Megjelenik negyedévente Balázsfalván
Református Egyházközség
Szülőföldünkért Egyesület gondozásában
XI. szám 2009. december 25
Római Katolikus Plébánia
Maradnak az igazak és a jók! A tiszták és a békességesek... Wass Albert:Üzenet haza
Albérletet keresek a fiamnak! (A Mennyei Atya)
Karácsonyi nem mese
Karácsony… Micsoda történet, micsoda fontos momentum a világegyetemben, a földön és az ember egyéni életében. Látjuk, ahogy Isten mozgósítja a mennyei seregeket! Mennyei angyal hoz hírt, és mennyei angyalok serege erősíti meg. Mondhatjuk, hogy ez nem szokványos ! Sőt egyedülálló ! A hír pedig ez: „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus!....Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” A hír nem csak Izraelnek szól, hanem a világ nemzeteinek is. Ezt mutatja, hogy a nemzetek is hírt, - egy jelt kapnak- méghozzá a kor tudományos képviselőin keresztül a napkeleti bölcsek személyében. Ezáltal csillagtudósok, a kor misztikusai és ezoterikusai hajolnak meg, borulnak le és tisztelik szavaikkal és ajándékaikkal királyként a kisdedet. Bölcsek, akik tovább látnak a jászolnál, látják a nagy Királyt ! Mondhatjuk, persze, hogy az a kor babonás és természetfelettire hajló gondolkodásmódja kihatott a tudományos élet akkori képviselőire, de a felvilágosodás kora óta ez már nem így van. Sokszor elgondolkodom azon, hogy vajon ezekért a romlott, önző, csaló, hazug, parázna, gyűlölködő emberekért, mint amilyenek mi is vagyunk, érdemes volt-e Jézusnak mindenről lemondania és vállalni a szenvedést? Jézust azonban szeretete hozta a világba. Sokan keresték és keresik azóta is az igazságot. Keresik a tudósok, kémlelve az eget távcsöveikkel, vizsgálva az anyagot mikroszkópjaikkal, keresik a teológusok, a filozófusok, a pszichológusok bújva a könyveket, elmélkedve naphosszat, pedig csak Betlehemre kell figyelni, ahol egy istállóban ott fekszik egy kisded, a testté lett Ige, maga az Igazság. Ez már az harmincötödik karácsony, amit Jézussal közösen ünnepelhetek. Örülhetek nemcsak azoknak az ajándékoknak, amiket én adhatok szeretteimnek és amiket én kapok őtőlük, hanem örülhetek annak a legnagyobb ajándéknak, amit személyesen kaphattam meg Istentől.
Az óvodából hazafele jövet szinte minden ablakból kedves, fehér szakállú, mosolygós Mikulás kacsintgat ránk. Gyermekeim mindegyiket megszemlélgetik és bár sejtik, hogy valami nem stimmel az őket egész évben figyelő öregapó körül, mégis lelkesen tisztogatják csizmácskájukat és minden december hatodik napján örömmel nyugtázzák, hogy azért mégsem olyan rossz gyerekek, ha ez a kedves télapó megint csordultig töltötte kifényesített lábbelijüket. Nagy örömmel figyelem, amint kis pizsamásaim csoki-majszolgatás közben téli mesét szőnek: ma Rokinak, a tigrishősnek a Mikulást kel megmentenie a szörnyű sárkánytól, aki el akarja rontani a gyerekek ünnepét. Bár a gonosz sárkánynak sikerül megsebesítenie a rénszarvast, a Mikulás mégis időben el tudja vinni a várva várt ajándékokat, mert a hős Roki és barátai lökhajtásos varázsszerkentyűjükre pattanva kézbesítik a kis csomagokat. Mese, mert mesében élnek, szereplőikkel azonosulnak, velük örülnek és velük rettegnek, és az ő segítségükkel győzik le valódi félelmeiket és tanulják, tanítják magukat, hogy a jónak győznie kell, a jóért küzdeni kell. Persze kicsit elmosolyodom, amikor látom, hogy milyen komolyan, és átszellemülten tudják hallgatni, vagy eljátszani ezeket a meséket, de rá kell jönnöm és is ugyanezt játszom, amikor olvasok s belefelejtkezve a történetbe szinte reszketve várom a –talán már többször is átolvasott –történet végét. Kellenek a mesék, kellenek a regények, novellák, mert megtelik velük a lelkünk, mert a mese olyan, mint a Red Bull – mondja reklámrajongó fiam – szárnyakat ad…Délutánonként - a nagy karácsonyi készülődésben – képeslapokat készítünk s közben arról beszélgetünk, hogy mit is jelent a karácsony. A gyermekeim szinte összevesznek azon, hogy a télapó, vagy az angyalkák hozzák a karácsonyfát, meg a szebbnél szebb ajándékokat.
Folytatás a 2. oldalon
Folytatás a 2. oldalon
1
Folytatás az 1. oldalról
Albérletet keresek a fiamnak! (A Mennyei Atya) Sok minden változik körülöttünk: eszmék, államformák, politikai hatalmak váltják egymást, de egy valami állandó: Jézus Krisztus, aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Ő ugyanaz a szeretet, aki mindent vállalt értünk, aki eljött hogy megkeresse azt, ami elveszett (Lk.19,10.), aki ma is keresi azt aki elveszett. Értünk jött, akik már megérhettük ezt a titkot, s azokért, akik még csak keresik az igazságot. Jézus meg akar születni mind több ember szívében. Nem elég a szimbólum, a gyertyaláng, a kis jászol. Nem elég az ajándék, az ünnepi asztal, az ünnepi öltözet: Jézus kell valóságosan az életünkbe, a szívünkbe, a családunk életébe, a nemzetünk életébe, a világunk életébe. Ez a karácsony üzenete. És továbbgondolom: Hogy lehet, az hogy nem volt, aki befogadta volna őket…egy várandós anyát? És így egy egyszerű jászolba kényszerültek. Lehet, hogy azt gondoljuk, hogy mi bezzeg befogadtuk volna Jézust, hogy nálunk, a mi otthonunkban megszülessen. Képzeld, nem késtél le semmiről! Isten úgy találta ki, hogy Jézus ma is meg tud születni bennünk, be akar lépni a szívünkbe, a személyes világunkba. Ezt hívja a Biblia felülről való születésnek vagy újjászületésnek. Tehát a karácsonyi történet kapcsán a kérdés az, hogy személyesen hogyan viszonyulunk Őhozzá? Számunkra ez a történet a mese és a legendák kategóriájába tartozik, vagy hiszünk abban, amit a Biblia mond, hogy Isten szeretetből elküldte Jézust, hogy megváltson minket? A válaszunk pedig igazán a szívünk állapotától függ! Legyen segítségül ennek jobb megértésében, az alábbi történet: Egyszer egy bölcs tanítótól megkérdezte a tanítványa: - Mester, miért van az, hogy ha valaki a szegényhez fordul, az segít, ha tud, de ha a gazdaghoz fordul a bajával, az meg sem látja. Azt mondja a bölcs: - Lépj az ablakhoz, nézz ki. Mit látsz? - Utcát, jövő-menő emberekkel, járművekkel. - Most lépj a tükörhöz. Mit látsz? - Csak magamat. - Látod, az ablak is üveg, a tükör is üveg, csak a hátán van egy kis ezüstréteg. De az már elég ahhoz, hogy az ember semmi mást ne lásson tőle, csak saját magát. Ennek a történetnek a kapcsán felmerült bennem egy-két újabb kérdés? Mi miért nem látjuk meg a szívünkkel Jézust, megváltó királyként ? Mit látunk mi? Milyen réteg(ek) van(nak) a szívünkön, amik meggátolják, hogy valóban „lássunk”? Látjuk a kis Jézuskát a jászolban, de nem látjuk a feltámadt mindenható Urat?! Mert ha komolyan vesszük a karácsony üzenetét, akkor nem maradhatunk közömbösek, és ez döntés elé állít minden embert. Milyen a mi szívünk, elég egyszerű és őszinte ? Befogadjuk-e Őt, de nem mint Jézuskát (mesét vagy legendát), hanem mint az angyalok által hirdetett megváltó Urat, és mint a napkeleti bölcsek a nagy Királyt? Tetszik, ahogy ezek az egyszerű pásztorok felismerik ezt, és azt mondják járjunk utána, nézzük meg, vajon úgy van-e, és elmennek egészen Betlehemig. Elmentek addig ameddig kellett! Na, jó de nekünk meddig kell elmenni? Valaki egyszer azt mondta, hogy Isten nincs távol, csak egy imádságnyira van a szívünktől. Az egyszerű jászol, mint az egyszerű, őszinte szív jelképe kegyelmi pillanatot jelez! Amikor a szív igazán őszinte tud lenni, nem önmagáért díszes és pompázatos, hanem egyszerű, szerény és alázatos. Nos, Jézus az ilyen szívbe fog „megszületni”! Isten adja, hogy mind többen megérthessék ezt az üzenetet. Isten adja, hogy minél többen legyenek olyanok, akik ezt az üzenetet hűséggel tovább is adják! Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek áldott karácsonyi
2
ünnepeket és imára hívlak, hogy a Mennyei Atya keresése ne legyen hiábavaló, megtalálja Fia számára az albérletet szíveinkben: Urunk Jézus, Te légy velünk, te légy előttünk! Urunk Jézus, Te légy mögöttünk, te légy bennünk! Urunk Jézus, Te légy alattunk, te légy fölöttünk! Urunk Jézus, Te légy megengesztelődésünk,Te légy békességünk! Urunk Jézus, állj jobbunkon és balunkon! Urunk Jézus, légy mellettünk, ha lefekszünk, és ha felkelünk! Urunk Jézus, Te légy azok szívében, akik ránk gondolnak! Urunk Jézus, Te légy azok ajkán, akik rólunk beszélnek! Urunk Jézus, Te légy minden szemben, mely minket lát! Urunk Jézus, Te légy minden fülben mely minket hall! Tür, 2009 Karácsonyán Lóri atya
Folytatás az 1. oldalról
Karácsonyi nem mese Sőt az is szóba jön – azért már sok mindent hallottak Jézusról - hogy Jézus karácsonykor született, de később, mikor felnőtt télapó lett belőle, és az ő testvére a Mikulás, és megparancsolta az angyalkáknak, hogy ők is adjanak ajándékokat, de ne csak édességeket, mint a Mikulás, hanem játékokat is. Na ekkor éreztem azt, hogy a mesének is van határa. Bár végtelen rajongója vagyok a meséknek, a szebbnél szebb történeteknek, de a karácsony az valóság. Nem a télapó, nem a Mikulás testvére, hanem maga az Isten fia jött a világra és a mi – sokszor kényszerű – ajándékozgatásunk csak szimbóluma annak a hatalmas ajándéknak, amik Krisztus adott a világnak: az élet lehetősége nem mesebeli álom, nem csupán egy katarzist előidéző történet, hanem valóság. És a gyermek, akármilyen kicsi, különbséget tud tenni a mese és a valóság között. Otthagytuk a képeslapokat, a ceruzákat, ragasztót, ollót és elolvastuk a karácsonyi történetet, majd elővettük a gyermekeim születési naplóit és nézegetni kezdtük a képeket, olvasgatni a bejegyzéseket: „…. Először mozdultál meg”… „jókat beszélgetünk, én mesélek neked, te pedig erőteljesen visszajelzel”…”…..kor érkeztél meg, gyönyörű magzatmázas kisbabám”… „Isten újra megengedte, hogy megtapasztaljuk a világ legcsodálatosabb történését, a születést…”. Bizony, így jött Krisztus is a világra, hogy nekünk életünk lehessen, hogy a születés ne a halál biztos előjele legyen, hanem egy lehetőség az örök életre. Továbbra is szeretem a meséket, és hagyom, sőt bíztatom gyermekeimet, hogy bennük éljenek, de a karácsony legyen ennél sokkal több: Isten hatalmas ajándéka, mert életet adni és kapni csakis azért lehetséges, mert Isten elküldte e földre az ő egyszülött Fiát, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen…… Németh Réka-lelkipásztor
A légkörkutatás áttekintése Romániában A Nemzetközi Meteorológiai Szervezetbe kapcsolódott be 1884-ben Románia is. Stefan Hapites 1878-ban megalapította Brailan az első rendszeres megfigyeléseket végző meteorológiai állomást. 1884-ben az ő vezetésével indult a Központi Meteorológiai Intézet. Az Intézet hatékony munkát fejtett ki, nemcsak a légkörkutatásban, hanem a hazai megfigyelőállomások kiépítésében is. Persze fennmaradtak megfigyelések a levegőrétegekről, időjárásról, amit az ország lakosai írnak le. A nagy költő, Ovidius Publius Naso leírja egyes verseiben a Dobrudzsai telet, amelyről azt állítja, hogy nagyon hidegek, megfagyasztják a Pontus Euxinus vizeit és a bort a hordókban. Különleges meteorológiai jelenségekről ír a Brassó-i város című lap, amely említést tesz az 1718-as szárazságról. Grigore Ureche a Moldvai ország Krónikájában megemlíti az 1718-as – 1728-as szárazságot. De az első meteorológiai megfigyeléseket Romániában csak a XVIII. század vége felé vannak feljegyezve Iasi-ban. Lerek orosz orvos által 1778ban. Később Bukarestben 1803–tól egész 1828-ig Constantin Caracas orvos megfigyeléseket, végez a hőmérsékletről. Volt egy lap, Albina Romaneasca, amely feljegyezte időnként bizonyos megfigyelések eredményeit és leír bizonyos különlegesebb megfigyeléseket. Ugyancsak Bukarestben, a Szent Szára kollégiumban Petre Poenaru tanár szervez meg 1838-ban bizonyos meteorológiai megfigyeléseket a hőmérsékletről és a nedvességről, amelyeket Dr. Iuliu Barasis, és dr. Carol Davila.folytatnak 1856. után. A megfigyelések eredményeit átküldték Bécsbe O. Mann tanárnak. Iasiban Teodor Stamati tanár 1839-1840 között két megfigyelést is végez a hőmérsékletről, légnyomásról, szélről és a felhőzetről. Ugyancsak Iasiban 1843 – 1858 között a Gazeta de Moldavie–ban megjelentetik a levegő hőmérsékletének adatait. 1859-ben az Európai Duna Bizottság megalakítja Sulinán az első meteorológiai állomást Romániában azzal a céllal, hogy adatokat közöljön a hajózáshoz szükséges meteorológiai jelenségekről. 1874. június 20-án a francia Villemont mérnök felépíti C. Poenaru; I. Laborarg és mr. Dumitrescu tisztekkel a "Mihai Viteazul ’’ légballont, majd mind a négyen felemelkedve vele meteorológiai megfigyeléseket végeznek egy barométerrel, egy hőmérővel és egy nedvességmérővel. 1877-1881 között Iasiban Petru Poni végez meteorológiai megfigyeléseket a Román Akadémia által adományozott felszereléssel. 1878-ban Stefan Hapites Brailán felálltja a második meteorológiai állomást Romániából, ahol megfigyeléseket végez az Első Nemzetközi Meteorológiai Kongresszuson elfogadott törvények szerint, minden órában reggel 6 és este 22 óra között. Meteorológiai megfigyeléseket végeztek Erdélyben is. Így Nagyszebenben 1789 -1797 között P. Sigerus patikus végez megfigyeléseket, amelyeket a Gazeta Transilvaniei lapban közöl. Külön ki kell emelni, hogy a szebeni meteorológiai állomáson vannak a legtöbb ideje tartó megfigyelés adatai a XVIII. század végétől napjainkig. Megfigyeléseket végzett Kolozsváron 1833 - 1846 között Borsai A. és Berdl A., valamint 1866-1874 között Benedek G. Az első próbálkozás, hogy kiterjessze a meteorológiai állomások építését Stefan Hepetestől származik, aki 1878ban megszervez 12 állomást Braila megyében, és még 10 állomást 1882-ben több jelentős kikötővárosban. A legjelentősebb lépés a Román Meteorológiai szolgálatban azonban az volt, hogy 1884. június 30-án, a „Filaret” dombon 3
Bukarestben megalakult a Meteorológiai állomás, amelyek megfigyelései megszakítás nélkül működnek. Az első világháború után Románia csatlakozott a Nemzetközi Meteorológiai Szervezethez. 1924-ben Eric Otelescanu tanár – igazgató vezetésével megalakult az első 24 órás előrejelző szolgálat. 1939-ben a meteorológiai hálózathoz tartozik 30 szinoptikus állomás, 180 klimatológiai állomás és 1100 hidrológiai állomás. 1949-ben megalakul a légkör fizikáját tanulmányozó állomás és 1950-ben az agro – meteorológiai laboratórium. Bukaresti Meteorológiai Intézet, a Nemzetközi Meteorológiai Intézet tagjaként részt vesz különböző nemzetközi kutatási programokban: a szinoptikus klimatológiai-, légkör fizikai-, és agro-meteorológiai ágazatban. Geréb Mihály meteorológiai - technikus szakértő
C R E DO Gyakran felhangzik templomainkban, záró imaként a "Hiszek egy Istenben”, és a lelkek megtelnek hittel, bizalommal, reménnyel. Valami olyan érzés ez is, mint amit akkor érzünk, amikor felzendül a zsoltár: "Tebenned bíztunk eleitől fogva. “ A Credo-t nem lehet megindultság és alázat nélkül mondani. Ez az ima gyakran idéz fel bennem egy szomorú történetet. Ezelőtt 30 évvel, egy borús, őszi estén a rádió mellett olvasgattam, amikor egy ismerős női névre figyeltem fel. A bemondó bejelentette, hogy a költőnő saját verseit fogja felolvasni. A vers címe ”Credo’’ volt és így végződött: "Hiszek egy emberben’’. Az akkori idők ideológiájának nagyon megfelelt ez a kérdés, hiszen akkor a "mindenható embert’’ kellett dicsőíteni, amint a költőnő tehetsége szerint meg is tett. Én egy kicsit furcsának találtam, hogy egy imádságot ilyen cinikusan változtatott meg a költő, de lehet, hogy akkor ilyen versekkel lehetett sikert elérni. Akkor a verset meghallgattam, lehet egy kicsit megcsóváltam a fejemet is, aztán az egészről meg is feledkeztem. Két – három hét múlva egy tragikus balesetről hallottam. Egyik nagyvárosunkban egy esős éjszakán hazafelé igyekezett egy 19 éves fiatalember, aki bekerült a felvételi vizsgán az orvosi egyetemre, és ezt az eseményt ünnepelték meg néhány baráttal. Az eső esett, tehát a fejére húzta a csuklyáját. Lehet, hogy egy kedves dallamot is dúdolgatott magában, és nem hallotta, hogy hátulról egy autó közeledik. Az autó vezetője is későn vehette észre a sötét ruhás alakot, és elütötte. A sofőr is nagyon megijedhetett a várható következményektől, de mivel szemtanút nem látott a közelben, az elütött fiút behúzta a parkba egy bokor alá, és sietve elhajtott. Az egyhangú őszi eső neki segített – elmosta a nyomokat. Amikor reggel a fiút megtalálták már halott volt. Amikor meghallottam ezt a felháborító esetet, a rádióban hallott CREDO jutott eszembe. Hát ebben az emberben higgyünk, aki embertársát hagyta meghalni, hogy megmentse a jogosítványát és megszabaduljon esetleg egy – két év börtöntől? Hát nem, én inkább megmaradok az én Credomnál: „Hiszek egy Istenben" A halálra gázolt gyerek a költőnő fia volt. Dr. Biró József
Múlt – jelen – jövőkép A tudósok azt hangoztatják, hogy az ember felsőbbrendű lény lett valamikor. Függőleges a testtartása, beszél és gondolkozik. Így vált különbözővé az állatvilágtól és társadalmi életre volt teremtve. Ez arra vall, hogy megadatott neki a tudat is. Ez a pattanó pont, amikor magára hagyta a Teremtő, hogy próbára tegye, mit is tud kezdeni az életével, annyi értékkel, gyönyörrel, ami körülveszi ezen – a részére – teremtett világban? Az egészségével, a lelkével, a szeretettel, a jósággal, a gyermekáldás csodájával, az idősek bölcsességével, a fiatalok szépséges vidámságával és életörömével, a nehezebb sorsúak megsegítésével. Olyan erővel áldotta meg a Teremtő, hogy ő maga adhat életet az utódjának, a gyermekének, aki a legnagyobb érték. És még valamit kapott – az örök idők felmérésének tudatát három fejezetben - múlt –jelen – és jövő. Középen, a reális jelenben élni, a két szélső adhat védelmet, és ezt a védelmet csak a hit és a tudás erősítheti. Az ének szerint is, részünkre ,,ma van a tegnap holnapja ’’ . Az állatvilágnak csak jelentudata van, nagyon kis mértékben emlékeznek (például a kutya a gazdájára), de nincs jövőképe. Egy meghatározott pillanatban ösztönszerűen elhagyják gyermeküket. Az embernek a tudásáért dolgoznia kell, a hitet is tanulja és emberi mivoltát is a tanulás árán alakítja ki. A tudást, az érzelmeket, gondolatokat a nyelv által fejezzük ki olyan változatosan. Az emberi hang az éneklés művészi magaslatára emelkedhetett. A világ kereke évezredek alatt megállás nélkül forgott és elérkezett e 2009. esztendő is. Hagyománnyá vált, hogy az év befejezte körül elemezzük annak eseményeit, történéseit és a családi helyzetünket, tudásunk szerint. Szavakban felsorolva így fejezhetjük ki kis közösségünk helyzetét a XXI. század 2009. évében a múlt és a jövő között: anyagi esés, szellemi lejtés, elhidegülés és széthúzás, unott nemtörődömség; a tanulás, az értelmiség, a tudás kelletlen elfogadása; kicsinyes irigység, megalkuvás, szomorú időpazarlás, munkanélküliség, üresjárat, ingyenmunka és fenyegetés (a megmaradásunkra vonatkozó), tankönyvek hiánya, érdektelenség a pályaválasztás iránt, lehallgatások, megfigyelő kamerák, nagyokoskodás, fertőzött politika, rábeszélés, figyelmetlenség, a durva szavak szaporodása , fuldokló - lábonálló étkezés, TV fanatizmus, pletyka és kitalációk. Sorolni lehetne, de ennyi is drámai. Még egy gondolat – imádott gyermekeink a vándorbotot kell, hogy kézbe vegyék, hogy a szülőföldtől sok ezer kilométerre keressenek kenyeret, boldogulást. Itt nincs helyük még két egyetemi diplomával sem. Nem vesszük komolyan sem az egyházat, sem az iskolát! Úrrá lett a pénz, amikor majdnem mindenki szegény. Ez minden értéket helyettesít. Ilyenkor lehet megfelelően vadítani, összemosva a múltat a jelennel, a vörös időket a zöld időkkel, -ez a klasszikus recept! Divide et impera ! – oszd meg a népet, és uralkodj felettük ! A rómaiak azt is mondták, hogy : ,, Homo homini lupus -„ember az ember farkasa”. A múlt században az érmére azt nyomtatták, hogy „Nihil sine Deo”, vagyis - nincs bizalom Isten nélkül. Manapság megjárja az a mondás is, hogy : ”A pénz beszél, s a kutya ugat”, vagy : „Ruha teszi az embert!”, és sok más hasonló érvelés. Hová lett az ember a ruhából? Az ókor kezdetétől voltak nehéz idők, és voltak szegények és gazdagok, és örökké lesznek is. Tény az, hogy a pénz hiánya nem kellene, hogy a lelkeket is kiürítse, megzavarja a józan észt és a méltóságot is elűzze !
Közeledik a Szent Karácsony és az Igaz ünnep. Készüljünk erre és magyarázzuk meg fiainknak és leányainknak, hogy mi az igaz és mi az igazság, mit jelent Jézus Krisztus. Próbáljuk lelkünket tisztára formálni, a bölcseleteket meghallgatni, anyanyelvünket megtanulni, irodalmunkat, művészetünket, tudásunkat fejleszteni. Csak így lehetünk érdemesek a civilizációra, a kultúra gyarapítására, a megmaradásra. Tegyük félre a haragot, ne ítélkezzünk egymás fölött nagy könnyedséggel és nem ismerve a valóságot. Tegyünk meg mindent, hogy a karácsonyi ünnepeket a család együtt töltse a gyermekekkel, békességben, szeretettel, tiszta lélekkel és megbékülten embertársainkkal és jómagunkkal . Varró Árpád -tanár
Ötszáz éve született Kálvin János Kálvin 1509. július 10-én született. Ez a mélyreható politikai, társadalmi, valamint tudományos, technikai és kulturális változások kora. Ilyen környezetben kezdődik a reformáció, amelynek Kálvin egyik kulcsfigurája. A reformáció annak az alapvető változásnak a következménye, amelyen keresztülment Európa a 14–15. században. A nyugati világ lassan kilép a középkorból, illetve a feudális korból és új korszak nyílik meg előtte. A humanizmus az egyénre és annak kibontakozására koncentrál, ez nyilvánul meg a reneszánsz művészetben. Kolumbusz útja, az új természettudományos felfedezések és a felgyorsuló technikai fejlődés következtében megváltoznak az emberiségnek a világegyetemben betöltött helyéről való elképzelések, kialakul a piacgazdaság és a polgárság, mint társadalmi réteg. Az új tudás és új ötletek Gutenberg találmányának, a nyomdának köszönhetően gyorsan terjedtek. Az új mozgalom lényegében lázadás a morális dekadencia és az egyházi, illetve világi elöljárók és azok támogatóinak hatalommal való visszaélése ellen. Távol van még a republikánus eszméktől és a demokráciától, de magában hordozza a demokrácia és szociális kormányzás csíráját. Kálvin nagyszerű tudós, befolyásos humanista, jelentős teológus, felvilágosult jogász, félelmetes szónok, ugyanakkor szigorú aszkéta volt. Kálvin János, eredetileg: Jehan Cauvin, 1509. július 10-én született Noyonban, Picardie tartományban, és 1564. május 27-én halt meg Genfben. Kálvin apja tekintélyes polgár, aki a fi át szellemi pályára készíti. Az ifjú Kálvin tehetséges diák, 12 éves korában templomi tanulmányi támogatásban részesülhet. Először teológiát tanul Párizsban, majd jogot Orleansban, Bourges-ban, végül klasszikus irodalmat a királyi akadémián Párizsban. Itt széleskörű tudásról és kiváló vitakészségről, valamint szónoki tehetségről tett tanúbizonyságot, amelyeket Erasmus és Luther által befolyásolt humanista és reformációs meggyőződése szolgálatába állított. A francia királyságban, ahol a református eszméket tiltották, nézetei miatt nehézségekbe ütközik, hiszen már 20–25 éves kora között áttér a reformált hitre. Ezután kell Párizst elhagynia és Baselbe menekül. Ott kezdi el megírni főművét, amelyet aztán egy életen át szerkeszt és bővít: „A keresztyén vallás rendszere” (Institutio Christinae Religionis, röviden Institutio). 1536-ban megjelenik az „Institutio” Baselben, 1541-ben követi a francia kiadás. Ez az első, Luther elméletei által áthatott, átfogó bemutatása a protestáns hitnek. 1536-ban Kálvin átutazik Genfen, Guillaume Farel maradásra biztatja, ugyanis segítségre van szüksége a reformáció megerősítésében a városban. Folytatás az 5.oldalon
4
Folytatás az 4. oldalról
Kétéves ottléte során újraszervezi és megerősíteti a genfi egyházat, de nagy ellenállásba ütközik és végül elhagyja Genfet. Kálvin először Baselbe tér vissza, majd Strasbourgba utazik. Ott megházasodik, 31 évesen elveszi egyik barátja özvegyét, két gyerek édesanyját, Idelette de Bure-t. Egy fiúgyermekük születik, aki később meghal, akárcsak a másik két gyermek is. Kilenc év házasság után a felesége is meghal. 1541 után visszahívják Genfbe egy krízisben lévő város és egyház újjáépítésére. Ez alkalommal a tiltakozások ellenére sikerül az elképzeléseit véghez vinni. Kálvin nemcsak egyházi, hanem politikai és pedagógiai vezető is: megalapítja a Genfi Akadémiát, ahol számos „reformált” teológust képeznek ki. Ebben az időben Genf európai nagyvárossá növi ki magát. A hívására több üldözött hugenotta érkezik a városba, ahol befogadják őket, így Kálvin idejében megkétszereződik Genf lakossága. Hosszas betegség után 1564. május 27-én meghal. A sírját nem jelölték meg. A kálvinizmus új látásmódot jelent az embernek a világban elfoglalt helyéről, a sorsáról és Istennel való viszonyáról. Egyszerre haladóként és konzervatívként Kálvin megfelelt korának és meglepő módon a mai kor szellemi és lelki szükségleteinek is. Kálvin tanításának alapja az egyénnek embertársai és minden élet iránt való felelőssége, ugyanakkor az alázat fontossága, mellyel az öntudat és az egyéni szabadság relativitásához viszonyul. Kálvin teológiáját 4 alapelvben lehet összefoglalni: Egyedül Krisztus (solus Christus). A mi egyedüli közvetítőnk Istenhez az ő fi a, Jézus Krisztus, aki Isten és ember egy személyben. Ő a közvetett kapcsolat Isten és a keresztyén ember között: egyedül Jézus Krisztus tudja az embereket a bűneiktől megváltani. A bűnös állapot Ádám bűnbeesésének következménye. Egyedül kegyelemből tartatunk meg (sola gratia). A bűnös és törékeny ember egyedül Isten kegyelméből üdvözülhet. Másként mondva, Isten azoknak adja szeretetét, akik őt választják, minden előfeltétel nélkül. Egyedül a hit (sola fi de). Az embert csak a hite mentheti meg és az élete csak az Istenbe vetett bizalom által, illetve az ő szavának való engedelmesség által teljesedhetik ki. Ezt jócselekedetekkel és imádsággal érhetik csak el. Egyedül a Biblia (sola scriptura). A Szentírás az egyedüli vonatkozási pont, az egyház tanításának, cselekedeteinek és az ember tetteinek mérlegelésénél. Az egyház is folyamatosan megújul tanításában és gyakorlatában, de az újításoknak mindig a Bibliával kell összhangban lenniük. Ez a négy alapelv valójában egy pozitív és optimista látásmód kifejeződése, válasz a korszak félelmeire. Az ember nincs magára hagyatva, hanem egy szerető Atyára és egy igazságos Mesterre bízhatja rá magát. Az embernek el kell fogadnia a hiányosságait és magát az életben úgy igazgassa, hogy a saját lehetőségeinek kereteibe beférjen. Az élet egy ajándék, amelynek a gyümölcseit élvezni kell: az ember életének a világban csak így van értelme. A világ egy olyan tér, amelynek a közös felelősségét és tiszteletteljes irányítását Isten ránkruházta. Ma számos vita és nézeteltérés után, mi úgy hisszük és tanítjuk, hogy Kálvin gondolatrendszere az ember iránti tisztelet és felelősség humanizmusa volt, de ugyanakkor a becsvágynak és dölyfnek határt szabott és a magasabb érdekeket és értékeket helyezte az egoista mozgalmak elé. A hívők anyja: így határozza meg Kálvin az egyházat. Ő táplálja, ő neveli, ő gyűjti egybe őket. Nem a hívők akaratából, hanem Isten akaratából létezik. Az
egyház arra hivatott, hogy a hívőket Krisztushoz vezesse, az evangélium és a sákramentumok kinyilatkoztatása által. Az egyház Isten és az emberek közti köteléket testesíti meg. Az egyházon kívül nem lehet gyógyírra találni. A keresztyén hit, akárcsak az evangélium üzenete, egyedi és személyes, de csak a közösségben kerülhet kifejeződésre. A keresztyének felelőssége ezt a közösséget úgy megszervezni és megélni, hogy ezt a megbízatást teljesíteni tudja. Ebből a kálvinista szemszögből az egyház lényeges fogalmai: egység, közösség, az egyház autonómiája az állammal szemben. Kálvin nagyon sok energiát fektetett be az egyház szervezésébe. A katolikus hierarchiával ellentétben itt az egyház egyedüli feje Jézus Krisztus. A hivatalnokok csupán az ő hatalmának a végrehajtói. Négy fő tevékenységi területet jelöl ki: lelki vezetést a lelkészeknek, oktatóit a tudósoknak és tanároknak, szociális feladatokat a diakónusoknak és morális irányadást az időseknek (presbitereknek), akik a lelkészekkel együtt alkotják az Egyházi Tanácsot (Konzisztóriumot). Kálvin azt akarta, hogy az istentiszteleten minden bűnt nyilvánosan valljanak be. A reformátor nagy hangsúlyt fektetett két fontos istentiszteleti elemre: a kenyérnek és a bornak a gyülekezet közösségében való szétosztására (úrvacsora) és az egyházi zenére (zsoltáréneklés). A reformátor nem akart egyházszakadást. Számára az egyház egysége alapkövetelmény volt, amely iránt teljesen elkötelezte magát. Kálvin hivatásának érezte, hogy ne legyen engedékeny, mégis gyakran a cél elérése érdekében „egészséges” kompromisszum készségét bizonyította: zürichi barátjával, Heinrich Bullingerrel együtt a svájci reformációt közös értékekre hozta és azok egyesítésére törekedett. Kálvin összetett és energikus jellemének megítélése a legvitatottabb az összes reformátoré közül. A homályosnak gondolt tételei és érvei körüli viták saját korától napjainkig elkísérik gondolatait. A tanításai körüli számtalan vitán túl gyakran vádolják őt intoleranciával, zsarnoksággal és kegyetlenséggel. Bármennyire is ellentmondásosak ezek az események, szem előtt kell tartanunk, hogy a 16. századi viszonyokat nem lehet a mai értékrendünk szerint megítélni. Különösen igaz ez Szervét Mihály (1511–1553) perére és Luther és Zwingli 1529-es marburgi hitvitájára. A Szentháromságot tagadó Szervét esete az egyik leghíresebb: Michel Servet (eredetileg Miguel Serveto y Reves) spanyol orvos, geográfus és teológus, aki munkáiban nyilvánosan támadta a Szentháromság tanát és azt állította, hogy Jézus lényegében nem azonos az Atyával, hanem csupán az istenség egyik megnyilatkozása. Ilyen elveket hirdetni a korabeli Európában felért egy halálos ítélettel. Miután Franciaországban elítélték, Szervét a Kálvin által irányított Genfbe menekült, ahol több megértést remélt, de csalódnia kellett. Genfben is halálra ítélték és máglyán megégették. Abban az időben Genf éppen hatalmi harcoktól volt hangos, így Kálvin Szervétet a reformáció ellenségének látta és semmit sem tett (talán nem is tehetett?) a hasonló kivégzések elkerülése végett. Szintén ellentmondásos Kálvin kettős predestinációtanának megítélése. Kálvin – a Luther által is elfogadott 5. Századi teológus Ágoston (Augustinus) elvei nyomán – úgy gondolja, hogy Isten eleve eldönti, hogy „némelyeket örök életre, másokat örök kárhozatra rendel”. De Kálvin e tan pozitívumát emeli ki, miszerint hívőnek lenni azt jelenti, hogy az ember a kiválasztottak közé sorolja magát. Meg kell említenünk még az úrvacsora szentsége körüli vitákat a protestantizmuson belül. Luther szerint a kenyérben vagy a kenyérrel együtt Krisztus valódi teste adatik az úrvacsorával élőknek. Zwingli viszont úgy véli, hogy a kenyérben és borban Krisztus csak jelképesen van jelen. Kálvin egy harmadik lehetőséget javasolt, amivel elérte a svájci reformáció egyesítését: szerinte az úrvacsorában a hit által válik jelenlevővé Krisztus teste. De ez a „kompromiszszum” csak fokozta a német lutheránusokkal való ellentétet.
5
Folytatjuk
-Június: tanévzáró ünnepély -Tanév végén a kántori lakban működő gyermek-bentlakást Egyházközségünk történetében egy három és fél éves a retrográd erők aknamunkája és inszinuációi következtében időszak zárult le. Jó egy kicsit visszatekinteni és hálát adni be kellett zárnunk. Ősztől a kántori lakot egy –egyébként Istennek mindazért, amiben megsegített minket ezen időszak kedves és korrekt- román bérlőnek adtuk ki. alatt. Tekintsük át e három és fél év eseményeit, és nagyobb -Felmerül a gyülekezeti terem és hullaház megvalósításának adományait úgy, hogy tudjuk: a sikerekért egyedül Istené a kérdése -Augusztus: a beremendiek balázsfalvi kirándulása, melynek dicsőség, a kudarcokért pedig miénk orcánk pirulása. vasárnapján Kovács László beremendi lp. szolgált 2006. -a parókia villanyhálózatának cseréje, padlócsempézés és templomunkban. -A templomtorony DNY-i falának és kapuzatának renoválása festés a parókián -Borbély György egy márványtáblát adományoz a -márc. 19. – lelkészválasztó közgyűlés templombelső falára, melyen az eddig szolgált kántorok -júl. 30. - Németh Ferenc lelkipásztor beiktatása -E-Magyar Pont beindítása a kántori lakban Karácsonyi István (2008-ig), és lelkipásztorok (2005-ig) neve olvasható. -November: tisztújító közgyűlés ötlete és közbenjárása nyomán -12 oldalas gyülekezeti lap indítása, ingyenes terjesztése -December: karácsonyi ünnepély ( Úton Jézus felé: dalosverses összeállítás) (Tűrben is) Karácsonyi István ötlete és közbenjárása nyomán -A Szülőföldünkért Egyesület karácsonyi csomagot -a kórus beindítása adományozott a gyermekeknek -a nőszövetségi munka beindítása 2009. -ifjúsági-, és vallásórák több-kevesebb sikerrel történő -III. ökumenikus imahét bevezetése -Harangok automatizálása -új énekek vasárnaponkénti tanítása -Ereszcsatorna cseréje a parókián -ingyenes korrepetálások a parókián magyar nyelvből -Március 15-i ünnepély -alvinci kirándulás aug. 20-án -Németh Réka és Karácsonyi Hajnalka varrottasokat -gyulafehérvári kirándulás a Világtalálkozó alkalmával készítettek az új énekeskönyvekre (26 db) -központi fűtés bevezetése a parókián -Június: nőszövetségi találkozó Küküllőváron -Okt 23-i megemlékezés -A balázsfalviak beremendi kirándulása -a temetői út aprókővel történő behintése Karácsonyi István -Szabó Mihály presbiter két márványtáblát adományozott a ötlete és közbenjárása nyomán gyülekezetnek a templom kapuzatára -Borbély György egy gázkonvektort adományozott -Augusztus: Kolozsvár-Alsóvárosi ifisek fogadása, templomunknak megvendégelése -Balázsfalva-Tűr presbiteri találkozó Tűrben (nov. 26.) -Gyermekhét Bethlenszentmiklóson -Dec. 2. – könyvvásár -Szeptember: nőszövetségi találkozó Maroscsúcson -Dec. 24. – karácsonyi műsor, amellyel azután a tűrieket is -A parókia fürdőszobájának és mosogatójának szerény megörvendeztettük korszerűsítése -Dec. 25. – a kórus ünnepi szolgálata -A temető útjának kikövezése, a temető rendbetétele, 2007. kerítésének és kapujának lefestése rengeteg közmunkával I. ökumenikus imahét (már rkath. és unitárius lp. is szolgált) Karácsonyi István és Dr. Bíró József (kapufestés) ötlete és -március 15-i ünnepély közbenjárása nyomán. Itt az állandó közmunkázókon - Április: csomagosztás és ruhavásár (Karácsonyi István, Bakk János, Tarkó Ignác, Szász - Május: anyáknapi műsor Kálmán, Spatacean Irén, valamint a festésnél Tamási - Június: I. Küküllőmenti gulyásfőző verseny Tűrben a Sándor) kívül külön köszönetet mondunk mindazoknak, helyi RMDSZ szervezésében akik egyszer-kétszer el tudtak jönni a közmunkákra, és - A romos fásszín lebontása és új garázskomplexum odaadóan szorgoskodtak azért, hogy temetőnk és építése a parókia udvarán templomkertünk így megszépülhessen. - A kántori lak belső felújítása (víz, új villanyhálózat, -A templom kertjének felásása és rózsákkal való beültetése gáz-központi fűtés, festés) a Dévai Szent Ferenc Alapítvány -Harangozói lak lebontása, új alap öntése. jóvoltából -Október: Kálvin-emléknap, Gudor Botond vendégelőadóval, - És ugyanott bentlakást tudtunk beindítani szintén Böjte Csaba testvér jóvoltából 9 környékbeli gyermek képkiállítással és gulyásfőzéssel (96 résztvevő). A összkomfortos, ingyenes ellátására, amivel a balázsfalvi szervezésben és lebonyolításban eminens szerepet vállalt a magyar iskola megmentését kívántuk szolgálni. A bentlakás a Karácsonyi István által vezetett Szülőföldünkért Egyesület 2007-2008-as tanévben kifogástalanul működött – -Október 30-nov 1: bedumi holland testvérek fogadása köszönhetően elsősorban Udvari Ibolya odaadó és áldozatos -November 1: ökumenikus istentisztelet a felújított temetőben munkájának-, és az egyházközségnek sem a felújítás, sem a - November 17-18: egyházmegyei vizitáció, mikor is mindent rendben találtak, de buzdították a szülőket, hogy fenntartás egy lejébe sem került (a 13.434,53 RON értékű gyermekeiket ne csak ünnepek előtt engedjék vallásórára. beruházásból majd csak 2009. decemberében fizetünk vissza -December: templom új varrottasokkal való feldíszítése háromezer lejecskét presbiteri határozat alapján). közadakozásból - November: presbiter-továbbképző a bedum-i -Karácsonyi műsor (Panov apó története) (Tűrben is) hollandokkal - December: karácsonyi ünnepély (adventi, karácsonyi -A Szülőföldünkért Egyesület karácsonyi csomagot adományozott a gyermekeknek népszokások és egyházi hagyományok) (Tűrben is) -A gazdasági világválság éveiben vagyunk, s annak ellenére, - Csomagosztás hogy több mint 42.000 RON-t költöttünk csak ebben az 2008. évben karbantartásra, megjegyzendő, hogy három éve sem -II. ökumenikus imahét egyházfenntartói járulékot nem emeltünk, sem kirovás nem -Március: Tiberius vonósnégyes estje 50-60 fő jelenlétében volt. Egyedül Istené a dicsőség! -Április: anyáknapi műsor Németh Ferenc -Április: Kovács László beremendi lp. szolgálata
Református Egzháyközség-Historia Domus 2006-2009.
-
6
Egy kis mese mindenkinek Az értelmező szótár szerint a mese „A nép ajkán élő, szájról szájra járó, csodás, hihetetlen elemekkel teleszőtt, rendszerint prózai, ritkábban verses költött elbeszélés.” A „mese csodája” abban rejlik, hogy az emberiség múltját és jelenét egy állandó jelenidőben foglalja össze, vagyis az ember egyetemes problémáit tárja a mese befogadója elé (élet, halál, szegénység, gazdagság, igazság, hamisság, irigység, jóság, szeretet, gyűlölet, stb.). Nem a valóságos, hanem a fiktív világba vezet, az Óperenciás tengeren is túlra, Meseországba, és azzal kezdi, hogy „Hol volt, hol nem volt”. Ki az, aki nem szeretne kilépni a mindennapok nyers valóságából Meseország varázslatos világába? Oda, ahol minden álom csodálatos módon valóra válik. Ahol a Jó tündér varázserejének köszönhetően mindig a jó, a szép, az igazság, a szeretet győzedelmeskedik. Ahol a szomorúság, a bánat csak ideig-óráig vendége a szegény, nyomorult emberfiának. Ahol a gonosznak meg vannak számlálva a napjai, és mindig megkapja a méltó büntetést. A sok megpróbáltatás eszköz a szegény, szerény, becsületes embernek, amely révén elismerést nyer a dölyfös, kegyetlen, gazdag fölött. Igen, ez a mese, a képzelet világa, amely mindnyájunkban a vágyakat jeleníti meg. Akarvaakaratlanul azonosulunk valamelyik mesefigurával. Általa saját problémáinkat éljük meg. És ami a legfontosabb: a mesehős diadalával a problémák és szorongások is feloldódnak. Az emberi lény lelki és testi egészsége megköveteli, hogy időt szakítsunk meseolvasásra-, hallgatásra-, mondásra. A mese a legrégebbi időktől létezik. Előbb szájhagyomány útján, majd írott formában terjedt. Ezek voltak az első igazi mesék, a népmesék. A mese nem csak a gyerekek kiváltsága, hiszen a felnőtt az, aki szülői-, vagy nevelői minőségben feltálalja a mesét. Nagy felelősség hárul a felnőttekre, hogy milyen mesékkel építik, vagy rombolják a gyerekek lelkivilágát. A meséket nem szabad megcsonkítani, minden elem lényeges szereppel bír a szorongások oldásában. Ezért ne változtassunk a „brutális” részeken! Fontos, hogy a gyerekek minél több mesével ismerkedjenek meg, és rátaláljanak arra, amelyik leginkább illik az ő problémáikra. Azt a mesét, amelyet a gyerek kedvel, hagyjuk, hogy addig hallgassa, amíg neki tetszik, mert mindig valami újat fog felfedezni benne! Olyan mintákat adhatnak a mesék, amelyek a kamaszkoron túl is elkísérik a gyerekeket, és segítenek a válságos élethelyzetek meg-, és feloldásában. A mese azt tanítja, hogy kellő erőfeszítéssel le tudjuk győzni a gonoszt. Fontos tehát, hogy a gyerekeket arra neveljük, hogy a gonosz ellen harcolni kell és a jó győzni fog. E cikk minden kedves olvasójának szeretettel ajánlom a következő, óvodások által is nagyon kedvelt népmesét: az Igazság és a Hamisság utazása. Udvari Ibolya Óvónő
AZ IGAZSÁG ÉS A HAMISSÁG UTAZÁSA Ézelőtt sok idővel, de éppen a napját nem tudom
megmondani, az Igazság jól feltarisznyálva útnak indult, hogy bejárja a világot. Ment, ment hegyen, völgyön, falun, városon keresztül, addig ment, míg előtalálta a Hamisságot. "Jó napot földi! -köszön az Igazság-, Hová? Meddig szándékozol?" kérdi tőle. "Megyek, hogy bejárjam a világot." -felel a Hamisság. „Éppen jó!„ -mondja az Igazság-, mert én is oda indultam; utazzunk hát együtt!" "Legyen! -azt mondja a Hamisság- de tudod-e, hogy az utazóknak jó egyezségbe kell élni? Osszuk meg hát költségünket, s előbb költsük el a tiédet." Az Igazság a költségeit közre ereszti, s együtt elköltötték: mikor ez elfogyott, a Hamisságét is el kell együtt költeni; de az azt mondá az Igazságnak: "Hadd szúrjam ki egyik szemedet, s úgy adok belőle neked is!" Nem volt szegénynek mit tenni, mert erősen meg volt ehülve, kiszúratta egyik szemét. s úgy kapott enni valamit. Azután mikorra Hamisság az Igazságnak enni adott, előbb a másik szemét szúrta ki, azután az egyik karját vágta le, s még aztán a másikat. Mikor mind ezt véle megtette, úgy akart, hogy magától elhagyja. De az Igazság azon rimánkodott, hogy ne hagyja el őt ilyen gyámoltalan, hanem vezesse el legalább a közelebbi város kapujához, s ott hagyja el, hadd éljen meg a kéregetésből. El is vezette a Hamisság, de nem ahova kívánta, hanem egy akasztófához. Csodálkozott az Igazság, hogy ő egy emberjárást nem vesz észre, s azt gondolta, hogy abból a városból az emberek mind kihaltak. Amint így aggódott, meglepte az álom s elaludt. Mikor felébredt, hallott a feje felett valami beszédet, s megértette: hogy azok ördögök. A legvénebb ürdög; azt mondja a többinek: "Mondjátok el, mit hallottatok. mit csináltatok?" Az egyik azt mondja: ,.Én ma öltem meg egy tudós orvost, aki kitalálta az orvosságot, amivel meggyógyulhatnak azok, akiket én nyomorékká tettem, megcsonkítottam, megvakítottam. "No, te derék fiú vagy! mondá a vén ördög - de mi lehet az az orvosság?" Az csak annyiból áll, -azt mondja a másik, -hogy az éjjel újhold péntek éjjele lesz, akkor a bénák hengergőzzenek meg, a vakok mosakodjanak meg az éjjel hulló harmatba: a csonkák épekké lesznek, s a vakoknak szemük világa megjön." Ez derék! mondja a vén ördög. ”Hát ti mit csináltatok? Mit tudtok? - kérdi a többit. "Én, -azt mondá egy másik- ma végeztem egy munkámat: szomjan akarom megölni a közel lévő királyi város lakosait!" „Mibe áll a te titkod?" - kérdi a vén ördög. Az azt feleli: "Egy követ helyeztettem a város napkeleti szegletén három öl mélységre a források ereire, ezzel a víz megáll, egy csepp sem folyik, s én bátran járhatok akárhol, mert ezt a titkomat senki sem tudja kitalálni, s úgy lesz, ahogy én szándékozom!" Ezekre a beszédekre a szegény nyomorult Igazság jól figyelmezett. Még többet is beszélgettek az ördögök; de azt a szegény Igazság vaj nem értette, vaj nem tartozott az ő dolgához, s azért reá sem figyelmezett a beszédjükre. Aztán az ördögök onnét mind eltakarodtak, mert immán a kikas szólott hajnalra. Ekkor az Igazság gondolja, hogy megpróbálja az akkor éjjeli harmat erejét. A harmatos földön meghengergőzött, s hát örömére karjai kiépültek! Még akkor inkább igyekezett magát mindenképpen megkuruzsolni; keresgélt mindenfelé, tapogatózott, s ami burjánt csak kaphatott, arról a harmatot mind a szeme helyére dörgölte, s amikor megvirradt, szerencsésen meglátta a világosságot. Hálát adott az Igazság Istenének, hogy őt, mind igazat, nem hagyta el. De már az étlenség kényszerítette, hogy valamerre tekeregjék; sietett azért a közel lévő városba, éppen ide pedig azért is, hogy az ördögök éjjeli beszédje annak a városnak víztelenségéről szólt. Sietett mennél hamarabb segíteni a nyomorultakon: Nemsokára elérkezett a városhoz; s hát látja, hogy minden ember gyászol. Egyenesen megy a királyhoz, s megmondja, hogy mi okból ment oda. Igen nagy öröme támadt a királynak, mert az Igazság elmondta neki, hogy a nép szomjúságán hogyan lehet segíteni. Folytatás a 8. oldalon
7
Folytatás az 7. oldalról
Ahogy az ördögtől hallotta, ahogy a királynak azt is elbeszélte, hogy hogy vakult meg, hogy csonkult meg, a király neki egészen hitet adott. Nagy szorgosan hát a forrást bedugó kőnek kiásásához fogtak; hamar ment a munka, s hamar elérték a követ. Mikor azt onnét kiemelték, a források erei megnyíltak, erősen megörvendett a király, s az egész népség, nagy vígságot, ünnepet tartottak. A király nem eresztette el az Igazságot, hanem magánál marasztotta, úgy tartotta őt minden dologba, mind legbizalmasabb emberét: nagy gazdaságba és boldogságba helyeztette. Idő teltével a Hamisságnak is útravalója elfogyott; kéregetésből kezdett élni, de kevés háztól boldogult, s étlen szinte megholt. Ekkor reá talált útitársára, aki most gazdag volt, az Igazságra. És tőle kért valamit. Az Igazság őt megismerte, s azt mondta neki, hogy ad neki egy darab kenyeret, ha hagyja, hogy az egyik szemét kiszúrja. Úgy el volt éhezve a Hamisság, hogy rá kellett állani, mert máskülönben meghalt volna éhen. Az Igazság hát neki kiszúrta ma az egyik szemét, holnap a másikat, azután rendre levágta mind a két karját egy-egy darab száraz kenyérért; s ennek így is kellett lenni; mert a Hamisság mástól semmit sem kapott. Amikor már sem szeme, sem keze nem volt, arra kérte az Igazságot, hogy vezesse el őt az alá az akasztófa alá, amelyik alá őt is vezette. Ezt az Igazság teljesítette, s a Hamisságot ott is hagyta az akasztófánál. Éjjel az ördögök megint oda mentek; de mikor a vénebb a többitől számba kérné, hogy mit csináltak, mit tudnak, az egyik azt találta fel, hogy előbb nézzenek széjjel, valaki nem hallgatja-e beszédjüket? Mert a minap éjjel őket valaki meghallgatta, s azért talált rá a város a bedugott forrás ereire. Ebbe mindnyájan megegyeztek, a helyet össze-vissza keresgélték, s rátaláltak a Hamisságra. Mind összeszaggatták, hurkáját felmatollálták, azután megégették, s a porát a széllel elfújatták. De a pora is olyan ártalmas volt, hogy abból az egész világon mindenhová jutott. S ez az oka, hogy ahol csak ember van, ott hamisságnak lenni kell.
A jó bor titka ( II )
Az időszámításunk szerinti 106-os hódítást követően a római adminisztráció új szőlőművelési és fejlettebb borkészítési módszereket honosít, főleg Gyulafehérváron és környékén, a Maros és a Küküllők vidékén. Az Aurelianus császár által elrendelt visszavonulás i. sz. 271-ben védtelenül hagyta e vidéket a nomád népek beözönlése előtt, és egy ideig visszaesés jellemezte a szőlőtermesztést és borkészítést, ámbár a vándor népek is kedvelték a bort, így inkább kényszerítették az itt lakókat a szőlőket megmunkálni és bort készíteni. A honfoglaló magyarok, igaz hogy már ismerték a bort, de a szőlőtermesztéssel csak a letelepedés után kezdenek foglakozni, főleg az Árpád-házi királyok idején. A XII. században a szászok betelepítésének köszönhetően -főleg a Küküllők és
Maros közti vidéken- a szőlőtermesztés annyira fellendül, hogy középkori térképeken ez a vidék, mint Weinland (borvidék) jelenik meg. Amint kezdenek kialakulni a várak, városok, az itt fejlődő polgárság is lassan kezd a városokat körülvevő dombokon szőlősöket telepíteni (leginkább Mátyás király idejében). Ezt követően Erdély zavaros, zivataros történelme, nem ad időt és lehetőséget komoly fejlődésre és nagy változások nem jelennek meg a szőlőtermesztés terén a XIX-ik század első feléig, amikor kezdenek megjelenni fontosabb szőlészeti és borászati szakírások, külföldi szakkönyvek fordításai. Nemcsak hazánk, hanem az egész világ szőlészetében, a Filoxéra vész óriási csapást mér a szőlészetre. Erdélyben a Filoxéra (amerikai gyökértetű) 1879-ben jelenik meg. Óriási pusztítás után sikerül mégis a szőlőtermesztést megmenteni, a nemes szőlőfajták amerikai alanyra való beoltásával. Sajnos sok régi szőlőfajta pusztul ki ebben az időszakban vagy szorul háttérbe, helyet adva a külföldről behozott nemes fajtáknak. Ami azonban még nagyobb kár, hogy ugyanekkor terjednek el a saját gyökerükön fejlődő amerikai, direkt termők’’ mint az Elvira, Noah (Nova), Othello, Delaware, Izabella, amelyek távolról sem bírnak a nemesszőlők minőségével. De minthogy a rossz mindig másodmagával szokott jönni, az amerikai vesszőkkel együtt megjelenik Erdélyben is a szőlő két fő betegsége: a Peronoszpóra vagy szőlőragya és a lisztharmat. Ettől a ponttól a szőlőtermesztés belép a vegyszeres művelés korszakába Balázsfalva és a körülötte fekvő falvak: Magyarpéterfalva, Szancsal, Hosszúaszó, Karácsonyfalva lakói már a legrégebbi idők óta foglalkoztak szőlőtermesztéssel és borászattal, mivel a kis és nagy küküllőmenti dombok vonulata kitűnő szőlőtermesztés szempontjából. Napjainkban itt működik a hazánkban az egyik leghíresebb Szőlészeti Kutatóállomás, amely 1946-ban létesült dr. Alfréd Ambrosi szőlő tulajdonos és nemesítő birtokán. Vidékünk legfontosabb borszőlőfajtái: A Járdovány - őshonos fajtának tekinthető a Küküllők mentén és az itteni nagyon jó minőségű pezsgő és borpárlat készítésére szolgáló borok egyik alapfajtája. A Királyleányka őshonos, valószínűleg a Fehér leányka és a Kövér természetes hibridje. Egyik legelterjedtebb fajtánk. A Leányka (Fehér leányka), Erdély őshonos fajtája, innen terjedt el Cotnari vidékére. Hazánkban a legelterjedtebb szőlőfajta. A Balázsfalvi Kutatóállomás új, szelektált klónját állította elő. A Szürkebarát (Pinot gris) francia származású. A XIX. század közepén került hozzánk, és főleg a filoxéravész után terjedt el. Nagy cukortartalma lehetővé teszi a kitűnő minőségű borok előállítását. A Piros tramini és alfajtája, a Fűszeres tramini, német, de állítólag francia eredetű is lehet. Egyik legjobb félillatos fajtánk, amiből Balázsfalván magas minőségű borok születnek. A Sauvignon (Petit sauvignon) a legelegánsabb félillatos bort adó fajtánk. Francia eredetű. Erdélyben a Küküllő-mentén ad kiemelkedő minőséget. Az Olasz rizling Erdélybe a XIX. század második felében kerüIt Németországból. Szinte minden borvidéken megtalálható. Az Ottonel Muskotály 1852-ben volt előállítva Franciaországban Robert Moreau nemesítő által, Erdélybe a filoxéravész után került, de csak a második világháború után terjedt el. Balazsfalván ,,második hazát nyert’’ mivel az itteni körülmények lehetővé tették kiváló minőségű illatos borok előállítását, amelyek sok nemzetközi versenyen nyertek aranyérmet. Varró Róbert, mérnök
8
Viccoldal Az öreg székelyt megszólítja egy turista: - Mondja, bátyám, hogy jutok leghamarabb Kolozsvára? - Gyalog vagy autóval? - Autóval. - Na, hát tényleg azzal jut oda leggyorsabban. Ki az abszolút rendőr? - Aki letartóztatja a gyilkos galócát és a lopótököt is! Két jegesmedve sétál a sivatagban, az egyik megszólal: - Te itt rettentően zord tél lehet! - Miből gondolod? - Nem látod, hogy mennyi homokot szórtak a jégre? Egy részeg berohan a kocsmába, és azt kiáltja: - Ti itt mind barom állatok vagytok! Erre feláll egy legalább két méter magas, széles vállú néger pasi. A részeg gyorsan helyesbít: - Ti itt mind barom állatok vagytok, a fekete kivételével! Mire a néger: - Figyelj, haver! Nem hagyom magam diszkriminálni! Az első világháborúban három tiszt azzal jelentkezett az alezredeshez, hogy szereljék le őket. - Maga miért akar leszerelni? - kérdezi az elsőt. - Jelentem, gyomorbeteg vagyok! - Fél gyomorral is szolgálunk a hadseregben! - szól a rövid válasz. - És maga? - kérdezi a másodikat. - Jelentem, tüdőbeteg vagyok. - Fél tüdővel is szolgálunk a hadseregben! - hangzik a válasz. - Hát maga? - kérdezi a harmadikat. - Jelentem, hülye vagyok. Az alezredes éppen kezdte volna a szokásos mondókáját, majd a felénél megállt és elgondolkodott... - Leszerelni! Két férfi beszélget: - Azt hallottam, elköltöztél otthonról. - Összevesztem a feleségemmel egy félreértésen. - Na de min? - Azt mondta, elmehetek kocsmába, tízig maradhatok és csak egyet ihatok. - És mi volt a baj? - Hát csak az, hogy tízet ittam és egyig maradtam. Mikulás, Mikulás! Hozz nekem egy kistestvért! kéri a kislány. - Jó, de előbb küldd el hozzám anyukádat! - válaszolja a Mikulás. Idős bácsi beszélget az orvosával: - Doktor úr! Az első még megy. A második kicsit nehezebb. A harmadikon már fulladok, a negyediken, pedig már meg kell állnom. - Na, de bácsi! Hát örüljön, hogy egyátalán eljut a negyedikhez! - Na jó, csakhogy én a hatodikon lakom! A rendőrségen csörög a telefon: - Itt az állatkert. Megszökött a zsiráfunk. Mire a rendőr: - Jegyzem, kérem! Van valami különös ismertetőjele?
Nahát, mitől hízott így meg a férjed? - Az orvos azt mondta, hogy minden étkezés után ihat egy fröccsöt. Azóta tízszer eszik naponta. Mit csinálsz, ha egy szőke nő megdob egy szeggel? - ??? - Rohansz, mert mindjárt robban a kezében a gránát. Kovácsot a lépcsőházban kedvesen hátba veregeti a szomszédja: - Nahát, barátom! Hogy neked milyen vidám, jó humorú kis feleséged van! - Úgy gondolod? - Komolyan. A múltkor elmeséltem neki egy jó disznó viccet és annyira nevetett, hogy majd' kiestünk az ágyból! Két szomszédasszony azon vitatkozik, hogy melyikük kutyája az okosabb. Az egyik azt mondja: - Az én kutyám minden reggel pont 8-kor kiül a kapuba és várja a postást. Amikor megérkezik, átveszi tőle az újságot és behozza nekem. - Tudom. - teszi hozzá a másik. - Honnan? - A kutyám mesélte. Te Gazsi, oszt hol dolgozol? - Sehol. - Ott ne hagyd! Mit nem szabad mondani a rendőrnek, ha megállít az úton? - ??? - Így nem érem el a jogosítványomat. Megfogná egy pillanatra a sörömet, kérem? Móricka az iskolában már az első hetekben beszedett egy csomó rossz jegyet. Egyik reggel odamegy a tanító nénihez és azt mondja neki: - Tanító néni, nem akarom fenyegetni, de apukám azt mondta, ha nem hozok jobb jegyeket, akkor hamarosan nagy verés lesz. A szőke nő üldögél a kávéházban. Odamegy hozzá a pincérnő, akinek névkártya van a mellére tűzve. A szöszi elolvassa és felkiált: - "Anna", jaj, de cuki! És mondd, a másikat hogy nevezed? A matek tanár bemegy az órára, és látja, hogy a táblára valaki felrajzolt egy karikatúrát, ami félreérthetetlenül őt magát ábrázolja. Felszólítja az első padban ülő Mórickát, aki köztudottan az osztály bohóca: - Mit gondolsz, fiam, ki a felelős ezért az ocsmányságért? mutat a táblára. - Nem tudom, tanár úr, de feltételezem, hogy a szülei. Honnan tudja az indián, hogy kiszáradt a folyó? - ??? - Porzik a csónak mögött az út. Egy férfi a tévé előtt üldögél, mikor hallja, hogy a felesége kiabál a konyhából: - Mit szeretnél vacsorára, drágám? Csirkét, marhát, vagy bárányt? - Csirkét, szívem, köszi! – kiált vissza a férj. - Te hallgass, te zsíros kenyeret kapsz! – feleli az asszony. – A kutyát kérdeztem. Honnan tudja az indián, hogy kiszáradt a folyó? - ??? - Porzik a csónak mögött az út.
9
Hírek, rendezvények Szeptember 26-án az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének képviselői látogatták meg településünket és környékét, felkeresvén a római-katolikus, református egyházak és a Szülőföldünkért Egyesület képviselőit. Közös témánk a szórványmagyarság problémáinak enyhítése, iskolánk és egyházaink felkarolása. Ígéret hangzott el az EMI képviselői részéről, hogy első lépésként karácsonyi ajándékcsomagokkal támogatják környékünk magyarságát, szoros kapcsolatot tartva továbbra is a helyi magyarság képviselőivel. ******************************************** Október 4-én a Református Egyházközség és a Szülőföldünkért Egyesület szervezésében Kálvin emléknapot tartottunk. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét és figyelmezvén az ő életük végére kövessétek hitüket. Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz” Zsid 13,7-8 - volt a prédikáció Textusa az október negyedikén Kálvin János születésének 500. évfordulója alkalmából tartott ünnepi megemlékezésnek. Az Istentisztelet után Gudor Botond magyarigeni lelkipásztor tartott vetített képes előadást Reformátor elődünkről, közben a gyülekezet megtekinthette a templomban kiállított Kálvin János életéről szóló karcolatokat. Időközben a parókia udvarán már javában fortyogott a hatalmas üstökben a gulyás.
********************************************** December 8-án a tűri plébánia egyik zsúfolásig megtelt kis szobácskájában tekinthettük meg a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor színház színművészének, Kulcsár Attilának egyszemélyes előadását, Daniel Keyes Virágot Algernonnak című regényének átdolgozott változatát. „A puszta intelligencia fabatkát sem ér. Intelligencia és oktatás, amelyet nem fűt át emberszeretet, semmit sem ér.” Bármennyire hihetetlen, de ezek egy értelmi fogyatékos fiú szavai. Illetve egy volt értelmi fogyatékosé - Charlie Gordoné - , aki egy agyműtétnek köszönhetően rendkívüli intelligenciát kap „ajándékba”. Miért pont erre a következtetésre jut? Mert egy szellemileg visszamaradottnak csak addig vannak „barátai”, amíg azok következmények nélkül visszaélhetnek fogyatékosságával. Vagy, mert az átlagemberek legjobb esetben is csak az átlagembereket tűrik meg. A kimagasló teljesítmény csak irigységet, gyűlöletet szül. És akkor még mindig jobb teljesen tudatlannak lenni...- Írja a műről a kritika. Mindazok nevében, akik megnéztük az előadást szívből köszönöm Kulcsár Attilának ezt a felejthetetlen élményt. Németh Réka
A templomból kijövőket megterített asztalok, magyar népzene és gőzölgő illatok várták. 86 felnőtt és 15 gyermek örülhetett az ünnepi hangulatnak, és reményeink szerint egy felejthetetlen élménnyel gazdagodott minden kedves jelenlevő gyülekezeti tag és vendég. A nyersanyag és a szervezés költségeit a Szülőföldünkért Egyesület fedezte, a Communitas Alapítvány támogatásával, a rendezvényhez szükséges kenyeret Szabó Mihály vállalkozó biztosította. Isten adja, hogy még sok ilyen együtt töltött ünnepe legyen balázsfalvi közösségünknek! ******************************************* Kezdeményezéséért, összeállításáért és megjelenéséért felelős bizottság: Karácsonyi István, Németh Ferenc Szerkesztette: Karácsonyi István Lapunk letölthető a www.szulofoldunkert.ro honlapról
Lapunk támogatója:
10
**************************************** A Szülőföldünkért Egyesület, az Eurotrans Alapítvány támogatásával ez évben is karácsonyi ajándékcsomagokkal örvendeztethette meg az óvódásokat, iskolásokat és a református és rómaikatolikus templomokban szereplő gyerekeket. Az édességek mellett az óvódások kifestőkönyveket, az iskolások pedig a házi olvasmányokhoz szükséges irodalmi műveket kaptak ajándékba.
