrét meséket történetei alapjául, de a funkciókat is átemeli, megtartja a stilisztikai elemeket és poétikai jellemzőket. Mielőtt azonban bármilyen vizsgálatba belekezdenék, kikerülhetetlen, hogy ne foglaljam össze viszonylag részletesen a könyv tartalmát, mivel a későbbiekben az összehasonlítások során ennek ismeretére szükségünk lesz. Marija Morevna Szentpéterváron él családjával, és szemtanúja lesz annak, ahogy madárból gyönyörű szép férfivá változó lények feleségül veszik nővéreit. Múlnak az évek, és egy öregasszony költözik a szomszédba, Liho anyó, aki felnyitja a szemét az igazi világra – amelynek egy szeletét már egyébként is megsejtette nővéreinek kérői révén –, hogy tudniillik, egykor csak hét dolgot ismert a mindenség: vizet, életet, halált, sót, éjszakát, madarakat, és egy óra hosszát. Marija itt hall először az Élet és Halál cárjának örökké tartó háborújáról is, amelybe a későbbiekben személyesen belecsöppen. Aztán tizenhat évesen, belefáradva az élet keménységébe, eljön érte a Halhatatlan Koscsej, hogy magával vigye. Mielőtt Koscsej országába érnének, három állomáson zajlik Marija Morevna meghódítása, ahol lefektetik elkövetkezendő házasságuk alapjait: Koscsej uralkodik felette, mivel Marija nem ismeri a titkát, ugyanis nem látta, hogy milyen madár volt férje, amikor eljött érte. Az Élet országában, Bujánban, Marija hercegnőként összebarátkozik a helyi lényekkel, de sosem lesz igazán egy közülük, amíg Koscsej feleségül nem veszi. Majdnem egy év után érkezik meg Baba Jaga (az Éjszaka cárnője), Koscsej testvére, és megmutatja Marijának az Élet cárjának előző asszonyait. A Jelenák (és néhány Vaszilisza) a gyárban dolgozva szövik Koscsej katonáit. Mind elszöktek egy Ivánnal, majd ellopták az elhagyott

37

VALENTE 2012, 17.

22

férjük halálát rejtő gyémántos tojást, így büntetésük, hogy örökké a gyártósoron robotoljanak, és Baba Jaga ugyanezt a sorsot jósolja Marijának is, azonban mielőtt megengedné, hogy öccsével házasságra lépjen, próbák elé állítja a lányt. Marija barátai közvetlen vagy közvetett segítségével teljesíti a feladatokat. Habár Baba Jaga megpróbálja cselszövésbe rántani Mariját, végül mégis áldását adja a házasságra. Koscsej elárulja hol a halála, és miután elhangzik a „házassági eskü”, megjelenik Vij, a Halál cárja. A halál bejut Bujánba, és „nászajándékként” Vij megöli Marija segítőit. A háború elhúzódott, Marija nem olyan fiatal, mint volt. Egy halottakkal teli csatatéren találkozik egy Iván nevű emberrel, akinek jöttét már sokan megjósolták, és a sorsnak engedve beleszeret a férfiba, majd magával viszi Bujánba. Koscsej persze nem fogadja szívélyesen, hisz tudja, hogy mire vetemedtek az Ivánokkal elszökött feleségei, de megengedi, hogy Marija magánál tartsa, ha őt nem hagyja el. Azonban Marija megszökik Ivánnal és a hazafelé tartó úton találkozik nővéreivel. Marija és Iván visszatérnek a régi, hosszú, keskeny utcán álló házba, amelyet egy anyával és lányával osztanak meg. Marija várja Koscsejt, hogy eljöjjön, és megbüntesse, amiért elszökött, de nem történik semmi. Aztán egy évvel később – ismét kérőként – megjelenik Koscsej, hogy „elvigye az ablakban ülő lányt”, és neki adja a halálát tartalmazó tojást. Marija a pincébe zárja Koscsejt, és megígérteti Ivánnal, hogy nem megy le oda soha. A háború és az éhség azonban kikezdi Iván és Marija kapcsolatát, és Iván – azt gondolva, hogy asszonya a pincében ételt rejteget – megszegi az ígértét. Marija ezért elhagyja Ivánt és Koscsejjel együtt elmegy. A háborút elvesztették, Bujánnak vége, ezért Koscsej az éhségtől haldokló Mariját elviszi a Madarak cárjához, ahol egy tojásba zárva, Jaicska tökéletes falujának álomképébe kerül. Itt az Élet cárjával boldogan élhet, Marija azonban terhes lesz, és mikor megszületik a kislánya, kiderül, hogy ő, a kislány Koscsej halála, és Marija volt az élet, az ösvény, amely elvezette hozzá. Mikor Marija megtudja a Madarak cárjától, mi történt, gyászolni kezdi férjét, de kiderül, hogy Iván is haldoklik, ezért visszatér hozzá, hogy elbúcsúzzon, majd miután ő is meghal, beáll a seregbe. Marija Usanka elvtársnővel egy városba megy, ahol megtalál mindenkit, akit ismert és elveszített: a barátait, a Jelenákat és Baba Jagát, az Éjszaka cárnőjén kívül azonban senki nem emlékszik a múltra. Vij megnyerte a háborút, és már mind halottak, Marija is éhen halt Iván után, és a holtak Bujánjában áll Usankával. A könyv azzal zárul, hogy Marija Morevna elindul megkeresni Koscsejt palotájának romjai között, miközben maga körül

23

látja a gyémántokkal kirakott fekete zománcokat, amelyek az Élet cárjának halálát díszítették, és ahogy a tojáshéján lecsöppen annak sárgája. A Marija Morevna és a Halhatatlan történetének elmesélése után már ismerjük a cselekmény lényeges pontjait, így már hozzá láthatunk a mű elemzéséhez. A fentebb leírt terjedelmes tartalom ismertetését szükségesnek tartottam a vizsgálatok érthetőségének tekintetében. Azon részek, melyek részletesebb betekintést követelnek, kifejtésre kerülnek majd az adott elemzési szempontoknál. Az elkövetkezendőkben először a regény a külső változásait vizsgálom a forráshoz képest, majd a szerkezeti és funkcióbeli eltéréseket elemzem V. J. Propp A mese morfológiája38 műve alapján. A forrásanyagoktól való eltérések Valente történetében minden rész egy külön mesének feletethető meg, a központi száll mégis a Marija Morevna39 címet viselő varázsmesén alapul. Megfigyelhetjük, hogy a leírt események viszonylag híven követik a forrást, viszont a karakterek esetében eltéréseket tapasztalhatunk. Valente regényében Iván szerepét eleinte szinte teljesen átveszi Marija: neki van három nővére, akiket feleségül vesznek a madárból herceggé alakult lények, őt segítik majd később a nővérei, mikor Koscsejtől menekülnek. Baba Jaga csak a külső tulajdonságait őrzi meg az eredeti történetből (vénasszony, csirkelábak, stb.), de a szerepe teljesen megváltozik. Még Valente történetén belül, az eredeti mesétől függetlenül is találhatunk példát szerepcserére: párhuzamba hozható a harmadik részben Iván elrablása az első részben olvasott Marija elrablásával, csak míg az utóbbinál Koscsej kalauzolta Bujánba a lányt, úgy később Marija teszi ugyanezt Ivánnal. Azonban vannak részek, amelyek hűek a forrásokhoz, például Marija és Iván találkozásában semmi változtatás nincs, ugyanúgy egy csatatéren felállított sátorban látják egymást először, egymásba szeretnek és elmennek Marija Morevna országába (Marija országa a regényben a szentpétervári lakásnak felel meg). Szintén elhangzik a tiltás: ne nyissa ki a szobát – amely az eredeti történetben a legmagasabb toronyban, míg Valenténél a ház legmélyebb pontján található (a pince) –, amely Koscsejt rejti, illetve Iván mindkét változatban a megszegett ígéret miatt veszíti el Mariját. Azonban a hasonlóságok itt véget is érnek.

38 39

PROPP 2005 Ezt a mesét angol nyelven az alábbi honlapon olvashatjuk: http://www.artrusse.ca/fairytales/morevna.htm

24

Mivel Valenténél Koscsej nem a gonoszt képviseli, sőt, inkább az áldozatot, ezért a karakterét a regényben szimpatikussá alakítja az írónő (míg az eredeti történetben egy óriás, itt egy gyönyörű, fiatal férfi, akinek fekete haját gyöngyök díszítik). A legyőzendő ellenség helyét Vij veszi át, de érdekes, hogy amikor a történetben a mellékszereplők az Élet cárjáról nyilatkoznak, akkor hűek az eredeti mesében betöltött szerepéhez: félnek, rettegnek az „atyuskáról” beszélni. Továbbá furcsamód a regényben Marija megszöktetése is teljesen más értelmet nyer: míg a mesében ez romantikus cselekedet, addig itt Iván már a gonosz kategóriába kerül át, aki elcsábítja Koscsej feleségét. Az epilógus és prológus kivételével minden rész önálló történetet mond el. Rengeteg meséből kölcsönöz karaktereket: előfordul tűzmadár, lesovik, domovaj, ruszalka, gamajun, 40 jelen vannak a cárnő Jelenák és Vasziliszák is, de akad itt még sárkány, átváltozásra képes ló és vasfű is. A részeket feloszthatjuk aszerint, hogy hol játszódnak, a 20. századi Oroszországban vagy Bujánban. Az Élet cárjának földjén kívül mágikus elemeket csak nagyon elvétve találunk, szinte elnyeli világképünk, realisztikus ábrázolásmódjai mintegy meg is fertőzi őket: a domovajok például pártokat alapítanak, jegyzőkönyvet vezetnek, a ruszalkák pedig betegségnek állítják be, hogy holtan esnek össze, ha nem jutnak elég vízhez. Mesés szerkezetek, elemek és funkciók Valente regénye nem csak külsőleg, de belső szerkezetében is magán hordozza a mesék tulajdonságait. Az írónő egyáltalán nem szeretné abba a tévhitbe ringatni az orosz meséket nem ismerő olvasót, hogy ötlete eredeti, szövegében rengetegszer utal a mesékre. Például amikor Marija egy verses mesét idéz a Bujánban élőknek, azok elámulva így reagálnak rá: „Ó, pompás! Rólunk szól!”, 41 és örökké forgó gépezetként jellemzi az írónő az események elkerülhetetlen fordulatait is, mint Iván és Marija találkozását. Például Ivánt Marija úgy írja le, mint aki csak az ő kedvéért készült el a gépezet tökéletes termékeként. „Gondolom – mondta száraz torokkal –, hogy a neved Iván Nyikolájevics. […] És természetesen a legifjabb vagy a három fivér közül.”42 Nem csak konkrét szavakkal, de más motívumokkal is tudatosítja bennünk, hogy a történet mesékből eredeztethető.

40

Az orosz népmesékben szereplő varázslények leírását dolgozatom végén mellékelem. VALENTE 2012, 108. 42 VALENTE 2012, 192. 41

25

Minden rész első bekezdésében híven követi a mesékben megszokott szerkezetet és tisztázza, hogy hol és mikor játszódik a történet (példát lásd a Marija Morevna és a Halhatatlan rövid tartalma című fejezetben). Szándékosan használja ugyanazok a jelzőket, hogy ezzel kapcsolatot teremtsen a leírt tárgyak között. Nem csak a szentpétervári ház, annak ablaka és a Gorohov utca „hosszú, keskeny”, 43 de az Iván által szívott cigaretta is, amelyre szintén egy „hosszú, keskeny” utcán gyújt rá. 44 A madárkérők is mind ugyanúgy esnek le a tölgyfáról: „Egyikük, […] veszedelmesen előrehajolt a zöld ágon, és anélkül, hogy levette volna szemét Marija ablakáról, lepottyant – puff, nyekk!”45, stb. A regényben ugyancsak rengeteg hangutánzó szóval találkozunk, amikor egyes cselekvések leírásra kerülnek (a hangtompító puskából kisurranó golyó puha „pst” hangján át a kutyák „vuff” ugatásáig), továbbá a szereplők előszeretettel használnak felkiáltásokat a párbeszédek alkalmával (például a „tyha”, kifejezetten sokszor fordul elő, de rengetegszer találkozunk „Fu!” megnyilvánulásokkal is). A varázsmesék ugyanúgy használják a bűvös számokat, mint bármely más mese, így Valente művében is előfordulnak. A hármas szám kifejezetten különleges helyet kap a regényben: Marijának három nővére van, három kérő jön értük, a Bujánba vezető úton Koscsej három helyen áll meg, Marijának három segítőtársa van, akik a Baba Jaga által kiszabott három próba alatt segítenek, Koscsej hamis halálát három kutya őrzi, stb. A bűvös hármast csak egyetlen egyszer váltja fel a hetes szám, amikor a világot uraló cár és cárnék kerülnek felsorolásra. A fentebb említett elemek (jelzők, hangutánzó szavak, bűvös számok) önmagukban nem lennének mesések, azonban a sokszoros előfordulás már azzá teszi őket. A halmozás olyan érzetet kelt, mintha minden összefüggene mindennel, és éppen ezért lesz a történet mesei hangulatú, nem pedig realisztikus. Ezt csak még jobban nyomatékosítja a szereplőket cselekvésre ösztönző motiváció. A mesék általános jellemzője, hogy a negatív karakterek indokolatlanul gonoszak és kidolgozatlanok, egyetlen funkciójuk hogy ellensúlyozzák a hősök jóságát 46 (akárcsak a fantasyben). Erre a regényben is találhatunk példát. Vij az a karakter, aki igazából az ellenség szerepét tölti be a történet során, de erről könnyen megfeledkezik az olvasó, mivel kevés szó esik róla, a műben is csak egyszer jelenik meg. A háború okát is csak azzal magyarázza az írónő, hogy Koscsej az Élet cárja, míg Vij a Halálé, ami egyértelmű ellentét, de nem magyaráz meg semmit, a konfliktus 43

VALENTE 2012, 17. VALENTE 2012, 181. 45 VALENTE 2012, 18. 46 PROPP 2005 44

26

kialakulásának részletei nem kerülnek kifejtésre. Azonban nem csak Vij cselekedetei motiválatlanok, de gyakran a főhősé is: Iván már akkor beleszeret Marijába, amikor még az arcát sem látja, és Marija is indokolatlanul habarodik bele a férfiba. El is hangzik a történetben, hogy így fog történni, mert így kell történnie és ezért a karakterek sem ellenkeznek, hanem tényként fogadják el az eseményeket (A szerelem első látásra habár mesés elemnek tökéletes, véleményem szerint fantasy tekintetében már kevés.). Az Ivánnal való találkozástól egészen Marija megszöktetéséig minden fordulat sorsszerű, mintha a szereplők akár akarják, akár nem, arra mozdulnak, amerre a jól bejáratott mese ösvénye vezet. A Marija Morevna és a Halhatatlan története nem csak külső elemeiben gazdag mesés motívumokkal, de szerkezetében is. V. J. Propp A mese morfológiája című munkájában a varázsmesék kapcsán néhány alaptételt sorol fel, amelyeket felhasználva funkciók szerint képleteket lehet összeállítani a mese szerkezetéről: „I. A mese állandó, tartós elemei a szereplők funkciói [adományozó, károkozó, stb. – Kálmán Anna], függetlenül attól, ki és hogyan hajtja végre őket. A funkciók a mese alapvető alkotórészei. II. A varázsmesékben előforduló funkciók száma korlátozott. […] III. A funkciók sorrendje mindig azonos.” 47 (Ez utóbbi azt jelenti, hogy habár rengeteg variáció fordulhat elő a funkciók között, bizonyos elemeket egy sorrend határoz meg. Például a tilalom nevű funkciót kötelezően követi a tilalom megszegése, és ennek a páros elemkapcsolatnak mindenképpen az alapszituációban kell megjelennie, ha pedig megjelenik, akkor ez a funkció készíti elő a bonyodalmat.) Az elkövetkezőkben Propp könyvében lefektetett funkciók alapján fogom elemezni Valente regényét. A mese mindig egy olyan alapszituációval kezdődik, amely bemutatja a hőst, annak családját és környezetét. Ez ugyan nem funkció, de fontos morfológiai elem, amit kiinduló szituációnak nevezünk. Valenténél ezt a szituációt az eltávozás funkciója követi, amikor nővéreit a madárkérők feleségül veszik és elviszik hazulról, amit a tilalom megszegése követ. Az utóbbi funkció úgy tűnik fel a regényben, hogy maga a tiltás nem hangzik el csak az, hogy mit nem lett volna szabad Marijának tennie. „Marija Morevna! Nem tudsz te semmit? A lányoknak nagyon, nagyon kell vigyázniuk, hogy csak szalagokra, magazinokra és jegygyűrűkre gondoljanak! […] Nem szabad Puskint olvasniuk, soha nem szabad okosat mondaniuk, nem lehet ravasz szemük, nem viselhetik a hajukat kibontva és nem mászkálhatnak mezítláb, különben felkeltik az ő figyelmét! […] De most már késő, túl

47

PROPP 2005, 29–30.

27

késő!”48 Ezután következik a károkozó, a hős ellenfelének megjelenése – ebben az esetben Koscsej – és ezzel lezárul az előkészítő szakasz és kezdetét veszi a bonyodalom. A Marija Morevna és a Halhatatlanban az eseményeket a Propp könyve alapján károkozásnak nevezett funkció indítja el. Az, hogy pontosan mit rabolnak el, lényegtelen, mivel a cselekményre nincs hatással. Ebben az esetben az ellenfél (Koscsej) elrabol valakit (Mariját), de Propp szerint ugyanúgy folytatódna a mese, ha egy varázstárgyat, vagy egy mágikus segítőtársat tulajdonítottak volna el. Az elrablás egyenértékű funkció a hiánnyal, és Propp kijelenti, hogy a varázsmesékben más típusú bonyodalomforrás nem létezik. Mindenképpen a közvetítés vagy bekapcsoló mozzanat kíséri, amely bevezeti a hőst, majd az útnak indítás következik. Valente regényében a bajba jutott hőssel találkozhatunk Marija képében, mivel ő áll a középpontban, ezért kereső személy – akárcsak a mesékben – itt nincs. Az útnak indulást követi a térbeli helyváltoztatás két birodalom között (más néven kalauzolás), vagyis Mariját Koscsej elvezeti Bujánba. A három étellel megrakott kunyhó, ahol megállnak útjuk során, szerkezeti szempontból lényegtelen, mivel a három állomás egyikén sem jut varázstárgyhoz, segítőkhöz a hős, és nem állítják próba elé sem. Egyedüli szerepe, hogy ellensúlyozza a későbbi hiányt és nyomort. Itt a regényben új részhez érkezünk, és a mesének ez a szála félbeszakad, és egy újabb menet 49 indul el. Az alapszituáció itt is ugyanaz: bemutatják az új szereplőket (a mágikus segítőtársakat), és helyszínt (Bujánt). Az ellenség szerepét most Baba Jaga veszi át, aki próbák elé állítja Mariját, hogy feleségül mehessen Koscsejhez, vagyis lehetőséget ad az újonnan keletkezett hiány betöltésére. A próbák kiállásában az új szereplők segítik Mariját, de különbséget kell tennünk közöttük. Míg az első két próba alkalmával a segítők aktívan részt vesznek az események alakulásában, addig a harmadik segítő tartózkodik ettől. Propp éppen őt nem is sorolja a mágikus segítőtársak csoportjába, hanem az adományozó, felfegyverző szerepkörébe csúszik át, mivel csak tanácsokkal látja el a hőst, kézzel fogható segítséget nem nyújt. Miután háromszor is érvényesül a varázseszköz elnyerése nevet viselő funkció, így a rész elején keletkezett hiány megszűnni látszik. Mivel Baba Jaga rászedte Mariját (a harmadik próba során ellopatta vele Koscsej hamis halálát, így bebizonyítva az Élet cárjának, hogy mennyasszonya ugyanúgy el fogja árulni, mint az összes többi), ezért a hős és az ellenfél közötti küzdelem előzi meg a hiány kitöltését (vagyis Marija és Koscsej

48

VALENTE 2012, 43. Propp menet alatt egy olyan fejlődési láncolatot ért, ami a hiány kialakulásától, vagy a károkozástól egészen a megoldásig tart. Egy mese állhat egy vagy több menetből is. 49

28

esküvőjét). Miután elhangzik a házassági eskü bezáródik a menet, de váratlanul megjelenik Vij (ugyanúgy eleget téve annak a kritériumnak, miszerint a károkozó először váratlanul jelenik meg, mint az összes eddigi károkozó) és megöli Marija segítőtársait, ezzel újabb bonyodalmat indítva el a rész végén. Valente regényének harmadik része függőben hagyja az előzőben elindított bonyodalmat és a háttérbe szorítja, helyébe majd az Iván által szított Marija és Koscsej közötti konfliktus kerül. Ha úgy vesszük, folytatja azt a menetet, amelyet az első résznél abbamaradt. Külön kiemelném az itt szereplő gamajunt, aki tükrözi a mesélő kötöttségeit, mint a funkciók sorrendje, és a függő viszonyban hagyott elemek megváltoztatása. Továbbá ettől a résztől kezdve a károkozó szerepköré tartozó karakter nem tűnik fel, csak szóban és még akkor is ritkán. Miután Marija visszatér Ivánnal Bujánba, elhangzik a tiltás (hogy Marija ne hagyja el Koscsejt), amit szinte rögtön meg is szeg. Ezzel indul el az újabb bonyodalom, amelyet majd csak a következő részben fog lezárni Valente. Menekülés közben megállnak Marija nővéreinél, akik az adományozó szerepkörébe tartoznak, és ellátják húgukat varázserejű tárgyakkal, amelyek a későbbiekben jutnak nagyobb szerephez. A rész Marija anyjának halálhírével ér véget, de nem zárja le a megkezdett menetet, hanem tovább folytatja azt. Külön felhívnám a figyelmet a központi történet eddigi kulcsfontosságú cselekményére, ugyanis a harmadik rész végén egy lényeges szakaszt zárunk le, amely a későbbiekben ismétlődni fog. Mariját még kétszer fogja megszerezni Koscsej, majd elveszíteni. A befejező két rész illeszthető legkevésbé a mesés keretek közé. Az első részben a megszerzett varázstárgyakat itt használja fel Marija (például az almát, amelynek ha meghagyják a csutkáját másnapra ismét egész lesz), és ismét elhangzik egy tiltás, amelyet ugyanúgy megszegnek (Iván nem mehet le a pincébe, ahol Marija Koscsejt rejtegeti, később mégis megteszi), de itt véget is érnek a hasonlóságok. Ezekben a részekben található a legkevesebb mágikus elem, inkább a háború és a nyomor az, amelyet Valente kidomborít először, aztán pedig a jó és egyszerű életet, majd újra az elmúlást helyezi a középpontba. A negyedik rész végén Koscsej újra megszerzi Mariját, és – mint ahogy a későbbiekben kiderül – rögtön el is veszíti, az ötödik részben is megismétlődik ugyanez, de azt sugallja a cselekmény, hogy a továbbiakban nem fog, mivel Koscsej meghal. Egyedül a regény legvégén találunk utalást arra, hogy ez egy örökkön örökké ismétlődő kör, és ahogy Marija a Halál birodalmában Koscsej keresésére indul, újra elindítja a folyamatot, amely végül megint az elválásukkal fog végződni.

29

Mégsem mese50 Ebben a fejezetben, eddig csak arra fektettem a hangsúlyt, hogy bebizonyítsam a Marija Morevna és a Halhatatlan mennyi mindent használt fel a mesékből, most azonban elérkeztünk arra a pontra, ahol el kell különítenünk a meséktől. Ugyanis Valente akármennyit kölcsönzött is, műve egyáltalán nem tekinthető mesének. Egyrészt helyenként naturalista ábrázolás jellemzi, másrészt folyamatosan tűnnek fel a műben a történelemből beszüremkedő elemek. A naturalista ábrázolásmód szép példája Buján leírása: „Minden él, látod? A vér, a bőr, a csont, a szőr. Minden eleven.” 51 – mondja Marija a vérkút mellett állva; ugyanakkor a betegeskedés leírása, majd ahogy a szereplők éheznek Leningrádban, mind annyira nyersen kerülnek bemutatásra, ahogy azt egy mese sem engedhet meg magának. Ami a történelmi mozzanatokat beszűrődését illeti, a második világháború tartós árnyékot vet a műre: már a prológusban feltűnik, amikor egy kisfiút akarnak a hadseregbe besorozni az elvtársnők. Korhű ábrázolásra vall az a jelenet is, amikor Mariját megverik az osztálytársai, amiért „rosszat” mondott Leninről (mellesleg az sem elhanyagolandó tény, hogy Lenin cseppet sem mesékbe illő figura), és elveszik tőle az úttörő kendőjét. Jeleneteken kívül a narratív elemek is gyakran utalnak a háború idejére: mindenki rendfokozat szerint van besorolva, elmaradhatatlanok az elvtárs, elnök megszólítások még Bujánban is, és Szentpétervár névváltoztatásán is nyomon követhetjük az eltelt éveket. Valente alkotása mégis egy harmadik szempontból, szerkezetileg különbözik a meséktől, mégpedig leginkább a befejezésben. Nem csak a könyv maga, de minden egyes rész szomorú, vagy tragikus végkifejlettben teljesedik ki. Gyakran előfordul a pozitív szereplők halála, vagy elhangzik valakinek a halálhíre (például Marija anyjának sorsa a harmadik rész végén). Itt a jó nem győzi le a gonoszt, és elmarad „a boldogan éltek, míg meg nem haltak” is: a könyv folyamatosan emlékeztet rá, hogy mindez a szenvedés és gyötrődés újra és újra megismétlődik majd, mert így „vájt barázdát a világba”. Ez a végkifejlett pedig egy klasszikus mesében szokatlan, sőt elfogadhatatlan. Véleményem szerint Valente regénye reprezentatív példa a mesék jellegzetességeinek átemelésére a fantasybe, hisz a szerkezetet kevés változtatással megtartja, a poétikai

50

Ebben és a későbbi, ugyanezen címet viselő részben a fantasy szót nem csak főnévi, de melléknévi értelemben is használom. 51 VALENTE 2012, 210.

30

elemeket célszerűen alkalmazza és több forrást is használ. „Mesét” alkot, csak a befogadó közönség változik meg: az olvasókhoz, a felnőttekhez igazítja művét.

31

Kleinheincz Csilla: Ólomerdő-elemzés Ólomerdő rövid tartalma Az előbbi fejezetben Valente kapcsán láthattuk, hogy a mesés szerkezet miként ültethető át a fantasy keretei közé, de természetesen nem ő az egyetlen, aki ezzel kísérletezett. Dolgozatomban egy másik regényt is szeretnék bemutatni, most viszont nem Oroszország gazdag varázsmeséi szolgálnak majd alapul, hanem a magyar tündérmesék. Kleinheincz Csilla Ólomerdő című művét 2007-ben adta ki a Delta Vision kiadó, a könyv folytatása várhatóan idén jelenik meg. Mint az előző fejezetben, a tényleges vizsgálat előtt most ismét szükségünk lesz annak viszonylag alapos leírására, hogy miről is szól a regény. Emese furcsa gyerek: félig ember, félig tündér. Édesanyja, Lóna, hétévesen magára hagyta és visszament a saját világába. Viszont előtte megígérte, hogy visszajön, ezt pedig komolyan kell venni, ugyanis ha egy tündér megszegi a szavát, átkot kockáztat. Csakhogy öt év is eltelik, és Emese még mindig csak Istvánnal, az édesapjával él együtt a gödöllői házban. Egy félresikerült alku keretében a fekete lovas, Rabonbán, magával viszi héterdőbe, a Tündérvilág és az embervilág közötti határmezsgyére, ahol megtudja, hogy édesanyját hattyúként tartja fogva mostohaanyja, az Özvegy. István a lánya után megy, hogy feleségével együtt visszahozza, de mire Rabonbánnal elérik a rézerdő határát Emesét már megtévesztették a fekete lovas szándékait illetően és elszökik az erdőből. Édesapja utána megy, de az Özvegy elfogja és táltossá változtatja. Rabonbán majdnem megmenti Emesét, de leteríti a rászórt átok (nem segíthet önzetlenül, csak ha ígérnek neki valamit cserébe), így a lány is Rapsonné kezébe kerül. Kiderül, hogy évekkel ezelőtt, mikor István először járt az erdőben két tündérnővel ismerkedett meg: Lónával és Firenével. A mostohatestvérek összekaptak az emberen, és Lóna varjúvá varázsolta Firenét, az átkot pedig csak Lóna vére tudja feloldani, az Özvegynek ezért van szüksége Emesére. Azonban az Özvegyet becsapják, és Rabonbán segítségével Emese megszökik lóvá változott apjával együtt Héterdőből (előtte viszont önszántából visszaváltoztatja a varjú Firenét, amiért sokszor segítségére volt). Amikor Firene rádöbben, hogy Emese változtatta vissza és nem az anyja, már késő: az Özvegy az emberek világába megy, hogy újra elfogja a féltündér lányt. Hálából visszaváltoztatja Lónát, hogy Emese megmentésére siessen, még ha ez Rapsonné halálát jelenti is. 32

Emeséék elérik Gödöllőt, és visszaváltoztatják édesapját, azonban megjelenik az Özvegy és összecsapnak. Miután Emese megígéri Rabonbánnak, hogy megtöri az átkát, legyőzik az öregasszonyt, de Rapsonné megöli Istvánt. Ezután érkezik meg Lóna és véget vet az Özvegy életének. Emese az emberek világában marad, hogy megtörhesse Rabonbán átkát, azonban a lovastól kap hét év haladékot, mielőtt be kéne tartania az ígéretét. A könyv azzal ér véget, hogy Emese a nagynénjével együtt él tovább és próbálja túltenni magát édesapja halálán. A következőkben először a regény forrásanyagát veszem vizsgálatom tárgyául a Néprajzi Lexikon52 és Ipolyi Arnold kötete53 alapján, ezt követően pedig a Propp által felállított szerkezetet vetem egybe az Ólomerdő felépítésével. A forrásanyagoktól való eltérések A Marija Morevna és a Halhatatlanhoz hasonlóan az Ólomerdő is több mesét vesz alapul, Valente regényével ellentétben azonban nincs olyan tündérmese, amelyet megfeleltethetnénk a központi szállnak. Ezt egy interjúban Kleinheincz Csilla is kifejti: „Nem támaszkodtam konkrét mesékre, hanem inkább több, azonos szerkezetű mesét gyúrtam össze, ezekből lettek a szereplők, a főbb konfliktusok és a környezet.”54 De konkrétan mely mesékre utal az író? A legelső, amely az eszünkbe juthat az Árgirus meséje, 55 amelyben Árgirus hattyúkból tündérekké változó lányokkal találkozik, és az egyiket, Ilonát, megfogja és kedvesévé teszi. Elhangzik egy tiltás, amelyet a férfi meg is szeg, ezért Tündér Ilona madárrá változva elhagyja szerelmét. Árgirus a keresésére indul, és amikor megtalálja, összeházasodnak, majd „boldogan élnek, amíg meg nem halnak”. Az eredeti mese és a Kleinheincz regényében szereplő István és Lóna kapcsolata között egyértelmű párhuzamot fedezhetünk fel. Emese szülei máshogy találkoznak, mint Árgirusék, és a konfliktus kibontakozásakor már házasok, de István szintén egy ígéretet szeg meg, amikor elveszi Lóna hattyúleplét, és Lóna ugyanúgy madár képében hagyja el a férjét, aki később szintén a keresésére indul, valamint a keresést itt is egy gonosz „boszorkány” hátráltatja. Érdekességként megjegyezném, hogy a néprajzi lexikon szerint azok a tündérmesék a legnépszerűbbek,

52

ORTUTAY 1977–1982 IPOLYI 1987 54 UZSEKA 2014 55 ORTUTAY 1977–1982 53

33

amelyekben hattyúlányok motívuma is feltűnik. 56 István és Lóna kapcsán érdemes még megemlíteni a csodaszarvast is, amely a nemzeti mondákban betöltött funkcióját (iránymutatás, vezetés)57 itt is megtartja (Istvánt először úgy jut el Héterdőbe, hogy egy gyönyörű fehér szarvas nyomait követi). Rapsonné és Firene is ismert alakok nem csak a mesék, de a mondák körében is. Rapsonné például az erdélyi mondák tündér- boszorkányféle alakja, akinek a vára KisKüküllő vidékén állt, és amíg Kolozsváron harangoztak, ő felöltözött, befogatta a lovakat kocsija elé és már a templomban volt az utolsó harangszóra.58 Ipolyi Rapsonnét és testvérét Firenét a légbenjáró tündérek közé sorolja 59 és az Ólomerdőben is így jelennek meg: az Özvegy egy kulcs segítségével vihart kelt, szeleket irányít, Firene pedig képes hollóvá változni (Lóna esetében ez nem érvényes, ugyanis a hattyúalak vegyíti a légies és a víztündérek tulajdonságait).60 Továbbá a forrástól eltérően itt Firene Rapsonné lánya és nem a testvére. Rapsonnéék kapcsán még a klasszikus sárkányölő mesék is feltűnnek, és Kleinheincz érdekes kérdéseket fejt ki a regényében: mi történik, ha már gyermek született a sárkány és a királykisasszony nászából, vagy ha a királykisasszony nincs a sárkány várában? Miután Lóna apját, Dívet (aki sárkány volt), megölték a daliás hősök, édesanyját magukkal vitték, lányára viszont nem volt szükség, így otthagyták. Hasonló a helyzet Rapsonnéékkal is: miután a hősök levágták az öreg Rapson fejét (aki szintén sárkány), de nem találták a megmentendő tündérasszonyt, elmentek, ezzel Rapsonnét örök özvegységre kárhoztatva. Rabonbán története a Fehérlófia 61 címen ismertmesével kapcsolható össze. Az eredeti mesében a hős – vonakodó társaival ellentétben – leereszkedik egy alvilágba vezető lyukba, hogy megmentse a királykisasszonyokat, de miután társai felhúzzák a szép lányokat, Fehérlófiát a lyukban hagyják. Később persze a hős feljut, megbünteti társait, és feleségül veszi az egyik lányt. Rabonbán egyértelműen a büntetett társak egyike. A történet ugyanígy hangzik el a regényben is – természetesen nevek nélkül –, és miután az otthagyott társ feltűnik, azt az átkot szórja Rabonbánra, hogy mivel neki nem segített, ezért ő sem segíthet senkinek, és mások sem segíthetnek neki önzetlenül.

56

ORTUTAY 1977–1982 IPOLYI 1987 58 ORTUTAY 1977–1982 59 IPOLYI 1987 60 IPOLYI 1987 61 ORTUTAY 1977–1982 57

34

Firtos és Tartód is feltűnik a regényben. Az erdélyi mondakörben Firtos a jó szellemek tündére, míg Tartód a gonoszoké,62 és a vonásaikból ennyit meg is tart Kleinheincz, azonban a többit már nem. Míg a forrásban Firtos és Tartód női alakok, a regényben egyértelműen férfiak, ráadásul itt nem két külön személyről van szó, hanem egy testbe zárt két személyiségről, amelynek váltakozását egy másik forrással kapcsolja össze: a déli és északi (a forrásban éjszaki) széllel. 63 Az eredeti történetben a déli szél a gonosz, míg az éjszaki a jó, ez itt felcserélődik: ha déli szél fúj Firtos uralkodik, ellenben ha északi, Tartód lesz a helyén. A konkrét történeteken kívül Kleinheincz például Tündérország elhelyezkedését is a mesékből emeli át: „távol messzeségben, tengeren és pedig az operenciás tengeren túl, hová az út, réz, ezüst, és arany egymásra következő erdőkön, és hasonló folyók mellett meg az üveghegyeken át vezet, létezik a tündehon”. 64 Az Ólomerdőben a három erdő száma hétre növekszik, a réz, arany és ezüst erdő kiegészül vassal, ólommal, acéllal stb., így jön létre Héterdő, az emberi világ és a tündérvilág közötti határmezsgye, amelybe sűrű ködfátylon át vezet az út. Kleinheincz művében találkozunk még tátos lóval (igaz, táltos megnevezéssel, amely eredetileg valójában egy papai tisztséget jelölt),65 és kőóriásokkal is, a regény mágiarendszere, az iralás (írás, írott jelek általi varázslás), pedig szintén visszavezethető bizonyos forrásra. 66 Továbbá említést kell tennünk a végzetnők feltűnéséről is, akik a sorsfolyót igazgatják, és a hősöket látják el tanácsokkal, vagy éppenséggel megbüntetik őket, ha rosszat cselekednek. Érdekes továbbá jobban szemügyre vennünk a neveket is: Firtos, Tartód, Firene és Rapsonné – mint fentebb kiderült – mind mesebeli alakok neveit viselik, a Lóna – amely egyértelműen az Ilonából származtatható – és az Emese pedig tipikus tündérnevek. 67 A Rabonbánnal már nem ilyen egyértelmű a helyzet, ugyanis ez a megnevezés inkább egy tisztségre (szabadon választott vallási és kormányi vezető), mint egy konkrét személyre vezethető vissza. 68 Mesés szerkezetek, elemek és funkciók

62

ORTUTAY 1977–1982 IPOLYI 1987 64 IPOLYI 1987, 59. 65 IPOLYI 1987 66 IPOLYI 1987, 399. 67 IPOLYI 1987 68 IPOLYI 1987, 467. 63

35

Habár az Ólomerdőben is szép számmal előfordulnak mesés elemek, koránt sem annyi, mint Valente regényében. A Marija Morevna és a Halhatatlannal ellentétben itt a narráció teljesen mellőzi az ott felhasznált elemeket: nincsenek halmozott ismétlések, a bevezetésben az író nem adja meg a történet helyét és idejét, hiányoznak a hangutánzó szavak, a könyv nyelvezete sem hordozza magán a mesék jellegzetességeit. A forrásanyagra is csak egyszer utal konkrétan, a karaktereken keresztül az író, amikor a HÉV-en kigúnyolnak egy kisfiút, amiért szerelmes Tündér Ilonába. Feltehetjük a kérdést, hogy akkor milyen mesés ismertetőjegyeket hordoz magán a könyv? Lóna megjelenése például megegyezik az Ipolyi Arnold könyvében található tündér külső leírásával: fiatal, szépséges női alak, hosszú aranyhajjal és a makulátlanságot szimbolizáló fehér bőrrel és öltözettel. 69 Firtos és Tartód a vén Rapsonnét öreganyámként szólítja meg, és a sarkított jellemek itt is jelen vannak: Firtos és Tartód az alapvető jó-rossz szembenállást testesítik, az Özvegy a legyőzendő gonoszhoz mérten aljas és ördögi, Rabonbán valamint István fedhetetlen önfeláldozó karakterek stb. A bűvös számok itt is jelen vannak és ismét a hármasra kerül a nagyobb hangsúly: Lóna három tárgyat hagy hátra (aranyhajszálakkal teli fésű, egy kendő és egy kis kerti lapát), amelyeket lánya később felhasznál; Emesét három óriás támadja meg, háromszor megy át Héterdőbe; Rabonbán három nap haladékot kér, mielőtt bevinné Istvánt az erdőbe; a végzetnők is háromszor jelennek meg és a Héterdőben játszódó cselekmény időtartama is hozzávetőlegesen három napnak feleltethető meg. A hetes számot az erdők, és a területükön álló várakon kívül még az Emesének adott hét év haladék képviseli, amit Rabonbán ad neki az ígérete megtartására. A Propp szerinti morfológiai szerkezetbe az Ólomerdő hellyel-közzel beilleszthető. A történet ugyanúgy az eltávozás motívumával kezdődik, amikor Lóna otthagyja családját ezzel megteremtve a hiányt, ami majd az eseményeket is elindítja. A bonyodalmat még megelőzi a tilalom és a hozzákapcsolódó másik elem, a tilalom megszegése (István megígérteti Emesével, hogy nem megy fel a padlásra, ami a tiltás egy burkolt formája, de a lány mégis megteszi). Emese bajba jutott hősként funkcionál Héterdőben, de furcsamód itt a mesés szerkezet megbomlik, és feltűnni is csak akkor tűnik fel, amikor tátossá változott édesapja hátán menekülnek az erdőkből. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy a regény főszála egyáltalán nem illeszthető bele a mesés szerkezetbe, ellenben ha kicsit más szemszögből vizsgáljuk a történetet, szinte a

69

IPOLYI 1987, 60.

36

végéig tökéletesen megegyezik a Propp által felállított tézissel. Mindössze annyi a teendőnk, hogy a hőst nem Emesével azonosítjuk, hanem az édesapjával, Istvánnal. Az eltávozás változatlan, a bonyodalmat azonban itt nem Lóna, hanem Emese eltűnése fogja elindítani. A hős ellenfeleként jelenik meg Rabonbán, aki a cselvetés motívumával alkut ajánl Istvánnak, hogy átviszi a tündérek országába, ha neki adja azt, amit elveszít. Mivel István megköti az alkut – tehát hisz a félrevezetésnek –,a „kézrejátszás” nevezetű elem következik, amit a károkozás követ. Amikor a hős rájön, hogy a bejutásért cserébe a lányát adta el, egyértelműen következik a hiány (Emese eltűnése), ami miatt a hős útnak indul (maga az útnak indulás a közvetítő, bekapcsoló mozzanat nevet viseli Propp könyvében). István kereső hősként lép be Héterdőbe, hogy megmentse lányát. Az útnak indulás után, a térbeli helyváltoztatás két birodalom között, kalauzolás motívuma jön (ebből a szempontból ironikus, hogy Rabonbán viszi át a határon Istvánt), majd a hős és ellenfele összecsap. Az összecsapást megzavarja Tartód, aki szintén István ellenfeleként funkcionál, és ismét egy cseltevés során félrevezetik a hőst (azt hazudja Tartód, hogy Emese már az Özvegynél van). Tehát a cseltevéstől az ellenfél összecsapásáig minden funkció megismétlődik, azonban itt a csatát a hős elveszíti és tátos lóvá változik, ezzel a károkozás azon formája teljesül, amikor az ellenség elvarázsol valakit vagy valamit. Ezután megjelenik Rabonbán, aki már nem az ellenfél, hanem a segítőtárs szerepkörébe tartozik, ugyanis kiszabadítja Emesét és a hőst is. Mivel miután megtalálta a lányát István, az özvegy utánuk ered, ezért az üldözés, kergetés forma teljesül. Érdekes, hogy itt – és majd később is – Emese mágikus segítőtársként funkcionál (az Özvegyet ő tartja fel iralással, amíg a fák között menekülnek és ő eteti meg Istvánt parázzsal, aminek hatására újra emberré változik). Miután a hős emberi alakot ölt, a kezdeti hiány megszűnik, és le is zárul a mesés szerkezet. Mégsem mese Az előző fejezethez hasonlóan ismét figyelembe kell vennünk, hogy az Ólomerdő egyáltalán nem mese, hanem egy fantasy alkotás. Számos meséktől eltérő elemet tartalmaz és komoly kérdéseket feszeget, amelyek megértéséhez érettebb elme szükséges. Talán ismételten a legfontosabb szerkezeti különbség, hogy a boldog vég itt is elmarad, bár a Marija Morevna és a Halhatatlannal ellentétben nem a legmélyebb hangulati ponton fejeződik be a történet (István halála után Emese és Rabonbán találkozása feloldja az ott keletkezett feszültséget), de akad más eltérés is. Teljesen elmarad a mesés nyelvhasználat, 37

narráció; nem egy, hanem több szálon fut a történet, feltűnik benne az erőszak és a hősök sem sérthetetlenek (Rabonbánt az átok fizikailag csonkítja, Emesét a kőóriások verik meg, akiknek a varjú kivájja a szemét, Istvánt pedig megkorbácsolja az Özvegy, amikor tátos lóként tartja fogva). A regényben egyszerre követhetjük nyomon a kereső hős (István) és a bajba jutott hős (Emese) „kalandjait”, ami a mesékben igen ritkán fordul elő (a Propp által vizsgált száz mesében egy példát sem találtak két különböző funkciójú hős nyomon követésére).70 Továbbá a karakterek motiváltak (még a gonosz Rapsonné is a lánya átkát próbálja megtörni és megbosszulni), előfordulnak nem tisztán fekete-fehér jellemek is (például Lóna). A legnagyobb eltérés a mögöttes tartalomban rejlik. Ahogy Valenténél is, itt is az érettebb korosztály a megcélzott közönség és ez a karakterek életszerű kapcsolataiban domborodik ki a legjobban. Emese és István, szülő és a gyermek kapcsolatát részletesen ábrázolja Kleinheincz, nyomon követi milyen következményekkel jár egy válás az érintett személyekre (ebben az esetben apára és lányára), milyen hiányok merülnek fel egy anya hiányakor, stb., amely ilyen kidolgozásban egyáltalán nem mesékbe illő téma.

70

PROPP 2005

38

Összegzés Az előbbi két fejezetben azt láthattuk, hogy a mesék legalább kétféleképpen ültethetők át fantasybe: egy forrásra támaszkodva, megtartva a szerkezetet; vagy több forrásra támaszkodva, a szerkezetet csak nagy vonalakban követve. Természetesen más módszereket is lehet alkalmazni (a 2006-ban, a Delta Vision gondozásában megjelent Hetvenhét sci-fi és fantasy antológia rengeteg példát hoz erre: a karakterek fekete-fehér jellemének elhagyása vagy az eseményeket más nézőpontból tekintve ugyanaz a történet rengeteg színt kaphat), azonban dolgozatom egyébként is túlfeszített kereteibe már nem szerettem volna több műelemzést belesűríteni. A fentebbi oldalakon úgy hiszem az Ólomerdővel és a Marija Morevna és a Halhatatlannal sikerült a voltaképpeni mesék, avagy a mágikus mesék adaptációjának módozatait részletesen bemutatnom. Amint a példák is mutatják, a fantasy rengeteget merít a mesékből: lényeket, motívumokat, karaktereket, azonban ez fordítva már nem annyira igaz. Előfordul, hogy bizonyos elemeket átemel (Tolkien A Hobbitja hiába játszódik Középfölde fantasy világán, műfaját tekintve mese marad, ugyanis szerkezete, karakterei, elbeszélési módja egyedül a mese kritériumainak tesz eleget, a fantasynek már kevésbé), de szerkezetet, motívumokat soha, ugyanis azzal a műfaja sajátosságait fojtaná el. Véleményem szerint az a mese, amely nem a mese sajátos észjárást követi, hanem következetesen a logikán alapul, és naturalisztikus elemeket tartalmaz, már megszűnik mesének lenni: fantasy lesz. A fantasy ugyanakkor – vagy talán éppen ezért – felfogható felnőtt mesének: a varázslatos világok megmaradnak, csak új szabályok szerint épülnek fel. (Például a boldog befejezés elmaradása elengedhetetlen, mintha az írók így próbálnának kikerülhetetlen éket verni az eredeti és az új történet közé.). A mesék építik fel fantáziavilágunk alapjait gyerekkorunkban, a fantasy pedig később továbbfejleszti a képzelőerőnket: ez is szilárd kapocs a két műfaj között. Örömömre szolgált, hogy egyetemi szakdolgozat kereti közt adhattam hangot véleményemnek. Igyekeztem alapos megközelítést érvényre juttatni, részletekbe menő teljességre törekedtem, ezért sikerült terjengősre. Mindenesetre remélem, hogy nem untattam a tisztelt Olvasót, és sikerült néhány új információval szolgálnom a populáris irodalomnak erről a tudományos szempontból egyelőre kissé elhanyagolt területéről.

39

FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM ALLEN, Judy, Fantasy enciklopédia, Bp., Kiss J. Kvk , 2005. BOKODY Péter, Szerepjáték és fantasy, Holmi, 2002/10., 1299–1307. FEKETE, John, A science fiction Magyarországon, Galaktika,1990/9., 31–33. HARGITAI Henrik, A fantasy, az Aurin szerkesztői a fantasy történetéről, http://web.zone.ee/aurin/szakirodalom/tolkienvilaga.html (2014.04.15). IPOLYI Arnold, Magyar mythologia, Bp., Európa, 1987. JEFFERSON, Ann–ROBEY, David szerk., Bevezetés a modern irodalomelméletbe, Bp., Osiris, 2003. KIRÁLY István főszerk., Világirodalmi lexikon, III, Bp., Akadémiai, 1975. KIRÁLY István főszerk., Világirodalmi lexikon, VI, Bp., Akadémiai, 1979. KIRÁLY István főszerk., Világirodalmi lexikon, VIII, Bp., Akadémiai, 1982. KLEINHEINCZ Csilla, Ólomerdő, Bp., Delta Vision Kiadó, 2007. KORNYA Zsolt, A képzelet egy másik világa. Amit a fantasyról tudni illik, Metamorf, 1988, 3. sz., 14–18. KORNYA Zsolt, Röviden a fantasyről, Helios, 1988/1., 29-30. LENGYEL Péter, Széljegyzetek egy műfajhoz: a fantasy világa, http://www.kulturpart.hu/irodalom/4680/szeljegyzetek_egy_mufajhoz_a_fantasy_vilaga (2014.04.15). ORTUTAY Gyula szerk., Magyar néprajzi lexikon, I–V, Bp., Akadémiai, 1977–1982. PÓSA Zoltán, Mese és fantasy, a mítosz teljességéért, Galaktika, 1991/5., 68–69. PROPP, Vlagyimir Jakovlevics, A mese morfológiája, Bp., Osiris, 2005. SZEPES Erika, Kuczka Péter életrajza, http://pim.hu/object.18A34B72-BF01-45D8-9191C87031E11226.ivy (2014.04.15). TICK Péter, A magyar zsáner fantasy története dióhéjban, Roham, 2006, 3 sz., 30–31. TICK Péter, VARGA I. Nándor, A magyar nyelvű fantasy-irodalom bibliográfiája, http://mek.oszk.hu/00000/00011/00011.htm#cim2 (2014.04.15). UZSEKA Norbert, Interjú Kleinheincz Csillával, http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/egyeb/cikk/2007-09-10+00%3A00%3A00/interjukleinheincz-csillaval-2007-szeptember-1 (2014.04.15). VALENTE, Catherynne M., Marija Morevna és a Halhatatlan, Bp., Ad Astra Kiadó, 2012. VARJU Zsuzsanna, A fantasy Magyarországon, Könyv és Nevelés, 1999/1., 23. VÉGH Dániel, A magyar fantasy-irodalomról, Holmi, 2007/9., 1153–1164. 40

IDEGEN NYELVŰ ÖSSZEFOGLALÓ

We all grew up on tales and as adults, fabulous items are still around us: the popculture’s movies and books are full of incredible, wonderful, usually unreal elements. In fact many people are turning to these things because they can leave the real world behind and they can escape to an imaginary universe. To me, fantasy represents the same idea, in these stories the tales of my childhood often take new forms. I start my dissertation with a brief overview of fantasy starting with its terminology and the summarization of its history. Then I explain how it appeared in Hungary and what is the current situation in 2014. I identify the mainstream writers, and I describe its types. I explain my opinion about its situation in literature: I try to answer is it high literature or canvas? I show how fantasy works together with role playing games, and I also mention its function in sociological context. I have chosen two fantasy books to seek in fairy tale stylistic elements, narrative motifs, poetic characteristics and to examine their similarity or distortion in fantasy.: Catherynne M. Valente’s Deathless, and Csilla Kleinheincz’s Ólomerdő. Analyzing the two books, I have seen two ways how can tales be transplanted into fantasy. Of course, other methods can be used. The above sites for Ólomerdő and Deathless managed to represent what are the mainstreams of the fairy tales adaptation. As the examples shows fantasy borrows a lot from tales: creatures, motifs, characters. However, in the reverse is not so true. Sometimes, certain elements lend, but structure motifs never, because then it wouldn't be a tale anymore. In my opinion, a story that does not follow the specific mind-set of a tale, but consistently is based on logic and includes naturalistic elements can't be a fairy tale anymore: it will turn to fantasy. A fantasy at the same time is an adult fairy tale: the magical worlds remain, but they are based on new viewpoints. For example, the absence of a happy ending is vital, as if the writers tried to build a wedge between the original story and the new. The stories which build up our imagination in our childhood, are turning into fantasy, which develops it further in our adult age. That is the solid link between the two genres.

41

MELLÉKLETEK

1. VALLEJO, Boris, Merkun, http://vallejo.ural.net/2000/show.php?001

42

2. VALLEJO, Boris, The Great Race, http://vallejo.ural.net/2000/show.php?005

43

3. ROYO, Luis, Immaculate,

http://gallery.svetulcho.org/Wallpapers/Luis%20Royo%20%20%20All%20His%20Works/Luis%20Royo%20%20%20All%20His%20Works/Secrets/Immaculate.jpg 44

4. FARNCES, Victoria, Salvación, http://www.victoriafrances.es/galeria/el-lamentodel-oceano/

5. FRANCES, Victoria, Pierrot, http://www.victoriafrances.es/galeria/favole-2-liberame/ 45

JEGYZETEK

Szerepjáték-fogalmak játékmester, KM, GM: a kaland történetének, helyszínének kitalálója. Ő mozgatja a nem játékos karaktereket és felügyeli a szabályok betartását. Általában olyan ember, aki alaposan ismeri a kitalált univerzumot, és jó improvizációs készségekkel rendelkezik. Utóbbi azért fontos, mert előre nem tudja megjósolni a játékos karakterek cselekedeteit és döntéseit, csak vázaltosan tudja előrekészíteni a kalandot, a részleteket játék közben kell kitalálnia. kaland: maga a játék, a történet, koncepció, amelyet KM kitalál. karakter: a játékosok által formált személy, hős, akinek a bőrébe bújhatnak a kaland során. Kidolgozott háttértörténettel, lehetőleg illusztrált kinézettel kell rendelkeznie. Erejének, állóképességének, stb. értékét dobókockával dobják ki, ezeket feljegyzik a karakterlapra (lásd a mellékletben), és előre leadják a KM-nek, hogy az személyre szabhassa a kalandot (megteremtse a motivációt, esetleg a történetet ráépítse valamelyik hős múltjára, származáson alapuló konfliktusra). nem játékos karakter, NPC: olyan karakterek, akiket nem a játékosok irányítanak, hanem a KM (számítógépes játékok esetén pedig a mesterséges intelligencia). Az ő feladatuk benépesíteni a világot és a környezetet, és gyakran funkcionálnak a cselekményt továbblendítő eszközökként. szabálykönyv: tartalmazza a világ leírását, történetét, részletes beszámolót nyújt a különböző fajokról, kasztokról és kultúrákról. Az univerzum és a kalandok alapját képezik. tapasztalati pont, TP, XP: a játékos karaktere ezeket a pontokat gyűjtve lép szintet, lesz erősebb és jut magasabb képzettségekhez. Tapasztalati pontot rejtvények megoldásáért, szörnyek megöléséért kap a játékos. Orosz mesés lények (Valente regénye alapján) tűzmadár: lángoló madár. Egyetlen tollának fénye képes beragyogni egy egész szobát. lesovik: férfi erdőszellem. Bőre kérges, haj helyett leveleket visel.

46

domovaj: apró házimanó. Fényesre csiszolt cipőcskét, kekszet és egy pohár tejet kell neki hagyni éjszaka a párkányon, amiért rendben tartja a házat, különben a poharak és tányérok rejtélyesen összetörnek. ruszalka: vízitündér. Ha huzamosabb ideig nem jut vízhez a bőre, meghal. gamajun: mindent tudó madár. Prófétai alak, aki látja a jövőt és megosztja azokkal, akik képesek titkot tartani.

47