A miértek Nagyjából 10 éve találtam ki, hogy én egyszer körbeutazom a világot. Az időpont adta magát, ha megvan a diplomám, mielőtt elkezdenék dolgozni, család, ilyesmik. Az évek során körvonalazódott a nagyjábóli útvonal. A mostani meg néhány kompromisszum eredménye. De körbe ér, Londontól Londonig. Amikor valahogy szóba kerül, hogy én mint kicsi lány nekivágok a nagyvilágnak, az első kérdés mindig az, hogy egyedül? Igen, egyedül. Egy ideális világban persze valakivel mennék, de nem egy tökéletes világban élünk. Egyedül pedig még mindig sokkal jobb, mint nem menni. Remélhetőleg lesz útitársam Ázsiára. (Nem lett, de egyedül is érdemes nekivágni, most is ugyanezt tenném.) A szokásos második kérdés, hogy nem félek? Röviden: de igen. Elindulni mindig nehéz. Onnan meg mindig minden megy, mint a karikacsapás. Tapasztalatból mondom. Nem jutottam volna el Franciaországba se, ha arra várok, hogy majd valaki csatlakozik hozzám. Cseppet se bántam meg, jól éreztem magam, jópofa emberekkel találkoztam az út folyamán. A legtöbb ország biztonságos, olyan helyekre meg alapból nem megyek, ahol gyakran lőnek/robbantanak az utcákon, utakon. A legtöbb helyen pedig némi józan ésszel el lehet kerülni a komolyabb bajt. Azt meg, hogy kizsebelnek, itthon is nehéz elkerülni. Én kicsit paranoid vagyok, vagy legalábbis nagyon figyelek a cuccaimra. Azóta meg kifejezetten, hogy közel 2 éve ellopták a pénztárcám, 1 hónapra rá meg a táskám, és még nem is az én hibámból. A West Endben is úgy ülök le enni, hogy a táskám pántján átteszem a szék lábát. Az értékeim meg minimum 2 zárt zseben belül vannak. Nem áll szándékomban egyedül a sötét utcákon bóklászni táskával mondjuk Rióban, vagy gyanúsan kinéző taxiba ülni Limában. És a mindenféle trópusi nyavalyák? Ez fogós kérdés. Beoltattam magam mindenféle ellen, ami ellen lehet, illetve viszek gyógyszert, a maradék ellen meg minden tőlem telhetőt megteszek, hogy elkerüljem. Az oltások: Hepatitis A+B, sárgaláz (nem engednek be Bolíviába nélküle, és utána se sehova, ha már ott jártam és nincs oltásról igazolásom, legalábbis elvileg, a gyakorlatban csak akkor kérik el, ha szívatni akar a határőr), hastífusz (nem mintha bárhol is csapvizet szándékoznék inni, de azért mégis), diftéria-tetanusz-gyermekbénulás emlékeztető (ajánlott, az ÁNTSZ oltóközpontban biztos tudják, miért kell). Malária elleni gyógyszernek Malarone, ami ugyan elég drága, de nekem csak rövid időre lesz rá szükségem, a szakorvossal egyeztetve. Dél-Amerikában egyáltalán nem, Ázsiában is kevés helyen. Az olcsóbb gyógyszerek (antibiotikum, Lariam) a mellékhatások miatt estek ki, meg azért is, mert nem lett volna mindenhol hatásos. A szokásos "utazók hasmenése" nehezen elkerülhető, de reménykedem. Frissen készült és főtt-sült ételekkel sok baj nem lehet. A friss gyümölcsnél meg majd vigyázok. nehéz lenne Ázsiában lemondani róla. A magaslati betegség ellen az egyetlen terv, hogy elég sok időt hagyok akklimatizálódni Észak-Chilében, mielőtt az Andok magaslatainak indulok, nagyjából 4000 m magasra. A többi, mint például a dengue-láz ellen csak a szükséges óvintézkedéseket tudom megtenni, mint például a szúnyogriasztó spray. Ha már ezeket a válaszokat megemésztették, rögtön előjön mindenkiből a kérdés, hogy honnan van erre pénzem? Lássuk be jogos. Örököltem egy fél lakást, az szolgálja a fedezetet az utazásra. Persze nem fogom az összes pénzt erre költeni. Hogy miért nem teszem félre egy lakásra? Mert ez az összes annyit nem számít, hogy pont ezért nem tudnék lakást venni. Ha meg már hitelt kell felvenni, akkor sem lesz túl nagy a különbség a végösszegben. Autó? Anélkül meg lehet lenni. És azon is bőven elég pénzt el lehet bukni, azon felül, hogy sokba kerül fenntartani. Cserébe viszont egy életre szóló élményt kapok, amit sose lehet tőlem elvenni. Maximum ha alzheimeres leszek. Akkor meg már mindegy. A pontos összeget majd az út végén. Előre csak annyit, hogy az összeg 7 számjegyű, forintban. Aztán majd meglássuk. Megláttam, nem voltam tőle túl boldog, de nem lett túl vészes, bár ez eléggé szubjektív.
Útvonal Nagyjából. Vannak biztos helyek, a többi meg útba esik:) Mint mondjuk a Cook-szigetek. Amikor elkezdtem tervezni, hogy én egyszer világgá megyek, Dél-Amerika biztos volt, azon belül is Argentína meg Peru, a Gyűrűk Ura film óta ÚjZéland is, illetve Ausztrália muszáj a koalák miatt. És kell egy saját bumeráng:P Ázsia is biztos volt, sajnos most India és Nepál kiesett, főleg az időjárás miatt (júniusban nagyon-nagyon meleg, utána meg nagyon-nagyon esik az eső, és legkorábban június közepén érek Ázsiába), de egyéb kedvencek maradtak, mint Indonézia illetve Kína. A kötelező elemek Dél-Amerika: Buenos Aires (tangó...), Iguazú-vízesés, Tűzföld, Patagónia (t. szülők pofátlanul sok szép képet mutogattak róla, muszáj), Salar de Uyuni (Bolívia), Machu Picchu, Nazca-vonalak, (az inkák nagyon régi szerelem) Brazíliaváros (építőmérnöki szemmel), Salvador de Bahia, Húsvét-szigetek Ausztrália-óceánia: Moorea (a földi paradicsom... én fél napnál többet nem bírom a tengerpartot elviselni, ha a világ legszebbnek ítélt szigetén se bírok ki 3-4 napot, akkor menthetetlen vagyok, 3 hónap és kiderül), Új-Zéland (a fent említett film miatt), Ayers Rock Ázsia: Thaiföld északi része (dzsungel, érdekes törzsek, elefántogolás... tudom, nagyon turista, de min. simogatnom kell egynek az ormányát), Angkor, Vietnam (az egész, a Halong öböl meg aztán végképp kihagyhatatlan), Chengdu-panda rezervátum, shanghai-i mágnesvasút (komolyan), Petronas tornyok (a hülye mérnök), Szumátrán az orángutánok, Borobudur, batik festmények és anyag (Jáva), Akashi Kaikio (ha legalább 30-szor nem említették acélhíd órán és vasbeton híd órán, akkor egyszer se, kihagyhatatlan) És ami nagy szívfájdalommal kimarad: Mexikó (már megint a bennszülött romok), Kuba (salsa), Dominikai Köztársaság (merengue, bachata), Ecuador, ezen belül leginkább a Galapagos-szigetek (min 1000 dollár lenne), a fentebb említett India és Nepál, illetve Bhután (oda csak szervezetten min napi 100 dollárért lehet utazni, sajnos). Dél-Amerikai útvonal valahogy így fog kinézni:
Buenos Airesbe érkezik Londonból a repülő. Praktikusan Uruguay-t Iguazú felé menet fogom megnézni, hogy utána gyorsan délre indulhassak, amíg még jó ott lenn az idő. A legdélebbi városba, Ushuaia-ba repülök, hogy onnan egészen Limáig buszozzam, nagyjából 6 hét alatt. Szeretnék kicsit túrázni a Torres del Paine nemzeti parkban, illetve Perito Moreno Gleccser környékén meg a Tóvidéken Barilochenél. Chilén átutazva jutok Salar de Uyuniig, ami a képek alapján jól néz ki, remélem a valóságban is. Az Andokban folytatom az utat a Titicaca-tóig, onnan Cuzcoba, hogy elgyalogoljak a Machu Picchuig. Nazca vonalakat útba ejtve fogok buszozni Limába, ahonnan Sao-Paoloba repülök. A biztos helyek Brazíliában Ouro Preto, Brazíliaváros, Chapada Diamantina Nemzeti Park, Salvador de Bahia és Rio de Janeiro, a többit majd meglássuk, de talán elég is lesz ennyi. Sao Pauloból repülök a Húsvét-szigetekre. Utána hogy Ázsiába jussak, először szigetről-szigetre fogok repülni, Húsvét-szigetek - Francia Polinézia - Cook-szigetek - Új-Zéland, ahol kicsit több időt tervezek eltölteni, nagyjából 2 hetet, illetve Ausztrália Dél-Keleti része, hogy onnan már egyenest Bangkokba repüljek. Ausztráliai és Új-Zélandi tartózkodásom rövidre terveztem, mert az utazás többi részéhez képest nagyon drágák. Majd legközelebb.
Az ázsiai útvonal egyes részei bizonytalanok, az biztos, hogy Bangkokba érkezem, ahol pár napot el kell töltenem vízum beszerzés miatt is. Az is biztos, hogy Északnak indulok Thaiföldön, és Luang Prabang is biztosnak tűnik, Angkor is. (Vízum intézés problémái miatt végül Laosz kimaradt, repültem Bangkokból Phnom Penhbe). Az is, hogy Kambodzsa után Vietnamba megyek, de hogy hogyan jutok oda, azt még nem egészen tudom. Kínában elég nagy kört tervezek, leginkább vonaton, Pekinget, Hong Kongot és Shanghait leszámítva leginkább természeti dolgokat nézni. Meg agyaghadsereget. Malajziában most csak a félszigetet szeretném bejárni, dzsungelt, fehér homokos tengerpartot, tea ültetvényes fennsíkot és Kuala Lumpurt is beleértve. Indonéziában csak a "turista célpont" Szumátrát, Jávát és Balit fogom bejárni, jó esetben még Lombokot is (Nem volt már rá idő, legközelebb). Japán szintén elég rövid program, mivel drága, Osakatól Tokyo-ig 1 hét. Nagyjából Nara és Kyoto esik útba. A végleges és pontos útvonal még számomra is ismeretlen, majd meglátjuk.
Felszerelés 2009. jan. 29. kedd 17:39:56 7,5 hónapra semmivel sem kell több cucc, mint 1 vagy 2 hétre. Itt egy elég hosszú lista, hogy mi mindent viszek magammal. Majd útközben kiderül, hogy mennyire sikerült jól bepakolni. A limit a 45+10 literes hátizsák, illetve a 25 literes kis hátizsák. Korábbi utak tapasztalata alapján a maximum 10 kg volt a nagy hátizsákra, már az is épp eléggé akadályoz a szabad mozgásban. Sikerült pont annyira belőni, a kisebbet meg nagyjából 5-6 kg-ra. Nagy utazók mondása, hogy feleannyi cuccot és kétszer annyi pénzt vigyen az ember magával. Mivel még nem találtam meg az arany tojást tojó tyúkot, a kétszer annyi pénz nem áll rendelkezésre. De majd igyekszem, hátha az ölembe hullik mondjuk Patagóniában:) Ha mégis szükségem lesz valamire, majd megveszem, a legtöbb országban az ottani időjáráshoz való ruhát nagyon olcsón lehet beszerezni. Az alap "Tennant", a hátizsákom (lánykori nevén Deuter ACT Lite 45+10), "aki" nagyon kényelmes és könnyű, illetve az RP-s 25 literes kis hátizsák. Jön velem még egy Lafuma hálózsák, mert túrázni több helyen szeretnék. Jó lesz még ta karónak, párnának is. Ruha: Mivel megyek nagyon hideg (Tűzföld, Bolívia - Andok) és nagyon meleg (egész DK-Ázsia) helyre is, nagyon meg kellett fontolni, mit viszek magammal. 2 db hosszú vastag(abb) nadrág 2 db vékony hosszú nadrág, egyik lecsatolható (hidegebb helyen aludni is lehessen legalább egyikben) 2 db hosszú ujjú póló (légáteresztő, antibakteriális, hogy sokáig bírja meg egy eldobható egyszerűbb) 2 db rövid ujjú póló (mint az előbbi, akár aláöltözetnek is) 1 spagetti pántos felső a nagy melegre 2 sima pamut póló (1 bő alváshoz, illetve olyan helyekre, ahol nem praktikus a kihívó ruházat) 1 db bikini 1 db alvós rövid nadrág 1 vékony pulcsi (kapucnis, ha elnyűttem kidobom) 1 hosszú ujjú ing (pl légkondis buszokra) 1 vastag polár (min kabát) 1 nagyon kicsire összecsomagolható esőkabát 1 db Buff 1 db vékony peremes sapi napsütésre 6 bugyi (2 ezüstszálas, mert Ázsiában tényleg meleg párás idő van) 4 pár zokni, mind túra, vékonyabb meg vastagabb is akad köztük 1 öv - lemaradt, beszerzendő (pár hét alatt mindenki ki szokott fogyni a ruháiból, legkésőbb majd Ázsiában) 1 bakancs (félmagas szárú, nem akarom megmászni a K2-t... vagy legalábbis nem most) 1 szandál (a kedvenc Tevám) 1 flip-flop 1 vékony félcipő, vízálló, városban mégse járjak mindig bakancsban Pipere fogkefe fogkrém tusfürdő dezodor bőr- és körömvágó olló körömreszelő WC papír (több gyakorlott utazó egybehangzóan állítja, hogy nem lehet a véletlenre bízni az ellátmányt) összecsukható hajkefe naptej (arcra+testre) kézkrém ( a legerősebb koncentrátum, alább nem adom) Labello (3 db, biztos ami fix, itthon is létkérdés) szúnyogriasztó (a szúnyogok más helyeken sokféle ronda betegséget terjesztenek, mint a dengue-láz vagy a malária) körömkefe (sár és por mindenhol van, elkerülni meg nyilván nem fogom) csipesz mooncup törülköző (nagyon picire összecsomagolható trawel towel)
kéztörlő törülköző (kulcstartó méret) Gyógyszerek+ elsősegély cuccok oltási könyv (egyik legfontosabb) ragtapasz fásli (az én izületeimet ismerve muszáj, ha van nálam nem szokott fájni semmim) hőmérő Coldrex Aspirin Algopyrin Mebucaine antibiotikum 3 féle lázcsillapító vérnyomáscsökkentő (biztos, ami biztos) Immodium (az eltérő baktériumkészlet kifejlesztéséig) Malarone Fastum gél Supradyn (immunerősítésre) C-vitamin (lórúgásnyi, szintén immunerősítésre) Neomagnol (hátha nem elérhető palackozott víz) Betadine (sebekre) Fenistil (pofátlan szúnyogokra) kalcium tabletta (ha már megcsípett valami) Kütyük Próbáltam a minimálisra csökkenteni. A laptop ellen is sok minden szól, de mellette még több. Például ez a blog is. Meg hogy van beépített kamerája, és szülők megnyugtatására jól fog jönni a videótelefonálás, legalábbis remélem. Fényképezőgépből is vihetnél valami kis apró masinát, amivel kb. kattintok és kész. Végre szerettem volna egy kicsit komolyabbat. A tükörreflexes ellen szólt a mérete és ára. A kinézett Sony is kb. kétszer annyiba került volna, mint ez. Egy jó objektív ára számomra horror. Meg szerintem annyira nem tudok fényképezni, a technikai tudásom hiányos, bár a szemem (legalábbis szerintem) megvan hozzá. fényképezőgép (egészen pontosan egy Fujifilm s100fs, majd kiderül mennyire barátkozunk össze) laptop (netbook, egészen pontosan egy 1 kg-os MSI Wind) iPod (nagyon sokat fogok buszozni-vonatozni-repülni, zene nélkül meg egyszerűen nem tudok meglenni, biztonsági mentésnek is jó lesz a fényképeknek 80GB) konnektor adapter (ha minden igaz mindenhova jó lesz, a valóság néha mást mutat, majd kiderül. (Hát kiderült, a laptop európai dugója nem volt jó, most van ezért EU-UK meg UK-EU vékony átalakítóm is, ha hülyén is néz ki, de működik) mobiltelefon (smst fogadni ingyenes, vekkernek is jó lesz, ha meg valami mégis történik velem, jól jöhet) szemüveg napszemüveg (a lehető legsötétebb) kis távcső (nagyon kicsi, de nagyon hasznos) pendrive (a fontos adatok még egy helyen meg legyenek, helyet nem foglal, a zsebemben se szoktam megtalálni) lakat 2 db (megnehezíteni a táskám kinyitását, bezárni ezt-azt, szekrény szokott lenni hostelben, zár nem annyira) 2 toll kis füzet (mégis csak jó néha tollal papírra írni, nem csak pötyögni a billentyűzeten) Egyebek Sok minden apróságra is szükség van utazáskor, ezeket gyűjtöttem ide. összezárható zacskók (koszos ruha, apróság, szendvicsek, a felhasználás módja szinte korlátlan) bicska (nagyon pici, alapkellék a mindennapokban) fémbögre (főzni, levesnek, teának) spork + teljes műanyag étkészlet szig. szalag (ki tudja mikor mi szakad el/ki) biztosítótű varrókészlet nejlonzacskó (cipőknek) füldugó - (hangos helyek és vékony falak gyakori kombináció Ázsiában) igazolványképek (vízumokhoz)
hátizsák esőkabát Nagyjából ennyi. Ha minden igaz a +10 liter megmarad a szuveníreknek:) Kipakolva:
English 2009. márc. 10. kedd 04:32:54 I decided to go round-the-world about 10 years ago. I finish university, and have some time before getting a job. Not ex actly a gap year, only about 7,5 month as it turned out. I knew I would want to go to South America, Australia, New Zealand and South-East Asia, but not quite sure about the rest. I made a list of the „must see” places and the the „probable” ones. The list: Patagonia, Iguazú Falls, Salar de Uyuni, Machu Picchu, Nazca lines, New Zealand in general, Ayers Rock, Thailand and an elephant ride, Angkor, pandas in China, orangutans, Borobudur and Bromo in Indonesia and the Akashi Kaikyo bridge in Japan. So the itinerary is the following: South America: Buenos Aires – Uruguay – Iguazú Falls – Tierra del Fuego – Patagonia – Lake district in Argentina – Santiago de Chile – San Pedro de Atacama – Salar de Uyuni – Lake Titicaca – Cuzco - Lima – Sao Paulo – Ouro Preto – Brasilia – Salvador de Bahia – Rio – Easter Island 3 month in total Australia and Oceania: French Polynesia (if I cannot stay for 4-5 days on the most beautiful beaches of the world, I hopeless) – New Zealand ( after I saw the film Lord of the Rings, I wanted to see it for myself) – Sydney – Melbourne – Ayers Rock 1 month in total Asia: Bangkok – Chiang Mai – Luang Prabang – Angkor – Vietnam – pandas – clay warriors – Beijing – Shanghai – Hong Kong – Malaysian Peninsula – North Sumatra – Java – Bali – Osaka – Kyoto – Tokyo bit more than 3 month I tried not to pack too much, I have a 45+10 liter backpack, which is about 12 kg, and a 25 liter daypack, around 5-6 kg. I travel in many countries with very different climates, so I have clothes for warm and cold weather. I'll send back my warm polar sweater from Asia when I don't need it (right now in Patagonia it is very useful). I have 4 pairs of pants (2 thin, 2 thick) 4 t-shirts, 2 long-sleeve shirts 1 thin and 1 thick sweater underwear and socks for a week shirt for cold bus rides sleeping short cap, Buff, gloves 1 pair of :boots, sandals, flip-flop and light shoe plenty of medicine (for fever, pain-killer, antibiotics, malaria medicine etc..) insect repellent (very important) sun cream (also) other personal stuff like toothbrush etc gadgets: a few, digital camera (fuji s100 fs, turned out to be a good choice), a netbook (one of the best decisions, only 1 kg, and makes a lot easier to write a blog, reserve hostels and keep in touch with the worried family members), iPod (long bus riders, music and films) and 1 book, I exchange it frequently. And I don't travel around alone. I have someone to look after me.:) If everything goes according to plan, I'll meet my beloved boyfriend in Bangkok and travel in Asia with him.
Aktuális helyzet Itt próbálom majd minél gyakrabban frissítve közzé tenni, hogy épp hol járok. Kedves rokonok, barátok (és üzletfelek) megnyugtatása végett. Még Európában :) Barcelonában, hogy megvédjem a diplomám itt is. Épp Heathrow reptéren várom, hogy feljussak a gépre. Buenos Aires, Argentína 02/10-02/12 Montevideo, Uruguay 02/13-02/17 Puerto Iguazú, Argentína 02/18-02/21 újra Buenos Aires 02/22-02/27 Ushuaia, a világ vége 02/27-02/28 Torres del Paine 03/01-03/04 El Calafate 03/03-03/06 Bariloche 03/09-03/12 Mendoza 03/13-03/14 Santiago de Chile 03/15-03/17 Valparaíso, Chile 03/17-03/18 La Serena 03/19 San Pedro de Atacama 03/20-03/21 Salar de Uyuni 03/22-03/24 Uyuni, Bolívia 03/24 Potosí, Bolívia 03/25-03/26 Oruro, Bolívia 03/27 La Paz, Bolívia 03/28-03/30 Copacabana, Bolívia 03/31-04/01 Puno, Peru 04/02-04/03 Cuzco+inka ösvény 04/04-04/10 Arequipa + Colca-kanyon, 04/11-04/14 Nazca 04/15 Pisco 04/16 Lima, Peru 04/17-04/18 Belo Horizonte, Brazília 04/19-04/22
Brasilia 04/23-04/24 Lencois, Brazília 04/25-04/28 Salvador, Brazília 04/29-05/01 Rio de Janeiro 05/02-05/03 Ilha Grande 05/04-05/05 Paraty, 05/06 Sao Paulo 05/07-05/08 Húsvét-sziget 05/09-05/10 Francia Polinézia 05/11-05/16 (17-e nekem elveszett az időeltolódás miatt) Auckland 05/18-05/19 Christchurch 05/19 Queenstown 05/20-05/22 Fox Gleccser 05/23-05/24 Christchurch 05/25-05/26 Wellington 05/27 Rotorua 05/27-05/29 Auckland 05/30-05/31 Melbourne 06/01-06/03 Sydney 06/04-06/05 Kék-hegység, Ausztrália 06/06/-06/07 Sydney 06/08-06/10 Ayers Rock 06/10-06/11 Sydney 06/12 Bangkok, Thaiföld 06/13-06/15 Ayutthaya 06/16 Chiang Mai 06/17-06/19 Chiang Rai 06/20-06/22 Sukhothai 06/23 Bangkok 06/24-06/25 Phnom Penh 06/26 Angkor/Siem Reap 06/27-06/29 Phnom Penh 06/30
Ho Chi Minh, Vietnam 07/01-07/02 Nha Trang 07/03 Hoi An 07/04-/07/06 Hué, Vietnam 07/07 Hanoi 07/08 Halong-öböl 07/09-07/10 úton Shanghai felé 07/11-07/12 Shanghai, Kína 07/13-07/16 Peking 07/17-07/19 Xian 07/20-07/21 Chengdu 07/22-07/23 Yangshuo 07/24/07/27 Hong Kong 7/28-07/29 Macaó 07/30 Szingapúr 07/31-08/01 Melaka, Malajzia 08/02 Kuala Lumpur 08/03-08/05 Perhentian Kecilm Malajzia 08/06-08/08 Taman Negara 08/09-08/11 Cameron Highlands 08/12-08/13 Penang, Malajzia 08/14 Bukit Lawang, Indonézia 08/15-08/17 Danau Toba, Indonézia 08/18-08/21 Yogyakarta és környéke 08/22-08/27 Bromo 08/28-08/29 Ubud, Bali 08/30-09/02 Kyoto, Japán 09/03-09/06 Tokyo, Japán 09/07-09/08 Osaka 09/09 újra otthon
Bevezetés 2009. jan. 25. vasárnap 21:50:12 címkék: előkészület A diploma megvan, foglalkozhatok élvezetesebb dolgokkal. Hétfőn utazunk Barcelonába, ott még meg kell védenem a diplomámat, így 4 napom van mindent elintézni, a lista pedig elég hosszú. Ma beoltattam magam, remélem nem leszek rosszul egyiktől se. Nem lett, csak fájt a helye, de az normális.
Új szelek fújnak 2009. jan. 30. péntek 18:34:23 címkék: előkészület Lett egy új laptopom. MSI Wind kis aprólék, minden cuccával együtt másfél kiló. Egész kényelmes gépelni rajta, bár mégse mégse Macbook... Használati eszköz, nem nagy szerelem, bár ez még változhat. Meglássuk. Kár, hogy Apple nem hozta ki a saját netbookját még. Egész sikeres voltam ma, sok mindent elintéztem. A probléma csak az, hogy új dolgok is kerültek a listára. De dolgozom rajta. Itt is frissülnek még a hétvégén a dolgok, legalábbis remélem. Az oltásokat még mindig jól bírom (kopp-kopp) Megjegyzések: [mama] 2009-02-01 22:20:26 Szia Noncsi! Pár nap és elindulhatsz megvalósítani egyik, már évek óta dédelgetett álmod, hogy megtapasztald és megnézd, hogy a Föld tényleg gömbölyű. Igaz nem járod be az összes helyet, de ízelítőnek mégsem lesz rossz. A blogod elnevezését is nagyon találónak tartom. A nagy FELNŐTT robotolás előtt egy igazi, életre szóló kikapcsolódás. A Világ és a lehetőségek változnak. Te kb. 25 évesen megnézed, hogy tényleg gömbölyű-e ez az öreg bolygó, s nagymamád, 60 évvel ezelőtt, ebben a életkorában látta meg először a lakóhelyétől csupán 100 km-re fekvő BALATONT. Élvezd és gyűjtsd össze az összes szép pillanatot, tájat, élményt, hogy sokáig gondolhass majd rá. Kisérje szerencse, öröm, egészség az utad, és a biztonságod érdekében legyen mindig melletted az őrangyalod. Remélem a legveszélyesebb szakaszon már a párod is Veled lehet és együtt szereztek szép élményeket, melyeket aztán sokáig emlegethettek. Igazából örültem volna, ha az egész utat együtt jártátok volna végig, de másképp alakult. Szívből kívánom, hogy azt kapd meg e utazástól, amit Te vársz tőle és élvezd minden percét. Mindig Veled vagyunk, akik szeretünk Téged és szerencsére a technika jóvoltából el is érhetsz minket. Mi itthon izgulunk és várjuk a híreket, ha ezek rendszeresek lesznek, akkor nyugodtak vagyunk és nem zargatunk. Tudod, hogy minden családtagod, barátod félt és egy kicsit irigyel is, de ez mind a Te érdekedben van. Vigyázz magadra! Sok puszi Mama
Reptéren 2009. febr. 2. hétfő 11:59:43 címkék: úton Pontosítok: Ferihegy 2, Budapest. Még jó, hogy van ingyen wi-fi. Egyelőre nem tudtam megoldani, hogy a teljes útvonal Google Earth file-ja felkerüljön, de még dolgozom rajta, a felszerelés listát meg frissítettem, az alapján, hogy mi lett bepakolva. Holnap 1-től kéretik rám gondolni, akkor védem a diploma egyik felét. Megjegyzések: [galagonya] 2009-02-02 19:19:19 Egy -egy fotót is rakj fel, hogy lássuk tényleg ott vagy :)
Barcelona 2009. febr. 4. szerda 09:28:10 címkék: úton A védés egyik felén túl vagyok, pénteken lesz a másik fele. Most irány a város, részben beszerezni az 1-2 hiányzó apró ságot, meg hát ugye várost nézni. Ezerrel süt legalább a nap, reméljük így is marad Egy ajánló, amit érdemes megfogadni: aki véletlenül erre jár, ki ne hagyja a La Fonda éttermet a Plaza Realtól kb. 1 percre, mert fantasztikus a konyhájuk, remek saját boruk van, és mindez nagyon olcsón. Aki nem hiszi, kérdezze azokat a barátaimat, akiket elvittem oda:) illetve most már jóanyámat is. Megjegyzések: [Gyömbér] 2009-02-05 08:03:20 Drukkolok neked, nyomd le az olajbogyó-zabáló spanyolokat :) Londonba akkor ezek szerint már szombaton mész? (Az elsöprő sikerű védés után...)] [fnoncsi] 2009-02-05 08:51:27 itt a szerző :) már pénteken délután megyünk Londonba, katalánokból elég ennyi is, főleg, h elkezdett esni az eső. [zitu] 2009-02-10 20:57:38 Hola! Barca emlékei szívet melengetőek :) Ez lenne az a kedvenc terem, ahol az étteremvadászat szieszta idejére esett? :P Gyanítom, sí,sí... hááááát idén is jó célpont a város :)
Reptéren cuccal 2009. febr. 4. szerda 16:37:36
Kicsit kalandosan, de Londonban vagyunk 2009. febr. 7. szombat 09:21:01 címkék: úton Mint ismeretes, egész héten havazott Londonban. A mi gépünket is töröltek tegnap, mert Luton le volt zárva. 3 órával a gépindulás előtt kinn voltunk a reptéren, ahol közölték, hogy a 6 londoni járat közül a mienk pont törlésre került, a bristoli járattal együtt. Remek. Mire a sort kivártuk, már csak másnapra volt hely, reggel, szintén Lutonba. Na jó, legyen.
Kiutaltak valami szállodát nekünk, de azért küzdöttünk, nem nagyon akartunk maradni. Egy értelmesnek tűnő easyjet alkalmazottal megbeszéltük, hogy feltesz minket várólistára, hátha lesz hely. És lett:) Még másik 5 embernek is. Ugyan a gép késett 1 órát, de sikeresen szakadó hóesésben landoltunk Gatwick reptéren helyi idő szerint fél 7-kor. Onnan már sima ügy volt bevonatozni, meg kideríteni, hogy ilyen metró jegyet kell venni (4 font darabja, kész rablás). Egyetlen szépséghiba, hogy itt -2 fok van és lefagy a fülem. Megyek is kedden a melegbe:) Megjegyzések: [Judy] 2009-02-07 10:26:30 Hahó! Londonból a tovább utazással nem lesz gond a hó miatt? Pénteki védésen mi volt? [Gyömbér] 2009-02-07 13:51:47 Kérdésem ugyanaz, mint az előttem szólóé :) [fnoncsi] 2009-02-08 00:05:40 hétfőre havazást mondanak, meglássuk, max. maradok még egy napot. a pénteki védés vicces volt, a két tanár se nagyon értette, hogy miért kell ott nekem védenem, ha úgyse kapok ott diplomát érte. átengedtek, leadtam a papírjaimat, és ezzel remélem vége az egyetemi hülyeségeknek... legalábbis egy ideig.
Heathrow 2009. febr. 9. hétfő 20:17:40 címkék: úton Szeretem az ingyen wi-fit. Még 1 óra van gépindulásig, valamivel el kell ütni az időt. 15,5 órám még a gépen is lesz. Könyvet vettem, adnak majd 1-2 jónak ígérkező filmet is, meg remélem aludni is fogok tudni. Esik és hideg randa idő van, és én tényleg kértem napsütést Buenos Airesre, de az időjárás jelentés szerinti 36 fok kicsit túlzás. A nálam lévő meleg ruhákat majd mélyen elásom a táskám aljára. Kicsit izgulok, ennyit még nem utaztam repülőn, a 12,5 óra is már soknak tűnt. Remélem nem lesz tele a gép, úgy tűnik nem vagyunk túl sokan egy Jumbóra. Ja, még valami: az új 5-ös terminál kb. 4-5-ször akkora, mint Ferihegy 2. Külön kis vonat vitt át a kapuhoz. Megjegyzések: [mama] 2009-02-10 15:52:38 Úgy látszik Neked másik 5-ös terminálod volt, mert nekem a váróból a szokásos "CSÁP" volt és kész. Vonatnak se híre se hamva nem volt. Nagynak nagy volt az igaz
Nyár, meleg, napsütés 2009. febr. 10. kedd 15:24:36 címkék: úton, Argentína Megérkeztem a déli féltekére. Fontos megállapítások: hosszú repülőúton nincs jó hely turista osztályon az 1. sort kivéve, ahol kicsit több a hely. És nagyon lehet irigykedni a business osztályra. Az első osztályra is, de az az emeleten van, és nem látni. 2. megállapítás: a repülős kaja sokat javult. Na nem egy Michelin csillagos étterem, de finomnak lehet minősíteni. Azt ugyan nem értem, hogy könnyű reggeliként miért English breakfast-et adnak (bab, tojás, szalonna). Ha valaki érti, akkor írja meg. 3.: Buenos Aires első blikkre olyan, mint Barcelona külső része és Nápoly keveredett volna valami eszelős nagy város-
sal. De mindenképp barátságos. A külvárosba nem merészkedem, és innen (a hostel) 15 perc alatt minden elérhető, ami lényeges (gyalog). Már csak egy zuhany hiányzik a teljes jóléthez, de ami késik, nem múlik. Meg nyári öltözetbe vedlés. Ígérem képek lassan tényleg lesznek fenn, kezdetnek néhány londoni. Csak hát meg kellett érkezni hozzá a túra 1. igazi állomására. update: amint elindultam volna várost nézni, leszakadt az ég. Ilyen az én formám. Egy kísérletet tettem, de 1 óra után bőrig ázva visszabaktattam a szállásra. Legalább a fő célt, hogy némi élelmet találjak teljesítettem. Megjegyzések: [mama] 2009-02-10 16:51:31 én is irigykedtem mindig az első osztályra, pedig én még isteni businessen utaztam és 25 évvel fiatalabban, meg legalább annyi kilóval is könnyebben. Ha nyerek, akkor majd upgradelem a jegyed, oké puszi
Az első igazi 2009. febr. 14. szombat 12:24:53 címkék: úton, Argentína, Uruguay Tartozom egy vallomással. Egy darabig valahogy hiányzott a "hurrá, utazom" érzés, de tegnap megkaptam. A legfurcsább az egészben, hogy Buenos Airesben abszolút nem volt meg ez az érzés, talán túl nagyok voltak az elvárások. Tetszett, de nekem túlzottan "mű" a város. Mint amikor 3 éve voltam Muranoban, és nem lehetett "meglesni" az üvegműveseket, hanem szépen betereltek egy terembe, 20 embernek 5 percben elmagyarázták, hogy mi történik, majd a bolton keresztül távozhattál. La Boca (tangó) negyedben is ez volt az érzésem. Szépen táncoltak a kis pódiumon az ebédelő turistáknak, de mégis hiányzott belőle valami. Volt, ami már közelített, de a végén elrontották. A Floridán (=Váci utca) táncszőnyeg volt leterítve, 3 fiatal táncos pár tangózott rajta hol felváltva, hol együtt, meg egy idősebb férfi kommentálta. Az egyik szám elején az egyik táncos "véletlenül" épp telefont kapott, ezért a kommentátor "ugrott be". Mint az lenni szokott, lazán letáncolta a fiatalokat. Volt néhány év előnye. s akkor elrontották, szimplán egy túl hosszú és túl erőltetett fotózkodással és kalapozással. Végül azt a bizonyos pozitív lökést egy kis városban, Colonia del Sacramentoban, Uruguayban kaptam meg. Igen, az is turista, mert hiszen az óváros UNESCO Világörökség része, és tele van kis iparművész boltokkal meg éttermekkel. Mégis bájos hangulata van. Meg remek fagylalt (30 fokban valahogy mást nem nagyon kívántam).:)
Az egyetlen igazán megkapó dolog Buenos Airesben a Madres del Plaza del Mayo felvonulása volt. Igaz, fél órával korábban ugyanott épp más miatt tüntettek. De ők minden csütörtökön ott vannak, sétálnak körbe, ennyi év után is, és őszintének tűnt, nem csak azért, hogy felhívják a média figyelmét. Szimplán szeretnék tudni, hogy mi lett a gyerekükkel/unokájukkal, akit elvettek tőlük csecsemőként, mert veszélyes elemeknek tartották őket, és helyettük gyermektelen pártot támogató pároknak adják. ui: reménytelen eset vagyok az itteni ételekkel. Egyszerűen kicsi a gyomrom. Még egy sült sajt se fért el benne.:( Lehet,
gyerek adaggal kéne próbálkoznom, mert fél kiló hús fix, hogy nem fér el benne. Megjegyzések: [mama] 2009-02-14 20:39:22 Szia! Úgy látszik, hogy bár sokan olvassák a blogodat, de csak én szólok nyíltan hozzá. A mai uruguayi képekkel kapcsolatban csak annyit, hogy a folyó neve Rio de la Plata,a delta az alakjára utal. Találtam egy érdekes cikket is erről. http://www.origo.hu/tudomany/20070416ala.html Gratulálok ezen a " csatornán" keresztül is a blogodhoz, mert színvonalas és érdekes. Egyetértek, hogy Buenos Aires nagyon felkapott és talán ezért fogod Te is inkább a kisebb helyeket értékelni, mint én is Uruguayt. Sajnos én nem láttam illetve nem emlékszem, hogy jártam volna Coloniában, bent a városban, a képek alapján sajnálom, hogy nem. Jó nézelődést és további ilyen szép képeket csinálj! Puszi Mam [Gyömbér] 2009-02-16 20:17:46 Hozzászólnék én is többet nyíltan, de egyelőre csak ámulok, hogy milyen helyeken jársz. Mellesleg, engem a fotó, amit a post mellé föltettél, a Szimplakertre emlékeztet :P
ez+az 2009. febr. 16. hétfő 21:27:03 újabb képek kerültek fel Uruguayról, hosszabb bejegyzés is lesz az országról, csak előbb jussak el Iguazúhoz. Utána ígérem jó kislány leszek, több bejegyzés meg kép fog felkerülni, legalábbis gyakrabban. Kellett idő, hogy belejöjjek a fényképezésbe meg az írásba is. Meg leginkább ahhoz, hogy lássak eleget, amiről írni tudok. Továbbra se szeretnék "reggel ezt meg ezt ettem, ennyi fok volt sütött a nap/esett az eső, ide meg ide mentem" stílusú blogot írni. Nagyon kevesen kíváncsiak, hogy melyik nap milyen színű zokni volt rajtam. Például én se. "stay tuned" Megjegyzések: [Judy] 2009-02-17 12:34:24 És hogy boldogulsz az új géppel? Összebarátkoztatok, meg megérte az árát? Egyébként bár a zoknid színe nem érdekel (elég hamar unalmassá válna a téma, tekintve, hogy nem sok váltást vittél), azért az, hogy ide mentél meg oda mentél igen. Meg az emberek, hogy hogyan reagálnak, hogyan élnek, ha furcsa helyzetbe kerülsz mert külföldi vagy pl. stb. Milyen nyelvet beszélnek, mennyire barátságosak? Egy kicsit élettel tölthetnéd meg a blogod :P [fnoncsi] 2009-02-17 13:42:24 géppel barátkozom, a windows-zal nem (azóta se). Az emberekről meg hamarosan... 2-3 nap alatt nem ítélkezem;) [mama] 2009-02-17 16:40:07< nem beszéltem össze Judyval, de maximálisan egyetértek vele. Ismételve önmagam, akkor lesznek életteliek a képeid is, ha emberek, ne adj isten esetleg Te is rajta vagy. Különben nem adjuk ki az igazolást, hogy ott jártál, mert bárki készíthette a képet és csak letöltötted a netről. Tudom oda is kopírozhatod magad, de az már macerás. Jó utat! Mama [Gyömbér]
2009-02-18 15:01:43 Kedves Noémi! Emlékszem, amikor Írországban voltunk, a 300+ elkészült fotó közül 2 db-on azaz KETTŐ DARABON bírtál rajta lenni. Ezt az arányt jelen esetben (amikor bő 1 évig nem fogjuk látni tiszteletreméltó ábrázatodat) érdemes lenne kicsit följebb tornászni. Különben mire hazajössz, csak azt fogjuk látni, hogy bekopogtat az Erdőalja út X/y szám alá egy rendkí vül nagy szakállú buddhista szerzetes, és fogalmunk se lesz, hogy valójában Veled állunk szemben. Szóval, az a végszó, hogy fényképez(tes)d le magad is. Ha szakállt növesztesz, akkor meg főleg. Puszi, Gy.
Uruguay - javítva és bővítve, éljen a wifi 2009. febr. 19. kedd 00:02:35 címkék: úton, Uruguay Mivel elhagytam a fenn említett országot, és röpke 24 óra alatt Puerto Iguazúban teremtem, gondoltam összefoglalom, hogyan is láttam pár nap alatt az országot. Először is nagyon nyugodt, csendes. Mondjuk közrejátszik, hogy összesen 3,5 millióan lakják, ennek a fele a fővárosban, Montevideoban él. Történelmét tekintve elég viharos, sokáig spanyol gyarmat, majd argentin felügyelet alatt volt. 1800-as évek elején úgy döntöttek, hogy függetlenek lesznek, ami sok háború és 20 év alatt sikerült is (se az argentinoknak, se a braziloknak nem tetszett az ötlet, aztán az angolok kicsit besegítettek). A viharos kapcsolat azóta is megmaradt Argentínával, bár nyaralni az összes Punta del Estebe jár, nekik ugyanis normális homokos part nem jutott. Hozzánk képest azért pár évvel le van maradva, mondjuk 80-as évekre hasonlít, néhány McDonalds-cal, mobiltelefon üzlettel és luxusautóval. Ami mellett lazán megfér egy old timer. De volt kínai autókereskedés is, általam nem ismert 3-4 márkát képviselt. Sőt, Foton üzlet is volt, sajnos lekapni már nem sikerült.
Az ország nagy része kicsit hepe-hupás legelő-erdő, a legmagasabb pontja 300 m-en van. És szerintem több a marha meg a ló, mint az ember. A vidék nagyon szép, gondolom lóháton bejárva lenne az igazi. Az egész táj kísértetiesen emlékeztet Észak-Amerikára, építészetileg nagyon hasonlít, csak ott hiányoznak az igazan szegény viskós részek. Meg hát itt téglából építkeznek. Az utak nem sokkal rosszabbak, mint otthon, a busz meg összehasonlíthatatlanul jobb, mármint a távolsági. A helyieknél meg reménykedni kell, hogy azt a pár megállót kibírja. Mondjuk az út annyival érdekesebb, hogy nagyjából a semmi közepén halad 2x1 sáv (mint Írország jó részén), mellette pacik legelnek zavartalanul (ott birkák, akiket néha terelni kell... busszal).
A kaja remek, főleg ha nem a helyiek által előszeretettel látogatott Burger Kingbe vetődünk be. A konyha alapja a marhahús, amiből sok és jó minőségű van. Hatalmas grillek vannak, 1x2 m a legtöbb. Az illat meg 5 utcával arrébbról is vonzza az embereket. Szintén kedvelt a pizza, bár ott téglalap alakú, legtöbbször csak paradicsomszószos, vagy "margarita" amerikai tésztával. Nemzeti eledel a csicseriborsó-lisztből készült lepény, ami egész finom. Azonban semmi nem vetekszik a remek péksütikkel, amik olasz eredetűek és rengeteg féle kapható belőle. Az emberek meg kedvesek, sokkal nyitottabbak, mint otthon. Lazán leállnak beszélgetni az utcán. Meg matéznak. Az utcán is. De ez majd egy külön történet. A közbiztonság nem az igazi, bárhol úgy gondolhatják, hogy pénz/táska nélkül mész haza. Ezért külön "turista rendőr" van a frekventált helyeken, nagyjából minden utcasarokra jut egy, amerre egy mezei turista tévedhet. Ha valaki nem keveredik a város egyéb negyedeibe, nagy baja nem lehet. Persze nem kell lobogtatni a pénztárcát, mert véletlenül elviszik. Punta del Este külön világ. Hihetetlen tempóban épülnek a luxusapartmanházak és villák. Nagyjából 1-2 millió dollárért (amerikai!) már lehet is egy vityillóm. A hülyének is megéri. Rengeteg az argentin, ez a legközelebbi sós vizes homokos tengerpart, ahol még nem túl hideg a víz. Ugyanis ez már nem a folyótorkolat, hanem a tengerhez tartozik. És rengetegen vannak. Mint a dél-spanyol tengerparton. Oda meg az angolok járnak és vesznek ingatlant. Értem én, hogy nyár közepe van, de akkor is rengetegen voltak. A szomszédos városban, Piriapolisban fürödtem is (fenét meleg a víz), ott kevesebben vannak és kevésbé puccosak.
Uruguay az 1920-as évektől kezdve kedvelt letelepedési cél volt a magyaroknak, sok magyar közösség működött. Ma már csak egy, Magyar Otthon néven futó létezik. A sokadik generációs magyarok közül nem sokan beszélnek magyarul. Van minden héten szombaton 1 órás műsoruk, aminek a nagy része születésnapi jókívánságok. A maradék meg cigányzene, 50-es évek zenéje és néha valami mai, de nem a slágerek. Sajnálom, ha valaki belehallgat külföldiként, hogy ezt gondolja a 21. század magyar zenéjének. Akkor legalább Bartókot játszanak. Vagy Tankcsapdát. Vagy lehet népzene is, de abból színvonalas, ne csak hajlítgatva kornyikáljanak és siránkozzanak. Ezt a pár nap kitérőt részben ősök miatt tettem, hogy megnézzem milyen helyen is éltek. Meg szereztem chimichuri fűszerkeveréket. A probléma csak az, hogy nem akarom 7 hónapig vinni magammal, ha meg feladom postán ki tudja, lehet fűnek nézik és kibontják a csomagot...
Kötelező látni: Montevideo (a főváros, ott él a lakosság fele), Punta del Este (szép tengerpart, még luxuslakások és házak a világ minden tájáról lévő tulajokkal, már azért érdemes, hogy mit eszik rajta egy arab sejk), Colonia del Sacramento (bájos kirakatváros, szép kézműves és iparműves dolgokkal, pár óra), valamennyit a vidáman hullámzó legelőkből. Nagyjából kipipálva.
Megjegyzések: [Gyömbér] 2009-02-19 16:38:30 Chimi-churi? Ez az a fokhagymás-borsos-petrezselymes fűszerkeverék, amit a grill húsokra szoktak rakni? És effektíve "fű" formájában van? Én azt hittem, az már eleve vmi kulimászként kapható, amiben be lehet a húst pácolni. Lehet, hogy jobb volna mégis feladni, hogy meg ne romoljon. És rátenni egy figyelmeztető jelzést, mint pl. "Vigyázat, maró hatású élelmiszert tartalmaz, emberi fogyasztásra alkalmatlan." ;) [mama] 2009-02-19 19:07:39 Chimi churi elkészítési módja Végy egy kis száraz chimi-churi keveréket forrázd le egy kis vízzel, majd tegyél bele fokhagymát apróra vágva, várj egy kicsit, majd ha kihűlt tegyél bele egy kis olivaolajat és átpasszírozott nyers paradicsomot és már kész is az istenien finom keverék, amit sértő módon, az előttem szóló, kulimásznak hívott. A keverék napokig eláll a hűtőben, és legalább 1-2 órát kell hagyni a fogyasztás előtt, hogy összeérjenek az ízek. Jó étvágyat! Aki tudja, hol lehet kapni Magyarországon, az szóljon nekem is! Én próbáltam az alkotórészeit összekeverni, de nem lett az igazi. [Fischer Gábor] 2009-02-20 07:54:52 Szia Töfike! Nem láttam képeket Punta del Este-ről. Meg a vasárnapi bolhapiacról sem. ???? Kérlek, hogy írjál részletesebben, mert később már arra sem fogsz emlékezni, hogy jártál Uruguay-ban. Ne csak nekünk (nekünk is!), magadnak is. Ma még úgy gondolod, hogy ez sem-az sem fontos. Később meg... Nincs kivel megbeszélned, felidézned a látottakat, csak a saját naplódra hagyatkozhatsz. Ha kevés képet csináltál, segíthetek: Monetvideo 130, Punta del Este 60 db rendelkezésedre áll, igaz 5 évesek, de Montevideoban már 50 éve megállt az idő. Használd sűrűbben a fényképezőt, nem kerül pénzbe és nem is szennyezi a környezetet az előhívás - feltéve, hogy újrahasznosított elektronokat használsz! Jó nézelődést és vizesedést Iguazúban! Szia Ps.:
Bocs a javításért: Uruguay Population: 3,477,778 (July 2008 est.) A forrás elég megbízható: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/print/uy.html
Vízesésekben már egész jó vagyok 2009. feb. 21. szombat 00:03:00 címkék: úton, Argentína, Brazília, Paraguay] Lassan kezdek jól állni vízesésekkel kapcsolatban. Láttam már korábban is nagy vízhozamút (Niagara 2800 köbméter másodpercenként), magasat (Yosemite Falls, 729 méter). És most Iguazú. Nem a legnagyobb, de majdnem. 80 méter magas, nagyjából 270 kisebb-nagyobb vízesésből áll, másodpercenként 6000 köbméter hozammal, ebből 1500 az "Ördög Torkának" nevezett vízesés. Az afrikai Viktória vízesés nagyobb. Sebaj. Azért pofásan fest.
Fizettem is azért, hogy vizes legyek, jól esett a 35 fokban csónakba ülni és bemenni a vízesés alá. Adtak mentőmellényt meg zsákot a táskának, hogy ne ázzon olyasmi el, aminek nem kéne. Simán megérte a pénzt, amit kértek érte, mert jó buli volt, meg hát ugye közkívánatra még egyszer alá mentek:) Hűsített is egy darabig, de ilyen melegben hamar szárad. Tipp: ajánlott fürdőruhát venni a ruha alá, mert amúgy is lehet fürödni a sziget környékén. A vízesés a brazil-argentín határon van, jutott belőle 2 országnak is. Az "Ördög Torka" Igazán Argentínából látszik és Brazíliához tartozik. Nem mondom, hogy igazságos, de így sikerült. Paraguay-i határ is a közelben van, leginkább a Brazíliával közös Itaipú gáttal csalogatják a turistát. Meg az olcsó és könnyen elérhető könnyű drogokkal. De ez külön történet.
Bejárni a nemzeti park területét kell nagyjából 2 nap az argentin meg fél nap a brazil oldalon. Plusz a gát, azt hozzá lehet csapni a brazil látogatáshoz. A nemzeti park sokkal több a vízesésnél. Igazi dzsungel, kiépített utakkal, hogy minden irányból jól meg lehessen nézni a vízeséseket, illetve 1-2 helyes kis ösvénnyel a természetbarátok kedvéért. Elvileg nagyon sokféle állattal össze lehet futni, akár vadmacskával, majommal is. A tapírokkal azonnal barátkoztam, helyes da-
rab. Sajnos etetik őket, ezért nagyon odaszoktak a kajáldák köré. Nem mindenkit érdekel, hogy ki van mindenhova írva, hogy etetni meg simogatni tilos, haraphat. Jópofán közlekednek, meg is örökítettem videón. Nekem az alábbiakkal sikerült: tapír (nagyon sokkal, nagyon helyesek, már van kicsi fából), lepkék (szintén nagyon sok, nagyon szép 10-15 cm-es trópusi lepkék, de sokat mozognak, fotózni kevéssé sikerült, pedig sokat próbáltam), színes madár (ebből is volt pár, néhány fotogén), óriási pókok még nagyobb hálóval (szintén sok, talán több, is mint kellett volna.. becseréltem volna egyet egy majomra), gyíkok, 1 db leguán (szerencsére nem sietett), kajmán (krokodil rokon, kicsi és félénk, de sikerült lekapni), egyéb rovarok (amiből néhány meg is csípett sajnos).
Elfelejtettem eddig bemutatni az útitársam, hűséges védelmezőm. Íme:
Voltam a brazil oldalon is, de az sokkal kevésbé kiépített, mint az argentin. "Csupán" remek kilátás van a teljes vízesésre, nagyjából 1 km hosszon.
Éneklő kövek 2009. feb. 21. szombat 12:27:18 címkék: úton, Paraguay Azaz Itaipú. A világ legnagyobb vízi erőműve. És az egész túravezetés, legalábbis a paraguayi oldalon egy propaganda. Csak annyit lehetett megtudni, hogy ez milyen remek, milyen sok milyen tiszta energiát termel, meg hány tonnásak a turbinák (1600). A kisfilmben meg hogy ez milyen jó a természetnek, mert egy hatalmas területet környezetvédelmi területnek nyilvánítottak. Na ja. Csak közben keletkezett egy hatalmas tó (1350 négyzetkilométer), ergó az valamit elárasztott, de ilyesmiről egy szó se esik. Arról a 10000 családról se, akit kitelepítettek. A gát paraguayi-brazil közös megállapodás alapján készült, a turbinák egyik fele Brazíliába, másik fele Paraguayba termeli az áramot. A méretei: 7250 méter hosszú és 225 m magas. 14 GW a teljesítménye összesen. Egy fontosabb adat: Paraguay energia szükségleteinek 75-80%-át elégíti ki, míg Brazíliának 25%-át. Legalább ennyi munka és befektetés után megtérül.
Az építőmérnök olvasók kedvéért (meg saját kíváncsiság miatt) vadásztam némi érdekes infót: üreges szegmensekből áll, összesen 28 millió köbméter betont használtak fel. A 20 fős csoportban, miben voltam volt egy ír pár... mint kiderült építőmérnökök, akik fél éve utaznak Kubától Tűzföldig. Ők is hiányolták a szakmai dolgokat:) Ha valaki kivitelezési vagy betonra vonatkozó információt talál, ne legyen rest és ossza meg velem. Én nem vagyok a megújuló energia ellenzője, sőt. Gondolom hosszú távon tényleg sokkal környezetbarátabb. De jó lett volna megtudni, hogy mik azok, amiket "beáldoztak" az építéshez. Hozzátéve, hogy az építőanyagok előállítása és utána a kivitelezés is sok energiát követel. Megjegyzések: [mama] 2009-02-22 09:55:06 Szia! Gratulálok a bloghoz. Érdekes, és már egy két képen látszol Te is. Csak így tovább! Jó utat! Puszi mam
Tök és szívószál 2009. febr. 22. vasárnap 20:14:32 címkék: érdekesség, Argentína, Brazília, Uruguay … avagy a matéivás. A maté egy évelő növény, ami Argentínában, Uruguayban, Paraguayban, Brazíliában és Chilében honos és tea készíthető belőle. Élénkítő hatású matein van benne, nagyjából 10-szer annyi, mint amennyi egy csésze kávéban koffein, a hatásuk meg kb. azonos. Nem csak a Red Bull létezik. Az eszközök adottak: teafű, mate ("tök" tökhéj ezüsttel szokták díszíteni), bombilla (szívószál, általában ezüstből, szűrővel) és forró víz. Ez utóbbit nagy termoszban viszik magukkal. Mindezt összefogni van speciális táska bőrből. A tökbe elég sok teafüvet tesznek, majd felöntik vízzel, többször rátöltenek és a szűrős szívószállal isszák. Az egyes országokban különbözőképpen hívják és fogyasztják. Argentínában és Urugayban mate-nak hívják, melegen isszák. Az előbbiben édesen (dulce) utóbbiban üresen. Paraguayban tereré-nek hívják és hidegen üresen fogyasztják. Brazíliában chimarrao-nak hívják, isszák üresen és cukrozva is. Chilében főleg vidéken, az argentin határ közelében fogyasztják. A mate ivás társasági esemény, ha kínálnak nem illik visszautasítani. Egyedül is szoktak matézni, gyakran látni termoszszal a hóna alatt sétáló és matét szürcsölő embereket. Nem nagyon mennek messzire otthonról nélküle. Nem csak a szegényebb rétegre jellemző, szinte mindenki mindenhol issza. Sokáig nem értettem a kávézókon az "agua caliente" (meleg víz) feliratot. Ki a fene akar meleg vizet inni a nyár közepén amikor épp megfőni készül? Én maradnék a hidegnél, köszönöm szépen.
Még a belvárosban, az üzleti részen is utcán matéztak Montevideoban. Sajnos az ingben-szövet nadrágban lévő fickó túl gyorsan rohant az utcán, hogy lefotózzam, pedig még telefonált is közben. Kezdem megkérdőjelezni, hogy pasi egyszerre csak egy dolgot tud csinálni. Vagy csak a kivétel erősíti a szabályt.
Matét isznak, miközben várnak a buszra, amíg a buszon ülnek, gyerekre vigyáznak, bevásárolnak a piacon, barátokkal beszélgetnek, strandolnak. Nagyjából minden élethelyzetben, amit el tudok képzelni. Néha olyankor is, ami számomra érthetetlen. Vásárolni például kifejezetten nem praktikus, mert az egyik keze máris foglalt. Tény, hogy a szép bőr válltáskába el lehet pakolni az egész cuccost. De fél órát ki is lehet bírni maté nélkül. Szerintem. Megjegyzések: [Gyömbér] 2009-02-24 07:59:46 Ice mate nem létezik??? Úgy értem, ha ice tea és frappé már van, ice maténak is kell(ene) lennie. [galagonya] 2009-03-15 14:02:36 kipróbáltam elég érdekes ízű, és könnyen rá lehet szokni :)
Óda egy szelet marhához 2009. feb. 24. kedd 18:39:26 címkék: Argentína, ételek
Nem terveztem újabb bejegyzést írni, mert gondoltam ha egy időre is, de mindent leírtam, amit meg akartam osztani. Mindez azonban megváltozott egy Desnivel nevű étteremben (Defensa 855, San Telmo negyed) ihletet kaptam. Nem is akármilyet. A vegetáriánus és extrém állatbarát olvasók (akik szerint húst enni felér gyilkossággal) saját érdekükben itt hagyják abba az olvasást. Ha mégsem, magukra vessenek. Aki meg egy jó steakért elég sok mindent megtenne, az irigykedjen bátran, kommenteknél kéretik visszafogni az indulatokat. ;) Én valahol a kettő között helyezkedem el, nem eszem húst hússal, de egy barátságos steaknek vagy egy korábban említett sajtszószos csirkének nem hiszem, hogy bármikor ellent tudnék állni. Nem is cél. Az ebéd egyszerű: bife de lomo con ensalada mixta, ásványvízzel és borravalóval 50 pesoért (kb. 14 USD). Ergó marha bélszín grillen sütve vegyes salátával, ami paradicsomot, salátát és hagymát takar. A lényeg inkább úgyis a húson van. A mérete nagyjából minden étteremben azonos, 300 gramm (szegény pocim), majdnem tenyérnyi és körülbelül 3 cm magas. Belül omlós és szaftos, kívül épp ropogósra sült. Tökéletes. Mikor az ember épp azon kezdene el morfondírozni, hogy milyen fiatal volt szegény marha , jön a következő falat és eltörli az összes megbánást szegény állat rövidke élete miatt. Nagyjából a hús felénél laktam jól, de nem lehetett otthagyni. Ma már biztos nem eszem, a holnap még kétséges. Az Itaipúnál tett kisbuszos kirándulás alatt megismerkedtem egy ír párral, akik fél évet töltöttek Közép- és Dél-Amerikában, a 2 biztos pont a kubai autók és az argentin steak volt, közte ami jött. Nincs értelme vitatkozni, ott a pont. Hogy legyen némi háttér információ is: Argentínában, illetve Uruguayban és Brazíliában nagyjából 2 éves korban vágják le a marhát és addig is leginkább szabadon mit sem sejtve legelészik. Megesznek ugyan szopós borjút is, de az már szerintem is bizarr. Az argentin marhának különösen puha és szaftos a húsa, köszönhetően annak, hogy régen a helyi fajtákat angol típusokkal keresztezték. Ahol sül, az a "parilla", vaslapon vagy grillrácson, szén tüzeléssel ( és több utcányiról érződik az illat... hmm..) Végül, de nem utolsó sorban, az ebéd:
Azóta is életem legjobb steake, pedig próbáltam én máshol is meg más állatokat. Kiütéssel győzött és mint utólag kiderült, a Footprint South America Guidebook és a Lonely Planet is nagyon ajánlja, mint a helyiek egyik kedvence. Hát így kell spontán megtalálni. Érdemes csak ezért Buenos Airesbe látogatni.:) Megjegyzések: [Fischer Gábor] 2009-02-24 20:56:35 Disznóság ilyennel ingerelni az embert!! Milyen volt? Legalább írd le! Hogyan kérted, a punto? [mama] 2009-02-24 22:26:34 egyetértek apáddal és igazán disznóság, hogy még panaszkodsz is, hogy nagy volt
[mama] 2009-02-24 22:27:06 bocs nem disznóság, hanem marhaság [fnoncsi] 2009-02-24 22:29:02 nem tudom, nem a puntonak mondta, mindenesetre a külső része épp ropogós a belseje épp véres. az egész meg omlós és puha :) [Fischer Gábor] 2009-02-25 00:20:23 A sorrend: bien jugoso - jugoso - a punto - cocido - bien cocido. [fnoncsi] 2009-02-25 00:53:17 jugoso... mindenesetre jó volt :) pont ahogy szeretem :) [szexesnyuljork] 2009-02-25 21:07:05 ezen most így bekönnyeztem. komolyan. na persze nem a szegény marhákon.
Buenos Aires 2009. feb. 26. csütörtök 11:34:24 címkék: úton, Argentína Argentína fővárosa, nagyjából 3 millió lakossal, 10 milliós vonzáskörzettel, tangó, steak és kisstílű bűnözés, a külrészen nagyobb stílű is. Bla-bla. A lényeg úgyse ez. Nagyjából egy hetet töltöttem el, két részletben, bebarangoltam a belső városrészek nagy részét (kilométerben meg órában jobb, ha nem adom össze). A szállásom mindkét alkalommal remek helyen volt, a Florida utca (kb. Váci utca) középső részén, a legtöbb fontos dologtól max. 15 percnyire gyalog. Ebbe a buszpályaudvar, a Casa Rosada, San Telmo negyed meg 9 de Julio sugárút fér bele. Talán a Recoleta széléig is el lehet jutni. Na mindegy. A város hangulata nehezen fogott meg, vagy talán csak én nem voltam ráhangolódva. Még most sem érzem igazán közelinek, de legalább láttam olyan részét is, ahol el tudnék képzelni egy saját lakást. Argentínáról talán 2 dolog jut az emberek eszébe először (javítsatok ki, ha tévednék): marhahús és a tangó. Na az előbbit próbáltam, az utóbbi meg hát... leginkább turista látványosság. La Boca negyed, ahonnan a legenda szerint a tangó származik kifejezetten rosszul járt. Ki lehet ülni és ebéd közben agyonsminkelt táncosokat lehet nézni. Rendkívül autentikus a 35 fokban. Sőt, kalapot/sálat is adnak rád és fotózkodhatsz egy igazi táncossal tangós pózban. Hmm... egyik se jön be. Milongák még vannak, ahova tényleg maguktól mennek az emberek táncolni és nem pénzt keresni meg fényképezni. De mikor 20. alkalommal állítanak meg "Tango-show"-t kiabálva, elmegy az ember kedve az egésztől. Talán egyszer, ha 2-3 év tangó tudás lesz a lábamban, visszatérek egy kurzusra, mert táncolni azért tudnak. San Telmo bájos, és nagyon jó éttermek vannak kb. 30%-kal olcsóbban, mint a Microcentroban (nagyon belváros, kb. Florida és környéke). A régiség boltok is helyesek, a vasárnapi bolhapiac a rengeteg turista ellenére is jópofa. És az ott táncoló idős fickó valahogy mégis kicsit hitelesebb, mint akik hangos bemondóval ropják. vasárnapi bolhapiac: Iguazútól nagyjából 10 körül értem Buenos Airesbe, és az egész város kihalt volt. A Florida üres (ha megnézi valaki a képeket láthatja, hogy olyan mint a barcelonai Ramblas, ha nincs is mindig tele, de ember van rajta)... Lecuccoltam a hostelben és elindultam San Telmoban, ahol a megfelelő tér tele volt. Legalább meglettek a turisták. Ugyanis annak nem szent semmi, se ünnepnap, se meleg, se vízszintes eső, megy és várost néz. Fura állatfaj. Egy idő után sikerült nekem is csatlakoznám hozzá. Aztán rájöttem, hogy hosszú távon nem kifizetődő, nem rohanok én sehova.
Az elegánsabb lakónegyedek, mint Recoleta, Palermo vagy Belgrano jól néznek ki. Mindegyik. Meg is találtam az első kettőben a lakberendezési boltokat, ahol csak azon sopánkodtam, hogy a rengeteg gyönyörű és remek áron kínált dolgok közül semmit nem vehetek meg, mert nem lenne hova tennem (Nekem az út szerves része itt-ott egy két apró kézműves terméket beszerezni, mint egy lámaszőr pulcsi vagy ezüst ékszer, batik festmény... de ez majd külön logisztikát kíván a hátizsákom méretei miatt). A recoletai temető nagyon bizarr. Az 1800-as évek végén alakították ki, buenosi airesi gazdag családokkal van tele, szerintem már több el se fér. Mindenki, aki számított itt lett eltemetve. Valahogy még sincs igazán "temető hangulata". De lehet, hogy csak túlzottan le voltam döbbenve egy-két családi mauzóleumon. Nem igazán töltöttem azzal külön időt, hogy Evita vagy más sírját megkeressem. Amúgy is elég fura volt olyan temetőben lenni, ahol semmilyen szerettem nincs. A prágai is fura, de az kevésbé bizarr.
Végeredményben elég nagy csalódás volt nekem, nem tudott felnőni a város a feladathoz, mint 1. állomás az utamon. Sebaj, azért tetszett. A kaja remek, az építészete is rendben van, erősen hasonlít a spanyolra (micsoda véletlenek!), valami mégis hiányzik. Még azt se mondhatom, hogy nem lenne élet a városban. Ugyanúgy vannak kézműves árusok és élőszobrok, mint például az előbb emlegetett Ramblason, de mégse ugyanaz. Halkan megjegyezve, hogy a világon a kedvenc utcám a barcelonai, legalábbis egyelőre. Meglássuk. A következő állomás az egyik legjobban várt az egész út során: Tűzföld és Patagónia, ahol pár napig túrázni is fogok, pofátlanul szép helyeken. Legalábbis a képek alapján. Nagyjából 1 hét múlva kiderül.
Pingvinek és világvége 2009. márc. 1. vasárnap 01:33:37 címkék: úton, Argentína 3,5 óra repülés után (amihez nagyon korán fél 5-kor kellett kelnem, némi együttérzést kérek) eljutottam a "világ végére" vagy ahogy másképp hívják " a világ aljára". Ushuaia a világ legdélibb városa, ennél délebbre már csak az Antarktisz van, innen indul a legtöbb hajóút is oda. Tűzföldnek nevezik több szigetből áll, a Magellán-szoros választja el a konti-
nenstől, részben Chiléhez, részben Argentínához tartozik a terület. Nagyon hideg van, nyár közepén is nagyjából 15, ritkán 20 fok, igaz, pluszban. Az idő viszont kb. 10 perc alatt megváltozhat, és vízszintes esőnél meg napsütés nélkül már nem olyan kellemes, amúgy igazi túrázó idő. Ahhoz képest, hogy alig több mint egy hete még a melegtől szenvedtem... Az elnevezést onnan kapta, hogy az itt élő indiánok tüzet gyújtottak a hideg ellen, és ez volt az első, amit megláttak a portugál hajósok, és azt hitték, hogy ezzel őket akarják megtámadni. Nyilván... Először Füstföldnek nevezték, de a Tűzföld mennyivel izgalmasabbnak hangzik.
A látványosságok közé alapvetően 2 dolog tartozik: maga a Tűzföld Nemzeti Park, ahol volt szerencsém pár órát túrázni (csak föld út visz el addig, hát igen, ez tényleg a világ vége), illetve hajózni a Beagle-csatornán (a hajó után elnevezve, amivel Darwin is utazott) és megnézni a szigeteken tanyázó madarakat és fókákat. Igazság szerint számomra ez volt az izgalmasabb. Mint később ki is derült, pingvin meg fóka még Peru partjainál is van, csak ezért nem érdemes ennyire délnek jönni. Nekem azért tetszett, de egyszer elég volt. Délutáni túrán voltam, és kezdem érteni miért ez a kevésbé népszerű. 3 szigetnél állt meg a katamarán, egyiken voltak a kormoránok és az oroszlánfókák (olyan helyesek, hogy párosan alszanak együtt, vagy családilag... irigyeltem az egyiket, h átölelik :( ) . A kormorán meg kicsit távolabbról tiszta pingvin, csak repül. Megálltunk egy világítótoronynál is, de az kevésbé volt izgi. A pingvinek meg nagyon helyesek. Kíváncsi népség, az fix, mert a katamarán egészen a partnál állt meg, jöttek érdeklődni, hogy most épp kik kíváncsiak rájuk. Nem lehet őket megunni. Kétféle pingvin él itt, a magellán és a szamár pingvinek, költeni jönnek ilyen délre, különben Chile északi partjainál és Brazília déli részén élnek. Amilyen sután mozognak a szárazföldön, bepótolják a vízben.
Visszafelé már nem volt olyan mókás az út, mert nem csak néha szemerkélt az eső, hanem erős szél kerekedett és dobál ta a hajót. Mivel 2,5 óra alatt értünk vissza, levetítették stílusosan a Pingvinek vándorlása filmet, ami nagyon helyes. Az egész város tele van túra és szuvenír boltokkal, ez utóbbiban minden pingvines... kezdem érteni miért. Nekem is megfordult a fejemben, hogy kéne valami, de mázlimra mire este 9 után megérkeztünk a hajóval, már zárva voltak az üzletek. Cipelhettem volna egy plüsspingvint vagy valami egyebet.
Megjegyzések: [Gyömbér] 2009-03-02 16:45:42 Védd a pingvint, egyél turistát :) Viccet félretéve, olyan lehetőség nem volt, h. a pingvinekkel együtt magadat is lefotóz(tas)d? Ha nem is vmelyik egyedet átölelve, de legalább pingvines háttér előtt... Hasonszőrű (tollú) turisták segítsége, esetleg önkioldó bevonásával? Tényleg, kábé mennyire lehet zsúfolt egy ilyen nemzeti park? (1 négyzetméterre jutó turisták száma a kérdés.) [fnoncsi] 2009-03-06 03:16:27 pingvines fotó rólam van fenn picasan... amúgy meg a nemzeti parkban nincsenek sokan, mindenki pingvint nézni megy, van, aki egész az Antarktiszig. Közelebb meg nem lehetett menni, mivel mi a katamaránon voltunk, a pingvinek meg a szigeten
A semmi közepén 2009. márc. 3. kedd 21:59:00 címkék: valahogy mégis csak van net, és a szállás meg buszjegy intézés között gondoltam írok, h meg megvagyok. Pénteken lesz új bejegyzés meg sok-sok kép. Megjegyzések: [mama] 2009-03-04 07:25:54 A TECHNIKA megnyugtatja az itthon maradottakat! Köszönöm a feltalálóknak! Jó utat! Puszi Mam
Torres del Paine 2009. márc. 7. szombat 00:28:39 címkék: úton, Chile Sikerült pár óra alatt mindent elintéznem El Calafateban, de erről majd később. Néha nehéz döntéseket hozni. Bár az legyen a legnagyobb döntés az életemben, hogy melyik kiránduláson és mikor akarok részt venni és mikor továbbutazni a következő városba.:) A parkról sok mindent nem lehet írni, a képek magukért beszélnek. A nevét a torony ("torres") alakú hegycsúcsokról kapta, ami egy része a parknak... kis része. Egyéb látnivaló nevezetesen a Grey-gleccser, meg folyóvölgyek. Gyönyörű, rengeteg túrázási lehetőséggel, én csak napi túrákat tettem, de a teljes "kör" 7-8 nap. A "W" meg 3-4 ( a nevét az alakjáról kapta, 3 részből áll: torreshez túra, egy folyóvölgyben meg a Grey gleccserhez). A szálláslehetőségek elég korlátozottak: drága hotel, drága "refugio", ami nagyjából egy hostel, csak tripla áron és sátorozás. Én az utóbbi kettőt próbáltam.
Eljutni odáig se egyszerű, aszfaltozott út nincs, nagyon zötyög és poros kb. 2 órán át, de megéri. Barátságos lámák vannak ugyanis helyenként az út mentén. Egyetlen hátulütője a parknak (azon kívül, hogy a világ végén van) az időjárás. Azt mondják, hogy a főszezonban, január-február közepe a legváltozékonyabb. Márciusban meg szimplán nagy eséllyel rossz. Első nap még mázlim volt (és ál dom az eszem, hogy a Torrest mentem megnézni) még remek idő volt, nagyjából 15-17 fok. Másnap reggel azonban arra ébredtem a park másik részén a sátorban, hogy hangosan kopog az eső és rángatja a szél a sátrat. Konkrétan vízszintesen esett az eső és nagyjából 10 fok volt, igaz még mindig pluszban. Sajnos csak másnapra javult az idő, legalább pihentem fél napot. Elvileg sokféle állattal össze lehet futni, nekem egy sas, valami lúd-féle és sok apró jutott. Ellenben madáron kívül semmi, ami elég furcsa. Bár hozzáteszem, hogy tényleg hideg volt. Amivel leginkább találkozik az ember, még főszezonon kívül is, az egyéb turista, főleg német és olasz, illetve chilei. Attól nem kell félni, hogy egyedül marad valaki a semmi közepén, ahhoz télen kell menni. Torreshez is 8-kor indultam, fél 12-re értem fel, csak páran voltak. Ott ebédeltem (szeretem a jó kilátású ebédlő helyeket) és délben, amikor indultam vissza már elég sokan, 20-30-an voltunk, és ahhoz elég kicsit a kilátóhely, hogy ne lógjon be valaki a képbe. Mázlim volt, más napokon a köd/felhők miatt van, hogy semmit nem látni a csúcsokból. Meg is ütött volna a guta, ha ennyit baktatok felfelé és nem látok semmi, de azért mókás volt másnak közel napsütéses képeket mutogatni.
Aki elkötelezett túrázó, annak egyszer el kell jutnia ide. Aki csak "hobbi túrázó", mint én is, bőven elég 3 nap kis napi túrákkal. Szép. Nagyon szép hely. De az idő rettenetes. Nem tudom mennyire látszik a képeken, de a gleccserhez menet annyira fújt a szél, hogy néha nem tudtam haladni és levegőt venni is nehéz volt széllel szemben. Találkoztam valakivel, aki március végén (magyarul ősz legelején) túrázott a parkban és néhol majdnem térdig érő hó volt. Egyszer azért a Wtúrát meg kéne csinálni, már a póló miatt is:) Aki erre a részre készül: Puerto Natalesen kereszt lehet ide jutni, érdemes egy fél napot szánni, hogy a felszerelést öszszeszedje valaki hosszabb túra esetén. Ha nem készül komolyabbra, még a "W" is belefér, a legegyszerűbb helyben bérelni a sátrat, így nem kell cipelni, igaz drágább. Puerto Natalesben meg érdemes az Erratic Rock hostelben megszállni, nagyon kedvesek, nagyon finom a reggeli (házi kenyér és lekvár), illetve a srácok mindent tudnak a parkról és szívesen segítenek meg adnak tanácsot.
Gleccserek és PR 2009. márc. 10. kedd 04:23:26 címkék: úton, Argentína Fura, amikor az embernek 20 fokban melege van. de hát nem igazán volt szerencsém az idővel Puerto Natalesben. Nem így El Calafateban, ahol ragyogóan sütött a nap. Megint szembe mentem az árral, és első nap az "Összes gleccser" túrán vettem részt, ami csak a leghíresebbet, a Perito Morenot nem tartalmazza, viszont kaptam helyette 4 másikat, 7 óra hajókázást jégtömbök között, remek kilátású ebéddel (úgy tűnik nagyon rákattantam az ebéd kilátással dologra). A tónak, ami amúgy a legnagyobb Argentínában, és nagy képzelőerőre vallóan a Lago Argentino nevet viseli fura színe van, olyan szürkés-zöldes kék. Valami olyasmit magyaráztak, hogy a gleccser hordalékától. Mindenesetre a helyes jégtömbök körül jól fest. Főleg, ha az ember ritka mázlista és még szivárványt is kap díszítésnek:) Illetve az ebédet egy helyes öbölben fogyaszthatja el, néhány kisebb jégtömb és 3 gleccser társaságában patagóniai erdő szélén.
Persze kíváncsi voltam, hogy a Perito Moreno tényleg "csak" híresebb-e, vagy annyival jobban néz ki. Az igazság valahol a kettő között van. Szimplán mázlista, hogy szemben egy hegy (domb) van, és ezért elég könnyen remek kilátás nyílik a gleccser nagyjára. Az egész nem igazán látszik, mivel nagyjából 60 km hosszú és 3-5 km széles. Hozzátéve, hogy nem ez a legnagyobb. Oké, lazán eltöltöttem 2 órát a teraszon gleccsert bámulva, ugyanis folyamatosan változik, főleg nyár végén, amikor pár percenként hatalmas robajlás mellett kisebb-nagyobb darabok törnek le. 3 hatalmas darabot is láttam leesni, elég nagyot csobbant:) Az ítélet? Igazság szerint közelről a jégtömbök kékje hihetetlen, de az egészet egybe látni se rossz. A jégen való gyaloglást/túrázást kihagytam, mert pofátlanul drága volt. Majd Új-Zélandon. Ott is van gleccser:) Sajnos az utóbbi 1-2 évben nagyon felment az összes kirándulás ára, és miután nagyjából 120 dollárt elköltöttem a hajótúrára, ami ugyan pofátlanul sok, de még mindig megéri, nem volt valahogy kedvem még 160-at elkölteni, hogy 1-2 órát jégen sétálhassak, főleg, hogy Új-Zélandon nagyjából 50-be kerül. Igaz, ott nincs benne fél óra hajókázás, de az amúgy se nagyon dobott fel az 7 óra után... Az Új-Zélandi gleccsereket önmagukért is érdemes látni, és tényleg olcsóbb.
Amúgy maga Patagónia elég sivár hely. Petőfinek biztos tetszett volna, ugyanis a nagy része sík és csak néhány száraz fűcsomó és kisebb bokor él meg. Kivéve a nyugati szélét, ahol az Andok széle és barátságos hegyek némi erdővel váltogatják egymást. De nem kell feltétlen abba az irányba nézni. Mivel nagyjából 15-16 órán keresztól bámultam a tájat, megállapíthatom, hogy tök egyforma mindenütt. A busz utat rontotta, hogy filmet csak az uccsó 5 órában vetítettek a 28-ból, a kávé kb. 6-7 óra után kifogyott. Első (és egyetlen) megálló kb. 20 óra után volt. Jó tanács: inkább maradjunk még egy napot El Calafateban, de mindenképp cama buszt válasszunk. Megjegyzések: [mama] 2009-03-10 10:11:06 Szia!
Bár az nem derült ki, hogy hol vagy most, már Barilocheban nézelődsz, vagy még máshol, de az, hogy minden rendben van Veled, az szerencsére igen. S mint mindannyian tudjuk ez a legfontosabb. Az angol blogrésznek nagyon örült. Keller úr. Szerintem másold be az English menüpont alá IS! Így a magyart olvasó, de angolul tudó olvasok is örülhetnek a híreknek, az angolul tudóknak pedig nem kell keresgetniük a magyar között. Ők csak összefoglalókat kapnak. Látom már Te is szeretsz szép tájakat nézve, tudod "messze" nézelődni, jót enni és kicsit kényelmesen élvezni az életet. Hm belőlem is van Benned valami! Élvezd a napokat, heteket és őrizd meg egy életre a szépeket! Puszi Mam
English post 2009. márc. 10. kedd 04:27:11 címkék: English, Argentína As it turned out, I have a few non–Hungarian speaker readers. I had considered having a post every week or so in English earlier, but I had had no energy to do so. Well, I'll have posts in English, sorry about the mistakes, I do my best. Up to this point, I mainly traveled in Argentina and Uruguay with a side-trip to Chilean Patagonia. I start to have a feel about Argentinian life and people, and of course food, which includes the best steak on this planet. I was not that amused by, maybe my expectations were too high. It was way too touristy for me, although some parts remained quite impressive such as the weekend market in San Telmo. It is very touristy, but still cool. Fortunately, the Iguazú Falls did not let me down. I felt sorry for Niagara, that only have better PR. Then I ended up at the bottom of the world for a quick visit to see penguins. A small detour was needed to visit the Torres del Paine National Park, which is a totally amazing place, the only (big) problem is the weather. The weather can change in 10 minutes from warm and cozy to windy and unfriendly. Or it stays windy for a day. Still huge amount of nature loving tourists go there, not just in high season. Right now, I'm in the Argentinian side of Patagonia, at the Glacier National Park (which includes the Perito Moreno Glacier). I thought the same about the Perito Moreno and other glaciers that I felt in the US with Grand Canyon and Bryce Canyon. The former is more well known, the latter is a hell lot more beautiful:) Again, marketing and PR. But I was damn wrong. Perito Moreno just got a very lucky setting, with a small mountain in front of it, so you can get a great view from the terraces. I'll upload some photos later, when I'll have better net connection.
Tóvidék 2009. márc. 12. csütörtök 18:17:38 címkék: úton, Argentína Nem, nem az otthoni... San Carlos de Bariloche környékét, illetve az Andok túloldalán Puerto Montt (Chile) környékét nevezik így. Gyönyörű kék tavak, zöld erdők és barnás kopár hegyek pofás kombinációja. Az itteni nemzeti park 70000 hektár, a túrázási lehetőség szinte végtelen. Kajakozás, lovaglás, sziklamászás, rafting és minden egyéb aktív elfoglaltság, amit a szabadban lehet csinálni. Én azért leredukáltam az itt létem 2,5 napra.
Első túrám a fura nevű Llao-Llaohoz vezetett (ejtsd: zsao-zsao), ami egy mesés helyen lévő hotel neve, illetve a félsziget is hasonló néven fut. Szimpla busz nagyjából 1 óra alatt kivisz, aztán mázli kell, hogy az ember megtalálja az ösvényt. Nem nagyon jelölik ugyanis a buszmegállóban, hogy merre induljon az ember. De azért az irányt nagyjából belőttem, és 5 perc gyaloglás után meg is találtam. Nagyjából 3-4 órát lehet kellemesen sétálni gyönyörű csendes erdőben, nagyjából vízszintesen. Az apró domb az elején nem számít. Ajánlatos valahol piknikezni megállni. Komolyan. Sikerült
az Iguazúnál 1 hete kényszerből vett sapkát (a sajátot szimplán otthon hagytam) valahol elhagynom az erdőben kb. másfél hét használat után. Aztán a következőt is szintén 2 hét után. El voltam átkozva. A második teljes nap elég nagy részét buszon töltöttem San Martin de los Andes felé. Persze nem azért, mert az utóbbi időben keveset buszoztam volna és hiányérzetem támadt, hanem szimplán azért, mert van egy gyönyörű szép út, a "7 tó", a végállomás kisváros környékén meg remek túrázás, amire nagyjából 4 óránk maradt. Sebaj, az út megérte. A túrázás kicsit kalandosra sikeredett, mert eltűnt az ösvény, de megoldottuk. Mindenképp ajánlott egy térkép a túraútvonalakról, ugyanis nem igazán jelölik az utat, csak mivel ott kopárabb másfél méter szélességben és még nagyobb a por, ki lehet találni, hogy nagyjából merre megy. Max. jön egy jelöletlen elágazás. Itt-ott festettek jelet fákra, de nem voltak túl konzekvensek. Végül azért toronyirányt visszataláltunk és még a buszt is pont elértük visszafelé. Ajánlom mindenkinek napi kirándulásnak, és bőven elég a menetrendszerinti buszt választani, a túra kétszer annyiba kerül és ugyanazon a rozoga földúton zötyög vele az ember. De legalább bőven építik és burkolják (beton út lesz, nem bízzák a véletlenre). A német lánnyal, akivel voltam, azóta csak Pokol Túrának hívjuk. Jó sztori mesélni, hogy hogyan lógtunk szó szerint véve a bambuszokról, hogy a meredek lejtőn feljussunk és vágtunk át a kb 2 méter magasan halomban álló elszáradt bambuszon. Egy kisebb sérüléssel megúsztam, csak középszürke színe lett a lábunknak. Meg persze mivel semmi komoly hegymenetet nem terveztünk, mindketten túraszandálban voltunk. De azóta is emlegetjük mindketten.
Ja, és megint mázlim van az időjárással, 22 fok és napsütés. De azért már az első jelei látszanak az ősznek. Kibírom:) Sajnos idén a tavasz kimarad nekem, de még mindig megéri. Bariloche-t Argentína "Svájcának" hívják, rengeteg a kézműves csokoládé, nagyjából minden 3. bolt árul, finomak, bár az én ízlésemnek túl édes. A következő 2 hétre elég édességet tömtem magamba. A maradék boltok nagy része plüss bernáthegyit meg egyéb szörnyű szuvenírt árul, semmi normálisat nem láttam. Az épületek is alpesi stílusban épültek illetve a főtéren lehet élő bernáthegyikkel fényképezkedni, a nyakukban rumos hordókkal. Hurrá. Kicsit furán fest itt DélAmerikában. Meg melege is van. Lehet egyszer vissza kéne errefelé jönni télen "sítúrára", mondjuk Mendozától lefelé Calafateig. Otthon akkor úgyis pont nyár közepe van és elvonási tüneteket csökkentené a hó után.:) Esetleg be lehet venni Chilét is:) Irány Mendoza és egy biciklis bor kóstolás kirándulás. Megjegyzések: [Gyömbér] 2009-03-13 08:42:21 Észrevettem, h párszor többes számot használtál (visszataláltunk, megoldottuk) – végül is akkor találtál vmi útitársat az útnak erre a szakaszára? BTW the English-speaking posts are a very good idea. [fnoncsi] 2009-03-13 15:19:27 jah, sokszor kereszteztük egymás útját 2 német lánnyal. és volt 28 óránk egy buszon...., az egyikkel mentem túrázni, de ők utána Buenos Aires felé vették az irányt
Az Andok lábánál 2009. márc. 14. szombat 21:58:12 címkék: úton, Argentína A város a bor egyik legnagyobb központja, hála az olasz bevándorlóknak, akik meglátták a lehetőséget és azóta Bordeaux-ban aranyérmet nyert boraik is vannak. De ezen kívül is fontos hely, már a 1561-ben szerezték meg Chilétől és fontos szerepet játszott a Spanyolországtól való függetlenség megszerzésében amikor José de San Martin átvágott az Andokon hogy segítsen a chileieknek. Sajnos 1861-ben egy földrengés és az azt követő tűzvész miatt az egész város leégett. Széles utcák és alacsony házak jellemzik, a földrengések elleni biztonsági intézkedésként. Rengeteg fa van az utcákon és helyes terek meg parkok. Enyhén andalúz/marokkói hatással itt-ott.
Szintén túraközpont, mivel innen nem messze van Dél-Amerika legmagasabb hegye, az Aconcagua (6959 m), ami népszerű hegymászó központ és kirándulóhely. Ebből kiindulva a város itt is tele van túrafelszerelést áruló boltokkal. Mindent lehet kapni, csak kicsit drágábban mint otthon. De a legtöbben mégis a bor miatt jönnek. 2 város is van a környéken, ahol több borászatot meg lehet látogatni, Maipúban inkább kisebb családi vállalkozások vannak, Lujánban pedig inkább ipari előállítás. Én az előbbit preferáltam, méghozzá a divatos "biciklis bortúra" keretében. Azaz béreltem ott egy biciklit, kaptam térképet a borászatokról meg fél liter vizet, aztán nyomás. Kicsit aggódtam, mert nagyjából 25-30 fok volt és napsütés, ami már egyszer problémát okozott borkóstolásnál, és még nehezítve sem volt a feladat biciklivel. Sebaj. 2,5 helyet látogattam meg, egy bormúzeumot illetve egy kisebb borászatot, ahol végigvezettek minket, elmagyarázva hogyan készül a bor és milyen típusokat készítenek. Utána meg lehet kóstolni, szerintem pofátlanul drágán (2 pohár 4 dollárért), de nem volt rossz. Én egy fiatal chardonnay-t és egy idősebb malbecet próbáltam. A fehér jobban ízlett, de én valahogy eddig is a könnyű fehér borok pártján voltam. Nem fog változni. Reménykedtem, hogy valahol lesz must, de nem találtam, így a 3. helynél feladtam a kóstolgatást, meg a térdem sem lelkesedett a vacak váltóért. Így is 5 órát töltöttem el a környéken, ebből másfél biciklin (a 2. borászatot többen elvétettük és mentünk pár kilométer extrát, pont előtte vágták daruról az útszéli fát és nem láttuk a bejáratot). Mozgásnak sem rossz. Összességében barátságos hely Mendoza a háttérben meghúzódó Andokkal, még barátságosabb árú éttermekkel, így kötelező módon, hogy utolsó napom Argentínában, be kellett iktatnom egy újabb remek steaket. Megjegyzések: Szia! E blogrészlet elejére is odatehetnéd, hogy az Andok lábánál fekvő város neve: MENDOZA. Mam
Argentína összefoglalás 2009. márc. 14. szombat 22:04:42 címkék: Argentína, érdekesség "Csak" 3 hetet szántam Argentínára, ami épp elég, ha valaki pontosan tudja, hogy mit akar látni, és mi az, amiről lemond. Én az Észak-Nyugati részt hagytam ki, tudom, az is gyönyörű, de én az Andok chilei oldalát választottam. Az
egész országra nagyjából egy hónap kell, de 6 hetet is el lehet tölteni simán. A kötelezők (legalább is szerintem): Buenos Aires, Iguazú-vízesés, Perito Moreno gleccser és Bariloche. A többi maximum erősen ajánlott. Az ország méretéből adódóan természetileg nagyon változatos, a hideg és kissé barátságtalan tűzföldi erdő és az Iguazúvízesés dzsungele elképesztően távol áll egymástól és nem csak földrajzilag. Bár az előbbinél lévő pingvin és az utóbbinál élő tapír is nagyon cuki és kíváncsi fajta:) Az emberek viszont egyformán barátságosak. Mindegy, hogy kis város vagy épp a több milliós Buenos Aires, ahol tudnak, segítenek. Tényleg érdekli őket, hogy honnan jöttél, mit csinálsz, hogy tetszik az országuk. Leszámítva, hogy egy kicsit jobbnak tartják magukat mindenki másnál. Ez csak az argentinokra jellemző Dél-Amerikában, elég is. A remek kaja már tényleg csak a pont az "i"-n. Nem csak a steak, aminek tényleg nincs párja. Kenyér ügyben ugyan fejlődhetnének, de édes és sós péksütik tényleg remekek. Az előbbi ugyan a vaníliaszósz és/vagy eperlekvár vonalon mozog, némi cukormázzal és nagyon hasonló tésztával, csak a forma változik, de attól még pont jól van eltalálva. Alfajort (mint az isler, csak karamell van benne) meg lehet szeretni, kivéve a cukorral borítottat. Az alfajorra csúnyán rászoktam, még Chilében volt mindenhol és én bőszen ettem. Aztán lett jobb. Viszont a hócipőm tele a kontinentális reggelivel. A mázli, hogy Chilében normálisabbat szoktak adni. Konkrétan nem tudok már lassan lekvárra nézni, és igazság szerint dulce de lechet meg csak alfajorban eszem meg. Nem akarok semmi lyen cukrosat látni!! Sajnos a kontinentális reggeli egészen Peruig kísért egyre rosszabb kenyér-féleségekkel. Magyarokkal nem találkoztam leszámítva a magyarul ordító személyt Iguazúnál. A határon az útlevelemet mindig hoszszasan nézegetik, ilyet még nem láttak, ha véletlenül magyarul hall valaki beszélni azt hiszi a Marsról jöttem. Szinte bárkit kérdeztem, magyarral még nem találkozott. Viszont jellemzően az északi részen több az amcsi és az ausztrál turista, Patagóniában meg a sok a német és az olasz. Az utóbbi nagyrészt túrázni jön. Apropó, túra. Ha valakinek az a kósza gondolata támad, hogy errefelé túrázzon, szánjon rá nagyon sok időt, vagy válogasson nagyon alaposan. Patagónia remek hely, egészen addig, amíg az ember az Andok lábánál marad, utána sivatag, részemről Bariloche és el Calafate között kihagytam volna. Érdekességek: - Argentínában és Uruguayban minden 2. kutya német juhász, vagy annak keveréke felismerhető fajtajegyekkel - a buenos airesi elegáns házak bejáratainál a legtöbb helyen Vaszilij székek vannak (Brauer Marcell tervezte) - a térképeken felfelé Dél mutat, nem Észak, mint nálunk... tulajdonképpen logikus, csak elsőre fura - a bankkártya használata kicsit nehézkes, ugyanis két lehetőség van fizetésnél: 1. bankkártyát egyáltalán nem fogadnak el 2. 5-10%-kal többet kell fizetni, mint készpénzzel. De hogy nehezítsük a dolgot, limitálják a pénzkivételt, alkalmanként 300 peso Mastercardnal (kb 85 USD) és 500 Visánál (kb 140 USD). - ha egy országa világ legjobb minőségű marhájával rendelkezik, mi a fészkes fenének rántja ki?? Meg alapvetően mér eszik rántott húst (akár csirkét vagy disznót), ha van steak?? - a bennszülött lakosság el van hízva, szinte kivétel nélkül. Lehet, hogy genetikus? ( a spanyol/olasz/ svájci és egyéb leszármazottakra nem jellemző) A piszkos anyagiak, amit eddig nem említettem (össze kellett adni), de gondolom elég sok embert érdekel. Nem szégyen, amíg én is csak infót gyűjtögetve olvastam mások blogját, engem is ez érdekelt. 3 hét alatt (23 nap, hogy nagyon precíz legyek) egészen pontosan 1200 dollárt költöttem el utazásra, szállásra, kirándulásokra és egyebekre (mint képeslap vagy sapka, amit sajnos azóta elhagytam valahol, illetve olyan hétköznapi dolgok mint ruhamosás). A 400USD/hét elég húzós, főleg azt nézve, hogy mondjuk Ny-Európában általában 400 Euró/hét a költségvetésem. Csak ott nincs egész napos gleccser túra, ami drága, de kihagyni meg szimplán badarság lenne. A kirándulások összesen nagyjából a negyedét teszik ki, ami sok, de ezek nélkül minek utazni. Elmegy valaki El Calafateba és nem nézi meg a gleccsert meg drága... Szóval 50 dollár naponta. Kicsit több, mint terveztem, de majd valahogy valahol javítok rajta:) A rossz hír, hogy a kirándulások ára évente nagyjából 20%-kal nő tavalyi és tavalyelőtti útikönyvek alapján. A legnagyobb rész persze az utazás, de ha egy szemtelenül kényelmes buszt veszünk teljes ellátással (kaja, filmek) és 17 óra hosszan mindössze 60 dollárért, akkor meg feltűnően olcsó. Kilométerben nem tudom mennyit utaztam, órában 85-t Argentínában. 5000 km felett van, az biztos, sose akartam összeadni. Direkt meg se néztem, hogy milyen messze van Lima Ushuaiatól, mert lehet akkor neki se indulok busszal:) A szállás és nagyjából fele a Ny-Európainak, a kaja meg magyar árak körül mozog, kivéve persze a marhából készült dolgokat. Az mondjuk maximum a fele az otthoninak, ha a minőség-mennyiség-ár hármast vizsgáljuk, akkor meg elbújhat egy malac mögé. Megjegyzések:
[TT] 2009-03-20 00:54:51 Nagyon tetszik a blog, érdeklődéssel olvasom, csak így tovább üdv
Heading North 2009. márc. 18. szerda 00:49:41 címkék: English, Argentina, Chile I left Argentina on Sunday, after 3 weeks. I could have spent more time there, but that was enough for me now. I spent some time in Bariloche, which it truly amazing with excellent trekking, kayaking, horse-riding, skiing and other outdoor activities. And of course fantastic weather. Should be back some time in winter to check out the slopes in Patagonia:) I also had a bit of time in and around, so I rented a bike and did the usual "ride and wine" tour. I visited 3 wineries, and tasted some great white and red wines. Still prefer the Hungarians:) The town itself is really nice, with many trees and nice squares. Definitely no need to go back again, at least not for me. And not on the Argentina "must-see" list either (which has Buenos Aires, Iguazú, Perito Moreno Glaciar). I crossed the Andes to get to Santiago de Chile, an amazing bus tip, elevation between 700 m in Mendoza, 3000 m at the border crossing (highest point) and again about 600 m in Santiago. I did not suffer from the altitude, but I could feel it. Well, I'll spend more than 2 weeks around 2500-4000 m in Bolivia and Peru, interested how it'll work. The city itself is not too interesting, average, the only 2 things that makes it better are the huge park and the pre-columbian history and art museum, which is truly interesting. Other than those, nothing special, seriously. Now I'm heading North (just a daytrip in Valparaíso), to reach San Pedro de Atacama as soon as possible, or almost. Then acclimatize there for 2-3 days (altitude: 2500 m) for Bolivia altiplano and do a tour at the Salar de Uyuni.
Chile bevezetés 2009. márc. 20. péntek 17:56:10 címkék: úton, Chile Santiago de Chile, a főváros volt az első állomásom Chilében, a pár napos Torres del Paineben való tartózkodást leszámítva. Az út Mendozából gyönyörű, nem érdemes spórolni időt azzal, hogy az ember éjszaka utazik. 700 m-ről 3000 mre mászik fel, majd vissza szinte tengerszintre. Leírni nem lehet, vagy legalábbis én nem tudom, inkább mutatom:
A busz nagyon kényelmes volt, a szokásos cama. Viszont valaki magyarázza meg nekem, hogy miért kell nagy (és legtöbbször gagyi) slágereket Shrek-figurák által előadva vetíteni??? A teljes értetlenség a pár évvel ezelőtti O-Zone eredeti nyelvű kornyikálásakor produkáltam. Ha valaki tudja a választ, ne habozzon, írjon megjegyzést. (Egészen Kambodzsáig nem tudtak ennél bizarrabbat vetíteni.) Santiago de Chileben él a teljes lakosság 40%-a, ami erősen meglátszik. Ennyi részeg hajléktalant és lopott cuccot árusító fickót ilyen sűrűségben még nem láttam. A város maga eléggé semmilyen, megmenteni a helyes Lucia Domb (cerro) és a park menti meg. Illetve a Kolumbusz előtti történeti múzeum, ami az egyik legjobb a témában a világon, nagyon sok információval és tárggyal. Ráadásul diákoknak ingyenes:)
Valparaíso tökéletes ellentéte, különleges hangulatú város, amit az utóbbi években nagy erőkkel fejlesztenek. Korábban az egyik legfontosabb kikötője volt a Horn-fokot megkerülő hajóknak (USA keleti és nyugati partja között), de sajnos a vasút és a Panama csatorna miatt hanyatlásnak indult, látható a szegénység most is, illetve a bűnözés, elég sok része nem ajánlott sötétedés után. Viszont a dombokon lévő színes házak hangulata bőven megér egy napi túrát a fővárosból. Nem véletlenül a Világörökség része. A város egyik büszkesége a karikaturista Lukas, akinek a háza múzeum és kávézó, a fickó nagyon tehetséges volt, az fix. Ételeknél a helyiek közül különböző empanadasokat (töltött tészta "zsebek", általában sós péksütemény), a pino (hússal, hagymával, tojásdarabokkal és olivabogyóval) az egyik legjobb. Másik specialitás a chorrilla, ami egy embertelen adag sült krumpli, rajta olajban kisütött 2 féle hús és kolbász tojással illetve egy szelet olvasztott sajt. Az utóbbi annyira nem jött be, az előbbi viszont mindennap szerepelt az ételek között nálam.
Sivatag 2009. márc. 26. csütörtök 01:02:02 címkék: úton, Chile Siettem Chile északi részére, San Pedro de Atacamaba, ahogy tudtam, ugyanis La Serenától Északra terül el az Atacama-sivatag. Hihetetlen, hogy az út egyik oldalán látszik az óceán, a másikon meg sivatag. Rossz lehet a vizet nézni. A busz cama létére nem volt a legjobb, bár újabb filmekkel bővítettem a listát. A kiszolgálás azonban nem az igazi. Kifejezetten szadista dolog felszolgálni a reggelit ami gyümölcslevet is tartalmaz, majd bezárni a WC-t, mert nem akarták később takarítani. Még volt 2,5 óra érkezésig. Egy terhes nőnek azért balhézás után azért megengedték, hogy használja. La Serena amúgy nem volt rossz hely, csak inkább olyan semmilyen. De Valparaíso-San Pedro de Atacama kb 22 óra buszon, így jobbnak láttam kettéválasztani az utat. A buszállomás kb. 2 km-re van a városközponttól, éjfél utánra értem oda, és egy kedves helyi nő a hostelig kísért, pedig én csak megkérdeztem merre van az utca. Meg is várta, míg bejutottam az ajtón és biztonságban tudott, pedig biztonságos város. De azért mégis.
A "kiszolgáló város" a sivataghoz és a környéki gejzírekhez illetve túrákhoz San Pedro de Atacama, nem túl izgi hely, minden második ház szálló vagy étterem. Esetleg bolíviai és perui szöveteket meg sapikat áruló bolt. (Legalább pótolni
tudtam 2 USD-ért az elhagyott sapim. Majd megint elhagyni valahol az Isla del Solon Bolíviában.) A maradék meg utazási iroda. Hogy mi mindent lehet a környéken csinálni? Például 10 dollárért elmenni a közeli Valle de la Lunahoz, barlangban mászni, illetve naplementét nézni a sivatagban. Vagy a bátrabbaknak túrázni El Tationál, kb 4300 m magasan gejzíreket vizslatva (inkább csak "hot pot"). Homok-boardozni. Vagy a világ 3. legnagyobb sósíkságját megnézni (a leg nagyobb a Salar de Uyuni, erről másik bejegyzésben, a 2. pedig Salt Lake City mellett USA-ban). Én csak az elsőt pipáltam ki, mivel a sósíkság messziről is látszik, illetve épp a legnagyobb felé voltam útban, gejzírek meg szintén lesznek útközben. Az egyik legfőbb ok ott tartózkodásomnak a város 2500 m-es magassága volt. Megfelelő helynek tűnt akklimatizálódni. Közben még jól is jártam a sivataggal:)
Mázlim volt, hiszen nagyjából 5 esős nap van azon a környéken, én épp kifogtam egyet. Gondolom nem kell részleteznem, hogy esőkabát nem igazán volt senkinél:) Azért nem áztunk el... A sivatag alapvetően is szép, aztán ha az embernek mázlija van, akkor a sötét esőfelhők kitűnő hátteret adnak az izzó homoknak. A naplemente meg mégis csak izgisebb viharral a háttérben, ha nem lenne elég, hogy az Andok hegyvonulata folyamatosan változtatja a színét.:) Az esősfelhős idő végig megvolt, minden este elmaradt a távcsöves csillagles, ami azért bosszantó. Az utazó közönség erősen változott Patagóniához képest, a turisták felét franciák adják, angol anyanyelvű sokkal kevesebb, mint eddig, és egyre nagyobb számban tűnnek fel izraeliek. (Még mindig minden 2. kutya német juhász(-keverék). Akinek bármi ötlete van, hogy miért, tényleg ne habozzon írni.)
Ha nem látom a saját szememmel, nem hiszem el 2009. márc. 26. csütörtök 02:12:32 címkék: úton, Bolívia Salar de Uyuni, a világ legnagyobb só síkságja, nagyjából 250 km hosszú és 100 km széles. Az egész környék (Bolíviában több város és San Pedro de Atacama) is 2-3-4 napos túrákra specializálódott. Az egyik legpraktikusabb a San PedroUyuni (Bolívia) vagy fordított irány. 3 nap csoda. Viccen kívül. Apró probléma, hogy kicsit drágább San Pedro felől (120 dollár, ami még mindig vicc, hiszen 3 nap szállás, ellátás, terepjáró és belépők), illetve hogy nagyjából 1 óra alatt 2000 m-rel magasabbra kerül az ember. De szerény véleményem szerint látnivalók tekintetében jobb. Cordillera Tourszszal utaztam, mivel több helyen is ajánlották, és teljesen egyet értek. Sokan panaszkodtak fórumokon a kaja minőségéről más társaságoknál, én csak dicsérni tudom, minden étkezéshez járt saláta és gyümölcs is. A napi többszöri tea és kávé is természetes volt. A társaság elég vegyes: egy francia házaspár, egy japán lány és egy holland pasas. Elvileg hatan lettünk volna, de valaki úgy tűnik elfelejtette, hogy jelenése van. A közös nyelv az angol és a spanyol lett, változó szinten beszéltük, de sikeresen leküzdöttük a problémát. Az első állomások a határ után különböző apró tavak voltak a sivatagban, nagyjából 4500 méter magasságban. Zöld (Laguna Verde), fehér (Laguna Blanca) és színes (Laguna Colorada). Az utóbbi lámákkal és pelikánokkal. Az előbbihez türelem kell, hogy fényképezni lehessen, az utóbbi szinte lehetetlen, pofátlanul elsétál a közelből. De azért lehet az embernek mázlija. A lámák amúgy jópofák, elég bamba ábrázattal. Könnyen lehet hogy csak unják a fényképező turistákat. A gejzírek igazából nem hatottak meg, Yellowstone jobban néz ki. Igaz, az nem 4800 m magasan van. Itt bőven elég volt a 100 méter séta, mivel kicsit kevés volt még a levegő. 4800 méter magasan úgy első blikkre vízszintesen sétálni 30-50 métert lihegés nélkül is közel lehetetlen. Örültem, hogy a terepjáró vitt mindenhova.
A szállás is a Laguna Colorada mellett volt, kicsit fapados, de legalább sok pokrócot kaptunk. Ugyanis már ilyenkor is fagy éjszaka, télen (június-augusztus) akár -20 fok is lehet. Nappal kellemes idő volt, könnyen el lehet felejteni, hogy a nap erősen süt. Kicsit meg is lepődtünk, hogy jeget kellett kaparni a szélvédőről reggel. 3 pokróc alatt hálózsákban nem tűnt olyan hidegnek. A több, mint 2000 méter magasságkülönbséget egy enyhe fejfájással megúsztam, sőt, kifejezetten jól voltam amíg nem kell felfelé menni. Az ugyanis nem vicces. Vízszintesen meg autóban ülve nem tűnik fel, hogy ritkább a levegő. Ajánlott sok folyadékot inni, az segít, illetve előző nap nem kell alkoholt inni meg bevacsorázni. Aludni is egész jól tudtam 4300 méteren, igazából 5000 körül kezdődnek a komolyabb tünetek, bár aludni már ezen a magasságon sem olyan jó. 4000 méteren aludtam később Peruban, meg lehet szokni, csak kell kb. 1 hét 3500 méter magasan előtte.
A második nap próbáltak túltenni az elsőn, talán sikerült is. Újabb adag flamingó és kősivatag. Az utóbbi közepén ebédeltünk, a távolban egy füstölgő vulkánnal. Egyre jobban rászokom az "ebéd kilátással" ügyre.:) Az éjszakát egy sószállodában töltöttük, a falak, a bútor, a padló is sóból volt, a sósíkság szélén. Alig vártuk, hogy másnap legyen. Már első nap rájöttünk, hogy ez a túra simán megéri a pénzét. Harmadik napra már az is biztos lett, hogy ez Dél-Ameri ka egyik legjobb "üzlete" turista szempontból. Az a bizonyos "wow" elég gyakran hagyta el valamelyikünk száját. Azóta is tartja magát a „wow”/perc rekord. Szerintem ez így is marad egy darabig.
A Salar elképesztő. De tényleg. Leírhatatlanul szép, próbáltam én fényképekkel dokumentálni, valamennyire sikerült. Bőven megéri csak ezért ilyen magasra, ilyen messzire utazni. A Halak-Szigete nagyjából középen van, és el lehet látni a síkság szélét jelentő hegyekig, ami akár több, mint 100 km. Addig meg körbe-körbe vakító fehér só. Amilyen szerencsénk volt, egy részén még állt a víz, tökéletesen tükrözve az eget. Amikor elértük a szélét, leginkább indultunk volna vissza még egy körre, legalább az utolsó napot ismételni. A kis faluban a szélén mindenfélét lehet sóból kapni: dobókockát, gyertyatartót, kis tálkát. Meg persze lámaszőr pulcsit/sapkát/kesztyűt és szőtteseket. Visszafogtam magam és csak a következő városokban veszem meg a kinézett holmikat. Elsősorban egy pulcsit napi használatra, mert a mostani kilyukadt. Uyuniban kemény 4,5 dollárért találtunk megfelelő egyágyas szobát. A busz is hasonló összegbe került a következő városig. Minden bolt tele van mesés holmikkal. Azt hiszem jó helyen vagyok.:)
Megjegyzések: [mam] 2009-03-26 07:17:16 Tényleg csodálatos helyek. Ezen a vidéken nem nagyon köhögnek az emberek. :-) Te is kikúrálhattad magad egy időre. Gondolod, hogy ennyi szépre fogsz tudni külön külön emlékezni, vagy már kezd összefolyni? Összességében is szép. További jó utat! Várjuk a beszámolókat! Puszi Mam [Mezei István] Ma találkoztam Balázzsal, aki felhívta a figyelmemet a blogjára... Fantasztikus napló... Egész este ezt olvasom... Megérintett a pampák lehellete, kapkodom a levegőt a magas hegyeken, ízlelgetem a zamatos borokat... Várom a további kalandokat... Buen camino!
Béke a magasban 2009. márc. 29. vasárnap 20:45:59 címkék: úton, Bolívia Bolíviában csak az Altiplanon, 3500 m felett voltam, részben akklimatizálódás miatt az inka túrára, részben meg a dzsungelt majd Ázsiában. Az első pillanattól fogva, hogy a városokba értem, az volt az érzésem, hogy Marokkóra hasonlít. Árban, mentalitásban, kézműves termékekben (alkudozásban), de a kaja nem olyan jó. Még a rothadt szag is hasonló.
Több városban is megfordultam, Potosíban voltam bányában, ami különleges élmény. Még mindig úgy dolgoznak, mint 100 éve, dinamitot lehet venni az utcán és ajándékként illik vinni. A várható életkor nagyjából 45 év, 10 év után garantált szilikózis. A bányász nyugdíjba mehet, ha 50%-át elvesztette a tüdőkapacitását. Más munkalehetőség nem nagyon van. Folyamatosan coca levelet rágnak (igen, abból lesz a kokain is, de kb. 1000-szeres mennyiségből), hogy elviselhetőbb legyen, mert segíti a munkaképesség növelését és az éhség csökkentését. Amúgy meg tele van vitaminnal és szerintem nincs jó íze. Az egyik legjobb dolog az volt, amikor fennmaradtam egy felsőbb szinten a bányában, mert nem kaptam lejjebb rendesen levegőt (kicsit megfáztam és iszonyat nagy volt a por), és egy 35 éves bányásszal beszélgettem. Ő kíváncsi volt Magyarországra, hogyan élnek az emberek, ő is mesélt a családjáról, ilyesmikről. Az ilyen beszélgetések jelentették az igazi különbséget Dél-Amerika és DK-Ázsia között. La Paz ("béke"), a tulajdonképpeni főváros (az alkotmányos Sucre) nagyjából 2 millió lakosú, ennek fele az új városrészben El Altoban él ("magas," ugyanis 4000 m-en van). Elég rossz híre van biztonság tekintetében, de a gyakorlat alapján nem rosszabb, mint egy nagyváros Európában. Nem kell egyedül rossz környéken sétálni. Meg nem kell fényképezőgépet lobogtatni. Viszont pazar vásárlási lehetőséget nyújt az ország minden részéről lévő holmikkal a Sagárnaga úton és mellékutcáin. Minél magasabbra megy az ember, az árak annál alacsonyabbak. Nem drágább, mint vidéken, csak megfelelően kell alkudni. A város igazi buli hely, rengeteg angolszász jön ide ilyen célból. Az összes hostel is egy ír/angol pub egyben, csendes nem nagyon van, füldugó ajánlott. Egyik este 1 sör erejéig ott maradtam beszélgetni, elég is volt. Nehéz olyasvalakivel beszélgetni, akinek egyik fő oka Dél-Amerikába jönni, hogy olcsó a sör, meg úgy alapvetően az alkohol. Sok néznivaló nem nagyon van, pár óra alatt gyalog be lehet járni. A coca múzeum érdekes, a termeszté-
sét, hagyományait mutatja be, illetve hogy hogyan lett belőle kokain és milyen hatása van az országra (kokaint a nyugatiak állították elő, ők addig csak a levelet rágták, ami nem volt az egészségre káros, persze azóta betiltották a termesztést. Elvileg.)
Ételek elég változatosak, a csirkével-zöldséggel töltött tészta "párna" itt nem empanada, hanem saltenya. Kicsit csípős, mint szinte az összes altiplanon honos étel. A sütemények viszont isteniek. Sokfélét próbáltam és mind finom. Az utcán enni nem praktikus pékárut leszámítva, nem tűntek túl higiénikusnak. Árak? Napi 10-12 dollárból már lehet enni-aludni. Buszozni meg 1-5 dollár közötti összegért, csak érjen el a busz egy darabban a célállomásig, ugyanis elég kevés a burkolt út, a buszok meg elég rossz állapotban vannak. Uyuni-Potosí szakaszon a buszról egy falunál kb. 20-an leszálltak és továbbra is teljesen tele volt. A tetőn nem utazhattak, mert ott a csomagok voltak. Na de akkor hol? A tömegközlekedés is mókás La Pazban. Minibuszok vannak, amiből valaki ordibál kifelé, hogy merre megy és menynyiért. Az összes elég szakadtnak tűnik, de vannak igazán régiek is. Nem voltam még elég bátor igénybe venni, a gyaloglás kivitelezhető volt. Igazán ilyennel csak Balin küzdöttem meg. De ott még alkudozni is kellett a viteldíjról.
Bolivia so far 2009. márc. 30. hétfő 20:58:36 címkék: English, Bolívia I've been traveling in Bolivia for more than a week now, starting at the Salar de Uyuni, which is simple the most amazing thing I have ever seen. Maybe the Bryce Canyon can compare to that. And I paid 120 dollars for a 3 day trip, which is my best bargain so far. Sorry, I simply don't have words for the Salar, just have a look at the photos:). I continued to Potosí, a mining town at 4000 m altitude. Once it was the biggest and richest city in the world (bigger than London at that time) from the silver mines, now only the buildings show the wealth. The mines are both amazing and truly horrible, as the miners work without protection (silicosis after 10 years is inevitable), using dynamite for work (legally available for everyone ). There was a 14 year old kid working 12 hours a day (of course not allowed). They earn very small money, but there are no other opportunities. La Paz, the de facto capital of the country is bursting with tourists and locals. You can buy everything, from crafts from all over the country to cheap electronics or accessories for witchcraft. The public transport is really hectic. Microbuses run to every part of the city, and someone is often shouts out from the window to tell the itinerary of the micro and the price of the ticket. Bolivia reminds me of Morocco (I know it sounds weird), but the attitude, the friendliness of the people, the chaotic traffic, the prices are all similar to the African country. The smell too. The only big difference is the food: Moroccan food is a whole lot better:) And cannot bargain that much here unfortunately, still really good prices. Not necessarily the place I want to come back again except for the Salar, but maybe to the jungle. Also for some weavings too.
Titicaca-tó 009. ápr. 4. szombat 19:16:06 címkék: úton, Bolívia, Peru A világ legmagasabban (kb. 3800 m) fekvő hajózható tava. Az inka hit központja. Gondoltam ha ilyen fontos hely, megnézem a bolíviai és a perui oldalát is. Bolívia felől érkeztem és egy Copacabana nevű helyen szálltam meg (nem, nem a riói). Feltérképeztem a helyi árusokat illetve hogy mennyiért és hogyan lehet eljutni az Isla del Solra (Nap-sziget). Mivel mindenki egy egész napot javasolt, maradt másnapra. A hajó inkább ladik volt, eléggé imbolygott és nagyon fapados volt. Bár egy mukkot se illik szólni, ha összesen odavissza 3,5 USD-ot fizettem a 2x1,5 órás útért. Illetve fizettem volna, ha nem jön közbe 1-2 apróság. Addig rendben volt a dolog, hogy kiraktak a sziget északi részén, egy helyi idegenvezető felterelte a népet a dombtetőre (pofátlan magas bír lenni) megnézni az inka templom romot, illetve mesélt a rituálékról. Persze külön kellett fizetni érte, meg ha valaki a déli végéig akar sétálni, azért is külön. Nem mintha nagy összeg lenne, nagyjából újabb 2 dollár. Csak azért furcsa, hiszen a faluba nem is mentem le. Összesen 3 falu van, egy Északon, egy középen egy meg Délen, nagyjából 1000 lakossal akiknek az anyanyelve a helyi eredeti (azt hiszem kecsua), a spanyolt iskolában tanulják. Elvileg 8 km lett volna az út a déli feléig, de nekem sikerült a végén eltévednem. Pontosítok: a térkép, ami az egyik jegy hátán volt, csak távolról közelítette a valóságot, a megkérdezett helyi meg kiskorú volt, aki vagy szándékosan vagy véletlenül (én végül az előbbire voksoltam, be is jött), de totál más irányba küldött, mint ami a helyes irány lett volna. Így sikerült lekésnem az utolsó hajót is visszafelé, ami 4-kor ment. 3,5 órám lett volna 2,5 órányi gyaloglásra, de a plusz táv nem volt bekalkulálva. Elég bánatosan lebaktattam azért a kikötőbe, de minden kétséget kizáróan másnap fél 11-kor ment a következő hajó, ami nekem nagyon késői volt, mert még aznap este Punoban akartam lenni. Szerencsémre öszszefutottam egy venezuelai fotóssal, akinek másnap reggelre Juliacaban kellett lennie (az még Puno után van), így ketten béreltünk egy hajót, amit egy kissrác el is navigált. Viszont nem Copacabanaban, hanem félúton a parton kitett minket, hogy onnan van busz meg minibusz, az olcsóbb. Fizettünk neki fejenként 10 dollárt, ami kész rablás, és kerestünk a faluban valamit, ami elvisz a célig. Mint kiderült, busz 3 órával korábban volt, és kb. a falu egyetlen autója meg 15 dollárért vitt el minket Copacabanaig. Legalább visszajutottam, szállásom még megvolt, kerítettem másnap reggelre buszt Punoba, ami még mindig teljesen rendben van. Mivel a szállás stb. sokkal olcsóbb Bolíviában, kb. 10 dollárt buktam az ügyön, de legalább lett egy kalandom. És nagyon remélem, hogy a fotós srác eljutott reggelig valahogy Juliacaba a repülőjét elérni. Ugyanis busz már nem volt este, taxi a határig még rendben, de onnan már érdekesebb. Eljutott a határig éjjel és végül elérte a gépet. Nekem meg lett ingyen szállásom Limába, így kb. nullszaldós agyagilag a kaland. Ezen felül nyertem egy újabb ismeretséget. Én meg sokkot kaptam, amikor megláttam, hogy gulyás szerepel az egyik étterem étlapján, majd szegény pincért zavarba hozva megkérdeztem, hogy mi az... persze nagyjából egy pörköltnek felelt meg, így másik helyet néztem, ahol egy pulira erősen hasonlító kutya garázdálkodott. Ezzel letudtam Bolíviát a részemről.
Puno egészen más, sokkal nagyobb város, még mindig elég magasan (kb. 3800 m). Köztudottan az alpaka cuccok fővárosa (mázlimra holt szezon van, legalábbis nincs főszezon és nagyon barátságos áron kínálgatják a holmikat). A legizgibb a városban a kikötő, illetve hogy az úszó szigetekre lehet innen jutni (Uros), amik tényleg nagyon jók. Sikerült egy kevéssé turista megoldást választani, legalább peruiakkal együtt voltam és nem egy japán csoporttal. Elmagyarázták hogyan készül egy sziget, aztán persze lehetett "támogatásként" kézműves dolgokat venni. Mivel 2 lány rám hagyta a maradék kb. 2 dollárnyi solját, hogy a szigeteken élőknek juttassam el, így vettem egy kis helyi hajót meg egy díszített
mate tököt és nem alkudtam annyit, mint amennyit kellett volna:) A szomszédos szigetre átutaztattak egy hagyományos totora hajóval, ahol persze 2 étterem volt... Én inkább maradtam a kikötői étkezdéknél, ahol 3 dollárért degeszre ettem magam. Számomra elképzelhetetlen hogyan tudnak ott élni a szigeten. De ha összevesznek a családok, csak kettéfűrészelik a szigetet, és már nem is szomszédok:) A legtöbben a turizmusból, a kézműves dolgokból és persze a halászatból élnek. Anyanyelvük az aymara, a spanyolt tanulják. Mindent nádból csinálnak, a szigetet, a hajót, a házat, még eszik is. Nem is rossz, ráadásul egészséges. Másoktól szerezve az információt, aki tud kicsit is spanyolul, az válassza azt a megoldást, amit én, hogy kisétál a kikötőbe és belföldi turistákkal nézi meg a szigetet, mert a külföldieknek nagyon „kirakat” az egész.
A délutánt alpaka cuccok vásárlásával töltöttem. Fura dolog, hogy van egy csomó szép holmi, elég korrekt áron (főleg ha az ember alkud belőle kicsit), megvan a vásárlásra való hajlam, aztán mégis 3 órába telik 1-2 apróság beszerzése, mert közelről valahogy mégse tökéletesek. Meg hát ha valaki lámaminta-mentes pulcsit szeretne onnan, ahol az kb. még a tányéron is az van, akkor nekem többet kell keresgélnem. A hostel tulaja, ahol megszálltam magyar származású argentin. Kicsi a világ. Nagyon. Megjegyzések: [Judy] 2009-04-06 08:43:36 Az a rántott csirke biztos rántott csirke? Én úgy tudtam, az panírozott... Azokban a régi házakban laknak még? Egyébként ezek a képek már olyanok, mintha filmekből vetted volna őket, nem tűnnek reálisnak. :) [mam] 2009-04-06 22:01:48 Szia! Lebuktál, egy szép új pulcsiban látlak az egyik képen. Jól néz ki, csak ne menjen össze! Biztosíts magadnak egy párat! Épp kicsit "kézhideg" vízben mosd, mert a nagyon hidegtől ugyanúgy összeugrik és filcesedik, mint a melegtől. Puszi mam [Fischer Gábor] 2009-04-07 14:03:04 Nem kommentálom a fenti kommentet. Ha magadnak is írod a blogot (egy g-vel írják?), akkor írhatnál azokról az emberekről többet, nem csak általánosságban, akikkel találkozol - helybeliekről főleg, de a csapódó, Hozzád hasonló világjárókról is. Amennyiben naplónak is szánod, akkor minden napról kellene valamit írnod, legalább magadnak. 10-20 év múlva az is érdekesnek tűnhet, ami ma nem az az információk - hogy ne élményeket írjak - tengerében. Üdv [Judy] 2009-04-10 21:51:56 Szerintem is kéne írnod az emberekről, így túúúl száraz. Írt történeteket, vicces helyzeteket, biztos adódik ez az a kulturális különbségek miatt...
Cusco, az inkák fővárosa Fri, 10 Apr 2009 22:02:16 címkék: úton, Peru Cusco (vagy Cuzco, hivatalosan Qosqo) az Inka Birodalom központja volt, egészen a spanyolokig. Ma hatalmas turista paradicsom, aminek megvannak az előnyei és a hátrányai. Az előnyei közé tartozik a végeláthatatlan program és kézműves termék, a hátrányai közé meg a tragikus közbiztonság. Leginkább annak hiánya este. A belső városrészben minden ház szálló/étterem/utazási iroda/kézműves cuccokat áruló bolt. Ennek folyományként nagyjából 10 másodpercenként kell elhessenteni valakit, aki épp szállást/ebédet/1 napos Machu Picchu utat/alpaka akármit kínál. Ha ez nem lenne elég, az utcán sétáló árusok is 5 méterenként megállítanak. Nekem eddig sikerült miden alkalommal (na jó, 1 kivétel, de az 5. nemre se kopott le) "no, gracias", ("köszönöm nem") szöveggel elküldeni őket egy halvány mosollyal.
Mindezek ellenére a városnak remek hangulata van. Talán még a 15 fokban flip-flopban közlekedő angolszászokat is elnézem neki. A temérdek kisebb és kevesebb nagyobb kézműves piac, meg a rengeteg bolt miatt a holmik nagy része kacat, még az is lehet, hogy Kínában készült. A maradék vagy nagyon drága (külön kis boltban), vagy igazi kincs. Én speciel nagyon élvezem, hogy a rengeteg kézműves cucc közül megtaláljam azokat, amiket érdemesnek tartok arra, hogy pénzt adjak ki érte, majd nagyon sok boltot végigjárva és kérdezgetve jó áron, némi alkudozás után megvegyem. Cuscoban minden drágább, mint máshol, 30-50%-kal, így nehéz jó vásárt csapni, de azt hiszem sikerült. Megérte végigjárni a boltokat, és nem csak azért, hogy legeltessem a szemem: ugyanazt 3 bolttal (azaz nagyjából 10 méterrel) arrébb fél áron kínálták. Persze nem a szokásos alpaka füles sapkát meg hupilila szőttest vettem, mint a legtöbb turista. Alpakát Punoban, meg majd talán Arequipában. A legmókásabb az volt, amikor ezüstnek akartak eladni nekem egy egész szép gyűrűt. Az apró probléma csak annyi volt, hogy a gyűrű alpakkából készült, és kb. 5 másodperc után viszkettem tőle az allergiám miatt. Mikor kedvesen közöltem a lánnyal, hogy ez bocs, de nem ezüst, nagyon ellenkezett. Aztán meg nagyon meglepődött, amikor mondtam neki, hogy fémallergiám van, és azonnal érzem, ha nem nemesfém...
A város nagy része a 16-17. században épült, és a több földrengés ellenére elég sok megmaradt. Rengeteg és nagy templomot építettek a spanyolok, építészetileg letisztult formák jellemzik, de pótolták az oltárok és kápolnák díszítésekor a hiányt. Finoman szólva is barokkos. Mondhatni éltek a helyben megtalálható arany adta lehetőséggel.
Az inka falmaradványok, romok viszont tetszenek. Ügyesek voltak az inkák. Következő kaland az inka túra, egészen pontosan 2,5 nap túra a Lares-völgyben, 4. nap meg Machu Picchu:) Cuzcoban „csapott meg” igazán először a hatalmas sűrűségű turista, ami szinte egész Perura jellemző. Az előtte való néhány hétben ugyan népszerű helyeken voltam, de Peru más kategória. Olyan, mint Thaiföld Ázsiában. Egész évben szinte konstans a turisták mennyisége, rengeteg a természeti és kulturális látnivaló, könnyen elérhető, van hegy, dzsungel, sivatag, tengerpart. Csak valahogy az igazi varázs elveszik, sokkal többet akarnak átverni vagy tízszeres áron eladni valamit. A spanyol tudás ezen valamennyit segít, illetve ha kiderül (hamar ki szokott, mert kérdezik), hogy nem amerikai.
Inka túra 2009. ápr. 11. szombat 00:34:09 címkék: úton, Peru A "klasszikus inka ösvényről", ami Machu Picchuban ér véget lemaradtam, mivel már február közepén elfogytak az engedélyek. Az utóbbi években ugyanis bevezették, hogy maximum 500 ember lehet az ösvényen, a hordárokat és a vezetőket is beleértve. Evvan. Így a Lares-völgyben vezető túrát választottam, ami érint kis közösségeket, akiknek az anyanyelve a kecsua és tartják a régi hagyományokat. Peru Treks társaságot választottam, mert jó kritikákat kaptak, főleg hogy sokat segítik a környéki közösségeket. Tényleg profik voltak, bár a főtúravezetőnk, Will nem igazán volt szimpatikus, fene tudja miért. Talán mert azt javasolta, hogy vigyünk ajándékot (játékot, édességet) a gyerekeknek. A véleményem a srácról nem javult a 4 nap alatt, sőt. 1-2 év és már csak kunyerálni fognak járni... bár sajnos részben már most is. Értem én, hogy szörnyű körülmények között élnek, de talán másképp kéne segíteni. Én egy kézi szőttest vettem, lesz belőle majd szép párna. A pénz meg gondolom pár napra, de inkább egy hétre biztos elég. Nemzetközinek nem igazán nevezném a csapatot, ugyanis 11-en voltunk, ebből rajtam kívül mindenki angol anyanyelvű, egészen pontosan 6 brit, 2 amerikai lány és egy kanadai pár. Kicsit kívülállónak éreztem magam, a jó oldala viszont, hogy gyakoroltam az angolt:) A társaság jó volt, mókás és érdekes figura a legtöbb: van, akinek a munkájából lett elege és utazgat egy évet a Föld körül, volt, aki csak kihasználta a tavaszi szünetet, van aki meg "csak úgy" lelépett 2-3 hónapra utazni. Alapvetően 20-30 év közötti volt mindenki. A túravezető Will, akit korábban is említettem, fura fazon. Vicces akar lenni, de szerintem erőltetett, a "my friends" szöveg is kicsit túlzás. A segéd túravezető, Rolando viszont jó fej. Igaz mindig csak széles mosoly volt a válasz, amikor azután érdeklődtünk, hogy kb. mennyi még a hágóig. Mindig túl messzinek tűnt. Első nap kora reggel begyűjtöttek mindenkit, kisbusszal elvittek a túra elejéig, leraktuk a csomagot, amit majd a pacik meg a lámák visznek, aztán a kis hátizsákkal nekieredtünk az első hágónak, ami 3700 méteren volt. Mi valamivel alább. Pofátlanul meredek volt, nagyjából 3 óra felfelé, a megérdemelt jutalom meg az ebéd volt, ami készen várt a sátorban nem sokkal a tető után. Ugyanis 1 szakács, 1 segéd szakács meg egy pincér is utazott velünk kiszolgálásnak a 4 lovas mellett. Az idővel nem volt szerencsénk, mert elkezdett szakadni az eső, igaz nagyrészt az ebéd alatt. Hideg, nyirkos idő volt. Nem egy nagy élmény. De megvan a válasz a nagyon zöld növényzetre.
Nem gyalogoltunk sokat, csak 12 km-t az első nap, de a tengerszint feletti magasság miatt (bőven 3000 méter felett) többnek tűnt. Meg az idő sem kedvezett. 4 körülre értünk a már felvert táborhoz, ahol nagy vidáman beszélgetve meg
kártyázva ütöttük el az időt a vacsiig. Ketten laktunk egy sátorban, én egy skót lánnyal, Heatherrel osztoztam, aki két barátjával utazgat. Vacsora után eldőltünk aludni, mint egy zsák krumpli. A hálózsákom ugyan nem ilyen hidegre van tervezve, de némi ruhával simán megoldódott a gond. A wc hiánya azonban már kevésbé. Van "wc sátor", ami kicsit mókás, hiszen egy kis sátor, a közepén meg ásnak egy kis lyukat. Meg ugye fürödni se nagyon lehet, majd csak utolsó este.
Másnap a reggeli után (jól tud esni a meleg tea az esőben) nekiindultunk a 15 km-nek, 2 hágóval. A második kicsit magasan, 4450 m-en volt. Többnek tűnt. Felfelé menetben erősen csökkent a társaság beszélgető kedve, de legalább többször megálltunk. Egyre több gyerek rohant oda hozzánk, illetve több nő árulta a szöveteit, sapkáit meg zoknijait. Volt kis kölök, akin nagyon látszott, hogy édességet akar. Már el van rontva. A második szálláshelyen kevés volt a sör, szerintem a környező faluig rohantak érte. A fél csapat angol, ezzel nem számoltak. De legalább nem romlik rájuk. Sajnos 4000 méter felett volt a tábor, ami nagyon hideget jelentett, meg sok esőt és még több sarat. Egyre viccesebben nézett ki mindenkinek a nadrágja, bár én szerencsésen megúsztam. Eddig. Alig voltam koszos a végén is. Szerencsére a 3. nap csak 2 óra völgymenet majd kisbusz. A végére pont elkezdett fájni a térdem, nem kicsit. Ollataytamboban ebédeltünk és ütöttük el az időt a vonatig, ami Aguas Calientesbe vitt. Sajnos az ásványvizem elfogyott, így a forralt vízből kértem, amiből sikerült elég sokat meginnom az ebédhez. Azonban sanda gyanú, hogy nem volt rendesen felforralva, ugyanis az egyik angol lány már korábban, én csak ebéd után lettem elég rosszul. Mire Aguas Calientesbe értünk, a térdem is teljesen beállt, alig bírtam megállni a lábamon, így egyenes úton az ágyba vetettem magam. A szoba társam pont a gyengélkedő angol volt, így együtt szundítottunk már kb. fél 8 körül. Reggelre sem lettem jobban, szerencsére Claire igen. A reggeli fél 5-kor így kimaradt. Legalább a meleg zuhany megvolt, amire 2 apja vágyott mindenki. Machu Picchu. Hát izé... ha valaki nagyjából 10 éve vár arra, hogy élőbe láthassa, nem biztos, hogy egy klasszikus "uta zók hasmenése" kombinálva egy begyulladt térdizülettel a megfelelő állapot. A lépcsők meg kifejezetten szadistának tűntek. Ráadásul hatalmas köd volt 6-kor, amikor megérkeztünk (ezért érdemes volt hajnalban kelni), nem látszott semmi. Will (a többi kiszolgáló személyzetet több részletben barátságos borravalóval időközben elhagytuk) kb. 1 órán keresztül mesélt a helyről és megmutatta a legfőbb látványosságokat. Csak közben szakadt az eső. Valami csoda folytán jobban lettem, sőt a lábfájásom is elmúlt, végleg. Hajlamos vagyok kételkedni abban, hogy mindez egy Aspirin hatására. Lehet tényleg különleges hely Machu Picchu.:) 8-ra már tisztulni látszott az idő, sikerült néhány képet is csinálnom. Újabb 2 óra császkálás után úgy döntöttünk, hogy mindent láttunk, amit látni érdemes, irány vissza a város. Ja, pardon: Machu Picchu a dzsungel szélén van, 2500 méter magasan. És egy elég félelmetes szerpentin vezet fel. Meg ugye a világ 7 csodájának egyike. (Az inkák egyik városa, ami elég jó állapotban megmaradt.)
Amilyen mázlink volt, egész nap szakadt az eső, így egyik kajáldából másikba mentünk, némi netezéssel megszakítva. 4 sör 1 áráért akció keretében fosztottuk ki (én csak enyhén besegítettem, a britek jártak ebben élen) az egyik helyet. Vonat-busz kombinációval este 10-re már vissza is értem a hostelbe, és rövid úton bezuhantam az ágyba. És maga Machu Picchu (jelentése amúgy öreg hegy)? Ha előtűnik a ködből és látni is lehet, főleg a mögötte lévő Wayna Picchu heggyel egészen különleges élmény. Tényleg lenyűgöző. Csak ne lenne olyan pofátlanul drága. A legolcsóbb vonat retúr 70 dollár, a busz még a hegyre fel (ha csak nem akar valaki gyalogolni) 14 dollár, és 40 a belépő (20 diáknak). Ebből akarnak meggazdagodni, de ez egyetlen turistát sem vet vissza. A pocim utána még 3 napig nem volt boldog, az éjszakai buszozást kihagytam volna, de ki volt fizetve és Semana Santa (Húsvét előtti hét) miatt nem tudtam volna máskor menni a következő 1 hétben. Megjegyzések: [Laci] 2009-04-13 08:33:02 Szia Noémi! A kalandvágyból itthon maradtak számára üdítő olvasmány a beszámolód. Fantasztikus helyeken jársz! Hogy bírja a bakancsod? Remélem a gyomorrontás már csak rossz emlék... Na és ki fog ma meglocsolni? Az Esőisten? Puszi, Laci [Mezei István]] 2009-04-14 20:54:01 Nagyon örülök, hogy helyettem is megnézte az Öreg Hegyet... Én eközben az Alföldünk sivatagi homokját tapostam a kánikulai melegben... Várom a további gyönyörűségekről szóló írásait... [Gyömbér] 2009-04-15 23:12:02 Ha már most hasmenésed van, mit fogsz csinálni Ázsiában meg Afrikában? Elfogysz, mire odaérsz :( Egy másik blogban jegyezte meg egy Richard nevű pasi: Amoebic dysentery also known as "Montezumas Revenge" can ruin your whole holiday (http://www.cbc.ca/consumer/blog-goinggreen/2007/08/bottled_water.html) Szóval érdemesebb palackozott ásványvizet inni/vinni magaddal, ha tudsz. [fnoncsi] 2009-04-17 02:48:56 köszönöm jobban vagyok. Az ÁNTSZ-től kapott papír alapján 3-4 nap alatt magától rendbe jön, s lőn igazuk lett.:) A tanulság: nem szabad megbízni a "forralt" vízben. Marad a palackozott vagy a saját kezűleg fertőtlenített víz.
Kicsit megkésve: Bolívia és Chile összefoglalás 2009. ápr. 17. péntek 00:14:13 címkék: érdekesség, Bolívia, Chile Kicsit le- és elmaradtam a bloggal, aminek legfőbb oka a wi-fis internet hiánya volt. De most megpróbálok mindent (legalábbis majdnem mindent) pótolni. Csak győzzétek olvasni;) Először is Chile. Tetszett, de valahogy mégis könnyű szívvel távoztam. Elég egyértelmű az útvonal, ha valaki be akarja járni, apró probléma, hogy a látványosságok közül a két szerintem legjobb egymástól több ezer kilométerre van: Torres del Paine Patagóniában és a Valle de la Luna Északon. Mondjuk a Tóvidék nekem kimaradt, városok közül pedig meg kell említenem Valparaísot, mert megérdemli. A buszok hasonlóak, mint Argentínában, de mégse olyan kényelmesek. Valahogy az emberek is kicsit undokabbak, mint máshol. Vagy csak nekem tűntek ellenszenvesnek. Költségek tekintetében az északi résztől eltekintve drága, különösen Patagónia. Sikerült (ha nem túl sokkal) túllépnem a tervezett költségeket. Ez van. (Bolívia javított a mérlegen.) 2 hét alatt összesen 412 dollárt költöttem, ami napi 30 dollárra jön ki. Ennek tetemes része az utazás. Szállás + kaja nagyjából 18 dollár. Azért egyszer síelni vissza kell menni:) Bolívia teljesen más helyzet, első pillanattól kezdve belopta magát a szívembe (tény, hogy a Salar de Uyunival kezdtem). Az emberek kedvesek, minden pofátlanul olcsó és a legtöbb hely érdekes. Szerintem kötelező elemek: Salar de Uyuni, Potosí, La Paz, meg ha valakinek olyanja van, akkor dzsungel. Pénzügyileg is megéri a hely: 300 dollárt költöttem 11 nap alatt, ebből 120 a Salar túra volt. A szállás és kaja együtt átlag napi 12 dollár, ami nevetségesen olcsó. Főleg, hogy itt ettem a legjobb kaját (leszámítva azt a bizonyos steaket). Érdekességek: - még mindig minden 2. kutya német juhász (tényleg megmagyarázhatná már valaki) - minél szegényebb az ország, annál többen pucoltatják a cipőjüket az utcán újságot olvasva - az utcán lévő ételek közül a biztos a pékárú és az amcsi csomagolt csoki - minél szegényebb az ország, annál több a cipőpucoló. - még az utazási irodában, a buszjegy árából is engednek, ha elindulsz kifelé az ajtón. Igaz, nem lehet olyan jó vételt csapni, mint Marokkóban, azért 25-30%-kal olcsóbban adják, mint az első ár - a 10%-os emelkedő még vízszintesnek számít Bolíviában - Potosíban az összes minibusz (ami a helyi tömegközlekedés) kínai gyártmány - a bankok bejáratánál nem méla biztonsági őrök állnak hanem gépfegyverrel felszerelt rendőrök
1. rész: utazni jó 2009. ápr. 17. péntek 00:18:47 címkék: úton, egyéb Elnyűtt kifejezés, én is tudom. De attól még igaz. Nem csak azért, mert mindenhol jobb, mint otthon. de lehet, hogy csak én vagyok nagyon elrontva. Nem zavar, hogy 2-3-4 naponta máshol alszom, általában 6-8 ágyas szobákban (amíg lányszoba, addig nem igazán szoktak horkolni se, amúgy is van nálam füldugó), a buszozást kifejezetten élvezem, sétálni is szeretek. Mondhatnám nagyképűen, hogy egy kihívás, hogyan oldom meg a dolgokat a világ másik felén egyedül, de nem lenne igaz. Amerre én utazom, arra több ezer hátizsákos turista utazik, a legtöbb olyan, aki nem csak egy országot utazik be, hasonló útvonalon halad, mint én. A turizmus iparága meg fejlett. Angolul nem mindenhol beszélnek, de ha valamit habog az ember spanyolul, küzdenek, hogy megértsék mit akar. Saját jól felfogott érdekükben. Egyedül utazni se olyan rémes, mint ahogy sokan gondolják. Nyilván még jobb lenne, ha számomra kedves emberrel utazhatnék, feltéve, hogy hasonló érdeklődési körrel, tempóval meg egyebekkel rendelkezik, mint én. Az nem vezetne semmire, hogy én túrázni akarok nemzeti parkban, ő meg bulizni diszkókban. Előnye az egyedül utazásnak, hogy senkihez, de tényleg senkihez nem kell alkalmazkodni, hozzátéve, hogy ha valamit nem intézek el, akkor az nem fog magától megoldódni. De semmit nem kell mással megbeszélni, egyeztetni. Sok érdekes emberrel találkoztam, beszélgettem, valószínűleg könnyebben, mintha valakivel utaztam volna, mert akkor az ember alapból kevésbé nyitott másokra, hiszen van kivel társalognia. Lehet, hogy csak 1-2 órát beszéltem velük, de legalább annyit számít, mintha megnéztem volna még egy templomot. Ha meg néhány napra találok útitársa(ka)t, az is teljesen oké, max. fura utána megint egyedül utazni. Mielőtt lemaradna a lényeg: az egész nem arról szól, hogy hány múzeumot és templomot láttam, hanem hogy mennyire sikerül megérezni azt, hogy más emberek a világ túlsó végében hogy élnek, hogyan gondolkoznak a világról, a kis boly gónkról, amin élünk. Függetlenül kulturális háttértől, politikai vagy vallási nézettől. Meg persze látni azt a sok csodát, természetit és ember alkottát, amit a világ nyújt. Megkóstolni a világ ízeit, illatait, meglátni a színeit.
Az utazás nem feltétlenül spirituális megtisztulás vagy "útkeresés", de nem is pusztán szórakozás. Valahol a kettő határán, hiszen akaratlanul is értékeli az ember azt amije van, hogy milyen ember akar lenni és látva számtalan példát hogyan akar élni. Persze ettől még az egész kikapcsolódás, még ha néha fárasztó is. Sok ezer kilométer után is várom a következő busz utat, valami még mindig hajt előre, hogy a következő városba menjek. Biztos bele lehet (talán fogok is) fáradni. Momentán nem tudom elképzelni, hogy maximum 1 hétnél többet töltsek el egy helyen. Halvány fogalmam sincs milyen lesz hazamenni, ugyanott, saját szobában ébredni, válogatni a ruhák és cipők között, hogy mit vegyek fel. Munkába járni mindennap, ugyanoda. Ami a legfurább, a legkönnyebben arra tudok válaszolni, hogy hova mennék legközelebb, mik azok a helyek, amik sajnos most kimaradnak és nagyon szeretném látni. Vannak közeli és rövidebb, meg vannak kicsit távolabbi és több időt igénylő helyek is. Ezek nem változtak 7 hónap elteltével. Kicsit másképp látom a világot, mint korábban, más dolgokat tartok fontosnak. Ez az utazás egyértelműen életem eddigi legnagyobb élménye volt, és a legjobb döntés, hogy elmentem. Ami igazán nehéz, és amit igazán kevesen kérdeznek meg, az a visszaszokás a „normál” életbe. Nekem mindenki elhiheti, elindulni nem könnyű, utazni igen, megszokni, hogy minden nap ugyanaz nem lehet.
2. rész: ... és az árnyoldal 2009. ápr. 17. péntek 00:53:26 címkék: úton, egyéb Most akkor jöjjön az, amiről nem szoktak beszélni/írni. Az utazás, főleg a hosszabb távú kellemetlenebb része. De gondoltam ha már áradozom arról, hogy milyen nagyszerű dolog (és az esetek 80-90%-ban tényleg az), akkor illik arról is írnom, amikor épp nem az. Ugyanis tényleg nem minden másodpercet élvezek. De mindenkinek vannak jobb és rosszabb pillanatai meg napjai, egy utazásnak is. Lehet csak egy rémálom szerű buszozás félig betegen, méh csípés miatt bedagadt bokával járkálás vagy csak szimpla rosszkedv, mert az ember egyedül van. Igen, szeretek egyedül lenni alapvetően, de nekem is hiányoznak emberek. Néha kicsit, néha nagyon. Az egyik legnagyobb hiba, amit el lehet követni, ha valaki egyedül utazik, hogy egyágyas szobában alszik és olyan helyeken, ahol kevés a hátizsákos turista. 3-4 nap után ugyanis eléggé magányos lesz az ember. Tapasztalat. néha kell 1-2 este horkoló szobatársak nélkül, de kell, hogy az emberhez hozzá szóljanak néha. Még ha 100. alkalommal a hócipője tele van a szokásos ismerkedő beszélgetéssel, ami nagyjából így zajlik: - Heló! Honnan jöttél? - Heló! Magyarországról. - Váó! Még nem találkoztam egy magyarral se az utam során. - Még én se, pedig már egy ideje utazgatok. Te honnan való vagy? - Én ..... (általában vmi angol nyelvű ország). Merre utazol? - Dél-Amerika 3 hónap, utána Új-Zéland .... (erre meg erre jártam épp) És itt 2 felé ágazhat a beszélgetés: ha egy irányba haladunk, akkor elcsevegünk azokról a helyekről, ahol mindketten jártunk, hogy tetszett, ilyesmik. Ha épp ellenkező irányba, akkor a számunkra következő 1-2 helyről faggatjuk a másikat. Ez azért elég sokszor jól jött. Aucklandben könyvesboltban is adtam valakinek tippet, hogy Dél-Amerikához a Footprintet és ne a Lonely Planetet vegye, mert az nagyon vacak. . Szerencsére a legtöbb esetben izgi emberekkel találkoztam, akikkel másról is lehetett beszélni. A másik előforduló kellemetlen eset, ha az ember beteg vagy apróbb baleset éri. Nem mintha egy szeretett ember hatására hirtelen elmúlna, de amikor épp nyomorultul érzem magam legalább lenne kihez fordulni vagy odabújni. Eddig sikerült megoldani, meg szerencsémre tényleg csak apróbb malőrök történtek. Még 2 hónapot ki kéne húzni hasonlóan. Egy szintén apróbb balesetet leszámítva nem volt semmi bajom szerencsémre. Lemaradtam 1-2 földrengésről, H1N1 influenza vírus terjedéséről, ilyesmikről. Talán a legrosszabb amikor boldog párokat vagy családokat látok, olyankor tényleg nagyon hiányzik. De bármikor belegondolok, nem csinálnám vissza. A másik nagyon rossz dolog úgy érkezni reptérre, hogy nem vár senki, de egy idő után már csak keserű szájízt hagy, és megyek keresni a turista információt meg a buszt, ami bevisz a városba. Ami meg ugye mindig előfordulhat: a turista átvágása itt nép hagyomány. Kit jobban, kit kevésbé. Szerencsére eddig
egész jól megúsztam, talán 5-6 dollárom bánja egy rosszul megválasztott busz társaságot. A legtöbb esetben azért sikerül magamtól végigjárnom a busz társaságokat/utazási irodákat és kiválasztani a nekem legmegfelelőbbet. Legalábbis nem fizetni másfélszer annyit, mint amit megér. Még valami: az utazás nagy része teljesen hétköznapi dolog egy teljesen eltérő helyen. De attól még nem lesz izgalmasabb a fekete tea, hogy Peruban iszom. A rázkódó buszon meg nem lehet kényelmesebben utazni, hogy épp Bolíviában van. Max. a táj jobban tetszik.
I know I forgot to write in English 2009. ápr. 17. péntek 01:10:28 címkék: English, Bolívia, Peru I'm sorry about the missing English posts, I just did not feel writing at all. Well, I traveled quite a bit since last time. I was at the Lake Titicaca, the highest navigable lake on planet Earth. I got lost on the island (with the help of some nasty local kids) and missed the last boat from the island. Fortunately I met a photographer who was in the same situation and we saved each other by hiring a private boat. Apart from that, the island is amazing, the center of Inca mythology and (mostly) nice people which still speak aymaran as first language. The other side of the Lake in Peru is even better: with the Uros, the floating islands. I went on a "semi-touristy" trip, with only Peruvian tourists on board except from me. They explained how they create the islands and how they live on hem. If there is an argument with a family about work, tourists, etc, they just cut the island and separate the unfriendly neighbor. I quite like the idea.:) I started to buy souvenirs in La Paz (hard to avoid with a huge amount of nice and cheap handicrafts), so now I travel with an extra plastic bag. I need to ship it home soon. My next stop was one of the most expected one: Cusco and Machu Picchu. I really liked both. The only problem with Cusco is the tourist hordes. There is even a McDonalds on the main square! Still, because of the tourists, the available alpaca clothes, Inca chess, weaving and other touristy stuff is endless. Bargaining is more than appropriate, as prices are mostly a joke, for the same thing 100% difference in two shops only a few meters apart. I was hiking on a trail for 2,5 days in the Lares Valley with a native English speaking group (except for me). At least I could practice my English... till not good enough. The weather was typically British, rainy and wet. No good luck. And I got sick from the "boiled" water the last day, my knees hurting, not the best state to visit Machu Picchu. We got up at 4.20 AM to be the first ones to see the ruins before everybody else gets there. The only problem was that it was still wet season, which means quite a bit of fog before 8 AM and heavy rain too. So we could not take photos or at least see some of the ruins for the first hour and half. Great that we got up sooo early... When we could actually see something, it was amazing, so we wondered around for another 2 hours before returning to Aguas Calientes, the last village close to the ruins. It was pouring rain again, so we ended up in a restaurant with 4 for 1 promotion and started drinking beer. A just helped the British a bit:) I stayed a few days in Arequipa and visited the 2nd deepest canyon in the world, the Colca Canyon (twice as deep as the Grand Canyon) to see condors. Pretty cool birds:)
Újabb madarak és a 2. legmélyebb kanyon 2009. ápr. 17. péntek 01:32:45 címkék: úton, Peru Az inka túra fáradalmait (na meg a gyomromat pihentetni) Arequipába utaztam, ami tökéletes választás volt erre a célra. Szép házak, nyugis város, néhány turista bolt, kevéssé erőszakos éttermesek. Némi kóválygás a városban, extra mennyiségű probiotikummal turbózott joghurt fogyasztása a főtéren az immunrendszer segítésére, hasonló okokból kóla szürcsölése. Szerencsére a gyomrom az ez "előírás szerinti" 3-4 nap alatt rendbe jött, így Húsvét hétfőn Cabanaconde felé vettem az irányt, ami egy kis falu a Colca-kanyon szélén. Nincs messze a korábban említett várostól, csak 1500 méterrel magasabban van és nagyjából félútig van burkolt út. Sebaj, megérte. A kanyon 3500 méter mély (leginkább az egyik oldalán lévő vulkánnak és egyéb hegyeknek köszönhetően), a kondor néző helyeken nagyjából 1200 méter mély. Igazság szerint a madarak miatt jöttem, ugyanis lebaktatni (meg ugye aztán fel) a kanyonba nem sok kedvem volt. Na jó, kedvem lett volna, de a térdemet inkább pihenni hagytam, hiszen pár napja még az állás is problémás volt. Mivel a nagy madarakat korán reggel lehet látni repdesni, már fél 8-kor az egyik kilátó pontnál ácsorogtam két brittel együtt. Nem a legnépszerűbb helyen, a Cruz del Condor (Kondor kereszt) kilátónál voltunk, mert ott sokan vannak, főleg kiránduló buszok, hanem egy kisebb helyen. A kondor meg jól néz ki, egész közel
repültek el felettünk. Fotózni már macerásabb volt, kicsit gyorsan köröztek, én meg kicsit álmos voltam. Azért sikerült lekapni, ha nem is lett igazán jó képem róluk.
A kanyon maga is szép, a felső széle is, ahol kb. 1 óra alatt visszasétáltam a faluba, kerítettem egy jegyet a következő buszra és 6 órát zötyögtem visszafelé. Kicsit fárasztó volt, így csatlakoztam a hostelben lévő filmet nézőkhöz és törtem a fejem hogy jutok el Nazcaba nappal. A legutóbbi éjszakai buszozás eléggé rémálom szerű volt, egy ideig nincs kedvem próbálkozni, ha nem muszáj. Ezzel vége a magaslaton töltött időmnek, már Arequipa is csak 2000 méter magasan volt. Irány a napsütés és a jó idő! Csak vissza ne sírjam a hűvös időt;) Megjegyzések: [mam] 2009-04-17 17:58:23 Szia! Lassan elhagyod Dél-Amerikát. Remélem élvezted. Ne szidd a hűvös időt! A mérsékelt hidegre mindig könnyebb felkészülni, mint a melegre, mert nem tudsz egy szintnél alább levetkőzni és a beszívott levegő is meleg. Még a légkondi sem megoldható a szabadban! További szép panorámákat az ebédjeidhez, és ne fogyókúrázz ilyen gyomorrontásokkal. Egyél rendesen és megbízható kaját, mert nem marad tartalékod és az immunrendszered is legyengül! az örökké aggódó mama Puszi Mam [fnoncsi] 2009-04-18 00:04:29 eddig se fogyókúráztam:) és rendesen eszem:) legtöbbször... most 1 hónap jó idő, meglássuk pusszancs
Fura vonalaktól a fővárosig 2009. ápr. 19. vasárnap 01:14:29 címkék: úton, Peru Sajnos nem volt annyi időm Perura, hogy mindent megnézzek, leginkább a Középső Felvidéket sajnálom, hogy kihagytam, mivel ott még nincs annyira sok turista. A legenda szerint. De ugyanezen a helyen működött a Tupac Amaru (Fény lő Ösvény) nevű terrorista szervezet a 80-as évektől, ma már nem igazán aktívak. Így az utolsó napokat Peruban a tengerparton töltöttem. Először is megnéztem a Nazca-vonalakat repülőről (onnan nézve sokkal kisebbek), igaz drága (55 dollár) és nagyon turista dolog, de akkor is a saját szememmel kellett látnom. Megérte:) Ugyan még mindig nem tudják miért készítették őket, azt legalább igen, hogyan. A teóriák között van csillagászati naptár (Maria Reiche), sámánok részére útmutatás (Johan Reinhardt), termékenységi szimbólum. A vonalak 10-30 cm mélyek, a nazca indiánok készítették (i. e. 200i.sz. 700) és fennmaradásukat annak köszönhetik, hogy nagyjából pár centi eső esik évente. Mint szinte az egész parton La Serenától (Chile) Északra egészen Ecuadorig. Hihetetlen a tengerparti sivatag.
A következő állomás a Ballestas-szigetek, amit "szegény ember Galapagosának" neveznek. Közel van egy Pisco nevű városhoz, amit félig lerombolt (szó szerint, az épületek fele összedőlt) egy 2007-es földrengés. Rengeteg tengeri madár és fóka él a szigeteken, néhány pingvin is előfordul.
A 10 dollárt simán megérte, amennyit a hajókázásért fizettem. Nem mintha nem láttam volna eddig fókát. De "booby"-t tényleg nem (perui szula... sose hallottam még magyarul, a wikipédia alapján találtam az elnevezést, latinul mindenesetre Sula variegata). Igaz ennek nem volt kék lába, mint a galapagosi rokonnak. De jópofa madár. Egyszer majd megnézem a kék lábút is. A legnagyobb gazdasági haszna pedig a guano, amit 5-6 évente gyűjtenek össze a sziklákról és jó pénzért eladják külföldre. Egy rövid buszút után Limában találtam magam, ahol a Nap-szigeten megismert fotósnál, Nicolasnal laktam. Barrancoban, a bohém negyedben van lakása, és nagyon kedvesen megmutatták az óvárost, Miraflorest (egyik legelegánsabb negyed) a feleségével, Sandrával és a kisbabájukkal, Lukaval. Lima fura hely. A klímája rettenetes, mint az egész tengerpartnak a környéken: szálló köd év 9-10 hónapig, eső csak nagyon ritkán. 8 millióan lakják a várost, a kocsik még mindig ólmos benzint használnak és az eső hiánya miatt a levegő nagyon szennyezett. A legenda szerint bosszúból javasolták az inkák a spanyoloknak, hogy ide építsék a központi városukat. A közbiztonság is a lakosság méretével (és szegénységével) arányos, a első kerületek a legrosszabbak. Ráadásul amíg a belvárosban eszelősen süt a nap és meg lehet sülni, az óceánparti Mirafloresben meg Barrancoban pulóver kell a folytonos köd miatt. Röviden és tömören fura hely, még furábban közlekedő autósokkal, de mégis tetszik. Jópofa, különösen az utóbb említett két városrész. A belváros meg tele van szép gyarmati épületekkel, templomokkal, közöttük rettenetes 50-es 60-as években épült beton förmedvényekkel. Mennyire mázlim volt: a főtéren, a Plaza de Armason valami katonai felvonulás volt, zenekar meg néhány sornyi katona. Eddig semmi extra. De a katonák formagyakorlatokat csináltak menetelés közben, nagyjából úgy néztek ki, mint egy pom-pom csapat, csak fegyvert pörgettek a lehető legviccesebb kar és lábmozgásokkal. Meg forogtak menet közben. Biztos enyhén illuminált volt a vezető, amikor kitalálta.
Megjegyzések: [Fischer Gábor] 2009-04-19 08:09:19 Egy kis korrekció - emlékezetből, a neten biztos van részletesebb info: Tupac Amaru valóban Peruban élt (http://en.wikipedia.org/wiki/T%C3%BApac_Amaru), de a hasonló nevű szervezet, a tupamaro (partizán/felszabadító/terrorista: nézőpont kérdése) Uruguay-ban. Néhány év gyilkolászás, üldöztetés és börtön után ma parlamenti pártként működnek. Természetesen az akkori és ottani diplomás értelmiség volt a magja, mint minden hasonló szervezetnek abban az időben. Amikor ott éltünk (1981- 83) épp börtönben voltak, a rendszer stabil, katonai diktatúra volt: rend, béke és nyugalom szigete. A Fényes Ösvény: Sendero Luminoso. Ezen a néven működött/működik a perui hasonló szervezet. Túl sok helyen jártál az elmúlt hetekben, ezért keveredhetnek. Most igazán aktuálisan a boliviai hasonló szervezetekről írhatnál. Üdv
Peru összefoglalás Apr 2009. ápr. 29. szerda 13:19:07 címkék: érdekesség, Peru Az egyik legjobban várt ország volt Peru, nagyon sok éve akartam látni az inkák lakhelyét. Tulajdonképpen nem csalódtam, az ország jobban tetszett, mint Bolívia, csak lehetne kicsit kevesebb idióta turista. Ráadásul a főszezon az északi félteke nyarával esik egybe, és az odébb van. De nehéz nem szeretni Machu Picchut, az úszó szigeteket vagy a Nazcavonalakat. Az emberek kedvesek és segítőkészek, a kaja finom bár nem a gasztronómia csúcsa, és látnivalók tekintetében is el van látva az ország hegyekkel, romokkal és az északi részén tengerparttal, hogy az esőerdőket már ne is említsem (meg hogy az Amazon is innen ered). Kicsit drágább, mint Bolívia, főleg a különböző kirándulások, leginkább Cuzco környékén. Egyszerűen túl drága az inka túra 400 dollárért, az meg, hogy csak odamenni Machu Picchuhoz vonattal meg busszal is 100 dollár, egyszerűen rablás. A kötelező helyek: Lima, Cuzco, Titicaca-tó, szerény véleményem szerint a Nazca-vonalak meg akinek sok pénze van annak Manu Természetvédelmi Terület a dzsungelben, vagy Iquitos az Amazonas bölcsője. Érdekességek: - az ünnepi ételek egyik fontos eleme a sült tengerimalac (nem próbáltam, túl bizarr) - Lima elég nagy város ahhoz, hogy míg az egyik felét szinte folyamatos köd borítja, a belvárosban meg lehet sülni a a napsütésben - az óceánparti sivatag látványát szimplán nem lehet megszokni. Durva. - a quinoa növényt általában levesben lehet megtalálni, de fura meleg italt is csinálnak belőle, mint egy híg zabkása; érdemes elkerülni - az utcán nem zenélnek, mint Európában, esetleg éttermeknél, de a reptéren találtam a duty-free előtt zenélőket.
Egy régi, egy új 2009. ápr. 29. szerda 13:25:44 címkék: úton, Brazília Megérkeztem az utolsó országba, amit meglátogatok Dél-Amerikában, Brazíliába. Fél kontinens, ezért a szűkös időm miatt a dél-keleti részére koncentráltam. Sao Pauloi reptérről egyenest Belo Horizonte felé vettem az irányt (na jó, először a sao pauloi buszállomásra kellett mennem). Belo Horizonte nagyjából 5 milliós modern nagyváros, néhány régi templommal. Sok minden néznivaló nincs, viszont remekül lehet sétálni az utcán, embereket nézni meg feltérképezni a vásárlási lehetőségeket, ugyanis minimum 1 db pólót vennem kell (a kidobott helyettesítésére). A divat merőben eltér az európaitól, de a többi dél-amerikai országétól is. A nők ugyanis nem sok mindent takaró ruhákban járkálnak. Ott a napi viselet, ami nálunk bulizáshoz szoktak. Gondolom még kevesebb marad rajtuk a bulikhoz. Enyhe problémát okoz, hogy nem beszélek portugálul, de eddig sikeresen megértettem magam, sőt a választ is nagyjából kibogoztam. Hozzátéve, hogy így tényleg kicsit nagyobb kihívás utazni.
Első látásra is nagyon barátságos nép a brazil, remek ízléssel a gasztronómia terén és általában divattal kapcsolatosan is. Továbbra is rejtély azonban miért visel egy láthatóan túlsúlyos személy 3 számmal kisebb ruhát, mint kéne... Belo Horizonte-tól nagyjából 2 óra buszozásra van Ouro Preto, egy igazi barokk gyöngyszem. Nagyon turista központ, a belvárosban minden ház aljában féldrágakővel díszített ékszereket árulnak. Illetve az egyik (a 13 közül) barokk templom előtt van vásár, jópofa szappankő szobrokkal, hamutálakkal és tálakkal, illetve újabb féldrágakő ékszerekkel. Erősen élt bennem a vágy, hogy vegyek egyet, de sehol nem láttam igazán különleges, vagy szép ékszert megfizethető áron. Az 1-2 egyedibb darab pofátlanul drága. Valami ünnepség volt, így még nagyobb helyi tömeget kellett kerülgetni a városnézéshez, mint normálisan, de nagyon jó hangulatot csináltak az utcai dobosok. Valahol olvastam, hogy 5 brazil egy szobában elkerülhetetlenül bulit eredményez. Teljes mértékben egyetértek.:) Ouro Preto megér egy napot. Helyes kis éttermek, kávézók és fagylaltozók várják az elfáradt turistát. Ennyi a város. Helyes, kedves, egy napi túra Belo Horizonté ból. Április-május környékén mázlimra kevés a külföldi és még kevesebb a helyi turista, ami megkönnyíti az utazást, nem kell előre foglalni semmit és az idő is kellemesebb, mint nyáron. Brazília meg nagyon hamar a szívembe lopta magát és ott is maradt, csak később osztozni kellett Új-Zélanddal és Indonéziával.
Eltervezett város 2009. ápr. 29. szerda 13:48:19 címkék: úton, Brazília Egy megtervezett város a „semmi közepén” alapvetően jó ötlet. Hiszen el lehet kerülni a hagyományosan terjeszkedő városok problémáit, mint a túl szűk utcák, parkolóhelyek hiánya vagy rossz helyen lévő középületek. Építőmérnökként meg aztán végképp kíváncsi voltam. Ezért utaztam Brazíliavárosba. A probléma csak akkor van, ha mindezt az 1950-es 60-as években követik el, és egy élhető város helyett randa betontömböket és monumentális utakat kapunk. És annak a bizonyos „hangulatnak” a hiányát. Az építészet lenyűgöző, nem mindig jó értelemben, de Oscar Niemeyer neve fennmarad. A cél az volt, hogy az ország középső részét fellendítsék, így egy helyes tó partjára felhúztak egy repülő formájú várost. Egy széles út, 2x6 sáv, közötte kb. 100 m park, tőle Északra és délre először a hotelek és vásárlónegyedek, majd a lakóházak. Minden utca számmal elnevezve illetve a háztömbök is külön betűjellel, amiket nem igazán jelölnek. Kiigazodni a városon nem túl egyszerű.
Az igaz, hogy megoldották a kereszteződések problémáit a főbb csomópontokban, de a gyalogosokról finoman szólva is elfelejtkeztek: a járda egyszer csak véget ér, zebra sehol, 4-6 sáv, igaz általában egyirányú forgalommal, a szegény gyalog meg fut az életéért. Szó szerint. Pár lámpát és gyalogátkelőt láttam buszmegállók közelében. Eredetileg fél milliósra tervezték a várost, persze sokkal többen élnek most ott. A „Plano Piloto”-tól, a tervezett résztől messze eléggé romos házakban. Az egyetlen épület, ami igazán tetszett az a katedrális, részben a földbe süllyesztve, puritán belsővel, csak 3 angyal lóg, egy kereszt középen meg egy Piédra másolat oldalt. Rendkívül világos és szép az üvegezése. Talán még a legfelsőbb bíróság épülete pofás. A tv toronyból jó kilátás nyílik a betonförmedvényekre, személy szerint a kis kajáldákat és kézműves árusokat alatta jobban értékeltem. Olcsó szállás nem igazán van, az 1 db hostel/camping kb 3-4 km-re a központtól. Elvileg a tavaly kiadott útikönyv szerint 3 helyen is van turista információ, ezek közül egyik sem létezett a valóságban. Tény, hogy turista sem nagyon volt. Brasilia tipikusan az a hely, ahova tulajdonképpen örülök, hogy eljutottam és láttam, de nem hiszem, hogy bármikor vissza fogok menni. Meglepő módon Húsvét-sziget is hasonló.
Buszozni Dél-Amerikában 2009. ápr. 29 szerda 20:53:58 címkék: közlekedés, Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Peru, Uruguay Ha valaki hosszabb ideig utazik Dél-Amerikában, az előbb-vagy utóbb hosszabb időt fog eltölteni buszokon. Két egyszerű ok miatt: 1. vonat gyakorlatilag nincsen, elvétve akad 1-2 rövid vonal, sokra nem lehet menni velük, és lassú is. 2. a repülés drága, kéne egy olyan légitársaság ide is, mint a Ryanair vagy az Airasia. Addig marad a busz. Eddig 6 országban 240 órányit buszoztam, gondoltam megosztom a tapasztalataim. (Összesen 250 óra lett, szóval eléggé a végén jártam, ráadásul annyira elég volt 3 hónap alatt, hogy inkább valahol repültem a végén, ráadásul olcsóbb is volt.) A helyi, városi buszok eléggé szomorúan festenek, csak reménykedni lehet, hogy nem robban le félúton. A rövidebb, "elővárosi" buszok már egy fokkal jobb állapotban vannak, nagyjából mint az otthoni buszok. És akkor jöjjön a távolsági busz, ami külön fogalom. Több fajta ülés létezik. Általában egy buszon egy vagy maximum kétféle komfort fokozatú van. A legegyszerűbb a "semi-cama" (=fél-ágy, hátra hajtható üléstámlával és lábtámasszal, 4 ülés egy sorban), ahol némi harapnivalót adnak az úton, általában valami süteményt és egy pohár üdítőt. Nappali pár órás utazáshoz remek, éjjel, ahol aludni is kéne, nem igazán. A "cama" (=ágy, nagyobb ülések, 3 egy sorban, még jobban hátradönthető) már megfelel a célnak, én legalábbis remekül tudok aludni, főleg hogy kellemesen zötyög a busz. Aztán van a nevetségesen kényelmes, 1. osztály, vagy "tuto letto", ami teljesen vízszintesbe hajtható üléseket jelent. A cama és a tuto letto osztályhoz jár kispárna és pokróc, szükség is van rá, mert szeretik kockává fagyasztani az embert. Bármilyen meleg is legyen kinn, buszon csak hosszú nadrág ban és hosszú ujjú felsőben szabad utazni. Argentin "cama" ülés. No komment.
Az ellátás is komoly. Mint említettem, rövidebb utakon is adnak valami harapnivalót (szó szerint), a hosszabb utakon rendes 2-3 fogásos menü van. Például Puerto Iguazúból Buenos Aires is 17 óra az út, délután fél 5-kor indult a busz, 10 kor kaptunk vacsorát, ami messze jobb volt, mint a repülős kaja, sőt, megkockáztatom, hogy finom volt (előétel, főétel és süti), és reggel 9-kor pedig reggelit, kávéval vagy teával. Még bor illetve pezsgő is volt. Mindezt 65 USD-ért. (A repülő nagyjából 180 lett volna.) A kiszolgálásról még nem esett szó. Külön felszolgáló van, aki az ember orra elé teszi az ételt, a kávét. Az eddigiek mind kedves fiatalemberek voltak. Ennyi időt ugye nem lehet a táj bámulásával tölteni, főleg ha besötétedik. Aggódni nem kell, ugyanis nagyjából 2-3 filmet vetítenek le. A felhozatal elég vegyes, a bugyuta gyerekfilmtől a Felpörögvéig meg lökött angol vígjátéktól a Sötét Lovagig.. A legtöbb eredeti nyelven spanyol felirattal. Nyelvgyakorlásnak is remek. A nyelv választható. Sajnos volt szerencsém rosszabb buszúthoz is, a leghosszabb ezidáig (és nem is tervezek 20 óránál többet utazni egyszerre) El Calafate-Bariloche útvonal volt a maga 28 órájával semi-cama üléseken. Rémálmaimban se jöjjön elő. Kaptunk 2 szendvicset az elején, víz és kávéautomata valamikor félúton kifogyott, a szemetes meg nagyjából 2 óra után megtelt de nem sikerült kiüríteniük. Délután indult a busz, másnap 1 körül a semmi közepén (de tényleg a SEMMI közepén) álltunk meg egy pizzériánál, hogy ehessünk. Kíváncsi lennék milyen százalékot kap a 2 buszos, akik amúgy a legbarátságtalanabbak voltak az összes eddigi dél-amerikai közül akikkel eddig találkoztam. (A Chileieknek skerült rajtuk simán túl tenni. Kár volt az optimizmusért.) A chilei busz nem rossz, de kiszolgálásban és kedvességben közel sincs olyan, mint az Észak-Argentin, de legalább olcsóbb. Azt az apró pofátlanságot meg nem kell számítani, hogy a 11 órás buszúton a reggeli után bezárják a wc-t a buszon mert nincs kedvük még egyszer takarítani. A „10 perc múlva megérkezünk" pedig 40 perc. Sokan startoltunk a mosdó felé amimkor megállt a busz. A helyzet azonban Bolíviában romlott. Ugyan nevetséges összegbe kerül a busz, de elég siralmas is. Éjjel utazni nem ta nácsos, ugyanis az utak nagy része kacskaringós földút, ami még nappal is helyenként ijesztő. A buszok meg nem a legmodernebbek. Cserébe viszont nagyjából 4-5 dollárba kerül egy 5-6 órás buszút, a távolság az út minőségének függvényében változó. Semi-cama is már csak a képeken létezik. Az utak állapotán folyamatosan és nagy erőkkel javítanak, szinte mindenhol épp utat burkoltak, ahol még nem volt, bármerre jártam. De még pár évet várnék azzal, hogy esős évszakban közlekedjem. Peru nagyjából Chile és Bolívia között helyezkedik el buszozás szempontból, létezik semi-cama és cama, de azért nem az igazi, főleg az utak állapota miatt. Kényelmesnek legalább kényelmes. Csak az utak kissé hepe-hupásak, ami épp rossz gyomorral eléggé rettenetes. Utána inkább eltöltöttem egy napot buszon, mint hogy éjjel utazzam. Brazíliában igazán jók a buszok, csak sajnos drága. Viszont alig van éjjeli buszok között cama, így a Brasilia-Lencois vonalon is normál buszon utaztam 15 órát. De a normál azért nem az otthonit takarja, mert hatalmas hely van a két sor között, mint egy semi-cama lábtartó nélkül, de a kis hátizsák remekül megfelelt erre a célra. Apró probléma, hogy szere tik az embert megfagyasztani. Nagyjából 15 fok szokott lenni, kinn meg ugye 30, ergó minimális ruhában utazik mindenki. Aztán pulóver és sál-sapka:) Hát ilyen Brazíiában a normál busz:)
Még nagyjából 10 órát buszozom Dél-Amerikában, utána sok-sok repülés következik. Meg néhány nap egyhelyben való láblógatás. Az eddig földön megtett kilométereket inkább nem akarom megtudni, a 240 óra is már durván hangzik... igaz ebből legalább a fele éjjel volt. Összességében nagy buli volt a buszozás, csak a végére untam meg egy kicsit. De nagy élmény, mert Ázsiával ellentétben nem igazán van külön turistáknak lévő busz, így főleg helyiekkel utaztam együtt. Ráadásul mivel egyedül voltam, mellettem általában egy helyi üldögélt, aki szinte mindig kíváncsi volt, hogy egy külföldi fiatal lány mi a fenét utazgat csak úgy magában. Aztán mindig jött a mese, hogy a következő városban találkozom a barátaimmal, mert szét váltunk pár napra. Nem ildomos olyasmit hangoztatni, hogy egyedül utazgat valaki. Meg azt se, hogy hosszú távon, inkább 2-3 hetet kell mondani.
Brazil Part 1 2009. ápr. 29. szerda 22:18:58 címkék: English, Brazília I had no working internet connection for the last couple of days, so I try to catch up. I arrived in Sao Paulo and headed for Belo Horizonte. I liked the big modern city with many friendly people. Seriously. It is not the usual American (usually fake) smile or the European dull faces. They are noisy and need a lot of space around them, but they are happy to help a lost tourist like me. Even if the stupid tourist does not speak Portugese and they don't speak any other language than that. Hands help a lot:) I took a day trip to Ouro Preto, a baroque gem two hours away from Belo Horizonte. It was touristy with a lot of gem jewelery shops, but there was some kind of festival going on which made the whole town buzzing. IN a good sort of way. I read somewhere that 5 Brazilians in a room evidently turn into a party, now I believe it. There was a percussion group on the street and half of the town was dancing around them. It was a beautiful sunny day in a pretty town with good ice cream and nice people. Cannot really complain:) Next stop was Brasilia, a nightbus away from Belo Horizonte. Planned and built in the 1950s and 60s means that most of the main buildings are ugly concrete blocks. Except for the cathedral and the Supreme Court building. I actually liked the simplicity of the church and that it was not the usual dark interior. Most of the traffic problems were solved with the elimination of crossings. the only slight problem that they forgot the pedestrians. Yes, there are sidewalks, and at some places pedestrian crossing (at bus stops there is a lamp too), but most times you end up at the edge of a road and then run for you life because it has at least 3-4 lanes and car drivers are not too polite. In overall, planning a city in the middle of nowhere is a good idea, creating a livable place without the usual parking problems and traffic jams. But if you do it in the 50s-60s you end up with ugly huge concrete buildings with grand avenues. Fantastic. I had enough of big cities, so my next place was the Chapada Diamantina National Park in Bahia, with a small town in the center called Lencois. The Chapada is a truly amazing place with smaller and bigger water falls ending in nice natural swimming pools, amazing mountains and cute animals (exception for the mosquitos). I enjoyed my time there a lot. The people are mostly decedents of the afro slaves who kept many African traditions, the villages could be in any country in Africa. The easiest way to see most of the sights is a car-based tour, so I could visit caves, waterfalls and funnylooking mountains in the same day (about 150 km by car). The next day I walked to a small waterfall close to the town with two Franch girls and had a great time hanging out by the waterfall (and natural shower and pool) surrounded by forest. We finished the day in a small restaurant serving local Bahian food and a great mango juice:)
Oh, the juices and tropical fruits are simply one of the greatest things in Brazil. Starting a day with a bit of papaya or pineapple, a juice of maracuja or mango. I'm getting used to it way too much:) Fortunately, the bread here is a lot better than in Bolivia and Peru. Fried bananas are good too. I'm so glad that I don't have to eat the same bread-butter-jam breakfast any more:)
Chapada Diamantina 2009. máj. 2. szombat 23:22:21 címkék: úton, Brazília Bahia jó hely: kedves emberek, finom kaja, sok gyümölcs, gyönyörű táj/strand. A legafrikaibb hely azon a bizonyos kontinensen kívül. Ételekben, szokásokban, még a hitükben is: a törzsi vallás keveredik a katolikussal. Bahiát imádom, oda mindenképp vissza kell mennem, mert abszolút nem volt elég időm kiélvezni. Szívem csücske. A Chapada Diamantina mindent teljesít egy helyes kisvárossal a közepén, Lencoisszal. Egyetlen hátránya, hogy egyedül nehezen lehet túrázni, mert nem igazán vannak jól jelölt túrautak. A szervezett túrázás pedig drága. Meg hát ugye fél Lencois túravezető. Ezért egyik nap nagyrészt autós túrán voltam, de így láttam két szép barlangot, egy helyes vízesést, hegyeket és még úszni is lehetett. Mellesleg összefutottunk néhány majommal és orchideával. Az asszonyok pedig a fejükön cipelik a cuccot, pont úgy, mint Afrikában. Meg a kis falvak is simán lehetnének egy másik kontinensen. Világító vörös színű földdel.
Két francia lánnyal voltam egy szobában a szálláson, együtt mentünk autókázni is, másnap pedig egy közeli kis vízeséshez gyalogoltunk el. Nagyjából 1 órányira van Lencoistól. Igazi képeslapra kívánkozó hely, a vízesés egy része masszírozó zuhanyként funkcionál és helyes medencében lehet hűsölni. Szerencsénkre nem is voltak sokan. Heverészéssel meg fürdőzéssel töltöttük a nap jó részét. Igaz, nem barátkozom a kíváncsi halakkal, akik körülöttem úszkáltak. Túúúl közel voltak és túúúl kiváncsiak. Máshol meg fizetnek a „hal pedikűrért”, mert csak az elhalt bőrt rágják le finoman. Nekem túl bizarr volt, megvagyok nélküle. Maga Lencois igazán jópofa. Rengeteg az utazási iroda akik mindenféle autós és gyalog túrákat szerveznek, remek éttermek és kis boltok amazóniai ékszereket árulnak. Az emberek közvetlenek, kedvesek, és szinte mind afro felmenőkkel rendelkezik különböző árnyalatokban. Az egyik legjobb rész pedig a reggelihez járó friss gyümölcs és gyümölcslé.:) De erről bővebben majd kicsit később. A nemzeti park és környékén akár egy hetet is simán el lehet tölteni aktív vagy passzív pihenéssel. Szinte bármerre indul az ember, szép helyre fog kilyukadni. Csak ne próbálna mindig egy helyi meggyőzni, h a 2 km-re lévő vízeséshez is vele menjünk, mert egyedül nem lehet odatalálni egy méter széles ösvényen... Lehet többet kéne írnom a helyről, de nem tudok. Látni kell. Meg vissza kell menni, mert 1 alkalom nem elég.
Salvador de Bahia 2009. máj. 5. kedd 00:47:40 címkék: úton, Brazília Bahia állam fővárosa Salvador, az egyik legélénkebb város, ahol valaha jártam. Meg az egyik legjobb hangulatú, egyik nagy kedvenc lett. Lazán el lehet tölteni egy hetet. Még strand is van a közelben, ha valakinek az a legfontosabb. De forrásaim szerint kicsit északabbra vannak a legszebbek. 1549-ben alapították és nagyon sokáig a rabszolga kereskedelem központja volt. Ez meg is látszik, a lakosság nagy része afro leszármazott. Legnagyobb előnye a kulturális hagyaték, a régi városrész utcáin folyamatosan zene szól és az egész hely tele van élettel. Az utcán lévő capoeirások azonban sajnos csak turista látványosság, leginkább csak akrobati kus elemek a "show" kedvéért, szerencsére azonban lehet órákat is venni több helyen. Több üzlet előtt és az utcán is sétál néhány nő hagyományos 17-18. századi kosztümben, lehet ilyenben fényképezkedni is. Én inkább őket fotóztam:) A város hamar magával ragad, eltéríteni csak a néha túl agresszív utcai árusok tudnak, akik leginkább afrikai termésekből készült jópofa ékszereket árulnak potom pénzért, szóval nehéz haragudni rájuk. Sajnos a közbiztonság itt sem igazán jó, este 10-ig nagyjából minden második utcasarkon rendőr vigyázz. Mázlimra a hostelem előtt is ácsorgott egy, megnyugtató tudat. Este 10 után viszont már nem nagyon tanácsos egyedül mászkálni. Bulizni nem nagyon volt erőm elmenni, mivel sikerült 6-7 órát sétálnom minden nap (na nem panaszkodás), a buli "házhoz jött", hiszen a közelben mindig zenéltek valahol.
Továbbra is jórészt trópusi gyümölcsön élek, nem tudok eleget enni. Azért próbálkozom néha komolyabbat is fogyasztani, a spenótos-rikottás palacsinta hevesen ajánlott a HI Hostelben. Maga a hostel is ajánlott, barátságosak a recepciósok és fantasztikus a reggeli, még brazil mércével is. Salvador egyik legnagyobb hibája, hogy túl sok időt lehet itt eltölteni. Az óvárosban ot vannak a helyes "turista boltok", mindenféle szép festménnyel, izgin kinéző hangszerekkel és ékszerekkel. Ha nem lenne majdnem megoldhatatlan haza-
szállítani, lazán vettem volna egy képet a falra, bármilyen teret megtöltenek élettel (főleg utcarészletek, afrikai és capoeirás figurák meg állatok), egy tukános kifejezetten jól sikerült darab volt. Mindenféle ruhadarab és táska brazil zászló mintával és színekkel kapható. Capoeirás cuccok dögivel, pólók, nadrágok, birimbao még ezüstből is. Ha meg valaki megunta, több bevásárlóközpont van, ahol megint csak ellehet. Végül pihenésként ott a tengerpart, homokkal, kókuszdióval és strandröplabdával. Az emberek kedvesek és barátságosak, néha talán kicsit túlzottan is. Ide még vissza kell jönni jobban megnézni.
Rio de Janeiro 2009. máj. 6. szerda 21:18:39 címkék: úton, ételek, Brazília Rio tetszett, nagyon is, talán jobban, mint Buenos Aires. De lehet, hogy csak azért, mert nem voltak olyan nagy elvárásaim, mint az utóbbi várossal szemben. A favelákat csak a buszról láttam elfelé menet, elég is mostanra. A csillogóbb fele nagyon jól néz ki, a belváros tele régi helyes házakkal, Copacabana meg Ipanema szépnek csak ritkán mondható apartmanházakkal, rengeteg bolttal, árfekvés változó. Ipanema irányába drágul általában. Nagyjából minden sarkon van egy reggeliző/gyümölcsleves hely, mind nagyon baráti áron kínál friss gyümölcslevet, min 10-20 félét és sós meg édes péksüteményeket. A strand meg jól néz ki, mivel hétvégén voltam, tele volt emberekkel, a fél utca lezárva a parton, ott görkoriztak meg bicikliztek. Nem mondhatom, hogy mindent bejártam, de elég sokat. Még a Cukorsüveg-hegyen is vol tam kabinnal, kissé drága, de a kilátásért megéri. A Krisztus szobrot nem látogattam meg, kicsit kiesik a fő útvonalból, de kép azért van róla. A belvárosban találtam egy helyes utcai árusokat, részben antik árukkal és sarkon capoeirázó csapattal. Szerencsére nem úgy tűntek, mint akik a turisták miatt csinálják (nem is volt sok belőle, inkább helyiek), és külön mázli, hogy épp "angola" stílusban (lassú zene, lassú mozdulatok nagyon-nagyon közel). Öröm volt őket nézni, ahogy zenéltek, énekeltek, és ketten középen meg nagyon profik voltak, látszott, hogy maguk örömére csinálják. A nap fénypontja (videó is lesz, ha sikerül feltölteni). Rio maga a paradicsom ha valaki ruhaneműt vagy hozzá való kiegészítőt akar vásárolni, európai mércével nem drága és jópofa dizájn darabokat lehet kapni. Én csak az elkerülhetetlent, egy brazil bikinit szereztem be, illetve egy ipanemai part mintás strandkendőt. Egy Havaianas még esélyes, bár az Ipanema flip-flopok jobban bejönnek. Ki tudja? Talán Sao Pauloban. Elcsesztem. Sikerült valami csodával határos módon Havaianas vásárlása nélkül elhagynom az országot, amit elég hamar megbántam, mert amit máshol 20 USD-t árulnak, az ott kb. 7. Végül egy hamis-Havaianast vettem kb. 4-ért Bangkokban. Még egy ok, hogy visszamenjek Brazíliába.:)
Rióban elég jó a tömegközlekedés, ha idegennek kicsit nehéz is megszokni a buszokat, de még mindig jobb, mint a legtöbb dél-amerikai nagyvárosban. A metró gyors és biztonságos, Sao Pauloval versenyezve bővítik a hálózatot. Van egy villamosvonal is, de eléggé turista jellegű. Itt is a buszok jelentik a tényleges tömegközlekedést. Vannak minibuszok, amik csak kérésre állnak meg, illetve normál buszok amiknek van rendes megállója. Csak nem mindig van jelölve, hogy hol. A buszozás már magában is élmény Rióban: a sofőrök rali pilótáknak képzelik magukat, a buszt meg minimum sportkocsinak, bár a megállókban töltött idő alapján lehet mégis Forma 1-re gyakorolnak, egy kerékcsere hosszabb ideig tart, mint amíg utasokat vesz fel. Mivel a buszon külön kis emberke árul jegyet, ezért fél kézzel aprót vadászik a szerencsétlen, a másikkal meg kapaszkodik a testi épsége érdekében. Ha valaki a busz hátuljában ül, készüljön fel szabályos ugrálásra. Erősen ajánlott, én végi vigyorogtam a legtöbb utat. Azóta is az egyik legnagyobb buszos élményem. Poén.
Két nap kevés volt Rióra, de csak ennyi jutott, ide még mindenképp vissza kell jönni. Vasárnap nagy focimeccs volt (döntő), minden sarki és nem sarki étkezde és kocsma tele volt emberekkel, akik hevesen ugráltak gólnál. Ha jól tudom nyertek... Mindenesetre nagy volt az éneklés:)
Cucc – felülvizsgálat 2009. máj. 6. szerda 21:50:53 címkék: egyéb Ennyi idő után gondoltam megírom, hogy a vitt cuccok összeállítása mennyire volt sikeres. 3 hónap alatt és hideg és meleg helyen való utazás után nagyjából látszik, hogy mennyire sikerült jól pakolnom. Első megjegyzés, hogy ugyan 11-12 kiló, de még elég jól el lehet cipelni 15-20 percig az állomástól a szállásig, ami mindenképp pozitív. (Na persze a szuvenírek hatására ez barátságtalanul felhízott Ázsiában) A ruhákat egész jól sikerült összeraknom, mondjuk 2-3 pólóval több jól jönne, de nehezen férne el. A pulóvert cserélem majd Peruban lámaszőrből készültre, mert amit vittem az ki van kopva. Cipőkből sem nagyon lehetett volna kevesebbet vinni. (megj: cserélve, mert kilyukadt már Bolíviában) Próbálom eldobálni majd útközben a lehasznált darabokat, hogy több helyem legyen, még az is lehet, hogy a nagyon megunt pólókat lecserélem, csak hogy mást is hordjak az eddigiek helyett. (megj.: 1 db hosszú ujjú póló felajánlva Peruban földrengés károsultaknak egy pulóverrel együtt) Az egyik vastag nadrág szintén kidobásra van szánva, szerintem Ausztráliában fog annyira kikopni hogy már nem kár érte. Kikopott, kidobva. Egy másik meg Hong Kongban baleset áldozata lett és szétszakadt, de amúgy is kb. 1 hete volt hátra. Lehet, hogy nem érdemes a hálózsákot magammal cipelni, mert ahol kell, ott lehet bérelni elég olcsón. Ázsiába biztos elég lenne egy selyem hálózsákbélés is. Sebaj, max. jó lesz párnának. (megj: tényleg meg lehet lenni nélküle, kb. 7-8 napot használtam eddig, nem létkérdés, de én szeretem a sajátom használni. Luxus, én tudom.) Újabb beszerzés egyelőre 1 db póló Salvadorból, mert 4-gyel kicsit macerás meleg helyen utazni (nagyon gyakran kell mosni), még egyet valahol fogok venni. A cipőkből abszolút jó a mennyiség, a kis félcipő remekül jön a bakancsot szellőztetni és elkerülni a városok mocskát. Az ing is jól szolgált a hideg buszokon, bár valahol már pulóver kellett. Az egyebek közül a látcsövet még nem használtam, lehet nem is fogom, még az is lehet, hogy hazaküldöm. Nem használtam egyszer se, ezért Bangkokból 4 hónap után hazaküldtem. A meleg cuccaim egy része, mint a polár dzsekim, vagy a meleg túra zoknim, amik azért értékes dolgok, Ázsiából hazautaznak, mert könnyűek, ergó a csomag küldésének árát nem befolyásolják viszont nagy helyet foglalnak. A sál meg kesztyű megint csak a rá szorulókhoz kerül. Ha minden jól megy, lesz egy könnyű táskám ezek után sok-sok hellyel. Meglássuk. Megláttam, nem lett. Valahogy mindig belekeveredett néhány ajándék, amit cipelnem kellett. Ázsia nagy veszélye a szép és tényleg már pofátlanul olcsó szuvenír. Amit meg nem cipeltem eddig, az a strand cuccok, de Brazíliában beszereztem, sok helyet nem foglal és súlya sincs iga zán, remek szuvenír.:)
Riótól Sao Paulóig 2009. máj. 7. csütörtök 23:12:13 címkék: úton, Brazília Ilha Grande ("nagy sziget") Riótól 2 óra busz + 1 óra hajónyira van, ergó elég közel ahhoz, hogy hétvégén tele legyen pihenő emberekkel. Ezért is volt szerencsém, hogy hétköznap mentem. A sziget maga gyönyörű, a nagyja természetvédelmi terület, ahova ember nem teheti be a lábát. Régen egyik legszigorúbb börtön volt, de több, mint 10 éve bezárt. A sziget a tengerparti strandjairól híres, kifejezetten a Lopes Mendes strand, amit pár éve a világ 3. legszebb strandjának választottak. Megnéztem, tényleg szép, de a szépség 50%-a a hullámok, ugyanis az óceán felőli oldalán van a szigetnek, kb. 2-2,5 óra gyalog a fő falutól, Abraotól, ahova a kompok és hajók érkeznek, illetve a szállások 95%-a található. A többi elvétve itt-ott. (Így utólag belátom, hogy tényleg szép hely volt, csak Francia Polinézia és Cook-szigetek tudnak ráverni, de azok nagyon. Tőlük kikapni meg nem nagy szégyen. Még nem jártam a Seychelle-szigeteken, vagy Mauritiuson összehasonlításhoz, de ami késik, nem múlik.) Sajnos a falu nagyon turista hely, egymást érik a hajókirándulást kínáló irodák és strandkellékeket áruló boltok, néhány drága étteremmel tarkítva. Ettől eltekintve a hely egész barátságos. Az egyetlen igazi probléma a szúnyogok. Kicsi és hangos, ergó nehéz megtalálni és kinyírni, viszont remekül zümmög az ember fülébe. Kár, hogy későn tűnt fel, hogy nem volt szúnyogháló az egyik ablakon...
Sajnos kicsit kifutottam az időből, így 1 napba sűrítettem a programot: túrázás, strandon napozás és vissza a faluba hajókázás. Jól sikerült nap, jól esett pihenni és távol lenni mindenféle nagyvárostól. Szép hely, érdemes volt beiktatni (köszönöm a tippet), sőt, még visszajönni is érdemes. A túra rész alatt iszonyatos bőgő hangot hallottam, először azt hittem minimum valami nagymacska, aztán kiderült, hogy egy majom. Kicsi állat nagy hanggal, de eltartott egy darabig, mire kiderült honnan jön a hang. Mások is eléggé megijedtek:) A másik vicces a hangyacsapás volt, ami keresztezte az ösvényt. Egy ponton mindenki hirtelen elkezdte csapkodni a lábát és ugrálni. Egészen addig nem jöttem rá miért, amíg az én lábamat nem kezdték el harapdálni apró hangyák. Kb. 5 perc volt, mire mindtől megszabadultam. Másnap reggel Paratyba mentem, egy helyes kis város, aminek az egész óvárosa a Világörökség része. Ennek folyományaként persze csak szuvenír boltokkal és éttermekkel van tele. Szép, volt fél napom pihenni Sao Paulo előtt, ahova nem nagyon siettem, csak gondoltam illik a repülőút előtti napon érkezni, így jól jött Paraty. Egy kellemes sétára vagy strandolásra és ebédre ideális. Ha valahol több időt töltenék el, az Ilha Grande, ennyi elég volt, de örülök, hogy láttam.
Brazil Part 2 2009. máj. 7. csütörtök 23:36:27 címkék: English, Brazília After the Chapada Diamantina, I traveled to the capital of Bahia, Salvador. It is one of the most special cities I have ever visited: full of life, music and extraordinary people. The African culture is very prominent as Salvador was the slave capital for a very long time. The architecture of the old town is beautiful too, but it wouldn't be the same without the colorful street vendors selling jewelery made of all kinds of seeds from the Amazon. I didn't need to leave the hostel for a concert: there was always music on the streets, day and night. There are some women on the streets dressed up in old traditional clothing, hoping for getting some money from pictures. The only disappointment was the capoeira, as mostly it was only an acrobatic show for tourists.:( Still honestly loved the city. I need to go back there sometime. I flew to Rio de Janeiro as it was not only faster, but cheaper than the bus. I prefer Rio to Buenos Aires, but maybe simply because I didn't have high expectations with the former. I spent only a weekend there, but I really liked the people cycling/running or simply walking around Copacaban and Ipanema beaches. The center is nice too, with nice
buildings, a lovely street fair with real !!! capoeira roda (angola, to be specific, the slow music-slow motion type). I made a video, but cannot upload it yet. I also went to the Sugar Loaf Mountain (hard to avoid), but to my surprise most people were Brazilian. Thankfully. Of course it is hard to leave without the typical souvenir: a real Brazilian bikini, so I bought one, and a beach wrap too with the Ipanema beach stone pattern.:) I'm searching for a pair of flip-flop, too, maybe in Sao Paulo. After all that traveling (240 hours on bus in total and about 10 on plane) I needed to get away from the crowd and have a day of relaxation, so I headed for Ilha Grande (=Big Island). It has many beautiful beaches, including the famous Lopes Mendes beach voted 3rd most beautiful in the world. I think it was really nice with gorgeous waves, but that's it. It took me about 2 hours to walk there and a boat trip back, to include almost everything I could in a day. Well, I could have spent 3-4 days there easily. Most of the island is a natural reserve, not available to public, but there are many beaches and hiking trails remaining. On my way to Sao Paulo I stopped in Paraty, a small town with a World Heritage historic center. It worth a short stop on the way, a walk and a lunch (in an expensive restaurant), but it is too touristy for my taste. The Emerald Coast is amazing all the way, I was watching it for about 4-5 hours, still not bored. The weird thing is that from the countries I have visited so far, Brazil is my favorite. I don't speak the language, so I cannot really communicate with the locals as in the others, still. They are the friendliest (maybe really the sexiest) and most lively people I have met. My last stop in Brazil (and if I'm not counting Easter Island or the Santiago airport in South America too) is Sao Paulo, I'll add it later.
Dél-amerikai spanyol (és portugállal való szenvedésem) 2009. máj. 7. csütörtök 23:37:10 címkék: egyéb, Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Peru, Uruguay Barcelonában az a tévképzetem támadt, hogy már egész jól állok a spanyollal. Megértem, amit mondanak vagy írva vagyon, sőt, ők is engem. Dél-Amerikában kicsit bonyolódott a helyzet, ugyanis ők még megértették, hogy mit akarok motyogni, de én őket, hát, mondjuk többé-kevésbé. Többé, ha már pár napja ugyanazt a kiejtést és szóhasználatot hallgattam, kevésbé amikor épp változott. Először az argentin és uruguayi spanyollal találkoztam, ahol "zséznek". Mindent, amit a spanyol j-nek ejt, azaz a "ll" és "y", azt ők "zs"-nek. De ez nem egészen stimmel, mivel elég sok esetben nem zs-t, hanem kemény s-t mondanak. Vagy valamit a kettő között. Az eltérő szóhasználat is nehezíti a megértést. Először nem egészen értetem, hogy mi az az "aká"-nak ejtett szó. Aztán megvilágosodtam, h "aquí", csak nekik a szó végén nem í hanem a van. Egye fene. Chilében, Bolíviában és Peruban számomra sokkal érthetőbb spanyolt beszélnek, néha beszédbe is elegyedtem buszon helyiekkel, türelmesek voltak, legalább értékelik, hogy próbálkozom az ő nyelvükön. Sokkal többet meg lehet tudni egy országról 1-2 helyivel beszélgetve, mint bármilyen könyvből vagy múzeumból. a bolíviai bányász is érdekesebb volt, amikor a családjáról mesélt, mint maga a bánya. Persze ők is kíváncsiak Magyarországra, hiszen nem sok turista keveredik el Dél-Amerikába onnan. Néha olyan, mintha minimum a Holdról jöttem volna. Mondjuk azt nem csíptem, amikor angolul válaszoltak. Ráadásul épp helyesen mondtam valamit... A szóhasználat azért erősen eltér. Például "carro"-t (mint car angolul) használnak autóra és nem "coche-t" (ami mellesleg a magyar kocsiból származik). Néha erősen lestem, hogy miről beszéltek, de általában sikerült kideríteni, és próbáltam megjegyezni, hogy legközelebb ne legyen gond. Aztán megérkeztem Brazíliában. Tudtam, hogy itt már komolyabb gondok lesznek, mert én csak szerencsével értem meg a portugált, amikor épp hasonlít a spanyolra, ők engem ha akarnak, akkor megértenek. Fél siker. Főleg, hogy meg akarnak érteni. Két hét után meg remekül megértettem magam, félig spanyolul félig kézzel-lábbal. Gyors ütemben bővült a portugál szókincsem is, az alapok már mennek. De mégis jobb lenne, ha többet tudnék kommunikálni a helyiekkel, persze azért tudnak angolul, ha néha inkább kevesebbet, mint többet. Eddig minden megoldva. Buszjegyet is oda sikerült venni, ahova menni akartam, kaját is azt kaptam, amire gondoltam.
Brazília összefoglalás 2009. máj. 17. vasárnap 06:34:34 címkék: úton, Brazília, érdekesség
Röviden: tetszett, sőt a kedvenc országom lett Dél-Amerikában. Nem beszélem a nyelvet, így nem igazán tudtam csevegni helyiekkel, csak aki angolul is tudott, de ez nem hátráltatott semmiben. Hihetetlen barátságos nép. A „legszexisebb nemzet” viszont nem egészen igaz, ugyanis tényleg jól néznek ki, de a nők egy bizonyos kor után menthetetlenül nagyon elhíznak, a pasik közül meg csak azok néznek ki jól (de ők általában nagyon), akikben afro vér csörgedezik. Kicsit felemás. Az apró bikinik is egy icipicit nagyobbak, mint régen, de most se takarnak túl sok mindent... de olyanok is viselik, akik már túl vannak a vonzó korszakukon. Szelektíven kell nézelődni:) Ami biztos, hogy ide vissza kell jönni. Sao Paulot azt hiszem kihagynám, az ott töltött fél nap bőven sok volt. Tipikus nagyváros: koszos, büdös, rengeteg szerencsétlen nyomorgó és hajléktalan emberrel és hatalmas dugókkal. Na ja, több, mint 20 millióan lakják, 3x akkora, mint Párizs. De legalább a metró tiszta és gyors. Tipikusan nem a turisták által látogatott hely, de az ottlakók el nem költöznének onnan, mert tele van jó éttermekkel, koncertekkel, programokkal. Az Amazonast és az északi tengerpart illetve Bahia garantált visszatérő úticél. Sajnos az ország nagyon drága, mármint dél-amerikai mércével, főleg a közlekedés. Ételek tekintetében nem veri az argentint, de a kilóra mért ebéd számomra nagyon praktikus, elég olcsón sikerült mindig megúszni. A gyümölcsök viszont verhetetlenek: minden reggelt frissen facsart ananász vagy mangó lével indítani és papaját majszolni elég jó dolog. Könnyen hozzá lehet szokni. Majd Ázsiában megint jó lesz az ellátás, addig meg kibírom:) Határeset volt az 1 hónap nélküle, de hamar bepótoltam Thaiföldön, meg persze utána. Költségek? Sajnos nem lett az igazi, 1-2 helyen a szállás pofátlanul drága. De azért nem lőttem túl nagyon a kereten, főleg az utazás volt több, mint amire számítottam. 740 dollárt költöttem, ami 37 USD/nap, szállás+kaja napi 19 dollár, ami azért jobban hangzik, főleg hogy kb. 20-ra tippeltem.:) Érdekességek: - mindenki kevés ruhát visel főleg a strandon és környékén, súlytól és kortól függetlenül - az emberek a sarki gyümölcslésnél gyülekeznek, nem a kocsmában, legalábbis napközben - a legnagyobb flip-flop márka a Havaianas, mindenki abban rohangál - a szúnyogok nagyon kicsik, nagyon-nagy hanggal, és pár helyen még dengue-lázat is terjesztenek - az utcán árult fél pucolt ananász és agua de coco (zöld kókuszlé) a legfrissítőbb ebéd a melegben
Húsvét-sziget 2009. máj. 17. vasárnap 06:36:05 címkék: úton, Chile Lehet nem jól időzítettem az utazást, mivel 1 hónappal húsvét után értem ide, de így sikerült. Mivel nem állt szándékomban minden egyes moait (az unalomig ismert kőszobrok) megnézni, másfél napot szántam a szigetre. Lehet még 1 nap jól jött volna, de tulajdonképpen elég volt. Sao Pauloból Santiagoba repültem, majd egy reptéren töltött éjszaka után (nem volt igazán kényelmes, de túl lehet élni, csak ne hangosították volna fel a zenét játszó tévét hajnali 4-kor... a Starbucks és az áfonyás muffin sokat segített a lelkiállapotomon) további 5 óra repülés a szigetre. A HI hostelben szálltam meg, ugyanazon a gépen érkező amerikai sráccal és svájci lánnyal hamar összeismerkedtünk és elindultunk felfedezni a környéki szobrokat. Sajnos az időjárás nem nagyon kedvezett a fényképezéshez, meg másnap se. Este elkezdett szakadni az eső, nem volt szerencsénk. Másnap a sziget csücskén lévő eredeti állapotban lévő (=nem állították csatasorba vissza) ahuhoz (amin a moaiok állnak) sétáltunk, illetve fel a dombtetőre egy rituálékhoz használt szent falu romjaihoz. Volt egy túravezetőnk is egy helyes fekete kutya személyében. A kutyák itt is kóbor lények nagyrészt és szívesen követik a turistákat, ami kicsit problémás, ha már kb. 10-en vannak.
Moaiokról már mindenki látott képet, legalább annyira mókásan festenek élőben. Volt egy hatalmas cunami, ami leborí-
totta a legtöbbet, néhány helyen újra felállították, a valószínűsített eredeti állapotba, azonban sok helyen még mindig fekszenek félig a földbe ágyazva, leginkább részeges benyomást keltve. Az ebédünk ingyen volt: az út mentén rengeteg guava bokor nőtt, aminek a gyümölcse finom, laktat és épp most érett.:)
A földi paradicsom, más néven Francia Polinézia 2009. máj. 17. vasárnap 06:37:33 címkék: úton, ételek, Francia Polinézia Francia Polinézia nagyjából a Föld ellentétes pontján van Magyarországhoz képest. Meglehetősen jól fest, legalábbis Moorea-sziget. Tahitin csak Papeeten voltam, mivel a sziget nagyon drága és közel sem olyan szép, mint az előbb említett. Moorea a hátizsákos turisták közkedvelt pontja, mivel közel van Tahitihez, tehát olcsón el lehet odáig jutni és van 2 camping szintén olcsó szállással. Napi 30 dollár alatt nem lehet így se megúszni a szállás+kaja kérdést, pedig csak boltban vásároltam. De ha egyszer másfél liter víz kb. 3 USD, a csapvíz meg nem ajánlott.
A fő feladatom a láblógatás volt, némi sétálással (sziget felfedezéssel). Annyit utaztam az elmúlt 3 hónapban, hogy leginkább a szép kék óceánt meg szintén kék eget akartam egy homokos tengerpartról bámulni, és ennek 4 napig eleget is tettem. Azért hogy valamit lássak is a szigetből, napi 2-3 órát sétáltam a szállástól egyik meg másik irányban, de nem vittem túlzásba, mert 1. meleg volt 2. pihenni akartam. Lehet furán hangzik, de már épp szükségem volt arra, hogy ne csináljak semmit, kezdett kicsit zúgni a fejem, és bevallom őszintén, hogy elfáradtam. Francia Polinézia és környéke tényleg a világ legszebb szigetvilága a legmesésebb tengerpartokkal, kár, hogy drága. De a különlegesen szépnek titulált Perhentiai-szigetek Malajziában is elég átlagosnak tűntek pár hónappal később. Legközelebb csak akkor megyek viszont, ha lesz elég pénzem legalább egy normális szállásra és 1-2 alkalommal éttermi étkezésre. A hagyományos tömegközlekedési eszköz a „le truck” amiből már kevés van, átalakított kamion, a hátán fapados (szó szerint) ülésekkel, viszont több hangulata van, mint egy légkondis busznak. Papeete jópofa, nem túl nagy város, minden második bolt gyöngyöt árul. Na nem kis műanyag izét, hanem tahiti fekete gyöngyöt, ami mese szép és a jobb minőségű drága. Rosszabbat meg nem nagyon érdemes venni, mert általában nagyon vékony a felső réteg és hamar lekopik. A piacon sikerült belefutnom a „piac szépe” választásba, gondolom begyűjtötték
a szigeten lévő összes helyes lányt, mert az előtte való 5 napban nem igazán láttam élőben olyat, mint a képeslapokon lévők. Ugyanúgy jártak, mint a brazilok, bizonyos kor után elhíznak, nem kicsit. Az átlag polinéz nem igazán szép, sőt, kifejezetten csúnya, ellenben rendkívül kedves. Néhány még angolul is beszél kicsit. Zene. A helyzet az, hogy már a reptéri fogadó zenészek meggyőztek arról, hogy kifejezetten idegesít a helyi zene. Persze a kompon is ilyet játszottak meg a piacon is... Érdekességek: - a sok turista ellenére egyetlen egy nem francia nyelvű újság sincs, francia viszont kb. 200 -féle (de sudoku kapható, az elég nemzetközi) - mindenütt baguette terem, de a legtöbb nem olyan jó, mint francia - ugyan mindenféle trópusi gyümölcs megterem, Mooreán csak az útszéli standoknál lehet venni... ami a szállás 5 km-es körzetében nem volt... import alma viszont mindenütt kapható - a reptéren minden érkező génél 3 fős helyi zenekar muzsikál polinéz zenét, de virág koszorú már nem jár, csak 1 db virág - a hibiszkusz a nemzeti virág, és létezik fehér, narancssárga, piros meg rózsaszín színben - az autós megáll az úton, ha gyalogot lát a zebrán és nem feltétlen el akar ütni - a leginkább francia tulajdonság, hogy zokon veszik, ha valaki nem beszél franciául (a legtöbben beszélnek angolul kicsit), pedig az ő anyanyelvük is más
Dél-Amerika összegzés 2009. máj. 19. kedd 07:36:57 címkék: egyéb, Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Peru, Uruguay 3 hónap alatt 6 (7 ha Paraguayt is számítom) országot jártam be többé-kevésbé, 250 órát töltöttem buszon, 12-t repülőn, a kilométereket meg inkább nem is akarom tudni. Sok mindent láttam, amit már nagyon régen szerettem volna, mint a Perito Moreno gleccser vagy Machu Picchu. Ami meg kimaradt, az legközelebb. Örülök, hogy láttam, egyedül Brazíliában töltöttem volna el mondjuk még 1 hetet, meg talán Argentína ÉNY-i részén. Peruban is lett volna még mit megnézni, főleg a középső andoki régió, de már elég volt a hidegből. Érdemes eljönni és megnézni, ha csak 1 vagy 2 országot is. Hihetetlenül változatos, a különbség egy andoki falu meg Sao Paulo között leírhatatlan, és még ugye a teljes dzsungel kimaradt, a helyi indiánokkal meg állatvilággal. A legtöbb országra 2-3 hét szükséges minimum, de pl. Brazíliában inkább minimum 3-4 hét egy részére, 2-3 hónap az egészre. A legkönnyebb turista célpont Argentína, elég sokan beszélnek angolul, Chilében szintén. Bolívia és Peru ilyen szempontból elég macerás, kis andoki falvakban leginkább kecsua vagy aymara az anyanyelve az embereknek, ha spanyolt beszélnek már előny. Nagyon le kell térni azonban a gringo ösvényról, hogy teljesen turista-infrastruktúra nélküli helyre jusson az ember. Megoldható, de kevés ilyen hely van, és általában nincs is sok látnivaló. Brazíliában kicsit beszélnek angolul, de bőven kárpótolja, hogy meg akarnak érteni. Nem várják el, hogy beszélj portugálul. A spanyol/portugál tudás nem feltétlen, de nagyon sokat segít, én nagyon élveztem, hogy tudok a helyiekkel beszélgetni. A nyelvi akadályok leküzdésében a legnagyobb segítség egy mosoly. Lehet szentimentálisan hangzik, de attól még igaz. Legnagyobb kedvencek: Salar de Uyuni kiütéssel győz természeti látnivaló kategóriában, városok közül Salvador (Bahia) elég könnyen nyert. Kajában egy argentin steak, gyors harapnivalóban empanada de pino (lásd Chile), italban mangó dzsúz, édességként meg alfajor (úgy tűnik függő lettem) vagy vanília krémes argentin süti. Illetve friss trópusi gyümölcs minden mennyiségben. Akkor jöjjön a kellemetlenebb rész, költségvetés: nagyjából 3300 amerikai dollár, repjegyekkel meg túrákkal, a nagyobb szuvenírek kb. még 150. Persze a Lima-Sao Paulo repjegy a világkörüli jegy része, azt nem számítottam. Nagyon sok pénz, 1100 USD/hónap, de Ny-Európában ennyi pénzből kb. 2 hétig lehet utazni, nem 1 hónapig (tapasztalat), távolságban meg aztán végképp sokkal kevesebbet, ha az európai vonat és buszárakat nézem. Hiszen 14-15 óra buszon Dél-Amerikában normális, Európában már 3 országgal arrébb jár az ember. Hogy hova mennék legközelebb, ha Dél-Amerika lenne a cél? Elég egyértelmű: eddig Lima-Salvador vonaltól délre utaztam, következő alkalommal ettől északra. Egészen pontosan Ecuador (Galapagos-szigetekkel kizárólag), Peru Limától északra, talán középső része, de főleg Iquitostól egészen Belémig Brazíliában le az Amazonason 1-2 dzsungel túrával, mert igazán csak úgy lehet megnézni. Onnan végig a parton le egészen Rióig, az északi tengerpart legendás, Bahia kihagyhatatlan, A Salvador-Rió szakasz meg most kimaradt. Idő? Minimum 2 hónap, de inkább 2,5-3. Galapagos maga 1 hét, végighajózni az Amazonason meg kb. 10-12 nap. Ha valaki elsőre vág bele hosszabb útba, Dél-Amerika jó választás lehet, sokan beszélnek angolul, kevés spanyollal remekül el lehet boldogulni, teljesen kiépített a turizmus és a kulturális háttér se üt el annyira az Európában megszokottól, mint mondjuk Ázsia, meg az ételek is hasonlóak (gyengébb gyomrúaknak). Míg Ázsiában mindig országban más nyelvet beszélnek, így esély sincs a helyi nyelvet megtanulni, marad az angol, Dél-Amerikában népszerű az utazást egy 1-2 hetes intenzív nyelvtanulással kezdeni, általában megéri, meg jóval olcsóbb, mint máshol.
Easter Island and French Polynesia 2009. máj. 19. kedd 08:00:08 címkék: English, Chile, Francia Polinézia After Brazil I was island hopping to Easter Island, then Tahiti, Moorea, Cook-Islands and finally to New Zealand (North and South Island). I slept at the airport twice (Santiago, Chile and Papeete, French Polynesia), not as bad as it sounds, I did not really had another choice. I went to Easter Island to see some moai (the famous stone statues), they look exactly as amazing in real life as on photos. The weather was not as great, huge amount of wind and quite a bit of rain, but with 2 fellow travelers we walked around quite a bit to visit a few ahus (where the moais stand). We also had a guide in a shape of a black dog, quite cute, she showed us the trail and looked after us. We also had an assistant guide for a while, a brown dog:) I only spent 2 days on the island, I didn't want to visit every single moai, I saw a few, I was happy with it. I had better things to do. Simply doing nothing for a few days on Moorea. I flew to Tahiti and caught the first ferry to Moorea the following morning. I stayed at a camping at the beach is a small dorm, I was lucky to be alone in the room for 3 nights out of 4. And I seriously did nothing: walked 2-3 hours every day, bought food at the supermarket (still expensive, as everything in French Polynesia), read and spent time on the sandy beach. I was tired of traveling around, I just wanted to stay put. I felt a lot better when I returned to Papeete, the capital of French Polynesia. Every second shop was selling black pearls, from the very cheap bad quality pearls to above 1000 USD. Something for everyone, except for me. The other big deal is the beach wrap, which looked really nice, but they were seriously over priced, and of course I got one from Brazil:) I spent a few hours between flights on Rarotonga, Cook-islands, had a great cider (best thing in the last few days) and than flew to New Zealand. To be honest, I liked Easter Island, but it's not the place I want to return... and I only want to go back to French Polynesia if I have the money for a 4 star resort on Moorea or Bora Bora, with a small chalet on water and having money to eat out. It's beautiful, no doubt, but way too expensive for a backpacker. I hope I'll be able to afford a bit more luxury in Asia, like at the Perhentian Islands in Malaysia. Megjegyzések: [Fischer Gábor] 2009-05-19 11:10:04 Megjegyzés az előző bejegyzéshez, ahol ki van kapcsolva ez a lehetőség: Ha komolyan gondolod, hogy rossz helyre születtél, akkor kár volt kihagynod a Föld körüli utadról Indiát és egész Afrikát! Üdv Apád. [fnoncsi] 2009-05-21 00:25:18 talán ha megvártad volna a teljes bejegyzést, hogy mire gondoltam.... [Mezei István] 2009-05-22 13:58:56 Kedves Noémi! Alig győzöm követni, úgy röpköd a Föld körül, mint a fecskék az eresz alatt... Szédületes tempóban járja felfedező útját... Remélem egy regény is kerekedik majd ebből a naplóból... Élvezettel olvasom... [Gaelle] http://www.leglobenblog.blogspot.com 2009-05-24 05:29:06 Hi Noemi You travel so far from Brasil now!!! Did you go to Sandra house in Easter Island ? When we go we've got only good
weather !! Now we're in Salta and in one week in Bolivia ! Did you find an amazing swim clothes in Rio? And what about your gisele flip flop ? Enjoy your trip ! Gaelle I see you in Lencois and Bahia !
Fjordok és gleccserek 2009. máj. 25. hétfő 07:14:47 címkék: úton, Új-Zéland, ételek Már egy ideje Új-Zélandon vagyok, de mivel az első pár napban csak bóklásztam és élveztem a sarki Starbucks és török büfé előnyeit, nem nagyon volt miről írnom. Ha csak nem arról, hogy mennyire élvezem, hogy újból nyugati városban vagyok, ráadásul angolul beszélnek, kedvesek az emberek (kevésbé erőltetett, mint az amerikai) és simán elüldögélhetek egy könyvesboltban 1-1,5 órát útikönyveket böngészve. Néhány muffin és scone határozottan feldobta a hangulatom, ráadásul minden reptéren bő információ van a hátizsákos turisták részére, szállás, buszjegy vagy autóbérlés vagy programok tekintetében. Egyetlen apró probléma, hogy a bal oldalon közlekednek. Rövid úton a déli szigeten teremtem, ott is hamar Queenstownban, az egyik extrém sport és sí központban. Havazni már havazik, de sajnos a síszezon még nem kezdődött el:( A város nagyobbnak tűnik, mint az 5000 lakos alapján gondolná az ember, de az épületek fele szálloda/hostel. Szerencsére még nem volt főszezon, így tömeg se. Mivel pofátlanul hideg volt és havazott, így leginkább csak a városban néztem körül, illetve a Starbucks vendégszeretetét élveztem egy nagy forró csokival. A park mesésen nézett ki, igazi őszi színes falevelekkel. Következő nap szerencsére sütött a nap, egész napos Milford Sound kiránduláson vettem részt. A reggel 6-kor való kelés nem az én világom, de megérte. 2 óra buszozás után megérkeztünk a nemzeti parkba, ami mesésen fest. Hófödte hegyek, esőerdő (igen, esőerdő, csak nem trópusi... 6-7 méter eső esik évente), jópofa madarak, tükröződő tavak. Elvileg a nap fénypontja lett volna a másfél órás hajótúra a fjordon (Milford Sound maga), de mivel nem voltak ideálisak a fényviszonyok, csak szimplán jól nézett ki.
Jobb idő reményében Észak felé indultam (tudom, furán hangzik, de a déli féltekén furák a dolgok), a Fox Gleccserhez. A gleccser a Franz Joseffel együtt, ami kb. 30 km-re van tőle különleges, mert alig pár száz méter magasságban van a vége, közel az óceánparthoz. Az okok: nagyon meredek és nagyjából 14-15 m eső esik a hegyekben. Nem, nem írtam el. Meleg levegő Ausztrália felől keresztül az óceánon nekiütközik a hegynek stb, stb. A gleccser aljában esőerdő van itt is. A kis faluban, ami kiszolgálja a sok turistát, aki jégen akar sétálni vagy mászni is több, mint 5 méter eső esik évente. Már láttam néhány gleccsert, de ez mégis csak különleges, illetve fele annyiba kerül a gleccseren sétálás, mint Argentínába. A fél napos túra keretében másfél órát töltöttünk el a jégen, bakancsot meg hágóvasat adtak, aki kért az esőkabátot is kapott. Nagyon élveztem, legközelebb a jégmászást is ki fogom próbálni. Itt nagyon népszerűek az extrém sportok, a bungy jumping innen indult. Én azt hiszem a legtöbb nélkül jól megvagyok, de nagy valószínűséggel ha hazaértem körülnézek mennyibe kerül otthon egy paplanernyős tanfolyam. Végül is leszállhatnék otthon a kertben:) Azért, hogy a délután se vesszen kárba, elgyalogoltam a közeli tóhoz, és mázlimra relatív jó idő volt, így tudtam 1-2 képet csinálni a Cook és a Tasmán-hegyről, ahogy tükröződik a víz színén. Új-Zéland déli szigete tele van Gyűrűk Ura forgatási helyszínekkel, amiket csoportos kiránduláson is meg lehet látogatni, sőt ha valaki elvakult rajongó, kipróbálhatja az eredeti kellékeket. Öltözz hobbitnak! Nekem ez nem volt cél, mivel az egész sziget egyszerűen lenyűgözően szép, bár a nyugati oldal csöppet esős. Újabb olyan hely, ahova bármikor visszamennék, többek között síelni is.
Északi sziget 2009. jún. 1. hétfő 01:44:57 címkék: úton, Új-Zéland Nagyjából elrohantam a gleccsertől Rotoruáig buszon, vonaton meg repülőn. A vonat elég híres, és tényleg nagyon szép, de fotózni nem nagyon lehetett, mert közel a legrövidebb naphoz itt a déli féltekén sötétedett, a vonat meg gyors volt. De legalább láttam.:) Christchurch helyes város, igazán élhető méret, rengeteg túrabolttal :) meg egy régi villamossal, ami most turista árakon üzemel. De semmi igazán extra. Rotorua 2 dologról híres: a gejzírekről (és záptojás szagról), illetve a maori falukról és kultúráról. Meg kell hagyni, mindkettő érdemes arra külön-külön is, hogy az ember a városba látogasson. Én a kevésbé híres és turista központú falut választottam Whakarewarevát (ejtsd: fakarevareva). A teljes neve a táblán:) 1 órás idegenvezetés tényleg érdekes volt, egy helyi tartotta, aki mesélt a maori szokásokról, hitről és kultúráról. Ők is polinézek, mint a hawaiak, a húsvétszigetekiek vagy a tahitiak. Ráadásul a nagy távolság ellenére a nyelv nagyon hasonló, csak más dialektus, de megértik egymást. Az aucklandi múzeumban részletesen is megnézhettem, hogy hogyan vándoroltak DK-Ázsiából az évezredek folyamán. Csak télen laktak régebben a faluban, mert a sok gejzír miatt ott meleg volt. Ki is használták minden előnyét, főzéshez, meleg vízhez és fűtéshez is használták. Mint megtudtam, összeköttetésben állnak a gejzírek az Etnával, ha az kitör, akkor nekik is futniuk kell. Szerencsére valahogy ezek a gejzírek kevésbé büdösek, mint Yellowstone-ban, USAban, de azért így is elég könnyen felismerhető a szag. A gejzírek inkább csak "hot potok", bugyog meg gőzölög, de nem tör ki, csak 2. sebaj, jól mutatnak, és elég sok helyen vannak a városban.
A belépőjegy ára tartalmazta a maori bemutatót, ami sokkal mókásabb volt, mint előtte gondoltam. Énekeltek meg táncoltak, illetve meséltek kicsit a hozzá tartozó rituálékról. A gömbök pörgetése kísértetiesen hasonlított a buzogányozásra, kivéve, amikor 2-t forgattak egy kézben. Az már durva. A maorik nekem bejöttek, mert vidám társaság, és hiába „skanzen-jellegű” a falu, mégis tele volt élettel. Például egy unoka gyakran belesétált a bemutatóba. A város közelében van a kivi mentő központ. Alapvetően sose értettem, hogy miért küzdenek 1-2 állat megmentéséért, hiszen az emberek nélkül is kihalt pár faj. Aztán hamar kiderült, hogy a kiviért abszolút az emberek felelnek, ugyanis a telepesek előtt nem voltak emlősök a szigeteken, csak madarak. Így nem volt gond, ha egy madár nem tudott repülni, nem volt nyest vagy macska, ami megegye. Aztán a telepesek behozták a nyulat, mivel elszaporodott, annak korában tartására kisebb ragadozókat, de sajnos a kivi könnyebb zsákmány volt. Most nagyjából 5% túlélési esélye van egy kivi tojásnak a vadonban. A központban begyűjtik a tojásokat, kikeltik és 1 kilós madarakat engedik vissza, nagyjából oda, ahonnan begyűjtötték tojás korában. Továbbá nagy területeket elkerítenek 3 méter magas kerítéssel, hogy kizárják onnan az emlősöket és visszaállítsák az 1800-as évek előtti természeti állapotot. Amúgy a kivi mókás dolog, mert nem igazán madár. A csontozata inkább emlősére hasonlít, van bajusza, kicsi a szeme, és nagy a füle, legalábbis madárhoz képest. Az életciklusa is inkább emlőshöz hasonlít. A bamba képű láma után nagy kedvenc lett, mert jópofa madár. A központban élőben is meg lehetett szemlélni, meg ha benyújtottam a kezem, akkor odajött és megszaglászott a csőrével (az orrlyuka a csőre végén van a többi madárral ellentétben). Auckland olyan, mint egy kicsi (1,3 millió lakosú) amerikai nagyváros, felhőkarcolókkal, kis kertes házas lakónegyedekkel. Az Auckland Múzeum jó részét a polinéz kultúrának és szokásoknak szentelték, maori bemutatóval stb. Nekem jobban tetszett a vulkános kiállítás, ami eléggé helyén való, lévén a 2 nagy szigete vulkánok hozták létre, különben eltűnt volna a víz alatt. Én leginkább csak bóklásztam a városban, Ponsonby az egyik legrégebbi negyed, tele kis kávézókkal helyes boltokkal meg hétvégente utcai árusokkal. Kihasználtam a kultúrák találkozását és egy Starbucksos muffin reggelit követően bagelt ebédeltem és török pizzát vacsoráztam.:) Auckland tipikusan az a hely, ahol szívesen élnék. Magyarral is ott futottam össze először egy palacsintát és kolbászt áruló pasi személyében, de utazóval még mindig nem találkoztam, és ez tulajdonképpen így is maradt végig.
Reptéri kalandok Mon, 01 Jun 2009 01:58:32 címkék: úton, Ausztrália, érdekesség, Chile, közlekedés Mivel a második alkalommal, Ausztráliába belépve már mondhatni vicces volt, gondoltam megírom, hogyan lehet bejutni az említett országba és Új-Zélandra. Mivel mindkettő sziget, ezért az elszigeteltség miatt némileg védett a növényi és állati kórokozóktól és fertőzésektől, pl. veszettség sincs. Ennek folyományaként karantént állítottak fel mindkét országban. Nem csak állatok behozatalára. Ki kell tölteni egy helyes kis papírt, amin nyilatkozni kell mindenféléről: állati és növényi eredetű dolgokat szándékozik-e bevinni az országba, volt-e horgászni vagy farmon/vadonban, élő állat stb. Mivel túráztam több helyen, ezért nyilván volt föld a talpamon, szóval szépen elvitték a bakancsom és lemosták. Én meg üldögéltem a padon és vártam, hogy újra cipő legyen a lábamon. Legalább újra tiszta. A Brazíliában vett amazóniai bogyókból készült láncaim eddig nem okoztak gondot, mondván át vannak szúrva és így biztonságosak. Na nem így az ausztrál ellenőrzésen. Közölték, hogy nem biztos, hogy már így nem nő ki belőle növény, így nem túl szívderítő lehetőségek közül kellett választanom. A legegyértelműbb, hogy búcsút mondok nekik, vagy megőrzik amíg elhagyom az országot (sajna nem Melbourne-ből, hanem Sydney-ből fogom megtenni, így ez kiesett), vagy ők elpostázzák nekem. Hosszas tanakodás után arra jutottam, hogy a 30 dollár kezelési költség meg 20 dollár posta költség (csak légipostával küldik) még mindig kevesebb, mint egy repjegy Brazíliába, így hazaküldettem. Sajnálatos módon valahol a határőr és az otthonim között elveszett, 3 hónap után már nem is reménykedem, hogy megkerül. A karanténnal foglalkozó intézménytől azt a választ kaptam e-mailben, hogy ők június elején feladták... ahhoz képest októberig nem érkezett meg. Persze kerestetni nem igazán tudom, mert semmilyen csomag számja nincs... Legalább a perui nádból készült totorám nem gond. Lassan úgyis minden megy haza. Sikerült így az egészet nagyjából fél óra alatt megúszni az útlevél ellenőrzéstől a kijutásig. Ja, még valami. Az egyik legrosszabb dolog, ha az ember csak úgy repked a világban, hogy amikor megérkezik a reptérre senki nem fogadja. Egy idő után rossz nézni a sok boldogan egymást ölelő embert. Na ja.... Megjegyzések: [mama] 2009-06-02 19:56:55 Szia! A képeknél is írtam már, hogy gondolkodjál el azon, hogy írjál egy könyvet az útról. A rövid összefoglalásokat elolvasva ez egyre erősödik bennem. Kedvet csinálsz másoknak is, persze, ha megtehetik, és talán Te is élveznéd, végiggondolva az egész utazást. Te is sok "támogatást" kaptál útikönyvből, de nem mindenkinek megy annyira jól angolul a tájékozódás a megfelelő könyvekben, és interneten sem, mint Neked, s magyarul azt hiszem nincs nagyon ilyen. További szép élményeket és azt hiszem kevés lesz az "EGY" alkalom, hogy az itthon maradottaknak kis ízelítőt adjál! Puszi Mama
Új-Zéland összefoglalás 2009. jún. 4. csütörtök 11:48:29 címkék: Új-Zéland, érdekesség Röviden és tömören tetszett. Nagyon. Azon kevés helyek egyike, ahol szívesen élnék, talán fogok is. Jó ember/terület arány, gyönyörű természet, remek szabadtéri programok meg extrém sportok (síterepek!), mindez fejlett ország minden kényelmével és környezet-tudatos kivitelben. Valahogy a természetközeliséget éreztem még Aucklandben, a legnagyobb városban is. Legalábbis mindent megtesznek a védelmére, minél kevesebb áramot/vizet pazaroljanak és mindent, amit lehet szelektíven gyűjtenek. A déli sziget talán barátságosabb, bár a nyugati részén szinte mindig esik az eső, ami annyira azért nem nyerő. Az északin meg jobb az idő. Mivel itt nem volt a bevándorlókra "fehérek előnyben" szabály, nagyon sok az ázsiai, aki rövidebbhosszabb időre Új-Zélandra költözik tanulni vagy dolgozni. Ennek eredményeképpen a nagyobb városokban remek indiai/kínai/japán/török étkezdéket lehet találni. Szóval az új-zélandiak finoman szólva piszkosul mázlisták. Egészen addig, amíg a rengeteg vulkán közül valamelyik, ami a szigetet létrehozta úgy nem dönt, hogy kitör. Érdekességek: - itt is divat a körforgalom (nagyon furcsa óra járásával megegyező irányban körözni) - a legtöbb kis boltot ázsiaiak üzemeltetik: élelmiszer, szuvenír, gyorskajálda - kicsit több, mint 4 millió emberre több, mint 40 millió birka jut.
- a nemzeti szimbólum a kivi (madár), de új-zélandiakra is használják a kifejezést, szegény madár eléggé veszélyeztetett faj - az angol telepesek előtt, akik behurcolták őket, nem volt emlős a szigeteken - a távolsági buszokon a sofőr nem morog, hanem kedvesen köszönti az utasokat, megmondja a nevét, hogy mikor hol fogunk kb. megállni, a megállóban pedig tippet ad, hogy hol vegyünk ebédnek valót. Megjegyzések: [múúúú] 2009-06-07 16:42:28 nézegetem az ingatlanárakat a környéken...
Melbourne és a híres Great Ocean Road 2009. jún. 4. csütörtök 12:27:52 címkék: úton, Ausztrália, közlekedés Megérkeztem Kenguruföldre. Mindenféle elképzelésekkel ellentétben a kenguru nem védett állat. A túl jó körülmények miatt nagyon elszaporodott, ezért simán vadásszák. A koala viszont az, mert a pandához hasonlóan nem egy életrevaló fajta. Csak eukaliptuszt eszik, a kb. 800 fajtából csak párat hajlandó fogyasztani. Ráadásul nincs nagy energia értéke a növénynek, meg a mérgező részét hatástalanítani is sok energia, így kedves szőrmók napi átlag 20 órát alszik. Fél kiló levelet, ami a napi adagja nagyjából 100 óráig emészt. No komment. A gomb orra meg a szőrös fülei viszont eszméletlen helyesek. A Great Ocean Road (Nagy Óceáni Út) Ausztrália talán leghíresebb tengerparti útvonala Melbourne-től nagyjából 1 órányira, 100 m magasban a szikla tetején kacsakringózik. Ha többen együtt utaznak, a legegyszerűbb (és legolcsóbb) autót bérelni, feltéve, ha nem riad el valaki attól, hogy a kormány jobb oldalon van. Én a kényelmesebb verziót választottam, egy egész napos busztúrát, ami megállt vadon élő koalát nézni (persze aludt), egy kis faluban ebédre, majd a délutánt a 12 apostol környékén töltöttük. Az „apostolok” régen letört sziklák maradványai, ugyanis a part menti kőzet nagyon puha, így a víz és hullámok folyamatosan és relatív gyorsan változtatják a partvonalat.
Melbourne nagy város (3 millió lakos), szélsőséges időjárással (néha sarki levegő érkezik és 20 perc alatt 20 fokot hűl a levegő, majd vissza is melegszik) és rengeteg híres sporteseménnyel. Nekem valahogy mégse tetszett. Próbáltam számolni, hogy a belső üzleti negyedben milyen arányban vannak öltönyösök, de hamar rájöttem, hogy simán 90% felett van. A maradék olyan hülye turista, mint én:) Nagyjából bejártam minden izgalmas részt, sikerült 1-2 apró darabbal újítanom a ruhaállományomat. Végül is 4 hónapja 6 db pólót cserélgetek, jól jött az elkopottat lecserélni.
Valahogy mégse hatott meg a város. De lehet, hogy csak velem van a baj, vagy kicsit lenyomta a kedvem a reptéri eset. Mindenesetre egy dolog biztos: belőtt/részeg építészeket itt vidáman hagyják alkotni, ráadásul kérdés nélkül meg is építik, amit megrajzoltak. Kicsi gond, hogy a Federal Square-n lévő üveg kalitka acélszerkezete rettenetesen kusza, vagy hogy a pályaudvaron (lehet a statikus könyörgésére) csak a vasúti sínek egyenesek. De hogy ne legyek ennyire negatív, az öböl környékén lévő új magasházak kifejezetten jól néznek ki, a penthouse-ok meg tényleg kreatívak, egyet simán elfogadnék (lehet más városban). A villamos jelenti a legfőbb tömegközlekedést és 3 változata létezik: nagyon régi nosztalgia, ami körbe jár a központban és ingyenes, létezik étteremként működő is néhány, a borzalmasan ronda szürke és a hipermodern sárga. Mindenki döntse el maga, hogy melyik tetszik neki a legjobban. Vietnamban együtt hajókáztam másfél napig elég sok ausztrállal, a legtöbb Melbourne-ben él, az ő elmondásuk alapján nem is olyan rossz hely. Csak én nem találtam meg azokat a helyeket, amiket az ott élők. Legközelebb. Majd megyek látogatóba. Vagy hosszabb időre.
New Zealand 2009. jún. 4. csütörtök 13:37:13 címkék: English, Új-Zéland Unfortunately, due to my limited budget, I only spent two weeks in that gorgeous country. Totally loved it. I seriously think that I would like to live there for a few years. Just to have enough time to try all the outdoor activities such as zorbing, sledging, bungie jumping or paragliding. Enjoying the friendly locals, the lovely landscape or the variety of Asian and European food. I may volunteer for the kiwi encounter bird-saving program. They look really cute, almost like mammals and endangered because of humans (all kinds of mammal little predator were introduced by the settlers). I spent a week in the South Island, I visited the must-see Milford Sound. It is beautiful, but the road before it as more spectacular. At least in my opinion. Or just the light were not perfect at the Milford Sound. I did a boat trip too, which was pretty cool though. It was already snowing in Queenstown (quite a bit of change from Moorea), still not ski season, so I headed North to Fox Glacier for warmer weather and a bit of ice-walking. The Fox Glacier is pretty special, because it advances 10 times faster than most of the glaciers (a few meters a year!), it is surrounded by rainforest and falls 2600 meters to the altitude of only 250 meters above sea level. After Perito Moreno and other glaciers, still worth the visit. Close to the town, ther is a nice lake, and if you have luck (means good weather) you can see Mt Cook perfectly reflecting. Not bad. My last (and first) stop was Christchurch, the biggest city on the South Island, a really nice place to lie apparently, but nothing too interesting for sight-seeing. It has many great outdoor shops:) I took the scenic TransAlpine train on the way back, but it was getting dark and the train was fast, so I don't have good pictures. High on my list was Rotorua, and I was damn right about visiting. Interesting thermal activities including geysers, hot pots bubbling mud pools and also Maori villages with traditional "shows". I visited the "less" touristy village, Te Whakareva, the 1 hour guided tour was great. And the maori dancing and singing performance was funny too. Worth watching. I actually liked the famous love song (of course I didn't understand the lyrics, maybe that was tacky). I wish I have a voice like them! They said that the language is polynesian, and there is so little difference, only dialects, so they can understand Hawaiian people. My final stop was Auckland, which is big city like in the US, but with more charm. Typical Asian grocery shops and fast food places and "traditional" American bakeries with muffins and scones. To be honest, I really enjoyed my Star-
bucks muffin and Subway sandwich, but nothing compares to a Turkish pizza:) The only slight trouble that they drive on the wrong side, and buses are quite uncomfortable. They at least stop about every 2 hour or so to stretch your leg. Many times it is the cheapest and of course the faster to fly. Except with nakedbus, if you book ahead, you can find bus tickets for 1 NZD. I took one from Queenstown to Fox Glacier.:) I really understand why many foreigners want to live in New Zealand or just coming back to the country quite often:) Now I'm in the land of the kangaroos, not as much of a favorite as the Kiwis, but I may change my mind.
Hátizsákból élni Fri, 05 Jun 2009 11:05:38 címkék: egyéb Kicsit más, ha az embernek van 1 db 45 (55) literes hátizsákja a ruháinak és aprólékoknak, meg egy kis 25 literes az értékes cuccoknak, mint egy teljes szobányi/lakásnyi cucc. Egy idő után a hátizsák jelenti valahol az "otthon" fogalmát, hiszen az a tartalmával együtt jelenti az összes saját dolgot, ami állandó. Az összes többi dolog, ágy, konyha, város, éghajlat folyton változik. És még egy olyan nomád természetű embernek is, mint amilyen én vagyok is szüksége van valami állandóságra. Persze senki nem akar egy hatalmas és ezzel arányosan nehéz hátizsákot cipelni. Illetve minden kezdő hátizsákos megtanulja, hogy nem praktikus, mindent be lehet szerezni, hosszabb útnál meg úgyis mosni kell. A hátizsákom kicsit több, mint 11 kilóról indult, most 14-15 között ingadozik. Ok? Van némi nehéz szuvenír nálam (meg könnyebbek), amit majd Ázsiából adok fel, illetve extra útikönyvek, amiket még nem sikerült becserélnem. Ami meg elég sok emberben felmerül: hogyan lehet nagyjából 6 db pólóval és 4 db nadrággal teljesen különböző éghajlatokon meglenni. A válasz egyszerű: nem a legegyszerűbb, de simán kivitelezhető. Ráadásul most épp a hideg éghajlat végén tartok, innen már csak a meleg miatt fogok panaszkodni, ennek megfelelően a polár kabátom is utazni fog majd Ázsiából haza, az egyik vastag nadrágom megérett a kidobásra, az egyéb meleg cuccok egy része is lassan csak a szemetesbe való. A pólóimat, amik elhasználódtak lecseréltem. Na ja, ha ilyen kevésből válogat az ember, hamarabb kopik. Lyukas zoknit otthon se tart meg az ember. De amíg nagyjából 1000-1500 Ft-os áron be tudok szerezni újat, addig nincs gond, innentől meg még olcsóbb lesz. Normális körülmények között is vennék 1-2 ruhadarabot otthon, nincs különbség, csak a földrajzi helyben. Néha jó lenne más cipőt/táskát/pulóvert felvenni (az utóbbiból 1 db van, meg a polár dzseki, nem nagy választék), de bőven lesz rá időm. Otthon meg nem lehet látni kengurut heverészni a fűben. A netbook az egyik legjobb döntésnek bizonyult, megkönnyíti a "szerettekkel" való kapcsolattartást, mindenféle információ kutatását neten, busz és repjegy vásárlást, és nem elhanyagolható szempont, hogy a blog ékezetmentes lenne nélküle, meg valószínűleg sokkal silányabb. (Nem, nincsenek tévképzeteim, hogy milyen fantasztikus blogot írok, ennyi időm meg energiám van rá, írásilag meg ennyi telik ki tőlem.) Egy dvd olvasó néha jól jönne, hogy filmet lehessen nézni, mert mindig vannak pár dolláros akciók. Kimarad. A legfontosabb: mivel a hátizsák az "otthonom", megérdemel némi védelmet. Az "esőkabátja", amit minden busz és repülőúton visel már kissé lyukas és elég koszos. A hátizsák viszont makulátlan. Kabátból meg könnyű újat szerezni. Mindenkinek erősen ajánlott. A hátizsák tökéletes állapotban ért haza, az esőkabátja viszont a kukában landolt, valamikor Ázsiában még varrtam is a 10 cm-es szakadást rajta. Ennyit bírt. ui: túl vagyok az út felén, hamarosan hazaérek;) Megjegyzések: [Judy] 2009-06-06 13:39:54 Kikérem magamnak, én pl. olvasni szoktam, és a képekre többnyire csak rálesek. Olyanok, mint a képernyővédők, szépek, távoliak és embermentesek :P Engem jobban érdekel, amit írsz. [fnoncsi] 2009-06-07 00:20:13 Embereket fotózni nehéz ügy. Pofátlan dolognak tartom suttyomban lekapni valakit. Ha meg engedélyt kérsz, általában nem kapsz. Így marad néhány köztes verzió, ahol keresni kell a képen. De majd igyekszem. Én többet majd akkor fogok
feltűnni a képeken, ha valakivel utazom. Utálok folyton megkérni valakit, ezert minimalizáltam. Amúgy meg van, aki olvassa a blogot, de a Fotók kb. 10x annyi látogatót kapnak:) [mama] 2009-06-08 15:01:10 Szia! Csatlakozom Judyhoz, engem is az írás érdekel jobban. Technikai hibának találom ebben a blogstílusban, hogy nem tudtam visszamenni, a régen kezdőoldalnak nevezett írásokhoz, mert ilyen menüpontot nem találtam, hogy a képekről visszamehessek. Tartalmi hozzászólásként annyit, hogy nem hittem volna, hogy ilyen nyíltan bevallod, hogy kell az embernek állandóság is, ami most Neked bizonyos személyes tárgyaid. Régen a tárgyaknak nem adtál ekkora jelentőséget, de ez így van jól. Majd itthon járhatsz elegáns cuccokban egy ideig. Kis magas cipőre is vágyol? Majd meglássuk! puszi mama [fnoncsi] 2009-06-08 23:58:38 Dolgozom rajta, egyelőre a címre kattintva megy vissza a kezdőoldalra. Nem biztos, hogy enged más lehetőséget.
Sydney 2009. jún. 17. szerda 07:35:46 címkék: úton, Ausztrália A legfontosabb: Sydney jó hely. Mázlim is volt, mert jó áron találtam egy tök jó hostelt, ingyen reggeli, vacsora meg wi-fi, és fantasztikus kilátás az üzleti negyedre. Az Asylum hostel erősen ajánlott, főleg a legfelső szinten lévő szoba, aminek saját fürdőszobája, tévéje, mikrója van:) Ugyan a vízumokat, amiket ott akartam intézni különböző okok miatt nem sikerült, de majd Bangkokban megoldom, különösebb probléma nincs, max. bosszankodtam. De erősen kompenzálta az egyik sarkon lévő török kajáldában vett török pizza meg egy barátságos muffin, illetve fél óra egy könyvesboltban.:) Valahogy sokkal jobban bejött a hangulata, mint Melbourne-nek. Lehet közrejátszik, h az üzleti negyedben (CBD) a sok öltönyös figura között mindig feltűnik néhány kocogó. Vagy szimplán a helyes könyvesboltok miatt, ahol épp árleszállítás volt (sikerült vennem 2-t is). Vagy csak azért, mert sokkal jobb az idő, mint Melbourne-ben. Vagy mindezek együtt. Igazság szerint leginkább csak keresztül-kasul begyalogoltam a belvárost, természetes megálló volt az operaház, a Rock (első telepesek ott építkeztek), az ausztrál vadállatokat bemutató központ (lehetett nagy gyíkokat, koalát meg kengurut simogatni). Mint megtudtam, a kenguru azért ugrálva közlekedik, mert közepes sebességnél ez a leghatékonyabb. A koala meg azért eszik eukaliptusz annak ellenére, hogy kalória tartalma kb. nulla és enyhén mérgező, mert más nem eszi, így jók az esélyek, hogy neki marad.
A közlekedés egész mókás a városban és nem csak azért, mert a bal oldal vezetnek. Mert ugye van autó, busz, metró. Meg egy körvasút az üzleti negyed felett. Meg az elővárosi vonat, ami szintén föld alá került a városban. Illetve komp, mert a város fele, leginkább lakóövezet a folyótorkolat másik oldalán van. A belvárosi részen a leggyorsabb közlekedési eszköz viszont a 2 láb, így rengeteg öltönyös meg kevésbé elegáns figura rója az utcákat kávéval a kézben. Összesen talán 5 napot töltöttem a városban, de 2-3 napos kirándulásokat tettem vonattal meg repülővel (később részle-
tesen). Ha választanom kéne, hol akarok élni Ausztráliában, azt hiszem Sydney első helyen szerepelne. Brisbane-re azt mondják jó hely, csak kicsit meleg van. Meg kicsit magas az UV-sugárzás (Ausztráliában és Új-Zélandon a legmagasabb a melanómás megbetegedések száma, na ja, ózonlyuk meg strand-imádat nem jó kombináció). Megjegyzések: [mama] 2009-06-17 12:18:43 Szia, mintha kimaradtak volna napok, mert 06.05 és 06.17. között is voltál pár helyen, nem? Ne szúrj ki velem, hogy ilyen messze akarsz élni, hogyan látogassalak meg. Nem szeretek ennyit repülni, . Ennyire nem kell menekülni, ha nem akarsz látni, akkor a szomszédba se megyek át. Puszi mama
Kitérők Sydneyből 2009. jún. 19. péntek 04:33:09 címkék: úton, Ausztrália Az egyik szinte egyértelmű 1-2-3 napos kirándulóhely a Kék-hegység, mivel a vonat nagyjából 2 óra alatt kényelmesen odavisz. Ha jól tudom, az eukaliptuszok miatt kék. A fa zöld, de a gázok miatt, amiket kienged kék. És tényleg, kicsit furán fest. Hogy a fene essen bele, közel van az esőerdőhöz, ergó én se úsztam meg eső nélkül a gyaloglást. 1 nap bőven elég Katoombat használva kiindulásnak a legnépszerűbb vízesések és sziklák feltérképezésére, de gondoltam nem sietek sehova, legyen inkább kettő. Így volt időm újabb könyvesbolt-böngészésre, muffin fogyasztásra és nézelődésre a kis városban. Tökéletes hely hétvégi menekülésre a nagyvárosból, csak ne lett volna hideg.
A másik "kitérő" 3 órányira volt... repülővel. Nagyjából az ország közepén, és mindenki felismeri a nagy narancssárga sziklát, Ulurut. Másfél napot töltöttem ott, délután körbegyalogoltam (8-9 km) a sziklát, utána meg a busz felszedett és lehetett naplementét fotózni. Mivel a helyi ab originaloknak szent hely (hivatalosan ők a nemzeti park tulajdonosai is), a legtöbb helyen nem lehetett fényképezni a szikla körül. De legalább néhány helyen volt némi infó a hozzá kapcsolódó legendákról, bár leginkább csak annyi, hogy szent hely, csak a szokások és hagyományok részletes ismeretével érthető meg, ezért ne fotózz. Kedves. A naplemente tényleg jól néz ki. Apró probléma, hogy bárhogy próbálkoztam, a fényképeken nem sikerült visszaadni, hogy milyen monumentális is Uluru. Betölti a teret, még távolról is. Az egyetlen probléma a kis "faluval" Yularaval, ami kiszolgálja a két nemzeti parkot (van még egy kiemelkedő szikla csoport, csak az nem olyan ismert), hogy leginkább csak egy kis bevásárló részből meg néhány szállásból áll. A bevásárló rész nagyjából 2 kávézó, 1 étterem, 1 szupermarket és 3 egyéb részben szuvenír bolt. Az összes szállás pedig egy tulajdonban van, campingtől a luxus szállodáig. Az egyetlen hátizsákos kategóriájú helyen a 20 ágyas szoba (2 emeletes ágyanként részben elválasztva, mint valami barakk) 45 ausztrál dollár, ami nagyjából 35 USD. Elég pimasz.Gondolkoztam, hogy kéne valami helyes ab original kézműves akármit venni, de minden pofátlanul drága. Sydney-ben meg kinéztem egy működő bumerángot. Egy dolog viszont eléggé feltűnt a repülőn. Ausztrália elképesztően üres a keleti partot leszámítva (ahol a lakosság 75%-a él). Meg hogy nagyon piros. Ulurut egyszer látni kell, de az pont elég is.
Ausztrália összefoglalás 2009. jún. 19. péntek 05:02:52 címkék: úton, Ausztrália, érdekesség Alapvetően tetszett, de közel sem annyira jó hely, mint Új-Zéland. Tény, hogy nem sokat láttam belőle az ország méreteihez viszonyítva. Mindenesetre az emberek nem annyira barátságosak és minden drágább. Meg melegebb van, ami télen nem biztos, hogy baj, nyáron viszont eléggé. Inkább essen az eső többet, mint hogy nyáron 40 fok meg bozóttűz legyen. Rengetegen jönnek ide ideiglenesen munkát keresni a világ minden tájáról. Nagyon sok az ázsiai, aki itt tölt el egy évet, dolgozik, majd utazgat egy kicsit és irány haza. Utazással egybekötött munka-vízumot, amivel 3 hónapot lehet dolgozni nagyon könnyű szerezni. Normális munkát kicsit nehezebb, de elnézve a nagy építkezéseket meg ahogy rohangáltak az emberek, a gazdasági válság nem nagyon, vagy legalábbis sokkal kevésbé érintette, mint Európát. Valamit magyaráztak, hogy teljesen másképp működik a gazdaság. Míg Amerikában meg Európában mentik hatalmas hitelekkel a nagy cégeket, Ausztráliában 1-szer kaphat egy cég állami segítséget. Aminek jó része általában a beszállítókhoz kerül, hiszen ha a nagy bedől, a kisebb cégek is mennek vele. Meg a hatékonyságra nagyon ügyelnek. ha másodszorra is becsődöl, akkor nem elég hatékonyan működött, ezért nem érdemes rá pénzt áldozni. Van benne logika. Úgy tűnik példát vettek a kenguruól meg koaláról, akik a nem túl barátságos körülményekhez alkalmazkodva mesteri fokra fejlesztették a hatékonyságot. Az egyik ugrál, mert ahhoz kevés kalória kell, a másik meg minimálisra redukálta az agytevékenységet, mert ahhoz sok kell, ellenség meg fán nem igazán van. A régebben meglévő "inkább csak fehér bevándorlók legyenek" elv megszűnt, így elég színes lett az ország. Sajnos az eredeti lakosság nem nagyon járt jól, elég sokan a városba indultak szerencsét próbálni és az utcán alkohollal a kezükben maradtak. Akinek több esze volt, maradt a semmi közepén és bumeránggal vadászik kengurura. Gazdasági és turisztikai szempontból is Ausztrália elsősorban Ázsiára koncentrál. Nem hibáztatható érte. Gazdasági szempontból ott van Kína, Malajzia, Szingapúr, nyaralni meg olcsón lehet menni Thaiföldre van Balira. Sima ügy. Az ausztrálok szeretnek utazni, főleg Ázsiába, összefutottam elég sokkal, szinte mind jó fej volt, egyre nagyobb a kedvem, hogy a déli-féltekére költözzem, bár Új-Zéland még mindig preferált. Érdekességek: - a lakosság 755-a a keleti parton él, az ország belseje meg leginkább csak kenguruk által lakott. Meg néhány millió birka. - itt is nagyjából annyi birka jut egy emberre, mint Új-Zélandon. Nem humanoid a fő lakosság. - minden sarkon terem egy Starbucks. Nagyjából a 3. előtt elhaladva lesz az embernek olyan kényszere, hogy beszerezzen egy áfonyás muffint - hála a most már elég multi-kulti lakosságnak, autentikus ázsiai étterem bőven van. - sokféle bumeráng létezik. Az ismert kicsivel madarat koppintottak fejbe röptében. A nagyobbakkal meg a kenguru lábát alóla - a pénzérméken az angol királynő mosolyog, de egyébként nem érezhető, hogy bármi közük lenne Angliához - a koala nem azért néz bambán, mert az eukaliptusztól beszívott, hanem azért, mert az eukaliptuszban nincs sok energia, az agy működéséhez pedig abból sok kell - még tél közepén a strandtól távol is felismerhető a "tipikus ausztrál": szőke és szörfös
Megjegyzések: [AusztralTom] http://www.ausztraltom.blogspot.com 2009-07-05 12:45:03 "szőke és szörfös" - nem értem amit mondasz :O]
Bangkok és Ayutthaya 2009. jún. 21. vasárnap 01:42:17 címkék: úton, Thaiföld Sikerült elhagynom a déli féltekét (bár Indonéziában kicsit visszakúszom az Egyenlítő másik felére), és a télből megérkeztem a nyárba. Egészen pontosan este 11-kor lévő 27 fokos párás melegbe. Na ja, esős évszak eleje. Bangkok nagy és zajos. Sokkal inkább metropolita, mint Budapest. A különbség az óváros rozzant házai és utcai árusai között, illetve Sukhumvit Pradaval meg Dolce és Gabbanával tele lévő hatalmas üzletközpontjai között leírhatatlan, a távolság mindössze 3-4 kilométer. Na meg kb. minden 3. sarkon van egy Starbucks, McDonalds, Subway vagy egyéb amcsi gyors kajálda erősen túlárazva. Egy muffin vagy hamburger áráért 1 hatalmas adag helyi gyorskaját (pl. pad thai – sült tészta tofuval, babcsírával, csirkehússal és földimogyoróval) adnak. De azért tele van helyiekkel. Na ja. A közlekedés szimplán káosz. Hiába vannak 2x5 sávos utak, a forgalom még éjfél körül is elég nagy, de legalább akkor dugó nincs. A szokásos autó-busz-taxi-motor úton lévő járműveket kiegészíti a tuk-tuk, ami egy 3 kerekű motor, ahol hátul 2 ember utazhat tető alatt, a leggyakoribb eszköz a-ból b-be való eljutásra, mert ha valaki jól tud alkudni, olcsóbb mint a taxi, ami méter alapján megy. Bátrabbak választhatnak motoros taxit, ahol a sofőr mögé lehet huppanni és cikázni az autók között. Bukósisak persze nincs. Én preferáltam a rendes taxit, mivel sok esetben nem drágább, mint a tuktuk, és remekül jött a légkondi amikor már nem bírtam tovább az izzasztó meleget, illetve amikor szokás szerint leszakadt az ég. Elég volt egyszer bőrig ázni (naivan úgy gondoltam, hogy még csak csepereg, a következő sarkon már megint lesz tető, ami alatt lehet sétálni, azalatt meg nem ázom el... tévedtem), konkrétan megkérdezték, hogy véletlenül ruhástul álltam-e be a zuhany alá. De utána legalább nem volt füllesztő meleg a városban, kb. 12 órán át.
A turista látványosságokat sikerült letudni elég hamar. A Kao San utca a turisták központja DK-Ázsiában, tele utcai árusokkal és éttermekkel/pubokkal. Az 1 négyzetméterre jutó hátizsákos turista és giccset áruló helyi mértéke már szinte abszurd. De van egy jó angol nyelvű használt könyveket áruló könyvesbolt és sikerült eredeti Havaianas flip-flopot is beszereznem potom pénzért. Megnéztem a legnagyobb watot (buddhista templom), Wat Phra Kaewet és a palotát néztem meg. Szép, szép, de nekem kicsit túl sok az arany. A smaragd Buddha-szobrot is láttam, ami talán a leghíresebb, de kb. olyan érzés volt, mint a Mona Lisa. Oké, hogy jól néz ki, de a legtöbb csak PR. Főleg a nem hívő turistáknak. De legalább komolyan veszik, hogy fedetlen vállal meg térdel nem engednek be. Ha már templom, a közelben lévő Wat Phro jobban tetszett, bár valószínűleg a kisebb tömeg is szerepet játszott benne. Az egyik legérdekesebb látványosság akárhogy is nézem, mégse a templomok, hanem a bizarr szexturizmus. 50 körüli elhízott fehér pasik 20 körüli, csinos, minimális ruhát viselő thai lányokkal. Kézen fogva, általában bevásárlóközpontokban. Meg gondolom a tengerpartokon. Azt viszont meg kell jegyezni, hogy a thai nők tényleg nagyon szépek, genetikailag jól vannak kódolva. Bangkok amúgy jó hely, fura keveréke a nyugati és keleti kultúrának, de van mindkettő egyelőre békés szimbiózisban.
Hatalmas mennyiségű használt (és olcsó) angol nyelvű könyveket áruló bolttal, illetve a bevásárlóközpontokban a frissen megjelentekkel. Starbucks, fantasztikus helyi kaja az utcán és egzotikus gyümölcsök. Nem véletlen, hogy sok külföldi költözik ide. Ráadásul a gyönyörű thai szigetek is közel vannak.:) Ayutthaya nagyjából 2 órányira van Bangkoktól vonattal és tele van régi khmer romokkal, amik a 12-14. században épültek. Optimálisan biciklivel lehet bejárni, mert gyalog kicsit messze vannak egymástól. Egy izraeli építész sráccal együtt utaztunk a vonaton, meg ugyanazt a szállást választottuk, így együtt béreltünk biciklit is. A 2. adag után már sok különbséget nem véltünk felfedezni, ezért abba is hagytuk a romnézést. Időben, mert már épp kezdtünk felforrni a melegben. Néhány érdekességet azonban leszűrtünk. 1. az alapozás nem volt az erősségük, meg úgy tűnik a talaj se az igazi, mert szinte minden rom ferde volt, a hullámzó falakról nem is beszélve. Klasszikus geotechnikai példák. Több épületnél leírták, hogy az első összedőlt, így újra kellett építeni. 2. leginkább téglát és tufát használtak építéshez, de a habarcs meg a falazás hasonló minőségű, mint az alapok. 3. aki képes az összes romot őszinte lelkesedéssel végignézni, az szimplán hibbant.
Megjegyzések: [Fischer Gábor] 2009-06-21 23:07:18 A képen látható szörnyalakok - mert lássuk be: azok - mellett felüdülés egy-két emberinek látszó lény. Amúgy a többi képen sem hatnak rosszul, bár tudom, hogy személyiségi okokból csak az élettelent fényképezed. Ezzel együtt: bármilyen képen jól hat, hisz az ember része akár a természetes, akár az épített világnak. Érdekes a városleírás, de egy-egy félmondatnál jóval többet írhatnál arról, hogy Te mit csinálsz ott, ahol épp vagy, milyen beszélgetéseid, pillanatnyi kapcsolataid vannak a helybeliekkel vagy a hozzád hasonló világjárókkal. A többit majd később. Üdv Apád [Judy] 2009-06-29 16:20:52 Érdekes, ahogy nézem, ez már a második írásod, ahol a 40-50-es pasikat és a húszéves csajokat emlegeted. Nem gondoltam, hogy ez ennyire durván megvan, valahogy úgy képzeltem, hogy csak konkrét helyeken... vagy véletlen pont ilyen konkrét helyeket fogtál ki? Az izraeli srácnak milyen volt a végzettsége? Faggattad egy kicsit a tárgyairól, meg hogy ő mit tanult? [fnoncsi] 2009-06-29 16:28:29 a konkrét helyek a bevásárló központok, mert ugye a pasi mindent fizet... a másik meg a kis szigetek+tengerpartok, hiszen oda viszi "nyaralni". A szexturizmus meg tényleg ennyire nagy. Amúgy ha jól tudom Balin is elég rossz a helyzet, majd meglássuk. a tárgyakról nem nagyon faggattam a srácot, de azt tudom, hogy náluk kb. fél év gyakorlat van és kicsit többet konyít a szerkezethez, mint otthon az átlag. Együtt röhögtünk a csálé tornyokon meg hullámos falakon:)
Thai főzőkurzus 2009 . jún. 22. hétfő 16:17:41 címkék: ételek, egyéb, Thaiföld Egyik népszerű program Thaiföldön a fél vagy 1 napos főzőtanfolyam. Nagyjából 25 USD-ba kerül 1 nap (900 thai baht, 700 a fél nap), 5-6 féle fogást tartalmaz, illetve egy rövid összefoglalást a leggyakoribb alapanyagokról meg egy szakácskönyvet. Én minderre Chiang Maiban kerítettem sort, miután megbizonyosodtam arról, hogy a thai kaja finom. Az Asia Scenic iskola szimpi volt, mert a tanfolyamon fogásonként 3 dologból lehetett választani, hogy mit akarunk csinálni és nem fix menü volt. Én a tavaszi tekercs, pad thai, kesu diós csirke, panang curry, kókusz tejes leves, sült banán összeállítást választottam, de a többi is szerepel a szakácskönyvben, amit kaptunk. Az abszolút kedvenc a kesu diós csirke meg a pad thai. Nagyjából mindkettő 10-15 perc alatt készíthető. Garantált, hogy otthon is sokszor fogom csinálni. Csak be tudjak szerezni kagylószószt. Sikerült beszerezni mindent, hála az egyre növekvő mennyiségű különleges alapanyagokat áruló boltoknak, mint pl. a Culinaris. Persze nem olcsó, de van. A pálmacukor ugyan már neccesebb, mert más állagú, de sebaj. Tofu és kókusztej pedig minden nagyobb szupermarketben megtalálható. Ráadásul sikerült egész jó pad thait főznöm otthon kerámia lapon, wok nélkül. A chilis csirke meg nagyon finom lett. A thai konyha alapjai: halszósz (főzve nincs hal íze vagy szaga), kagylószósz (dettó), kókusztej. Ezekhez jön a csirke, disznó meg hal, illetve a mindenféle babcsírák, kesu dió és földimogyoró. A köret meg sokféle tészta vagy rizs közül kerül elő. Sajnos a kb. 15 féle rizs nekem nagyjából egyformának tűnt, hiába magyarázták, hogy az egyik hegyesebb vagy sárgább. Bár lassan otthon is nehéz lesz választani. Megtanultam, hogy a rizst nem főzik, hanem gőzölik. Majd ki kell próbálni. A thai konyhát erősen befolyásolta az indiai (főleg curry) illetve kínai, az eredmény pedig szimplán finom, de általában égetően csípős. Curry és chili imádók előnyben.
Az egyetlen probléma, hogy hiába 6 kis adag ételt főztünk fejenként, az én gyomor kapacitásom, főleg ilyen melegben nagyjából 3, esetleg 4 egy nap alatt. Mondjuk a leves nem igazán jött be, a curry meg csak szimplán okés volt. Fura mó don az olajban sült banánnak (amit előtte megfőztek) leginkább alma íze volt. Rejtély. De úgy tűnik a többit egész jól sikerült csinálnom, kíváncsi leszek, hogy milyen lesz majd több személyre főzni. Továbbra is finom. Akinek kicsit is szereti az ázsiai konyhát, vagy szimplán szeret főzőcskézni, Ázsiában járva ki ne hagyjon egy ilyen tanfolyamot. Jó móka, nem drága, ráadásul otthon is elkészíthető egyszerű ételeket mutatnak be. Megjegyzések: [Judy] 2009-06-25 07:50:40 Tessék, a hozzászólásod. A süsü turistáknak angolul tartják? Azért vicces, hogy ez is ilyen turistaprogram... A kaja, amire tanítanak, tényleg "igazi" vagy olyan mint a gulyás meg a gulasch? [mama] 2009-06-28 11:30:52 Szeretnék az első vendéged lenni! Alapanyag beszerzésében segítek! Puszi mama
Északi csücsök 2009. jún. 25. csütörtök 03:42:24 címkék: úton, Thaiföld Chiang Mai Bangkok után a legnépszerűbb célpont. Talán 1-2 kis sziget megelőzi, de nem nagyon hiszem. Maga a város semmi extra, egy nagyon turista éjszakai piacot és néhány boltot leszámítva nem sok minden van. Mondjuk a thai masszázs és a főző kurzusok sokat dobnak rajta. Leginkább a környék miatt jönnek ide, egészen pontosan a hegyekben élő törzsek miatt (pl. a Burmából menekült hosszú nyakú törzs) illetve elefántogolás és túrázás miatt. Általában ezt a hármat 2-3 napos kirándulásokba rakják, de mivel az összes iroda ugyanazt a rettenetet kínálta, én elhalasztottam mindezt Chiang Raira, hátha ott kevesebb a turista. Emberi állatkertként kezelt hegyi falvakra nem vágytam. A legnagyobb előnye a helynek, hogy éjszakai vonatozással elérhető Bangkokból, nagyjából 12-14 óra. A vonat meg jó buli, sokkal kényelmesebb a 2. osztály is, mint a busz. Mondjuk a 12 óra menetrend szerinti időhöz képest a valóság inkább 14 körül van, de Ázsiában semmilyen közlekedés nem a pontosságáról híres, de legalább biztonságosabb mint a busz
A város szélén vannak selyem meg ernyő manufaktúrák, kibicikliztem, de nagyjából 5 perc után konstatáltam, hogy nem tetszenek. Nagyon túl vannak árazva, igaz lehetett látni hogy a hernyóból hogy lesz szőttes. Egy rövid busz út (4 óra) után Chiang Raiban teremtem, ahol elsőre is feltűnt a turisták hiánya. Hurrá. A probléma viszont, hogy így az utazási irodák is korlátozottak voltak, ráadásul mivel egymagam érkeztem, kb. 2,5x-es áron kínálták ugyanazt a 2 napos túrát, mint Chiang Maiba. Mázlimra viszont az egyik helyen már 2 belga lány jelentkezett, szimpatikus volt az útvonal, nem turistákkal tele, így nagyjából 40 dollárt befizetve megoldódott a probléma. Az éjszakai bazár sokkal jobb volt, főleg mert lehetett helyieket is látni. Mindig jó jel. Sikerült beszereznem egy mesés egyedi ezüst medált barátságos áron. A Chiang Maiban vett hatalmas karkötő is nagyon jó vétel volt, kb. 1 USD/gramm áron lehet ezüstöt venni. Otthon 1000 Ft körül van grammja és legtöbb közel sincs ilyen szép...
Másnap 3-an a túravezetővel kiegészülve elindultunk, másfél óra csónakon, ahol többen voltunk turisták, majd gyalog kb. 4 óra alatt a faluig. Mázlinkra nem esett az eső, viszont épp ezért eszelősen meleg volt, patakokban folyt rólunk a víz. A falu karen törzshöz tartozott, és leginkább mi éreztük magunkat emberi állatkertben, minket lestek nagy kíváncsian. Még mindig ez a jobb verzió. A falvakban szinte mindenhol van legalább egy tv, napelemekkel van áram is. A hagyományos ruhákat csak az idősebbek hordják, a fiatalok csak ünnepekkor. Mégis kicsit meglepő volt egy kb. fél méte-
res Hello Kitty figura az egyik házban. Még furább, hogy egy dolog, hogy kosz van, de hogy miért van szemét a ház kö rül mindenhol, illetve miért van rendetlenség, az már rejtély. Vagy csak nekem vannak fura elképzeléseim. Mindenesetre jól éreztük magunkat, a táj gyönyörű, az emberek meg nagyon kedvesek voltak. Másnap is kb. 4 órát gyalogoltunk, főleg a hasonlóan meleg miatt nem akartunk többet. Egy lahu faluban pihentünk meg, és kb. 5 perccel azután, hogy megjegyeztem, hogy milyen jó, hogy itt nem próbálnak kézműves dolgokkal traktálni, megjelent 2 néni egy halom cuccal. Ráadásul még nem is saját készítésű, hanem egyértelműen gyári.:( Jaj. Egy helyes kis vízesés aljában bambuszban főzött nekünk a túravezető ebédet. Szokásos tészta csípős lében némi zöldséggel meg főtt tojás. Teljesen rendben van. A bambusz nem csak építő anyag, hanem meg is eszik, főznek benne, sőt, még pohárnak is kiváló. Ráadásul 1 év alatt 3-5 métert nő. Mázli. Kaptunk bambusz poharat, meg banánlevél szárából készült evőpálcikát. Még a végén megtanulok vele enni. Egyelőre a kanál-villa-késre szavazok. Vietnamban már nem nagyon volt a villa-kanál opció, így lassan sikerült megtanulnom enni vele. Most meg hiányzik:) Megjegyzések: [Fischer Gábor] 2009-06-26 09:37:01 Csónakos kép nincs? [Judy] 2009-06-26 22:47:56 Hahó, ugyan nem a blogodhoz tartozik, de nézd meg az ékszereket, ha van időd, némelyik nagyon jó. http://www.cotcot.hu/divat/cikk/4112 [fnoncsi] 2009-06-28 11:53:17 csónakos kép a picasa albumban:)
Thaiföld összefoglalás 2009. jún. 28. vasárnap 02:20:37 címkék: érdekesség, Thaiföld Nagyjából 2 hetet töltöttem el Thaiföldön, és alapvetően tetszett. Valamikor majd 1-2 kisebb szigetet meg kell nézni, ahol nem feltétlenül a szex-turizmus a legfőbb bevételi forrás, meg még némi idő Északon. De semmilyen "azonnal vissza kell jönni" érzésem nincs. Azóta lett, mert a thai kaja a világon az egyik legjobb, a szigetek közül van olyan, amikről ódákat zengenek (persze nem főszezon közepén kell menni), meg lett Bangkokban ismerős. Csupa nyomós érv. Az emberek barátságosak, bár a legtöbb esetben csak eladni akarnak valamit: szállást, kaját, túrát. Kicsit kiábrándító. A tuk-tuk sofőrök meg szimplán idegesítőek. Hiába mondasz nemet kb. 3 méterenként egynek, a következő is megpróbálja. Hátha meggondoltad magad az uccsó 5 másodpercben. Nyilván. Akkor még nem tudtam, hogy Kambodzsa sokkal rosszabb lesz ebből a szempontból. Utána meg már talán azért nem zavart, mert megszoktam. A főváros általában elüt az ország többi részétől. Bangkokra ez különösen igaz. Semmi köze nincs szinte a vidékhez, még a többi nagyvároshoz se igazán. Simán el lehet tölteni egy hetet, akár nyugati módon bevásárlóközpontokban meg nyugati kajáldákban, vagy kicsit arrébb kis vendégházban templomok között és pad thai-jal. A másik város Chiang Mai, ami tele van turistákkal, ezért néha macerás lerázni a mindenfélét ajánlgató helyieket, de a masszázs (kurzus is), főző tanfolyam, túrázás, elefántok simán lekötik az embert egy hétre. Ráadásul nyugis ahhoz, hogy csak úgy ellegyen ott az ember. Ha valaki meg régi wat romokat akar nézni, az vagy Sukhothait, vagy Ayutthayat választja. Strandot nem nagyon tudok ajánlani, de Pattayára csak az menjen, aki egy helyes thai lányt akar "anyagilag támogatni". Szuvenírekre érdemes némi pénzt kapni, mert selyem, ezüst és fa faragott holmik minden mennyiségben kaphatók, a legtöbb esetben olcsón szép dolgok. A legjobb ár/érték arány mégis csak a thai masszázs óránként 5-6 USD-ért:) A piszkos anyagiak. Szállás + kaja kb. 11 USD/nap, ami szerintem elég jó, hozzátéve, hogy Bangkokban 10 dollárt fizettem a szállásért, de ennél olcsóbb helyek is bőven vannak. Összesen 380 dollárt költöttem, a szuveníreket nem számolva (jobb nem is), ami 12-13 napot figyelembe véve sem rossz. Ázsiába vágyó kezdő utazóknak Szingapúr mellett (ami kicsit uncsibb hely) a legjobb első úticél. Szinte mindenki beszél angolul, ha sikerül valamit a felére lealkudni, akkor már nem vágtak át nagyon, és ez még könnyen szokott menni, nagyon jól kiépített infrastruktúra van hátizsákos és független utazókra. Ráadásul az Air Asia egyik központja, így sok egyéb hely gyorsan és olcsón elérhető onnan. Melegen ajánlom.
Feladtam egy nagy adag szuvenírt és téli cuccokat postán Bangkokból, teljesen sima ügy, még angolul is beszélnek a postán, nem túl drága (Vietnam olcsóbb), hajón 6 hét alatt hazaért (ők 3 hónapot mondtak rá). Értelmes szuvenírek: ezüst holmik, selyem, bár nekem a kambodzsai jobban bejött, lámpás (ami kínai), és mindenféle selyem(nek látszó) dolog. Érdekességek: - itt is a bal oldalon vezetnek, de néha a jobb oldalon szembe jön egy motoros. - hiába van lámpa és zebra a gyalogosnak, az csak kicsit jobb esélyeket biztosít az átkelésre, ugyanis a motorosokat nem mindig érdekli a piros lámpa. - a bevásárló központok tele vannak Pradaval, Louis Vittonnal meg hasonlókkal, mindegyik nagyobb (általában min 2x akkora), mint otthon a West End és mindegyikben van legalább 1 Starbucks - az utcai gyümölcsárusoktól a jégen tárolt ananászt ajánlom a nagy melegben. De sajnos semmi nem hűt le annyira, mint egy gyümölcs frapuccino, az meg mégse túlzottan thai - minél magasabb hegyek közé kerül valaki, annál csípősebb a kaja - a bambuszt eszik, építkeznek belőle, pohárnak és edénynek használják, ráadásul 2-3 év alatt hatalmasra nő. - minden könyvesboltban hatalmas angol nyelvű részleg van, illetve elég sok fénymásolt Lonely Planet a Kaho San utcában. Ha valaki Rough Guide-ot, vagy egyebet keres, az sok időbe telik. - mindenki beszél angolul, legalábbis szerintük. Szerintem meg nem annyira, de talán még mindig jobb az arány, mint otthon. - zavaróan sok az elhízott 40-50 éves fehér pasi 20 körüli csinos (minimális ruhában lévő) thai lánnyal a bevásárlóközpontokban. Már majdnem megkérdeztem az egyiket, hogy mennyit fizet... - az Ayutthayaban és Sukhothaiban lévő templom romok alapján vagy tudtak repülni vagy 30-as lábmérettel rendelkeztek a helyiek. A lépcsők annyira kicsik, hogy keresztbe is csak épp ráfért a lábam, még jó, h kb 40 cm magasak
Australia 2009. jún. 28. vasárnap 10:42:54 címkék: English, Ausztrália] I totally forgot the English posts. Well, I didn't write in Hungarian for a while either. Australia is not bad, but simply not as much fun as New Zealand. Melbourne was definitely not my place, I didn't like the "vibe". It was just a big city with skyscrapers, many people in suits around the business district. I guess it is much more fun in the summer with everyone on the beach. The Great Ocean Road day trip worth the money at least. To be honest, I loved the food, as in New Zealand, the Starbucks every second corner and many great Turkish places for lunch. Yumm. Sydney was much similar to what I had imagined, I wouldn't mind living there. We'll see. Maybe one of the reasons I loved it so much because I stayed in a great hostel with amazing views of the CBD:) I saw many kangaroos and koalas, they are fun. I really liked the dopey face of the koalas. And hopping is simply a cool way to move around:). I did a bit of trekking in the Blue Mountains, a day trek around Katoomba. Of course there was rain and almost freezing. Not cold enough to snow, but just cold enough to make the walk a bit miserable. I was coming and going from Sydney, the next side trip was Ayers Rock. It looks amazing from every angle, totally awesome, only slight trouble that I couldn't take photos that really captured how big it was. At least the colors were right at sunset. It was very touristy and expensive even for a dorm bed to stay in Yulara, the nearby resort, but wirth the trip. One more wonder of the world checked:) I guess I should make a list at the end of the trip. Maybe I had too high expectations, but I definitely prefer New Zealand, as a tourist and as potential country to live and work for a while. Shame that a work permit is easily obtained for Australia, but not for New Zealand. Last, but not least, the language. I had some problems understanding the accent, but managed quite well. Hopefully, my English improved with the practice.:) Next up was Thailand (currently I'm in Siem Reap, Cambodia). I try my best to post soon. Megjegyzések: [mama] 2009-06-28 23:14:45 Is it impossible for You to choose another country, which is not so far for Your mother? It doesn't mean that You have to live in Hungary! As You know I don't like to fly a lot, and not for a long trip. Best wishes, and happy hours for You Your mother
Angkor nagyot üt 2009. jún. 29. 16:08:37 címkék: úton, Kambodzsa Ha valaki olvasta az útvonalat, gondolom feltűnt, hogy DK-Ázsiában egyik biztos pont Angkor volt. Igazam volt. Még 4,5 hónap utazás után is lenyűgöző. Nem egészen "wow", mint amilyen Salar de Uyuni volt, de azért lehetett nagyokat pislogni. Igen, jól néz ki Angkor Wat, de a legnagyobb szám akkor is Ta Phrom, ahol a fák gyökerei körbeölelik a romok egy részét. Igazi fényképész csemege, csak ne lógna bele a képbe szinte mindig egy japán turista nagy vigyorral és "V" betűt mutatva. Az Khmer Királyság nagyjából i.sz. 800-1500 közé datálódik, fénykorában Dél-Vietnamtól egészen Burmáig nyúlt, a fővárosa pedig Angkor volt. A thaioktól elszenvedett vereség után, amikor Angkor elesett a khmerek új fővárost alapítottak (Phnom Penh), Angkort pedig benőtte a dzsungel. Csak a 20. században tisztították meg a terület jó részét (a város nagyjából 3000 négyzetkilométeren terült el kb. 1 millió lakossal, ebből 300-on irtottak erdőt) és végeztek ásatásokat. A templomok nagy részét hindu isteneknek szentelték, de a 12. század végén a buddhizmus kezdett elterjedni, ami jól látszik Angkhor Thom Buddha-fejes tornyain. A templomokon kívül csak néhány régi híd maradt meg, a többi épület mind fából készült sajnos és az enyészeté lett.
Az egész komplexum elég nagy területen fekszik, kb. 8 km-re Siem Reap várostól, ezért érdemes tuk-tukot bérelni egész napra, hogy körbevigyen (8-10 USD). A biciklit nem javaslom, mert nagyon meleg van, momentán még párás is és délután 3 körül le szokott szakadni az ég. A napi jegy 20 USD, a 3 napos 40., még mindig elég korrekt. A leginkább zavaró tényező a rengeteg eladni próbáló helyi, és a folyamatos "cold water lady", "buy something lady" sipítozás a fülembe. Valami csoda folytán egyiknek se ordítottam le a fejét, csak finoman közöltem, hogy ha 2x nemet mondok, akkor nem valószínű, hogy ha harmadszorra is megkérdezi akkor más lesz a válasz. Nagyjából 1 napba belefér (5-6 óra minimum) a "lényeg": Angkor Wat ( a leghíresebb templomegyüttes), Angkor Thom ("nagy város"), Bajon (templom sok-sok Buddha-fejjel), a királyi palota a teraszokkal (Elefánt és Leprás király terasza), Ta Phrom (a fákkal benőtt budd hista kolostor). Akinek ennyi rom se elég (én beértem ennyivel), az szánjon még 1 napot a távolabbi templomokra. Erősen ajánlom a flip-flop mellőzését Angkor meglátogatásakor, mert a legtöbb lépcső kb. 20 cm mély és 40 cm magas. Úgy tűnik nem hallottak a lépcsőtervezés szabályáról. Vagy szimplán tudtak repülni a khmerek vagy kb. 30-as lábuk volt. Valamelyik. a helyi kisgyerekeknek nem volt gond. A turisták meg viccesen próbálkoztak nem lezuhanni lefelé menet, mert kapaszkodni néhány kőbe lehetett, de az nem nagyon segített. Izé, tudom, ilyet szintén nem illik írni, de ez eddig se nagyon tartott vissza semmitől. Angkortól tulajdonképpen többet vártam. A Nagy Fal sokkal nagyobb élmény volt például. Ta Phrom tényleg szép, Angkor Wat meg nagy, de mégis nekem valami hiányzott. Talán a különleges hangulat veszett el a turista tömegben valahol. Ha már arra jár valaki, próbáljon narancssárga ruhában lévő szerzetest fényképezni a szürke falak előtt, hálás fotó téma.:) Megjegyzések: [Nagy Judit] 2009-06-29 22:08:56 Szia Noncsi! Apukád küldte nekem át a blog címedet még akkor amikor D.-Amerikában jártál. Én jövő áprilisban ép Peruba készülők, ezért is volt, hogy nagy élvezettel olvastam az útleírásodat. Gratulálok a "napló vezetésedhez" és a fotókhoz, mert jó meglátásaid vannak, és jól kapod el a pillanatokat. Én teljesen egyet értek veled abban, hogy most ekkora útra vállal-
koztál, a helyedben én pont ugyan így döntöttem volna. Nekem sajnos ekkora utat egyben nem sikerült megtennem, de apránként azért amit lehet "feldolgozok". Egyenlőre általad utazom olyan helyekre amikről nem egészen volt teljes információm. Én Ázsiát nem preferáltam eddig, nem vonzott igazán. De most, hogy írtál és képekben bemutattad Angkort, teljesen megbabonázott. Fantasztikus látvány lehet még az időjárás viszontagságai ellenére is. Azt hiszem még is rápróbálok erre a vidékre! :) Nagyon köszönöm neked az eddigi beszámolókat is, mert amikor tehetem és időm engedi, rácsatolok és élvezkedem az általad közölt információkban. Kívánok neked további jó utat és szép látványt, annál is inkább, mert az nekünk -itthon maradottaknak-külön élmény! Üdvözlettel: Nagy Judit [Fischer Gábor] 2009-06-30 08:32:56 A meredek (inkább létrához hasonló) lépcsőkben még lesz részed Nagy Fal megmászásakor.
Phnom Penh 2009. júl. 2. csütörtök 10:37:55 címkék: úton, Kambodzsa Kambodzsa fővárosa szomorú hely. Nem csak azért, mert elég sok emlékhely van, ami a khmer diktatúra szörnyűségeit mutatja meg, hanem a nyomorgó emberek mellett elhaladó hatalmas Lexus terepjáró természetesnek számít. Az ország 1. helyen áll a korrupciós listán és ez nagyjából 10 perc alatt teljesen egyértelmű lesz. A khmer diktatúra (1975-79) nagyjából romba döntötte az addig is ingatag lábon lévő országot. Nem volt elég a 2. világháború, majd a vietnami, ahol az országon keresztül vezetett a Ho Chi Minh ösvény, Pol Potnak sikerült Hitlerhez és Sztálinhoz hasonló diktatúrát létrehoznia. Becslések alapján 1-3 millió ember halt meg, részben a tömeges kivégzések, részben éhezés és betegségek mi att. Nagyon sok ember, de ha a 8 milliós teljes lakosságra vesszük, még borzasztóbb. Több százezren menekültek Thaiföldre a brutalitás elől. A társadalom megformálását úgy intézték, hogy a városiakat (főleg az értelmiségieket) vidékre költöztették és közmunkában farmokon dolgoztatták, agrár társadalmat létrehozva, a gyerekeket meg elvették a szüleiktől hogy közösen "szocialista szellemben" neveljék. A rezsimnek a vietnamiak bevonulása vetett végett, utána egy moderált kommunista uralom volt 93-ig, azóta független királyság. Szerencsére több ország is nagy pénzekkel támogatja az ország fejlesztését, Japán, Németország pénzeli az úthálózat fejlesztését, Angkor restaurálásában is sok ország részt vesz.
Phnom Penh barátságos helynek tűnik, leszámítva, hogy fehér ember (vagy japán turista) 5 métert nem tud megtenni anélkül, hogy valamit eladásra kínálnának még agresszívebben, mint Thaiföldön. Fehér ember = pénztárca. Ami alapvetően igaz is, de valahogy ennél szeretném többnek érezni magam. A legjobb (kicsit abszurd) helyzet akkor volt, maikor leszálltam a buszról Siem Reapból visszajövet és 6-8 tuk-tuk sofőr kezdett el az orrom alá rakni papírt, hogy ilyen meg olyan ajánlással 1 dollárért bárhova elvisznek. Az egyik karom egyszer csak elindult valamerre, örültem, hogy visszaszereztem. Egy idő után már csak röhögtem, és úgy döntöttem, sétálok min 1-2 sarkot, hogy hagyjanak békén. Végül úgy sikerült elérni, hogy a legkitartóbb kettő is leszálljon rólam, hogy közöltem, 1 dollárért elvihetnek a szállásra, meg utána a piacra, kb. 8-9 kilométer összesen. Két sarokkal arrébb meg egy kevésbé agresszív muksó tuk-tukját vettem igénybe és fizettem 2 dollárt a fenn említett útvonalért:) Az orosz piacként ismert hely a turisták egyik lelőhelye: ezüst holmik, faragványok kőből és fából, selyemből amit el
lehet képzelni, GAP és Tommy Hilfiger ruhák (nagy valószínűséggel eredeti, mert itt gyártják), anyagok, varró nénik. Az utóbbi kettő adta az ötletet, hogy 2-ről 3-ra bővítsem a nadrágjaim számát. Vettem len-pamut keverék anyagot (5 USD), a néni meg varr olyat, mint a zöld (7 USD). Sajnos kb. 2 számmal nagyobb lett, mint kellett volna, de mivel másnap mentem Ho Chi Minh Citybe (régi neven Saigon), majd valahol Vietnamban fogom tudni bevetetni. Bevetettem Hoi Anban, de nem lett az igazi. Azért utazáshoz jó lesz. A "hátizsákos negyed" nagyjából egy szűk utca sok vendégházzal meg kajáldával, ahol "happy" (marihuanas/gombás) kaját is lehet kérni. De legalább a helyi khmer meg a thai kaja olcsó és jó.
Kambodzsa „összefoglalás” 2009. júl. 4. szombat 01:48:00 címkék: ételek, közlekedés, Kambodzsa Kicsit furán hat, mivel összesen 1 hetet töltöttem el, de mivel eléggé eltér Vietnamtól meg Thaiföldtől is, gondoltam megér egy rövid bejegyzést. A szerencsétlen múlton egyelőre nem nagyon tudnak túljutni, a fejlesztések nagyrészt külföldi támogatás kéne épülnek, így már van burkolt út pl. Phnom Penh és Siem Reap (Angkor) között, illetve elég sok építkezés volt Phnom Penhben. De a korrupció miatt sajnos ennél sokkal több nem jut el az átlagemberekhez, így nekik marad egy másik lehetőség, a turizmus. Ennek folyományaként úgy tekintenek minden fehér emberre, mint egy mozgó pénztárcára, nem lehet úgy sétálni, hogy 10 másodpercenként ne állítanának meg, és hiába mondasz nemet, még követnek az utcán egy darabig. Thaiföldön is próbálkoztak, de nem ilyen agresszíven. Vagy nem ennyire kétségbeesetten. Igen, én is sajnáltam őket, és egy iskolának adtam is némi pénzt, de sajnos akkor is sokat levon az "élményből" a macera. Gondolom kisebb falvakban jobb a helyzet, majd legközelebb kipróbálom. Ezektől függetlenül ajánlom, főleg Angkor látogatását. Meg talán Laosz mellett a legolcsóbb ország DK-Ázsiában, kajára és szállásra napi kb. 11 dollárt költöttem, és ebben már saját fürdőszobás szoba és éttermi kaja volt. Na nem 3 csillagos hotel meg valami flancos étterem, de az sem lett volna olyan nagyon sok. A buszozás elég olcsó, légkondis (bár ettől függetlenül néha elég meleg) és olcsó. Az össz költségem 140 dollár volt, meg némi szuvenír. Ez utóbbi nagyon ajánlott, mert olcsóbb és szebb dolgok vannak, mint Thaiföldön, csak jól kell alkudozni. 20-25% kedvezmény a minimum, kb. 50-60-ig lehet jutni. Több non-profit bolt van, ahol sérült emberek által készített általában selyem holmikat árulnak. Erősen ajánlott. Szép lassan rá kellett jönnöm, hogy az ország beférkőzött a fejembe. Nem éreztem felhőtlenül magam, mert nem tudtam eltekinteni az emberek nyomorától és a hatalmas korrupciótól. De mégis úgy érzem, hogy ezek az emberek egy cseppet sem boldogtalanabbak, mint a magyarok, sőt. Valahogy ott éreztem igazán, hogy mint utazó, valamit tennem kell értük. Ne csak odamenjek megnézni Angkort, hanem különösen figyeljek arra, hogy a pénzem helyiekhez menjen. Kambodzsaiak által vezetett szálláson aludjak, helyi étteremben vegyek lehetőség szerint csak helyi ételeket. Megértem azokat, akik önkéntes munkát vállalnak az országban, de szerintem nekem a szívem szakadna meg, ha még közelebbről látnám. Tudom, struccpolitika, nyugodtan el lehet érte ítélni. Ajánlott dolgok vásárlásra: ezüst ékszerek, holmik, selyem (nagyon szépek), kőfaragványok. Érdekességek: - robogón átlagosan 2-3 ember ül, de a maximum 5, 3 felnőtt 2 gyerek - közlekedési lámpa nem nagyon van, illetve ha van se szokták a motorosok figyelembe venni, így teljes a káosz. Zebra ugyan van, de minek, szimplán jó ritmust kell találni, a motorosok majd kerülgetnek, kicsit több az esély, mint egy öngyilkos akciónál - a khmer ételek nagyjából a thai, a kínai és az indiai keveréke, néha marihuánával vagy gombával kiegészítve, elég sok turistát vonz, és elég sokan rosszul is lesznek tőle - valószínűleg Brunei meg arab országok után Kamodzsában van a legtöbb Toyota és Lexus terepjáró - mivel itt gyártják, potom pénzért lehet hozzájutni Tommy Hilfiger, Gap, Lacoste cuccokhoz, amik eredetinek néznek ki. Legalábbis helyesen van a márkanév írva, meg a címke is elég eredetinek tűnik
Ho Chi Minh város, leánykori nevén Saigon 2009. júl. 5. vasárnap 13:43:10 címkék: úton, Vietnam Tudom, magyarul Ho Si Minh-nek kell írni, de Vietnamiul ch, így nálam is. Igen, Vietnamban latin betűket használnak, sikeresen átszoktatták rá őket. Egyetlen hátrány, hogy mivel sokkal több hangot használnak, mint ami adott volt az új ábécében, azért mindenféle kriksz-krakszokat raktak ékezetnek. Kizárt, hogy bármit helyesen ki tudjak ejteni, de ők leg -
alább megpróbálnak megérteni. A turista helyeken mindenki tud angolul legalább egy kicsit, de kicsit hiányosan. Egyetlen motoros taxis vagy riksás sem képes megérteni, hogy a "no" az "nem"-et jelent és még kb. 5-ször próbál rávenni, hogy de akkor is vedd igénybe a motort/riksát. Az, hogy te sétálni AKARSZ, az fel sem merül benne. Van is oka rá, mert ugyan Bangkokban és Phnom Penhben is elég káoszos a közlekedés, Saigonhoz képest smafu. A járművek kb. 80%-a robogó, ami tulajdonképpen előny is meg hátrány is. Előny, mert könnyebben ki tudnak kerülni, amikor átmész az úton, és hátrány, mert a piros lámpát még ajánlásnak se fogják fel, meg kicsit több fér el egymás mellett, mind autóból. Ahhoz, hogy valaki átkeljen egy nagyjából 3-4 sáv szélességű úton jó ritmusérzék és sok-sok bátorság kell. Vagy némi öngyilkos hajlam, minden mindegy alapon. Valami csoda folytán mégse ütöttek el, meg mást se. Rejtély. Pedig a motorosok szokása az út szélén szembemenni a forgalommal. Járdán nem nagyon lehet közlekedni alapból, mert vagy árus kis kocsija van ott, vagy robogók parkolnak, vagy csak egyszerűen nincs. Az út széle kicsit jobb, max. a szabálytalanul parkoló autókat kell az úttest felé kerülgetni, úttesten való átkeléshez képest kis feladat. Tipp: nem fognak elütni, ha valaki egyenletes tempóban áthalad az úton, csak nem kell megijedni. Én túléltem. Érezhető az egész városban a francia hatás, leginkább 1-2 elegáns utcával, ahol nagyon drága nyugati boltok vannak illetve néhány katolikus templom elvétve. A legpozitívabb mindenképp a fantasztikus pékségek. Szerencsére sikerült megtartania a DK-Ázsiai hangulatát, amiben sokat segítenek a hagyományos ruhát és csúcsos szalmakalapot hordó nők, akik mindenfélét árulnak az utcán, gyümölcsöt, palacsintát, egyéb rágcsálnivalót. A város kézműves piaca a legjobb az országban, ráadásul jól el lehet veszni a szűk boltsoron. Erősen ajánlott.
Minden pozitívuma alapján mégse tetszett a város, 1 nap bőven elég volt számomra, ami egy 7 milliós városnál azért meglepő. A legérdekesebb a Háborús Emlékmúzeum volt, ami az "amerikai" háborúnak állít emléket, a másik oldalról, mint a legtöbben ismerik. Tényleg nagyon érdekes, a legdurvább talán az a galéria, ahol az Agent Orange néven futó növényirtó szer miatt károsodott emberek fotói voltak. A dioxint (a leghatásosabb méreg, ami valaha létezett, kb. 80 gramm 4 milliós várost tud kiirtani ha a vízbe kerül) tartalmazó cuccot elég sok helyen használták, hogy a mezőgazdaságot és ezzel az élelmiszer ellátást nehezítsék a Viet Congnak. Mellékhatásként nagyon sok embert is ért, aminek hatására rengeteg születési rendellenességgel lévő ember él az országban. Szinte elképzelhetetlenül torz test, sok vetélés, bőr és szervi problémák. Az amerikai veteránok, akiket szintén érintett, már kaptak "kompenzációt", ha jól tudom a vietek nem. Az egyetlen "látható" segítség azok a non-profit boltok/szervezetek, akik olyan kézműves dolgokat árulnak, amiket sérült és hátrányos helyzetű emberek készítettek. Van egy külön emelet a háborúban elhunyt külföldi hadifotósok emlékére, többek között Robert Capa utolsó tekercse is ki van állítva. A múzeum pedig egyébként is nagyon jó.
Thailand in 2 weeks 2009. júl. 5. vasárnap 16:41:51 címkék: English, Thaiföld When I arrived at Bangkok airport around 11 PM, my first thoughts were to go back to Australia. It was still hot and humid and don't change in the next few days. Or weeks. Bangkok is more western than asian, especially the Sukhumvit area with the huge shopping malls and KFC's, Baskin and Robin's and Starbuck at every corner. Literally. Only downside (nothing can feel as good as air-con during a hot day with 90% humidity and strong sun) in the malls the obvious sings of sex-tourism: 20 years old little beautiful thai girls with big, fat white men in their 50s. I can totally understand why they prefer Asian girls, but it is still disgusting. I visited all the major attractions, the palace, the Phrae Kao wat and of course, Kao San Road. There are more English language used book than in a shop in Australia, and more tourist and locals selling all kinds of stuff than anywhere I've seen. I ended up buying Havaianas, which looked real. Who cares, I payed 3,5 USD.
I moved my way to the North, first stop was Ayutthaya with all the ruins of wats from around the 15th century. I met a guy from Israel at the guesthouse, so we hired bikes and visited the ruins together. It was fun to see the leaning towers and the wavy walls. They had no idea about soil and foundations apparently. The guy was an architect, and he had the same opinion. After about 3-4 wats the sun got stronger and we opted for lunch. We tried the market, but agreed that the hygiene standards there were way too low for us. Yeah, I know, but I still don't like pieces of meat sitting on a piece of paper with flies around and on it. I took the night train to Chiang Mai, the typical tourist destination in the North. Hill tribes, elephant rides and bamboo rafting are the key words in the region. I preferred cookery classes and just hanging out. The cooking was a lot of fun, we learnt to make 6 different dishes, including pad thai and fried bananas, big favorites and also got a cookbook at the end. The night market is very famous, but it is 99,9% kitsch, so I gave up after about an hour to find anything. I only ended up buying a silver bracelet at small shop the day after. After checking the tour companies I decided to do trekking in Chiang Rai in the Golden Triangle. Hopefully less tourists. The "massage, miss" is still ringing in my ears. Chiang Rai was a lot more laid back and I had a good time trekking with 2 Belgian girls. We stayed in a Lahu village and all the locals were curious about us. The only downside was the hot weather, bit better than Bangkok, still not really a great time for trekking. At least we managed 2 days without rain, almost a miracle. I ended up buying some nice jade jewelery, the night market was a lot nicer with many locals shopping too. I took the morning bus to Sukhothai, arrived around 4.30PM and I dumped my backpack and headed for the ruins. I turned back at the entrance because it started to rain and the ruins looked exactly the same as in Ayutthaya. I had a great dinner in one restaurant and dessert in another one, than headed back (still poring rain) around 9 to the bus station out of town to catch the nightbus back to Bangkok. I had an extra day for shopping, and I managed a bed cover with pillows and a few little things for friends. I stuffed everything in a box, including my winter clothes and Stephanie Plum books (I got addicted, they are sooo funny so I ended up buying 8 of them, about 3 USD each. Anyway, book exchange doesn't exist in most places here) and shipped back home. They said it would take 3 month, I hope a bit less. I really liked Thailand, the people, the food, the gorgeous mountains. A little bit too much gold, but still all right for the wats. Just keep a little bit more money for souvenirs than you expect. There are too many amazing silver bracelets and earrings, or wooden caving, or silk anything. The traffic in Bangkok is at least weird, for pedestrians every time they cross a street it's an adventure. I don't like tuktuks, I used metered taxis a few times. I got soaking wet on my way back to the hostel in Bangkok in about 2 minutes. Next day, when it started to rain, I hailed a taxi:) I'm learning fast;) I hopped on an AirAsia flight to Phnom Penh, and I try my best to write my adventures in English soon.
Kicsit koszos, de attól még igazán szeretni való Mon, 06 Jul 2009 15:18:57 címkék: úton, egyéb, Vietnam Hoi An sok mindenről ismert: UNESCO Világörökség részét képező óváros, helyes kis éttermek, fehér homokos strand a közelben. De bárkinek, aki már járt a városban, nem ezek fognak elsőre eszébe jutni, hanem a 400 szabóság egyike, ahol valami helyes csodát csináltatott magának potom pénzért. Vagy a rengeteg cipőbolt egyike. Tény, az óváros nagyon bájos, simán eltöltöttem 3 napot nézelődéssel. A taxis motorosok se annyira próbálnak rávenni, hogy ne gyalogoljak, hanem inkább fuvaroztassam magam. Néhányan azért megkérdezték, hogy a strandra elvigyeneke, amikor épp lógott egész nap az eső lába. Elég sok kínai épület van, amit gyűlésekre használtak, illetve néhány pagoda, de bevallom őszintén csak kívülről néztem meg a legtöbbet. 3 hétig leszek Kínában, nem akartam lelőni a poént előre. Sőt, kínai selymet meg lampiont se szándékozom Vietnamban venni.:) Az kis folyóparti éttermek pedig jók, a friss sör (bia hoi) 4000 dongba kerül, ami nagyjából 40 forint poharanként. Nagyjából 2-3 dollárért pedig finom Vietnami vagy kínai ételeket adnak. Sajnos a vietnami konyhát nem sikerült annyira megszeretnem, mint a thait, de attól még nem rossz. A helyi specialitás, a cao lau, ami egy "leves" tésztával, hús csíkokkal (alapból disznóhússal, de van csirke, marha meg hal változat is) és olajban sült kenyérdarabokkal meg szójacsírával. Egész jó, de azért nagy kedvenc nem lesz. Ha valaki jót akar olcsón enni, egyen a piac melletti kis árusoknál. Később sikerült nagyon jót enni, a „Fehér Rózsa” (banh bao vac) néven futó specialitást érdemes kipróbálni, ha valaki szereti a tengeri herkentyűt, mert rákkrém van benne. Bia Hoiból meg nem lehet eleget inni:)
Igen, nyilván az egész nagyon kommersz, de ettől még imádni való hely. Hétvége lévén elég sok belföldi turista is volt. Néhány ház kissé koszos, meg eszelős mennyiségű fekete kábel fut az ember feje felett, de sebaj. A legtöbb bolt szép (vagy legalábbis részben) szép dolgokat árul, a galériák tényleg jók, az utca szélén Világörökség ide vagy oda akkor is leülnek az emberek ebédelni. És ez így van jól. Nem kell divat őrültnek lenni, hogy elkábítson a ruhaválaszték, ami szinte minden 2. házból kacsint. Engem is sikerült, bár be is volt tervezve egy kosztüm. A szövet kabát meg a virágos ruha (igen, virágos és igen, ruha) csak úgy jött. Ha valaki ide készül, vagy legalábbis Vietnamba, vagy félig üres bőrönddel jöjjön, vagy olyan ruhákkal, amiket úgyis eldob. Az öltönyök/kosztümök nagyjából 50 dollártól felfelé kaphatóak, kb. 400-ig, anyagtól függően, és 24 óra alatt elkészül igazításra, általában 1-2 alkalom elég. Ruhák, vászon nadrágok már 10 dollártól, selyemcipők 5 USD. Ráadásul képről bármit lemásolnak, vagy a náluk lévő katalógusból vagy minta darabok alapján is lehet választani. Érdemes 1-2 fórumon utánanézni, hogy melyeket ajánlják, melyik szabóságot pedig érdemes elkerülni (pl. Lonely Planet thorn tree forum, tripadvisor, travelfish). A legnagyobb talán a Yali, aminek 3 kisebb és egy nagyobb, kb. palota méretű boltja van.
A ruhámat a Lan Hanál csináltattam (kis bolt a Hai Ba Trung utcában sok hasonló között) majdnem tökéletes lett elsőre, csak egy apró igazítás kellett, mindössze 10 dollárért. A 3 részes kosztüm (zakó-nadrág-szoknya) a Tony the Tailornál (10 perc gyalog a központtól, de megéri) készült a kabáttal együtt, 100 USD a kosztüm, 35 a kabát. Elvileg olasz gyapjú-kasmír keverék az anyag, legalábbis az van a szélébe szőve. Szintén első próbára (24 óra alatt) majdnem tökéletes lett, apró javítások újabb pár óra. Rendkívül kedvesek voltak, melegen ajánlom őket bárkinek, mint ahogy a másikat is. Több nagy nevű szabóságot megnéztem az óvárosban, de mind túl nyüzsgő volt, biztos, hogy nem jut annyi figyelem minden vásárlóra. A kosztümről annyit, hogy utazott egy hetet a hátizsákomban négybe hajtva, majd hazarepült Shanghaiból és 2 nap alatt kilógta magát, az összes gyűrődést. Lehet nem a legfinomabb szövet, de nekem ez épp elég. A kabátnak már kicsit tovább tartott, de végül az is gyűrődésmentes lett. Megjegyzések: [Judy] 2009-07-07 08:53:26 Hahó,
ez a kép nagyon tetszik, végre van rajta ember is, igazi életkép. Elnézegettem néhány percig. Érdekesek a házak is, de főleg az, hogy egy helyi mennyire másként öltözik... tudod, milyen anyagot viselnek, hogy így beöltözve se főnek meg? Teszel fel képet (nem ide, elég az albumba ;)) a kész ruháról, kosztümről stb.? Megnézném, hogy állnak. Kínában vigyázz, ahogy olvastam, most elég nagy balhé van arra... Judit [fnoncsi] 2009-07-07 10:16:14 vékony pamut/len/selyem, semmi műszál:) itt kicsit egyszerűbb helyieket fotózni, mert nem nagyon ismerik a "privát szféra" fogalmát. Ha ők képesek cseszegetni, hogy vegyek valamit vagy üljek be a riksába, hiába mondtam nemet kb. 10-szer, akkor én meg nem fogok minden képnél engedélyt kérni;) a kosztüm meg ruha is szuvenír, majd kérek véleményt! amúgy meg Kínában lévő zavargások Nyugaton vannak, oda meg nem megyek, remélem nem terjed el másfelé [Judy] 2009-07-09 10:12:58 Akkor lehetne rendelni egy riksás fényképet? :)
Az északi „főváros” Tue, 14 Jul 2009 02:36:23 címkék: úton, Vietnam Hoi Anból fájó szívvel, de tovább indultam Hanoi felé, pár órás megállóval Huéban. Több nem is kellett rá, mert a régi "tiltott város" szép meg érdekes, de a rettenetesen meleg és párás időben 2 óra kóborlás bőven elég. Világörökség része szintén, de az elmúlt 50 év alatt többet romlott az állapota, mint korábban, így most bőszen felújítják. Sajnos az épületek nagyja még romos. Hanoiról mindenki csupa szépet mondott, kivéve a nyári időjárást. Én 1 nap alatt ráuntam igazság szerint. A piac jópofa, de közel se annyira izgi, mint Ho Chi Minhben, az épületek tényleg szépek, főleg a régi negyedben, a Hoan Kiem-tó kö rül. A tó legnagyobb előnye, azon kívül persze, hogy jól mutat, hogy körülötte lévő padokon elviselhető a meleg hála a némi szélnek. ezért nagyjából reggel 9 és este 10 körül tele van helyiekkel. Azért valahol megnyugtat, hogy ők is nehezen viselik a nyarat.
Este a kötelezőnek mondott vízi bábelőadásra mentem, ami tényleg jópofa. A műfaj Észak-Vietnamból származik, Vietnam dalok kíséretében fura bábokkal népmeséket meg vietnami történeteket adnak elő. A bábokat pedig hátulról irányítják, a bábosok is vízben állva végig. Régebben ezért a szakmával járt mindenféle vízben elkapható fertőzés, ma már a tisztább víz és a gumiruha sokat segít. A vicces az, hogy a nézők 95%-a külföldi, viszont az énekek vietnami nyelven vannak, nincs a kis szórólapon a mese címén kívül semmi leírva, így sokat nem lehet belőle érteni. Kár, mert elvileg annyira ismert történetek, mint a Piroska és a Farkas.
Akárhogy néztem, Hanoi nem nyűgözött le. Lehet csak azért, mert ha kiléptem az utcára akár este 8-9 körül is patakokban folyt rólam a víz. Vagy csak már túlzottan azon voltam, hogy jussak minél gyorsabban Shanghaiba lehetőleg minél olcsóbban (ez a távolságot figyelembe véve komoly fejtörést okozott). Mindenesetre a Halong-öbölben eltöltött 2 nap után nem állt szándékomban maradni. Ha vissza megyek valamikor Hanoiban, az a száraz évszakban lesz, az fix. Meg azért, hogy Északra, a hegyekbe is eljussak. Vagy kipróbáljam a zorbingot vízen. Sokan mondják, hogy milyen jó város, tehát lennie kell benne valaminek.
Ha valami ennyi turistát vonz, annak oka van 2009. júl. 14. kedd 03:12:52 címkék: úton, Vietnam Halong-öböl valami elképesztő mennyiségű turistát vonz. Rég nem láttam ennyi hülyét egy helyen, magamat is beleszámítva a tömegbe. A legnépszerűbb a 2 nap 1 éjszaka (hajón töltve), nagyjából 40-300 dollár között. A 40 dollárt eddig még senki nem ajánlotta, hogy rettenetesen zsúfolt, a hajó lehasznált a kaja meg vacak. A közép kategória nagyjából 70130 dollár között van, én ennek az alját céloztam meg és bevált. Persze a luxus kategória is nyilván izgalmas, de majd ha valaki fizeti nekem. Az öböl maga persze csodaszép, több, mint 900 kis mészkő domb/hegy látványát még a nagyjából hasonló mennyiségű dzsunka sem tudja elrontani. A hostelben fizettem be az útra, mint a nagyjából 35 utas nagy része, onnan is indult a minibusz. 3 óra Halong City, út közben kötelező megálló egy kézműves cuccokat áruló helynél. Mázlira fagyit meg hideg üdítőt is lehet kapni, hogy értelmes dologra költse az ember a pénzét. A kikötőben szerencsére kb. 10 percet kellett várni, hogy a hajóra jussunk, ami pont elég volt, hogy nagyjából 5 dollárért beszerezzek egy új napszemüveget, ugyanis az sikerült előző nap elvesztenem a meglévőt. Az ebédet már a hajón, de még nagyjából a kikötő környékén fogyasztottuk el, ami igazán bőséges mennyiség volt. Persze megvan a trükk, mert minden folyadék (víz, üdítő, alkohol) pénzbe kerül, kicsit túlárazva. Valamit valamiért. Nagyjából 3-4 óra hajókázás és has süttetés (sok-sok naptej ajánlott) után kikötöttünk az öbölben, kb 20 másik hajó társaságában. Lehetett úszkálni meg hajóról vízbe ugrálni, de én passzoltam. Ugyanis nagyjából méteres medúzák is úszkáltak a vízben és mindenki, aki ugrott csípésekkel jött vissza. Délután 3 óra kajakozás következett (a "kis kajakozás" kicsit enyhe kifejezés, aki nem szokott hozzá), a cél egy helyes cseppkő barlang volt. A probléma visszafelé adódott, ugyanis az összes hajó nagyjából ugyanúgy néz ki. Szinte mindenki abbahagyta a lapáttal való hadonászást, amikor a megfelelő öböl-részre ért és tanácstalanul pislogott körbe, hogy vajon melyik dzsunka felé evezzen tovább. Szerencsére sikerült beazonosítani, így elég fáradtan, de mindenki visszatalált. Annyi sütnivalója volt a szervezőknek, hogy elől lány-hátul fiú megosztás volt a kajakokban. A vállam nem örült az első fél óra után, de nagyjából éjfélre abbahagyta a kattogást, sőt, még izomlázam se lett.
A szobát csak este foglalhattuk el valami fura okból, elsőre mindenki letámadta a zuhanyt, majd farkas éhesen a vacsorát. A "buli" változó hangulatú volt, kezdve a "happy hour" 2 fizet 3-at kap miatti ivós játékokkal (túl öreg vagyok már a legtöbbhez, ráadásul elég unalmasakat választottak), aztán a tetőteraszon folytatódott beszélgetős-ivós bulival. Óva intettek mindenkit, hogy a kis csónakokról áruló emberektől vegyünk bármit is, mivel hogy "kínai", nem biztos, hogy az van benne, ami rá van írva, és valaki korábban elég rosszul lett. Na ja, így biztosan a hajó bárjából fogyasztott minden ki... A megfelelő alkohol szint után persze többeknek erős kényszerre lett, hogy meztelenül ugráljon a vízbe, és a részegek szerencséje miatt senkit nem csípett meg medúza. Mielőtt mindenkinek tévképzete támadna, én csak röhögtem rajtuk.:) Nagyjából 3-fél 4 körül keveredtem ágyba, fél 8-kor meg szemtelenül felébresztettek mindenkit. Az álmosságon még 2 csésze tea sem segített. Mázli, hogy a program csak újabb 3-4 óra hajókázást és ebédet takart a visszaút előtt. Valahol
félúton a banda egy része kicserélődött, ők 3 napra fizettek be, az extra nap egyik kis szigeten való hassüttetés meg vízi sportok extra pénzért. A társaságból nagyjából 10-12-en egész jóban lettünk, a délelőttöt az árnyékban beszélgetve töltöttük (nagyjából fél 10 után nem lehetett megmaradni a napon), aztán este együtt vacsoráztunk meg söröztünk az utcasarkon. Megint a nagyja angol anyanyelvű volt az egész csoportnak, annak is a fele angol. 4-5 magán elit gimnáziumból most szabadult srác leginkább csak idegesítő volt mindenki számára, tipikus "mi annyira menők vagyunk" hozzáállás. Persze leginkább csak gáz volt. Talán kinövik. Megjegyzések: [Judy] 2009-07-14 17:43:47 És miről beszélgetettek? Mert eddig azt írtad, nem nagyon juttok tovább az és te merre és érdekes jellegű mondatoknál. Milyenek azok az angol elit gimis srácok? Mint a filmekben? XD [fnoncsi] 2009-07-15 12:09:49 azért másfél nap alatt tovább lehet jutni:) amúgy fura, mindenféléről, utazásról, zenéről, filmekről, szokásokról különböző helyeken, kajákról meg többen egymástól függetlenül közölték, hogy hasonlítok Winona Ryderre:) az angol elit srácok meg olyanok, mint a filmekben... csak élőben sokkolóbb:) csak egy példa: buli annyit jelent, h szar elektronikus zenére félig letölt gatyával (hogy a boxer kilátszik) vonaglanak sörrel a kézben és közben nagyon menőnek képzelik magukat:)
Vietnam összefoglalás 2009. júl. 14. kedd 03:23:51 címkék: érdekesség, ételek, Vietnam Vietnamnak nagy előnye, hogy a legfőbb helyek bejárásához nem kell mindenféle kacskaringós útvonalat tervezni, mivel az ország keskeny és hosszú. Így csak annyit kell eldönteni, hogy Északról Délre, vagy Délről Északra akarunk-e utazni. A legpraktikusabb módja az Open Tour buszok, amik kényelmesek, olcsók (35-40 dollár az alvós busz, 30-35 a sima Hanoitól Saigonig) és megbízhatóak. A vonat drágább, a távolsági buszok meg nem túl biztonságosak meg kényelmesnek sem mondhatóak. De akinek egy csöpp esze van, az rájön, hogy a szinte vízszintes ágyakkal rendelkező éjszakai busz ideális választás, hiszen nem veszít vele napot kényelmes és csak 1-2 nappal előre kell megmondani, hogy mikor akar valaki tovább menni. A szokásos útvonal Ho Chi Minh - (Dalat) - Nha Trang (tengerparti üdülőváros, nekem is sikerült ott 1 napot egy napernyő alatt eltöltenem) - Hoi An - Hué - Hanoi. Szokásos túrázási lehetőség (és kisebbségi népek bámulása) Sapa ÉszakNyugaton. Nekem kimaradt, mert ilyenkor leginkább csak meleg van és esik az eső. A 2 nagy város, Ho Chi Minh és Hanoi nem igazán nyűgözött le, Nha Trang leginkább buli város, Huéból meg elég a régi városrész. Hoi Ant pedig minden normális érv (turistákra épülő szabóságok, Világörökség házak, közeli tengerpart) ellenére könnyű megszeretni. Fene tudja hogy csinálja. Nagyjából 2 hét a minimum, ha valaki tetőtől talpig mindent meg akar nézni, de simán el lehet tölteni 3-4 hetet is. A Vietnami kaja nem rossz, sőt valami kifejezetten jó, de mégse jött be annyira, mint a thai. A pirított tészták talán a legjobbak, nekem a hagyományos leves, a "pho" nem igazán ízlett, de alapból nem vagyok nagy leveses, szóval ez nem mérvadó. A piszkos anyagiak. Vietnam nem annyira olcsó, mint Kambodzsa, de még mindig baráti, tekintve a jobb ár/érték arányt. Átlag napi 10 dollárt költöttem szállásra és kajára, amiben sokat segített, hogy 3 éjszakát buszon töltöttem. ÖSzszességében 200 dollár volt Vietnam, ami szerintem egész jó, főleg, hogy azért ebben elég sok utazás benne volt. A Hoi Anban elköltött 150 dollár ruhákra persze nincs benne. Az egyetlen probléma (attól eltekintve, hogy 1 dollár kb. 18000 Vietnami dong és ez néha nagy köteg semmit nem érő papírpénzhez vezet), hogy bankkártyát nem nagyon fogadnak el a drágább helyek kivételével, ott is általában 1-3%-kal többet kell fizetni, az automata meg 2.000.000 (1-2 helyen 4.000.000) dongot ad ki. Ami alig több, mint 110 dollár. A külföldi készpénz felvét meg általában pénzbe kerül. Vietnam egy barátságosabb, kicsit kevésbé turistákkal elárasztott és kicsit kínaibb alternatívája Thaiföldnek. Ha valaki kicsit izgibbre vágyik, mint Thaiföld, de mégse akar letérni a járt ösvényről, ideális választás. Ajándéknak jó lelőhely Ho Chi Minh város kézműves piaca, Hoi An ruhákhoz és kínai lámpásokhoz, képekhez, Sapa pedig hegyi törzsi ékszerekhez és táskákhoz (szőttesekhez). Érdekességek: -akárhogy is győzködnek az ellenkezőjéről, egyre inkább úgy tűnik (főleg, ha valaki Északnak megy Kína felé), hogy Vietnam Kína déliesített verziója. ezen nem segít a nagyszámú kínai lakosság meg kínai import cuccok sem.
- hiába beszélnek sokan angolul, azt, hogy "nem", képtelenek felfogni. Úgy tűnik az alapszókincs megállt a "buy something miss"-nél - utat keresztezni gyalogosként csak nagyjából az első nap tűnik öngyilkos akciónak, 1 hét után már csak szimplán csoda - a közlekedő járművek 80%-a motor (meg némi bicikli) - a járdán nem lehet haladni, mivel vagy boltok, vagy ebédelő/vacsorázó emberek, vagy motorok foglalják el, az út széle is foglalt a parkoló motoroknak/autóknak, így marad az úttest szinte közepe.
Hazafelé 2009. júl. 15. szerda 16:44:38 címkék: egyéb Oké, még majd 2 hónap, de nekem már nagyon közelinek tűnik. Megvan a repjegy haza, még a busz is, ami kivisz a reptérre Londonban... Nem mondom, hogy nem várom, mert az nem lenne teljesen igaz, nyilván sok minden(ki) hiányzik. De már olyan jól megszoktam, hogy 2-3-4 naponta új helyen ébredek, vonaton/buszon alszom, új helyet fedezek fel és ismerem meg. Én értem a koncepciót, hogy dolgozik, lakást vesz, törlesztést fizet, ül a fenekén, de momentán furán hangzik. Nem aka rom, hogy nagyképűnek tűnjön, pontosan tudom milyen mázlista vagyok a mostani életstílusommal. Mielőtt elindultam, azt hittem, hogy nyilván ennyi idő után majd egy helyben fogok tudni maradni. De egyre jobban azt látom, hogy csak még nagyobb kedvet csinál. Mindig vannak jobb és rosszabb pillanatok, de még mindig nagyon élvezem. Néha jól jönne valaki, akivel együtt utazhatnék, de az esetek nagy részében jól megvagyok magamban. Persze vannak terveim hazaérkezés utánra is, de azok a szokásos prózai munka-otthon-család/barátok körében mozognak. Azt a párat leszámítva, ami a körül mozog, hogy mennyi idő után lehet szabadságot kivenni és lelépni 2 hétre Valahova. Tudom, hogy sokan furcsának tartanak e miatt, meg nem értenek egyet velem, de már nem igazán érdekel. Én így érzem jól magam. Megjegyzések: [Nagy Judit] 2009-07-17 06:54:18 Szia, ha megnyugtat :) én egyet értek veled! Tedd mindig azt ami neked jó, amitől boldognak érzed magad, és más nem szá mít. Ha ez az utazás és a jövés menés, akkor legyen az. Fontos, hogy meglegyen az a komfort érzeted, ami szabad áram lást enged az "endorfinoknak". Akkor biztosan eléred a céljaidat, és sokkal jobban megvalósítod a terveidet, önmagad. Szerintem ez a fontos. Miért ne lehetne így élni? :) Minden attól függ az ember hogyan kezdi el, és mit vezet be magának normatívának, persze ehhez fontos az is, hogy milyen lehetőségei adódnak majd a munkaerő piacon.. Üdv: Judit [mama] 2009-07-20 16:56:09 Szia! Az embernek a robot, a munka sokszor csak kényszer. nagyon ritka, aki élvezi, és egyben hivatása is lesz. A vágyakat pedig minél többször ki kell elégíteni, mert nem az a leglényegesebb, hogy meddig élünk, hanem hogy hogyan. Mindig azt tudjam mondani, hogy ezt és ezt láttam, tettem, s nem azt, hogy ha majd lesz időm akkor ezt és ezt teszem, mert előbb öregszünk meg, mint meg tudjuk valósítani! Élvezd életed minden percét és ettől leszel gazdagabb! További jó utat, és azért mi várunk haza. mama és a többiek [Fischer Gábor] 2009-07-20 22:19:44 Megértem, hogy csak nőtt a kedved az utazásokhoz, de akkor rossz szakmát választottál. Egyébként én is, amikor valahova elutaztam, akkor gyakran éreztem úgy, hogy oda még érdemes lenne visszamenni. Aztán vagy sikerült, vagy nem. Idézet anyádtól: "A vágyakat pedig minél többször ki kell elégíteni, mert nem az a leglényegesebb, hogy meddig élünk, hanem hogy hogyan." Ehhez én hozzáteszem: az is fontos, hogy miből. Érezd jól magad! Apád
Finally: Cambodia and Vietnam 2009. júl. 15. szerda 17:12:01 címkék: English, Cambodia, Vietnam The two countries are quite different in many ways, but there are many similar features too, not just the same-looking people or "buy something miss" English vocabulary. The both had a tough 20th century, Vietnam with the long "American" war (yeah, it depends from where you look at it) and the Khmer Rouge in Cambodia, both crippled the countries for long. They are recovering, but still visible. I only spent a week in Cambodia, in the capital, Phnom Penh and Siem Reap (the city near the Angkor ruins). The most shocking thing is the corruption seen on the streets: beggars next to the huge Toyota and Lexus SUVs. You either drive a big 4-wheel drive, or share a moped with 3 other people. I saw many families on motorbikes. Mum, day, 2 kids. On the same bike. At the same time. No, it wasn't an extra-size thing. They are small folks. In Cambodia, the people try to sell you things a little more aggressively than in Thailand. I was grabbed by 4-5 tuk-tuk drivers when I got off the bus back from Siem Reap to choose one of them to get to the hostel for 1 USD. Of course I walked 2 blocks and chose an other driver. Siem Reap is actually a nice place, better than I expected from a village/town that lives from the tourists visiting Angkor. It has the tourist restaurants and bars, the little shops selling knick-knaks. But the people are nice, the night market is fun (try to buy things from non-profit organizations and products made by disabled people). The main important thing: Angkor is amazing. Angkor Wat is nice, but not that big deal, Angkor Thor is nice to. The real thing is Ta Phrom, that's the one with the trees and roots around the ruins. Just a wonderful place to wander around and wait for the Chinese and Japaneses tourists to get out of your picture.:) Cambodia is cheap. A room and food is about 10-15 USD. Bus ticket are about 5-15 USD. "Silk" scarves, bags and silver jewelery are beautiful, but bargain hard, and don't take it 100% that's actually made of that material. I tried on the jewelery and they at least partly silver because I had no problem with my metal allergy. Sometimes it is handy:) Vietnam is a different thing. Open Tour buses (hop on-hop off for about 30-40 USD) make traveling around quite easy and straight forward. Anyway, you can travel from North to South or South to North. Ho Chi Minh and Hanoi, the to main cities are okay, a didn't really fall for either of them. The traffic is more than chaotic, but you get used to it in a day or two. The mopeds won't run over anyone. Still a miracle, but true. It helps that about 80% of the vehicles are motorbikes. It doesn't that Vietnamese people think that traffic lamps are just for guidance not to take it too seriously. The middle, Hoi An and Hué was the best part for me (I skipped the North with the minorities around Sapa in the hills, but the monsoon is not the best time for trekking). Hoi An is a gem, a touristy gem, but for a reason. The reasons are the nice architecture (UNESCO World Heritage), the good and cheap food and the 400-500 tailors who would make a suit for you in 24 hours. Or dress. Or silk shoes. The limit is Your creativity... or you budget. Mine was a 3 piece suit, a nice coat and a dress:) 1-2 more days and I would have ended up with a new wardrobe and empty pockets:) Another tourist trap (for a reason) is Halong-Bay. It is simply gorgeous. Yes, there are another 200 boats there around you, but still worth the trip. The 2 day 1 night (on the boat) costs from 40 to 400 USD. I would recommend 60 and up, wouldn't pay more than 130. I had a good time with people from all over the world, mostly native English speakers (again). I know it's not a big deal, but I always feel how limited is my English compared to them. I heard again from different people different times that I look like Winona Ryder. I try to take it as a compliment. I hope it is at least close to a compliment:) I have a friend living in Shanghai, who actually speaks Chinese, so I practically ran from Hanoi to Shanghai as fast as I could (and cheap at the same time meaning 13 hours on bus, 15 hour stop in Guilin and another 23 on train) to spend some time there. It did worth the effort.
Rongyrázás kínai módra 2009. júl. 22. szerda 05:49:02 címkék: úton, Kína Shanghai sosem mint kulturális központ volt híres. Korábban leginkább az ópium kereskedelem központja volt, most minden másé. Jó fekvése miatt a keleti és nyugati kereskedelem központja a 19. század közepétől, amit csak a kommunista hatalomátvétel tört meg. Az elmúlt 20 évben azonban megint bele lendült. Elképesztő ütemben fejlődik, momentán nagyjából 18 millió a lakossága, ebből kb. 5-6 millió vándormunkás. A társadalmi különbségek elképesztőek. A "felső tízezer" egyszerűen nem tudja, mire költse a pénzét, pedig rengeteg lehetőséget kapnak. Hatalmas bevásárlóközpontok vannak az összes létező luxusmárkával, az új felhőkarcoló negyedben, Pudongban pedig folyamatosan épülő luxuslakások. Ez utóbbiak nagy része üresen áll, befektetésként veszik a legtöbben. Hisznek abban, hogy a 2 számjegyű gazdasági fejlődés örökké tart. Mások is hittek benne, aztán kiderült, hogy mégse.
A város építészetileg nagyon változatos és izgalmas. Van a régi városrész hagyományos kínai épületekkel, turista gicscset áruló boltokkal. Aztán ott a Bund, ami a 30-as években épült art deco épületek jellemzik, teljesen más hangulattal. Persze a modern felhőkarcolók és bevásárlóközpontok a legmeghatározóbbak. Elég jellemző, hogy a bevásárló utcát légkondicionálják. Nem hittem benne, de mikor megcsap némi hideg levegő az utca közepén távol bármilyen bevásárló központ ajtótól akkor mégis csak hihetőnek tűnik. Éjjel pedig tisztára suvickolják az egészet, hogy a másnap megjelenő vásárló tömegnek eszébe se jusson máshova menni, mert koszos az utca. Mázlimra kaptam idegenvezetőt és tolmácsot egy személyben, így volt szerencsém autentikus kaját kipróbálni, olyan helyeket megnézni, ahova valószínűleg magam nem mentem volna. Külön köszönet a gombócos étteremért. (Szinte csak helyiek voltak ott és elvitelre is kb fél órát vártak kígyózó sorban.) Jó turista módjára nagyjából 4-5 órát talpaltam a város különböző részein, beleértve a Francia Koncessziós negyedet repülőjegy irodát keresve. A régi városrész jópofa, teljes felújítás alatt van az Expó miatt, de az egyik legjobb hely Kínában szuvenírt venni. Egyetlen fontos információ: ne az 50% engedményre hajtsunk, mert általában 10x-es árról indul. Kivéve egy kis árust, aki kiírta a tényleg szép evőpálcika készletekre, hogy végső ár xxx. Nagyjából tizede volt a többiének. Gondolom fáradt volt az alkudozáshoz. Ha meg valaki hamis akármit akar, annak irány a piac, ahol jó minőségű meg kacat hamisítványok is vannak. Az eredeti is
Kínában készül, ők meg jól megtanulták hogy kell lekoppintani.:) Igazság szerint akinek nem elég jókat enni meg alkudozni valami kacatra, nem elégszik meg a sok különböző városrés zszel és mókás épületekkel, az menjen el a Nép Terén lévő Shanghai Múzeumba. A kerámiák meg a festmények nagyon jók, ráadásul ingyen van:)
Valami fura módon tetszett Shanghai. Az emberek alapvetően barátságosak a város méretei ellenére és elveszettnek tűnő turistát útbaigazítják. Sokan nem beszélnek angolul, de kézzel-lábbal elég jól lehet kommunikálni. Ráadásul elég hamar meg lehet győzni azokat az árusokat is, akik hamis órákat/táskákat/iPhone-t árulnak, hogy te nem szeretnél semmit. Jövőre ott lesz az Expo, ezért eddig 2 új metróvonalat adtak át, addig lesz még két új, hosszú folyóparti sétányt építenek, egész városrészeket renoválnak. Szinte mindenhol állványok, daruk, lezárt munkaterületek vannak. Nagyobb a költségvetése a városfejlesztésre, mint tavaly az olimpiára. Shanghai abszolút kötelező, ha valaki Kínába látogat. A holnapot tényleg ott építik. Legalábbis jó részben. Sajnos sokan lemaradnak, de az abszolút elit mindenképpen Shanghai. Shanghaiba szívesen visszamennék, ez nem változott, ráadásul mindenféle hülye és szép szuvenír is kapható a régi városnegyedben. A mókás a nő volt, aki kb. tized áron kínálta a szép evőpálcikákat, mint a többiek, de kiírta, hogy ez fix
ár. Gondolom aznap nem volt kedve alkudozni. De jól tükrözi a reális ár/turistáktól elkért ár arányát.
A főváros és A Fal 2009. júl. 22. szerda 14:44:36 címkék: úton, Kína] Pekingről alkotott képem erősen befolyásolja az időjárás: amikor megérkeztem, szakadt az eső órákon át, másnap 35 fok meleg volt, az utolsó napomon meg klasszikus szmog és meleg. Valahogy nem lehet jó képeket csinálni, amikor olyan sűrű a köd/szmog minden, hogy a nap is csak valami fényesebb szürke. A Tiltott város meg a Nyári Palota valószínűleg sokkal impozánsabb napsütésben vagy hóban vagy akármiben, amitől nem lesz minden ködös szürke. Nem, nem túlzok, a képek magukért beszélnek. A Jin Jang Hostel nyitó heti akciójaként kerültem oda, de csupa jót mondhatok róla. Egy vadiúj modern lakás, ragyogóan tiszta és egyben barátságos, a tulaj jól beszélt angolul és tényleg segítőkész és kedves volt. Mivel egy szoba van öszszesen 6 ággyal, ezért családias volt a hangulat, jókat lehetett beszélgetni a többi szobatárssal. Jól jött a személytelen hostelek után. A Nagy Falon is együtt gyalogoltunk hárman, Manny (USA), Sarah (Kanada) meg én (meg persze a jegesmedve titokban). Nem a nagyon turista nagyon tömött Badalinget választottuk, hanem a kicsit macerásabban megközelíthető Jinshaling-Simatai szakaszt, ami nagyjából 10 km. A Lonely Planettel ellentétben (legfrissebb verzióban is hibás) nincs minibusz egyik végéhez sem. A legegyszerűbb, és nem túl drága (3 embernél már olcsóbb kicsit magunknak szervezni, de az egyenként fél órás alkudozás miatt nem kifizetődő) ha szervezetten busszal próbálkozunk, több hostel is kínál már oda utat, kb. 40 USD-ért. Mi hárman voltunk, elosztottuk a taxi költséget, így fejenként belépővel (2x40 Yuan, mert más szakaszokhoz tartozik a két vége) kb. 30 USD volt. Miyunig van távolsági busz, utána lehet alkudozni a taxisokkal kb. 200 yuan oda-vissza (85 km egy irányba), de az uccsó busz vissza Pekingbe 7-kor megy este, utána megint macera taxit szerezni (kb 200-240 yuan). De akit a kaland vonz, hát hajrá. Főleg, ha élvezi, hogy a legtöbb fekete taxis a bal oldalon szeret közlekedni szemben a forgalommal (ami általában mázlira csak motor), gyenge idegzetűeknek nem ajánlott. Biztonsági öv nyilván hátul nincs. Érdemes számítani kb. 4 órát, mire odajut, 3-at végig gyalogolni, meg ugyanennyi viszsza. A Nagy Fal tulajdonképpen 4 különböző szakaszban épült, elsőként még i.e. 200 környékén Qin Shi Huangdi megrendelésére, aki az egyesített Kína első uralkodója volt. Majd a Han Dinasztia folytatta megerősítve és kibővítve az addigi szakaszt. A 3. falszakasz már a mongolok ellen épült i.sz. 13-14. században a Ming dinasztia idején, a 4. utolsó bővítés pedig a 16. század végén, a legismertebb szakaszai ekkor épültek. Sajnos ezután lassabban-gyorsabban pusztulásnak indult a 80-as évekig, amikor megkezdődtek a renoválási munkák a megőrzésére.
Nagyon megérte az „eldugodtabb" részen gyalogolni, mert ugyan itt is 10 méterenként árultak hideg vizet legalább nem volt tömeg. Csak nagyjából az utolsó kilométer van rendbe hozva, a többi izgin lepukkant. A lépcsők elég meredekek helyenként, lefelé legalább annyira nehéz mint felfelé. A túra fárasztóbb, mint a táv alapján gondolná az ember, de a hőség sokat számít. Mindenképp megéri, nagyon jó volt. Maradt még egy napom, hogy felfedezzem a Tiltott Várost és a környékét. Az előbbi valahogy nem nyűgözött le annyira, a 4. belső tér már ugyanolyannak tűnt. Ha viszont jegyet akar valaki szerezni, az tolakodjon, vagy zárásig se jut be. Az Óra Terem vicces volt a rengeteg 18-19. századi giccses órával, tény, hogy néhány elég kreatív volt. Egyik se kéne otthonra. A legjobb a fényképezkedő kínaiakat volt nézni, de a legtöbb kisgyerek vigyázz állásban pózolt a szülőnek. Nem túl természetes póz. Az okára nem tudtam rájönni. Nagyjából 3 óra után sikerült kikeverednem az épületek közül és a kis szűk utcák felé vettem az irányt illetve szétnéztem a nagy bevásárló utcában is. Akárhogy nézem, semmilyen szempontból nem éri el Shanghai szintjét. Max. talán kulturális programokban. Mivel nem volt több időm, feladtam a reményt normális képekre és esti kivilágításban néztem meg az olimpia fő épületeit.
Úgy egész jól mutattak. Az olimpia előtt 2 metróvonal volt Pekingben, most 6, de ez is nagyon kevés. Értem én, hogy folyamatosan építik, 15 éve meg egy sem volt, de akkor is eszelős a közlekedés, főleg csúcsidőben. Szabályosan belöknek a metróba a peronőrök.
A legmókásabb az egyforma ruhába öltöző tinédzser párok voltak. Egyforma póló, cipő, néha nadrág. Sőt, komplett csa ládot is láttam "I love my family" (=szeretem a családom) feliratú egyen pólóban: papa, mama, gyerkőc.:) Nekem ennyi elég is volt, boldogan utaztam tovább Xianba. Még a Nagy Falat hóban látni kell egyszer. Nehéz volt nem észrevenni a minden utcasarkon lévő rendőrt vagy belső ellenőrzéshez tartozó muksót.
A selyemút végén egy őrült uralkodó katonái 2009. júl. 25. szombat 15:11:28 címkék: úton, Kína A cím megfejtése: a selyemút vége Xian, a katonák meg a híres Agyaghadsereg. Réges régen, még időszámításunk előtt Kína több "királyságból" állt. Aztán jött egy uralkodó, nevezetesen Qin Shi Huang (jelentése 1. Qin uralkodó, amúgy Ying Zheng néven született), aki legyőzve a hanokat egyesítette Kínát és Zheng királyból uralkodó lett i.e. 3. században. Azért, hogy biztosítsa halála utáni hatalmát (mivel első kísérletet a halhatatlanság elixírjének megtalálására kudarcba fulladt) sírját több ezres agyagból készült hadsereggel védette meg. Az első ötlet több ezer élő ember eltemetése volt, ehhez képest a több ezer életnagyságú és egyedi agyagkatona illetve ló már szinte normális ötletnek tűnik. Saját úton is ki lehet jutni a hadsereghez és a sírhoz busszal. de mivel nem került sokkal többe egy angol nyelvű túravezetővel való buszút, ezért inkább azt választottam. Ennek egyenes következménye volt, hogy megálltunk egy agyagkatona gyárnál, ahol elmondták hogyan készülnek az egyes darabok, majd 20 percet kellett várnunk a tovább indulásra, mindezt a hatalmas boltban, ahol a 20 cm-estől az életnagyságú szobrokig voltak katonák, illetve ha mindez nem lett volna elég, bútorok, ékszerek és egyéb kacatok termein kellett átmenni, hogy kijussunk. Nyilván nem vett senki semmit. Az első cserepeket 1974-ben találták meg parasztok, akik a nagy szárasság miatt mélyebbre ástak a szokásosnál. A mostani becslések szerint nagyjából 8000 katona. 130 kocsi 520 lóval és további 150 ló volt eltemetve. Az írások szerint 5 évvel az uralkodó halála után Xiang Yu tábornok kifosztotta a sírt és a hadsereget tartalmazó épületet felgyújtotta. Amikor megtalálták a katonákat, apró darabokra voltak törve, több éves munkával állították helyre egy részüket és állították fel eredeti helyükre. Nyilván később elegük lett, hogy apró darabokat illesztenek össze és a többi most is ripityára törve fekszik a porban.
Nyilván idegesítően tipikus turista látványosság, ami kötelező, és több millió kínai is így gondolja. De ettől eltekintve tényleg érdekes és lenyűgöző. Az összes katona arca egyedi. Ki tudja, lehet valaki az egész családját és baráti körét felhasználta hozzá:) Vajon mi történt, amikor kifogyott az ötletekből? Xianban a legnagyobb látványosság az út közepén álló Harang Torony illetve a közelben lévő Dob torony, illetve a kicsit kijjebb lévő Lúd Pagoda. A muszlim negyed nem olyan izgalmas, mint ahogy az útikönyv vagy egyéb források alapján képzelné az ember. 2 egymásra merőleges utcából áll, ahol főleg este rengeteg árus kínál kis agyagkatonákat meg egyéb szuveníreket. A többi pedig kis étkezde, amik valahogy annyira nem voltak meggyőzőek. Viszont az egész tele volt főleg helyiekkel és helyi turistákkal este, így igazi "kínai élményben" lehetett részem. Valahogy Xian nem győzött meg. Nem rossz, de inkább csak nagy város (kb. 4 milliós város meg ugye az agglomeráció), minden báj vagy különleges hangulat nélkül. Bevásárló központokból itt is ugyanaz árad, mint mindenhol máshol, ugyanúgy van KFC, McDonalds meg Subway, mint máshol. De a katonákat egyszer látni kell. Akár csak azért is, hogy lássuk, mekkora hatalma volt az uralkodónak. Meg hogy mennyire nem szólt bele senki, amikor valami olyasmit akart, ami sok pénzbe meg emberéletbe került és teljesen értelmetlen volt. Kb. mint az ókori Egyiptomban. Modern kori példákat inkább nem mondanék. De legalább sikerült vonatjegyet szereznem relatíve könnyedén, akkora amikorra akartam és olyan osztályra, amikorra akartam. Az utóbbi időben ez nem akart összejönni, ugyanis minden kínai, akinek kicsit is van pénze utazik. 1,3 milliárdan vannak, velük kell megküzdenem minden alkalommal, amikor egy felső ágyat szeretnék egy kemény-ágyas vonatra. Nem könnyű. De az egész kínai vonatozás megér egy külön bejegyzést... készülőben.
Pandaaaa! 2009. júl. 26. vasárnap 14:45:17 címkék: úton, Kína Mivel kicsit rövidítenem kellett az úton, így Szecsuán tartományban végül csak Chengduba jutottam el. De ez kihagyhatatlan volt a közeli Panda rezervátum miatt. Olcsóbb volt kis minibusszal kvázi szervezetten kimenni, mert így beszerezték az úgynevezett Panda Cardot a hostelben, ami potom pénzbe kerül, de magadtól nehéz megtalálni a lelőhelyét, és így ingyenes volt a panda központ. Meg egy halom egyéb látnivaló. Ha valaki kvázi mozgékony pandát akar látni (ergó nem egy fekete-fehér alvó szőrmókot), az reggel, 8-9 körül etetéskor menjen. Szerencsétlenségemre volt egy rém idegesítő belga csaj is a kocsiban, aki folyton pattogott, hogy le fogunk késni az etetésről, mert 15 percet késett a sofőr (ez abszolút normális dolog Kínában), meg noszogatta a sofőrt, hogy a dugóban menjen gyorsabban, aztán meg a rezervátumban folyton rá kellett várni, mert csiga lassú volt. Persze időben odaértünk. Ráadásul egy repülőn utaztunk tovább, majd Yangshuoban is láttam őket a hostelben, a lány persze akkor is pattogott, de szerencsére tovább álltak onnan. Tipikus kellemetlen turista. A pasijának meg égett a feje szégyenében.
A panda legalább annyira elfuserált, mint a koala. Bambuszt eszik húsevő létére szokott rá, mivel abból sok van. Ciki, hogy kalória tartalma szinte nulla, emészteni, főleg húsevő létére nehéz. Így mint a fentebb említett, a nap nagy részében alszik. Nem kell az energiát feleslegesen pazarolni. Szintén hasonló, hogy az újszülött panda 60-80 gramm és nem igazán fejlett, de míg a koala egy erszényben lakik a kezdeti hónapokban, ez a pandánál nem kivitelezhető. A mama medve általában a mancsában tartja és szinte folyamatosan tisztogatja a kis bocsot. A kilátásai ettől még nem az igaziak. Láttam 4 napos bocsot, kis fehér patkányra emlékeztet, csak kicsit aranyosabb, de nem sokkal. Elsőként a felnőtt medvéket (újabban megint a medvék közé sorolják a pandát) vettük szemügyre. Laza fazonok: egyik mancsba némi bambusz amit hanyatt fekve fogyasztanak el. Első a kényelem. A fiatal medvék (1-1,5 évesek) viszont eszméletlen fazonok, még kicsit csetlenek-botlanak, de tele vannak energiával, legalábbis reggel. Folyton játszottak, kergették egymást, bunyóztak, hintáztak. A Kung Fu Panda nem volt messze az igazságtól, csak a sportág nem stimmel, a szabd fogású birkózásban kellene indulniuk. Persze elég nagy volt a tömeg, mindenki egyszerre hangosan röhögött fel, amikor valamelyik bocs nagyot huppant. Egyetlen nyekkenés nélkül ment vissza játszani. Meglepően ügyesen és gyorsan másztak fel az oszlopra. De a hinta volt a nyerő (van video picasan). Először sejtésünk sem volt, hogy vajon mire használhatják, de igazán kreatívak. Sikerült a sok panda-kacattal megtöltött boltot kihagynom, csak egy 10 db-os képeslap csomagot vettem téli pandás képekkel, kiegészíteni a sajátokat. 2,5 eurót még elbír a költségvetés:) Nagyon sajnos valahol eltűntek:( Reméltem, hogy a hátizsákban megvan valahol, de amikor totál kipakoltam hazaérkezéskor sem volt meg. Kár érte. Röviden: nem véletlen a panda a WWF szimbóluma. Veszélyeztetett, nem igazán életrevaló, de eszméletlenül cuki. A vörös pandák szerintem éppolyan helyesek, csak nincs akkor marketing mögöttük. Ők is bambuszt esznek, de inkább hasonlítanak egy vörös mosómedvére, mint az óriás pandára. Egy hangyányit talán aktívabbak is, vagy csak nagyobb szerencsénk volt velük. Nem hiszem, hogy nekik olyan bőséges energiát nyújtana a bambusz valami csoda folytán. Amúgy mókás, mert ugyanúgy lustán hanyatt dőlve eszik, mint a fekete-fehér ismert panda.
Chengdu maga egész jó hely, 2. legélhetőbb városnak mondják (nem, nem tudom melyiket szavazták meg 1-nek), ez nem igazán tűnt fel, legalábbis a belső részeken. De azért némi gyanúra ad okot a házak tetején lévő kertek és a zöld teraszok. Minden apró területre próbálnak valami természetet csempészni. Látnivalóilag nem túl nagy szám, van 1-2 templom meg közelében lévő régi ház szuvenír boltokkal. A lényeg úgyis a környék meg a pandamacik, illetve a város a legnagyobb kiindulópont Tibetbe. Sajnos Tibet és Szecsuán (Yunnannal együtt) majd valamikor későbbre marad, mert este repülőre szálltam Guilinbe. Amilyen mázlim van, 2 esti járat közül a korábbira foglaltam jegyet, plusz 5 dollárt
meg alapon. Erre megváltoztatták a menetrendet, kb. egy időben szállt (volna) fel a két gép. De az enyém 2 órát késett, így nagyjából éjjel fél 2-re már a hostelben is voltam. A másnapi korai továbbindulásnak annyi. Látszik a gyakorlat, félálomban is kitöltöttem a hostelben a lapot az adataimmal. Megjegyzések: [Nagy Judit] 2009-07-28 13:18:42 Szia, ezek a Pandák roppant édesek! Valóban látszik, hogy lusta kis macik :). Én még ilyen kis vöröst nem is láttam! Köszi az élményt neked! Üdv: N. Judit
Csak karszthegyek és rizsföldek 2009. júl. 29. szerda 02:10:39 címkék: úton, Kína Na ja, semmi extra nincs Guilin környékén, csak Yangshuonál a Halong-öbölhöz hasonló hegyek, illetve Longshengnél 800 méter magas rizsteraszok. Éppen leég ok rengeteg belföldi és külföldi turistának, hogy legalább 3-4 napot, de simán 1 hetet is a régióban eltöltsön. Yangshuo kifejezetten nemzetközi turista városka (falunak túl nagy). Ennyi fehér embert egy helyen rég nem láttam. Ta lán Chiang Maiban meg Bangkokban, bár lehet ott se. Az a furcsa helyzet állt elő megint, mint Hoi Anban, nagyon turista, de valahogy mégis bájos. Nyilván közre játszik a háttérképként szolgáló cukorsüveg formájú hegyek, a túlárazott, de mégis jópofa szuvenír boltok és a sajnos kicsit túlzottan nyugatias éttermek, bár ez utóbbi el lehet kerülni. A város ütőere a Xi Jie (Nyugat út), ami a fentebb említett boltok találhatóak, illetve a merőleges kis utcák, ahol meg az éttermek. A part mentén pedig az utcai árusok a boltokkal megegyező kínálattal. Az ár meg jobban függ az alkudozási képességtől mint a vásárlás helyétől. Mivel utolsó előtt állomás volt, én is Yangshuoban ejtettem meg a "kötelező" szuvenír vásárlást. Próbálok a kicsi-könnyű-olcsó (és nem törékeny) vonalon mozogni, leginkább praktikus dolgokat véve. Ennek eredményeképpen beszereztem két szép kézzel festett kb. 35x60cm-es vízfestményt selyem keretezéssel, nyilván nem "egyedi", de kézzel festett és mind eltér egy kicsit. Meg szép. Evőpálcikákat, ezt az egyik boltból szereztem be, kicsit különlegesebb darabok, egy 6 személyes készlet tartókkal dobozban meg egy két személyes. Nyilván lehetett volna olcsóbban, csak ami nekem tetszett (az egyik furán faragott, a másiknak meg többféle fából van a vége) máshol nem volt, és megnyugtat, hogy azóta se láttam. Lehet rettegni, hogy ha valaki hozzám jön thai vagy kínai kaját enni, az csak pálcikát kap. De legalább szépet:) Személy szerint olyan helyen szeretek enni, ahol képek alapján meg mutogatással választok, angol menü minimális, mert ott általában autentikusabb a kaja. 1 sarokra a fő utcától már meg is lehet tenni és szerintem megéri. Az még min dig nem a város széle, de nem valami divatos "cafe".
A legszebb rész a Li-folyó Yangdi-Xingping szakasza, így az előbbiig buszoztam és onnan indultam vissza az elvileg 24 km-es távon gyalog. Egy holland sráccal közösen túráztunk, így egyszerűbb volt a 3 folyóátkelést megoldani, meg el-
ütöttük az időt. Átkelni leginkább bambusz "csónakon" lehet, ami nagyjából 5-6 bambusz összekötve, rajta kis bambusz székek meg bambusz tető, de valami csoda folytán nem süllyedtünk el. A táv kizárt, hogy annyi lenne, mint hivatalosan, mert nagyjából 4 óra alatt Xingpingbe értünk, de sebaj. Nincsenek jelzések, de elég egyértelmű a legtöbb helyen az ösvény, ahol meg nem, a helyiek készségesen segítenek. A holland srác amúgy totál meglepődött, hogy a kezébe nyomtam kb. másfél dollárt érő vietnami dongot, hogy használja egészséggel, mert ő Vietnam felé tartott. Pedig én beváltani nem tudom, meg minek, meghagytam 1-2 papírpénzt emléknek, ez maradt. Mondta igazi buddhista hozzáállás. Szerintem meg szimplán logikus. Bár abban igaza van, hogy velem is történt ilyen. Meg tulajdonképpen hiszek abban, hogy ha jót cselekszem, az élet majd valamikor meghálálja, ugyanúgy a rossz is visszaüt. A másik látványosság a Sárkány gerincének nevezett rizsteraszok Pingannal. Mivel a rendes busszal vissza Guilinbe, onnan Longshengbe meg után a kis falvakba buszozás kb. ugyanannyi, mint túrán, ezért az utóbbit választottam. Megállt délelőtt egy órára egy falunál, ahol egy olyan kisebbség él, akiknél a nők nem vágják a hajukat, így 1,7-2 méter, amit a fejük köré csavarnak. A turisták megkopasztására meg 60 RMB-ért (9 USD) lehet megnézni, ahogy kibontják meg táncolnak. A pár európai turista a buszon inkább kihagyta, és csak a faluba settenkedett be (aminek nyilván nem örült a show főnöke), de nem bántuk a megállót, mert zuhogott az eső. Ebéd már a kis faluban kb. fél magasságban a rizsteraszoknál volt. Valahogy minket nem kínaiakat kicsit elfelejtettek, így csak a bambuszban főtt rizs érkezett meg, még a sör is lemaradt a rendelésből. Mivel másfél óra maradt a rizsteraszokon való bandukolásra, az ebéd többi részéről lemondtunk és elindultunk felfelé és rögtön belebotlottunk egy egész lefelé tartó ünneplő menetbe. A rizsteraszok szimplán eszelős jól néznek ki. Meredek lejtők zöldellő rizzsel meg elszórt falvakkal, ami a legtöbb esetben csak néhány ház. A nagy népszerűség miatt elég sok hagyományos vendégház épül, remélhetőleg nem rontja majd el a helyet. Mondjuk már így is kicsit túl sok minden akarnak az emberre rásózni, de még mindig megéri, hiszen vásárolni nem kötelező népi hímzéseket.
Yangshuoban volt álláshírdetés angoltanároknak, havi 600-800 eurónyi összeg és ezen felül szállás teljes elláttással. Majdnem elcsábultam, de sajnos tanári diplomát kértek. Pedig az elég sok pénz, főleg, hogy a szállás és kaja már megoldott. Guilinben még volt pár órám a vonatindulás előtt, így bóklásztam az esti bazárban. Az útkönyvet megcáfolom, nem igazán jó hely, Yangshuoban sokkal nagyobb a választék, ha kicsit drágább is.
Különleges Igazgatású Területek 2009. júl. 30. csütörtök 15:43:36 címkék: úton, Kína Egészen pontosan Hong Kong és Macau. Egyik sem igazán Kína. Igen, a lakosság nagy része kínai, meg mandarint és kantonit beszélnek, de. Azon kívül, hogy minden sokkal drágább, mint Kína bármelyik egyéb területén, sok minden más is eltér. Az, hogy határátkelő van közte, illetve hogy Hong Kongba nem kell vízum EU-s állampolgároknak, csak a kezdet. Bal oldali közlekedés és emeletes buszok vannak, mint mondjuk Angliában. Az emberek meg szépen sorba állnak a megállóban, nem mindenki egyszerre akar feljutni a buszra. Este 10-11-kor még vidáman nyitva tart elég sok bolt (normál ruha és ékszer! boltok, nem csak éjszakai piac), ehhez képest még Shanghai is már 10-kor kihalt, 11-kor pedig más mossák a fő bevásárló utcát. A kínai éttermeknek-étkezdéknek se "csak" a McDonaldsal, KFC-vel meg Pizza Huttal kell megküzdenie, hanem a rengeteg indiai, arab és macaoi (erősen portugállal kevert kínai) helyekkel. Dim sum, ami kifeje zetten déli, kantoni találmány már szinte ritka. Tsim Tsa Tsui negyedben (Kowloon déli része) vannak a legelegánsabb boltok és a legolcsóbb szállások is, ami leginkább 2 épületet takar, a Chunking Mansiont és a Mirador Mansion. Mindkettő alja tele van kis hamis elektronikai cuccokat árusító bolttal, és mindkettő főleg indiai/arab/afrikai kézben van, a "guesthouse"-okat is beleértve. Ez nem negatí-
vum, mert nagyon kedvesek, a kaja meg remek, csak tény.
Hong Kong sziget izgalmasabb, ott vannak kis utcácskák, a SoHo, a Viktória-csúcs. Ebben a sorrendben sétáltam végig, miután átkompoltam. Van metró is, de az drágább meg nem látni a felhőkarcolókból semmit. Pedig aki valamikor is tanult magasvasbit (vagy magasacélt), az nem akarja kihagyni az épületeket:) Talán az egyik legjellemzőbb a városra az emeletes villamos, jól szimbolizálja, hogy mivel más merre már nincs hely, felfelé bővítenek. Olcsó és poénos városnézésre pedig kiváló. Kényelmes módon a Viktória-csúcsra a régi "villamossal" mentem fel, bár én inkább hívnám siklónak. Tényleg fantasztikus a kilátás, gondoltam körbe sétálom a csúcsot, de félúton elakadtam egy csúszós kő miatt: lenyúztam némi bőrt a térdemről és vége lett egy amúgy is kidobásra szánt nadrágnak, a nap végéig kényszer megoldásként rövidnadrágra vágva hordtam. Ez nem vette el a kedvem a további mászkálástól, csak kicsit visszavett a tempóból, azért is lesétáltam a városba gyalog át további kis városrészen és fogtam egy másik kompot vissza. Az estebéd északi típusú dumpling volt, kár, hogy több, mint kétszer annyiba került, mint Kína többi részén. Nagyjából ez a bajom Hong Konggal, van választék, ami ott nincs, az nem is létezik, de a kaja meg főleg a szállás jóval drágább, mint máshol. Annyival meg nem jobb hely. Makaón kihagytam a fentebb említett okok miatt is a kaszinó-nézést, másnap délelőtt is csak rövid sétát tettem. Hong Kong fura angol-kínai keverék, de a portugál-kínai még ennél is bizarrabb. Igaz, ők sokkal tovább is voltak Makaón, mint az angolok a szomszédban, de akkor is. A kínai jeleket leszámítva lehetne akár Portugália vagy Brazília is. A legszembetűnőbb talán az, hogy a boltok kb. 80%-a ékszerbolt hatalmas arany-gyémánt ékszerekkel. Ha valaki nyert a kaszinóban van hol elkölteni. vagy az unatkozó házastársnak szintén pénzt költeni, kinek meg gyorsabban alapon.
Nyilván mindkét helyett egyszer látni kell, azonban külön utazni érte szerintem nem érdemes. Ha útba esik, nyilván. Meg lehetőleg az út végére tervezzük, ha elektronikai cuccra van szükségünk, mert arra tényleg a legolcsóbb helyen ezen a kis bolygón. Majdnem elcsábultam én is. Hong Kong első „kínai” élménynek lehet hogy jó, így könnyebb megszokni talán a többi részt, de fordítva elég sótlan volt. A következő Szingapúr is, de az már volt annyira tiszta és jól szervezett, hogy ezért simán megbocsátottam neki.
Olyan, hogy kínai kaja, egyszerűen nincs 2009. júl. 31. péntek 15:00:17 címkék: ételek, Kína Amikor azt mondják, hogy "kínai étel", az nagyjából olyan, mint amikor azt mondják, hogy "indiai". Egyik sem létezik igazán, mert régiónként nagyon eltérő mindkettő. Az egyik legnagyobb tévedés, hogy a kínai konyha alapvetően rizs meg valamiből áll. Déli részeket kivéve, ahol a rizst termesztik, a különböző tészták sokkal elterjedtebbek, persze az is készülhet rizslisztből. A másik jellemző (a dim sumot talán kivéve), hogy az adagok több emberre vannak méretezve, kínaiak nem nagyon esznek egyedül, maximum utcai árusnál valami gyors kaját. Az a megszokott, hogy egy társaság rendel többfélét, aztán forgatják körbe az asztal közepét. A kínai konyhát alapvetően 4 régióra lehet osztani: északi (a leghíresebb a pekingi kacsa), keleti (Yangzi-folyó, Hangzhou, Shanghai, Fujián), nyugati (Szecsuán és csili) illetve déli (kantoni, a legelterjedtebb nyugati országokban). Az északira inkább jellemző a különböző gőzölt gombócok, babbal készült ételek (sütemények és ital is az édes változa tával), mongol ételek és persze a pekingi kacsa. Nem túl sok fűszert használnak, a nemrég meghonosított földimogyoró viszont nagyon népszerűvé vált, mind szószokhoz adva, mind olajként használva. Leginkább gőzölik vagy bő olajban hirtelen sütik az ételeket.
A keleti konyhára inkább a "stir-frying" (sztaki szótár szerint rázva-dobálva sütés:) ) jellemző, magyarul egy wokban kevés olajon sok keverés-forgatás mellett sütik. Kevesebb fűszert használnak, hogy a friss összetevők íze jobban érezhető legyen. A keleti konyhával barátkoztam, a wokos tésztás-zöldséges-húsos ételek nagyon bejönnek. Egyszerűek, gyorsan kész, finomak és általában olcsó. Ráadásul mivel frissen készül, több bizalmam van vele, mint egyéb lehetőségekkel higiénia szempontjából.
A nyugati konyha leginkább a szecsuáni paprikáról ismert, ami nem szimplán leégeti az ember nyelét, mint a csili, hanem inkább elzsibbasztja. Nem véletlenül használták fogorvosok érzéstelenítéshez. Alapvetően az ételek csípősek, sok szója szószt és hegyi zöldséget, minta gomba és bambusz használnak. Általános jó tanács, hogy érdemes megfogadni a pincér tanácsát, hogy mennyire kérjük csípősen az ételt. Ha az 5-ös skálán lebeszél a 3-as szintről, annak oka van. A 2es is bőven eléggé sok folyadék fogyasztását igényelte. A déli konyha a legismertebb, mivel a nyugati országokban élő kínaiak nagy része onnan származik. Az otthon még saj-
nos nem igazán elterjedt dim sum (kis adagok közül lehet válogatni) is onnan ered. Szintén "stiry-fry" és gőzölt ételek az elterjedtek, viszont a rizs sokkal nagyobb szerepet kap, mint a többi régióban. Az én nagy kedvencem, a különböző dolgokkal töltött rizsgolyó (mochi) is onnan származik, így Hong Kongban az étkezésem alapját az adta. Ami viszont fix, az az evőpálcika. Még szerencse, hogy Vietnamban elkezdtem gyakorolni, így Kínában már többé-kevésbé sikeres voltam. Ezentúl keleti kaját pálcikával fogok enni, valahogy már hozzá tartozik. Nem olyan bonyolult, hamar bele lehet tanulni. Amit nem hittem soha, hogy rizst is simán lehet vele enni, az nem a pálcika, hanem a rizs hibája volt, Európában nem eléggé ragadósra főzik, úgy tényleg nehéz (próbáltam azóta itthoni kínait, az egyik egész jó volt, a rizs viszont szimplán botrány, szemenként szétesik...). Megjegyzések: [Nagy Judit] 2009-07-31 17:50:04 Szia, elolvastam ezt az "étel rajzot", és egyből éhes is lettem valami "kínaira"! :) Érdekes ez a pálcika evős dolog. Én is kipróbáltam, de nekem valahogyan nem igazán ment. A nagyobb darabokkal még valahogyan elboldogultam, de a kicsi pl.: rizs, viccesre sikeredett. A 9 éves fiam viszont profi módon elsajátította... Esetleg nem csináltattál képet vagy videót egy ilyen pálcikás evésről? Megnézném szívesen! :) Üdv: Judit [fnoncsi] 2009-07-31 18:23:44 oh, lestem a helyieket:) amúgy kb. 1 hét gyakorlás után már egész jól megy. Rizst meg akkor lehet könnyen enni, ha nagy darabokba összeáll tipp: nem csak a pálcikák közé, hanem rá is lehet pakolni, csak össze kell "csukni" és a sok apróság a tetején vidáman megül. majd valakit megpróbálok orvul levideózni;) [Fischer Gábor] 2009-07-31 21:22:04 A kínai éttermek - gondolom - itt Európában egy kicsit könnyebre vannak beállítva, mint a helyiek. Azokat az ízeket ott kell majd a jövőben is keresned, nem? Üdv [mama] 2009-07-31 21:43:32 Szia! Látod a kajákban is változik az ízlésed. Egyél annyit amennyit akarsz, mert több ismerősöm azt mondta, hogy Magyarországon nem fogod tudni megcsinálni ugyanúgy, mert a víz és alapanyagok is mások ott, mint itt. Remélem azért itthon is fogsz kajákat csinálni mediterránt, kínait stb. nyitottak vagyunk, s legalább főznöm sem kell. Puszi mama]
Kína összefoglalás 2009. júl. 31. péntek 15:53:58 címkék: érdekesség, Kína Kína hatalmas, a 3. legnagyobb ország területileg. Mázli, mert sokan vannak. Nagyon sokan. Nyilván mindenki tudja, hogy a legnépesebb ország, 1,3 milliárd ember, de ez egészen addig elképzelhetetlen, amíg valaki meg nem érkezik az országba. Vagy éppen a nyár közepén küzd vonatjegyért az összes belföldi turistával. A számok a külföldi ellen vannak, de néha azért a szerencse mellé áll. A nagyváros kicsit mást jelent, mint Európában. Konkrétan az átlag méret pár millió. Peking, Shanghai kb. 7-8 millió plusz agglomeráció, nagyjából 20 körül összesen. Mint 2 Magyarország. Ami a térképen jelentéktelen városnak tűnik, az is nagyjából 3-5 milliós. Persze vannak kevéssé lakott részek, mint például belső Mongólia.
Az országba belépni nem nehéz, a vízum megszerzése pedig változó. Van, amikor repülőjegy foglalást meg útitervet kérnek, tőlem csak az útlevelet meg a pénzt, illetve egy aláírást a papír aljára, beikszelve, hogy turista vízumot kérek. A külföldiek úgyse sokat osztanak-szoroznak a turizmuson. Akkor már inkább a kínait tanuló sok külföldi, akiknek tényleg meg akarják mutatni, hogy Kína a jövő. Nem mintha ez nem tűnne ez fel nagyjából 1 nap alatt. Kivéve azt a lehetőséget, hogy bedarálja a nagy gazdasági fejlődésben saját magát. Meglássuk. A kormány meg a rendszert lehet szidni, de nekem nem célom, károgtam eleget, hogy nem férek hozzá rendesen a bloghoz. Ez pedig csak egy jellemző, de apró részlet. Az is hozzá tartozik, hogy az élelmiszerek és a lakások olcsóak, mesterségesen. A Coca-cola (tényleg mindenütt van, bár úgy Tűnik Kínában a Pepsi elterjedtebb) ugyanannyiba kerül a "Tescoban", mint a benzinkútnál. Persze megpróbáltak többét kérni tőlem vonatjegyért, de ez még mindig kérdéses, hogy a pénztárnál ülő a saját zsebére akart-e. Mindenesetre illegális. Aki kíváncsi, hogy merre halad a világ, az mindenképpen látogasson el Kínába. Megértem, ha valaki kiábrándult a nyugati világból. Nekem nagyon tetszett, de a 3 hét (előre tudtam) kevés volt. Még 3 jól jött volna Yunnanra, Szecsuánra meg Tibetre. Nagyjából Dél-Nyugat-Nyugat. Majd valamikor, talán Nepál felől/felé. Kínára a minimum 3 hét, a kötelező elemek pedig Peking, Shanghai, Guilin környéke, aztán lehet választani, hogy az agyag katonák vagy Hong Kong izgibb-e. Szecsuán mindenképp megér egy 3-5 nap látogatást, legalábbis szerintem. Angolul meg elég sok helyen tudnak, csak sajnos épp a helyes kis kajáldákban nincs semmi kiírva, de ha valaki nagyon küzd, akkor egy szószedet sokat segíthet, hogy rendeljen valami tésztát hússal meg zöldséggel. A legjobbat meg legolcsóbban ilyen helyeken lehet enni. Az emberek alapvetően nagyon kedvesek és segítenek a nyilvánvalóan turista figuráknak. Éjjel 1-kor is irányba igazítanak, kérés nélkül csinálnak rólad fotót vagy előreengednek a buszon. Persze mindig van, aki csak a pénzeszsákot látja és agresszív típus, de a többi Ázsiai országhoz képest elenyésző. Azért jópofa látni a különböző arcokat ahogy az ember utazik az országban, hiszen van mongol, han, sokféle kisebbségi, kantoni. Nem lehet összekeverni. Mint ahogy a kínait meg egyéb ázsiait se egymással. Nagyjából mintha egy norvégot egy olasszal tévesztene össze valaki. Közlekedni városok között a nagy távolságok miatt repülővel vagy vonattal érdemes, a busz túl sokáig tart, és az előbbi 2 lehetőséggel abszolút nem versenyképes. Vonatjegyet csak nyáron meg a főbb ünnepek környékén nehéz szerezni, ráadásul ugyanúgy hozzátartozik az ország megismeréséhez, mint a busz Argentínában. Ha meg nincs más lehetőség, akkor marad a repülőjegy, van néhány angol nyelvű honlap, ahol kedvezményes repjegyek vannak (pl. ctrip, elong, ticket.9588.com). A vonatmenetrendek is elérhetőek online, árral együtt, csak venni nem lehet, illetve ügynökségen keresztül min 2x annyiba kerül. A kínai konyháról már írtam külön, nem méltatnám még egyszer. Most épp Szingapúrban is azt ebédeltem és erős a gyanúm, hogy alapvetően az ázsiai ételek ezentúl szerves részét fogják képezni az életemnek. Nem igazán tudnék dönteni a sült tészták, a rizses ételek és a töltött gombócok között. Ráadásul mindenféle egzotikus gyümölcs megterem délen, illetve Pekingben épp őszi barackot ettem. Kicsit hiányozni kezdtek a "normál" gyümölcsök. A szállás és a kaja a fentebb említett okok miatt is meglehetősen olcsó. Persze Hong Kong és Macaó ebbe nem számít bele, mert 3x annyiba kerül, mint az ország többi része, és legalább kétszer annyiba, mint Shanghai vagy Peking. A szál lás + kaja nagyjából 13-15 dollár körül volt naponta, ami kb. 30 lett Hong Kongban. Összességében 830 USD-t költöttem 19 nap alatt, ami nem sok, főleg, ha hozzáteszem, hogy kétszer repültem (egyszer kényszerből, mert napokig nem volt vonatjegy), egyszer meg a luxus extra gyors vonatot használtam, ami szintén drágább. Kínát azóta is szeressük, Pekingben nekem túl erős és nyilvánvaló volt a kormány hatása és hatalma, meg Macao nagyon nem jött be, de mindenképp vissza akarok menni azóta is. Legalább egy jót enni.:) Tibet mindenképp érdekel, de nehéz előre tervezni, hogy épp mikor elérhető turistáknak. Majd egyszer Nepál felől. Érdekességek: - az utcán köpködés már hivatalosan nem elfogadott, de ez senkit nem zavar, és 1-2 nagyvárost közepét leszámítva általános - a férfiak egy része a kisujján a körmöt hosszan hagyja orr turkáláshoz. Nem, nem vicc. És nem én találtam ki. - Pekingben nagy divat tinédzser pároknál egyforma ruhába öltözni: póló, cipő, néha nadrág is hasonló - a nagy melegben a pasik feltűrik a pólójukat. Ez leginkább 40 éve feletti pocakos fickókra érvényes. Nem túl esztétikus látvány, de talán még mindig jobb, mint a póló nélküli verzió - az ország hatalmas, területre nagyobb, mint Európa, a vonatok mégis percre pontosan indulnak és érkeznek... 23 óra után is (erről még lesz egy külön bejegyzés valamikor a közeljövőben) Megjegyzések: [Fischer Gábor] 2009-07-31 21:20:33 Nem tudom, saját élményt illik-e írni, de nekem a köpködésnél a harákolás sokkal - finoman fogalmazva - ellenszenve-
sebb volt. Sikerült egy kb. 3 órás belföldi járaton kifogni egy ilyen útitársat, nem is közvetlen mellettem. Emlékezetes út volt. Szia [Nagy Judit] 2009-08-01 17:05:09 Szia, látom családilag nem jön be senkinek a kínai "illemtan"! :) Nem akarlak elkeseríteni, de állítólag ez semmi ahhoz képest ami Japánban van! Na kíváncsi vagyok, ott mit fogsz tapasztalni és írni erről?! :) Üdv: Judit
Running through China 2009. aug. 3. hétfő 15:21:39 címkék: English I had only 3 weeks and Chine is huge, so I literally ran from one place to another. I guess only taking more than 10 hour night trains and flights count as running through. I started in Shanghai to meet a friend who became my personal guide and translator, I had a lot of fun and an insight from a "local". Well, he has been living there for 10 month now. I liked Shanghai a lot, people like to show off, but it's clean, friendly and everything is available to purchase. If not the original, an almost perfect fake. Pudong, the new skyscraper area is the future, like it or not. It is about showing off, again with empty luxury apartments for investment and empty skyscrapers (!) for the same reason. The maglev, the magnetic train from the airport symbolizes Shanghai well: it speeds up to 400 km/hour and right after slows done because the distance is not too much. It only saves 10 seconds compared to running at 300 km/h top speed. But then it wouldn't be the fastest train... Still, I liked Shanghai a lot. Beijing is a very different case, you can feel that "big brother" is watching you. Honestly. There are many policemen on the streets, some plainclothes agents I guess too. The Forbidden City is beautiful for the first two squares and building, but then it's all the same. The famous Clock Hall is simply filled with kitsch. Expensive, antique kitsch made by famous clock makers of England and France. Well, at least I saw it and know it. It took me about half an hour to leave the For bidden City, a bit of a maze really. I wandered around the shopping district and the little lanes with foodstalls and little shops too. I stayed in an amazing hostel, a flat with only a few guest and had an amazing time. We decided to walk the Great Wall together to Simantai, about 12 kms. It wasn't the really touristy renovated area (that's Badaling), another one. It's not easy to get there yourself, only hired black taxis from Miyou, a lot easier to get with a group (mostly just transportation) from a backpacker hostel. It was amazing, definitely a big wow. After Beijing, I couldn't even get a soft sleeper train, so I flew to Xian to see the Terracotta Army. A lot more interesting than I thought, but very touristy. With 3 weeks I couldn't really get off the beaten track. Chengdu was a lot better, I wasn't fond of thy city, but the biggest panda reserve is there, and they were soooo cute. Yep, they are impossible, living on bamboo that has no energy value, and they spend most of the day sleeping. Like the koalas, but they are cute too. And the young adult like to play around a lot. I took a video of them playing on the swing. The last stop in mainland China was around Guilin, where I first arrived from Hanoi. I headed to Yangshuo, on of the most amazing places in China, the mountains look the same as in the Halong-Bay, and I did a nice 15 km walk along the Li River. Yangshuo itself is very touristy, but for the first time it's an international crowd rather than domestic travelers. A good place to buy souvenirs (the other one is Shanghai), have some good food and just hang out. On the way back to Gulin to catch my train to Shenzhen and then Hong Kong I visited the Dragon's Backbone, 800 m tall rice terraces created hundreds of years ago. Simply astonishing. It was raining before, but I could wander around for an hour up and down the terraces. Hong Kong and Macao was great to be "back to Western world", it was definitely not Chinese. I enjoyed the clean cities and that internet was not blocked (I could get access to Facebook etc again), the variety of food and shopping. At the same time, the prices were around triple compared to mainland China, and doesn't worth that much. Macao was a big disappointment, I didn't like it at all. I couldn't walk around or go to the casinos because I had a minor accident on Victoria Peaks a day before and I was missing a bit of skin from my right knee, just enough to make it harder to walk. In general, I liked China a lot, the food is great, the people are friendly and it's cheap. The trains are simply unbeliev-
able, they arrive on time (to the minute) after a 23 hour ride. Comfortable, clean, only downside, that there isn't enough in the high season. July is definitely high season, and I was competing for train tickets with 1.3 billion Chinese. The odds were against me, so I flew once and took a soft sleeper from Shanghai, but the other times I was lucky to get my upper berth on a hard sleeper. The most secluded bed to have a bit of privacy which was great. I couldn't sit up, but because I slept 80% of the time or read at the other 20% it didn't matter. Next stop: Singapore (coming soon... hopefully)
Vonatozni Kínában 2009. aug. 3. hétfő 15:50:04 címkék: közlekedés, Kína Kínában utazni és kihagyni a vonatot kb. olyan, mint Argentínában a buszokat. Nem lehet teljes az utazás nélküle, legalábbis szerintem. Én csak éjszaka (vagy egy teljes napot) vonatoztam, így csak az alvó kocsikról van személyes élmény. Az igazán kemény turista kemény székes osztályon utazik. Kb. kecskékkel együtt. A jobb és nem sokkal drágább puha székes osztály ajánlott nappalra. A maradék 2, a kemény illetve a puha ágyas pedig hosszabb utakra. Az éjszakai vonatozás előnyeit gondolom nem kell firtatnom: város közepéről város közepére érkezik, nem kell a szállásért fizetni és nem kell egy napot elveszteni utazással. Ráadásul kényelmes és nem drága. A buszozáskor kiderült, hogy nagyjából 20 óra a maximumom, a 23 óra Guilin-Shanghai csak egy könyv végigolvasásával volt kibírható. Elég is volt egyszer, a 26 óra helyett inkább repültem. A kemény ágyas kocsiban 3 ágy van egymás felett és nincsenek fülkék, az ágyak keresztben vannak. az alsó ágyon általában üldögélnek napközben, a felsőnél nem lehet felülni, mert nem elég magas, így a középső a legnépszerűbb. Általában. Mivel legtöbbször 12-16 órát utaztam, a nagyját átaludtam, így feláldoztam a felülés lehetőségét némi privát szféráért, nekem bevált. Olvasni hátradőlve a legkényelmesebb amúgy is. A legnagyobb gond amúgy is a kis hátizsák feldobása volt a legfelső ágyig, laptoppal, 1 kg-os fényképezőgéppel meg általában némi vízzel és kajával. Könyvet nem is említve. Sajnos (?) Shanghai-Peking szakaszra már nem volt semmilyen egyéb jegy, csak az extra gyors extra kényelmes vonatra, így azt is kipróbáltam. Azon csak puha ágyas helyek vannak, 2 ágy egymás felett és 4 ágyanként külön kabin. A "luxus" a 2 ágyas kabin, valamelyik vonaton olyan is van. Én beértem a tv-vel felszerelttel, bár kínaiul úgyse tudok. De amúgy jó ötlet. A wc meg nagyjából úgy nézett ki, mint a repülőkön, csak nagyobb, de tiszta. Minden vonaton...
A forró víz mindenhol alap, termoszban üldögél a kis asztalon és újratöltik. Mázlimra nem nagyon akarták a telefonjukat bömböltetni a környezetemben, így füldugó nélkül is remekül lehetett aludni. Lehet velem van a baj, de én kb. 5 perc alatt elalszom vonaton, kellemesen elringat. A legkülönlegesebb mégse a meleg víz, a tv vagy a tiszta wc volt, hanem az, hogy mindig percre pontosan indult és percre pontosan érkezett. 23 óra után is. Halvány segéd fogalmam sincs hogy csinálják, de sikerül. Pedig egyébként a pontosság abszolút nem jellemző a kínaiakra. Még repülőknél se. Egyszóval nincs mese, ki kell próbálni! Ráadásul egy 10-14 órás utazás 30-40 USD ágyon, ami szerintem teljesen korrekt. A Shanghai-Peking kb. 90 USD volt, de 10 óra 13 helyett meg hát ugye a tv kínaiul. A repülő még drágább lett vol-
na, meg kijutni a reptérre, meg szállás, meg macera. Aki vonatozni szeret, annak pedig kifejezetten ajánlott, tényleg egy élmény. Megjegyzések: [Fischer Gábor] 2009-08-04 07:30:06 A mozgó járművön való elalvás természetes, mert ezt tőlem örökölted. Nekem percek kellenek csak egy zötykölődős buszon vagy autóban. Itt időnként a pedálok se zavarnak. Az említett rendért és tisztaságért - már majdnem azt írtam: irigylem őket, pedig nem az égből hullik rájuk, hanem valamilyen - belső és/vagy külső - kényszer hatására maguknál csinálják és élvezik. Azt hiszem itt kezdődnek a felhőkarcolók is. Meg kellene tanulni! Én reménykedem, hogy egyszer minden kétség és bizonytalanság nélkül bemehetek - mondjuk - egy kórházi WC-be. (Most van egy-két képem itthonról, amin csak a csempéken lévő lukak jelzik, hogy ott lehetett valami). Ez most messzi re vezetne. Vigyázz Magadra! [Fischer Gábor] 2009-08-04 07:32:43 A fentin elmélázva, elfelejtettem: csinálhatnál egy képes összeállítást a közlekedési eszközökről, amiken utaztál: Airbustól a nádakból összefogott úszóalkalmatosságig. Üdv [fnoncsi] 2009-08-04 09:15:20 a kényszer külső.... amúgy meg majdnem minden dzsunkáról meg riksáról van kép. Még a mókás kis repülőről is amivel Tahiti és Rarotonga között repültem [Nagy Judit] 2009-08-04 18:40:34 Szia, ezek a járműves képek engem is nagyon érdekelnének, főleg a repülők! Attól ugyan is félek, és némi nyűggel - bajjal vi selem a repülést. Eddig a legszörnyűbb nekem a Kubai helyi járat volt, egy IL18-as gép. Először jópofának tartottam, hogy repülő roncsokból múzeumot állítanak ki a reptér sarkában, de mikor közölték, hogy az egyik a mi gépünk amivel repülni fogunk, azt hittem ott halok meg a reptéren. Sajnos nem volt vissza út, menni kellett, de nem részletezem az él ményemet a 35 perces repülő útról!:) Üdv: Judit
Szingapúr 2009. aug. 5. szerda 10:34:27 címkék: úton, Szingapúr Sokak szerint unalmas, meg hát nem is igazán Ázsia, DK-Ázsia meg végképp nem, mivel tiszta, macera-mentes és mindenki beszél angolul. De nem lehet nem-szeretni, mert tiszta, macera-mentes és mindenki beszél angolul. Igazi felüdülés, hogy nem kell mindig mindenért alkudozni, hogy az utcák tiszták (bár van néhány fura szabály és bírság),van légkondi és tényleg minden működik. Ezeknek persze megvan a hátránya, mert a városállam drága, legalábbis relatív, de a minőség se ugyanaz. Mások arról panaszkodnak, hogy kultúra az nem nagyon van. Tény, hogy múzeumba meg színházba nem feltétlenül Szingapúrba kell menni, de ettől még van nagyon helyes Little India és Chinatown, mivel az egész városállam maláj-kínai-indiai mix, elvileg nagy egyenlőségben. Amúgy meg ha valaki visszatekint, hogy az elmúlt 1-2-3 hónapban mennyit járt múzeumban/koncerten/színházban meg hányszor volt bevásárlóközpontban és moziban, valószínűleg az utóbbi nyer. Bevásárlóközpontban meg étteremben pedig nincs hiány, mert a szingapúriak két legkedveltebb szabadidős tevékenysége a vásárlás és az evés.
Én nagyon élveztem a sétálgatást és "semmittevést", persze a kötelező elemeket azért megnéztem. Beleértve néhány bevásárlóközpontot. Na ja, meleg volt, benn meg légkondi, kellemes (!) zene, fotelok/kanapék. Meg mindenféle igazán remek pékségek (kizárt, hogy az angoloktól tanulták volna el), kávézók és éttermek, ha meg valakinek McDonald's kell feltétlenül, hát azt is kap.
Szingapúrért sokat küzdöttek, mivel elég jó a földrajzi elhelyezkedése, hamar fontos kikötő lett az angolok és hát persze a Kelet-Indiai Társaság által. A 2. világháborúban a japánok elfoglalták a brit kolóniát és a " tisztító kampány" (sook ching) során több tízezer embert öltek meg, biztosra menve, hogy senki nem akar nekik ellenszegülni. A kivonulásuk után Szingapúr függetlennek kiáltotta ki magát, de csak 1965-re sikerült. A Malajziához való csatlakozás nem volt sikeres, mivel a nagyszámú kínai lakosság miatt nem örültek a malájok az egyesítésnek, így végül önálló városállam maradt. Nagyon jól kitalálta magát, mint pénzügyi központ, és remek megálló az Európa-Ausztrália repülőúton. Arra mindenképp érdemes, hogy 2-3 napot eltöltsön valaki, ha már csak azért is, mert oda volt a legolcsóbb a régióban a repülőjegy. Nem kell azonnal tovább rohanni. Annak, aki meg már egy ideje utazgat DK-Ázsiában, felüdülés lehet a tiszta, rendezett város. Aztán vágyik vissza az olcsó és kalandosabb helyekre:) Sok utazó, akivel beszéltem nem szereti Szingapúrt mert drága és unalmas. Én továbbra is tartom, hogy 2-3 napra ideális pihenő, ha valaki megunja Ázsia „rossz” oldalát.
??? 2009. aug. 12. szerda 11:22:11 valahogyan felkerültem Goldenblog szavazásra. csak az a mókás, hogy én nem neveztem a blog versenyre. Nem nyertem, sajnos az első 10-be se kerültem be. Mondjuk nem is volt cél:) örülnék, ha valaki venné a bátorságot és szólna, h nevezett, ha nem mer kommentben, hát e-mailben. ki tudja, lehet ha nyerek őt viszem magammal:) a kis kíváncsi a.k.a. a blog szerzője:) Megjegyzések: [PleskóÁgi] 2009-08-14 21:24:36 És lehetett rád szavazni? Vagy lehet még? Mert én szeretnék, ha már ilyen jó kis olvasmánnyal boldogítsz. Az Index mellett van a te blogod könyvjelzője a reggeli kávé olvasmányok kategóriában:) további kalandos utat Ági
Egy hajdanán nagy kikötőváros és KL 2009. aug. 12. szerda 12:40:58 címkék: úton, Malajzia
Melaka az egyik legfontosabb kikötőváros volt, mint Szingapúr ma, Ázsia és Európa között. Egy Szumátráról menekült herceg alapította, majd megérkeztek a hollandok és 150 évig maradtak. Ez ismerős sztori. Utána jött némi angol uralom, de addigra már vesztett a fontosságából, végül is szimplán elcserélték a hollandok az angolokkal a szumátrai Bencoolenért. Na ja, ez is ismerős. Ma kevés régi épület maradt a holland időkből, de azok a Világörökség része. Az igazán izgi része megint csak a kínai negyed, a szokásos esti kacat-vásárral és étkezdékkel. Az utóbbiak viszont nagyon jók és olcsóak, főleg kínai és nyonya (malajziai kínai keverék konyha) ételeket kínálnak kb. 1-1,5 USD-ért. Ráadásul sok és finom. Vicc. Csak rövid megállónak gondoltam Szingapúr és KL (Kuala Lumpur közkedvelt beceneve) között, nekem elég is volt ennyi. Megnéztem az összes híres épületet, oda-vissza végigjártam a kínai negyedet este, részemről ennyi. Nem rossz hely, csak engem nem hozott lázba. Viszont a bevásárló-központ kérdést jól oldották meg, szinte félig a föld alatt van, alig látszik ki, pedig eszelős nagy, ráadásul sajnos ott is vasárnapi program lett.
Kuala Lumpurról hasonlóakat lehet elmondani, mint Szingapúrról, a többi részhez képest tiszta, szervezett, a legjobb ré szek a szokásos Chinatown és Little India. Bevásárlóközpontok, esti bazárok ilyesmi. Számomra amúgy is a legvonzóbb a Petronas tornyok voltak, és azt hiszem nem vagyok egyedül. Mondjuk még a diplomámban is szerepelt. Röviden: a szokásos acél szerkezettel ellentétben betonból készült, az oszlopok nagyon-nagy szilárdságú betonból, hogy elbírja, a födémek pedig könnyűbetonból (itt kerül nekem a képbe igazán), hogy ne rontson tovább azon, hogy az egész szerkezet nehéz. Ha ez nem lenne elég a kíváncsisághoz, akkor jön a 170 m magasban lévő 2 emeletes összekötő híd. Amire ingyen fel lehet menni. Hmmm... De mivel ingyen van, ezért nem csak úgy gondoltam, hogy felülről szép a város (ami amúgy nagy nulla, azért tényleg ne menjen fel senki), hanem más is.. Jó tanács azoknak, akik fel akarnak jutni: fél 9-kor nyit a "jegyiroda", 9-től lehet felmenni, és 8 előtt érdemes érkezni, 9-kor már sorba állni se lehetett, legalábbis délelőttre kiadott jegyekre nem. Nekem mázlim volt, mivel egyedül voltam és maradt jegy, így fél 10 után nem sokkal már a propaganda filmet nézhettem. A hídon 15 percig lehet maradni, utána letessékelnek. Építő mérnököknek kötelező.:)
KL mellesleg a korábban is többször említett Air Asia legnagyobb központja, ha valaki keresztül-kasul bejárja DK-Ázsiát, akkor nagy valószínűséggel sokszor fog átszállni vagy 1-2 napot a városban tölteni. Kifejezetten KL miatt Malajziába repülni badarság, de ha már úgy is ott van az ember, akkor vidáman eltöltheti az idejét.
Dzsungel és tengerpart 2009. aug. 12. szerda 13:05:01 címkék: úton, Malajzia A Perhentian Kecilen töltött napok teljesen eseménytelen zajlottak, terv szerint, csak egy kisebb leégés és egy nagyobb eső tért el tőle. Búvárkodásra az egyik legjobb hely, mert olcsó és nagyon szép, de én ebben nem voltam érdekelt. A sziget maga semmi különös, azt mondják a legtöbb thaiföldi paradicsom jobb és olcsóbb hely. A kisebb sziget, ahol én voltam főleg hátizsákos turistákra szakosodott olcsó szállásokkal, amik elég romosak és nem a lehető legtisztábbak, a fejlesztés nincs igazán betervezve, hiszen így is tele vannak. A nagyobb szigeten főleg szállodák vannak, talán szebb is, de nem fért bele a költségvetésbe, főleg egyedül nem.
A dzsungel, Taman Negara is hasonló, Kuala Tahan, a kiszolgáló falu nagyrészt hostelek és vendégházak, míg a folyó túlpartján (a nemzeti park területén) lévő szálloda komplexum a drágább szállás. A falu felőli oldalon néhány étterem úszkál a part mentén, közel azonos menüvel és árakkal. Talán a Family Restaurant kicsit jobb, ott is inkább a nyugati koszt. A többi a szokásos sült rizs, sült tészta hússal/zöldséggel. Nem mindenhol rossz és mindegyik rossz, csak kicsit unalmas. A dzsungel tényleg szép, de sajnos egy-két napi túrát leszámítva csak túravezetővel bejárható, mert könnyű eltévedni. A parkban élő kb. 200 elefánt szereti „újrarajzolni” az ösvényeket. A magasban lévő függő-sétány annyira sajnos nem izgalmas, mert 15-30 percet kell várni, majd sok egyéb emberrel osztozni. Ha valaki állatokat szeretne lesni, az válasszon egy kicsit távolabb (3-5 óra gyalog) lévő menedéket, amit előre le kell foglalni a park vezetésnél. Mivel minden este esett az eső, én kihagytam, csak felkaptattam egy közeli domb/hegy tetejére. 30 fok felett és kb. 90%-os páratartalom mellett bőven elég volt. Senki nem vágyik meleg vizes zuhanyra, az garantált. Meg is értem, hogy sokan a Cameron Highlands-re menekülnek. Én is. Fehér homokos szigetnek inkább Thaiföld, bár a búvárkodás olcsó és jó Perhentian Kecil környékén. Taman Negara meg sok másik dzsungel után nem nagy szám. Legalább már ezt is tudom.
Megjegyzések:
[Judy] 2009-08-21 12:27:46 Megevett egy cápa v. csak megint nincs neted? Olvasóid posztra várnak... ;) Gondoltam ennek hasznát vehetnéd út közben: http://www.onlinekonyvtar.net/ [fnoncsi] 2009-08-23 14:07:12 Szumátrán nem terem wi-fi minden bokorban:) de mostantól folyamatosan lesznek frissítések, feltéve, hogy kedvem is lesz hozzá... néha 1-2w lelkesítő komment segítene (nem mintha reménykedne a csodában), komolyan filózom, hogy a legtöbb kommentet hagyó ember ajándékot kap:)
Menekülés a hidegbe 2009. aug. 22. szombat 11:58:34 címkék: úton, Malajzia A Cameron-magasföld a külföldiek számára leginkább azért népszerű, mert az időjárása olyan, mint Angliáé, ergó hűvös és esős. Az utóbbi nem túl szerencsés, de az előbbinek mindenki nagyon örül, aki már huzamosabb ideje folyamatosan izzad a párás melegben. Zoknit kellett felvennem, mert fázott a lábam:) Nyilván nem tűnik nagy dolognak, pedig az. 1500-1600 m magasan fekszik, ezért 15-20 foknál nincs melegebb, az eső meg köd elviselhető. Persze nem ez az egyetlen ok. A hűvösebb klíma miatt megterem mindenféle szokásos európai zöldség és gyümölcs, az egyik legnépszerűbb az eper, még hatalmas plüss formában is kapható. A másik a teaültetvények. Ugyanis a tea fantasztikusan néz ki nagy mennyiségben meredeken hullámzó hegyoldalon. Mint valami vastag szivacs. Kicsit kifogytam az időből, ezért leginkább 1 teljes napom volt körbenézni. Nem ajánlották az egyedül való túrázást, mert többen eltűntek, vagy eltévedtek és csak pár nap múlva kerültek elő, vagy akkor sem. A rafflézia épp virágzott (a világ legnagyobb virágja, egy Raffles nevű fickó találta meg először Szingapúrban) és egész korrekt áron volt egy egész napos kirándulás, amiben a tea ültetvények is benne voltak, gondolom miért ne. A virág a Teman Negara szélén nő, mentem vissza a melegbe, de megérte. Land Roverben zötyögtünk egy nagyon sáros úton felfelé. Pontosítok: fel-le pattogtunk, ami jó móka volt, már azért megérte a pénzt. Utána még másfél óra gyaloglás felfelé a virágig. Elég különleges, két okból is, az talán köztudott, hogy büdös, mert legyeket használ szaporodáshoz (nem nagyon érezhető ember számára 1-2 méterről sem) meg hogy élősködő, mert a léggyel egyenesen egy liánba belsejébe szállíttatja magát. 2 év alatt fejlődik ki bimbó állapotig, utána még 8-9 hónap, mire kifejlődik a virág. 4-5 napig virágzik, közben a színe folyamatosan változik, narancssárgából vörösbe majd barnába végül feketére. Elég kényes, könnyen elkap gomba és egyéb fertőzéseket, láttunk több félig kifejlett virágot, amire mondta a túravezető, hogy sosem fog kinyílni, mert fertőzött.
Ebéd után egy teaültetvényen folytattuk, ahol egy rövid gyárlátogatás után (elmondták és megmutatták hogyan lesz a le vélből fekete tea) hagytak bőven időt vásárlásra meg helyben fogyasztásra. Kóstoltam, tényleg nem rossz, de a fene a gusztusokat, hogy nincs zöld tea. Gondolom a különösen erős angol hatás miatt. Az utolsó program a magasföld legmagasabb pontjára való autókázás és a mohás erdő volt. Az előbbivel sokra nem mentünk, mert a felhő közepén volt, semmit nem lehetett látni. Az utóbbi meg elsőre nem tűnt érdekesnek, pedig az erdő tényleg különleges. A legöregebb erdő a mohás (mondták ezt már a Taman Negarara is...), ki tudja, hogy igaz-e, mindenesetre érezhető volt, hogy nem fiatal. Mindent moha borít, kicsit szellem járta helynek tűnik. Az egyetlen színes pont egy helyes kancsó alakú légyevő virág.
Maradtam volna még 1-2 napot, már csak a hűvös idő miatt is, meg Father's Guesthouse (erősen ajánlott szállásnak) remek curryjéért. De nem tudtam kideríteni még online se, hogy mégis hogyan jár a komp Szumátrára, ezért gondoltam jobb továbbállni.
Megjegyzések: [Nagy Judit] 2009-08-23 17:58:33 Szia, Örömmel olvasom a folytatást..! Már azt hittem váratlanul hazajöttél, hogy ilyen sokáig nem volt bejegyzés. :) Jól néz ki a Rafflézia virág! Szép nagy tényleg, és nem is tudtam, hogy ez ott van. Tudsz róla valami megközelítő méretet adni? Esetleg fertőzött virágról nincs képed? Üdv: Judit [fnoncsi] 2009-08-24 04:10:00 méret 60 cm-1 m átmérőben, fajtától függően, a képen lévő kb. 70-80 cm. Fertőzöttről is van kép, felraktam a picasara a képek közé:) [Nagy Judit] 2009-08-24 16:24:25 Nagyon köszi! Nos, az sem kis példány még így fejletlenül is! Üdv: Judit
Malajzia összefoglalás 2009. aug. 22. szombat 13:05:21 címkék: érdekesség, ételek, Malajzia Malajzia nem rossz hely, de közel sem olyan izgalmas, mint Kína vagy Vietnam, talán Borneó igen, de ott most nem jártam. (Azt hiszem az elmúlt néhány bejegyzésből részben ezért nem süt a lelkesedés, de majd hamarosan...) Mindenki beszél angolul (legalábbis a félszigeten), ami nagyban megkönnyíti az utazást és bőven vannak utazási irodák és hostelek, amik hátizsákos turistákra szakosodtak. Az ételek nagyjából 3 konyhából tevődnek össze, mint a lakosság, maláj, kínai és indiai, talán a legutolsó a legjobb. Minden megvan a félszigeten, amit kívánni lehet, régi város, nagyváros felhőkarcolókkal és bevásárlóközpontokkal, szép kis szigetek, dzsungel, hegyvidék, de valahogy mégis hiányérzetem volt. A Perhentiai-szigetek szépek, de már láttam szebbet és mások is azt mondják, a thai szigetek sokkal jobbak. A dzsungel nagyon tetszett, de 1-2 rövid ösvényt kivéve csak túravezetővel lehet kirándulni, amit én nem mindig preferálok. A városokból hiányzott valami, bármit állítanak, egyiknek se volt igazán jó hangulata. Melakában a kínai negyed híres, de ha valaki járt Kínában, nyilván semmi extra. Kuala Lumpur meg egy átlagos nagyváros a Petronas tornyokat leszámítva, amit imádtam, de ehhez elvetemült építőmérnöknek kell lenni. Bangkok vagy Shanghai jobb hely. Nagyjából a szokásos útvonalat jártam be, mint az összes többi turista, de mivel ebből Taman Negara normálisan tömegközlekedéssel csak Kuala Lumpurból érhető el, ezért turista buszt kellett igénybe vennem. Perhentiai-szigetekről megéri, mert különben sokszor kéne átszállni (busz Kota Bahruba, onnan vonat Jerantutba, onnan busz, ráadásul napi 23 vonat van és szeret sokat késni, de azt mondják hogy a táj gyönyörű) és nem kerül sokkal többe. A Cameron-magas-
földre tovább már nem éri meg annyira, csak idő szempontjából, mert szintén macera és többszöri átszállást jelent a nor mál busz-vonat. Tipp: normál busz Jerantutba (7 ringgit a 25 helyett, amit az utazási irodák kérnek a turista buszért) és onnan turista busz. Szerintem a kötelező elemek a Cameron-magasföld, Kuala Lumpur, Melaka és valamelyik kis sziget. Aki meg nem látott még dzsungelt, annak Taman Negara. Bár inkább Szumátra... Georgetownban (Penang-sziget) sajnos rossz hírek fogadtak, tényleg csak heti 3-szor van már komp Szumátrára, hétfőszerda-péntek, én az utóbbit késtem le. Mivel nem akartam még 2 napot dekkolni Malajziában, főleg, hogy megvolt a repjegyem Szumátráról Jávára, maradt a repülő, ami kb. 10%-kal került többe. Simán megérte. Malajzia nem drága, a költségeket főleg a turista buszok emelték, 12-13 dollár naponta elég szállásra és kajára. Összesen 260 USD-t költöttem, ami 20 USD naponta mindent beleszámolva, ami még mindig elég jó. De pl. Kínához vagy Vietnamhoz képest az ár-érték arány nem olyan jó. Malajzia továbbra is kicsit semmilyen nekem. Jó volt, elég volt. Nem igazán van semmi, ami miatt sűrgősen visszamennék, Borneónak is inkább az indonéz oldalára, Kalimantanra vágyom. Érdekességek: - mindenki beszél angolul, valamilyen szinten, ami sokat segít az utazóknak - a lakosság maláj, elég sok kínaival és indiaival - minden városban van Chinatown és Little India. Kreatív. - a sokszínű lakosság eredménye, hogy a muszlim malájok tetőtől talpig be vannak öltözve, mellette meg ott sétál egy helyi kínai lány a létező legminibb nadrágban és topban. (Komolyan elgondolkoztatott a dolog, részletesen később:)) - ugyan a hollandokhoz tartozott jó ideig, leginkább az angol hatás érezhető, és nem csak a nyelvben. Igazi délutáni teát és scone-t szolgálnak fel a Cameron-magasföldön.
The Malaysian Peninsula 2009. aug. 22. szombat 13:36:49 címkék: English, Malajzia, Szingapúr After all the hassle in SE Asia before, Singapore is a perfect place to relax. It's a bit dull, like peninsular Malaysia, but for a few days it's fine. Except, that I had 2 weeks. It's "nice", which usually means boring and not too interesting, but still not bad enough to use negative words. I mean Melaka is "nice", the best part is one square with a few old pink Dutch houses and the usual Chinatown. The problem was, that I had just spent 3 weeks in China, so it wasn't THAT exciting. Same with Kuala Lumpur (better known as KL for locals), big city without charm, no hassle, relatively clean and good food, which is basically Chinese (not as good as in China and more expensive) and Indian (there is Little India in every city somewhere close to Chinatown), which I ate most of the time as malay food was not my thing. Not bad, just nowhere as good as a tandoori chicken:) I must admit, that I totally loved the Petronas Towers, the only thing that saves KL from the average, at least for me. Yeah, You need to be a stupid civil engineer to appreciate, that it's made of very special concrete instead of steel they use mostly for skyscrapers. Stupid, I know. They look good though.:) I spent a few days on the smaller Perhentian Island, which is the backpacker of the two. Nice, with very good and cheap diving and snorkeling (I don't do either), the island itself is again, "nice", nothing more. There are a few guesthouses, all basically same price and state. They don't need to improve them or at least maintain properly, it's full anyway in the high season. There are a few places to eat besides the guesthouses with the same menu and price and the same unfriendly and sloooow waiters. Once it took 30 minutes to order, about 2 hours to get hour barbecue (the juices arrived 30 minutes after ordering) and another 15 minutes to pay. New world record. Unfortunately, it wasn't dirt cheap or amazingly good either. I left for the Taman Negara, the "oldest forest of the world", but a few days later at the Cameron Highlands they showed me an even older.... and what about the Amazon? How do they measure it? Well, who cares, it was hot and humid, you are covered with sweat all the time. The canopy walkway was just too busy to really enjoy, and you must hire a guide for trekking except for a few very short ones (4-5 km each). Damn. I hiked up to a top of a higher hill, it was quite steep and tiring, but I guess worth for the view. I still try to convince myself. At least the food improved compared to the islands, the floating restaurants actually good and cheap. Accommodation was hard to find because it was high season, I managed to find the last bed in a hostel, because most people travel in pairs (couples, friends). The biggest problem with the park is the transport in an out. The only place which is doable in a day on public transport is KL, or Kota Bahru and then next day to the Perhentians or Redang Islands. There are tourist buses and minibuses, but they are expensive. From Perhentian to Taman Negara I paid 65, the other way round it was 90. Go figure. I saved a bit on the way to the Cameron Highlands by taking public bus to the next town and hop on the tourist bus there. Small vic-
tory. Almost every foreigner head to the Cameron Highlands for 2 reasons: tea plantations and cooler climate. I was the same too. The weather is basically like in Britain, cool and rainy. Who cares, I wasn't sweating all the time, and I even had time find my socks! I stayed in Father's Guesthouse, which a very friendly place with helpful management and great curry. The rafflesia flower was blooming, so I payed for a day trip to see the biggest flower on planet Earth (the fun part was the 30-minute jeep ride uphill with us bouncing in the back and smiling, then an 1,5 hour walk close to Taman Negara, back to hot and humid again) and in the afternoon a visit to the tea plantation with explanations in the tea factory and a short walks afterwords in the mothy forest (the oldest etc etc). That was a lot more interesting than it sounds, you could truly feel that it was ancient. My last stop was Pedang Island where I wanted to catch a ferry to Sumatra, slight trouble that the schedule wasn't clear in the guidebook or online, I arrived Friday afternoon and the next was in Monday morning. I booked a flight to Medan for about 10% more than the ferry for the next morning and left for Indonesia.
Meddig kell nekünk tiszteletben tartani más szokását? 2009. aug 23. vasárnap 10:31:41 címkék: egyéb Kuala Lumpurban tűnt fel igazán és szép lassan fogalmazódott meg bennem a problémát. A mix lakosság miatt egyaránt vannak semmit nem takaró ruhában rohangáló helyi kínaiak és barna/fekete lepelbe tetőtől talpig elrejtett muszlim nők, hogy csak a szeme látszik ki. Mivel Malajzia muszlim ország, illik az utazóknak tiszteletben tartani az ő szokásaikat, ami teljesen rendben van. Pl. lehetőleg vállat és térdet takaró ruhában járni, vagy legalább az egyik ne látszódjon ki. Mert hogy bánthatja, sértheti őket. De nem is várják el, hogy mindenki más is talpig fekete lepelben közlekedjen, fekete kesztyűvel a hőségben, vagy akár csak fejkendőt hordjon. De. Amikor ők jönnek Európába, mint turista vagy élni, ők akkor is így öltöznek. Ami viszont engem (és szerintem sok mást is) sért. Európában pedig én vagyok otthon. Szóval nekik nem kéne figyelembe venni az ottani "normákat"? Hogy alapvetően nem bújtatják el a nőket a felismerhetetlenségig (egy csapat tök egyformának kinéző nő közül vajon a férj hogyan tudja melyik a felesége?)... Dettó, nem várom el, hogy miniszoknyában sétáljanak, de egy normális hosszú szoknya meg hosszú ujjú felső és akár fejkendő, amiben még felismerhető hogy kicsoda és milyen nemű van alatta vállalható középút.
Lenne, mert nem az. Csak bánthat engem és a hülye "feminista" elveimet , amikor otthon a Tesco parkolójában látok egy családot nyáron, papa, gyerek és valószínűleg a sötétbarna sátor alatt a mama.... Tényleg azt hittem, hogy eg yilyen beejgyzésre több vélemény érkezik, sajnos csalódtam, pedig igazán kíváncsi lettem volna. Megjegyzések:
[Judy] 2009-08-24 15:01:54 Érdekes kérdés, de nem te vagy az első, aki feltette, azt hiszem. Itt, Németországban ez elég általános probléma már. Azt mondják, hogy egy vallásos nőnek (most itt tekintsünk el attól először, hogy nem maga miatt hordja) olyan lenne kendő nélkül járni, mint nekünk meztelen felsőtesttel. Szerintem az a része érthető, hogy az elvárások abba az irányba tolódnak, ami "több". Tehát mivel mi többet mutatunk, nekünk erősebben kell alkalmazkodnunk, és többet takarnunk, ha ott vagyunk. Engem nem sért, ha térd alá érő nadrágot kell felvennem rövid helyett, viszont baromira zavarna, ha felsőben nem engednének be valahova, merthogy az ott nem szokás. Könnyebben öltözünk, mint vetkőzünk, ugye. A probléma másik része, hogy ez az érvelés csak azokra vonatkozhat, akik önszántukból hordják ezt a fekete zsákot... és én ezt bizony nehezen tudom elképzelni. (Hosszú ruha, fejkendő, fenék alá érő felső még abszolút hihető) A probléma itt Németországban főleg az, ahogy én tapasztaltam, hogy a németek azt mondják, hogy a bevándorló tanulja meg a nyelvet, és alkalmazkodjon a helyi kultúrához. A bevándorlók (arab, török, indiai, stb.) egy része azt mondja, itt nincsen kultúra, csak saját magát vesztené el, ha ő is lemerülne a mocsokba, tehát nem alkalmazkodik. És akkor itt felmerül a kérdés: akkor minek jön ide? Viszont, ha ezt a kérdést felteszed, az már ugye a rasszizmus felé hajlik, mert a németek nagyon félnek bármilyen ilyen jellegű véleménynyilvánítástól. Ezért aztán nem is nagyon beszélnek a problémáról, ami viszont ettől még megvan, és egyre nő...
Szumátra 2009. aug. 26. szerda 13:52:52 címkék: úton, ételek, Indonézia Sajnos idő hiányában csak Szumátra északi részére jutottam el, oráng-utánt nézni illetve a világ legnagyobb krátertavához. Első benyomások Indonéziáról jók, sőt. Hozzátéve, hogy Medanból olyan gyorsan jöttem el, ahogy lehetett, mert nagy, ronda és koszos. Talán összesen 6-7 órát töltöttem el keresztbe-kasul utazva buszpályaudvarok és reptér között ingázva. Elég is volt. Első úticél Bukit Lawang, oráng-utánt nézni. Nem, nem véletlenül írom így. Az orang embert, személyt jelent bahasa nyelven, a hutan meg erdőt. Bukit Lawang 3 órányira van Medantól busszal, kb. 100-120 km. A buszok nem a sebességükről híresek Szumátrán és az utak sem a legjobbak, ráadásul valaki mindig dohányzik a buszon. Egy élmény, az biztos. A falu nagyjából a folyó partján lévő vendégházak és éttermek, illetve egy kis új telep, mert pár éve az egészet elmosta egy áradás. Ahhoz képest most nagyon pofásan fest és hangulatos. A turisták nagy része indonéz, főleg Medanból, mert hosszú hétvége volt (hétfő Függetlenség Napja), utolsó ráadásul Ramadán előtt, így mindenki nyaralni ment még utoljára. A szállások nagy része tele volt, alig találtam szobát. Ha valaki valami igazán különlegesre vágyik, akkor a Jungle Innben szálljon meg (az utolsó a folyóparton, majdnem a nemzeti park bejáratnál), van egy szoba, amihez a szokásos fürdőszobán, baldachinos ágyon és kis teraszon kívül még egy saját kis vízesés is jár, mondjuk zuhanyozni. Mindezt napi 20 amerikai dollárért. Vicc. Egy normál szoba 3-4 dollár, fürdőszobával 5. Még 4-5 dollár naponta kajára. Ráadásul ezért nagyon finomat adnak. A többi estét a Rainforest Guesthouse-ban töltöttem, a csirke sate erősen ajánlott, mert isteni.
Na és persze a lényeg, a főemlősök. Naponta 2x1 órát van etetés, amikor hívják az állatokat, de mivel momentán rengeteg a gyümölcs, ezért nem jönnek. Ha szerencséje van az embernek, akkor egy anyuka meg a kölyke le szokott menni a folyóhoz a park bejáratához, nekem is sikerült őket a 2. nap elcsípni. Persze ha valaki túrázni megy (meleg, pára, patakokban izzadás - nekem elég volt ebből), akkor garantáltan lát oráng-utánt (a túravezetők szólnak egymásnak, egyedül meg nem lehet mászkálni), meg gibbont meg 1-2 kisebb majmot. Talán legközelebb. Az egész falunak nagyon jó a hangulata, igaz sok mindent nem lehet csinálni, a "tubing" (hatalmas gumibelső felfújva, azon le a folyón) jó program és olcsón lehet (1 USD alatt) 1 napra bérelni. Az emberek meg kedvesek és segítőkészek, és nem csak azért, mert el akarnak valamit adni. Megvan az a szokás, hogy külföldiekkel fényképezkedjenek, és is szerepelek valakinek a képein. Ha neki ez örömet okoz:) Medanon keresztül Toba-tóhoz vettem az irányt egy kedves angol párral együtt, akikkel ugyanazon a helyen szálltunk meg. Még sikerült elcsípni egy esti kompot a Samosir-szigetre. A tóról azt kell tudni, hogy valaha egy vulkán volt, nagyjából 100 km hosszú és 30 km széles. Elég nagy kráter, a legnagyobb vulkánkitörés nyoma. Mivel egy kicsit magasabban van a tengerszinttől, ezért kellemesen meleg volt, de mégse izzasztó. A környéket batakok lakják, egy keresztény kisebbség fura sírokkal. Semmi "látnivaló" nincs, egyszerűen jókat lehet sétálni, olvasni és kikapcsolódni. Szintén olcsó, az emberek barátságosak, a táj szép. Mint egész Szumátra. Szimplán gyönyörű. Kell ennél több?
Szeretem Szumátrát, a földrengés súlytotta Padang környékére még szeretnék eljutni később. Vannak kis szigetek a parthoz közel, nem sok külföldi fordul meg arrafelé, izgalmas helynek hangzott. A helyi közlekedés ugyan lassú, tömött és nem europid méretekre tervezett, de mégis csak kaland a javából. Így legalább elég jó esély van arra, hogy indonézeket is lásson az ember a túravezetőkön kívül is. Megjegyzések: [Nagy Judit] 2009-08-26 19:00:50 Szia, ez tényleg nagyon szép hely! Amolyan rekreációs központ. A majmokról nincs véletlenül egy rövid videód úgy, mint a Pandákról volt? :) Üdv: Judit [Fischer Gábor] 2009-08-26 20:45:22 Szia Töfike! Amint írod, a busz nagyon "izgalmas", egy-két fényképet feltehetnél azokról is. A kőharangok és környéke olyan, mintha Te lettél volna az egyetlen turista. Vagy volt ott más is? Jól látom, hogy a vacsorához sört iszol? Ez valami új szokás? A szállás - a hálószoba és az étterem képe alapján, bár nem ezt akartad fényképezni - egész jól néz ki. A fürdőszobáról és a vízesésről nincs képed? Üdv
Apád [fnoncsi] 2009-08-27 14:50:32 majmokról videó sajnos nincs, csak képek:( a buszozásról nincs kép, talán túl elrettentő lenne:) de van hasonló maláj buszról... de ha most minden izgalmas dolgot megmutatok meg elmondok, akkor mit fogok élőben?;) vízesésről nincs kép, mert nem az én szobám volt... sört meg mindenhol kipróbálom, helyi kultúra része:) turista nem volt szerencsére sok, a fele annak is indonéz
A kivétel Sun, 30 Aug 2009. aug. 30. vasárnap 08:07:24 címkék: úton, Indonézia Indonéziában a nagyvárosok nincsenek előkelő helyen a látnivalók listáján, egyszerűen azért, mert koszosak, büdösek, és az egy-két múzeum, ami van, az nem túl érdekes. Nem nagyon hallottam még senkit, aki lelkendezett volna Jakartáról, Surabayaról vagy Medanról. Persze van kivétel, Yogyakartának hívják, a helyieknek csak Yogya (ejt.: Dzsogdzsa). Nem túl koszos, barátságos méret, még barátságosabb lakosokkal és 1-2 látnivalóval városon belül (szultáni palota, énekes madár piac), de az igazi vonzóerő a közeli Borobudur és Prambanan templomok, illetve a tény, hogy Yogya Jáva kulturális és művészeti központja. Majdnem egy hetet töltöttem el Yogyában és környékén, és simán maradtam volna még pár napot, de ugye a repülőt el kell érni...
A városban még engedélyezett a becak (ejt.: becsák), biciklis riksa, ezen kívül van lovas fogat, motoros és rendes taxi (taksi), lerobbant és nagyon új légkondis busz (bas) közlekedni. Szokás szerint leginkább gyalogoltam, de az utolsó kettőt szintén próbáltam. Vicc, hogy ugyanannyiba kerül, új, légkondis járat, TransJogja 6 vonalat üzemeltet, átszállás ingyenes, mindezt potom pénzért. A hátizsákos turista utca közel van a vonatállomáshoz és a fő bevásárlóutcához (Maliboro), egyetlen hátránya, hogy a fő légifolyosó majdnem közvetlen felette van, a reptér meg kb a városon belül. Többször ébredtem arra, hogy a fejemre készül leszállni egy gép, de mázlimra mégse Yogya legnagyobb veszélye, hogy az ember túl sok mindent vásárol. Alapból a batik egyik központja, ezért rengeteg igazi és „hamis” batik ruhák kaphatóak, batik technikával készült ékszerek, fa tálak, illetve minden egyéb, ami elképzel hető. Mindezt még alkudozás előtt is pofátlanul olcsón. Számomra legveszélyesebb azonban a batik festmények voltak. Tudtam előre, részben ezért is jöttem Indonéziába, mert anno mutattak nekem batik anyagot és egy képet („festményt”). A város egyik híres része Kota Gede, ahol több száz ezüst műhely van, egész szép holmikkal, normális áron, de mégse volt igazán késztetésem vásárolni, gondolom túl válogatós lettem. Mondjuk az fura, hogy nem gramm szerint van az ár. A szultáni palotát, a kratont kihagytam, mert Ramadán miatt mindig csak délelőtt volt nyitva és valahogy mindig akadt érdekesebb program. Aki látta, azt mondta nem vesztettem sokat. Az énekes madár piacot csak futólag láttam, elég sanyarúan vannak tartva szegénykék, így a többi kimaradt. Enni határozottan az utcán kell kis árusoktól, esetleg vendégházaknál, ahol házias ételek vannak. Az előbbi esetben az ebéd vacsora simán 1 dollár alatt van. Mindenféle olajban kisütött dolgok vannak, zöldséges tavaszi tekercs, ilyesmik, illetve rizstésztás-kókuszos édességek. Darabja 20-50 dollár cent között mozog. Beülős helynél kb. 1-2 USD az ételek, 50-60 cent egy friss gyümölcslé. A fix a napi egy mangó, papaja vagy banánlé volt, a többi már mellékes Yogyát imádom, bármikor visszamennék, de ez Indonézia nagy részére igaz. Egyszer úgyis visszamegyek hosszabb időre
batik technikát tanulni. Lehet, hogy csak nyugdíjasként.
Solo és batik 2009. aug. 30. vasárnap 08:10:48 címkék: úton, Indonézia Solo kb. 60 km-re fekszik Yogyától és a batik technika másik nagy központja, az egyik piacon csak batik (és batik mintára festett) dolgokat árulnak. Először is tisztázni kell, hogy mi is az a batik. Mert amit otthon batikolásnak hívnak, az kicsit más, mert csak madzaggal csomózzák az anyagot. Soloban van egy magán múzeum és gyár, ahol készségesen elmagyarázták és megmutatták hogyan készül. Alapvetően abból áll, hogy az anyagot bevonják ott viasszal, ahol nem akarják, hogy a festék megfogja. Batik tulis esetén a fehéren maradó mintát kézzel „rajzolják” az anyagra, majd a festékbe mártják, ha több színű, akkor minden egyes alkalommal külön be kell viasszal vonni azokat a részeket, amit nem akarnak, hogy megfogjon a festék. Batik cap (ejtsd.: csap) esetén a viaszt egy nyomdával viszik fel az anyagra. Nem sokkal kevésbé macerás, mindig pontosan illeszteni a mintát mondjuk. Minden elismerésem a dolgozóknak. A festményeknél az egész anyagot bevonják, majd a mintát „kikarcolják” és a legvilágosabb színnel kezdik (pl. sárga), majd újra bevonják az egészet, a következő színhez megint csak ott távolítják el, ahol a mintának kell jönnie, újabb festék és ez ismétlődik egyre sötétebb színekkel. Macerás ügy, nem véletlenül tart sokáig az elkészítése. Az Art Senterhez (ott így írják) tartozó iskolában 6 évig tanulják, mint megtudtam sok külföldi diák is van, Japánból, Európából is. Lehet rossz szakmát választottam?
Mivel a batik technika bonyolult, sokáig tart és nem lehet nagyon nagy anyagot készíteni vele, így megjelentek a hagyományos batik mintájú nyomott anyagok. A legtöbb helyen már csak ilyet árulnak. Könnyű megkülönböztetni, mert kifordítva látszik, hogy halványabb a minta, batik esetén egyforma. Az utóbbinál mindig megfolyik 1-2 helyen a minta, ami természetes és szerintem szebbé is teszi. Egy batik cap sarong (hagyományos viselet, egy kb. 1,2x3m-es anyag, amit általában szoknyának hordanak) 5-10 USD, egy batik tulis 15-50 USD. Batik képekhez a legjobb lelőhely Yogya, ahol van egy Art Senter, ami egy iskola galériája, minden batik boltos elnavigál, hogy merre van, a többi galériával nem is érdemes kezdeni, alig van választék és sokkal drágább. Persze alkudozni ott is kell, 25-40% engedményt adnak általában, képek értékétől és darabszámától függően. Ár meg nagyjából 51000 USD között. Az utóbbi kb. 2x3m és 2-3 hónap alatt készül el. Hát izé... szerintem még így is bőven jó vétel. Egy nagyobb és kidolgozottabb kép 30-100 USD között van, ez már közelíti az 1 m2 nagyságot, még esetleg selymen is. Egyedi, művészi munka. Otthon posztert adnak ennyiért. Megjegyzések: [Fischer Gábor] 2009-08-30 15:30:38 Szia Töfike! Nyugtass meg: nem tudtál ellenállni a kísértésnek, és láthatunk majd Rajtad is valamilyen batikolt göncöt. Építkezéseken kiváló viselet! Üdv
Apád [fnoncsi] 2009-09-04 10:44:16 meglássuk:)
Egy hindu, egy buddhista 2009. szept. 1. kedd 10:58:17 címkék: úton, Indonézia Yogyakarta egyik nagy előnye, hogy a közelben van Jáva legnagyobb buddhista és hindu templomegyüttese is. Ugyanis az iszlám előtt a Jáván hindu királyságok voltak, majd indiai hatásra megjelent a buddhizmus mielőtt áttértek volna muszlim hitre. Borobudur és Prambanan is a Világörökség része. Borobudur a 8-9. században épült,majd évszázadokig elhagyatottan állt, vulkáni hamu lepte el és benőtte a dzsungel, a 19. század elején találták meg. Egy hatalmas stupa, az alaprajza mandala, nagyjából 120 m átmérővel. Kb. 55000 tonna követ használtak fel az építéséhez, amit a közeli folyókból szállítottak oda. Eredetileg rengeteg relíf borította, mára nem sok maradt belőle. A kőharangok alatt, amelyek az épület teteje felé találhatóak, Buddha szobrok ülnek, sajnos a feje már soknak nincs meg. Persze hiába van kiírva rengeteg helyen, hogy ne másszanak fel a kőpárkányra, nem zavar senkit. Ráadásul fura módon az őrök se szólnak, ha valaki a fej nélküli Buddha szobor fejeként pózoljon. Majdnem megkérdeztem, hogy egy keresztény templomban egy fejetlen Krisztus szobornál is ugyanezt tenné-e. De ha az őr nem szól, akkor lehet csak én vagyok ilyesmire túl érzékeny. Mindenesetre a naplemente gyönyörű volt, kevés turista, szóval egy szavam se lehet. A napfelkeltét is lehet megnézni, de ahhoz külön engedély kell és kb. 3-szor annyira kerül.
A Prambanan Brobudurral ellentétben nem egy nagy, hanem több kisebb templom együttese. I.sz. 850 körül épült, de az elkészülte után nem sokkal már elhagyatottan állt és pusztulásnak indult. A 20. század elején elkezdték felújítani, de az eredeti kövek nagy részét addigra ellopták. A 2006-os földrengés hatalmas károkat okozott sajnos, az újjáépítési munkák azóta is folynak, de még mindig jó része romokban hever. Ettől függetlenül érdemes meglátogatni, mert ami kész, az nagyon szép és egy kellemes séta egy fás parkban. Csak előtte meg kell győzni elég sok embert, hogy sem becakra, sem motoros taxira nincs szüksége a bejáráshoz. Illetve a ki és bejutáskor át kell menni a kis boltokkal tarkított parkolón, ahol mindenféle mini kő templomot árulnak. Bali előtt/után viszont remek viszonyítási alap.
Életem legszebb napfelkeltéje és legszörnyűbb buszútja 2009. szept. 3 csütörtök 03:32:30 címkék: úton, Indonézia A Yogyakarta és Bali közötti távolság leküzdésének egyik legnépszerűbb módja egy 2-3 napos kirándulás csomag, aminek a fénypontja napfelkelte Bromo-vulkánnál. Hosszas internetes információ gyűjtés utána arra jutottam, hogy ez a legegyszerűbb és nem is drága megoldás, így 38 USD-i pénzt fizettem, ami tartalmazta a minibuszt Bromoig, szállást, terepjárós napfelkeltét egy közeli csúcsról és légkondis buszt Denpasarig (az már Bali). Az eleje stimmelt, bár sikerült defektet kapni, 1 órás késéssel megérkeztünk. Szépen elmondták a másnap hajnal programot, majd irány a hegy, aminek az oldalán aludtunk. A szállás nem az volt, mint foglaláskor, de hát ilyen előfordul. Mivel egyedül voltam a szobában, meg valami folytán kiutaltak egy ingyen reggelit, sebaj. A problémák másnap kezdődtek, és nem nagyon akartak véget érni a következő nagyjából 24 órán át. Fél 4 helyett már 3.15-kor dörömböltek az ajtón, a 4 órás indulás helyett meg folyamatosan ordítoztak, így 3.45-kor már kinn ácsorogtam a hidegben, nagyjából 6-7 fok, magasan van...), amikor is kiderült, hogy oké, hogy 6 ember/dzsip meg ugye a sofőr, de a 6 emberre 5 ülőhely jut. 4 hátul 2 padon elosztva, meg ugye elől az ázsiai méretű ülés. Na itt kezdődött a vita, hogy lehet, hogy ez szerintük "normális", de senki más szerint nem, és kerítsenek még egy kocsit. Amire elkezdtek telefonálgatni, gondolom anyám közben csuklott otthon, de közölték, h 15 perc kell, mire odaér, ami kb. azt jelentette, hogy a napfelkeltéről lemaradok. Más választás nem volt, osztozni kellett. Mivel én voltam a legkisebb, ezért én osztoztam az első ülésen valakivel. A legrosszabb út kocsiban. A kis ülés 2 embernek is épp elég, nem hogy kettőnek, és nyilván nem aszfaltozott volt az út, szükség volt a 4 kerék meghajtásra. A napfelkelte tényleg mesés volt, Bromo háttérben egy másik vulkánnal meg a tejszínű köddel, simán megérte az extra 8 USD, amennyibe került a terepjárós rész. Persze a maradék 100 métert, amit gyalog kellett megtenni szuvenír boltok övezték, és a találékony helyiek kabátot ajánlgattak bérlésre. Ha leszámítom, hogy 200 emberrel osztoztam az élményen és folyton vakuztak, akkor még különlegesebb az élmény. Sikerült korláton magasban helyet találni, így nem kellett sokat tolakodni fényképezéshez.
Lefelé menet már hátul gubbasztottam a földön, mert az kényelmesebb volt. Ha sikerült lepattintani a kb. 100 lovas helyit, aki pónira akart ültetni, akkor a homokban fél óra alatt fel lehet sétálni a kráter széléig. Újabb 40 m vízszintesen biztosítja, hogy nem 30 ember fotózkodik körülötted és nem akarnak 10 másodpercenként eladni valamit. Le is ültem csak bambulni a kvázi csöndben. Majdnem olyan érzés volt, mintha egyedül lettem volna a környéken. Már előző nap mondtam, hogy én az éjszakai busszal akarok tovább menni, de ez meghaladta a képességüket, így a lefelé séta helyett a dzsippel mentem vissza a szállásra. A reggeli 2 szelet lekváros kenyér, 1 kemény tojás és 1 pohár tea volt. Bizarr. Mivel nagyon bunkó volt az utazási irodás pasas, minél hamarabb el akartam jutni Balira, így délelőtt mentem az irodához. Újabb veszekedés, hogy miért is raktak 6 embert 5 ülésre. Válaszok: 1. előző nap közölték, hogy 6 em ber/kocsi (csak azt felejtették el megemlíteni, hogy 5 ülés van), 2. igénybe vettem a szolgáltatást ( anyád, ez durva szöveg, másik eset, hogy lemaradok), 3. hogy pont nekem nem jutott ülés az pech (mindenki 8 USD-t fizet, ha nem stip-stop alapon azonnal lerohanod a kocsit, nem jut ülés, mi sem természetesebb). Közöltem, hogy mivel fél ülés jutott, a pénz felét kérem vissza. Amikor szálltam fel a buszra, 3 USD-t a kezembe is nyomtak. Ja, másnak eszébe se jutott panaszkodni. Sok birka. Csak valahogy szólni kell a Yogyában lévőknek, akik foglalnak, hogy kérdezzenek rá az ülések mennyiségére. Hátha ha előző este kiderül és 20-30 ember ordítozik velük, akkor előbb-utóbb 5 ember lesz 5 helyre.
Mikor már az ember azt hinné, hogy egyenesben van, légkondis buszon Bali felé, akkor éri a meglepetés, hogy 2 óra után közlik, hogy másik buszra kell átszállni. Ami egy tök hagyományos légkondi-mentes csiga lassú busz volt, ráadásul kb. 2 órával később indult. Anyád. Az ülések távolsága dettó ázsiaiakra szabva, ami azt jelenti, hogy már az én 174 centis magasságommal is épp kényelmetlen. Volt egy 2 méter magas srác is közöttünk. Mivel többször megálltunk, lerobbant a busz, fél óra vacsora szünet (olcsón és jót ettünk legalább), stb, hajnali 3-ra értünk Denpasarba (mint később megtudtam, az éjjeli busznál nem cseréltek és 6-ra értek oda, de este 7-kor indult, mi meg délben). Meg volt 6-8 önjelölt zenész is akik pár szám erejéig felszálltak a buszra, hamisan kiabáltak (éneklésnek ritkán volt mondható), majd még pénzt is akartak érte. Hát izé, nem jött be. Mivel Balin hajnali 3-kor nem igazán lehet csak úgy szállást keresni, bemoval Kutára mentünk, ahol szintén semmilyen olcsó helyen nem volt szoba. Maradt 3 óra strandon, mégis jobban aludtam, mint a buszon. Ahogy közeledtebb Balihoz, úgy nőtt „hülye turisták” száma. Na jó, finoman mondva naiv és önző. Ezzel egyenes arányban állt az őket kiszolgáló utazási irodák száma is. Hátizsákos utazók nem is igazán mennek Balira, pont ezért. Már Gili-szigetekre is elért a hotelláncok keze, így aki még autentikus élményre vágyik, az mehet még messzebb. A terepjáróban volt 3 középkorú lengyel is, hátizsákos turisták, ők 30 éve voltak Balin, akkor még tényleg paradicsomi sziget volt. Most Rincára, Sulawesire és Kalimantanra mennek, mert az még izgi. És milyen nagyon igazuk van.
Gyümölcs a négyzeten 2009. szept. 3. csütörtök 08:59:01 címkék: ételek, Brazília, Thaiföld, Malajzia, Indonézia Az egyik legjobb dolog Brazíliában a trópusi gyümölcsök. Minden reggel, délben és esetleg este is, frissen magában vagy frissen facsart gyümölcslének. A leggyakoribb gyümölcsök: ananász, banán, papaja, mangó, maracuja, sárga- és görögdinnye, narancs, kókusz. Van még sokféle, de azoknak még a nevét se tudom. De dolgozom rajta. A legtermészetesebb dolog, hogy a hostelekben a reggeli része minimum 2-3 féle gyümölcs és legalább kétféle gyümölcslé. Nyamm. Nagyon hamar hozzászoktam, hogy papaja is része a reggelimnek, ha olyan kedvem van mangót ebédelek és ananászlét a a vacsorához. Az utcákon is sok a gyümölcslé árus, nagyon népszerű az agua de coco (kókuszlé),
illetve sok kis standnál árulnak pucolt fél ananászt vagy görögdinnye szeleteket szemtelenül olcsón.
Sajnos a brazíliai jólét után 4 hét "koplalás" jött gyümölcs terén, mivel Új-Zélandon próbálkozni se érdemes vele, mert éretlen és ízetlen. Marad az alma meg a körte. Ja és persze a kivi gyümölcs, ami Új-Zélandon honos. Szerencsémre Thaiföldön ott folytattam, ahol abbamaradt, az utcai ananász és mangó árusoknál:) Azt hiszem egyelőre ez a két kedvenc Ázsiában. Próbáltam én rambutánt (mint a licsi, csak szőrös-tüskés), de azon kívül, hogy édes, semmi íze. A papaja továbbra sem dob fel, max. frissen facsarva, a jackfruit csak mókásan néz ki. A mini fürtös banán viszont nagyon jó, ráadásul ha veszek a piacon se kell azzal bajlódni hogyan mosom meg. Ettem sokféle más trópusi gyümölcsöt, de a rambután az egyetlen, aminek a nevét tudom. Volt hasonló ízű, csak szőlő-kinézetű fürtös valami is. Malajzia és Indonézia hasonlóan jól el van eresztve, a gyümölcslé megint olcsó és finom, már csak leszokni lesz nehéz. Banánból már 6-8 félénél tartok, a kis fürtös még mindig vezet. Az ázsiai mangó kisebb és sárga, mint a dél-amerikai, én erősen az utóbbit preferálom. Napi papaya vagy mangó lé kötelező elem kiegészítve valami izgibbel. Amúgy nyilván hiányzik az eper, málna vagy mondjuk egy fehér húsú őszibarack. Idén nyáron kimaradt, jövőre pótlom:)
From Sumatra to Bali 2009. szept. 3. csütörtök 10:34:23 címkék: English, Indonézia I fell in love with Indonesia in about 3 hours after my arrival. Medan in North of Sumatra is an ugly big city, but I headed for Bukit Lawang immediately. The scenery is simply beautiful everywhere, and Bukit Lawang has a river and nice hills around. The whole village was destroyed by a landslide a few years ago, but it cannot be noticed now. There is a new settlement a little higher up on a hill and the guesthouses are scattered on the river bank with home-cook restaurants. If you want something special, stay at the Jungle Inn (last guesthouse up the river), they have a room with bathroom, balcony, four-poster bed... and a small private waterfall, all for 20 bucks a day. Bargain. For sate chicken, go to Rainforest Inn, because Nora has the best, I recommend to do a cooking class to get the recipe for the peanut sauce. The main reason for getting there are the orang-utans (forest people in Bahasa), which can be seen around the river a few times (they don't come to the feeding this time of the year because of the abundance of fruit) or you can go trekking with a guide and see a bunch of other types too. I had enough of the hot and humid walking and being covered with sweat, still managed to see a family by the river. The village was full of people from Medan because it was a long weekend (Independence day) just before Ramadan. Many families having picnic by the river and kids and teenagers tubing all day. I met a very nice English couple at the guesthouse I stayed and we went to Danau Toba together. The Lake and Samosir Island is beautiful and really peaceful, few tourists only. The Tuk-tuk Peninsula is the most popular spot with many homestays and guesthouses. Still incredibly cheap and good accommodation and food. Around 10 USD/day including both. I flew to Jakarta from Medan, and arrived 11 PM. I wanted to sleep at the airport, but I got outside and didn't let inside again because of my backpack (still don't get it really), so I took the bus to Gambir train station and slept about 2-3 hours there. The guards were really nice and let me in the guarded area. I figured out that there as an earlier and cheaper train from another train station, so took a taxi around 5 in th morning, and hopped on a train at 6. The countryside looked awesome with rice fields and green hills, little villages. The Indonesians around me were quite friendly and nat-
urally asked questions about me. I love to be in the country. Yogyakarta has to be a favorite. Against all odds (like other big cities in Indonesia), Yogya is really nice, good vibes, good food stalls (still available easily in spite of Ramadan) and batik everywhere. To be honest, batik was one of the reason to visit Indonesia. I saw a batik painting and fabric years ago and I loved it, and of course the many stories about the country too. I was guided to an Art Sentre (yepp, with "s" in Bahasa Indonesia) which is supposed to be a batik art school. Who knows the exact truth, it had the best (and huge) collection of amazing paintings, all the other galleries had just a few paintings from some artists. I ended up buying a lot more for a lot more money then I had planned, but I don't care. I've already found some friends who would love to have one. I skipped the kraton (palace), because it was only open in the morning because of fasting and only did a compulsory visit to Kota Gede, the silversmith village. I could see a few men working and the end product is nice, but I wasn't tempted to linger around long. For "complete" religious knowledge of Java, I visited Borobudur (Buddhist) and Prambanan (Hindu) temples around Yogya. Borobudur is one big temple with many Buddha statues sitting under stone "bells" and some really nice reliefs. The later is unfortunately mostly stones in big piles because of an earthquake in 2006. The reconstruction works are underway, the ones rebuilt are quite beautiful. I might prefer the architecture compared to Borobudur. I also did a daytrip to Solo, another batik center in Java and visited the market filled with fake, printed batik clothes. The more interesting is the private museum/batik factory, which is cheap (1-2 USD) and has an amazing collection of old batik fabrics and a great inner look how it is made in the factory. The batik tulis is hand drawn, the batik cap is made with a stamp, but it didn't look that much easier with the precision needed for the patterns. Really hard work. To appreciate, I ended up buying a batik cap sarong (for fabric) in a shop in Yogya, and a few wooden bracelets painted with batik technique. Great souvenirs, I hope to keep at least one of them:) The last week I spent it getting to Bali including Bromo and spending a few days in Ubud. Coming soon:) Megjegyzések: [yaya] 2009-09-11 10:32:02 Hello, We are Master students of National Taiwan University of Science and Technology. We are doing a research about Heritage in Yogyakarta, center of Java. We choose Borobudur and Prambanan to survey how heritage impacted or merged in tourism sites in Indonesia. And we really need your opinions about those two heritages so we could try our best to improve the tourism in heritage sites. Please help us fill the survey form. Thank you for your help!! Thank you very much!!! My e-mail:
[email protected] The Survey Form address: http://www.smart-survey.co.uk/v.asp?i=14289fwmcp Best regards. All of Students of Graduate Institute of Architecture and Historic Preservation.
Hogyan jussunk el A-ból B-be DK-Ázsiában 1 . rész - városon belül 2009. szept. 4. péntek 13:39:03 címkék: közlekedés, Indonézia, Kambodzsa, Malajzia, Thaiföld, Vietnam Kezdjük mindjárt a rövid távval. A legegyszerűbb 2 saját lábon, kisebb városban a kis távolságok miatt, nagyobban meg a dugó miatt. Egyetlen hátránya (a sebességen kívül), hogy a legtöbb városban nagy a szmog. Kicsit gyorsabb a bicikli, amit potom pénzért (1-2 USD/nap) lehet bérelni, de nagyvárosban mint Bangkok vagy Phnom Penh kerülendő, vagy előre béreljünk ágyat valamelyik jobb kórházban. Esetleg a gipszelőbe is kérjünk időpontot. Tömegközlekedés leginkább busz formájában létezik, ami olcsó, de ugyanúgy áll a dugóban, ráadásul az útvonalat kitalálni nem egyszerű. Légkondi meg ritka. Néhány nagyvárosban, mint Bangkok, Szingapúrban vagy Kuala Lumpurban van metró, ami gyors, olcsó és tiszta. Illetve van még felsővasút, amire ugyanezek igazak. Ahol van, ott érdemes kihasz nálni, nyilván útközben nem látunk semmit a városból, de azt a buszról se nagyon.
A tuk-tuk (3 kerekű motor hátul 2-4 üléssel, fedett) a legnépszerűbb, én nem nagyon szeretem, mert nem mindig olcsóbb, mint az órát használó légkondis taxi, alkudozáshoz meg nem mindig van kedve az embernek. Van biciklis változat, ez cyclo Kambodzsában és Vietnamban, becak Indonéziában. Lassú, sokat kell alkudozni, de kényelmes városnézésre van aki szereti. Én inkább gyaloglom, vár ezt ők nem szokták megérteni. Valahogy nem jut el a tudatukig, hogy ha ő szinte ingyen (50-100 Ft közötti összeg) elvisz valahova, akkor minek trappolok a melegben és napsütésben. Mert valaki azt élvezi. Van meg songhaew ami egy platós kocsi, hatul fedett padokkal, egy kicsit jobb, mint egy tuk-tuk. Indonéziában bemo néven fut ugyanez, mint egyetlen tömegközlekedési lehetőség. Alkudozni kötelező, minimum dupla árat kérnek el külfölditől. Én a taxit szoktam választani (már ha van), mert kényelmes van légkondi és óra szerint kell fizetni. Tény, hogy néha a motoros taxik mókásabbak, de ha épp nagy hátizsákkal utazik az ember, akkor kényelmetlen.
Városban a helyiek legtöbbje robogón ül. Van kapcsolat az 1 motorra jutó emberek száma és az ország gazdasági helyzete között. Ugye az alap az 1 ember, 1 motor. Néha 2, ha kicsit nagyobb a robogó. Thaiföldön néha 3. Kambodzsában a '"ritka"a 4. A rekord eddig 5, 3 felnőtt 2 gyerek. Hozzátéve, hogy nem 200 kilós amerikaiak, hanem vasággyal 40 kilós apró ázsiaiak ülnek rajta, néha egy egész család. Malajziában 2-3, Indonéziában 3-4 ember az átlagos. Szintén nem európai méret. Megjegyzések: [Nagy Judit] 2009-09-04 16:15:46 Szia, ez a közlekedési mizéria rémes! Nincs véletlenül olyan motoros képed amin a "család" vagy legalább 4 ember ül? :) Üdv: Judit [fnoncsi] 2009-09-05 01:47:04 bocs, rossz képet tettem fel eredetileg, íme egy egész család:) amúgy meg akinek rosszak az idegei, vagy ijedős, ne menjen DK-Ázsiába, csak szervezett körútra. De úgy az "élmény" fele kimarad:) ja, és meg lehet szokni
Hogyan jussunk el A-ból B-be DK-Ázsiában 2. rész - városok között 2009. szept. 4. péntek 13:40:35 címkék: közlekedés, Indonézia, Kambodzsa, Malajzia, Thaiföld, Vietnam Az egy dolog, hogy városon belül tud valaki közlekedni, de el is kell jutni valahogy a következőbe. Ami egy kicsit öszszetettebb, mint otthon eldönteni, hogy busz vagy vonat. Kicsit több szempont játszik bele. Mint példásul, hogy menynyire valószínű, hogy karambolozik, 8 vagy 11 óra ugyanaz a táv, meg egyébként is milyen évszak van.
A repülő gyors, az Air Asianak köszönhetően elég sok vonalon olcsó is (akár olcsóbb, mint más közlekedési eszköz), csak például Laoszba vagy Kambodzsába a környező országokból korlátozottan lehet eljutni értelmes áron. Érdemes megnézni a többi fapados légitársaságot is s régióban, pl. Pedang-Medan vonalon 10%-kal volt több a repülő, mint a komp, úgy, hogy 12 órával indulás előtt foglaltam. Egyéb cégek: Jetstar (főleg Ausztráliából), Tiger Airways (szingapúri központ), Firefly (Malaysian Airlines fapadosa). Hajó/komp is népszerű megoldás szigetek között, én csak Jáva-Bali között próbáltam. Nyilván Indonéziában elég gyakori, de csak óvatosan, havi rendszerességgel el szokott egy süllyedni, mert túl sokan vannak rajta, vagy épp viharba ke rül, ilyesmi. Érdemes kicsit többet költeni újabb nagyobb kompra. Kis csónakokkal utaztam folyón meg tengeren, változó, hogy mennyire szörnyű. Főleg sebességtől és mérettől, volt szerencsém kicsi és gyorshoz, ami akkorákat ütött a hullámokon, hogy a végére fájt a hátam. A légi és vízi közlekedés kilőve, marad a szárazföld. Van, aki körbebringázza egész DK-Ázsiát, de az nyilván nem ide kívánkozik. Autót bérelni nem mindenhol lehet külföldinek, pl. Vietnamban csak sofőrrel együtt adnak.
Busz. Hát, nehéz kérdés. Az utak minősége nagyban függ a lehulló esőtől bizonyos helyeken, még akkor is, ha maga az út aszfaltozva vagyon. A turisták számára lévő "vip" meg "tourist" buszok általában jó állapotban vannak, légkondisak, néha filmet is adnak, rosszabb esetben kambodzsai karaoke-t lehet hallgatni 4-5-6 órán keresztül. Kb. első 10 percben vicces. Vietnamban az open tour buszok olcsóak, a város közepén raknak le (nem a szélén a normál buszállomáson), az éjszakai buszok relatíve kényelmesek is. Felesleges küzdeni a normál buszokkal. Thaiföldön, Malajziában jobb a helyzet, a sima buszok is légkondisak és egész gyorsan eljuttatnak egyik helyről másikra. Kambodzsában ilyet nem is láttam, olyan olcsó a turista, hogy mindenki azzal megy. Indonéziában próbáltam mindkettőt, előbbit sikerült 17 órán át. Bárki, aki 165 cm felett van, 5-6 óránál hosszabb útra válasszon turista buszt vagy minibuszt. Különben fél nap, mire si kerül minden csontot és izmot a helyére tenni. Addig viszont jó móka, kivéve az ár fixálását. Próbáljunk max. dupla annyit fizetni, mint a helyiek, az már egész jónak számít. Sokan vannak, de legalább helyi arcok, folyamatosan dohányoznak és elég gyakran kornyikál valaki pénz reményében pár számot angolul vagy helyi nyelven. Füldugó egy idő után ajánlott főleg vájt füleknek. Vonat nem mindenhol van. Thaiföldön jó alternatívája a busznak, csak kicsit tovább tart és kevés vonal van. De az éjszakai Bangkok-Chiang Mai vonat nagyon kényelmes. Vietnamban csak szimplán jóval drágább, mint a busz, de amúgy megbízható. Malajziában is 2 vonal van a félszigeten, éjszakai vonattal, nem drága, szintén megéri. Jáván Jakarta-Yogya-Surabaya a fő útvonal a turistáknak, van éjjeli vonat, ami gyorsabb és kényelmesebb mint a busz. Senkinek ne jusson eszébe buszozni. Az éjjeli vonaton sok a zsebes, de cuccra amúgy is mindig ügyelni kell, gondolom ilyesmi senkit nem lep meg. Vonaton és buszon egyaránt az árusok feljönnek a buszra inni és rágcsálnivalót kínálva, nem túl vészes áron. Ha meg igen, akkor csúnyán kell nézni és visszakérdezni, hogy ugye ez most csak vicc. Általában felére esik ilyenkor az ár az eredetinek. A legfontosabb: nyilván be lehet fizetni mindenféle több napos kirándulásokra, helyi meg csak üvegen keresztül látni a buszról vagy az étteremből. De ezzel az erővel múzeumba is mehet az ember. Nyilván lesznek kellemetlen élmények, mint amikor majdnem leköpik az embert, vagy folyamatos dohányfüstben ül a buszon, 20. alkalommal küldi el az árust, aki földimogyorót lóbál az arcunk előtt, de ez az igazi Ázsia.
Bali Mon, 07 Sep 2009 13:48:51
címkék: úton, Indonézia Sokak számára a paradicsomi sziget, de a valóság persze eléggé eltér. Nem mondom, hogy rossz, hely, tulajdonképpen kellemesen csalódtam (személy szerint nem vártam túl sokat). Kuta, a híres hátizsákos-szörfös tengerparti város sokkal rosszabb, mint képzeltem. Drága, tömeg van még reggel fél 7-kor is és teljesen nyugati, egy cseppnyi se maradt az eredeti indonéz kultúrából. Így hamar továbbálltam, részben azért is, mert normális áron (értsd napi 10 dollár alatt) nem volt szállás. Ha valaki arra folyamodna, hogy tömegközlekedést, azaz bemot választ, készüljön fel a legrosszabbra. Megállapodsz az úticélról és az árról, majd hamarabb ki akar rakni és kétszer annyit elkérni. Első alkalommal még félálomban nem figyeltem eléggé, utána 15-20 perc, mire normális áron találsz továbbjutást. Ráadásul Balin minden bemo útvonal Denpsasaron át vezet. Megéri a turista busz, másfél-kétszer annyi, de sok időt és macerát megspórol. A különbség meg kb. 2 dollár. Ubud viszont nagyon tetszett és mivel minden nap borús-esős idő volt, nem mentem 1 napra strandra, maradt 4 nap a faluban. Mivel az terjedt el a faluról, hogy a balinéz kultúra központja (az is volt), ezért mára tele van kis galériákkal és művészekkel. Meg persze kis butikokkal, ezüst ékszeresekkel és egyéb kézműves terméket áruló bolttal a sok étterem között. Nincs is ezzel alapvetően baj, mert ugyan az ezüst ékszerek nagy része tényleg szép, körülbelül 10%-a tényleg egyedi darab európai mércével korrekt áron. A kis butikok festett selyem holmijai is szépek. De ha valaki Jáváról vagy más szigetről érkezik, akkor drága. Indonéz viszonylatban, nyilván, a minőség viszont kétség kívül megüti a mércét, még a piacon is elég sok minden. Az étkezésre lehet talán apró panasz, de nekem kicsi kijjebb (plusz 5-10 perc gyalog, mint a fő csapás) találtam helyiek által preferált étkezdét, sőt, egy utcai árusnál az eddigi legjobb sült banánt potom pénzért. 2. nap már előre köszönt, látta, hogy még vissza fogok térni párszor. És lőn igaza. A semmittevés Ubudban részemről napi 3-4-5 óra sétálás és nézelődés volt, beiktatva néhány boltot meg a Szent Majom Erdőt, ahol nem annyira jótét majmok laknak. De nagyon helyesen pucolják meg a banánt. Mivel mindenki cuki kis majmot akar kézből etetni banánnal, ezért már délben csak elveszik (biztos, ami biztos), beleharap és eldobja. De a csöpp majmok tényleg helyesek. A boltba betévedés pedig sokkal kevésbé volt veszélyes a bankszámlám egyenlegére, mint gondoltam. Vagy csak belefáradtam. Ami tetszett pl. ékszer, az nyilván vagy túl drága volt, vagy szimplán nem volt a méretemben. Mivel kicsit elég volt a bolt-étterem kínálat, egyik délelőtt a rizsföldek irányába indultam, amik nagyon szépek. A néhány helyi pedig kedvesen köszön, nagyrészt anélkül, hogy el akarna adni valamit. Persze megkérdezte egy nő, hogy akarok-e kókuszt venni, odafelé meg visszafelé is, de ennyi. 2 óra alatt, ami Balin igen jó eredmény.
Ha valaki igazán szép szigeten akar pihenni és kicsit több ideje van, akkor próbálkozzon Indonéziában kicsit keletebbre. Vagy mondjuk Malajziában. Ha meg mindenképpen Bali, akkor ne július-augusztusban, azt mondják pl április-május sokkal jobb turista/helyi arány szempontjából. Szállásnak meg melegen ajánlom valamelyik "homestay"-t, ahol tényleg családnál lehet lakni, általában 4-6 szoba szokott lenni egy helyes kertben körbe, reggelivel, barátságos kiszolgálással olcsón. Nyilván nem 4 csillagos szálloda, de ott nem is lehet helyi kiskölköt látni amint a kertben rohan vagy játszik. Vagy nagymamát sarongban. Vállalom, hogy nincs túl jó véleményem Baliról, de főleg azért, mert voltam sokkal jobb helyeken. Elsőre biztos jobban tetszett volna, minden csak nénzőpont kérdése. Csak a teljesség kedvéért: tényleg vannak jobb helyek. Ha valaki mindenképp a legeurópaibb részét akarja megnézni Indonéziának, arra tökéletes. Ha meg igazán az eredeti varázslatos Balit keresi, akkor próbálkozzon kis falvakban, motort már napi 4-5 dollárért lehet bérelni. Még egyszer köszönet a nőnek, aki a mennyei sült banánt árulta Ubud egyik főbb utcáján.
Indonézia összefoglalás 2009. szept. 8. kedd 11:47:18 címkék: érdekesség, Indonézia Indonézia nagyon tetszett, felkerült azon országok listájára, ahova bármikor szívesen vissza mennék. Jó, tudom, esős évszak, de elég nagy ahhoz, hogy valahol épp jó idő legyen. Nyilván Balitól keletre indulnék tovább, még maradt kb 10000 sziget, amit nem láttam:) Persze mindenkinek azonnal Bali jut eszébe, de az nem igazán Indonézia. Mondjuk minden sziget eltér, néha nyelvben, vallásban meg kultúrában is, szóval nincs olyan, hogy indonéz. Mint ahogy indiai se. Ramadán első hetét Yogya és környékén töltöttem, ahol ez nem okoz gondot, de Aceh-ben nem lehet utcán enni, kaját is nehezen kapna napközben. Ha valaki arra a részre készül, akkor nézze meg a naptárat előre. Meg Ramadán 2. felében ne akarjon senki utazni, mert az kb. olyan, mint nálunk karácsony környéke, mindenki hazautazik, a vonat pl. kétszer annyiba kerül, és hetekkel korábban az összes jegy elkel. Csak jó tanács... Minden eddigi bejegyzésben áradoztam az emberek kedvességéről, hogy minden milyen olcsó és hogy a kaja milyen jó. Tartom. Napi 10 USD elég volt kajára meg szállásra, és közel 3 hét alatt összesen költöttem 350-t. Persze ajándékok nélkül. Mert arra külön keret kell. Legalábbis ha valaki szereti a batikot, ezüst ékszereket, fa faragásokat vagy festményeket. Ráadásul otthoni mércével tényleg olcsón lehet nagyon szép dolgokhoz jutni. Ha valakinek kicsit több ideje van, mindenképp iktassa be Szumátra északi részét, minimum 1 hét, főleg mivel a közlekedés lassúúúúú. Busznál 30 km/óra. Ez most komoly. Jáva is legalább 1 hét, csak Yogya környékén, ha valaki mást is látni akar, akkor 2. Aztán meg Balitól keletre Lombok még könnyen és gyorsan elérhető, de az utána lévő szigetek kevésbé. Mások elmondása alapján Flores, Rinca (komodói sárkányt nézni), Sulawesi alap. Idő? Nekem a 3 hét épp csak betekintésnek volt elég, érdemes 60 napos vízumot kérni otthon a követségen. Érdekességek: - a Bahasa Indonesia nyelv nagyon hasonlít a Bahasa Malayara, amit Malajziában beszélnek - minél keletebbre megy az ember, a melanéz vonások egyre hangsúlyosabbak, szerintem a balinéz zene erősen hasonlít a polinézre - az ország alapvetően muszlim, de ez Jáván keveredett a korábbi buddhista és hindu vallásokkal, Aceh tartományban saria (muszlim vallásos) törvénykezés van, de a keletibb szigetek meg keresztények. Bali meg ugye hindu. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik - valami fura oknál fogva ők is a bal oldalon vezetnek, pedig főleg holland gyarmat volt - hiába van rengeteg igazi batik, a legtöbb helyi nyomott mintás ruhát hord. Nyilván olcsóbb - még a legforgalmasabb autóutak is 2x1 sávosak, így busszal az átlag sebesség nagyjából 30 km/óra, Jáván is - az ország több időzónához tartozik, de Szumátrán és Jáván így is fél 6-kor kel a nap és fél 6-kor megy le. Simán eltolhatnák 1 órával későbbre, mint Balin. - meglepően sokan beszélnek angolul legalább egy kicsit, még utcai étel árusok is - talán Bali egyes részeit kivéve még mindig azért mosolyognak rád, mert külföldi vagy és ezért érdekes, nem egyből pénzforrásnak néznek
Régi Japán 2009. szept. 8. kedd 12:25:56 címkék: úton, Japán Anyagi meg minden egyéb okokból 1 hetet szántam Japánra. Az anyagiakról annyit, hogy 4x annyiba kerül itt 1 nap, mint előtte Indonéziában, és a Tokyo-Osaka Nozomi vonat (a leggyorsabb shinkansen vonat) is 27000 Ft-nyi jen. Az egyéb meg saját preferencia, hogy inkább más helyeken töltöttem az időm. Nem bántam meg. Ami azonnal feltűnt (illetve már korábban is, amikor japán turistákat láttam), hogy furcsák. Az egész ország, az emberek furcsák. Az ország olyanoknak a hazája, mint a szamurájok, a valóságshow-k, a gésák, hentai vagy az origami. Na nálam már ez kiveri a biztosítékot. Hogy a fenébe lehet összeegyeztetni az ikebanát egy robotkutyával? Kyotoban töltöttem az első pár napot, a régi fővárosban (794-1868), ami tele van régi templomokkal. Több száz van belőlük és nem, nem néztem meg mindet, kb. 5-6-ot. Meg lehet kövezni, de akkor sem. Ellenben elmentem a közeli Narába még néhányat szemrevételezni. Kyoto nagyon barátságos hely, simán gyalog bejárható, ha valakit nem zavar, hogy 1-1,5 óra az Arany Pavilon a pályaudvartól, ami nagyjából a központ. Engem nem zavart, jó idő volt és legalább mozogtam. A legnagyobb koncentrációban Higayashimában vannak a látnivalók, így én is azzal kezdtem, 4 templom és kegyhely után csak bóklásztam az utcán. Főleg, hogy előtte iskolás csoportokat próbáltam kerülgetni, hogy lássak is valamit. A japán gimnazista meg pont olyan, mint amilyennek képzelik az emberek: egyenruha, bárgyú vigyor, minden képnél
V-betűt mutogatnak és néhányan megpróbálnak valami egyedit vinni a szerelésbe. Mondjuk idétlen hajviseletet vagy hupilila cipőt. A templomok, amiket megnéztem szinte mind a Világörökség része, a legtöbbe a belépő 500 yen (5 USD). Az egyik legjobb a Nijo kastély volt, aminek szép nagy japán kertje van, persze fényképezni nem lehetett benn. Egy csomó szoba, amiben csak tatamik voltak a földön meg festmény pingálva a falra, amúgy üres. Sose értettem minek 30 szoba, ha semmi bútor nincs. A folyosó, ami körbemegy, viszont tényleg jó, mert idegesítően nyikorog, viszont a hívatlan éjjeli látogatókat is jelezte anno. Okos ötlet. A legszebb persze az Arany Pavilon volt, ami tényleg pofásan fest napsütésben. Minden templom környéke tele van szuvenír boltokkal, amikben szerintem minden legalább kétszer annyiba kerül, mint amennyit ér (már értem miért nem alkudoznak máshol a japánok, hiszen már alapból minden olcsó nekik). Személy szerint preferáltam a helyi édességet áruló boltokat, ahol rizstésztából készül apró "palacsinta" volt töltve általában édes babbal. Amit nem szeretek, de helyenként volt eper is, ami finom. Amúgy meg marha drága, így elég volt, hogy több boltban is kóstoltam:) A templomok tetszettek, de egyik se volt igazán különleges az említetteken kívül. Szintén, nyugodtan lehet gondolatban megkövezni érte. Láttam 2 gésát is, akik nagyon türelmesen fényképezkedtek egyéb japán turistákkal majd klaffogtak tovább a fa papucsokban fehérre festve.
Ha már régi templomok, akkor a még régebbi fővárost, Narát (710-784) szintén nem lehetett kihagyni, 1 óra vonattal Kyototól és szintén sok Világörökséghez tartozó templom van. Szerencsére kedves turista információ fogadott a pályaudvaron, ahol kaptam térképet. Első meglepetés a sok őz a parkban, ami Nara belvárosának jó részét elfoglalja, a templomokat is beleértve. Erre egy halom bambi sétál a járdán, kaját várva a turistáktól. Nem kifejezetten zavarja, hogy az út közepén fekszik és te átesel rajta, de ha közeli képet akarsz csinálni, elfordítja a fejét, mert hamar rájön, hogy nem kaját akarsz neki adni. Pofátlan. A legtöbb templom a 8. sz. környékén épült, persze itt is fából. A legnagyobb fa épület Japánban a Todai-ji templom, ami lenyűgöző, nem csak méreteiben, hanem kidolgozásban. Vehetnének példát máshol is fa-fa kapcsolatokról. Nekem nagy kedven a Tasuga kaisha, amihez sok-sok kő lámpás vezet, majd benn folytatódik fém lámpásokkal, amiket évente kétszer meggyújtanak. Lehet azért érdemes lenne visszamenni oda.
Ami hamar feltűnt Japánban, hogy kevesen beszélnek angolul. Nagyon. Ráadásul elég sok helyen nincs kiírva angol betűkkel a hely neve. Eltévedni mondjuk nehéz, mert kb minden 3. sarkon van turistatérkép angol feliratokkal és utcanevekkel. Először voltak gondjaim vele, mert furán állt, aztán rájöttem, hogy ők az utca irányába beforgatják, ergó északot nem mindig felfelé kell keresni. Jól jött, amikor nap közepén elvesztettem a térképemet és el kellett találnom még 2 másik templomhoz meg utána vissza a szállásra.
Személy szerint a japán konyha nem kedvenc, de ebbe erősen belejátszik, hogy semmilyen tengeri élőlényt nem fogyasztok, így egy sushi nem tud lázba hozni. A maradék meg nem annyira izgi. Mindenesetre nagy örömmel vettem tudomásul a francia pékségeket, amiből sok van és nagyon jók. Szintén jó dolog, hogy minden 2. sarkon van italautomata, szelektíven gyűjtő szemetes társaságában. Megjegyzések: [Nagy Judit] 2009-09-10 19:42:57 Szia, kapunk infot, képeket a mai modern Japánról is? Gyorsvonat, hidak, épületek, Fuji-vulkán, stb.. Üdv: Judit
Modern Japán Mon, 14 Sep 2009 17:11:03 címkék: úton, Japán Miután egy életre elég régi templomot néztem meg, éjjeli busszal az irányt Tokyo felé vettem, ami már sokkal jobban a mai Japánról szól. A nehézségek már a megérkezéskor kezdődtek, ugyanis egységes tömegközlekedés helyett már "metró" féleségből is 3 féle van, és Barcelonával ellentétben mindegyikre más jegy kell. Szerencsére sikerült kibogozni egy kusza térkép alapján, hogy a hostelig hogyan jutok el, ahol a recepció nyitásáig internetezéssel ütöttem el az időt. Tokyora 2 napom volt, ezért hatalmas léptekkel bele is vetettem magam a városnézésbe. Bejártam az összes kötelező városnegyedet, ami nagy részben mindenféle bevásárló utca volt. Elektronikai kütyük, nagyon idióta (más szóval majdnem hordhatatlan) divatos rucik, elegáns holmik (Prada, Gucci és társai váltogatták egymást), egyebek. Nagy lelkesedéssel ültem le az utca szélén hülyén kinéző japán tiniket fényképezni, a siker már eleve garantált volt. Egyetlen igazi látnivaló a palota keleti kertje volt, ami furán fest a sok felhőkarcoló között és tulajdonképpen nem is olyan szép. Mint feltűnik, Tokyo sem lopta magát a szívembe, de úgy tűnik hogy amúgy se fogok Japán rajongótáborához tartozni. Nem bántam meg, hogy felvettem az útvonalra, de nekem a következő sok évre elég volt. Egyetlen szuvenír, amit beszereztem origami papír volt. Snassz lett volna anélkül hazamenni.
Az utolsó napom hazaindulás előtt azonban sokat változtatott a kialakult képről. Kezdve azzal, hogy 2,5 óra alatt értem Tokyoból Osakaba a Nozomi szuper express vonattal, ami csendes, kényelmes és veszettül gyors, csak drága. Ott átszálltam normál vonatra Maikoig, ami nem sokkal Kobe után van. A városban semmi izgi, de az állomástól 50 méterre van az Akashi Kaikyo-híd egyik lehorgonyzótömbje, meg nyilván a feljárója. A kedves japánok egy érdekes kiállítást is összeraktak, ami még úgy is tetszett, hogy a feliratok ugyan angolul is voltak, a magyarázó szövegek viszont csak japánul, a videók meg nagyjából National Geographic szinten mondták el hogy készült. Mindenesetre már akkor elkezdett egy hatalmas vigyor kiülni az arcomra, amikor megláttam a hidat. Nyilván másnak eszébe sem jutna csak azért odamen ni, de hülye építőmérnöknek, aki hidat tervezett diplomára és az Akashi Kaikyo nevet kb. 50-szer hallotta tanulmányai során, igenis izgi volt megnézni a világ leghosszabb (3820 m) függőhídját. Hogy végképp bambán vigyorogjak, azért kellett a hídszerkezetbe épített folyosó, ahol hülye turista nézelődhet. Még kávézó is volt, nyilván, de bolt nem, pedig biztos, hogy vettem volna. Hülye mérnök. Szóval a híd gyönyörű, a merevítőtartóban, ami egy hatalmas rácsos szerkezet, lehet sétálni minden hídmérnök álma. Szerintem. Nekem az volt.
Japán összefoglalás 2009. szept. 17. csütörtök 11:21:55 címkék: érdekesség, Japán Sokat nem időztem ott, a véleményem meg már a 2 korábbi bejegyzésben is szerepelt, azóta sem változott. Egyszerűen nekem túl furák a japánok, mondhatni bizarrak. A templomok tényleg szépek, meg a vasút is megy, mint golyó, de ettől még nem érzem szerethetőbbnek az embereket. A hajbókolós bamba emberek nem az én világom. Elfogadom, hogy má sok, legyenek, de nekem nem jött be. Mivel semmilyen tengeri élőlényt nem fogyasztok, így a japán konyha legalább fele is kiesett. A költségvetés azért nem volt olyan hajmeresztő, 40 USD/nap. Nagyjából, mint bármelyik Ny-Európai nagyvárosban. A vonat Tokyo-Osaka között 140 USD-volt, ami a költségvetést eléggé megdobta, de Franciaországban se lehet a TGV-t kihagyni. Érdekességnek sok mindent írhatnék, majdnem mindent, amit tapasztaltam. A szív alakú cipősarok, a minden sarkon (de tényleg) lévő italautomata, az összes éttermen bejáratánál lévő műanyag ételek, ami az étlap nagy részét lefedi, vagy akár a japán tini, akinek a telefonján lévő csecse-becsék nagyobbak, mint a telefon. Lehet nagyon negatívnak tűnik a véleményem az országról, pedig nem az. Egyszerűen csak nem értem őket, ennyi. Ott voltam, láttam, örülök, hogy ezt is megnéztem, de nem vágyom vissza, kicsit sem.
Felszerelés végítélet 2009. szept. 21. hétfő 17:52:05 címkék: egyéb, hazatérés után Ruha 2 db hosszú vastag(abb) nadrág - a hazautat csak az egyik élte meg 2 db vékony hosszú nadrág, egyik lecsatolható (hidegebb helyen aludni is lehessen legalább egyikben) - dettó, kicsit hamarabb tönkrement a gyakori használat miatt, be is szereztem 2 újat, meleg helyen ajánlott a 3 nadrág 2 db hosszú ujjú póló (légáteresztő, antibakteriális, hogy sokáig bírja meg egy eldobható egyszerűbb) - egyik kidobva, másik hazaküldve, de épp elég volt 2 db rövid ujjú póló (mint az előbbi, akár aláöltözetnek is) - remekül bírják, mivel hamar száradnak nagyon praktikusak 1 spagetti pántos felső a nagy melegre - amíg nem túl mélyen dekoltált, minden jó a melegben 2 sima pamut póló (1 bő alváshoz, illetve olyan helyekre, ahol nem praktikus a kihívó ruházat) - az egyik nem érte meg a hazautat, meg vettem is útközben, kinyúl/kifakul/elcsavarodik stb egy idő után, meg egyébként is néha kell valami új ruha 1 db bikini - lett hozzá még egy igazi brazil is (aki oda is készül, mindenképpen szerezzen be egyet) 1 db alvós rövid nadrág - kényelmes, kis helyen is elfér, nekem fontos volt 1 vékony pulcsi (kapucnis, ha elnyűttem kidobom) - kidobva, új beszerezve Bolíviában, kötelező elem 1 hosszú ujjú ing (pl légkondis buszokra) - hát sajnos többször elfelejtettem és majdnem megfagytam a buszon, a pulcsi talán elég 1 vastag polár (min kabát) - nélkülözhetetlen volt, amíg haza nem küldtem, többször fagyott éjjel és nappal is közelítette
pl. Queenstownban 1 nagyon kicsire összecsomagolható esőkabát - mindenhol esik, de ha valaki túrázni akar sokat, az vigyen vízhatlan nadrágot is 1 db Buff - sapka, sál, kendő, én imádom... egyébként is 1 db vékony peremes sapi napsütésre - sajátot otthon hagytam, maj4 hét alatt elhagytam kettőt, a 3. már Bolívia óta bírja, szintén kötelező darab 6 bugyi (2 ezüstszálas, mert Ázsiában tényleg meleg párás idő van) - 1-2 cserélődött, de az otthon is szokott, nem indulnék el kevesebbel (még többet kéne mosni) 4 pár zokni, mind túra, vékonyabb meg vastagabb is akad köztük – kell ennyi, kivéve, ha valaki csak meleg helyen utazik, akkor elég 2 pár is, nem mintha olyan nagyon sok helyet foglalna 1 öv - lemaradt, beszerzendő (pár hét alatt mindenki ki szokott fogyni a ruháiból, legkésőbb majd Ázsiában) - kifogytam, beszereztem Argentínában, abból is kifogytam... azóta minden nadrág enyhén csípő fazon lett, de segít a nadrág alatt hordott "övzseb" az útleveleknek 1 bakancs (félmagas szárú, nem akarom megmászni a K2-t... vagy legalábbis nem most) - túrázáshoz elengedhetetlen, nagy és nehéz relatív, de megéri 1 szandál (a kedvenc Tevám) - városban, könnyű napi túrákhoz, kötelező, de Indonézia végére eljárt felette az idő, így kidobva 1 flip-flop - mindenhol mindenki (helyiek is) meleg helyen ebben rohangál, kényelmes és kis helyet foglal, lett egy extra zuhanyozáshoz 1 vékony félcipő, vízálló, városban mégse járjak mindig bakancsban - nem feltétlenül szükséges, de nekem felüdülés volt koszosabb városokban flip-flop helyett Nyilván lehet kevesebb ruhával is útnak indulni, én nem tenném. A 3 nadrág, kb 5-6 póló és hasonló számú alsónemű és 1 valami melegebb holmi a nagyon minimum. Mondjuk több helyen 2-3 USD-ért lehet újat venni pólóból, ha valaki megunja a régit. Pipere fogkefe - alap, nyilván újat is kellett venni fogkrém - dettó tusfürdő - egy darabig szappant használtam, kisebb helyet foglal, de hajmosáshoz nem az igazi dezodor - alap bőr- és körömvágó olló - én minden helyzetben képes vagyok letörni a körmöm, kis bicska mindig van nálam ezért, aki nagyon minimumra törekszik, annak elég az is körömreszelő – ld. előző WC papír (több gyakorlott utazó egybehangzóan állítja, hogy nem lehet a véletlenre bízni az ellátmányt) - mindig legyen nálunk pár napra elég, annyi idő alatt mindig lesz valahol, ahonnan újabb mennyiséget „lophatunk" összecsukható hajkefe - ha nem centis valakinek a haja, akkor kötelező, ha rasztás hajra hajt valaki, akkor felesleges naptej (arcra+testre) - kötelező, még ha már le is barnult valaki, a nap akkor is süt és akkor is káros kézkrém (a legerősebb koncentrátum, alább nem adom) - alap, 2 tubus is elfogyott a hideg/száraz idő meg légkondik miatt Labello (3 db, biztos ami fix, itthon is létkérdés) - hidegben nekem muszáj, valaki sose használ szúnyogriasztó (a szúnyogok más helyeken sokféle ronda betegséget terjesztenek, mint a dengue-láz vagy a malária) alap, szúnyog mindenhol van, min 30-40% DEET tartalommal, bár valahol csak helyi kence segít, vicces, amikor a szúnyog 3 cm-re a bőrtől visszafordul és tovább kőröz körömkefe (sár és por mindenhol van, elkerülni meg nyilván nem fogom) - ha nem cipőt hord valaki folyamatosan, akkor előbb-utóbb kelleni fog csipesz - lányoknak alap, pasiknak csak szálka kiszedéshez, ilyesmihez mooncup - lehet mást is választani, de tampon nem mindenhol van, meg nem olyan, mint otthon, betét meg melegben meg egyébként sem, nekem bevállt törülköző (nagyon picire összecsomagolható trawel towel) - alap, mindenki ilyet használ, érdemes a kicsit nagyobb, de normál törülközőre emlékeztetőt választani, érzésben ég és föld kéztörlő törülköző (kulcstartó méret) - melegben túrázáskor a legjobb, 5 perc alatt szárad, sajnos valahol Malajziában elhagytam 1-2 dolgot ki lehet hagyni, én egyéb nélkül jól megvoltam. Gyógyszerek+ elsősegély cuccok oltási könyv (egyik legfontosabb) - ha épp morcos a bolíviai határőr, e nélkül csak "díjazás ellenében" enged be az országba ragtapasz - szerencsére csak egyszer kellett használni, akkor is inkább nagyobbat kellett venni fásli (az én izületeimet ismerve muszáj, ha van nálam nem szokott fájni semmim) - kopp-kopp nem kellett, de lehet
azért, mert volt nálam hőmérő - sosem kellett, mégse mennék nélküle Coldrex - pár szem még Patagóniában fogyott Aspirin – kb. 1 levél a fél év alatt, néhány fejfájás meg enyhébb megfázás légkondiktól Algopyrin - 1-2 szem kellett, amikor nem találtam az Aspirint Mebucaine - megvan az összes, de megérte vinni antibiotikum 3 féle - nem kellett, egy esetet kivéve fel sem merült, de akkor is előbb rendbe jöttem lázcsillapító - megmaradt mind, de attól még kötelező vérnyomáscsökkentő (biztos, ami biztos) - nyugis élet, nem kellett Immodium (az eltérő baktériumkészlet kifejlesztéséig) - szintén fentebb említett eset, nem maradtam le semmiről, így hagytam magától gyógyulni Malarone - szabályosan beszedve, ahol kellett, mellékhatás semmi Fastum gél - mint fásli Supradyn (immunerősítésre) - elfogyott a hidegebb helyeken C-vitamin (lórugásnyi, szintén immunerősítésre) - szintén Neomagnol (hátha nem elérhető palackozott víz) - lehet Peruban haszálnom kellett volna Betadine (sebekre) - egy esetben használtam Fenistil (pofátlan szúnyogokra) - szúnyogcsípés, ágyi poloska (bedbug), nagyon hasznos, bár korlátozottan segít kalcium tabletta (ha már megcsípett valami) - elfogyott, a fele kb. azért, hogy ne foglaljon helyet Mint látszik, nem sok minden kellett, de örülök, hogy vittem magammal, mert lehettem volna kevésbé szerencsés is. Jól elvoltak a fém bögrében. Ja, igen, érdemes valamilyen kemény dologban tárolni, vagy szép lassan a szemek kiszabadulnak eredeti helyükről, utána meg jobb nem találgatni. Nekem csak a vitaminok voltak külön, és egy Supradyn meg egy C-vitamin eltér eléggé egymástól. Ha meg másikat veszem be se történik nagy baj. Kütyük fényképezőgép (egészen pontosan egy Fujifilm s100fs, majd kiderül mennyire barátkozunk össze) - nagyon összebarátkoztunk, nem vinnék se kisebbet, se nagyobbat, de néha egy kis kompakt jól jött volna, ami zsebben elfér. laptop (netbook, egészen pontosan egy 1 kg-os MSI Wind) - simán megérte, nyilván macera, de nélküle nem lett volna blog se, az fix, meg nem lett volna mivel eltöltenem a 2-3 napot, amíg "hostelfogságra" voltam ítélve Peruban iPod (nagyon sokat fogok buszozni-vonatozni-repülni, zene nélkül meg egyszerűen nem tudok meglenni, biztonsági mentésnek is jó lesz a fényképeknek 80GB) - háttértár, zene és film forrás, elengedhetetlen útitárs, és nem csak nekem konnektor adapter (ha minden igaz mindenhova jó lesz, a valóság néha mást mutat, majd kiderül. - Hát kiderült, a laptop európai dugója nem volt jó, most van ezért EU-UK meg UK-EU vékony átalakítóm is, ha hülyén is néz ki, de működik - a fene esne belé, hogy nem lehet a világon egységes, de a laptop idióta megoldásától eltekintve teljesen jó volt, nélküle meg semmit nem lehet tölteni, szóval kötelező, ajánlott az univerzális mobiltelefon (smst fogadni ingyenes, vekkernek is jó lesz, ha meg valami mégis történik velem, jól jöhet) - jól jött, Francia Polniéziát és Japánt kivéve mindenhol működött, max marha drága a roaming. De mivel smst fogadni ingyenes, szülők megnyugtatására remek szemüveg - mivel nem igazán erős, nem is igazán használtam. evvan... de lett egy új kínai "selymes" tokja, mert a régi belapult napszemüveg (a lehető legsötétebb) - alap, nélküle sehova, sajnos valahol Hanoiban elhagytam és s.o.s. vettem egy hamis Adidast 5 USD-t, majd otthon veszek valami normálisat kis távcső (nagyon kicsi, de nagyon hasznos) - mivel 4 hónapig nem használtam, Bangkokból hazaküldtem pendrive (a fontos adatok még egy helyen meg legyenek, helyet nem foglal, a zsebemben se szoktam megtalálni) - nem igazán kellett, elég volt iPod lakat 2 db (megnehezíteni a táskám kinyitását, bezárni ezt-azt, szekrény szokott lenni hostelben, zár nem annyira) - alap, de 1 elég, praktikus okokból számzárasat ajánlok 2 toll - egyik összetörött, nem érte meg a hazautat, de nekem alap kis füzet (mégis csak jó néha tollal papírra írni, nem csak pötyögni a billentyűzeten) - jó volt mindenféle hirtelen ötletet leírni Nem tudom miért nem gondoltam rá alapból, de kellett egy ceruza meg hozzá való radír is. Nem vagyok képest könyvet (útikönyvet se) tollal összefirkálni. Meg amúgy is inkább ceruzához vagyok szokva, na ja, 6 év egyetem. A laptophoz még annyit, hogy majdnem mindenhol van (legtöbbször ingyen) wi-fi a diákszállásokon. Egyebek összezárható zacskók (koszos ruha, apróság, szendvicsek, a felhasználás módja szinte korlátlan) - apróságok tárolására, kütyüknek, elég hasznosak bicska (nagyon pici, alapkellék a mindennapokban) - nélkülözhetetlen, legalábbis nekem, sok minden egyebet helyettesít (pl. kés, olló)
fémbögre (főzni, levesnek, teának) - nem használtam, de gyógyszerek tárolására jó volt, mert muszáj valamilyen keményebb dologba tennni őket, különben kiszóródnak a levélről spork + teljes műanyag étkészlet - spork alap, a másik végig a hátizsákban gubbasztott, ahol kellene, ott úgyis van szigszalag (ki tudja mikor mi szakad el/ki) - elfogyott, részben a hátizsák esőkabát, részben az útkönyvek egyben tartására, jól jött volna némi cellux is biztosítótű - alap, a varrókészlet része varrókészlet - hátizsák esőkabát varrásához használva nejlonzacskó (cipőknek) -sokszor cserélődtek, de mindenképp megéri ebben tartani a ruhákat is, könnyebb és gyorsabb ki- és bepakolni, illetve bármit megtalálni füldugó - (hangos helyek és vékony falak gyakori kombináció Ázsiában) - alap, mindig horkol valaki a szobában igazolványképek (vízumokhoz) - csak 2-3 kellett, visa on arrival (érkezéskor adott vízum) esetén már van, hogy egyet se kérnek hátizsák esőkabát - alap, csak rá kell nézni, hogy milyen állapotban van 7 hónap után, és épp ezért a hátizsák mennyire tiszta és épp hálózsák - aki sokat akar túrázni, annak nyilván érdemes vinnie, én kb. összesen 10-12 napot használtam, lehet egyszerűbb lett volna csak bérelni egy melegebbet pl. Patagóniában, de Balin a strandon alváskor pont jól jött Aki egyfajta éghajlatra utazik, nyilván kevesebb cuccal megússza. DK-Ázsiára nem kellett volna semmilyen meleg cucc, hálózsák helyett csak selyem hálótasak, ami alig foglal helyett, ilyesmik. Igazán sok helyet meg súlyt a cipők mellett még a mindenféle kütyük jelentették, a töltők, átalakítók, fülhallgató. A szuvenírek is sokszor nagyobb mennyiségre híztak, de ez saját hiba, már ha annak tekinthető. Megvan szinte az összes idei szülinapi és karácsonyi ajándék, ráadásul főleg olyasmi, ami garantáltan nincs otthon. A maradék meg olyan emlék, amit nem hagytam volna ki. Van 1-2 dolog, amit lehet nem kellett volna feltétlen megvenni (leginkább apróságok, amik másnál gazdára leltek, vagy fognak), és 1-2 amit meg igen (ezüst gyűrű és bőr öv Peruban, eredeti Havaianas Brazíliában, 1-2 méter kínai selyem), de sebaj.
Térkép 2009. szept. 22. kedd 13:11:23 címkék: egyéb, hazatérés után A mostani állapot:
Az 5 éves terv:
Gondolom sokan hibbantnak néznek, hogy most értem haza, akkor miért azt tervezem, hova megyek legközelebb. Rossz hír, az utazási lázban égők így működnek. Még 2 hosszabb út terve megvan, az egyik igazán csak egybe érdemes, a másikat lehet részenként is, de India minimum 3 hónap, inkább 4-5. Minden normál ember első kérdése a miből meg hogyan, de a miből megoldható, a hogyan meg majd kiderül.
Költségek 2009. szept. 23. szerda 19:07:03 címkék: egyéb, érdekesség, hazatérés után Ez az, ami talán a legjobban érdekel mindenkit. Mennyibe is került. Hát, nagyjából 2,5 millió forint. Az, hogy ez sok vagy kevés, mindenki döntse el maga. Kicsit több lett, mint reméltem, de a tervek az abszolút minimumra törekedtek, ami nem mindig volt kivitelezhető. Legtöbb esetben nem saját hibából. Az utazás előtt még elköltöttem egy nagyobb összeget oltásokra és gyógyszerekre (kb. 50.000 Ft), illetve biztosításra (62.000 Ft). Az egyéb kellékek, mint hátizsák, utazó törülköző az elmúlt szülinapi és karácsonyi ajándékokat képezték. Az út során vettem néhány új ruhadarabot, amit beszámoltam a költségekbe, bár nyilván normális is esetben is megtettem volna. Nem mintha sokat számítana. Ezen felül voltak a nemzetközi repülőjegyek (Papeete-Rarotonga, Rarotonga-Auckland, Bangkok-Phnom Penh, MacaoSzingapúr, Penang-Medan) összesen 600 USD, illetve a oneworld Explorer világkörüli jegyem további 3100 USD. Így a közvetlenül az utazáshoz kapcsolódó költségek nagyjából 11800 USD, kb 200 Ft=1 USD árfolyammal számolva. Ettől 10-15%-ot ingadozott, de ez nagyjából a közép. Például ezért is lett kicsit több, mint számítottam, ugyanis ekkora összegnél 10% árfolyam-ingadozás is már barátságtalan összeg, bár a nagy részét euróban fizettem, ami kicsit javított rajta. Az út alatt lévő költésemet országonként összefoglaltam, íme:
Igazság szerint 6100 euró és és kb. 850.000 Ft „tűnt el” a számlámról a „szuveníreket" nem számolva. Azt meg nem akarom, mert nem mérvadó, meg sokkal több lett, mint gondoltam, de így elég sok születésnapi és karácsonyi ajándékot is megoldottam. Meg majd lehet irigykedni, ha lesz egyszer saját lakásom, hogy milyen jó, különleges dolgaim vannak berendezésre. Meg milyen szép ékszereim, meg tudomisén.:) Vettem egy új fényképezőgépet, de csak azért, mert az elő ző végleg felmondta a szolgálatot, egyébként is vettem volna, így az sem szerepel a listán. Hát ennyi. Én továbbra is örülök, hogy ezt a pénzt nem egy autóra költöttem. Ha valaki sokallja, elárulom, hogy ennyi időre lehet olcsóbban is elmenni, csak ki kell választani az egyik kontinenst. Nekem nem sikerült Ázsia és Dél-Amerika között választanom, így az utazás költségei nőttek jelentősen.
Beszámoló Wed, 23 Sep 2009. szept. 23. szerda 19:19:27 címkék: egyéb, hazatérés után Élőben október 10-én fogok mesélni, valamikor délután, nagyjából 4-től, a helyszín a létszámtól függ. Akit érdekel az
legyen olyan jó és hívjon fel telefonon, írjon emailt vagy megjegyzést, hogy tudjam hány főre számítsak, mert helyet kéne találnom. Lehetőleg még a héten. Köszönöm Megjegyzések: [Nagy Judit] 2009-09-25 23:24:47 Szia, jelentem engem érdekel a presi! Kicsit necces ez a 10.-e nekem, így ha lehet tényleg jó lenne, ha délutánra, vagy késő délutánra tudnál helyet találni. :) Vinném a 10 éves fiamat is, ha lehet, mert őt is bizti érdekelni fogja a dolog. Üdv: Judit [PleskóÁgi] 2009-09-28 20:00:52 Szia Noémi! Nekem jó a 10-e, s jöhettek az egyesületem irodájába. Hely van akár 20 embernek is, vetíteni lehet a tök fehér falra. van wi-fi is. location: VI ker Vasvári Pál u. 8. a régi balett intézet mögött Pleskó Ági
Bali, Japan and finally back home 2009, szept. 28. hétfő 18:37:57 címkék: English, Indonézia, Japán I spent 4 very relaxing days in Ubud. I had absolutely no intention to head for the beach, Kuta was terrible and anyway, the sky was cloudy many times. I had a nice place to stay with very friendly locals, great breakfast with garden views and quiet setting. I visited the Sacred Monkey Forrest which was terribly touristy, but I liked to watch the monkeys peeling banana. They were so full around noon that they took the banana, had 1-2 bites and then threw it away. Ubud supposed to be the cultural center of Bali, which is probably true, but is mostly means that there are infinite galleries and jewelery shops between the restaurants and clothes shops:) No complaints, it's a nice place, but too well catered for westerners. I recommend the small local places to eat a little away from the main drag, a 5-minute walk from the main road, and I had amazing chicken sate with rice for a buck, and a small bag of fried bananas for 50p. A real bargain. I wasn't happy to leave Indonesia behind, but I was also curious about Japan. I must admit in the first place that I'm not fond of the country. I had only a week, but it was probably enough for a while. I don't eat seafood, so most of Japanese food is out of question, it was expensive compared to the rest of Asia (sure, quality is a lot higher and not bad for value for money), and too me, Japanese people were "dull" and I didn't feel good vibes in Kyoto or Tokyo. First I spent 3 days in Kyoto, visiting a few temples, but after the 4. they all looked the same. They are beautiful, still. Nara was a lot nicer with the deers around. One of the lay down in the middle of the path and didn't care that you almost flipped over to pass by. Probably, I should write more about Japan, but I can't. They are weird. The country which invented origami, hentai, ikebana, reality shows and samurais. I just simply cannot put those together. To my surprise, only a few people speak English. Most of the tourists are locals as in the US or China, but still... Tokyo was probably even weirder with hordes of Japanese teenagers trying to dress like supermodels from the runway. Hmm... It's not trendy or funky, it' simply hideous for me. I did visit most of the interesting parts of Tokyo, mostly different shopping districts. I had great French pastry, a bit of Japanese food, and that's it. It wasn't as bad as it might sound, it was just not that exciting to me as Sumatra or New Zealand. My very last day on the trip was to take the Nozomi super express (bullet train) to Osaka and then change to another train to Maiko. What't the big deal? The Akashi Kaikyo Bridge, the longest suspension bridge on planet Earth. I heard that name at least 50 times during my studies, so I had to see it. And it did put a huge smile on my fave which stayed for the whole day:) It was amazing, there is a small exhibition center, unfortunately mostly in Japanese with a few English
signs and videos. The best was the viewing platform in the structure. I totally loved it. There was a cafe too, but who cares when You can walk on a walkway inside the truss structure. They know how to make a stupid structural engineer happy. Only downside that there was no souvenir shop, I would have bought a miniature for sure:) I was as ready to fly back home as I could get the next day. Sure, I could have gone on and on. That's just how I work.
Utazó ösztön 2009. szept. 28. hétfő 19:06:47 címkék: egyéb, hazatérés után Mielőtt elindultam, az a naiv elképzelésem volt, hogy majd 7 hónap utazás után a fenekemen fogok tudni maradni egy darabig. De ennek épp az ellenkezője következett be, és több utazótárssal való beszélgetés után rá kellett jönnöm, hogy ez a természetes. Tény, hogy már a következő nagy kalandot tervezem. Vannak egyéb ötletek is, de azok nem „sürgősek”. Persze mindenki károghat, hogy már a munkán/saját otthonon/családon kéne törnöm a fejem inkább. Lehet. De vannak olyan elfuserált emberek, mint én, akiket nem egy új autó, drága ékszer vagy csodakütyü hoz lázba, hanem hogy mikor hogy és mennyire időre vághat neki a nagyvilágnak. Inkább él hátizsákból, alszik sok idegen emberrel egy szobában és zötyög mindenféle közlekedési eszközön, mint otthon a kényelemben és relatív luxusban nézze a tévét. Nyilván én is szeretnék saját családot, de valahogy olyankor mindig előjönnek a kétségek és kérdések. A munkával kapcsolatban nincsenek nagy elvárásaim, nem gondolom, hogy én fogom a következő Eiffel-tornyot vagy Golden Gate hidat építeni. Persze nem lenne rossz, de nem elsődleges cél. Ezekkel ellentétben bármikor kapásból fel tudok néhány országot sorolni, ahova minél hamarabb szeretnék eljutni, izgi útvonalakat és helyeket. Úgy tűnik, ez nem fog változni, max a gyerekem világot lát mielőtt iskolába megy. Vagy közben. Találkoztam egy családdal, akik vettek egy hajót és elindultak Franciaországból a Föld körül, nagyjából 2-3 évre tervezték. Én fél év után Brazíliában találkoztam velük. A gyerekeket meg tanítják a szülők. Vagy azok idős hölgyek, akik csak úgy neki szokott vágni a világnak fél-1 évre. Igen, többel is találkoztam. Mind azt állította, hogy az utazási vágy a kor előrehaladtával csak nő és nem csökken. Természetesen én is vágyom arra, hogy az otthont ne egy 45+10 literes meg egy 25 literes hátizsák jelentse. Hogy a saját ágyamban ébredjek mindenféle idegenek horkolását mellőző éjszaka után és a saját fürdőszobámba botorkáljak ki félig alva. Néha egy saját hűtő és főző/sütő alkalmatosság is jól jönne. Sőt, folyamatosan sasolom a legújabb Apple számítógépeket, néha ábrándozom egy házimoziról. Hogy mi lesz a jövő? Nem tudom. Le tudnék lépni még egy hosszabb útra és abszolút lenullázni az anyagi hátterem, mint más megtette. csábító, de mégse, most más kalandok várnak. Legalábbis egy darabig. Ui: bárkinek, aki hosszabb útra akar indulni: számoljon a következménnyel, hogy utána mindig új helyekre fog vágyni, messzebb, hosszabb útra, stb.
Beszámoló pontos infó 2009. okt. 2. péntek 09:05:46 címkék: egyéb, hazatérés után A beszámoló helye és ideje: Kaltenberg Söröző Jubileum terem (Kinizsi u. 36, Ferenc körút metrómegállóhoz közel), október 10 szombat, du. 4 (kb. 6-ig). Lesz képvetítés, teasüti, meg hogy hogyan lehet felkészülni arra, hogy hátizsákkal nekiindul valaki a nagyvilágnak. Meg milyen akadályok jöhetnek, illetve milyen kellemes meglepetések. Legfőképp pedig arról, hogy ez mennyiben más élmény, mint 2 hétre elutazni valahova. Ha valaki még eddig nem tette meg, az jelezze, hogy jönne, mert a terem férőhelye korlátozott. Kérdéseket pedig előre és a helyszínen is szívesen veszek. üdv, a Szerző
Fotók Megjegyzések: [Babiczky László] 2009-02-15 10:34:34 Nézem a fotókat és irígykedem, de hol vannak az emberek és persze hol vagy Te? Az ismerősök Londonban, anya, aki elkísért? ne képeslapokat gyárts, hanem élményeket dokumentálj. Jó utat. [mama] 2009-02-15 18:44:41 Szia! Igaza van Lacinak, mert a későbbiekben jó lesz visszanézni, hogy hogyan öltöztek az emberek, akár ismeretlenek is, s ha hiszed, ha nem Te sem leszel 10 év múlva olyan, mint most és higgyél az öregebbnek, jó visszanézni magad is! Puszi Mam [Fischer Gábor] 2009-02-15 20:33:46 Csatlakozom az előttem nyilatkozókhoz. [fnoncsi] 2009-02-15 23:08:06 Lesznek olyan fotók is. De elég nehéz kivitelezni, hogy én látszódjak a képen, ha egyedül utazom. Mégse tenném le a fényképezőgépet a város közepén vagy kérnék meg valakit. Szeretném a t. olvasókat emlékeztetni, hogy még 1 hete sincs, hogy elindultam, tessék időt hagyni. [Fischer Gábor] 2009-02-21 14:05:51 A gleccserekig még ki tudlak segíteni egy-két személytelen képpel, de utána - remélem - sokkal több képet csinálsz. (Kisebb lesz az egy képre jutó fajlagos költség is!) Szia [fnoncsi] 2009-02-21 16:27:03 sok kép van, de csak a (leg)jobbak kerülnek fel. Evvan. [mama] 2009-02-28 16:28:50 "A VILÁG VÉGÉN" furcsa dolgok is vannak. Szokatlanul gyorsan változik a hőmérséklet, az egyéb időjárási környezet is. Ezért se szokványos. Ha az lenne, akkor nem kellene ennyit érte utazni. S kevesebben irigyelnénk. Küldj képeket is a szegény itthon maradóknak, mielőtt megszakad a szívünk! Mam [Maarta] 2009-03-19 03:32:09 Kedves Noémi, olvasom soraidat és sok szép tapasztalataidat, szeretném tudni hogy érted el Iguazút miután Saltoba értél. Dátumok szerint láttam hogy hamar oda érkeztél. Szeretettel küldjük üdvözleteinket az egész család részéről, mindég kérdezik merre jársz. Puszi, Marta [Marta] 2009-03-19 03:38:31 Uruguayi fényképek nagyon jók, főleg Felipe a fekete ördög, hahahaha :))
[fnoncsi] 2009-03-20 18:37:52 volt busz fél órával később át Concordiába Saltóból, ott meg nagyjából 1-1,5 óra múlva volt Iguazúba (buenos airesi busz). Meg reggelit is kaptam:) [mama] 2009-05-09 21:43:08 Szia! A képek még mindig arról tanúskodnak, hogy csuda ronda helyeken jársz, nem is értem, hogyan bírod ezt ki. Remélem jól és tovább is minden rendben lesz. Lassan már elérsz időben az utad feléhez :-) Várunk haza! Puszi Mam, na és a töb biek [mama] 2009-06-02 19:48:22 Szia! A képek és úti beszámolók annyira fantasztikusak, hogy érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy könyvet írjál belőle. Talán az út árának egy része bejönne és sokat segítenél vele másoknak, akik talán nem annyira kreatívak, mint Te. Gratulálok a szervezéshez, puszi az elfogulatlan mama [Judy] 2009-07-07 08:58:37 Nekem leginkább az a meglepő, hogy még mindig képes vagy jól érezni magad, örülni az új országnak, látványnak stb. Én valószínűleg már belefáradtam volna és fel se kelnék többet reggel, mert nem lenne kedvem tovább menni, túl sok lenne a benyomás. Szóval nem semmi, hogy ilyen kitartóan végigcsörtetsz az útvonalon, és még élvezed is. Egyébként egy könyv azokról a helyekről, ahol jártál, és ahol valamit ajánlsz-nem ajánlsz tényleg nem lenne hülyeség, mert az olyan bénák, mint én, biztosan hasznát vennék... én képtelen lennék minden szervezési mániám ellenére így összeszedni a kellő infókat. Úgyhogy hajrá, írj belőle könyvet :) Egy ugyancsak elfogulatlan barátnő ;) [fnoncsi] 2009-07-07 10:15:58 látom megeredt a nyelved, pardon, ujjaid!:) könyv nem lesz, de azért nem kell aggódni, más formátum már tervben van:) Amúgy Hoi Ant piszkosul nehezen hagytam ott. De még pár nap és szimplán nem lett volna több pénzem utazni, viszont lett volna komplett új ruhatáram:) amúgy meg ha nem élvezném, már elindultam volna haza... [Judy] 2009-07-09 10:20:14 Eddig azt hittem, az zavar, ha nem ír senki... de kérlek, kérésed parancs, megzabolázhatom az ujjaimat. *duzzog* Azért zabolázás előtt még írtam megjegyzést a szuvenír mappádba. [Alex] 2009-08-04 15:38:43 Hát....!Nem semmi ez az út!Végignéztem végigolvastam mindent és hát nagyon irigyellek,hogy ezt meg tudod tenni! Gratulálok!Én magam is sokat utazom,de ez minden képzeletet felülmúlt! Azért ha kicsit több pénzem lenne szívesen nekivágnék én is! [mama] 2009-09-07 10:52:04 Szia! Az utolsó képeken már nagyon soványnak látszol, remélem hamar kipihened magad itthon:-). Nekem mindenki azt mondta, hogy Bali maga a paradicsom és milyen gyönyörű és előkelő. Lehet, hogy Te nem arra jártál, mert nekem nem tűnik annak.
Egyebek 2009. márc. 16. hétfő 23:38:30 Minden apróság, ami valahogy sehova se kívánkozik, ide gyűjtök. Legek (nem csak a mostani útról, de időközben változhat), filmek és könyvek az út alatt... egyebek:) Gyűjtemény a legjobb és legrosszabb helyekről, élményekről, ételekről stb, nem feltétlenül ezen az úton gyűjtve, hanem eddig. Vastagon szedve, amiket ezen az úton történtek, meglássuk a végére hogyan alakul:) Kedvencek: kedvenc város(ok): Marrakesh, San Francisco, Salvador de Bahia, Hoi An kedvenc hely(ek): Kalifornia, Tóvidék, Bukit Lawang kedvenc természeti látnivaló(k): Bryce Canyon, Parque Nacional de los Glaciares, Salar De Uyuni, Chapada Diamantna kedvenc turista látványosság(ok): Golden Gate híd, Güell Park, Nazca-vonalak, Nagy Fal legnagyobb csalódás(ok): Fez (Marokkó), Buenos Aires, Japán kedvenc étel(ek): cézár saláta, marokkói zöldségleves, steak, pad thai, satay csirke kedvenc ital(ok): cukormentes limonádé, zöld tea, mangolé kedvenc étterem: La Fonda (Barcelona) legkedvesebb emberek: Marokkó, Brazília, Új-Zéland, Indonézia legundokabb emberek: Franciaország, Ho Chi Minh legjobb pasik: Brazília legrosszabb pasik: Japán legjobb nők: Thaiföld, Brazília legrosszabb nők: Anglia, Bolívia leghosszabb buszút: 28 óra (El Calafate- Bariloche) leghosszabb vonatút: 23 óra (Guilin-Shanghai) leghosszabb repülőút: 15 óra (London-Buenos Aires) legjobb ár/érték arány: Salar de Uyuni, Bolívia (100-120 dollár mindenestül... vicc), bromói napfelkelte legrosszabb ár-érték arány: inka túra/Machu Pichu, Peru (szimplán rablás 4 napért 400-500 USD-t elkérni, vonattal is kb 120 USD minimum) Filmek: repülőn: Burn after reading, High School Musical 3, A család kicsi kincse, Bee Season, Bridal Wars, Az ördög Pradat visel, He is just not that into You, Two Lovers, Watchmen, Wolverine, The Boat that Rocked, Ghosts of Girlfriends Past buszon (több is volt, de azokat inkább nem néztem): Sötét lovag, Szállító 3, Crank, Pingvinek vándorlása, Happy Feet, Hancock, Hihetetlen Hulk, Bazi nagy görög lagzi Könyvek: Jeffrey Archer: False Impression (nem rossz, de tudott jobbat is), Dan Brown: Angels and Demons (sokkal jobb, mint a Da-Vinci, de még mindig nagyon kiszámítható), Randy Wayne White: The Man Who Invented Florida (jópofa), Robert Ludlum: The Prometheus Deception (talán jobb, mint a Bourne-könyvek, igazi akció-könyv), Janet Evanovich: Seven Up (Stephanie Plum fejvadászról, igazi könnyű vicces olvasmány), Jack Anderson-Robert Westbrook: Tha Saudi Connection (újabb politikai sztori), Frederick Forsyth: The Day of the Jackal (A sakál napja című film alapja, erősen ajánlott, a remake. A sakál Bruce Willisszel erősen kerülendő), Jeffrey Archer: Cat O' Nine Tales (novellák valós alappal, egész jók), Evanovich: Hard Eight, Twelve Sharp, Visions of Sugar Plums, Plum Lucky, To the Nines, Lean Mean Thirteen, One for the Money, Two for the Dough (oké, függő lettem, de nagyon mókásak... és életben nagyon szívesen összefutnék a két férfi szereplő egyikével ;)), Stephen King: The Green Mile (film is készült belőle), Jeffrey Archer: Matter of Honors (az alap sztori elgondolkoztató, de amúgy sem rossz), Ben Elton: Inconceviable (vicces, nekem tetszett), John Grisham: The Summons (közepes, kicsit kiszámítható volt) Szuvenír (nem számítva a képeslapokat): Egyre inkább „kincsekként” tekintek rájuk. A nagy része tényleg az, mesés dolgok potom áron. Idei szülinapok és karácsony letudva. Nem bántam meg a postaköltséget, vagy azt, hogy többet költöttem rájuk összesen, mint terveztem. - fa tapír, Argentína - bőr öv, Argentína (szükség volt rá)
- fülbevaló lapis lazulival, Chile - sapi, Chile (sikerült az Iguazúnál vettet Barilochéban elhagyni) - alpaka pulcsi, Bolívia (dettó szükség volt rá, kilyukadt a meglévő) - pamut csíkos nadrágok, Bolívia + Peru - kézi szőttes, Bolívia - fülbevaló koka levél (ajándék) - alpaka pulcsik, Peru (ajándék) - türkiz medál (ajándék) - totora és faragott mate tök (úszó szigetek lakosainak támogatása) - ezüst gyűrű, Peru - kézi szőttes, Peru (Lares-völgy támogatás) - Ki nevet a végén (lámákkal, inkákkal, nagyon poén) - alpakából készült teddy mackó, Peru - mindenféle apró-cseprő ékszer fából, kókuszból, magokból, Brazília - féldrágakő kavicsok (ajándék), Brazília - strand cuccok, mint bikini meg strendkendő, Brazília - mini-moai, Húsvét-sziget - fa meleg alátét és konyharuha, Új-Zéland - maori mintás póló, Új-Zéland (pótolni kellett a hiányt) - újabb póló, Ausztrália - bumeráng, Ausztrália - pamut válltáska, Thaiföld - ezüst gyűrű, karkötő, medál, Thaiföld - ágytakaró párnákkal, selyem, Thaiföld - selyem táskák, Thaiföld - pamut-len nadrág (2 kicsit kevés meleg időben váltogatni), Kambodzsa - ezüst ékszerek, Kambodzsa - selyem sálak és táska, Kambodzsa - bőr ékszerek, Vietnam - elefánt, Vietnam (na nem élő) - selyem sál, Vietnam - kosztüm, kabát, ruha, Vietnam - táska, Vietnam (ruhához, azonos anyagból) - vízfestmények, Vietnam - Columbia nadrág, Kína - evőpálcikák, Kína - festmények, Kína - selyem huzatok, Kína - fa ékszerek, Indonézia - batik képek, Indonézia - batik anyag, Indonézia - batik selyem ruha kendővel, Indonézia - origami papír, Japán
