Megjelenik negyedévente Balázsfalván
Református Egyházközség
Szülőföldünkért Egyesület gondozásában
VIII. szám 2008. november 2
Római Katolikus Plébánia
Maradnak az igazak és a jók! A tiszták és a békességesek... Wass Albert:Üzenet haza
Újság – Reformáció 2008.
Szavaink, csendünk és könnyeink…
„Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit és megtartják azokat, amelyek megírattak abban.” (Jel 1,3). (olv. még: Zsolt 119, 10. 27. 55.). A reformáció egyik sarkalatos tétele a „Sola Scriptura” – elv, ami azt jelenti, hogy egyedül a Szentírásból ismerhetjük meg Isten kijelentését. Ezért Luther elsőrendűnek tartotta, hogy az emberek saját nyelvükön olvashassák a Bibliát, így nem sokkal a reformáció megindulása után elkészítette saját bibliafordítását, és német nyelvterületen sokan még ma is ezt használják. Az idei esztendő a „Biblia éve” – nevet kapta, amikor is különös hangsúlyt kap a bibliaolvasás propagálása, hiszen minden keresztyén egyetért abban, hogy a boldogsághoz vezető út a Bibliában van leírva. Tudjuk, hogy mindenki a boldogságot keresi ezen a világon. Mégis kevés ember van, aki elmondhatja magáról, hogy boldog. Pedig az emberek életében alapjában véve minden a boldogság érdekében történik. Erre rendezkedett be a szórakoztató ipar, a kereskedelem, még a politika is. Senki sem munkálkodik azért, mert az az életprogramja, hogy boldogtalan szeretne lenni. Még aki tönkreteszi a saját életét, az is a boldogságot kereste. Csak tévedett. Ebbe a boldogságkereső világba hangzik bele az Ige üzenete: „Boldog, aki olvassa és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit és megtartják azokat, amelyek megírattak abban.” Az ember a boldogságot akarja elérni. Isten a boldogságot akarja nekünk megadni. Isten és az ember egyet akar. Hogy lehet, hogy ez a kettő mégsem talál sok ember életében egymásra? Azért testvéreim, mert sok ember még ma is azt gondolja, hogy Isten valamit elvesz tőlünk, követel valamit, ami nehéz. Megrontja a szórakozásunkat, korlátozza szabadságunkat. Pedig ennek éppen az ellenkezője az igaz. Isten szeret örülni és örömet okozni. Odafordul az emberhez, irányt mutat, célt ad, hogy értelmessé tegye az életét, hogy emberré tegye az embert. Hogyan? Úgy, hogy a mulandó embernek Igéjét, kijelentését adja. Folytatás a 4. oldalon
1
Kedves Olvasó-Testvéreim! A szavak… igen, ezek is, mint mi magunk, lehetnek emberiek és embertelenek, isteniek és istentelenek. Mert a szavak furcsa teremtmények, annyi mindenre jók, és oly sok dologra kevesek. Az már lassan közhely, hogy a szó veszélyes fegyver, és van, aki fegyvertelen, de érzem, hogy a szó, annak ellenére, hogy életet tud adni, ki is tudja azt oltani. És így van ez mindenek előtt a csenddel: a szó a csend halála…kiírtja azt. Azonban rögtön érzem, hogy vannak olyan szavak, melyek gondolkodásra serkentenek és megszülik a csendet, azt a forrást, melyből őszinte, igaz, hiteles valóságok születhetnek. A szavak milyen egyszerűek, és mégis milyen veszélyesek lehetnek! Sok mindent meg lehet oldani szavakkal, de nem mindent. Például, ha szomorú vagy, akkor nagyon jól esnek mások bátorító szavai. De ha éhes vagy, vagy fázol, akkor szavak nem elegendők. Sok mindent intézünk el szavakkal, még a jövőt is. Hogyan? Hát nem ez az ígéretek szándéka? Amit megígértem, az még nem történt meg, és cselekvést kíván. Ha nem úgy teszem, akkor az ígéret üres. "Az ígéret szép szó! Ha megtartják, úgy jó!" - mondja egy ismert közmondás. Ha nem tartjuk be szavunkat, akkor nemcsak az ígéret üres, de szavainknak sincs már értékük. Nincs tartalom, és senki sem fog komolyan venni. Az ilyen ember mintha saját lelkéből már elköltözött volna, és a szíve üres. Jár a szája, de ő már nincs ott. A szónak azonban áldása is van. Különösen az írott szónak, áthidal időt és teret. Olyan emberekkel érintkezhetek, akiket eddig sohasem láttam. Ennek a nyomtatott papírnak segítségével. Ennek segítségével éri el a betűnek és könyvnek közösségteremtő hatását. Mi a mennyei Atyának képmására vagyunk teremtve. Ő úgy teremtett, hogy mondta a szót - akarta, hogy az a dolog legyen, és lett! Az ő akaratában volt az ígéret, ami rögtön érvényesült. Folytatás a 3. oldalon
A Küküllővári református templom A küküllővári református templom a község közepén helyezkedik el, egy kis domblépcsőn, úgy, hogy tornyából, főleg a Kis-Küküllő völgyén lefelé, messzire lehet ellátni. Az erre utazó embernek, ha Balázsfalva felől érkezik, messziről feltűnik a templom masszív, feltűnően széles tornya. A torony messziről is tekintélyt parancsol s az embert megmagyarázhatatlan áhítat keríti hatalmába, ha hozzá közel állhat. A templomon látszik, hogy nagyon régen épülhetett s a gyülekezet tagjai ma is büszkén néznek rá, s büszkeséggel emlegetik „ősi templomunkat”.
Valóban nagyon régi a templom. Legrégebbi része a torony, melynek építését egyes művészettörténészek a XI. század közepére teszik, egy 1060-as németországi forrásra hivatkozvai . Tény, hogy 1241-ben a tatárpusztításkor a templom már állott. Ekkor a tatárok lerombolják, felgyújtják, de a torony, helyesebben a tornyok megmaradtak.
A templom a mai formáját a XV. században nyerte el. Ekkor egyhajósra alakítják és nagy, gótikus szentélyt építenek hozzá. Nagy átalakításra ezután már nem kerül sor, annyi változás történik, hogy a templom fedélszékét megemelik a XVII. században. Demeter József, egykori küküllővári református lelkész (+ 1813) jegyezte fel, hogy egy, a mennyezeten levő felirat szerint Bethlen István 1622-ben javíttatta a templomot. Megújíttatta a templom mennyezetét és megemelték a templom fedélszékét. A szentély megújítására már nincs lehetőség, ezért azt elfalazzák. Ettől kezdve templomnak csak a hajót használják, a szentélyrészt pedig századokon át raktárnak. A küküllővári templom falképei 1896-1897-ben restaurálták a templomot, s ekkor a falak megbontásakor freskótöredékekre akadtak, melyről Józsa Ferenc lelkész tesz jelentést 1896. április 22-én: „… a falak belső felén csoportos freskóképek tűntek elő százados sírjukból,…” Valószínű, hogy az egész templomban a mészréteg alatt freskók voltak és vannak. A főispán tudósítása szerint, egyik falkép alatt az 1525. évszám láthatóiii . Sajnos ekkor mindegyik freskót újból lemeszelik s csak az 1970-es évek végén kerül elő újból az a freskótöredék, mely ma is látható a templom északi falán. Ezt a falképet rajzolta le 1897-ben id. Nemes Ödön, mely a feltámadt Jézus előtt térdeplő Máriát ábrázolja. A küküllővári sírleletek
Az első templom a várban szolgálatot teljesítők számára épülhetett román stílusbanii, ezt igazolják a torony ma is meglévő jellegzetességei. A torony téglából épült, csak nagyon kevés terméskövet használtak, azt is inkább csak díszítésre. A templom eredetileg két toronnyal épült, a két torony között van ma a toronyfeljáró. A tatárjárás után a templomot újjáépítették késő román stílusban. A megmaradt tornyokat beépítették a templomba és valószínű, hogy ekkor falazták azokat egybe. A templomot ekkor háromhajósra építették. A tatárjárás és a tatárjárás utáni újjáépítés emléke a torony északi oldalán , a tető alatt levő, a torony síkjából kissé kiemelkedő, festett tatárfej.
2
1896. április 26-án, a padlózat megbontásakor a templomhajót a szentélytől elválasztó fal alatt a munkások egy sírboltra bukkantak. A sírboltban három deszkakoporsót találtak (Bebek Györgyné Patócsy Zsófia, Kendi Ferencné Patócsy Klára és Bogáthy Menyhértné Kendi Zsófia koporsói), s tartalmukat az Erdélyi Múzeum Egylet szakértői vették leltárba. Folytatás a 11.oldalon i
Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek, Glória Kiadó, Kolozsvár, 1996. II. 308.oldal ii Ma már sokan a művészettörténészek közül „román stílus” helyett „romaniká”- t használnak, a félreértések elkerülése végett. iii Szádeczky Lajos: Küküllővári sírleletek és falképek, Erdélyi Múzeum, Kolozsvár, 1897. 288. oldal
Ahol nincs eső, hanem mindig süt a nap, ott sivatag van. Az ember lelkében is. Engedjétek meg testvéreim, hogy egy olyan ember szavaival zárjam gondolataimat, akinek a szava nem üres beszéd. Nem ok nélkül tisztelték Charles Peguyt prófétaként. Sok mindent meglátott előre: "Ma minden keresztény katona, Krisztus katonája,... olyanok vagyunk, mint kis szigetek az óceánban, a vihar körülöttünk tombol. A mi házaink, mint erődök a tengerben. Nincs senki sem olyan nagy, mint akit magányos őrhelyre állítottak."
Szavaink, csendünk és könnyeink… Folytatás az 1. oldalról
Nem volt semmi különbség aközött, amit mondott, és ami történt. Tökéletesen megvalósult, mert jelen van a szavaiban. Ez Jézussal, Isten Fiával is igaz. Ő az Igazság, aki mindig jelen van. Jelen van a szavaiban. Azért állunk fel, amikor felolvassuk az evangéliumot. És azért is, mert szavára mi tettre készek akarunk lenni. De ha csak ígérgetjük, és nem valósítjuk meg, mi haszna szavainknak, sőt gesztusainknak? Üresek. Nem jelentenek semmit. De nem ezért teremtett minket az Atya. Nem azért, hogy ne legyünk, hanem azért, hogy legyünk. Amikor üres dolgokat mondunk, akkor a semmibe tévedünk. De annak mi értelme volna?! Becsapjuk magunkat, lehet, hogy éppen legszebben és a legnagyobb pátosszal elmondott szavainkban, de becsapjuk azokat is, akikhez eljut szavunk. És ennek meg mi értelme volna?! Hiszem, hogy Krisztus nem azért hívott meg minket, hogy tanításán okoskodjunk, hanem azért, hogy nyomába szegődjünk. Éppen ma! De hogyan? Újra, meg újra pusztítottak és pusztítanak az árvizek. Isten annakidején megígérte, hogy nem bocsát többé vízözönt a földre, ezeket már magunk idézzük elő. És amikor lezúdulnak a folyókká duzzadt patakok, visszaveszik a régi medrüket és elsodorják a falut, akkor sírás-rívás, átkozódás és fogak csikorgatása hallatszik. Mi pedig sopánkodunk, szerényen lesütött szemmel, adakozunk és zavartan rágjuk a szánk szélét. Mert mi vagyunk azok, akik szeretjük a kényelmet, a csapról folyó melegvizet, fűtjük az egész házat, akkor is, ha nem kell. Kőszívünk van. De szavainkban azért a végletekig megyünk, szavakban sokat “segítünk”. Vagy buzgón odaszaladunk, hogy pénzünket küldjük a délkelet-ázsiai katasztrófa övezetbe, vagy éppen Moldvába, vagy Máramarosba, és azt hisszük, hogy valamit jóvá tettünk! A helyi lakosok viszont annyit tapasztalnak, hogy idejönnek az idegenek, azoknak is a pénzesebbje, újraépítik a szállodákat és a mulatókat, a helyieknek meg összeütnek valami szükséglakásokat és táborokat – s néhány hét múlva eltűnnek. Jönnek mások, akik ugyanúgy nem ismerik a helyi szokásokat, és nem is kérdezik az őslakosokat, akik a maguk egyszerűségével hordják az iszapot és remélik, hogy házuk egyszer majd újra állni fog. A kőszívűek jöttek, akarnak valamit, végre is hajtják, és aztán elmennek. A kőszívek agyonnyomják a rászorulókat. Hússzívet kérjünk az Úristentől! Kérjük, hogy tiszta vizet hintsen ránk! Hogy láthassuk tisztán, mire van szükségük azoknak, akik kérnek, és mi az, ami nekik fáj. Lehet, hogy egy régen elfelejtett jó szó többet tesz, mint egy sebbel-lobbal összeácsolt viskó...mert az a szó az érző szívben sziklaszilárd, semmilyen árvíztől le ne rombolható alapot szül, amire lehet házat, hazát, családot építeni. Igen, mert ez a szó annyira emberi, hogy már isteni. Ezért arra hívlak meg e sorok által, hogy ha nincsenek már szavaid, akkor mindig tartogass egy könnycseppet a szívedben az arra rászorulóknak. Az ember, ha csak teheti, megszabadulna a könnycseppektől. Azért, mert a könnycseppeket a szomorúsággal és a szenvedéssel azonosítjuk. Rendszerint a sajátunkkal. Pedig más is szenvedhet és lehet szomorú, akit megvigasztalhatnánk. A vigasztalás első lépése pedig az együttérzés. Ha a másik sír, akkor a vele együtt sírás. De ha nincs könnycsepped, akkor nem is tudsz együtt érezni a másikkal, mert bár vigasztalni próbálod, vigasztalásod leereszkedő és hamis lesz. Örüljetek az örvendezőkkel és sírjatok a sírókkal. Öröm mindig van a szívünkben, mindig tartogatunk egy kis örvendezést lelkünk legmélyén. Könnycseppet viszont nem. Pedig a lelki harmóniához pont úgy odatartozik a könnycsepp is, mint az öröm. A könnycseppek azért is jók, mert tisztán tartják szemünket, és nem engedik szívünket megkérgesedni.
Tür, 2008. októberében Lóri atya
Mit jelent az igazi reformáció? ….ha a teljes Szentírás érvényre jut. Ugyanolyan mértékben a héber és a görög része. Az Ige, a teljes ige és csak az ige. …hogy Isten Igéjét aktualizáljuk és a lehető legnagyobb mértékben alkalmazzuk. …hogy a református gyülekezet legalább olyan sokoldalú, mint a Biblia maga. Az igazi reformáció az, …ha Istenre, az Ő Fiára, a Messiásra, Krisztusra koncentrálunk, arra az Istenre, aki számunkra a Bibliában válik jelenvalóvá. Ez segít bennünket abban, hogy életünket ne szakítsuk világi és egyházi részre, hanem teljes egészében Isten akaratának rendeljük alá. …ha hiszünk abban, hogy Isten direkt módon szól hozzánk és nincs szükség sem földi, vagy mennyei közvetítőre, sem egyházi hierarchiára, és mi is mindenféle hierarchikus, vagy intézményes közvetítés nélkül szólhatunk Hozzá, Jézus Krisztus által. …ha tettre készek vagyunk, hiszen életünket, gyülekezetünket, egyházunkat állandóan reformálnunk kell. - Ez azt jelenti, hogy igyekeznünk kell a Szentírás és a mindennapok (politika, kultúra) követelményei közötti feszültséget csökkenteni. Így egészíti ki egymást a református nyitottság és a tudatos kegyesség. …ha öntudatosak vagyunk. A református gyülekezetek legtöbbször nem a hatalmon levők rendelete nyomán jönnek létre, elvetik a hierarchikus struktúrákat, mert csak egyetlen Úr létezik, aki viszont letaszítja trónjukról a látszólag hatalmon levőket. … ha egyenlőnek tekintünk mindenkit abban az értelemben, hogy a gyülekezet tagjai között nincs rangbeli különbség. Sőt mindenki Istentől kapott tudása, tehetsége és lehetősége szerint kell, hogy szolgáljon testvérei javára és örömére, hogy így a gyülekezet betölthesse Istentől rendelt célját: dicsőítse az Istent és megismertesse a világgal Istennek jótéteményeit. …ha önkritikát gyakorolunk, amiért Isten elől magas falak mögé bújunk; amiért Krisztus számára szinte lehetetlenné tesszük, hogy a hatalmon levők és a hatalmak mögé beférkőzzék; amiért döntéseink, pénzünk és cselekedeteink Isten autoritását veszélyeztetik. …ha szkeptikusok vagyunk minden iránt, ami Isten helyét akarja átvenni, legyen az templomi kép, zene, gyertya, vagy bármi, ami nem az Isten dicsőségét szolgálja. Reformátusnak lenni = szerénynek és egyenesnek lenni. …ha megértőek vagyunk és megértést várunk: ha elvetünk minden mágikus próbálkozást, babonát, de nyitottak vagyunk a megélt hit irányában. …ha nyitottak vagyunk más felekezetek iránt. Nem azért, hogy egy általános nagy egyház számára megegyezést keressünk, hanem hogy a velük való párbeszéd során felismerjük gyengeségeinket és erősségeinket. De nem alkudhatunk meg református hitünk, és a Biblia rovására. Folytatás a 5. oldalon
3
Újság – Reformáció 2008. Aztán nem mindig könnyű a második helyet vállalni, akár egy családban, akár a munkahelyen, vagy egy-egy közösségben. De ha meg tud tanítani bennünket Isten Igéje arra az alázatra, hogy a második hely elvállalása mily sok feszültséget és békétlenséget tud feloldani és megoldani, akkor nyert ügyünk van. Isten kijelentésének csúcsa Jézus Krisztusban érkezett el hozzánk. Mi tehát az a nép vagyunk, amely Jézusban megkapja az áldást, az útbaigazítást, és azt a kitüntetést, hogy szól hozzánk Isten. Ezért nevezzük Jézust is Isten Igéjének, a testté lett Igének.. mert legtisztábban, legvilágosabban Őbenne mondta el Isten nekünk, hogy mennyire szeret, mit vár el tőlünk, hogy ad értelmet az életünknek és hogyan ajándékoz meg bennünket az örök boldogsággal. Ha tehát keressük Istent, fohászkodunk az Ő akaratának megértéséért és engedelmeskedünk Neki, akkor boldogok leszünk. A mi boldogságunk pedig Krisztusra mutat, Róla teszünk bizonyságot a világ felé, amikor boldognak látnak minket. Töltsük be rendeltetésünket: dicsőítsük a mi Urunkat boldogságunkkal! Ámen.
Folytatás az 1. oldalról
És az Ő szavának teremtő ereje van! Azért a legnagyobb érték és a Könyvek Könyve a Biblia, mert ez az élő Isten szava, és boldog, aki olvassa, érti, és megtartja az Ő szavát. Miért boldog? Mert Isten az Ő Kijelentésével a boldogság útján vezeti. A Szentírás az ember életét útnak nevezi. Isten beszédei tulajdonképpen ennek az útnak a szabályozói, útjelző táblái. Még a legrosszabb út is jobb az úttalanságnál, mert út nélkül nem lehet haladni. Mi magunk három dolgot tehetünk azért, hogy Isten szavának teremtő erejében részesüljünk: „Teljes szívből kereslek Téged” –mondja a zsoltáros. A mai ember nem szeret keresni. Ellustult. Csak azt hajlandó észrevenni, amit az orra elé tesznek. A forgalmas helyeken, az üzletek bejáratánál ott állnak a reklámcédula-osztogatók, és a markunkba nyomják a hirdetést. Ezt esetleg megnézzük, de már az újságban nem olvassuk el. A tévében a kedvenc műsorunkat megszakítva megmondják nekünk, hogy melyik a kedvenc mosóporunk, a legjobb fogkrémünk, és milyen autóra vágyunk. De azt is megmondják, hogy mi a politikai meggyőződésünk, kire-mire szavazzunk. A kínálat nagy, a gondolkozás és a döntés nehéz mesterség. Ha nincs szellemi, lelki étvágy, beveszünk mindent, amit elénk tesznek. Nagyon sok fiatal a szellemi-lelki ürességet örökli, és ennek következménye a földhözragadt gondolkozás, és az Ige iránti ellenszenv. Lassanként az egész gondolkozásunk átállt arra, hogy a boldogulás mércéje az anyagi előrehaladás. S nem látja az ember, hogy éppen azért telhetetlen, mert az életében valamilyen hiány van, amit be kell tölteni. E belső kielégítetlenségnek és bizonytalanságnak a terméke pl. a tisztaságmániás asszony úgy, mint a magát tetoválással, piercing-gel stigmatizáló vad fiatal. Nos, mindez, és még sok más lelki nyavalya is annak a jele, hogy mekkora istenhiányban szenved a mai emberiség. Márpedig ha Isten vezetése kerülne az élet középpontjába, akkor nem lenne szükség arra a rengeteg pótszerre. Ezért mondja a zsoltáros a 14. versben: „Inkább gyönyörködöm a Te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.” Nem csak keresni kell az Urat, hanem könyörögni is az Ő Szentlelkének vezetéséért: „Add értenem a Te határozataidnak útját!” –kéri a zsoltáros. Ahhoz pedig, hogy meghalljuk a mennyei összhangot, el kell csendesednünk. És akkor rájövünk, hogy noha igaz, amit Jeremiás mond, amikor azt mondja, hogy „egyetlen atyátokfiának se higgyetek, mert minden atyafi cselbe csal, és minden barát rágalmazva jár,” de még igazabb az, hogy Isten sohasem csap be minket. Ha alázattal kérjük Tőle, hogy Ő maga magyarázza meg az Ő Szentlelke által az Üzenetet, akkor megtapasztalhatjuk, hogy Ő nap, mint nap egyre többet fed fel az Ő titkaiból, s ezáltal egyre nagyobb és tartósabb békesség költözik a mi szívünkbe. Ha már megértettük Isten hozzánk szóló üzenetét, akkor elengedhetetlen az engedelmesség is: „Uram! A Te nevedről emlékezem és megtartom a Te törvényedet.” A mennyei kincset nem tudják kiásni a tolvajok, de elveszíthetjük saját felelőtlenségünk miatt. Bizony, nem könnyű az engedelmesség. Mert beletartozik például a megbocsátás és a bocsánatkérés is. De csak ezeket gyakorolva tapasztalhatjuk meg, hogy mily nagy boldogság az Isten akarata szerint élni.
Németh Ferenc Lelkipásztor
Memento mori „ Emlékezz a halálra!” – volt a jelszava a XI. században alakult Kartauzi (néma barátok) szerzetesrendnek. Most, úgy ősszel, amikor a természet is egy kicsit haldokolni kezd, mi is a halottakra emlékezünk, akik örökre eltávoztak közülünk. A halottkultusz nem új keletű, nem a modern világ jellemzője, hanem az emberiség fejlődésének szinte minden fokán előforduló tiszteletnek, kegyeletnek és..... kifejezése a halottak iránt. A primitív társadalomban a halottkultusz gyökere abban az általános hiedelemben keresendő, hogy az elhunytak lelkei a halál után is tovább élnek, hogy egykori életük folyásának helyéhez ragaszkodnak, oda visszajárnak, s hogy ilyenképpen a hátramaradt élő rokonság tetteit figyelik, tetszésük szerint okozva nekik kárt, vagy örömet. A halottak nyugalmának biztosításáért velük temetik ékszereiket, kedves tárgyaikat, szerszámaikat, fegyvereiket, sőt kedvenc szolgáikat, állataikat is. A mai modern társadalomban már nem mutatnak be áldozatokat a halottak nyugalmáért, de 998. óta van hivatalos ünnepük az összes elhunytaknak, amikor kegyelettel és tisztelettel emlékezünk meg a halottakról. Így tettük ezt október 6-án, amikor az aradi tizenhárom hős tábornokra emlékeztünk, és általuk minden névtelen hősre, akik az 1848-49-es szabadságharcban vesztették életüket. Így emlékezünk meg október 23-án az 1956-os hősökről, akik a szabadság utáni vágytól hajtva felvették a harcot az óriási zsarnokokkal szemben és életüket adták ezért a magasztos célért. És így megyünk ki a halottak napján is a szeretteink sírjához, ahol a lezárt koporsókban ott nyugszik a mi életünk-sorsunk egy darabja is. Gyújtsunk meg egy gyertyát szeretteink sírjánál, hogy az apró lángocskák fényeinél tiszta lelkükkel találkozhassunk egy pillanatra. Isten adjon nekik békés csöndes nyugodalmat. Dr. Biró József
4
Az otthoni tanulás is nagyon fontos, de ott kevés tanácsot, inkább biztatást kap a gyerek. Ezért oda kell figyelni a szülőnek és állandóan tartani a kapcsolatot a tanárokkal, nevelőkkel.
Mit jelent az igazi reformáció? Folytatás az 3. oldalról
…ha állandóan reformáljuk hitünket, hogy Istenhez ma is hűek lehessünk. Éppen ezért néha a régi hitvallásokon is változtathatunk, azokat a Szentírás tükrében újra vizsgálhatjuk és aktualizálhatjuk. Ez nem azt jelenti, hogy a mai korszellemhez akarunk igazodni, sokkal inkább azt, hogy Istenhez akarunk hűek lenni, hiszen reformátusnak lenni inkább életformát jelent, mint a hitvallásokhoz való feltétel nélküli ragaszkodást. …ha Isten eljövendő országára törekszünk, és embertársaink felé fordulunk, hogy őket megörvendeztessük, védjük, erősítsük. Gyülekezetünk református gyülekezet-e ebben az értelemben? Fel kell tennünk a kérdést: mennyire vagyunk mi reformátusok? Újra és újra Isten felé kell fordulnunk, - ahogy őseink tették – és újra meg kell vallanunk hitünket. Ez egyaránt a mi, és az embertársaink javára válik.
Otthon készítsünk egy ún. tanulási tervet, amelyben a következőket határozzuk meg: Mennyi idő alatt tudjuk megtanulni? Milyen bontásban tanuljuk meg az anyagot? Ne feledjük, hogy a tanulás során legnagyobb ellenfelünk az idő! A sikeres tanuláshoz elengedhetetlen a megfelelő környezet megteremtése. A szoba hőmérséklete inkább legyen kicsit hűvösebb, mint túlfűtött, hiszen a túl meleg szoba elálmosít, zavar a koncentrálásban. Használjuk ki az otthon nyújtotta előnyöket, és teremtsünk magunknak kényelmes környezetet. A tanulás helyét mi választhatjuk meg, de fogadjunk meg egy-két jó tanácsot. Ha csak olvasnunk kell az adott tantárgyhoz, akkor ezt tehetjük akár az ágyban ülve is, lehetőleg egyenes háttal, hogy a derekunk és a gerincünk ne fájduljon meg. Az íráshoz mindenképpen használjunk egy olyan íróasztalt, ahol minél nagyobb hely áll rendelkezésünkre. Tanulás közben tartsunk rendet magunk körül - rendezett környezetben könnyebb az odafigyelés is. A TV illetve a rádió működtetése tanulás közben nem ajánlott! Általános az a nézet, hogy tanulás közben 40-50 percenként célszerű szünetet tartani, mégsem ajánlható az ehhez való merev ragaszkodás, hiszen a feladat megoldásának menetét, vagy egy tétel bizonyításának megértését "megakasztani" értelmetlen. Jobb, ha inkább anyagrészenként, feladatonként tartunk szünetet. Az otthoni tanulásra ugyanúgy érvényes az aranyszabály: csak addig végezzük, amíg aktívan tudunk az anyagra figyelni, s teljes koncentrációval tudjuk azt elsajátítani! Tanulási tervünket is ennek figyelembe vételével állítsuk össze. A tanulási periódus hossza szűkebb értelemben, azaz egy napra vetítve jobb, ha "mindössze" pár óra, de ezt hozzuk összhangba a gyerek korával és adottságaival. „Kímélni” a gyermeket az által, hogy keveset kell tanulni, ugyanolyan bűn, mint a túlfárasztása. Itt a szülőnek és nevelőnek egyeztetnie kell. Mindenekor és minden tantárgyra alkalmazható tippek: - Tanuljunk szavakat, fogalmakat, szép beszédet, helyesírást, nyelveket; ,,Ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy!” Emberismereted így gyarapszik. Ha szegény a nyelvtudásod, elég árva leszel a társadalomban. - Olvass minél többet, fejleszd szókincsedet, okos, izgalmas, szórakoztató olvasmányokkal! - Hallgass zenét, művészi alkotásokat, próbálj énekelni, esetleg egy hangszert ragadj meg szabad időben, vagy rajzolj, játszódj, szórakozzál kellemesen. Ne a tanulási idő helyett vagy alatt! - A táplálkozás is nagyon fontos feltétele a sikeres eredmények elérésének. Reggelizés nélkül ne induljatok iskolába, a tízórait fogyasszátok türelmesen, és tiszta kézzel kezeljétek az ételt! Otthon ebéd után egy kis pihenés elfér, és csak ezután kezdjetek a házi feladatok megoldásához. Feküdjetek le idejében és aludjatok eleget, mert az idegsejt csak így lesz aktív és tettre kész! Ami a modern tanszereket és a ruházatot illeti, tanulóink ebben nem szűkölködnek. Erősíti a tanulás hatékonyságát a tanár és szülő hitelessége, az erős empátia, a felelősségtudat és komolyság, a szelíd alkalmazkodás, a kölcsönös bizalom, a helyes értékelés és minősítés, a tekintély, a segítőkészség és mindenek fölött a szeretet.
Ford. A potsdami francia evangélikus-református gyülekezet német nyelvű honlapjáról www.bb-evangelisch.de Fordította: Németh Réka
TANULJUNK MEG TANULNI !
A tanulás nem tartozik a könnyű dolgok közé. Biztatjuk gyermekeinket, saját magunkat, másokat, anélkül, hogy mindig tisztában lennénk a tanulás módszereivel. Az iskolában sem vezetnek rá figyelmesen a tanulás titkaira szükségszerűen. Nem sok haszonnal jár, ha nem tartunk szem előtt egy néhány tanácsot, mert a tanulás is tanulható, tanítható; szinte tantárgy lehet a célirányos tudás elsajátítása és alkalmazása. Először is, a sikeres tanulás kulcsa a megfelelő hozzáállás, tehát elsőként meg kell ismernünk az adott tantárgyat és annak elméleti vagy gyakorlati jellegét. A tantárgyhoz kapcsolódóan határozzuk meg az eszköz- és célrendszerünket is. Miért kell ez nekünk? Hasznos lesz az életünk során? Vagy csak a jegy érdekel és a dicséret, vagy a megdorgálást akarjuk elkerülni? Fontos a motiváció! A tanulás érdemi része az iskolai tanulással kezdődik, ott van a tanár és a katalógus. Ezt ne vegyük zsarolásnak, fenyegetésnek. Otthon folytatódik a tanulás, a folyamatos tanulás nagyon fontos, ott nincs katalógus, esetleg a szülők előtt kell beszámolni a haszonról. A szülő – szülő, gyermek – gyermek páros csak jóindulatú versengésbe kezdjen, ne fárasszák dacból vagy büszkeségből a gyereket, úgymond ,,ne hozzon szégyent a szülőre”! A tanuló érdeke van első helyen képességeit arányosan fejlesszük a munkabírásával, hogy tudását alkalmazni tudja. Az órákon az aktív részvétel, kérdések felvetése, viták lefolytatása a tanulás egyik legjobb formája. A jegyzetelés, és az órán való aktív figyelés aranyszabálynak tekinthető. Ott megkapja a szakszerű útmutatást az azonnali tanuláshoz, a logikus gondolkozáshoz és a tudás elraktározásához, gyarapításához.
5
Varró Árpád tanár
Hasznos tudnivalók gazdáknak fagyasztást célszerű műanyag tálcán végezni, és a megfagyasztott, vagy a jól lecsöpögtetett zöldségeket csomagolni. Az így csomagolt termék nem fagy tömbbe, különálló marad. Blansírozás ideje néhány zöldségfélénél
A zöldségek, gyümölcsök tartósítása A zöldségek, gyümölcsök szezonjellege miatt érdemes elgondolkodni a hosszú távú tárolásukról (pl. spárga, stb.). Persze manapság már bármelyik alapanyagból tudunk az év bármely szakában vásárolni, csak hát borsos az áruk, na meg ki tudja, mivel fújják fel őket. Vannak olyan zöldségek is, amelyek még rövidtávon is gyorsan romlani kezdenek, de kis mennyiségben nem érdemes venni belőlük (pl. spenót, sóska, kelbimbó, stb.). Egy felnőttnek szinte mindegy, hogy milyen ételt eszik, de egy kisbabának, főleg az első életévében csak bizonyos ételeket lehet adni. Ezért is fontos, hogy előre gondolkodjunk ételeinek tartósításáról. Zöldségekből lehetőleg frisset vagy mirelitet használjunk, lehetőleg kerüljük a tartósítószerrel készült befőtteket, üveges zöldségeket.
Zöldségfélék
Blansírozás ideje
Eltarthatóság
Paraj
5-8 perc
12 hó
Sóska
6-8 perc
12 hó
Spárgafej, Spárgaszár
szakaszos 6 hó blansírozás 3 perc 5-7 perc
Borsó
3-5 perc
12 hó
Bab
4-7 perc
12 hó
Brokkoli
7-8 perc
12 hó
Karalábé
2-3 perc
12 hó
Káposztafélék 5-9 perc
12 hó
Uborka
Nem 12 hó blansírozandó!
Tök
Nem 12 hó blansírozandó!
Száraz tárolás
Vöröshagyma
Nem 12 hó blansírozandó!
Vannak olyan zöldségek (burgonya, alma, répafélék, hagymák, stb.), amelyeket megfelelő körülmények között akár hónapokig is el lehet tárolni anélkül, hogy bármilyen beavatkozást alkalmaznánk. Legjobb részükre, ha száraz, hűvös helyen tároljuk őket. Sajnos a nagyvárosi lakásokban ilyen helyiség ritkán található, ezért nagy mennyiségben nem is tárolhatók ezek az alapanyagok. Ilyen esetben vásároljunk akkora fonott kosarakat, amelyekben elfér 2-3 kg belőlük: fontos, hogy ne legyenek zacskóba, hermetikusan elzárva, mert akkor gyorsan rohadni kezdenek (lényeges, hogy szellőzzenek).
Kukorica
4-7 perc
Paprika a hüvelyes
2-4 perc 6-12 hó Nem blansírozandó!
Paradicsom
Nem 12 hó blansírozandó!
Gomba
5-7 perc
12 hó
Karfiol
3-4 perc
8 hó
6-12 hó
Fagyasztás/blansírozás Zöldfűszerek fagyasztása
A zöldségfélék legtöbbjéből szedés után el kell távolítani a nem kívánatos részeket (szár, gyökér, levél stb.). A megfelelő tisztítást a mosás, majd a blansírozás követi. A blansírozás szükséges művelet, és csak ritkán (egy-két nyersanyagnál) hagyható el. A blansírozás alatt a zöldségfélék rövid ideig tartó előfőzését értjük. Az előfőzés ideje általában 3-8 perc között van, amely függ a zöldségfélék fajtájától, érettségi fokától, és egyéb (pl. méretbeli) tulajdonságaitól. A gyakorlatban a blansírozáskor drótkosárba tesszük a zöldségfélét, és azt bő, forró vízbe süllyesztjük. A blansírozás idejét a víz újraforrásától kezdve kell számítani. Amikor letelt a kívánt idő, akkor a zöldséget hideg vízzel azonnal le kell hűteni. Azonban ne tartsuk sokáig a hűtővízben a zöldséget, mert a víz kilúgozza, és ez által értékes tápanyagot veszít. Az előkészítést követően a
A friss zöldfűszer-növényeket meg kell mosni, majd alaposan megszárítani. Felaprítást követően jól kitisztított műanyag dobozokba (margarinos, vajkrémes) helyezni, és a fagyasztóba tenni. Ajánlatos a dobozokra ráírni, hogy milyen fűszer található benne. A dobozból mindig annyit lehet kivenni, amennyire szükség van. Forrás: www.idealmarketing.hu
6
Az aradi tizenháromról…. Aradi vértanúk összefoglaló néven őrzi a magyar nemzet emlékezete az 1848–49-es szabadságharc 13 hős katonai vezetőjét, akiket 1849. október 6-án, Aradon végeztek ki. Lázár Vilmos ezredest azért kezelték tábornokként, mert a szabadságharc végén a tábornokokhoz hasonlóan önálló seregtestet irányított. Kossuth Lajos 1890-ben, az egyetlen fonográfon is rögzített beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte. A magyar sereg a Világos közelében levő szőlősi mezőn adta meg magát az orosz csapatoknak. Ez nagy sértés volt a császári oldal számára. Ha nekik adták volna meg magukat a magyarok, annak üzenete az lett volna, hogy az ellenük folytatott forradalom elbukott. Így azonban az volt az üzenete a fegyverletételnek, hogy a két nagyhatalom fegyveres erőivel szemben nem lehet tovább harcot folytatni. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy az osztrákok a tábornokokat megillető lőpor és golyó általi halál helyett kötél általi halált írtak elő a magyar tábornokok részére, miután az oroszok – noha ígéretet tettek az ellenkezőjére – foglyaikat némi habozás után átadták számukra. Felix Schwarzenberg miniszterelnök utasítására, Ferenc József jóváhagyásával hadbíróság elé állították, majd halálra ítélték és kivégezték a 13 magyar hőst. Valamennyi tábornokot kötél általi halálra ítélték, annak ellenére, hogy például Dessewffynek szabad elvonulást ígértek a fegyverletétel előtt. Dessewffy, Kiss Ernő, Lázár Vilmos és Schweidel József ítéletét Haynau „kegyelemből” golyó általi halálra változtatta. A 13-ak ítéletét október 6-án – szándékosan a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján – hajtották végre, ami ezért a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyászünnepe. Az ítéletek kimondása, a kivégzések mikéntje és sorrendje részletes meggondolások alapján történt. A legtöbb bosszúságot Damjanich okozta a császáriaknak, ezért őt illette volna az utolsó hely, de Haynau személyes bosszúja ezt is felülírta és így Gróf Vécsey került az utolsó helyre, aki miután már nem volt kitől elbúcsúznia, Damjanich előtt letérdelve, kezet csókolt neki. Aulich Lajos (1792-1849) Császári tiszt volt, a Sándor gyalogezred alezredese, 1848-ban honvédezredes, 1849-től tábornok. Görgey híve volt, 1849. július 14-től augusztus 11-ig ő volt az ország utolsó hadügyminisztere. Damjanich János (1804-1849) Szerb határőrcsaládból származott, 1848 nyarán csatlakozott a magyar honvédséghez. A délvidéki sikeres harcok elismeréseként tábornokká nevezték ki. Csapataival nagy sikereket ért el a tavaszi hadjárat során, győzelmeihez nagyban hozzájárult katonai tudása és személyes bátorsága is. Világos után ő is letette a fegyvert a cári csapatok előtt. Dessewffy Arisztid (1802-1849) Középbirtokos nemes, 1839-ig a császári hadseregben szolgált. 1848ban belépett a Sáros vármegyei nemzetőrségbe, alezredes, majd ezredes lett. 1849-ben tábornokká nevezték ki. A temesvári csata után hadosztályát török földre akarta átvezetni, de Karánsebesnél Liechtenstein osztrák altábornagy rábeszélésére letette a fegyvert. A rá szabott ítélet eredetileg kötél általi halál volt, amelyet kegyelem útján főbelövésre változtattak. Kiss Ernő (1799-1849) Császári tiszt volt, a Hannover huszárezred ezredese. 1848 nyarán felajánlotta szolgálatát a magyar kormánynak. 1848. október 12-én tábornokká és a bánsági sereg
főparancsnokává nevezték ki. 1848. december 22-én altábornaggyá, 1849. január 9-én országos főhadparancsnokká léptették elő. Knézich Károly (1808-1849) A császári sereg tisztje volt, 1848-ban századosként részt vett a délvidéki harcokban. 1849. márciusától a főseregnél a tavaszi hadjárat során dandárparancsnok ezredesi rangot kapott. A peredi csata után Görgey leváltatta, ekkor Kossuth a felső-tiszai tartalék hadtest parancsnokává nevezte ki. Lahner György (1795-1849) Volt császári tiszt, majd 1848-ban a 3. honvédzászlóalj parancsnoka. 1848. októberében ezredes, hadfelszerelési és fegyverkezési felügyelő lett. 1849. januárjától a nagyváradi fegyvergyár vezetője, a szabadságharc hadiiparának irányítója volt. 1849. február 6-án tábornokká nevezték ki. Lázár Vilmos (1815-1849) Volt császári tiszt, 1848-ban százados, 1849. februárjától őrnagy, majd ezredesi rangban dandárparancsnok az északi hadseregnél. Betegsége következtében csak 1849. nyarától vett részt a harcokban. Karánsebesnél tette le a fegyvert. Leiningen-Westerburg Károly (1819-1849) A magyar szabadságharc német származású honvédtábornoka előbb császári tiszt volt, majd az 1848-as harcok idején Damjanich parancsnoksága alatt szolgált. Kiváló katona volt, minden csatában kitűnt személyes bátorságával. Nagysándor József (1804-1849) 1823-tól a császári hadseregben szolgált, 1844-ben huszárkapitányként vonult nyugalomba. 1848-ban a magyar kormány szolgálatába állt, őrnaggyá nevezték ki a Pest vármegyei lovas nemzetőrséghez. Kitűnt a szolnoki, a tápióbicskei, az isaszegi és a váci csatákban. Ezután tábornokká léptették elő. Nagyváradon csatlakozott Görgeyhez, augusztus 9-én Aradra ment és serege maradványaival Schlikkel készült megütközni, de Görgey ebben megakadályozta. Ezután követte a fővezért Világosra, bár nem tartozott Görgey hívei közé. Pöltenberg Ernő (1813-1849) Császári tiszt, majd kapitány volt a Sándor-huszároknál. 1848. nyarán ezredével együtt Magyarországra helyezték, ahol a magyar szabadságharc ügyének híve lett. Kitüntette magát a kápolnai csatában. 1849. áprilisában ezredes lett, június 2-án pedig tábornok. Görgey bizalmasaként ô közvetítette a cári hadsereggel folytatott tárgyalásokat a fegyverletételről. Ennek megtörténte után az osztrákok elfogták és 12 társával Aradon kivégezték. Schweidel József (1796-1849) Császári tiszt volt a Sándor-huszároknál. Ezredét a forradalom kitörése után Bécsből hazavezette. 1848. októberében tábornok lett, Buda visszafoglalása után Pest hadiparancsnoka. A forradalom bukása után letartóztatták és bitó általi halálra ítélték, de végül felesége könyörgésére az ítéletet golyó általi halálra változtatták. Török Ignác (1795-1849) Az 1848-49-es szabadságharc alatt Komárom erődítési munkáit irányította, s 1849. márciusáig ő volt a vár parancsnoka. Júniusban Budán, majd júliusban Szegeden erődítéseken dolgozott. 1849ben nevezték ki tábornokká. Vécsey Károly (1807-1849) Császári tisztként őrnagyi rangot ért el. 1848. nyarán a magyar kormánynak ajánlotta fel szolgálatait. 1848. decemberétől tábornok, 1849-ben váradi várparancsnok lett. A világosi fegyverletétel idején Temesvárt ostromolta, majd augusztus 21-én ő is letette a fegyvert a cári csapatok előtt. Folytatás a 8. oldalon
7
Az aradi tizenháromról…. Folytatás a 7. oldalról
Gyulai Pál: Világosnál
Az aradi tizenhárom Hittek igazukban, esküjük szentségében, szavaik tisztaságában, így nyílt tekintettel várták a jövőt. S tudták jól, mire számíthatnak. Mind a tizenhárman meggyőződéssel vallották, hogy az általuk szolgált ügy méltó, igaz ügy, amelyért érdemes minden kockázatot, áldozatot vállalni. Sokáig bíztak abban, hogy a győztesek méltányosan ítélik meg esküjük és tiszta lelkiismeretük diktálta tetteiket. Levelek, naplórészletek bizonyítják ezt. Egészen az ítélet kihirdetésének órájáig reménykedtek, de felkészültek a védekezésre is. Amikor pedig eljött a végső óra, olyan büszkén fogadták a halálos ítéletet, mintha csupa dicséretet olvastak volna fel előttük. A 13 aradi vértanú emlékére, a Zala György és Huszár Adolf által készített szoborcsoportot 1890–ben leplezték le. Az I.C. Brãtianu által vezetett román kormány utasítására a műemléket 1925-ben lebontották, s alkotó elemei több aradi gyár raktárában, aradi kaszárnyában hányódtak.
Világosnál, Világosnál Huszárok könnyeznek, Sírva sírnak veszedelmén A magyar nemzetnek. A sóhajtás zajszelében Hajlik meg a zászló, Szegény gyalog gazdájára Búsan nyerít a ló.
Hall és lát és föltekint majd Kétségbeesetten, Mintha nézné, tudakozná Van-e Isten mennyben? Hall és lát, és búsultában Pisztolyát ragadja, Mintha sors és világ ellen Csatázni akarna.
Csak egy régi, vén huszár ül Mozdulatlan, némán, Mély bánattal, mély sebekkel Napsütötte arcán. Csak egy régi, vén huszárnak Zászlója lobog még, Mintha várna csatajelre, És vért szomjúhoznék.
"Magyar vagyok, rabbilincset Nem visel magyar kéz, Huszár vagyok, zászlajával A huszár együtt vész. Foszlányai ezt a sebet Legjobban takarják... Isten hozzád, édes hazám, Szegény Magyarország!"
Hejh vén huszár, hejh vén huszár, Szállj le, szállj le immár! Nem rohamra harsog a kürt, Nem a győzelem vár. Tépd el, tépd el lobogódat, Nincs már Magyarország! Őseinknek szent sírhalmát Kozákok tiporják.
Dörren a cső, piros vér foly, Meghajlik a zászló; És haldokló gazdájára Búsan nyerít a ló. Honja sírján ott feküszik Mozdulatlan, némán, Mély bánattal, mély sebekkel Kebelén és arcán.
Gyulai Pál: A hősök sírja Egy sírban, az erdő-szélen, Háromszáz hős alszik mélyen, Mély sebekkel eltemetve, Emlék nélkül, elfeledve. De lehajlik a zöld erdő, Rájok élő koszorút sző, És mint álmaik haragja, Harsog, zúg a bérc patakja, Éjfél tájban, sírjok ormán, Felgyúl néha egy-egy villám, És felindul a természet, A menny mintegy leborul, S mintha volna végítélet, Mindent egy hang kiált túl. Mintha trombiták harsognák Nem veszett el a szabadság, Az igazság ünnepel! Lelkünk széjjeljár a légben, Örök bíró él az égben, Nem estünk hiába el!
A vértanúk emlékére emelt szoborcsoport Az RMDSZ régóta szorgalmazta a műemlék visszaadását és újbóli felállítását, de helyreállítani csak 2004-ben sikerült. Összeállította: Karácsonyi István
8
A tűri harangok története Az emlékezés szálai évszázadok messzeségébe, 800 év távlatába nyúlnak vissza, abba az időbe, amikor a történészek szakvéleménye szerint – a XII. század végén, illetve a XIII. század elején a cisztercita rend tagjai felépítették környezetünknek ezt a ma már egyik legöregebb templomát. 1332–ben, Tűr plébániájának pápai tizedjegyzékébe való bejegyzése idején már megvolt. Építése -korának megfelelően- ,,román“ stílusban épült, a korai gótika elemeivel keverve. Bár nincs konkrét adatunk róla, de minden valószínűség szerint a vidék reformációja alkalmával Tűr népének java része reformátussá lett, és ezzel egy időben az addig katolikus templom is egyházunk tulajdonába került. Maga a türi református egyház az 1600–as évek elejétől kezdődően hosszú évszázadokon keresztül anyaszentegyházként szerepelt egészen az 1950-es évek elejéig. Templomunknak emberemlékezet óta úgyszólván csak egy bejárata volt. Egy javítás alkalmával derült ki, hogy van még egy befalazott bejárata is, mégpedig az, amelyik éppen a főbejárat lehetett valamikor. Ezt a bejáratot az 1983-as javítás alkalmával kibontottuk, ajtóval láttuk el és használatba vettük. Történt ez Orbán Lajos presbiter kezdeményezésével és irányításával. Az oldalbejárati ajtó előtt egykor egy torony állott. Ebben szólt egy harang – amely a későbbi jegyzőkönyvek tudósítása szerint 1669-ben öntetett, és amely 1721-ben egy kisebb társat kapott. Attól kezdve két harang hívta a templomba a tűri eklézsia népét. Közben az idők viharaiban a torony megrongálódott, meggyengült, le kellett bontani. Ez abban az időben történhetett – Mária Terézia korában – amikor nemcsak Tűrben, de új torony építésére a reformátusok sehol nem kaptak engedélyt. Torony helyett így épült fel 1745-ben templomunk mellé a haranglábunk. Ebbe szerelték fel az 1669-ben öntetett nagyharangot, s melléje az 1727-ben készült kisharangunkat. Innen szállt tovább a hangjuk a falun át. Az Igazgatótanács 1435/1904. sz. leirata szerint kimutatatás készült a ,, műbeccsel bíró értékekről “, Kovács Károly akkori adm. lelkipásztor által. E kimutatás 4. sorszáma alatt a nagyharang leírása olvasható, az 5. sorszám alatt pedig a kisharangunké. Egykori nagyharangunkat ebből a leírásból ismerhetjük . E leírás így hangzik: ,, A tárgy megnevezése : Harang – anyaga: Bronz,keltezési ideje: 1669. felirata: Geor MERGELER CORONEN METEVDIT In Dei gloriam Fusa Escis Pas R.D.Kovaznai TOBI. Tarkó János, Szabó Mihály, Szabó István. Bap. Gáspár A. 1669.“ A kisharang leírása pedig a következő: Harang, - Bronz,-1721. felirata: ,, TÖRI H.R. Anno Domini 1721.” 1914. június 28-án kitört a négy évig tartó szörnyű vihar a világ felett: az I. világháború. E vihar szele, -mint annyi más toronybóla mi haranglábunkról is lesöpörte nagyharangunkat 1916. novemberében. A harang elvételéről jegyzőkönyvet vettek fel, amely azonban levéltárunkból elveszett. Egykori létezését a Lajstromkönyv jelzi C/25 sorszám alatt. A harang elvitelének szomorú tényét a presbiteri jegyzőkönyvben csupán egy rövid mondat örökíti meg a 11/1917-es jkvi.szám alatt, ahol a ,,hadi célokra elvitetett“ harangot törlik a leltárból. A gyülekezet lelkipásztora ekkor Sáfrány Lajos volt, gondnoka pedig Dénes Márton. Mindamellett, hogy jegyzőkönyvek nem beszélnek róla, bizonyára fajdalmas csapás volt a gyülekezet számára a harang elvitele. Mai gyülekezetünk öregebb tagjai akkor 2-3 évesek voltak, így nem emlékeznek rá, mint ahogy nem emlékeznek arra sem, hogy apáink szeméből jó formán még fel sem száradt a könny, máris jött az újabb csapás: alig egy esztendő múltán, 1917. november 25-én a 9. sz. 9
Presbiteri jkv. 31. pontjából olvasom: “Elnöklő lelkész (Sáfrány Lajos) előadja, hogy a tegnapi nap, november 24én a második, vagyis utolsó harangunkat is leszerelték hadi célokra, s így most harang nélkül maradtunk...” Elnémultak a tűri harangok! Volt egy olyan szomorú idő, amikor nem volt harang, amely népünket a templomba hívja, illetve halottainkat a temetőbe kísérje. Vajon mit tettek ebben a helyzetben szüleink ? Az elöbbi jkv.folytatásából tudhatjuk meg, hogy “...miért is szükségessé vált, hogy valamely harangpótló, templomba hívogató eszközről gondoskodjék a presbitérium” – hangzik az előterjesztés, és mindjárt jő a válasz a presbitérium hározata: ”Presbiterium gondnokot utasítja, hogy valamely deszkalapot, vagy vaslemezt, illetve vassínt, vagy egy kerepelőt szerezzen be, illetve készíttessen, amelyik alkalmasabbnak látszik, vagy könnyebben hozzáférhető, és addig is, míg egy ilyen eszköz elkészülne, kihirdetendő a hívek előtt, hogy a római katolikus atyafiainknak még meglévő harangjának meghúzásakor jöjjenek a vasárnapi isentiszteletre a saját templomukba.” Nem tudjuk, hogy végül is milyen alkalmasságról gondoskodott a gondnok. Az bizonyos, hogy két esztendeig tartott gyülekezetünkben ez a harang nélküli állapot. Ez alatt a világháború zaja elcsendesedett. Ebből az időből 1919. szeptember 28-i dátummal van egy presbiteri jkv. a háborúba elvitt kisharangunkról, amely nemcsak a harang útjáról , de népünk harangszeretetéről is ékesen beszél. E 3. számmal jelzett jkv. 14. pontja teljes terjedelmében előadja, hogy 1917. november havában a katonai kirendeltség a türi ref. egyház kisebbik, utolsó harangját is elvitte hadi célra, s a balázsfalvi vasúti állomásról Gyulafehérvárra irányították. E harang árát sohasem kapta meg a tűri református egyház. A katonai parancsnokság az említett harangokat Gyulafehérváron megtalálva, azokat a balázsfalvi görög katolikus román érsekség rendelkezésére bocsájtotta. A türi görög katolikus román egyház a maga több mint egy métermázsás harangját csakhamar visszakapta, csupán a szállítási költségek ellenében, amit elnöklő lelkész megtudván, az érsekségi székhez kérést adott be a türi ref. egyház harangjának a megfelelő fizetnivalók ellenében történő vissza-, illetve átadása iránt. E kérdésre nevezett szentszék a 3701/1919. sz. határozatot küldte meg a lelkészi hivalnak, amely röviden kivonatolva a következőket tartalmazza: vissza kapjuk harangunkat, ha: 1/ a szállítási költségeket fizetjük, melynek összegét most még nem tudják; - 2/ Ha a harangért cserébe két év alatt ugyanolyan nagyságú harangot adunk, s erre bizonyitékul 500 korona kauciót adunk, különben a harangot minden további felszólítás nélkül elveszítjük; -3/ Ha a harangot 80 korona rekvirálási ár ellenében megkapjuk, az a miénk marad, ha nem kapjuk meg, akkor az új csereharang csináltásához az érsekség is hozzájárul annyival; - 4/ Ha két év leteltéig cserébe más harangot nem adunk, az 500 korona kauciót minden további felszólítás nélkül elveszítjük.- 5/ Ha cserébe más harangot adunk, az 500 korona kauciót kamatostól – kamatláb megnevezetlen – vissza adják. Ilyen drága áron – folytatódik a lelkész előterjesztése, mivel a harang felszereléssel együtt 700 koronába kerülne – tekintettel a mostani drágaságra, az egyháznak a mostani és jövőbeli nagy szükségleteire, s az újonnan reánk szakadt, és ezután reánk szakadó nagy terhekre-, lelkész nem javasolja a harang kiváltását. (Itt közbevetőleg hadd említsem meg, hogy az 1917. évi kisharangot rekviráló jkv., valamint az érsekségnek a levele, melyre a presbiteri jkv. hivatkozik, a Lajstromkönyv c/26, ill. Folytatás a 10. oldalon
híveinktől. E megajánlás már ott a közgyülésen megtörtént az alábbiak szerint: 1. Orbán Lajos 1000 lej 2.Székely András 500 lej 3.Bojtor Mihály Ferenkó 1000 lej, 4. Radó Vilmos 1000 lej, 5. Nemes György 1000 lej, 6. Bojtor Márton bocsárdi 1000 lej, 7. Bojtor Lajos 500 lej, 8. Bojtor Márton csepár 300 lej, 9. Id. Bojtor Lőrinc 1000 lej 10.Bojtor János gondnok 1000 lej 11. Nemes Zsuzsánna 5000 lej 12. özv Tarkó Andrásné 500 lej 13. Tarkó András 1000 lej -----------------------------------------------------------------Összesen 14.800 lej A többit utólag kapott adományokból fedeztük, sőt fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy mind a róm. kat. egyház tagjai, mind az ortodox egyház tagjai közül, valamint a görög. kat származásúak közül is voltak, akik adományoztak harang vásárlásunkhoz. E szép és nemes cselekedet a türi nép együtt-élő és együtt-érző testvéri szeretetét mutatja. Az ő nevüket a miénkkel együtt egyházunk anyakönyve örökíti meg a jövőnek. De visszatérve a harangvásárláshoz, megállapíthatjuk, hogy ez a vásár 1985-ben, az akkori viszonyok között nem volt kis dolog egy akkor 63 lelket számláló kicsi gyülekezet részéről. A kifizetések megtörténte után a harangot az alvinci toronyból 1985. szeptember 15-én ifj. Bojtor Márton bocsárdi, Radó Vilmos és Orbán Lajos leszerelték, vasúton haza szállították, itthon többek segítségével felszerelték és 1985. szeptember 22-én megszólalt nálunk! Majd akkor október 27-én szentelési ünnepséget tartottunk, ahol Bréda Ferenc esperes hirdette az igét. Ennek a számunkra új nagyharangnak a leírása a következő: 87,5 kg. A harang felirata három sorban a következő: ,, Öntette Békási Nagy László az Úrnak dicséretére 1924. Öntötte a Novotny Antal fia, Neduhal öntőmester által Temesvárott 4759. sz..” Ez az Úr dicséretére öntött harang tehát még fiatal, mindössze 61 éves, s már is van történetének egy szomorú szakasza: 15 éve, 1970-ben elnémult ajkán az Úr dicsérete, mégpedig azért, mert az ősi alvinci gyülekezet ajkán is egyre jobban elhalkult az! Számban megfogyatkoztak. Bár még az a maroknyi nép is ragaszkodott harangjához, de végül mégis ideadta, hogy legalább ne álljon némán. És mi elhoztuk annak a harangnak a helyébe, amely – ahogy hallottuktörténete s felirata szerint szólt: ,,Isten dicsőségére hosszasan!” Amóta új harangunk itt nálunk felszerelve újrakezdte az Úr dicséretét, mi abban a reményben vagyunk, hogy ez a dicséret szólni is fog időben hosszasan! Ahhoz viszont, hogy ez valóban így is lehessen, -s ne legyünk éppen mi magunk akadályozói ennek – szívünkre kell vennünk egyik áldott emlékezetű püspökünk szavait: “Vigyázzatok, kedves híveim, amely nép ajkán elnémul az ének, az halálra van ítélve... Az elnémult ajkak előfutárai az elnémult harangoknak!” E figyelmeztetéssel a szívünkben, amikor harangjaink hivó szavát halljuk, jöjjünk, s hozzuk magunkkal gyermekeinket, unokáinkat, hogy erről a helyről mindig szálljon magasba az Istent dicsérő ének, mert amíg ez szól és szárnyal, addig harangjaink is szólni fognak! Ugyanakkor kérjük Istent, a mi mennyei édes Atyánkat, hogy adjon a mi időnkben is, és a jövőben is békességet, hogy békében tudjunk élni, dolgozni, és testi–lelki áldásaiért az Ő szent nevét magasztalni.
A tűri harangok története Folytatás a 9. oldalról
a c/27 sorszáma alá van bevezetve, a levéltárunkból viszont mindkettő hiányzik. De folytva a jegyzőkönyvekre alapozott gondolatmenetet, a lelkésznek e szomorú tényt megállapító fájdalmas hangú előterjesztése után most fordítsuk figyelmünket az egyházunknak harangjukat szerető presbiterei, majd a gyülekezet felé. Szó szerint idézem tovább a jkv. –i határozatot: ,, Presbitérium – a lelkészt kivéve – egyhangúlag határozza, hogy a balázsfalvi érseki szentszék 3071/1919. sz. iratában foglalt feltételeket elfogadja, s a harang kiváltásával és felszerelésével Dénes Márton gondnokot megbízza.” Népünk teljes egyetértéssel a presbiterek mellé állott. Ezt a Pénztárkönyv bejegyzése igazolja is, ugyanis az 1919. szeptember 28-i gyűlés után alig két hét elteltével, 1919. október 16-i dátummal, a 32-es sorszám alatt ezt olvassuk: ,, Elrekvirált kisharang kiváltása a balázsfalvi g.k. érsekségtöl 500 korona.” A 33-as kiadási sorszám alatt: ,,Elrekvirált kisharangunk vasúti költsége g.k. érsekségnek 25 korona.” A 35. sorszám alatt “ Kisharang felszereléséért Kovácsnak 24 korona.” E nagy, áldozos szeretet nyomán szólhat 2 évi hallgatás után újra kis harangunk, s ma, 1985-ben immár 66 éve hívja Isten türi gyermekeit a templomba. És most ezek tudatában lépjünk át a múltból a mába (1985-be), s egy kicsit tekintsünk előre a jövő felé. Milyen emlékezete lesz a jövőnek rólunk, ma élő tűri református emberekről? Ott áll majd emlékeztetőül számukra ez a mai nap, amely arról fog beszélni, hogy mai népünk az egyházát, harangját szerető régi népnek a gyermeke, mégpedig olyan, amely örökölte a szülőktől ezt az egyházhoz, templomhoz való ragaszkodást, áldozni tudó szeretetet! Beszélgetés közben felvetődött egy gondolatat: jó volna kisharangunk mellé egy társat keresni! És a gondolatot tett követte. Ez a beszélgetés – illetve beszélgetés-sorozat- 1984. végén folyt vasárnapokon, istentiszteletek előtt és után a lelkipásztori hivalban. A kezdeményező mindig Orbán Lajos volt, aki az azelőtti időkben, hosszú időn keresztül volt kicsiny egyházunknak presbitere és gondnoka, az akkori jelenben az egyházközség világi képviselője, majd harangozója. Az ő gondolata és javaslata volt az is, hogy az I. világháború alatt elvett nagyharangunk helyébe újat kellene vennünk. Ő tudta meg azt is, hogy az alvinci szórvány-egyházban van egy eladó harang. Radó Vilmos presbitertársával meg is nézték, sőt az alvinci presbiterekkel meg is egyeztek a vételárban: 15.000 lejben. De az ottani gondnok ebbe nem egyezett bele. Ez az összeg a tűri kicsiny egyházunk számára igen jelentős volt az akkori viszonyok között. Ettől független beszélgetések rendjén kialakult vélemény alapján pár héttel később újra elmentek azzal a gondolattal, hogy a harang hangját hangszalagra vegyék, hogy a gyülekezet tagjai meghallhassák azt. Közben Alvincen az történt, hogy a gondnok is beleegyezett a harang eladásába, -igaz ugyan, hogy nem a már látott istentiszteleti helyiségükbe betett harangért, hanem egy, az 1970-es árvíz idején romos állapotba került templomuk tornyában lévő nagyobb harangért. Ezért viszont 20.000 lejt kértek, hogy papilakjuk folyamatban lévő javításához legyen anyagi fedezet. Ebben a helyzetben küldöttségünknek nem volt más választása, minthogy minden erre vonatkozó itthoni határozat nélkül megkössék a vásárt. Saját zsebből előleget adtak, sőt Orbán Lajos további 15.000 lejes kamatmentes kölcsönnel segítette egyházunkat azért, hogy a harangot megvehessük. A Közgyülési határozat szentesíti a harangvásárt, valamint azt, hogy a még fennmaradó 4.000 lejt az alvinci egyháznak ki kell fizetni. A 13/1985-ös Kgy határozata önkéntes megajánlást kért harangvásárlásra a
10
Jánossy László ny. lelkipásztor
A Küküllővári református templom Folytatás az 2. oldalról
Mennyből az angyal
Ízelítőként a leltárból: „ arany karika jegygyűrűje, melynek külső szegéllyel védett kerületén KENDI SOPH. BOG. MENIHART olvasható, fülbevalója arany foglalatú smaragdkőből (páratlan), három, színes zománccal díszített arany karperec, mozgékony arany lemezekből, sűrű láncszemekkel, nyakéke keleti gyönggyel díszített aranyláncból s négyszögletű aranyrudacskákból zománcos alapon betűkkel…”. A leleteket az egyházközség eladja az Erdélyi Múzeum Egyletnek 1500 forintért. A küküllővári tatárfej A templom egyik ritka nevezetessége, egy nagyméretű, festett, plasztikusan mintázott tatárfej, mely a XIII. század végén készült. Megmaradásának egyik magyarázata, hogy a tatárfejet a templom fedélszéke eltakarja, ami megőrizte az időjárás viszontagságaitól. Részletes leírását Kelemen Lajos egyik írásábani találjuk meg. A nagy tatárdúlás Küküllőváron 1241. április 3-án volt, mikor is a templomot felgyújtották. A viszonylag épen maradt tornyokat beépítették az új templomba, ekkor vakolták újra a tornyot, és ekkor festették a tatárfejet a torony oldalára. Hogy miért készítették ezt a képet, erre a kérdésre Kelemen Lajos könnyen hihető és érthető választ ad: ”Küküllővár és környéke pusztulásának rémes emléke kétségtelenül ott élt az új telepesek szájhagyományaiban is. A középkor pedig a csapások megrázó emlékeit szívesen és okosan használta föl az emberek nevelésére. Ismeretes, hogy a magyarok pusztító nyugati kalandozásai után helyenként a hidaknál magyarokat ábrázoló, bizonyára gyarló szobrok emlékeztették az embereket arra a veszedelemre, melyet ezek a vad látogatók az akkori felfogás szerint Isten büntetéséből a bűnös emberekre hoztak. Ilyen állandó intő emlékjel volt a küküllővári torony lángok között megfestett tatárfeje is”. A tatárfej megkopva ugyan, de ma is látható. Harangjaink és orgonánk Ma a toronyban két harang van, mindkettő nagyon régi. A kisebbik felirat nélküli, a nagyobbikon pedig az 1417es évszám olvasható. Orgonánkat a Csioflek testvérek készítették 1910. körül s Magyarherepéről vásárolta az egyházközség 1960ban.
MENNYBŐL AZ ANGYAL -- MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a csodáról. Csattogtasd szaporán a szárnyad, Repülj, suhogj, mert nagyon várnak. Ne beszélj nekik a világról, Ahol most gyertyafény világol, Meleg házakban terül asztal, A pap ékes szóval vigasztal, Selyempapír zizeg, ajándék, Bölcs szó fontolgat, okos szándék. Csillagszóró villog a fákról: Angyal, te beszélj a csodáról. Mondd el, mert ez világ csodája: Egy szegény nép karácsonyfája A Csendes Éjben égni kezdett -És sokan vetnek most keresztet. Földrészek népe nézi, nézi, Egyik érti, másik nem érti. Fejük csóválják, sok ez, soknak. Imádkoznak vagy iszonyodnak, Mert más lóg a fán, nem cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország. És elmegy sok ember előtte: A Katona, ki szíven döfte, A Farizeus, ki eladta, Aki háromszor megtagadta. Vele mártott kezet a tálba, Harminc ezüstpénzért kínálta S amíg gyalázta, verte, szidta: Testét ette és vérét itta -Most áll és bámul a sok ember, De szólni Hozzá senki nem mer. Mert Ő sem szól már, nem is vádol, Néz, mint Krisztus a keresztfáról. Különös ez a karácsonyfa, Ördög hozta, vagy Angyal hozta -Kik köntösére kockát vetnek, Nem tudják, mit is cselekesznek, Csak orrontják, nyínak, gyanítják Ennek az éjszakának a titkát, Mert ez nagyon furcsa karácsony: A magyar nép lóg most a fákon.
Az orgonát ez év tavaszán újíttatta fel az egyházközség Máté János lelkipásztor i
Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok, Kriterion 1977, Bukarest, 121-124. oldal: A Küküllővári Tatárfej
11
És a világ beszél csodáról, Papok papolnak bátorságról. Az államférfi parentálja, Megáldja a szentséges pápa. És minden rendű népek, rendek Kérdik, hogy ez mivégre kellett. Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: "Elég volt."
Nem érti ezt az a sok ember, Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. De most sokan kérdik: mi történt? Ki tett itt csontból, húsból törvényt? És kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végképp nem értik Ők, akik örökségbe kapták --: Ilyen nagy dolog a Szabadság? Angyal, vidd meg a hírt az égből, Mindig új élet lesz a vérből. Találkoztak ők már néhányszor -- A költő, a szamár, s a pásztor -Az alomban, a jászol mellett, Ha az Élet elevent ellett, A Csodát most is ők vigyázzák, Leheletükkel állnak strázsát, Mert Csillag ég, hasad a hajnal, Mondd meg nekik, -mennyből az angyal Márai Sándor New York, 1956.
Hírek, rendezvények Vallásóra: Szeretettel várjuk a gyermekeket a szombatonként 10 órakor kezdődő vallásórára, a parókiára.
Megszüntették a Balázsfalva-türi RMDSZ szervezetet A Fehér megyei Választmány, 2008. június 26-án tartott gyűlésén, a megyei elnök javaslatára, megszüntette a Balázsfalvatüri RMDSZ szervezetet, a Balázsfalva-türi vezetőség/tagság véleményének meghallgatása nélkül. Véleményem szerint, ezen önkényes határozat közösségünkre romboló hatással bír. E határozat negatív hatásának csökkentése, vagy éppen elkerülése érdekében, minél többen kell közösségépítő munkát végezzünk, azért, hogy ne hagyjuk kis magyar közösségünket széthullni. Tartsuk szem előtt Szabó Dezső szavait: „Minden magyar felelős minden magyarért” Karácsonyi István
Küküllőmenti Magyarok Találkozója Balázsfalván Ez év november 22-én, a „SZÜLŐFÖLDÜNKÉRT” Egyesület szervezésében tartjuk meg idei kosaras bálunkat, az Ipari líceum éttermében. Belépő: 10 lej. A szervezés megkönnyítése érdekében megkérünk minden érdeklődőt, jelezze részvételi szándékát legkésőbb november 15-ig. Részletesebb információk az alábbi telefonszámokon: Karácsonyi István 0745108220, 0258710284
Mindenkit szeretettel várunk. Kezdeményezéséért, összeállításáért és megjelenéséért felelős bizottság: Karácsonyi István, Németh Ferenc Szerkesztette: Karácsonyi István Lapunk letölthető a www.szulofoldunkert.ro honlapról
Lapunk támogatója:
Viccsarok Egy rendőrvicc: A paraszt bácsi a folyóparton baktat a szekerével. Ott van szolgálatban a rendőr. A bácsika megkérdezi tőle: - Biztos úr, hol lehet itt baj nélkül átkelni a szekérrel? - Jöjjön csak, bátyám, majd megmutatom. Itt nyugodtan áthajthat. - A bácsi úgy is tesz, de hamarosan elsüllyed a szekérrel együtt. Megszólal a rendőr: - Érdekes! A kacsáknak csak derékig ért. Egy az állatviccek közül: Két víziló beszélget az állatkertben: - Tegnap a gondozóm nagyon leszidott. - Miért? - Mert lenyeltem. Gazdasági vicc: - Mi a prosperitás és mi a krízis? - kérdezi az apjától Móricka. - Várj, elmagyarázom. Prosperitás: Mercedes, pezsgő, szerető. Krízis: autóbusz, bergenbier, az anyád. Egy anyósvicc: Mórickához felugrik az anyós frissen vágott hajjal, és így szól: - Na ugye, mennyit számít a frizura! Így, rövid hajjal nem nézek úgy ki, mint egy öregasszony. - Tényleg nem, - mondja Móricka- inkább mint egy öregember! Egy rendőrvicc: Egy kisfiú odamegy egy álló rendőrautóhoz, és beszól a sofőrnek: - Rendőr bácsi, lehetek rendőr? De sajnos még csak hetedikes vagyok. A rendőr kinyitja az ajtót és megszólal: - Szálljon be, főnök. Egy skótvicc: A skót új cipőt vásárol a fiának. Este sétálni indulnak, és a skót így szól a fiához: - Az új cipőd van rajtad? - Igen. - Akkor lépj nagyobbakat fiam. Családi vicc: - Hisz ön a repülő csészealjakban? - Hát persze! - Látott már valaha is ilyet? - Mióta elváltam, azóta nem. Egy közlekedési vicc: A vonaton utazik két ember egy kupéban. Megszólal az egyik: - Elnézést, uram! Olvassa az újságot, amelyen ül? Egy vicc zsidóvicceink közül: Grün új lakást kap, és szeretne az új polcára pár darab könyvet venni. Bemegy a könyvesboltba, és megkérdezi: - Van Önöknek lexikonjuk? - Milyen kiadás? - Igaza van. Milyen kiadás! - mondja Grün, és kifordul a boltból. Egy rendőrvicc: Két rendőr rendszeresen vonaton utazik. Éppen egy közutat kereszteznek, mikor megszólal az egyik: - Sajnálom azokat az autósokat, akik erre járnak. - Miért? - kérdezi a másik. - Mert ezt a sorompót még sosem láttam felhúzva.
12
