MAYER JÓZSEF: ÉN ÉS A TANKÖNYV – HASZNOS TANÁCSOK AZ ÖNÁLLÓ TANULÁSHOZ http://ofi.hu/tudastar/bevezetes-mentoralas/mayer-jozsef-en-tankonyv
Tartalom Mayer József: Én és a tankönyv – Hasznos tanácsok az önálló tanuláshoz ................... 1 BEVEZETÉSKÉPPEN: 7 KÉRETLEN KÉRDÉS – 7 OKOSKODÓ FELELET .................................................... 1 TANULNI, DE HOGYAN?.................................................................................................................... 2 Az idő ................................................................................................................................ 2 2.2. A hely ......................................................................................................................... 3 2.3. A tanuláshoz szükséges eszközök ............................................................................. 3 3. MUNKA ÉS TANULÁS .................................................................................................................... 4 4. HOGYAN TANULJUNK? ................................................................................................................. 4 5. HOGYAN VIZSGÁZZUNK? .............................................................................................................. 6 6. BEFEJEZÉSÜL... .......................................................................................................................... 7
Bevezetésképpen: 7 kéretlen kérdés – 7 okoskodó felelet 1. Mit nem szeretünk? Például azt, ha kéretlenül tanácsokkal akarnak bennünket ellátni. Pedig a következő lapokon erre kerül sor. 2. Mit teszünk az ilyen esetekben? Például azonnal becsukjuk a könyvet vagy otthagyjuk a kéretlen tanácsadót. 3. Mit ne tegyünk ebben az esetben? Most ne csukjuk be ezt a füzetet, hanem próbáljuk meg végigolvasni! Sőt! Ha ezt megtettük, tegyünk arra is kísérletet, hogy az olvasottakat megbeszéljük valakivel. 4. Miért lehet erre szükség? Mert hátha ő is tud néhány jó tanáccsal szolgálni számunkra. 5. Hogyan olvassuk ezt a füzetet? A biztonság kedvéért vegyünk a kezünkbe egy ceruzát! Ha olyan részre akadtunk, amely(et) o fontosnak tartunk, vagy o éppenséggel felbosszantott minket, akkor ezeket a részeket jelöljük meg, hogy későbbiekben könnyebben megtalálhassuk őket. Ezekről a részekről mindig érdemes másokkal is elbeszélgetni. 6. Mi is a célja ennek a füzetnek? Az, hogy tanácsokat adjon ahhoz, hogy az egyes tantárgyakat eredményesebben tudjuk megtanulni. 7. Csodaszer van a kezünkben? Még véletlenül sem. A füzet elolvasása önmagában nem jelenti azt, hogy már meg is tanultuk a leckét! Inkább arra gondoljunk ezzel kapcsolatban, hogy milyen nehéz puszta kézzel egy szöget kihúzni a falból. Ha azonban hozzájutunk egy fogóhoz…
Tanulni, de hogyan? Ahhoz, hogy eredményesen tudjunk tanulni, bizonyos feltételeket kell biztosítani a magunk számára. Próbáljuk meg tehát végiggondolni mindazokat a szempontokat, amelyek ehhez nélkülözhetetlennek látszanak!
Az idő A tanulás, mint minden más tevékenység, időt igényel. A mi esetünkben ezt nem lesz könnyű biztosítani. Számos egyéb dolog van, amit a tanulásnál előbbre soroltunk. Eddig! Most azonban már más a helyzet. Tudjuk, hogy a munkalehetőség a tanulás függvénye. Ha nem tudunk itt eredményt felmutatni, elvész a munka, elvész a jövedelem. Érdemes áttekinteni, melyek azok a feladatok, amelyeket mindenképpen el kell látnunk, meg kell csinálnunk. Melyek azok, amelyeket más nem végez el helyettünk. Vegyük sorjában ezeket: gyereknevelés, háztartási munkák, ház körüli tennivalók (főzés, mosás, bevásárlás, kerti munka, állatok gondozása stb.), munkahely, ahol naponta el kell látnunk feladatainkat. A kéretlen tanácsadó persze azt sugallja, hogy én azért tanulok, mert abból az egész családnak haszna származik. Nem lenne baj, ha ezekben a tevékenységekben, legalább addig, amíg tanulunk, a korábbiakhoz képest mások is több részt vállalnának.
Ezek a foglalatosságok (munka+háztartás) szinte az egész napot kitöltik. Este, amikor már nagyon fáradtak vagyunk, nehéz elővenni a tankönyvet. Szívesebben ülünk a tévé előtt, még akkor is, ha tudjuk, néhány percen belül úgyis elalszunk.
Honnan lehet tehát időt elcsípni a tanuláshoz? Érdemes lenne egy elhatározást tenni: ha törik, ha szakad, eldöntöm, hogy minden hétköznap legalább fél órát tanulni fogok. Kérdés az, hogy mikor szabadul fel erre a célra ez a fél óra? Mielőtt erre válaszolnánk, érdemes azt megfontolni, hogy a tanulás ettől kezdve az egyik legfontosabb tevékenységévé válik mindennapjainknak. Sok mindenről lemondhatunk, de határozzuk el, hogy ez nem fog azok közé a dolgok közé tartozni, amit nem csinálunk meg vagy éppen úgy döntünk, hogy ez ráér holnap is. Van, aki szeret korán tanulni. Ébredés után ez könnyen szokott menni, mert még nem vagyunk fáradtak. Mindössze harminc percről kell ebben az esetben lemondanunk az alvás ellenében a tanulás javára.
Van, aki inkább este tanul. Ebben az esetben sem könnyű a döntés, mert biztos, hogy nagyon jó film megy a tévében. Reménykedjünk abban, hogy úgyis megismétlik…
Lehet, hogy szerencsésebb napközben időpontot találni. Mielőtt a család tagjai hazajönnek, akadhat harminc szabad percünk.
Ne keressünk okokat és indokokat arra, hogy miért nincs naponta tanulásra fordítható harminc percünk! Ne úgy induljunk neki a tervezésnek, hogy miért nem lehet ezt a problémát megoldani! Tudjuk, hogy miért kell tanulni, tehát tudjuk (és akarjuk), hogy meg fogjuk találni a szükséges harminc percet!
Mire elég a harminc perc? Sok mindenre, de ehhez az kell, hogy valóban arra fordítsuk, amire szántuk ezt az időt! Ha nincs kedvünk tanulni és csak unottan lapozgatjuk a könyvet, akkor sokszor harminc perc is eredménytelenné teszi a munkánkat. Tervezzük meg, hogy mire fordítjuk a rendelkezésre álló időt. Vegyük sorra a lehetőségeinket! Elolvasunk egy fejezetet (egy leckét) az egyik tankönyvből, megírunk egy házi feladatot, kitöltünk egy feladatlapot, megnézünk a tévében vagy meghallgatunk a rádióban egy olyan műsort, amely szorosan kapcsolódik a tananyaghoz. Ami fontos, hogy amit választunk, azt következetesen csináljuk végig. Más a helyzet hétvégén. Ilyenkor több időt kell tanulmányainkra szánni. Ha szombaton és vasárnap 1,5-2 óra jut erre, akkor ez már reményt adhat arra, hogy sikeresek leszünk majd a vizsgákon! Persze adódnak olyan helyzetek, amikor nem lesz elég a napi harminc perc. Tipikusan ilyen az az időszak, amikor közelednek a vizsgák, és tudjuk, hogy egyszerre nagyobb mennyiségű anyagról kell számot adnunk. Ezekben az esetekben jól tesszük, ha „tanulónapokat” iktatunk be magunknak. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor a nap túlnyomó részét lehetőleg zavartalan tanulással töltjük.
2.2. A hely A tanuláshoz nemcsak idő, hanem hely is szükséges. Szerencsénk van, ha erre a célra rendelkezünk külön szobával, ahol zavartalanul tanulhatunk, de sokunknak ez nem áll rendelkezésre.
Tanulni nem csak asztalnál ülve lehet. Végezhetjük ezt fotelben, ágyban vagy éppen a kertben ülve, a lényeges az, hogy a körülmények tegyék lehetővé, hogy figyelmünket a tananyagra összpontosíthassuk. Szerencsés dolog, ha van kezünk ügyében egy vízszintes felület. Ez lehetővé teszi azt, hogy olvasás közben jegyzeteljünk vagy a füzetünkben példákat oldjunk meg. A tanulóhely azt is jelenti, hogy itt tartjuk azokat az eszközöket, amelyeket a tanulás során használunk. Egy helyen tartsuk őket, mert így, amikor szükségünk lesz rájuk, nem vesztegetjük el az értékes időt keresgéléssel.
2.3. A tanuláshoz szükséges eszközök Tanulni nem csak tankönyvekből lehet, de nekünk most mégis ezek lesznek a legfontosabb eszközeink. Milyen feladataink vannak ezzel kapcsolatban? Az egyes tantárgyak tanulása tankönyvek nélkül nehezen képzelhető el. Ezért a szükséges tankönyveket be kell szereznünk, ha eddig még nem tettük volna meg. A tankönyvek mellett munkafüzetekre és egyéb kiegészítőkre lesz szükségünk. Vegyük sorba ezeket: 1. Térképgyűjtemények (történelem, földrajz) 2. Függvénytábla (matematika, fizika, kémia) 3. Füzetek: nem biztos, hogy itt takarékoskodni érdemes: célszerű, ha minden tantárgyhoz külön füzetünk van. De ha erre nincs módunk, akkor ügyeljünk arra, hogy az egyes tantárgyakhoz tartozó részek a füzetben jól elkülöníthetők legyenek egymástól! Szinte szükségtelen említeni, de szerezzünk be különböző színű tollakat és ceruzákat, amelyek alkalmazása megkönnyíti a tananyag feldolgozását (lásd alább: jegyzetelési technikák!)
3. Munka és tanulás Nem véletlen, hogy ennek a fejezetnek a címét tettük a sorozat első kötetének élére. E két fogalom elválaszthatatlan együttese, szoros összetartozása jelenti a program lényegét. Számunkra is újdonságot jelent az, hogy mi nem hagyományos módon fogunk tanulni. Ismerőseink közül talán többen járnak különféle típusú iskolákba: az bennük a közös, hogy ők elmennek a tanításra, ami azt jelenti, hogy iskolába járnak, tanítási órákon vesznek részt. Mi nem ilyen módon fogunk tanulni.
Esetünkben a „furcsaságot” elsősorban az jelenti, hogy munkatársaink és tanáraink ugyanazok a személyek lehetnek. Az iskolában a tanárokkal együtt dolgozunk, és közülük kerülnek ki azok a személyek, akik a mi tanulásunkat irányítják. Őket nevezzük mentoroknak. Ez a szó arra utal, hogy ezek az emberek segítséget nyújtanak abban, hogy mi eredményesen tudjunk tanulni. Újszerű az, hogy tanulásunk támogatása nem a hagyományos tanórákon fog történni, hanem a mentorálást folytató pedagógussal közösen megválasztott időpontban. Ez hetente két órát vesz igénybe. Mire elég ez a két óra? Arra biztosan nem, hogy a tananyag minden apró részletét elmagyarázzák számunkra. Ezért alaposan át kell gondolnunk azt, hogyan tudjuk ezt az időtartamot a leghasznosabban felhasználni. Elsőnek állapodjunk meg abban, hogy milyen időpontokban fogunk találkozni. Szerencsés lenne két időpontot választani egy héten. Mindenképpen törekedjünk arra, hogy ezek az alkalmak ne maradjanak el! Készüljünk ezekre az alkalmakra! A tananyagot az idő rövidsége miatt itt nem tudják megtanítani számunkra. Már előre el kell olvasnunk a kijelölt részt (lásd alább: időtervezés a tantárgyak tanuláshoz!), hogy a nehezen érthető részekre rá tudjunk kérdezni. A cél az, hogy o megvilágítsák számunkra az összefüggéseket, o felhívják a figyelmünket a nehezebb és fontosabb részekre, valamint o módot adjanak arra, hogy gyakorolhassuk a tananyag „elmondását” azért, hogy tisztában legyünk azzal, valóban megtanultuk-e a szükséges részeket. o Az írásbeli jellegű feladatokat is el kell ezekre az alkalmakra készíteni, mert itt nyílik mód arra, hogy ellenőrizzék, rendelkezünk-e azzal a készséggel, képességgel, amelyek például a példák megoldásához, a mondatok elemzéséhez vagy éppen az idegen nyelvű szövegek fordításához szükségesek. Az is jó megoldás, ha a két konzultációs időpont között felmerült problémáinkat (kérdéseinket) írásban rögzítjük és odaadjuk mentorunknak. Így módja lesz arra, hogy ő is előre készüljön és azokra a kérdésekre koncentráljon, amelyek számunkra a legfontosabbak. A konzultációt követően át kell vennünk azokat az anyagrészeket, amelyekről ott szó esett. Ha valamit még mindig nem értünk, akkor ismételjük meg újra a kérdést. Ne maradjanak olyan területek, amelyek tisztázatlanok vagy homályosak számunkra. A tananyag egymásra épül, és ha valamit nem tanultunk meg, akkor arra nehéz lesz ráépíteni az új ismereteket.
4. Hogyan tanuljunk? Tevékenységünk talán legfontosabb fejezetéhez érkeztünk. Most arról fogunk beszélni, hogyan célszerű az egyes tantárgyak anyagát elsajátítani. E tanácsok nem kizárólagos érvénnyel bírnak, sőt, az is elképzelhető, hogy lesznek olyanok, akik más módszerek és elképzelések alapján fognak majd tanulni. Általános módszerként néhány olyan dolgot tudunk elmondani, amelyek minden tantárgy esetében alkalmazhatók. Lesznek olyan tantárgyak, amelyeket könnyebben, és lesznek olyanok, amelyeket nehezebben tudunk majd tanulni. Ez majd akkor derül ki, amikor foglalkozni kezdünk velük.
Minden tantárgy esetében készítsünk tanulási ütemtervet. Ez azt jelenti, hogy a tankönyv fejezeteire annyi időt szánjunk, amennyi a vizsgáig rendelkezésünkre áll. Az ütemterv kialakítását célszerű mentorunkkal egyeztetve elkészíteni. Ha például a tankönyvben van 30 lecke, akkor erre érdemes legalább 15 hetet szánni. Ez hetente két leckének a megtanulását jelenti. Célszerű azonban ennél „szigorúbb” ütemtervet készíteni, hogy maradjon idő az ismétlésre, illetve a problematikusabb fejezetek újbóli áttekintésére. Azoknál a tantárgyaknál, ahol úgy érezzük, hogy gyorsabban tudunk haladni, akkor ezt tegyük meg!
A tantárgy tanulásának alapfeltétele, hogy figyelmesen elolvassuk a lecke szövegét. (Ha azt érezzük, hogy a figyelmünk elkalandozik, ha nem emlékszünk arra, hogy mit olvastunk az előző mondatban, akkor vagy próbáljunk meg a feladatra koncentrálni, vagy halasszuk alkalmasabb időpontra a tanulást!) A lecke elolvasását követően készítsünk néhány pontból álló egyszerű vázlatot, amely a fejezet legfontosabb részeire irányítja a figyelmet. E rövid vázlat megjegyzése azért kulcskérdés, mert így később fel tudjuk idézni, hogy adott témánál milyen problémákról kell említést tennünk. Ha az egyszeri olvasást nem érezzük elégségesnek, akkor olvassuk el még egyszer a szöveget. Ezt követően próbáljuk meg elmondani önmagunk számára a fejezet legfontosabb részeit. (Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor még nem tanultuk meg a leckét!) A fejezet végén található kérdésekre és feladatokra próbáljunk meg válaszolni. Ezekről számoljunk be mentorunknak. Ha problémával találkozunk (esetleg nem tudunk a kérdés(ek)re válaszolni, akkor ezt jegyezzük fel és beszéljük meg mentorunkkal. Az olvasás során bátran használjunk különféle színű ceruzákat, tollakat. A tankönyvbe szabad beleírni, mert ez az az eszköz, amely segíti tanulmányainkat, nem pedig dísztárgy. Az aláhúzások, a megjelölések, a kiemelések tájékoztatnak minket: ráirányítják a figyelmet a nehezebb helyekre vagy azokra, amelyekkel kapcsolatban kérdéseink lehetnek. A tantárggyal kapcsolatos egyéb megjegyzéseket (például a mentorunk által mondottakat) érdemes rögzíteni füzetbe vagy jól rendszerezett papírlapokra, mert azok segítséget nyújthatnak a további tanuláshoz. Mentorunk arra is ráirányítja majd a figyelmünket, hogy a lényeges és kevésbé lényeges tananyagrészeket meg tudjuk egymástól különböztetni. Ha az egyes tantárgyak szövegeiben olyan kifejezésekre bukkanunk, amelyet nem értünk, akkor ezeket mindenképpen keressük meg az Idegen szavak és kifejezések szótárában vagy a tankönyv szószedetében. Ha egyik próbálkozásunk sem járt eredménnyel, akkor kérdezzük meg mentorunkat. Az egyes tantárgyakkal kapcsolatos szövegek olvasása nagy figyelmet és türelmet kíván. Nehezíti a dolgot, hogy az esetek többségében egyedül vagyunk. Ha kezdetben nehézségeink adódnak, ne keseredjünk el. Természetes, hogy hosszabb kihagyást követően nehezebben „zökkenünk vissza” a tanulás világába. Ha az adott iskolában, vagy a településen hozzánk hasonlóan más is részt vesz ebben a programban, akkor érdemes tevékenységünket összehangolni és néhány esetben együtt tanulni. Az együttanulás azonban nem helyettesíti az egyéni munkát! Arra is törekedjünk, hogy a „tanulótársunkkal” eltöltött idő jól hasznosuljon. Ha csak beszélgetünk vagy nem érdemi dolgokkal töltjük az időt, akkor ez nem fogja előrevinni törekvéseinket. Vannak speciális tantárgyak: ilyennek tekintjük az idegen nyelvet és az informatikát. Itt a segítségnyújtás módjai különböznek a többi tantárgynál megszokottól: 1. Az idegen nyelvet nehéz egyedül tanulni, különösen akkor, ha ennek nem voltak előzményei. Itt azt javasoljuk, hogyha mód adódik rá, akkor üljünk be az iskolában a nyelvi órákra. (Ezt az előzetes megbeszéléseken az iskolák igazgatói támogatták.) Itt sok olyan ismeretre tehetünk szert, ami segíthet bennünket ezen a nehéz terepen. Az önálló tanulást itt sem lehet nélkülözni. A leckék elolvasása, a szavak megtanulása nehéz feladat.
2. A számítógépes ismeretekre ugyanezt tudjuk javasolni. Itt azonban nagyon hamar már magunk is elboldogulhatunk. Az iskolában, ha mód és idő adódik, keressük fel minél gyakrabban a szaktantermet! A számítógép ismerete azért fontos, mert segítségével később sok olyan dologhoz juthatunk hozzá, amelyet különben nem tudnánk birtokba venni. Elég itt csak az internetre hivatkozni. Ha tudjuk használni, akkor más tantárgyak tanulásához komoly segítséget és támogatást kaphatunk innen.
5. Hogyan vizsgázzunk? Már többször érintettük azt a kérdést, hogy munkánk biztosítéka az, ha előre haladunk tanulmányainkban. Ezt azt jelenti, hogy évente legalább egy középiskolai tanév anyagából vizsgát kell tennünk. A dolgot megnehezíti az, hogy ez egy számunkra egyelőre idegen iskolában történik. Tudnunk kell azonban azt, hogy a vizsgáztatásra felkért iskolák pedagógusai számára is fontos ez a program, ezért ők is segítőkészen és bizakodó várakozással tekintenek e számukra újdonságot jelentő szituáció elé. Néhány órában módunk lesz találkozni azokkal a tanárokkal, akik majd vizsgáztatásunkat végzik. Ezeken a foglalkozásokon igyekeznek bennünket közvetlenül felkészíteni arra, amit a vizsgán majd számon fognak tőlünk kérni. E konzultációk után még lesz egy rövid idő arra, hogy a legnehezebb, a legproblematikusabb fejezeteket még egyszer átgondolhassuk, alaposabban megtanulhassuk. Amikor a középiskolák által nyújtott vizsgafelkészítő-programokra készülünk, érdemes azokat a módszereket alkalmazni, amelyeket már megszoktunk: Írjuk össze azokat a kérdéseinket, amelyek számunkra a legfontosabbak az egyes tantárgyak tananyagával kapcsolatosan. A foglalkozásokon is lesz mód arra, hogy kérdezzünk. Használjuk ki ezeket az alkalmakat! (Ne felejtsük el azt, hogy ha nem készülünk fel ezekre az alkalmakra, megfosztjuk magunkat a kérdésfeltevés lehetőségétől.) A vizsgák egy része írásban, egy része szóban történik. 1. Az írásbeli vizsgáknál ügyeljünk arra, hogy írásunk olvasható legyen. (Ezt a jegyzetelés során gyakorolhatjuk. Ha saját jegyzeteinket nem tudjuk hatékonyan elolvasni, akkor tudnunk kell, hogy ez az írásbeli munkák esetében gondot fog számunkra jelenteni.) A leírt szöveget mindig olvassuk el! Addig ne adjuk be munkánkat a vizsgán, amíg át nem olvastuk mindazt, amit produkáltunk. (Ha számolási feladatok vannak, igyekezzünk arra törekedni, hogy az egyes műveletek, levezetések rendezett képet mutassanak a vizsgalapon.) A kérdést minden esetben figyelmesen olvassuk el! Ha megértettük, igyekezzünk arra válaszolni, amit kérdeztek tőlünk. Éljünk azoknak a segédeszközöknek a használatával, amelyekre engedélyt adnak (zsebszámológép, függvénytábla, szöveggyűjtemények, térképek). Amit nem szabad használni (pl. a tankönyvet), azt ne használjuk. Kerüljük el a kellemetlen és problematikus helyzeteket a vizsgákon! 2. A szóbeli vizsgák esetében tételeket húzunk. Amikor megtudjuk, hogy mi a feladat, akkor a téma kidolgozására lesz elegendő időnk. A papírlapra írjuk le mondandónk vázlatát. Erre – emlékezzünk, hogy a tananyag elsajátításakor ennek alapos bevésésére különös hangsúlyt fektettünk – azért van szükségünk, mert erről könnyebben eszünkbe jut az, amit a tétel kapcsán mondanunk kell. A szóbeli vizsgákra is igaz, amit az előbb már megállapítottunk: használjunk fel minden olyan segédletet, amit szabad. „Puskázni” itt sem szabad! A vizsgák előtt sokszor úgy érezzük, hogy bár sokat tanultunk, mégsem tudunk semmit. Az izgalom, a „vizsgadrukk” szinte természetes velejárója ezeknek a szituációknak. Ha valóban tanultunk, akkor a kezdeti izgalmakat le fogjuk győzni. A tananyag biztos tudása minden egyéb dolgot háttérbe szorít. (A túlzott magabiztosság sem szerencsés. Mindig lehetnek olyan
anyagrészek, amelyekben bizonytalanok vagyunk! Ezt a tanárok is tudják.) Egy-két vizsgaidőszakot követően észrevesszük majd, hogy egyre jelentősebb „vizsgarutinra” teszünk szert. Mint minden, ez is olyan dolog, amelyet tanulni kell! Azt is mondhatnánk, hogy vizsgázni is meg kell tanulni! Kezdetben előfordulhat, hogy egy-egy vizsgánk elsőre nem sikerül. Ez nem lehet ok arra, hogy törekvéseinket feladjuk, a tanulásnak hátat fordítsunk. Ezekben az esetekben végig kell gondolni, hogy mi volt, mi lehetett a sikertelenség oka. Ezt meg kell próbálnunk korrigálni. Nézzünk néhány egyszerű példát ezzel kapcsolatban! 1. Nem tanultuk meg azt a tananyagrészt, amit éppen kérdeztek. Mi lehetett ennek az oka? o Feledékenység? Akkor ezt könnyű pótolni! o Kevés időnk volt a tanulásra? Ez már nehezebb eset. Ilyenkor át kell tekinteni időtervezésünket, meg kell próbálni reális megoldásokat találni magunk számára. o Úgy éreztük, hogy tudjuk az anyagot, ám a vizsgán kiderült, hogy mégsem megy. Legközelebb érdemes alaposabban átgondolni a „nehezebb fejezeteket”, és esetleg többször „felmondani” a tananyagot. 2. „Leblokkoltunk” a vizsgán, semmi sem jutott eszünkbe, pedig tudjuk, hogy tanultunk. Ezt persze hiába hangoztatjuk, hogy „tanár úr, én készültem”, ettől még nem fogunk értékelhető osztályzatot kapni. Érdemesebb inkább azon gondolkodnunk, hogy melyek lehettek azok a tényezők, amelyek megzavarták felkészülésünket, befolyásolták azt, hogy a vizsgán jó teljesítményt tudjunk nyújtani. (Abban ne reménykedjünk, hogy mindig minden esetben optimális feltételek állnak majd rendelkezésünkre. Ilyen helyzet ritkán adódik. A „váratlan körülményeket, számunkra éppen kedvezőtlenül alakuló eseményeket inkább „kalkuláljuk be” a felkészülésbe.)
6. Befejezésül... Egy pillanatig sem gondoljuk, hogy ebben a rövid füzetben mindent elmondtunk, ami a tanulással kapcsolatban elmondható lett volna. Az egyes tantárgyak tanulásához szükséges „tantárgyi trükkökre” egy másik kiadványban fogunk kitérni, mint ahogy ezt tesszük majd az internet segítségével működtethető tanulási megoldásokkal („e-alapú tanulás”) kapcsolatosan is. Ez a füzet elsősorban azoknak igyekszik segítséget nyújtani, akik még nem rendelkeznek középiskolai tapasztalatokkal. Azok, akik 1, 2, 3 évet már eltöltöttek a középiskolákban vagy most állnak érettségi előtt, már sok mindent megtapasztalhattak az itt elmondottakból. (Ha van módjuk rá, akkor tapasztalataikkal segítsenek azoknak a tanulótársaiknak, akik ezt igénylik!) Mi, akik a programot kitaláltuk és e füzetet készítettük, a mindennapok tanulási problémáinál közvetlen és azonnali segítséget nem tudunk nyújtani. De támogatásunkat más tekintetben igénybe lehet venni. Ha levelet írnak nekünk vagy e-mail küldenek, minden esetben válaszolunk.
