Megjelenik negyedévente Balázsfalván
Református Egyházközség
Szülőföldünkért Egyesület gondozásában
IX. szám 2008. december 25
Római Katolikus Plébánia
Maradnak az igazak és a jók! A tiszták és a békességesek... Wass Albert:Üzenet haza
Jézus érkezése a mi boldogságunk
Belépett az éjszakába…
„Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben. Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára, mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.” (Lk 1,46-48.). E fenti pár sor –melyet kezdőszaváról Magnificat-nak szoktunk nevezni- a boldogságos Szűz Mária hálaénekének bevezetője, s mint ilyen, az egyik legszebb hálaadó imádság a Szentírásban. Mária boldogságának oka egyértelmű: szíve alatt megfogant a Messiás. Ezért mondja őt boldognak azóta is minden nemzetség. Mi volt mindennek a feltétele? A kegyelmes Isten oldaláról nézve: az Ő bölcs tanácsvégzése. Mária oldaláról nézve: az ő alázatos volta. Jézus azt mondja, hogy boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa. Azaz boldogok azok, akiknek lelke nem önmagával van tele, hanem mintegy magukat megüresítve (lelküket szegénnyé téve), felülről fogadják a mennyei gazdagságot. Ha Mária szíve tele lett volna önmagával, azaz öntelt lett volna, akkor biztosan nem foganhatott volna meg benne a Krisztus.
Köd van, megcsörren a telefon: otthon hull a hó, és ettől lassan minden hófehér lesz. A hangok elmerülnek a puhaságban, szinte tapintani lehet a békés, puha csendet. Megállok egy utcai lámpa alatt, és nézem, hogyan keringenek, szállnak alatta a hatalmas pelyhek, mielőtt belepik a fákat, a földet, a háztetőket, és lassan hóemberré változtatnak engem is. Észre sem veszem, mikor lopakodik a szívemig valami tiszta melengető boldogság. Újra itt egy karácsony, és milyen messze már a szépmívű öntöttvas kályha melege, oldalán kimunkált gyönyörű ábrákkal, a tetején sülő almák illatával. A fonott támlás faragott székek a nagy asztal körül, mely felett színes apró gyöngyökből készült csillár ontotta a fényt. A karácsonyi gyertyák falon billegő árnyéka, a csillagszóró fénye, a feltételek és határok nélküli öröm és béke. Milyen messze már a gyermekkor varázsa… Felnőttünk, de minden évben újra ott állunk a fa alatt, belélegezve a karácsony bűvös „fenyőgyergyacsillagszóró” illatát, és hisszük: bölcsőnk, várunk és utolsó legfontosabb pillanatunk is a család. Az erő, mely egymás felé sodor, a szeretet, amely akkor is egyben tart, amikor valaki már nem lehet velünk.
Folytatás a 2. oldalon
Folytatás a 3. oldalon
1
Jézus érkezése a mi boldogságunk Folytatása az 1. oldalról
A boldogság forrása tehát Krisztus; akkor lehet boldog karácsonyunk, s egyáltalán boldog életünk, ha engedjük, hogy Krisztus megszülessen és növekedjen bennünk. A Webvidék nevű internetes oldalon már régóta zajlik egy vetélkedő, amelyben Balázsfalva is képviselteti magát. Feladatokat, próbákat kell teljesíteni, ezáltal településünket népszerűsíthetjük, ugyanakkor a többi résztvevő település hangulatát is megismerhetjük. Az egyik decemberi feladat az volt, hogy készítsünk interjút arról, hogy az embereket mi teszi boldoggá. Elolvasva a kb. 40 csapatnak kb. 100-150 riportját azonnal feltűnt, hogy ebből a rengeteg riportból mindössze 1-2 esetben kapcsolták boldogságukat Istenhez, vagy mondhatom úgy is: örök dolgokhoz. Márpedig ha a boldogságunk forrása és betetőzése is a múlandó dolgokban van, akkor ne csodálkozzunk, ha nem csak a boldogságunk, de az életünk is a múlandóság jegyét viseli magán. Érdemes feltenni magunknak a kérdést: minket mi tesz boldoggá? Egyébként a beérkezett válaszok tipikusak, és alapjában véve nincs is velük semmi baj. A gyerekek természetesen a román-, vagy matek óra elmaradásának, jó osztályzatoknak, ajándékoknak, barátoknak örülnek; a nagyobb fiatalok a szabadság, szerelem, haverok, buli, Fanta jelszavak megélése közben boldogok; a családosok a családban, a gyerekekben látják boldogságukat; az időseknek pedig az egészség és az unokákkal való találkozás a legfontosabb. Más szempontból vizsgálva a kérdést: a lecsúszott egzisztenciáknak már elég egy lej, vagy egy erős vodka a boldogsághoz, a dolgozóknak a szakmai siker a fontos, a romantikusabb lelkek megemlítették a természet és a csend által kínált boldogságot, valamint azt: ha tudhatják, hogy szereti őket valaki, boldognak érzik magukat. Egy-két emelkedett lélek már közel járt a lényeghez, amikor azt mondta, hogy akkor vagyok boldog, ha használni tudok másoknak, meg tudok bocsátani, és tudok szeretni. Végül kb. ketten Istent is be merték hozni a képbe, mint boldogságuk forrását. Én is ezt tettem, meg is kaptam érte a magamét: az üdvösség nem érdekel, az egész egy őszintétlen papi protokoll-szöveg, a boldogság pedig érzelem. Szó sincs arról, hogy megsértődtem volna: itt nem rólam van szó, hanem egy 2
társadalmi kórképről: a mai ember a boldogságát nem Istenben keresi. Fontos megjegyeznem: az emberek által fent megnevezett tényezők ideális módon történő alakulása nekem is örömet okoz. De megint csak emlékeztetnem kell Jézus szavával: ne annak örüljetek, hogy sikeretek van (a lelkek engednek nektek), hanem, hogy nevetek fel van írva a mennyben. Akinek a szívében már megszületett Krisztus, az az összes földi örömöt is Tőle eredezteti. Más boldognak lenni és más örülni valaminek. Boldognak lenni nem egy érzelmi kitörést jelent, hanem annak a biztos tudását, hogy helyén van az életem: Krisztus kezében. Az örvendezésnek már több köze van az érzelmekhez, de tudjuk, hogy ez mennyire ideiglenes és instabil állapot. Felvethetjük az örök öröm kérdését is, de megint csak úgy, mint amit csak Istennél találhatunk meg. Például mondhatom azt, hogy örülök, vagy boldog vagyok, amikor a gyerekeimmel lehetek. És ez így helyes is. De mennyit vagyok velük? És akkor is úgy ragyogok, amikor éppen aggódom értük? Vagy amikor éppen csalódást, szomorúságot okoznak nekem? Ezért tartom pontosabbnak azt a megfogalmazást, mely szerint boldog vagyok, mert tudom, hogy Isten kezében van a családom (állandó, stabil boldogság), ezen belül sok örömet okoz nekem a gyermekeim és párom kedvessége, mosolya. De mivel a gyermekeim sem mosolyognak mindig és a párom is lehet fáradt, ezért ez a nem állandó, instabil örömök közé tartozik. Egy paradoxonnal hadd zárjam: amíg az állandó, stabil boldogságot csak ajándékba lehet kapni (kegyelemből van a ti üdvösségetek hit által), addig a mindennapi örömök megszerzéséért igenis tennünk kell valamit. Goethe fogalmazta ezt meg nagyon szépen: „A boldogságot nem lehet ajándékba kapni, Egyetlen titka van: adni, mindig adni. Jó szót, mosolyt, hitet, bátorítást, És sok önzetlen szeretetet.” Ahhoz, viszont, hogy ezt a szeretetet valóban adni tudjuk, meg kell születnie bennünk Krisztusnak, aki az Isten szeretetének testté lett bizonyítéka. Ezt kívánom minden kedves olvasónak ezen a karácsonyon, mert igazi karácsonya, s ezáltal boldogsága csak annak lehet, aki engedi, hogy életében megfoganjon és növekedjen a megváltó Jézus Krisztus. Ámen. Németh Ferenc Lelkipásztor
Karácsonyi szokások
Belépett az éjszakába… Folytatása az 1. oldalról
Hull a Az újszülött első nyugodt álma az édesanyja mellén, az apák étel fölé hajló fáradt arca esténként a munkából hazatérve. A nagyszülők mindent megbocsátó és tűrő mosolya. A kezünkben tartott másik kéz, a hozzám – hozzád húzó édes, féltő ölelés. A hitünk a csodában, hogy bár bezártuk az ajtót, ablakot, a feldíszített fenyő mégiscsak ott lesz a szobában. Nem is gondolunk rá, de érezzük: szeretünk, és szeretnek. Egy békés, boldog napon minden itt van velünk. A múltunk, a jelenünk, a jövőnk. Nem sietünk sehová, csak állunk meghatottan a fa alatt, és egy pillanatig elhisszük, élhetnénk úgy is a világban, hogy ne legyen háború, veszekedés, szegénység. Hull a hó, lassan minden elmerül a hófehér puhaságban. Kinyitom a tenyerem, és beleengedem a leszálló pelyheket. Olyanok, mint a boldogság - mire megértem -, tovatűnik. Becsukom a tenyerem és az előbb még kristályosan csillogó hópehely vízcseppként ér földet. Közben már megfejtettem a titkot - a karácsony ott van a szívekben legbelül -, mint a szeretet, melyet meg lehet fogalmazni így is: Adj egy szelet kenyeret, és nem leszek éhes. Adj egy pohár vizet, és nem leszek szomjas. Szoríts magadhoz, és nem fogok fázni. A mosolyod az ajándékom. A szegények közé született Jézus a nagy bizonyítéka annak, hogy senkinek sincs oka kétségbeesni, magát nyomorúsága miatt az Istentől elhagyatottnak vélni. A legnagyobb ínségben is vele van az isteni szeretet, mégpedig egy szerető anya ölén pihenő kisgyermek képében. Ez a kisgyermek pedig belépett az éj vaksötétjébe, hogy onnan kivezessen bennünket örök mai napjába! Erre a napra csodálkozzunk rá, adjunk hálát érte, mert ez a születés is megerősíti bennünk a reményt: Isten nem veszítette el az emberbe vetett hitét! Átöleli a kicsi sugár a ködös, sáros utcákat, a faágon didergő kismadarat, majd felkúszik a házfalon, és megnyalja az ablaknak támasztott arcomat. Várakozom. Várom, hogy este kigyúljanak a város, a falu fényei, mosoly töltse be a rohanáshoz szokott emberek szívét, és egy pillanatra megálljon ez az őrült hajsza, hogy meghalljuk egymás hangját, gondolatát. Elgondolom: vajon nem kár, hogy egyszer van csak karácsony az évben? Vagy ha többször lenne, akkor már megszokott sablon lenne? De talán egy pár napban rászánnánk az időt az odafigyelésre, a boldogságra, hisz azért születtünk, hogy szeressünk, és nem csak három napra, hanem egy életen keresztül. Békés, áldott, boldog karácsonyt mindenkinek! Tür, 2008. decemberében Lóri atya
Régen a karácsony elképzelhetetlen lett volna az ünnephez kapcsolódó szokások nélkül. Mindezekből mára hagyományőrző szándékkal felelevenített kedves emlékek maradtak. A karácsony azonban sokaknak ma is a legmeghittebb, szent ünnep, amely nem lehet teljes a templomi szertartások és szokások nelkül A karácsonyi ünnepek kezdete november végére, december elejére esik az eljövetelt és az Úrra való várakozást jelentő adventtel, ami egyben az egyházi év kezdetét is jelenti. Eredete az 5-6. századra nyúlik vissza, amikor heti háromnapos böjttel is megtisztelték. A szentestét megelőző négy ünnepi vasárnap és szentek névnapjai (András, Borbála, Miklós, Tamás, István, János) tartoznak bele. Fenyőágból, szalmából, négy gyertyából díszített koszorút készítenek, majd e gyertyákat, az egymást követő négy adventi vasárnap gyújtják meg. Advent időszakát régebben a termelékenységi varázslás, a nők fizikai munkától való mentesítése is jellemezte, de a legelterjedtebb hiedelem a Lucázás volt. December 13-án, Luca napján a téli hosszú éjszakákkal, vagyis a sötétséggel Szent Luca átalakult boszorkánnyá. A boszorkányok elriasztására a kulcslyukba fokhagymát dugtak, az ajtófélfába kést állítottak, az ajtóra fokhagymával keresztet rajzoltak vagy a seprűt keresztbe rakták. E napon semmit se volt szabad kölcsönkérni vagy adni, nehogy az a boszorkányok kezére jusson. Luca napján kezdték el készíteni a Luca széket. A lányok Luca napján jósolták meg jövendőbelijüket, a fiúk hajnalban kotyolni, lucázni indultak. Ajándékba tojást kaptak. A gazdasszony a szalmát a tyúkok alá dugta, a vendégeket, pedig a konyhába ültette le. A hiedelem úgy tartotta, hogy szerencsét hoz a tyúkokra, ha elsőként legény érkezik aznap a házba. Luca napján készítettek Luca cédulát, Luca kalendáriumot, és ültettek Luca búzát. Főként a Dunántúlon elterjedt, de másutt is ismert népszokás a december 15-én kezdődő: Szállást keres a Szent család. A katolikusok számára a karácsonyi ünnep fénypontja az éjféli mise melyet december 24-ről 25-re virradó éjszaka tartanak a templomokban, és amelyen rengeteg hívő és nem hívő ember vesz részt szerte a világon. Rómában az 5. században vezették be, a pápa azóta is minden alkalommal a római Santa Maria Maggiore templomban celebrálja. Folytatása az 4. oldalon
3
Karácsonyi szokások Folytatás a 3. oldalról
Karácsony napján a pápa kiáll a vatikáni palota erkélyére, és onnan adja áldását az emberiségnek, melyet nem csupán a rengeteg odagyűlt hívő hallhat, hanem világszerte valamennyien láthatjuk a médiák segítségével. Karácsonykor a ház körüli állatokat gondosan ellátták, óljaikat kitakarították. Különös hiedelmek kapcsolódtak ugyanis az állatokhoz. Voltak, akik azt tartották, hogy az állatok karácsonykor beszélni tudnak. Egyes országokban szokás volt az állatoknak kis karácsonyfát állítani, de ezt a pogány eredetű szokást az egyház tiltotta. A karácsony napi népszokások célja a gonosz ártó szellemek elűzése, amit általában zajkeltéssel, állatbőrök, jelmezek, álarcok viselésével próbáltak meg elérni. Vidékenként eltérően a gyerekek, kolindolással, regöléssel, kántálással, betlehemezéssel. Ezt a dramatikus játékot eredetileg templomokban, majd később különböző változatban házakhoz járva adták elő a gyerekek. Gyakran állatok is szerepeltek benne, a gyermek Jézust pedig élő kisbabával jelenítették meg. A betlehemezés fontos kelléke a kis templom, melynek belsejében a királyokat Betlehembe vezető csillag és bibliai figurák találhatók. A szereplők: pásztorok, angyalok, Mária, József, előadják a Jézus születéséről szóló bibliai történetet. Ezután a betlehemezők átadják ajándékaikat, jókívánságaikat, majd a háziak megvendégelik őket. Főként a Balatonfelvidéken szokás a betlehemezés másik fajtája, a bábtáncoltató betlehemes, itt színpadon, kis bábokkal játsszák el a történetet. December 28-án, aprószentek napján tréfás mondókákat mondogatva, vesszőből font kis korbácssal veregetik meg a gyerekeket vagy akár az egész háznépet, hogy frissek és egészségesek legyenek. Karácsony napjával egy újabb ünnepi szakasz veszi kezdetét, a karácsonyi tizenketted, mely 12 napig, január 6-ig, vízkereszt napjáig tart. Ez a nap egyben a vizek megszentelésének és Jézus megkeresztelésének ünnepe is. Vannak országok (pl.: Spanyolország), ahol e napot a háromkirályok napjának nevezik, és nagyobb ünnep, mint maga a karácsony. Az adventi koszorú András napjához legközelebb eső vasárnap és december 25-e közötti négy hetes időszak advent ünnepe. Az első adventi koszorút 1860-ban egy hamburgi lelkész készítette. Egy óriási fenyőkoszorút függesztett a plafonra és 24 gyertyát tett rá, utalva ezzel az ünnep valamennyi napjára. 4
A népszokás szerint koszorút kötöttek a nyári napforduló napján is, amikor legrövidebb az éjszaka, vagyis június 24-én Keresztelő Szent János, vagy a hagyományos hazai megnevezés szerint Szent Iván napján: virágokból, aratás befejeztével kalászos szalmából, szüret végeztével szőlőből. E nagy múltú szokások mellé a múlt század második felében került az adventi koszorú hagyománya. Az adventi koszorút az észak-német területeken, főleg protestáns környezetben készítették századunk elején, majd Ausztriában is népszerűvé vált, a katolikus lakosság körében is. Magyarországon főleg a második világháborút követő időben vált szokásossá, templomokban, középületekben, otthonokban adventi koszorút a csillárra függeszteni. Ez a szokás idővel annyiban módosult, hogy a gyertyák száma négyre, az adventi vasárnapok számára csökkent. A rajta lévő gyertyák a karácsony előtti vasárnapok liturgikus színeiben jelennek meg a hagyománytisztelőknél. Az adventi koszorú mai is az ünnep nélkülözhetetlen szimbóluma, melynek rengeteg változata létezik. A karácsonyfa Szent estén világszerte szokás a karácsonyfa állítása. Karácsonyfa jelképrendszerét a kutatás máig nem tisztázta végérvényesen. Hazánkban Brunszvik Teréz állított először karácsonyfát 1824-ben. De hasonló szokás más vidékeken is volt, csak nem fenyőágat, hanem termőágat használtak erre a célra. Nálunk csupán a XIX. század második felétől lett népszerű, először a jómódú nemesi családoknál, majd mind szélesebb körben terjedt el. A kis gyertyák a karácsonyfa ágain az új fény eljövetelét szimbolizálták, és utat mutattak a Három Királyoknak a kis Jézus megtalálásához. Folytatás a 5. oldalon
Folytatás a 4. oldalról
Régebben a fa és textil díszeket, és ha volt cukor, akkor a szaloncukrot is házilag készítették. Még ma is szimbolikus értelme van azoknak a díszeknek, amiket fenyőfánk ágaira aggatunk. Bizonyára kevesen tudják, hogy az angyalhaj, a fémgyöngy- és papírlánc a bibliai kígyót idézi a bűnbeesés idejébõl, a narancs és az alma a tudás fájának gyümölcsét, s egyben a megígért megváltás kegyelmét. A fa csúcsára angyalkát, vagy csillagot tettek és piros almát, aranyra festett diókat akasztottak az ágakra. A karácsonyfára aggatott gyümölcs következõ évi gazdag termés ígéretét jelentette A díszítés sokat változott az idők folyamán. A karácsonyfa ágaira gyertya helyett izzósor került (elkerülve ezzel az esetleges baleseteket) és a szaloncukrok, színes, bőséges választékából az kerül fel, ami csak szem-szájnak ingere. Szokás egyes helyeken továbbá az egyszínű karácsonyfa is, például egyik évben, piros, másik évben csak aranyszínű díszítéssel. Van, aki fényes, van aki a matt díszeket részesíti elõnyben. Másoknak a szalmával, mézeskalács figurákkal díszített fa tetszik. Az aranydíszes fenyő soha nem megy ki a divatból, legfeljebb díszei változnak. A szalmadíszek újabban igen kedvelt díszítõelemek. Csillag, harang, szív, toboz angyalka formái jól néznek ki a szalmafüzéres, piros szalagos fán. Újdonságnak számít a terrakotta-szín, amelyhez égetettagyag figurák valók. A legtöbb családban szentestén, amikor a karácsonyfát körülállják, minden lámpát eloltanak, csak a karácsonyfa fényei világítanak Ünnepi ételek Az ünnep egyik fénypontja a karácsonyi lakoma. Az esti vacsoránál mindennek meg volt a maga előírása és jelentése. Például jelentősége volt a szépen hímzett karácsonyi abrosznak is, amelyet kizárólag erre az alkalomra használtak. Karácsonykor piros csíkos terítőt tettek az asztalra, mert karácsonyi abrosznak varázsereje volt: bőséget, egészséget hozott, ezért később sütõ- vagy vetőabrosznak használták Az ünnep fontos kelléke volt az asztalon a kenyér, s valahol a kalács. Jelentősége volt annak is, hogy az asztalra kerülő kenyér egész legyen, hogy a teljes esztendőre bőven legyen. Karácsonykor a főétel a pulyka és a diósmákos bejgli. Szinte valamennyi karácsonyi ételnek volt mágikus jelentése. A bab, a borsó, a mák bőséget biztosított; a fokhagyma védte az egészséget; a diót használták a rontás elhárítására, sőt jövendöltek is belőle (egészséges dió egészséget, a rossz betegséget jelentett), a méz az életet édessé tette; az alma az egység, egészség, szépség, szerelem szimbóluma volt. Az almának karácsonykor sokféle mágikus szerepet tulajdonítottak. A palócoknál például egy almát annyi felé vágtak, ahányan voltak a családban, s 5
mindenki kapott belőle, hogy összetartson a család vagy ha valaki eltévedne hazataláljon. A karácsonyi dióevés széles hazában elterjedt szokás volt. A karácsonyi asztal elmaradhatatlan étele a hal. Ez városi hagyomány, és bécsi eredetű, hiszen rántva kell fogyasztani, és ez az elkészítési mód onnan terjedt el. Persze ennek az ételnek is van mágikus jelentése, magyar hagyomány szerint a halpénz, halpikkely sok pénzt jelent. Az ünnep idején nem hiányozhatnak az asztalról a sütemények sem. Szinte elmaradhatatlan a bejgli, emellett nagyon elterjedt a mézeskalács is. A mézeskalácsot már hetekkel az ünnepek előtt megsütik. A különbözõ figurákkal a karácsonyfát is szokták díszíteni. Az ilyenkor szokásos ünnepi ételek a teljesség igénye nélkül: levesek: borleves, halászlé, káposztaleves sültek: libasült, kacsasült, rántotthal, rántott pulyka, gesztenyével töltött pulyka, héjábansült burgonya tészták: mákosguba deszertek: diós-mákos beigli, fatörzs, legényfogó, diós aprósütemények, mézeskalács, vaníliás kifli Forrás: www.kulturport.hu Összeállította: Karácsonyi István
Karácsony éj Az éjszakába belesírt a gyermek, Majd anyja ölében elhallgatott, Az éj sötétje megosztá a terhet, S Ő megláthatta a fényes napot. Látta anyjának szépen ívelt arcát, Melyről a szelídség ráragyogott, Látta benne szíve nagy fájdalmát Folydogálni arcán két kis patakot Anyja megfüröszté könnye esőjében Kínok közt világra hozott gyermekét Lelke rongyaiba belecsomagolva Szíve melegével egy csöppnyi reményt. Anyja meleg szíve volt a takarója A semmiből többet ő nem adhatott De akinek álmát édesanyja óvja Annál nagyobb kincset nem is kaphatott. És az édesanya békével nevelte Egyre gyarapodó édes kisfiát, Bár a megalázás kínjait viselte Befele sírta el tépő bánatát. Óh, ti édesanyák, könnyes szemű gyávák, Kiknek szíve alatt élet adatott, Gyermekeiteknek viseljétek gondját, Isten kirendeli majd a falatot. Páll Tamási Berta
Ajándoknak nem vettünk semmit… gyorsan előveszek egy eldugott plüssmacit és úgy csomagolom be, mintha rég kiszemelt ajándékot burkolnék papírba. A fiúk még nincsenek itt és egy percre ott maradok a földön térdepelve – itt csomagoltam az ajándékokat – talán kissé hitetlenkedve mormogom magamban: „Uram nem tudom csodássá tenni ezt a karácsonyt, az ajándék is egyszerű, vajon örülnek-e majd, és az idő is, Uram, oly kevés…” de máris csengetnek. Gyors vetkőzés, gyertyagyújtás, bibliaolvasás, ének, vers, csomagbontás… egyre nehezebb a szívem, nem látom szemükben a csodát…. Aztán lefekvés után- a kis gyufaárus lány meséje után, amikor együtt imádkozik a család egy elsuttogott gyermekmondat beteljesíti az ígéretet: „Köszönöm Istenem –suttogja Adorján talán élete első önálló imáját –hogy, amikor beborult az autónk a szakadékba, Te megmentettél minket, köszönöm, hogy van családom…” Íme megszületett az ígéret, és angyalok ezrei éneklik a mennyben: „Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek nagy öröme lészen: mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”
Karácsony- a csoda Már egy teljes hónapja lázasan készülünk a karácsonyra. Idejében legyen meg minden – gondolom magamban az asztal tetején álló kisszéken egyensúlyozva, vakargatva az őszi ablakdíszek odaszáradt maradékait. Békésen varrogatom vissza a kimosott függöny akasztóit, amit a héten harmadszor szakítottak le a fiúk a játék hevében, aztán jöhet a szekrényhúzogatás, porszívózás, portörlés – nagy odaadással dolgozom, nem mintha nem tudnám, hogy karácsony estére már nyoma sem lesz a nagytakarításnak, csak hát mégis, szeretem megnyugtatni a lelkiismeretemet. Éjszakánként adventi koszorút, képeslapokat, karácsonyfa- és ablakdíszeket kreatívkodok, s hogy a gyerekek se maradjanak ki a készülődésből verseket, énekeket magoltatok velük, és esténként, már-már mérhetetlen decibelű hangmagassággal, szelíden nevelgetem őket a rend és tisztaság szeretetére. Közben nem maradhat el az év végi hajsza sem s - versenyt futva a maradék idővel – párommal együtt iktatunk, jegyzőkönyveket pötyögtetünk, számadásokat végzünk és cigarettafüsttel frissítjük az amúgy is kicsi iroda oxigénhiányos légterét. De a munka meghozza a várva várt eredményt: karácsony előtt két nappal nincs is más dolgunk csak a takarítás, függönyvarrás – a fiúk szerint véletlenül elszakadt a hajó vitorlája – még néhány ablakdísz, egy-két versmeghallgatás, mondjuk két mosogatás közé iktatva, a karácsonyi ünnepi ebéd – hattagú család és öt vendég számára, a karácsonyi gyerekcsomagok összeállítása, néhány iktatnivaló és a számadás fele. Szenteste reggelén egy utolsó porszívózás, porszívózás, még egy süti-készítés – a tegnap sütött kalács valóban foszlós kalács lett – de nem adom fel. Közben egyre „szelídebben” nógatom fiaimat, hogy kivételesen játszanak ma rendrakósdit – de szerintük nem létezik ilyen játék, és máris nekifoghatunk fát díszíteni. Még mindig nagyon nyugodt vagyok, hiszen semmi ok az aggodalomra, két éve az összes gömböt lecseréltük, gyerekbiztos, törhetetlen díszekre. Mire kész a fa – csak kétszer borult le, és a tűlevelek fele rendületlenül kapaszkodik a díszek alatt roskadozó ágakon, s az üres szaloncukorpapírok is megkönnyítik a terhét, szóval mire minden elkészül, a szenteste szent éjszakába fordul, de még mindig reménykedem a karácsonyi csodában. A fiúk apával kisétálnak a főútra, hátha elkapják még az ajándékhozó angyalkákat, hogy megvigyék nekik a jó hírt, elkészült nálunk is a karácsonyfa, lehet hozni az ajándékokat. Én közben becsomagolom a gazdasági válság miatt szerényre sikerült ajándékokat… te jó ég,
Együtt a Jézus jászola felé Végre néhány hete minden szombaton gyerekszájtól hangos a parókiánk – nem mintha az év többi napján négy fiam nem csapna elég nagy zajt játszás és civakodás közben. Készülünk a karácsonyra s kis vallásórás csapatunk szombatról szombatra felkerekedik, hogy eljussunk együtt a Jézus jászolához. Ebben az évben nem hagyományos betlehemezést fogunk előadni, hanem vándorcipőt húzunk, hátizsákot veszünk a hátunkra és vándorbotot a kezünkbe, hogy bár szimbolikusan, de megtegyük a keleti bölcsek útját és megérkezzünk a csoda megszületésének helyére, Betlehembe. A gyerekek az úton útmutató kövecskéket találnak, és csengőszóval jelzik a magától Jézustól kapott útmutatásokat. És hogy ez az utat ne egyedül járják a jelen levő gyülekezetet is segítségül hívják, ugyanis a felnőtteknek kell felolvasniuk a kövek alatt talált Én-mondásokat, bibliai idézeteket, melyek útmutatást adnak arra nézve, hogy kit is keresnek valójában. Végül, megérkezve Betlehembe, és megtapasztalva Jézus születésének csodáját újra felkerekednek, s forrásból patakká, folyóvá és tengerré lesznek, hogy hírül vigyék az egész világnak a földre szállott szeretet csodáját. Folytatása a 7. oldalon
6
Együtt a Jézus jászola felé Folytatás a 6. oldalról
Bár a készülődés nehéz volt és fárasztó, de sok örömöt ajándékozott mindnyájunknak. Együtt lehettünk, együtt játszhattunk, tanulhattunk, és igazi kis csapattá érlelődtünk, mert együtt kerestük a csodát. Adja Isten, hogy legyen még sok ilyen boldog együttkészülődésünk, adventünk, és igazi együtt-megérkezésünk. Németh Réka Lelkipásztor
Tehetséges vagy tehetős tanuló ? Rég ismert dolog, hogy az egyének nagyon különböznek egymástól. Ezek a dolgok a természettől és a társadalomtól függnek és állandóan változnak. A változatosság nem is természetellenes, megtöri a monotóniát , a szürkeséget, addig , amíg erős egyéniségekre alapszik. Az ellentétes pólusok vonzzák egymást általában, érdekes egyensúly alakul ki és a társadalmi élet színes, hangulatos és reményteljes , sokszor rejtélyes. Nemrég, hosszú és bűnös ideig, fájdalmas egyformaságra akartak szabni mindenkit olcsó megalkuvás fejében. El kellett volna veszíteni a körvonalat, az egyéniséget, az azonosságot. Mivel nem ülhetett a nemzet az első sorba, más kiut nem volt, mint egymás mögé felsorakozni. Így lettek elsők és utolsók. Közben kihirdették az egyenlőséget, megoldván a biológiai létezést és bevezették a munkakényszert, annak kultuszát és a helyhez kötöttséget ! Az iskolában másként szólt a mese – volt első tanuló és utolsó, és ez minden osztályra érvényes volt, sok generáción át. Valami mégis energiát adott, motivációt – az , hogy a diploma megszerzése, helyet és megélhetést biztosított annyi fiatalnak a nap alatt. És a remény , ha halványan is , de valahol a szívekben lüktetett. Szabadságról szó nem eshetett. Fordult egyszer a világ kereke és manapság a helyzet lényegesen változott. Szabadság van ! Menekülhetünk a kultúrától, a tanulástól, a tudástól, a számonkéréstől, a híttől a vallástól, az igazságtól , az anyanyelvünktől, a szülők óvó szeretetétől, a tanítók hivatásától! A társadalomnak egy jelszava van - a profit. Ami a néppel történik , az mellékes! A tudás, az erény, a becsület, mit sem számít, ha nincs pénzed. A kutya ugat, a pénz beszél! – ahogy errefelé mondani szokták egy jó ideje. Az erősek, a kemények, a hajthatatlanok, a megszállottak bemutatják, hogy nem kötelező tanulni, mert úgy is jó életed lehet, pénzhez lehet jutni ,csak egy kicsit add fel magadat, a testedet, a 7
lelkedet a hitedet, a büszkeségedet az érzelmeidet az őseid álmait. Egy életen át próbáltam tanulóimat meggyőzni a tanulás, a tudás erejéről. Az utóbbi időben olyan esetekkel szembesülök, amikor a tanulóim közül néhányan arról próbálnak meggyőzni, hogy ne aggódjak annyit, mert a tudás mit sem ér. Tudják, hogy a továbbtanulás mások része, a tehetőseké, és egyesek már lefoglaltak helyeket a jobb hírben álló iskolákban. (A párhuzamos osztály esete). Munkahelyről nem lehet reménykedve álmodni, esetleg rémálmodni, ha a szülők nem tehetősek. Egyeseké az ország, a hatalom , a dicsőség átvitt értelemben, másoké a hamuba sült pogácsa, sok jó tanulóé is. Elszomorkodtam nagyon, mivel tehetséges gyermekekről van szó, és semmi hozzáállásuk nincs megbirkózni a sors nehézségeivel. Nagy segítségre lenne itt a család és rá nagy felelősség hárul, az anyagi gondok mellett is. Világos, hogy a nevelők mindent megtesznek, hogy a tanulók előtt tudatosítsák, a műveltség, a tudás jelentőségét, az erény és érzelemvilágukat formálják, máris jön a rossz példa és ellentámad a média, a mindennapi élet , az újgazdagok teljes képernyőt elfoglaló képe, a sok léhaság és beletörődés a közönybe. Sztárok, V.I.P.-ek, divatszépek, nábobok, izmosok, áthasonultak, utcalányok, drogosok, telenovella főhősei stb. a példaképek. Több alvilági dal szövegét suttogják lassacskán, mint amennyi híres író és költő, művész vagy tudós nevét vagy műveit ismerik. Szomorkodok nagyon, hogy lassan - lassan természetessé válik egyes szülők beleegyezése, beletörődése. A tanár dolga, hogy tanítsa a gyereket, azért küldjük iskolába ! Ez így igaz, de együtt kell ezt megtenni a szülőkkel az új generáció érdekében , mert különben kihal a lelkünk, üres lesz a értékrendszerünk, az üzenetünk. Gondolok a kísérletező pszichológusokra, pedagógusokra is : legyünk ott a gyerekek mellett, fogjuk a kezüket , szeressük és őrködjünk fölöttük, közeledjünk, ne büntessünk, mert sok veszély fenyeget. Egy pillanatra sem felejtem el, hogy ez már a modern világ és másutt is van hasonlóság. Sem okoskodni, sem kioktatni nem akarok, de megfigyeltem, hogy az utóbbi időben az örök igaz és örökérvényes nevelés és szeretet helyét kezdi kiszorítani a rideg, robotszerű statisztika, a jegy, a dolgozat, a tesztelés, a vizsgáztatás, a pontozás, a helyezés, a megnevezés, a kitüntetés, a szereplés, a verseny, stb. a számítógép határozata ( meg is személyesítik és hibáztatni is lehet , habár ők programálják ), és mindez felső határozatból ered. Folytatása a 8. oldalon
Tehetséges vagy tehetős tanuló ? Folytatás a 7.oldalról
Nem ellenkezhetünk, csak alkalmazzuk legalább jó mértékkel. Ha odafigyelünk egy kicsit, távolodunk egymástól a hasonlóságban, és gyermekeink lelkétől. Most örömmel várják a vakációt a legszebb ünnepet, és a karácsonyi ajándékot. Iskolánkban lázasan készülnek a kicsik az ünnepekre, énekeket tanulnak, díszítik az osztályokat is. Nem volt könnyű meggyőzni egyeseket arról, hogy ne a Coca Cola cég reklámjaival, hanem Betlehemi képekkel ismerkedjenek ! Nehéz idők elébe nézünk, mégis legyen remény, kitartás és becsület! Közeledik a szent karácsony, nézzünk egymás szemébe, bocsássunk és szeressünk, segítsünk egymásnak megmaradni és jóknak lenni, alkossunk és ne romboljunk, imádkozzunk megtisztulva és ne hagyjuk a reményt kihalni ! Varró Árpád tanár
ADY ENDRE: Kis, karácsonyi ének Tegnap harangoztak, Holnap harangoznak, Holnapután az angyalok Gyémánt-havat hoznak. Szeretném az Istent Nagyosan dicsérni, De én még kisfiú vagyok, Csak most kezdek élni. Isten-dicséretre Mégiscsak kiállok, De boldogok a pásztorok S a három királyok.
Én is mennék, mennék, Énekelni mennék, Nagyok között kis Jézusért Minden szépet tennék. Új csizmám a sárban Százszor bepiszkolnám, Csak az Úrnak szerelmemet Szépen igazolnám.
Az időjárás előrejelzései Nincs olyan ember, aki oda ne figyelne, amikor hallja: „A Meteorológiai Intézet jelenti…” A világ rádió- és televízióállomásai naponta többször tájékoztatják földünk lakóit, hogy milyen időt várhatnak holnapra; esetleg, hogy milyen lesz az időjárás hosszabb távon. Még sokan „időjóslásnak” tekintik az időjárás-jelentéseket, pedig az időjárás előrejelzése nem „jóslás”, hanem sokoldalú megfigyelés és tudományos következtetés eredménye, s mint ilyen, ma már az ipar, a kereskedelem és a közlekedés számára nélkülözhetetlen adatok forrása. Az időjárás számtalan kihatással van magánéletünkre, egészségi- és kedélyállapotunkra. 8
Mindezek ellenére, a nagy közönség soraiban még nagyon sokan nincsenek tisztában azzal, hogy milyen bonyolult művelet sok ezer megfigyelési adat alapján megmondani a következő napra várható időjárás menetét. A mai modern meteorológiának nincs köze a jósláshoz. Már eredeti görög megnevezése: a „meteor” és „logos” kifejezésekben is benne van a légköri jelenségeket kutató tudomány meghatározása. A légkör szerkezeti felépítéséből származó bonyolult fizikai jelenségek vizsgálatához, a meteorológia a természettudományok közül figyelembe veszi a fizika, kémia, földrajz és matematika eredményeit. A meteorológia tehát egy egzakt tudomány, kutatási területét nem korlátozza csupán a légkör jelenségeinek tanulmányozására, hanem keresi az időjárást alkotó folyamatok okainak kapcsolatait. A meteorológia nemcsak összegzi és elemzi a légköri jelenségek adatait, hanem magyarázza is őket. Az időjárás előrejelzése nem valószínűségi jellegű, hanem tudományos alapon kidolgozott előrelátás: a légkörben lejátszódó jelenségek összetett és bonyolult fizikai folyamatainak kiértékelése. Sokszor előfordul, hogy a kiinduló adat ellentétes hatásokat von maga után, és a meteorológusnak kell eldöntenie a várható eredményt. Ebből adódik az előrejelzés valószínűségi jellege. Az előrejelzésbe még ma is becsúszhatnak tévedések, de a megfigyelési szolgálat fejlődésével ezek a pontatlanságok a minimumra csökkennek, és az előrejelzések mind jobban megközelítik a valóságot. A légkör magasabb rétegeinek kutatása rakétákkal, szondákkal, műholdakkal és széleskörű repüléses megfigyeléssekkel történik. A begyűjtött földi és magas légköri adatok gyors továbbítását a nemzetközi gyorstávíró, a telex hálózat teszi lehetővé. Az előrejelzésekhez szükséges megfigyelések hatalmas összegeket emésztenek fel, de a befektetett százezrek milliós hasznot hajtanak az időjárás alakulásának ismerete nyomán előkészített munkafolyamatok megszervezésében. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy a közúti közlekedés, a tengeri hajózás, a repülés, az élelmiszerszállítás, egyes mezőgazdasági munkálatok elvégzése nem képzelhető el az időjárás figyelembevétele nélkül. Rohanó életünkben ezért van olyan nagy jelentősége a Meteorológiai Intézet jelentéseinek. Geréb Mihály meteorológiai-technikus
Magyarbénye református templomának története
Jobb később, mint soha Egy újabb naptári év végéhez értünk. Ilyenkor a szokásnak megfelelően elkészülnek a különféle beszámolók. A harmadik évezred számítástechnikai vívmányainak köszönhetően olyan részletes, szemléletes kimutatásokat lehet készíteni, amelyek minden igényt kielégítenek. Meggyőzően hatnak. Leginkább a befektetés és a kereslet viszonyát mérlegelik. De vannak olyan beszámolók is, amelyek a körülöttünk lévő mindenség szennyezettségét, vagy az emberi egészségre tett káros hatás csökkentéséért való törekvések eredményességét foglalják táblázatba. Vagy azt, hogy melyik volt a legmelegebb, illetve leghidegebb napja az évnek, ki a leggazdagabb embere a Földnek, stb. Mindenről készül beszámoló. Olyan is, amely nekünk, egyszerű halandóknak eszünkbe sem jut. Mégis van, amiről itt a Földön nem készülhet beszámoló. Arra az embernek nem adatott képesség. Például kimutatni pontosan, ki mikor fog megszületni, vagy meghalni. Ki milyen megbízatást kap a földi életben, és hogyan gyümölcsözteti azt. Hogyan hálálja meg életének minden napját. Az élet Istentől kapott felbecsülhetetlen ajándék, amit majd számon kér tőlünk. Azért kaptuk, hogy kamatoztassuk. Úgy, ahogy Isten szeret és segít minket, elvárja, hogy hasonlóképpen cselekedjünk mi is. Szeressük, segítsük, támogassuk a nálunknál gyengébbeket. Legyünk igazak, becsületesek, alázatosak! Mivel emberek vagyunk, gyarlók, esendők, és hajlandók minden rosszra, ez nagy kihívás, és nem mindig sikerül. Isten látja és tudja. Ezért hajoljunk meg előtte és valljuk be bűneinket, az Ő segítségét kérve próbáljunk a jó útra térni. Biztos, hogy nem könnyű, mert mi, emberek hajlamosak vagyunk magunkról nagyon jól vélekedni. Sosem vagyunk hibásak. Mindig valaki más a bűnbak. Képesek vagyunk félrevezetni, elhitetni, erőszakos, megfélemlítő magatartással rábírni a mi akaratunkat a nálunknál gyengébbekre. Vagy pont fordítva: hízelgő, aljas módon manipulálni. A végén felülkerekedve trombitálni, hogy győztünk. Igen, ez a látszat. De ki fölött győzedelmeskedtünk? Kit csaptunk be? Istent? Lehetetlen! Ezek az eszközök nem Istentől valók. De élhetünk velük, ha lelkiismeretünk megengedi. Sajnos sokan ilyen eszközök segítségével szerzik kenyerüket, tapossák mindennapjaik útját. Most, amikor mindannyian megírjuk a saját év végi beszámolónkat, és Istenünk elé visszük, ne merjünk hazudni annak, Akitől semmit sem lehet eltitkolni! Valljuk be bűneinket! Ne súlyosbítsuk saját helyzetünket! Kérjük az Ő szeretetteljes bocsánatát, mert jobb később, mint soha! Udvari Ibolya Óvónő
Nemzedék nemzedéknek dícséri mûveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat.” Zsoltár 145:4 – 5 . Magyarbénye területén az öregek elbeszélése szerint a II. Világháború idején a falu közepén kimagasló református temető, a „Grúj” teteje felé, a Bethlen grófok családi sírboltja baloldalán - futóárok ásása közben - találtak a katonák egy „arany- edényt” tele régi arany pénzzel. Ez az edény, tulajdonképpen egy arany serleg.Történészek leírása szerint 2000 éves lehet ,ami azt bizonyítja, hogy M a g y a r b é n y e egy igen régi emberi település…Ez az edény - bár nem volt kiállítva, de a Nagyszebeni Bruckenthal Múzeumban volt még az 1960as évek derekán; az arany-pénzek viszont 20 évvel később a ’80-as évek elején a budapesti Nemzeti Múzeumban voltak kiállítva, mint „Magyarbényei leletek”, ugyanis ezeket maga az a katonatiszt, aki jelen volt a futóárok ásásánál, az vitte fel az öregek elmondása szerint Budapestre. Magyarbénye régi település voltát Coriolan Suciu egykori balázsfalvi történelem tanár, neves román történész a Küküllő-mente Monográfiájában igazolja, amikor mint létező emberi települést említi „Villa Bodon” néven, az első 1206-ból datált írásos dokumentum alapján. Ez a bizonyos „Bodon”, akinek a „faluja” volt a későbbi Magyarbénye, Küküllővár ura volt. Magyarbénye régi település volta mellett tanúskodik az egyes határ dűlők nevének az etimológiája, szóelemzése is. Például a magyarbényei határ legmagasabb pontja a Nyíres-tető, ahonnan fel lehet látni Küküllővárig, lefele pedig Balázsfalváig. Nem tartanám kizártnak, hogy valamikor itt is állhatott egy lármafa, amely fel, vagy lefelé lármázta a vész-jeleket szükség idején. Egyébként nyírfa-erdő nincs a hegyen, talán akkor lehetett, amikor a magaslatokat kedvelő őseink telepítettek ilyeneket. Innét kaphatta a hegy a nevét, mindmáig - nemcsak a magyar, de a román nyelvben is - megőrizte azt. A Nyírestől pár km-re van egy másik dűlő, melyet mindkét nyelven beszélő lakossága, még a többség is Gyász- mezőnek ismer. II. Rákóczi György lengyelországi sikertelen hadjárata után a török Porta csapatai 1657-58-as büntető hadjárata idején vidékünkön haladva keresztül, lemészárolták itt a környék lakosságának javarészét. Folytatás a 10.oldalon
9
Bethlen László költségekkel a.o. 1771.” A templomépítő Bethlen és Bánffi családok mellett megjelenik a harmadik patrónus család neve is a báró Radák családnak a neve. Jórészben e kegyes patrónusok tartják fenn egyházunkat századokon át. A Radák családnak ugyan nem, de a templomépítő Bethlen család porainak a falu közepén álló temetőnk, a Grúj adott örök nyughelyet. Anyakönyvi bejegyzések szerint ugyanis: „Ao 1804.Die 2_a. Maji el aludt az Úrban Búzás Botsárdon és 4 a. Maji a M. Bényei Kriptába bé tetetett Mlgs Gróf B. Bethlen Farkas jó patrónus uram…” Ao 1804 Die 13 a. 8 br. éjtzaka el aludt… nagy Matróna Mlgs Grof B. Bethlen Lászlóné Losontzi L. B. Bánffi Klára jó Patróna Asszony… Tordai Mlgs Udvarában és 18 a. 8 br. a M. Bényei Kriptába bé tetetett…” Egyébként e kriptának külön története is van az öregek elbeszélése szerint. Föld alá épített kripta kb. 4 x 4 m-es területen, tégla fala van, a „mennyezete” bolthajtásos, ajtaja Nyugat felől. A Keleti oldalon 3 koporsó volt benne, egy gyerek koporsó. Az öregek elbeszélése szerint idővel kétszer volt feltörve. A mennyezete is beszakadt egy nagyobb helyen, ezután gyerekek is mászkáltak benne, míg a mai öregek szülei kitakarították, vissza falazták és beföldelték, csak a felírat nélküli kimagasló építmény jelzi a kripta helyét, melyet szájhagyomány szerint alagút kötött össze a bethlenszentmiklósi református templom mellett álló Bethlen család kastélyával. A temetőből még megemlíthető az 1813-ból lévő sír. Szarkofág szerű sírborító kővel: Ao 1813 „ 13 a. X bris. Temettetett Tiszteletes M. Péterfalvi és Tiszt. B.Szmiklósi papok Erősdi István és Kis Pál urak prédikátiojok mellett 1796ban 2 a. 7 bris. Született és 1813 ban X bris 10 dikét követett éjszakának 11. óráján Nevrosában elaludt Kovásznai Gotz Rosália Kedves Leányom. Filio formusa nune Ginis, ante Rosa ! Sic pubescentes confenicesse Rosa Non semper Violas nec semper filia florent Et (vigat amissa) spina relicta Rosa. (Ovid) A temetőből visszatérve az élet verőfényesebb oldalához, egy 1812-ből való feljegyzést írhatunk ide: „ 10 a. Maji (1812) M. Bényén a Confirmationis Agenda legelőször praxisba jövén Confirmáltak: 1.Szakáts alias Kotsis József 2. Latzkó János 3. Balás János 4. Nagy György 5. Vetsei Borbára
Magyarbénye református templomának története Folytatás a 9.oldalól
„(Erre vonatkozó dokumentáció a Kolozsvári Egyetemi Könyvtárban található). A szájhagyomány úgy tartja, hogy akkor patakban folyt itt a vér…A mészárlást túlélők egy pár km-rel tovább a „Dopta” nevű határ- dűlő bokros dombjai közé húzódtak meg, ott kerestek, s találtak menedéket. Ha mindezt dokumentálni lehetne, talán könnyebb volna a Nyíres ősi település lakóinak lemészárlását a tatárjárás idejére elképzelni, amikor a mészárlásból megmenekülő lakosságot a sors a Doptára dobta, ahonnan a tanya-világból később behúzódtak a valamelyes biztonságot jelentő szász-település: Sönau (Szépmező, Sona) mellé, a falu jelenlegi helyére. Ezáltal a mai Magyarbénye a harmadik település 1202– 1203-ból. Egyébként az Erdély történetét megörökítő dokumentumok sorából a 39-es Dokumentum által felsorolt határok magukba ölelik az általam feltételezett hármas település egészét. A Dopta tanya-világból, ahol még nem is olyan régen, alig félszáz esztendővel ezelőtt iskola is volt; az 1960-as évek végén költözött be az utolsó magyar református család ( idős Fodor István és családja ) a mai Magyarbényére. A ’60-as évek elején, az ’50-es években egyházunk 48 lelket tartott számon Magyarbénye Dopta szórványában. Egyházi vonatkozásban 1346-ból kapunk tudósítást Bénye faluban egy Szent Imre tiszteletére épített kápolnáról. 1461. Benyének plebániája van. Ezeknek ma már semmi nyoma. A mai Magyarbényének a legöregebb épülete az 1766-ban épített templomunk: a Haranglábbal ellátott református templom. Egykori feljegyzések szerint 1763-ban tették le az alapkövét. Az ajtóval szemben, a szószék melletti falon egy márvány tábla áll, azon egy kettős címer: kígyó, szájában almával és szárnyas oroszlán karddal, egy korona egyesíti őket, a címer alatt pedig ez a felírás olvasható: „ Ez házat épittette Ifjabb Groff Bethlen László és Báró Bánffi Klára Istennel tiszteletire 1766. Esztendőben”. Alig telik el öt esztendő, s a templom előtt máris egy szép Harangláb áll, rajta 2 harang. Az 1916. évről készített lelkészi jelentés egy eléggé szűkszavú adatot közöl a kisebbik harangról: „templomunk kisebbik harangját a hadvezetőség hadi célra szállította el”. A nagy harang viszont megmaradt. Felirata érdekes történelmi adatokat nyújt számunkra. „ Isten ditsőségére Készíttette a Bényei R. Eccl. szamara b.Radák István és
Folytatása a 11. oldalon
10
Magyarbénye református templomának története Magyarbényei református templom Folytatás a 11. oldalról
6. Szakáts aliás Kotsis Mária 7. Szantsali Mária 8. Czintzok Kata 9. Latzkó Mária. A katechizmus tanítását a régebbi kánonok is elrendelték a konfirmációt azonban csak 1806ban vezette be a Generális Zsinat Abats János püspök javaslatára. 6 évre rá Magyarbényén is meg volt az első konfirmáció, ezután általában minden második évben konfirmálnak 7 – 16 – an. Érdemes volna szólni még a templom karzatának festményeiről, feliratairól, de ezekről talán majd a következő számok valamelyikében. Itt mindössze a magyarbényei lelkipásztorok névsorát közlöm az alábbiakban: 1780 Andrási István. 1781 - 1791 Pálfi József. 1793 - 1795 Nagy Márton 1798 -1799 Székely Péter Vitállyos Ádám 1801 – 1836. Kovásznai Gotz József 1837 - 1853. Zabolai Kozma Ádám 1853 - 1857. Rákosi Dániel. 1870 - 1872. Kolozsvári Antal 1872 - 1873 Derzsi Dénes 1873 - 1878. Kulcsár János beszolgáló 1879 - 1881. Szigeti Gyula István beszolgáló 1882 - 1891. Demeter Zsigmond beszolgáló 1892 - 1897. Demeter Zsigmond, mint társ egyház lp. 1897 – 1898, Incze Ferenc beszolgáló 1899 - 1905. Gáspár János, mint társ egyházi lp. 1906 - 1907. Kádár Andor beszolgáló lp. 1908 - 1913. Gáspár János, mint társ egyházi lp. 1913-tól ismét önálló egyház 1913 - 1943. Benke Ferenc 1946 - 1948 Dósa Ferenc lévita és Nagy József beszolgáló Balásfalváról. 1948 – 1963. Pataki János Sándor László beszolgáló Küküllővárról 1963 – 1973. Jánossy Lászó 1973 - 1975. Incze András 1976 - 1994. Kiss Károly 1994 - 1995. Deák György beszolgáló Küküllővár 1995 - 1996. Barbu Alice Deák György beszolgáló lp.Küküllővár. 1996 - 2002 Kiss Ibolya 2002 Jakab Mihály beszolgáló lp.Bsztmiklós. 2002 - Szántó Mihály
Magyarbényei harangláb
A Balázsfalvi Református Egyház hollandiai testvérgyülekezete, áldott, békés, boldog karácsonyt kíván mindenkinek.
Jánossy László ny. (egykor magyarbényei) lp.
11
Viccoldal - Mi az abszolút osztályharc? - Amikor a pártház macskája kergeti a templom egerét. ____________ A rénszarvas mászik fel a szilvafára. Látja ezt a medve és megkérdezi: - Te rénszarvas, minek mész oda? -Almát enni. - De hiszen ez szilvafa. - Nem baj, hoztam magammal. ____________ A farkas sétál az erdőben. Egyszer csak elszáll a feje felett a nyuszika és elordítja magát: - Farkas koma, kérsz egy pofont? Aztán száll tovább a medve felé, Mikor odaér neki is leordítja: - Medve koma, kérsz egy pofont? - Igen! - Akkor menj az erdő végére, én is ott kaptam. ____________ Két rendőr sétál az utcán. Az egyik talál egy tízforintost. - Te, felvegyük? - Persze, vedd fel, lehet vele telefonálni. A másik erre felkapja, és a szájához emeli: - Halló! Kapitányság? _____________ Megy haza a rendőr, és már messziről kiabál a feleségének, hogy húzza be a redőnyöket, és bújjon a takaró alá. Az asszony nagyon örül, hogy lesz valami. A rendőr besiet a szobába, az asszony mellé bújik a takaró alá, és így szól: - Nézd, hogy világít az új kvarcórám! ______________ - Mi az abszolút kellemetlen? - Ha a hülyeség akaraterővel és szorgalommal párosul. ______________ A vonaton egy férfi ül szemben egy öregasszonnyal. A vonat elindul, a férfi pedig rosszul lesz, és lehányja az öregasszonyt. Az felháborodottan ordibálni kezd, és mindennek elmondja a férfit, aki megelégeli és megszólal: - Maga beszél? Helyette inkább adhatna egy kicsit magára. Ha látná, hogy néz ki! ___________ Lázmérőt vásárol a TSZ-elnök. - Milyen gyártmány van? - kérdezi az eladót. - Angol és orosz. - Akkor adjon egy angolt, mert az oroszt nem lehet lerázni _________________ A skót így szól a feleségéhez: - Drágám, mosd meg gyorsan a hajad, és dugd ki az ablakon! Déli szél fúj. _________________ Egy ember elmegy az orvoshoz, és elpanaszolja, hogy egész éjjel nyitott szájjal alszik. Az orvos megvizsgálja, majd így szól: - Kérem, magának az a baja, hogy szűk az arcbőre. Ha a szemét behunyja, a szája kinyílik. ___________________ - Lépjen csak fel erre a mérlegre! Látja? Maga túlsúlyos! -közli az orvos a betegével.
- Dehogy is, csak húsz centivel alacsonyabb vagyok! ___________________ Adatfelvétel a rendelőben: -Dohányzik? - Nem, doktor úr, köszönöm, inkább innék valamit. ___________________ A baromfiudvarban fél kilós tojást tojik az egyik tyúk. Egy riporter megkérdezi tőle: - Megmondaná, hogy hogyan sikerült? - Ez családi titok. - Tervei a jövőre nézve? - Egykilós tojásokat tojni. A riporter faggatja a sikeres kakast is: - Megmondaná, hogy hogyan sikerült? - Ez családi titok. - Tervei a jövőre nézve? - Szétverem a strucc pofáját!
Az alkohol az ember legnagyobb ellensége. A Biblia azt írja: „szeresd az ellenségedet!” _________________ Az ötéves Pistike az utcán ácsorog. A szomszédok, tudván, hogy a nagyanyjával van otthon, megkérdezik: -Mit csinál a nagymamád, Pistike? -Engem altat - feleli a gyerek. ________________ Egy falusi közgyűlés végén felvetődik a kérdés, kit küldjenek a városi megbeszélésre. -A doktor urat – javasolja valaki – neki van Trabantja, nem fogyaszt sokat, így nem kell sok kiszállási díjat fizetni. -És még kit? -János bácsit – javasolja egy hang a teremből. -De János bácsi sokat fogyaszt! – feleli egy másik hang. ________________ -Őrmester úr, mit tegyünk, ha aknára lépünk? -Tíz méter magasra felugrani és nagy területen szétszóródni! _________________ Egy sétáló nénikét megállít egy ember az utcán: -Elnézést, megmondaná, hogyan jutok el a postára? -Az attól függ, hogy kocsival van-e. -Nem. -Akkor gyalog. _________________ Vannak dolgok, amelyeket egyszerűen képtelen vagyok megérteni – tűnődik Pistike – miért kell nekem lefeküdni, ha a mama álmos? ________________ Úrvacsora osztáskor az öreg székely bizony jól meghúzza a boros kelyhet. -Sok lesz atyafi –szól reá a lelkipásztor. -Sok itt a bűn is – feleli rá a székely. _______________ Kezdeményezéséért, összeállításáért és megjelenéséért felelős bizottság: Karácsonyi István, Németh Ferenc Szerkesztette: Karácsonyi István Lapunk letölthető a www.szulofoldunkert.ro honlapról
Lapunk támogatója: 12
