A B I A I R E F O R M ÁT U S E G Y H Á Z K ÖZ S É G H Í R L E V E L E 2 0 16 / 2
Megjelent az élet! „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla (…). Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.”(1Jn 1,1–2.4.) Ezzel az igével kívánok áldott, örömteli karácsonyi ünnepeket az Örömmondó minden kedves olvasójának. Meg vagyok győződve arról, hogy ennek az igének üzenete képes végbevinni mindazok életében ezt, akik nyitott szívvel fogadják az apostol bizonyságtételét, hiszen ő maga éppen azzal a céllal írta le azt, hogy olvasóinak öröme teljessé legyen. János apostol levelének ezekben a bevezető soraiban lényegében a karácsony csodájáról, azaz Isten Fiának testet öltéséről ír. De vajon nem túlozza el Jézus eljövetelének jelentőségét, amikor attól várja örömünk kiteljesedését? Az efféle kételkedő kérdésekre teljes határozottsággal mondhatunk nemet, méghozzá több okból is. Először is azért, mert János tényeket közöl velünk. Olyan igazságokat oszt meg levelének olvasóival, amelyek saját tapasztalatain nyugszanak. Az apostol bizonyságtétele Isten Fia emberré lételéről kiállja a „hiszem, ha látom” típusú kétkedő ellenvetések próbáját. Neki és apostoltársainak megadatott, hogy nemcsak hitük által győződtek meg a Megváltó valóságáról, hanem testi érzékszerveik által is. Hallgatták szavait, látták tetteit, kezükkel érinthették Őt, és lényének elmélyült szemlélése nyomán megszületett bennük a sziklaszilárd felismerés: Jézus valóságos Isten és valóságos ember egy személyben. „Az Ige
testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” – foglalja össze a Jézussal kapcsolatban hitük és érzékszerveik által megszerzett felismerésüket, evangéliumának bevezetőjében. (Jn 1,4.) A Jézusról szóló evangélium tehát nem legenda, nem mítosz, nem illúzió, hanem történeti tényeken nyugvó igaz beszéd. Az alábbi, ismeretlen szerzőtől származó bizonyságtétel jól bizonyítja, hogy János apostol szavai milyen nagy mértékben hozzásegíthetnek bennünket örömünk kiteljesedéséhez: „Boldog vagyok, hogy ismeretem az örök életről nem filozófusok és teológusok spekulációjára épül, hanem azoknak megtámadhatatlan bizonyságtételére, akik hallották, látták, szemlélték Őt, akiben az megtestesült. Ez nem csupán valamilyen szép álom, hanem szilárd tény, amelyet gondosan megfigyeltek és pontosan feljegyeztek.” Másodszor, János szavai Isten Fia testet öltésének jelentőségéről azért sem tekinthetők megalapozatlan túlzásnak, mert Jézus megszületésében nem kisebb dolog történt, mint hogy számunkra megjelent az élet. „Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk és bizonyságot teszünk róla” – mondja az apostol. Ennek az igének a fényében a karácsonyi történetet úgy láthatjuk, mint az édenkerti bukás tragikus eseményének ellentörténetét. Míg az ember bukása nyomán a világ életébe belépett a halál, addig Jézus megszületésével megjelent az élet. Mégpedig az elmúlhatatlan, örök élet. Teljes lehet az örömünk, mert itt van közöttünk, aki legyőzte legnagyobb ellenségünket, a halált, és aki maga az élet az Őbenne hívőknek. Molnár Sándor lelkipásztor
Portré
Portré Beszélgetés a kerek 25 éve Bián szolgáló Molnár Sándor lelkipásztorral
„A tőlem telhető legtöbbet adni” – Nagytiszteletű úr, kedves Sándor, negyed évszázada vagy a Biai Református Egyházközség lelkipásztora. Így képzelted annak idején? Minél tovább maradni ezen a Budapest környéki településen, hűségesnek lenni ehhez a gyülekezethez? – Valóban épp huszonöt éve, egész pontosan 1991 december 13-án költöztünk át Csabdiról. De nem ritka, hogy egy lelkész ennyi ideje van egy helyen. E gyülekezet történetében is voltak huzamosabb ideig helyben szolgáló lelkészek. Mikor új szolgálati helyemet elfoglaltam, nem merült föl, hogy meddig maradok. Az volt bennem, hogy innentől ez a dolgom, aztán majd meglátom, Isten hogy vezet tovább. Később is így álltam hozzá a hivatásomhoz, igyekeztem Isten vezetésére hagyatkozni. Hiszem, hogy az évek, évtizedek folyamán Rá hallgatva születtek meg sorra a maradás melletti döntéseim. Mert bár menetközben többször is megkerestek, a biainál jóval nagyobb gyülekezetekből, mindig abban erősödtem meg, hogy itt van még a szolgálati helyem, mivel az adott helyzetben – legyen az egy építkezés vagy a gyülekezet lelki fejlődésének kockán forgó ügye – nem hagyhatom cserben az itteni testvéreket. Visszatekintve is úgy gondolom, helyes volt nem élni a távozási lehetőségekkel. – Lehet hátránya is az egy helyen eltöltött hos�szú időnek? – Nem jó, ha a lelkipásztor belefásul a munkájába, vagy unalmassá válik. Ez kétségtelenül veszély… – Hogyan igyekszel elkerülni ezeket? – Nem voltak és most sincsenek praktikáim. A tőlem telhető legtöbbet adni a gyülekezetnek – ez a törekvésem. Ezt munkálja bennem, és minden istenhívő lelkipásztorban, gyarlóságaink ellenére a Szentlélek. – Volna egy példád, hogy működik ez? – Miután lassanként a nyugdíjas kor felé haladok, egyre gyakrabban vetődik fel bennem – és ez aligha magamtól történik így –, hogy a Szentírás egy-egy igéjéről nem lesz már többször lehetőségem igét hirdetni, prédikálni. Ez nyugtalanít és arra sarkall, hogy ilyenkor még inkább igyekezzek a tudásom legjavát adni…
2
– Tehát Isten Lelke még az idősödésből is tud jót kihozni? – Feltétlenül igaz ez minden hívő emberre. Az életkor előrehaladtával egy keresztyén, tévedései, visszaesései ellenére lelkileg is érettebb, képes mind mélyebben meglátni a Szentírás igazságait. A lelkészi pálya során szerzett tapasztalatok talán abban is segítenek, hogy életszerűbben tudjuk továbbadni az igét. Ugyanez a helyzet mondjuk a pásztori munka, lelkigondozás terén is. A növekvő tapasztalat, ha közben szüntelenül törekszünk megújítani Isten-kapcsolatunkat, segíthet más emberek problémáinak a megértésében és a válaszok keresésében. – Egy öt éve adott interjúban már említetted: a szemed láttára fejlődött egy kisebb, falusias gyülekezet városi léptékűvé. Az utóbbi fél évtizedben ugyanez folytatódott? – A gyülekezet életében, szerkezetében és összetételében folyamatos változásokat eredményez a Biatorbágy agglomerációs helyzetéből következő szüntelen beköltözés. Ahogy a település lakossága, úgy a gyülekezet tagsága is nagymértékben kicserélődik. Új családok jelennek meg, miközben – sajnos – a kezdeti időkben általam megismert családokból, emberekből már alig vannak. De a gyülekezet eközben rendületlenül tovább növekszik.
– A választói névjegyzékből állapítható meg a növekedés? – A választói névjegyzék nem feltétlenül tükrözi a valóságot, tudniillik a hívek valódi közösségéről nem ad megbízható képet. A gyülekezeti alkalmakon való részvétel és az aktív szolgálat az, ami jobban eligazít. Ám azt is látni nálunk, hogy a papírforma mindinkább közelít a valósághoz, a valós létszámhoz. Az a réteg vagy névleges keret, amelyet olyanok alkotnak, akik bár konfirmáltak egykor, de soha nem járnak templomba, csak fizetik a járulékot, szűkül, egye kisebb arányt képvisel a választói névjegyzékben. – Ez akkor örvendetes, hiszen a névleges reformátusok helyett aktív hívők jelentkeznek. Jól látom, hogy nemcsak beköltözöttek köréből van azért utánpótlás, hanem megfigyelhető az is, hogy bár tősgyökeres, de csak névleges reformátusok átélt hitű emberekké válnak, miután eltaláltak illetve visszataláltak az igazi gyülekezethez, a templomi közösséghez? – Ez azért is lehet így, mert a népegyházi keret, a „származási” reformátusság missziói lehetőséget rejt magában. Nem ritka, hogy lelki értelemben alvó, de református gyökerű családok, személyek, kellő fogadókészség segítségével közel kerülnek a gyülekezethez, sőt élő hitre jutnak. Ebben a jelenségben református iskolánk feléjük is szolgálatot tehet. Tipikusan úgy, hogy egy hitét nem gyakorló, de jóérzésű szülő vagy nagyszülő a Biai Református Általános Iskolába íratja a gyermekét, majd mivel ez a gyermek templomlátogatásával jár, óhatatlanul ő is
megjelenik először istentiszteleteken, majd akár valamely rétegalkalmon. – Fél évtizede, a húszéves biai lelkipásztori jubileum kapcsán egyházi iskolánkról még nem ejthettünk szót… Igen, mert a helyi református iskola hos�szú-hosszú kényszerszünet utáni újraindítása csak egy kicsit később, 2012-ben vált valóra. – Lehet mondani, hogy az iskola-újraindítás az egyik legnagyobb eseménye nemcsak az utóbbi éveknek, hanem gyülekezetünk csaknem öt évszázados történetének? – Nagyon hálásak lehetünk Istennek, hogy tíz éves latolgatás és falakba ütközés után váratlanul megnyílt a tényleges lehetőség az egyházüldöző kommunista rezsim által 1948-ban megszüntetett református iskola újbóli létrehozatalára és hogy ezt keresztül is tudtuk vinni! Mindez kétségtelenül hatalmas esélyt nyitott meg a gyülekezetünk továbbépülésére, illetve arra, hogy egyre több gyermek kaphasson evangéliumi nevelést is, megismerkedjen a Szentírás alapértékeivel. Nagyon sok esetben látható, hogy a gyermekeken keresztül a szülők is valóban közelebb kerülnek a gyülekezethez. Megjelennek istentiszteleteken, rétegalkalmainkon. Most épp egy mérföldkövet hagytunk magunk mögött: a felmenő rendszerrel átléptünk a fölső tagozatba. Ez természetesen új kihívásokat hozott magával, a megfelelő pedagógusok beállítása terén. Sikerrel vettük ezt az akadályt, de előre kell tekintenünk, az újabb bővülés okán. Örvendhetünk annak is, hogy pedagógusaink
Az elsős református iskolások fogadalomtétele a templomban a reformáció ünnepén
3
Portré kevés kivétellel gyülekezetünk tagjai közül, illetve látóköréből kerültek ki, és hogy még mindig vannak ilyen belső tartalékaink. A 2016–17-es tanév elején további előrelépést jelentett, hogy fölállt az úgynevezett Fenntartói Igazgatótanács, melynek nagy szerepe lesz, sőt már van is, az iskola és az intézményfenntartó gyülekezet tevékenységének az összehangolásában. – Jövő év januárjától az iskola működtetője az állam lesz. Befolyásolhatja-e ez az iskola jövőjét? – Mostanra kiderült, hogy e kérdésben nincs okunk aggodalomra. Az új helyzetben az önkormányzat biztosított minket afelől, hogy továbbra is megkülönböztetés nélkül támogat minden Biatorbágyon működő iskolát. – Az óvodaalapításról és -építésről mostanában kevesebbet hallunk… – Lehetséges, hogy kevesebbet beszélünk róla, de ettől még nem került háttérbe ez a fontos és közérdekű ügy. Még az év első negyedében beadtuk a pályázati anyagunkat az óvodaépítést célzó fejlesztési pályázatra a szaktárcához. Jelenleg a pályázat elbírálására várakozunk. Méghozzá nagyon reménykedve, mert a református óvodával lehetőséget szerzünk egy még fiatalabb korosztály elérésére, illetve mert ezzel sokat tudnánk tenni a jövő nemzedékek lelki-szellemi egészségéért, egyáltalán a település óvodagondjainak az enyhítéséért. Nagy az igény az óvodánk beindítására, ami az iskolai utánpótlást még kiszámíthatóbbá tenné… Bár meg kell mondjam, az iskolánk iránti érdeklődés terén nem panaszkodhatunk; egyre inkább túljelentkezéssel találkozunk a beíratások alkalmával. – Kívülről úgy látszik, tökéletes az összhang közted és a 2014 elején gyülekezetünkbe került fiatal beosztott lelkész között… – Az összhang nem csak külső látszat, belülről is így van; egy lelki látáson, egységben tudunk a gyülekezetben szolgálni. Virág Balázs jelenléte és szerteágazó feladatvégzése feltétlenül segítséget jelent a szolgálatnak szinte minden területén. Különösen az ifjúsággal való foglalkozás tekintetében látható az ő szolgálatának eredménye, hatékonysága. – Amikor azt halljuk más reformátusoktól, hogy egyik legjobb, legerősebb gyülekezet vagyunk az egyházmegyében, amikor példaként állítanak más gyülekezetek elé, akkor mit kell, hogy tartsunk erről?
4
Gyülekezeti élet – Veszélyes volna, ha tökéletesnek tartanánk magunkat vagy ha amit el sikerült érni, magunknak tulajdonítanánk. De nincs erről szó. Azt kimondani viszont talán nem önelégültség, hogy például diakóniában a gyülekezet kimagasló, kárpátaljai gyűjtésektől a Református Szeretetszolgálat szervezte Nyilas Misi program helyi komolyan vételéig. Idén is szép számmal gyűltek össze cipősdobozokban rászoruló gyermekeknek ajándékok. Ugyancsak nagy szó, hogy a biai reformátusoknak kiterjedt rétegalkalom-hálózatuk van. Ebbe belejátszik a gyülekezetnek az a vonása, hogy kifejezetten szereti megélni az Isten-kapcsolaton túl a testvéri közösséget is. Például ifjúsági csoportban, házaskörben, idősek alkalmán, férfi és női órán, mamakörön vagy éppen foltvarróklubban… Emellett az egész gyülekezetnek szól az istentiszteletek utáni, szintén közkedvelt kávézó-teázó vagy az Ebédelj a testvéreddel! elnevezésű program. Az, hogy Isten hűtlenkedéseink ellenére sem mondott le biai népéről, abból is látszik, hogy folyamatosan tűnnek föl a gyülekezetünkben érdeklődők. Ebben az évben a gyerekek konfirmáció-előkészítése mellett sikerrel hirdettük meg, nem először, Hitünk alapjai címmel a felnőttek képzését, tanítását, ami egyben a felnőtt fejjel konfirmálni szándékozók alkalma is. A többiek a hitben való mélyülésre, az ismeretek felfrissítésére, növelésére találnak itt jó hangulatú alkalmat. Azzal a reménységgel lehetünk tehát – de ezt újra-újra kérnünk is kell –, hogy Aki elkezdte bennünk a jót, az tovább munkálja, hogy a biai gyülekezet az ő dicsőségére éljen ebben a világban. – Ez jó volna végszónak is, de akkor még nem is szóltál arról, hogy átlag 60–70 gyerek tolong a gyülekezeti házban a gyermek-istentiszteleteken, a felnőtt istentisztelettel párhuzamosan. S nem említettük, hogy az utóbbi években nagyapa is lettél, vagyis immár a Molnár-unokák is a népes gyülekezeti utánpótlás közé számítanak… – Igen, Róza már három éves, Dóra pedig egy éves elmúlt. Nagyon nagy öröm és erőforrás ez feleségemnek és nekem. Az unokák érkezése, mondhatni, a családi életünk új dimenzióját nyitotta meg. – Köszönjük a beszélgetést, és további áldott szolgálatot kívánunk! Joó István
Új, tetszetősebb és korszerűbb gyülekezeti honlapunk született! Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. 1Kor 15:38 Egy gyülekezeti honlap ma már nélülözhetetlen híradás a közösség életéről. Az internet mindennapos használata természetes a fiatalabb generáció számára. Megszokott világunk egy vetülete, ahol az emberek kapcsolatot tartanak, hírekhez, információhoz jutnak. Az evangélium az interneten is szíveket talál. Isten megjelent a bűntől szennyezett világban, s az átkozott kereszten a latroknak is hirdette országát. Nekünk, biai reformátusoknak is kell hirdetnünk Istennel összekapcsolódott életünk eseményeit, örömünket. Az interneten is – hogy világosságban élhessünk. Hiszen az internet nagy lehetősége az, hogy a világon mindenhol ugyanaz az „adás” és mindenhonnan minden elérhető. Honlapunk időszerű megújításáról a missziói bizottság határozott annak idején. Egy önkénŐszi evangelizációs sorozatunk november 21–25. között ezt a címet viselte: A meggondolatlan imádság. Az öt este sok embert vonzott a gyülekezeti terembe, a kitűnő vendég igehirdető Somogyi László (képünkön: jobbra) székesfehérvári lelkipásztor volt. A hanganyag természetesen megtalálható az új honlapunkon!
tesen elköteleződött munkacsoport kezdte meg a leendő honlap „megálmodását”. A missziós ihlettel töltött tervező- és kutatómunka gyümölcseként kialakult a világos honlapterv, így a leendő kivitelező elé már kész elképzelést tudtunk tenni… Most végre a számítógépünk böngészőjében láthatjuk a megálmodott honlapot. Ezzel véget is ért az álmodás, és megkezdődött a honlap működtetése, ami a honlappal foglalkozó szólgálóközösség dolga. Az a folyamat szép ideája, gondolhatnád, kedves olvasó, hogy néhány nap, legfeljebb hónap alatt jutottunk el ide. Nem; valójában két év megpróbáltatásait hordoztuk, miután néhányan elhagyták gyülekezetünket és a munkacsoportot újra kellett alakítani. Volt, hogy – több tárgyalás után – nem sikerült a kivitelezővel megegyezni. Volt, amikor az próbálta a türelmünket, hogy minden időn túl várni kellett egy igéretre. Na de aztán csak megszületett! Szeretettel adjuk neked is, hogy használd a gyülekezeti eseményekben való eligazodásra, a vasárnap elhangzott igehirdetések újrahallgatására és gyülekezeti életünk barátaiddal és ismerőseiddel való megosztására. A még egyes részleteiben feltöltés alatt álló honlap a biairef.hu internetes címen nyílik meg. Székely Tibor
5
Gyülekezeti élet
Gyülekezeti élet
Shalomra vagyunk elhívva – Idén nyáron is Marco, a Tolnai Református Egyházmegye holland missziói munkatársa tartotta a Gyülekezeti tábor igei alkalmait július 20–24. között. Fő gondolatai a következők voltak Piliscsabán: Jézus legyőzött mindent, ami visszatart minket, hogy megtegyük, amit kér Isten. A nehézségeket is kibírjuk, mert tudhatjuk, nem a magunkéi vagyunk és nem nekünk kell megoldani az emberileg megoldhatatlan dolgokat! Azzal a reménységgel lehetünk, hogy elvehetetlen örökségünk van. Ez a menny, vagyis a megújított föld, ahol ugyanúgy hivatásunk lesz, mint most. Ezért ne becsüljük
6
gyülekezeti tábor, 2016 le földi hivatásunkat sem – munka, házasság, gyereknevelés –, és azt, hogy „shalomra”, azaz békességre vagyunk elhívva egész kapcsolatrendszerünkben. A család és az egyház célja, hogy megjelenjen Isten országa ott, ahol vagyunk, és bevonzzuk a még kívül lévőket. A 90 fős tábor fő szervezői a Kolláth házaspár voltak. Nagy volt a segítői aktivitás az anyukák és az ifisek körében, akik elosztották maguk között a gyerekvigyázást. A családi sportverseny és a tábortűz szervezésében is több család, házaspár jeleskedett. A többit elmondják a képek… JI
7
Ifjúság
Gyülekezeti élet
Bejárós csillagásztábor, planetáriummal Gyülekezetünk és iskolánk idén a csillagok közé kalauzolta a több mint 150 fős gyermeksereget bejárós táborában. Az udvaron csillagvizsgáló épült, a templomban egy űrhajó készült kilövésre, a gyülekezeti házban pedig csillagász- és űrutazó-palánták készültek a komoly hivatásra. Az öt napos táborban, melynek első számú szervezője ez évben is Nagy Péter presbiter volt, a világegyetem tökéletes rendjét, végtelenségét szemlélve rácsodálkoztunk Isten teremtő munkájára. Ábrahámmal együtt hasztalan próbáltuk megszámolni a csillagokat, miután hallottunk a neki tett ígéretről: Azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, mint égen a csillag. (1 Móz 22 17–18). A betlehemi csillag a nyári napsütésben is a Megváltó születését jelezte, a Nap elsötétedése pedig kereszthalálát. Végül bepillantottunk „a csillagok mögötti világba” is, a mennyországba. A minden évben megszokott programokon kívül – közös éneklések, áhítatok, akadályverseny, kézműves foglalkozás – nem kevés különlegesség is színesítette napjainkat. Az ifjúság előadásában izgalmas űrutazáson vehettünk részt, melynek végén még egy fekete lyukon is szerencsésen keresztüljutottunk. Nagy Tibor amatőr csillagász révén különböző távcsövekkel ismerkedhettek meg a gyerekek, Szutyányi Márk hivatásos csillagász pedig az űrhajósok életét hozta közelebb előadásában. A templom
udvaráról apró űrhajók indultak útnak néhány érdekes kísérlet keretében. A tábornak, csillagásztáborról lévén szó, két fénypontja is volt. Az egyik az Utazó Planetárium, melynek kupolája alatt a Naprendszerünket alkotó bolygókról tudhattunk meg sok érdekességet. A másik fénypont a Mohácsy család jóvoltából immár minden évben elmaradhatatlan fagylaltozás volt. Köszönjük! A tábor élményei erősítették közösségünket Istennel és egymással, és biztos vagyok benne, hogy a tanév eleji élménybeszámolókban szívesen fogjuk feleleveníteni ezt a közösen eltöltött hetet. Az táborról készült beszámoló videó elérhető a gyülekezet honlapján (biairef.hu). Székelyné Czirják Katalin (A biatorbágyi Körkép egy korábbi számában megjelent cikk másodközlése)
8
Mamakör: édesanyák igeközelben Idén is sok alkalma volt a havi egy csütörtök délelőttjüket szabaddá tévő kisgyermekes édesanyáknak. Januári mamakörünkön folytattuk a „Két asszony képe” sorozatot, majd hónapról-hónapra váltakoztattuk a gyakorlatiasabb, bizonyságtételben gazdag alkalmakkal. Mi, mamakörös anyukák nagyon szeretünk együtt lenni! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy többen jelezték nyár vége felé, hogy jó lenne találkozni már jóval az őszi hivatalos kezdés előtt. Így egy augusztus végi napon összegyűltünk a gyülekezeti ház udvarán, s míg a gyerekek játszottak körülöttünk, addig mi kicsit „elcsendesedtünk”, együtt örültünk és adtunk hálát, merthogy ígéretet kaptunk az Úrtól, hogy terelgetni, táplálni és tanítani fog minket ebben a második félévben is. „Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet – így szól az én Uram, az Úr” (Ez 34:15 ) Ősszel új sorozatot kezdtünk „Ki a mi Istenünk?” címmel. A vezérigénk ez lett: Az az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél a Jézus Krisztust” (Jn 17:3) Ezeken az alkalmakon kérjük Istent, hogy mutassa be magát nekünk, mert nagyon sok hamis gondolat él bennünk vele kapcsolatban. Először ezeket gyűjtöttük csokorba, mert nagyon fontos, hogy ismerjük fel, mi nem az Úr szerinti elképzelés, vagy hamis istenkép. Megláthattuk az igék alapján, hogy Istent megismerni legjobban Jézus Krisztus által lehet: „Ha engem ismernétek, az Atyát is ismernétek. De mostantól ismeritek őt, és látjátok őt.” (Jn 14:7)
Egy ószövetségi példán keresztül, (2Móz 11– 14., amikor a zsidó nép Egyiptomban rabságba került) felismerhettük azt az állapotot, amikor hátat fordítunk Istennek vagy eltávolodunk tőle. Összehasonlítottuk az akkori nép és a mi állapotunkat, és látnunk kellett, hogy ugyanaz a helyzet ma is, mind a világban, mind pedig a személyes életünkben. Rabság, robot, elégedetlenség következik az Istennek hátat fordító ember életviteléből. Szomorú és elkeserítő volt meglátnunk saját életünkben ennek tüneteit. Azonban, hála legyen az Úrnak, Ő soha nem hagy minket nyitott, feltárt sebekkel, hanem megszabadít és meggyógyít! Megláthattuk, hogy állapotunkat felismerve kiáltanunk kell Istenhez, ahogyan akkor, és ott az a nép. És a kiáltás mindig meghallgattatik. Rácsodálkoztunk, hogy amikor hátat fordítunk Istennek, vagy nem vesszük figyelembe az akaratát, Ő akkor is, mindennek ellenére szeret és kész a szabadításra. Hálás a szívünk, hogy megismerhetjük az Urat és hogy Ő kész kijelenteni magát nekünk. December első szerdáján – immár hagyományszerűen – együtt lehettünk az idősebb testvéreinkkel. Minden évben nagy ajándék velük lenni, beszélgetni. Kérjük a gyülekezet tagjait, hordozzák imádságban alkalmainkat. Olyan sok lehet a visszahúzó erő egy kisgyermekes édesanya eljövetele kapcsán (fáradtság, kialvatlanság, kétségek, például vajon beilleszkedik-e a gyermekem a többi kicsi közé…) Könyörögjünk indulásért, kitartásért, szívbéli vágyért az Úr felé! Novák Anita
Csipogások a családi fészekből u A jövő hétről beszélgetünk (a téli szünet utolsó napjairól): – Palika, szerdán már nem fogtok tanulni, könyvet sem kell vinni. – Tudom, mindenki beviheti a kedvenc játékát, de én nem fogom bevinni… – Miért nem?? – Tudod, mi a kedvenc játékom? – Playmobil lovagok? A várad? – Nem. A kisöcsém. Őt hogy vigyem be?! (Kolláth Palika, 7 és fél évesen)
u Palika: – Balázs bácsi volt a Mikulás! – Milyen Balázs bácsi? – kérdeztem értetlenkedve. Mire ő: – Hát a prédikátor! (Kolláth Palika, 7 és fél évesen)
u Ma délután Gergőke két kézzel markolt bele a hatalmas gumicukros zacskóba, mire én rászóltam, hogy az úgy nagyon sok lesz. Erre ő nagy bölcsességgel megjegyezte: – Isten azért adott két kezet, hogy telerakjam gumicukorral. (Kolláth Gergő, három évesen; beküldte: Baranovszky Edit)
9
Ifjúság
Ifjúság
Gyümölcsöző lesz-e fiataljaink nagykorúsága?
Miért jó az ifibe járni…
Beszámoló arról, mit csinált 2016-ban az Ifi és mire jó mindez
Bizonyságtétel
Nagy hálával tekintünk vissza a 2016-os évre. Áldott igei alkalmakat, ifi hétvégéket, nyári csendes heteket és egyéb programokat tudhatunk magunk mögött. A korábbi Kis ifit szépen befogadta a Nagy ifi. Így szombatonként 20–25 fő szokott összegyűlni bibliaórákon, ez a létszám hétről hétre így alakul, aminek külön örülünk. A nyári bejárós táborban Urunk dicsőségére végeztek fiataljaink szép, példás szolgálatot, többünknek kellemes meglepetést okozva. Szaporodtak a közösségi programjaink is. Nyáron közös strandolásra, kenuzásra nyílt lehetőségünk. Úgy látjuk, hogy Isten utat nyit nekünk egy újabb kis ifi előtt, ami nagy részben református iskolánkba járó fiatalokból áll. Velük tavasszal Kesztölcön kirándultunk, nyáron Gárdonyban csendes héten voltunk, ősszel pedig Visegrádon töltöttünk el együtt egy közös hétvégét. Örülnénk, ha tovább gyarapodna létszámban és több közös programra nyílna lehetősége ennek a társaságnak is. Hisszük, hogy Isten Szentlelke és igéje által munkálkodik közöttünk. Egyre ijesztőbben sötétedik és istentelenedik az a közeg, amiben naponta meg kell forduljanak fiataljaink, de bátorítunk az Úrhoz való ragaszkodásra. Hisszük, hogy Jézusnál van az, ami mindannyiunknak szükséges. Hordozzuk imádságban fiataljainkat, azt kérjük, Isten igéjével gyújtson világosságot szívünkben, a szolgálók kapjanak Tőle bölcsességet, erőt. Szembesülünk azzal is, hogy gyorsan telik az idő. Valaki pár éve általános iskolás volt, most pedig már-már kifele áll a rúdja a gimnáziumból is. Nyiladoznak az életre fiataljaink, reméljük szépen gyümölcsöző nagykorúságra. Számolunk-e azzal, hogy egyszer felnőnek? El ne mulasszuk szeretni őket! Virág Balázs
10
Vincze Adél vagyok, tizenhét éves, 11. osztályos tanuló. Tizennégy éves voltam, amikor Isten megtalált, amikor elkezdtem Isten iránt érdeklődni. A szüleim és a nagyszüleim is meg vannak keresztelve, de egyikőjük sem gyakorolja a vallást. Utólag felismertem, hogy egész fiatal korom óta vonzott Isten, ugyanakkor kezdett érdekelni a néptánc, néphagyomány, mint a hit. 2013 őszén az egyik ismerősöm hatására kezdtem el még jobban utánajárni, hogy mi a keresztény vallás, de kíváncsi voltam a szokásokra is. Ezt elmeséltem az anyai nagyszüleimnek is, és a nagypapámtól kaptam egy könyvet, amely annak bizonyításáról szól, hogy Isten valóban létezik. E könyv címe: A Biblia Isten szava vagy emberé?. Ebben az időben az anyukám a munkája lévén megismerte Mohácsyné Tündét és tőle hallottunk először az ifiről. Ez okok miatt szerettem volna minél hamarabb elmenni az ifjúsági gyülekezetbe. Amint tudtunk, el is látogattunk egy novemberi szombaton testvéremmel, Dalmával. Nagyon örülök, hogy akkor elkísért, mert azóta ő is a gyülekezet tagja. Noémi volt, aki az első alkalomtól kezdve segített nekünk, és tőlük kaptuk meg első Bibliánkat is a testvéremmel. Köszönjük és azóta is hálásak vagyunk a meghívásért és a támogatásokért. Azóta folyamatosan járok szombatonként ifire, nyaranta táborokba, csendes hetekre, az év többi időszakában kirándulásokra, csendes hétvégékre és csendes napokra; amikor alkalmam nyílik rá, Istentiszteleten is részt veszek. Sóskútról járunk át húgommal, mert a falunkban nincsen ifjúsági gyülekezet, de nem tesz semmit ez a pár kilométer, mert igazán megéri! Nagyon örülök, hogy az ifjúsági gyülekezetbe járhatok, nagyon szeretem. Szeretem a közös énekléseket az elején, szeretem, hogy minden igei alkalomkor Isten megtisztító, vonzó és tanító erejét érzem. Olyan átfogóan, érdekesen és pontosan körüljárjuk a példázatokat. A közös imádságok is tetszenek, amikor mindenki elmondhatja, amit Isten a szívére helyezett. Az alkalmak során a Biblián, Isten szaván keresztül megérthetjük belső lelki világunkat,
munkálkodhatunk a lelkünk tisztaságáért, gyümölcstermő életről és a külvilág visszásságainak megoldásáról tanulhatunk. A szombati ifiken az alkalom után beszélgetünk, pingpongozunk, csocsózunk és finomságokat eszünk, teát, forró csokit és limonádét iszunk. A csendes hetek és csendes hétvégék alatt a kiscsoportos beszélgetésekkor személyesebben és mélyebben is érinthetjük az adott témát. Ifivezetőink mindig szívesen adnak tanácsot, válaszolnak a minket foglalkozató kérdésekre és segítenek megoldani a problémáinkat és kételyeinket. A legutóbbi nyári csendes héten Kisorosziban Balázs esti alkalmakor 17 ige is elhangzott, amin utána sokáig tudtunk merengeni. Ilyenkor lehetőségünk nyílik kirándulni és szabadidős tevékenységekre. Kosarazni, focizni, röplabdázni, asztaliteniszezni és tollaslabdázni szoktunk. Közösen, több gyülekezeten kívüli programot is szervezünk. Szép és színes fiatalkorunk lehet. Szabó Mónitól kaptam az első napi igés könyvemet (C.H. Spourgeon: Isten ígéreteinek tárháza), az első áhítatos könyvemet (Trausch Liza: Látni akarjuk a Jézust) és első igémet, a Lukács 11:10-et: „Aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” Sok segítséget kapok tőle, amiért nagyon hálás vagyok. Azóta is sok igét hallok, kapok és olvasok, s ezek formálják az életemet. A bejárós táborokban mindig szívesen segítek, öröm látni, hogy ott a gyerekek ilyen fiatalon megismerhetik Istent és egyszülött fiát, Jézus Krisztust. János evangéliumának 6. verse volt, amit könnyen megtanulhattunk aranymondásként, így hangzik: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” Feltöltenek, erőt és jókedvet adnak a gyülekezetben eltöltött idők. Nagyon jó barátságok születnek itt. Legjobb barátnőmtől, Joó Esztitől választ kapok az Istennel kapcsolatos kérdéseimre és igehirdetéseket is szokott küldeni nekem. Nem egyházi gimnáziumba járok és ott a tanáraim, a diáktársaim sokféle nézőponton állnak a hittel és Istennel kapcsolatban, de itt, az ifiben érzem, hogy ez az igaz hit és nekem ez tetszik! Vincze Adél
11
Igehirdetés
Igehirdetés
Szeretnél nagy lenni? Olvasásra: Mt 20,20–28, Alapige: Lk 19,1–10 1 Ezután Jézus Jerikóba ért, és áthaladt rajta. 2 Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. 3 Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kis termetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. 4 Ezért előrefutott, és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. 5 Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: Zákeus, jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom. 6 Ekkor sietve lejött, és örömmel befogadta. 7 Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: Bűnös embernél szállt meg. 8 Zákeus pedig odaállt az Úr elé, és ezt mondta: Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit törvénytelenül vettem el, a négyszeresét adom vissza annak. 9 Jézus így felelt neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia. 10 Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Zákeus története sokunk előtt jól ismert. Ez az egy részlete kezdett el foglalkoztatni, hogy Zákeus kistermetű ember volt. Az egész életét ez a hiányossága, tragédiája határozta meg. Ha jobban szemügyre ves�szük az életét, valószínű az akart lenni, ami igazán sohasem volt, nagy. Olyan ember, akit végre komolyan vesznek, aki fajsúlyos személyiség, akit szeretnek. Zákeus életének az egészét egyetlen alapérzés határozta meg, bűnei egyetlen gyökér bűnre vezethetők vissza. Ez pedig az elégedetlenség önmagával, irigység. A másik miért olyan, én meg miért ilyen? Az irigység harag, harag Istenre és harag a másik emberre. Az irigység emészti, ami veszedelmes bűn, könnyen tévútra csábíthat. Zákeus egy olyan utat választ, ami emberi elgondolás. Fölcsap fővámszedőnek. Egy vámszedő kollaborált, együttműködött az elnyomó, idegen, zsarnok hatalommal, a rómaiakkal, népe kárára, saját véreit elárulja. Jerikóban kereskedelmi utak találkoztak. Szabad kezet kapott a vámszedésben, bizonyos összeggel el kellett számoljon a hatóságoknak, egyébként an�nyit hajtott be, amennyit akart. És gyakran megesik, ha kis ember nagy székbe ül, elkezd hatalmaskodni, visszaél a hatalmával, végre ő van felül. Ő mondja meg ki mit csinál. Zákeus nagy megoldása! Úgy gondolta, hogy őt egy magas beosztás, magas fizetés, emberek fölötti teljhatalom fogja majd boldoggá tenni. Végre az lehet, ami sosem volt, nagy. De nagy lett? Biztos, hogy elérte a célját? Az amúgy is kigúnyolt, megvetett még mélyebbre süllyedt. Már nemcsak külsőleg, hanem bensőleg, erkölcsileg is kicsi lett. A vámszedőket kiközösítették a gyülekezeti életből, közéletből, Isten népe köréből, megvetették őket. Egy ember, akit lépre csalt a sátán, megoldást kínált neki, de ahogy szokott lenni, még mélyebbre taszít. Mit számít, ha az ember az egész világot megnyeri, de lelkében kárt vall? (Mt 16) Ez volt Zákeus. Egy eltévedt ember. Hadd fordítsuk magunk felé most ezt a kérdést: Nem úgy vagyunk mi is sokszor, hogy szeretnénk
12
nagyok lenni? Miben szeretnénk? Mi az, amivel elégedetlenek vagyunk? Mi az, amiben esetleg az irigység ott lappang a szívünk mélyén? A reklámok egyik alapvonása az, hogy szeretne bennünket iriggyé tenni. Szeretnék elhitetni velünk, hogy a boldogság az maga a nagyság. Ha nagy vagy, akkor lehetsz boldog, amúgy nem. Ha neked ez és ez nincs az életedben, le vagy maradva, kevés vagy, kicsi vagy. Zárkózz föl. Sorolhatnánk a reklám szlogeneket: „mert hülye azért nem vagyok”, „mert megérdemlem”. Az emberi szív gyöngeségét ragadják meg, kisebbrendűségi érzést támasztva. Ne maradj le! És az ember elhiszi, ha másokat lát, filmeket, az a boldog ember, kezdjük el utánozni. Ha majd olyan leszek, akkor elértem a boldogságot, de nem. Jó ebben önvizsgálatot tartanunk, hogy nincs-e ilyen bűn az életünkben. „Semmit ne tegyetek […] hiú dicsőség vágyból.” (Fil 2,3) A nagyravágyás bűne. Nem volt még olyan, hogy valaki valamiben kevesebb volt nálam és ez boldoggá tett? Borzasztó! Valamit én tudtam egyedül egy társaságban és nagy elánnal kezdek kiselőadásba, kérkedek. Végre! Valaki lehetek! Ezt azért is jó végig gondolnunk, mert ha a gyülekezetbe egy új tag érkezik, jó lenne, ha nem azt érezné rajtunk, hogy na végre, van nálam egy tapasztalatlanabb. Nem tudja, mikor kell fölállni, leülni. A másik gyöngeségén ne lopjunk magunknak dicséretet, szeretetet, megbecsülést, elismerést. Sokszor a gyöngébbeken hatalmaskodva, fölényeskedve próbálunk érvényesülni, nagyok lenni. Jövő héten evangelizáció. Hogyan hívjuk, hogyan várjuk, hogyan fogadjuk azokat, akik még talán sosem hallottak Jézusról. Ott van-e bennünk az a lelkület, hogy „Mid van, amit nem kaptál, ha meg kaptad, mit dicsekszel”? (1Kor 4,7) Szeretnénk nagyok lenni? Az emberi kapcsolatainkban hogyan jelentkezik ez? Nem csak itt a gyülekezetben, hanem otthon, gyermek-szülő viszonyban, házastársi viszonyban, munkahelyi kapcsolatokban. De sok
nyomorúságot tud ez okozni. Mindjárt tegyük hozzá, hogy nagynak lenni nem bűn, vágyni, hogy nagyobb legyek, nem bűn. Egy sportoló vágyik arra, hogy jobb legyen, ez egy nemes érzés, de ne vigyen félre. Ne kezdjen el doppingolni, vagy ha futóverseny van, levágni egy-két kanyart. Nem bűn, ha valaki szeretne nagyobb lenni. Az Igében is találunk erre útmutatást az 1Tim 3,1-ben. „Ha valaki püspökségre törekszik, jó munkát kíván.” És akkor fölsorolják, hogy mire kéne törekedni. Nem bűn, ha valakinek Isten munkálja a szívében, hogy elöljáró legyen, csak tényleg Isten munkálja és szent eszközökkel küzdhet is érte. Zákeus élete tönkrement. A szívében már nagyon nagy a zűrzavar. Miből látszik ez? Egy gazdag, magas beosztású ember egy fügefán! Röhejes nem? Egy gazdag, egy magas rangú ember! Mit keres ott, hát nem elég a pénz és a rang? Ideig-óráig biztos az volt. De vívódik belül. Marja a bűntudat, kezd rádöbbenni, hogy nincs visszaút. Vagy talán mégis? Nem tudom, hogy milyen hasonló vállalkozásunk van, amibe Zákeus belefogott, amivel próbálkozunk boldogulni. Beváltotta a hozzáfűzött ígéreteket, reményeket? Vagy nem úgy vagyunk, mint Zákeus, hogy kezdünk egyre jobban meghasonlani? A bűn, az mindig egy Chemez István illusztrációja ilyen vállalkozás. Ott mindig meghasonlás támad. Valaki úgy gondolja, a pénz fogja megoldani az életét, de tönkre megy a hajsza közben a házassága. Valaki éveket tanul, még munka mellett is, de rámegy az egészsége. Mivel szedett rá bennünket a kísértő? Mibe hajszolt? Most a romok felett ülünk és nem találunk kiutat? És Zákeus vajon mióta él együtt a belső békétlenségével, vívódásával? És mióta próbálja fönntartani a boldogságnak a látszatát? Hadd kérdezzem meg, bennünk nem ez van ott sokszor? Nagynak látszani, tűnni és kitűnni? Legalább a látszat legyen meg. Szebbnek, okosabbnak, gazdagabbnak lássanak. Az ember szeretne mást mutatni, mint, ami valójában, megelégszünk azzal, hogy valamilyennek tűnjünk. Nem fáradtunk bele? Hogy a szívünket rengeteg kérdés, kétely nyomasztja, de
fölvesszük a mosoly álarcát és így élünk egy hazugságban. A házassága valakinek romokban hever, Isten könyörüljön rajta, de a szíve már rég nincs benne. De szeretnének úgy tűnni, mint akik boldog házasok, de nem azok. Mosolyogunk a romjaink felett. És amikor ilyen hasadtságban él az ember, akkor abba szinte beleőrül. Nem lehet így sokáig csinálni. Akkor jön az alkohol, játékszenvedély, vagy jön egy harmadik. Ne éljük az álarcainkkal, nem érdemes. Zákeust is nyomasztja valami hasonló, elárulja magát, hogy nem vagyok boldog! Itt vagyok egy fügefán! Tönkre ment az életem, tönkre tette az irigység, a kapzsiság, a bűn! Amit itt Zákeus tesz, az egyetlen egy nagy őszinte segélykiáltás: Jézus, ha lehet, akkor segíts! Méltatlan vagyok, elbújok itt a fa lombjában, ne kerüljek a szeme elé se. Milyen jó megoldást választ ebben a kétségbe ejtő helyzetben! Nem inni kezd, nem parázna asszonyokhoz megy, nem kártyázza el a pénzét. Hanem őszintén megvallja, hogy bajban vagyok. Végre leveszi az álarcát. Bajban vagyok! És a legjobb megoldás az, hogy megy Jézushoz! Testvéreim, higgyük el, hogy nekünk Jézusra van szükségünk! Ilyen egyszerű? Igen! Merjünk hozzá kiáltani, megalázni magunkat előtte. Uram te látod az én életemet, eljátszom a boldog embert, de közben nem bírok aludni, szorongok, félek. Jézus segíts! Lehet kiáltani! Zákeus egy kistermetű ember volt, valahol meg lehet érteni, hogy miért jutott ilyen zsákutcába az élete. De nem úgy van sokszor egyébként hibátlan külsejű emberekkel is, hogy elégedetlenek? Ókori, középkori uralkodók vágytak mindig a még többre, még nagyobbra. Nem volt hiányosságuk semmiben, mégis valami esztelen vágy hajtotta őket. Testvéreim a mi nagy tragédiánk, ha mi a szívünkbe őszintén bele nézünk, hogy bizony ott nem pusztán csak nagyravágyás van, hanem ez egy különös gonoszsággal párosulhat, csak én legyek a nagy, ne merjen más nagy lenni, csak én, egyedül én! Mi Zákeus és mindannyiunk életének igazán nagy nyomorúsága, tragédiája, hiányossága, fogyatékossága?
13
Igehirdetés
Gyülekezeti élet
Amikor Jézussal találkozik, nem azt mondja neki az Úr, hogy na, Zákeus kapsz plusz tíz centit, két csigolyát a derekadba. Zákeus magasabb lehetsz! Vagy itt egy furfangos találmány, magasított saru, eredj vele és legyél boldog, csak vigyázz, ki ne törd a bokádat. Nem ilyen megoldást kínál Jézus, mert az igazán nagy baj nem is az a tíz centi. Zákeus és mindannyiunk életének legnagyobb tragédiája, fogyatékossága a szívünk, amiből származnak a bűnök, életünk tönkretevői (Mk 7)! Zákeus nem új testet kap, hanem új szívet! Olyan szívet, hogy bármilyen is külsőleg az ember, tud szeretni, Istent és embert. Olyan szívet, ami nem megrövidíteni, maga mellé, vagy maga alá akar kicsinyíteni másokat, hanem gazdagítani, gyarapítani. Milyen gazdag az ilyen élet? Olyan szívet kap, ami tud örülni a másik sikerének, amit nem szomorít el egy nála különb embernek a látványa. Megtörténik az életében a csoda, amiben talán már nem is hitt, hogy úgy, ahogy van, boldog ember lehet, megelégedett lehet. Zákeus rejtőzik, fél. Vajon jöhetek én is? Hallottam, hogy bűnösökkel, vámszedőkkel együtt eszik, közösséget vállal Jézus. De egy fővámszedővel is megtörténhet
ez, én is kezdhetnék újat? Megjön Jézus. Kiderül, hogy ismeri Zákeust, tudja a nevét. Fontos neki! Megáll és azt mondja: Zákeus, ne félj, szállj le hamar, nem fogsz kikapni, sőt ma a te házadban kell megszállnom! Kiárad az Úr kegyelme. Zákeus megörül, nem kell rejtőzni Jézus elől. Ha valaki elől nem kell, akkor Jézus elől biztos, hogy nem. És Zákeus örömmel jön, boldogan. Alig várta ezt, nem is hitte talán, hogy lehetséges, de lehet! Igen! Jézus vele is kész újat kezdeni. Kész közösségre lépni vele. De nem napi öt percre, valahol távol az otthonunktól, egy út mentén, hanem egészen a házunkba akar bejönni, egy életre. Máshogy nem érdemes Jézust befogadni. Csak így! Jézus szereti Zákeust. Az életéből ez a szeretet hiányzott. És mindannyiunknak az életéből az a szeretet hiányzik, ami ott a kereszten csúcsosodik ki. Amiben a legnyilvánvalóbbá lett irántunk a mi Atyánknak a szeretete! Az a boldog öröm járjon át, hogy Jézus szeret. Nincs az a mélység, nincs az az elveszett állapot, amiből ne lehetne Jézussal újat kezdeni. Az Ő keresztjében minden bűnre van váltság. Ámen! Virág Balázs beosztott lelkész
A cipősdobozba zárt szeretet Nagy öröm számomra, hogy gyülekezetünk az idei évben is részt vehetett a Magyar Református Szeretetszolgálat egyik fontos jótékonysági programjában, melynek keretében – a tavalyi évhez hasonlóan – 62 nélkülöző gyermek szívét örvendeztethettük meg cipősdobozokba csomagolt ajándékainkkal. A Biai Református Gyülekezet először 2011-ben csatlakozott a „Nyilas Misi Karácsonya” adománygyűjtő akcióhoz. Isten iránti hálával és az ajándékozók felé pedig köszönettel tartozunk, hogy évről-évre egyre több csomag gyűlik össze gyülekezeti házunkban. De hová is kerülnek ezek a csomagok? Az idén tíz éves Magyar Református Szeretetszolgálat szívügyének, küldetésének tekinti, hogy segítséget nyújtson minél több rászoruló embernek – szerte az egész Kárpát-medencében. A szeretetszolgálat munkatársai megtesznek mindent annak érdekében, hogy cipősdobozaink eljussanak azokhoz, akiknek erre a legnagyobb szükségük van. Így egyházunk gyermekotthonainak lakói és a mélyszegénységben élő gyermekek egyaránt részesülnek
küldeményeinkből. Legtöbbjüknek csupán a mi csomagjaink jelentik az egyetlen ajándékot, amelyet Karácsonykor kibonthatnak. Ha valaki többet szeretne megtudni a szeretetszolgálat tevékenységéről, esetleg alkalma van más módon is segíteni munkájukat, akkor a www.jobbadni.hu oldalon tájékozódhat. S mindezek mellett az egyházon belüli önkéntes munkát is jó szívvel ajánlom mindazon testvéreink figyelmébe, akik erre elhívást éreznek. Ez utóbbi szolgálatról a www.szeretethid.hu oldal nyújt még több információt. Még egyszer szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik bármivel is hozzájárultak, hogy szolgálatunk eredményes legyen, s így nem csupán sok-sok gyermeknek okozhattunk örömet, hanem – hitünk szerint – Isten nevének is dicsőséget szerezhettünk. Ráadásul: „…amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” (Máté 25:40.)
Kávézó-teázó, ahol igemorzsát is csipegethetsz… Minden hónap negyedik vasárnapján kap helyet közösségi életünkben a Kávézó alkalma. Az istentisztelet után, a gyülekezeti ház nagytermében ilyenkor terített asztal várja a Testvéreket. Sokan kérdezték már, hogy mire hivatott ez az esemény? Elsőként említeném, hogy bizony nagy ajándék, ha istentisztelet után együtt élhetjük magunkévá, együtt gondolhatjuk át az elhangzott igét és igemagyarázatot. Sokszor egy-egy személyes beszélgetés kapcsán bontakozik ki annak értelme, amit előtte hallottunk. Olykor így, a minket ismerő testvéren keresztül találhatunk rá a saját életünkkel való párhuzamra és a tanulságokra. A másik „átvehető ajándék” összefügg az előzővel: ezeken a kötetlen alkalmakon megtapasztalhatjuk a testvéri közösséget, az egybetartozást, azt, hogy nem vagyok egyedül, hiszen testvéreim vannak. Egy finom tea mellett, nem az udvaron állva, kellemesebb a beszélgetés. Közben azt tapasztalhatjuk, hogy gyermekeink is jól érzik magukat a többi gyerek társaságában. De egyáltalán: itt egy kis agapé-s finomság mellett élhetjük meg igazán Istentől elrendelt helyünket a világban és kóstolhatunk bele a Jövendő Életbe. Amit utoljára, de nem utolsó sorban említenék: lassan öt éve már, hogy a gyülekezetünknek van általános iskolája. Ez komoly missziós terület. Sokan lelki meggyőződésből, sokan talán még a keresés állapotában döntenek az iskolánk mellett. Nem
titkolt szándékunk igazán Istenhez szeretni, hívogatni ezeket a szülőket. Ennek egy fontos fóruma ez a havi alkalom. Az iskolás gyerekek szüleinek visszajelzései is visszaigazolják: bizony történnek itt megerősítő, elindító beszélgetések! Hálás a szívem, hogy szolgálni kész, együttműködésre hajlandó háttércsapat alakult ki a Kávézó-teázó sikeréért. Előtte és utána is sok segítséget kapunk a gyülekezet tagjaitól, mind a sütemények készítésében, mind az utána történő rendrakásban. A kávézó csapata nevében mindenkit szeretettel várunk Szilveszter estére, és jövő évben tartandó alkalmainkra. Mányoki Csilla
Faragó-Molnár Judit
Impresszum
A BIAI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG HÍRLEVELE Szerkesztő: Joó István • Az újsággal kapcsolatos észrevételeiket szeretettel várjuk a 23-311-254-es telefonszámon! Nyomdai elõkészítés: Gór András • Nyomás: MA-PRINT Bt.
14
Karácsony alkalmából köszöntjük gyülekezetünk időseit, ezzel az idei ünnepi alkalmukon készült pillanatfelvétellel!
15
Jézus mondja: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és terheket hordoztok, és én megnyugvást adok nektek.
Rendszeres alkalmaink Túrmezei Erzsébet:
ÚJ ÉV Új év lép ma elém. Az arcán fátyol. Nem láthatom a fátyolától, nevet-e, sír-e, csúf-e, szép-e, virágot hoz, virágot tép-e. Megindulok vele az Új után. Nem ismerem, de biztosan tudom, hogy a titokzatos fátyol mögött Megváltó csak, aki elrejtőzött. Újév, add ide, add a kezedet! Egy ének tölt el, bárhogy is vezet: „Ó, milyen szép vagy, élet, életem!”
Lelkipásztor: Molnár Sándor Lelkészi fogadóórák: Kedd 9.00–12.00 Csütörtök 14.00–18.00 Cím: 2051 Biatorbágy, Nagy u. 28. Telefon: 06 23-310-310 06 20-287-2236 e-mail:
[email protected] A gyülekezet honlapja, igehirdetésekkel: www.biairef.hu
Vasárnap 10:00 11:00 16:00
Istentisztelet, Gyermekistentisztelet és gyermekmegőrzés (hónap harmadik vasárnapján úrvacsora is) Kávézó-teázó (hónap negyedik vasárnapján) Házaskör (hónap harmadik vasárnapján)
Kedd 18:00 19:00 19:00
Imaóra Hétórai tea nőknek (hónap első keddjén) Férfikör (hónap harmadik keddjén)
Szerda 9:00
Idősek alkalma (hónap első szerdáján)
Csütörtök 10:00 18:00
Mamakör (hónap harmadik csütörtökjén) Bibliaóra (nyári időszámítás idején 19:00!)
Szombat 14:30 17:00
Foltvarróklub (hónap második és negyedik szombatján) Ifjúsági alkalom
