Megjelent a Befogadó Európa? Látóhatár 2020 konferencia elôadásai és hozzzászólásai magyarul

Megjelent a Befogadó Európa? Látóhatár 2020 konferencia elôadásai és hozzzászólásai magyarul. A könyv ára 3400 Ft + postaköltség, megrendelhetô az [email protected] címen.

BUDAPEST, 2005. november 17-19.

Elôadások, hozzászólások I R O D A

BEFOGADÓ EURÓPA? LÁTÓHATÁR 2020

K U L T Ú R P O N T

K U L T Ú R P O N T

I R O D A

Szerkesztette: Inkei Péter, Lázár Barbara, Zongor Attila

Befogadó Európa? Látóhatár 2020 Elôadások, hozzászólások

Befogadó Európa? Látóhatár 2020 Elôadások, hozzászólások

Befogadó Európa? Látóhatár 2020 Elôadások, hozzászólások Szerkesztette: Inkei Péter, Lázár Barbara, Zongor Attila

KULTÚRPONT IRODA BUDAPEST 2006

A SZERKESZTÔK KÖSZÖNETÜKET FEJEZIK KI A KÖVETKEZÔ SZEMÉLYEK KÖZREMÛKÖDÉSÉÉRT: André Akutsa, Barda Beáta, José Manuel Barroso, Khadija El Bennaoui, Bérczes Anna, B. Huszár Gyöngyvér, Bócsi Rita, Bognár Kinga, Bozóki András, Ian Christie, Paul Collard, Vesna Cˇopicˇ, Viktor Cucurull, Dallos Katalin, Dávid András, Demszky Gábor, Guy Dockendorf, Fauszt Melinda, Stéphane Fiévet, Ján Figel', Bernard Foccroulle, Alain Fourgeaux, Sabine Frank, Mercedes Giovinazzo, Christopher Gordon, Sonja Greiner, Hajdu Nóra, Volker Hassemer, Nele Hertling, Horváth Helga, Hunyadi Zsuzsanna, Jean Hurstel, Dorota Ilczuk, Imely Zoltán, Yudhishthir Raj Isar, Gemmeke De Jongh, Junghaus Tímea, Grayné Kárpáti Éva, Kertész Imre, Ilona Kish, Dragan Klaic’, Kovács M. János, David Lammy, Paul Lendvai, Amin Mahmoud, Lidia Makowska, Marschall Miklós, Molnár Dóra, Molnár-Gábor Bíborka, Franz Morak, Gérard Mortier, Muzsik Szilvia, Orsós László Jakab, Pálóczi-Horváth Viktória, Nikolaus van der Pas, Xavier Pérez, Jörn Rüsen, Mhora Samuel, Oliver Scheytt, Philippe C. Schmitter, Bernhard Schneider, Márta Schneider, Schön Gabriella, Sükösd Miklós, Szabadfy Károly, Szabó Z. János, Szabó Veronika, Tamás Gáspár Miklós, Daniel Thérond, Chris Torch, Tóth Nikoletta, Alain Touraine, Renaud Donnedieu de Vabres, Vincze Zsuzsa, Mary Ann De Vlieg, Matthias Theodor Vogt, Vörös Miklós, Jennifer Williams, Rana Zincir és Martine Zizine Parlament Mûvészetek Palotája (Kiss Imre, igazgató) Fôpolgármesteri Hivatal (Schiffer János, fôpolgármester-helyettes) © Inkei Péter, Lázár Barbara, Zongor Attila 2006 A kézirat lezárult: 2006. március KIADJA: KULTÚRPONT IRODA 1075 Budapest, Kazinczy u. 24-26. Telefon: 06-1-413-7565 • Fax: 06-1-413-7574 • E-mail: [email protected] FELELÔS KIADÓ: Zongor Attila, irodavezetô SZERKESZTÔK: Inkei Péter, Lázár Barbara, Zongor Attila FORDÍTÁS, LEKTORÁLÁS: Koloszár Péter, Mátrai Zsuzsanna, Mihály Árpád, Révész Ágota KIADVÁNYTERV: Grész Kriszta TÖRDELÉS, NYOMDAI ELÔKÉSZÍTÉS: Molnár Mihály NYOMTATÁS: Alto Nyomda ISBN 963 87094 1 3 A konferencia fô támogatója:

Tartalom

Elôszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . I A konferencia programja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . III

Nyitóülés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 Kulturális demokrácia és globalizáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 Kulturális demokrácia és európai identitás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 Demokrácia, kultúra és állampolgárság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49 Plenáris ülés – Látóhatár 2020 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69 A kirekesztés kihívásai – küzdelem a kirekesztés ellen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85 A kirekesztéstôl a befogadásig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101 Európa a polgárokért . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119 Záró plenáris ülés – A befogadó Európa ütemterve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135 Zárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147

Miniszteri dosszié . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159 Miniszteri munkaebéd . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175 Elôadók életrajza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177

Elôszó

Elôszó A tíz új tag csatlakozását az Európai Unióhoz 2004 május elsején intenzív érzelmek kísérték: öröm, elégedettség, megkönnyebbülés, kíváncsiság, remény és várakozás, de óvatosság és aggodalom is. Alig pár héttel a csatlakozás után a magyar kulturális miniszter, Hiller István és munkatársai úgy döntöttek, nagyszabású konferenciát rendeznek, hogy e jelentôs történelmi fordulat és a kapcsolódó érzelmek háttere elôtt mérjék fel az európai kultúrában lezajló fontos változásokat. Az elôkészületek korai szakaszában azonban egy hasonló eseményt jelentettek be: a Lelket Európának (Europa eine Seele geben) kezdeményezést, mely találkozóra Berlinben került sor 2004-ben. A szükségtelen ismétlést elkerülendô, 2005 novemberére halasztottuk a budapesti konferenciát, végsô céljait és formáját pedig a berlini konferenciától tettük függôvé. Ennek megfelelôen a budapesti eseményt Berlinben jelentettük be. Amikor ugyanezen alkalommal a francia kulturális miniszter is beharangozta a következô év májusában Párizsban tartandó Találkozások a kultúra Európájáért (Les rencontres pour l'Europe de la culture) eseményét, a budapesti konferencia hirtelen egy láncolat eleme lett, az európai kulturális miniszterek találkozósorozatának eseménye. Amellett, hogy a kultúrának az európai integrációs folyamatban betöltött szerepe iránti érdeklôdés intenzitását igazolta, a budapesti konferenciával elismerést nyert ezeknek az eseményeknek (a negyediket 2006 áprilisában Granadában rendezik) egy további közös vonása is, hogy ti. a kulturális élet minden szegmensébôl érkezô szakemberek számára platformként szolgálnak, amelyen lehetôvé válik a miniszterekkel és más politikusokkal való találkozás és eszmecsere. Ezt a szerepet erôsítette az a döntés is, hogy a találkozót párosítsuk a Mûvészetek és Kulturális Örökség Európai Fórumának (EFAH) évi rendes konferenciájával és közgyûlésével. Ezzel a résztvevôk még szélesebb köre elôtt nyitottuk meg a kapukat: a két korábbi miniszteri találkozóval szemben, melyeken csak meghívottak vehettek részt, az EFAH konferenciáin való részvételnek nincsenek földrajzi vagy más korlátai. (Akiket nem a magyar miniszter hívott meg, részvételi díj ellenében nyertek bebocsátást.) A kulturális befogadásra koncentráló budapesti konferencia szûkebb témát vállalt fel, mint az elôzô két találkozó. A téma elôzetes, ám átfogó tárgyalását nyújtotta a konferencia szöveggyûjteménye, melyet Yudhishthir Raj Isar, az EFAH elnöke szerkesztett. Alain Touraine professzor nyitóbeszéde további segítséget jelentett a téma meghatározásában. Az EFAH vezetôi aktív szerepet vállaltak a szervezésben, témákat és elôadókat választottak. Az elôretekintô gondolkodást bátorítandó, a konferencia azt is célul tûzte, hogy megjeleníti az európai kultúra helyzetét 2020-ban. Az EFAH mellett a Lelket Európának kezdeményezés is szerepet vállalt az elôkészületekben, és a konferenciával egy idôben szervezett szemináriumot, amelynek záróülése a konferencia egyik szekcióülése lett. Amikor 2005 februárjában Bozóki Andrást, az ismert társadalomtudóst nevezték ki kulturális miniszterré, ô rögtön azonosult a konferencia célkitûzéseivel. Ô volt az, aki egy kérdôjel hozzáadásával a konferencia címének végzô változatát létrehozta, egyszersmind hangot adva az Európában uralkodó hangulatnak is: Befogadó Európa? Látóhatár 2020. A konferencián háromszázhatvan, Európa minden felébôl érkezett regisztrált résztvevô találkozott. Harmincöt ország kulturális minisztériuma képviseltette magát magas szinten, tizenkét esetben a kormány egy tagja által. Ezen kívül mintegy háromszáz diplomata, újságíró és közéleti személyiség vett részt egy vagy két ülésen.

I

Befogadó Európa? Látóhatár 2020

A miniszteri delegációk két zártkörû ülést tartottak a konferencia keretében. Az ülések napirendjére Bozóki András miniszter tett elôzetes javaslatot. A konferencia fô nyelve az angol volt; néhányan franciául adtak elô. Bozóki András nyitóbeszéde, a Nobel-díjas Kertész Imre felolvasása, és Gyurcsány Ferenc beszédének nagy része magyarul hangzott el. A kötet a hangfelvételek alapján készült. Az elôadóknak minden esetben felajánlottuk, hogy szerkesszék meg beszédeiket. Mivel ritkán lehetett azonosítani a közönség soraiból felszólalókat, úgy döntöttünk, nem nevesítjük ôket. Ez alól kivétel a Lelket Európának szekció, különleges jellegének köszönhetôen. Néhány esetben az olvasó dolgát megkönnyítendô, átszerkesztettük a hozzászólások eredeti sorrendjét. A szervezôk hite szerint a Befogadó Európa? Látóhatár 2020 konferencia elérte fô céljait. Úgy gondoljuk, hogy olyan közeget tudtunk megteremteni, amely segítette a miniszterek, kultúraszervezôk, a mûvészetek, a tudományos élet, a média és más területek képviselôi közti tartalmas eszmecserét. Errôl persze a végsô döntést a kötet olvasójának kell meghoznia.

II

A konferencia programja

A konferencia programja NOVEMBER 17. CSÜTÖRTÖK – PARLAMENT 17.30 – 18.50: Miniszteri találkozó (Gobelin terem) 19.00 – 20.30: Nyitóülés Elnök: Felszólal:

Nyitó elôadás:

Yudhishthir Raj Isar, az EFAH elnöke Bozóki András, a nemzeti kulturális örökség minisztere Ján Figel', az oktatásért, kultúráért, képzésért és többnyelvûségért felelôs európai biztos, Európai Bizottság, Brüsszel Volker Hassemer, a „Lelket Európának" szóvivôje Renaud Donnedieu de Vabres, kulturális miniszter, Franciaország Alain Touraine, szociológus, tanulmányi igazgató, Társadalomtudományi Fôiskola (EHESS), Párizs

NOVEMBER 18. PÉNTEK – MÛVÉSZETEK PALOTÁJA 9.30 – 12.00: Párhuzamos munkaülések

1a szekció: Kulturális demokrácia és globalizáció Elnök: Mercedes Giovinazzo, az Interarts Alapítvány elnöke, Barcelona Felszólal: Stéphane Fiévet, a SYNDEAC elnöke, Párizs Sükösd Miklós, a Közép-Európai Egyetem docense, Budapest

1b szekció: Kulturális demokrácia és európai integráció

1c szekció: Demokrácia, kultúra és állampolgárság

Elnök: Sonja Greiner, az Europa Cantat fôtitkára Felszólal: Vesna Cˇopicˇ, a Kulturális Fejlesztés és Európai Ügyek Fôosztályának vezetôje, Szlovénia Orsós L. Jakab, a New York-i Magyar Intézet igazgatója Paul Collard, a Creative Partnerships országos igazgatója, Egyesült Királyság

Elnök: Kovács János Mátyás, Humán Tudományok Intézetének örökös tagja, Bécs Felszólal: Tamás Gáspár Miklós, filozófus, Budapest Paul Lendvai, politikai elemzô, az Europäische Rundschau fôszerkesztôje, Bécs Ian Christie, az Europa Cinemas alelnöke

III

Befogadó Európa? Látóhatár 2020 14.00 – 16.00: Plenáris ülés – Látóhatár 2020 Társelnök: Felszólal:

Dragan Klaic’, az EFAH korábbi elnöke, Hollandia és Marschall Miklós, a Transparency International régiós igazgatója, Magyarország Kertész Imre, Nobel-díjas író, Budapest Lidia Makowska, a Balti-tenger Kulturális Központ igazgatója, Gdan’ sk Philippe C. Schmitter, politológus, az Európai Egyetemi Intézet tagja, Firenze Rana Zincir, a Leaps of Faith program igazgatója, Nicosia

16.30 – 18.30: Párhuzamos munkaülések 2a szekció: A kirekesztés kihívásai – küzdelem a kirekesztés ellen

2b szekció: A kirekesztés kihívásai – a befogadás elôsegítése

2c szekció: Európa a polgárokért A berlini „Lelket Európának" konferencia szervezô-bizottsága gondozásában

Elnök: Jennifer Williams, a Centre for Creative Communities ügyvezetô igazgatója, London Felszólal: Xavier Pérez, az ARTIBARRI elnöke, Barcelona Jean Hurstel, a Banlieues d'Europe elnöke, Strasbourg Junghaus Tímea, mûvészettörténész, kurátor, Budapest

Elnök: Chris Torch, az Intercult vezetôje, Stockholm Felszólal: André Akutsa, a Fanfare koordinátora, Marseille Dorota Ilczuk, a Pro Cultura Alapítvány egyik létrehozója, Varsó Daniel Thérond, az Európa Tanács Kultúra és Kulturális Örökség Részlegének vezetôje Víctor Cucurull, a FUSIC igazgatója, Spanyolország

Elnök: Volker Hassemer, a „Lelket Európának" szóvivôje Felszólal: Demszky Gábor, fôpolgármester, Budapest Jörn Rüsen, a Kulturwissenschaftliches Institut igazgatója, Essen Oliver Scheytt, oktatási, ifjúsági és kulturális ügyek tanácsosa, Essen Guy Dockendorf, a Kulturális Minisztérium Felsôoktatási és Kutatási Fôosztályának vezetôje, Luxemburg

NOVEMBER 19. SZOMBAT – MÛVÉSZETEK PALOTÁJA 9.30 – 11.00: Záró plenáris ülés – A befogadó Európa ütemterve Elnök:

Mary Ann de Vlieg, az EFAH alelnöke, az Európai Informális Színházi Találkozó (IETM) fôtitkára, Brüsszel Amin Mahmoud, a Jordán Hasemita Királyság kulturális minisztere Nele Hertling, a „Lelket Európának” szóvivôje Pódiumbeszélgetés: Khadija el Bennaoui, az ArtMoves Africa koordinátora, Brüsszel Nikolaus van der Pas, az Európai Bizottság oktatásért és kultúráért felelôs fôigazgatója Christopher Gordon, független tanácsadó, Egyesült Királyság Záró elôadás: Gérard Mortier, a Nemzeti Opera igazgatója, Párizs

IV

A konferencia programja 11.20 – 12.10: Zárás Elnök: Az EU elnökség nevében:

Bozóki András, a nemzeti kulturális örökség minisztere, Magyarország David Lammy, az Egyesült Királyság Kulturális, Médiaügyi és Sport Minisztériumának a kultúráért felelôs minisztere

A következô EU elnökség nevében: Franz Morak, a Szövetségi Kancellária mûvészetekért és médiáért felelôs államtitkára, Ausztria Zárszó: José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke Gyurcsány Ferenc, miniszterelnök, Magyarország

14.00 – 19.00:

az EFAH éves közgyûlése Helyszín: Közép-Európai Egyetem, 1051 Budapest, Nádor u. 9., Popper terem

A konferencia kulturális programjai Szalóki Ágnes – Palya Bea: Magyar és cigány népdalok Kicsiny Balázs: Ivócsarnok (installáció) Compagnie Frenák Pál: Impro 1 (tánc) Galkó Balázs (szavalás) – Márta István (zene): József Attila versei Krétakör Színház: FEKETEország Kathy-Horváth Lajos: jazz hegedû Pentaton Zenekar: népzene A kulturális program tartalmazott idegenvezetést is a Mûvészetek Palotájában (a Nemzeti Hangversenyteremben és a Ludwig Múzeumban) és a Parlamentben. Az alábbi kulturális programokat szervezték a konferenciához kapcsolódóan: Holland forma bontás – építészeti és formatervezési kiállítás Klasszikus és Jazz – Gorisˇek Lazar szlovén zongoraduó La Divina Comedia a magyar mûvészek szemével – kiállítás a budapesti Olasz Intézetben

V

Nyitóülés

Nyitóülés Az összes felszólaló és minden jelenlévô érezte az ülés helyszínének szimbolikus jelentôségét. Az Országház nemcsak a politikai élet központja az Európai Unió egy új tagállamában, hanem egyúttal egy olyan folyó partján áll, amely összeköti a kontinens nyugati és keleti felét. A számtalan európai miniszter, államtitkár és diplomata mellett a kulturális élet képviselôi, mûvészek, kulturális menedzserek, kutatók, civil aktivisták foglalták el az aranyozott és gazdagon díszített egykori felsôház 450 ülôhelyét. Az Európai Unió mottójának parafrázisaként elmondható, hogy a konferencia résztvevôi sokszínûségükben is egyek voltak azon szándékukban, hogy megvitassák a Befogadó Európa problémáit.

Yudhishthir Raj Isar Engedjék meg, hogy az EFAH1 nevében köszöntsem önöket a Befogadó Európa? Látóhatár 2020 címû konferencián. Mindenekelôtt szeretném az EFAH és a 3000 entitást képviselô tagsága nevében hálás köszönetemet kifejezni a magyar hatóságoknak és különösen a Nemzeti Kulturális Örökség miniszterének, aki most is itt van velünk. A találkozó megszervezésében való együttmûködésükkel jelentôs támogatást nyújtottak nekünk, és egyszersmind nagy kihívás elé állítottak minket. A civil társadalom kulturális szervezeteinek platformjaként még sohasem kellett hasonlóan nagyszabású konferenciát szerveznünk egy nemzeti minisztériummal együttmûködésben. Ezzel a lépéssel az EFAH új utat jelöl ki magának. Szimbolikus jelentôsége van annak, hogy itt Budapesten idézzük fel a befogadó Európa koncepcióját, mivel ez arra kötelez minket, hogy felülvizsgáljuk a felvilágosodás kori gondolatot, amely választóvonalakat húzott meg, amikor létrehozta Közép- és Kelet-Európa fogalmát. A befogadó Európának mindenekelôtt újraegyesített Európának kell lennie. A kirekesztés és a befogadás témája óhatatlanul eszünkbe idézi az elmúlt napokban hazámban, Franciaországban lezajlott eseményeket2. Ezek a történések olyan társadalmi kihívásokra mutattak rá, amelyekkel minden európai országnak szembe kell ma néznie. Mint kultúraszervezôket, tagjainkat is cselekvésre ösztönzi azoknak a lázadó fiataloknak a viselkedése, akik egyenlôséget és elismerést keresnek. A társadalmi és gazdasági alapokon túl a befogadó kultúra dimenzióit is definiálnunk kell kontinensünkön ahhoz, hogy 2020-ra minden európai, származásától függetlenül, közös identitást mondhasson magáénak. Semmi kétség, hogy ez itt számunkra a központi kérdés. Nem vitás, hogy a kulturális demokratizálás és a kulturális demokrácia alternatív – vagy kiegészítô – stratégiáinak célpontja a kulturális sokféleség megannyi formája. Ám a befogadás elé a legnagyobb kihívást a napjaink bevándorlóhullámaival jelentkezô, etnikai jellegû kulturális különbségek állítják. A befogadásról szóló diskurzusnak, amely eddig jobbára arra korlátozódott, hogy olyan társadalmakban leljen megoldást a jövedelmi egyenlôtlenségekre, illetve a szociális és kulturális javak egyenlôtlen elosztására, amelyek – kulturálisan – viszonylag homogének, most olyan társadalmakban kell ezekkel a problémákkal foglalkoznia, amelyek egyre inkább és egyre több értelemben heterogének. 1

A Mûvészetek és a Kulturális Örökség Európai Fóruma. (a szerk.) 2005. október-novemberben Párizsban és több más francia városban etnikai hátterû zavargások voltak, amelyek során többek között több száz autót gyújtottak föl. (a szerk.) 2

1

Kulturális demokrácia és globalizáció

Kulturális demokrácia és globalizáció Ez a munkaülés a globalizáció és a „kulturális demokráciára” való törekvés kölcsönhatásainak elemzését tûzte ki célul, mint olyan folyamatokét, amelyeken keresztül megmutatkoznak a kulturális különbségek. Az elôadókat arra kértük, vizsgálják meg, milyen globális erôk képeznek akadályt. Milyen minták hozzák létre a kulturális kirekesztés bizonyos fajtáit a globális kulturális gazdaságban? Az ülés második részében a kulturális demokrácia és a sokszínûség feltételeirôl folyt a vita. A leghangsúlyosabb téma a sokszínûség szolgálatában álló kulturális együttmûködés, illetve a mûvészek és a mûalkotások áramlása volt. Az ülés elsô és nagyobb részének domináns fogalma azonban a „hozzáférés” volt, amely a kulturális demokratizálás paradigmájának kulcsfogalma. Ugyanakkor mindez kifejezetten mai kontextusban, a szerzôi jogok és a digitalizáció összefüggésében történt, amelyekrôl a konferencia utolsó napján Bozóki András miniszter is szólt záróbeszédében.

Mercedes Giovinazzo Úgy vélem, sem a tárgyalandó fogalmakat, sem a globalizációt, sem a kulturális demokráciát nem az én feladatom definiálni – korábban alkalmunk nyílt Alain Touraine-t meghallgatni1, aki rendkívül érdekes bevezetô beszédében szinte az összes témáról szólt, amelyekkel ezen a konferencián foglalkozni fogunk. Úgy érzem, igazából nem húzódnak éles határvonalak a párhuzamos munkaülések között: számos téma összekapcsolja ôket. Az egyes munkaülések végén a szervezôk által levonható tanulságok különbségét csupán azok az eltérô tapasztalok adják majd, amelyekrôl a felkért elôadók számolnak be. Az EFAH olyan szervezet, amely rendkívül proaktív és – úgymond – javaslattevô szerepet játszik Európában, ezért úgy érzem, a lehetô legtöbb konkrét ötlettel és javaslattal kellene elôállnunk. Most pedig szeretném bemutatni elsô elôadónkat. Sükösd Miklós területe a szociológia és a politikatudomány. Tanulmányait Magyarországon és az Egyesült Államokban folytatta, fô kutatási területe jelenleg a média és a kommunikáció, és sokat publikált a médiapolitika témájában.

Sükösd Miklós Amikor az elôadásomhoz kerestem mottót, eszembe jutott, hogy néhány hete hallottam Jean Monnet egy bonmot-ját, amelyet talán ismernek is, hiszen gyakran hallani, sokszor idézik. „Ha újra kezdeném, a kultúrától kezdeném.” Valójában egy Jean Monnet-professzortól, Miszlivetz Ferenctôl hallottam az egyik elôadásán. Amikor az idézet forrásáról kérdeztem, azt mondta: „Sokat idézett bonmot ez. Talán az emlékirataiban olvastam.” Elmentem hát az egyetemem könyvtárába, átlapoztam az emlékiratokat, de nem találtam, ezért beütöttem a Google keresô1

Ld. a Nyitóülésen. (a szerk.)

15

Kulturális demokrácia és európai integráció

Kulturális demokrácia és európai integráció Ennek a szekciónak már a címe is kapcsolatot feltételez a kulturális demokrácia és az európai integráció között. Annak érdekében, hogy a konferencia sikeresen feltárja ennek a kapcsolatnak a mibenlétét, az elôadók arra keresték a választ, vajon számukra mit jelent a kulturális demokrácia, és az európai integráció mely vonatkozásaival rokonítanák. Eredeti értelmében az európai integráció annyit tesz, hogy az országok, a nemzeti közösségek integrálódnak az Unióba, „csatlakoznak” hozzá. A kulturális demokrácia viszont az európai integráció elvontabb értelméhez köthetô. Ha van, ha lesz ilyen kapcsolat, az hogyan módosítja a „nemzeti” kultúra fogalmát? Elôsegítik-e a nemzeti kulturális politikák a kultúrák közti érintkezés készségét, más szóval az interkulturális kompetencia kialakulását? A szekciónak feladata volt az is, hogy megtárgyaljon egy sor konkrét kérdést, mint például a kulturális és a gazdasági kirekesztés kapcsolatát. A kormányok szerepe mellett a szekció azt is igyekezett megvizsgálni, mekkora mozgástere van a kultúra civil szereplôinek a kulturális demokrácia és az európai integráció kölcsönhatásában.

Sonja Greiner Szeretettel üdvözlök mindenkit ebben a szekcióban, amit a kulturális demokrácia és az európai integráció kérdésének szentelünk. Három nagyon érdekes elôadást hallhatunk majd, az elôadók más-más országból, a mûvészetek és a kultúra más-más területeirôl érkeztek. Mielôtt belekezdenénk, engedjék meg, hogy mint levezetô elnökük bemutatkozzam. Sonja Greinernek hívnak, az Europa Cantat elnevezésû európai szövetség fôtitkáraként dolgozom. Én magam is a migráció terméke vagyok, mondhatni, hiszen anyám francia, apám pedig német. Így történhetett, hogy Németországban nôttem fel egy francia anya oldalán, majd kilenc évig éltem Latin-Amerikában. Számomra magától értetôdô lett, hogy van más kultúra is: hogy a karácsonyt másképp is lehet ünnepelni, és több válasz is létezik arra a kérdésre, mi hozza a kisbabát – mindez teljesen normális egy kétkultúrájú környezetben. Az én kulturális területem az ének, a kóruszene. Érdekes módon ezen a területen a kulturális kisebbségek befogadása, integrálása hosszú éveken át nem volt téma, soha nem beszéltünk errôl. Talán azért, mert az ének maga is használja a nyelvet, és gyakran szolgálja a kultúra, a kisebbségi kultúrák megôrzésének célját. Ez leginkább olyan helyeken tapasztalható, mint Katalónia vagy Baszkföld, de még a balti országokban is az volt a helyzet, hogy az ének segített az embereknek életben tartani a saját kultúrájukat olyanokkal szemben, akik egy másik nyelvet akart rákényszeríteni az ott élûkre. A kóruséneklés ezért az utóbbi évekig elsôsorban bizonyos vidéken élô kulturális csoportokra korlátozódott, és nagyon kevés kórus akadt, amelyik a kóruséneklésen keresztül próbált volna integrálni kisebbségi kultúrákat. A kórus, ahol én énekeltem, különlegesnek számított, mert a város kifejezetten azért hozta létre, hogy integrálja az ott élô külföldieket. Napjainkban persze már mindenhol jelen van ez a kérdés, és szervezetünk kuratóriuma el is határozta idén, hogy az integráció témája a következô két évben folyamatosan napirenden lesz. Ezért is olyan izgalmas számomra, hogy felkértek, elnököljek ezen az ülésen.

29

Demokrácia, kultúra és állampolgárság

Demokrácia, kultúra és állampolgárság Miként hozhatunk létre egy nemzeti – és európai – „mi”-t egy olyan nyilvános térben, ahol mind a pluralitás, mind a közös állampolgárság jelentette közös identitás nagy értékkel bír? A panel az Európai Unió keleti bôvítése során fellépô, a két „mi” közti feszültségre összpontosított, különös tekintettel Európa két korábbi felének kulturális együttélésére. A kelet-európai friss demokráciák vezetô elitjei nem feltétlenül lelkesednek a pluralitás és a közös identitás gondolatáért akár hazai, akár európai összefüggésben. Hasonlóképpen a régi nyugat-európai demokráciák vezetô elitjei sem mindig örülnek, amikor keleti társaik pluralitást és közös identitást sürgetnek Európában, amivel akarva-akaratlan tápot adnak a feléjük irányuló elôítéleteknek. Kitörhetünk-e vajon ebbôl az ördögi körbôl? A beszélgetés hamarosan eltávolodott a kezdeti, a kelet-nyugati ellentétet illetô felvetéstôl, és az élénk eszmecsere valódi páneurópai jelleget öltött. A végére a földrajzi viszonyok másfajta megosztottságoknak adták át helyüket a filmek feliratozása, illetve szinkronizálása kapcsán kibontakozó vitában.

Kovács János Mátyás Egy vallomással szeretném kezdeni. A közelmúltban úgy döntöttem, hogy ha csak nem muszáj, nem használom a következô szavakat: identitás, kohézió, szubszidiaritás, kormányzás (mármint governance) és állampolgárság, különösen ha az „európai” jelzôvel együtt szerepelnek mint az európai értékek, európai kultúra, európai társadalmi modell vagy, horribile dictu, európai tudásalapú társadalom szókapcsolatokban. Bár szekciónk címében szerepel az állampolgárság szó, reményeim szerint nem fedi le teljesen beszélgetésünk célját. A szekció leírásának elsô mondata közös európai identitásról és közös állampolgárságról szól, mégis arra kértem az elôadókat, beszéljenek inkább e fogalmak kelet- és nyugat-európai összetevôirôl. Az Unió keleti bôvítésének köszönhetôen ez a keleti és nyugati társadalmak zilált (kulturális) együttélését jelenti, legyenek bármilyen leegyszerûsítôk is ezek a fogalmak. Úgyhogy nem a bent lévôk és kint lévôk viszonyáról fogunk beszélgetni, hanem a már régóta bent lévôk és az újonnan bekerültekérôl. Az együttélés szót használtam, hogy ne kelljen a befogadás fogalmához folyamodnom, amely feltételez egy befogadót és egy befogadottat. Nehéz felcserélni a szerepeket és meghaladni a fogalomban rejlô paternalizmust; aki egyszer befogadott volt, az is marad. A megoldás itt csak az lehetne, ha találnánk egy újabb, valószínûleg még keletibb befogadottat. Európa korábbi két felének együttélése több tekintetben is kusza, történelmi gyökerû gyanakvás és kölcsönös elégedetlenség terheli, amelyet gyakran csomagolnak kulturális vagy kulturalista érvekbe, néha az Ossi-Wessi megkülönböztetésre jellemzô érzelgôs formában. Neheztelés az egyik oldalon, közöny vagy leereszkedés a másikon; okcidentalizmus az orientalizmussal szemben; versengés afelett, hogy ki az európai értékek valódi ôrizôje; kihasználtok, ti viszont megfertôztök vagy kizsákmányoltok; a nyugati kalandor szemben az ominózus lengyel vízszerelôvel; Chirac, Sarkozy, Stoiber arroganciája szemben Orbán Viktoréval, Václav Klauséval vagy a Kaczyn’ski fivérekével. Van esély arra, hogy megszabaduljunk ezektôl a rossz ellentétektôl? Segíthet-e ebben a demokrácia? Vagy a kultúra? Ezekkel a kérdésekkel fordultam elôadóinkhoz. Elsôként Tamás Gáspár

49

Plenáris ülés – Látóhatár 2020

Plenáris ülés – Látóhatár 2020 A magas rangú tisztviselôknek az elmúlt években számos nehézséggel kellett szembenézniük: világpolitikai feszültségek, az európai alkotmánytervezet, a keleti bôvítés, a 2007-2013 közötti idôszak megtervezése stb. Az európai kulturális színtér mindennapjaiban részt vevôk ugyanakkor a siker ritka pillanatait is átélhették, különösen a kulturális kirekesztés elleni küzdelemben. Hogy megtörjék a napjaink nehézségeirôl szóló panaszok egyhangúságát, a konferencia szervezôi beiktattak egy speciális plenáris ülést az európai kultúra jövôjérôl. Az ülés célja az volt, hogy kiemelje a budapesti konferencia résztvevôit – köztük minisztereket és az Európai Bizottság magas rangú tisztviselôit – a teendôk tömegébôl, és a figyelmüket arra irányítsa, hogy milyen lesz a kultúra a se nem túl távoli, se nem túl közeli 2020-ban. A jelen korlátait figyelmen kívül hagyó jövôbe tekintéstôl azt vártuk, hogy segít majd jobban megbirkózni a kulturális befogadással kapcsolatos feladatokkal. Az izgalmas vita ellenére az ülés nem nevezhetô a jövôbe tett kéjutazásnak.

D r a g a n K l a i c’ Köszöntök mindenkit a Látóhatár 2020 címû ülésünkön, amelyen azt próbáljuk végiggondolni, milyen lesz 2020. Nem disztopikusan, nem is utópistán, hanem úgy, hogy megvizsgáljuk, mi lesz a jelen folytatása, és mi nem. Alain Touraine Európa egyfajta narcizmusáról, egyfajta arroganciájáról beszélt1, arról, hogy azt hisszük, Európában minden jól megy, és jól is fog menni, aztán a sorozatos kudarcok és csalódások lehûtik a várakozásainkat. Elképzelésünket a jövôrôl nagyban alakítják ezek a bizonytalanságok és az európai döntéshozatali folyamat jelenlegi elakadása. De ha a képzelôerônket használva tekintünk a jövôbe, számos perspektíva nyílhat meg elôttünk.

Marschall Miklós A mai beszélgetés célja, hogy megvilágítsuk valamelyest, mit fog jelenteni a befogadás 15 év múlva. Emellett arról is szeretnénk beszélni, hogyan fest majd a kultúra terepe 10-15 év múlva, és azon is el kívánunk töprengeni, milyen lesz a kultúrpolitika. Az úgynevezett európai projekt paradoxona az, hogy Európán kívül sokkal jobban lelkesednek érte. Míg az Egyesült Államokban bestsellerek dicsérik az európai kísérletet, addig Európán belül rengeteg a bírálat. Remélem, ennek a pesszimizmusnak az okait is meg tudjuk majd vizsgálni. Hogy minderre sort keríthessünk, érdekes és sokszínû panelt állítottunk össze. Elôadóink más-más országból érkeztek, eltérô az életkoruk, a foglalkozásuk és a nézôpontjuk. Moderátortársam Dragan Klaic’ lesz, aki színháztudós és kultúraelemzô, a Mûvészetek és Örökség Európai Fórumának (European Forum for the Arts and Heritage) korábbi elnöke. Itt van velünk Rana Zincir, az észak-ciprusi Leaps of Faith igazgatója. Philippe Schmitter jól ismert politológus, aki a firenzei Európai Egyetemi Intézetben dolgozik, a Lengyelországból érkezett Lidia Makowska pedig Gdan’sk történelmi városában a Balti-tengeri Kulturális Központ igazgatója. 1

Ld. a Nyitóülésen. (a szerk.)

69

A kirekesztés kihívásai – küzdelem a kirekesztés ellen

A kirekesztés kihívásai – küzdelem a kirekesztés ellen A kirekesztésnek számos arca és formája van: okai és megnyilvánulásai mindig egyszerre gazdaságiak, szociálisak, politikaiak és kulturálisak. Ugyanez igaz azokra az eszközökre is, amelyekkel sikerrel vehetô fel a harc a kirekesztés ellen. A kultúra tehát ebben a kontextusban is egyszerre eszköz és cél. Ez az ülés a csoportok és egyének közötti távolság csökkentésének – nemcsak kulturális, hanem a kultúrát minden esetben eszközként is használó – modelljeit igyekezett vizsgálni. Miként szolgálhatja a kultúra legjobban a kirekesztés elleni küzdelmet társadalmainkban? Hogyan változtathatjuk a kulturális sokszínûséget zavaró és fenyegetô tényezôbôl értékké? Mi a különbség ebben a kontextusban a kulturális demokrácia megvalósítására irányuló erôfeszítések és az elmúlt évtizedek kultúrademokratizáló politikai kísérletei között? Mit kínál a kulturális demokrácia a perifériára szorultaknak és a kirekesztetteknek? Hogyan jelenjen meg a kirekesztés elleni küzdelem a különbözô szintû kulturális politikákban – kezdve a településektôl a régiókon és nemzeteken át az Európai Unióig?

Jennifer Williams A londoni Kreatív Közösségek Központjában (Centre for Creative Communities) dolgozom, és örülök, hogy itt lehetek. A konferencia két témája – a befogadás és a kirekesztés – közül ez az ülés az utóbbival foglalkozik. Áttekintjük a kirekesztésbôl adódó problémákat és különösképpen a kirekesztés elleni küzdelem lehetôségeit. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy négy kiváló elôadót üdvözölhetünk Európa különbözô részeirôl. Engedjék meg, hogy bevezetésképpen idézzem a csodálatos Peter Sellarst, aki a Los Angeles-i Mûvészeti Fesztivált rendezve a következôket írta: „A kultúra mindig a keresztezôdésekben születik – ahol találkoznak és keverednek egymással az emberek. A kultúra nem az egónkról, az olcsó esztétikai egónkról szól, hanem arról, hogy fel kell nônünk, szembesülnünk kell a világgal.” Mint a mûvészetekkel foglalkozók, kitüntetett pozícióból tudunk küzdeni azért, hogy a közösségek elfogadják saját sokszínûségüket, és egy reményeink szerint befogadó társadalomban élhessenek – olyan társadalomban, amely békés, és mindenkivel szemben méltányos. Én leginkább így definiálnám, milyen a jó társadalom. Ennek megteremtéséhez azonban komoly változásokra van szükségünk abban, ahogy szervezzük az életünket, ahogy gondolkozunk, ahogy cselekszünk. Mai elôadóink – ki-ki a maga módján – mind ezen dolgoznak Európa különbözô részein. Xavier Pérez Barcelonából érkezett. Mhora Samuel a londoni Kulturális Iparok Fejlesztési Ügynökségétôl (Cultural Industries Development Agency) azokról a tapasztalatairól fog beszámolni, amelyeket fiatal bangladesiekkel dolgozva szerzett Kelet-Londonban. Junghaus Tímea a magyarországi roma közösség tagja, és a roma mûvészet sajátos kulturális kihívásairól fog beszélni. Utolsó elôadónk a francia Jean Hurstel, az Európa Külvárosai (Banlieues d'Europe) elnöke.

85

A kirekesztéstôl a befogadásig

A kirekesztéstôl a befogadásig A kirekesztés és a befogadás ugyanannak az éremnek a két oldala, ezért gyakran lehetetlen úgy beszélni az egyikrôl, hogy ne említenénk a másikat. Ezt a szekciót annak szenteltük, hogy feltárjuk mindazokat az intézkedéseket, körülményeket és mechanizmusokat, amelyekre mind a közintézményeknek, mind a kulturális szereplôknek szükségük van. Nélkülük ugyanis nem tudják kialakítani azt a segítô környezetet, amelynek révén létrehozható és fenntartható a kultúra megnyilvánulásainak, létrehozásának, terjesztésének és cseréjének valóban befogadó közege. Hogyan lehet életre hívni egy olyan plurális társadalmat, amely eszmecserére és párbeszédre épül – ahol a kulturális állampolgárság nem betanult kényszerûség, hanem aktívan alakított közös érték? A kulturális befogadásra irányuló sikeres kísérletekrôl, három különbözô – közöttük egy nagy kulturális intézmény valószínûtlen közegében folyó – gyakorlati projektrôl hangzottak el tanulságos beszámolók. Az elôadók ugyan nem említették a minisztériumi vagy kormányszintû intézkedéseket, de ezt ellensúlyozta az önkormányzatok rendelkezéseinek összehasonlítása és a két legfôbb uniós kormányközi szervezet ilyen irányú munkájának a méltatása (az elnök illetve az utolsó megszólaló részérôl.

Chris Torch Egy stockholmi székhelyû svéd szervezet, az Intercult mûvészeti vezetôje vagyok. Az EFAH-ot, a Mûvészetek és a Kulturális Örökség Európai Fórumát is képviselem, ahol vezetôségi tag vagyok. Szerencsére az a téma, amellyel ma foglalkozunk, rendkívüli érdeklôdésre tartott számot, és nagyon sokan jelezték, hogy szeretnének részt venni ebben a szekcióban. Hadd mutassam be az elôadókat: André Akutsa, a FANFARE koordinátora, azé a marseille-i székhelyû hálózaté, amelynek léte, ha jól értem, éppen veszélyben forog – de André majd többet mond errôl. Víctor Cucurull, a barcelonai székhelyû Társadalomért és Kultúráért Alapítvány elnöke, aki többek között utcai mûvészettel is foglalkozik. Ô nemsokára egy zaragozai projektet mutat be nekünk konkrét példaként. Daniel Thérond, az Európa Tanács Kultúra és Kulturális Örökség Fôosztályának vezetôje, aki örömmel csatlakozott hozzánk a mai alkalomra, hogy áttekintést adjon az intézkedésekrôl, mihelyt már elôttünk van néhány konkrét példa. Dorota Ilczuk a PRO CULTURA Alapítvány és a CIRCLE nevû kulturális kutatóhálózat elnöke. Ô arról a felmérésrôl fog beszélni, amelyet hat európai város kulturális helyzetérôl készítettek. Végezetül Bernard Foccroulle fog beszélni, a La Monnaie, azaz a brüsszeli operaház mûvészeti vezetôje, aki éppen valami egészen innovatív módon igyekszik befogadó mûvészetet varázsolni abból a mûvészeti ágból, amelyet hagyományosan egyáltalán nem tartanak annak, fôként nem olyan nagynevû nemzeti intézmények esetében, mint a La Monnaie. Elôször azonban hadd szóljak egy pár szót arról a fogalomról, amely a befogadásépítésrôl szóló beszélgetésünk alapja: az interkulturális párbeszédrôl. Néhányan talán tudják, hogy Ján Figel', az oktatás és a kultúra európai biztosa a 2008-as évet a Kultúrak Közötti Párbeszéd (interkulturális dialógus)

101

Európa a polgárokért

Európa a polgárokért Ez az ülés valójában a konferenciába épülô egynapos szeminárium harmadik része volt, maga a szeminárium pedig a berlini központú kezdeményezés, a három évre tervezett „Lelket Európának” programnak a harmadik részét képezte. A projekt azt kívánja elôsegíteni, hogy kellô elismerést kapjon a városok és régiók kulturális szerepének fontossága az Európai Unió fejlesztésében. A szeminárium két korábbi részére ugyanazon a napon és ugyanabban az épületben került sor a régiók és városok meghívott képviselôinek részvételével. Az elôadók a „Lelket Európának” kezdeményezés szóvivôjének elnökletével részben azt foglalták össze, amirôl aznap a két zárt ülésükön folyt a vita. Az ülést az Európai Bizottság Oktatási és Kulturális Fôigazgatósága két munkatársának aktív részvétele jellemezte.

Volker Hassemer A „Lelket Európának” kezdeményezés szóvivôjeként szeretném hangsúlyozni, hogy a projekt az európai politikusok javát is szolgálja, mert Európának szüksége van a kultúrára: a kulturális elem döntô fontosságú ez európai egyesülési folyamat szempontjából. Az azonban, hogy hogyan használjuk a kultúrát Európa céljaira, nem a kultúra kérdése, hanem Európáé. Ez alkotja a munkánk alapját. Mi, a „Lelket Európának” kezdeményezôi, hat alprojekten dolgozunk, amelyek gyakorlati szinten is bemutatják ezt az eszmét. Ezen a konferencián a városok és régiók európai felelôsségével foglalkoztunk. Mint tudják, a városok és a régiók folyamatosan elutasítják a nemzeti kormányoktól és a Brüsszelbôl érkezô kulturális kezdeményezéseket. Azt mondják: mi állítjuk elô az európai kultúrát. És igazuk van. De tudatában kell lenniük, hogy ezzel a kijelentésükkel hallgatólagosan elfogadják az Európa iránti felelôsségüket a kultúra területén. Nemcsak helyi és regionális szinten kell felelniük a kultúráért, hanem európai távlatban is. Ebbôl a szempontból európai politikusok, és erre rá is kell ébredniük. Hároméves idôszakra tervezett munkánk célja a kulturális tevékenységek európai minôségének meghatározása a városokban és a régiókban. Ezt nem felülrôl lefelé irányuló tudományos megközelítéssel tesszük, hanem együttmûködésben magukkal a városokkal. Ezért ül itt velünk Scheytt úr is, aki az Európa Kulturális Fôvárosa 2010 címre pályázó németországi Essen kulturális ügyeiért felel. Essen Görlitz városával versenyez, amelyet Vogt professzor képvisel. Guy Dockendorf a luxemburgi Kulturális Minisztériumból érkezett. Ô felel a városért, a régióért és Luxemburgért mint Európa 2007. évi Kulturális Fôvárosáért. Jörn Rüsen professzor az esseni Mûvelôdéstudományi Intézet (Kulturwissenschaftliches Institut) vezetôje. És a legfontosabb ember, aki kulturális területrôl érkezett, majd az elmúlt húsz évet a politikában töltötte: Demszky Gábor. Nagy örömömre szolgál, hogy elsôként neki tehetem fel a kérdést: mit ad Budapest kulturális szempontból Európának?

Demszky Gábor Engedjék meg, hogy bevezetésképpen visszakalauzoljam önöket a történelmünkben. A Magyarországon reformkornak hívott XIX. század közepén Budapest neve Pest-Buda volt. A reformkor haladó módon kapcsolta össze a modernizációt és az európaizációt az ébredô

119

Záró plenáris ülés – A befogadó Európa ütemterve

Záró plenáris ülés – A befogadó Európa ütemterve A konferencia elôtt néhány nappal szörnyû terrortámadás történt Jordánia fôvárosában. Együttérzésük és szolidaritásuk jegyében a konferencia résztvevôi a jordániai kulturális miniszternek adták meg elôször a szót. A konferencia összegzéseképpen a felszólalók egyöntetûen azt emelték ki, milyen nagy szükség van új szellemû kulturális politikákra. Az uniós folyamatokat, különösen a kultúra bennük elfoglalt helyét illetô általános pesszimizmussal szembeszállva a felszólalók kiemelték, mennyire fontos a kultúra szerepe abban, hogy az Unió kijusson a jelenlegi zsákutcából. Ám szerintük ez a konferenciasorozat még értékesebb lenne, ha konkrét cselekvésre vagy projektekre vonatkozó javaslatok is születnének.

Mary Ann de Vlieg Köszönettel szeretném kezdeni. Hálás vagyok Bozóki Andrásnak, Magyarország kulturális miniszterének és kollégáinak, hogy munkájuk nyomán ez a konferencia létrejöhetett. Szeretnénk megköszönni nekik azt is, hogy a Budapesti Obszervatóriumot és a KultúrPont Irodát bízták meg a szervezéssel. Ugyancsak szeretnénk köszönetet mondani a segítô csapatnak, leginkább a tolmácsoknak. Hálásak vagyunk az országházbeli csodálatos megnyitóért is. A Mûvészetek és a Kulturális Örökség Európai Fóruma nevében elmondhatom azt is, hogy rendkívül kellemes és inspiratív élmény volt együttmûködni ebben a közös kalandban. Kellemes kötelességünknek éreztük, hogy az államok képviselôi mellett kellô helyet kapjanak a civil társadalom szereplôi is. Különleges alkalom ez, mert meghívtuk Amin Mahmudot, Jordánia kulturális miniszterét, hogy megossza velünk gondolatait. Tudjuk, hogy tragikus események történtek náluk, abban az országban, amely sikeresen ôrizte békéjét, annak ellenére, hogy konfliktuszónák ütközôpontja.

Amin Mahmud Megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek Magyarország kulturális minisztere meghívására, akivel az országaink közötti kétoldalú kulturális egyezményt készülünk aláírni. Nagyon nehéz volt számomra, hogy éppen ebben a kritikus idôszakban hagyjam el Jordániát, de mindenképpen itt szerettem volna lenni, hogy szólhassak a tisztelt résztvevôkhöz. Elôször úgy gondoltam, beszélek a fundamentalista mozgalmakról és arról, hogyan befolyásolják kulturális tevékenységünket, aztán úgy döntöttem, jobb, ha rövidre fogom mondandómat. Ezért most csak arra reagálnék, amit az elmúlt két napban hallottam. Az a feladatunk, hogy a legkülönfélébb társadalmi osztályokat és embercsoportokat bevonjuk a kultúra folyamataiba, és hogy átfogó változtatásokat vigyünk véghez. Ha ez sikerül, sokkal több pozitív és hatékony eredményt könyvelhetünk el, mintha csupán az éppen mûködô kulturális szereplôkre bíznánk a változtatás végrehajtását. A kulturális demokrácia általában elôsegíti pluralista látásmódok kialakulását, olyan látásmódokét, ahol különbözô ideológiák és doktrínák a

135

Zárás

Zárás Konferenciánk záróbeszédei a kulturális ügyek legmagasabb tisztségviselôi részérôl hangzottak el – mind az Unió, mind a fogadó ország képviseletében. Az Unió jelenlegi és jövôbeni elnökségének képviselôi, az Európai Bizottság elnöke, magyar részrôl pedig a nemzeti kulturális örökség minisztere és a miniszterelnök zárta a találkozót. A megszólalók hangsúlyozták, mekkora lendületet kap a kultúra ügye az UNESCO kulturális sokszínûségrôl kötött egyezményével és az európai interkulturális párbeszéd évének (2008) tervezetével. A legfelsôbb vezetôk szóltak arról, hogyan viszonyul a kultúra a gazdasághoz, a versenyképességhez, a foglalkoztatáshoz, és mennyire meghatározóak a kreatív és kulturális iparok. A konferencia egyik célja valóban az volt, hogy a kultúrára irányítsa a legfelsôbb döntéshozók figyelmét, kiemelve annak szerepét napjaink alapvetô kérdéseinek megoldásában. Barroso elnök urat idézve: „Budapest … sikeresen átvette a berlini és párizsi konferenciák stafétabotját, és ezzel hozzájárult ahhoz, hogy tovább fejlôdjön a kultúra iránti általános viszony.”

David Lammy Nagy örömmel vállaltam el a felkérést, hogy az egyesült királysági uniós elnökség nevében én zárjam ezt a rendkívül érdekes és gondolatébresztô konferenciát. Legelôször is hadd köszönjem meg Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak és Bozóki András miniszter úrnak, hogy ilyen nagyszerû vendéglátásban részesítettek bennünket Budapesten. Köszönet illeti Raj Isart és a Mûvészetek és a Kulturális Örökség Európai Fórumát is – az ô közremûködésük nélkül sem jött volna létre ez a konferencia. Az Egyesült Királyságban nemrégiben volt szerencsém vendégül látni a Magyar Magic nevû fesztivált. Nagy jelentôségûek az ilyen alkalmak, amikor betekinthetünk egymás kultúrájába az Unión belül – az európai multikulturalizmus csak így valósulhat meg. Csak dicsérni tudom a British Council és talán még inkább a londoni Magyar Kulturális Központ munkáját ezen a téren. Tudomásom van arról is, hogy a jövôben még több ilyen rendezvényt köszönthetünk majd. Megtiszteltetésnek érzem, hogy itt állhatok most önök elôtt. Választókörzetem, a londoni Tottenham mondhatja magáénak Európa egyik legjobb futballcsapatát, és valószínûleg a legsokszínûbb az Unión belül. Választópolgáraink több mint 180 nyelven értenek szót egymással, és – hagyományos mércével mérve – gazdaságilag a leghátrányosabb helyzetûek közé sorolhatók Nagy-Britanniában. Arra kifejezetten büszke vagyok, hogy a sokszínûségnek hála, egy nagy – és rendkívül élénk – kelet-európai közösséget is képviselek. Ezzel a sokszínûséggel választókörzetem európai mikrokozmoszt jelent – olyan mikrokozmoszt, amelyben ma élünk. Olyan Európát, amely bizony nyughatatlan. Hányszor néztük rémülettel az utóbbi hetek során az égô autókat és az utcai harcokat Európaszerte! Ahogy vérfagyasztó volt az a felismerés is nálunk Nagy-Britanniában, hogy magunk neveltük ki öngyilkos terroristáinkat: azokat a fiatalembereket, akik a feje tetejére állították a multikulturalizmussal kapcsolatos valamennyi elképzelésünket. Úgy hiszem, mindkét krízis abban a fokozatos elidegenedésben gyökerezik, amelyet fiataljaink egész generációja érez, legfôképpen az etnikai kisebbségek és a városi szegénység körében. De emellett hiszem azt is, hogy a nemzeti identitás krízise – ami ezzel az egésszel összefonódik – csak úgy oldható fel, ha új, immár mindent magában foglaló történetet írunk arról, kik is vagyunk.

147

Miniszteri dosszié

Miniszteri dosszié EURÓPAI KULTURÁLIS MINISZTEREK TALÁLKOZÓJA A BEFOGADÓ EURÓPA? LÁTÓHATÁR 2020 CÍMÛ KONFERENCIA ALKALMÁBÓL JAVASOLT NAPIREND 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Befogadó Európa? A kultúra szerepe az európai integrációban A Kultúrák Közötti Párbeszéd Európai Éve – 2008 Az UNESCO egyezménye a kulturális sokszínûségrôl A kulturális termékekhez való hozzáférés bôvítése Nyelvi sokszínûség Európában A miniszteri értekezletek szerepe

A javasolt napirendi pontokat az érintett felekkel való egyeztetés után állítottuk össze. Az adott napirendi ponttal kapcsolatban megfogalmazott kérdések mellett a dosszié a megbeszélésen felhasználható további információt is tartalmaz. 1. Befogadó Európa? Miként járulhat hozzá a kultúra az európai társadalmak kohéziójához? Mennyire eltérô a kultúra társadalmi szerepe a különbözô európai régiókban, például a tizenötök Európája, az új tagállamok és az (egyelôre) unión kívüli országok között? Milyen konkrét eredményeket várunk magától a konferenciától? Levonhatnak-e tanulságokat a kulturális miniszterek az európai befogadás hiányosságaira mutató jelenlegi jelenségekbôl? 2. A kultúra szerepe az európai integrációban Milyen szerepet játsszon a kultúra az integrációs folyamat jelenlegi megtorpanásának legyôzésében? Lehetséges lett volna-e elkerülni vagy enyhíteni a válságot, ha nagyobb szerephez jutnak a kulturális értékek és a kulturális együttmûködés? Milyen szerepet kapjon a kultúra az integrációs folyamatban, konkrétabban pedig a megújult lisszaboni stratégiában, amelynek célja kontinensünk versenyképességének növelése? 3. A Kultúrák Közötti Párbeszéd Európai Éve – 2008 Hogyan járulhatnak hozzá az egyes országok az Európai Bizottság által javasolt célok megvalósításához? Hol lehet többletforrásokat mozgósítani? Hogyan lehet a nemzeti kulturális politikákat ezekhez a célokhoz igazítani? Hogyan érinti ez a kezdeményezés azokat az államokat, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak, és hogyan vélekednek errôl a jelentôs európai kezdeményezésrôl?

159

Miniszteri munkaebéd

Miniszteri munkaebéd Emlékeztetô a Befogadó Európa? Látóhatár 2020 konferencia keretében 2005. november 18-án az Európa hajón rendezett munkaebédrôl Bozóki András miniszter úr a konferencia keretében jelen lévô miniszterek és delegáció vezetôk köszöntését követôen számos témakört megjelölt konzultációs lehetôségnek a munkaebéd keretében. Elsôként a Kulturális sokszínûségrôl szóló UNESCO egyezmény került megvitatásra, amelyet az UNESCO 33. Közgyûlésén elfogadtak a tagállamok, nem utolsósorban az Európai Unió tagállamai együttes fellépésének köszönhetôen. A magyar miniszter hosszasan méltatta az egyezmény elfogadásának jelentôségét, véleményéhez számos késôbbi felszólaló csatlakozott, többek között az Európai Bizottság kultúrát is felügyelô jelenlévô tagja, Ján Figel' is. Az európai biztos hozzászólásában részletesen bemutatta az Európai Unió 2008-as programját, vagyis hogy a 2008-as esztendô a kultúrák közötti párbeszéd éve lesz. Elmondta, hogy a programra 10 millió eurót szán az EU a központi költségvetésbôl, de ennél sokkal fontosabbnak tartja, hogy a kezdeményezést tegyék magukévá a tagállamok, áldozzanak nemzeti költségvetésükbôl is a programokra. Portugália kulturális minisztere fontosnak találta, hogy a minisztereknek, mûvészeknek, társadalomkutatóknak és kultúraszervezôknek közös fórumot nyújtó rendezvények sorozata folytatódjon. Üdvözölte az UNESCO Kulturális sokszínûségrôl szóló egyezményét, és rámutatott, hogy a dokumentum alkalmazása jótékonyan hat majd a kulturális befogadás eszményeinek megvalósulására is. Hasonló hatást remél az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelmérôl szóló keretegyezményétôl. A román Kulturális Minisztérium képviseletében jelenlévô államtitkár felszólalásában üdvözölte a 2008-as kezdeményezést. Valamint bejelentette, hogy 2006. március 16-19. között e témakörben – kultúrák közötti párbeszéd – nemzetközi konferenciát szerveznek Bukarestben. A kérdéshez kötôdôen tudományos találkozókat is terveznek a román fôvárosban. A spanyol kulturális tárca képviseletében részt vevô tisztviselô hozzászólásában méltatta az elfogadott UNESCO egyezményt, amely Európa egységét és erejét mutatta meg véleménye szerint. Bejelentette, hogy Berlin, Párizs és Budapest után a következô nemzetközi konferenciát Spanyolország rendezi meg, 2006. április 27-28. között Granadában. Kifejtette, hogy az Európai Unió tagállamainak az ehhez hasonló nagy volumenû, nemzetközi konferenciák elôkészítésében, témakörei kidolgozásában is a szorosabb együttmûködésre kell törekedniük. Szólásra emelkedett a munkaebéd során a norvég kulturális tárcát képviselô államtitkár is. A 2008-as uniós programhoz kötôdôen javasolta, hogy az abban az évben Európa Kulturális Fôvárosa címet birtokló városokat is érdemes bevonni az elôkészítésbe, hiszen kibôvíthetik és felerôsíthetik az uniós elképzeléseket. A munkaebéd során felszólalt a máltai kulturális miniszter is. Véleménye szerint érdemes még erôteljesebbé tenni a kulturális és nyelvi sokszínûséget az Európai Unióban, különösen fontos lehet ez az ún. kisnyelvek okán. Kiemelt jelentôséget tulajdonít a kulturális konferenciák sorozatának, illetve annak, hogy ez a kezdeményezés folytatódjék a jövôben is. A jelenlévô bolgár miniszterhelyettes szintén elismerôen szólt a kulturális konferenciák szerepérôl a bôvülô Európai Unióban, kiemelve a politikusok mellett megjelenô kulturális szakemberek szerepét e tanácskozásokon. Hozzászólásában aláhúzta, hogy a most taggá váló Románia és Bulgária már egy megváltozott képet mutató Európai Unióba lép be 2007 folyamán. Úgy véli az általános európai kiábrándultság idôszakában a kultúra maradt az egyetlen terület, ahol valóban bôvíthetô, mélyíthetô az együttmûködés hosszú távon.

175

Elôadók életrajza

Elôadók életrajza AKUTSA, ANDRÉ A Fanfare koordinátora, Marseille (Franciaország) André Akutsa koordinátorként dolgozik a francia Fanfare hálózatnál, melynek az a célja, hogy a mûvészet és a kultúra új jelenségeivel foglalkozó nemzetközi szervezeteket tömörítse. Figyelmük középpontjában 2002 óta az áll, milyen szerepet kap a kultúra a regionális fejlesztésben és a társadalmi integrációban. André Akutsa a togói nemzetközi színházi fesztivál, a FESTHEF egyik alapítója és fôtitkára volt (1995-2001). Dolgozott a togói Terület- és Tájtervezési Minisztériumban (1996-2001), majd az AFAA projektet vezette a francia Külügyminisztériumban (2002). A Lomé-i Egyetemen végzett szociológia szakon (1997), majd nemzetközi mûvészeti együttmûködésbôl szerezte M.A. (DESS) fokozatát a Párizsi 8. Egyetemen (2002). Mivel már öt éve Franciaországban él és dolgozik, André Akutsa egyszerre érzi magát afrikainak és európainak. Jelenleg elsôsorban a kelet-európai posztkommunista társadalmak kulturális fejlôdése érdekli – ezeket igyekszik összevetni az afrikai társadalmakban tapasztalható jelenségekkel.

BARROSO, JOSÉ MANUEL Az Európai Bizottság elnöke José Manuel Barrosót 2004 novemberében választották az Európai Bizottság elnökévé. A portugál parlamentnek 1985-ben lett tagja, épp abban az évben, amikor országa aláírta a csatlakozási szerzôdést az Európai Unióval. 1999-ben a Szociáldemokrata Párt elnökévé választották, és pártja gyôzött is a 2002-es parlamenti választásokon. Azóta, hogy 46 évesen Portugália miniszterelnöke lett, nagyszabású gazdasági és szervezeti reform-programot indított útjára a portugál nemzetgazdaságban. A Lisszaboni Egyetemen tanult jogot, és a Genfi Egyetemen szerezte M.A. fokozatát politikatudományból. Az azóta eltelt több mint húsz év alatt a tudományos munka és a politikai szereplés egyaránt jelen van az életében.

BOZÓKI ANDRÁS A nemzeti kulturális örökség minisztere, Magyarország Bozóki András 2004-ben, a Gyurcsány-kabinet felállításakor lett a nemzeti kulturális örökség minisztere, emellett egyetemi tanár a Közép-Európai Egyetem Politikatudományi Tanszékén. Vendégprofesszor volt a New York-i Columbia Egyetemen (2004), elôtte vendégtanár a northamptoni Smith College-ban (1999-2000), a Mount Holyoke College-ban (2000) és a Hampshire College-ban (2000) – Massachusetts állam három fôiskoláján. 1993 óta docens az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Jogszociológia Tanszékén. Bozóki András 1983-ban végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, 1985-re pedig a szociológia szakot is elvégezte az ELTE Szociológiai Intézetében. Kandidátusi kinevezését 1992-ben kapta meg a Magyar Tudományos Akadémiától, 2005 óta pedig egyetemi tanár az ELTÉ-n. Számos nemzetközi projektben vett részt vendégkutatóként, az érintett intézetek között szerepel

177

BUDAPEST, 2005. november 17-19.

Elôadások, hozzászólások I R O D A

BEFOGADÓ EURÓPA? LÁTÓHATÁR 2020

K U L T Ú R P O N T

K U L T Ú R P O N T

I R O D A

Szerkesztette: Inkei Péter, Lázár Barbara, Zongor Attila

Befogadó Európa? Látóhatár 2020 Elôadások, hozzászólások