MARIELUISE VON INGENHEIM Sissy 6. Már csak az emlékek

MARIELUISE VON INGENHEIM Sissy 6. Már csak az emlékek. . . Rövid ismertető a hátoldalról: Sissy élete alkonyán már csak emlékeinek él Íróasztalán díszes keretben ott áll leghűségesebb lovagja, gróf Andrássy Gyula arcképe. A daliás gróf, akit forradalmi tevékenysége miatt halálra ítéltek, mikor amnesztiát kap a szép osztrák császárné kívánságára, elhatározza, hogy sokat szenvedett hazája javára fordítja Sissy rokonszenvét. Ferenc József politikai megfontolásból arra kéri feleségét, hódítsa meg a grófot, segítse elő a megbékélést, a kiegyezést A politikai indíttatású flört mély szerelemmé fejlődik. Sissy élete legboldogabb napjait éli, s iszonyatos lelki tusa után tud megálljt parancsolni érzelmeinek... 198,- Ft. MARIELUISE VON INGENHEIM Már csak az emlékek... Rakéta Könyvkiadó KFT. Budapest A borító ERWIN MOSER-BRANDSCH tervének felhasználásával készült Fordította PATAKY PÉTERNÉ 1989 by hpt - Verlagsgesellschaftmbh Co KG - Neuer Breitschopf Verlag First published in Austria by hpt - Verlagsgesellschaftmbh Co KG, Neuer Breitschopf Verlag, under the titles: Csárdás und Zigeunergeigen, Was bleibt, ist Erinnerung All rights reserved throughout theworld. No parts of this publication may be reproduced, stored in a retrevial system, or ttansmitted, in any form or by any means, elecuonic,

mechanical, photocopying, recording or otherwise, without the prior permissión of hpt - Verlagsgesellschaftmbh Co KG Hungarian translation Pataky Péterné, 1992

Első rész 1. Az örökös vőlegény Tél volt, 1898 januárja. Az Atlanti-óceán ebben az évszakban nem igazán hívogató. A sötét, piszkosszürke tajtékos tenger fenyegetően csapkodta a partot, a kihalt strandokat. A szállodák üresen tátongtak, a biarritzi pálmák koronáit kellemetlen, hideg szél tépázta. Erzsébert császárné épp hosszú sétájáról érkezett vissza a hotelba Festetics grófnő kíséretében, aki a csontjáig átfagyott. A fáradhatatlan Sissy most is könnyedén lépkedett végig az előcsarnok hosszú, piros szőnyegén a liftig, amelyen felmentek harmadik emeleti lakosztályukba. Ahogy a liftesfiú kitárta az ajtót, Festetics Mária megkönnyebbülten felsóhajtott. Sissy gúnyos pillantást vetett rá: - Végre túl van rajta, igaz? Most felmelegedhet a kandallónál, és felolvashatja nekem a postát. Vagy túlságosan elfáradt? - Igen, ha megengedi felséged, ezúttal inkább lepihennék. Már nem vagyok fiatal, húsz éve még nem esett volna ez a séta nehezemre. - Csak nem arra céloz, hogy nyugdíjba akar vonulni, grófnő? - Dehogy, felség, hogy is gondolhat ilyet? f Amíg visznek a lábaim, ott leszek felséged mellett! - felelte a grófnő, bár egyre jobban megviselte az udvarhölgyi 5 szolgálat Sissy mellett, hiszen az év nagy részében úton voltak, és sosem lehetett tudni, hová, merre indulnak esetleg már másnap . . . - Köszönöm, Mária - mondta Sissy hálásan. Szükségem van önre, akiben igazán megbízhatok. Sissyt a szobájában már várta a posta: levél férjétől és a trónörököstől, az örökös vőlegény Ferenc Ferdinándtól. Sissy átadta a kabátját, kalapját a grófnőnek: - Köszönöm, Mária, mára elbocsátom - búcsúzott el tőle, hogy rögtön nekiláthasson a leveleknek. Megigazítottaa tükör előtt szélborzolta haját, és leült íróasztalához.

Franzl mindennap írt, beszámolt gondjairól, munkájáról. Ez a levele is a szokásos módon kezdődött: "Szeretett angyalom! " a befejezés pedig ezúttal: "Szegény magányos Franzlod" volt. A császárnak hiányzott a felesége, és Sissy ettől mindig meghatódott. is vágyott arra, hogy Franzl mellett legyen, de tudta, hogy Bécsben úgysem bírná ki sokáig. A második levél Konopistból jött. Ferenc Ferdinánd egyre türelmetlenebbé vált, mindenképpen szeretett volna már megesküdni Chotek Zsófiával, aki immár ötödik éve volt a menyasszonya. Zsófia megadóan és türelemmel várt, Ferenc Ferdinánd viszont dühösen és türelmetlenül, mindenkiben árulót és ellenséget sejtve. Csak Sissyben bízott, tőle remélt segítséget. "...Ezt már igazán nem tehetem Zsóval. A közvélemény szemében lehetetlen helyzet ez, amely árnyékot vet a becsületére és a tisztességére! Annak a nőnek a tisztességére vetül az árnyék, akit feleségül akarok és fogok venni, bármi történjék is! Drága Sissy néni! Már nem tudom, mit csináljak! Különösen, hogy a koronajogászok sem igyekeznek megoldást találni számunkra. Úgy látom, nyugvópontra jutott a dolog . . ." Sóhajtva és homlokát ráncolva tette félre Sissy a levelet. A koronajogászoknak kellene kiutat találniuk abból a nehéz helyzetből, amibe Ferenc Ferdinánd került, amiért szerelmét, az "egyszerű" Chotek grófnőt akarta feleségül venni, nem pedig egyenrangú uralkodóházból való hercegkiasszonyt. Csakhogy Sissy jól tudta - Franzl azt az utasítást adta a jogászoknak, ne nagyon siessenek: ő még. mindig abban reménykedett, hogy a szerelmesek meggondolják magukat. Sissy titokban épp az ellenkezőjét remélte, hiszen az, amit az oly józanul gondolkvdó Ferenc József nem tudott elfogadni, de még meghallani sem, az a szív szava volt, két szerelmes szív követelte a jogait. Pedig Sissy és Ferenc József is szerelemből házasodott össze annak idején, és ki tudja, nem vitte-e volna keresztül az i ú Ferenc József az akaratát akkor is, ha Sissy nem bajor Wittelsbach hercegnő, tehát "egyenrangú" . . .

Mit válaszoljak Ferenc Ferdinándnak, töprengett Sissy. Milyen tanácsot adhatnék nekik? Ahogy kivette a levélből, a trónörökös hivatalosan is meg akarja kérni Zsó kezét az apjától, Chotek gróftól. Ám ha ezt megteszi, azzal nemcsak a Habsburg-ház törvényeit szegi meg, de Franzl kifejezett parancsával is ellenszegül, annak pedig nem lesz jó vége. Ebben az ügyben a császár nem ismer tréfát. Másrészt viszont nagyon is jól érti Ferenc Ferdinándot, lassan tényleg lehetetlen helyzetbe kerülnek. Hiszen Zsófia már régen nagykorú, és még ha ezekben a körökben nem is szokás az apa beleegyezése nélkül az oltár elé lépni, végül is megtehetné. És mi lesz, ha a jogászok sem találnak megoldást? Sissy a férje min6 dennapi leveleit bizony nem mindig válaszolta meg, most azonban elhatározta, azonnal, postafordultával ír Franzlnak. Elhatározta, hogy Ferenc Ferdinánd levelét egy szóval sem említi, úgy tesz, mintha véletlenül jutott volna eszébe a trónörökös és házassági terve, és megkérdezi, hogy a jogászok találtak-e végre-valahára kiutat. A levél végén még megemlítette, hogy fáj a válla és a dereka, ezért valószínűleg elutazik Párizsba, Metzger doktorhoz. Mielőtt Franzltól nem kap választ, nem írhat Ferenc Ferdinándnak sem. Kicsit kényelmetlenül érezte magát, hiszen egyrészt szeretett volna Ferenc Ferdinándnak segíteni, másrészt nagyon jól tudta, hogy ez a segítség mennyi konfliktus forrása lesz Franzllal. És vajon Zsófia boldog lesz-e Ferenc Ferdinánd oldalán? Különös dolog ez: Zsófia társaságában a trónörökös teljesen megváltozott. Neki köszönhette azt is, hogy meggyógyult örökölt tüdőbajából. Sissy tűnődve mosolygott, amikor erre a különös párra gondolt. Nem tehetett mást, Franzl minden kifogása és ellenkezése dacára sok boldogságot kívánt kettőj üknek . . A császárt ezen a napon is hajnali négykor ébresztette Ketterl, belső inasa. Kint még sötét éjszaka volt, és a hálószoba levegője szinte fagyosnak tűnt. A kastélyt a téli hónapokban sosem tudták igazán befűteni. - Felséged jót pihent? - kérdezte az inas, mint minden reggel, ugyanazzal a hanglejtéssel, és mint

mindig; ugyanazt a választ kapta: - Köszönöm, Ketterl, megvagyok. Milyen az idő ma? - Havas eső esik, felség. Rendkívül barátságtalan! - Még ez is! Igaz, már napok óta érzem a csontjaimban. - Franzl sóhajtva kelt fől vaságyáról, amely éppoly kényelmetlen volt, mint a legénységi kaszárnyák hálóalkalmatosságai. A gyors reggeli fürdő alatt Franzl gondolatai Biarritzban jártak. Megkapta Sissy levelét. Nem olyan ravasz, mint ahogy képzeli, mosolygott magában Franzl! A kormányzás hosszú évei alatt a császár kiváló emberismerővé vált. Sissy sorai közül is könnyen kiolvasta, hogy ezt a levelet Ferenc Ferdinánd inspirálhatta, akit éppen ma várt egy rövid audienciára. A fürdés után a borbély érkezett a császári hálószobába. Egy petróleumlámpa fényénél élezte meg borotvakését a hosszú bőrszíjon, amely azon a szögön lógott, amelyet ő maga vert be még harminc évvel ezelőtt a fehér és arany díszítésű ablakkeret eldugott zugába. Mint minden borbély, ő is sok hírrel tudott szolgálni. Schindler- úr folyamatos beszédétől Franzl ugyan felébredt, de csak fél füllel figyelt rá. A Sissy által újra említett házassági terv változatlanul sokat, túlságosan sokat foglalkoztatta, többet, mint szerette volna. És már nem ő volt az egyetlen, akit ez foglalkoztatott. Az ügy már régen nem volt titok, és különös módon a Bécsbe akkreditált külföldi diplomaták is rendkívül érdeklődtek az események alakulása iránt Míg Schindler úr semmitől sem zavartatva magát beszélt és beszélt, elmondva, hogy a bécsiek fel vannak háborodva, hogy a Ring egészen 1900-ig állandó építkezések színhelye lesz, Franz azon gondolkodott, hogyan tudná igazán jól kihasználni azt a rövid kis időt, ami a Ferenc Ferdinánddal folytatandó beszélgetésre rendelkezésére áll. A protokollért főszárnysegédje felelt, akit pontban 8 óra 15 percre várt a Burgba. Talán még meg lehet beszélni, hogy az unokaöccsére szánt időt meghosszabbítsák. 89 Schindler gondosan megborotválta a császár bizony már kicsit ráncos és pirosodó arcát, gondosan meg-

igazította a pofaszakállát is. Végre készen lett, és szokása szerint egy kis púdert is tett a császár arcára, amit Franzl ezúttal is élénk tiltakozással fogadott: - Nem vagyok én asszonyszemély! - mormogta ilyenkor. Schindler viszont így vágott vissza: - Márpedig ez hozzátartozik, felség. Felséged ettől látszik igazán ápoltnak, és ezért én vagyok a felelős! Franzl öt órakor misét hallgatott a kastély kápolnájában, majd felment a szobájába, hogy ott megreggelizzen: egy pohár forró tej és egy vajas kifli várta. Ilyenkor szomorúan gondolt vissza a Kathinál elfogyasztott tejszínes kávékra és mazsolás kuglófokra a gloriettegassei villában. Amióta összevesztek, vége ezeknek a kellemes reggeliknek, pedig ott elolvashatta az újságokat is. Azután Franzl leült az íróasztalához, és felcsavarta a lámpákat. A vastag függönyök még be voltak húzva. A császár elgondolkodva válogatta ki az aktáit, amelyeket aznap magával szándékozott vinni a Burgba, és amelyeket este, lefekvés előtt áttanulmányozott. Ez a császárfórum... mintha nem kerestek volna már éppen eieget az építész urak - gondolta magában. - Nekem semmi szükségem erre a fórumra. Lehet, hogy Ferenc Ferdinánd szeretné? Ebben a pillanatban jutott eszébe, hogyan tölthetne el kicsivel több időt a trónörökössel. - Hát persze! Egyszerűen átviszem magammal, amikor az építészek bemutatják a maketteket. Feltéve persze, ha ráér. . Hiszen a trónörökös sem volt már ura saját időbeosztásának, inkább foglya. Különösen amióta a felső Belvedere kastélyban berendezte saját hivatalát: Pontban nyolc órakor gördült a császár hintója a schönbrunni kastély elé, és onnan aztán végig a kastélyfasoron és a Mariahilferstrassén át a Burgig. Abban az időben Franzlnak alig negyedórára volt szüksége, hogy beérjen a Burgban lévő kancelláriába. Főszárnysegédje már ott várta a dolgozószobában türelmetlenül fel-alá járkálva, úgyhogy a császár alig lépett be a terembe, Grünne gróf máris belekezdett az aznapi program ismértetésébe. - Felséged nyolc óra huszonöt perckor fogadja majd

a hadtáp . főnökét, kilenc óra tizenöt perckor a külügyminiszter helyettesét, tíz óra huszonöt perckor ő császári fenségét, Ferenc Ferdinánd főherceget. Tíz óra harminc perckor pedig az építész urak várják fenségedet a biliárdszobában, hogy bemutassák a tervezett császárfórum makettjét. - A biliárdszobában? - csodálkozott Franzl. - Az urak a makettet az egyik nagy játékasztalon állították fel - magyarázta a szárnysegéd. - Azután tizenegy óra negyvenöt perckor felséged ebédel; majd tizenkettőtől egyig Kövessy festő úrnak fog modellt ülni. - Amikor a többi ember kényelmesen ebédel vagy lepihen, nekem festetnem kell magam - mormogta Franzl. - Sajnos, máshogy nem tudtuk megszervezni, felség - védekezett a szárnysegéd. - Jól van gróf, nem ön tehet arról, hogy ebéd utáni pihenőre sincs időm! - Egy órakor a külügyminiszter van itt, hogy megbeszélést tartsanak - folytatta a gróf. - Egy óra ötven perckor pedig a minisztertanács titkára. Egy óra őtvenöt perckor ő császári fensége Ferenc Szalvátor főherceg érkezik, kettő óra tizenöt perckor Monte10 11 nuovo herceg, a főudvarmester. És két óra harminc perctől négyig felséged audienciát tart. - Micsoda? Ma csak másfél órát? ! - Franzl kellemesen meglepődött. - Azután visszamehetek Schönbrunnba? - Szerencsére a mai napra kevés a jelentkező. Felséged bizonyára megérti, farsang van: a bálok, a színházi előadások... - Persze, persze, ilyenkor inkább mulatni mennek az emberek-bólintott Franzl mosolyogva. -No, akkor legalább hozzájutok ahhoz az aktahegyhez, amelyik Schönbrunnban vár rám. Megérkezett Rannersberg gróf, a hadtáp vezetője. - Felség, panaszt szeretnék tenni! Ő császári fensége, a trónörökös katonai kancelláriája bele akar szólni a felügyeletem alá tartozó ügyekbe! - Mennyiben, gróf? - Franzl a homlokát ráncolta. - Vizsgálatokat folytat a felszerelés és ellátás te-

kintetében ! - De hiszen erre vó a hadikancellária, nem? Rannersberg gróf elsápadt. - Felség . . . hiszen eddig csak felséged, mint a legfőbb parancsnok . . . - A legfőbb parancsnok sem tud mindennel törődni, gróf - intette le a császár. Tíz órakor Ferenc Ferdinánd már ott topogott a császár ajtaja előtt, hogy beszélhessen nagybátyjával. Tudta, hogy erre a célra a protokoll öt percet jelölt ki számára. A császár dolgozószobájának ajtaja még neki sem nyílt ki egyetlen perccel sem korábban. A trónörökös összecsapta a sarkát, mikor belépett, és a lakájok becsukták mögötte a szárnyas ajtókat. Most nem nagybátyjával állt szemben, hanem legfőbb elöljárójával, a császárral, akinek láthatóan nem sok kedve volt egy hivatalos és esetleg heves szóváltáshoz. - Állj csak kényelmesen - szólította fel családias hangon. - Feltételezem, hogy Rannersberg gróf miatt jössz. Megmondtam neki, hogy felhatalmazom a kancelláriádat arra, hogy ellenőrizze a munkájukat. - Felség! - Ferenc Ferdinánd igen meglepődött. Ez igaz? Tehát rendet csinálhatok? - Rendet csinálni? - ráncolta Franzl a homlokát. Miért, mit találtál? - Ez óriási botrány, felség. Képtelen hadi megrendeléseket adtak. Például a tüzérség csizmáira, felség! A talpak a legrosszabb minőségű bőrből készültek! Azzal egy katona még ötven kilométert sem tud megtenni! Fel kell derítenem mindezt, felség, hiszen végül is a monarchia adófizetőinek pénzéről van szó! - Igazad van.. . ezt nem engedhetjük meg - bólintott Franzl. - Teljes egyetértésemmel cselekedhetsz. Tedd azt, amit jónak találsz. Egyébként pedig: akarsz császárfórumot? - Császárfórumot? - A trónörökös meglepődött. Már hallottam valamit róla, de... Franzl az órára pillantott. - Már csak két percünk van, pedig szívesen beszélnék még veled, a levél miatt is, amit a feleségemnek írtál...

Az örök vőlegény zavarba jött. De még mielőtt szólhatott volna, Franzl leintette. - Most mindjárt át kell mennem a biliárdszobába magyarázta. -Átjössz velem megnézni a fórumot, amit az építész urak mindenáron fel akarnak építeni? Nekem nincs rá szükségem, ezt előre megmondom, lehet, hogy te más véleményen vagy. Mindenesetre kihasználhatjuk az alkalmat arra is, hogy váltsunk né12 13 hány szót. így hamarabb választ kapsz, mint Sissyn keresztül Biarritzból. . . És legalább megírhatom neki, hogy mi ketten már megbeszéltük a dolgot. Feltéve ha az építész urak szóhoz engednek jutni! 2. A császárfórum A bécsi Hofburgot, ahonnan a hatalmas Osztrák-Magyar Birodalmat igazgatták, a századok folyamán már többször átépítették, megnagyobbították és átalakították a különböző Habsburg uralkodók ideje alatt. A Michaeler-szárny építésével, amelynek szép kupolája a bécsiek tetszését is elnyerte, Franzl Fischer von Erlach régi terveit valósította meg. 1890-ben készült el, és a Michaeler kapu lett ezáltal a birodalmi kancelláriához és az uralkodóház tagjainak lakosztályaihoz vezető bejárat. Az építész urak azonban a még építés alatt álló új Burggal szemben meg akarták építeni az egésznek a tükörképét, a tér másik oldalára. A Ringen két diadalkapu ívelt volna át, ezek kapcsolták volna hozzá az udvari múzeúmokat, és alkottak volna így szép építészeti együttest. Persze ehhez a XVII. században épült Lipót-szárnyat is át kellett volna alakítani. Az építkezés makettje nagyon jól mutatott. Franzl rögtön látta, hogy a költségek is igen magasra rúgnak, amelyeket a megvalósítás esetén neki kell majd fizetnie. A bécsi városi tanács küldöttei, akiket szintén meghívtak a makett megtekintésére, rámutattak arra, hogy a diadalkapuk nagyon látványosak ugyan egy katonai parádé alkalmából, egyébként viszont akadályoznák a Ringen a forgalmat. A praktikusan gondolkodó Franzl rögtön átlátta érvelésük helyességét, Ferenc Ferdinándnak azonban lilulni kezdett a feje. A bécsi városi tanáccsal már régóta hadilábon állt, és ezt a meg-

jegyzést most személyes támadásnak vélte. Ferenc József magában csak a fejét csóválta, hogy a városi tanács és a Burg között micsoda féltékenykedés dúl, bár tudta, hogy ezt nagyrészt másodrendű politikusok és hivatalnokok szítják. Nem tetszett neki, hogy ebben a csatában a trónörökös is részt akar venni. - De hát, de hát - mondta kicsit bosszankodva - én nem látok semmi politikát ebben az építkezésben. - A gótika óta egészen napjainkig minden építkezésnek köze van a politikához - mormogta Ferenc Ferdinánd. -A legöregebb kövek és a legújabb téglákmind-mind politika! Ez lesz itt a központ, a birodalom szívkamrája, kedves bácsikám! - Köszönöm a kioktatást-felelte Franzl savanyúan. - Szóval te szeretnéd ezt a császárfórumot. Nos jó, akkor majd építtesd fel, ha te leszel a császár. Nekem nincs szükségem adósságokra. Ami pedig a házasságodat illeti - itt ülhetsz majd a császárfórumon a trónusodon, de császárné nem fog melletted ülni, amennyiben a feleségedet Chotek Zsófiának hívják. - Hogy értsem? - sziszegte Ferenc Ferdinánd egyre dühösebben. Miközben az építészek éppen azt magyarázták, hogy a népkert részbeni beépítésével milyen csodálatos középpont lesz majd a tér, Ferenc József rövid magyarázatta! szolgált unokaöccsének: - Zsófiád nem uralkodócsaládból származik, és a törvények alapján nem szabad neki uralkodócsalád tagjával házasságot kötnie, kivéve ha ő lemond mindarról a jogáról, amely egy ilyen házasság révén megilletné. - És a gyerekek? - nyelt egy nagyot Ferenc Ferdinánd. - Mindketten szeretnénk gyerekeket. Nekem az otthon és a család jelenti a legtöbbet, tudom, hogy 14 15 nagy szükségem lesz rá, hiszen trónon ülni nem kis teher és feladat. - így igaz, kedves unokaöcsém - bólintott Franzl komolyan. - Annyi gyereketek lehet, amennyit csak akartok, de egyik sem lesz főherceg és főhercegnő. Egyik fiad sem lesz majd trónörökös. Egyik lányod sem mehet férjhez uralkodóház tagjához. Nagyon szokatlan dolog, ha meggondoljuk, hogy egy uralkodó

gyermekeiről van szó! Gondolj csak erre! Ha majd az új trónteremben ülsz, amelyet ezek az építészek akarnak neked itt felépíteni, akkor rá kell ébredned, hogy Zsófia a hivatalos alkalmakkor még a lépcsőn sem mehet fel az oldaladon, csak a kíséretedben tartózkodhat. Hogy gondoljátok, különösen te, hogy fogod kibírni? Ferenc Ferdinánd, te, a te büszkeségeddel, becsületeddel és az iránta érzett szerelmeddel! Ferenc Ferdinánd az ajkába harapott. - Kell hogy legyen más megoldás is - mormogta komor arccal. - Nincsen más megoldás - közölte Franzl szárazon. - Legalábbis a koronajogászok eddig még nem tudtak semmi mást javasolni. - Ezt... ezt így nem tudom elfogadni - tiltakozott Ferenc Ferdinánd, és tekintete elsötétült. Ajkai keskeny vonássá. váltak, tarkója megfeszült. - Soha! Kedves nagybátyám, soha! Franzl sajnálkozva megvonta a vállát. - Hát akkor megint nem jutottunk egyetlen lépéssel sem előbbre - sóhajtott fel. Éppen ebben a pillanatban fejezték be az építészek az előadásukat, így a császár újra a makettra figyelt, és közölte, hogy valóban nagyon szép, és az urak igen sokatmondó, sokat ígérő és örömteli előadást tartottak. Kegyesen biccentett minden irányba, és megadta a jelet, hogy mindenki visszavonulhat. Nem sokkal 16 később kettesben maradtak Ferenc Ferdinánddal. A folyosóról még behallatszott, ahogy az építészek hevesen vitatkozva megpróbálták kitalálni, hogy vajon a császár megépítteti-e a fórumot vagy sem. Ferenc Ferdinánd és a császár még mindig a makett mellett állt, de nem azt nézték. A levegő szinte megfagyott kettőjük között. Egy percnyi feszült hallgatás után Ferenc Ferdinánd hirtelen megfordult, és fittyet hányva az etikett zabályaira, határozott léptekkel elhagyta a biliárdszobát. "Kedves és igen tisztelt Nagynéném . . ." - Sissy kezébe vette a levelet, amelyet néhány nappal e beszélgetés után Biarritzban kapott. A levél arról szólt, hogy Ferenc Ferdinánd mennyire szenved, micsoda vihar tombol a lelkében. "Teljesíthetetlen követelé-

sekkel akarnak térdre kényszeríteni!" - írta. De ő tovább fog küzdeni a szerelemhez való jogáért, azért a jogért, hogy feleségül vehesse azt a lányt, akivel az életét szeretné megosztani, és tovább küzd leendő gyerekeik jogaiért! Sissy leeresztette a levelet. Szíve mélyéből együtt érzett Ferenc Ferdinánddal, de megértette, hogy Franzl már így is nagy engedményt tett, hiszen magát a házasságot már nem kérdőjelezte meg. Persze az is igaz, hogy ez nem volt jó megoldás, mert azt jelentette, hogy folyton, újra meg újra lehetetlen helyzetek állnának elő Ferenc Ferdinánd és Zsófia számára. És hogy a gyerekek mit szólnának majd egy ilyen megoldáshoz, arra jobb nem is gondolni. - Pedig - mondta Sztáray grófnő nem sokkal később,. amikor a délutáni tea mellett ültek - olyan egyszerű lenne, és még csak nem is szokatlan a megoldás. Igen, . a kényelmes megoldásra gondolok, felség. - Tudom, mit ért ezen, grófnő - felelte Sissy a homlokát ráncolva. - Úgy gondolja, hogy unokaöcsém kössön érdekházasságot valamelyik uralkodócsalád elviselhető hercegnőjével. És emellett tartsa meg Chotek grófkisasszonyt mint a szeretőjét. - Igazán nem lenne különleges eset, felséges aszszony - védelmezte Sztáray Irma a javaslatát. - Egycsapásra megoldódna minden probléma, senki sem izgatná fel magát az ügyön! - Senki, kivéve Ferenc Ferdinándot. És Zsófiát! Ennek a két embernek nem felel meg az ilyesféle "kényelmes megoldás". Ők inkább kényelmetlenül, de becsületesen élnek. - Ő császári fenségének tiszteletre méltó tártása igazán értékelendő, de hát ő sem mehet fejjel a falnak! - Talán mégis... - mondta Sissy elgondolkodva, majd hirtelen témát váltott. . - Ebből katasztrófa is lehet - mérlegelte Sissy a lehetőségeket, mikor magára maradt- ha az égiek nem lesznek belátással. Pillanatnyilag úgy tűnik, a szekér meginr elakadt. Az a megoldás, amelyet a császár jelzett, a trónörökös számára persze elfogadhatatlan. Megfelelő, mindenkit kielégítő megoldás azonban egyelőre se égen, se földön nem mutatkozik. Az örökös

vőlegénynek tehát tovább kell várnia. Prágában pedig éppilyen hiábavalóan és csalódottan várakozik Ferenc Ferdinánd türelmes és bátor Zsófiája. A hosszú évek óta táplált remény, hogy egyszer mégis minden jóra fordul, ezúttal is csalókának bizonyult. Ferenc Ferdinánd szerette volna Zsófiájának a lehető legkíméletesebben elmondani, amit a császártól megtudott, így hát elutazott Csehországba. Szíve mélyén őrült, hogy újra viszontláthatja és át18 ölelheti kedvesét, ugyanakkor ott volt a fájdalom is, hogy megint csak bánatot és csalódást kell neki okoznia. Minél közelebb ért Prágához, annál elkeseredettebb lett. - Sissy néni - mormogta magában, míg az ablakon kitekintve a prágai elővárosok aprócska házai suhantak el előtte - tudom, hogy te jót akarsz... de minden hiába. Ugyan hogyan tehetném meg Zsófiámmal azt, amit a császár követel tőlem? Hogyan tehetném meg, hogy megfosztom Zsófiát és a gyermekeinket is közös örökségünktől! Nem, ez rettenetes és kegyetlen lennei Ha lemondanék a trónról, könnyedén feleségül vehetném Zsófiát. Talán éppen ezt akarják! Fel sem foghatják, miért nem tehetem. Sissy néni, a fiad, Rudolf, igen, őmiatta nem lehet, mert megígértem neki, hogy megvalósítom a terveit! Ezt az ígéretet nem szeghetem meg, és nem is akarom, hiszen a Monarchia, hazám jövőjéről van szó! 3. Képek a sötétben Egy kis eldugott kinematográfvetítőben találkoztak. Valaha nagy varroda volt itt, és még nem is olyan régen varrókisasszonyok ültek a hosszú, összetolt asztalok mellett, a prágai társaság hölgytagjai gyönyörű ruháit varrták. Időközben azonban sok minden megváltozott. Most hosszú padok voltak, az emberek szinte megbabonázva bámultak a vetítővászonra. Az ablakokat elsőtétítették, csak egy kis falrésen hatolt be a vetítősugár, ennek és a reszkető képeknek a visszfénye töltötte be a termet. Egyébként semmit sem lehetett látni. A varroda régi kirakatában most moziműsor és a filmképek voltak. Itt ült a pénztáros kisasszony is, akitől a civilbe öltözött Ferenc Ferdinánd jegyet

19 váltott az egyik páholyba. Három fából ácsolt, gondosan elfüggönyözött úgynevezett kispáholy volt, mindegyikben két szék. Biztos lehetett benne az ember: itt nem látják meg, nem ismerik fel. Egy fiatal fiú vezette az ismeretlent a keskeny kis folyosón át a páholyhoz, és félrehúzta a függönyt. - A hölgy már ott ül - közölte olyan hangsúllyal, hogy érezni lehetett, az ilyesféle randevúk itt nem ritkaságok. - Tűnj el ! - vetette oda Ferenc Ferdinánd a fiúnak, aki ijedten elinalt. Ekkor a főherceg meglátta maga előtt kedvese sziluettjét, fejének és vállának kontúrjait a visszaverődő fényben. - Zsófia - suttogta. A lány hirtelen megfordult: - Ferenc - suttogta ő is. - Végre itt vagy! A könyörtelenül hangos zongoraszó, amely a filmkockákat festette alá, elnyomta gyengéd üdvözlésük hangjait. Ferenc Ferdinánd hirtelen mozdulattal behúzta a nézőtéri oldalon is a függönyt. Megcsókolták és boldogan átölelték egymást, mint két olyan ember, aki a vágyakozástól majd eleped... - Gyere, menjünk el innen - kérte a férfi. - Hozzád, a Hradzsinba? - Nem, Zsófia, nem a Hradzsinba, ahol bárki láthat és felismerhet bennünket. Zsófia, gyere velem... Béreltem egy lakást a szőlőhegyeken egy kis villában. A lány tétovázott, de aztán hevesen megrázta a fejét, és kibontakozott a férfi karjából. - Nem, Ferenc - közölte határozottan. - Nem lenne jó. - De Zsófia, hiszen szeretjük egymást! - Éppen azért - felelte a lány. - Ferenc, én nem a titkos szeretőd akarok lenni, akihez csak rejtőzködve jöhetsz. Én szeretnék veled élni, és megosztani veled jót és rosszat, melletted állni, bármi jön is! Azzal egy mozdulattal széthúzta a függönyt. De senki nem törődött velük, mindenki a filmet nézte, amelyen éppen egy népszerű színész bohóckodott. - Zsófia! Micsoda idióták azok ott Bécsben! Milyen nagyszerű császárné lenne belőled . . . És nem kellesz

nekik, éppen te nem kellesz! Átkozott idióták! Eközben akaratlanul is megemelte a hangját, úgyhogy körben nagy pisszegés támadt. Ferenc Ferdinánd újra behúzta a páholy függönyét. Szája gyöngéden kereste a leány ajkait, aki nem is tiltakozott, boldogan simult hozzá. - Ferenc - lehelte szinte. - Éppen azért, mert annyira szeretlek, nem szabad! - Jól van, Zsófia, igazad van. Mindent meg fogok tenni, hogy úgy legyen, ahogy mi ketten kívánjuk. De most nem áll jól az ügyünk. Tudod, hogy írtam a császárnénak. Nagyon szeretem Sissy nénit, és ő is kedvel engem. De ezen kívül is okom van, hogy éppen az ő támogatását kérjem. Azt hiszem, tudja, hogy Rudolf feljegyzéseket hagyott nekem hátra. És én megígértem Rudolfnak, hogy véghezviszem az akaratát. A Monarchiát már csak úgy lehetne megmenteni. r De hát a császár.. . - csodálkozott Zsófia. - Igen, neki mások a nézetei a Monarchia jövőjét illetően. Nagybátyám tudja, hogy én Rudolf elképzeléseit szeretném megvalósítani, és talán jobban örülne, ha inkább lemondanék a trónról. - De hiszen ő olyan korrekt, biztos, hogy semmit sem tesz ellened! - Ó, Zsófia, annyiféle út és mód van... úgy is tehetünk valamit, hogy a kisujjunkat sem mozdítjuk. Úgy is elérhetünk valamit, hogy valami mást nem teszünk meg . . . 20 21 - Nem értem. - Nehéz is megérteni, Zsófia. .. Jó időre van szükség, míg az ember felfogja, hogy is van ez, és ennek megfelelően tud gondolkodni és tervezni. Rudi megértette, de nem tett semmit ellene. Vagy talán nem eleget. Hiba volt részéről, az életébe került. Ezt a hibát én nem fogom elkövetni! Én nem, Zsófia! Csalódni fognak! - Kik? - Nos, mindenki, aki a bukásunkat óhajtja és várja. A Habsburgok és a birodalom bukását. - De hiszen a császár biztos, hogy nem ezt akarja, Ferenc! Ö aztán a legkevésbé!

- Ö az idő múlásában bízik. Azt hiszi, hogy egy dinasztiát, amely már hatszáz éve uralkodik, nem lehet egykönnyen megbuktatni. És egy nagyhatalmat amely már ma is Európa szívét képezi, és a jövőben, ha Rudi és az én elképzeléseim szerint történnek majd a dolgok, még inkább azt fogja - nem lehet egyik napról a másikra feldarabolni, megsemmisíteni. De téved! Lehetséges! - Megrémítesz, Ferenc - vallotta be a lány reszketve, és a sötétben megpróbált Ferenc Ferdinánd arcvonásairól olvasni. - Ó, igen - bólintott a férfi - valóban félelmetes ! De én nem félek. Én vaskézzel fogok rendet csinálni. Minden külső és belső ellenséggel vasököllel fogok elbánni! - És Sissy néni? -kérdezte Zsófia. -Ő tud arról, mit ígértél Rudinak? - Nem, nem tud róla. még mindig Rudi halálán töri a fejét. Bár a császár megpróbálta mindentől távol tartani. Lehet, hogy tapintatból tette. De még ha sejt is valamit, kettőnk számára annak sincs jelentősége. Ö mindenképpen a mi oldalunkon áll. - Ferenc . . . - Igen, igen, szegény Zsófiám! Nem lesz könnyű dolgod mellettem - mondta a trónörökös gondterhelten. - Sok baj és nehézség vár rád! De te majd csak az otthonunkkal és a gyerekeinkkel törődsz, érted? Ott nem fenyeget veszély, ott nem tehetnek veled semmit! - De hát kik? - kérdezte a lány újra. Ebben a pillanatban kivilágosodott a terem, és a kép eltűnt a vetítővászonról. - Látod, ilyenek ők is - magyarázta Ferenc keserű mosollyal. - Mint a képek a sötétben: amint világos lesz, eltűnnek! Azzal a kifelé áramló nézők közé vegyülve elindultak. 4. A magányos császár Franzl ugyan nem mutatta, de a Ferenc Ferdinánddal folytatott beszélgetés után még napokig nagyon kényelmetlenül érezte magát. A Svájcból érkező titkos jelentések is nyugtalanították. Svájcban, a határ közelében gyanús alakok találkoznak különböző kis fogadókban, panziókban vagy

hegyi tanyákon. A svájci hatóságok már régóta rossz szemmel nézik őket, csakhogy nehéz dfllog bármit is tenni, amíg ezek az emberek semmi bajt nem okoznak és semmivel sem lehet őket vádolni. Számos jel utalt arra, hogy ezek az anarchisták terveznek valamit, de hogy mit, mikor és ki ellen, azt nem lehetett kideríteni. Akiket őrizetbe vettek egy időre, hallgattak. Mindegyik azt állította, hogy éppen munkát keres, és ez végül is nem tilos. Nem maradt más hátra, el kellett engedni őket. Ezen a reggelen Montenuovo herceg jelentkezett a császárnál. 22 - 23 - Azért jöttem, hogy felségeddel megbeszéljük a szentpétervári látogatás pontos menetrendjét - közölte. - A cárnál teendő látogatás . . . Már előre megfekszi a gyomromat - vallotta be Franzl sóhajtva, miközben egy makacs szivart próbált meggyújtani. - Felségednek ma rossz kedve van, amint látom jegyezte meg a herceg gondterhelten. - Talán inkább majd máskor... - Nem, nem - tiltakozott Franzl. - Csak mert aggódom Sissy miatt. A Svájcból érkezett titkos jelentések... - De hát őfelsége a császárné, ahogy tudom, Biarritzban van! - Igen, de hamarosan újra Svájcba akar utazni. Az egészsége sem a legjobb. Bárcsak ott lehetnék vele, vagy sikerülne végleg hazahoznom! - Felséged magányosnak érzi magát, mióta Schratt asszonyról sem hallani - állapította meg Montenuovo. - Talán az oroszországi utazás kicsit felvidítja majd. - Inkább fárasztó lesz a látogatás Miklósnál, semmint vidám. Örülnék, ha túl lennék rajta. Ráadásul itt vannak a múzeumi gyűjtemények gondjai és Ferenc Ferdinánd házassága is! A múzeum végleges berendezéséről volt szó, hiszen már 1891-ben megnyitották. - Nálunk minden ideiglenes dolog egy örökkévalóságig tart - jegyezte meg a .herceg mosolyogva. - De most már elegem van ebből! - válaszolta Franzl. - Mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem lennék császári Nem is értem az unokaöcsémet. Ugyan miért

akarja a nyakába venni ezt a sok gondot és vesződséget? Hiszen akkor sokkal egyszerűbben menne a Zsófiával kötendő házassága! És az egészsége sem tökéletes, ki tudja, nem tér-e vissza a tüdőbaja is. Makacs az ilyen betegség! - így igaz bólintott a herceg. - És egyáltalán! A főherceg nem túl népszerű, ha megengedi felséged ezt a nyíltságot. Sem a katonaság, sem a társaság köreiben nem sikerült megnyernie az embereket. Nyers, merev modora nem tetszik senkinek. Ráadásul oly lobbanékony, oly hamar dühbe gurul... Azt hiszem, egyáltalán nem olyan, amilyennek az emberek leendő császárukat elképzelik... - Igen, igen - bólintott Franzl gondterhelten. Tudom, de mit lehet tenni, ha egyszer ilyen. - Talán példát veiietne felségedről. És megtanulhatna uralkodni magán! - Ezt prédikálom neki én is mindig, de semmi értelme. Csak még jobban felizgatja magát. Azt hiszi, hogy én akadályozom meg a Zsófiával kötendő házasságát, pedig én lennék a legboldogabb, ha végre sikerülne megoldást találni, és nem nyomasztana tovább ez a dolog. - Utalt neki felséged arra, hogy milyen megoldás jöhetne szóba? - kérdezte a herceg óvatosan. - Hát persze. Azonnal elutasította. Nem is vártam tőle mást. A herceg egyetlen rezdüléssel sem árulta el, hogy milyen kellemesen érintette a hír. - Nos, talán mégiscsak lemond vagy a trónról, vagy a grófkisasszonyról. Bár amilyen becsületes, úgy érzi, a grófkisasszonynak adott szava köti már. Hiszen nyíltan a vőlegényének vallja magát! - És fejjel megy a falnak - bólintott Franzl. - Be fogja törni a koponyáját, már bocsánat! szaladt ki a herceg száján meggondolatlanul. Óvatosságból gyorsan témát váltott. - Tudatom majd az urakkal, hogy felséged szeretné a múzeumi gyűjtemények ügyét mihamarabb rendezni. - Sissy akkor sem volt velem, amikor a múzeumot 24 25 megnyitottam - emlékezett Franzl, akinek a gondolatai már megint Sissy felé kalandoztak. - Pedig úgy

illett volna, hogy eljöjjön ő is. - Felségednek hatalmi szóval kellett volna rávennie. - De hát nem akarom megbántanii Tudja, menynyire érzékeny. Pedig most is el kellene kísérnie Szentpétervárra, valóságos sértés a cárral és a cárnéval szemben, hogy megint a császárné nélkül utazom panaszkodott tovább a császár. - Azt hiszem - mondta Montenuovo - lassan mindenki megszokja ezt a helyzetet, bár valóban rendkívül furcsa. De ha őfelsége a császárné egészsége megint annyira gyenge, akkor bizony belátással kell lennünk, és meg kell bocsátani a távolmaradását. - Ezek az örökös kúrák, ezek az okai - mormogott Franzl. - Csoda, hogy a sok rögeszmés fogyókúra után még egyáltalán életben van. Ő akar lenni a "szép" császárné, ezt hajtogatja... Csak tudnám, kinek szép, mikor soha senki nem láthatja, még én sem! - Azt hiszem, a szentpétervári protokollt majd egy másik alkalommal beszéljük meg, hiszen még van rá idő. Mondjuk, legyek holnap háromnegyed nyolcra Schönbrunnban? - Rendben van - bólintott Franzl megkönnyebbülten. Montenuovo diszkréten visszavonult. Franzlnak nagyon rossz kedve volt. Egyre jobban érezte a múló évek és a magány terhét. Mindennap rengeteg emberrel találkozott, csak épp Sissyjét nem láthatta, akire oly nagyon vágyott! Most Kathi is hiányzott, ezt be is vallotta magának. Sissy legutóbbi bécsi tartózkodása során, néhány héttel ezelőtt alaposan összevesztek. Az ok az volt, hogy Bécsben az a pletyka terjedt el, hogy Franzl és Kathi barátsága több mint barátság, vagyis ha nem is nyíltan, házasságtöréssel vádolták meg a császárt. Ez persze Sissyt mint feleséget és mint császárnét is mélyen sértette. Kathi erre látványosan megszakított minden kapcsolatot a császárral. És ettől most valószínűleg mindketten szenvedtek . . . A császár sóhajtva pillantott a kandallópárkányon álló órára: még néhány perce maradt, hogy Sissynek írjon pár sort. "Szeretett Angyalomf Mária Valéria azt írta nekem, hogy néhány napra

Biarritzba utazik, hogy meglátogasson téged. Milyen boldogan mennék vele én is, hogy végre láthassalak, de sajnos nem lehet, mivel, mint tudod, Alekszandrához és Miklóshoz kell utaznom Szentpétervárra. Majd onnan tudósítlak, bár gondolom, nem lesz sok újdonság: csak beszédek, katonai parádék és a szokásos szerződés-aláírások. Egészséged komolyan aggaszt. Ne küldjem el Iozzád Kerzl doktort, hogy alaposan megvizsgáljon? Kérlek, ne kezdj bele újabb kúrákba, mert attól minden csak rosszabb lesz! Kathiról semmiféle hírem nincsen. Remélem, hogy így legalább a pletykák elcsitulnak. Bécs a pletykák fővárosa is! Mire ezt a levelemet megkapod, már útban leszek a hideg Oroszország felé. Magányos Franzlod." 5. Menekülés a valóságból Az udvari orvos ugyanazzal a vonattal érkezett Biarritzba, mint a császárné lánya. Az időjárás megijesztette mindkettőjüket. 26 27 - Hogy érezheti jól magát őfelsége ilyen szörnyű időben? - csóválta az orvos a fejét. - De hiszen ismeri mamát - felelte Mária Valéria. Menekül az emberek elől, egyre inkább a magányt keresi. Ilyenkor egy fürdőhely, mint Biarritz, teljesen kihalt, éppen ezért jön ő ilyenkor ide. - Ez a klíma egészségtelen! Édesanyjának reumája van, és más panaszai, amelyek az ilyen időben csak rosszabbodnak. Hallgatnia kellene az orvosok tanácsára: azonnal elhagyni az óceán partját, és a szárazföld belsejébe utazni! - Erre a tanácsra csak akkor hallgat majd, ha nagyon rosszul fogja érezni magát. Remélem, nem jutott el idáig - mondta Mária Valéria. De ő is aggódott, hogy milyen állapotban találja majd az anyját. A szálloda lépcsőjénél Sztáray grófnő fogadta őket. - Őfelsége a császárné fent van a szobájában magyarázta. - Nagyon várta a főhercegnőt, de ma úgy érzi, nem képes elhagyni a házat. - Akkor nyilván a legjobbkor érkeztem - hívta fel

magára a figyelmet az orvos. - Azt hiszem, most nem a testi fájdalom miatt nincs kedve kimozdulni - mondta a grófnő titokzatosan. - Hát akkor mi baj? - kérdezte az orvos. - Bizonyára megint depresszióban szenved mondta Mária Valéria. De legnagyobb csodálkozására a grófnő csak a fejét rázta. - A felséges asszonyt éppen hipnotizálják-kőzölte. - Hogyan? Tessék? - álmélkodott a doktor. - Csák nem került valami sarlatán keze közé? Azonnal abba kell hagynia! A felséges asszony nincs tisztában a veszélyekkel! - Egyáltalán nem fél - felelte a grófnő. - És utána mindig sokkal jobb a kedve. Örül, amikor elmeséljük, miket csinált hipnotikus állapotban. - Rettenetes! - kiáltott fel a doktor. - Varietéművész vagy más sarlatán ez a doktor? - Nemrég a kaszinóban lépett fel, a császárné ott látta, és magához kérette. Most már harmadik napja van itt. Egészen hihetetlen dolgok történnek közben, mondhatom! Például egy hagymát etet meg vele az orvos, és a császárné azt hiszi, hogy parfé-folytatta Sztáray grófnő. - Azonnal abba kell hagyni -mondta Mária Valéria is élesen. - Ilyesmit nem szabad megtenni a mamával! Hiszen ő császárné! - Egy császárnénak is kedve támadhat időnként különös dolgokra - dörmögte a doktor. - De ez azért túlzás, hiszen az idegei amúgy sincsenek teljesen rendben. Az az ember az akaratát is rákényszerítheti, jobb nem belegondolni, ennek micsoda következményei lehetnek! - Le kell tartóztatni ezt a férfit! - szólt Mária Valéria szigorúan. - De hát miért? Mert fizetség ellenében teljesíti a császárné kérését? - csóválta Sztáray Irma a fejét. - Hát ez igaz - bólintott Mária Valéria. - Hisz játék az egész! - magyarázta a grófnő. Megmondom őszintén, mindannyian örülünk annak, hogy a felséges asszony olyan szórakozást talált, ami eltereli a figyelmét. De hát jöjjenek velem. A felséges asszony azt szeretné, hogy önök is lássák, mi történik. - Még utóbb nekünk is hipnotizáltatni kell ma-

gunkat? - kiáltott fel Mária Valéria. - Gyorsan, doktor, nézzük meg, mi folyik itt, és vessünk véget ennek az őrültségnek! A császárné lakosztályában a szalont elsötétítették. Még mielőtt a grófnő kinyitotta volna a terembe vezető magas szárnyas ajtókat, különös hangok hallatszottak ki. Mária Valériának borsódzott a háta. "Mama, 28 29 gondolta magában, mi vonz téged mindig újra és újra ezekhez az okkult dolgokhoz?" És akaratlanul is Lajos bajor királyra kellett gondolnia, és a Wittelsbach család többi elboruit elméjű tagjára... A grófnő lenyomta a kilincset, és lábujjhegyen beléptek. - A hipnotizáló doktor teljes csendet kért-suttogta a grófnő. Mária Valéria az első pillanatban nem látott semmit, a kinti fényhez szokott szeme csak a teljes sötétséget érzékelte. Hallotta, hogy a viharos, j eges szél rázza az ablaktáblákat, és a partról felhallatszik a hullámverés moraja. - Ma... - anyját akarta hívni, de abban a pillanatban Sztáray grófnő az ajkára tette a kezét. - Csendesen, fenség - suttogta Irma. - Most nem szólhat semmit, kérem, várjon, míg vége lesz. A császárné úgy nyöszörgött, mintha szörnyű fájdalom kínozná. - Forró... rettenetes forróság van - hallották meg most a hangját is. - Ebből elég! - mondta hirtelen Kerzl doktor. - Én a császár orvosa vagyok! Azonnal oldja fel a hipnotikus álmot! Rettenetes ezt hallgatni! A szobát elöntötte a fény, valaki felkapcsolta a villanyt. Mária Valéria meglátta az anyját, aki a szoba közepén, egy széken ült. Sissy homloka gyöngyözött, a szeme csukva volt. Vele szemben egy körülbelül negyvenéves férfi ült, aki a hirtelen fénytől akaratlanul is összerezzent, és ijedten tekintett a váratlan vendégekre. Majd megérintette a császárnét, akinek a testén végigfutott egy rándulás, aztán kinyitotta a szemét, és ő is zavartan nézett körül. - Sajnos megzavartak bennünket, felség - kért bocsánatot a hipnotizőr, és felállt. - Mama! - kiáltott fel Mária Valéria, és anyja elé

vetette magát a iöldre, hogy átölelhesse. - Mama, miket csinálsz megint? Sissy tudata még nem volt egészen tiszta. Néhány pillanat múlva azonban gyengéden végigsimított legkedvesebb gyermeke haján. - Mária Valéria! De jó, hogy itt vagy! Mitől ijedtél meg? Mit láttál vagy mit hallottál? Remélem, semmi rosszat! - De igen, mama, nagyon rossz volt látni! -kiáltott fel a lánya hevesen, és felállt. - Soha többé nem szabad tenned! - De hát mi volt az, hol járhattam? - Nem tudom - felelte a hipnotizőr. - Akárhol. Felséged mindig menni akar valahová. Tegnap a tengeren járt, valamelyik szigeten. - Ennek most véget vetünk! Fizessék ki a hono-. ráriumát, és ne jöjjön ide többé - harsogta Kerzl. - Kerzl doktor - avatkozott közbe Sissy. - Úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben nekem kell döntenem ! - Felség! Mint az ön orvosa és mint őfelsége a császár megbízottja megtiltom az ilyen szeánszokat, mert súlyos következményekkel járhatnak! - Doktor úr, ezek teljesen ártalmatlan dolgok biztosította az angol hipnotizőr. - Egyébként a nevem Actins, Phileunon Actins. Talán már hallott rólam. - Soha - közölte Kerzl megvetően. - És a jövőben sem szeretnék hallani önről, Mr. Actins. És most távozzon! Actins meghajolt Sissy felé, és szó nélkül kiment a szobából, csak Festetics grófnő kísérte ki, aki a szoba egyik homályos sarkában hallgatott eddig. Nyilvánvalóan neki is az volt a véleménye, hogy ez a Mr. Actins nem a legjobb társaság Ausztria császárnéja számára. . 30 31 Kerzl doktor odalépett a szalon magas, íves ablakaihoz, és hirtelen mozdulattal elhúzta a függönyöket, úgyhogy beáramlott a nappali fény. - Ha nem lenne ilyen szörnyű idő odakint, legszívesebben az ablakokat is kitárnám, hogy friss levegő jöjjön be. Hogy tehetett felséged ilyet? - De hiszen ez a férfi neves hipnotizőr - védekézett

Sissy. - Kíváncsi voltam, milyen a hipnózis. Hálás vagyok neki, hogy átéltem. Egy időre segített elfelejtenem, hogy ki vagyok és hol vagyok most. Lehetővé tette számomra, hogy legalább egy kis időre valaki más legyek. Miért tiltják meg nekem? Miért nem tehetem azt, ami nekem tetszik? - Mert ez veszedelmes, felség - felelte az orvos gondterhelten. - Felséged meggondolatlan volt. Felséged nem kisgyerek már! - Sajnos - tette hozzá Sissy keserűen. - Mama, a papa is nagyon aggódik érted - közölte Mária Valéria - és én is. És otthon mindenki, aki szeret téged! - Igazán megható és kedves tőletek. - Sissy felállt a székről, kezét a halántékához emelte, és kicsit imbolyogva az ablakhoz lépett. - Jaj, a fejem, az az érzésem, hogy mindjárt szétreped. - Na tessék - mondta a doktor. - Ez is a hipnózistól van. Az az ember egy sarlatán, nem ért a dolgához, különben nem szabadna ilyesminek előfordulnia. - Miért nincs önnek is ilyen tehetsége, doktor? Akkor inkább önnel kezeltetném magam. A gyógyszerei és kenőcsei semmit sem érnek. - Ki tudja-felelte Kerzl doktor. -Ma már késő van, de holnap alaposan megvizsgálom. - Ugyan hányszor vizsgált már meg, és mégsem tudott segíteni - felelte Sissy élesen. - Mama, igazságtalan vagy - védelmezte Mária Valéria az orvost. - Jaj, gyermekem, az én fájdalmam sokkal mélyebben lakozik. Olyan régiókban, ahová a doktor nem tud behatolni. Szeretném, ha én nem én lennék, értitek? Elegem van saját magamból. Sok mindent rosszul csináltam az életemben. - Senki sem menekülhet önmaga elől, felség magyarázta Kerzl doktor tapintatlanul. - Azok vagyunk, amik, és ezt vállalnunk kell. Meg kell próbálnunk a legjobbat kihozni abból, ami nekünk adatott. Felséged sem kivétel! - Ön kegyetlen, doktor - sóhajtott Sissy. "Teljesen hisztérikus - gondolta magában Kerzl. Ha nem az lenne, aki, leginkább hideg vizes kúrát javasolnék."

- Ez az időjárás ezen az ilyenkor barátságtalan vidéken nincs jó hatással felséged kedélyére - magyarázta fennhangon. - Ajánlom, hogy minél hamarabb költözzön máshová. Ezt azért is mondta, mert félt, hogy Sissy, mihelyst ő távozik, újra elhívatja a hipnotizőrt. - Igen-bólintott Sissy a javaslatra. -El innen, jó, el innen, de hová? - Majd kigondoljuk, felség - felelte Kerzl doktor. Amikor Sissy egyedül maradt a szobában, újra minden az eszébe jutott: Actins azt szuggerálta bele, hogy egy hullámzó búzamező közepén áll. Ő valósággal transzba esett, és úgy érezte, hogy valóban egy búzamező kellős közepén van. Ezzel együtt azonban rengeteg más is feltört a tudatalattijából. Úgy érezte, Andrássy Gyula éppoly közel van hozzá, mint azokban a napokban. Álom volt, de ő nem akart kitérni előle, sőt. Újra és újra emlékezetébe idézte mindazt, amit együtt átéltek. - Gyula - mormogta magában elrévedve. 32 33 Senki se zavarja most, senki se lássa azt a mosolyt, amit ennek a férfinak az emléke az ajkára varázsolt! 6. Különös álom Súlyos méltósággal hullámzott a búzamező a látóhatár egyik szélétől a másikig. Egyetlen felhő sem homályosította el a ragyogó kék eget, a nap beragyogta az egész vidéket, amely tágas volt és szabad. Sissy legszívesebben kitárta volna a karját, hogy mindezt átölelje és fiatal szívéhez szorítsa. A homokfutó mély, végtelennek tűnő földúton bukdácsolt, amelyet országútnak hívtak. A lovak vidáman trappoltak, boldog nyihogásuk és a pacsirták őrömteli éneke egybemosódott a búzamezők susogásával. A fiatal királyné szívét betöltötte a Magyarország iránt érzett szeretet. Egy csaknem kiszáradt tó mellől hangosan gágogva hófehér libák reppentek fől. Tiltakoztak a zajos hintó ellen, és láthatóan aggódtak aranyos tollú kicsinyeik miatt, amelyek úgy festettek, mint apró tollgolyóbisok. Csak a gúnárok fordultak kinyújtott nyakkal, bátran a kocsis és a lovak felé, mintha azt akarnák odakiáltani

nekik: "Vigyázzatok csak!" István hátrafordult Sissyhez. - Mindjárt megérkezünk, kisasszony - mondta széles mosollyal. -Amott hátul van a gróf úr kastélya, a jegenyefasor után rögtön meg is látjuk. Sissy szívé az örömteli várakozástól már a torkában dobogott. Nagyon örült ennek a viszontlátásnak! - Köszönöm, István - felelte kedvesen. Az öreg elégedett mormogással fordult vissza, és ügyelt a lovak futására, időnként egy-két könnyed ostorcsapással gyorsabb ügetésre biztatva őket. - Biztos tetszeni fog a gróféknál önnek is, kisaszszony! - Ó, igen, én is remélem - felelte Sissy vidáman. Kutató pillantást vetett gyorsan a ruhájára, de a magyar parasztlányok viselete neki is nagyon jól állt. Magasra tűzött, búzakalászokkal díszített gyönyörű haja olyan volt, mint egy korona. Pedig az eljövendő órákban szerette volna elfelejteni, hogy királyné. Nem királyné volt, nem őfelsége... csak egy fiatal asszony, aki elveszítette a szívét... Szerette volna látni, hogy a férfi, akit szeretett, hogyan dolgozik, hogyan él otthon. Erről a titkos kirándulásról senkinek sem volt szabad tudnia a bécsi udvarnál, mert senki sem érthette volna meg, miért utazik ide. Sissyben percről percre nőtt az örömteli izgalom, hogy nemsokára viszontláthatja Gyulát. Gyulát, akinek Párizs, Bécs és Budapest szalonjaiban a "beau pendu", "szép akasztott" gúnynevet adták. Csak akkor értette meg Sissy, miért is kapta ez a nevet, amikor jobban megismerte ennek a különös férfinak az életét. Andrássy Gyula grófot 1849-ben a haditörvényszék, távollétében kötél általi halálra ítélte, és távollétében jelképesen végre is hajtották az ítéletet. Mindent elveszített akkor: rangját, nevét, hazáját, vagyonát, jószágát. Csak külföldi birtokai és svájci bankokban elhelyezett pénze mentette meg az életét. Ez éppen elegendő volt arra, hogy Párizsban kellemes emigránséletet élhessen, míg otthon Magyarországon és az egész Monarchiában a körözöttek listáján állt, de Franciaország elutasította a Monarchia kiadatási kérelmét. Emiatt különös romantikus dicsfény övezte, és ez

akkor is megmaradt, amikor visszatért a hazájába. Valóban szép férfi volt, a párizsi szalonokban éppúgy megfordultak utána a hölgyek, mint a bécsi Burgban 34 35 vagy Budán, ahol ráadásul rettenthetetlen szabadságharcos hírében is állt. Még akkor is, amikor békét kötött a császárral. Mert a szép akasztottnak Franzl végül megkegyelmezett. Nevét és címeit is visszakapta, és úgy tűnt, hogy a száműzetésben még tettre készebbé vált, mint annak előtte volt. Sissy nem emlékezett a magyar forradalom és szabadságharc eseményeire, hiszen akkor még csak tizenegy éves volt, de a fiatal, frissen császárrá koronázott Ferenc József - ugyan akarata ellenére és inkább csak anyja és tanácsadói követelésére - a forradalom leverése után sok halálos ítéletet írt alá... Andrássy Gyula grófét is. A gróf a harc elbukásakor éppen Isztambulban volt, onnan menekült Párizsba. Már meg is érkeztek a kastély elé. István behajtott az udvarba, a lovakat elegáns félkörívben vezette a lépcsőfeljáró elé, majd az utolsó pillanatban megállította a fogatot. - Hrr! - a lovak lefékeztek, fejüket hátrafordították a hajtóhoz. István feltolta kicsit szalonnás kalapját a tarkójára, és felkiáltott: - Megérkeztünk! Már nyílt is a kastély hatalmas szárnyas ajtaja, és az oszlopok között megjelent Andrássy gróf: határozott léptekkel jött le a lépcsőn, két karját kitárta, és így kiáltott: - Csakhogy itt vagy, angyalom! Sissy döbbenten ébredt fel álmából. így Franzl szólította vágyakozó leveleiben, és a hang is Franzl hangja volt... Sissy ugyan rögtön visszacsukta szemét, és megpróbált visszatalálni álmába, maga elé képzelve Gyulát, ahogy éppen az imént látta: karcsú, magas, büszke 36 férfi, markáns, szakállas arccal, a prémszegélyes, magyar mágnásviseletben. Legtöbbször így látta őt. Egyetlenegyszer fordult elő, hogy Sissy valóban meglepetésszerűen meglátogatta birtokán. Amikor

odaérkezett, a felesége is ott volt, és Andrássy Gyula ingujjban volt. A férfi meglepődött, de a szeme örömmel villant fel, úgy kínálta neki a karját, hogy kisegítse a hintóból. - Andrássy gróf - így üdvözölte őt akkor, és csak a fejét rázta, amikor a férfi "Felség, boldog vagyok, hogy láthatom" üdvözléssel felelt neki. Sissy akkor egészen mást várt, valamit, amiről azelőtt és még azután is álmodozott. De ennek a találkozásnak, ennek a váratlan látogatásnak a rettenetes szegedi árvíz volt az oka, és a császár sem volt messze. Alig egy óra múlva ő is megérkezett az Andrássykastélyba. Ez a váratlan, rövid látogatás bizony igén kiábrándító és kijózanító volt. Csakhogy Sissy, ahogy akkor sem, most sem volt hajlandó a valóságot tudomásul venni. - Mama, mi van veled? Mi baj van? Rosszul érzed magad? Lázas vagy? Mária Valéria állt Sissy ágya mellett. A hálószobát hirtelen fény öntötte el, a császárné teljesen éberré vált, és rosszkedvűen dörzsölte meg a szemét. 7. Álom és valóság határán - Mama! Mi van veled? - ismételte Mária Valéria aggódva. - Fájdalmaid vannak? Sissynek megmozdult az ajka, mintha válaszolni akarna a lányának, de egy szót sem tudott kimondani, csak rábámult Mária Valériára, mintha kísértetet látna. 37 - Hívatom Kerzl doktort-közölte Mária Valéria, és sarkon fordult. Ekkor szólalt meg végre Sissy. - Nem, nem, ne menj el! Minden rendben van. Csak... csak különös, nyugtalanító álmom volt. Mária Valéria megkönnyebbülten felsóhajtott. - Csak egy álom? - kérdezte fejcsóválva. - Tehát erről van szó! Nos, akkor talán nincs nagy baj. Mindannyiunkkal előfordul, hogy különös álmot látunk. De miért nyugtalanít téged ennyire ez az álom, mama? Kérem, meséld el nekem, oly kíváncsi vagyok! Sissy végigsimított kezével a homlokán. - Fáj a fejem - panaszkodott. - És ami az álmot illeti... most nincs kedvem elmesélni. Menjél ki,

gyermekem, hagyj magamra. - Talán adjak valami aitatót? Vagy egy pohár tejet? A tej jót tesz az idegeknek mama - mondta a lány újra kicsit aggódva. - Nem, köszönöm - tiltakozott Sissy. - Menj csak, és kapcsold le a világítást, kérlek. Nem volt mit tenni, Mária Valéria engedelmeskedett. Becsukta maga mögött az ajtót, és a kint várakozó szobalányoknak, akik parancsaira vártak, jelt adott, hogy mehetnek lefeküdni, csak csendesen. - Őfelsége rosszat álmodott - súgta nekik. - Édes anyám azt kívánja, ne zavarja senki, talán sikerül újra elaludnia. Jó éjszakát! Gondterhelten tért vissza a szobájába. Az ablakok előtt már oszladozott a sötétség, mire az örökös hullámverés zajától végre sikerült újra elaludnia. Sissy sem tudott visszaaludni. Éberen feküdt az ágyában, bámult a sötétbe, és újra meg újra Andrássyra kellett gondolnia. Az utóbbi években nagyon gyakran álmodott Rudolfról és Franzlról is, házasságuk első idejéről, de sajnos ilyenkor gyakran anyósa is megjelent álmaiban, 38 aki annak idején tönkretette azokat az idilli időket. Rosszak voltak ezek az álmok, de a legrosszabb az volt, amikor húgával, Zsófia Saroltával álmában átélte a szörnyű párizsi tűzvész pillanatait. Ilyenkor Sissy azt álmodta, hogy mindketten ott vannak a lángtenger közepén, és nem tudnak segíteni se egymáson, se önmagukon. Gondolatai most újra Andrássyhoz tértek vissza. Erről azonban nem volt szabad tudni senkinek, sem Franzlnak, sem Kerzl doktornak. Nem volt közte és Andrássy Gyula között semmi más, mint az együvé tartozás boldogító érzése, de ez kettőjüket mint valami láthatatlan, de nagyon erős lánc kapcsolta össze. Olyankor úgy érezte, hogy a férfi minden szívdobbanását, minden gondolatát érzi. Ezt Franzl mellett sohasem érezte. Ezért aztán akaratlanul is Franzlt hibáztatta, ha az Andrássyval való elkerülhetetlen találkozások után néha igen nehezen nyerte vissza a lelki egyensúlyát. - Andrássy... - mormogta Sissy a hotelszoba ső-

tétjébe, mintha ott lehetne mellette, és válaszolhatna kérdéseire. - Andrássy gróf, áldás volt-e vagy átok, hogy mi ketten találkoztunk egymással? Magyarország számára áldás volt. Tudom, hogy te is erre törekedtél, akkor is, amikor két bizalmasodat, Festetics grófnőt és Ferenczy Idát küldted a közelembe, akik azután nekem is bizalmasaim lettek. De vajon nekem... nekem áldás volt-e, vagy inkább átok? Sissy behunyta a szemét, próbált elaludni, de a kínzó fejfájás nem múlt el. A sötétben tapogatózni kezdett az orvosságos doboz után, amely az éjjeliszekrényén állt. Kivett belőle egy tablettát reszkető kézzel, és lenyelte a doboz mellett álló pohár vízzel. Hiába, ez a szörnyű éjszaka nem akart véget érni. Ólomlábakon múltak a percek és az órák. Csakhogy az 39 óra mutatói nem előrefele haladtak, hanem vissza a múltba... 1854. április 23-a... Ezt a napot sosem fogja elfeledni, ez az esküvőjük napja. Vajon boldog volt-e azon a napon? Maga sem tudta. Persze a vőlegénye nagyon tetszett neki, szerette is szíve mélyéből, és az a kilátás, hogy egy ilyen hatalmas ország, egész birodalom császárnéjává és királynéjává válik, a fiatal kislányt egyszerűen szinte lehengerelte. Mégis: az a nap, amikor bevonult leendő fővárosába, azt is jelentette, hogy búcsút kellett vennie addigi életétől. Búcsút a szüleitől, búcsút Possenhofentól, ahol felnőtt, búcsút a testvéreitől, az állataitól, mindattól, ami eddig az otthonosság érzetét adta neki. Persze tudta, hogy Franzl vigyázni fog rá, hiszen szívéből szereti őt, és segíteni fog, hogy ebbe az új, számára még ijesztően hangos és túlságosan pompázatos világba beleszokjon. Mert itt minden mozdulatát, minden szavát, amelyet mondania kellett, számtalan írott és íratlan szabály írta elő. Boldog, és ugyanakkor fél is... 8. Erzsébet, a megmentő A legalázatosabb emlékeztető - nyújtotta át Esterházy grófnő, a fiatal menyasszony főudvarmesternője a vastag köteg papírt épp akkor, amikor visszaértek a Hofburgba a kocsikázás után, ahol az egész főváros őt bámulta. Sissy nagyon fáradt volt.

- A hercegkisasszonynak ezt kívülről meg kell tanulnia - tette hozzá a grófiiő Ludovika mamához fordulva. - Kérem, figyeljen, hiszen ez az esküvői szertartás rendje. Legjobb lenne, ha pontról pontra átvenné vele. - Nekem ugyanezt kell átvennem a fiammal 40 magyarázta Zsófia főhercegnő, a leendő anyós, Ludovika nővére. - Ő ugyanekkora köteg előírást kapott. Az emlékeztető jó vastag volt, úgyhogy Sissy valósággal megrémült. - Ezt mind meg kell jegyeznem, mama? - Úgy tűnik. Már csak azért is, hogy holnap semmi se sikerüljön félre. Gondolj csak bele, milyen sok ember lesz az Ágoston-rendiek templomában, és mind téged fog figyelni. De délelőtt még úgyis mindent elpróbáltok! - Mint valami színdarabot - mondta Sissy, a kis menyasszony. - Igen, valahogy úgy - bólintott Ludovika mama, és gyengéden végigsimított szeretett leánykája ragyogó haján. - Csakhogy ezúttal mindez valóság. - Egy betanult valóság. - Ha így akarod látni . . . tulajdonképpen igen mosolygott Ludovika bajor hercegnő. - De hát mindenki azt szeretné, ha igazán szép ünnepség lenne. Neked és a vőlegényednek pedig egész életetekre szóló emlék marad. Egy császári esküvő nem akármi, az egész Monarchia ünnepnapja lesz, nem csak a tietek. Itt nem a pompa a legfontosabb, és nem is a szerelem, mint ahogy most nálatok! - Igen, tudom, mama - bólintott Sissy elgondolkodva. - Politikáról van szó, hatalomról és az országok érdekeiről. Milyen jó, hogy Franzl és én... hogy minket ettől megkíméltek. - Nos, az érdekházasságok sem mindig olyan rosszak. Gyakran ott is megjön előbb-utóbb a szerelem. - De nekünk erre a boldogságra már nem kell várnunk! Dehát hol van Franzl? Mikor láthatom végre? Zsófia főhercegnő időközben kiment, át a fia lak41

osztályába. És Ludovika joggal gondolta, hogy a fiatal császár ebben a pillanatban éppúgy vágyódik a menyasszonya után, mint az őutána. - Tudod mit, ezek az udvaroncok csináljanak a legalázatosabb emlékeztetőjükkel, amit akarnak! mondta. - Gyere, megkeressük Franzlt! Ebbe Sissy persze rögtön belement. Hóna alá csapta a jó vastag iratot, és anyja oldalán lépkedett végig a hosszú, hideg folyosókon. Ez az óriási, homályos palota, a bécsi Hofburg, ez lesz új otthona. Nem nagyon vidította fel a gondolat! Már most visszavágyódott a possenhofeni kis kastélyba, kedves, jó öreg Possijába. És ha arra gondolt, hogy óráról órára közeledik az a perc, amikor el kell búcsúznia anyjától és apjától, akkor ezt csak az tette elviselhetővé, ha ilyenkor gyorsan arra is gondolt, hogy Franzl majd bizonyára segít neki abban, hogy elviselhető legyen a búcsú. Végre megtalálták a vőlegényt az egyik szobában, ahol már kötelességtudóan próbálta a legalázatosabb emlékeztetőt kívülről megtanulni. - Sissy! - kiáltott fel, amikor megpillantotta, ki lép be a szobájába, és máris félretette a paksamétát. - Idehoztam neked a menyasszonyodat - mondta leendő anyósa, Ludovika. - Amióta megérkeztünk, alig volt alkalmatok egymást úgy igazán köszönteni. De hol van anyád? - Mama éppen most ment ki - közölte Franzl. Hiszen oly rettentő sok még a dolga! - Tudom. Én is megyek, megkeresem, megpróbálok neki segíteni - mondta Ludovika mama, azzal a hátsó gondolattal, hogy végre kicsit magukra hagyhatja a fiatalokat. Alig lépett ki az ajtón, a szobában hirtelen csönd lett. Az ablakon beáradt a napfény a Burg udvaráról, amelynek közepén egy gesztenyefa virágzott. - Esetleg megpróbálhatnánk együtt megtanulni... - mondta Sissy zavartan, és a magával hozott paksamétára mutatott. - Jó ötlet - bólintott Franzl. - Hiszen úgyis kettőnket érint a dolog. De tulajdonképpen, a szokásoknak megfelelően, most nem is szabadna itt együtt lennünk!

- Ha így van, akkor én inkább megyek - suttogta Sissy, és mélyen elpirult, amitől még szebbé vált. - De hát akkor minek vagyok császár! - kiáltott fel Franzl, mint egy vidám kisfiú. - Megengedem neked, hogy itt maradj ! - És máris boldogan borultak egymás nyakába. Az emlékeztetőt mindketten félretették. Egy császár sok mindent megtehet - mondta Franzl Sissynek. - És ezt szeretném neked, angyalom, bebizonyítani. A császár menyasszonyának lehet egy esküvői kívánsága. Kívánj valamit, amit csak akarsz, én teljesíteni fogom! Sissy összeráncolta a homlokát. - Most rögtön kell valamit kívánnom - kérdezte vagy gondolkozhatok a dolgon? - Persze hogy gondolkozhatsz, csak ne túl sokáig! nevetett Franzl, azután nagy jókedvűen fogták az emlékeztetőt, és megpróbálták eljátszani a másnapi esküvőt. . . Az esküvői ünnepségek után kikocsiztak Laxen burgba, az ottani kastélyba, hogy kicsit magukban lehessenek. A ceremóniamester legnagyobb örömére az "emlékeztetőt" sikerült hibátlanul kivitelezniük, semmi nagyobb baki nem történt. Csak Franzl mondta igenjét egy kicsit hangosan, hisz annyira a szíve mélyéből jött! 42 43 Itt Laxenburgban Ferenc Józsefnek végre volt ideje mesélni Sissynek eddigi életéről, uralkodásáról. A magyar forradalomról is, és hogy 1849. április 14-én Debrecenben megfosztották királyi koronájától. És bizony csak az orosz cár segítségével sikerült augusztus 13-án Világosnál Kossuth forradalmi hadseregét fegyverletételre kényszeríteni. Október 6-án pedig Haynau, a király nevében, Arad várának udvarán tizenhárom tábornokot végeztetett ki, részben olyanokat is, akik a közös osztrák-magyar hadseregből álltak át a magyar szabadságharc oldalára. Még abban a hónapban, október 23-án kivégezték Batthyány Lajost is, az első független magyar kormány miniszterelnökét. Ezrek és ezrek kerültek a Kossuth mellett harcolók közül börtönbe. Kossuth maga Törökországba menekült, Andrássy Gyula pedig Párizsba. - Tudom, hogy inkább kegyelmet kellett volna

adnom, de az egész udvar, anyám és minden tanácsadóm azt mondta, legyek keménykezű. Pedig a cár is úgy gondolta, hogy a dinasztia és Magyarország későbbi viszonya szempontjából jobb lett volna, sokkal okosabb lett volna kegyelmet gyakorolnom. Csakhogy fiatal voltam ahhoz, hogy keresztülvigyem az akaratomat . . . - Ez borzasztó lehetett, Franzl! - Sissy valósággal kétségbeesett. Szabadságszerető szíve máris a magyarok mellé állt. - Hidd el nekem, Sissy, mindent megadnék érte, ha meg nem történtté lehetne tenni mindezt... A magyaroknál azért tört ki a forradalom, mert saját, magyar királyt akartak, saját alkotmányt és sokkal nagyobb önállóságot... Sissy, én akkor tizennyolc éves voltam, és a minisztereim által kidolgozott közös alkotrnányt nagyon jónak találtam. - Hiba volt, Franzl. 44 - Most már én is tudom. És amit Hayrtau tett, az még végzetesebb volt. Levertük a forradalmat, de csak vér és könnyek árán. - Egy nép pedig ne gyűlölje a királyát, hanem szeresse - jegyezte meg Sissy elgondolkodva. - Ezek a szabadságharcosok még mindig börtönben ülnek? - Hát, ha még nem járt le a büntetésük, akkor biztos. - És akik elmenekültek? - Londonban emigráns kormány alakult. Néhányan, akik külföldre mentek, ott szövetkeztek ellenem, de nem mind. Tudom, hogy közülük sokan szíves-örömest hazatérnének, de azt hiszem, hogy ezeknek az embereknek én éppoly kevéssé hihetnék, mint ahogyan ők sem bíznak bennem. - Sok mindent jóvá kell tennünk - mondta erre Sissy. - Tennünk? Talán nekem kellene tennem! - Nem! Nekünk! Hiszen mi ketten már összetartozunk - felelte Sissy, és kezét gyöngéden a császár karjára tette. - Nem tudom elviselni azt, hogy vannak emberek, akik gyűlölnek téged. Inkább azokat kellene gyűlölni, akik rávettek téged arra, hogy olyasmit engedjél, sőt parancsoljál, ami ugyan szerintük szükséges, de mégis teljesen igazságtalan.

- Csakhogy ezen nem tudunk változtatni - mondta Franzl. - A halottakat nem lehet feltámasztani, márpedig mindkét oldalon rengeteg halott volt. Akkor egyébként egész Európa forrongott, és ez a szerencsétlen közös alkotmány csak a szikra volt, amely felrobbantotta a puskaporos hordót. A bécsiek is fellázadtak, mindez talán még a francia forradalom hatása volt. Azért akkora vérfürdő nem volt nálunk. . . Sissy bólintott. - Éppen ezért tennünk kell valamit, ami a magyarokat újra a mi oldalunkra állítja, Franzl. Íme, ez hát az 45 én esküvői kívánságom: engedd szabadon a foglyokat, kegyelmezzél meg nekik, és a menekültek hadd térjenek haza! Franzl megdöbbent. Sissy arca szinte izzott, és keményen férje szemébe nézett. - Megígérted, Franzl - emlékeztette - hogy bármit kívánok, teljesíted. Ez az én kívánságom! - De Sissy! - kiáltott fel Franzl felocsúdva. - Én nem ilyesmire gondoltam! Azt hittem, ékszert kérsz, lovakat vagy kastélyt... Sissy a fejét rázta. - Azt kívánom, hogy néped éppannyira szeressen téged, amennyire én szeretlek. És mivel ez Magyarországon szerintem csak úgy lehetséges, ha kegyelmet adsz, ezért hát ezt kívánom. - Nevetve hozzátette: Hát miért vagy te császár? Franzl szívét elöntötte a boldogság, de a következő pillanatban már elgondolkodva vakarta a fejét. - Mit fog ehhez szólni mama? - jutott eszébe. - És mit mondanak majd a tanácsadóim? - De hiszen te vagy a császár - emlékeztette Sissy újra, és hozzátette még egyszer: - Megígérted! Egy császárnak sohasem szabad megszegnie a szavát, ezt te is tudod! - Ó, Sissy! -kiáltott fel a férfi, átölelte és gyengéden felemelte kis feleségét, úgy, hogy Sissy nevetett és rúgkapált. És amikor újra lerakta a laxenburgi kastélykert zöld füvére, boldogan csókolóztak össze. - Megteszem, amit kérsz tőlem - mondta boldogan és határozottan. - És maga az, hogy ez volt a kívánságod, már ez boldoggá tesz engem! Ebből is láthatom,

hogy nem találhattam volna nálad jobb feleséget. És a magyaroknak sem jobb királynét! Ferenc József tisztában volt azzal, hogy sokféle ellenállást kell legyőznie, és a magyar felkelőknek adan46 dó amnesztia nem fog menni egyik napról a másikra. A leghatalmasabb mágnáscsaládok, mint a Batthyányak, az Andrássyak, mind szerepet, méghozzá jelentős szerepet játszottak a forradalomban, és emiatt halállal lakoltak. Most mindenki bojkottálja a király politikáját, úgyhogy Magyarországon semmi sem megy igazán jól. Akármilyen szerelmes fruska volt is akkor Sissy, Franzl meg tudta értetni vele: kívánságát nem tudja azonnal teljesíteni. Csak a foglyokat tudja egyelőre szabadon engedni, hiszen ott jelképesen csak az ajtókat, a szabadságra nyíló ajtókat kellett kinyitni. Sokkal nehezebb dolog volt a mélyen megsértett, megalázott magyar nemességgel újra rendezni a kapcsolatokat. 1858 lett, mire Andrássy gróf visszatérhetett hazájába a párizsi emigrációból. Anyagi helyzete időközben nemhogy romlott volna, inkább javult, hiszen Párizsban feleségül vette a dúsgazdag Kendeffy Katinka grófnőt. Kossuthról, aki abban az időben Londonban élt, már nem sok jót gondolt Andrássy, és ezt ki is mondta. Úgy gondolta, más idők járnak, más utakat kell keresniük. 9. Az 1858-as esztendő A magyar történelemben oly nagy szerepet játszó Andrássy család Erdélyből származik. Az okiratok először 1548-ban említenek egy bizonyos Andrássy Mártont. 1585-ben a család Magyarországra, a Felvidékre költözött, és itt két ágra szakadt. Az a férfi, aki Sissy és az egész Monarchia életében oly izgalmas és jelentős szerepet játszott, Gyula gróf, az idősebb vonalhoz tartozott. Apja, Andrássy Károly 47 Magyarország gazdasági életében játszott nagy szerepet. Á Magyar Királyi Bánya- és Ipartestület tagjaként szavának súlya volt, más hivatalokban és egyesületekben is. Fiait, Manót, Antalt és Gyulát ha-

sonló szellemben nevelte, és azon igyekezett, hogy olyan politikai súlyuk legyen, ami nemcsak megtartja az Andrássyak jó helyzetét, hanem tovább növeli befolyásukat. Az apa és fiai egyaránt ellenzékiek voltak, szöges ellentétben a Bécsben igen tisztelt György gróffal, a család fiatalabb ágának fejével. Míg Károly gróf német nyelvű röpiratot adott ki a magyarországi reformokról, addig az őskonzervatív György gróf ezzel homlokegyenest ellenkező programot tett közzé "A magyar kérdés megoldása" címmel. György gróf hosszú éveken keresztül a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, később legfőbb bíróvá nevezték ki. 1872-ben halt meg. Károly gróf és fiai viszont azért léptek fel, hogy Magyarország szakadjon el a Habsburgoktól, és legyen igazi magyar királya. E mozgalmat a Pesti Hírlap népszerűsítette; az újság főszerkesztője Kossuth Lajos volt. A Pesti Hírlap túlságosan jó nevű és nagy lap volt ahhoz, hogy csak úgy egyszerűen betiltsák, ezért aztán inkább a lap kiadóira gyakoroltak Bécsből nyomást, hogy Kossuthot elbocsássák. Ők azonban jól tudták, hogy a nagy példányszámot egyedül neki köszönhetik, így aztán három éven keresztül ellenálltak ennek a nyomásnak, míg végül is 1844-ben kénytelenek voltak mégis elbocsátani. Kossuth 1847-ben ellenzéki képviselő lett, majd az országgyűlésben az ellenzék feje. 1848 tavaszán, a forradalom kitörésekor rögtön csatlakozott a forradalmi i úsághoz. Úgy érezte, eljött az az idő, amikor 48 véget lehet vetni a Habsburgok magyarországi uralkodásának. Megalakult az első független magyar minisztérium, amelyben ő is szerepet játszott. A szabadságharc kitörése után járta az országot, lelkesítette az embereket. Eleinte valóban sok sikert értek el, és bizony Ausztria helyzete nem volt valami rózsás. A bécsi udvar Olmützbe, Csehországba menekült, és 1848. december 2-án itt koronázták a tizennyolc éves Ferenc Józsefet császárrá. Az országban rettentő volt a helyzet, Ferenc József csak külső segítségben reménykedhetett, ha nem akarta elveszíteni a magyar

tartományt. Az i ú császár a cárhoz fordult segítségért, és a cár, ígéretéhez híven, csapatokat küldött Magyarországra. Kossuth utolsó próbálkozása, hogy ő maga kerüljön Magyarország kormányrúdjához, 1849. április 14-én volt. Ekkor a Debrecenben összehívott országgyűlés kikiáltotta Magyarország függetlenségét, és a császárt megfosztotta trónjától: Kossuth lett Magyarország kormányzója. Az egész népet fegyverbe hívta, de már hiába volt minden. Augusztusra a szabadságharc elbukott. Míg hadserege maradványa Világosnál letette az orosz túlerő előtt a fegyvert, Kossuth néhány hű hívével együtt elmenekült. 1857-től Londonban élt, és onnan folytatta aknamunkáját a bécsi császári ház ellen. De Andrássy Gyula ebben már nem vett részt, sőt megszakította minden kapcsolatát Kossuthtal és körével. Nagyon boldog volt i ú feleségével. A Kendeffy családot már korábban rehabilitálták, és külföldre menekült tagjai is visszatérhettek hazájukba. Katinkát azonban a házasságkötés Andrássy sorsához kapcsolta. Andrássy azon kevesek közé tartozott, akikkel szemben Bécs még mindig igen óvatos volt. Pedig a gróf nézetei már gyökeresen megváltoztak. 49 Kossuthot politikai sarlatánnak és kalandornak tartotta, és ezt nyíltan ki is mondta. Dühe az oroszok ellen fordult, akiknek csapatai Magyarországon sok kárt tettek. I. Miklós cár, aki oly készségesen segített Ferenc Józsefnek a felkelés leverésében, időközben alaposan megváltozott Franzl szemében. A cár politikája ugyanis arra utalt, hogy úgy érzi, egyedül ő győzte le Kossuth Magyarországát, és ebből aztán megpróbált tőkét kovácsolni magának. Bécs és Szentpétervár között igencsak hűvös lett a viszony. Amit az osztrák követ jelentett Párizsból arról, hogy a "szép akasztott" miket nyilatkozik, az tökéletesen megfelelt azoknak a nézeteknek, amelyeket Franzl vallott most az oroszokról. - Nem is olyan rossz fiú ez a gróf- jegyezte meg egy nap. - Úgy látom, kijózanodott. Eszébe jutott, hogy mit ígért Sissynek, és tudta,

hogy még nem teljesítette. Hogy Kossuthnak is megkegyelmezzen és lehetővé tegye a hazatérést, az bizony nemigen jöhetett szóba, noha Franzl szívesen kibékült volna még ezzel a férfival is. Andrássy számára azonban egyre kedvezőbb lett a helyzet. A halálos ítéletek, amelyeket Franzl annak idején aláírt, még mindig nagyon nyomták a lelkét, és megesküdött magának, hogy ezen a téren többé nem tűr beleszólást a dolgaiba. Mint Sissynek, neki is az volt a véleménye, hogy emberileg és politikailag is sokkal jobb lesz, ha Magyarország felé végre békejobbot nyújt. Egy ilyen gesztus bizonyára sokat segíthetett volna abban, hogy áthidalják a királyi ház és a sokat szenvedett magyar nép közti szakadékot. Hiszen Kossuth sok híve már régen megbűnhődött a felkelés miatt. 50 A harc csak igen keveseket kímélt meg az országban, szinte minden családban gyászoltak valakit. Az oroszok gyakran egész falvakat gyújtottak fel, és mivel hadseregüket táplálni kellett, elhajtották a jószágot. Ha valaki megpróbálta menteni, amije volt, azt egyszerűen megölték, és senki sem nézte, hogy Kossuth híve volt-e vagy sem. És mindez, éppúgy, mint a kivégzések, a fiatal császár nevében történt, aki nem mérte fel elég jól, milyen következményei lesznek annak, ha Miklós cárt hívja segítségül. Ha Franzl most a felkelés vezetőinek, például Andrássynak is engedélyezi a hazatérést, az egyértelműen annak a jele lenne, hogy szeretne már kibékülni. És Franzl nagyon szeretett volna imádott feleségének is örömet szerezni, hiszen az újra babát várt. Sissy kiköltözött Laxenburgba. Itt, a csodálatos nagy parkban élvezte a tavaszi napsütést. Gyakran üldögélt fonott karosszékében, és mivel terhessége alatt senkit sem akart látni, legfőképpen anyósát nem, csak Franzl jöhetett hozzá. Egy nap ragyogó képpel és hosszú, határozott léptekkel érkezett hozzá férje, megcsókolta és mosolygott. - Hogy vagy, angyalom? - Köszönöm, jól, Franzl! Olyan jól érzem magam!

Csodálatos szép ez a tavaszi nap. - Pedig már június van, és a nap forrón is tud sütni. Persze itt kint sokkal kellemesebb, mint a városban és a Burgban. De azért néha ott is akadnak kellemes élmények! - Hadd halljam, mi történt? - Emlékszel még Andrássyra? - Andrássy... Azt hiszem, beszéltél már róla. Nem ő az a magyar menekült, akit távollétében halálra ítéltek? 51 - De ő az, angyalom. Ő volt az egyik legveszedelmesebb ellenfelem. Úgy tűnik, mostanra belátta a tévedését. Jelenleg Párizsban él, és feleségül vett egy magyar gróflzisasszonyt, akinek egész családja a mi pártunkon van. Párizsi követem, aki az emigránsok viselkedéséről tudósít, jelentette, hogy Andrássy újabban kiáll az én politikám mellett. Ha ez tényleg igaz és komolyan gondolja, nem csapdát akar állítani, akkor ő is élvezheti majd azt az amnesztiát, amit te kívántál házasságkötésünkkor. - Milyen szép lenne, Franzl! De még gyanakszol, igaz? Attól félsz, hogy csalódnod kell ebben a férfiban, hátha Magyarországon újra ellenállást szítana. Lehet, hogy titokban, Kossuth egyetértésével, éppen erre törekszik. - Nem hiszem, Sissy. Kossuthot is figyelik a titkosrendőreim. A két ember között már régen megszakadt minden kapcsolat. Kossuthtól sorra fordulnak el a hívei, ő már nem lesz igazán veszélyes számunkra. - Mit szándékozol tenni, Franzl? A fiatal császár fejét ingatva mosolygott. - Szeretném ezt a fiatal grófot megismerni -mondta őszintén. - Igen tekintélyes családból származik, sok mindent tettek a gazdaság és á politika terén. Ha visszatér, az biztosan nagy feltűnést fog kelteni. És aztán, akár akarja, akár nem, magától értetődően igen jelentős politikai szereplővé válik majd. Sissy rájött, hogy a helyzet sokkal bonyolultabb, mint ahogy ő hitte. Franzl igen nagy kockázatot vállal azzal, ha engedélyezi, hogy Andrássy Gyula gróf hazatérjen Magyarországra, és lefoglalt birtokait visszakapja.

- Nagyon ügyesen kell ezt csinálni - jegyezte meg. Égyébként kifejezetten kíváncsivá tettél, én is szívesen megismerném a grófot. Bizonyára rendkívül érdekes ember. - Igen, igen - nevetett Franzl - egész biztos, ez a párizsi hölgyek véleménye is, ott ugyanis kifejezetten szívtipró hírében áll. Ami azt illeti, én inkább nem kockáztatom meg, hogy a bécsi udvar hölgyeit is kiszolgáltassam ellenállhatatlan vonzerejének. - De hát, Franzl, most nősült! Biztos, hogy a fiatal felesége majd kordában tartja! - Ki tudja, hogy képes lesz-e erre, angyalom mosolygott Franzl sokatmondóan. - Szóval egy Casanova! Olyan férfi, aki ellenállhatatlannak tartja magát! Nem állhatom az ilyeneket! - Nemcsak annak tartja magát, Sissy. Amint mondják, az is! - Na, tőlem aztán biztos kosarat kapna - mondta Sissy nevetve. - Egészen biztosan egy másik fiatalembernek fogom szentelni az elkövetkező heteket és hónapokat! - Igen? - ráncolta Franzl a homlokát. - És ki az, ha szabad tudnom? - Az, aki, ha minden igaz, augusztusban fog a világra jönni - nevetett Sissy őszinte szerelemmel. Ahogy már most rugdalódzik, biztos vagyok benne, hogy csak fiú lehet! A leendő apa büszkén és szeretettel hajolt le fiatal feleségéhez, és gyengéden megcsókolta. - A világ legboldogabb emberévé tennél engem, Sissy - vallotta be. - Ausztria számára pedig ez lenne a legörömtelibb nap! Ha ilyen reményeink vannak, akkor nem marad más hátra, mint hogy engedélyezzem a gróf számára a hazatérést! Sissy szívből nevetett. - Te egy varázsló vagy, Franzl! Először felakasztatod, aztán most újra életre kelted. Milyen jó, hogy a valóságban nem akasztották fel! - Igen, Sissy. Végre valaki, aki elkerülte a hóhért, 52 1 53 valaki, akinek a halála nem terheli a lelkiismeretemet. Most hát lássa meg, hogy nem olyan vagyok, mint amilyennek akkor hitt. És hogy te és én a legjobbakat

akarjuk Magyarországnak! Az 1858-as esztendő június hava még véget sem ért, amikor Párizsban Andrássy Gyula gróffal közölték az osztrák követségen, hogy lefoglalt birtokait a császár parancsára visszakapja, és büntetlenül hazatérhet Magyarországra. Katinkával alig tudták felfogni a hírt, oly boldogok voltak. - Ez biztosan az i ú királynénak köszönhető sejtette meg Katinka az igazat. - Azok alapján, amiket hallani róla, ő a szívében már magyar! Valószínűleg nagy hatással van a férjére. - Gyere, Katinka, nem maradunk Párizsban egy nappal sem tovább - határozott az i ú gróf. - Felszámoljuk az itteni háztartásunkat, amilyen gyorsan csak lehet, aztán irány haza! Ó, milyen boldog vagyok, hogy viszontláthatom anyámat! Utazzunk Brüsszelen keresztül, hogy felkereshessem apám sírját. Milyen kár, hogy nem élhette meg ezt a boldog órát! - Azonnal táviratozom Budapestre - lelkesedett Katinka is. - Szeretném, ha rokonaim tőlem tudnák meg a nagy hírt. És a te édesanyád is! Milyen boldog lesz! Andrássy elgondolkodó képet vágott: - Ez a császár és király most aztán végleg lehetetlenné tette számomra, hogy fellépjek ellene. Békét kell kötnöm vele! Az Andrássyak soha nem hálátlanok, én sem lehetek az! És ha valóban Erzsébet királynénak köszönhetjük mindezt, akkor bennem hű csatlósára, igaz lovagjára talál majd! 54 10. A haza Andrássy Gyula Pest-Buda egyik forgalmasabb utcáján egy polgári ház előtt álldogált. Elgondolkodva simogatta a szakállát, és tétován nézegetett a ház kapuja mellé felerősített táblácskára: DEAK FERENC ügyvédi irnda II. emelet Itt van megint a politika hívó szava. Katinka hazatérésük után megeskette, hogy nem polizitál: "Gyula, legalább egy ideig legyen nyugalom, nem

szabad semmit kockáztatnunk!" Igen, ezt mondta, és ez okosan is hangzott. Anyja is jobbnak tartotta, ha nem kockáztatja meg azt, hogy megint felébressze a bécsi udvar gyanakvását: Csakhogy nemsokára megérkezett Deák levele. Nem állt benne se több, se kevesebb, mint amit Andrássy már magától is nagyon jól tudott: egy Andrássy nem arra született, hogy a disznóival és juhaival foglalkozzon a világtól elvonulva. Az Andrássyak mindig a haza hű gyermekei voltak, akiknek Magyarország mindennél fontosabb, és akiknek mindig készen kell állniuk arra, hogy hazájukért harcoljanak. Deák Ferenc a megfontolt hazafiak közé tartozott. Nézeteiben bizonyos fokig még a bécsiek politikáját is respektálta, különösen a császárét, akiről tárgyilagos módon igyekezett mindig á lehető legjobbat feltételezni. Deáknak az volt a véleménye, az a legnagyobb baj, hogy Ferenc József nem magyar. így hát mindent meg kell kísérelni, hogy megértessék vele, hogy a magyarok érdekei egyben az ő, a magyar király érdekei 55 is. Deák úgy gondolta, hogy a fennálló ellentétek elsősorban Zsófia főhercegnő, Ferenc József anyja befolyásának köszönhetőek. Deák nézetei sok pontban egyeztek Andrássy elveivel. Éppen ezért érezte úgy, hogy szükséges lenne egy alapos beszélgetés Deákkal, az ügyvéddel és a politikussal. De most, hogy itt állt a ház kapujában, megint elbizonytalanodott. Tudta, amint átlépi ennek a háznak a küszöbét, a politika a karmai közé kaparintja, és, ahogy mondani szokás, szőröstül-bőröstül lenyeli. Hirtelen elhatározással mégis lenyomta a kilincset, és a csigalépcsőn felment a második emeletre. i. Andrássy pontosan érkezett. Az írnok, akinek átadta névjegykártyáját, tisztelettel üdvözölte. Míg a gróf . felakasztotta kalapját a ruhafogasra, a fiú eltűnt az ügyvéd szobájában, és néhány pillanat múlva szélesre tárva az ajtót beinvitálta a grófot. Az ügyvéd örőmmel sietett látogatója elé. - Andrássy! Mennyire örülök, hogy viszontlátom!

- mondta Deák Ferenc. - Alighogy meghallottam a hírt, hogy ön újra itthon van, azonnal úgy döntöttem, írnom kell önnek. A lehető legjobb pillanatban jött haza! Magyarországnak szüksége van önre, ezt ön is tudja, ugye? Beszélnünk kell egymással! - Nos, amint látja, eljöttem-mosolygott Andrássy, és leült a nagy bőrfotelbe, míg az ügyvéd vele szemben helyet foglalva cigarettával kínálta. - Először is . - kezdte Deák - örömmel hallottam, hogy ön elhatárolta magát Kossuthtól. Az ő tervei csak bajt hoztak országunkra! Magyarország elválasztása Ausztriától hosszú távon politikailag és gazdaságilag is az ország romlásához vezetne. Egy dologban igazuk van a Habsburgoknak: abban, hogy a Duna térségében élő sok kis népet közös kulturális és gazdasági egységbe akarják összefogni. Andrássy bólintott. - A mi problémánk változatlanul az alkotmány. Magyarország nem lehet alattvalója Ausztriának! Magyarország önálló királyság! Mindig is az volt! És ugyan miért a német a hivatalos nyelv Magyarországon? Nem vagyunk mi kisebbség! Miért kell bécsi központi kormányzat, amikor nekünk magunknak megvan a magunk parlamentje? - A császárnak az a véleménye, hogy könnyebb úgy kormányozni, ha, úgymond, mindenki egy kalap alatt van - mosolygott Deák. - Éppen ezért kell megértetni vele, hogy neki mint császárnak és királynak tulajdonképpen nem egy, hanem két feje van, és épp ezért két kalapra van szüksége! Mint a kétfejű sasnak! - Úgy látom, igencsak fején találta a szöget, Deák! Csakhogy amíg mindezt Ferenc Józsefnek,és a bécsi uraknak sikerül elmagyarázni, illetve mire ők ezt felfogják, mi valószínűleg már nem leszünk az élők sorában, vagy legalábbis rozoga aggastyánok leszünk! Nem feltétlenül, Andrássy! A mostani alkalom kedvezőbb, mint hinné. Úgy tűnik, van valaki, aki kiáll az érdekeinkért, egy asszony, aki közvetlenül királyunk fülébe suttoghatja, amit akarunk, és így a mi ügyünk szószólója lehet. - És ez kicsoda? -kérdezte Andrássy felvillanyozva. - Az i ú királyné! Egészen nyíltan kimutatja a magyarok iránti rokonszenvét, még magyarul is

megtanult! És még valamit kell róla tudnia: azt, hogy csodálatos szépség. . . Ha van valaki, aki őt még jobban meg tudná nyerni az ügyünknek, akkor az ön, Andrássy! Ön olyan férfi, akinek az asszonyoknál mindig sikere van . . . Andrássy összeráncolta a homlokát. Lelke mélyén igazi lovag volt, még a régi értelemben. 56 57 - Deák. . . Csak nem azt akarja, hogy .udvaroljak a császár feleségének csak azért, hogy... - Állj, állj ! Mielőtt tovább mondaná, gondolja meg, miről is van szó! A hazánkról, Magyarországról, és jogairól! Szent István országáról! Ön annak idején azt hitte, hogy azzal szolgálja a legjobban hazáját, ha fegyverrel a kezében az életét kockáztatja érte! Magyarország öntől most másmilyen szolgálatot vár. Győzzük meg a királyt a királynén keresztül, és akkor megnyertük a csatát. Higgye el, nagyon jók az esélyeink! Az ön külseje, diplomáciai ügyessége, politikai tapasztalata és jóakarata - hát ennyi se lenne elég? Andrássy rámeredt az ügyvédre. Végül elnevette magát. - Azt mondja, gyönyörű szép? - Igen, de állítólag megközelíthetetlen. Csak az urára figyel. . . - Nos - gondolkodott Andrássy hangosan - ez nem feltétlenül hátrány. Deák elmosolyodott. . - Úgy látom, sikerült meggyőznöm. De kérem, legyen nagyon óvatos! Nehogy túl messzire menjen! Gondoljon arra, hogy ő az ön királynéja! - És ő az az asszony, akinek valószínűleg azt is köszönhetem, hogy visszatérhettem hazámba - bólintott Andrássy elgondolkodva. - Azt is mondják, hogy az ő kérésére adta ki a császár az amnesztiát, amivel a szabadságharcosok kiszabadultak. Legalábbis így állt az újságokban, persze lehet, hogy ez csak propaganda. - Nagyon szeretném megismerni - jegyezte meg Andrássy. - De hogyan? Nyilvánvaló, hogy egyhamar nem hívnak meg Bécsbe. Kérjek audienciát? - Marhaság, Andrássy! Egész egyszerűen mint parlamenti képviselő fog eljutni oda, a legközelebbi

58 hivatalos delegációban ön is benne lesz. Addig pedig alaposan gondolja át a stratégiájátl Úgy érzem, egyedülálló lehetőségünk van arra, hogy elérjük célunkat! Nem szabad, hogy ez rosszul süljön el, kedves Andrássy. A két férfi nem sokkal később kemény kézszorítással vált el egymástól. Amikor a gróf kilépett a házból, pontosan azt érezte, amitől akkor félt, mikor belépett: újra a politikai élet kellős közepén találta magát. "Szegény Katinka, szegény mama" - dörmögte magában, ahogy elindult az utcán. Amikor Franzl és Sissy ezen a reggelen együtt ültek az asztalnál a bécsi Burgban, Franzl, mintegy véletlenül, a pest-budai eseményekről kezdett el mesélni. - Hát ennek az Andrássynak igencsak sürgős! Nem vesztegeti az időt: máris beszédeket tart a nyilvánosság előtt, és a Deák-pártnak korteskedik. Gondoltam, ez téged is érdekelhet. Elvégre a te érdemed, hogy visszatérhetett Magyarországra. - Deák-párt? - kérdezte Sissy. - Mit akar ez a párt? Tudod, hogy nem értek a pártpolitikához. - Egy meglehetősen mérsékelt nézeteket valló csoport. Deák hívei nincsenek ellenünk. Persze azért még nincsenek velünk! Nem elégedettek, de legalább lehet velük beszélni. Az, hogy Andrássy ehhez a párthoz csatlakozott, igazi előrelépés, és igazolja a Párizsban hangoztatott nézeteit. Úgy tűnik, az egykori forradalmár lehiggadt. Az a gyanúm, nemsokára alkalmam lesz megismerni. Sissy, tudod, mire gondolok? - Mire, kedves Franzl? - kérdezte Sissy kíváncsian. - Ha sikerülne ezt a volt forradalmárt meggyőzni és teljesen a mi oldalunkra állítani, akkor biztos sokat 59 javulna a Magyarország és Ausztria közötti viszony is. És ezt te tudnád a legjobban előkészíteni! Bajor hercegnő vagy, és a sajtó máris sokat írt arról, mennyit tettél a szabadságharcosok amnesztiájáért. Ráadásul magyarul is jól tudsz, így hát te vagy a legalkalmasabb személy arra, hogy Andrássyval tárgyalásokba kezdjél. Politikailag most nyeregben vagyunk. Persze tudnunk kell, hogy Magyarország makrancos ló, nehezen en-

gedelmeskedik lovasának! - Értem, Franzl, de . . . - Valószínű, hogy Andrássy meg én most jobban megértenénk egymást, mintsem feltételezzük. De szükségünk lenne egy közvetítőre, valakire, aki hidat i. . épít kettőnk közé. Mindketten a legjobbat akarjuk Magyarországnak, de találnunk kell egy olyan utat, amelyen együtt indulhatunk el. " .- És én legyek ez a közvetítő? - Pontosan! A magyarok szeretnek téged, ez már eddig is kiderült. És Andrássyt annál is könnyebben meg tudod győzni, mivel köztudomású, hogy a szép asszonyok kívánságának nem tud ellenállni . . . - Nem, Franzl - tiltakozott Sissy hevesen - ilyen játékba nem megyek bele! Franzl ijedten letette a kanalát. - De Sissy! -mondta, és nem tudta, hogy ugyanazt az érvet használja fel, amit Deák Andrássyval szemben. - Magyarországról van szó! És te Magyarország királynéja vagy! Nem azt mondtad még nemrégiben, hogy bármilyen szép férfi, rád nem lehet veszedelmes? Nos, akkor legyél te veszedelmes az ő számára... - És mi a célod, ha szabad tudnom? - Szeretnék valamiféle megegyezésre jutni a magyarokkal, de úgy, hogy megőrizhessem a méltóságomat. Jobban mondva tulajdonképpen a mama méltóságáról van szó, hiszen eddig ő határozta meg a il . 60 magyarokkal szembeni politikát. Nem szabad, hogy a dolog úgy nézzen ki, mintha kapitulálnánk a magyar forradalmi erők előtt, akik eddig arra törekedtek, hogy az országot elválasszák Ausztriától. Különben Kossuth azt hihetné, hogy ő nyert. - Tehát kompromisszumról lenne szó. - Pontosan. És éppen ezért jön nekem kapóra Deák és egész mérsékelt csoportja. Hiszen éppen erről van szó, a magyar kérdés mérsékelt megoldásáról. - Hacsak mama nem fogja az ügyet megvétózni. Az ő véleménye szerint nekem az ilyen dolgokba nem lenne szabad belebeszélnem, hát még besegítenem. - Nem vagyok mindig azonos véleményen a ma-

mával - közölte Franzl nyomatékosan. - Már akkor sem voltam, amikor téged feleségül vettelek. Ha minden mama akarata szerint történt volna, akkor most nővéred, Nené ülne itt a székeden. De mint látod, nem ez a helyzet! Abban a szerencsében van részem, hogy téged tudhatlak magam mellett! Igen, ez szerencse és nagy boldogság! Nagyon szeretlek, Sissy! - Én is téged, Franzl - vallotta be Sissy fejét lehajtva, és kezét a férfi kezébe tette. Felpillantott, és szó nélkül néztek egymás szemébe. Kis idő múlva Sissy így szólt: - Rendben van, Franzl. Megteszek minden tőlem telhetőt Andrássy gróf ügyében. Érted teszem! - És Magyarországért - tette hozzá a császár. A monarchiáért, amely a mi örökségünk, és amelyet nekünk örökül kell majd adnunk a fiunknak. Ebben a percben mindketten a kis trónörökösre gondoltak, aki kint Schönbrunnban, a dajkája mellett, valószínűleg épp most kezdett tízóraizni . . . 61 11. A találkozás Tulajdonképpen a Sissy születésnapjára szóló szerencsekívánatokat hozó delegációnak lett volna Andrássy Gyula a vezetője 1858 karácsonyán. Így jöhetett volna Bécsbe, hogy tiszteletét tegye a szép fiatal királynénál. De Sissy éppen ezen a karácsonyon és ezen a születésnapján nem volt Bécsben. Ludovika meghívta a bécsi udvar eseményeitől kicsit megviselt leányát, hogy az ünnepeket szülei és testvérei körében a müncheni családi. palotában töltse. Franzl tulajdonképpen örült ennek; mert Sissy és anyósa között a viszony újra rendkívül feszült volt. Odahaza, szerettei körében kicsit fellélegezhet és pihenhet - gondolta magában Franzl. Semmi sem hatott fiatal feleségére és annak hangulatára olyan jól, mint ha visszatérhetett a szülői házba. Ez volt Ludovika hercegné véleménye is. Sissy ott majd újra magára talál és megnyugszik. Vízkereszt ünnepére, január 6-ára Sissy újra Bécsben volt. Ezt az ünnepet már Franzllal akarta tölteni. - Az Andrássy gróf által vezetett deputáció két nap

múlva érkezik - közölte vele a császár. - A magyarokat értesítettük arról, hogy visszaérkeztél, és epedve várják, hogy tiszteletüket tehessék nálad. Kíváncsi vagyok, milyennek találod Andrássyt... - Én is, Franzl, mindazok után, amiket róla meséltél - mosolygott Sissy szeretettel a férjére. - De mit vegyek fel? - Azt javasolnám, hogy magyar viseletet. Az igazán tökéletesen illene az alkalomhoz. Az emberek biztos el lesznek ragadtatva, ha magyar nagyasszonyként lépsz eléjük, és ráadásul az anyanyelvükön szólsz hozzájuk! - Igen, ezt fogom tenni! - Sissy egészen tűzbe jött. 62 Nagyon örülök ennek a találkozónak, hisz tudod, mennyire tetszenek nekem ezek a magyarok. - Remélem, hogy a gróf viszont nem fog túlságosan megtetszeni! - figyelmeztette Franzl mosolyogva. - Dehogy! - nevetett Sissy. - Majd résen leszek! Nem kell aggódnod! Sissy hirtelen elkomorult: - De Franzl - mondta ijedten - hogy készülne el az a gyönyörű elegáns magyar viselet két nap alatt? Ennyi idő alatt nem tudják megcsinálni a varrónőim! Franzl megnyugtatta: - Még hogy nem lesznek kész? A magyar ruhád, fogadni mernék, már félig készen is van. Valószínűleg csak kis igazításra lesz szükség. - Hogyhogy? - csodálkozott Sissy. - Ez valóságos varázslat lenne. - Egyáltalán nem, angyalom. Hiszen tudod, hogy a bécsi varrószalonodban van egy próbababa, amely tökéletesen a te méreteid szerint készült. Ezzel a babával dolgoztak eddig. Mama adta ki az utasításokat, és tudod, hogy neki nincs rossz ízlése. - Már megint a mama. . - bosszankodott Sissy. - De hiszen nem voltál Bécsben-csitította Franzl. Holnap reggel kell majd próbálnod. - Parancsára, felség - nevetett Sissy huncutul. Másnap reggel kiderült, hogy a magyar viselet csodálatosan szép lett. Sissynek rettenetesen tetszett, egyszerűen nem tudott vele betelni z öltözőszobája tükre előtt állva. - Gyönyörű! - kiáltott fel lelkesen.

- Még egy csinos hímzett fejdísz lesz hozzá, és felségednek mezei virágcsokrot kell a kezében tartania, amelybe búzakalászok vannak kötve. Persze száraz virágból készült a csokor, és az egészet piros-fehérzöld színekből állítják majd össze - magyarázta a komorna. 63 - Vagyis a magyarok színeiből - bólintott Sissy. - így van, felség. Nagyon jól fog illeni a ruhájához. A magyarok nem is tehetnek majd mást: egyszerűen el lesznek ragadtatva, felséged elkápráztatja őket! - Remélem! - mondta Sissy. Reménye valóra vált. Természetesen ügyes sakkhúzás volt az öltözék, de bármit tervezett is a császár és Deák meg Andrássy, a valóság kivette a dolgok intézését a kezükből, és a sors kezébe rakta. A ceremóniamester hangosan kiáltva jelentette be a magyar deputációt, akik természetesen mind nemzeti viseletbe öltözött mágnások voltak, és büszkén lépkedtek be egymás után a fényárban úszó terembe. Sissy, Magyarország királynéja kegyes mosollyal fogadta a férfiakat. Egy magasított trónon ült, udvarhölgyei körében. Andrássy úgy érezte, elvakítja a látvány. Ami még soha életében nem történt meg vele, annak itt most meg kellett történnie: bár nagyon jól megtanulta beszédét, elveszítette a fonalat, és még a szavakat is keresnie kellett. Végül egészen szabadon beszélt, és az őszinte tisztelet és csodálat szavai szinte maguktól tolultak ajkára. Amikor pedig üdvözlésképpen térdre borult, ez a térdhajtás igazi lovagi csodálatát fejezte ki az imádatra méltó hölgy előtt. Imádatra méltó! Ezt a szót ejtette ki a gróf a száján, és ez nem frázis volt. Sissy látta szemében a csillogást, tudta, hogy Andrássy valóban átérzi, amit mond. Sissy válaszbeszéde is egy kicsit másként hangzott, mint ahogy tervezte. Ő is szabadon beszélt, mégpedig majdnem hibátlan magyarsággal. A mágnások csodálkozó pillantásokat váltottak. Amikor Sissy befejezte, minden torokból egyszerre harsant fel az éljen. Csak úgy visszhangzott a hatalmas fogadóterem az újra meg újra felhangzó, egyre hangosabb és lelkesebb éljenektől! 64

Sissy boldog volt. Másodpercekre lehunyta a szemét, de különös módon a becsukott szempillák mögött is mintha a fiatal grófot látta volna. Látta festői, aranysujtásos, prémszegélyes díszmagyarjában, a vállára vetett mentében. Sötét szakálla határozott vonású arcot keretezett. "Tényleg szép ez a férfi gondolta magában - és meg tudom érteni az asszonyokat, hogy mindre oly mély benyomást tesz. s rám? Igen, rám is. Gyula az a férfi, akibe itt rögtön fülig bele tudnék szeretni, ha... ha... igen, ha nem lenne Franzl." Franzl ugyan nem volt a teremben, de Sissy lelke mélyéből odakívánkozott hozzá, mintha azt remélte volna, hogy férje védelmet jelent neki. Ekkor eszébe jutott, hogy Andrássyt majdnem felakasztották. Végigfutott rajta a rémület. "Hála az égnek, hogy mégiscsak itt van ez az Andrássy Gyula" gondolta magában, és titokban megkönnyebbülten sóhajtott fel. A delegációval érkezett magyar hercegprímás ragadta magához a szót. - Felséges királynénk - kezdte ünnepélyesen. - Azt hiszem, nem túlzok, ha biztosítom felségedet, hogy mennyire örülne az egész magyar nemzet, ha szeretett és oly mélyen tisztelt országanyját hazai földön üdvözölhetné. Igen, szíve mélyéből kívánja nemzetünk látni királynéját, hogy kifejezhessük hűségünket és hálánkat, amiért olyan jóindulattal viseltetik irántunk. A teremben hirtelen csend lett. Mindenki Sissyre figyelt. Utazzak Magyarországra? - futott át Sissy agyán, és a szíve már a torkában dobogott. Tudta, hogy a sok szempár mind őt figyeli, az ő válaszát lesi. Uralkodni próbált magán, de szeme foglyul esett a gróf pillantásának. Nehezére esett elszakadni tőle. Mit kell most válaszolni? Hogy legszívesebben 65 azonnal indulna a puszták országába? Itt a bécsi udvarban már oly sok elutasításban, irigységben és bizalmatlanságban volt része. Attól féltek, túl nagy befolyása lesz a császárra. Az udvarhölgyeivel, akik most körülvették és akik mindannyian anyósa szándéka szerint próbálták megnevelni, ezekkel a szigorú pillantású, savanyú és öregecske nemeskisasszo-

nyokkal nem volt semmiféle kapcsolata. Pontosan tudta, hogy ezek a hölgyek anyósá besúgói, akik mindenről, de mindenről értesítették a főhercegnőt, amit csak mondott vagy tett, talán még a gondolatairól is. - Jövök! - felelte magyarul, és mindenki észrevehette, hogy szíve mélyéről fűzte hozzá: - Igen, nagy örömmel jövök! - Éljen! Éljen! Éljen Erzsébet! Megint visszhangzott az egész terem. Andrássy gróf lehunyta a szemét. Ami itt most történt, minden várakozását felülmúlta. A magyarok őszinte barátra leltek abban a bájos, kislányos és tündéri jelenségben ott a trónon. A magyar nép újra reménykedni kezdhet. Sissy megismételte az ígéretét, hogy amint ideje engedi - amellyel sajnos nem rendelkezik szabadon eljön Pest-Budára. "Igen. Legszívesebben már ma indulnék" - gondolta. Ezután visszavonult udvarhölgyeivel. A magas szárnyas ajtóban még egyszer megfordult, pillantása átfutott a mély meghajlásba merevedett mágnásokon, és egy pillanatra megállapodott Andrássy Gyulán. Nagyon szívesen beszélgetett volna vele kevésbé szertartásos körülmények kőzött. Nos, ennek is eljön majd az ideje, mondta magában. Amikor a lakájok becsukták mögötte az ajtót, hal66 lotta, hogy a fogadóteremben óriási hangzavar támad. Mosolyogva lépdelt végig a folyosón lakosztálya felé. A fogadóteremben ezalatt inasok jelentek meg, akik a mágnásuraknak koktélokat kínáltak csillogó ezüsttálcákon. Mindannyian örömmel koccintottak a királyné egészségére. - Jobbat nem is kivánhattunk volna magunknak! állapította meg Andrássy, és ezzel mindannyiuk véleményét mondta ki. Úgy tűnt, mintha soha nem lett volna semmi zavar a Habsburg-ház és a magyarok kapcsolatában. Sissy lénye és szavai elegendők voltak ahhoz, hogy elfeledtessék a gyűlöletet, a vereségre való emlékezést. Franzl terve, úgy látszott, sikerrel járt. És Deák

Ferencé? . . . Andrássy éppen ezen gondolkodott. Sissy rokonszenvezett a magyarokkal, csakhogy ez még nem elegendő. Meg kell ismernie a magyarok gondjait, meg kell tudnia, milyenek az emberek a falun és a városban, tudnia kell, mi fáj ennek az országnak, hogy a császárral szemben felléphessen a magyarok kívánságai, sőt követelései érdekében, és álláspontját meg is tudja védeni. Majd csak ha ez is sikerült, akkor válik be Deák és Andrássy számítása. A gróf nagyon szeretett volna a királyné közelébe férkőzni, hogy ő maga mondja el mindezt neki. De tudta, hogy ez lehetetlen. Hogyan lehetne mégis közel kerülni hozzá, hogyan lehetne mindezt a tudomására hozni? - Az udvarhölgyek! - mondta ki hangosan a gondolatát. - Hát persze, ez az! Olyan személyeket kell bejuttatnunk az udvartartásába, akik a mi bizalmunkat élvezik! A magyarok királynéjának magyar udvarhölgyekre van szüksége, és majd mi fogunk ajánlani megfelelő hölgyeket. Képzeletében már testet is öltött a terv. Persze így 67 óhatatlanul a császár anyjának, Zsófiának az ellenfelévé válik, hiszen eddig a főhercegnő választotta ki Sissy udvarhölgyeit. Most majd szép sorjában le kell cserélni ezeket a hölgyeket! Kitűnő sakkhúzás lesz ez Zsófia főhercegnő magyargyűlölő politikája ellen. Persze az ügyet nagyon gondosan kell megszervezni, gondolta magában Andrássy, miközben a körülötte álló urakkal koccintott. - Éljen szépséges királynénk! - mondta. - Éljen, és legyen mindig ily kegyes hozzánk! 68 Második rész 1. Az udvarhöl ek gy A Ferenczyek régi kisnemesi család volt, Kecskemét melletti birtokukat több generáció óta maguk vezették. A család nem gazdagodott meg látványosan, de nem is volt szegény. A mostani családfőt az a szerencsétlenség érte, hogy öt lánya született. Mindet gondos nevelésben részesítették, a kérők azonban nem tolongtak. Úgy-

hogy Ida, amikor birtokszomszédjuk fia kérőként jelentkezett, nemigen engedhette meg magának, hogy nemet mondjon a kilátásba helyezett házasságra. Cseppet sem szerette ezt a fiatalembert, de készen állt arra, hogy engedelmeskedjen a szüleinek, akik így legalább jó kezekben tudhatták. Ekkor bukkant fel egyik nővérének a férje. Almássy grófnő megbízásából érkezett Kecskemétre, aki viszont Andrássy Gyula gróf kívánságát teljesítette. - Ida? . . . Az én kis Idám menjen Bécsbe, a bécsi udvarba? De hát erre egyáltalán nem lett előkészítve! Hogy fogja magát feltalálni a bécsi udvari társaságban? - Papa, megmutattam Ida egyik fotóját a grófnőnek, és ő rögtön rendkívül lelkes lett. Ez az, éppen ilyet keresek! - mondta. Egyszerű, de okos lánynak kell lennie. És Idáról valósággal sugárzik, milyen végtelenül becsületes és tisztességes. Őt nem lehet majd semmiféle intrikára rávenni. Hiszen éppen attól félünk, hogy a királyné körül csupa besúgó van. Már az 69 -. . sem lesz egyszerű dolog, hogy őfelsége á császárné udvartartását fel akarjuk kicsit forgatni! - De hát az ég szerelmére, minek kell felforgatni? - Magyarország miatt - felelte Herczeg, a családfő veje. Most már de rengeni kezdett Ferenczy úrnak, miről is van szó. - Aha, tehát itt a dolgok mögött Andrássyt kell keresni; igaz? - állapította meg a bajusza alatt mosolyogva. - Nos, ha már nem adhattam fiúkat a hazámnak, akkor legalább egy leányt adok - bólintott. És Ida? Ida nem mondott nemet, hiszen ezzel megmenekülhetett a házasságtól, amelyet olyan férfival kellett volna megkötnie, aki iránt semmit sem érzett. - A királynéhoz? - kérdezte. - Hozzá szívesen megyek! Már oly sok szépet és jót hal!ottam róla, csodálatos asszony lehet. És a bécsi udvar, a sok pompa. . . - Ida - mondta Herczeg úr komolyan - az udvari élet nem fenékig tejföl, ha erre gondolsz. Az ud-

varnak két arca van, az egyik a pompás, gazdag, hatalmas - és a másik, amely a legtöbb ember elől rejtve marad, az az udvart alkotók másik arca: az intrikák, a hazugságok és a hízelgések mocsara. Az udvarnak megvannak a maga sajátságos törvényei és érdekei, az udvar szinte elzárja az uralkodókat a néptől. Csak az tudja megállni a helyét, akinek nagyon jó idegei és jó gyomra van. Ida lélegzet-visszafojtva hallgatta. - Szeretnék odamenni - vallotta be. - Jól van, menj hát. De kérlek, legyél óvatos. Senkiben se bízzál meg, senki másban, csak a királynéban. . . 70 Sissy nemsokára beváltotta a magyar mágnásoknak tett ígéretét, és Franzl oldalán bevonult a budai várba. A szokásos ceremóniával zajlott bevonulásuk a trónterembe is, ahol a magyar főnemesség képviselői várták őket. Franzlnak az volt az érzése, hogy ezúttal nem Sissy jött ővele, hanem fordítva, ő vonult be Sissyvel. Ugyanis az általános érdeklődés, a feszült figyelem kizárólag a feleségének szólt. Amikor észrevette, hogy üdvözlőbeszédét csak fél füllel hallgatják, és maguk között arról beszélnek, hogy vajon Sissy megint magyarul fog-e szólni hozzájuk, féltékeny lett. Nos, Sissy természetesen megint magyarul beszélt, és megint mindenki el volt tőle ragadtatva. - Persze nem vagyok olyan szép; mint te - ismerte be a császár nevetve négyszemközt - nem kelhetek veled versenyre! - Erre nincs is szükséged - nevetett Sissy. Egyébként láttad azt a fiatal lányt Andrássy oldalán, amikor a pályaudvaron üdvözöltek bennünket? - Csak nem gondolod, hogy véletlenül állt ott húzta el a száját Franzl sokatmondóan. - Fogadni mernék, hogy este a bálon újra ott lesz. - Rendkívül intelligens leány benyomását keltette bennem. - A gróf nem tud mit kezdeni buta emberekkel, angyalom - állapította meg Franzl szárazon: Egyébként hogy jössz ki Ferenczy Idával? - Képzeld el, a főudvarmesternő azt mondta neki,

hogy jelentse neki minden szavamat, hallgassa ki minden tervemet. Ő meg, ahelyett hogy ezt tette volna, oly őszinte volt, hogy rögtön elmondott nekem mindent. Valósággal fel volt háborodva! - Emögött, azt hiszem, megint anyámat kell keresnünk - közölte Franzl. - De kérlek, ne haragudj 71 ezért őrá: Mamának nincsen könnyű dolga, amikor az új áramlatok között el akar igazodni. És egyet sose felejts el: tulajdonképpen most apámnak kellene a császárnak és királynak lennie, és akkor ő lenne a császárné és királyné. Mama ötlete volt, hogy az én javamra mondjanak le. - Ez igaz, de azért mégis szeretném, ha én lehetnék az igazi császárné és királyné. Ha minden úgy lenne, ahogy a mamád szeretné, akkor én csak egy csinos kis bábu lennék, akit melléd ültetnek a trónra - felelte Sissy keserűen - de én nem bábu vagyok! - Ezt már régen észrevettem, angyalom - nevetett Franzl huncutul. Majd elkomolyodva hozzátette: -És mama is, már jó ideje! - Anyád nem kedveli a magyarokat. - Hogy is kedvelhetné őket? . . . Ne felejtsd el, a forradalom . . . - De az már régen volt! És egy népnek végül is nem kell mindig mindenre rábólintania, és mint egy birkának mindent eltűrnie! - Ne izgasd fel magad. . . Hiszen most már a legjobb úton vagyunk afelé, hogy mindent rendbe hozzunk. A te segítségeddel! Téged elfogadtak a magyarok. Nekem még nehéz dolgom lesz velük, de hát nem is várhattam mást. Most minden újabb intézkedésnél azt fogják mondani: "Ezt a királynénknak köszönhetjük!" És ha valami rosszul sikerül, azt az én nyakamba varrják majd. - De Franzl! - Sissy gyengéden kisimította Franzl homlokába hulló haját, és megcsókolta. - Majd gondoskodom arról, hogy ne legyen azért ennyire kényes a helyzeted. És hogy kedves riamádat se üsse meg a guta! . - Te egy angyal vagy - állapította meg Franzl, és szeretettel vonta magához a feleségét. - Most pedig 72

megmondom a szárnysegédemnek, hogy senkit sem fogadunk. Ugyanis őfelsége a császár és a császárné fontos politikai megbeszélést folytat... Festetics Mária, a fiatal nemeskisasszony, aki Andrássy gróf és grófnő társaságában lépett be az ünnepien kivilágított bálterembe, érdeklődéssel és várakozóan nézett körül. Andrássy grófnak cseppet sem volt könnyű dolga, hogy terveinek megnyerje. Személyes vonzerejét is be kellett vetnie; a fiatal grófkisasszony hazafias érzelmeire hivatkozott, míg végül sikerült meggyőznie, és a grófkisasszony beleegyezett a "játékba". Most közeledett a nagy pillanat, most fogják majd a cercle során bemutatni a királynak és a királynénak. Habár megpróbálta hűvös pillantással felmérni a királynét, azért a szíve a torkában dobogott. Hiszen az elkövetkező percek egész jövendő életét meghatározhatják. Amikor a lakájok kinyitották a két nagy szárnyas ajtót és ezzel lehetővé tették, hogy az ajtóban álló királyi párt mindenki láthassa, a közönség mélyen meghajolt. Két sorban álltak fel az ajtótól a trónusig, kis utcácskát képezve. Ezen kellett végiglépkednie Franzlnak és Sissynek, hogy a terem közepén, a trónus előtt megállva megtartsák a cercle-t. A jelenlevők szép lassan elvonultak előttük; a ceremóniamester minden egyes nevet hangosan elsorolt, és Franzlnak meg Sissynek, miután az urak mély meghajlással, a hölgyek pedig pukedlivel üdvözölték őket, legalábbis néhány barátságos szót kellett velük váltania. Amikor ilyen bálokra készültek, Franzlnak és Sissynek számtalan nevet kellett megjegyeznie, és ráadásul még néhány rövid kis jegyzetet is az illetők életéről, hogy mindenkihez a megfelelő szavakat intézhessék ezután. 73 - Remélem, nem kavarok össze semmit, és nem cserélem fel a neveket! - Sissy szokás szerint aggódott. - Milyen boldog leszek, há túl leszünk rajta! - De hiszen nem először csináljuk, angyalom vigasztalta Franzl. - Igen, de én minden egyes alkalommal reszketek vallotta be Sissy. - Gyűlölöm a cercle-ket! Úgy ér-

zem, mintha rossz színésznő lennék! - Ez is a kötelességeink közé tartozik, nem bújhatunk ki alóla. A császárnak igaza volt. Az udvar új tagjainak mindannyiszor nagy élmény olt are re sokáig emlékeztek, az úgynevezett debütálás, amikor ehször álltak szemtől szemben az uralkodópárral. Gyakran jelentett ez a pillanat sorsfordulót életükben, egy karrier kezdetét, de az is előfordult, hogy itt veszítették . el reményeiket. - Holnap délután még a polgárbálra is el kell mennünk - súgta oda Franzl Sissynek két üdvözlés között. - Ó, jaj -sóhajtott Sissy. -Nem lehetne legalább azt megúszni? - A bált a te tiszteletedre adják, angyalom. Nagy sértés lenne a pest-budai polgárokkal szemben, ha nem jelennénk meg. - Te jó isten, hogy fogom én mindazt kibírni, amit itt az én tiszteletemre rendeznek? Nem lesz még valami kiállításmegnyitás is? - tette hozzá kicsit gúnyosan. - Dehogynem. És gálaelőadás az operában, természetesen. Sissy nagyot sóhajtott, és Franzlnak figyelmeztetnie kellett, hogy továbbra is barátságosan mosolyogjon. Már jött is Andrássy, védencével, a gróflzisasszonnyal. Amikor a két asszony először állt egymással szemben, Sissyben rögtön rokonszenv ébredt, és sikerült olyan szavakat találnia, amelyekkel a grófkisasszonyt azonnal megnyerte magának. Andrássy elégedetten figyelte az ünnepélyes pillanatot. - Fiatal még, az igaz, de olyan valaki, akiben tőkéletesen meg lehet bízni - mondta később, amikor a királyné odakérette magához a kis emelvényre, amelyen a trónszékek álltak. - Felveszem majd a grófnőt arra a listára, ahol az udvari szolgálatra jelentkezőket tartjuk nyilván. Sissy ezzel elfogadta az ajánlatot. - De ha valóban udvarhölgyemmé lesz, éppoly nehéz helyzetbe kerül majd, mint Ferenczy kisasszony. Ugye tudja, Andrássy gróf, hogy Ferenczy Idát feljelentették Bécsben? - Tessék? - csodálkozott Andrássy. - Ugyan mit

követett el? Hiszen az a kislány képtelen lenne bármi rosszat tenni. - Nem is tett semmit. De a külügyminisztériumba névtelen feljelentés érkezett ellene: azt állították, hogy a magyar Deák-párt számára kémkedik. - Ez hallatlan! - kiáltott Andrássy felháborodva. Felség, esküszöm, hogy ebből egy árva szó sem igaz! - Hiszek önnek, gróf úr. Noha ön sem tagadhatja, hogy kapcsolatban áll a felolvasónőmmel - ezt a címet találtuk ki ugyanis neki. - Természetesen nem tagadom! Mint ahogy azt sem, hogy az a célom, határozott szándékom, hogy Festetics grófnő is az ön szolgálatába kerülhessen. Felség - folytatta Andrássy hangját lehalkítva, és közben akaratlanul is mélyen Sissy szemébe nézett felségednek bíznia kell bennem! - Ez rendben is van, Andrássy gróf-bólintott Sissy - és éppen, mert bízom önben, szeretném, ha mostantól mindketten nyílt kártyákkal játszanánk - minden tekintetben. Ért engem? Én a legjobbat akarom 74 75 Magyarországnak. Ezt a Monarchiát egyáltalán nem könnyű kormányozni, hisz itt vannak még a csehek, a szlovákok, a tiroliak, az olaszok. . . Amikor a férjemnek gondjai vannak az olasz tartományokban, akkor szomorú vagyok. De ha Magyarországon történne megint valami... azt hiszem, azt nem tudnám kiheverni! - Felséged a föld legboldogabb emberévé tett ezekkel a szavakkal - felelte Andrássy reszkető hangon. - Egész Magyarországnak meg kell tudnia, amit az imént mondott, felséges asszony! - Jaj ne! -mondta Sissy gyorsan. -Kérem, ne verje nagydobra, Andrássy. . Bécsben rossz vért szülne. . . De vajon tényleg csak a magyar népnek szóltak ezek a szavak? Nem tette-e Sissyt magát boldogtalanná az a gondolat, hogy ez a férfi esetleg egy nap újra az ellenséges táborban lehet? Igen, ezt valóban nehezen viselném el, vallotta be Sissy saját magának. A következő éjszaka ez az elképzelés mint valami rémálom üldözte, nyugtalanul forgolóüott ágyában, úgyhogy Franzl aggódva meg is kérdezte: - Mi baj van, angyalom? - Azt hiszem, túlságosan kifáradtam - adott Sissy

kitérő választ. - Attól félek, hogy még nem nőttem fel egészen ehhez a nagy feladathoz. Milyen jó, hogy Franzl nem értette szavainak kettős értelmét . . . 2. A rendfőnöknő Az alatt a hat hét alatt, amit a császári pár Pest-Budán töltött, Andrássy folyton a császárné közelében volt. Franzl ezt egyrészt somolyogva vette tudomásul, másrészt viszont nem igazán érezte jól magát, ha erre gondolt. Számítása bevált (és a grófé is), ám az a kapcsolat, amely mostanában Andrássy és az ő szeretett Sissyje között szövődött, mégiscsak egy kicsit túl szorosnak tűnt. - Tudom, angyalom, hogy. a gróf nagyon rokonszenves neked - jegyezte meg Franzl aztán egyik este, miután a tiszti klubban tettek látogatást, ott, ahol az osztrákokat nagyon hosszú ideig egyáltalán nem nézték jó szemmel, tulajdonképpen csak magyar tisztek járhattak oda. Ez most egy csapásra megváltozott: ez a siker is Sissynek volt köszönhető, de azért a gróf stratégiája is jelentősen hozzájárult. Sissy és Andrássy gróf egy cigányzenekar hangjaira keringőzött. Mindenki jól láthatta, hogy Sissy milyen boldog. Az i ú császárné, úgy tűnt, a tánc idejére mindent elfeledett maga körül... De vajon a férjét is, a császárt? Franzlnak mindenesetre úgy tűnt, és ez után az este után igencsak rosszkedvű lett, úgyhogy a gróf már attól félt, túl messzire ment. - Tudom, angyalom, hogy a grófot nagyon rokonszenvesnek találod - mondta Franzl egy kicsit f;:ltékenyen. - De nem mentél vele túl messzire? Folyton az ő társaságában mutatkozol, és holnap az angolkisasszonyok zárdájába is vele akarsz elmenni. - Így igaz, szigorú férjem-uram és császárom helyeselt Sissy mulatva. - A gróf holnap a növendékek szüleinek, a magyar nemeseknek a képviseletében lesz ott. Én pedig mint országanya megyek. - Nem kell megmagyaráznod - dörmögte Franzl. Csak nem szeretném, ha a rosszmájú pletykálkodók szájára kerülnénk, mert mint tudod, ilyenek PestBudán is vannak, nemcsak Bécsben!

- Azt hiszem, ilyesmi nem történhet meg - felelte Sissy. - Még valami van, amiről nem szabad megfeled?6 kezned: ami itt történik, azt másnap reggel már tudják a bécsi Burgban is. Biztos lehetsz benne, hogy mama í!.:. mindenről értesül. És arra aztán igazán nem vágyom, hogy ebből megint vita és veszekedés legyen! Van épp elég gondom. Hogy ez a figyelmeztetés nagyon is helyénvaló volt, azt Sissy is azonnal belátta. Természetes, hogy a főhercegnőnek, anyósának itt Pest-Budán is megvannak a maga spiclijei. Épp elég bizalmi embere jött velük a gyönyörű Duna-parti városba. De a másnap délelőttre előirányzott, az angolkisasszonyoknál teendő látogatáson már nem lehetett változtatni. Franzlnak azon a délelőttön az országgyűlésben kellett beszédet tartania. Tudta, hogy nem lesz nagy sikere, mert kénytelen volt a magyarok kicsit túl nagy várakozását lehűteni. Nem szabad lehetetlen dolgokat kívánni, a realitások taláján kell maradni. Tudta, csak a kis lépések politikája vezethet sikerre. Hiszen a Monarchia többi népének a kívánságait is tekintetbe kell vennie! Azt is tudta, hogy beszédének nem lesz nagyon kedvező a visszhangja. Valóban, a tetszésnyilvánítás elég gyér volt, a képviselők nemigen helyeselték az elhangzottakat. Franzl, mint mindig, megőrizte császári méltóságát, mégis rossz érzéssel hagyta el az országgyűlést, és tért vissza hintóján a budai várba. Teljesen világos volt számára, hogy ezek után aztán tényleg minden, a magyarokat érintő kedvező változást Sissy számlájára fognak írni. Mégis, szükséges volt, hogy kicsit fékezze a magyarok lendületét. Ha ők teljes autonómiát akarnak, akkor a csehek lesznek a következők, akik ugyanezzel a követeléssel állnak elő, aztán jönnek a többiek. Végül valami egészen új államszövetségi formát kell kitalálni. Úgy érezte, alig tíz évvel a forradalom után ilyen mélyreható változásokra még nem érett meg az idő. Sissy ezalatt megejtette kötelező látogatását az angolkisasszonyok zárdájában. A rendházhoz iskola és internátus is csatlakozott. Ezek az angolkisasszonyok

azonban nem angolok voltak, inkább angyalok. A zárdában és az alapítványban idősebb nemesi hölgyek, egyedülálló asszonyok éltek. Tulajdonképpen olyasmi volt, mint egy igen előkelő idősek otthona. A mellette lévő épületben a fiatalság, a vidéki nemeskisasszonyok tanultak. Az egész intézmény főnökasszonya egy olasz hölgy volt, aki egyetlen szót sem tudott magyarul. Bizony Andrássy nem minden ok nélkül javasolta éppen ennek a zárdának a meglátogatását! Az, hogy egy ilyen tanintézmény vezetőnője Magyarország fővárosának szívében nem tud magyarul, egyáltalán nem volt a gróf ínyére, és a császárné figyelmét is fel akarta hívni erre a lehetetlen helyzetre. Sissy valóban megdöbbent. - Mire legközelebb erre járok, madame, addigra ön magyarul fog velem beszélni -parancsolta meg nagyon komolyan. A főnökasszony elsápadt és pukedliba ereszkedett, de közben azt gondolta, nem eszik olyan forrón a kását, hiszen ilyen magas rangú vendégek igen-igen ritkán tisztelték meg az ő intézetét, úgyhogy nyugodtan feltételezhette, hogy a császárné sosem tér vissza. Ha ezt hitte, akkor bizony rosszul ismerte Sissyt. ugyanis két év múlva visszatért, ráadásul bejelentés nélkül! A megrémült főnökasszony, amint meghallotta, ki áll lent a kapu előtt, azonnal ágyba bújt, és kimentette magát azzal, hogy beteg. Sissy azonban nem hagyta, hogy becsapják. Részvéttel teli hangon közölte, hogy 78 79 meglátogatja szegény beteget, és éppilyen mély együttérzéssel meg is kérdezte a jó főnökasszonytól, hogy hogy érzi magát - természetesen magyarul... Amikor kiderült, hogy a hölgy ebből egy árva szót sem ért, tehát semmibe vette a királynéi parancsot, azonnal repült kellemes állásából! Most azonban még nem tartunk ott, Amikor Sissy az angolkisasszonyoknál tett első látogatásáról viszszatért a budai várba, így szólt: - Azt hiszem, ma nem nagyon növeltem a népszerűségemet! Azzal elmesélte Franzlnak találkozását a főnökasz-

szonnyal, és hogy mit parancsolt meg neki. - És Andrássy mit szólt ehhez? -érdeklődött Franzl feszült figyelemmel. - Teljesen igazat adott nekem- jelentette ki Sissy. Azt hiszem, nem is volt véletlen, hogy éppen ezt az intézményt látogattuk meg. Visszafele a gróf elmondta, hogy a katonasághoz besorozott fiúknak német vezényszavakat kell tanulniuk, és hogy a legtöbb tiszt nem is tud magyarul! - Ez ugyan rémesen hangzik, de azért nem annyira az - felelte Franzl. - Mint jó lovas, nagyon jól tudod, hogy egy lónak is meg lehet tanítani bármilyen nyelven a parancsokat, anélkül, hogy valóban meg kellene értenie a szavak jelentését. - Na de Franzl! És a tisztek? - Nos, nagyon sok magyar tiszt van. Sőt több magyar regiment is! - És ezekben a regimentekben milyen nyelven adnak parancsot? - Természetesen németül. Ez szükséges arra az esetre, ha komolyra fordulna a dolog. - Nem értem. - Nem is kell értened, hiszen neked nem kell bevonulnod a katonasághoz, angyalom! - nevetett a császár. - Még szerencse! Hiszen tudod, nem nagyon tűröm, hogy parancsolgassanak nekem... bármilyen nyelven teszik is! Franzl bizony nagyon is jól tudta ezt, és még nála is jobban az anyja, Zsófia. Még akkor is, ha a mai napig nem adta fel a reményt, hogy a kis bajor vadócot mégiscsak betöri a spanyol udvari etikett szabályai közé. Az angolkisasszonyoknál történt eset híre persze bejárta egész Pest-Budát, és Sissy népszerűsége egyre nőtt. A hír hallatán némelyek félteni is kezdték eddigi kényelmes állásukat itt Magyarországon, persze azok, akik nem beszéltek magyarul, és nem is óhajtottak alkalmazkodni a körülményekhez. Friss szelek kezdtek fújdogálni! Andrássyt mostanában ritkán lehetett a birtokán látni, ezzel szemben szinte folyton Sissy társaságában volt. Ez részben arra a rokonszenvre volt visszave-

zethető, amelyet ők ketten az első pillanattól fogva egymás iránt éreztek, másrészt pedig arra, hogy Sissyt még nagyon sok mindenről kellett tájékoztátni, amiről addig sejtelme sem volt. Sissy mindenáron szerette volna kedves magyarjait még jobban megismerni és megérteni, hogy szinte ő maga is igazi magyar aszszonnyá válhasson. Amikor az utcán szóba elegyedett emberekkel, mindenki el volt tőle ragadtatva. Valóságos embergyűrű fogta körül ilyenkor, de a biztonsági őröknek, akik Sissyt "feltűnés nélkül" követték, hamarosan észre kellett venniük, hogy nincs okuk a beavatkozásra. - Miért nem küldjük ezeket az embereket egyszerűen haza? - kérdezte Sissy egy ilyen alkalommal 80 1 81 Andrássy gróftól. - Csak zavarnak engem. Szeretnék igazán szabadon közlekedni. - Ezt én nem rendelhetem el - magyarázta Andrássy. - Noha mélyen meg vagyok győződve arról, hogy felséged pillanatnyilag sehol a világon nem lehetne nagyobb biztonságban, mint Magyarországon. - Nekem is ez az érzésem - bólintott Sissy. Éppen ezért tartom nemcsak feleslegesnek, hanem kifejezetten terhesnek is, hogy ennyire szemmel tartanak. Nemegyszer sikerült neki ezeket a "feltűnés nélküli" urakat megtréfálnia, gyakran egész egyszerűen egy átjáróházon keresztül tűnt el a szemük elől. Persze erről Franzl is értesült nemsokára. Szemrehányásokat is tett Sissynek. - Igaz, ahogy én ismerlek, angyalom, hiába figyelmeztetlek. Azt csinálsz, amit akarsz, és ez az Andrássy még támogat is téged ebben! - Ó, ő a legudvariasabb és leglovagiasabb kísérő, akit egy asszonynak kívánhat magának. - De te nem akármilyen asszony vagy! Te a császárné vagy, és Andrássynak a királynéja! - emlékeztette Franzl nyomatékosan. - Egy császárnénak minden körülmények között ügyelnie kell a külsőségekre. De azok alapján, amiket nekem jelentettek, időnként úgy viselkedsz, mint egy szerelmes bakfis!

.. - Ó, az én uram valóban féltékeny lett! - kiáltott fel Sissy elragadtatva és nevetve. - Ezért, kedves Franzlom, most kapsz egy nagy puszit! - és még mielőtt Franzl bármit szólhatott volna, Sissy a két keze közé fogta az arcát, és gyengéden magához vonta. Franzl érezte, hogy semmi oka sincs a féltékenységre, még a "szép akasztottra" sem kell féltékenynek lennie. És mégis... Amióta Sissy oly gyakran időzött a gróf társaságában, a császárt néha különös nyugtalanság fogta el. Ilyenkor azt kívánta magában, bárcsak Andrássy sohase tért volna vissza a száműzetésből. 3. 1866 1866 márcíusában a bécsi udvarban egy cseppet sem volt vidám az élet. A poroszok sokévi készülődés után, mialatt sikerült hadseregüket kitűnően felszerelni, támadásba lendültek. Bismarck birodalmi kancellár és I. Vilmos porosz császár célja kimondva-kimondatlanul az volt, hogy a németek felett ők szerezzék meg a legfőbb uralmat, s ezzel megfosszák Franzlt a német-rómaí császári címtől. Kétfrontos háború alakult ki Ausztria ellen. Itáliában is támadtak, és északról, Poroszország felől is. Königgrátznél az osztrák hadsereg rettenetes vereséget szenvedett. Az osztrákok nem is voltak megfelelően felszerelve, elég, ha csak arra gondolunk, hogy az osztrák tábornokok például azzal utasították el a gőzzel hajtott páncélozott járművek bevetését, amely egyébként osztrák találmány volt, hogy esetleg megrémülnének tőlük a huszárok lovai . . . Így aztán a modern gyújtópuskás porosz sereggel szemben nem sok keresnivalója volt az osztrák hadaknak. Rettenetes vérfürdő után a vert sereg Bécs felé próbált visszavonulni. A poroszok mindenütt a nyomukban, már alig pár kilométerre álltak Bécstől. Franzl igen szorongatott helyzetbe került, ráadásul Magyarországon is zűrzavaros volt a helyzet. Deák és Andrássy összeveszett. Andrássy ugyanis ki akarta használni a császár nehéz helyzetét, és a magyar katonai segítséget feltételekhez akarta kötni. A talpig 82 1 83 becsületes Deák Ferenc ezt hevesen ellenezte. Ö

sokkal inkább a császár belátásában bízott. Franzl nagyon aggódott a családjáért is. - Angyalom, el kell menned Bécsből a gyerekekkel együtt - sürgette Franzl Sissyt. - Bármilyen nehezemre fog ésni az a perc, amikor el kell válnunk egymástól, a birodalmi jelvényekkel és a koronaékszerekkel Budára kell utaznod. Most még talán nem késő! - De hiszen ez menekülés lenne... - Hát persze! De a poroszok itt állnak Bécs alatt. Adja isten, hogy fel tudjuk őket tartóztatni. - Milyen borzasztó ez, Franzl... Szegény kicsiml Senki sem vette észre, miben sántikál Bismarck? - Dehogynem, hiszen tudtuk, és próbáltunk is ellene tenni. Sajnos túlságosan bíztunk a hadseregünkben. Most legalább már tudjuk, mi a helyzet. Már elküldtem követeimet, hogy békét kössünk... Remélem, hogy hamarosan fegyverszünet lesz. Ennek ellenére el kell hagynod Bécset! - És te? - kérdezte Sissy aggódva. - Én itt maradok, mint kapitány a süllyedő hajón. Nem hagyhatom itt a Hofburgot. Néha még aludni sem tudok, minden órában újabb és újabb rossz hírek érkeznek. A Burg udvarán, a svájci udvaron már ott álltak a hintók, amelyekbe becsomagolták a koronaékszereket, hogy kerülő úton és erős kíséret mellett elvigyék az egyik elővárosi kis vasútállomásra. Néhány perc múlva a császár is ott lovagolt a hintó mellett, amelyben gyermekei, Gizella, Rudolf, és felesége, Sissy ült. - Vigyázzatok magatokra - kérte őket újra. - Amint kicsit nyugodtabb lesz a helyzet, visszahozatlak benneteket Bécsbe. - És a szüleid, Franzl? - Mama nem hajlandó sehová se menni, teljesen kétségbe van esve. És ahol ő van, természetesen ott van papa is. Egyébként azt kell hinnem, hogy anyám az utóbbi napokban másképpen ítéli meg a te magyarokról alkotott véleményedet. Most azt mondja, ami néhány héttel ezelőtt még hihetetlenül hangzott volna az ő szájából: milyen szerencse, hogy ti ilyen jól megértitek magatokat a magyarokkal!

- Persze, most ezt mondja - bólintott Sissy keserűen. - Most, amikor mindaz, amiről valaha álmodott, a nagy egyesült német császárság, veled az élén, semmivé foszlik. Most egyszeriben a megmentőinket látja a magyarokban, netán éppen Andrássy személyében? - Andrássy nem jött Bécsbe, Budán fogsz vele találkozni. Mondd meg neki, hogy szeretnék vele beszélni. Úgy tűnik, nem kapta meg a leveleimet. De ha te Budán vagy, akkor biztos, hogy ő is hamarosan felbukkan ott - tette hozzá Franzl keserű mosollyal. Sissy érezte, mennyire nehezére esik a férjének, hogy éppen őt kérje meg erre a közvetítésre. Annak a férfinak üzen így, akire egy kicsit féltékeny volt, akár jogosan, akár nem, akár elismerte, akár nem. - Lehet, hogy mindez még szerencsés lesz Magyarország számára-mondta Sissy. -Különben lehet, hogy sosem jutottatok volna közös nevezőre. - Talán a magyaroknak szerencse, de hogy az egész monarchiának az-e, azt majd csak későbbi generációk ítélhetik meg. Én mindenesetre nem hiszem. - Ne aggódj, Franzl. Beszélek Andrássyval. Amikor a külső várkaput is elhagyták, Franzl visszafogta a lovát. Az égen esőfelhők gyülekeztek, és lassan esteledett is. - Én most visszafordulok - mondta a császár, elő84 85 rehajolt, megcsókolta feleségét és a gyerekeket a kocsiablakban. - Isten veled, angyalom. Remélem, hamar túl leszünk mindenen. - Isten veled, Franzl - búcsúzott el tőle Sissy is gyengéden. A császár még sokáig nézett utánuk, igen rosszkedvűen és nyomott hangulatban, míg a kocsisor lassan távolodott. 4. A Kochmeister-villa - Mindannyian itt vannak a pályaudvaron, felség... Andrássy is meg Deák is! Egymás mellett állnak, és körülöttük hatalmas fogadóbizottság. És virág van náluk, biztos felségednek szánják! - kiáltott fel Ferenczy Ida lelkesen, amikor kihajolt a vonatablakból, mert már közeledtek a budai Déli pályaudvarhoz.

- Deák és Andrássy együtt? Nem téved, Ida? kérdezte hitetlenkedve Sissy. - Persze hogy nem, felség! Hiszen mindkettőjüket éppen elég jól ismerem - felelte Ferenczy Ida. - Hogy most együtt várnak itt rám... ennek igazán nagyon örülök - vallotta be Sissy boldogan, míg az udvari vonat óvatosan lassított. - Ez majdnem olyan, mint egy jelkép... Tehát lehet, hogy újra egyetértenek? - Igen. Felséged személye vonatkozásában egészen biztos egyetértenek - felelte Ida nevetve. Ezzel mindjárt fején is találta a szöget. Valóban igen ünnepélyes volt a fogadtatás, lelkes köszöntők hangzottak el. Ez a lelkesedés várta Sissyt Buda utcáin is, amelyek telis-tele voltak emberekkel, akik mind őt éltették. - Hát hogyan hagyhatnánk felségedet ebben a nehéz helyzetben cserben - mondta Andrássy, amikor Deákkal együtt Sissy kocsijában ültek. - Ezt egyetlen magyar sem lenne képes megtenni, akinek van szíve és abban lovagiasság és tisztesség. De azért jobb, hogy Bécsben azt mondták, ez a látogatás az itteni kórházakban fekvő sebesülteknek szól. - Tényleg meg akarom látogatni őket - közölte Sissy szigorúan. - Természetesen - bólintott Deák Ferenc komolyan. - A sajtóban már megjelentek cikkek arról, hogy felséged az utóbbi napokban hány önfeláldozó órát töltött a bécsi és Bécs környéki kórházakban, azoknál a szerencsétlen katonáknál, akik ennek a szörnyű, Ausztriára kényszerített háborúnak lettek az áldozatai. - Az egész laxenburgi kastélyt átalakíttattam sebesültkórházzá - mesélte Sissy. - Éppen elég nagy a sok melléképülettel együtt. Borzasztó ezeknek a szegény ördögöknek a nyomorúságát látni, hallani panaszukat és nyögésüket... Különösen szörnyű, hogyha azt kell látnom, hogy férfiaknak, akik otthon nyilván családfenntartók, a karjukat vagy a lábukat axnputálni kell. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogyan vállalhatják a felelősséget azok, akik a háború kitörését szorgalmazták, hogyan vállalhatják a felelősséget mindezért a szerencsétlenségért és tengernyi fájdalomért?

- Háborúk mindig voltak. Ez a hatalom ára mondta Andrássy kicsit zavarban. - Igen, csakhogy ezt az árat azoknak kell megfizetniük, akiknek semmi közük nincs a hatalomhoz felelte Sissy. - Ők fizetnek azokért, akik biztonságban otthon maradnak. Mindegy, hogy egy háborúnak mi lesz a vége, a hatalmasoknak semmi bajuk sem esik. Azok, akiknek az érdekeiről van szó, sosem viszik 86 1 8? vásárra a bőrüket. Avagy látta már valaki Bismarck urat vagy a császárt fronton, az első vonalban? Andrássy az ajkába harapott. A beszélgetés olyan fordulatot vett, ami nem volt ínyére. - A forradalom idején - közölte - egyikünk sem hátrált meg az ellenféllel való összecsapástól. - Csakhogy az egészen más dolog volt - mondta Sissy. - Akkor a hazájukról volt szó, uraim, mert úgy érezték, hogy Bécsben rosszul képviselik, rosszul igazgatják önöket. De ugyan mit keres a porosz király Magyarország határán? Mit keres Csefiországban és Bécs kapuja előtt? - Felséged biztos lehet abban - vetette közbe Deák komolyan - hogy egyetlenegy porosz sem teszi a lábát magyar földre. Ugyanezt mondta néhány órával később a budai várban tartott beszédében, és az ott összegyülekezett főnemesek egy emberként emelték esküre a kezüket. Nem, sosem hagyják cserben a királynéjukat, nem, soha! És a királyt sem... De a dolgok nem fajultak idáig. Egy futár Bécsből jelentette, hogy sikerült az ellenféllel fegyverszünetet kötni. Az ár: a német császári korona Vilmosnak, mert Ausztria kilép a német szövetségből, és aztán még csekély húszmillió tallér hadisarc. Csak ezeknek a kemény feltételeknek a teljesítése esetén volt hajlandó a porosz császár az általa elfoglalt területeket visszaadni. Franzl kénytelen volt aláírni a prágai békét. Míg a férfiak így alakították a történelmet, Sissy is megpróbálta a maga módján. Visszatért Bécsbe, és magával vitte Deákot és Andrássyt is. Úgy érezte, most a magyarok ügyének is dűlőre kell jutnia. Csakhogy Franzlnak más gondjai voltak: először is a határain akart nyugalmat és békét teremteni, olyan békét,

amely lehetőleg sokáig tart, és ezzel egy fellendülés alapjává válhat. Bár tárgyalt Andrássyval és Deákkal, de nem született semmiféle döntés. Sissy ekkor Franzl szemére vetette, hogy a magyarokkal kötendő béke is rendkívül nagy jelentőségű lenne a helyzet általános rendezésében. A magyarkérdésben egyelőre mégsem változott semmi. Úgy látszott, a bécsi kormány magyarellenes erői, miután elmúlt a veszély, újra nagyobb befolyással rendelkeztek a császár fölött. Sissy csalódottan hagyta ott Bécset, és visszatért Budára. A magyarok hálás örömmel fogadták, hogy szeretett királynőjük újra körükben marad egy időre. Egy nap Franzl, aki szinte mindennap írt Sissyjének, a következő válaszlevelet kapta Budáról: "A budai várban egyszerűen nem bírtam ki tovább, a hatalmas, homályos termekben féltem. Nem tudtam magam rendesen kipihenni sem, ezért kibéreltem egy kis villát, amelyik a Kochmeister család tulajdona. A villa nagyon csinos, szép kertje van, és egyenesen a szalonból lehet kilépni a teraszra egy üvegajtón át, és onnan a kertbe. Itt végre nem zavarnak majd!" Franzl nagyon jól tudta, hogy Sissy alapjában véve micsoda embergyűlölő természet, de azért a kiköltözködésen mégis csodálkozott. És mivel aggódott felesége biztonságáért, megparancsolta, hogy Pesten tartsák szemmel a Kochmeister-villát. Természetesen a megfigyelők éberségét nem kerülte el a kis oldalkapu sem, amelyet a legváltozatosabb időkben, de mindig csak egyetlen úr használt: Andrássy gróf... Zsófia főhercegnő is élénken érdeklődött menye tevékenysége iránt, így hát ő is tudomást szerzett ezekről a látogatásokról, amelyeket ő csak egyféleképpen tudott értelmezni. A főhercegnő úgy érezte, olyan adu van végre a kezében, amit biztosan játszhat ki Sissy ellen. Pedig, ha hinni lehetett a bécsi pletykáknak, a később Mexikóban kivégzett Miksa főher88 89 ceg, Ferenc József öccse, aki Zsófia kedvenc fia volt, valószínűleg a fiatalon meghalt reichstadti herceggel való kapcsolatából származott... Ezen a napon Zsófia már korán reggel betoppant Franzl dolgozószobájába, természetesen a kis tapétaajtón át, úgy, hogy a szárnysegédek nem láthatták.

A főhercegnő, kivételesen mit sem törődve az illemmel, csípőre tette a kezét, és éles hangon így szólt: - Remélem, most már teszel valamit ellene! - Mi ellen? - kérdezte Franzl csodálkozva és dűhösen, mert éppen a miniszterek fogadására készült volna fel. - A feleséged lehetetlen viselkedése ellen! - felelte a főhercegnő szintén dühösen. - Gondolom, tudod, miről beszélek! - Miről? Mi baj van megint, mama? Miről kellene tudnom? Zsófia cinikusan felnevetett. - Hogy mi baj van? Kedves fiam, te kérdezed tőlem, hogy miről kellene tudnod? Nos, akkor megmondom neked, noha te már hamarabb olvashattad volna a Budáról érkező jelentésekben. Sissyről van szó, és a "szép akasztottról". A feleséged kibérelt egy villát, hogy ott titokban fogadhassa a grófot, aki a hátsó kis kertkapun jár be hozzá. Ez hallatlan! Rettenetes! Ne mondd nekem, hogy nem tudsz róla! Most mindenesetre csak annyit kérdezek, hogy mit akarsz tenni, mert azonnal cselekedned kell! Borzalmas botrány lesz, ha a pest-budai társaságnak a fülébe jut! Nem engedhetjük meg magunknak! Franzl megbántottan és zavartan nevetett. - Mama, attól tartok, rosszul informáltak. Tessék, itt ez a levél, ma reggel kaptam Sissytől. Nemcsak Andrássyval tárgyal, hanem más politikusokkal is, mint tudod. - Ó, igen? . . . és őket is a hátsó kapun engedi be? gúnyolódott a főhercegnő. - Mama, mi ketten szeretjük egymást, és én tökéletesen megbízom Sissyben. Ha ő Andrássyt minden feltűnés nélkül fogadni kívánja, akkor nyilván megvan rá az oka, de nem az, amit te feltételezel. - Úgy, szóval neked ezt mondja, szegény Franzlom? Te persze hiszel neki! Fiam, ne taníts te engem az asszonyok ismeretére, hiszen én magam is az vagyok. - Tudom - mosolygott Franzl - de azért még nem kell magadból kiindulva másokról is ugyanazt feltételezni - próbált meg óvatosan a reichstadti herceggel való románcra célozni. A főhercegnőnek egy percre elakadt a szava. Utána

aztán annál hevesebben tört ki. - Követelem, hogy most azonnal, késlekedés nélkül lépjél fel férji jogaid érdekében! - Talán csukassam le Andrássyt, mama? - Franzl csak a fejét csóválta. - Nem, természetesen nem erre gondoltam, bár ennek az Andrássynak sem ártana némi gondolkodási idő. Túlságosan sokat akar. Jó lenne, ha visszatérne egy időre a pusztára, ahová való! Menjen a birkáihoz, a lovaihoz és disznóihoz! Tiltsd meg neki, hogy Sissyvel még egyszer hasonló körülmények között találkozzon! Ez csak pletykákra ad okot, és rossz vért szül! Tiltsd meg neki, ez nemcsak férji jogod, hanem császári kötelességed is! - Mama, biztos vagyok benne, hogy feleslegesen izgatod magad. - Feleslegesen? Még ha ártatlan lenne is Sissy, akkor is elég a látszat, hogy a sajtó és a nyilvánosság felkapja a hírt és bemocskoljon benneteket. Az pedig, hogy ő valóban oly állhatatos, még mindig kérdéses! Ezzel bizony meglehetősen érzékeny pontját találta 90 91 el, és Franzlt ugyanaz a kényelmetlen érzés fogta el, mint legutóbb Pest-Budán. Persze nem akarta bevallani, de anyja szavai elevenébe találtak. - Mit tegyek hát? - kérdezte tanácstalanul. - Azt, amit az imént mondtam neked - felelte Zsófia keményen, és anélkül, hogy még egy szót is szólt volna, hirtelen sarkon fordult és elhagyta a dolgozószobát. Franzl Sissy levele után nyúlt. Megpróbálta újra e!olvasni, hogy megnyugodjon, de ez a megnyugvás Av valahogy nem sikerült. - Mamának igaza lehet - dörmögte Franzl. - Valamít tennem kell! . . . 5. A kísértés órája - Száz szál rózsát kérek, pirosat és fehéret, és hozzá egy kis díszítő zöldet, úgy, hogy a csokor magyar színekben pompázzon: piros-fehér-zöld legyen. Megértett, kisasszony? - Természetesen, gróf úr. Meglesz. - Nagyon jó! És akkor, kérem, küldje a csokrot ezzel a kis levélkével a megadott címre.

- És ki a címzett? Andrássy szava elakadt. Azt nem mondhatta, hogy a csokrot a császárnénak szánja. Szerencsére időben eszébe jutott még az inkognitóban használt neve. - Hohenembs grófnő! Kérem, kora délután küldje oda a kifutófiút a rózsákkal. - Meg lesz elégedve, gróf úr - biztosította Andrássyt a legelegánsabb budai virágüzlet eladókisaszszonya. A gróf kalapot emelt, és kilépett a forgalmas utcára, ahol jól öltözött emberek korzóztak és nézegették a kirakatokat. Átment Pestre, és belépett egy előkelő étterembe, ahol barátjával, Jókai Mórral, az íróval beszélt meg találkozót. Jókait az egyik ablak mellero asztalnál találta újságolvasás közepette. - Üdvözöllek, Mór - mondta neki, és le is ült a szemben lévő székre. - Milyen pontos vagy, grófom - állapította meg Jókai elégedetten. - Én is alig néhány perce érkeztem. - És már ennyire elmélyültél az olvasásban? - Mostanában, mikor egyik esemény a másikat éri, kénytelen vagyok újságot is olvasni - mondta az író. Tudod, magam is írok néha-néha ebbe a lapba is. Ismered a tárcáimat, igaz? - Egyetlen-egyet sem mulasztanék el - mosolygott Andrássy. - És tudod, ki olvassa még szorgalmasan őket? - Nos? - A királyné! - felelte Andrássy sokat sejtetően. - El van ragadtatva tőlük, és szeretne téged megismerni. - Az ég szerelmére! Hogy bemutassanak az udvarnál?! Isten ments! Gyűlölöm, amikor frakkot és keményített ingnyakat kell magamra erőltetnem. Én . . . én nem vagyok nagy társasági ember. Nem tudnál valahogy kimenteni? Andrássy szívből felnevetett. - Nos, rosszul ismered a királynét. Minden tréfát félretéve, Móric, a királyné is utálja a ceremóniákat és a fogadásokat, talán még jobban, mint te. Éppen ezért ma eljössz velem teljesen fesztelenül, mindenféle kötöttség nélkül délutáni teára. A villába, amelyet a királyné bérelt, és nem a budai várba! Ne nézz rám ilyen riadtan, öreg barátom. Időnként a királynék is

szeretnek egyszerűen csak emberek lenni. De egyvalamit megmondok neked jó előre: saját kezűleg tekerem ki a nyakadat, ha akárcsak egyetlenegy sort is leírsz erről! 92 93 Jókai tréfás mozdulattal emelte fel a jobb kezét. - Esküszöm! - közölte. - Rendben - bólintott Andrássy. - Itt jön a pincér. Rendeltél már valamit? Ahogy az ebédnél megbeszélték, Jókai délután négy órakor a városháza sarkán várta Andrássyt. A kocsi pontosan megérkezett, és Jókai beszállt. A legjobb ruháját viselte, de mivel általában nem helyezett túl nagy súlyt az öltözködésre, Andrássy mellett elég szegényesen festett. Bizonytalanul méregette az elegáns grófot. Az meg csak nevetett, hiszen rögtön tudta, mire vélje barátja bizonytalan pillantását. - Pontosan úgy festesz, ahogy leírtalak neki - közölte vele Andrássy mulatva. - Egyébként sem a külsőd érdekli, hanem a belsőd, az eszed és az ötleteid. - Te Gyula, nem kellett volna valamit vinnünk neki? Például virágot? - Arról már én gondoskodtam. Egy csokrot kapott, amely Magyarország színeiből lett összeállítva. Az mindkettőnk helyett beszél majd. - Csodálatos - sóhajtott fel Jókai megkönnyebbülten. - Jól fogjál most meg, különben még útközben ki találok ugrani a kocsiból, mielőtt célhoz érnénk. Úgy érzem magam, mintha fogorvoshoz mennék! - Kedves Mór, igazán nem értem, miért kell félned egy csinos fiatalasszonytól! Márpedig a királyné most az és nem más. Majd te is meglátod! Kérlek, hagyd a formaságokat, például isten őrizz, hogy a földig hajolj előtte! - Eddig még csak a távolból láttam őt, vagyis tulajdonképpen sehogy. Nem is tudom igazán elképzelni, milyen. Biztosan lehetetlenül fogok viselkedni. - Bolondság, Jókai! A királyné romantikus, mint a legtöbb fiatalasszony. Te pedig író vagy és költő.. Jókai nagy sóhajjal adta meg magát sorsának. A hintó fékezett, már céljuknál voltak. A villa szinte elrejtőzködött a kert burjánzó zöld fái között. A két úr kiszállt, és Ferenczy Ida máris kinyitotta nekik a ház

kapuját. - Hát ez ki? - kérdezte Jókai elcsodálkozva. - Ez Ferenczy Ida, a királyné felolvasónője, akit én ajánlottam be neki. A császárné környezetében több emberünk van, semmint hinnéd - folytatta Andrássy komolyan. - És te leszel a következő . . . Magyarország tűz-láng lelke! Szeretném, ha a királyné megismerné Magyarország szellemi életét, és az urakat, akik alkotják és alakítják. Te is közéjük tartozol. Jókaiban lassan világosság gyúlt. - Szóval ez a helyzet - dörmögte. - Szépen bekerítetted és behálóztad a királynét! - Jöjjenek beljebb, uraim - kérte őket Ferenczy Ida - őfelsége, de kérem, csak grófnőnek szólítsák, a teázószalonban várja önöket. - El ne szóld magad, légy szíves - figyelmeztette Andrássy is. - A felség szót ki se ejtsd a szádon! Jókai megint arra gondolt, inkább menekűlnie kellene. Amikor azonban ott állt Sissyvel szemben, aki barátságosan nyújtotta felé a kezét és megkérte, foglaljon helyet, zavara és aggályai néhány perc alatt semmivé váltak. - Miről ír mostanában? - kérdezte tőle Sissy kíváncsian. - Egy regényen dolgozom, az lesz a címe, hogy "A szerelem bolondjai". Semmi különös, csak egy szép szerelmi történet. A szerelem bolondjai"? . . . Mindannyian azok vagyunk - állapította meg Andrássy. - Egyikünk sem úszhatja meg enélkül. A szerelem az, amely bennünket a legnagyobb és legédesebb bolondságokra is rávesz. - Jó, hogy említi a bolondságokat: a hatalmas vi94 95 rágcsokor, amit ma kaptam, gróf, az is az volt - szidta meg őket Sissy. - Nem is volt elég vázánk a házban, és most minden szobámban rózsák illatoznak. - Nem tehettem másként, bocsásson meg! - kérte Andrássy, és hangja alázatosan csengett. - Kénytelen voltam Magyarország legszebb rózsáit a lába elé helyezni. - Szokványos gavallérbeszéd, semmi más - felelte erre Sissy. - Ön félreismer engem - tiltakozott Andrássy.

Jókai pillantása egyikükről a másikukra ugrált, érezte, hogy a két ember között valami feszültség van, finom antennája jelezte ezt. Szerencsére máris hozták a teát és hozzá a kekszet, amit Sissy annyira szeretett. - Vegyenek, uraim - kínálta őket szép vendéglátójuk. Nemsokára érdekes, sőt izgalmas beszélgetés alakult ki irodalomról, festészetről, színházról. És, mintegy érintőleg, Andrássy néhány aktuális problémát és gondót is felvetett. Jókainak feltűnt, hogy a királyné ezekbén a percekben különös figyelemmel fordult felé. Úgy tűnt, mintha minden szavát szeretné megjegyezni. Egy óra múlva a két férfiú indulni készült. - Uff - szakadt ki Jókaiból, amikor végre újra a hintóban ültek és fesztelenül meglazíthatta szoros inggallérját. - Te hogy tudsz e mellett az asszony mellett oly nyugodtan ülni? - Nekem ki kell bírnom - felelte Andrássy komolyan. - fő a császárné és királyné. Semmit sem szabad kockáztatnom, bármennyire nehezemre esik néha. Amúgy is éppen elegen intrikálnak ellenem... - Ide figyelj, Gyula - mondta Jókai fejcsóválva. Senki sem hinne neked, ha azt állítanád, hogy ő csak a politikust látja benned. Éreztem a kettőtök közt vibráló feszültséget. - Nekem csak egy igazi szerelmem van: Magyaroxszág - felelte Andrássy oly halkan, hogy a kerekek zaja csaknem elnyomta szavait. Jókai mégis meghallotta. - Ha így gondolkozol, akkor nem lehet rajtad segíteni - dörmögte. - Az ember lehet hazafi a csatában vagy a parlamentben, de lehet a szerelemben is. Kedves Gyulám, tegyél meg nekem egy szívességet, legyél hazafi! - Mindig újra megnevettetsz, te Móric - mosolygott Andrássy jóakaratúan. - Noha ebben a kérdésben igazán semmi mosolyognivalót nem érzek. Igen, teljesen igazad van, úgy vágyom erre az asszonyra, ahogy még talán senkire. Olyan ez, mint,valami emésztő tűz a bensőmben. . . - Csakhogy ott van a férje, a császár. És ott a te

feleséged is, Gyula, hiszen mindketten házasok vagytok. Van egy ötletem: küldd el a feleségedet Schönbrunnba . . . - Móric, te aztán velejéig romlott és erkölcstelen vagy! - nevetett Andrássy. - Hála istennek, gróf. Különben hogyan is írhatnám meg "A szerelem bolondjai"-t? Ezek után egyébként már nem tartok attól, hogy nem fog semmi az eszembe jutni.. - Vigyázz magadra! Akkor aztán vége lenne a barátságunknak! - Jól van, ne félj - nevetett Jókai. - De komolyan: majdnem egészen biztos vagyok benne, hogy te sem vagy neki közömbös, Gyula. Egyébként nem ő lenne az első asszony, akivel ilyesmi történne... Igazad lehet: ő is csak egy olyan fiatalasszony, mint bárki más. - Nem, ez nem igaz! Nem olyan, mint bárki más 96 97 utasította rendre az írót Andrássy szokatlanul élesen, úgyhogy Jókai ijedten rezzent össze. - Ő Magyarország királynéja! Habár sokért nem adnám, ha nem az lenne! Míg a két látogató hazafelé kocsizott, Ferenczy Ida behozta Sissynek a postát. Szeretett angyalom! Az utóbbi időben igen ritkán válaszolsz a leveleimre, míg én neked szokás szerint naponta írok a sok munkám ellenére. Szükségem lenne kedves és vigasztaló szavaidra, habár sokkal jobban örülnék, ha te magad lehetnél itt velünk, a közelemben. Kérlek, ne fosszál meg a leveleid okozta örömtől! Remélem, hogy még augusztus, vagyis Bad Ischl előtt találkozunk Bécsben. Vigyázz magadra! A teutánad vágyakozó Franzlod Sissy sóhajtva tette félre a levelet. Igen, az igaz volt, hogy férje leveleit az utóbbi időben nem valami nagy rendszerességgel válaszolta meg. De ugyan mit írhatott volna? Hogy Buda és Pest környékére kirándul, ha éppen nem sebesültkórházakat látogat? Esetleg meséljen neki a félelem titkos óráiról, amikor a grófra vár? Az ugyanis időnként udvariatlan volt, és nem jött mindig akkor, amikorra megbeszélték: kicsit hason-

lóan járt, mint Franzl, a politika egy Moloch, a férfiakat szőröstül-bőröstül elnyeli. Alig marad idejük az asszonyokra. . . Az is lehet, hogy szándékosan csinálja", jutott N időnként Sissy eszébe, és ilyenkor nagyon dühös lett. Engem, a császárnét akar várakoztatni! A következő pillanatban magában bocsánatot is kért Franzltól azokért a gondolataiért, amelyeket sosem lett volna szabad elgondolnia... 6. Csárdás Ezúttal szegfűk voltak, piros és fehér szegfűk, hozzá könnyű zöld díszítés. Sissynek nem is kellett ránéznie a kísérő kártyára, tudta, ki küldte őket. A szíve gyorsabban dobogott, arcát a zavar pírja öntötte el, amikor magán érezte a mosolygó Ida pillantását. - A gróf ma délután érkezik, felség: - És ki jön vele ma? Talán Deák Ferenc úr maga? - Nem, ezúttal Andrássy gróf egyedül jön. Azt üzeni, hogy lenne néhány megbeszélni való ügy. - Ó, már megint a politika- szaladt ki Sissy száján. Ebben a gyönyörű időben inkább lovagolni szeretnék! A gróf útközben is elmesélheti nyugodtan, amit jelenteni akar. - Hozassam le a budai várból a lovakat? - érdeklődött Ferenczy Ida készségesen. - Jól van, tegye azt. És talán értesíteni lehetne Andrássy grófot is, hogy tea után szeretnék egy keveset lovagolni. - Felséged a kertben is megihatja a teáját. - Az nem lesz nekem elég, el akarok innen menni, ki a szabad természetbe! Magában ő is furcsállta saját ötleteit. A régi vágy a természet, az erdők és mezők után, amelyet Possenhofenban akadálytalanul kiélhetett, de azóta oly mélyen rejtve volt, itt Pest-Budán újra elfogta. De hát ez nem is volt csoda, hisz hetek óta a kórházak fojtó levegőjében élt. Még valami belejátszott abba, hogy lovagolni akart, és ezt talán ő maga sem igen vallotta 98 99 volna be magának: egyedül akart maradni, csak egy kicsit, Andrássy Gyula gróffal...

- Igen, szeretnék lovagolni. Kérem, hozasson le két lovat - mondta tehát egyértelműen, úgy, hogy szóba sem jöhetett az a kérdés, nincs-e szükség harmadik lóra. A gróf pontosan érkezett, lovaglóöltözékben, amely olyan volt, mintha ráöntötték volna, és amelyben sokkal férfiasabb benyomást keltett, mint azokban a divatos ruháiban, amelyekben máskor a villában meg szokott jelenni. Sissy lila bársonyból készült lovaglóruhájában fogadta. A fején hetyke kis kalapocska ült, amely alól szinte kiömlöttek hosszú gesztenyebarna haja meleg fényű fürtjei. Andrássyra láthatóan mély benyomást tett. - Grófnő, ön napról napra szebb lesz - állapította meg, és kezet csókolt Erzsébetnek. - Ugyan, hány asszonynak mondta már el ezt a bókot, gróf? - kérdezte Sissy élesen. - Rengetegnek - ismerte el a férfi. - De csak egyvalaki van, akivel szemben ez nem bók, hanem maga az igazság. Arról beszélek, aki itt áll velem szemben. - Ön aztán ért a hízelgéshez, Andrássy-közölte vele Sissy. - Teánk már a teraszon vár, utána pedig azonnal indulni szeretnék, hogy sötétedés előtt visszaérjünk. - Ó, máris nagyon jó kirándulóötleteim vannak. - Jó, és útközben azután jelentést is tehet. - Ahogy a grófnő kívánja - egyezett bele Andrássy könnyed társalgási hangon, de Sissy felfigyelt, mert ez a hang volt gyakran a bevezető komoly problémák megbeszélésére is. - Nem engedem, hogy elrontsa a jókedvemel közölte tehát egyenesen. - Inkább most rögtön mondja meg, mi a baj, hogy túlessünk rajta. - Önben a szépség és az okosság együtt jár-jegyezte meg a gróf tiszteletteljes csodálattal. - Én viszont azt hallottam, mondják, hogy bizonyos férfiak nem szeretik az okos asszonyokat, gróf! - Én nem tartozom közéjük - vallotta be a gróf azonnal. - Ellenkezőleg! Kisétáltak a teraszra, és leültek egymással szemben a kis kerti teázóasztalhoz. A kert csodálatos virágaiból bódító illat áradt, amely szinte körülölelte őket. Hallgatagon figyelték egymást, míg az inasok felszolgálták a teát.

- Híreket kaptam Bécsből - kezdte a gróf, és elgondolkodva kortyolt a teájából. - És azok szerint őfelsége a császár azt tervezi, hogy a szászországi Beust bárót vonja be a kormányba. - A poroszok elleni háborúban Beust hűen állt mellettünk - magyarázta Sissy. - Igen - bólintott Andrássy. - És éppen ezért lett saját királyánál a háború után kegyvesztett. A király őt hibáztatta, hogy a szászokat is belerángatták ebbe az oly szerencsétlenül végződött ügybe. - Beust gróf tehát elhagyja Drezdát? - Már Prágában van! - Önt kitűnően informálják - jegyezte meg Sissy elismerően. - És ön ezen csodálkozik? Nekem tájékozottnak kell lennem. Számomra életfontosságúak a hírek. Gondoljon csak Rothschild báróra. Óriási vagyont szerzett azzal, hogy ő volt az első, aki megtudta Párizsban, hogy Napóleon elveszítette a waterlooi csatát. Már akkor is gazdag bankár volt, de azóta a Rothschild bankház szinte mindenható. - Ön azonban nem bankár, Andrássy gróf! - De azért nekem is éppen úgy tudnom kell, hogy állnak a részvényeim. Jelenleg Bécsben, az udvarnál, nem jól. 100 101 - Beust báró miatt? - Igen, miatta. A császár ki akarja nevezni külűgyminiszterré. Csakhogy Beust Szászországból jött. Biztos, hogy nem fogja különösebben támogatni és előremozdítani Magyarország ügyét. -- Lehetséges. De ezt most még nem lehet megr mondani. Az uramnak bizonyára jó oka van arra, hogy a őt nevezi ki erre a posztra, és biztos, hogy ez az ok nemcsak a hála, amit Franzl amiatt érez a báró iránt, A; hogy a poroszok elleni háborúban bennünket támogatott. Andrássy hirtelen előrehajolt, és követelően így szólt: - A Monarchiának most másik külügyminiszterre

van szüksége... Rám! Sissy sóhajtott. - Én már éppen elégszer ajánlottam önt nyomatékosan az uram figyelmébe. Lassan már ott tartunk, hogy valósággal szekálásnak érzi. Lehet; hogy éppen ez az oka, hogy azért is Beustot fogja kinevezni, és nem önt. Bosszantó dolog, de attól tartok, a befolyásom nem lesz elég majd. - Akkor személyesen kell Bécsbe utaznia, mert a császár örmek nem tud ellenállni. Hiszen én is alig tudok... - tette hozzá a férfi halkan. Sissy félretolta a teáscsészéjét. - Induljunk-mondta, hogy elleplezze felindulását. - A lovaglás majd eltereli gondolatainkat. Nem sokkal később már nyeregben ültek. Az emberek, akik nem is ismerték fel őket, csodálkozva bámultak utánuk, olyan szép pár voltak. Akaratlanul is magukra vonták a figyelmet: két gyönyörű ember, akik szépen ülték meg a lovat is, szinte úgy, mintha öszszenőttek volna az állatokkal. Andrássy többször óvatosan körülnézett. - Követnek bennünket? - kérdezte Sissytől. - Ide is utánunk küldik a titkosrendőröket? - Én ugyan megtiltottam; de azért mégiscsak számolnunk kell ezzel - felelte Sissy. - Majd csak kint a szabad természetben leszünk tőlük igazán biztonságban. Mindketten jó lovasok vagyunk, ha úgy akarjuk, senki sem ér a nyomunkba. - De még mennyire, hogy úgy akarjuk! -kiáltott fel Andrássy nevetve. Nemsokára elhagyták maguk mögött a város utolsó házait. Sissy és a gróf kieresztették a lovak gyeplőit, hadd fussanak, vágtassanak. Közel s távol nem volt senki, aki követte volna őket. Nemsokára már szinte repültek egymás oldalán, és Sissyt határtalan boldogság töltötte el. Oly nagyon szeretett lovagolni, úgy szerette a lovakat, a vadászatot! Árkon-bokron keresztül, földutakon, erdei ösvényeken át lovagoltak, időnként egy-egy vasúti sínpárt kereszteztek. Az egyik kis erdő szélén végre megpihentek. Leszálltak a nyeregből, leültek a fák árnyékába, és a lovakat engedték szabadon legelészni. - Csodálatos volt - vallotta be Sissy. - így szeretnék

lovagolni mindennap . . . Szinte elrepülni, mint a madarak! - Be kell vallanom, hogy időnként nagyon aggódtam önért - felelte Andrássy. - Nyaktörő módon lovagol, grófnő . . - Ó, nekem nem történik semmi bajom! Már gyerekkoromban is így lovagoltam. A nővéreimmel, de legszívesebben papával mentünk lovagolni. Ő is olyan lóbolond, mint én. - Mi magyarok is nagyon szeretjük a lovakat bólintott Andrássy. - Egyáltalán, úgy találom, nagyon sok közös vonás van ön és a magyarok között, pedig ön bajor királykisasszony. Az imént, amikor így láttam 102 103 lovagolni, arra gondoltam, olyan, mintha igazi paprika lenne a vérébenl - Akkor már inkább egy kis tokaji - nevetett Sissy. - Tokaji? Nem is rossz ötlet. Itt a közelben van egy csárda, oda betérhetnénk. Hallgathatnánk egy kis cigányzenét. - Cigányzenét? Ó, azt nagyon szeretem - lelkesedett Sissy. - Be kell vallanom, hogy pillanatnyilag fogalmam sincs arról, merre járunk. - Egy Isaszeg nevű falucska közelében. Nem mond önnek ez a név valamit? - kérdezte a gróf, és kutatóan nézett Sissy arcába. - Nem - vallotta be Sissy. - Kellene, hogy mondjon? - Nos, az őn férje biztos hogy emlékezik rá, legfeljebb nem szívesen. Ugyanis többek között itt győzött Kossuth a császári hadsereg fölött 1849. április 6-án - tette hozzá a férfi keserűen. - Nos, ennek már lassan húsz éve: de valóban a múlt feneketlen kútjába süllyedt már? - Ó - sóhajtott Sissy. -Akkor miért kell mindig újra és újra erre emlékeztetnie? És nemcsak ön, kedves Andrássy! Nem lehetne végre mindezt elfelejteni... A gyűlöletet, a sok vért, ezt az egész rettenetes szerencsétlenséget? Nincsen semmi, ami mindezt áthidalhatná? - Csak egyvalami van, ami hatalmasabb a gyűlöletnél - mondta a gróf lassan és megfontoltan. A szeretet...

A gróf szinte magába szívta most Sissy arcán az egyszerre döbbent és örömteli kifejezést. Ahogy ott ült vele szemben a lemenő nap rőt fényében, végtelenül kedves látványt nyújtott. Levetette kis kalapkáját, és a térdére tette, amelyet átkarolt a karjával. A haja lágyan és csábítóan csillogott, ahogy most hátrahajtotta a fejét. 104 - Andrássy - suttogta, és ránézett a férfira őzbarna szemének meleg pillantásával. - Andrássy, ne nehezítse meg a dolgunkat ennyire! Hogy szeretem Magyarországot, azt jól tudja ön. Többnek pedig nem szabad történnie. - Tudom - sóhajtott a férfi. - De hát nincsen minden embernek joga a szeretetre? Nemcsak nekem, hanem önnek is? Ön tudja, hogy mit érzek ön iránt, tudja már régen. Bár az ajkam le van pecsételve, de azért a szememnek nem tilthatom meg, hogy igya a nap fényét! - Azt kockáztatja, uram, hogy megvakul - figyelmeztette Sissy. - És ha igen? - makacskodott a gróf. - Nem - tiltakozott Sissy. - Ezt nem szabad... Legyen óvatos! Nem bújhatunk ki a bőrünkből, és magunk elől sem menekülhetünk el soha. - Ehhez emberfeletti erőre van szükség... - Igen, ön olyan feladatot állított maga elé, amelyhez erre van szükség. Mármint a politikában... Tehát magánemberként se legyen gyengébb, mint egy asszony, mint amilyen én vagyok. Gyerünk, gróf, induljunk, lovagoljunk el a csárdáig, azt ígérte, meghív. . . A férfi némán felállt, és felsegítette Sissyt a hölgynyeregbe. Sissy kedvesen elfogadta ezt a lovagi szolgálatot, mint a hódolat jelét, noha erre a segítségre nem volt szüksége. Egy szerető sem tudott volna gyöngédebben, kedvesebben gondoskodni Sissyről. Még Franzl sem tett ilyet soha, jutott hirtelen Sissy eszébe a császár. Az időközben oly józanná és oly elfoglalttá lett férj . . . De vajon nem volt-e Andrássy is iölöttébb elfoglalt? És mégis, talál arra időt, hogy neki ily kedvesen udvaroljon! Persze a Sissy körüli igyekezetével más céljai

105 is vannak. Olyan tervei, amelyeket épp most szándékozott keresztezni Beust báró. Sissy jól tudta ezt, és néha bolondnak nevezte magát, de mégis . . . A falu szélén álló csárda igen népszerű hely, szinte már tele is volt. Az alkonyi fényeket bent meleg gyertyafény váltotta fel. Tulajdonképpen Sissy már vissza akart volna érni Pestre. A padokon párok üldögéltek, néhányan pedig belemelegedve járták a csárdást a cigányzenészek hegedűjének szavára. - Tokajit - rendelt a gróf. - És egy jó nagy pásztornyársat kettőnk számára! - Nem is vagyok éhes - közölte Sissy. - Ennie kell - figyelmeztette a fér i - mert ez a bor igen nehéz. Utána még hazáig kell ülnie a nyeregben, hacsak nem hagyjuk itt a lovakat. A faluban van vasútállomás. - Ó, nem - ellenkezett Sissy: - Nagyon szép romantikus hazautunk lesz a csillagfényben. Csak szegény Ida aggódhat nagyon. - Ida tudja, hogy jó kezekben van - nyugtatta meg Sissyt Andrássy. Nagyon finom volt a bor. A cigány később odajött az asztalukhoz, és külön nekik játszott, úgyhogy Sissy valósággal elmerült az álmodozásban. Csak a csárdásnál figyelt fel újra. A lovaglóruhája ugyan nem volt nagyon alkalmas ehhez a tánchoz, de a gróf két erős keze, amelyek szorosan fogták a derekát, ritmusban tartották. Minden forogni kezdett körülötte, szeretett volna mindent, de mindent elfelejteni. Ó, milyen csodálatos érzés, hogy végre nem császárné, csak egy asszony, aki tudja, hogy szeretik! 7. A döntés Sissy egy kicsit becsípett. A tokaji a fejébe szállt, a cigányzenétől és a csárdástól szinte forrt a vére. Amikor a tánc után visszamentek az asztalukhoz, már nem szemben ült le Andrássyval, hanem mellé. Fáradtan, boldogan odahajtotta a fejét a gróf vállára, és arról álmodozott, hogy ők ketten együtt . . . valahol, egy másik csillagon, messze, messze . . . - Bárcsak sose érne néget ez az óra! - suttogta. -

Szeretném örökre itt tartani. - Pedig el fog múlni - felelte a férfi. - De majd jönnek mások, ugyanilyen szépek, sőt talán még szebbek is! - A cigányok varázslók, Andrássy... a zenéjük és a tokaji most engem varázsolt el . . . ! - Hozassak még? - Nem, az ég szerelmére, ne! Hány óra van? - Mit számít az? Sissy sóhajtott, becsukta a szemét, és elmosolyodott. - Semmit - suttogta. A zene és a csárdában uralkodó hangzavar kellemesen burkolták be. Már nem tudott és nem is akart világosan gondolkodni. Mint éles késsel, hirtelen kiszakították ebből a varázslatos burokból. - Őfelsége, a királyné! Éljen! Éljen! - kiáltott fel valaki. Egy másik hang hazafias lelkesedéssel ismételte. .- Éljen! Itt van Andrássy grófunk is! Éljen! Éljen a gróf! Éljen szeretett királynénk! Már az egész csárda a lelkes vendégek kiáltásaitól visszhangzott. Sissy szeme rémülten kerekedett el. Pillanatok alatt a nagy ováció kellős közepébe kerültek Gyulával. Egy ellenőrző útján járó csendőr ismerte fel őket. Ott állt elöl, keményen szalutált, és az arca csak úgy 106 107 ragyogott. Hangosan vezényelte a vendégek újabb és újabb éljen kiáltásait, úgy tűnt, ezt kötelességének tartja. A szerencsétlen ember nem is akarta abbahagyni. A csillagok varázsa ezzel elröppent. Sissy kijózanodva ébredt rövid és boldog kis álmából, és megint annak látta magát, aki volt. Láthatatlanul is érezte a korona súlyát a fején, és tudta, ettől senki nem szabadíthatja meg, legkevésbé ő maga. - Az ég szerelmére! - szaladt ki a száján, és felugrott. De ennek csak még hangosabb kiáltások lettek a következményei. Ekkor megérezte Andrássy kezét, ahogy átfogta a csuklóját. - Maradjon itt! - suttogta oda neki a férfi figyelmeztetőleg. - Ne fusson el! Mosolyognia és üdvözölnie kell mindenkit!

"De hiszen alig állok a lábamon" - vallotta be saját magának Sissy. Az éljenzők arca táncot járt a szeme előtt, majdnem rosszul lett. Úgy érezte, szégyenében a föld alá süllyed, mint valami rajtakapott bűnös. De a kérlelhetetlen gróf így figyelmeztette: - Uralkodjon magán! Nos, ezt már megtanulta, és ezúttal is sikerült, noha maga sem tudta, hogyan. Olyan volt mindez, mintha a hetedik mennyországból lepottyant volna a kijózanító földre. Addigra ott állt előtte a zsírtól ragyogó arcú, boldog vendéglős, aki megköszönte neki azt a nagy megtiszteltetést, hogy épp hozzá tért be, és biztosította a királynét, hogy a falu, és különösen ő, soha nem fogja ezt elfeledni neki. Szinte önkéntelenül tolultak szájára a szavak, felajánlott egy egész malacot és annyi bort, amennyit csak akartak, mindenkinek, aki ott volt a csárdában. Most azonban már Andrássy is felállt. - Őfelsége a királyné köszöni szépen, és én is szívből köszönöm, kedves honfitársaim... Biztos, hogy viszszajövünk egyszer! És talán még őfelsége a császár is! Odaintette magához a csendőrt, aki közelebb lépett és feszes vigyázzállásban várt a parancsokra. - Őfelsége az esti vonattal kíván visszautazni Pestre. Foglaltasson le azonnal egy szakaszt. Mikor megy a vonat? - Parancsára, egy negyedóra múlva, gróf úr. - Helyes. Lovagoljon előre. Azután vegye majd át a lovainkat, és vigye el a csendőrkapitányságra, holnap reggelig. Majd értük küldetünk. - Parancsára! - szalutált a csendőr, és azonnal hivatalos ábrázatot öltött: - Vissza, vissza! Őfelsége indulni kíván! Ennek az lett a következménye, hogy mindenki elszomorodott. Sajnálták, hogy már menniük kell. Ezt a sajnálatot csak a már pörkölődő malacra és áz ingyenborra való kilátás csökkentette.. - Kár, hogy mennünk kell, nagyon jó volt itt veletek - vallotta be Sissy igazán őszintén. A gróf karon fogta, és kivezette a kis utcácskát nyitó, integető vendégek között a szabadba. Hirtelen csönd lett. Csak a ló patkóinak csáttogását lehetett hallani, amivel a csendőr éppen ellovagolt. - Megállíttatja a vonatot, még ha nem is érünk oda

egészen pontosan - közölte Sissyvel a gróf. - Most biztos úgy érzi, hogy rendkívül fontos ember lett tette hozzá keserűen mosolyogva, és megint felsegítette Sissyt a nyeregbe. - Ne féljen, jol ismerem az utat, néhány perc múlva az állomáson leszünk, és további negyedóra múlva Pesten. Ott hazaviszem majd egy bérkocsival. - Ezt nem kellett volna tennünk - mondta Sissy. - De hát mi történt? Majd csak még jobban istenítik önt, felség, és joggal! Próbálja meg beleképzelni magát 108 109 ezeknek a jóembereknek a helyzetébe. Országuk anyját láthatták; amint együtt mulat velük, egészen közel hozzájuk, éppen úgy, mint közülük valaki. Minden pompa és felhajtás nélkül, együtt evett-ivott és táncolt velük! Most megmutatta felséged, hogy jól és biztonságban érzi magát a körükben. Ez a szóbeszéd majd elterjed. Biztos, hogy ezek az emberek még az unokáiknak is ezt fogják mesélni. . . és persze Bécsben, a Hofburgban is meghallják majd ezt a történetet, és ki tudja, addigra hogy lesz elferdítve, és miket gondolnak majd rólunk! - Amit csak akarnak! A Habsburg-dinasztia népszerűségének ez az este nagyon jót tett, higgye el. Kézcsókot érdemelne érte! Az esti hűvös szél teljesen kijózanította Sissyt. - De nem kézcsók lesz. Ellenkezőleg, szemrehányásokat fogok kapni. És önnel meg egyre bizalmatlanabbak lesznek, sőt velem is . . . - Csak azért, mert együtt mutatkoztunk a nyilvánosság előtt? Mindenkit kihívnék párbajra, aki csak megpróbálna felségedről egyetlen becsmérlő vagy akár csak gyanakvó mondatot is mondani. - Ne mondja. .. - csóválta meg a fejét. - De mondom! Igazán ártatlan szórakozás volt ez a mai este, ugyanúgy, ahogy azok az emberek is megengedik maguknak, akikkel a csárdában találkoztunk. Hiszen éppen ez volt lelkesedésük és örömük legfőbb oka: az, hogy megélhették, hogy a királynéjuk is hús-vérből való ember és nem kőszobor! - A gróf már bosszankodntt. Végiglovagoltak a falucska csendes, kihalt főutcáján. Néhány kutya megugatta őket, különben semmilyen

zaj nem hallatszott. Elhagyták a templomot, és a főutca túlsó végén már látni lehetett a kis pályaudvar-épület bizonytalan fényeit. Nem is olyan régen ezen a helyen emberek haltak meg Magyarország szabadságáért, gondolta Sissy. Lehet, hogy rma este a csárdában is voltak olyanok, akik annak idején fegyverrel a kezükben harcoltak a Habsburgok ellen. Most pedig megéljeneztél királynéjukat . . . A vonat éppen begördült az állomásra, hogy kis idő után újra elinduljon, amikor Sissy és a gróf leugrott lováról. Az állomásfőnököt már értesítették a csendőrök, Sissyn és a grófon kívül senki sem volt a pályaudvaron. Egy kis helyi szárnyvonalon közlekedő vonat volt ez, amely állomásról állomásra döcögött, és összegyűjtötte azt a néhány utast, akik ezen a késői órán még a fővárosba igyekeztek. - Minden rendben, parancs szerint, gróf úr - jelentette a csendőr, aki már lefoglalt egy amúgy is üres vonatszakaszt. Az állomásfőnök szolgálatkészen kitárta az ajtót, míg a csendőr kisietett az állomás elé, hogy átvegye Sissy és a gróf lovát. Holnap reggelig a posta- és csendőrállomás istállójába kerülnek. - Kérem, gondoskodjon élelemről és vízről a lovak számára - szólt a csendőr után még Andrássy. - Természetesen, gróf úr - felelte a csendőr. - Jó utat kívánunk, felség! Sissy és Andrássy Gyula leült a szűk, kényelmetlen kis szakaszban. Az állomásfőnök kezét a sapkájához érintve szalutált, és jelt adott az indulásra. A vonat prüszkölve indult el, Isaszeg állomása és a kis falucska eltűntek a sötétségben. - Hát ez nem éppen az udvari vonat - jegyezte meg Andrássy bocsánatkérően. - De ezzel jutunk el a leghamarabb és legbiztosabban Pestre. Az éjszakai visszalovaglást már nem szívesen kockáztattam volna meg. Egy rövidke pillanatra Sissy maga előtt látta, ahogy 110 111 a csillagos égbolt ezüstös fényében két magányos, hallgatag lovas vágtat nagy egyetértésben Pest felé... Nem, ezt a gondolatot nem akarta végiggondolni. Elhessegette magától az édes képet, és Andrássy az

olajlámpás halovány fényénél is meglátta, ahogy Sissy vonásai megkeményedtek. - Jobb is, hogy így történt - mondta. - így legalább megmaradok... kőszobornak. - Nem, nem - tiltakozott a gróf hevesen. - Ön nincsen kőből, ön igazi hús-vér asszony, mint ahogy én férfi vagyok, aki már alig tud uralkodni az érzelmein! A mozdony éleset füttyentett, a vonat csikorogva fékezett, majd megállt. - Pécel! - kiáltotta egy nyers hang, amelynek tulajdonosa végiglépkedett a vonat mellett. - Pécel! Valaki kiszállt. A vonat néhány perc múlva pöfögve újraindult. - Pestig már csak egy állomás van, Rákoscsaba magyarázta Andrássy, azután megérkezünk a Keleti pályaudvarra. - És ezzel vége is a kalandnak - Sissy hangja megkönnyebbülten csengett. - Csak nem fájlalja, grófnő? - Nem - felelte Sissy némi gondolkodás után. - De azért egyszer még szeretnék végiglovagolni ezen az útvonalon... nappal. És a csárdát is szívesen megnézném. - Olyankor egészen józan, és semmi romantika nincs benne. De természetesen a grófnő rendelkezésére állok. - Nem - utasította vissza Sissy az ajánlatot. Egyedül fogok ezen az úton végiglovagolni . . . A férfi megbántva hallgatott, csak lassan értette meg, hogy Sissy meg akar őrizni magában egy emléket. Ez az este talán sokkal többet jelentett számára, mintsem a férfi gondolhatta volna. Hallgatva ültek egymással szemben a síneken tovagördülő vagon gyenge fényében, és mind a ketten elmerültek a gondolataikban. Andrássy lassan felfogta, hogy ezen az asszonyon soha nem fog uralkodni. Ez számára teljesen új élmény, új tapasztalat volt. Férfiúi büszkesége, amely ellenállhatatlannak és mindenhatónak képzelte magát, berzenkedett e felismerés ellen. Intelligenciája, esze azonban figyelmeztette, nehogy meggondolatlan lépéseket tegyen. Most azonban még ott volt közöttük az a megnevezhetetlen, furcsa érzés, az összetartozás izgalmas feszültsége. Andrássy sej-

tette, hogy az asszony közelében most már mindig ezt fogja érezni, ahányszor csak találkoznak. Végtelenül gyöngéd pillantással figyelte vékony, kislányos alakját Milyen szívesen tépné el azokat a kötelékeket, amelyek az asszonyt, és őt is láthatatlanul, de erősen fogva tartják! A gróf hirtelen előrehajolt, és Sissy érezte, amint égetően forró ajka csókot lehelt a kezére. És amikor á férfi felemelte a fejét, Sissy úgy látta, könnyek csillognak a szemében. - Ennyire fáj? - kérdezte halkan, és végigsimított kezével a haján. Csaknem anyai mozdulat volt ez. - Jobban, mintsem sejthetné - felelte a férfi. Ezentúl örökre az ön hű lovagja leszek, amennyiben nem taszít el magától. - Hogyan is tehetnék olyat, Andrássy? - suttogta Sissy, és gyengéd pillantással mondott köszönetet. A vonat begördült a Keleti pályaudvarra. A gróf odakísérte Sissyt a bérkocsiállomásra, felébresztette édes álmaiból az egyik bakon ülő kocsist, és megadta a Kochmeister-villa címét. Pest-Buda utcáin még élénk volt a forgalom, de senki sem figyelt fel erre a kocsira. A villa ablakai messziről világítottak már. Amikor a 112 113 kocsis egy hangos kiáltással megállította a lovait, a kapuban máris megjelent az aggódó Ferenczy Ida. - Hála istennek! - kiáltott fel. - Csak nem történt valami baj? És hol vannak a lovak? - Nem történt semmi - állapította meg a gróf némi éllel. - Egészen sértetlenül hozom vissza Hohenembs grófnőt, és holnap reggelre a lovak újra fent lesznek a budai vár istállójában. Magam fogok erről gondoskodni. A hölgyeknek nyugodalmas jó éjszakát kívá nok! A kertkapuban még egyszer kezet csókolt Sissynek, és mielőtt beszállt volna a kocsiba, még hátranézett, figyelte, amíg az asszony eltűnt a ház kapuja mögött. - Az út beszáll? - kérdezte a kocsis kicsit türelmetlenül, felriasztva Andrássyt a gondolataiból. - Igen, természetesen - felelte a gróf, és csendes sóhajjal beszállt. Lassacskán indultak el, és Andrássy még egyszer visszanézett a villára. De azt nem láthatta, hogy a függöny mögül egy szempár figyeli lopva, míg a kocsi eltűnt a sötétségben.

8. Bad Ischlben 1866 augusztusában a császár már kinevezte Beustot külügyminiszterré, és a szászországi férfiú készen is állt arra, hogy ősszel átvegye az ügyeket. Franzl Sissy többszöri éles felszólítása és sürgetése ellenére sem tudta magát elhatározni arra, hogy Andrássyt nevezze ki. Sőt az, hogy Sissy ennyire latba vetette a gróf miatt a befolyását, inkább gyanakvóvá tette, mert úgy érezte, mégiscsak jogosak azok a következtetések, amelyeket a hozzá beérkezett jelentésekből levont. Amikor Sissy és a császár újra viszontlátta egymást, Sissy valósággal megijedt attól, mennyire megváltozott a férje. - Nagyon rosszul nézel ki, kedvesem - jegyezte meg részvéttel. - Mi baj van? Csak nem vagy beteg? - Nem csoda, mindazok után, amik itt történtek mondta a császár kicsit szemrehányóan. - A poroszok, az olaszok, a magyarok és még te is! - Én? Hogyhogy én? - csodálkozott Sissy. A császár a karjaiba vette feleségét. Sissy már várta a csókját, de a férfi csak komolyan a szemébe nézett, mintha szeretett volna lelke mélyére bepillantani. - Franzl, mi van veled? - kérdezte Sissy csodálkozva, de állta férje kutató pillantását. Egyenesen visszanézett a férfi szürkéskék szemébe, amelyből néha bizony keménységet és könyörtelenséget is ki tudott olvasni. Az a pillantás, amely most Sissyn nyugodott, kétséggel és fájdalommal volt teli. Amikor Sissy, őzbarna szemével, ártatlanul viszonozta ezt a pillantást, a császár csak megrázta a fejét. - Nem - mormogta - nem lehet igaz . . . Nem tudhat így hazudni a szemed. Az én Sissym nem hazudhat! - De Franzl . . . Miért hazudna a szemem? Mi zajlik benned, drágám? Gyere, mondd el nekem, mi baj van! A császár sóhajtott egy nagyot, és karjai elengedték Sissyt. Fájdalmasan fordult el tőle. - Éppen ezekben az oly nehéz időkben lett volna szükségem a te erkölcsi támogatásodra, úgy, mint egy falat kenyérre - magyarázta a császár. - Te azonban nemhogy megkönnyítetted volna a dolgomat azzal, hogy mellettem állsz, hanem még meg is nehezítetted.

- De Franzl! Nem értelek! Hát nem teénted dolgoztam Magyarországon? Nem én mutattam meg neked az utat, hogy hogyan lábalhatnánk ki ebből a válságból? Nem a te érdekedben korteskedtem a magyar népnél, a mágnásoknál és mindenekelőtt Andrássy grófnál? 114 115 - Igen, mindenekelőtt Andrássy! - kiáltott fel a császár keserűen, és izgatottan fordult újra a felesége felé. A császár pillantásában szemrehányás volt: ez végre rányitotta Sissy szemét arra, hogy milyen lelkiállapotban van a férje, és ez többet mondott neki, mint amit ezer szóval kifejezhetett volna. Ebben a pillantásában férje minden kétsége, minden lelki fájdalma benne volt, de mindenekelőtt végtelen és kimondhatatlan szerelme is, amelyet felesége iránt érzett, és amelyet nem is lehetett szavakba foglalni. A nagyvilági gróffal ellentétben a császárnak nem volt ehhez tehetsége. - Ó, Franzl! - kiáltott fel Sissy, és férje karjába vetette magát. Most az ő két karja ölelte, szorította magához Franzlt. - Kételkedtél bennem! Hogyan is tehetted ! ? Most, hogy újra férje karjában volt, az ő kétségeit és titkos, kimondatlan sóvárgásait is mintha forgószél fújta volna el. - De hiszen én szeretlek téged! - kiáltott fel szíve mélyéből fakadóan. - Csak téged! Te kedves, buta férjerri! Most nagyon, de nagyon haragudnom kellene rád, de ez sajnos egyáltalán nem sikerül... Ekkor Sissy gyengéd szenvedéllyel megcsókolta férjét. - Sissy - sóhajtott Franzl. - Nem is tudod, hogy milyen sokat jelentesz nekem! Te adod nekem az erőt, a kitartást ahhoz, hogy mindazt kibírjam, ami az utóbbi időben rám szakadt. Ha te nem lennél, nem is lenne értelme az egésznek... Te vagy az életem, az asszonyom, a gyermekeim anyja! Ezt soha nem szabad elfelejtened! Sissy mélyen megrendült a férje szavaiból áradó szenvedélytől és kómolyságtól. Egy újabb csókkál zárta le a férfi ajkát. De még mialatt élvezte felesége

ajkának csodálatos izét, Franzlnak újra eszébe jutott Andrássy. Vajon mennyire volt tiszta Sissy lelkiismerete? Nem volt a kísértés mégis túl nagy? És vajon nem ugyanolyan nagy-e még mindig? - Andrássy . . . - suttogta még mindig kínzó kétségek között, amelyek ugyanúgy még uralták a lelkét, mint az imént - mit jelent neked Andrássy? Sissy kibontakozott a karjából, elfordult Franzltól, és kibámult az ischli császárvilla előtti szökőkútra. A napsugár ezerszeresen csillogott és verődött vissza minden vízcseppről. Mintha megbűvölték volna, bámult Sissy erre a képre, és a vízcsobogás volt egy hosszú, félelemmel teli percig az egyetlen zaj, amely a császár szobájában hallatszott. - Sissy - figyelmeztette Franzl. - Felelj nekem. Mit jelent ő neked? Egy hirtelen mozdulattal Sissy megint visszafordult férjéhez. Arcán tiszta és határozott kifejezés ült: - A gróf közölte, hogy örökre a lovagom lesz! - A lovagod? - kérdezte vissza Franzl. Sissy bólintott, és újra csak állta férje vizsgálódó pillantását. A császár ajkán még tétova, de megkönnyebbült mosoly jelent meg. - A gróf még a régi nemesség tagja-mondta Franzl. - Ennélfogva nagyon is jól tudja, hogy ez mit jelent. És feltételezem, hogy te is tudod! - Igen - bólintott Sissy halálosan komolyan. - Ez egy szerelmi vallomás, de ugyanakkor egy ígéret is. Ígéret arra, hogy soha még csak meg sem fog érinteni, hacsak nem akarom én magam is. Ezenkívül az én jó híremet és erényemet bárkivel szemben és bármilyen körülmények között szavakkal és fegyverrel is védelmezni fogja. - És te elfogadtad lovagodnak? 116 117 - A te beleegyezésedet feltételezve igen. Franzl összeráncolta a homlokát. - Én ezt a férfit rendkívül becsületesnek tartom mormogta. - Nem fogja az adott szavát megszegni. Mert különben... - Ilyesmire nem is szabad gondolnod, Franzl. És az én viselkedésem semmit nem fog változni. Azt nem tilthatom meg neki, hogy szeressen. De én csak te-

hozzád tartozom, Franzl! Teljes szívemből és lelkemből! - Szükségem van rád - suttogta a császár felesége fülébe. - Nem is tudod, milyen rettenetesen hiányzol, amikor nem vagy itt velem! És micsoda gondok és kétségek kínoztak, amióta megtudtam, hogy te és Andrássy . . . - Franzl! Soha nem történt semmi kettőnk között, és nem is fog soha! - De a mama. . . jelentéseket kapott Pest-Budáról. . egy ízben az ő társaságában voltál éjfélig, és csak azután tértetek vissza a villába. vitt téged haza! - Ez igaz. Együtt kilovagoltunk, és megmutatott nekem Pest közelében egy kis csárdát. Más nem történt. Elszaladt az idő, késő lett, és ezért vonattal tértünk vissza, a lovakat másnap hozták utánunk. - A mama ezt már félrelépésnek nevezi, és semmiféle megértést nem mutat. - Igen, ezt gondoltam. De én már felnőtt vagyok, Franzl, és most már valóban nem tűröm tovább, hogy anyád pórázon vezessen! - Újra elfordult, és kibámult az ablakon, le a szökőkútra. A főhercegnő képes és megint alaposan elrontja a viszontlátás örömét... - Jó lenne, ha ezt végre tisztáznád vele, Franzl közölte még határozott hangon az asszony. - Igen, megpróbálom - bólintott Franzl gondterhelten. - De nem lesz könnyű. Amióta ezt a hírt 118 meghallotta, jóformán nem is lehet előtte kiejteni a nevedet. - Gondoltam. De az én lelkiismeretem tiszta. Semmit nem vethet a szememre! Egyébként pedig azt gondol, amit csak akar. Az a fontos, hogy te ne neki híggyél, hanem nekem, és bízzál bennem, Franzl. - Igen, így lesz, angyalom - közölte Franzl gyengéden. - Andrássy nem állhat közénk. Senki sem állhat közénk! Csak egyetlen kívánságom van még: jó lenne, ha kicsit több időnk lehetne egymás számára, és hogy most már maradj itthon mellettem. - Az tényleg nagyon szép lenne - bólintott Sissy. - De hiszen csak rajtad múlik! A világ legboldogabb emberévé tennél, és a szóbeszédet is elhallgattatnánk. Hadd lássa az egész világ, hogy mi egymáshoz tar-

tozunk, és kiállunk egymás mellett, Sissy! Mi ketten vagyunk egy pár, és nem te meg Andrássy! - Tudod, hogy most szinte sajnálom őt? - vallotta be Sissy. Franzlnak felragyogott az arca. - Én is - mosolyodott el - de hát ezen nem segíthetünk. Egyébként pedig határozottan hasznos lehet, hogy ennyire vonzódik hozzád. - Pfuj, Franzl! Most éppen úgy gondolkozol, mint ő! Miféle emberek vagytok ti, politikusok? i Azonnal csak arra tudtok gondolni, ki milyen hasznos lehet a céljaitok érdekében? Így aztán az emberek idegen érdekek eszközeivé válnak. - Ezek az érdekek Ausztria és a Habsburgok érdekei, angyalom.! - Ez is csak politika, semmi más! Andrássy úgy hívja: a magyar haza érdekei: És érte hullákon is keresztülgázolna. - Ezt már meg is tette - mondta Franzl komolyan. Már bebizonyította, hogy képes rá, ő, a "szép akasztott". 119 - Tudom - bólintott Sissy. - De te, te talán más vagy ebben a vonatkozásban? Nem is tudtok már máshogy gondolkodni, ti nagy hazafiak? De én láttam, micsoda kínszenvedés és nyomorúság van a hadikórházakban, ott voltam, amikor egy sebesültnek amputálni kellett a lábát, a kezét fogtam, mialatt a szerencsétlen üvöltött a fájdalomtól! Ő is éppúgy anya fia volt, mint ahogy én is az vagyok. Folyton Rudinkra kellett gondolnom, Franzl! Vajon nekünk hogy esne, ha ő is a harctérre menne... - De hát, Sissym - szakította félbe Franzl - mi sem élünk kevésbé veszélyesen! Nézd csak meg Európa koronás főinek a történetét... Csupa gyilkosság és merénylet. Egyikünk sem lehet igazán biztonságban... Hiába van az őrség, a titkosrendőrség, amit te annyira nem kedvelsz. - Igen, tényleg utálom az őröket és a titkosrendőröket. Miattuk érzem magamat úgy, mint egy fogoly. - De sajnos szükségesek, hogy védelmezzenek téged meg engem is. Tudod, hogy minden időkben vannak veszélyes emberek. Tudod, hogy még mindig itt van a

nyakamon a sebhely, amit attól a férfitól kaptam, aki a bécsi bástyafalon le akart szúrni. Ráadásul ő is a te szeretett magyarjaid egyike volt! - Igen, tudom. Ez még akkor történt, amikor nem voltam a feleséged - felelte Sissy. - De majd ha Andrássy lesz Magyarországon a helytartónk, akkor nem kell majd félned az alattvalóidtól! - Talán nem. Egyébként nemsokára jön Ischlbe, mert van némi megbeszélnivalónk. Az Ischlben töltött napok, a császár szabadsága alatt is zajlott tovább a világpolitika, így hát ez a szabadság is sok-sok munkát adott. Rövid szünetet általában csak Franzl születésnapja jelentett, augusztus 18-a. De idén még erre a napra is jutott hivatalos megbeszélés, mégpedig éppen Andrássyval. - Takarékoskodnunk kell - közölte Franzl a gróffal - eladom a fél istállómat és még egy csomó más dolgot! A poroszoknak fizetendő hadisarc nagyon nagy összeg. Idén nem lesz nagy ünnepség a születésnapomon, csak takaréklángon ünneplünk. Azt hiszem, ezzel Magyarországon is egyetértenek, még ha nem is örülnek neki, mint ahogy a birodalom más részén sem. - A nép megérti - felelte Andrássy. - Én is megteszek majd mindent, ami módomban áll. - Még a feleségemmel is meg kell értetnem, sajnos mondta Franzl komolyaú. - Ugyanis arról mesélt nekem, hogy amikor az ön társaságában tett lovas kirándulás után néhány nap múlva Festetics grófnővel lovagolt végig ugyanazon az úton, még egy kicsit messzebbre is eljutott, egészen Gödöllőig. Az ottani kastély, amely már szinte romokban hever, különösen megtetszett neki. De sajnos most nem engedhetjük meg magunknak, hogy megvegyük. Andrássy máris hegyezte a fülét. - A gödöllői kastély, felség? A Grassalkovich hercegeké volt, de a család kihalt, és úgy tűnik, az örökösöket nemigen érdekli a kastély. - Bárhogy van is, most szóba sem jöhet a vétel. Egyébként pedig alaptalanok az aggályai és fenntartásai Beusttal szemben. Sőt, ellenkezőleg, igazi szövetségest nyert a személyében. Belcredi, aki egészen anyám politikáját képviselte, visszavonult. Beust

azonban, és erre szeretném önt felkészíteni, nemsokára találkozni kíván önnel. És azt hiszem, önnek igaza van, ami Magyarországot illeti. - Tehát egyenlő elbánás? - kiáltott fel Aúdrássy lelkesedve. 120 121 - Kiegyezés - bólintott Franzl. - Igen, Andrássy. Ön a feleségemben olyan valakire tett szert, aki igazán meggyőzően érvelt önök mellett! A kiegyezés egy öt főbb pontból álló államközi szerződés lett, amely a Habsburg-birodalmat kettős monarchiává alakította át. Magyarország így félig-meddig önálló királysággá vált, ugyanakkor élvezte a gazdaságilag fejlettebb osztrák tartományokkal a gyümölcsöző és sok kötöttségtől mentes együttműködést. 9. A koronázás 1867. június 8-ájának éjszakáján tizenegy óra tájban Sissy fáradtan, de boldogan feküdt budai várbeli palotájában, lakosztálya gyönyörű mennyezetes ágyában. Gondolataiban még egyszer végigélte ennek a nevezetes napnak minden eseményét. Egy cseppet sem volt álmos, inkább nagyon is éber. Csak a palotaőrök folyosói léptei zavarták meg néha gondolatait. Micsoda nap volt ez! Kora reggel, hét órakor indult el a koronázási űnnepi menet a várból. Rengeteg ember gyűlt össze az utcákon, mindenhol girlandokkal és diadalívekkel díszítették fel a házakat és az utakat. Átláthatatlan tömeg hullámzott mindenfelé. És az ünnepélyes knronázás maga! És Andrássy... Hiszen ő volt az, aki, mint a nádor helyettese, a hercegprímással együtt megkoronázta a most már magyar uralkodópárt. Franzlnak a fejére tették a koronát, neki pedig ősi szokás szerint a válla fölé tartották: ezzel koronázta ő, éppen ő magyar királynévá! Könny szökött akkor a szemébe, alig tudott uralkodni magán. Azután Sissy a Lloyd palota ablakából nézhette Franzlt, ahogy fellépett az emelvényre, hogy esküt tegyen, majd fellovagolt az ország összes megyéjének földjéből összehordott koronázási dombra, és kardjával a négy égtáj felé suhintva megesküdött, hogy minden ellenségtől megvédi országát.

Most már nem szorította és nyomta sehol a nehéz koronázási ünnepi ruha, rég lerakhatta a hosszú uszályt is, amelyet számtalan kis apród vitt utána. Bársonyba és selyembe öltözve, fején drága gyémántkoronával: így állt a Lloyd palota magas ablakai mögött, és figyelte az ünnep ceremónia folytatását. Eközben állandóan a pompás öltözetű, karcsú, magas nádorhelyettesre kellett gondolnia... És az a szent pillanat, amikor őt, Sissyt is megkoronázták, nem volt-e egyben más értelemben is koronázás? A kettejük titkos szövetségének megkoronázása? Ez a szövetség alapjában véve Magyarországért köttetett. De ahhoz, hogy jól sikerüljön, szükség volt arra a rokonszenvre, amely őket kettejüket egymáshoz fűzte. Ó, micsoda csodálatos nap volt! Bármilyen nehéz és megerőltető, Sissy títkon azt kívánta, bár soha ne érne véget. Előtte már napokig próbálták a ceremóniát újra meg újra, hogy a koronázás napján minden simán menjen. De amikor a valóságban odáig jutottak - a tömeg éljenzett, az orgona zúgott, az üdvözlések az eget ostromolták - mégis minden újdonságnak tűnt, és Sissy zavarba jött. Ráadásul szegény Franzlnak is nehézségei támadtak az almásderesével. Ki tudja, mi történhetett volna, ha nem olyan jó lovas! Most azonban már elmúlt a nagy nap, az órák elrepültek, minden jól sikerült, és ami megmaradt neki, Franzlnak és annak a sok embernek, akik csak emiatt jöttek el Pest-Budára- ami megmaradt, az már 122 123 csak emlék volt. Valójában most lett csak igazán Magyarország királynéja. Egy szorgalmas nép és egy gyönyörű szép ország anyja, amely ország már első látogatásakor nyílt rokonszenvvel fogadta. Sissy tudta, hogy Franzl nem képes ugyanazt érezni a magyarok iránt, mint ő. Hiszen neki ez az ország a vérbe fojtott forradalmat is jelentette, és az ellene elkövetett merényletet. Gondolatai újra Andrássyhoz tértek vissza. Vajon árulás volt-e ez Franzllal szembeh, hogy újra meg újra őrá kellett gondolnia? De hát hogyan is lehetett volna másra gondolni egy ilyen nap után, mint a mai volt. . . Az őrség kihúzta magát, tisztelgett a fegyverével, és

mereven bámult előre a levegőbe, amikor Magyarország néhány órával ezelőtt megkoronázott királya elhaladt előttük. Sissy, vagyis a királyné hálószobája felé igyekezett. Ahogy Sissy, ő sem tudott elaludni. A lármás ünneplő tömeg, a sok beszéd után egyedül érezte magát, és Sissy után vágyódott. Milyen meghatóan gyönyörű volt ünnepi ruhájában! Mint valami csodálatosan becsomagolt virág... És hogy elpirult, amikor Andrássy gróf.. . hm. . . ez az Andrássy! . Csak tudnám, hogy ma e miatt a merész férfiú vagy a lovam miatt bosszankodtam-e többet, töprengett Franzl. Időnként határozottan veszélyesebbnek tűnt számára a gróf. . . És ez is egyik oka volt annak, amiért Franzl ezen a késői órán úgy döntött, hogy Sissy emlékezetébe idézi a férjét... Franzl rápillantott a Sissy ajtaja előtt mozdulatlanul posztoló őrre, és halkan kopogott. Bentről semmi válasz nem érkezett, erre óvatosan lenyomta a kilincset. A keskeny résen keresztül az éjjeli kis lámpás által éppen hogy csak megvilágított hálószoba inkább pompás, mint barátságos bútorait látta. - Sissy, alszol már? - Ó, Franzl!? - hallatszott a válasz. - Igen - felelte Franzl örömmel, gyorsan beosont az ajtón, és bezárta maga mögött. - Na gyere, te koronás fő - suttogta Sissy. - Úgyis olyan egyedül éreztem már magam! - Hát még én! Ennyi rengeteg ember között is oly egyedül voltunk. Egyetlen percünk sem volt egymás számára, angyalom! Legalább éjszaka pótoljuk be! És amikor boldogan ott feküdtek egymás oldalán, és Sissy a férje mellkasához simult, ahol oly biztonságban érezte magát, mint sehol máshol a világon, Andrássy már csak egy árnyalak, egy árnykép volt, amelynek meg kellett hátrálnia a boldogító valóság elől. De Franzlnak mégis ő jutott újra az eszébe. - Kire gondoltál, mielőtt jöttem? Mondd meg őszintén, Andrássyra vagy rám? - Csak nem kihallgatás lesz, Franzl? - Tudni akarom - volt a válasz. - Mindkettőtökre gondoltam - felelte Sissy őszintén. - Igen... - dörmögte Franzl. Ettől a gróftól nem

fogok egykönnyen szabadulni, gondolta. Mindenütt ott lesz, ahol mi vagyunk, még Ischlben is, pedig az mindig utolsó menedékem volt. Minél magasabb hivatalt tölt be ez a magyar gróf, annál nyilvánvalóbb és kézenfekvőbb lesz a jelenléte bárhol. Igen, nemcsak nyilvánvaló lesz, hanem gyakran szükséges is. Mert nélküle - és ebben Sissynek, azt hiszem, teljesen igaza van - Magyarországon nem fog semmi jól menni. Nélküle és Deák nélkül. Így hát nem marad más hátra, le kell nyelnem ezt a békát. Franzl felsóhajtott, és hátradőlt a párnák közé. Igen, 124 125 ezzel az Andrássy lovaggal számolnia kell a jövőben, mert mindenféle meglepetés érheti. Ez már másnap reggel bebizonyosodott. A kora reggeli nap meleg fényében fürdette a budai várat, amelynek lábainál szélesen és méltóságteljesen hömpölygött a kék Duna. A nyári nap még Sissy öltözőszobájának magas ablakán is bemosolygott, és barátságosan figyelte a szép királynét, amint éppen komornái segítségével öltözködött. Erőteljesen kopogtak az ajtón most. Az egyik komorna kiment, hogy megkérdezze, mi történt. - A kamarás egy delegációt akar bejelenteni, amelynek élén Andrássy gróf áll - jött vissza a meglepő hírrel. - De hiszen ilyen delegáció nem is szerepel a mai protokollon, ha jól tudom - csodálkozott Sissy. Alighogy ezt kimondta, újabb kamarás jelent meg, ezúttal a császár megbízásából. Franzl kéri, lehetőleg gyorsan fejezze be az öltözést, és jelenjen meg a díszteremben. A gróf valamilyen meglepetést szervezett a koronázás alkalmából: úgy tűnt, a nemzet koronázási ajándékáról lesz szó. Nemsokára kiderült, hogy Franzlnak sem volt fogalma arról, milyen meglepetésről van szó. És hogy Sissy még egy kis időt nyerjen, a császár pezsgőt hordatott körbe a díszteremben, amitől természetesen az urak hangulata csak még magasabbra emelkedett. Sissy és Franzl nemsokára ott állt már izgatottan a nagyterem magas szárnyas ajtói mögött. A teremben a delegáció szépen felsorakozott, a lakájok kinyitották az ajtókat, a felségek egymás oldalán bevonultak. Sissy

sugárzóan szép volt és várakozásteljesen mosolygott. Franzlon azonban látszott, hogy nem aludta ki magát. Homlokát ráncolva nézte a rendkívül elegánsan felöltözött nádorhelyettest, aki azonban csak királynéját 126 figyelte, és máris térdet hajtott előtte. Igen, ez a fiú szégyentelenül bámulta Sissyt... Ekkor azonban Andrássy odalépett a király elé, és átadott neki egy iratot. - A király pár számára - kezdte magyarázni Andrássy rekedten - az egész magyar nemzet nevében! Éljen! - Éljen! - kiáltottak fel a delegáció tagjai is lelkesen. Az egész terem visszhangzott az újra meg újra felharsanó önfeledt éljenzéstől. - De hiszen ez... - csodálkozott Franzl. . . . a gödöllői kastély birtoklevele - fejezte be a mondatot Andrássy gróf vidám mosollyal. - A hálás magyar nemzet ajándékozza felségednek. - Ó, hát ez csodálatos! - Sissy hangosan felkiáltott örömében, és Franzl dühösen vette észre, hogy felesége legszívesebben a gróf nyakába ugrott volna. - Lehetetlen elfogadnunk - közölte szárazon. Túlságosan értékes ez az ajándék! A magyar adófizetők pénzén vették meg a Grassalkowich-kastélyt. - De hát, de hát. . . - Sissy szinte szóhoz sem jutott a megdöbbenéstől. - Felségednek inkább lehetetlen visszautasítania sietett Andrássy gyorsan a királyné segítségére. Magyarország vette meg, ez igaz . . . És Magyarország ajándékozza felségeteknek tiszta szívből! És egész Magyarországot sérteném meg a visszautasítással, tette hozzá Franzl gondolatban. Természetesen azonnal átlátta, hogy ezt a koronázási ajándékot elsősorban Sissy kapta, és hogy Andrássy volt az, aki ezzel a feleségének örömet akart szerezni. A ravasz ember ajándékát mint a nemzet ajándékát adta át, és így nem lehetett elutasítani. - Akkor hát köszönjük ezt a nagyvonalú ajándékotdörmögte Franzl, és kényszeredetten elmosolyodott. 127 Sissynek azonban szinte túlcsordult a szíve őrőmében:

- Magyarország rendkívül boldoggá tesz engem ezzel az ajándékkal! - kiáltott fel, és kitárta a karját, mintha az egész delegációt, sőt az egész magyar népet szerette volna átölelni. Számára ez volt a koronázás koronázása, a pont az i-n, ez a gödöllői kastély! - Kívánom, hogy a felségek sok boldog órát töltsenek el ott - mondta Andrássy gróf. 10. A tükörkép Zsófia főhercegnő gyanakodva figyelte a nagy egyetértést menye és Andrássy gróf között. Ezen a nagy egyetértésen az idő múlása sem változtatott, még évek múlva is megmaradt a kölcsönös vonzalom. Franzl anyja hiába remélte, hogy majdcsak elegük lesz egymásból. És Franzl maga? Bármilyen különös is, ő valahogy hozzászokott Andrássy jelenlétéhez, a gróffal szembeni gyanakvása elmúlt, ahogy egyre inkább megismerte őt és tevékenységét. És amikor Andrássy egy szép napon magyar miniszterelnök lett, úgy érezte, hogy a Monarchiának az a fele jó kezekben van. A birodalom két fele közti oly feszült helyzet lassan elsimult, és ehhez bizony Sissy is jelentősen hozzájárult. "Erzsébet, szeretett királynénk", ezt a jelszót nem a bécsi propagandisták találták ki, ez a magyar nép spontán és őszinte szeretete és ragaszkodása volt királynéjuk, Sissy iránt. Az udvarnál természetesen akadtak, akiknek ez csöppet sem tetszett. Egy országban nem a királynénak, hanem a királynak kell igazán népszerűnek lennie, mondták féltékenyen. Ezek voltak az úgynevezett "bécsi kamarilla", ahogy Sissy is nevezte őket, akik mindig és mindenhol rettegtek attól, hogy Sissy befolyása nő. Ennek a csoportnak a feje az anyacsászárné, Zsófia főhercegnő volt, és a még mindig szorgalmasan intrikáló Belcredi, aki kénytelen volt külügyminiszteri hivatalát átengedni Beustnak. Zsófia főhercegnő akciói időnként meglehetősen különösek voltak, és éppen ezért nem is veszélytelenek. Az egykori vidám bajor hercegkisasszonyból - hiszen ő is az volt valaha, nemcsak Sissy - időközben meglehetősen mogorva és barátságtalan matróna lett, aki Sissynek időnként rendkívül kellemetlen meglepetéseket szerzett: Sissy egy nap kislányát, Mária Valériát, aki

1868-ban, a koronázás utáni évben született, azon kapta az öltözőszobájában, hogy a tükör előtt üldögél, és nagy figyelemmel nézegeti az arcát. Ez önmagában nem lett volna különös, hiszen kicsi lányok is gyakran rendkívül hiúak. Csakhogy ezúttal nem a hiúság vezette a gyermeket a tükör elé, hanem a kíváncsiság: egy titoknak szeretett volna a nyomára jutni. Ez a titok a szolgaszemé!yzet figyelmetlen pletykája révén jutott el a gyerekszobába is, de bizonyos, hogy a főhercegnőnél kellett keresni az eredetét. - Angyalkám, mit keresel itt? - kérdezte Sissy gyöngéden, lehajolt a kislányához, és megcsókolta. Együtt néztek a tükörbe. - Nos, tetszel magadnak? Nagyon csinos kis hercegkisasszony vagy! - Nem azt figyeltem, mama - felelte a kicsi ártatlanul. - Csak azt akartam megnézni, hogy hasonlítok-e a papára. - Hát persze, angyalkám! - nevetett Sissy, karjába vette a kislányt, és csak most vette észre a fényképet, amelyet Mária Valéria kis kezecskéjében szorongatott. Rémülten és döbbenten tette vissza a kicsit a szőnyegre, mert a fénykép Andrássy grófot ábrázolta. Az ijedt szobalányok csak annyit láttak, hogy Sissy szó 128 . 129 nélkül kitépte a fotót a gyerek kezéből, és rendkívül feldúlt, falfehér arccal elrohant mellettük. - Mama! Mama! - kiáltott utána Mária Valéria, de Sissy nem hallgatott rá. Futott, csak futott, szívében a felháborodás vad vihara dúlt. Futott szobákon és folyosókon át, majd bejelentkezés nélkül, egyenesen a császár dolgozószobájába rontott be, és a megdöbbent Franzl elé levágta az íróasztalra Andrássy fényképét. - Tessék! - kiáltotta a dühtől remegve. - Mi van ezzel? - kérdezte Franzl értetlenül. - Kérlek, erről anyádat kérdezd meg! - fújt Sissy dühtől vörös arccal. - Ez mindennek a teteje! Ezt, Franzl, már igazán nem türhetjük el tőle! Sissy csak most vette észre, hogy a szobában mások is voltak, akiket kínosan érintett, hogy akaratlanul is tanúi lettek ennek a viharos jelenetnek. Franzl, aki semmit sem gyűlölt annyira, mint hogy mások előtt teregesse ki családi szennyesét, a lehető legudvaria-

sabban megkérte látogatóit, hogy távozzanak, és szárnysegédjének kiadta a parancsot, hogy egyelőre senkit se eresszen be. Azután a kezébe vette a fényképet. - Ez Andrássy gróf képe. Mi van vele? - Éppen most vettem el Mária Valériától! Ott állt a tükör előtt a képpel a kezében, és megpróbálta megállapítani, hogy vajon hasonlít-e a "papájára"! Sissy ajka és orrcimpái remegtek a felháborodástól. Ujjai között egy zsebkendőt gyűrögetett, és Franzl tudta, hogy felesége igencsak fegyelmezi magát. Mert amit itt - akarva vagy akaratlanul - kimondtak a gyermekére, az valóban a legszörnyűbb vád! -Ez. . . de hiszen ez lehetetlen-szaladt ki Franzl száján, mialatt ő maga is előbb elsápadt, majd rögtön méregbe gurult. Ki adta a gyermeknek ezt a képet? Ki ültette ezt a bogarat a fülébe? - Ezt te bogárnak nevezed, Franzl? Ez a legaljasabb és legfelháborítóbb rágalom! Az a velejéig gonosz ember, aki ezt tette, valószínűleg nem is tudja, hogy a gyermekünknek ezzel a gyanúsítgatással micsoda kárt okozott - kettőnkről nem is beszélve, Franzl! Sissy nem bírta tovább, felzokogott, és Franzl mellkasára borult. Egész testében reszketett, a könynyek megállíthatatlanul folytak végig az arcán. - Franzl, esküszöm! . . . - kiáltott fel, és kis kezét ökölbe szorította, de Franzl azonnal félbe is szakította: - Erre semmi szükség, Sissy. Nem, igazán semmi szükség! Mondd, te kire gyanakszol? - Szerintem csak anyád lehet emögött - mondta ki Sissy gondolkodás nélkül, amit sejtett. - Ugyan ki más lehetett volna, Franzl? - Sissy, ez nagyon súlyos vád! - Semmivel sem súlyosabb, mint amivel ő illetett engem! - De hiszen ez csak feltételezés még, Sissy, egyáltalán nincs bebizonyítva, hogy ő volt az! - Tudsz esetleg valami más magyarázatot adni? Még ha letagadná is, akkor sem hinnék neki, tudom, hogy mit gondol rólam! - fújt megint dühösen Sissy. Ez bizony nyílt hadüzenet volt. Franzl, aki folyton azon igyekezett, hogy a két asszony közti viszony legalább némileg és a nyilvánosság előtt elfogadható

legyen, teljesen kétségbeesett. - Nem, ezt nem szabad mondanod - tiltakozott legalábbis addig nem, míg nem tudjuk bebizonyítani. De akkor aztán... - Akkor aztán mi lesz? -kérdezte Sissy reszketve. Akkor aztán végre lemondasz arról, hogy elsősorban és mindenekelőtt az anyád fia legyél? Akkor majd végre elkezded a feleséged jogait is védelmezni? Még anyád ellenében is? 130 131 Franzl szomorúan bólintott. - Szeretnék a gyerekkel beszélni - közölte aztán. - Nem - tiltakozott Sissy- ehhez túl ügyetlen vagy. Ezt engedd át nekem. Majd én kiszedem belőle, bízhatsz bennem: Mária Valéria mindent el fog nekem mondani, és nem lesznek könnyek. Lehet, hogy a dolog horderejéről még fogalma sincsen. - Én is remélem, sőt majdnem biztos vagyok benne - válaszolta Franzl. - Egy olyan kislány, mint amilyen még ő is, meg sem értheti, hogy mi rejlik emögött. Sissy csak lassacskán nyugodott meg. Leült, mélyeket lélegzett, és megpróbálta a gondolatait rendezni, míg Franzl lopva a kandallópárkányon álló órára pillantott. Mert feleségének ez a váratlan megjelenése felborította egész napra gondosan beosztott idejét. - Dolgoznom kellene - figyelmeztette Sissyt óvatosan. Erre az még jobban felháborodott. - Dolgoznod? Hogy tudsz ebben a helyzetben másra gondolni? - Kénytelen vagyok - felelte a császár. - Nem tudom most szabaddá tenni magam, hiszen oly sokan várnak rám. Majd csak este. - De Franzl! - kiáltott fel Sissy dühösen. - Az összes őrült audienciakérőnek azonnal rendelkezésére állsz, és idegen emberek gondjait veszed a nyakadba! Csak a saját családodra nem marad időd! - Mi mást tehetnék? Igazán nem szívesen teszem, de ez a kötelességem! Sissy erre szótlanul felállt, hátat fordított a császárnak, és indult kifele. - Neked nem lenne most hivatalos kőtelességed,

Sissy? - érdeklődött a császár, de addigra a tapétaajtó már becsukódott Sissy mögött. Ezt az utolsó mondatát már nem is hallotta talán, de mindenesetre nem állt szándékában válaszolni rá. A császár gondterhelten csengetett szárnysegédjének. - Küldje be a következőt: Sissy visszament a lakosztályába. A szolgálatkészen eléje siető udvarhölgyeket jóformán észre sem vette. Mint egy gép, ment egyenesen az öltözőszobájába, amelyet az imént oly hirtelen hagyott el, azt remélve, hogy Mária Valéria még ott lesz. Csalódnia kellett, a gyermeket időközben magával vitte a nevelőnője. De az öltöztetőkomornák még ott álltak és várták őt. Sissy összeszedte magát, arcán komoly és kemény kifejezés jelent meg. - Ne vesztegessük többé az időt - mondta, és kihúzta magát. - Kezdhetjük, én készen vagyok! - Ezúttal túl messzire mentél, mama! A főhercegnő szerette volna, ha a dolgot nem veszik annyira komolyan. - Ugyan már, Franzl! Csak tréfa volt, semmi más! Nem tehetek róla, hogy a kicsi olyan buta, hogy a fényképpel egyenesen Sissy öltözőszobájába fut! - Buta? Ha itt valaki butaságot csinált, akkor az te voltál! Tudod egyáltalán, mit tettél? Könnyen lehet, hogy ez a dolog egész életében nyomasztani fogja a kislányt! - Micsoda marhaság! Már rég elfelejtette az egészet. - Nem, egyáltalán nem felejtette el, ellenkezőleg! Sajnos! Mária Valéria a leglehetetlenebb kérdésekkel kínoz most engem és Sissyt is. Nem is tudtuk, hogy hogyan adjunk választ. És a legrosszabb az egészben az, hogy most természetesen a nevelőnőjét is ezzel nyúzza, pedig megtiltottuk neki! - Ilyenek a gyerekek. Miért, mit gondoltál? 132 133 - Igen, mama. 6 még gyermek. Ezért nem is lehet megakadályozni, hogy az ügy kipattanjon. És ezzel Sissyt és engem is kitettél az emberek gúnyolódásának. - Vigyázott volna Sissy jobban, és ne adott volna alkalmat. . . - Semmiféle alkalmat nem adott semmire! Sissyért

tűzbe teszem a kezem. - De Andrássy... - Igen, Andrássy, mama! Ö vajon mit fog ehhez szólni? Mert természetesen neki is elmondják majd. Mit gondolsz, ő hogy fog erre reagálni? - Remélem, úgy, hogy ezentúl kitér a feleséged útjából! Ez az egyetlen lehetséges mód, ahogy reagálhat, ahogy reagálnia kell, fiam. Mert ha nem, akkor majd én fogok beszélni a fejével - a főhercegnő megpróbált energikus ellentámadást indítani. - Ezt inkább ne tedd - mondta Franzl. - A gróffal nem lehet tréfálni! Már így is attól félek, hogy jó kis bonyodalmak lesznek az ügyből. - Ugyan, miféle bonyodalmak - kérdezte a főhercegnő elbizonytalanodva. - Majd megtudod időben. - sóhajtott Franzl. ii. Gyula lovag Andrássy, aki kormányzati ügyekben gyakorta utazott Bécsbe, és ezért Döblingben villát vásárolt magának, hamarabb értesült a dologról, mintsem Franzl hitte volna. A botrány immár elkerülhetetlen volt. Andrássy maga kívánt a császárral beszélni, hogy tisztázza a dolgot. Úgy jelent meg a Burgban, mint a bosszú angyala, és nyíltan azzal fenyegetőzött, hogy mindenkit párbajra hív, aki csak egy rossz szót is merészel szólni a császár- és királynéról. De mivel Sissy anyósát nehezen hívhatta volna ki párbajra, keresett valaki mást. Mzg is találta a bűnbakot egy ügyetlen és óvatlan báró személyében, aki már maga sem volt a legfiatalabb, az anyacsászárnő köreihez tartozott és nyíltan rokonszenvezett is vele. Zsófia főhercegnő egyik kedvence volt, és Andrássy tudta, hogy a báróval együtt így a főhercegnőt is büntetni fogja. - Sikerült megtalálnom, hogy ki ennek a szemtelen rágalomnak a szerzője, felség - állította Franzlnak határozottan. - Golbruck báró az. Már oda is küldtem hozzá a szekundánsaimat! - De gróf! Ezt nem lett volna szabad! Ennek egyáltalán nem örülök... - Késő, felség, már nem visszakozhatok. A báróval fogok párbajozni. Hiszen őfelsége a császárné és a saját becsületemről van szó! . - Ami a családom becsületét illeti, abban én vagyok

az illetékes - próbálta meg Franzl a grófot csitítani. Andrássy azonban határozottan megrázta a fejét. - Felség, hiszen ő csak egy báró! Felségeddel szemben szóba sem jöhet, nem párbajképes! - Akkor - és ez a hadseregben történtek miatt amúgy is szükségesnek látszik - meg fogom tiltani a párbajozást.mint olyat! - De ez még nem történt meg, felség. Én most csak azért jöttem, hogy közöljem, mi a tervem. Remélem, hogy ezzel egyszer és mindenkorra befoghatjuk ezeknek az aljas pletykálkodóknak a száját - Csak nem akarja megölni? - Becsületbeli ügy, felség! A dolog kimenetele egyedül a sors akaratától függ. - Gróf, ön nem akárki. Ön politikai felelősséget is visel. Gondoljon a magas hivatalára! - Még egyszer mondom, felség: most már nem visszakozhatok, már mindent elrendeztünk. Éppen 134 135 magas hivatalom nem engedi, hogy ilyen gyanú ártryéka vetüljön rám. Felséged pedig tegye, amit jónak lát, hogy őfelsége a császárné becsületét helyreállítsa én a magam becsületéért is harcolok! Határozott hangon kérte, jóformán követelte az engedélyt, hogy távozhasson, és egy teljesen magába roskadt császárt hagyott ott a dolgozószobában. - Ez katasztrófa! - szaladt ki Franzl száján, amikor a szárnyas ajtó becsukódott áz indulatos gróf mögött. Párbaj Sissy miatt! És ráadásul az öreg Golbruck báróval! A gróf halomra lövi, amilyen bosszúszomjas. Hogyan segíthetnék Golbruckon? Szegény ördög már biztosan a végrendeletét írja! Az anyacsászárné lakosztályában volt csak igazán nagy az izgalom. A báró, miután Andrássy párbajsegédei felkeresték, azonnal a főhercegnőhöz futott, aki most szemrehányásokat tett önmagának, de csak a kezét tudta tördelni. - Pedig-panaszkodottabáró-egyszerűenkitaláció és hazugság, hogy én nyilvánosan azt állítottam volna. . . legfeljebb csak valami tréfás mondatot ejthettem el, hiszen mindannyian mulattunk azon a lehetőségen, hogy . . . és a főhercegnő maga is . . . - Igen, igen, báró, tudom, igaza van! Én vagyok a

hibás. Én voltam az, aki nem gondoltam bele, hogy mi lesz ebből! És most ön lett az áldozat! Ha önnek valami baja esik, sosem bocsáthatom meg magamnak! Ó, édes Istenem, mit is lehetne tenni? Hát nincsen semmilyen kiút? Nem lehetne Andrássytól bocsánatot kérni? - Őfelségének a császárnak kellene ezt a párbajt megtiltania - jegyezte meg a báró, és halvány reményt érzett, hogy ezen a módon talán megúszhatja az ügyet. - Ez az! -bólintott a főhercegnő megkönnyebbülve. - Azonnal beszélek a fiammal. Ne aggódjon, báró, az én Franzlom semmit sem tud megtagadni az anyjátóli - Remélem - sóhajtott Golbruck halkan, és letörölte homlokáról az izzadságot, amely a félelemtől ütött ki rajta. A főhercegnő egy percet sem tétovázott, határozottan beállított a császárhoz. Franzlnál megint audienciakérő volt, és már megint megzavarták a munkájában. - Úgy érzem magam, mint valami átjáróházban, mama - közölte anyjával leplezetlen méreggel. Először Sissy, aztán Andrássy és most te! És az egész csak e miatt a buta ügy miatt! Csak tudnám, mikor dolgozhatok végre megint nyugodtan? ! - Andrássy már járt itt? - kérdezte a főhercegnő elsápadva. - Így van - bólintott Franzl. - Látod, most ez a párbaj a te lelkeden szárad. Gondolom, hogy miért jöttél, de nem tudok Golbruckon segíteni. A jelenleg uralkodó társadalmi szokások szerint egyszerűen nem tilthatom meg Andrássynak, hogy megvédelmezze a becsületét, noha teljesen feleslegesnek tartom a párbajokat. De hát az ilyen túlhaladott hagyományokat nem lehet a mi társadalmi rétegünkben egyik napról a másikra megváltoztatni. Andrássy szabadgondolkodó, de ugyanakkor konzervatív is. Hogy ez a kettő hogy fér meg benne, azt nem tudom. - De én igen! - fújt Zsófia főhercegnő. - Mindig éppen olyan, amire a saját céljai érdekében szüksége van! Franzl, ő csak szerencsétlenséget hozott ránk! Nem lett volna szabad megengedned, hogy ily magasra emelkedjen! De hát ez is Sissy műve volt, akit egyszerűen elvarázsolt a cigányos fekete szemével! - Mama! Hát nem csináltál már elég bajt?! Kérlek,

egy szót se többet erről az ügyről! - Oly élesen szólt most rá a császár, ahogy anyja még sohasem hallhatta. Zsófia valósággal megdermedt, szeme megtelt könnyekkel. 136 I 137 .. - Franzl - mondta fájdalmas és ijedt hangon - hiszen én mindig jót akartam! . . . Csakhogy a dühös Franzlt ezúttal nem lehetett oly könnyen megbékíteni. Elfordult anyjától, és bár saját magának is fájt, hogy hátat fordít neki, érezte, hogy most nem szabad engednie. - Éppen elégszer figyelmeztettelek, mama - közölte halkan, de igen határozottan, miközben anyja megpróbálta a sírást visszafojtani. - De talán még ebben a bajban is lesz valami jó. Talán végre abbahagyod a Sissy elleni örökös áskálódást. - De hát szegény Golbruck! - kiáltott fel Zsófia. fő aztán nem tehet semmiről! - Ezt a saját lelkiismereteddel kell elrendezned, mama. Noha bizonyos fokig azért őt is felelősnek tartom, éppen úgy, mint mindenkit, aki buta megjegyzésekkel és homályos utalásokkal pletykát terjeszt - mondta Franzl. - Most pedig, kérlek, hagyjál magamra. Amint látod, rengeteg dolgom van. A főhercegnő felzokogott, majd szótlanul kiment. Félt a Golbruckkal való találkozástól, hiszen meg kellett neki mondania, hogy ezúttal kudarcot vallott. A párbaj meglesz, és mindenki, nem utolsósorban maga Golbruck is jól tudta, hogy mi lesz a kimenetele. Amikor belépett a lakosztályába és Golbruck meglátta a főhercegnő arckifejezését, rögtön eltűnt a szeméből a reménység utolsó sugara is. - Golbruck, kedves báró - kezdte Zsófia a legmélyebb sajnálat hangján, de a báró félbeszakította egy megadó kézmozdulattal. - Tudtam, felséges asszony - mondta fátyolos hangon. - A gróf bosszút akar állni, és én leszek az áldozat. - Ó, Golbruck, szegény báró! Milyen szerencse, hogy nincs se felesége, se gyermeke, és mindig agg138 legényként élt - csúszott ki a főhercegnő száján

meggondolatlanul. - Egyelőre még élek - mondta a báró élesen. - És a fennmaradó időmet ki fogom használni, lőgyakorlatokat végzek majd. Annak idején nem is voltam olyan rossz lövész! - A báró ajánlotta magát és hazament. Zsófia rettenetesen sajnálta, hogy a dolog idáig fajult, és hogy ezt nem látta előre. Egyre jobban nőtt benne a gyűlölet Sissy ellen. Hiszen végül is - legalábbis az ő véleménye szerint - Sissy volt az oka annak, hogy Golbruck és Andrássy gróf néhány óra múlva pisztollyal a kezükben állnak majd egymással szemben . . . Másnap hajnali öt órára volt kitűzve a párbaj, a helyszín a práterbeli kis kerti lak melletti rét volt. Sissy mindezt Franzltól tudta meg. sem volt kevésbé kétségbeesett, mint az anyósa. Golbruck nem jelentett neki semmit, de nagyon féltette lovagját, Andrássy grófot. - Ezt a párbajt meg kell akadályozni! -kiáltott fel. Semmi esetre sem szabad engedni, Franzl! - És mégis, hogy képzeled? Mama már beszélt velem ebben az ügyben, és most neked is csak ugyanazt mondhatom, amit neki: én nem tehetek ellene semmit! - Ez nem igaz, Franzl ! Te mint császár hatalmi szóval megakadályozhatnád - felelte Sissy félve. - Ó, kérlek, tedd meg, az én kedvemért! - Talán úgy érted, Andrássy kedvéért? - kérdezte Franzl, sötét pillantást vetve a feleségére. - Olyan sokat jelent neked, ennyire reszketsz az életéért? Erre semmi okod. Golbruck már nem fiatal, biztos, hogy nem tud olyan pontosan lőni, mint valaha. Ő nem fog találni, Andrássy viszont . . . - Ó, istenem! - Sissy az arca elé kapta a kezét. - És mindez énmiattam . . . 139 A császár odalépett mellé, és gyengéden végigsimított a zokogástól reszkető vállakon. - Nem te vagy a hibás - mondta, hogy vigasztalja. Talán ti ketten egy kicsit túlságosan könnyelműek voltatok, és a nyilvánosságra sem voltatok eléggé tekintettel. A gróf nem is próbálta leplezni irántad való hódolatát. Mindenki szeme láttára imádott téged. Hosszú távon ennek bizony semmiképpen nem lett

volna jó vége. És természetesen ez anyám szemében is szálka volt. - De hogy a kislányunkat, Mária Valériát is belerángatja, belekeveri ebbe az ügybe, az a legaljasabb dolog, amit valaha is láttam! - kiáltotta Sissy. - De hát úgy látszik, mindenki magából indul ki . . . - Mire gondolsz? Mit akarsz ezzel mondani? - Arra gondolok, hogy egyesek azt állítják, Miksa csak a féltestvéred volt, ugyanis anyádnak a reichstadti herceggel való szerelméből született! - Látom, nem tudtad megállni, hogy ezt a szemembe ne vágd - felelte Franzl mérgesen, de szomorúan is. - Most menj, kérlek, Sissy. Menj, hagyj magamra. Nem akarlak benneteket látni! A császár dühében ökölbe szorította a kezét, a halántékán kidagadtak az erek, és pillantása olyan fenyegetővé vált, hogy Sissy életében először félni kezdett tőle. - Franzl, sajnálom, ezt valóban nem kellett volna kért tőle azonnal bocsánatot. Amikor Sissy látta, hogy Franzl erre sem reagál, otthagyta a császárt, és kilépett a dolgozószobájából. Sissy lelkében vad vihar dúlt, úgy érezte, eltaszították és megalázták. Andrássy akarja az ő becsületét védeni, pedig ez tulajdonképpen Franzl dolga lenne. Persze császári rangja lehetetlenné teszi, hogy becsületbeli ügybe keveredjen, de hatalmi szavával megakadályozhatná ezt az értelmetlen párbajt. Sissy belátta, nincs más hátra, neki magának kell elmennie Andrássyhoz! Mindenáron meg kell akadályozni ezt az őrült párbajt! Ez a két ember nem lőhet egymásra! Azonnal parancsot adott, hogy fogják be a kocsiját, és az nemsokára már Döbling felé zötykölődött a belvároson keresztül. Sissy egyedül ült benne. Végre megérkeztek Andrássy villájához. Alighogy megállt a kocsi, Sissy leugrott róla, és erősen csöngetni kezdett. Andrássy csicskása, László nyitott ajtót, és rendkívül zavarba jött, amikor meglátta a bejelentés nélkül érkező igen magas rangú látogatót. - Beszélnem kell az uraddal - közölte vele Sissy. - Nincs itthon, felség - felelte a fiú; és sajnálkozva megvonta a vállát. - Nem is mondta meg, hogy hol lehet megtalálni. Három úr kíséretében indult el, akik

nem sokkal azelőtt érkeztek ide . . . - Nem mondta, hogy mikor jön haza? -nézett Sissy kutatóan és izgatottan a fiú szemébe. - Sajnálom, felség, de fogalmam sincs róla, hogy a gróf úr mikor tér haza - válaszolta László. - Legalább valamit nem tudsz arról, hogy mikortájt jöhet meg? Gondolkozzál, mert nagyon fontos, hogy azonnal beszélhessek vele! - Felség, oly szívesen segítenék, de tényleg nem tudok tanácsot adni - mondta neki a fiú. - Csak egy dolgot tudok: az urak rendkívül komoly ábrázattál távoztak! Bizonyára valami súlyos ügyről van szó... - Én is ettől félek. .. - sóhajtott Sissy halkan. 12. A párbajozók A gróf eközben egy orvos barátja lakásában találkozott a párbajsegédeivel. Az orvost is meg akarták kérni, 140 141 hogy legyen ott a párbajnál, hiszen ez kötelező volt. A párbajsegédek éppen Golbruck bárótól tértek vissza, akinek átadták Andrássy kihívását. - Elfogadta? - kérdezte tőlük Andrássy. - Igen. Nagyon sápadt volt, de tartotta magát. - Tehát pisztollyal lesz, kétszeri lövésváltással, negyven lépés távolságról? - Igen, pontosan. - Nos, a távolság ahhoz éppen elég nagy, hogy engem ne fenyegessen veszély - töprengett el a gróf. A kétszeri lövésváltás mindenképpen találatot fog jelenteni. Én nem akarom megölni, de kénytelen vagyok példát statuálni, hogy az ilyen pletykálkodó rémhírterjesztőknek örökre befogjuk a száját. Mindenesetre megemlegeti az esetet! Ebben Golbruck biztos lehet. - Csak nem akarja szegény öreget nyomorékká lőni? - kérdezte az egyik párbajsegéd ijedten. - Csak saját. magának köszönheti, ha így lesz mondta Andrássy sötét tekintettel. - Negyven lépésről a szíve közepét is eltalálnám, de az túl egyszerű megoldás lenne ennek a mocskosszájúnak. Ha csak megnyomorítom, élete végéig emlékezni fog rám, és arra, hogy féken tartsa a nyelvét! - És ha valami nem egészen úgy történik, ahogy kiszámította? - aggályoskodott az orvos. - Gondoljon

a lelkiismeretére is; gróf. - De hiszen neki sincsen! Megsérti a királynénkat és engem ilyen utálatos gyanúsítgatásokkal! Nem, ezt egyszerűen nem tűrhetem! Már csak őfelségére való tekintettel sem! - És mit mondott a király? - Neki meg van kötve a keze. természetesen nem párbajozhat egy báróval! - De viszont felségsértés címén bebörtönözhetné mondta a doktor elgondolkodva. - Ennyit legalább megérdemelne. - Csakhogy akkor vádat kellene emelni a báró ellen, ami azt is jelentené, hogy az egész ügyet a nyilvánosság elé kell tárni. Nem, ez a párbaj az egyetlen módja annak, hogy az ügyet gyorsan, ha nem is fájdalommentesen lezárjuk. - A párbajt sem lehet majd eltitkolni. - Golbruck egész biztosan nem veri nagydobra az ügyet. Ez a küzdelem elég szégyenteljesen fog végződni számára. - De a királyné! Ő vajon egyetért-e ezzel a párbajjal? - Tőlem semmit nem tudott meg, és nem is fog megtudni. De bizonyára tudja már a királytól. Nos, nekem sem a király, sem a királyné nem tilthatja meg, hogy kiálljak verekedni a becsületemért. Egyedül én tudom, mit kell tennem - és az is fog történni. Holnap hajnalban, ötkor a kerti laknál! Kérem az urakat, legyenek pontosak. Mivel a báró elfogadta a kihívást, most már csak valami csoda akadályozhatta volna meg ezt a párbajt. Hogy ez a csoda hogyan fog bekövetkezni, az meglehetősen homályos volt még a báró előtt. A párbaj alól kivonhatta volna még magát úgy is, ha elmenekül, de tudta, elképzelhetetlen, hogy ne jelenjen meg. Nemcsak őt magát, hanem az összes ősét is bemocskolta volna egy ilyen gyávaság. Miután most már a császár részéről sem volt várható semmiféle beavatkozás, a báró nekiült és megírta a végrendeletét. Azután elővette á szekrényből régi hadseregbeli pisztolyát, keresett és végül talált is némi töltényt is hozzá, lement a háza kertjébe, és nekiállt célba lőni. Nem volt formában, és kedve 142 143

sem volt az egészhez: Valahányszor a lövések zajától felriadt verebek röptét követve felnézett a kék égre, mindig újra az jutott eszébe, lehetséges, hogy már csak néhány órát fog élni. Mindennel leszámolt, veszélyes apátia kerítette hatalmába. - Úgyis minden mindegy - dörmögte, amikor újra hibázott. - Puffantson csak le, úgysincs már mit várnom az élettől. Ha megkímél, biztos hogy kegyvesztett leszek a császárnál és a császárnénál is. Éreztetni fogják velem, és jogosan, hogy nem tudtam tartani a szám. Akkor talán már Andrássy golyója a jobb megoldás! Legalább ettől és még sok minden mástól is megkímélhetem magam! Aztán hirtelen azt mondta magának, hogy azért a gróf se ússza meg egészen sebesülés nélkül! Nagy figyelemmel célzott az egyik bokor kiálló ágára, amelyik a kerítés fala előtt zölldelt. De ezúttal sem sikerült eltalálnia. Ettől aztán újra a minden mindegy érzése töltötte el. Mialatt gyakorolt, megjelent két barátja, akiket ő választott ki párbajsegédeinek. A báró nem vette észre, hogy megérkeztek, a két férfiú fejcsóválva és részvéttel figyelte Golbruck hiábavaló igyekezetét. - Ahogy így elnézem, a dolog úgy áll, mintha holnap egyenest a temetésére mennénk - dörmögte az egyik párbaj segéd. A másik bólintott. Golbruck éppen szünetet tartott, akkor odaléptek hozzá, és együttérzően megrázták a kezét. Eközben világosan látták, hogy a báró homlokán izzadság ütött ki. - Nem minden golyó talál, báró - mondták neki, csak hogy vigasztalják. - A második lövés után túl lesz rajta. - Igen, az égben - dörmögte erre Golbruck. Hiszen ez a célja! Ismerem ezeket a vérszomjas magyarokat! - No de báró! Fel a fejjel! Gyakoroljon csak tovább! - Éppen elfogytak a töltényeim. Már évek óta nem használtam ezt a pisztolyt, hiszen semmi okom nem volt rá. - De most van! Golbruck, öreg pajtásunkl Holnap reggelre formába kell lendülnie. Gyakoroljon még legalább két órát. Mi most elmegyünk és szerzünk még

töltényeket, de utána feküdjön le, és pihenje ki magát. - Hahaha - nevetett Golbruck kicsit görcsösen. Attól tartok, hogy a szememet sem fogom tudni lehunyni. - Hát akkor, mondjuk, imádkozzon. De az ég szerelmére, ne legyen ennyire kishitű! A báró számára egyre világosabbá vált, hogy igencsak rosszul áll a szénája. Az órák, amelyek még ebből a napból hátravoltak, ólomlábakon jártak. "Reggel, holnap hajnali ötkor, a kerti laknál" - ez dübörgött az agyában szüntelenül. Talán ezek lesznek élete utolsó órái! És miért, te bolond, miért kell meghalnod? Néhány meggondolatlan szó miatt. Ez minden bűnöd, minden vétked! Dühösen fogott újra bele a lőgyakorlatokba. És különös módon talán éppen ezért miost sokkal jobban célzott. És egyre többet talált... - Még nem haraptál a fűbe, Golbruck - mormolta magában felbátorodva. - És, Andrássy gróf, lehet, hogy holnap egészen másképp fordul a dolog, mint ahogy ön gondolja! Sissy dolgavégezetlenül tért vissza a Burgba Andrássy villájától. Izgatottan járt fel-alá, s megpróbált Festetics Máriától és Ferenczy Idától, az udvarhölgyeitől tanácsot kapni. - Ezt az értelmetlen párbajt meg kell akadályoznunk 144 145 - közölte velük. - Két emberélet forog itt kockán, és miért? Semmiért, semmiértl Ezt egyszerűen nem tűrhetjük! A két magyar hölgy igazából csak a gróf miatt aggódott, a báró tökéletesen közömbös volt számukra. De hiába: őket is a korszellemnek megfelelően nevelték. - Ez a férfiak ügye, felség - mondta Ferenczy Ida. Mi, asszonyok nem avatkozhatunk bele. . - A gróf igen kiváló vadász - próbálta meg Festetics Mária is megnyugtatni Sissyt. Sissy azonnal észrevette, hogy egyáltalán nem értik, mi zajlik benne. - Nem értitek, miről van szó? - kérdezte egyre izgatottabban. - Egész életemben szemrehányást fogok tenni magamnak, mert még ha akaratlanul is, de

mégis miattam került sor erre a párbajra! Akárkit is találjon el az a golyó! És ugyan hol van az megírva, hogy nekünk, asszonyoknak mindig mindenre csak bólogatnunk szabad? Dühösen toppantott a lábával, és újra izgatottan fel-alá futkosott. A két udvarhölgy tanácstalanul nézett egymásra. - Csak legalább tudnám, mikor és hol fognak ezek egymásra lövöldözni! - Sissy mélyet sóhajtott. - Ezt egyikük sem fogja nekünk elárulni - mondta Ida. - Ezt csak akkor fogjuk megtudni, amikor már mindenen túl lesznek. - Természetesen titokban tartják, nehogy valaki megzavarja őket, vagy netalán megakadályozza a párbajt - tette hozzá Festetics Mária. - Azt hiszem, felség, most valóban nem tehetünk mást, mint hogy várunk. - Várunk, de mire? Amíg egyiküket koporsóban nem viszik el onnan? - kiáltott Sissy. -Nem, ez egyszerűen nem fér a fejembe! Valamit tennünk kell! - De mit tehetünk, felség? - csóválta Ida a fejét. Nem tudom, mibe foghatnánk. Sissy megállt, a szőnyegre bámult. Üsszehúzott szemöldökéből látni lehetett, hogy nagyon erősen gondolkodik. Hirtelen felkapta a fejét. - Megvan! -mondta. -A grófot ugyan nem sikerült elérnem, de talán elérem a másikat. Elmegyek Golbruck báróhoz. Hol lakik? Kérem, azonnal nézzenek utána, és fogassanak is be rögtön. Festetics, maga velem jön. A grófnő tiltakozóan emelte fel a kezét. - De felség, ezt nem szabad! - mondta rémülten. Hiszen Golbruck a sértő fél! Felségednek nem szabad vele találkoznia! - És ugyan miért nem? Jó, lehet, hogy becsmérlően nyilatkozott rólam, de mégiscsak egy ember, Festetics grófnő, érti? Egy ember! Miféle keresztény vagyok, ha nem lennék képes arra, hogy megbocsássak neki, és így esetleg megmentsem az életét? - Őfelsége a császár sem helyeselné - vetette ellen Ferenczy Ida is. - Ezúttal a saját lelkiismeretemre kell hallgatnom felelte Sissy makacsul. - Ne vesztegessük az időt,

azonnal tudni akarom, hol lakik a báró! Ezt Sissy titkársága minden nehézség nélkül megmondta. Negyedóra múlva Sissy és Festetics grófnő újra abban a kocsiban ültek, amely az imént hiába járt Döblingben, Andrássy villájánál. Ezúttal nem kellett olyan messzire menni, Golbruck báró itt lakott a belvárosban. Már a ház előtt lehetett hallani lőgyakorlatai detonációit. Sissy a fiatal grófnő kíséretében egyenest a belső udvarra sietett, ahol Golbruck két párbajsegéde 146 1 társaságában egy céltáblára lövöldözött, amelyet a két férfi hozott neki a töltényekkel együtt. - Na, egész jó már - hallotta Sissy az egyik segéd hangját. - Ez majdnem beletalált a feketébe! Csak így tovább, báró, és akkor reggel megmutathatja majd Andrássynak, hogy igencsak elszámolta magát! - Az ég szerelmére - szaladt ki a rémült Festetics grófnő száján, aki most hirtelen nem is találta olyan helytelennek, hogy a császárnéval együtt idejöttek. Mert egyszerre világossá vált számára, hogy a párbaj során Andrássy gróf élete is veszélyben forog. Kiáltását az udvarban is meghallották a férfiak, megfordultak, és a báró azonnal felismerte a császárnét. - Felség! - kiáltott fel meglepetésében, és leeresztette a már következő lövésre felemelt fegyvert. Felséged... Ön itt? Nemcsak hogy meglepődött, hanem kicsit kínosan is érezte magát. Kifejezetten kellemetlennek találta, hogy az az asszony, aki habár akaratlanul is, de oka a holnapi küzdelemnek, egyszer csak megjelenik nála. De hát nem tudhatta, hogy éppen az ő személyében testesült meg az a csoda, amelyben oly hiába reménykedett eddig. - Igen, én itt! - felelte Sissy sötét tekintettel, és közelebb lépett. - Ön holnap párbajozni akar, de ennek nem szabad megtörténnie! - Ez a férfiak dolga, felség - tért ki a báró. - Ó, ne jöjjön nekem ön is ezzel a marhasággal! felelte Sissy felháborodva. - Azt kívánom, hogy erre a párbajra ne kerüljön sor! Megértett? - Ez csak abban az esetben lenne lehetséges, ha én

bocsánatot kérnék Andrássy gróftól . . . és felségedtől is - dörmögte a báró. - Ez pedig nem jön ki a száján, ugye? - Sissy szeme 148 haragosan villámlott. - Akkor már inkább lelőveti magát. Azt hiszi, hogy ezt valami hősiességnek tartom? Szó sincs róla! Ostobaságnak tartom, és ráadásul semmi, de semmi alapja sincs! - Semmi? . . . - Igen, báró úr. Az én lelkiismeretem teljesen tiszta! Ezt tudnia kell önnek, noha nekem nem lenne kötelességem elmondani. De én megpróbálok az értelmemre hallgatni, mert önöknek férfiaknak nyilvánvalóan teljesen elment az eszük. 13. Még egy lovag - Kifejezett kívánságom és akaratom - szögezte le Sissy a legnagyobb határozottsággal - hogy erre a párbajra ne kerüljön sor. Egyáltalán, mindenféle párbajnak ellensége vagyok. Ezt az úgynevezett "férfiak dolgát" feleslegesnek, haszontalannak és értelmetlennek tartom. A véleménykülönbségeket más módon is lehet tisztázni. Ugyan mit bizonyít egy jól sikerült lövés? Azt, hogy aki leadta, annak volt igaza? Nevetnem kell! Egyszerűen csak jobban tud célozni, ez minden. - Felség - felelte a báró, akiben most az érzelmek vad vihara dúlt. - A becsületről és a formákról van itt szó . Ugyan ki szeretné, hogy gyávának tartsák? - És akkor inkább tárt karral megy a halál elébe? - Nem, hisz felséged látja, hogy gyakorlom a célba lövést. Az is lehet, hogy az ellenfelemet éri meglepetés. A lövések egyszerre történnek, parancsszóra, negyven lépés távolságból. - Negyven lépés? Az elég sok... Túl sok egy olyan bizonytalan lövésznek, mint ön, báró. - A sértett fél joga, hogy javasolja a fegyvert és a távolságot. 149 - Akkor jó! Itt elsősorban én-vagyok a sértett. És mivel tehát az én jogom, hogy kiválasszam a fegyvereket, már mondom is: semmilyen fegyver ne legyen! A helyzet véres komolysága ellenére Golbrucknak nevetnie kellett:

- Rosszul fogja fel a dolgot, felség - mondta még mindig mosolyogva. - Ez valóban a férfiak ügye. Az asszonyoknak nem is kell érteniük a párbajhoz, még egy császárnénak sem! - Igen, ezt tudom! - sóhajtott Sissy dühösen. A mi dolgunk a gyerekszülés, igaz? Azért, hogy önök aztán megöljék őket, mire felnőnek. A háborúkban, a párbajokban és még ezer más módon! Hallja-e, báró, ha még mindig kételkedne, akkor most szavamat adom önnek: Mária Valéria lányom apja a férjem, Ferenc József. És ha ezek után ön nem kér bocsánatot Andrássy gróftól, akkor egész életében megvetésemmel sújtom majd! És az egész világ megtudja mindezt! Nem gondolja, hogy ezáltal sokkal inkább elveszítheti a becsületét, minthogyha nem párbajozik Andrássyval? Mostanra összeszedte a bátorságát a báró egyik segéde, és közbeszólt: - Én vagyok a tanú, báró. Két tanúnak kell jelen lennie, akik hallják és igazolják, amit őfelsége a császárné kimondott. Ezek után már valóban kevés értelme lenne a harcnak, hacsak ön nem kételkedik őfelsége adott szavában... Néhány másodpercre bénító csönd telepedett a kertre. Mindenki a báró ajkát figyelte, aki végül is fojtott hangon így szólt: - Nem, természetesen nem kételkedem. A felséges asszony igazi nemes hölgy, ahogyan Andrássy gróf is újra meg újra állítja. Tekintettel arra, amit az imént mondott a felséges asszony, számomrá nem marad más hátra, mint hogy visszalépjek ettől a párbajtól, és meggondolatlan kijelentéseimért minden módon bocsánatot kérjek. Sissy fellélegzett. - Így lesz jó - állapította meg megkönnyebbülten. - Még ma értesítjük a grófot is - közölte a párbajsegéd. - A párbajszabályzat szerint ugyan létezik egy előírás, hogy a párbaj előtt kibékülési-közvetítési kísérletet kell tenni, amelynek során megtörténhet a bocsánatkérés, de ezt csaknem mindig figyelmen kívül hagyták. - Számomra is sokkal megnyugtatóbb, ha ezt az ügyet még ma este befejezzük - közölte Sissy - sze-

retnék nyugodtan aludni az éjjel. - Hát még én - mormolta a báró. Erre általános vidámság tört ki. A báró mélyen meghajolt, és kezet csókolt Sissynek. - Megengedi felséged - kérdezte halkan - hogy a jövőben én is felséged lovagjának tekintsem magam? - Ez több, mint amit remélni merészeltem volna bólintott Sissy barátságosan. - Most már két nemes lovagom van, akik, remélem, többé nem fognak hajba kapni! . - Ó, nem - szögezte le a báró. - Andrássy grófnak ezen órától fogva, akár akarja, akár nem, szövetségese van. A jövőben én is a legnagyobb keménységgel fogok fellépni minden felségedet bántó vagy sértő szó ellen! - Még a tisztelt anyósommal szemben is? - mosolygott Sissy hitetlenül. - Igen, a főhercegnő ellenében is - szögezte le a báró komolyan. Na, akkor örülni fog, gondolta magában Sissy, de okosan lemondott arról, hogy erre akár egy fél szóval is utaljon. Győzelmet aratott, és ennek megfelelően boldog érzés kerítette hatalmába, amikor Festetics 150 i 151 Máriával visszafelé kocsiztak a Burgbwa. A báró párbajsegédei megtették a szükséges lépéseket, hogy a tervezett párbajt lefújják. - Felséged ezúttal túl messzire ment - mondta Festetics Mária aggódva. - Hallgasson, Mária - védekezett Sissy. - Ilyesmit hallani sem akarok! Ha én is annyit mérlegeltem volna, mint a báró, hogy szabad-e ezt megtennem vagy sem, akkor holnap reggel valamelyik párbajozót valószínűleg egyenest a hullaházba vitték volna. És ahogyan talán észrevette, a báró akár el is találhatta volna Andrássyt! - Igen, felségednek igaza van - ismerte el Mária, ha nem is szívesen. - De mit fog szólni őfelsége a császár és Zsófia főhercegnő ehhez az akciónkhoz? - Majd elválik - felelte Sissy hetykén. - Velük szemben is megvédem az álláspontomat! - De ki tudja, hogyan magyarázza majd a főhercegnő, kiforgatja-e ezt az ügyet is - mérlegelte Mária aggódva. - Hiszen tudjuk, hogy ő lehetőleg mindent

úgy forgat, hogy az felséged hátrányára váljon. - Akkor most nehéz dolga lesz. Ráadásul most már két lovagom van, akik megígérték, hogy ezt megakadályozzák - jelentette ki Sissy magabiztosan. - Azt hiszem, a báró is megtartja a szavát. - Hát reméljük - szólt kételkedve Mária. - De igen, de igen, megtartja majd! Bízhat benne! Figyeltem az arcát, és azt hiszem, hogy megvolt a véleménye a dologról. Persze az anyósommal való barátsága most egy kis csorbát szenvedett. De az nem tesz semmit. Zsófia feltett szándéka, hogy engem mindenkitől elszigeteljen. A férjem ugyan nem akar erről tudomást venni, de azért így van. Nos, most pedig én vettem tőle el az egyik hívét, és saját hívemmé tettem. Azt hiszem, hogy ezt Andrássy barátunk is elfogadja majd. 152 - Ó, efelől cseppet sem aggódom- mondta Festetics grófnő. - De folyton a szegény kislányra kell gondolnom! - Igen, nekem is - bólintott Sissy. - És csak remélni tudom, hogy ezt a gyalázatos akciót elfelejti. Másnap délelőtt Franzl nagy homlokráncolással, gyanúsan sokáig kevergette a kávéscsészéjét, mielőtt megszólalt volna. - Sissy, Sissy - sóhajtott - már megint mit csináltál. . . Mama magánkívül van. - Amiért megakadályoztam a párbajt, ugye? kérdezett vissza Sissy azonnal. - Mamának minden oka meglehetne most arra, hogy hálás legyen. Ezen a módon ugyanis Golbruck báró, aki ugyebár igencsak élvezi az ő kegyeit, sértetlenül megúszta az egészeti - Sissy - sóhajtott a császár újra, és felemelte a kávéscsészéjét majd visszatette anélkül, hogy ivott volna belőle - a báró olyan mint akit kicseréltek. Mama azt állítja, hogy az egyik titkosrendőr látta őt és Andrássy grófot ma reggel, de nem a Práterban, hanem az egyik kávéházban! - Miért, ez talán tilos? - kérdezte Sissy, és csak nehezen tudta visszafojtani a nevetését, annyira örült. - Végül is csak jobb dolog, ha ők ketten jól kijönnek, mint ha valami értelmetlen dolog miatt párbajoznak. Ráadásul az egész szemtelen szóbeszéd, úgy tűnik,

teljesen elhallgatott. A császár válasz helyett szótlanul felállt, Sissy mögé lépett, és megbocsátó csókot lehelt a hajára. - Nagyszerű asszony vagy te - suttogta. 153 Harmadik rész 1. Az utód Forró, száraz nyár volt. A pacsirták magasan röpültek, esőnek híre, nyoma sem volt. Sissy mégis nagyon örül, hogy Andrássy meghívására részt vehet Zemplénben egy lóvásáron. Néhány különösen szép tenyészkancát is árverésre bocsátanak majd. A zempléni birtok az Andrássy család ősi tulajdona volt. Értékes, hatalmas földterület volt ez, de csak Kendeffy Katinka, a jelenlegi Andrássy grófné pénze segítségével lett megint ugyanaz, mint ami a forradalom előtt volt, és amit most újra jelképezett. Andrássy Katalin grófné már többször találkozott a császárnéval azokon a hivatalos alkalmakon, fogadásokon és bálokon, ahová a gróf felesége társaságában volt meghíva az udvarhoz. A Sissy és a grófné közti találkozások eleinte teljesen személytelenek voltak, a társalgás hamar kimerült az udvariassági fordulatok után. Csak jó idő múlva tűnt el a két asszony kapcsolatából a kimondatlan feszültség, és különös barátságnak adta át a helyét, ami az évek múltán egymás őszinte megbecsülésévé érett. Sissynek abban az időben semmivel sem lehetett volna nagyobb örömet szerezni, mint pompás, nemes lovakkal. Általában szeretett maga bevásárolni gödöllői ménese és bécsi istállója számára, de gyakran annyit költött, hogy még Franzl is megsokallta, pedig ő maga is szerette a lovakat. A zempléni ünnepségeket három napra tervezték, közvetlen utána Sissynek Ischlbe kellett utaznia Franzl születésnapjára, hiszen ott ilyenkor összetalá!kozott az egész család. Andrássy bevallotta, hogy a lóvásárt eredetileg szeptemberre tervezték, de akkor Sissy már külföldön lett volna. Így hát a nyomasztó augusztusi forróságban rendezték meg, de Sissy ezt sem bánta.

Kis kísérettel érkezett egy nappal az ünnepség kezdete előtt, és nagy tisztelettel és örömmel fogadták. Öreg és fiatal, férfi és asszony, mindenki ott tolongott szinte. Ezúttal Sissy lemondott arról, hogy inkognitóban legyen, hiszen nem lett volna sok értelme. Így persze kénytelen volt végighallgatni jó néhány hivatalos fogadóbeszédet, köztük még Andrássyét is, hiszen a gróf itt nemcsak birtokos volt, hanem Zemplén megye főispánja is. Sissy viszont utált minden hivatalos ceremóniát. És bármennyire is igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy rendkívül figyel Gyula gróf üdvözlő szavaira, gondolatai mégis máshol kalandoztak. Gyula, gondolta magában, miket beszélsz itt össze? Hiszen alig figyelek oda. Micsoda dagályos szavak ezek, nem is illenek hozzád! Hiszen te is pontosan tudod, hogy egyáltalán nem is igaz az, amit itt az embereknek rólam mesélsz. Én is csak egy asszony vagyok, mint akárki más, én is ember vagyok, Gyula, hiszen te tudod ezt. Legszívesebben félbeszakította volna a főispán hízelgő beszédét néhány gúnyos szóval, de tudta, hogy nem teheti. Inkább könyörgő pillantást vetett rá, hogy legalább a kedvéért legyen kicsit rövidebb. A gróf jól látta ezt, mosolygott, és tovább beszélt... Rettenetes 154 1 155 . Gyula! Na várj csak, gondolta Sissy, majd mindjárt megbűnhődsz! Természetesen viszonoznia kellett Gyula gróf szavait. És mivel mint az ilyen alkalmakkor mindig, folyékony, szinte tökéletes magyarsággal szólalt meg, azonnal kitört a nagy éljenzés. Mert az, hogy királynéjuk beszélte az anyanyelvüket, az ebben az országban évszázadok óta nem túl gyakran fordult elő. Sissy tehát barátságos szavakkal megköszönte a fogadtatást. Elhatározta, hogy ő is jó hosszú beszédet fog tartani, de végül nem volt szíve hozzá. - Amint látom - mondta, és egy pillantást vetett a kastély udvarára - az asztalokat már megterítették, és a cigányok is csak arra várnak, hogy végre rázendíthessenek. Így hát inkább befejezem, hogy ne kelljen tovább várnotok. Hiszen királynétek végül is igen be-

Iátó! Újabb tapsvihar és hatalmas éljenzés tört ki. Hiszen valóban, a tömegben már sok mindenkinek korgott a gyomrá és a nagy melegben mindenkinek kiszáradt a torka. A nyárson forgatott malacok illata ott lengedezett körülöttük, és Sissy nem akarta az emberek türelmét próbára tenni: kimondta hát a megváltó szót, így aztán mindenki fesztelenül átadhatta magát az ünnepély hangulatának. - Nos, Andrássy gróf, hogyan tetszett rövidke beszédem? - kérdezte Sissy kicsit ironikusan. - Kitűnő volt, mint mindig. Sokáig emlékezni fogunk rá - felelte Andrássy szintén enyhén gúnyosan. - Remélem is - vágta rá Sissy. - Csak az ön beszéde volt egy kicsit túl hosszú ahhoz, hogy megőrizhessük az emlékezetünkben. Nyugodtan beszélhetett volna rövidebben. Sok beszédnek sok az alja, mondják, vagy talán nem ismeri ezt a szép magyar közmondást? - De igen, kedves vendégünk - ment bele Andrássy a tréfálkozásba. - De lehet, hogy most megvolt az okom arra, hogy ilyen hosszan beszéltem! - Miféle oka lehetett? - csodálkozott Sissy. - Ott jönnek éppen - mondta a gróf, és az istállók irányába mutatott. A jelzett irányból vidám kis csikós é:kezett egy bájos póniló hátán. - A fiam, i abb Andrássy Gyula gróf - közölte a vendéglátó, és hangjából büszkeség csengett ki. - Egy kis ajándékot hoz. Úgy gondoltam, hogy felséged szavaira még röviden válaszolok, és aztán egy bizonyos jelszóra megérkezett volna fiam a pónin. Szerettem volna Gyulát bemutatni, és egyben átadni ajándékunkat, a pónit. - Ó - kiáltott fel Sissy szinte rémülten. - Hiszen akkor elrontottam az egész üdvözlés fénypontját. És hiányolom a grófnét is. - fő majd házunk küszöbén fogadja felségedet, magyar szokás szerint - mondta a gróf kicsit hivatalosan. Bántotta, hogy szépen kigondolt programját Sissy összekavarta és fölborította, Sissy pedig lelkiismeret-furdalással gondolt arra, mi lesz, ha ezt Franzl, hát még ha Zsófia, az anyósa megtudja. - Lehetetlenül viselkedtem, gróf - állapította meg.

- Dehogy, sőt, tekintve a hőséget és hogy az emberek már türelmetlenek voltak, valószínűleg így volt a legjobb. - Igen, és a póninak meg így is nagyon örülök, nem kevésbé annak, hogy megismerhetem az i ú gróf urat. Eddig még nem volt ebben a szerencsében részem. - A fiam éppen szünidejét tölti itthon -magyarázta Andrássy - így vált lehetségessé ez a találkozó. Most a csikósnak öltözött kis gróf odaért Sissyhez, lepattant a póni hátáról, meghajolt, és egy kedves kis üdvözlőverset mondott el. 156 1 157 Sissynek szívből kellett nevetnie, megsimogatta a pónit is, amely rögtön bizalmasan dörzsölte fejét Sissy vállához. - Sajnos, egy szem cukor sincs nálam-mondta neki Sissy szomorúan, és újra megsimogatta a fejét. - Tessék, felség - mondta a kis csikós komolyan, és ezzel bebizonyította, hogy milyen előrelátó. - Nahát, no de ilyet - csodálkozott Sissy - ez valóban nagyon kedves meglepetés! Köszönöm, fiatalember. - Most visszaviheted a pónit az istállóba, Gyula parancsolta meg a gróf a fiának. - Őfelségének később még elég ideje lesz arra, hogy foglalkozzon vele. - Igenis, papa - felelte a kis gróf, és még mielőtt Sissy észhez tért volna, kezet csókolt neki. Aztán gyorsan visszapattant a lovacskára, és visszavitte az istállóba. - Tiszta apja - állapította meg Sissy mulatva. - De most már ne várakoztassuk tovább a grófnét! A gróf elkísérte Sissyt és kis kíséretét egészen a házba vezető széles lépcsőig, ahol a grófné várta őket néhány hölgy kíséretében, és kenyérrel, sóval és egy korty borral kínálta meg a vendégeket. - Üdvözlöm az uram házában, felség - mondta a grófné, és pukedlibe ereszkedett. - Nagy örömmel fogadom önt és mindazokat, akik felségeddel együtt érkeznek házunkba. - Szívből köszönöm önnek, grófné - felelte Sissy. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fogjuk itt érezni magunkat Ebben a pillanatban megjelent a kis gróf is újra, és

apjához csatlakozott, aki mágnásviseletében éppoly vonzó volt, mint valaha. Sissy pillantása akaratlanul vándorolt az apáról az anyára, majd fiukra, és egy kis pirosság futott végig az arcán. Olyan vagyok itt, mint valami idegen, aki közéjük akar férkőzni, vallőtta be magának. Nem, ezt nem akarom! Ekkor mélyen a gróf szemébe nézett, és kijelentette: - Ön irigylésre méltó férfi, Andrássy gróf. - Köszönöm, felség, - válaszolta a gróf méltóságteljesen, és eltöltötte a büszkeség. Sissy emelt fővel lépkedett fel a lépcsőn, és belépett vendéglátói házába. A kis gróf igen eleven fiú volt, ahogy Sissy az étkezésnél megállapíthatta, és nem tagadhatta le apját, oly nagyon hasonlított rá. - Ő fog egyszer örökömbe lépni - mondta Andrássy büszkén. - A politikában is? - kérdezte tőle Sissy. - Bizonyosan - bólintott a gróf röviden, minthogyha nem akarna többet beszélni erről a témáról, de a fia kéretlenül is magához ragadta a szót. - Ha majd megnövök, papa, már nem AusztriaMagyarország, hanem Magyarország-Ausztria lesz a monarchia neve - közölte a fiú öntudatosan, és szeme i úi hévvel csillogott. Az egész asztal felnevetett, de a vidám pohárcsilingelésbe és nevetésbe a fiatal gróf energikusan kiabált közbe: - Ez egyáltalán nem nevetséges dolog! Komolyan gondolom! Apja szemében aggodalom jelent meg. Az anya megpróbálta megmenteni a helyzetet, mert a Sissyvel érkezett kíséret igen kellemetlenül érezte magát. - Szemtelen vagy, fiam! - utasította rendre a kis grófot. - Bocsásson meg, felség. De issy csak nevetett. - És bajon a császár és király mit fog ehhez szólni, fiatalember? 158 1 159 - Be kell majd látnia, hogy ez így helyes és igazságos - felelte a kis Gyula gróf. - Igen, be kell látnia? - Sissy elgondolkodva ingatta a fejét.

Vendéglátója fia ezúttal adós maradt a válasszal. De amikor felnőtt, nagyon sokat tett azért, hogy gyermekés i úkora tervei valóra váljanak. 2. Katinka grófnő Az istállókban meleg volt, pedig nyitva álltak az ablakok. Szénaillatot és a lovak jellegzetes szagát lehetett érezni. A lovak a bokszaikban álltak, nagy horkantások közepette ették az eleséget. Kikívánkoztak a szabadba, de most el kellett viselniük, hogy oly sokan nézegetik őket. Andrássy maga kísérte végig Sissyt az istállón, és minden egyes szép paripának külön ecsetelte az előnyeit. Egyik-másiknál Sissynek elragadtatva csillant itil a szeme, kérdezősködött is. De valahogy nem tudott úgy igazán odafigyelni, más dolog foglalkoztatta lelkét. - így, tehát így - mondta hirtelen halkan, hogy a többiek körülöttük meg ne hallják. - Tehát így neveli Andrássy gróf a fiát? Talán azt szeretné, hogy belőle is szép akasztott váljon, mint önből, vagy esetleg valóságos hurok kerüljön a nyakába? - Nem kell komolyan venni - mentegetőzött Gyula gróf. - Dehogynem - felelte Sissy elgondolkodva. - Ön volt az, aki beleoltotta ezt a rettenetesen erős hazafiságot, amely már-már nacionalista gőggé vált, amelyet az uram annyira gyűlöl. - A patriotizmusban, abban, hogy valaki hazafi, nincsen semmi rossz - védte Andrássy a fiát és saját magát is. 160 Sissy azonban nem engedte, hogy eltérítsék, kimondta a véleményét: - Különböző népek egyazon közös tető alatt, akik békés versenyben jutnak el a gazdasági jóléthez - ez Ausztria császári házának alapgondolata. Azt hittem, hogy ezt már önök is régen megértették. - Igen, megértettük - felelte a gróf. - De arról sem lehet elfelejtkezni, hogy mi mindenekelőtt és elsosorban magyarok vagyunk. Én egyáltalán nem tartom helytelennek, hogy én és a feleségem így neveljük a fiunkat. - Csak nehogy ez a nagy hazaszeretet sovinizmussá

váljon, mert az már sok vérontásba került - közölte vele Sissy halkan, de igen határozottan. Andrássy grófot eddig barátként, politikusként, nagyvilági férfiként ismerte csak. Most hirtelen új "I oldalát láthatta: megismerte mint apát. Kétségkívül nagyon szerette a fiát, és a feleségét is, akinek gondos kezét mindenütt érezni lehetett a zempléni birtokon. Sissyt hirtelen érdekelni kezdte a kis Gyula anyja is, és szívesen beszélgetett volna négyszemközt a grófnéval. Ez azonban az ünnepségek közepette, ahol oly sok ember gyűlt össze, meglehetősen nehéz dolog volt. Egy délutáni teázásnál, ahol Sissy ízlése szerint még mindig túl sok idegen hölgy volt jelen, végre bizalmasabb beszélgetésbe kezdhetett Andrássy Katalin grófnővel. Kint ültek a park zöldjében, a kényelmes k.,. fonott karosszékekben, és élvezettel teáztak, ették a finom süteményt. - Hol van a kis Gyula? -kérdezte Sissy érdeklődve. . - Apjával, kint a lovaknál. Ugyan hol lenne máshol, felség? - nevetett az anya. - Minden percet kihasznál, hiszen szünideje van. Ilyenkor apa és fia elválaszthatatlanok egymástól. - És a mamát kicsit elhanyagölják... 161 - Ő dehogy, felség. A fiúk nevelése az apák feladata. És ha egy fiúnak szüksége lenne az anyjára, ez pedig igen gyakran megtörténik, akkor úgyis jön magától is. - Milyen kár - mondta Sissy; amikor a hölgyek végre mély bókolással elbúcsúztak tőlük, majd ő is felállt - hogy holnap nekem is indulnom kell. Pedig olyan szívesen maradnék, hogy önt kicsit jobban megismerjem. A grófnő meglepődött, de jólestek neki a királyné szavai. Elmosolyodott. - Ennek tulajdonképpen semmi sem áll az útjában, felség - felelte kedvesen. - Gondolom, nem hitte, hogy csak a lovak miatt jöttem ide - Sissy könnyed hangon kezdett el beszélni. - Ó nem - felelte a grófnő elbizonytalanodva. Nem hittem. Ugyan mit akar ezzel mondani? - futott át Katinka grófnő agyán. Csak nem a férjemmel való viszonyára

célozgat Sissy? Rövid, csaknem kínos csend támadt. - Elsősorban az emberek érdekelnek, különösen a vendéglátóim, természetesen - folytatta Sissy. - Magától értetődik, felség - felelte a grófnő udvariasan, de egyre hűvösebben. Úgy tűnik, itt meg kell törnöm a jeget, gondolta Sissy, és neki is látott. - Szeretném, ha közelebbről megismernénk egymást, és nem csak a hivatalos alkalmakkor találkoznánk. Az ön férje együtt dolgozik az én Franzlommal, jó lenne, ha mi, asszonyok is szorosabb kapcsolatba kerülhetnénk. A grófnő újra meglepetve húzta fel szemöldökét. - A férjem társasági ember - közölte. - És mivel valakinek a házzal, a gazdasággal is törődnie kell, ez az én feladatom lett. - Értem - bólintott Sissy. - Hiszen nem is akarom távol tartani a kötelességeitől, grófnő, látom, milyen példaszerűen teljesíti őket. - Példaszerűen? Felséged túloz! Közben a két asszony, miután kicsit elkísérte a többi hölgyet, visszatért a teázóasztalkához a parkba. - Üljünk le még egy keveset, felség? - Szívesen, grófnő. Örülök, hogy alkalmunk van beszélgetni mint ember az emberrel, vagyis mint asszony az asszonnyal. Sissy magán érezte a grófné vizsla pillantását. Tudta, hogy jó emberismerő. - Felséged érdeklődése igen megtisztel - mondta Andrássy Katalin, és az arca egy kicsit barátságosabb vonásokat öltött. - Megtisztelő? Én inkább természetesnek tartomt Kendeffy Katinkának elég hamar tudomásul kellett vennie a házassága után, hogy a férje bizony más asszonyoknak is nagyon tetszik. Azzal is tisztában volt, hogy Andrássy Gyula nem tartozik a legállhatatosabb férjek közé, ezt a gróf nem is állította soha. Éppen ezért volt a grófnő Sissyvel szemben igen tartózkodó, hiszen tudta, férje nem tartja legyőzhetetlen akadálynak azt sem, ha egy hölgy férjezett, és még rangban is jóval felettük áll. Emellett minden oka megvolt arra, hogy feltételezze, az érdeklődés kölcsönös. Gyula gróf ugyan többször biztosította a féleségét arról, hogy

ebben téved, de azért a kétségek megmaradtak. Most azonban úgy érezte, eddigi véleményét meg kell változtatnia. - Ön igen keményen dolgozik - vágott bele Sissy Katinka grófnő gondolataiba. - A számos szolga ellenére is! - Így van - bólintott a grófné. - A személyzet irányítása maga is rengeteg munkát kíván, az embernek mindenhol a nyomukban kell lennie. Általában 162 163 hatkor már talpon vagyok, és este tízkor holtfáradtan esem az ágyba. Csak akkor könnyebb egy kicsit, ha a férjem itthon van, akkor ő törődik a gazdasággal. Ez azonban sajnos ritka. - Nem nyugtalanítja önt az ura gyakori és hosszú távolléte? - Az asszonyokra gondol? - Arra is, de nem csak. ! - Én Párizsban ismertem meg Gyulát. Mostanra már igen jól kiismertem. Nem tud nekem színlelni, és nem is akar. Már többször lett volna alkalmam arra, hogy hasonlóval viszonozzam az ő viselkedését, de sosem tettem meg. Soha nem hivatkoztam se a józan eszére, se a hálátlanságára, hiszen ennek nem lett volna értelme. Eleinte én is, mint oly sok más asszony, fülig szerelmes voltam bele, elcsavarta a fejemet. Büszke voltam, hogy végül engem vezetett az oltár elé. Később azután világossá vált, hogy ez nagyrészt a pénzemnek volt köszönhető. Hiszen Andrássy a forradalom után tulajdonképpen minden vagyonát elveszítette. És éppen akkor, amikor ezzel tisztába jöttem, akkor vettem észre, hogy többet érzek iránta a szerelemnél. " Ez már szeretet volt. És akkor kezdődött a küzdelmem a szívéért. Micsoda vallomás... Sissy akaratlanul is a grófnő kezéért nyúlt, aki érezte, hogy ezt igaz, őszinte együttérzésből teszi. - Tudtam - folytatta Katinka - hogy a férjemnek igen mozgálmas élete lesz, és hogy a politika erősen igénybe fogja venni. így hát azon igyekszem, hogy idehaza nagyon jól érezze magát. - Azt hiszem, a férje nagyon szereti önt, grófnő mondta Sissy.

- Talán igen. De mindenekfölött szereti a fiát, és ez jól is van így. - Ön nagyszerű asszony, grófnő. Szeremék a barátnője lenni. Katinka szóhoz sem jutott a meglepetéstől és az örömtől. Ebben a pillanatban érkezett apa és fia kéz á kézben. - Ó, hát így vagytok ti ketten! - kiáltott Andrássy fesztelenül, mintha Sissy is a családhoz tartozna. Remélem, jól elviselitek egymást! - Éppen az imént kötöttünk barátságot - jelentette ki Sissy. A gróf csodálkozott, és megszorította fia kezét. - Fiam - mondta komolyan - akkor jobb lesz, ha el is megyünk innen. Mert ha az asszonyok szövetkeznek, akkor az általában ellenünk, férfiak ellen történik, és az különösen veszedelmes! - Ez igaz, mama? - kérdezte a kis Gyula hitetlenkedve. - Hová gondolsz - felelte a grófnő mosolyogva apád csak tréfál! - Megengedi felséged, hogy emlékeztessem arra a kötelességére, amely a zsűri elnökeként vár önre? kérdezte Andrássy rendkívül udvariasan. - A gróf úrnak megengedem - bólintott Sissy, sóhajtott és felállt. A grófnőhöz fordult; és ezekkel a szavakkal búcsúzott: - Milyen kár, de remélem, hogy lesz még alkalmunk, és folytathatjuk a beszélgetést. Most azonban valóban hív a kötelesség... Ijedt pillantást vetett a nyakában lógó kicsi órára. - Én is ismerem ezt, felség - állt fel nevetve a grófnő is. - Nos, mi a helyzet, fiam? Most egy kicsit az én társaságomban leszel? Ekkor a kis Andrássy elengedte apja kezét, odafutott anyjához, és megcsókolta. Sissy még egyszer vissza164 165 nézett, miután a gróffal elindult a zsűri emelvénye felé, még látta, hogy a grófnő utánuk néz. 3. Múló évek Az 1878-as év az orosz-török háború ágyúdörgésétől zengett. A cári birodalom megpróbált nyugat felé terjeszkedni, de Konstantinápoly elfoglalása nem si-

került. A szentpétervári udvarnál ennek a bukásnak elsőrendű okát Ausztria-Magyarországban látták. Sissy mindebből kimaradt, ő már csak utazgatott, abban az időben elsősorban Angliában. Hogy a berlini kongresszuson a Bosznia és Hercegovina feletti fennhatóságot a Monarchia kapta meg, azt is csak Franzl leveleiből és az újságokból tudta. Nem is érdekelte különösebben. Franzlt pedig Andrássy és a miniszterei beszélték rá erre a lépésre. Hiszen oda csak be kell sétálni, ez volt az általános vélemény - és legalább megmutatjuk az oroszoknak, hogy hol a határ, hogy nekik sem lehet mindent! Franzl végül hagyta magát rábeszélni. Kiadta a parancsot az annexióra. Az osztrák-magyar csapatok behatoltak Bosznia-Hercegovinába, de ez egyáltalán nem séta volt,, igen sok vér folyt. Amikor az első sebesültvonatok megérkeztek Budapestre, és kiderült; milyen rengeteg hadifogoly is esett, az ellenzék felzúdult. Andrássy az oka az egésznek! Ezek a hangok akkor sem hallgattak el, amikor Bosznia és Hercegovina már teljesen osztrák ellenőrzés alatt állt. A gróf, aki addig fürdött a népszerűségben, nagyon nehezen viselte el, hogy az emberek ellene fordultak. Duzzogva vonult vissza birtokaira; és csak Bécsbe utazott el, hogy a császár kezéből átvegye az aranygyapjas rend díszes láncát. Ő, a valahai "szép akasztott", most a legnagyobb kitüntetést kapta meg a császárí háztól, ami csak létezett. Nagy nap volt ez az életében, amit csak az árnyékolt be, hogy úgy érezte, hazájában a közvélemény ellene van. A császár köszönetet mondott, a nép pedig morgott. Morgott Andrássyra, pedig ő csak Magyarország biztonságát tartotta szem előtt. Hiszen most két tartomány is volt a cári birodalom és Magyarország között. Azt remélte, ez elég. De tévedett. Az oroszok hamarosan megkezdték aknamunkájukat ezekben a tartományokban, és ez a lázítás nem is oly soká elvezetett a szarajevói két lövéshez 1914-ben, amely az első világháború kitörését jelentette. Síssy ezekről a gondokról már leginkább csak Franzl leveleiből értesült. Időnként írtak egymásnak Andrássyval is, sőt a feleségével is levélváltásban álltak. Új-

ra meg újra bátorítani próbálta őket Sissy, amikor egy napon meghallotta, hogy a gróf vissza akar vonulni: megbántottan és megkeseredetten azt. tervezte, hogy minden tervét félbehagyva, örökre hátat fordít a politikának. Amikor legközelebb találkoztak Bécsben, Sissy megpróbálta lebeszélní. - Andrássy, én igazán nem akarom semmire kényszerítení, barátom, de gondolja meg jól, mit cselekszik! - Nincs itt már mit meggondolni, felség! Egyszer elérkezik az a nap, amikor az embernek mindenből elege van. És nálam ez most érkezett el. Ötvenöt éves vagyok, és . . . . . . de hiszen az semmi egy férfinál! - Lehet. És mégis legfőbb ideje, hogy végre a saját ügyeimmel foglalkozhassak, gondolhassak végre saját magamra és a családomra is. Hiszen eddig csak mások 166 j 167 érdekében tevékenykedtem.. . És ez a köszönet érte. . . Igen, be akarom fejezni. Beadom a császárnak a lemondásomat. Egy év múlva Gödöllőn találkoztak újra. - Nem is tudom önt elképzelni magánemberként mondta neki Sissy. - Biztos, hogy sokan mások is így vannak ezzel. Egy napon biztosan visszatér még a politikába. - Soha... Végre kikerültem belőle, nem vágyom újra vissza! Tudom, hogy ennek sokan örülnek. Majd talán a fiam... - De Andrássy, mi lesz akkor a mi Magyarországunkból? - Magyarország már régen megvolt, még mielőtt én a világra jöttem volna, felség, és lesz is, amikor mi már régen nem leszünk. Magyarországnak már nincsen rám szüksége, megtettem érte mindazt, amit csak tudtam. A férfi sóhajtott. Kőnnyen lehet, hogy hazájának jövőjét nem látta nagyon rózsaszínűen. A gróf fáradt volt, szinte betegesnek tűnt. Sissy titokban figyelte, és egyáltalán nem tetszett neki a férfi egészségi állapota. Még azon a héten, 1879. október 8-án Ferenc József engedélyezte Ándrássy Gyulának, hogy nyugalomba

vonuljon. Ezzel a gróf politikai karrierjének valóban vége szakadt. Katinka hihetetlen sokat fáradozott azon, hogy férje élete kellemes és örömteli legyen a zempléni birtokon. De a gróf, úgy tűnt, nem tudott megbarátkozni megváltozott életével. A hír, hogy súlyosan megbetegedett, csak kevesek számára jelentett meglepetést. De Sissynek igen, mert ő még mindig azt az Andrássyt őrizte magában, "a szép akasztottat", akit tizenöt évvel azelőtt megismert, megkedvelt és talán meg is szeretett. 1889 júliusában, egy fél évvel Rudolf trónörökös mayerlingi halála után Nopcsa báró rossz hírt kapott Zemplénből. Már a legjobb orvosok sem tudtak segíteni Andrássy gróf előrehaladott rákbetegségén, és a gróf feladta a küzdelmet, hogy ellenálljon ennek a betegségnek. Ő, aki életében oly sok és oly kemény harcokat vívott, és oly sokszor maradt győztes, ez ellen a hatalmas ellenség ellen már nem tudott küzdeni. Sissy éppen Ischlben volt, mikor megkapta ezt a szörnyű hírt. Úgy érezte magát, mint akit letaglóztak. Rudi halála óta amúgy is csak árnyéka volt önmagának. Sápadtan, feketében egyre csak emésztette magát. Reggeltől estig a császári villa termeiben bolyongott. Legszívesebben azonnal Zemplénbe utazott volna, de az apátia, amely ezekben a napokban eluralkodott rajta, erősebb volt. Egyszerűen nem volt képes arra, hogy bármilyen nagyobb tervbe belefogjon. Így hát leült és levelet írt a grófnak. Ő, akinek magának is alig volt már életkedve, megpróbált lelket önteni belé! Átadta a levelet Nopcsa bárónak, hogy továbbítsa Zemplénbe, de ő maga képtelen lett volna elutazni. Persze gondolatban gyakran volt a levél címzettjénél, de az ő állapota is meglehetősen kétségbeejtő volt annak idején. Andrássy rendkívüli módon örült Sissy levelének. Egy kis napsütést jelentett ez szomorú napjai egyformaságában. És hogy ez mennyire így volt, arról azok a sorok tanúskodnak, amelyeket Nopcsa bárónak írt. A bárót valósággal megrázta, hogy Andrássy ilyen mélyen kitárulkozott előtte, nem is mutatta meg e levelet senkinek. "Az, hogy őfelsége oly messzi távolról is gondol rám - írta a gróf - az több mint szép tőle. Te tudod, hogy

mily sokra értékeltem mindig az ő szellemét és szívét, de amióta néhány versét is olvastam, valósággal csodálom. Ha meggondolom, hogy ennyi szellem mellett, 168 i 169 amely még a leghíresebb embereknek is dicsőségére válna, annyi szív számára is maradt hely! Röviden csak azt mondhatom, hogy a világon nincsen több ilyen asszony. Csak az bánt, hogy oly kevesen tudják, kicsoda ő. Szeretném és azt kívánom, hogy az egész világ tudja meg, és csodálja őt, mint ahogy egy ilyen rendkívüli egyéniség meg is érdemli. Talán igaza van, hogy már nem akar többé politikával foglalkozni, mert az nem hálás feladat. De az ő nagy eszével és szívével, amihez képest Mária Terézia ismert jó tulajdonságai csak egy jó háziasszonyé voltak...! Annyira elrejti, minthogyha nem lenne illendő az ilyen tehetséget kimutatni, ezt csak őszintén sajnálni tudom. Csak az a gondolat vigasztal, hogy én azon kevés szerencsés emberek egyike vagyok, akinek alkalma volt ezt az asszonyt megismerni és csodálni, akiről alattvalói millióinak fogalma sincs, hogy kicsoda. Ez a levél 1889. augusztus 6-án keletkezett, és egy fél év múlva, 1890. február 18-án a "szép akasztott" örökre lehunyta a szemét. Habár halálhíre nem ért senkit váratlanul, Sissy számára mégis nagy csapás volt. És nemcsak Erzsébet, a magyarok királynéja, hanem az egész magyar nép számára is. Sissy február 21-ére, a temetésre Budapestre érkezett. Bár rettenetes lelkierőre volt szüksége, de ott állt Andrássy koporsója mellett, és végighallgatta a gyászbeszédeket. A ravatalt az Akadémia aulájában állították fel. Ezer és ezer budapesti vonult a koporsóhoz koszorúkkal és csokrokkal. Talán itt mutatkozott meg igazán, mit jelentett ez az ember Magyarország számára. Sissy ott térdelt a koporsó mellett. Halott barátjának gyöngyvirágcsokrot hozott, ez emlékeztető volt egy tavaszra, amikor ezek a virágok oly kábítóan illatoztak. Milyen messzi volt már mindez! - Olyan férfi, mint ő, nem lesz többé soha a földön. Leghűbb barátomat veszítettem el - mondta Sissy megtört hangon. - ü volt az utolsó és egyetlen ba-

rátom, csak most tudom, mit veszítettem vele. Most érzem magam teljesen elhagyatottnak. Andrássy szelleme nem él tovább sem fiaiban, sem más emberben. Amikor felállt, Katinka grófnővel találta magát szemközt. Nem itt és nem most - suttogta Sissy halkan. - Itt nem tudok önnel beszélni... Túl sok ez nekem. Megígérem, hogy amint tudom, felkeresem önt Zemplénben. - Nagy megtiszteltetés lesz, felség - suttogta a grófnő válaszul. Sissy bólintott és elindult. Az özvegy utánanézett, és arra gondolt, hogy ez az asszony és az ő férje a magyarok számára már örökké a szabadság jelképei lesznek. Sissy legszívesebben visszautazott volna azonnal Bécsbe, de eszébe jutott az ígérete. Hirtelen elfogta a vágy, hogy még egyszer elutazzon az Andrássy-birtokra. 4. Búcsú Zempléntől Az Andrássy-birtokon nemigen lehetett észrevenni, hogy az idősebbik Andrássy Gyula gróf már nem él. Nem változott semmi. Valójában mindig is Katinka grófnő volt a ház igazi lelke, hiszen a fiatal gróf is belevetette már magát a politikai életbe, alig volt itthon. 170 1 171 i Amikor Sissy kocsija megállt a lépcső aljában, zuhogott az eső, az ég szürkén borult a tájra, mindenhonnan esővíz csöpögött. Egy szolga sietett elő, kinyitotta a kocsi ajtaját, és rögtön esernyőt tartott a két kiszálló hölgy, Sissy és Sztáray grófnő fölé. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó a lépcső tetején, és megjelent Andrássy grófnő. Ő is feketét viselt, mint Sissy, aki Rudolf halála óta nem vett fel színes ruhát. A grófnő el akart indulni Sissy elébe, az azonban fürgén felsietett, és amint fölért, a két asszony szó nélkül egymás karjába borult. Amikor Katinka hangosan felzokogott, Sissy magához szorította. - Önnel érzek, tudom, hogy micsoda veszteség az ő

halála. - Igaz, hogy már régen tudtuk - zokogott fel a grófnő- és neki sem volt semmiféle illúziója, jól tudta, hogy nincs segítség. Csodálatos tartással viselte, csak tisztelni tudtam. Egyetlen panaszos szó sem hagyta el az ajkát. - Az ön számára azonban rettenetes lehetett mondta Sissy megindultan, és megpróbált néhány vigasztaló szót szólni: - De legalább gazdag, szép élete volt. - Ez igaz, de rettenetesen igénybe is vette őt, és amikor azt hittem, hogy végre egészen az enyém lesz, akkor vette el tőlem a sors! Sissy és Sztáray grófnő csak néhány órát szándékoztak maradni. Katinka tiltakozott, de Sissy ragaszkodott a döntéséhez. Kellemetlen érzés fogta el, ha arra gondolt, hogy itt aludjon, túl sok emlék kötötte ehhez a helyhez, ahhoz a férfihoz, aki meghalt, de aki itt jött világra, itt élt és dolgozott, innen írt neki levelet a dolgozószobájából, ahol még minden úgy volt, mint életében. Sissy azért jött, hogy megpróbáljon vigaszt nyújtani az özvegynek, aki a barátnője volt. Gyűlölte a kondoleáló látogatásokat, mert gyűlölte azt a légkört, amely olyan házakban vagy lakásokban volt, ahol valaki meghalt. Gyakran előfordult ilyenkor, hogy úgy érezte, a halott szelleme ott van a közelükben. Itt, Zemplénben, különösen rettegett ettől az érzéstől. - Szüksége lenne egy kis változatosságra - mondta Sissy a grófnőnek. - Akkor nem forognának a gondolatai mindig csak Gyula körül. De a grófnő megrázta a fejét. Hangja is újra szilárd és határozott lett, amikor közölte: - Ez nem szükséges, felség. Megvan a változatosság: a munkám. A birtokon mindig sok a teendő... És a férjem hagyatékát is rendeznem kell. Bármilyen fájdalmas is ez utóbbi feladatom, de legalább nem hagy időt arra, hogy máson törjem a fejem. Nemhiába mondják, felség, hogy a munka a legjobb orvosság. Valóban sokat segít az, hogy tudom: feladatom van, szükség van rám. Enélkül talán ki sem bírtam volna a Gyula halála utáni első napokat. A férjem egyébként röviddel a halála előtt még egy könyvön dolgozott,

Magyarország bel- és külpolitikájáról. - És elkészült vele? - kérdezte Sissy érdeklődve, miközben behozták a teát és a süteményt. - Amennyire tudom, igen, bár még nem volt időm, hogy alaposabban elmélyedjek a kéziratban, mert sok-sok kézírásos oldalról van szó. Talán majd a fiamra bízom, hiszen ő sokkal jobban ért mindehhez, mint én. - Akkor valószínűleg nemsokára nyomtatásban is láthatjuk - mondta Sztáray Irma. - Feltételezem, hogy igen - bólintott a grófnő hiszen olyasmi ez, mint egy végrendelet. Sissy rettenetesen sajnálta Katinkát, és mélyen együtt érzett vele. 172 ! 173 - Olyan szívesen tennék önért valamit-sóhajtott, és őszintén így is érezte. - Tenni, értem? Ugyan mit? Felség, mindenem megvan, Gyulát pedig nem tudja senki se helyettesíteni, se visszaadni. De nagyon megtisztelő, hogy erre gondol felséged. Csak imádkozni tud értem, őérte és mindannyiunkért, de mindenekelőtt Magyarországért. Tudom, hogy ez lenne férjem leghőbb kívánsága is. - Nagy ember volt - mondta Sztáray Irma is. Magyarország nem fogja őt elfelejteni. - Igaza van, Irma! - mondta Sissy is. - Mindent meg fogok tenni azért, hogy emlékét megőrizzük! - Ne tegyen semmit, felség. Épp elég hivatalos megtisztelés, megbecsülés érte... de sajnos csak a halála után. Hagyjuk Gyulámat nyugodni! Hadd legyen végre békében . . . A grófnő felzokogott, de rögtön össze is szedte magát. - Nem szeretné a dolgozószobáját látni? - kérdezte Katinka hirtelen. - Én gyakran bemegyek, és ha belépek abba a szobába, ahol oly sokat dolgozott, mindig az az érzésem, a következő pillanatban ő is belép a postájával a kezében, és megkér, hogy segítsek ebben-abban, és megint olyan minden, mint azelőtt! A szobában valóban semmi sem változott. Amikor Sissy Gyula íróasztala előtt állt, az írószerszámok mellett Katinka fényképét látta, egy nemrégen készült képet a fiukról és mellettük... mellettük a saját képe

volt. Az a kép, amely királynéi díszben ábrázolta és gyakran lehetett a boltokban is kapni. Soha nem tudta Sissy, nem is álmodta volna, hogy Gyula íróasztalán ott az ő képe is. Ha tudja, szívesen ajándékozott volna egy olyan képet, amelyik nem ennyire személytelen és beállított fénykép. De hát itt volt a kép, amely a széles tömegek számára készült, itt volt egy egyáltalán nem hozzáillő drága keretben, és Sissy úgy mosolygott a képen, ahogy a fényképész akkor kérte... - Gyula nagyon tisztelte felségedet - magyarázta Katinka, amikor észrevette, hogy Sissy rábámul a képre. - Néhány nappal a halála előtt megkért arra, hogy adjam át felségednek ezt. Katinka kihúzta Gyula íróasztalfiókját, és kivett egy vékony selyempapírba csomagolt valamit. Sissy kioldozta a selymes zsinórt, amivel át volt kötve, és a következő pillanatban Andrássy fényképét tartotta a kezében. Ez is egy "hivatalos" kép volt, mint Sissyé, és a grófot az oly jól ismert díszes mágnásviseletben ábrázolta. Szeretett királynémnak örök lovagjától - ezt írta Andrássy a kép hátoldalára. Sissy arcán boldog mosoly futott át. - Köszönöm, grófnő - mondta elérzékenyülve. Ezt az emléket mindig nagy becsben fogom tartani, ugyanott lesz a helye, mint ennek itt - mutatott saját fényképére az íróasztalon. Andrássy grófot a zempléni kápolna családi sírboltjában helyezték örök nyugalomra. A sírboltot nehéz, szép mívű kovácsoltvas rács választotta el a kápolnától, előtte egy kis térdeplő volt és gyertyák égtek. A sírbolt mélyén árnyszerűen lehetett csak lámi a régi koporsók körvonalait. Már generációk óta itt nyugodtak az Andrássyak. Az utolsó, fekete lepellel takart koporsó rejtette azt a valakit, akit most mindenki gyászolt. A fényképpel a kezében lépett be Sissy a kápolnába, és letérdelt. Katinka és Sztáray grófnő tapintatosan a háttérben maradtak. i 174 175 Gyula, gondolta Sissy megborzongva. Hol vagy most? . . . És ekkor eszébe jutott az a rettenetes óra,

amikor több mint egy évvel ezelőtt a bécsi kapucinusok templomában Rudolf koporsója előtt térdepelt így, és ugyanezt érezte, mint most. Mint akkor, itt is olyan ember koporsója előtt térdelt, aki valaha nagyon sokat jelentett számára. Fogta a képet, letette az imazsámoly tetejére, és megpróbált felidézni az életükből szép pillanatokat. De nem volt rá képes. Hirtelen megfordította a képet, meglátta a szeretett férfi keze írását, és szemét elöntötték a könnyek. - Ez már sok, ez már túl sok nekem - suttogta, és felállt. Nem volt képes imádkozni, lelkét megint rettegés töltötte el. - Kérem, induljunk! Sztáray Irma mellélépett, és Andrássy grófnő lehajtott fővel követte őket, míg kimentek a kriptából. A kastély előtt Sissy gyorsan így szólt: - Azt hiszem, ideje indulnunk, grófnő, hiszen el kell érnünk a vonatot. Kérem, fogasson be. - Máris? Hiszen még lenne egy kis idő - mondta Katinka. - És látja, az eső is elállt végre, sétálhatnánk egyet. Sissy azonban úgy érezte, ezt már nem bírná ki. Viszontlássa a régi, kedves helyeket, a parkot, ahol Gyulával is sétált egykor? Nem, ezt nem tudta volna elviselni. Katinka és Sissy még egyszer átölelték egymást, amikor a fogat megállt mellettük. - Maradjon erős, grófnő! Minden jót kívánok. - Igen, felség, megpróbálom. A lovak már türelmetlenül fújtattak, amikor Andrássy grófnő mély pukedlibe ereszkedett, amíg Sissy beszállt a hintóba. Egy késői napsugár tört most át a felhőkön, és 176 bearanyozta az épületet és a grófnő alakját. Sissy visszanézett, és így őrizte meg az emlékezetében Zemplént. Soha többé nem tért vissza ide. 5. Elhaló hegedűszó Sissy felkelt, és kipillantott a biarritzi szálloda ablakán. A tengert köd rejtette el a szeme elől, csak a hullámok csapkodását és a sirályok vijjogását hallotta. Az álom, amelyet Actins úr hipnózisa hívhatott elő, még mindig

élénken sajgott benne. Megfordult, és az íróasztalához lépett, ott állt Gyula gróf fényképe díszes keretben. Sissy gyakran nézegette, ilyenkor melankóliába esett. - A gróf volt egyetlen igazi barátom . . . ó csak népére és királynéjára gondolt, mindig a legjobbat akarta nekem. Soha többé nem találok ilyen barátot, akiben ennyire megbízhatok. A fiam halott, Gyula halott, és a nővérem, Zsófia Sarolta is meghalt, és micsoda borzalmas halállal! Bárcsak már én is velük lehetnék. Szeretnék meghalni. De úgy, hogy a férjem és a gyermekeim ne legyenek ott. Igen, gyorsan és fájdalom nélkül szeretnék meghalni, nem pedig ágyban fekve! Senki ne lássa utolsó óráimat! Mária Valériát mindig megrémítette, amikor Sissyt elfogta a halál utáni vágy. - Mama, miket beszélsz! Nem szabad ilyesmire gondolnod. Hiszen szép vagy, még annyi minden történhet veled! Az 1897-es esztendő baljóslatú telén, amelyet Sissy férje és orvosai tanácsa ellenére a nyirkos és hideg Biarritzban töltött, bizony nem volt könnyű dolga Mária Valériának. - Van a szeretetnek olyan fajtája - folytatta Sissy az elmélkedését, még mindig a halott gróf képét tartva a 177 i I f kezében- amely ellen a halál is tehetetlen. És az élet is. Mert ez a szeretet szellemi kapocs két olyan ember között, akik egymást mélyen tisztelik és becsülik. Ez a kapocs még a túlvilágon is összeköt majd bennünket, ahol, remélem, újra találkozhatom majd vele. - Mama, ne gondolj mindig erre! Mit csináljak veled? - Mária Valéria reszketett, hogy anyját utoléri családja betegsége. Sissy sápadtan és soványan ült az íróasztalánál. Odakint hatalmas vihar készülődött. A szálloda körül tombolt a szél, a sirályok kísértetiesen rikoltoztak. Mária Valéria úgy érezte, ereje végén jár. - Azt mondják, hogy a tengerbe veszett tengerészek lelke a sirályokban él tovább-mormogta Sissy, amikor látta, hogy Mária Valéria, aki nem bírja tovább hall-

gatni az éles rikoltásokat, befogja a fülét. - Jaj, mama, elég már! - kiáltott fel a lány kétségbeesetten. - Hát tényleg nem tudsz semmi másra gondolni, csak a túlvilágra, csak a halálra? Hiszen még élünk, itt vagyunk, szeretjük egymást! Sissy bólintott, felkelt az asztalától, és fáradt léptekkel a szalon magas ablakához ment. Fekete ruhája suhogott. - Te még fiatal vagy, Mária Valéria - mondta, míg kibámult a dühöngő tengerre. - Én azonban úgy érzem, mintha évszázadok nyugodnának már a vállamon. Mária Valéria odasietett anyjához, és szeretettel ölelte át. Nem tudta visszatartani a könnyeit. - Írok a papának - mondta sírós hangon. - Jöjjön ide! - Nem, nem - tiltakozott Sissy - a papának most nagyon nehéz otthon is. Dolgozik, mint Danaosz lányai. - Hogy jut ez eszedbe? - kérdezte Mária Valéria megborzongva. i - Ismered az ókori legendát... Ezek a lányok megölték a férjüket, és az istenek elátkozták őket. Azzal büntették őket, hogy az alvilágban vizet kellett hordaniuk egy feneketlen hordóba. A lányok csak merítették és merítették a vizet, hordták és hordták a hordóba vég nélkül. Szüntelenül dolgoztak, de feleslegesen. Éppúgy, mint apád, gyermekem. Az ő munkájának sincs vége, és mégis egy nap, ha meghal, mindez feleslegesnek bizonyul majd. I - Remélem, nem - mondta Mária Valéria. - Hiszen oly sok mindent tett hazánkért! - Talán igen, de a fatörzs már elkorhadt, és ez a Habsburg-ház végét jelenti - mosolygott Sissy fáji.. dalmasan. - Rudí megmondta előre, és ő talán meg is akadályozhatta volna, csak nem volt rá lehetősége... Talán, és ez az utolsó reményem, Ferenc Ferdinándnak még sikerül, ha trónra kerül egy nap. Hacsak nem ugyanaz a sors vár rá, mint Rudira. Akkor aztán a Monarchia napjai meg lesznek számlálva: Én már nem

szeretném megérni. Gyengéden végigsimított a lánya haján. Sajnálta a gyermekeit, mert nekik meg kell majd érniük a Monarchia felbomlását. A lánya kitalálta gondolatait. - Mi lesz velünk, mama? Nem szabad meghalnod, nem szabad minket magunkra hagynod - zokogott fel. - Gyermekem, én sem tudnék rajtatok segíteni felelte Sissy szomorúan. - Ti még fiatalok vagytok, fiatal férjetek van, nem vagytok egyedül. Isten majd mellettetek áll, ha nehéz idők jönnek. Engem azonban már semmi sem tartóztat itt a földön. - Igen, el kell menned, de nem úgy, ahogy te érted. El kell mennünk erről a szörnyű helyről! - kiáltott Mária Valéria hevesen, és kiszakította magát anyja ölelő karjából. - Hiszen itt csak megzavarodhat az ember! Utazzunk el innen, bárhová! 178 179 - Igazad van, szívesen elmennék, de Franzl nem enged újra hajóra szállnom, pedig legszívesebben a Kanári-szigetekre utaznék. Tudod, hogy a természet mindig vigaszt jelentett a számomra. - Miért nem engedi papa? - Nézd, itt a levele - Sissy az íróasztalához lépett, és elővette férje december 17-i levelét. "Sok más gondom és bajom mellett Teérted is egyre jobban aggódom, Angyalom. Úgy érzem, azt, hogy megint a nyílt tengeren, az óceánon tudjalak, már nem tudnám elviselni. Még azt is kockázatosnak látom, hogy a mai időkben és a politikai eseményeket tekintve Svájcba utazzál. A legrosszabb, hogy mindig oly messze, oly elérhetetlenül messze vagy..." - De hiszen nem kell rögtön a Kanári-szigetekre utazni, mama! - Mária Valéria törte a fejét, mit javasoljon. - Menjünk Marseille-be vagy San Remóba vagy át Afrikába, ott mindig olyan szívesen voltál. - Igen, ez is egy lehetőség - sóhajtott Sissy, és mosolygott. De a félhomályos szobában ezt alig-alig lehetett látni. - Tengeri utat semmiképpen nem javasolnék, felség - közölte Kerzl doktor a délutáni alapos vizsgálat után. - Szív és tüdő ugyan rendben vannak, de felséged olymértékben legyengült, hogy nem bírná az utat. Az idők változnak, felség, egyikünk sem lesz fiatalabb, ha

megengedi, hogy mint orvos ilyet mondjak. - Igen, igen - mondta Sissy mérgesen - magam is tudom, hogy nem vagyok fiatal. Már a lovaglásról lemondtam, de hogy hajóra se lehessen szállnom? ! Ugyan, mit szabad akkor még? - Többet és rendszeresebben enni - válaszolta Kerzl doktor félig tréfásan. - Felséged betegsége nem annyira fizikai, mint inkább lelki természetű. Folyton csak kellemetlen és nyomasztó dolgokra gondol. Tudom, hogy rendkívül unja felséged, de újra csak ezt mondhatom: az idegesség és a soványság kéz a kézben járnak. Fogadni mernék, hogy felséged sokkal jobban érezné magát, ha normálisan táplálkozna. - Megint csak a férjem gondolatait szajkózza közölte vele Sissy megfellebbezhetetlen hangon. - Ami pedig az utazást illeti - az orvos féladta a küzdelmet - van egy új gyógyhely, ahol felséged még nem járt, és az valószínűleg jót tenne. - Még nem jártam ott? - csodálkozott Sissy. - Nem, felség, a falucska szinte ismeretlen, nemrégen fedezték fel forrásainak gyógyhatását. - És hogy hívják? - Bad Nauheimnek nevezik, nincs messze Homburgtól. Többek között az is nagy előnye, hogy mivel még nem felkapott, felségednek nyugalma lehetne a bámészkodóktól. - Azt hiszem, jó a javaslata, doktor. Megpröbálom beilleszteni a terveimbe ezt a fürdőkúrát. Az orvos megkönnyebbülten felsóhajtott, és elbúcsúzott: Szeretett volna visszaérni Bécsbe, még mielőtt Ferenc József elindul szentpétervári látogatására. Alighogy becsukódott az ajtó, Mária Valéria ostromolni kezdte anyját, hogy minél hamarabb induljanak el Biarritzból. - A doktornak teljesen igaza van. Túl sokat emészted magad. Mindig csak a múltra gondolsz, mint például most Andrássyra. - Andrássy . . . - mosolyodott el Sissy. - De hát ezek az emlékek egyáltalán nem kellemetlenek, szívesen gondolok rájuk vissza. A múlt különös dolog, sohasem múlik el igazán, gondolatainkban mindig velünk van, akár pozitív, akár negatív értelemben, mint például Rudi.

- Már megint! - pirított rá Mária Valéria. - Kerzl 180 181 doktornak tökéletesen igaza van. Testileg teljesen egészséges lennél, ha nem terhelnéd a lelkedet mindig aötét gondolatokkal - Lehet, igazad van. Most azonban gyere, sétáljunk egyet. Mária Valéria kipillantott az ablakon. - Ebben a ködben, mama? - Én szeretem a ködöt - felelte Sissy. - Mindig is szerettem, tudod. - Vigyünk magunkkal még valakit? - Ne, menjünk most csak kettesben - javasolta Sissy. - És lehetőleg a hátsó ajtón keresztül... Mária Valéria bólintott. A két asszony hamarosan felöltözött és elindult. Mária Valériának nem nagyon esett jól a nedves köd, Sissy azonban majdnem jókedvűen karolt belé. - Hát nem csodálatos szép? - kérdezte Sissy. Olyan, mintha már angyalok lennénk és a felhők között lebegnénk. - ízlés dolga, mama - felelte Mária Valéria, aki már réges-rég visszavágyott száraz, meleg szobájába. - Ne rontsd el az örömömet! . .. - kérte Sissy. 6. Karácsony itt és ott Másnap reggel Sztáray grófnő egy levéllel lépett be Sissy reggelizőszobájába. Sissy sápadt volt és kialvatlan. Valóban nem aludt jól, és nem volt valami jó hangulatban. A grófnő ezt rögtön leolvasta arcáról. - Itt a reggeli posta, felséges asszony. Egy levél Pétervárról. - Köszönöm, grófnő - Sissy máris felbontotta, és szeme gyorsan végigszaladt a sorokon. - A férjem túl van a szentpétervári hivatalos cárlátogatáson, és az ünnepekre már Gödöllőre érkezik - mondta Sissy. Micsoda szerencse, hogy nem kellett vele utaznom Szentpétervárra! Azt hiszem, ki sem bírtam volna a sok üdvözlőbeszédet, ünnepi fogadást és a díszelőadásokat az Operában! Sissy végigolvasta a levelet, és kicsit furdalta a lelkiismeret, ő ugyanis egyetlen sort sem írt Franzlnak Szentpétervárra.

- Mire a levelem odaérne, férjem úgyis elutazik magyarázta a grófnőnek. - És különben is, nemsokára itt a karácsonyi posta. Az ajándékok meg már úton vannak Gödöllő felé. Sissy sóhajtott, és a grófnő úgy érezte, talán szívesebben maradna egyedül. - Hogy érzi magát felséged? - kérdezte együttérző hangon. - Rettenetes migrénem van. És hozzá még ez az időjárás! Kérem, húzza össze a függönyöket, nagyon nagy huzat van itt. - Természetesen, felség. Van felségednek valamilyen kívánsága? - Egy óra múlva indulok szokásos sétámra. Remélem, jót fog tenni. Addig nincsen szükségem önre, grófnő. Pontosan két nappal karácsony előtt érkeztek meg Biarritzba a bécsi csomagok, sok-sok kis ajándék, amelyeket Sissynek és kíséretének szántak. Hiszen az a kis udvartartás, amely Biarritzba elkísérte, olyasmi volt, mint a Monarchia zsugorított kiadása: mindenféle nemzet képviseltette magát. Csak egyetlen külföldi volt közöttük, Barker, az angol nyelvtanár. Természetesen azért ő sem maradt ajándék nélkül. Sissy megpróbált kinek-kinek meglepetést kitalálni. Sissy postájában persze volt egy hosszú levél Franzltól is. Végre hazajött Szentpétervárról, és ahogy 182 183 írta, első szabad percében a Hermész villához kocsizott ki. Mégis feladta azt a tervét, hogy ott töltse az éjszakát, mert Sissy nélkül, akinek számára azt a házat egykoron oly sok szeretettel felépítette, nem jelentett számára örömet a szép villa. Franzl leveléből nem volt nehéz kiolvasni, milyen magányosnak érzi magát. A karácsonyi ünnepek Sissyre is depressziót hoztak. Lent a hotel előcsarnokában óriási, majdnem öt méter magas karácsonyfát állítottak fel. Sissy reggel elküldte Mária Valériát, hogy vegyen egy fát saját kis lakosztályukba. Sissy tudta, nem fog lemenni a szállodai karácsonyra. - Mama - üdvözölte Mária Valéria az anyját, amint a szobába lépett, és gyöngéd csókot lehelt arcára. -

Olyan sápadt vagy ma! Nem érzed jól magad? - Szokás szerint fáj a fejem - nyügtatta meg Sissy a lányát. -Nos, mi a helyzet? Sikerült formás kis fácskát találnod? - Hát persze, mama. Nemsokára hozzák és felállítják, akkor nekiállhatunk díszíteni. Karácsonyfadíszeket is beszereztem, majd meglátod, micsoda gyönyörű fa lesz! - Angliában - mondta neki Sissy - alig-alig ismerik ezt a szokást. És a kontinensen sem mindenütt. Azt hiszem, itt is csak a kedvemért csapnak ekkora hűhót. - Hát persze, mama. Mindenki örömet akar neked szerezni - kiáltott fel Mária Valéria vidáman. Mindenki! - Igen, igen, karácsonykor így szokás. Felvidítani egymást - bólintott Sissy elgondolkodva. - De azért akadnak emberek, akiknek a lelkük nem olyan vidám. - Remélem, mama, te nem tartozol közéjük. - Ne félj, Mária Valéria; összeszedem magam mosolygott Sissy egy kicsit fájdalmasan. Mi lett az én kedves, drága mamámból, az egykor oly életvidám bajor hercegkisasszonyból, kérdezte magától Mária Valéria. Mama, azt hiszem, legszívesebben a szentestét is egyedül, a szobájába visszavonulva töltené, hogy senkit se kelljen látnia. - Szeretnék valamit elmondani neked, Mária Valéria - mondta hirtelen Sissy határozott hangon. Írtam még egy bekezdést a végrendeletemhez, és azt szeretném, ha megismernéd. - És mi az, mama? - kérdezte Mária Valéria feszülten, rosszat sejtve. - A verseimről van szó - kezdte Sissy vonakodva, mintha nehezére esne a vallomás. És valóban nem volt könnyű kimondani, amit kigondolt. - Azt akarom, hogy a versek mégis megjelenjenek, de csak ötven évvel a halálom után. És akkor már nem kell az álnév, mindenki megtudhatja, ki írta őket. Senkire nem kell majd tekintettel lenni. - És ki kapja majd a bevételt? - kérdezte Mária Valéria a homlokát ráncolva. - Egy alapítvány - magyarázta Sissy. - Egy olyan alapítvány, amelyik olyan embereken segít, mint Andrássy volt, vagy Rudolf.

- Tehát egy alapítvány a. .. . . . a politikai üldözöttek, kitaszítottak, félreismertek javára! - De mama! - kiáltott fel Mária Valéria szinte rémülten. - Azt fogják mondani, hogy a felforgatókat és az anarchistákat támogatod! Te, a császárné és királyné! És ezt nyilvánosságra akarod hozni? Mama, könyörgök! Gondolj a papára! Ezt nem teheted, egyszerűen lehetetlen! Sissy az ajkába harapott és bólintott. Mária Valéria látta, hogy anyja elsápad, és a szeme is különös módon kezd csillogni. 184 185 i - Hiszen gondolhattam volna-mondta szomorúan. - Apád beszél belőled. Ha Gizella mondta volna ezt, még megérteném. De te? - Ó, mama, hiszen tudod, hogy mindennél jobban szeretlek - ölelte át Mária Valéria az anyját, de Sissy elhárította a kedveskedést, és leült az egyik fotelba. - Ha így rendelkeztél a végrendeletedben, akkor így is lesz. Mert ha se a papa, se.te nem éltek már, akkor ez semmiféle gondot nem jelent majd, nem a ti ügyetek lesz. De most, ha most hoznád ezt nyilvánosságra, esetleg közzétennéd a sajtóban... mama, nagyon kérlek, mondj le erről! - Mária Valéria hajthatatlan volt. - Tudom, hogy jót akarsz - mondta Sissy némi gondolkodás után. - Sőt valószínűleg igazad is van. Ütven év múlva a világ már egészen másképpen fog festeni. Ki tudja, lesznek-e még egyáltalán császárok és királyok? Engem talán éppen akkor fognak megérteni. . . Mária Valéria rosszallóan csóválta a fejét, de úgy gondolta, most jobb lesz, ha egyetért anyjával. - Talán igazad van, mama - bólintott élénken, és gyengéd mozdulattal végigsimított anyja lehajtott fején. -Ugyan ki tudná megmondani, mi lesz ötven év múlva? Egy alapítvány.. Igen, egy alapítvány azoknak, akik az életüket kockáztatják a szabadságért, azoknak, akiket elüldöztek, száműztek otthonaikból és hazájukból, akik nézeteik miatt lesznek gyökértelenek. Ezt akarta Sissy. Például az olyan férfiaknak is, mint And-

rássy Gyula, akiket távollétükben halálra ítéltek. Ha Franzl nem döntött volna Sissy rábeszélésére az amnesztia mellett, akkor talán ő és még sokan mások soha nem láthatták volna viszont Magyarországot. - Andrássyra gondolsz már megint? - Lánya szinte olvasott a gondolataiban. - Igen, gyermekem - mosolygott Sissy. - Hát még most sem tudod feledni, annyira szeretted? - csúszott ki Mária Váléria száján. - Jaj, kislányom - mosolygott megint Sissy - egy csinos fiatalasszonynak rengeteg tisztelője és ímádója van, ez elkerülhetetlen. És az is, hogy az embernek magának is megtetszik egyik vagy másik. Hiszen egy császárné és királyné sem más, mint a többi asszony, ő is hús-vér ember, akinek érzései vannak! Ami viszont nagyon fontos, hogy az ember saját magának korlátot tudjon szabni. Ez maga a szabadság: ha az ember maga döntheti el, hogy mit tehet meg, vagy mit nem, és nem mások írják elő neki. Az én döntéseimet mindig az apád iránt érzett szeretetem és a saját önbecsülésem határozta meg. Igen, Andrássy gróf szerelmes volt belém, de ugyanakkor eszközt is látott bennem a céljai elérésére. A saját nemzete érdekeire gondolt, és ezt én is nagyon jól tudtam, nem is vettem tőle rossz néven. Nem lett volna Andrássy, ha nem így cselekedett volna! Sissy persze minderről mélyen hallgatott abban a levélben, amelyet Franzlnak írt Gödöllőre karácsonyra. Franzl a régi kedves Gödöllőn töltötte a karácsonyi ünnepnapokat, megint Sissy nélkül, de Gizellával és annak családjával. Mialatt Sissy a sorait papírra vetette, úgy érezte, boldogan menekülne el innen távol levő Franzljához. Azt írta neki, hogy minden jót kíván, és nagyon várja, hogy végre eljöjjön őt meglátogatni. A császárné állandóan változó hangulatai természetesen nem maradhattak kis udvartartása elől rejtve, és bizony meglehetősen kimerítettek mindenkit, aki Sissyvel Biarritzba érkezett. Sztáray grófnő úgy döntött, megosztja aggodalmát Mária Valériával. - Császári fenség, mint tehetnénk, hogy őfelségét 186 I 187 egy kicsit felvidítsuk? - kérdezte. - Én már nem tu-

dom, mit tegyek. Őfelsége nagyon fáradtnak, talán betegnek is látszik, és éppen most, a boldog, szent karácsonyi időszakban! - Ettől a szomorú időtől is szenved a mama próbálkozott Mária Valéria egyfajta magyarázattal, hogy megnyugtassa a grófnőt, de nem sikerült félrevezetnie. - Ő, nem - tiltakozott rögtön Sztáray Irma. - Ez már nemcsak.az időjárás! Őfelsége jobban tette volna, ha az ünnepeket otthon tölti a férjével, ahelyett, hogy itt ülne magányosan Biarritzban. Az utóbbi években a vele utazó személyzet és az udvarhölgyek megajándékozása hangsúlyozottan egyszerűen zajlott. Az ajándékok ugyan nagylelkűek voltak, de a fagyos légkörben sosem támadt igazi karácsonyi hangulat. Mária Valéria titokban hazakívánkozott a wallsee-i kastélyába, és bárhogy igyekezett, hogy meg ne lássák rajta, Sissy mégis megérezte. - Csak terhedre vagyok, gyermekem - sóhajtotta. Te már a férjedhez és a gyermekeidhez tartozol. Utazz haza, angyalom, hogy legalább újévre a tieiddel lehessél! Hiszen vízkeresztkor búcsúzóul meggyújthatjátok a karácsonyi gyertyát! - Hová gondolsz, mama! Nekem most itt a helyem! - felelte Mária Valéria határozottan. Pontosan tudta, hogy nem szabad anyját ebben a hangulatában magára hagynia. Sissy úgy határozott, elmegy az éjféli misére. Alaposan felöltözött, jól rbecsomagoltatta" magát, azután hármasban elindultak. Nagyon sötét volt, a tenger zúgott, és á templom, öreg kőfalaival, szinte kísértetiesen emelkedett ki a ködből. A templomban egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. A hívek áhítatosan hallgatták, amint a pap felolvasta Lukács evangéliumából az Úr születését és azt a részt, amikor az angyalok közölték az Örömhírt a pásztorokkal: "Ne féljetek, mert nagy örömöt hirdetek néktek, amely az egész népnek öröme lészen. Mert ma született néktek a Megváltó, ki az Úr, a Krisztus." Nagy öröm... Sissy elgondolkodott. Nemsokára felzúgott a karácsonyi ének is: Dicsőség Mennyben az Istennek, békesség a Földön az embernek. Béke? Öröm? Hol volt már mindez? Sissy mindenesetre

hiába kereste - sehol sem találta, és már nem remélhette, hogy valaha is megtalálja őket. 7. Ólomöntés 1897 szilvesztere: az év utolsó napja. Bécsben, Budapesten és a világ minden sarkában teli vannak a vendéglők és színházak a boldogan ünneplő tömeggel. Repülnek a petárdák, folyik a pezsgő, nagy a vidámság. Az óesztendő, így érezte mindenki, lehetett volna rosszabb is. És az új? Nos, az új esztendő lapjai még üresen álltak. Senki sem tudhatta előre, mit hoz a jövő. Persze mindenki egészségben, békében, jólétben reménykedett, és ezt kívánták egymásnak is. Biarritz sem volt kivétel. Amikor a petárdák pontban éjfélkor felreppentek az égre, és mint színes virágok hullottak alá, Sissy kint állt hotelszobája teraszán az övéivel, és nézte a csillogóvillogó fényeket. - Bécsben biztos szól már a Pummerin, a nagy harang a Szent István-dómban - mondta Mária Valéria némi nosztalgiával. Természetesen itt is megszólalt az összes harang. - Boldog új évet, mama! - Sok boldogságot neked és a családodnak, kislányom! 188 I 189 Azzal meghatottan egymás nyakába borultak. Megint egy év, gondolta Sissy, egy újabb év telt el és kezdődik az életemben. - Vajon hol leszünk mához egy évre? - kérdezte csendesen. - Talán otthon Bécsben - felelte Mária Valéria reménykedve. - Ezt csak a jó Isten tudhatja - felelte Sissy. Valami különös félelem töltötte el, amikor erre az új esztendőre gondolt. Mégis, ez a szilveszteréj ugyanúgy telt, mint oly sok más már előtte, amelyet távol töltött otthonától, távol a férjétől. Ma éjszaka különös erővel vágyott arra, hogy Franzl itt legyen mellette. Szokása szerint hirtelen azzal a gondolattal kezdett el játszani, hogy már másnap reggel szedi a sátorfáját, és meglepi Gödöllőn Franzlt. Annyira vágyott a gondoskodása és a gyengédsége után!

A koccintó poharak megcsendültek. Sokan tekintettek az elkövetkezendő év elébe nagy várakozásokkal. Sztáray Irma egy új, kicsi naptárt állított Sissy mahagóni íróasztalára, nagyon elegáns, szép kis naptár volt, különleges figyelem a grófnőtől. Unnepélyes, kedves mozdulattal felütötte az első lapot, és ott állt a végzetes évszám: 1898! - Micsoda felhajtás - dörmögte Berzeviczy úr. Olyan, év lesz ez is, mint a többi. Tulajdonképpen már legszívesebben lefeküdt volna, illetve még ennél is szívesebben ült volna egy Bécsbe tartó gyorsvonaton, nem is kellett volna annak épp az udvari vonatnak lennie. Barker, aki szomorú hangulata ellenére úgy tett, mintha vidám világfi lenne, ma reggel még feladott egy levelet a császárnak, amelyben leírta, mennyire aggódik Sissy egészségi állapota miatt. Megírta, milyen gyakran esik megint depresszióba, és hogy hiába minden, újra csak fogyni akar. Bár nemrégen járt Biarritzban a császár udvari orvosa, őfelsége a császárné megint nem tartja magát az orvosi előírásokhoz. Lassan már csak narancslét iszik, és ahogy Barker a komornájától megtudta, 43 kiló. Lent a szálloda báltermében már régen táncoltak. A zenekar keringőt játszott, a hangok egészen Sissy lakosztályáig felhallatszottak. - Nos, aki akar, nyugodtan menjen táncolni biztatta Sissy kis társaságát, de senkinek nem volt hozzá sok kedve. Ferenczy Ida forró puncsot hozatott be, és néhányan éppen nekiláttak, hogy ólmot öntsenek. - Gyere, mama, öntsünk ólmot, nem akarod látni, mit hoz a jövő? Sissyt hirtelen újra elfogta az iménti szorító félelem. . . . Nem, nem akarom - tiltakozott Sissy. - Nem szeretem a jóslást. - De hát ez nem is igaz! Hiszen gyakran olvastatsz a kezedből, és cigányasszonyokkal mondatsz magadnak jövendőt! - Jó, rendben - adta be a derekát Sissy, hogy Mária Valéria és a többiek örömét el ne rontsa. De minden porcikája tiltakozott az ellen, hogy a kiskanálnyi olvadt ólmot a vízbe ejtse. Végül mégis megtette. Mindenki

nagyon figyelt, mi alakul belőle, mit lehet majd kiolvasni Sissy sorsáról. Egy keskeny, hosszúkás valami feküdt a tál alján, és amikor kihalászták egy kanállal, senki sem tudta, mire hasonlít - vagy csak nem akarták mondani? - Ugyan mi lehet ez? - Mária Valéria tanácstalan volt. - Ez semmi - mondta Barker. - Nem sikerült. Még egyszer, felség, még egyszer meg kell próbálnia. Ilyesmi előfordul. 190 j 191 - De valaminek mégiscsak lennie kell - mondta Sztáray Irma kíváncsian, és még közelebb emelte a szeméhez a darabka ólmot. - Hagyjuk, hiszen nem kötelező belelátni valamit, és ráfogni, mit látunk - tiltakozott Sissy. - De miért nem próbálod meg még egyszer, mama? - sürgette Mária Valéria. - Mert nem akarom, elég volt - közölte Sissy határozottan. - Egyébként sem érzem magam jól, nem olyan ez már, mint régebben! Úgy látszik, elfáradtam. - Mi van veled, mama? - kérdezte Mária Valéria ijedten. - Semmi. Csak fáradt vagyok, hiszen mondtam már. A császárné nem is maradt tovább. Mindenkinek jó szórakozást kívánt, aztán visszavonult a hálószobájába, ahol segítettek neki levetkőzni, és ő bebújt az ágyába. - Úgy nézett ki, mint egy koporsó - mormogta maga elé a sötétben. - Vagy valami hosszú tőr - tette hozzá gondolatban. Belebámult a hálószoba sötétjébe, ahová halkan még felszűrődött a tánczene. Mindent egybevetve, legalább a békességem meglesz, ha tényleg meghalok. És mégis . . . Ha az ismeretlenre gondolok, megborzongok. Az ismeretlenre, ami odaát vár. De talán Isten kegyes lesz hozzám... Végre lecsukódott a szeme. Talán már az új esztendő harmadik órája is eltelt. Mindenütt nagy örömmel ünnepeltek, de senki nem tudhatta, mit hoz éz az év. A Lucheni nevű férfi sem tudta. Gyalog indult el ezen az őszön Olaszországból Svájc felé, ahol azt remélte, jobb munkát talál. A katonai szolgálat után rövid ideig egy herceg szolgálatában állt, de azután, maga sem

tudta pontosan, miért, otthagyta. A nővére jó nagy úticsomagot készített neki, de az már réges-rég elfogyott, és a vándornak igen gyakran korgott a gyomra. Ha valahová betért, hogy szállást kérjen, mindenki csóválta a fejét. - Micsoda? Most télen akar átkelni a hegyeken? Tudja maga egyáltalán, mit jelent ez ebben a papírcipőben és ilyen vékony ruhában? Lehet, hogy Olaszországban kellemes viselet volt, de az Alpokban, minusz 20 foknál nem lesz! Forduljon vissza, fiatalember, mielőtt megfagyna az egyik hágón! De Luigi Lucheni nem hagyta, hogy elijesszék. Tovább folytatta az útját, mintha valami belső motor hajtotta volna. Fázott és éhezett, de csak ment, ment. Pedig látszólag semmiféle célja nem volt: Vagy hazudott, ha valaki erről kérdezte. A válasza mindig ugyanúgy hangzott: napszámos, tanulatlan segédmunkás, aki munkát keres és mindent elvégez. Akár egy építkezésnél is, neki minden jó lenne, csak munkát és kenyeret találjon. Néha egy-egy napra megszállt parasztházaknál, ahol munkájáért élelmet és szállást kapott, de sehol sem maradt sokáig. Amint erőt gyűjtött, folytatta az útját. Senki sem ismerte meg közelebbről, és kevesen kérdezték meg, honnan jön, hová megy. Attól eltekintve, hogy ebben a szokatlan időszakban gyalog akart átkelni a hegyeken, Luigi Lucheni senkinek sem tűnt fel. Persze ő is igyekezett, nehogy valamit elkövessen, ami a csendőrök figyelmét ráirányította volna. Mária Valéria újév reggelén expresszlevelet küldött a wallsee-i kastélyba. Azt írta, valószínűleg még a héten hazaér, mégiscsak úgy döntött, elfogadja anyja ajánlatát, hogy legalább vízkereszt ünnepét családja körében töltse. Sissy megértően fogadta a hírt. 192 I 193 - Igazad van, gyermekem-közölte vele. -Amúgy is túl sok idődet áldoztad már rám. A férjed lassan meggyűlöl engem. - Hogy mondhatsz ilyet, mama! Ferenc ugyan sohal Éppen ellenkezőleg, nagyon is tisztel téged. Mindketten jól tudjuk, mama, mennyi mindent köszönhetünk neked. Még a boldogságunkat is! - Tudod, hogy kire gondoltam az utóbbi napokban

gyakran? - Kitaláljam? Biztos Ferenc Ferdinándra és szegény jó türelmes Zsófiájára. Igaz? - Igaz. Úgy sajnálom őket, és töröm a fejem, hogyan segíthetnék nekik. De semmi sem jut az eszembe. - Talán az új esztendő nekik is meghozza a boldogságot! - Szívből kívánom - mondta Sissy őszintén. Boldog házasságot, sok gyereket, ahogy Ferenc Ferdinánd is szeretné. Igazán megérdemelné, hogy végre teljesüljön legnagyobb kívánsága, az, hogy Chotek grófhisasszonyt feleségül vehesse. Habár nem egyenrangú családból származik, de hát... - Sissy elhallgatott. - Csupa-csupa üres lap - mondta Mária Valéria elgondolkodva. - Egy könyv háromszázhatvanöt oldallal, az új esztendő fogja az oldalakat teleírni . . . ! 8. Búcsú Tavasszal azután Sissy újra nekiindult. Az udvari vonattal Marseille-en keresztül San Remóba utazott. Vállában még mindig érezte annak az ideggyulladásnak a hatását, amelyet Biarritzban szedett össze, így érkezett márciusban Territet-be, a Genfi-tó partjára. Fájdalmai miatt nem tudta végezni napi tornagyakorlatait, ami rendkívül bosszantotta. A hegyi sétákról azonban nem mondott le, persze nem tudott már oly messzire és oly sokáig sétálni, mint valaha. Így számolt be Franzlnak: "Úgy érzem, legalább nyolcvanéves vagyok! Nagyon hamar elfáradok, már csak azért imádkozom, hogy a jó Isten magához vegyen. Szeretnék úgy meghalni, hogy neked és a gyerekeknek terhetekre ne legyek. Ó, Franzl, oly jót tenne, ha legalább néhány napra itt tudhatnálak magam mellett. Nagy szükségem van az erődre és a bizakodásodra." Március volt. A svájci hegyeken még hó csillogott, de a magas alpesi legelőkön már nyíltak a krókuszok, köszöntötték az új tavaszt. A császárné hangulata mégsem javult. Egyedül, a Franzltól érkező levél hatására csillant meg reménysugár a szemében. Gyorsan kinyitotta a borítékot, és átfutotta Franzl sorait: "Te és nyolcvan év? Micsoda túlzás... Hát persze,

mi sem leszünk fiatalabbak. Múlnak az évek, és az idegeink egyre kevesebbet bírnak. Angyalom, nagyon hiányzol nekem, vágyom utánad, de a Monarchiában pillanatnyilag olyan a helyzet, hogy nem tudom hosszabb időre itt hagyni a Burgot. Kissingenben azonban talán viszontláthatnánk egymást. Már előre -örülök neki. Gizella most ünnepelte ezüstlakodalmát. Hogy múlik az idő..." Az, hogy Franzl emlékeztette erre az ünnepségre, kis csepp üröm volt a levél felett érzett örömben. Sissy mindig újra megrémült, ha ilyen dátumokra emlékeztették, vagy arra a megmásíthatatlan tényre, hogy már régen többszörös nagymama, sőt dédmama is. Mindenesetre Franzl eljön Bad Kissingenbe, ahol mindig oly jól érezték magukat. Franzl komolyan elhatározta, hogy most tényleg utánamegy Sissynek. Végül is joguk van arra, hogy 194 I 195 . együtt legyenek! Egy császár is lehet néha magánember. Gyors levélváltás zajlott Bécs és Terrítet között. Április elejére beszélték meg a randevút, addig még négy hét volt hátra. Sissy és Franzl egyformán számlálták a riapokat, és Sissy vágyakozása egyre nőtt, ahogy csökkentek a naptárban a még hátralévő napok. Furcsa, fájdalmas érzés volt, amelyet nem tudott leírni, és nem tudott megmagyarázni sem. Az udvari vonatot újra befűtötték, kerekei szorgalmasan csattogtak a síneken. Sissy, aki szalonjában ült az ablaknál, semmit sem sejtett arról a Luigi Lucheni nevű férfiról, aki most már Svájcban van, és építkezéseken keresi a kenyerét. Ő lesz az, aki beteljesíti, amiért Sissy mindig imádkozott, és amit Franzlnak írt levelében is elmondott: meghalni, eltűnni ebből a világból szenvedés és az öregség szőrnyűségei nélkül, és anélkül, hogy terhére lenne azoknak, akiket szeretett. Franzl betartotta a szavát. Március végén becsukta az aktáit a birodalmi kancellárián, és így szólt: Most pedig induiás Sissyhez! - olyan volt ez, mint egy parancsszó. Ketterl, régi kedves belső inasa és bizalmasa egyetértően bólintott.

- így helyes, felség - mondta. - Felségednek ezt régebben is gyakrabban meg kellett volna tennie! Ugyanezt mondta Franzl is nem sokkal késó. Április elsején érkezett meg Bad Kissingenbe, és már a pályaudvaron átölelhették egymást Sissyvel. - Nem áprilisi tréfa, angyalom - nevetett a császár, és kedves puszit adott a feleségének - tényleg én vagyok. - Alig-alig hihetem, oroszlánom - ment bele Sissy boldogan a tréfálkozásba. - A legutolsó pillanatban is attól féltem, hogy valami közbejöhet, és ez az undok politika meg a kormányzási ügyeid otthon tartanak! - Nem is akarok rájuk gondolni, kedvesem. A gondokat otthon hagytam a kancellárián, Sissy - kőzölte a császár. - Ez a néhány nap legyen a miénk, és csak a miénki Ezt találtam ki magunknak. - Igazad van, használjuk ki ezeket a napokat-felelte Sissy, és gyengéd pillantást vetett a férjére. - Nagyon megőszültél, oroszlánom... a szakállad már hófehér. De a szemed még mindig fiatalosan és élénken csillog! Ne nézz így rám, mert elbújok a legyezőm mögött! Bizony a te Sissyd se olyan szép és fiatal, mint annak idején Ischlben, ahol eljegyeztél! - Nekem te vagy a legszebb - mondta neki Franzl melegséggel a hangjában. - És örökkön-örökké te is maradsz! Egymás mellett ültek a nyitott kocsiban, úgy hajtottak a hotelba, ahol Sissy megszállt. - Neked is beszélt a doktor az új gyógyfürdőről, amely Kissingen konkurenciája akar lenni? Engem nagyon érdekel. - Bad Nauheim? - Igen - bólintott Sissy. - Szeretném megismerni, milyen. - Hát akkor utazz oda! - Most nem, de talán a születésnapod után, augusztusban. Widerhofer doktor majd eldönti, hasznos lesz-e. De hát Nauheim még messze volt. Ezen az egy héten, amit Kissingenben együtt töltöttek, nem gondolt Sissy senki másra, mint Franzljára. Az ismert és megszokott útvonalakon jártak sétálni, együtt hallgatták a kerti pavilonban a koncertet, ahol valaha

mindig katonazenekar játszott. Franzl persze aggódva állapította meg, hogy Sissy egészségi állapota bizony 196 nem a legjobb, és azt is rögtön látta, hogy valószínűleg nem tud majd részt venni az uralkodásának ötvenedik évfordulójára rendezett nagyszabású őszi ünnepségeken. De azért Franzl most is igyekezett eltitkolni aggódását. Sissy Bad Kissingenből utókúrára Brückenauba utazott, ahol az orvosok megint alaposan kivizsgálták. Fájtak az ízületei, nehezére esett a járás. Ez bizony nagy csapás volt. Az orvosok jelentését Franzl is megkapta Bécsben, és bizony csak még jobban aggódott. írt Mária Valériának, mert, ahogy Barker is informálta, Sissy az elutazása után egészen deprimált és szomorú lett. "Idén egy kicsit korábban utazom Ischlbe, és majd megpróbálom onnan intézni az ügyeket. Nem tudnál elmenni a mamáért, és elhozni Ischlbe? Nagy kő esne le a szívemről!" Sissynek a Franzltól való búcsúzás tényleg oly nehezére esett, mint talán soha máskor. Csak akkor tűnt fel mosoly az ajkán, amikor lánya megérkezett. Sztáray irma, aki éppúgy aggódott Sissy rossz kedélye miatt, mint Barker és a többiek, mindjárt kicsit jobban érezte magát. - Végre, hogy őfelsége megint jókedvűbb - örvendezett Sztáray Irma Berzeviczy úrral beszélgetve. - Új ötlete is támadt, Münchenbe és Possenhohenba szeretne utazni - jelentette Berzeviczy, és fejcsóválva hozzátette: - Ez nem is volt tervbe véve, hiszen őfelsége innen egyenesen Svájcba akart utazni! - Possenhofenban már borzasztó régen járt. Ugyan mit akar ott? Meglátogatni a szülei sírját? - Nem tudom - dörmögte Berzeviczy rosszkedvűen - de hát végül is ő parancsol. Még ezelőtt Ischlbe utaztak, ahol Franzl már nagyon várta Sissyjét. - Hogy vagy, angyalom? Jobban érzed magad? kérdezte tőle, amint megérkezett. - Részt tudsz venni az uralkodói jubileumon? . . - Ha nem ragaszkodsz hozzá mindenképpen, akkor inkább nem - sóhajtott Sissy.

- Jól van. Akkor a doktor majd kiad egy jelentést, amelyben elmagyarázzuk az embereknek, miért nem tudsz jönni. Most is látszik rajtad, hogy nem vagy jól. Brückenau sem segített sokat, igaz? - Szeretném az új fürdőhelyet kipróbálni, amiről már beszéltünk. - Bad Nauheimot? Widerhofer mindent elinesél majd neked, amit erről a helyről tudnod kell. Így is történt. A doktor végül rábeszélte Sissyt az új fürdőre, bár közölte vele, hogy talán még nem fog megfelelni minden igényének, viszont biztos abban, hogy segíteni fog. - De ha tényleg el akarok menni még Münchenbe és Possenhofenba is, akkor nem sokat időzhetek itt Ischlben - mondta Sissy férjének és lányának. Franzl éppúgy meg volt döbbenve e szavak hallatán, mint Mária Valéria, hiszen augusztus 18-án volt az elmaradhatatlan családi ünnepség Franzl születésnapja alkalmából. Sissy eddig ezen mindig részt vett. - Nem teheted a papával! - mondta Mária Valéria később négyszemközt az anyjának, miután Franzl láthatóan megbántva visszavonult a dolgozószobájába. - Tényleg nem tudom, mi van velem - ismerte el Sissy. - Annyira vágytam már arra, hogy lássam, és most mégis szeretnék Possenhofenban lennil - Mit akarsz ott, mama? - Talán csak viszontlátni gyermekkorom színhelyét... Régi szobámat, az ágyat, amelyben aludtam, amikor még gyerek voltam. Ó, mennyire szeretném, ha papa is velem jönne! - sóhajtott Sissy tanácstalanul. 192 j 199 Mária Valéria nem tudta, hogy valami megmagyarázhatatlan előérzet indította anyját, hogy újra felkeresse leánykora színhelyeit. És hogy a Franzltól való elválás is ugyanezért volt annyira fájdalmas, hogy alig bírta elviselni. - Ó, kedves jó férjem - ölelte át Sissy Franzlt. Tudom, hogy jobb asszonyt érdemeltél volna. Bocsásd meg nekem a sok gondot, amit okoztam és okozok még most is. De hát olyan vagyok, amilyen. Hidd el, nagyon szeretlek! - Sissy - csókolta meg Franzl a felesége arcát miért nem maradsz akkor velem? Miért nem tudsz

lemondani ezekről az örökös utazásokról? Hiszen legfőbb ideje lenne, hogy megtaláljuk nyugalmunkat! - Én talán hamarosan megtalálom... Ne légy szomorú, kedves oroszlánom - simított végig Sissy még egyszer Franzl hófehér pofaszakállán, és mélyen a szemébe nézett. Mindketten könnyekkel küszködtek. Akkor Sissy Mária Valériához fordult. - Neked is mindent köszönök, kislányom, azt is, hogy ennyi időt és türelmet szenteltél neker. Kicsit rossz a lelkiismeretem, hiszen férjed van, aki szeret téged, és gyermekeid. Velük kellene lenned! - De hiszen ők is mind jönnek papa születésnapjára! - Nem fogok elfeledkezni a születésnapodról mosolygott Sissy Franzlra. Beszállt a hintóba, amely kivitte a pályaudvarra. Kis kísérete már ott várakozott rá. Az övéi pedig ott álltak a császári villa lépcsőin, és még mindig a hintó után néztek, bár a felkavart porfelhő elrejtette előlük Sissyt. Nem tudták, hogy örökre, és hogy ez a búcsú az utolsó volt. Műnchenben a Wittelsbach-palotában értesítették a személyzetet a császárné érkezéséről, de mivel már hosszabb ideje nem használta a palotát senki, nem volt túlságosan jó állapotban. Csak Sissy régi szobáit hozták rendbe. Sissy meghívta teára kedves gyerekkori barátnőjét, Irene 1?aumgarttent. Nagyon hosszú ideje csak levélben tartották a kapcsolatot, de barátságuk sosem szakadt meg. Amint összetalálkoztak, rögtön a gyerekkorukra terelődött a szó, és Possenhofenra. - Egész más lett, egyáltalán nem olyan mint annak idején! - sóhajtott Irene. - Nem is utazom többé oda. Te is meg fogod bánni, ha elmész, Sissy. Inkább maradj itt, hidd el, csalódni fogsz. Ebben bizony igaza volt. Sissy a régi szülői ház után vágyott, oda, ahol gondtalanul élte gyermek- és kislányéveit, annyira, hogy ennek kedvéért még az ischli tartózkodást is lerövidítette néhány nappal. De Possenhofen bizony már nem volt a régi. Az idő itt sem múlt el nyomtalanul. Rokonai közül már senki sem lakott a házban. Ismeretlen intéző jött elő Sissy üdvözlésére. A sze-

mélyzet régi, kedves arcai közül sem talált már senkit, csak egy öreg lovászinast, aki most az igáslovakat gondozta. Hátasló nem is maradt az istállóban. - Ön még sohasem járt itt - mondta Sissy Sztáray Irmának. - Menjen, sétáljon, nézzen körül. Én szeretném a szüleim sírját felkeresni. Sissy régi leányszobájában töltötte az éjszakát Possenhofenban. Régi ágya párnái közé fúrta a fejét, ahol valaha kislányként jövendő boldogságáról álmodott, amely végül is egészen másmilyen lett, mint akkor remélte. Hallgatta az öreg falióra tiktakolását, amelyet az ő kedvéért most újra elindítottak. Ha elmegy, az óra is elhallgat majd, talán örökre. 200 201 Másnap reggel a szél nyugtalanul borzolta a fák koronáját és a starnbergi tó vizét. Lajos király rózsaszigete felől fújt, ahol, ahogy mondják, már csak a gyom nő. Csak el innen, gondolta Sissy, el innen, a múlt kísértetei közül. Semmi, de semmi sem maradt a régi életemből. Semmi sem tarthat engem már Possenhofenban! Rövid Bad Nauheim-i tartózkodás után - mert a gyógyhely bizony még valóban nem volt igazán felkészülve egy császárné fogadására - Homburgban, majd Frankfurtban töltött néhány napot. Ezután újra Svájcba utazott. 9. Genf Mire Sissy augusztus 30-án végre Caux-ba érkezett, Berzeviczy úr már lefoglalt neki és kíséretének tizenöt szobát. Az idő csodálatos volt, és mivel újra jobban érezte magát, rögtön kirándulni indult. Egyébként is aktívabb lett, Franzl számlálatlanul érkező leveleit most rendszeresen megválaszolta. Ezekben újra meg újra leírta, hogy vágyik utána, és kéri, hogy jöjjön el hozzá néhány napra Svájcba. Sajnos, nem tud jönni, válaszolta Franzl szokás szerint, de reméli, nemsokára találkoznak Bécsben, a Hermész-villában. Szeptember 6-án Eviant látogatta meg, és eszébe jutott, hogy Mária húga, a volt nápolyi királyné többször is a lelkére kötötte, hogy ha erre jár, feltétlenül nézze meg Rothschild bárónő orchideatenyé-

szetét. Most pedig itt van a közelben! - Kérem, keresse ki a Rothschild-villa számát kérte meg Sissy Sztáray grófnőt- hívja fel, és mondja meg a bárónőnek, hogy szeretném meglátogatni. - A bárónő nagyon fog örülni, felség. És valóban. Szeptember 9-re beszélték meg a látogatást, a bárónő Prégnyben lakott, a Genfi-tó partján. - Hazafelé jöhetnénk Genf felé - mondta Sissy egy délutánt eltölthetnénk a városban. Kicsit vásárolnék, szeretnék ajándékokat venni Mária Valériának és a gyermekeinek! Így hát Berzeviczy úr telefonon szobát rendelt a genfi Hotel Beau Rivage-ban szeptember 9-ről 10-re virradó éjszakára Sissynek és Sztáray grófnőnek. Másnap aztán visszaindulnak majd Caux-ba a Genfi-tavon keresztül gőzhajóval. A szobákat Hohenembs grófnő nevére rendelte, szokás szerint. De ott is akadt egy kotnyeles portás, aki kikotyogta egy újságírónak, ki érkezik Genfbe, így a genfi újságolvasók jó előre tudták, ki lesz magas rangú vendégük. A hírt olvasta Luigi Lucheni is. Már egy ideje Svájcban dolgozott. Esténként olcsó fogadókba járt, ahol különös emberekkel találkozott. Gyűlölete nőttön nőtt, gyűlölete mindenki ellen, akivel a sors kegyesebb volt, és akik mégsem tettek semmit egy jobb világ érdekében, egy olyan világ érdekében, ahol nincs elnyomás és szegénység. Ki tudja, tán éppen ő, ő, a jelentéktelen kis porszem lesz arra hivatva, hogy jelt adjon, amire az egész világ felfigyel! Akkor még sokáig fogják emlegetni Luigi Luchenit, az anarchistát, aki tett is valamit! Aznap este az egyik fegyverkereskedés kirakatában hosszan szemezett egy vékony, keskeny tőrrel. De sajnos nem volt annyi pénze, hogy megvegye. így csak egy reszelőre tett szert a bolhapiacon. Jó ez is, gondolta magában. Ezzel a vékony, háromoldalú reszelővel is elérem célomat! Sissy és Sztáray Irma szeptember 9-én délután 5 óra 202 203 körül ért Genfbe. El voltak ragadtatva Rothschild bárónő orchideáitól. Most pedig a hajóállomásról egyenesen a közeli szállodába mentek, kicsit felfris-

sítették magukat, azután nekiláttak a tervezett bevásárló körútnak. Egy óra múlva már egy kis kávéházban ültek, és vidáman figyelték az utca nyüzsgő forgatagát. Sissy parfét evett, és annyira ízlett neki, hogy kivételesen még egy adagot rendelt belőle. - Ma dőzsölünk egy kicsit - kért bocsánatot szinte saját magától - ki tudja, mit hoz a holnap! Irma megértő mosollyal fogadta az újabb rendelést. Véleménye szerint Sissynek már régen le kellett volnamondania az értelmetlen diétáiról. Biztos, hogy migrénjei és rosszullétei is sokszor ettől voltak. A kis pihenő után újra nekiindultak, és a sétáló emberek közé vegyültek. - Milyen jó lenne, ha felségednek mindig ilyen jó kedve lenne - mondta Irma. - Ha egy kicsit többet enne, hamarosan egészen rendbe jöhetne felséged jegyezte meg Irma még óvatosan. - Azt hiszem, erre nem kerül sor-felelte Sissy Irma legnagyobb csodálkozására - már nem fogok sokáig élni. - De felség! - ijedt meg Irma. - Hogy jut ilyesmi az eszébe! Hiszen felséged tulajdonképpen makkegészséges. Sissy különösen mosolygott. Csak amikor magán érezte Irma kitartóan kérdő pillantását, döntött úgy, hogy válaszolni fog: - Naponta imádkozom, hogy az Úr magához szólítson, még mielőtt beköszönt az igazi öregség, összes rettenetes kísérőjelenségével együtt. Szeremék a gyermekeim és az uram emlékezetében úgy megmaradni, amilyen voltam, és talán még vagyok is egy kicsit. És persze egész népem emlékezetében is! - De felség! - csóválta Sztáray grófnő a fejét. Felséged csodát kíván. Nem bűnös dolog Istentől ilyet kérni? - Hiszen ez az egyetlen dolog, amire kérem, Irma felelte Sissy. - Semmit sem kívánok ezenkívül, csak olyan halált, amely fájdalom nélküli, szenvedés nélküli, melyben nem kínoz engem a betegség, és én sem kínzok mást a szenvedésemmel. Igen, azt hiszem, már jelt is adott nekem, hogy teljesíti kérésemet. - Hogyhogy, felség, miféle jelet? - kérdezte Irma most már valóban nyugtalanul.

- Amikor tegnapelőtt este Barker úrral Caux-ban a hotel teraszán ültem és éppen barackot hámoztam magamnak, egyszer csak lecsapott egy sirály, és éles csőrével kicsippentette a kezemből a barackszeletet, éppen akkor, amikor a számba akartam tenni. Abban a pillanatban megértettem, hogy ez mit jelent. Barker ugyan tiltakozott, de én biztos vagyok benne; hogy jel volt. Nos, én készen állok. - Ez babona, felség - mondta Irma kicsit megnyugodva. - Senki sem hisz ma már az ilyesmiben! - Ezt mondta Barker is... Vigasztalni akart, éppen úgy, ahogy ön! De engem nem kell vigasztalni. A halált nem tartom rettenetesnek. Úgy vágyom rá, mint valami szeretett lényre. az egyetlen, aki valóban megadhatja nekem azt, amire oly nagyon vágytam egész életemben: a szabadságot. Dunier úr, a régiségkereskedő már épp készülődött, hogy bezárja a boltját, amikor Sissy és Irma belépett. Sissy egy csinos, intarziás asztalkát vásárolt, amely et Dunier-nek Wallsee kastélyába kellett küldenie. - Mária Valéria nagyon boldog lesz - örvendezett Sissy a jó vásárnak. Nemsokára azonban félelem szorította össze udvarhölgye szívét, mert a Bel-Air tér környékén elté204 i 205 vedtek a sötét kis mellékutcákon, amikor le akarták rövidíteni útjukat. Csak nagy nehezen sikerült újra kikeveredniük a tópartra, és megtalálni a Beau Rivage Szállodát. Egyikük sem szentelt különösebb figyelmet a két férfinak, akik a tóparti korlátnak támaszkodva álldogáltak. Örültek, hogy szerencsésen hazaértek. A két férfi egyike Luigi Lucheni volt. Hogy ki volt a másik, az sosem derült ki. Ott álltak a parton, és időnként felpillantottak az első emelet sarokablakaira. Azok voltak Sissy ablakai. - Szabadság! - sziszegte Lucheni gyűlőlettel. Igazad van. Csak a szabadságért érdemes harcolni, sőt szükség esetén meghalni is! Szeretném ezt a szabadságot itt és most, azonnal, magamnak és mindenkinek megvalósítani. Nemcsak a túlvilágon, mipt ahogy prédikálni szokták! - Bravó! - mondta a másik halkan; bátorítóan

bólintott Lucheninek, aztán eltűnt az éjszaka sötétjében. i.ucheni még egy darabig ott ácsorgott, aztán ő is elment. Eközben Sissy a szobájába hozatta a vacsoráját. Irma fáradt volt, és rögtön lefeküdt, Sissynek már nem volt rá szüksége. A teraszablak tárva-nyitva állt, olyan enyhe este volt, hogy Sissy könnyű köntösében még egyszer kilépett, és gyönyörködött az esti tóban. Aztán lefeküdt, és nyugodtan, álomtalanul aludt egészen másnap, szeptember 10-e reggeléig. Irma reggel 9-kor, a hajnali miséről visszatérve szolgálatra jelentkezett Sissynél. - Kérem, gondoskodjék arról, hogy legyen jegyünk a Caux-ba induló gőzösre - kérte Sissy. - A háromnegyed kettőkor induló hajóval szeretnék elutazni, akkor a délelőttöt még itt tölthetjük Genfben! Irma engedelmeskedett. A gőzős 13 óra 40-kor. indult, a császárnéval közönséges utasként lépnek majd fedélzetére. Sissy tizenegy óra körül a jól ismert Becker-cégnél újabb ajándékot vett Mária Valériának, egy verklihez hasonló zeneszekrényt, huszonnégy lemezzel. Franzl ezalatt Bécsben éppen az íróasztalánál ült. Gondolatai megint a távolban jártak, szeretett asszonyánál, akinek éppen levelet írt. "Szeretett Angyalom! Néhány nappal ezelőtt újra kint voltam Lainzban, és fájdalmas vágyakozással néztem fel ablakaidra, azokra a napokra gondolva, amelyeket oly boldogan töltöttünk el abban a házban. Mikor jössz haza, angyalom? Milyen boldog lennék, ha .megint eléd utazhatnék, hogy a hosszú várakozás után kicsit hamarabb láthassalak. Vigyázz magadra. Svájc, ahogy jelentették nekem, megint tele van anarchistával. Siess haza! Nagyon vágyik rád a te Franzlod." Amikor befejezte a levelét, kinézett az ablakon a schönbrunni kastély napsütötte parkjára. Különös nyugtalanság fogta el, de nem tudta, mire vélje. Háromnegyed egykor Sissy és a grófnő a hotelban ebédelt. Nem sokkal fél kettő előtt Irma kopogott Sissy szobája ajtaján, hogy emlékeztesse, indulniuk kell.

- Felség, a hajó tíz perc múlva indul! Nekünk is mennünk kell, ha el akarjuk érni. - Kérem, hozzon még egy pohár tejet, Irma - kérte Sissy. A grófnő elcsodálkozott. Úgy érezte, mintha Sissy nem tudna elszakadni ettől a szállodai szobától. De mire visszatért a tejjel, Sissy már készen állt az indulásra. Arcáról különös eltökéltség sugárzott. Irma átöntötte a tejet Sissy ezüstpoharába, amelyet 206 i 207 mindig magával vitt utazásaira. Sissy ivott néhány kortyot, azután így szólt: - Menjünk. A férfi, aki a kikötőhöz vezető rövid út felénél állt és a korláthoz támaszkodott, Luigi Lucheni volt. Amikor meglátta, hogy a két asszony kilép a Beau Rivage Száiloda kapuján, kiegyenesedett és feléjük fordult. Látta, ahogy a portás tisztelgett nekik a sapkájával. Sissy könnyű léptekkel közeledett. - Micsoda gyönyörű nap van ma- mondta Irma, és mélyen belélegezte az illatos levegőt, amelyet a tó felől hozott a város fölé a könnyű szél. - És nézze csak, felség, még egyszer kivirágzottak a gesztenyefák! Tegnap még nem bomlottak ki a virágok, bár már látni lehetett őket. Az éjjel valóban az egész fasorban végig kinyíltak, és csodálatosan festett a sok fehér gesztenyegyertya. - Olyan, mintha Isten különleges ünnepnapot készítene elő nekemi - mosolyodott el Sissy hálásan. - Ebben az évszakban ez szinte csoda, felség! felelte Irma. És valóban az is volt. Mint ahogy az is csoda volt, ami a következő percekben Sissyvel történt. Lucheni odalépett eléje, jobb kezével erősen szorítva zsebében a reszelő nyelét. Hős akart lenni, hős, aki jelt ad! És nem tudta, hogy csak eszköz volt, eszköz, aki véghezvitte, beteljesítette azt, amit Sissy szíve mélyéből kívánt. S a reszelő hegye pontosan Sissy szíve mélyébe hatolt. Epilógus Ferenc Ferdinánd és Chotek Zsófia 1900. július 1-jén tartotta esküvőjét. Ferenc József a grófnőnek a Ho-

henberg hercegnő címet adományozta, így, formailag legalábbis, "egyenrangúvá" váltak. Ferenc Ferdinándnak azonban bele kellett nyugodnia, hogy gyermekei nem örökölhetik a trónját. Erre azonban már csak azért sem kerülhetett sor, mert Ferenc Ferdinánd maga sem jutott trónra. 1914. június 14-én Szarajevóban őt és feleségét gyilkos golyó ölte meg. Ferenc József 1916 novemberében halt meg. 1918-ban pedig felbomlott a Monarchia. Vége Terjeszti A PLATÁN Kereskedelmi és Könyvkiadói Kft. Cím: 1062 Budapest, Aradi utca 62. Telefon: 132-3356, Telefax: 132-7153 RAKÉTA KIADÓ Kft. Felelős kiadó Veress Mariann Alföldi Nyomda 744 166-14-1 Debrecen, 1992 Felelős vezető György Géza Szerkesztette Osztovits Ágnes A kötetet Bezúr Györgyi tervezte Kiadványszám 72 Megjelent 11,8 (A/5) ív terjedelemben, Plantin betűtípusból szedve ISBN 963 7485 41 14 ISBN 963 7485 32 5