Megjelenik negyedévente Balázsfalván
Református Egyházközség
RMDSZ szervezet Szülőföldünkért Egyesület gondozásában
VII. szám 2008 május 11
Római Katolikus Plébánia
Maradnak az igazak és a jók! A tiszták és a békességesek... Wass Albert:Üzenet haza
Pünkösd 2008
A Lélek erejében
„És most hallgass Jákób,
én szolgám, és Izrael, akit én elválasztottam. Így szól az Úr teremtőd és alkotód anyád méhétől fogva, aki megsegít: Ne félj, én szolgám, Jákób, és te igaz nép, akit elválasztottam! Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra, kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. És nevekednek, mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál.” Ézs 44,1-5 Templomba menet, vagy templomból jövet, vagy éppen a padban ülve sok mindenről beszélnek az emberek. Mindenki azt mondja, ami benne van: a keserűségeit, a bánatát, gyászát, betegségét, haragját, vagy éppen örömét osztja meg azokkal, akik ténylegesen, vagy látszólag meghallgatják. „És most hallgass”- mondja az Úr az övéinek, vagyis hallgass el és hallgass rám… Az első pünkösd óta szól a prédikáció, és amikor az Isten szól, a gyülekezetnek el kell hallgatnia, el kell hallgattatnia saját magát, hogy meghallhassa az Isten akaratát. Az Ézsaiás könyvében említett gyülekezet épp fogságban van, a sehová se tartozás érzése tölti be, és ebben a helyzetben van a mennybemenetel után magára maradt gyülekezet is, és ebben a helyzetben vagyunk sokszor mi is, éppen ezért tudjuk csak azt szólni, ami bennünk van. Erre válaszol az Isten: nem vagy magadra Izrael, mert elválasztottalak, szolgám vagy. Aki pedig Isten tulajdona, az Isten védelme alatt áll (1 KT), az nincs kiszolgáltatva sem a sorsnak, sem a csillagoknak. Ne félj – mondja az Úr: ez hangzott el az első karácsonykor az angyalok által (Lk 2,10), így bíztatta az angyal az asszonyokat az első húsvétkor (Mk 16,5-6), és ez hangzott el az első pünkösdkor is. Mi sokszor érezzük úgy, hogy munkánk, életünk elértéktelenedett. Elhagyott gyermekek, egyedül maradt öregek, elhagyott férjek és feleségek, munkanélküliek, vagy csak munkájuk nehézségében elfáradtak, az emberi gonoszságtól meglankadtak mind úgy érzik, nem érdemes cselekedni, hisz életük, munkájuk értéktelen. De Isten ezt üzeni: Ne félj, szolgám vagy, elválasztottalak. Folytatas a 2. oldalon
1
Leonardo da Vinci - a híres festő és feltaláló élete vége felé egyszer találkozott sétája során egy maszatos gyermekkel, akinek se apja, se anyja nem volt: az utcán nőtt fel. Leonardo ennek a gyermeknek szeméből oly sok kópéságot, kedvességet látott kiolvasni, hogy megkedvelte a gyermeket és hazavitte palotájába. Tiszta ruhába öltöztette, szolgái közé fogadta, s meghagyta a többi szolgának, hogy ügyeljenek a gyerek modorának csiszolgatására. Leonardo nőtlen ember lévén nem volt örököse és már azon gondolkodott, hogy ezt a gyermeket teszi meg örökösévé. De a gyermek egy napon furcsa követeléssel állt elő. Annyi mindent kapott már tőle, de egyet nem adott: édesanyát. Adjon neki anyát, mert anélkül ezt az életformát nem tudja elviselni. Leonardo tehetetlen volt ebben a kérdésben, ezért a gyermek egy napon megszökött tőle. Lelkünk élete is hasonló ehhez a kis gyermekéhez: piszkosak vagyunk mi is a bűntől, de mégis vágyunk a szebbre, a jobbra, s mindenekelőtt vágyunk egy igazi édesanyára, lelkünk édesanyjára. A Szentlélek lelkünk édesanyja, mert az ő segítségével tisztulhatunk meg a bűnöktől és leszünk az isteni élet részesei. Mert mi az édesanya feladata? Életadás, táplálás, erősítés. A Szentlélek életet ad: már a keresztségben részesít isteni életben, de ha utána elbukunk, akkor újra és újra életet lehel belénk a szentgyónás által. Táplálja lelkünket az általa sugalmazott szent könyv, a Szentírás által. Megerősít bennünket a bérmálás szentségében. Az édesanya egyik fontos feladata, hogy megismertesse gyermekét az apjával. Hiszen minden gyermek először csak az édesanyját ismeri, mert vele van szoros kapcsolatban. A Szentlélek megismertet bennünket a Mennyei Atyával. Általa mondhatjuk ki az Istennek azt, hogy mi Atyánk - én Atyám. jó édesanya megismerteti gyermekét testvéreivel. Így a Szentlélek is megismertet bennünket elsősorban idősebb testvérünkkel Jézus Krisztussal és a többi testvérünkkel is: a megkereszteltekkel, az Egyház tagjaival. Folytatas a 2. oldalon
Pünkösd 2008
A Lélek erejében
Folytatás az 1. oldalról
Folytatás az 1. oldalról
Isten számára minden ember értékes, minden ember használható. Ott, és akkor Izraelnek a babiloniak között kellett hirdetnie Isten igéjét: „Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetségeinek megépítésére, az Izrael megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen.” – mondja az Úr azoknak, akik azt hitték, hogy a fogságban semmit sem ér életük, a rabságban nem kellenek az Istennek. Itt és ma reánk is az Ő Igéjének hirdetését bízza – szóban és tettben egyaránt. Reánk bízza mindazokat, akiket a környezetünkbe helyezett, hogy azokról gondoskodjunk, és azokat Istenhez vezessük. De mi adhat erőt az erőtlenség idején? Hogy adhatnék én – kérdeznék sokan – ha úgy érzem, nekem sincs semmim, sőt én szorulok mások segítségére? A mi világunk kiszáradt világ és szomjúhozó, mind testileg, mind lelkileg. Fásultak vagyunk, és nem érdekel semmi és senki. Elég a magunk baja, nemhogy még másét is a vállunkra vennénk. Elfelejtünk imádkozni, templomba járni, de nincs időnk barátainkra és ismerőseinkre sem. Saját gyermekeink baja sem tud érdekelni, nincs időnk és erőnk meghallgatni őket sem, nemhogy idegenekkel, árvákkal, elhagyottakkal, vagy rászorulókkal tudnánk foglalkozni. De éppen ezért gyermekeinknek sincs idejük reánk, és idősebb korban egyre inkább egyedül maradunk, hisz a gyermek csak azt tudja visszaadni, amit tőlünk kapott. És ebbe a sivár életbe kiált bele Isten, és új erőt ígér: „vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra” – ez nem csak afféle viráglocsolás, hanem életet adó folyó, amiből állandóan meríteni lehet – ”Kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre”. Aki meg akar újulni, annak tudnia kell, hogy csak a Szentlélek adhat igazi megújulást, olyan életet, amely nem csak keseregni tud, hanem vigasztalni is, nem kilátástalan, hanem reményteljes, nem halálfélelemmel, hanem hittel telt és nem önző, hanem segítőkész. És a hívő ember azt is tudja, hogy gyermekeink általunk áldatnak meg, általunk lesznek vagy Istennek szolgái, vagy Isten ellenségének szolgái, mert Isten nem csak reánk, hanem a mi gyermekeinkre is kiönti az Ő Szentlelkét és a mi gyermekinknek is adja az Ő áldását. És mi többet kívánhatnánk és adhatnánk mi gyermekeinknek, mint Isten szeretetét, oltalmát, áldását? Amikor az ember kapja a Szentlelket, akkor csak egyet tehet: megvallja hitét és másoknak is hirdeti mindazt a jót, amit az Isten vele tett: „Ez azt mondja: az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: az Úré vagyok” – Eljön az idő, amikor a mostani babiloni foglyok büszkén vallják majd: az Úré vagyok – mondja Ézsaiás. És ezt várja tőlünk is az Isten, hogy szóval és tettel valljuk, hogy Övéi vagyunk. Jövünk semmit sem hozva ide, az Úr színe elé, és Ő megszólít: hallgass rám, vigasztal: ne félj, elválasztottalak, szolgám vagy, használni akar bennünket és értékessé tenni, és ehhez adja az Ő Szentlelkét és áldását, sőt gyermekeinket is megáldja általunk. És végül küld az Ő szolgálatára, mint ahogy Krisztus küldte tizenkét tanítványát szerte e világba. Igazi pünkösd ott van, ahol ezt megtapasztalva egész életünk vágya ez lesz: felvállalni mindazt és mindazokat, amit, és akiket reánk bízott, hirdetni bátran, önként, tettben és szóban: az Úréi vagyunk – mindörökké: Ámen
A Szentlélek indította el az Egyházat, a Szentlélek az, aki a mi nagy családunkat, az Egyházat összetartja és ebben a nagy családban mindannyiunknak megszabja feladatát. Szebben nem is tudta volna szemléltetni ezt a dolgot Szent Pál, mikor az Egyházat az emberi testhez hasonlította. A testben minden tagnak megvan a maga feladata: a kéznek a lábnak, a szemnek, a fülnek, a szájnak és még sorolhatnám tovább. Ezeket a feladatokat nem lehet felcserélni és nem lehet nélkülözni. A kéz nem láthatja el a láb feladatát, a szem a szájét, az orr a fülét. A test nem mondhatja a kéznek, hogy nincs rád szükségem, mert akkor nem tud fogni, a szemnek, hogy nincs rád szükségem, mert akkor nem lát, a fülnek, hogy nincs rád szükségem, mert akkor nem hall. Ha a testről levágják a kezet, az vajon tovább él és teszi feladatát? Ha levágják lábát, vajon tovább járkál magában a láb? Nem kell hozzá különösebb tudás: tudjuk jól, hogy nem és egyetlen testrész sem magában. Ugyanígy van a lelki életünkkel is. Ha nem engedjük működni a Szentlelket bennünk, ha nem gyakoroljuk vallásunkat, akkor az Egyház testének holt tagjaivá válunk. Kicsit talán megdöbbentő a hasonlat alkalmazása, de ki kell mondani: ha ti - gyerekek - az elsőáldozást, bérmálkozást csak egy szép ünnepnek tartjátok, nem pedig egy új élet kezdetének, akkor ti is az Egyház nagy családjának holt tagjai lesztek. De ha továbbra is eljártok a templomba és a hittanra, akkor az Egyháznak nagyon fontos testrészei lesztek, nagyon ügyes keze, gyors lába, éles szeme, és még sorolhatnám tovább. A mai ünnepen gondolkozzunk el azon, hogy mennyire engedjük működni bennünk a Szentlelket, aki lelkünk édesanyja. Engedjük-e hogy tápláljon, erősítsen, és az Egyház nagy családjának életképes, hasznos tagjaivá tegyen. Ha úgy találnánk, hogy nem adtunk elég teret neki, nem kell feladni: Istennél mindig van újrakezdés, Isten mindig hajlandó elfelejteni azt, ami volt. Kérjük a mai ünnepen a Szentlelket magunkra, családunkra, és azon kis testvéreinkre, akik a Lélek adományaként édesanyjuk nyelvén hallják az igét, akarnak tanulni, hogy a Lélek legyen a szülők kijózanítója, tanítók elméjének megvilágosítója, mindannyiunk örök szerelme. Lóri atya
Pünkösd Reviczky Gyula
Piros pünkösd öltözik sugárba, Mosolyogva száll le a világra. Nyomában kél édes rózsa-illat, Fényözön hull, a szívek megnyílnak. Hogy először tűnt fel a világnak: Tüzes nyelvek alakjába' támadt. Megoldotta apostolok nyelvét, Hirdeté a győzedelmes eszmét. Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed' Ma is minden bánkódó szívének, Hogy ki tévelyeg kétségbe', homályba': Világító sugaradat áldja. Habozóknak oldjad meg a nyelvét, Világosítsd hittel föl az elmét. Hogy az eszme szívből szívbe szálljon, Diadallal az egész világon! Piros pünkösd, szállj le a világra, Taníts meg új nyelvre, új imára. Oszlasd széjjel mindenütt az éjet, Szeretetnek sugara, Szentlélek!
Németh Réka lelkipásztor
2
A BÚZÁSBOCSÁRDI TEMPLOMRÓL...
A templom az a hely, ahol a gyülekezet vigaszt
A korai templom résablakai a szentélyben megmaradtak. A nyugati, csúcsíves ajtó már bővítésről tanúskodik. 1467ben Buzásbocsárd Simon nevű plébánosa Háporton határjárásban az erdélyi káptalan küldötte.”5 “A megyei területek építészeti alkotásainak irányítása nem annyira helyhez, mint inkább főúri és középnemesi családok építészeti tevékenységéhez köthető.”6 Továbbá Entz Géza leírja azt is, hogy a gótikus épületek legnagyobb részét a falusi építészet egyházi része képezi, amely a vidékiességnek minden fokán bámulatos változatossággal és az egyszerű szerkezetek gazdag formakincsével nyűgöz le. A gótikus építészet jegyei a karzat bordázatán, gyámköveken mutathatók ki. Jelentős alakítások módosították belső terét a XVII. században. Erre utal a hajó reneszánsz ajtókerete, egy vésett fölirat és az 1657-ben készült egyszerű, díszítésmentes szószék. A templom orgonája pedig 1867-ben épült Kolonics István orgonaépítész irányításával. 1957 június 30-i presbiteri gyűlés alkalmával a 33-1957 határozat szerint, Pataky Pál búzásbocsárdi református lelkész felolvassa a Nagytiszteletű Esperesi Hivatal 1917. számú leiratát, amelyben közli az Igazgatótanács-1957. számú értesítését, mely szerint a Búzásbocsárdi templom nincs felvéve a műemlékek közé s így minden engedély nélkül javítható. 1963. év júniusában és augusztusában pedig a Főtiszteletű Igazgatótanács műszaki osztályától kiszállottak az egyházközségbe és felmérték, lefényképezték a templomot, tornyot, harangot, úrasztali terítőket, klenodiumokat, melyeknek régiségi jellegük van. A templom felvétetett a műemlékek sorába. A toronynak népművészeti jellege is van a zsindelyes torony miatt. Ugyanakkor megállapították, hogy egy éven belül okvetlenül sürgős a torony fedése. A presbitérium elmulaszthatatlannak tartja a torony befedését, ugyanis zsindelyfedele lyukacsos, a csillagot újból kellene készíteni, a villámhárító is leesett, sőt a szarufák is már rothadásnak indultak. Szintén presbiteri jegyzőkönyv tanúskodása szerint, mely 1950. február 4-i keltezéssel szerepel, a lelkipásztor felkéri a presbitériumot, hogy határozzon a templom megnagyobbítása érdekében, mivel a hívek részére nem áll rendelkezésre elég pad. A presbitérium elhatározza, hogy a templomi kar hátulsó részét megnagyobbítja úgy, hogy 2 sor pad helyett 5 sor legyen, s a templom déli oldalán új kart épít. A karzat és padok el is készültek (1951 január 30 – Jkv.). Az 1938. június 7-i presbiteri jegyzőkönyv arról értesít, hogy a presbitérium közös emlékkő felállításához 500 „leuval” járul hozzá és ragaszkodik régebbi határozatához is, mely szerint a templomban emlékkövet fog elhelyezni a világháborúban elesett hősök emlékére, mely emlékkövet egy magyarigeni kőfaragó mestertől rendeli meg, amely kövek táblája párkánnyal ellátva 800 lej, a betűk pedig egyenként aranyozva bevéséssel együtt 3 lejbe kerülnek. A hősök neveinek sorrendjét a hozzátartozók kívánságára a hozzájárulás mértéke szerint állapítja meg. Arany János, Az örökség „Azok a magyarok, kik e hazát Véren vették, vérrel ótalmazák Azok a magyarok, ha riadót fúttak, A halál képétől nem messze búttak.”
talál lelki sebeire. Templomának fala, mennyezete, tornya, minden kis része őrzi ősei zsoltáréneklését, imádságát. Itt kereszteltette gyermekeit. Itt vallott örök hűséget Istennek és hitvesének. Mi magyarok itt siratjuk elvesztett hazánkat. “Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre, nem is tudja, feltámad-e, elpihenne mindörökre.”1 Itt könyörgünk újabb hajnalhasadásért, újabb feltámadásért. Itt hiszünk az Istenben, hiszünk az örök igazságban... Itt vannak a legszentebb emlékek. A külföldre elszármazottak szemei hamar megnedvesednek mindjárt az elhagyott hazáról szóló első szó után. Hány magyar mondta elérzékenyülve, hogy akármilyen jól megy is ott kint a dolga, sokszor úgy húzza valami haza a lelkét, a szívét: az édesanyja sírja, az elhagyott templom tornya, a harangok szava… Ezen szórványvidék gyülekezeteinek vallomása lehet: “sok küzdelmen, sok szenvedésen, sok megpróbáltatáson vezetett át minket Mennyei Atyánk, de templomainkat mindig egyforma szeretettel szorítottuk szívünkhöz, egyforma szeretettel áldoztunk értük, egyforma szeretettel sirattuk azokat, mikor erőszakkal elvették tőlünk, egyforma szeretettel tettük össze erőnket, csakhogy újakat emelhessünk helyettük… csak legyen templomunk, hol Isten dicsőítésére összegyűlhetünk és szent Igéjével élhetünk.”2 “Templomnak nevezzük azt az eszmei helyet, ahol Isten a maga dicsőségét azoknak, akik őt imádják, megmutatja.…3 A Búzásbocsárdi templom a település központjában építtetett s ezzel is kifejezi a vallási élet centripetális erejét s jelentőségét. Körülötte szabad tér van, amely a maga közbevetettségével elválasztja Isten különálló hajlékát az emberek profán hajlékaitól. A templom tornya kiemelkedik a falu fölé, s messziről mutatja a vándornak, a dolgozónak a “toronyirányt”. A templom nagyon is beillik a falu környezetébe, hiszen nem óriási dóm, nem monumentális bazilika, hanem a gyülekezet egykori számbeli méretéhez szabott, később bővített falusi templom. “Bármely református gyülekezetet meg lehetne ölni azzal, ha a Szent Péter templomát ajándékoznánk neki gyülekezeti hajlékul. Kénytelen volna benne magának egy “szent sátort” építeni.”(Ravasz László) Szakvéleményezés szerint Szent István-kori templomként emlegethetjük a búzásbocsárdit, ugyanis a jelenlegi tanyavilág egykori falutelepülésekre utal, melyek lakossága kénytelen volt tudomásul venni és engedelmeskedni a királyi rendeletnek: minden 10 falu templomot építsen. Egy XX. századi templomjavítás alkalmával előbukkant falfreskókat, melyek a Szent László legenda bizonyos epizódjait ragadja meg, az emberi tudatlanság és könnyelműség újabb hallgatási időszakba kényszerített. Ezekből 2007. nyarán egy töredék került elő, amely feltételezés szerint egy köntösnek a része. A jelenlegi búzásbocsárdi református templom 1332-ben plébániatemplomként szerepel. Ebben az évben Mihály nevű papja, a pápai tizedjegyzék szerint 6 dénárt fizet, majd 40 dénárt. 1333-ban 9 dénárt. 1334-ben Mátyás nevű pap 25 dénárt és 12 montan dénárt. 1334-ben újra 30 dénárt.4 1
József Attila: “Bús magyar éneke” című verse. Magyar Református Templomok – Dr. Kováts I. István theol. professzor írásából – I. kötet, 1942. 3 Magyar Református Templomok – Dr. Ravasz László írásából. 4 Györffy: i.m.II.135, Documente XIV.C.III.124, 138, 159, 182, Beke: Az erd. egyházmegye. 79, Batthyaneum. II. 140 2
5
Entz Géza: “Erdély építészete a 14-16 században”, Kolozsvár,1996,
134 oldal.
3
6
U.o. 216. oldal.
A templomhoz hozzátartozik egy bizonyos rendtartás is, amelyről általában Ravasz László a következőképpen ír: “Az Isten háza alapjában véve családi ház. A családfő maga Isten, mi a körülötte letelepedő sereg az ő házanépe. Elvben mindenki egyenlő – de a család fogalma hozta magával azt, hogy tagjai között rendet kell tartani. Előbb jönnek az öregek, azután a fiatalok.”1 Ez a bizonyos rend többékevésbé megtalálható a gyülekezeti élet jelenében, mint ősrégi hagyományra épülő rendtartási szokás. Ugyanis a templomban úrvacsora osztás alkalmával előbb a férfiak, azután az asszonyok állnak ki, legvégül pedig az ifjak. Szép szokás szerint pedig a frissen konfirmáltak külön csoportot alkotva utolsókként úrvacsoráznak. A rendes vasárnapi istentiszteletek alkalmával a gyerekek nincsenek távoleső, eldugott csoportban magukra hagyva, hanem a presbiterek szeme előtt ülnek a karzaton az első sorban. Ez is mintegy igazolja azt, amit Ravasz László fogalmaz meg a gyerekekről, hogy “lehetőleg elől üljenek mindenkinek a szeme láttára.” A buzásbocsárdi templom múltjában, jelenében és jövőjében benne van a buzásbocsárdi magyar református közösség titka. Az, aki ragaszkodik templomához, továbbá a templomban elhangzó Igéhez, továbbá a templomban megtapasztalt mennyei közösséghez és az ott tanult hithez, az megmarad, a többi pedig elvész.
Egyke, vagy egy se?
E
bben az évben is megünnepeltük az Anyák Napját, mint olyan sokszor eddig is. Ha jól belegondolunk, nincs is senki, aki úgy megérdemelné az ünneplést, mint az édesanyák, akik új életet hoznak a világra. Nem tudok annál felemelőbbet, nagyszerűbbet elképzelni egy család életében, mint amikor megszületik az első gyermek. Nem hiába nevezték a régiek a gyerekszületést „gyermekáldás”-nak, mert valóban isteni áldásnak érezzük azt a pillanatot, amikor új élet jön a világra. Ugyanígy természetes volt, hogy a leendő anya szülés előtti állapotát „áldott állapot”-nak nevezték. Ma már ezt az állapotot nehezebben elviselhetőnek tartják és „terhesség”-nek nevezik. Tehát teljesen megváltozott az anyaság fogalma a modern, egészen elanyagiasodott társadalomban. A megváltozott felfogás, sajnos erősen érezhető a szülések számának rohamos csökkenésében. Különösen jól érzékelhető ez a szórványban élő népcsoportoknál. A fiatal családalapítók sok esetben megelégszenek egy gyermekkel, vagy nem is kívánnak gyereket. Ennek oka lehet anyagi, vagy kényelmi, de sok esetben a karrier utáni hajszában a nőnek nincs ideje gyerekszülésre és nevelésre. A jelenség nem új, csak a kiváltó okok változtak meg, legalábbis azok egy része, és a modern társadalom által létrehozott újabb kiváltó okok jelennek meg. Gróf Széchényi Imre már 1907-ben felhívta a Magyar Országgyűlés figyelmét az egyke-problémára, amit akkor bizonyos érvényben levő törvények (örökösödési- és más) megváltoztatásával próbáltak megoldani. Nálunk, a szórványban az a komoly probléma, hogy az amúgy is kisszámú csoportok lassan teljesen elsorvadnak és lassan-lassan nem fogunk hallani magyarul verset mondó, daloló gyermekeket, megszűnnek a magyar óvodák, iskolák, és nem lesz, aki magyarul imádkozzék, mert nem lesz, akit megtanítsunk magyarul imádkozni.
Váncza Lajos Lelkipásztor
Dr. Biró József
Anyu
1
Magyar református templomok: Dr. Ravasz László írásából.
4
Tudok egy varázsszót, ha én azt kimondom, egyszerre elmúlik minden bajom, gondom.
"Anyu, anyu! Anyu!" hangzik este-reggel, jaj de sok baj is van ilyen kis gyerekkel.
Ha kávé keserű, ha mártás savanyú, csak egy szót kiáltok, csak annyit, hogy: anyu!
"Anyu! Anyu! Anyu!" most is kiabálom. Most semmi baj nincsen, mégis meg nem állom.
Mindjárt porcukor hull kávéba, mártásba, csak egy szóba került, csak egy kiáltásba.
Csak látni akarlak, anyu, fényes csillag; látni, ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak.
Keserűből édes, rosszból csuda jó lesz, sírásból mosolygás, olyan csuda-szó ez.
Látni sietséged, angyal szelídséged, odabújni hozzád, megölelni téged
A balázsfalvi magyar iskola megalakulása és működése
Önálló magyar iskolánk alapítója az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, amelynek balázsfalvi köre 1885. július 9-én alakult. Feladatai a következők voltak: „Balázsfalván a kisdedmagyarság számára magyar kölcsönkönyvtár, elemi népiskola, magyar jellegű hitelintézet, a ref. Egyház újjászervezése és kisdedóvó létesítése” Az EMKE kör első létesítménye Balázsfalván az EMKE könyvtár, amit a tagok lelkes hozzájárulásával folyamatosan bővítettek. 1889-ben az EMKE a Balázsfalván felállítandó iskola alapra gyűjtött. A begyűlt összegekből, valamint a megye és a központ által küldött támogatásokból az EMKE kör első legfontosabb létesítménye az EMKE Iskola és internátus, melyeknek további támogatását és felszerelését az EMKE balázsfalvi köre biztosította. Az iskola internátusában lakó szegény tanulókat, megállapodás szerint, a magyar családok látták el. Az EMKE kör mulatságokat, összejöveteleket szervezett, melyek bevételét ugyancsak a szegény tanulók ellátására, ruháztatására, az iskola működtetésére és a könyvtár állandó gyarapítására fordította. 1901-ben az EMKE Iskolát, a balázsfalvi körnek már 1899-ben megfogalmazott kérésére államosították, majd emeletes iskola épült, amelyben a tanítás 6 tanerővel kezdődött. 1902-ben megszűnt az EMKE Iskola, melynek helyébe EMKE Óvoda létesült egy óvonővel. Az EMKE Kör a könyvtárát átengedte a Magyar Kaszinónak, gyarapítás céljából. Mivel az EMKE iskola megszűnt, szükség volt felekezeti iskolára. 1919-ben felekezeti iskola indul a kántori lak egyik szobájában, azután pedig az EMKE óvoda helyiségét átadták egy évre bérmentesen református iskola helyiségnek. A helyi Főszolgabíróság rendelete szerint az egész EMKE-telket a rajtalevő épületekkel klinikai célra átvették, az egyház Igazgatótanácsa pedig a református óvoda felállítását, illetve az EMKE óvoda felekezetivé tételét nem engedélyezte. Az Igazgatótanács következő évben elrendeli a felekezeti népiskolák szervezését, a presbitérium Vesmás Sándort alkalmazza kántor tanítónak. Az iskola szervezéséhez a római katolikus leányegyház anyagilag is hozzájárult, ezért két iskolaszéki tagságot kapott. A magyarság száma egyre jobban csökken. A református egyház adataiból kitűnik, hogy míg 1910-ben a gyülekezet lélekszáma 464 volt, addig 1937 végére lecsökken 390-re. Az 1937/38-as tanévben 24 tanköteles járt az elemi iskolába, középiskolába a vidékről bejárókkal kb. 40. Vesmás Sándor kántortanító 1938. december 31-ével, túlhaladott korára és egészségügyi állapotának megrendülésére hivatkozva, lemond. A lelkész és a gondnok a katolikus lelkésszel egyetértésben lépéseket tettek, hogy a helyi állami iskolába vezessék be a magyarnyelvű oktatást. 1938-39-ben katolikus papilakot is építenek. Ebben kapott helyet 1946-ban a magyar állami gimnázium, amely 1948-ban a Tatay család magánlakásában működik, Tatay tanárnő igazgatása alatt. Megalakul a Katolikus elemi iskola is, amelyet 1948-ban államosítanak. A II. Világháború végeztével új világ van kibontakozóban. 1945. szeptember 16-i presbiteri jegyzőkönyve szerint, a Magyar Népi Szövetség megyei és Kolozsvár központi szerveivel folytatott tanácskozás alapján, Balázsfalva végre magyar elemi iskolához jut.
5
Az állammal folytatott tanácskozás alapján ugyanis mindenütt, ahol 20 tanköteles magyar gyermek van, magyar nyelvű állami iskolát létesítenek. Mivel itt a katolikus testvéreinkkel együtt közel 50 tanköteles gyerek volt és iskolahelyiség városunkban is volt bőven, remélhető volt az állami magyar iskola létesítése. Így alakult meg 1946-ban a magyar állami gimnázium. 1949. után alakul meg a Balázsfalvi Általános Iskola, egy állami épületben, bentlakással összekötve, ahova a Dicsőszentmárton és Balázsfalva közötti falvakban lakó gyerekek jártak. 1953-ban megalakult a Balázsfalvi Magyar Állami Óvoda „Gradinita Maghiara de Stat din Blaj” név alatt.
Az EMKE iskola, óvoda majd a Balázsfalvi Általános Iskola 1962-ben megszűnik a bentlakás, és a magyar iskolát egyesítik az I-es számú román iskolával, ahol napjainkig működik, mint magyar tagozat. Jelenleg az iskola neve "Toma Cocisiu" Általános Iskola, melynek keretén belül magyar tannyelvű óvóda csoport 16 gyerekkel és magyar tannyelvű I-VIII osztály működik mindössze 31 tanulóval. Magyarpéterfalván magyar tannyelvű, két tanerős, I-IV osztály működik 22 tanulóval. A balázsfalvi magyar tannyelvű V-VIII osztály tanulóinak egy része a környező falvakból ingázik, vagy pedig, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány és a Balázsfalvi Református Egyházközség jóvoltából létesített és működtetett, gyerekotthonban lakhat és tanulhat. A fentiekből látszik, hogy a közel 120 esztendős magyar iskola létesítése és fenntartása soha sem volt könnyű feladat és ma sem az. Köszönettel tartozunk elődeinknek mindazon erőfeszítéseikért, amit a magyar iskola létesítése és fenntartása érdekében tettek, azért, hogy mi és gyerekeink anyanyelvünkön tanulhassunk. Tegyünk meg mindent mi is annak érdekében, hogy ezt a jogot biztosítani tudjuk utódainknak is, és ne kerüljünk városunk történetébe úgy, mint a 120 éves magyar iskola megszüntetői, felszámolói. Karácsonyi István
Hasznos tudnivalók GAZDÁKNAK A rózsák gondozása
Június
a
rózsa hónapja, ezt a virágot szépsége, illata, előkelősége, változatos színei miatt a "virágok királynőjének" is nevezik. A Rosa nemzetségnév a görög rhodon szóból származik amelynek jelentése piros, ugyanis az ókori Görögországban termesztett rózsák kárminpiros színűek voltak. A rózsa a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, kétszíkű növény. A mai nemesített rózsafajták őse a napjainkban is vadon élő gyepűrózsa más néven csipkerózsa (Rosa canina), amelynek termése a csipkebogyó magas C-vitamin tartalma miatt is igen fontos. A nemesítések mértékét mutatja az is, hogy a 19. században csak a gyepűrózsából több, mint ezer új fajtát hoztak létre. A nemesítések során az elsődleges cél a folyamatosan virágzó, színpompásabb, hosszabb virágzási idejű, nagyobb virágú, intenzívebb illattal rendelkező, a lehető legkevésbé tüskés fajok létrehozása. A nemes rózsafajták a kertek legkedveltebb virágaivá váltak. Napjainkban megközelítőleg közel 8000 fajta szerepel a különböző katalógusokban. Ez a szám folyamatosan változik, némely fajta divatossá válik, majd a későbbiekben eltűnik a kínálatból. A rózsák felhasználása igen sokoldalú és változatos. A nagyra növő futórózsa fajták kiválóan felfuttathatóak lugasokra, kerítésekre, pergolákra, remekül fedik a talajt a kisebb futó és talajtakarók, nevelhetünk belőlük sövényt, ültethetjük őket ágyásokba, de igen mutatós a kertben egy magányosan álló rózsabokor. Ahol a talaj és a klíma a nemes rózsafajták (pl a teahibridek) számára nem megfelelő, bátran tarthatunk a vad fajokból, vagy a parkrózsákból. A rózsát előszeretettel használják vágottvirágként is. Az utóbbi időben egyre népszerűbbek a lakásban is tartható, miniatűr, gondos ápolást igénylő példányok. A rózsa szerepe az egyes kultúrákban: A rózsa az emberiség történetében már a kezdetektől fogva igen fontos szerepet tölt be. Számos költőt, írót, művészt megihletett és rengeteg vers, mese, monda, költemény, festmény témájául szolgált. - Már az ókori Indiában is igen megbecsült virág volt. Törvényt alkottak arról, hogy aki az uralkodónak rózsát ajándékoz, cserébe bármit kérhet. A templomok valamint az uralkodók lakosztályának fontos dísze volt. Számos indiai mese szól arról, hogy Laksmi a szépség istennője fakadó rózsabimbókból született. Ez alapján lett a rózsa a keleti népek szent virága - Egy ókori perzsa monda szerint maga Allah jelölte ki a rózsát a virágok királynőjévé. - Az ókori görögök a rózsát az istenek ajándékának, valamint a szerelem, szépség, boldogság jelképének tekintették. - A római kultúrában az erkölcsi tisztesség szimbólumaként a különleges cselekedeteket ezzel a virággal jutalmazták. Róma hanyatlásának idején a féktelen mulatozások, a gyönyör és a vad orgiák virága lett. A vendégségeken, a
hosszantartó vad mulatozásokon valamint az előkelőségek kihajózásának alkalmával töménytelen mennyiségű rózsaszirmot hintettek szét. Népszerűségét jellemzi, hogy ezekben az időkben még a Róma körüli termőföldeken is rózsát termesztettek, miközben a gabonát más országokból importálták. - Az első keresztények a rózsát a rómaiak mértéktelen és bűnös élete miatt a hanyatlás virágának tartották. Hamarosan azonban a keresztény világot is meghódította és pár évszázad elteltével már a paradicsom valamint Szűz Mária szent virága lett. - A muzulmánok úgy tartották, hogy a fehér rózsa a mennybe szálló Mohamed verejtékéből nőtt, ezért a rózsának a rózsaszirmokból készített rózsaolajnak és rózsavíznek megtisztító erőt tulajdonítottak. - A középkori Franciaországban a hallgatás és a tapintatosság jelképeként a legmegbecsültebb virág volt, amelynek termesztését csak külön engedéllyel lehetett végezni. - Angliában csak a XIV. században ismerték meg, ahol a fehér és vörös rózsa két rivális nemzetség között dúló háború jelképe lett. Ezt a 30 évig tartó háborút a mai napig is a "rózsák háborúja" néven emlegetik. A rózsa ültetése: A mai hibridrózsák ápolása nem igényel túl nagy szakértelmet, s majdnem minden talajon remekül fejlődnek. Azonban a jó vízáteresztő képességű, mélyen fellazított talaj és a szellős, napos hely a legideálisabb. A számunkra legmegfelelőbb faj kiválasztását a rendelkezésünkre álló hely, időjárási viszonyok ízlésünk határozza meg. A rózsát ősszel vagy kora tavasszal telepítsük. Konténeres fajtákat a fagyos idő kivételével egész évben ültethetünk. A rózsatöveket az elültetésük előtt ajánlatos 10-12 órára vízbe állítani. Kb 60 cm mély gödröt ássunk ki nekik, majd a a lyukat a megfelelő ültetési mélységig töltsük fel komposzttal kevert földdel így a tövek alatt a talaj elég laza marad. A rózsák mindig kissé mélyebbre kerüljenek, mint eredetileg voltak, Így a növényt friss hajtások képzésére késztetjük. A szemzés helye minden esetben a föld felszíne alá (kb 3-5 cm mélyre) kerüljön. A telepítés után a tövek körül a földet jól nyomkodjuk le és alaposan öntözzük be, hogy a föld jól odatapadjon a gyökerekhez. A futórózsát a támasztórácshoz képest kissé ferdén ültessük, így tud majd a növekedéssel egy ütemben megfelelően támaszkodni. A rózsákat érett trágyával vagy komposzttal trágyázzuk. Tavasszal szétszórhatunk az ágyás területén szaru, vér vagy csontlisztet. 3 évente algakészítményeket is alkalmazhatunk. A telepítés követő első évben rendszeresen öntözzük a töveket, de később a melegebb időszakban se hagyjuk a gyökereket teljesen kiszáradni. Metszése: A hibrid rózsákat évente, kora tavasszal, a vegetációs időszak megkezdése előtt meg kell metszeni. Először mindig a beteg, sérült, száraz, elhalt, nem megfelelően nőtt ágakat távolítsuk el. A metszésnél alapszabály, hogy az erőteljesebb visszametszés erőteljesebb növekedésre serkenti a rózsát. A nemes hibrid rózsák esetében a gyengébb vesszőket 3-4, az erősebb vesszőket pedig 12 szemre vágjuk vissza. A bokros vagy futórózsákon 4-8 szemet hagyjunk meg a töveken. Folytatás a 10. oldalon
6
A beszámoló nem teljes. Miért? Hát azért, mert még sok a tennivaló, és jó, hogy van tennivaló, mert ez ad erőt az újabb kihívásokhoz. Szeretném, ha kis közösségünk minden tagja megtalálná az utat a közös cél felé, és együtt mindannyiunk örömére és dicsőségére folytatnánk a munkát: akár gyerekként, akár szülőként, akár pedagógusként.
Miért?
Egy újabb tanév végéhez közeledünk, ami minket, pedagógusokat arra késztet, hogy beszámoljunk munkánkról, és ennek függvényében tervezgessük a jövőt. Ez évben a magyar nyelvű óvodai oktatásban 22 izgőmozgó apróság kíváncsiskodó szemének, csilingelő hangjának örülhettem. Csodálatos, ahogyan a körülötte lévők segítségére szoruló gyermek szinte észrevétlenül önállósul. Egyre több tapasztalatra, ismeretre tesz szert. Olyan kellemes érzés látni, ahogy a kezem alatt napról napra formálódnak: megértőbbek, értelmesebbek, tenni akarók lesznek. Aztán akik pelussal kezdték az ovit, magabiztos emberkévé alakulva „nagyok”-nak minősítve magukat, elhagyják a kis asztalt, a kis széket, és az ősz beálltával az iskola kapuját kilincselik. Boldog vagyok, mert tudom, hogy én is munkálkodtam mindenik apróság emberré válásán, és lesznek olyanok, akik évek múltán hálásan emlékeznek a „kicsit szigorú” Óvó nénire. Felnőttként akkor fogják megérteni a sok „miért?”-et. Például azt, hogy miért buzdítom minduntalan a szülőket arra, hogy magyar iskolába írassák gyerekeiket. Most is a 7 iskolaérett gyermekből csak négyet fognak magyar iskolába íratni. Pedig szentül hiszem, hogy mindannyian csak nyernének azáltal, hogy magyar iskolába járatják gyerekeiket. Itt nem a pillanatnyi haszonra gondolok, mert az mást igazol. Távlatosan kell gondolkozni! Mivel adok többet, mint az átlag? Egyre inkább keresettek a több nyelvet beszélő emberek. Sokan komoly pénzösszegeket fizetnek, hogy nyelvet tanuljanak. Ezt az alkalmat kell kihasználni, hogy itthon több nyelvet tanuljon gyermekünk. Igen, tanuljon, de tanuljon, és ne sétálni, szórakozni, vagy tanárokat bosszantani járjanak iskolába a gyerekek. A szülő viszont értse meg, hogy a gyerektől meg kell követelni a „munkát”. Mármint a tanulást. Hiszen: „ki mint vet, úgy arat.” Nem az a jó tanár, aki a gyereket mentére hagyja (csak akkor felelteti, amikor látja, hogy a gyerek készült, apró semmiségekre nagy jegyet ad csak azért, hogy meg ne bántsa a gyereket és a szülőt – most ezek a menő tanárok), hanem az, aki felelősséggel végzi a munkáját, tudva azt, hogy a fegyelmezett, következetes munkára való nevelés mindennél fontosabb. Így alakul az igazi jellem. Sokszor gondoltam már arra, hogy jó lenne megszervezni a „szülők iskoláját,” ahol szakavatott emberek adnának tanácsot az igen felelősségteljes szülői „mesterség” gyakorlóinak. Bizonyára nagyon hasznos lenne mindenki számára. Ha valakit érdekel ez a gondolat, jelezze nekem! Az idei tanév a balázsfalvi magyar közösség számára történelmi fontosságú lehet, ha élni tudunk azzal az eséllyel, amit a Jóisten adott nekünk. A „véletlenek” folytán jött össze, hogy a Szent Ferenc Alapítvány, személyesen Böjte Csaba atya, ferences szerzetes támogatásának köszönhetően a 2007-2008-as tanévben egy kis bentlakásnak adott helyet a református gyülekezet. Így 9 vidéki kis diák otthona lett az „Immánuel Bentlakás” névvel illetett házunk (Immánuel – héber férfinév, jelentése: velünk az Isten). Az, hogy a bentlakás létezik, mindannyiunk dicsősége, és bizonyítéka annak, hogy nem akarunk nyomtalanul elpusztulni, hanem az utókorra gondolva építjük a jövőt. Balázsfalva egy kis csillaggá válhat a szórványmagyar oktatás térképén. Csak tőlünk függ, hogyan tovább. Az ide látogató idegenek is buzdítanak, és támogatásukról tesznek ígéretet. Ilyen volt az április 20-án bekopogott aranyosegerbegyi küldöttség is, akiknek ezúton is nagyon szépen köszönjük a szíves adományt.
Udvari Ibolya Óvónő
Alszol-e már Édesanyám? Alszol-e már Édesanyám? Gondolatom tehozzád száll, Éjszaka van, gyorsan repül, Az út szabad, s így nem kerül, Hallom, kopog is már nálad, Aggódom, hideg-e ágyad? És az a kis ablak rezdül, A szél sivít, hangod csendül: Ki az, ki jött, te vagy lelkem? Jó, hogy jöttél jó gyermekem! Mindig várlak, jer, hát beljebb, Tüzet rakok, melegedj meg! Mit ennél meg, mondd, mit hozzak, Sápadt és talán beteg vagy? És ez így megy hajnaltájig, Míg az álom el nem fásít. Aztán alszunk, olyan mélyen, Hogy a Nap már ránk süt szépen. Megcirógat, úgy mint régen, Mikor hittünk a mesékben. Aztán megcsendül a harang A kis fa-harangláb alatt… Anyám! imádkozom érted, Melengesd az ősi fészket! Balázsfalva, 1972
Levél Tudom Anyám, hogy levelem várod, Nem írtam, de gondol rád leányod. Gondolok rád, s gondolok naponta Azokra is, akik már halottak! Írni nehéz, sokkal könnyebb nekem sírni, Hisz a megszólítást is másképp kell írni! Üresek a szavak, szemem könnyel tele, Ugye megérted, ha késett a levelem? Megváltozott mosolyunk és éltünk, Könnyes-szemmel, fájó szívvel élünk, Széjjelszórtan, gondoktól rakottan, Vérzik szívünk, de egyszerre dobban! Imát mondok Anyám, minden este érted, Érted, s azokért is akik már nem élnek! Egyetlen öröm az éji-viszontlátás, Keserűen kérdem, ó, mért nem valóság? Balázsfalva, 1972
Páll-Tamási Berta
7
Városunkról
Balázsfalva (Blaj – Blasendorf) a Nagy- és Kis-
A kastély új tulajdonosa is építkezik, s habár szombatista volt, mégis a már közel száz éves templomot ő is megjavítja. Erről tanúskodik a templomajtó fölötti feliratos márványtábla dátuma: „Hic iter est, veniant sitientes bibere, lymhos, post quas non ultra concutit atra sitis. A.D. 1629.” . Pécsi először 1618-ban, ezután 1635-ben Törvény elé kerül, jórészben az akkor tiltott judaista, (másképpen szombatista) hitelfogásáért, vallási tévelygéseiért. Közben 1631-ben Bethlen István fejedelem, fiának, Péternek – aki számot tartott a balázsfalvi doméniumra- sikerült rávenni Pécsit egy olyan szerződés kötésére, mely szerint halála után reá száll az uradalom... Pécsi még Haller Péterrel is kötött egy egyezséget, mely szerint halála után ennek hagyja vagyonát. Lehet, hogy ennek az egyezségnek feltétele volt Pécsi leányának, Erzsébetnek a feleségül vétele. Amikor Bethlen Gábor után I. Rákóczi György fejedelem meggyőződött Pécsi vallási tévelygéseiről, 1638ban konfiskálta annak vagyonát, csupán Szt. Erzsébetet hagyta meg neki. 1646-ban II. Rákóczi György öccsének, Zsigmondnak adományozta, de mégis a régi vonal folytatódik: 1648-ban Bethlen Péter meghalt Pécsi előtt, de hiába jött a fiskus, az örökség nem lehetett az övé, bizonyára Pécsi életben léte és Haller Péterrel kötött egyezsége védte meg azt. 1659-ben Seidi Achmed török csapatai dúlják fel Balázsfalvát s mészárolják le lakosságát úgyannyira, hogy a nemrég várossá nyilvánított faluban mindössze 20 magyar család maradt. Ezután 1660. november 9-én Barcsai Ákos fejedelem odaajándékozza a várost Haller Gábornak. 1661-től Apafi Mihály lesz a fejedelem, aki 1663. november 15-én ott volt Érsekújváron, amikor meghalt Balázsfalva új tulajdonosa, Haller Gábor. Így jutott hozzá Apafi Mihály fejedelem Balázsfalvához és a birtokhoz. Apafi Mihály felesége, Bornemissza Anna, itthon meg is vásárolja Balázsfalvát, s a kastélyt a régi Örvendi család tejhatalmú örökösétől, Váradi Sarkantyús, alias Gyulai Istvántól 4 jobbágyért és 6.000 Dézsaknai kősóért. Ezt a vásárt 1664. március 21-én írták alá Fogarasban. A szerződést Apafi fejedelem megerősíti és hozzá adja még Haller Gábor részét: Magyarpéterfalvát és Szancsalt is. 1664. december 14-én költözik be a fejedelemasszony a balázsfalvi kastélyába. Pécsi Erzsébet, Haller Péter felesége protestál a fejedelemnő ellen, de a protestálás abba marad, mert a fejedelemnő ezt a családot is kisegítette pénzzel. Ezután Apafi Mihály fia, Mihály, aki még apja életében, 1681-ben átveszi a fejedelemséget, megkapja édesanyjától a balázsfalvi kastélyt birtokával együtt. Közben a történelem színpadán új változások lesznek: 1687. október 27-én Lotharingiai Károly herceg és az Erdélyi Országgyűlés nevében Teleki Mihály a balázsfalvi kastélyban aláírják a balázsfalvi egyezséget, vagy szerződést, melynek értelmében Erdély Habsburg fennhatóság alá kerül. Ifj. Apafi Mihály Bécsbe költözött és ott élt tovább hercegi rangban 1713-ban bekövetkezett haláláig. Édesanyjától kapott Balázsfalvi kastélya és birtoka királyi fiskusra száll, és a kincstár tulajdonába kerül. Ebben az időben szerveződik a Gyulafehérvár-Fogarasi Püspökség is. III. Károly a balázsfalvi uradalmat a görögkatolikus egyháznak adományozza 1737-ben. A püspök Inocentiu Micu Klein, aki a püspöki rezidenciát 1738-ban a kastélyba költözteti. A Püspökségből 1854-ben lesz Érsekség. 1739-ben a császári kegy Balázsfalvát újra várossá nyilvánítja. Ez az újabb Privilégiumi levél annyiban tér el Bethlen Gáborétól, hogy a heti piac napját vasárnapról csütörtökre teszi át.
Küküllő összefolyásánál, Gyulafehérvártól ÉK-re fekszik. Bár a legenda korábbi időről is beszél (l. pl. a 7. sz.–ból való szláv urnasírt), de a tulajdonképpeni első történelmi dokumentum IV. Béla krónikásától származik, aki azt írja, hogy Erdély egykori vajdája (1266-1267), Felvincnek Herbord nevű ura 1252-ben megvásárolta a Szancsali birtoknak azt a felét, amely a két Küküllő összefolyásánál bezárt szögben terült el. „Erdély egyházfeje: Mihály, tudomására hozza mindenkinek , hogy a Szalók nembeli Márton comes fiai : Márton és Tamás tanúsították az elébb említett vásárt, nevezetesen, hogy 5 ezüst márkáért örök áron eladták Herbordnak és testvérének Lőrincnek a Szancsali birtokuknak azt a felét”…”amelyik magába foglal három falut, melynek volt egy temploma is szent Márton tiszteletére”. 1269-ben V. István, Erdély „hercege” már, mint emberi települést : Herbord faluját a két Küküllő egyesülése közötti villa Herbordi-t és Zanchalteluki-t, egy brassói Ebl nevű szász ember fiának, Teel-nek adományozza. Először Zanchalteluki-t (Szancsaltelkét), Herbord falva földjeivel, „érdemeiért és hűségéért”. Erről az adományozásról egy 1272-es dokumentum emlékezik, melyben IV. László király erősíti meg apja, István herceg 1269-es adományát. Ez a bizonyos Teel nyomban el is adta mind a kettőt, rokonának a kelneki Erwin nevű gróf Chyel nevű fiának. 1313-ban a falu és a birtok ismét visszakerült a Herbord család tulajdonába. Most a Herbord család Blasius nevű fiáé, akitől a nevét örökölte városunk. Ugyanis az 1332-es pápai tizedjegyzék már villa Blasi-nak említi (amikor Szent Márton templomának a papja Laustáciu volt). Pár évvel később, 1346-ban a Nagy Lajos féle összeírás idején már kifejezetten Balázsfalva néven jegyezték be. Az 1346-1395. közötti tulajdonosokról nem tudunk semmit. 1396. az újabb dátum, amikor Zsigmond király a nikápolyi ütközetben szerzett érdemeiért, (vagyis mert megmentette királya életét), Nagybaróti Cserei (Cséry, Czéri) Balázsnak adományozza Balázsfalvát a környező 13 jobbágyfaluval együtt. Ezután újabb tulajdonosok következnek, akik közül említésre méltó a 16. sz.-ból Bagdi György, aki 1535-ben felépíti a kastélyt. E körül a kastély körül alakul ki először a társadalmi, később a vallási és kulturális élet. Báthori Zsigmond fejedelem 1597. január 4-én kelt levelében megerősíti Bagdi György fia, István, és leányai Margit és Krisztina örökösök és leszármazottaik részére Balázsfalva tulajdonjogát. Bagdi István halála után Bocskai István fejedelem mégis másnak: Örvendi Pálnak adományozza azt. Ezt az adományozást a Bagdi lányörökösök megtámadták és el is foglalták a birtokot. Bár 1609. április 25-én Báthori Gábor fejedelem megerősíti a Bagdi lányok végrendeleti örökségét, mégis 1610-ben Kákoni Istvánnak adományozza azt, ezért most az Örvendi örökösök perlekednek...1617-től kezdve, Örvendi halála után Balázsfalva a Bethlen család tulajdonába kerül, később Bethlen Péter, Bethlen István fia is jogot tartott a kastélyra, de egyelőre a kastély Bethlen Gábor fejedelem nyaralója, vadászkastélya lett, amelyet megjavíttat a kastély udvarán levő templommal együtt. Ezután a fejedelem 1619-ben Erdély kancellárjának, Szt. Pécsi Simonnak adományozza Balázsfalvát kastélyával, birtokával együtt. 1620-ban Bethlen Gábor fejedelem Balázsfalvának heti és országos nagyvásártartási jogot adományoz (a heti-piac napja vasárnap volt) és ugyanazzal a privilégiumi levéllel Balázsfalvát várossá nyilvánítja. A kastély udvarán volt egy templom, amolyan udvari kápolna, amelyet még Bagdi György építtetett, - ez volt az első kálvinista templom Balázsfalván.
8
A trianoni békeszerződésig a város Alsó-Fehér vármegye Balázsfalvi járásának székhelye volt. Az 1902-ben épített református templomtól nem messze 1925-ben építik a katolikus kápolnát, majd 1938-39-ben katolikus papilakot is építenek. Ebben kapott helyet 1946ban a magyar állami gimnázium, amely 1948-ban a Tatay család magánlakásában működőtt, Tatay tanárnő igazgatása alatt. Megalakult a Katolikus elemi iskola is, amelyet 1948-ban államosítottak. 1949. után alakult meg a Balázsfalvi Általános Iskola, egy állami épületben, bentlakással összekötve, ahova a Dicsőszentmárton és Balázsfalva közötti falvakban lakó gyerekek jártak. 1953-ban megalakult a Balázsfalvi Magyar Állami Óvoda „Gradinita Maghiara de Stat din Blaj” név alatt. 1962-ben megszűnt a bentlakás és a magyar iskolát egyesítették az I-es számú román iskolával, ahol napjainkig működik, mint magyar tagozat. Jelenleg az iskola neve "Toma Cocisiu" Általános Iskola, melynek keretén belül magyar tannyelvű óvódai csoport 16 gyerekkel, és magyar tannyelvű I-VIII osztály működik mindössze 31 tanulóval. Magyarpéterfalván magyar tannyelvű, két tanerős, I-IV osztály működik 22 tanulóval. A balázsfalvi magyar tannyelvű V-VIII osztály tanulóinak egy része a környező falvakból ingázik, vagy pedig a Dévai Szent Ferenc Alapítvány és a Balázsfalvi Református Egyházközség jóvoltából létesített és működtetett, gyerekotthonban lakhat és tanulhat. Ez a gyerekotthon mentőöve a balázsfalvi magyar tagozatnak. A gyerekotthon megszűnése nagyon rövid idő alatt maga után vonja a magyar tagozat megszűnését és néhány év leforgása alatt a balázsfalvi magyar történelmi egyházaink felszámolását. Lakossága: A város lakossága 1910-ben : 2204 lakosából 1560 román, 500 magyar és 135 német volt.
Minden bizonnyal nagy szerepe volt ebben az épülő katedrálisnak, illetve annak, hogy az előtérben levő piac és a közelében levő vásártér lármája ne zavarja a vasárnapi istentiszteleteket. Klein püspök Szombat-falváról és Fogarasból, a nagykiterjedésű egyházi birtok megművelésére román jobbágyokat telepít be Balázsfalvára. Így érthető, hogy a kastély -most már a görög katolikus Püspökség- udvarán levő református templom is a görögkatolikusok tulajdonába kerül. Hiába küldenek panaszlevelet 1749-ben a Császári Udvarhoz templomuk elvétele miatt a reformátusok, mégis új templomot kell építeniük maguknak, és építenek is 1786-ban a mai református templomhoz közel, valahol a Nagyküküllő partján. Klein Püspök is hatalmas építkezésbe kezd. 17381765 között Martinelli, olasz építőmester terve alapján a kastélytól nem messzire felépül az impozáns székesegyház, katedrális. Felépül a Papnevelde és a Bazilita –Szentháromság kolostor 1741-1777. között, és az Angyali Üdvözlet kolostor 1750-ben. Ezekben az épületekben működött a balázsfalvi nyomda. 1755-re felépül és a görög katolikus Gimnázium, s mindezek együtt már valódi városképet mutatnak és kialakítják a kastély körül a várost. Az 1800-as években már két részből: „Balázsfalva falu” és „Balázsfalva város”-ból tevődik össze Balázsfalva. Ezzel az elnevezéssel jegyzik be a telkeket, házakat az 1900-as évek elején készült telekkönyvekbe. Visszatérve Klein püspökhöz, aki maga is így nyilatkozott a régi Balázsfalváról (amely még magán hordta a török dúlás, majd a Rákóczi féle 35.000 fős kuruc sereg 1704-es prédálásának nyomait): „mikor idejöttem, Balázsfalva nem volt más mint egy nyomorúságos (magyar) falu”. Tény és való, hogy Balázsfalva I.M.Klein építkezése, munkálkodása nyomán rövid időn belül a románok politikai, vallási és kulturális központja lett. Az Erdélyi Iskolát megalapozó írástudó-hármas: Samuil Micu, Gheorghe Sincai és Petru Maior. Ezt igazolja a neves történelmi esemény, az 1848. május 15-i Nagy Gyűlés, melyet a Szabadság Mezőn tartott Avram Iancu és Papiu Ilarian összehívására 40 ezer ember. A múltból említést érdemel még a 800 éves öreg tölgyfa, melynek magassága meghaladja a 17 métert, koronájának átmérője a 26 métert. Talán maga városunk névadója, Blasius Herbord ültette, vagy legalább is az ő idejéből való. A kastély kertjében, a város parkjában található. A reformátusok 1786-ban épített temploma száz év alatt megrongálódott, használhatatlanná vált, ezért újat kellett építeni helyette. A városiasodás igénye is közrejátszott az új templom építésében. 1895-ben határozták el az új templom építését, alapkövét 1902. június 8-án tették le és még abban az évben fel is épült Király József, tordai építőmester terve és vezetése alapján, Cseresznyés Ödön lelkipásztor idejében, Balázsfalva város és Balázsfalva falu határvonalán, a falu felé nyíló ajtóval. A kastély udvarán lévő templom ekkor még állt. 1913-ban, egy csendes éjjel, késő éjszakán, a templom, amely alatt 6 görög katolikus püspök nyugvóhelye volt, leomlott. A torony még ekkor megmaradt. 1926. szeptember 30-án a földcsúszás következtében kissé megdől, s hogy ne dőljön az udvarok alatti házakra, leveszik a tetejéről a keresztet és a gömböt, hogy utána október elején leomoljon az is. Valahol ott, ahol a leomló torony kárt tehetett volna a házakban, ott lehetett az 1800-as években a református pap háza, a régi parókia is, amelyről azt írja a 800-as évek derekán benne lakó pap, hogy volt olyan esztendő is, amikor a Nagyküküllő kétszer is megáradt és mind a kétszer eliszapolta a házát. A város botanikus kertjét 1881-1883. között hozták létre. A város hajdani nyomdaépületében Timotei Cipariu könyvtár működik, 25.000 kötetéből 10.000 kötet Timotei Cipariu magánkönyvtárát képezte.
A 2002-es népszámlálás alapján összlakossága 20.765 Nemzetiségek megoszlás:
szerinti
Vallások megoszlás:
szerinti
Román- 17.091 Magyar- 1.697 cigány- 1.900 német- 63 más nemzetiségű 14
ortodox- 4.752 görög katolikus- 3.411 református- 985 római katolikus- 734 baptista- 408 pünkösdista- 220 más vallású 255 Az egyházaink nyílvántartásából kitűnő aktuális adatok a következők: Balázsfalvi Református Egyházközség 265 lélek Balázsfalvi Római-Katolikus Plébánia 304 lélek Magyarpéterfalvi Református Egyházközség 592 lélek Türi Református Egyházközség 32 lélek Türi Római-Katolikus Plébánia 375 lélek Látnivalók: • Balázsfalvához tartózó magyar történelmi egyházaink templomai • A főtéren áll a görög katolikus érseki székesegyház. 1738. és 1765. között épült Anton Echkardt Martinelli tervei alapján. • A tér túloldalán a volt Apafi-kastély, a 18. század óta görög katolikus érseki palota. • A „Szabadság Mezeje” román nemzeti emlékhely, ahol a román szabadságvezérek szobrai között ott van Petőfi szobra is. Jánossy László Karácsonyi István
9
Tanuljunk a gyerekektől !
Mottó: ,, A kőkorszak embere próbálta a primitív eszközöket intelligensen használni; a modern korban az emberek próbálják az intelligens eszközöket primitíven használni. ’’ V.A. Mindennapi életünk egyre inkább függ a rohamosan fejlődő és terjedő technológiától. Úton- útfélen ránk szakad az újdonság, agresszíven és mohón bekebelez mindannyiunkat. Ennek a kihívásnak eleget kell tennünk életkortól függetlenül, mert nemsokára az idősebbek kategóriája kimarad a „játékból” és mások segítségére szorul. Ha figyelmesek vagyunk, rájövünk arra, hogy mindannyiunknak tanulni kell, mert a tanulás nem állhat meg ott, ahol befejeztük az iskolai tanulmányainkat, legyenek azok bármilyen szintűek is. Sok műszaki újdonságról nem mindenki tanult az iskolában, vagy másutt, s az idős kor sem kedvez a tanulásnak. Itt a bölcsesség sem old meg mindent. De van orvosság a bajra! Hogyan lehetséges ez? Mindenkinek rengeteg dolga van, mindenki a megélhetésért küzd. Kinek jut eszébe valamit is tenni ezért? Erre pénz, idő és nagy elszántság kell; sőt néha nevetségesnek is tűnik ez a próbálkozás. Gondoljunk a következő példára: a fiatalokat a sors elröppenti a nagyvilágba, mert csak így látszik biztosítottnak a megélhetés. A szülők számolják a napokat a következő találkozásig és addig is a mobil telefont szorongatják a markukban. A mobil telefon nem túlságosan drága. Már akinek van, és tudja használni. És akinek nincs? Mi történik, ha orvost kell hívni, vagy valamilyen más baj adódik? Ki taníthat meg egy idős személyt a használatára? Ki taníthat meg arra, hogy miként vegyük fel a nyugdíjat a bankautomatából? Pedig a tanár kéznél van: a fiatalokra gondolok, az unokákra.
Bízzunk bennük, és fogadjuk el, hogy ők nagyon ügyesen elbánnak a modern technikával. És fogadjuk el türelmesen a példát, mert sokszor többre képesek annál, mint amit mi feltételezünk róluk. Így van ez a számítógéppel is, és sok más műszaki eszközzel. Igaz, hogy ügyesen, - sokszor egy kis zsarolás árán- a gyerek a legdrágább eszközt véteti meg a szülővel, ami nem lenne éppen a legszükségesebb. De mit nem tesz meg a szülő a gyermekéért? Egy kis szeretetpótlás néha belefér! Később aztán elkezdjük vizsgálni a hasznot, a következményeket. Megérte? Nehéz eldönteni. Nemsokára a szülő észreveszi, hogy a gyerek tanulási eredményei csökkennek, rabja lett a számítógépnek és a többi csodának, az elektronika vívmányainak. Rájövünk, hogy nem jó az Internet, nem jó a telefon, nem jó az a hangos zenehallgatás, vagy a fejhallgató, mert legtöbbször nem is hallja a gyerek, ha szólítják, ilyenkor ugyanis más szférákban él.Nos, nem kell pánikba esni, csak azt kell a családban megbeszélni és megérteni, hogy a mértéktartás a legjobb megoldás mindenben. Meg kell hallgatni, meg kell nézni, meg kell érteni, hogy a gyerek milyen módon alkalmazza az annyira nélkülözhetetlen technikát. Ezt tanulásra, kikapcsolódásra és közlésre kell mindenképpen alkalmazni. A tiltás nem megoldás. A megoldás a család összefogásában található. Ha nem fogadjuk be a családba a 10
technikát családtagként, attól még az úgyis beoson, és akkor már nagy kárt is tehet. Ne akarjuk, hogy a gyerek szakbarbár legyen, és azt se, hogy csak a lecke legyen megengedett. Tanuljunk velük együtt és őszintén. Szeretettel és egyszerűséggel vegyük tudomásul, hogy új idők új magatartást igényelnek, és hogy egymást támogathatjuk is, ha van hitünk és jó a lelkünk. Ismerjük fel gyerekeink adottságait, tehetségét, szeressük és segítsük őket! Varró Árpád tanár
A rózsák gondozása Folytatás a 6. oldalról
Mindig 1-2 centivel, egy kifelé néző szem vagy rügy felett metsszük vissza a vesszőket, így az új hajtás kifelé fog nőni. A magas törzsű rózsákat bokorként kezeljük. A rózsákat vad alanyokra oltják, amely időnként hozhat vadhajtásokat, amelyeket mindig el kell távolítani, mert gátolják a növényt a megfelelő növekedésben. Az elhervadt virágokat rendszeresen távolítsuk el, ezzel meghosszabbítjuk a növény virágzási idejét. Betegségek, kártevők: Sajnos a rózsákat néha megtámadhatja a lisztharmat, a csillagpenész-foltosság vagy a levéltetű. A lisztharmattal fertőzött ágakat már a megjelenéskor azonnal távolítsuk és égessük el. Réztartalmú készítményekkel védekezhetünk ellene. A csillagpenész ellen kéntartalmú szerekkel, valamint a következetes őszi visszavágással tudunk védekezni, ezzel eltávolítjuk az áttelelő spórákat, a nyesedéket minden esetben azonnal semmisítsük meg. A levéltetvek ellem spirituszos szappanoldatos lemosással vehetjük fel a küzdelmet. Hatásos lehet még ellenük a rózsák közelébe ültetett büdöske vagy fokhagyma is. Teleltetés: A fagyálló vadrózsa kivételével a rózsákat fel kell a télre készíteni. A tövek körül takarítsuk el az összes levelet, növényi maradványt, mert ezekben a korompenész könnyen áttelelhet. A tövön maradt leveleket is érdemes eltávolítani, majd takarjuk be a rózsatöveket 10-20 cm vastagon földdel. A magas növésű rózsákat úgy teleltessük, hogy leoldjuk őket a támasztékról és a földre fektetve a koronát földdel, a törzsét pedig lombbal takarjuk. Az idősebb kevésbé hajlékony tövek esetében, a koronát alkotó vesszők közötti teret fagyapottal, vagy szalmával feltöltve, majd az egészet rőzsébe, vagy zsákvászonba csavarva védhetjük meg a téli fagyoktól. Tudod-e? Hogy némely rózsafajta olyan erős illatal rendelkezik, amely az emberek közérzetére, érzelmeire, egészségére igen nagy hatással van. Az intenzív illat a rózsák látványával társulva erősen befolyásolja a látást, a hallást, oldja az izmok feszültségét, szabályozza a szívműködést. A rózsaillat pozitív energiával tölt fel, ezzel csökkenti a stressz kialakulásának veszélyét, serkenti az agy működését a belőle készített rózsaolaj pedig nyugtatja a légzést, csökkenti a vérnyomást. Megközelítőleg 25 féle rózsaillatot különböztethetünk meg. A legerősebb, legjellegzetesebb illatal a vörös és rózsaszínű fajták rendelkeznek, de találunk köztük, gyümölcsre, jácintra, gyöngyvirágra, mohára, petrezselyemre emlékeztető illatú fajtákat is. A rózsa feltűnt a konyhaművészetben és a borászatban is. A ínyencmesterek kandírozott rózsaszirmokat, rózsalekvárt készítenek, és a rózsát felhasználják a különleges ételek dekorációjára is. A borászok pedig a fehér borba vörös rózsaszirmokat kevernek, amelyek egyrészt fokozzák a bor látványát, valamint az ízét is különlegessé teszik. Forrás: www.gazlap.hu
Választások a helyi érdekképviseletért Az erdélyi magyarság alapvető érdeke az, hogy az államigazgatás helyi szerveiben saját érdekképviseletét biztosítsa, függetlenül attól, hogy lakóhelyén kisebbségben, vagy többségben van-e. Az érdekképviselet helyi szervei (a helyi tanács, mint a helyi törvényhozás demokratikus szerve, valamint a helyi végrehajtást biztosító polgármester) az államigazgatás legalsó fokán, a községek és városok szintjén választhatók. Az államigazgatás helyi szerveit a községek, városok lakosai által választott tanácsosok, valamint a külön megválasztott polgármester alkotják. Az illető község, vagy város lakosai bizonyos tanácsos és polgármesterjelöltek kinevezésére és megválasztására általában politikai és etnikai érdekközösségekké csoportosulnak úgy, ahogy azt a község érdeke igényli, vagy követeli. Romániában etnikai szempontból is csoportosulnak a lakosok, hiszen a kisebbségi etnikumoknak az általános gazdasági, politikai és társadalmi érdekeik képviseletéhez saját nemzetiségű tanácsosokra és polgármesterekre van szükségük. Ezek az általuk megválasztott tanácsosok és polgármesterek az illető kisebbségi (etnikai) közösség nyelvi-, kulturális megmaradásának és fejlődésük biztosításának lehetnek zálogai, amennyiben az ő érdekeiket fogják képviselni az anyanyelvi iskolázás és a kulturális élet terén, és a magyar közösséget és annak egyes tagjait, minden lehetséges törvényes eszközzel próbálják megvédeni. Ha tehát ez a tét, -és ez egyáltalán nem kevés-, akkor az erdélyi magyar helyi közösségek okosan, kitartóan és egymás érdekeit is szem előtt tartva kell, hogy kihasználják az Alkotmány biztosította lehetőségeket, vagyis minél több, a magyar közösség érdekeit képviselő, magyar etnikumú tanácsosokat kell, hogy válasszanak. Márpedig csak úgy érhetjük el, hogy minél több magyar tanácsos kerüljön be a községi, vagy a városi tanácsba, ha magyar közösségünk tagjai közül mindenki, aki fizikai erejénél fogva megteheti, a helyi közösség által állíttatott jelöltre adja le szavazatát. Amíg ezt nem tesszük meg, nincs morális jogunk e közösség tagjának vallani magunkat. Mert ha nem vállaljuk nemzetiségünket, -habár saját anyanyelvünket használjuk-, akkor bizony hitványak vagyunk. Hogy mit kapunk azért, hogy vállaljuk magyarságunkat? Bizony semmivel sem többet, mint amit megérdemlünk: azt kapjuk, amit kivívunk magunknak, vagyis amiért készek vagyunk reszkírozni is. Ekkor azonban a mi képzelt nyugalmunk helyett, valóságos béke és megelégedettség lesz az osztályrészünk. Balázsfalva municípium területén egy helyi tanács és egy polgármester választható. Ennek értelmében a helyi magyar érdekképviseleti rendszer megkövetelné, hogy minden magyar érzelmű ember egyetlen jelöltlistára, az RMDSZ-re szavazzon. Vagyis a várost összefogó három magyarok által is lakotthelység (Balázsfalva, Magyarpéterfalva és Tűr) közül lehetőleg mindegyiküknek legyen megválasztott tanácsosa a városi tanácsban. Ez nem is lenne lehetetlen, ha a közösséget képviselők (szervezők) mind a három településről az együvé tartozás elvét, mint alapelvet fogadnák el, és következetesen alkalmaznák is választásról-választásra úgy, ahogy az nagyon helyesen és mindenki javára a 2000. évi választásokon és azelőtt történt, amikor megegyezés alapján sikerült mindhárom helység magyarjait az őáltaluk javasolt jelöltekből megválasztani. Hárman sokkal hatásosabban lehet működni.
Ez az egységes gondolkozás és tenni akarás bomlott meg 2004-ben, amikor nem sikerült az egész közösség érdekét szolgáló jelöltlistát kialakítani, és annak első két helyére csak magyarpéterfalvi jelölt lett besorolva, egy rokonságra épített előválasztáson. Ebben a helyzetben, a 2004. évi választásokon a magyarokat képviselő RMDSZ-listára szavazók alacsony számának eredményeként csak két tanácsos került be a városi tanácsba, így kimaradtak abból a balázsfalvi és a tűri jelöltek. Négy éven át megszokva ezt a helyzetet, a péterfalvi képviselők még gondolni sem akartak arra, hogy az első két helyre a tanácsosi listán Balázsfalva és Tűr képviselője is kerülhet. Idén azonban a balázsfalvi és türi magyar közösség tagjait képviselő „előválasztók”-nak sikerült helységük jelöltjeit a tanácsosi lista első két helyére besorolni, annak ellenére, hogy a megbékélés kedvéért, képviselőink péterfalvi jelöltre is szavaztak. Erre a péterfalvi képviselők -minden dialógust elutasítva- lemondanak az RMDSZ jelöltségről, és független jelöltet indítanak, meggyengítve ezzel a helyi magyarság képviseleti biztonságát, és figyelmen kívül hagyva a magyarság alapvető érdekeit. Tehát az „utánunk az özönvíz” politikája előtt állunk a péterfalvi szavazókat szervező elöljárók révén. Ebben az esetben egyetlen teendője maradt a balázsfalvi és tűri magyar lakosoknak: következetesen elgondolkozni a helyzeten, és -egymást is meggyőzve arról, hogy nem az egyik, vagy a másik párt ismerős, vagy ígérgető jelöltjére kellene félreszavazni-, minél többen elmenni, és az RMDSZ jelöltlistájára szavazni. A betegekhez mozgóurnát kell hívni! Így hatásosabb további lépések tehetők meg például az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása és iskoláink megtartása és segítése terén. Kovács Adorján mérnök
Felhívás A 2008 június 1-én tartandó helyhatósági választásokon alkalmunk lesz a helyi tanácsban magyar képviselőinket beválasztani. Ahhoz, hogy egyházainknak, iskolánknak, egy szóval magyar közösségünknek a balázsfalvi tanácsban képviselője legyen, minden magyar június 1-én el kell menjen szavazni, és szavazatát az RMDSZ jelöltjeire adja. Jelöltjeink: Karácsonyi István Czinczok Elemér Vinczellér István
Menjünk el szavazni, minden szavazat számít !
11
Viccsarok
Hírek, rendezvények A Tiberius vonósnégyes Balázsfalván
Mácius 31-én, hétfőn este gyülekezetünkben járt a marosvásárhelyi Tibérius vonósnégyes, és Beethoven: A-dúr, valamint G-dúr vonósnégyesének gyönyörű előadásával örvendeztettek meg minket. Előadásukon több mint 70 személy vett részt, felekezetre való tekintet nélkül. A rendezvény sikeres volt, a vonósnégyes tagjai nagyon jól érezték magukat városunkban. Koncert után, a város nevezetességeit tekintették meg, majd Lóri Atya meghívására néhány órát töltöttek a Türi Plébánián. A csoport tagjainak állítása szerint, meghívásunkra, bármikor szívesen fellépnének a balázsfalvi hallgatóság előtt. Szeretettel várjuk vissza!
Testvérgyülekezetünk lelkipásztorának látogatása
Á
prilis 20-án testvérgyülekezetünk, a Dél Baranyai Egyházmegyébe kebelezett Beremend református lelkipásztora, Kovács László tiszteletes úr járt nálunk, és a Jelenések 2,8-11 alapján hirdette az Igét. Terveink szerint augusztusban néhány gyülekezeti taggal (8, vagy 15 fő) ismét meglátogatnának minket egy néhány napos kirándulás erejéig. Akkor megbeszélhetnénk azt is, hogy a mi gyülekezeti tagjaink mikor látogathatnának ki Beremendre.
Segély bentlakásunk működtetéséért
Szintén április 20-án toppantak be hozzánk az Aranyosegerbegyi „Árvalányhaj” Vegyeskar Egyesület képviselői, akik lisztet, hagymát, krumplit és egyéb tartós élelmiszereket hoztak gyülekezeti bentlakásunk gyerekei számára. Tervezik egyébként, hogy az ősz folyamán a teljes kórussal meglátogatnának, és egy csodás előadással örvendeztetnének meg bennünket. Isten áldása legyen életükön és szolgálatukon!
Anyák napja
Á
prilis 27-én óvodásaink anyák napi műsorában gyönyörködhettünk. Mint mindig, az Óvó néni (Udvari Ibolya) most is nagy odaadással és magas szinten készítette fel a gyermekeket, nagy öröm volt számunkra hallgatni e kicsinyek énekeit, szavalatait. Csak így tovább!
Balázsfalva a Webvidéken
A Webvidék az eTransylvania Egyesület interneten zajló versenye, amelyen azon települések csapatai vehetnek részt, ahol van eMagyar Pont. Balázsfalva csapata is benevezett e versenyre a „Szórványért” név alatt. Próbák, elért eredmények és több információ a www.webvidek.ro honlapon.
II. Küküllőmenti Gulyásfőző verseny Balázsfalván
A
Szülőföldünkért Egyesület szervezésében, ez év május 24-én, szombaton, kerül sor a II. Küküllőmenti Gulyásfőző versenyre, amelyet a türi Református Parókia udvarán tartunk. A versenyre 3-5 fős csapatok nevezhetnek be. Benevezési határidő: legkésőbb május 20. Részletesebb információk kaphatók személyesen, vagy telefonon Karácsonyi Istvántól. Tel: 0745108220 Szeretettel várjuk minél több csapat benevezését.
Egy skótvicc: A skót a pályaudvarra viteti magát. Amikor fizet, átad egy ezrest, és így szól: - Ez a magáé. A taxis éppen hálálkodni kezd, mikor így folytatja: - Ami pedig visszajár, az meg az enyém. Egy rendőrvicc: A rendőr borotválkozik, mikor éppen csengetnek. Erre a rendőr megvágja magát, és úgy megy ajtót nyitni. A felesége áll az ajtóban, és megjegyzi: - Megvágtad az arcod. - Igen, de csak azért, hogy tudjam, hol hagytam abba. Egy egészségügyi vicc: Adatfelvétel a rendelőben: - Dohányzik? - Nem, doktor úr, köszönöm, inkább innék valamit. Egy roma vicc: A cigány bámulja a juhászt, amint az nagyot kanyarint bicskájával a ropogós szalonnából. Kis idő múlva a juhász megkérdi: - Na cigány, kérsz egy harapást? - Igen! - No eriggy, Bodri! Egy rendőrvicc: A rendőr civilben odamegy a juhászhoz: - Hány juha van? - Nem tudom. - Ha megmondom, nekemadja az egyiket? - Persze! - 165. - Ez fantasztikus, a magáé! A rendőr felkapja az egyik jószágot, de ekkor megszólal a juhász: - Ha megmondom, mi a foglalkozása, visszaadja? - Igen. - Maga rendőr. - Honnan tudta? - A kutyát vitte el. Egy rendőrvicc: Egy gyerek odaszalad a rendőrhöz: - Rendőr bácsi, jöjjön gyorsan, az apám felakasztotta magát! - Micsoda? Hogy engem? - kérdezi a rendőr. Kezdeményezéséért, összeállításáért és megjelenéséért felelős bizottság: Karácsonyi István, Németh Ferenc, Udvari Ibolya Szerkesztette: Karácsonyi István Lapunk letölthető a www.szulofoldunkert.ro honlapról
Lapunk támogatója: 12
